+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
Správny poriadok
Zákon o správnom konaní (71/1967)
INFORMÁCIE O ZÁKONE
Dátum prijatia: 29.06.1967
Platnosť od: 13.07.1967
Účinnosť od: 01.01.1968
Účinnosť do: -

PDF VERZIA
TLAČIŤ
HISTÓRIA
Účinnosť od Novela Zákon
01.07.2011 204/2011  
01.09.2015 176/2015  
01.07.2016 125/2016  
01.07.2017 149/2017  
01.11.2017 238/2017  
Hatályos 2017. november 1-től

Tt. 71/1967.

Törvény
A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSRÓL
(közigazgatási rendtartás)


Kelt: 1967. június 29.


Módosítva:
Tt. 215/2002., hatályos 2002. május 1-től
Tt. 527/2003., hatályos 2004. január 1-től
Tt. 122/2006., hatályos 2006. április 1-től
Tt. 445/2008., hatályos 2009. január 1-től
Tt. 204/2011., hatályos 2011. július 1-től
Tt. 176/2015., hatályos 2015. szeptember 1-től
Tt. 125/2016., hatályos 2016. július 1-től
Tt. 149/2017., hatályos 2017. július 1-től
Tt. 238/2017., hatályos 2017. november 1-től


A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése az alábbi törvényt fogadta el:


ELSŐ RÉSZ
Bevezető rendelkezések

1. szakasz
Hatáskörök

1. §
(1) Ez a törvény olyan eljárásokra vonatkozik, amelyekben a közigazgatás területén a közigazgatási szervek természetes és jogi személyek jogairól, törvénnyel védett érdekeiről vagy kötelességeiről döntenek, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) Közigazgatási szerv az állami szerv, a területi önkormányzati szerv, a szakmai önkormányzati szerv, a természetes személy vagy jogi személy, amelyet a törvény felruházott arra, hogy döntést hozzon a természetes vagy jogi személyek jogairól, törvénnyel védett érdekeiről vagy kötelességeiről a közigazgatás területén.

2. szakasz
Az eljárás alapszabályai

3. §
(1) A közigazgatási szervek az eljárás során a törvényekkel és más jogszabályokkal összhangban járnak el. Kötelesek védeni az állam és a társadalom érdekeit, a természetes és jogi személyek jogait és érdekeit, és következetesen megkövetelni tőlük kötelességeik teljesítését.
(2) A közigazgatási szervek az eljárás lefolytatása során kötelesek szorosan együttműködni az eljárás ügyfeleivel, az ügyben részt vevő személyekkel és más személyekkel, akiket az eljárás érint, és mindig lehetőséget nyújtani nekik arra, hogy jogaikat és érdekeiket hatékonyan védjék, főként hogy véleményt nyilvánítsanak a döntést megalapozó tényekről és érvényesítsék javaslataikat. Az eljárás ügyfeleinek, résztvevőinek és más személyeknek, akiket az eljárás érint, az eljáró közigazgatási szerv köteles segítséget és kioktatást adni, hogy a jogszabályok ismerete híján ne szenvedjenek hátrányt az eljárásban.
(3) A Szlovák Köztársaság azon polgárának, aki nemzeti kisebbséghez tartozik és akinek külön törvény alapján joga van a nemzeti kisebbség nyelvét használni, jogában áll a külön jogszabályban kijelölt községekben a közigazgatási szerv előtt a nemzeti kisebbség nyelvén eljárni. Az első mondat szerinti közigazgatási szervek kötelesek neki egyenlő feltételeket biztosítani jogai érvényesítéséhez.
(4) A közigazgatási szervek kötelesek lelkiismeretesen és felelősen foglalkozni minden üggyel, ami eljárás tárgyát képezi, időben és felesleges halogatás nélkül elintézni azt, és a legmegfelelőbb eszközöket használni annak érdekében, hogy az ügy kedvező eredménnyel záruljon. Ha az ügy jellege lehetővé teszi, a közigazgatási szervnek mindig arra kell törekednie, hogy az ügy megállapodással záruljon le. A közigazgatási szervek ügyelnek arra, hogy az eljárás gazdaságos legyen és az ügyfelek, illetve a többi személy felesleges megterhelése nélkül folyjon le.
(5) A közigazgatási szerv döntésének a megbízhatóan feltárt tényállásból kell kiindulnia. A közigazgatási szervek ügyelnek rá, hogy a tényállásukban azonos vagy hasonló esetek kezelésében ne keletkezzenek indokolatlan különbségek.
(6) A közigazgatási szervek kötelesek a közigazgatási szerv hivatalos hirdetőtábláján, a webhelyén, amennyiben az rendelkezésre áll, esetleg más megfelelő módon érthetően és időben tájékoztatni a közvéleményt az eljárás megkezdéséről, megvalósulásáról és befejezéséről olyan ügyekben, amelyek iránt a nyilvánosság is érdeklődik, vagy amelyek esetén ezt külön törvényi rendelkezés előírja. Közben azonban ügyelni kell az eljárás ügyfeleinek és más személyeknek a jogaira és a törvényben védett érdekeire. A közigazgatási szerv hivatalos hirdetőtábláját folyamatosan elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
(7) Az eljárás 1-6. pontba foglalt alapszabályait arányosan kell alkalmazni tanúsítványok, hivatalos vélemények, állásfoglalások, ajánlások és más intézkedések kiadása esetén is.

4. §
(1) Az eljárás ügyfelei (14. §) együttműködnek a közigazgatási szervvel az egész eljárási folyamat során.
(2) Az eljárás minden szereplőjének azonos eljárási jogai és kötelességei vannak. Azt, akinek külön törvény csak az eljárás egy bizonyos részére ad ügyféli jogosítványt, csak az eljárás azon szakaszára illetik meg az eljárási jogok és kötelességek, amelyben résztvevői feljogosítás illeti meg őt.


MÁSODIK RÉSZ
Közigazgatási szervek, az eljárás ügyfelei és a résztvevő személyek

1. szakasz
Illetékesség

5. §
Eljárás lefolytatására a tárgyban illetékes közigazgatási szervek (hatóság) illetékesek, melyeket külön törvény határoz meg; ha a külön törvény nem határozza meg, mely szerv az illetékes az adott ügyben, a község dönt.

6. §
(1) Ha az ügyben eljárás lefolytatására olyan szerv illetékes, amelynek belső tagoltsága folytán valamely részlege jogosult önálló eljárás lefolytatására, az első fokú közigazgatási szerv az a részleg, amelyet a törvény illetékesként nevez meg.
(2) Ha az ügyben eljárás lefolytatására olyan szerv illetékes, amely belsőleg tagolt, az ezen közigazgatási szerv nevében az első fokú eljárás lefolytatására a törvényben meghatározott részleg illetékes, egyébként pedig a közigazgatási szerv alapszabályzatában vagy a belső viszonyait rendező más előírásban (a továbbiakban „alapszabály”) meghatározott részleg. Ha az alapszabály ilyen részleget nem határoz meg, az eljárás lefolytatására a közigazgatási szerv statutáris szerve illetékes.
(3) Külön törvények határozzák meg, hogy mely ügyekben illetékesek eljárás lefolytatására egyes bizottságok, tanácsok vagy más kollektív szervek (a továbbiakban „bizottság”).

7. §
(1) Olyan eljárásban, amelyben az ügyfél tevékenysé-géről van szó, a helyi illetékességet e tevékenység helyszínében határozzák meg; ha az eljárás ingatlannal kapcsolatos, a helyi illetékesség az ingatlan helyszíne.
(2) Ha a helyi illetékesség nem határozható meg az 1. bekezdés vagy külön törvény szerint, a helyi illetékesség az ügyfél állandó lakhelye szerint alakul, ha az ügyfél jogi személy, annak székhelye vagy az eljárás által érintett szervezeti egységének székhelye szerint kerül megállapításra. Ha az eljárás ügyfelének nincs állandó lakóhelye a Szlovák Köztársaság területén, a helyi hatósági illetékesség a másfajta tartózkodási formájához kötött a külön jogszabály értelmében, s ha ilyen tartózkodási helye nincs, a Szlovák Köztársaságban ismert utolsó állandó lakhelyéhez; ha ilyen sincs, a helyileg illetékes közigazgatási szerv a szokásos tartózkodási helye szerinti. Ha az eljárás ügyfele olyan jogi személy, amelynek a Szlovák Köztársaság területén székhelye nincs, illetékes közigazgatási hatósági helyszínként a Szlovák Köztársaság területén volt utolsó székhelye vagy az eljárásban érintett szervezeti egységének utolsó székhelye szolgál a Szlovák Köztársaságban.
(3) Ha az eljárás lefolytatására helyileg több közigazgatási hatóság illetékes, az eljárás az a szerv folytatja le, amely az eljárást elsőként megkezdte, amennyiben az illetékes szervek másként meg nem állapodnak.
(4) Ha az eljárás lefolytatására helyileg több közigazgatási hatóság illetékes, de mindegyik elutasítja az eljárás lefolytatását, a föléjük rendelt magasabb szintű közigazgatási szerv határozza meg, melyik fogja közülük az eljárást lefolytatni.
(5) Ha a fentebbi megállapítások értelmében helyi illetékességet meghatározni nem lehet, az ügyben illetékes központi államigazgatási szerv jelöli ki a tárgyban helyileg illetékes szervet, amely az eljárás lefolytatja. 

8. §
Az eljárás ügyfelének kérésére vagy annak egyetértésével a 7. § 2. bekezdése szerint illetékes közigazgatási hatóság továbbküldheti elintézésre az ügyet más, a tárgyban illetékes, azonos szintű közigazgatási hatóságnak, amelynek a székhelye abban a körzetben van, ahol az ügyfél munkahelye vagy átmeneti tartózkodási helye, ha ezzel az eljárás résztvevői és az a hatóság is egyetért, amelyhez az ügyet át kívánják szerezni.

2. szakasz
A közigazgatási hatóság alkalmazottjának vagy tagjának kizárása 

9. §
(1) A közigazgatási hatóság alkalmazottja kizárandó az ügy megtárgyalásából és a döntéshozatalból, ha az ügyhöz, az eljárás résztvevőihez vagy azok képviselőihez való viszonya kérdésessé teszi a pártatlanságát.
(2) Az ügy hatósági megtárgyalásából és a döntéshozatalból kizárásra kerül az is, aki ugyanabban az ügyben mint közigazgatási hatóság képviselője más szinten részt vett az eljárásban.

10. §
Az eljárás ügyfele jelenti a közigazgatási hatóságnak azokat a tényeket, amelyek arra utalnak, hogy a közigazgatási hatóság alkalmazottját ki kell zárni az eljárásból (9. §), ha arról tudomást szereznek.

11. §
(1) Abban a pillanatban, amikor a közigazgatási hatóság alkalmazottja tudomást szerez a kizárását megalapozó tényekről (9. §), késedelem nélkül jelzi azt a legközelebbi felettesének; a közigazgatási hatóság vezetője ezt jelenti a felettes közigazgatási szervnek.
(2) A közigazgatási szerv elfogultság miatt kizárt alkalmazottja csak olyan feladatokat hajthat végre, amelyek nem tűrnek halasztást.

12. §
(1) Arról, hogy a közigazgatási hatóság alkalmazottját kizárják-e az eljárásból, az a hatóság dönt, amelynek a kizárás indokait jelentették (11. § 1. bek.); ha a döntés az, hogy a közigazgatási hatóság alkalmazottja kizárásra kerül, a hatóság intézkedéseket hoz az eljárás rendes lefolytatására.
(2) A közigazgatási hatóság alkalmazottjának kizárását kimondó döntés ellen önálló fellebbezés nem nyújtható be.

13. §
(1) Ugyanazon okokból, mint a közigazgatási hatóság alkalmazottja (9. §), kizárásra kerül az eljárás lefolytatásából és a döntésből az eljárást lefolytató bizottság tagja is.
(2) Abban a pillanatban, amikor a bizottság tagja tudomást szerez a kizárását megalapozó tényről, haladéktalanul jelenti azt a bizottság elnökének, aki eldönti, hogy kizárja-e a tagot az eljárásból. A bizottság elnöke haladéktalanul jelenti a kizárását megalapozó tényeket a bizottságnak, amely eldönti, hogy kizárja-e az eljárásból.
(3) A 10. §, a 11. § 2. bekezdése és a 12. § 2. bekezdése hasonlóképpen érvényesítendő.

3. szakasz
Az eljárás ügyfele és résztvevője

14. §
(1) Az eljárás ügyfele az, akinek jogairól, törvényben védett érdekeiről vagy kötelességeiről az eljárást le kell folytatni, vagy akinek a jogait, törvényben védett érdekeit vagy kötelességeit a döntés közvetlenül érinti; az eljárás ügyfele az is, aki azt állítja, hogy a döntéssel közvetlenül érinthetik a jogait, a törvényben védett érdekeit vagy kötelességeit, egészen addig az ideig, míg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik.
(2) Az eljárás ügyfele az is, akinek ezt a státust külön törvény biztosítja.

15. §
Az ügyfél olyan terjedelemben cselekedhet önállóan, amilyen mértékben alkalmas saját lépéseivel jogokat szerezni vagy kötelességeket magára vállalni. 

15.a §
(1) Külön törvény határozhat arról, milyen feltételek mellett van joga részt venni az eljárásban vagy annak egy részén másnak, mint az eljárás ügyfelének (a továbbiakban csak „résztvevő személy”).
(2) A résztvevő személy jogosult értesítést kapni az eljárás megkezdéséről és az eljárás ügyfeleinek indítványairól, joga van részt venni a szóbeli tárgyalásokon és a helyszíni szemléken, bizonyítási javaslatot tennie vagy a határozat alapanyagait kiegészíteni. Külön törvény adhat több jogot is a résztvevő személynek.

4. szakasz
Képviselet

16. §
(1) Az eljárás ügyfelét, aki maga jogilag önállóan nem cselekvőképes, a törvényes képviselő képviseli; ha ilyennel nem rendelkezik és jogai védelme érdekében erre szüksége van, a közigazgatási hatóság ügygondnokot rendel ki neki.
(2) A közigazgatási hatóság ügygondnokot rendel ki annak az ügyfélnek is, akinek a tartózkodási helye ismeretlen, vagy akinek nem tudta kikézbesíteni az írásos aktákat ismert külföldi lakcímére és aki maga nem nevezett meg képviselőt maga helyett, de annak az ügyfélnek is, aki szellemi fogyatékos vagy másként egészségkárosult, s emiatt nem cselekvőképes és törvényes képviselője nincs.

17. §
(1) Az eljárás ügyfelei, törvényes képviselőik és ügygondnokaik ügyvéddel is képviseltethetik magukat, illetve más, általuk választott módon is.
(2) A jogi személyt az eljárásban saját törvényes szervei vagy saját képviselője képviselheti. 
(3) A képviseletre való felhatalmazást írásos meghatalmazás felmutatásával vagy jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozattal kell bizonyítani. A közigazgatási hatóság minden kétséget kizáró esetben eltekinthet a meghatalmazás bizonyításától. 
(4) Ha az eljárás néhány ügyfele közös beadványt nyújtott be, közös meghatalmazottat választanak az írásbeliségek kézbesítésének céljaira; ennek hiányában ezt a személyt a hatóság jelöli ki. Az írásbeliségek kézbesítési céljaira kijelölt közös meghatalmazottra vonatkozó döntés ellen fellebbezésnek helye nincs.


HARMADIK RÉSZ
Az eljárás lefolytatása

1. szakasz
Általános rendelkezések

18. §
Az eljárás megindítása
(1) Az eljárás az ügyfél kezdeményezésére indul meg vagy a közigazgatási hatóság indítványára.
(2) Az eljárás azon a napon indul meg, amikor az ügyfél beadvány az ügyben döntésre jogosult közigazgatási hatósághoz beérkezik. Ha az eljárás a közigazgatási hatóság indítványára kezdődik meg, azon a napon indul, amikor ez a hatóság az ügyféllel kapcsolatosan az első intézkedést megteszi.
(3) Az eljárás megindításáról a közigazgatási hatóság értesíti az eljárás összes ügyfelét; ha az ügyfelek kiléte vagy azok tartózkodási helye számára ismeretlen, vagy ha külön törvényi szabályozás úgy rendelkezik, az eljárás megindításáról nyilvános közleményben ad ki tájékoztatást.

