+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
Občiansky zákonník
Občiansky zákonník (40/1964)
INFORMÁCIE O ZÁKONE
Dátum prijatia: 26.02.1964
Platnosť od: 05.03.1964
Účinnosť od: 01.04.1964
Účinnosť do: -

PDF VERZIA
TLAČIŤ
HISTÓRIA
Účinnosť od Novela Zákon
01.04.2015 102/2014  
01.11.2015 273/2015  
01.01.2015 335/2014  
15.10.2015 239/2015  
23.12.2015 438/2015  
01.07.2016 91/2016, 125/2016  
01.10.2015 117/2015  
01.01.2016 39/2015  
Hatályos 2016. július 1-től

Tt. 40/1964.

POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV


Kelt: 1964. február 26.


Módosítva:
Tt. 58/1969., hatályos 1969. július 1-től
Tt. 131/1982., hatályos 1983. január 1-től
Tt. 131/1982., hatályos 1983. április 1-től
Tt. 509/1991., hatályos 1983. április 1-től
Tt. 94/1988., hatályos 1988. július 1-től
Tt. 188/1988., hatályos 1989. január 1-től
Tt. 87/1990., hatályos 1990. március 29-től
Tt. 105/1990., hatályos 1990. május 1-től
Tt. 116/1990., hatályos 1990. május 1-től
Tt. 509/1991., hatályos 1990. május 1-től
Tt. 87/1991., hatályos 1991. április 1-től
Tt. 509/1991., hatályos 1992. január 1-től
Tt. 264/1992., hatályos 1993. január 1-től
Tt. 278/1993., hatályos 1994. január 1-től
Tt. 249/1994., hatályos 1994. október 1-től
Tt. 153/1997., hatályos 1997. június 20-tól
Tt. 211/1997., hatályos 1997. július 30-tól
Tt. 252/1999., hatályos 1999. október 11-től
Tt. 218/2000., hatályos 2000. augusztus 1-től
Tt. 261/2001., hatályos 2001. szeptember 1-től
Tt. 281/2001., hatályos 2001. október 1-től
Tt. 23/2002., hatályos 2002. február 7-től
Tt. 34/2002., hatályos 2002. március 1-től
Tt. 95/2002., hatályos 2002. március 1-től
Tt. 215/2002., hatályos 2002. május 1-től
Tt. 184/2002., hatályos 2002. június 1-től
Tt. 526/2002., hatályos 2003. január 1-től
Tt. 504/2003., hatályos 2004. január 1-től
Tt. 515/2003., hatályos 2004. január 1-től
Tt. 150/2004., hatályos 2004. április 1-től
Tt. 526/2002., hatályos 2004. május 1-től
Tt. 150/2004., hatályos 2004. május 1-től
Tt. 404/2004., hatályos 2004. augusztus 1-től
Tt. 635/2004., hatályos 2005. január 1-től
Tt. 171/2005., hatályos 2005. május 1-től
Tt. 266/2005., hatályos 2005. június 30-tól
Tt. 336/2005., hatályos 2005. augusztus 1-től
Tt. 118/2006., hatályos 2006. április 1-től
Tt. 188/2006., hatályos 2006. április 13-tól
Tt. 84/2007., hatályos 2007. március 1-től
Tt. 209/2007., hatályos 2007. május 1-től
Tt. 335/2007., hatályos 2007. október 1-től
Tt. 568/2007., hatályos 2008. január 1-től
Tt. 379/2008., hatályos 2008. november 1-től
Tt. 214/2008., hatályos 2009. január 1-től
Tt. 477/2008., hatályos 2009. január 1-től
Tt. 186/2009., hatályos 2010. január 1-től
Tt. 575/2009., hatályos 2010. március 1-től
Tt. 129/2010., hatályos 2010. június 1-től
Tt. 546/2010., hatályos 2011. január 1-től
Tt. 130/2011., hatályos 2011. június 30-tól
Tt. 161/2011., hatályos 2011. július 1-től
Tt. 69/2012., hatályos 2012. március 1-től
Tt. 180/2013., hatályos 2013. október 1-től
Tt. 106/2014., hatályos 2014. június 1-től
Tt. 102/2014., hatályos 2014. június 13-tól
Tt. 335/2014., hatályos 2015. január 1-től
Tt. 102/2014., hatályos 2015. április 1-től
Tt. 117/2015., hatályos 2015. október 1-től
Tt. 239/2015., hatályos 2015. október 15-től
Tt. 273/2015., hatályos 2015. november 1-től
Tt. 438/2015., hatályos 2015. december 23-től
Tt. 39/2015., hatályos 2016. január 1-től
Tt. 91/2016., hatályos 2016. július 1-től
Tt. 125/2016., hatályos 2016. július 1-től


A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése a következő törvényt fogadta el:


ELSŐ RÉSZ
Általános rendelkezések

Első fejezet
A polgárjogi kapcsolatok és azok védelme

1. §
(1) A polgárjogi kapcsolatok rendezése hozzájárul a polgári és szabadságjogok teljesüléséhez, elsősorban a személyiség védelme és a tulajdonhoz való jog védelme terén.
(2) A polgári törvénykönyv szabályozza a természetes és jogi személyek tulajdonviszonyait, ezen személyek és az állam közötti tulajdonviszonyokat, valamint a személyek védelmének jogából következő kapcsolatokat, amennyiben ezeket a polgárjogi kapcsolatokat más törvények nem szabályozzák.1)
(3) A polgári törvénykönyv a szellemi tulajdonra vonatkozó jogviszonyokat is szabályozza, hacsak ezeket a viszonyokat más törvények nem szabályozzák.

2. §
(1) A polgárjogi kapcsolatok olyan jogcselekményekből vagy más tényekből jönnek létre, amelyekkel a törvény ezeket a viszonyokat összekapcsolja.
(2) A polgárjogi kapcsolatok résztvevői egyenrangúak.
(3) A polgárjogi kapcsolatok résztvevői kölcsönös jogaikat és kötelezettségeiket megegyezés alapján a törvénytől eltérő módon is szabályozhatják, hacsak azt a törvény kimondottan nem tiltja, és ha a törvény rendelkezéseinek jellegéből nem következik, hogy attól eltérni nem lehetséges.

3. §
(1) A polgárjogi kapcsolatokból következő jogok és kötelességek végrehajtása jogalap nélkül nem avatkozhat be mások jogaiba és jogos érdekeibe és nem lehet ellentétes a jó erkölccsel.
(2) A természetes és jogi személyek, az állami szervek és a helyi önkormányzati szervek ügyelnek arra, hogy ne kerüljön sor a polgárjogi kapcsolatokból eredő jogok veszélyeztetésére és megsértésére, és hogy a résztvevők közötti esetleges nézeteltéréseket elsősorban azok közös megegyezésével oldják meg.

4. §
Azzal szemben, aki a jogot veszélyezteti vagy megsérti, az arra hivatott szervnél védelemért lehet folyamodni. Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, ez a szerv a bíróság.

5. §
Ha nyilvánvaló beavatkozás történt a békés állapotba, a községnél lehet védelmet keresni. A község előzetesen betilthatja a beavatkozást vagy elrendelheti az előző állapot helyreállítását. Ez nem érinti a bírósági védelem kérésének jogát.

6. §
Ha valakinek a jogát közvetlenül jogtalan beavatkozás veszélyezteti, az, akit így veszélyeztetnek, megfelelő módon a beavatkozást maga is elháríthatja.

Második fejezet
A polgárjogi kapcsolatok résztvevői

Első szakasz
Természetes személyek

7. §
(1) A természetes személy jogképessége születésével jön létre. Ezzel a jogképességgel rendelkezik a megfogamzott gyermek is, amennyiben élve születik meg.
(2) Az elhalálozással ez a jogképesség megszűnik. Ha az elhalálozást az előírt módon nem lehet igazolni, a bíróság a természetes személyt holttá nyilvánítja, ha elhalálozását másképpen állapítja meg. A bíróság az eltűnt a természetes személyt is holttá nyilvánítja, ha az összes körülményre tekintettel arra lehet következtetni, hogy már nem él.

8. §
(1) A természetes személy, arra vonatkozó saját jogi cselekvőképessége, hogy jogokat szerezzen és kötelezettségeket vállaljon magára (jogi cselekvőképesség), teljes mértékben a természetes személy nagykorúságának elérésével jön létre.
(2) A nagykorúságot a tizennyolcadik életév betöltésével éri el. Ezen életkor betöltése előtt a nagykorúság csak házasságkötéssel szerezhető meg. Az így megszerzett nagykorúság sem a házasság megszűnésével, sem annak érvénytelenné nyilvánításával nem vész el.

9. §
A kiskorúak csak olyan jogi cselekvőképességgel rendelkeznek, amely jellegénél fogva az életkoruknak megfelelő értelmi és akarati érettségi szintnek megfelel.

10. §
(1) Ha a természetes személy nem átmeneti mentális zavar miatt, jogügyletek végrehajtására egyáltalán nem képes, a bíróság megfosztja őt jogi cselekvőképességétől.
(2) Ha a természetes személy nem átmeneti mentális zavar miatt, vagy túlzott alkoholfogyasztás, valamint kábítószer és mérgek fogyasztása miatt csak némely jogügyletek elvégzésére képes, a bíróság korlátozza jogi cselekvőképességét, és határozatban állapítja meg a korlátozás mértékét.
(3) A bíróság a jogi cselekvőképességtől való megfosztását vagy korlátozását módosítja vagy megszünteti, ha megváltoznak vagy megszűnnek azok az okok, amelyek a fentiekhez vezettek.

A személyiség védelme

11. §
A természetes személynek joga van személyisége védelméhez, elsősorban élete és egészsége, állampolgári becsülete és emberi méltósága, valamint magánéletének, jó hírnevének és személyes jellegű megnyilvánulásainak védelméhez.

12. §
(1) A természetes személyt vagy személyes jellegű megnyilvánulásait érintő személyes jellegű iratok, arcképek, fényképek, valamint mozgókép- és hangfelvételek, csak az ő hozzájárulásával készíthetők vagy használhatók fel.
(2) A hozzájárulás nem szükséges, ha a személyes jellegű iratok, arcképek, fényképek, hang- vagy mozgókép- és hangfelvételek hivatalos célból, a törvény alapján készülnek vagy használtatnak fel.
(3) Az arcképek, fényképek, valamint mozgókép- és hangfelvételek a természetes személy hozzájárulása nélkül is készíthetők vagy felhasználhatók, megfelelő módon, tudományos és művészi célokra, valamint a sajtó, film, rádiós és televíziós tudósítás céljából. Azonban az ilyen felhasználás sem lehet ellentétes a természetes személy jogos érdekeivel.

13. §
(1) A természetes személynek jogában áll elsősorban követelni, hogy felhagyjanak a személyiségének védelmét biztosító jogaiba történő jogtalan beavatkozásokkal, hogy megszüntessék ezen beavatkozások következményeit, és hogy megfelelő elégtételt biztosítsanak számára.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti elégtétel nem tűnne elegendőnek, elsősorban azért, mert jelentős mértékben csökkent a természetes személy méltósága vagy társadalmi súlya, a természetes személy nem vagyon kárért járó pénzbeli kártérítésre is jogosult.
(3) A (2) bekezdés szerinti kártérítés összegét bíróság állapítja meg, figyelembe véve a keletkezett kár súlyosságát és a körülményeket, melyek között a jogsértésre sor került.

15. §
A természetes személy halála után személyiségi jogainak védelmének érvényesítése a házastársát és gyermekeit, és ha ők nincsenek, akkor az ő szüleit illeti meg.

16. §
Aki más személyiségi jogainak védelmébe történő jogtalan beavatkozásával kárt okoz, a jelen törvény károkozásért való felelősségvállalás szerinti rendelkezései alapján felel érte.

Második szakasz
Jogi személyek

18. §
(1) A jogi személyek is rendelkeznek jogképességgel.
(2) A jogi személyek a következők:
a) természetes vagy jogi személyek egyesületei,
b) gazdasági célú közösségek,
c) a területi önkormányzat egységei,
d) más alanyok, melyekről a törvény rendelkezik.

19. §
(1) A jogi személy létrehozásához írásbeli szerződés vagy alapítólevél szükséges, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik.
(2) A jogi személyek azzal a nappal jönnek létre, amely napon bejegyzik őket a cégjegyzékbe vagy más, a törvény által meghatározott jegyzékbe, hacsak külön törvény ezek létrejöttéről másképpen nem rendelkezik.

19.a §
(1) A jogi személy arra vonatkozó jogi cselekvőképessége, hogy jogokat és kötelezettségeket szerezzen, csak törvény által lehet korlátozva.
(2) Azon jogi személyek, melyeket a cégjegyzékbe vagy más, a törvény által meghatározott jegyzékbe jegyeznek be, a szóban forgó jegyzékbe történő bejegyzés hatálybalépésének napjától szerezhetnek jogokat és kötelezettségeket, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik.

19.b §
(1) A jogi személyeknek elnevezésük van, melyet a létrehozásuk alkalmával kell meghatározni.
(2) A jogi személy elnevezésének jogtalan használata esetén a bíróságon lehet követelni, hogy a jogtalan használó tartózkodjon annak használatától és megszüntesse a hibás állapotot; megfelelő elégtétel is követelhető, amely pénzben is követelhető.
(3) A (2) bekezdés megfelelően érvényes a jogi személy jó hírnevébe történő jogtalan beavatkozás esetében is.

19.c §
A jogi személy székhelyét annak létrejöttekor kell meghatározni.

20. §
(1) A jogi személy jogügyleteit minden ügyben azok végzik el, akiket erre a jogi személy létrehozásáról szóló szerződés, az alapítólevél vagy a törvény feljogosít (képviseleti szervek).
(2) A jogi személy jogügyleteit más dolgozói vagy tagjai is elvégezhetik, amennyiben azt a jogi személy belső előírásaiban meghatározták vagy a munkahelyi beosztásukra való tekintettel ez megszokott. Ha ezek a személyek túllépik jogkörüket, csak akkor jönnek létre a jogi személy jogai és kötelezettségei, ha a jogügylet a jogi személy tevékenységének tárgyát érinti, és csak akkor, ha olyan túllépésről van szó, amelyről a másik résztvevő nem tudhatott.

20.a §
(1) A jogi személy megegyezéssel, idejének leteltével vagy annak a célnak a teljesítésével szűnik meg, melyre létrehozták, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik.
(2) A cégjegyzékbe vagy más, a törvény által meghatározott jegyzékbe bejegyzett jogi személy, azzal a nappal szűnik meg, melyen ebből a jegyzékből törlik, hacsak külön törvények másképpen nem rendelkeznek.
(3) A jogi személy megszűnése előtt kötelező a felszámolási eljárás, hacsak annak egész vagyonát nem szerzi meg jogutódja, vagy erről külön törvény másképpen nem rendelkezik.
(4) A Kereskedelmi Törvénykönyv, kereskedelmi társaságok felszámolásáról szóló rendelkezései megfelelően alkalmazandók más jogi személy felszámolására is, hacsak az ezen jogi személyeket szabályozó rendelkezésekből valami más nem következik.

A jogi személyek érdekvédelmi szövetségei

20.f §
Érdekeik védelmére vagy egyéb céljaik elérésére a jogi személyek jogi személyek érdekvédelmi szövetségeit (a továbbiakban csak „szövetségek”) hozhatják létre.

20.g §
A szövetség megalapításához, az alapítók által megkötött, írásos alapító szerződés szükséges, vagy a szövetség létrehozásának jóváhagyása az alapító taggyűlésen. A szövetség megalapításáról ezen a gyűlésen jegyzőkönyv írandó, amely tartalmazza a szövetség alapító tagjainak listáját, feltüntetve azok nevét (megnevezését), lakhelyét (székhelyét) és a tagok aláírásait. A szerződéshez vagy az alapító taggyűlésen készült jegyzőkönyvhöz csatolni kell a szövetség alapszabályzatát, valamint a szövetség nevében eljárni jogosult személyek jegyzékét, akiket az alapítók vagy az alapító gyűlés jóváhagyott.

20.h §
(1) A szövetség alapszabályzata meghatározza a szövetség megnevezését, székhelyét, tevékenységének tárgyát, a tulajdonviszonyok rendezését, a tagság létrejöttét és megszűnését, a tagok jogait és kötelezettségeit, a szövetség szerveit és azok hatáskörének meghatározását, valamint a szövetség megszüntetésének módját és a felszámolás utáni maradékvagyon felhasználásának módját. A szövetségbeli tagság meghatározott tagdíjhoz köthető.
(2) Az alapszabályzatot az alapítók vagy az alapító taggyűlés hagyja jóvá. Az alapszabályzat meghatározza annak módját, hogy miként módosítható és egészíthető ki az alapszabályzat.

20.i §
(1) A szövetség jogi személy, amely kötelezettségei teljesítésének elmulasztásáért a vagyonával felel.
(2) A szövetség a jogképességét, a szövetség székhelye szerint illetékes kerületi székhelyen található járási hivatalban vezetett, szövetségek jegyzékébe történő bejegyzéssel szerzi meg. A jegyzékbe bejegyzésre kerül a szövetség megnevezése és székhelye, tevékenységének tárgya, a szövetség végrehajtó szervei, valamint azon személyek nevei, akik hatáskörüket végrehajtják; a büntetőeljárás során kiszabott azon büntetésekről szóló adatot, amelyek nem mentesültek a hátrányos jogkövetkezmények alól, valamint a szövetség jogutódjait sújtó, végre nem hajtott büntetésekről szóló adatot is.
(3) A jegyzékbe történő bejegyzési javaslathoz csatolni kell az alapító szerződést vagy az alapító taggyűlésről készült jegyzőkönyvet, az alapszabályzattal együtt. A javaslatot az alapítók, vagy az alapító taggyűlés által meghatalmazott személy nyújtja be.

20.j §
(1) A szövetség megszűnése előtt kötelező a felszámolási eljárás, a szövetség tőkéje nem száll át annak jogutódjára.
(2) A szövetség a jegyzékből való törléssel szűnik meg.


21. §
Amennyiben polgárjogi viszonyok résztvevője az állam, akkor jogi személynek minősül.

Harmadik fejezet
Képviselet

22. §
(1) Képviselőnek minősül az, aki más helyett, annak nevében jogosult eljárni. A képviseletből közvetlenül a képviseltnek jönnek létre jogai és kötelezettségei.
(2) Más személyt nem képviselhet az, aki maga nem rendelkezik a szóban forgó jogképességgel, sem az, kinek érdekei ellentétesek a képviselt személy érdekeivel.

23. §
A képviselet a törvény vagy egy állami szerv határozata (törvényes képviselet), vagy meghatalmazási megállapodás alapján jön létre.

24. §
A képviselőnek személyesen kell eljárnia; további képviselőt csak akkor jelölhet ki, ha arról jogszabály rendelkezik vagy a résztvevők ebben megállapodtak. A további képviselő jogügyleteiből is közvetlenül a képviseltnek jönnek létre jogai és kötelezettségei.

Törvényes képviselet

26. §
Amennyiben a természetes személyek nem rendelkeznek jogi cselekvőképességgel, helyettük a törvényes képviselőik járnak el.

27. §
(1) Arról, hogy ki a kiskorú gyermek törvényes képviselője, a Családjogi Törvény rendelkezik.
(2) Annak a természetes személynek a törvényes képviselője, akit jogi cselekvőképességétől a bíróság határozatával megfosztott, vagy akinek jogi cselekvőképességét a bíróság határozatával korlátozta, a bíróság által meghatározott gyám.
(3) Ha nem nevezhető ki gyámnak a természetes személy rokona, sem más személy, aki teljesíti a gyám kinevezésére vonatkozó feltételeket, a bíróság egy helyi önkormányzati szervet, esetleg annak intézményét nevezi ki gyámnak, ha az jogosult saját nevében fellépni (18. §, (1) bek.).

28. §
Ha a törvényes képviselők kötelesek az általuk képviselt személyek vagyonát is kezelni, és ha nem mindennapos dologról van szó, a vagyonnal való rendelkezéshez szükséges a bíróság jóváhagyása is.

29. §
A bíróság ahhoz a személyhez is gyámot rendelhet ki, akinek tartózkodási helye nem ismert, ha ez szükséges az illető személy érdekei védelmére vagy ha azt a közérdek megköveteli. Ugyanazon feltételek mellett a bíróság gyámot nevezhet ki akkor is, ha az egyéb komoly okból szükséges.

30. §
Ha érdekütközésre kerül sor a törvényes képviselő és a képviselt személy érdekei között, vagy ugyanazon törvényes képviselő által képviselt több személy érdekeinek ütközésére kerül sor, a bíróság külön képviselőt rendel ki.

Meghatalmazás alapján történő képviselet

31. §
(1) Jogügylet esetén lehetőség van természetes vagy jogi személy általi képviseletre. A meghatalmazó ebből a célból meghatalmazást ad a meghatalmazottnak, amelyben fel kell tüntetni a meghatalmazott jogosultságának terjedelmét.
(2) Jogi személy meghatalmazása esetén a meghatalmazó nevében a jogi személy végrehajtó szerve jogosult eljárni, vagy az a személy, akit erre ez a szerv meghatalmazást ad.
(3) Meghatalmazás több meghatalmazottnak közösen is adható. Ha a több meghatalmazottnak adott meghatalmazás másképpen nem rendelkezik, a meghatalmazottaknak közösen kell eljárniuk.
(4) Ha szükséges, hogy a jogügyletet írásos formában hajtsák végre, a meghatalmazást írásba kell foglalni. Írásos meghatalmazást kell adni abban az esetben is, ha az nem csak egy bizonyos jogügyletre vonatkozik.

32. §
(1) Ha a jogügyletből nem következik, hogy valaki egy másik személy helyett jár el, úgy érvényes, hogy saját nevében jár el.
(2) Ha a meghatalmazott a meghatalmazó nevében jár el, a képviseleti jogosultság keretein belül, közvetlenül a meghatalmazónak jönnek létre jogai és kötelezettségei. A meghatalmazottnak adott utasítások, amelyek a meghatalmazásból nem következnek, nincsenek befolyással az eljárás joghatásaira, hacsak ismertek nem lennének azon személyek számára, akikkel szemben a meghatalmazott eljárt.
(3) Ha a meghatalmazó jóhiszemű, vagy ha tudott vagy tudnia kellett bizonyos körülményről, ezt figyelembe kell venni a meghatalmazott esetében is, hacsak olyan körülményekről van szó, amelyekről a meghatalmazott a meghatalmazás megadása előtt szerzett tudomást. A rosszhiszemű meghatalmazó nem hivatkozhat a meghatalmazott jóhiszeműségére.

33. §
(1) Ha a meghatalmazott túllépte a meghatalmazásból eredő jogosultságát, a meghatalmazót ez csak abban az esetben kötelezi, ha ő ezt a túllépést jóváhagyta. Ha azonban a meghatalmazó nem tudatja azzal a személlyel, akivel a meghatalmazott eljárt, késedelem nélkül az egyet nem értését azután, hogy a jogosultság túllépéséről tudomást szerzett, érvényes, hogy a jogosultság túllépését jóváhagyta.
(2) Ha a meghatalmazott eljárása során túllépte a meghatalmazó helyett történő eljárási jogosultságát, vagy ha valaki egy másik személy nevében meghatalmazás nélkül jár, ebből az eljárásból kifolyólag csak saját magát kötelezi el, hacsak az, akinek a nevében eljárt, a jogügyletet utólag, felesleges késedelem nélkül jóvá nem hagyja. Ha a meghatalmazó nem hagyja jóvá a meghatalmazás túllépését vagy a meghatalmazás nélküli eljárást, az a személy, akivel szemben eljártak, követelheti a meghatalmazottól vagy a kötelezettség teljesítését, vagy az eljárásával keletkezett kár megtérítését.
(3) A (2) bekezdés rendelkezése nem érvényes, ha a személy, akivel eljártak, tudott a meghatalmazás hiányosságáról.

33.a §
(1) Meghatalmazott jogosult más személyt meghatalmazni, hogy helyette járjon el a meghatalmazó nevében,
a) ha a meghatalmazás szerint kifejezetten jogosult más személy meghatalmazására,
b) ha a meghatalmazott jogi személy.
(2) A további meghatalmazott jogügyletei közvetlenül a meghatalmazót kötelezik.

33.b §
(1) A meghatalmazás megszűnik
a) a feladat elvégzésével, amelyre korlátozódott,
b) ha azt a meghatalmazó visszavonta,
c) ha azt a meghatalmazott felmondta,
d) ha a meghatalmazott meghal.
(2) A meghatalmazás a meghatalmazó halálával megszűnik, hacsak annak tartalmából valami más nem következik. Olyan jogi személy megszűnésével, amely meghatalmazott vagy meghatalmazó, a meghatalmazás csak akkor szűnik meg, ha annak jogai és kötelezettségei nem szállnak át más személyre.
(3) A meghatalmazó nem mondhat le érvényesen arról a jogáról, hogy a meghatalmazást bármikor visszavonja.
(4) Amennyiben a meghatalmazás visszavonásáról a meghatalmazottnak nincs tudomása, úgy jogügyleteinek hatása olyan, mintha a meghatalmazás még érvényben lenne. Erre a rendelkezésre azonban nem hivatkozhat az, aki a meghatalmazás visszavonásáról tudott vagy tudnia kellett.
(5) Ha a meghatalmazó más személlyel tudatta, hogy bizonyos feladatok elvégzésére meghatalmazást adott a meghatalmazottnak, vele szemben csak akkor hivatkozhat a meghatalmazás visszavonására, ha ezt a visszavonást a meghatalmazás végrehajtása előtt tudatta vele, vagy ha ez a személy a meghatalmazás végrehajtása idején tudott erről a visszavonásról.
(6) Ha a meghatalmazó meghal, vagy ha a meghatalmazott felmondja a meghatalmazást, a meghatalmazott még köteles mindent megtenni, ami halasztást nem tűr, hogy a meghatalmazónak vagy jogutódjának jogai ne sérüljenek. Az így elvégzett feladatok joghatása ugyanolyan, mintha a képviselet még tartana, amennyiben nincsenek ellentétben azzal, amit a meghatalmazó vagy jogutódjai elrendeltek.

Negyedik fejezet
Jogügyletek

34. §
A jogügylet a szándék olyan kinyilatkoztatása, amely elsősorban azon jogok vagy kötelezettségek létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére irányul, melyeket a jogszabályok az ilyen kinyilatkoztatással összekapcsolnak.

35. §
(1) A szándék kinyilatkoztatására cselekvéssel vagy mulasztással kerülhet sor; megnyilvánulhat kifejezetten vagy más módon, amely nem kelt kétségeket azt illetően, hogy a résztvevő mit akart kinyilvánítani.
(2) A szóban kinyilvánított jogügyleteket nemcsak a nyelvi kifejezésük szerint kell értelmezni, hanem elsősorban annak a szándéka szerint is, aki a jogügyletet végrehajtotta, ha ez a szándék nem ellentétes a nyelvi megfogalmazással.
(3) A másképpen, mint szóban kinyilvánított jogügyletek a szerint értelmezendők, amit azok kinyilvánításának módja általában jelent. Miközben figyelembe kell venni annak szándékát, aki a jogügyletet végrehajtotta, és védeni kell annak jóhiszeműségét, aki számára a jogügyletet szánták.

36. §
(1) A jog vagy kötelezettség létrejötte, módosítása vagy megszűnése feltétel teljesítéséhez is köthető. A lehetetlen feltételt, amelyhez a jog vagy kötelezettség megszűnését kötötték, nem kell figyelembe venni.
(2) A feltétel halasztó hatályú, ha annak teljesítésétől függ, hogy a feladat jogkövetkezményei bekövetkeznek-e. A feltétel felbontó hatályú, ha annak teljesítésétől függ, hogy a már bekövetkezett következmények megszűnjenek.
(3) Ha a résztvevő, akinek a feltétel be nem teljesülése a javára szolgál, annak teljesülését szándékosan meghiúsítja, a jogügylet feltétel nélkülivé válik.
(4) A feltétel teljesítését nem kell figyelembe venni, ha annak teljesítését szándékosan okozza az a résztvevő, akinek ezt megtenni nem állt jogában és akinek e feltétel teljesülése javára válik.
(5) Ha a jogügyletből vagy annak jellegéből nem következik valami más, feltételezendő, hogy a feltétel halasztó hatályú.

37. §
(1) A jogügyletet szabadon és komolyan, határozottan és érthetően kell végrehajtani; egyébként érvénytelen.
(2) A jogügylet, mely tárgyának teljesítése lehetetlen, érvénytelen.
(3) A jogügylet az írásbeli és számolási hibák miatt nem érvénytelen, ha annak értelme/jelentése megkérdőjelezhetetlen.

38. §
(1) A jogügylet érvénytelen, amennyiben az, aki azt végrehajtotta, jogi cselekvőképességgel nem rendelkezik.
(2) Ugyanúgy érvénytelen a lélektani zavarban szenvedő személy által végrehajtott jogügylet, amely őt erre a jogügyletre alkalmatlanná teszi.

39. §
Érvénytelen az a jogügylet, amely tartalmával vagy céljával törvénybe ütközik, vagy kijátssza azt, vagy sérti a jó erkölcsöt.

39.a §
Az uzsora
Érvénytelen az a nem vállalkozó természetes személy által végrehajtott jogügylet, melynek során valaki kihasználja a másik fél szorult helyzetét, tapasztalatlanságát, értelmi fejlettségét, zaklatottságát, hiszékenységét, könnyelműségét, pénzügyi függőségét vagy a másik féllel szembeni kötelezettségei teljesítésére való képtelenségét, és olyan teljesítést ígértet meg vagy nyújttat saját maga vagy más személy részére, melynek vagyoni értéke a kölcsönös teljesítésre való tekintettel durva aránytalanságot mutat.

40. §
(1) Ha a jogügylet nem olyan formában került végrehajtásra, amilyet a törvény vagy a résztvevők megállapodása megkövetel, akkor az érvénytelen.
(2) Az írásban megkötött megállapodást csak írásban lehet módosítani vagy megszüntetni.
(3) Az írásbeli jogügylet akkor érvényes, ha azt az eljáró személy aláírta; ha a jogügyletet több személy hajtja végre, nem kell az aláírásaiknak ugyanazon az okiraton lenniük, hacsak erről jogszabály másképpen nem rendelkezik. Az aláírás azokban az esetekben helyettesíthető mechanikus eszközökkel, amikor az megszokott.
(4) Az írásbeli forma megőrzöttnek tekintendő, ha a jogügyletet táviratilag, géptávíróval vagy elektronikus eszközökkel hajtották végre, melyek lehetővé teszik a jogügylet tartalmának megörökítését és a személy meghatározását, aki a jogügyletet végrehajtotta. Az írásbeli forma mindig fennáll, ha a jogügyletet elektronikus eszközökkel hajtották végre és garantált elektronikus aláírással és garantált elektronikus bélyegzővel látták el.
(5) Azon a jogügyletek esetében, melyeket elektronikus eszközökkel valósítottak meg, garantált elektronikus aláírással és garantált elektronikus bélyegzővel írtak alá és időbélyegzővel láttak el, az aláírás eredetiségének igazolása nem szükséges.
(6) Azon személyek írásbeli jogügyleteinek esetében, akik nem olvashatnak és írhatnak, hivatalos jegyzőkönyv szükséges. Nincs szükség hivatalos jegyzőkönyvre abban az esetben, ha az a személy, aki nem olvashat vagy írhat, készülékek vagy speciális segédeszközök vagy más, általa választott személy segítségével meg tudja ismerni a jogügylet tartalmát, és képes saját kezűleg aláírni az okiratot.

40.a §
Ha a jogügylet érvénytelenségének oka a 49.a §, 140. §, 145. § (1) bek., 479. §, 589. §, 701. § (1) bek. és a 741.b § (2) bek. rendelkezése, a jogügylet érvényesnek tartandó, amennyiben az a személy, aki ilyen jogügylet által érintett, a jogügylet érvénytelenítését el nem éri. Az érvénytelenítést nem érheti el az, aki az érvénytelenséget maga okozta. Ugyanez érvényes, ha a jogügyletre nem abban a formában került sor, amelyet a résztvevők megállapodása megkövetel (40. §). Ha a jogügylet ellentétben áll az árakról szóló általános érvényű jogszabállyal, csak azon mértékben érvénytelen, amennyiben ellentétes eme előírással, hacsak az a személy, aki ilyen jogügylet által érintett, a jogügylet érvénytelenítését el nem éri.

41. §
Ha az érvénytelenség oka csak a jogügylet egy részére vonatkozik, akkor csak ez a rész érvénytelen, amennyiben a jogügylet jellegéből vagy annak tartalmából vagy a körülményekből, melyek mellett a jogügyletre sor került, nem következik, hogy ezt a részt nem lehet elválasztani a többi tartalomtól.

41.a §
(1) Ha az érvénytelen jogügylet más jogügylet érvényes kellékeit tartalmazza, hivatkozni lehet rá, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy az eljáró személy szándékát fejezi ki.
(2) Ha egy jogügylettel egy másik jogügyletet akarnak lefedni, ez a másik jogügylet akkor érvényes, ha megfelel a résztvevők szándékának, és ha annak minden alaki kelléke teljesítve van. Az ilyen jogügylet érvénytelenségére nem lehet hivatkozni olyan résztvevővel szemben, aki azt le nem fedettnek vélte.

42. §
Ha a jogügylet érvénytelensége miatt kár keletkezik, a jelen törvény kártérítési felelősségről szóló rendelkezései szerint kell felelni érte.

Kifogásolható jogügyletek

42.a §
(1) A hitelező követelheti, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az adós (2) – (5) bekezdések szerinti jogügyletei, ha megrövidítik behajtható követelésének teljesítését, akkor vele szemben jogilag hatálytalanok. Ez a jog megilleti a hitelezőt akkor is, ha az adóssal szembeni, annak kifogásolható jogügyletéből származó követelése már behajtható vagy ha már teljesítve lett.
(2) Kifogásolható az a jogügylet, amelyet az adós az legutóbbi három évben tett azzal a szándékkal, hogy megrövidítse hitelezőjét, ha erről a szándékról a másik félnek tudnia kellett, valamint az a jogügylet, amellyel az adós hitelezőjét megrövidítette és amelyre az legutóbbi három évben került sor, az adós és hozzá közel álló személyek (116. és 117. §) között, vagy amelyeket az adós az említett időben hajtott végre e személyek javára, kivéve azt az esetet, mikor a másik fél a megfelelő gondosság mellett sem ismerhette akkor az adósnak a hitelező megrövidítésére irányuló szándékát.
(3) Szintén kifogásolható az a jogügylet, amellyel az adós hitelezőjét megrövidítette, és amelyre az legutóbbi három évben került sor az adós és a
a) hozzá közel álló személy (116. és 117. §) között,
b) jogi személy között, melyben az adós vagy az a) pontban említett személy legalább 10 % tulajdonrésszel rendelkezik, abban az időszakban, mikor ez a jogügylet megvalósul,
c) jogi személy között, melynek az adós vagy az a) pontban említett személy képviseleti szerve vagy képviseleti szervének tagja, cégvezetője vagy felszámolási biztosa,
d) jogi személy között, melyben a c) pontban említett személy legalább 34 % tulajdonrésszel rendelkezik, abban az időszakban, mikor ez a jogügylet megvalósul, vagy amelyet az adós az említett időszakban hajtott végre az a), b), c) vagy d) pontokban említett személyek javára; ez azonban nem érvényes, ha a másik fél igazolja, hogy a megfelelő gondosság mellett sem ismerhette az adósnak a hitelező megrövidítésére irányuló szándékát.
(4) Szintén kifogásolható az a jogügylet, amellyel az adós hitelezőjét megrövidítették, és amelyre az legutóbbi három évben került sor az adós, mint jogi személy és
a) annak képviseleti szervének tagja, cégvezetője, felszámolási biztosa vagy társtulajdonosa között,
b) az a) pontban említett személyhez közel álló személy (116. és 117. §) között,
c) egy másik jogi személy között, amelyben az adós vagy az a) és b) pontokban említett személy legalább 10 % tulajdonrésszel rendelkezik, abban az időszakban, mikor ez a jogügylet megvalósul,
d) egy másik jogi személy között, amelyben az a) és b) pontokban említett személy a képviseleti szerv vagy képviseleti szervének tagja, cégvezetője vagy felszámolási biztosa,
e) egy másik jogi személy között, amelyben a d) pontban említett személy legalább 34 % tulajdonrésszel rendelkezik, abban az időszakban, mikor ez a jogügylet megvalósul, vagy amelyeket az adós az említett időszakban hajtott végre az a), b), c), d) vagy e) pontokban említett személyek javára; ez azonban nem érvényes, ha a másik fél igazolja, hogy a megfelelő gondosság mellett sem ismerhette az adósnak a hitelező megrövidítésére irányuló szándékát.
(5) Szintén kifogásolható az a jogügylet, melyet az adós a legutóbbi három évben hajtott végre, melynek alapján megfelelő ellenérték nélkül vett át kötelezettséget, éspedig legkevesebb a szakértői véleményben2b) vagy szakértői becsléssel megállapított összegben, és amely
a) azt okozta, hogy az adós a további hitelezőkkel szemben fizetésképtelené vált,2c) vagy
b) amely azzal a szándékkal került megvalósításra, hogy indokolatlanul elhalassza vagy meghiúsítsa a hitelezőnek való fizetést, vagy
c) olyan adósság szándékos átvételére került sor, melyet az adós nem fog tudni teljesíteni annak esedékessége idején.

42.b §
(1) A jogügyletek elleni kifogás jogát a hitelező kereset benyújtásával érvényesítheti.
(2) A jogügylet elleni kifogás jogát az ellen érvényesítik, akinek az adós kifogásolható jogügyletéből haszna származott.
(3) A jogügylet elleni kifogás jogát nemcsak azon személyek ellen lehet érvényesíteni, akik az adóssal a kifogásolható jogügyletben megállapodtak, hanem az ő örököseik vagy jogutódjaik ellen is; harmadik személyek ellen csak abban az esetben, ha ismertek voltak előttük a körülmények, amelyek megindokolták a jogügylet kifogásolhatóságát az elődjük ellen.
(4) Az a jogügylet, amely ellen a hitelező sikeresen érvényesítette kifogását, jogilag hatálytalan, és a hitelező kérheti követelése teljesítését abból az összegből, amely a kifogásolható jogügylettel az adós vagyonából eltűnt; ha ez nem lehetséges, kártérítési jogosultságát azzal szemben érvényesítheti, akinek ebből az ügyletből haszna származott.

Szerződések

43. §
A résztvevők kötelesek ügyelni arra, hogy a szerződéses viszonyok rendezésekor kiküszöböljenek mindent, ami ellentétek létrejöttéhez vezethetne.

A szerződéstervezet

43.a §
(1) A szerződéstervezet (a továbbiakban csak „tervezet“), a szerződés megkötésére irányuló szándék kinyilatkozatása, amelyet egy vagy több meghatározott személynek szánnak, ha az eléggé konkrét, és kitűnik belőle az előterjesztő szándéka, hogy elfogadása esetén szerződéskötésre kerüljön sor.
(2) A tervezet akkor lép működésbe, mikor kézhez kapja az a személy, akinek szánták. Habár a tervezet visszavonhatatlan, az előterjesztője megszüntetheti, ha a megszüntetés kinyilvánítása előbb vagy a tervezettel együtt érkezik meg ahhoz a személyhez, akinek a tervezetet szánták.
(3) Amíg a szerződést nem kötötték meg, a tervezet visszavonható, ha a visszavonás előbb érkezik meg ahhoz a személyhez, akinek szánják, mint ez a személy elküldi a tervezet elfogadását.
(4) A tervezetet nem lehet visszavonni
a) a tervezetben annak elfogadására meghatározott határidőn belül, hacsak a tartalmából nem következik visszavonásának joga, e határidő letelte előtt is, vagy
b) ha belefoglalták a visszavonhatatlanságát.

43.b §
(1) A tervezet, ha visszavonhatatlan is, megszűnik
a) a határidő leteltével, melyet a tervezetben annak elfogadására meghatároztak,
b) a méltányos idő leteltével, figyelembe véve a javasolt szerződés jellegét és az eszközök gyorsaságát, melyet az előterjesztő a tervezet elküldésére használt, vagy
c) a tervezet elutasítása kinyilvánításának kézbesítésével az előterjesztő részére.
(2) A szóbeli tervezet megszűnik, ha nem került azonnal elfogadásra, hacsak annak tartalmából valami más nem következik.
(3) A tervezet elfogadásának az előterjesztő által táviratban megadott határideje a távirat feladásának pillanatától kezd el telni, a levélben meghatározott határidő pedig a levélben feltüntetett dátumtól, amennyiben ennek dátuma nincs benne feltüntetve, akkor a borítékon szereplő dátumtól. A tervezet elfogadásának az előterjesztő által telefonon, telexen vagy más eszközökkel megadott határideje, melyek lehetővé teszik az azonnali értesítést, attól a pillanattól kezd telni, mikor a tervezet megérkezik ahhoz a személyhez, akinek szánták.

A tervezet elfogadása

43.c §
(1) Azon személy, akinek a tervezetet szánták, kellő időben tett nyilatkozata, vagy más, időben végrehajtott cselekedete, amelyből jóváhagyására lehet következtetni, a tervezet elfogadásának minősül.
(2) A tervezet kellő időben történő elfogadása abban a pillanatban lép hatályba, mikor a tervezet tartalmának jóváhagyása megérkezik az előterjesztőhöz. Az elfogadás akkor visszavonható, ha a visszavonás az előterjesztőhöz legkésőbb az elfogadással egyszerre érkezik meg.
(3) A késedelmes elfogadás abban az esetben rendelkezik az időben tett elfogadás hatályával, ha erről az ajánlattevő haladéktalanul értesíti azt a személyt, akinek a tervezetet készítették, éspedig szóban vagy üzenet küldésével.
(4) Ha a levélből vagy más iratból, mely a tervezet elfogadását tartalmazza, kitűnik, hogy olyan körülmények között kerültek elküldésre, hogy időben megérkeztek volna az ajánlattevőhöz, ha kézbesítésük a szokásos módon történt volna, a késedelmes elfogadás az időben tett elfogadás hatályával bír, hacsak az ajánlattevő haladéktalanul szóban nem értesíti azt a személyt, akinek a tervezetet szánták, hogy a tervezetet megszűntnek tekinti, vagy ilyen tartalmú üzenetet nem küld neki.

44. §
(1) A szerződés megköttetett abban a pillanatban, mikor a szerződéskötési tervezet elfogadása hatályba lép. A hallgatás vagy a tétlenség önmagukban nem jelentik a tervezet elfogadását.
(2) Az olyan tervezet elfogadása, amely kiegészítéseket, kikötéseket, korlátozásokat vagy más módosításokat tartalmaz, a tervezet elutasítását jelenti és új tervezetnek tekintendő. A tervezet elfogadását jelenti azonban az a válasz, amely a javasolt szerződés tartalmát más szavakkal határozza meg, ha a válaszból nem következik a javasolt szerződés tartalmának módosítása.
(3) Ha a tervezet két vagy több személy számára készült, és a tartalmából kitűnik, hogy az előterjesztő szándéka az, hogy az összes személy, akinek a tervezetet szánják, szerződő féllé váljon, a szerződés akkor köttetik meg, ha ezen személyek közül a tervezetet mindenki elfogadja.

45. §
(1) A szándéknyilatkozat a jelen nem lévő személlyel szemben abban a pillanatban lép hatályba, amikor eljut hozzá.
(2) Ha a szándéknyilatkozat, az előterjesztő által használt eszközök hatására vagy más, a szállítás alatt bekövetkezett körülmények miatt, megváltozva érkezik meg, a tévedésről szóló rendelkezések szerint bírálandó el (49.a §).

46. §
(1) Az ingatlanok átruházásáról szóló szerződéseket, valamint más szerződéseket, amelyeket a törvény vagy a szerződő felek megállapodása megkövetel, írásos formában kell rögzíteni.
(2) Az írásos formájú szerződések megkötéséhez elegendő, ha a tervezetet írásban terjesztik elő, és azt írásban fogadják el. Ingatlanátruházási szerződés esetén a szerződő felek nyilatkozatainak ugyanazon az okiraton kell szerepelniük.

47. §
(1) Ha a törvény előírja, hogy a szerződéshez szükséges az illetékes szerv határozata, a szerződés e határozattal lép hatályba.
(2) Ha a szerződés megkötésétől számított három éven belül nem nyújtottak be javaslatot a határozat meghozatalára az (1) bekezdés szerint, érvényes, hogy a szerződő felek visszaléptek a szerződéstől.

47.a §
A kötelezően nyilvánosságra hozandó szerződések hatálya
(1) Ha a törvény előírja a szerződés kötelező nyilvánosságra hozatalát, a szerződés a nyilvánosságra hozatal napját követő napon lép hatályba.
(2) A szerződő felek megállapodhatnak, hogy a szerződés a nyilvánosságra hozatalát követően később lép hatályba.
(3) Az a szerződés, melyet emberek életét, egészségét, vagyonát vagy a környezetet közvetlenül veszélyeztető rendkívüli esemény következményeinek eltávolítása céljából kötöttek, a nyilvánosságra hozatala nélkül hatályos. Ugyanúgy, nyilvánosságra hozása nélkül hatályos annak a szerződésnek a rendelkezése is, amely olyan információt tartalmaz, amelyet külön jogszabály alapján nem lehet hozzáférhetővé tenni.
(4) Ha a szerződés megkötésétől vagy a beleegyezés megadásától, amennyiben a szerződés hatályosságához az illetékes szerv beleegyezése szükséges, számított három hónapon belül, a szerződést nem hozták nyilvánosságra, érvényes, hogy a szerződés megkötésére nem került sor.

48. §
(1) A szerződéstől a szerződő fél csak akkor léphet vissza, ha ez vagy egy másik törvény erről rendelkezik vagy a szerződő felek ebben megállapodnak.
(2) A szerződéstől való visszalépéssel a szerződés hatálya annak kezdetétől megszűnik, hacsak egy jogszabály vagy a szerződő felek megállapodása erről másképpen nem rendelkezik.

49. §
A szerződő fél, aki a szerződést szorult helyzetben, feltűnően előnytelen feltételek mellett kötötte meg, jogosult a szerződéstől való visszalépésre.

49.a §
A jogügylet érvénytelen, ha az azt végrehajtó személy tévedésből tette, amely olyan tényből eredt, ami a jogügylet végrehajtása szempontjából döntő jelentőséggel bír, és a személy, akinek a jogügyletet szánták, ezt a tévedést előidézte vagy arról tudnia kellett. A jogügylet úgyszintén érvénytelen, ha a tévedést ez a személy szándékosan idézte elő. Az indítékban meglévő tévedés a jogügyletet nem érvényteleníti.

50. §
(1) A szerződő felek harmadik személy javára is köthetnek szerződést.
(2) Ha a jelen törvény másképpen nem rendelkezik vagy a szerződő felek másképpen nem állapodnak meg, ez a személy a szerződés szerint attól a pillanattól kezdve jogosult, mikor kifejezi azzal való egyetértését. Az adós vele szemben ugyanazon kifogásokkal rendelkezik, mint azzal szemben, akivel a szerződést megkötötte. Ha ez a személy jogáról lemond, az adósság megszűnik, hacsak nem állapodtak meg, hogy ebben az esetben annak kell fizetni, akivel az adós a szerződést aláírta.
(3) Amíg a harmadik személy beleegyezését nem adja, a szerződés csak azok között érvényes, akik azt megkötötték; a teljesítéshez való jog azt illeti, aki a teljesítést a harmadik személy javára rendezi, hacsak másképpen meg nem állapodtak. Ugyanez érvényes, ha a harmadik személy a beleegyezést megtagadta.

50.a §
(1) A szerződő felek írásban kötelezhetik magukat, hogy a meghatározott időpontig szerződést kötnek; emellett azonban meg kell állapodniuk annak alapvető alaki kellékeiről.
(2) Ha a meghatározott időpontig nem kerül sor a szerződés megkötésére, azt követően egy éven belül bíróságon lehet követelni, hogy a szándéknyilatkozatot bírósági határozattal helyettesítsék. A kártérítéshez való jog ez által nincs érintve.
(3) Ez a kötelezettség megszűnik, amennyiben azok a körülmények, melyekből a szerződő felek a kötelezettség létrejötte során kiindultak, oly mértékben megváltoztak, hogy nem lehet igazságosan megkövetelni, hogy a szerződést megkössék.

50.b §
Az 50.a § megfelelően alkalmazandó azokra a szerződésekre is, melyekben a szerződő felek megállapodtak, hogy a szerződés tartalma még kiegészítésre kerül, amennyiben eközben kétséget kizáróan jelezték, hogy a szerződés akkor is érvényes lesz, ha a szerződés fennmaradó részének tartalmáról való megállapodásra nem kerül sor.

51. §
A szerződő felek olyan szerződést is megköthetnek, amely nincs külön szabályozva; ez a szerződés azonban nem lehet ellentétes a jelen törvény tartalmával vagy céljával.

