+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
Daňový poriadok
Zákon o správe daní a o zmene a doplnení niektorých zákonov (563/2009)
INFORMÁCIE O ZÁKONE
Dátum prijatia: 01.12.2009
Platnosť od: 23.12.2009
Účinnosť od: 01.01.2010
Účinnosť do: -

PDF VERZIA
TLAČIŤ
HISTÓRIA
Účinnosť od Novela Zákon
01.09.2015 176/2015  
01.01.2016 269/2015, 393/2015  
01.05.2016 269/2015  
01.11.2016 447/2015  
01.07.2016 125/2016  
01.11.2015 252/2015  
01.01.2017 298/2016, 339/2016  
01.07.2015 218/2014, 130/2015  
Hatályos 2017. január 1-től

Tt. 563/2009.

Törvény
AZ ADÓKEZELÉSRŐL
(adózás rendje)
és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről


Kelt: 2009. december 1.


Módosítva:
Tt. 331/2011., hatályos 2012. január 1-től
Tt. 332/2011., hatályos 2012. január 1-től
Tt. 384/2011., hatályos 2012. január 1-től
Tt. 546/2011., hatályos 2012. január 1-től
Tt. 69/2012., hatályos 2012. március 1-től
Tt. 91/2012., hatályos 2012. március 9-től
Tt. 235/2012., hatályos 2012. szeptember 1-től
Tt. 246/2012., hatályos 2012. október 1-től
Tt. 440/2012., hatályos 2012. december 30-tól
Tt. 440/2012., hatályos 2013. január 1-től
Tt. 218/2013., hatályos 2013. augusztus 1-től
Tt. 435/2013., hatályos 2013. január 1-től
Tt. 213/2014., hatályos 2014. augusztus 1-től
Tt. 435/2013., hatályos 2014. szeptember 1-től
Tt. 218/2014., hatályos 2014. október 1-től
Tt. 218/2014., hatályos 2015. január 1-től
Tt. 333/2014., hatályos 2015. január 1-től
Tt. 218/2014., hatályos 2015. július 1-től
Tt. 130/2015., hatályos 2015. július 1-től
Tt. 176/2015., hatályos 2015. szeptember 1-től
Tt. 252/2015., hatályos 2015. november 1-től
Tt. 269/2015., hatályos 2016. január 1-től
Tt. 393/2015., hatályos 2016. január 1-től
Tt. 269/2015., hatályos 2016. május 1-től
Tt. 125/2016., hatályos 2016. július 1-től
Tt. 298/2016., hatályos 2017. január 1-től
Tt. 339/2016., hatályos 2017. január 1-től


A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az alábbi törvényt hozta meg:


I. cikkely

ELSŐ KÖNYV
Alapvető és általános rendelkezések

ELSŐ FEJEZET
Alapvető rendelkezések

1. §
A szabályozás tárgya és hatálya
(1) Jelen törvény határozza meg az adókezelés rendjét, az adóalanyok és más személyek adókezelés kapcsán létrejövő jogait és kötelességeit.
(2) Amennyiben külön jogszabályok1) másként nem rendelkeznek, a jelen törvény szerint kell eljárni.
(3) Amennyiben külön jogszabály1a) úgy rendelkezik, a jelen törvény rendelkezéseit kell arányos mértékben alkalmazni a kiválasztott pénzügyi intézmények1b) különadóira.
(4) Amennyiben külön jogszabály1c) úgy rendelkezik, a jelen törvény rendelkezéseit kell arányos mértékben alkalmazni a szabályozott iparágak különadóira.1d)
(5) Ha külön jogszabály1e) úgy rendelkezik, a jelen törvény rendelkezései arányosan alkalmazandók a biztosítási díj részének elvezetésére.1f)

2. §
Alapfogalmak
A jelen törvény
a) adókezelés alatt az adó helyes megállapításával (kivetésével), az adóbefizetés biztosításával, valamint a jelen törvényből vagy külön jogszabályokból1) fakadó egyéb tevékenységekkel kapcsolatos eljárásokat ért,
b) adó alatt külön jogszabályok1) szerinti adót ért, beleértve az ezen törvény szerinti vagy külön jogszabályok2) szerinti a késedelmi kamatot, kamatokat és büntetéseket, továbbá a helyi háztartási hulladékért és az építkezési törmelékért külön jogszabályok3) alapján kirótt illetéket,
c) adóügyi eljárás alatt olyan eljárást ért, amelyben dönt az adóalanyok jogairól és kötelességeiről,
d) adótúlfizetésen azt az összeget érti, amely meghaladja az adókötelezettség összegét,
e) adókövetelésen az adókezelő adókövetelését érti, az adófizetési határidő lejártáig, amennyiben a jelen törvény másként nem rendelkezik,
f) adóhátralékon az adófizetési határidő lejártán túli tartozást,
g) bejelentési kötelezettségen az adóalany jelen törvényben vagy külön jogszabályokban1) meghatározott tényekkel és változásokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét érti.

3. §
Az adókezelés alapelvei
(1) Az adókezelés során az általános hatályú rendelkezéseket követik, az állam és a települések érdekeinek védelme mellett, és figyelmet fordítanak az adóalanyok és más személyek jogainak és törvényben védett érdekeinek betartására.
(2) Az adóhatóság az adókezelés során szoros együttműködést folytat az adóalannyal és más személyekkel, és tájékoztatja őket az eljárási jogokról és kötelességekről, amennyiben a jelen törvény így rendelkezik. Az adó kezelője köteles foglalkozni minden olyan üggyel, amely az adókezelés tárgya, és haladéktalanul, indokolatlan késedelem nélkül kezelni azt, valamint a legmegfelelőbb eszközöket használni, amelyek az adó pontos meghatározásához és kivetéséhez vezetnek.
(3) Az adó kezelője a bizonyítékokat saját mérlegelése szerint értékeli, vagyis minden bizonyítékot egyedileg és kölcsönös összefüggéseiben, miközben tekintettel van mindenre, ami az adó kezelése során nyilvánvalóvá vált.
(4) Az adókezelés nem nyilvános (bizalmas), kivéve azon műveleteket, amelyeknek a jellege ezt nem teszi lehetővé. Az adóigazgatási műveletekről nem közölhetők képi, hang- és audio-vizuális felvételek.
(5) Az adóhatóság köteles az adóigazgatással kapcsolatos műveleteket saját kezdeményezésből is végrehajtani, amennyiben az adókövetelés keletkezésének vagy létezésének törvényi feltételei teljesülnek, akkor is, ha az adóalany részben vagy teljes mértékben nem tett eleget kötelességeinek.
(6) A külön jogszabályok érvényesítésekor az adókezelés során figyelembe veszik a jogi lépés valós tartalmát vagy más tényeket, melyek befolyásolják az adó meghatározását, kivetését és behajtását. Azon jogi és más tényeket, amelyek az adó meghatározására, kivetésére és beszedésére hatással vannak, de gazdaságilag megalapozatlanok és amelyeknek az eredménye az adózási kötelesség célzott elkerülése vagy olyan adózási előny megszerzése, amelyre egyébként az adóalanynak nem volna joga, vagy amelynek a célja az adókötelesség célzott csökkentése, az adókezelésnél nem veszik figyelembe.
(7) Az adóalanyok az adókezelés során egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek.
(8) Az adóalanyok joga és kötelessége a 4. § (2) bekezdés d) pontja alapján az adókezelés során szorosan együttműködni az adóhatósággal.
(9) Az adóhatóság gondoskodik arról, hogy a tényszerűen azonos esetekben ne jöjjenek létre indokolatlan különbségek.
(10) Az (1) – (9) bekezdések rendelkezései értelemszerűen vonatkoznak Szlovák Köztársaság Pénzügyi Igazgatóságára (a továbbiakban csak „pénzügyi igazgatóság“) és a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumára (a továbbiakban csak „minisztérium“), amennyiben a jelen törvényt vagy külön jogszabályokat1) követik.

4. §
Az adóhatóság és az adókezelésben részt vevő személyek
(1) Az adókezelő az adóhivatal, vámhivatal és a település.
(2) Személyek, akik részt vesznek az adókezelésben:
a) a munkavállaló, akinek a munkáltatója vagy a szolgáltató hivatala a pénzügyi igazgatóság vagy a község (a továbbiakban csak „az adóhatóság alkalmazottja“),
b) a másodfokú szerv, amely
1. a pénzügyi igazgatóság azon ügyekben, amelyekben első fokon az adóhatóság dönt,
2. a minisztérium azon ügyekben, amelyekben a pénzügyi igazgatóság dönt,
c) az adóalany, amely olyan személy, melynek ez a törvény vagy a külön jogszabályok1) kötelezettségeket vagy jogokat írnak elő,
d) az adóalanytól eltérő személy, melynek joga és kötelezettségei vannak az adókezelés során vagy amelynek a jogai és kötelezettségei érintve vannak az adókezeléssel.
(3) A (2) bekezdés c) és d) pontjaiban feltüntetett személyek az adókezelő alkalmazottjának kérésére kötelesek igazolni személyazonosságukat személyi igazolványuk felmutatásával.

5. §
Nyelvhasználat az adókezelésnél
(1) Az adókezelésnél az államnyelvet kell használni, és az adóhatóság dokumentumainak és az adóalany beadványainak államnyelven kell készülniük.
(2) Az adóalany államnyelvtől eltérő írásos dokumentumait az adóhatóság felszólítására a hivatalos államnyelvű fordításával együtt kell benyújtani.
(3) Azon a természetes személynek, aki jeltolmácsra, artikulációs jeltolmácsra, taktilis (siketvak) jeltolmácsra szorul, a tolmácsot az adóhatóság saját költségére biztosítja.
(4) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései alkalmazásra kerülnek, amennyiben külön jogszabályok4) másképp nem rendelkeznek.
(5) Az (1) – (4) bekezdés rendelkezései értelemszerűen érvényesek a pénzügyi igazgatóságra és a minisztériumra, amennyiben ezen törvény vagy külön jogszabályok1) alapján járnak el.

6. §
Érdemi joghatóság
(1) Az adókelezésre tényszerűen illetékes a külön jogszabályokban1) meghatározott adóhatóság. Amennyiben ez a törvény vagy külön jogszabályok1) nem határozzák meg, melyik adóhatóság az illetékes, akkor az adókezelésre az adóhivatal az illetékes.
(2) Amennyiben kétségek keletkeznek az illetékesség meghatározásáról az adóhivatal és a vámhivatal között, az illetékességről a pénzügyi igazgatóság dönt.

7. §
Területi (helyi) illetékesség
(1) Az adókezelő területi illetékessége az alapján kerül megállapításra, amennyiben ezen törvény vagy külön jogszabályok5) másképp nem rendelkeznek, hogy hol található a természetes személy állandó lakhelye6) és a jogi személy székhelye.
(2) Amennyiben a területi illetékességet az (1) bekezdés alapján nem lehet meghatározni, akkor az adóalany szervezeti egységének elhelyezkedése irányadó a Kereskedelmi Törvénykönyv7) alapján, egyébként pedig az a hely, ahol az adóalany a tevékenységének jelentős részét folytatja.
(3) Amennyiben a területi illetékességet az (1) és (2) bekezdés alapján nem lehet meghatározni, a Pozsonyi Adóhivatal az illetékes, amennyiben olyan adóról van szó, melynek kezelésére az adóhivatalok illetékesek, vagy a Pozsonyi Vámhivatal, amennyiben az adó kezelésére a vámhivatalok az illetékesek.
(4) Amennyiben kétségek merülnek fel az adóhivatalok területi illetékességét illetően, vagy kétségek merülnek fel a vámhivatalok területi illetékességét érintően, akkor a területi illetékességről a pénzügyi igazgatóság dönt.

8. §
Delegálás
(1) Az adóalany javaslatára vagy az adókezelő ösztönzésére a másodfokú hatóság delegálhatja az adó kezelésének területi illetékességet más adókezelőre, amennyiben ezt a javaslatot megalapozottnak tartja.
(2) A delegálásról szóló döntést a másodfokú hatóság kézbesíti az adóalanynak és az érintett adókezelőknek. A határozattal szemben nincs jogorvoslati lehetőség.

9. §
Az adózó képviselete
(1) A természetes személynek, aki az adókezelés során nem képviselheti saját magát, törvényes képviselője által kell képviseltetnie. Amennyiben a gyám személye nincs a bíróság által meghatározva, akkor az adókezelés céljára a képviselőt az adókezelő határozza meg.
(2) Az adóalany, az ő törvényes képviselője vagy gyámja helyettesítetheti magát képviselővel, akit választ, és aki az írásban kiadott meghatalmazás mértékében vagy a szóban megadott, az adókezelőnél jegyzőkönyvezett meghatalmazás szerint jár el. Amennyiben a képviselőnek állandó lakhelye vagy székhelye kívül esik az Európai Unió tagállamain és azon országokon, amelyek szerződéses felek az Európai Gazdasági Térségben (a továbbiakban csak „tagállam“), köteles a kézbesítésre képviselőt választani, mely állandó lakhellyel vagy székhellyel bír a Szlovák Köztársaság területén, egyébként az írott dokumentumok az adókezelőnél kerülnek elhelyezésre, a kiadási nap kézbesítési idejével.
(3) Amennyiben a meghatalmazás köre nincs pontosan kijelölve, akkor az általános meghatalmazásnak számít. Amennyiben a meghatalmazás tartalmából az következik, a képviselő helyett, amely az adótanácsadó vagy az ügyvéd, más személy is eljárhat; az ilyen eljárásra a képviselő más személy számára meghatalmazást ad. A más személy tevékenységére úgy kell tekinteni, mint a képviselőére. Egyazon ügyben az adóalany, törvényes képviselő vagy gyám csak egy képviselővel rendelkezhet. Amennyiben a képviselő jogi személy, képviselőként a jogi személy képviseleti szerve vagy a szerv által megbízott személy jár el.
(4) A meghatalmazás az adókezelővel szemben érvényes az adókezelőhöz történt kézbesítés napjától vagy az adókezelőnél történt jegyzőkönyvbe iktatás napjától.
(5) A meghatalmazás visszahívása az adóalany vagy képviselő felmondása érvényesek az adókezelőnek történt kézbesítés napjától, vagy az adókezelőnél történt jegyzőkönyvbe iktatás napjától.
(6) Azon adóalanynak, akinek tartózkodási helye nem ismert vagy akinek nem sikerült kézbesíteni az iratokat az ismert, Szlovák Köztársaság területén kívüli címre, valamint annak, aki az adókezelés során nem tud önállóan fellépni, legfőképpen szabadságvesztés, börtönbüntetés letöltése, hosszútávú Szlovák Köztársaság területén kívüli tartózkodás, amely megszakítás nélkül legalább három hónapig tart vagy hosszútávú betegség miatt, és nem választott semmilyen képviselőt, az adókezelő képviselőt rendelhet ki. A képviselő kirendeléséről szóló döntést az adókezelő csak a jelölt képviselő előzetes beleegyezésével adhatja ki. Amennyiben ilyen módon nem lehet kirendelni képviselőt, az adókezelő megkérheti a Szlovákiai Adótanácsadók Kamaráját, hogy a kérvény kézbesítését követő 30 napon belül javasoljon képviselőt az adótanácsadók jegyzékéből; előzetes beleegyezés a Szlovák Adótanácsadók Kamarája által ajánlott adótanácsadó esetében nem szükséges.
(7) Az adókezelő az adó kezelésének céljából képviselőt rendelhet a jogi személynek is, melynek nem lehetséges az iratokat kézbesíteni a cégjegyzékben vagy más jegyzékben található székhely címére, és más címe az adókezelő számára nem ismert, vagy amely nem rendelkezik olyan személlyel, mely a nevében eljárhat, vagy kétséges, ki járhat el a jogi személy ügyeiben. A (6) bekezdés rendelkezéseit megfelelő mértékben alkalmazza.
(8) Az adóalany képviselő általi képviselete nem zárja ki, hogy az adókezelő egyes tevékenységeket elkerülhetetlen esetekben az adóalannyal közvetlenül végezzen el, vagy az adókezelő felhívja az adóalanyt bizonyos tevékenységek ellátására. Az adóalany köteles az adókezelő felhívásának eleget tenni. Az adókezelő köteles ezen eljárásról kiértesíteni az adóalany képviselőjét.
(9) Amennyiben egyazon ügyben az adóalany és a választott képviselő jár el és ellentmondásos az eljárásuk, az adókezelőnek az adóalany eljárása a perdöntő.
(10) Amennyiben több adóalany közös beadvány adott be vagy közösen lép fel azonos ügyben, vagy társtulajdonosa olyan tárgynak, amely a beadvány tárgya, akkor kötelesek közös képviselőt választani az adókezelés céljára. Amennyiben így nem tesznek, az adókezelő határozza meg a közös képviselőt és erről értesíti az érintett adóalanyokat. A közös képviselő kijelöléséről szóló döntés ellen nem lehet fellebbezni.
(11) Amennyiben olyan adóalanyról van szó, amelynek regisztrációs kötelezettsége van és amelynek állandó lakhelye vagy székhelye a tagállamokon kívül található, kötelező számára képviselőt választani a kézbesítésre állandó lakhellyel vagy székhellyel a Szlovák Köztársaság területén, egyébként az írott dokumentumok az adókezelőnél kerülnek elhelyezésre, a kiadási nap kézbesítési idejével.

10. §
A képviselő kizárása
(1) Az adókezelő és a másodfokú szerv jogosult az adókezelésből kizárni a képviselőt, amennyiben más adóalanyok érdekütközésére kerül sor a jogaik gyakorlása és kötelességeik teljesítése közben ezen törvény és a külön jogszabályok1) alapján, kivéve, ha a képviselő adótanácsadó vagy ügyvéd.
(2) A kizárásról szóló döntést ezen képviselőnek és az érintett adóalanynak kézbesítik. Ezen határozat ellen nem lehet fellebbezni.

11. §
Adótitok
(1) Adótitok azon információ az adóalanyról, amely az adókezelés során kerül megszerzésre.
(2) Az adótitkot köteles mindenki megtartani, akinek a tudomására jutott.
(3) Az adókezelő köteles tájékoztatni az adóalanyokat és más személyeket az adótitok megőrzésének kötelességéről, és az ezen kötelesség megszegésével járó jogi következményekről.
(4) Az adótitok megszegését jelenti az adótitok bejelentése vagy hozzáférés biztosítása olyan személynek, aki nem jogosult megismerni az adótitkot. Az adótitok megismerésére jogosult személyek az adókezelő és a (6) bekezdésben megjelölt személyek.
(5) Nem számítanak adótitoknak a nyilvános jegyzékekben vagy nyilvántartásban szereplő információk.
(6) Nem tekintendő az adótitok megsértésének az adótitok közlése és elérhetővé tétele
a) más adókezelőnek vagy egyazon adókezelő más alkalmazottjának adókezelés céljából,
b) a pénzügyi igazgatóságnak vagy a Pénzügyi Felügyelet Bűnügyi Hivatalának feladataik ellátása céljából a jelen törvény és külön jogszabályok8) alapján,
c) a vámhivataloknak feladataik ellátása érdekében ezen törvény és külön jogszabályok9) alapján,
d) a pénzügyi igazgatóságnak és a minisztériumnak,
1. amennyiben egy lista készül azon személyekről, akiknek adótartozása van (a továbbiakban csak „adós“), az adóhátralék valódi összegével,
2. az adóhátralék beszámítására a 87. § szerint
3. a nemzetközi szerződésekből10) és külön jogszabályokból11) fakadó célokra,
e) a minisztériumnak a céljaira
1. a feladatainak ellátására ezen törvény vagy külön jogszabályok alapján,12)
2. állami támogatások felmérésére, értékelésére és elfogadására, ellenőrzésére és regisztrációjára,
f) a minisztérium, a pénzügyi igazgatóság vagy az adókezelő megbízott képviselőjének a bíróság előtti eljárásban,
g) a felelős szerveknek, melyek jogosultak az adókezelői feladatok ellenőrzésére, vagy másodfokú szervnek ellenőrzés céljából, valamint hatásköreik gyakorlásával kapcsolatban
h) a Szlovák Köztársaság kormányának az adóhátralékokkal kapcsolatos információk előterjesztésével összefüggésben,
i) a bíróságnak, a bírósági eljárás céljából,
j) az ügyészségnek, a bűnüldöző szerveknek és a Rendőri Testületnek,
k) a választott bíróságnak a nemzetközi békéltető eljárásokra és nemzetközi döntőbírósági eljárásokra,13)
l) a Nemzetbiztonsági Hivatalnak biztonsági ellenőrzések végzése céljából külön jogszabályok14) alapján,
m) a Szlovák Információs Szolgálatnak és a Katonai Hírszerzésnek feladatai ellátása céljából,
n) a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának vagy a Kerületi Hivatalnak adatfeldolgozás céljából és külön jogszabályok15) alapján meghatározott célokra,
o) a Szlovák Köztársaság Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumának adatfeldolgozás céljából és külön jogszabályok16) alapján meghatározott célokra,
p) a minisztérium által alapított jogi személynek az információk feldolgozására számítástechnika segítségével,
q) az Európai Bizottság biztonsági akkreditációs szerve által regisztrált személyeknek az Európai Unió CCN/CSI11) hálózatának karbantartása, kezelése és fejlesztése céljából,
r) a szerződéses állam érintett hivatalának a nemzetközi szerződés alapján,10)
s) az Európai Bizottságnak és a tagállam illetékes hivatalának külön jogszabályok11) alapján,
t) a személynek, akire átruházódott az adóhátralék a 86. § alapján, vagy aki az adókezelőt képviseli az eljárásban,
u) a bírósági végrehajtónak az adókezelő jogainak érvényesítésével összefüggésben az adóhátralék megtérítésére az ütemezési tárgyalásokon külön jogszabályok52) alapján, az adókezelő jogainak jelzálog végrehajtási eljárásban történő érvényesítésével összefüggésben külön jogszabályok alapján,52) az adókezelő által nyilvántartott adóhátralék behajtásával összefüggésben, ha az adókezelő a község,
v) a személynek, akinek kézbesítésre kerül a döntés az adó-végrehajtási eljárás kezdetéről a 90. § (2) alapján,
w) a jelzáloghitelezőnek, melynek a követelése jelzálogjoggal van hitelesítve az adóvégrehajtás tárgya vonatkozásában a 88. § (11) bekezdése értelmében, a jogainak gyakorlásához szükséges mértékben, és az árverezőnek az adókezelő mint jelzáloghitelező jogainak érvényesítése érdekében külön jogszabályok17a) alapján, és az árverezőnek az adókezelő jogainak gyakorlása kapcsán az adóhátralék árverésből történő megtérítése érdekében külön jogszabályok17a) alapján,
x) a közjegyzőnek a zálogjogok Közjegyzői Központi Nyilvántartásba való bejegyzésre,18)
y) a Szociális Biztosítónak, egészségügyi biztosítónak és az Egészségügyi Felügyeletnek azon tényekről, amelyek összefüggenek feladataik ellátásával,
z) a Szlovák Nemzeti Banknak a felügyelet ellátására külön jogszabályok19) alapján
aa) a munkaügyi hivataloknak és a Munka-, Szociális- és Családügyi Központnak a feladataik ellátása céljából,
ab) a kerületi hivataloknak feladataik ellátása céljából
ac) a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának a statisztikai nyilvántartások és statisztikai adatgyűjtés céljából, és adatfeldolgozásra minisztérium kérése alapján a minisztérium Európai Bizottsággal kapcsolatos feladatainak teljesítése érdekében,
ad) a település főellenőre és a település más szervei számára, a kerületi főellenőrnek és a nagyobb területi egység szerveinek feladatai ellátása kapcsán,
ae) az alapvető jogok biztosának, a gyermekjogi biztosnak és az egészségkárosodott személyek jogai biztosának,
af) a nyilvános archívumnak az iratok megőrzési kötelezettsége céljából,
ag) az ideiglenes kezelőnek feladatai ellátása céljából,
ah) a Jogsegély Központnak döntések céljából külön jogszabályok19a) alapján,
ai) a kataszteri eljárás céljából a földkezelőnek,
aj) a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumának feladatai ellátásához külön jogszabályok19b) alapján,
ak) a Nemzeti Munkaügyi Felügyeletnek feladatainak ellátására külön jogszabályok19c) alapján,
al) a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos és Sportminisztériumának feladatai ellátásához külön jogszabályok19d) alapján,
am) a Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális- és Családügyi Minisztériumának feladatai ellátásához az külön jogszabályok19e) alapján,
an) a Könyvvizsgálati Felügyelet számára a felügyelet gyakorlása céljából külön jogszabályok19f) alapján és a könyvvizsgálónak vagy könyvvizsgáló vállalatnak könyvvizsgálat céljából külön jogszabályok19f) alapján,
ao) az Olaj- és Olajtermék-szükségtartalék Ügynökségének feladatai ellátása céljából külön jogszabályok19g) alapján és a Szlovák Köztársaság Állami Tartalékalapja Igazgatóságának az államigazgatás gyakorlása céljából külön jogszabályok19g) alapján,
ap) a szerveknek, melyek felelősek az Európai Unió alapjaiból nyújtott segélyek vagy támogatások nyújtásáért, ellenőrzéséért vagy kormányzati könyvvizsgálatáért a feladataik ellátása céljából külön jogszabályok19h) alapján,
ar) a Szlovák Köztársaság Külügyi és Európai Ügyi Minisztériuma számára feladatai ellátásához külön jogszabályok19i) alapján,
as) a Hálózati Szolgálatok Árszabályozási Felügyelete számára feladatai ellátásához külön jogszabályok19j) alapján,
at) a Költségvetési Felelősség Tanácsa és a Költségvetési Felelősség Tanácsának Hivatala részére a feladatai ellátásához külön jogszabályok19k) alapján,
au) a Közbeszerzési Hivatalnak a kedvezmények végső felhasználóinak azonosításához és a kedvezmények végső felhasználói jegyzékének19l) vezetéséhez kapcsolódó feladatok teljesítéséhez szükséges mértékben,
av) a Szlovák Kereskedelmi Felügyeletnek külön jogszabály19l) szerinti feladatai teljesítése céljából,
aw) a Gazdasági Versenyhivatalnak a gazdasági verseny védelmét19m) szolgáló feladatainak teljesítése céljából, és a külön jogszabály40) szerinti állami támogatással és csekély összegű támogatással összefüggő feladatok teljesítése céljából,
ax) azon jogalanyoknak, melyek a pénzügyi igazgatóságnak közbeszerzés alapján19n) nyújtanak szolgáltatásokat az informatikai technológiák terén, a pénzügyi igazgatóság informatikai rendszerének létrehozása, üzemeltetése és fejlesztése céljából.
ay) A Szlovák Köztársaság Egészségügyi Minisztériumának a külön jogszabály19o) szerinti célokra,
az) A Szlovák Köztársaság Beruházásokért és Informatizációért Felelős Kormányalelnöke Hivatalának a külön jogszabály12) szerinti feladatok teljesítése céljából,
ba) a Szlovák Köztársaság Állami Számvevőszékének a külön jogszabály19p) szerinti feladatok teljesítése céljából.
(7) Nem számít az adótitok megsértésének
a) a tájékoztatás vagy az adótitok nyilvánosságra hozása azon adóalany írásos beleegyezésével, akit az adótitok érint,
b) a nyilvántartások nyilvánosságra hozása az 52. § alapján, adatok szolgáltatása az 53. § alapján és engedély kiadása az 54. § alapján
c) az adatok nyilvánosságra hozása adójellegű bűncselekmény elkövetéséről, amelyről jogerős döntés született és az ítélet nem került törlésre,
d) az adatok nyilvánosságra hozása a jelen törvény vagy külön jogszabályok2) által megszabott kötelességek megszegéséről a pénzügyi igazgatóság igazgatója vagy általa felhatalmazott személy által, amennyiben ezen adatok a pénzügyi igazgatóság internes székhelyén vagy a tömegtájékoztató médiában közzétételre kerültek,
e) a keresztnév, vezetéknév és a természetes személy lakhelyének megadása vagy a jogi személy székhelyének megadása azon személynek, aki ennek a személynek a számlájára adófizetést hajtott végre,
f) a bankszámlaszám elérhetővé tétele a pénzügyi igazgatóság internetes székhelyén, amelyet az adókezelő az adóalanyhoz rendelt adófizetés céljaira,
g) a jogi személy esedékes adójának bejelentése vagy közzététele a pénzügyi kimutatások nyilvános részének adatai alapján.37aa)
(8) A (6) bekezdésben jelzett célok kapcsán jelenti vagy elérhetővé teszi az adótitkot
a)az adóhivatal igazgatója vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,
b) a pénzügyi igazgatóság igazgatója vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,
c) a vámhivatal igazgatója vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,
d) a Szlovák Köztársaság pénzügyminisztere (a továbbiakban csak „miniszter“) vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,
e) a település polgármestere vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,
(9) A (6) bekezdés g), i) – k) pontjainak céljaira jogosult bejelenteni az adótitkot az adókezelő korábbi alkalmazottja is. A (6) bekezdés a)-e) pontjai esetében nem szükségeltetik az alkalmazottaknak a (8) bekezdés szerint írásos felhatalmazás.

12. §
Az adókezelés költségei
(1) Amennyiben ez a törvény másképp nem rendelkezik, a költségeket, amelyek az adókezelés során keletkeznek, az illetékes adókezelő téríti meg, kivéve azokat a költségeket, amelyek az adóalanynál keletkeztek.
(2) Amennyiben az adókezelő felhívására az adókezeléssel kapcsolatos eljárásokon részt vesz
a) tanú, jogosult a pénzügyi kiadásai és elmaradt jövedelme megtérítésére; az igényt az adókezelőnél kell érvényesíteni, akinek a felhívására az adókezelési eljárásban részt vett, együtt azon iratokkal, amelyek igazolják a követelését, a kihallgatást követő öt napon belül, máskülönben ez a követelése megszűnik,
b) az a személy, aki írásos dokumentumokat és egyéb, az adókezeléssel összefüggő dolgokat birtokol, kivéve azt a személyt, akinek a jogai és kötelességei ezen adókezelési intézkedésekkel érintettek, jogosult a benyújtásokkal kapcsolatos készpénzkiadásainak megtérítésére; az igényt az adókezelőnél kell érvényesíteni, akinek a felhívására az adókezelési eljárásban részt vett, együtt azon iratokkal, amelyek igazolják a követelését, a kihallgatást követő öt napon belül, máskülönben ez a követelése megszűnik,
c) az adókezelő által kijelölt képviselő, jogosult a pénzügyi kiadásai és elmaradt jövedelme megtérítésére; az igényt az adókezelőnél kell érvényesíteni, akinek a felhívására az adókezelési eljárásban részt vett, együtt azon iratokkal, amelyek igazolják a követelését, a kihallgatást követő öt napon belül, máskülönben ez a követelése megszűnik,
(3) Az érvényesített jogigény teljesítéséről az illetékes adókezelő dönt az érvényesítést követő 15 napon belül; amennyiben az igényt jogosnak ítéli, a megtérítést a jogosultnak a jelzett határidőn belül átutalja.
(4) Amennyiben az adókezelő megtérítette a költségeket a (2) bekezdés alapján, amelyek az adóalany vagy más személy mulasztása vagy törvényi kötelezettségeinek nem teljesítése kapcsán merültek fel, az adókezelő határozattal írhatja elő az adóalanynak vagy más személynek ezen költségek megtérítését. A költségtérítés határideje a kézbesítést követő 15 nap.
(5) Az (1) – (4) bekezdés rendelkezései vonatkoznak a pénzügyi igazgatóságra és a minisztériumra, amennyiben ezen törvény vagy külön jogszabályok1) alapján járnak el.

MÁSODIK FEJEZET
Beadványok

A benyújtás módja

13. §
(1) A benyújtás történhet írásban vagy szóban a jegyzőkönyvbe diktálva.
(2) Az írásbeli beadványokon szerepelnie kell a benyújtó fél aláírásának.
(3) A beadvány elbírálása annak tartalma szerint történik. A beadványból nyilvánvalónak kell lennie a benyújtó fél kilétének, milyen ügyben és ajánlások mellett történt a benyújtás, valamint ha a beadvány jellegéből az következik, akkor a benyújtás okainak is.
(4) A beadvány benyújtása az ügyben illetékes szervhez történik. Amennyiben az ügyben illetékes szerv a település, a beadvány a helyileg illetékes adókezelőnek nyújtandó be, azaz a községnek. Kérésre a beadványok átvételét igazolni kell.
(5) Az elektronikus úton történő benyújtás a 33. § (2) bekezdése alapján elektronikus iktató igénybevételével, vagy a közigazgatási központi portál elektronikus iktatóján keresztül történik, ahol szerepelnie kell a benyújtó fél minősített elektronikus aláírásának is.20) Ha az adóalany az írásos nyomtatványait a pénzügyi igazgatósághoz elektronikus úton kívánja eljuttatni úgy, hogy minősített elektronikus aláírása nincsen, értesíti a kézbesítéshez szükséges adatokról az adókezelőt a pénzügyi igazgatóság székhelyének honlapján feltüntetett minta formanyomtatványok alapján, és írásbeli megállapodást köt az adókezelővel az elektronikus úton történő kézbesítésről. A megállapodás főképp az elektronikus úton történő kézbesítést, az elektronikus ügyintézés ellenőrzésének módját, valamint az elektronikus kézbesítés hitelesítését tartalmazza.
(6) Az elektronikus úton történt benyújtásoknál, amennyiben az nem az (5) bekezdés alapján valósult meg, vagy telefaxon történt meg, szükséges a beadványokat papíralapú formában is eljuttatni öt munkanapon belül az elektronikus, vagy telefaxos úton történt benyújtás után, különben a benyújtott beadványok nem minősülnek kézbesítettnek.
(7) Az elektronikus úton történt benyújtásokra értelemszerűen a 33. § vonatkozik. Kézbesítettnek a beérkezés napjával az elektronikus iktatóba beérkezett beadványok minősülnek, amelyről az adózó igazolást kap az adóalany személyes elektronikus postafiókjába.
(8) Amennyiben a beadvány hiányosnak bizonyul, és ennek következtében nem alkalmas további megtárgyalásra, az illetékes hatóság utasításai alapján és az általa meghatározott határidőn belül kötelezi az adóalanyt a hiányosságok pótlására. Ugyanakkor figyelmezteti a hiányosságok pótlásának elmulasztásával járó következményekre is.
(9) Ha az adózó a beadvány hiányosságait az illetékes hatóság által előírt határidőn belül szükséges mértékben pótolta, ilyen esetben a beadványa hibátlannak minősül és a beadványa benyújtásának eredeti időpontja érvényesül. Amennyiben az adóalany az illetékes hatóság felhívásának nem tesz eleget teljes mértékben és az előírt határidőnek megfelelően, abban az esetben beadványa nem minősül benyújtottnak, s erről a tényről az adózót az illetékes hatóság értesíti.
(10) A személy 14. § (1) bek. szerinti indítványára, melyet a pénzügyi igazgatóságnak nem elektronikus eszközökkel kézbesítettek az (5) bek. szerinti módon, a (8) és (9) bekezdés rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak, kivéve a 14. § (3) bek. szerinti indítványt.

14. §
(1) A pénzügyi igazgatóságnak elektronikus úton köteles kézbesíteni a beadványokat a 13. § (5) bekezdése alapján
a) az az adóalany, aki hozzáadottérték-adó (általános forgalmi adó) fizető,
b) az adóalanyt képviselő adótanácsadó, aki az adóalanyt adóügyvitelben képviseli,
c) az adóalanyt képviselő ügyvéd, aki az adóalanyt adóügyvitelben képviseli,
d) a b) és c) pontokban meg nem jelölt képviselő, aki az adózót - mely hozzáadottérték-adó (általános forgalmi adó) fizető személy – adóügyvitelben képviseli.
(2) A beadványhoz csatolt mellékleteket az (1) bekezdés szerinti az adóalany más formában is benyújthatja, mint elektronikus úton.
(3) Az indítványra, mely teljesíti a jelen törvényben  vagy külön jogszabályban előírt20a)  szerkezeti-formai követelményeket és amelyet az érintett (1) bek. szerinti személy másként, mint a 13. § (5) bek. szerinti elektronikus úton kézbesített, nincsenek tekintettel.

15. §
Adóbevallás
(1) Adóbevallást köteles benyújtani mindenki, akire a külön jogszabályok értelmében1) ez a kötelesség vonatkozik, vagy az, akit az adókezelő erre felszólít. A felszólításban az adókezelő felvilágosítja az adóalanyt az adóbevallás elmulasztásának következményeiről.
(2) Amennyiben az adóbevallás a külön jogszabályok1) szerint előírt határidőn belül nem történt meg, az adókezelő az adóbevallás benyújtására felszólítja az adóalanyt. A felszólításban az adókezelő felvilágosítja az adóalanyt az adóbevallás elmulasztásának következményeiről.
(3) Ha az adóalany nem nyújtott be adóbevallást az (1) és (2) bekezdés szerint az adókezelő felszólítására sem, az adó mértékét az adókezelő állapítja meg segéd útmutató alapján.
Amennyiben az adóalany az adómérték segéd útmutató alapján történt meghatározásának megkezdéséről szóló értesítés kézbesítése után adóbevallási nyilatkozatot nyújt be, az adókezelő azt segéd útmutatóként felhasználhatja.
(4) Az adóbevallási nyilatkozat benyújtása az adott adózási időszakra érvényes formanyomtatványon történik; amennyiben az adóbevallás elektronikus úton történik, csak az előírt formában nyújtható be. Az adóbevallási nyilatkozat mellékleteiként szerepelnek, ha azt külön jogszabály előírja, az adóbevallás részét képező bizonyító állításokat tartalmazó dokumentumok.
(5) Az adóbevallási nyilatkozatok formanyomtatványait az illetékes minisztérium általános érvényű rendeletben írja elő.

16. §
Helyesbítő adóbevallás és kiegészítő (módosító) adóbevallás
(1) Amennyiben külön jogszabály1) máshogyan nem rendelkezik, az adóbevallás benyújtására meghatározott határidő letelte előtt az adóalany javító adóbevallást nyújthat be. Az adókivetésre nézve az utolsó helyesbítő adóbevallás a meghatározó, a közben a benyújtott adóbevallástól és az azt megelőző helyesbítő adóbevallástól eltekintenek.
(2) Ha az adóalany azt észleli, hogy az adókötelezettsége nagyobb, vagy az adójóváírás alacsonyabb, vagy az adó-visszaigénylés alacsonyabb, mint amit a benyújtott adóbevallásban feltüntetett, köteles az adókezelőnek kiegészítő adóbevallást benyújtani az ezen ténymegállapítást követő hónap utolsó napjáig azon időszaknak a megjelölésével, melyre a kiegészítő adóbevallás vonatkozik, amennyiben az (5) bekezdés másként nem rendelkezik. Ugyanezen a határidőn belül megtérítendő az utólagosan bevallott adó is, ha külön jogszabály1) másként nem rendelkezik.
(3) Amennyiben az (5) bekezdésben foglaltak másképpen nem rendelkeznek, az adózó köteles kiegészítő adóbevallást benyújtani az azon hónapot követő hónap végéig, amikor észlelte, hogy
a) az adókötelezettsége nagyobb, mint amit az adókezelő kivetett; az adóalany ugyanígy jár el akkor is, ha észleli, hogy adójóváírásának összege, vagy adó-visszaigénylésének az összege alacsonyabb, mint amennyit az adókezelő elfogadott,
b) a hozzáadottérték-adó adóbevallása az adott időszakra vonatkozóan nem helyes adatokat tartalmaz a megvalósult és elfogadott adóköteles üzleti tevékenységekkel kapcsolatosan,
c) ha a negatív adóalap (veszteség) kisebb, mint az adóbevallásban feltüntették.
(4) Az adóalany jogosult kiegészítő adóbevallást benyújtani, ha megállapítja, hogy
a) az adóbevallásban feltüntetett adókötelezettségének kisebbnek, vagy az adójóváírásának, vagy adó-visszaigénylésének nagyobbnak kellene lennie,
b) az adókötelezettségének kisebbnek kellene lennie az adókezelő által kivetettnél,
c) az adóbevallás helytelen adatokat tartalmaz, vagy
d) a negatív adóalap nagyobb az adóbevallásban feltüntetettnél.
(5) Ha az adóalany a (4) bekezdés alapján a 69. § (1), (2) és (5) bekezdése szerinti határidő utolsó évében kiegészítő adóbevallást nyújt be, ez a határidő meghosszabbítódik és a következő naptári évben azon hónapjának utolsó napján jár le, amely hónap jelölésében megegyezik azzal a hónappal, melyben az utolsó kiegészítő adóbevallás benyújtása megtörtént; ebben a meghosszabbított határidőben az adóalany nem nyújthat be kiegészítő adóbevallást.
(6) A helyesbítő, vagy kiegészítő adóbevallás a 15. § (4) bekezdése szerinti formanyomtatványon, vagy előírt formában nyújtandó be, és helyesbítő vagy kiegészítő adóbevallásként kell megjelölni.
(7) Kiegészítő adóbevallás nem nyújtható be arra az adózási időszakra, amelyre az adó nagyságát segéd útmutatók segítségével (becsléssel) állapították meg az adó segéd útmutatók alapján történt kivetéséről szóló határozat kézbesítése után, vagy amelyben az adóalanynak az adókötelezettségét segéd útmutatók alapján (becsléssel) állapították meg, vagy a 68.a § szerinti kivetési rendelkezés kiadása utáni napon.
(8) Adócsökkentésre, a negatív adóalap emelésére, vagy emelt adójóváírásra, vagy az adóvisszaigénylés összegének emelésére a kiegészítő adóbevallás alapján csak olyan tények esetében lehetséges, amelyek nem képezték az adóellenőrzés tárgyát.
(9) Kiegészítő adóbevallás nem nyújtható be arra az adózási időszakra, amelynek vonatkozásában adóellenőrzés folyik, ha 15 nap eltelt az adóellenőrzés kezdetéről készített jegyzőkönyv megírásától, az adóellenőrzésről szóló értesítés kézbesítésétől, az adóellenőrzés más adózási időszakra történő kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítésétől, amennyiben arra vonatkozna a kiegészítő adóbevallás, valamint 15 nap elteltével az adóellenőrzés más adónemre történő kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítésétől, amennyiben arra vonatkozna a kiegészítő adóbevallás, egészen az adókivetési eljárás határozatának jogerőre emelkedési napjáig; ha az adókivetési eljárás nem kezdődik el (68.§ (1) bek.), kiegészítő adóbevallás nem nyújtható be az adóellenőrzés befejezésének napjáig.

17. §
Felhívás az adóbevallás hiányosságainak pótlására
(1) Ha az adókezelőnek kétségei vannak a benyújtott adóbevallás és mellékleteinek helyességével, valódiságával, vagy teljességével (a továbbiakban csak „az adóbevallás hiányosságai”) kapcsolatban, felszólítja az adóalanyt a hiányosságok pótlására.
(2) A felszólításban az adókezelő feltünteti az adóbevallás hiányosságait, meghatározza az adóalanynak a hiánypótlásra a megfelelő határidőt, amely nem lehet rövidebb 15 napnál, és tájékoztatja a (3) és (4) bekezdésekben feltüntetett következményekről.
(3) Ha az adóalany nem pótolja határidőre az adóbevallás (2) bekezdés szerinti hiányosságait, amelyek hatással vannak az adónak vagy annak az összegnek a mértékére, amit a külön jogszabályok1) szerint kimutatni volt köteles, vagy amelyre külön jogszabályok1) szerint igényt tartott, az adókezelő adóellenőrzést végez az adóalanynál, vagy a 68.a § szerinti gyorsított kivetési eljárásban kiveti az adót vagy a kivetett adóval szembeni adókülönbözetet, vagy meghatározza azt az összeget vagy az összegnek a különbözetét, amit a külön jogszabályok1) szerint kimutatni volt köteles, vagy amelyre külön jogszabályok1) szerint igényt tartott.
(4) Ha az adóalany nem pótolja határidőre az adóbevallás (2) bekezdés szerinti hiányosságait, amelyek nincsenek hatással az adónak vagy annak az összegnek a mértékére, amit a külön jogszabályok1) szerint kimutatni volt köteles, vagy amelyre külön jogszabályok1) szerint igényt tartott, az adókezelő hivatalból pótolja az adóbevallás hiányosságait, ha a hiánypótláshoz szükséges adatok a rendelkezésére állnak.
(5) Ha az adóbevallás nincs aláírva vagy nem az adott adózási időszakra érvényes formanyomtatványon lett beadva, a 13. § (8)–(10) bek. szerint kell eljárni.
(6) Ha az adóbevallásban fennálló hiányosságok pótlásáról szóló felszólítás postázása az (1) bekezdés vagy a 13. § (8) bek. szerint megtörtént, a 79. § (2) bekezdése értelmében visszatérítendő adótöbblet visszafizetési határideje szünetel a felszólítás kézbesítésének napjától az adóbevallásban fennálló hiányosságok pótlásának napjáig vagy a 68.a § szerint kiadott határozat jogerőre emelkedésének napjáig.

18. §
Ügyáthelyezés
(1) Ha a vám- és adóhivatal, melynek a beadványt benyújtották nem illetékes az ügy megtárgyalására vagy a döntéshozatalra, köteles a beadvány haladéktalanul továbbítani az illetékes adóhatóságnak és értesíteni erről a beadvány benyújtóját. Ha a beadvány határidőn belül került benyújtásra, a határidő betartottnak tekintendő annál az adókezelőnél is, amelyhez a beadványt továbbküldték.
(2) Ha az adókezelőnek, mely adóhivatal vagy vámhivatal, olyan beadványt kézbesítettek, melynek intézésére érdemben egyetlen adó- vagy vámhivatal sem illetékes, a beadványt visszaküldik a benyújtónak.
(3) Ha az adókezelőnek, mely a község, olyan beadványt kézbesítettek, melynek intézésére hatáskörileg vagy helyileg nem illetékes, a beadványt visszaküldik a benyújtónak.

HARMADIK FEJEZET
Az adóügyvitelt biztosító feladatok

19. §
A jegyzőkönyv és a hivatalos feljegyzés
(1) A szóbeli megbeszélésekről és a végrehajtott tevékenységekről az illetékes hatóság jegyzőkönyvet készít.
(2) A jegyzőkönyvből egyértelműnek kell lennie, hogy mikor, hol és főleg ki vett részt a szóbeli meghallgatáson, vagy ki hajtotta végre az intézkedést és mely személyek vettek benne részt, mi képezte a meghallgatás vagy intézkedés fő tárgyát, tartalmaznia kell a meghallgatás vagy intézkedés menetének összefüggő leírását, az iratok és dolgok megjelölését, amelyek a meghallgatás vagy intézkedés folyamán leadásra kerültek, vagy pedig a betekintésre felmutatott iratok tartalmának lényegét, a kioktatás tényét, a felvilágosított személyek véleményét, javaslatait és ellenvetéseit a jegyzőkönyv tartalmát illetően, valamint az ajánlások és ellenvélemények összegzését. Ha a jegyzőkönyv beadványként szerepel, a beadvány minden összetevőjét tartalmaznia kell.
(3) A jegyzőkönyv részét képezik a meghozott intézkedések, beleértve az elfogadott következtetéseket is.
(4) A jegyzőkönyvet az előzetes ismertetés után a szóbeli meghallgatáson vagy intézkedésben résztvevő minden személy, az illetékes hatóság alkalmazottait beleértve, aláírja. Az aláírás megtagadásának okai, valamint a jegyzőkönyv tartalmát illető ellenvetések szintén a jegyzőkönyv részét képezik.
(5) A jegyzőkönyv másodlatát, vagy másolatát az illetékes hatóság a (4) bekezdésben foglalt személyeknek kiadja.
(6) Az illetékes hatóság saját kezdeményezésre vagy a (4) bekezdésben foglalt személyek javaslatára kijavítja a helyesírási hibákat és más egyértelmű pontatlanságokat. A hibajavításokról és az egyéb pontatlanságok kijavításáról nem adnak ki végzést.
(7) Az értesítésekről, jegyzetekről, telefonos beszélgetések tartalmáról, más írásbeliségekre való utalásokról, a saját és idegen eredetű feljegyzések kivonatairól és más, az üggyel kapcsolatos és az illetékes hatóság által feltárt tényekről a hatóság hivatalos feljegyzést készít. A hivatalos feljegyzést az illetékes hatóság azon alkalmazottja írja alá, aki azt elkészítette. A feljegyzésben megjelöli a forrásokat, amelyekből a feljegyzésben szereplő információk származnak. A hivatalos feljegyzés további összetevőire az (1) – (6) bekezdés megfelelő részei vonatkoznak.

20. §
A beidézés és előállítás
(1) Az adókezelő beidézi azon személyt, akinek jelenléte elengedhetetlen az adókezelési eljárás szempontjából. Az idézésben figyelmeztet a távolmaradás jogi következményeire. Az idézést saját kézbe kézbesítik.
(2) A beidézett személy köteles megjelenni az adókezelő beidézésére. Az adókezelési eljárástól való távolmaradás komoly okokból, vagy más, méltányos elbírálás alá eső körülményekből kifolyólag igazolható. Ha a beidézett személy igazolatlanul nem jelenik meg, az adókezelő kérheti az előállítását.
(3) Az adókezelő, amennyiben az község, a (2) bekezdés alapján történő előállításra a Rendőri Testület illetékes egységét kéri fel.21) Az adókezelő, amennyiben az adóhivatal vagy vámhivatal, a (2) bekezdés alapján történő előállításra a Rendőri Testület illetékes egységét vagy az illetékes vámhivatalt kéri fel.21aa) A hivatásos katonákat vagy más fegyveres testületek tagjait az adókezelő azon szolgálati hivatalt felkérve állíttatja elő, amelyben az elővezetendő személy szolgálatot teljesít.

21. §
Megkeresés
(1) A vám- és adóhivatal mint adókezelő kérheti egyes adókezelői feladatok elvégzését más érdemi joghatóság adókezelőjétől, amely adó- és vámhivatal, amennyiben ez a hatóság könnyebben, gazdaságosabban és gyorsabban képes elvégezni a kért feladatot. A megkeresett adókezelő köteles ennek a kérésnek eleget tenni, vagy tájékoztatni azokról az okokról, amelyek miatt a kérésnek nem tehet eleget.
(2) A megkeresés megalapozottságával kapcsolatos vitákról a 7. § (4) bekezdésében taglalt hatóság dönt.

22. §
Az előzetes kérdés
(1) Ha az adózási eljárásban olyan kérdés merül fel, amelyről már más, illetékes hatóság jogerősen döntött, az adókezelő számára ez a döntés kötelező érvényű; más esetekben az adókezelő az ilyen kérdésről saját véleményt alkothat, vagy más illetékes hatóságnál kezdeményezheti eljárás megindítását.
(2) Az adókezelő mint előzetes kérdésről nem alkothat saját véleményt arról, hogy történt-e bűncselekmény vagy kihágás és azt ki követte el, vagy a természetes személy állapotáról.

23. §
Betekintés az iratokba
(1) Az adóalany vagy az ő képviselője jogosult betekinteni az adóalany adókötelezettségét illető iratokba. Azokba az írásos anyagokba, amelyek alapján megkeresés zajlik a 21. § vagy külön jogszabály szerint,21a) az adóalany vagy az ő képviselője leghamarabb azt követően jogosult betekinteni, amikor a megkeresés eredménye megérkezik, ami bizonyítékul szolgálhat az adóügyben. Az adókezelő minden betekintésről köteles hivatalos feljegyzést készíteni. Az adóalany vagy az ő képviselője nem jogosult betekinteni az olyan írásos anyagokba, amelyek titkosított adatokat tartalmaznak,22) és az olyan dokumentumokba, amelyek közzétételével más személyek törvény által védett érdekei sérülnének.
(2) Az adóalany vagy képviselője kérésére az adókezelő másolatot, vagy fénymásolatot vagy elektromos dokumentum esetén okiratot készít azokból az iratokból, amelyekbe betekintést nyerhetnek és kiadja azokat az adóalanynak vagy képviselőjének, és kérésükre felülhitelesíti azonosságukat az eredeti példányokkal.
(3) Az adókezelő köteles lehetővé tenni a betekintést az iratokba az alapvető jogok biztosának, a gyermekjogi biztosnak és az egészségkárosodott személyek jogai biztosának hatáskörük gyakorlásával kapcsolatosan.

24. §
Bizonyítási eljárás
(1) Az adóalany igazolja
a) azokat a tényeket, amelyek befolyásolják az adó helyes megállapítására, és azokat a tényeket, amelyeket köteles az adóbevallásban, vagy más, külön jogszabályok2) szerint kötelezően benyújtandó beadványokban feltüntetni,
b) azokat a tényeket, amelyek igazolására az adókezelő az adóellenőrzés vagy adóeljárás folyamán felszólította,
c) a kötelezően vezetett nyilvántartások és feljegyzések hitelességét, helyességét és teljességét.
(2) A bizonyítási eljárást az adókezelő vezeti, ügyelve arra, hogy az adóügyvitel szempontjából fontos tények a lehető legteljesebben megállapításra kerüljenek, és ennek során nem kötik őt kizárólag csak az adóalanyok javaslatai.
(3) Az adókezelő adatoltja az adóalannyal szemben lefolytatott eljárások során feltárt tényeket, amelyek döntőek az adó meghatározása szempontjából. Nem szükséges bizonyítani az általánosan ismert tényeket, vagy azokat a tényeket, amelyek az adókezelő számára a tevékenységéből kifolyólag ismertek.
(4) Bizonyítékul felhasználható minden, ami hozzájárulhat azon tények feltárásához, amelyek döntőek az adó helyes meghatározásához, és ami nem az általános érvényű jogszabályokba ütköző módon lett megszerezve. Ide sorolhatóak főleg az adóalanyok különböző beadványai, a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a közokiratok, az adóellenőrzési jegyzőkönyvek, a helyszíni vizsgálatok és szemlék jegyzőkönyvei, az adóalanyok által vezetett kötelező feljegyzések és nyilvántartások és a hozzájuk tartozó okiratok.
(5) Az adóeljárás és adóellenőrzés folyamán az olyan okirat, amely kiállítása idején nem létező személy számára lett kiadva, nem vehető figyelembe.

25. §
A tanú
(1) Mindenki köteles az adóügyi eljárás céljaira tanúként vallomást tenni a fontos, általa ismert körülményekről; köteles az igazat vallani és semmit el nem hallgatni. Az adókezelő kötelezheti a tanút, hogy személyesen jelenjen meg és tegyen vallomást; ha a tanú nem jelenik meg, az adókezelő a 20. § szerint járhat el.
(2) Az adókezelő köteles felvilágosítani a tanút kihallgatása előtt a vallomástétel megtagadásának a lehetőségéről, az igazmondási kötelezettségéről és arról, hogy semmit sem hallgathat el, valamint a hamis vagy hiányos tanúvallomás jogi következményeiről.23) A tanúvallomást az a személy tagadhatja meg, aki ez által büntetőeljárás veszélyének tehetné ki magát vagy valamely közeli hozzátartozóját.
(3) A tanú nem hallgatható ki olyan tényekről, melyek titkosítottak,22) vagy amelyekre törvény által elismert vagy előírt titoktartási kötelezettség vonatkozik, illetve csak abban az esetben hallgatható ki, ha a titok megtartása vagy a titoktartási kötelezettsége alól az illetékes hatóság, vagy az érdekelt személy felmenti.
(4) A tanúvallomás alatt az adóalany vagy a képviselője jogosult jelen lenni a kihallgatáson és kérdéseket feltenni. Az adókezelő köteles a tanú kihallgatásáról kellő időben, írásban értesíteni az adóalanyt vagy a képviselőjét.

25.a §
A szakértő
(1) Az adó helyes meghatározása szempontjából fontos tények szakvéleményezésére az adókezelő felkérhet szakértőt szakvélemény kidolgozására vagy szakmai állásfoglalásra.
(2) Ha a szakértő vallomást tesz, az adóalany jogosult jelen lenni a kihallgatásán és kérdéseket feltenni. Az adókezelő köteles a szakértő tanúvallomásáról kellő időben értesíteni az adóalanyt.

26. §
Adatszolgáltatás az adókezelő részére
(1) A bíróságok, az államigazgatás szervei, a községek, a nagyobb területi egységek és a jegyzők kötelesek értesíteni az adókezelőt az adóigazgatás szempontjából fontos adatokról, amennyiben az eljárásaik tárgya a külön jogszabályok1) szerint adóköteles.
(2) Az állami ellenőrző szervek kötelesek értesíteni az adókezelőt az ellenőrzéseik eredményeiről, ha ezekből az eredményekből kikövetkeztethető, hogy elmulasztották vagy elmulaszthatták az adókötelezettség teljesítését.
(3) A pénzforgalmi szolgáltatók23a) kötelesek értesíteni
a) az adóhivatalt a külön jogszabályok24) szerinti adatokról,
b) a pénzügyi igazgatóságot vagy az adókezelőt, ami a település, a külön jogszabályok25) szerinti adatokat tartalmazó közleményről.
(4) A biztosító vagy a külföldi biztosító fiókja, a viszontbiztosító vagy külföldi viszontbiztosító fiókja köteles tájékoztatni az adókezelőt a jövedelem- vagy nyereségpótló biztosítási teljesítések kifizetéséről a folyó naptári év elteltétől számított 30 napon belül.
(5) A község, a Szlovák Köztársaság fővárosa, Pozsony és Kassa város városrészei, melyek anyakönyvvezetésre illetékesek, kötelesek értesíteni az adókezelőt az elhalálozásokról.
(6) Az állami szervek, egyéb szervek és azon személyek, melyek hivatali hatalmukból kifolyólag, vagy a működésük tárgyát tekintve személy- és vagyonnyilvántartást vezetnek,26) kötelesek az adókezelő felhívására beszolgáltatni az adókivetéshez és adóelmaradás behajtásához szükséges adatokat.
(7) Mindenki, akinek tulajdonában vannak olyan okiratok, iratok vagy más dolgok, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak az adókezelési eljárásban, köteles az adókezelő felhívására ezen okiratokat, iratokat vagy más dolgokat kölcsönadni vagy kiadni.
(8) Az adókezelő felhívására a postai vállalkozás27) (a továbbiakban csak „posta”) köteles tájékoztatni azon személyek személyazonosságáról, akik postafiókkal rendelkeznek, valamint az oda érkező postai küldeményeket illető adatokról és azok feladóiról, az utánvéttel kézbesített küldemények adatairól, az adóalanyhoz postai úton vagy postafiókján keresztül beérkező összegekről, a poste restante szolgáltatások átvevőiről és más, az adókezeléshez szükséges adatokról, vagy köteles lehetővé tenni az adókezelőnek ezen adatok elérhetőségét a postán, valamint a posta által közölt adatok hitelességének helyszíni ellenőrzését.
(9) A vállaltok27aa) kötelesek a külön jogszabályban27ab) rögzített feltételek mellett adókezelési célokra az adókezelő kérésére adatokat szolgáltatni az ügyfelekről27ac) és az üzemeltetési adatokról.27ad)
(10) A nyomtatott sajtótermékek kiadói, webhelyek üzemeltetői, a webtárhelyek szolgáltatói, a domainek regisztrálói és tulajdonosai kötelesek adókezelési célokra az adókezelő felhívására benyújtani a hirdetések megrendelőinek, az internetes szolgáltatások felhasználóinak személyazonosságát és címét, valamint az adókezeléshez szükséges egyéb adatait.
(11) A fuvarozó társaságok kötelesek adókezelési célokra az adókezelő felhívására benyújtani az általuk szállított küldemények feladóinak, címzettjeinek és valós átvevőinek kilétét, valamint a szállítás időtartamáról, a szállított áru jellegéről és mennyiségéről szóló adatokat.
(12) Az egészségügyi biztosítók, a Szociális Biztosító, egyéb biztosítók, a magán nyugdíjalap-kezelő társaságok, kiegészítő nyugdíjtársaságok és a Munka-, Szociális és Családügyi Központ kötelesek az adókezelő felhívására az adókezelés céljaira szükséges információkat benyújtani.
(13) Az adó- és vámhivatalok kötelesek kölcsönösen tájékoztatni egymást az engedélyezett adófizetési haladékról, az adó-részletfizetés engedélyezéséről, valamint az adófizetési haladékról vagy részletfizetésről szóló határozatban megszabott feltételek teljesítéséről.
(14) Azon jogi személy, melyre az adókezelő a 86. § szerint az adótartozások behajtását átruházta, köteles elektronikus úton tájékoztatni a pénzügyi igazgatóságot a behajtás állapotáról.
(15) Az informatikai szolgáltató köteles adókezelési célokra, az adókezelő felhívására jelenteni azokat az adatokat, melyeket külön jogszabályok27a) értelmében köteles megőrizni.
(16) A Szociális Biztosító informatikai rendszeréből a pénzügyi igazgatóság rendelkezésre bocsájtja az adókezelés szempontjából szükséges adatokat.

NEGYEDIK FEJEZET
Határidők

27. §
A határidők számítása
(1) Ha ezen törvény vagy külön jogszabály1) nem határozza meg valamely eljárás határidejét, akkor az adókezelő állapítja meg a megfelelő időtartamot és egyben figyelmeztet a határidő elmulasztásából adódó következményekre. Nyolc napnál rövidebb határidő csak kivételesen, egyszerű tevékenység, vagy különösen sürgős eljárások esetén határozható meg.
(2) A napok számával meghatározott határidő lejárati idejébe nem számítódik bele az a nap, amikor az eljárás megindítását eldöntő esemény megtörtént.
(3) A hetekben, hónapokban vagy években megszabott határidő azzal a nappal ér véget, amelynek megjelölése megegyezik azon napéval, melyen az eljárás megkezdését indokló esemény megtörtént. Ha nincs ilyen nap a hónapban, a határidő a hónap utolsó napjával végződik.
(4) Ha a határidő vége szombatra, vasárnapra vagy munkaszüneti napra esik, a határidő utolsó napja a legközelebbi következő munkanap.
(5) A határidő betartottnak tekintendő, ha a határidő utolsó napján az adókezelő végrehajtja teendőit, vagy a beadványt átadja postai szállításra, vagy az elektronikus úton beérkezett és a 13. § (5) bekezdésével összhangban elintézett beadványt továbbítja az elektronikus iktató címére, melyet a pénzügyi igazgatóság üzemeltet, vagy az elektronikus iktató címére, melyet a település mint adókezelő üzemeltet. Ha a beadványt az adókezelő oldalán előállt okok miatt nem lehet elektronikus iktatón keresztül kézbesíteni, a határidő betartottnak tekintendő, amennyiben a beadvány az adókezelőnél felmerült akadályok eltávolítását követő legközelebbi munkanapon kézbesítésre kerül. Ugyanígy betartottnak tekintendő a határidő, ha legkésőbb az ötödik munkanapon megtörténik a beadvány benyújtása a 13. § (6) bekezdése értelmében.
(6) Kétségek felmerülése esetén a határidő betartottnak minősül, ha nem bizonyítódik be az ellenkezője.

28. §
A határidő meghosszabbítása
(1) Fontos okokból kifolyólag az adóalany a határidő lejárta előtt kérheti az adókezelőnél annak meghosszabbítását a 27. § (1) bekezdése alapján. Az adókezelő ezen határidőt nem hosszabbíthatja meg több idővel, mint amennyit az adóalany kér. A meghosszabbított határidő újabb meghosszabbítása nem megengedett.
(2) A jelen törvény vagy külön jogszabály által meghatározott határidőt az adókezelő nem hosszabbíthatja meg. Ha külön jogszabály kimondja, hogy a határidő meghosszabbítható, az adókezelő ezt nem hosszabbíthatja meg több idővel, mint amennyit a hivatkozott külön jogszabály kimond, vagy hosszabb idővel, mint amennyit az adóalany kér.
(3) Ha az adókezelő legkésőbb 30 napon belül nem kézbesíti az adóalanynak a határidő meghosszabbításáról szóló kérvénnyel kapcsolatos határozatát, akkor a határidő meghosszabbítottnak minősül.
(4) Ha külön jogszabály másképp nem rendelkezik, a határidő meghosszabbításáról szóló kérvénnyel kapcsolatos határozata ellen nem lehet fellebbezni.

29. §
A határidő lekésése
(1) Az adókezelő komoly indokok miatt elnézi a határidő lekésését, ha arra őt az adóalany megkéri, legkésőbb a késést kiváltó okok megszűnése utáni 30. napig, ha ugyanezen idő alatt megvalósítja elmulasztott kötelezettségét. A meghosszabbított határidő lekésését már nem lehet elnézni.
(2) A határidő lekésését nem lehet elnézni akkor, ha az eredeti határidő utolsó napjától számítva eltelt egy év.
(3) A határidő be nem tartásáról szóló kérvény határozata elleni jogorvoslat nem lehetséges.
(4) Az (1) – (3) bekezdés rendelkezései megfelelő mértékben vonatkoznak a minisztériumra és a pénzügyi igazgatóságra is.

ÖTÖDIK FEJEZET
Az iratok kézbesítése

30. §
Általános rendelkezések
(1) Az adókezelő az iratokat elektronikus úton kézbesíti. Amennyiben az lehetséges és célravezető, az iratokat az adókezelő alkalmazottai kézbesítik.
(2) Ha az iratot nem lehet az (1) bekezdés alapján kézbesíteni, az adókezelő az iratot kézbesítheti
a) postai szolgáltató útján,
b) más hatóság közvetítésével, ha külön jogszabály így rendelkezik,28)
c) nyilvános hirdetmény által.
(3) Ha a címzettnek adóügyviteli meghatalmazott képviselője van, az iratokat ennek a képviselőnek kézbesítik. Amennyiben a címzettnek ezen adóügyben személyesen elvégzendő feladata van, az iratot neki és a képviselőjének is kézbesíteni kell. Ezzel nem sérülnek az iratkézbesítésről szóló 9. § (2) és (11) bekezdésének rendelkezései.
(4) Amennyiben a címzett ok nélkül elutasítja az irat átvételét, az kézbesítettnek számít az elutasítás napjától számítva; erről a kézbesítőnek a címzettet fel kell világosítania.
(5) Ha az iratokat nem elektronikus úton kézbesítik, az irat a tagállam területén azon címre kerül kézbesítésre, amit az adóalany az adókezelőnek bejelentett; máskülönben az iratot a természetes személy állandó lakhelyére kézbesítik, jogi személy esetén a székhelyének címére (a továbbiakban csak „kézbesítés helye”); ezzel a 9. § (11) bekezdésének rendelkezései ezzel nem sérülnek.

31. §
Kézbesítés saját kézbe
(1) Saját kézbe azokat az iratokat kézbesítik
a) amelyekről a jelen törvény kimondottan így rendelkezik,
b) amelyek esetében a kézbesítés napja döntő a határidő lejártának kezdete szempontjából és amelynek lekésése jogi hátrányokkal jár a címzettre nézve,
c) ha az adókezelő így rendelkezik.
(2) Ha a fizikai személy, akinek a saját kézbe szóló iratot kell kézbesíteni, nem található a megjelölt címen, a kézbesítő megfelelő módon értesíti a kézbesítés megismétléséről, meghatározott napon és órában. Ha a megismételt kézbesítés eredménytelen, a kézbesítő a postán helyezi el az küldeményt és erről a fizikai személyt a megfelelő módon értesíti. Amennyiben a fizikai személy a neki letétbe helyezett levélküldeményt nem váltja ki 15 napon belül, akkor ezen időtartam utolsó napja a kézbesítés első napjának számít, akkor is, ha a fizikai személynek az elhelyezett iratról nincs tudomása.
(3) Azon iratokat, melyek jogi személy számára saját kézbe szólnak, az a személy jogosult átvenni, aki a jogi személy nevében járhat el, vagy az a személy, aki fel van hatalmazva az iratok átvételére. Ha az iratok átvételére jogosult személy nem található a megjelölt címen, a kézbesítő megfelelő módon értesíti a kézbesítés megismétléséről, meghatározott napon és órában. Ha a megismételt kézbesítés eredménytelen, a kézbesítő a postán helyezi el a küldeményt és erről a jogi személyt a megfelelő módon értesíti. Amennyiben a jogi személy a neki letétbe helyezett küldeményt nem veszi át 15 napon belül, akkor ezen időtartam utolsó napja a kézbesítés első napjának számít, akkor is, ha a jogi személynek az elhelyezett iratról nincs tudomása.
(4) Amennyiben a kézbesítés helye olyan, ahol nem lehet a levélküldeményt saját kézbe kézbesíteni, kézbesítettnek minősül azzal a nappal, amikor az az adókezelőhöz visszakerül, még akkor is, ha a címzettnek, akinek az irat kézbesítendő, erről nincs tudomása.
(5) Ha a címzett a kézbesítés helyéül a postafiókot jelöli meg, vagy ha a címzett előzetes megegyezés szerint a küldeményeket a postán veszi át úgy, hogy nincs kijelölt postafiókja, a küldemény megérkezésének az időpontja megegyezik a küldemény letétbe helyezésének időpontjával. Amennyiben a címzett nem váltja ki a küldeményt az elhelyezéstől számított 15 napon belül, akkor ezen időtartam utolsó napja a kézbesítés első napjának számít akkor is, ha a címzettnek a küldemény elhelyezéséről nincs tudomása.

32. §
Elektronikus úton történő kézbesítés
(1) Az adókezelő elektronikus úton kézbesített leveleire (a továbbiakban csak „elektronikus dokumentum”) ezen törvény rendelkezései és külön jogszabályok29) vonatkoznak.
(2) Az elektronikus dokumentumnak minősített elektronikus aláírással kell rendelkeznie.
(3) Az adókezelő elektronikus úton azon személynek, az adóalanynak vagy a 14. § által meghatározott személynek kézbesíti az elektronikus dokumentumokat, aki őt erre megkéri.
(4) Az elektronikus dokumentumot a (3) bekezdésben feltüntetett személy személyes elektronikus postafiókjába kézbesítik.
(5) A személyes elektronikus postafiókba elküldött elektronikus dokumentum attól a pillanattól minősül kézbesítettnek, amikor a (3) bekezdésben feltüntetett személy, akinek a személyes elektronikus postafiókhoz hozzáférése van, fogadja az említett dokumentumot.
(6) Ha a (3) bekezdésben feltüntetett személy nem fogadja a személyes elektronikus postafiókjába elküldött elektronikus dokumentumot az elküldéstől számított 15 napon belül, akkor ez az elektronikus dokumentum kézbesítettnek minősül ezen időtartam utolsó napjával akkor is, ha a (3) bekezdésben feltüntetett személynek erről nincs tudomása.
(7) Az elektronikus kézbesítés saját kézbe történő kézbesítésnek minősül.
(8) Az elektronikus úton történő kézbesítés a pénzügyi igazgatóságra is vonatkozik.

33. §
Elektronikus szolgáltatások
(1) Az adóalany a pénzügyi hivatallal történő elektronikus kommunikációja során az interneten belül a pénzügyi igazgatóság honlapjának székhelyén a hozzáférési adatok megadása után saját zónával rendelkezik, amely tartalmazhatja főleg:
a) az adóalany iratait elektronikus formában,
b) az adóalany elektronikus személyi számlakivonatát,
c) hozzáférését az elektronikus iktatóhoz,
d) a személyes elektronikus postafiókot,
e) a szolgáltatások katalógusát.
(2) Az elektronikus iktató, amelyet a pénzügyi igazgatóság üzemeltet, közös a pénzügyi hivataléval.29a) Az elektronikus iktató elektronikus címét a pénzügyi igazgatóság a honlapja székhelyén teszi közzé, ugyanígy a közigazgatási központi portál székhelyén is.
(3) A személyes elektronikus postafiók egy olyan elektronikus postafiók, amely a pénzügyi hivatallal folytatott kommunikációra szolgál.
(4) Az elektronikus kommunikáció és az elektronikus szolgáltatásnyújtás feltételeit és részleteit a pénzügyi igazgatóság a honlapján teszi közzé.

34. §
Kézbesítés a Szlovák Köztársaság területén kívül
(1) Annak a címzettnek, akinek lakóhelye vagy székhelye a Szlovák Köztársaságon kívül, valamelyik tagállam területén található, és a székhelye vagy lakóhelye ismert, az írásbeliségeket közvetlenül kézbesítik. Ha az írott küldeményt a címzett saját kezébe kell kézbesíteni, a küldeményt nemzetközi tértivevénnyel postázzák; az adókezelő a küldeményt külön jogszabályok21a) szerint is kézbesítheti. Amennyiben az ilyen címzett a kézbesítésre képviselőt jelöl ki maga helyett, a küldeményt ennek a képviselőnek kézbesítik, ezzel a 9. § (2) bekezdése második mondatának rendelkezése nem sérül.
(2) A címzettnek, a 9. § (11) bekezdésében taglalt adóalany, vagy a 9. § (2) bekezdésében taglalt képviselő kivételével, akinek a lakhelye vagy székhelye ismert és a tagállamok területén kívül esik, a levélküldeményt közvetlenül kézbesítik. Amennyiben a levelet a címzett saját kezébe kell kézbesíteni, a levelet nemzetközi tértivevénnyel küldik;.az adókezelő a levélküldeményt a külön jogszabályok21a) szerint is kézbesítheti. Amennyiben az ilyen címzett a kézbesítésre képviselőt jelöl ki maga helyett, az írásbeliségeket ennek a képviselőnek kézbesítik.
(3) Ha a küldeményt nem lehet kézbesíteni, az kézbesítettnek minősül azon a napon, amikor a kézbesítetlen küldemény az adókezelőhöz visszakerül, még akkor is, ha a címzettnek erről nincs tudomása.
(4) Az (1) – (3) bekezdéseket nem alkalmazzák abban az esetben, ha a levélküldeményeket elektronikus úton kézbesítik.

35. §
Nyilvános hirdetmény általi kézbesítés
(1) Ha az adókezelő előtt nem ismert a címzett székhelye vagy lakóhelye, az írásbeliségeket nyilvános hirdetmény útján kézbesíti.
(2) A nyilvános hirdetmény útján történő kézbesítés a címzett utolsó tartózkodási helyén vagy székhelyén történik úgy, hogy a község az adókezelő kérelmére hirdetményt függeszt ki 15 napos időtartamra a helyi szokásoknak megfelelően az írásos küldemény letétbe helyezéséről, annak pontos megjelölésével. A község igazolja a kifüggesztés időtartamát; ezen időtartam utolsó napja a kézbesítés napjának minősül. Az írásos küldemény letétbe helyezéséről szóló értesítés azon adókezelő székhelyén is kifüggesztésre kerül, amely a küldemény kézbesítését kérte.
(3) A nyilvános hirdetmény általi kézbesítés saját kézbe történő kézbesítésnek minősül.


MÁSODIK KÖNYV
Az adókezelő tevékenysége

ELSŐ FEJEZET
Az adóeljárás előkészítése

ELSŐ RÉSZ
Adatgyűjtés

36. §
(1) Az adókezelő az adatgyűjtés során jogosult az adóalanyokról információkat gyűjteni, megkeresni a nem nyilvántartott vagy a be nem jelentett adóalanyokat, ellenőrizni az adóalanyok nyilvántartásának pontosságát és teljességét és bizonyságot szerezni a helyes adókivetés, a teljesítésének bebiztosítása és adóbehajtás szempontjából fontos tényekről. Eközben az adókezelő az adatgyűjtési tevékenységet az adóalany közvetlen együttműködése nélkül is folytathatja.
(2) Ha az adókezelő megállapítja, hogy az adóalany abbahagyta az adóköteles tevékenységét, vagy nincs adóköteles jövedelme, megteszi a szükséges intézkedéseket az adókivetés meggyorsítására, vagy az összes elmaradt adó behajtására.

MÁSODIK RÉSZ
Helyszíni vizsgálat, a tárgy lefoglalása (zárolása) és a tárgy elkobzása

37. §
Az adókezelő eljárása a helyszíni vizsgálat során
(1) Az adókezelő jogosult adóügyi eljárás céljából és a más szervekkel, külön jogszabály31) alapján történő együttműködés során helyszíni vizsgálatot lefolytatni a saját hatáskörén kívül eső területen is.
(2) A helyszíni vizsgálat az adókezelő olyan tevékenysége, melynek során bizonyítékokat keres, ellenőrzi és megállapítja a tényeket, amelyek szükségesek az adókezelés céljaiból.
(3) A helyszíni vizsgálat során az adókezelő alkalmazottja köteles szolgálati igazolvánnyal azonosítani magát; ez a kötelesség – ha az adókezelő a község – nem vonatkozik annak alkalmazottjára és a helyszíni vizsgálatot végző, szolgálati egyenruhát viselő vámhivatalnokra. Ha az adókezelő a község, az adókezelő alkalmazottja köteles igazolni jogosultságát a helyszíni vizsgálat elvégzésére.
(4) A helyszíni vizsgálatról az adókezelő alkalmazottja jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv másolatát, vagy a jegyzőkönyv fénymásolatát az adókezelő alkalmazottja átadja az adóalanynak, vagy más személynek, vagy az adóalany alkalmazottjának, vagy más személy alkalmazottjának, akinek a részvételével a helyszíni vizsgálat történt. Ha a helyszíni vizsgálatban az adóalany vagy az ő alkalmazottja, vagy más személy, vagy más személy alkalmazottja nem vesz részt, az adókezelő alkalmazottja hivatalos feljegyzést készít. Amennyiben az adókezelő a helyszíni vizsgálat során valamilyen tárgyat zárol a 41. és 42. § alapján, a jegyzőkönyv másolatát vagy fénymásolatát átadja annak a személynek, akitől azt a tárgyat átvette.
(5) A helyszíni vizsgálatról, a tárgy lefoglalásáról és a tárgy elkobzásáról szóló rendelkezések megfelelő mértékben vonatkoznak a pénzügyi igazgatóságra is.

38. §
Az adókezelő jogai a helyszíni vizsgálat során
(1) Az adókezelő alkalmazottja jogosult a helyszíni vizsgálat tárgyának megfelelő időtartam alatt, főleg üzemeltetés idején korlátlanul belépni minden üzemi épületbe, telkekre, helyiségbe vagy helyre, beleértve a közlekedési-fuvarozási eszközöket és a szállítási göngyölegeket, jogosult hozzáférni a könyvelési iratokhoz, feljegyzésekhez és információkhoz, mégpedig műszaki adathordozókon is, és jogosult végrehajtani a tárgy vizsgálatát a célja eléréshez szükséges mértékben a jelen törvény előírásai szerint. Ezen joga érvényes arra a lakásra is, melyet az adóalany a vállalkozása céljából használ.
(2) Az adókezelő – ha az adó- vagy vámhivatal – alkalmazottja jogosult a helyszíni vizsgálat során vásárolt árut visszaszolgáltatni az adóalanynak, aki ezt köteles visszavenni és az adókezelő – ha az adó- vagy vámhivatal – alkalmazottjának visszaszolgáltatni a kifizetett összeget, arányosan kell akkor is eljárni, ha a helyszíni vizsgálat során kifizetett szolgáltatás nem került kihasználásra vagy nyújtásra.
(3) Az adókezelő alkalmazottja jogosult kikérni vagy elkészíteni a könyvelési feljegyzések, más jegyzékek és információk kivonatát vagy másolatát akár műszaki adathordozókon is az adóalany költségére. Ugyanúgy jogosult fotódokumentációt vagy audiovizuális felvételeket készíteni a helyszíni vizsgálat során a cél eléréséhez szükséges mértékben a jelen törvény vagy a külön jogszabályok33) által előírt keretek között.
(4) A műszaki adathordozókon található adatok átellenőrzéséhez szükséges terjedelemben az adókezelőnek joga van hozzáférni a számítástechnikában használt programokhoz, és használhatja a programokat, melyekben az információk fel voltak dolgozva, az adóalany vagy az általa megbízott személy jelenlétében.
(5) Az adókezelő alkalmazottjának jogában áll kikölcsönözni az iratokat vagy azok kivonatait vagy másolatait, vagy más dolgokat, vagy mintát venni az adóalany vagy más személy székhelyén, a székhelyén kívül, a vállalkozása helyén, vagy az üzemhelyiségekben. Az iratok és más dolgok átvételéről az adókezelő alkalmazottja külön igazolást ad az átvételkor. A kikölcsönzött iratokat és más dolgokat az adókezelő az utolsó irat vagy tárgy felmutatásától számított 30 napon belül visszaszolgáltatja. A levett mintákat vagy azok részét a szakvizsgálat vagy szemle után visszaszolgáltatják, amennyiben ezt a tárgy jellege vagy külön jogszabály megengedi.9) A különösen bonyolult esetekben, főleg ha elkerülhetetlen a külső szakértői véleményezés, vagy a kikölcsönzött iratokat és más dolgokat büntetőjogi eljárás céljaira kell átadni, ezt a határidőt a másodfokú hatóság arányos mértékben meghosszabbíthatja, ismételten is. Erről a tényről az adókezelő írásban értesíti az adóalanyt vagy más személyt, akinél a helyszíni vizsgálat történik, ez nem érvényes, ha adóellenőrzés vagy adó becsléssel történő meghatározása, vagy a 68.a § szerinti gyorsított kivetési eljárás kezdődött meg; és ha az iratokat vagy a további, a fenti eljárásokhoz szükséges dolgokat kölcsönadták.

39. §
Az adóalany és más személyek kötelességei a helyszíni vizsgálat során
(1) Az adóalany vagy más személy köteles az adókezelővel együttműködni és neki segítséget nyújtani az eredményre vezető helyszíni vizsgálat céljából, főképpen köteles szükséges magyarázatokkal szolgálni.
(2) Az adóalany vagy más személy, akinél a helyszíni vizsgálat történik, köteles kölcsönözni az adókezelő által kért iratokat vagy kivonatokat, vagy azok másolatait és más dolgokat, lehetővé tenni a mintavételt a vállalkozás székhelyén vagy helyén, vagy üzemeltetési helyén kívül. Ezen eljárásra vonatkozik a 38. § (5) bekezdése.
(3) Ha az adóalany adóköteles tevékenységet végez a megszokott munkahelyen kívül, a vállalkozás székhelyén, helyén vagy az üzemeltetési helyén kívül, vagy nyilvános helyen (közterületen) lévő munkahelyen, vagy ezen tevékenység helyét váltogatja, köteles az adókezelő alkalmazottjának felhívására felmutatni a vállalkozói engedélyét, és ha természetes személy-vállalkozóról van szó, vagy jogi személy alkalmazottjáról, személyi igazolvánnyal vagy más, személyazonosságot igazoló irattal igazolni a kilétét. A külföldi illetékességű személy állandó tartózkodási engedéllyel vagy más személyazonosító irattal igazolja kilétét.6)

40. §
A tárgy lefoglalása
(1) Az adókezelő alkalmazottja adóügyi eljárásban lefoglalhatja a valós tények feltárásához elengedhetetlenül szükséges tárgyat. Ez az intézkedés főleg akkor használatos, amikor hiányzik a tárgy rendezett módon való megszerzésének bizonyítéka, vagy annak ára, minősége, mennyisége, vagy pedig a behozatal és vásárlás módjával kapcsolatos pénzügyi kötelezettség rendezettsége. Az adó- vagy vámhivatal lefoglalhatja azon vállalkozó áruját, aki a Szlovák Köztársaság területén az arra vonatkozó külön jogszabály32) szerinti elektronikus regisztrációs pénztárgép nélkül árusít.
(2) Amennyiben a bizonyításhoz elengedhetetlen, az adókezelő alkalmazottja alaposabb megfigyelés vagy szakértői véleményezés céljából mintákat vehet a lefoglalt tárgyból. A mintákat a szakértői vélemény vagy megfigyelés után visszaadandók, ha ezt a minták jellege vagy külön jogszabály megengedi.34)
(3) Amennyiben olyan tárgy kerül lefoglalásra, amely szállítóeszközön található, az adókezelő alkalmazottja, ha felkérésére az (1) bekezdésben szereplő tényeket egyértelműen bizonyító iratok nem kerülnek bemutatásra, lefoglalhatja a szállított tárgyat a szállítóeszközzel együtt. A tárgy lefoglalásakor a 41. § szerint kell eljárni.
(4) Amennyiben az adókezelő alkalmazottja az (1) bekezdés szerint olyan tárgyat foglal le, melynek tulajdonosa vagy birtokosa ismeretlen, a lefoglalásról szóló végzést az adókezelő hivatalos tábláján 60 napra teszi közzé, amikor is a végzésben a tulajdonos vagy a tárgy birtoklójának neve helyett a lefoglalás helye, időpontja és pontos ideje szerepel. Ha ebben az időben nem kerül megállapításra a tárgy tulajdonosa vagy birtokosa, a lefoglalt tárgy a közzétételi határidő lejártát követő napon az állam tulajdonába kerül.
(5) Az adókezelő és az adóalany köteles a lefoglalt tárgyat rendesen gondozni. Azokat a tárgyakat, amelyeket a helyszínen nem lehet bebiztosítani, az adókezelő a tulajdonos költségére átszállíttatja az e célra megfelelő helyre.

41. §
A tárgy lefoglalásának menete
(1) A lefoglalt tárgyat a Rendőri Testület szerveinek közreműködésével lezárják, elzárják és hivatalos zárral (plomba) bebiztosítják. A Rendőri Testület szerveinek közreműködése nem szükséges, ha a hivatalos zárást a vámhivatal végzi el. Az adóalany, akinél valamilyen tárgy lefoglalásra került, köteles megőrzésre átadni az adókezelőnek az összes kulcsot az ily módon lefoglalt vagyontól és a közlekedési eszköz iratait arra az időre, amíg a lefoglalás tart. Amennyiben az lehetséges és célszerű, az adókezelő a lezárt vagy elzárt vagyont saját zárral is bebiztosíthatja. A tárgyhelyszíni bebiztosításának menetéről jegyzőkönyv vagy hivatalos feljegyzés készül.
(2) A jegyzőkönyv vagy hivatalos feljegyzés megírásától számított 3 napon belül az (1) bekezdés alapján az adókezelő, aki a tárgyat lefoglalta, végzést ad ki a lefoglalt tárgyról, amiben feltünteti a lefoglalás okait, ez ellen a végzés ellen fellebbezni lehet, a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
(3) A lefoglalt tárgyak hivatalos zárral történt lezárásának pillanatától a lefoglalás helyére csak az adókezelő beleegyezésével és az ő jelenlétében lehetséges belépni.
(4) Ha fennáll annak a veszélye, hogy a tárgy megsérülhet, eltűnhet vagy tönkremehet, az adókezelő bebiztosítja annak megőrzését az általa meghatározott helyiségekben, vagy ezen tárgy megőrzéséről szerződést köt.
(5) Az adókezelő, aki a tárgyat lefoglalta, határozatot ad ki a tárgy lefoglalásáról szóló döntés megszüntetéséről akkor, ha az adóalany a tárgy lefoglalásáról szóló jogerős döntést követő 15 napon belül kiküszöböli a kétségeket, amelyek a tárgy lefoglalásához vezettek, vagy a 40. § (2) bekezdése alapján végbement szakértői véleményezés eredményei nem bizonyították be a tárgy lefoglalásának indokait, miközben a tárgy, amely a lefoglalás tárgyát képezi visszaadásra kerül, ha ezt annak a jellege vagy a külön jogszabály34) megengedi. Az ilyen határozat a kibocsátása napjától kezdve jogerős; ellen nem nyújtható be fellebbezés.
(6) A tárgy lefoglalásáról szóló döntés érvényét veszti a tárgy elkobzását kimondó jogerős döntéssel. A tárgy lefoglalásáról szóló döntés érvényét veszti akkor is, ha a fellebbezési eljárásban a tárgy elkobzásáról szóló döntés érvényét vesztette, miközben a tárgy, amely a lefoglalás tárgyát képezte, visszaadásra kerül, ha ezt annak a jellege vagy a külön jogszabály34) megengedi.
(7) A tárgy kiadásáról, amely lefoglalás tárgyát képezte, a helyszínen jegyzőkönyv készül.

42. §
A tárgy elkobzási eljárása
(1) Az adókezelő, aki a tárgyat lefoglalta, döntést hoz a tárgy elkobzásáról a 40. § (3) bekezdése által lefoglalt szállítóeszközt kivéve, ha az adóalany a tárgy lefoglalásáról szóló jogerős döntést követő 15 napon belül nem küszöböli ki a kétségeket, amelyek a tárgy lefoglalásához vezettek, vagy a 40. § (2) bekezdése alapján végbement szakértői véleményezés eredményei bizonyították a tárgy lefoglalásának indokait. Ha a kétségek, amelyek a tárgy lefoglalásához vezettek, csak részlegesen lettek kiküszöbölve, az adókezelő, mely a tárgyat lefoglalta, azon tárgy elkobzásáról szóló döntést ad ki, amely esetében nem voltak eltávolítva a kétségek, melyek a lefoglalásához vezettek, ugyanakkor az a tárgy, amelynél a kétségek – melyek a lefoglalásához vezettek – kiküszöbölésre kerültek, visszaadásra kerül, ha ezt annak a jellege vagy a külön jogszabály34) lehetővé teszi, amelyről jegyzőkönyv készül.
(2) Az adókezelő jogosult az elkobzott tárgyat árverésen értékesíteni. Ha az elkobzott tárgy csekély értékű, az adókezelő jogosult az ilyen tárgyat csökkentett értékűként eladni, az ilyen csekély értékű tárgy ára legfeljebb 200 € lehet.
(3) Az elkobzott tárgyat az adott időben és helyben általánosan használatos árak szerint értékelik fel.
(4) A gyorsan romló lefoglalt tárgyakat vagy élő állatokat az adókezelő azonnal értékesítheti.

43. §
A haszon elosztása
(1) Az elkobzott és lefoglalt tárgy eladásából származó haszon a 42. § (4) bekezdése alapján felhasználható:
a) a tárgy lefoglalásával és megőrzésével kapcsolatos költségekre
b) az 55. § alapján történő térítésre.
(2) Az elkobzott és lefoglalt tárgy 42. § (4) bekezdése alapján megvalósított eladásából származó haszon maradékát az (1) bekezdésben foglalt térítések kifizetése után, az adókezelő az állami költségvetésbe vezeti el.
(3) Az eladhatatlan elkobzott tárgy megsemmisítési módját az adókezelő határozza meg, és háromtagú bizottságot nevez ki, mely felügyeli az ilyen tárgy megsemmisítését. Az elkobzott tárgy megőrzésére és megsemmisítésére fordított költségeket, melyek nagyságát az adókezelő határozatban állapítja meg, az a személy téríti meg, aki az elkobzott tárgyat árusította, tárolta vagy szállította, azon költségek kivételével, amelyek nem haladják meg az 5 eurót. Az elkobzott tárgy megsemmisítéséről a bizottság jegyzőkönyvet készít, melynek másolatát 15 napon belül elküldi a másodfokú szervnek.

HARMADIK RÉSZ
Adóellenőrzési eljárás

44. §
Az adóellenőrzés
(1) Adóellenőrzéssel az adókezelő megállapítja, vagy ellenőrzi a helyes adó meghatározáshoz szükséges döntő tényeket, vagy a külön jogszabályok1) rendelkezéseinek betartását. Az adóellenőrzés a cél eléréséhez okvetlenül szükséges terjedelemben történik.
(2) Az adóellenőrzés az adóalanynál történik, vagy azon a helyszínen, melyet az adóellenőrzés célja megkövetel.
(3) Az adókezelő adóellenőrzést olyan adóalanynál is végezhet, melynek más az adókezelője; ez nem érvényes abban az esetben, ha az adókezelő a község.
(4) Ugyanazon adó ellenőrzését ugyanabban az adózási időszakban, amikor az adóellenőrzés már megtörtént, ugyanannál az adóalanynál ismételten is végre lehet hajtani,
a) ha az adóalany utólagos adóbevallási nyilatkozattal kérelmezi az adó visszatérítését,
b) ha az adóalany az összeg visszatérítését külön jogszabályok35) szerint kérelmezi,
c) a minisztérium vagy pénzügyi igazgatóság javaslatára,
d) a bűnüldözési szervek kérésére.

45. §
Az adóalany jogai és kötelességei az adóellenőrzés folyamán
(1) Az adóalanynak, akinél/melynél az adóellenőrzés folyik (a továbbiakban csak „ellenőrzött adóalany”), joga van
a) az adókezelő alkalmazottjától kikérni
1. az adókezelő alkalmazottjának az adóellenőrzés végrehajtására szóló írásbeli megbízását,
2. az adókezelő alkalmazottjának szolgálati igazolványát, kivéve, ha az adókezelő maga a település.
b) jelen lenni az alkalmazottaival történő tárgyaláson,
c) az adóellenőrzés során felmutatni azokat a bizonyítékokat, amelyek az ő állításait támasztják alá és ajánlatot tenni az adókezelőnek a hozzáférhető bizonyítékokról, amelyeket saját maga nem mutathat fel, legkésőbb az adóellenőrzés befejezésének napjáig,
d) betekinteni a más adóalanynál tartott helyszíni vizsgálatról készített jegyzőkönyvbe, amennyiben az összefüggésben áll az ellenőrzött adóalanynál folyó adóellenőrzéssel,
g) a szóbeli meghallgatásokon kérdéseket feltenni a tanúknak és a szakértőknek,
f) állást foglalni az adóellenőrzés folyamán megállapított tényekkel kapcsolatban, a megállapításuk módjával kapcsolatban, vagy tanácsolni, hogy a jegyzőkönyvben szerepeljenek az ő álláspontjai is,
g) betekinteni az adókezelő által kikölcsönzött iratokba az adókezelő rendes hivatali órái alatt.
(2) Az ellenőrzött adóalanynak kötelezettségei az adókezelő alkalmazottja felé:
a) a meghatalmazott adókezelő alkalmazottjának lehetővé tenni az adóellenőrzés végrehajtását,
b) megfelelő helyszínt és feltételeket biztosítani az adóellenőrzés végrehajtásához
c) a kért információkat személyesen vagy az általa meghatározott személy által rendelkezésre bocsájtani,
d) az adóellenőrzés alatt előterjeszteni a feljegyzéseket, amelyek vezetéséről külön jogszabály rendelkezik,2) és más iratokat, amelyek a gazdasági tevékenységre és könyvelési esetekre vonatkoznak, az adókezelő által meghatározott formában, amennyiben ilyen formában vezetve vannak, beleértve azon nyilvántartásokat és feljegyzéseket, amelyeknek vezetését az adókezelő előírta, és szóbeli vagy írásbeli magyarázatot adni hozzájuk,
e) az adóellenőrzés során előterjeszteni az adóalany állításait igazoló bizonyítékokat,
f) lehetővé tenni az ellenőrzött adóalany vállalkozásának székhelyére, helyszínére való belépést és az üzemi helyiségekbe és lehetővé tenni a tárgyalásokat az alkalmazottaival,
g) kölcsönözni az iratokat és más dolgokat az ellenőrzött adóalany székhelyén és vállalkozási helyén, valamint az üzemi helyiségeken kívül, rendelkezésre bocsátani a kivonatokat és azok másolatait,
h) lehetővé tenni az adóalany vállalkozói tevékenységéhez használt információs és kommunikációs eszközeihez és szoftvereihez való hozzáférést, és a hozzáférést ezen szoftverek kimenő adatihoz is.
(3) Azon természetes személyre, aki nem vállalkozik és jövedelmét külön jogszabály36) szerint szerzi meg, a (2) bekezdés a), c), e), g) és arányos mértékben a (2) bekezdés d) pontja vonatkozik.