19. §
A beadvány
(1) Beadványt írásban, papír alapú vagy elektronikus változatban, vagy jegyzőkönyvbe mondott szóbeli indítvánnyal lehet benyújtani. Az ügyre vonatkozó érdemi, elektronikus változatban benyújtott, közhatalom gyakorlásának elektronikus formájáról szóló külön jogszabálynak megfelelően nem hitelesített beadványt három napon belül papír alapú dokumentummal, a közhatalom gyakorlásának elektronikus formájáról szóló külön jogszabálynak megfelelően hitelesített elektronikus dokumentummal vagy jegyzőkönyvbe mondott szóbeli nyilatkozattal kell kiegészíteni. A közigazgatási szerv nem szólít fel a beadvány utólagos kiegészítésére. Amennyiben a beadvány vonatkozásában külön jogszabály meghatározott űrlap használatát teszi kötelezővé, a beadvány csak ezen űrlapon nyújtható be.
(2) A beadványt a tartalma alapján bírálják el. A beadványból világosan ki kell tűnnie, ki a beadvány benyújtója, az milyen ügyre vonatkozik, és mit javasol. A közhatalom gyakorlásának elektronikus formájáról szóló külön jogszabály szerinti elektronikus beadványnak tartalmaznia kell az eljárás résztvevőjének személyi azonosítóját a közhatalom gyakorlásának elektronikus formájáról szóló külön jogszabály szerint. Külön jogszabályok egyéb követelményeket is előírhatnak.
(3) Ha az előírt követelményeknek a beadvány nem felel meg, a közigazgatási hatóság segít az ügyfélnek a hiányosságok kiküszöbölésében, esetleg felszólítja őt, hogy a hiányosságokat záros határidőben pótolja; párhuzamosan arról is kioktatja, hogy ellenkező esetben az eljárást leállítja.
(4) A beadványt az ügyben helyileg illetékes hatóságnál kell benyújtani (5-7. §).
(5) Az eljárás ügyfelének kérésére a hatóság a beadvány kézhez vételét köteles visszaigazolni.

20. §
Áthelyezés
Ha a közigazgatási hatóság nem illetékes a döntéshozatalra, köteles a beadványt késedelem nélkül továbbítani az ügyben illetékes közigazgatási szervnek, s erről köteles értesíteni az eljárás résztvevőjét. Ha a késedelem miatt veszély fenyeget, a közigazgatási hatóság megteszi a szükséges lépéseket főleg annak érdekében, hogy a fenyegető károkat elhárítsa.

21. §
Szóbeli meghallgatás
(1) A közigazgatási hatóság szóbeli meghallgatást rendel el, ha azt az ügy jellege megköveteli, főleg ha ennek során tisztázható az ügy, vagy ha ezt külön törvény előírja. Ha a szóbeli meghallgatás során helyszíni szemlére is sor kerül, a szóbeli meghallgatásra rendszerint ezen a helyszínen kerül sor.
(2) A közigazgatási hatóság a szóbeli meghallgatásra az eljárás összes ügyfelét meghívja, és felkéri őket, hogy ennek során juttassák érvényre érveiket és javaslataikat. Külön törvény mondja ki, mely esetekben hagyják figyelmen kívül a későn benyújtott észrevételeket és javaslatokat; erre az eljárás ügyfeleit kimondottan figyelmeztetni kell.
(3) A szóbeli meghallgatás zártkörű, amennyiben külön jogszabály vagy a közigazgatási hatóság másként nem rendelkezik.

22. §
Jegyzőkönyv
(1) A szóbeli beadványokról és az eljárás fontosabb intézkedéseiről, főként az elvégzett bizonyításokról, az eljárás ügyfeleinek állásfoglalásairól, a szóbeli tárgyalásokról és a szavazásokról a közigazgatási hatóság jegyzőkönyvet vezet.
(2) A jegyzőkönyvből egyértelműen kiolvashatónak kell lennie, hol és mikor került sor az eljárásra, mi annak a tárgya, mely személyek vettek részt benne, hogyan folyt le az eljárás, milyen javaslatok benyújtására került sor és milyen intézkedéseket fogadtak el; a szavazásról készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a határozat teljes szövegét és a szavazás eredményét is.
(3) A jegyzőkönyvet annak elolvasása után minden személy aláírja, aki részt vett az eljárásban, valamint a közigazgatási eljárást megvalósító hatóság alkalmazottja (tagja), a szavazásról szóló jegyzőkönyvet aláírja a közigazgatási hatóság minden jelenlévő tagja. Az aláírás megtagadása, a megtagadás indokai és a jegyzőkönyv tartalmával kapcsolatos ellenvetések belekerülnek a jegyzőkönyvbe.

23. §
Betekintés az iratokba
(1) Az eljárás ügyfeleinek, jogi képviselőinek és a résztvevő személyeknek joguk van betekinteni az iratokba, jegyzeteket, kivonatokat készíteni azokból és másolatot kérni belőlük kivéve a szavazásról szóló jegyzőkönyvet, valamint tájékoztatást kapni az iratok tartalmáról kivéve a más módon megejtett szavazás jegyzőkönyvét.
(2) A közigazgatási szerv engedélyezheti az iratokba való betekintést és jegyzet, kivonat készítését belőle más személyeknek, vagy másolatot készíthet az iratokból, illetve más módon tájékoztathat annak tartalmáról más személyeket is, amennyiben igazolni tudják kérésük megalapozottságát. A közigazgatási hatóság köteles biztosítani az iratokba a betekintést az emberjogi biztosnak, gyermekjogi biztosnak és az egészségkárosodott személyek jogai biztosának, ha az a jogköreit gyakorolja.
(3) A közigazgatási hatóság köteles olyan intézkedéseket hozni az 1. és 2. bekezdésben taglalt eljárás során, hogy titkosított adatok, banktitok, adótitok, üzelti titok ne kerüljön nyilvánosságra, és ne sérüljön a titokvédelmi törvény által előírt titoktartási kötelezettség.
(4) A közigazgatási hatóság az iratok másolatát a másolatkészítés, a műszaki adathordozók beszerzési árának és továbbításának költségei megtérítése fejében bocsátja rendelkezésre.

Kézbesítés saját kézbe

24. §
(1) A fontos írásos anyagokat, főként határozatokat, felszólításokat és idézéseket a címzettnek vagy a címzett postájának átvételére bizonyítottan meghatalmazott személynek kézbesítik saját kézbe.
(2) Ha az írásbeli küldemény címzettje, akinek a küldeményt saját kezűleg kell átvennie, nem volt elérhető, bár a kézbesítés helyén tartózkodik, a kézbesítő a szokásos módon értesíti őt, hogy mely nap melyik órájában keresi fel őt újra, hogy a küldeményt neki kézbesítse. Ha az újabb kézbesítési kísérlet sem jár sikerrel, a kézbesítő a küldeményt a postán letétbe helyezi, és erről a címzettet megfelelő módon tájékoztatja. Ha a címzett a küldeményt a postán történő letétbe helyezés során nem veszi át, a küldemény közigazgatási szervhez történt visszaérkezése napján kézbesítettnek tekintendő még abban az esetben is, ha a címzett a letétbe helyezésről nem szerzett tudomást.
(3) Ha a címzett kellő indok nélkül elutasítja a küldemény átvételét, az kikézbesítettnek tekintendő azon a napon, amikor az elutasítás megtörtént; e tényre a kézbesítő köteles figyelmeztetni a címzettet.
(4) Ha az eljárás ügyfele külföldön tartózkodik, vagy külföldön van a székhelye, de van belföldi ügygondnoka vagy jogi képviselője, a küldeményt ennek az ügygondoknak vagy jogi képviselőnek kézbesítik.

25. §
(1) A különböző szerveknek és jogi személyeknek címzett írásos küldeményeket az írásos küldemények átvételével megbízott személyeknek kézbesítik. Ha nincs az írásos küldemények átvételére meghatározott személy, a saját kézbe szóló küldeményeket annak kézbesítik, aki az adott szerv vagy jogi személy nevében eljárhat.
(2) Ha az írásos küldemény a jogi személynek nem kézbesíthető azon a címen, amelyet megadott vagy amely vele kapcsolatosan közismert, sem a kereskedelmi nyilvántartóban bejegyzett székhely címén, más címe pedig az eljáró hatóság előtt ismeretlen, a ki nem kézbesíthető küldemény közigazgatási szervhez történt visszaérkezése napján kézbesítettnek tekintendő még akkor is, ha a jogi személy nevében eljárni jogosult személy nem szerez tudomást a küldeményről.
(3) Ha az írásos küldemény nem kézbesíthető a természetes személy-vállalkozónak azon a címen, amelyet e célra megadott, vagy amely vele kapcsolatosan közismert, vagy mint a vállalkozása székhelye szerepel az iparengedély-nyilvántartóban vagy más nyilvántartásban, melyben őt regisztrálták, egyéb címe pedig a közigazgatási hatóság előtt ismeretlen, a ki nem kézbesíthető küldemény közigazgatási szervhez történt visszaérkezése napján kézbesítettnek tekintendő még akkor is, ha a természetes személy-vállalkozó nem szerez tudomást a küldeményről.
(4) Ha a címzett fenntartja jogát a küldemények postafiókon keresztüli kézbesítésére, a posta a címzettnek értesítést küld a küldemény megérkezéséről, átvételének feltételeiről és a letétben tartás határidejéről a hivatalos postai nyomtatvány segítségével, melyet a postafiókban helyez el. Ha a címzett előzetes megegyezés szerint a küldeményeit a postán veszi át, de postafiókja nincs, a posta nem küld értesítőt a küldeményről. Mindkét esetben a küldemény beérkezésének napja egyben a küldemény letétbe helyezésének napja is. Ha a címzett a küldeményt a letétbe helyezés napjától számított három napon belül nem veszi át, a kézbesítés napjának a letétbe helyezési határidő utolsó napja számít, még akkor is, ha a címzett a küldeményről nem szerez tudomást.
(5) Ha az eljárás ügyfele meghatalmazott képviselőt jelöl ki az eljárás teljes folyamatára, a saját kézbe szánt küldeményeket kizárólag ennek a képviselőnek kézbesítik. Az 1-3. bekezdés rendelkezései ezen esetben is vonatkoznak a küldemények kézbesítésére. Ha az eljárás ügyfelének az eljárás során valamit személyesen kell elvégeznie, a küldeményt nem csupán a képviselőnek, hanem az ügyfélnek is kézbesítik.

25.a §
A személyes elektronikus postafiókba történő kézbesítést a közhatalom gyakorlásának elektronikus formájáról szóló külön jogszabály szabályozza.

26. §
Kézbesítés nyilvános közlemény útján
(1) A nyilvános közleményben történő kézbesítést a közigazgatósági hatóság akkor alkalmazza, ha az eljárás ügyfelei vagy azok tartózkodási helyei számára ismeretlenek, vagy ha külön törvény kimondottan ezt írja elő.
(2) A nyilvános közleményben történő kézbesítés úgy történik meg, hogy az írásos küldeményt 15 naptári napra kifüggesztik a közigazgatási hatóság hivatalos hirdetőtáblájára. E határidő utolsó napját egyben a kézbesítés határidejének kell tekinteni. A közigazgatási hatóság párhuzamosan közzé teszi az írásos anyagot a webhelyén, amennyiben az rendelkezésre áll, illetve más megfelelő módon más, helyben szokásos módon is, főként a helyi sajtóban, rádióban vagy a közigazgatási hatóság ideiglenes hirdetőtábláján azon a helyen is, amelyet az eljárás érint.

Határidők

27. §
(1) Ha arra szükség van, a közigazgatási hatóság az eljárási tevékenységek végrahajtására arányos határidőt szab meg, ha a jelen törvény vagy más jogszabály ezt nem határozza meg.
(2) A határidőbe nem számít bele az a nap, amikor az eljárási határidő kezdete kitűzésre került. A hetekben, hónapokban vagy években meghatározott határidők azon a napon érnek véget, amely kijelölésében megegyezik azzal a nappal, amikor a határidő kiszabását meghatározó eseményre sor került; amennyiben az adott hónapban ilyen nap nincsen, a határidő az adott hónap utolsó napján jár le. Ha a határidő utolsó napja szombatra vagy munkaszüneti napra esik, a határidő utolsó napja a következő munkanap.
(3) A határidő betartottnak tekintendő, ha indítvány benyújtására kerül sor a határidő utolsó napján a 19. § 4. bekezdése értelmében, vagy ha az indítványt e napon postai kézbesítésre feladják.
(4) Kétségek esetén a határidő betartása mindaddig betartottnak tekintendő, míg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik. 

28. §
(1) A közigazgatási hatóság komoly okok fennállása esetén eltekinthet a határidő betartásában bekövetkezett késedelemtől, amennyiben az eljárás ügyfele ezt kimondottan kéri 15 napon belül azt követően, hogy a késedelem oka megszűnt, és ugyanezen idő alatt pótolja a lekésett tevékenységet. A közigazgatási hatóság e kérvény esetén megadhatja az ügy halasztását.
(2) A határidő lekésésétől nem lehet eltekinteni, ha attól a naptól, amelyen a intézkedni kellett volna, eltelt egy naptári év.
(3) A határidő lekésésének elengedését kérő javaslattal kapcsolatos döntés ellen fellebbezésnek helye nincs. 

29. §
Az eljárás felfüggesztése
(1) A közigazgatási hatóság felfüggeszti az eljárást, ha előzetes kérdésről kezdődött meg az eljárás vagy ha az eljárás ügyfele felszólítást kapott, hogy a megadott határidőn belül küszöbölje ki beadványa hiányosságait, vagy ha az eljárás ügyfelének nincs törvényes képviselője vagy kirendelt ügygondnoka, miközben kötelezően lennie kellene, valamint ha külön törvény így rendelkezik.
(2) A közigazgatási hatóság legfeljebb 30 napra felfüggesztheti az eljárást akkor is, ha azt komoly okokra hivatkozva az eljárás ügyfelei egybehangzóan kérik.
(3) Az eljárás felfüggesztését kimondó határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.
(4) A közigazgatási hatóság saját kezdeményezésére vagy az eljárás ügyfelének kezdeményezésére folytatja az eljárást, amint megszűntek az eljárás megszakítását kiváltó okok, illetve ha letelt a 2. bekezdés szerinti határidő.
(5) Amíg az eljárás fel van függesztve, a jelen törvény szerinti határidők múlása is fel van függesztve.

30. §
Az eljárás megszüntetése
(1) A közigazgatási hatóság megszünteti az eljárást, ha
a) megállapítja, hogy aki az eljárás megindítását kezdeményezte, nem ügyfele az eljárásnak, és nem olyan eljárás esete áll fenn, amelyet a hatóság saját hatáskörben is megindíthat,
b) az eljárás ügyfele az eljárás megindítására tett javaslatát visszavonja, miközben az eljárás más résztvevőket nem érint, vagy az eljárás többi ügyfele egyetért a javaslat visszavonásával, illetve nem olyan eset áll fenn, amikor a közigazgatási hatóság saját hatáskörben indíthat eljárást,
c) az eljárás ügyfele elhalálozott, holttá lett nyilvánítva vagy jogutód nélkül megszűnt, miközben az eljárás csak ezt az ügyfelet érintette,
d) az eljárás ügyfele a közigazgatási hatóság felszólítására nem küszöbölte ki a megadott határidőben beadványa hiányosságait, holott kioktatták ezzel kapcsolatosan az eljárás megszüntetésének lehetőségéről,
e) megállapítja, hogy az adott ügyben nem illetékes eljárni, és az ügyet nem továbbíthatja az illetékes hatóságnak sem,
f) megállapítja, hogy az ügyben más illetékes közigazgatási hatóság már megindította az eljárást, miközben a közigazgatási hatóságok között nem született más jellegű megállapodás,
g) megállapítja, hogy a beadvány benyújtását megelőzően bírósági eljárás indult az ügyben, amennyiben külön törvény másként nem rendelkezik,
h) megszűnt a közigazgatási hatóság kezdeményezésére indított eljárás kiváltó oka,
i) ugyanabban az ügyben már született jogerős határozat és a tényállás közben alapvetően nem változott,
j) ha külön törvény ezt írja elő.
(2) Az eljárás 1. bekezdés b), c), f), g) és h) pontja szerinti megszűntető határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.
(3) Az eljárás 1. bekezdés b) és c) pontja szerinti megszüntetését kimondó határozatot csak az ügyiratban rögzítik.

31. §
Eljárási költségek
(1) Az eljárás költségeit, melyek a közigazgatási hatóságnál keletkeznek, a hatóság viseli. Az eljárás ügyfelének eljárással kapcsolatos költségeit az ügyfél viseli. Az eljárásban résztvevő személy eljárással kapcsolatos költségeit a résztvevő személy viseli.
(2) A közigazgatási hatóság kötelezheti az eljárás ügyfelét, a résztvevő személyt, a tanúkat és szakértőket, hogy térítsék meg a hatóság azon költségeit, amelyek nála az ő hibájukból keletkeztek; arra is kötelezhetők, hogy térítsék meg az eljárás többi résztvevőjének az ő hibájukból keletkezett költségeit.
(3) A közigazgatási hatóság megtéríti a tanú készpénz-kiadásait és igazolt elmaradt munkabérét. A költségtérítési igényt a kihallgatást követő 3 napon belül kell érvényesíteni, különben az igény megszűnik.
(4) Az iratok beterjesztésével és a helyszíni szemlével kapcsolatos költségeket, melyek nem az eljárás ügyfelénél keletkeztek, a közigazgatási hatóság téríti meg.
(5) A szakértők és hiteles tolmácsok készpénzkiadá-sainak megtérítését és jutalmát külön jogszabályi elő-írások szabályozzák.