Ötödik fejezet
Fogyasztói szerződések

§ 52
(1) A jogi formára való tekintet nélkül minden szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, amelyet a szolgáltató a fogyasztóval megköt.
(2) A fogyasztói szerződésekről szóló rendelkezések, valamint minden más, jogviszonyt szabályozó rendelkezés, melynek érintettje a fogyasztó, mindig alkalmazandó, ha az annak a szerződő félnek a javára válik, amelyik a fogyasztó. Az eltérő szerződéses megállapodások vagy egyezségek, melyek tartalma vagy célja a jelen rendelkezés megkerülése, érvénytelenek. Minden jogviszonyra, melynek érintettje a fogyasztó, elsősorban a Polgári törvénykönyv rendelkezései alkalmazandóak, még ha a kereskedelmi jogi normákat kellene is alkalmazni.
(3) A szolgáltató az a személy, aki a fogyasztói szerződés megkötésekor és teljesítésekor a saját üzleti vagy más vállalkozói tevékenységi körében cselekszik.
(4) A fogyasztó az a természetes személy, aki a fogyasztói szerződés megkötésekor és teljesítésekor a saját üzleti vagy más vállalkozói tevékenységi körében nem cselekszik.

52.a §
(1) Ha ugyanazon tárgyalás alkalmával több fogyasztói szerződés megkötésére is sor kerül vagy ezek egy okiratba vannak foglalva, ezen szerződések közül mindegyiket külön-külön kell elbírálni.
(2) Ha azonban az (1) bekezdésben szereplő szerződések jellegéből vagy a szerződő felek számára ismert célból, a szerződések megkötése során egyértelműen kitűnik, hogy ezek a szerződések egymástól kölcsönösen függenek, ezen szerződések közül mindegyik szerződés létrejötte, az összes többi szerződés létrejöttének feltétele. Egy szerződés megszűnése ezen szerződések közül más módon, mint a szerződés teljesülése vagy a szerződés teljesülésének helyettesítése, a többi, függő viszonyban lévő szerződés megszűnését okozza, éspedig egyenértékű joghatással.

53. §
(1) A fogyasztói szerződések nem tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek jelentős kiegyensúlyozatlanságot okoznak a szerződő felek jogaiban és kötelességeiben, a fogyasztó hátrányára (a továbbiakban csak „elfogadhatatlan feltétel“). Ez nem érvényes, ha olyan szerződési feltételekről van szó, amelyek a teljesítés fő tárgyát és az ár megfelelőségét érintik, ha ezek a szerződési feltételek határozottan, világosan és érthetően vannak kifejezve, vagy ha az elfogadhatatlan feltételeket külön egyeztették.
(2) Nem számítanak külön egyeztetett szerződési feltételeknek azok, melyekkel a fogyasztónak lehetősége volt a szerződés megkötése előtt megismerkedni, ha nem tudta befolyásolni azok tartalmát.
(3) Ha a szolgáltató nem bizonyítja az ellenkezőjét, a szolgáltató és a fogyasztó között meghatározott szerződési rendelkezések nem minősülnek külön egyeztetett rendelkezéseknek.
(4) A fogyasztói szerződésben szereplő elfogadhatatlan feltételeknek számítanak elsősorban azok a rendelkezések,
a) amelyeket a fogyasztónak teljesítenie kell, de amelyekkel nem volt lehetősége megismerkednie a szerződés megkötése előtt,
b) amelyek lehetővé teszik a szolgáltató számára, hogy a szerződésből eredő jogokat és kötelességeket a fogyasztó beleegyezése nélkül más szolgáltatóra ruházza át, ha az átruházással a fogyasztó követelése behajthatóságának vagy bebiztosításának romlására kerülne sor,
c) amelyek kizárják vagy korlátozzák a szolgáltató felelősségét az olyan tettekért vagy mulasztásokért, melyek a fogyasztó halálát vagy egészség-károsodását okozták,
d) amelyek kizárják vagy korlátozzák a fogyasztó jogait a hibákért való felelősség vagy a kártérítési igénye érvényesítése során,
e) amelyek lehetővé teszik a szolgáltató számára, hogy ne adja vissza a fogyasztónak az általa nyújtott teljesítést abban az esetben, ha a fogyasztó nem köt a szolgáltatóval szerződést vagy attól visszalép,
f) amelyek lehetővé teszik a szolgáltató számára, hogy a szerződéstől szerződéses vagy törvényes indok nélkül visszalépjen, a szolgáltató számára pedig ezt nem teszik lehetővé,
g) amelyek arra jogosítják a szolgáltatót, hogy külön méltánylást igénylő okok nélkül felmondja a határozatlan időre kötött szerződést, megfelelő felmondási idő biztosítása nélkül,
h) amelyek előírják a fogyasztónak, hogy akkor is teljesítsen minden kötelezettséget, ha a szolgáltató nem teljesítette a kötelezettségeket, amelyek létrejöttek,
i) amelyek lehetővé teszik a szolgáltató számára, hogy egyoldalúan, a szerződésben megállapított ok nélkül, megváltoztassa a szerződési feltételeket,
j) amelyek meghatározzák, hogy az áru vagy a szolgáltatások ára azok teljesítése alkalmával lesz meghatározva, vagy az áru vagy a szolgáltatások árának emelésére jogosítják fel a szolgáltatót anélkül, hogy a fogyasztónak jogában állna visszalépni a szerződéstől, ha a szerződéskötés alkalmával megállapított ár, a teljesítés idején, jelentősen túllépésre kerül,
k) amelyek megkövetelik a fogyasztótól, aki nem teljesítette kötelezettségét, hogy a kötelezettsége nem teljesítésével összefüggésben, büntetésként aránytalanul magas összeget fizessen,
l) amelyek korlátozzák a fogyasztó hozzáférését a bizonyítékokhoz, vagy arra kötelezik őt, hogy viselje a bizonyítás terheit, melyeket a szerződéses viszonyt szabályozó jog szerint a másik szerződő félnek kéne viselnie,
m) amelyek a szolgáltató kötelezettségének részleges vagy teljes nem teljesítése esetén aránytalanul korlátozzák vagy kizárják a fogyasztó jogai érvényesítésének lehetőségét a szolgáltatóval szemben, beleértve a fogyasztó, szolgáltatóval szembeni követelésének beszámítását is,
n) amelyek azt okozzák, hogy a meghatározott időre megkötött szerződés érvényessége, az idő letelte után, amire a szerződést megkötötték, meghosszabbodik, miközben a fogyasztó számára aránytalanul rövid időt hagynak a szerződés érvényességének meghosszabbításával történő egyetértése kinyilvánítására,
o) amelyek feljogosítják a szolgáltatót arra, hogy eldöntse, az ő teljesítése összhangban van-e a szerződéssel, vagy amelyek csak a szolgáltató részére biztosítják a szerződés értelmezésének jogát,
p) amelyek korlátozzák a szolgáltató felelősségét, ha a szerződés közvetítő által került megkötésre, vagy külön formában követelik meg a közvetítő általi szerződés megkötését,
r) amelyek lehetővé teszik, hogy a szerződő felek vitáját választottbírói eljárásban oldják meg, a külön törvény rendelkezéseiben megállapított feltételek teljesülése nélkül,
s) amelyek megkövetelik, hogy a fogyasztó aránytalanul magasabb összegű biztosítékot nyújtson kötelezettsége teljesítéséhez, mint a fogyasztói szerződésből következő kötelezettségének nagysága, a fogyasztó kötelezettsége teljesítésének biztosításáról szóló megállapodás megkötése idején,
t) amelyek megkövetelik a fogyasztótól az olyan szolgáltatásért járó teljesítést, melynek a szolgáltató általi biztosítása túlnyomórészt nem egyezik a fogyasztó érdekeivel,
u) amelyek megkövetelik a fogyasztótól, hogy aránytalanul hosszú ideig lekösse magát a szerződéssel akkor is, ha a szerződés megkötése alkalmával nyilvánvaló volt, hogy a szerződés tárgyát jelentősen rövidebb idő alatt is el lehet érni,
v) amelyek olyan teljesítések megtérítését követelik meg a fogyasztótól, amelyekről a fogyasztót a szerződés megkötése előtt igazolhatóan nem tájékoztatták, amelyek megtérítése a szerződésben nem került szabályozásra, vagy amelyekért a fogyasztó nem kapja meg a megállapított ellenértéket,
w) amelyek megkövetelik, hogy a fogyasztó harmadik fél részére vagy harmadik fél javára a fogyasztói szerződésből következő vagy a fogyasztói szerződéssel összefüggő bármilyen teljesítést nyújtson vagy szolgáltasson, amely túlnyomó részben nem követi az érdekeit, vagy hogy ezzel a teljesítéssel összefüggésben harmadik fél részére kötelezettségeket nyújtson.
(5) A fogyasztói szerződésekben szabályozott elfogadhatatlan feltételek érvénytelenek.
(6) Ha a fogyasztói szerződés tárgyát pénzeszközök nyújtása képezi, az ellenszolgáltatás nem haladhatja meg a legmagasabb megengedett térítés összegét, melyet a fogyasztótól pénzeszközök nyújtása esetén követelni lehet. Az ellenszolgáltatást, az ellenszolgáltatás meghatározásának részleteit, a meghatározás kritériumait és az ellenszolgáltatás legmagasabb megengedett összegét végrehajtási rendelet szabja meg.
(7) A fogyasztói szerződésből eredő kötelezettség teljesítésének biztosítása, jogok biztosítékként történő átruházásával, fogyasztói szerződés esetén tilos.
(8) Ha a szolgáltató olyan teljesítést nyújt a fogyasztónak, amelyet az nem rendelt meg, a fogyasztó nem köteles a teljesítést visszaadni, sem pedig megőrizni; a szolgáltató további, fogyasztóval szembeni követelései is kizártak. Kéretlen teljesítésnek számít a távközlési eszközökkel megkötött szerződés alapján a fogyasztónak nyújtott további ismétlődő teljesítés is, hacsak a fogyasztó az ilyen teljesítést kifejezetten nem kérte. Ha a szolgáltató nem bizonyítja az ellenkezőjét, az ismétlődő teljesítés mindig kéretlen teljesítésnek minősül.
(9) Ha olyan fogyasztói szerződésből eredő teljesítésről van szó, amelyet részletfizetéssel kell rendezni, a szolgáltató az 565. § szerinti jogát leghamarább a részletfizetés elmaradását követő három hónap elteltével érvényesítheti, miközben egyúttal figyelmezette a fogyasztót eme jogának érvényesítésére, nem rövidebb, mint 15 napos határidő megadásával.
(10) Ha a zálogjog a fogyasztói szerződésből eredő kötelezettséget biztosítja, a zálogjogosultnak a zálogjog érvényesítése keretében be kell érnie a zálog árverésen történő eladásával külön törvény szerint vagy a zálog eladásával külön törvények szerint.
(11) A szolgáltató személyesen vagy harmadik fél közvetítésével nem kínálhat, követelhet, tárgyalhat meg, köthet meg vagy közvetíthet olyan szerződést, amely összefügg a fogyasztói szerződéssel és amelynek tárgya akár a legkisebb részben is olyan teljesítés, amelyet a szolgáltató törvény értelmében vagy a szakmai gondosság kötelességével összhangban ilyen szerződés nélkül köteles szolgáltatni.
(12) A szerződési feltételek elfogadhatatlanságát az áru vagy a szolgáltatások, melyekre szerződést kötöttek, jellegének és az összes körülménynek a figyelembevételével kell értékelni, melyek összefüggenek a szerződés megkötésével, annak létrejötte idején, valamint a szerződés összes többi feltételére vagy egy másik szerződésre való tekintettel, amelytől a szerződés függ.
(13) A meghatározatlan időre kötött fogyasztói szerződés rendelkezései, melyek szerint a pénzügyi szolgáltató külön előírás szerint fenntartja azt a jogát, hogy komoly, objektív okból egyoldalúan és felmondási határidő biztosítása nélkül felmondja ezt a szerződést, nem számítanak elfogadhatatlan feltételnek a (4) bekezdés g) pontja szerint, ha olyan komoly, objektív okról van szó, melyet nem a szolgáltató okozott, előre nem láthatott, sem el nem háríthatott és amely a szolgáltatót akadályozza a jelen szerződés teljesítésében, miközben a szolgáltató ebben a szerződésben kötelezte magát, hogy e szerződés felmondásról és annak okáról felesleges késedelem nélkül írásban értesíti a fogyasztót.
(14) A (4) bekezdés g) és i) pontjai szerinti, elfogadhatatlan feltételekről szóló rendelkezések nem alkalmazandók a fogyasztói szerződésre, melynek tárgya
a) az átruházható értékpapírokkal, pénzügyi eszközökkel és más termékekkel vagy szolgáltatásokkal való kereskedelem, ahol az ár a szabályozott piac árfolyamainak és indexeinek vagy a piaci díjszabásnak a függvénye, melyre a szolgáltatónak nincs befolyása,
b) külföldi valuta vásárlása vagy külföldi valuta, vagy külföldi valutában kiállított utazási csekkek vagy nemzetközi átutalási megbízások eladása.
(15) Nem minősül a (4) bekezdés i) pontja szerinti elfogadhatatlan feltételnek az a feltétel, amely szerint
a) a pénzügyi szolgáltató külön előírás szerint fenntartja annak jogát, hogy komoly, objektív okból értesítés nélkül megváltoztassa a kamatlábat vagy más pénzügyi szolgáltatásokért járó illetékek összegét külön előírás szerint, melyet a fogyasztónak vagy a szolgáltatónak fizetnie kell, ha egyúttal a szolgáltató felesleges késedelem nélkül kötelezi magát erre, valamint írásban értesíti a fogyasztót arról, hogy a fogyasztónak lehetősége van a fogyasztói szerződés felmondására, és ha a fogyasztónak jogában áll díjmentesen és azonnali hatállyal felmondani ezt a szerződést,
b) a pénzügyi szolgáltató külön előírás szerint fenntartja magának azt a jogot, hogy egyoldalúan, határozatlan időre megváltoztassa a fogyasztói szerződés feltételeit, ha a szolgáltatótól megkövetelt, hogy felesleges késedelem nélkül írásban értesítse erről a fogyasztót, valamint arról is, hogy a fogyasztónak lehetősége van ennek a szerződésnek a felmondására, és ha a fogyasztónak jogában áll díjmentesen és azonnali hatállyal felmondani ezt a szerződést.
(16) A (4) bekezdés j) pontja szerinti, elfogadhatatlan feltételekről szóló rendelkezés nem alkalmazandó a fogyasztói szerződésre, melynek tárgya
a) az átruházható értékpapírokkal, pénzügyi eszközökkel és más termékekkel vagy szolgáltatásokkal való kereskedelem, ahol az ár a szabályozott piac árfolyamainak és indexeinek vagy a piaci díjszabásnak a függvénye, melyre a szolgáltatónak nincs befolyása,
b) külföldi valuta vásárlása vagy külföldi valuta, vagy külföldi valutában kiállított utazási csekkek vagy nemzetközi átutalási megbízások eladása,
c) az árindexekről szóló záradék, ha az ilyen záradékot külön előírás kifejezetten megengedi, és ha az árszabályozás módja ebben a záradékban kifejezetten le van írva.

53.a §
(1) Ha a bíróság egy olyan fogyasztói szerződés valamelyik szerződési feltételét vagy az általános szerződési feltételeinek valamelyikét, melyet több esetben is megkötnek, és melyek esetében megszokott, hogy a fogyasztó a szerződés tartalmát jelentős módon nem befolyásolja, az ilyen feltétel elfogadhatatlansága miatt érvénytelennek nyilvánította, illetve nem ismerte el a szolgáltató teljesítését egy ilyen feltétel miatt, a szolgáltató köteles az ilyen feltétel vagy ugyanilyen értelmű feltétel alkalmazásától tartózkodni az összes fogyasztóval megkötött többi szerződésben is. A szolgáltatót ugyanilyen kötelezettség terheli akkor is, ha egy ilyen feltétel alapján a bíróság arra kötelezte őt, hogy adja ki a felhasználónak a jogalap nélküli gazdagodás összegét, fizessen kártérítést vagy fizessen megfelelő pénzügyi elégtételt. Ugyanilyen kötelezettsége van a szolgáltató jogutódjának is.
(2) Ha a bíróság (1) bekezdés szerinti határozata csak a szerződési feltétel egy részét érinti, a szolgáltató az (1) bekezdés szerinti kötelezettségét ennek a résznek a terjedelmében köteles teljesíteni.

53.b §
(1) Ha a szolgáltatói szerződés tárgyát a fogyasztó számára ellenszolgáltatás fejében nyújtandó pénzeszközök képezik, a késedelmes teljesítésért járó szankciók a fogyasztó kötelezettségének teljesítésével együtt nem lehetnek magasabbak, mint azt a végrehajtási rendelet megszabja.
(2) Ha a fogyasztó felmondta a szerződést vagy a szerződéstől visszalépett abból az okból, hogy a szolgáltató megváltoztatta a szerződési feltételeket, és ezáltal a fogyasztó számára a pénzeszközök egy részletben történő visszafizetésének kötelezettsége jött létre, a szolgáltató köteles felajánlani a fogyasztónak a méltányos részletekben történő teljesítést, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik; ha a teljesítés megtérítésének feltételeiről nem egyeznek meg, valamelyikük indítványára a bíróság dönti el a kérdést. Ugyanilyen kötelezettsége van a szolgáltatónak, ha az 53. § (12) bek. szerint egyoldalúan mondta fel a szerződést.

53.c §
Ha a fogyasztói szerződést írásban készítették el, a szerződés tárgya és az ár nem lehetnek kisebb betűvel feltüntetve, mint az ilyen szerződés többi része, kivéve a szerződés címét és részeinek megjelölését. A fogyasztói szerződés rendelkezései, valamint az általános szerződési feltételekben vagy bármilyen más szerződési dokumentumokban szereplő rendelkezések, amelyek a fogyasztói szerződéssel összefüggenek, nem lehetnek a fogyasztó számára olvashatatlan és kisebb betűvel feltüntetve, mint ahogy azt a végrehajtási rendelet megszabja. A jelen rendelkezéssel ellentétben megkötött szerződés érvénytelen.

53.d §
Az a fogyasztói szerződés, amely olyan olvasatú elfogadhatatlan szerződési feltételt tartalmaz, ahogy az a bíróság határozatának rendelkező részében található, és amelynek megkötését tisztességtelen üzleti praktika vagy uzsora alkalmazásával érték el, érvénytelen.

54. §
(1) A fogyasztói szerződésben szabályozott szerződési feltételek a fogyasztó kárára nem térhetnek el ettől a törvénytől. A fogyasztó elsősorban nem mondhat le jogairól, melyeket a jelen törvény vagy a fogyasztó védelméről szóló külön előírások megadnak neki, vagy más módon nem ronthatja szerződéses státuszát.
(2) A fogyasztói szerződések tartalmával kapcsolatos kétségek esetén az az olvasat érvényes, amely a fogyasztó számára kedvezőbb.
(3) A szerződésbeli feltétel jelentésével kapcsolatos kétségek esetén a fogyasztó számára kedvezőbb olvasat nem érvényesítendő, ha az illetékes szervnél a jogot a fogyasztó védelmére alapított vagy létrehozott jogi személy érvényesíti.

Nyolcadik fejezet
Elévülés

100. §
(1) A jog elévül, ha nem került sor annak végrehajtására a jelen törvényben meghatározott időben (101 – 110. §). Az elévülést a bíróság csak az adós ellenvetésére veszi figyelembe. Ha az adós az elévülést eléri, az elévült jogot nem lehet a hitelező számára elismerni.
(2) Minden vagyoni jog elévül, kivéve a tulajdonjogot. Ez nem érinti a 105. § rendelkezését. A zálogjogok nem évülnek el hamarább, mint a biztosított követelés.
(3) Ugyanígy nem évülnek el a betétkönyveken vagy más formájú betéteken és folyószámlákon lévő betétekhez fűződő jogok sem, amíg a betéti viszony fennáll.

Elévülési idő

101. §
Amennyiben a további rendelkezésekben másképpen nem szerepel, az elévülési idő három év, mely attól a naptól számítva kezd telni, amelyen a jogot először gyakorolhatták volna.

102. §
Azon jogok esetében, melyeket először egy természetes vagy jogi személynél kell érvényesíteni, az elévülési idő attól a naptól számítva kezd telni, amikor a jogot így érvényesítették.

103. §
Ha a teljesítésről részletfizetésben egyeztek meg, az egyes részletek elévülési ideje azok esedékességének napjától kezd telni. Ha valamelyik részlet nem teljesítése miatt az egész adósság esedékessé válik (565. §), az elévülési idő a nem teljesített részlet esedékességének napjától kezd telni.

104. §
A biztosításból származó jogok esetében az elévülési idő a biztosítási eseményt követő egy év elmúltával kezd telni.

105. §
Ha a jogosult örökös örökségének kiadásához fűződő jogáról van szó (485. §), az elévülési idő, a hagyatéki eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedésétől számítva kezd el telni.

106. §
(1) A kártérítéshez való jog attól a naptól számított két év elteltével évül el, amikor a károsult tudomást szerez a kárról és arról, hogy ki érte a felelős.
(2) A kártérítéshez való jog legkésőbb három év alatt évül el, és ha szándékosan okozott kárról van szó, attól a naptól számított tíz év elteltével, amikor sor került arra az eseményre, amelyből a kár keletkezett; ez nem érvényes, ha egészségkárosodásról van szó.
(3) A külön törvény szerinti, korrupciós bűncselekményekkel okozott kárért járó kártérítéshez való jog a bíróság a korrupciós bűncselekményeket elmarasztaló határozatának jogerőre emelkedése napjától számított három éven belül évül el, de legkésőbb eme bűncselekmény végrehajtásának napjától számított tíz éven belül.

107. §
(1) A jogalap nélküli gazdagodásból való teljesítés kiadatásához való jog attól a naptól számított két év elteltével évül el, mikor a jogosult tudomást szerez arról, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra sor került, és arról, hogy ki az, aki az ő kárára gazdagodott.
(2) A jogalap nélküli gazdagodásból való teljesítés kiadatásához való jog legkésőbb három év alatt évül el, ha szándékos jogalap nélküli gazdagodásról van szó, attól a naptól számított tíz éven belül, mikor arra sor került.
(3) Ha egy érvénytelen vagy megszüntetett szerződés résztvevői kötelesek kölcsönösen visszaszolgáltatni mindent, amit a szerződés alapján kaptak, a bíróság csak abban az esetben veszi figyelembe az elévülésre vonatkozó jogalapot, ha a másik fél is hivatkozhatna az elévülésre.

108. §
A szállításból eredő jogok egy év alatt évülnek el, kivéve a személyszállítás során keletkezett károkért járó kártérítéshez való jogot.

109. §
A dologi tehernek megfelelő jog elévül, ha azt tíz évig nem gyakorolták.

110. §
(1) Ha a jogot a bíróság vagy más szerv jogerős határozatban ismerte el, az attól a naptól számított tíz éven belül évül el, mikor a határozat szerint teljesíteni kellett volna. Ha a jogot az adós írásban elismerte, mind az okot, mind az adósság összegét, az attól a naptól számított tíz éven belül évül el, mikor az elismerésre sor került; ha azonban az elismerésben teljesítési határidő is fel volt tüntetve, az elévülési idő ennek a határidőnek a letelte után kezd el telni.
(2) Ugyanilyen elévülési határidő vonatkozik az egyes törlesztő részletekre is, melyekre a teljesítést a határozatban vagy a jog elismerésében felosztották; az egyes törlesztő részletek elévülési ideje azok esedékességének napjától kezd el telni. Ha valamelyik részlet nem teljesítése miatt az egész adósság esedékessé válik (565. §), a tízéves elévülési idő a nem teljesített részlet esedékességének napjától kezd telni.
(3) A kamatok és az ismétlődő teljesítések három év alatt évülnek el; ha azonban jogerősen vagy írásban elismert jogokról van szó, ez az elévülési idő csak akkor érvényes, amennyiben olyan kamatokról és ismétlődő teljesítésekről van szó, melyek esedékessége a határozat vagy az elismerés jogerőre emelkedése után következet be.

Az elévülési idő

111. §
A hitelező vagy az adós személyének megváltozása nincs hatással az elévülési idő letelésére.

112. §
Ha a hitelező az elévülési idő folyamán a bíróságon vagy más illetékes szervnél érvényesíti jogát és a megkezdett eljárás rendesen folytatódik, az elévülési idő ettől az érvényesítéstől kezdve az eljárás folyamán nem telik. Ez érvényes arra a jogra is, melyet jogerősen elfogadtak, és amelyre a bíróságon vagy más illetékes szervnél javaslatot tettek a határozat végrehajtására.

113. §
Ha olyan személyek jogairól van szó, akiket törvényes képviselőnek kell képviselnie, vagy ezen személyek elleni jogokról, az elévülés nem kezdődik el, amíg a képviselőt ki nem jelölik nekik. A már megkezdődött elévülés tovább folytatódik, de nem jár le, amíg nem telik el egy év azután, hogy ezeknek a személyeknek a törvényes képviselőt kijelölték, vagy mikor az akadály másképpen megszűnik.

114. §
Ha olyan személyek közötti jogokról van szó, ahol az egyik oldalon a törvényes képviselők állnak, a másikon pedig kiskorú gyermekek és az ő törvényes képviselőik, az elévülés se el nem kezdődik, se nem telik, hacsak nem kamatokról vagy ismétlődő teljesítésről van szó. Ez érvényes a házastársak közötti jogokra is.

Kilencedik fejezet
Némely fogalmak meghatározása

Háztartás

115. §
A háztartást olyan természetes személyek alkotják, akik tartósan együtt élnek és közösen fizetik a szükségleteiket fedező költségeket.

Közel álló személyek

116. §
Közel álló személynek számít az egyenes ági rokon, a testvérek és a házastárs; más, családi vagy hasonló kapcsolatban lévő személyek egymáshoz kölcsönösen közel álló személyeknek számítanak, ha a sérelmet, melyet közülük valamelyik elszenvedett, a másik indokoltan érezné saját sérelmének.

117. §
Két személy rokonsági fokát a születések száma alapján kell meghatározni, amelyek által egyikük a másiktól egyenes ágon származik, oldalágon pedig mindkettőjük közös őséig visszavezetve.

Dolgok és jogok

118. §
(1) A polgárjogi kapcsolatok tárgyát dolgok, és amennyiben azt a jellegük megengedi, jogok vagy más vagyoni értékek képezik.
(2) A polgárjogi kapcsolatok tárgyát képezhetik továbbá lakások vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségek is.

119. §
(1) A dolgok ingó dolgok vagy ingatlanok.
(2) Az ingatlanok telkek és a földhöz szilárd alappal kapcsolódó építmények.

120. §
(1) A dolog részét képezi minden, ami jelegénél fogva hozzátartozik és nem választható el tőle anélkül, hogy a dolog értéktelenné nem válna.
(2) Az építmények, a vízfolyások és a felszín alatti vizek nem képezik a telek részét.

121. §
(1) A dolgok tartozékai azok a dolgok, amelyek a fő dolog tulajdonosának tulajdonát képezik és általa arra rendeltettek, hogy a fő dologgal együtt tartósan használják.
(2) A lakás tartozékait a mellékhelyiségek képezik, valamint azok a terek/helyek, amelyek arra rendeltettek, hogy a lakással együtt használják.
(3) A követelés tartozékait a kamatok, a késedelmi kamatok, késedelmi díj és a követelés érvényesítésével összefüggő költségek képezik.

Az idő számítása

122. §
(1) A napokban meghatározott határidő azzal a nappal kezdődik, amely a kezdete szempontjából döntő eseményt követi. A hónap fele alatt tizenöt nap értendő.
(2) A hetekben, hónapokban vagy években megadott határidő vége arra a napra esik, amely megnevezésében vagy számában egyezik azzal a nappal, amelyre az az esemény esik, amellyel a határidő kezdődik. Ha az utolsó hónapban nincsen ilyen nap, akkor a határidő vége a hónap utolsó napjára esik.
(3) Ha a határidő vége szombatra, vasárnapra vagy ünnepnapra esik, a határidő utolsó napja a legközelebb következő munkanap.


MÁSODIK RÉSZ
Dologi jogok

Első fejezet
A tulajdonjog

123. §
A tulajdonos a törvény keretein belül jogosult a tulajdonában lévő tárgyat tartani, használni, élvezni annak gyümölcseit és hasznát, valamint rendelkezni vele.

124. §
Minden tulajdonosnak azonos jogai és kötelességei vannak, és azonos jogi védelemben részesülnek.

125. §
(1) A lakásokhoz és nem lakás céljára szolgáló helyiségekhez fűződő tulajdonviszonyt külön törvény szabályozza.
(2) Külön törvény szabályozza, hogy mely dolgok lehetnek csak az állam vagy meghatározott jogi személyek tulajdonában.

126. §
(1) A tulajdonosnak joga van a védelemhez azzal szemben, aki tulajdonjogába jogtalanul beavatkozik; elsősorban követelheti a dolognak a kiadását attól, aki azt jogtalanul visszatartja.
(2) Hasonló joga van a védelemhez annak is, aki arra jogosult, hogy a dolog nála legyen.

127. §
(1) A dolog tulajdonosának tartózkodnia kell mindentől, amivel a körülményekhez képest aránytalanul zavarna mást, vagy amivel komolyan veszélyeztetné jogainak gyakorlását. Ezért elsősorban nem veszélyeztetheti a szomszéd építményét vagy telkét a telek módosításaival vagy a rajta található építmény módosításaival anélkül, hogy megfelelő intézkedéseket tenne az építmény vagy a telek megszilárdítására, a körülményekhez képest aránytalanul nem zavarhatja szomszédjait zajjal, porral, hamuval, füsttel, gázokkal, gőzökkel, szagokkal, szilárd és cseppfolyós hulladékkal, fénnyel, árnyékolással és vibrációval, nem hagyhatja, hogy az általa tartott állatok bejussanak a szomszéd telekre és nem távolíthatja el kíméletlenül vagy nem megfelelő évszakban a telkére átnyúló fák gyökereit a földjéből vagy a telkére átnyúló faágakat.
(2) Ha szükséges és ha az nem akadályozza a szomszédos telkek és építmények rendeltetésszerű használatát, a bíróság az illetékes építésügyi hivatal állásfoglalásának ismeretében úgy dönthet, hogy a telek tulajdonosának a telket be kell kerítenie.
(3) A szomszédos telkek tulajdonosai kötelesek a szükséges időre és a szükséges mértékben lehetővé tenni a belépést a telkeikre, illetve a rajtuk álló építményekbe, amennyiben azt szükségessé teszi a szomszédos telkek és építmények karbantartása és megművelése. Ha ezzel a telken vagy az építményen kár keletkezik, az , aki a kárt okozta, köteles azt megtéríteni; Ez alól a felelősség alól nem bújhat ki.

128. §
(1) A tulajdonos köteles eltűrni, hogy vészhelyzetben vagy sürgős közérdekű esetben okvetlenül szükséges ideig okvetlenül szükséges mértékben és térítés ellenében használják a dolgát, ha a cél másképpen nem elérhető.
(2) Közérdekből a dolgot ki lehet sajátítani vagy a tulajdonjogát korlátozni, ha a cél másképpen nem érhető el, de csak a törvény alapján, csak erre a célra és térítés fejében.

Birtoklás

129. §
(1) A birtokos az, aki a dologgal úgy bánik, mint a sajátjával, vagy aki a jogot saját részére gyakorolja.
(2) Birtokolni lehet dolgokat, valamint olyan jogokat is, amelyek lehetővé teszik a tartós vagy az ismételt joggyakorlást.

130. §
(1) Ha a birtokos minden körülményre való tekintettel jóhiszeműen meg van győződve arról, hogy a dolog vagy a jog őt illeti, jogos birtokosnak számít. Kétségek felmerülése esetén feltételezendő, hogy a birtoklás jogos.
(2) Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a jogos birtokosnak a tulajdonossal egyenlő jogai vannak, elsősorban jogosult a dologból származó terményekre és haszonra a jogos birtoklás ideje alatt.
(3) A jogos birtokos a tulajdonossal szemben jogosult költségeinek visszatérítésére, melyeket célirányosan a dologra költött a jogos birtoklás ideje alatt, éspedig a dolog visszaszolgáltatása napjáig történt felértékelődésének megfelelő mértékben. A karbantartással és üzemeltetéssel összefüggő szokásos költségek azonban nem visszatérítendők.

131. §
(1) A nem jogos birtokos köteles mindig kiadni a dolgot a tulajdonosának, annak terményeivel és hasznával együtt, és megtéríteni a kárt, amely a jogtalan birtoklás által keletkezett. Levonhatja azonban azokat a költségeket, melyek a dolog karbantartásához és üzemeltetéséhez szükségeltettek.
(2) A nem jogos birtokos elválaszthatja a dologtól azt, amivel saját költségére felértékelte azt, amennyiben az lehetséges úgy, hogy ez ne rontson a dolog lényegén.

A tulajdonjog megszerzése

132. §
(1) A dolog tulajdonjogát adásvételi, ajándékozási vagy más szerződéssel, örökléssel, egy állami szerv határozata vagy a törvényben meghatározott más körülmények alapján lehet megszerezni.
(2) Ha a tulajdonjogot egy állami szerv határozatával szerzik meg, a tulajdonjog az abban meghatározott napon lép életbe, és ha ez nincs meghatározva benne, akkor a határozat jogerőre emelkedésének napján.

133. §
(1) Ha ingó dolgot szerződés alapján ruháznak át, a tulajdonjog a dolog átvételével jön létre, ha erről jogszabály másképpen nem rendelkezik vagy a résztvevők másképpen nem egyeztek meg.
(2) Ha ingatlant szerződés alapján ruháznak át, a tulajdonjog az ingatlankataszterbe történő bejegyzéssel jön létre külön előírások szerint, ha külön törvény másképpen nem rendelkezik.2a)

134. §
Elbirtoklás
(1) A jogos birtokos a dolog tulajdonosává válik, ha az megszakítás nélkül három éven keresztül a birtokában van, ha ingó dologról van szó, és tíz éven keresztül, ha ingatlanról van szó.
(2) Ezen a módon nem lehet megszerezni olyan dolgok tulajdonjogát, melyek nem képezhetik tulajdonjog tárgyát, vagy olyan dolgokét, amelyek csak az állam vagy a törvényben meghatározott jogi személyek tulajdonában lehetnek (125. §).
(3) Az (1) bekezdés szerinti időbe beleszámítódik az az idő is, amely idő alatt a dolgot a jogelőd jogosan birtokolta.
(4) Az (1) bekezdés szerinti idő kezdetére és időtartamára az elévülési idő teltére vonatkozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók.

135. §
(1) Aki elveszett dolgot talál, köteles azt kiadni a tulajdonosának. Ha a tulajdonos nem ismert, a megtaláló köteles azt leadni az illetékes állami szervnek. Ha a tulajdonos a leadástól számított egy éven belül nem jelentkezik érte, a dolog az állam tulajdonába kerül.
(2) A megtaláló a szükséges kiadások megtérítésére és megtalálói díjra jogosult, amely a megtalált dolog értékének tíz százalékát teszi ki. Külön jogszabály másképpen szabályozhatja annak jogosultságát, aki a dolgot megtalálta vagy bejelentette.
(3) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései megfelelően érvényesek az elrejtett dolgokra is, melyek tulajdonosa nem ismert, és az elhagyott dolgokra.

135.a §
A dolog tulajdonosáé a dolog szaporulatai/növekményei is, akkor is, ha azok el lettek választva a fő dologtól.

135.b §
(1) Ha valaki jóhiszeműen egy idegen dolgot egy új dologgá dolgoz fel, az új dolog tulajdonosává az válik, akinek részesedése nagyobb benne. Köteles azonban megtéríteni azt az árat a másik tulajdonosnak, amennyivel annak vagyona csökkent. Ha a részesedések egyformák és a felek nem egyeznek meg, akkor bármelyikük indítványára a bíróság dönti el e kérdést.
(2) Ha valaki idegen dolgot dolgoz fel (munkál meg), bár ismeretes előtte, hogy az nem az övé, a dolog tulajdonosa kérheti annak kiadását és visszaállítását az előző állapotába. Ha az előző állapot visszaállítása nem lehetséges vagy nem célszerű, a bíróság az összes körülmény figyelembe vételével meghatározza, hogy ki a dolog tulajdonosa és milyen kárpótlás illeti meg a tulajdonost vagy a feldolgozót/megmunkálót, ha megegyezésre nem kerül sor közöttük.

135.c §
(1) Ha valaki idegen telken hoz létre építményt, bár erre nem jogosult, a bíróság a telek tulajdonosának indítványára úgy határozhat, hogy az építményt annak a költségén kell eltávolítani, aki az építményt emelte (a továbbiakban csak „az építmény tulajdonosa“).
(2) Amennyiben az építmény eltávolítása nem lenne célszerű, a bíróság a telek tulajdonosának tulajdonába utalja azt térítés ellenében, amennyiben a telek tulajdonosa ezzel egyetért.
(3) A bíróság másképpen is elrendezheti a telek tulajdonosa és az építmény tulajdonosa közti viszonyokat, elsősorban térítés ellenében dologi teher létrehozásával, amely elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az építményhez fűződő tulajdonjogot gyakorolni lehessen.

Második fejezet
A közös tulajdon

136. §
(1) A dolog több tulajdonos közös tulajdonában is lehet.
(2) A közös tulajdon lehet osztott vagy osztatlan. Az osztatlan közös tulajdonból csak házastársak között jöhet létre.

Az osztott közös tulajdon

137. §
(1) A részesedés annak mértékét fejezi ki, hogy milyen arányban részesednek a társtulajdonosok a közös dolog közös tulajdonlásából eredő jogokból és kötelezettségekből.
(2) Ha erről jogszabály másképpen nem rendelkezik vagy a résztvevők másképpen nem egyeznek meg, minden társtulajdonos részesedése egyenlő.

139. §
(1) A közös dolgot érintő jogügyletekből eredően minden társtulajdonos együttesen és osztatlanul jogosult és kötelezett is egyben.
(2) A közös dologgal való gazdálkodásról a társtulajdonosok a részesedések nagysága szerint számított többséggel határoznak. Szavazategyenlőség esetén, vagy ha a többséget vagy az egyezséget nem érik el, bármelyik társtulajdonos indítványára a bíróság dönti el a kérdést.
(3) Ha a közös dolog jelentős módosításáról van szó, a leszavazott társtulajdonosok kérhetik, hogy a módosításról a bíróság döntsön.

140. §
Ha a társtulajdonosi részesedést átruházzák, a társtulajdonosoknak elővételi joguk van, hacsak nem közeli személy részére történő átruházásról van szó (116., 117. §). Ha a társtulajdonosok nem egyeznek meg az elővételi jog gyakorlásáról, arányosan, a részesedéseik szerint jogosultak a részesedés kivásárlására.

141. §
(1) A társtulajdonosok megegyezhetnek a tulajdonközösség megszüntetéséről és a kölcsönös elszámolásról; ha a tulajdonközösség tárgyát ingatlan képezi, a megállapodást írásba kell foglalni.
(2) A társtulajdonosok közül mindenki köteles a többiek kérésére írásos igazolást adni arról, hogyan számoltak el, hacsak a tulajdonközösség megszüntetéséről és a kölcsönös elszámolásról szóló megállapodás már nem eleve írásos formában készült.

142. §
(1) Ha nem kerül sor megállapodásra, a tulajdonközösség megszüntetését és az elszámolást valamelyik társtulajdonos indítványára, a bíróság hajtja végre. Figyelembe véve eközben a részesedések nagyságát és a dolog célszerű felhasználását. Ha nem lehetséges a dolog jó elosztása, a bíróság a dolgot, megfelelő térítés ellenében, egy vagy több társtulajdonos tulajdonába utalja; figyelembe véve eközben azt, hogy a dolgot célirányosan használhassák, valamint a részes társtulajdonos erőszakos viselkedését a többi társtulajdonossal szemben. Ha a dolgot egyik társtulajdonos sem akarja, a bíróság elrendeli annak eladását és a hasznot részarányosan elosztja.
(2) Különös méltánylást igénylő okok miatt a bíróság a tulajdonközösséget nem szünteti meg és nem számolja el, a dolog kiutalásával térítés ellenében vagy a dolog eladásával és a haszon elosztásával.
(3) A tulajdonközösségnek a dolog felosztásával történő megszüntetése és elszámolása esetén a bíróság dologi terhet hozhat létre az újonnan keletkezett ingatlanra egy másik újonnan keletkezett ingatlan tulajdonosának a javára. A tulajdonközösség megszüntetése és elszámolása nem történhet azon személyek kárára, akiknek jogaik kötődnek az ingatlanhoz.

A házastársak osztatlan közös tulajdona

143. §
A házastársak osztatlan közös tulajdonában van minden, ami tulajdonjog tárgyát képezheti és amit valamelyik házastárs a házasság ideje alatt szerzett, kivéve az örökléssel vagy ajándékozással megszerzett dolgokat, valamint azokat a dolgokat, amelyek jellegüknél fogva csak az egyik házastárs személyes szükségleteit vagy foglalkozásának végzését szolgálják, és azokat a dolgokat, melyeket a vagyon visszaszolgáltatásáról szóló jogszabályok keretében adtak ki az egyik házastársnak, aki a kiadott dolog tulajdonosa volt a házasság megkötése előtt vagy aki az eredeti tulajdonos jogutódjaként kapta meg azt.3)

143.a §
(1) A házastársak megállapodhatnak a törvényben meghatározott osztatlan közös tulajdon terjedelmének növeléséről vagy csökkentéséről. Hasonlóképpen megállapodhatnak a közös vagyon kezeléséről is.
(2) A házastársak megállapodhatnak, hogy az osztatlan közös tulajdon megszűnését a házasság megszűnésének napjához kötik.
(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti megállapodást ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A házastársak harmadik személlyel szemben csak abban az esetben hivatkozhatnak az ilyen megállapodásra, ha az tudott erről a megállapodásról.

144. §
Az osztatlan közös tulajdonba tartozó dolgokat a házastársak közösen használják; közösen térítik a dolgokra fordított vagy azok használatával és fenntartásával kapcsolatos költségeket is.

145. §
(1) A közös dolgokat érintő szokásos dolgokat bármelyik házastárs intézheti. A többi dolgokban szükséges mindkét házastárs beleegyezése; egyébként a jogügylet nem érvényes.
(2) A közös dolgokat érintő jogügyleteket illetően mindkét házastárs együttesen és osztatlanul jogosult és kötelezett is egyben.

146. §
(1) Ha a házastársak között nézetletérésre kerül sor az osztatlan közös tulajdonból eredő jogokat és kötelességeket illetően, valamelyikük indítványára a bíróság dönt az ügyben.
(2) Ha fizikai vagy pszichikai erőszak vagy ilyen erőszakkal való fenyegetés miatt a házastárssal vagy közeli személlyel szemben, akivel közös házban vagy lakásban él, a további együttélés elviselhetetlenné vált, a bíróság az egyik házastárs indítványára korlátozhatja a másik házastársnak az osztatlan közös tulajdonba tartozó házhoz vagy lakáshoz fűződő használati jogát, esetleg annak használatából teljesen ki is zárhatja.

147. §
(1) A hitelező egyik házastárssal szemben fennálló követelése, amely a házasság ideje alatt jött létre, a határozat végrehajtása során kiegyenlíthető a házastársak osztatlan közös tulajdonába tartozó vagyonból is.
(2) Ez nem érvényes, ha a hitelező egyik házastárssal szemben fennálló követelése olyan házastársakat érint, akik a 143.a § rendelkezései szerint megállapodást kötöttek, amennyiben ez a követelés olyan vagyon használata közben jött létre, amely nem tartozik a házastársak osztatlan közös tulajdonába.

148. §
(1) A házasság megszűnésével megszűnik a házastársak osztatlan közös tulajdona is.
(2) Komoly okok miatt, elsősorban ha az osztatlan közös tulajdon további fennállása a jó erkölccsel ellentétben állna, a bíróság valamelyik házastárs indítványára megszüntetheti ezt a közös tulajdont a házasság fennállásának ideje alatt is.

148.a §
(1) A házastársak osztatlan közös tulajdonában lévő vagyon használatához a vállalkozó házastársnak a vállalkozás megkezdése esetén meg kell szereznie a másik házastárs jóváhagyását. A vállalkozással összefüggő további jogügyletekhez már nincs szüksége a másik házastárs jóváhagyására.
(2) A bíróság javaslat alapján megszünteti a házastársak osztatlan közös tulajdonát abban az esetben, ha a házastársak egyike vállalkozói tevékenységre vonatkozó jogosultságot szerzett. A javaslatot az a házastárs terjesztheti elő, amelyik nem szerzett vállalkozói tevékenységre vonatkozó jogosultságot. Amennyiben ezzel a jogosultsággal mindketten rendelkeznek, a javaslatot bármelyikük előterjesztheti.
(3) Ha a vállalkozói tevékenységet a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszüntetése után a vállalkozó a nem vállalkozó házastárssal közösen vagy annak segítségével végzi, a vállalkozásból származó bevételeket írásos szerződésben meghatározott arányban kell közöttük felosztani; ha ilyen szerződés nem került megkötésre, a bevételek egyenlő arányban osztandók fel.

149. §
(1) Ha megszűnik az osztatlan közös tulajdon, az elszámolást a 150. §-ban meghatározott alapelvek szerint kell elvégezni.
(2) Ha megegyezés alapján történő elszámolásra kerül sor, a házastársak kérésre kötelesek írásbeli igazolást adni arról, hogyan számoltak el.
(3) Ha az elszámolásra nem kerül sor megegyezés alapján, akkor valamelyik házastárs indítványára a bíróság végzi ezt el.
(4) Ha a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszűnését követő három éven belül nem került sor a megegyezés alapján történő elszámolásra, vagy ha a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszűnésétől számított három éven belül benyújtott javaslat alapján nem került sor elszámolásra a bíróság határozatával, érvényes, amennyiben ingó dolgokról van szó, hogy a házastársak elszámoltak azon állapot szerint, ahogyan az osztatlan közös tulajdonba tartozó dolgokat mindegyikük saját maga, családja és háztartása használatára kizárólagosan mint tulajdonos használ. A többi ingó dolgokra és ingatlanokra érvényes, hogy osztott közös tulajdonban vannak és hogy mindkét tulajdonos tulajdonrésze egyforma. Ugyanez megfelelően érvényes a többi vagyoni jogokra is, amelyek a házastársak számára közösek.
(5) Ha az elszámolás után a házastársak osztatlan közös tulajdonának a bíróság határozatával vagy megegyezéssel történt elszámolása után olyan vagyon bukkan fel, amely nem került beszámításra az elszámolás során, a (4) bekezdésben szereplő feltételezés érvényes rá.

149.a §
Amennyiben a 143. és 149 . § rendelkezései szerinti, házastársak közötti megállapodások ingatlanokat érintenek, azokat írásos formába kell foglalni és az ingatlankataszterbe történő bejegyzéssel lépnek hatályba.

150. §
Az elszámolás során abból kell kiindulni, hogy mindkét házastárs részesedése egyforma. A házastársak közül mindegyik jogosan követelheti, hogy térítsék meg neki azt, amit a sajátjából a közös vagyonra költött, és köteles megtéríteni azt, amit a közös vagyonból az ő többi vagyonára költöttek. Továbbá elsősorban a kiskorú gyermekek szükségleteit kell szem előtt tartani, azt, hogy a házastársak közül melyikük hogyan törődött a családjával, és azt, milyen érdemeket szerzett a közös dolgok megszerzésében és megtartásában. A hozzájárulás mértékének megállapítása során figyelembe kell venni a gyermekekről való gondoskodást és a közös háztartással való törődést.

151. §
Ha a házasság fennállása során az osztatlan közös tulajdon megszűnt, azt csak a bíróság határozatával lehet felújítani, amelyet valamelyik házastárs indítványára hoz meg.

Harmadik fejezet
Az idegen dolgokhoz fűződő jogok

A zálogjog

151.a §
A zálogjog a követelés és tartozékainak bebiztosítására szolgál azzal, hogy a zálogjogosultat feljogosítja arra, hogy a zálogjog tárgyából (a továbbiakban csak „zálog") elégítse ki követelését vagy abból törekedjen követelésének kielégítésére, ha a követelését rendben és időben nem teljesítették.

151.b §
(1) A zálogjogot írásbeli szerződéssel, az örökösök jóváhagyott megállapodásával az örökség elosztásáról, a bíróság vagy a közigazgatási szerv határozatával, vagy törvénnyel hozzák létre. Ingó dologra vonatkozó zálogjog létrehozásáról szóló szerződést nem kell írásos formában megkötni, ha a zálogjog a dolog jelen törvény szerinti átadásával jön létre.
(2) A zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meg kell határozni a követelést, amelyet a zálogjoggal bebiztosítanak, és a zálogot.
(3) A zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meg kell határozni a tőkeösszeg legmagasabb értékét, ameddig a követelést bebiztosítják vele, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg a biztosított követelés értékét.
(4) A zálog a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben egyenként meghatározható, ami annak mennyiségét és fajtáját illeti vagy más módon úgy, hogy bármikor a zálogjog fennállása ideje alatt meghatározható legyen a zálog.

151.c §
(1) Zálogjoggal biztosítható mind a pénzbeli követelés, mind a nem pénzbeli követelés is, amelynek értéke meghatározott vagy bármikor a zálogjog fennállása ideje alatt meghatározható.
(2) Zálogjoggal biztosítani lehet olyan követelést is, amely a jövőben fog létrejönni, vagy amelynek létrejötte feltétel teljesülésétől függ.
(3) A zálogjog a zálogjoggal biztosított követelés átíratása vagy átruházása esetén átszáll a követelés megszerzőjére. Ez érvényes akkor is, ha más változásról van szó a biztosított követelés jogosultjának személyét illetően.