46. §
Az adóellenőrzés menete és befejezése
(1) Az adóellenőrzés az adókezelő által az adóellenőrzésről szóló értesítésben meghatározott nappal kezdődik. Az adóellenőrzésről szóló értesítésnek tartalmaznia kell az adóellenőrzés kezdetének napját, annak helyszínét, az ellenőrzendő adófajtát és az ellenőrzendő adózási időszakot, vagy könyvelési időszakot. Az adókezelő az értesítésben meghatározza az adóellenőrzéshez szükséges iratok előterjesztésének pontos határidejét, és tájékoztat az előterjesztés elmaradásának következményeiről. Ha az adóalany részéről adódott okokból nem lehet elkezdeni az adóellenőrzést az értesítésben megadott napon, köteles ezt a tényt bejelenteni az adókezelőnek az értesítés kézbesítésétől számított 8 napon belül és új időpontban egyezni meg vele, az adóellenőrzés azonban nem halasztható el több mint 40 nappal az adóellenőrzésről szóló értesítés kézbesítésétől.
(2) Ha az adóellenőrzés célja az adótúlfizetés visszaigényelt összegének vagy egy részének jogosságát vizsgálja, az adóellenőrzés az adóellenőrzés megkezdéséről szóló jegyzőkönyv megírásának napjától kezdődik vagy az adóellenőrzésről szóló értesítésben megadott napon. Az adótúlfizetés visszaigényelt összegének vagy egy részének jogosságát vizsgáló adóellenőrzés értesítésének tartalmaznia kell az adóellenőrzés kezdetének napját és helyszínét és az ellenőrzendő adózási időszakot. Az adókezelő az értesítésben meghatározza az adóellenőrzéshez szükséges iratok előterjesztésének pontos határidejét és tájékoztat az irat-előterjesztés elmaradásának következményeiről.
(3) Az adókezelő jogosult az (1) bekezdés szerinti értesítés nélkül is adóellenőrzést indítani, ha azt külön jogszabály határozza meg,33) vagy ha az adóellenőrzést a bűnüldöző szervek kérik, vagy ha alapos gyanú merül fel, hogy a könyvelési vagy más iratok megváltoztatásra kerülnek, használhatatlanná válnak vagy megsemmisülnek. Ezekben az esetekben az adókezelő alkalmazottja az adóellenőrzés kezdetéről jegyzőkönyvet készít, a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az adóellenőrzés kezdetének napját, helyét, okait, tárgyát, az ellenőrzött adózási vagy könyvelési időszakot.
(4) Ha az adókezelő az adóellenőrzés során olyan tényeket tár fel, amelyek más adózási vagy könyvelési időszak ellenőrzését indokolják, vagy másfajta, az adóellenőrzés kezdetéről szóló jegyzőkönyvben vagy az adóellenőrzésről szóló értesítésben nem szereplő adófajtának ellenőrzését, az adókezelő jogosult kiszélesíteni az adóellenőrzés mértékét más adózási vagy könyvelési időszakra, vagy más adófajtára. Erről a tényről az adókezelő köteles haladéktalanul írásban értesíteni az ellenőrzött adóalanyt.
(5) Ha kételyek merülnek fel az ellenőrzött adóalany által felmutatott iratok helyességéről, valódiságáról vagy teljességéről, vagy a bennük foglalt adatok valódiságáról, az adókezelő értesíti az ellenőrzött adóalanyt a felmerült kételyekről és felkéri, hogy foglaljon állást, főleg, hogy a pótolja a hiányos adatokat, a pontatlanságokat magyarázza meg, javítsa ki a valótlan adatokat, vagy a szokásos módon bizonyítsa az adatok valódiságát.
(6) Az iratok és más dolgok személyes átvételét az adókezelő bármely alkalmazottja igazolhatja a 45. § (2) bekezdésének g) pontja alapján az átvételt követően. A kölcsönadott iratokat és más dolgokat az adókezelő az ellenőrzött adóalanynak az adóellenőrzés befejezésétől számított 30 napon belül visszaszolgáltatja; ez nem érvényes, ha az adóellenőrzés a (9) bekezdés b) pontja alapján fejeződik be. A különösen bonyolult esetekben, vagy ha elkerülhetetlen a külső szakértő bevonása, vagy a kölcsönzött iratokat és más dolgokat büntetőeljárás céljaira kell rendelkezésére bocsátani, ezt az időtartamot a másodfokú hatóság a szükséges mértékben meghosszabbíthatja, akár ismételten is. Erről a tényről az adókezelő írásban értesíti az ellenőrzött adóalanyt.
(7) Amennyiben az adóalany nem teszi lehetővé az adókezelő számára a kölcsönzött iratok visszaadását a (6) bekezdésben feltüntetett határidőn belül, az adókezelő az adóalanynak felhívást küld az iratok átvételére. Ha az adóalany nem veszi át az iratokat a felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül, az adó vagy az adókülönbözet kivetésére megszabott határidőn túl az iratok megőrzéséről szóló külön jogszabály2) szerint az adókezelő jogosult a kikölcsönzött iratokat megsemmisíteni.
(8) Az adókezelő alkalmazottja az adóellenőrzésről jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza a az adóellenőrzés eredményét, beleértve a bizonyítékok kiértékelését; nem készül jegyzőkönyv, ha az adóellenőrzés a (9) bekezdés b) és c) pontja szerint fejeződik be. Ha az adóellenőrzés során eltérést állapítanak meg abban az összegben, amit az ellenőrzött adóalany a külön jogszabályok1) szerint fizetni vagy kimutatni köteles, vagy amelyre külön jogszabályok1) szerint igényt tartott, az adókezelő a jegyzőkönyvekkel együtt elküldi a felszólítást a jegyzőkönyvben megállapított tényekkel kapcsolatos állásfoglalásra, ha ezen törvény másként nem rendelkezik. A felhívásban az adókezelő meghatározza a határidőt, ami nem rövidebb, mint 15 munkanap a kézbesítéstől számítva, mely idő alatt az ellenőrzött adóalanynak állást kell foglalni a jegyzőkönyvben felsorolt megállapításokról, és meg kell jelölnie az állításait alátámasztó bizonyítékokat, amelyeket nem tudott felmutatni az adóellenőrzés során. Amennyiben ez lehetséges, az adóalany előterjeszti az írásos bizonyítékokat is. A határidő betartásától nem lehet eltekinteni. Ha az adóellenőrzés során nem állapítanak meg eltérést abban az összegben, amit az ellenőrzött adóalany a külön jogszabályok1) szerint fizetni vagy kimutatni köteles, vagy amelyre külön jogszabályok1) szerint igényt tartott, nem küldenek felszólítást a jegyzőkönyvben megállapított tényekkel kapcsolatos állásfoglalásra. Ugyanígy akkor sem küldenek felszólítást, ha az adóalany nem teszi lehetővé az adóellenőrzés végrehajtását, aminek következtében a külön jogszabály36a) szerinti igényét az adótúlfizetés összegének visszaigénylésére elveszti.
(9) Az adóellenőrzés véget ér
a) a (8) bekezdésben szereplő jegyzőkönyv kézbesítésének napján,
b) a 48. § (2) bekezdésében foglalt segéd útmutatók által meghatározott (becsült) adóról szóló értesítés kézbesítésének napján,
c) a külön jogszabály36a) szerinti adótúlfizetés összege visszaigénylési jogának megszűnése napján.
(10) Az adóellenőrzést a megkezdéstől számítva maximálisan 1 éven belül végre kell hajtani. Az adóellenőrzés megszakítására megfelelően alkalmazandó a 61. §. Ha az adóellenőrzés külföldi függő munkaviszonyú személyekre vonatkozik, akiknek az adóalapját külön jogszabály36b) szerint határozzák meg, a másodfokú szerv az első mondat szerinti határidőt a lejárta előtt, írásos indoklás alapján meghosszabbíthatja, legfeljebb 12 hónappal.

47. §
Jegyzőkönyv
A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:
a) az adókezelő nevét és székhelyét,
b) az eljárás számát,
c) az ellenőrzött adóalany utónevét és családi nevét, állandó lakhelyének címét, vagy az ellenőrzött adóalany üzleti nevét és székhelyét, a szervezet statisztikai azonosító számát és az ellenőrzött adóalany regisztrációjakor kapott azonosító számát vagy személyi számát, ha a természetes személy ezen törvény, vagy külön jogszabály alapján nem köteles nyilvántartásban vetetni magát,
d) az adóellenőrzés tárgyát és az ellenőrzött adózási vagy könyvelési időszakot,
e) az adóellenőrzést végző adókezelő alkalmazottjának utó- és családi nevét,
f) az adóellenőrzés végrehajtásának helyét és kezdetének időpontját,
g) az ellenőrzött iratok összeírását,
h) az ellenőrzés által bizonyított megállapításokat és a bizonyítékok kiértékelését,
i) az ellenőrzött adóalany véleményét a 45. § (1) bekezdésének f) pontja szerint,
j) a jegyzőkönyv kidolgozásának időpontját,
k) az adókezelő jegyzőkönyvet kidolgozó alkalmazottjának saját kezű vagy minősített elektronikus aláírását.

47.a §
Részleges jegyzőkönyv
(1) Az adókezelő az adóellenőrzés során részleges jegyzőkönyvet készíthet, amennyiben
a) az ellenőrzött adóalany nem szerepel a hozzáadottérték-fizetők nyilvános jegyzékében az 56. § (6) bekezdése szerint, vagy
b) az adóellenőrzésre nem a büntetőjogi eljárást folytató szervek kérésére kerül sor.
(2) A részleges jegyzőkönyv tartalmára a 47. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak.
(3) A részleges jegyzőkönyv ellenőrzött adóalanynak történő kézbesítésével az adóellenőrzés nem ér véget.

NEGYEDIK RÉSZ
A segédletekkel történő adómeghatározás (adóbecslés) menete

48. §
(1) Az adókezelő segédletekkel (becsléssel) akkor állapítja meg az adóalapot és határozza meg az adó mértékét, ha az adóalany:
a) nem nyújt be adóbevallást az adókezelő felszólítására sem,
b) az általa előterjesztett tények bizonylatolása során nem teljesíti törvényi kötelességét, ennek következtében nem lehet az adó mértékét helyesen meghatározni,
c) nem teszi lehetővé az adóellenőrzést; ez nem érvényes abban az esetben, ha az adóellenőrzés a 46. § (2) bekezdése alapján történik.
(2) Az adókezelő értesíti az adóalanyt az adó becsléssel történő meghatározásról, ha az (1) bekezdésbe foglalt tények bekövetkeznek, amikoris az adó segédletek által történő meghatározása kezdetének napja az értesítésben feltüntetett nap. A segédletekkel által történő adómeghatározást az az adókezelő végzi, amely az adóalanynak az 1. mondat szerinti az értesítést kézbesítette.
(3) Az adókezelő az adómeghatározás során jogosult olyan segédleteket használni, amelyek a rendelkezésére állnak, vagy amelyeket az adóalany együttműködése nélkül szerez be. Segédanyagok elsősorban okiratok, adóbevallások, nyilvános jegyzékek kivonatai, más adóalanyok adóiratai, szakértői vélemények, az adó helyes meghatározás szempontjából döntő tényeket tartalmazó tanúvallomások, más adókezelők, állami szervek és községek, érdekvédelmi szervezetek jelentései és hozzászólásai, pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlák kivonatai és az adókezelő saját ismeretei az érintett vagy hasonló adóalanyok adóztatásáról.
(4) Ha az adóalany az adókezelő segédanyagok általi adómeghatározása folyamán bemutatja a számlákat és egyéb iratokat, az adókezelő ezeket segédanyagként használhatja fel. A kölcsönzött iratok átvételére és visszaszolgáltatásra a 46. § (6) és (7) bekezdése vonatkozik arányos mértékben.
(5) Az adó becsléssel történő meghatározása során az adókezelő köteles figyelembe venni azon megállapított körülményeket is, amelyekből előnyök származnak az adóalany számára, akkor is, ha az adóalany nem érvényesítette ezeket.

49. §
(1) Az adó becsléssel történő meghatározásáról az adókezelő adóbecslési jegyzőkönyvet készít, amit az adóalanynak az állásfoglalásra való felszólítással együtt kézbesít. A jegyzőkönyv tartalmára a 47. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak. Az adó becsléssel történő meghatározásáról készített jegyzőkönyvnek része a segédletek jegyzéke, amelyek alapján az adókezelő az adót meghatározta.
(2) Az adóalany csak az adóbecslés alkalmazásának törvényi feltételei és a 48. § (5) bekezdése által előírt eljárási szabályok betartásáról jogosult írásban állást foglalni az adókezelő segédletekkel történő adómeghatározásról szóló jegyzőkönyvének és állásfoglalásra szóló felszólításának kézbesítésétől számított 15 munkanapon belül.
(3) A segédletekkel történő (1) bekezdés szerinti adómeghatározás azzal a nappal végződik, amikor az adóbecsléssel történő adómeghatározásról szóló jegyzőkönyv kézbesítésre kerül.

ÖTÖDIK RÉSZ
Az adókezelő egyéb tevékenységei

50. §
Előzetes intézkedések
(1) Az adókezelő az adóellenőrzés folyamán, az adóbecslés során, vagy helyszíni vizsgálatkor ezek céljainak biztosítása érdekében, vagy ha megalapozott kétely merül fel, hogy a be nem fizetett adó vagy a ki nem vetett adó annak lejárati idején belül nem lesz megfizetve vagy nem lesz behajtható, vagy ezen időn belül a behajtása jelentős nehézségekkel fog járni, határozatban elrendelheti, hogy az adóalany a feltétlenül szükséges mértékben valamit teljesítsen, valamitől tartózkodjon, vagy valamit eltűrjön, főleg, hogy:
a) helyezzen el egy adott pénzösszeget az adókezelő számláján,
b) tartózkodjon a határozatban megnevezett dolgok kezelésétől és jogok gyakorlásától.
(2) Ha fennáll a veszélye annak, hogy az (1) bekezdés a) pontja szerinti pénzösszeg nem kerül elhelyezésre az adókezelő által kiszabott határidőn belül, az előzetes intézkedés kiméréséről szóló döntés a kiadása napján végrehajtható. Az adókezelő egyúttal a megfelelő módon értesíti az adóalanyt az előzetes intézkedés kiméréséről szóló döntés kiadásáról.
(3) Az ingatlant érintő előzetes intézkedések kiméréséről szóló döntést az adókezelő az adóalanynak és az államigazgatás ingatlankataszter területén illetékes szervének (a továbbiakban csak „földhivatal”) kézbesíti. A gépjárművet érintő előzetes intézkedések kiméréséről szóló döntést az adókelező az adóalanynak és a Rendőrségi Testületnek kézbesíti. Az adókezelő a földhivatal és a Rendőrségi Testület tudomására hozza, mikor emelkedett jogerőre a kiküldött előzetes intézkedésről szóló döntés.
(4) Az előzetes intézkedéssel ellentétes jogügyletek érvénytelenek.
(5) Az előzetes intézkedésről szóló döntés elleni fellebbezést lehet benyújtani, amelynek azonban nincs halasztó hatálya.
(6) Az előzetes intézkedés nem korlátozhatja vagy akadályozhatja meg a Polgári törvénykönyv37) szerinti zálogjog érvényesítését.
(7) Az adókezelő az előzetes intézkedéseket megszünteti, ha megszűnnek a kiváltó okok, ha a kiváltó ok csak részben szűnik meg, az előzetes intézkedés is csak részben szűnik meg.
(8) Az előzetes intézkedés érvényét veszti azon a napon, amikor az adó vagy az adóhátralék kifizetésre kerül, abban az esetben is, ha az az 55. § (7) bekezdésébe foglalt kompenzáció útján történik meg, vagy a zálogjog létrejöttének napján a 81. § szerint. Ha olyan adó kivetésére kerül sor, amelynek kivetésére az előzetes intézkedés kiadásának idején nem került sor, az (1) bekezdés a) pontja szerinti előzetes intézkedés hatályát veszti az adókivetés napján, ha az előzetes intézkedéssel kiszabott pénzösszeg letétbe lett helyezve, vagy ha a kivetési eljárásban vagy gyorsított kivetési eljárásban kiadott döntés előzetes intézkedés helyett végrehajtási jogcím lett a 89. § (4) bek. szerint. A második mondat szerint letétbe helyezett pénzösszeg ezen adó kifizetésére használandó fel. Az előzetes intézkedés hatályvesztéséről az adókezelő köteles írásban értesíteni az adóalanyt és az azokat, akiknek az előzetes intézkedésről szóló döntést kézbesítette.
(9) Ha az adókezelő az előzetes intézkedést megszüntette, vagy az előzetes intézkedés érvényét vesztette, az adókezelő haladéktalanul visszatéríti az adóalanynak az (1) bekezdés a) pontja alapján letétbe helyezett pénzösszeget, vagy annak azt a részét, amely nem képezte az adó kifizetésének vagy az adóhátraléknak a részét, amelyre letétbe került. A letétbe helyezett pénzösszeg visszafizetésénél az adókezelő úgy jár el, mint az adótúlfizetés 79. § 1. bek. szerinti felhasználata esetén.

51. §
Feljegyzési kötelezettség
(1) Az adókezelő kötelezheti az adóalanyt, hogy az általános érvényű jogszabály szerinti nyilvántartáson kívül külön feljegyzést vezessen a helyes adómeghatározás érdekében, és hogy meghatározott időn belül felmutassa ezeket a feljegyzéseket az adókezelőnek.
(2) A feljegyzések vezetésének és felmutatásának kötelezettségéről az adókezelő dönt, ami ellen nem lehet fellebbezni. A döntés részét képezi a feljegyzendő adatok pontos meghatározása, azok felosztása és elrendezése, beleértve a feljegyzésekhez használt iratokhoz való kötődést, melyekből a feljegyzések készülnek, a feljegyzések meghatározását, amelyeket az adókezelőnek kell felmutatni és a felmutatásuk határidejét.
(3) Ha megváltoztak vagy megszűntek az okok, amelyek indokolták a feljegyzési kötelezettség kiszabását, az adókezelő jogosult az adóalany javaslatára, vagy saját kezdeményezéssel a feljegyzési kötelezettséget megváltoztatni vagy megszüntetni.
(4) Az adókezelő jogosult átvizsgálni a feljegyzési kötelezettség teljesítését, kikérni az iratokat, amelyekről a folyamatos nyilvántartás készül, és döntéssel kötelezni a hibák kiküszöbölését.
(5) A feljegyzéseket, nyilvántartásokat és a hozzájuk tartozó iratokat az adóalany köteles megőrizni addig az ideig, amíg el nem évül az adó vagy adókülönbözet kivetésének joga, vagy a külön jogszabályokban1) foglalt igényelt összeg érvényesítési joga.

52. §
Jegyzékek (listák) közzététele
(1) A pénzügyi igazgatóság jegyzékeket dolgoz ki
a) az adótartozókról a naptári hónap utolsó napjáig fennálló állapot szerint, ha összesített adóhiányuk meghaladta a 170 euró összeget,
b) olyan adóalanyokról, akiknek/amelyeknek a 70. és a 157. § alapján adótartozás-elengedés, vagy adókedvezmény volt engedélyezve, és akiknél a kedvezmény vagy elengedett összeg természetes személy esetén meghaladja 17 000 euró, jogi személy estében a 170 000 euró összeget a jegyzék közzétételét megelőző naptári év vonatkozásában,
c) olyan adóalanyok estében, akiknek abban a naptári évben, amely megelőzi azt az évet, melyben a jegyzékek közzétételre kerülnek, engedélyezték az adófizetés halasztását, vagy részletben történő adófizetést természetes személyek estében a 33 000 eurót, jogi személy estében a 333 000 euró összeget meghaladó adókötelesség esetén, és akiknél ez a halasztás, vagy részletfizetési engedmény még fennáll.
(2) Az adókezelő, amely a község, jegyzéket tehet közzé
a) az adótartozókról az előző év december 31-ig állapotnak megfelelően, ha az összesített adóhiány természetes személynél meghaladta a 160 euró, jogi személynél az 1600 euró összeget,
b) azon adóalanyokról, akiknek/amelyeknek a jegyzék közzétételét megelőző naptári évben engedélyezték az adófizetés halasztását, vagy részletben történő adófizetést természetes személyek estében a 160 eurót, jogi személy estében a 1600 euró összeget meghaladó adókötelesség esetén, és akiknél ez a halasztás, vagy részletfizetési engedmény még fennáll,
c) azon adóalanyokról, akiknek/amelyeknek a jegyzék közzétételét megelőző naptári évben engedélyezték az adókedvezményt vagy elengedték az adótartózását, az engedélyezett kedvezmény vagy elengedett tartozás összegének feltüntetésével.
(3) Az (1) és (2) bekezdése szerinti jegyzékekben feltüntetésre kerül
a) a természetes személy családi és utóneve, lakóhelye, vagy vállalkozásának helye, ha az eltérő a természetes személy lakóhelyétől,
b) a cég neve, vagy a jogi személy megnevezése és székhelye,
c) összegszerűen
1. az adóhátralék,
2. azon adó, amely esetében részletfizetési engedélyt vagy fizetési halasztást kapott,
3. adókedvezményt vagy adóelengedés kapott a 70. és a 157. § alapján.
(4) A pénzügyi igazgatóság közzéteszi a webhelyén az (1) bekezdés a) pontja szerinti jegyzéket az elkészítésének naptári hónapját követő naptári hónap végéig, valamint az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti jegyzékeket a folyó év első félévében. A (2) bekezdés szerinti jegyzékeket a község a folyó év első félévében teszi közzé a webhelyén vagy a községben szokásos nyilvánosságra hozatali módon.
(5) A pénzügyi igazgatóság közzéteszi a regisztrált hozzáadottértékadó- és jövedékiadó-fizetők frissített listáját. A jegyzékben feltüntetésre kerül az adózó családi és utóneve, állandó lakóhelye vagy cégneve, megnevezése, székhelye, adóazonosító vagy nyilvántartási száma és a nyilvántartás típusa.
(6) A pénzügyi igazgatóság saját honlapjának székhelyén teszi közzé azon hozzáadottértékadó-fizetők frissített listáját, akik esetében külön jogszabályban37a) taglalt okokból megszűntetik a nyilvántartást. A jegyzékben feltüntetésre kerül a hozzáadottértékadó-fizető azonosító száma, a közzététel időpontja, amelyet a rendszer automatikusan a közzététel napján generál, valamint a naptári év, amelyben az első mondat szerinti okok bekövetkeztek, illetve
a) a természetes személy családi és utónevét, állandó tartózkodási helyét, vagy vállalkozásának helyét, amennyiben az eltér az állandó lakhelyétől, vagy
b) a jogi személy cég nevét vagy megnevezését és székhelyét,
c) a szervezet azonosító számát, amennyiben a hozzáadottérték-adó fizetője ilyennel rendelkezik.
(7) Azt a hozzáadottértékadó-fizetőt, akinek a neve (6) bek. szerinti jegyzékben nyilvánosságra lett hozva, a pénzügyi igazgatóság törli a jegyzékből, ha megszűntek azok az indokok, melyek miatt a listára felkerült, és párhuzamosan legalább hat egymást követő naptári hónapon keresztül az adóalany nem sértette meg kötelességeit az adóellenőrzés, az adóbevallás benyújtása vagy az ellenőrző jelentés benyújtása, sem adókötelezettségének befizetése során, valamint elérhető volt a székhelyén, a vállalkozása helyén vagy üzemrészlege címén, illetve ha a hozzáadottérték-fizetői regisztrációját megszüntették.
(8) A pénzügyi igazgatóság a (6) bek. alapján elkészített jegyzékkel párhuzamosan közzéteszi a nyilvántartásból törölt hozzáadottértékadó-fizetők jegyzékét is, amelyben a (6) bek. szerinti adatokon kívül feltünteti a hozzáadottértékadó-fizető törlésének időpontját a (6) bek. értelmében, amennyiben a (7) bek. szerinti tényállás bekövetkezett.
(9) A minisztérium a könyvelési zárások nyilvántartójának37aa) nyilvános adatbázisa alapján a honlapjának székhelyén közzéteszi az adóalanyok jegyzékét az adókötelezettségük nagyságának ereszkedő sorrendjében elrendezve. A jegyzékben feltünteti a jogi személy üzleti nevét vagy megnevezését, annak székhelyét, statisztikai azonosító számát és az esedékes adó összegét.
(10) A pénzügyi igazgatóság honlapjának székhelyén nyilvánosságra hozza azon adóalanyok listáját, akik/amelyek éltek a külön jogszabály szerinti,37ab) kutatásra és fejlesztésre fordított költségeik jóváírásával. A jegyzékben a külön jogszabály37ac) szerinti adatok is feltüntetésre kerülnek.
(11) A pénzügyi igazgatóság honlapján közzéteszi azon adófizetők frissített jegyzékét, melyek bejelentették a különleges eljárások37ad) szerinti különleges intézkedések érvényesítésének kezdetét és végét. A jegyzékben feltünteti a természetes személy utó- és családi nevét, állandó lakcímét vagy vállalkozása székhelyét, ha az különbözik a lakcímétől, vagy az üzleti megnevezését vagy a jogi személy megnevezését és annak székhelyét, a szervezet statisztikai azonosító számát, a hozzáadottértékadó-fizetői azonosító számát, a különleges intézkedési rendben való belépés kezdetének és végének dátumát, valamint az adózási időszakot, melyben a különleges rendszer érvényesítése véget ért.

53. §
Adatszolgáltatás
(1) Az adókezelő a kérvényre tájékozat arról, hogy egy adott adóalany mikor lett regisztrálva, regisztrációja mikor szűnt meg vagy milyen szám lett hozzárendelve a regisztrációkor, vagy igazolja, hogy a szám, amelyet az adóalany megadott, hozzárendelésre került-e a regisztrációnál. Az adózási eljárás során e tényről csak írásos értesítést vesznek figyelembe.
(2) Az adóalany kérvényére a pénzügyi igazgatóság értesítést nyújt arról, hogy más személy regisztrálva van-e hozzáadottértékadó-fizetőként (általános forgalmiadó-fizetőként) más tagállamban; egyidejűleg tájékoztat arról, hogy az szám, amelyet az adóalany a kérvényben feltüntetett, került-e hozzárendelésre az adófizetési regisztrációnál.
(3) Az adóalany kérvényére a pénzügyi igazgatóság értesíti, hogy más személy regisztrálva van-e jövedékiadó-fizetőként más tagállamban; egyidejűleg tájékoztat arról, hogy az a szám, amelyet az adóalany a kérvényben feltüntetett, került-e hozzárendelésre az adófizetési regisztrációnál.
(4) A helyileg illetékes adókezelő az adóalany kérvényére igazolást ad ki az ő személyi számlaegyenlegéről; erre a célra adóhátraléknak számít a 86. § alapján átruházásra került hátralék, amely az igazoláskiadás napján még nem szűnt meg.

Kötelező érvényű állásfoglalás

53.a §
(1) Az adóalany a pénzügyi igazgatóságtól írásban kötelező érvényű állásfoglalás nyújtását kérvényezheti az adójogszabályok alkalmazásával kapcsolatosan. Azoknak az adójogszabályoknak a terjedelméről, melyek alkalmazásáról kötelező érvényű állásfoglalás adható ki, általános érvényű jogszabály rendelkezik, melyet a minisztérium bocsát ki.
(2) A kötelező érvényű állásfoglalás kiadásról szóló kérvénynek tartalmaznia kell azoknak a tényeknek a részletes leírását, melyek bekövetkeznek vagy várhatóan bekövetkeznek, és a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásának alapját fogják képezni. A kérvényben az adóalany a vonatkozó adójogszabályok alkalmazásának javasolt menetét, jogi megítélését és a feltételezett ügylet összértékét is feltünteti.
(3) Ha az adóalany kérvénye nem tartalmazza az előírt tartalmi elemeket, vagy a tények, melyekhez a kötelező érvényű állásfoglalást ki kell adni, a megítéléshez nem elégségesek, a pénzügyi igazgatóság az adóalanyt a kérvény kézbesítésétől számított hét munkanapon belül felszólítja, hogy a felszólítás kézbesítésétől számított nyolc munkanapon belül beadványát a kért terjedelemben egészítse ki. Ha az adóalany a pénzügyi igazgatóság felhívásának a megadott határidőn belül és a megadott terjedelemben nem tesz eleget, ez a kérvény be nem nyújtottnak minősül, és a pénzügyi igazgatóság az adóalannyal ezt a tényt közli.
(4) A pénzügyi igazgatóság nem ad ki kötelező érvényű állásfoglalást, ha a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásához más állam jogszabályának alkalmazása szükséges, vagy ha az adóalany olyan esetben kéri a kötelező érvényű állásfoglalás kiadását, amely abban az adófizetési időszakban történt, melyben adóbevallás benyújtására került sor; a kötelező érvényű állásfoglalás ki nem adásáról az adóalanyt tájékoztatja a pénzügyi igazgatóság.
(5) A pénzügyi igazgatóság az adóalany részére a kötelező érvényű állásfoglalást a kérvény benyújtásától számított vagy a (3) bekezdés alapján történt kiegészítéstől számított 60 napos határidőn belül adja ki. Amennyiben az eset összetettségére való tekintettel a kötelező érvényű állásfoglalás nem állítható ki 60 napon belül, a pénzügyi igazgatóság erről a tényről az adóalanyt értesíti és az általa javasolt meghosszabbított határidőn belüli kötelező érvényű állásfoglalás kiadásával kapcsolatos egyetértéssel kapcsolatos nyilatkozattételre kéri, miközben ez a határidő nem haladhatja meg a kérvény benyújtásától vagy a (3) bekezdés szerinti kiegészítésétől számított hat naptári hónapot.
(6) Ha az adóalany a pénzügyi igazgatóságnak az (5) bekezdés alapján küldött értesítésre a kézbesítéstől számított nyolc munkanapon belül bejelenti, hogy nem ért egyet a kötelező érvényű állásfoglalás kiadási határidejének meghosszabbításával, vagy e határidőn belül nem nyilatkozik, akkor a kérvény visszavontnak minősül.
(7) A kötelező érvényű állásfoglalás minden, a kérvényben feltüntetett tényhez kapcsolódóan tartalmaz állásfoglalást, valamint tartalmazza a kötelezőség időbeli és tárgyi kiterjedését.
(8) A kötelező érvényű állásfoglalás az adókezelő és a másodfokú szerv számára kötelező érvényű. A kötelező érvényű állásfoglalás nem kötelezi az adókezelőt és a másodfokú szervet sem, ha az adóalany, amely részére a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásra került, nem alkalmazta a kötelező érvényű állásfoglalásban feltüntetett eljárást, vagy bebizonyosodik, hogy a perdöntő tények, melyek alapján a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásra került, nem teljesültek, vagy ha a kötelező érvényű állásfoglalás hatályát veszítette az 53.b § (3) bekezdése alapján.

53.b §
(1) Ha a kötelező érvényű állásfoglalás nem tartalmaz állásfoglalást minden tényhez, melyhez az adóalany kötelező érvényű állásfoglalást kért, akkor az adóalany a pénzügyi igazgatóságnál fellebbezhet a kézbesítéstől számított nyolc napon belül.
(2) A pénzügyi igazgatóság a fellebbezést megítéli és a kötelező érvényű állásfoglalást kiegészíti, amennyiben az indokolt; indokolatlan fellebbezés esetén az adóalanynak értesítést küld.
(3) A kötelező érvényű állásfoglalás hatályát veszíti
a) azon jogszabály-módosítás hatályba lépésének napjától, amely alapján a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásra került,
b) ha az ügylet, amelyhez a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásra került, jogszabályokkal ellentétes vagy azokat megkerüli, vagy egyéb jogügyletet fed el,
c) ha az ügyben jogerős bírósági döntés született.

53.c §
(1) Az adóalany a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásáról szóló kérvény benyújtásával egyidejűleg térítést fizet
a) 1%-os mértékben az ügylet feltételezett értékéből, legalább azonban 4 000 eurót, legfeljebb 30 000 eurót, ha egy adójogszabály alkalmazásához kérvényezi kötelező érvényű állásfoglalás kiadását,
b) 2%-os mértékben az ügylet feltételezett értékéből, legalább azonban 5 000 eurót, legfeljebb 30 000 eurót, ha két vagy több adójogszabály alkalmazásához kérvényezi kötelező érvényű állásfoglalás kiadását,
c) 3%-os mértékben az ügylet feltételezett értékéből, legalább azonban 6 000 eurót, legfeljebb 30 000 eurót, ha ismétlődő ügyletekhez kérvényezi a kötelező érvényű állásfoglalás kiadását.
(2) Az (1) bekezdés alapján történő térítés felszólítás nélkül történik és a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásáról szóló kérvény kiadásáról szóló kérvény benyújtásánál fizetendő. Ha a térítés a kérvény benyújtásánál nem kerül az (1) bekezdésben foglalt mértékben befizetésre, akkor a pénzügyi igazgatóság írásbeli fizetési felszólításának kézbesítésétől számított 15 napon belül fizetendő be. Amennyiben a térítés nem kerül a felszólításban meghatározott határidőn belül és mértékben befizetésre, a pénzügyi igazgatóság a kötelező érvényű állásfoglalást nem adja ki; erről a tényről az adóalanyt a pénzügyi igazgatóság értesíti.
(3) Ha az ügylet tényleges értéke az 53.a § (2) bekezdése alapján a teljes kérvényben feltüntetett ügylet feltételezett értékének nagyságát legalább 10%-kal meghaladja, az adóalany köteles az (1) bekezdés alapján a térítésbeli különbséget az e tény megállapításától, vagy ha ezt a tényt az adóhivatal vagy a vámhivatal állapítja meg, akkor az adóhivatal vagy a vámhivatal határozatának jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül megfizetni. Az adóhivatal vagy a vámhivatal az adóalanyra a térítésbeli különbség összegének 1%-os mértékében kamatot vet ki. A kamat az 53.a § (2) bekezdése alapján benyújtott teljes kérvény benyújtásának napjától a késedelem minden napja után számítódik a térítésbeli különbség megfizetésének napjáig. Ugyanígy kell eljárni, ha a kötelező érvényű állásfoglalás egy ügylethez került kiadásra, és az adóalany az eljárást erre az ügyletre ismételten alkalmazta.
(4) Ha az adóalany a kötelező érvényű állásfoglalást követő 12 hónapon belül a kötelező érvényű állásfoglalásba foglalt eljárást más ügyletre is alkalmazta, mint az 53.a § (2) bekezdése alapján benyújtott kérvényben feltételezhető ügylet, köteles a más ügylet értékéből a térítést az eljárás alkalmazásától vagy az e tényt megállapító adóhivatal vagy vámhivatal határozatának jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül befizetni. A térítés kiszámítására az (1) bekezdés arányosan kerül alkalmazásra. Az adóhivatal vagy a vámhivatal a térítés összegére 1%-os éves kamatot vet ki. A kamat az 53.a § (2) bekezdése alapján benyújtott teljes kérvény benyújtásának napjától, a késedelem minden megkezdett napja után számítódik a térítés megfizetésének napjáig.
(5) Ha a pénzügyi igazgatóság a kötelező érvényű állásfoglalást nem adja ki, az adóalany részére a befizetett térítést visszafizeti; erről a tényről az adóalanyt a pénzügyi igazgatóság értesíti. A pénzügyi igazgatóság az adóalany részére az (1) bekezdés alapján befizetett térítést az első mondatban található értesítés kézbesítésétől számított 30 napon belül befizeti. Ha az 53.a § (6) bekezdésében foglaltak következnek be, a pénzügyi igazgatóság az adóalany részére a térítés visszafizetésétől számított 30 napos határidőn belül az 53.a § (2) bekezdése alapján benyújtott teljes kérvény benyújtásának napjától az első mondatban található értesítés kézbesítésének napjáig 1%-os mértékben éves kamatot fizet a térítésként befizetett összeg után; erről a tényről az adóalanyt értesíti.

54. §
Az adókezelő egyetértési joga a cégjegyzékbe való bejegyzéssel és a törlésre vonatkozó javaslattal
(1) Az adókezelő, mely adóhivatal vagy vámhivatal, az adóalany részére a kérvény benyújtásától számított öt munkanapon belül írásbeli beleegyezést37b) ad ki a cégjegyzékbe történő bejegyzéshez, ha az adóalany nem rendelkezik adóhátralékkal vagy vámhátralékkal; erre a célra adóhátraléknak minősül a 86. § alapján átruházott adóhátralék is, mely az igazolás kiállításának időpontjáig nem szűnt meg.
(2) Az adókezelő, mely adóhivatal vagy vámhivatal, az (1) bekezdés alapján belegyezését adja, amennyiben az adóhátralék és vámhátralék összességében nem haladja meg a 170 eurót.
(3) Az adóalany kérésére az adókezelő a cégjegyzékből való törlésre vonatkozó javaslathoz írásbeli beleegyezését adja, ha az adóalannyal szemben nem áll fenn adókövetelése és az adóalanynak nincsen adóhátraléka vagy az adóalanynál nem zajlik adóellenőrzés, adóbecsléssel történő adómegállapítás vagy a 68. § alapján kivetési eljárás; erre a célra adóhátraléknak minősül a 86. § alapján átruházott adóhátralék is, mely az igazolás kiállításának időpontjában nem szűnt meg.


HARMADIK KÖNYV
Adófizetés

55. §
Az adó fizetésének módja és a befizetések felhasználása
(1) Az adó az illetékes adókezelőnek fizetendő euróban.
(2) Az adófizetés megvalósítható
a) készpénzkímélő átutalással
1. pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett bankszámláról az adókezelő konkrét számlájára,
2. adóletétet céljára, amennyiben külön jogszabály33) így rendelkezik, az Államkincstárban vezetett konkrét számlára,
b) készpénzben
1. postai utalvánnyal az adókezelő konkrét számlájára,
2. az adókezelő alkalmazottjának a jelen törvény szerinti végrehajtás esetén, amennyiben olyan befizetésről van szó, amely adóvégrehajtással behajtható, vagy amennyiben külön jogszabályok33) szerint behajtható bírságokról van szó,
3. 300 euróig terjedő befizetés esetén az adókezelőnek, amely a település; erről a befizetésről az adókezelő alkalmazottja köteles bevételi pénztárbizonylatot kiadni,
c) kompenzáció végrehajtásával a (7) bekezdés alapján.
(3) A befizetés végrehajtásával kapcsolatos illetékek az adóalanyt terhelik. Az adóalany javára történő kifizetés megvalósítása során az ezzel összefüggő illetékek az adókezelőt terhelik; amennyiben az adóalany javára történő kifizetés az ő külföldi pénzforgalmi szolgáltatónál található számlájára történik, az adókezelő a kifizetés illetékiből csak a Szlovák Köztársaság területén felmerülő költségeket viseli.
(4) Az adóalany köteles az adóbefizetést az általános érvényű jogszabályok alapján megjelölni, amelyeket a minisztérium ad ki; ez nem érvényes, amennyiben az adókezelő a település.
(5) Az adókezelő a (4) bekezdés alapján megjelölt kifizetést az érintett adó megtérítésére fordítja.
(6) Az adókezelő az adóalany (4) bekezdés alapján meg nem jelölt befizetését a következő sorrendben használja fel:
a) annak az adókövetelésnek a megtérítésére, amelyre a kifizetés irányult, a legrégebbi határidővel a befizetés beérkezésének idejében,
b) annak adótartozásnak a megtérítésére, amelyre a befizetés irányult, a legrégebbi határidővel a befizetés beérkezésének idejében,
c) az esedékes adóelőleg megtérítésére, melyre a befizetés irányult, a legrégebbi határidővel a befizetés beérkezésének idejében,
d) a végrehajtási költségek és készpénzköltségek megtérítésére, más adókövetelésekre, más adókból származó adóhátralékra, esedékes adóelőlegre más adónál, vámhátralékra és más, fizetési kötelezettségek hátralékaira a legrégebbi lejárati határidővel a kifizetés beérkezésének idejében.
(7) Amennyiben a befizetés megérkezésekor több adókövetelés, adóhátralék, esedékes adóelőleg, végrehajtási kiadás, készpénzkiadás és hátralék is létezik más kifizetéseken azonos lejárati idővel, a befizetett összeg a (6) bekezdés alapján kerül elosztásra ezek megtérítésére, a nagyságuk növekvő sorrendjében. Amennyiben nem lehet a kifizetést a (6) bekezdés alapján felhasználni, akkor az összeg felhasználható adóhátralék kompenzálásra, esedékes adóelőlegre, vámhátralékra és más, adóhivatali vagy vámhivatali adókezelőnél esedékes befizetések hátralékaira.
(8) Amennyiben nem lehetséges az adóalany meg nem jelölt kifizetését a (6) és (7) bekezdés alapján felhasználni, akkor az adókezelő a 79. § szerint jár el.
(9) A befizetést a (6) és (7) bekezdés szerinti felhasználását az adókezelő jelenti az adóalanynak.
(10) Amennyiben az adóalany kérvényt nyújtott be a 70. § vagy a 157. § (2) bekezdésének a) pontja alapján, a (6) és (7) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazzák az adóhátralékra, amelyre a kedvezményt vagy az elengedést kérvényezték, mégpedig a kérvény adókezelőhöz történt kézbesítésének napjától egészen a kérvényről szóló döntés adóalanynak történő kézbesítéséig.
(11) Az adókezelő köteles fogadni minden befizetést, még akkor is, ha nem az adóalany által lett végrehajtva, és azonos módon kezelni azt, mintha az adóalany fizette volna be. Azon személy, aki a befizetést az adóalany helyett végrehajtotta, kérheti ennek visszaszámlázását. Az adókezelő visszautalja ezt az összeget a számlára, amelyet az adótérítésre hozzárendelt, a kérvény beadását követő 30 napon belül olyan nagyságban, amekkorában adótúlfizetésként regisztrálja; ezen kérvény elintézéséről a kérvény beadóját tájékoztatja. A kifizetés napjának ebben az esetben azon nap számít, amelyen a kifizetés leírásra került azon személy számlájáról, aki a kifizetést végrehajtotta.
(12) A kifizetés napjának számít
a) számláról történő utalásnál az a nap, amikor a kifizetés levonásra került az adóalany számlájáról,
b) készpénzben történő fizetéskor az a nap, amikor a posta vagy az adókezelő alkalmazottja a készpénzt átvette,
c) a (7) bekezdés alapján végrehajtott kompenzáció során az a nap, amikor az összeg a másik adókezelő számláján jóváírásra került,
d) az adótúlfizetés 79. § szerinti felhasználásakor az adótúlfizetés keletkezésének napja, amennyiben az adókövetelés lejárati napja a visszatérítés határideje során következik be, akkor ezen adókövetelés lejárati napja,
e) a levonható adó, a jövedéki adó és hozzáadottérték-adó túlfizetésének visszaigénylése során a 79. § (7)-(9) bekezdései alapján a visszatérítés határidejének első napja, vagy amennyiben az adókövetelés lejárati napja a túlfizetés visszatérítésének határideje során következik be, akkor ezen adókövetelés lejárati napja.
(13) A pénzforgalmi szolgáltató köteles jelenteni az adókezelőnek azt a napot, amikor az összeg leírásra került az adóalany számlájáról.
(14) Azon adókötelesség, amely a természetes személy halála előtt keletkezett, átszáll az örökösre az örökösödési eljárásban megszerzett vagyon értékének összegéig. A jogutóddal rendelkező megszűnt jogi személy adófizetési kötelezettsége átszáll a jogutódra.
(15) Azok a megkötött egyezségek, amelyek szerint a jelen törvényből vagy a külön jogszabályokból1) eredő kötelezettségeket részben vagy teljesen más személy viseli az adóalany helyett, az adókezelő számára jogilag nem hatályosak, amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik.

56. §
Az adóalany személyi számlája
(1) A pénzügyi igazgatóság az adóalanynak elérhetővé teszi személyi számlájának elektronikus számlakivonatát.
(2) Az elektronikus számlaegyenlegről hiteles regisztrációs belépéssel megszerzett személyi számlakivonat az igazoláson szereplő időponthoz kötötten felhasználható jogi ügyletekhez, amennyiben külön jogszabály másképp nem rendelkezik.
(3) Az adóalanynak jogában áll kifogást emelni a pénzügyi igazgatóságnál az elektronikus számlakivonatában észlelt eltérések miatt.

57. §
Az adófizetés halasztása és a részletfizetés engedélyezése
(1) Az adóalany kérvényére az adókezelő engedélyezheti azon adó befizetésének a halasztását, amelyet kezel, vagy engedélyezheti ezen adó részletekben történő befizetését.
(2) Az adókezelő engedélyezheti az adófizetés halasztását vagy az adó részletekben történő fizetését, de csak abban az esetben, ha a tartozás összegét zálogjoggal biztosítja a 81. § szerint, vagy egyéb követelésbiztosítási módszerrel a Polgári Törvénykönyv38) szerint, ez nem érvényes, ha az adó vagy az adóhátralék mértéke nem haladja meg a 3 000 eurót. Az adóalany az adófizetés halasztásáról vagy adó részletenkénti fizetéséről szóló kérvénnyel együtt benyújtja a saját pénzügyi és gazdasági helyzetének elemzését; a pénzügyi és gazdasági helyzet elemzésének benyújtási kötelessége nem vonatkozik a természetes személyre, aki nem rendelkezik vállalkozói engedéllyel.
(3) Az adófizetés halasztását vagy az adó részletekben történő befizetését az adókezelő legfeljebb 24 hónapra engedélyezheti az adófizetés esedékes határidejétől vagy az adókülönbözet kirovásának határidejétől számítva.
(4) Az adófizetés elhalasztását vagy a részletfizetést az adókezelő legkorábban az adófizetési halasztást kimondó vagy az adó részletfizetéséről szóló döntés kézbesítésének napjától engedélyezheti.
(5) Az engedélyezett adófizetési haladék vagy részletfizetési időszak alatt az adóalany kamatot fizet a halasztott adó vagy a részletenként fizetett adó összege után. A kamat kiszámításakor az Európai Központi Bank39) adóbefizetés napját követő napi alapkamatának háromszorosa kerül felhasználásra; amennyiben az Európai Központi Bank alapkamatának háromszorosa nem éri el a 10%-ot, akkor a kamatszámításnál az Európai Központi Bank alapkamatának háromszorosa helyett az éves 10%-ot alkalmazzák. A kamat felszámolásra kerül az adófizetési haladék vagy a részletfizetés mindenegyes napjára. Amennyiben az elhalasztott vagy részletekben fizetett összeget az adóalany rövidebb határidőben fizeti ki, mint ahogy az a határozatban szerepel, az adókezelő a halasztott vagy részletekben fizetett adómaradékra a kifizetés napjáig szab ki kamatot. A halasztott összegre az adókezelő határozattal veti ki a kamatot. A halasztott összegre kirótt kamat befizetése a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül esedékes; ezt a kamatot nem lehet kivetni, amennyiben öt év telt el azon év végétől, amelyben az adóalany befizette a halasztott adót vagy az adórészleteket.
(6) Az adófizetés halasztásáról vagy a részletfizetésről szóló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Az adófizetés halasztásáról vagy az adó részletfizetéséről szóló határozatban szereplő határidőket nem lehet meghosszabbítani, sem ezek lekésését elnézni.
(7) Az adófizetés halasztását vagy az adó részletekben történő befizetését akkor lehet engedélyezni, ha az összhangban áll a külön jogszabályokkal.40)
(8) Amennyiben az adóalany nem teljesíti az adófizetés halasztásáról és az adó részletenkénti fizetéséről szóló határozatban szereplő feltételeket, következő halasztást vagy részletfizetést az adókezelő csak akkor engedélyezhet, ha eltelt legalább öt év attól a naptól számítva, mely a legutóbbi adófizetési halasztásáról vagy részletfizetés engedélyezéséről szóló határozatban az befizetésének napjaként volt meghatározva.
(9) Amennyiben az adóalany nem fizeti ki az elhalasztott adót az adókezelő által az adóhalasztási határozatban megadott határidőig, vagy az adórészletet a részletfizetési határozatban megszabott összegben és időpontban, akkor a teljes meg nem térített adóösszeg befizetése az eredeti határidővel válik esedékessé. Az adókezelő a meg nem térített adóösszegre késedelmi kamatot vet ki a 156. § alapján. Az adókezelő köteles elindítani az adóvégrehajtási eljárást 30 munkanapon belül azon naptól számítva, amikor az adót vagy az adórészletet be kellett volna fizetni.
(10) Az (1) – (9) bekezdés rendelkezései vonatkoznak az adóhátralék-befizetés halasztásának és a adóhátralék részletfizetésének engedélyezésére is.


NEGYEDIK KÖNYV
Adóeljárás

ELSŐ FEJEZET
Általános rendelkezések

58. §
Az adóeljárás kezdete
(1) Az adóeljárás
a) az adóeljárásban részt vevő fél javaslatára kezdődik,
b) azon illetékes hatóság javaslatára kezdődik, amely a jelen törvény értelmében vagy külön jogszabályoknak2) megfelelően eljárhat.
(2) Az adóeljárás azon a napon kezdődik, amikor az adóalany javaslatát az illetékes hatóság kézhez kapja, vagy pedig azon a napon, amikor az adóalany az illetékes hatóság felszólítására benyújtotta a beadvány kiegészítését.
(3) Ha az adóeljárás az illetékes hatóság javaslatára történik, akkor az a nap tekinthető a kezdetének, amikor ez a hatóság megtette az első lépést az adóalannyal vagy más személlyel szemben, aki ellen a jelen törvény szerint eljárhat.
(4) Az adóeljárás szempontjából döntő jelentőségű a beadvány tartalma, még akkor is, ha az helytelenül van megnevezve.

59. §
Az adóeljárás résztvevői
(1) Az adóeljárás résztvevője az adóalany.
(2) Az adóeljárásban más személy is részt vehet, akit az adóhatóság az adóeljárás során felkér.
(3) Az adóeljárás résztvevőjének jogaival és kötelességeivel bír az is, akire a jelen törvény vagy külön jogszabályok alapján az adósról átszálltak a kötelezettségek, vagy akitől külön jogszabályok szerint az adótartozással bíró személy teljesítései megkövetelhetők.
(4) Az adóeljárás résztvevője az eljárás során olyan mértékben jár el, amennyire saját jogi cselekvőképessége feljogosítja a jogok és kötelességek felvállalására.
(5) Az adóeljárás résztvevője az adóhatóság megbízottjának felszólítására köteles igazolni személyazonosságát olyan okmánnyal, melyen szerepel az utóneve, a családi neve, a születési dátuma és az állandó lakhelye.

60. §
Az alkalmazott kizárása
(1) Az adóeljárásból ki van zárva az illetékes hatóság azon alkalmazottja, akinek pártatlansága az üggyel vagy a résztvevővel kapcsolatban kétségbe vonható.
(2) Az adóeljárásból ki van zárva az illetékes hatóság alkalmazottja akkor is, ha ugyanabban az ügyben eljárás résztvevője volt mint más szintű hatóság alkalmazottja.
(3) Az illetékes hatóság alkalmazottja, aki részt vesz az adóeljárásban, köteles a felettesével haladéktalanul tudatni az (1) és (2) bekezdésben szereplő tényeket, valamint más tényeket, melyek az elfogultságát bizonyítják.
(4) Ha az adóeljárás résztvevőjének tudomására jutnak olyan tények, amelyek az (1) és (2) bekezdés értelmében az alkalmazott kizárására utalnak, elfogultsági kifogást nyújthat be az illetékes hatóságnál legkésőbb 15 napon belül attól a naptól kezdve, amikor erről a tényről tudomást szerzett. Az elfogultsági kifogásban fel kell tüntetni, hogy ki ellen irányul, a tényt, amely miatt az alkalmazottat ki kell zárni, hogy az elfogultsági kifogást benyújtó adóeljárás-résztvevő mikor szerzett tudomást az alkalmazott kizárását igazoló tényről és a tényt igazoló bizonyítékokat, amelyek az elfogultsági kifogás beadását megalapozzák, kivéve azokat, amelyeket önhibáján kívül nem tud csatolni. A későn érvényesített elfogultsági kifogást és az elfogultsági kifogás alaki követelményeit nem teljesítő elfogultsági kifogást nem veszik figyelembe, és az illetékes szerv értesíti erről a tényről a kifogás benyújtóját; a 13. § szerinti eljárás ez esetben nem alkalmazandó.
(5) Az illetékes hatóság azon alkalmazottja, akinek pártatlansága kétségbe vonható, addig a döntésig, míg bizonyítást nyer, hogy elfogult-e, az ügyben csak a legszükségesebb feladatokat láthatja el.
(6) Az elfogultsági kifogásról az alkalmazott legközelebbi felettese dönt, aki az alkalmazott kizárásáról dönthet saját kezdeményezésére is. Nem lehet elfogultsági kifogást emelni a pénzügyi hatóság elnöke, az adóhivatal igazgatója és a vámhivatal igazgatója ellen.
(7) A (6) bekezdés alapján meghozott elfogultsági döntés ellen nem lehet jogorvoslati eljárnak helye nincs. Az ugyanazon okból beadott elfogultsági kifogást, ha már korábban döntöttek róla, nem veszik figyelembe.
(8) Az (1) – (7) bekezdések rendelkezései az adóellenőrzésre is vonatkoznak.

61. §
Az adóeljárás megszakítása
(1) Az adóhatóság az adóeljárást
a) megszakítja, ha tudomása van arról, hogy valamely kérdésben előzetes döntéshozatali eljárás indult,
b) megszakíthatja, ha más tény esetében indult eljárás, amely döntő befolyással bír a határozata meghozatalára, vagy külön jogszabályok21a) szerinti információszerzésre van szükség.
(2) Az adókezelő az adóeljárást legfeljebb 30 napra megszakíthatja, ha az adóeljárás résztvevői fontos okból egybehangzóan ezt javasolják; ezt a határidőt az adókezelő a feltétlenül szükséges ideig meghosszabbíthatja.
(3) Az eljárás azzal a nappal szakítódik meg, amely az erről hozott döntésen szerepel. Ez a nap nem lehet korábbi annál a napnál, amikor a döntést postára adták vagy elektronikus formában elküldték, az adókezelő alkalmazottai általi kézbesítésnél ez a nap nem lehet korábbi, mint a kézbesítés napja. Ezen döntés ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.
(4) Az adókezelő a saját maga vagy az adóeljárásban résztvevő kezdeményezésére folytatja az adóeljárást, ha megszűntek azok az okok, amelyek miatt az eljárást megszakították, vagy letelt a (2) bekezdésben feltüntetett határidő. Az adóeljárás folytatásáról az adókezelő írásban értesíti az eljárás résztvevőit.
(5) Az adóeljárás megszakítása idején a jelen törvény szerinti a határidők nem telnek.
(6) Az adóeljárás felfüggesztéséről szóló rendelkezések ugyanúgy vonatkoznak a pénzügyi igazgatóság vagy a minisztérium által vezetett adóeljárásokra is.

62. §
Az adóeljárás leállítása
(1) Ha ez a törvény vagy különleges jogszabály másként nem rendelkezik, az adóeljárást leállítják
a) ha a javaslattevő még a döntéshozatal előtt visszavonja javaslatát,
b) ha az adóalany jogutódja a Szlovák Köztársaság, kivéve az ingatlanadóra vonatkozó eljárásokat,
c) ha az adóalany jogutód nélkül megszűnt,
d) ha az adóeljárás során kiderül, hogy a javaslattevő nem a jogosult személy,
e) ha az adóalany lekéste azt a határidőt, amit nem lehet meghosszabbítani, sem eltekinteni a késedelemtől,
f) ha az ügyben jogerős ítélet született,
g) ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a javaslat benyújtása előtt bírósági eljárás kezdődött,
h) ha az adóeljárás oka megszűnt.
(2) Az adóeljárás leállításáról szóló döntést az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján nem kézbesítik; ez a döntés bekerül az adókezelő írásos anyagába.
(3) Az (1) bekezdés a)-c) és g) pontja alapján meghozott döntés ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.

63. §
Határozat
(1) Kötelezettséget kiróni vagy jogokat biztosítani a jelen törvény vagy külön jogszabályok2) szerint csak határozattal lehet, melyet a jelen törvény szerint kell kézbesíteni, ha ezen törvény nem rendelkezik másként.
(2) A határozatnak az adóeljárás során feltárt állapotból kell kiindulnia, tartalmaznia kell a jelen törvényben előírt kellékeket, és az illetékes hivatal által kell kiadásra kerülnie, ha az ez a törvény vagy külön jogszabályok1) másként nem rendelkeznek.
(3) Ha ez a törvény vagy külön jogszabályok1) nem rendelkeznek másként, a döntésnek tartalmaznia kell
a) a határozatot kiadó hatóság megnevezését,
b) a határozat ügyszámát és időpontját,
c) azon természetes személy utónevét, családi nevét és állandó lakcímét, akinek a jogairól és kötelességeiről döntés született, vagy a jogi személy cégnevét és székhelyét, melynek a jogairól és kötelességeiről döntés született, a szervezet statisztikai azonosítószámát és adószámát, ha ezt a nyilvántartásba vételkor megkapta, vagy az adókezelő által kiadott más azonosítót, ha a természetes személynek nincs regisztrációs kötelezettsége vagy külön jogszabály33) alapján nincs nyilvántartásba vételi kötelezettsége; ha külföldi természetes személyről van szó, a születési dátumot vagy más rá vonatkozó azonosító adatot, és ha külföldi jogi személyről van szó, amelynek nincs azonosítószáma, más, e jogi személy azonosítására szolgáló adatot,
d) a megállapítást, mely tartalmazza a c) pont szerinti adatokat, az ügyben meghozott döntést a jogszabállyal együtt, mely alapján a döntés született, a teljesítési határidőt, ha teljesítési kötelezettség áll fenn, az adókezelő költségeinek megtérítéséről szóló döntést a 12. § alapján, és ha pénzbeli teljesítéséről van szó, az összeget is és a számlájának számát, ahová ezt az összeget be kell fizetni,
e) útmutatást a fellebbezés helyéről és formájáról, figyelmeztetve az esetleges halasztó hatály kizárásra,
f) a pénzügyi igazgatóság vagy az adókezelő, mely az adóhivatal vagy a vámhivatal megbízott alkalmazottjának saját kezű aláírását, utónevét, családi nevét és beosztását, valamint a hivatali bélyegző lenyomatát, ha az adókezelő község, a polgármester vagy az általa meghatalmazott községi alkalmazott aláírását a polgármester utónevének, családi nevének feltüntetésével és hivatali bélyegző lenyomatával; ha a döntést elektronikus formában kézbesítik, az aláírást és a hivatali bélyegző lenyomatát a minősített elektronikus aláírás helyettesíti.
(4) A teljesítési kötelezettség határideje a (3) bekezdés d) pontja szerint 15 nap a döntés hatálybalépésének napjától kezdődően, ha ez a törvény vagy külön jogszabály1) másként nem rendelkezik.
(5) A határozat indoklást tartalmaz, ha erről nem rendelkezik másként ez a törvény. Az indoklásban fel kell tüntetni azokat a tényeket, melyek a döntés alapját képezték, az adóalany javaslatait és ellenvetéseit, mi volt hatással a bizonyítékok értékelésére és a jogszabályok alkalmazására, amelyek alapján döntöttek.
(6) Ha a határozatból hiányzik a fellebbezésre vonatkozó útmutató, vagy helytelenül volt feltüntetve az, hogy nem lehet ellene fellebbezni, vagy ha lerövidült a fellebbezési határidő, vagy az útmutatóban egyáltalán nincs határidő meghatározva, fellebbezést lehet benyújtani a döntés kézbesítésének napjától számított hat hónapon belül; ez nem érvényes, ha a határozatnak a jelen törvény értelmében nem kell útmutatást tartalmaznia.
(7) Ha a határozatban hosszabb fellebbezési határidő van megszabva, mint ezen törvényben, a döntésben feltüntetett határidő érvényes.
(8) A jogorvoslatról szóló döntésnek, amely a javaslattevőnek teljes mértékben igazat ad, nem kell indoklást tartalmaznia.
(9) A kézbesített határozat, mely ellen nem lehet fellebbezést benyújtani, jogerős.
(10) A határozat végrehajtható, ha nem lehet ellene fellebbezést benyújtani, vagy ha a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, és ha letelt a teljesítési határidő.
(11) A határozat kiadásának napja az a nap, amelyen a kézbesítésére irányuló cselekmény megtörténik; a nem kézbesítendő határozat kiadásának napja az a nap, amikor a (3) bekezdés f) pontja szerinti személy aláírja.
(12) Az a hatóság, mely a határozatot kiadta, az eljárásban résztvevő kérésére vagy saját kezdeményezésre kijavítja a döntésben lévő elírásokat, számtani hibákat, hiányzó formai kellékeket és egyéb nyilvánvaló pontatlanságokat és erről értesíti az eljárás résztvevőjét.

64. §
Semmisségi határozat
(1) Az adóigazgatás céljaira semmis határozatnak minősül a jelen törvény (2) bekezdésének értelmében kiadott határozat. Az ilyen döntés nem bír jogi hatállyal és úgy tekintendő, mintha nem lett volna kiadva.
(2) Az adóigazgatás esetében semmis határozat az a határozat, amelyet
a) olyan hatóság adott ki, mely az ügyben nem illetékes; ha az adókezelő a község, semmisnek minősül az a döntés is, amelyet helyileg nem illetékes adókezelő adott ki,
b) tévedésből más személynek adtak ki,
c) a semmis határozatra épül.
(3) A határozat semmisségét saját vagy más kezdeményezés alapján másodfokú hatóság vizsgálja, mégpedig bármikor; ha a minisztérium döntéséről van szó, az ilyen döntést a miniszter vizsgálja egy által és meghatározott különleges bizottság ajánlása alapján.
(4) Ha a (3) bekezdésben szereplő hatóság megállapítja, hogy a döntés nem semmis, erről értesítést küld annak, aki a javaslatot benyújtotta, a benyújtást követő 30 napon belül.
(5) Ha a (3) bekezdésben szereplő hatóság megállapítja, hogy a döntés semmis, a semmisségről határozatot ad ki, mely kézbesít annak a személynek, akinek a vizsgált határozatot kiküldték. Ha a vizsgált határozatra további határozat épül, a (3) bekezdésben szereplő hatóság dönt a további döntés semmiségéről is; a határozat megállapításaiban fel lehet tüntetni megvizsgált döntésre épülő határozatokat. Semmisségi döntés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

65. §
Határozathozatali határidők
(1) Az adóeljárásban illetékes hatóság késedelem nélkül dönt, legkésőbb nyolc napon belül az eljárás megkezdését követően, ha ezt a dolgok természete lehetővé teszi és mód van rá az adóalany által benyújtott okmányok alapján; különben az eljárás megkezdésének napjától számított 30 napon belül dönt. Különösen bonyolult esetekben az illetékes hatóság 60 napon belül dönt.
(2) Ha tekintettel az ügy rendkívüli bonyolultságára, vagy más komoly körülményre, vagy az eset különlegessége folytán nem lehetséges még 60 napon belül sem döntést hozni, ezt a határidőt írásos indoklás alapján a másodfokú hatóság a szükségleteknek megfelelően meghosszabbíthatja. Ha másodfokú hatóság a döntéshozó, ezt a határidőt még a lejárata előtt írásos indoklás alapján a szükségleteknek megfelelően meghosszabbíthatja a minisztérium, és ha a minisztérium a döntéshozó, a miniszter.
(3) Ha az adóeljárási döntéshozatalban illetékes hatóság nem tud dönteni a 60 napos határidőn belül, köteles erről írásban és az indok feltüntetésével értesíteni az adóalanyt.
(4) Az (1) – (3) bekezdések rendelkezéseit alkalmazzák, ha ez a törvény nem rendelkezik másként.
(5) Az (1) és (2) bekezdés szerinti határidők nem vonatkoznak a határozatok a fellebbezési eljáráson kívüli felülvizsgálatára.
(6) A döntéshozatali határidő megtartottnak tekintendő, ha a határidő utolsó napján az adóalany átveszi az adókezelő határozatát, vagy azt az adókezelő postának vagy postai szolgáltatónak átadja, vagy elektronikus eszközökön keresztül eljuttatja hozzá.

66. §
Tétlenség elleni intézkedések
Ha az adóeljárási döntésben illetékes hatóság az eljárásban tétlenkedik és nem hoz döntést a 65. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott határidőkön belül sem, és ha a jóvátétel nem érhető el másként és a dolgok természete ezt nem zárja ki, az ügyben másodfokú hatóság illetékes dönteni.

MÁSODIK FEJEZET
Különleges adóeljárások

ELSŐ RÉSZ
Regisztrációs eljárás

67. §
A regisztráció menete
(1) Az az adóalany, aki külön jogszabályok1) alapján regisztráltatja magát az adókezelőnél, köteles a regisztrációs kérvényt a hatósághoz olyan nyomtatványon benyújtani, amelynek mintáját a minisztérium határozza meg; ha a regisztrációs kérvényt elektronikus eszközökön keresztül nyújtja be, azt az előírt formában kell megtennie.
(2) A regisztrációs kérvényben adóalanyként szereplő
a) természetes személy köteles feltüntetni
1. utónevét és családi nevét,
2. állandó lakcímét,
3. személyi számát,
4. a szervezet azonosítószámát, ha ilyet számára kiadtak,
5. a vállalkozás helyét, ha az különbözik az állandó lakhelytől,
6. a Szlovák Köztársaság területén található szervezési egységeit,
7. az adónemeket, amelyekhez a regisztrációt kéri,
8. azon pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlák számait, amelyeken koncentrálódni fognak a vállalkozói tevékenységéből származó pénzeszközök,
9. kézbesítési megbízottat, ha a 9. § (11) bekezdése szerinti természetes személyről van szó,
10. további adatokat, amelyek feltüntetése a külön jogszabályból1) adódik,
b) jogi személy köteles feltüntetni
1. a cégmegnevezést,
2. a székhelyet,
3. a szervezet azonosítószámát,
4. a Szlovák Köztársaság területén található szervezési egységeit,
5. az adónemeket, amelyekhez a regisztrációt kéri,
6. azon pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlák számait, amelyeken koncentrálódni fognak a vállalkozói tevékenységéből származó pénzeszközök,
7. a statutáris szervét vagy azon személyeket, akik a statutáris szerven kívül jogosultak a nevében eljárni, ha ilyen adatok nincsenek feltüntetve a cégjegyzékben,
8. a kézbesítési megbízottat, ha a 9. § (11) bekezdése szerinti jogi személyről van szó,
9. további adatokat, amelyek feltüntetése a külön jogszabályokból1) adódik.
(3) A regisztrációs kérvényhez az adóalany mellékleteket is csatol külön jogszabályok1) szerint.
(4) Az adókezelő ellenőrzi a regisztrációs kérvényben és mellékletekben lévő adatokat a (3) bekezdés szerint, és ha kétségei támadnak azok helyességéről vagy teljességéről, felszólítja az adóalanyt, hogy magyarázza meg, változtassa meg vagy bővítse ki azokat, ugyanakkor határidőt is szab, amely alatt az adóalany köteles ezt megtenni.
(5) Ha az adóalany a megadott határidőn belül és a kellő mértékben eleget tesz a hatóság felszólításának, a regisztrációs kérvény benyújtási napjának az eredeti benyújtás napja tekintendő.
(6) Ha az adóalany a hatóság felszólításának nem tesz eleget, az adókezelő olyan határozatot ad ki, amellyel a regisztrációt elutasítja, hacsak ez a törvény nem rendelkezik másként. Ez ellen a határozat ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.
(7) Az adókezelő az adóalanyt a regisztrációs kérvény benyújtásától számított 30 napon belül vagy a hiányosságok eltávolítása után regisztrálja, ha teljesíti a regisztrációhoz a jelen törvény és külön jogszabályok1) szükséges feltételeket. Az adókezelő a regisztráció során az adóalanynak adóazonosító számot és azonosítószámot jelöl ki, ha külön jogszabályoknak41a) megfelelő adófajtára regisztráltatja magát; ezeket a számokat köteles az adóalany feltüntetni az adókezelővel való kapcsolat során. Írásos határozat helyett az adókezelő az adóalanynak bejegyzési igazolást ad ki és erről hivatalos feljegyzést készít, és ha a regisztrációt az adóhivatal mint adókezelő végzi, erről hivatalos feljegyzést készít. Ez ellen a döntés ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.
(8) Ha az adókezelő megállapítja, hogy az adóalany nem teljesítette regisztrációs kötelességét a külön jogszabályoknak35) megfelelően, felszólítja őt ezen kötelessége teljesítésére. Ha az adóalany a felszólításnak a megadott határidőn belül nem tesz teljes mértékben eleget, az adókezelő hivatali hatásköréből adódóan veszi nyilvántartásba. Hivatali hatalomból következő regisztrálás mellett dönthet az adókezelő akkor is, ha az adóalany nem tett eleget a felszólításnak a (4) bekezdés szerint, de alapos indokai vannak a regisztrációnak. A döntés hatályba lépése után az adókezelő elküldi az adóalanynak a bejegyzési igazolást.
(9) Ha megváltoznak a (2) bekezdés szerinti regisztrációkor feltüntetett körülmények, beleértve azokat, melyek bizonyos adófajták esetében a regisztráció megszüntetését jelentik, az adóalany erről a változásokat követő 30 napon belül értesíti az adókezelőt, vagy kéri a regisztráció megszüntetését. Ezen határidőn belül az adóalany bemutatja a az adókezelőnek a bejegyzési igazolást, amennyiben a bejelentett változásokat be kell rá jegyezni. Ha az adóalany a bejelentési kötelezettségét nem teljesíti rendesen és időben, az érintett változásokat a regiszterben az adókezelő hivatalból végzi el azt követően, hogy tudomást szerzett a meghatározó körülményekről.
(10) Az adóalany köteles az adókezelőnek visszaszolgáltatni a bejegyzési igazolást a regisztráció megszüntetéséről szóló értesítés jogerőre lépésétől számított 15 napon belül.
(11) A (9) bekezdés szerinti értesítési kötelességét az adóalany teljesítheti az egységes ügyfélközpontban is,42) ha ez összefügg és arányos a megkövetelt változtatásokkal a külön43) jogszabályok szerint.

MÁSODIK RÉSZ
Kivetési eljárás

68. §
(1) Ha ez a törvény vagy külön jogszabály nem rendelkezik másként, a kivetési eljárás a 46. § (8) bekezdése és a 49. § (1) bekezdése szerinti jegyzőkönyv és felszólítás kézbesítése utáni napon kezdődik és a határozatnak az adóalanyhoz történő kézbesítése napján ér véget; a kivetési eljárás nem kezdődik el, ha a 46. § (8) bekezdése szerinti felszólítást nem küldik el. A kivetési eljárást a 46. § (8) bekezdése szerinti a jegyzőkönyv és a felszólítás kézbesítése után az az adókezelő folytatja le és ad ki róla kivetési határozatot, amely az adóellenőrzést elkezdte. A kivetési eljárást a 49. § (1) bekezdése szerinti jegyzőkönyv és felszólítás kézbesítése után az az adókezelő folytatja le és ad ki róla kivetési határozatot, amelyik a 48. § (2) bekezdése szerinti értesítést az adóalanynak kézbesítette. Ha az adóellenőrzést az adóigazgatóság végezte, a kivetési eljárás lefolytatását és a kivetési határozat meghozatalát a helyileg illetékes adókezelő hozza meg.
(2) Az adókezelő a döntést 15 napon belül hozza meg a 46. § (8) bekezdése és 49. § (1) bekezdése szerinti jegyzőkönyv véleményezésére megadott határidőn leteltét követően, ha
a) az adóalany lemond a véleménynyilvánítási jogáról jegyzőkönyvben lévő megállapításokhoz,
b) az adóalanynak nincsenek megjegyzési a jegyzőkönyvben lévő megállapításokhoz,
c) az adóalany nem mond véleményt a jegyzőkönyvről az adókezelő felszólításában megszabott határidőn belül; ez esetben az adókezelő erről hivatalos feljegyzést készít.
(3) Ha az adóalany az adókezelő által a felszólításban megszabott határidőn belül észrevételeket tesz és bizonyítékokat nyújt be a 46. § (8) bekezdése és a 49. § (1) bekezdése szerint, megegyezik az adókezelővel a megjegyzések és benyújtott bizonyítékok megtárgyalásának napjáról; ha nincs megegyezés, a tárgyalás napját az adókezelő állapítja meg. Ha az adóalany nem tud részt venni a tárgyaláson, köteles erre a célra helyettest megnevezni. Az adókezelő az adóalany írásos véleménynyilvánítása és a benyújtott bizonyítékok alapján végzi el a bizonyítást vagy a helyszíni vizsgálatot. Ha az adóalany vagy az ő helyettese nem vesz részt a megjegyzések és bizonyítékok megtárgyalásán, az adókezelő erről hivatalos feljegyzést készít. A bizonyítási eljárás menetéről és eredményeiről az adókezelő az adóalannyal jegyzőkönyvet ír a 19. § szerint, éspedig ismételten is; ez esetben az adókezelő az adóalannyal írt utolsó jegyzőkönyv vagy hivatalos feljegyzés felvételének napjától számított 15 napon belül meghozza a határozatot.
(4) Az adó kivethető
a) az adókezelő döntésével,
b) az adóbevallás benyújtásával, beleértve a kiegészítő adóbevallást is, vagy
c) az adó befizetésével, ha ahhoz nem kötődik adóbevallási kötelesség.
(5) Az adókezelő a kivetési eljárás során hozott döntésében kiveti az adót vagy az adókülönbözetet a kivetett adóval szemben.
(6) Az adókezelő a kivetési eljárás során hozott döntésében meghatározza azt az összegszerű különbséget, amelyet az adóalanynak külön jogszabályok1) szerint ki kellett volna mutatnia, vagy amelyre igényt nyújtott be külön jogszabályok1) szerint.

68.a §
A rövidített kivetési eljárás
(1) Az adókezelő gyorsított kivetési eljárásban döntést ad ki (a továbbiakban csak „kivetési rendelkezés”), amellyel kiveti az adót vagy az adókülönbözetet a kivetett adóval szemben vagy meghatározza az összeget vagy az összeg különbözetét, amit az adóalany a külön jogszabályok1) szerint kimutatni volt köteles, vagy amelyre külön jogszabályok1) szerint igényt tartott, ha az adóalany a 17. § (2) bekezdése szerinti határidőn belül nem pótolta a hiányosságokat, amelyek hatással vannak az adó mértékére vagy az érvényesített igényre és az adókezelő nem kezdett adóellenőrzést.
(2) A kivetési rendelkezést az adókezelő tények alapján és az adókezelés során szerzett bizonyítékok alapján adja ki.
(3) Az adóalany a kivetési rendelkezés ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül ellenvetést nyújthat be. Az ellenvetés a kivetési rendelkezést kiadó adókezelő részére nyújtandó be. A benyújtott ellenvetésnek ténybeli indoklást kell tartalmaznia. Az adóalany az ellenvetéssel együtt köteles az adókezelőnek benyújtani azon iratokat, amelyekre hivatkozik, vagy más bizonyítékok megjelölését, amelyek a beadott ellenvetés indokaira vonatkoznak. A kivetési rendelkezés ellen jogorvoslattal élni nem lehet, kivéve a döntés bírósági felülvizsgálatát.
(4) Az adókezelő az ellenvetést döntéssel elutasítja, ha az
a) késve,
b) nem jogosult személy által vagy
c) ténybeli indoklás nélkül lett benyújtva, miközben erről a következményre az adóalanyt a kivetési rendelkezésben figyelmeztetni kell.
(5) Az adókezelő által el nem utasított ellenvetés kézbesítésével a kivetési rendelkezés teljes terjedelmében hatályát veszti és az adókezelő adóellenőrzést indít.
(6) A kézbesített kivetési rendelkezés azon a napon emelkedik jogerőre, amikor a (4) bekezdés szerinti ellenvetés elutasításáról szóló döntés jogerőre emelkedik vagy eredménytelenül letelik az ellenvetés beadásának határideje, ha ellenvetés nem került beadásra.
(7) A kivetési rendelkezésnek tartalmaznia kell jogorvoslatra való figyelmeztetést az ellenvetés beadásának helyéről, határidejéről és formájáról, figyelmeztetve arra, hogy az ellenvetést ténybelileg meg kell indokolni. Ha a kivetési rendelkezésben hiányzik az ellenvetésre vonatkozó jogorvoslatra való figyelmeztetés, vagy ha a kivetési rendelkezésben helytelenül lett feltüntetve a jogorvoslatra való figyelmeztetés, az ellenvetés a kivetési rendelkezés kézbesítésétől számított 30 napon belül nyújtható be; ha a kivetési rendelkezésben az ellenvetés benyújtására hosszabb határidő lett meghatározva, akkor a kivetési rendelkezésben feltüntetett határidő érvényes.
(8) Az adókezelő csak a minisztérium vagy pénzügyi igazgatóság javaslata alapján jogosult végrehajtani ugyanazon adó ellenőrzését ugyanabban az adózási időszakban, amelyben kivetési rendelkezéssel döntés született az adó vagy a kivetett adóval szembeni az adókülönbözet vagy az érvényesített igény vagy az összeg különbözetének kivetéséről, amit az adóalany a külön jogszabályok1) szerint kimutatni volt köteles, vagy amelyre külön jogszabályok1) szerint igényt tartott.

69. §
Az adókivetési jog megszűnése
(1) Ha ez a törvény vagy külön jogszabály másként nem rendelkezik, nem lehet kivetni az adót, az adókülönbözetet vagy érvényesíteni a külön jogszabályok1) szerinti összegre való igényt annak az évnek a végétől számított öt év elteltével, amelyben az adóbevallási kötelesség keletkezett, vagy amelyben az adóalany köteles volt adófizetésre adóbevallás benyújtása nélkül, vagy amelyben az adóalanynak igénye keletkezett az összeg érvényesítésére külön jogszabályok1) szerint. Ha olyan adóalanyról van szó, aki adózási veszteség levonását kéri, nem lehetséges kivetni az adót és az adókülönbséget annak az évnek a végétől számított hét év után, amely évben az adóbevallási kötelesség keletkezett, s amelyben ez az adóveszteség ki lett mutatva.
(2) Ha a határidő lejárta előtt intézkedés történt az adó vagy az adókülönbség kivetésére, vagy ha visszaigényelt összeg érvényesítésére került sor külön jogszabályok1) szerint, a határidők az (1) bekezdés szerint folynak megint annak az évnek a végétől, amelyben az adóalanyt az intézkedésről értesítették. Adót vagy adókülönbséget kivetni vagy külön jogszabályok1) szerinti összegre való igényt érvényesíteni legkésőbb tíz éven belül lehet annak az évnek a végétől, amelyben adóbevallási kötelesség jött létre, vagy amelyben az adóalanynak adófizetési kötelessége keletkezett adóbevallás benyújtása nélkül, vagy amelyben az adóalanynak igénye keletkezett az összegre külön jogszabályok1) szerint.
(3) Az adókivetésre vagy az adókülönbség kivetésére vagy külön jogszabályok1) szerinti összeg igényelésére való igyekezetnek minősül
a) az adóellenőrzés jegyzőkönyvének kézbesítése,
b) az adóbecsléssel meghatározott adó megszabási jegyzőkönyvének kézbesítése.
(4) Ha adóellenőrzésre a bűnüldözési szervek kérésére kerül sor, az adókivetésre vagy az adókülönbség kivetésére vagy külön jogszabályok1) szerinti összeg igényelésére való igyekezetnek minősül az adóellenőrzés megkezdéséről írt jegyzőkönyv vagy az adóellenőrzésről szóló értesítés kézbesítése.
(5) Az adók területét érintő nemzetközi szerződések betartása érdekében, melyekre a Szlovák Köztársaság kötelezte magát, az adót vagy az adókülönbséget kivetni, vagy külön jogszabályok1) szerinti összegre való igényt érvényesíteni annak az évnek a végétől számított tíz éven belül lehet, amikor az adóbevallási kötelesség létrejött, vagy amelyben az adóalanynak adóbevallás nélküli adófizetési kötelessége keletkezett, vagy amikor az adóalanynak joga keletkezett az összeg visszaigénylésére külön jogszabályok1) szerint; ilyen esetekben nem alkalmazzák az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit.

70. §
Adókedvezmény és adótartozás elengedése
(1) Ezen rendelkezés céljaira adótartozás alatt a be nem fizetett adókötelezettség értendő, a késedelmi kamat, a kamat és bírságok kivételével.
(2) Az adókezelő az adótartozással rendelkező természetes személy kérésére engedélyezhet adókedvezményt vagy elengedheti neki az adótartozást, kivéve az általános forgalmiadó-tartozást és a fogyasztási adótartozást, amennyiben az adó behajtásával súlyosan veszélyeztetve lenne az adós személy vagy az általa eltartott személyek étkezése. Ezen feltétel teljesítését az adósnak bizonyítania kell.
(3) Az adókedvezményről vagy az adóhátralék elengedéséről az adókezelő határozatot ad ki, mely ellen nem lehet fellebbezést benyújtani. Ha az adókezelő az adós személynek adókedvezményt nyújt vagy elengedi az adóhátralékát, nem veti ki számára határozat kézbesítésének napjáig késedelmi kamatot vagy annak arányos részét a 156. § szerint, mely az adott adókedvezményhez tartozik. Ha az adós adókedvezményre vagy adóhátraléka elengedésére vonatkozó kérésének az adókezelő nem tesz eleget, erről az adóalanynak írásbeli értesítést küld; ilyen esetben határozatot nem ad ki.
(4) Az adókedvezmény nyújtása vagy az adóhátralék elengedése feltételekhez köthető, főleg az adóhátralék egy részének adott határidőn való befizetéséhez.
(5) Az adókedvezmény nyújtása vagy az adóhátralék elengedése csak a külön jogszabályokkal40) összhangban lehetséges.

HARMADIK RÉSZ
Jogorvoslati eszközök

71. §
Kifogás
Az adóalany kifogással élhet, ha erről a jelen törvény így rendelkezik. Ha ez a törvény nem rendelkezik másként, a kifogásról az a hatóság dönt, amelyik ellen a kifogás irányul, és a kifogás emelésének nincs halasztó hatálya; a kifogásról való döntés ellen nincs mód jogorvoslatra.

Fellebbezési eljárás

72. §
A fellebbezésre vonatkozó általános rendelkezések
(1) A döntés ellen fellebbezés nyújtható be, ha ez a törvény másként nem rendelkezik, vagy ha erről a fellebbezési eljárás résztvevője írásban vagy szóban nem mondott le.
(2) A fellebbezést annak a hatóságnak nyújtják be, melynek a döntését a fellebbezéssel megtámadták (a továbbiakban csak „elsőfokú hatóság”).
(3) A fellebbezést a döntés kézbesítése utáni 15 napon belül lehet benyújtani, ha ez a törvény nem rendelkezik másként; legkésőbb ezen a határidőn belül lehetséges a benyújtott fellebbezésen változtatásokat eszközölni vagy hiányosságokat pótolni.
(4) A fellebbezésnek tartalmaznia kell a 13. § követelményein kívül
a) az elsőfokú hatóság megnevezését,
b) a döntés ügyszámát, mely ellen a fellebbezés irányul,
c) a fellebbezés indokait,
d) a bizonyítékokat, melyek rámutatnak a fellebbezés megalapozottságára, ha a fellebbezés csak a jogszabályokkal való ellentétet kifogásolja; ha lehetséges, az adóalany írásos bizonyítékokkal is szolgál,
e) az ajánlott változtatásokat vagy a megtámadott döntés semmissé nyilvánítását.
(5) Ha a fellebbezés nem tartalmazza a törvény által előírt követelményeket, az elsőfokú hatóság a 13. § (8) és (10) bekezdése szerint jár el, miközben a fellebbezés hiányosságainak eltávolítására rendelkezésre álló határidő nem lehet 15 napnál kevesebb.
(6) Ha az eljárás résztvevője a fellebbezést visszavonja, nem nyújthat be újabb fellebbezést ugyanabban az ügyben. A fellebbezés visszavonásáról szóló értesítést írásban vagy jegyzőkönyvbe mondva, szóban kell benyújtani. A fellebbezés visszavonása napjának az a nap tekintendő, amelyen a jegyzőkönyv íródott vagy az a nap, amelyen erről az adókezelő értesítést kapott. Ezzel a nappal a fellebbezési eljárás megszakad és a döntés hatályba lép. Ha a fellebbezés benyújtása és visszavonása közti időszakban az elsőfokú hatóság már intézkedett, a fellebbezés visszavonásával ezek az intézkedések nem szűnnek meg és felhasználhatók a további eljárások során.
(7) Az időben benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van, ha ez törvény nem rendelkezik másként.
(8) A fellebbezés nem fogadható el, ha
a) a megszabott határidőn túl nyújtották be,
b) nem a jogosult személy nyújtotta be,
c) csak a döntés megindoklását kifogásolja.
(9) Az olyan döntés esetében, melyben azt az összegkülönbözetet vetették ki, amelyet az adóalanynak a külön jogszabályok1) szerint kellett volna befizetnie vagy bevallania, vagy amelyikre a külön jogszabályok1) szerint igényt nyújtott be, csak ezt a különbözetet lehet megtámadni.
(10) Ha a fellebbezési eljárás során letelik az adókivetésre vonatkozó határidő, az elsőfokú hatóság a 74. § (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárást leállítja, és a megtámadott döntést megsemmisíti.

73. §
Az elsőfokú hatóság eljárása
(1) Az elsőfokú hatóság dönthet a fellebbezésről, ha annak teljes mértékben eleget tesz. Ez ellen a döntés ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.
(2) Ha az elsőfokú hatóság az (1) bekezdés szerinti fellebbezésről nem dönt, a fellebbezési eljárás a megkezdését követő 30 napon belül a kiegészítő adóeljárás eredményeivel, a teljes írásos dokumentációval és egy előterjesztési jelentéssel határozathozatalra továbbítja a fellebbviteli testületnek; erről az eljárásról értesíti az adóalanyt.
(3) Az előterjesztő jelentés mindenképpen tartalmazza
a) a kiegészítő adóeljárás eredményeinek összegzését,
b) az állásfoglalást a fellebbezés valamennyi indokához,
c) a fellebbezési döntés határozattervezetét.
(4) Az elsőfokú hatóság a fellebbezést elutasítja, ha
a) nincs fellebbezési lehetőség,
b) ha olyan döntés ellen irányul, ami ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.
(5) Az elsőfokú hatóság késedelem nélkül értesíti az eljárás résztvevőjét a fellebbezés elutasításáról a (4) bekezdés szerint.
(6) Ha a dolog természetéből adódóan több adóalany is nyújthat be fellebbezést, és ha ezek közül csak néhány teszi ezt meg, az adókezelő értesíti erről a többi érintett adóalanyt, és felszólítja őket, hogy a benyújtott fellebbezésről az általa megadott határidőn belül nyilatkozzanak. Ez a határidő nem lehet kevesebb 15 napnál. A határidőn túl benyújtott nyilatkozatokra a további eljárás során nincsenek tekintettel. Az adókötelességi változás, mely a fellebbezési határozatból ered, valamennyi adóalanyra vonatkozik.

74. §
A fellebbviteli testület eljárása
(1) A fellebbviteli testület másodfokú hatóság. Ha a döntést a minisztérium adta ki, a fellebbviteli testület a miniszter, aki az általa kijelölt különleges bizottság ajánlásai alapján dönt.
(2) A fellebbviteli testület megvizsgálja a megtámadott döntést a fellebbezésben igényelteknek megfelelően. Ha a vizsgálat során kiderülnek olyan ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeket a résztvevők nem érvényesítettek, és amelyek lényeges befolyással vannak a határozat rendelkező részére, a fellebbviteli testület a döntés során ezeket figyelembe veszi; a fellebbviteli testületet a döntéskor nemcsak az eljárás résztvevőjének javaslatai kötelezik, és a fellebbezésben megtámadott döntést annak kárára is megváltoztathatja. A fellebbezési eljárás során a fellebbviteli testület az adóeljárás eredményeit kiegészítheti, kiküszöbölheti az eljárás vagy a kiegészítés hibáit, vagy a kiegészítést és helyesbítést megfelelő határidővel feladatul adhatja az adókezelőnek.
(3) A fellebbviteli testület jogosult a fellebbezési eljárás során a bizonyításra, ha ezt szükségesnek véli. Ha a fellebbviteli testület bizonyítást végez, köteles a fellebbezési döntés kiadása előtt lehetővé tenni az eljárás résztvevője számára, hogy megismerhesse az elvégzett bizonyítás eredményeit.
(4) A fellebbviteli testület a megtámadott döntést indokolt esetben megváltoztatja vagy megsemmisíti, különben a megtámadott döntést megerősíti. A fellebbviteli testület a döntést megsemmisíti és az ügyet további eljárásra visszaküldi, ha az indokolt. Ha a fellebbviteli testület a döntést megsemmisíti és az ügyet további eljárásra és döntésre visszautalja, az adókezelő vagy az a hatóság, amelynek a döntését megsemmisítették, köteles venni a fellebbviteli testület jogi véleményéhez tartani magát.
(5) Ha a fellebbviteli döntés becslés alapján kivetett adóra irányul, a fellebbviteli testület vizsgálja a törvényi feltételek teljesülését a 48. § szerinti eljárás alkalmazásához. Ha a fellebbviteli testület megállapítja, hogy ezek a törvényes feltételek be voltak tartva, a fellebbezésnek nem ad helyt és a megtámadott döntést megerősíti.
(6) A fellebbviteli döntés nem tartalmaz indoklást, ha annak teljes mértékben eleget tesz.
(7) A fellebbviteli testület döntése ellen nem lehet fellebbezést benyújtani; a miniszter döntései ellen nem lehet jogorvoslattal élni.
(8) A fellebbviteli testület a fellebbezést elutasítja, ha
a) fellebbezési lehetőség nincs,
b) olyan döntés ellen irányul, amely ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.
(9) A fellebbviteli testület késedelem nélkül írásban értesíti az eljárásban résztvevőt a fellebbezés elutasításáról a (8) bekezdés értelmében.

75. §
Újratárgyalás
(1) Az adóeljárást, mely jogerős döntéssel végződött, kivéve az olyan döntéseket, amelyek fellebbezési eljáráson kívül változtak vagy váltak semmissé a 77. § (3) bekezdése szerint, csak akkor lehet újratárgyalni az eljárás résztvevőjének javaslatára vagy a hatóság kezdeményezésére, ha
a) új tényekre vagy bizonyítékokra derült fény, melyeknek döntő hatásuk lehetett volna a határozatban megfogalmazott ítéletre, és ezeket a résztvevő hibáján kívül nem lehetett alkalmazni,
b) a döntés olyan bizonyítékok alapján került kiadásra, amelyek nem bizonyultak valósnak, vagy a döntést bűncselekménnyel érték el,
c) a döntés előzetes kérdés elbírálásától függött, amelyről az illetékes hatóság másként döntött.
(2) Az adóvégrehajtási eljárás újratárgyalása megengedhetetlen.
(3) Az újratárgyalási javaslatot ahhoz az adókezelőhöz kell benyújtani, amelyik első fokon döntött az ügyben.
(4) Az újratárgyalási javaslatot attól a naptól számított hat hónapon belül kell benyújtania, amikor a résztvevő bizonyíthatóan tudomást szerzett az eljárás felújításának indokairól, legkésőbb azonban három éven belül azon döntés jogerőre emelkedését követően, melyre az újratárgyalás vonatkozik. Ezeket a határidőket nem lehet meghosszabbítani, és nem lehet eltekinteni a betartásuktól.
(5) Az újratárgyalási javaslatban fel kell tüntetni az (1) bekezdés szerinti okot, az indokoltság bizonyítékait, és a (4) bekezdés szerinti határidőket is be kell tartani.
(6) Ha az újratárgyalási javaslat elutasításra kerül, az eljárás résztvevője jogosult ismételten is javaslatot tenni az újratárgyalásra ugyanazon okokból kifolyólag.

76. §
Az újratárgyalási eljárás menete
(1) Az újratárgyalást az adókezelő engedélyezi, vagy rendeli el. Ha nem mutathatók fel az újratárgyalás 75. § (1) bekezdése szerinti indokai, az újratárgyalási javaslat elutasításra kerül.
(2) Ha a döntést az utolsó fokon más hatóság hozta meg, mint az adókezelő, az újratárgyalási javaslatot ez a hatóság engedélyezi, rendeli el vagy utasítja el; ha a miniszter döntéséről van szó, a miniszter.
(3) Az újratárgyalás engedélyezhető vagy elrendelhető, ha nem szűnt meg az adókivetés vagy az adókülönbözet kivetésének joga, vagy az összeg visszaigénylésére való külön jogszabályok1) szerinti jog.
(4) Területi illetékesség változásakor az újratárgyalási javaslatról a javaslat benyújtásának napján területileg illetékes adókezelő dönt, elrendeli vagy elutasítja azt. Ha az utolsó fokon más hatóság döntött, mint az adókezelő, a területi illetékesség megváltozása esetén ez a hatóság dönt az újratárgyalási javaslatról, elrendelve vagy elutasítva azt. A területi illetékesség megváltozását az újratárgyalás engedélyezése vagy elrendelése során figyelmen kívül hagyják.
(5) Az újratárgyalás engedélyezési határozatában vagy az újratárgyalást elrendelő határozatban fel van tüntetve, milyen mértékben és mely okokból kerül sor az újratárgyalásra.
(6) Az újratárgyalás engedélyezése vagy elrendelése ellen nem lehet fellebbezést benyújtani. Ha az újratárgyalási javaslat elutasításra kerül, lehetséges ellene fellebbezni.
(7) Új eljárást az ügyben az az adókezelő végez, amely első fokon döntött az ügyben; területi illetékesség változása esetén az újratárgyalást a (4) bekezdésben feltüntetett adókezelő végzi el. Ha az újratárgyalásról a fellebbviteli testület döntött, az adókezelő az eljárás során köteles figyelembe venni ezen testület jogi véleményét.
(8) Az új döntéssel az eredeti döntés semmissé válik; az új döntés ellen fellebbezést lehet benyújtani.

77. §
A döntés felülvizsgálása fellebbezési eljáráson kívül
(1) A jogerős döntést, az adóvégrehajtási felszólításon és az adóvégrehajtási döntés elleni fellebbezés kivételével, saját vagy más kezdeményezésre felülvizsgálhatja a másodfokú hatóság; ha a minisztériumi döntéséről van szó, a miniszter, az általa felállított különleges bizottság ajánlása alapján. A miniszter döntését nem lehet felülvizsgálni. A döntés felülvizsgálatára nem nyújthat be indítványt az a másodfokú hatóság, amelynek jogerős döntését a minisztérium már felülvizsgálta. Hasonló módon nem jogosult a döntés felülvizsgálatának kezdeményezésére az az adókezelő, amelyik a döntést kiadta, és amelyről olyan másodfokú hatóság döntött, amelynek jogerős döntését a minisztérium már felülvizsgálta.
(2) A fellebbezési eljáráson kívül döntés-felülvizsgálatot az a hatóság kezdeményezi, amelyik ezt a döntést kiadta, és legkésőbb az ítélet jogerőre lépésének napjától számított három éven belül van rá mód
(3) Az olyan döntést, mely ellentétes az általános érvényű jogszabállyal, a felülvizsgálatra jogosult hatóság megváltoztatja vagy megszünteti. A döntés felülvizsgálatára jogosult hatóság a döntést megszünteti és az ügyet további eljárásra visszaküldi, ha erre megvannak az okok.
(4) Ha a döntés felülvizsgálatára jogosult hatóság megállapítja, hogy a döntés nem ütközik az általánosan érvényű jogszabállyal, erről írásos értesítést küld annak, aki a döntés felülvizsgálatát kezdeményezte. Ilyen esetben határozatot nem adnak ki.
(5) A döntés felülvizsgálatakor az illetékes hatóság abból a jogi helyzetből és tényállásból indul ki, amely a döntéshozatal idején fennállt. Az illetékes hatóság nem változtathatja, illetve szüntetheti meg a döntést és küldheti vissza az ügyet további eljárásra a (3) bekezdés szerint, ha a döntés meghozatalát követően utólagosan megváltoztak azok a lényeges körülmények, amelyekből a döntés eredetileg kiindult.
(6) Az eljárásban résztvevő döntés-felülvizsgálati kezdeményezésének eleget tehet az a hatóság is, amely a döntés kiadta, ha az nem vonatkozik az eljárás további résztvevőjére, vagy azzal az eljárás további résztvevői egyetértenek.
(7) A döntés fellebbezési eljáráson kívüli felülvizsgálatára jogosult hatóság a fellebbezési eljáráson kívül megszüntetheti, megváltoztathatja vagy további eljárásra visszaküldheti az ügyet, ha nem szűnt meg az adókivetési jog vagy az adókülönbség kivetésére való jog, vagy az igény érvényesítésére való jog külön jogszabályok1) szerint.
(8) Ha a fellebbezési eljáráson kívüli döntés-felülvizsgálati kezdeményezés a becsléssel meghatározott adó határozata ellen irányul, az illetékes hatóság megvizsgálja az ilyen adómeghatározás törvényes feltételeinek betartását és a 48. §-ban leírtak betartását. Ha a döntés-felülvizsgálatban illetékes hatóság megállapítja, hogy ezek a jogi feltételek és a 48. §-ban leírtak be voltak tartva, a (4) bekezdés szerint jár el.
(9) Az olyan döntés ellen, amely a fellebbezési eljáráson kívül megszünteti a határozatot és az ügyet további eljárásra visszaküldi, vagy az olyan döntés ellen, amely megszünteti vagy megváltoztatja a fellebbezési eljáráson kívüli döntést, nem lehet fellebbezéssel élni.
(10) Az olyan döntés ellen, mely a fellebbezési eljáráson kívül megszünteti a határozatot és az ügyet további eljárásra visszaküldi, az eljárás résztvevője nem nyújthat be fellebbezést.
(11) Ha a bíróság jogerősen döntött a keresetről, amellyel a döntést megtámadták, nem lehet ezt a döntést ezen törvény alapján felülvizsgálni olyan terjedelemben, amilyenben a bíróság döntött.

78. §
A bírósági felülvizsgálatból kizárt döntések
(1) A bírósági felülvizsgálatból kizárt döntések
a) az adófizetésnek vagy az adóhátralék fizetésének elhalasztása,
b) az adó vagy az adóhátralék részletekben való fizetése,
c) adókedvezmény vagy az adóhátralék elengedése a 70. § szerint,
d) az enyhített büntetések vagy a büntetések elengedése a 157. § (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint.
(2) Az (1) bekezdésben feltüntetett döntéseken kívül a bírósági felülvizsgálatból az a döntés is ki van zárva, amely a felperesnek külön jogszabály szerint43a) elégtételt adott.

