Hatályos 2013. január 1-től 2013. december 31-ig
Tt. 564/2001.
Törvény
AZ ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSÁRÓL
Elfogadva 2001. december 4-én
Módosítva:
Tt. 411/2002., hatályos 2002. augusztus 1-től
Tt. 551/2003., hatályos 2004. január 1-től
Tt. 215/2004., hatályos 2004. május 1-től
Tt. 523/2004., hatályos 2005. január 1-től
Tt. 618/2004., hatályos 2005. január 1-től
Tt. 122/2006., hatályos 2006. április 1-től
Tt. 400/2009., hatályos 2009. november 1-től
Tt. 220/2011., hatályos 2011. október 1-től
Tt. 392/2012., hatályos 2013. ja-nuár 1-től
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az alábbi törvényt fogadta el:
1. §
A szabályozás tárgya
Ez a törvény szabályozza
a) az alapvető jogok biztosának1) mint független hatóságnak a feladat- és hatásköreit, azok végrehajtásának módját a természetes személyek és jogi személyek alapvető jogainak és szabadságjogainak védelme terén a különféle közigazgatási szervek eljárása, döntéshozatala vagy tétlensége során,2) amennyiben az eljárásuk, döntésük vagy tétlenségük ellentétes a hatályos jogrenddel vagy a demokratikus jogállamiság elveivel, valamint
b) az alapvető jogok biztosa megválasztásának és visszahívásának részleteit, a jogköreit, tisztsége végzésének feltételeit, a jogvédelem módját, valamint a természetes és jogi személyek jogainak érvényre juttatását.
Az alapvető jogok biztosának hatásköre és székhelye
2. §
Az alapvető jogok biztosának a székhelye Pozsony.
3. §
(1) Az alapvető jogok biztosának hatásköre alá esnek
a) az államigazgatási szervek,
b) a területi önkormányzati szervek,
c) a természetes és jogi személyek, amelyek külön törvényi rendelkezések szerint természetes és jogi személyek jogairól és kötelességeiről döntenek a közigazgatási szférában, vagy a természetes és jogi személyek jogaiba és kötelességeibe más módon beavatkoznak a közigazgatás keretén belül.
(2) Az alapvető jogok biztosának hatásköre nem terjed ki a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsára (a továbbiakban „nemzeti tanács”), a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökére, a Szlovák Köztársaság Kormányára, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságára, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalára, a titkosszolgálatokra, a Rendőri Testület nyomozóinak döntéshozatali jogköreire, az ügyészségekre és a bíróságokra, kivéve a bíróságok igazgatási és irányító szerveit, valamint a bírák és ügyészek fegyelmi vétségeit feltételező okokat.3) Az alapvető jogok biztosának hatásköre nem tejed ki az operatív és mozgósító jellegű ügyekre sem.
4. §
Az alapvető jogok biztosának megválasztása
(1) Az alapvető jogok biztosát a nemzeti tanács választja meg a jelöltek közül, akiket a nemzeti tanács legkevesebb 15 képviselője javasol.
(2) Alapvető jogok biztosává a Szlovák Köztársaság azon állampolgára választható meg, aki
a) a megválasztása napján betöltötte 35. életévét,
b) teljes mértékben birtokában van jogi cselekvőképességének,
c) feddhetetlen, és műveltsége, képességei, tapasztalatai és erkölcsi tulajdonságai garanciát jelentenek arra, hogy az alapvető jogok biztosának tisztségét kifogástalanul ellátja,
d) nem tagja politikai pártnak vagy politikai mozgalomnak,
e) állandó lakhelye a Szlovák Köztársaság területén van,
f) egyetért azzal, hogy az alapvető jogok biztosává megválasszák.
(3) A 2. bekezdésben taglalt feltételeket a nemzeti tanács ellenőrzi a megválasztási javaslatról történő szavazás előtt.
(4) Feddhetetlen állampolgárnak a jelen törvény céljaira az a polgár számít, akit nem ítéltek el jogerősen szándékos bűncselekmény miatt vagy olyan bűncselekményért, amelyért jogerősen szabadságvesztés-büntetést szabtak ki rá. A feddhetetlenséget a bűnügyi nyilvántartó kivonatával4) kell igazolni, mely három hónapnál nem régebbi.
5. §
Megbízatási időszak
Az alapvető jogok biztosának megbízatási ideje öt év; a megbízatási idő az eskütétel napján kezdődik. Ugyanazt a személyt legfeljebb két egymást követő megbízatási időre lehet megválasztani az alapvető jogok biztosává.
6. §
Eskü
(1) Az alapvető jogok biztosa a nemzeti tanács elnökének kezébe teszi le az alábbi esküt:
„Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy a Szlovák Köztársaság Alkotmányát, alkotmánytörvényeit, törvényeit és a törvényben meghatározott módon kihirdetett nemzetközi szerződéseket megtartom, hogy részt veszek a természetes és jogi személyek alapvető jogainak és szabadságjogainak védelmében a közigazgatási szervek eljárásai, döntéshozatalai vagy tétlensége esetén, és az alapvető jogokat és szabadságjogokat védelmezni fogom összhangban a demokratikus jogállamiság elveivel.”
(2) Az eskü letételét az alapvető jogok biztosa az eskü szövegét tartalmazó nyomtatvány aláírásával erősíti meg; az okiraton fel kell tüntetni az eskü letételének dátumát is.
(3) Az alapvető jogok biztosa hivatalát az eskü letételével veszi fel.
(4) Az eskütétel visszautasítása vagy a fenntartásokkal letett eskü következménye az alapvető jogok biztosa megválasztásának érvénytelensége.
7. §
Összeférhetetlenség az alapvető jogok biztosi tisztsége esetén
(1) Az alapvető jogok biztosi tisztségét nem töltheti be a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke, a nemzeti tanács képviselője, a Szlovák Köztársaság Kormányának tagja, a Szlovák Köztársaság központi államigazgatási szervének vezetője vagy elnöke, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalának elnöke vagy a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalának alelnöke, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának bírája, bíró, ügyész, a Szlovák Információs Szolgálat tagja, a rendőri vagy más fegyveres testület tagja, valamint más közigazgatási szerv tisztségviselője.
(2) Az alapvető jogok biztosi tisztségét betöltő személy nem tölthet be semmilyen más fizetett tisztséget, nem vállalkozhat, és nem végezhet kereső tevékenységet, kivéve saját vagy kiskorú gyermekei vagyonának kezelését, a tudományos, a pedagógia, az irodalmi vagy művészi tevékenységet, ha az ilyen tevékenység nem veszélyezteti tisztségéből fakadó tevékenysége végzését, tisztsége méltóságát és nem veszélyezteti az alapvető jogok biztosi tisztségébe vetett bizalmat, a pártatlanságot és függetlenséget.
(3) Az 1. és 2. bekezdésben felsorolt tények akadályt jelentenek a tisztség betöltésében.
Az alapvető jogok biztosa megbízatásának megszűnése
8. §
(1) A megbízatási időszak letelte előtt az alapvető jogok biztosának megbízatása megszűnik
a) a tisztségről való lemondással,
b) a megválaszthatóság 4. § szerinti elvesztésével,
c) az ítélet jogerőre emelkedésével, melyben szándékos bűncselekmény elkövetéséért elítélték, vagy amellyel bűncselekmény miatt elítélték, de a bíróság esetében a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztését nem mondta ki,
d) olyan tevékenység folytatásával, amely összeférhetetlen tisztsége gyakorlásával, vagy
e) az elhalálozásával.
(2) Az 1. bekezdés a)-d) pontjában taglalt tényeket az alapvető jogok biztosa köteles írásban jelenteni a nemzeti tanács elnökének. Az ítélet jogerőre emelkedését, mellyel az alapvető jogok biztosát bűncselekmény miatt elítélték, de a bíróság esetében a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztését nem mondta ki, és amellyel jogerőre emelkedett az a bírósági ítélet, mely megfosztotta állampolgári jogainak gyakorlásától vagy amellyel korlátozta őt állampolgári jogai gyakorlásában, az ügyben ítéletet hozó bíróság jelenti a nemzeti tanács elnökének.
9. §
(1) Az alapvető jogok biztosa lemondhat tisztségéről, ha ezt írásban közli a nemzeti tanács elnökével.
(2) Az alapvető jogok biztosának megbízatása ilyen esetben az írásos lemondás nemzeti tanács elnöke általi kézhezvételének hónapját követő naptári hónap elteltével szűnik meg. Az alapvető jogok biztosa ekkor is köteles azonban végrehajtani minden, halasztást nem tűrő teendőt, hogy az indítványok benyújtóinak jogai semmilyen sérelmet ne szenvedjenek.
10. §
(1) A nemzeti tanács visszahívhatja tisztségéből az alapvető jogok biztosát, ha annak egészségi állapota hosszú távon, azonban legkevesebb három hónapon át nem teszi lehetővé a tisztségéből fakadó rendes munkavégzést.