151.d §
(1) A zálog lehet dolog, jog vagy más vagyoni érték, lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség, amelyek átruházhatók, ha a törvény másképpen nem rendelkezik.3a) A zálog lehet dolgok, jogok vagy más vagyoni értékek együttese is, vállalat vagy vállalatrész, vagy más tömeges dolog.
(2) A zálogjog a zálogra, annak alkotóelemeire, terményeire és hasznára valamint tartozékaira is vonatkozik, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza vagy a törvény nem szabja meg másképpen. A terményekre és haszonra a zálogjog egészen addig vonatkozik, míg azokat el nem választják a zálogtól, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg másképpen.
(3) Zálogjogot a zálogkötelezett tulajdonában lévő dologra, lakásra és nem lakás céljára szolgáló helyiségre, vagy a zálogkötelezettet illető jogra vagy más vagyoni értékre lehet létrehozni.
(4) A zálogjogot olyan dologra, jogra, más vagyoni értékre, lakásra vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségre is létre lehet hozni, melyeket a zálogkötelezett a jövőben fog megszerezni, éspedig akkor is, ha a dolog, jog, más vagyoni érték, lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség a jövőben jönnek létre vagy amelyek létrejötte feltétel teljesülésétől függ.
(5) A követelést több, önálló zálogra létrehozott zálogjoggal is be lehet biztosítani.
(6) Bármilyen megállapodás, amely megtiltja a zálogjog létrehozását, harmadik személyekkel szemben hatálytalan.

151.e §
(1) A zálogjog létrejöttéhez szükséges annak bejegyeztetése a külön törvény szerint létrehozott Központi Közjegyzői Zálogjog-nyilvántartóba (a továbbiakban csak „zálogjogok nyilvántartója"),3b) ha a jelen törvény vagy külön törvény másképpen nem rendelkezik.
(2) Az ingatlanokhoz, lakásokhoz és nem lakás céljára szolgáló helyiségekhez fűződő zálogjog az ingatlankataszterbe történő bejegyzéssel jön létre, ha külön törvény3c) másképpen nem rendelkezik.
(3) Valamely dolgokhoz, jogokhoz vagy más vagyoni értékekhez – melyekről külön törvény rendelkezik – fűződő zálogjog a külön nyilvántartásba történő bejegyzésével jön létre,3d) ha külön törvény másképpen nem rendelkezik.
(4) Azt a zálogjogot, amelyet az ingatlankataszterbe jegyeznek be a (2) bekezdés szerint vagy amely külön nyilvántartásba történő bejegyzésével jön létre a (3) bekezdés szerint (a továbbiakban csak „külön nyilvántartásba történő bejegyzés"), nem kell nyilvántartásba vetetni a zálogjogok nyilvántartójában a jelen törvény szerint.
(5) Az ingó dologhoz fűződő zálogjog akkor jön létre, ha az ingó dolgot átadták a zálogjogosultnak vagy megőrzés céljából egy harmadik személynek, ha erről a zálogkötelezett és a zálogjogosult megegyeztek. Az így létrejött zálogjogot bármikor a zálogjog fennállása ideje alatt nyilvántartásba lehet vetetni a zálogjogok nyilvántartójában; ha nem kötöttek a zálogjog létrehozásáról szóló szerződést írásos formában, megkövetelik, hogy a zálogjog bejegyzése előtt, a szerződés tartalmáról szóló igazolást írásba foglalják, melyet a zálogkötelezett és a zálogjogosult is aláír.

151.f §
(1) A dolgok, jogok vagy más vagyoni értékek együtteséhez, vállalathoz vagy vállalatrészhez mint egészhez fűződő zálogjog létrejöttéhez szükséges annak bejegyzése a zálogjogok nyilvántartójába. A zálog egyes részeihez fűződő zálogjog létrejöttéhez, melyek esetében a jelen törvény vagy külön törvény előírja azt, szükséges a külön nyilvántartásba történő bejegyzés is.
(2) Az olyan dologhoz, lakáshoz, nem lakás céljára szolgáló helyiséghez, joghoz és más vagyoni értékhez fűződő zálogjog, melyet a zálogkötelezett a jövőben fog megszerezni, melyek a jövőben jönnek létre vagy amelyek létrejötte feltétel teljesülésétől függ, a dologhoz, lakáshoz, nem lakás céljára szolgáló helyiséghez fűződő tulajdonjog vagy más jog vagy más vagyoni érték zálogkötelezett általi megszerzésével jön létre; ez nem érvényes, ha a zálogjog, melynek létrejöttéhez szükséges annak bejegyzése a zálogjogok nyilvántartójába, nem volt bejegyezve a dologhoz fűződő tulajdonjog, más jog vagy más vagyoni érték zálogkötelezett általi megszerzése előtt.
(3) Az olyan dologhoz, lakáshoz, nem lakás céljára szolgáló helyiséghez, joghoz és más vagyoni értékhez fűződő zálogjog, melyet a zálogkötelezett a jövőben fog megszerezni, melyek a jövőben jönnek létre vagy amelyek létrejötte feltétel teljesülésétől függ, melynek létrejöttéhez szükséges annak külön nyilvántartásba történő bejegyzése a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint, a zálogjog ebbe a nyilvántartásba történő bejegyzésére a dologhoz, lakáshoz vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséghez fűződő tulajdonjog, más jog vagy más vagyoni érték zálogkötelezett általi megszerzésének napjával kerül sor.

151.g §
(1) A zálogjog zálogjogok nyilvántartójába történő bejegyzésének kérvényét vagy a külön nyilvántartóba történő bejegyzésének kérvényét a zálogkötelezett nyújtja be, ha a zálogjog létrejötte megköveteli a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint a külön nyilvántartásba történő bejegyzést, az írásos szerződés alapján létrejövő zálogjog esetében, az összes többi esetben a zálogjogosult, ha külön törvény másképpen nem rendelkezik. Ha a zálogjog a bíróság vagy a közigazgatási szerv határozatával jön létre, a bejegyzést a zálogjogot létrehozó illetékes bíróság vagy közigazgatási szerv határozata alapján hajtják végre.
(2) Ha változásokra kerül sor a zálogjogot érintő adatokban, köteles az a személy, akinek azt a törvény előírja, máskülönben pedig az a személy, akit az adatok módosulása érint, kérvényezni a nyilvántartásba vétel módosítását a zálogjogok nyilvántartójában vagy a külön nyilvántartásban. Ha nem lehet megállapítani, ki az a személy, akit az adatok módosulása érint, ez a kötelezettség a zálogkötelezettre vonatkozik, ha a törvény másképpen nem rendelkezik.
(3) A (2) bekezdés szerinti kötelességét a kötelezett személy felesleges késedelem nélkül teljesíti attól a naptól számítva, amikor bekövetkezett az az esemény, amelyikből a zálogjog adatainak módosulása következett. Ha az adatok módosítására vonatkozó bejegyzési javaslatot több személy köteles benyújtani, ez a kötelezettség akkor tekintendő teljesítettnek, ha azt az egyikük teljesíti, ha a törvény nem írja elő, hogy az adatok módosítására vonatkozó bejegyzési javaslatot ezek a személyek közösen kötelesek benyújtani.
(4) Az a személy, aki megszegi a (2) és (3) bekezdések szerinti kötelezettségeket, felel a kárért, amit ezzel okoz.

151.h §
(1) A zálog átruházása vagy átengedése esetén a zálogjog a zálog megszerzőjével szemben érvényesül, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg, hogy a zálogkötelezett a zálogot vagy annak egy részét átruházhatja a zálogjoggal való megterhelés nélkül, vagy ha a jelen törvény vagy külön törvény másképpen nem rendelkezik.
(2) A zálog megszerzőjére, akivel szemben a zálogjog érvényesül, az átruházás vagy átengedés hatálybalépésével átruházódnak a zálogkötelezett mindazon jogai és kötelezettségei, amelyek a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésből következnek. A zálog megszerzője, akivel szemben a zálogjog érvényesül, köteles eltűrni a zálogjog érvényesítését és vonatkoznak rá a zálogkötelezett jogai és kötelezettségei.
(3) A zálogjog nem érvényesül a zálog megszerzőjével szemben, ha a zálogkötelezett a zálogot a szokásos üzletmenet során, vállalkozása tárgyának végrehajtása keretében ruházta át. A zálogjog akkor sem érvényesül a zálog megszerzőjével szemben, ha a zálog átruházásának vagy átengedésének idején a szükséges gondosság mellett jóhiszeműen járt el, hogy zálogjoggal nem megterhelt zálogot szerez meg. Ha a zálogjog be van jegyezve a zálogjogok nyilvántartójában, feltételezendő, hogy a zálog megszerzője nem jóhiszemű, ha az ellenkezőjét nem bizonyítja.
(4) A (3) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik arra a zálogjogra, amely külön nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre, ha a létrejöttének feltétele a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint a külön nyilvántartásba történő bejegyzés.
(5) A zálogkötelezett és a zálog megszerzője kötelesek bejegyeztetni a zálogkötelezett személyének megváltozását a zálogjogok nyilvántartójába vagy a külön nyilvántartásba, ha a zálogjog létrejöttének feltétele a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint a külön nyilvántartásba történő bejegyzés; a szóban forgó kötelezettség megsértésével okozott kárért együttesen és osztatlanul felelnek.
(6) A zálogra vonatkozó határozat-végrehajtási eljárást vagy végrehajtási eljárást csak abban az esetben lehet folytatni, ha a jogosult személy a zálogjogosult, vagy ha a zálogjogosult a határozat végrehajtásával vagy a végrehajtással egyetért.

151.i §
(1) A zálogkötelezett a zálogot a szokásos módon használhatja; köteles azonban tartózkodni mindentől, amivel a szokásos elhasználódás kivételével a zálog értékét csökkentené, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg másképpen.
(2) Ha a zálog ingó dolog és a zálogot átadták a zálogjogosultnak, a zálogjogosult köteles a rábízott zálogot a károsodástól, elvesztéstől és megsemmisüléstől védeni; a rábízott zálogot csak a zálogkötelezett jóváhagyásával jogosult használni, ha külön törvény másképpen nem rendelkezik.
(3) Ha a (2) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítése során a zálogjogosultnak költségei keletkeznek, jogosult a zálogkötelezettel szemben az elkerülhetetlenül és célirányosan ráfordított költségek megtérítésére.

151.j §
(1) Ha a zálogjoggal biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, a zálogjogosult kezdeményezheti a zálogjog végrehajtását. A zálogjog végrehajtásának keretében a zálogjogosult követelését a szerződésben meghatározott módon vagy a zálog külön törvény szerinti elárverezésével kell kielégíteni,3e) vagy a zálog külön törvények szerinti eladásával kell kielégíteni,3f) ha a jelen törvény vagy külön törvény másképpen nem rendelkezik.
(2) Ha a zálogjoggal biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, a zálogjogosult követelését kielégítheti vagy kielégítését követelheti a zálogból akkor is, ha a biztosított követelés elévült.
(3) Bármilyen megállapodás, amely a zálogjoggal biztosított követelés esedékessége előtt köttetett, és amely alapján a zálogjogosult követelését azzal elégítik ki, hogy a dologhoz, lakáshoz vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséghez, vagy más joghoz és más vagyoni értékhez fűződő tulajdonjogot szerez, amelyre a zálogjogot létrehozták, érvénytelen, ha a törvény másképpen nem rendelkezik.
(4) Ha ugyanazon követelés biztosítására létrehozott zálogjog több különálló zálogra is vonatkozik, a zálogjogosult jogosult közülük bármelyikből kielégíteni követelését, vagy annak kielégítését követelni, amelyik elegendő a követelés kielégítésére, egyébként pedig minden zálogból.
(5) Ha a zálog egy vállalat vagy annak része, a zálogjogosult jogosult a vállalatból vagy annak részéből mint egészből kielégíteni követelését vagy annak kielégítését követelni, hacsak a zálogjog nem a vállalat összes részéhez vagy annak részéhez jött létre.

151.k §
(1) Ha a zálogra több zálogjog jött létre, azok kielégítése során döntő a bejegyzésük sorrendje a zálogjogok nyilvántartójába, a legkorábbi bejegyzés napjától számítva, vagy azok külön jegyzékbe történő bejegyzésének napjától számítva.
(2) Ha az ingó dologra több zálogjog jön létre és közülük némely a dolog átadásával jön létre, a zálogjog kielégítése során elsőbbséget élveznek azok a zálogjogok, melyeket bejegyeztek a zálogjogok nyilvántartójába, éspedig bejegyzésük sorrendjében.
(3) Ha egy zálogra több zálogjog jön létre, a zálogjogosultak megállapodhatnak zálogjogaik sorrendjéről, amely döntő azok kielégítését illetően. Az ilyen megállapodás, a meghatározott sorrendnek a zálogjogok nyilvántartójába vagy a külön nyilvántartásba történő bejegyzéssel lép hatályba, ha a zálogjog létrejötte megköveteli a külön nyilvántartásba történő bejegyzést, éspedig a megállapodásban résztvevő összes zálogjogosult kérvénye alapján. Az a megállapodás, amely rontja azon zálogjogosult követelésének behajthatóságát a zálogjoga végrehajtása során, aki nem résztvevője a megállapodásnak, ezzel a személlyel szemben nem hatályos.

151.l §
(1) A zálogjog végrehajtásának megkezdését a zálogjogosult köteles írásban közölni a zálogkötelezettel és az adóssal, ha az adós személye nem azonos a zálogkötelezett személyével, és a zálogjogok nyilvántartójába bejegyzett zálogjogok esetében a zálogjog végrehajtásának megkezdését köteles bejegyeztetni ebbe a nyilvántartásba, ha a jelen törvény vagy külön törvény másképpen nem rendelkezik. A zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló írásos értesítésben a zálogjogosult feltünteti azt a módot, amellyel követelését a zálogból kielégíti vagy annak kielégítését követelni fogja.
(2) A zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló értesítés után a zálogkötelezett a zálogjogosult jóváhagyása nélkül nem ruházatja át a zálogot. A tilalom megszegésének nincs hatálya azokkal a személyekkel szemben, akik a zálogot a zálogkötelezettől a szokásos üzletmenet során, a zálogkötelezett vállalkozása tárgyának keretében szerezték meg, kivéve azt az esetet, amikor a megszerző tudott vagy az összes körülményre való tekintettel tudhatott arról, hogy a zálogjog végrehajtása megkezdődött.
(3) A zálogjogosult zálogkötelezettel szemben jogosult a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányosan ráfordított költségeinek megtérítésére.
(4) Ha a zálogjogot bejegyezték az ingatlankataszterbe, a zálogjogosult köteles a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló értesítés egy példányát megküldeni az illetékes járási hivatalnak, amely a zálogjog végrehajtásának megkezdését feltünteti az ingatlankataszterben.

151.m §
(1) A zálogjogosult a zálogot a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon vagy árverésen legkorábban attól a naptól számított 30 nap elteltével adhatja el, mikor a zálogkötelezettet és az adóst, ha az adós személye nem azonos a zálogkötelezett személyével, értesítette a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről, ha külön törvény másképpen nem rendelkezik. Ha a zálogjogot bejegyezték a zálogjogok nyilvántartójába, és a zálogjog-végrehajtás megkezdése napjának bejegyzése a zálogjogok nyilvántartójába későbbi, mint az a dátum, mikor a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről értesítették a zálogkötelezettet és az adóst, ha az adós személye nem azonos a zálogkötelezett személyével, a 30 napos határidő a zálogjog-végrehajtás megkezdése napjának a zálogjogok nyilvántartójába történő bejegyzésétől kezd telni.
(2) A zálogkötelezett és a zálogjogosult a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló értesítés után megegyezhetnek, hogy a zálogjogosult jogosult a zálogot a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon vagy árverésen eladni az (1) bekezdés szerinti a határidő letelte előtt is.
(3) Az a zálogjogosult, aki abból a célból, hogy kielégítse követelését, megkezdte a zálogjog végrehajtását a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon, a zálogjog végrehajtásának ideje alatt bármikor megváltoztathatja a zálogjog végrehajtásának módját és árverésen eladhatja a zálogot, vagy a zálog eladásával törekedhet követelése kielégítésére, külön törvények szerint. A zálogjogosult köteles tájékoztatni a zálogkötelezettet a zálogjog végrehajtási módjának megváltozásáról.
(4) A zálogkötelezett köteles eltűrni a zálogjog végrehajtását és köteles a zálogjog végrehajtásához szükséges együttműködést nyújtani a zálogjogosultnak. Elsősorban köteles kiadni a zálogjogosultnak a zálogot és a zálog átvételéhez, átruházásához és használatához szükséges iratokat és bármilyen más módon is együttműködni, ahogyan azt a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározták. Hasonló kötelessége van annak a harmadik személynek is, akinél a zálog vagy a zálog átvételéhez, átruházásához és használatához szükséges iratok vannak.
(5) Az a személy, akinél a zálog a zálogjog végrehajtásának ideje alatt van, köteles tartózkodni minden olyan tevékenységtől, amivel a zálog értéke csökkenne, kivéve a mindennapos elhasználódást.
(6) A zálogjog végrehajtása során a zálogjogosult a zálogkötelezett nevében jár el.
(7) A zálogjogosult köteles tájékoztatni a zálogkötelezettet a zálogjog végrehajtásának folyamatáról, elsősorban miden olyan fejleményről, amely hatással lehet a zálog árára annak eladása során.
(8) Ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben megállapodnak, hogy a zálogjogosult más módon is jogosult a zálog eladására, mint árverésen, a zálogjogosult köteles a zálog eladása során megfelelő gondossággal eljárni úgy, hogy a zálogot olyan áron adja el, amelyen azonos vagy összehasonlítható dolgot, összehasonlítható körülmények mellett általában árusítanak, a zálog eladásának idején és helyén.
(9) A zálogjogosult, a zálog eladása után felesleges késedelem nélkül köteles a zálogkötelezettet írásban értesíteni a zálogjog végrehajtásáról, melyben elsősorban feltünteti a zálog eladásának adatait, a zálog eladásából származó bevétel összegét, a zálogjog végrehajtására fordított költségek összegét és a zálog eladásából származó bevétel felhasználását. A zálogjog végrehajtásával összefüggő költségeket a zálogjogosult köteles kimutatni.
(10) Ha a zálog eladásából származó bevétel meghaladja a biztosított követelés értékét, a zálogjogosult felesleges késedelem nélkül köteles kiadni a zálogkötelezettnek az eladásból származó bevétel azon részét, amely meghaladja a biztosított követelés értékét, melyből levonja a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségek összegét.

151.ma §
(1) Ha a zálogra több zálogjog jött létre, a zálogjogosult a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről köteles írásban értesíteni a többi zálogjogosultat is, akik a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult előtt állnak. A zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló értesítésben a zálogjogosult feltünteti, hogy mi módon elégíti ki követelését, vagy hogyan törekszik követelése kielégítésére a zálogból.
(2) A zálogjogot végrehajtó zálogjogosult a zálogot legkorábban attól a naptól számított 30 nap elteltével adhatja el, mikor értesítette a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről az (1) bekezdés szerinti összes zálogjogosultat.
(3) Ha a zálogjogot az a zálogjogosult hajtja végre, akinek zálogjoga a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben elsőként van bejegyezve (a továbbiakban csak „elsőbbségi zálogjogosult"), a zálog a többi zálogjogosult zálogjogával nem terhelve ruházódik át. Ha a zálog eladásából származó bevétel meghaladja az elsőbbségi zálogjogosult javára biztosított követelés értékét, a többi zálogjogosult jogosult arra, hogy az ő, az átruházott záloghoz fűződő zálogjoggal biztosított követeléseiket az elsőbbségi zálogjogosult, a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célszerű költségeinek levonása után kielégítse a zálog eladásából származó bevételből a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrend szerint.
(4) A zálog eladásából származó bevétel összegét, amely meghaladja a biztosított követeléseket a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségek levonása után, ki kell adni a zálogkötelezettnek.
(5) A zálogjog, elsőbbségi zálogjogosult általi, (3) bekezdés szerinti végrehajtása során, az elsőbbségi zálogjogosult, a többi zálogjogosult és a zálogkötelezett javára közjegyzői letétbe helyezi a zálog eladásából származó bevétel azon részét, amely meghaladja az ő javára biztosított követelés összegét, csökkentve a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségek összegével.
(6) Ha a zálogjogot olyan zálogjogosult hajtja végre, aki nincs az elsőbbségi zálogjogosult helyzetében, a zálog az elsőbbségi zálogjogosult és a többi zálogjogosult zálogjogával terhelve kerül átruházásra, akik a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult előtt állnak; a többi zálogjogosulttal kapcsolatban megfelelően alkalmazandók a (3) – (5) bekezdések rendelkezései.
(7) Az a zálogjogosult, aki a zálogjogot a (6) bekezdés szerint hajtja végre, köteles tájékoztatni a zálog megszerzőjét, hogy az átruházott zálog zálogjoggal terhelt. A zálogjogosult, aki a zálogjogot a (6) bekezdés szerint hajtja végre, valamint a zálog megszerzője kötelesek bejegyeztetni a zálogkötelezett személyében történt változást a zálogjogok nyilvántartójába vagy a külön nyilvántartásba, ha a zálogjog létrejöttéhez a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint szükséges a külön nyilvántartásba történő bejegyzés; a jelen kötelezettség megszegéséből eredő károkért együttesen és osztatlanul felelnek.
(8) Ha az elsőbbségi zálogjogosult vagy valamelyik további zálogjogosult követelése, akik a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot a (6) bekezdés szerint végrehajtó zálogjogosult előtt állnak, a zálogjog végrehajtásának idején esedékes, ez a zálogjogosult megkezdheti a zálogjog végrehajtását vagy érvényesítheti követelése kielégítését a zálog eladásából származó bevételből is.
(9) Ha az elsőbbségi zálogjogosult vagy más zálogjogosult, aki a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult előtt áll, a (8) bekezdés szerint megkezdi a zálogjog végrehajtását, a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről értesíti a zálogjogot végrehajtó zálogjogosultat is. Ha az elsőbbségi zálogjogosult vagy más zálogjogosult, aki a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult előtt áll, a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről értesíti a zálogjogot a (2) bekezdés szerinti határidő letelte előtt végrehajtó zálogjogosultat, a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult nem folytathatja a zálogjog végrehajtását.
(10) Az a zálogjogosult, aki a zálogjog végrehajtásának megkezdése után más zálogjogosultaknak teljesíti követelésüket az adós helyett, amely követelés kielégítésére a zálogjog végrehajtása megkezdődött, a teljesítéssel megszerzi a zálogjogosult mindazon jogait, amelyek a követeléshez fűződtek, beleértve a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendet is. Az a zálogjogosult, aki megkezdte a zálogjog végrehajtását, nem utasíthatja vissza más zálogjogosultak követeléseinek teljesítését.

151.mb §
(1) A követeléshez fűződő zálogjog vonatkozik a kamattartozásra és annak egyéb kiegészítőire is.
(2) A pénzbeli követelésre vonatkozó zálogjog csak akkor hatályos az elzálogosított követelés kötelezettjével szemben is, ha a zálogjog létrejöttéről a zálogkötelezett írásban értesíti az elzálogosított követelés kötelezettjét, vagy ha a zálogjog létrejöttét a zálogjogosult igazolja neki; a zálogjog létrejöttének igazolására elegendő a kivonat a zálogjogok nyilvántartójából.
(3) Ha a zálogjog létrejöttéről értesítették az elzálogosított követelés kötelezettjét vagy igazolták azt neki, az elzálogosított követelés kötelezettje köteles teljesíteni az esedékes pénzbeli kötelezettségét a zálogjogosultnak vagy más, a zálogjogosult által meghatározott személynek. Ha az elzálogosított követelés kötelezettje teljesíti pénzbeli kötelezettségét, a zálogjogosult köteles erről írásban értesíteni a zálogkötelezettet.
(4) Ha az elzálogosított követelés kötelezettje teljesíti a zálogjogosulttal szembeni pénzbeli kötelezettségét, a zálogjogosult jogosult megtartani az átvett teljesítést. Ha a biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, a zálogjogosult jogosult kielégíteni követelését az elzálogosított követelés kötelezettjének pénzbeli teljesítéséből, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg másképpen.
(5) Ha a elzálogosított követelés kötelezettjének pénzbeli teljesítése, melyet átvett a zálogjogosult meghaladja a biztosított követelést, a zálogjogosult köteles felesleges késedelem nélkül kiadni a zálogkötelezettnek a biztosított követelést meghaladó pénzbeli tejesítést, a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségek levonása után.
(6) Ha az elzálogosított követelés kötelezettje nem teljesíti kötelezettségét, a zálogjogosult kielégítheti követelését a zálogjog 151.j – 151.ma § szerinti végrehajtásával is.
(7) Ha az elzálogosított követelés kötelezettjének személye megegyezik a zálogjogosult személyével, az 584. § rendelkezése nem alkalmazandó.

151.mc §
(1) A zálogkötelezett csak akkor köteles a zálogot bebiztosíttatni, ha erről a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés így rendelkezik.
(2) Ha a zálogkötelezett legkésőbb a biztosítási szerződésben foglalt teljesítés kifizetéséig írásban értesíti a biztosítót a zálogjog létrejöttéről, vagy a zálogjogosult igazolja a biztosítónak a zálogjog létrejöttét, biztosítási esemény esetén a biztosítási szerződésben foglalt teljesítést a biztosító a zálogjogosultnak vagy a zálogjogosult által meghatározott más személynek fizeti ki; a zálogjog létrejöttének igazolására elegendő a kivonat a zálogjogok nyilvántartójából vagy a külön nyilvántartásból, ha a zálogjog létrejötte megköveteli a külön nyilvántartásba történő bejegyzést. A biztosítási szerződésben foglalt teljesítés kifizetéséről a zálogjogosult felesleges késedelem nélkül köteles írásban értesíteni zálogkötelezettel.
(3) Ha a biztosító biztosítási szerződésben foglalt teljesítést a zálogjogosultnak fizeti ki, a zálogjogosult jogosult az átvett teljesítés összegét megtartani. Ha a biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, a zálogjogosult jogosult követelését a biztosítási szerződésben foglalt teljesítésből kielégíteni, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg másképpen.
(4) Ha a zálogjogosult által átvett, a biztosítási szerződésben foglalt teljesítés összege meghaladja a biztosított követelést, a zálogjogosult köteles felesleges késedelem nélkül kiadni a zálogkötelezettnek a biztosítási szerződésben foglalt teljesítés összegének azon részét, amely meghaladja a biztosított követelést, miután abból a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségeket levonta.

151.md §
(1) A zálogjog megszűnik:
a) a biztosított követelés megszűnésével,
b) az összes dolog, jogok vagy más vagyoni értékek megszűnésével, amelyekre a zálogjog vonatkozik,
c) ha a zálogjogosult a zálogjogról lemond,
d) az idő leteltével, amire a zálogjogot létrehozták,
e) a dolog visszaadásával zálogkötelezettnek, ha a zálogjog a dolog átadásával jött létre,
f) ha a zálogkötelezett a zálogot a szokásos üzletmenet során, vállalkozása tárgyának végrehajtása keretében ruházta át, vagy ha a zálog átruházásának vagy átengedésének idején a zálog megszerzője a szükséges gondosság mellett jóhiszeműen járt el, hogy zálogjoggal nem megterhelt zálogot szerez meg,
g) ha a zálogkötelezett átruházta a zálogot, és a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés leszögezi, hogy a zálogkötelezett a zálogot vagy a zálog egy részét zálogjoggal való megterhelés nélkül átruházhatja,
h) más, a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon vagy külön előírásból következve,
i) ha végrehajtották azt, tekintet nélkül a hitelező kielégítésének terjedelmére.
(2) A zálogjog megszűnése után végrehajtják a zálogjog törlését a zálogjogok nyilvántartójából vagy a külön nyilvántartásból, ha a zálogjog létrejötte külön törvény szerint megköveteli a külön nyilvántartásba történő bejegyzést; a törlést a zálogjog-törlési kérvényben szereplő nappal hajtják végre, de legkorábban a zálogjog megszűnésének napjával.
(3) A zálogjogosult, a zálogjog megszűnését követően, felesleges késedelem nélkül köteles benyújtani a zálogjog-törlési kérvényt; a 151.g § (2) – (4) bek. rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Ha a bíróság vagy a közigazgatási szerv határozatával létrehozott zálogjog került megszüntetésre, a törlést az illetékes bíróság vagy közigazgatási szerv határozata alapján kell végrehajtani, amely a zálogjog-megszüntető határozatot kiadta. A zálogjog-törlési kérvényt a zálogkötelezett is jogosult benyújtani; a zálogkötelezett köteles a kérvényt a kötelezettség teljesítéséről szóló írásos igazolással vagy a zálogjogosult által kiállított, a zálogjog megszűnéséről szóló más dokumentummal alátámasztani.
(4) Ha a zálog ingó dolog, és a zálogot a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés szerint átadták a zálogjogosultnak, a zálogjogosult a zálogjog megszűnése után felesleges késedelem nélkül köteles a zálogot visszaszolgáltatni a zálogkötelezettnek.

151.me §
A számlához, más betéti formához kapcsolódó követeléssel vagy hitelköveteléssel összefüggő zálogjogra vonatkozó külön rendelkezések
(1) A (8) bekezdésben megnevezett személyek közötti, számlához, betéthez, hacsak nem értékpapírról van szó, más betéti formához kapcsolódó követeléssel vagy hitelköveteléssel összefüggő szerződéses zálogjog a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés megkötésével jön létre; a szerződés írásos formája nem szükséges. Az így létrejött zálogjogot, annak fennállása alatt bármikor be lehet jegyeztetni a zálogjogok nyilvántartójába; ez nem vonatkozik a hitelköveteléssel összefüggő szerződéses zálogjog létrehozására.
(2) Ha a zálogra több zálogjog jön létre, azok kielégítése során elsőbbséget élveznek a legrégebben létrehozott zálogjogok, ha a továbbiakban a jelen törvény másképpen nem rendelkezik. Ha a zálogra több zálogjog jön létre és ezek közül némelyek nincsenek bejegyezve a zálogjogok nyilvántartójába, a zálogjogok nyilvántartójába bejegyzett zálogjogok, azok kielégítése során bejegyzésük sorrendjében elsőbbséget élveznek a többi zálogjoggal szemben.
(3) Ha a zálogjoggal biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, vagy ha más olyan körülmény következik be, amely szerepel a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben, mint a zálogjog végrehajtása szempontjából döntő tényező, a zálogjogosult a törvényben meghatározott vagy a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon végrehajthatja a zálogjogot. A 151.l § (1) bek., 151.m § (1), (2) és (3) bek. utolsó mondata, a (7) és (9) bek., valamint a 151.ma § (1) és (2) bek. nem alkalmazandók.
(4) A zálogjog végrehajtásának meghatározott módja elehet elsősorban a beszámítás a biztosított követeléssel szemben vagy zálog használata a biztosított követelés kiegyenlítésére.
(5) Ha a szerződő felek úgy egyeztek meg a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben, a zálogjogosult a szerződésben engedélyezett kereteken belül jogosult a záloggal rendelkezni; eközben a zálogkötelezett nevében és a saját számlájára jár el. Ha a zálogjogosult a zálogot átruházta, a zálogjog a megszerzővel szemben nem hatályos.
(6) Ha a zálogjogosult a záloggal már az előtt rendelkezett, hogy bekövetkezett volna a zálogjog végrehajtása szempontjából döntő esemény, köteles, legkésőbb a biztosított követelés esedékességének utolsó napján, a zálogkötelezett nevében és saját számlájára eljárva egyenértékű zálogot beszerezni, amely az eredeti zálog helyére lép, hacsak a zálogkötelezettel nem egyezett meg másképpen; az egyenértékű zálogra vonatkozó zálogjog sorrendjének elbírálása szempontjából döntő a zálogjog létrejöttének vagy bejegyzésének ideje. Az egyenértékű zálog, amely az eredeti zálog helyére lépett, ugyanannak a zálogjognak a tárgyát képezi. Egyenértékű zálog alatt értendő, ha a szerződő felek nem egyeztek meg másképpen, a számlához vagy más betéti formához kapcsolódó követelés, amely ugyanakkora összegre szól, ugyanabban a pénznemben és ugyanazzal az adóssal szemben. Ha a zálogjogosult a záloggal úgy rendelkezett, hogy azon zálogjogot hozott létre, az egyenértékű zálog belépésével az eredeti zálog helyére az eredeti zálog átszáll a zálogkötelezettről a zálogjogosultra.
(7) Ha a szerződő felek a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben megállapodtak róla, a zálogjogosult a (6) bekezdés szerinti eljárás helyett az egyenértékű zálogot beszámíthatja a biztosított követeléssel szemben vagy az egyenértékű zálogot használhatja annak kiegyenlítésére.
(8) Az (1) – (7) bekezdések rendelkezései csak akkor alkalmazandók, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződést a következő személyek kötötték meg:
a) az Európai Unió tagállamai vagy más államok a hatóságai, amelyek az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás szerződő felei,
b) a Szlovák Nemzeti Bank vagy más állam központi bankja, az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Befektetési Bank, a nemzetközi fejlesztési bank és a Nemzetközi Fizetések Bankja,
c) bank, külföldi bank, értékpapír-kereskedő, külföldi értékpapír-kereskedő, biztosító, külföldi biztosító, más tagországból származó biztosító, alapkezelő társaság, külföldi alapkezelő társaság, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, külföldi elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, kollektív befektetési vállalkozás és külföldi kollektív befektetési vállalkozás,
d) más, a c) pont szerinti személytől eltérő, prudenciális felügyelet alá tartozó személy, aki vállalkozása keretében fő vállalkozási tevékenységként olyan tevékenységet végez, amelyet külön előírás szerint bank végezhet, valamint a hasonló tevékenységet végző, külföldi székhelyű személy,
e) más, a c) pont szerinti személytől eltérő, prudenciális felügyelet alá tartozó személy, akinek fő vállalkozási tevékenysége vagyonrészesedések megszerzése külön előírás szerint, valamint a hasonló tevékenységet végző, külföldi székhelyű személy,
f) a központi értékpapírtár, a fizetési rendszer üzemeltetője, elszámoló ügynök, klíringintézet, kötvény- vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok közös képviselője, valamint a hasonló tevékenységet végző, külföldi székhelyű személy, beleértve azt a személyt, kinek tevékenységi körébe tartozik a pénzeszközökkel kötött üzletek elszámolása és kiegyenlítése vagy a központi szerződő fél tevékenységeinek elvégzése, akkor is, ha nem külföldi központi értékpapírtár,
g) más, az a)-f) pontok szerinti személytől eltérő személy, ha teljesülnek a következő feltételek:
1. a másik szerződő fél az a)-d) és f) pontok szerinti személyek egyike,
2. a zálogjog a követelést a nyereség és veszteség záró kiegyenlítéséről szóló szerződésből biztosítja, vagy a követelést olyan kereskedelemből biztosítja, amelynek  az elszámolása a nyereség és veszteség záró kiegyenlítéséről szóló szerződés tárgya lehet külön jogszabály3faa) szerint.
(9) Az (1) – (8) bekezdések rendelkezései nem vonatkoznak a fogyasztói hitelekből származó követelésekre, melyeket a fogyasztónak külön törvény szerint nyújtanak, ez nem érvényes, ha a hitelköveteléssel összefüggő zálogjog létrehozásáról szóló szerződés résztvevője a (8) bekezdés b) pontja szerinti valamelyik személy.

Szolgalom

151.n §
(1) A szolgalom korlátozza az ingatlan dolog tulajdonosát valaki más javára úgy, hogy köteles valamit eltűrni, valamitől tartózkodni vagy valamit végrehajtani. A szolgalomnak megfelelő jogok vagy egy bizonyos ingatlan tulajdonlásához kötődnek, vagy egy bizonyos személyt illetnek.
(2) Az ingatlan tulajdonlásához kötődő szolgalom a dolog tulajdonlásával átszáll a megszerzőre.
(3) Amennyiben a résztvevők nem egyeztek meg másképpen, az, aki a szolgalomnak megfelelő jog alapján az idegen dolog használatára jogosult, köteles megfelelően viselni annak állagmegőrzésére és javítására fordított költségeket is; ha azonban a dolgot annak tulajdonosa is használja, köteles ezeket a költségeket az együttélés mértéke szerint viselni.

151.o §
(1) A szolgalom írásos szerződéssel, végrendelet alapján, kapcsolódva a hagyatéki eljárás eredményeihez, az örökösök jóváhagyott megállapodásával, az illetékes szerv határozatával vagy törvényből kifolyólag jön létre. A szolgalomnak megfelelő jogot a jog végrehajtásával (elbirtoklással) szintén meg lehet szerezni; a 134. § rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók. A szolgalomnak megfelelő jog megszerzéséhez szükséges az ingatlankataszterbe történő bejegyzés.
(2) Szolgalmat szerződéssel az ingatlan tulajdonosa hozhat létre, amennyiben külön törvény nem adja meg ezt a jogot további személyeknek is.
(3) Ha az építmény tulajdonosa egyúttal nem tulajdonosa a szomszédos teleknek is, és a tulajdonos építményhez való hozzáférését nem lehet másképpen biztosítani, a bíróság az építmény tulajdonosának indítványára szolgalmat hozhat létre az építmény tulajdonosának javára, amely a szomszédos telken való átjárás jogában rejlik.

151.p §
(1) A szolgalom az illetékes szerv határozatával vagy a törvényből kifolyólag szűnik meg. A szerződéssel létrehozott szolgalomnak megfelelő jog megszűnéséhez szükséges az ingatlankataszterbe történő bejegyzés.
(2) A szolgalom megszűnik, ha olyan állandó változások következnek be, hogy a dolog már nem szolgálhatja a jogosult személy szükségleteit vagy ingatlanának hasznosabb használatát; a jog gyakorlásának átmeneti lehetetlenségével a szolgalom nem szűnik meg.
(3) Ha a körülmények megváltozásával durva aránytalanság jön létre a szolgalom és a jogosult kiváltsága között, a bíróság dönthet arról, hogy a szolgalmat méltányos kárpótlás ellenében korlátozza vagy megszünteti. Ha a körülmények megváltozása miatt nem lehetséges a nem pénzbeli teljesítés igazságos fenntartása, a bíróság dönthet arról, hogy a nem pénzbeli teljesítés helyett pénzbeli teljesítést nyújtsanak.
(4) Ha a szolgalomnak megfelelő jog egy bizonyos személyhez kötődik, a szolgalom legkésőbb az ő halálával vagy a szolgalom megszűnésével megszűnik.

Zálogjog

151.s §
(1) Aki köteles egy ingó dolgot kiadni, visszatarthatja azt, hogy biztosítsa esedékes pénzbeli követelését azzal szemben, akinek egyébként a dolgot kiadni köteles. Nem lehet azonban a dolgot önkényesen visszatartani, vagy ha alattomban szerezték meg azt.
(2) A zálogjog nem vonatkozik arra, akinek a jogosult személy a dolog átadásakor meghagyta, hogy a dologgal oly módon rendelkezzen, amely összeegyezhetetlen a zálogjog gyakorlásával.
(3) Ha azonban csődeljárás folyik, vagy a határozat végrehajtása során megállapítják az adós fizetésképtelenségét, a hitelezőnek zálogjoga van az addig nem esedékes követelésének biztosítására is, és tekintet nélkül arra, hogy a hitelezőnek a dolog átadásakor meghagyták, hogy a dologgal oly módon rendelkezzen, amely összeegyezhetetlen a zálogjog gyakorlásával.
(4) A hitelező köteles felesleges késedelem nélkül értesíteni az adóst a dolog visszatartásáról és annak okairól.

151.t §
Tekintettel a visszatartott dolog gondozására és az azzal összefüggő költségek megtérítésére, az, aki a dolgot visszatartja, olyan pozícióban van, mint a zálogjogosult a zálog tekintetében.

151.u §
A zálogjog alapján a hitelező a bírósági határozat végrehajtása során jogosult követelésének elsőbbségi kielégítésére a visszatartott dologból származó bevételből más hitelező előtt, éspedig a zálogbirtokos előtt is.

151.v §
A biztosított követelés kielégítésével vagy elégséges hitelfedezet nyújtásával a zálogjog megszűnik.


HATODIK RÉSZ
A károkért és a jogalap nélküli gazdagodásért viselt felelősség

Első fejezet
A fenyegető károk megelőzése

415. §
Mindenki köteles úgy eljárni, hogy ne kerüljön sor az egészség, a vagyon, a természet és a környezet károsodására.

417. §
(1) Akit kár veszélyeztet, annak elhárítása érdekében köteles közbelépni a veszélyeztetés körülményeinek megfelelő módon.
(2) Ha komoly veszélyeztetésről van szó, a veszélyeztetettnek jogában áll követelni, hogy a bíróság megfelelő és arányos intézkedések végrehajtását szabja meg a fenyegető károk elhárítására.

418. §
(1) Aki a közvetlenül fenyegető veszély elhárítása során kárt okozott, miközben a veszélyt nem ő maga idézte elő, nem felelős a kárért, kivéve ha ezt a veszélyt az adott körülmények között másként is el lehetett volna hárítani, vagy ha az okozott következmény nyilvánvalóan ugyanolyan súlyos vagy még súlyosabb, mint az, amelyik fenyegetett.
(2) Hasonlóképpen nem felelős a kárért az, aki azt szükséges védelem közben okozta a fenyegető vagy folyamatban lévő támadás elhárítására. Nincs szó szükséges védelemről, ha az nyilvánvalóan nem volt arányos a támadás jellegével és veszélyességével.

419. §
Aki a fenyegető kárt elhárította, jogosult a tényleges költségei megtérítésére és kártérítésre azon kárért, amely kárt közben elszenvedett, azzal szemben is, akinek az érdekében eljárt, éspedig legfeljebb annak a kárnak megfelelő összegben, amely kárt elhárított.

Második fejezet
Kártérítési felelősség

Első szakasz
Általános felelősség

420. §
(1) Mindenki felelős azért a kárért, amit törvényes kötelezettsége megszegésével okozott.
(2) A kárt a jogi személy vagy a természetes személy okozta, ha azok tevékenysége közben keletkezett, akiket erre a tevékenységre használtak. Ezek a személyek maguk az így okozott kárért a jelen törvény szerint nem felelnek; a munkajogi előírások szerinti felelősségük ezzel nem érintett.
(3) A felelősség alól mentesül az, aki bizonyítja, hogy a kárt nem ő okozta.

420.a §
(1) Mindenki felelős azért a kárért, amit másnak üzemi tevékenységével okoz.
(2) Üzemi tevékenységgel okozott kár az a kár,
a) amelyet üzemi jellegű tevékenységgel, vagy e tevékenység közben használt dologgal,
b) az üzem környezetre gyakorolt fizikai, vegyi, esetleg biológiai hatásaival,
c) a munkálatok jogosult végzésével vagy biztosításával, melyekkel másnak kárt okoznak az ingatlanján vagy jelentősen megnehezítik vagy lehetetlenné teszik az ingatlan használatát.
(3) A kárt okozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt elháríthatatlan esemény okozta, mely nem az üzemből eredt, vagy a károsult maga okozta.

Második szakasz
A különleges felelősség esetei

421. §
Mindenki, aki mástól átvett egy dolgot, amely az ő kötelezettségének tárgya, felel annak károsodásáért, elveszéséért vagy megsemmisüléséért, hacsak a kárra másként is sor nem kerülne.

421.a §
(1) Mindenki felel azért a kárért is, melyet olyan körülmények okoztak, amelyek a műszer vagy más dolog jellegéből erednek, melyeket a kötelezettség teljesítése során használtak. Ez alól a felelősség alól nem bújhat ki.
(2) Az (1) bekezdés szerinti felelősség vonatkozik az egészségügyi, szociális, állatorvosi és más biológiai szolgáltatások nyújtására is.

Az azon személyek által okozott kárért való felelősség, akik nem tudják megítélni cselekedeteik következményeit

422. §
(1) A kiskorú vagy a mentális zavarban szenvedő akkor felel az általa okozott kárért, ha képes irányítani tetteit és megítélni azok következményeit; együttesen és osztatlanul vele együtt felel az, aki köteles felügyeletet gyakorolni felette. Ha az, aki a kárt okozza, kiskorúsága vagy mentális zavara miatt képtelen irányítani tetteit és megítélni azok következményeit, a kárért az felel, aki köteles felügyeletet gyakorolni felette.
(2) Aki köteles a felügyeletet gyakorolni, mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kellő felügyeletet nem hanyagolta el.
(3) Ha a felügyeletet jogi személy látja el, annak felügyelettel megbízott dolgozói saját maguk az így keletkezett kárért a jelen törvény szerint nem felelnek; az ő, munkajogi előírások szerinti felelősségük ez által nincs érintve.

423. §
Aki saját hibájából olyan állapotba kerül, hogy nem képes irányítani tetteit vagy megítélni azok következményeit, köteles az ilyen állapotban okozott kárt megtéríteni; együttesen és osztatlanul felelősek vele azok, akik őt szándékosan ilyen állapotba juttatták.

A jó erkölcs elleni, szándékos cselekedetért való felelősség

424. §
A kárért felelős az is, aki azt szándékosan, a jó erkölcs elleni cselekedettel okozta.

Közlekedési eszközök üzemeltetésével okozott kárért való felelősség

427. §
(1) A közlekedésben résztvevő természetes és jogi személyek felelnek azokért a károkért, amelyet eme üzem sajátos jellegével okoznak.
(2) Hasonlóképpen felel a gépjármű, motoros vízi jármű vagy repülőgép más üzemeltetője is.

428. §
Nem bújhat ki felelőssége alól az üzemeltető, ha a kárt olyan körülmények okozták, amelyek az üzemelésből erednek. Egyébként csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt nem lehetett megakadályozni még az összes elvárható erőfeszítés mellett sem.

429. §
Az üzemeltető felel mind a testi épségen és dolgokon okozott kárért, mind a dolgok eltulajdonításával vagy elvesztésével okozott kárért, ha a természetes személy a károsodás során elveszítette az azokról való gondoskodás lehetőségét.

430. §
(1) Az üzemeltető helyett az felel, aki a közlekedési eszközt az üzemeltető tudta nélkül vagy akarata ellenére használja. Az üzemeltető vele együtt felel, ha a közlekedési eszköz ilyetén használatát gondatlanságával lehetővé tette.
(2) Ha a közlekedési eszköz javítás alatt áll, a javítás ideje alatt annak a vállalatnak az üzemeltetője felel, amelyikben a javítást végzik, éspedig a közlekedési eszköz üzemeltetőjével egyformán.

431. §
Ha két vagy több üzemeltető üzemei találkoznak, és ha a szóban forgó üzemeltetők közötti elszámolásról van szó, a keletkezett kár okozásában való részvételük szerint felelnek.

A különösen veszélyes üzemmel okozott kárért való felelősség

432. §
A különösen veszélyes üzem jellegéből eredő kárért az üzemeltető ugyanúgy felel, mint a közlekedési eszköz üzemeltetője.

A bevitt vagy tárolt dolgokon okozott kárért való felelősség

433. §
(1) Az elszállásolási szolgáltatásokat nyújtó üzemeltető felelős az azokban a dolgokban keletkezett kárért, melyeket az elszállásolt természetes személyek bevittek vagy az ő részükre vittek be, hacsak a kárra másként is sor nem kerülne. A bevitt dolgok azok a dolgok, amelyeket bevittek azokba a helyiségekbe, amelyek elszállásolásra vagy a dolgok tárolására lettek fenntartva, vagy amelyeket ebből a célból az üzemeltetőnek vagy az üzemeltető valamelyik dolgozójának átadtak.
(2) Ha az üzemeltetés valamelyik tevékenységével rendszerint összefügg a dolgok elrakása, egy arra kijelölt helyen vagy egy rendszerint erre a célra használt helyen, a természetes személy dolgaiban okozott kárért az a felelős, aki ezt a tevékenységet végzi, kivéve, ha a kárra másként is sor nem kerülne.
(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti felelősség alól nem lehet mentesülni sem egyoldalú nyilatkozattal, sem megállapodással.

434. §
(1) Ékszerekért, pénzért és más értéktárgyakért csak a végrehajtási rendeletben meghatározott összegig felelnek. Ha azonban a kárt ezekben a dolgokban azok okozták, akik az üzemben dolgoznak, a kártalanítás korlátozás nélküli.
(2) Korlátozás nélküli a kártérítés akkor is, ha a dolgokat megőrzésre vették át.

435. §
Hasonlóképpen, mint az elszállásolási szolgáltatásokat nyújtó üzemeltetők, a garázsok és más hasonló jellegű vállalkozások üzemeltetői is felelősek, amennyiben közlekedési eszközökről és bennük elhelyezett dolgokról, valamint tartozékaikról van szó.

436. §
A kártérítéshez való jogot az üzemeltetőnél felesleges késedelem nélkül érvényesíteni kell. A jog megszűnik, ha legkésőbb attól a naptól számított tizenöt napon belül nem érvényesítik, mikor a károsult a kárról tudomást szerzett.

437. §
A tömegközlekedési eszközökön elhelyezett dolgokban keletkezett kárért, csak a tömegközlekedési eszköz üzemeltetésével okozott kárért járó kártérítésről szóló rendelkezések szerint felelnek (427 – 431. §).