HARMADIK FEJEZET
Adótúlfizetések és adótartozások

ELSŐ RÉSZ
Adótúlfizetések

79. §
Adótúlfizetés és kamat
(1) Az adótúlfizetés felhasználata esetén az 55. § (6) és (7) bekezdésének megfelelően járnak el; az adókezelő írásban értesíti az adóalanyt a túlfizetés 55. § (6) és (7) bekezdése szerinti felhasználásáról.
(2) Ha az adótúlfizetés felhasználása az (1) bekezdés szerint vagy a (9) vagy (10) bekezdés szerinti eljárás alkalmazásával nem lehetséges, az adókezelő az adóalany kérésére az adótúlfizetést visszafizetendő adóelőleggé változtatja, különben az adótúlfizetést a visszatérítésről szóló kérvény kézbesítésének napjától számított 30 napon belül visszaküldi, ha az több mint 5 euró; a jövedelemadón és gépjárműadón keletkezett adótúlfizetést az adott adózási időszakra legkésőbb az adóbevallási határidő letelte után, külön jogszabályok44) szerint fizeti vissza, legkésőbb az adótúlfizetés keletkezésének napját követő 40 napon belül. Ha az adókezelő az adótúlfizetés visszatérítési kérvényének teljes mértékben eleget tesz, a hatóság határozatot nem ad ki.
(3) Ha az adókezelő az adótúlfizetést a (2) bekezdés szerinti határidő letelte után téríti meg, 15 napon belül köteles kamatot meghatározni az adótúlfizetés összegéből, ha annak összege meghaladja az 5 eurót. A kamat kiszámításánál az Európai Központi Bank azon alapkamatjának háromszorosát használják, mely az adótúlfizetés visszafizetési határidejének utolsó napján érvényben volt; ha az Európai Központi Bank alapkamatjának háromszorosa nem éri el a 10%-ot, a kamat kiszámításánál az Európai Központi Bank alapkamatjának háromszorosa helyett a 10%-os éves kamatlábat használják. A kamat minden késedelmi nap után jár. Az adókezelő ezt a kamatot a kamat megítéléséről kiadott határozat kézbesítési napjától számított 15 napon belül téríti meg. Ha az adókezelő az adóalannyal szemben adóhátralékot is rögzít, felhasználja ezt a kamatot vagy annak egy részét a fizetési határidőn belül annak megfizetésére az 55. § (6) és (7) bekezdése szerint. Ugyanígy fizeti vissza az adókezelő az adóalanynak a késedelemben lévő többletet és jövedéki adót, melynek visszatérítésére igényt tartanak, ha a többlet és a jövedéki adó nem kerül felhasználásra az 55. § (6) és (7) bekezdése szerint.
(4) Az adókezelő kamatmegítélési határozata elleni fellebbezésnek a (3) bekezdés szerint nincs halasztó hatálya.
(5) Az adótúlfizetést nem lehet visszatéríteni az adókivetési jog vagy az adókülönbözet kivetésére való jog megszűnése után; az ilyen túlfizetés az állami költségvetés bevételét képezi.
(6) Az adótúlfizetés visszatérítésének napja az a nap, amikor a túlfizetés összege leíródik az adókezelő számlájáról. A pénzforgalmi szolgáltató köteles értesíteni az adóalanyt a napról, melyen a fizetés leíródott az adókezelő számlájáról.
(7) A többletre, a külön jogszabály44aa) szerint érvényesített hozzáadottérték-adóra és jövedéki adóra, amelyeknél igényelték a visszatérítést, az (1) – (6) bekezdések rendelkezései vonatkoznak arányos mértékben.
(8) A csoport általi általános forgalmiadó-többletet44a) fel lehet használni más adók adótartozásainak megtérítésére és kompenzálására a csoport egyes tagjainál; az adóhátralék kompenzációja megfelelő módon az 55. § (6) és (7) bekezdése szerint.
(10) Ha az adótöbbletet, a hozzáadottérték-adó vagy jövedéki adó visszaigénylését nem lehet felhasználni az (1) bekezdés szerint, lehetséges annak felhasználása a tagállam külön jogszabály44d) szerinti követelésének megtérítésére.
(11) Az adótöbblet, a hozzáadottérték-adó vagy jövedéki adó visszaigénylésének (1) és (8)–(10) bekezdés szerinti felhasználása visszatérítésnek minősül.
(12) Az adóalany az adó, az adótúlfizetés és az összeg visszatérítésére vonatkozó külön jogszabályok1) szerinti igényét a Polgári törvényköny50) értelmében nem ruházhatja át.

MÁSODIK RÉSZ
Adótartozások

80. §
Adótartozás megfizetésére való felszólítás
(1) Ha az adóalany a jelen törvény által vagy különleges előrások1) szerint előírt határidőn belül vagy az adókezelő által megszabott határidőn belül nem fizette be vagy nem vezette el a kivetett vagy levont adót, az adókezelő felszólíthatja, hogy az adótartozást az általa megszabott póthatáridőn belül vezesse el vagy fizesse be. Ez a határidő nem lehet kevesebb, mint 15 nap. Az adókezelő ebben a felszólításban köteles értesíteni az adóst az adótartozás el nem vezetésének vagy meg nem fizetésének következményeiről. A felszólítás ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül lehet kifogást emelni. A kifogás benyújtása felfüggesztő hatályú. A kifogást helyben hagyó határozatnak nem kell indoklást tartalmaznia.
(2) A felszólítás az (1) bekezdés szerint használható más pénzbeli teljesítésekre vonatkozóan is, amelyek nem adók és amelyek az adókezelő döntése alapján és ezen törvény szerint lettek megszabva, beleértve a végrehajtás költségeit és a dologi kiadásokat is.

81. §
Zálogjog
(1) Az adótartozás bebiztosítása végett az adókezelő döntésével zálogjog keletkezhet az adótartozással rendelkező tulajdonában lévő dolog vagy az adótartozással rendelkező követeléseinek (kintlévőségeinek) vonatkozásában. Ugyanígy az adókezelő dönthet arról, hogy az adótartozást azon zálogtárgyhoz való zálogjog létrehozásával biztosítja, amelyre az adótartozással rendelkező a jövőben tesz szert, és akkor is, ha a zálog tárgya a jövőben jön létre vagy a keletkezése feltétel teljesítéséhez kötődik. Zálogjogot nem lehet létrehozni ortopédiai segédeszközökre és kompenzációs eszközökre, beleértve a súlyosan egészségkárosult személy személygépkocsiját is. A követelésre alapított zálogjog vonatkozik az aladósra is, ha arról az aladóst írásban értesítették. A határozatot az adótartozás bebiztosítása érdekében létrehozott zálogjogról kézbesítik az adótartozással rendelkezőnek. Ha az adótartozással rendelkező személy követeléseire vonatkozó zálogjogról van szó, az adótartozás követelésre alapított zálogjoggal történő biztosításáról szóló döntést az adótartozással rendelkező személynek és az aladósnak kézbesítik. A döntés ellen az ötödik mondat értelmében az adótartozással rendelkező a kézbesítést követő 15 napon belül fellebbezhet; ugyanígy a hatodik mondat szerint az adótartozással rendelkező és az aladós fellebbezést nyújthat be. Az aladós a fellebbezésben csak a zálogjog tárgyát képező nem létező vagy megszűnt követelés esetén emelhet kifogást; s ezt az állítást köteles bizonyítani. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Az adótartozás zálogjog érvényesítésével való bebiztosításáról szóló döntést az adókezelő a végrehajthatóság kijelölésével a Polgári törvénykönyv45) szerint bejegyzésre vagy regisztrációra elküldi az ingatlannyilvantártó hivatalnak, vagy az illetékes nyilvántartót értesíti arról, mikor emelkedett jogerőre a döntés. Ezen törvény céljaira aladós alatt az adótartozással rendelkező személy adósa értendő.
(2) Az (1) bekezdés szerinti határozatnak a 63. § (3) bekezdésének követelményein kívül tartalmaznia kell a személyi számot is, ha ez a külön jogszabályok46) szerint feltétlenül szükséges, az adótartozás megjelölését, a zálog tárgyát és a zálog tárgyával az adókezelő előzetes beleegyezése nélküli rendelkezés tilalmát az adótartozással rendelkező személy és az aladós számára.
(3) Értékpapírokhoz való zálogjog létrejöttekor az adókezelő utasítást ad annak a jogi személynek, amely külön jogszabályok szerint47) jogosult nyilvántartást vezetni, hogy jegyezze be a konkrét adótartozással rendelkező személy értékpapírokkal való rendelkezésének felfüggesztését.
(4) Zálogjogjogot az (1) bekezdés szerint létre lehet hozni jövőbeni adótartozások rendezésének biztosítására is, ha indokoltan fennáll a veszély, hogy a még nem esedékes vagy ki nem vetett adó nem lesz megfizetve.
(5) Az adókezelő az (1) bekezdés céljai értelmében jogosult felszólítani az adótartozással rendelkezőt, hogy nyújtsa be vagyonnyilatkozatát. Az adótartozással rendelkező köteles ezt a megadott határidőn belül megtenni. Az adókezelőnek joga van a vagyonnyilatkozat helyességének vizsgálatára.
(6) Az adókezelő az (1) bekezdés szerint ügyel arra, hogy a zálog tárgyának értéke, melyre a zálogjogot alapozta, arányban legyen az adótartozás összegével. Ha az adótartozással rendelkező a zálogjogi döntés kiadásakor nem rendelkezik olyan zálogtárggyal, amelynek értéke arányos az adótartozás összegével, az adókezelő zálogjogot vethet ki nagyobb értékű tárgyra is.
(7) Jogi lépéseket a zálog tárgyára vonatkozóan a zálogjogról való döntés kiadása után az adótartozással rendelkező személy csak az adókezelő előzetes beleegyezésével tehet. Ez nem érvényes akkor, ha a zálogjogot elsődleges zálogbirtokost alkalmazza külön jogszabályok szerint a zálogtartozó nevében és annak költségére/terhére, vagy a zálogbirtokos nevében az adótartozással rendelkező személy terhére; erről a tényről az elsődleges zálogbirtokos köteles előzetesen értesíteni az adókezelőt.
(8) Ha a zálog tárgyára több zálogjog is keletkezett, a zálogjog kielégítésére az adókövetelés és adótartozás tekintetében a bejegyzés sorrendjében vagy a zálogjog regisztrációs sorrendjében kerül sor külön jogszabályok45) szerint. Ha a zálogjoggal bebiztosított követelések kielégítésére csődeljárásban vagy restrukturalizációs eljárásban kerül sor, e követelések kielégítésére külön jogszabály48) vonatkozik.
(9) Az adótartozás bebiztosítása az adótartozással rendelkező személy költségeire történik. Ha az adótartozással rendelkező személy nem fizeti ki az adótartozás bebiztosításának költségeit, az adókezelő jogosult arra, hogy ezt adóvégrehajtási eljárás során hajtsa be.
(10) Az (1)-(3), (5)-(7), (9) és (11) bekezdés rendelkezései vonatkoznak a már meglévő adókövetelésre és a jövőben keletkező adókövetelésre is.
(11) A Polgári törvénykönyv rendelkezései és a zálogjogról szóló külön jogszabályok49) használandók, ha ez a törvény nem rendelkezik másként.

82. §
A zálogjog megváltoztatása és megszüntetése
A zálogjog létrehozásáról való döntést az adókezelő saját kezdeményezésre vagy más javaslatára megváltoztathatja vagy megszüntetheti, és azt részlegesen is, ha az adóalany az adókövetelést, vagy az adótartozással rendelkező személy vagy az aladós, vagy más személy az 59. § szerint az adótartozást teljes összegben vagy részben megfizette, vagy ha megszűnt a zálogjog zálogának tárgya vagy más módon megszűnt az adókövetelés vagy adótartozás, vagy ha más indok van annak megváltoztatására vagy megszüntetésére. A döntést az adóalanynak és adóhátralék esetében az adótartozással rendelkezőnek vagy aladósnak kézbesítik, akik 15 napon belül nyújthatnak be ellene fellebbezést. A jogerős döntést elküldik a külön jogszabályok45) szerinti nyilvántartóba.

83. §
Ideiglenesen behajthatatlan adótartozás
Ideiglenesen behajthatatlannak minősül az adótartozás, ha
a) ha annak behajtása az adótartozással rendelkezőtől vagy más személyektől, akiktől behajtható lenne, eredménytelen,
b) az adótartozással rendelkező vagyoni helyzete nem vezetne még az adótartozás részleges kielégítéshez sem,
c) az adótartozással rendelkező vagyona nem elégséges a végrehajtási költségekre és a dologi kiadásokra sem a 149. § szerint, és az adókezelő döntéssel leállítja vagy részlegesen leállítja az adóvégrehajtási eljárást,
d) a behajtása nehézségekbe ütközik és előrelátható, hogy a további behajtás sem vezetne még a az adótartozás részleges kielégítéséhez sem, vagy
e) az összege valamennyi adót illetően nem haladja meg a 170 eurót.

84. §
Az adótartozás megszűnése
(1) Az adótartozás megszűnik
a) a bíróság azon határozata jogerőre emelkedésének napján, mely kimondja, hogy az örökség az államot illeti, ha az adótartozással rendelkező elhunyt,
b) a bíróság azon határozata jogerőre emelkedésének napján, mely kimondja, hogy az adótartozással rendelkező elhunyt, és a bíróság leállította a hagyatéki eljárást azt követően, hogy az adótartozással rendelkező csekély értékű vagyonát kiadta annak, aki a temetéséről gondoskodott, vagy ha leállították az eljárást azon okból, hogy az örökhagyó nem hagyott hátra vagyont,
c) az adóalany megszűnése napján, ha az adóalany jogutód nélkül szűnik meg,
d) azon döntés jogerőre lépésének napján, amelyben az adókezelő engedélyezte a csökkentést, vagy elengedte az adótartozást vagy annak egy részét a 70. § vagy 157. § szerint, vagy a 160. § (3) bek. alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott feltételekkel összhangban meghatározott napon,
e) az adótartozás behajtására való jog megszűnését követő napon,
f) a bíróság a Kereskedelmi Közlönyben nyilvánosságra hozott, az adóssággal rendelkező adósságmentesítéséről szóló határozatával, ha természetes személyről van szó, mégpedig a kielégítetlen regisztrált követelések terjedelmében és a kielégítetlen felszámolási követelések terjedelmében, amelyek fennmaradtak a csődeljárás megszüntetése után és nem voltak kielégítve a próbaidő alatt sem,
g) az azt követő napon, amikor az a adókezelő igényei teljes mértékben ki lettek elégítve az igazolt restrukturalizációs (szerkezetátalakítási/szanálási) tervből kifolyólag, mégpedig azon követelések terjedelmében, melyeket az adóalanynak a jóváhagyott restrukturalizációs terv alapján nem kellett teljesítenie, vagy amelyeket a restrukturalizációban nem lehet kielégíteni; hasonlóan megszűnnek azok a követelések is, amelyek a restrukturalizációs eljárásba nem voltak rendesen és időben bejelentve, ezeket a követeléseket vagy egyes részeiket a restrukturalizációt követően már nem lehet utólagosan kivetni.
(2) Az adótartozás megszűnik az adókezelő adótartozás megszűnésesről szóló döntése hatályba lépésének napján, ha
a) az ideiglenesen behajthatatlan adótartozás, beleértve az ezzel járó költségeket, az adóalanynál nem haladja meg a 20 eurót,
b) az adótartozást vagy annak egy részét az adókezelő nem tudta kielégíteni az örökösök által szerzett vagyonból.
(3) Az adóhátralék megszűnéséről szóló a (2) bekezdés szerinti döntés nem kerül kézbesítésre és kiadásának napján jogerőre emelkedik. Ez ellen a döntés ellen jogorvoslatra nincs mód.
(4) Az (1) – (3) bekezdés rendelkezései, kivéve az (1) bekezdés d) pontjába foglaltakat, más pénzbeli teljesítés megszűnésére is vonatkoznak, melyek nem adók, beleszámítva az adókezelő által megszabott végrehajtási költségeket és dologi kiadásokat ezen törvény értelmében.

85. §
Elévülés és az adóhátralék behajtására való jog megszűnése
(1) Az adótartozás behajtására való jog hat évvel az adótartozás keletkezési naptári évének letelte után évül el. Ha az adókezelő az (1) bekezdés első mondata szerinti határidőn belül a 80. § értelmében felszólítást küld, új elévülési határidő kezdődik annak a naptári évnek a végétől számítva, amelyben a felszólítást kézbesítették.
(2) Adóvégrehajtási eljárás során az (1) bekezdés szerinti határidő nem telik.
(3) Az adókezelő csak akkor veszi figyelembe az elévülést, ha az adótartozással rendelkező személy elévülési kifogást nyújt be, és csak a benyújtott kifogás által érintett mértékben. A kifogásról hozott döntés ellen az adótartozással rendelkező nem nyújthat be fellebbezést.
(4) Az adótartozás behajtására való jog 20 évvel annak a naptári évnek a végétől számítva szűnik meg, amelyben az adótartozás keletkezett.
(5) Az (1) – (4) bekezdés rendelkezései más pénzbeli teljesítések behajtására is vonatkoznak, melyek nem adók, az adókezelő szabta ki azokat ezen törvény szerint, beleértve a végrehajtási költségeket és a dologi kiadásokat is.

86. §
Az adótartozás átruházása
(1) Az adóhivatal vagy vámhivatal
a) az ideiglenesen behajthatatlan adótartozást, mely esetében már több mint öt év telt el annak az évnek a végétől, amelyben keletkezett, a jelen törvény rendlelkezései alapján átruházza olyan, a minisztérium által meghatározott jogi személyre, amely 100-százalékos állami tulajdonban van,
b) az olyan adótartozással rendelkező személy adótartozását, aki/mely csődeljárásban van vagy felszámolás alatt áll, ezen törvény feltételeinek megfelelően és külön jogszabály48) szerint átruházhatja a minisztérium által meghatározott 100-százalékos állami tulajdonban lévő jogi személyre.
(2) Az a jogi személy, amelyre az adótartozást az (1) bekezdés szerint átruházták, az adótartozást csak 100-százalékos állami tulajdonban lévő jogi személyre vagy a törvény által létrehozott jogi személyre ruházhatja át; az átruházóra az átruházás során a (4) bekezdés rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak.
(3) Az adótartozás az (1) bekezdés szerinti átruházásáról a pénzügyi igazgatóság írásos adótartozás-átruházási szerződést köt. Ezen szerződés része az adótartozás biztosításából fakadó a jogosultságok rendezése is.
(4) Az adóhivatal vagy a vámhivatal haladéktalanul értesíti az adótartozás átruházásáról az adótartozással rendelkezőt és a bíróságot, mely külön jogszabály48) szerint a csődeljárást kihirdette; az értesítés része az adótartozás átruházásának napja is. Ha az átruházott adótartozás teljesítése zálogjoggal, kezességgel vagy más módon van biztosítva, az adóhivatal vagy a vámhivatal köteles az adótartozás átruházásáról értesítést küldeni annak a személynek is, aki/amely a kötelezettség biztosítékát nyújtotta.
(5) A jogi személyre az (1) bekezdés szerint átruházott adótartozással való rendelkezés joga a szerződés hatályba lépésének napján vagy azon a napon ruházódik át, ami az adótartozás-átruházási szerződésben szerepel.
(6) Az adóhivatal vagy a vámhivatal az (1) bekezdés szerinti jogi személynek köteles átadni az összes dokumentumot és a szükséges információkat, amelyek az átruházott adótartozásra vonatkoznak.
(7) Adótartozást átruházni csak térítés fejében lehet. Az adóhátralék átruházásából származó térítés összege az állami költségvetés bevétele.
(8) Az ezen törvény szerinti adótartozások átruházására a Polgári törvénykönyv50) nem alkalmazandó.

87. §
Az adótartozás beszámítása
(1) Ha az adótartozással rendelkező személynek adótartozása van és ugyanakkor követelése van állami költségvetési szervezettel szemben, ezeket kölcsönösen be lehet számítani. Az adótartozásnak az adótartozással rendelkező személy követelésébe való beszámításával ezek olyan összegben szűnnek meg, amilyenben fedezik egymást, és attól a naptól kezdődően, amikor a pénzügyi igazgatóság az adótartozás beszámításáról igazolást küld az adótartozással rendelkezőnek.
(2) Beszámítani csak el nem évült követelést lehet. A követelés összegének és az adótartozás összegének, amelyet be kell számítani, esetenként meg kell haladniuk a 350 eurót.
(3) Az adótartozás beszámítása megtörténhet az adótartozással rendelkező személy által az adókezelőhöz, mely az adóhivatal vagy vámhivatal, benyújtott kérvény alapján. A kérvénynek tartalmaznia kell,
a) a cégmegnevezést vagy az adótartozással rendelkező személy megnevezését, székhelyét, azonosítószámát, amelyet a regisztrációkor kapott, ha jogi személyről van szó, vagy az utónevét, családi nevét, állandó lakhelyét vagy a vállalkozás helyét, ha az eltér az állandó lakhelytől és a regisztrációkor kapott azonosítószámot, ha természetes személyről van szó,
b) az állami költségvetési szervezettel szemben az adótartozással bíró személy követelésének azonosítását, amelyet be lehet számítani, az összeg és a törvényi indok, valamint a követelésben illetékes hatóság feltüntetésével,
c) az adótartozás azonosítását az adótartozás kezelésére illetékes adóhivatal vagy a vámhivatal feltüntetésével,
d) az adótartozással rendelkező nyilatkozatát, hogy kérvényezi a követelések beszámítását a b) és a c) pont szerint,
e) a dátumot és az adótartozással rendelkező személy aláírását.
(4) Az adóhivatal vagy a vámhivatal a teljes kérvényt a (3) kezdés szerint az adótartozás összegének és azonosításának igazolásával a (3) bekezdés c) pontja szerint továbbítja a pénzügyi igazgatóságnak. Ha az adótartozással rendelkező személy az adóhivatalnak vagy vámhivatalnak nem nyújtja be a teljes kérvényt, az adóhivatal vagy vámhivatal a 13. § (8) és (10) bekezdése szerint jár el.
(5) A pénzügyi igazgatóság ellenőrzi a kérvényben feltüntetett adatokat és felkéri az illetékes költségvetési szervet annak visszaigazolására, hogy az adótartozással rendelkező feltüntetett követelését elismeri. A követelés visszaigazolása után az első mondat értelmében az állami költségvetési szervezet köteles tartózkodni az olyan lépésektől, amelyek az igazolt adatok változásához vezetnének. A pénzügyi igazgatóság az adatok ellenőrzése és az illetékes költségvetési szervezet visszaigazolása után kiadja a beszámításról való igazolást, amelyet kézbesít az adótartozással rendelkezőnek, az állami költségvetési szervezetnek és az illetékes adóhivatalnak vagy vámhivatalnak; az adótartozással rendelkezőnek és az állami költségvetési szervezetnek saját kézbe kézbesíti ezt az igazolást. Ha a pénzügyi igazgatóság a követeléseket és adótartozásokat nem számítja be, értesítést küld erről az adótartozással rendelkezőnek, az állami költségvetési szervezetnek és az adóhivatalnak vagy a vámhivatalnak; az adótartozással rendelkezőnek és az állami költségvetési szervezetnek saját kézbe kézbesíti ezt az értesítést.
(6) A jelen törvény szerinti beszámításra nem vonatkoznak a Kereskedelmi törvénykönyv és a Polgári törvénykönyv követelések beszámításáról szóló rendelkezései.51)
(7) Az (1) – (6) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak az adókezelőre, ha az a község.
(8) A teljes szerződés adóhivatalnak vagy vámhivatalnak való (3) bekezdés szerinti kézbesítésének napjától a beszámításról szóló (5) bekezdés szerinti igazolás kézbesítésének napjáig nem lehet alkalmazni a 79. § szerinti eljárást. Ez érvényes akkor is, ha nem kerül sor a beszámításra, és az erről szóló értesítést az adóhivatalnak vagy a vámhivatalnak kézbesítik. A kompenzációt a 79. § szerint az adóhivatal vagy a vámhivatal legkorábban az értesítés átvételét követő napon végezheti el az (5) bekezdés utolsó mondata szerint.

NEGYEDIK FEJEZET
Adóvégrehajtási eljárás

ELSŐ RÉSZ
Alapvető és általános rendelkezések

88. §
Alapvető rendelkezések
(1) Adóvégrehajtási eljárásnak minősül az az eljárás, amely során az adókezelő hivatali hatalmánál fogva behajtja az adótartozást, más döntéssel elrendelt pénzbeli követelést, a végrehajtási költségeket és a dologi kiadásokat a 149. § szerint.
(2) Az adóhátralékot ezen törvény szerint csak az adókezelő hajthatja be; ez nem érvényes akkor, ha olyan végrehajtási eljárásról van szó, amelyet külön jogszabály51a) alapján végeznek. Az adókezelő, mely az adóhivatal vagy a vámhivatal, az az adóvégrehajtási eljárás során jogosult minden intézkedést az állam nevében végrehajtani. Ha az adókezelő a község, az adótartozás behajtását külön jogszabály52) szerint is elvégezheti.
(3) Az adókezelő indokolt esetekben az adóvégrehajtási eljárás során jogosult arra, hogy felszólítsa az adótartozással rendelkezőt olyan dokumentumok bemutatására, melyek igazolják vagyoni helyzetét, az adókezelőnek kifizetett összegeket és további bizonyítékokat. Vagyon alatt értendők e törvény alkalmazásában a Polgári törvénykönyv szerinti dolgok, jogok vagy más vagyoni értékek, főleg lakások és nem lakhatási célra szolgáló helyiségek, követelések, készpénz, devizaeszközök, nemes fémekből készült tárgyak és más dolgok, amelyek nem kerülnek eladásra, értékpapírok, bér és egyéb jövedelmek.
(4) Az adókezelő köteles
a) megállapítani, hogy teljesítve vannak-e az adóvégrehajtási eljárás megkezdésének feltételei,
b) megvalósítani az adóvégrehajtást kizárólag a jelen törvény szerint és olyan módon, ahogy ezt a jelen törvény elrendeli.
(5) Ha az adótartozással rendelkezőnél vagy a kezesnél adóvégrehajtási eljárás történik és ezzel egyidejűleg más végrehajtás52) is kezdődik, melynek azonban nem ugyanaz a vagyon a tárgya, egyidejűleg zajlanak; ilyen esetben az adókezelő az adótartozás kifizetését külön jogszabály szerint52) részlefizetési megállapodással intézheti. Ha az adótartozással rendelkező ugyanazon vagyonára az adóvégrehajtási eljárás előbb kezdődött, mint más végrehajtási eljárás, előnyt élvez az adóvégrehajtási eljárás. Az adókezelő jogosult megegyezni a bírósági végrehajtóval a végrehajtás lefolytatásáról, még akkor is, ha ugyanarra a vagyonra előbb kezdődött más végrehajtás.
(6) Ha legkésőbb két éven belül az adókezelő más személynek, mint a zálogbirokosnak a Polgári törvénykönyv szerint53) adott beleegyezését követően vagy a Polgári törvénykönyv54) szerinti értesítés más zálogbirtokos általi megküldése után, az adókezelő nem lett kielégítve a zálogból, még részlegesen sem, és a zálog az adótartozással rendelkező birtokában van, az adókezelő, amely elsődleges zálogjogosult, jogosult az adóvégrehajtási eljárás lefolytatására ezen zálogtárgyra vonatkozóan.
(7) Az ingóság tulajdonjogának a nyertes ajánlattevőre való átruházódásával vagy az ingóság tulajdonjogának a 125. § (6) bekezdése és a 126. § (2) bekezdése szerinti megszerzőjére, megszűnnek a dologhoz kötődő korlátozások.
(8) Más ellen, mint aki a döntésben adótartozással rendelkezőnek van feltüntetve, csak abban az esetben lehet adóvégrehajtási eljárást lefolytatni bármilyen módon ezen törvény szerint, ha okmányokkal bizonyítja, hogy
a) a kötelezettség átszállt rá ezen törvény vagy külön jogszabály szerint,
b) átszálltak rá a kötelezettségek külön jogszabály55) szerint,
c) tőle lehet igényelni, ezen törvény szerint, az adótartozással rendelkező kötelezettségeinek teljesítését.
(9) Adóvégrehajtási eljárás tárgya lehet a házastársak osztatlan közös tulajdona is. Ha házastársak osztatlan közös tulajdonáról van szó, az adóvégrehajtási eljárás résztvevője az adótartozással rendelkező személy házastársa is; ez nem érvényes, ha az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés jogerőre emelkedésének napjáig a 90. § szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona megegyezéssel vagy bírósági ítélettel megszűnt, vagy ha az adótartozással rendelkező személy házastársa igazolta, hogy az adóvégrehajtási eljárás megkezdésének jogerőre emelkedése napjáig ez a vagyon vagy annak egy része nem tartoztott a házastársak osztatlan közös tulajdonába.
(10) Tilos adóvégrehajtás elrendelni olyan vagyonra, amely más személy birtokában van, és nem az adótartozással rendelkezőében, ha ez a törvény nem rendelkezik másként. Az azon vagyonhoz való tulajdonjogot, amely esetében a végrehajtás megengedhetetlen, az adótartozással rendelkező személy vagy más személy az adókezelőnél érvényesítheti. Ha az adótartozással rendelkező személy vagy más személy a bíróságon érvényesíti vagyonkizárási javaslatát az adóvégrehajtási eljárásból, az adókezelő ezt a vagyont kivonja az adóvégrehajtási eljárásból egészen a jogerős bírósági döntésig. A vagyon adóvégrehajtásból történt kivonásáról hozott döntést kézbesítik az adótartozással rendelkezőnek és más személynek és az a kézbesítés napjától jogerős. Adóvégrehajtás tárgya nem lehet a külön jogszabályok szerinti56) vagyon.
(11) Ha az adóvégrehajtási eljárás tárgyán zálogjog van, az adókezelő erre tárgyra csak a zálogjogosultak beleegyezésével hirdethet adóvégrehajtást. Ha az adóvégrehajtás tárgyán több zálogjogosultság jött létre, és az egyik zálogjogosult az adókezelő, az adókezelő köteles az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről írásban tájékoztatni a többi zálogjogosultat, akik sorrendben megelőzik az adókezelőt a zálogjog érvényesítésében.
(12) Az előző állapot helyreállítása az adóvégrehajtási eljárásban kizárt.

89. §
Végrehajtási jogcím
(1) Végrehajtási jogcím
a) a végrehajtható döntés, amely pénzbeli teljesítéssel jár,
b) a végrehajtható kimutatás az adóhátralékokról,
c) az egységes végrehajtási jogcím külön jogszabály93) szerint,
d) külön jogszabály56a) szerinti végrehajtási jogcím.
(2) Az adótartozási jegyzék, amit az adókezelő állít össze az adónyilvántartás adataiból, tartalmazza
a) az adótartozással rendelkező személy megnevezését,
b) azon adóhátralékok összegét, melyek az adóbevallások, a javított adóbevallások, a kiegészítő adóbevallások alapján vagy külön jogszabályok alapján keletkeztek,
c) azon adóhátralékok összegét, amelyek olyan be nem fizetett adókból keletkeztek, amelyekhez nem volt szükséges adóbevallást benyújtani,
d) a jogerős döntéssel megállapított adótartozások összegét, az egyes adófajták szerint osztályozva,
e) az adók eredeti lejárati idejét,
f) a napot, amelyhez az adóhátralékok kimutatása össze lett állítva.
(3) Az adóhátralékok kimutatásának elkészítési napja a végrehajthatóság napja. Az adótartozással rendelkező személy nem kap értesítést az adóhátralékok kimutatásának összeállításáról, sem annak végrehajthatóságáról.
(4) Ha az olyan adóvégrehajtási eljárás során, ahol az alapul szolgáló végrehajtási jogcím előzetes intézkedés, amelyet olyan időszakban adtak ki, amikor az adó még nem került kivetésre, az előzetes intézkedéssel kivetett összeg nem került behajtásra, a kivetési eljárásban vagy gyorsított kivetési eljárásban kiadott végrehajtható döntés válik végrehajtási jogcímmé az előzetes intézkedés helyett, amiről az adókezelő értesítés ad ki, amelyben feltünteti a továbbra is behajtandó hátralék mértékét. A végrehajtott végrehajtási cselekmények hatásai az új végrehajtási jogcímben meghatározott terjedelemben érvényben maradnak.
(5) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti végrehajtási jogcím alapján, mellyel az 50. § (1) bek. a) pontja szerinti döntés végrehajtható, csak a 108. § szerinti módon hajtható végre a végrehajtás.

90. §
Az adóvégrehajtási eljárás kezdete
(1) Az adóvégrehajtási eljárást az adókezelő a végrehajtási jogcím alapján az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés kibocsátásával kezdi. Az adókezelő által kiadott adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés napjával ez a döntés hatályba lép és nem lehet ellenne jogorvoslattal élni.
(2) Az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés tartalmazza
a) a döntést kiadó adókezelő megnevezését és székhelyét,
b) ezen döntés kiadásának napját és számát,
c) az adóhátralékkal rendelkező utónevét, családi nevét, állandó lakcímét vagy cégmegnevezését, a szervezet azonosítószámát és a regisztrációkor kapott azonosítószámot, vagy a személyi számot, ha a természetes személy nem köteles regisztráltatni magát ezen törvény szerint vagy külön jogszabály szerint vagy ha ez nem szükséges külön jogszabályok46) szerint,
d) a konkrét végrehajtási jogcím megjelölését,
e) a behajtandó adóhátralék összegét,
f) azon személyek megnevezését, akikre/amelyekre vonatkozik az adóhátralékkal rendelkező vagyonával való rendelkezés tilalma,
g) a rendelkezés tilalmáról szóló határozatot az adós személy azon vagyonára vonatkozóan, ami ezen törvényi szabályozás értelmében az adóvégrehajtás alá esik, olyan személyeknek, akik nyilvántartják, használják, forgalmazzák vagy kezelik ezt a vagyont, és amit sem az adóhátralékkal rendelkező hasznára vagy annak utasítására nem tehetnek meg, és az adóhátralékkal rendelkező vagyonának leterhelését a jogszabály feltüntetésével, amely alapján a döntés született; ez a tilalom az kézbesítés napjával a 91. § (7) bekezdése alapján azokra személyekre is vonatkozik, akik/amelyek használják, vezetik, kezelik vagy jogosultak az adóhátralékkal rendelkező vagyonának kezelésére, és akiket/amelyeket az adókezelő az adóvégrehajtási eljárás során derít fel az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntés kézbesítése után,
h) az adóvégrehajtási eljárás módját,
i) az adókezelő – ha az adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott alkalmazottjának saját kezű aláírását, az utónévvel, a családi névvel, a beosztással és a hivatali bélyegző lenyomatával együtt; ha az adókezelő a község, akkor a polgármester vagy a megbízott alkalmazott aláírását, az utónév, a családi név és hivatali bélyegző lenyomatának feltüntetésével; ha a döntés elektronikus úton kerül kézbesítésre, az aláírást és a hivatali bélyegző lenyomatát a minősített elektronikus aláírás helyettesíti.
(3) Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntést nem kézbesítik az adóhátralékkal rendelkezőnek sem a kezesnek.
(4) Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntést nem kézbesítik annak a személynek, akinél az adóhátralékkal rendelkező személynek bér- vagy fizetésigénye, vagy valamilyen jövedelemigénye áll fenn a 106. § (1) bekezdése szerint. Ilyen esetekben az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntés nem tartalmazza a (2) bekezdés f) pontjában felsorolt adatokat.
(5) Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntést a (2) bekezdés f) pontjában feltüntetett személyeknek kézbesítik. Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntés kézbesítésének napjától tilos a (2) bekezdés f) pontjában feltüntetett személyeknek rendelkezniük az adóhátralékkal rendelkező vagyonával, és azt sem az adóhátralékkal rendelkező hasznára, sem pedig annak utasítására nem tehetik, és nem terhelhetik meg az adóhátralékkal rendelkező vagyonát. Ezzel nem érinti az adókezelő zálogjog-érvényesítési jogát a 81. § szerint.

91. §
Adóvégrehajtási felszólítás
(1) Az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítást az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés kézbesítése után késedelem nélkül kézbesíti a 90. § (2) bekezdésének f) pontjában feltüntetett személyeknek.
(2) Az adóvégrehajtási felszólítás tartalmazza
a) azon adókezelő megnevezését, amelyik az adóvégrehajtási felszólítást kiadta,
b) az adóvégrehajtási felszólítás számát és dátumát,
c) az adóhátralékkal rendelkező utónevét, családi nevét, állandó lakcímét, vagy az adóhátralékkal rendelkező cégmegnevezését, székhelyét, a szervezet azonosítószámát és adóregisztrációs számát, vagy a személyi számot, ha a természetes személynek nincs ezen törvény vagy külön jogszabályok szerint regisztrációs kötelezettsége vagy ez nem szükséges a külön jogszabályok46) szerint,
d) az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló értesítést,
e) az adóhátralékok összegét az adóhátralékok kimutatás alapján, vagy jogerős és végrehajtható döntések alapján, amelyekkel pénzbeli teljesítést róttak ki,
f) felszólítást, az adóhátralék megfizetésére az adókezelő által megszabott határidőn belül, miközben ez a határidő nem lehet kevesebb, mint nyolc nap a végrehajtási felszólítás kézbesítését követően,
g) a figyelmeztetést, hogy abban az esetben, ha az adóhátralék nem kerül megtérítésre az adókezelő által megszabott határidőn belül, az adókezelő az adót végrehajtja adóvégrehajtási felszólítás kiadásával az adóhátralékkal rendelkező vagyonán, beleszámítva azt a vagyont is, amelyre az adókezelőnek a 81. § szerint zálogjoga keletkezett, a bérre vagy fizetésre, vagy valamelyik jövedelemre a 106. § (1) bekezdésében felsoroltak közül,
h) a vagyon megjelölését, amelyre az adóvégrehajtást az adókezelő jogát érvényesíteni akarja,
i) azon vagyonnal való rendelkezés tilalmát, amelyre az adókezelő érvényesíteni akarja az adóvégrehajtási jogát, és a figyelmeztetést, hogy az adóhátralékkal rendelkező köteles lehetővé tenni az adókezelő számára az ingó vagyona számbavételét,
j) útmutatást adni a jogorvoslati lehetőségről,
k) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott alkalmazottjának aláírását, az utónév, a családi név, a beosztás feltüntetésével és a hivatali bélyegző lenyomatával együtt; ha az adókezelő a község, a polgármester vagy az által megbízott alkalmazott aláírását, a polgármester utónevének, családi nevének és a hivatali bélyegző lenyomatának feltüntetésével; ha a döntést elektronikus úton kézbesítik, az aláírást és a hivatali bélyegző lenyomatát a minősített elektronikus aláírás helyettesíti.
(3) Az adóvégrehajtási felszólítást az adóvégrehajtási eljárás résztvevőinek saját kezébe kézbesítik. Saját kézbe való kézbesítésnek számít
a) az adóhátralékkal rendelkező által a postai küldemények átvételére meghatalmazott személy,
b) a gyám, ha az adóhátralékkal rendelkező lelki betegségben szenved vagy nem képes érthetően kifejezni magát, vagy ha a gyám más hasonló okokból lett biztosítva számára,
c) nyilvános hirdetménnyel, ha az adóvégrehajtási felszólítást nem sikerült az adóhátralékkal rendelkező ismert, a Szlovák Köztársaság területén kívüli címére vagy székhelyére kézbesíteni, vagy az adóhátralékkal rendelkező tartózkodási helye ismeretlen, vagy a kézbesítés címén nem tartózkodik.
(4) Ha az adótartozással rendelkező indok nélkül megtagadja az adóvégrehajtási felszólítás átvételét, az átvétel napjának minősül az elutasítás napja; erről az adótartozással rendelkezőt a kézbesítőnek tájékoztatnia kell.
(5) Az adótartozással rendelkező az adóvégrehajtási felszólítás átvételét követő 15 napon belül nyújthat be fellebbezést az adókezelőnél, ha
a) olyan körülmények léptek fel, amelyek a behajtandó adóhátralék megszűnését okozták, vagy gátolják annak behajthatóságát,
b) más okok léptek fel, amelyek miatt az adóvégrehajtás megengedhetetlen.
(6) A fellebbezést meg kell indokolni, miközben a később felhozott indokokat nem veszik figyelembe. A fellebbezésről való döntésre a 72 – 74. § rendelkezései vonatkoznak.
(7) Ha az adóhátralékkal rendelkező adóvégrehajtási felszólításban feltüntetett vagyona nem elégséges az adóhátralék behajtására és az adóvégrehajtási eljárás során az adókezelő tudomást szerez az adóhátralékkal rendelkező egyéb vagyonáról, értesíti azt a személyt, aki/amely az adótartozással rendelkező személy vagyonát használja, vezeti, gondozza vagy rendelkezik vele, hogy ezen értesítés napjától a vagyonnal tilos rendelkeznie; az értesítéssel együtt elküldi neki az eredeti adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntés másolatát. Ha az adótartozással rendelkező vagyonán más zálogjogosult általi zálog van, az adókezelő a 88. § (11) bekezdése szerint jár el. Ha az adókezelő az ilyen vagyonra adóvégrehajtást végez, az adóhátralékkal rendelkezőnek adóvégrehajtási felszólítást küld; az ilyen adóvégrehajtási felszólításra a (2) – (6) bekezdés rendelkezései vonatkoznak.

92. §
Adóvégrehajtási utasítás
(1) Adóvégrehajtási utasítást az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítás elleni fellebbezés hiábavaló határidejének eltelte után ad ki vagy az adó-végrehajtási eljárás megállítása utána a 72. § (6) bekezdése szerint vagy a fellebbezési testület döntésének az adókezelőhöz való kézbesítése után, amelyben a fellebbezést elutasítják.
(2) Az adóvégrehajtási rendelkezés tartalmazza
a) az adókezelő megnevezését és székhelyét, amely az adóvégrehajtási rendelkezést kiadta,
b) az adóvégrehajtási rendelkezés számát és dátumát,
c) az adóhátralékkal rendelkező utónevét, családi nevét, állandó lakcímét, vagy az adóhátralékkal rendelkező cégmegnevezését, székhelyét, a szervezet azonosítószámát és az adóregisztrációs számot, vagy a személyi számot, ha a természetes személynek nincs ezen törvény vagy külön jogszabályok szerint regisztrációs kötelezettsége vagy ez nem szükséges a külön jogszabályok46) szerint,
d) a behajtandó adóhátralék összegét,
e) az adóvégrehajtás módját és az adókezelő számlaszámát,
f) további tudnivalókat, amelyek a jelen törvényben a végrehajtás egyes módjait rendezik,
g) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott alkalmazottjának saját kezű aláírását, az utónév, a családi név, a beosztás feltüntetésével és a hivatali bélyegző lenyomatával együtt; ha az adókezelő a község, a polgármester vagy az által megbízott alkalmazott aláírását, a polgármester utónevének, családi nevének és a hivatali bélyegző lenyomatának feltüntetésével; ha a döntést elektronikus úton kézbesítik, az aláírást és a hivatali bélyegző lenyomatát a minősített elektronikus aláírás helyettesíti.
(3) Az adóvégrehajtási rendelkezést az adóvégrehajtási eljárásban részvevők, más ezen törvény szerinti személyek saját kezébe kézbesítik, és a végrehajtás egyes módjai szerint. Az adóvégrehajtási rendelkezést azon zálogjogosultak saját kezébe is kézbesítik, akik/amelyek az adóhátralékkal rendelkező vagyonára zálogjogot érvényesítenek, és a zálogjog kielégítési sorrendjében megelőzik az adókezelőt. Ezek a személyek az adóvégrehajtási utasítás átvétele után 15 napon belül kötelesek belejelenteni követelésük összegét, amelynek biztosítására zálogjoguk keletkezett, és a zálogjog létrejöttének dátumát. Ezeket a személyeket az adótartozással rendelkező köteles bejelenteni az adókezelőnek, legkésőbb az ingóságok összeírásakor. Ha az ingóságok összeírásánál az adóhátralékkal rendelkező személy nincs jelen, ezeket a személyeket nyolc napon belül a végrehajtási felszólítás átvétele után jelenti be. Ezzel egyidejűleg köteles értesíteni az adókezelőt arról is, hogy részben vagy egészben kielégítette azon személy követelését, akinek/amelynek érdekében a vagyonára zálogjogot hoztak létre. Ha az adótartozással rendelkező személy ezeket a kötelességeit nem teljesíti, felel az okozott kárért.
(4) Az adóvégrehajtási utasítás a kibocsátásának napján jogerőre lép, és jogorvoslatra ellene nincs mód.

93. §
Az adóvégrehajtási utasítás javítása
Az adókezelő javítást eszközölhet az adóvégrehajtási utasításban, ha annak kiadásakor elírás vagy más magától értetődő hiba történt. Ilyen esetben határozatot nem adnak ki.

94. §
Adóvégrehajtás
Az adóvégrehajtás kényszerítő eljárás, amellyel döntés után behajtásra kerül az adóhátralék összege, vagy csökken az adóhátralék összege, behajtásra kerül a határozatban kiszabott más pénzbeli teljesítés, valamint a végrehajtási költségek és a dologi kiadások a 98. § szerint.

95. §
Az adóvégrehajtás elhalasztása
(1) Az adókezelő elhalasztja az adóvégrehajtást, ha az adótartozással rendelkező személy haladékot kapott a behajtandó adóhátralék kifizetésére vagy annak részletekben való fizetésére, vagy ha a külön jogszabály93) így rendelkezik.
(2) Az adókezelő elhalasztja az adóvégrehajtást saját indítványra is, ha az adóbehajtás leállítása szempontjából döntő körülményeket vizsgál.
(3) Az adókezelő elhalasztja az adóvégrehajtást az adótartozással rendelkező kérésére, amennyiben az természetes személy, ha az adótartozással rendelkező önhibáján kívül átmenetileg olyan helyzetbe került, hogy az azonnali adóvégrehajtás számára vagy családtagjai számára különösen kedvezőtlen következményekkel járna. Ezeket a tényeket az adótartozással rendelkezőnek bizonyítania kell.
(4) Ha az adókezelő elhalasztja az adóvégrehajtást, a már addig megtett lépesek érvényben maradnak, ha az adóvégrehajtás elhalasztásáról szóló döntésben nincs másként meghatározva.
(5) Az adóvégrehajtás elhalasztásáról szóló döntést az adótartozással rendelkezőnek saját kezébe kézbesítik.
(6) Az adóvégrehajtás elhalasztásáról szóló döntés ellen nincs mód jogorvoslatra.

96. §
Az adóvégrehajtás megállítása
(1) Az adókezelő az adóvégrehajtást döntéssel megállítja, ha
a) a végrehajtási jogcím megszűnt,
b) a végrehajtási jogcím végrehajthatatlan,
c) bizonyítást nyert, hogy az adóvégrehajtás tárgya más személy tulajdona,
d) az adóvégrehajtás tárgya nem esik adóvégrehajtás alá,
e) az adóhátralék behajtási joga elévült, és az adótartozással rendelkező elévülési kifogást nyújtott be vagy az adóhátralék behajtási joga megszűnt,
f) az adóhátralék kiegyenlítésre került,
g) más ok merült fel, mely miatt nem lehetséges folytatni az adóvégrehajtási eljárást.
(2) Ha az adóvégrehajtási eljárás megszüntetésének okai csak részben állnak fenn, vagy ha az adóvégrehajtás nagyobb mértékű, mint amennyi elégséges lett volna az adóhátralék kiegyenlítésére, az adókezelő az adóvégrehajtási eljárást csak részben állítja meg.
(3) Az (1) vagy (2) bekezdés szerinti döntés ellen a döntés kézbesítése napjától számított nyolc napon belül lehet fellebbezni. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

97. §
A döntés kézbesítése
A 95. és 96. § értelmében meghozott döntést a 92. § (3) bekezdése szerint saját kézbe kézbesítik.

MÁSODIK RÉSZ
Adóvégrehajtás

98. §
Az adóvégrehajtás módjai
(1) Az adókezelő véghez viheti az adóvégrehajtást
a) letiltással a bérből és más jövedelmekből,
b) követelésfoglalással,
c) ingóságok eladásával,
d) készpénz és más tárgyak elkobzásával, amelynél nem kerül sor eladásra,
e) értékpapírok eladásával,
f) ingatlanok eladásával,
g) vállalat vagy vállalatrész eladásával,
h) gazdasági társasághoz kapcsolódó üzletrész tulajdonjogának megterhelésével.
(2) Amennyiben ez a törvény nem rendelkezik másként, az adókezelő az adóvégrehajtást olyan módon folytathatja, le ahogyan meghatározza, és egy adós esetében az adóvégrehajtást több módon is folytathatja egyidejűleg.

Első szakasz
Adóvégrehajtás bérből és egyéb bevételekből történő letiltással

99. §
Alapvető rendelkezések
(1) Amennyiben az adóvégrehajtás a munkabérből történő levonásról szóló rendelkezéseiben munkabér kifizetője szerepel, a rendelkezések arra a személyre vonatkoznak, akivel szemben az adós bérre vagy jövedelemre, vagy más bevételre jogosult a 106. § (1) bekezdése alapján.
(2) Amennyiben az adóhátralékkal rendelkező adós a bér vagy jövedelem követelése mellett más bevételre is jogosult a 106. § (1) bekezdése alapján, akkor úgy járnak el, mintha több párhuzamos bérről volna szó.
(3) Adóvégrehajtás alá esik minden olyan jövedelem, amelyet az adós a bére helyett kapott, ahogy más bevételek is a 106. § (1) bekezdése alapján, amennyiben ezt a jelen törvény vagy külön jogszabály nem zárja ki.
(4) Nem vonható(k) adóvégrehajtás alá
a) az az összeg, amely a szociális szolgáltatások57) vagy egy részük megtérítésére szükséges, amennyiben az adós térítést fizet a nyújtott szociális szolgáltatásért,57) vagy annak egy részéért,
b) a külön jogszabályok szerinti58) kötelező maradvány összege a szociális szolgáltatás térítésének befizetése után, amennyiben az adós térítést fizet a szociális szolgáltatásokért,
c) az anyagi szükséghelyzetben lévők szociális segélye, az ehhez kötődő egyedi támogatások, és az külön jogszabályok59) alapján nyújtott egyszeri/eseti segély összege anyagi szükséghelyzetben,
d) a külön jogszabály60) alapján nyújtott pénzügyi kompenzációs támogatás,
e) a külön jogszabály61) alapján nyújtott állami szociális segély,
f) a gyermek után külön jogszabály62) alapján nyújtott nevelőszülői gondoskodásért járó támogatás,
g) a gyermek szociális jogvédelmét és gondnokságát érintő pénzügyi jellegű intézkedések.63)

100. §
Adóvégrehajtás bérből történő letiltással
(1) Az adókezelő a bér fizetőjének értesítést küld, hogy az adóssal szemben adóvégrehajtási eljárás indult; az értesítésben feltünteti a napot, amely az adóvégrehajtási eljárás megindult és az adós személyi azonosító számát.
(2) Az adókezelő a végrehajtási utasítást az adóvégrehajtásra a bérből történő letiltásra a 92. § (1) bekezdése alapján adja ki.
(3) Az adóvégrehajtási utasítás a 92. § (2) bekezdésében jelzett követelményeken kívül tartalmazza
a) a bér fizetőjének megnevezését,
b) a megállapítást, hogy az adóvégrehajtási rendelkezés érvényben marad a követelt adótartozás összegének teljes kiegyenlítéséig, és vonatkozik a jövőbeli a bérek kifizetőjére és a Szociális Biztosítóra is.
(4) Az adókezelő az adóvégrehajtási utasítást a munkabérből levonással történő adóvégrehajtásra a bér fizetőjének, valamint az adósnak a saját kezébe kézbesíti. A bér kifizetője köteles a végrehajtási utasítás átvételét követően levonni az adós munkabéréből a külön jogszabályok alapján adótartozás térítésére szolgáló összegeket. Az adósnak a havi munkabéréből nem vonható le az alapösszeg; ennek a kiszámítását külön jogszabály65) szabályozza. A bér kifizetője köteles a levonásokat átutalni az adókezelő azon bankszámlájára, amelyet a végrehajtási utasításban megadott.
(5) A bér kifizetője csak akkor vonhat le nagyobb összegeket a munkabérből, ha azt külön jogszabályok65) megengedik, ha ezzel az adós egyetért.
(6) Amennyiben a bér kifizetője nem tesz eleget az adóvégrehajtási utasításban megszabott kötelességének, az adókezelő bírságot vethet ki rá a 155. § alapján. Amennyiben a bér kifizetője nem hajtja végre a levonásokat rendesen és időben, vagy kisebb összegekben hajtja végre, mint meghatározásra kerültek, vagy ha nem utalja át azt az adókezelőnek az adóvégrehajtási rendelkezés átvételét követően vagy ha újabb havi bérkifizetéssel esedékessé váltak, az adókezelő ezen törvény alapján behajthatja a bér kifizetőjétől azon összegeket, amelyeket le kellett volna vonnia és át kellett volna utalnia, legfeljebb az adótartozás mértékéig. Az adókezelő hasonlóan jár el a Szociális Biztosítóval szemben is, amennyiben az nem tartja be az első mondat és a második mondat szerinti kötelességeit.

101. §
(1) A bér kifizetője köteles az adókezelőnek az adott hónapot követően nyolc napon belül értesíteni, hogy nem hajthat végre levonásokat az adós béréből, mivel az adós az elmúlt hónapban nem vett fel olyan nagyságú munkabért, amelyből a bér fizetője levonásokat eszközölhetne.
(2) Ha az adós ideiglenes munkaképtelensége, mely alatt táppénzre jogosult, több mint tíz napig tart, a bér kifizetője ezt a tényt köteles haladéktalanul jelenteni az adókezelőnek és egyben közölni, hogy a Szociális Biztosító melyik fiókja fogja fizetni az adósnak a táppénzt. Ebben az esetben az adókezelő értesíti a Szociális Biztosító fiókját, hogy az értesítés kézhezvételének napjától a 100. § (4) bekezdése alapján köteles eljárni egészen az adós ideiglenes munkaképtelenségének befejezéséig. Az értesítéssel együtt az adókezelő a Szociális Biztosító fiókjának elküldi az eredeti adóvégrehajtási utasítás másodlatát is. Az ideiglenes munkaképtelenség megszűnését a bér kifizetője köteles haladéktalanul jelenteni az adókezelőnek. Az ideiglenes munkaképtelenség megszűnését követően a bérből történő levonásokat a bér kifizetője végzi.
(3) A bér kifizetője köteles haladéktalanul jelenteni az adókezelőnek azt a tény, hogy az adós szülési szabadságát vagy gyermekgondozási szabadságát tölti vagy befejezte ezen szabadságának igénybevételét, és jelezni, a Szociális Biztosító melyik fiókja fogja fizetni az gyermekágyi vagy a gyermekgondozási segélyt. Az adókezelő haladéktalanul elküldi a Szociális Biztosító fiókjának az eredeti adóvégrehajtási utasítás másodlatát.
(4) A munkabér kifizetője az adós munkaviszonyának megszűnését követő nyolcnapos határidőn belül köteles jelenteni az adókezelőnek, hogy már nem a munkabér kifizetője.
(5) A munkabér kifizetője befejezi a levonások végrehajtását a bérből a követelt adótartozás kiegyenlítését követően.

102. §
(1) Amennyiben a bér kifizetője a havi fizetést részletenként fizeti, lehetősége van arányos mértékű levonások alkalmazására az adós fizetési részleteiből is. A levonások elvezetését az adókezelő részére a bér kifizetője az érintett naptári hónap lejártával hajtja végre.
(2) Amennyiben az adóvégrehajtási utasítást a bér kifizetőjének azt követően kézbesítik, hogy az adósnak a bér egy részét már kifizette, nem kell ezt a kifizetést figyelembe vennie, és a levonások úgy kerülnek végrehajtásra, mintha az adósnak az egész hónap során csak azon bérre lenne joga, amely még nem lett kifizetve.
(3) Amennyiben az előleg több mint egy hónapos időszakra kerül kifizetésre, akkor kiszámításra kerül, mennyi esik az előlegből az egyes hónapokra, és az adós így kiszámított havi előlegéből kerül sor a levonásra. Az adós elmúlt évi fizetése szétosztásra kerül az egyes hónapokra. A havi bérből végső érvényességgel kiszámításra kerülnek a levonások és az adókezelőnek kifizetésre kerülnek azon összegek közötti különbségek, amelyeket az adósnak le kellett volna vonni az egyes hónapokban és amelyeket az előlegekből az adókezelőnek már elvezettek.
(4) Amennyiben több havi bér egyszerre kerül kifizetésre, szükséges a bérből történő levonásokat minden hónapra külön kiszámolni.

103. §
A munkabér kifizetőjének megváltozása
(1) Amennyiben az adóvégrehajtási utasítás kézbesítését követően megváltozik a munkabér kifizetője, az adóvégrehajtási utasítás vonatkozik az adós munkabéréra az új bérfizetőnél is.
(2) A munkabér új kifizetőjének bérlevonási kötelessége akkor jön létre, amikor az adóstól vagy a bér előző bérfizetőjétől megtudja, hogy adóvégrehajtási rendelkezés lett kiadva. Amennyiben a bér új kifizetője ezen körülményekről nem kap tájékoztatást korábban, akkor a kötelesség akkor jön létre, amikor az adókezelő kézbesítette neki az adóvégrehajtási utasítást.
(3) Nem tekinthető a kifizető megváltozásnak az (1) bekezdés szerint, ha az adós az adóvégrehajtási utasítás kézbesítését követően ideiglenes munkaképtelenség miatt jövedelempótlásra válik jogosulttá, amennyiben azt a munkabér kifizetője fizeti. Ugyancsak nem számít a bérfizető megváltozásának, ha az adósnak táppénz-jogosultsága keletkezik, melyet a Szociális Biztosító fiókja fizet ki.

104. §
(1) Amennyiben a munkavállaló új munkaviszonyt vagy ahhoz hasonló jogviszonyt létesít, köteles a munkabér kifizetőjének írásbeli nyilatkozatot benyújtania arról, hogy folyik-e ellene adóvégrehajtási eljárás munkabérből történő letiltással. Ilyen nyilatkozatot minden munkabér-kifizető köteles kiadni azon alkalmazottjának, akinek befejeződött nála a munkaviszonya.
(2) A munkabér új kifizetője köteles az írásos nyilatkozat benyújtását követően az (1) bekezdés alapján haladéktalanul értesíti az adókezelőt, amely az adóvégrehajtási utasítást kiadta.
(3) Az adókezelő a munkabér új kifizetőjének saját kezébe kézbesíti az eredeti adóvégrehajtási utasítást, amelynek alapján az köteles folytatni a levonásokat az adós munkabéréből, és felvilágosítja őt a kötelességeiről a munkabérből történő adóvégrehajtási eljárás során. Értesíti őt az az adóvégrehajtási eljárás eddigi menetéről, különösen az eddigi levont összegekről, és közli az adóhátralék egyenlegét.
(4) Az adótartozással rendelkező adózó, akinek lezárult a munkaviszonya a munkabérének eddigi kifizetőjénél, köteles ezt a tényt nyolc napon belül jelenteni az adókezelőnek, mely az adóvégrehajtási utasítást kiadta, ezen határidőn belül ugyanúgy köteles jelenteni, hogy új munkaviszonyt kötött más munkabér-kifizetőnél.
(5) A (4) bekezdésben taglalt kötelességek elmulasztása miatta az adókezelő az adótartozással rendelkező adózónak bírságot szabhat a 155. § alapján.

105. §
Több munkabérfizető
(1) Amennyiben az adós egyidejűleg több munkabért kap több bérfizetőtől, a bérből történő letiltásról szóló adóvégrehajtási utasítás minden munkabérére vonatkozik.
(2) Amennyiben az adókezelő a bérből történő letiltásról szóló adóvégrehajtási utasítást több munkabérfizetőnél érvényesíti, egyenként határozza meg, az alapösszeg mekkora részét nem szabad levonniuk. Amennyiben az adós munkabére nem éri el ezt az alapösszeget, a munkabér fizetője köteles ezt a tényt jelenteni az adókezelőnek. Az adókezelő ez után meghatározza, hogy az alapösszeg mekkora részét köteles minden bérfizető levonni.

106. §
Adóvégrehajtási levonás egyéb bevételekből
(1) A munkabérből történő levonásra vonatkozó adóvégrehajtási rendelkezések vonatkoznak a szövetkezeti tagok jutalmaiból, az adósnak munkavégzésért kifizetett bér jellegű jutalmaiból, különösen a munkavégzési megállapodás alapján járó jutalmából, az alkalmazottnak ideiglenes munkaképtelenség esetén folyósított táppénzből, a szociális biztosítás alapján nyújtott juttatásból, a nyugdíjbiztosításából és nyugdíj-takarékosságból járó öregségi nyugdíjból történő adóvégrehajtási levonásokra.
(2) Nem számítandó be a jövedelembe a családi pótlék, a családi pótlékhoz folyósított kiegészítő támogatás és a nyugdíjhoz folyósított magatehetetlenségi pótlék.
(3) Amennyiben nyugdíjból történő letiltással végrehajtott adóbehajtásról van szó olyan adós esetében, aki ebből a nyugdíjból fizet térítést szociális szolgáltatásokért, nem vonható adóvégrehajtás alá a szociális szolgáltatások térítésére szolgáló összeg vagy annak része, amelyet az adósnak kell kifizetnie, és a külön törvény66) alapján meghatározott, a szociális szolgáltatás kifizetése utáni kötelező maradványösszeg.
(4) A más bevételekből letiltással történő adóvégrehajtás alá nem vonható az anyagi szükséghelyzetben lévők szociális segélye, az ehhez a segélyhez külön jogszabályok59) alapján nyújtott juttatások és az egyszeri segélyek, a külön jogszabályok60) alapján folyósított kompenzációs pénzügyi támogatások, a külön jogszabályok61) alapján folyósított állami szociális segélyek, a külön jogszabályok62) alapján gyermekekre folyósított nevelőszülői hozzájárulások és a gyermekvédelmi, valamint szociális gondnokságból fakadó, a gyermek társadalmi, jogi védelemét illető pénzügyi jellegű intézkedések.63)
(5) Amennyiben a szövetkezet tagjainak egy naptári hónapnál hosszabb időszakra fizetnek előleget, akkor kiszámításra kerül, mennyi esik az előlegből az egyes hónapokra, és az adós így kiszámított havi jutalmából kerül sor a levonásra.
(6) Az adóvégrehajtási utasításban megszabott kötelességek megszegéséért az adókezelő bírságot szabhat ki a 155. § alapján. Amennyiben a levonások nem kerülnek végrehajtásra, akkor az adókezelő ezen törvény alapján behajthatja azon összegeket, amelyeket le kellett volna vonni és át kellett volna utalni, legfeljebb az adóhátralék összegéig.

Második szakasz
Adóvégrehajtás azonnali beszedési megbízás keretében

107. §
Adóvégrehajtás formái az azonnali beszedési megbízás keretében
Az adóvégrehajtás azonnali beszedési megbízás keretében
a) azonnali beszedési megbízás a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számláról,
b) beszedés más pénzügyi követelésekből,
c) más tulajdonjogok korlátozásával.

108. §
Adóvégrehajtás azonnali beszedési megbízás keretében pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számláról
(1) Az azonnali beszedési megbízás keretében történő adóvégrehajtással az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról az adós összes számlájának pénzeszközeit sújthatják. Ugyanígy az adókezelő jogosult megterhelni a pénzügyi eszközöket azokon a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlákon, melynek tulajdonosa az adós házastársa, amíg házastársak osztatlan vagyonközössége fennáll; ez nem érvényes, amennyiben az adós házastársa igazolja, hogy ezen pénzügyi eszközök nem tartoznak az osztatlan közös tulajdonba.
(2) Az azonnali beszedési megbízás keretében történő adóvégrehajtás rendelkezéseit alkalmazzák akkor is, ha takarékszámlán vezetett betétről van szó a Kereskedelmi törvénykönyv szerint.67)
(3) Adóvégrehajtás a követelés adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő leírással történik, majd átutalással az adóvégrehajtási utasításban meghatározott adókezelő számlájára.
(4) Az adókezelő a pénzforgalmi szolgáltató saját kezébe kézbesíti a döntést az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről.
(5) Az adókezelő kötelezi a pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a döntés kézbesítését követően a (4) bekezdés alapján zárolja az adós pénzügyi eszközeit az adóhátralék összegének nagyságában, méghozzá akkor is, ha a pénzügyi eszközök az adós számlájára folyamatosan érkeznek. Az adós rendelkezése alapján a pénzforgalmi szolgáltató a zárolt pénzügyi eszközökből az adókezelőnek az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntésben feltüntetett számlájára utal pénzügyi eszközöket a követelt adóhátralék mértékében vagy annak egy részében.
(6) Amennyiben az adókezelő megállapítja, hogy az adóvégrehajtási utasításban megjelölt vagyon nem elegendő az adóhátralék kiegyenlítésére és az adókezelő az adóvégrehajtási eljárás során tudomást szerez az adós más vagy új számlájáról, akkor a pénzforgalmi szolgáltató tájékoztatásánál a 91. § (7) bekezdése alapján jár el.
(7) Az adóvégrehajtási utasítás kézbesítését követően a pénzforgalmi szolgáltató köteles leírni a pénzügyi forrásokat az adós számlájáról és átutalni azokat az adókezelő számlájára; lekötött betétkönyv esetében a lejárati határidő leteltével. Amennyiben az átutalt összeg nem elegendő a behajtani kívánt adóhátralék fedezésre, akkor a pénzforgalmi szolgáltató köteles levonni a pénzügyi eszközöket az adós számlájáról folyamatosan is, egészen a behajtani kívánt adóhátralék összegének eléréséig.
(8) Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató a döntés kézbesítését követően a (4) bekezdés szerint felhasználja, vagy lehetővé teszi az adósnak vagy más személynek, akinek hozzáférési joga van a számlához a pénzügyi eszközök felhasználását az adótartozás összegében, és ezzel gátolja az adóvégrehajtás lefolytatását, az adókezelő adósává válik. Az adókezelőnek joga van a pénzforgalmi szolgáltatótól behajtani azon pénzügyi eszközöket, amelyek ezen okokból nem lettek átutalva az ő számlájára a jelen törvényben meghatározott módon.
(9) Az azonnali beszedési megbízás keretében történő adóvégrehajtás esetén az olyan pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számláról, ami bank vagy külföldi bank fiókja, saját kézbe történő kézbesítésnek számít az iratok elektronikus kézbesítése is a bank, a külföldi bank fiókja vagy a bankok és külföldi bankok fiókjainak érdekvédelmi szövetsége és a pénzügyi igazgatóság között külön jogszabály67a) szerint megkötött megállapodásban feltüntetett feltételek mellett; miközben elsősorban a kézbesítésnek ez a módja alkalmazandó.

109. §
Pénzügyi eszközök, amelyekre nem vonatkozik az adóvégrehajtás
(1) Az adóvégrehajtás az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő azonnali beszedési megbízás keretében nem vonatkozik azon pénzügyi eszközökre, amely az adós alkalmazottainak bérköltségeit szolgálják, és azon pénzeszközökre, amelyek a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések kártalanítását szolgálják külön jogszabályok68) alapján, az azt a napot követő legközelebbi fizetési időszakra, amikor a pénzforgalmi szolgáltatónak a döntés az adóvégrehajtási eljárás elkezdéséről kézbesítésre került. Az adóvégrehajtás az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő azonnali beszedési megbízás keretében ugyanígy nem vonatkozik az anyagi szükséghelyzetben lévők szociális segélyére, az ehhez a segélyhez külön jogszabályok59) alapján nyújtott juttatásokra és az egyszeri segélyekre, a külön jogszabályok60) alapján folyósított kompenzációs pénzügyi támogatásokra, a külön jogszabályok61) alapján folyósított állami szociális segélyekre, a külön jogszabályok62) alapján gyermekekre folyósított nevelőszülői hozzájárulásokra és a gyermekvédelmi, valamint szociális gondnokságból fakadó, a gyermek társadalmi, jogi védelemét illető pénzügyi jellegű intézkedésekre,63) melyek az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájára lettek átutalva. Az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő azonnali beszedési megbízásos adóvégrehajtás ideje alatt az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról természetes személy esetében nem vonható adóvégrehajtás alá egyszeri 165 euró; amennyiben a természetes személynek több számlája van, akár több pénzforgalmi szolgáltatónál is, az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő azonnali beszedési megbízásos adóvégrehajtás alá nem vonható az összes számláról együttesen 165 euró összeg. Az adókezelő köteles eldönteni, melyik pénzforgalmi szolgáltatónál és melyik számláról nem vonja le a 165 eurót.
(2) Adóvégrehajtás alá nem vonhatók a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlán található olyan pénzeszközök, amelyek állami költségvetésből vagy az Európai Unió költségvetéséből vagy külön jogszabályok69) által lettek biztosítva az adósnak. Hasonlóan nem vonhatók adóvégrehajtás alá a külön jogszabályok70) szerinti célirányos pénzügyi tartalékot képző pénzügyi források.
(3) Az adós köteles a pénzforgalmi szolgáltatónak írásos nyilatkozatot benyújtani arról, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számláján olyan pénzügyi eszközök is vannak, amelyek nem tartoznak az adóvégrehajtás hatálya alá; az adós egyúttal feltünteti ezen pénzügyi eszközök nagyságát.

110. §
Adóvégrehajtás más pénzügyi követelések beszedésével
(1) Más pénzügyi követelés ezen törvény céljaira más személyek pénzügyi kötelezettségét jelenti az adóssal szemben. Az adós köteles az adókezelő felhívására benyújtani az adókezelőnek az elismert követelések írásos listáját.71)
(2) Az adókezelő az adóvégrehajtás kezdetéről szóló határozatban megtiltja az aladósnak a követelés megtérítését az adós részére.
(3) Az adókezelő az adóvégrehajtási utasításban megtiltja az adósnak a követelés behajtását az aladóstól.
(4) Az adókezelő adóvégrehajtási utasítást csak a más személy kötelezettségének összegéig ad ki, legfeljebb a behajtani kívánt adóhátralék összegéig.
(5) Az adóvégrehajtási utasítás kézbesítést követően az aladós köteles a kötelezettségét átutalni az adókezelő adóvégrehajtási utasításában feltüntetett bankszámlájára.
(6) Az adókezelő jogában áll adóvégrehajtási utasítást kiadni olyan követelésre is, amely csak a jövőben válik esedékessé, még akkor is, ha az adósnak folyamatosan csak részleges követelései fognak keletkezni egyazon jogi okból.
(7) Az adóvégrehajtási utasítást az adós és aladós saját kezébe kézbesítik.
(8) A határozatban megszabott (2) bekezdés szerinti teljesítésre a nem lehetséges egyezséget kötni a követelések kölcsönös beszámításáról, nem köthető peren kívüli megállapodás vagy egyezség a kifizetés elengedéséről. Az ilyen szerződések érvénytelenek.
(9) Amennyiben az adóvégrehajtási utasítást szerzői jutalomra bocsátják ki és a szerző az adós, az adókezelő a három ötödéig kérheti a térítést. Amennyiben a szerzői jutalmat közösségi szerzőjogkezelő jogi személy fizeti ki külön előírás72) szerint, a jelen törvény céljából aladósnak számít. Az adóvégrehajtási utasítás vonatkozik azon összegekre is, amelyek szerzőre javára letétbe kerültek közösségi jogkezelő jogi személynél külön jogszabályok72) alapján, ahogy azon összegekre is, amelyek nála kerülnek elhelyezésre a folyó naptári évben.
(10) A (9) bekezdés rendelkezései értelemszerűen kerülnek alkalmazásra akkor is, ha a szerzői joghoz hasonló követelésekről és természetese személyek más vállalkozói tevékenységből eredő követeléseiről van szó.
(11) Az adóvégrehajtás alá az adós követeléseinek beszedése keretében nem vonatkozik az anyagi szükséghelyzetben lévők szociális segélyére, az ehhez a segélyhez külön jogszabályok59) alapján nyújtott juttatásokra és az egyszeri segélyekre, a külön jogszabályok60) alapján folyósított kompenzációs pénzügyi támogatásokra, a külön jogszabályok61) alapján folyósított állami szociális segélyekre, a külön jogszabályok62) alapján gyermekekre folyósított nevelőszülői hozzájárulásokra és a gyermekvédelmi, valamint szociális gondnokságból fakadó, a gyermek társadalmi, jogi védelemét illető pénzügyi jellegű intézkedésekre.63)
(12) Amennyiben az aladós nem teljesíti valamelyik kötelességét a (2), (5) és a (9) bekezdés alapján, akkor az adókezelő adósává válik, és adókezelőnek joga van behajtani tőle a követelést az adóhátralék összegéig az ebben a törvényben jelzett módon.

111. §
Adóvégrehajtás egyéb tulajdonjogok elvonásával
Az adókezelő jogosult az adóvégrehajtást megvalósítani egyéb vagyonjogok elvonásával, amelyek átruházhatóak és nem pénzügyi követelések vagy olyan jogok, melyek csak az adóst illetik meg. Az adóvégrehajtásra a jelen törvény által megszabott lépések alkalmazandók.

Harmadik szakasz
Adóvégrehajtás az ingóságok eladásával

112. §
Az adóvégrehajtás tárgyát az adós, kezes, aladós vagy – ha a törvény úgy rendelkezik – más személy tulajdonában vagy résztulajdonában lévő ingóságok képezik, beleértve azok részeit és tartozékait (a továbbiakban csak „ingóságok”).

113. §
(1) Az adóvégrehajtási felszólításban az adókezelő megtiltja az adósnak azon ingóságok kezelését, amelyek fel vannak benne sorolva vagy összeírásra kerülnek.
(2) Az adóvégrehajtási felszólítást az adósnak saját kezébe kézbesítik legkésőbb az ingóságok 114. § szerinti összeírásakor. Amennyiben az adóhátralékkal rendelkező személy nincs jelen az ingó tárgyak összeírásakor, az adóvégrehajtási felhívást és az összeírt ingóságok listáját egyidejűleg kézbesítik a saját kezébe.
(3) Az adókezelő figyelmezteti az adóst az adóvégrehajtási felhívásban arra, hogy más személy a fellebbezés időszakán belül benyújthatja az ingóságok tulajdonjogát bizonyító dokumentumokat. Amennyiben beigazolódik, hogy az ingóság más személy tulajdonában van, az adókezelő dönt ezen ingóságok kizárásáról az adóvégrehajtási eljárásból. Ugyanígy figyelmezteti az adóst az adókezelő arra is, hogy amennyiben elmulasztja más személyek figyelmeztetését, személyesen felel az okozott kárért.
(4) Amennyiben az adóvégrehajtás tárgya gépjármű, akkor az adókezelő a adóvégrehajtási felhívásban felszólítja az adóst, hogy a meghatározott időpontban és helyen állítsa elő a gépjárművet és nyújtsa be a műszaki állapotát igazoló iratokat és igazolja a tulajdonjogát. Amennyiben az adós nem teljesíti ezen kötelességét, az adókezelő az adós költségére egy megbízott személy által biztosíthatja a gépjármű megkeresését, lefoglalását, elszállítását, raktározását, felértékelését és műszaki állapotának felmérését. Ezen törvény céljaira gépjárműnek számít a személyautó, motorkerékpár, tehergépjármű, vontató, pótkocsi, autóbusz, különleges gépjármű, például daru, kotrógép és egyéb építkezési és mezőgazdasági gépek.
(5) Az adóvégrehajtás ingóságok eladásával történő végrehajtására az adókezelő adóvégrehajtási utasítást ad ki. Az adóvégrehajtási utasításban az adókezelő elrendeli a benne meghatározott ingóságok eladását.
(6) Az adókezelő a jogerős adóvégrehajtási utasítás alapján legalább a szakértő által megszabott áron készpénzes eladásra kínálja olyan jogi személyeknek,73) melyeknek feladata a kulturális emlékek gondozása, az alábbi tárgyakat:
a) rendkívüli jelentőségű képzőművészeti alkotások és műemlék,
b) rendkívüli jelentőségű irodalmi művek kéziratai,
c) jelentős írók és kulturális személyiségek személyes emléktárgyai és levelezése, valamint más muzeális értékű emléktárgyak74) ezen személyek után,
d) nagyobb kulturális, történelmi értékű tárgyak és ezek együttesei.
(7) Amennyiben a (6) bekezdés szerinti jogi személy az ajánlat kézbesítését követő 30 napos határidőn belül nem válaszol az ajánlatra, és nem helyezi letétbe a szakértő által meghatározott összeget az adókezelő ajánlatban meghatározott számlájára, az adókezelő jogosult a tárgyakat a jelen törvény által meghatározott módon értékesíteni.

114. §
Ingóságok összeírása
(1) Az ingóságok összeírását az adókezelő az adóvégrehajtási felhívás kézbesítésekor végzi el. Elsősorban azon tárgyak kerülnek összeírásra, amelyeket az adós leginkább nélkülözni tud, és amelyek könnyen szállíthatók, raktározhatók és értékesíthetők. Az ingóságok összeírását az adókezelő ismételten is elvégezheti.
(2) Azon tárgyak, amely könnyen romlanak, vagy szállításuk, raktározásuk, karbantartásuk és eladásuk aránytalanul magas költségekkel járna, csak akkor kerülnek összeírásra, ha nincs elegendő más ingóság vagy ha lehetséges biztosítani a gyors eladásukat.
(3) Az ingóságok összeírásának tartalmaznia kell
a) az adókezelő megnevezésé és székhelyét,
b) az adóalany utónevét, családi nevét, állandó lakhelyét vagy a vállalkozás nevét, az adós székhelyét, azonosítószámát, az adós regisztrációnál hozzárendelt azonosító számát és az adóvégrehajtási felhívás számát,
c) az ingóságok összeírásának helyét és időpontját,
d) egyenként az összeírt ingóságokat és leírásukat, amellyel meghatározásra kerül a számuk, súlyuk, gyártási számuk, márkájuk, színük; amennyiben a tárgyak az ingóságok összeírását követően is az adósnál maradnak, akkor fényképes dokumentáció is készülhet róluk,
e) az összeírt ingóságok értékét,
f) az adós személyes, vagyoni és családi viszonyait a vagyontárgy lefoglalhatóságának elbírálásához szükséges mértékben,
g) az összeíráson jelenlévő személyek aláírását.
(4) Az adókezelő az adós ingóságainak összeírása céljából ellenőrzést hajt végre a vállalkozás székhelyén és telephelyén, lakóhelyén, más helyiségekben és létesítményekben pártatlan személy jelenlétében, az adós jelenlétének hiányában is. E célból az adós köteles az adókezelőnek és a pártatlan személynek a belépést lehetővé tenni a székhelyre és a telephelyre, a lakhelyére, más helyiségekbe és más létesítményekbe. Ezen tevékenységhez az adókezelőnek hivatalból jogában áll meghívni az illetékes Rendőri Testület alakulatát.75) Az ingóságok összeírására az adókezelőnek jogában áll kikényszeríteni a belépést a lakásba és más helyiségekbe, ahol az adós vagyona található.
(5) Az adókezelő megmotozhatja az adóst és más jelenlévő személynél, amennyiben felmerül annak gyanúja, hogy az adós ingóságokat rejtett el nála. A személy megmotozásakor az adókezelő óvatosan jár el, az ellenőrzést azonos nemű egyén vagy orvos végzi.
(6) Az adókezelő az adóvégrehajtási utasítás kiadását követően szakértő által biztosítja az ingóságok árának meghatározását. Egyszerű esetekben az ingóságok összeírásánál a becslést a szokásos árak alapján az adókezelő végzi.

115. §
Az összeírt ingóságok tárolása
Amennyiben fennáll annak veszélye, hogy az összeírt ingóságok eltávolítására, megrongálására vagy megsemmisítésére kerülhet sor, az adókezelő biztosítja ezek tárolását az erre kijelölt helyen, vagy szerződést köt ezen tárgyak tárolásáról.

116. §
Ingóságok, amelyek nem vonhatók az adóvégrehajtás alá
Az adóvégrehajtással nem sújthatók azon ingóságok, amelyek eladása külön jogszabályok alapján tiltott,76) vagy amely külön jogszabályok alapján nem vonhatók adóvégrehajtás alá.77)

117. §
Az adóvégrehajtásból kizárt tárgyak
(1) Az adóvégrehajtás nem vonatkozik azon ingóságokra, amelyek az adós tulajdonában vannak és az adós vagy családja számára nélkülözhetetlenek anyagi szükségleteik kielégítésére, valamint azon ingóságokra, amelyek eladása a jó erkölcsökbe ütközne.
(2) Az adóvégrehajtásból az (1) bekezdés alapján ki van zárva
a) a szokásos ruházat, fehérnemű és lábbeli,
b) az alapvető háztartás berendezés, így az adós és családtagjainak ágyai, az asztal, a székek a család létszáma szerint, a hűtőgép, a tűzhely, a rezsó, a fűtőtest, a fűtőanyag, a mosógép, a takarók és ágynemű, a szokásos konyhai edények, a rádiókészülék és a gyermekek sporteszközei és játékai,
c) a vakvezető kutya, a háziállatok, kivéve azokat, amelyek a vállalkozást szolgálják,
d) az egészségügyi eszközök, segédeszközök és más tárgyak, amelyekre az adósnak vagy családtagjának szüksége van, tekintettel betegségére vagy testi fogyatékosságára,
e) az ingóságok, amelyekre szociális segély, ehhez a segélyhez kapcsolódó hozzájárulások, egyszeri segélyek nyújtásával tett szert anyagi szükséghelyzetben külön jogszabályok59) szerint, kompenzációs pénzügyi hozzájárulást kapott a külön jogszabályok60) alapján, állami szociális segélyt kapott külön jogszabályok61) alapján, nevelőszülői hozzájárulásokat kapott külön jogszabályok62) alapján és gyermekvédelmi szociális intézkedésekből a gyermekvédelmi szociális gondnokság pénzügyi forrásaiból tett szert,
f) állami költségvetésből vagy az Európai Unió költségvetéséből biztosított forrásokból beszerzett ingóság,78)
g) az eljegyzési és jegygyűrű,
h) a készpénz 165 euróig,
i) a tankönyv és szakirodalom.
(3) Az adóvégrehajtásból ki vannak zárva a mezőgazdasági vállalkozó79) azon ingóságai is, amelyek végrehajtásával veszélyeztetve lenne a mezőgazdasági földterület rendes megművelése, vagy a növénytermesztés és állattenyésztés külön jogszabályok80) szerinti folyamatos működése, ahogyan a tenyészállatok, így fejőstehenek, vemhes üszők, tenyészbikák, tenyészkocák, tenyészkanok, anyajuh és tenyészkosok is.

118. §
Ingóságok értékesítése árverésen
Az adókezelő az összeírt ingóságokat árverésen értékesíti; ennek lefolytatása során a jelen törvény alapján jár el.

119. §
Az ingóságok árának meghatározása
(1) Az adókezelő az ingóságok árát a 114. § (6) bekezdése alapján határozza meg; határozatot az ármeghatározásról az adókezelő nem ad ki.
(2) Műalkotások és műkincsek, kéziratok, különleges jelentőségű irodalmi művek, muzeális és gyűjteményi értékű tárgyak, kulturális emlékek és ezek gyűjteményei, numizmatikai értékek és érmék értéke szakértői véleménnyel kerül megállapításra.
(3) Az ingóságok árverési kikiáltási ára legalább háromnegyede az (1) és (2) bekezdés szerint meghatározott árnak; határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról az adókezelő nem ad ki.

120. §
Ingóságok árverési hirdetménye
(1) Az ingóságok árának meghatározását követően az adókezelő árverési hirdetményt ad ki az ingóságok eladása céljából.
(2) Az ingóságok árverési hirdetménye mindenképpen tartalmazza
a) az adókezelő nevét és székhelyét,
b) a kibocsátás dátumát és regisztrációs számát,
c) az árverés helyét és idejét,
d) az árverés tárgyát,
e) az árverés tárgyának kikiáltási árát, amely a legalacsonyabb ajánlat,
f) a legmagasabb ajánlat kifizetésének módját és idejét,
g) az elárverezett ingóság átadásának módját,
h) az árverésre kerülő ingóságok megtekintésének időpontját,
i) a figyelmeztetést, hogy a személyek, akiknek az árverezett ingóságra elővásárlási joguk van, ezt csak az árverésen ajánlattevőként érvényesíthetik; a leütéssel ez az elővásárlási jog megszűnik,
j) a tájékoztatást arról, ki lehet az árverés résztvevője,
k) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott munkatársának saját kezű aláírását, a utónevét és családi nevét, a beosztása megadásával, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az adókezelő a község, a polgármester vagy az általa megbízott községi alkalmazott aláírását, a polgármester utó- és családi nevét, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben a hirdetmény elektronikus úton kerül kézbesítésre, a saját kezű aláírást és hivatali bélyegző lenyomatát a minősített elektronikus aláírás helyettesíti.

121. §
(1) Az adókezelő az ingóságok árverési hirdetményét legalább 15 nappal az árverés napja előtt közzéteszi az adókezelő hirdetőtábláján; lehetősége van nyilvánosságra hozni a tömegtájékoztatási médiában is.
(2) Az adókezelő az ingóságok árverési hirdetményét saját kézbe kézbesíti a 92. § (3) bekezdése szerinti személyeknek, a körzeti hivatalnak, amelynek területén az adós állandó lakhelye vagy székhelye van és a településnek, amelynek területén az árverés zajlani fog.

122. §
Az árverés résztvevői
(1) Árverési ajánlattevő a teljeskörű jogi cselekvőképességgel bíró természetes személy és jogi személy lehet (a továbbiakban csak „ingóságok árverési ajánlattevője”).
(2) Amennyiben az árverési ajánlattevő természetes személy, licitálhat személyesen vagy más személlyel is képviseltetheti magát. A képviselő köteles bemutatni a hitelesített meghatalmazást és igazolni személyazonosságát.
(3) Amennyiben az ingóságok árverési ajánlattevője jogi személy, licitálhat a hivatalos képviselője, akinek kötelessége bemutatni az adókezelőnek az egy hónapnál nem régebbi cégjegyzéki kivonatot vagy annak hiteles másolatát, és a személyazonosságát is igazolnia kell. A jogi személyt képviselheti más képviselő is, aki a felsoroltakon kívül köteles bemutatni a hitelesített meghatalmazást.
(4) Az árverésben nem vehet részt
a) az adókezelő alkalmazottja, aki feladatokat lát el az árverésen,
b) az adóhátralékkal rendelkező adós.
(5) Az árverés nyilvános.

123. §
Az ingóságok árverésének folyamata
(1) Az adókezelő az árverés kezdete előtt beírja az ingóságok árverése iránt érdeklődőket az ingóságok árverésének résztvevői listájára.
(2) Az ingóságok árverésének résztvevői listája elsősorban tartalmazza
a) az árverés időpontját és helyszínét,
b) a természetes személy utónevét, családi nevét, állandó lakhelyének címét, személyi igazolványának számát vagy útlevelének számát, a regisztrációnál hozzárendelt azonosítószámot vagy a személyi számát, amennyiben a természetes személynek nem kötelező regisztrálnia ezen törvény vagy külön jogszabályok szerint,
c) a vállalkozás nevét, székhelyét és azonosító számát, a regisztrációnál hozzárendelt azonosítószámot, a hivatalos képviselő vagy a jogi személy más meghatalmazott képviselőjének utó- és családi nevét, személyi számát és személyi igazolványának számát, a csatolt meghatalmazással és a cégjegyzéki kivonattal vagy annak hivatalos másolatával,
d) a megjegyzést az elővásárlási jog érvényesítéséről, amennyiben jogerős irattal igazolásra került,
e) az árverési számot,
f) az ingóság árverési ajánlattevőjének aláírását.
(3) A legkisebb ajánlat a 119. § (3) bekezdése alapján kerül meghatározásra. Amennyiben a legkisebb ajánlatot sem sikerült elérni, az árverés nem folytatódik. Az árverezett ingóságok ára nincs korlátozva külön jogszabályok rendelkezéseivel.81)
(4) Az adókezelő addig folytatja az árverést, amíg a licitálók emelik az ajánlatokat. A licitálókat az ajánlataik kötelezik. Az adókezelő az ingóságra licitálók közül a legmagasabb ajánlatot tevőét üti le.
(5) Amennyiben az ingóságok árverési ajánlattevői közül többen azonos ajánlatot tettek és nagyobb ajánlat nem érkezett, az adókezelő sorsolással dönt a leütésről. Amennyiben azonban az ingóságok egyik árverési ajánlattevője elővásárlási joggal bír, akkor az adókezelő leütésével őt részesíti előnyben. Amennyiben ilyen árverési ajánlattevőből az ingóságokra licitálók között több van, az adókezelő sorsolással dönt a leütésről.
(6) Az adókezelő köteles a leütés előtt megkérdezni a jelenlévőket, van-e kifogásuk a leütéssel kapcsolatban. A kifogások feljegyzésre kerülnek, és az adókezelő még a leütés előtt rendezi ezeket. Amennyiben az adókezelő megtagadja a leütést, az árverés az utolsó előtti ajánlat kikiáltásával folytatódik.
(7) Az árverés nyertese köteles azonnal kifizetni a legmagasabb ajánlatot; amennyiben nem tesz így, az ingóság újból árverésre kerül a részvétele nélkül.
(8) A leütéssel és a legmagasabb ajánlat kifizetésével az árverezett ingóság tulajdonjoga átkerül az árverési vevőre.
(9) Az adókezelő igazolást ad ki az árverési vevőnek a leütésről.
(10) Amennyiben az ingóság árverezésnél a legalacsonyabb ajánlatot sem érték el, az adókezelő hivatalos feljegyzést ír, újbóli árverést folytat le, és az újabb sikertelen árverés után értékesíti az ingóságot az ajánlatok alapján.
(11) Az árverés folyamatáról az adókezelő jegyzőkönyvet ír, amelyben feltünteti az adatokat az ingóságok árverési ajánlattevőinek listájából, az elárverezett ingóságok árát és a leütést a licitálónak; amennyiben ellenvetéseket emeltek az árverés ellen, akkor ezek megoldását is.
(12) A bevételt az árverésen szerzett pénzeszközök jelentik. Amennyiben a megszerzett bevétel meghaladja a behajtott adóhátralék és adóvégrehajtási költségek összegét, az adókezelő a 152. § szerint jár el.

124. §
Megismételt árverés
(1) Az ingóságok megismételt árverése során az adókezelő a jelen törvény első árverésre érvényes rendelkezései szerint jár el.
(2) Az ismételt árverés céljaira az adókezelő a kikiáltási árat a 119. § (1) és (2) bekezdése alapján meghatározott ár legalább 70%-ában határozza meg; határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról az adókezelő nem ad ki.

125. §
Értékesítés ajánlat alapján
(1) Az adókezelő a sikertelen megismételt árverést követően az adóvégrehajtást az ingóságokra tett ajánlatok szerint folytatja. Ajánlat szerinti értékesítésen az ingóságoknak az érdeklődők által írásban benyújtott ajánlatok kiértékelésén alapuló eladását értjük.
(2) Az adókezelő az ajánlat szerinti értékesítés felhívását legalább 15 nappal az írásos ajánlatok benyújtásának határideje előtt közzéteszi az adókezelő hirdetőtábláján; a felhívást a tömegtájékoztató médiában is közzéteheti.
(3) Az adókezelő az ingóságok árverési hirdetményét saját kézbe kézbesíti a 92. § (3) bekezdése szerinti személyeknek, a körzeti hivatalnak, amelynek területén az adós állandó lakhelye vagy székhelye van és a településnek, amelynek területén az árverés zajlani fog.
(4) Az ajánlat szerinti értékesítésről szóló felhívás mindenképpen tartalmazza
a) az adókezelő nevét és székhelyét,
b) az írásos ajánlatok megtételének határidejét a figyelmeztetéssel, hogy az időpontot követően benyújtott írásos ajánlatok nem vesznek részt a kiértékelésben,
c) az eladás tárgyát és a legalacsonyabb árát,
d) a megtekintés időpontját,
e) a tájékoztatást, hogy ingóság az ajánlatok alapján a legmagasabb ajánlott árért kerül értékesítésre,
f) értesítést arról, hogy az ajánlatokat zárt borítékban kell beadni „Vételi ajánlat – Felbontani tilos” jelzéssel,
g) az írásos ajánlatok kiértékelésének helyét és időpontját,
h) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott munkatársának saját kezű aláírását, a utónevét és családi nevét, a beosztása megadásával, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az adókezelő a község, a polgármester vagy az általa megbízott községi alkalmazott aláírását, a polgármester utó- és családi nevét, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az ajánlat szerinti értékesítés hirdetménye elektronikus úton kerül kézbesítésre, a saját kezű aláírást és hivatali bélyegző lenyomatát a minősített elektronikus aláírás helyettesíti.
(5) Az ingóságok ajánlatok szerinti értékesítésére az adókezelő az árat a 119. § (1) és (2) bekezdése alapján meghatározott ár legalább 60%-ában határozza meg; határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról az adókezelő nem ad ki.
(6) Az ajánlattevő az írásos ajánlatok kiértékelésén személyesen jelen lehet vagy képviselő által képviseltetheti magát. A legmagasabb árajánlatot tevő érdeklődő köteles az árat az ajánlatok kiértékelését követően azonnal kifizetni. Az ajánlattevő, aki/amely nem vesz részt a kiértékelésen vagy a felkínált legmagasabb vételárat nem fizeti ki azonnal, kizárásra kerül. Helyére a következő legmagasabb ajánlatot kínáló ajánlattevő kerül. Azonos összegű ajánlatok esetén sorsolással döntenek. Az értékesítés menetéről az adókezelő jegyzőkönyvet ír, amelyben feljegyzi az adatokat az ajánlattevők listájából, az ingóságért kínált legmagasabb vételárat és az ingóság megszerzőjének azonosító adatait.
(7) A legmagasabb ajánlat kifizetését követően az adókezelő igazolást ad ki az új tulajdonosnak az ajánlat szerinti értékesítésről.
(8) Az ajánlat szerinti értékesítés ugyanazon joghatással bír, mint az árveréses értékesítés.
(9) Az megszerzett bevétel ugyanúgy használják fel, mint az ingóságok árverésén megszerzettet, a 123. § (12) bekezdése alapján.
(10) Amennyiben az ingóságok ajánlat szerinti értékesítése sikertelen volt, az adókezelő leállítja az ingóságok eladásával történő adóvégrehajtást és felszólítja az adóst, hogy vegye át a nem értékesített ingóságot a saját kézbe kézbesített felhívás átvételét követő 10 napon belül. Az adókezelő az adóvégrehajtási eljárás leállítása során a 96. § alapján jár el. Amennyiben az adós nem veszi át az ingóságot a felhívásban jelzett határidőn belül, az adókezelő felhívás alapján értékesíti az ingóságot a kínált vételárért vagy biztosítja annak megsemmisítését. Az értékesítés ilyen formájából vagy a megsemmisítésből származó bevétel, a megsemmisítéssel járó készpénzkiadások leszámítása után, ugyanolyan joghatású, mint az ajánlat szerinti értékesítésből származó. A megsemmisítéssel összefüggő költségek ezen rendelkezés céljaira készpénzkiadásnak számítanak a 149. § alapján. Az elért bevétel hasonlóan kerül felhasználásra, mint az ingóságok árverésének bevétele, a 123. § (12) bekezdése alapján. Amennyiben a megsemmisítésből származó bevétel alacsonyabb, mint a ráfordított költségek, az adókezelő a készpénzköltségeket az adósra hárítja.

126. §
Az ingóságok azonnali értékesítése
(1) Az ingóságokat, amelyeknek a 126. § (1) és (2) bekezdése értelmében meghatározott ára nem több darabonkénti 165 eurónál, a gyorsan romló dolgokat és az élő állatokat az adókezelő azonnal értékesítheti a szokásos vételáron. A szerzett összeget az adókezelő az ingóságok árverésen történt eladásával szerzett bevételhez hasonlóan a 123. § (12) bekezdése alapján használja fel.
(2) Az ár kifizetése után az adókezelő az új tulajdonosnak igazolást ad az ingóságok közvetlen eladásáról.