(2) Az alapvető jogok biztosa egy nappal azt követően tekintendő tisztségéből leváltottnak, amikor a nemzeti tanács tisztségéből való visszahívásáról szóló határozatát kézbesítették neki.
A természetes és jogi személyek jogvédelme
11. §
(1) Az alapvető jogok biztosához fordulhat bárki, aki úgy vélekedik, hogy a közigazgatási szervek eljárása, döntéshozatala során vagy tétlensége miatt alapvető jogai és szabadságjogai a jogrenddel, valamint a demokratikus jogállam elveivel ellentétben álló sérelmet szenvedtek.
(2) A természetes személyek az alapvető jogok biztosával való kapcsolatban használhatják az anyanyelvüket. A tolmácsolás költségeit az állam viseli.
12. §
(1) Az alapvető jogok biztosa köteles a titoktartásra a személyiségi jogok védelme érdekében olyan ügyekben, amelyekről tisztsége végzése során szerzett tudomást, és erre még tisztsége befejezése után is köteles. A titoktartási kötelezettség alól az alapvető jogok biztosát csak a nemzeti tanács elnöke mentheti fel, ez azonban nem vonatkozik a személyi adatokra.
(2) Az alapvető jogok biztosa tevékenységével kapcsolatos információk közzétételére külön jogszabályi rendelkezések vonatkoznak.6)
(3) Az alapvető jogok biztosa jogosult azon személyi adatok kezelésére, amelyek feltétlenül szükségesek a beadványok intézéséhez, külön jogszabályi rendelkezés szerint.7)
13. §
(1) Az alapvető jogok biztosa a természetes személy vagy a jogi személy kezdeményezésére, valamint saját kezdeményezésre indít eljárást.
(2) Indítvány írásban, szóbelileg jegyzőkönyvbe diktált, távirati, telefaxos vagy elektronikus levélben írt formában nyújtható be.
(3) A beadványból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az milyen ügyet érint, a közigazgatás mely szerve ellen irányul, és mit akar a beadvány által elérni annak benyújtója.
(4) Ha a beadvány nem tartalmazza az előírt követelményeket, az alapvető jogok biztosa haladéktalanul felszólítja a beadvány benyújtóját, hogy a megadott határidőn belül, amely nem lehet kevesebb hét napnál, a hiányos vagy zavaros beadványt egészítse ki vagy pontosítsa. Kioktatja arról is, hogyan kell a kiegészítést vagy a pontosítást elkészíteni. Ha a beadvány benyújtója az alapvető jogok biztosának felszólítása ellenére, a megadott határidőn belül nem egészíti ki vagy nem pontosítja beadványát, és a beadvány intézését emiatt nem lehet folytatni, az alapvető jogok biztosa az ügyet elfekteti. Erről a következményről a benyújtót tájékoztatnia kell. Ha a címzett az első mondatban taglalt felszólítást a postán történt elhelyezést követő három nap elteltével nem veszi át, e határidő utolsó napját a kézbesítés napjának kell tekinteni még akkor is, ha a címzett a küldeményről nem szerzett tudomást. Abban az esetben, ha a benyújtó a beadványában csak elektronikus postacímet tüntet fel, az első mondat szerinti felszólítást kézbesítettnek kell tekinteni a postázást követő harmadik nap elteltével még akkor is, ha a címzett a postai küldeményről nem szerzett tudomást.
(5) A személyes szabadságától megfosztott vagy a személyes szabadságában korlátozott személy alapvető jogok biztosának címzett írásos indítványát a hatóság nem ellenőrizheti.
(6) Ha az indítvány benyújtója felkéri az alapvető jogok biztosát kilétének titkosítására, vagy annak titkosítása az ügyintézés céljait szolgálja, a beadvány intézését az indítvány másolata szerint végzik, amelyben nincsenek feltüntetve a személyi adatok.8) Az indítvánnyal kapcsolatba kerülő minden személyre, aki ismeri a benyújtó kilétét, titoktartási kötelezettség vonatkozik.
(7) Ha az indítvány benyújtója kérte kiléte eltitkolását, de beadványának jellege nem teszi lehetővé az ügyintézést egyes személyi adatainak feltüntetése nélkül, erről a benyújtót haladéktalanul értesíteni kell. Párhuzamosan arra is fel kell hívni a figyelmét, hogy ügye intézése csak akkor folytatódhat, ha a megadott határidőn belül írásban hozzájárul ahhoz, hogy a személyéről megadásra kerülő konkrét adatot közöljék.
(8) Az indítvány, amelynek benyújtója nem tünteti fel a családi és utónevét, lakcímét (jogi személy az elnevezését és székhelyét), névtelen beadványnak tekintendő. Az anonim beadványokkal az állampolgári jogok biztosa nem köteles foglalkozni.
Eljárás a beadvány intézése során
14. §
(1) Az alapvető jogok biztosa megvizsgálja a beadványt.
(2) Ha az alapvető jogok biztosa megállapítja, hogy a beadvány tartalma szerint jogorvoslati eszköz a közigazgatási eljárási vagy bírósági ügyekre vonatkozó előírások szerint, panasztétel vagy jogorvoslati eszköz a közigazgatási bírósági eljárásban, vagy alkotmányos panasz, haladéktalanul értesíti erről az indítvány benyújtóját és kioktatja őt a helyes eljárásról.
(3) Ha az alapvető jogok biztosa olyan tényeket tár fel, amelyek arra utalnak, hogy azokon a helyeken, ahol fogvatartást, szabadságvesztés-büntetést, katonák fegyelmi büntetést, védő gyógykezelést, átnevelést, intézeti gyógykezelést vagy intézeti nevelést hajtanak végre, vagy ha a rendőrségi fogdában törvénysértő módon tartanak személyeket, ezt a tényt haladéktalanul jelenti az illetékes ügyésznek, mint indítványt eljárásra külön jogszabályi rendelkezések szerint,9) valamint értesíti erről az ilyen hely igazgatóságát és az érintett személyt is.
(4) Ha az indítvány közigazgatási hatóság jogerős döntésének felülvizsgálatára irányul, vagy ha az alapvető jogok biztosa olyan következtetésre jut, hogy a közigazgatási hatóság döntése ellentétben áll a törvénnyel vagy más, általános érvényű jogi előírással, az ügyet tovább küldheti elintézésre az illetékes ügyésznek,10) esetleg más intézkedést hozhat, melyről értesíti az indítvány benyújtóját. Ugyanezt megteheti olyan beadvánnyal is, amely olyan intézkedések meghozását javasolja, amelyek ügyészségi hatáskörbe tartoznak.
(5) Az ügyész köteles a törvényes határidőkön belül11) értesíteni az alapvető jogok biztosát azokról az intézkedésekről, amelyeket a törvénytelenségek kiküszöbölése érdekében végrehajtott.
15. §
(1) Az alapvető jogok biztosa az ügyet elfekteti, ha
a) az ügy, amelyet a beadvány érint, nem tartozik a hatáskörébe,
b) az ügy, amelyet a beadvány érint, bírósági peres eljárás tárgya, de nem áll fenn eljárási halogatás esete, vagy ha a bíróság már döntött az ügyben,
c) az ügy, amelyet a beadvány érint, ügyészi felülvizsgálat alatt áll, vagy az ügyet, amelyet a beadvány érint, az ügyészség már felülvizsgálta,
d) az ügyben, amelyet a beadvány érint, megkezdte az eljárást vagy a döntéshozatalt az illetékes közigazgatási hatóság, mely nem tartozik az alapvető jogok biztosának hatásköre alá, vagy az ügyben, amelyet a beadvány érint, már meghozta a döntést az illetékes közigazgatási hatóság, amely nem tartozik az alapvető jogok biztosának hatásköre alá,
e) az indítvány benyújtója visszavonja beadványát vagy bejelenti, hogy nem ragaszkodik annak további vizsgálatához, vagy
f) a 13. § 4. bekezdésében taglalt feltételek nem kerültek kiegészítésre vagy pontosításra a megadott határidőn belül.
(2) Az alapvető jogok biztosa a beadványt elfektetheti, ha megállapítja, hogy
a) a beadvány nem azt a személyt érinti, aki azt benyújtotta, amennyiben nem mellékelte hozzá az érintett személy hozzájárulását a beadvány benyújtásához, vagy az írásos felhatalmazást az ügyben,
b) az ügytől vagy eseménytől, amelyet a beadvány érint, a beadvány kézbesítésének napjáig több mint három év telt el,
c) a beadvány egyértelműen megalapozatlan,
d) a beadvány névtelen,
e) olyan ügyben benyújtott beadványról van szó, amelyet az alapvető jogok biztosa már elintézett, és a megismételt beadvány nem tartalmaz új tényeket.