Harmadik szakasz
A kártérítésről szóló közös rendelkezések

Közös felelősség

438. §
(1) Ha a kárt több személy okozza, azért együttesen és osztatlanul felelnek.
(2) Indokolt esetekben bíróság dönthet arról, hogy azok, akik a kárt okozták, azért a károkozásban való részvételük szerint felelnek.

439. §
Aki másokkal együttesen és osztatlanul felel a kárért, a keletkezett kár okozásában való részvétele szerint számol el velük.

440. §
Aki más vétkességével okozott kárért felelős, visszkereseti igénnyel élhet ellene.

A károsult vétkessége

441. §
Ha a kár okozásában a károsult is vétkes, a kárt arányosan viseli; ha csak kizárólag ő volt a vétkes a kár okozásában, akkor egymaga viseli.

A kártalanítás módja és mértéke

442. §
(1) A tényleges kár térítendő meg és az, amitől a károsult elesett (elmaradt haszon).
(2) A korrupció valamely bűncselekményi formájával okozott kár esetén a nem vagyoni kár is pénzben térítendő meg.
(3) A kárt pénzben kell megtéríteni; ha azonban azt a károsult kéri, és ha ez lehetséges és célszerű, az előző állapotba történő visszaállítással is megtéríthető a kár.
(4) Ha a kárt szándékos bűncselekménnyel okozták, amelyből az elkövető anyagi hasznot szerzett, a bíróság dönthet úgy, hogy a kártérítéshez való jogot azokból a dolgokból elégítsék ki, amelyeket az anyagi haszonszerzés során szerzett, éspedig akkor is, ha egyébként a Végrehajtási rendtartás rendelkezései szerint nem tartoznak a határozat végrehajtási körébe. Amíg a kártérítéshez való jog nincs kielégítve, az adós nem rendelkezhet az ilyen határozatban megnevezett dolgokkal.

442.a §
(1) A szellemi tulajdon jogának megsértése vagy veszélyeztetése esetén a nem vagyoni kár is pénzben térítendő meg, ha más elégtétel elismerése, elsősorban bocsánatkérés vagy a bírósági ítélet megjelentetése annak a személynek a költségére, aki megsértette vagy veszélyeztette a szellemi tulajdon jogát, nem tűnne elegendőnek.
(2) Az olyan szellemi tulajdon jogának megsértése vagy veszélyeztetése esetén, amely licencszerződés tárgyát képezheti, a kártérítés összege, ha azt másképpen nem lehet megállapítani, legkevesebb a honorárium összegének felel meg, amely az ilyen licenc elnyerése esetén szokásos volt a szóban forgó jogba való jogtalan beavatkozás idején; ez megfelelően vonatkozik azokra a szellemi tulajdonjogokra is, amelyek átruházás tárgyát képezhetik.

443. §
A dolgon keletkezett kár összegének megállapítása során a károsodás idején meglévő árából kell kiindulni.

444. §
Egészségkárosodás esetén egyszeri alkalommal kell kártalanítani a károsultat a fájdalmaiért és társadalmi érvényesülésének megnehezedéséért.

445. §
A jövedelem-kiesést, amelyre egészségkárosodás esetén kerül sor, pénzbeli járadékkal kell kiegyenlíteni; miközben a károsult átlagkeresetét kell alapul venni, amelyet a károsodás előtt elért.

446. §
A munkaképtelenség idejére járó jövedelem-kiesés pótlását el kell bírálni és a kárpótlás összegét hasonlóképpen kell megállapítani, mint a baleseti pótlékot, a társadalombiztosításról szóló általános érvényű rendeletek szerint.

447. §
A károsult munkaképtelenség utáni vagy rokkantság esetén járó jövedelem-kiesés pótlását el kell bírálni és a kárpótlás összegét hasonlóképpen kell megállapítani, mint a baleseti járadékot, a társadalombiztosításról szóló általános érvényű rendeletek szerint.

447.a §
A nyugdíjkiesés pótlásának összege egyenlő a nyugdíj összegének, amelyre a károsult jogosult lett, és a nyugdíj azon összegének a különbségével, amelyre akkor lett volna jogosult, ha a havi átlagkeresetébe, amelyből a nyugdíjat kiszámították, beleszámítódott volna a munkaképtelenség utáni jövedelem-kiesés pótlása, amelyet a természetes személy a nyugdíj kiszámítása szempontjából döntő időszakban kapott.

447.b §
A károsult jogosult egyszeri kompenzációra, melyet elbírálnak, és melynek összegét a társadalombiztosításról szóló általános érvényű rendeletek szerint határozzák meg.

448. §
A természetes személy, akivel szemben az elhunytnak elhalálozása idején eltartási kötelezettsége volt, jogosult a hagyatéki baleseti járadékra. Ezt a jogosultságot elbírálják és a hagyatéki baleseti járadék összegét a társadalombiztosításról szóló általános érvényű rendeletek szerint határozzák meg.

449. §
(1) Egészségkárosodás esetén meg kell téríteni a gyógykezeléssel összefüggő célirányosan ráfordított költségeket is.
(2) Elhalálozás esetén meg kell téríteni a temetéssel összefüggő méltányos költségeket is, amennyiben azokat nem térítették meg az egészségbiztosításról szóló előírások szerint.
(3) A gyógykezelés költségeit és a temetés költségeit annak kell megtéríteni, aki azokat fedezte.

449.a §
A 445 – 449. § rendelkezései szerinti jövőbeli követeléseket egy összegben lehet kártalanítani, a jogosult és a kötelezett közötti, teljes és végleges elszámolásról szóló írásbeli megállapodás alapján.

A kártérítés csökkentése

450. §
Külön figyelmet érdemlő okokból a bíróság a kártérítést megfelelően csökkenti. Eközben elsősorban arra van tekintettel, hogy hogyan került sor a károkozásra, valamint a kárt okozó természetes személy személyes és vagyoni helyzetére; eközben tekintettel van a károsult természetes személy körülményeire is. Szándékosan okozott kár esetén a csökkentés nem végrehajtható.

Harmadik fejezet
Jogalap nélküli gazdagodás

451. §
(1) Aki másnak a rovására jogalap nélkül gazdagodik, köteles ezt a gazdagodást visszatéríteni.
(2) Jogalap nélküli gazdagodásnak számít az a vagyoni előny, melyet jogalap nélküli teljesítéssel, érvénytelen jogügyletből származó teljesítéssel vagy olyan jogcímen való teljesítéssel szereztek, mely később elesett, valamint a tisztességtelen forrásokból szerzett vagyoni előny.

454. §
Jogalap nélkül gazdagodott az is, aki helyett olyasmit teljesítettek, amit a jog szerint neki magának kellett volna teljesítenie.

455. §
(1) Nem számít jogalap nélküli gazdagodásnak, ha elévült adósság teljesítését vették át vagy formai hiányosságok miatt érvénytelen adósságét.
(2) Ugyanígy nem számít jogalap nélküli gazdagodásnak a természetes személyek közötti játékból vagy fogadásból származó teljesítés átvétele és a játékba vagy fogadásba kölcsönzött pénzek visszatérítése; az ilyen teljesítések azonban bíróságon nem követelhetők.

456. §
A jogalap nélküli gazdagodás tárgyát annak kell kiadni, kinek kárára megszerezték. Ha nem lehet megállapítani, hogy kinek kárára szerezték, akkor az államnak kell kiadni.

457. §
Ha egy szerződés érvénytelen vagy megszüntették, a résztvevők közül mindegyik köteles visszaszolgáltatni a másik félnek mindent, amit a szerződés alapján kapott.

458. §
(1) Mindent ki kell adni, amit jogalap nélküli gazdagodással szereztek. Ha ez nem lehetséges, elsősorban azért, mert a gazdagodás teljesítéseken alapult, akkor pénzbeli visszatérítést kell nyújtani.
(2) A jogalap nélküli gazdagodás tárgyával együtt ki kell adni annak hasznait is, hacsak az, aki a gazdagodáshoz jutott, nem jóhiszeműen járt el.
(3) Az, aki a jogalap nélküli gazdagodás tárgyát kiadja, jogosult a szüksége költségek visszatérítésére, amelyeket a dologra költött.

458.a §
Ha a szellemi tulajdonjog megsértése vagy veszélyeztetése során nem lehet megállapítani a jogalap nélküli gazdagodást másként, a pénzbeli visszatérítés meghatározására a 442.a § (2) bek. rendelkezését kell megfelelően alkalmazni.

459. §
Ha a jogalap nélküli gazdagodás tárgyát az köteles kiadni, aki nem volt jóhiszemű, a bíróság eldöntheti, hogy a jogot azokból a dolgokból is ki lehet elégíteni, melyeket a jogalap nélküli gazdagodással szerzett, és ezt akkor is, ha egyébként a Végrehajtási rendtartás rendelkezései szerint nem tartoznak a határozat végrehajtási körébe. Amíg a jogalap nélküli gazdagodás tárgyának kiadására vonatkozó jog nincs kielégítve, az adós az ilyen, határozatban szereplő dolgokkal nem rendelkezhet.


HETEDIK RÉSZ
Öröklés

Első fejezet
Az örökség megszerzése

460. §
Az örökséget az örökhagyó halálával lehet megszerezni.

461. §
(1) Örökölni a törvény szerint, végrendelet (végintézkedés) alapján vagy mindkét előbbi jogcímen lehet.
(2) Ha az örökséget nem szerzi meg a végintézkedés szerinti örökös, akkor helyére a törvény szerinti örökösök lépnek. Ha végintézkedés alapján csak az örökég egy részét szerzik meg, a fennmaradó részt a törvény szerinti örökösök szerzik meg.

462. §
Az az örökség, amelyet semmilyen örökös nem szerez meg, az államra száll.

Az örökség visszautasítása

463. §
(1) Az örökös visszautasíthatja az örökséget. A visszautasítást a bíróság előtti szóbeli nyilatkozattal vagy a bíróságnak elküldött írásbeli nyilatkozattal kell megvalósítani.
(2) Az örökös képviselője csak olyan felhatalmazás alapján utasíthatja vissza helyette az örökséget, amely őt erre kifejezetten feljogosítja.

464. §
Az örökség visszautasításáról szóló nyilatkozatot az örökös csak attól a naptól számított egy hónapon belül teheti meg, mikor a bíróság értesítette az örökség visszautasítására vonatkozó jogáról, valamint a visszautasítás következményeiről. Fontos okokból a bíróság ezt a határidőt meghosszabbíthatja.

465. §
Az örökséget nem utasíthatja vissza az az örökös, aki magatartásával nyilvánvalóvá tette, hogy az örökséget nem akarja visszautasítani.

466. §
Az örökség visszautasításához az örökös nem kapcsolhat kikötéseket vagy feltételeket; ugyanígy nem utasíthatja vissza az örökséget csak részben. Az ilyen nyilatkozatoknak nincs örökség-visszautasító hatályuk.

467. §
Az örökség visszautasításáról szóló nyilatkozatot nem lehet visszavonni. Ugyanez érvényes, ha az örökös kijelenti, hogy az örökséget nem utasítja vissza.

468. §
Az ismeretlen örököst vagy azt az örököst, akinek tartózkodási helye ismeretlen, de akit a bíróság hirdetményével értesítettek öröklési jogáról és aki a megadott határidőig nem jelentkezett, az örökség megtárgyalása során figyelmen kívül kell hagyni. A gyámja/képviselője nem tehet nyilatkozatot az örökség visszautasításáról vagy elfogadásáról.

Az örökösi érdemtelenség

469. §
Nem örököl az, aki szándékos bűncselekményt hajtott végre az örökhagyó, annak házastársa, gyermeke vagy szülei ellen, vagy megvetésre méltó cselekményt követett el az örökhagyó végakarata ellen. Örökölhet azonban, ha az örökhagyó a tettét megbocsátotta.

A kitagadás

469.a §
(1) Az örökhagyó kitagadhatja leszármazottját, ha
a) az a jó erkölccsel ellentétesen nem nyújtott szükséges segítséget az örökhagyónak betegségben, öregségben vagy más súlyos esetekben,
b) az örökhagyó iránt tartósan nem mutat igazi érdeklődést, amit leszármazottként mutatnia kellene,
c) szándékos bűncselekményért, legalább egy év időtartamra, szabadságvesztésre ítélték,
d) tartósan rendezetlen életmódot folytat.
(2) Amennyiben azt az örökhagyó a kitagadásról szóló okiratban kifejezetten meghatározza, a kitagadás következményei vonatkoznak a 473. § (2) bek. felsorolt személyekre is.
(3) A kitagadásról vagy annak megszüntetéséről szóló okirat formai kellékeit illetően hasonlóképpen érvényesek a 476. és 480. § rendelkezései; az okiratban azonban fel kell tüntetni a kitagadás okát.

Az adósságok átszállása

470. §
(1) Az örökös a megszerzett örökség értékének összegéig felelős az örökhagyó temetésével összefüggő ésszerű költségekért és az örökhagyó adósságaiért, melyek az örökhagyó halálával átszálltak reá.
(2) Ha több örökös is van, az örökhagyó temetésének költségeiért és adósságaiért annak arányában felelnek, hogy mit szereztek meg az örökségből, az egész örökséghez viszonyítva.

471. §
(1) Ha az örökség eladósított, az örökösök megegyezhetnek a hitelezőkkel, hogy az adósságok kiegyenlítésére az örökséget átengedik nekik. A bíróság ezt a megállapodást jóváhagyja, ha az nem ellentétes a törvénnyel vagy a jó erkölccsel.
(2) Ha az örökösök és a hitelezők között nem kerül sor megállapodásra, az adósságok örökösök általi teljesítésének kötelezettségét a Polgári nemperes rendtartás az örökség felszámolásáról szóló rendelkezései szabályozzák. Ugyanakkor az örökösök nem felelnek azoknak a hitelezőknek, akik követeléseiket annak ellenére sem jelentették be, hogy őket erre a bíróság az örökösök indítványára felszólította, amennyiben a többi hitelező követeléseinek kielégítésével az általuk megszerzett örökség értékét kimerítették.

472. §
(1) Az az állam, amelyre az örökség átszállt, felelős az örökhagyó adósságaiért és temetésének ésszerű költségeiért ugyanúgy, mint az örökös.
(2) Ha a pénzbeli adósságot nem lehet teljesen vagy részben az örökségből pénzben megtéríteni, az állam a rendezésre felhasználhatja azokat a dolgokat is, amelyek az örökség tárgyát képezik és értékükkel megfelelnek az adósság összegének. Ha a hitelező visszautasítja ezeknek a dolgoknak az étvételét, az állam javasolhatja az örökség felszámolását.

Második fejezet
A törvény szerinti öröklés

473. §
(1) Az első csoportban örökölnek az örökhagyó gyermekei és házastársa, mindegyikük azonos részben.
(2) Ha valamelyik gyermek nem örököl, az ő részét az örökségből a gyermekei szerzik meg, egyenlő részben. Ha nem örökölnek ezek a gyermekek sem vagy közülük valamelyik, akkor az ő leszármazottaik örökölnek, egyenlő részben.

474. §
(1) Ha nem örökölnek az örökhagyó leszármazottai, a második csoportban örököl a házastárs, az örökhagyó szülei, továbbá azok, akik az örökhagyóval a halála előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek, és akik ebből az okból kifolyólag a közös háztartással törődtek vagy eltartottként az örökhagyóra voltak utalva.
(2) A második csoport örökösei egyenlő részben örökölnek, a házastárs azonban mindig legalább az örökség felét örökli.

475. §
(1) Ha nem örököl a házastárs és egyik szülő sem, a harmadik csoportban egyenlő részben az örökhagyó testvérei örökölnek és azok, akik az örökhagyóval a halála előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek és akik ebből az okból kifolyólag a közös háztartással törődtek vagy eltartottként az örökhagyóra voltak utalva.
(2) Ha az örökhagyó valamelyik testvére nem örököl, akkor az ő részét az örökségből egyenlő részben a gyermekei szerzik meg.

475.a §
Ha a harmadik csoportban semmilyen örökös nem örököl, a negyedik csoportban egyenlő részben örökölnek az örökhagyó nagyszülei, és ha közülük egyikük sem örököl, akkor egyenlő részben örökölnek az ö gyermekeik.

Harmadik fejezet
A végrendelet szerinti öröklés

476. §
(1) Az örökhagyó vagy saját kezűleg írhatja meg a végrendeletét, vagy más írásos formába foglalhatja tanúk jelenlétében, vagy közjegyzői jegyzőkönyv formájában.
(2) Minden végrendeletben fel kell tüntetni az évet, hónapot és napot, amikor aláírták, egyébként érvénytelen.
(3) Több örökhagyó közös végrendelete érvénytelen.

476.a §
A saját kezű végrendeletet saját kezűleg kell leírni és aláírni, egyébként érvénytelen.

476.b §
A végrendeletet, amelyet az örökhagyó nem saját kezűleg írt, saját kezűleg kell aláírnia és két, egyidejűleg jelenlévő tanú előtt szóban kinyilvánítani, hogy az okirat az ő végakaratát tartalmazza. A tanúknak a végrendeletet alá kell írniuk.

476.c §
(1) Az az örökhagyó, aki képtelen olvasni vagy írni, a végakaratát három, egyidejűleg jelenlévő tanú előtt fejezi ki okiratban, amelyet fel kell olvasni és a jelenlévő tanúknak alá kell írni. Ugyanakkor meg kell erősítenie előttük, hogy az okirat az ő végakaratát tartalmazza. A lejegyző és felolvasó lehet valamelyik tanú is; a lejegyző azonban nem lehet egyúttal a felolvasó is.
(2) Az okiratban fel kell tüntetni, hogy az örökhagyó képtelen olvasni vagy írni, továbbá, hogy ki jegyezte le az okiratot, és ki olvasta azt fel fennhangon, és hogy az örökhagyó mi módon erősítette meg, hogy az okirat az ő valós akaratát tartalmazza. Az okiratot a tanúknak alá kell írniuk.

476.d §
(1) Az örökhagyó a végakaratát közjegyzői jegyzőkönyvbe is foglaltathatja; külön törvény szabályozza azt, hogy mikor kell az eljárást tanúk előtt megvalósítani.
(2) A kiskorúak, akik betöltötték 15. életévüket, végakaratukat csak közjegyzői jegyzőkönyv formájában fejezhetik ki.
(3) A világtalan személyek végakaratukat szintén három, egyidejűleg jelenlévő tanú előtt, okiratban fejezhetik ki, amelyet fel kell olvasni.
(4) A siket személyek, akik képtelenek írni vagy olvasni, végakaratukat közjegyzői jegyzőkönyv formájában vagy három, a jelbeszédben jártas és egyidejűleg jelenlévő tanú előtt, okiratban fejezhetik ki, melyet jelbeszédben kell tolmácsolni.
(5) Az okiratban fel kell tüntetni, hogy az örökhagyó képtelen olvasni vagy írni, továbbá, hogy ki jegyezte le az okiratot és ki olvasta azt fel fennhangon, és hogy az örökhagyó mi módon erősítette meg, hogy az okirat az ő valós akaratát tartalmazza. Az okirat tartalmát annak lejegyzése után jelbeszédben kell tolmácsolni; és ezt is fel kell tüntetni az okiratban. Az okiratot a tanúknak alá kell írniuk.

476.e §
Tanúk csak olyan személyek lehetnek, akiknek jogi cselekvőképessége képessége nem korlátozott. Nem lehetnek tanúk világtalan, siket és néma személyek, valamint olyanok, akik nem ismerik a nyelvet, amelyen a szándéknyilatkozat készült, továbbá azok a személyek, akik a végrendelet szerint örökölni fognak.

476.f §
Sem a végrendelet szerinti, sem a törvény szerinti örökös, sem a hozzájuk közel álló személyek nem működhetnek közre a végrendelet elkészítése során, mint hivatalos személyek, tanúk, írnokok, tolmácsok vagy felolvasók.

477. §
A végrendeletben az örökhagyó kijelöli az örökösöket, esetleg maghatározza részesedésüket vagy a dolgokat és jogokat, amelyek rájuk fognak szállni. Több örökös esetén, ha nincs meghatározva a részesedésük, érvényes, hogy részesedéseik egyformák.

478. §
A végrendelethez kapcsolódó bármilyen feltételeknek nincs jogi következményük; a 484. § (1) bek. második mondatának rendelkezése ezzel nincs érintve.

479. §
A kiskorú leszármazottaknak legalább annyit kell kapniuk, amennyi az ő örökrészük a törvényből adódóan, a nagykorú leszármazottaknak legalább annyit, amennyit az ő örökrészük fele tesz ki a törvényből adódóan. Amennyiben a végrendelet ezzel ellentétes, akkor ez a része érvénytelen, hacsak nem került sor a szóban forgó leszármazottak kitagadására.

480. §
(1) A végrendeletet egy későbbi érvényes végrendelet hatálytalanítja, amennyiben nem állhat meg mellette, vagy ha a végrendeletet visszavonják; a visszavonásnak olyan formában kell megvalósulnia, amilyen a végrendelethez szükséges.
(2) Az örökhagyó hatálytalanítja a végrendeletet azzal is, ha megsemmisíti az okiratot, amelyre az íródott.

Negyedik fejezet
A örökség igazolása/megerősítése és az örökösök elszámolása

481. §
Ha csak egy örökös van, a bíróság igazolja neki, hogy az örökséget megszerezte.

482. §
(1) Ha több örökös van, a bíróságon számolnak el egymás között az örökséggel, megállapodás alapján.
(2) Ha a megállapodás nem ellentétes a törvénnyel vagy a jó erkölccsel, a bíróság jóváhagyja azt.

483. §
Ha nem kerül sor megállapodásra, a bíróság azoknak az örökösöknek igazolja az örökség megszerzését, akiknek az örökösödési joga igazolást nyert.

484. §
A bíróság az örökség megszerzését az örökösödési részesedés szerint igazolja. A törvény szerinti öröklés során az örökös részesedésébe beszámítódik az, amit az örökhagyótól annak élete során ingyen megkapott, hacsak nem a szokásos ajándékozásról van szó; ha a 473. § (2) bek. rendelkezésében szereplő örökösről van szó, ezen kívül beszámítódik az is, amit az örökhagyótól az örökös őse ingyen megkapott. A végrendelet szerinti öröklés esetében akkor kell ezt a beszámítást megtenni, ha erre az örökhagyó utasítást adott vagy ha egyébként a megajándékozott örökös a 479. § rendelkezésében szereplő örökössel szemben indokolatlanul kedvezményezettebb lenne.

Ötödik fejezet
Az öröklésre jogosult védelme

485. §
(1) Ha az örökség megtárgyalása után megállapítják, hogy az örökségre valaki más jogosult, az a személy, aki az örökséget megszerezte, köteles az öröklésre jogosultnak kiadni a vagyont, melyet az örökségből birtokol, mégpedig a jogalap nélküli gazdagodás elvei szerint úgy, hogy ne szerezzen vagyoni előnyt a valódi örökös kárára.
(2) A nem valódi örökös jogosult, hogy az öröklésre jogosult kiegyenlítse költségeit, melyeket az örökségből származó vagyonra fordított; ugyanígy jár neki az örökségből származó haszon. Ha azonban tudott vagy tudhatott arról, hogy az öröklésre valaki más jogosult, csak a szükséges költségek megtérítésére jogosult. és köteles az öröklésre jogosultnak az örökségen kívül kiadni annak hasznát is.

486. §
Aki a nem valódi örököstől, akinek az örökséget igazolták, jóhiszeműen valamit megszerzett, úgy van védve, mintha azt az öröklésre jogosulttól szerezte volna meg.

487. §
A 485. és 486. § rendelkezései akkor is érvényesek, ha az örökség az államra szállt.


NYOLCADIK RÉSZ
A kötelmi jog

Első fejezet
Általános rendelkezések

Első szakasz

488. §
A kötelmi jogviszony
A kötelmi viszony olyan jogviszony, melyből a jogosultnak a kötelezettől teljesítésre való jogosultsága (követelés) keletkezik, a kötelezettnek pedig kötelessége a kötelem teljesítésére.

A kötelmek létrejötte

489. §
A kötelmek jogügyletekből, elsősorban szerződésekből, valamint károkozásból, jogalap nélküli gazdagodásból vagy más, a törvényben felsorolt tényből keletkeznek.

490. §
(1) A szerződések létrejöttét, amelyeken a kötelmek alapulnak, a 43. § és az azt követők rendelkezések szabályozzák, hacsak a továbbiakban eltérően nem rendelkeznek.
(2) Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a 47.a § szerint érvénytelen a szerződés azon rendelkezése, mely szerint a meghatározott időre kötött szerződés annak letelte után is érvényben van.

491. §
(1) A kötelmek elsősorban a jelen törvénnyel kifejezetten szabályozott szerződésekből jönnek létre; létrejöhetnek azonban más, a törvényben nem szabályozott szerződésekből is (51. §) és kevert szerződésekből, melyek különféle szerződések elemeit tartalmazzák.
(2) Azokra a kötelmekre, melyek a törvényben nem szabályozott szerződések alapján jönnek létre, a törvény azon rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek a hozzájuk legközelebb álló kötelmeket szabályozzák, amennyiben maga a szerződés nem határozza meg másképpen.
(3) A kevert szerződésekből létrejött kötelmekre megfelelően kell alkalmazni a törvény azon rendelkezéseit, melyek azokat a kötelmeket szabályozzák, amelyeket a szerződéssel alapítanak, amennyiben maga a szerződés nem határozza meg másképpen.

492. §
A kötelmekről szóló rendelkezések, melyek szerződésekből jöttek létre, megfelelően alkalmazandók azokra a kötelmekre is, melyek más, törvényben szabályozott tények alapján jöttek létre, hacsak nincs külön szabályozás.

493. §
A kötelmi viszonyt nem lehet megváltoztatni a felek beleegyezése nélkül, hacsak a jelen törvény másképpen nem rendelkezik.

A kötelmek tartalma

494. §
Az érvényes kötelem szerint a kötelezett köteles valamit adni, elvégezni, valamitől tartózkodni vagy valamit eltűrni, a jogosultnak pedig jogában áll ezt követelni tőle.

495. §
A kötelem érvényességét nem akadályozza, ha nincs kinyilvánítva az indok, amely alapján a kötelezettnek teljesítenie kell. A jogosult azonban köteles igazolni a kötelem indokát, kivéve a tömegesen kiadott értékpapírok vagy más értékpapírok esetében, amelyekről a törvény rendelkezik, hogy a jogosultnak nincs ilyen kötelessége.

496. §
(1) Fogyasztói szerződések esetében a tulajdonságokról, rendeltetésről és minőségről szóló megállapodásnak tekintendő az olyan teljesítés, amely iránt a fogyasztó érdeklődést mutatott, és amely megegyezik a beszállító, gyártó vagy annak képviselője által megadott leírással bármilyen nyilvánosan hozzáférhető formában, elsősorban reklám, propagálás és árumegjelölés formájában.
(2) Ha a minőségről kifejezetten nem állapodnak meg, a kötelezett köteles a dolgok bizonyos megállapított mennyiségét átlagos közepes minőségben teljesíteni.

497. §
Minden résztvevő kikötheti magának a szerződéstől való visszalépést, és az erre az esetre vonatkozó elállási díj megállapítását. Aki a szerződést legalább részben tejesíti vagy akár csak részbeni teljesítést elfogad, nem léphet vissza a szerződéstől, akkor sem, ha elállási díjat fizet.

498. §
Arra, amit valamelyik résztvevő a szerződés megkötése előtt adott, úgy kell tekinteni, mint előlegre.

A hibákért való felelősség

499. §
Aki fizetség fejében átenged valakinek egy dolgot, felelős azért, hogy a dolog a teljesítés idején a kifejezetten kikötött vagy szokásos tulajdonságokkal rendelkezik, hogy azt a szerződés jellege és rendeltetése szerint használni lehet, vagy a szerint, amiben a résztvevők megegyeztek, és hogy a dolognak nincsenek jogi hibái.

500. §
(1) Ha nyilvánvaló hibákról vagy olyan hibákról van szó, melyek megállapíthatók az illetékes ingatlan-nyilvántartásból, nem lehet érvényesíteni a hibákért való felelősségre vonatkozó igényt, hacsak az elidegenítő kifejezetten nem biztosította, hogy a dolog bármiféle hibáktól mentes.
(2) A dolgokhoz fűződő adósságokért az elidegenítő felelős.

501. §
Ha a dolgot úgy engedik át, ahogy áll és fekszik, az elidegenítő nem felel annak hibáiért, hacsak a dolog nem rendelkezik valamely tulajdonsággal, amelyről az elidegenítő azt állította, hogy rendelkezik vele, vagy amelyet a megszerző kifejezetten kikötött.

502. §
(1) A törvény, annak végrehajtó rendelete, a résztvevők megállapodása vagy az elidegenítő egyoldalú nyilatkozata meghatározhatják, mely esetekben felelős a hibákért, amelyek a teljesítést követően egy meghatározott vagy megegyezett időpontig merülnek fel.
(2) A résztvevők szintén megegyezhetnek a hibákért való felelősségvállalásban, amelyek a teljesítést követően egy meghatározott vagy megegyezett időpontig merülnek fel, vagy szigorúbb alapelvek szerinti felelősségvállalásban, mint azt a törvény megszabja. Az ilyen megállapodásról a kötelezett személy a jogosult személynek írásbeli igazolást (garancialevél) ad.
(3) A garancialevél a következőket tartalmazza: vezeték- és keresztnév, az eladó cégszerű neve vagy elnevezése, székhelye vagy vállalkozásának helye, a garancia tartalma, annak terjedelme és feltételei, a jótállási idő hossza és a garancia érvényesítéséhez szükséges adatok. Ha a garancialevél nem tartalmazza az összes alaki kelléket, ez nem okozza a garancia érvénytelenségét.

503. §
Ha a megszerző érvényesíteni akarja a hibákért való felelősségre vonatkozó igényét azért, mert harmadik személyek igényt tartanak a dologra, felesleges késedelem nélkül értesítenie kell erről elődjét. Ha ezt nem teszi meg, nem veszíti el ugyan a hibákért való felelősségre vonatkozó igényét, de az elődje érvényesítheti vele szemben az összes kifogást, melyeket nem érvényesített harmadik személlyel szemben.

504. §
A megszerző csak akkor érvényesítheti a bíróságon a hibákért való felelősségre vonatkozó igényét, ha felesleges késedelem nélkül kifogásolta a hibákat azt követően, miután lehetősége nyílt a dolog megtekintésére. A megszerző a hibát legkésőbb hat hónapon belül kifogásolhatja, amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik. Ha ezen határidőn belül nem kifogásolja a hibát, a jog megszűnik.

505. §
Ha olyan hibákról van szó, melyekért az 502. § szerint felelnek, a hibát, annak felfedezésétől számított hat hónapon belül kell kifogásolni, de legkésőbb a meghatározott jótállási idő lejártáig.

506. §
(1) Amint a megszerző megállapítja az átvett dolog hibáját, köteles a dolgot a megfelelő ideig megőrizni, melyet az elidegenítő határoz meg a hiba átvizsgálására.
(2) Ha olyan dologról van szó, amely gyorsan romlandó, a megszerző az elidegenítő figyelmeztetése után késedelem nélkül eladhatja azt.

507. §
(1) Ha nem lehet a hibát kiküszöbölni, és ha emiatt nem lehet a dolgot használni a meghatározott módon vagy rendesen, a megszerző jogosult a szerződés megszüntetését követelni. Egyébként a megszerző megfelelő árengedményt, cserét, vagy javítást vagy a hiányzó részek kiegészítését követelheti.
(2) A hibákért való felelősségből következő jogok az egyes kötelmeknél a törvény által szabályozva vagy a résztvevők által megállapodva másként lehetnek.

508. §
(1) A hibákért való felelősségre vonatkozó igényt az általános elévülési időn (101. §) belül kell érvényesíteni a bíróságon, amely azon a napon kezd telni, mikor a megszerző a hibákat az elidegenítőnél kifogásolta.
(2) A hiba, amely a teljesítés átvételétől számított hat hónapon belül felmerül, olyan hibának számít, amely már az átvétel napján is létezett, hacsak ez nem ellentétes a dolog jellegével vagy az elidegenítő nem bizonyítja az ellenkezőjét.

509. §
(1) A jogosultat megilleti a jog a szükséges költségeinek megtérítésére, melyek a hibákért való felelősségből eredő jogának érvényesítésével kapcsolatban keletkeztek. Ezt a jogot a kötelezettnél legkésőbb, annak a határidőnek a letelése után egy hónapon belül kell érvényesíteni, amely alatt a hibákat kifogásolni kell; különben a jog megszűnik.
(2) A jogosultat megilleti a jog a megfelelő pénzbeli elégtételre, ha jogait, amelyek a hibákért való felelősségből következő jogainak érvényesítésével összefüggésben keletkeztek, sikeresen érvényesíti a bíróságon.
(3) A jogok bíróságon való érvényesítésére megadott elévülési idő telésére az 508. § megfelelően alkalmazandó.

510. §
A hibákért való felelősségből eredő igény érvényesítése nem zárja ki a kártérítési igényt, amely hibából keletkezett károkért jár.

Második szakasz
A közös kötelmek és a közös jogok

A közös kötelmek

511. §
(1) Ha a jogszabály, vagy a bíróság határozata úgy rendelkezik, vagy a résztvevők úgy egyeznek meg, vagy ha a teljesítés jellegéből következik, hogy több kötelezettnek kell a jogosulttal szemben együttesen és osztatlanul teljesíteni az adósságot, a jogosultnak jogában áll a teljesítést bármelyiküktől követelni. Ha az adósságot az egyik kötelezett kiegyenlíti, a többiek kötelezettsége megszűnik.
(2) Ha a jogszabály vagy a bíróság határozata másképpen nem rendelkezik, vagy a résztvevők másképpen nem egyeznek meg, mindegyik kötelezett része az adósságból kölcsönös arányában egyenlő. Az a kötelezett, akivel szemben magasabb követelést érvényesítettek, mint ami a ráeső résznek megfelel, köteles felesleges késedelem nélkül értesíteni erről a többi kötelezettet és lehetőséget adni nekik arra, hogy érvényesítsék kifogásaikat a követelés ellen. Megkövetelheti tőlük, hogy az adósságot a rájuk eső részek szerint teljesítsék, vagy hogy őt ebben a mértékben az adósságtól másként mentesítsék.
(3) Ha a kötelezett az érvényesített követelés mértékében az adósságot rendezte, jogosult visszatérítést követelni a többiektől a rájuk eső részek szerint. Amennyiben a kötelezettek közül valamelyik nem tudja teljesíteni a rá eső részt, ez a rész egyenlő arányban felosztandó a többiek között.

A közös jogok

512. §
(1) Ha a kötelezettnek több jogosulttal szemben kell teljesítenie adósságát és ha szétosztható teljesítésről van szó, minden jogosult csak a saját részét követelheti; ha más megállapodás nincs, a kötelezettnek jogában áll minden jogosultnak egyenlő részt teljesíteni.
(2) Ha több jogosultnak való teljesítésről van szó, amely oszthatatlan, a kötelezettnek jogában áll bármelyik jogosultnak teljesíteni, hacsak nem állapodtak meg valami másban. Az egyik jogosultnak való teljesítéssel az adósság megszűnik. A kötelezett azonban nem köteles az egyik társjogosultnak teljesíteni a többi társjogosult beleegyezése nélkül. Ha az összes társjogosult nem egyezik meg, a kötelezett azt az összeget, amivel tartozik, közjegyzői letétbe helyezheti a kötelezettség teljesítésének céljából.

513. §
Ha a kötelezett több jogosultnak is köteles egyenlő teljesítést nyújtani, akik a törvény szerint, a bíróság határozata szerint vagy szerződésből eredően vele szemben együttesen és osztatlanul jogosultak, a jogosultak közül bármelyik kérheti a teljesítés egész összegét, és a kötelezett köteles az egész összeget annak teljesíteni, aki ezt elsőként kéri.

514. §
Ha a kötelezett az egész kötelmet az egyik olyan jogosultnak teljesítette, aki vele szemben együttesen és osztatlanul jogosult, a többiek már nem kérhetnek tőle semmit.

515. §
(1) Hogy a társjogosult, aki megkapta az oszthatatlan teljesítést, vagy az egész teljesítést megkapta, melyet a társjogosultak közül bárki kérhetett volna, a többi társjogosulttal szemben kötelezett-e, a tárjogosultak közötti aránytól függ.
(2) Hasonlóképpen érvényes, ha a társjogosult többet kapott, mint a ráeső rész.

Harmadik szakasz
Változások a kötelmek tartalmában

A felek megállapodása

516. §
(1) A résztvevő felek megállapodásukkal megváltoztathatják a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket.
(2) Ha a megállapodásból nem következik egyértelműen, hogy az új kötelemről szóló megállapodással az eddigi kötelem megszűnik, az eddigi kötelem mellett új kötelem jön létre, ha teljesülnek a létrejöttéhez szükséges, törvény által megkövetelt alaki kellékek.
(3) A jogok biztosítása, melyeket a megállapodás érint, továbbra is fennáll. Ha azonban a megállapodásra a kezes jóváhagyása nélkül került sor, a jogosulttal szemben minden olyasmit kifogásolhat, amit akkor kifogásolhatna, hogyha nem lenne megállapodás.

A kötelezett késedelme

517. §
(1) Az a kötelezett, aki adósságát rendesen és időre nem teljesíti, késedelemben van. Ha azt nem teljesíti a jogosult által nyújtott további méltányos határidőre sem, a jogosultnak joga van a szerződéstől való visszalépésre; ha osztható teljesítésről van szó, a jogosult visszalépése ilyen feltételek mellett, érinthet csak egyes teljesítéseket is.
(2) Ha pénzbeli adósság teljesítésének késedelméről van szó, a jogosultnak jogában áll a kötelezettől a teljesítés mellett késedelmi kamatot is követelni, ha a jelen törvény szerint nem köteles késedelmi díjat fizetni; a késedelmi kamat és a késedelmi díj összegét a végrehajtó rendelet határozza meg.
(3) Ha dologi teljesítéssel való késedelemről van szó, a kötelezett felel annak elvesztéséért, sérüléséért vagy megsemmisüléséért, hacsak erre a kárra másként is sor nem kerülne.

518. §
Ha a szerződésben meg volt határozva a teljesítés pontos ideje és a szerződésből vagy a dolog jellegéből az következik, hogy a késedelmes teljesítésben a jogosult nem lehet érdekelt, a jogosultnak felesleges késedelem nélkül értesítenie kell a kötelezettet arról, hogy kitart a teljesítés mellett; ha ez nem teszi meg, a szerződés a kezdetétől fogva megszűnik.

519. §
A jogosult kártérítéshez való joga, amelyet a kötelezett késedelme okozott, nincs érintve; pénzbeli adósság teljesítésével való késedelem esetén csak akkor lehet kártérítést követelni, amennyiben azt nem fedezik a késedelmi kamatok vagy a késedelmi díj.

520. §
A kötelezett késedelmére nem kerül sor, ha a jogosult az időben és rendesen felajánlott teljesítést nem veszi át tőle, vagy ha nem működik vele együtt az adósság teljesítéséhez szükséges módon. Ha dologi teljesítésről van szó, a jogosult viseli a dolog elvesztésének, megsemmisülésének vagy károsodásának veszélyét.

521. §
Ha megállapodnak arról, hogy a már esedékes adósság teljesítésére részletfizetéssel kerül sor, és ha a jogosult azt akarja, hogy a kötelezett a részletekkel a késedelmi kamatot is fizesse, erről kifejezetten meg kell állapodniuk.

A jogosult késedelme

522. §
A jogosult késedelemben van, ha nem vette át a rendesen felkínált teljesítést vagy a teljesítés idején nem működött együtt az adósság teljesítéséhez szükséges módon. Ilyen esetekben a jogosult elsősorban köteles megtéríteni a kötelezett költségeit, melyek ezzel keletkeztek neki. Továbbá átszáll rá a dolog véletlen romlásának veszélye. Ezen kívül a kötelezett jogosult a jogosulttól kérni az egyéb károk után járó kártérítést, amelyek a késedelem által keletkeztek, ha a jogosultnak tulajdonítható a vétkesség.

523. §
A jogosult késedelmének idejére a kötelezett nem köteles kamatokat fizetni.

Negyedik szakasz
Változás a jogosult vagy a kötelezett személyében

Engedményezés

524. §
(1) A jogosult a követelését írásos szerződéssel, a kötelezett beleegyezése nélkül is, átengedheti másnak.
(2) Az átengedett követeléssel annak tartozékai és minden hozzá kapcsolódó jog is átszáll.

525. §
(1) Nem lehet engedményezni azt a követelést, amely legkésőbb a jogosult halálával szűnik meg, vagy amelynek tartalma a jogosult megváltozásával módosulna. Nem lehet engedményezni azt a követelést sem, ha nem lehet azt határozat végrehajtásával sújtani.
(2) Nem lehet engedményezni a követelést, ha az engedményezés ellentétes lenne törvénnyel vagy a kötelezettel való megállapodással.

526. §
(1) A követelés engedményezését az engedményező felesleges késedelem nélkül köteles tudatni a kötelezettel. Amíg a követelés engedményezését nem közlik a kötelezettel, vagy amíg az engedményes a követelés engedményezését nem igazolja a kötelezettnek, a kötelezett felszabadul a kötelemnek az engedményező részére történő teljesítése alól.
(2) Ha a követelés engedményezését a kötelezettel az engedményező közli, a kötelezett nem jogosult az engedményezési szerződés felmutatását követelni.

527. §
(1) Ha a követelés engedményezéséről térítés ellenében egyeztek meg, az engedményező felel az engedményesnek, ha
a) az engedményes az engedményező helyett nem lett a követelés jogosultja a megállapodásban szereplő tartalommal,
b) a kötelezett hamarább teljesítette a kötelmet az engedményezőnek, mint azt az engedményesnek lett volna köteles teljesíteni,
c) az engedményezett követelés vagy annak egy része megszűnt annak az igénynek a beszámításával, amellyel a kötelezett az engedményezővel szemben rendelkezett.
(2) Az engedményezett követelés behajthatóságáért az engedményező az átvett térítés összegéig és kamatjaiig csak akkor kezeskedik, ha erre az engedményesnek írásban elkötelezte magát; ez a kezesség azonban megszűnik, ha az engedményes az engedményezett követelést a kötelezettől felesleges késedelem nélkül nem hajtja be a bíróságon.

528. §
(1) Ha az engedményezett követelés teljesítése zálogjoggal, kezességgel vagy más módon biztosítva van, az engedményező a követelés engedményezéséről köteles indokolatlan késedelem nélkül értesíteni azt a személyt, aki a kötelem biztosítékát nyújtotta.
(2) Az engedményező köteles az engedményesnek átadni minden dokumentumot és minden szükséges információt, amely az engedményezett követelést érinti.

529. §
(1) A követelés elleni kifogások, melyeket a kötelezett az engedményezés idején érvényesíthetett, a követelés engedményezése után is sértetlenek maradnak.
(2) A kötelezett az engedményessel szemben beszámíthatja a saját, beszámításra alkalmas követeléseit is, amelyekkel az engedményezővel szemben rendelkezett abban az időben, mikor a követelés engedményezéséről értesítették vagy az engedményezést bizonyították (526. §), ha ezeket felesleges késedelem nélkül tudatta az engedményessel. Ezzel a joggal a kötelezett abban az esetben is rendelkezik, ha az ő követelései az engedményezéséről szóló értesítés vagy az engedményezés bizonyítása idején még nem voltak esedékesek.

530. §
(1) Az engedményes kérésére az engedményező az engedményezett követelést maga, a saját nevében is behajthatja az engedményes számlájára. Ha a követelés engedményezését tudatták vagy bizonyították a kötelezettel (526. §), az engedményező csak abban az esetben hajthatja be a követelést, ha azt az engedményes nem hajtja be, és az engedményező igazolja a kötelezettnek, hogy az engedményes ezzel a behajtással egyetért.
(2) Ha az engedményező hajtja be a követelést, a kötelezett felhasználhatja a saját, beszámításra alkalmas követeléseit, a melyekkel a kötelezett az engedményezővel szemben rendelkezik a behajtás idején, azokat a követeléseket azonban nem, amelyek az engedményessel szemben állnak fenn.

Az adósság átvállalása

531. §
(1) Aki megegyezik az adóssal, hogy átveszi adósságát, annak helyére lép, mint adós, ha ehhez a hitelező jóváhagyását adja. A hitelező a beleegyezését vagy az eredeti adósnak adhatja, vagy annak, aki az adósságot átvállalta.
(2) Aki az adóssal való megállapodás nélkül, a hitelezővel kötött szerződéssel átvállalja az adósságot, az eredeti adós mellett maga is adóssá válik.
(3) Az adósság átvállalásáról szóló szerződés megköveteli, hogy írásos formában kössék meg.
(4) A kifogásokat, melyeket az eredeti adós támaszt a hitelezővel szemben, az adósságot átvállaló személy is érvényesítheti.

532. §
A kötelezettség tartalma az adósság átvállalásával nem változik, de az adósság harmadik személyek általi biztosítása csak akkor áll fenn, ha ezek a személyek egyetértenek az adós személyének megváltozásával.

A kötelezettséghez való csatlakozás

533. §
Aki az adós beleegyezése nélkül írásban megállapodik a hitelezővel, hogy teljesíti az adós helyett annak pénzbeli kötelezettségét, az eredeti adós mellett maga is adóssá válik és mindkét adós együttesen és osztatlanul kötelezett lesz. Az 531. § (4) bek. rendelkezése itt hasonlóképpen érvényes.

534. §
Aki az adóssal megállapodik, hogy teljesíti annak kötelezettségét a hitelezőjével szemben, az adóssal szemben köteles teljesítést nyújtani az adós hitelezőjének. A hitelezőnek azonban ebből közvetlen joga nem jön létre.

Az utalvány

535. §
Az utalvány feljogosítja az utalvány-felhasználót arra, hogy átvegye a teljesítést az utalvány-elfogadótól, az utalvány-elfogadót pedig arra, hogy az utalvány-felhasználónak teljesítsen az utalvány-kibocsátó számlájára. Az utalvány-felhasználó csak akkor szerez közvetlen igényt az utalvány-elfogadóval szemben, ha az utalvány-elfogadó kinyilvánítja, hogy az utalványt elfogadja.

536. §
(1) Amennyiben az utalvány-elfogadó azzal, amit teljesítenie kell, már tartozik az utalvány-kibocsátónak, köteles vele szemben eleget tenni az utalványnak. A kötelezettsége megszűnik azzal, hogy az utalvány szerint teljesít az utalvány-felhasználónak, hacsak másképpen nem állapodtak meg. Ha az utalvánnyal az utalvány-kibocsátó adósságát kívánják kiegyenlíteni az utalvány-felhasználónál, aki ezzel egyetértett, az utalvány-felhasználó köteles felszólítani az utalvány-elfogadót, hogy teljesítsen.
(2) Ha az utalvány-felhasználó nem akarja használni az utalványt, vagy ha az utalvány-elfogadó megtagadja az utalvány elfogadását vagy az utalvány szerinti teljesítést, az utalvány-felhasználó köteles ezt felesleges késedelem nélkül közölni az utalvány-kibocsátóval.

537. §
Ha az utalvány-elfogadó elfogadja az utalványt utalvány-felhasználótól, csak olyan kifogásokat érvényesíthet, amelyek az elfogadás érvényességét érintik, vagy amelyek az utalvány tartalmából vagy a saját, az utalvány-felhasználóhoz fűződő kapcsolataiból következnek.

538. §
(1) Ameddig az utalvány-elfogadó nem fogadta még el az utalványt utalvány-felhasználótól, az utalvány-kibocsátó visszahívhatja azt.
(2) Ha az utalvány-kibocsátó és az utalvány-elfogadó között nincs más jogalap, a kettejük közötti jogviszonyra a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezések érvényesek; de az utalvány nem szűnik meg az utalvány-kibocsátó vagy az utalvány-elfogadó halálával. Hogy az utalvány megszüntetése hatással van-e és mennyiben az utalvány-felhasználóval szemben is, az a közte és az utalvány-kibocsátó közötti jogviszonyhoz igazodik.

539. §
Ha az utalvány-kibocsátó és az utalvány-felhasználó közötti kapcsolatban elkezdett telni a kötelezettséggel kapcsolatos elévülési idő, melynek teljesítése az utalvány tárgya, éspedig az előtt az időpont előtt, mikor az utalvány-felhasználó megkapta az értesítést az utalvány elfogadásáról az utalvány-elfogadó részéről, az utalvány-elfogadó és az utalvány-felhasználó közti viszonyban ettől az időponttól kezd el telni az elévülési idő.

Az értékpapír-utalvány

540. §
A bank és a külföldi bank fiókja (a továbbiakban csak „pénzintézet") harmadik személy részére vagy saját maga részére értékpapírok teljesítésére szóló írásos utalványt állíthat ki anélkül, hogy abban feltüntetné a kötelezettség okát.

541. §
(1) Ha az ilyen utalvány sorrendben átruházható, úgy forgatmánnyal (hátirattal) átírásra kerülhet.
(2) A hátirattal az összes utalványból eredő jog átszáll a forgatmányban jogosultnak feltüntetett személyre.