Negyedik szakasz
Adóvégrehajtás készpénz és más dolgok zárolásával, értékesítés nélkül

127. §
(1) Az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítás kézbesítésekor elvégzi a készpénz és más dolgok összeírását, amelyek nem kerülnek értékesítésre a 114. a 115. § szerint, és megtiltja az adósnak a velük való rendelkezést.
(2) Az adókezelő adóvégrehajtást készpénzben csak akkor végez, ha a készpénz összege meghaladja a 165 eurót a 117. § (2) bekezdésének h) pontja szerint; ezt ugyanúgy használja fel, mint az árverésre bocsátott ingóságokból befolyt összeget, a 123. § 12. bekezdése szerint.
(3) Nem vonhatók készpénzzárolással adóvégrehajtás alá az adós alkalmazottainak bérkifizetésére szolgáló pénzeszközök és az olyan pénzeszközök, amelyek a munkahelyi balesetek vagy a foglalkozási megbetegedések kártalanítására szolgálnak külön jogszabály68) szerint, abban a kifizetési időszakban, mely a jogerős adóvégrehajtási utasítás adósnak történt kézbesítését követi.
(4) Ha az adókezelő az (1) bekezdés szerinti összeíráskor devizaeszközökre bukkan, külön jogszabály82) szerint kezeli őket. Ha az adókezelő nemesfémből készült termékekre, így ékszerészeti, divatékszer, éremművészeti és más aranyműves, ezüstből vagy platinából, vagy ezek ötvözetéből készült, vagy természetes vagy szintetikus drágakövekkel, gyöngyökkel, zománccal, korallokkal, üveggel vagy nem fémes anyaggal díszített tárgyakra, vagy kopott, hiányos vagy megrongálódott ilyen termékekre bukkan, az adóvégrehajtás során úgy jár el, mint az ingóságok eladásával járó adóvégrehajtáskor, miközben a termékek árát szakértői véleménnyel állapítják meg. Ékszerészeti ötvözetek, arany és ezüst lemezek és gyártásra előkészített nemesfém félkészáruk esetében az adókezelő ezek értékesítését a külön jogszabály83) szerint arra jogosult személy közvetítésével végzi. A szerzett készpénzt ugyanúgy használja fel, mint az árverésre bocsátott ingóságokból befolyt összeget a 123. § 12. bekezdése szerint.

128. §
(1) A betétkönyveket vagy más iratokat, amelyeket a jog érvényesítéséhez fel kell mutatni, az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítás kézbesítésekor mint ingóságokat írja össze a 114. § szerint és zárolja azokat.
(2) Az adókezelő a betétkönyvet a jogerős adóvégrehajtási utasítással együtt benyújtja a pénzforgalmi szolgáltatónál, és kiveszi róla azt az összeget, amire az adósnak joga van, maximálisan a behajtandó adóhátralék összegét. A pénzforgalmi szolgáltató elvégzi a betét vagy egy részének kifizetését, akkor is, ha a kifizetés feltételekhez kötött. Ha más iratokról van szó, amelyeket a jog érvényesítéséhez fel kell mutatni, az adókezelő felszólítja azt, aki az ilyen irat szerint teljesítésre illetékes, hogy az összeget, amit be kell fizetnie, adja át az adókezelőnek. Ennek során az adóvégrehajtási eljárás rendelkezéseinek megfelelően jár el, miközben a jog érvényesítéséhez szükséges lépéseket az adós helyett az adókezelő teszi meg.
(3) A megszerzett készpénz ugyanúgy használandó fel, mint az árverésre bocsátott ingóságokból befolyt összeg a 123. § 12. bekezdése szerint.

Ötödik szakasz
Adóvégrehajtás értékpapírok eladásával

129. §
(1) Az adókezelő az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntésében kötelezi azt a jogi személyt, mely külön jogszabály47) szerint jogosult a nyilvántartást vezetni, hogy jegyezze be az adós értékpapírokkal való rendelkezési jogának felfüggesztését.
(2) Az adós tulajdonában lévő értékpapírok eladásával járó adóvégrehajtás úgy történik, hogy az adókezelő összeírja ezeket az értékpapírokat, mégpedig az adóvégrehajtási utasítás kézbesítéskor, az ingóságok értékesítéséről szóló rendelkezések szerint. Az adósnál található értékpapírokat zárolja, és biztosítja azok őrizetét külön jogszabály84) szerint. Az adós a tulajdonában lévő értékpapírok eladását az adókezelő biztosítja értékpapír-kereskedő közreműködésével.
(3) Ha az adókezelő megállapítja, hogy az adóvégrehajtási felszólításban megjelölt vagyon értéke nem elégséges a behajtandó adóhátralék fedezésére és az adóvégrehajtás során az adókezelő tudomást szerez az adós értékpapírjairól, amelyekre nem hozott létre zálogjogot, a külön jogszabály85) szerint nyilvántartás vezetésére jogosult jogi személynél való bejelentéskor a 91. § (7) bekezdése szerint jár el. Ez esetben az adókezelő ebben az értesítésben a külön jogszabály47) szerint nyilvántartás vezetésére jogosult jogi személyt kötelezi a bekönyvelt értékpapírokkal való rendelkezés megállítására.
(4) Ha az értékpapír jellege nem teszi lehetővé a (2) bekezdés szerinti eljárást, az adókezelő felszólítja azt, aki az értékpapír alapján teljesítésre köteles, hogy kötelességét teljesítse az általa megszabott határidőn belül, amely nem lehet hosszabb, mint a teljesítés esedékességétől számított 15 nap. Az adóvégrehajtási utasításban meghatározott kötelességteljesítés elmulasztásáért az adókezelő annak, akinek az értékpapír alapján teljesítési kötelessége van, bírságot szabhat ki a 155. § szerint.
(5) Az adókezelő jogosult gyakorolni az adós helyett értékpapírok tulajdonjogához kapcsolódó minden tevékenységet.
(6) A megszerzett készpénz ugyanúgy használandó fel, mint az árverésre bocsátott ingóságokból befolyt összeg a 123. § (12) bekezdése szerint.

Hatodik szakasz
Adóvégrehajtás ingatlan, lakás vagy nem lakóhelyiségek eladásával

130. §
(1) Az adókezelő ingatlan, lakás vagy nem lakóhelyiségek (a továbbiakban csak „ingatlan”) eladásával járó adóvégrehajtást végez akkor, ha bizonyítást nyert, hogy az ingatlan az adós tulajdonában vagy társtulajdonában van. Ez a rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó akkor is, ha az aladós vagy a kezes ingatlanát érinti. Ingatlan eladásával járó adóvégrehajtás alá nem eshet állami költségvetésből vagy európai uniós78) költségvetésből beszerzett ingatlan.
(2) Ingatlan eladásával járó adóvégrehajtás alá eshet olyan vagyon is, amely nincs bejegyezve a kataszterben, ha az adós tulajdonjoga más módon bizonyítható.
(3) Az ingatlan eladásával járó adóvégrehajtás az ingatlanra annak részeivel és tartozékaival együtt vonatkozik.
(4) Az adókezelő az ingatlanra adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntést bocsát ki. Ha (2) bekezdés szerinti ingatlan kerül adóvégrehajtás alá, az adókezelő a zálogjog létrehozásáról vagy az adóvégrehajtás eljárásának megkezdéséről szóló határozattal együtt benyújtja az ingatlankataszterhez az érintett ingatlanok bejegyzésének javaslatát is.
(5) Az adókezelő az adóvégrehajtási felhívást bocsát ki. Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül jelentse be az adókezelőnek azt a személyt, akinek elővásárlási joga vagy más dologi joga van az ingatlanra, és figyelmezteti, hogy ezen kötelessége elmulasztása esetén felel az okozott kárért.
(6) Az adókezelő az adóvégrehajtási felhívás jogerőre emelkedése után kiadja az adóvégrehajtási utasítást az ingatlan eladására. Az adóvégrehajtási utasítást saját kézbe kézbesítik a 92. § (3) bekezdésében felsorolt személyeken kívül a társtulajdonosnak és olyan személyeknek is, akiknek az ingatlanra elővételi joguk vagy más dologi joguk van, ha ismertek az ingatlankataszter, a körzeti hivatal és azon községi hivatal irataiból, amely területén az ingatlan található.
(7) Az adóvégrehajtási utasítás kézbesítése után az adókezelő szakértővel biztosítja az ingatlan árának meghatározását. Az ingatlanszakértőnek elküldött írásos megrendelésben megjelöli a szakértői vélemény célját, és azt, hogy mire kell odafigyelni és mit kell rendezni. Az ingatlan felbecsülésének helyéről és idejéről az adókezelő értesíti az adóst, a társtulajdonosokat és azokat a személyeket, akikre az ingatlan egyéb hibái terhelhetők. Az adótartozással rendelkező köteles lehetővé tenni a felbecsülésre kerülő ingatlan megtekintését. A szakértői vélemény kidolgozásához az adókezelő jogosult kikényszeríteni a felbecsülésre kerülő ingatlanhoz való hozzáférést.
(8) Az adókezelő az adóvégrehajtási utasítás alapján felkínálja az ingatlan kulturális műemléket olyan jogi személyeknek,73) melyeknek hivatása a kulturális értékekről való gondoskodás, készpénzért, minimálisan a szakértő általi becsült áron.
(9) Ha a (8) bekezdés szerinti jogi személy 30 napon belül nem válaszol az ajánlatra és nem helyezi el a szakértő által felbecsült árat az adókezelő számlájára, az adókezelő jogosult a kulturális műemléket az ezen törvény szerint meghatározott módon eladni.
(10) Az adókezelő adóvégrehajtást az ingatlan elárverezésével hajtja végre.
(11) Ha legkésőbb egy órával az árverés kezdete előtt az ingatlan társtulajdonosa vagy a társtulajdonosok, akiknek közös tulajdonában van az ingatlan, készpénzben leteszik az adókezelő megbízottjának kezébe a szakértői vélemény által meghatározott árat, mely megfelel azon rész értékének, amely árverésre kerül, vagy ha legkésőbb egy órával az árverés kezdete előtt az ingatlan társtulajdonosa vagy a társtulajdonosok igazolják az összegnek az adókezelő számlájára való jóváírását, az ingatlan eladására nem kerül sor. Az adókezelő ezzel az összeggel úgy jár el, mint értékesítésből szerzett árral a 123. § (12) bekezdése szerint.

131. §
(1) Az ingatlan értékét szakértői vélemény határozza meg. A szakértői véleménynek tartalmaznia kell az ingatlan általános értékét és azon értékcsökkentő hibák becslését, amelyeket az árverési vevőnek a legmagasabb ajánlatból leszámítva kell átvennie.
(2) Ezen törvény céljaira az ingatlan általános értékének minősül az ingatlan külön jogszabályok86) szerint meghatározott általános értéke a hibák beszámítása nélkül, amelyet az árverési vevőnek a legmagasabb ajánlatba történt beszámítás nélkül kell átvennie. Ha az árverési vevő az a személy, aki miatt az ingatlanhoz hibák kötődnek, nem kell alkalmazni az ingatlan árának csökkentését ezen hibák mértékével.
(3) Az ingatlanhoz kötődő hibákat azon gazdasági hátrányok szerint becslik fel, amelyeket a terheltnek a hibából eredően el kell viselnie. Határozatlan időtartamú hibák esetében a számítások alapja 20 év, a pontosan meghatározható időtartamú hibák esetében azok időtartama, maximálisan azonban 20 év. Az ismétlődő teljesítési igényekből eredő hibákat és juttatásokat úgy becslik fel, hogy kiszámítják azt az összeget, amely elégséges volna ahhoz, hogy belőle és kamataiból teljesítve legyen a kötelezettség és juttatás vagy a pénzbeli érték.
(4) Az ingatlan értékének szakértői felbecsüléséről az adókezelő értesíti az adóst, azokat a személyeket, akiknek elővásárlási joguk vagy dologi joguk van az ingatlanra.
(5) Árverés céljaira a kikiáltási ár egyenlő a szakértői véleményben meghatározott árral. Az adókezelő döntést ad ki a kikiáltási ár meghatározásáról. Ez ellen a döntés ellen a kézbesítést követő nyolc napon belül elehet fellebbezést benyújtani.
(6) Az (1) bekezdés szerinti hibák alatt értendők a dolgi terhek (szolgalmi jogok), amelyek külön jogszabály szerint keletkeztek és a bérleti jog.

132. §
Árverési hirdetmény
(1) A kikiáltási ár meghatározása után az adókezelő árverési hirdetményt bocsát ki.
(2) Az árverési hirdetménynek tartalmaznia kell
a) az adókezelő megnevezését és székhelyét,
b) az árverési hirdetmény kiadásának dátumát és számát,
c) az árverés idejét és helyét,
d) az ingatlan megjelölését az ingatlankataszter adatai szerint,
e) a kikiáltási árat, amely a legalacsonyabb ár,
f) a biztosíték (előleg) összegét, a befizetésének módját és határidejét,
g) a biztosíték visszafizetésének feltételeit,
h) a legmagasabb ajánlat megfizetésének módját,
i) a hibákat, amelyeket az árverési vevőnek a legmagasabb ajánlatból történő leszámítás nélkül kell átvennie,
j) az ingatlan hibáinak és előnyeinek átruházásáról szóló rendelkezéseket,
k) az elárverezett ingatlan sikeres pályázónak való átadásáról szóló rendelkezéseket,
l) figyelmeztetést az elővásárlási jog érvényesítésére,
m) az ingatlan megtekintésének idejét és helyét,
n) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott munkatársának saját kezű aláírását, a utónevét és családi nevét, a beosztása megadásával, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az adókezelő a község, a polgármester vagy az általa megbízott községi alkalmazott aláírását, a polgármester utó- és családi nevét, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az árverési hirdetmény elektronikus úton kerül kézbesítésre, a saját kezű aláírást és hivatali bélyegző lenyomatát a minősített elektronikus aláírás helyettesíti.

133. §
(1) Az adókezelő az árverési hirdetményt legkevesebb 30 nappal az árverés megvalósítását megelőzően kifüggeszti azon adóhivatal hirdetőtábláján, melynek körzetében az adós állandó lakhelye vagy székhelye van, valamint azon körzeti hivatal és község hirdetőtábláján, melynek területén az ingatlan található.
(2) Az adókezelő késedelem nélkül, legkésőbb 30 nappal árverés megvalósítását megelőzően elküldi az árverési hirdetményt a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának a Kereskedelmi Közlönyben való megjelentetésre. Az adókezelő az árverési hirdetményt megjelentetheti a tömegtájékoztatási eszközökben is.
(3) Az adókezelő az árverési hirdetményt saját kézbe kézbesíti azon személyeknek, akiknek az adóvégrehajtási utasítást kézbesítik a 92. § (3) bekezdése szerint; az árverési hirdetményt kézbesíti más személyeknek is, akiknek jogai az adóvégrehajtással érintve vannak a 130. § 6. bekezdése szerint.

134. §
Az árverés résztvevői
(1) Árverési ajánlattevő lehet az a természetes személy, aki teljeskörű jogi cselekvőképességgel bír, és ha ezt a külön jogszabály87) megengedi, vagy a Szlovák Köztársaság területén székhellyel rendelkező jogi személy (a továbbiakban csak „ingatlan ajánlattevője”)
(2) Az árverezés résztvevőire a 122. § (2) – (5) bekezdéseinek rendelkezései vonatkoznak. Az ingatlanok megismételt vagy újbóli árverése esetén nem lehet ajánlattevő az a személy, aki az első vagy megismételt ingatlanárverést megnyerte, de nem fizette ki a legmagasabb árajánlatot.

135. §
Egyedi jelenléti ív
(1) Az árverés megkezdése előtt az ingatlan ajánlattevője egyedi jelenléti ívet tölt ki, amely tartalmazza
a) az árverezés időpontját és helyét,
b) az ingatlan leírását és kikiáltási árát,
c) a természetes személy utónevét, családi nevét, állandó lakhelyének címét, személyazonossági igazolványának vagy útlevelének számát, a regisztrációkor kiadott azonosítószámot vagy a személyi számot, ha a természetes személynek nincs regisztrációs kötelessége ezen törvény vagy külön jogszabály szerint,
d) a jogi személy cégmegnevezését, székhelyét és a szervezet azonosítószámát, a regisztrációkor kiadott azonosítószámot, a törvényes képviselő vagy más meghatalmazott képviselő utónevét, családi nevét, személyi számát és személyi igazolványszámát, a meghatalmazással és a hiteles cégbírósági kivonattal együtt,
e) az árverési biztosíték összegét és a befizetését bizonyító okmányt,
f) az elővásárlási jog érvényesítését bizonyító jogerős okmányt,
g) az ingatlan ajánlattevőjének aláírását.
(2) Az árverés megkezdése előtt az adókezelő ellenőrzi az ingatlan-ajánlattevő egyedi jelenléti ívében feltüntetett adatokat. Ha az adatok nem felelnek meg a valóságnak, az adókezelő kijavítja azokat és közösen az ingatlan ajánlattevőjével a javítást aláírásukkal hitelesítik. Ha a kétségbe vonható adatok kijavítása az árverés kezdetéig nem lehetséges, az árverés végrehajtója nem engedélyezi az ilyen személynek az árverésben való részvételt.
(3) Az egyedi jelenléti ív kitöltése és a biztosíték befizetését igazoló okmány felmutatása után a 136. § szerint az ingatlan-ajánlattevő árverési számot kap.

136. §
Az árverési biztosíték megállapítása
(1) Az adókezelő az árverési biztosítékot legkevesebb a kikiáltási ár 50%-ában állapítja meg. Az árverési biztosítékot köteles letenni az árverés valamennyi résztvevője, aki úgy vesz részt rajta, mint ajánlattevő.
(2) Az ingatlan-ajánlattevő a biztosítékot az adókezelő számlájára való átutalással vagy az árverési rendeletben meghatározott határidőn belül készpénzben fizeti meg.
(3) Az árverési biztosíték letételét az ingatlan-ajánlattevő számlájáról az adókezelő számlájára való jóváírás vagy a készpénzfizetésről szóló okmány bizonyítja. Az árverésen csak olyan ajánlattevő vehet részt, aki legkésőbb egy órával az árverés kezdete előtt ilyen dokumentumot bemutat az adókezelőnek.
(4) Az ingatlan nyertes árverési ajánlattevőjének a befizetett árverési biztosítékot is beszámítják az elnyert ingatlan árába.
(5) Annak az ajánlattevőnek, aki az árverésen nem volt sikeres, az adókezelő visszatéríti az árverési biztosítékot az árverési jelentésben meghatározott határidőn belül, legkésőbb az árverést követő öt munkanapon belül.
(6) Ha az árvevési vevő nem fizeti ki a legmagasabb árajánlatot a leütésről szóló határozatban szereplő határidőn belül, az adókezelő nem adja vissza az árverési biztosítékot. Az árverési biztosítékot a 144. § szerint használják fel.

137. §
Az árverés megszüntetése
(1) Az adókezelő az árverést megszünteti, ha
a) az adótartozással rendelkező legkésőbb az árverés kezdete előtt egy órával kiegyenlíti az adóhátralékot,
b) az osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlan társtulajdonosa átutalja az adókezelő számlájára az árverésre kerülő ingatlanrész kikiáltási árát, és lekésőbb egy órával az árverés kezdete előtt bemutatja a befizetésről szóló bizonylatot,
c) más személy átutalja az adókezelő számlájára az egész adóhátralékot az ingatlan tulajdonjogának átruházására való igény nélkül, és lekésőbb egy órával az árverés kezdete előtt bemutatja a befizetésről szóló okmányt.
(2) Az adókezelő jogosult a végrehajtási költségek behajtására, ha azok nem lettek kiegyenlítve az adós vagy más személy által az adóhátralékkal együtt.
(3) Ha az ingatlan társtulajdonosa az (1) bekezdés b) pontja szerint járt el, az adókezelő jegyzőkönyvet készít az árverés megszüntetéséről, és határozatot ad ki az ingatlan árverésre kijelölt tulajdonrésze tulajdonjogának átruházásáról. Ezen döntés ellen a többi társtulajdonos a kézbesítést követő nyolc napon belül nyújthat be kifogást. Az adókezelő a jogerős döntést az ingatlanjog bejegyzésére feljegyzés formájában küldi meg az ingatlankataszternek.

138. §
Az ingatlanárverés menete
(1) Az árverés kezdetén az adókezelő megismerteti a jelenlevőkkel az ingatlanokat, közli azok kikiáltási árát és árverési sorrendjét. Közli, hogy mely ingatlanok nem kerülnek árverésre az árverési biztosíték letétele híján, s azt is, hogy első, megismételt vagy újbóli árverésről van-e szó.
(2) A kikiáltási ár bejelentése után számuk felemelésével jelentkeznek azok a licitálók (ajánlattevők), akik az árverésre kerülő dologért letették az árverési biztosítékot, és bejelentik a licitösszegeiket. Az ajánlattevők a licitet legalább 30 eurónként emelhetik.
(3) Az árverés egészen addig folytatódik, míg az ajánlattevők növelik a licitet. Ha nincs magasabb licit, az adókezelő megismétli az utolsó ajánlatot ezekkel a szavakkal: „először”, „másodszor” azzal figyelmeztetéssel, hogy a „harmadszor” kimondása után kalapácsütéssel véget vet az árverésre került ingatlanra való licitálásnak.
(4) A licitálókat egészen addig köti az ajánlatuk, amíg az adókezelő kalapáccsal le nem üti a legmagasabb ajánlatot. A legmagasabb ajánlat leütését nem szabályozza vagy korlátozza külön jogszabályok81) szerinti rendelkezés.
(5) Az adókezelő addig folytatja az árverést, amíg valamennyi ingatlan el nem kel.
(6) Ha az árverés során a legkisebb árajánlatot sem teszik meg, az adókezelő bejelenti, hogy ezen ingatlanok árverését nem folytatja, és erről hivatalos feljegyzést készít.
(7) Az árverés vége és leütés előtt az adókezelő megkérdezi az árverésen résztvevőket, van-e kifogásuk a leütés ellen. A kifogások jegyzőkönyvbe kerülnek. Kifogással élhetnek az ajánlattevők és azok a személyek, akiknek saját kézbe kézbesítették az árverési felhívást, ha jelen vannak az árverésen. A kifogásokról az adókezelő a helyszínen dönt. Döntését közli a jelenlévőkkel.
(8) Az árverés menetéről az adókezelő jegyzőkönyvet ír, amelyben feltünteti főleg az ingatlanárverés ajánlattevőinek egyedi jelenléti íveiben található adatokat, az elárverezett ingatlan árát, az árverési vevőnek megadott leütést, a benyújtott kifogásokat és azok megoldását.

139. §
(1) A leütést az adókezelő annak adja meg, aki a legmagasabb árajánlatot tette. Ha több ingatlanárverési ajánlattevő is ugyanazt az ajánlatot teszi, és ha már nem hangzott el nagyobb lehetséges ajánlat, az adókezelő sorsolással dönt, melyik ajánlattevőt illeti a leütés. Ha az ajánlattevők között ott van az elővásárlási joggal rendelkező árverező, az adókezelő a leütéssel őt részesíti előnyben. Ha több ilyen személy van, az adókezelő sorsolással dönt, kit illet a leütés
(2) Ha az adókezelő megtagadja a leütést a benyújtott kifogásra való tekintettel, az árverés az utolsó előtti ajánlat kikiáltásával folytatódik.

140. §
A leütés odaítéléséről szóló döntés
(1) A leütés odaítéléséről az adókezelő határozatot ad ki, amelyben meghatározza a legmagasabb ajánlat kifizetési határidejét. A döntést az adósnak, az árverési vevőnek és azon személyeknek, akik az árverésen a leütés ellen kifogást emeltek, valamint azon személyeknek, akiknek az adókezelő köteles kézbesíteni az árverési felhívást, saját kézbe kézbesítik.
(2) A leütés odaítéléséről szóló döntés ellen kifogással élhetnek az (1) bekezdés szerinti személyek, beleértve azokat is, akik az adókezelő hibája miatt nem vehettek részt az árverésen, mert nem volt nekik kézbesítve az árverési felhívás.
(3) A (2) bekezdésben szereplő személyek a döntés átvételétől számított nyolc napon belül emelhetnek kifogást a leütés odaítélése ellen és azok a személyek, akik az adókezelő hibája miatt nem vehettek részt az árverésen, mert nem volt nekik kézbesítve az árverési felhívás. A kifogás benyújtásának halasztó hatálya van.
(4) Az adókezelő helyt adhat a kifogásnak, ha az azokat az hiányosságokat bírálja, amelyek a kifogásemelőt sértik, vagy ha a kifogásban törvénysértést rónak fel.

141. §
(1) A leütés odaítélése elleni kifogásról szóló döntést a 140. § (2) bekezdése szerinti személyeknek kézbesítik.
(2) Ha kifogásról szóló eljárás során megszüntetik a leütés odaítéléséről hozott döntést, az adókezelő csak arra az ingatlanra határoz meg új árverést, amelynek a leütését megsemmisítették, legkésőbb két hónappal a döntés megszüntetésének hatályba lépésétől számítva.

142. §
(1) A leütés odaítélésével az árverési vevő az adókezelő belegyezésével birtokba veheti az elnyert ingatlant.
(2) Tulajdonjogot az ingatlanhoz az árverési vevő a legmagasabb ajánlat határidőn belüli befizetésével és a leütés adókezelő általi odaítéléséről szóló döntése alapján szerez.
(3) Ha az árverési vevő kifizette legmagasabb ajánlatot, az adókezelő elküldi a leütés odaítéléséről szóló döntést az ingatlankataszternek a tulajdonjog bejegyzése végett.
(4) Ha megszűnik a leütés odaítéléséről szóló döntés vagy az árverési vevő a megadott határidőn belül nem fizette be a legmagasabb ajánlatot, köteles az elárverezett ingatlant visszaszolgáltatni, kiadni az összes értéknövekményt, hasznot, és megtéríteni a kárt, amely az elárverezett ingatlanon keletkezett.

143. §
Ismételt árverés, újbóli árverés és a tulajdonjog átruházása ajánlat alapján
(1) Ha az árverési vevő nem fizette ki időben a legmagasabb ajánlatot vagy az árverésre árverési ajánlattevők érdeklődése híján nem került sor, az adókezelő az előző árverést követően vagy az árverés időpontjától számítva legkésőbb két hónapon belül ismételt árverést rendel el.
(2) Ismételt árverés szervezésekor az adókezelő az első árverés rendelkezései szerint jár el.
(3) Ismételt árveréskor az adókezelő a kikiáltási árat a 131. § (5) bekezdése szerint a megállapított ár 90%-ában határozza meg. Az adókezelő nem ad ki határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról.
(4) Ha az ismételt árverés sikertelen, az adókezelőnek lehetősége van az (1) bekezdés értelmében újbóli árverést elrendelni. Újbóli árverés szervezésekor az adókezelő az első árverés rendelkezései szerint jár el. Az ingatlan kikiáltási árát legkevesebb a megállapított érték háromnegyedében határozza meg a 131. § (5) bekezdése szerint. Az adókezelő nem ad ki határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról.
(5) Újbóli árverés elrendelése előtt az adókezelő dönthet úgy, hogy az ingatlan tulajdonjogát a magasabb árajánlatot tevőre ruházza át, a (4) bekezdés szerint.
(6) Ha az újbóli árverés sikertelen, az adókezelőnek lehetősége van az (1) bekezdés szerinti határidőn belül úgy dönteni, hogy az ingatlan tulajdonjogát ajánlat alapján ruházza át. Erre a célra az adókezelő az árat a megállapított ár 60%-ában határozza meg a 131. § (5) bekezdése szerint; határozatot az ár megállapításáról az adókezelő nem ad ki.

144. §
Az ismételt és újbóli árverés és az ajánlat alapján történő tulajdonjog-átruházási eljárás résztvevői
(1) Az ingatlan ismételt árverésén nem licitálhat az az árverési vevő, akinek az első árverésen a leütést odaítélték, de nem fizette ki a legmagasabb ajánlatot.
(2) Az árverési vevő, aki nem fizette ki a legmagasabb ajánlatot, köteles megfizetni a különbözetet a ki nem fizetett legmagasabb ajánlat és az ismételt árverés legmagasabb árajánlata között, az ismételt árverés költségeit és a kárt, ami azáltal keletkezett, hogy a legmagasabb ajánlatot nem fizette ki. Az így nyert pénzeszközöket az adókezelő árverési bevételként használja fel a 152. § szerint.
(3) Az adókezelő a (2) bekezdés szerinti költségek megtérítésére azon árverési vevő által befizetett árverési biztosítékot használja, aki nem fizette meg a legmagasabb ajánlatot. Ha az árverési biztosíték nem elegendő a költségek fedezésére, az adókezelő jogosult tőle a maradékot mint adóhátralékot behajtani.
(4) Újbóli árveréskor nem licitálhatnak azok az árverési vevők, akiknek az első vagy az ismételt árverésen odaítélték a leütést, és nem fizették ki a legmagasabb ajánlatot.
(5) Az adókezelő újbóli árveréskor a (2) és (3) bekezdés rendelkezései szerint jár el.
(6) Azok az árverési vevők, akiknek az első, az ismételt vagy az újbóli árveréskor odaítélték a leütést, és nem fizették ki a legmagasabb ajánlatot, nem vehetnek részt az ingatlan tulajdonjogának ajánlat alapján történő átruházásában.
(7) Az adókezelő a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásakor hasonlóképpen a 125. § (2) – (4), (6), (8) – (10) bekezdése szerint jár el azzal, hogy a legmagasabb felajánlott árat az érdeklődő a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozattól számított nyolc napon belül megfizeti.
(8) A tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozat ellen csak a 125. § (6) bekezdésében megnevezett személyek emelhetnek kifogást. A kifogást a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül lehet benyújtani. A kifogás benyújtása halasztó hatályú.
(9) A tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozat kézbesítése után legmagasabb ajánlatot tevő az adókezelő engedélyével birtokba veheti az ingatlant.
(10) A legmagasabb ajánlat határidőn belüli kifizetése után és a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozat jogerőre emelkedése után az adókezelő elküldi a határozatot az ingatlankataszternek a tulajdonjog bejegyzése végett.
(11) Az ingatlan tulajdonjogát a vevő a legmagasabb ajánlat határidőn belüli megfizetésével és az adókezelő ajánlat alapján történő tulajdonjog-átruházásáról meghozott jogerős határozata alapján szerzi meg.
(12) Ha megszüntetik a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozatot, vagy ha a legmagasabb ajánlatot tevő személy határidőn belül nem fizette meg a legmagasabb ajánlatot, köteles az ingatlant visszaszolgáltatni és kiadni az összes növekménnyel, haszonnal együtt, valamint megtéríteni a kárt, amely az elárverezett ingatlanon keletkezett.

145. §
(1) Az árvevési vevőnek vagy a legmagasabb ajánlatot tevő személynek a legmagasabb ajánlatba történő beszámítás nélkül át kell vennie a bérleti szerződésekből eredő dologi terheket és kötelezettségeket, amelyek külön jogszabály alapján jöttek létre; ezzel együtt átveszi a bérleti szerződésekből származó dologi terheket és kötelezettségeket.
(2) Az elővásárlási jog az elárverezésével vagy az ajánlat alapján megszerzett ingatlanra megszűnik.

146. §
Ha az első árverés, az ismételt árverés vagy újbóli eladással járó árverés után bekövetkezett az ingatlan értékének csökkenése, az adóhatóság új árat állapít meg szakértői vélemény alapján a 131. § szerint. A kikiáltási ár megállapítása után az adóhatóság a 132-144. § rendelkezései szerint jár el.

Hetedik szakasz
Adóvégrehajtás vállalat vagy vállalatrész értékesítésével

147. §
(1) Vállalat vagy egy részének értékesítése általi adóvégrehajtás esetén a Kereskedelmi Törvénykönyv rendelkezései kerülnek értelemszerűen alkalmazásra.88)
(2) Az adókezelő az adóvégrehajtási felszólításban felszólítja az adóhátralékkal rendelkezőt, hogy nyolc napon belül jelentse azon személyek azonosító adatait, akiknek a vállalathoz vagy annak részéhez elővételi joguk vagy dologi joguk kapcsolódik, felhívva a figyelmet arra, hogy ezen adatok be nem jelentése esetén az adóhátralékkal rendelkező felel az okozott kárért.
(3) Az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítás jogerőre emelkedésekor adóvégrehajtási utasítást ad ki a vállalatnak vagy egy részének értékesítésére. Az adóvégrehajtási utasítást a 92. § (3) bek. feltüntetett személyeken kívül azoknak a személyeknek is saját kézbe kézbesíti, akiknek a vállalathoz vagy részéhez elővételi vagy egyéb dologi joguk van.
(4) A vállalat vagy részének értékesítésével történő adóvégrehajtás árverés formájában megy végbe. Az ár szakértői véleménnyel kerül meghatározásra. A szakértői véleménynek tartalmaznia kell a vállalat vagy része vagyonának általános értékét. E törvény céljaira a vállalat vagy része vagyonának általános értékét a vállalat vagy része általános értékével kapcsolatos külön jogszabály86) határozza meg. A kikiáltási árat az adókezelő az árról szóló határozatban közli, miközben a kikiáltási ár a szakértői véleményben megállapított árral egyezik meg. Az adókezelő kiadja az ár megállapításáról szóló határozatot, és saját kézbe kézbesíti az adósnak, valamint azoknak a személyeknek, akiknek a vállalathoz vagy részéhez elővételi joguk van. Az ár megállapításáról szóló határozat ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül lehet fellebbezni. Az adókezelő a vállalat vagy részének értékesítése általi adóvégrehajtáskor a 132 – 144. § értelmében jár el, kivéve a kikiáltási ár megállapítását. A kikiáltási árat ismételt árverés esetén az adókezelő legalább az első árverésen megállapított ár 90%-ában, ismételt árverés esetén legalább az első árverésen megállapított ár 75%-ában határozza meg. Az adókezelő a vállalatot vagy annak részét tulajdon-átruházási határozattal értékesítheti az első árverésen megállapított ár 60%-ánál magasabb ajánlat esetében a 144. § 7-es bek. értelmében.
(5) Az árverés leütésével, vagy ajánlat alapú tulajdon-átruházási határozattal az árverés nyertese, vagy a legmagasabb ajánlatot tevő érdeklődő az adókezelő beleegyezésével átveheti a vállalatot vagy annak részét.
(6) Amennyiben az árverés leütéséről szóló határozat megszűnik, vagy az árverés nyertese a megadott határidőn belül nem fizette meg a vételárat, akkor az árverés nyertese köteles a vállalatot vagy annak részét visszaadni, visszaadni az összes nyereséget, hasznot és megtéríteni a kárt; ez érvényes a legmagasabb ajánlaton alapuló tulajdon-átruházási határozat megszüntetésének esetén is.
(7) Az árverés leütéséről szóló határozat vagy a legmagasabb ajánlaton alapuló tulajdon-átruházási határozat jogerőssé válását követően a meghatározott időben történő legmagasabb licit vagy a legmagasabb ajánlat befizetésével a vállalathoz vagy annak részéhez kapcsolódó tulajdonjog átruházódik a nyertesre vagy a legmagasabb ajánlatot tevő érdeklődőre. A jogerős leütött árverésről szóló határozatot vagy a jogerős ajánlaton alapuló tulajdon-átruházási határozatot az adókezelő továbbítja az illetékes földhivatalnak az ingatlanhoz fűződő tulajdonjog bejegyzése végett az ingatlan-nyilvántartásba.
(8) A nyertesre száll az összes jog, amely az ipari vagy egyéb szellemi tulajdonból származik, amelyek az értékesített vállalat vagy részének a vállalkozási tevékenységhez kötődnek. Amennyiben e jogok megszerzése, vagy megtartása érdekében bizonyos vállalkozási tevékenység megvalósítása meghatározó, akkor e tevékenységbe beleszámít az árverés nyertesének a vállalat vagy része működtetésével összefüggő tevékenysége, valamint a vállalat vagy része elárverezése előtti működtetésével összefüggő tevékenysége.
(9) A vállalat vagy annak részének munkajogviszonyi kapcsolataiból eredő jogok és kötelességek az árverés nyertesére szállnak.
(10) Vállalat vagy egy részének adóvégrehajtásakor csak a vállalat üzleti nevét nem lehet külön elárverezni.
(11) A (8) – (10) bekezdések az ajánlaton alapuló tulajdon-átruházási határozat alapján történő vállalat vagy vállalatrész értékesítésekor is érvényesek.
(12) A vállalat vagy részének értékesítésével történő adóvégrehajtás az állami tulajdonú vállalat vagyonára is vonatkozik.89)

Nyolcadik szakasz
Adóvégrehajtás a társtulajdonos kereskedelmi társaságokban való üzletrésszel kapcsolatos tulajdonjogainak korlátozásával

148. §
(1) Az adókezelő adóvégrehajtást foganatosíthat olyan adóhátralékkal rendelkezővel szemben, aki kereskedelmi társaság tagja, mégpedig kereskedelmi társaságban való üzletrészéhez kötődő vagyoni jogainak korlátozásával, mely az
a) elszámolási hányadára,
b) nyereségből való részesedésére,
c) likvidációs hányadból való részesedésére vonatkozik.
(2) A kereskedelmi társaságokban való üzletrésszel kapcsolatos tulajdonjogok korlátozásával lefolytatott adóvégrehajtás az (1) bek. értelmében Kereskedelmi Törvénykönyv rendelkezéseit nem érinti. A részesedések mértékének meghatározásáról a Kereskedelmi Törvénykönyv (1) bek. rendelkezik.90)
(3) Az adóvégrehajtás olyan részesedések esetében engedélyezett, melyek kifizetése vagy kiegyenlítése pénzügyi eszközökkel történik, akkor is, ha kifizetésük vagy kiegyenlítésük csak részben történik pénzügyi eszközökkel. Ha a részesedés az (1) bek. a) pontja értelmében az adóhátralékkal rendelkezővel szemben ingóságok, ingatlanok, jogok és egyéb vagyoni értékek tulajdonjogának átruházásával történik, akkor az adókezelő az adott vagyon típusának megfelelően folytatja le az adóvégrehajtást.
(4) Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló határozatot kézbesítik annak a kereskedelmi társaságnak, melyben az adós társtulajdonos. Ebben a határozatban az adókezelő megtiltja a kereskedelmi társaságnak, melynek az adós társtulajdonosa, hogy megegyezzen olyan tényekben, amelyek csökkenthetnék az adós kompenzációs részesedését, valamint a kereskedelmi társaság nyereségéből való részesedését. Az adóvégrehajtási határozat kézbesítése, valamint a részesedés kifizetési feltételeinek teljesítése után a kereskedelmi társaság átutalja az adós részének megfelelő eszközöket, legfeljebb a követelt adóhátralék mértékében az adóhivatal számlájára.
(5) Az adókezelő kézbesíti az adóvégrehajtási határozatot az adósnak. Az adóvégrehajtási eljárás kézbesítésével az adós elveszti az (1) bekezdésben feltüntetett üzletrésszel járó részesedések kifizetésének jogát a követelt adóhátralék mértékében.
(6) Amennyiben a kereskedelmi társaság megszegi az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló határozatban, a 91. § (7) bek. szerinti értesítőben vagy az adóvégrehajtási utasításban meghatározott kötelességeit, és teljesen vagy részben meggátolja az adóvégrehajtást, az adókezelő jogosult az adóhátralékot a kereskedelmi társaságtól követelni az érintett adós társtulajdonos tulajdonrészének mértékében, a jelen törvény alapján meghatározott módon, legfeljebb a követelt adóhátralék mértékében.

HARMADIK RÉSZ
Adóvégrehajtás költségei

Adóvégrehajtási költségek és készpénzkiadások

149. §
(1) Az adóhátralékkal rendelkező viseli az elkobzással kapcsolatos költségeket a (2) bekezdésben meghatározott mértékben, az értékesítés lefolytatásával kapcsolatos költségeket a (3) bekezdésben meghatározott mértékben, valamint az adókezelő pénzbeli kiadásait.
(2) Az elkobzással lefolytatásával kapcsolatos költségek mértéke a behajtott adóhátralék 2%-a, legalább 16 euró és legfeljebb 16 600 euró.
(3) Az értékesítés lefolytatásával kapcsolatos költségek mértéke a behajtott adóhátralék 2%-a, legalább 16 euró és legfeljebb 16 600 euró.
(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott költségeket az adókezelő az adóvégrehajtáskor nem határozza meg
a) bérből vagy egyéb bevételekből való letiltásnál,
b) beszedési megbízásnál,
c) készpénz vagy egyéb tárgyak elkobzásánál, melyek nem képezik eladás tárgyát,
d) értékpapírok eladásánál,
e) kereskedelmi társaságokban való üzletrésszel kapcsolatos tulajdonjogok korlátozásánál.
(5) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott végrehajtási költség értékét tíz eurókra lefelé kerekített összegből számítjuk.
(6) Az adós a (2) bek. alapján a végrehajtási költségeket mindig köteles kifizetni, ha az adókezelő megbízott alkalmazottja bejelenti az adóhátralékkal rendelkezőnek vagy képviselőjének az érkezésének okát, és megírja az ingósági jegyzéket tartalmazó jegyzőkönyv bevezető mondatát.
(7) Az adóhátralékkal rendelkező mindig köteles a (3) bekezdés alapján a végrehajtási költségeket befizetni, ha elkezdődött az árverés, vagy ha megírták az árverésről szóló jegyzőkönyv bevezető mondatát.
(8) Az adóhátralékkal rendelkező a pénzbeli kiadások tényleges mértékét téríti meg, és akkor is, ha nem került lefolytatásra az adóvégrehajtás. Készpénzkiadás elsősorban a szakértői díj, a bérleti díj, a biztosítási díj.
(9) Ha a készpénzkiadások több adóhátralékkal rendelkezőt érintenek, az adókezelő az összeget az egyes behajtott adóhátralékok arányában szétosztja.
(10) A végrehajtási költségeket és a készpénzkiadásokat az adóhátralékkal rendelkező köteles az adókezelő határozatában meghatározott kivetési napot követő nyolc napon belül megtéríteni. Ez ellen a határozat ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül lehet fellebbezni. A fellebbezés nem bír halasztó hatállyal.
(11) A végrehajtási költségeket és a készpénzkiadásokat az adókezelő mint adóhátralékot hajtja be.
(12) Ha az adóvégrehajtás jogtalanul került lefolytatásra, akkor az adóbehajtási költségek és a készpénzkiadások az adókezelőt terhelik.
(13) Ha az adóvégrehajtás csak részben került jogtalanul lefolytatásra, akkor az adókezelő csak a jogtalan eljárás költségeit viseli.
(14) Azok a költségek, melyek az adóhátralékkal rendelkezőnél keletkeznek az adóvégrehajtással kapcsolatban, az adóhátralékkal rendelkezőt terhelik, és akkor is, ha az adóvégrehajtás az adós vagyonára bejelentett felszámolási eljárás miatt leállt.

150. §
(1) Az adókezelő nem ró ki adóvégrehajtási költségeket és készpénzkiadásokat, ha
a) az adós holléte nem ismert,
b) azok behajtása aránytalan költségekkel jár,
c) az adóhátralékkal rendelkező, aki természetes személy, elhalálozott.
(2) Az adókezelő nem követeli az adóvégrehajtási költségeket és készpénzkiadásokat, ha
a) az adós, aki természetes személy, elhalálozott és nincs örököse vagy jogutódja,
b) az adós, aki jogi személy, megszűnik az illetékes nyilvántartásból való törléssel, jogi utód nélkül,
c) a megtérítés joga elévült és az adós tiltakozott az elévülésre hivatkozva, vagy a megtérítés joga megszűnt.
(3) Az adókezelő a végrehajtási határozat kiadásától számított öt éven belül jogosult kivetni a végrehajtási költségeket és a készpénzkiadásokat.

NEGYEDIK RÉSZ
Végrehajtási bevétel és annak elosztása

151. §
Adóvégrehajtási számla
(1) Az adókezelő az adóvégrehajtási határozatban feltüntetni az egyéni adóvégrehajtási számla számát, amelyre a pénzeszközöket folyósítani kell. Az egyéni adóvégrehajtási számla év végi maradványértékét átviszik a következő évre.
(2) Az adóvégrehajtási számlára a következő térítések kerülnek jóváírásra:
a) az adókezelő által kiadott adóvégrehajtási határozat alapján történő teljesítés,
b) a 98. § (1) bek. a), b), d), e) és h) pontjai értelmében lefolytatott adóvégrehajtási módok alapján történő teljesítés,
c) az árverésen történő értékesítés, ajánlat alapú értékesítés vagy ingatlan tulajdonjogának átruházása, vagy vállalati vagyon vagy vagyonrész átruházása ajánlat alapján,
d) a társtulajdonosok elővételi jogának érvényesítéséből,
e) az árverés nyertesének biztosítékából, ha nem fizette ki a legmagasabb ajánlatot a 144. § (2) bek. értelmében,
f) a nyertes árverési biztosítékából,
g) a licitálók árverési biztosítékából,
h) adóvégrehajtási költségek és készpénzkiadások megtérítéséből.

152. §
Árverezők árverési biztosítékának visszaadása, a hozam elosztása és felhasználása
(1) Az adókezelő 151. § (2) bek. g) pontja értelmében szerzett pénzeszközökből visszaadja az árverési biztosítékot a sikertelen licitálóknak a 136. § (5) bek. értelmében.
(2) Az adókezelő a 151. § (2) bek. a) – f) pontjai értelmében és a 151. § (2) bek. h) pontja értelmében az adóvégrehajtási számlára utalt hozamot a végrehajtási költségek, készpénzkiadások megtérítésére, az adóhátralék fedezésére vagy egyéb pénzügyi tevékenységre használja, de csak az után a nap után, amikor a pénzeszközök az adókezelő számláján jóváírásra kerültek, vagy az után a nap után, amikor a pénzeszközöket készpénzben átvette. Ha az adóvégrehajtás tárgyát jelzálog terheli, a végrehajtási költségeket és a készkiadásokat az adókezelő téríti és azt követően az első mondat értelmében jár el egészen a zálogjoggal rendelkező hitelezők kielégítéséig, akik a zálogjogok szempontjából meghatározó kielégítési sorrendben az adókezelő előtt állnak. Erről a folyamatról az adókezelő jegyzőkönyvet készít.
(3) Ha az egy adóvégrehajtási határozatba foglalt adóhátralékok többféle adóból származnak, a hozam az adóhátralékok keletkezése alapján az adóvégrehajtási határozatban megadott sorrendben kerül felhasználásra, amennyiben a többfajta adóból származó adóhátralék egy napon keletkezett és a behajtott összeg nem elég a fedezésére, arányosan kerülnek kielégítésre.
(4) E törvény céljaira a többlethozadék az az összeg, amely az (1) – (3) bekezdésben meghatározott térítések és az adóhátralék kiegyenlítése után marad.
(5) A többlethozadékot az adókezelő az adótöbblet keletkezéséig esedékes adóhátralék kiegyenlítésére, vagy esedékes adóelőleg térítésére használja, azonban csak egy előlegező időszakra, vagy adótörlesztési részletek térítésére, vagy adófizetési halasztás esetében használja e törvény vagy egyéb jogszabályok1) értelmében.
(6) Ha az (5) bekezdés alkalmazása után is többlethozadék keletkezik, azt az adókezelő külön jogszabály91) alapján másik adókezelőnél keletkezett adóhátralék kiegyenlítésére használja. Ha ez után is többlethozadékot mutat ki az adókezelő, az adós egyéb adóhátralékainak kiegyenlítésére használhatja, amelyek nincsenek jelzáloggal terhelve, vagy adóbiztosítékként használhatja e törvény értelmében. Ha még mindig többlethozadékot mutat ki az adókezelő, közjegyzői letétbe helyezi a (2) bek. értelmében meghatározott jegyzőkönyv megírásától számított nyolc napon belül.
(7) Ha az (1) – (6) bekezdésekben meghatározott eljárás után az adókezelő hozadéktöbbletet mutat ki, visszautalja azt az adóhátralékkal rendelkező számlájára az adótöbblet keletkezésétől számított 30 napon belül, amennyiben az több, mint 5 euró.
(8) Ha az adókezelő a (7) bekezdésben meghatározott határidő után adja vissza a hozadék maradékát, köteles kamatot fizetni a 79. § (3) bek. értelmében.

ÖTÖDIK FEJEZET

153. §
Adókezelő alkalmazottjának védelme
Az adókezelő alkalmazottjának védelmét adóvégrehajtás során a rendőri testület biztosítja.


ÖTÖDIK KÖNYV
Kötelezettségszegési felelősség

154. §
Közigazgatási szabálysértések
(1) Közigazgatási szabálysértést követ el, aki
a) nem nyújtja be az adóbevallást
1. határidőn belül,
2. az adókezelő által kiadott felhívásban meghatározott határidőn belül a 15. § (1) bek. értelmében,
3. az adókezelő által kiadott felhívásban meghatározott határidőn belül a 15. § (2) bek. értelmében,
b) nem teljesíti határidőn belül a regisztrációs kötelezettségét,
c) nem teljesíti határidőn belül a bejelentési kötelezettségét,
d) nem tesz eleget az adókezelő által határozatában előírt kötelességének,
e) az adóbevallásban, vagy a kiegészítő adóbevallásban olyan adót tüntet fel, amely alacsonyabb, mint az az adó, amelyet az adóbevallásban fel kellett volna tüntetnie,
f) külön jogszabályok alapján és adóbevallás benyújtása nélkül alacsonyabb adót fizet be, mint amennyit valójában be kellett volna fizetnie,
g) külön jogszabályok értelmében olyan összegre tart igényt, amely magasabb, mint az összeg, amelyre a külön jogszabályok1) értelmében igényt tarthat,
h) saját tevékenységével a 48. § (1) bek. értelmében az adó becsléssel történő meghatározását okozza,
i) a kiegészítő adóbevallásban olyan összeget tüntet fel, amely az adóbevallásban feltüntetett összeghez viszonyítva:
1. adóemelkedést jelent,
2. adótúlfizetési levonáscsökkentést jelent,
3. adóvisszatérítés33) csökkentést jelent, vagy
4. külön jogszabály92) értelmében a követelés érvényesítésének csökkentését jelenti,
j) nem teljesíti valamelyik nem pénz jellegű kötelezettségét e törvény vagy külön jogszabály értelmében,1) miközben nem az a) – i) pontokban meghatározott közigazgatási szabálysértésről van szó.
(2) Kötelezettségszegési felelősség alól, amelyek az (1) bekezdés értelmében közigazgatási szabálysértésnek minősülnek, mentesül az a természetes személy, amely nem rendelkezik vállalkozói engedéllyel, ha bizonyítja, hogy súlyos egészségügyi okokból, vagy egyéb egyéni méltánylást érdemlő körülmények következtében, amelyeket nem tudott saját cselekedetével befolyásolni, nem tudta teljesíteni kötelességét, amely közigazgatási szabálysértésnek számít az (1) bek. értelmében. Kötelezettségszegési felelősség alóli mentessége azonban nem érinti az adóalany kötelezettségének utólagos végrehajtását, miután a mentességet alátámasztó okok megszűntek.

Büntetések

155. §
Bírságok
(1) Az adókezelő bírságot szab ki
a) 30 eurótól 16 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. a) pontja első és második alpontja értelmében; ha település az adókezelő, bírságot szab ki legfeljebb a kivetett adó mértékében, nem kevesebb, mint 5 euró, legfeljebb azonban 3 000 euró értékig,
b) 60 eurótól 32 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. a) pontjának harmadik alpontja értelmében; ha település az adókezelő, bírságot szab ki legfeljebb a kivetett adó mértékében, nem kevesebb, mint 10 euró, legfeljebb azonban 6 000 euró értékig,
c) 60 eurótól 20 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. b) pontjának értelmében,
d) 30 eurótól 3 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. c) pontja értelmében; ha település az adókezelő, bírságot szab ki legfeljebb a kivetett adó vagy illeték mértékében, nem kevesebb, mint 5 euró, legfeljebb azonban 3 000 euró értékig,
e) 60 eurótól 3 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. d) és j) pontjai értelmében; ha település az adókezelő, bírságot szab ki legfeljebb a kivetett adó vagy illeték értékében, nem kevesebb, mint 5 euró, legtöbb azonban 1 500 euró értékig,
f) az Európai Központi Bank alapkamatának háromszorosa összegében az éves összegből,
1. amellyel az adókezelő az adókivetési eljárás határozatában megemelte az adóbevallásban vagy a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett vagy külön jogszabály szerint adóbevallás benyújtása nélkül befizetett adót, közigazgatási szabálysértésért a 154. § (1) bek. e) és f) pontjainak értelmében,
2. amellyel az adókezelő csökkentette a külön jogszabály1) értelmében igényelt összeget, közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. g) pontjának értelmében,
3. melyet az adókezelő adóként becsléssel meghatározott, közigazgatási szabálysértésért a 154. § (1) bek. h) pontja értelmében,
4. mely az adókezelő által megállapított fizetendő adó92a) és az adóbevallásban vagy kiegészítő adóbevallásban feltüntetett túlzott adólevonás92b) értékének összege,
g) az Európai Központi Bank alapkamatának nagyságában évente a kiegészítő adóbevallásban szereplő összeg és az adóbevallásban feltüntetett összeg különbségéből a 154. § (1) bek. i) pontja szerinti szabálysértés esetén,
h) az Európai Központi Bank alapkamatának kétszerese nagyságában évente a kiegészítő adóbevallásban szereplő összeg és az adóbevallásban feltüntetett összeg különbségéből a 154. § (1) bek. i) pontja szerinti szabálysértés esetén, ha az adóalany a kiegészítő adóbevallást a 16. § (9) bek. szerinti határidőben, az adóellenőrzés megkezdéséről szóló jegyzőkönyv megírása, az adóellenőrzésről szóló értesítés kézbesítése, az adóellenőrzés más adónemre vagy adózási időszakra való kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítése után nyújtotta be.
(2) Az (1) bekezdés f) – h) pontjai szerinti bírságot naponta számítják fel az adóbevallás benyújtási határidejének letelte utáni naptól kezdve vagy az adó esedékes befizetésének napja utáni naptól kezdve egészen a kiegészítő adóbevallás benyújtásának napjáig, vagy a 16. § (9) bekezdésében feltüntetett kiegészítő adóbevallás-benyújtási határidő leteltéig az adóellenőrzés megkezdéséről szóló jegyzőkönyv megírásától, az adóellenőrzés más adónemekre vagy adózási időszakra történő kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítésétől számítva, vagy a becsléssel megállapított adókivetésről szóló értesítés kézbesítésének napjától, nem kevesebb mint 1% nagyságban a kivetett összegből, legfeljebb azonban a kivitetett összeg mértékéig.
(3) Ha az adókezelő az (1) bek. b) pontja értelmében bírságot szab ki, az (1) bek. a) pontja szerinti bírság nem kerül kiszabásra.
(4) Az adókezelő a bírság kiszabásakor figyelembe veszi a jogellenes állapot súlyosságát, időtartamát és következményeit.
(5) Ha az Európai Központi Bank alapkamatjának háromszorosa az (1) bekezdés f) pontja szerinti esetekben nem éri el a 10%-ot, a bírságot 10%-os nagyságban vetik ki az (1) bek. f) pontja szerinti éves összegből. Ha az Európai Központi Bank alapkamatjának kétszerese az (1) bekezdés h) pontja szerinti esetekben nem éri el a 7%-ot, a bírságot 7%-os nagyságban vetik ki a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett összeg és az adóbevallásban feltüntetett összeg különbségéből számítva az (1) bek. h) pontja szerint. Ha az Európai Központi Bank alapkamata az (1) bekezdés g) pontja szerinti esetekben nem éri el a 3%-ot, a bírságot 3%-os nagyságban vetik ki a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett összeg és az adóbevallásban feltüntetett összeg különbségéből számítva az (1) bek. g) pontja szerint.
(6) Ha az adóalany további kiegészítő adóbevallásokat nyújt be, a bírságot az (1) bek. g) vagy h) pontja esetében az utolsó kiegészítő adóbevallásban és az előző kiegészítő adóbevallásban feltüntetett összegek különbözetéből számítják ki.
(7) Az (1) bek. f) pontja értelmében kiszabott bírság esetében az Európai Központi Bank az adókivetítési eljárás határozatának kézbesítése napján érvényes alapkamata kerül alkalmazásra, és az (1) bek. g) pontja értelmében bírságkiszabási eljárás során az Európai Központi Bank az adóbevallás benyújtása napján érvényes alapkamatlába kerül felhasználásra.
(8) Az adókezelő az (1) bek. g) pontja értelmében nem szab ki bírságot, ha
a) az adóalany kiegészítő adóbevallást nyújt be, amellyel csökkenti az adóbevallásban feltüntetett adólevonás értékét még a túlzott adólevonás visszafizetése, vagy a túlzott adólevonás beszámítása előtt,
b) az adóalany kiegészítő adóbevallást nyújt be, amellyel csökkenti az adóbevallásban feltüntetett visszaigényelt adó értékét még annak visszafizetése előtt külön jogszabály33) értelmében.
(9) Ha az adóalany a kiegészítő adóbevallásban kijavítja az adóbevallásban feltüntetett adólevonást adókötelezettségre visszafizetése után vagy adóbeszámítása után, az adókezelő az (1) bek. g) pontja értelmében a bírságot a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett adó és az adóbevallásban feltüntetett adólevonás összegéből szabja ki; ha az adóalany kiegészítő adóbevallást nyújt be még a túlzott adólevonás kifizetése előtt vagy az adó-visszaigénylés beszámítása előtt, az adókezelő az (1) bek. g) pontja esetében járó bírságot csak a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett adó összegéből szabja ki.
(10) Ha az adóalany kijavítja kiegészítő adóbevallás benyújtásával az adó-visszaigénylését adókötelezettségre az adó visszafizetése után, az adókezelő az (1) bek. g) vagy h) pontja értelmében a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett adó és az adóbevallásban feltüntetett visszafizetett adó összegéből szab ki bírságot; ha az adóalany kiegészítő adóbevallást nyújt be az adó visszafizetése előtt külön jogszabály33) alapján, az adókezelő az (1) bek. g) vagy h) pontja értelmében csak a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett adó összegéből szab ki bírságot.
(11) Az adókezelő nem szab ki bírságot, ha nem haladja meg az 5 eurót; ha település az adókezelő, nem szab ki bírságot, ha nem haladja meg a 3 eurót.
(12) Bírságot nem lehet kiszabni, ha eltelt 5 év azon év vége óta, amelyben
a) az adóalany közigazgatási szabálysértést követett el a 154. § (1) bek. a) – d), i) és j) pontjai értelmében,
b) az adókezelő határozata jogerőssé vált, miközben az adóalany közigazgatási szabálysértést követett el a 154. § (1) bek. e) – h) pontjai értelmében,
(13) Ha új jogerős határozattal módosításra került az adókülönbözet összege vagy a külön jogszabály szerinti igény összege, módosul vagy hivatalból megszűnik az (1) bek. f) pontja értelmében kiszabott bírság; új bírságoló határozattal az eredeti határozat érvényét veszíti.
(14) Bírság kiszabásával nem szűnnek meg azok a kötelezettségek, amelyek miatt a bírság ki lett szabva, ha azt ez a törvény másképp nem szabályozza.
(15) Közigazgatási szabálysértésért a 154. § (1) bek. j) pontja alapján, az (1) bek d) pontja és az (1) bek. e) pontjaiban foglalt bírságot azonos mértékben ismételten is ki lehet szabni, ha kiszabása nem hozott javulást és a jogellenes állapot tovább tart.

155.a §
Összesített bírság
(1) Annak, aki egynél több közigazgatási szabálysértést követ el a jelen törvény szerint, és amennyiben olyan szabálysértésről van szó, amelyért bírságot szabnak ki, és ez a bírság határértékek közti összegben határozható meg, az adókezelő, mely bírságolni jogosult, amennyiben az célszerű és lehetséges, a jelen rendelkezés szerint összesített bírságot szab ki, mely a legnagyobb felső határértékkel bíró szabálysértésre vonatkozik; ha az ilyen több szabálysértés esetében a bírságok felső határértékei egyenlőek, az összesített bírságot azon jelen rendelkezés szerint szabják ki, mely az egyik szabálysértésre vonatkozik. Az összesített bírságot legalább akkora összegben vetik ki, amekkora az egyik megállapított szabálysértés bírságának a legmagasabb alsó határértéke az elkövetett szabálysértések közül.
(2) Az összesített bírság (1) bekezdés szerinti kivetését arányos mértékben alkalmazzák azon szabálysértések bírságainak kivetésénél, melyek különleges jogszabályokat sértenek meg.92ba)

156. §
Késedelmi kamat
(1) Késedelmi kamatot szab ki az adókezelő a (2) bekezdés értelmében, ha az adóalany nem fizeti ki vagy nem utalja át a meghatározott határidőig vagy meghatározott összegben, vagy az adókezelő határozatában meghatározott határidőben vagy összegben
a) az adót vagy adókülönbözetet,
b) az adóelőleget,
c) az adórészletet,
d) a beszedett adóelőleget,92)
e) a levont adót,92)
f) az adóbiztosítékként levont összeget,92)
(2) Az adókezelő az (1) bek. értelmében késedelmi kamatot szab ki a tartozás összegéből. A kamat meghatározásakor az Európai Központi Bank alapkamatlábának négyszerese kerül használatra, amely az adóhátralék keletkezésének napján, vagy az után a nap után érvényes, mikor az adóelőleget be kellett volna fizetni, vagy átutalni, vagy az adórészletet be kellett volna fizetni. A (9) bek. értelmében kiszabott késedelmi kamatnál kamatlábként az Európai Központi Bank a tagállam által benyújtott behajtási kérelme kézbesítésének napján érvényes alapkamatlába használatos. Ha az Európai Központi Bank alapkamatlába nem éri el a 15%-ot, a késedelmi kamat meghatározásakor 15%-os éves kamat használatos. Az adókezelő késedelmi kamatot ró ki minden nap fizetési késedelemért, kezdve a határidő esedékessége utáni nappal egészen a befizetés végrehajtásának napjáig, vagy az adótöbblet felhasználásának vagy kompenzáció végrehajtásának napjáig az 55. § értelmében, vagy a szanálási eljárás kezdetének napjáig; a kiegészítő adóbevallás benyújtásakor az adókezelő a késedelmi kamatot a kiegészítő adóbevallás napjáig érvényes adóhátralék összegéből határozza meg. Az adókezelő a késedelmi kamatot az adóhátralék után folyamatosan is kiróhatja. Késedelmi kamat legfeljebb a fizetési késedelemtől számított négy évre számítható fel.
(3) Ha az adóhátralék beszámítás nyomán teljes mértékben megszűnt, az adóhivatal vagy a vámhivatal a késedelmi kamatot a határidő utáni naptól a beszámítási kérelem adóhivatalnak vagy vámhivatalnak való kézbesítése napjáig terjedő időszakra számítja ki, ugyancsak késedelmi kamatot számol fel abból az adóhátralékból, amely a beszámítással megszűnt.
(4) Ha az adóelőleg nem volt a meghatározott határidőn belül vagy a meghatározott összegben vagy az adókezelő által meghatározott határidőn belül vagy összegben befizetve, az adókezelő a (2) bek. értelmében késedelmi kamatot vet ki a befizetés napját is beleértve, legtovább az adóbevallás benyújtásának határidejéig.
(5) Ha a munkaviszonyból származó jövedelemadó-előleg nem volt a külön jogszabály92) értelmében meghatározott összegben vagy határidőn belül átutalva, az adókezelő a (2) bek. értelmében késedelmi kamatot vet ki az átutalás napját is beleszámított időszakra vagy az éves elszámolás elvégzésének napjáig, ha addig a napig az adóelőleg nem lett átutalva, legtovább azt az adózási időszakot érintő adóbevallás benyújtásának92) határidejéig, amelyre az adóelőleg vonatkozott.
(6) Késedelmi kamatot nem vetnek ki,
a) ha az adó az adóbiztosítékból lett kifizetve,33)
b) ha az egyes esetekben az (1) bek. értelmében nem haladja meg az 5 eurót, ha az adóhivatal vagy a vámhivatal az adókezelő,
c) ha annak összege az (1) bek. a) pontjának értelmében vagy a külön jogszabály92c) alapján meghatározott összes részletre vonatkozó késedelmi kamat esetében az adott adózási időszakban nem haladja meg összességében a 3 eurót, ha település az adókezelő,
d) késedelmi kamatból vagy bírságból.
(7) Ha az adókezelő által meghatározott adót vagy adókülönbözetet hivatali határozattal módosították, hivatalból módosul az (1) bek. a) pontjának értelmében kirótt késedelmi kamat is, az új határozattal az eredeti határozat hatályát veszti.
(8) Késedelmi kamatot nem lehet kiróni, ha eltelt öt év azon év vége óta, amikor az adóalany köteles volt
a) az adót, adókülönbözetet, adóelőleget, adórészletet vagy az adóbiztosíték összegét befizetni,
b) az adott adóelőleget, az adott adót vagy adólevonást átutalni.
(9) Az adókezelő, mely adóhivatal vagy vámhivatal, késedelmi kamatot vet ki a tagállammal szemben fennálló követelés összegéből, ha az adós vagy a felelős személy külön jogszabály93) értelmében felel a követelés kiegyenlítésért, legkésőbb a behajtási kérvény kézbesítésének napja előtti napon nem fizette meg a tagállam követelését külön jogszabály értelmében;93) késedelmi kamatot szab ki minden nap fizetési késedelemért, a behajtási kérelem kézbesítésének napjával kezdődően a fizetés napjáig, s azt is beleszámítva. A késedelmi kamat a fizetési késedelem legfeljebb négy évére kerül kiszámításra. Ez a határidő a követelés érvénybe lépésének napjától tart a tagállamban érvényes jogszabályok értelmében.

157. §
Büntetés enyhítése vagy a büntetés elengedése
(1) A minisztérium, amennyiben a (3) és (4) bek. alapján meghatározott összegeknél magasabb összegekről van szó és amennyiben az (5) bek. értelmében nem a község dönt, az adóalany kérésére
a) elengedi a büntetést, amennyiben az adóalany bebizonyítja, hogy kifizetésével súlyosan veszélyeztetné az adóalany vagy a rá utalt személyek megélhetését,
b) engedélyezheti a büntetés enyhítését, vagy elengedheti a büntetést, amennyiben az adóalany, aki
1. jogi személy, bebizonyítja, hogy befizetése a tevékenységének befejezéséhez vezetne és a felszámolásból származó hozam valószínűleg kevesebb volna, mint a kirótt büntetés,
2. természetes személy – vállalkozó bebizonyítja, hogy a befizetés tevékenysége befejezéséhez vezetne,
c) engedélyezheti a büntetés enyhítését, vagy elengedheti a büntetést, amelyet azért szabtak ki, mert az adóalany helytelenül mutatta ki adókötelezettségét, vagy helytelen jogszabályi alkalmazás folytán nem teljesítette kötelességét e törvény értelmében vagy külön jogszabály1) alapján meghatározott határidőn belül,
(2) Amennyiben az (1) bek. értelmében kirótt büntetésre vonatkozó enyhítésről vagy büntetés elengedéséről van szó, az adóalany köteles felmutatni a büntetés befizetésén kívül az adó befizetését is.
(3) A pénzügyi igazgatóság az adóalany kérvényezése alapján elengedi az (1) bekezdés a) pontja vagy elengedheti az (1) bek. b) és c) pontjának értelmében kirótt büntetést, ha a kirótt büntetés mértéke az egyes esetekben nem haladja meg
a) természetes személy esetében az 166 000 euró értéket,
b) jogi személy esetében az 1 660 000 euró értéket.
(4) Az adóhivatal és a vámhivatal az adóalany kérvényezése alapján elengedi a büntetést az (1) bek. a) pontja értelmében vagy engedélyezheti a büntetés enyhítését vagy elengedheti a büntetést az (1) bek. b) és c) pontjai értelmében, ha a kirótt büntetés az egyes esetekben nem haladja meg
a) természetes személy esetében a 33 200 euró értéket,
b) jogi személy esetében a 332 000 euró értéket.
(5) A település, amely adókezelő, az adóalany kérvényezése alapján azon adókra, amelyeket kezel, büntetési engedményt, vagy a büntetés elengedését engedélyezheti az (1) bek. értelmében.
(6) A büntetésenyhítési vagy büntetéselengedési kérvényt az adókezelőhöz kell benyújtani. Az adókezelő köteles ezt a kérvényt az illetékes hivatalnak továbbítani, amennyiben nem ő hivatott ebben az ügyben dönteni. A büntetést elengedni vagy a büntetést enyhíteni csak az (1) bek. és a (3) – (5) bekezdések értelmében és külön jogszabályokkal40) összhangban lehet. A büntetés enyhítéséről vagy a büntetés elengedéséről határozatot adnak ki, amely ellen nem lehet fellebbezni. Az adóalany büntetésenyhítési vagy büntetéselengedési kérvényének elutasításáról az adókezelő az adóalanyt írásban értesíti, ez esetben nem állít ki határozatot.


HATODIK KÖNYV
Felszámolási eljárással és szerkezetátalakítással (szanálással) kapcsolatos külön rendelkezések

158. §
(1) Az adóhátralék a felszámolási eljárás és szerkezetátalakítás folyamán követelésnek minősül.
(2) Az adó összege, amelynek visszatérítésére az adóalany jogosult e törvény és külön rendelkezések1) értelmében, a felszámolási eljárás és szerkezetátalakítás folyamán kötelezettségnek minősül.
(3) Ha az adóhátralék a felszámolási eljárás kezdetének napján vagy a szerkezetátalakítás kezdetének napján keletkezett, vagy a felszámolási eljárás kihirdetése vagy a szerkezetátalakítás kezdete után keletkezett, felszámolási eljárás kihirdetése vagy szerkezetátalakítás megkezdése után keletkezett követelésnek minősül.
(4) Az a kötelezettség, amely a felszámolási eljárás kihirdetése napján vagy a szerkezetátalakítás megkezdése napján keletkezett, vagy a felszámolási eljárás kihirdetése után vagy a szerkezetátalakítás megkezdése után keletkezett, felszámolási eljárás kihirdetése vagy szerkezetátalakítás megkezdése utáni kötelezettségnek minősül.
(5) A felszámolási eljárás kihirdetése után vagy a szerkezetátalakítás engedélyezése után az adókezelő külön jogszabály48) alapján jár el.
(6) A felszámolási eljárás és a szerkezetátalakítás alatt az adókezelő – mely az adóhivatal vagy vámhivatal – nevében az adókezelő, pénzügyi igazgatóság által megbízott alkalmazott lép fel; a felszámolási eljárás alatt az adókezelő nevében más személy is intézkedhet, mely a minisztérium által meghatározott 100 százalékos állami vagyonrésszel rendelkező jogi személy, a pénzügyi igazgatósággal kötött szerződésben meghatározott feltételek értelmében.

159. §
A felszámolási eljárás kihirdetése és a felszámolási eljárás megszűntetése közötti időszakban az adókezelés alatt az adóalany helyett a csődgondok jár el. A felszámolási eljárás kihirdetése és a felszámolási eljárás megszűntetése közötti időszakban a csődgondnokra e törvény és külön jogszabályok1) rendelkezései érvényesek, amelyek az adóalany jogait és kötelességeit szabályozzák. Az adóbevallás, adódokumentumok és egyéb iratok, amelyek jelentőséggel bírnak az adóalany jelen törvény vagy más külön jogszabály1) alapján meghatározott más személy jogainak és kötelességeinek meghatározásában, amelyeket a csődgondnok az adóalany helyett állított ki, az adóalany által kiállított dokumentumoknak minősülnek.


HETEDIK KÖNYV
Közös, felhatalmazó, átmeneti és záró rendelkezések

160. §
(1) A minisztérium intézkedést tehet az e törvény vagy külön jogszabályok1) alkalmazása által keletkezett, nem egyértelmű helyzetek megakadályozására. Ezt az intézkedést a minisztérium saját publikációs szervén keresztül hozza nyilvánosságra, és a Szlovák Köztársaság Törvénytárában közzétett hirdetményben jelenteti meg a kiadásának hírét.
(2) A minisztérium módszertani útmutatót adhat ki a jelen törvény és a külön jogszabályok1) egységes alkalmazásának biztosítására. Ezt az útmutatót a minisztérium a publikációs szervén keresztül hozza nyilvánosságra és az adóigazgatást végző szervek számára kötelező; ez az adóalany bíróság útján történő jogainak érvényesítését és védelmét nem érinti.
(3) A Szlovák Köztársaság kormánya rendeletben határozza meg az adóhátralék megszűnésének feltételeit és azokat az eseteket, melyekben az adóalanyok – melyek a rendeletben meghatározott időpontig legalább az adót befizették – számára az adóhátralék az ezen adóhoz tartozó meg nem fizetett büntetéssel megegyezően megszűnik.
(4) A minisztérium
a) vitatható esetekben dönthet az adóztatás módjáról a Szlovák Köztársaságon kívüli székhellyel vagy lakhellyel rendelkező adóalany esetében,
b) a külföld viszonylatában intézkedéseket hozhat a kölcsönösség biztosítására vagy megtorló intézkedéseket hozhat a kölcsönös adókiegyenlítés céljával.
(5) E törvény rendelkezései egyaránt vonatkoznak azokra az eljárásokra, melyeket a Pénzügyi Igazgatóság és a Pénzügyi Igazgatóság Bűnügyi Hivatala külön jogszabályok29a) alapján folytat és amelyek e törvény alapján az adókezelő hatáskörébe tartoznak.

161. §
Amennyiben e törvény vagy külön jogszabály nem rendelkezik másképp, akkor az adó, adóelőleg, késedelmi kamat, bírság és kamat euró cent tízesekre, lefelé kerekítődik.

162. §
A törvény rendelkezései akkor kerülnek alkalmazásra, ha a nemzetközi szerződés, amely által a Szlovák Köztársaság kötelezve van, másképp nem rendelkezik.

163. §
Az adóügyi eljárásra nem vonatkozik a közigazgatási eljárásról szóló általános jogszabály.94)

164. §
Az adóigazgatás céljaira az adókezelő, pénzügyi igazgatóság és a minisztérium jogosultak az adóalanyok, adóalanyok képviselői és külön jogszabályok95) alapján egyéb személyek személyes adatainak feldolgozására; személyes adatokat csak a községnek, mint az adó kezelőjének, a Pénzügyi Igazgatóságnak és a minisztériumnak az adóigazgatással és a külön jogszabályok96) alapján történő feladatok teljesítésével összefüggésben és egyéb büntető eljárásokban részt vevő személyek, bíróság és szervek részére lehet hozzáférhetővé tenni. Az információs rendszerekben95) a természetes személy utóneve és családi neve, állandó lakhelyének címe és személyi száma kerülhet feldolgozásra, amennyiben részére a regisztrációnál nem osztottak ki azonosító számot.

165. §
Átmeneti rendelkezések
(1) Azok a jogi eljárások és következményeik, melyek e törvény hatályba lépéséig történtek, fennmaradnak.
(2) A jelen törvény hatályba lépése előtt megkezdett és jogerősen le nem zárt adóügyi eljárások az eddigi jogszabályok szerint kerülnek befejezésre; a szankció a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz., adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvényének 2011. december 31-ig hatályos változata alapján kerül megállapításra, amennyiben a szankció kivetése szempontjából meghatározó tény 2011. december 31-ig következett be és az adóalany számára ez a kedvezőbb.
(3) E törvény rendelkezései az eddigi jogszabályok alapján megkezdett adó-végrehajtási eljárásokra is vonatkoznak.
(5) A megkezdett és e törvény hatályba lépése előtt be nem fejezett adóellenőrzést követő kivetési eljárás az eddigi jogszabályok szerint kerül lefolytatásra.
(6) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz. 2011. december 31-ig hatályos adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvényének 61. § (6) bek. foglaltak alapján a behajthatatlan adóhátralék ideiglenesen be nem hajtható adóhátraléknak minősül e törvény 83. § alapján.
(7) Az eddigi jogszabályok szerinti büntető kamat e törvény alapján késedelmi kamatnak minősül.

165.a §
(1) Az adókezelő - mely az adóigazgatásnál a Vámhivatal – az adókezelés során 2013. január 1-től a 13. § (5) bek. második és harmadik mondata alapján külön jogszabály33) alapján jár el, és a 14. §, 32. §, 33. § (1) bek. és (3) bek. és az 56. § értelmében 2013. január 1-től jár el.
(2) Amennyiben az adóalany 2012. április 1. után vált forgalmiadó-fizetővé, akkor a beadványok elektronikus eszközökkel való benyújtására vonatkozó kötelezettsége a 14. § alapján 2013. január 1-től jön létre. Amennyiben a forgalmiadó-fizető adóalany adótanácsadója, ügyvédje vagy képviselője, aki nem adótanácsadó vagy ügyvéd, 2012. április 1. után kezdték az adóalanyt képviselni, esetükben a beadványok elektronikus eszközökkel való benyújtására vonatkozó kötelezettség a 14. § alapján 2013. január 1-től keletkezik.

165.b §
2012. december 30-tól hatályos átmeneti rendelkezések
(1) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz., adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvénye alapján kezdeményezett adóügyi eljárás a Tt. 563/2009. sz., adók kezeléséről (adórend) szóló törvénye és más törvénykiegészítések és -módosítások és a későbbi jogszabályok értelmében kerül befejezésre.
(2) A 165. § (2) bek. pontosvessző előtti szakasza és 165.a § 2012. december 30-tól nem kerülnek alkalmazásra.
(3) A 14. § alapján 2014. január 1-től és a 32. §, 33. § (1) és (3) bek. és az 56. § alapján leghamarabb 2016. január 1-től kell eljárni az egyes adófajták vonatkozásában a pénzügyi igazgatóság értesítése szerint, melyet a honlapján tesz közzé.

165.c §
Átmeneti rendelkezések a 2014. január 1-től hatályos módosításokhoz
(1) Az 52. § (7) bek. foglalt rendelkezés 2014. január 1-től hatályos változatában azoknak a forgalmiadó-fizetőknek az esetében is alkalmazásra kerül, akik az 52. § (6) bek. foglalt forgalmiadó-fizetők jegyzékéből való törlés feltételeit 2014. január 1. előtt teljesítették.
(2) A 2013. december 31. utáni kifizetések esetében az 55. § (11) bek. 2014. január 1-től hatályos rendelkezése kerül alkalmazásra.
(3) A 155. § (10) bek. és 156. § (6) bek. b) pontjának 2014. január 1-től hatályos rendelkezése szankció kivetésére abban az esetben kerül alkalmazásra, ha a szankció kivetése szempontjából meghatározó tény 2013. december 31. után következett be.

165.d §
Átmeneti rendelkezés a 2015. január 1-től hatályos módosításokhoz
Az 52. § (7) bek. 2015. január 1-től hatályos rendelkezése a 2015. január 1-e előtt a forgalmiadó-fizetők jegyzékében megjelentek esetében is alkalmazásra kerül. Amennyiben a forgalmiadó-fizető 2015. január 1-je előtt teljesítette az 52. § (7) bek. 2015. január 1-től hatályos változatába foglaltak alapján a törlés feltételeit, akkor a pénzügyi igazgatóság az 52. § (6) bek. alapján 2015. január 31-ig törli a jegyzékből.

165.e §
Átmeneti rendelkezések a 2016. január 1-től hatályos rendelkezésekhez
(1) A 79. § szerinti eljárás, mely 2016. január 1-től hatályos, akkor kerül alkalmazásra, ha a külön jogszabály44d) szerinti követelésbehajtási kérvényt a Szlovák Köztársaság illetékes hatóságának 2015. december 31-ig kézbesítették.
(2) A 2015. december 31-ig hatályos 155.§ értelmében a bírság kiszabásakor akkor járnak el, ha a kiegészítő adóbevallás benyújtására, a becsléssel megállapított adókötelességről szóló értesítés, az adóellenőrzés megkezdéséről szóló értesítés, az adóellenőrzés más adónemre vagy más adózási időszakra történő kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítésére 2015. december 31-e előtt került sor.

165.f §
Átmeneti rendelkezések a 2017. január 1-től hatályos módosításokhoz
A 2016. december 31-e után megküldött felszólításra a 17. § szerinti eljárás alkalmazandó a 2017. január 1-től hatályos változatban.

166. §
Ezzel a törvénnyel átvételre kerülnek az Európai Unió mellékletben feltüntetett jogilag kötelező aktusai.

167. §
Hatályon kívül helyező rendelkezések
Hatályát veszíti a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz., adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvénye a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 165/1993. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 253/1993. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 172/1994. sz. törvényének., a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 187/1994. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 249/1994. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt.. 374/1994. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 367/1994. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 146/1995. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 58/1995. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 304/1995. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 386/1996. sz. törvényének, 12/1998. sz. törvényének, 219/1999. sz. törvényének, 367/1999. sz. törvényének, 240/2000. sz. törvényének, 493/2001. sz. törvényének, 215/2002. sz. törvényének, 233/2002.sz. törvényének, 291/2002. sz. törvényének, 526/2002. sz. törvényének, 114/2003. sz. törvényének, 609/2003. sz. törvényének, 191/2004. sz. törvényének, 350/2004. sz. törvényének, 443/2004. sz. törvényének, 523/2004. sz. törvényének, 679/2004. sz. törvényének, 68/2005. sz. törvényének, 534/2005. sz. törvényének, 584/2005. sz. törvényének, 122/2006. sz. törvényének, 215/2007. sz. törvényének, 358/2007. sz. törvényének, 289/2008. sz. törvényének, 465/2008. sz. törvényének, 514/2008. sz. törvényének, 563/2008. sz. törvényének, 83/2009. sz. törvényének, 466/2009. sz. törvényének, 504/2009. sz. törvényének, 563/2009. sz. törvényének, 52/2010. sz. törvényének, 136/2010. sz. törvényének, 494/2010. sz. törvényének és 133/2011. sz. törvényének megfogalmazásában.


VI. cikkely
Ez a törvény 2010. január 1-től lép hatályba, kivéve az I. cikkelyt, amely 2012. január 1-től lép hatályba.


Ivan Gašparovič s. k.
Pavol Paška s. k.
Robert Fico s. k.


1) Tt. 373/2012. sz., a kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről és a kőolajellátási válsághelyzet megoldásáról, és a Tt. 309/2009. sz., a megújuló energiaforrások támogatásáról és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésről, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényének kiegészítéséről szóló törvénye a későbbi jogszabályok értelmében.
Tt. 595/2003. sz., a jövedelemadóról szóló többször módosított törvénye
Tt. 98/2004. sz., az ásványi olajok jövedéki adójáról szóló többször módosított törvénye
Tt. 106/2004. sz., a dohánytermékek jövedéki adójáról szóló többször módosított törvénye
Tt. 222/2004. sz., az általános forgalmi adóról szóló többször módosított törvénye
Tt. 582/2004. sz., a helyi adókról, valamint a kommunális hulladékra és építési törmelékre vonatkozó helyi illetékekről szóló többször módosított törvénye
Tt. 609/2007. sz., a villamos energia, szén és földgáz jövedéki adójáról és a Tt. 98/2004. sz., az ásványi olajok jövedéki adójáról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye
Tt. 530/2011. sz., az alkohol italok jövedéki adójáról szóló törvénye a későbbi jogszabályok értelmében.
Tt. 361/2014. sz., a gépjárműadóról és némely törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénye
Tt. 447/2015. sz. törvénye a helyi fejlesztési illetékről, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről.
1a) Tt. 384/2011. sz., egyes pénzügyi intézmények különadóiról és némely törvények kiegészítéséről szóló törvény 5. §-ának 2-es, 4-es, 5-ös, 8-as és 9-es bek.
1b) Tt. 384/2011. sz. törvény
1c) Tt. 235/2012. sz., a szabályozott ágazatok vállalkozásainak egyedi adóiról és némely törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénye 10. §-ának 3-as és 4-es bek. és 12. §-ának 1-es és 2-es bek.
1d) Tt. 235/2012. sz. törvény
1e) A Tt. 39/2015. sz., a biztosításokról és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénye 68.a §-nak 4. bek. a Tt. 339/2016. sz. törvénye értelmében.
1f) A Tt. 39/2015. sz. törvényének 68.a §-a a Tt. 339/2016. sz. törvénye értelmében.
2) Például a Tt. 431/2002. sz., a számvitelről szóló többször módosított törvény, Tt. 105/2004. sz. többször módosított törvény.
3) Tt. 582/2004. sz. többször módosított törvény 77- 83. §-ai.
4) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 270/1995. sz., a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló többször módosított törvénye, Tt. 184/1999. sz., a kisebbségi nyelvhasználatról szóló, a Tt. 318/2009. sz. törvénnyel módosított törvénye, Tt. 466/2009. sz., a pénzügyi követelések behajtásánál nyújtott nemzetközi segítségnyújtásról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény
5) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 145/1995. sz., a közigazgatási illetékekről szóló többször módosított törvénye, Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvénye, Tt. 106/2004. sz. többször módosított törvénye, Tt. 582/2004. sz. többször módosított törvénye, Tt. 479/2009. sz., az adók és illetékek területén működő államigazgatási szervekről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény
6) Tt. 253/1998. sz., a Szlovák Köztársaság állampolgárai tartózkodási helyének bejelentéséről és a Szlovák Köztársaság lakosság-nyilvántartásáról szóló többször módosított törvény 3 - 7. §-ai.
Tt. 48/2002. sz., külföldi állampolgárok tartózkodásáról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló Tt. 558/2005. sz. törvény által módosított törvény 34. §-a.
7) Kereskedelmi Tk. 7. §-a és 21. §-ának 3-as bek.
8) Például a Tt. 479/2009. sz., adók és illetékek területén működő államigazgatási szervekről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, Tt. 9/2010. sz., a panasztételről szóló törvény, Tt. 333/2011. sz., illetékek és vámok területén működő államigazgatási szervekről szóló törvény.
9) Például a Tt. 98/2004. sz. többször módosított törvény, Tt. 199/2004. sz. vámtörvény és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény, Tt. 652/2004. sz., vámügyek államigazgatási szerveiről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény
10) Például a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság közti kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának elkerüléséről szóló szerződés a jövedelem- és vagyonadók területén (Tt. 238/2003. sz. hirdetmény)
11) Például a Tt. 76/2007. sz., az adókezelés területén nyújtott nemzetközi segítségről és együttműködésről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, Tt. 466/2009. sz., a pénzügyi követelések behajtásánál nyújtott nemzetközi segítségről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, a Tanács (EU) 904/2010. sz. 2010. október 7-i rendelete az adminisztratív együttműködésről a hozzáadottérték-adó területén elkövetett csalások elleni küzdelemben (EU Hivatalos Lapja L 268, 2010. 10. 12.), a Bizottság (EK) 1179/2008 sz. 2008. november 28-i rendelete, mellyel megállapításra kerül a Tanács 2008/55/EK sz., illetékek, járulékokból, adók és további intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelve egyes rendelkezéseinek részletes végrehajtási szabályzata (EU Hivatalos Lapja L 319, 2008. 11. 29.).
12) Például a Tt. 575/2001. sz., a kormányzati tevékenység szervezetéről és a központi államigazgatás szervezetéről szóló többször módosított törvénye.
13) Például a Cseh-szlovák Föderatív Köztársaság és a Holland Királyság közti, a befektetések kölcsönös védelméről és támogatásáról szóló egyezmény (Tt. 569/1992. sz. hirdetmény), a Szlovák Köztársaság és Szingapúr közti, a befektetések kölcsönös védelméről és támogatásáról szóló szerződés (Tt. 286/2007. sz. hirdetmény).
14) Tt. 215/2004. sz., a minősített adatok védelméről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.
15) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 40/1993. sz., a Szlovák Köztársaság állampolgárságáról szóló többször módosított törvénye.
16) A Tt. 98/2004. sz. többször módosított törvénye
A Bizottság 555/2008/EK rendelete (2008. június 27.) a borpiac közös szervezéséről szóló 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a támogatási programok, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem, a termelési potenciál és borágazat ellenőrzése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, 95.a cikkely.
17a) A Tt. 527/2002. sz., az önkéntes árverésekről és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz., a közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló többször módosított törvény (Közjegyzői törvény) módosításáról szóló többször módosított törvény
18) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz., a közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló többször módosított törvényének (Közjegyzői törvény) 73.d – 73.i §-ai.
19) Például a Tt. 747/2004. sz., a pénzügyi piac felügyeletéről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye
19a) A Tt. 327/2005. sz., az anyagi szükséghelyzetben lévő személyek számára nyújtott jogi segítségről és a Tt. 586/2003. sz., az ügyvédi tevékenységről szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről és a Tt. 455/1991. sz., egyéni vállalkozásról szóló többször módosított törvény (vállalkozói törvény) módosításáról és kiegészítéséről a Tt. 8/2005. sz. törvény által módosított többször módosított törvény.
19b) A Tt. 561/2007. sz., a befektetési segítségnyújtásról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.
19c)A Tt. 125/2006. sz., a munkaügyi ellenőrzésről és a Tt. 82/2005. sz., illegális munkavállalásról és illegális foglalkoztatásról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.
19d) A Tt. 185/2009. sz., a kutatás és fejlesztés ösztönzéséről és a Tt. 595/2003. sz., a jövedelemadóról szóló többször módosított törvényének módosításáról szóló a Tt. 40/2011. sz. törvénye által módosított törvény
19e) A Tt. 453/2003. sz., a szociális, családügyek és foglalkoztatási szolgáltatások területén működő államigazgatási szervekről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény
19f) A Tt. 540/2007. sz., könyvvizsgálókról, könyvvizsgálatról és a könyvvizsgálói teljesítmény felügyeletéről és a Tt. 431/2002. sz., számvitelről szóló többször módosított törvénye módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény
19g) A Tt. 218/2013. sz., a kőolaj- és kőolajszármazékok vésztartalékairól és a kőolajhiánnyal kapcsolatos helyzet kezeléséről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény
19h) Például a Tt. 502/2001. sz., a pénzügyi ellenőrzésről és belső könyvvizsgálatról és más törvények módosításáról és kiegészítésről szóló törvény, a Tt. 528/2008. sz., az Európai Közösség alapjaiból nyújtott segítségéről és támogatásról szóló többször módosított jogszabály 6 – 11. §-a.
19i) A Tt. 575/2001. sz. többször módosított törvény. 14. §-ának 2-es bek. i) pontja.
19j) A Tt. 309/2009 sz., a megújuló energiaforrások támogatásáról és a nagy hatásfokú kombinált energiatermelésről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény
A Tt. 250/2012. sz., a hálózati ágazatok szabályozásáról szóló Tt. 435/2013. sz. törvény által módosított törvény 9. §-a 1-es bek. l) pontja
19k) A Tt. 493/2011. sz., a költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvény.
19l) a Tt. 25/2006. sz., a közbeszerzésről és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényének 134.a-134.d § a Tt. 252/2015. sz. törvénye értelmében.
19l) A Tt. 128/2002. sz., a belpiac fogyasztóvédelmi célzatú állami ellenőrzéséről és egyes más törvénymódosításokról szóló, többször módosított törvénye.
19m) A Tt. 136/2001. sz., a gazdasági verseny védelméről és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 347/1990. sz,, a Szlovák Köztársaság minisztériumai és más központi államigazgatási szervei szervezéséről szóló törvénye a későbbi módosítások szerint.A Tanács (EK) 2002. december 16-án kelt 1/2003. sz. rendelete a Szerződés gazdasági versenyt szabályozó, a 81. és 82. cikkelyében lefektetett szabályai utasításainak végrehajtásáról (z EU Közlönyének rendkívüli kiadása, 8. fejezet, 2. kötetet;az EK Közlönye, L 1, 4. 1. 2003.) a hatályos változatban.
19n) A Tt. 25/2006. sz., a közbeszerzésről és más törvényi változásokról szóló törvénye a későbbi módosítások szerint.
19o) a Tt. 25/2006. sz., a közbeszerzésről és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényének 134.a-134.d § a Tt. 252/2015. sz. törvénye értelmében.
19p) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 39/1993. sz., a Szlovák Köztársaság Állami Számvevőszékéről szóló törvényének 2. és 4. §-a a későbbi jogszabályok szerint.
20) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257, 2014.8.28.)
A Tt. 272/2016. sz., a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó bizalmi szolgáltatásokról, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény (törvény a bizalmi szolgáltatásokról).
20a) A Tt. 431/2002. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.
A Tt. 595/2003. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.
A Tt. 98/2004. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.
A Tt. 106/2014. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.
A Tt. 222/2004. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.
A Tt. 609/2007. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.
A Tt. 530/2011. sz. törvénye a szeszesitalok jövedéki adójáról a későbbi módosítások szerint.
A Tt. 361/2014. sz. törvénye a 253/2015.sz. változat szerint.
21) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 171/1993. sz., a rendőri testületről szóló többször módosított törvény 17.b §-a.
21a) Például Tt. 442/2012. sz., az adókezelés során nyújtott nemzetközi segítségnyújtásról és együttműködésről szóló törvény, a Tanács (EU) 904/2010. sz. rendelete.
21aa) a Tt. 652/2004. sz. törvényének 17.a §-a a Tt. 298/2016. sz. törvénye értelmében.
22) A Tt. 215/2004. sz. törvénye 2. §-ának a) pontja.
23) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 372/1990. sz., szabálysértésekről szóló többször módosított törvényének 21. §-a.
23a) A Tt. 492/2009. sz., a pénzügyi szolgáltatásokról szóló törvénye és más törvényi módosítások a 394/2011. sz. törvény értelmében, 2. § 3. bekezdés.
24) Például a Tt. 80/1999. sz., a Szlovák Köztársaság Export-import Bankjáról szóló törvénye 37. § (4) bekezdése a Tt. 623/2004. sz. törvénye megfogalmazásában, a Tt. 483/2001. sz. banktörvényének 90. §-a a Tt. 492/2009. sz. törvénye értelmében.
25) Például a Tt. 483/2001. sz, törvénye 91. §-a (4.) bek. c) pontja és (5.) bek. a későbbi előírások értelmében.
26) Például a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 78/1992. sz., adótanácsadókról és a Szlovák Adótanácsadói Kamaráról szóló többször módosított törvény 22. §-a, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 162/1995. sz., ingatlannyilvántartásról és ingatlanokhoz fűződő tulajdon-és más jogok bejegyzéséről (kataszteri törvény) szóló többször módosított törvénye
27) A Tt. 507/2001. sz., a postai szolgáltatásokról szóló többször módosított törvény.
27a) A Tt. 22/2004. sz., az elektronikus kereskedelemről és a Tt. 128/2002. sz., belső piac fogyasztók védelmét szolgáló állami ellenőrzéséről szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről és más törvények Tt. 284/2002. sz. és Tt. 160/2005. sz. törvények általi módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény.
27aa) A Tt. 351/2011. sz., az elektronikus kommunikációról szóló törvénye, 5. § (1) bek.
27ab) A Tt. 351/2011. sz. törvénye, 63. bek.
27ac) A Tt. 351/2011. sz. törvénye, 56. § (3) bek.
27ad) A Tt. 351/2011. sz. törvénye, 57. § (1) bek.
28) Például a Tt. 475/2005. sz., a szabadságvesztés - büntetés végrehajtásáról szóló törvénye és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.
29) A Tt. 215/2002. sz. többször módosított törvénye
29a) A Tt. 333/2011. sz., adók, illetékek és vámok területén működő államigazgatási szervekről szóló törvény
31) Például a Büntetőperes eljárási rend 3. §-a.
32) A Tt. 289/2008 sz., az elektronikus regisztrációs pénztárgépek használatáról és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz., adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvényének módosításáról szóló Tt. 465/2008, sz. törvény által módosított törvény
33) A Tt. 98/2004. sz. törvénye a későbbi jogszabályok szerint.
A Tt. 106/2004. sz. törvénye a későbbi jogszabályok szerint.
A Tt. 609/2004. sz. törvénye a későbbi jogszabályok szerint.
A Tt. 530/2004. sz. törvénye a későbbi jogszabályok szerint.
34) Például a Tt. 190/2003. sz., a lőfegyverekről és lőszerekről és némely törvények módosításáról szóló többször módosított törvénye
35) A Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvénye
A Tt. 222/2004 sz. többször módosított törvénye
36) A Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvény 3 – 8. §-ai.
36a) A Tt. 222/2004. sz. törvény 79. §-ának 6-os bek. a Tt. 331/2011. sz. törvénye által módosítva
36b) A Tt. 595/2003. sz. törvény 17. §-a 5-ös bek. a Tt. 534/2005. sz. törvénye által módosítva
37) A Polgári Tk. 151.j – 151.md §-a, többször módosítva.
37a) A Tt. 222/2004. sz. törvény 81. §-ának 4-es bek. b) második pontja a Tt. 246/2012. sz. törvénye által módosítva
37aa) A Tt. 431/2002. sz. többször módosított törvény 23 - 23d. §-ai.
37ab) A Tt. 595/2003. sz. törvény 30c. §-a a Tt. 333/2014. sz. törvény által módosítva
37ac) A Tt. 595/2003. sz. törvény 30c. §-ának 7. bek. a Tt. 333/2014. sz. törvény által módosítva.
37ad) A Tt. 222/2004. sz. törvény 68.d §-ának (17) bek., a Tt. 268/2015. sz. törvénye értelmében.
37b) A Polgári Tk. 105.b, 115 és 117. §-ai, többször módosítva
38) A Polgári Tk. 544 – 558. §-ai, többször módosítva
39) A Tt. 659/2007. sz., az euró Szlovák Köztársaságban történő bevezetéséről és némely törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló, a Tt. 397/2008. sz. törvény által módosított törvény 17. §-ának 1-es bek.
40) A Tt. 358/2015. sz., az állami támogatással és a csekély összegű támogatással összefüggő egyes kapcsolatok szabályozásáról, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénye (törvény az állami támogatásról).
41a) Például a Tt. 106/2004. sz. többször módosított törvény 19. §-ának 5-ös bek., a Tt. 222/2004. sz. többször módosított törvény 4. §-ának 5-ös bek.
42) A Tt. 455/1991. sz., az egyéni vállalkozásról (vállalkozói törvény) szóló többször módosított törvény 66.ba §-ának 3-as bek.
43) A Tt. 455/1991. sz. többször módosított törvény 49. §-ának 1-es bek. és 56. §-ának 1-es bek.
43a) A Közigazgatási rendtartás 101. §-ának 1. és 6. bek.
44) A Tt. 595/2003. sz. szóló többször módosított törvénye
A Tt. 361/2014. sz. törvénye
44a) A Tt. 222/2004. sz. törvénye 4.a és 4.b §-a, a Tt. 83/2009. sz. törvény által módosítva.
44aa) A Tt. 222/2004. sz. törvénye 78. §-ának (6) bek.
44b) A Tt. 222/2004. sz. törvénye 55.d §-ának (1), (5) – (7) bek. a későbbi módosítások szerint.
44c) A Tt. 466/2009. sz. törvénye 9.b §-ának (1) bek. a Tt. 269/2015. sz. törvénye szerint.
44d) A Tt. 466/2009. sz. törvénye 8. §-ának (2) bek. a Tt. 531/2011. sz. törvénye szerint.
45) A Polgári Tk. 151.e §-a, többször módosítva.
46) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 162/1995. sz., a Tt. 173/2004. sz. törvénye által módosított törvénye 42. §-ának 2-es bek. a) pontja, a Tt. 483/2001. sz. a Tt. 214/2006. sz. törvénye által módosított törvény 91. §-ának 5-ös bek., a Tt. 566/2001. sz., az értékpapírokról és befektetési szolgáltatásokról és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénye (értékpapírokról szóló törvény) 47. §-ának 1-es bek.
47) A Tt. 566/2001. sz. többször módosított törvény 28. §-a.
48) A Tt. 7/2005 sz., a felszámolásról és szerkezetátalakításról szóló többször módosított törvény
49) A Polgári Tk. 151.a – 151.md §-ai, többször módosítva.
A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz. többször módosított törvénye 73.d – 73.i §-ai.
50) A Polgári Tk. 524 – 530. §-ai a Tt. 509/1991. sz. törvénye által módosítva
51) A Polgári Tk. 358 – 364. §-ai.
A Polgári Tk. 580. és 581. § a Tt. 509/1991. sz. törvény által módosítva.
51a) Tt.. 231/1999 sz. többször módosított törvény 26. §-a.
52) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 233/1995. sz. többször módosított törvénye
53) Például a Polgári Tk. 151.h §-a, többször módosítva.
54) Polgári Tk. 151.ma- §-ának 1-es bek. a Tt. 526/2002. sz. törvény által módosítva.
55) A Tt. 92/1991. sz., az állami vagyon más személyekre történő átruházásáról szóló törvényének 15. §-a.
56) Például a Tt. 523/2004. sz., a közigazgatás költségvetési szabályairól és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye, a Tt. 448/2008. sz., a szociális szolgáltatásokról és a Tt. 455/1991. sz., egyéni vállalkozásról szóló (vállalkozói törvény) törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye.
56a) A Tt. 199/2004. sz. törvénye 61. § 3. bek. a Tt. 130/2015. sz. törvénye értelmében.
57) A Tt. 448/2008. sz. törvénye 74. §-a 7-es bek. g) pontja
58) A Tt. 448/2008. sz. törvénye 73. §-ának 1 – 7. bek.
59) A Tt. 599/2003. sz., az anyagi szükségben nyújtott segítségről és néhány törvény módosításáról szóló többször módosított törvénye
60) A Tt. 447/2008. sz., a súlyos egészségkárosultakat megillető anyagi kompenzációról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény 19. §-a.
61) Például a Tt. 238/1998. sz., a temetkezési támogatásról szóló többször módosított törvénye, a Tt. 280/2002. sz., a gyermekgondozási támogatásról szóló többször módosított törvénye, a Tt. 600/2003. sz., a családi pótlékról és a Tt. 461/2003. sz., a társadalombiztosításról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye
62) A Tt. 627/2005. sz., a gyermekgondozást támogató járulékokról szóló többször módosított törvénye
63) A Tt. 305/2005. sz., a gyermekvédelemről és szociális gondnokságról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény 64 -70. §-ai.
65) A Szlovák Köztársaság Kormányának Tt. 268/2006. sz. rendelete, a munkabérből történő levonások mértékéről kiadott döntések végrehajtásáról, a Tt. 469/2008. sz. kormányrendelettel módosítva
66) A Tt. 448/2008. sz. törvénye 73. §-ának 1 – 7. bek. és a 74. §-ának 7-es bek. g) pontja.
67) A Polgári Tk. 716 – 719. §-ai, többször módosítva.
67a) A Tt. 483/2001. sz. törvénye 90. §-ának 3. bek. a Tt. 437/2015. sz. törvénye értelmében.
68) Például a Munka Tk. 195 - 198. §-ai.
69) A Tt. 448/2008. sz. törvénye 92. §-ának 11-es bek.
70) A Tt. 514/2008. sz., a bányaipari hulladék kezeléséről, valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény 14. §-a.
71) Például a Polgári Tk. 558. §-a a Tt. 509/1991. sz. törvénye által módosítva, a Polgári Tk. 323. §-a.
72) A Tt. 618/2003. sz., a szerzői jogról és a szerzői jogokhoz kapcsolódó jogokról szóló többször módosított törvény 78 – 85. §-a.
73) A Tt. 49/2002. sz., a műemlékalap védelméről szóló, a Tt. 479/2005. sz. törvénye által módosított törvénye
74) A Tt. 206/2009. sz., a múzeumokról és képtárakról, valamint a kulturális tárgyi örökség védelméről és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 372/1990. sz., a kihágásokról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye
75) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 171/1993. sz. többször módosított törvényének 73. §-a.
76) Például a Tt. 190/2003. sz., többször módosított törvénye 8. §-a.
77) A Tt. 523/2004. sz., a Tt. 171/2005. sz. törvény által módosított törvény 8. §-ának 10-es bek.,
a Tt. 448/2008. sz. törvény 92. §-ának 11-es bek.
78) A Tt. 523/2004 sz., Tt. 171/2005 sz. törvénye által módosított törvény 8. §-ának 10-es bek.
79) Tt. 105/1990. sz., a polgárok magánvállalkozásáról szóló Tt. 219/1991. sz. törvény által módosított törvény 12.a – 12.e §-a.
A Kereskedelmi Tk. 2. §-a, többször módosítva
80) A Tt. 220/2004. sz., a mezőgazdasági földterületek védelméről és a Tt. 245/2003. sz., a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló törvény módosításáról szóló többször módosított törvény
81) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 18/1996. sz., az árakról szóló többször módosított törvénye
82) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 202/1995. sz., többször módosított devizatörvény 2. §-ának d) pontja és 13. §-a és a törvény, mellyel módosul és kiegészül a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 372/1990. sz., szabálysértésekről szóló többször módosított törvénye
83) A Tt. 10/2004. sz., a fémjelzésekről és nemesfémek vizsgálatáról szóló Tt. 221/2007. sz. törvény által módosított törvény
84) A Tt. 566/2001. sz., többször módosított törvény 39. §-a.
85) A Tt. 566/1991. sz., többször módosított törvény 52. §-a.
86) A Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának Tt. 492/2004 sz., a vagyon általános értékének megállapításáról szóló többször módosított rendelete
87) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 202/1995. sz., többször módosított törvénye
88) A Kereskedelmi Tk. 5. § és a 476 – 488. §-ai, többször módosítva
89) A Tt. 111/1990. sz., az állami vállalatról szóló többször módosított törvénye
90) A Kereskedelmi Tk. 76 -153. §, többször módosítva.
91) Például a Tt. 104/2004. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 105/2004. sz. többször módosított törvény, a Tt. 199/2004. sz. többször módosított törvény.
92) A Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvény
92a) A Tt. 222/2004. sz. többször módosított törvény 78. §-a
92b) A Tt. 222/2004. sz. többször módosított törvény 79. §-a
92ba) Például a Tt. 431/2002. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 98/2004. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 222/2004. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 298/2008. sz. többször módosított törvénye.
92c) A Tt. 582/2004. sz. többször módosított törvény
93) A Tt. 466/2009. sz. törvénye
94) A Tt. 71/1967. sz., a közigazgatási eljárásról (közigazgatási rend) szóló többször módosított törvénye
95) A Tt. 428/2002. sz., a személyes adatok védelméről szóló többször módosított törvénye
96) Például a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz. többször módosított törvénye, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 233/1995. sz., többször módosított törvénye, a Tt. 461/2003. sz. többször módosított törvénye.