(3) A beadvány elfektetéséről és annak okairól az alapvető jogok biztosa értesíti a beadvány benyújtóját; ez nem vonatkozik a névtelen beadványokra.
16. §
(1) A beadvány elintézettnek tekintendő
a) a 14. § 2., 15. §, 18. §, 22. § 1. bekezdése szerinti kiértesítéssel,
b) a 14. § 3. bekezdése szerinti kiértesítéssel és kioktatással,
c) a 14. § 4. bekezdése szerinti továbbküldéssel és kiértesítéssel.
(2) A beadvány elintézettnek tekintendő abban az esetben is, ha az írásos értesítést az ügy elintézéséről az 1. bekezdés szerint a címzettnek nem lehetett kikézbesíteni a megadott címre, amelyet a beadványban vagy a beadvány intézése idején megadott.
17. §
(1) A beadvány intézése során az alapvető jogok biztosa jogosult
a) belépni a közigazgatási hatóságok objektumaiba,2)
b) a közigazgatósági hatóságtól kérni, hogy bocsássa a rendelkezésére a szükséges iratokat és okmányokat, valamint magyarázatot kérni a beadvány által érintett üggyel kapcsolatosan, s ezt abban az esetben is megteheti, ha külön jogszabály meghatározott személyek körére korlátozza az iratokba való betekintés jogát,11a)
c) kérdéseket feltenni a közigazgatási hatóság alkalmazottainak,
d) más személyek jelenléte nélkül beszélni azokkal a személyekkel, akiket olyan helyeken tartanak fogva, ahol fogvatartást, szabadságvesztés-büntetést hajtanak végre, katonák töltik fegyelmi büntetésüket, védő gyógykezelést, átnevelést, intézeti gyógykezelést vagy intézeti nevelést nyújtanak, valamint a rendőrségi fogdákban.
(2) A közigazgatási hatóságok az alapvető jogok biztosának kérésére kötelesek
a) információkat és magyarázatokat adni,
b) lehetővé tenni a betekintést az iratokba vagy kölcsönadni az iratot,
c) írásos állásfoglalásokat előterjeszteni a tényálláshoz és a jogi kérdésekhez,
d) kezelni a bizonyítékokat, amelyeket javasol,
e) kezelni az intézkedéseket, amelyeket javasol,
f) végrehajtani az intézkedéseket, amelyeket tétlenségük esetén javasol, ha az ilyen intézkedések végrehajtása törvényből fakad vagy más, általános érvényű jogszabályból,
g) lehetővé tenni a jelenlétét a szóbeli tárgyaláson és kérdések feltevését az eljárás résztvevőinek és a kérdés megtárgyalása ügyfeleinek.
(3) A közigazgatási hatóságok kötelesek az 1. bekezdés szerinti jogosultságok végrehajtását lehetővé tenni és haladéktalanul eleget tenni az alapvető jogok biztosa kérésének a 2. bekezdés a) és b) pontja szerint. Az alapvető jogok biztosa 2. bekezdés c)-f) pontja szerinti kérésének a közigazgatási hatóságok a kézbesítéstől számított 20 napon belül kötelesek eleget tenni.
(4) A 2. bekezdés a) pontja szerinti tájékoztatást és magyarázatot elutasíthatja az alkalmazott, ha azzal államilag elismert vagy kötelezettségként kirótt titoktartási kötelezettséget sértene,12) és ha ez alól a kötelezettsége alatt nem mentették fel.
(5) Ha a közigazgatási hatóság nem tesz eleget az alapvető jogok biztosa 2. bekezdés szerinti kérésének, az alapvető jogok biztosa ezt a tényt közli annak felettes szervével, s amennyiben ilyen nem létezik, a Szlovák Köztársaság Kormányával. Ez nem érinti a 4. bekezdés rendelkezéseit.
(6) A közigazgatási hatóság felettes szerve, és ha ilyen nincs, a Szlovák Köztársaság Kormánya az 5. bekezdés szerint köteles az alapvető jogok biztosát az értesítésének kézhezvételétől számított 20 napon belül tájékoztatni azokról az intézkedésekről, amelyeket a tárgyban foganatosított.
(7) Ha az alapvető jogok biztosa a 6. bekezdés szerinti intézkedéseket nem tartja elégségesnek, ezt a tényt közli a nemzeti tanáccsal vagy az általa megbízott szervvel.
(8) A beadvány intézése kapcsán az alapvető jogok biztosának joga van betekinteni, kivonatot, jegyzeteket és másolatokat készíteni a bírósági perek irataiból is,12a) valamint a büntetőjogi eljárás szerveinek azon irataiból is olyan ügyekben, amelyek az alapvető jogok biztosának hatásköre alá tartoznak, amennyiben arra a rendes ügyintézés érdekében szükség van. A 17. § 1. és 2. bekezdése a)-e) pontjait arányos mértékben kell alkalmazni.
18. §
Ha az ügyintézés során kiderül, hogy alapvető jog és szabadságjog megsértése nem bizonyosodott be, az alapvető jogok biztosa erről írásban értesíti a beadvány benyújtóját és azt a közigazgatási hatóságot, amelynek az eljárása, döntése vagy tétlensége ellen a beadvány irányult.
19. §
(1) Ha a beadvány intézésének eredményeként alapvető jogok és szabadságjogok megsértésére derül fény, az alapvető jogok biztosa értesíti a beadvány intézésének eredményéről az intézkedési javaslatokkal együtt azt a közigazgatási hatóságot, amelynek eljárása, döntése vagy tétlensége ellen a beadvány irányult.
(2) A közigazgatási hatóság köteles az intézkedések meghozataláról szóló felszólítás kézhezvételét követő 20 napon belül tájékoztatni az alapvető jogok biztosát az ügyintézés eredményével kapcsolatos álláspontjáról és az elfogadott intézkedésről.
(3) Ha az alapvető jogok biztosa nem ért egyet a közigazgatási hatóság álláspontjával, vagy ha a meghozott intézkedést elégtelennek tartja, értesíti róla a közigazgatási hatóság felettes szervét, vagy ha ilyen nincs, a Szlovák Köztársaság Kormányát.
(4) A beadvánnyal megtámadott közigazgatási hatóság felettes szerve, vagy ha ilyen nincs, a Szlovák Köztársaság Kormánya a 3. bekezdés értelmében köteles az alapvető jogok biztosának 20 napon belül azt követően, hogy értesítését megkapta, tájékoztatást adni az ügyben meghozott intézkedésekről.
(5) Ha az alapvető jogok biztosa a 4. bekezdés szerint meghozott intézkedéseket elégtelennek tartja, ezt a tényt közli a nemzeti tanáccsal vagy az általa megbízott szervvel.
20. §
(1) Ha a beadvány intézése során az alapvető jogok biztosa olyan tényeket állapít meg, amelyek arra utalnak, hogy a közigazgatási hatóság tevékenysége során törvénysértésre, szabálysértésre, más jogsértésre vagy fegyelmi vétségre került sor, vagy törvényben megszabott kötelezettség sérült, jelenti azt az illetékes szervnek.
(2) A szerv, amelynek az alapvető jogok biztosa bejelentést tesz az 1. bekezdés szerinti tényről, az alapvető jogok biztosát a jelentés kézhezvételét számított 20 napon belül értesíti az alapvető jogok biztosát azokról az intézkedésekről, amelyeket a jelentése alapján foganatosított.
(3) Ha az alapvető jogok biztosa a meghozott intézkedéseket nem tartja elégségesnek, közli ezt a tényt a felettes szervvel, és ha ilyen nincs, a Szlovák Köztársaság Kormányával.
(4) A közigazgatási hatóság felettes szerve, vagy ha ilyen nincs, a Szlovák Köztársaság Kormánya a 3. bekezdés értelmében köteles az alapvető jogok biztosának az értesítése kézhezvételét követő 20 napon belül tájékoztatást adni azokról az intézkedésekről, amelyeket az ügyben foganatosított.
(4) Ha az alapvető jogok biztosa a 4. bekezdés szerint meghozott intézkedéseket elégtelennek tartja, ezt a tényt közli a nemzeti tanáccsal vagy az általa megbízott szervvel.
21. §
(1) Ha a beadvány intézése során az alapvető jogok biztosa olyan tényeket tár fel, amelyek arra utalnak, hogy egy törvény, más általános érvényű jogszabály vagy közigazgatási hatóság által kiadott belső rendelet természetes vagy jogi személyek alapvető jogait és szabadságjogait sérti meg, javaslatot tehet annak megváltoztatására vagy megsemmisítésére az illetékes szervnél.
(2) A szerv, amelynek az alapvető jogok biztosa az 1. bekezdés szerinti beadványt nyújt be, köteles az alapvető jogok biztosának a beadvány kézhezvételét követő 20 napon belül tájékoztatást adni azokról az intézkedésekről, amelyeket a beadvány alapján foganatosított.