542. §
(1) Aki elfogadja a pénzintézet által kiállított utalványt, köteles annak teljesíteni, akinek javára az utalványt kiállították, vagy akire azt átruházták.
(2) Az utalvánnyal kötelezett személy csak akkor köteles teljesíteni, ha kiadják neki a nyugtázott (igazolt) utalványt. Az utalvány jogosultjává forgatmánnyal vált személy ellen csak olyan kifogásokkal lehet élni, amelyek az utalvány tartalmából vagy a saját, a jogosulthoz fűződő kapcsolataiból következnek.

543. §
A jóváhagyás elfogadásának alaki kellékeire, valamint arra, hogy ki a jóváhagyás jogosultja és hogyan igazolja ezt a jogosultságát, a váltókról szóló előírások érvényesek. E rendelkezések szerint elbírálandó az is, hogy kitől követelheti az utalványt az, aki azt elvesztette.

Ötödik szakasz
A kötelezettségek biztosítása

A kötbér

544. §
(1) Ha a felek a szerződésbeli kötelezettség megsértése esetére kötbér fizetésében állapodnak meg, az a fél, aki ezt a kötelezettséget megszegi, köteles a kötbért megfizetni akkor is, ha a jogosult félnek a kötelezettség megszegésével nem keletkezett kára.
(2) A kötbérről csak írásos formában lehet megállapodni és a megállapodásnak tartalmaznia kell a kötbér meghatározott összegét vagy a kötbér összege megállapításának módját.
(3) A kötbérről szóló rendelkezések használandók a jogszabályból eredő szerződésbeli kötelességszegésért járó büntetés megállapítására is (pönálé).

545. §
(1) Hacsak a kötbérről szóló megállapodásból valami más nem következik, a kötelezett köteles teljesíteni a kötelességét, melynek teljesítéstét a kötbérrel biztosították, a kötbér megfizetése után is.
(2) A jogosultnak nem áll jogában a kötelességszegéssel okozott kárérét, amelyre a kötbér vonatkozik, kártérítést követelni, hacsak a felek kötbérről kötött megállapodásából valami más nem következik. A jogosultnak csak akkor áll jogában a kötbér összegét meghaladó kártérítést követelni, ha erről a felek megállapodtak.
(3) Ha a megállapodásból valami más nem következik, a kötelezett nem köteles a kötbért kifizetni, ha a kötelességszegést nem ő idézte elő.

545.a §
Az aránytalanul magas kötbért bíróság csökkentheti, figyelembe véve a biztosított kötelesség értékét és jelentőségét. Ha a jogosultnak nem áll jogában kártérítést követelni a kötelességszegéssel okozott kárért, amelyre a kötbér vonatkozik, a bíróság figyelembe veszi a kötelességszegéssel keletkezett kár nagyságát is, valamint azt, mennyivel haladja meg a kötbér a keletkezett kár mértékét.

A kezesség

546. §
A felek megállapodása alapján a követelést kezességgel is biztosítani lehet. A kezesség írásbeli nyilatkozattal jön létre, mellyel a kezes magára vállalja azt a kötelességet a jogosulttal szemben, hogy teljesíti a követelést, ha azt a kötelezett nem teljesíti.

547. §
A jogosult köteles bármikor és felesleges késedelem nélkül tájékoztatni a kezest, annak kérésére, a követelésének nagyságáról.

548. §
(1) A kezes köteles a követelést teljesíteni, ha azt a kötelezett nem teljesítette, bár erre a jogosult írásban felszólította őt.
(2) A kezes a jogosulttal szemben érvényesítheti mindazon kifogásokat, melyeket a jogosulttal szemben a kötelezett érvényesíthetne.
(3) A követelés kötelezett általi elismerése a kezessel szemben csak akkor hatályos, ha azzal a kezes is egyetért.

549. §
A kezes a teljesítést megtagadhatja, amennyiben a jogosult idézte elő, hogy a követelést a kötelezett nem tudja teljesíteni.

550. §
Az a kezes, aki a követelést teljesítette, jogosult a kötelezettől követelni a jogosultnak nyújtott teljesítés megtérítését.

551. §
A bérből és más bevételekből történő levonásokról szóló megállapodás
(1) A követelés kielégítését a jogosult és a kötelezett közötti, a bérből történő levonásokról szóló írásos megállapodással is biztosítani lehet; a bérből történő levonások összege nem lehet magasabb, mint a levonások lennének egy határozat végrehajtása során.
(2) A bér fizetőjével szemben a jogosult abban a pillanatban szerzi meg a levonások kifizetéséhez fűződő jogát, mikor a bérfizetőnek a megállapodást benyújtják.
(3) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései érvényesek más bevételekre is, melyeket a határozat végrehajtása során bérként kezelnek.

552. §
A zálogszerződés
A követelést zálogszerződéssel is biztosítani lehet. Hogy hogyan biztosítható a követelés egy dolog vagy jog elzálogosításával, a dologi jogokról s részben található meg.

Biztosítéki célú jogátruházás

553. §
(1) A kötelezettség biztosítása megoldható a kötelezett vagy egy harmadik személy jogának átmeneti átruházásával a jogosult javára (a továbbiakban csak „biztosítéki célú jogátruházás“). A tulajdonjog biztosítéki célú átruházása esetén átmenetileg átruházódik az átruházott dologhoz fűződő tulajdonjog a tulajdonjog szerződéssel történő megszerzésére vonatkozó általános rendelkezések szerint (133. §).
(2) Ha az átruházott jog az ingatlankataszterben vagy más nyilvános regiszterben bejegyzésre kerül, a jogosult köteles bejelenteni a jogátruházás átmeneti voltát az ingatlankataszterben vagy más nyilvános regiszterben.
(3) A bebiztosított követelés kielégítése után a jog visszaszáll arra, aki azt átruházta.
(4) Az értékpapírhoz kapcsolódó biztosítéki jogátruházás esetén arányosan kell eljárni, külön előírás szerint.3fa)

553.a §
(1) A biztosítéki célú jogátruházásról szóló szerződést írásos formában kell megkötni.
(2) A biztosítéki célú jogátruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell a bebiztosított kötelezettség meghatározását és a jog megjelölését, amelyet a jogosult javára átruháznak, a szerződő feleknek az átruházott joghoz fűződő jogait és kötelességeit a biztosítéki célú jogátruházás időtartama alatt, annak pénzbeli értékét, a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásának módját és a legalacsonyabb megtehető ajánlatot az önkéntes árverés esetére; ha nem a kötelezett, de egy másik személy joga ruházódik át, a biztosítéki célú jogátruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell a kötelezett megjelölését is.

553.b §
(1) Egészen a biztosítéki célú jogátruházás megszűnéséig a jogosultnak nem áll jogában az átruházott jogot tovább átruházni más személyre, sem pedig másképpen megterhelni más személy javára. Ha a biztosítéki célú jogátruházásról szóló szerződés tárgya ingatlan, a járási hivatal ezt a tényt feltünteti az ingatlankataszterben.3g)
(2) Ha a biztosítéki célú jogátruházás dologhoz fűződő tulajdonjog átruházásán alapszik, és a jogosult ennek birtokosa, köteles az átruházott dolgot a károsodástól, elvesztéstől és megsemmisüléstől védeni. Ha a dolog birtokosa a kötelezett, ez a kötelesség rá hasonlóképpen érvényes.

553.c §
(1) Ha a bebiztosított kötelezettség nincs rendben és időben teljesítve, a jogosultnak jogában áll megkezdeni a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtását, és az átruházott jogot értékesíteni oly módon, ahogy az a szerződésben szerepel, vagy árveréssel, külön törvény szerint.
(2) Azok a megállapodások, melyek tartalma vagy célja a jogosult oly módon történő kielégítése, hogy az az átruházott jogot véglegesen megtartja, és melyek a bebiztosított követelés esedékessége előtt köttettek, érvénytelenek.
(3) A biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásának megkezdése előtt legalább 30 nappal köteles a jogosult írásban tudatni ezt azzal a személlyel, aki a biztosítékot nyújtotta, valamint a kötelezettel.
(4) Ha a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásának más módjában állapodtak meg, mint az árverésen történő értékesítés külön előírás szerint,3e) a jogosult köteles jogának végrehajtása során megfelelő gondossággal eljárni úgy, hogy a jogot olyan áron ruházzák át, amelyért azonos vagy összehasonlítható jogot, összehasonlítható feltételek mellett általában átruházni szokás, egyébként annak a személynek felel az ezzel okozott kárért, aki a biztosítékot nyújtotta.
(5) Ha a biztosítéki jog végrehajtásával elért bevétel meghaladja a bebiztosított követelést és annak tartozékait, a jogosult köteles felesleges késedelem nélkül kiadni annak a személynek, aki a biztosítékot nyújtotta, a bevétel azon részét, amely a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlen és célirányosan ráfordított költségek levonása után meghaladja a bebiztosított követelést és annak tartozékait.

553.d §
(1) A bebiztosított kötelezettség megszűnésével a jog visszaszáll arra a személyre, aki a biztosítékot nyújtotta. A jogosult felesleges késedelem nélkül köteles a birtokában lévő dolgot kiadni, és ha nincs más megállapodás, mindazzal együtt, amivel az növekedett/szaporodott.
(2) A jogosultnak jogában áll a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásával összefüggő célirányosan ráfordított költségeinek megtérítését követelni.

553.e §
A biztosítéki célú jogátruházásra értelemszerűen alkalmazandók a következő rendelkezések: 151.j § (2) bek., 151.l § (4) bek., 151.m § (2), (3), (4), (7), (9) bek., 151.mb § (1) bek., 151.md § (1) – (3) bek.

554. §
Biztosítéki célú engedményezés
A követelést a kötelezett követelésének vagy harmadik személy követelésének, a jogosult részére történő engedményezésével is biztosítani lehet (a továbbiakban „biztosítéki célú engedményezés“), hacsak ezt külön törvény ki nem zárja.

Biztosíték

555. §
A biztosíték adásának kötelezettségét elsősorban zálogjog létrehozásával vagy alkalmas kezesek bevonásával lehet teljesíteni.

556. §
Senki sem köteles egy dolgot vagy jogot elfogadni biztosítékként magasabb összegben, mint azok becsült értékének kétharmada.

557. §
A pénzintézeti betétek és az állami értékpapírok egész összegük mértékében alkalmasak biztosítéknak.

558. §
Az adósság elismerése
Ha valaki írásban elismeri, hogy kifizeti adósságát, meghatározva annak okát és összegét is, feltételezendő, hogy az adósság az elismerés idején fennállt. Az elévült adósság esetében az ilyen elismerésnek csak akkor van jogkövetkezménye, ha az, aki az adósságot elismerte, tudott annak elévüléséről.

Hatodik szakasz
A kötelezettségek megszűnése

Az adósság teljesítése

559. §
(1) Teljesítéssel az adósság megszűnik.
(2) Az adósságot rendben és időben kell teljesíteni.

560. §
Ha a szerződésből eredően a feleknek kölcsönösen teljesíteniük kell, a kötelezettség teljesítését csak az követelheti, aki a saját kötelezettségét előbb teljesítette vagy kész azt teljesíteni. Az is, aki köteles előre teljesíteni, egészen addig megtagadhatja a teljesítést, amíg a kölcsönös teljesítés átadásra kerül vagy biztosítva lesz, ha a másik fél teljesítését olyan tények veszélyeztetik, amelyek a másik félnél következtek be, és amelyek nem voltak számára ismertek akkor, mikor a szerződést megkötötte.

561. §
(1) Ha a kötelezettség többféle módon is teljesíthető, a választás joga a kötelezettet illeti meg, hacsak másképpen meg nem állapodtak. A végrehajtott választástól azonban nem lehet visszalépni.
(2) Ha valamelyik dolog véletlen megsemmisülésével a választás meghiúsul, a választás jogával rendelkező fél visszaléphet a szerződéstől.

562. §
A kötelezett akkor is teljesíti a kötelezettséget, ha annak teljesít, aki külön törvény szerint jogosult a teljesítést átvenni, avagy annak, aki felmutatja a jogosult arra vonatkozó igazolását, hogy jogosult a teljesítés átvételére; ez azonban nem érvényes, ha a kötelezett tudta, hogy az, aki az igazolást felmutatta, nem jogosult a teljesítés átvételére.

563. §
Ha a teljesítés időpontjáról nem egyeztek meg, arról jogszabály nem rendelkezik vagy nincs határozatban megállapítva, a kötelezett köteles kötelezettségét teljesíteni az első napon, amely azt a napot követi, mikor a jogosult felszólította őt a teljesítésre.

564. §
Ha a teljesítés időpontja a kötelezett akaratára van bízva, a jogosult indítványára a bíróság állapítja azt meg az eset körülményeit figyelembe véve úgy, hogy az összhangban legyen a jó erkölccsel.

565. §
Ha részletfizetéses teljesítésről van szó, a jogosult csak akkor kérheti az egész követelés kifizetését valamelyik fizetőrészlet elmaradása miatt, ha erről megállapodtak vagy ezt határozatban megszabták. Ezzel a jogával a jogosult azonban legkésőbb a legközelebb következő fizetőrészlet esedékességéig élhet.

566. §
(1) A jogosult köteles elfogadni a részleges teljesítést is, ha ez nem ellentétes a megállapodással vagy a követelés jellegével.
(2) A pénzbeli kötelezettség részleges teljesítése esetében a kötelezett teljesítése először a tőketörlesztésbe, majd a kamatokba számít bele, hacsak a kötelezett nem határozza meg másképpen.

567. §
(1) A kötelezettséget a felek megállapodásában meghatározott helyen kell teljesíteni. Ha a teljesítés helye nincs így meghatározva, akkor a teljesítés helye a kötelezett lakhelye vagy székhelye.
(2) A pénzintézet útján vagy postavállalat útján teljesített pénzbeli követelés a kötelezettség összegének a jogosult pénzintézeti számlájára történő jóváírásával vagy a kötelezettség összegének a jogosult számára készpénzben történő kifizetésével van teljesítve, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik, vagy ha a jogosult és a kötelezett írásban másképpen nem állapodnak meg.

568. §
Ha a kötelezett nem tudja teljesíteni kötelezettségét a jogosultnak, mivel a jogosult nincs jelen vagy késedelemben van, vagy ha a kötelezettnek indokolt kétségei támadnak a jogosult személyét illetően, vagy nem ismeri a jogosultat, a kötelezettség teljesítésének hatásai akkor következnek be, ha annak tárgyát a kötelezett közjegyzői letétbe helyezi a kötelezettség teljesítésének céljából. Az ezzel összefüggő ráfordított szükséges költségek a jogosultat terhelik.

569. §
(1) A jogosult köteles a kötelezett kérésére írásos igazolást adni arról, hogy a kötelezettséget teljesen vagy részben teljesítette.
(2) A kötelezett jogosult a teljesítés megtagadására, ha a jogosult egyúttal nem adja ki neki az igazolást.

A megállapodás

570. §
(1) Ha a jogosult megállapodik a kötelezettel, hogy az eddigi kötelezettséget új kötelezettséggel helyettesítik, az eddigi kötelezettség megszűnik és a kötelezett az új kötelezettséget köteles teljesíteni.
(2) Ha írásos formában létrehozott kötelezettséget helyettesítenek, az új kötelezettség létrehozásáról szóló megállapodást is írásban kell megkötni. Ugyanez érvényes, ha elévült kötelezettséget helyettesítenek.

571. §
Az eddigi kötelezettség csak abban a terjedelemben tekintendő helyettesítettnek, amely az új kötelezettségről szóló megállapodásból kétségtelenül következik.

572. §
(1) A megszűnt kötelezettséget bebiztosító kezesség és zálogjog azt a kötelezettséget is biztosítja, amely az eredeti kötelezettséget helyettesíti. Ha azonban a kezes vagy azok a személyek, akikkel szemben az említett jogokat érvényesíteni lehet, nem értenek egyet azzal, hogy az új kötelezettséget biztosítsák, a biztosítás csak az eredeti kötelezettség terjedelmében áll fenn, és az eddigi kötelezettséggel szembeni minden kifogás továbbra is megmarad.
(2) A felek megegyezhetnek abban, hogy a nem teljesített kötelezettséget vagy annak egy részét megszüntetik anélkül, hogy új kötelezettség jönne létre. Hacsak a megállapodásból valami más nem következik, a megszüntetett kötelezettség semmissé válik, mikor a megszüntetésére tett javaslatot a másik fél elfogadta.
(3) A kötelezettség megszüntetéséről szóló megállapodást írásban kell megkötni, ha írásban meghatározott kötelezettséget szüntetnek meg.

573. §
Ha a kötelezettség megszüntetéséről szóló írásos szerződésből kifejezetten nem következik valami más, egyidejűleg a másik fél kötelezettsége is megszűnik, és ha azt már teljesítették, a másik fél igényelheti annak visszaadását, pénzbeli kötelezettség esetén a kamatokkal együtt. Ha a felek a kötelezettség egy résznek megszüntetéséről állapodnak meg, a másik fél kötelezettsége a megszüntetett kötelezettségrésznek megfelelő terjedelemben szűnik meg.

574. §
(1) A jogosult a kötelezettel megállapodhat arról, hogy jogáról lemond, vagy hogy a kötelezettséget elengedi; ezt a megállapodást írásban kell megkötni.
(2) Az a megállapodás, amelyben valaki olyan jogairól mond le, amelyek csak a jövőben jöhetnek létre, érvénytelen.

A teljesítés lehetetlensége

575. §
(1) Ha a teljesítés lehetetlenné válik, a kötelezett teljesítési kötelessége megszűnik.
(2) A teljesítés elsősorban akkor lehetetlen, ha megnehezített feltételek mellett lehet csak megvalósítani, nagyobb kiadásokkal vagy csak a meghatározott idő után.
(3) Ha a lehetetlenség csak a teljesítés egy részét érinti, a kötelesség csak erre a részre vonatkozólag szűnik meg; a jogosultnak azonban jogában áll a fennmaradó teljesítést illetően a szerződéstől visszalépni. Ha azonban a szerződés jellegéből vagy a teljesítés céljából, amely a kötelezett számára a szerződés megkötése idején ismert volt, az következik, hogy a kötelezettség fennmaradó részének teljesítése a jogosult számára nem bír semmilyen gazdasági jelentőséggel, a kötelezettség teljes egészében megszűnik, hacsak a jogosult, miután tudomást szerzett a kötelezettségrész teljesítésének lehetetlenségéről, felesleges késedelem nélkül nem értesíti a kötelezettet arról, hogy a teljesítés fennmaradó részére is igényt tart.

576. §
Ha a több választható teljesítés közül az egyik megvalósítása lehetetlenné válik, a kötelezettség a fennmaradó teljesítésre korlátozódik. Ha azonban ennek a teljesítésnek a lehetetlenségét olyan személy okozza, aki a teljesítés kiválasztására nem jogosult, a másik fél a szerződéstől visszaléphet.

577. §
(1) A kötelezett, miután tudomást szerzett egy olyan körülményről, amely a teljesítést lehetetlenné teszi, köteles felesleges késedelem nélkül értesíteni erről a jogosultat, egyébként felel azért a kárért, ami a jogosult számára abból ered, hogy a teljesítés lehetetlenségéről időben nem értesült.
(2) A jogalap nélküli gazdagodás kiadására vonatkozó jog ezzel nem érintett.

578. §
Az idő letelte
A jogok és kötelességek megszűnnek annak az időnek a leteltével, amelyre korlátozva voltak.

579. §
A kötelezett vagy a jogosult halála
(1) A kötelezett halálával a kötelesség nem szűnik meg, hacsak a tartalma nem olyan teljesítés volt, amit a kötelezettnek személyesen kellett elvégeznie.
(2) A jogosult halálával a jogosultág megszűnik, ha a teljesítés csak az ő személyére korlátozódott; megszűnik a fájdalomdíjra és a társadalmi érvényesülés megnehezüléséért járó kártérítésre való jogosultság is.

A beszámítás

580. §
Ha a jogosultnak és a kötelezettnek egymással szemben kölcsönös követeléseik vannak, melyek teljesítése egyforma jellegű, ezek beszámítással megszűnnek, amennyiben kölcsönösen fedezik egymást, ha a felek közül valamelyikük a másik fél felé kinyilvánítja a beszámításra vonatkozó szándékát. A megszűnés akkor következik be, mikor a beszámításra alkalmas követelések találkoztak.

581. §
(1) A beszámítás nem megengedett az egészségkárosodási kártérítési követeléssel szemben, hacsak nem ugyanolyan fajtájú, kölcsönös kártérítési követelésről van szó. A beszámítás nem megengedett olyan követelések esetében sem, melyeket nem lehet határozat végrehajtásával sújtani.
(2) Nem lehet beszámítani az elévült követeléseket sem, valamint olyan követeléseket, melyeket nem lehet bíróságon követelni, továbbá a betétekből származó követeléseket sem. Az esedékes követeléssel szemben nem lehet beszámítani azt a követelést, ami még nem esedékes.
(3) A felek megállapodásával beszámítással ki lehet egyenlíteni az (1) és (2) bekezdésekben feltüntetett követeléseket is.
(4) A tartásdíjból származó követelésekkel szembeni beszámítást a Családjogi törvény szabályozza.

582. §
A felmondás
(1) Ha a felek határozatlan időre szóló szerződést kötöttek, melynek tárgya egy folyamatos vagy ismételt tevékenységről szóló kötelezettség, vagy bizonyos tevékenységtől való tartózkodás vagy bizonyos tevékenység eltűrésének kötelezettsége, és ha a törvényből vagy a szerződésből nem következik annak felmondási módja, a szerződést három hónapos határidővel, a naptári negyedév végével lehet felmondani.
(2) A felmondás azonban hatálytalan a bizonyos tevékenységtől való tartózkodás kötelezettsége esetén, ha annak jellegéből vagy a szerződésből az következik, hogy a kötelezettség időben nem korlátozott.

582.a §
A határozatlan időre köttetett szerződés 47.a § szerinti rendelkezései, melyeknek tárgya egy folyamatos vagy ismételt tevékenységről szóló kötelezettség, vagy bizonyos tevékenységtől való tartózkodás vagy bizonyos tevékenység eltűrésének kötelezettsége, amelyek kizárják a szerződés felmondásának lehetőségét, érvénytelenek. Hasonlóképpen érvénytelenek az első mondat szerinti szerződés ama rendelkezései, amelyek hosszabb határidővel teszik lehetővé a szerződés felmondását, mint az az 582. § (1) bek. szerepel; ez nem érvényes, ha a törvény hosszabb felmondási időt ír elő.

583. §
A jog érvényesítésének elmulasztása
Valamely jog megszűnésére, annak bizonyos időn belüli nem érvényesítése miatt csak a törvényben feltüntetett esetekben kerül sor. A megszűnést a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azt a kötelezett nem kifogásolja.

584. §
Az összeolvadás
Ha bármilyen módon, egy személyben összeolvad a jog és a kötelesség (kötelezettség), megszűnik a jog és a kötelesség (kötelezettség) is, hacsak a törvény másképpen nem rendelkezik.

Az elrendezés

585. §
(1) Az elrendezésről szóló megállapodással a felek rendezhetik a közöttük létező vitás vagy kétes jogokat. A megállapodás, amellyel a felek az összes közöttük létező jogot rendezni kívánják, nem érinti azokat a jogokat, amelyekre valamelyik fél nem gondolhatott.
(2) Ha az eddigi kötelezettség írásos formában lett létrehozva, az elrendezésről szóló megállapodást is írásban kell megkötni: ugyanez érvényes, ha a megállapodás elévült kötelezettséget érint.
(3) Az eddigi kötelezettséget az elrendezésből eredő kötelezettséggel helyettesítették.

586. §
(1) Az azt illető tévedés, hogy a felek között mi vitás vagy kétes, nem okozza az elrendezésről szóló megállapodás érvénytelenségét. Ha azonban a tévedést az egyik fél alattomossága okozta, a másik fél hivatkozhat az érvénytelenségre.
(2) A jóhiszeműen meghatározott elrendezés nem veszíti érvényét abban az esetben sem, ha utólag kiderül, hogy valamelyik fél az elrendezésről szóló megállapodás idején a meghatározott joggal nem rendelkezett.

587. §
Ha a felek ki is jelentik, hogy az elrendezéssel köztük minden kölcsönös jog rendezésre került, ezek a joghatások csak azt a jogviszonyt érintik, amelyben köztük a vita kialakult vagy a kétely felmerült, hacsak az elrendezés tartalmából kétségkívül nem következik, hogy az elrendezés más viszonyokat is érint.

Második fejezet
Az adásvételi és csereszerződés

Első szakasz
Az adásvételi szerződés általános rendelkezései

588. §
Az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles az adásvétel tárgyát átadni a vásárlónak, a vásárló pedig köteles az adásvétel tárgyát átvenni és az eladónak kifizetni a megállapított vételárat.

589. §
A vételárat az általános érvényű jogszabályokkal összhangban kell megállapítani, egyébként az a szerződés a 40.a § szerint érvénytelen.

590. §
Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, a tulajdonjog megszerzésével egyidejűleg átszáll a vásárlóra az adásvétel tárgya véletlen romlásának és véletlen tönkremenetelének veszélye, beleértve a belőle származó hasznot is. Ha a vásárló hamarább szerzi meg a tulajdonjogot, mint az adásvétel tárgyának átadására sor kerülne, az eladó az átadásig a megőrző jogaival és kötelességeivel rendelkezik.

591. §
Ha nem született eltérő megállapodás, vagy ha az nem szokatlan, a felek felesleges késedelem nélkül kötelesek teljesíteni. Az eladó jogosult az adásvétel tárgyának átadását megtagadni, ha a vásárló a vételárat nem fizeti meg időben. Ha az adásvétel tárgyát a teljesítés helyére vagy a rendeltetési helyére küldik, a vásárló nem köteles kifizetni a vételárat, amíg nincs lehetősége a vételár tárgyának megtekintésére.

592. §
Ha a vásárló késik az átvétellel, az eladó az adásvétel tárgyát a vásárló költségére közraktárban vagy más megőrzőnél helyezheti el, vagy a vásárló figyelmeztetése után, az ő terhére eladhatja. Ha romlandó dologról van szó, és ha a figyelmeztetésre nincs idő, a figyelmeztetés nem szükséges.

593. §
Ha nem született eltérő megállapodás, az adásvétel tárgyának átadásával összefüggő kiadásokat, elsősorban a mérés, mázsálás, csomagolás költségeit az eladó viseli, az átvétellel összefüggő költségeket pedig a vásárló; ha a dolgot olyan helyre küldik, amely eltér a teljesítés helyétől, a szállítás költségeit a vásárló állja.

594. §
Ha az adásvétel tárgyát az eladónak a teljesítés helyére vagy a rendeltetési helyére el kell küldeni, érvényes, hogy a dolog akkor került átadásra, mikor szállítás céljából átadásra került, hacsak nem született eltérő megállapodás.

595. §
Azt, aki egészében megveszi valamely dolog jövőbeli hasznait vagy a bizonytalan jövőbeli hasznai reményében azt, megilletik a dolog rendesen kiaknázott összes hasznai. Ha azonban elvárásai meghiúsulnak, viselnie kell a veszteséget.

596. §
Ha a dolognak olyan hibái vannak, amelyekről az eladónak tudomása van, az adásvételi szerződés megtárgyalása során köteles erre felhívni a vásárló figyelmét.

597. §
(1) Ha utólag derül ki valamilyen hiba, amelyre az eladó nem hívta fel a vásárló figyelmét, a vásárló, a megállapított vételárból méltányos árengedményre jogosult, amely megfelel a hiba jellegének és terjedelmének; ha olyan hibáról van szól, amely a dolgot használhatatlanná teszi, a vásárló jogosult a szerződéstől való visszalépésre.
(2) A vásárló akkor is jogosult a szerződéstől való visszalépésre, ha az eladó biztosította őt arról, hogy a dolog bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik, elsősorban olyanokkal, melyeket a vásárló elképzelt, vagy hogy semmilyen hibája nincs, és ezek az állítások később hamisnak bizonyulnak.

598. §
A vásárló jogosult az elkerülhetetlenül szükséges költségeinek megtérítésére, melyek jótállási jogainak érvényesítésével kapcsolatban keletkeztek.

599. §
(1) A hibákat a vásárlónak az eladónál felesleges késedelem nélkül érvényesítenie kell. Jótállási jogait csak akkor követelheti a vásárló a bíróságon, ha a hibát legkésőbb a dolog átvételétől számított 24 hónapon belül kifogásolta.
(2) Az elkerülhetetlenül szükséges költségei megtérítésének jogát a vásárló csak akkor érvényesítheti a bíróságon, ha a költségeit az (1) bekezdésben feltüntetett határidőn belül tudatta az eladóval.

600. §
A jótállási jogok érvényesítésével nincs érintve a kártérítéshez való jog.

Második szakasz
Az adásvételi szerződés kapcsolódó megállapodásai

601. §
A tulajdonjog kikötése
Ha az eladott dolog tulajdonjoga csak a vételár kifizetése után száll át a vásárlóra, ezt a kikötést írásos megállapodásba kell foglalni. Ha a szerződésből valami más nem következik, a véletlen romlás és véletlen tönkremenés veszélye a vásárlóra a dolog átadásával száll át.

Az elővételi jog

602. §
(1) Aki azzal a kikötéssel adja el a dolgot, hogy a vásárló azt neki megvételre felajánlja, ha azt el akarná adni, elővételi joggal rendelkezik.
(2) Az ilyen jogról a dolog adásvételének, de más elidegenítésének esetére is megállapodhatnak.

603. §
(1) Az elővételi jog csak azt kötelezi, aki azt ígérte, hogy eladásra kínálja a dolgot.
(2) Az elővételi jogról dologi jogként is meg lehet állapodni, amely a vásárló utódaival szemben is hatályos. A szerződést írásban kell megkötni, az elővételi jog az ingatlankataszterbe történő bejegyzéssel kerül megszerzésre. Ha az eladó nem vette meg a vásárló által felkínált dolgot, az elővételi joga annak jogutódjával szemben is megmarad.
(3) Ha megsértették az elővételi jogot, a jogosult vagy a megszerzőtől követelheti, hogy a dolgot megvételre kínálja fel neki, vagy megmarad számára az elővételi jog.

604. §
Az elővételi jog nem száll át a jogosult személy örökösére és nem ruházható át más személyre.

605. §
Ha nem állapodtak meg az időpontban, hogy meddig kell az adásvételt lebonyolítani, a jogosult személynek az ajánlatot követően az ingóságot nyolc napon belül, az ingatlant pedig két hónapon belül ki kell fizetnie. Ha ez az idő hasztalan eltelik, az elővételi jog megszűnik. Az ajánlatot az összes feltétel bejelentésével kell megtenni; ha ingatlanról van szó, az ajánlatot írásba kell foglalni.

606. §
Annak, aki a dolog megvásárlására jogosult, ki kell fizetnie a más által felkínált vételárat, hacsak nem született eltérő megállapodás. Ha nem tudja megvásárolni a dolgot, vagy ha nem tudja teljesíteni a vételár mellet felajánlott feltételeket, és ha azokat nem lehet becsült árral sem kiegyenlíteni, az elővételi jog megszűnik.

A visszavásárlás joga

607. §
(1) Az, aki azzal a kikötéssel ad el valamilyen ingóságot, hogy az adásvétel után bizonyos időn belül jogában áll a dolog visszaadását kérni, ha a vásárlónak visszaadja a kifizetett vételárat, a visszavásárlás jogával rendelkezik.
(2) A visszavásárlás jogáról szóló szerződést írásban kell megkötni.

608. §
(1) A visszavásárlás jogát az eladónak írásos formában kell érvényesítenie, és ha nem született eltérő megállapodás, legkésőbb a dolog vásárló részére történt átadásától számított egy éven belül, egyébként a visszavásárlás joga megszűnik.
(2) Ha az eladó él a visszavásárlás jogával, a vásárlónak felesleges késedelem nélkül vissza kell adnia a dolgot, és mindkét fél olyan jogokkal és kötelességekkel rendelkezik, amelyek a másik felet az eredeti adásvételi szerződés szerint megillették.

609. §
(1) Ha a visszavásárlás joga fajtája szerint meghatározott dolgot érint, ezen jog érvényesítésével a vásárlónak olyan kötelezettsége jön létre, miszerint ugyanolyan fajtájú dolgot kell visszaadnia.
(2) Ha a visszavásárlás joga egyenként meghatározott dolgot érint, a vásárló köteles ugyanazt a dolgot visszaadni, amelyet megvásárolt. A dolog elidegenítéséről szóló szerződés, amellyel megsértették a visszavásárlás jogát, érvénytelen.

610. §
További kapcsolódó megállapodások
(1) A felek írásos szerződésben más kapcsolódó kikötésekről és feltételekről is megállapodhatnak, melyek lehetővé teszik az adásvételi szerződésen alapuló jogviszony megszűnését.
(2) Amennyiben a résztvevők nem egyeztek meg másképpen, ezek a kikötések és feltételek legkésőbb az adásvételi szerződés megkötését követő egy év elteltével megszűnnek, ha azokat az eladó eme határidőn belül nem érvényesítette.

Harmadik szakasz
A csereszerződés

611. §
Az adásvételi szerződősről szól rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók arra a szerződésre is, mely szerint a szerződő felek egy dolgot egy másik dologra cserélnek, éspedig úgy, hogy mindkét fél a dolgot illetően, amelyet cserébe ad, eladó félnek tekintendő, és azt a dolgot illetően pedig, melyet cserébe elfogad, vásárlónak tekintendő.

Negyedik szakasz
Az áru üzletben történő eladásáról szóló külön rendelkezések (Fogyasztói adásvételi szerződések)

612. §
A fogyasztói adásvételi szerződésre az 52 – 54. § rendelkezésein kívül az Adásvételi szerződésről szóló általános rendelkezések és a 613 – 627. § rendelkezései is vonatkoznak.

613. §
A dolgokat rendelésre is lehet árusítani. Az eladó köteles a megrendelt árut a leegyezett határidőre beszerezni, ha pedig a határidő nincs leegyezve, a körülményeknek megfelelő határidőre. Ha ez nem történik meg, a megrendelő jogosult a szerződéstől való visszalépésre. A megrendelő szerződéstől való visszalépésével nincs érintve a megrendelő kártérítéshez való joga.

614. §
(1) Ha az eladó a vevővel történt megállapodása szerint vagy a dolog jellege szerint köteles a dolgot a vásárló által meghatározott helyre leszállítani, a vásárló köteles a dolgot a leszállításkor átvenni. A többi esetben a vásárló köteles a dolgot az eladáskor átvenni, hacsak az eladóval másképpen nem állapodtak meg.
(2) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, az eladó köteles haladéktalanul leszállítani a dolgot a vásárlónak, legkésőbb azonban a szerződéskötéstől számított 30 napon belül. Ha az eladó nem teljesíti dolog leszállításának kötelezettségét az első mondat szerinti határidőre, és nem szállítja le a dolgot utólagosan a vásárló által biztosított méltányos határidőre sem, a vásárló jogosult a szerződéstől való visszalépésre.
(3) Ha az összes körülményre való tekintettel nyilvánvaló, vagy ha a szerződés megkötése előtt a vásárló az eladót kifejezetten értesítette arról, hogy az áru leszállítása a meghatározott határidőre vagy a meghatározott napon a vásárló számára különösen fontos, és az eladó az árut erre a határidőre nem szállította le, a vásárló jogosult a szerződéstől való visszalépésre, a dolog leszállítására utólagosan meghatározott méltányos határidő biztosítása nélkül is.
(4) Ha a vásárló a (2) vagy a (3) bekezdés szerint lép vissza a szerződéstől, az eladó köteles haladéktalanul visszaadni a vásárlónak az összes teljesítést, melyet a szerződés alapján átvett.
(5) Ha a vásárló nem veszi át a dolgot az (1) bekezdésben feltüntetett időpontig, az eladó jogosult raktározási díjat kérni; a díj összegét külön előírás szabja meg, esetleg a felek közötti megállapodás határozza meg.
(6) A dolog átvételével a megvásárolt dolog tulajdonjoga átszáll a vásárlóra. A csomagküldő értékesítés esetén a tulajdonjog a vásárlóra akkor száll át, mikor a vásárló, az általa meghatározott átvételi helyen a dolgot átveszi. Önkiszolgáló értékesítés esetén a tulajdonjog átruházására abban a pillanatban kerül sor, amikor a kiválasztott áru ellenértékét kifizetik. Eddig a pillanatig a vásárló a kiválasztott árut visszateheti eredeti helyére. Ha a vásárló saját hibájából, a tulajdonjog átruházása előtt megrongálja vagy megsemmisíti a kiválasztott árut, a kártérítési felelősségről szóló általános rendelkezések szerint felelős az okozott kárért.

614.a §
Ha a leszállított áru nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek iránt a fogyasztó érdeklődést mutatott, és amelyek megegyeznek az eladó által biztosított leírással, az áru visszaszolgáltatásának és a szerződésnek megfelelő áru leszállításának költségeit, valamint az ezzel összefüggő összes, a vásárló által célirányosan ráfordított költségeket az eladó állja.

615. §
Azokat a teljesítéseket, amelyeket rendszerint nem nyújtanak a dolog eladása kapcsán, külön egyeztetni kell.

A minőség és a mennyiség

616. §
Az értékesítendő dolognak a megkövetelt, esetleg jogszabályokban előírt minőségűnek, méretűnek vagy súlyúnak kell lennie, hibátlannak kell lennie, és elsősorban meg kell felelnie a kötelező műszaki normáknak. Élelmiszerek esetében fel kell tüntetni a felhasználhatóság lejáratának dátumát vagy a minőségmegőrzés idejét. Ha azt a dolog jellege megengedi, a vásárló jogosult arra, hogy a dolgot a jelenlétében átellenőrizzék, vagy hogy annak működését bemutassák.

617. §
Ha szükséges, hogy a dolog használata közben külön szabályokat tartsanak be, főleg ha a használatához útmutató irányítása szükséges vagy műszaki norma szabályozza azt, az eladó köteles ezekkel a vásárlót megismertetni, hacsak nem általánosan ismert szabályokról van szó. Ha az eladó nem teljesíti ezt a kötelességét, köteles megtéríteni a vásárló kárát, amely ebből keletkezett.

618. §
Azokat a dolgokat, amelyek valamilyen hibával rendelkeznek, amely hibák nem akadályozzák meg a dolog rendeltetésszerű használatát, alacsonyabb áron kell árusítani, mint a hibátlan dolog megszokott ára; a vásárlót figyelmeztetni kell arra, hogy a dolog hibás, és hogy milyen hibáról van szó, ha az nem nyilvánvaló már az értékesítés jellegéből is.

Az eladott dolog hibáiért vállalt felelősség

619. §
(1) Az eladó felel azokért a hibákért, amelyekkel az eladott dolog a vásárló általi átvételkor rendelkezik. Használt dolgok esetében nem felel azokért a hibákért, amelyek azok használatából vagy elhasználódásából/kopásából erednek. Az alacsonyabb áron értékesített dolgok esetében nem felel azért a hibáért, amely miatt az alacsonyabb árat megállapították.
(2) Ha nem gyorsan romló dolgokról vagy használt dolgokról van szó, az eladó azokért a hibákért felelős, amelyek a dolog átvétele után keletkeznek a jótállási idő alatt (jótállás).

620. §
(1) A jótállási idő 24 hónap. Ha az árusított dolgon, annak csomagolásán vagy a hozzá csatolt útmutatóban fel van tüntetve a felhasználási határidő, a jótállási idő nem ér véget e határidő lejárta előtt.
(2) Ha használt dologról van szó, a vásárló és az eladó rövidebb jótállási időben is megegyezhetnek, ez azonban nem lehet rövidebb 12 hónapnál.
(3) Olyan dolgok esetében, amelyek arra vannak szánva, hogy hosszabb ideig használják őket, külön rendelkezések 24 hónapnál hosszabb jótállási időt állapítanak meg. A 24 hónapnál hosszabb jótállási idő vonatkozhat csak a dolog valamelyik alkatészére is.
(4) A vásárló kérésére az eladó köteles írásos formájú jótállást biztosítani (garancialevél). Ha azt a dolog jellege lehetővé teszi, a garancialevél helyett elegendő a vásárlási bizonylat kiadása is.
(5) A vásárlónak kiállított garancialevélben tett nyilatkozatban vagy reklámban az eladó a jelen törvényben meghatározott jótállás terjedelmét meghaladó jótállást nyújthat. A garancialevélben az eladó meghatározza ennek a jótállásnak a feltételeit és terjedelmét.

621. §
A jótállási idők a dolog vásárló általi átvételétől kezdenek telni. Ha a megvásárolt dolgot nem az eladónak, hanem más vállalkozónak kell üzembe helyeznie, a jótállási idő csak a dolog üzembe helyezésének napjától kezd el telni, amennyiben a vásárló az üzembe helyezést legkésőbb a dolog átvételétől számított három héten belül megrendelte, és a szolgáltatás elvégzéséhez rendesen és időben a szükséges együttműködést nyújtotta.

622. §
(1) Ha olyan hibáról van szó, melyet ki lehet küszöbölni, a vásárló jogosult arra, hogy azt díjmentesen, időben és rendesen kiküszöböljék. Az eladó köteles a hibát felesleges késedelem nélkül kiküszöbölni.
(2) A vásárló a hiba kiküszöbölése helyett kérheti a dolog cseréjét, vagy ha a hiba csak a dolog egy alkotóelemét érinti, az alkotóelem cseréjét, ha ezzel az eladónak nem keletkeznek aránytalan költségei tekintettel az áru értékére vagy a hiba súlyosságára.
(3) Az eladó a hiba kiküszöbölése helyett mindig kicserélheti a hibás dolgot egy hibátlanra, ha ez a vásárlónak nem okoz komoly nehézségeket.

623. §
(1) Ha olyan hibáról van szól, amelyet nem lehet kiküszöbölni és amely megakadályozza azt, hogy a dolgot rendesen használják, úgy mint a hibátlan dolgot, a vásárlójogosult a dolog cseréjére vagy jogosult a szerződéstől való visszalépésre. Ugyanezek a jogok illetik meg a vásárlót, ha bár kiküszöbölhető hibákról is van szó, de a vásárló nem tudja a hiba ismételt, javítás utáni előfordulása miatt vagy a nagyobb számú hiba miatt a dolgot rendesen használni.
(2) Ha más, kiküszöbölhetetlen hibákról van szó, a vásárló jogosult a megfelelő árengedményre a dolog árából.

624. §
Ha az alacsonyabb áron értékesített dolog vagy a használt dolog olyan hibával rendelkezik, amelyért az eladó felel, a vásárló a dolog cseréje helyett megfelelő árengedményre jogosult.

625. §
A hibákból eredő felelősségre vonatkozó jogot annál az eladónál kell érvényesíteni, akinél a dolgot megvették. Ha azonban a garancialevélben más, a javításra kijelölt vállalkozó van feltüntetve, aki azon a helyen működik, ahol az eladó, vagy a vásárlóhoz közelebbi helyen, a vásárló a javításra való jogosultságot a garanciális javításra kijelölt vállalkozónál érvényesíti. A javításra kijelölt vállalkozó köteles a javítást arra a határidőre elvégezni, amelyről az eladó és a vásárló a dolog eladásakor megállapodtak.

626. §
(1) A dolog hibáiból eredő felelősségre vonatkozó jogok, amelyekre a jótállási idő érvényes, megszűnnek, ha azokat a jótállási idő alatt nem érvényesítették.
(2) Az olyan dolgok hibáiból eredő felelősségre vonatkozó jogokat, amelyek gyorsan romlanak, legkésőbb a vásárlást követő napon érvényesíteni kell; egyébként a jogok megszűnnek.
(3) Ha használt dologról van szó, a hibákból eredő felelősségre vonatkozó jogok megszűnnek, ha a használt dolog vásárló általi átvételének napjától számított 24 hónapon belül nem kerültek érvényesítésre, vagy addig az időpontig, amiben az eladó és a vásárló a 620. § (2) bek. szerint megállapodtak.

627. §
(1) A hibákból eredő felelősségre vonatkozó jog érvényesítésétől, a javítás befejezéséig eltelt idő, mikor a vásárló köteles a dolgot átvenni, a jótállási időbe nem számít bele. Az eladó köteles a vásárlónak igazolást adni arról, hogy mikor érvényesítette jogát, valamint a javítás elvégzéséről és annak időtartamáról is.
(2) Ha cserére kerül sor, a jótállási idő az új dolog átvételétől számítva, újra kezd telni. Ugyanez érvényes, ha egy olyan alkatrész cseréjére kerül sor, amelyre jótállást nyújtottak.

Harmadik fejezet
Az ajándékozási szerződés

628. §
(1) Az ajándékozási szerződéssel az ajándékozó valamit térítésmentesen átenged vagy ígér a megajándékozottnak, az pedig az ajándékot vagy ígéretet elfogadja.
(2) Az ajándékozási szerződést írásba kell foglalni, ha az ajándékozás tárgya ingatlan, ingó dolog esetén pedig akkor, ha az átadásra és átvételre nem kerül sor az ajándékozás alkalmával.
(3) Érvénytelen az az ajándékozási szerződés, amely szerint a teljesítésre csak az ajándékozó halála után kerül sor.

629. §
Az ajándékozó köteles az ajándék felajánlásakor felhívni a figyelmet azokra a hibákra, amelyekről tudomása van. Ha a dolognak olyan hibái vannak, melyekre az ajándékozó nem hívta fel a figyelmet, a megajándékozott jogosult a dolgot visszaadni.

630. §
Az ajándékozó követelheti az ajándék visszaadását, ha a megajándékozott úgy viselkedik vele és családtagjaival szemben, hogy azzal durván megsérti a jó erkölcsöt.

Negyedik fejezet
A vállalkozási szerződés

Első szakasz
Általános rendelkezések

631. §
A vállalkozási szerződéssel, az, akinek a munkát kiadták (a mű kivitelezője) kötelezi magát a megrendelőnek, hogy a meghatározott ár fejében elvégzi azt a saját felelősségére/kockázatára.

632. §
Ha a mű kivitelezése nem megvárásra történik, a kivitelező köteles a megrendelőnek írásos elismervényt adni a megrendelés átvételéről. Az elismervénynek tartalmaznia kell a mű tárgyának megjelölését, továbbá annak terjedelmét, minőségét, a mű elkészítésének árát és kivitelezésének idejét.

633. §
(1) A kivitelező köteles a művet a szerződés szerint, rendesen és a meghatározott időpontra elkészíteni. Ha a mű elkészítéséről kötelező műszaki norma rendelkezik, az elkészítésnek meg kell felelnie ennek a normának.
(2) A szerződés tartalmától és a mű jellegétől függ, hogy a kivitelező köteles-e személyesen elkészíteni azt vagy jogosult-e annak elkészítésével mást megbízni a saját felelősségére.

634. §
(1) Ha az ár összege nincs a szerződésbe foglalva vagy külön előírásokkal meghatározva, méltányos árat kell kérni.
(2) Ha nem született eltérő megállapodás, az árat a mű befejezése után kell fizetni. Ha azonban a mű részekben készül, vagy ha a mű elkészítése jelentős költségekkel jár, az, akinek a munkát kiadták, jogosult a mű elkészítésének ideje alatt a megrendelőtől megfelelő előlegeket kérni.

635. §
(1) Ha az árban költségvetés szerint állapodtak meg, az a megrendelő beleegyezése nélkül nem emelhető. A költségvetésbe bele nem foglalt munkálatokat és költségeket csak akkor lehet kiszámlázni, ha azokat a megrendelő írásban jóváhagyta, vagy ha a munkálatokat utólag írásban megrendelte.
(2) Ha szerződés megkötése és annak teljesítése közötti időben változásra került sor abban az árszabályozásban, amely alapján az árban megállapodtak, a kivitelező köteles erről késedelem nélkül írásban értesíteni a megrendelőt és közölni vele az új árat.
(3) A megrendelő jogosult az új ár bejelentése után a szerződéstől visszalépni; ha felesleges késedelem nélkül nem lép vissza a szerződéstől, köteles a kivitelezőnek az új árat kifizetni, hacsak az áremelkedésre nem a mű elkészítése meghatározott időtartamának túllépése miatt került sor.
(4) Ha a megrendelő eláll a szerződéstől, csak akkor köteles megfizetni a kivitelezőnek az elvégzett munkáért járó összeget és a keletkezett költségeket az eredetileg meghatározott ár szerint, ha a szerződés részleges teljesítéséből anyagi haszna származott.

636. §
(1) Ha a szerződés megkötésekor az árat nem lehet fix összegben meghatározni, akkor legalább becsléssel kell megállapítani. Ha a kivitelező azt állapítja meg, hogy a becsléssel megállapított árat jelentősen túl kell majd lépni, köteles erre a megrendelőt késedelem nélkül írásban figyelmeztetni és tudatni vele az újonnan meghatározott árat; egyébként nem jogosult az árkülönbség megfizettetésére.
(2) A megrendelő jogosult az újonnan meghatározott ár bejelentése után a szerződéstől visszalépni; ha a szerződéstől visszalép, csak akkor köteles megfizetni a kivitelezőnek az elvégzett munkáért járó összeget és a keletkezett költségeket az eredetileg meghatározott ár szerint, ha a szerződés részleges teljesítéséből anyagi haszna származott. A szerződéstől való elállással nincs érintve a megrendelő kártérítéshez való joga.
(3) Ha a megrendelő felesleges késedelem nélkül nem lép vissza a szerződéstől, köteles a nyújtott szolgáltatásért kifizetni az újonnan meghatározott magasabb árat.