2. szakasz
A döntéshozatal alapanyagainak beszerzése

Döntéshozatali alapanyag

32. §
(1) A közigazgatási hatóság köteles pontos és teljes tényállást készíteni az ügyről, és e célra beszerezni a döntéshozatalhoz szükséges összes alapanyagot. E munkájában nem korlátozzák az eljárás ügyfeleinek javaslatai.
(2) Döntéshozatali alapanyag elsősorban a beadvány, az eljárás ügyfeleinek javaslatai és nyilatkoztatai, a bizonyítékok, a becsületbeli nyilatkozatok, ugyanígy az általnosan közismert tények, vagy a közigazgatási hatóság által, hivatali tevékenysége folytán megismert tények. Az alapanyagok terjedelmének és beszerzési módjának feltételeit a közigazgatási hatóság határozza meg.
(3) A közigazgatósági hatóság kérésére az állami szervek, a területi önkormányzati szervek, a természetes személyek és jogi személyek kötelesek jelenteni azokat a tényeket, amelyek az eljárás és döntéshozatal szempontjából fontosak.

33. §
(1) Az eljárás ügyfelének és a résztvevő személynek joga van bizonyítékokat és azok kiegészítését javasolni, kérdésket intézni a tanúkhoz és a szakértőkhöz a szóbeli tárgyaláson és a helyszíni szemlén.
(2) A közigazgatási hatóság köteles lehetőséget teremteni az eljárás ügyfeleinek és résztvevőinek arra, hogy a határozat meghozatala előtt véleményt mondjanak annak alapanyagairól és ezek beszerzésének módjáról, valamint hogy javasolhassák annak kiegészítését.

34. §
Bizonyítás
(1) Bizonyításra felhasználható minden eszköz, mellyel az ügy valós tényállása megállapítható és tisztázható, amennyiben az összhangban áll a jogrenddel.
(2) Bizonyíték elsősorban a tanú vallomása, a szakértői vélemény, az iratok és a helyszíni szemle.
(3) Az eljárás ügyfele köteles saját állításainak bizonyítására biznyítékokat javasolni, ha ezek számára ismeretesek.
(4) A bizonyítások lefolytatása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik.
(5) A közigazgatási hatóság saját belátása szerint értékeli a bizonyítékokat, mégpedig egyenként minden egyes bizonyítékot, és együtt az összes bizonyítékot a kölcsönös összefüggéseket feltárva.
(6) A közismert tényeket vagy a közigazgatási hatóság hivatali tevékenységéből ismert tényeket nem kell bizonyítani. 

35. §
Tanúk
(1) Mindenki köteles tanúként vallomást tenni; igazat kell mondania, és semmit nem hallgathat el.
(2) Tilos tanúként kihallgatni azt a személyt, aki titkos tényállást, banktitkot, adótitkot, üzleti titkot hozna nyilvánosságra, vagy a külön törvényben rá kimodottan kirótt titoktartási kötelezettségét szegné meg, kivéve, ha ezen kötelezettségét az arra illetékes szerv vagy az a személy, akivel szemben titoktartásra kötelezett ezt feloldja. 
(3) Elutasíthatja a vallomástételt az, aki a vallomással büntetőjogi eljárásnak tenné ki magát vagy hozzá közelálló személyeket; az utóbbiakat a Polgári törvénykönyv sorolja fel tételesen.
(4) A közigazgatási hatóság a kihallgatás előtt kioktatja a tanút a vallomástétel megtagadásának lehetőségéről, azon kötelességéről, hogy csak az igazat mondhatja, és nem hallgathat el semmit, valamint a hamis vagy hiányos vallomás jogi következményeiről. 

36. §
Szakértők
Ha a döntéshozatal szempontjából fontos tényállás szakmai elbírálására szükség van szakértő véleményre, a közigazgatási hatóság szakértőt jelöl ki. A szakértő kijelöléséről szóló döntés megfellebbezhető.

37. §
Iratok
(1) A közigazgatási hatóság előírhatja az eljárás ügyfelének vagy más személynek, akinek a bizonyítás szempontjából felhasználható iratok vannak a tulajdonában, hogy ezeket mutassa be.
(2) Az iratok előterjesztése nem kérhető vagy megtagadható azon okokból, melyekből a tanú nem hallgatható ki vagy a vallomástételt elutasíthatja.

38. §
Szemle
(1) A dolog tulajdonosa vagy használója köteles a közigazgatási hatóságnak engedélyezni a dolog szemléjét vagy eltűrni a helyszíni szemlét.
(2) Szemle nem végezhető vagy megtagadható azon okokból, melyekből a tanú nem hallgatható ki vagy a vallomástételt elutasíthatja.
(3) A helyszíni szemlére a közigazgatási hatóság meghívja az eljárás ügyfelét és azt is, aki a szemle tárgyával rendelkezni jogosult. 

39. §
Becsületbeli nyilatkozat
(1) A közigazgatási hatóság bizonyíték helyett elfogadhatja az eljárás ügyefelének becsületbeli nyilatkozatát is, amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) Becsületbeli nyilatkozatot a közigazgatási hatóság nem fogad el, ha az sértené a közérdeket vagy ha ez által sérülne az eljárás ügyfeleinek egyenrangúsága. Becsületbeli nyilatkozattal szakértői vélemény nem helyettesíthető.
(3) A becsületbeli nyilatkozatban az ügyfél köteles valós adatokat feltüntetni. A közigazgatási hatóság köteles figyelmeztetni az eljárás ügyfelét valótlan tartalmú kijelentései jogi következményeire. 

40. §
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
(1) Ha az eljárásban olyan kérdés merül fel, amelyről illetékes szerv már korábban jogerősen döntött, a közigazgatási hatóságra nézve ez a döntés kötelező érvényű; egyéb esetekben a közigazgatási hatóság maga alkothat véleményt a kérdésről, vagy indítványozhatja az illetékes hatóságnál eljárás megkezdését.
(2) A közigazgatási hatóság mint előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről nem dönthet arról, hogy ki és hogyan követett el bűncselekményt, szabálysértést vagy más törvénysértést, illetve a természetes személy állapotáról, vagy a jogi személy létezéséről, amennyiben ennek eldöntése a bíróságra tartozik.

3. szakasz
Az eljárás lefolytatásának és célszerűségének biztosítása

41. §
Idézés
(1) A közigazgatási hatóság beidézi azokat a személyeket, akiknek személyes jelenléte az ügy letárgyalása során elengedhetetlen.
(2) Az idézésben a közigazgatási hatóság figyelmezteti az idézettet a távolmaradás jogi következményeire. 

42. §
Előállítás
(1) Az ügyfelet vagy tanút, aki kellő kimentés vagy komoly okok híján az ismételt idézésre sem jelenik meg a közigazgatási hatóság előtt, és személyes részvétele nélkül az eljárás nem folytatható le, előállíthatják.
(2) Az előállítást a rendőrség hajtja végre a közigaz-gatási hatóság írásbeli kérvénye alapján.

43. §
Előzetes intézkedések
(1) A közigazgatási hatóság az eljárás befejezése előtt, az eljárás céljainak bebiztosítása érdekében a szükséges mértékben
a) előírhatja az ögyfeleknek, hogy valamit hajtsanak végre, valaminek a megcselekvésétől tartózkodjanak, vagy valaminek a megtörténését elviseljék;
b) elrendelheti olyan dolgok megőrzését, amelyeket megsemmisítésre jelöltek ki vagy feleslegessé nyilvánítottak, vagy amelyek szükségesek a bizonyítás lefolytatásához.
(2) A közigazgatási hatóság az előzetes intézkedést megszünteti, amint megszűnik az az ok, amely miatt ezt foganatosítani kellett; egyéb esetben azon a napon szűnik meg a hatálya, amikor az ügyben meghozott döntés jogerőre lép.
(3) Az előzetes intézkedésről meghozott döntés ellen benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

44. §
Megkeresés
(1) A közigazgatási hatóság a saját hatósági körzetében hajt végre eljárási tevékenységeket.
(2) Ha a közigazgatási hatóság saját hatósági körzetében nem hajthat végre valamilyen eljárási tevékenységet vagy az más okok miatt nem lenne célszerű, joga van megkereséssel annak elvégzésére felkérni más azonos vagy alacsonyabb szintű közigazgatási hatóságot.
(3) A felkért közigazgatási hatóság köteles saját hatásköre keretein belül a megkeresésének eleget tenni legkésőbb 15 napos határidőn belül, amennyiben a megkeresésben nincs ennél hosszabb határidő kijelölve.

45. §
Eljárási intézkedések
(1) Annak, aki nehezíti az eljárás lefolytatását, elsősorban annak, aki komoly okok miatt nem jelenik meg a hatóság felszólítására, vagy a hatóság felszólítása ellenére zavarja a rendet, indokolatlanul megtagadja a tanúvallomás-tételt, az okirat bemutatását vagy a szemle végrehajtását, a közigazgatási hatóság 165 euróig terjedő összegű bírságot szabhat ki, mégpedig ismételten is.
(2) Azt, aki durva módon megzavarja a rendet, a közigazgatási hatóság kitilthatja a tárgyalás színhelyéről; ha az eljárás ügyfele kerül kitiltásra, az eljárást az ő távollétében is lefolytatható.
(3) A közigazgatási szerv, amely az eljárási bírságot kiszabta, el is engedheti a bírságot.

4. szakasz
Határozat

46. §
A határozatnak összhangban kell álnnia a törvényekkel és más jogszabályokkal, azt az arra illetékes hatóságnak kell kibocsátania, annak a dolgok állapota megbízható vizsgálatából kell kiindulnia, és tartalmaznia kell az előírt formai követelményeket.

47. §
A határozat követelményei
(1) A határozatnak tartalmaznia kell az ítéletet (döntést), az indoklást és a fellebbezési feltételekről (jogorvoslatról) szóló tájékoztatást. Indoklásra nincs szükség, ha az eljárás minden ügyfele elvárásának teljes mértékben eleget tettek.
(2) Az ítélet tartalmazza az ügyben meghozott döntést azon jogszabályi rendelkezések pontos feltüntetésével, amelyek alapján a döntés megszületett, esetleg az eljárás költségeinek kötelező megtérítéséről szóló döntést is. Amennyiben a határozatban az eljárás ügyfelére valamilyen teljesítési kötelezettséget is kirónak, a közigazgatási hatóság annak a határidejét is meghatározza; a határidő nem lehet rövidebb a külön törvényben előírt határidőnél.
(3) A közigazgatási hatóság a határozat indoklásában feltünteti, mely tényállások alapozták meg a döntést, milyen mérlegelés után értékelte ki a bizonyítékokat, a jogszabályi előírások közül miért a felsoroltakat alkalmazta a döntés meghozatala során, valamint hogy az eljárás ügyfeleinek javaslatait és ellenvetéseit, illetve a döntés alapanyagaihoz való hozzászólásait milyen mértékben méltányolta.
(4) A fellebbezési feltételekről (jogorvoslatról) szóló tájékoztatás tartalmazza, hogy a határozat végleges-e vagy ellene fellebbezést (jogorvoslati kérelmet) lehet benyújtani, milyen határidőn belül, mely szervhez és hol. A tájékoztatás tartalmazza, hogy a döntés bíróságon is felülvizsgáltatható-e.
(5) A határozat írásos változatában feltüntetik a hatóságot, amely a döntést meghozta, a döntéshozatal dátumát, a természetes személy családi és utónevét és a jogi személy megnevezését. A határozatot hivatalos bélyegzővel kell lepecsételni, alá kell írni a jogosult személy családi és utónevének és hivatali beosztásának feltüntetésével. Amennyiben a határozat kiállítására a közhatalom gyakorlásának elektronikus formájáról szóló külön jogszabály alapján elektronikus változatban kerül sor, nem tartalmaz pecsétet és aláírást, hanem a közigazgatási szerv a közhatalom gyakorlásának elektronikus formájáról szóló külön jogszabálynak megfelelően. hitelesíti. Külön jogszabályok más követelményeket is előírhatnak a határozatra vonatkozóan.
(6) Az elírásokat, a számtévesztéseket vagy más nyilvánvaló hibákat a határozat írásos változatában az eljáró közigazgatási hatóság bármikor, külön erre tett javaslat nélkül is kijavíthat, s ezek megtörténéséről az eljárás ügyfeleit értesíti.
(7) Külön törvények határozzák meg, hogy az olyan döntéseket, melyekben az eljárás ügyfelei kérésének teljes mértékben eleget tesznek, mely esetekben elegendő csak rávezetni a kérelemre, és az eljárás résztvevőjének az írásos határozat helyett külön igazolást kiadni vagy teljesítést nyújtani.

48. §
Egyezség
(1) Ha az ügy jellege lehetővé teszi, az eljárás ügyfelei egyezséget köthetnek a közigazgatási hatóság jóváhagyásával. A közigazgatási hatóság az egyezség megkötését elutasítja, ha az ellentétes a jogszabályokkal vagy a közérdekbe ütközik.
(2) A jóváhagyott egyezség ellen fellebbezésnek helye nincs. A jóváhagyott egyezség végrehjtható.

49. §
Döntéshozatali határidők
(1) Az egyszerű ügyekben, főként, ha az eljárás ügyfele által beterjesztett alapanyagok szerint meghozható a döntés, a közigazgatási hatóság haladéktalanul meghozza a döntést.
(2) Egyéb esetekben, ha külön törvény másként nem rendelkezik, a közigazgatási hatóság az eljárás megkezdését követő 30 napon belül köteles döntést hozni; rendkívül bonyolult ügyek esetén legkésőbb 60 napon belül köteles döntést hozni; ha az ügy jellegéből eredően ezen határidőben sem hozható meg a döntés, a fellebbviteli hatóság (jogorvoslati szerv) arányos mértékben meghosszabbíthatja a határidőt. Ha a közigazgatási hatóság nem tud 30 vagy 60 napon belül döntést hozni, köteles e tényről kellő indoklással tájékoztatni az eljárás ügyfelét.

50. §
Tétlenség elleni intézkedések
Ha az ügy jellege lehetővé teszi, és a jóvátétel más módon nem eszközölhető ki, a közigazgatási hatóság, mely jogosult lenne dönteni a fellebbezés ügyében, maga dönt az ügyben, ha az egyébként döntésre jogosult illetékes közigazgatási hatóság az eljárást nem indította meg, bár arra köteles lett volna, vagy a döntést nem hozta meg a 49. § 2. bekezdése szerinti határidő-ben.

51. §
A határozat közlése
(1) Az eljárás ügyfelével a határozatot ezen határozat írásos változatának a kikézbesítésével közlik, ha a törvény másként nem rendelkezik. A kézbesítés napja egyben a határozat közlésének napja is.
(2) Az eljárás ügyfelével, aki jelen van, a határozatot szóbeli tájékoztatással is a tudomására hozhatják; a határozat szóbeli kihirdetése csak abban az esetben egyezik meg a határozat kézbesítésének napjával, ha az eljárás jelenlévő ügyfele kifejezetten lemondott arról az igényéről, hogy a határozat írásos változatát is kézbesítsék neki.
(3) Ha a határozat írásos változatának kézbesítése helyett külön hatósági bizonyítványt adnak ki, a határozatról való tájékoztatás napja azonos a külön bizonylat átvételének napjával. Ha a határozat írásos változatának kézbesítése helyett teljesítésre kerül sor, a döntés közlésének napja azonos az első nyújtott teljesítés átvételének napjával.

52. §
A határozat jogerőre emelkedése és végrehajthatósága
(1) A határozat, mely ellen nem lehet fellebbezni (jogorvoslati kérelmet benyújtani), jogerős.
(2) A határozat végrehajtható, ha ellene fellebbezés (jogorvoslati kérelem) nem nyújtható be vagy ha a fellebbezésnek (jogorvoslati kérelemnek) halasztó hatálya nincs. 


NEGYEDIK RÉSZ
A határozat felülvizsgálata

1. szakasz
Fellebbezés

53. §
A közigazgatási hatóság döntése ellen az eljárás ügyfele fellebezést nyújthat be, ha a törvény másként nem rendelkezik, vagy ha az eljárás ügyfele szóban vagy írásban, a jegyzőkönyvben rögzítve e jogáról le nem mondott.