(3) Az alapvető jogok biztosa a jogszabályok összhangját illető kérdésekben a Szlovák Köztársaság Alkotmányának 125. cikkelye 1. bekezdése szerint, amennyiben azok további hatályossága alapvető jogokat vagy szabadságjogokat, vagy nemzetközi szerződésekből fakadó emberi jogokat és alapvető szabadságokat sértene, melyeket a Szlovák Köztársaság ratifikált és törvényben meghatározott módon kihirdetett, beadványban eljárást kezdeményezhet a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságánál.
22. §
(1) Az alapvető jogok biztosa írásban értesíti a beadvány intézésének eredményeiről és a meghozott intézkedésekről a beadvány benyújtóját és azt a személyt, akinek az alapvető jogai és szabadságjogai az eljárásban, döntéshozatalban vagy a közigazgatási hatóságok tétlensége által érintve voltak.
(2) A 14. § 3. bekezdése és a 17-21. § rendelkezései vonatkoznak az alapvető jogok biztosára és a közigazgatási hatóságokra akkor is, ha az alapvető jogok biztosa olyan feladatokat teljesít, amelyek hatásköre alá tartoznak, miközben saját kezdeményezésre jár el a nélkül, hogy bárki beadvánnyal fordult volna hozzá ilyen ügyben.
Beszámoló a tevékenységről
23. §
(1) Az alapvető jogok biztosa minden év első negyedévében jelentést terjeszt a nemzeti tanács elé tevékenységéről, amelyben feltünteti tapasztalatait a természetes személyek és jogi személyek az alapvető jogainak és szabadságjogainak közigazgatási hatóságok általi tiszteletben tartásáról, és a feltárt hiányosságok kiküszöbölésére tett javaslatairól.
(2) Az alapvető jogok biztosa az 1. bekezdés szerinti jelentését tevékenységéről közzéteszi az interneten is, és rendelkezésére bocsátja az időszaki sajtónak is közzététel céljából, esetleg további tájékoztatási eszközöknek a felhasználásával is terjeszti.
(3) Az alapvető jogok biztosa tevékenységéről és annak eredményeiről tájékoztatást ad az interneten és más tájékoztatási eszközök közvetítésével.
24. §
Ha az alapvető jogok biztosa olyan tényeket tár fel, amelyek alapjogok és szabadságjogok komoly megsértését tanúsítják, vagy ha az nagy számú személy jogainak megsértését érinti, rendkívüli jelentést terjeszthet a nemzeti tanács elé. A rendkívüli jelentésnek része lehet olyan javaslat is, hogy azt a nemzeti tanács következő ülésén vitassák meg.
25. §
Együttműködés
Az alapvető jogok biztosa hatásköre gyakorlása során együttműködik az illetékes közigazgatási hatóságokkal és az ügyészséggel. Az alapvető jogok biztosa együttműködhet más, az emberi jogok és szabadságjogok védelmével foglalkozó jogalanyokkal is.
26. §
Az alapvető jogok biztosának javadalmazása
Az alapvető jogok biztosának javadalmazása, költségátalánya és más, a tisztsége ellátásával kapcsolatos költségeinek térítései ugyanolyanok, mint a nemzeti tanács képviselőjének a javadalmazása, aki a nemzeti tanács alelnöki tisztségét tölti be, külön jogszabályi rendelkezés szerint.13) Az alapvető jogok biztosa megbízatási ideje alatt egészségbiztosítási,14) táppénz-biztosítási és nyugdíjbiztosítási15) jogviszony részese ugyanúgy, mint a munkaviszonyban lévő alkalmazott. Az alapvető jogok biztosának jár gyermekeire a családi pótlék a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett és nagyságban.16)
27. §
Az alapvető jogok biztosának hivatala
(1) Létre kell hozni az alapvető jogok biztosának hivatalát (a továbbiakban csak „hivatal”).
(2) A hivatal jogi személy Pozsony székhellyel, mely az alapvető jogok biztosa tevékenységével kapcsolatos szakmai, szervezési és technikai feladatokat biztosítja.
(3) A hivatalnak joga van az alapvető jogok biztosának feladatai teljesítéséhez szükséges alapanyagokat és tájékoztatást kérni a közigazgatási hatóságoktól.
(4) A hivatal élén a hivatalvezető áll, akit az alapvető jogok biztosa nevez ki és hív vissza. A hivatalvezető tevékenységéért az alapvető jogok biztosának tartozik felelősséggel.
(5) Az állampolgári jogok biztosának hivatala költségvetési szervezet.17)
(6) A hivatal szervezésének és feladatainak részleteit a szervezési rendszabályzat rendezi, melyet az alapvető jogok biztosa ad ki.
27.a §
(1) A hivatal feladatait állami alkalmazottak18) és alkalmazottak teljesítik.19) Az alkalmazottak számát az alapvető jogok biztosa hagyja jóvá.
(2) A hivatal állami alkalmazottjainak és alkalmazottjainak javadalmazását külön törvény20) és fizetési rend szabályozza, amely a jelen törvény melléklete. A hivatal fizetési rendjének része a hivatal állami alkalmazottjai bérosztályainak jellemzője, a hivatal állami alkalmazotti bértarifája, a hivatal alkalmazottainak tevékenységi katalógusa és a hivatal alkalmazottainak bértarifa-besorolása. A hivatal állami alkalmazottainak és alkalmazottainak jutalmazására és egyéb járandóságaira külön előírások vonatkoznak,21) ha a jelen törvény másként nem rendelkezik.
(3) A hivatal állami alkalmazottai tarifabéreinek és alkalmazottai bérosztályainak emelésére a külön jogszabályban meghatározott emelési mértékek vonatkoznak.22) Az állami alkalmazottak tarifabéreinek és a hivatal alkalmazottai bérosztályainak emelése időpontját és hatályosságát a szolgálati szabályzat határozza meg.
28. §
Átmeneti rendelkezések
Az alapvető jogok e törvény hatályba lépését követően először megválasztott biztosa megbízatását legkésőbb hat hónappal az előírt eskü letételét követően kezdi meg.
28.a §
2013. január 1-től hatályos átmeneti rendelkezés
A 2013. évben az alapvető jogok biztosának javadalmazása, állandó kiadásainak és tisztségének gyakorlásával kapcsolatos költségeinek térítései ugyanolyanok, mint a nemzeti tanács alelnöki tisztségét betöltő képviselőnek a javadalmazása, állandó kiadásainak és tisztsége gyakorlásával kapcsolatos költségeinek térítése önálló előírások szerint, miközben az alapvető jogok biztosának javadalma 5%-kal nő.
29. §
Hatályba léptető rendelkezések
Ez a törvény 2002. január 1-jén lép hatályba.
Rudolf Schuster s.k.
Jozef Migaš s.k.
Mikuláš Dzurinda s.k.
1) A Szlovák Köztársaság Alkotmánya 151.a cikkelyének 1. bek.
2) Pl. a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 347/1990. sz. törvénye a minisztériumok és más központi államigazgatási szervek struktúrájáról, a későbbi módosítások szerint, a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 222/1996. sz. törvénye a helyi államigazgatási szervek struktúrájáról, a későbbi módosítások szerint, a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 369/1990. sz. törvénye a községekről a későbbi módosítások szerint, Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 273/1994. sz. törvénye az egészségbiztosításról, annak finanszírozásáról, az Általános Egészségbiztosítóról, a szakminisztériumi, ágazati, üzemi és polgári egészségbiztosítókról a későbbi módosítások értelmében, Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 280/1997. sz. törvénye a Közös Egészségbiztosítóról, Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 274/1994. sz. törvénye a Szociális Biztosítóról a későbbi módosítások szerint, Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 13/1992. sz. törvénye az Orvosi Kamaráról, a Fogorvosi Kamaráról és Gyógyszerész Kamaráról.
3) A Tt. 385/2000. sz. törvénye a bírákról és bírósági ülnökökről és későbbi módosításai és kiegészítései 116. §-a 1. bek.
A Tt. 154/2001. sz., az ügyészekről és ügyészgyakornokokról szóló törvény 197. § 1. bek. a 220/2011 sz. törvény módosítása szerint
4) A Tt. 311/1999. sz. törvénye a büntetés-nyilvántartásról
6) A Tt. 211/2000. sz. törvénye az információhoz való szabad hozzáférésről és egyes törvények módosításáról (infótörvény)
7) A Tt. 428/2002. sz., a személyi adatok védelméről szóló törvénye és későbbi módosításai
8) A Tt. 52/1998. sz. törvényének 3. §-a a) bek.