637. §
(1) Ha a megrendelő által biztosított anyagnak olyan hiányosságai vannak, amelyek akadályozzák a mű rendes elkészítését, a kivitelező köteles erre a megrendelőt felesleges késedelem nélkül figyelmeztetni. Ugyanez a kivitelező kötelessége akkor is, ha a megrendelő arra kéri, hogy a művet nem megfelelő utasítások szerint készítse el.
(2) Ha a megrendelő a kivitelező figyelmeztetése ellenére ragaszkodik a megrendeléshez, a kivitelező visszaléphet a szerződéstől.

638. §
(1) Ha a mű elkészítéséhez szükséges a megrendelő együttműködése, a kivitelező jogosult meghatározni az erre alkalmas határidőt, majd annak hiábavaló letelte után visszaléphet a szerződéstől, ha az ilyen következményre figyelmezteti a másik felet.
(2) Ugyanez érvényes, ha a művet a megrendelőnél készítik, és az nem teszi meg a szükséges egészségügyi és biztonsági intézkedéseket a művön dolgozó.

639. §
Ha a megrendelő rendesen és időben a szükséges módon együttműködik, a kivitelező azonban a meghatározott időben nem fog hozzá a mű elkészítéséhez, a megrendelő jogosult a szükséges költségeinek megtérítésére, melyek ez által keletkeztek. Ezt a jogát legkésőbb a dolog átvételétől számított egy hónapon belül kell érvényesítenie a kivitelezőnél; ha ebből az okból a szerződéstől visszalép, akkor a jogot legkésőbb a visszalépéstől számított egy hónapon belül kell érvényesítenie; különben a jog megszűnik.

640. §
Ha a mű a teljesítés ideje előtt véletlenül meghiúsult, a kivitelező elveszíti jogosultságát a munkadíjra.

641. §
(1) Akkor is, ha a mű nem készült el, megilleti a kivitelezőt a meghatározott ár, ha hajlandó volt a művet elkészíteni, és ha ebben őt a megrendelő részéről felmerülő körülmények megakadályozták. Köteles azonban beszámíttatni azt, amit a mű be nem fejezésével megtakarított, amit másként keresett meg vagy amit szándékosan elmulasztott megkeresni.
(2) Ha a kivitelezőt a megrendelő részéről felmerülő körülmények késleltették a mű elkészítésében, méltányos kárpótlás illeti meg őt.

642. §
(1) A mű készítéséig a megrendelő visszaléphet a szerződéstől; köteles azonban kifizetni a kivitelezőnek azt az összeget, amely a már elvégzett munkákért jár, amennyiben a kivitelező azok eredményét nem használhatja fel máshogyan, valamint megtéríteni az célirányosan ráfordított költségeket.
(2) A megrendelő akkor is jogosult a szerződéstől való visszalépésre, ha nyilvánvaló, hogy a mű nem lesz időben kész vagy nem lesz rendesen elkészítve, és ha a kivitelező nem hozza ezt helyre a rendelkezésére bocsátott méltányos határidőre sem.

643. §
(1) Ha a mű elkészítése a kivitelező különleges személyes tulajdonságaitól függ, a szerződés az ő halálával megszűnik. A kivitelező örökösei csak a műre előkészített felhasználható anyag kifizetését követelhetik, valamint a munkabér azon részét, amely megfelel az elvégzett munka felhasználható eredményeinek.
(2) A megrendelő halála magában nem teszi semmissé a szerződést.

Második szakasz
A megrendelésre készített dolog előállítására vonatkozó külön rendelkezések

644. §
Ha megrendelésre készített dologról van szó, a megrendelő jogosult lesz arra, hogy a kivitelező az ő megrendelése alapján a dolgot elkészítse, valamint köteles lesz arra, hogy a kivitelezőnek kifizesse a dolog elkészítéséért járó árat.

645. §
(1) A kivitelező felel azokért a hibákért, amelyekkel a megrendelésre készített dolog a megrendelő általi átvételekor rendelkezik, valamint azokért a hibákért is, amelyek az átvétel után a jótállási időn belül előfordulnak. Ugyanúgy felelős azért is, hogy a dolog rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a megrendelő a megrendeléskor kikötött magának.
(2) A kivitelező felel a teljesített megrendelés hibáiért, amelyek oka a megrendelő által biztosított anyag hibái vagy a megrendelő helytelen utasításai, ha a kivitelező a megrendelőt az anyag hibáira vagy utasításainak helytelen voltára nem figyelmeztette.

646. §
(1) A jótállási idő 24 hónap.
(2) Olyan dolgok esetében, amelyek arra vannak szánva, hogy hosszabb ideig használják őket, külön rendelkezések 24 hónapnál hosszabb jótállási időt állapítanak meg; a 24 hónapnál hosszabb jótállási idő vonatkozhat csak a dolog valamelyik alkatészére is. A kivitelező köteles a megrendelőnek garancialevelet adni, feltüntetve azon a jótállási időt.
(3) Építmény kivitelezése esetén a jótállási idő három év. A végrehajtó rendelet megszabhatja, hogy az építmények némely részeinek esetében a jótállási idő rövidebb lehet, de legkevesebb tizennyolc hónap.

647. §
A jótállási idő a dolog átvételének napjától kezd telni. Ha a megrendelő nem vette át a dolgot azon a napon, amikor az a kötelessége lett volna, a jótállási idő attól már a naptól telik, amelyik napon köteles volt átvenni a dolgot.

648. §
(1) Ha olyan hibáról van szó, amelyet ki lehet küszöbölni, a megrendelő jogosult a hiba díjmentes kiküszöbölését követelni. A kivitelező köteles felesleges késedelem nélkül kiküszöbölni a hibát.
(2) Ha olyan hibáról van szó, amelyet nem lehet kiküszöbölni, és amely megakadályozza, hogy a dolgot a megrendelés szerint rendesen használják, mint a hibátlan dolgot, a megrendelő jogosult a szerződés megszüntetésére. Ugyanez a jog illeti meg a kiküszöbölhető hibák esetében is, ha a megrendelő nem tudja a hiba ismételt, javítás utáni előfordulása miatt vagy a nagyobb számú hiba miatt a dolgot rendesen használni. Kiküszöbölhetetlen hiba esetében, amely azonban nem akadályozza a dolog megrendelés szerinti, rendeltetésszerű használatát, a megrendelő méltányos árengedményre jogosult.

649. §
A jótállási jogokat a kivitelezőnél, a jótállási időn belül kell érvényesíteni; egyébként a jogok megszűnnek. A jótállási jogok érvényesítésétől a javítás befejezéséig eltelt idő, a jótállási időbe nem számít bele. A kivitelező köteles a vásárlónak igazolást adni arról, hogy mikor érvényesítette jogát, valamint a javítás elvégzéséről és annak időtartamáról is.

650. §
(1) A megrendelő köteles a dolgot átvenni legkésőbb attól a határidőtől számított egy hónapon belül, mikorra a dolognak el kellett készülnie, ha a dolog később készült el, akkor az elkészüléstől számított egy hónapon belül. Ha ezt nem teszi meg, köteles megfizetni a megállapított raktározási díjat.
(2) A dolog elkészülésének napját követő hat hónap elteltével, a készítő szabadon rendelkezhet a dologgal. Amennyiben nem tudja pénzzé tenni a dolgot vagy más módon célirányosan felhasználni, a készítő jogosult arra, hogy a megrendelő kifizesse a mű elkészítésének árát. A megrendelő jogosult a felhasznált anyag árának visszatérítésére, melyet a dolog elkészítéséhez adott. Építmény elkészítése esetén, a kivitelező mindig jogosult az elkészített építmény árának megfizettetésére.

651. §
Ha a megrendelő megrendelésére építmény készül, a kivitelező az elkészített épület átvételéig felel az építmény megrongálódásáért és megsemmisüléséért, hacsak a kárra másként is sor nem kerülne.

Harmadik szakasz
A dolog javításáról és átalakításáról szóló szerződés külön rendelkezései

652. §
(1) Ha a dolog javításáról vagy átalakításáról van szó, a megrendelő jogosult lesz arra, hogy a kivitelező az ő megrendelése alapján a dolog javítását vagy átalakítását elvégezze; a kivitelező pedig jogosulttá válik arra , hogy a megrendelő kifizesse neki a dolog javításáért vagy átalakításáért járó árat.
(2) A dolog javítása olyan tevékenység, amellyel elsősorban kiküszöbölik a dolog hibáit, megrongálódásának következményeit és elhasználódásának hatásait. A dolog átalakítása olyan tevékenység, mellyel elsősorban a dolog felületét vagy a dolog tulajdonságait változtatják meg.

653. §
(1) A kivitelező felel azokért a hibákért, amelyekkel a javítás vagy átalakítás elvégzése után a dolog a megrendelő általi átvételekor rendelkezik, valamint azokért a hibákért is, amelyek az átvétel után a jótállási időn belül előfordulnak.
(2) A kivitelező felel azokért a hibákért is, amelyek oka a javításra vagy átalakításra szánt dolog hibás természete vagy a megrendelő helytelen utasításai, ha a kivitelező a megrendelőt a dolog hibás természetére vagy utasításainak helytelen voltára nem figyelmeztette.

654. §
(1) A jótállási idő három hónap, hacsak a felek másképpen nem állapodtak meg vagy külön előírások másképpen nem rendelkeznek; építési munkálatok esetében a jótállási idő legkevesebb tizennyolc hónap.
(2) Ha a javítás vagy átalakítás célja az volt, hogy a dolgot továbbra is, hosszabb időn keresztül használni lehessen, a dolog javítására és átalakítására vonatkozó külön előírások határozzák meg a három hónapnál hosszabb jótállási időt, hacsak másképpen nem állapodtak meg. A három hónapot meghaladó jótállási idő vonatkozhat csak valamelyik alkatrészre is. A kivitelező köteles a megrendelőnek garancialevelet adni, feltüntetve azon a jótállási időt.
(3) A megrendelő számára kiállított garancialevélben a kivitelező nyilatkozatot tehet, mellyel a jelen törvényben meghatározott jótállásnál szélesebb körű jótállást vállal. A garancialevélben a kivitelező meghatározza ennek a jótállásnak a feltételeit és terjedelmét.

655. §
(1) Ha a dolgot hibásan javították meg vagy alakították át, a megrendelő jogosult a hiba díjmentes kiküszöbölésére. A kivitelező köteles a hibát legkésőbb a megállapodott időpontig elhárítani. Ha a hibát nem lehet kiküszöbölni, vagy ha azt a kivitelező nem küszöböli ki a megállapodott időpontig, vagy ha a hiba újra előjön, a megrendelő jogosult a szerződés felmondására vagy a javítás illetve átalakítás árának méltányos csökkentésére.
(2) A jótállási jogokat a kivitelezőnél a jótállási idő alatt kell érvényesíteni; különben megszűnnek. A jog érvényesítésétől a javítás vagy átalakítás elvégzéséig terjedő időszak a jótállási időbe nem számít bele. A kivitelező köteles igazolást adni a megrendelőnek arról, hogy jogát mikor érvényesítette, valamint a javítás vagy átalakítás elvégzéséről és annak időtartamáról is.

656. §
(1) A megrendelő köteles a dolgot átvenni legkésőbb attól a határidőtől számított egy hónapon belül, mikorra a javításnak vagy átalakításnak el kellett készülnie, ha erre később került sor, akkor az elkészülésről szóló értesítéstől számított egy hónapon belül. Ha ezt nem teszi meg, köteles megfizetni a megállapított raktározási díjat.
(2) Ha a megrendelő attól a naptól számított hat hónapon belül nem veszi át a dolgot, amely napon köteles volt azt átvenni, a kivitelező jogosult a dolog eladására. Ha a kivitelező ismeri a megrendelő címét és ha nagyobb értékű dologról van szó, a kivitelező köteles a tervezett eladásról előre értesíteni a megrendelőt és megfelelő utólagos határidőt adni neki a dolog átvételére.
(3) Ha sor kerül az át nem vett dolog eladására, a kivitelező kifizeti a megrendelőnek az eladásból származó bevételt, miután levonta abból a javítás vagy átalakítás árát, a raktározási díjat és az eladás költségeit. A megrendelőnek az eladásból származó bevételhez való jogát a kivitelezőnél kell érvényesítenie.

Ötödik fejezet
A kölcsönszerződés

657. §
A kölcsönszerződéssel a hitelező az adósnak fajtáik szerint meghatározott dolgokat, elsősorban pénzt, enged át, az adós pedig kötelezi magát ugyanolyan fajtájú dolgok visszaadására a megállapodott idő letelte után.

658. §
(1) Pénzbeli kölcsön esetén a kamatról is meg lehet állapodni.
(2) Nem pénzbeli kölcsön esetén kamatok helyett meg lehet állapodni arról, hogy a teljesítés általában ugyanolyan fajtájú, de hozzámérten nagyobb mennyiségű vagy jobb minőségű dolog legyen.

Hatodik fejezet
A kikölcsönzési szerződés

659. §
A kikölcsönzési szerződéssel a kikölcsönző jogosulttá válik a dolog térítésmentes használatára, a megállapodott időre.

660. §
A kölcsönadó a dolgot rendes használatra alkalmas állapotban köteles átadni a kikölcsönzőnek. A 617. § rendelkezése megfelelően érvényes a dolog használatára is.

661. §
(1) A kikölcsönző jogosult a dolgot rendesen és azzal a céllal összhangban használni, amelyről a szerződésben megállapodtak vagy amely célra általában szolgál; köteles azt óvni a megrongálódástól, elvesztéstől vagy megsemmisüléstől.
(2) Ha nem született eltérő megállapodás, a kikölcsönző más személy használatára nem engedheti át a dolgot.

662. §
(1) a kikölcsönző köteles a dolgot visszaadni, mihelyst arra nincs szüksége, de legkésőbb a meghatározott kölcsönadási idő végéig.
(2) A kölcsönadó követelheti a dolog visszaadását a meghatározott kölcsönadási idő véget érése előtt is, ha a kikölcsönző a dolgot nem rendesen használja, vagy ha azzal a céllal ellentétesen használja, mint amire szolgál.

Hetedik fejezet
A bérleti szerződés

Első szakasz
Általános rendelkezések

663. §
A bérleti szerződéssel a bérbeadó fizetség fejében átengedi a bérlőnek a dolgot, hogy azt ideiglenesen (a megállapodott időszakban) használja vagy abból hasznot is húzzon.

664. §
A bérbeadó köteles a bérbe adott dolgot a bérlőnek a megállapodott használatra való alkalmas állapotban átengedni, vagy ha a használat módjáról nem állapodtak meg, a szokásos használatra, és ebben az állapotban, a saját költségére, fenntartani azt.

665. §
(1) A bérlő jogosult a dolgot a szerződésben meghatározott módon használni; hacsak másképpen nem egyeztek meg, a dolog jellegének és rendeltetésének megfelelően. A bérbeadó jogosult hozzáférést követelni a dologhoz annak ellenőrzése céljából, hogy a bérlő rendesen használja-e a dolgot.
(2) A bérlő köteles a dolgot csak abban az esetben használni, ha erről megállapodtak, vagy ha a dolog nem használatával jobban értéktelenedne, mint a használatával.

666. §
(1) A bérlő jogosult a bérbevett dolgot albérletbe adni, hacsak a szerződés másképpen nem határozza meg.
(2) Ha a bérlő a dolgot a szerződéssel ellentétesen albérletbe adja, a bérbeadó jogosult a szerződéstől való visszalépésre.

667. §
(1) A bérlő csak a bérbeadó beleegyezésével hajthat végre változtatásokat a dolgon. Az ezzel összefüggő költségek megtérítését a bérlő csak abban az esetben követelheti, hogyha a bérbeadó erre kötelezte magát. Hacsak a szerződés másképpen nem határozza meg, a költségek megtérítését csak a bérlet befejezése után jogosult követelni, a változtatások értéktelenedésének levonása után, amelyekre a köztes időben, a dolog használatának következtében került sor. Ha a bérbeadó jóváhagyását adta a változtatáshoz, de nem kötelezte magát a költségek megtérítésére, a bérlő a bérlet befejezése után követelheti annak ellenértékét, amivel a dolog értéke megnőtt.
(2) Ha a bérlő, a bérbeadó jóváhagyása nélkül a dolgon változtatásokat hajt végre, a bérlet befejezése után köteles saját költségére a dolgot eredeti állapotába visszaállítani. Ha a végrehajtott változtatások következtében a bérbeadót jelentős kár fenyegeti, a bérbeadó jogosult a szerződéstől visszalépni.

668. §
(1) A bérlő köteles felesleges késedelem nélkül tájékoztatni a bérlőt a szükséges javításokról, melyeket a bérbeadónak kell elvégeznie. A jelen kötelesség megszegése esetén a bérlő felelős az ezzel okozott kárért és nem lehet követelése, amely egyébként megilletné, amiért a dolgot nem tudja vagy csak részben tudja használni olyan hibák miatt, melyeket a bérbeadónak időben nem jelentett.
(2) A bérlő köteles elviselni a bérbevett dolog használatának korlátozását, a dolog javításának és karbantartásának elvégzésére szükséges mértékben.

669. §
Ha a bérlő a javítás során pénzösszeget fordított a dologra, amelyre a bérbeadó lett volna köteles, jogosult ezeknek a költségeknek a visszatérítésére, ha a javítást a bérbeadó beleegyezésével hajtották végre, vagy ha a bérbeadó a javításról felesleges késedelem nélkül nem gondoskodott, bár annak szükségességét jelezték neki. Egyébként a bérlő csak azt követelheti, amivel a bérbeadó gazdagodott.

670. §
A bérlő köteles gondoskodni arról, hogy a dolgon kár ne keletkezzen. Csak akkor köteles a dolgot bebiztosíttatni, ha ezt a szerződés előírja.

Második szakasz
A bérleti díj

671. §
(1) A bérlő köteles a szerződés szerint bérleti díjat fizetni, egyébként a bérleti díj a szerződés megkötése idején megszokott összeg, figyelembe véve a bérbe adott dolog értékét és használatának módját.
(2) Ha eltérő megállapodás nem született vagy külön előírások másképpen nem rendelkeznek, a bérleti díj a mezőgazdasági és erdei földterületekért fél évre visszamenőleg fizetendő, április 1-jén és október 1-jén, a többi bérlet esetében pedig egy hónapra visszamenőleg.

672. §
(1) Az ingatlan bérbeadója a bérleti díj biztosítására zálogjoggal rendelkezik azokra az ingóságokra, amelyek a bérbe adott dolgon vannak és a bérlőnek vagy azoknak a személyeknek a tulajdonát képezik, akik közös háztartásban élnek vele, kivéve azokat a dolgokat, amelyek a határozat végrehajtásából ki vannak zárva.
(2) A zálogjog megszűnik, ha dolgokat hamarább eltávolították, mint azt a bíróság által megbízott személy összeírta volna, hacsak nem hivatalos utasításra kerültek eltávolításra, és a bérbeadó nem jelentette jogait a bíróságon a végrehajtástól számított nyolc napon belül. Ha a bérlő elköltözik, vagy ha a dolgokat annak ellenére távolítják el, hogy a bérleti díj nincs kifizetve vagy biztosítva, a bérbeadó a saját felelősségére visszatarthatja a dolgokat, nyolc napon belül azonban kérvényeznie kell azok összeírását a bírósági megbízással rendelkező személy által, vagy a dolgokat ki kell adnia. A bíróság által megbízott személy lehet bírósági végrehajtó is.

673. §
A bérlő nem köteles bérleti díjat fizetni, amennyiben a dolog hibái miatt, amelyeket nem ő okozott, a bérbe vett dolgot nem használhatta a megállapodott módon, vagy ha a használat módjáról a dolog jellegének és rendeltetésének megfelelően nem állapodott meg.

674. §
Ha a bérlő a bérbe vett dolgot a 673. §-ban feltüntetett okok miatt csak korlátozottan tudja használni, a bérlő a bérleti díjból megfelelő engedményre jogosult. A bérbeadónak azonban bele kell számítania azokat a költségeket, amelyeket megtakarított, és az árelőnyt, amellyel abból kifolyólag bírt, hogy a bérlő csak korlátozottan használta a dolgot.

675. §
A bérleti díj elengedéséhez való jogot vagy a bérleti díjból való engedményre való jogot felesleges késedelem nélkül a bérbeadónál kell érvényesíteni. A jog megszűnik, ha az érvényesítésére attól a naptól számított hat hónapon belül nem kerül sor, amikor azokra a tényekre sor került, melyeken ez a jog alapszik.

Harmadik szakasz
A bérlet befejezése

676. §
(1) A bérlet befejeződik annak az időnek a leteltével, amelyben megállapodtak, hacsak a bérbeadó a bérlővel másképpen nem egyezik meg.
(2) Ha a bérlő a dolgot a bérlet lejárta után is használja és a bérbeadó 30 napon belül a bíróságon nem nyújt be ez ellen beadványt a dolog kiadására vagy az ingatlan kiürítésére vonatkozóan, a bérleti szerződés megújul ugyanazokkal a feltételekkel, amelyekben eredetileg megállapodtak. Az egy évnél hosszabb időre megállapodott bérleti díj mindig egy évre újul meg, a rövidebb időre megállapodott bérleti díj erre az időre újul meg.

677. §
(1) A határozatlan időre megkötött bérleti szerződést, ha nem kerül sor a bérbeadó és a bérlő közötti megállapodásra, csak felmondással lehet megszüntetni.
(2) Ha külön törvény másképpen nem rendelkezik, az ingatlanok bérleti szerződését három hónapos felmondási idővel, ingóságok esetén pedig egy hónapos felmondási idővel lehet felmondani.

678. §
A felmondási időről, kiürítésről és átadásról szóló rendelkezések csak akkor érvényesek, ha a szerződés vagy külön előírások másképpen nem rendelkeznek.

679. §
(1) A bérlő bármikor jogosult a szerződéstől való visszalépésre, ha a bérbe vett dolog olyan állapotban került átadásra, amely alkalmatlanná teszi a megállapodott vagy szokásos használatra, vagy ha később – anélkül, hogy a bérlő megszegné kötelességét – alkalmatlanná válik a megállapodott vagy szokásos használatra, ha használhatatlanná válik, vagy ha a dolog akkora részétől fosztják meg, hogy azzal a szerződés célját meghiúsítják.
(2) Ha a helyiségek, amelyeket lakás céljára adtak bérbe vagy abból a célból, hogy abban emberek tartózkodjanak, egészségkárosodást okozhatnak, a bérlőt akkor is megilleti ez a jog, ha erről a szerződés megkötésekor is tudott. A szerződéstől való visszalépés jogát nem lehet előre feladni.
(3) A bérbeadó bármikor visszaléphet a szerződéstől, ha a bérlő az írásos figyelmeztetés ellenére is használja a bérbe vett dolgot, vagy ha oly módon szenvedi el a dolog használatát, hogy a bérbeadónak kára keletkezik vagy jelentős kár fenyegeti őt. Ha nem lakásról vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségről van szó, a bérbeadó akkor is visszaléphet a szerződéstől, ha a bérlő, bár figyelmeztették, mégsem fizette ki az esedékes bérleti díjat a következő bérleti díj esedékességéig sem, és ha ez az idő három hónapnál rövidebb, akkor három hónapon belül, vagy ha tekintettel az illetékes szerv jogerős határozatára, a bérbe adott dolgot ki kell üríteni.

680. §
(1) A bérbe adott dolog megsemmisülésével a bérleti szerződés megszűnik.
(2) Ha változásra kerül sor a bérbe vett dolog tulajdonlásában, a megszerző a bérbeadó jogállásába kerül, a bérlő pedig jogosult megszabadulni az előző tulajdonossal szembeni kötelezettségeitől, amint a változást közölték vele vagy a megszerző igazolta azt.
(3) Ha változásra kerül sor az ingatlan dolog tulajdonlásában, ebből az okból a bérleti szerződést csak a bérlő mondhatja fel, és ezt akkor is, ha a szerződést meghatározott időre kötötték meg; a felmondást azonban be kell nyújtania a legközelebbi felmondási időszakban, amennyiben ezt a törvény vagy a megállapodás előírja. Az ingóság tulajdonjogának megváltozása esetén a szerződést a megszerző is felmondhatja.

681. §
A felmondás benyújtása után vagy három hónappal a bérlet lejárta és a dolog átadása előtt az ingatlan dolog bérlője köteles, hacsak másképpen nem egyeztek meg, a bérlemény iránt érdeklődőnek lehetővé tenni annak megtekintését a bérbeadó vagy annak képviselője jelenlétében. A bérlőt nem szabad a megtekintéssel feleslegesen zavarni.

682. §
Ha a bérlet lejár, a bérlő köteles visszaadni a bérelt dolgot abban az állapotban, amely megfelel a dolog megállapodott módon való használatának; ha a használat módjáról kifejezetten nem állapodtak meg, olyan állapotban, amilyenben azt átvette, tekintetbe véve a szokásos elhasználódást.

683. §
(1) Ha a bérbe adott dolog, a vele való visszaélés következtében megrongálódott vagy túlzottan elhasználódott, a bérlő felel azokért a károkért is, amelyeket azok a személyek okoztak, akinek lehetővé tette, hogy a bérbe vett dologhoz hozzáférjenek, a véletlenért azonban nem felel.
(2) Kártérítés csak a bérbe adott dolog visszaadását követő hat hónapon belül követlehető; különben a jogosultság megszűnik.

684. §
Ha harmadik személy érvényesíti jogait a dologhoz, amelyek összeegyeztethetetlenek a bérlő jogaival, a bérbeadó köteles megtenni a szükséges jogi intézkedéseket a bérlő védelmére. Ha ezt a bérbeadó méltányos időn belül nem teszi meg, vagy ha intézkedései nem sikeresek, a bérlő a szerződéstől visszaléphet.

Negyedik szakasz
A lakásbérletről szóló külön rendelkezések

685. §
(1) A lakásbérlet bérleti szerződéssel jön létre, amellyel a bérbeadó, bérleti díj fejében használatra átengedi a lakást a bérlőnek, éspedig vagy meghatározott időre, vagy határozatlan használati időre; a bérleti szerződés rendszerint tartalmazza a lakás berendezésének leírását és a lakás állapotának leírását is. A lakásbérlet védett; ha nem kerül sor megállapodásra, csak a törvényben meghatározott okokból lehet felmondani.
(2) A szövetkezeti lakás bérléséről szóló bérleti szerződést a lakásszövetkezet alapszabályzatában szabályozott feltételekkel lehet megkötni.
(3) A nemzeti tanácsok törvényei meghatározzák, mi értendő szolgálati lakás, különleges rendeltetésű lakás és különleges rendeltetésű házban lévő lakás alatt, és milyen feltételekkel köthető meg a szolgálati lakás, különleges rendeltetésű lakás és különleges rendeltetésű házban lévő lakás bérléséről szóló bérleti szerződés.

686. §
(1) A bérleti szerződésnek tartalmaznia kell a használat tárgyának és terjedelmének megjelölését, a bérleti díj összegét és a lakás használatával összefüggő teljesítések fizetésének összegét vagy azok kiszámításának módját. Tartalmaznia kellene továbbá a lakás berendezésének és állapotának leírását is. Ha a bérleti szerződést nem írásban kötötték meg, annak tartalmáról jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) Ha a bérlet ideje nincs megállapítva, feltételezendő, hogy a bérleti szerződést határozatlan időre kötötték.

A lakásbérletből eredő jogok és kötelességek

687. §
(1) A bérbeadó köteles a lakást rendes használatra alkalmas állapotban átadni a bérlőnek, és biztosítani számára a lakás használatával összefüggő jogok teljes és zavartalan gyakorlását.
(2) Ha a bérleti szerződés nem határozza meg másképpen, a lakás használatával összefüggő apróbb javításokat és a mindennapi karbantartással összefüggő költségeket a bérlő fizeti. Az apróbb javítások és a lakás mindennapi karbantartásával összefüggő költségek fogalmát külön előírás szabályozza.
(3) A bérlő – szövetkezeti tag – jogait és kötelességeit, amennyiben a lakásban előforduló apróbb javításokról és mennyiben a lakás mindennapi karbantartásával összefüggő költségekről van szó, a szövetkezet alapszabályzata szabályozza.

688. §
A lakás bérlője és azok a személyek, akik a bérlővel közös háztartásban élnek, a lakás használatának joga mellett a közös helyiségek és a ház berendezésének használati jogával is rendelkeznek, valamint élvezhetik azokat a teljesítéseket is, melyek biztosítása összefügg a lakás használatával.

689. §
A bérlő köteles a lakást, a közös helyiségeket és a ház berendezését rendesen használni és rendesen élvezni azokat a teljesítéseket, melyek biztosítása összefügg a lakás használatával.

690. §
A bérlők jogaik gyakorlása során kötelesek ügyelni arra, hogy a házban olyan közeg alakuljon ki, amely biztosítja a többi bérlő számára azok jogainak gyakorlását.

691. §
Ha a bérbeadó nem tejesíti a lakás rendes használatát akadályozó vagy a bérlő jogainak gyakorlását veszélyeztető hibák kiküszöbölésére vonatkozó kötelességét, a bérlő, a bérbeadó előzetes figyelmeztetése után, jogosult a hibákat a szükséges mértékben kiküszöbölni, és a célirányosan ráfordított költségek megtérítését követelni a bérbeadótól. A költségtérítéséi jogosultságát a bérbeadónál felesleges késedelem nélkül kell érvényesítenie. A jogosultság megszűnik, ha azt a hibák kiküszöbölését követő hat hónapon belül nem érvényesítették.

692. §
(1) A bérlő köteles felesleges késedelem nélkül értesíteni a bérbeadót az olyan lakáson belüli javítások szükségességéről, amelyek költségét a bérbeadó viseli, és lehetővé tenni azok elvégzését; egyébként felel azért a kárért, amely ennek a kötelességnek az elmulasztásával keletkezett.
(2) Ha a bérlő nem gondoskodik az apróbb javítások időbeni elvégzéséről és a lakás mindennapos karbantartásáról, a bérlő előzetes figyelmeztetése után a bérbeadó jogosult a saját költségére ezeket elvégezni, és a kiadások megtérítését követelni a bérlőtől.

693. §
A bérlő köteles kiküszöbölni azokat a hibákat és károsodásokat, amelyeket a házban maga okozott vagy azok okoztak, akik vele laknak. Ha erre nem kerül sor, a bérlő előzetes figyelmeztetése után a bérbeadó jogosult a hibákat és károsodásokat kiküszöbölni, és a kiadások megtérítését követelni a bérlőtől.

694. §
A bérbeadó jóváhagyása nélkül a bérlő nem végezhet a lakásban átépítési munkálatokat, sem más lényeges átalakítást, még a saját költségére sem.

695. §
A bérbeadó csak a bérlő jóváhagyásával jogosult a lakásban átépítési munkálatokat vagy más lényeges átalakítást végezni. Ezt a jóváhagyást csak komoly indokból lehet megtagadni. Ha a bérbeadó, az illetékes államigazgatási szerv utasítására ilyen átalakításokat végez, a bérlő köteles azok elvégzését lehetővé tenni; egyébként felel azért a kárért, amely ennek a kötelességnek az elmulasztásával keletkezett.

A bérleti díj és a lakás használatával összefüggő teljesítések kifizetése

696. §
(1) A bérleti díj és a lakás használatával összefüggő teljesítések kiszámításának módját, azok fizetésének módját, valamint azokat az eseteket, amikor a bérbeadó egyoldalúan jogosult a bérleti díj és a lakás használatával összefüggő teljesítések összegének emelésére, valamint a bérleti szerződés további feltételeinek módosítására, külön jogszabály szabja meg.
(2) A lakás használatával összefüggő teljesítések térítésére vagy azok előlegének fizetésére a bérleti díj fizetésével együtt kerül sor, ha a felek másképpen nem állapodnak meg vagy jogszabály másképpen nem rendelkezik.

697. §
Ha a bérlő a bérleti díjat vagy a lakás használatával összefüggő teljesítések térítését az esedékességet követő öt napon belül nem rendezi, köteles késedelmi díjat fizetni a bérbeadónak.

698. §
(1) A bérlő a bérleti díjból megfelelő árengedményre jogosult, amennyiben a bérbeadó a bérlő figyelmeztetése ellenére sem küszöböli ki a lakásban vagy a házban található olyan hibát, amely jelentősen vagy hosszabb időn keresztül rosszabbá teszi azok használatát. A bérlő a bérleti díjból megfelelő árengedményre jogosult akkor is, hanem biztosították számára a lakás használatával összefüggő teljesítéseket, vagy azokat hibásan biztosították, és ha ennek következtében a lakás használata rosszabbodott.
(2) Ugyanilyen jogok illetik meg a bérlőt akkor is, ha a házban végrehajtott átalakítási munkálatokkal jelentősen vagy hosszabb ideig rosszabbodnak a lakás vagy a ház használatának feltételei.
(3) A bérlő megfelelő árengedményre jogosult a lakás használatával összefüggő teljesítések összegéből, amennyiben azokat a bérbeadó rendesen és időben nem biztosítja.

699. §
A bérleti díjból való árengedmény jogát és a lakás használatával összefüggő teljesítések összegéből való árengedmény jogát felesleges késedelem nélkül kell érvényesíteni a bérbeadónál. A jogosultság megszűnik, ha a hibák kiküszöbölésétől számított hat hónapon belül nem érvényesítették.

A közös lakásbérlet

700. §
(1) A lakás több személy közös bérletében is lehet. A közös bérlők egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek.
(2) A közös bérlet az eddigi bérlő, egy további személy és a bérbeadó közötti megállapodással jön létre.
(3) Szövetkezeti lakás esetében a közös bérlet csak házastársak között jöhet létre.

701. §
(1) A lakás közös bérletét érintő mindennapos dolgokat a közös bérlők közül bármelyik elintézheti. A többi dologban mindenki beleegyezése szükséges; egyébként a jogügylet nem érvényes.
(2) A lakás közös bérletét érintő jogügyletekben minden közös bérlő együttesen és osztatlanul jogosult és kötelezett is egyben.

702. §
(1) Ha a közös bérlők között nézeteltérésre kerül sor a lakás közös bérletéből eredő jogokat és kötelességeket illetően, valamelyikük indítványára a bíróság dönt.
(2) A különös figyelmet érdemlő esetekben a bíróság a közös bérlő indítványára megszüntetheti a lakás közös bérletének jogát, ha olyan, nem általa előidézett állapot jön létre, amely akadályozza a lakás közös bérlők általi közös használatát. Egyúttal meghatározza, hogy a közös bérlők közül ki vagy kik fogják a lakást a továbbiakban használni.

A házastársak közös lakásbérlete

703. §
(1) Ha a házasság fennállása alatt a házastársak vagy közülük az egyik a lakás bérlőjévé válik, a házastársak közös lakásbérlete jön létre.
(2) Ha a házasság fennállása alatt csak az egyik házastársnak jön létre szövetkezeti lakás bérléséről szóló szerződés megkötésére való jogosultsága, a házastársak közös lakásbérletével együtt a házastársak közös szövetkezeti tagsága is létrejön; ebből a tagságból kifolyólag mindkét házastárs együttesen és osztatlanul jogosult és kötelezett is egyben.
(3) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései nem érvényesek, ha tartósan nem élnek együtt a házastársak.

704. §
(1) Ha a házastársak közül valamelyik a házasság megkötése előtt vált a lakás bérlőjévé, a házasság megkötésével mindkét házastárs részére közös lakásbérlet keletkezik.
(2) Ugyanez érvényes, ha a házasság megkötése előtt valamelyik házastárs szövetkezeti lakás bérletéről szóló szerződés megkötésére lett jogosult.

705. §
(1) Ha az elvált házastársak nem egyeznek meg a lakás bérléséről, a bíróság egyikük indítványára eldönti, hogy megszünteti a közös lakásbérleti jogot. Egyúttal meghatározza, hogy a házastársak közül melyik fogja a lakást bérlőként használni.
(2) Ha az elvált házastársak közül valamelyik szövetkezeti lakás bérletéről szóló szerződés megkötésére lett jogosult a házasság megkötése előtt, a közös lakásbérlet joga a válással megszűnik; a lakás használatának joga azt a házastársat illeti meg, aki a lakás bérletének jogát a házasság megkötése előtt megszerezte. A szövetkezeti lakás közös bérletének további eseteiben a bíróság dönt, ha az elvált házastársak nem állapodnak meg valamelyikük indítványára ennek a jognak a megszüntetéséről, valamint arról is, hogy melyikük legyen a továbbiakban a szövetkezet tagjaként a lakás bérlője; ezzel megszűnik az elvált házastársak közös szövetkezeti tagsága is.
(3) A lakás további bérléséről való döntés során a bíróság elsősorban a kiskorú gyermekek érdekeit és a bérbeadó álláspontját veszi figyelembe.

705.a §
Ha fizikai vagy pszichikai erőszak miatt, vagy az ilyen erőszakkal való fenyegetés miatt a házastárssal vagy az elvált házastárssal mint a lakás közös bérlőjével szemben, vagy hozzá közel álló személlyel szemben, aki vele közösen lakik a lakásban, a további együttélés elviselhetetlenné vált, a bíróság az egyik házastárs vagy elvált házastárs indítványára korlátozhatja a másik használati jogát, vagy teljesen kizárhatja őt a használatból.

A lakásbérlet átruházódása

706. §
(1) Ha a bérlő elhalálozik, és ha nem a házastársak közös bérletében lévő lakásról van szó, annak gyermekei, unokái, szülei, testvérei, veje és menye válnak bérlőkké (közös bérlőkké), akik vele a halála napján közös háztartásban éltek és nincs saját lakásuk. Bérlőkké (közös bérlőkké) válnak azok is, akik az elhalálozott bérlő közös háztartásáról gondoskodtak vagy eltartottként rá voltak utalva, ha a halála előtt legalább három évig közös háztartásban éltek vele és nincs saját lakásuk.
(2) Ha a bérbeadó úgy gondolja, hogy az (1) bekezdés szerinti, a lakás bérletének átruházódására vonatkozó feltételek nem teljesültek, attól a naptól számított három hónapos határidőn belül, mikor ezekről tudomást szerzett, de legkésőbb a bérlő halálának napjától számított hároméves határidőn belül, a bíróságon követelheti annak kimondását, hogy a lakás bérletének átruházódására nem került sor.
(3) Ha szövetkezeti lakás bérlője halálozik el és ha nem házastársak közös bérletében lévő lakásról van szó, a bérlő halálával a szövetkezeti tagsága és a lakásbérlete arra az örökösére száll, akinek a tagsági részesedés jutott.

707. §
(1) Ha a házastársak közül, akik a lakás közös bérlői voltak, az egyik elhalálozik, az egyetlen bérlővé a hátrahagyott házastárs válik.
(2) Ha szövetkezeti lakásról van szó, az egyik házastárs halálával megszűnik a házastársak közös lakásbérlete. Ha a szövetkezeti lakáshoz való jogot a házasság fennállása alatt szerezték meg, a szövetkezet tagja a hátrahagyott házastárs marad és őt illeti meg a tagsági részesedés; ezt a bíróság a hagyatéki eljárás során figyelembe veszi. Ha az a házastárs hunyt el, aki a szövetkezeti lakáshoz való jogot a házasság megkötése előtt szerezte meg, a halálával szövetkezeti tagsága és a szövetkezeti lakás bérlete arra az örökösre száll, akinek a tagsági részesedés jutott. Ha több bérlet tárgyairól van szó, az örökhagyó tagsága több örökösre is átszállhat.
(3) Ha a közös bérlők közül az egyik elhalálozik, az ő joga a többi közös bérlőre száll át.

708. §
A 706. § (1) és (2) bek. és 707. § (1) bek. rendelkezései abban az esetben is érvényesek, ha a bérlő tartósan elhagyja a közös háztartást.

709. §
A 703 – 708. § rendelkezései nem érvényesek a tartósan szolgálati lakásoknak kijelölt lakásokra, a különleges rendeltetésű lakásokra és a különleges rendeltetésű házakban található lakásokra.

A lakásbérlet megszűnése

710. §
(1) A lakásbérlet a bérbeadó és bérlő közötti írásbeli megállapodással vagy írásbeli felmondással szűnik meg.
(2) Ha a lakásbérletről meghatározott időre állapodtak meg, akkor ennek az időnek a leteltével szűnik meg. A 676. § (2) bek. rendelkezése nem érvényes a lakás bérletének megszűnésére.
(3) Ha írásbeli felmondást nyújtottak be, a lakásbérlet a felmondási idő leteltével ér véget. A felmondási idő három hónap, és annak a hónapnak az első napján kezd el telni, amelyik azt a hónapot követi, amelyikben a bérlőnek a felmondást kézbesítették. A bérbeadó a bérlő számára, írásban, hosszabb felmondási időt is meghatározhat. A lakásbérlet írásbeli felmondásának kézbesítésére értelemszerűen alkalmazandók a külön előírás rendelkezései.5a)
(4) Ha a felmondás benyújtására a 711. § (1) bek. d) pontja szerint kerül sor, miszerint a bérlő nem fizette ki a bérleti díjat vagy a lakás használatával összefüggő teljesítés díját, és bizonyítást nyer, hogy a felmondás kézbesítésének napján objektív okokból anyagi szükséghelyzetben volt,5b) a felmondási idő védelmi idővel hosszabbodik meg, amely hat hónapig tart.

711. §
(1) A bérbeadó felmondhatja a lakásbérlet, ha
a) a bérbeadónak szüksége van a lakásra a saját maga, házastársa, gyermekei, unokája, veje vagy menye, szülei vagy testvérei számára,
b) a bérlő befejezte azt a munkavégzést, amelyhez a szolgálati lakás bérlése kapcsolódott,
c) a bérlő vagy háztartásának valamelyik tagja súlyos károkat okoz a bérbe vett lakásban, annak berendezésében, a ház közös helyiségeiben vagy közös berendezéseiben, illetve rendszeresen megsérti a többi lakás bérlőjének vagy tulajdonosának békés együttélését, veszélyezteti a biztonságot vagy megsérti a jó erkölcsöt a házban,
d) a bérlő súlyosan megsérti a lakás bérléséből eredő kötelességeit, elsősorban azzal, hogy három hónapnál hosszabb ideje nem fizette a bérleti díjat vagy a lakás használatával összefüggő teljesítések biztosításáért járó díjat, vagy azzal, hogy a bérbeadó írásbeli jóváhagyása nélkül másnak albérletbe adta a lakást vagy annak egy részét,
e) közérdekből kifolyólag szükséges a lakással vagy a házzal úgy eljárni, hogy a lakást nem lehet használni, vagy ha a lakás vagy ház javításra szorul, melyek végrehajtása során nem lehet a lakást vagy a házat legkevesebb hat hónapon keresztül használni,
f) a bérlő már nem teljesíti azokat a feltételeket, amelyek a különleges rendeltetésű lakás használatához5c) vagy a különleges rendeltetésű házban lévő lakás használatához szükségesek,5d)
g) a bérlő a lakást a bérbeadó beleegyezése nélkül nem lakhatásra, hanem más célra használja.
(2) A felmondás okát a felmondásban tényszerűen kell meghatározni úgy, hogy ne lehessen más okkal felcserélni, máskülönben a felmondás érvénytelen. A felmondás okát nem lehet utólag megváltoztatni.
(3) Az (1) bek. b), e) és f) pontjaiban feltüntetett okokból adott felmondás érvénytelen, ha a bérbeadó nem mellékel a felmondáshoz olyan iratot, amely a felmondás okát igazolja.
(4) Ha különleges rendeltetésű lakásról vagy különleges rendeltetésű házban lévő lakásról van szó, az (1) bekezdés szerint a bérletet csak akkor lehet felmondani, ha előzetes beleegyezését adta az vagy annak jogutódja, aki saját költségén ilyen lakást létrehozott, vagy az az illetékes szerv, amely a bérleti szerződés megkötését ajánlotta.
(5) Ha az objektív okokból anyagi szükséghelyzetben lévő bérlő, a védelmi idő lejárta előtt (710. § (4) bek.) kifizeti a bérbeadónak a hátralékos bérleti díjat vagy írásban megegyezik a bérbeadóval annak fizetési módjáról, ezt úgy kell értelmezni, hogy a lakásbérlet felmondásának oka megszűnt.
(6) A felmondás érvénytelenségét a bérlő a bíróságon érvényesítheti, a felmondás kézbesítésének napjától számított három hónapon belül. A felmondás hatálya csak a bíróság döntésének jogerőre emelkedésével következik be, amely visszautasítja a lakásbérlet felmondása érvénytelenségének kimondására tett javaslatot.

A lakáspótlók

712. §
(1) A lakáspótló lehet pótlakás, pótszállás és hajlék/fedél.
(2) A pótlakás olyan lakás, amely méretével és felszereltségével biztosítja a bérlő és háztartásának tagjai számára az emberhez méltó lakhelyet.
(3) A pótszállás olyan lakás, amely egy lakóhelyiséggel rendelkezik, vagy munkásszállón, szálláshelyen vagy más létesítményekben lévő lakóhelyiség, melyek rendeltetése tartós lakhely biztosítása, továbbá más bérlő lakásának berendezett vagy berendezetlen részében lévő albérlet. A lakást vagy a lakóhelyiséget több bérlő is használhatja.
(4) A hajlék/fedél olyan átmeneti lakhely, amely elsősorban közös éjjeli szálláson vagy más erre meghatározott létesítményben található,5e) és olyan helyiség, amely a lakás berendezésének és a többi háztartási és személyes dolgok elraktározására szolgál.

712.a §
(1) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. a), e) pontja vagy f) pontja szerinti okok miatt vagy a 711. § (1) bek. b) pontja szerint ért véget a bérlő számára, aki befejezte annak a munkának a folytatását, amelyhez a szolgálati lakás bérlése kapcsolódott, a munkáltató részéről felmerült okból5f) vagy olyan okból, amelyért a munkáltató külön előírások szerint felel,5g) a bérlő olyan pótlakásra jogosult, amely lakóterületének mértével, felszereltségével, elhelyezkedésével és a bérleti díj összegével megfelel annak a lakásnak, amelyet ki kell üríteni, éspedig figyelembe véve a bérlő megélhetési és munkaigényeit. A bérlő jogosult továbbá a költözéssel összefüggő, elkerülhetetlenül szükséges kiadásainak megtérítésére. A munkavégzés, amelyhez a szolgálati lakás bérlése kapcsolódik, befejezésének más eseteiben a bérlő, aki a 711. § (1) bek. b) pontja szerinti okból felmondást kapott, nem jogosult lakáspótlásra.
(2) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. c) pontja szerinti okból ért véget, a bérlő lakáspótlásra nem jogosult. Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. c) pontja szerinti okból ért véget, és ha különös figyelmet érdemlő okról van szó, a bérlő hajlékra/fedélre jogosult.
(3) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. d) pontja szerinti okból ért véget, és a bérlő bizonyítja, hogy objektív okokból anyagi szükséghelyzetben van, a bérlő csak pótszállásra jogosult. Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. d) pontja szerinti befejezésére más okból kerül sor, a bérlő lakáspótlásra nem jogosult; ha különös figyelmet érdemlő okról van szó, a bérlő hajlékra/fedélre jogosult.
(4) Ha a bérleti viszony a (3) bekezdésben feltüntetett okokból ér véget, az a bérlő, aki kiskorú gyermekről vagy magatehetetlen személyről gondoskodik, akik az ő háztartásának tagjai, és ha azt a bérbeadó körülményei lehetővé teszik, pótszállás helyett pótlakást kell neki biztosítani. A pótlakás lehet rosszabb minőségű és kisebb lakóterületű, mint az a lakás, amelyet a bérlőnek ki kell ürítenie. Pótlakást biztosítani lehet a számára azon a településen kívül is, amelyben az általa kiürített lakás megtalálható. A pótlakásnak azonban olyan távolságban kell lennie, hogy az ne akadályozza meg őt a munkahelyre történő napi bejárásban.
(5) Ha a bérleti viszony ismételten a 711. § (1) bek. d) pontja szerinti okból ért véget, annak a bérlőnek, aki igazolja, hogy objektív okokból anyagi szükséghelyzetben van, pótlakás vagy pótszállás helyett csak hajlékot/fedelet kell biztosítani.
(6) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. g) pontja szerinti okból ért véget, a bérlő lakáspótlásra nem jogosult.
(7) Ha a 705. § (2) bek. első mondata szerinti esetekről van szó, az elvált házastárs részére, aki köteles a lakást kiüríteni, elég pótszállást biztosítani; a bíróság azonban különös figyelmet érdemlő okokból dönthet úgy, hogy az elvált házastárs pótlakásra jogosult.
(8) Ha a 705. § (1) és (2) bek. második mondata szerinti esetekről van szó, a bíróság, ha erre különös figyelmet érdemlő okok vannak, dönthet úgy, hogy az elvált házastárs csak pótszállásra vagy hajlékra/fedélre jogosult. Ha az elvált házastárs a házasság fennállása alatt vagy a válás után a másik házastárssal szemben vagy ahhoz közelálló személlyel szemben, aki vele közös lakásban lakik, fizikai erőszakot vagy pszichikai erőszakot követett el, a bíróság úgy dönt, hogy nem jár neki lakáspótlás.
(9) A meghatározott időre szóló bérlet megszűnése esetén a bérlő lakáspótlásra nem jogosult. Külön törvény előírhatja, hogy a bérlő ezekben az esetekben mégis mikor jogosult lakáspótlásra.5h)

712.c §
(1) Ha a jelen törvény másképpen nem rendelkezik, a bérlő nem köteles kiköltözni a lakásból és a lakást kiüríteni, amíg nincs számára biztosítva a megfelelő lakáspótlás. A közös bérlők csak egy lakáspótlásra jogosultak.
(2) Külön törvény rendelkezései5i), a lakáspótlás és hajlék/fedél biztosításáról értelemszerűen érvényesek.
(3) Az a bérlő, aki köteles a lakást kiüríteni, a lakáspótlás biztosításáról szóló írásbeli nyilatkozat kézbesítésétől számított 30 napon belül, köteles megkötni a lakáspótlásról szóló szerződést; ha a bérleti szerződést ok nélkül nem köti meg, a lakáspótlásra való jogosultsága megszűnik.