54. §
(1) A fellebbezést annál a közigazgatási hatóságnál kell benyújtani, amely a megtámadott döntést kiadta.
(2) A fellebbezést a döntés közlését követő 15 napon belül kell benyőjtani, ha külön törvény erre más határidőt nem szab meg.
(3) Ha az eljárás ügyfele a helytelen tájékoztatás következtében, vagy azért, mert erről egyáltalán nem tájékoztatták, a jogorvoslati kérelmet a határidő után nyújtja be, úgy kell vélelmezni, hogy azt időben nyújtotta be, ha ezt legkésőbb 3 hónapon belül megtette a határozat közlését követően.
(4) Az eljárás ügyfele a fellebbezését mindaddig visszavonhatja, amíg arról nem születik meg a döntés. Ha az eljárás ügyfele a fellebbezést visszavonja, ismételten már nem fellebbezhet.

55. §
(1) Ha külön törvény másként nem rendelkezik, az időben benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van.
(2) Ha sürgető közérdek azt megköveteli, vagy fennáll annak a veszélye, hogy a határozat végrehajtásának elhalasztása következtében az eljárás ügyfele vagy valaki más pótolhatatlan veszteséget szenvedne el, a közigazgatási hatóság a halasztó hatályt kizárhatja; a sürgősséget kellőképpen meg kell indokolni. Halasztó hatály nem zárható ki a külön törvényben meghatározott esetekben.
(3) A halasztó hatály kizárását kimondó döntést megfellebbezni nem lehet.

56. §
A közigazgatási hatóság, amely a megtámadott határozatot kiadta, értesíti az eljárás többi ügyfelét a benyújtott fellebbezés tartalmáról, és felszólítja őket, hogy foglaljanak állást, szükség esetén az eljárást kiegészíti az újonnan javasolt bizonyítékokkal. 

57. §
(1) A közigazgatási hatóság, amely a megtámadott határozatot kiadta, maga dönthet a fellebbezésről, ha annak teljes terjedelmében eleget tesz, és ha a határozat az eljárás más ügyfelét nem érinti, kizárólag csak a fellebbezés benyújtóját, vagy ha azzal az eljárás többi ügyfele egyetért.
(2) Ha nem a megtámadott határozatot (végzést) közigazgatási hatóság dönt a fellebbezésről, előterjeszti azt együtt a kiegészító eljárás eredményeivel és az egész iratanyaggal a fellebviteli hatóságnak legkésőbb 30 napon belül azt követően, amikor a fellebbezést kézhez kapta, és erről értesíti az eljárás ügyfelét.

58. §
(1) Ha külön törvény másként nem rendelkezik, a fellebbviteli hatóság az a legközelebbi magasabb szintű hatóság, amely fölérendeltje annak a közigazgatási hatóságnak, amely a megtámadott végzést kiadta.
(2) A jogi személy szervének döntése ellen benyújtott fellebbezésről a törvényben meghatározott szervezeti egysége dönt, és ha a törvény ezt nem jelöli meg, az alapszabályzatban meghatározott egység jár el; ha ilyen egység nem létezik, az a szerv jár el, amely a jogi személyt létrehozta, vagy megalakította.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdés szerint fellebbviteli szerv nem jelölhető meg, az igazgatást ellátó szerv vezetője dönt az általa létrehozott eseti bizottság javaslata alapján.

59. §
(1) A fellebbviteli hatóság teljes terjedelmében megvizsgálja a megtámadott döntést; és ha elkerülhetetlen, az eddigi eljárást kiegészíti, esetleg a feltárt hibákat kiküszöböli.
(2) Ha nyomós ok van rá, a fellebbviteli hatóság a döntést megváltoztatja, vagy megsemmisíti, egyéb esetben a fellebbezést elutasítja, és a döntést helybenhagyja.
(3) A fellebbviteli szerv a döntést megsemmisíti, és az ügyet visszautalja újratárgyalásra és új döntéshozatalra a közigazgatási hatóságnak, mely azt meghozta, amennyiben ez a megfelelőbb eljárás az ügyintézés gyorsasága és gazdaságossága szempontjából; a közigazgatási hatóságra nézvést a fellebbviteli szerv jogi álláspontja kötelező.
(4) A fellebbviteli hatóság fellebbezésről meghozott döntése ellen további fellebbezés nem nyújtható be.

60. §
A fellebbviteli hatóság köteles megvizsgálni a késve benyújtott fellebbezéseket is olyan szempontból, hogy az nem alapozza-e meg az eljárás újraindítását vagy a határozat megsemmisítését, illetve megváltoztatását a fellebbezési eljáráson kívül.

60.a §
Az elsőtől a harmadik részig terjedően megfogalmazott rendelkezések arányos mértékben vonatkoznak a fellebbezésről folyó eljárásra is. 

61. §
(1) A központi államigazgatási hatóság első fokon kiadott döntése ellen a jogorvoslati kérelmet ugyanezen szervnek kell benyújtani legkésőbb 15 napon belül azt követően, hogy a határozatról tájékoztattak; az időben benyújtott jogorvoslati kérelemnek halasztó hatálya van.
(2) A jogorvoslatról a központi államigazgatási hatóság vezetője dönt az általa létrehozott eseti bizottság javaslata alapján. Ez ellen a döntés ellen fellebbezésnek helye nincs.
(3) A fellebbezési eljárásra vonatkozó rendelkezések arányos mértékben érvényesek a jogorvoslati eljárásra is.

2. szakasz
Újrafelvételi eljárás

62. §
(1) A közigazgatási hatóság döntéshozatallal lezárt eljárása, mely jogerőre emelkedett, az eljárás ügyfelének javaslatára újraindítható, ha
a) az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték került nyilvánosságra, amely döntő befolyással bír az ügyben, és amely az eljárás ügyfelének hibáján kívül nem került figyelembe vételre;
b) a döntés egy előzetes kérdés elbírálásán múlott, melyről az illetékes szerv másként döntött;
c) a közigazgatási hatóság helytelen eljárása következtében meghiúsult az eljárás ügyfelének részvétele az eljárásban, s ez lényegében befolyásolhatta a döntést, és ha ez ellen a fellebbviteli eljárásban sem volt mód a jóvátételre;
d) a döntést az eljárásból kizárt hatóság hozta meg (9. és 13. §), és ha annak lényeges hatása lehetett a döntésre, és a fellebbviteli eljárásban sem nyílt mód jóvátételre;
e) a döntés olyan bizonyítékokon alapult, amelyek hamisnak bizonyultak, vagy a döntést bűncselekménnyel érték el.
(2) A közigazgatási hatóság újrafelvételi eljárást rendel el az (1) bekezdésben felsorolt okokból, ha a döntés felülvizsgálatát közérdek indokolja.
(3) Újrafelvételi eljárás nem indítható, ha a döntéssel az ügyfélnek engedélyezték a polgári jogi vagy munkajogi jogcselekményt, vagy ha személyes állapotra vonatkozó ügyben született döntés, és az eljárás ügyfele jóhiszeműen szerzett jogosultságokat. 

63. §
(1) Az újrafelvételi eljárást az eljárás ügyfelének javaslatára az ügyben utolsó fokon döntést hozó közigazgatási hatóság engedélyezi vagy rendeli el.
(2) Az újrafelvételi eljárást kérő javaslatban fel kell tüntetni az újrafelvétel indokait, és azokat a tényeket, melyek tanúsítják, hogy a javaslatot határidőn belül nyújtották be.
(3) A javaslatot az (1) bekezdésben feltüntetett közigazgatási hatóságnál 3 hónappal azt a napot követően lehet benyújtani, hogy az ügyfél tudomást szerzett az újrafelvétel indokairól, legkésőbb azonban 3 éven belül a döntés jogerőre emelkedésének napjától; azonos határidőben a közigazgatási hatóság is elrendelheti az újrafelvételi eljárást. A határidő lekésését (28. §) nem lehet figyelmen kívül hagyni.
(4) A határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után újrafelvételi eljárásra javaslatot tenni, vagy újrafelvételi eljárást elrendelni csak akkor lehet, ha a döntéshozatalt bűncselekménnyel érték el.
(5) Az újrafelvételi eljárásról hozott döntés ellen fellebbezés (jogorvoslati kérelem) nyújtható be. Az újrafelvételi eljárás engedélyezése vagy elrendelése halasztó hatállyal bír, amennyiben a megtámadott döntés még nem került végrehajtásra.

64. §
(1) Az új eljárást az a közigazgatási hatóság folytatja le, amelynek döntését az újrafelvételi eljárás indokai érintik; ha az újrafelvételi eljárás indokai mind az első, mind a másodfokú közigazgatási hatóság döntését érintik, az új eljárást az első fokú közigazgatási hatóság folytatja le.
(2) Ha az újrafelvételi eljárás indokai csak a fellebbviteli hatóság előtti eljárást érintik, össze kell kötni az újrafelvételi eljárásról való döntést és az ügyben való új döntés meghozatalát.
(3) Az ügyben meghozott új döntéssel az eredeti döntés megsemmisül.
(4) Az ügyben meghozott új döntés ellen fellebbezés (jogorvoslati kérelem) nyújtható be. 

3. szakasz
Döntés-felülvizsgálat fellebbezési eljáráson kívül

65. §
(1) A döntést, amely jogerős, saját kezdeményezésére vagy más indítványára felülvizsgálhatja a a döntést meghozó közigazgatási hatóság (58. §) legközelebbi magasabb szintű közigazgatási hatósága, ha központi államigazgatási hatóság döntéséről van szó, annak vezetője az általa létrehozott eseti bizottság javaslatára (61. § 2. bek.).
(2) A döntés felülvizsgálatára jogosult közigazgatási hatóság megsemmisíti, vagy megváltoztatja a döntést, ha azt törvényeket, az általános érvényű jogszabályi rendelkezéseket vagy általános érvényű rendeleteket sértő módon hozták meg. A döntés megsemmisítése vagy megváltoztatása során ügyel arra, hogy a jóhiszeműen megszerzett jogok a lehető legkisebb mértékben sérüljenek.
(3) A döntés felülvizsgálatakor a közigazgatási hatóság a döntés meghozatalakor hatályos jogszabályi állapotból és tényállásból indul ki. Nem semmisítheti, vagy változtathatja meg ezért a döntést, ha a meghozatalát követően változtak meg lényegesen a döntő tényállások, amelyekből az eredeti döntés kiindult.

66. §
Az eljárás ügyfele döntés-felülvizsgálati javaslatanának a döntést meghozó közigazgatási hatóság is teljes mértékben eleget tehet, ha a döntés nem érinti az eljárás más ügyfelét, vagy ha azzal az eljárás többi ügyfele egyetért.

67. §
Azt a döntést, amely az eljárás ügyfelének polgári jogi vagy munkajogi tevékenységével értett egyet, vagy amely személyi állapottal kapcsolatosan hozott határozatot, fellebbezési eljáráson kívül megsemmisíteni vagy megváltoztatni nem lehet, ha a jogosultságot az eljárás ügyfele jóhiszeműen szerezte meg.

68. §
(1) Közigazgatási hatóság fellebbezési eljáráson kívül nem semmisíthet vagy változtathat meg döntését, ha a megtámadott döntés jogerőre emelkedésétől már három év eltelt. 
(2) Az ellen a döntés ellen, amely fellebbezésen kívüli eljárásban semmisíti vagy változtatja meg a korábbi döntést, fellebbezést (jogorvoslati kérelmet) lehet benyújtani. Ha a közigazgatási hatóság értesítést ad ki, hogy felülvizsgálatot indított fellebbezési eljárás nélkül, a felülvizsgálatra és a fellebbezésről való döntés meghozatalára nem vonatkoznak az 1. bekezdésben taglalt határidők.


ÖTÖDIK RÉSZ
Döntésvégrehajtás

1. szakasz
Közös rendelkezések

71. §
(1) Ha az eljárás ügyfele a megadott határidőben önként nem teljesíti a döntés által rá kirótt kötelezettséget, amely végrehajtható (52. § 2. bek.), vagy a közigazgatási hatóság által jóváhagyott egyezségből, vagy az általa összeállított tartozási kimutatásból (a továbbiakban csak „döntés”) fakadó kötelezettségeket, sor kerül ezek végrehajtására. Ha a teljesítés határideje a határozatban nem került kimondásra, az a hatóság szabja meg a határidőt, amely a végrehajtást kivitelezi; a határidő nem lehet rövidebb, mint a külön jogszabályban meghatározott határidő.
(2) A tartozási kimutatás végrehajtható, ha végrehajtható döntés alapján került összeállításra, vagy az adós törvényben megszabott kötelességei alapján készült, külön döntés meghozatala nélkül.
(3) A döntés végrehajtása legkésőbb 3 évvel azt követően rendelhető el, hogy a teljesítésre megszabott határidő letelt (1. bek.).

72. §
(1) A döntés végrehajtására az eljárás ügyfelének javaslatára kerül sor, vagy a közigazgatási hatóság javaslatára, mely az elsőfokú döntést meghozta, az egyezséget jóváhagyta vagy a tartozási kimutatást elkészítette (a behajtó közigazgatási hatóság). Amennyiben ez a hatóság önmaga nem jogosult a döntés végrehajtására, az ügyet a 73. § szerint arra jogosult hatóságnak továbbítja.
(2) Az eljárás ügyfele vagy a behajtó közigazgatási hatóság, illetve az, akit e célra a törvény kijelöl,  javaslatot tehet a végrehajtásra bírósági végrehajtó által.

73. §
A döntést az a közigazgatási hatóság hajtja végre, amely az ügyben elsőfokon döntést hozott, ha külön törvény másként nem rendelkezik.

74. §
A döntés végrehajtását kivitelező hatóság köteles az eljárás érintett ügyfelét értesíteni, hogy a végrehajtás megkezdődött; ha a teljesítés határidejét meg kell határozni (71. § 1. bek.), az értesítésben azt is fel kell tüntetni.

75. §
(1) A döntés végrehajtását kivitelező hatóság az ügyfél javaslatára, komoly okok fennállása esetén, vagy saját kezdeményezésre, esetleg mások indítványára a végrehajtást elnapolhatja.
(2) Az eljárás ügyfelének javaslatára vagy saját kezdeményezésre a hatóság a döntés végrehajtásától eltekint, ha
a) a követelt igény megszűnt vagy a követelés tárgytalanná vált,
b) a döntés végrehajtására szolgáló jogalapot (71. §1. bek.) megszüntették,
c) ugyanez a követelés bírósági behajtás alatt áll,
d) a döntés végrehajtás megengedhetetlen,
e) a dologra, melyet a döntés végrehajtása érint, sikeresen érvényesítettek olyan jogot, mely a végrehajtást kizárja.
(3) A végrehajtás leállítására, mely ellen ügyészi óvást emeltek, az ügyészségről szóló törvény rendelkezései vonatkoznak.

76. §
(1) A döntés végrehajtásának egyes lépései és intézkedései ellen ellenvetés nyújtható be.
(2) Az ellenvetéseknek csak akkor van halasztó hatályuk,
a) ha a halasztás engedélyezése ellen, vagy a végrehajtástól való eltekintés érdekében nyújtották be,
b) ha a döntésvégrehajtás megkezdése ellen irányul kilakoltatási döntés esetén,
c) ha abban érvényesíteni kívánják, hogy a követelt teljesítés már megtörtént, vagy ha még nem járt le a teljesítés határideje,
d) ha abban egy olyan dologra, mely végrehajtási határozat alatt áll, olyan jogot érvényesítenek, mely a végrehajtást nem teszi lehetővé.
(3) Az ellenvetésekről a döntés végrehajtását kivitelező hatóság dönt. Az ellenvetésekről szóló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

77. §
(1) A döntés végrehajtása csak törvényben meghatározott eszközökkel lehetséges. A döntés végrehajtása során olyan eszközt kell használni, amely az eljárás ügyfelét a legkevésbé sújtja és még célravezető.
(2) A döntés végrehajtására végrehajtási parancs alapján kerül sor.

2. szakasz
Pénzügyi követelések teljesítése

78. §
(1) Pénzügyi teljesítést kiszabó határozatot végrehajtani bérből való lefogásokkal, követelés kibocsátásával, ingó vagyon vagy ingatlan eladásával lehet.
(2) A bérből történő lefogásokra az utasítást a közigazgatási hatóság annak nyújtja be, aki az adósnak bért, vagy más jutalmat fizet ki munkája fejében, vagy munkabérpótló jövedelmet folyósít.
(3) Követelés kibocsátását a közigazgatási hatóság azzal szemben foganatosítja, akivel szemben az adósnak követelései állnak fenn, utasítva őt, hogy a követelést a tartozása összegének felső határáig terjedő mértékben fizesse meg a közigazgatási hatóságnak.
(4) A döntés végrehajtását hazai bankban vezetett bankszámláról vagy külföldi bank fiókjában vezetett bankszámláról követelési meghagyás benyújtásával és a követelésnek az adós bankszámlájáról történő levonásával lehet érvényesíteni.
(5) Az 1-4. bekezdés szerinti döntésvégrehajtások esetében a Végrehajtási rendtartás szabályait arányosan alkalmazzák. 