Melléklet a Tt. 563/2009. sz. törvényéhez

Az Európai Unió jogilag kötelező érvényű aktusainak jegyzéke
1. A Tanács 2010/24/EU sz., 2010. március 16-án keltezett, az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelve (HL L 84., 2010.03.31.)
2. A Tanács 2011/16/EU sz., 2011. február 15-én keltezett, az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló irányelve (HL L 64., 2011.03.11.).
Časová verzia účinná od 1. januára 2017

563/2009 Z. z.

Zákon
O SPRÁVE DANÍ
(daňový poriadok)
a o zmene a doplnení niektorých zákonov


z 1. decembra 2009


Zmena:
331/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2012
332/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2012 
384/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2012
546/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2012
69/2012 Z. z. s účinnosťou od 1. marca 2012
91/2012 Z. z. s účinnosťou od 9. marca 2012
235/2012 Z. z. s účinnosťou od 1. septembra 2012
246/2012 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 2012
440/2012 Z. z. s účinnosťou od 30. decembra 2012
440/2012 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2013
218/2013 Z. z. s účinnosťou od 1. augusta 2013
435/2013 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2013
213/2014 Z. z. s účinnosťou od 1. augusta 2014
435/2013 Z. z. s účinnosťou od 1. septembra 2014
218/2014 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 2014
218/2014 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2015
333/2014 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2015
218/2014 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2015
130/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2015
176/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. septembra 2015
252/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. novembra 2015
269/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2016 
393/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2016
269/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2016
125/2016 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2016
298/2016 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2017
339/2016 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2017


Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:


Čl. I

PRVÁ ČASŤ
Základné a všeobecné ustanovenia

PRVÁ HLAVA
Základné ustanovenia

§ 1
Predmet a rozsah pôsobnosti
(1) Tento zákon upravuje správu daní, práva a povinnosti daňových subjektov a iných osôb, ktoré im vzniknú v súvislosti so správou daní.
(2) Podľa tohto zákona sa postupuje, ak osobitné predpisy1) neustanovujú inak.
(3) Ak tak ustanovuje osobitný predpis,1a) ustanovenia tohto zákona sa primerane použijú na osobitný odvod vybraných finančných inštitúcií.1b)
(4) Ak tak ustanovuje osobitný predpis,1c) ustanovenia tohto zákona sa primerane použijú na osobitný odvod z podnikania v regulovaných odvetviach.1d)
(5) Ha külön jogszabály1e) úgy rendelkezik, a jelen törvény rendelkezései arányosan alkalmazandók a biztosítási díj részének elvezetésére.1f)

§ 2
Základné pojmy
Na účely tohto zákona sa rozumie
a) správou daní postup súvisiaci so správnym zistením dane a zabezpečením úhrady dane a ďalšie činnosti podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov,1)
b) daňou daň podľa osobitných predpisov1) vrátane úroku z omeškania, úroku a pokuty podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov2) a miestny poplatok za komunálne odpady a drobné stavebné odpady podľa osobitného predpisu,3)
c) daňovým konaním konanie, v ktorom sa rozhoduje o právach a povinnostiach daňových subjektov,
d) daňovým preplatkom suma platby, ktorá prevyšuje splatnú daň,
e) daňovou pohľadávkou pohľadávka správcu dane na dani do lehoty splatnosti dane, ak tento zákon neustanovuje inak,
f) daňovým nedoplatkom dlžná suma dane po lehote splatnosti dane,
g) oznamovacou povinnosťou povinnosť daňového subjektu oznamovať skutočnosti alebo ich zmeny podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov.1)

§ 3
Základné zásady správy daní
(1) Pri správe daní sa postupuje podľa všeobecne záväzných právnych predpisov, chránia sa záujmy štátu a obcí a dbá sa pritom na zachovávanie práv a právom chránených záujmov daňových subjektov a iných osôb.
(2) Správca dane postupuje pri správe daní v úzkej súčinnosti s daňovým subjektom a inými osobami a poskytuje im poučenie o ich procesných právach a povinnostiach, ak tak ustanoví tento zákon. Správca dane je povinný zaoberať sa každou vecou, ktorá je predmetom správy daní, vybaviť ju bezodkladne a bez zbytočných prieťahov a použiť najvhodnejšie prostriedky, ktoré vedú k správnemu určeniu a vyrubeniu dane.
(3) Správca dane hodnotí dôkazy podľa svojej úvahy, a to každý dôkaz jednotlivo a všetky dôkazy v ich vzájomnej súvislosti, pritom prihliada na všetko, čo pri správe daní vyšlo najavo.
(4) Správa daní je neverejná okrem úkonov, ktorých povaha to neumožňuje. Z úkonov pri správe daní sa nesmú zverejňovať obrazové, zvukové alebo obrazovo-zvukové záznamy.
(5) Správca dane je povinný vykonať úkony pri správe daní aj z vlastného podnetu, ak sú splnené zákonné podmienky pre vznik alebo existenciu daňovej pohľadávky, a to aj vtedy, ak daňový subjekt nesplnil riadne alebo vôbec svoje povinnosti.
(6) Pri uplatňovaní osobitných predpisov pri správe daní sa berie do úvahy skutočný obsah právneho úkonu alebo inej skutočnosti rozhodujúcej pre zistenie, vyrubenie alebo vybratie dane. Na právny úkon alebo inú skutočnosť rozhodujúcu pre zistenie, vyrubenie alebo vybratie dane, ktoré nemajú ekonomické opodstatnenie a ktorých výsledkom je účelové obchádzanie daňovej povinnosti alebo získanie takého daňového zvýhodnenia, na ktoré by inak nebol daňový subjekt oprávnený, alebo ktorých výsledkom je účelové zníženie daňovej povinnosti, sa pri správe daní neprihliada.
(7) Daňové subjekty majú pri správe daní rovnaké práva a povinnosti.
(8) Právom aj povinnosťou daňových subjektov a iných osôb podľa § 4 ods. 2 písm. d) pri správe daní je úzko spolupracovať so správcom dane.
(9) Správca dane dbá na to, aby pri rozhodovaní v skutkovo zhodných prípadoch nevznikali neodôvodnené rozdiely.
(10) Ustanovenia odsekov 1 až 9 sa primerane vzťahujú aj na Finančné riaditeľstvo Slovenskej republiky (ďalej len „finančné riaditeľstvo“) a Ministerstvo financií Slovenskej republiky (ďalej len „ministerstvo“), ak postupujú podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov.1)

§ 4
Správca dane a osoby zúčastnené na správe daní
(1) Správcom dane je daňový úrad, colný úrad a obec.
(2) Osobami zúčastnenými na správe daní sú:
a) zamestnanec, ktorého zamestnávateľom alebo služobným úradom je finančné riaditeľstvo alebo obec (ďalej len „zamestnanec správcu dane“),
b) druhostupňový orgán, ktorým je
1. finančné riaditeľstvo vo veciach, v ktorých v prvom stupni rozhoduje správca dane,
2. ministerstvo vo veciach, v ktorých rozhoduje finančné riaditeľstvo,
c) daňový subjekt, ktorým je osoba, ktorej tento zákon alebo osobitné predpisy1) ukladajú povinnosti alebo priznávajú práva,
d) iná osoba ako daňový subjekt, ktorá má práva a povinnosti pri správe daní alebo ktorej práva a povinnosti sú správou daní dotknuté.
(3) Osoby uvedené v odseku 2 písm. c) a d) sú povinné na požiadanie zamestnanca správcu dane preukázať svoju totožnosť dokladom totožnosti.

§ 5
Používanie jazyka pri správe daní
(1) Pri správe daní sa používa štátny jazyk a písomnosti správcu dane sa vyhotovujú a podania daňového subjektu musia byť v štátnom jazyku.
(2) Písomnosti daňového subjektu vyhotovené v inom ako štátnom jazyku musia byť na výzvu správcu dane predložené spolu s úradne overeným prekladom do štátneho jazyka.
(3) Fyzickej osobe, ktorá je odkázaná na tlmočenie v posunkovej reči, artikulačné tlmočenie alebo taktilné tlmočenie, zaobstará tlmočníka na svoje náklady správca dane.
(4) Ustanovenia odsekov 1 a 2 sa použijú, ak osobitné predpisy4) neustanovujú inak.
(5) Ustanovenia odsekov 1 až 4 sa primerane vzťahujú aj na finančné riaditeľstvo a ministerstvo, ak postupujú podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov.1)

§ 6
Vecná príslušnosť
(1) Na správu daní je vecne príslušný správca dane podľa osobitných predpisov.1) Ak tento zákon alebo osobitné predpisy1) neustanovujú, ktorý správca dane je vecne príslušný, na správu daní je vecne príslušný daňový úrad.
(2) Ak vzniknú pochybnosti o určení vecnej príslušnosti medzi daňovým úradom a colným úradom, rozhoduje o vecnej príslušnosti finančné riaditeľstvo.

§ 7
Miestna príslušnosť
(1) Miestna príslušnosť správcu dane sa riadi, ak tento zákon alebo osobitné predpisy5) neustanovujú inak, u fyzickej osoby miestom jej trvalého pobytu6) a u právnickej osoby jej sídlom.
(2) Ak nemožno určiť miestnu príslušnosť podľa odseku 1, riadi sa miestom umiestnenia organizačnej zložky daňového subjektu podľa Obchodného zákonníka,7) inak miestom, v ktorom daňový subjekt vykonáva prevažnú časť svojej činnosti.
(3) Ak nemožno určiť miestnu príslušnosť podľa odsekov 1 a 2, je príslušný Daňový úrad Bratislava, ak ide o daň, na ktorej správu sú príslušné daňové úrady alebo Colný úrad Bratislava, ak ide o daň, na ktorej správu sú príslušné colné úrady.
(4) Ak vzniknú pochybnosti o určení miestnej príslušnosti medzi daňovými úradmi alebo ak vzniknú pochybnosti o určení miestnej príslušnosti medzi colnými úradmi, rozhoduje o miestnej príslušnosti finančné riaditeľstvo.

§ 8
Delegovanie
(1) Na návrh daňového subjektu alebo na podnet správcu dane môže druhostupňový orgán delegovať miestnu príslušnosť na správu dane na iného správcu dane, ak považuje takýto návrh za opodstatnený.
(2) Rozhodnutie o delegovaní druhostupňový orgán doručí daňovému subjektu a príslušným dotknutým správcom dane. Proti tomuto rozhodnutiu nie sú prípustné opravné prostriedky.

§ 9
Zastupovanie
(1) Fyzická osoba, ktorá nemôže pri správe daní vystupovať samostatne, musí byť zastúpená svojím zákonným zástupcom. Ak opatrovník nie je ustanovený súdom, ustanoví na účely správy daní zástupcu rozhodnutím správca dane.
(2) Daňový subjekt, jeho zákonný zástupca alebo jeho opatrovník sa môže dať zastupovať zástupcom, ktorého si zvolí a ktorý koná v rozsahu plnomocenstva udeleného písomne alebo ústne do zápisnice u správcu dane. Ak má zástupca trvalý pobyt alebo sídlo mimo územia členských štátov Európskej únie a štátov, ktoré sú zmluvnou stranou Dohody o Európskom hospodárskom priestore (ďalej len „členský štát“), musí si zvoliť zástupcu na doručovanie s trvalým pobytom alebo sídlom na území Slovenskej republiky; inak sa budú písomnosti ukladať u správcu dane s účinkami doručenia v deň ich vydania.
(3) Ak nie je rozsah plnomocenstva presne vymedzený, považuje sa také plnomocenstvo za všeobecné. Ak to vyplýva z obsahu plnomocenstva, môže za zástupcu, ktorým je daňový poradca alebo advokát konať aj iná osoba; na také konanie udelí zástupca inej osobe plnomocenstvo. Konanie inej osoby sa považuje za konanie zástupcu. V tej istej veci môže mať daňový subjekt, zákonný zástupca alebo opatrovník len jedného zástupcu. Ak je zástupcom právnická osoba, koná za zástupcu jej štatutárny orgán alebo osoba, ktorú tento orgán poveril.
(4) Plnomocenstvo je voči správcovi dane účinné odo dňa jeho doručenia správcovi dane alebo odo dňa jeho udelenia do zápisnice u správcu dane.
(5) Odvolanie plnomocenstva daňovým subjektom alebo výpoveď plnomocenstva zástupcom sú účinné odo dňa ich doručenia správcovi dane alebo odo dňa uvedenia týchto skutočností do zápisnice u správcu dane.
(6) Daňovému subjektu, ktorého pobyt nie je známy alebo ktorému sa nepodarilo doručiť písomnosť na známu adresu mimo územia Slovenskej republiky, ako aj tomu, kto nemôže pri správe daní vystupovať osobne, najmä z dôvodu väzby, výkonu trestu odňatia slobody, dlhodobého pobytu mimo územia Slovenskej republiky, ktorý trvá nepretržite aspoň tri mesiace alebo dlhodobej choroby a nezvolil si žiadneho zástupcu, môže ustanoviť zástupcu správca dane. Rozhodnutie o ustanovení zástupcu môže správca dane vydať len s predchádzajúcim súhlasom navrhovaného zástupcu. Ak nie je možné takto ustanoviť zástupcu, môže správca dane požiadať Slovenskú komoru daňových poradcov, aby do 30 dní od doručenia žiadosti navrhla zástupcu zo zoznamu daňových poradcov; predchádzajúci súhlas sa u zástupcu navrhnutého Slovenskou komorou daňových poradcov nevyžaduje.
(7) Správca dane môže na účely správy daní ustanoviť zástupcu aj právnickej osobe, ktorej nie je možné doručiť písomnosť na adresu sídla uvedeného v obchodnom registri alebo v inom registri a jej iná adresa nie je správcovi dane známa, alebo ktorá nemá osobu spôsobilú konať v jej mene, alebo ak je sporné, kto je oprávnený za právnickú osobu konať. Ustanovenie odseku 6 sa použije primerane.
(8) Zastupovanie daňového subjektu zástupcom nevylučuje, aby správca dane vykonával úkony v nevyhnutných prípadoch s daňovým subjektom priamo alebo aby správca dane vyzval daňový subjekt na vykonanie niektorých úkonov. Daňový subjekt je povinný výzve správcu dane vyhovieť. Správca dane je povinný o tomto konaní vyrozumieť zástupcu daňového subjektu.
(9) Ak v tej istej veci koná daňový subjekt a ním zvolený zástupca a ich konanie si odporuje, rešpektuje správca dane konanie daňového subjektu.
(10) Ak urobilo niekoľko daňových subjektov spoločné podanie alebo ak vystupujú spoločne v rovnakej veci, alebo ak sú spoluvlastníkmi veci, ktorá je predmetom zdanenia, sú povinní zvoliť si spoločného zástupcu na účely správy daní. Ak tak neurobia ani na výzvu, určí spoločného zástupcu správca dane a vyrozumie o tom príslušné daňové subjekty. Proti rozhodnutiu o určení spoločného zástupcu nemožno podať odvolanie.
(11) Ak ide o daňový subjekt, ktorý má registračnú povinnosť a ktorý má trvalý pobyt alebo sídlo mimo územia členského štátu, je povinný zvoliť si zástupcu na doručovanie s trvalým pobytom alebo sídlom na území Slovenskej republiky; inak sa budú písomnosti ukladať u správcu dane s účinkami doručenia v deň ich vydania.

§ 10
Vylúčenie zástupcu
(1) Správca dane a druhostupňový orgán je oprávnený vylúčiť zo správy daní zástupcu, ak dôjde k stretu so záujmami iných daňových subjektov pri uplatňovaní práv a pri plnení povinností podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov;1) to neplatí, ak je zástupcom daňový poradca alebo advokát.
(2) Rozhodnutie o vylúčení zástupcu sa doručuje tomuto zástupcovi a príslušnému daňovému subjektu. Proti tomuto rozhodnutiu nemožno podať odvolanie.

§ 11
Daňové tajomstvo
(1) Daňovým tajomstvom je informácia o daňovom subjekte, ktorá sa získa pri správe daní.
(2) Daňové tajomstvo je povinný zachovávať každý, kto sa ho dozvedel.
(3) Správca dane je povinný poučiť daňové subjekty a iné osoby o povinnosti zachovávať daňové tajomstvo a o právnych dôsledkoch porušenia tejto povinnosti.
(4) Porušením daňového tajomstva je oznámenie alebo sprístupnenie daňového tajomstva osobe, ktorá nemá oprávnenie oboznamovať sa s daňovým tajomstvom. Osobou oprávnenou oboznamovať sa s daňovým tajomstvom je správca dane a subjekty uvedené v odseku 6.
(5) Za daňové tajomstvo sa nepovažuje informácia uvedená vo verejnom zozname alebo verejnom registri.
(6) Za porušenie daňového tajomstva sa nepovažuje oznámenie alebo sprístupnenie daňového tajomstva
a) inému správcovi dane alebo inému zamestnancovi toho istého správcu dane na účely správy daní,
b) finančnému riaditeľstvu alebo Kriminálnemu úradu finančnej správy na účely plnenia úloh podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov,8)
c) colným úradom na účely plnenia úloh podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu,9)
d) finančnému riaditeľstvu a ministerstvu,
1. ak sa poskytuje zoznam osôb, ktoré majú daňový nedoplatok (ďalej len „daňový dlžník“) so skutočnou výškou daňových nedoplatkov,
2. na účely započítania daňového nedoplatku podľa § 87,
3. na účely podľa medzinárodných zmlúv10) a osobitných predpisov,11)
e) ministerstvu na účely
1. plnenia jeho úloh podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu,12)
2. posudzovania, hodnotenia a schvaľovania štátnej pomoci, kontrolu jej poskytnutia a evidenciu štátnej pomoci,
f) zástupcovi splnomocnenému na zastupovanie ministerstva, finančného riaditeľstva alebo správcu dane v konaní pred súdom,
g) orgánom oprávneným vykonávať kontrolu činnosti správcu dane alebo druhostupňového orgánu na účely kontroly a v súvislosti s uplatňovaním ich pôsobnosti,
h) vláde Slovenskej republiky v súvislosti s predkladaním informácie o daňových nedoplatkoch,
i) súdu na účely súdneho konania,
j) prokuratúre, orgánom činným v trestnom konaní a Policajnému zboru,
k) rozhodcovskému súdu na účely medzinárodného zmierovacieho konania a medzinárodného rozhodcovského konania,13)
l) Národnému bezpečnostnému úradu na účely vykonávania bezpečnostných previerok podľa osobitného predpisu,14)
m) Slovenskej informačnej službe a Vojenskému spravodajstvu na účely plnenia ich úloh,
n) Ministerstvu vnútra Slovenskej republiky alebo obvodnému úradu na účely podľa osobitného predpisu,15)
o) Ministerstvu pôdohospodárstva a rozvoja vidieka Slovenskej republiky na účely spracovania údajov a na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu,16)
p) právnickej osobe zriadenej ministerstvom na spracovanie informácií pomocou výpočtovej techniky,
q) osobám riadne akreditovaným Bezpečnostným akreditačným orgánom Európskej komisie na účely údržby, obsluhy a rozvoja spojovacej siete Európskej únie CCN/CSI,11)
r) príslušnému úradu zmluvného štátu podľa medzinárodnej zmluvy,10)
s) Európskej komisii a príslušnému úradu členského štátu podľa osobitného predpisu,11)
t) osobe, ktorej bol postúpený daňový nedoplatok podľa § 86 alebo ktorá zastupuje správcu dane v konkurznom konaní,
u) súdnemu exekútorovi v súvislosti s uplatnením práva správcu dane na úhradu daňového nedoplatku v rozvrhovom pojednávaní podľa osobitného predpisu,52) v súvislosti s uplatnením práv správcu dane ako záložného veriteľa v exekučnom konaní vykonávanom podľa osobitného predpisu52) alebo v súvislosti s vymáhaním daňových nedoplatkov evidovaných správcom dane, ktorým je obec,
v) osobe, ktorej sa doručuje rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania v rozsahu podľa § 90 ods. 2,
w) záložnému veriteľovi, ktorý má pohľadávku zabezpečenú záložným právom k predmetu daňovej exekúcie podľa § 88 ods. 11 v rozsahu potrebnom na výkon jeho práv a dražobníkovi v súvislosti s uplatňovaním práv správcu dane ako záložného veriteľa podľa osobitného predpisu17a) a dražobníkovi v súvislosti s uplatnením práv správcu dane na úhradu daňového nedoplatku z dražby vykonanej podľa osobitného predpisu,17a)
x) notárovi pri zápise skutočností do Notárskeho centrálneho registra záložných práv,18)
y) Sociálnej poisťovni, zdravotnej poisťovni a Úradu pre dohľad nad zdravotnou starostlivosťou o skutočnostiach, ktoré súvisia s plnením ich úloh,
z) Národnej banke Slovenska na účely výkonu dohľadu podľa osobitných predpisov,19)
aa) úradom práce a Ústrediu práce, sociálnych vecí a rodiny na účely plnenia ich úloh,
ab) obvodným úradom na účely plnenia ich úloh,
ac) Štatistickému úradu Slovenskej republiky na účely vedenia štatistických registrov a štátnych štatistických zisťovaní a na spracovanie údajov podľa požiadavky ministerstva súvisiacich s plnením úloh ministerstva vo vzťahu k Európskej komisii,
ad) hlavnému kontrolórovi obce a orgánom obce, hlavnému kontrolórovi samosprávneho kraja a orgánom vyššieho územného celku v súvislosti s plnením ich úloh,
ae) verejnému ochrancovi práv, komisárovi pre deti a komisárovi pre osoby so zdravotným postihnutím,
af) verejnému archívu na účely plnenia povinností pri uchovávaní písomností,
ag) predbežnému správcovi na účely plnenia jeho úloh,
ah) Centru právnej pomoci na účely rozhodovania podľa osobitného predpisu.19a)
ai) správe katastra na účely katastrálneho konania,
aj) Ministerstvu hospodárstva Slovenskej republiky na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu,19b)
ak) Národnému inšpektorátu práce a inšpektorátu práce na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu,19c)
al) Ministerstvu školstva, vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu,19d)
am) Ministerstvu práce sociálnych vecí a rodiny Slovenskej republiky na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu,19e)
an) Úradu pre dohľad nad výkonom auditu na účely výkonu dohľadu podľa osobitného predpisu19f) a audítorovi alebo audítorskej spoločnosti na účely auditu podľa osobitného predpisu,19f)
ao) Agentúre pre núdzové zásoby ropy a ropných výrobkov na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu19g) a Správe štátnych hmotných rezerv Slovenskej republiky na účel výkonu štátnej správy podľa osobitného predpisu,19g)
ap) orgánom zodpovedným za poskytovanie, overovanie, kontrolu alebo vládny audit pomoci alebo podpory z fondov Európskej únie na účely plnenia úloh podľa osobitných predpisov,19h)
ar) Ministerstvu zahraničných vecí a európskych záležitostí Slovenskej republiky na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu,19i)
as) Úradu pre reguláciu sieťových odvetví na účely plnenia úloh podľa osobitných predpisov,19j)
at) Rade pre rozpočtovú zodpovednosť a Kancelárii Rady pre rozpočtovú zodpovednosť na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu,19k)
au) Úradu pre verejné obstarávanie v rozsahu nevyhnutnom na plnenie jeho úloh pri identifikácii konečného užívateľa výhod a pri vedení registra konečných užívateľov výhod.19l)
av) Slovenskej obchodnej inšpekcii na účely plnenia jej úloh podľa osobitného predpisu,19l)
aw) Protimonopolnému úradu na účely plnenia úloh v oblasti ochrany hospodárskej súťaže19m) a na účely plnenia úloh v oblasti štátnej pomoci a minimálnej pomoci podľa osobitného predpisu,40)
ax) subjektom, ktorí na základe verejného obstarávania19n) poskytujú finančnej správe služby v oblasti informačných technológií, na účely vytvárania, správy a rozvoja informačných systémov finančnej správy.
ay) Ministerstvu zdravotníctva Slovenskej republiky na účely podľa osobitného predpisu.19o)
az) Úradu podpredsedu vlády Slovenskej republiky pre investície a informatizáciu na účely plnenia jeho úloh podľa osobitného predpisu,12)
ba) Najvyššiemu kontrolnému úradu Slovenskej republiky na účely plnenia úloh podľa osobitného predpisu.19p)
(7) Za porušenie daňového tajomstva sa ďalej nepovažuje
a) oznámenie alebo sprístupnenie daňového tajomstva s písomným súhlasom toho daňového subjektu, ktorého sa daňové tajomstvo týka,
b) zverejnenie zoznamov podľa § 52, poskytovanie údajov podľa § 53 a vydanie súhlasu podľa § 54,
c) zverejnenie údajov o spáchaní daňového trestného činu, o ktorom bolo právoplatne rozhodnuté a odsúdenie nebolo zahladené,
d) zverejnenie údajov o porušení povinností ustanovených týmto zákonom alebo osobitným predpisom,2) ak sú tieto údaje zverejňované na webovom sídle finančného riaditeľstva alebo prostredníctvom masovokomunikačných prostriedkov prezidentom finančnej správy alebo ním poverenou osobou,
e) oznámenie mena, priezviska a adresy fyzickej osoby alebo názvu a sídla právnickej osoby tomu, kto na účet tejto osoby vykonal platbu dane,
f) sprístupnenie čísla účtu na webovom sídle finančného riaditeľstva, ktoré správca dane pridelil daňovému subjektu na platbu dane,
g) oznámenie alebo sprístupnenie výšky splatnej dane právnickej osoby na základe údajov z verejnej časti registra účtovných závierok.37aa)
(8) Na účely podľa odseku 6 oznamuje alebo sprístupňuje daňové tajomstvo
a) riaditeľ daňového úradu alebo ním písomne poverený zamestnanec,
b) prezident finančnej správy alebo ním písomne poverený zamestnanec,
c) riaditeľ colného úradu alebo ním písomne poverený zamestnanec,
d) minister financií Slovenskej republiky (ďalej len „minister“) alebo ním písomne poverený zamestnanec,
e) starosta obce alebo ním písomne poverený zamestnanec.
(9) Na účely podľa odseku 6 písm. g), i) až k) je oprávnený oznámiť daňové tajomstvo aj bývalý zamestnanec správcu dane. Na účely podľa odseku 6 písm. a) až e) sa nevyžaduje pre zamestnancov uvedených v odseku 8 písomné poverenie.

§ 12
Náklady správy daní
(1) Ak tento zákon neustanovuje inak, náklady, ktoré vzniknú pri správe daní, uhrádza príslušný správca dane okrem nákladov, ktoré vznikli daňovému subjektu.
(2) Ak sa na výzvu správcu dane zúčastní na úkonoch súvisiacich so správou daní
a) svedok, patrí mu náhrada hotových výdavkov a ušlého zárobku; nárok je potrebné uplatniť u správcu dane, na ktorého výzvu sa na správe daní zúčastnil, súčasne s dokladmi, ktoré preukazujú uplatňovaný nárok, do piatich pracovných dní po výsluchu, inak tento nárok zaniká,
b) osoba, ktorá má listiny a iné veci potrebné v súvislosti so správou daní, okrem osoby, ktorej práva a povinnosti sú týmito úkonmi súvisiacimi so správou daní dotknuté, patrí jej náhrada hotových výdavkov spojená s ich predložením; nárok je potrebné uplatniť u správcu dane, na ktorého výzvu sa na správe daní zúčastnila, súčasne s dokladmi, ktoré preukazujú uplatňovaný nárok, do piatich pracovných dní od predloženia, inak tento nárok zaniká,
c) zástupca ustanovený správcom dane, patrí mu náhrada hotových výdavkov a ušlého zárobku; nárok je potrebné uplatniť u správcu dane, na ktorého výzvu sa na úkonoch súvisiacich so správou daní zúčastnil, súčasne s dokladmi, ktoré preukazujú uplatňovaný nárok do piatich pracovných dní po úkone, na ktorom sa zúčastnil, inak tento nárok zaniká.
(3) O uplatňovanom nároku rozhodne príslušný správca dane do 15 dní odo dňa ich uplatnenia; ak nárok na úhradu prizná, úhradu v prospech oprávneného poukáže správca dane v uvedenej lehote.
(4) Ak správca dane uhradil náklady podľa odseku 2, ktoré vznikli v dôsledku nečinnosti alebo nesplnenia zákonných povinností daňového subjektu alebo inej osoby, môže správca dane rozhodnutím uložiť povinnosť daňovému subjektu alebo inej osobe tieto náklady uhradiť. Náhrada nákladov je splatná do 15 dní odo dňa doručenia rozhodnutia.
(5) Ustanovenia odsekov 1 až 4 sa primerane vzťahujú aj na finančné riaditeľstvo a ministerstvo, ak postupujú podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov.1)

DRUHÁ HLAVA
Podania

Spôsob podania

§ 13
(1) Podanie možno urobiť písomne alebo ústne do zápisnice.
(2) Písomné podanie musí byť podpísané osobou, ktorá ho podáva.
(3) Podanie sa posudzuje podľa jeho obsahu. Z podania musí byť zrejmé, kto ho podáva, v akej veci, čo sa navrhuje, a ak to z povahy podania vyplýva, dôvody podania.
(4) Podanie sa podáva vecne príslušnému orgánu. Ak je vecne príslušným orgánom obec, podanie sa podáva miestne príslušnému správcovi dane, ktorým je obec. Na požiadanie musí byť prijatie podania potvrdené.
(5) Podanie urobené elektronickými prostriedkami sa podáva prostredníctvom elektronickej podateľne podľa § 33 ods. 2 alebo prostredníctvom elektronickej podateľne ústredného portálu verejnej správy a musí byť podpísané kvalifikovaným elektronickým podpisom20) osoby, ktorá ho podáva. Ak daňový subjekt chce doručovať finančnej správe písomnosti elektronickými prostriedkami, ktoré nebudú podpísané kvalifikovaným elektronickým podpisom, oznámi správcovi dane údaje potrebné na doručovanie na tlačive podľa vzoru uverejneného na webovom sídle finančného riaditeľstva a uzavrie so správcom dane písomnú dohodu o elektronickom doručovaní. Dohoda obsahuje najmä náležitosti elektronického doručovania, spôsob overovania elektronického podania a spôsob preukazovania doručenia.
(6) Podanie urobené elektronickými prostriedkami, ak nebolo podané spôsobom podľa odseku 5, alebo podanie urobené telefaxom je potrebné doručiť aj v listinnej forme, a to do piatich pracovných dní od odoslania podania urobeného elektronickými prostriedkami alebo telefaxom, inak sa považuje za nedoručené.
(7) Na podanie urobené elektronickými prostriedkami sa primerane vzťahuje § 33. Takéto podanie sa považuje za doručené dňom jeho prijatia do elektronickej podateľne, o čom sa zašle potvrdenie do elektronickej osobnej schránky daňového subjektu.
(8) Ak má podanie nedostatky, pre ktoré nie je spôsobilé na prerokovanie, vyzve príslušný orgán daňový subjekt, aby ich podľa jeho pokynu a v určenej lehote odstránil. Súčasne ho poučí o následkoch spojených s ich neodstránením.
(9) Ak daňový subjekt nedostatky podania v požadovanom rozsahu odstráni v lehote určenej príslušným orgánom, považuje sa takéto podanie za podané bez nedostatkov v deň pôvodného podania. Ak daňový subjekt výzve príslušného orgánu nevyhovie v plnom rozsahu a v určenej lehote, považuje sa toto podanie za nepodané a príslušný orgán túto skutočnosť oznámi daňovému subjektu.
(10) Na podanie osoby podľa § 14 ods. 1, ktoré nebolo doručené finančnej správe elektronickými prostriedkami spôsobom podľa odseku 5, sa odseky 8 a 9 vzťahujú primerane, okrem podania podľa § 14 ods. 3.

§ 14
(1) Povinnosť doručovať podania elektronickými prostriedkami podľa § 13 ods. 5 finančnej správe má
a) daňový subjekt, ktorý je platiteľom dane z pridanej hodnoty,
b) daňový poradca za daňový subjekt, ktorého zastupuje pri správe daní,
c) advokát za daňový subjekt, ktorého zastupuje pri správe daní,
d) zástupca neuvedený v písmenách b) a c) za daňový subjekt, ktorý je platiteľom dane z pridanej hodnoty, ktorého zastupuje pri správe daní.
(2) Prílohy k podaniu môžu subjekty podľa odseku 1 doručovať aj inak ako elektronickými prostriedkami.
(3) Na podanie, ktoré má predpísanú štruktúrovanú formu podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu20a) a ktoré osoba podľa odseku 1 doručila inak ako elektronickými prostriedkami spôsobom podľa § 13 ods. 5, sa neprihliada.

§ 15
Daňové priznanie
(1) Daňové priznanie je povinný podať každý, komu táto povinnosť vyplýva z osobitných predpisov,1) alebo ten, koho na to správca dane vyzve. Vo výzve správca dane poučí daňový subjekt o následkoch nepodania daňového priznania.
(2) Ak nebolo podané daňové priznanie v lehote podľa osobitných predpisov,1) správca dane vyzve daňový subjekt na jeho podanie. Vo výzve správca dane poučí daňový subjekt o následkoch nepodania daňového priznania.
(3) Ak daňový subjekt nepodal daňové priznanie, a to ani na výzvu správcu dane podľa odsekov 1 a 2, správca dane určí daň podľa pomôcok. Ak daňový subjekt po doručení oznámenia o začatí určovania dane podľa pomôcok podá daňové priznanie, správca dane ho môže použiť ako pomôcku.
(4) Daňové priznanie sa podáva na tlačive platnom pre príslušné zdaňovacie obdobie ; ak sa daňové priznanie podáva elektronickými prostriedkami, podáva sa v predpísanej forme. Prílohou daňového priznania, ak tak ustanovuje osobitný predpis, sú doklady preukazujúce tvrdenia uvedené v daňovom priznaní.
(5) Vzory tlačív daňových priznaní ustanoví ministerstvo všeobecne záväzným právnym predpisom.

§ 16
Opravné daňové priznanie a dodatočné daňové priznanie
(1) Ak osobitný predpis1) neustanovuje inak, pred uplynutím lehoty na podanie daňového priznania môže daňový subjekt podať opravné daňové priznanie. Na vyrubenie dane je rozhodujúce posledné podané opravné daňové priznanie, pričom na podané daňové priznanie a na predchádzajúce opravné daňové priznanie sa neprihliada.
(2) Ak daňový subjekt zistí, že daň má byť vyššia alebo nadmerný odpočet nižší, alebo nárok na vrátenie dane nižší, ako je uvedené v podanom daňovom priznaní, je povinný podať správcovi dane dodatočné daňové priznanie do konca mesiaca nasledujúceho po tomto zistení s uvedením obdobia, ktorého sa dodatočné daňové priznanie týka, ak v odseku 5 nie je ustanovené inak. V rovnakej lehote je dodatočne priznaná daň splatná, ak osobitný predpis1) neustanovuje inak.
(3) Ak v odseku 5 nie je ustanovené inak, dodatočné daňové priznanie je daňový subjekt povinný podať do konca mesiaca nasledujúceho po mesiaci, v ktorom zistí, že
a) daň má byť vyššia, ako bola správcom dane vyrubená; rovnako daňový subjekt postupuje aj vtedy, ak zistí, že nadmerný odpočet má byť nižší alebo nárok na vrátenie dane nižší, ako bol správcom dane priznaný,
b) daňové priznanie k dani z pridanej hodnoty neobsahuje správne údaje týkajúce sa uskutočnených a prijatých zdaniteľných obchodov za príslušné zdaňovacie obdobie,
c) daňová strata je nižšia ako bola uvedená v daňovom priznaní.
(4) Daňový subjekt je oprávnený podať dodatočné daňové priznanie, ak zistí, že
a) daň uvedená v podanom daňovom priznaní má byť nižšia alebo nadmerný odpočet vyšší, alebo nárok na vrátenie dane vyšší,
b) daň má byť nižšia, ako bola správcom dane vyrubená,
c) daňové priznanie neobsahuje správne údaje alebo
d) daňová strata je vyššia, ako bola uvedená v daňovom priznaní.
(5) Ak daňový subjekt podá dodatočné daňové priznanie podľa odseku 4 v posledný rok lehoty podľa § 69 ods. 1, 2 a 5, táto lehota sa predĺži a uplynie v nasledujúcom kalendárnom roku posledným dňom mesiaca, ktorý sa svojím označením zhoduje s mesiacom, v ktorom bolo podané posledné dodatočné daňové priznanie; v tejto predĺženej lehote daňový subjekt nemôže podať dodatočné daňové priznanie.
(6) Opravné daňové priznanie alebo dodatočné daňové priznanie sa podáva na tlačive alebo v predpísanej forme podľa § 15 ods. 4 a musí byť označené ako opravné alebo dodatočné.
(7) Dodatočné daňové priznanie nemožno podať za zdaňovacie obdobie, za ktoré sa určuje daň podľa pomôcok po doručení oznámenia o určovaní dane podľa pomôcok, alebo za ktoré bola daňovému subjektu určená daň podľa pomôcok, alebo po dni vydania vyrubovacieho rozkazu podľa § 68a.
(8) Znížiť daň, zvýšiť daňovú stratu alebo nadmerný odpočet alebo zvýšiť nárok na vrátenie dane na základe dodatočného daňového priznania možno len v prípade uplatnenia skutočností, ktoré neboli predmetom daňovej kontroly.
(9) Dodatočné daňové priznanie nemožno podať za zdaňovacie obdobie, za ktoré sa vykonáva daňová kontrola po uplynutí 15 dní odo dňa spísania zápisnice o začatí daňovej kontroly, doručenia oznámenia o daňovej kontrole, doručenia oznámenia o rozšírení daňovej kontroly na iné zdaňovacie obdobie, ktorého by sa dodatočné daňové priznanie týkalo, a po uplynutí 15 dní odo dňa doručenia oznámenia o rozšírení daňovej kontroly o inú daň, ktorej by sa dodatočné daňové priznanie týkalo, až do dňa nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia vydaného vo vyrubovacom konaní; ak vyrubovacie konanie nezačne (§ 68 ods. 1), dodatočné daňové priznanie nemožno podať do dňa ukončenia daňovej kontroly.

§ 17
Výzva na odstránenie nedostatkov daňového priznania
(1) Ak má správca dane pochybnosti o správnosti, pravdivosti alebo úplnosti podaného daňového priznania alebo jeho príloh (ďalej len „nedostatky daňového priznania“), vyzve daňový subjekt na ich odstránenie.
(2) Vo výzve správca dane oznámi nedostatky daňového priznania, určí daňovému subjektu primeranú lehotu na ich odstránenie, ktorá nesmie byť kratšia ako 15 dní, a poučí ho o následkoch uvedených v odsekoch 3 a 4.
(3) Ak daňový subjekt neodstráni v lehote podľa odseku 2 nedostatky daňového priznania, ktoré majú vplyv na výšku dane alebo sumy, ktorú mal podľa osobitných predpisov1) vykázať alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov,1) správca dane vykoná u daňového subjektu daňovú kontrolu alebo vyrubí v skrátenom vyrubovacom konaní podľa § 68a daň alebo rozdiel dane oproti vyrubenej dani, alebo určí sumu alebo rozdiel v sume, ktorú mal daňový subjekt vykázať podľa osobitných predpisov1) alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov.1)
(4) Ak daňový subjekt neodstráni v lehote podľa odseku 2 nedostatky daňového priznania, ktoré nemajú vplyv na výšku dane alebo sumy, ktorú mal podľa osobitných predpisov1) vykázať alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov,1) správca dane odstráni nedostatky daňového priznania z úradnej moci, ak má potrebné údaje na ich odstránenie.
(5) Ak daňové priznanie nie je podpísané alebo ak nie je podané na tlačive platnom pre príslušné zdaňovacie obdobie, uplatní sa postup podľa § 13 ods. 8 až 10.
(6) Ak bola podľa odseku 1 alebo podľa § 13 ods. 8 zaslaná výzva na odstránenie nedostatkov daňového priznania, lehota na vrátenie daňového preplatku podľa § 79 ods. 2 neplynie odo dňa doručenia tejto výzvy až do dňa odstránenia nedostatkov daňového priznania alebo do dňa nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia vydaného podľa § 68a.

§ 18
Postúpenie
(1) Ak nie je daňový úrad alebo colný úrad, ktorému bolo podanie doručené, príslušný na prerokovanie veci alebo na rozhodnutie, je povinný podanie bezodkladne postúpiť príslušnému správcovi dane a upovedomiť o tom toho, kto podanie podal. Ak bolo podanie urobené v lehote, lehota sa považuje za zachovanú aj u správcu dane, ktorému bolo podanie postúpené.
(2) Ak bolo správcovi dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad doručené podanie, na ktorého vybavenie nie je vecne príslušný žiaden správca dane, vráti ho odosielateľovi.
(3) Ak bolo správcovi dane, ktorým je obec, doručené podanie, na ktorého vybavenie nie je vecne príslušný alebo miestne príslušný, vráti ho odosielateľovi.

TRETIA HLAVA
Úkony zabezpečujúce priebeh a účel správy daní

§ 19
Zápisnica a úradný záznam
(1) O ústnom pojednávaní alebo vykonaní úkonu spíše príslušný orgán zápisnicu.
(2) Zo zápisnice musí byť zrejmé najmä kto, kde a kedy ústne pojednávanie alebo úkon vykonal, ktoré osoby sa ho zúčastnili, označenie hlavného predmetu ústneho pojednávania alebo úkonu, súvislé opísanie jeho priebehu, označenie listín a iných vecí odovzdaných pri ústnom pojednávaní alebo úkone alebo podstatný obsah listín predložených na nahliadnutie, vykonané poučenie, vyjadrenie poučených osôb, ich návrhy alebo námietky smerujúce proti obsahu zápisnice, závery o týchto návrhoch alebo námietkach. Ak zápisnica nahrádza podanie, musí mať náležitosti podania.
(3) Súčasťou zápisnice sú aj prijaté opatrenia vrátane prijatých záverov.
(4) Zápisnicu podpisujú po oboznámení sa s ňou všetky osoby, ktoré sa na ústnom pojednávaní alebo vykonaní úkonu zúčastnili, vrátane zamestnancov príslušného orgánu. Dôvody odopretia podpisu a námietky proti obsahu zápisnice sa v nej zaznamenajú.
(5) Rovnopis zápisnice alebo kópiu zápisnice vydá príslušný orgán osobám uvedeným v odseku 4.
(6) Príslušný orgán z vlastného podnetu alebo na návrh osôb uvedených v odseku 4 opraví v zápisnici chyby v pravopise a iné zrejmé nesprávnosti. O oprave chýb a iných zrejmých nesprávností sa rozhodnutie nevydáva.
(7) O oznámeniach, poznámkach, obsahoch telefonických hovorov, odkazoch na iné spisové materiály, výpisoch z vlastných alebo cudzích záznamov a o ďalších skutočnostiach vzťahujúcich sa na vec a zistených príslušným orgánom vyhotoví tento orgán úradný záznam. Úradný záznam podpíše zamestnanec príslušného orgánu, ktorý ho vyhotovil. V úradnom zázname odkáže na zdroj informácie uvedenej v zázname. Na ďalšie náležitosti úradného záznamu sa vzťahujú primerane odseky 1 až 6.

§ 20
Predvolanie a predvedenie
(1) Správca dane predvolá osobu, ktorej osobná účasť pri správe daní je nevyhnutná. V predvolaní súčasne upozorní na právne následky nedostavenia sa. Predvolanie sa doručuje do vlastných rúk.
(2) Predvolaná osoba je povinná dostaviť sa na predvolanie správcu dane. Neúčasť na úkone pri správe daní je možné ospravedlniť zo závažných dôvodov alebo v dôsledku iných okolností hodných osobitného zreteľa. Ak sa predvolaná osoba bez ospravedlnenia nedostaví, môže správca dane požiadať o jej predvedenie.
(3) Správca dane, ktorým je obec, o predvedenie podľa odseku 2 požiada príslušný útvar Policajného zboru.21) Správca dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, požiada o predvedenie podľa odseku 2 príslušný útvar Policajného zboru21) alebo príslušný colný úrad.21aa) O predvedenie profesionálnych vojakov alebo príslušníkov ozbrojených zborov požiada správca dane služobný úrad, v ktorom je predvolaný služobne zaradený.

§ 21
Dožiadanie
(1) Správca dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, môže požiadať o vykonanie jednotlivých úkonov pri správe daní iného vecne príslušného správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, ak tento môže požadovaný úkon vykonať ľahšie, hospodárnejšie alebo rýchlejšie. Dožiadaný správca dane je povinný žiadosti vyhovieť alebo oznámiť dôvody, pre ktoré dožiadaniu nemôže vyhovieť.
(2) Spory o opodstatnenosti dožiadania rozhoduje orgán uvedený v § 7 ods. 4.

§ 22
Predbežná otázka
(1) Ak sa pri správe daní vyskytne otázka, o ktorej už právoplatne rozhodol iný príslušný orgán, je správca dane takýmto rozhodnutím viazaný; inak si môže správca dane o takejto otázke urobiť úsudok alebo dať inému príslušnému orgánu podnet na začatie konania.
(2) Správca dane si nemôže ako o predbežnej otázke urobiť úsudok o tom, či a kým bol spáchaný trestný čin alebo priestupok, alebo o osobnom stave fyzickej osoby.

§ 23
Nazeranie do spisov
(1) Daňový subjekt alebo jeho zástupca je oprávnený nazerať do spisu daňového subjektu týkajúceho sa jeho daňových povinností. Do písomností, na základe ktorých sa vykonáva dožiadanie podľa § 21 alebo podľa osobitného predpisu,21a) je daňový subjekt alebo jeho zástupca oprávnený nazrieť najskôr po tom, ako sa získa výsledok takéhoto dožiadania, ktorý je použiteľný ako dôkaz pri správe daní. Správca dane je povinný o každom takomto nazretí do spisu vyhotoviť úradný záznam. Daňový subjekt alebo jeho zástupca nie je oprávnený nazerať do písomností obsahujúcich utajované skutočnosti22) a dokumentov, sprístupnením ktorých by boli dotknuté právom chránené záujmy iných osôb.
(2) Na žiadosť daňového subjektu alebo jeho zástupcu správca dane zo spisového materiálu, do ktorého možno nazrieť, vydá rovnopis alebo vyhotoví fotokópie alebo listinnú podobu elektronického dokumentu a vydá ich daňovému subjektu alebo jeho zástupcovi a na ich požiadanie osvedčí ich zhodu s originálom.
(3) Správca dane je povinný umožniť nazeranie do spisov verejnému ochrancovi práv, komisárovi pre deti a komisárovi pre osoby so zdravotným postihnutím v súvislosti s výkonom ich pôsobnosti.

§ 24
Dokazovanie
(1) Daňový subjekt preukazuje
a) skutočnosti, ktoré majú vplyv na správne určenie dane a skutočnosti, ktoré je povinný uvádzať v daňovom priznaní alebo iných podaniach, ktoré je povinný podávať podľa osobitných predpisov,2)
b) skutočnosti, na ktorých preukázanie bol vyzvaný správcom dane v priebehu daňovej kontroly alebo daňového konania,
c) vierohodnosť, správnosť a úplnosť evidencií a záznamov, ktoré je povinný viesť.
(2) Správca dane vedie dokazovanie, pričom dbá, aby skutočnosti nevyhnutné na účely správy daní boli zistené čo najúplnejšie a nie je pritom viazaný iba návrhmi daňových subjektov.
(3) Správca dane preukazuje skutočnosti o úkonoch vykonaných voči daňovému subjektu, ktoré sú rozhodné pre správne určenie dane. Nie je potrebné dokazovať skutočnosti všeobecne známe alebo známe správcovi dane z jeho činnosti.
(4) Ako dôkaz možno použiť všetko, čo môže prispieť k zisteniu a objasneniu skutočností rozhodujúcich pre správne určenie dane a čo nie je získané v rozpore so všeobecne záväznými právnymi predpismi. Ide najmä o rôzne podania daňových subjektov, svedecké výpovede, znalecké posudky, verejné listiny, protokoly o daňových kontrolách, zápisnice o miestnom zisťovaní a obhliadke, povinné záznamy a evidencie vedené daňovými subjektmi a doklady k nim.
(5) Na doklad znejúci na neexistujúcu osobu v čase vydania dokladu sa v daňovej kontrole a v daňovom konaní neprihliada.

§ 25
Svedok
(1) Každý je povinný vypovedať na účely správy daní ako svedok o dôležitých okolnostiach, ak sú mu známe; musí vypovedať pravdivo a nič nezamlčať. Správca dane môže svedkovi uložiť povinnosť, aby sa dostavil osobne a vypovedal; ak sa svedok nedostaví, správca dane môže postupovať podľa § 20.
(2) Správca dane je povinný poučiť svedka pred vypočutím o možnosti odoprieť výpoveď, o jeho povinnosti vypovedať pravdivo a nič nezamlčať a o právnych následkoch nepravdivej alebo neúplnej výpovede.23) Odoprieť výpoveď môže ten, kto by ňou spôsobil nebezpečenstvo trestného stíhania sebe alebo blízkym osobám.
(3) Svedok nesmie byť vypočúvaný o skutočnostiach, ktoré sú utajovanými skutočnosťami22) alebo na ktoré sa vzťahuje zákonom uznaná alebo uložená povinnosť mlčanlivosti, iba ak by bol povinnosti zachovávať tajomstvo alebo mlčanlivosť zbavený príslušným orgánom alebo tým, v záujme koho túto povinnosť má.
(4) Ak vypovedá svedok, daňový subjekt alebo jeho zástupca má právo byť prítomný pri jeho vypočutí a klásť mu otázky. Správca dane je povinný o výsluchu svedka včas písomne vyrozumieť daňový subjekt alebo jeho zástupcu.

§ 25a
Znalec
(1) Pre odborné posúdenie skutočností dôležitých pre správne určenie dane môže správca dane požiadať znalca o vypracovanie znaleckého posudku alebo odborného stanoviska.
(2) Ak vypovedá znalec, daňový subjekt má právo byť prítomný pri jeho vypočutí a klásť znalcovi otázky. Správca dane je povinný o výpovedi znalca daňový subjekt včas vyrozumieť.

§ 26
Poskytovanie údajov správcovi dane
(1) Súdy, orgány štátnej správy, obce, vyššie územné celky a notári sú povinní oznamovať správcovi dane údaje potrebné na účely správy daní, ak predmet konania pred nimi podlieha dani podľa osobitných predpisov.1)
(2) Štátne kontrolné orgány sú povinné oznamovať správcovi dane výsledky kontrol, ak z týchto výsledkov vyplýva, že došlo alebo mohlo dôjsť k neplneniu daňovej povinnosti.
(3) Poskytovatelia platobných služieb23a) sú povinní oznámiť
a) daňovému úradu údaje podľa osobitného predpisu,24)
b) finančnej správe alebo správcovi dane, ktorým je obec, správu s údajmi podľa osobitného predpisu.25)
(4) Poisťovňa alebo pobočka zahraničnej poisťovne a zaisťovňa alebo pobočka zahraničnej zaisťovne je povinná oznamovať správcovi dane výplaty poistných plnení, ktoré nahrádzajú príjem alebo výnos, do 30 dní po skončení príslušného kalendárneho roka.
(5) Obec, mestská časť v hlavnom meste Slovenskej republiky Bratislave a v meste Košice, ktorá je príslušná na vedenie matrík, je povinná oznámiť správcovi dane oznámenia o úmrtiach.
(6) Štátne orgány a iné orgány a osoby, ktoré z úradnej moci alebo vzhľadom na predmet svojej činnosti vedú evidenciu osôb alebo majetku,26) sú povinné na výzvu správcu dane oznámiť údaje potrebné na vyrubenie dane a vymáhanie daňového nedoplatku.
(7) Každý, kto má písomnosti, listiny a iné veci, ktoré môžu byť dôkazom pri správe daní, je povinný na výzvu správcu dane písomnosti, listiny a iné veci vydať alebo zapožičať.
(8) Na výzvu správcu dane je poštový podnik27) (ďalej len „pošta“) povinný oznamovať totožnosť osôb, ktoré majú pridelené poštové priečinky, a údaje o počte tam došlých zásielok a o ich odosielateľoch, údaje o zásielkach doručovaných na dobierku, úhrn súm dochádzajúcich daňovému subjektu poštou alebo do jeho poštového priečinku, totožnosť prijímateľa zásielok poste restante a iné údaje potrebné pre správu daní alebo umožniť správcovi dane tieto údaje získať na pošte a správnosť údajov oznámených poštou na mieste preveriť.
(9) Podniky27aa) sú povinné za podmienok uvedených v osobitnom predpise27ab) poskytnúť na účely správy daní správcovi dane na jeho žiadosť údaje účastníkov27ac) a prevádzkové údaje.27ad)
(10) Vydavatelia tlače, prevádzkovatelia webových sídiel, poskytovatelia webhostingu, registrátori a držitelia domén sú povinní oznámiť správcovi dane na jeho výzvu totožnosť a adresu zadávateľa inzerátu, užívateľa internetových služieb a iné údaje potrebné na účely správy daní.
(11) Verejní prepravcovia sú povinní oznamovať správcovi dane na jeho výzvu odosielateľov, adresátov a skutočných príjemcov nimi prepravovaných zásielok, ako aj údaje o dobe prepravy, množstve prepravovaného tovaru a charaktere zásielky.
(12) Zdravotné poisťovne, Sociálna poisťovňa, iné poisťovne, dôchodkové správcovské spoločnosti, doplnkové dôchodkové spoločnosti a Ústredie práce, sociálnych vecí a rodiny sú povinné na výzvu správcu dane poskytovať informácie potrebné na účely správy daní.
(13) Daňové úrady a colné úrady sú povinné navzájom sa informovať o povolenom odklade platenia dane a o povolenom platení dane v splátkach, ako aj o plnení podmienok určených v rozhodnutí o povolenom odklade platenia dane alebo o povolenom platení dane v splátkach.
(14) Právnická osoba, ktorej správca dane postúpil daňové nedoplatky podľa § 86, je povinná v elektronickej forme poskytovať finančnému riaditeľstvu informácie o stave ich vymáhania.
(15) Poskytovateľ služieb informačnej spoločnosti je povinný oznámiť na účely správy daní správcovi dane na jeho výzvu údaje, ktoré je povinný uchovávať podľa osobitného predpisu.27a)
(16) Sociálna poisťovňa poskytuje zo svojho informačného systému finančnému riaditeľstvu údaje na účely správy daní.

ŠTVRTÁ HLAVA
Lehoty

§ 27
Počítanie lehôt
(1) Ak nie je lehota pre niektorý úkon ustanovená týmto zákonom alebo osobitným predpisom,1) určí primeranú lehotu správca dane a zároveň upozorní na následky nedodržania tejto lehoty. Lehotu kratšiu ako osem dní možno určiť len výnimočne pre jednoduché úkony alebo osobitne naliehavé úkony.
(2) Do plynutia lehoty určenej počtom dní sa nezapočítava deň, keď došlo k skutočnosti určujúcej začiatok lehoty.
(3) Lehoty určené podľa týždňov, mesiacov alebo rokov sa končia uplynutím toho dňa, ktorý sa svojím označením zhoduje s dňom, keď došlo k skutočnosti určujúcej začiatok lehoty. Ak nie je taký deň v mesiaci, končí lehota posledným dňom mesiaca.
(4) Ak koniec lehoty pripadne na sobotu, nedeľu alebo deň pracovného pokoja, posledným dňom lehoty je najbližší nasledujúci pracovný deň.
(5) Lehota je zachovaná, ak je v posledný deň lehoty vykonaný úkon u správcu dane alebo podanie odovzdané na poštovú prepravu alebo prijaté elektronickými prostriedkami a urobené v súlade s § 13 ods. 5 na adresu elektronickej podateľne, ktorú prevádzkuje finančné riaditeľstvo, alebo na adresu elektronickej podateľne správcu dane, ktorým je obec. Ak nemožno doručiť podanie do elektronickej podateľne z dôvodov na strane správcu dane, lehota sa považuje za zachovanú, ak je podanie doručené najbližší nasledujúci pracovný deň po odstránení prekážok na strane správcu dane. Rovnako je lehota zachovaná, ak najneskôr v piaty pracovný deň je podanie urobené podľa § 13 ods. 6.
(6) V pochybnostiach sa považuje lehota za zachovanú, ak sa nepreukáže opak.

§ 28
Predĺženie lehoty
(1) Z dôležitých dôvodov môže daňový subjekt pred uplynutím lehoty podľa § 27 ods. 1 požiadať správcu dane o jej predĺženie. Správca dane nemôže lehotu predĺžiť o dlhšiu dobu, než o akú daňový subjekt žiada. Ďalšie predĺženie už predĺženej lehoty nie je prípustné.
(2) Lehotu ustanovenú týmto zákonom alebo osobitným predpisom správca dane nemôže predĺžiť. Ak osobitný predpis ustanovuje, že lehotu možno predĺžiť, správca dane ju nemôže predĺžiť o dlhšiu dobu, než je ustanovená týmto osobitným predpisom, alebo o dlhšiu dobu, než o akú daňový subjekt žiada.
(3) Ak správca dane nedoručí daňovému subjektu rozhodnutie o žiadosti o predĺženie lehoty najneskôr do 30 dní od začatia konania o predĺžení lehoty, považuje sa lehota za predĺženú.
(4) Ak osobitný predpis neustanovuje inak, proti rozhodnutiu o žiadosti o predĺženie lehoty nie sú prípustné opravné prostriedky.

§ 29
Zmeškanie lehoty
(1) Správca dane zo závažných dôvodov odpustí zmeškanie lehoty, ak o to daňový subjekt požiada najneskôr do 30 dní odo dňa, keď odpadli dôvody zmeškania, a ak v tej istej lehote urobí zmeškaný úkon. Zmeškanie už predĺženej lehoty nemožno odpustiť.
(2) Zmeškanie lehoty nemožno odpustiť, ak uplynul od posledného dňa pôvodnej lehoty jeden rok.
(3) Proti rozhodnutiu o žiadosti o odpustenie zmeškania lehoty nie sú prípustné opravné prostriedky.
(4) Ustanovenia odsekov 1 až 3 sa primerane vzťahujú aj na finančné riaditeľstvo a ministerstvo.

PIATA HLAVA
Doručovanie písomností

§ 30
Všeobecné ustanovenia
(1) Správca dane doručuje písomnosť elektronickými prostriedkami. Ak je to účelné a možné, písomnosti doručujú zamestnanci správcu dane.
(2) Ak písomnosť nie je možné doručiť spôsobom podľa odseku 1, správca dane doručuje písomnosť prostredníctvom
a) poskytovateľa poštových služieb,
b) iného orgánu, ak to ustanovuje osobitný predpis,28)
c) verejnej vyhlášky.
(3) Ak má adresát zástupcu s plnomocenstvom na účely správy daní, doručuje sa písomnosť len tomuto zástupcovi. Ak má však adresát osobne pri správe daní niečo vykonať, doručuje sa písomnosť jemu aj jeho zástupcovi. Týmto nie je dotknuté doručenie písomnosti uložením podľa § 9 ods. 2 a 11.
(4) Ak adresát bezdôvodne odmietne prijať písomnosť, je táto doručená dňom, keď bolo prijatie odmietnuté; o tom musí doručovateľ adresáta poučiť.
(5) Ak nejde o doručovanie elektronickými prostriedkami, doručuje sa písomnosť na adresu na území členského štátu, ktorú daňový subjekt oznámil správcovi dane; inak sa doručuje písomnosť fyzickej osobe na adresu trvalého pobytu a právnickej osobe na adresu sídla (ďalej len „miesto doručenia“); ustanovenie § 9 ods. 11 tým nie je dotknuté.

§ 31
Doručovanie do vlastných rúk
(1) Do vlastných rúk sa doručujú písomnosti,
a) o ktorých tak výslovne ustanovuje tento zákon,
b) ak je deň doručenia rozhodujúci pre začiatok plynutia lehoty, ktorej nesplnenie by pre adresáta mohlo byť spojené s právnou ujmou,
c) ak tak určí správca dane.
(2) Ak nebola fyzická osoba, ktorej má byť písomnosť doručená do vlastných rúk, zastihnutá v mieste doručenia, upovedomí ju doručovateľ vhodným spôsobom, že písomnosť príde doručiť znovu v určený deň a hodinu. Ak bude nový pokus o doručenie bezvýsledný, uloží doručovateľ písomnosť na pošte a fyzickú osobu o tom vhodným spôsobom vyrozumie. Ak si nevyzdvihne fyzická osoba písomnosť do 15 dní od jej uloženia, považuje sa posledný deň tejto lehoty za deň doručenia, aj keď sa fyzická osoba o uložení nedozvedela.
(3) Písomnosti, ktoré sú určené do vlastných rúk právnickej osobe, je oprávnená prijímať osoba, ktorá je oprávnená konať v mene právnickej osoby, alebo osoba, ktorá je ňou poverená na prijímanie takýchto písomností. Ak nebola v mieste doručenia osoba oprávnená prijímať písomnosti zastihnutá, upovedomí ju doručovateľ vhodným spôsobom, že písomnosť príde doručiť znovu v určený deň a hodinu. Ak bude nový pokus o doručenie bezvýsledný, uloží doručovateľ písomnosť na pošte a právnickú osobu o tom vhodným spôsobom vyrozumie. Ak si nevyzdvihne právnická osoba písomnosť do 15 dní od jej uloženia, považuje sa posledný deň tejto lehoty za deň doručenia, i keď sa právnická osoba o uložení nedozvedela.
(4) Ak ide o také miesto doručenia, na ktoré nemožno doručiť písomnosť určenú do vlastných rúk, považuje sa písomnosť za doručenú v deň jej vrátenia správcovi dane, a to aj vtedy, ak sa adresát, ktorému mala byť písomnosť doručená, o tom nedozvie.
(5) Ak si adresát vyhradí doručovanie zásielok do poštového priečinku alebo ak si adresát na základe dohody preberá zásielky na pošte a nemá pridelený priečinok, dátum príchodu zásielky sa považuje za dátum jej uloženia. Ak si adresát nevyzdvihne písomnosť do 15 dní od jej uloženia, posledný deň tejto lehoty sa považuje za deň doručenia, aj keď sa adresát o uložení nedozvedel.

§ 32
Doručovanie elektronickými prostriedkami
(1) Na písomnosti správcu dane doručované elektronickými prostriedkami (ďalej len „elektronický dokument“) sa vzťahujú ustanovenia tohto zákona a osobitného predpisu.29)
(2) Elektronický dokument musí byť podpísaný kvalifikovaným elektronickým podpisom.
(3) Správca dane doručuje elektronický dokument osobe podľa § 14 a daňovému subjektu, ktorý o to požiada.
(4) Elektronický dokument sa doručuje do elektronickej osobnej schránky osoby uvedenej v odseku 3.
(5) Elektronický dokument zaslaný do elektronickej osobnej schránky je doručený okamihom, keď osoba uvedená v odseku 3 s prístupom do elektronickej osobnej schránky prijme uvedený dokument.
(6) Ak osoba uvedená v odseku 3 neprijme elektronický dokument do 15 dní odo dňa jeho zaslania do elektronickej osobnej schránky, považuje sa tento elektronický dokument za doručený posledným dňom tejto lehoty, aj keď sa osoba uvedená v odseku 3 o doručení nedozvedela.
(7) Elektronické doručovanie sa považuje za doručenie do vlastných rúk.
(8) Doručovanie elektronickými prostriedkami sa vzťahuje aj na finančné riaditeľstvo.

§ 33
Elektronické služby
(1) Daňový subjekt pri elektronickej komunikácii s finančnou správou má po zadaní prístupových údajov na webovom sídle finančného riaditeľstva sprístupnenú osobnú internetovú zónu, obsahom ktorej sú najmä
a) spis daňového subjektu v elektronickej forme,
b) elektronický výpis z osobného účtu daňového subjektu,
c) prístup na elektronickú podateľňu,
d) elektronická osobná schránka,
e) katalóg služieb.
(2) Elektronická podateľňa, ktorú prevádzkuje finančné riaditeľstvo, je spoločná pre finančnú správu.29a) Elektronickú adresu elektronickej podateľne zverejňuje finančné riaditeľstvo na svojom webovom sídle, ako aj na webovom sídle ústredného portálu verejnej správy.
(3) Elektronická osobná schránka je elektronická schránka, ktorá je určená na komunikáciu s finančnou správou.
(4) Az elektronikus kommunikáció és az elektronikus szolgáltatásnyújtás feltételeit és részleteit a pénzügyi igazgatóság a honlapján teszi közzé.

§ 34
Doručovanie mimo územia Slovenskej republiky
(1) Adresátovi, ktorý má sídlo alebo bydlisko na území členského štátu mimo územia Slovenskej republiky a jeho sídlo alebo bydlisko je známe, doručujú sa písomnosti priamo. Ak je potrebné doručiť písomnosť adresátovi do vlastných rúk, zašle sa písomnosť na medzinárodnú návratku; správca dane môže písomnosť doručiť aj podľa osobitných predpisov.21a) Ak si takýto adresát určí zástupcu na doručovanie, doručujú sa písomnosti tomuto zástupcovi; ustanovenie § 9 ods. 2 druhej vety týmto nie je dotknuté.
(2) Adresátovi, okrem adresáta, ktorým je daňový subjekt podľa § 9 ods. 11 alebo zástupca podľa § 9 ods. 2 a ktorý má sídlo alebo bydlisko mimo územia členského štátu a jeho sídlo alebo bydlisko je známe, doručujú sa písomnosti priamo. Ak sa doručuje písomnosť adresátovi do vlastných rúk, zašle sa písomnosť na medzinárodnú návratku; správca dane môže písomnosť doručiť aj podľa osobitných predpisov.21a) Ak si takýto adresát určí zástupcu na doručovanie, doručujú sa písomnosti tomuto zástupcovi.
(3) Ak písomnosť nemožno doručiť, považuje sa za doručenú v deň vrátenia nedoručenej písomnosti správcovi dane, a to aj vtedy, ak sa adresát o tom nedozvie.
(4) Odseky 1 až 3 sa nepoužijú, ak sa písomnosť doručuje adresátovi elektronicky.

§ 35
Doručovanie verejnou vyhláškou
(1) Ak nie je správcovi dane známy pobyt alebo sídlo adresáta, doručí písomnosť verejnou vyhláškou.
(2) Doručenie verejnou vyhláškou sa vykoná v mieste posledného pobytu alebo sídla adresáta tak, že obec na žiadosť správcu dane vyvesí po dobu 15 dní spôsobom v mieste obvyklým oznámenie o mieste uloženia písomnosti s jej presným označením. Obec potvrdí dobu vyvesenia; posledný deň tejto lehoty sa považuje za deň doručenia. Oznámenie o mieste uloženia písomnosti sa vyvesí aj v sídle správcu dane, ktorého písomnosť má byť adresátovi doručená.
(3) Doručovanie verejnou vyhláškou sa považuje za doručenie do vlastných rúk.


DRUHÁ ČASŤ
Činnosti správcu dane

PRVÁ HLAVA
Príprava daňového konania

PRVÝ DIEL
Vyhľadávacia činnosť

§ 36
(1) Správca dane je oprávnený pri vyhľadávacej činnosti zhromažďovať informácie o daňových subjektoch, vyhľadávať neprihlásené alebo neregistrované daňové subjekty, overovať úplnosť a správnosť evidencie alebo registrácie daňových subjektov a zisťovať ďalšie skutočnosti rozhodujúce pre správne vyrubenie dane, zabezpečenie jej úhrady a vymáhanie daňového nedoplatku, pričom správca dane môže vyhľadávaciu činnosť vykonávať aj bez priamej súčinnosti daňového subjektu.
(2) Ak správca dane zistí, že daňový subjekt prestal vykonávať činnosť alebo poberať príjmy podliehajúce dani, urobí opatrenia potrebné na urýchlené vyrubenie dane alebo na vymáhanie daňových nedoplatkov na všetkých daniach.

DRUHÝ DIEL
Miestne zisťovanie, zabezpečenie veci a prepadnutie veci

§ 37
Postup správcu dane pri miestnom zisťovaní
(1) Správca dane je oprávnený na účely správy daní a pri poskytnutí súčinnosti orgánom podľa osobitného predpisu31) vykonávať miestne zisťovanie aj mimo obvodu svojej územnej pôsobnosti.
(2) Miestne zisťovanie je činnosť správcu dane, v rámci ktorej vyhľadáva dôkazy, preveruje a zisťuje skutočnosti, ktoré sú potrebné na účely správy daní.
(3) Pri výkone miestneho zisťovania je zamestnanec správcu dane povinný preukázať sa služobným preukazom; túto povinnosť nemá zamestnanec správcu dane, ktorým je obec a colník vykonávajúci miestne zisťovanie v služobnej rovnošate. Zamestnanec správcu dane, ktorým je obec, je povinný preukázať sa oprávnením na vykonanie miestneho zisťovania.
(4) O miestnom zisťovaní spíše zamestnanec správcu dane zápisnicu. Rovnopis zápisnice alebo kópiu zápisnice zamestnanec správcu dane odovzdá daňovému subjektu alebo inej osobe, alebo zamestnancovi daňového subjektu, alebo zamestnancovi inej osoby, za účasti ktorého sa vykonávalo miestne zisťovanie. Ak sa miestneho zisťovania nezúčastní daňový subjekt alebo jeho zamestnanec, alebo iná osoba alebo zamestnanec inej osoby, spíše zamestnanec správcu dane úradný záznam. Ak správca dane pri miestnom zisťovaní zabezpečí vec podľa § 41 a 42, odovzdá rovnopis zápisnice alebo kópiu zápisnice osobe, od ktorej prevzal vec, ktorú zabezpečil.
(5) Ustanovenia o miestnom zisťovaní, zabezpečení veci a prepadnutí veci sa vzťahujú primerane aj na finančné riaditeľstvo.

§ 38
Práva správcu dane pri miestnom zisťovaní
(1) Zamestnanec správcu dane má právo v dobe primeranej predmetu zisťovania, najmä v dobe prevádzky, na neobmedzený prístup na pozemky, do každej prevádzkovej budovy, miestnosti alebo miesta vrátane dopravných prostriedkov a prepravných obalov, k účtovným písomnostiam, záznamom a informáciám, a to aj na technických nosičoch dát, a vykonať obhliadku veci v rozsahu nevyhnutne potrebnom na dosiahnutie účelu podľa tohto zákona. Toto právo má aj ak ide o byt, ktorý daňový subjekt používa aj na podnikanie.
(2) Zamestnanec správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, je oprávnený tovar nakúpený pri miestnom zisťovaní v nezmenenom stave vrátiť daňovému subjektu, ktorý je povinný tento tovar prevziať späť a zaplatenú cenu zamestnancovi správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, vrátiť, primerane sa postupuje aj vtedy, ak bola pri miestnom zisťovaní zaplatená služba a táto nebola využitá alebo poskytnutá.
(3) Zamestnanec správcu dane má právo urobiť si alebo vyžiadať si výpis alebo kópiu z účtovných záznamov, iných záznamov alebo informácií, a to aj na technických nosičoch dát na náklady daňového subjektu. Rovnako má právo vyhotovovať z priebehu miestneho zisťovania fotodokumentáciu a audiovizuálny záznam v rozsahu potrebnom na dosiahnutie účelu podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu.33)
(4) V rozsahu nevyhnutnom k prevereniu údajov na technických nosičoch dát má správca dane právo na informácie o používaných programoch výpočtovej techniky a môže využívať programové vybavenie, v ktorom boli informácie spracované, za prítomnosti daňového subjektu alebo ním poverenej osoby.
(5) Zamestnanec správcu dane má právo zapožičať si doklady alebo výpisy, alebo ich kópie a iné veci alebo odobrať vzorku mimo sídla alebo miesta podnikania alebo prevádzkových priestorov daňového subjektu alebo inej osoby. Prevzatie dokladov a iných vecí alebo odobratie vzoriek potvrdí zamestnanec správcu dane osobitne pri prevzatí. Zapožičané doklady a iné veci vráti správca dane najneskôr do 30 dní od predloženia posledného dokladu alebo inej veci. Odobraté vzorky alebo časť vzorky sa po expertíze alebo obhliadke vrátia, ak to pripúšťa ich povaha alebo osobitný predpis.9) V osobitne zložitých prípadoch, najmä ak je nevyhnutné vykonať vonkajšiu expertízu alebo zapožičané doklady a iné veci poskytnúť na účely trestného konania, môže túto lehotu druhostupňový orgán primerane predĺžiť, a to aj opakovane. O tejto skutočnosti správca dane písomne upovedomí daňový subjekt alebo inú osobu, u ktorej je vykonávané miestne zisťovanie, to neplatí, ak začala daňová kontrola alebo určovanie dane podľa pomôcok, alebo skrátené vyrubovacie konanie podľa § 68a, a ak sú zapožičané doklady alebo iné veci potrebné na ich vykonanie.

§ 39
Povinnosti daňového subjektu a inej osoby pri miestnom zisťovaní
(1) Daňový subjekt alebo iná osoba je povinná poskytnúť zamestnancovi správcu dane, ktorý vykonáva miestne zisťovanie, pomoc a súčinnosť potrebnú na účinné vykonanie miestneho zisťovania, najmä mu podať potrebné vysvetlenia.
(2) Daňový subjekt alebo iná osoba, u ktorej sa miestne zisťovanie vykonáva, je povinná zapožičať správcovi dane ním vyžiadané doklady alebo výpisy, alebo ich kópie a iné veci alebo umožniť odobrať vzorku mimo sídla alebo miesta podnikania alebo prevádzkových priestorov. Na tento postup sa vzťahuje § 38 ods. 5.
(3) Ak daňový subjekt vykonáva dani podliehajúcu činnosť mimo miesta svojho obvyklého pracoviska, mimo sídla alebo miesta podnikania alebo prevádzkových priestorov na verejnom priestranstve alebo miesto výkonu tejto činnosti strieda, je povinný na výzvu zamestnanca správcu dane predložiť oprávnenie na podnikanie a ak ide o fyzickú osobu alebo zamestnanca právnickej osoby, preukázať svoju totožnosť občianskym preukazom alebo iným dokladom totožnosti. Cudzinec preukazuje svoju totožnosť povolením na trvalý pobyt alebo iným dokladom totožnosti.6)

§ 40
Zabezpečenie veci
(1) Zamestnanec správcu dane môže zabezpečiť vec nevyhnutne potrebnú na preukázanie skutočností pri správe daní. Toto opatrenie sa využije najmä vtedy, ak chýba riadne preukázanie spôsobu nadobudnutia veci, ich množstva, ceny, kvality alebo riadneho usporiadania finančných povinností v súvislosti s ich dovozom alebo nákupom. Daňový úrad alebo colný úrad môže zabezpečiť tovar podnikateľovi, ktorý predáva tovar na území Slovenskej republiky a nemá na predajnom mieste elektronickú registračnú pokladnicu podľa osobitného predpisu.32)
(2) Ak je to pre dokazovanie nevyhnutné, môže zamestnanec správcu dane bezodplatne odobrať na účely bližšej obhliadky alebo expertízy vzorky zabezpečenej veci. Odobraté vzorky sa po expertíze či obhliadke vrátia, ak to ich povaha alebo osobitný predpis pripúšťa.34)
(3) Ak sa zabezpečuje vec, ktorá sa nachádza na dopravnom prostriedku, môže zamestnanec správcu dane, ak na jeho požiadanie nie sú predložené doklady jednoznačne preukazujúce skutočnosti uvedené v odseku 1, zabezpečiť prepravovanú vec vrátane dopravného prostriedku. Pri zabezpečení veci sa postupuje podľa § 41.
(4) Ak zamestnanec správcu dane zabezpečí vec podľa odseku 1, ktorej vlastník alebo držiteľ nie je známy, rozhodnutie o jej zabezpečení uverejní na úradnej tabuli správcu dane po dobu 60 dní, pričom v rozhodnutí namiesto označenia vlastníka alebo držiteľa uvedie dátum, miesto a čas zabezpečenia takejto veci. Ak sa v tejto lehote nezistí vlastník alebo držiteľ, zabezpečená vec v deň nasledujúci po uplynutí lehoty uverejnenia rozhodnutia o jej zabezpečení sa stane majetkom štátu.
(5) Správca dane a daňový subjekt je povinný zabezpečenú vec riadne opatrovať. Veci, ktoré nie je možné na mieste spoľahlivo zabezpečiť, správca dane na náklady ich vlastníka alebo držiteľa nechá previezť na miesto vhodné na tento účel.

§ 41
Postup pri zabezpečení veci
(1) Zabezpečovaná vec sa za spolupráce s orgánmi Policajného zboru uzavrie, uzamkne a zabezpečí úradnou uzáverou. Spolupráca s orgánmi Policajného zboru sa nevyžaduje, ak úradnú uzáveru vykonáva colný úrad. Daňový subjekt, u ktorého došlo k zabezpečeniu veci, je povinný odovzdať správcovi dane do úschovy všetky kľúče od takto zabezpečeného majetku a doklady od dopravného prostriedku po dobu, po ktorú zabezpečenie trvá. Ak je to možné a vhodné, môže správca dane zabezpečiť uzavretý a uzamknutý majetok vlastným zámkom. O priebehu zabezpečenia veci sa na mieste spíše zápisnica alebo úradný záznam.
(2) Do troch pracovných dní od spísania zápisnice alebo úradného záznamu podľa odseku 1 vydá správca dane, ktorý vec zabezpečil, rozhodnutie o zabezpečení veci, v ktorom uvedie dôvody zabezpečenia; proti tomuto rozhodnutiu možno podať odvolanie; odvolanie nemá odkladný účinok.
(3) Od okamihu, keď bola vec zabezpečená úradnou uzáverou, možno do miesta zabezpečenia vstupovať len so súhlasom správcu dane a v jeho prítomnosti.
(4) Ak je obava, že by mohlo dôjsť k odstráneniu, poškodeniu alebo zničeniu veci, zabezpečí správca dane jej úschovu v priestoroch ním určených alebo uzavrie zmluvu o úschove tejto veci.
(5) Správca dane, ktorý vec zabezpečil, vydá rozhodnutie o zrušení rozhodnutia o zabezpečení veci, ak daňový subjekt v lehote do 15 dní od právoplatnosti rozhodnutia o zabezpečení veci odstráni pochybnosti, ktoré viedli k zabezpečeniu veci alebo do 15 dní od vykonania expertízy podľa § 40 ods. 2, ktorej výsledky nepreukázali odôvodnenosť zabezpečenia veci, pričom vec, ktorá bola predmetom zabezpečenia sa vráti, ak to jej povaha a osobitný predpis34) pripúšťa. Takéto rozhodnutie je právoplatné dňom jeho vydania; proti tomuto rozhodnutiu nemožno podať odvolanie.
(6) Rozhodnutie o zabezpečení veci sa zruší právoplatným rozhodnutím o prepadnutí veci. Rozhodnutie o zabezpečení veci sa zruší aj vtedy, ak v odvolacom konaní bolo zrušené rozhodnutie o prepadnutí veci, pričom vec, ktorá bola predmetom zabezpečenia sa vráti, ak to jej povaha a osobitný predpis34) pripúšťa.
(7) O vydaní veci, ktorá bola predmetom zabezpečenia sa na mieste spíše zápisnica.

§ 42
Postup pri prepadnutí veci
(1) Správca dane, ktorý vec zabezpečil, vydá rozhodnutie o prepadnutí veci okrem dopravného prostriedku zabezpečeného podľa § 40 ods. 3, ak daňový subjekt v lehote do 15 dní od právoplatnosti rozhodnutia o zabezpečení veci neodstráni pochybnosti, ktoré viedli k zabezpečeniu veci, alebo do 15 dní od vykonania expertízy podľa § 40 ods. 2, ktorej výsledky preukázali odôvodnenosť zabezpečenia veci. Ak sú pochybnosti, ktoré viedli k zabezpečeniu veci, odstránené len čiastočne, správca dane, ktorý vec zabezpečil, vydá rozhodnutie o prepadnutí veci, pri ktorej neboli odstránené pochybnosti, ktoré viedli k jej zabezpečeniu, pričom vec, pri ktorej boli odstránené pochybnosti, ktoré viedli k jej zabezpečeniu, sa vráti, ak to jej povaha a osobitný predpis34) pripúšťa, o čom sa spíše zápisnica.
(2) Správca dane je oprávnený prepadnutú vec predať v dražbe. Ak je prepadnutá vec nepatrnej hodnoty, správca dane je oprávnený takúto vec predať v komisionálnom predaji; hodnota veci nepatrnej hodnoty nesmie byť vyššia ako 200 eur.
(3) Prepadnutá vec sa ocení cenou bežne používanou v mieste a v čase ocenenia prepadnutej veci.
(4) Zabezpečené veci rýchlo podliehajúce skaze alebo živé zvieratá môže správca dane predať ihneď.

§ 43
Rozdelenie výťažku
(1) Výťažok z predaja prepadnutej veci a zabezpečenej veci podľa § 42 ods. 4 sa použije na
a) náklady spojené so zabezpečením a uschovaním veci,
b) úhradu podľa § 55.
(2) Zvyšok výťažku z predaja prepadnutej veci a zabezpečenej veci podľa § 42 ods. 4 po použití podľa odseku 1 odvedie správca dane do štátneho rozpočtu.
(3) Správca dane určí spôsob zničenia prepadnutej veci, ktorú nemožno predať, a vymenuje trojčlennú komisiu, ktorá bude dozerať na zničenie takejto veci. Náklady spojené s uschovaním a zničením prepadnutej veci, ktorej výšku určí správca dane rozhodnutím, uhrádza osoba, ktorá prepadnutú vec predávala, prepravovala alebo skladovala, okrem nákladov, ktorých výška je nižšia ako 5 eur. O zničení prepadnutej veci spíše komisia zápisnicu, ktorej kópiu pošle do 15 dní druhostupňovému orgánu.

TRETÍ DIEL
Postup pri daňovej kontrole

§ 44
Daňová kontrola
(1) Daňovou kontrolou správca dane zisťuje alebo preveruje skutočnosti rozhodujúce pre správne určenie dane alebo dodržiavanie ustanovení osobitných predpisov.1) Daňová kontrola sa vykonáva v rozsahu, ktorý je nevyhnutne potrebný na dosiahnutie jej účelu.
(2) Daňová kontrola sa vykonáva u daňového subjektu alebo na mieste, kde to účel kontroly vyžaduje.
(3) Správca dane môže vykonať daňovú kontrolu aj u daňového subjektu, ktorému je príslušný iný správca dane; to neplatí, ak je správcom dane obec.
(4) Daňovú kontrolu tej istej dane za zdaňovacie obdobie, za ktoré už bola vykonaná, je možné vykonať u toho istého daňového subjektu aj opätovne,
a) ak daňový subjekt žiada o vrátenie dane dodatočným daňovým priznaním,
b) ak daňový subjekt žiada o vrátenie sumy podľa osobitných predpisov,35)
c) na podnet ministerstva alebo finančného riaditeľstva,
d) na požiadanie orgánov činných v trestnom konaní.

§ 45
Práva a povinnosti daňového subjektu pri daňovej kontrole
(1) Daňový subjekt, u ktorého sa vykonáva daňová kontrola (ďalej len „kontrolovaný daňový subjekt“), má vo vzťahu k zamestnancovi správcu dane právo
a) na predloženie
1. písomného poverenia zamestnanca správcu dane na výkon daňovej kontroly,
2. služobného preukazu zamestnanca správcu dane, okrem zamestnanca správcu dane, ktorým je obec,
b) byť prítomný na rokovaní so svojimi zamestnancami,
c) predkladať v priebehu daňovej kontroly dôkazy preukazujúce jeho tvrdenia a navrhovať dôkazy dostupné správcovi dane, ktoré sám nemôže predložiť, najneskôr do dňa jej ukončenia,
d) nahliadnuť do zápisnice z miestneho zisťovania vykonaného u iného daňového subjektu v súvislosti s daňovou kontrolou vykonávanou u kontrolovaného daňového subjektu,
e) klásť svedkom a znalcom otázky pri ústnom pojednávaní,
f) vyjadrovať sa v priebehu daňovej kontroly k zisteným skutočnostiam, k spôsobu ich zistenia alebo navrhnúť, aby v protokole boli uvedené jeho vyjadrenia k nim,
g) nahliadnuť do zapožičaných dokladov u správcu dane v jeho obvyklej úradnej dobe.
(2) Kontrolovaný daňový subjekt má vo vzťahu k zamestnancovi správcu dane tieto povinnosti:
a) umožniť poverenému zamestnancovi správcu dane vykonať daňovú kontrolu,
b) zabezpečiť vhodné miesto a podmienky na vykonanie daňovej kontroly,
c) poskytovať požadované informácie sám alebo ním určenou osobou,
d) predkladať v priebehu daňovej kontroly záznamy, ktorých vedenie ukladá osobitný predpis,2) a iné doklady, ktoré preukazujú hospodárske operácie a účtovné prípady, vo forme požadovanej správcom dane, ak ich v tejto požadovanej forme vedie, vrátane evidencie a záznamov, ktorých vedenie bolo správcom dane uložené, a podávať k nim ústne alebo písomné vysvetlenia,
e) predkladať v priebehu daňovej kontroly dôkazy preukazujúce jeho tvrdenia,
f) umožňovať vstup do sídla, miesta podnikania kontrolovaného daňového subjektu a do jeho prevádzkových priestorov a umožňovať rokovanie s jeho zamestnancom,
g) zapožičať doklady a iné veci mimo sídla, miesta podnikania alebo prevádzkových priestorov kontrolovaného daňového subjektu, poskytnúť výpisy, alebo ich kópie,
h) umožniť prístup k softvéru a informačno-komunikačným prostriedkom, ktoré daňový subjekt používa na prevádzkovanie podnikateľskej činnosti, a k výstupným dátam z týchto softvérov.
(3) Na fyzickú osobu, ktorá nepodniká a dosahuje príjmy podľa osobitného predpisu,36) sa vzťahujú ustanovenia odseku 2 písm. a), c), e) a g) a primerane odsek 2 písm. d).