713. §
(1) Ha a szolgálati lakást a bérlő halála után vagy a bérlő házasságának felbomlása után a házastárs használja tovább, esetleg a 706. § (1) bek. feltüntetett személyek, nem kötelesek kiköltözni a lakásból, amíg nem biztosítanak számukra megfelelő pótlakást, ha nem elegendő a külön törvény szerinti pótszállás biztosítása. Ez abban az esetben is érvényes, ha a szolgálati lakás bérlője tartósan elhagyja a közös háztartást.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése megfelelően alkalmazandó a különleges rendeltetésű lakások és a különleges rendeltetésű házban lévő lakások esetében is.

714. §
Egy személy lakásszövetkezeti tagságának megszűnésével megszűnik a lakásbérlete is. A szövetkezeti lakás bérlője nem köteles kiköltözni a lakásból, amíg nem biztosítanak számára megfelelő pótlakást. A tagsági részesedésének visszaadását a tag csak a lakásból való kiköltözése után követelheti, éspedig a szövetkezet alapszabályzatában megadott határidővel.

A bérlők jogainak szabályozása kölcsönös lakáscsere esetén

715. §
A bérbeadók jóváhagyásával a bérlők megegyezhetnek a lakáscseréről. A jóváhagyásnak és a megállapodásnak írásos formában kell történnie. Ha a bérbeadó komoly indokok nélkül megtagadja a lakáscsere jóváhagyását, a bíróság a bérlő indítványára határozattal helyettesítheti a bérbeadó szándéknyilatkozatát.

716. §
(1) A lakáscseréről szóló megállapodás teljesítésének jogát attól a naptól számított három hónapon belül kell érvényesíteni a bíróságon, amikor a megállapodást jóváhagyták; különben a jog megszűnik.
(2) Ha valamelyik félnél olyan komoly körülmények következnek be utólag, hogy nem lehet tőle igazságosan elvárni a megállapodás teljesítését, visszaléphet a megállapodástól; ezt azonban felesleges késedelem nélkül meg kell tennie. A kártérítési kötelezettség ezáltal nincs érintve.

Ötödik szakasz
A lakóhelyiségek bérlete az állandón lakhelyként meghatározott létesítményekben

717. §
(1) Az állandó lakhelyként meghatározott létesítményekben a lakóhelyiség bérlete a bérbeadó és a bérlő közötti bérleti szerződés megkötésével jön létre.
(2) Ha ugyanannak a helyiségnek a használatára több bérlőveé is bérleti szerződést kötöttek, közülük mindegyik önálló bérlőnek számít, éspedig oly mértékben, ahogyan azt a megállapodásban meghatározták.

718. §
Ha a bérlő köteles kiköltözni a lakóhelyiségből, elegendő pótszállást biztosítani számára, amennyiben a bérleti szerződésben a felek valami másban nem állapodtak meg.

Hatodik szakasz
A lakás (a lakás részének) albérlete

719. §
(1) A bérbevett lakást vagy annak részét csak a bérbeadó írásos jóváhagyásával lehet másnak albérletbe átengedni az albérletről szóló szerződésben meghatározott időre vagy határozatlan időre. Az albérletről szóló szerződés szabályozza az albérlet befejezésének feltételeit, elsősorban a bérbeadó részéről történő felmondás lehetőségét; hacsak másképpen nem egyeztek meg, érvényes, hogy az albérletet az indokok megadása nélkül fel lehet mondani a 710. § (3) bek. szerinti határidővel.
(2) Ha a bérlő komoly okokból nem tudja a lakást hosszabb időn keresztül használni, és ha a bérbeadó komoly indokok nélkül nem egyezik bele, hogy a bérbevett lakást vagy annak egy részét a bérlő másnak albérletbe engedje át, a bíróság a bérlő indítványára határozattal helyettesítheti a bérbeadó szándéknyilatkozatát.
(3) Ha az albérletről határozott időre állapodtak meg, ennek az időnek a leteltével megszűnik.
(4) Az albérlet befejeződése után az albérlő pótalbérletre nem jogosult.

Hetedik szakasz
A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlete és albérlete

720. §
A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletét és albérletét külön törvény szabályozza.6)

Nyolcadik szakasz
Ingó dolgok vállalkozói bérletéről szóló külön rendelkezések

721. §
(1) Ha a bérbe adott dolognak olyan hibái vannak, amelyek miatt nem lehet azt rendesen használni, vagy amelyek az ilyen használatot megnehezítik, a bérlő jogosult, hogy egy ugyanilyen célt szolgáló másik dolgot biztosítsanak számára. Ezen kívül jogosult a bérleti díj elengedésére vagy kedvezményre a bérleti díjból arra az időszakra, amely időszakban nem tudta a dolgot annak hibája miatt, vagy teljesen, vagy csak megnehezített feltételek mellett, rendesen használni.
(2) A bérleti díj elengedésére vagy az abból való kedvezményre való jogosultságot legkésőbb annak az időnek a végéig kell a bérbeadónál érvényesíteni, amely időre a bérletben megállapodtak.

722. §
(1) A dolog elhasználódásáért, amelyet a rendes használat okoz, a bérlő nem felel.
(2) A dolgon keletkezett károsodást, annak elvesztést vagy megsemmisülését a bérlő köteles felesleges késedelem nélkül bejelenteni a bérbeadónak. A bérlő kártérítési kötelezettségét a jelen törvény kártérítési kötelezettségről szól rendelkezései szabályozzák; a bérlő azonban nem felel azért a kárért, amely úgy keletkezett, hogy az, aki a dolgot bérbe adta, nem teljesítette a 617. § rendelkezésében előírt kötelességét.

723. §
(1) Ha a bérlő a szerződésben megállapított idő letelte után adja vissza a dolgot, köteles a bérleti díjat egészen a dolog visszaszolgáltatásáig fizetni. Ha a bérlő a dolog visszaadásával késik, köteles késedelmi díjat is fizetni.
(2) Ha a dolog elveszett vagy megsemmisült, a bérlő köteles a bérleti díjat és késedelmi díjat fizetni, ha annak fizetéséről megállapodtak, addig, amíg a dolog elvesztését vagy megsemmisülését nem jelentette be a bérbeadónak, vagy amíg erről a bérbeadó másként tudomást nem szerzett.

Nyolcadik fejezet
A megbízási szerződés

Első szakasz
Általános rendelkezések

724. §
A megbízási szerződéssel a megbízott kötelezi magát, hogy a megbízónak valamilyen dolgot beszerez, vagy más tevékenységet elvégez.

A megbízott kötelességei

725. §
A megbízott köteles a megbízás teljesítése során képességei és tudása szerint eljárni. A megbízó utasításaitól a megbízott csak akkor térhet el, ha az a megbízó érdekében okvetlenül szükséges, és ha időben nem kaphatja meg ehhez a megbízó beleegyezését; egyébként felel az okozott kárért.

726. §
A megbízott köteles a megbízást személyesen elvégezni. Ha a megbízás elvégzését másra bízza, azért úgy felel, mintha a megbízást saját maga végezné el; ha azonban a megbízó megengedte, hogy helyettest nevezzen ki, vagy ha ez okvetlenül szükséges volt, a megbízott csak a helyettes kiválasztása során elkövetett hibáért felel.

727. §
A megbízott köteles a megbízónak annak kérésére minden tájékoztatást megadni a megbízás teljesítésének menetéről, és az elvégzett megbízásból származó összes hasznot átruházni a megbízóra; a megbízás elvégzése után a megbízónak az elszámolást.

A megbízó kötelességei

728. §
A megbízó köteles, ha másképpen nem egyeztek meg, a megbízott kérésére előre biztosítani a megfelelő eszközöket, amelyek okvetlenül szükségesek a megbízás teljesítéséhez és megtéríteni a megbízott szükséges és hasznos költségeit, melyeket a megbízás elvégzésére fordított, és ezt akkor is, ha az eredmény nem következett be.

729. §
(1) A megbízó köteles továbbá a megbízottnak megtéríteni az okozott káron kívül azt a kárt is, amely a megbízás elvégzésével összefüggésben keletkezett.
(2) Ha a megbízott a megbízás elvégzése során csak véletlenül szenved kárt, akkor csak abban az esetben követelhet kártérítést, ha a megbízás elvégzését díjmentesen vállalta; nem kap azonban többet, mint ami akkor járna neki, ha a szokásos munkadíjban állapodtak volna meg.

730. §
(1) A megbízó csak akkor köteles a megbízottnak munkadíjat fizetni, ha erről megegyeztek, vagy ha ez megszokott, elsősorban a megbízott foglalkozására való tekintettel.
(2) A megbízó akkor is köteles kifizetni a munkadíjat, ha az eredmény nem következett be, hacsak az eljárás sikertelenségét nem a megbízott kötelességszegése okozta.

A megbízási szerződés megszűnése

731. §
A megbízási szerződés megszűnésére megfelelően alkalmazandók a meghatalmazás megszűnésére vonatkozó rendelkezések (33.b §).

732. §
Ha a megbízási szerződés visszavonással szűnt meg, a megbízó köteles megtéríteni a megbízott visszavonásig keletkezett költségeit, az elszenvedett kárt, és ha a megbízottnak munkadíj jár, akkor a munkadíjnak az elvégzett munkáért járó, megfelelő részét is. Ez érvényes akkor is, ha a megbízási eljárás véletlenül hiúsult meg, amit nem a megbízott kezdeményezett.

Második szakasz
A dolog beszerzéséről szóló szerződés

733. §
A dolog beszerzéséről szóló szerződéssel a beszerző kötelezi magát arra, hogy a megrendelőnek beszerez egy bizonyos dolgot. A beszerző jogosult a dolgot más személy által is beszerezni. A megrendelő köteles a beszerzőnek a dolog beszerzéséért munkadíjat fizetni.

734. §
A szerződés megkötéséről a beszerző köteles írásbeli igazolást adni a megrendelőnek, amelyben fel kell tüntetni a beszerzés tárgyát, annak árát és a beszerzési időt.

735. §
A megrendelő, a dolog beszerzéséig visszaléphet a szerződéstől; meg kell azonban térítenie a beszerző célirányosan ráfordított költségeit és a beszerző egyéb kárát, amennyiben azt a beszerző nem tudta megakadályozni. Ezzel nincs érintve a szerződés késedelmes vagy hibás teljesítéséből eredő jogok érvényesítésére vonatkozó jogosultság.

736. §
A beszerző köteles a beszerzés során ügyelni a megrendelő utasításaira; azoktól csak akkor térhet el, ha ez a megrendelő érdekében okvetlenül szükséges, és ha nem tudja időben megszerezni annak jóváhagyását.

Harmadik szakasz
A bizományi szerződés

737. §
A bizományi szerződéssel a megbízó jogosulttá válik arra, hogy a bizományos átvegye tőle az eladás céljából rábízott dolgot és megtegye a szükséges intézkedéseket annak eladására.

738. §
A szerződést írásban kell megkötni. Ennek tartalmaznia kell elsősorban az eladás tárgyát, az árat, amennyiért a dolgot el kell adni, a bizományos eladásért járó sikerdíját és a szerződéstől, a dolog eladására megállapított idő lejárta előtti visszalépés esetére megállapított díj összegét.

739. §
(1) A bizományos csak akkor jogosult a sikerdíjra, ha a rábízott dolgot eladta.
(2) A megbízó jogosult arra, hogy a bizományos kifizesse neki azt az összeget, amely sikerdíja levonása után abból az összegből marad, amennyiért a dolgot eladta.

740. §
Ha a bizományos attól a naptól számított három hónapon belül nem adja el a dolgot, amikor a dolgot eladás céljából rábízták, a szerződés megszűnik, hacsak a megbízó és a bizományos között nem került sor eltérő megállapodásra. A felek megállapodhatnak abban is, hogy egy bizonyos idő elteltével a dolog alacsonyabb áron kerüljön eladásra.

741. §
(1) A bizományos a rábízott dolog eladása során felel a vevőnek az eladott dolog hibáiért; a bizományos felel azért is, hogy az eladott dolog rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a bizományos az eladás során felsorolt.
(2) Egyébként erre a felelősségre a használt dolgok eladásáról szóló rendelkezések hasonlóképpen érvényesek.

Negyedik szakasz
Az utazásszervezési szerződés

741.a §
Az utazásszervezési szerződéssel a vállalkozó (az utazási iroda) kötelezi magát, hogy a megrendelőnek beszerzi az előre felkínált idegenforgalmi szolgáltatások kombinációját (utazás), a megrendelő pedig kötelezi magát, hogy a megállapodott árat kifizeti.

741.b §
(1) A szerződést írásos formába vagy más megfelelő formába kell foglalni, és tartalmaznia kell a következőket:
a) a szerződő felek megjelölése,
b) az utazás jellemzése, elsősorban kezdetének és befejezésének időpontja, az összes biztosított szolgáltatás feltüntetése, amelyek benne foglaltatnak az utazás árában, ezek helye és időtartama; az utazás meghatározását csak abban az esetben lehet helyettesíteni az utazás számára vagy más megjelölésre vonatkozó katalógusbeli hivatkozással, ha a katalógus tartalmazza mindezen információkat, és a megrendelő megkapta azt,
c) az utazás árát, beleértve a befizetések időbeosztását és az előleg összegét,
d) a határidőt és annak módját, hogy hogyan érvényesítheti a megrendelő az utazási iroda jogi kötelezettségeinek megsértéséből következő igényeit ,
e) a kötbér összegét, amelyet a megrendelő köteles az utazási irodának kifizetni a szerződéstől való visszalépés esetén, a jelen törvényben meghatározott esetekben.
(2) A szerződésnek tartalmaznia kell továbbá:
a) a további befizetéseket azokért a szolgáltatásokért, amelyek ára nincs benne az utazás árában, ezen további befizetések számáról és összegéről szóló adatokat, ha azok az utazás részét képezik,
b) az elszállásolást, annak megnevezését, elhelyezkedését, kategóriáját és osztályát, felszereltségének fokát és fő jellemvonásait, ha az utazás részét képezi,
c) a közlekedési eszköz fajtáját, jellemzését és kategóriáját, az útvonal adatait, ha
az utazás részét képezi a személyszállítás,
d) az étkezés módját és terjedelmét, ha az az utazás részét képezi,
e) annak a ténynek kifejezett feltüntetését, hogy az utazás megvalósulásának feltétele az utazás résztvevői minimális számának elérése, valamint a határidő feltüntetését, amikor az utazási iroda legkésőbb írásban tájékoztatja a megrendelőt az utazás elmaradásáról, és a szerződéstől való visszalépésről, abból az okból, hogy az utazás résztvevőinek száma nem érte el a szükséges minimumot,
f) ha indokolt bizonyos feltételek meghatározása, amelyeket a megrendelőnek teljesítenie kell, ezen feltételeket és határidőt, ameddig a megrendelő bejelentheti, hogy egy másik személy vesz részt helyette az utazáson,
g) további tényeket, amelyekről s szerződő felek megállapodnak.
(3) Az utazási iroda köteles a szerződéssel együtt átadni a megrendelőnek a felelősségbiztosításról szóló okmányt, melyet a biztosító állított ki az utazási iroda csődjének esetére.

741.c §
(1) A szerződésben meg lehet állapodni arról is, hogy az utazási iroda jogosult egyoldalú művelettel emelni az utazás árát, ha egyúttal pontosan meg van határozva az áremelés kiszámításának módja is. Az utazás szerződésben szereplő árát, az utazás megkezdését megelőző 20 napban már nem szabad egyoldalúan emelni.
(2) Az utazás árát, az (1) bekezdés szerint, csak abban az esetben lehet emelni, ha a következők valamelyikére kerül sor:
a) a szállítási költségek megemelkedése, beleértve az üzemanyagok árának emelkedését,
b) a szállítással összefüggő térítések emelkedése, például repülőtéri és kikötői díjak, amelyeket az utazás ára tartalmaz,
c) az utazás árának meghatározására szolgáló euró árfolyam átlagosan több, mint 5 %-kal történő módosulása, ha erre az emelkedésre az utazás megkezdését megelőző 21. napig kerül sor.
(3) Az utazás árának emelkedéséről szóló írásbeli értesítést legkésőbb az utazás megkezdését megelőző 21. napon el kell küldeni a megrendelőnek, egyébként az utazási iroda nem válik jogosulttá az utazás árkülönbségének megfizettetésére.

741.d §
(1) Az utazási iroda köteles legkésőbb hét nappal az utazás megkezdése előtt további részletes írásbeli információkat nyújtani a megrendelőnek minden körülményről, amely a megrendelő számára fontos és amely előtte ismert, hacsak ezek nincsenek benne a szerződésben vagy a katalógusban, amely a megrendelő számára átadásra került, ezek elsősorban a következők:
a) a 741.b § (2) bek., a) – d) pontjaiban feltüntetett adatok pontosítása,
b) a kiskorú személy vagy az utazási iroda képviselőjének részletes elérhetősége a kiskorú személy tartózkodási helyén, ha olyan utazásról van szó, melynek résztvevője kiskorú személy,
c) az utazási iroda képviselőjének neve, tartózkodási helye vagy elérhetőségének címe és telefonszáma, akihez a megrendelő az utazás folyamán felmerülő nehézségek esetén segítségért fordulhat, és aki az utazás ideje alatt jogosult a megrendelő reklamációit felvenni és elintézni,
d) minden szükséges okmány, amelyre a megrendelőnek szüksége lesz a megrendelt szolgáltatások igénybevételéhez (például repülőjegy, szállodai utalvány a megállapodott szállás és étkezés biztosításához, bizonylat az utazási irodának a tartózkodási helyen lévő képviselője számára a fakultatív kirándulások biztosításához).
(2) Ha a szerződés megkötésére az utazás megkezdése előtt kevesebb, mint hét nappal kerül sor, az utazási irodának az (1) bekezdés szerinti kötelességét a szerződés megkötésekor kell teljesítenie.

741.e §
(1) Ha az utazási iroda arra kényszerül, hogy az utazás megkezdése előtt megváltoztassa a szerződés lényeges feltételét, a megrendelőnek a szerződés módosítását javasolja. Ha a javasolt szerződésmódosítás az utazás árának megváltozásához vezet, a javaslatban fel kell tüntetni az új árat.
(2) Ha az utazási iroda a szerződés (1) bekezdés szerinti módosítását javasolja, a megrendelő jogosult eldönteni, hogy egyetért-e a szerződés módosításával vagy kötbér fizetése nélkül visszalép a szerződéstől. A megrendelőnek a döntéséről írásban kell értesítenie az utazási irodát, az utazási iroda által meghatározott határidőn belül.

741.f §
(1) Az utazás megkezdése előtt a megrendelő írásban értesítheti az utazási irodát, hogy helyette más, az értesítésben szereplő személy vesz részt az utazáson. A megrendelő ezt csak a meghatározott határidőig teheti meg ,és az értesítésnek tartalmaznia kell az új megrendelő nyilatkozatát is, hogy egyetért a megkötött szerződéssel és teljesíti az utazáson való részvétel összes megállapodott feltételét. Az értesítés kézbesítésének napjával az abban feltüntetett személy válik megrendelővé.
(2) Az eredeti megrendelő és az új megrendelő együttesen és osztatlanul felelnek az utazás árának kifizetéséért és azon költségek rendezéséért, melyek az utazási iroda számára a megrendelő megváltozásával összefüggésben felmerülnek.

741.g §
(1) Az utazási iroda az utazás megkezdése előtt csak abból az okból léphet vissza a szerződéstől, ha az utazást törlik, vagy a megrendelő megsértette kötelességeit, melyekről a szerződésben megállapodtak.
(2) Ha a megrendelő a szerződéstől a 741.e §, (2) bek. szerint lép vissza, vagy ha az utazási iroda az utazás megkezdése előtt annak törlése miatt lép vissza a szerződéstől, a megrendelő jogosult kérelmezni, hogy az utazási iroda egy új szerződés alapján másik, legalább olyan minőségű utazást biztosítson számára, amely megfelel az eredeti szerződésben megállapodott szolgáltatásoknak, ha az utazási iroda ilyen utazást fel tud kínálni.
(3) A (2) bekezdés szerinti szerződéskötés esetén az eredeti szerződés alapján megvalósult befizetések az új szerződés szerinti befizetéseknek tekintendők. Ha az új utazás ára kevesebb, mint a már megvalósult befizetések, az utazási iroda köteles a különbséget haladéktalanul visszaszolgáltatni a megrendelőnek.
(4) Ha az utazási iroda az utazás megkezdése előtt kevesebb, mint 20 nappal törli az utazást, a megrendelő megfelelő kártérítésre jogosult.

741.h §
(1) Ha a megrendelő szerződéstől való visszalépésének az oka nem az utazási iroda kötelességszegése, melyeket a szerződés és jelen törvény határoz meg, vagy ha az utazási iroda a szerződéstől az utazás megkezdése előtt a megrendelő kötelességeinek megszegése miatt lép vissza, a megrendelő köteles kötbért fizetni az utazási irodának, melynek összegét a 741.b § (1) bek. e) pontja szerint állapítják meg, az utazási iroda pedig köteles haladéktalanul visszaszolgáltatni a megrendelőnek az utazás befizetett árának maradékát a megszüntetett szerződés szerint.
(2) Ha a megrendelő szerződéstől való visszalépésének az oka az utazási iroda kötelességszegése, melyeket a szerződés és jelen törvény határoz meg, vagy ha nem kerül sor új szerződés megkötésére a 741.g § (2) bek. szerint, az utazási iroda köteles haladéktalanul visszaszolgáltatni a megrendelőnek az egész összeget, amelyet tőle az utazás árának kiegyenlítésére kapott a megszüntetett szerződés szerint, miközben a megrendelő nem köteles kötbért fizetni az utazási irodának. A megrendelő kártérítéshez való joga ezzel nem érintett.

741.i §
(1) Az utazási iroda felel a megrendelőnek a megkötött szerződésből eredő kötelezettségek megszegéséért arra való tekintet nélkül, hogy ezeket a kötelezettségeket az utazási irodának, vagy más szolgáltatónak kell-e az utazás keretében biztosítania. A megrendelő azonnal érvényesíti a hibásan nyújtott szolgáltatás kiküszöbölésére vonatkozó jogát, éspedig a szolgáltatónál vagy az utazási iroda megbízott képviselőjénél. A szóban forgó jog érvényesítéséről írásos feljegyzést szükséges készíteni, az utazási iroda képviselőjének közreműködésével.
(2) Ha az utazási iroda nem teljesíti rendesen és időben a szerződésből vagy a jelen törvényből következő kötelességeit, a megrendelőnek haladéktalanul, írásban kell jogát érvényesítenie az utazási irodánál, de legkésőbb az utazás befejezését követő három hónapon belül, vagy abban az esetben, ha az utazás nem valósult meg, attól a naptól számított három hónapon belül, amikor az utazásnak a szerződés szerint véget kellett volna érnie, egyébként a jog megszűnik. A jogosultság elismertetésére, a hibás szolgáltatás esetén, a megrendelő benyújtja az (1) bekezdés szerint készített írásos feljegyzést.
(3) Ha a szerződés megkötését egy másik utazási iroda vagy utazási ügynökség közvetíti, a (2) bekezdés szerinti határidők érvényesek, ha a megrendelő jogait a közvetítő utazási irodánál vagy utazási ügynökségnél érvényesítette.

741.j §
(1) Az utazási iroda a szerződéstől való visszalépés vagy a kötelességeinek megszegése esetén csak akkor mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy ezt a kárt sem nem ő, sem pedig az ő beszállító szolgáltatói nem okozták, és a kárt a következők valamelyike okozta:
a) a megrendelő,
b) harmadik személy, aki nem kapcsolódik az utazás szolgáltatásához,
c) olyan esemény, amelyet minden erőfeszítés ellenére sem lehetett megakadályozni, vagy szokatlan és előreláthatatlan körülmények következtében jött létre.
(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjai szerinti esetekben az utazási iroda köteles a megrendelőnek haladéktalanul segítséget nyújtani.

741.k §
(1) Ha az utazási iroda az utazás megkezdése után nem nyújtja rendesen és időben a szolgáltatásokat vagy azok jelentős részét a megrendelőnek vagy megállapítja, hogy azokat nem fogja tudni neki nyújtani, akkor sem, ha erre a szerződésben kötelezte magát, köteles haladéktalanul olyan intézkedéseket tenni, hogy az utazás folytatódhasson.
(2) Ha az utazás folytatását nem lehet biztosítani másként, mint a szerződésben szereplő szolgáltatásoknál alacsonyabb minőségű szolgáltatások által, az utazási iroda köteles visszaadni a megrendelőnek a kínált és a biztosított szolgáltatások árai közötti különbözetet.
(3) Ha a (2) bekezdés szerinti szolgáltatásokat nem lehet biztosítani vagy azokat a megrendelő nem fogadja el, az utazási iroda köteles haladéktalanul visszaadni a megrendelőnek az utazás árának különbözetét. Abban az esetben, ha az utazás részét képezi a személyszállítás is, az utazási iroda köteles a megrendelőnek szállítást biztosítani az indulás helyére vagy más visszatérési helyre, amellyel a megrendelő egyetért, beleértve a szükséges pótszállás és étkeztetés biztosítást is. Ha a szállítást más közlekedési eszközzel valósítják meg, mint arról a szerződésben megállapodtak, az utazási iroda köteles
a) visszaadni az árkülönbséget, ha a szállítás alacsonyabb költséggel valósul meg,
b) saját eszközeiből fedezni az árkülönbséget, ha a szállítás magasabb költséggel valósul meg.

Kilencedik fejezet
A megbízás nélküli ügyvitel

742. §
Ha valaki anélkül, hogy arra jogosult lenne, idegen ügyben jár el, hogy a fenyegető kárt elhárítsa, az, akinek az ügyében eljárt, köteles megtéríteni a megbízás nélküli ügyvivő okvetlenül szükséges költségeit, akkor is, ha az ügyvivő önhibáján kívül, nem járt sikerrel.

743. §
(1) Ha nem fenyegető kár elhárításáról van szó, az, aki más ügyében akar eljárni, köteles erről őt értesíteni és megvárni a jóváhagyását.
(2) Ha ezt nem teszi meg, és ha más javára történő ügyről van szó, a megbízás nélküli ügyvivő jogosult költségeinek megtérítésére, amelyekkel az, kinek érdekében eljárt, az eljárás befejezésének idején gazdagodott.

744. §
(1) Az, aki más ügyébe avatkozik anélkül, hogy fenyegető kár elhárításáról lenne szó, felel a keletkezett kárért; e felelősség keretében felel a véletlenért is, hacsak az az ő beavatkozása nélkül is létre nem jönne.
(2) Ugyanez érvényes, ha valaki más ügyeibe avatkozik, annak kifejezett akaratának ellenére.

745. §
Ha a megbízás nélküli ügyvivő nem jogosult költségeinek megtérítésére, jogosult elvenni azt, amennyiben az lehetséges, amit saját költségére beszerzett.

746. §
A megbízás nélküli ügyvivő köteles befejezni az eljárást, arról számadást adni és átruházni mindent, amit e közben szerzett arra, akinek ügyében eljárt.

Tizedik fejezet
A letéti szerződés

747. §
(1) A letéti szerződéssel a letevő jogosulttá válik, hogy a letéteményes a tőle megőrzésre átvett ingó dolgot rendesen gondozza. A letéti szerződést úgy is meg lehet kötni, hogy a dolog átadását és átvételét mechanikus eszközökkel biztosítják.
(2) A szerződésben meg lehet állapodni arról is, hogy a letéteményes a dolgot egy további letéteményesnek adja át megőrzésre.

748. §
A letevő köteles megtéríteni a letéteményes okvetlenül szükséges költségeit, amelyet a dologra annak gondozása során fordított; a megőrzésért járó díjat csak akkor köteles kifizetni, ha erről úgy egyeztek meg, vagy ha az megfelel a letéteményes vállalkozási tárgyának vagy a szokásoknak.

749. §
(1) A letéteményes köteles az átvett dologról a megállapodott módon gondoskodni, és ha a megőrzés módjáról nem született megállapodás, köteles azt gondosan kezelni, elsősorban köteles rá biztosítást kötni, ha az megszokott, és a megőrzés idejének lejárta után az átvett dolgot visszaszolgáltatni mindazzal, amivel az gyarapodott.
(2) A letéteményes köteles a letevő kérésére a dolgot visszaadni a megállapodott megőrzési idő letelte előtt is, de magától nem jogosult azt korábban visszaadni, hacsak a dologról nem tud egy előreláthatatlan körülmény miatt biztonságosan gondoskodni, vagy anélkül, hogy saját magának kárt ne okozna.

750. §
Ha nem született róla megállapodás és a körülményekből sem egyértelmű, hogy mennyi ideig kell a dolognak megőrzésben lennie, a letevő bármikor kérheti a dolog visszaadását, a letéteményes pedig bármikor visszaadhatja a dolgot.

751. §
Ha a letéteményes használja az átvett dolgot, ha annak használatát más számára lehetővé teszi, ha azt a letevő engedélye nélkül vagy anélkül, hogy az feltétlenül szükséges lenne, valaki másnak megőrzésre átadja, vagy ha késik annak visszaadásával, felel a dolog véletlen károsodásáért is, hacsak ez a károsodás a megőrzött dolgot másként is nem sújtaná.

752. §
A letevő köteles, ha a felek másképpen nem állapodtak meg, megtéríteni a letéteményes kárát, amely a megőrzés által keletkezett, valamint azokat a költségeket is, amelyeket a letéteményes a dologra fordított kötelessége teljesítése miatt.

753. §
A megőrzésből eredő kölcsönös jogokat csak a dolog visszaadását követő hat hónapon belül lehet követelni; különben azok megszűnnek.

Tizenegyedik fejezet
Az elszállásolási szerződés

754. §
(1) Az elszállásolási szerződésből eredően a megrendelő jogosult lesz, hogy a szállásadó számára átmeneti szállást biztosítson a megállapodott időtartamra vagy a szállás céljából következő időre, az e célra szánt létesítményben (szállodák, éjjeli szállóhelyek, munkásszállók és más létesítmények).
(2) A szállásért és a vele összefüggő szolgáltatásokért a megrendelő köteles a szállásadónak kifizetni azok árát, a szálláshely házirendjében meghatározott határidőre.

755. §
Az elszállásolt jogosult azoknak a helyiségeknek a használatára, amelyeket szállás céljából neki kijelöltek, valamint szálláshely közös helyiségeinek használatára és azon szolgáltatások használatára, amelyek biztosítása a szálláshoz kapcsolódik.

756. §
Szállásadó köteles az elszállásoltnak a számára szállásának kijelölt helyiségeket a rendes használatra alkalmas állapotban átadni és biztosítani számára az elszállásolással összefüggő jogai zavartalan gyakorlását.

757. §
Az elszállásolt köteles a számára szállásának kijelölt helyiségeket és az elszállásolással összefüggő teljesítéseket rendesen használni; ezekben a helyiségekben az elszállásolt a szállásadó jóváhagyása nélkül nem hajthat végre semmilyen lényeges változtatást.

758. §
A szállásadó felelősségére, az elszállásolt által vagy az ő számára a szállás helyiségeibe bevitt dolgokat illetően, a 433. és 436. § rendelkezései érvényesek.

759. §
(1) Az elszállásolt a megállapodott idő letelte előtt visszaléphet a szerződéstől; szállásadó kárát, amely az elszállásolás idő előtti befejezése miatt érte, az elszállásolt csak akkor köteles megtéríteni, ha a szállásadó a kárt nem előzhette volna meg.
(2) A szállásadó a megállapodott idő letelte előtt visszaléphet a szerződéstől, ha az elszállásolt a szálláshelyen a figyelmeztetés ellenére is durván sérti a jó erkölcsöt, vagy másképpen durván megszegi a szerződésből eredő kötelességeit.

Tizenkettedik fejezet
A szállítási szerződés

Első szakasz
A személyszállítási szerződés

760. §
A személyszállítási szerződés értelmében az utas, aki a meghatározott viteldíj fejében a közlekedési eszközt használja, jogosulttá válik, hogy a fuvarozó rendesen és időben elszállítsa őt a meghatározott helyre.

761. §
A fuvarozó köteles a szállítás során elsősorban az utasok biztonságáról és kényelméről gondoskodni, és tömeges szállítás esetén lehetővé tenni számukra a közösségi és kulturális létesítmények használatát. A részleteket a szállítási rendtartások szabályozzák.

762. §
(1) Ha az utasnak csomagja van, azt a fuvarozó vagy vele együtt, az ő felügyelete alatt szállítja, vagy tőle elkülönítve.
(2) Ha a csomagot elkülönítve szállítják, a fuvarozó köteles ügyelni arra, hogy az a rendeltetési helyére legkésőbb az utassal egy időben érkezzen meg.

A felelősség

763. §
(1) A rendszeres személyszállítás esetén a szállítási rendtartások határozzák meg, milyen jogai vannak az utasnak a fuvarozóval szemben, ha a szállítás nem történt meg időben.
(2) A rendszeres személyszállítás esetén a fuvarozó köteles megtéríteni az utast ért kárt, ha a szállítás nem történt meg időben; a feltételeket és a kártérítés mértékét a szállítási rendtartások határozzák meg.
(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti jogokat az utasnak a fuvarozónál kell felesleges késedelem nélkül érvényesítenie; ha a jogokat legkésőbb hat hónapon belül nem érvényesítették, akkor azok megszűnnek.

764. §
(1) Ha az utast a szállítás során egészségkárosodás éri vagy a vele együtt szállított csomagjaiban, illetve a nála lévő dolgokban kár keletkezik, ezekért a fuvarozó felel, a közlekedési eszközök üzemeltetésével okozott kárért való felelősségről szóló rendelkezések szerint (427 – 431. §).
(2) Az utastól elkülönítve szállított csomagokban keletkezett kárért a fuvarozó a teherszállítási felelősségről szóló rendelkezések szerint felel.

Második szakasz
A teherszállítási szerződés

765. §
(1) A teherszállítási szerződéssel a szállíttató jogosulttá válik, hogy a szállítmányozó a fuvardíj ellenében a szállítmányt elszállítsa a meghatározott helyre és azt a meghatározott átvevőnek kiadja.
(2) A szállíttató köteles a szállítmányozó kérésére a szállítás megrendelését írásban igazolni.
(3) A szállítmányozó köteles a szállíttató kérésére a szállítmány átvételét írásban igazolni.

766. §
(1) A szállíttató egészen a szállítmány kiadásáig jogosult a szállítási rendtartás feltételei mellett a szállítmányozónak új utasításokat adni.
(2) Azt, hogy mikor és milyen feltételek mellett jogosult az átvevő új utasításokat adni a szállítmányozónak, a szállítási rendtartás feltételei határozzák meg.

767. §
A szállítmányozó köteles a szállítást szakmai gondossággal és a meghatározott időben végrehajtani.

768. §
(1) A szállítmányozó a szállítás elvégzésére más természetes vagy jogi személyeket is használhat; eközben úgy felel, mintha a szállítást maga végezné el.
(2) Ha a szállítást több szállítmányozó közösen végzi a szállítási rendtartás szerint mint társított szállítmányt, a szállítási rendtartások határozzák meg, hogy melyik szállítmányozó és milyen feltételekkel felel ezért a szállítmányért.

A felelősség

769. §
(1) A szállítmányozó felel azért a kárért, ami a szállított rakományban keletkezett, annak átvételétől a kiadásáig eltelt idő alatt, hacsak a kárt nem a szállíttató vagy az átvevő, a szállítmány hibája, annak göngyölege vagy csomagolása, a szállítmány sajátos jellege vagy olyan körülmény okozta, amelyet a szállítmányozó nem tudott elhárítani.
(2) A szállítási rendtartások meghatározhatják, hogy milyen kikötések mellett feltételezhető, hogy a kár az (1) bekezdésben feltüntetett valamelyik okból keletkezett.
(3) A szállítmányokban keletkezett károkra nem vonatkoznak a 427 - 431. § rendelkezései.

770. §
(1) A szállítmány elvesztése vagy megsemmisülése esetén a szállítmányozó köteles megtéríteni azt az árat, amennyit az elveszett vagy megsemmisült szállítmány akkor ért, amikor azt szállításra átvette. Ezen kívül köteles viselni azokat a célirányosan ráfordított költségeket, amelyek az elveszett vagy megsemmisült szállítmánnyal kapcsolatban keletkeztek. A szállítmány károsodása vagy részleges elvesztése esetén a szállítmányozó azt az összeget téríti meg, amennyivel a szállítmány elértéktelenedett; ha célszerű javítást végezni, a szállítmányozó téríti meg a javítás költségeit.
(2) A teherszállításból eredő más károkért, amelyek nem a szállítmányban keletkezett károk, csak akkor felel a szállítmányozó, ha azt a szállítási határidő túllépése okozta; a kártérítés feltételeit és terjedelmét a szállítási rendtartások határozzák meg.

771. §
A kártérítéshez való jogát a szállíttatónak a szállítmány átvevő részére történt kiadását követő hat hónapon belül kell érvényesítenie a szállítmányozónál, vagy ha a szállítmány kiadására nem került sor, a szállítmány szállításra történt átvételétől számított hat hónapon belül; különben a jog megszűnik.

Harmadik szakasz
A szállítási szerződésekre vonatkozó közös rendelkezések

772. §
A személy- és teherszállítás részletesebb szabályozását külön előírások határozzák meg, elsősorban a szállítási rendtartások és díjszabások. Ezen szabályozás keretében a szállítási rendtartások átvehetik a nemzetközi szállítmányozásban érvényes rendelkezéseket a belföldi szállítmányozásra vonatkoztatva; a jelen törvényben megszabott, egészségkárosodásra vonatkozó kártérítési felelősség nem korlátozható.

773. §
(1) Az át nem vett szállítmányokra a 656. § (2) és (3) bek. rendelkezései érvényesek.
(2) A szállítási rendtartások némely szállítmány átvételére, elsősorban veszélyes jellegű dolgok vagy romlandó dolgok esetében, előírhatnak 6 hónapnál rövidebb átvételi időt is.

Tizenharmadik fejezet
A közvetítői szerződés

774. §
A közvetítői szerződéssel a közvetítő kötelezi magát, hogy az érdeklődő részére, sikerdíj ellenében, szerződéskötést hoz létre, az érdeklődő pedig kötelezi magát a közvetítői sikerdíj kifizetésére akkor, ha az eredményt a közvetítő közreműködésével érték el.

775. §
A közvetítőt sikerdíj illeti meg a megállapodott összegben; a sikerdíjról az általános érvényű jogszabályokkal összhangban kell megállapodni, egyébként a szerződés érvénytelen a 40.a § szerint.

776. §
A közvetítőt a sikerdíjon felül csak akkor illeti meg költségtérítés, ha erről kifejezetten megállapodtak; kétségek felmerülése esetén csak akkor, ha a sikerdíjra jogosult lett.

777. §
Az érdeklődő és a közvetítő kötelesek kölcsönösen jelenteni egymásnak a közvetítéssel összefüggő összes fontos körülményt, elsősorban azokat a körülményeket, amelyek befolyásolhatják az érdeklődő döntését a közvetített szerződés megkötését illetően. A közvetítő csak akkor jogosult az érdeklődő nevében eljárni vagy bármit elfogadni, ha erről írásos meghatalmazással rendelkezik.

Tizennegyedik fejezet
A betétek

Általános rendelkezések

778. §
A betétszerződés egy természetes vagy jogi személy (a továbbiakban csak „betétes“) és egy pénzintézet között jön létre a betét befizetésével a pénzintézetben és annak elfogadásával a pénzintézet részéről.

779. §
A betétes jogosult a kamatokra vagy más anyagi előnyökre a pénzintézettel történt megállapodás szerint, ha ezekről nem állapodtak meg, akkor a szokásos mértékben, tekintetbe véve azt az időt, ameddig a pénzeszközök a számlán le voltak kötve.

780. §
(1) A betétes, és a törvényben meghatározott esetekben más jogosult személy is, személyazonossága bizonyítása után a törvényben meghatározott esetekben a betéttel rendelkezni jogosult.
(2) A betétes a pénzintézettel való megállapodás után a betét kifizetését jelszó bejelentéséhez vagy más feltétel teljesítéséhez kötheti (vinkulálás).
(3) Ha a betétes nem ismeri a jelszót, bizonyítania kell, hogy a betét őt illeti.

A betétkönyveken lévő betétek

781. §
(1) A betét átvételét a pénzintézet betétkönyvvel igazolja, amelyből nyilvánvaló a betét összege, annak változásai és a végső egyenleg.
(2) Ha nincs igazolva más betéti összeg, a betétkönyvben lévő bejegyzés a döntő.

782. §
A betétkönyv csak névre szóló lehet.

783. §
(1) A betétkönyv felmutatása nélkül a betéttel nem lehet rendelkezni, hacsak a jelen törvény másképpen nem rendelkezik.
(2) A névre szóló betétkönyvön lévő betéttel az jogosult rendelkezni, természetes személy esetén, akinek vezeték- és keresztnevére, állandó lakhelyének címére, személyi számára vagy születési dátumára a betétkönyvet kiállították, vagy jogi személy esetén, akinek megnevezésére, székhelyének címére és megállapított statisztikai azonosító számára a betétkönyvet kiállították, ha a jelen törvény másképpen nem rendelkezik. Az utazási betétkönyvön lévő betéttel azonban meghatározott esetekben mindenkinek jogában áll rendelkezni, aki a betétkönyvet és a bizonyító jegyet felmutatja.
(3) A névre szóló betétkönyvön lévő betéttel vagy annak részével, amelyhez zálogjogot hoztak létre, az a zálogjogosult is rendelkezhet, akinek javára a zálogjogot létrehozták, miután a névre szóló betétkönyvet kiállító bankban vagy külföldi bank fiókjában bemutatta a névre szóló betétkönyvön lévő betétre vagy annak részére megkötött, a zálogjog létrehozásáról szóló írásos szerződést, amelyet a betétes, mint zálogkötelezett és a zálogjogosult kötöttek.

784. §
(1) A betétkönyv elvesztése vagy megsemmisülése esetén a betétes csak akkor rendelkezhet a betéttel, ha a pénzintézet, a betétes vagy más javaslatára, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, a betétkönyvet megsemmisítettnek/amortizálódottnak nyilvánítja.
(2) Az amortizáció után a pénzintézet a betétesnek új betétkönyvet ad ki vagy kérésre kifizeti az egész betétet.
(3) A betétkönyvek amortizálásának eljárását és azokat az eseteket, amikor a pénzintézet végrehajthatja a betét kifizetését vagy az eredeti betétkönyv amortizálása nélkül is új betétkönyvet adhat ki, ha a jogosult ismert, végrehajtó rendelet határozza meg.

785. §
Ha a betétes húsz éven keresztül nem rendelkezett a betéttel, sem pedig a betétkönyvet nem nyújtotta be a bejegyzések kiegészítésére, ezen idő lejártával a betéti viszonyt megszüntetik; a betétes jogosult a megszüntetett betét maradékának kifizetésére.

786. §
A letéti jegyek
(1) A letéti jegy a pénzintézet igazolása a fix, egyszeri betétről. A betét összege fel van tüntetve a letéti jegyen. Egyébként a letéti jegyre a jelen törvény betétkönyvekről szóló rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók.
(2) A letéti jegy értékpapír.
(3) Az okirati formában kibocsátott letéti jegy csak névre szóló értékpapír lehet. A letéti jegy tartalmi kellékeire az értékpapírok tartalmi kellékeiről szóló általános rendelkezések és értelemszerűen a kötvényekről szóló külön törvény rendelkezései alkalmazandók; a letéti jegy tartalmi kelléke a kibocsátó pénzintézet kötelezettségvállalása a szerződött hozamok meghatározott időközönként történő kifizetésére, ezen kifizetések módja és a kifizetési hely kijelölése.
(4) A névre szóló letéti jegy forgatmány (hátirat) útján ruházható át, hacsak a kibocsátó pénzintézet nem tüntette fel kifejezetten a letéti jegy szövegében, hogy nem átruházható. A nem átruházható, névre szóló letéti jegy szövegében fel kell tüntetni a kibocsátó eljárását a tulajdonos halála esetén. Ha a kibocsátó pénzintézet a nem átruházható, névre szóló letéti jegy futamidő előtti visszavásárlására kötelezettséget vállal, ezen visszavásárlás feltételeit köteles feltüntetni a kibocsátási feltételekben.

787. §
A betétek további formái
(1) Pénzintézet a betétessel a betétek más formáiról is megállapodhat.
(2) Amennyiben valami másról nem állapodtak meg, a betéteknek ezen más formáira a betétkönyvekről és letéti jegyekről szóló rendelkezések értelemszerűen vonatkoznak.

Tizenötödik fejezet
A biztosítási szerződések

Első szakasz
A biztosítási szerződés

788. §
(1) A biztosítási szerződéssel a biztosító kötelezi magát, hogy a megállapodott mértékben teljesítést nyújt, ha a szerződésben pontosabban meghatározott váratlan esemény bekövetkezik, a természetes vagy jogi személy pedig, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, köteles biztosítási díjat fizetni.
(2) A biztosítási szerződés elsősorban a következőket tartalmazza:
a) a biztosítási összeget, személyek biztosítása esetén a garantált biztosítási összeget,
b) a biztosítási díj összegét, fizetésének esedékességét és azt, hogy egyszeri biztosítási díjról vagy időszaki biztosítási díjról van-e szó,
c) a biztosítás idejét,
d) adatot arról, hogy személyek biztosítása esetén megállapodtak-e abban, hogy a jogosult személy részesedik-e a biztosító hozamaiból és ha igen, mi módon,
e) a biztosító, a biztosított és a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötő személy jogait és kötelességeit,
f) a visszavásárlási érték összegét, amelyet a biztosító személyek biztosítása esetén kifizet, a biztosítás idő előtti befejezése esetén.
(3) A biztosítási szerződés részét képezik a biztosító általános biztosítási feltételei (biztosítási feltételek), amelyekre a biztosítási szerződés hivatkozik, és amelyek hozzá vannak csatolva, vagy a szerződés megkötése előtt ismertetve voltak azzal a személlyel, aki a biztosítóval a szerződést megkötötte.
(4) A biztosítási szerződésben csak az abban megállapított esetekben lehet eltérni a biztosítási feltételektől. Más esetekben csak akkor lehet eltérni, ha ez a biztosított javát szolgálja.

789. §
(1) Külön előírás előírhatja, hogy a biztosítás a biztosítási szerződés megkötése nélkül is létrejön, különböző tények és a benne feltüntetett feltételek alapján (törvényes biztosítás).
(2) Külön előírás előírhatja a természetes személynek vagy a jogi személynek a biztosítási szerződés megkötésének kötelezettségét (kötelező felelősségbiztosítás).
(3) Ha az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térség tagországának (a továbbiakban csak „tagállam") külön előírása előírja a kötelező felelősségbiztosítást, ez a kötelesség akkor van teljesítve, ha a biztosítási szerződést a tagállamnak, ezt a biztosítást érintő, külön előírásaival összhangban kötötték meg.
(4) Ha a tagállam külön előírása előírja a kötelező felelősségbiztosítást és egyúttal ennek a tagállamnak a jogrendje kötelezővé teszi a biztosító számára azt, hogy jelentse az illetékes hatóságoknak a biztosítási teljesítés megszűnését, a biztosító ezt a megszűnést károsult harmadik személyekkel szemben csak azokkal a feltételekkel érvényesítheti, amelyeket ennek a tagállamnak a külön előírásai megszabnak.

790. §
Elsősorban a következőket lehet biztosítani:
a) a vagyont, annak károsodása, megsemmisülése, elvesztése, eltulajdonítása vagy más károk esetére, amelyek abban keletkeznek (vagyonbiztosítás);
b) a természetes személyt, annak fizikai sérülése, halála, bizonyos életkor elérésének esetére vagy más biztosítási esemény esetére (személybiztosítás);
c) kártérítési felelősség, élet- és egészség- vagy dolog károsodása esetére, illetve más vagyoni kárért való felelősségre (kártérítési felelősségbiztosítás).