3. szakasz
Dologi teljesítések behajtása

79. §
(1) Nem pénzbeli teljesítésről szóló döntést végrehajtani pótlólagos teljesítés kiszabásával, pénzbüntetés kiszabásával vagy a megszabott kötelesség teljesítésének kikényszerítésével lehet.
(2) A pótlólagos teljesítés lényege, hogy a kiszabott munkákat és teljesítéseket a kötelezett költségeire és veszélyére végezik el, amennyiben a kiszabott munkát vagy teljesítést a kötelezetten kívül más is elvégezheti.
(3) Ha pótlólagos teljesítés a dolog jellege miatt nem lehetséges vagy nem célszerű, a kötelesség teljesítését folyamatos pénzbírságok kiszabásával kényszerítik ki; az esetenkénti pénzbüntetés összege nem haladhatja meg 1659 eurót.
(4) A kötelezettség közvetlen kikényszerítésére elsősorban a kilakoltatás, a nem lakáscélú helyiség, ingatlan vagy ingatlanrész kényszerű elhagyása, a dolog vagy okirat elvétele, valamint a személy előállítása kapcsán kerül sor.
(5) A kötelesség kilakoltatással történő kikényszerítése során megfelelő mértékben kell alkalmazni a Végrehajtási rendtartás rendelkezéseit. A dolog vagy okirat kikényszerített elvételére csak nagykorú természetes személy jelenlétében kerülhet sor.

80. §
(1) A döntés végrehajtásával megbízott alkalmazott az egyes cselekményeket írásos utasítás alapján hajtja végre, melyet a 73. §-ban taglalt hatóság bocsát ki. Ezt az utasítást köteles az intézkedés helyszínén felmutatni.
(2) Ha az eljárás ügyfele bizonyítja, hogy a követelt kötelezettségét már teljesítette, vagy ha a behajtáshoz nem ragaszkodik, illetve a határozat végrehajtását felfüggesztették vagy leállították, vagy ha olyan ellenvetések benyújtására került sor, melyek halasztó hatályúak, a döntés végrehajtásával megbízott alkalmazott a cselekményt nem hajtja végre.


HATODIK RÉSZ
Átmeneti és zárórendelkezések

81. §
A közigazgatási hatóság köteles az eljárás során ügyelni a Szlovák Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződésekben vagy törvényekben garantált kiváltságokra és mentességre.

82. §
(1) A jelen törvény rendelkezései vonatkoznak a hatályossága előtt megkezdett, de be nem fejezett eljárásokra is.
(2) Ha a döntés a jelen törvény hatályba lépése előtt emelkedett jogerőre, az eljárás felújítása akkor engedélyezhető, ha a döntést nem bűncselekmény elkövetésével hozták meg, vagy a döntés fellebbviteli eljáráson kívül csak akkor vizsgálható felül, ha attól a naptól számítva, amikor a döntés jogerőre emelkedett, három évnél kevesebb idő telt el.
(3) Ha a jelen törvény hatályba lépése előtt hatósági végrehajtás kezdődött, az eddigi előírások szerint kell eljárni.

83. §
Megszűnik:
1. a Tt. 91/1960. sz. kormányrendelete a közigazgatási eljárásról;
2. a Tt. 60/1961. sz., a nemzeti bizottságoknak a szocialista rend fenntartásában játszott szerepéről szóló törvénye 28. §-ának 1. bek.;
3. a Tt. 60/1965. sz., az ügyészségről szóló törvénye 15. §-a 4. bekezdésének második mondata.

84. §
Érintetlenek maradnak a jelen törvény hatályba lépéséig érvényes külön jogszabályi előírások, melyek a közigazgatási eljárást szabályozzák, kivéve azt a rendelkezést, hogy a nemzeti bizottságok szerveinek döntései ellen benyújtott fellebbezésekről ugyanazon nemzeti bizottságok szervei döntenek. Érintetlen marad a helyi nemzeti bizottságok ügyintézési illetékessége is a jelen törvény hatályba lépéséig érvényes külön jogszabályi rendelkezések szerint.

85. §
Ez a törvény 1968. január 1-jén lép hatályba.


Novotný, s.k.
Laštovička, s.k.
Lenárt, s.k.
Časová verzia účinná od 1. novembra 2017

71/1967 Zb.

Zákon
O SPRÁVNOM KONANÍ
(správny poriadok)


z 29. júna 1967


Zmena:
215/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2002
527/2003 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2004
122/2006 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2006
445/2008 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2009
204/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2011
176/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. septembra 2015
125/2016 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2016
149/2017 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2017
238/2017 Z. z. s účinnosťou od 1. novembra 2017


Národné zhromaždenie Československej socialistickej republiky sa uznieslo na tomto zákone:


PRVÁ ČASŤ
Úvodné ustanovenia

Oddiel 1
Rozsah pôsobnosti

§ 1
(1) Tento zákon sa vzťahuje na konanie, v ktorom v oblasti verejnej správy správne orgány rozhodujú o právach, právom chránených záujmoch alebo povinnostiach fyzických osôb a právnických osôb, ak osobitný zákon neustanovuje inak.
(2) Správnym orgánom je štátny orgán, orgán územnej samosprávy, orgán záujmovej samosprávy, fyzická osoba alebo právnická osoba, ktorej zákon zveril rozhodovanie o právach, právom chránených záujmoch alebo povinnostiach fyzických osôb a právnických osôb v oblasti verejnej správy.

Oddiel 2
Základné pravidlá konania

§ 3
(1) Správne orgány postupujú v konaní v súlade so zákonmi a inými právnymi predpismi. Sú povinné chrániť záujmy štátu a spoločnosti, práva a záujmy fyzických osôb a právnických osôb a dôsledne vyžadovať plnenie ich povinností.
(2) Správne orgány sú povinné postupovať v konaní v úzkej súčinnosti s účastníkmi konania, zúčastnenými osobami a inými osobami, ktorých sa konanie týka a dať im vždy príležitosť, aby mohli svoje práva a záujmy účinne obhajovať, najmä sa vyjadriť k podkladu rozhodnutia, a uplatniť svoje návrhy. Účastníkom konania, zúčastneným osobám a iným osobám, ktorých sa konanie týka musia správne orgány poskytovať pomoc a poučenia, aby pre neznalosť právnych predpisov neutrpeli v konaní ujmu.
(3) Občan Slovenskej republiky, ktorý je osobou patriacou k národnostnej menšine, a ktorý má právo používať jazyk národnostnej menšiny podľa osobitného predpisu, má právo v obciach vymedzených osobitným predpisom konať pred správnym orgánom v jazyku národnostnej menšiny. Správne orgány podľa prvej vety sú povinné mu zabezpečiť rovnaké možnosti na uplatnenie jeho práv.
(4) Správne orgány sú povinné svedomite a zodpovedne sa zaoberať každou vecou, ktorá je predmetom konania, vybaviť ju včas a bez zbytočných prieťahov a použiť najvhodnejšie prostriedky, ktoré vedú k správnemu vybaveniu veci. Ak to povaha veci pripúšťa, má sa správny orgán vždy pokúsiť o jej zmierne vybavenie. Správne orgány dbajú na to, aby konanie prebiehalo hospodárne a bez zbytočného zaťažovania účastníkov konania a iných osôb.
(5) Rozhodnutie správnych orgánov musí vychádzať zo spoľahlivo zisteného stavu veci. Správne orgány dbajú o to, aby v rozhodovaní o skutkovo zhodných alebo podobných prípadoch nevznikali neodôvodnené rozdiely.
(6) Správne orgány sú povinné na úradnej tabuli správneho orgánu, na svojom webovom sídle, ak ho majú zriadené alebo aj iným vhodným spôsobom zrozumiteľne a včas informovať verejnosť o začatí, uskutočňovaní a o skončení konania vo veciach, ktoré sú predmetom záujmu verejnosti alebo o ktorých to ustanovuje osobitný zákon. Pritom sú povinné ochraňovať práva a právom chránené záujmy účastníkov konania a iných osôb. Úradná tabuľa správneho orgánu musí byť nepretržite prístupná verejnosti.
(7) Ustanovenia o základných pravidlách konania uvedených v odsekoch 1 až 6 sa primerane použijú aj pri vydávaní osvedčení, posudkov, vyjadrení, odporúčaní a iných podobných opatrení.

§ 4
(1) Účastníci konania (§ 14) spolupracujú so správnymi orgánmi v priebehu celého konania.
(2) Všetci účastníci majú v konaní rovnaké procesné práva a povinnosti. Ten, komu osobitný zákon priznáva postavenie účastníka konania len na časť konania, má v konaní procesné práva a povinnosti len v tej časti konania, pre ktorú má priznané postavenie účastníka konania.


DRUHÁ ČASŤ
Správne orgány, účastníci konania a zúčastnené osoby

Oddiel 1
Príslušnosť

§ 5
Na konanie sú vecne príslušné správne orgány, ktoré určuje osobitný zákon; ak osobitný zákon neustanovuje, ktorý orgán je vecne príslušný, rozhoduje obec.

§ 6
(1) Ak je na konanie vecne príslušný orgán, ktorý sa vnútorne člení na útvary oprávnené podľa zákona samostatne konať, správnym orgánom príslušným konať v prvom stupni je útvar, ktorý ustanovuje zákon.
(2) Ak je na konanie vecne príslušný správny orgán, ktorý sa vnútorne člení, orgánom príslušným konať v mene tohto správneho orgánu v prvom stupni je útvar určený zákonom, inak útvar určený štatútom alebo iným predpisom upravujúcim jeho vnútorné pomery (ďalej len "štatút"). Ak štatút takýto útvar neurčuje, príslušným na konanie je štatutárny orgán správneho orgánu.
(3) Osobitné zákony ustanovia, v ktorých veciach sú na konanie príslušné komisie, rady alebo inak označené kolektívne orgány (ďalej len "komisia").

§ 7
(1) V konaní, v ktorom ide o činnosť účastníka, spravuje sa miestna príslušnosť miestom tejto činnosti; ak sa konanie týka nehnuteľnosti, miestom, kde je nehnuteľnosť.
(2) Ak nemožno miestnu príslušnosť určiť podľa odseku 1 ani podľa osobitného zákona, spravuje sa miestna príslušnosť trvalým pobytom účastníka konania a ak účastníkom konania je právnická osoba jej sídlom alebo miestom umiestnenia jej organizačnej zložky, ktorej sa konanie týka. Ak účastník konania nemá v Slovenskej republike trvalý pobyt, spravuje sa miestna príslušnosť jeho iným pobytom podľa osobitného zákona a ak nemá taký pobyt, jeho posledným trvalým pobytom v Slovenskej republike; ak nemá ani taký pobyt, spravuje sa miestna príslušnosť miestom, kde sa obvykle zdržiava. Ak účastníkom konania je právnická osoba, ktorá nemá v Slovenskej republike sídlo, spravuje sa miestna príslušnosť jej posledným sídlom v Slovenskej republike alebo posledným miestom umiestnenia jej organizačnej zložky, ktorej sa konanie týka, v Slovenskej republike.
(3) Ak je miestne príslušných niekoľko správnych orgánov, uskutočňuje konanie správny orgán, ktorý konanie začal prvý, pokiaľ sa príslušné orgány nedohodli inak.
(4) Ak je miestne príslušných niekoľko správnych orgánov a pokiaľ každý z nich odmieta uskutočniť konanie, správny orgán vyššieho stupňa im najbližšie nadriadený určí, ktorý z nich konanie uskutoční.
(5) Ak nemožno miestnu príslušnosť určiť podľa predchádzajúcich ustanovení, určí ústredný orgán štátnej správy, do pôsobnosti ktorého vec patrí, ktorý vecne príslušný správny orgán konanie uskutoční.

§ 8
Na žiadosť účastníka konania alebo s jeho súhlasom môže správny orgán príslušný podľa § 7 ods. 2 postúpiť vec na vybavenie inému vecne príslušnému správnemu orgánu toho istého stupňa, v obvode ktorého má účastník konania pracovisko alebo prechodný pobyt, ak s tým súhlasia ostatní účastníci konania i orgán, ktorému sa má vec postúpiť.

Oddiel 2
Vylúčenie zamestnancov alebo členov správneho orgánu

§ 9
(1) Zamestnanec správneho orgánu je vylúčený z prejednávania a rozhodovania veci, ak so zreteľom na jeho pomer k veci, k účastníkom konania alebo k ich zástupcom možno mať pochybnosť o jeho nepredpojatosti.
(2) Z prejednávania a rozhodovania pred správnymi orgánmi je vylúčený aj ten, kto sa v tej istej veci zúčastnil na konaní ako zamestnanec správneho orgánu iného stupňa.

§ 10
Účastník konania oznámi správnemu orgánu skutočnosti nasvedčujúce vylúčenie zamestnanca správneho orgánu (§ 9), len čo sa o nich dozvie.

§ 11
(1) Len čo sa zamestnanec správneho orgánu dozvie o skutočnostiach nasvedčujúcich jeho vylúčenie (§ 9), oznámi to bez meškania svojmu najbližšie nadriadenému vedúcemu; vedúci správneho orgánu to oznámi vedúcemu nadriadeného správneho orgánu.
(2) Predpojatý zamestnanec správneho orgánu urobí iba také úkony, ktoré nepripúšťajú odklad.

§ 12
(1) O tom, či je zamestnanec správneho orgánu z konania vylúčený, rozhoduje orgán, ktorému boli dôvody vylúčenia oznámené (§ 11 ods. 1); ak sa rozhodlo, že zamestnanec správneho orgánu je vylúčený, urobí tento orgán opatrenie na zabezpečenie riadneho uskutočnenia ďalšieho konania.
(2) Proti rozhodnutiu o vylúčení zamestnanca správneho orgánu z konania nemožno podať samostatné odvolanie.

§ 13
(1) Z tých istých dôvodov ako zamestnanec správneho orgánu (§ 9) je z prejednávania a rozhodovania veci vylúčený i člen komisie, ktorá uskutočňuje konanie.
(2) Len čo sa člen komisie dozvie o skutočnosti nasvedčujúcej jeho vylúčenie, oznámi to bezodkladne predsedovi komisie, ktorý rozhodne, či je člen komisie z konania vylúčený. Predseda komisie oznámi bezodkladne skutočnosť nasvedčujúcu jeho vylúčenie komisii, ktorá rozhodne, či je z konania vylúčený.
(3) Ustanovenia § 10, § 11 ods. 2 a § 12 ods. 2 platia obdobne.

Oddiel 3
Účastník konania a zúčastnená osoba

§ 14
(1) Účastníkom konania je ten, o koho právach, právom chránených záujmoch alebo povinnostiach sa má konať alebo koho práva, právom chránené záujmy alebo povinnosti môžu byť rozhodnutím priamo dotknuté; účastníkom konania je aj ten, kto tvrdí, že môže byť rozhodnutím vo svojich právach, právom chránených záujmoch alebo povinnostiach priamo dotknutý, a to až do času, kým sa preukáže opak.
(2) Účastníkom konania je aj ten, komu osobitný zákon také postavenie priznáva.

§ 15
Účastník môže samostatne konať v takom rozsahu, v akom má spôsobilosť vlastnými úkonmi nadobúdať práva a brať na seba povinnosti.

§ 15a
(1) Osobitný zákon môže ustanoviť, za akých podmienok sa na konaní alebo na jeho časti má právo zúčastniť aj iná osoba než účastník konania (ďalej len "zúčastnená osoba").
(2) Zúčastnená osoba má právo byť upovedomená o začatí konania a o iných podaniach účastníkov konania, zúčastniť sa na ústnom pojednávaní a na miestnej obhliadke, navrhovať dôkazy a doplnenie podkladu rozhodnutia. Osobitný zákon môže ustanoviť zúčastnenej osobe viac práv.

Oddiel 4
Zastupovanie

§ 16
(1) Účastníka konania, ktorý nemôže konať samostatne, zastupuje zákonný zástupca; ak nemá zákonného zástupcu a ak je to potrebné na obhajovanie jeho práv, správny orgán mu ustanoví opatrovníka.
(2) Správny orgán ustanoví opatrovníka aj účastníkovi konania, ktorého pobyt nie je známy alebo ktorému sa nepodarilo doručiť písomnosť na známu adresu v cudzine a ktorý si neustanovil zástupcu, ako aj účastníkovi konania, ktorý je postihnutý duševnou alebo inou poruchou, pre ktorú nemôže konať, a nemá zákonného zástupcu.