§ 46
Priebeh a ukončenie daňovej kontroly
(1) Daňová kontrola začína dňom určeným v oznámení správcu dane o daňovej kontrole. Oznámenie o daňovej kontrole musí obsahovať deň začatia daňovej kontroly, miesto výkonu daňovej kontroly, druh kontrolovanej dane a kontrolované zdaňovacie obdobie alebo kontrolované účtovné obdobie. Správca dane v oznámení určí aj lehotu na predloženie všetkých dokladov potrebných na vykonanie daňovej kontroly s poučením o následkoch ich nepredloženia. Ak z dôvodu na strane daňového subjektu nemožno daňovú kontrolu začať v deň uvedený v oznámení o daňovej kontrole, je povinný túto skutočnosť oznámiť správcovi dane do ôsmich dní od doručenia oznámenia a dohodnúť s ním nový termín začatia, daňová kontrola však nesmie začať neskôr ako 40 dní od doručenia oznámenia o daňovej kontrole.
(2) Ak sa vykonáva daňová kontrola na zistenie oprávnenosti nároku na vrátenie nadmerného odpočtu alebo jeho časti, daňová kontrola je začatá v deň spísania zápisnice o začatí daňovej kontroly alebo v deň uvedený v oznámení o daňovej kontrole. Oznámenie o daňovej kontrole na zistenie oprávnenosti nároku na vrátenie nadmerného odpočtu alebo jeho časti musí obsahovať deň začatia daňovej kontroly, miesto výkonu daňovej kontroly, kontrolované zdaňovacie obdobie. Správca dane v oznámení určí aj lehotu na predloženie všetkých dokladov potrebných na vykonanie daňovej kontroly s poučením o následkoch ich nepredloženia.
(3) Správca dane je oprávnený začať daňovú kontrolu aj bez oznámenia podľa odseku 1, ak to ustanovuje osobitný predpis,33) alebo ak o vykonanie daňovej kontroly požiadajú orgány činné v trestnom konaní alebo ak je dôvodné podozrenie, že účtovné alebo iné doklady budú pozmenené, znehodnotené alebo zničené. V týchto prípadoch v deň začatia daňovej kontroly zamestnanec správcu dane spíše zápisnicu o začatí daňovej kontroly; v zápisnici o začatí daňovej kontroly musí byť uvedený deň začatia daňovej kontroly, miesto vykonávania daňovej kontroly, dôvod začatia daňovej kontroly, predmet daňovej kontroly a kontrolované zdaňovacie obdobie alebo kontrolované účtovné obdobie.
(4) Ak správca dane v priebehu daňovej kontroly zistí skutočnosti odôvodňujúce vykonanie daňovej kontroly aj iného zdaňovacieho obdobia alebo účtovného obdobia alebo inej dane, ktoré neboli uvedené v zápisnici o začatí daňovej kontroly alebo v oznámení o daňovej kontrole, správca dane je oprávnený rozšíriť výkon daňovej kontroly aj o iné zdaňovacie obdobie alebo účtovné obdobie alebo o inú daň; túto skutočnosť je správca dane povinný písomne oznámiť bez zbytočného odkladu kontrolovanému daňovému subjektu.
(5) Ak vzniknú pochybnosti o správnosti, pravdivosti alebo úplnosti dokladov predložených kontrolovaným daňovým subjektom alebo o pravdivosti údajov v nich uvedených, oznámi správca dane tieto pochybnosti kontrolovanému daňovému subjektu a vyzve ho, aby sa k nim vyjadril, najmä aby neúplné údaje doplnil, nejasnosti vysvetlil a nepravdivé údaje opravil alebo pravdivosť údajov riadne preukázal.
(6) Prevzatie dokladov a iných vecí podľa § 45 ods. 2 písm. g) potvrdí ktorýkoľvek zamestnanec správcu dane osobitne pri prevzatí. Zapožičané doklady a iné veci vráti správca dane kontrolovanému daňovému subjektu najneskôr do 30 dní od ukončenia daňovej kontroly; to neplatí, ak bola daňová kontrola ukončená podľa odseku 9 písm. b). V osobitne zložitých prípadoch, alebo ak je nevyhnutné vykonať vonkajšiu expertízu, alebo zapožičané doklady a iné veci poskytnúť na účely trestného konania, môže túto lehotu druhostupňový orgán primerane predĺžiť, a to aj opakovane. O tejto skutočnosti správca dane písomne upovedomí kontrolovaný daňový subjekt.
(7) Ak daňový subjekt neumožní správcovi dane vrátiť zapožičané doklady v lehote ustanovenej v odseku 6, zašle správca dane daňovému subjektu výzvu na prevzatie dokladov. Ak si daňový subjekt neprevezme doklady do 30 dní od doručenia tejto výzvy, po uplynutí lehoty na vyrubenie dane alebo rozdielu dane, pri účtovnej dokumentácii po uplynutí doby na uchovanie dokladov ustanovenej osobitným predpisom,2) je správca dane zapožičané doklady oprávnený zničiť.
(8) Zamestnanec správcu dane z daňovej kontroly vyhotoví protokol, ktorý obsahuje výsledok daňovej kontroly vrátane vyhodnotenia dôkazov; protokol sa nevyhotovuje, ak je daňová kontrola ukončená podľa odseku 9 písm. b) a c). Ak sa daňovou kontrolou zistil rozdiel v sume, ktorú mal kontrolovaný daňový subjekt podľa osobitných predpisov1) zaplatiť alebo vykázať alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov,1) zašle správca dane spolu s protokolom kontrolovanému daňovému subjektu aj výzvu na vyjadrenie sa k zisteniam uvedeným v protokole, ak tento zákon neustanovuje inak. Vo výzve správca dane určí lehotu, nie kratšiu ako 15 pracovných dní od jej doručenia, v ktorej sa má kontrolovaný daňový subjekt vyjadriť k zisteniam uvedeným v protokole a označiť dôkazy preukazujúce jeho tvrdenia, ktoré nemohol predložiť v priebehu daňovej kontroly. Ak je to možné, daňový subjekt predloží aj listinné dôkazy. Zmeškanie lehoty nemožno odpustiť. Ak sa daňovou kontrolou rozdiel v sume, ktorú mal kontrolovaný daňový subjekt podľa osobitných predpisov1) zaplatiť alebo vykázať alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov1) nezistí, výzva na vyjadrenie k protokolu sa nezasiela. Rovnako sa výzva nezašle, ak daňový subjekt neumožní vykonanie daňovej kontroly, v dôsledku čoho mu zanikne nárok na vrátenie nadmerného odpočtu podľa osobitného predpisu.36a)
(9) Daňová kontrola je ukončená dňom
a) doručenia protokolu podľa odseku 8,
b) doručenia oznámenia o určovaní dane podľa pomôcok podľa § 48 ods. 2, alebo
c) zániku nároku na vrátenie nadmerného odpočtu podľa osobitného prepisu.36a)
(10) Lehota na vykonanie daňovej kontroly je najviac jeden rok odo dňa jej začatia. Na prerušenie daňovej kontroly sa primerane použije § 61. Ak ide o daňovú kontrolu zahraničných závislých osôb, ktoré určujú základ dane podľa osobitného predpisu,36b) druhostupňový orgán môže lehotu podľa prvej vety pred jej uplynutím na základe písomného odôvodnenia predĺžiť najviac o 12 mesiacov.

§ 47
Protokol
Protokol musí obsahovať
a) názov a sídlo správcu dane,
b) číslo konania,
c) meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu kontrolovaného daňového subjektu alebo obchodné meno a sídlo kontrolovaného daňového subjektu, identifikačné číslo organizácie a identifikačné číslo kontrolovaného daňového subjektu pridelené pri registrácii, alebo rodné číslo, ak fyzická osoba nemá povinnosť registrácie podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu alebo nemá povinnosť evidencie podľa osobitného predpisu,
d) predmet daňovej kontroly a kontrolované zdaňovacie obdobie alebo kontrolované účtovné obdobie,
e) meno a priezvisko zamestnanca správcu dane, ktorý vykonával daňovú kontrolu,
f) miesto vykonania daňovej kontroly a dátum začatia daňovej kontroly,
g) súpis kontrolovaných dokladov,
h) preukázané kontrolné zistenia a vyhodnotenie dôkazov,
i) vyjadrenia kontrolovaného daňového subjektu podľa § 45 ods. 1 písm. f),
j) dátum vypracovania protokolu,
k) vlastnoručný podpis alebo kvalifikovaný elektronický podpis zamestnanca správcu dane, ktorý vyhotovil protokol.

§ 47a
Čiastkový protokol
(1) Správca dane môže počas daňovej kontroly vyhotoviť čiastkový protokol, ak
a) kontrolovaný daňový subjekt nie je zverejnený v zozname platiteľov dane z pridanej hodnoty podľa § 52 ods. 6 alebo
b) sa daňová kontrola nevykonáva na základe požiadania orgánov činných v trestnom konaní.
(2) Na obsah čiastkového protokolu sa vzťahuje § 47 primerane.
(3) Doručením čiastkového protokolu kontrolovanému daňovému subjektu nie je ukončená daňová kontrola.

ŠTVRTÝ DIEL
Postup pri určení dane podľa pomôcok

§ 48
(1) Správca dane zistí základ dane a určí daň podľa pomôcok, ak daňový subjekt
a) nepodá daňové priznanie ani na výzvu správcu dane,
b) nesplní pri preukazovaní ním uvádzaných skutočností niektorú zo svojich zákonných povinností, v dôsledku čoho nemožno daň správne zistiť, alebo
c) neumožní vykonať daňovú kontrolu; to neplatí, ak ide o daňovú kontrolu podľa § 46 ods. 2.
(2) Správca dane oznámi daňovému subjektu určovanie dane podľa pomôcok, ak nastanú skutočnosti uvedené v odseku 1, pričom dňom začatia určovania dane podľa pomôcok je deň uvedený v oznámení. Určovanie dane podľa pomôcok vykoná správca dane, ktorý doručil daňovému subjektu oznámenie podľa prvej vety.
(3) Správca dane je pri určení dane oprávnený použiť pomôcky, ktoré má k dispozícii alebo ktoré si zaobstará bez súčinnosti s daňovým subjektom. Pomôckami môžu byť najmä listiny, daňové priznania, výpisy z verejných zoznamov, daňové spisy iných daňových subjektov, znalecké posudky, výpovede objasňujúce skutočnosti rozhodujúce pre správne určenie dane, správy a vyjadrenia iných správcov dane, štátnych orgánov a obcí, záujmových združení, výpisy z účtov vedených u poskytovateľov platobných služieb a vlastné poznatky správcu dane zo zdaňovania dotknutého daňového subjektu, alebo podobných daňových subjektov.
(4) Ak daňový subjekt v priebehu určenia dane správcom dane podľa pomôcok predloží účtovné doklady a iné doklady, správca dane ich môže využiť ako pomôcky. Na prevzatie a vrátenie zapožičaných dokladov sa primerane vzťahuje § 46 ods. 6 a 7.
(5) Pri určení dane podľa pomôcok je správca dane povinný prihliadnuť tiež na zistené okolnosti, z ktorých vyplývajú výhody pre daňový subjekt, aj keď ním neboli uplatnené.

§ 49
(1) O určení dane podľa pomôcok správca dane vyhotoví protokol o určení dane podľa pomôcok, ktorý doručí daňovému subjektu spolu s výzvou na vyjadrenie. Na obsah tohto protokolu sa primerane vzťahuje § 47. Súčasťou protokolu o určení dane podľa pomôcok je aj súpis pomôcok, na základe ktorých správca dane určil daň.
(2) Daňový subjekt je oprávnený písomne sa vyjadriť len k dodržaniu zákonných podmienok na použitie tohto spôsobu určenia dane a k dodržaniu postupu podľa § 48 ods. 5 najneskôr do 15 pracovných dní odo dňa doručenia výzvy správcu dane na vyjadrenie sa k protokolu o určení dane podľa pomôcok. Zmeškanie lehoty nemožno odpustiť.
(3) Určenie dane podľa pomôcok je ukončené dňom doručenia protokolu o určení dane podľa pomôcok podľa odseku 1.

PIATY DIEL
Ostatné činnosti správcu dane

§ 50
Predbežné opatrenia
(1) Správca dane môže počas daňovej kontroly, počas určovania dane podľa pomôcok alebo pri miestnom zisťovaní na zabezpečenie ich účelu alebo ak je odôvodnená obava, že nesplatná daň alebo nevyrubená daň nebude v dobe jej splatnosti uhradená alebo bude nevymožiteľná alebo že v tejto dobe bude vymáhanie dane spojené so značnými ťažkosťami, v rozsahu nevyhnutne potrebnom uložiť rozhodnutím daňovému subjektu, aby niečo vykonal, niečoho sa zdržal alebo niečo strpel, a to najmä, aby
a) zložil peňažnú sumu na účet správcu dane,
b) nenakladal s vecami alebo právami určenými v rozhodnutí.
(2) Ak hrozí, že peňažná suma podľa odseku 1 písm. a) nebude v lehote určenej správcom dane zložená, je rozhodnutie o uložení predbežného opatrenia vykonateľné dňom vydania. Správca dane súčasne vhodným spôsobom vyrozumie daňový subjekt o vydaní rozhodnutia o uložení predbežného opatrenia.
(3) Rozhodnutie o uložení predbežného opatrenia týkajúceho sa nehnuteľnosti správca dane doručí daňovému subjektu a príslušnému orgánu štátnej správy na úseku katastra nehnuteľností (ďalej len „kataster nehnuteľností“). Rozhodnutie o uložení predbežného opatrenia, ktoré sa týka motorového vozidla, správca dane doručí daňovému subjektu a Policajnému zboru. Správca dane oznámi katastru nehnuteľností a Policajnému zboru, kedy nadobudlo zaslané rozhodnutie o uložení predbežného opatrenia právoplatnosť.
(4) Právne úkony vykonané v rozpore s uloženým predbežným opatrením sú neplatné.
(5) Proti rozhodnutiu o uložení predbežného opatrenia možno podať odvolanie, ktoré nemá odkladný účinok.
(6) Predbežným opatrením nemožno obmedziť alebo zamedziť výkon záložného práva podľa Občianskeho zákonníka.37)
(7) Správca dane predbežné opatrenie zruší, ak pominie dôvod, pre ktorý bolo uložené; ak pominul dôvod len sčasti, predbežné opatrenie sa zruší len čiastočne.
(8) Predbežné opatrenie stráca účinnosť dňom zaplatenia dane alebo daňového nedoplatku, a to aj vykonaním kompenzácie podľa § 55 ods. 7, alebo dňom vzniku záložného práva podľa § 81. Ak dôjde k vyrubeniu dane, ktorá nebola v dobe vydania predbežného opatrenia vyrubená, predbežné opatrenie podľa odseku 1 písm. a) stráca účinnosť dňom jej vyrubenia, ak peňažná suma uložená týmto predbežným opatrením bola zložená alebo ak rozhodnutie vydané vo vyrubovacom konaní alebo v skrátenom vyrubovacom konaní sa stalo exekučným titulom namiesto predbežného opatrenia podľa § 89 ods. 4. Zložená peňažná suma podľa druhej vety sa prevedie na úhradu tejto dane. O strate účinnosti predbežného opatrenia musí správca dane písomne upovedomiť daňový subjekt a tých, ktorým rozhodnutie o uložení predbežného opatrenia doručoval.
(9) Ak správca dane predbežné opatrenie zrušil alebo predbežné opatrenie stratilo účinnosť, správca dane bezodkladne vráti daňovému subjektu zloženú peňažnú sumu podľa odseku 1 písm. a) alebo jej časť, ktorá nebola použitá na úhradu dane alebo daňového nedoplatku, na ktorú bola zložená. Pri vrátení zloženej peňažnej sumy správca dane postupuje ako pri použití daňového preplatku podľa § 79 ods. 1.

§ 51
Záznamová povinnosť
(1) Správca dane môže uložiť daňovému subjektu, aby okrem evidencie ustanovenej všeobecne záväzným právnym predpisom viedol osobitné záznamy potrebné na správne určenie dane a aby v určenej lehote predložil tieto záznamy správcovi dane.
(2) Povinnosť viesť a predkladať záznamy ukladá správca dane rozhodnutím, proti ktorému nemožno podať odvolanie. Súčasťou rozhodnutia musí byť presné určenie zaznamenávaných údajov, ich členenie a usporiadanie vrátane nadväznosti na doklady, z ktorých sa záznam vedie, určenie záznamov, ktoré je potrebné správcovi dane predložiť a lehota na ich predloženie.
(3) Ak sa zmenili alebo odpadli dôvody, ktoré viedli k uloženiu záznamovej povinnosti, správca dane je oprávnený na návrh daňového subjektu alebo z vlastného podnetu túto záznamovú povinnosť zmeniť alebo zrušiť.
(4) Správca dane je oprávnený preverovať plnenie záznamovej povinnosti, požadovať doklady, o ktorých sa vedie priebežná evidencia, a ukladať rozhodnutím povinnosť odstránenia chýb.
(5) Záznamy, evidencie a doklady k nim sa vzťahujúce je daňový subjekt povinný uchovávať po dobu, v ktorej nezanikne právo na vyrubenie dane alebo rozdielu dane alebo uplatnenia nároku na sumu podľa osobitných predpisov.1)

§ 52
Zverejňovanie zoznamov
(1) Finančné riaditeľstvo vypracúva zoznamy
a) daňových dlžníkov podľa stavu k poslednému dňu kalendárneho mesiaca, u ktorých úhrnná výška daňových nedoplatkov presiahla 170 eur,
b) daňových subjektov, ktorým bola povolená úľava alebo odpustenie podľa § 70 a 157, u ktorých celková suma povolenej úľavy alebo odpustenia presahuje za kalendárny rok predchádzajúci roku, v ktorom sa budú zoznamy zverejňovať, u fyzickej osoby 17 000 eur a u právnickej osoby 170 000 eur,
c) daňových subjektov, ktorým bol v kalendárnom roku, ktorý predchádza roku, v ktorom sa budú zoznamy zverejňovať povolený odklad platenia dane alebo povolené platenie dane v splátkach presahujúce u fyzickej osoby 33 000 eur a u právnickej osoby 330 000 eur a tento odklad platenia dane alebo povolené platenie dane v splátkach naďalej trvá.
(2) Správca dane, ktorým je obec, môže zverejniť zoznam
a) daňových dlžníkov podľa stavu k 31. decembru predchádzajúceho roka, u ktorých úhrnná výška daňových nedoplatkov presiahla u fyzickej osoby 160 eur a u právnickej osoby 1 600 eur,
b) daňových subjektov, ktorým bol v kalendárnom roku, ktorý predchádza roku, v ktorom sa budú zoznamy zverejňovať povolený odklad platenia dane alebo povolené platenie dane v splátkach presahujúce u fyzickej osoby 160 eur a u právnickej osoby 1 600 eur a tento odklad platenia dane alebo povolené platenie dane v splátkach naďalej trvá,
c) daňových subjektov, ktorým bola v kalendárnom roku, ktorý predchádza roku, v ktorom sa bude zoznam zverejňovať povolená úľava alebo odpustený daňový nedoplatok s uvedením jej výšky.
(3) V zoznamoch podľa odsekov 1 a 2 sa uvedie
a) meno a priezvisko fyzickej osoby, jej trvalý pobyt alebo miesto podnikania, ak je odlišné od trvalého pobytu,
b) obchodné meno alebo názov právnickej osoby a jej sídlo,
c) suma
1. daňových nedoplatkov,
2. dane, u ktorej bolo povolené jej zaplatenie v splátkach alebo povolený odklad platenia dane alebo
3. povolenej úľavy alebo odpustenia podľa § 70 a 157.
(4) Finančné riaditeľstvo na svojom webovom sídle zverejňuje zoznam podľa odseku 1 písm. a) do konca kalendárneho mesiaca nasledujúceho po kalendárnom mesiaci, za ktorý sa zoznam vyhotovuje, a zoznamy podľa odseku 1 písm. b) a c) v prvom polroku bežného roka. Zoznamy podľa odseku 2 zverejňuje obec v prvom polroku bežného roka na svojom webovom sídle alebo na mieste obvyklom na oznamovanie informácií.
(5) Finančné riaditeľstvo zverejňuje aktualizovaný zoznam daňových subjektov registrovaných pre daň z pridanej hodnoty a pre spotrebné dane. V zoznamoch sa uvedie meno, priezvisko, trvalý pobyt alebo obchodné meno, alebo názov, sídlo, identifikačné číslo pre daň alebo registračné číslo a druh registrácie.
(6) Finančné riaditeľstvo na svojom webovom sídle zverejňuje aktualizovaný zoznam platiteľov dane z pridanej hodnoty, u ktorých nastali dôvody na zrušenie registrácie podľa osobitného predpisu.37a) V zozname sa uvedie identifikačné číslo pre daň platiteľa dane z pridanej hodnoty, dátum zverejnenia v zozname, ktorý je generovaný automaticky systémom v deň zverejnenia, kalendárny rok, v ktorom nastali dôvody podľa prvej vety, a
a) meno a priezvisko fyzickej osoby, jej trvalý pobyt alebo miesto podnikania, ak je odlišné od trvalého pobytu, alebo
b) obchodné meno alebo názov právnickej osoby a jej sídlo,
c) identifikačné číslo organizácie, ak bolo platiteľovi dane z pridanej hodnoty pridelené.
(7) Platiteľa dane z pridanej hodnoty, ktorý je zverejnený v zozname podľa odseku 6, finančné riaditeľstvo vymaže z tohto zoznamu, ak odpadli dôvody, na základe ktorých bol v tomto zozname zverejnený a súčasne v období šiestich po sebe nasledujúcich kalendárnych mesiacov platiteľ dane neporušil povinnosti pri daňovej kontrole, neporušil povinnosť podať daňové priznanie alebo kontrolný výkaz ani povinnosť zaplatiť vlastnú daňovú povinnosť a bol zastihnuteľný na adrese sídla, miesta podnikania alebo na adrese prevádzkarne, alebo ak mu bola zrušená registrácia k dani z pridanej hodnoty.
(8) Finančné riaditeľstvo súčasne so zoznamom podľa odseku 6 zverejňuje aj zoznam vymazaných platiteľov dane z pridanej hodnoty, v ktorom sa okrem údajov uvedených v odseku 6 uvedie dátum výmazu platiteľa dane z pridanej hodnoty zo zoznamu podľa odseku 6, ak nastali skutočnosti podľa odseku 7.
(9) Ministerstvo na základe údajov z verejnej časti registra účtovných závierok37aa) na svojom webovom sídle zverejňuje zoznam daňových subjektov s výškou ich splatnej dane usporiadaný podľa výšky dane zostupne. V zozname sa uvedie obchodné meno alebo názov právnickej osoby, jej sídlo, identifikačné číslo a výška splatnej dane.
10) Finančné riaditeľstvo na svojom webovom sídle zverejňuje zoznam daňových subjektov, ktoré uplatnili odpočet výdavkov na výskum a vývoj podľa osobitného predpisu.37ab) V zozname sa uvedú údaje podľa osobitného predpisu.37ac)
(11) Finančné riaditeľstvo na svojom webovom sídle zverejňuje aktualizovaný zoznam platiteľov, ktorí oznámili začatie a skončenie uplatňovania osobitnej úpravy podľa osobitného predpisu.37ad) V zozname sa uvedie meno a priezvisko fyzickej osoby, jej trvalý pobyt alebo miesto podnikania, ak je odlišné od trvalého pobytu, alebo obchodné meno alebo názov právnickej osoby a jej sídlo, identifikačné číslo organizácie, identifikačné číslo pre daň platiteľa dane z pridanej hodnoty, dátum začatia a dátum skončenia uplatňovania osobitnej úpravy a zdaňovacie obdobie, v ktorom uplatňovanie osobitnej úpravy skončilo.

§ 53
Poskytovanie údajov
(1) Správca dane na žiadosť oznámi, odkedy je určitý daňový subjekt registrovaný, kedy mu bola registrácia zrušená alebo aké číslo mu bolo pridelené pri registrácii, alebo potvrdí, či číslo, ktoré daňový subjekt uviedol, mu bolo pridelené pri registrácii. Na účely daňového konania sa prihliada len na písomné oznámenie tejto skutočnosti.
(2) Na žiadosť daňového subjektu finančné riaditeľstvo oznámi, či iná osoba je registrovaná na daň z pridanej hodnoty v inom členskom štáte; súčasne mu oznámi, či číslo, ktoré daňový subjekt v žiadosti uviedol, jej bolo pridelené pri registrácii na túto daň.
(3) Na žiadosť daňového subjektu finančné riaditeľstvo oznámi, či iná osoba je registrovaná na spotrebnú daň v inom členskom štáte; súčasne mu oznámi, či číslo, ktoré daňový subjekt v žiadosti uviedol, jej bolo pridelené pri registrácii na túto daň.
(4) Miestne príslušný správca dane na žiadosť daňového subjektu vydá potvrdenie o stave jeho osobného účtu; na tento účel sa za daňový nedoplatok považuje aj daňový nedoplatok postúpený podľa § 86, ktorý v čase vydania potvrdenia nezanikol.

Záväzné stanovisko

§ 53a
(1) Daňový subjekt môže písomne požiadať finančné riaditeľstvo o záväzné stanovisko k uplatneniu daňových predpisov. Rozsah daňových predpisov, ku ktorých uplatneniu možno vydať záväzné stanovisko, ustanoví všeobecne záväzný právny predpis, ktorý vydá ministerstvo.
(2) Žiadosť o záväzné stanovisko musí obsahovať podrobný popis skutočností, ktoré nastanú alebo sú očakávané a ktoré budú podkladom na vydanie záväzného stanoviska. V žiadosti daňový subjekt uvedie aj návrh na uplatnenie postupu podľa príslušných ustanovení daňových predpisov, právne posúdenie a sumu predpokladaného obchodného prípadu.
(3) Ak žiadosť daňového subjektu neobsahuje predpísané náležitosti alebo ak skutočnosti, ku ktorým má byť záväzné stanovisko vydané, nie sú pre posúdenie dostatočné, finančné riaditeľstvo vyzve daňový subjekt v lehote do siedmich pracovných dní od doručenia žiadosti, aby v lehote do ôsmich pracovných dní od doručenia výzvy doplnil svoje podanie v požadovanom rozsahu. Ak daňový subjekt výzve finančného riaditeľstva nevyhovie v plnom rozsahu a v určenej lehote, považuje sa táto žiadosť za nepodanú a finančné riaditeľstvo oznámi túto skutočnosť daňovému subjektu.
(4) Finančné riaditeľstvo záväzné stanovisko nevydá, ak na vydanie záväzného stanoviska je potrebné uplatniť právny predpis iného štátu alebo ak daňový subjekt žiada o záväzné stanovisko ku skutočnostiam, ktoré nastali v zdaňovacom období, za ktoré bolo podané daňové priznanie; o nevydaní záväzného stanoviska finančné riaditeľstvo informuje daňový subjekt.
(5) Finančné riaditeľstvo vydá daňovému subjektu záväzné stanovisko v lehote 60 dní od doručenia žiadosti alebo od jej doplnenia na základe výzvy podľa odseku 3. Ak vzhľadom na zložitosť prípadu nemožno vydať záväzné stanovisko do 60 dní, finančné riaditeľstvo oznámi túto skutočnosť daňovému subjektu a požiada ho o vyjadrenie, či súhlasí s vydaním záväzného stanoviska v ním navrhnutej predĺženej lehote, pričom táto lehota nemôže presiahnuť šesť kalendárnych mesiacov odo dňa doručenia žiadosti, alebo od jej doplnenia na základe výzvy podľa odseku 3.
(6) Ak daňový subjekt oznámi finančnému riaditeľstvu v lehote do ôsmich pracovných dní od doručenia oznámenia podľa odseku 5, že nesúhlasí s predĺžením lehoty na vydanie záväzného stanoviska, alebo ak sa v tejto lehote nevyjadrí, žiadosť sa považuje za späťvzatú.
(7) Záväzné stanovisko obsahuje stanovisko ku všetkým v žiadosti uvedeným skutočnostiam a časový a vecný rozsah záväznosti.
(8) Záväzné stanovisko je záväzné pre správcu dane a druhostupňový orgán. Záväzné stanovisko nezaväzuje správcu dane ani druhostupňový orgán, ak daňový subjekt, ktorému bolo vydané záväzné stanovisko, neuplatnil postup uvedený v záväznom stanovisku alebo ak sa preukáže, že rozhodujúce skutočnosti, na základe ktorých bolo záväzné stanovisko vydané, nie sú splnené, alebo ak záväzné stanovisko stratilo účinky podľa § 53b ods. 3.

§ 53b
(1) Ak záväzné stanovisko neobsahuje stanovisko ku všetkým skutočnostiam, ku ktorým daňový subjekt záväzné stanovisko žiadal, môže daňový subjekt proti nemu podať finančnému riaditeľstvu námietku do ôsmich dní od jeho doručenia.
(2) Finančné riaditeľstvo posúdi námietku a záväzné stanovisko doplní, ak sú na to dôvody; o neopodstatnenosti námietky zašle daňovému subjektu oznámenie.
(3) Záväzné stanovisko stráca účinky
a) dňom nadobudnutia účinnosti zmeny právnej úpravy, na základe ktorej bolo záväzné stanovisko vydané,
b) ak obchodný prípad, ku ktorému bolo záväzné stanovisko vydané, je v rozpore s právnymi predpismi, alebo ich obchádza, alebo zastiera iný právny úkon,
c) ak vo veci právoplatne rozhodol súd.

§ 53c
(1) Daňový subjekt zaplatí spolu so žiadosťou o záväzné stanovisko úhradu vo výške
a) 1 % zo sumy predpokladaného obchodného prípadu, najmenej však 4 000 eur, najviac 30 000 eur, ak žiada o záväzné stanovisko k uplatneniu jedného daňového predpisu,
b) 2 % zo sumy predpokladaného obchodného prípadu, najmenej však 5 000 eur, najviac 30 000 eur, ak žiada o záväzné stanovisko k uplatneniu dvoch a viac daňových predpisov,
c) 3 % zo sumy predpokladaného obchodného prípadu, najmenej však 6 000 eur, najviac 30 000 eur, ak žiada o záväzné stanovisko k uplatneniu daňových predpisov, pričom ide o opakované obchodné prípady.
(2) Úhrada podľa odseku 1 sa platí bez výzvy a je splatná pri podaní žiadosti o záväzné stanovisko. Ak nebola úhrada zaplatená pri podaní žiadosti a v určenej výške podľa odseku 1, je splatná do 15 dní odo dňa doručenia písomnej výzvy finančného riaditeľstva na jej zaplatenie. Ak úhrada nebude zaplatená v lehote alebo vo výške určenej vo výzve, finančné riaditeľstvo záväzné stanovisko nevydá; túto skutočnosť finančné riaditeľstvo oznámi daňovému subjektu.
(3) Ak skutočná výška sumy obchodného prípadu prevýši výšku sumy predpokladaného obchodného prípadu uvedenú v úplnej žiadosti podľa § 53a ods. 2 najmenej o 10 %, daňový subjekt je povinný zaplatiť rozdiel na úhrade podľa odseku 1 do 30 dní odo dňa tohto zistenia alebo od nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia daňového úradu alebo colného úradu, ak túto skutočnosť zistí daňový úrad alebo colný úrad. Daňový úrad alebo colný úrad vyrubí daňovému subjektu ročný úrok vo výške 1 % zo sumy rozdielu úhrady. Úrok sa počíta za každý deň omeškania odo dňa podania úplnej žiadosti podľa § 53a ods. 2 do dňa zaplatenia rozdielu na úhrade. Rovnako sa postupuje, ak záväzné stanovisko bolo vydané k jednému obchodnému prípadu a daňový subjekt uplatnil postup pre tento obchodný prípad opakovane.
(4) Ak daňový subjekt v lehote 12 kalendárnych mesiacov nasledujúcich po vydaní záväzného stanoviska uplatnil postup uvedený v záväznom stanovisku aj na iný obchodný prípad ako predpokladaný obchodný prípad uvedený v žiadosti podľa § 53a ods. 2, je povinný zaplatiť úhradu zo sumy iného obchodného prípadu do 30 dní od uplatnenia postupu alebo od nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia daňového úradu alebo colného úradu, ktorý túto skutočnosť zistil. Na výpočet úhrady sa použije odsek 1 primerane. Daňový úrad alebo colný úrad vyrubí daňovému subjektu ročný úrok vo výške 1 % zo sumy úhrady. Úrok sa počíta za každý deň omeškania odo dňa podania úplnej žiadosti podľa § 53a ods. 2 do dňa zaplatenia úhrady.
(5) Ak finančné riaditeľstvo záväzné stanovisko nevydá, vráti zaplatenú úhradu daňovému subjektu; túto skutočnosť oznámi finančné riaditeľstvo daňovému subjektu. Finančné riaditeľstvo vráti daňovému subjektu zaplatenú úhradu podľa odseku 1 do 30 dní odo dňa doručenia oznámenia podľa prvej vety. Ak nastanú skutočnosti podľa § 53a ods. 6, finančné riaditeľstvo zaplatí v lehote 30 dní odo dňa vrátenia úhrady daňovému subjektu ročný úrok vo výške 1 % zo sumy zaplatenej úhrady odo dňa podania úplnej žiadosti podľa § 53a ods. 2 do dňa doručenia oznámenia podľa prvej vety; túto skutočnosť oznámi daňovému subjektu.

§ 54
Súhlas správcu dane so zápisom v obchodnom registri a s návrhom na výmaz
(1) Správca dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, na žiadosť daňového subjektu vydá do piatich pracovných dní od podania žiadosti písomný súhlas37b) so zápisom v obchodnom registri, ak daňový subjekt nemá daňový nedoplatok alebo nedoplatok na cle; na tento účel sa za daňový nedoplatok považuje aj daňový nedoplatok postúpený podľa § 86, ktorý v čase vydania potvrdenia nezanikol.
(2) Správca dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, vydá súhlas podľa odseku 1, aj ak výška daňového nedoplatku a nedoplatku na cle v úhrne nepresahuje 170 eur.
(3) Na žiadosť daňového subjektu správca dane vydá písomný súhlas s návrhom na výmaz z obchodného registra, ak nemá voči daňovému subjektu daňovú pohľadávku a daňový subjekt nemá daňový nedoplatok alebo ak u daňového subjektu neprebieha výkon daňovej kontroly, určenie dane podľa pomôcok alebo vyrubovacie konanie podľa § 68; na tento účel sa za daňový nedoplatok považuje aj daňový nedoplatok postúpený podľa § 86, ktorý v čase vydania potvrdenia nezanikol.


TRETIA ČASŤ
Platenie dane

§ 55
Spôsob platenia dane a použitie platieb
(1) Daň sa platí v eurách príslušnému správcovi dane.
(2) Platbu dane možno vykonať
a) bezhotovostným prevodom z účtu
1. vedeného u poskytovateľa platobných služieb na príslušný účet správcu dane,
2. určeného na zloženie zábezpeky na daň, ak tak ustanovuje osobitný predpis,33) na príslušný účet vedený v Štátnej pokladnici,
b) v hotovosti
1. poštovým poukazom na príslušný účet správcu dane,
2. zamestnancovi správcu dane pri výkone exekúcie podľa tohto zákona, ak ide o platby, ktoré majú byť daňovou exekúciou vymožené, alebo ak ide o sankcie vyberané podľa osobitných predpisov,33)
3. pri platbách do 300 eur správcovi dane, ktorým je obec; na túto platbu je zamestnanec správcu dane povinný vydať príjmový pokladničný doklad,
c) vykonaním kompenzácie podľa odseku 7.
(3) Poplatky súvisiace s realizáciou platby dane znáša daňový subjekt. Pri realizovaní platby v prospech daňového subjektu znáša poplatky súvisiace s touto platbou správca dane; ak ide o poplatky súvisiace s platbou v prospech daňového subjektu na jeho účet vedený u zahraničného poskytovateľa platobných služieb, správca dane znáša poplatky súvisiace s realizáciou platby len na území Slovenskej republiky.
(4) Daňový subjekt je povinný označiť platbu dane spôsobom podľa všeobecne záväzného právneho predpisu, ktorý vydá ministerstvo; to neplatí, ak je správcom dane obec.
(5) Správca dane použije platbu označenú podľa odseku 4 na úhradu príslušnej dane.
(6) Správca dane platbu daňového subjektu neoznačenú podľa odseku 4 použije v tomto poradí:
a) na úhradu daňovej pohľadávky na dani, na ktorú bola platba určená, s najstarším dátumom splatnosti v čase prijatia platby,
b) na úhradu daňového nedoplatku na dani, na ktorú bola platba určená, s najstarším dátumom splatnosti v čase prijatia platby,
c) na úhradu splatného preddavku na daň, na ktorú bola platba určená, s najstarším dátumom splatnosti v čase prijatia platby,
d) na úhradu exekučných nákladov a hotových výdavkov, daňovej pohľadávky na inej dani, daňového nedoplatku na inej dani, splatného preddavku na daň na inej dani, nedoplatku na cle a nedoplatku na iných platbách s najstarším dátumom splatnosti v čase prijatia platby.
(7) Ak v čase prijatia platby dane existuje viacero daňových pohľadávok, daňových nedoplatkov, splatných preddavkov na daň, exekučných nákladov, hotových výdavkov a nedoplatkov na iných platbách s rovnakým dátumom splatnosti, prijatá platba sa použije na ich úhradu podľa odseku 6 v poradí podľa ich výšky vzostupne. Ak nemožno použiť platbu podľa odseku 6, možno túto platbu použiť na kompenzáciu daňového nedoplatku, splatného preddavku na daň, nedoplatku na cle a nedoplatku na iných platbách u iného správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad.
(8) Ak nemožno použiť neoznačenú platbu daňového subjektu podľa odsekov 6 a 7, správca dane postupuje podľa § 79.
(9) Použitie platieb podľa odsekov 6 a 7 správca dane oznámi daňovému subjektu.
(10) Ak daňový subjekt podal žiadosť podľa § 70 alebo § 157 ods. 1 písm. a), ustanovenia odsekov 6 a 7 sa nepoužijú na daňový nedoplatok, na ktorý bola úľava alebo odpustenie požadované, a to odo dňa doručenia tejto žiadosti správcovi dane až do dňa doručenia rozhodnutia o tejto žiadosti daňovému subjektu.
(11) Správca dane je povinný prijať každú platbu, aj keď nie je vykonaná daňovým subjektom, a zaobchádzať s ňou rovnakým spôsobom, ako by ju zaplatil daňový subjekt. Ten, kto platbu za daňový subjekt vykonal, môže požiadať o jej preúčtovanie. Správca dane preúčtuje túto platbu na účet, ktorý mu pridelil na platbu dane, do 30 dní od podania žiadosti vo výške, v akej ju eviduje ako daňový preplatok; o vybavení žiadosti správca dane informuje toho, kto žiadosť podal. Za deň platby sa v tomto prípade považuje deň, keď bola platba odpísaná z účtu toho, kto platbu vykonal.
(12) Za deň platby sa považuje
a) pri bezhotovostných prevodoch z účtu deň, keď bola platba odpísaná z účtu daňového subjektu,
b) pri platbe v hotovosti deň, keď pošta alebo zamestnanec správcu dane hotovosť prijal alebo prevzal,
c) pri vykonaní kompenzácie podľa odseku 7 deň, keď bola platba pripísaná na účet iného správcu dane,
d) pri použití daňového preplatku podľa § 79 deň vzniku daňového preplatku ak splatnosť daňovej pohľadávky nastane počas plynutia lehoty na vrátenie daňového preplatku, deň splatnosti tejto daňovej pohľadávky,
e) pri použití nadmerného odpočtu, spotrebnej dane a dane z pridanej hodnoty podľa § 79 ods. 7 až 9 prvý deň lehoty na ich vrátenie alebo ak splatnosť daňovej pohľadávky nastane počas plynutia lehoty na vrátenie daňového preplatku, deň splatnosti tejto daňovej pohľadávky.
(13) Poskytovatelia platobných služieb sú povinní oznámiť správcovi dane deň, keď došlo k odpísaniu platby z účtu daňového subjektu.
(14) Povinnosť zaplatiť daň, ktorá vznikla pred smrťou fyzickej osoby, prechádza na dediča do výšky hodnoty nadobudnutého majetku v dedičskom konaní. Povinnosť zaplatiť daň za právnickú osobu, ktorá zanikla s právnym nástupcom, prechádza na tohto nástupcu.
(15) Dohody uzatvorené o tom, že povinnosť podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu1) znáša namiesto daňového subjektu úplne alebo čiastočne iná osoba, nie sú pre správu daní právne účinné, ak osobitný predpis neustanovuje inak.

§ 56
Osobný účet daňového subjektu
(1) Finančné riaditeľstvo sprístupní daňovému subjektu elektronický výpis z jeho osobného účtu.
(2) Potvrdenie o stave osobného účtu získané na základe autorizovaného prístupu k elektronickému výpisu z osobného účtu je k dátumu uvedenému na potvrdení použiteľné na právne úkony, ak osobitný predpis neustanovuje inak.
(3) Daňový subjekt má právo podať finančnému riaditeľstvu námietku k nezrovnalostiam zisteným v elektronickom výpise z jeho osobného účtu.

§ 57
Odklad platenia dane a povolenie splátok
(1) Na žiadosť daňového subjektu môže správca dane povoliť odklad platenia dane, ktorej správu vykonáva, alebo povoliť platenie tejto dane v splátkach.
(2) Správca dane môže povoliť odklad platenia dane alebo platenie dane v splátkach, len ak dlžná suma bude zabezpečená záložným právom podľa § 81 alebo niektorým zo spôsobov zabezpečenia záväzkov podľa Občianskeho zákonníka,38) to neplatí, ak výška dane alebo nedoplatku na dani nepresiahne 3 000 eur. Daňový subjekt spolu so žiadosťou o povolenie odkladu platenia dane alebo platenia dane v splátkach predloží aj analýzu svojej finančnej a ekonomickej situácie; povinnosť predložiť analýzu finančnej a ekonomickej situácie sa nevzťahuje na fyzickú osobu, ktorá nemá oprávnenie na podnikanie.
(3) Odklad platenia dane alebo platenie dane v splátkach môže správca dane povoliť najviac na 24 mesiacov odo dňa splatnosti dane alebo rozdielu dane oproti vyrubenej dani.
(4) Odklad platenia dane alebo platenie dane v splátkach môže správca dane povoliť najskôr odo dňa doručenia rozhodnutia o povolení odkladu platenia dane alebo rozhodnutia o povolení platenia dane v splátkach.
(5) Za dobu povoleného odkladu platenia dane alebo platenia dane v splátkach zaplatí daňový subjekt úrok zo sumy odkladu dane alebo zo sumy povolenej splátky. Pri výpočte úroku sa použije trojnásobok základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky39) platnej v deň, ktorý nasleduje po dni splatnosti dane; ak trojnásobok základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky nedosiahne 10 %, pri výpočte úroku sa namiesto trojnásobku základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky použije ročná úroková sadzba 10 %. Úrok sa vypočíta za každý deň povoleného odkladu platenia dane alebo povoleného platenia dane v splátkach. Ak daňový subjekt zaplatí odloženú sumu dane alebo daň v splátkach uloženú rozhodnutím správcu dane v lehote kratšej, ako ukladá rozhodnutie, správca dane úrok z odloženej sumy vyrubí do dňa zaplatenia odloženej sumy dane alebo do dňa zaplatenia dane v splátkach. Úrok z odloženej sumy vyrubí správca dane rozhodnutím. Úrok z odloženej sumy je splatný do 15 dní odo dňa právoplatnosti rozhodnutia; tento úrok nemožno vyrubiť, ak uplynulo päť rokov od konca roka, v ktorom daňový subjekt zaplatil odloženú sumu dane alebo daň v splátkach.
(6) Proti rozhodnutiu o odklade platenia dane alebo rozhodnutiu o platení dane v splátkach nemožno podať odvolanie. Lehotu určenú v rozhodnutí o povolení odkladu platenia dane alebo v rozhodnutí o povolení platenia dane v splátkach nemožno predĺžiť ani odpustiť jej zmeškanie.
(7) Odklad platenia dane alebo platenie dane v splátkach možno povoliť, ak je to v súlade s osobitným predpisom.40)
(8) Ak daňový subjekt nesplní podmienky určené v rozhodnutí o povolení odkladu platenia dane alebo v rozhodnutí o povolení platenia dane v splátkach, ďalší odklad platenia dane alebo platenie dane v splátkach správca dane môže povoliť, iba ak uplynulo najmenej päť rokov odo dňa, ktorý bol v poslednom rozhodnutí o povolení odkladu platenia dane alebo v poslednom rozhodnutí o povolení platenia dane v splátkach určený ako deň, keď mala byť daň zaplatená.
(9) Ak daňový subjekt nezaplatí odloženú daň vo výške a v lehote určenej správcom dane v rozhodnutí alebo nezaplatí splátku dane vo výške a v lehote určenej správcom dane v rozhodnutí, stáva sa splatnou celá suma neuhradenej dane dňom pôvodnej splatnosti dane alebo splátky dane. Správca dane zo sumy neuhradenej dane vyrubí úrok z omeškania podľa § 156. Správca dane je povinný začať daňové exekučné konanie do 30 pracovných dní odo dňa, keď mala byť daň alebo splátka dane zaplatená.
(10) Ustanovenia odsekov 1 až 9 sa vzťahujú aj na povolenie odkladu platenia daňového nedoplatku alebo na povolenie platenia daňového nedoplatku v splátkach.


ŠTVRTÁ ČASŤ
Daňové konanie

PRVÁ HLAVA
Všeobecné ustanovenia

§ 58
Začatie daňového konania
(1) Daňové konanie začína
a) na návrh účastníka daňového konania,
b) z podnetu orgánu príslušného konať vo veci podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov.2)
(2) Daňové konanie je začaté dňom doručenia podania daňového subjektu orgánu príslušnému konať vo veci alebo dňom, keď daňový subjekt na výzvu tohto príslušného orgánu doručil doplnené podanie.
(3) Ak daňové konanie začína z podnetu orgánu príslušného konať vo veci, konanie sa začína dňom, keď tento orgán vykonal voči daňovému subjektu alebo inej osobe, voči ktorej je podľa tohto zákona oprávnený konať, prvý úkon.
(4) Pre daňové konanie je rozhodujúci obsah podania, aj keď je podanie nesprávne označené.

§ 59
Účastníci daňového konania
(1) Účastníkom daňového konania je daňový subjekt.
(2) Na daňovom konaní sa môže zúčastniť aj iná osoba, ktorú správca dane na daňové konanie prizve.
(3) Práva a povinnosti účastníka daňového konania má aj ten, na koho podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu prešla z dlžníka povinnosť alebo na koho prešli podľa osobitného predpisu záväzky za daňového dlžníka, alebo od koho možno podľa tohto zákona vyžadovať plnenie za daňového dlžníka.
(4) Účastník daňového konania v konaní koná v takom rozsahu, v akom má spôsobilosť vlastnými úkonmi nadobúdať práva a brať na seba povinnosti.
(5) Účastník daňového konania je povinný na požiadanie správcu dane preukázať svoju totožnosť dokladom totožnosti preukazujúcim meno, priezvisko, dátum narodenia a adresu trvalého pobytu.

§ 60
Vylúčenie zamestnanca
(1) Zamestnanec príslušného orgánu je z daňového konania vylúčený, ak so zreteľom na jeho pomer k veci alebo k účastníkovi konania možno mať pochybnosť o jeho nezaujatosti.
(2) Zamestnanec príslušného orgánu je z daňového konania vylúčený aj vtedy, ak sa v tej istej veci zúčastnil daňového konania ako zamestnanec orgánu iného stupňa.
(3) Zamestnanec príslušného orgánu zúčastnený na daňovom konaní je povinný neodkladne oznámiť príslušnému nadriadenému zamestnancovi tohto orgánu skutočnosti uvedené v odsekoch 1 a 2 a ďalšie skutočnosti preukazujúce zaujatosť zamestnanca príslušného orgánu.
(4) Ak sa účastník daňového konania dozvie skutočnosti preukazujúce vylúčenie zamestnanca podľa odsekov 1 a 2, môže podať príslušnému orgánu námietku zaujatosti najneskôr do 15 dní odo dňa, keď sa o tejto skutočnosti dozvedel. V námietke zaujatosti musí byť uvedené, proti komu smeruje, skutočnosť, pre ktorú má byť tento zamestnanec vylúčený, kedy sa účastník daňového konania podávajúci námietku zaujatosti o skutočnosti preukazujúcej vylúčenie zamestnanca dozvedel a dôkazy na preukázanie skutočnosti, ktoré odôvodňujú podanie námietky zaujatosti okrem tých, ktoré nemôže bez svojej viny pripojiť. Na neskôr uplatnenú námietku zaujatosti a na podanie, ktoré nespĺňa náležitosti námietky zaujatosti, sa neprihliada a príslušný orgán túto skutočnosť oznámi tomu, kto námietku podal; postup podľa § 13 sa v takom prípade neuplatní.
(5) Zamestnanec príslušného orgánu, o ktorého nezaujatosti sú pochybnosti, môže do doby, keď bude rozhodnuté o tom, či je zaujatý, vykonať vo veci len nevyhnutné úkony.
(6) O námietke zaujatosti rozhodne jeho najbližšie nadriadený vedúci zamestnanec, ktorý môže rozhodnúť o vylúčení zamestnanca aj z vlastného podnetu. Námietku zaujatosti nemožno podať voči prezidentovi finančnej správy, riaditeľovi daňového úradu a riaditeľovi colného úradu.
(7) Proti rozhodnutiu o námietke zaujatosti podľa odseku 6 nie sú prípustné opravné prostriedky. Na opakovanú námietku zaujatosti podanú z toho istého dôvodu, o ktorej už bolo rozhodnuté, sa neprihliada.
(8) Ustanovenia odsekov 1 až 7 sa vzťahujú aj na daňovú kontrolu.

§ 61
Prerušenie daňového konania
(1) Správca dane daňové konanie
a) preruší, ak má vedomosť, že sa začalo konanie o predbežnej otázke,
b) môže prerušiť, ak sa začalo konanie o inej skutočnosti rozhodujúcej na vydanie rozhodnutia alebo je potrebné získať informácie spôsobom podľa osobitného predpisu.21a)
(2) Správca dane môže daňové konanie prerušiť najdlhšie na 30 dní, ak to z dôležitých dôvodov zhodne navrhnú účastníci daňového konania; túto lehotu môže správca dane predĺžiť na nevyhnutný čas.
(3) Konanie je prerušené dňom uvedeným v rozhodnutí o prerušení konania. Tento deň nemôže byť skorší ako deň, kedy bolo rozhodnutie odovzdané na poštovú prepravu alebo odoslané elektronickými prostriedkami, v prípade doručovania rozhodnutia zamestnancami správcu dane tento deň nemôže byť skorší ako deň jeho doručenia. Proti tomuto rozhodnutiu nemožno podať odvolanie.
(4) Správca dane pokračuje v daňovom konaní z vlastného podnetu alebo na podnet účastníka daňového konania, ak pominuli dôvody, pre ktoré sa konanie prerušilo, alebo ak uplynula lehota uvedená v odseku 2. Pokračovanie v daňovom konaní správca dane písomne oznámi účastníkom konania.
(5) Ak je daňové konanie prerušené, lehoty podľa tohto zákona neplynú.
(6) Ustanovenia o prerušení daňového konania sa vzťahujú rovnako aj na daňové konanie vedené finančným riaditeľstvom alebo ministerstvom.

§ 62
Zastavenie daňového konania
(1) Ak tento zákon alebo osobitný predpis neustanovuje inak, daňové konanie sa zastaví, ak
a) navrhovateľ vzal späť svoj návrh skôr, ako bolo o ňom rozhodnuté,
b) je právnym nástupcom daňového subjektu Slovenská republika, okrem konania o dani z nehnuteľností,
c) daňový subjekt zanikol bez právneho nástupcu,
d) sa zistí v priebehu daňového konania, že navrhovateľ nie je oprávnenou osobou,
e) daňový subjekt zmeškal lehotu, ktorú nemožno predĺžiť ani odpustiť jej zmeškanie,
f) bolo vo veci už právoplatne rozhodnuté,
g) príslušný orgán zistí, že pred podaním návrhu začalo konanie na súde,
h) odpadol dôvod daňového konania.
(2) Rozhodnutie o zastavení daňového konania podľa odseku 1 písm. b) a c) sa nedoručuje; toto rozhodnutie sa zakladá v spisovom materiáli správcu dane.
(3) Proti rozhodnutiu podľa odseku 1 písm. a) až c) a g) nemožno podať odvolanie.

§ 63
Rozhodnutie
(1) Ukladať povinnosti alebo priznávať práva podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu2) možno len rozhodnutím, ktoré musí byť doručené podľa tohto zákona, ak tento zákon neustanovuje inak.
(2) Rozhodnutie musí vychádzať zo stavu veci zisteného v daňovom konaní, musí obsahovať náležitosti ustanovené týmto zákonom a musí byť vydané príslušným orgánom, ak tento zákon alebo osobitný predpis1) neustanovuje inak.
(3) Ak tento zákon alebo osobitné predpisy1) neustanovujú inak, rozhodnutie musí obsahovať
a) označenie orgánu, ktorý rozhodnutie vydal,
b) číslo a dátum rozhodnutia,
c) meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu fyzickej osoby, o ktorej právach a povinnostiach sa rozhodovalo, alebo obchodné meno a sídlo právnickej osoby, o ktorej právach a povinnostiach sa rozhodovalo, identifikačné číslo organizácie a identifikačné číslo daňového subjektu, ak mu bolo pridelené pri registrácii, alebo iný identifikátor pridelený správcom dane, ak fyzická osoba nemá povinnosť registrácie alebo nemá povinnosť evidencie podľa osobitného predpisu;33) ak ide o zahraničnú fyzickú osobu dátum narodenia alebo iný údaj identifikujúci túto osobu a ak ide o zahraničnú právnickú osobu, ktorá nemá identifikačné číslo organizácie, použije sa iný údaj identifikujúci túto právnickú osobu,
d) výrok, ktorý obsahuje údaje podľa písmena c), rozhodnutie vo veci s uvedením ustanovenia právneho predpisu, podľa ktorého sa rozhodovalo, lehotu plnenia, ak sa ukladá povinnosť plniť, rozhodnutie o náhrade nákladov správy daní podľa § 12, a ak ide o peňažné plnenie, aj sumu a číslo účtu, na ktorý má byť suma zaplatená,
e) poučenie o mieste, lehote a forme podania odvolania s upozornením na prípadné vylúčenie odkladného účinku,
f) vlastnoručný podpis povereného zamestnanca finančného riaditeľstva alebo správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, s uvedením jeho mena, priezviska a funkcie a odtlačok úradnej pečiatky, ak ide o správcu dane, ktorým je obec, podpis starostu obce alebo ním povereného zamestnanca obce s uvedením mena, priezviska starostu obce a odtlačok úradnej pečiatky; ak sa rozhodnutie doručuje elektronickými prostriedkami, vlastnoručný podpis a odtlačok úradnej pečiatky sa nahrádzajú kvalifikovaným elektronickým podpisom.
(4) Lehota plnenia podľa odseku 3 písm. d) je 15 dní odo dňa nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia, ak tento zákon alebo osobitný predpis1) neustanovuje inak.
(5) Rozhodnutie obsahuje odôvodnenie, ak tento zákon neustanovuje inak. V odôvodnení sa uvedie, ktoré skutočnosti boli podkladom rozhodnutia, vysporiadanie sa s návrhmi a námietkami daňového subjektu, aké úvahy ovplyvnili hodnotenie dôkazov a použitie právnych predpisov, podľa ktorých sa rozhodovalo.
(6) Ak chýba v rozhodnutí poučenie o odvolaní alebo v rozhodnutí bolo nesprávne uvedené poučenie, že proti rozhodnutiu nemožno podať odvolanie, alebo ak bola skrátená lehota na podanie odvolania alebo nie je v poučení určená lehota vôbec, odvolanie možno podať do šiestich mesiacov po doručení rozhodnutia; to neplatí, ak rozhodnutie podľa tohto zákona nemusí obsahovať poučenie.
(7) Ak je v rozhodnutí určená na podanie odvolania lehota dlhšia ako v tomto zákone, platí lehota uvedená v rozhodnutí.
(8) Rozhodnutie o opravných prostriedkoch, ktorým sa navrhovateľovi vyhovuje v plnom rozsahu, nemusí obsahovať odôvodnenie.
(9) Doručené rozhodnutie, proti ktorému nemožno podať odvolanie, je právoplatné.
(10) Rozhodnutie je vykonateľné, ak proti nemu nemožno podať odvolanie alebo ak odvolanie nemá odkladný účinok a ak zároveň uplynula lehota plnenia.
(11) Rozhodnutie je vydané dňom vykonania úkonu smerujúceho k jeho doručeniu; rozhodnutie, ktoré sa nedoručuje, je vydané dňom jeho podpísania osobou uvedenou v odseku 3 písm. f).
(12) Orgán, ktorý rozhodnutie vydal, opraví na podnet účastníka konania alebo z vlastného podnetu chyby v písaní, počítaní, chýbajúce formálne náležitosti a iné zrejmé nesprávnosti v rozhodnutí a upovedomí o tom oznámením účastníka konania.

§ 64
Nulitné rozhodnutie
(1) Na účely správy daní sa za nulitné rozhodnutie považuje rozhodnutie vydané podľa tohto zákona uvedené v odseku 2. Také rozhodnutie nemá právne účinky a hľadí sa naň, akoby nebolo vydané.
(2) Pri správe daní je nulitným rozhodnutím rozhodnutie, ktoré
a) vydal orgán na to vecne nepríslušný; ak ide o správcu dane, ktorým je obec, za nulitné sa považuje aj rozhodnutie, ktoré vydal správca dane na to miestne nepríslušný,
b) bolo vydané omylom inej osobe,
c) nadväzuje na nulitné rozhodnutie.
(3) Nulitu rozhodnutia posudzuje z vlastného podnetu alebo iného podnetu druhostupňový orgán, a to kedykoľvek; ak ide o rozhodnutie ministerstva, posudzuje také rozhodnutie minister na základe návrhu ním určenej osobitnej komisie.
(4) Ak orgán uvedený v odseku 3 zistí, že rozhodnutie nie je nulitné, zašle o tejto skutočnosti tomu, kto podnet podal, oznámenie v lehote do 30 dní odo dňa doručenia podnetu.
(5) Ak orgán uvedený v odseku 3 zistí, že posudzované rozhodnutie je nulitné, vydá o tejto skutočnosti rozhodnutie o nulite, ktoré doručí osobe, ktorej bolo posudzované rozhodnutie doručené. Ak na posudzované rozhodnutie nadväzuje ďalšie rozhodnutie, rozhodne orgán uvedený v odseku 3 aj o nulite tohto nadväzujúceho rozhodnutia; vo výroku rozhodnutia o nulite posudzovaného rozhodnutia možno uviesť aj rozhodnutie nadväzujúce na posudzované rozhodnutie. Proti rozhodnutiu o nulite nie sú prípustné opravné prostriedky.

§ 65
Lehoty na rozhodnutie
(1) Orgán príslušný na rozhodnutie v daňovom konaní rozhodne bezodkladne, najneskôr však do ôsmich dní odo dňa začatia konania, ak to povaha vecí pripúšťa a je tak možné urobiť na základe dokladov predložených daňovým subjektom; inak rozhodne do 30 dní odo dňa začatia konania. V osobitne zložitých prípadoch orgán príslušný na rozhodnutie rozhodne do 60 dní.
(2) Ak vzhľadom na mimoriadnu zložitosť prípadu alebo iné závažné okolnosti alebo osobitnú povahu prípadu nemožno rozhodnúť ani v lehote do 60 dní, môže túto lehotu pred jej uplynutím na základe písomného odôvodnenia primerane predĺžiť druhostupňový orgán. Ak rozhoduje druhostupňový orgán, môže túto lehotu pred jej uplynutím na základe písomného odôvodnenia primerane predĺžiť ministerstvo, a ak rozhoduje ministerstvo, minister.
(3) Ak orgán príslušný na rozhodnutie v daňovom konaní nemôže vo veci rozhodnúť v lehote do 60 dní, je povinný o tom písomne s uvedením dôvodov upovedomiť daňový subjekt.
(4) Ustanovenia odsekov 1 až 3 sa použijú, ak tento zákon neustanovuje inak.
(5) Lehoty podľa odsekov 1 a 2 sa nevzťahujú na preskúmanie rozhodnutia mimo odvolacieho konania.
(6) Lehota na rozhodnutie je zachovaná, ak v posledný deň lehoty daňový subjekt prevezme rozhodnutie u správcu dane alebo ak správca dane odovzdá rozhodnutie na poštovú prepravu prostredníctvom pošty alebo poskytovateľa poštových služieb alebo ak odošle rozhodnutie elektronickými prostriedkami.

§ 66
Opatrenia proti nečinnosti
Ak orgán príslušný na rozhodnutie v daňovom konaní je v tomto konaní nečinný a nerozhodne ani v lehotách ustanovených v § 65 ods. 1 a 2 a nápravu nemožno dosiahnuť inak a povaha veci to nevylučuje, je príslušný vo veci rozhodnúť druhostupňový orgán.


DRUHÁ HLAVA
Osobitné daňové konania

PRVÝ DIEL
Registračné konanie

§ 67
Postup pri registrácii
(1) Daňový subjekt, ktorý sa registruje u správcu dane podľa osobitných predpisov,1) je povinný predložiť správcovi dane žiadosť o registráciu na tlačive, ktorého vzor určí ministerstvo; ak sa žiadosť o registráciu podáva elektronickými prostriedkami, podáva sa v predpísanej forme.
(2) V žiadosti o registráciu je daňový subjekt, ktorým je
a) fyzická osoba, povinný uviesť
1. meno a priezvisko,
2. adresu trvalého pobytu,
3. rodné číslo,
4. identifikačné číslo organizácie, ak mu bolo pridelené,
5. miesto podnikania, ak sa líši od miesta trvalého pobytu,
6. svoje organizačné zložky na území Slovenskej republiky,
7. dane, ku ktorým žiada registráciu,
8. čísla účtov vedených u poskytovateľov platobných služieb, na ktorých budú sústredené peňažné prostriedky z jeho podnikateľskej činnosti,
9. splnomocnenca na doručovanie, ak ide o fyzickú osobu podľa § 9 ods. 11,
10. ďalšie údaje, ktorých uvedenie vyplýva z osobitných predpisov,1)
b) právnická osoba, povinný uviesť
1. obchodné meno,
2. sídlo,
3. identifikačné číslo organizácie,
4. svoje organizačné zložky na území Slovenskej republiky,
5. dane, ku ktorým žiada registráciu,
6. čísla účtov vedených u poskytovateľov platobných služieb, na ktorých budú sústredené peňažné prostriedky z jeho podnikateľskej činnosti,
7. štatutárny orgán alebo osoby, ktoré sú okrem štatutárneho orgánu oprávnené za ňu konať, ak také údaje nie sú uvedené v obchodnom registri.
8. splnomocnenca na doručovanie, ak ide o právnickú osobu podľa § 9 ods. 11,
9. ďalšie údaje, ktorých uvedenie vyplýva z osobitných predpisov.1)
(3) K žiadosti o registráciu daňový subjekt priloží prílohy podľa osobitných predpisov.1)
(4) Správca dane preverí údaje uvedené v žiadosti o registráciu a v prílohách podľa odseku 3, a ak má pochybnosti o ich správnosti alebo úplnosti, vyzve daňový subjekt, aby údaje bližšie vysvetlil, zmenil alebo doplnil, a zároveň určí lehotu, v ktorej je daňový subjekt povinný výzve vyhovieť.
(5) Ak daňový subjekt vyhovie výzve správcu dane v určenej lehote a v požadovanom rozsahu, považuje sa žiadosť o registráciu za podanú v deň pôvodného podania.
(6) Ak daňový subjekt výzve správcu dane nevyhovie, vydá správca dane rozhodnutie, v ktorom žiadosť o registráciu zamietne, ak tento zákon neustanovuje inak. Proti tomuto rozhodnutiu nemožno podať odvolanie.
(7) Správca dane zaregistruje daňový subjekt v lehote do 30 dní od podania žiadosti o registráciu alebo odo dňa odstránenia nedostatkov podania, ak spĺňa podmienky na registráciu podľa tohto zákona a osobitných predpisov.1) Správca dane pri registrácii pridelí daňovému subjektu daňové identifikačné číslo a aj identifikačné číslo, ak sa registruje na daň podľa osobitného predpisu;41a) tieto čísla je daňový subjekt povinný uvádzať pri styku so správcom dane. Správca dane namiesto písomného vyhotovenia rozhodnutia vydá daňovému subjektu osvedčenie o registrácii a ak registráciu vykonáva správca dane, ktorým je daňový úrad, vyhotoví o tom úradný záznam. Proti tomuto rozhodnutiu nemožno podať odvolanie.
(8) Ak správca dane zistí, že daňový subjekt nesplnil registračnú povinnosť podľa osobitných predpisov,35) vyzve ho na splnenie tejto povinnosti. Ak daňový subjekt výzve nevyhovie v plnom rozsahu a v určenej lehote, správca dane zaregistruje daňový subjekt z úradnej moci. Správca dane môže rozhodnúť o registrácii z úradnej moci aj vtedy, ak daňový subjekt nevyhovel výzve podľa odseku 4 a sú opodstatnené dôvody na registráciu. Po nadobudnutí právoplatnosti rozhodnutia správca dane doručí daňovému subjektu osvedčenie o registrácii.
(9) Ak nastanú zmeny skutočností uvedených pri registrácii podľa odseku 2 vrátane zmien, ktoré majú za následok zrušenie registrácie k niektorej dani, oznámi to daňový subjekt správcovi dane v lehote do 30 dní odo dňa, keď nastali, alebo požiada o zrušenie registrácie. V tejto lehote predloží daňový subjekt správcovi dane aj osvedčenie o registrácii, ak je potrebné nahlásené zmeny zapísať do osvedčenia o registrácii. Ak daňový subjekt nesplní oznamovaciu povinnosť riadne a včas, príslušné zmeny v registri vykoná správca dane z úradnej moci, hneď ako zistí rozhodujúce skutočnosti.
(10) Daňový subjekt je povinný vrátiť správcovi dane osvedčenie o registrácii do 15 dní odo dňa nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia o zrušení registrácie.
(11) Oznámenie podľa odseku 9 môže daňový subjekt splniť aj na jednotnom kontaktnom mieste,42) ak je to v súvislosti a v rozsahu požadovaných zmien podľa osobitného predpisu.43)

DRUHÝ DIEL
Vyrubovacie konanie

§ 68
(1) Ak tento zákon alebo osobitný predpis neustanovuje inak, vyrubovacie konanie začína nasledujúci deň po dni doručenia protokolu s výzvou podľa § 46 ods. 8 a § 49 ods. 1 a končí dňom doručenia rozhodnutia daňovému subjektu; vyrubovacie konanie nezačne, ak sa výzva podľa § 46 ods. 8 nezasiela. Vyrubovacie konanie po doručení protokolu s výzvou podľa § 46 ods. 8 vykoná a rozhodnutie vo vyrubovacom konaní vydá správca dane, ktorý začal daňovú kontrolu. Vyrubovacie konanie po doručení protokolu s výzvou podľa § 49 ods. 1 vykoná a rozhodnutie vo vyrubovacom konaní vydá správca dane, ktorý doručil daňovému subjektu oznámenie podľa § 48 ods. 2. Ak daňovú kontrolu vykonalo finančné riaditeľstvo, vyrubovacie konanie vykoná a rozhodnutie vo vyrubovacom konaní vydá miestne príslušný správca dane.
(2) Správca dane vydá rozhodnutie do 15 dní od uplynutia lehoty na vyjadrenie sa k protokolu podľa § 46 ods. 8 a § 49 ods. 1, ak
a) sa daňový subjekt vzdá práva na vyjadrenie sa k zisteniam v protokole,
b) daňový subjekt nemá pripomienky k zisteniam v protokole,
c) sa daňový subjekt nevyjadrí k protokolu v lehote určenej správcom dane vo výzve; v tom prípade správca dane o tejto skutočnosti spíše úradný záznam.
(3) Ak daňový subjekt predloží pripomienky a dôkazy v lehote určenej správcom dane vo výzve podľa § 46 ods. 8 a § 49 ods. 1, dohodne so správcom dane deň prerokovania pripomienok a dôkazov ním predložených; ak sa nedohodnú, určí deň ich prerokovania správca dane. Ak sa daňový subjekt nemôže zúčastniť na prerokovaní, je povinný určiť si na tento účel zástupcu. Správca dane na základe písomného vyjadrenia daňového subjektu a ním predložených dôkazov vykoná dokazovanie alebo miestne zisťovanie. Ak sa daňový subjekt alebo jeho zástupca nezúčastní na prerokovaní pripomienok a dôkazov ním predložených, správca dane spíše o tejto skutočnosti úradný záznam. O priebehu a o výsledkoch dokazovania správca dane spíše s daňovým subjektom zápisnicu podľa § 19, a to aj opakovane; v tom prípade správca dane vydá rozhodnutie do 15 dní odo dňa spísania poslednej zápisnice s daňovým subjektom alebo odo dňa spísania úradného záznamu.
(4) Daň je vyrubená
a) rozhodnutím správcu dane,
b) podaním daňového priznania vrátane dodatočného daňového priznania alebo
c) zaplatením dane, pri ktorej nie je povinnosť podať daňové priznanie.
(5) Správca dane v rozhodnutí vydanom vo vyrubovacom konaní vyrubí daň alebo rozdiel dane oproti vyrubenej dani.
(6) Správca dane v rozhodnutí vydanom vo vyrubovacom konaní určí rozdiel v sume, ktorú mal daňový subjekt podľa osobitných predpisov1) vykázať alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov.1)

§ 68a
Skrátené vyrubovacie konanie
(1) Správca dane vydá rozhodnutie v skrátenom vyrubovacom konaní (ďalej len „vyrubovací rozkaz“), ktorým vyrubí daň alebo rozdiel dane oproti vyrubenej dani alebo určí sumu alebo rozdiel v sume, ktorú mal daňový subjekt vykázať podľa osobitných predpisov1) alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov,1) ak daňový subjekt neodstránil v lehote podľa § 17 ods. 2 nedostatky, ktoré majú vplyv na výšku dane alebo uplatneného nároku a správca dane nezačal daňovú kontrolu.
(2) Vyrubovací rozkaz správca dane vydá na základe skutočností a na základe dôkazov, ktoré získal pri správe daní.
(3) Daňový subjekt je oprávnený podať proti vyrubovaciemu rozkazu odpor do 15 dní odo dňa jeho doručenia. Odpor sa podáva správcovi dane, ktorý vyrubovací rozkaz vydal. Podaný odpor musí byť vecne odôvodnený. Daňový subjekt je povinný predložiť správcovi dane súčasne s odporom listiny, na ktoré sa odvoláva, alebo označenie iných dôkazov vzťahujúcich sa na dôvody podaného odporu. Proti vyrubovaciemu rozkazu nemožno podať opravné prostriedky, okrem preskúmavania rozhodnutia súdom.
(4) Správca dane rozhodnutím odpor odmietne, ak bol podaný
a) oneskorene,
b) neoprávnenou osobou alebo
c) bez vecného odôvodnenia, pričom o tomto následku musí byť daňový subjekt poučený vo vyrubovacom rozkaze.
(5) Doručením odporu, ktorý správca dane neodmietne, sa vyrubovací rozkaz zrušuje v plnom rozsahu a správca dane začne daňovú kontrolu.
(6) Doručený vyrubovací rozkaz nadobúda právoplatnosť dňom nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia o odmietnutí odporu podľa odseku 4 alebo márnym uplynutím lehoty na podanie odporu, ak odpor nebol podaný.
(7) Vyrubovací rozkaz musí obsahovať poučenie o mieste, lehote a forme podania odporu s upozornením, že podaný odpor musí byť vecne odôvodnený. Ak chýba vo vyrubovacom rozkaze poučenie o odpore alebo vo vyrubovacom rozkaze bolo nesprávne uvedené poučenie, odpor možno podať do 30 dní odo dňa doručenia vyrubovacieho rozkazu; ak bola vo vyrubovacom rozkaze určená na podanie odporu lehota dlhšia, platí lehota uvedená vo vyrubovacom rozkaze.
(8) Správca dane je oprávnený vykonať daňovú kontrolu tej istej dane a za to isté zdaňovacie obdobie, za ktoré sa o vyrubení dane alebo rozdielu dane oproti vyrubenej dani alebo o uplatnenom nároku alebo rozdielu v sume, ktorú mal daňový subjekt podľa osobitných predpisov1) vykázať alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov,1) rozhodlo vyrubovacím rozkazom, ktorý nadobudol právoplatnosť, len na základe podnetu ministerstva alebo finančného riaditeľstva.

§ 69
Zánik práva vyrubiť daň
(1) Ak tento zákon alebo osobitný predpis neustanovuje inak, nemožno vyrubiť daň ani rozdiel dane alebo uplatniť nárok na sumu podľa osobitných predpisov1) po uplynutí piatich rokov od konca roka, v ktorom vznikla povinnosť podať daňové priznanie alebo v ktorom bol daňový subjekt povinný daň zaplatiť bez povinnosti podať daňové priznanie, alebo v ktorom daňovému subjektu vznikol nárok na uplatnenie sumy podľa osobitných predpisov.1) Ak ide o daňový subjekt, ktorý si uplatňuje odpočítanie daňovej straty, nemožno vyrubiť daň ani rozdiel dane po uplynutí siedmich rokov od konca roka, v ktorom vznikla povinnosť podať daňové priznanie, v ktorom bola táto daňová strata vykázaná.
(2) Ak bol pred uplynutím lehoty vykonaný úkon smerujúci na vyrubenie dane alebo rozdielu dane alebo uplatnenie nároku na sumu podľa osobitných predpisov,1) plynú lehoty podľa odseku 1 znovu od konca roka, v ktorom bol daňový subjekt o tomto úkone vyrozumený. Vyrubiť daň alebo rozdiel dane alebo uplatniť nárok na sumu podľa osobitných predpisov1) možno najneskôr do desiatich rokov od konca roka, v ktorom vznikla povinnosť podať daňové priznanie alebo v ktorom bol daňový subjekt povinný daň zaplatiť bez povinnosti podať daňové priznanie, alebo v ktorom daňovému subjektu vznikol nárok na uplatnenie sumy podľa osobitných predpisov.1)
(3) Za úkon smerujúci na vyrubenie dane alebo rozdielu dane alebo uplatnenie nároku na sumu podľa osobitných predpisov1) sa považuje doručenie
a) protokolu z daňovej kontroly,
b) protokolu o určení dane podľa pomôcok.
(4) Ak sa vykonáva daňová kontrola na požiadanie orgánov činných v trestnom konaní, za úkon smerujúci na vyrubenie dane alebo rozdielu dane alebo uplatnenie nároku na sumu podľa osobitných predpisov1) sa považuje spísanie zápisnice o začatí daňovej kontroly alebo doručenie oznámenia o daňovej kontrole.
(5) Pri uplatnení medzinárodných zmlúv v oblasti daní, ktorými je Slovenská republika viazaná, možno vyrubiť daň alebo rozdiel dane alebo uplatniť nárok na sumu podľa osobitných predpisov1) najneskôr do desiatich rokov od konca roka, v ktorom vznikla povinnosť podať daňové priznanie alebo v ktorom bol daňový subjekt povinný daň zaplatiť bez povinnosti podať daňové priznanie, alebo v ktorom daňovému subjektu vznikol nárok na uplatnenie sumy podľa osobitných predpisov;1) v tých prípadoch sa nepoužijú ustanovenia odsekov 1 a 2.

§ 70
Úľava na dani alebo odpustenie daňového nedoplatku na dani
(1) Na účely tohto ustanovenia sa daňovým nedoplatkom rozumie daňový nedoplatok na dani okrem úroku z omeškania, úroku a pokuty.
(2) Správca dane môže na žiadosť daňového dlžníka, ktorým je fyzická osoba, povoliť úľavu na dani alebo odpustiť daňový nedoplatok na dani okrem daňového nedoplatku na dani z pridanej hodnoty a spotrebných daniach, ak by jeho vymáhaním bola vážne ohrozená výživa daňového dlžníka alebo osôb odkázaných na jeho výživu. Splnenie tejto podmienky je daňový dlžník povinný preukázať.
(3) O povolení úľavy na dani alebo o odpustení daňového nedoplatku správca dane vydá rozhodnutie, proti ktorému nemožno podať odvolanie. Ak správca dane rozhodnutím daňovému dlžníkovi povolí úľavu na dani alebo odpustí daňový nedoplatok, nevyrubí mu do dňa doručenia tohto rozhodnutia úrok z omeškania podľa § 156 alebo jeho pomernú časť, ktorá prislúcha k povolenej úľave na dani. O nevyhovení žiadosti daňového subjektu o povolenie úľavy na dani alebo o odpustenie daňového nedoplatku správca dane zašle daňovému subjektu písomné oznámenie; v takomto prípade sa rozhodnutie nevydáva.
(4) Povolenie úľavy na dani alebo odpustenie daňového nedoplatku môže byť viazané na podmienky, najmä na povinnosť zaplatiť časť daňového nedoplatku v určenej lehote.
(5) Povoliť úľavu na dani alebo odpustiť daňový nedoplatok možno len v súlade s osobitným predpisom.40)

TRETÍ DIEL
Opravné prostriedky

§ 71
Námietka
Daňový subjekt môže uplatniť námietku, ak to ustanovuje tento zákon. Ak tento zákon neustanovuje inak, o námietke rozhoduje orgán, voči ktorému námietka smeruje, a podanie námietky nemá odkladný účinok; proti rozhodnutiu o námietke nie sú prípustné opravné prostriedky.

Odvolacie konanie

§ 72
Všeobecné ustanovenia o odvolaní
(1) Proti rozhodnutiu možno podať odvolanie, ak tento zákon neustanovuje inak alebo ak sa účastník konania odvolania nevzdal písomne alebo ústne do zápisnice.
(2) Odvolanie sa podáva orgánu, ktorého rozhodnutie je odvolaním napadnuté (ďalej len „prvostupňový orgán“).
(3) Odvolanie možno podať do 15 dní odo dňa doručenia rozhodnutia, proti ktorému odvolanie smeruje, ak tento zákon neustanovuje inak; najneskôr do uplynutia tejto lehoty možno podané odvolanie zmeniť alebo doplniť.
(4) Odvolanie musí obsahovať okrem náležitostí podľa § 13 aj
a) označenie prvostupňového orgánu,
b) číslo rozhodnutia, proti ktorému odvolanie smeruje,
c) dôvody podania odvolania,
d) dôkazy preukazujúce odôvodnenosť odvolania, ak sa v odvolaní nenamieta len rozpor s právnymi predpismi; ak je to možné, daňový subjekt predloží aj listinné dôkazy,
e) navrhované zmeny alebo zrušenie napadnutého rozhodnutia.
(5) Ak odvolanie neobsahuje zákonom predpísané náležitosti, prvostupňový orgán postupuje podľa § 13 ods. 8 a 10, pričom lehota na odstránenie nedostatkov odvolania nesmie byť kratšia ako 15 dní.
(6) Ak účastník konania vezme odvolanie späť, nemôže podať v tej istej veci nové odvolanie. Oznámenie o späťvzatí odvolania musí byť podané písomne alebo ústne do zápisnice. Za deň späťvzatia odvolania sa považuje deň spísania zápisnice o späťvzatí odvolania alebo deň, keď bolo oznámenie o späťvzatí odvolania doručené správcovi dane. Tým dňom je odvolacie konanie zastavené a rozhodnutie nadobúda právoplatnosť. Ak sú v dobe od podania odvolania do jeho späťvzatia vykonané prvostupňovým orgánom v konaní úkony, späťvzatím odvolania sa nezrušujú a možno ich využiť v ďalšom konaní.
(7) Včas podané odvolanie má odkladný účinok, ak tento zákon neustanovuje inak.
(8) Odvolanie je neprípustné, ak
a) je podané po určenej lehote,
b) nie je podané oprávnenou osobou,
c) smeruje len proti odôvodneniu rozhodnutia.
(9) V odvolaní proti rozhodnutiu, ktorým bol vyrubený rozdiel v sume, ktorú mal daňový subjekt podľa osobitných predpisov1) zaplatiť alebo vykázať alebo na ktorú si uplatnil nárok podľa osobitných predpisov,1) možno napadnúť len tento rozdiel.
(10) Ak v priebehu odvolacieho konania uplynie lehota na vyrubenie dane, prvostupňový orgán alebo odvolací orgán podľa § 74 ods. 1 odvolacie konanie zastaví a napadnuté rozhodnutie zruší.

§ 73
Postup prvostupňového orgánu
(1) Prvostupňový orgán môže rozhodnúť o odvolaní, ak mu v plnom rozsahu vyhovie. Proti tomuto rozhodnutiu nemožno podať odvolanie.
(2) Ak prvostupňový orgán o odvolaní podľa odseku 1 nerozhodne, postúpi odvolanie do 30 dní odo dňa začatia odvolacieho konania spolu s výsledkami doplneného daňového konania, s úplným spisovým materiálom a s predkladacou správou na rozhodnutie odvolaciemu orgánu; o takom postupe upovedomí daňový subjekt.
(3) Predkladacia správa obsahuje najmä
a) zhrnutie výsledkov doplneného daňového konania,
b) stanovisko ku všetkým dôvodom odvolania,
c) návrh na výrok rozhodnutia o odvolaní.
(4) Prvostupňový orgán odvolanie zamietne, ak
a) je neprípustné,
b) smeruje proti rozhodnutiu, proti ktorému nemožno podať odvolanie.
(5) Prvostupňový orgán bez zbytočného odkladu písomne oznámi účastníkovi konania zamietnutie odvolania podľa odseku 4.
(6) Ak vyplýva z povahy veci, že odvolanie môže podať niekoľko daňových subjektov, a ak sa odvolá len niektorý z nich, vyrozumie o tom správca dane ostatné dotknuté daňové subjekty a vyzve ich, aby sa k podanému odvolaniu v ním určenej lehote vyjadrili. Táto lehota nesmie byť kratšia ako 15 dní. Na vyjadrenie doručené po určenej lehote sa v ďalšom konaní neprihliada. Zmena daňovej povinnosti vyplývajúca z rozhodnutia o odvolaní sa vzťahuje na všetky daňové subjekty.

§ 74
Postup odvolacieho orgánu
(1) Odvolacím orgánom je druhostupňový orgán. Ak rozhodnutie vydalo ministerstvo, odvolacím orgánom je minister, ktorý rozhoduje na základe odporúčaní ním určenej osobitnej komisie.
(2) Odvolací orgán preskúma napadnuté rozhodnutie v rozsahu požadovanom v odvolaní. Ak vyjdú pri preskúmavaní najavo skutkové či právne okolnosti účastníkom konania neuplatnené, ktoré majú podstatný vplyv na výrok rozhodnutia, odvolací orgán na ne pri rozhodovaní prihliadne; odvolací orgán nie je viazaný len návrhmi účastníka konania a môže zmeniť odvolaním napadnuté rozhodnutie aj v jeho neprospech. V rámci odvolacieho konania môže odvolací orgán výsledky daňového konania doplňovať, odstraňovať chyby konania alebo toto doplnenie alebo odstránenie chýb uložiť správcovi dane s určením primeranej lehoty.
(3) Odvolací orgán je oprávnený vykonávať v rámci odvolacieho konania dokazovanie, ak to považuje za potrebné. Ak odvolací orgán vykonáva dokazovanie, je povinný pred vydaním rozhodnutia o odvolaní umožniť účastníkovi konania oboznámiť sa s výsledkami vykonaného dokazovania.
(4) Odvolací orgán napadnuté rozhodnutie v odôvodnených prípadoch zmení alebo zruší, inak napadnuté rozhodnutie potvrdí. Odvolací orgán rozhodnutie zruší a vec vráti na ďalšie konanie a rozhodnutie, ak sú na to dôvody. Ak odvolací orgán rozhodnutie zruší a vráti vec na ďalšie konanie a rozhodnutie, správca dane alebo orgán, ktorého rozhodnutie bolo zrušené, je viazaný právnym názorom odvolacieho orgánu.
(5) Ak odvolanie smeruje proti rozhodnutiu o dani určenej podľa pomôcok, skúma odvolací orgán dodržanie zákonných podmienok na použite § 48. Ak odvolací orgán zistí, že tieto zákonné podmienky boli dodržané, odvolaniu nevyhovie a napadnuté rozhodnutie potvrdí.
(6) Rozhodnutie o odvolaní neobsahuje odôvodnenie, ak sa v ňom vyhovuje odvolaniu v plnom rozsahu.
(7) Proti rozhodnutiu odvolacieho orgánu nemožno podať odvolanie; proti rozhodnutiu ministra nie sú prípustné opravné prostriedky.
(8) Odvolací orgán odvolanie zamietne, ak
a) je neprípustné,
b) smeruje proti rozhodnutiu, proti ktorému nemožno podať odvolanie.
(9) Odvolací orgán bez zbytočného odkladu písomne oznámi účastníkovi konania zamietnutie odvolania podľa odseku 8.

§ 75
Obnova konania
(1) Daňové konanie ukončené právoplatným rozhodnutím, okrem rozhodnutia, ktorým sa rozhodnutie zmenilo alebo zrušilo mimo odvolacieho konania podľa § 77 ods. 3, sa obnoví na návrh účastníka konania alebo z úradnej moci, len ak
a) vyšli najavo nové skutočnosti alebo dôkazy, ktoré mohli mať podstatný vplyv na výrok rozhodnutia a nemohli sa v konaní uplatniť bez zavinenia účastníka konania,
b) rozhodnutie bolo vydané na základe dôkazov, ktoré sa ukázali ako nepravdivé, alebo rozhodnutie sa dosiahlo trestným činom,
c) rozhodnutie záviselo od posúdenia predbežnej otázky, o ktorej príslušný orgán rozhodol inak.
(2) Obnova daňového exekučného konania nie je prípustná.
(3) Návrh na obnovu konania sa podáva u správcu dane, ktorý vo veci rozhodol v prvom stupni.
(4) Návrh na obnovu konania musí byť podaný do šiestich mesiacov odo dňa, keď sa účastník konania preukázateľne dozvedel o dôvodoch obnovy konania, najneskôr však do troch rokov odo dňa právoplatnosti rozhodnutia, ktorého sa obnova konania týka. Tieto lehoty nemožno predĺžiť ani odpustiť ich zmeškanie.
(5) V návrhu na obnovu konania musí byť uvedený dôvod podľa odseku 1, dôkazy preukazujúce jeho odôvodnenosť a dodržanie lehôt podľa odseku 4.
(6) Ak návrh na obnovu konania bol zamietnutý, účastník konania nie je oprávnený opakovane podať návrh na obnovu konania z tých istých dôvodov.

§ 76
Postup pri obnove konania
(1) Obnovu konania povoľuje alebo nariaďuje správca dane. Ak sa nepreukážu dôvody na obnovu konania podľa § 75 ods. 1, návrh na obnovu konania sa zamietne.
(2) Ak rozhodol v poslednom stupni iný orgán ako správca dane, povoľuje, nariaďuje alebo zamieta návrh na obnovu konania tento orgán; ak ide o rozhodnutie ministerstva, minister.
(3) Obnova konania sa môže povoliť alebo nariadiť, ak nezaniklo právo na vyrubenie dane alebo rozdielu dane alebo uplatnenia nároku na sumu podľa osobitných predpisov.1)
(4) Pri zmene miestnej príslušnosti rozhoduje o návrhu na obnovu konania, nariaďuje ju alebo zamieta návrh na obnovu konania správca dane, ktorý je miestne príslušný v deň podania tohto návrhu. Ak rozhodol v poslednom stupni iný orgán ako správca dane, rozhoduje pri zmene miestnej príslušnosti o návrhu na obnovu konania, nariaďuje ju alebo zamieta návrh na obnovu konania tento orgán. Na zmenu miestnej príslušnosti po povolení alebo nariadení obnovy konania sa neprihliada.
(5) V rozhodnutí o povolení alebo nariadení obnovy konania sa uvedie, v akom rozsahu sa konanie obnovuje a z akých dôvodov.
(6) Proti rozhodnutiu o povolení alebo nariadení obnovy konania nemožno podať odvolanie. Ak bol rozhodnutím zamietnutý návrh na obnovu konania, možno proti nemu podať odvolanie.
(7) Nové konanie vo veci vykoná správca dane, ktorý vo veci rozhodol v prvom stupni; pri zmene miestnej príslušnosti nové konanie vo veci vykoná správca dane uvedený v odseku 4. Ak rozhodol o obnove konania odvolací orgán, je správca dane pri konaní viazaný jeho právnym názorom.
(8) Novým rozhodnutím sa pôvodné rozhodnutie zrušuje; proti novému rozhodnutiu možno podať odvolanie.

§ 77
Preskúmanie rozhodnutia mimo odvolacieho konania
(1) Rozhodnutie, ktoré je právoplatné, okrem daňovej exekučnej výzvy a rozhodnutia o odvolaní proti daňovej exekučnej výzve, môže z vlastného alebo iného podnetu preskúmať druhostupňový orgán; ak ide o rozhodnutie ministerstva, minister na základe návrhu ním určenej osobitnej komisie. Rozhodnutie ministra nemožno preskúmavať. Podnet na preskúmanie rozhodnutia nie je oprávnený podať druhostupňový orgán, ktorému ministerstvo právoplatné rozhodnutie už preskúmalo. Rovnako podnet na preskúmanie rozhodnutia nie je oprávnený podať správca dane, ktorý rozhodnutie vydal a o ktorom rozhodol druhostupňový orgán, ktorému ministerstvo právoplatné rozhodnutie už preskúmalo.
(2) Podnet na preskúmanie rozhodnutia mimo odvolacieho konania sa podáva orgánu, ktorý toto rozhodnutie vydal, a môže byť podaný najneskôr do troch rokov odo dňa právoplatnosti rozhodnutia, ktoré sa navrhuje preskúmať.
(3) Rozhodnutie vydané v rozpore so všeobecne záväzným právnym predpisom orgán príslušný na preskúmanie rozhodnutia zmení alebo zruší. Orgán príslušný na preskúmanie rozhodnutia rozhodnutie zruší a vráti vec na ďalšie konanie a rozhodnutie, ak sú na to dôvody.
(4) Ak orgán príslušný na preskúmanie rozhodnutia zistí, že vydané rozhodnutie nie je v rozpore so všeobecne záväzným právnym predpisom, zašle o tejto skutočnosti tomu, kto podal podnet na preskúmanie rozhodnutia, písomné oznámenie. V takom prípade sa rozhodnutie nevydáva.
(5) Pri preskúmaní rozhodnutia vychádza príslušný orgán z právneho stavu a skutkových okolností v čase vydania rozhodnutia. Príslušný orgán nemôže rozhodnutie zmeniť alebo zrušiť alebo zrušiť a vrátiť vec na ďalšie konanie podľa odseku 3, ak sa po jeho vydaní dodatočne zmenili rozhodujúce skutkové okolnosti, z ktorých pôvodné rozhodnutie vychádzalo.
(6) Podnetu účastníka konania na preskúmanie rozhodnutia môže v plnom rozsahu vyhovieť aj orgán, ktorý rozhodnutie vydal, ak sa rozhodnutie netýka iného účastníka konania alebo ak s tým súhlasia ostatní účastníci konania.
(7) Orgán príslušný na preskúmanie rozhodnutia mimo odvolacieho konania môže mimo odvolacieho konania rozhodnutie zrušiť, zmeniť alebo zrušiť a vrátiť vec na ďalšie konanie, ak nezaniklo právo na vyrubenie dane alebo rozdielu dane alebo uplatnenia nároku podľa osobitných predpisov.1)
(8) Ak podnet na preskúmanie rozhodnutia mimo odvolacieho konania smeruje proti rozhodnutiu o dani určenej podľa pomôcok, skúma príslušný orgán dodržanie zákonných podmienok na použite tohto spôsobu určenia dane a dodržanie postupu podľa § 48. Ak orgán príslušný na preskúmanie rozhodnutia zistí, že tieto zákonné podmienky a postup podľa § 48 bol dodržaný, postupuje podľa odseku 4.
(9) Proti rozhodnutiu, ktorým sa rozhodnutie mimo odvolacieho konania zrušuje a vec sa vracia na ďalšie konanie a rozhodnutie, alebo proti rozhodnutiu, ktorým sa zrušuje alebo mení rozhodnutie mimo odvolacieho konania, nemožno podať odvolanie.
(10) Proti rozhodnutiu, ktorým sa rozhodnutie mimo odvolacieho konania zrušuje a vec sa vracia na ďalšie konanie a rozhodnutie, účastník konania nemôže podať podnet na jeho preskúmanie.
(11) Ak súd právoplatne rozhodol o žalobe, ktorou bolo napadnuté rozhodnutie, nemožno toto rozhodnutie podľa tohto zákona preskúmať v rozsahu, v akom rozhodol súd.

§ 78
Rozhodnutia vylúčené z preskúmavania súdmi
(1) Z preskúmavania súdmi sú vylúčené rozhodnutia o
a) odklade platenia dane alebo daňového nedoplatku,
b) platení dane alebo daňového nedoplatku v splátkach,
c) úľave na dani alebo odpustení daňového nedoplatku podľa § 70,
d) úľave zo sankcie alebo odpustení sankcie podľa § 157 ods. 1 písm. b) a c).
(2) Okrem rozhodnutí uvedených v odseku 1 je z preskúmavania súdmi vylúčené aj rozhodnutie, ktorým došlo k uspokojeniu žalobcu podľa osobitného predpisu.43a)

TRETIA HLAVA
Daňové preplatky a daňové nedoplatky

PRVÝ DIEL
Daňové preplatky

§ 79
Daňové preplatky a úrok
(1) Pri použití daňového preplatku sa primerane postupuje podľa § 55 ods. 6 a 7; správca dane písomne upovedomí daňový subjekt o použití preplatku podľa § 55 ods. 6 a 7.
(2) Ak nemožno daňový preplatok použiť podľa odseku 1 alebo uplatniť postup podľa odseku 9 alebo odseku 10, správca dane na žiadosť daňového subjektu preúčtuje daňový preplatok na nesplatný preddavok na daň, inak daňový preplatok vráti v lehote do 30 dní od doručenia žiadosti o jeho vrátenie, ak je väčší ako 5 eur; daňový preplatok na dani z príjmov a na dani z motorových vozidiel za príslušné zdaňovacie obdobie sa vráti najskôr po uplynutí lehoty na podanie daňového priznania podľa osobitných predpisov,44) najneskôr však do 40 dní odo dňa vzniku daňového preplatku. Ak správca dane žiadosti o vrátenie preplatku vyhovie v plnom rozsahu, správca dane rozhodnutie nevydáva.
(3) Ak správca dane vráti daňový preplatok po lehote ustanovenej v odseku 2, je povinný v lehote do 15 dní od vrátenia daňového preplatku rozhodnúť o priznaní úroku zo sumy daňového preplatku, ak jeho výška presiahne sumu 5 eur. Pri výpočte úroku sa použije trojnásobok základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky platnej v posledný deň lehoty, v ktorej mala byť suma daňového preplatku podľa tohto zákona vrátená; ak trojnásobok základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky nedosiahne 10 %, pri výpočte úroku sa namiesto trojnásobku základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky použije ročná úroková sadzba 10 %. Úrok sa priznáva za každý deň omeškania. Správca dane tento úrok zaplatí do 15 dní od doručenia rozhodnutia o priznaní úroku. Ak správca dane eviduje voči daňovému subjektu daňový nedoplatok, použije tento úrok alebo jeho časť v lehote na jeho zaplatenie podľa § 55 ods. 6 a 7. Rovnako správca dane zaplatí daňovému subjektu úrok aj v prípadoch oneskoreného vrátenia nadmerného odpočtu a spotrebnej dane, na ktorú bolo uplatnené jej vrátenie, ak sa nadmerný odpočet a spotrebná daň nepoužijú podľa § 55 ods. 6 a 7.
(4) Odvolanie proti rozhodnutiu správcu dane o priznaní úroku podľa odseku 3 nemá odkladný účinok.
(5) Daňový preplatok nemožno vrátiť po zániku práva vyrubiť daň alebo rozdiel dane; takýto preplatok je príjmom štátneho rozpočtu.
(6) Za deň vrátenia preplatku sa považuje deň, keď bola suma preplatku odpísaná z účtu správcu dane. Poskytovatelia platobných služieb sú povinní oznámiť daňovému subjektu deň, keď došlo k odpísaniu platby z účtu správcu dane.
(7) Na nadmerný odpočet, daň z pridanej hodnoty uplatnenú podľa osobitného predpisu44aa) a spotrebnú daň, pri ktorej bolo uplatnené jej vrátenie, sa primerane vzťahujú odseky 1 až 6.
(8) Nadmerný odpočet dane z pridanej hodnoty uplatnený skupinou44a) možno použiť na úhradu a kompenzáciu daňových nedoplatkov na iných daniach u jednotlivých členov skupiny; na kompenzáciu daňových nedoplatkov sa primerane vzťahuje § 55 ods. 6 a 7.
(10) Ak daňový preplatok, nadmerný odpočet, daň z pridanej hodnoty alebo spotrebnú daň nemožno použiť podľa odseku 1, možno ju použiť na úhradu pohľadávky členského štátu podľa osobitného predpisu.44d)
(11) Použitie daňového preplatku, nadmerného odpočtu, dane z pridanej hodnoty alebo spotrebnej dane podľa odsekov 1 a 8 až 10 sa považuje za ich vrátenie.
(12) Daňový subjekt nemôže nárok na vrátenie dane, daňového preplatku a nárok na sumu podľa osobitných predpisov1) postúpiť podľa Občianskeho zákonníka.50)

DRUHÝ DIEL
Daňové nedoplatky

§ 80
Výzva na zaplatenie daňového nedoplatku
(1) Ak daňový subjekt v lehote podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov1) alebo určenej v rozhodnutí správcu dane nezaplatil daň alebo neodviedol vybranú daň alebo zrazenú daň, správca dane ho môže vyzvať, aby daňový nedoplatok odviedol alebo zaplatil v ním určenej náhradnej lehote. Táto lehota nesmie byť kratšia ako 15 dní. Správca dane je povinný v tejto výzve upovedomiť daňového dlžníka o následkoch neodvedenia alebo nezaplatenia daňového nedoplatku. Proti výzve možno podať námietku do 15 dní od jej doručenia. Podanie námietky má odkladný účinok. Rozhodnutie o vyhovení námietke nemusí obsahovať odôvodnenie.
(2) Výzva podľa odseku 1 sa použije aj na zaplatenie iných peňažných plnení, ktoré nie sú daňou a ktoré boli uložené rozhodnutím správcu dane podľa tohto zákona vrátane exekučných nákladov a hotových výdavkov.