9) A Tt. 153/2001. sz., az ügyészségről szóló törvényének 18.§-a
10) A Tt. 153/2001. sz., az ügyészségről szóló törvényének 20 – 36..§-a
11) A Tt. 153/2001. sz törvényének 33.§-a
11a) Pl. a Tt. 71/1967. sz. törvényének 23. §-a, a Tt. 511/1992. sz. törvényének 22. §-a
12) A Tt. 241/2001. sz. törvénye
12a) A Tt. 99/1963. sz. törvénye a későbbi módosítások értelmében; a Tt. 301/2005. sz. törvénye a Büntetőjogi perrendtartásról
13) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 120/1993. sz. törvénye a Szlovák Köztársaság egyes közjogi méltóságainak javadalmazásáról a későbbi módosítások szerint
14) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 273/1994. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint
15) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 274/1994. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint
16) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 193/1994. sz. törvénye a családi pótlékokról és kiegészítő pótlékokról a későbbi módosítások szerint
17) A Tt. 523/2004. sz. törvénye a közigazgatási költségvetés szabályairól és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről a későbbi módosítások szerint
18) A Tt. 400/2009. sz. törvénye az állami szolgálatról és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről
19) A Tt. 552/2003. sz. törvénye a közérdekű munkavégzésről; a Tt. 311/2001. sz. Munka Törvénykönyve
20) A Tt. 400/2009. sz. törvénye
A Tt. 553/2003. sz. törvénye a közérdekű munkát végző alkalmazottak javadalmazásáról és egyes törvényi változásokról
21) A Tt. 400/2009. sz. törvénye
A Tt. 553/2003. sz. törvénye a közérdekű munkát végző alkalmazottak javadalmazásáról és egyes törvényi változásokról; a Tt. 311/2001. sz. törvénye
22) A Tt. 400/2009. sz. törvényének 113. §-a
A Tt. 553/2003. sz. törvényének 28. §-a
Časová verzia účinná od 1. januára 2013 do 31. decembra 2013
564/2001 Z. z.
Zákon
O VEREJNOM OCHRANCOVI PRÁV
zo 4. decembra 2001
Zmena:
411/2002 Z. z. s účinnosťou od 9. augusta 2002
551/2003 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2004
215/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2004
523/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2005
618/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2005
122/2006 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2006
400/2009 Z. z. s účinnosťou od 1. novembra 2009
220/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 2011
392/2012 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2013
Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:
§ 1
Predmet úpravy
Tento zákon upravuje
a) rozsah a spôsob, ktorým sa verejný ochranca práv1) ako nezávislý orgán podieľa na ochrane základných práv a slobôd fyzických osôb a právnických osôb pri konaní, rozhodovaní alebo nečinnosti orgánov verejnej správy,2) ak je ich konanie, rozhodovanie alebo nečinnosť v rozpore s právnym poriadkom alebo princípmi demokratického a právneho štátu a
b) podrobnosti o voľbe a odvolávaní verejného ochrancu práv, o jeho pôsobnosti, o podmienkach výkonu jeho funkcie, o spôsobe právnej ochrany a o uplatňovaní práv fyzických osôb a právnických osôb.
Sídlo a pôsobnosť verejného ochrancu práv
§ 2
Sídlom verejného ochrancu práv je Bratislava.
§ 3
(1) Pôsobnosť verejného ochrancu práv sa vzťahuje na
a) orgány štátnej správy,
b) orgány územnej samosprávy,
c) právnické osoby a fyzické osoby, ktoré podľa osobitného zákona rozhodujú o právach a povinnostiach fyzických osôb a právnických osôb v oblasti verejnej správy, alebo do práv a povinností fyzických osôb a právnických osôb v oblasti verejnej správy inak zasahujú.
(2) Pôsobnosť verejného ochrancu práv sa nevzťahuje na Národnú radu Slovenskej republiky (ďalej len "národná rada"), prezidenta Slovenskej republiky, vládu Slovenskej republiky, Ústavný súd Slovenskej republiky, Najvyšší kontrolný úrad Slovenskej republiky, spravodajské služby, na rozhodovacie právomoci vyšetrovateľov Policajného zboru, prokuratúru a na súdy s výnimkou orgánov riadenia a správy súdov a dôvodov predpokladajúcich disciplinárne previnenie sudcu a prokurátora.3) Pôsobnosť verejného ochrancu práv sa nevzťahuje tiež na veci operačnej a mobilizačnej povahy.
§ 4
Voľba verejného ochrancu práv
(1) Verejného ochrancu práv volí národná rada z kandidátov, ktorých jej navrhne najmenej 15 poslancov národnej rady.
(2) Za verejného ochrancu práv možno zvoliť občana Slovenskej republiky, ktorý
a) v deň voľby dosiahol vek 35 rokov,
b) má spôsobilosť na právne úkony v plnom rozsahu,
c) je bezúhonný a jeho vzdelanie, schopnosti, skúsenosti a morálne vlastnosti dávajú záruku, že funkciu verejného ochrancu práv bude riadne vykonávať,
d) nie je členom politickej strany ani politického hnutia,
e) má trvalý pobyt na území Slovenskej republiky,
f) súhlasí s voľbou za verejného ochrancu práv.
(3) Splnenie podmienok uvedených v odseku 2 overuje národná rada pred hlasovaním o návrhu na voľbu.
(4) Za bezúhonného občana sa na účely tohto zákona považuje občan, ktorý nebol právoplatne odsúdený za úmyselný trestný čin alebo za trestný čin, za ktorý mu bol uložený nepodmienečný trest odňatia slobody. Bezúhonnosť sa preukazuje výpisom z registra trestov,4) ktorý nie je starší ako tri mesiace.
§ 5
Funkčné obdobie
Funkčné obdobie verejného ochrancu práv je päť rokov; začína plynúť dňom zloženia sľubu. Tú istú osobu možno zvoliť za verejného ochrancu práv najviac v dvoch po sebe nasledujúcich funkčných obdobiach.
§ 6
Sľub
(1) Verejný ochranca práv skladá do rúk predsedu národnej rady tento sľub:
"Sľubujem na svoju česť a svedomie, že budem dodržiavať Ústavu Slovenskej republiky, ústavné zákony, zákony a medzinárodné zmluvy vyhlásené spôsobom ustanoveným zákonom, že sa budem podieľať na ochrane základných práv a slobôd fyzických osôb a právnických osôb pri konaní, rozhodovaní alebo nečinnosti orgánov verejnej správy a že základné práva a slobody budem chrániť v súlade s princípmi demokratického a právneho štátu.".
(2) Zloženie sľubu potvrdí verejný ochranca práv svojím podpisom na listine s textom sľubu; na tejto listine musí byť uvedený dátum zloženia sľubu.
(3) Verejný ochranca práv sa ujíma funkcie zložením sľubu.
(4) Odmietnutie sľubu alebo sľub s výhradou má za následok neplatnosť voľby verejného ochrancu práv.
§ 7
Nezlučiteľnosť výkonu funkcie verejného ochrancu práv
(1) Výkon funkcie verejného ochrancu práv je nezlučiteľný s výkonom funkcie prezidenta Slovenskej republiky, poslanca národnej rady, člena vlády Slovenskej republiky, vedúceho alebo predsedu ústredného orgánu štátnej správy Slovenskej republiky, predsedu Najvyššieho kontrolného úradu Slovenskej republiky alebo podpredsedu Najvyššieho kontrolného úradu Slovenskej republiky, sudcu Ústavného súdu Slovenskej republiky, sudcu, prokurátora, príslušníka Slovenskej informačnej služby, príslušníka Policajného zboru a iných ozbrojených zborov a s funkciou v orgánoch verejnej správy.
(2) Verejný ochranca práv nesmie popri výkone funkcie vykonávať žiadnu inú platenú funkciu, podnikať ani vykonávať inú zárobkovú činnosť s výnimkou správy vlastného majetku alebo majetku svojich maloletých detí, vedeckej, pedagogickej, literárnej a umeleckej činnosti, ak taká činnosť nenarúša riadny výkon funkcie a dôstojnosť funkcie a neohrozuje dôveru v nestrannosť a nezávislosť verejného ochrancu práv.
(3) Skutočnosti uvedené v odsekoch 1 a 2 sú prekážkou vo výkone funkcie.
Zánik funkcie verejného ochrancu práv
§ 8
1) Pred uplynutím funkčného obdobia zaniká výkon funkcie verejného ochrancu práv
a) vzdaním sa funkcie,
b) stratou voliteľnosti podľa § 4,
c) nadobudnutím právoplatnosti rozsudku, ktorým bol odsúdený za úmyselný trestný čin alebo ktorým bol odsúdený za trestný čin a súd nerozhodol v jeho prípade o podmienečnom odložení výkonu trestu odňatia slobody,
d) výkonom činnosti, ktorá je nezlučiteľná s výkonom jeho funkcie alebo
e) smrťou.