§ 17
(1) Účastníci konania, ich zákonní zástupcovia a opatrovníci sa môžu dať zastupovať advokátom alebo iným zástupcom, ktorého si zvolia.
(2) Právnická osoba koná prostredníctvom svojich orgánov alebo prostredníctvom svojho zástupcu.
(3) Splnomocnenie na zastupovanie treba preukázať písomným plnomocenstvom alebo plnomocenstvom vyhláseným do zápisnice. Správny orgán môže v nepochybných prípadoch od preukazu plnomocenstvom upustiť.
(4) Ak niekoľko účastníkov konania urobilo spoločné podanie, zvolia si spoločného splnomocnenca pre doručovanie; inak ho určí správny orgán. Proti rozhodnutiu o určení spoločného splnomocnenca na doručovanie sa nemožno odvolať.


TRETIA ČASŤ
Priebeh konania

Oddiel 1
Všeobecné ustanovenia

§ 18
Začatie konania
(1) Konanie sa začína na návrh účastníka konania alebo na podnet správneho orgánu.
(2) Konanie je začaté dňom, keď podanie účastníka konania došlo správnemu orgánu príslušnému vo veci rozhodnúť. Pokiaľ sa konanie začína na podnet správneho orgánu, je konanie začaté dňom, keď tento orgán urobil voči účastníkovi konania prvý úkon.
(3) O začatí konania správny orgán upovedomí všetkých známych účastníkov konania; ak mu účastníci konania alebo ich pobyt nie sú známi, alebo pokiaľ to ustanovuje osobitný zákon, upovedomí ich o začatí konania verejnou vyhláškou.

§ 19
Podanie
(1) Podanie možno urobiť písomne v listinnej podobe alebo v elektronickej podobe, alebo ústne do zápisnice. Podanie vo veci samej urobené v elektronickej podobe bez autorizácie podľa osobitného predpisu o elektronickej podobe výkonu verejnej moci treba do troch pracovných dní doplniť v listinnej podobe, v elektronickej podobe autorizované podľa osobitného predpisu o elektronickej podobe výkonu verejnej moci, alebo ústne do zápisnice. Správny orgán na dodatočné doplnenie podania nevyzýva. Ak osobitný predpis ustanovuje povinnosť použiť na podanie určený formulár, podanie možno urobiť len použitím takéhoto formuláru.
(2) Podanie sa posudzuje podľa jeho obsahu. Z podania musí byť zrejmé, kto ho podáva, akej veci sa týka a čo sa navrhuje. Podanie v elektronickej podobe podľa osobitného predpisu o elektronickej podobe výkonu verejnej moci musí obsahovať identifikátor osoby účastníka konania podľa osobitného predpisu o elektronickej podobe výkonu verejnej moci. Osobitné právne predpisy môžu ustanoviť jeho ďalšie náležitosti.
(3) Pokiaľ podanie nemá predpísané náležitosti, správny orgán pomôže účastníkovi konania nedostatky odstrániť, prípadne ho vyzve, aby ich v určenej lehote odstránil; súčasne ho poučí, že inak konanie zastaví.
(4) Podanie sa podáva na vecne a miestne príslušnom orgáne (§ 5 až 7).
(5) Na žiadosť účastníka konania musí sa prijatie podania potvrdiť.

§ 20
Postúpenie
Ak správny orgán nie je príslušný na rozhodnutie, je povinný podanie bez meškania postúpiť príslušnému správnemu orgánu a upovedomiť o tom účastníka konania. Ak je nebezpečenstvo z omeškania, správny orgán urobí nevyhnutné úkony, najmä na odvrátenie hroziacej škody.

§ 21
Ústne pojednávanie
(1) Správny orgán nariadi ústne pojednávanie, ak to vyžaduje povaha veci, najmä ak sa tým prispeje k jej objasneniu, alebo ak to ustanovuje osobitný zákon. Ak sa má pri ústnom pojednávaní uskutočniť ohliadka, uskutočňuje sa ústne pojednávanie spravidla na mieste ohliadky.
(2) Na ústne pojednávanie správny orgán prizve všetkých účastníkov konania a požiada ich, aby pri ústnom pojednávaní uplatnili svoje pripomienky a námety. Osobitné zákony ustanovia, v ktorých prípadoch sa na neskôr uplatnené pripomienky a námietky neprihliada; na túto skutočnosť musia byť účastníci konania výslovne upozornení.
(3) Ústne pojednávanie je neverejné, pokiaľ osobitný zákon alebo správny orgán neustanovia inak.

§ 22
Zápisnica
(1) O ústnych podaniach a o dôležitých úkonoch v konaní, najmä o vykonaných dôkazoch, o vyjadreniach účastníkov konania, o ústnom pojednávaní a o hlasovaní správny orgán spíše zápisnicu.
(2) Zo zápisnice musí byť najmä zrejmé, kto, kde a kedy konanie uskutočňoval, predmet konania, ktoré osoby sa na ňom zúčastnili, ako konanie prebiehalo, aké návrhy boli podané a aké opatrenia sa prijali; v zápisnici o hlasovaní sa uvedie aj výrok rozhodnutia a výsledok hlasovania.
(3) Zápisnicu podpisujú po prečítaní všetky osoby, ktoré sa na konaní zúčastnili, a zamestnanec (člen) správneho orgánu uskutočňujúceho konanie, zápisnicu o hlasovaní všetci prítomní členovia správneho orgánu. Odopretie podpisu, dôvody tohto odopretia a námietky proti obsahu zápisnice sa v nej zaznamenajú.

§ 23
Nazeranie do spisov
(1) Účastníci konania a ich zástupcovia a zúčastnené osoby majú právo nazerať do spisov, robiť si z nich výpisy, odpisy a dostať kópie spisov s výnimkou zápisníc o hlasovaní alebo dostať informáciu zo spisov s výnimkou zápisníc o hlasovaní iným spôsobom.
(2) Správny orgán môže povoliť nazrieť do spisov a urobiť si výpis, odpis, môže poskytnúť kópiu spisov alebo môže poskytnúť informáciu zo spisov iným spôsobom aj iným osobám, pokiaľ preukážu odôvodnenosť svojej požiadavky. Správny orgán je povinný umožniť nazerať do spisov verejnému ochrancovi práv, komisárovi pre deti a komisárovi pre osoby so zdravotným postihnutím v súvislosti s výkonom ich pôsobnosti.
(3) Správny orgán je povinný urobiť opatrenie, aby sa postupom podľa odsekov 1 a 2 nesprístupnila utajovaná skutočnosť, bankové tajomstvo, daňové tajomstvo, obchodné tajomstvo alebo neporušila zákonom uložená alebo uznaná povinnosť mlčanlivosti.
(4) Správny orgán poskytuje kópie spisov za úhradu materiálnych nákladov spojených so zhotovením kópií, zadovážením technických nosičov a s ich odoslaním.

Doručenie do vlastných rúk

§ 24
(1) Dôležité písomnosti, najmä rozhodnutia, výzvy a predvolania, sa doručujú do vlastných rúk adresátovi alebo osobe, ktorá sa preukáže jeho splnomocnením na preberanie zásielok.
(2) Ak nebol adresát písomnosti, ktorá sa má doručiť do vlastných rúk, zastihnutý, hoci sa v mieste doručenia zdržiava, doručovateľ ho vhodným spôsobom upovedomí, že písomnosť príde znovu doručiť v určený deň a hodinu. Ak nový pokus o doručenie zostane bezvýsledný, doručovateľ uloží písomnosť na pošte a adresáta o tom vhodným spôsobom upovedomí. Ak si adresát nevyzdvihne písomnosť počas uloženia na pošte, písomnosť sa považuje za doručenú dňom vrátenia nedoručenej zásielky správnemu orgánu, aj keď sa adresát o tom nedozvedel.
(3) Ak adresát bezdôvodne odoprel písomnosť prijať, je doručená dňom, keď sa jej prijatie odoprelo; na to musí doručovateľ adresáta upozorniť.
(4) Ak má účastník konania, ktorý sa zdržiava v cudzine alebo tam má sídlo, opatrovníka alebo zástupcu v tuzemsku, doručí sa písomnosť tomuto opatrovníkovi alebo zástupcovi.

§ 25
(1) Písomnosti určené do vlastných rúk adresované orgánom a právnickým osobám sa doručujú ich zamestnancom povereným prijímať písomnosti. Ak nie je určený zamestnanec na prijímanie písomností, doručí sa písomnosť určená do vlastných rúk tomu, kto je oprávnený za orgán alebo právnickú osobu konať.
(2) Ak nemožno doručiť písomnosť právnickej osobe na adresu, ktorú uviedla alebo je známa, ani na adresu jej sídla uvedenú v obchodnom registri alebo v inom registri, v ktorom je zapísaná, a jej iná adresa nie je správnemu orgánu známa, písomnosť sa považuje za doručenú dňom vrátenia nedoručenej zásielky správnemu orgánu, a to aj vtedy, ak ten, kto je oprávnený konať za právnickú osobu, sa o tom nedozvie.
(3) Ak nemožno doručiť písomnosť podnikateľovi-fyzickej osobe na adresu, ktorú uviedla alebo je známa, ani na adresu jej miesta podnikania uvedenú v živnostenskom registri alebo v inom registri, v ktorom je zapísaná, a jej iná adresa nie je správnemu orgánu známa, písomnosť sa považuje za doručenú dňom vrátenia nedoručenej zásielky správnemu orgánu, a to aj vtedy, ak sa podnikateľ-fyzická osoba o tom nedozvie.
(4) Ak si adresát vyhradí doručovanie zásielok do poštového priečinku, pošta adresátovi oznámi príchod zásielky, možnosť prevzatia a odbernú lehotu na predpísanom tlačive, ktoré vloží do poštového priečinku. Ak si adresát na základe dohody preberá zásielky na pošte a nemá pridelený priečinok, pošta tieto zásielky neoznamuje. V obidvoch prípadoch sa dátum príchodu zásielky považuje za dátum uloženia. Ak si adresát nevyzdvihne písomnosť do troch dní od uloženia, posledný deň tejto lehoty sa považuje za deň doručenia, aj keď sa adresát o uložení nedozvedel.
(5) Ak má účastník konania zástupcu s plnomocenstvom na celé konanie, písomnosť určená do vlastných rúk sa doručuje iba tomu zástupcovi. Ustanovenia odsekov 1 až 3 sa vzťahujú na toto doručovanie. Ak však účastník konania má osobne v konaní niečo vykonať, doručuje sa písomnosť nielen zástupcovi, ale aj jemu.

§ 25a
Na doručenie do elektronickej schránky sa vzťahuje osobitný predpis o elektronickej podobe výkonu verejnej moci.

§ 26
Doručenie verejnou vyhláškou
(1) Doručenie verejnou vyhláškou použije správny orgán v prípade, keď účastníci konania alebo ich pobyt nie sú mu známi, alebo pokiaľ to ustanovuje osobitný zákon.
(2) Doručenie verejnou vyhláškou sa vykoná tak, že sa písomnosť vyvesí po dobu 15 dní na úradnej tabuli správneho orgánu. Posledný deň tejto lehoty je dňom doručenia. Správny orgán zverejňuje písomnosť súčasne na svojom webovom sídle, ak ho má zriadené a ak je to vhodné aj  iným spôsobom v mieste obvyklým, najmä v miestnej tlači, rozhlase alebo na dočasnej úradnej tabuli správneho orgánu na mieste, ktorého sa konanie týka.

Lehoty

§ 27
(1) Ak je to potrebné, správny orgán určí na vykonanie úkonu v konaní primeranú lehotu, pokiaľ ju neustanovuje tento zákon alebo osobitný zákon.
(2) Do lehoty sa nezapočítava deň, keď došlo ku skutočnosti určujúcej začiatok lehoty. Lehoty určené podľa týždňov, mesiacov alebo rokov sa končia uplynutím toho dňa, ktorý sa svojím označením zhoduje s dňom, keď došlo ku skutočnosti určujúcej začiatok lehoty, a ak taký deň v mesiaci nie je, končí sa lehota posledným dňom mesiaca. Ak koniec lehoty pripadne na sobotu alebo na deň pracovného pokoja, je posledným dňom lehoty najbližší budúci pracovný deň.
(3) Lehota je zachovaná, ak sa posledný deň lehoty podanie podá na správnom orgáne uvedenom v § 19 ods. 4 alebo ak sa podanie odovzdá na poštovú prepravu.
(4) V pochybnostiach sa považuje lehota za zachovanú, pokiaľ sa nepreukáže opak.

§ 28
(1) Správny orgán zo závažných dôvodov odpustí zmeškanie lehoty, ak o to účastník konania požiada do 15 dní odo dňa, keď pominula príčina zmeškania, a ak v tej istej lehote urobí zmeškaný úkon. Správny orgán môže tejto žiadosti priznať odkladný účinok.
(2) Zmeškanie lehoty nemožno odpustiť, ak odo dňa, keď sa mal úkon urobiť, uplynul jeden rok.
(3) Proti rozhodnutiu o návrhu na odpustenie zmeškanej lehoty sa nemožno odvolať.

§ 29
Prerušenie konania
(1) Správny orgán konanie preruší, ak sa začalo konanie o predbežnej otázke alebo ak bol účastník konania vyzvaný, aby v určenej lehote odstránil nedostatky podania, alebo ak účastník konania nemá zákonného zástupcu alebo ustanoveného opatrovníka, hoci ho má mať, alebo ak tak ustanovuje osobitný zákon.
(2) Správny orgán môže tiež konanie prerušiť najdlhšie na dobu 30 dní, ak to z dôležitých dôvodov zhodne navrhnú účastníci konania.
(3) Proti rozhodnutiu o prerušení konania sa nemožno odvolať.
(4) Správny orgán v konaní pokračuje z vlastného podnetu alebo na podnet účastníka konania, len čo pominuli prekážky, pre ktoré sa konanie prerušilo, prípadne len čo uplynula lehota uvedená v odseku 2.
(5) Pokiaľ je konanie prerušené, lehoty podľa tohto zákona neplynú.

§ 30
Zastavenie konania
(1) Správny orgán konanie zastaví, ak
a) zistí, že ten, kto podal návrh na začatie konania, nie je účastníkom konania a nejde o konanie, ktoré môže začať správny orgán,
b) účastník konania vzal svoj návrh na začatie konania späť a konanie sa netýka iného účastníka konania alebo ostatní účastníci konania súhlasia so späťvzatím návrhu a nejde o konanie, ktoré môže začať správny orgán,
c) účastník konania zomrel, bol vyhlásený za mŕtveho alebo zanikol bez právneho nástupcu a konanie sa týkalo len tohto účastníka konania,
d) účastník konania na výzvu správneho orgánu v určenej lehote neodstránil nedostatky svojho podania a bol o možnosti zastavenia konania poučený,
e) zistí, že nie je príslušným na konanie a vec nemožno postúpiť príslušnému orgánu,
f) zistí, že vo veci už začal konať iný príslušný správny orgán, ak sa správne orgány nedohodli inak,
g) zistí, že pred podaním návrhu vo veci začal konať súd, ak osobitný zákon neustanovuje inak,
h) odpadol dôvod konania začatého na podnet správneho orgánu,
i) v tej istej veci sa právoplatne rozhodlo a skutkový stav sa podstatne nezmenil,
j) tak ustanoví osobitný zákon.
(2) Proti rozhodnutiu o zastavení konania podľa odseku 1 písm. b), c), f), g) a h) sa nemožno odvolať.
(3) Rozhodnutie o zastavení konania podľa odseku 1 písm. b) a c) sa iba vyznačí v spise.

§ 31
Trovy konania
(1) Trovy konania, ktoré vznikli správnemu orgánu, znáša tento orgán. Trovy, ktoré v konaní vznikli účastníkovi konania, znáša účastník. Trovy, ktoré v konaní vznikli zúčastnenej osobe, znáša zúčastnená osoba.
(2) Správny orgán môže účastníkom konania, zúčastneným osobám, svedkom a znalcom uložiť, aby nahradili trovy, ktoré vznikli správnemu orgánu ich zavinením; môže im tiež uložiť, aby nahradili trovy, ktoré vznikli ich zavinením, ostatným účastníkom konania.
(3) Správny orgán nahradí svedkovi hotové výdavky a mzdu, ktorá mu preukázateľne ušla. Nárok treba uplatniť do 3 dní po výsluchu, inak zaniká.
(4) Náklady spojené s predložením listiny alebo s ohliadkou, ktoré vznikli tomu, kto nie je účastníkom konania, uhrádza správny orgán.
(5) Náhrada hotových výdavkov a poskytovanie odmien znalcom a tlmočníkom sa spravuje osobitnými právnymi predpismi.