§ 81
Záložné právo
(1) Na zabezpečenie daňového nedoplatku môže rozhodnutím správcu dane vzniknúť záložné právo k predmetu záložného práva vo vlastníctve daňového dlžníka alebo k pohľadávke daňového dlžníka. Rovnako môže správca dane rozhodnúť o zabezpečení daňového nedoplatku zriadením záložného práva k predmetu záložného práva, ktorý daňový dlžník nadobudne v budúcnosti, a to aj vtedy, ak predmet záložného práva vznikne v budúcnosti alebo jeho vznik závisí od splnenia podmienky. Záložné právo nemožno zriadiť k ortopedickým pomôckam a kompenzačným pomôckam vrátane osobného motorového vozidla ťažko zdravotne postihnutej osoby. Záložné právo k pohľadávke je účinné voči poddlžníkovi, ak je poddlžník o tom písomne vyrozumený. Rozhodnutie o zabezpečení daňového nedoplatku zriadením záložného práva k zálohu daňového dlžníka sa doručí daňovému dlžníkovi. Ak ide o záložné právo k pohľadávke daňového dlžníka, rozhodnutie o zabezpečení daňového nedoplatku zriadením záložného práva k pohľadávke daňového dlžníka sa doručí daňovému dlžníkovi a poddlžníkovi. Proti rozhodnutiu podľa piatej vety v lehote 15 dní odo dňa jeho doručenia môže daňový dlžník podať odvolanie; rovnako podľa šiestej vety môže daňový dlžník a poddlžník podať odvolanie. Poddlžník môže v odvolaní namietať len neexistenciu alebo zánik pohľadávky, ktorá je predmetom záložného práva; toto tvrdenie je povinný preukázať. Odvolanie nemá odkladný účinok. Rozhodnutie o zabezpečení daňového nedoplatku zriadením záložného práva sa s vyznačením jeho vykonateľnosti zašle na zápis alebo na registráciu podľa Občianskeho zákonníka.45) Katastru nehnuteľností alebo príslušnému registru správca dane oznámi, kedy rozhodnutie nadobudlo právoplatnosť. Na účely tohto zákona sa poddlžníkom rozumie dlžník daňového dlžníka.
(2) Rozhodnutie podľa odseku 1 musí obsahovať okrem náležitostí podľa § 63 ods. 3 aj rodné číslo, ak je to nevyhnutné podľa osobitných predpisov,46) označenie daňového nedoplatku, predmetu záložného práva a zákaz daňovému dlžníkovi alebo poddlžníkovi nakladať s predmetom záložného práva bez predchádzajúceho súhlasu správcu dane.
(3) Pri vzniku záložného práva k cenným papierom správca dane dá príkaz právnickej osobe oprávnenej viesť evidenciu podľa osobitného predpisu,47) aby zaregistrovala pozastavenie práva nakladať s cenným papierom konkrétneho daňového dlžníka.
(4) Záložné právo podľa odseku 1 možno zriadiť aj na zabezpečenie daňovej pohľadávky, ktorá vznikne v budúcnosti, ak je odôvodnená obava, že nesplatná alebo nevyrubená daň nebude uhradená.
(5) Správca dane je oprávnený na účely podľa odseku 1 vyzvať daňového dlžníka, aby predložil súpis svojho majetku. Daňový dlžník je povinný tejto výzve v určenej lehote vyhovieť. Správca dane má právo skontrolovať pravdivosť súpisu majetku daňového dlžníka.
(6) Správca dane dbá, aby hodnota predmetu záložného práva podľa odseku 1 bola primeraná sume daňového nedoplatku, na zabezpečenie ktorého sa záložné právo zriaďuje. Ak daňový dlžník v čase vydania rozhodnutia o zriadení záložného práva nevlastní predmet záložného práva, ktorého hodnota je primeraná sume daňového nedoplatku, môže správca dane rozhodnúť o zriadení záložného práva aj na predmet vyššej hodnoty.
(7) Právne úkony týkajúce sa predmetu záložného práva po vydaní rozhodnutia o zriadení záložného práva môže daňový dlžník vykonať len po predchádzajúcom súhlase správcu dane. To neplatí, ak ide o výkon záložného práva prednostným záložným veriteľom podľa osobitného predpisu v mene a na účet záložného dlžníka alebo v mene záložného veriteľa a na účet daňového dlžníka; túto skutočnosť je prednostný záložný veriteľ povinný vopred oznámiť správcovi dane.
(8) Ak vzniklo na predmete záložného práva viac záložných práv, uspokojí sa záložné právo na zabezpečenie daňovej pohľadávky alebo záložné právo na zabezpečenie daňového nedoplatku podľa poradia zápisu alebo registrácie záložného práva v registri podľa osobitného predpisu.45) Ak sú pohľadávky zabezpečené záložným právom uspokojované v konkurznom konaní alebo v reštrukturalizačnom konaní, na toto uspokojenie sa vzťahuje osobitný predpis.48)
(9) Zabezpečenie daňového nedoplatku sa vykonáva na náklady daňového dlžníka. Ak daňový dlžník neuhradí náklady na zabezpečenie daňového nedoplatku, správca dane je oprávnený ich vymáhať v daňovom exekučnom konaní.
(10) Ustanovenia odsekov 1 až 3, 5 až 7, 9 a 11 sa rovnako vzťahujú aj na zabezpečenie existujúcej daňovej pohľadávky a daňovej pohľadávky, ktorá vznikne v budúcnosti.
(11) Ustanovenia Občianskeho zákonníka a osobitných predpisov o záložnom práve49) sa použijú, ak tento zákon neustanovuje inak.

§ 82
Zmena a zrušenie záložného práva
Rozhodnutie o zriadení záložného práva môže správca dane z vlastného alebo iného podnetu zmeniť alebo zrušiť, a to aj čiastočne, ak daňový subjekt daňovú pohľadávku alebo daňový dlžník alebo poddlžník, alebo iná osoba podľa § 59 daňový nedoplatok zaplatila celkom alebo sčasti alebo ak zanikol predmet záložného práva alebo došlo k zániku daňovej pohľadávky alebo daňového nedoplatku iným spôsobom alebo ak je iný dôvod na jeho zmenu alebo zrušenie. Rozhodnutie sa doručí daňovému subjektu a v prípade daňového nedoplatku daňovému dlžníkovi alebo poddlžníkovi, ktorí proti nemu môžu v lehote 15 dní odo dňa doručenia podať odvolanie. Právoplatné rozhodnutie sa doručí registru podľa osobitného predpisu.45)

§ 83
Dočasne nevymožiteľný daňový nedoplatok
Daňový nedoplatok alebo jeho časť sa považuje za dočasne nevymožiteľný, ak
a) jeho vymáhanie od daňového dlžníka alebo od iných osôb, od ktorých mohol byť vymáhaný, je bezvýsledné,
b) majetkové pomery daňového dlžníka by neviedli ani k čiastočnému uspokojeniu daňového nedoplatku,
c) majetok daňového dlžníka nepostačuje ani na pokrytie exekučných nákladov a hotových výdavkov podľa § 149 a správca dane rozhodnutím zastaví alebo čiastočne zastaví daňové exekučné konanie,
d) je jeho vymáhanie spojené s ťažkosťami a možno predpokladať, že ďalšie vymáhanie by neviedlo ani k čiastočnému uspokojeniu daňového nedoplatku, alebo
e) jeho výška v úhrne za všetky dane nepresahuje 170 eur.

§ 84
Zánik daňového nedoplatku
(1) Daňový nedoplatok zanikne dňom
a) nadobudnutia právoplatnosti uznesenia súdu o tom, že dedičstvo pripadlo štátu, ak daňový dlžník zomrel,
b) nadobudnutia právoplatnosti uznesenia súdu, ak daňový dlžník zomrel a súd zastavil dedičské konanie po tom, čo majetok nepatrnej hodnoty zanechaný poručiteľom vydal tomu, kto sa postaral o pohreb, alebo dňom určeným v súlade s podmienkami uvedenými v nariadení vlády vydanom podľa § 160 ods. 3,
c) zániku daňového subjektu, ak daňový subjekt zanikne bez právneho nástupcu,
d) právoplatnosti rozhodnutia, ktorým správca dane povolil úľavu alebo odpustil daňový nedoplatok alebo jeho časť podľa § 70 alebo § 157, alebo dňom určeným v súlade s podmienkami uvedenými v nariadení vlády vydanom podľa § 160 ods. 3,
e) nasledujúcim po dni zániku práva vymáhať daňový nedoplatok,
f) zverejnenia uznesenia súdu v Obchodnom vestníku o oddlžení dlžníka, ktorým je fyzická osoba, a to v rozsahu neuspokojených prihlásených pohľadávok a neuspokojených pohľadávok proti podstate, ktoré zostali po zrušení konkurzu a ktoré neboli uspokojené ani počas skúšobného obdobia,
g) nasledujúcim po úplnom splnení pohľadávok správcu dane vyplývajúcich z potvrdeného reštrukturalizačného plánu, a to v rozsahu pohľadávok, ktoré daňový subjekt na základe schváleného reštrukturalizačného plánu nemusí plniť alebo ktoré nemožno v reštrukturalizácii uspokojiť; rovnako zanikajú aj pohľadávky, ktoré v reštrukturalizačnom konaní neboli riadne a včas prihlásené, tieto pohľadávky alebo ich časti po skončení reštrukturalizácie nemožno dodatočne vyrubiť.
(2) Daňový nedoplatok zaniká dňom právoplatnosti rozhodnutia správcu dane o zániku daňového nedoplatku, ak
a) suma dočasne nevymožiteľného daňového nedoplatku vrátane nákladov spojených so správou daní a jeho vymáhaním u daňového subjektu nepresiahne 20 eur,
b) daňový nedoplatok alebo jeho časť správca dane nemohol uspokojiť od dedičov do výšky ceny nadobudnutého dedičstva.
(3) Rozhodnutie o zániku daňového nedoplatku podľa odseku 2 sa nedoručuje a je právoplatné dňom jeho vydania. Proti tomuto rozhodnutiu nie sú prípustné opravné prostriedky.
(4) Ustanovenia odsekov 1 až 3 okrem odseku 1 písm. d) sa vzťahujú aj na zánik iného peňažného plnenia, ktoré nie je daňou, vrátane exekučných nákladov a hotových výdavkov uložených rozhodnutím správcu dane podľa tohto zákona.

§ 85
Premlčanie a zánik práva vymáhať daňový nedoplatok
(1) Právo na vymáhanie daňového nedoplatku je premlčané po šiestich rokoch po skončení kalendárneho roku, v ktorom daňový nedoplatok vznikol. Ak správca dane v lehote podľa prvej vety doručí daňovému subjektu výzvu podľa § 80, začína plynúť nová premlčacia lehota po skončení kalendárneho roku, v ktorom bola výzva doručená.
(2) Počas daňového exekučného konania lehota podľa odseku 1 neplynie.
(3) Správca dane prihliadne na premlčanie, iba ak daňový dlžník vznesie námietku premlčania, a to len v rozsahu uplatnenej námietky. Podanie námietky má odkladný účinok. Proti rozhodnutiu o námietke daňový dlžník nemôže podať odvolanie.
(4) Právo na vymáhanie daňového nedoplatku zaniká po 20 rokoch po skončení kalendárneho roku, v ktorom daňový nedoplatok vznikol.
(5) Ustanovenia odsekov 1 až 4 sa vzťahujú aj na právo vymáhať iné peňažné plnenie, ktoré nie je daňou, uložené rozhodnutím správcu dane podľa tohto zákona vrátane exekučných nákladov a hotových výdavkov.

§ 86
Postúpenie daňového nedoplatku
(1) Daňový úrad alebo colný úrad
a) dočasne nevymožiteľný daňový nedoplatok, pri ktorom uplynulo viac ako päť rokov od konca roka, v ktorom vznikol, postúpi na základe podmienok ustanovených týmto zákonom právnickej osobe so 100-percentnou majetkovou účasťou štátu určenej ministerstvom,
b) daňový nedoplatok daňového dlžníka, ktorý je v konkurze alebo v likvidácii, na základe podmienok ustanovených týmto zákonom a osobitným predpisom48) môže postúpiť právnickej osobe so 100-percentnou majetkovou účasťou štátu určenej ministerstvom.
(2) Právnická osoba, ktorej bol postúpený daňový nedoplatok podľa odseku 1, môže daňový nedoplatok ďalej postúpiť len právnickej osobe so 100-percentnou majetkovou účasťou štátu alebo právnickej osobe zriadenej zákonom; na postupcu sa postup podľa odseku 4 vzťahuje primerane.
(3) O postúpení daňového nedoplatku podľa odseku 1 uzatvára finančné riaditeľstvo písomnú zmluvu o postúpení daňového nedoplatku. Súčasťou tejto zmluvy je aj vyporiadanie práv zo zabezpečenia daňového nedoplatku.
(4) Daňový úrad alebo colný úrad bez zbytočného odkladu oznámi postúpenie daňového nedoplatku daňovému dlžníkovi a súdu, ktorý vyhlásil konkurz podľa osobitného predpisu;48) súčasťou oznámenia je aj deň postúpenia daňového nedoplatku. Ak splnenie postúpeného daňového nedoplatku je zabezpečené záložným právom, ručením alebo iným spôsobom, je daňový úrad alebo colný úrad povinný postúpenie daňového nedoplatku písomne oznámiť aj osobe, ktorá zabezpečenie záväzku poskytla.
(5) Právo nakladať s postúpeným nedoplatkom daňového dlžníka prechádza na právnickú osobu podľa odseku 1 dňom platnosti zmluvy o postúpení daňového nedoplatku alebo dňom uvedeným v zmluve.
(6) Daňový úrad alebo colný úrad je povinný odovzdať právnickej osobe podľa odseku 1 všetky doklady a poskytnúť všetky potrebné informácie, ktoré sa týkajú postúpeného daňového nedoplatku.
(7) Daňový nedoplatok možno postúpiť len za odplatu. Odplata za postúpenie daňového nedoplatku je príjmom štátneho rozpočtu.
(8) Na postúpenie daňového nedoplatku podľa tohto zákona sa Občiansky zákonník50) nepoužije.

§ 87
Započítanie daňového nedoplatku
(1) Ak má daňový dlžník daňový nedoplatok a zároveň má pohľadávku voči štátnej rozpočtovej organizácii, možno tieto navzájom započítať. Započítaním daňového nedoplatku s pohľadávkou daňového dlžníka tieto zaniknú vo výške, v ktorej sa kryjú, a to dňom doručenia potvrdenia finančného riaditeľstva o započítaní daňového nedoplatku daňovému dlžníkovi.
(2) Započítať možno len nepremlčané pohľadávky. Výška pohľadávky a výška daňového nedoplatku, ktoré sa majú započítať, musia v jednotlivom prípade presiahnuť 350 eur.
(3) Započítanie daňového nedoplatku sa môže vykonať na žiadosť daňového dlžníka podanú vecne príslušnému správcovi dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad. Žiadosť musí obsahovať
a) obchodné meno alebo názov, sídlo, identifikačné číslo daňového dlžníka pridelené pri registrácii, ak ide o právnickú osobu, alebo meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu alebo miesto podnikania, ak je odlišné od trvalého pobytu, a identifikačné číslo pridelené pri registrácii, ak ide o fyzickú osobu,
b) identifikáciu pohľadávky daňového dlžníka voči štátnej rozpočtovej organizácii, ktorú možno započítať, s uvedením jej výšky a právneho dôvodu vzniku a s uvedením príslušného správcu tohto záväzku,
c) identifikáciu daňového nedoplatku s uvedením daňového úradu alebo colného úradu príslušného na správu tohto daňového nedoplatku,
d) vyhlásenie daňového dlžníka, že žiada o započítanie pohľadávok podľa písmen b) a c),
e) dátum a podpis daňového dlžníka.
(4) Daňový úrad alebo colný úrad úplnú žiadosť podľa odseku 3 postúpi spolu s potvrdením výšky a identifikácie daňového nedoplatku podľa odseku 3 písm. c) finančnému riaditeľstvu. Ak daňový dlžník nepredloží daňovému úradu alebo colnému úradu úplnú žiadosť, daňový úrad alebo colný úrad postupuje podľa § 13 ods. 8 a 10.
(5) Finančné riaditeľstvo overí správnosť údajov uvedených v žiadosti a požiada príslušnú štátnu rozpočtovú organizáciu o potvrdenie, že záväzok zodpovedajúci pohľadávke daňového dlžníka uznáva. Po potvrdení pohľadávky podľa prvej vety je štátna rozpočtová organizácia povinná zdržať sa úkonov smerujúcich k zmene potvrdených údajov. Finančné riaditeľstvo po overení a potvrdení údajov príslušnou štátnou rozpočtovou organizáciou vydá potvrdenie o započítaní, ktoré doručí daňovému dlžníkovi, štátnej rozpočtovej organizácii a príslušnému daňovému úradu alebo colnému úradu; daňovému dlžníkovi a štátnej rozpočtovej organizácii sa toto potvrdenie doručuje do vlastných rúk. Ak finančné riaditeľstvo pohľadávky a daňové nedoplatky nezapočíta, oznámi túto skutočnosť daňovému dlžníkovi, štátnej rozpočtovej organizácii a daňovému úradu alebo colnému úradu; daňovému dlžníkovi a štátnej rozpočtovej organizácii sa toto oznámenie doručuje do vlastných rúk.
(6) Na započítanie podľa tohto zákona sa nevzťahujú ustanovenia Obchodného zákonníka a Občianskeho zákonníka o započítaní pohľadávok.51)
(7) Ustanovenia odsekov 1 až 6 sa nevzťahujú na správcu dane, ktorým je obec.
(8) Odo dňa doručenia úplnej žiadosti podľa odseku 3 do dňa doručenia potvrdenia o započítaní podľa odseku 5 daňovému úradu alebo colnému úradu nemožno použiť postup podľa § 79. To platí, aj ak nedôjde k započítaniu a oznámenie o tejto skutočnosti je doručené daňovému úradu alebo colnému úradu. Kompenzáciu podľa § 79 daňový úrad alebo colný úrad môže vykonať najskôr ku dňu nasledujúcemu po dni doručenia oznámenia podľa odseku 5 poslednej vety.

ŠTVRTÁ HLAVA
Daňové exekučné konanie

PRVÝ DIEL
Základné a všeobecné ustanovenia

§ 88
Základné ustanovenia
(1) Daňovým exekučným konaním je konanie, v ktorom správca dane z úradnej moci vymáha daňový nedoplatok, iné peňažné plnenie uložené rozhodnutím, exekučné náklady a hotové výdavky podľa § 149.
(2) Daňové nedoplatky podľa tohto zákona môže vymáhať len správca dane; to neplatí, ak ide o exekučné konanie vykonávané na podklade rozhodnutia vykonateľného podľa osobitného predpisu.51a) Správca dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, je oprávnený vykonávať v daňovom exekučnom konaní všetky úkony v mene štátu. Ak je správcom dane obec, môže zabezpečiť vymáhanie daňových nedoplatkov aj podľa osobitného predpisu.52)
(3) Správca dane je v odôvodnených prípadoch oprávnený v daňovom exekučnom konaní vyzvať daňového dlžníka, aby predložil doklady potvrdzujúce vlastníctvo k majetku, výšku úhrad v prospech správcu dane a ďalšie dôkazy. Majetkom sa na účely tohto zákona rozumejú veci podľa Občianskeho zákonníka, práva alebo iné majetkové hodnoty, najmä byty, nebytové priestory, pohľadávky, peniaze v hotovosti, devízové hodnoty, veci z drahých kovov a iné veci, pri ktorých nedochádza k predaju, cenné papiere, mzda a iné príjmy.
(4) Správca dane je povinný
a) zisťovať, či sú splnené podmienky na začatie daňového exekučného konania,
b) vykonať daňovú exekúciu len podľa tohto zákona a spôsobmi, ktoré tento zákon ustanovuje.
(5) Ak sa u daňového dlžníka alebo jeho ručiteľa vykonáva daňová exekúcia a súčasne prebieha alebo sa začne iná exekúcia,52) ale ich predmetom nie je ten istý majetok, vykonajú sa súbežne; v takom prípade môže správca dane uplatniť úhradu daňového nedoplatku v rozvrhovom pojednávaní podľa osobitného predpisu.52) Ak sa na ten istý majetok daňového dlžníka alebo jeho ručiteľa začalo daňové exekučné konanie skôr ako iné exekučné konanie, vykoná sa prednostne daňová exekúcia. Správca dane je oprávnený dohodnúť sa so súdnym exekútorom na výkone exekúcie, a to aj vtedy, ak sa na ten istý majetok začalo skôr iné exekučné konanie.
(6) Ak najneskôr v lehote do dvoch rokov od udelenia súhlasu podľa Občianskeho zákonníka53) správcom dane inej osobe ako záložnému veriteľovi alebo od doručenia oznámenia podľa Občianskeho zákonníka54) od iného záložného veriteľa nebol správca dane uspokojený zo zálohu, a to ani čiastočne, a predmet zálohu je vo vlastníctve daňového dlžníka, správca dane, ktorý je prednostným záložným veriteľom, je oprávnený vykonať daňovú exekúciu k tomuto predmetu záložného práva.
(7) Prechodom vlastníctva hnuteľnej veci na vydražiteľa alebo prechodom vlastníctva hnuteľnej veci na nadobúdateľa uvedeného v § 125 ods. 6 a § 126 ods. 2 zanikajú závady viaznuce na veci.
(8) Proti inému, než tomu, kto je v rozhodnutí označený ako daňový dlžník, možno viesť daňové exekučné konanie a vykonať daňovú exekúciu ktorýmkoľvek spôsobom podľa tohto zákona, ak sa dokladmi preukáže, že
a) na neho prešla povinnosť podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu,
b) na neho prešli záväzky podľa osobitného predpisu,55)
c) od neho možno podľa tohto zákona vyžadovať plnenie za daňového dlžníka.
(9) Predmetom daňovej exekúcie môže byť aj majetok v bezpodielovom spoluvlastníctve manželov. Ak ide o majetok v bezpodielovom spoluvlastníctve manželov, je účastníkom daňového exekučného konania aj manžel daňového dlžníka; to neplatí, ak do dňa právoplatnosti rozhodnutia o začatí daňového exekučného konania podľa § 90 bolo bezpodielové spoluvlastníctvo manželov vyporiadané dohodou alebo súdnym rozhodnutím alebo ak manžel daňového dlžníka preukázal, že do dňa právoplatnosti rozhodnutia o začatí daňového exekučného konania tento majetok alebo jeho časť nepatrili do bezpodielového spoluvlastníctva manželov.
(10) Daňová exekúcia je neprípustná na majetok, ktorý je vo vlastníctve inej osoby ako daňového dlžníka, ak tento zákon neustanovuje inak. Právo na majetok, proti ktorému je daňová exekúcia neprípustná, môže daňový dlžník alebo iná osoba uplatniť u správcu dane. Ak daňový dlžník alebo iná osoba uplatnia návrh na vylúčenie majetku z daňovej exekúcie na súde, správca dane takýto majetok vylúči z daňovej exekúcie až do právoplatného rozhodnutia súdu. Rozhodnutie o vylúčení majetku z daňovej exekúcie sa doručuje daňovému dlžníkovi a inej osobe a je právoplatné dňom jeho doručenia. Daňovej exekúcii nepodlieha majetok podľa osobitného predpisu.56)
(11) Ak je predmet daňovej exekúcie zaťažený záložným právom, správca dane môže vykonať daňovú exekúciu na tento predmet len so súhlasom záložných veriteľov. Ak na predmete daňovej exekúcie vzniklo viac záložných práv a správca dane je jedným zo záložných veriteľov, správca dane je povinný písomne oznámiť začatie daňového exekučného konania ostatným záložným veriteľom, ktorí sú v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložných práv pred správcom dane.
(12) Navrátenie do predošlého stavu je v daňovom exekučnom konaní vylúčené.

§ 89
Exekučný titul
(1) Exekučným titulom je
a) vykonateľné rozhodnutie, ktorým bolo uložené peňažné plnenie,
b) vykonateľný výkaz daňových nedoplatkov,
c) jednotný exekučný titul podľa osobitného predpisu.93)
d) exekučný titul podľa osobitného predpisu.56a)
(2) Výkaz daňových nedoplatkov, ktorý správca dane zostaví z údajov evidencie daní, obsahuje
a) označenie daňového dlžníka,
b) výšku daňových nedoplatkov podľa daňových priznaní, opravných daňových priznaní, dodatočných daňových priznaní alebo oznámení podľa osobitných predpisov,
c) výšku daňových nedoplatkov vzniknutých nezaplatením dane bez podania daňového priznania,
d) výšku daňových nedoplatkov podľa právoplatných rozhodnutí v členení podľa jednotlivých druhov daní,
e) pôvodnú splatnosť daní,
f) deň, ku ktorému je výkaz daňových nedoplatkov zostavovaný.
(3) Deň vyhotovenia výkazu daňových nedoplatkov je dňom jeho vykonateľnosti. Daňový dlžník sa neupovedomuje o zostavení výkazu daňových nedoplatkov ani o jeho vykonateľnosti.
(4) Ak v daňovom exekučnom konaní začatom na základe exekučného titulu, ktorým je predbežné opatrenie, ktoré bolo vydané v období, keď daň ešte nebola vyrubená, nebola suma uložená predbežným opatrením vymožená, vykonateľné rozhodnutie vydané vo vyrubovacom konaní alebo v skrátenom vyrubovacom konaní sa stáva exekučným titulom namiesto predbežného opatrenia, o čom správca dane vydá oznámenie, v ktorom uvedie výšku nedoplatku, ktorý má byť naďalej vymáhaný. Účinky vykonaných exekučných úkonov zostávajú zachované v rozsahu vymedzenom novým exekučným titulom.
(5) Na podklade exekučného titulu podľa odseku 1 písm. a), ktorým je vykonateľné rozhodnutie vydané podľa § 50 ods. 1 písm. a), je možné vykonať exekúciu spôsobom len podľa § 108.

§ 90
Začatie daňového exekučného konania
(1) Daňové exekučné konanie začína správca dane na podklade exekučného titulu vydaním rozhodnutia o začatí daňového exekučného konania. Dňom vydania rozhodnutia o začatí daňového exekučného konania správcom dane je toto rozhodnutie právoplatné a nie sú proti nemu prípustné opravné prostriedky.
(2) Rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania obsahuje
a) názov a sídlo správcu dane, ktorý rozhodnutie vydal,
b) číslo a dátum vydania tohto rozhodnutia,
c) meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu daňového dlžníka alebo obchodné meno, sídlo daňového dlžníka, identifikačné číslo organizácie a identifikačné číslo daňového dlžníka pridelené pri registrácii, alebo rodné číslo, ak fyzická osoba nemá povinnosť registrácie podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu alebo ak je to nevyhnutné podľa osobitných predpisov,46)
d) označenie konkrétneho exekučného titulu,
e) výšku vymáhaného daňového nedoplatku,
f) označenie osôb, na ktoré sa vzťahuje výrok o zákaze nakladania s majetkom daňového dlžníka,
g) výrok o zákaze nakladania s majetkom daňového dlžníka, ktorý podľa ustanovení tohto zákona podlieha daňovej exekúcii, osobám užívajúcim, evidujúcim, nakladajúcim alebo spravujúcim tento majetok, a to ani v prospech daňového dlžníka alebo na jeho príkaz, ako aj zákaz umožniť zaťažiť majetok daňového dlžníka s uvedením ustanovenia právneho predpisu, podľa ktorého sa rozhoduje; tento zákaz sa dňom doručenia oznámenia podľa § 91 ods. 7 vzťahuje aj na osoby, ktoré užívajú, evidujú, spravujú alebo sú oprávnené nakladať s majetkom daňového dlžníka, ktorý správca dane zistí v priebehu daňového exekučného konania po doručení rozhodnutia o začatí daňového exekučného konania,
h) spôsob vykonania daňovej exekúcie,
i) vlastnoručný podpis povereného zamestnanca správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, s uvedením mena, priezviska a funkcie a odtlačok úradnej pečiatky; ak ide o správcu dane, ktorým je obec, podpis starostu obce alebo ním povereného zamestnanca obce s uvedením mena, priezviska starostu obce a odtlačok úradnej pečiatky; ak sa rozhodnutie doručuje elektronickými prostriedkami, vlastnoručný podpis a odtlačok úradnej pečiatky sa nahrádzajú kvalifikovaným elektronickým podpisom.
(3) Rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania sa nedoručuje daňovému dlžníkovi ani jeho ručiteľovi.
(4) Rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania sa nedoručuje osobe, u ktorej má daňový dlžník nárok na mzdu alebo plat, alebo niektorý z príjmov uvedených v § 106 ods. 1. V týchto prípadoch rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania neobsahuje údaje uvedené v odseku 2 písm. f).
(5) Rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania sa doručuje osobám uvedeným v odseku 2 písm. f) do vlastných rúk. Dňom doručenia rozhodnutia o začatí daňového exekučného konania sa zakazuje osobám uvedeným v odseku 2 písm. f) akokoľvek nakladať s majetkom daňového dlžníka, a to ani v prospech daňového dlžníka alebo na jeho príkaz, ani zaťažiť majetok daňového dlžníka. Týmto nie je dotknuté právo správcu dane zriadiť zákonné záložné právo podľa § 81.

§ 91
Daňová exekučná výzva
(1) Správca dane doručí daňovú exekučnú výzvu bezodkladne po doručení rozhodnutia o začatí daňového exekučného konania osobám uvedeným v § 90 ods. 2 písm. f).
(2) Daňová exekučná výzva obsahuje
a) názov a sídlo správcu dane, ktorý daňovú exekučnú výzvu vydal,
b) číslo a dátum vydania daňovej exekučnej výzvy,
c) meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu daňového dlžníka alebo obchodné meno, sídlo daňového dlžníka, identifikačné číslo organizácie a identifikačné číslo daňového dlžníka pridelené pri registrácii, alebo rodné číslo, ak fyzická osoba nemá povinnosť registrácie podľa tohto zákona alebo osobitného zákona alebo ak je to nevyhnutné podľa osobitných predpisov,46)
d) oznámenie o začatí daňového exekučného konania,
e) výšku daňových nedoplatkov podľa výkazu daňových nedoplatkov alebo právoplatných a vykonateľných rozhodnutí, ktorými bolo uložené peňažné plnenie,
f) výzvu na zaplatenie daňového nedoplatku v lehote určenej správcom dane, pričom táto lehota nesmie byť kratšia ako osem dní odo dňa doručenia daňovej exekučnej výzvy,
g) upozornenie, že ak daňový nedoplatok nebude zaplatený v lehote určenej správcom dane, správca dane vykoná daňovú exekúciu vydaním daňového exekučného príkazu na majetok daňového dlžníka vrátane majetku, na ktorý sa zriadilo záložné právo správcu dane podľa § 81, na mzdu alebo plat, alebo niektorý z príjmov uvedených v § 106 ods. 1,
h) označenie majetku, na ktorý chce správca dane uplatniť výkon daňovej exekúcie,
i) zákaz nakladania s majetkom, na ktorý chce správca dane uplatniť výkon daňovej exekúcie, a upozornenie, že daňový dlžník je povinný umožniť správcovi dane vykonať súpis hnuteľného majetku,
j) poučenie o možnosti podať opravný prostriedok,
k) vlastnoručný podpis povereného zamestnanca správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, s uvedením mena, priezviska a funkcie a odtlačok úradnej pečiatky; ak ide o správcu dane, ktorým je obec, podpis starostu obce alebo ním povereného zamestnanca obce s uvedením mena, priezviska starostu obce a odtlačok úradnej pečiatky; ak sa rozhodnutie doručuje elektronickými prostriedkami, vlastnoručný podpis a odtlačok úradnej pečiatky sa nahrádzajú kvalifikovaným elektronickým podpisom.
(3) Daňová exekučná výzva sa doručuje účastníkom daňového exekučného konania do vlastných rúk. Za doručenie do vlastných rúk sa považuje aj doručenie
a) zástupcovi splnomocnenému na preberanie písomností daňového dlžníka,
b) opatrovníkovi, ak je daňový dlžník postihnutý duševnou poruchou alebo nie je schopný zrozumiteľne sa vyjadrovať, alebo ak mu bol opatrovník určený z iných podobných dôvodov,
c) verejnou vyhláškou, ak sa nepodarilo doručiť daňovú exekučnú výzvu daňovému dlžníkovi na známu adresu mimo územia Slovenskej republiky alebo sídlo, alebo pobyt daňového dlžníka nie je známy alebo sa v mieste doručovania nezdržuje.
(4) Ak daňový dlžník bezdôvodne odoprie prijať daňovú exekučnú výzvu, je táto doručená dňom, keď jej prijatie bolo odopreté; o tom musí byť daňový dlžník poučený tým, kto ju doručuje.
(5) Do 15 dní odo dňa doručenia daňovej exekučnej výzvy môže daňový dlžník podať u správcu dane odvolanie, ak
a) nastali okolnosti, ktoré spôsobili zánik vymáhaného daňového nedoplatku alebo bránia jeho vymáhateľnosti,
b) sú iné dôvody, pre ktoré je daňová exekúcia neprípustná.
(6) Odvolanie musí byť odôvodnené, pričom na neskôr uplatnené dôvody sa neprihliada. Na rozhodovanie o odvolaní sa vzťahujú § 72 až 74.
(7) Ak majetok daňového dlžníka označený v daňovej exekučnej výzve nepostačuje na úhradu vymáhaného daňového nedoplatku a v priebehu daňového exekučného konania sa správca dane dozvie o ďalšom majetku daňového dlžníka, oznámi osobe, ktorá takýto majetok daňového dlžníka užíva, spravuje, eviduje alebo s ním nakladá, že dňom doručenia tohto oznámenia sa na tento majetok vzťahuje zákaz nakladania; spolu s oznámením správca dane zašle aj rovnopis pôvodného rozhodnutia o začatí daňového exekučného konania. Ak je na majetok daňového dlžníka zriadené záložné právo iným záložným veriteľom, správca dane postupuje podľa § 88 ods. 11. Ak správca dane uplatní daňovú exekúciu na takýto majetok daňového dlžníka, zašle daňovému dlžníkovi daňovú exekučnú výzvu; na takúto daňovú exekučnú výzvu sa rovnako vzťahujú ustanovenia odsekov 2 až 6.

§ 92
Daňový exekučný príkaz
(1) Daňový exekučný príkaz vydá správca dane po márnom uplynutí lehoty na podanie odvolania voči daňovej exekučnej výzve alebo po zastavení odvolacieho konania podľa § 72 ods. 6, alebo po doručení rozhodnutia odvolacieho orgánu, ktorým sa odvolanie zamietlo, správcovi dane.
(2) Daňový exekučný príkaz obsahuje
a) názov a sídlo správcu dane, ktorý daňový exekučný príkaz vydal,
b) číslo a dátum vydania daňového exekučného príkazu,
c) meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu daňového dlžníka alebo obchodné meno, sídlo daňového dlžníka, identifikačné číslo organizácie a identifikačné číslo daňového dlžníka pridelené pri registrácii, alebo rodné číslo, ak fyzická osoba nemá povinnosť registrácie podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu alebo ak je to nevyhnutné podľa osobitných predpisov,46)
d) výšku vymáhaného daňového nedoplatku,
e) spôsob vykonania daňovej exekúcie a číslo účtu správcu dane,
f) ďalšie náležitosti ustanovené v tomto zákone podľa jednotlivých spôsobov výkonu daňovej exekúcie,
g) vlastnoručný podpis povereného zamestnanca správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, s uvedením mena, priezviska a funkcie a odtlačok úradnej pečiatky; ak ide o správcu dane, ktorým je obec, podpis starostu obce alebo ním povereného zamestnanca obce s uvedením mena, priezviska starostu obce a odtlačok úradnej pečiatky; ak sa rozhodnutie doručuje elektronickými prostriedkami, vlastnoručný podpis a odtlačok úradnej pečiatky sa nahrádzajú kvalifikovaným elektronickým podpisom.
(3) Daňový exekučný príkaz sa doručuje do vlastných rúk účastníkom daňového exekučného konania, iným osobám podľa tohto zákona a podľa jednotlivých spôsobov daňovej exekúcie. Daňový exekučný príkaz sa doručuje do vlastných rúk aj záložným veriteľom, ktorí majú na majetok daňového dlžníka zriadené záložné právo, v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložných práv pred správcom dane. Tieto osoby sú povinné oznámiť do 15 dní od doručenia daňového exekučného príkazu výšku pohľadávky, na ktorej zabezpečenie bolo zriadené záložné právo, a dátum jeho vzniku. Tieto osoby je daňový dlžník povinný oznámiť správcovi dane najneskôr pri súpise vecí. Ak nie je daňový dlžník pri súpise vecí prítomný, oznámi tieto osoby do ôsmich dní odo dňa doručenia daňovej exekučnej výzvy. Zároveň je povinný oznámiť správcovi dane skutočnosť, že úplne alebo čiastočne uspokojil pohľadávku osoby, v ktorej prospech je na jeho majetok zriadené záložné právo. Ak daňový dlžník tieto povinnosti nesplní, zodpovedá za spôsobenú škodu.
(4) Daňový exekučný príkaz je právoplatný dňom jeho vydania a nie sú proti nemu prípustné opravné prostriedky.

§ 93
Oprava daňového exekučného príkazu
Správca dane môže opraviť daňový exekučný príkaz, ak prišlo pri jeho vydaní k chybe v písaní alebo inej zrejmej nesprávnosti. V takomto prípade sa rozhodnutie nevydáva.

§ 94
Daňová exekúcia
Daňová exekúcia je nútený výkon, ktorým sa vymáha zaplatenie daňového nedoplatku alebo zníženie daňového nedoplatku, zaplatenie iných peňažných plnení uložených rozhodnutím a úhrada exekučných nákladov a hotových výdavkov spôsobmi podľa § 98.

§ 95
Odloženie daňovej exekúcie
(1) Správca dane odloží daňovú exekúciu, ak daňovému dlžníkovi bol povolený odklad platenia vymáhaného daňového nedoplatku alebo jeho zaplatenie v splátkach alebo, ak tak ustanovuje osobitný predpis.93)
(2) Správca dane môže odložiť daňovú exekúciu z vlastného podnetu, ak sa preverujú skutočnosti rozhodujúce pre zastavenie daňového exekučného konania.
(3) Správca dane môže daňovú exekúciu na žiadosť daňového dlžníka, ktorý je fyzickou osobou, odložiť aj vtedy, ak sa daňový dlžník bez svojej viny ocitol prechodne v takom postavení, že by neodkladná daňová exekúcia mohla mať pre neho alebo príslušníkov jeho rodiny zvlášť nepriaznivé následky. Tieto skutočnosti musí daňový dlžník preukázať.
(4) Ak správca dane odloží daňovú exekúciu, úkony, ktoré vykonal, zostávajú zachované, ak v rozhodnutí o odložení daňovej exekúcie nie je určené inak.
(5) Rozhodnutie o odložení daňovej exekúcie sa doručuje daňovému dlžníkovi do vlastných rúk.
(6) Proti rozhodnutiu o odložení daňovej exekúcie nie sú prípustné opravné prostriedky.

§ 96
Zastavenie daňového exekučného konania
(1) Správca dane daňové exekučné konanie zastaví rozhodnutím, ak
a) exekučný titul bol zrušený,
b) exekučný titul sa nestal vykonateľným,
c) bolo preukázané, že k predmetu daňovej exekúcie má vlastnícke právo iná osoba,
d) predmet daňovej exekúcie nepodlieha daňovej exekúcii,
e) právo vymáhať daňový nedoplatok je premlčané a daňový dlžník vzniesol námietku premlčania tohto práva alebo právo na vymáhanie daňového nedoplatku zaniklo,
f) daňový nedoplatok bol vyrovnaný,
g) je iný dôvod, pre ktorý nie je možné v daňovom exekučnom konaní pokračovať.
(2) Ak sa daňového exekučného konania týka niektorý z dôvodov jeho zastavenia len sčasti alebo ak sa daňová exekúcia vykonala v širšom rozsahu, než stačí na vyrovnanie daňového nedoplatku, správca dane zastaví daňové exekučné konanie len čiastočne.
(3) Proti rozhodnutiu podľa odseku 1 alebo odseku 2 možno podať odvolanie do ôsmich dní odo dňa doručenia rozhodnutia. Odvolanie nemá odkladný účinok.

§ 97
Doručovanie rozhodnutia
Rozhodnutie vydané podľa § 95 a 96 sa doručuje osobám uvedeným v § 92 ods. 3 do vlastných rúk.

DRUHÝ DIEL
Výkon daňovej exekúcie

§ 98
Spôsoby vykonávania daňovej exekúcie
(1) Správca dane môže vykonať daňovú exekúciu
a) zrážkami zo mzdy a z iných príjmov,
b) prikázaním pohľadávky,
c) predajom hnuteľných vecí,
d) odobratím peňazí v hotovosti a iných vecí, pri ktorých nedochádza k predaju,
e) predajom cenných papierov,
f) predajom nehnuteľnosti,
g) predajom podniku alebo jeho časti,
h) postihnutím majetkových práv spojených s obchodným podielom spoločníka v obchodnej spoločnosti.
(2) Ak tento zákon neustanovuje inak, správca dane môže vykonať daňovú exekúciu spôsobom, ktorý si určí, a môže vykonať daňovú exekúciu u jedného daňového dlžníka aj niekoľkými spôsobmi súčasne.

Prvý oddiel
Daňová exekúcia zrážkami zo mzdy a z iných príjmov

§ 99
Základné ustanovenia
(1) Ak sa v ustanoveniach o daňovej exekúcii zrážkami zo mzdy uvádza platiteľ mzdy, vzťahujú sa príslušné ustanovenia na osobu, voči ktorej má daňový dlžník nárok na mzdu alebo plat, alebo iný príjem uvedený v § 106 ods. 1.
(2) Ak má daňový dlžník popri nároku na mzdu alebo plat aj nárok na iný príjem uvedený § 106 ods. 1, postupuje sa tak, ako keby išlo o niekoľko miezd.
(3) Daňovej exekúcii podliehajú všetky príjmy, ktoré daňový dlžník získa namiesto mzdy, ako aj iné príjmy uvedené v § 106 ods. 1, ak nie sú týmto zákonom alebo osobitným predpisom z daňovej exekúcie vylúčené.
(4) Daňovej exekúcii nepodliehajú
a) suma potrebná na úhradu za poskytnutú sociálnu službu57) alebo jej časť, ak daňový dlžník platí úhradu za poskytnutú sociálnu službu57) alebo jej časť,
b) suma povinného zostatku po zaplatení úhrady za sociálne služby podľa osobitného predpisu,58) ak daňový dlžník platí úhradu za sociálne služby,
c) dávka v hmotnej núdzi, príspevky k tejto dávke a jednorazová dávka v hmotnej núdzi poskytované podľa osobitného predpisu,59)
d) peňažné príspevky na kompenzáciu poskytované podľa osobitného predpisu,60)
e) štátne sociálne dávky poskytované podľa osobitných predpisov,61)
f) príspevky na podporu náhradnej starostlivosti o dieťa podľa osobitného predpisu,62)
g) opatrenia sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately finančného charakteru.63)

§ 100
Daňová exekúcia zrážkami zo mzdy
(1) Správca dane zašle platiteľovi mzdy oznámenie, že sa voči daňovému dlžníkovi začalo daňové exekučné konanie; v oznámení uvedie deň, ktorým sa začalo daňové exekučné konanie a rodné číslo daňového dlžníka.
(2) Správca dane vydá daňový exekučný príkaz na daňovú exekúciu zrážkami zo mzdy podľa § 92 ods. 1.
(3) Daňový exekučný príkaz okrem náležitostí podľa § 92 ods. 2 obsahuje
a) označenie platiteľa mzdy,
b) ustanovenie, že daňový exekučný príkaz zostáva v platnosti do úplného vyrovnania vymáhaného daňového nedoplatku a vzťahuje sa aj na budúcich platiteľov mzdy a Sociálnu poisťovňu.
(4) Správca dane doručí do vlastných rúk daňový exekučný príkaz na daňovú exekúciu zrážkami zo mzdy platiteľovi mzdy a daňovému dlžníkovi. Platiteľ mzdy je povinný od doručenia daňového exekučného príkazu zrážať zo mzdy daňového dlžníka sumy na úhradu daňového nedoplatku podľa osobitných predpisov. Daňovému dlžníkovi sa nesmie zraziť z mesačnej mzdy základná suma; spôsoby jej výpočtu ustanovuje osobitný predpis.65) Platiteľ mzdy je povinný poukazovať zrážky zo mzdy na účet správcu dane uvedený v daňovom exekučnom príkaze.
(5) Platiteľ mzdy je oprávnený vykonávať zrážky zo mzdy vo väčšom rozsahu, ako dovoľujú ustanovenia osobitného predpisu,65) len vtedy, ak s tým súhlasí daňový dlžník.
(6) Ak platiteľ mzdy nesplní povinnosť určenú v daňovom exekučnom príkaze, môže mu správca dane uložiť pokutu podľa § 155. Ak platiteľ mzdy nevykoná zo mzdy daňového dlžníka zrážky riadne a včas alebo ak ich vykoná v menšom rozsahu, ako sú určené, alebo ak ich nepoukáže správcovi dane po doručení daňového exekučného príkazu, alebo keď sa stali splatnými ďalšie mesačné sumy mzdy, môže správca dane podľa tohto zákona vymáhať od platiteľa mzdy sumy, ktoré mal zraziť a poukázať, najviac do výšky daňového nedoplatku. Správca dane rovnako postupuje aj voči Sociálnej poisťovni, ak táto nesplní povinnosti podľa prvej vety a druhej vety.

§ 101
(1) Platiteľ mzdy je povinný oznámiť správcovi dane v lehote do ôsmich dní po uplynutí príslušného kalendárneho mesiaca, že nemôže vykonávať zrážky zo mzdy daňového dlžníka, pretože daňový dlžník v uplynulom mesiaci nepoberal mzdu v takej výške, aby z nej mohol platiteľ mzdy vykonávať zrážky.
(2) Ak dočasná pracovná neschopnosť daňového dlžníka, ktorému vznikol nárok na nemocenské, trvá viac ako desať dní, platiteľ mzdy je povinný bezodkladne túto skutočnosť oznámiť správcovi dane a zároveň ho informovať, ktorá pobočka Sociálnej poisťovne bude daňovému dlžníkovi vyplácať nemocenské. V takom prípade správca dane oznámi pobočke Sociálnej poisťovne, že dňom doručenia tohto oznámenia je povinná postupovať podľa § 100 ods. 4 až do skončenia dočasnej pracovnej neschopnosti daňového dlžníka. Spolu s oznámením správca dane zašle pobočke Sociálnej poisťovne aj rovnopis pôvodného daňového exekučného príkazu. Skončenie dočasnej pracovnej neschopnosti je platiteľ mzdy povinný bezodkladne oznámiť správcovi dane. Po skončení dočasnej pracovnej neschopnosti vykonáva zrážky zo mzdy platiteľ mzdy.
(3) Platiteľ mzdy je povinný bezodkladne oznámiť správcovi dane skutočnosť, že daňový dlžník nastúpil na materskú dovolenku alebo rodičovskú dovolenku alebo ukončil čerpanie tejto dovolenky a uviesť, ktorá pobočka Sociálnej poisťovne bude vyplácať materské alebo nemocenské. Správca dane bezodkladne zašle pobočke Sociálnej poisťovne rovnopis pôvodného daňového exekučného príkazu.
(4) Platiteľ mzdy je povinný oznámiť správcovi dane v lehote do ôsmich dní od skončenia pracovného pomeru daňového dlžníka, že už nie je jeho platiteľom mzdy.
(5) Platiteľ mzdy prestane vykonávať zrážky zo mzdy po vyrovnaní vymáhaného daňového nedoplatku.

§ 102
(1) Ak platiteľ mzdy vypláca mesačnú mzdu po častiach, môže primerané zrážky zo mzdy vykonať daňovému dlžníkovi aj z časti mzdy. Odvod zrážok správcovi dane vykoná platiteľ mzdy po uplynutí príslušného kalendárneho mesiaca.
(2) Ak sa daňový exekučný príkaz doručí platiteľovi mzdy po tom, ako bola časť mesačnej mzdy daňovému dlžníkovi vyplatená, neprihliada sa na vykonanú výplatu a zrážky sa vykonajú tak, ako keby daňový dlžník mal za celý kalendárny mesiac právo len na mzdu, ktorá mu ešte nebola vyplatená.
(3) Ak sa preddavok vypláca za obdobie dlhšie ako jeden kalendárny mesiac, vypočíta sa, koľko pripadá z poskytnutého preddavku na jednotlivé mesiace, a z takto vypočítaného mesačného preddavku sa daňovému dlžníkovi vykonávajú zrážky. Mzda daňového dlžníka za uplynulý kalendárny rok sa rozpočíta na jednotlivé mesiace. Z mesačnej mzdy sa vypočítavajú s konečnou platnosťou zrážky a správcovi dane sa vyplatí rozdiel medzi sumami, ktoré sa mali daňovému dlžníkovi zraziť v jednotlivých mesiacoch, a sumami, ktoré sa z preddavkov správcovi dane už vyplatili.
(4) Ak sa vypláca mzda za niekoľko mesiacov naraz, je potrebné vypočítať zrážky za každý kalendárny mesiac osobitne.

§ 103
Zmena platiteľa mzdy
(1) Ak sa po doručení daňového exekučného príkazu platiteľovi mzdy zmení platiteľ mzdy, vzťahuje sa daňový exekučný príkaz aj na mzdu daňového dlžníka u nového platiteľa mzdy.
(2) Povinnosť vykonávať zrážky zo mzdy vzniká novému platiteľovi mzdy dňom, keď sa od daňového dlžníka alebo od doterajšieho platiteľa mzdy dozvie, že bol vydaný daňový exekučný príkaz. Ak sa nedozvie o týchto okolnostiach nový platiteľ mzdy skôr, vzniká mu povinnosť dňom, keď mu správca dane doručil daňový exekučný príkaz.
(3) Za zmenu platiteľa mzdy podľa odseku 1 sa nepovažuje, ak daňový dlžník po doručení daňového exekučného príkazu získa nárok na náhradu príjmu pri dočasnej pracovnej neschopnosti a ak mu ho vyplatí platiteľ mzdy. Rovnako za zmenu platiteľa mzdy sa nepovažuje, ak daňovému dlžníkovi vznikol nárok na nemocenskú dávku, ktorú mu vypláca pobočka Sociálnej poisťovne.

§ 104
(1) Ak zamestnanec uzavrie nový pracovný pomer alebo obdobný pracovný vzťah, je povinný predložiť platiteľovi mzdy písomné vyhlásenie o tom, či je proti nemu vedené daňové exekučné konanie formou zrážok zo mzdy. Takéto vyhlásenie je povinný vydať každý platiteľ mzdy zamestnancovi, ktorý u neho skončil pracovný pomer.
(2) Nový platiteľ mzdy po predložení písomného vyhlásenia podľa odseku 1 oznámi túto skutočnosť bezodkladne správcovi dane, ktorý daňový exekučný príkaz vydal.
(3) Správca dane doručí do vlastných rúk novému platiteľovi mzdy pôvodný daňový exekučný príkaz, na ktorého základe je povinný pokračovať v zrážkach zo mzdy daňového dlžníka, a poučí ho o povinnostiach pri vykonávaní daňovej exekúcie zrážkami zo mzdy. Oboznámi ho s doterajším priebehom daňovej exekúcie, najmä s výškou vykonaných zrážok, a uvedie zostatok vymáhaného daňového nedoplatku.
(4) Daňový dlžník, ktorý skončil pracovný pomer u doterajšieho platiteľa mzdy, je povinný oznámiť túto skutočnosť do ôsmich dní správcovi dane, ktorý vydal daňový exekučný príkaz; v tejto lehote je rovnako povinný správcovi dane oznámiť, že uzavrel pracovný pomer u iného platiteľa mzdy.
(5) Za nesplnenie povinností podľa odseku 4 môže správca dane uložiť daňovému dlžníkovi pokutu podľa § 155.

§ 105
Niekoľko platiteľov mzdy
(1) Ak daňový dlžník poberá mzdu od niekoľkých platiteľov mzdy, vzťahuje sa daňový exekučný príkaz na zrážky zo mzdy na všetky jeho mzdy.
(2) Ak správca dane prikazuje vykonať daňovú exekúciu zrážkami zo mzdy niekoľkým platiteľom mzdy, určí im jednotlivo, akú časť základnej sumy nemajú zrážať. Ak príjem daňového dlžníka nedosahuje ani uvedenú časť základnej sumy, platiteľ mzdy je povinný túto skutočnosť oznámiť správcovi dane. Správca dane potom určí, akú časť základnej sumy je každý platiteľ mzdy povinný zrážať.

§ 106
Daňová exekúcia zrážkami z iných príjmov
(1) Ustanovenia o daňovej exekúcii zrážkami zo mzdy sa použijú aj na daňovú exekúciu zrážkami z pracovnej odmeny členov družstiev a z príjmov, ktoré daňovému dlžníkovi nahrádzajú odmenu za prácu, najmä z odmeny vyplývajúcej z dohody o vykonaní práce, z náhrady príjmu pri dočasnej pracovnej neschopnosti zamestnanca, dávok sociálneho poistenia a z dôchodkov starobného dôchodkového sporenia.
(2) Do príjmu sa nezapočítavajú prídavky na deti, príplatok k prídavkom na deti a zvýšenie dôchodku pre bezvládnosť.
(3) Ak ide o daňovú exekúciu zrážkami z dôchodku daňového dlžníka, ktorý z tohto dôchodku platí úhradu za sociálne služby, nepodlieha daňovej exekúcii suma potrebná na úhradu za sociálne služby alebo jej časť, ktorú je daňový dlžník povinný platiť, a suma povinného zostatku po zaplatení úhrady za sociálne služby podľa osobitného predpisu.66)
(4) Daňovej exekúcii zrážkami z iných príjmov nepodlieha dávka v hmotnej núdzi, príspevky k tejto dávke a jednorazová dávka v hmotnej núdzi poskytované podľa osobitného predpisu,59) peňažné príspevky na kompenzáciu poskytované podľa osobitného predpisu,60) štátne sociálne dávky poskytované podľa osobitných predpisov,61) príspevky na podporu náhradnej starostlivosti o dieťa podľa osobitného predpisu62) a opatrenia sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately finančného charakteru.63)
(5) Ak sa vyplácajú preddavky členom družstiev za obdobie dlhšie ako jeden kalendárny mesiac, vypočíta sa, koľko pripadá z poskytovaného preddavku na jednotlivé kalendárne mesiace, a z takto vypočítanej mesačnej odmeny sa daňovému dlžníkovi vykonávajú zrážky.
(6) Za nesplnenie povinnosti určenej v daňovom exekučnom príkaze môže správca dane uložiť pokutu podľa § 155. Ak zrážky nie sú vykonané, správca dane môže podľa tohto zákona vymáhať sumy, ktoré mali byť zrazené a poukázané, najviac do výšky vymáhaného daňového nedoplatku.

Druhý oddiel
Daňová exekúcia prikázaním pohľadávky

§ 107
Druhy daňovej exekúcie prikázaním pohľadávky
Daňová exekúcia prikázaním pohľadávky sa môže vykonať
a) prikázaním pohľadávky z účtu vedeného u poskytovateľa platobných služieb,
b) prikázaním iných peňažných pohľadávok,
c) postihnutím iných majetkových práv.

§ 108
Daňová exekúcia prikázaním pohľadávky z účtu vedeného u poskytovateľa platobných služieb
(1) Daňovou exekúciou prikázaním pohľadávky z účtu daňového dlžníka vedeného u poskytovateľa platobných služieb môžu byť postihnuté peňažné prostriedky na všetkých účtoch daňového dlžníka. Rovnako je správca dane oprávnený postihnúť peňažné prostriedky z účtu vedeného u poskytovateľa platobných služieb, ktorého majiteľom je manžel daňového dlžníka za trvania bezpodielového spoluvlastníctva manželov; to neplatí, ak manžel daňového dlžníka preukáže, že tieto peňažné prostriedky nepatria do bezpodielového spoluvlastníctva manželov.
(2) Ustanovenia o prikázaní pohľadávky z účtu vedeného u poskytovateľa platobných služieb možno použiť aj vtedy, ak ide o vklad na vkladovom účte podľa Obchodného zákonníka.67)
(3) Daňová exekúcia sa vykoná odpísaním pohľadávky z účtu daňového dlžníka vedeného u poskytovateľa platobných služieb a jej poukázaním na účet správcu dane určený v daňovom exekučnom príkaze.
(4) Správca dane doručí do vlastných rúk poskytovateľom platobných služieb rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania.
(5) Správca dane prikáže poskytovateľom platobných služieb, aby po doručení rozhodnutia podľa odseku 4 zablokovali na účte daňového dlžníka peňažné prostriedky do výšky daňového nedoplatku, a to aj vtedy, ak peňažné prostriedky prichádzajú na účet daňového dlžníka postupne. Na základe príkazu daňového dlžníka poskytovatelia platobných služieb zo zablokovaných peňažných prostriedkov poukážu na účet správcu dane, ktorý je uvedený v rozhodnutí o začatí daňového exekučného konania, peňažné prostriedky vo výške vymáhaného daňového nedoplatku alebo jeho časti.
(6) Ak správca dane zistí, že majetok označený v daňovej exekučnej výzve nepostačuje na úhradu vymáhaného daňového nedoplatku a v priebehu daňového exekučného konania sa správca dane dozvie o ďalšom alebo novom účte daňového dlžníka, postupuje pri oznamovaní poskytovateľom platobných služieb podľa § 91 ods. 7.
(7) Po doručení daňového exekučného príkazu je poskytovateľ platobných služieb povinný odpísať peňažné prostriedky z účtu daňového dlžníka a poukázať ich na účet správcu dane; v prípade termínovaného vkladového účtu dňom jeho splatnosti. Ak odpísaná suma nepostačuje na pokrytie vymáhaného daňového nedoplatku, poskytovateľ platobných služieb je povinný poukazovať peňažné prostriedky z účtu daňového dlžníka, a to aj postupne, až do výšky vymáhaného daňového nedoplatku.
(8) Ak poskytovateľ platobných služieb po doručení rozhodnutia podľa odseku 4 použije alebo umožní daňovému dlžníkovi alebo osobám, ktoré majú dispozičné právo k účtu, použitie peňažných prostriedkov na účte do výšky daňového nedoplatku a tým zmarí výkon daňovej exekúcie, stáva sa dlžníkom správcu dane. Správca dane je oprávnený vymáhať od poskytovateľov platobných služieb peňažné prostriedky, ktoré z tohto dôvodu neboli poukázané na jeho účet spôsobom uvedeným v tomto zákone.
(9) Pri daňovej exekúcii prikázaním pohľadávky z účtu vedeného u poskytovateľa platobných služieb, ktorým je banka alebo pobočka zahraničnej banky, sa za doručenie do vlastných rúk považuje aj doručenie písomností elektronickými prostriedkami za podmienok uvedených v dohode uzatvorenej medzi bankou, pobočkou zahraničnej banky alebo záujmovým združením bánk a pobočiek zahraničných bánk a finančným riaditeľstvom podľa osobitného predpisu;67a) pričom tento spôsob doručenia sa uplatní prednostne.

§ 109
Peňažné prostriedky nepodliehajúce exekúcii
(1) Daňovej exekúcii prikázaním pohľadávky z účtu vedeného u poskytovateľa platobných služieb nepodliehajú peňažné prostriedky na účte, ktoré sú určené na výplatu miezd zamestnancov daňového dlžníka a peňažné prostriedky na odškodňovanie pracovných úrazov a chorôb z povolania podľa osobitného predpisu68) pre výplatné obdobie najbližšie dňu, keď bolo poskytovateľom platobných služieb doručené rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania. Rovnako daňovej exekúcii prikázaním pohľadávky z účtu vedenom u poskytovateľa platobných služieb nepodlieha dávka v hmotnej núdzi, príspevky k tejto dávke a jednorazová dávka v hmotnej núdzi poskytované podľa osobitného predpisu,59) peňažné príspevky na kompenzáciu poskytované podľa osobitného predpisu,60) štátne sociálne dávky poskytované podľa osobitných predpisov,61) príspevky na podporu náhradnej starostlivosti o dieťa podľa osobitného predpisu62) a opatrenia sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately finančného charakteru,63) ktoré boli pripísané v prospech účtu daňového dlžníka vedeného u poskytovateľa platobných služieb. Počas výkonu daňovej exekúcie prikázaním pohľadávky z účtu vedeného u poskytovateľa platobných služieb daňovej exekúcii prikázaním pohľadávky z účtu vedenom u poskytovateľa platobných služieb jednorazovo nepodliehajú aj peňažné prostriedky na účte fyzickej osoby do výšky 165 eur; ak má fyzická osoba viac účtov, a to aj u viacerých poskytovateľov platobných služieb, daňovej exekúcii prikázaním pohľadávky z účtu vedenom u poskytovateľa platobných služieb nepodliehajú peňažné prostriedky do úhrnnej výšky 165 eur na všetkých jej účtoch. Správca dane je povinný určiť, u ktorého poskytovateľa platobných služieb a z ktorého účtu sa nezrazí suma 165 eur.
(2) Daňovej exekúcii nepodliehajú peňažné prostriedky na účtoch vedených u poskytovateľa platobných služieb, ktoré boli poskytnuté daňovému dlžníkovi zo štátneho rozpočtu, z rozpočtu Európskej únie alebo podľa osobitného predpisu.69) Rovnako daňovej exekúcii nepodliehajú prostriedky tvoriace účelovú finančnú rezervu podľa osobitného predpisu.70)
(3) Daňový dlžník je povinný predložiť poskytovateľom platobných služieb písomné vyhlásenie o tom, že na jeho účte vedenom u poskytovateľa platobných služieb sú aj peňažné prostriedky, ktoré nepodliehajú daňovej exekúcii; daňový dlžník súčasne uvedie výšku týchto peňažných prostriedkov.

§ 110
Daňová exekúcia prikázaním iných peňažných pohľadávok
(1) Iná peňažná pohľadávka na účely tohto zákona je peňažný záväzok iných osôb voči daňovému dlžníkovi. Daňový dlžník je povinný na výzvu správcu dane predložiť správcovi dane písomný zoznam uznaných pohľadávok.71)
(2) V rozhodnutí o začatí daňového exekučného konania zakáže správca dane poddlžníkovi uhradiť záväzok daňovému dlžníkovi.
(3) Správca dane zakáže v daňovej exekučnej výzve daňovému dlžníkovi vymáhať pohľadávku od poddlžníka.
(4) Správca dane vydá daňový exekučný príkaz len do výšky záväzku inej osoby, najviac do výšky vymáhaného daňového nedoplatku.
(5) Po doručení daňového exekučného príkazu je poddlžník povinný poukázať záväzok, ktorý je splatný, na účet správcu dane uvedený v daňovom exekučnom príkaze.
(6) Správca dane je oprávnený vydať daňový exekučný príkaz aj na pohľadávku splatnú v budúcnosti, a to aj vtedy, ak budú daňovému dlžníkovi vznikať postupne čiastkové pohľadávky z toho istého právneho dôvodu.
(7) Daňový exekučný príkaz sa doručuje do vlastných rúk daňovému dlžníkovi a poddlžníkovi.
(8) Na plnenie uložené v rozhodnutí podľa odseku 2 nie je prípustné uzatvoriť dohodu o započítaní pohľadávok, uzavretí zmieru alebo odpustení zaplatenia. Takéto zmluvy sú neplatné.
(9) Ak je daňový exekučný príkaz vydaný na autorskú odmenu a autor je daňovým dlžníkom, môže správca dane žiadať plnenie do výšky troch pätín. Ak autorskú odmenu vypláca právnická osoba vykonávajúca kolektívnu správu práv podľa osobitného predpisu,72) na účely tohto zákona sa považuje za poddlžníka. Daňový exekučný príkaz sa vzťahuje aj na sumy, ktoré už boli v prospech autora zložené u právnickej osoby vykonávajúcej kolektívnu správu práv podľa osobitného predpisu,72) ako aj na sumy, ktoré budú u nej zložené v bežnom kalendárnom roku.
(10) Ustanovenie odseku 9 sa použije primerane, aj ak ide o pohľadávky z práv príbuzných autorskému právu a o pohľadávky fyzických osôb z ich podnikateľskej činnosti.
(11) Daňovej exekúcii prikázaním inej peňažnej pohľadávky nepodlieha dávka v hmotnej núdzi, príspevky k tejto dávke a jednorazová dávka v hmotnej núdzi poskytované podľa osobitného predpisu,59) peňažné príspevky na kompenzáciu poskytované podľa osobitného predpisu,60) štátne sociálne dávky poskytované podľa osobitných predpisov,61) príspevky na podporu náhradnej starostlivosti o dieťa podľa osobitného predpisu62) a opatrenia sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately finančného charakteru.63)
(12) Ak poddlžník nesplní niektorú z povinností vyplývajúcich z odsekov 2, 5 a 9, stáva sa dlžníkom správcu dane a správca dane je oprávnený vymáhať od neho splatnú pohľadávku do výšky daňového nedoplatku spôsobom uvedeným v tomto zákone.

§ 111
Daňová exekúcia postihnutím iných majetkových práv
Správca dane je oprávnený vykonať daňovú exekúciu postihnutím iného majetkového práva, ktoré je prevoditeľné a nie je peňažnou pohľadávkou ani právom, ktoré patrí len daňovému dlžníkovi. Na daňovú exekúciu sa primerane použije postup podľa tohto zákona.

Tretí oddiel
Daňová exekúcia predajom hnuteľných vecí

§ 112
Predmetom daňovej exekúcie sú hnuteľné veci vrátane ich súčastí a ich príslušenstva (ďalej len „hnuteľné veci“) vo vlastníctve alebo v spoluvlastníctve daňového dlžníka, ručiteľa, poddlžníka alebo inej osoby, ak tak ustanovuje tento zákon.

§ 113
(1) V daňovej exekučnej výzve správca dane zakáže daňovému dlžníkovi nakladať s hnuteľnými vecami, ktoré sú v nej uvedené alebo ktoré budú spísané.
(2) Daňová exekučná výzva sa doručí daňovému dlžníkovi do vlastných rúk najneskôr pri súpise hnuteľných vecí podľa § 114. Ak nie je daňový dlžník pri uskutočňovaní súpisu hnuteľných vecí prítomný, doručí sa mu daňová exekučná výzva do vlastných rúk spolu so súpisom hnuteľných vecí.
(3) Správca dane upozorní daňového dlžníka v daňovej exekučnej výzve, že iná osoba môže v lehote na podanie odvolania predložiť doklady o vlastníctve k hnuteľnej veci. Ak sa preukáže vlastníctvo inej osoby k hnuteľnej veci, správca dane rozhodne o vylúčení takejto hnuteľnej veci z daňovej exekúcie. Rovnako správca dane upozorní daňového dlžníka, že v prípade neupovedomenia inej osoby zodpovedá za spôsobenú škodu.
(4) Ak je predmetom daňovej exekúcie motorové vozidlo, správca dane v daňovej exekučnej výzve uloží daňovému dlžníkovi, aby v určenej lehote a na určené miesto pristavil motorové vozidlo a predložil doklady o technickej spôsobilosti motorového vozidla a preukázal svoje vlastníctvo k nemu. Ak daňový dlžník nesplní túto povinnosť, môže správca dane na účet daňového dlžníka zabezpečiť prostredníctvom splnomocnenej osoby vyhľadanie, zabezpečenie, odvoz, úschovu, ocenenie a zistenie stavu technickej spôsobilosti motorového vozidla. Na účely tohto zákona sa motorovým vozidlom rozumie osobné motorové vozidlo, motocykel, nákladné motorové vozidlo, ťahač, náves, príves, autobus, špeciálne zariadenie, napríklad žeriav, rýpadlo a iné stavebné alebo poľnohospodárske stroje.
(5) Na vykonanie daňovej exekúcie predajom hnuteľných vecí vydá správca dane daňový exekučný príkaz. V daňovom exekučnom príkaze správca dane nariadi predaj hnuteľných vecí v ňom uvedených.
(6) Správca dane na základe právoplatného daňového exekučného príkazu ponúkne na predaj za peniaze v hotovosti, najmenej však za cenu zistenú znalcom, právnickým osobám,73) ktorých poslaním je starostlivosť o kultúrne pamiatky, tieto veci:
a) mimoriadne významné výtvarné diela a pamiatky,
b) rukopisy mimoriadne významných literárnych diel,
c) osobné pamiatky a korešpondenciu významných spisovateľov a kultúrnych činiteľov, ako aj iné spomienkové predmety múzejnej alebo galerijnej hodnoty74) po týchto osobách,
d) predmety väčšej kultúrnej, historickej hodnoty a ich súbory.
(7) Ak právnická osoba podľa odseku 6 v lehote do 30 dní od doručenia ponuky neodpovie na ponuku a nezloží cenu zistenú znalcom na účet správcu dane uvedený v ponuke, správca dane je oprávnený tieto veci predať spôsobom podľa tohto zákona.

§ 114
Súpis hnuteľných vecí
(1) Súpis hnuteľných vecí vykoná správca dane pri doručení daňovej exekučnej výzvy. Spíšu sa predovšetkým veci, bez ktorých sa daňový dlžník môže najľahšie zaobísť a ktoré možno ľahko preniesť, uschovať a predať. Súpis hnuteľných vecí môže správca dane vykonať aj opakovane.
(2) Veci, ktoré rýchlo podliehajú skaze, alebo ich prevoz, úschova, udržiavanie a predaj by vyžadovali neúmerne vysoké náklady, sa spíšu len vtedy, ak nie je dostatok iných hnuteľných vecí alebo ak je možné zabezpečiť ich rýchly predaj.
(3) Súpis hnuteľných vecí musí obsahovať
a) názov a sídlo správcu dane,
b) meno, priezvisko, trvalý pobyt daňového dlžníka alebo obchodné meno, sídlo daňového dlžníka, identifikačné číslo organizácie, identifikačné číslo daňového dlžníka pridelené pri registrácii a číslo daňovej exekučnej výzvy,
c) miesto a dátum vykonania súpisu hnuteľných vecí,
d) jednotlivo spísané hnuteľné veci a ich opis, ktorým sa určí najmä počet, hmotnosť, výrobné číslo, značka, farba; ak predmety zostávajú aj po vykonaní súpisu hnuteľných vecí u daňového dlžníka, môže sa vyhotoviť ich fotodokumentácia,
e) hodnotu spísaných hnuteľných vecí,
f) osobné, majetkové a rodinné pomery daňového dlžníka v rozsahu potrebnom na posúdenie postihnuteľnosti jeho majetku,
g) podpisy osôb prítomných pri súpise.
(4) Správca dane na účely spísania hnuteľných vecí daňového dlžníka urobí obhliadku sídla a miesta podnikania, obydlia, iných priestorov a iných objektov za účasti nestrannej osoby, a to aj bez prítomnosti daňového dlžníka. Na tento účel je daňový dlžník povinný umožniť správcovi dane a nestrannej osobe prístup do sídla a miesta podnikania, obydlia, iných priestorov a iných objektov. Na tieto úkony má správca dane oprávnenie z úradnej moci prizvať príslušný útvar Policajného zboru.75) Na účel spísania hnuteľných vecí je správca dane oprávnený vymôcť si prístup do bytu alebo iných priestorov, kde má daňový dlžník svoj majetok.
(5) Správca dane vykoná osobnú prehliadku daňového dlžníka a ďalšej prítomnej osoby, ak je podozrenie, že daňový dlžník si uschoval hnuteľné veci u nej. Pri osobnej prehliadke správca dane postupuje šetrne a vykoná ju osoba rovnakého pohlavia alebo lekár.
(6) Správca dane po vydaní daňového exekučného príkazu zabezpečí zistenie ceny hnuteľných vecí znalcom. V jednoduchých prípadoch pri súpise hnuteľných vecí ocenenie obvyklou cenou vykoná správca dane.

§ 115
Uschovanie spísaných hnuteľných vecí
Ak je obava, že by mohlo dôjsť k odstráneniu, poškodeniu alebo zničeniu hnuteľných vecí uvedených v súpise, zabezpečí správca dane ich úschovu v priestoroch ním určených alebo uzavrie zmluvu o úschove týchto vecí.

§ 116
Hnuteľné veci nepodliehajúce výkonu daňovej exekúcie
Daňovou exekúciou nemožno postihnúť hnuteľné veci, ktorých predaj je podľa osobitných predpisov zakázaný76) alebo ktoré podľa osobitných predpisov daňovej exekúcii nepodliehajú.77)

§ 117
Veci vylúčené z daňovej exekúcie
(1) Daňová exekúcia sa nevykonáva na hnuteľné veci, ktoré sú vo vlastníctve daňového dlžníka a ktoré daňový dlžník nevyhnutne potrebuje na uspokojovanie svojich hmotných potrieb a svojej rodiny, ani na hnuteľné veci, ktorých predaj by bol v rozpore s morálnymi zásadami.
(2) Z daňovej exekúcie podľa odseku 1 sú vylúčené
a) bežné súčasti odevov, bielizeň a obuv,
b) nevyhnutné vybavenie domácnosti, a to posteľ daňového dlžníka a členov jeho rodiny, stôl, stoličky podľa počtu členov jeho rodiny, chladnička, sporák, varič, vykurovacie teleso, palivo, práčka, periny a posteľná bielizeň, bežný kuchynský riad, rádioprijímač a detské športové potreby a hračky,
c) vodiaci pes, domáce zvieratá okrem tých, ktoré slúžia na podnikanie,
d) zdravotnícke potreby, zdravotnícke pomôcky a iné veci, ktoré daňový dlžník alebo člen domácnosti potrebuje vzhľadom na svoju chorobu alebo telesnú chybu,
e) hnuteľné veci, na ktoré sa poskytla dávka v hmotnej núdzi, príspevky k tejto dávke a jednorazová dávka v hmotnej núdzi poskytované podľa osobitného predpisu,59) peňažné príspevky na kompenzáciu poskytované podľa osobitného predpisu,60) štátne sociálne dávky poskytované podľa osobitných predpisov,61) príspevky na podporu náhradnej starostlivosti o dieťa podľa osobitného predpisu62) a opatrenia sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately finančného charakteru.63)
f) hnuteľné veci obstarané z prostriedkov poskytnutých zo štátneho rozpočtu a z rozpočtu Európskej únie,78)
g) snubný prsteň a obrúčka,
h) peniaze v hotovosti do sumy 165 eur,
i) študijná literatúra.
(3) Z daňovej exekúcie sú vylúčené aj hnuteľné veci podnikateľa hospodáriaceho na pôde,79) ak by výkonom daňovej exekúcie bolo ohrozené riadne obhospodarovanie poľnohospodárskej pôdy alebo zachovanie plynulej prevádzky rastlinnej a živočíšnej výroby podľa osobitného predpisu,80) ako aj chovné zvieratá, a to dojnice, vysokoteľné jalovice, plemenné býky, plemenné prasnice, plemenné kance, bahnice a plemenné barany.

§ 118
Predaj hnuteľných vecí na dražbe
Správca dane predá spísané hnuteľné veci na dražbe; pri výkone dražby postupuje podľa tohto zákona.

§ 119
Určenie ceny hnuteľných vecí
(1) Správca dane určí cenu hnuteľných vecí podľa § 114 ods. 6; rozhodnutie o určení ceny správca dane nevydáva.
(2) Cena výtvarných diel a pamiatok, rukopisov, mimoriadne významných literárnych diel, predmetov múzejnej hodnoty a galerijnej hodnoty, kultúrnych pamiatok a ich súborov, vecí numizmatickej hodnoty a mincí sa zisťuje znaleckým posudkom.
(3) Vyvolávacia cena hnuteľných vecí na účely dražby sa určí najmenej vo výške troch štvrtín z ceny ustanovenej podľa odsekov 1 a 2; rozhodnutie o určení vyvolávacej ceny správca dane nevydáva.

§ 120
Dražobná vyhláška na predaj hnuteľných vecí
(1) Po určení ceny hnuteľných vecí správca dane vydá dražobnú vyhlášku na predaj hnuteľných vecí.
(2) Dražobná vyhláška na predaj hnuteľných vecí obsahuje najmä
a) názov a sídlo správcu dane,
b) dátum vydania a evidenčné číslo,
c) čas a miesto konania dražby,
d) predmet dražby,
e) vyvolávaciu cenu predmetu dražby, ktorá je najnižším podaním,
f) spôsob a termín zaplatenia najvyššieho podania,
g) spôsob odovzdania vydraženej hnuteľnej veci,
h) termín obhliadky dražených hnuteľných vecí,
i) upozornenie, že osoby, ktoré majú k draženej hnuteľnej veci predkupné právo, môžu ho uplatniť len ako dražitelia na dražbe; udelením príklepu predkupné právo zaniká,
j) poučenie o tom, kto môže byť účastníkom dražby,
k) vlastnoručný podpis povereného zamestnanca správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, s uvedením mena, priezviska a funkcie a odtlačok úradnej pečiatky; ak ide o správcu dane, ktorým je obec, podpis starostu obce alebo ním povereného zamestnanca obce s uvedením mena, priezviska starostu obce a odtlačok úradnej pečiatky; ak sa dražobná vyhláška doručuje elektronickými prostriedkami, vlastnoručný podpis a odtlačok úradnej pečiatky sa nahrádzajú kvalifikovaným elektronickým podpisom.

§ 121
(1) Správca dane zverejní dražobnú vyhlášku na predaj hnuteľných vecí najmenej 15 dní pred konaním dražby na úradnej tabuli správcu dane; môže ju zverejniť aj v masovokomunikačných prostriedkoch.
(2) Správca dane doručí dražobnú vyhlášku na predaj hnuteľných vecí osobám podľa § 92 ods. 3, obvodnému úradu, v ktorého obvode má daňový dlžník trvalý pobyt alebo sídlo, a obci, na ktorej území sa dražba bude konať.

§ 122
Účastníci dražby
(1) Dražiť môže fyzická osoba, ktorá má spôsobilosť na právne úkony v plnom rozsahu a právnická osoba (ďalej len „dražiteľ hnuteľnej veci“).
(2) Ak je dražiteľom hnuteľnej veci fyzická osoba, môže dražiť osobne alebo sa môže nechať na dražbe zastupovať. Zástupca je povinný predložiť úradne overené plnomocenstvo a preukázať svoju totožnosť.
(3) Ak je dražiteľom hnuteľnej veci právnická osoba, môže dražiť jej štatutárny zástupca, ktorý je povinný predložiť správcovi dane výpis z obchodného registra nie starší ako jeden mesiac alebo jeho úradne overenú kópiu a preukázať svoju totožnosť. Právnickú osobu môže zastupovať aj iný zástupca, ktorý je okrem uvedeného povinný predložiť úradne overené plnomocenstvo.
(4) Dražiť nemôže
a) zamestnanec správcu dane, ktorý vykonáva úkony na dražbe,
b) daňový dlžník.
(5) Dražba je verejná.

§ 123
Priebeh dražby hnuteľných vecí
(1) Správca dane pred začatím dražby zapíše záujemcov o dražbu hnuteľnej veci do zoznamu dražiteľov hnuteľnej veci.
(2) Zoznam dražiteľov hnuteľnej veci obsahuje najmä
a) dátum a miesto konania dražby,
b) meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu, číslo občianskeho preukazu alebo cestovného dokladu fyzickej osoby, identifikačné číslo pridelené pri registrácii alebo rodné číslo, ak fyzická osoba nemá povinnosť registrácie podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu,
c) obchodné meno, sídlo a identifikačné číslo organizácie, identifikačné číslo pridelené pri registrácii, meno a priezvisko, rodné číslo a číslo občianskeho preukazu štatutárneho zástupcu alebo iného splnomocneného zástupcu právnickej osoby s priložením plnomocenstva a výpisu z obchodného registra alebo jeho úradne overenej kópie,
d) poznámku o uplatnení predkupného práva, ak sa preukázalo právoplatným dokladom,
e) dražobné číslo,
f) podpis dražiteľa hnuteľnej veci.
(3) Najnižšie podanie sa určí podľa § 119 ods. 3. Ak sa neurobilo ani najnižšie podanie, v dražbe sa nepokračuje. Výška ceny draženej hnuteľnej veci nie je obmedzená ustanoveniami osobitného predpisu.81)
(4) Správca dane pokračuje v dražbe dovtedy, pokiaľ dražitelia robia vyššie podania. Dražitelia sú viazaní svojimi podaniami. Správca dane udelí príklep dražiteľovi hnuteľnej veci, ktorý urobí najvyššie podanie.
(5) Ak niekoľko dražiteľov hnuteľnej veci urobí rovnaké podanie a neurobilo sa vyššie prípustné podanie, rozhodne správca dane o udelení príklepu žrebom. Ak však bol jedným z dražiteľov dražiteľ hnuteľnej veci uplatňujúci si predkupné právo, správca dane udelí prednostne príklep jemu. Ak je takých dražiteľov hnuteľnej veci niekoľko, správca dane rozhodne o udelení príklepu žrebom.
(6) Správca dane je povinný spýtať sa prítomných pred udelením príklepu, či majú námietky proti udeleniu príklepu. Námietky sa zapíšu do zápisnice a správca dane sa s nimi vysporiada pred udelením príklepu. Ak správca dane odoprie príklep, pokračuje sa v dražbe vyvolaním predposledného podania.
(7) Vydražiteľ je povinný zaplatiť najvyššie podanie ihneď; ak tak neurobí, draží sa hnuteľná vec znova bez jeho účasti.
(8) Udelením príklepu a zaplatením najvyššieho podania prechádza vlastníctvo k vydraženej hnuteľnej veci na vydražiteľa.
(9) Správca dane vydá vydražiteľovi potvrdenie o udelení príklepu.
(10) Ak sa pri dražbe neurobilo ani najnižšie podanie na draženú hnuteľnú vec, správca dane spíše úradný záznam, vykoná opätovnú dražbu a po neúspešnej opätovnej dražbe predá hnuteľnú vec predajom na základe ponuky.
(11) O priebehu dražby spíše správca dane zápisnicu, v ktorej uvedie najmä údaje zo zoznamu dražiteľov hnuteľnej veci, cenu vydraženej hnuteľnej veci a udelenie príklepu vydražiteľovi; ak na dražbe boli vznesené námietky, aj ich riešenie.
(12) Výťažkom sú peňažné prostriedky získané v dražbe. Ak dosiahnutý výťažok z dražby prevyšuje vymáhaný daňový nedoplatok a exekučné náklady, správca dane uplatní postup podľa § 152.

§ 124
Opätovná dražba
(1) Pri výkone opätovnej dražby hnuteľných vecí sa správca dane riadi ustanoveniami tohto zákona o prvej dražbe.
(2) Na účely opätovnej dražby správca dane určí vyvolávaciu cenu najmenej vo výške 70 % z ceny určenej podľa § 119 ods. 1 a 2; rozhodnutie o určení vyvolávacej ceny správca dane nevydáva.

§ 125
Predaj na základe ponuky
(1) Správca dane po neúspešnej opätovnej dražbe pokračuje v daňovej exekúcii predajom hnuteľnej veci na základe ponuky. Predajom na základe ponuky sa rozumie predaj hnuteľnej veci na základe vyhodnotenia písomných ponúk predložených záujemcami o kúpu veci.
(2) Správca dane zverejní predaj na základe ponuky oznamom najmenej 15 dní pred termínom na podanie písomných ponúk na úradnej tabuli správcu dane; oznam môže zverejniť aj v masovokomunikačných prostriedkoch.
(3) Správca dane doručí do vlastných rúk oznam o predaji hnuteľnej veci na základe ponuky osobám podľa § 92 ods. 3, obvodnému úradu, v ktorého obvode má daňový dlžník trvalý pobyt alebo sídlo, a obci, na ktorej území sa predaj bude konať.
(4) Oznam o predaji hnuteľnej veci na základe ponuky obsahuje najmä
a) názov a sídlo správcu dane,
b) termín na podanie písomných ponúk správcovi dane s upozornením, že písomné ponuky podané po uplynutí termínu nebudú predmetom vyhodnotenia,
c) predmet predaja a jeho najnižšiu cenu,
d) termín obhliadky,
e) upozornenie, že hnuteľná vec bude predaná na základe ponuky záujemcovi s najvyššou ponúknutou cenou,
f) upozornenie na podanie ponuky v uzavretej obálke s označením „Predaj na základe ponuky – neotvárať“,
g) termín a miesto vyhodnotenia písomných ponúk,
h) vlastnoručný podpis povereného zamestnanca správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, s uvedením mena, priezviska a funkcie a odtlačok úradnej pečiatky; ak ide o správcu dane, ktorým je obec, podpis starostu obce alebo ním povereného zamestnanca obce s uvedením mena, priezviska starostu obce a odtlačok úradnej pečiatky; ak sa oznam o predaji hnuteľnej veci na základe ponuky doručuje elektronickými prostriedkami, vlastnoručný podpis a odtlačok úradnej pečiatky sa nahrádzajú kvalifikovaným elektronickým podpisom.
(5) Na účely predaja hnuteľných vecí na základe ponuky správca dane určí cenu najmenej vo výške 60% z ceny určenej podľa § 119 ods. 1 a 2; rozhodnutie o určení ceny správca dane nevydáva.
(6) Záujemca je povinný zúčastniť sa na vyhodnotení písomných ponúk osobne alebo prostredníctvom zástupcu. Záujemca s najvyššou ponukou je povinný ponúknutú cenu zaplatiť ihneď po vyhodnotení ponúk. Záujemca, ktorý sa nezúčastní na vyhodnotení ponúk, alebo ak najvyššiu ponúknutú cenu nezaplatí ihneď, je z poradia vylúčený. Na jeho miesto nastúpi záujemca v poradí s ďalšou najvyššou ponukou. V prípade rovnakých ponúk rozhodne žreb. O priebehu predaja správca dane spíše zápisnicu, v ktorej uvedie údaje zo zoznamu záujemcov, najvyššiu ponúknutú cenu hnuteľnej veci a identifikačné údaje o nadobúdateľovi hnuteľnej veci.
(7) Po zaplatení najvyššej ponuky správca dane vydá nadobúdateľovi potvrdenie o predaji na základe ponuky.
(8) Predaj uskutočnený na základe ponuky má tie isté účinky ako predaj na dražbe.
(9) Dosiahnutý výťažok sa použije rovnako ako výťažok z predaja hnuteľných vecí na dražbe podľa § 123 ods. 12.
(10) Ak predaj hnuteľnej veci na základe ponuky nebol úspešný, správca dane daňovú exekúciu predajom hnuteľných vecí zastaví a vyzve daňového dlžníka, aby si prevzal nepredanú hnuteľnú vec do desiatich dní odo dňa doručenia výzvy do vlastných rúk. Správca dane pri zastavení daňového exekučného konania postupuje podľa § 96. Ak daňový dlžník neprevezme hnuteľnú vec v lehote určenej vo výzve, správca dane na základe oznamu predá hnuteľnú vec za ponúknutú cenu alebo zabezpečí jej likvidáciu. Predaj uskutočnený týmto spôsobom alebo výťažok z likvidácie po odpočítaní hotových výdavkov súvisiacich s likvidáciou má tie isté účinky ako predaj na základe ponuky. Náklady súvisiace s likvidáciou sa na účely tohto ustanovenia považujú za hotové výdavky podľa § 149. Dosiahnutý výťažok sa použije rovnako ako výťažok z predaja hnuteľných vecí na dražbe podľa § 123 ods. 12. Ak výťažok z likvidácie je nižší ako hotové výdavky súvisiace s likvidáciou, správca dane prenesie hotové výdavky na daňového dlžníka.

§ 126
Priamy predaj hnuteľných vecí
(1) Hnuteľné veci, ktorých cena určená podľa § 119 ods. 1 a 2 nie je vyššia ako 165 eur za jeden kus, veci rýchlo podliehajúce skaze a živé zvieratá môže správca dane predať ihneď za obvyklú cenu. Získanú sumu použije správca dane rovnako ako výťažok z predaja hnuteľných vecí na dražbe podľa § 123 ods. 12.
(2) Po zaplatení ceny správca dane vydá nadobúdateľovi potvrdenie o priamom predaji hnuteľných vecí.

Štvrtý oddiel
Daňová exekúcia odobratím peňazí v hotovosti a iných vecí, pri ktorých nedochádza k predaju

§ 127
(1) Správca dane pri doručení daňovej exekučnej výzvy vykoná súpis peňazí v hotovosti a iných vecí, pri ktorých nedochádza k predaju podľa § 114 a 115 a zakáže daňovému dlžníkovi s nimi nakladať.
(2) Správca dane vykoná daňovú exekúciu odobratím peňazí v hotovosti, len ak peniaze v hotovosti presahujú sumu 165 eur podľa § 117 ods. 2 písm. h); tie použije rovnako ako výťažok z predaja hnuteľných vecí na dražbe podľa § 123 ods. 12.
(3) Daňovej exekúcii odobratím peňazí v hotovosti nepodliehajú peňažné prostriedky určené na výplatu miezd zamestnancov daňového dlžníka a peňažné prostriedky na odškodňovanie pracovných úrazov a chorôb z povolania podľa osobitného predpisu68) pre výplatné obdobie najbližšie dňu, keď bol daňovému dlžníkovi doručený právoplatný daňový exekučný príkaz.
(4) Ak správca dane pri súpise podľa odseku 1 nájde devízové hodnoty, nakladá s nimi podľa osobitného predpisu.82) Ak správca dane nájde výrobky z drahých kovov, ktorými sú klenotnícke, bižutérske, medailérske a iné zlatnícke a striebornícke výrobky zo zliatin zlata, striebra alebo platiny, alebo kombinované s prírodnými alebo syntetickými kameňmi, s perlami, so smaltom, s koralmi, so sklom alebo s inými nekovovými materiálmi, ako aj opotrebovaný, nekompletný alebo poškodený výrobok, postupuje pri daňovej exekúcii rovnako ako pri daňovej exekúcii predajom hnuteľných vecí, pričom cena výrobku sa zisťuje znaleckým posudkom. Pri klenotníckych zliatinách, lístkovom zlate, lístkovom striebre a polotovaroch z drahých kovov určených na výrobu správca dane zabezpečí predaj prostredníctvom osoby oprávnenej podľa osobitného predpisu.83) Získané peňažné prostriedky použije rovnako ako výťažok z predaja hnuteľných vecí na dražbe podľa § 123 ods. 12.

§ 128
(1) Vkladné knižky alebo iné listiny, ktoré je potrebné predložiť na uplatnenie práva, správca dane spíše pri doručení daňovej exekučnej výzvy ako iné hnuteľné veci podľa § 114 a odníme ich.
(2) Vkladnú knižku predloží správca dane poskytovateľovi platobných služieb s právoplatným daňovým exekučným príkazom a vyberie z nej sumu, na ktorú má daňový dlžník právo, najviac do výšky vymáhaného daňového nedoplatku. Poskytovateľ platobných služieb vykoná výplatu vkladu alebo jeho časti, aj keď je výplata akokoľvek viazaná. Ak ide o iné listiny, ktoré je potrebné predložiť na uplatnenie práva, správca dane vyzve toho, kto má podľa takej listiny plniť, aby sumu, ktorú má platiť, odovzdal správcovi dane. Pritom sa postupuje primerane podľa ustanovení o daňovej exekúcii prikázaním pohľadávky, pričom úkony potrebné na uplatnenie práva vykonáva namiesto daňového dlžníka správca dane.
(3) Získané peňažné prostriedky sa použijú rovnako ako výťažok z predaja hnuteľných vecí na dražbe podľa § 123 ods. 12.

Piaty oddiel
Daňová exekúcia predajom cenných papierov

§ 129
(1) Správca dane v rozhodnutí o začatí daňového exekučného konania uloží právnickej osobe oprávnenej viesť evidenciu podľa osobitného predpisu47) povinnosť registrovať pozastavenie práva nakladať s cenným papierom daňového dlžníka.
(2) Daňová exekúcia predajom cenných papierov vo vlastníctve daňového dlžníka sa vykoná tak, že správca dane spíše tieto cenné papiere pri doručení daňovej exekučnej výzvy podľa ustanovení o predaji hnuteľných vecí. Cenné papiere nachádzajúce sa u daňového dlžníka odníme a zabezpečí ich úschovu podľa osobitného predpisu.84) Predaj cenných papierov vo vlastníctve daňového dlžníka zabezpečuje správca dane prostredníctvom obchodníka s cennými papiermi.
(3) Ak správca dane zistí, že hodnota majetku označená v daňovej exekučnej výzve nepostačuje na úhradu vymáhaného daňového nedoplatku a v priebehu daňového exekučného konania sa správca dane dozvie o cennom papieri daňového dlžníka, ku ktorému nezriadil záložné právo, pri oznamovaní právnickej osobe oprávnenej viesť evidenciu podľa osobitného predpisu85) postupuje podľa § 91 ods. 7. V tomto prípade správca dane v tomto oznámení uloží právnickej osobe oprávnenej viesť evidenciu podľa osobitného predpisu47) povinnosť registrovať pozastavenie práva nakladať so zaknihovanými cennými papiermi.
(4) Ak povaha cenného papiera neumožňuje postup podľa odseku 2, správca dane vyzve toho, kto má na základe cenného papiera plniť, aby mu plnenie odovzdal po splatnosti plnenia v lehote, ktorú na to určí a ktorá nesmie byť dlhšia ako 15 dní po splatnosti plnenia. Za nesplnenie povinnosti určenej v daňovom exekučnom príkaze môže správca dane tomu, kto má na základe cenného papiera plniť, uložiť pokutu podľa § 155.
(5) Správca dane je oprávnený vykonávať všetky úkony spojené s vlastníctvom cenných papierov namiesto daňového dlžníka.
(6) Získané peňažné prostriedky sa použijú rovnako ako výťažok z predaja hnuteľných vecí na dražbe podľa § 123 ods. 12.

Šiesty oddiel
Daňová exekúcia predajom nehnuteľnosti, bytu alebo nebytového priestoru

§ 130
(1) Správca dane vykoná daňovú exekúciu predajom nehnuteľnosti, bytu alebo nebytového priestoru (ďalej len „nehnuteľnosť“) vtedy, ak je preukázané, že nehnuteľnosť je vo vlastníctve alebo v spoluvlastníctve daňového dlžníka. Toto ustanovenie sa použije primerane, aj keď je postihnutá nehnuteľnosť poddlžníka alebo ručiteľa. Daňovej exekúcii predajom nehnuteľnosti nepodlieha nehnuteľnosť obstaraná z prostriedkov poskytnutých zo štátneho rozpočtu a z rozpočtu Európskej únie.78)
(2) Daňovou exekúciou predajom nehnuteľnosti možno postihnúť aj majetok nezapísaný v katastri nehnuteľností, ak vlastníctvo daňového dlžníka k takému majetku je preukázané iným spôsobom.
(3) Daňová exekúcia predajom nehnuteľnosti sa vzťahuje na nehnuteľnosť s jej súčasťami a príslušenstvom.
(4) Správca dane vydá na nehnuteľnosť rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania. Ak je daňovou exekúciou postihnutá nehnuteľnosť podľa odseku 2, správca dane k rozhodnutiu o zriadení zákonného záložného práva alebo k rozhodnutiu o začatí daňového exekučného konania predloží katastru nehnuteľností aj návrh na zápis dotknutých nehnuteľností.
(5) Správca dane vydá daňovú exekučnú výzvu. Uloží daňovému dlžníkovi povinnosť do 15 dní oznámiť správcovi dane osobu, ktorá má k nehnuteľnosti predkupné právo alebo iné vecné právo, a upozorní ho, že v prípade nesplnenia tejto povinnosti zodpovedá za spôsobenú škodu.
(6) Správca dane po nadobudnutí právoplatnosti daňovej exekučnej výzvy vydá daňový exekučný príkaz na predaj nehnuteľnosti. Daňový exekučný príkaz sa doručí do vlastných rúk okrem osôb uvedených v § 92 ods. 3 aj spoluvlastníkovi a osobám, ktoré majú k nehnuteľnosti predkupné alebo iné vecné právo, ak sú známe zo spisov, katastru nehnuteľností, obvodnému úradu a obci, na ktorej území sa nehnuteľnosť nachádza.
(7) Po doručení daňového exekučného príkazu správca dane zabezpečí zistenie ceny nehnuteľnosti znalcom. V písomnej objednávke znalcovi uvedie účel znaleckého posudku, na čo má prihliadať a s čím sa má vysporiadať. Na účely ocenenia nehnuteľnosti upovedomí správca dane daňového dlžníka, spoluvlastníkov, ako aj osoby, pre ktoré viaznu na nehnuteľnosti iné závady, o čase a mieste obhliadky nehnuteľnosti. Daňový dlžník je povinný umožniť vykonanie obhliadky oceňovanej nehnuteľnosti. Na účely vypracovania znaleckého posudku je správca dane oprávnený vymôcť si na oceňovanú nehnuteľnosť prístup.
(8) Správca dane na základe daňového exekučného príkazu ponúkne právnickým osobám,73) ktorých poslaním je starostlivosť o kultúrne pamiatky, za peniaze v hotovosti, najmenej však za cenu zistenú znalcom, nehnuteľnú kultúrnu pamiatku.
(9) Ak právnická osoba podľa odseku 8 v lehote do 30 dní odo dňa doručenia ponuky neodpovie na ponuku a nezloží cenu zistenú znalcom na účet správcu dane uvedenú v ponuke, správca dane je oprávnený nehnuteľnú kultúrnu pamiatku predať spôsobom podľa tohto zákona.
(10) Správca dane vykoná daňovú exekúciu predajom nehnuteľnosti formou dražby.
(11) Ak najneskôr hodinu pred určeným začiatkom dražby spoluvlastník nehnuteľnosti alebo viac spoluvlastníkov nehnuteľnosti, ktorá je v podielovom spoluvlastníctve, zloží v hotovosti správcovi dane sumu zistenú z ceny nehnuteľnosti určenej znaleckým posudkom, zodpovedajúcu hodnote podielu, ktorý sa má vydražiť, alebo ak najneskôr hodinu pred určeným začiatkom dražby spoluvlastník nehnuteľnosti alebo viac spoluvlastníkov nehnuteľnosti preukáže jej pripísanie na účet správcu dane, predaj nehnuteľnosti sa neuskutoční. Správca dane s touto sumou naloží ako s výťažkom z predaja podľa § 123 ods. 12.