(2) Skutočnosti uvedené v odseku 1 písm. a) až d) je verejný ochranca práv povinný písomne oznámiť predsedovi národnej rady. Nadobudnutie právoplatnosti rozsudku, ktorým bol verejný ochranca práv odsúdený za úmyselný trestný čin alebo ktorým bol odsúdený za trestný čin, a súd nerozhodol v jeho prípade o podmienečnom odložení výkonu trestu odňatia slobody a nadobudnutie právoplatnosti rozsudku súdu, ktorým bol pozbavený spôsobilosti na právne úkony alebo ktorým bola jeho spôsobilosť na právne úkony obmedzená, oznámi súd, ktorý vo veci rozhodol, predsedovi národnej rady.
§ 9
(1) Verejný ochranca práv sa môže vzdať svojej funkcie písomným oznámením predsedovi národnej rady.
(2) Výkon funkcie verejného ochrancu práv sa v takom prípade skončí uplynutím kalendárneho mesiaca nasledujúceho po mesiaci, v ktorom bolo písomné oznámenie o vzdaní sa funkcie doručené predsedovi národnej rady. Verejný ochranca práv je však povinný vykonať všetky úkony, ktoré neznesú odklad, aby podávateľ podnetu neutrpel ujmu na svojich právach.
§ 10
(1) Národná rada môže odvolať z funkcie verejného ochrancu práv, ak mu zdravotný stav dlhodobo, najmenej však počas troch mesiacov, nedovoľuje riadne vykonávať povinnosti vyplývajúce z jeho funkcie.
(2) Verejný ochranca práv je odvolaný z funkcie dňom nasledujúcim po dni, keď mu bolo doručené rozhodnutie národnej rady o odvolaní z funkcie.
Právna ochrana fyzických osôb a právnických osôb
§ 11
(1) Na verejného ochrancu práv sa môže obrátiť každý, kto sa domnieva, že pri konaní, rozhodovaní alebo nečinnosti orgánu verejnej správy boli porušené základné práva a slobody v rozpore s právnym poriadkom alebo princípmi demokratického a právneho štátu.
(2) Fyzické osoby môžu v styku s verejným ochrancom práv používať svoj materinský jazyk. Trovy tlmočného znáša štát.
§ 12
(1) Verejný ochranca práv je povinný zachovávať mlčanlivosť vo veciach ochrany osobnosti, o ktorých sa dozvedel pri výkone svojej funkcie, a to aj po skončení svojej funkcie. Povinnosti mlčanlivosti môže verejného ochrancu práv zbaviť predseda národnej rady, to neplatí, ak ide o osobné údaje.
(2) Sprístupňovanie informácií o činnosti verejného ochrancu práv sa uskutočňuje podľa osobitného predpisu.6)
(3) Verejný ochranca práv je oprávnený spracúvať osobné údaje, ktoré sú nevyhnutné na vybavenie podnetu, podľa osobitného predpisu.7)
§ 13
(1) Verejný ochranca práv koná na základe podnetu fyzickej osoby alebo právnickej osoby alebo z vlastnej iniciatívy.
(2) Podnet možno podať písomne, ústne do zápisnice, telegraficky, telefaxom alebo elektronickou poštou.
(3) Z podnetu musí byť zrejmé, akej veci sa týka, proti ktorému orgánu verejnej správy smeruje a čoho sa podávateľ podnetu domáha.
(4) Ak podnet nemá predpísané náležitosti, verejný ochranca práv bezodkladne vyzve podávateľa podnetu, aby v určenej lehote, ktorá nesmie byť kratšia ako sedem dní, neúplný alebo nejasný podnet doplnil alebo spresnil. Poučí ho aj o tom, ako treba doplnenie alebo spresnenie urobiť. Ak podávateľ podnetu napriek výzve verejného ochrancu práv v určenej lehote podnet nedoplní alebo nespresní a vo vybavovaní podnetu nemožno pre tento nedostatok pokračovať, verejný ochranca práv podnet odloží. O týchto následkoch musí podávateľa podnetu poučiť. Ak si adresát nevyzdvihne výzvu podľa prvej vety do troch dní od jej uloženia na pošte, posledný deň tejto lehoty sa považuje za deň doručenia, aj keď sa adresát o uložení nedozvedel. V prípade, ak v podnete podávateľ uvedie len adresu na elektronickú poštu, výzva podľa prvej vety sa považuje za doručenú uplynutím troch dní odo dňa jej odoslania, aj keď sa adresát o nej nedozvedel.
(5) Písomný podnet osoby, ktorá je pozbavená osobnej slobody, alebo osoby, ktorej osobná sloboda je obmedzená a ktorý je adresovaný verejnému ochrancovi práv, nepodlieha úradnej kontrole.
(6) Ak podávateľ podnetu požiada verejného ochrancu práv, aby sa jeho totožnosť utajila, alebo ak je jej utajenie v záujme vybavenia podnetu, pri vybavovaní podnetu sa postupuje len na základe odpisu podnetu, v ktorom sa neuvádzajú osobné údaje.8) Každý zúčastnený na vybavovaní podnetu, komu je totožnosť podávateľa podnetu známa, je povinný o nej zachovať mlčanlivosť.
(7) Ak podávateľ podnetu požiadal o utajenie svojej totožnosti, ale charakter podnetu neumožňuje jeho vybavenie bez uvedenia niektorého z osobných údajov, treba ho o tom bezodkladne upovedomiť. Zároveň ho treba upozorniť, že vo vybavovaní podnetu sa bude pokračovať len vtedy, ak v určenej lehote písomne udelí súhlas s uvedením určitého potrebného údaja o svojej osobe.
(8) Podnet, v ktorom podávateľ podnetu neuvádza svoje meno, priezvisko a adresu (právnická osoba svoj názov a sídlo), je anonymný podnet. Anonymný podnet nemusí verejný ochranca práv vybavovať.
Postup pri vybavovaní podnetu
§ 14
(1) Verejný ochranca práv podnet preskúma.
(2) Ak verejný ochranca práv zistí, že podnet je podľa svojho obsahu opravným prostriedkom podľa predpisov o konaní vo veciach správnych alebo súdnych, žalobou alebo opravným prostriedkom v správnom súdnictve alebo ústavnou sťažnosťou, bezodkladne upovedomí o tom podávateľa podnetu a poučí ho o správnom postupe.
(3) Ak verejný ochranca práv zistí skutočnosti nasvedčujúce tomu, že v miestach, kde sa vykonáva väzba, trest odňatia slobody, disciplinárne tresty vojakov, ochranné liečenie, ochranná výchova, ústavné liečenie alebo ústavná výchova, alebo v cele policajného zaistenia je nezákonne držaná osoba, túto skutočnosť bezodkladne oznámi príslušnému prokurátorovi ako podnet na postup podľa osobitného zákona9) a upovedomí správu takého miesta a dotknutú osobu.
(4) Ak sa podnet týka preskúmania právoplatného rozhodnutia orgánu verejnej správy alebo ak verejný ochranca práv dospeje k záveru, že rozhodnutie orgánu verejnej správy je v rozpore so zákonom alebo s iným všeobecne záväzným právnym predpisom, môže postúpiť vec na vybavenie príslušnému prokurátorovi,10) prípadne urobí iné opatrenie, o čom upovedomí podávateľa podnetu. To isté môže urobiť aj s podnetom, ktorý obsahuje návrhy takých opatrení, ktoré patria do pôsobnosti prokuratúry.
(5) Prokurátor je povinný v lehotách ustanovených zákonom11) oznámiť verejnému ochrancovi práv opatrenia, ktoré vykonal na odstránenie nezákonnosti.
§ 15
(1) Verejný ochranca práv podnet odloží, ak
a) vec, ktorej sa podnet týka, nepatrí do jeho pôsobnosti,
b) vec, ktorej sa podnet týka, prejednáva súd a nejde o prieťahy v konaní alebo ak už súd vo veci rozhodol,
c) vec, ktorej sa podnet týka, preskúmava prokuratúra, alebo vec, ktorej sa podnet týka, už prokuratúra preskúmala,
d) vo veci, ktorej sa podnet týka, koná alebo rozhoduje príslušný orgán verejnej správy, ktorý nepatrí do pôsobnosti verejného ochrancu práv, alebo o veci, ktorej sa podnet týka, už rozhodol príslušný orgán verejnej správy, ktorý nepatrí do pôsobnosti verejného ochrancu práv,
e) podávateľ podnetu vezme svoj podnet späť alebo oznámi, že netrvá na ďalšom preskúmavaní, alebo
f) náležitosti uvedené v § 13 ods. 4 neboli doplnené alebo spresnené v určenej lehote.
(2) Verejný ochranca práv môže podnet odložiť, ak zistí, že
a) sa podnet netýka osoby, ktorá ho podala, pokiaľ nepredložila písomný súhlas dotknutej osoby na podanie podnetu alebo písomné plnomocenstvo vo veci,
b) od opatrenia alebo udalosti, ktorých sa podnet týka, uplynul v deň doručenia podnetu čas dlhší ako tri roky,
c) podnet je zjavne neopodstatnený,
d) podnet je anonymný,
e) ide o podnet vo veci, ktorú už verejný ochranca práv vybavil a opakovaný podnet neobsahuje nové skutočnosti.