Oddiel 2
Zisťovanie podkladov pre rozhodnutie

Podklad rozhodnutia

§ 32
(1) Správny orgán je povinný zistiť presne a úplne skutočný stav veci a za tým účelom si obstarať potrebné podklady pre rozhodnutie. Pritom nie je viazaný len návrhmi účastníkov konania.
(2) Podkladom pre rozhodnutie sú najmä podania, návrhy a vyjadrenia účastníkov konania, dôkazy, čestné vyhlásenia, ako aj skutočnosti všeobecne známe alebo známe správnemu orgánu z jeho úradnej činnosti. Rozsah a spôsob zisťovania podkladov pre rozhodnutie určuje správny orgán.
(3) Na žiadosť správneho orgánu sú štátne orgány, orgány územnej samosprávy, fyzické osoby a právnické osoby povinné oznámiť skutočnosti, ktoré majú význam pre konanie a rozhodnutie.

§ 33
(1) Účastník konania a zúčastnená osoba má právo navrhovať dôkazy a ich doplnenie a klásť svedkom a znalcom otázky pri ústnom pojednávaní a miestnej ohliadke.
(2) Správny orgán je povinný dať účastníkom konania a zúčastneným osobám možnosť, aby sa pred vydaním rozhodnutia mohli vyjadriť k jeho podkladu i k spôsobu jeho zistenia, prípadne navrhnúť jeho doplnenie.

§ 34
Dokazovanie
(1) Na dokazovanie možno použiť všetky prostriedky, ktorými možno zistiť a objasniť skutočný stav veci a ktoré sú v súlade s právnymi predpismi.
(2) Dôkazmi sú najmä výsluch svedkov, znalecké posudky, listiny a ohliadka.
(3) Účastník konania je povinný navrhnúť na podporu svojich tvrdení dôkazy, ktoré sú mu známe.
(4) Vykonávanie dôkazov patrí správnemu orgánu.
(5) Správny orgán hodnotí dôkazy podľa svojej úvahy, a to každý dôkaz jednotlivo a všetky dôkazy v ich vzájomnej súvislosti.
(6) Skutočnosti všeobecne známe alebo známe správnemu orgánu z úradnej činnosti netreba dokazovať.

§ 35
Svedkovia
(1) Každý je povinný vypovedať ako svedok; musí vypovedať pravdivo a nesmie nič zamlčať.
(2) Ako svedok nesmie byť vyslúchnutý ten, kto by sprístupnil utajovanú skutočnosť, bankové tajomstvo, daňové tajomstvo, obchodné tajomstvo alebo porušil zákonom výslovne uloženú alebo uznanú povinnosť mlčanlivosti, okrem ak by ho tejto povinnosti zbavil príslušný orgán alebo ten, v záujme koho túto povinnosť má.
(3) Výpoveď môže odoprieť ten, kto by ňou spôsobil nebezpečenstvo trestného stíhania sebe alebo blízkym osobám; ich výpočet sa spravuje Občianskym zákonníkom.
(4) Správny orgán poučí svedka pred výsluchom o možnosti odoprieť výpoveď, o jeho povinnosti vypovedať pravdivo a nič nezamlčať a o právnych následkoch nepravdivej alebo neúplnej výpovede.

§ 36
Znalci
Ak je pre odborné posúdenie skutočností dôležitých pre rozhodnutie potrebný znalecký posudok, správny orgán ustanoví znalca. Proti rozhodnutiu o ustanovení znalca sa možno odvolať.

§ 37
Listiny
(1) Správny orgán môže uložiť účastníkovi konania alebo inej osobe, ktorá má listinu potrebnú na vykonanie dôkazov, aby ju predložil.
(2) Predloženie listiny nemožno žiadať alebo môže sa odoprieť z dôvodov, pre ktoré nesmie byť vyslúchnutý alebo je oprávnený odoprieť výpoveď svedok.

§ 38
Ohliadka
(1) Vlastník alebo užívateľ veci je povinný predložiť správnemu orgánu predmet ohliadky alebo strpieť ohliadku na mieste.
(2) Ohliadku nemožno vykonať alebo môže sa odoprieť z dôvodov, pre ktoré nesmie byť vyslúchnutý alebo je oprávnený odoprieť výpoveď svedok.
(3) Na miestnu ohliadku správny orgán prizve účastníka konania a toho, kto je oprávnený predmetom ohliadky nakladať.

§ 39
Čestné vyhlásenie
(1) Správny orgán môže namiesto dôkazu pripustiť čestné vyhlásenie účastníka konania, pokiaľ osobitný zákon neustanovuje inak.
(2) Čestné vyhlásenie správny orgán nepripustí, ak tomu bráni všeobecný záujem alebo ak by tým bola porušená rovnosť medzi účastníkmi konania. Čestným vyhlásením nemožno nahradiť znalecký posudok.
(3) V čestnom vyhlásení je účastník povinný uviesť pravdivé údaje. Správny orgán musí upozorniť účastníka konania na právne následky nepravdivého čestného vyhlásenia.

§ 40
Predbežné otázky
(1) Ak sa v konaní vyskytne otázka, o ktorej už právoplatne rozhodol príslušný orgán, je správny orgán takým rozhodnutím viazaný; inak si správny orgán môže o takejto otázke urobiť úsudok alebo dá príslušnému orgánu podnet na začatie konania.
(2) Správny orgán si nemôže ako o predbežnej otázke urobiť úsudok o tom, či a kto spáchal trestný čin, priestupok alebo iný správny delikt, alebo o osobnom stave fyzickej osoby, alebo o existencii právnickej osoby, ak patrí o tom rozhodovať súdu.

Oddiel 3
Zabezpečenie priebehu a účelu konania

§ 41
Predvolanie
(1) Správny orgán predvolá osoby, osobná účasť ktorých pri prejednávaní veci je nevyhnutná.
(2) V predvolaní správny orgán upozorní na právne následky nedostavenia sa.

§ 42
Predvedenie
(1) Účastník konania alebo svedok, ktorý sa bez náležitého ospravedlnenia alebo bez závažných dôvodov na opätovné predvolanie nedostaví na správny orgán a bez osobnej účasti ktorého nemožno konanie uskutočniť, môže byť predvedený.
(2) Predvedenie vykoná Policajný zbor na základe písomnej žiadosti správneho orgánu.

§ 43
Predbežné opatrenia
(1) Správny orgán môže pred skončením konania v rozsahu nevyhnutne potrebnom pre zabezpečenie jeho účelu
a) uložiť účastníkom, aby niečo vykonali, niečoho sa zdržali alebo niečo strpeli;
b) nariadiť zabezpečenie vecí, ktoré sa majú zničiť alebo urobiť nepotrebnými, alebo ktoré sú potrebné na vykonanie dôkazov.
(2) Správny orgán predbežné opatrenie zruší, len čo pominie dôvod, pre ktorý bolo nariadené; inak stráca účinnosť dňom, keď rozhodnutie vo veci nadobudlo právoplatnosť.
(3) Odvolanie proti rozhodnutiu o predbežnom opatrení nemá odkladný účinok.

§ 44
Dožiadanie
(1) Správne orgány vykonávajú procesné úkony v obvode svojej pôsobnosti.
(2) Ak správny orgán nemôže vykonať niektorý procesný úkon v obvode svojej pôsobnosti alebo ak je to účelné z iných dôvodov, je oprávnený dožiadať o jeho vykonanie iný správny orgán toho istého alebo nižšieho stupňa.
(3) Dožiadaný správny orgán je povinný v medziach svojej pôsobnosti dožiadaniu vyhovieť najneskôr v lehote 15 dní, ak v dožiadaní nie je určená dlhšia lehota.

§ 45
Poriadkové opatrenia
(1) Tomu, kto sťažuje postup konania, najmä tým, že sa bez závažných dôvodov nedostaví na výzvu na správny orgán, ruší napriek predchádzajúcemu napomenutiu poriadok, bezdôvodne odmieta svedeckú výpoveď, predloženie listiny alebo vykonanie ohliadky, môže správny orgán uložiť poriadkovú pokutu do 165 eur, a to aj opakovane.
(2) Toho, kto hrubo ruší poriadok, môže správny orgán tiež vykázať z miesta pojednávania; ak je vykázaný účastník konania, môže sa konať v jeho neprítomnosti.
(3) Správny orgán, ktorý poriadkovú pokutu uložil, môže ju odpustiť.

Oddiel 4
Rozhodnutie

§ 46
Rozhodnutie musí byť v súlade so zákonmi a ostatnými právnymi predpismi, musí ho vydať orgán na to príslušný, musí vychádzať zo spoľahlivo zisteného stavu veci a musí obsahovať predpísané náležitosti.

§ 47
Náležitosti rozhodnutia
(1) Rozhodnutie musí obsahovať výrok, odôvodnenie a poučenie o odvolaní (rozklade). Odôvodnenie nie je potrebné, ak sa všetkým účastníkom konania vyhovuje v plnom rozsahu.
(2) Výrok obsahuje rozhodnutie vo veci s uvedením ustanovenia právneho predpisu, podľa ktorého sa rozhodlo, prípadne aj rozhodnutie o povinnosti nahradiť trovy konania. Pokiaľ sa v rozhodnutí ukladá účastníkovi konania povinnosť na plnenie, správny orgán určí pre ňu lehotu; lehota nesmie byť kratšia, než ustanovuje osobitný zákon.
(3) V odôvodnení rozhodnutia správny orgán uvedie, ktoré skutočnosti boli podkladom na rozhodnutie, akými úvahami bol vedený pri hodnotení dôkazov, ako použil správnu úvahu pri použití právnych predpisov, na základe ktorých rozhodoval, a ako sa vyrovnal s návrhmi a námietkami účastníkov konania a s ich vyjadreniami k podkladom rozhodnutia.
(4) Poučenie o odvolaní (rozklade) obsahuje údaj, či je rozhodnutie konečné alebo či sa možno proti nemu odvolať (podať rozklad), v akej lehote, na ktorý orgán a kde možno odvolanie podať. Poučenie obsahuje aj údaj, či rozhodnutie možno preskúmať súdom.
(5) V písomnom vyhotovení rozhodnutia sa uvedie aj orgán, ktorý rozhodnutie vydal, dátum vydania rozhodnutia, meno a priezvisko fyzickej osoby a názov právnickej osoby. Rozhodnutie musí mať úradnú pečiatku a podpis s uvedením mena, priezviska a funkcie oprávnenej osoby. Ak sa rozhodnutie vyhotovuje v elektronickej podobe podľa osobitného predpisu o elektronickej podobe výkonu verejnej moci, neobsahuje úradnú pečiatku a podpis, ale je správnym orgánom autorizované podľa osobitného predpisu o elektronickej podobe výkonu verejnej moci. Osobitné právne predpisy môžu ustanoviť ďalšie náležitosti rozhodnutia.
(6) Chyby v písaní, v počtoch a iné zrejmé nesprávnosti v písomnom vyhotovení rozhodnutia správny orgán kedykoľvek aj bez návrhu opraví a upovedomí o tom účastníkov konania.
(7) Osobitné zákony ustanovujú, v ktorých prípadoch sa rozhodnutie, ktorým sa účastníkovi konania v plnom rozsahu vyhovuje, len vyznačí v spise a účastníkovi konania sa namiesto písomného vyhotovenia rozhodnutia vydá osobitný doklad alebo poskytne plnenie.

§ 48
Zmier
(1) Ak to pripúšťa povaha veci, môžu účastníci konania medzi sebou so schválením správneho orgánu uzavrieť zmier. Správny orgán zmier neschváli, ak odporuje právnym predpisom alebo všeobecnému záujmu.
(2) Proti schválenému zmieru sa nemožno odvolať. Schválený zmier je vykonateľný.

§ 49
Lehota pre rozhodnutie
(1) V jednoduchých veciach, najmä ak možno rozhodnúť na podklade dokladov predložených účastníkom konania, správny orgán rozhodne bezodkladne.
(2) V ostatných prípadoch, ak osobitný zákon neustanovuje inak, je správny orgán povinný rozhodnúť vo veci do 30 dní od začatia konania; vo zvlášť zložitých prípadoch rozhodne najneskôr do 60 dní; ak nemožno vzhľadom na povahu veci rozhodnúť ani v tejto lehote, môže ju primerane predĺžiť odvolací orgán (orgán príslušný rozhodnúť o rozklade). Ak správny orgán nemôže rozhodnúť do 30, prípadne do 60 dní, je povinný o tom účastníka konania s uvedením dôvodov upovedomiť.

§ 50
Opatrenia proti nečinnosti
Ak to dovoľuje povaha veci a ak nápravu nemožno dosiahnuť inak, správny orgán, ktorý by bol inak oprávnený rozhodnúť o odvolaní, sám vo veci rozhodne, pokiaľ správny orgán príslušný na rozhodnutie nezačal konanie, hoci je na to povinný alebo pokiaľ nerozhodol v lehote ustanovenej v § 49 ods. 2.

§ 51
Oznámenie rozhodnutia
(1) Rozhodnutie sa účastníkovi konania oznamuje doručením písomného vyhotovenia tohto rozhodnutia, ak zákon neustanovuje inak. Deň doručenia rozhodnutia je dňom jeho oznámenia.
(2) Účastníkovi konania, ktorý je prítomný, môže sa rozhodnutie oznámiť ústnym vyhlásením; deň ústneho vyhlásenia rozhodnutia je dňom oznámenia rozhodnutia len vtedy, pokiaľ sa prítomný účastník konania vzdal nároku na doručenie písomného vyhotovenia rozhodnutia.
(3) Ak sa namiesto doručenia písomného vyhotovenia rozhodnutia vydáva osobitný doklad, je dňom oznámenia rozhodnutia deň prevzatia dokladu. Ak sa namiesto doručenia písomného vyhotovenia rozhodnutia poskytuje plnenie, je dňom oznámenia rozhodnutia deň prijatia prvého poskytnutého plnenia.

§ 52
Právoplatnosť a vykonateľnosť rozhodnutia
(1) Rozhodnutie, proti ktorému sa nemožno odvolať (podať rozklad), je právoplatné.
(2) Rozhodnutie je vykonateľné, ak sa proti nemu nemožno odvolať (podať rozklad) alebo ak odvolanie (rozklad) nemá odkladný účinok.


ŠTVRTÁ ČASŤ
Preskúmanie rozhodnutí

Oddiel 1
Odvolacie konanie

§ 53
Proti rozhodnutiu správneho orgánu má účastník konania právo podať odvolanie, pokiaľ zákon neustanovuje inak alebo pokiaľ sa účastník konania odvolania písomne alebo ústne do zápisnice nevzdal.

§ 54
(1) Odvolanie sa podáva na správnom orgáne, ktorý napadnuté rozhodnutie vydal.
(2) Odvolanie treba podať v lehote 15 dní odo dňa oznámenia rozhodnutia, ak inú lehotu neustanovuje osobitný zákon.
(3) Pokiaľ účastník konania v dôsledku nesprávneho poučenia alebo pre to, že nebol poučený vôbec, podal opravný prostriedok po lehote, predpokladá sa, že ho podal včas, ak tak urobil najneskôr do 3 mesiacov odo dňa oznámenia rozhodnutia.
(4) Účastník konania môže odvolanie vziať späť, kým sa o ňom nerozhodlo. Ak účastník konania vzal odvolanie späť, nemôže sa znova odvolať.

§ 55
(1) Pokiaľ osobitný zákon neustanovuje inak, včas podané odvolanie má odkladný účinok.
(2) Ak to vyžaduje naliehavý všeobecný záujem alebo ak je nebezpečenstvo, že odkladom výkonu rozhodnutia utrpí účastník konania alebo niekto iný nenahraditeľnú ujmu, môže správny orgán odkladný účinok vylúčiť; naliehavosť treba riadne odôvodniť. Odkladný účinok nemožno vylúčiť, ak tak ustanovuje osobitný zákon.
(3) Proti rozhodnutiu o vylúčení odkladného účinku sa nemožno odvolať.

§ 56
Správny orgán, ktorý napadnuté rozhodnutie vydal, upovedomí ostatných účastníkov konania o obsahu podaného odvolania, vyzve ich, aby sa k nemu vyjadrili, a podľa potreby doplní konanie vykonaním novonavrhnutých dôkazov.

§ 57
(1) Správny orgán, ktorý napadnuté rozhodnutie vydal, môže o odvolaní sám rozhodnúť, ak odvolaniu v plnom rozsahu vyhovie a ak sa rozhodnutie netýka iného účastníka konania ako odvolateľa alebo ak s tým ostatní účastníci konania súhlasia.
(2) Ak nerozhodne správny orgán, ktorý napadnuté rozhodnutie vydal, o odvolaní, predloží ho spolu s výsledkami doplneného konania a so spisovým materiálom odvolaciemu orgánu najneskôr do 30 dní odo dňa, keď mu odvolanie došlo, a upovedomí o tom účastníka konania.