§ 131
(1) Cena nehnuteľnosti sa určí znaleckým posudkom. Znalecký posudok musí obsahovať všeobecnú hodnotu nehnuteľnosti a odhad závad, ktoré musí vydražiteľ prevziať bez započítania na najvyššie podanie.
(2) Na účely tohto zákona sa za všeobecnú hodnotu nehnuteľnosti považuje všeobecná hodnota nehnuteľnosti určená podľa osobitného predpisu86) bez zohľadnenia závad, ktoré musí vydražiteľ prevziať bez započítania na najvyššie podanie. Ak je vydražiteľom osoba, kvôli ktorej na nehnuteľnosti viaznu závady, neuplatňuje sa zníženie ceny nehnuteľnosti o hodnotu týchto závad.
(3) Závady viaznuce na nehnuteľnosti sa odhadnú podľa hospodárskej ujmy, ktorá vyplýva zo závady pre zaťaženého. Pri závadách neobmedzeného trvania sa vezme za základ výpočtu obdobie 20 rokov, pri závadách presne obmedzeného trvania toto obdobie, najdlhšie však 20 rokov. Závady vyplývajúce z nárokov na opakujúce sa plnenia a dávky sa odhadnú tak, že sa vypočíta suma, ktorá by stačila na to, aby sa z nej a z úrokov tejto sumy poukazovali plnenia a dávky alebo ich peňažná hodnota.
(4) O znaleckom posudku na cenu nehnuteľnosti upovedomí správca dane daňového dlžníka, osoby, ktoré majú k nehnuteľnosti predkupné právo, a osoby, pre ktoré viaznu na nehnuteľnosti vecné práva zrejmé zo spisu.
(5) Na účely dražby vyvolávacia cena nehnuteľnosti sa rovná cene podľa znaleckého posudku. Správca dane vydá rozhodnutie o určení vyvolávacej ceny. Proti tomuto rozhodnutiu možno podať odvolanie do ôsmich dní odo dňa doručenia rozhodnutia.
(6) Závadami na účely odseku 1 sa rozumejú vecné bremená, ktoré vznikli podľa osobitného predpisu, a nájomné práva.

§ 132
Dražobná vyhláška
(1) Po určení vyvolávacej ceny vydá správca dane dražobnú vyhlášku.
(2) Dražobná vyhláška musí obsahovať
a) názov a sídlo správcu dane,
b) dátum vydania a číslo dražobnej vyhlášky,
c) čas a miesto dražby,
d) označenie nehnuteľnosti podľa údajov katastra nehnuteľností,
e) vyvolávaciu cenu, ktorá je najnižším podaním,
f) výšku zábezpeky, spôsob a termín jej zaplatenia,
g) podmienky vrátenia zábezpeky,
h) spôsob zaplatenia najvyššieho podania,
i) závady, ktoré musí vydražiteľ prevziať bez započítania na najvyššie podanie,
j) ustanovenia o prechode závad a úžitkov z nehnuteľnosti,
k) ustanovenia o odovzdaní vydraženej nehnuteľnosti vydražiteľovi,
l) upozornenie na uplatnenie predkupného práva,
m) čas a miesto obhliadky nehnuteľnosti,
n) vlastnoručný podpis povereného zamestnanca správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, s uvedením mena, priezviska a funkcie a odtlačok úradnej pečiatky; ak ide o správcu dane, ktorým je obec, podpis starostu obce alebo ním povereného zamestnanca obce s uvedením mena, priezviska starostu obce a odtlačok úradnej pečiatky; ak sa dražobná vyhláška doručuje elektronickými prostriedkami, vlastnoručný podpis a odtlačok úradnej pečiatky sa nahrádzajú kvalifikovaným elektronickým podpisom.

§ 133
(1) Správca dane zverejní dražobnú vyhlášku najmenej 30 dní pred dňom uskutočnenia dražby na úradnej tabuli správcu dane, v ktorého obvode má daňový dlžník trvalé bydlisko alebo sídlo, obvodného úradu a obce, na ktorej území sa nehnuteľnosť nachádza.
(2) Správca dane zašle bezodkladne, najneskôr 30 dní pred uskutočnením dražby, dražobnú vyhlášku Ministerstvu spravodlivosti Slovenskej republiky na zverejnenie v Obchodnom vestníku. Správca dane môže dražobnú vyhlášku zverejniť aj v masovokomunikačných prostriedkoch.
(3) Správca dane doručuje dražobnú vyhlášku do vlastných rúk osobám, ktorým sa doručuje daňový exekučný príkaz podľa § 92 ods. 3; dražobnú vyhlášku doručuje aj iným osobám, ktorých právo je daňovou exekúciou dotknuté podľa § 130 ods. 6.

§ 134
Účastníci dražby
(1) Dražiť môže fyzická osoba, ktorá má spôsobilosť na právne úkony v plnom rozsahu, a ak to pripúšťa osobitný predpis,87) alebo právnická osoba so sídlom na území Slovenskej republiky (ďalej len „dražiteľ nehnuteľnosti“).
(2) Pre účastníkov dražby nehnuteľnosti platí ustanovenie § 122 ods. 2 až 5. V opakovanej alebo opätovnej dražbe pri nehnuteľnostiach nemôže dražiť osoba, ktorá v prvej alebo opakovanej dražbe nehnuteľnosť vydražila, ale neuhradila najvyššie podanie.

§ 135
Individuálna prezenčná listina
(1) Pred začatím dražby vyplní dražiteľ nehnuteľnosti individuálnu prezenčnú listinu dražiteľa nehnuteľnosti, ktorá obsahuje
a) dátum a miesto konania dražby,
b) popis nehnuteľnosti a jej vyvolávaciu cenu,
c) meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu, číslo občianskeho preukazu alebo cestovného dokladu fyzickej osoby, identifikačné číslo pridelené pri registrácii alebo rodné číslo, ak fyzická osoba nemá povinnosť registrácie podľa tohto zákona alebo osobitného predpisu,
d) obchodné meno, sídlo a identifikačné číslo organizácie, identifikačné číslo pridelené pri registrácii, meno a priezvisko, rodné číslo a číslo občianskeho preukazu štatutárneho zástupcu alebo iného splnomocneného zástupcu právnickej osoby s priložením plnomocenstva a overeného výpisu z obchodného registra,
e) výšku dražobnej zábezpeky a doklad o jej zaplatení,
f) uplatnenie predkupného práva preukázaného právoplatným dokladom,
g) podpis dražiteľa nehnuteľnosti.
(2) Pred začatím dražby správca dane preverí údaje uvedené v individuálnej prezenčnej listine dražiteľa nehnuteľnosti. Ak sa údaje nezhodujú so skutočnosťou, správca dane ich opraví a spoločne s dražiteľom nehnuteľnosti overia opravu svojimi podpismi. Ak údaje, o ktorých vznikla pochybnosť, nie je možné opraviť do začiatku dražby, vykonávateľ dražby neumožní takejto osobe dražiť.
(3) Po vyplnení individuálnej prezenčnej listiny a predložení dokladov o zaplatení dražobnej zábezpeky podľa § 136 sa dražiteľovi nehnuteľnosti pridelí dražobné číslo.

§ 136
Určenie dražobnej zábezpeky
(1) Správca dane určí dražobnú zábezpeku najmenej vo výške 50 % z vyvolávacej ceny. Dražobnú zábezpeku je povinný zložiť každý účastník dražby, ktorý sa na nej zúčastňuje ako dražiteľ nehnuteľnosti.
(2) Dražiteľ nehnuteľnosti zloží dražobnú zábezpeku prevodom na účet správcu dane alebo v hotovosti v termíne určenom v dražobnej vyhláške.
(3) Dokladom preukazujúcim zloženie dražobnej zábezpeky je výpis z účtu obsahujúci odpísanie dražobnej zábezpeky z účtu dražiteľa nehnuteľnosti v prospech správcu dane alebo doklad o zaplatení v hotovosti. Na dražbe sa môže zúčastniť len dražiteľ nehnuteľnosti, ktorý najneskôr hodinu pred určeným začiatkom dražby taký doklad predloží správcovi dane.
(4) Úspešnému vydražiteľovi nehnuteľnosti sa započítava zaplatená dražobná zábezpeka do ceny vydraženej nehnuteľnosti.
(5) Dražiteľovi nehnuteľnosti, ktorý bol v dražbe neúspešný, vráti správca dane dražobnú zábezpeku v termíne určenom v dražobnej vyhláške, najneskôr do piatich pracovných dní odo dňa konania dražby.
(6) Ak vydražiteľ neuhradí najvyššie podanie v termíne určenom v rozhodnutí o udelení príklepu, správca dane dražobnú zábezpeku nevráti. Dražobná zábezpeka sa použije podľa § 144.

§ 137
Zrušenie dražby
(1) Správca dane zruší konanie dražby, ak
a) daňový dlžník uhradí daňový nedoplatok najneskôr hodinu pred určeným začiatkom dražby,
b) spoluvlastník nehnuteľnosti, ktorá je v podielovom spoluvlastníctve, poukáže na účet správcu dane vyvolávaciu cenu podielu, ktorý sa má dražiť, a najneskôr hodinu pred určeným začiatkom dražby predloží doklad o jeho zaplatení,
c) iná osoba poukáže na účet správcu dane celý daňový nedoplatok bez nároku na prechod vlastníckeho práva k nehnuteľnosti a najneskôr hodinu pred začiatkom dražby predloží doklad o jeho zaplatení.
(2) Správca dane je oprávnený vymáhať exekučné náklady, ak neboli uhradené daňovým dlžníkom alebo inou osobou spolu s daňovým nedoplatkom.
(3) Ak spoluvlastník nehnuteľnosti konal podľa odseku 1 písm. b), správca dane vyhotoví zápisnicu o zrušení dražby a vydá rozhodnutie o prechode spoluvlastníckeho podielu nehnuteľnosti, ktorý sa mal dražiť. Proti tomuto rozhodnutiu môžu ostatní spoluvlastníci podať námietku v lehote ôsmich dní odo dňa doručenia rozhodnutia. Správca dane zašle právoplatné rozhodnutie na zápis práva k nehnuteľnosti do katastra nehnuteľností záznamom.

§ 138
Priebeh dražby nehnuteľnosti
(1) Na začiatku dražby správca dane oboznámi prítomných s nehnuteľnosťami, ich vyvolávacími cenami a poradím, v akom budú dražené. Oznámi, ktoré nehnuteľnosti nebudú dražené z dôvodu nezloženia dražobnej zábezpeky, či ide o prvú, opakovanú alebo opätovnú dražbu.
(2) Po vyvolaní ceny sa prihlasujú dražitelia, ktorí zložili dražobnú zábezpeku na draženú vec, zdvihnutím dražobného čísla a oznámením sumy podania. Dražitelia môžu zvyšovať podanie najmenej o 30 eur.
(3) Dražba pokračuje dovtedy, kým dražitelia zvyšujú podania. Ak nie je vyššie podanie, správca dane opakuje posledné podanie so slovami „po prvé“, „po druhé“ a s upozornením, že ak nebude ponúknuté vyššie podanie, po slovách „po tretie“ ukončí príklepom licitáciu draženej nehnuteľnosti.
(4) Dražitelia sú viazaní svojím podaním dovtedy, pokiaľ správca dane neudelí príklep najvyššiemu podaniu. Príklep udelený najvyššiemu podaniu nie je viazaný alebo obmedzený ustanoveniami osobitného predpisu.81)
(5) Správca dane pokračuje v dražbe až do vydraženia všetkých dražených nehnuteľností.
(6) Ak sa pri dražbe neurobilo ani najnižšie podanie, správca dane oznámi, že v dražbe týchto nehnuteľností sa nepokračuje a o tejto skutočnosti spíše úradný záznam.
(7) Pred ukončením dražby a udelením príklepu sa správca dane spýta prítomných na dražbe, či majú námietky proti udeleniu príklepu. Námietky sa zapíšu do zápisnice. Námietku môžu podať dražitelia a osoby, ktorým sa doručuje dražobná vyhláška do vlastných rúk, ak sú prítomní na dražbe. O námietkach rozhodne správca dane na mieste. Svoje rozhodnutie oznámi prítomným.
(8) O priebehu dražby spíše správca dane zápisnicu, v ktorej uvedie najmä údaje z individuálnych prezenčných listín dražiteľov nehnuteľnosti, cenu vydraženej nehnuteľnosti, udelenie príklepu vydražiteľovi, podané námietky a ich riešenie.

§ 139
(1) Príklep udelí správca dane tomu, kto urobil najvyššie podanie. Ak niekoľko dražiteľov nehnuteľnosti urobí rovnaké podanie a ak sa neurobilo vyššie prípustné podanie, rozhodne správca dane o udelení príklepu žrebom. Ak je medzi dražiteľmi dražiteľ nehnuteľnosti uplatňujúci si predkupné právo, udelí správca dane príklep prednostne jemu. Ak je takých osôb viac, rozhodne správca dane o udelení príklepu žrebom.
(2) Ak správca dane odoprie udelenie príklepu vzhľadom na podanú námietku, pokračuje sa v dražbe vyvolaním predposledného podania.

§ 140
Rozhodnutie o udelení príklepu
(1) Správca dane vydá rozhodnutie o udelení príklepu, v ktorom určí lehotu na zaplatenie najvyššieho podania. Rozhodnutie sa doručí do vlastných rúk daňovému dlžníkovi, vydražiteľovi, osobám, ktoré na dražbe vzniesli námietky proti príklepu, a osobám, ktorým je správca dane povinný doručovať dražobnú vyhlášku do vlastných rúk.
(2) Proti rozhodnutiu o udelení príklepu môžu podať námietky osoby podľa odseku 1 vrátane osôb, ktoré sa zavinením správcu dane nemohli zúčastniť na dražbe, pretože im nebola doručená dražobná vyhláška do vlastných rúk.
(3) Osoby podľa odseku 2 môžu podať námietky v lehote do ôsmich dní odo dňa doručenia rozhodnutia o udelení príklepu a osoby, ktoré sa zavinením správcu dane nemohli zúčastniť na dražbe, pretože im nebola doručená dražobná vyhláška do vlastných rúk, do ôsmich dní odo dňa konania dražby. Podanie námietky má odkladný účinok.
(4) Správca dane môže námietke vyhovieť, ak sú vytýkané nedostatky na ujmu toho, kto námietku podal, alebo sú v námietke vytýkané porušenia zákona.

§ 141
(1) Rozhodnutie o námietke proti rozhodnutiu o udelení príklepu sa doručuje osobám podľa § 140 ods. 2.
(2) Ak sa v konaní o námietke zruší rozhodnutie o udelení príklepu, určí správca dane novú dražbu len na nehnuteľnosť, ktorej príklep bol rozhodnutím o námietke zrušený, najneskôr do dvoch mesiacov odo dňa právoplatnosti zrušenia rozhodnutia.

§ 142
(1) Udelením príklepu sa môže vydražiteľ ujať držby vydraženej nehnuteľnosti so súhlasom správcu dane.
(2) Vlastnícke právo k nehnuteľnosti nadobúda vydražiteľ zaplatením najvyššieho podania v určenej lehote a na základe právoplatného rozhodnutia správcu dane o udelení príklepu.
(3) Ak vydražiteľ zaplatil najvyššie podanie, právoplatné rozhodnutie o udelení príklepu zašle správca dane na zápis práva k nehnuteľnosti do katastra nehnuteľností záznamom.
(4) Ak sa zruší rozhodnutie o udelení príklepu alebo ak vydražiteľ v určenej lehote nezaplatil najvyššie podanie, je povinný vydraženú nehnuteľnosť vrátiť, vydať všetky prírastky, úžitky a nahradiť škodu, ktorá vznikla na vydraženej nehnuteľnosti.

§ 143
Opakovaná dražba, opätovná dražba a prechod vlastníckeho práva na základe ponuky
(1) Ak vydražiteľ neuhradil najvyššie podanie včas alebo dražba sa nekonala z dôvodu nezáujmu dražiteľov nehnuteľnosti, správca dane nariadi opakovanú dražbu najneskôr do dvoch mesiacov od konania predchádzajúcej dražby alebo od termínu určeného na konanie dražby.
(2) Pri organizovaní opakovanej dražby sa správca dane riadi ustanoveniami o prvej dražbe.
(3) Na účely opakovanej dražby správca dane určí vyvolávaciu cenu vo výške 90 % z ceny zistenej podľa § 131 ods. 5. Správca dane nevydáva rozhodnutie o určení vyvolávacej ceny.
(4) Ak je opakovaná dražba neúspešná, môže správca dane v lehote podľa odseku 1 nariadiť opätovnú dražbu. Pri organizovaní opätovnej dražby sa správca dane riadi ustanoveniami o prvej dražbe. Vyvolávaciu cenu nehnuteľnosti určí najmenej vo výške troch štvrtín z ceny zistenej podľa § 131 ods. 5. Správca dane nevydáva rozhodnutie o určení vyvolávacej ceny.
(5) Pred nariadením opätovnej dražby môže správca dane rozhodnúť o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky za vyššiu cenu, ako je určená podľa odseku 4.
(6) Ak je opätovná dražba neúspešná, môže správca dane v lehote podľa odseku 1 rozhodnúť o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky. Na tieto účely správca dane určí cenu najmenej vo výške 60 % z ceny zistenej podľa § 131 ods. 5; rozhodnutie o určení ceny správca dane nevydáva.

§ 144
Účastníci opakovanej dražby, opätovnej dražby a prechodu vlastníckeho práva na základe ponuky
(1) Na opakovanej dražbe nemôže dražiť dražiteľ nehnuteľnosti, ktorému bol udelený príklep na prvej dražbe a nezaplatil najvyššie podanie.
(2) Vydražiteľ, ktorý nezaplatil najvyššie podanie, je povinný zaplatiť rozdiel medzi najvyšším podaním, ktoré mal uhradiť, a najvyšším podaním uhradeným v opakovanej dražbe, náklady opakovanej dražby a škodu, ktorá vznikla tým, že najvyššie podanie nezaplatil. Takto získané peňažné prostriedky použije správca dane ako výťažok z dražby podľa § 152.
(3) Správca dane na úhradu nákladov podľa odseku 2 použije zaplatenú dražobnú zábezpeku vydražiteľa, ktorý neuhradil najvyššie podanie. Ak dražobná zábezpeka nebude postačovať na úhradu nákladov, správca dane je oprávnený od neho vymáhať zvyšok ako daňový nedoplatok.
(4) Na opätovnej dražbe nemôžu dražiť dražitelia, ktorým bol udelený príklep na prvej alebo opakovanej dražbe a nezaplatili najvyššie podanie.
(5) Správca dane sa pri opätovnej dražbe riadi ustanoveniami odsekov 2 a 3.
(6) Dražitelia, ktorým bol udelený príklep na prvej, opakovanej alebo opätovnej dražbe a nezaplatili najvyššie podanie, sa nemôžu zúčastniť na konaní o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky.
(7) Správca dane pri prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky postupuje obdobne podľa § 125 ods. 2 až 4, 6, 8 až 10 s tým, že ponúknutú cenu uhradí záujemca s najvyššou ponukou do ôsmich dní od doručenia rozhodnutia o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky.
(8) Proti rozhodnutiu o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky môžu podať námietky len osoby podľa § 125 ods. 6. Námietku možno podať v lehote do ôsmich dní odo dňa doručenia rozhodnutia o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky. Podanie námietky má odkladný účinok.
(9) Po doručení rozhodnutia o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky sa môže záujemca s najvyššou ponukou ujať držby nehnuteľnosti so súhlasom správcu dane.
(10) Po zaplatení najvyššieho podania v určenej lehote a po nadobudnutí právoplatnosti rozhodnutia o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky právoplatné rozhodnutie o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky zašle správca dane na zápis práva k nehnuteľnosti do katastra nehnuteľností záznamom.
(11) Vlastnícke právo k nehnuteľnosti nadobúda nadobúdateľ zaplatením najvyššej ponuky v určenej lehote a na základe právoplatného rozhodnutia správcu dane o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky.
(12) Ak sa zruší rozhodnutie o prechode vlastníckeho práva k nehnuteľnosti na základe ponuky alebo ak účastník s najvyššou ponukou v určenej lehote nezaplatil najvyššie podanie, je povinný nehnuteľnosť vrátiť, vydať všetky prírastky, úžitky a nahradiť škodu.

§ 145
(1) Vydražiteľ alebo záujemca s najvyššou ponukou musí bez započítania na najvyššie podanie alebo najvyššiu ponuku prevziať vecné bremená a záväzky z nájomných zmlúv, ktoré vznikli podľa osobitného predpisu; zároveň prevezme zmluvné vecné bremená a záväzky z nájomných zmlúv.
(2) Predkupné právo k vydraženej nehnuteľnosti alebo k nehnuteľnosti nadobudnutej na základe ponuky zaniká.

§ 146
Ak po prvej dražbe, opakovanej dražbe alebo opätovnej dražbe predajom nehnuteľnosti došlo k zníženiu všeobecnej hodnoty nehnuteľnosti, správca dane zistí novú cenu nehnuteľnosti znaleckým posudkom podľa § 131. Po určení vyvolávacej ceny správca dane uplatní postup podľa § 132 až 144.

Siedmy oddiel
Daňová exekúcia predajom podniku alebo jeho časti

§ 147
(1) Na daňovú exekúciu predajom podniku alebo jeho časti sa primerane použijú ustanovenia Obchodného zákonníka.88)
(2) Správca dane v daňovej exekučnej výzve vyzve daňového dlžníka, aby v lehote do ôsmich dní oznámil identifikačné údaje osôb, ktoré majú k podniku alebo jeho časti predkupné právo alebo vecné právo viaznuce na podniku s poučením, že pri neoznámení týchto údajov daňový dlžník zodpovedá za spôsobenú škodu.
(3) Správca dane po nadobudnutí právoplatnosti daňovej exekučnej výzvy vydá daňový exekučný príkaz na predaj podniku alebo jeho časti. Daňový exekučný príkaz sa doručí do vlastných rúk okrem osôb uvedených v § 92 ods. 3 aj osobám, ktoré majú k podniku alebo jeho časti predkupné alebo iné vecné právo.
(4) Daňová exekúcia predajom podniku alebo jeho časti sa vykonáva formou dražby. Cena sa určí znaleckým posudkom. Znalecký posudok musí obsahovať všeobecnú hodnotu majetku podniku alebo jeho časti. Na účely tohto zákona sa za všeobecnú hodnotu majetku podniku alebo jeho časti považuje všeobecná hodnota majetku podniku alebo jeho časti určená podľa osobitného predpisu.86) Vyvolávaciu cenu určuje správca dane rozhodnutím o určení ceny, pričom vyvolávacia cena sa rovná cene zistenej podľa znaleckého posudku. Správca dane vydá rozhodnutie o určení ceny a doručí ho do vlastných rúk daňovému dlžníkovi a osobám, ktoré majú k podniku alebo jeho časti predkupné právo. Proti rozhodnutiu o určení ceny možno podať odvolanie do ôsmich dní odo dňa jeho doručenia. Správca dane pri daňovej exekúcii predajom podniku alebo jeho časti postupuje primerane podľa ustanovení § 132 až 144 okrem určenia vyvolávacej ceny. Vyvolávaciu cenu pri opakovanej dražbe určí správca dane najmenej vo výške 90 % z ceny z prvej dražby; pri opätovnej dražbe najmenej vo výške 75 % z ceny z prvej dražby. Správca dane môže predať podnik alebo jeho časť rozhodnutím o prechode vlastníckeho práva na základe ponuky za cenu vyššiu ako 60 % z ceny z prvej dražby. Pri predaji podniku alebo jeho časti na základe rozhodnutia o prechode vlastníckeho práva na základe ponuky správca dane postupuje podľa § 144 ods. 7.
(5) Udelením príklepu alebo vydaním rozhodnutia o prechode vlastníckeho práva na základe ponuky sa môže vydražiteľ alebo záujemca s najvyššou ponukou ujať držby podniku alebo jeho časti so súhlasom správcu dane.
(6) Ak sa zruší rozhodnutie o udelení príklepu alebo ak vydražiteľ v určenej lehote nezaplatil najvyššie podanie, je vydražiteľ povinný podnik alebo jeho časť vrátiť, vydať všetky prírastky, úžitky a nahradiť škodu; uvedené platí aj pri zrušení rozhodnutia o prechode vlastníckeho práva na základe ponuky pre záujemcu s najvyššou ponukou.
(7) Po zaplatení najvyššieho podania alebo najvyššej ponuky v určenej lehote a po nadobudnutí právoplatnosti rozhodnutia o udelení príklepu alebo po nadobudnutí právoplatnosti rozhodnutia o prechode vlastníckeho práva na základe ponuky prechádza vlastnícke právo k majetku podniku alebo jeho časti na vydražiteľa alebo na záujemcu s najvyššou ponukou. Právoplatné rozhodnutie o udelení príklepu alebo právoplatné rozhodnutie o prechode vlastníckeho práva na základe ponuky zašle správca dane na zápis práva k nehnuteľnosti do katastra nehnuteľností záznamom.
(8) Na vydražiteľa prechádzajú všetky práva vyplývajúce z priemyselného alebo iného duševného vlastníctva, ktoré sa týkajú podnikateľskej činnosti predávaného podniku alebo jeho časti. Ak je pre nadobudnutie alebo zachovanie týchto práv rozhodujúce uskutočňovanie určitej podnikateľskej činnosti, započítava sa do tejto činnosti vydražiteľa uskutočnenej po vydražení podniku alebo jeho časti aj činnosť uskutočnená pri prevádzke podniku alebo jeho časti pred jeho predajom na dražbe.
(9) Práva a povinnosti vyplývajúce z pracovnoprávnych vzťahov prechádzajú na vydražiteľa podniku alebo jeho časti.
(10) Pri daňovej exekúcii predajom podniku alebo jeho časti nemožno vydražiť samostatne iba obchodné meno podniku.
(11) Ustanovenia odsekov 8 až 10 sa použijú aj pre záujemcu pri predaji podniku alebo jeho časti rozhodnutím správcu dane o prechode vlastníckeho práva na základe ponuky.
(12) Daňová exekúcia predajom podniku alebo jeho časti sa vzťahuje aj na majetok v správe štátneho podniku.89)

Ôsmy oddiel
Daňová exekúcia postihnutím majetkových práv spojených s obchodným podielom spoločníka v obchodnej spoločnosti

§ 148
(1) Správca dane môže vykonať daňovú exekúciu voči daňovému dlžníkovi, ktorý je spoločníkom obchodnej spoločnosti, a to postihnutím majetkových práv spojených s obchodným podielom tohto spoločníka v obchodnej spoločnosti na jeho
a) vyrovnací podiel,
b) podiel na zisku,
c) podiel na likvidačnom zostatku.
(2) Pri daňovej exekúcii postihnutím majetkových práv spojených s obchodným podielom spoločníka v obchodnej spoločnosti podľa odseku 1 ustanovenia Obchodného zákonníka nie sú dotknuté. Výpočet výšky podielov podľa odseku 1 ustanovuje Obchodný zákonník.90)
(3) Daňová exekúcia je prípustná na podiely vyplácané alebo vyrovnávané v peňažných prostriedkoch, a to aj vtedy, ak sú vyplácané alebo vyrovnávané v peňažných prostriedkoch len sčasti. Ak sú podiely podľa odseku 1 písm. a) voči daňovému dlžníkovi vyrovnávané nadobudnutím vlastníckeho práva k hnuteľným veciam, nehnuteľnostiam, právam a iným majetkovým hodnotám, správca dane vykoná daňovú exekúciu spôsobom zodpovedajúcim druhu majetku.
(4) Rozhodnutie o začatí daňového exekučného konania sa doručí obchodnej spoločnosti, v ktorej je daňový dlžník spoločníkom. V tomto rozhodnutí zakáže správca dane obchodnej spoločnosti, v ktorej je daňový dlžník spoločníkom, aby sa dohodla s daňovým dlžníkom o skutočnostiach, ktoré by mohli znížiť jeho nárok na vyrovnací podiel alebo podiel na zisku obchodnej spoločnosti. Po doručení daňového exekučného príkazu a po splnení podmienok na vyplatenie podielu poukáže obchodná spoločnosť prostriedky zodpovedajúce jeho príslušnému podielu, najviac do výšky vymáhaného daňového nedoplatku na účet správcu dane.
(5) Správca dane doručí daňovú exekučnú výzvu daňovému dlžníkovi. Doručením daňovej exekučnej výzvy stráca daňový dlžník nárok na vyplatenie alebo vyrovnanie podielov podľa odseku 1, najviac do výšky vymáhaného daňového nedoplatku.
(6) Ak obchodná spoločnosť poruší povinnosť uloženú v rozhodnutí o začatí daňového exekučného konania, v oznámení podľa § 91 ods. 7 alebo v daňovom exekučnom príkaze a zmarí úplne alebo čiastočne daňovú exekúciu, správca dane je oprávnený vymáhať od obchodnej spoločnosti daňový nedoplatok do výšky príslušného podielu spoločníka, ktorý je daňovým dlžníkom, spôsobom podľa tohto zákona, najviac do výšky vymáhaného daňového nedoplatku.

TRETÍ DIEL
Náklady daňovej exekúcie

Exekučné náklady a hotové výdavky

§ 149
(1) Daňový dlžník uhrádza náklady za výkon zhabania vo výške podľa odseku 2, náklady za výkon predaja vo výške podľa odseku 3 a hotové výdavky správcu dane.
(2) Náklady za výkon zhabania sú 2 % z vymáhaného daňového nedoplatku, najmenej 16 eur a najviac 16 600 eur.
(3) Náklady za výkon predaja sú 2 % z vymoženého daňového nedoplatku, najmenej 16 eur a najviac 16 600 eur.
(4) Exekučné náklady podľa odsekov 2 a 3 správca dane neurčí pri výkone daňovej exekúcie
a) zrážkami zo mzdy a z iných príjmov,
b) prikázaním pohľadávky,
c) odobratím peňazí v hotovosti a iných vecí, pri ktorých nedochádza k predaju,
d) predajom cenných papierov,
e) postihnutím majetkového práva spojeného s obchodným podielom spoločníka obchodnej spoločnosti.
(5) Exekučné náklady podľa odsekov 2 a 3 sa počítajú zo sumy zaokrúhlenej na desiatky eur nadol.
(6) Daňový dlžník je povinný uhradiť exekučné náklady podľa odseku 2 vždy, keď poverený zamestnanec správcu dane oznámi daňovému dlžníkovi alebo jeho zástupcovi dôvod svojho príchodu a spíše úvodnú vetu zápisnice o súpise hnuteľných vecí.
(7) Daňový dlžník je povinný uhradiť exekučné náklady podľa odseku 3 vždy, keď došlo k začatiu dražby alebo bola spísaná úvodná veta zápisnice o dražbe.
(8) Hotové výdavky uhrádza daňový dlžník v skutočnej výške, a to aj vtedy, ak k výkonu daňovej exekúcie nedošlo. Hotovými výdavkami sú najmä znalečné, nájomné, poistné.
(9) Ak sa hotové výdavky dotýkajú viacerých daňových dlžníkov, správca dane rozvrhne ich výšku podľa pomeru jednotlivých vymáhaných daňových nedoplatkov.
(10) Exekučné náklady a hotové výdavky je daňový dlžník povinný uhradiť do ôsmich dní odo dňa, keď mu ich vyrubil správca dane rozhodnutím. Proti tomuto rozhodnutiu možno podať odvolanie do 15 dní odo dňa doručenia rozhodnutia. Podanie odvolania nemá odkladný účinok.
(11) Exekučné náklady a hotové výdavky vymáha správca dane ako daňový nedoplatok.
(12) Ak bola daňová exekúcia vykonaná neoprávnene, exekučné náklady a hotové výdavky znáša správca dane.
(13) Ak bola daňová exekúcia vykonaná neoprávnene len čiastočne, znáša správca dane náklady len v rozsahu neoprávnene vykonanej daňovej exekúcie.
(14) Náklady, ktoré vznikli daňovému dlžníkovi v súvislosti s výkonom daňovej exekúcie, znáša daňový dlžník, a to aj v prípade, ak sa daňová exekúcia zastaví z dôvodu, že na majetok dlžníka bol vyhlásený konkurz.

§ 150
(1) Správca dane nevyrubí exekučné náklady a hotové výdavky, ak
a) pobyt daňového dlžníka nie je známy,
b) by ich vymáhanie bolo spojené s neprimeranými nákladmi,
c) daňový dlžník, ktorý je fyzickou osobou, zomrel.
(2) Správca dane nevymáha exekučné náklady a hotové výdavky, ak
a) daňový dlžník, ktorý je fyzickou osobou, zomrel a nemá dediča alebo právneho nástupcu,
b) daňový dlžník, ktorý je právnickou osobou, zanikne výmazom z príslušného registra bez právneho nástupcu,
c) sa nárok na ich úhradu premlčal a daňový dlžník vzniesol námietku premlčania alebo nárok na ich úhradu zanikol.
(3) Správca dane je oprávnený vyrubiť exekučné náklady a hotové výdavky do piatich rokov odo dňa vydania daňového exekučného príkazu.

ŠTVRTÝ DIEL
Výťažok z daňovej exekúcie a jeho rozdelenie

§ 151
Daňový exekučný účet
(1) Správca dane v daňovom exekučnom príkaze uvedie číslo osobitného daňového exekučného účtu, na ktorý sa majú poukázať peňažné prostriedky. Zostatok osobitného daňového exekučného účtu na konci roka sa prevádza do nasledujúceho roka.
(2) Na daňový exekučný účet sa poukazujú tieto platby:
a) plnenie na základe daňovej exekučnej výzvy vydanej správcom dane,
b) plnenia z jednotlivých spôsobov vykonávania daňovej exekúcie podľa § 98 ods. 1 písm. a), b), d), e) a h),
c) z predaja na dražbe, z predaja na základe ponuky alebo z prechodu vlastníckeho práva k nehnuteľnosti alebo k majetku podniku alebo jeho časti na základe ponuky,
d) na základe uplatnenia predkupného práva spoluvlastníkom,
e) z dražobnej zábezpeky vydražiteľa, ktorý nezaplatil najvyššie podanie podľa § 144 ods. 2,
f) z dražobnej zábezpeky vydražiteľa,
g) z dražobných zábezpek dražiteľov,
h) z úhrad exekučných nákladov a hotových výdavkov.

§ 152
Vrátenie dražobných zábezpek dražiteľov, rozdelenie a použitie výťažku
(1) Správca dane z prostriedkov získaných podľa § 151 ods. 2 písm. g) vráti dražobné zábezpeky neúspešných dražiteľov podľa § 136 ods. 5.
(2) Správca dane získaný výťažok poukázaný na daňový exekučný účet podľa § 151 ods. 2 písm. a) až f) a získané úhrady podľa § 151 ods. 2 písm. h) použije na úhradu exekučných nákladov, hotových výdavkov a na pokrytie daňového nedoplatku alebo iného peňažného plnenia uloženého rozhodnutím nasledujúci deň po dni, keď peňažné prostriedky boli pripísané na účet správcu dane, alebo po dni, keď správca dane prijal prostriedky v hotovosti. Ak je predmet daňovej exekúcie zaťažený záložným právom, správca dane uhradí exekučné náklady a hotové výdavky a následne postupuje podľa prvej vety až po uspokojení záložných veriteľov, ktorí sú v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložných práv pred správcom dane. O tomto postupe spíše správca dane zápisnicu.
(3) Ak sú vymáhané daňové nedoplatky z viacerých druhov daní jedným daňovým exekučným príkazom, použije sa výťažok na pokrytie vymáhaných daňových nedoplatkov uvedených v daňovom exekučnom príkaze podľa poradia vzniku vymáhaných daňových nedoplatkov; ak vznikli daňové nedoplatky na viacerých daniach v jeden deň a vymožená suma nepostačuje na ich pokrytie, uspokoja sa pomerne.
(4) Na účely tohto zákona sa zvyškom výťažku rozumie zostatok sumy po vykonaných úhradách a pokrytí daňového nedoplatku podľa odsekov 1 až 3.
(5) Zvyšok výťažku použije správca dane na úhradu daňového nedoplatku splatného ku dňu vzniku zvyšku výťažku alebo na úhradu splatného preddavku na daň, najviac však za jedno preddavkové obdobie, alebo na úhradu splátok dane alebo odkladu platenia dane podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov.1)
(6) Ak vznikne aj po uplatnení postupu podľa odseku 5 zvyšok výťažku, správca dane ho použije na úhradu daňového nedoplatku vzniknutého podľa osobitných predpisov91) u iného správcu dane. Ak aj po tomto použití vykáže správca dane zvyšok výťažku, môže ho použiť na úhradu ďalších daňových nedoplatkov daňového dlžníka, a to aj tých, ktoré neboli zabezpečené záložným právom, alebo na zabezpečenie dane podľa tohto zákona. Ak aj po tomto použití vykáže správca dane zvyšok výťažku, poukáže ho do notárskej úschovy do ôsmich dní odo dňa spísania zápisnice podľa odseku 2.
(7) Ak po uplatnení postupu podľa odsekov 1 až 6 vykáže správca dane zvyšok výťažku, vráti ho na účet daňového dlžníka do 30 dní po vzniku zvyšku výťažku, a to len vtedy, ak je väčší ako 5 eur.
(8) Ak správca dane vráti zvyšok výťažku po lehote podľa odseku 7, je povinný zaplatiť úrok podľa § 79 ods. 3.

PIATY DIEL

§ 153
Ochrana zamestnanca správcu dane
Ochranu zamestnancovi správcu dane pri výkone daňovej exekúcie poskytuje Policajný zbor.


PIATA ČASŤ
Zodpovednosť za porušenie povinností

§ 154
Správne delikty
(1) Správneho deliktu sa dopustí ten, kto
a) nepodá daňové priznanie v
1. ustanovenej lehote,
2. lehote určenej správcom dane vo výzve podľa § 15 ods. 1,
3. lehote určenej správcom dane vo výzve podľa § 15 ods. 2,
b) nesplní registračnú povinnosť v ustanovenej lehote,
c) nesplní oznamovaciu povinnosť v ustanovenej lehote,
d) nesplní povinnosť uloženú rozhodnutím správcu dane,
e) uvedie v daňovom priznaní alebo dodatočnom daňovom priznaní daň, ktorá je nižšia ako daň, ktorú mal v daňovom priznaní uviesť,
f) zaplatí podľa osobitných predpisov bez podania daňového priznania daň, ktorá je nižšia ako daň, ktorú mal skutočne zaplatiť,
g) uplatní si nárok podľa osobitných predpisov1) vo výške, ktorá je väčšia ako nárok, ktorý si mal právo uplatniť podľa osobitných predpisov,
h) zapríčiní svojím konaním podľa § 48 ods. 1 určenie dane podľa pomôcok,
i) uvedie v dodatočnom daňovom priznaní sumu, ktorá v porovnaní so sumou uvedenou v daňovom priznaní predstavuje
1. zvýšenie dane,
2. zníženie nadmerného odpočtu,
3. zníženie uplatneného vrátenia dane33) alebo
4. zníženie uplatneného nároku podľa osobitného predpisu,92)
j) nesplní niektorú z povinností nepeňažnej povahy podľa tohto zákona alebo podľa osobitných predpisov,1) pričom nejde o správny delikt podľa písmen a) až i).
(2) Zodpovednosti za porušenie povinnosti, ktoré sú správnym deliktom podľa odseku 1, sa fyzická osoba, ktorá nemá oprávnenie na podnikanie, zbaví, ak preukáže, že zo závažných zdravotných dôvodov alebo v dôsledku iných okolností hodných osobitného zreteľa, ktoré nemohla ovplyvniť svojím konaním, nemohla splniť povinnosti, ktorých porušenie je správnym deliktom podľa odseku 1. Zbavením sa zodpovednosti za porušenie povinnosti nie je dotknutá povinnosť daňového subjektu túto povinnosť dodatočne splniť po odpadnutí dôvodov, na základe ktorých sa daňový subjekt zbavil tejto zodpovednosti.

Sankcie

§ 155
Pokuty
(1) Správca dane uloží pokutu
a) od 30 eur do 16 000 eur za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. a) prvého a druhého bodu; ak je správcom dane obec, uloží pokutu najviac do výšky vyrubenej dane, nie menej ako 5 eur, najviac však do 3 000 eur,
b) od 60 eur do 32 000 eur za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. a) tretieho bodu; ak je správcom dane obec, uloží pokutu najviac do výšky vyrubenej dane, nie menej ako 10 eur, najviac však do 6 000 eur,
c) od 60 eur do 20 000 eur za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. b),
d) od 30 eur do 3 000 eur za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. c); ak je správcom dane obec, uloží pokutu najviac do výšky vyrubenej dane alebo poplatku, nie menej ako 5 eur, najviac však do 3 000 eur,
e) od 60 eur do 3 000 eur za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. d) a j); ak je správcom dane obec, uloží pokutu najviac do výšky vyrubenej dane alebo poplatku, nie menej ako 5 eur, najviac však do 1 500 eur,
f) vo výške trojnásobku základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky ročne zo sumy
1. o ktorú správca dane zvýšil rozhodnutím vydanom vo vyrubovacom konaní daň uvedenú v daňovom priznaní alebo dodatočnom daňovom priznaní alebo zaplatenú podľa osobitných predpisov bez podania daňového priznania, za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. e) a f),
2. o ktorú správca dane znížil uplatnený nárok podľa osobitných predpisov,1) za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. g),
3. dane určenej správcom dane podľa pomôcok za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. h),
4. súčtu vlastnej daňovej povinnosti92a) zistenej správcom dane a nadmerného odpočtu92b) uvedeného v daňovom priznaní alebo v dodatočnom daňovom priznaní,
g) vo výške základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky ročne z rozdielu medzi sumou uvedenou v dodatočnom daňovom priznaní a sumou uvedenou v daňovom priznaní za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. i),
h) vo výške dvojnásobku základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky ročne z rozdielu medzi sumou uvedenou v dodatočnom daňovom priznaní a sumou uvedenou v daňovom priznaní za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. i), ak daňový subjekt podá dodatočné daňové priznanie v lehote podľa § 16 ods. 9 po spísaní zápisnice o začatí daňovej kontroly, doručení oznámenia o daňovej kontrole, doručení oznámenia o rozšírení daňovej kontroly na iné zdaňovacie obdobie alebo po doručení oznámenia o rozšírení daňovej kontroly o inú daň.
(2) Pokuta podľa odseku 1 písm. f) až h) sa počíta za každý deň odo dňa nasledujúceho po dni uplynutia lehoty na podanie daňového priznania alebo po dni splatnosti dane až do dňa podania dodatočného daňového priznania alebo do uplynutia lehoty uvedenej v § 16 ods. 9 na podanie dodatočného daňového priznania po spísaní zápisnice o začatí daňovej kontroly, doručení oznámenia o daňovej kontrole, doručení oznámenia o rozšírení daňovej kontroly na iné zdaňovacie obdobie alebo po doručení oznámenia o rozšírení daňovej kontroly o inú daň, alebo do dňa doručenia oznámenia o určovaní dane podľa pomôcok nie menej ako 1 % z vyrubenej sumy najviac však vo výške vyrubenej sumy.
(3) Ak správca dane uloží pokutu podľa odseku 1 písm. b), pokuta podľa odseku 1 písm. a) sa neuloží.
(4) Správca dane pri určovaní výšky pokuty prihliada na závažnosť, trvanie a následky protiprávneho stavu.
(5) Ak trojnásobok základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky v prípadoch podľa odseku 1 písm. f) nedosiahne 10 %, pokuta sa uloží vo výške 10 % ročne zo sumy podľa odseku 1 písm. f). Ak dvojnásobok základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky v prípade podľa odseku 1 písm. h) nedosiahne 7 %, pokuta sa uloží vo výške 7 % ročne z rozdielu medzi sumou uvedenou v dodatočnom daňovom priznaní a sumou uvedenou v daňovom priznaní podľa odseku 1 písm. h). Ak základná úroková sadzba Európskej centrálnej banky v prípade podľa odseku 1 písm. g) nedosiahne 3 %, pokuta sa uloží vo výške 3 % ročne z rozdielu medzi sumou uvedenou v dodatočnom daňovom priznaní a sumou uvedenou v daňovom priznaní podľa odseku 1 písm. g).
(6) Ak daňový subjekt podá ďalšie dodatočné daňové priznania, pokuta sa vypočíta spôsobom podľa odseku 1 písm. g) alebo písm. h) z rozdielu medzi sumou uvedenou v poslednom dodatočnom daňovom priznaní a sumou uvedenou v predchádzajúcom dodatočnom daňovom priznaní.
(7) Pri ukladaní pokuty podľa odseku 1 písm. f) sa uplatňuje základná úroková sadzba Európskej centrálnej banky platná v deň doručenia rozhodnutia vydaného vo vyrubovacom konaní a pri ukladaní pokuty podľa odseku 1 písm. g) sa uplatňuje základná úroková sadzba Európskej centrálnej banky platná v deň podania dodatočného daňového priznania.
(8) Správca dane pokutu podľa odseku 1 písm. g) neuloží, ak
a) daňový subjekt podá dodatočné daňové priznanie, ktorým si zníži nadmerný odpočet uvedený v daňovom priznaní pred vrátením nadmerného odpočtu alebo pred započítaním nadmerného odpočtu,
b) daňový subjekt podá dodatočné daňové priznanie, ktorým si zníži uplatnené vrátenie dane uvedené v daňovom priznaní pred jej vrátením podľa osobitného predpisu.33)
(9) Ak daňový subjekt opraví dodatočným daňovým priznaním nadmerný odpočet uvedený v daňovom priznaní na vlastnú daňovú povinnosť po jeho vrátení alebo započítaní na daň, správca dane uloží pokutu podľa odseku 1 písm. g) zo súčtu dane uvedenej v dodatočnom daňovom priznaní a nadmerného odpočtu uvedeného v daňovom priznaní; ak daňový subjekt podá dodatočné daňové priznanie pred vrátením nadmerného odpočtu alebo pred započítaním nadmerného odpočtu podľa osobitného predpisu, správca dane uloží pokutu podľa odseku 1 písm. g) len zo sumy dane uvedenej v dodatočnom daňovom priznaní.
(10) Ak daňový subjekt opraví dodatočným daňovým priznaním vrátenie dane uvedené v daňovom priznaní na povinnosť platiť daň po jej vrátení, správca dane uloží pokutu podľa odseku 1 písm. g) alebo písm. h) zo súčtu dane uvedenej v dodatočnom daňovom priznaní a vrátenej dane uvedenej v daňovom priznaní; ak daňový subjekt podá dodatočné daňové priznanie pred vrátením dane podľa osobitného predpisu,33) správca dane uloží pokutu podľa odseku 1 písm. g) alebo písm. h) len zo sumy dane uvedenej v dodatočnom daňovom priznaní.
(11) Správca dane pokutu neuloží, ak nepresiahne 5 eur; ak je správcom dane obec, pokutu neuloží, ak nepresiahne 3 eurá.
(12) Pokutu nemožno uložiť, ak uplynulo päť rokov od konca roka, v ktorom
a) sa daňový subjekt dopustil správneho deliktu podľa § 154 ods. 1 písm. a) až d), i) a j),
b) nadobudlo právoplatnosť rozhodnutie správcu dane, ak sa daňový subjekt dopustil správneho deliktu podľa § 154 ods. 1 písm. e) až h).
(13) Ak bola novým právoplatným rozhodnutím suma rozdielu dane alebo suma nároku podľa osobitných predpisov upravená, upraví sa alebo sa zruší z úradnej moci pokuta uložená podľa odseku 1 písm. f); novým rozhodnutím o pokute sa pôvodné rozhodnutie zrušuje.
(14) Uložením pokuty nezanikajú povinnosti, za porušenie ktorých bola pokuta uložená, ak tento zákon neustanovuje inak.
(15) Pokutu podľa odseku 1 písm. d) a podľa odseku 1 písm. e) za správny delikt podľa § 154 ods. 1 písm. j) možno uložiť v rovnakej výške aj opakovane, ak jej uloženie neviedlo k náprave a pokiaľ protiprávny stav trvá.

§ 155a
Úhrnná pokuta
(1) Tomu, kto sa dopustil viac ako jedného správneho deliktu podľa tohto zákona, ak ide o správny delikt, za ktorý sa ukladá pokuta, ktorej výšku možno určiť v rámci ustanoveného rozpätia, správca dane, ktorý je oprávnený uložiť pokutu, ak je to účelné a možné, uloží úhrnnú pokutu podľa toho ustanovenia, ktoré sa vzťahuje na správny delikt s najvyššou hornou hranicou sadzby pokuty; ak sú za také viaceré správne delikty horné hranice sadzieb pokút rovnaké, úhrnná pokuta sa uloží podľa toho ustanovenia, ktoré sa vzťahuje na jeden z nich. Úhrnná pokuta sa uloží najmenej vo výške najvyššej dolnej hranice sadzby pokuty ustanovenej za správny delikt z tých správnych deliktov, ktorých sa dopustil.
(2) Uloženie úhrnnej pokuty spôsobom podľa odseku 1 sa uplatní primerane pri uložení pokút za správne delikty, ktoré sú porušením osobitného predpisu.92ba)

§ 156
Úrok z omeškania
(1) Úrok z omeškania správca dane vyrubí podľa odseku 2, ak daňový subjekt nezaplatí alebo neodvedie v ustanovenej lehote alebo v ustanovenej výške alebo v lehote alebo vo výške určenej v rozhodnutí správcu dane
a) daň alebo rozdiel dane,
b) preddavok na daň,
c) splátku dane,
d) vybraný preddavok na daň,92)
e) daň vybranú zrážkou,92)
f) zrazenú sumu na zabezpečenie dane.92)
(2) Správca dane vyrubí úrok z omeškania z dlžnej sumy podľa odseku 1. Pri výpočte úroku sa použije štvornásobok základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky platnej v deň vzniku daňového nedoplatku alebo v deň nasledujúci po dni, v ktorom mal byť preddavok na daň zaplatený alebo odvedený, alebo splátka dane zaplatená. Pri vyrubení úroku z omeškania podľa odseku 9 sa použije základná úroková sadzba Európskej centrálnej banky platná v deň doručenia úplnej žiadosti členského štátu o vymáhanie pohľadávky. Ak štvornásobok základnej úrokovej sadzby Európskej centrálnej banky nedosiahne 15 %, pri výpočte úroku z omeškania sa použije ročná úroková sadzba 15 %. Správca dane vyrubí úrok z omeškania za každý deň omeškania s platbou, začínajúc dňom nasledujúcim po dni jej splatnosti až do dňa platby vrátane alebo do dňa použitia daňového preplatku alebo vykonania kompenzácie podľa § 55 alebo do dňa začatia reštrukturalizačného konania; pri podaní dodatočného daňového priznania správca dane vyrubí úrok z omeškania z dlžnej sumy do dňa podania dodatočného daňového priznania. Úrok z omeškania z nezaplatenej dlžnej sumy môže správca dane vyrubiť aj priebežne. Úrok z omeškania sa počíta najdlhšie za štyri roky omeškania s platbou.
(3) Ak daňový nedoplatok zanikol započítaním v plnej výške, daňový úrad alebo colný úrad vypočíta úrok z omeškania len za obdobie odo dňa nasledujúceho po dni splatnosti dane do dňa predchádzajúceho dňu doručenia žiadosti o započítanie daňového nedoplatku daňovému úradu alebo colnému úradu; rovnako sa vypočíta úrok z omeškania z tej časti daňového nedoplatku, ktorá zanikla započítaním.
(4) Ak preddavok na daň nebol zaplatený v ustanovenej lehote alebo v ustanovenej výške alebo v lehote alebo vo výške určenej v rozhodnutí správcu dane, správca dane vyrubí úrok z omeškania podľa odseku 2 do dňa platby vrátane, najdlhšie do uplynutia lehoty na podanie daňového priznania.
(5) Ak preddavok na daň z príjmov zo závislej činnosti nebol odvedený vo výške alebo v lehote podľa osobitného predpisu,92) správca dane vyrubí úrok z omeškania podľa odseku 2 do dňa platby vrátane alebo do dňa vykonania ročného zúčtovania, ak do tohto dňa preddavok nebol uhradený, najneskôr do lehoty na podanie daňového priznania92) za zdaňovacie obdobie, na ktoré sa mali platiť preddavky na daň.
(6) Úrok z omeškania sa nevyrubí
a) ak bola daň zaplatená zo zábezpeky na daň,33)
b) ak v jednotlivom prípade podľa odseku 1 nepresiahne 5 eur, ak je správcom dane daňový úrad alebo colný úrad,
c) ak jeho výška v prípade podľa odseku 1 písm. a) alebo súčet úrokov z omeškania za všetky splátky na daň podľa osobitného predpisu92c) za príslušné zdaňovacie obdobie nepresiahne v úhrne 3 eurá, ak je správcom dane obec,
d) z úroku z omeškania a pokuty.
(7) Ak daň alebo rozdiel dane vyrubený rozhodnutím správcu dane bol novým právoplatným rozhodnutím upravený, upraví sa z úradnej moci aj úrok z omeškania podľa odseku 1 písm. a); novým rozhodnutím sa pôvodné rozhodnutie zrušuje.
(8) Úrok z omeškania nemožno vyrubiť, ak uplynulo päť rokov od konca roka, v ktorom daňový subjekt bol povinný
a) zaplatiť daň, rozdiel dane, preddavok na daň, splátku dane alebo sumu na zabezpečenie dane,
b) odviesť vybraný preddavok na daň, vybranú daň alebo zrazenú daň.
(9) Správca dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, vyrubí úrok z omeškania z dlžnej sumy pohľadávky členského štátu, ak dlžník alebo osoba zodpovedná za vyrovnanie pohľadávky dlžníka podľa osobitného predpisu,93) najneskôr v deň predchádzajúci dňu doručenia žiadosti o vymáhanie pohľadávky, nezaplatila pohľadávku členského štátu uvedenú v osobitnom predpise;93) úrok z omeškania vyrubí za každý deň omeškania s platbou, začínajúc dňom doručenia žiadosti o vymáhanie pohľadávky až do dňa platby vrátane. Úrok z omeškania sa počíta najdlhšie za štyri roky omeškania s platbou. Táto lehota začína plynúť dňom splatnosti pohľadávky podľa právnych predpisov platných v členskom štáte.

§ 157
Úľava zo sankcie alebo odpustenie sankcie
(1) Ministerstvo, ak ide o sumy vyššie ako sumy podľa odsekov 3 a 4 a ak nerozhoduje obec podľa odseku 5, na žiadosť daňového subjektu
a) odpustí sankciu, ak daňový subjekt preukáže, že by jej zaplatením bola vážne ohrozená výživa daňového subjektu alebo osôb odkázaných na jeho výživu,
b) môže povoliť úľavu zo sankcie alebo odpustiť sankciu, ak daňový subjekt, ktorým je
1. právnická osoba, preukáže, že by jej zaplatenie viedlo k ukončeniu jeho činnosti a výnos z jeho likvidácie by bol pravdepodobne nižší než vyrubená sankcia,
2. fyzická osoba – podnikateľ preukáže, že by jej zaplatenie viedlo k ukončeniu jeho činnosti,
c) môže povoliť úľavu zo sankcie alebo odpustiť sankciu, ktorá mu bola uložená alebo vyrubená z dôvodu, že daňový subjekt nesprávne vykázal daňovú povinnosť, alebo nesplnil povinnosť v lehote ustanovenej podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov1) z dôvodu nesprávneho uplatňovania právneho predpisu.
(2) Ak ide o úľavu zo sankcie alebo o odpustenie sankcie prislúchajúcej k dani podľa odseku 1, je daňový subjekt povinný preukázať aj zaplatenie tejto dane okrem sankcie.
(3) Finančné riaditeľstvo na žiadosť daňového subjektu odpustí sankciu z dôvodov uvedených v odseku 1 písm. a) alebo môže povoliť úľavu zo sankcie alebo odpustiť sankciu z dôvodov uvedených v odseku 1 písm. b) a c), ak výška uloženej sankcie v jednotlivom prípade nepresiahne, ak ide o
a) fyzickú osobu, sumu 166 000 eur,
b) právnickú osobu, sumu 1 660 000 eur.
(4) Daňový úrad a colný úrad na žiadosť daňového subjektu odpustí sankciu z dôvodov uvedených v odseku 1 písm. a) alebo môže povoliť úľavu zo sankcie alebo odpustiť sankciu z dôvodov uvedených v odseku 1 písm. b) a c), ak výška uloženej sankcie v jednotlivom prípade nepresiahne, ak ide o
a) fyzickú osobu, sumu 33 200 eur,
b) právnickú osobu, sumu 332 000 eur.
(5) Správca dane, ktorým je obec, môže pri daniach, ktoré spravuje, na žiadosť daňového subjektu odpustiť sankciu alebo povoliť úľavu zo sankcie z dôvodov uvedených v odseku 1.
(6) Žiadosť o povolenie úľavy zo sankcie alebo odpustenie sankcie sa predkladá správcovi dane. Správca dane je povinný túto žiadosť postúpiť príslušnému orgánu, ak nie je príslušný o nej rozhodnúť. Odpustiť sankciu alebo povoliť úľavu zo sankcie možno podľa odseku 1 a odsekov 3 až 5 len v súlade s osobitným predpisom.40) O povolení úľavy zo sankcie alebo o odpustení sankcie sa vydáva rozhodnutie, proti ktorému nemožno podať odvolanie. O nevyhovení žiadosti daňového subjektu o povolenie úľavy zo sankcie alebo o odpustenie sankcie sa zašle daňovému subjektu písomné oznámenie; v takomto prípade sa rozhodnutie nevydáva.


ŠIESTA ČASŤ
Osobitné ustanovenia pre konkurz a reštrukturalizáciu

§ 158
(1) Daňový nedoplatok sa na účely konkurzu a reštrukturalizácie považuje za pohľadávku.
(2) Suma dane, na ktorej vrátenie má daňový subjekt nárok podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov,1) sa na účely konkurzu a reštrukturalizácie považuje za záväzok.
(3) Ak daňový nedoplatok vznikol v deň vyhlásenia konkurzu alebo v deň začatia reštrukturalizačného konania, alebo po vyhlásení konkurzu alebo po začatí reštrukturalizačného konania, považuje sa za pohľadávku vzniknutú po vyhlásení konkurzu alebo po začatí reštrukturalizačného konania.
(4) Záväzok, ktorý vznikol v deň vyhlásenia konkurzu alebo v deň začatia reštrukturalizačného konania, alebo po vyhlásení konkurzu alebo po začatí reštrukturalizačného konania, sa považuje za záväzok vzniknutý po vyhlásení konkurzu alebo po začatí reštrukturalizačného konania.
(5) Po vyhlásení konkurzu alebo po povolení reštrukturalizácie správca dane postupuje podľa osobitného predpisu.48)
(6) V konkurze a v reštrukturalizácii vystupuje v mene správcu dane, ktorým je daňový úrad alebo colný úrad, poverený zamestnanec správcu dane, finančného riaditeľstva; v konkurze v mene správcu dane môže konať aj iná osoba, ktorou je právnická osoba so 100-percentnou majetkovou účasťou štátu určená ministerstvom, na základe podmienok uvedených v zmluve uzatvorenej s finančným riaditeľstvom.

§ 159
V čase od vyhlásenia konkurzu do zrušenia konkurzu pri správe daní za daňový subjekt koná správca v konkurznom konaní. V čase od vyhlásenia konkurzu do zrušenia konkurzu sa na správcu v konkurznom konaní vzťahujú ustanovenia tohto zákona a osobitných predpisov,1) ktoré upravujú práva a povinnosti daňového subjektu. Daňové priznania, daňové doklady a iné písomnosti, ktoré majú význam pre určenie práv a povinností daňového subjektu alebo iných osôb podľa tohto zákona alebo osobitných predpisov,1) vyhotovené správcom v konkurznom konaní namiesto daňového subjektu sa považujú za doklady vyhotovené daňovým subjektom.


SIEDMA ČASŤ
Spoločné, splnomocňovacie, prechodné a záverečné ustanovenia

§ 160
(1) Ministerstvo môže vydať opatrenie na zamedzenie nezrovnalostí vzniknutých z uplatňovania tohto zákona alebo osobitných predpisov.1) Toto opatrenie uverejňuje ministerstvo vo svojom publikačnom orgáne a vyhlasuje sa v Zbierke zákonov Slovenskej republiky uverejnením oznámenia ministerstva o jeho vydaní.
(2) Ministerstvo môže vydať metodické usmernenie na zabezpečenie jednotného uplatňovania tohto zákona a osobitných predpisov.1) Toto usmernenie uverejňuje ministerstvo vo svojom publikačnom orgáne a je pre orgány vykonávajúce správu daní záväzné; tým nie je dotknuté právo daňového subjektu domáhať sa ochrany svojich práv na súde.
(3) Vláda Slovenskej republiky nariadením ustanoví podmienky zániku daňového nedoplatku a prípady, v ktorých daňovým subjektom, ktoré do termínu ustanoveného v nariadení majú zaplatenú aspoň daň, zaniká daňový nedoplatok zodpovedajúci nezaplatenej sankcii prislúchajúcej k tejto dani.
(4) Ministerstvo môže
a) rozhodnúť v sporných prípadoch o spôsobe zdanenia, ak ide o daňové subjekty so sídlom alebo bydliskom mimo územia Slovenskej republiky,
b) vo vzťahu k cudzine vykonať opatrenia na zabezpečenie vzájomnosti alebo odvetné opatrenia na účely vzájomného daňového vyrovnania.
(5) Na úkony, ktoré je oprávnené vykonávať finančné riaditeľstvo a Kriminálny úrad finančnej správy podľa osobitného predpisu29a) a ktoré podľa tohto zákona patria do pôsobnosti správcu dane, sa ustanovenia tohto zákona vzťahujú rovnako.

§ 161
Ak tento zákon alebo osobitný predpis neustanovuje inak, zaokrúhľuje sa daň, preddavok na daň, úrok z omeškania, pokuta a úrok na desiatky eurocentov nadol.

§ 162
Ustanovenia tohto zákona sa použijú, ak medzinárodná zmluva, ktorou je Slovenská republika viazaná, neustanovuje inak.

§ 163
Na daňové konanie sa nevzťahuje všeobecný predpis o správnom konaní.94)

§ 164
Na účely správy daní sú správca dane, finančné riaditeľstvo a ministerstvo oprávnené spracúvať osobné údaje daňových subjektov, zástupcov daňových subjektov a iných osôb podľa osobitného predpisu;95) osobné údaje možno sprístupniť len obci ako správcovi dane, finančnej správe a ministerstvu a v súvislosti so správou daní a plnením úloh podľa osobitného predpisu96) aj inej osobe, súdu a orgánom činným v trestnom konaní. V informačných systémoch95) možno spracúvať meno a priezvisko fyzickej osoby, adresu jej trvalého pobytu a rodné číslo, ak jej nebolo pri registrácii pridelené identifikačné číslo.

§ 165
Prechodné ustanovenia
(1) Právne úkony a ich účinky pri správe daní, ktoré nastali do účinnosti tohto zákona, zostávajú zachované.
(2) Daňové konania začaté a právoplatne neukončené pred účinnosťou tohto zákona sa dokončia podľa doterajších predpisov; sankcia sa uloží podľa zákona Slovenskej národnej rady č. 511/1992 Zb. o správe daní a poplatkov a o zmenách v sústave územných finančných orgánov v znení účinnom do 31. decembra 2011, ak skutočnosť rozhodujúca pre uloženie sankcie nastala do 31. decembra 2011 a ak je to pre daňový subjekt priaznivejšie.
(3) Ustanovenia tohto zákona sa vzťahujú aj na daňové exekučné konanie začaté podľa doterajších predpisov.
(4) Daňová kontrola začatá a neukončená pred účinnosťou tohto zákona sa dokončí podľa doterajších predpisov.
(5) Vyrubovacie konanie po daňovej kontrole začatej a neukončenej pred účinnosťou tohto zákona sa vykoná podľa doterajších predpisov.
(6) Nevymožiteľný daňový nedoplatok podľa § 61 ods. 6 zákona Slovenskej národnej rady č. 511/1992 Zb. o správe daní a poplatkov a o zmenách v sústave územných finančných orgánov v znení účinnom do 31. decembra 2011 sa považuje za dočasne nevymožiteľný daňový nedoplatok podľa § 83 tohto zákona.
(7) Sankčný úrok podľa doterajších predpisov sa považuje za úrok z omeškania podľa tohto zákona.

§ 165a
(1) Podľa § 13 ods. 5 druhej a tretej vety postupuje správca dane, ktorým je colný úrad pri správe daní, podľa osobitného predpisu33) od 1. januára 2013 a podľa § 14, § 32, § 33 ods. 1 a 3 a § 56 sa postupuje od 1. januára 2013.
(2) Ak sa daňový subjekt stal platiteľom dane z pridanej hodnoty po 1. apríli 2012, povinnosť doručovať podania elektronickými prostriedkami podľa § 14 mu vznikne od 1. januára 2013. Ak daňový poradca, advokát alebo zástupca za daňový subjekt, ktorý je platiteľom dane z pridanej hodnoty a tento zástupca nie je daňovým poradcom alebo advokátom, začali pri správe daní daňový subjekt zastupovať po 1. apríli 2012, povinnosť doručovať podania elektronickými prostriedkami podľa § 14 im vznikne od 1. januára 2013.

§ 165b
Prechodné ustanovenia účinné od 30. decembra 2012
(1) Daňové konanie začaté podľa zákona Slovenskej národnej rady č. 511/1992 Zb. o správe daní a poplatkov a o zmenách v sústave územných finančných orgánov sa dokončí podľa zákona č. 563/2009 Z. z. o správe daní (daňový poriadok) a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
(2) § 165 ods. 2 znenie pred bodkočiarkou a § 165a sa od 30. decembra 2012 nepoužijú.
(3) Podľa § 14 sa postupuje od 1. januára 2014 a podľa § 32, § 33 ods. 1 a 3 a § 56 sa postupuje najskôr od 1. januára 2016 vo vzťahu k jednotlivým druhom daní podľa oznámenia finančného riaditeľstva uverejneného na jeho webovom sídle.

§ 165c
Prechodné ustanovenia k úpravám účinným od 1. januára 2014
(1) Ustanovenie § 52 ods. 7 v znení účinnom od 1. januára 2014 sa použije aj na platiteľov dane z pridanej hodnoty, ktorí splnili podmienky na výmaz zo zoznamu platiteľov dane z pridanej hodnoty podľa § 52 ods. 6 pred 1. januárom 2014.
(2) Ustanovenie § 55 ods. 11 v znení účinnom od 1. januára 2014 sa použije na platby vykonané po 31. decembri 2013.
(3) Ustanovenia § 155 ods. 10 a § 156 ods. 6 písm. b) v znení účinnom od 1. januára 2014 sa použijú na uloženie sankcie, ak skutočnosť rozhodujúca pre uloženie sankcie nastala po 31. decembri 2013.

§ 165d
Prechodné ustanovenie k úpravám účinným od 1. januára 2015
Ustanovenie § 52 ods. 7 v znení účinnom od 1. januára 2015 sa použije aj na platiteľov dane z pridanej hodnoty, ktorí boli zverejnení v zozname pred 1. januárom 2015. Ak platiteľ dane z pridanej hodnoty pred 1. januárom 2015 splnil podmienky výmazu podľa § 52 ods. 7 v znení účinnom od 1. januára 2015, finančné riaditeľstvo ho zo zoznamu podľa § 52 ods. 6 vymaže do 31. januára 2015.

§ 165e
Prechodné ustanovenia k úpravám účinným od 1. januára 2016
(1) Postup podľa § 79 v znení účinnom od 1. januára 2016 sa použije aj vtedy, ak žiadosť o vymáhanie pohľadávky podľa osobitného predpisu44d) bola príslušnému orgánu Slovenskej republiky doručená do 31. decembra 2015.
(2) Podľa § 155 v znení účinnom do 31. decembra 2015 sa pri ukladaní pokuty postupuje, ak k podaniu dodatočného daňového priznania, doručeniu oznámenia o určovaní dane podľa pomôcok, spísaniu zápisnice o začatí daňovej kontroly, doručeniu oznámenia o daňovej kontrole, doručeniu oznámenia o rozšírení daňovej kontroly na iné zdaňovacie obdobie alebo k doručeniu oznámenia o rozšírení daňovej kontroly o inú daň došlo do 31. decembra 2015.

§ 165f
Prechodné ustanovenie k úpravám účinným od 1. januára 2017
Postup podľa § 17 v znení účinnom od 1. januára 2017 sa použije na výzvy zaslané po 31. decembri 2016.

§ 166
Týmto zákonom sa preberajú právne záväzné akty Európskej únie uvedené v prílohe.

§ 167
Zrušovacie ustanovenie
Zrušuje sa zákon Slovenskej národnej rady č. 511/1992 Zb. o správe daní a poplatkov a o zmenách v sústave územných finančných orgánov v znení zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 165/1993 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 253/1993 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 172/1994 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 187/1994 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 249/1994 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 374/1994 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 367/1994 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 146/1995 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 58/1995 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 304/1995 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 386/1996 Z. z., zákona č. 12/1998 Z. z., zákona č. 219/1999 Z. z., zákona č. 367/1999 Z. z., zákona č. 240/2000 Z. z., zákona č. 493/2001 Z. z., zákona č. 215/2002 Z. z., zákona č. 233/2002 Z. z., zákona č. 291/2002 Z. z., zákona č. 526/2002 Z. z., zákona č. 114/2003 Z. z., zákona č. 609/2003 Z. z., zákona č. 191/2004 Z. z., zákona č. 350/2004 Z. z., zákona č. 443/2004 Z. z., zákona č. 523/2004 Z. z., zákona č. 679/2004 Z. z., zákona č. 68/2005 Z. z., zákona č. 534/2005 Z. z., zákona č. 584/2005 Z. z., zákona č. 122/2006 Z. z., zákona č. 215/2007 Z. z., zákona č. 358/2007 Z. z., zákona č. 289/2008 Z. z., zákona č. 465/2008 Z. z., zákona č. 514/2008 Z. z., zákona č. 563/2008 Z. z., zákona č. 83/2009 Z. z., zákona č. 466/2009 Z. z., zákona č. 504/2009 Z. z., zákona č. 563/2009 Z. z., zákona č. 52/2010 Z. z., zákona č.136/2010 Z. z., zákona č. 494/2010 Z. z. a zákona č.133/2011 Z. z.


Čl. VI
Tento zákon nadobúda účinnosť 1. januára 2010 okrem čl. I, ktorý nadobúda účinnosť 1. januára 2012.


Ivan Gašparovič v. r.
Pavol Paška v. r.
Robert Fico v. r.


1) Zákon č. 373/2012 Z. z. o núdzových zásobách ropy a ropných výrobkov a o riešení stavu ropnej núdze a o doplnení zákona č. 309/2009 Z. z. o podpore obnoviteľných zdrojov energie a vysoko účinnej kombinovanej výroby a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 595/2003 Z. z. o dani z príjmov v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 98/2004 Z. z. o spotrebnej dani z minerálneho oleja v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 106/2004 Z. z. o spotrebnej dani z tabakových výrobkov v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 222/2004 Z. z. o dani z pridanej hodnoty v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 582/2004 Z. z. o miestnych daniach a miestnom poplatku za komunálne odpady a drobné stavebné odpady v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 609/2007 Z. z. o spotrebnej dani z elektriny, uhlia a zemného plynu a o zmene a doplnení zákona č. 98/2004 Z. z. o spotrebnej dani z minerálneho oleja v znení neskorších predpisov v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 530/2011 Z. z. o spotrebnej dani z alkoholických nápojov v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 361/2014 Z. z. o dani z motorových vozidiel a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č. 253/2015 Z. z.
Zákon č. 447/2015 Z. z. o miestnom poplatku za rozvoj a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
1a) § 5 ods. 2, 4, 5, 8 a 9 zákona č. 384/2011 Z. z. o osobitnom odvode vybraných finančných inštitúcií a o doplnení niektorých zákonov.
1b) Zákon č. 384/2011 Z. z.
1c) § 10 ods. 3 a 4 a § 12 ods. 1 a 2 zákona č. 235/2012 Z. z. o osobitnom odvode z podnikania v regulovaných odvetviach a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
1d) Zákon č. 235/2012 Z. z.
1e) § 68a ods. 4 zákona č. 39/2015 Z. z. o poisťovníctve a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č. 339/2016 Z. z.
1f) § 68a zákona č. 39/2015 Z. z. v znení zákona č. 339/2016 Z. z.
2) Napríklad zákon č. 431/2002 Z. z. o účtovníctve v znení neskorších predpisov, zákon č. 105/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
3) § 77 až 83 zákona č. 582/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
4) Napríklad zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 270/1995 Z. z. o štátnom jazyku Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov, zákon č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín v znení zákona č. 318/2009 Z. z., zákon č. 466/2009 Z. z. o medzinárodnej pomoci pri vymáhaní niektorých finančných pohľadávok a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
5) Napríklad zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 145/1995 Z. z. o správnych poplatkoch v znení neskorších predpisov, zákon č. 595/2003 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 106/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 582/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 479/2009 Z. z. o orgánoch štátnej správy v oblasti daní a poplatkov a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
6) § 3 až 7 zákona č. 253/1998 Z. z. o hlásení pobytu občanov Slovenskej republiky a registri obyvateľov Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov.
§ 34 zákona č. 48/2002 Z. z.o pobyte cudzincov a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č. 558/2005 Z. z.
7) § 7 a § 21 ods. 3 Obchodného zákonníka.
8) Napríklad zákon č. 479/2009 Z. z. o orgánoch štátnej správy v oblasti daní a poplatkov a o zmene a doplnení niektorých zákonov, zákon č. 9/2010 Z. z. o sťažnostiach, zákon č. 333/2011 Z. z. o orgánoch štátnej správy v oblasti daní, poplatkov a colníctva.
9) Napríklad zákon č. 98/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 199/2004 Z. z. Colný zákon a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov, zákon č. 652/2004 Z. z. o orgánoch štátnej správy v colníctve a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
10) Napríklad Zmluva medzi Slovenskou republikou a Českou republikou o zamedzení dvojakého zdanenia a zabránení daňovému úniku v odbore daní z príjmov a z majetku (oznámenie č. 238/2003 Z. z.).
11) Napríklad zákon č. 76/2007 Z. z. o medzinárodnej pomoci a spolupráci pri správe daní a o zmene a doplnení niektorých zákonov, zákon č. 466/2009 Z. z. o medzinárodnej pomoci pri vymáhaní niektorých finančných pohľadávok a o zmene a doplnení niektorých zákonov, nariadenie Rady (EÚ) č. 904/2010 zo 7. októbra 2010 o administratívnej spolupráci a boji proti podvodom v oblasti dane z pridanej hodnoty (Ú. v. EÚ L 268, 12. 10. 2010), nariadenie Komisie (ES) č. 1179/2008 z 28. novembra 2008, ktorým sa ustanovujú podrobné pravidlá vykonávania určitých ustanovení smernice Rady č. 2008/55/ES o vzájomnej pomoci pri vymáhaní pohľadávok týkajúcich sa určitých poplatkov, odvodov, daní a ďalších opatrení (Ú. v. EÚ L 319, 29. 11. 2008).
12) Napríklad zákon č. 575/2001 Z. z. o organizácii činnosti vlády a o organizácii ústrednej štátnej správy v znení neskorších predpisov.
13) Napríklad Dohoda medzi Českou a Slovenskou Federatívnou republikou a Holandským kráľovstvom o podpore a vzájomnej ochrane investícií (oznámenie č. 569/1992 Zb.), Zmluva medzi Slovenskou republikou a Singapurskou republikou o podpore a vzájomnej ochrane investícií (oznámenie č. 286/2007 Z. z.).
14) Zákon č. 215/2004 Z. z. o ochrane utajovaných skutočností a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
15) Napríklad zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 40/1993 Z. z. o štátnom občianstve Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov.
16) Zákon č. 98/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Čl. 95a nariadenia Komisie (ES) č. 555/2008 z 27. júna 2008, ktorým sa ustanovujú podrobné pravidlá vykonávania nariadenia Rady (ES) č. 479/2008 o spoločnej organizácii trhu s vínom, pokiaľ ide o podporné programy, obchod s tretími krajinami, výrobný potenciál a kontroly vo vinárskom sektore (Ú. v. EÚ L 170, 30. 6. 2008) v platnom znení.
17a) Zákon č. 527/2002 Z. z. o dobrovoľných dražbách a o doplnení zákona Slovenskej národnej rady č. 323/1992 Zb. o notároch a notárskej činnosti (Notársky poriadok) v znení neskorších predpisov v znení neskorších predpisov.
18) § 73d až 73i zákona Slovenskej národnej rady č. 323/1992 Zb.o notároch a notárskej činnosti (Notársky poriadok) v znení neskorších predpisov.
19) Napríklad zákon č. 747/2004 Z. z. o dohľade nad finančným trhom a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
19a) Zákon č. 327/2005 Z. z. o poskytovaní právnej pomoci osobám v materiálnej núdzi a o zmene a doplnení zákona č. 586/2003 Z. z. o advokácii a o zmene a doplnení zákona č. 455/1991 Zb. o živnostenskom podnikaní (živnostenský zákon) v znení neskorších predpisov v znení zákona č. 8/2005 Z. z. v znení neskorších predpisov.
19b) Zákon č. 561/2007 Z. z. o investičnej pomoci a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
19c) Zákon č. 125/2006 Z. z. o inšpekcii práce a o zmene a doplnení zákona č. 82/2005 Z. z. o nelegálnej práci a nelegálnom zamestnávaní a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
19d) Zákon č. 185/2009 Z. z. o stimuloch pre výskum a vývoj a o doplnení zákona č. 595/2003 Z. z. o dani z príjmov v znení neskorších predpisov v znení zákona č. 40/2011 Z. z.
19e) Zákon č. 453/2003 Z. z. o orgánoch štátnej správy v oblasti sociálnych vecí, rodiny a služieb zamestnanosti a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
19f) Zákon č. 540/2007 Z. z. o audítoroch, audite a dohľade nad výkonom auditu a o zmene a doplnení zákona č. 431/2002 Z. z. o účtovníctve v znení neskorších predpisov v znení neskorších predpisov.
19g) Zákon č. 218/2013 Z. z. o núdzových zásobách ropy a ropných výrobkov a o riešení stavu ropnej núdze a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
19h) Napríklad zákon č. 502/2001 Z. z. o finančnej kontrole a vnútornom audite a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov, § 6 až 11 zákona č. 528/2008 Z. z. o pomoci a podpore poskytovanej z fondov Európskeho spoločenstva v znení neskorších predpisov.
19i) § 14 ods. 2 písm. i) zákona č. 575/2001 Z. z. v znení neskorších predpisov.
19j) Zákon č. 309/2009 Z. z. o podpore obnoviteľných zdrojov energie a vysoko účinnej kombinovanej výroby a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
§ 9 ods. 1 písm. l) zákona č. 250/2012 Z. z. o regulácii v sieťových odvetviach v znení zákona č. 435/2013 Z. z.
19k) Ústavný zákon č. 493/2011 Z. z. o rozpočtovej zodpovednosti.
19l) § 134a až 134d zákona č. 25/2006 Z. z. o verejnom obstarávaní a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č. 252/2015 Z. z.
19l) Zákon č. 128/2002 Z. z. o štátnej kontrole vnútorného trhu vo veciach ochrany spotrebiteľa a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
19m) Zákon č. 136/2001 Z. z. o ochrane hospodárskej súťaže a o zmene a doplnení zákona Slovenskej národnej rady č. 347/1990 Zb. o organizácii ministerstiev a ostatných ústredných orgánov štátnej správy Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov v znení neskorších predpisov.Nariadenie Rady (ES) č. 1/2003 zo 16. decembra 2002 o vykonávaní pravidiel hospodárskej súťaže stanovených v článkoch 81 a 82 Zmluvy (Mimoriadne vydanie Ú. v. EÚ, kap. 8, zv. 2; Ú. v. ES L 1, 4. 1. 2003) v platnom znení.
19n) Zákon č. 25/2006 Z. z. o verejnom obstarávaní a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
19o) Zákon č. 362/2011 Z. z. o liekoch a zdravotníckych pomôckach a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
19p) § 2 a 4 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 39/1993 Z. z. o Najvyššom kontrolnom úrade Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov.
20) Nariadenie Európskeho parlamentu a Rady (EÚ) č. 910/2014 z 23. júla 2014 o elektronickej identifikácii a dôveryhodných službách pre elektronické transakcie na vnútornom trhu a o zrušení smernice 1999/93/ES (Ú. v. EÚ L 257, 28.8.2014).
Zákon č. 272/2016 Z. z. o dôveryhodných službách pre elektronické transakcie na vnútornom trhu a o zmene a doplnení niektorých zákonov (zákon o dôveryhodných službách).
20a) Zákon č. 431/2002 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 595/2003 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 98/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 106/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 222/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 609/2007 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 530/2011 Z. z. o spotrebnej dani z alkoholických nápojov v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 361/2014 Z. z. v znení zákona č. 253/2015 Z. z.
21) § 17b zákona Slovenskej národnej rady Slovenskej republiky č. 171/1993 Z. z. o Policajnom zbore v znení neskorších predpisov.
21a) Napríklad zákon č. 442/2012 Z. z. o medzinárodnej pomoci a spolupráci pri správe daní, nariadenie Rady (EÚ) č. 904/2010.
21aa) § 17a zákona č. 652/2004 Z. z. v znení zákona č. 298/2016 Z. z.
22) § 2 písm. a) zákona č. 215/2004 Z. z.
23) § 21 zákona Slovenskej národnej rady č. 372/1990 Zb.o priestupkoch v znení neskorších predpisov.
23a) § 2 ods. 3 zákona č. 492/2009 Z. z. o platobných službách a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č. 394/2011 Z. z.
24) Napríklad § 37 ods. 4 zákona č. 80/1997 Z. z. o Exportno-importnej banke Slovenskej republiky v znení zákona č. 623/2004 Z. z., § 90 zákona č. 483/2001 Z. z. o bankách a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č. 492/2009 Z. z.
25) Napríklad § 91 ods. 4 písm. c) a odseku 5 zákona č. 483/2001 Z. z. v znení neskorších predpisov.
26) Napríklad § 22 zákona Slovenskej národnej rady č. 78/1992 Zb. o daňových poradcoch a Slovenskej komore daňových poradcov v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 162/1995 Z. z.o katastri nehnuteľností a o zápise vlastníckych a iných práv k nehnuteľnostiam (katastrálny zákon) v znení neskorších predpisov.
27) Zákon č. 507/2001 Z. z. o poštových službách v znení neskorších predpisov.
27a) Zákon č. 22/2004 Z. z. o elektronickom obchode a o zmene a doplnení zákona č. 128/2002 Z. z. o štátnej kontrole vnútorného trhu vo veciach ochrany spotrebiteľa a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č. 284/2002 Z. z. v znení zákona č. 160/2005 Z. z.
27aa) § 5 ods. 1 zákona č. 351/2011 Z. z. o elektronických komunikáciách.
27ab) § 63 zákona č. 351/2011 Z. z.
27ac) § 56 ods. 3 zákona č. 351/2011 Z. z.
27ad) § 57 ods. 1 zákona č. 351/2011 Z. z.
28) Napríklad zákon č. 475/2005 Z. z. o výkone trestu odňatia slobody a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
29) Zákon č. 215/2002 Z. z. v znení neskorších predpisov.
29a) Zákon č. 333/2011 Z. z. o orgánoch štátnej správy v oblasti daní, poplatkov a colníctva.
31) Napríklad § 3 Trestného poriadku.
32) Zákon č. 289/2008 Z. z. o používaní elektronickej registračnej pokladnice a o zmene a doplnení zákona Slovenskej národnej rady č. 511/1992 Zb. o správe daní a poplatkov a o zmenách v sústave územných finančných orgánov v znení neskorších predpisov v znení zákona č. 465/2008 Z. z.
33) Zákon č. 98/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 106/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 609/2007 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 530/2011 Z. z. v znení neskorších predpisov.
34) Napríklad zákon č. 190/2003 Z. z. o strelných zbraniach a strelive a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
35) Zákon č. 595/2003 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 222/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
36) § 3 až 8 zákona č. 595/2003 Z. z. v znení neskorších predpisov.
36a) § 79 ods. 6 zákona č. 222/2004 Z. z. v znení zákona č. 331/2011 Z. z.
36b) § 17 ods. 5 zákona č. 595/2003 Z. z. v znení zákona č. 534/2005 Z. z.
37) § 151j až 151md Občianskeho zákonníka v znení neskorších predpisov.
37a) § 81 ods. 4 písm. b) druhý bod zákona č. 222/2004 Z. z. v znení zákona č. 246/2012 Z. z.
37aa) § 23 až 23d zákona č. 431/2002 Z. z. v znení neskorších predpisov.
37ab) § 30c zákona č. 595/2003 Z. z. v znení zákona č. 333/2014 Z. z.
37ac) § 30c ods. 7 zákona č. 595/2003 Z. z. v znení zákona č. 333/2014 Z. z.
37ad) § 68d ods. 17 zákona č. 222/2004 Z. z. v znení zákona č. 268/2015 Z. z.
37b) § 105b, 115 a 117 Obchodného zákonníka v znení neskorších predpisov.
38) § 544 až 558 Občianskeho zákonníka v znení neskorších predpisov.
39) § 17 ods. 1 zákona č. 659/2007 Z. z. o zavedení meny euro v Slovenskej republike a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č. 397/2008 Z. z.
40) Zákon č. 358/2015 Z. z. o úprave niektorých vzťahov v oblasti štátnej pomoci a minimálnej pomoci a o zmene a doplnení niektorých zákonov (zákon o štátnej pomoci).
41a) Napríklad § 19 ods. 5 zákona č. 106/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov, § 4 ods. 5 zákona č. 222/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
42) § 66ba ods. 3 zákona č. 455/1991 Zb. o živnostenskom podnikaní (živnostenský zákon) v znení neskorších predpisov.
43) § 49 ods. 1 a § 56 ods. 1 zákona č. 455/1991 Zb. v znení neskorších predpisov.
43a) § 101 ods. 1 a 6 Správneho súdneho poriadku.
44) Zákon č. 595/2003 Z. z. v znení neskorších predpisov.
Zákon č. 361/2014 Z. z.
44a) § 4a a 4b zákona č. 222/2004 Z. z. v znení zákona č. 83/2009 Z. z.
44aa) § 78 ods. 6 zákona č. 222/2004 Z. z.
44b) § 55d ods. 1, 5 až 7 zákona č. 222/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
44c) § 9b ods. 1 zákona č. 466/2009 Z. z. v znení zákona č. 269/2015 Z. z.
44d) § 8 ods. 2 zákona č. 466/2009 Z. z. v znení zákona č. 531/2011 Z. z.
45) § 151e Občianskeho zákonníka v znení neskorších predpisov.
46) Napríklad § 42 ods. 2 písm. a) zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 162/1995 Z. z. v znení zákona č. 173/2004 Z. z., § 91 ods. 5 zákona č. 483/2001 Z. z. v znení zákona č. 214/2006 Z. z., § 47 ods. 1 zákona č. 566/2001 Z. z.o cenných papieroch a investičných službách a o zmene a doplnení niektorých zákonov (zákon o cenných papieroch).
47) § 28 zákona č. 566/2001 Z. z. v znení neskorších predpisov.
48) Zákon č. 7/2005 Z. z. o konkurze a reštrukturalizácii a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
49) § 151a až 151md Občianskeho zákonníka v znení neskorších predpisov.
§ 73d až 73i zákona Slovenskej národnej rady č. 323/1992 Zb. v znení neskorších predpisov.
50) § 524 až 530 Občianskeho zákonníka v znení zákona č. 509/1991 Zb.
51) § 358 až 364 Obchodného zákonníka.
§ 580 a 581 Občianskeho zákonníka v znení zákona č. 509/1991 Zb.
51a) § 26 zákona č. 231/1999 Z. z. v znení neskorších predpisov.
52) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 233/1995 Z. z. v znení neskorších predpisov.
53) Napríklad § 151h Občianskeho zákonníka v znení neskorších predpisov.
54) § 151ma ods. 1 Občianskeho zákonníka v znení zákona č. 526/2002 Z. z.
55) § 15 zákona č. 92/1991 Zb. o podmienkach prevodu majetku štátu na iné osoby v znení neskorších predpisov.
56) Napríklad zákon č. 523/2004 Z. z. o rozpočtových pravidlách verejnej správy a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov, zákon č. 448/2008 Z. z. o sociálnych službách a o zmene a doplnení zákona č. 455/1991 Zb. o živnostenskom podnikaní (živnostenský zákon) v znení neskorších predpisov.
56a) § 61 ods. 3 zákona č. 199/2004 Z. z. v znení zákona č. 130/2015 Z. z.
57) § 74 ods. 7 písm. g) zákona č. 448/2008 Z. z.
58) § 73 ods. 1 až 7 zákona č. 448/2008 Z. z.
59) Zákon č. 599/2003 Z. z. o pomoci v hmotnej núdzi a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
60) § 19 zákona č. 447/2008 Z. z. o peňažných príspevkoch na kompenzáciu ťažkého zdravotného postihnutia a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
61) Napríklad zákon č. 238/1998 Z. z. o príspevku na pohreb v znení neskorších predpisov, zákon č. 280/2002 Z. z. o rodičovskom príspevku v znení neskorších predpisov, zákon č. 600/2003 Z. z. o prídavku na dieťa a o zmene a doplnení zákona č. 461/2003 Z. z. o sociálnom poistení v znení neskorších predpisov.
62) Zákon č. 627/2005 Z. z. o príspevkoch na podporu náhradnej starostlivosti o dieťa v znení neskorších predpisov.
63) § 64 až 70 zákona č. 305/2005 Z. z. o sociálnoprávnej ochrane detí a o sociálnej kuratele a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
65) Nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 268/2006 Z. z. o rozsahu zrážok zo mzdy pri výkone rozhodnutia v znení nariadenia vlády č. 469/2008 Z. z.
66) § 73 ods. 1 až 7 a § 74 ods. 7 písm. g) zákona č. 448/2008 Z. z.
67) § 716 až 719 Obchodného zákonníka v znení neskorších predpisov.
67a) § 90 ods. 3 zákona č. 483/2001 Z. z. v znení zákona č. 437/2015 Z. z.
68) Napríklad § 195 až 198 Zákonníka práce.
69) § 92 ods. 11 zákona č. 448/2008 Z. z.
70) § 14 zákona č. 514/2008 Z. z. o nakladaní s odpadom z ťažobného priemyslu a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
71) Napríklad § 558 Občianskeho zákonníka v znení zákona č. 509/1991 Zb., § 323 Obchodného zákonníka.
72) § 78 až 85 zákona č. 618/2003 Z. z. o autorskom práve a právach súvisiacich s autorským právom (autorský zákon) v znení neskorších predpisov.
73) Zákon č. 49/2002 Z. z. o ochrane pamiatkového fondu v znení zákona č. 479/2005 Z. z.
74) Zákon č. 206/2009 Z. z. o múzeách a galériách a o ochrane predmetov kultúrnej hodnoty a o zmene zákona Slovenskej národnej rady č. 372/1990 Zb. o priestupkoch v znení neskorších predpisov.
75) § 73 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 171/1993 Z. z. v znení neskorších predpisov.
76) Napríklad § 8 zákona č. 190/2003 Z. z.. v znení neskorších predpisov.
77) § 8 ods. 10 zákona č. 523/2004 Z. z. v znení zákona č. 171/2005 Z. z.
§ 92 ods. 11 zákona č. 448/2008 Z. z.
78) § 8 ods. 10 zákona č. 523/2004 Z. z. v znení zákona č. 171/2005 Z. z.
79) § 12a až 12e zákona č. 105/1990 Zb. o súkromnom podnikaní občanov v znení zákona č. 219/1991 Zb.
§ 2 Obchodného zákonníka v znení neskorších predpisov.
80) Zákon č. 220/2004 Z. z. o ochrane a využívaní poľnohospodárskej pôdy a o zmene zákona č. 245/2003 Z. z. o integrovanej prevencii a kontrole znečisťovania životného prostredia a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
81) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 18/1996 Z. z. o cenách v znení neskorších predpisov.
82) § 2 písm. d) a § 13 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 202/1995 Z. z. Devízový zákon a zákon, ktorým sa mení a dopĺňa zákon Slovenskej národnej rady č. 372/1990 Zb. o priestupkoch v znení neskorších predpisov v znení neskorších predpisov.
83) Zákon č. 10/2004 Z. z. o puncovníctve a skúšaní drahých kovov (puncový zákon) v znení zákona č. 221/2007 Z. z.
84) § 39 zákona č. 566/2001 Z. z. v znení neskorších predpisov.
85) § 52 zákona č. 566/1991 Z. z. v znení neskorších predpisov.
86) Vyhláška Ministerstva spravodlivosti Slovenskej republiky č. 492/2004 Z. z. o stanovení všeobecnej hodnoty majetku v znení neskorších predpisov.
87) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 202/1995 Z. z. v znení neskorších predpisov.
88) § 5 a § 476 až 488 Obchodného zákonníka v znení neskorších predpisov.
89) Zákon č. 111/1990 Zb. o štátnom podniku v znení neskorších predpisov.
90) § 76 až 153 Obchodného zákonníka v znení neskorších predpisov.
91) Napríklad zákon č. 104/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 105/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 199/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
92) Zákon č. 595/2003 Z. z. v znení neskorších predpisov.
92a) § 78 zákona č. 222/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
92b) § 79 zákona č. 222/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
92ba) Napríklad zákon č. 431/2002 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 595/2003 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 98/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 222/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 289/2008 Z. z. v znení neskorších predpisov.
92c) Zákon č. 582/2004 Z. z. v znení neskorších predpisov.
93) Zákon č. 466/2009 Z. z.
94) Zákon č. 71/1967 Zb. o správnom konaní (správny poriadok) v znení neskorších predpisov.
95) Zákon č. 428/2002 Z. z. o ochrane osobných údajov v znení neskorších predpisov.
96) Napríklad zákon Slovenskej národnej rady č. 323/1992 Zb. v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 233/1995 Z. z. v znení neskorších predpisov, zákon č. 461/2003 Z. z. v znení neskorších predpisov.


Príloha k zákonu č. 563/2009 Z. z.

Zoznam preberaných právne záväzných aktov Európskej únie
1. Smernica Rady 2010/24/EÚ zo 16. marca 2010 o vzájomnej pomoci pri vymáhaní pohľadávok vyplývajúcich z daní, poplatkov a ďalších opatrení (Ú. v. EÚ L 84, 31. 03. 2010).
2. Smernica Rady 2011/16/EÚ z 15. februára 2011 o administratívnej spolupráci v oblasti daní a zrušení smernice 77/799/EHS (Ú. v. EÚ L 64, 11. 3. 2011).