(3) O odložení podnetu a dôvodoch jeho odloženia verejný ochranca práv upovedomí podávateľa podnetu; to neplatí, ak ide o anonymný podnet.
§ 16
(1) Podnet sa považuje za vybavený
a) upovedomením podľa § 14 ods. 2, § 15, § 18, § 22 ods. 1,
b) oznámením a upovedomením podľa § 14 ods. 3,
c) postúpením a upovedomením podľa § 14 ods. 4.
(2) Podnet sa považuje za vybavený aj v prípade, ak písomnosť o vybavení podnetu podľa odseku 1 sa adresátovi nepodarilo doručiť na adresu, ktorú v podnete alebo počas vybavovania podnetu uviedol.
§ 17
(1) Pri vybavovaní podnetu je verejný ochranca práv oprávnený
a) vstupovať do objektov orgánov verejnej správy,2)
b) vyžadovať od orgánu verejnej správy, aby mu poskytol potrebné spisy a doklady, ako aj vysvetlenie k veci, ktorej sa podnet týka, a to aj v prípade, ak osobitný predpis obmedzuje právo nahliadať do spisov len pre vymedzený okruh subjektov,11a)
c) klásť otázky zamestnancom orgánu verejnej správy,
d) hovoriť aj bez prítomnosti iných osôb s osobami, ktoré sú zaistené v miestach, kde sa vykonáva väzba, trest odňatia slobody, disciplinárne tresty vojakov, ochranné liečenie, ochranná výchova, ústavné liečenie alebo ústavná výchova a v celách policajného zaistenia.
(2) Orgány verejnej správy sú povinné na žiadosť verejného ochrancu práv
a) poskytnúť mu informácie a vysvetlenia,
b) umožniť mu nahliadnutie do spisu alebo požičať mu spis,
c) predložiť mu písomné stanovisko ku skutkovým a k právnym otázkam,
d) vysporiadať sa s dôkazmi, ktoré navrhne,
e) vysporiadať sa s opatreniami, ktoré navrhne,
f) vykonať opatrenia, ktoré navrhne v prípade ich nečinnosti, ak vykonanie takých opatrení vyplýva zo zákona alebo z iného všeobecne záväzného predpisu,
g) umožniť mu prítomnosť na ústnom prejednávaní a klásť účastníkom konania a osobám zúčastneným na prejednávaní otázky.
(3) Orgány verejnej správy sú povinné umožniť oprávnenia podľa odseku 1 a vyhovieť žiadosti verejného ochrancu práv podľa odseku 2 písm. a) a b) bezodkladne. Žiadosti verejného ochrancu práv podľa odseku 2 písm. c) až f) sú orgány verejnej správy povinné vyhovieť do 20 dní odo dňa jej doručenia.
(4) Informácie a vysvetlenie podľa odseku 2 písm. a) môže odoprieť zamestnanec, ktorý by jeho podaním porušil štátom uznanú alebo uloženú povinnosť mlčanlivosti,12) ak tejto povinnosti nebol zbavený podľa zákona.
(5) Ak orgán verejnej správy nevyhovie žiadosti verejného ochrancu práv podľa odseku 2, verejný ochranca práv túto skutočnosť oznámi jeho nadriadenému orgánu, a ak takého niet, vláde Slovenskej republiky. Týmto nie je dotknuté ustanovenie odseku 4.
(6) Nadriadený orgán verejnej správy, a ak takého niet, vláda Slovenskej republiky podľa odseku 5 sú povinní oznámiť verejnému ochrancovi práv do 20 dní odo dňa doručenia jeho vyrozumenia opatrenia, ktoré vo veci prijali.
(7) Ak verejný ochranca práv považuje opatrenia vykonané podľa odseku 6 za nedostatočné, oznámi túto skutočnosť národnej rade alebo ňou poverenému orgánu.
(8) Pri vybavovaní podnetu je verejný ochranca práv oprávnený nahliadať, robiť si výpisy, odpisy a kópie i zo spisov v súdnom konaní12a) a v konaní orgánov činných v trestnom konaní vo veciach spadajúcich do pôsobnosti verejného ochrancu práv, ak je to potrebné na riadne vybavenie podnetu. Ustanovenia § 17 ods. 1 a 2 písm. a) až e) sa vzťahujú primerane.
§ 18
Ak výsledkami vybavenia podnetu nie je preukázané porušenie základných práv a slobôd, verejný ochranca práv písomne o tom upovedomí podávateľa podnetu a orgán verejnej správy, proti ktorého postupu, rozhodovaniu alebo nečinnosti podnet smeruje.
§ 19
(1) Ak výsledkami vybavenia podnetu je preukázané porušenie základných práv a slobôd, verejný ochranca práv oznámi výsledky vybavenia podnetu spolu s návrhom opatrení orgánu verejnej správy, proti ktorého postupu, rozhodovaniu alebo nečinnosti podnet smeruje.
(2) Orgán verejnej správy je povinný do 20 dní odo dňa doručenia výzvy na prijatie opatrení oznámiť verejnému ochrancovi práv svoje stanovisko k výsledkom vybavenia podnetu a prijaté opatrenia.
(3) Ak verejný ochranca práv nesúhlasí so stanoviskom orgánu verejnej správy alebo ak prijaté opatrenia považuje za nedostatočné, vyrozumie o tom orgán nadriadený orgánu verejnej správy, proti ktorému podnet smeruje, a ak takého orgánu niet, vládu Slovenskej republiky.
(4) Nadriadený orgán verejnej správy, proti ktorému podnet smeruje, ak takého orgánu niet, vláda Slovenskej republiky podľa odseku 3 sú povinní oznámiť verejnému ochrancovi práv do 20 dní odo dňa doručenia jeho vyrozumenia opatrenia, ktoré vo veci prijali.
(5) Ak verejný ochranca práv považuje opatrenia vykonané podľa odseku 4 za nedostatočné, oznámi túto skutočnosť národnej rade alebo ňou poverenému orgánu.
§ 20
(1) Ak pri vybavovaní podnetu verejný ochranca práv zistí skutočnosti nasvedčujúce tomu, že pri činnosti orgánu verejnej správy bol spáchaný trestný čin, priestupok, iný správny delikt alebo disciplinárne previnenie alebo že bola porušená povinnosť ustanovená zákonom, oznámi to príslušnému orgánu.
(2) Orgán, ktorému verejný ochranca práv oznámi skutočnosť podľa odseku 1, upovedomí verejného ochrancu práv do 20 dní odo dňa doručenia vyrozumenia o opatreniach, ktoré na základe jeho oznámenia vykonal.
(3) Ak verejný ochranca práv považuje vykonané opatrenia za nedostatočné, oznámi túto skutočnosť nadriadenému orgánu, a ak takého niet, vláde Slovenskej republiky.
(4) Nadriadený orgán verejnej správy, a ak takého niet, vláda Slovenskej republiky podľa odseku 3 sú povinní oznámiť verejnému ochrancovi práv do 20 dní odo dňa doručenia jeho vyrozumenia opatrenia, ktoré vo veci prijali.
(5) Ak verejný ochranca práv považuje opatrenia vykonané podľa odseku 4 za nedostatočné, oznámi túto skutočnosť národnej rade alebo ňou poverenému orgánu.
§ 21
(1) Ak pri vybavovaní podnetu verejný ochranca práv zistí skutočnosti nasvedčujúce tomu, že zákon, iný všeobecne záväzný právny predpis alebo vnútorný predpis vydaný orgánom verejnej správy porušuje základné práva a slobody fyzických osôb a právnických osôb, môže podať podnet na jeho zmenu alebo zrušenie príslušnému orgánu.
(2) Orgán, ktorému verejný ochranca práv podal podnet podľa odseku 1, musí upovedomiť verejného ochrancu práv do 20 dní o opatreniach, ktoré na základe jeho podnetu vykonal.
(3) Verejný ochranca práv vo veciach súladu právnych predpisov podľa čl. 125 ods. 1 Ústavy Slovenskej republiky, ak ich ďalšie uplatňovanie môže ohroziť základné práva alebo slobody alebo ľudské práva a základné slobody vyplývajúce z medzinárodnej zmluvy, ktorú Slovenská republika ratifikovala a ktorá bola vyhlásená spôsobom ustanoveným zákonom, môže podať návrh na začatie konania pred Ústavným súdom Slovenskej republiky.
§ 22
(1) Verejný ochranca práv písomne upovedomí o výsledkoch vybavenia podnetu a o prijatých opatreniach podávateľa podnetu a osobu, ktorej základné práva a slobody boli konaním, rozhodovaním alebo nečinnosťou orgánov verejnej správy porušené.