§ 58
(1) Ak osobitný zákon neustanovuje inak, odvolacím orgánom je správny orgán najbližšieho vyššieho stupňa nadriadený správnemu orgánu, ktorý napadnuté rozhodnutie vydal.
(2) O odvolaní proti rozhodnutiu orgánu právnickej osoby rozhoduje útvar ustanovený zákonom, a ak ho zákon neustanovuje, útvar určený jej štatútom; ak taký útvar nie je, rozhoduje orgán, ktorý ju zriadil alebo založil.
(3) Ak nemožno odvolací orgán určiť podľa odsekov 1 a 2, rozhoduje vedúci správneho orgánu na základe návrhu ním ustanovenej osobitnej komisie.

§ 59
(1) Odvolací orgán preskúma napadnuté rozhodnutie v celom rozsahu; ak je to nevyhnutné, doterajšie konanie doplní, prípadne zistené vady odstráni.
(2) Ak sú pre to dôvody, odvolací orgán rozhodnutie zmení alebo zruší, inak odvolanie zamietne a rozhodnutie potvrdí.
(3) Odvolací orgán rozhodnutie zruší a vec vráti správnemu orgánu, ktorý ho vydal, na nové prejednanie a rozhodnutie, pokiaľ je to vhodnejšie najmä z dôvodov rýchlosti alebo hospodárnosti; správny orgán je právnym názorom odvolacieho orgánu viazaný.
(4) Proti rozhodnutiu odvolacieho orgánu o odvolaní sa nemožno ďalej odvolať.

§ 60
Odvolací orgán je povinný preskúmať i oneskorené odvolanie z toho hľadiska, či neodôvodňuje obnovu konania alebo zmenu alebo zrušenie rozhodnutia mimo odvolacieho konania.

§ 60a
Ustanovenia prvej až tretej časti sa primerane vzťahujú aj na konanie o odvolaní.

§ 61
(1) Proti rozhodnutiu ústredného orgánu štátnej správy, vydanému v prvom stupni, možno podať na tomto orgáne v lehote 15 dní odo dňa oznámenia rozhodnutia rozklad; včas podaný rozklad má odkladný účinok.
(2) O rozklade rozhoduje vedúci ústredného orgánu štátnej správy na základe návrhu ním ustanovenej osobitnej komisie. Proti tomuto rozhodnutiu sa nemožno odvolať.
(3) Ustanovenia o odvolacom konaní sa primerane vzťahujú aj na konanie o rozklade.

Oddiel 2
Obnova konania

§ 62
(1) Konanie pred správnym orgánom ukončené rozhodnutím, ktoré je právoplatné, sa na návrh účastníka konania obnoví, ak
a) vyšli najavo nové skutočnosti alebo dôkazy, ktoré mohli mať podstatný vplyv na rozhodnutie a nemohli sa v konaní uplatniť bez zavinenia účastníka konania;
b) rozhodnutie záviselo od posúdenia predbežnej otázky, o ktorej príslušný orgán rozhodol inak;
c) nesprávnym postupom správneho orgánu sa účastníkovi konania odňala možnosť zúčastniť sa na konaní, ak to mohlo mať podstatný vplyv na rozhodnutie a ak sa náprava nemohla urobiť v odvolacom konaní;
d) rozhodnutie vydal vylúčený orgán (§ 9 a 13), ak to mohlo mať podstatný vplyv na rozhodnutie a ak sa náprava nemohla urobiť v odvolacom konaní;
e) rozhodnutie sa opiera o dôkazy, ktoré sa ukázali ako nepravdivé, alebo rozhodnutie sa dosiahlo trestným činom.
(2) Správny orgán nariadi obnovu konania z dôvodov uvedených v odseku 1, ak je na preskúmaní rozhodnutia všeobecný záujem.
(3) Obnova konania nie je prípustná, ak bol rozhodnutím účastníkovi konania udelený súhlas na občianskoprávny úkon alebo pracovnoprávny úkon, alebo ak sa rozhodlo vo veci osobného stavu a účastník konania nadobudol práva dobromyseľne.

§ 63
(1) Obnovu konania povolí na návrh účastníka konania alebo nariadi správny orgán, ktorý vo veci rozhodol v poslednom stupni.
(2) V návrhu na obnovu konania treba uviesť dôvody obnovy konania a skutočnosti svedčiace o tom, že návrh je podaný včas.
(3) Návrh sa podáva na správnom orgáne uvedenom v odseku 1 v lehote 3 mesiacov odo dňa, keď sa účastník dozvedel o dôvodoch obnovy, najneskôr však do 3 rokov od právoplatnosti rozhodnutia; v rovnakej lehote môže správny orgán obnovu konania nariadiť. Zmeškanie lehoty (§ 28) nemožno odpustiť.
(4) Po uplynutí troch rokov od právoplatnosti rozhodnutia možno podať návrh na obnovu konania alebo obnovu konania nariadiť len vtedy, ak sa rozhodnutie dosiahlo trestným činom.
(5) Proti rozhodnutiu o obnove konania možno podať odvolanie (rozklad). Rozhodnutie o povolení alebo nariadení obnovy má odkladný účinok, pokiaľ sa napadnuté rozhodnutie ešte nevykonalo.

§ 64
(1) Nové konanie vo veci uskutoční správny orgán, ktorého rozhodnutia sa dôvod obnovy konania týka; ak sa dôvod obnovy konania týka rozhodnutia správnych orgánov prvého i druhého stupňa, nové konanie uskutoční správny orgán prvého stupňa.
(2) Pokiaľ sa dôvod obnovy konania týka iba konania pred odvolacím orgánom, spojí sa rozhodnutie o obnove konania s novým rozhodnutím vo veci.
(3) Novým rozhodnutím vo veci sa pôvodné rozhodnutie zrušuje.
(4) Proti novému rozhodnutiu vo veci sa možno odvolať (podať rozklad).

Oddiel 3
Preskúmanie rozhodnutia mimo odvolacieho konania

§ 65
(1) Rozhodnutie, ktoré je právoplatné, môže z vlastného alebo iného podnetu preskúmať správny orgán najbližšie vyššieho stupňa nadriadený správnemu orgánu, ktorý toto rozhodnutie vydal (§ 58), ak ide o rozhodnutie ústredného orgánu štátnej správy, jeho vedúci na základe návrhu ním ustavenej osobitnej komisie (§ 61 ods. 2).
(2) Správny orgán príslušný na preskúmanie rozhodnutia ho zruší alebo zmení, ak bolo vydané v rozpore so zákonom, všeobecne záväzným právnym predpisom alebo všeobecne záväzným nariadením. Pri zrušení alebo zmene rozhodnutia dbá na to, aby práva nadobudnuté dobromyseľne boli čo najmenej dotknuté.
(3) Pri preskúmavaní rozhodnutia vychádza správny orgán z právneho stavu a skutkových okolností v čase vydania rozhodnutia. Nemôže preto zrušiť alebo zmeniť rozhodnutie, ak sa po jeho vydaní dodatočne zmenili rozhodujúce skutkové okolnosti, z ktorých pôvodné rozhodnutie vychádzalo.

§ 66
Podnetu účastníka konania na preskúmanie rozhodnutia môže v plnom rozsahu vyhovieť aj správny orgán, ktorý rozhodnutie vydal, ak sa rozhodnutie netýka iného účastníka konania alebo ak s tým súhlasia ostatní účastníci konania.

§ 67
Rozhodnutie, ktorým sa účastníkovi konania dal súhlas na občianskoprávny alebo pracovnoprávny úkon alebo ktorým sa rozhodlo vo veci osobného stavu, nemožno mimo odvolacieho konania zrušiť alebo zmeniť, ak účastník konania nadobudol práva dobromyseľne.

§ 68
(1) Správny orgán nemôže mimo odvolacieho konania rozhodnutie zrušiť alebo zmeniť po uplynutí troch rokov od právoplatnosti napadnutého rozhodnutia.
(2) Proti rozhodnutiu, ktorým sa zrušuje alebo mení rozhodnutie mimo odvolacieho konania, sa možno odvolať (podať rozklad). Ak správny orgán oznámil, že začal preskúmavať rozhodnutie mimo odvolacieho konania, na preskúmanie a na rozhodnutie o odvolaní sa nevzťahuje lehota podľa odseku 1.


PIATA ČASŤ
Výkon rozhodnutí

Oddiel 1
Spoločné ustanovenia

§ 71
(1) Ak účastník konania nesplní v určenej lehote dobrovoľne povinnosť uloženú mu rozhodnutím, ktoré je vykonateľné (§ 52 ods. 2), alebo zmierom schváleným správnym orgánom alebo ním zostaveným výkazom nedoplatkov (ďalej len "rozhodnutie"), ich výkon sa uskutoční. Ak v rozhodnutí nebola určená lehota na plnenie, určí ju orgán, ktorý uskutočňuje výkon rozhodnutia; lehota nesmie byť kratšia, než ustanovuje osobitný zákon.
(2) Výkaz nedoplatkov možno vykonať, ak bol zostavený na základe vykonateľného rozhodnutia alebo na základe povinnosti dlžníka ustanovenej zákonom zaplatiť bez vydania osobitného rozhodnutia.
(3) Výkon rozhodnutia možno nariadiť najneskôr do 3 rokov po uplynutí lehoty určenej pre splnenie uloženej povinnosti (ods. 1).

§ 72
(1) Výkon rozhodnutia sa uskutočňuje na návrh účastníka konania alebo na podnet správneho orgánu, ktorý v prvom stupni vydal rozhodnutie, schválil zmier alebo vyhotovil výkaz nedoplatkov (vymáhajúci správny orgán). Pokiaľ tento orgán nie je sám na výkon rozhodnutia oprávnený, postúpi vec orgánu príslušnému podľa § 73.
(2) Účastník konania alebo vymáhajúci správny orgán alebo ten, o kom to ustanovuje zákon, môžu podať návrh na vykonanie exekúcie súdnym exekútorom.

§ 73
Výkon rozhodnutia uskutočňuje správny orgán, ktorý vo veci rozhodol v prvom stupni, ak osobitný zákon neustanovuje inak.

§ 74
Orgán uskutočňujúci výkon rozhodnutia je povinný oznámiť účastníkovi konania, ktorého sa výkon týka, začatie výkonu rozhodnutia; ak treba určiť lehotu na plnenie (§ 71 ods. 1), uvedie sa v tomto oznámení.

§ 75
(1) Orgán uskutočňujúci výkon rozhodnutia môže zo závažných dôvodov na návrh účastníka konania alebo z vlastného, prípadne iného podnetu výkon rozhodnutia odložiť.
(2) Na návrh účastníka konania alebo z vlastného podnetu orgán uskutočňujúci výkon rozhodnutia od výkonu upustí, ak
a) vymáhaný nárok zanikol alebo sa jeho vymáhanie stalo bezpredmetným,
b) podklad pre výkon rozhodnutia (§ 71 ods. 1) bol zrušený,
c) splnenie tej istej povinnosti vymáha súd,
d) výkon rozhodnutia je neprípustný,
e) na predmet, ktorého sa výkon rozhodnutia týka, úspešne sa uplatnilo právo, ktoré výkon rozhodnutia nepripúšťa.
(3) O zastavení výkonu rozhodnutia, proti ktorému prokurátor podal protest, platia ustanovenia zákona o prokuratúre.

§ 76
(1) Proti jednotlivým úkonom a opatreniam spojeným s výkonom rozhodnutia možno podať námietky.
(2) Námietky majú odkladný účinok len vtedy,
a) ak smerujú proti povoleniu odkladu alebo upusteniu od výkonu rozhodnutia,
b) ak smerujú proti začatiu výkonu rozhodnutia pri výkone rozhodnutia vyprataním,
c) ak sa v nich uplatňuje, že vymáhané plnenie sa už vykonalo alebo že ešte neuplynula lehota na plnenie,
d) ak sa v nich uplatňuje na predmet, ktorého sa výkon rozhodnutia týka, právo, ktoré výkon rozhodnutia nepripúšťa.
(3) O námietkach rozhoduje orgán uskutočňujúci výkon rozhodnutia. Proti rozhodnutiu o námietkach sa nemožno odvolať.

§ 77
(1) Výkon rozhodnutia možno uskutočniť len prostriedkami uvedenými v zákone. Pri výkone rozhodnutia sa použije prostriedok, ktorý účastníka konania čo najmenej postihuje a vedie ešte k cieľu.
(2) Výkon rozhodnutia sa uskutočňuje na základe exekučného príkazu.

Oddiel 2
Vymáhanie peňažných plnení

§ 78
(1) Výkon rozhodnutia ukladajúceho peňažné plnenie sa uskutočňuje zrážkami zo mzdy, prikázaním pohľadávky alebo predajom hnuteľných vecí alebo nehnuteľnosti.
(2) Príkaz na vykonanie zrážok zo mzdy vydá správny orgán tomu, kto vypláca dlžníkovi mzdu, inú odmenu za prácu alebo náhradu za pracovný príjem.
(3) Prikázanie pohľadávky správny orgán vykoná tak, že tomu, voči komu má dlžník pohľadávku, prikáže, aby pohľadávku do výšky dlžnej sumy zaplatil správnemu orgánu.
(4) Výkon rozhodnutia prikázaním pohľadávky z účtu v banke alebo v pobočke zahraničnej banky sa uskutoční jej odpísaním z účtu dlžníka.
(5) Pri výkone rozhodnutia podľa odsekov 1 až 4 sa primerane použijú ustanovenia Exekučného poriadku.

Oddiel 3
Vymáhanie nepeňažných plnení

§ 79
(1) Rozhodnutie ukladajúce nepeňažné plnenie sa vykoná náhradným výkonom, ukladaním peňažných pokút alebo priamym vynútením uloženej povinnosti.
(2) Náhradný výkon spočíva v tom, že uložené práce a výkony sa uskutočnia na náklad a nebezpečenstvo povinného, ak uloženú prácu alebo výkon môže uskutočniť aj niekto iný ako povinný.
(3) Ak náhradný výkon nie je podľa povahy veci možný alebo účelný, vymáha sa splnenie povinnosti uloženej rozhodnutím postupným ukladaním pokút; jednorazovo uložená pokuta nesmie prevýšiť sumu 1659 eur.
(4) Priame vynútenie povinnosti sa vykoná najmä vyprataním bytu, nebytového priestoru, nehnuteľnosti alebo jej časti, odňatím veci alebo listiny a predvedením osoby.
(5) Pri vynútení povinnosti vyprataním sa primerane použijú ustanovenia Exekučného poriadku. Výkon rozhodnutia odňatím veci alebo listiny sa uskutoční za prítomnosti plnoletej osoby.

§ 80
(1) Zamestnanec poverený uskutočnením výkonu rozhodnutia robí jednotlivé úkony podľa písomného príkazu, ktorý vydá orgán uvedený v § 73. Týmto príkazom je povinný sa preukázať.
(2) Ak účastník konania preukáže, že vymáhaná povinnosť bola už splnená alebo že sa na vymáhaní netrvá, alebo že uskutočnenie výkonu rozhodnutia bolo odložené alebo zastavené, alebo že boli podané námietky, ktoré majú odkladný účinok, zamestnanec poverený uskutočnením výkonu rozhodnutia úkon neurobí.


ŠIESTA ČASŤ
Prechodné a záverečné ustanovenia

§ 81
Správny orgán je povinný v konaní dbať na imunity a výsady priznávané medzinárodnými zmluvami, ktorými je Slovenská republika viazaná, alebo zákonmi.

§ 82
(1) Ustanovenia tohto zákona platia aj pre konanie neskončené pred začatím jeho účinnosti.
(2) Pokiaľ rozhodnutie nadobudlo právoplatnosť pred začiatkom účinnosti tohto zákona, možno povoliť obnovu konania, ak sa rozhodnutie nedosiahlo trestným činom, alebo preskúmať rozhodnutie mimo odvolacieho konania len vtedy, ak odo dňa, keď sa rozhodnutie stalo právoplatným, neuplynuli tri roky.
(3) Ak sa pred začiatkom účinnosti tohto zákona začala správna exekúcia, dokončí sa podľa doterajších predpisov.

§ 83
Zrušujú sa:
1. vládne nariadenie č. 91/1960 Zb. o správnom konaní;
2. § 28 ods. 1 zákona č. 60/1961 Zb. o úlohách národných výborov pri zabezpečovaní socialistického poriadku;
3. § 15 ods. 4 druhá veta zákona č. 60/1965 Zb. o prokuratúre.

§ 84
Nedotknuté zostávajú ustanovenia osobitných právnych predpisov platných k začiatku účinnosti tohto zákona, ktoré upravujú správne konanie, avšak s výnimkou ustanovenia, že o odvolaní proti rozhodnutiam orgánov národného výboru rozhodujú orgány toho istého národného výboru. Nedotknutá zostáva aj vecná príslušnosť miestnych národných výborov založená k začiatku účinnosti tohto zákona osobitnými právnymi predpismi.

§ 85
Tento zákon nadobúda účinnosť 1. januárom 1968.


Novotný v.r.
Laštovička v.r.
Lenárt v.r.