(2) Ustanovenia § 14 ods. 3 a § 17 až 21 sa vzťahujú na verejného ochrancu práv a orgány verejnej správy aj vtedy, ak verejný ochranca práv plní úlohy, ktoré patria do jeho pôsobnosti, z vlastnej iniciatívy bez toho, aby vo veci bol podaný podnet.
Správa o činnosti
§ 23
(1) Verejný ochranca práv predkladá národnej rade každý rok v prvom štvrťroku správu o činnosti, v ktorej uvedie svoje poznatky o dodržiavaní základných práv a slobôd fyzických osôb a právnických osôb orgánmi verejnej správy a jeho návrhy a odporúčania na nápravu zistených nedostatkov.
(2) Verejný ochranca práv zverejní správu o činnosti podľa odseku 1 prostredníctvom internetu a dá k dispozícii na zverejnenie do periodickej tlače a prípadne aj prostredníctvom ostatných informačných prostriedkov.
(3) Verejný ochranca práv informuje o svojej činnosti a jej výsledkoch prostredníctvom internetu a ostatných informačných prostriedkov.
§ 24
Ak verejný ochranca práv zistí skutočnosti nasvedčujúce, že porušenie základného práva alebo slobody je závažné alebo sa týka väčšieho počtu osôb, môže predložiť národnej rade mimoriadnu správu. Súčasťou mimoriadnej správy môže byť aj návrh, aby bola prerokovaná na najbližšej schôdzi národnej rady.
§ 25
Súčinnosť
Verejný ochranca práv pri výkone svojej pôsobnosti spolupracuje s príslušnými orgánmi verejnej správy a prokuratúry. Verejný ochranca práv môže spolupracovať aj s inými subjektmi pôsobiacimi v oblasti ochrany práv a slobôd.
§ 26
Platové pomery verejného ochrancu práv
Platové pomery verejného ochrancu práv, paušálne náhrady a náhrady ďalších výdavkov súvisiacich s vykonávaním tejto funkcie sú rovnaké ako platové pomery, paušálne náhrady a náhrady ďalších výdavkov poslanca národnej rady vo funkcii podpredsedu národnej rady určené osobitným predpisom.13) Verejný ochranca práv je počas vykonávania svojej funkcie zúčastnený na zdravotnom poistení,14) nemocenskom poistení a dôchodkovom zabezpečení15) rovnako ako zamestnanci v pracovnom pomere. Verejnému ochrancovi práv patria prídavky na deti za podmienok a vo výške podľa osobitného predpisu.16)
§ 27
Kancelária verejného ochrancu práv
(1) Zriaďuje sa Kancelária verejného ochrancu práv (ďalej len "kancelária").
(2) Kancelária je právnickou osobou so sídlom v Bratislave, ktorá plní úlohy spojené s odborným, organizačným a technickým zabezpečením činnosti verejného ochrancu práv.
(3) Kancelária má právo požadovať od orgánov verejnej správy podklady a informácie, ktoré verejný ochranca práv potrebuje na plnenie svojich úloh.
(4) Na čele kancelárie je vedúci kancelárie, ktorého vymenúva a odvoláva verejný ochranca práv. Vedúci kancelárie zodpovedá za svoju činnosť verejnému ochrancovi práv.
(5) Kancelária verejného ochrancu práv je rozpočtovou organizáciou.17)
(6) Podrobnosti o organizácii a úlohách kancelárie upraví organizačný poriadok, ktorý vydá verejný ochranca práv.
§ 27a
(1) Úlohy kancelárie plnia štátni zamestnanci18) a zamestnanci.19) Počet zamestnancov kancelárie schvaľuje verejný ochranca práv.
(2) Štátni zamestnanci v kancelárii a zamestnanci kancelárie sú odmeňovaní podľa osobitného predpisu20) a platového poriadku, ktorý je uvedený v prílohe. Súčasťou platového poriadku kancelárie sú charakteristiky platových tried štátneho zamestnanca v kancelárii, platové tarify štátnych zamestnancov v kancelárii, katalógy činností zamestnancov kancelárie a stupnice platových taríf zamestnancov kancelárie. Na odmeňovanie štátnych zamestnancov v kancelárii a zamestnancov kancelárie a na ich ďalšie náležitosti sa vzťahuje osobitný predpis,21) ak tento zákon neustanovuje inak.
(3) Zvýšenie platových taríf štátnych zamestnancov v kancelárii a zvýšenie stupnice platových taríf zamestnancov kancelárie sa upravuje v súlade s výškou určenou podľa osobitného predpisu.22) Zvýšené platové tarify štátnych zamestnancov v kancelárii a zvýšenú stupnicu platových taríf zamestnancov kancelárie a termín ich platnosti určí služobný predpis.
§ 28
Prechodné ustanovenie
Verejný ochranca práv zvolený prvýkrát po nadobudnutí účinnosti tohto zákona začne vykonávať svoju pôsobnosť najneskôr do šiestich mesiacov odo dňa zloženia predpísaného sľubu.
§ 28a
Prechodné ustanovenie účinné od 1. januára 2013
V roku 2013 sú platové pomery verejného ochrancu práv, paušálne náhrady a náhrady ďalších výdavkov súvisiacich s vykonávaním tejto funkcie rovnaké ako platové pomery, paušálne náhrady a náhrady ďalších výdavkov poslanca národnej rady vo funkcii podpredsedu národnej rady ustanovené osobitným predpisom, pričom plat verejného ochrancu práv sa zvýši o 5%.
§ 29
Účinnosť
Tento zákon nadobúda účinnosť 1. januára 2002.
Rudolf Schuster v.r.
Jozef Migaš v.r.
Mikuláš Dzurinda v.r.
1) Čl. 151a ods. 1 Ústavy Slovenskej republiky.
2) Napríklad zákon Slovenskej národnej rady č. 347/1990 Zb. o organizácii ministerstiev a ostatných ústredných orgánov štátnej správy Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 222/1996 Z. z. o organizácii miestnej štátnej správy a o zmene a doplnení niektorých zákonov, zákon Slovenskej národnej rady č. 369/1990 Zb. o obecnom zriadení v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 273/1994 Z. z. o zdravotnom poistení, financovaní zdravotného poistenia, o zriadení Všeobecnej zdravotnej poisťovne a o zriaďovaní rezortných, odvetvových, podnikových a občianskych zdravotných poisťovní v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 280/1997 Z. z. o Spoločnej zdravotnej poisťovni v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 274/1994 Z. z. o Sociálnej poisťovni v znení neskorších predpisov, zákon Slovenskej národnej rady č. 13/1992 Zb. o Slovenskej lekárskej komore, Slovenskej komore zubných lekárov a Slovenskej lekárnickej komore.
3) § 116 zákona č. 385/2000 Z. z. o sudcoch a prísediacich a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
§ 197 ods. 1 zákona č. 154/2001 Z. z. o prokurátoroch a právnych čakateľoch prokuratúry v znení zákona č. 220/2011 Z. z
4) Zákon č. 311/1999 Z. z. o registri trestov.
6) Zákon č. 211/2000 Z. z. o slobodnom prístupe k informáciám a o zmene a doplnení niektorých zákonov (zákon o slobode informácií).
7) Zákon č. 428/2002 Z. z. o ochrane osobných údajov v znení neskorších predpisov.
8) § 3 písm. a) zákona č. 52/1998 Z. z.
9) § 18 zákona č. 153/2001 Z. z. o prokuratúre.
10) § 20 až 36 zákona č. 153/2001 Z. z.
11) § 33 zákona č. 153/2001 Z. z.
11a) Napríklad § 23 zákona č. 71/1967 Zb., § 22 zákona č. 511/1992 Zb.
12) Zákon č. 241/2001 Z. z.
12a) Zákon č. 99/1963 Zb. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 301/2005 Z. z. Trestný poriadok.
13) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 120/1993 Z. z. o platových pomeroch niektorých ústavných činiteľov Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov.
14) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 273/1994 Z. z. v znení neskorších predpisov.
15) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 274/1994 Z. z. v znení neskorších predpisov.
16) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 193/1994 Z. z. o prídavkoch na deti a o príplatku k prídavkom na deti v znení neskorších predpisov.
17) Zákon č. 523/2004 Z. z. o rozpočtových pravidlách verejnej správy a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
18) Zákon č. 400/2009 Z. z. o štátnej službe a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
19) Zákon č. 552/2003 Z. z. o výkone práce vo verejnom záujme.
Zákon č. 311/2001 Z. z. Zákonník práce.
20) Zákon č. 400/2009 Z. z.
Zákon č. 553/2003 Z. z. o odmeňovaní niektorých zamestnancov pri výkone práce vo verejnom záujme a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
21) Zákon č. 400/2009 Z. z.
Zákon č. 553/2003 Z. z. o odmeňovaní niektorých zamestnancov pri výkone práce vo verejnom záujme a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
Zákon č. 311/2001 Z. z.
22) § 113 zákona č. 400/2009 Z. z.
§ 28 zákona č. 553/2003 Z. z.