791. §
(1) A biztosítást érintő jogügyletekhez szükséges az írásos forma, ha a jelen törvény vagy a biztosítási feltételek másképpen nem rendelkeznek.
(2) A biztosító annak, aki vele a biztosítási szerződést megkötötte, átadja a biztosítási kötvényt, mint a biztosítási szerződés megkötésének írásos bizonyítékát. Ha a biztosítási kötvény elvesztésére vagy megsemmisülésére kerül sor, a biztosító annak, aki vele a biztosítási szerződést megkötötte, az ő kérésére és költségére kiadja a biztosítási kötvény másodlatát. Amennyiben a biztosítási feltételek szerint a biztosítási kötvényt a biztosítás teljesítésére való jogosultság érvényesítéséhez be kell mutatni, a biztosító megkövetelheti, hogy a biztosítási kötvényt a másodlat kiadása előtt amortizálják.
(3) Ha a nemzetközi áruszállítást érintő biztosítási kötvény feljogosítja azt, aki a biztosítóval a szerződést megkötötte, a biztosítási szerződésből eredő jogok zsíróval/jóváhagyással további személyekre történő átruházására, éspedig kitöltés nélkül is, akik további átruházásra jogosultak, ezek a személyek további átruházásra jogosultak (sorrendben átruházható biztosítási kötvény). A szállítási kötvény eme zsíróval/jóváhagyással (indosamenttel) történő átruházása a követelés engedményezésének hatályával bír, akkor is, ha a biztosító az átruházásról nem lett értesítve. A biztosító nem köteles a zsíró/jóváhagyás érvényességét vizsgálni.

Második szakasz
A biztosítási szerződés megkötése

792. §
(1) A biztosítási szerződés megkötéséhez szükséges, hogy a javaslatot azon határidőn belül fogadják el, amelyet az előterjesztő megállapított, ha ezt nem határozta meg, akkor attól a naptól számított egy hónapon belül, mikor a másik fél a javaslatot megkapta. A biztosítási szerződés abban a pillanatban számít megkötöttnek, mikor az előterjesztő megkapja a javaslata elfogadásáról szóló értesítést.
(2) A biztosító javaslatát a javaslaton feltüntetett biztosítási díj összegének befizetésével is el lehet fogadni, ha erre az (1) bekezdés szerinti határidővel sor kerül; a biztosítási szerződés abban az esetben van megkötve, amint a biztosítási díjat befizették.

792.a §
(1) A biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító annak a személynek, aki vele a biztosítási szerződést köti, elsősorban a következő adatokat adja meg:
a) a biztosító cégszerű megnevezését és jogi formáját,
b) az állam megnevezését, ahol a biztosító székhelye található, valamint annak az államnak a megnevezését, ahol a biztosító kirendeltsége található, amely a biztosítási szerződést megköti,
c) a biztosító székhelyét és a biztosító fiókjának címét, amely a biztosítási szerződést megköti.
(2) Személyek biztosítása esetén, kivéve a balesetbiztosítást, a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító annak a személynek, aki vele a biztosítási szerződést köti, az (1) bekezdés szerinti adatokon felül, a következő további adatokat is megadja,
a) összes biztosítási teljesítés tartalmát és a biztosítási szerződésből következő követeléseket,
b) a biztosítási időszakot,
c) a biztosítási szerződés megszűnésének módját,
d) a biztosítási díj fizetésének módját és a befizetések időtartamát,
e) a hozamból való részesedések kiszámításának és felosztásának módját, ha ezek a biztosítási szerződés részét képezik,
f) a visszavásárlási érték meghatározásának módját, a visszavásárlás értékének összegét és a biztosítási összeget a biztosítás tartalmának szűkítése esetén, valamint a garanciájuk terjedelmét,
g) az összes biztosítás biztosítási díjának összegét, külön a fő biztosítás és az esetleges kiegészítő biztosítás biztosítási díjának összegét,
h) a befektetéshez kötött biztosítási szerződés esetén a befektetési jegyek meghatározását, amelyekhez a befektetési teljesítés kapcsolódik,
i) az alapeszköz jellegét a befektetéshez kötött biztosítási szerződés esetén,
j) a szerződéstől való visszalépés jogáról való felvilágosítást, beleértve a visszalépésről szóló értesítés alaki kellékeinek és formájának meghatározását, kézbesítésének módját és helyét, valamint annak a személynek a megjelölését, akinek ezt az értesítést kézbesíteni kell,
k) általános információkat az adójogszabályokról, amelyek az adott biztosítási szerződésre vonatkoznak,
l) a biztosítási szerződést megkötő személy, a biztosított és a jogosult személy panaszainak elintézésének módját,
m) azon állam jogszabályait, amely a biztosítási szerződésre hatályos ott, ahol a szerződő feleknek nincs lehetőségük a biztosítási szerződésre vonatkozó jogszabályokat megválasztani, vagy annak az államnak a jogszabályait, amelyet a biztosító javasol, ha a szerződő feleknek lehetőségük van a joghatóság megválasztására,
n) a biztosító pénzügyi helyzetéről szóló jelentés nyilvánosságra hozatalának helyét külön jogszabály szerint,
o) további tájékoztatást és felvilágosítást, ami lehetővé teszi a biztosítóval biztosítási szerződést kötő számára, hogy helyesen értelmezze a biztosítási szerződéssel kapcsolatos kockázatokat.
(3) Az olyan biztosítás esetén, ami nem személybiztosítás és a balesetbiztosítás esetén a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító annak a személynek, aki vele a biztosítási szerződést köti, az (1) bekezdés szerinti adatokon felül a (2) bekezdés l) és m) pontjai szerinti adatokat is megadja.
(4) A biztosítási szerződés fennállása alatt a biztosító annak a személynek, aki a biztosítási szerződést vele megkötötte, elsősorban a következő adatokat adja meg:
a) a biztosító cégszerű megnevezésének, jogi formájának és székhelyének változását, valamint biztosító fiókja címének megváltozását, amely a biztosítási szerződést megkötötte,
b) a (2) bekezdés a) – j) pontjaiban feltüntetett adatok megváltozását,
c) minden évre a hozamból való részesedések állását,
d) az általános biztosítási feltételek és különös biztosítási feltételek változását.
(5) Ha a személyek biztosításáról – kivéve a balesetbiztosítást – szóló biztosítási szerződés megkötésére irányuló tervezettel kapcsolatosan a biztosító megadja a biztosítási szerződés szerint megegyezett befizetéseken felüli esetleges befizetéseket érintő adatokat, a biztosító köteles annak a személynek, aki vele biztosítási szerződést köt, mintaszámítást megadni, amelyben a lehetséges biztosítási teljesítéseket három különböző kamatláb segítségével számolja ki úgy, hogy a számítás többi része nem változik; ez nem érvényes, ha olyan biztosításról van szó, amelynek esetében visszavásárlási értékhez való jogosultság nem jön létre. A biztosító köteles világos és érthető módon tájékoztatni azt a személyt, aki a biztosítási szerződést vele megkötötte, hogy a mintaszámítás egy modellszámítás, és hogy a mintaszámításból e személy részére semmilyen követelés nem származik.
(6) Hozamból való részesedéssel egybekötött biztosítási szerződés esetén a biztosító köteles minden évben írásban értesíteni azt a személyt, aki a biztosítási szerződést vele megkötötte, a biztosítási szerződésből következő követeléseinek állapotáról, beleértve a hozamból való részesedés állapotát is. Ha a biztosító megadta a nyereségből való részesedés lehetséges alakulását az (5) bekezdés szerint, köteles azt a személyt, aki a biztosítási szerződést vele megkötötte, tájékoztatni a valós állapot és a mintaszámítás közti különbségről.

792.b §
A 792.a § szerinti adatoknak teljesnek, pontosnak, valódinak és érthetőknek kell lenniük, és azokat a Szlovák Köztársaság államnyelvén kell megadni. Ezek az adatok olyan nyelven is megadhatóak, amelyet a biztosítóval biztosítási szerződést kötő személy kér, vagy annak az államnak a nyelvén, amelynek jogszabályai a biztosítási szerződésre érvényesek, amennyiben azt a szerződő felek megválaszthatják.

793. §
(1) Aki a biztosítóval biztosítási szerződést köt, köteles őszintén és teljesen válaszolni a biztosító összes írásbeli kérdésére, melyek a tárgyalt biztosításra vonatkoznak. Ez érvényes akkor is, ha a biztosítás megváltoztatásáról van szó.
(2) Ez a kötelezettség azt is terheli, akinek vagyonára, életére vagy egészségére vagy kártérítési felelősségére a biztosítás vonatkozni fog, akkor is, ha a biztosítási szerződést nem ő maga köti.

794. §
(1) A biztosítási szerződést más személy javára is meg lehet kötni.
(2) A más személy javára megkötött biztosítási szerződésekre értelemszerűen alkalmazandók a harmadik személy javára kötött szerződésre vonatkozó rendelkezések (50. §) azzal, hogy a más személy beleegyezésének megadására utólagosan is sor kerülhet, a biztosítási eseményből következő jogok érvényesítése során.

Harmadik szakasz
A biztosításból eredő jogok és kötelességek

795. §
(1) A biztosító kötelessége a teljesítés, a biztosítási díjra való joga pedig a biztosítási szerződés megkötését követő első napon jön létre, ha a felek nem egyeztek meg abban, hogy az már a biztosítási szerződés megkötésével vagy később jön létre.
(2) A nemzetközi áruszállítást érintő biztosítás esetében meg lehet állapodni arról is, hogy a biztosítás vonatkozik a biztosítási szerződés megkötése előtti időre is. A biztosító azonban nem köteles biztosítási teljesítést nyújtani, amennyiben az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, a biztosítási szerződés megkötésének idején tudott vagy tudnia kellett arról, hogy biztosítási esemény már megtörtént.

796. §
(1) Az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, köteles a biztosítási díjat fizetni, éspedig a megállapodott biztosítási időszakokra (időszaki biztosítási díj); abban is megállapodhatnak, hogy a biztosítási díjat egyszerre kifizetik az egész időszakra, amelyre a biztosításban megállapodtak (egyszeri biztosítási díj).
(2) Hacsak másképpen meg nem állapodtak, az időszaki biztosítási díj fizetése a biztosítási időszak első napján esedékes, az egyszeri biztosítási díj pedig a biztosítás kezdetének napján.
(3) Ha a nemzetközi áruszállítást érintő biztosítás esetében nincs befizetve a biztosítási díj és ha nem a 795. § (2) bek. feltüntetett esetről van szó, a biztosító nem köteles biztosítási teljesítést nyújtani azokra a biztosítási eseményekre, amelyekre a biztosítási díj befizetése előtt került sor. A biztosító nem jogosult a biztosítási díjra, ha a biztosítási szerződés megkötése idején tudott arról, hogy a biztosítási esemény nem következhet be.
(4) Ha azt a biztosítási feltételek úgy határozzák meg, az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, mentesül a biztosítási díj fizetésének kötelezettsége alól anélkül, hogy ezáltal a biztosítási teljesítés érintve lenne.

797. §
(1) A teljesítésre az jogosult, amennyiben a jelen törvény vagy a szerződési feltételek másképpen nem rendelkeznek, akinek vagyonára, életére vagy egészségére, vagy akinek kártérítési felelősségére vonatkozik a biztosítás (biztosított).
(2) A teljesítésre való jogosultság akkor jön létre, ha bekövetkezik az az esemény, amelyhez a biztosító teljesítési kötelezettségének létrejötte kapcsolódik (biztosítási esemény).
(3) A teljesítés kifizetése tizenöt napon belül esedékes, amint a biztosító befejezi azt a vizsgálatot, amely a biztosító teljesítési kötelezettsége mértékének megállapításához szükséges. A vizsgálatot felesleges késedelem nélkül el kell végeznie; ha a vizsgálat azt követően egy hónapon belül nem érhet véget, mikor a biztosító tudomást szerzett a biztosítási eseményről, a biztosító köteles a biztosított kérésére megfelelő előleget adni.

798. §
A biztosító jogosult a biztosítási szerződés teljesítését megfelelően csökkenteni, ha a szándékosan valótlan vagy nem teljes válasz alapján (793. §) alacsonyabb biztosítási díjat állapítottak meg.

799. §
(1) A biztosított köteles betartani azokat a kötelességeket, amelyekben megállapodtak, vagy amelyeket a jelen törvény vagy a szerződési feltételek előírnak számára.
(2) Az, aki a teljesítésre jogosult, köteles felesleges késedelem nélkül a biztosítót írásban értesíteni, hogy bekövetkezett a biztosítási esemény, valós felvilágosítást adni annak keletkezéséről és következményeinek terjedelméről és benyújtani a szükséges dokumentumokat, melyeket a biztosító kikér. A biztosítási feltételek további kötelességeket is előírhatnak számára.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdésekben feltüntetett kötelességek tudatos megsértése jelentős hatással volt a biztosítási esemény létrejöttére vagy a biztosítási esemény következményei terjedelmének növelésére, a biztosító jogosult a biztosítási szerződésből következő teljesítést csökkenteni az szerint, hogy ez a megsértés milyen hatással volt az ő teljesítési kötelezettségének terjedelmére.

Negyedik szakasz
A biztosítás megszűnése

800. §
(1) Az a biztosítás, melynél időszaki biztosítási díj fizetésében állapodtak meg, a biztosítási időszak végén felmondással megszűnik; a felmondást legkevesebb hat héttel az időszak letelte előtt be kell nyújtani.
(2) Abban is meg lehet egyezni, hogy a biztosítást bármelyik fél felmondhatja a biztosítási szerződés megkötését követő két hónapon belül. A felmondási idő nyolcnapos; ennek letelte után a biztosítás megszűnik.
(3) A biztosító a személybiztosítást az (1) bekezdés szerint nem mondhatja fel, kivéve a balesetbiztosítást.

801. §
(1) A biztosítás úgy is megszűnik, hogy az első biztosítási időszakért járó biztosítási díjat vagy az egyszeri biztosítási díjat nem fizették be, annak esedékességét követő három hónapon belül.
(2) A biztosítás úgy is megszűnik, hogy a további biztosítási időszakokért járó biztosítási díjat a biztosító fizetési felszólítása kézbesítésének napjától számított egy hónapon belül nem fizették be, hacsak a biztosítási díjat nem fizették be ezen felszólítás kézbesítése előtt. A biztosító felszólítása tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy a biztosítás megszűnik, ha a befizetésre nem kerül sor. Ugyanez érvényes, ha csak a biztosítási díj egy részét fizették be.
(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti határidők megállapodás szerint meghosszabbíthatók.

802. §
(1) A 793. § rendelkezéseiben szereplő kötelességek tudatos megszegése esetén a biztosító visszaléphet a biztosítási szerződéstől, ha a kérdések őszinte és teljes megválaszolása esetén a biztosítási szerződést nem kötötte volna meg. A biztosító attól a naptól számított három hónapon belül érvényesítheti ezt a jogát, mikor a tényt megállapította; különben a jog megszűnik.
(2) Ha a biztosító csak a biztosítási esemény után szerez arról tudomást, hogy annak oka olyan tény, melyről a tudatosan nem őszinte és nem teljes válaszok miatt nem szerezhetett tudomást a biztosítás megtárgyalása során, és amely a biztosítási szerződés megkötése szempontjából lényeges volt, jogosult a biztosítási szerződés teljesítését visszautasítani; a teljesítés visszautasításával a biztosítás megszűnik.

802.a §
(1) Személyek biztosítása esetén, kivéve a balesetbiztosítást, a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötő személy, a biztosítási szerződés megkötésének napjától számított harminc napon belül ettől a szerződéstől visszaléphet.
(2) A biztosítási szerződést a biztosítóval megkötő személynek a szándéknyilatkozata, amelynek megtételére a biztosítási szerződés megkötésének napjától számított harminc napon belül került sor, és amely a biztosítás megszüntetésére irányul, a szerződéstől való visszalépésnek tekintendő az (1) bekezdés szerint.

803. §
(1) A biztosító a biztosítás megszűnéséig jogosult a biztosítási díjra.
(2) Ha a biztosítás azon időszak letelte előtt szűnik meg, amelyre az időszaki biztosítási díjat befizették, a biztosító köteles a biztosítási díj fennmaradó részété visszaadni.
(3) Ha bekövetkezett a biztosítási esemény és ezzel a további biztosítási díj fizetésének oka megszűnt, annak a biztosítási időszaknak a végéig megilleti a biztosítót a biztosítási díj, amelyben a biztosítási esemény bekövetkezett; az ilyen esetekben az egyszeri biztosítási díj teljes összege mindig megilleti a biztosítót.
(4) Ha a biztosítás a szerződéstől való visszalépéssel szűnik meg a 802.a § szerint, a biztosító felesleges késedelem nélkül visszaadja annak a személynek, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte, de legkésőbb a visszalépéstől számított harminc napon belül, a befizetett biztosítási díjat; miközben jogában áll a befizetett biztosítási díjból levonni azt, amit már teljesített. Ha a szolgáltatott biztosítási teljesítés meghaladja a befizetett biztosítási díj összegét, akkor az a személy, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte vagy a biztosított, visszaadja a biztosítónak a biztosítási teljesítés összegét, amely meghaladja a befizetett biztosítási díjat.

804. §
A személybiztosítás biztosítási feltételei meghatározzák, mely esetekben köteles a biztosító a biztosítás megszűnése esetén visszavásárlási díjat fizetni, mikor nem szűnik meg a biztosítás a biztosítási díj nemfizetése miatt, és mely esetekre nem vonatkozik a 803. § (2) bek. rendelkezése a biztosítási díj visszaadásáról.

Ötödik szakasz
A biztosítás módosítása

805. §
A házastársak osztatlan közös tulajdonában lévő vagyon biztosítására vonatkozó vagyonbiztosítás és kártérítési felelősségbiztosítás biztosítási feltételei meghatározzák, milyen feltételek mellett szűnik meg a vagyonbiztosítás vagy a kártérítési felelősségbiztosítás, kire szállnak át és mely dolgokra vonatkozik, ha a házastársak osztatlan közös tulajdona megszűnt.

Hatodik szakasz
A vagyonbiztosítás

806. §
A vagyonbiztosításból eredően a biztosított jogosult, hogy biztosítási teljesítést kapjon a biztosítási feltételek szerint meghatározott összegben, ha a biztosítási esemény azt a dolgot érinti, amelyre a biztosítás vonatkozik.

807. §
Ha ugyanaz a dolog, azonos esetre, több biztosítónál is biztosítva van, és ha a biztosítási összegek együttvéve meghaladják a dolog biztosítási értékét, vagy ha meghaladja azon összegek együttes összegét, amelyeket ugyanarra az eseményre megkötött biztosítási szerződések alapján a biztosítók kötelesek lennének teljesíteni (többszörös biztosítás), a biztosítók közül mindegyik csak arányosan köteles teljesítést nyújtani, vagyis a dolog értékéből vagy a megállapodott biztosítási összegből olyan arányban, amilyen arányban a saját biztosításának teljesítési kötelezettsége az összes többi biztosító együttes teljesítési kötelezettségével szemben áll.

808. §
Amennyiben a dolog ugyanarra az időszakra egyidejűleg más biztosítással is be van biztosítva az egyes külön veszélyek ellen, a biztosító akkor teljesít a külön veszély által okozott biztosítási eseményből kifolyólag – ha egyáltalán kártérítési kötelezettsége van –, amennyiben a biztosított nem tudta megszerezni a teljesítést erre a külön veszélyre kötött biztosítási eseményre.

809. §
(1) A biztosított köteles ügyelni arra, hogy a biztosítási esemény ne következzen be; elsősorban nem szabad megszegnie azon kötelességeit, melyek a veszély elhárítására vagy csökkentésére irányulnak, melyeket a jogszabályok előírnak számára, vagy amelyeket a biztosítási szerződéssel magára vállalt.
(2) Ha a biztosított tudatosan, vagy alkohol vagy kábítószerek fogyasztása következtében megszegte az (1) bekezdésben szereplő kötelességeit, és ez a megszegés lényegesen hozzájárult a biztosítási esemény bekövetkeztéhez vagy következményeinek növeléséhez, a biztosító jogosult a biztosítási szerződésből eredő teljesítést hozzámérten csökkenteni. Ugyanez érvényes akkor, ha ezen kötelességeit tudatosan, vagy alkohol vagy kábítószerek fogyasztása következtében az szegte meg, aki a biztosítottal közös háztartásban él.

810. §
A biztosított jogosult célirányosan ráfordított költségeinek megtérítésére, amelyet a biztosított vagyont közvetlenül fenyegető biztosítási esemény elhárítására fordított. Ugyanígy jogosult célirányosan ráfordított költségeinek megtérítésére, amelyeket a biztosítási esemény következményeinek csökkentésére fordított.

812. §
A biztosított tárgy tulajdonosának személyében beállt változással a biztosítás megszűnik, ha a biztosítási feltételek másképpen nem határozzák meg.

813. §
(1) Ha a biztosított mással szemben kártérítésre jogosult, melyet biztosítási esemény okozott, jogosultsága átszáll a biztosítóra, éspedig a teljesítés összegéig, melyet számára a biztosító nyújtott.
(2) Ha a biztosítóra átszállt az (1) bekezdés szerinti, természetes személy elleni jog, annak érvényesítésekor a 450. § rendelkezése hozzámérten érvényes.
(3) A biztosítóra nem szállnak át a biztosított azokkal szembeni követelései, akik vele egy háztartásban élnek, vagy akik eltartottként rá vannak utalva. Ez azonban nem érvényes, ha ezek a személyek a kárt szándékosan okozták.

814. §
Ha a biztosító a biztosítottnak csak a kár egy részét térítette meg, az a személy, akivel szemben a biztosított a kár fennmaradó részének megtérítésére jogosult, a biztosítót csak a biztosított kielégítése után köteles kielégíteni.

815. §
(1) A biztosítás vonatkozhat más vagyonára, mint azéra, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte. A biztosítási feltételek határozzák meg, hogy mikor nem jön létre a biztosított teljesítésre való jogosultsága a biztosítási eseményből, hanem más személy lesz a jogosult.
(2) Ha az a természetes személy elhalálozik, vagy ha az a jogi személy megszűnik, aki a más személy vagyonára vonatkozó biztosításról megállapodott, az érintett személy lép be a biztosításba annak a helyére, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte.

Hetedik szakasz
A személybiztosítás

816. §
A személybiztosításból eredően a biztosított arra jogosult, hogy kifizessék számára a megállapodott összeget vagy megállapodott nyugdíjat, vagy hogy teljesítést nyújtsanak számára a biztosítási feltételek szerint meghatározott összegben, ha esetében a biztosítási esemény bekövetkezik.

817. §
(1) Ha abban állapodnak meg, hogy a biztosítási esemény a biztosított halála, az, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte, meghatározhatja azt a személyt, aki a biztosítási esemény esetén jogosulttá válik a teljesítésre, éspedig nevesítve vagy a biztosítotthoz fűződő viszonya feltüntetésével. Egészen a biztosítási esemény bekövetkeztéig a személy meghatározását megváltoztathatja; ha az, aki a szerződést megkötötte, nem maga a biztosított, akkor ezt csak a biztosított jóváhagyásával teheti meg. A személy meghatározásának módosítása a biztosítónak való kézbesítésétől hatályos.
(2) Ha a jogosult személy a biztosítási esemény idején nincs meghatározva, vagy ha nem szerzi meg a teljesítéshez való jogát, ezt a jogot a biztosított házastársa szerzi meg, és ha nem létezik, akkor a biztosított gyerekei.
(3) Ha a (2) bekezdésben feltüntetett személyek nem léteznek, akkor ezt a jogot a biztosított szülei szerzik meg, és ha ők nem léteznek, azok a személyek, akik a biztosítottal az elhalálozása előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek, és akik ebből kifolyólag a közös háztartásról gondoskodtak vagy eltartottként a biztosítottra voltak utalva; ha ilyen személyek sem léteznek, ezt a jogot a biztosított örökösei szerzik meg.

818. §
Ha több személy válik jogosulttá a teljesítésre, és ha nincs meghatározva a részesedésük, mindegyikük azonos részre jogosult.

819. §
Ha elhalálozik az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, amely szerint a biztosított egy másik személy, ez a biztosított lép a helyére a biztosításban. Ugyanez érvényes, ha a jogi személy megszűnik, amely a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte.

820. §
Ha a biztosítási esemény a biztosított balesete, a biztosító jogosult a fizetendő összeg csökkentésére, ha a balesetre a biztosított alkohol- vagy kábítószer-fogyasztása következtében került sor.

821. §
A biztosítóval szembeni jogosultsággal nincs érintve a kártérítéshez való jog, azzal szemben, aki a kárért felelős.

Nyolcadik szakasz
A felelősségbiztosítás

822. §
A felelősségbiztosításból eredően a biztosított arra jogosult, hogy biztosítási esemény esetén a biztosító a biztosítási feltételek szerint fizessen azért a kárért, amelyért a biztosított felelős.

823. §
A kárpótlást a biztosító a károsultnak fizeti; a károsult azonban nem jogosult teljesítésre a biztosítóval szemben, ha külön előírások másképpen nem rendelkeznek.

824. §
A biztosítási feltételek meghatározhatják, hogy a dolog tulajdonosának személyének megváltozása esetén, mely esetekben nem szűnik meg a felelősségbiztosítás.

825. §
A biztosító nem jogosult a 799. § (3) bek. rendelkezése szerint a kárpótlás csökkentésére, amelyet a biztosított helyett a károsultnak fizet; azt az összeget, amellyel a biztosító nem tudta így teljesítését csökkenteni, a biztosított köteles megtéríteni a biztosítónak.

826. §
Ha a biztosított alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás következtében okoz kárt, a biztosító vele szemben megfelelő kárpótlásra jogosult azért, amit helyette teljesített.

827. §
Amennyiben a biztosító rendezte a biztosított helyett a kárt, átszáll rá a biztosított kártérítéshez való joga vagy más hasonló joga, amely a biztosítottnak a felelősségbiztosítással kapcsolatban mással szemben keletkezett. Ha a biztosítóra átszállt kártérítéshez való jog természetes személlyel szemben áll fenn, annak érvényesítése során a 450. § hozzámérten érvényes.

828. §
(1) A biztosítás másnak a felelősségére is vonatkozhat, mint azéra, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte.
(2) Ha az a természetes személy elhalálozik, vagy ha az a jogi személy megszűnik, aki a más személy felelősségére vonatkozó biztosításról megállapodott, az érintett személy lép be a biztosításba annak a helyére, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte.

Kilencedik szakasz

828.a §
A jogvédelemi biztosítás
(1) A biztosítási szerződéssel jogvédelemi biztosítás esetén a biztosító arra kötelezi magát, hogy fedezi a biztosított jogérvényesítéséhez kapcsolódó költségeit, a biztosítási szerződésben meghatározott terjedelemben, valamint arra, hogy ezzel a biztosítással közvetlenül összefüggő szolgáltatásokat nyújt neki, a biztosítási szerződésben meghatározott feltételekkel.
(2) A biztosítási szerződés nem korlátozhatja a biztosítottat a képviseletét és jogainak védelmét ellátó jogi képviselője kiválasztásának jogában.
(3) A biztosító köteles külön előírás szerinti választottbírósági megállapodást kötni a jogvédelmi biztosításból eredő viták rendezésére, ha az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megköti, a biztosítási szerződés megkötésekor ezt kéri. Az első mondat szerinti választottbírósági megállapodás megkötéséről szóló adatot fel kell tüntetni a jogvédelmi biztosításról szóló biztosítási szerződésben. Ha a jogvédelmi biztosításról szóló biztosításból vita keletkezik, a biztosító köteles tájékoztatni a biztosítottat a (2) bekezdés szerinti jogáról és a vita választottbírósági eljárás keretén belül való rendezésének lehetőségéről.
(4) A (2) és (3) bekezdések rendelkezései nem vonatkoznak a következőkre:
a) a tengeri közlekedési eszköz használatát érintő vagy annak használatával kapcsolatban létrejövő biztosítási kockázatok jogvédelemi biztosítása,
b) a biztosított képviselete, ha ezt a tevékenységet egyúttal a biztosító saját érdekében is elvégzi a felelősségbiztosítás keretében,
c) a biztosító által kiegészítő biztosításként végzett jogvédelemi biztosítás, amely az utazó vagy állandó lakhelyükön kívül tartózkodó, szorult helyzetbe került személyek megsegítéséről szóló biztosításhoz kapcsolódik.
(5) A jogvédelmi biztosítást külön biztosítási szerződésben vagy a biztosítási szerződés önálló, egyértelműen elkülönített részében kell rendezni, amelyben elsősorban a jogvédelem fedezetének terjedelme és a biztosítási díj összege kerül pontosításra.

Tizenhatodik fejezet
A társulási szerződés

829. §
(1) Néhány személy társulhat, hogy közösen törekedjen a meghatározott cél elérésére.
(2) A társulások nem rendelkeznek passzív jogképességgel. (jogokkal és kötelességekkel)

830. §
A résztvevők közül mindenki köteles a szerződésben megállapított módon tevékenykedni a meghatározott cél elérésére, és tartózkodni mindennemű olyan tevékenységtől, amely lehetetlenné tenné vagy megnehezítené ezen cél elérését.

831. §
A tevékenység mellett a társulás résztvevői a szerződés szerint kötelesek lehetnek a társulás céljaira pénzt vagy más dolgokat adni. Ha a szerződésben nincs meghatározva az összege, feltételezendő, hogy a résztvevők azonos összegeket kötelesek adni.

832. §
(1) A vagyoni értékeket a résztvevő köteles a szerződésben meghatározott időre, a szerződés céljaira rendelkezésre bocsátani, egyébként felesleges késedelem nélkül a szerződés megkötése után.
(2) Amennyiben valamelyik résztvevő nincs megbízva az (1) bekezdésben feltüntetett dolgok kezelésével, a szerződés céljának elérése érdekében az a résztvevő kezeli a dolgokat, aki biztosította azokat; köteles azonban elválasztani őket a többi vagyonától a megegyezett módon vagy olyan módon, amelyet közöl a társulási szerződés többi résztvevőivel.

833. §
Az átadott pénz vagy más, fajtájuk szerint meghatározott dolgok az összes résztvevő közös tulajdonában vannak, azok összegének arányában, éspedig a résztvevő többi vagyonától való elkülönítésük bejelentésével vagy a megbízott résztvevőnek történő átadással. Az egyenként meghatározott dolgok az összes résztvevő ingyenes használatában vannak.

834. §
A közös tevékenység végzése során szerzett vagyon az összes résztvevő közös tulajdonává válik.

835. §
(1) A közös tevékenységgel szerzett vagyon vagyonrészei egyenlők, hacsak a szerződés másképpen nem határozza meg.
(2) A harmadik személyekkel szembeni kötelezettségekért a résztvevők együttesen és osztatlanul felelnek.

836. §
(1) Ha a szerződésben nincs meghatározva másképpen, a közös dolgok beszerzéséről a résztvevők egyhangúlag döntenek.
(2) Ha a szerződés szerint a döntést többségi szavazással kell meghozni, minden résztvevő egy szavazattal rendelkezik; a tulajdonrész nagysága nem maghatározó.

837. §
Minden résztvevő, akkor is, ha nem vagyonkezelő, jogosult meggyőződni a társulás gazdasági helyzetéről. A szerződés azon rendelkezései, melyek ennek ellentmondanak, érvénytelenek.

838. §
(1) Minden résztvevő kiléphet a társulásból, azonban nem alkalmatlan időben és a társulás többi résztvevőjének kárára. Komoly indokkal azonban bármikor kiléphet a társulásból, és ezt még akkor is megteheti, ha ez felmondási időhöz volt kötve.
(2) Komoly indokkal a résztvevő kizárható a társulásból, de csak a társulás összes résztvevőjének egyhangú állásfoglalásával, hacsak a szerződés másképpen nem határozza meg.

839. §
A résztvevőnek, aki a társulásból kilépett vagy kizárták, a társulásba bevitt dolgait vissza kell adni. A vagyonrészét, a kilépés vagy a kizárás napja szerinti állás szerint pénzben kell kifizetni.

840. §
A résztvevő, aki kilépett vagy ki lett zárva, nem mentesül a társulás tevékenységéből adódó kötelezettségekért való felelősség alól, amelyek a kilépése vagy kizárása napjáig jöttek létre.

841. §
A társulás feloszlatása esetén a résztvevők jogosultak a társulás céljaira biztosított értékeik visszaadására és elszámolnak egymás között a társulás közös tevékenységével szerzett vagyonnal a szerződésben meghatározott módon, egyébként pedig egyforma részesedéssel.

Tizenhetedik fejezet
A nyugdíjszerződés

842. §
A nyugdíjszerződéssel valaki számára élethosszig tartó vagy másként meghatározott, határozatlan ideig tartó jogosultságot hoznak létre, bizonyos összegű nyugdíj kifizetésére.

843. §
A nyugdíjszerződést írásban kell megkötni.

844. §
A nyugdíjjogosultság másra nem ruházható át. Az esedékes juttatások azonban továbbadhatók.

Tizennyolcadik fejezet
A fogadás és a játék

845. §
(1) A fogadásokból és játékokból származó nyereményeket nem lehet behajtani; a tudatosan fogadásra vagy játékra nyújtott kölcsönökből származó követeléseket sem lehet behajtani. Az ilyen nyereményeket és követeléseket nem lehet érvényesen biztosítani sem.
(2) A sorsjegy úgy ítélendő meg, mint a fogadás vagy a játék.

846. §
A 845. § rendelkezése nem vonatkozik a külön előírás szerinti hazárdjátékokra.7a)

Tizenkilencedik fejezet
A pályázati eljárás

847. §
Ha a természetes vagy jogi személy (a továbbiakban csak „a pályázat meghirdetője“) nyilvános pályázatot hirdet egy bizonyos műre vagy teljesítésre, a hirdetményben fel kell tüntetnie a pályázat tárgyának és határidejének pontos meghatározását, a díjak értékét és a többi pályázati feltételt; ugyanígy ki kell hirdetnie, ki, milyen határidővel és milyen kritériumok szerint bírálja el a pályázat feltételeinek teljesítését és végzi el az elbírálást.

848. §
(1) A pályázat meghirdetője köteles biztosítani a pályázati felhívásban meghirdetett díjakat azok számára, akik az elvégzett bírálatok alapján teljesítették a pályázat feltételeit a díjak megítélésére.
(2) Ha az eredményt több pályázó tevékenységével érték el, a díj elosztandó, hacsak nem hirdettek meg más eljárást, és ha nem kerül sor megállapodásra, a szerint, hogy mindegyikük milyen arányban vett részt az elért eredményben.

849. §
(1) A nyilvános pályázatot csak komoly okokból lehet visszavonni. A visszavonást ugyanolyan módon kell végrehajtani, mint ahogyan a pályázat meghirdetésére sor került, vagy más ugyanolyan hatékony módon.
(2) Ha a nyilvános pályázat visszavonására sor kerül, a pályázat meghirdetője köteles megfelelő kártalanítást nyújtani azoknak a pályázóknak, akik a pályázat visszavonása előtt annak feltételeit döntően vagy részben már teljesítették. Erre a jogukra a pályázat meghirdetője köteles felhívni a pályázók figyelmét a pályázat visszavonásakor.

Huszadik fejezet
A nyilvános ígéret

850. §
A nyilvános ígérettel kötelezi magát az, aki nyilvánosan kijelenti, hogy jutalmat fizet vagy más teljesítést nyújt egy vagy több személynek, közelebbről nem korlátozott számú személyek közül, akik teljesítik a nyilvános ígéretben meghatározott feltételeket.

851. §
Ha a nyilvános ígéret feltételei nem határozzák meg másképpen, a jutalmat az kapja meg, aki azokat leghamarább teljesíti.

852. §
Ha a nyilvános ígéret feltételeit egyszerre több személy teljesíti, és azok tartalmából következik, hogy a jutalmat csak egy személy kap, a jutalom egyenlő részben elosztandó közöttük.


KILENCEDIK RÉSZ
Egyéb, átmeneti és megszüntető rendelkezések

Első fejezet
Általános rendelkezések

853. §
(1) A polgárjogi kapcsolatokban, amennyiben nincsenek külön szabályozva sem a jelen, sem más törvénnyel, a jelen törvény rendelkezései az irányadóak, amelyek a tartalmilag és rendeltetésileg a hozzájuk legközelebb álló viszonyokat szabályozzák.
(2) Az (1) bekezdés szerint nem lehet alkalmazni a lakások bérletének védelméről szóló rendelkezéseket a 711 - 712.c § szerint, sem a 3. § rendelkezését a zálogjogosultak és a lakás vagy a családi ház tulajdonosa közötti jogviszonyokra, a zálogjog érvényesítése alapján megszűnő tulajdonjoga esetén.
(3) A 47.a §, 490. § (2) bek., 582.a § és 879.n § rendelkezései arra a jogra való tekintet nélkül alkalmazandók, mely egyébként a nemzetközi magánjog előírásai szerint döntő a szerződés szempontjából.

Második fejezet
Átmeneti és megszüntető rendelkezések az 1964. április 1-től hatályos módosításokhoz
(a Tt. 40/1964. sz. törvénye)

854. §
Amennyiben a továbbiakban másként nem szerepel, a jelen törvény rendelkezései szabályozzák az 1964. április 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; ezen jogviszonyok létrejötte, ahogy a belőlük következő, 1964. április 1-je előtt létrejött jogosultságok is, azonban az eddigi szabályozás szerint ítélendők meg.

855. §
(1) Azok az állampolgárok, akik az eddigi szabályozás szerint teljesen meg voltak fosztva cselekvőképességüktől, 1964. március 31. után olyan személynek tekintendők, akiket a jelen törvény szerint megfosztottak jogképességüktől.
(2) Azok az állampolgárok, akik az eddigi szabályozás szerint részben meg voltak fosztva cselekvőképességüktől, továbbra is jogképesek az eddigi szabályozásban meghatározott mértékben, amennyiben a bíróság nem dönt jogképességük mértékéről a 10. § (2) bek. rendelkezése szerint.

856. §
(1) A házastársak között az előző szabályozás szerint létrejött vagyonközösségek 1964. április 1-vel megszűnnek. Ezzel a nappal létrejön a házastársak osztatlan közös tulajdona mindenhez, ami a jelen törvény szerint az ő osztatlan közös tulajdonukba tartozik.
(2) Ha a megszűnt vagyonközösségben voltak olyan dolgok, amelyek nem képezik személyes tulajdon tárgyát, akkor azokra a házastársak osztatlan közös tulajdonáról szóló rendelkezések megfelelően vonatkoznak.
(3) Amennyiben a Tt. 140/1961. sz. törvénye (Büntetőtörvény) előírja, hogy a vagyonelkobzásról szóló határozattal megszűnik a törvényes vagyonközösség, ezt 1964. április 1-től úgy kell értelmezni, mint a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszűnését.

857. §
Ha 1964. április 1-je előtt a lakás használatának jogát megszerezte valamelyik házastárs, akkor ezzel a nappal létrejön mindkét házastárs részére a lakás közös használati joga. Ez a jog azonban nem jön létre, ha a házastársak tartósan nem élnek együtt.

858. §
(1) Ha a jelen törvény hatályba lépése előtt megkötött személybiztosítási szerződések kedvezményezettje a tulajdonos vagy a biztosítás bemutatója volt, 1964. április 1-től a teljesítésre a biztosított jogosult (355. § (1) bek. a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában); ha a biztosítási esemény a biztosított halála, a teljesítésre való jogosultság az itt feltüntetett személyeket illeti: 372. § a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában
(2) Amennyiben a Tt. polgári légi közlekedésről szóló, 47/1956. sz. törvényének 61. §-a felelősség biztosítás esetén ugyan azon törvény 58 - 60. § hivatkozik, 1964. április 1-től a következők rendelkezései értendők alatta: 427 – 431. § a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában.

859. §
(1) Öröklés esetén az örökhagyó halálának napján érvényes jog alkalmazandó; ha azonban a végakarat az 1964. április 1-je előtt készült, annak érvényessége az eddigi szabályozás szerint bírálandó el.
(2) 1964. április 1. napjával megszűnik minden vagyonkezelői gyámságból következő korlátozás.
(3) Amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik, a hátrahagyott házastárs, aki az örökhagyóval közös háztartásban élt a halála idején, örökli a saját része mellett az örökhagyó ki nem fizetett munkabérét és ismétlődő nyugdíját egy hónapos bevétele összegéig.

860. §
Az eddigi szabályozás szerint bírálandók el a határidők és elévülési idők egészen lejáratukig, amelyek 1964. április 1-je előtt kezdtek el telni.

861. §
Ha szándékosan okozott kárból eredő a kártérítéshez való jogról vagy szándékosan szerzett jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésének jogáról van szó, tízéves elévülési idő érvényes, amely attól a naptól számítódik, mikor az eredeti határidő kezdett telni; ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha olyan jogról van szó, amely 1964. április 1-je előtt elévült az eddigi szabályozás szerint.

862. §
A zálogjogokból eredő jogok és kötelezettségek, melyek 1964. április 1-je előtt jöttek létre, a következő rendelkezés szabályozza: 495. § a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában, amennyiben külön előírások nem szabályozzák azokat. Ez érvényes a szerződésből eredő zálogjogokra is.

863. §
A Tt. 141/1950. sz. törvényének (Polgári törvénykönyv) 563. § (2) bek. rendelkezésével megszüntetett társaságok vagyoni elszámolását továbbra is azok az előírások szabályozzák, amelyek eddig.

864. §
Hatályát veszíti:
1. A Polgári törvénykönyv, a 141/1950. sz. törvény, kivéve a 12. § (2) bek. rendelkezését, amennyiben a munkaszerződések megkötését szabályozza, valamint a 22. és 352. §;
2. a Tt. 126/1946. sz. törvénye, a mezőgazdasági bérleti viszonyok szabályozásáról;
3. a Tt. 139/1947. sz. törvénye, a hagyatékok felosztásáról a mezőgazdasági üzemek által és a mezőgazdasági földterület felaprózásának megakadályozásáról;
4. a Tt. 45/1948. sz. törvénye, amely módosítja és kiegészíti a Tt. 139/1947. sz. törvényét, a hagyatékok felosztásáról a mezőgazdasági üzemek által és a mezőgazdasági földterület felaprózásának megakadályozásáról;
5. a Tt. 207/1948. sz. törvénye, a mezőgazdasági vállalatok bérlőinek és a mezőgazdasági parcellák bérlőinek védelméről;
6. a Tt. 189/1950. sz. törvénye, a biztosítási szerződésről;
7. a Tt. 63/1951. sz. törvénye, a közlekedési eszközökkel okozott kárért való felelősségről;
8. a Tt. 65/1951. sz. törvénye, az ingatlanok átruházásáról és a mezőgazdasági és erdei földterületek bérléséről;
9. a Tt. 84/1952. sz. törvényének, 18. § (2) bek. és 20. § rendelkezései, a pénzügy szervezéséről;
11. a Tt. 47/1956. sz. törvényének 55. § (2) bek. a) pontja, 58. §, 59. § (1) bek. és 60. § rendelkezései, a polgári légi közlekedésről;
12. a Tt. 41/1957. sz. törvényének, 50. § (6) bek. rendelkezése, az ásványkincsek felhasználásáról (bányatörvény);
13. a Tt. 150/1961. sz. törvénye 32. §-ának rendelkezése, a balesetek és foglalkozási betegségek miatti kártérítésről;
14. a 366/1940. sz. kormányrendelet, az uszodákról és fürdőhelyekről;
15. a 183/1947. sz. kormányrendelet, amely meghatározza a mezőgazdasági termelési régiókat;
16. az 53/1955. sz. kormányrendelet, amely kiegészíti és módosítja a 183/1947. sz. kormányrendeletet, amely meghatározza a mezőgazdasági termelési régiókat;
17. a 157/1950. sz. igazságügyi miniszteri rendelet, a Polgári törvénykönyv némely rendelkezésének végrehajtásáról, módosítva a 37/1955. sz. igazságügyi miniszteri rendelettel;
18. a 179/1950. sz. igazságügyi miniszteri rendelet, a védett bérletek felmondásának fontos okairól vagy azok felmondás nélküli megszüntetéséről;
19. a 113/1956. H. l. (K. h.) sz. kormányhirdetmény, a bérleti díjhátralékok beszedéséről, kivéve az 5 – 7. § rendelkezéseit;
20. a 211/1957. H. l. (K. h.) sz. kormányhirdetmény, az apróbb javítások elvégzéséről a lakásokban;
21. a Pénzügyminisztérium 157/1954. H. l. sz. (183/1954. sz. K. h.) hirdetményének melléklete, amely tartalmazza a családi nyugdíjbiztosítás biztosítási feltételeit;
22. a Pénzügyminisztérium 237/1955. H. l. (K. h.) az. Hirdetményének, 1 – 11. mellékletei, a vagyon- és személyi biztosítás biztosítási feltételeiről, egyeztetve az Állami Biztosítóval;
23. a pénzügyminiszter 206/1957. H. l. (K. h.) sz. hirdetménye, a betétkönyvekről;
24. a Pénzügyminisztérium 33/1958. H. l. (K. h.) sz. hirdetménye, a vagyon- és személyi biztosítás biztosítási feltételeiről, egyeztetve az Állami Biztosítóval;
25. a Belkereskedelmi Minisztérium 125/1959. H. l. (K. h.) sz. hirdetménye 22 – 25. cikkelyeinek rendelkezései, az boltok munkájának alapvető előírásairól.

Harmadik fejezet
Átmeneti rendelkezések az 1983. április 1-től hatályos módosításokhoz
(a Tt. 131/1982. sz. törvénye)

865. §
(1) Hacsak nincs említve másként, a jelen törvény rendelkezései irányadóak az 1964. április 1. és 1983. április 1. közötti időben létrejött jogviszonyokat illetően is.
(2) A házastársak osztatlan közös tulajdonból eredő jogviszonyokra, melyek az 1964. április 1. és 1983. április 1. közötti időben megszűntek, a 149. § (4) bek. rendelkezése alkalmazandó, amennyiben az osztatlan közös tulajdon elszámolására nem került sor megegyezéssel, melyet 1983. április 1-től számított három éven belül lezártak vagy bírósági határozattal, melyet 1983. április 1-től számított három éven belül nyújtottak be.
(3) A 135.a § rendelkezésében a Tt. 131/1982. sz. törvényének olvasatában feltüntetett időbe beleszámítódik az az idő is, amíg a dolog az állampolgár vagy annak jogelődje folyamatos birtokában volt (135.a § (1) bek.) vagy folyamatosan gyakorolta a szolgalomnak megfelelő jogot (135.a § (2) bek.) 1983. április 1-je előtt; ez az idő azonban nem ér véget hamarább, mint ettől a naptól számított egy év elteltével.
(4) Ha jogügylet érvénytelenítésének jogáról van szó a 40.a § rendelkezésében feltüntetett okból, a Tt. 131/1982. sz. törvényének olvasatában, amelyre 1983. április 1-je előtt került sor, nem ér véget az elévülési idő hamarább, mint ettől a naptól számított három év elteltével.
(5) Ha a kártérítéshez való jogról vagy jogalap nélküli gazdagodás kiadásához való jogról van szó, kétéves elévülési idő érvényes, amely attól a naptól számítandó, amikor az eredeti határidő kezdett telni; ezt a rendelkezés nem lehet alkalmazni, ha olyan jogról van szó, melynek elévülési ideje letelt az eddigi szabályozás szerint.
(6) Az 1964. április 1-je előtti szolgalmi jogokra és kötelezettségekre ugyanúgy vonatkoznak a 135.b § és 135.c § (3) – (7) bek. rendelkezései a Tt. 131/1982. sz. törvényének olvasatában.

866. §
Annak az alapösszegnek az emelésére, amelyet nem szabad a kötelezett havi fizetéséből levonni a határozat végrehajtása során, és a határ meghatározása, amely felett a fizetés levonásokkal korlátlanul sújtható, melyekre 1983. április 1-től kezdve kerül sor, nem érinti azokat a fizetésekből és más bevételekből való levonásokról szóló megállapodásokat (57. § a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában), melyeket ez előtt a nap előtt kötöttek.

Negyedik fejezet
Átmeneti rendelkezések az 1989. január 1-től hatályos módosításokhoz 
(a Tt. 188/1988. sz. törvénye)

867. §
A nyugdíj elvesztéséért járó kárpótlásra való jogosultság, amely 1989. január 1-je előtt jött létre, az eddigi szabályozás szerint bírálandó el.

Ötödik fejezet
Átmeneti rendelkezések az 1992. január 1-től hatályos módosításokhoz 
(a Tt. 509/1991. sz. törvénye)

868. §
Amennyiben a továbbiakban másként nem szerepel, a jelen törvény rendelkezései irányadóak az 1992. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokat illetően is; azonban e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük 1992. január 1-je előtt létrejött jogosultságokat is az eddigi szabályozás szerint kell megítélni.

869. §
A jelen törvény hatályossága előtt három évre visszamenőleg készült jogügyletek megtámadhatóak, amennyiben a megtámadhatóság oka a jelen törvény hatályosságát követően is fennállt; ezt a jogot azonban a jelen törvény hatályosságát követő egy éven belül érvényesíteni kell, egyébként megszűnik.

870. §
A határidők és elévülési idők, amelyek a jelen törvény hatályossága előtt kezdtek el telni, egészen azok lejártáig az eddigi szabályozás szerint bírálandók el.

871. §
(1) Az eddigi szabályozás szerint létrejött személyes lakáshasználati jog, valamint a más lakóhelyiségek és nem lakás céljára szolgáló helyiségek használatának joga, amely a jelen törvény hatályba lépésének napján fennáll, a jelen törvény hatályosságának napján bérletre változik. A lakás közös használata és a lakás házastársak általi közös használata társbérletre változik.
(2) A lakás egy részének használati joga albérletre változik, azzal, hogy azt a jelen törvény hatályosságától számított egy éven belül nem lehet felmondani.
(3) Hasonlóképpen érvényes ez a más lakóhelyiségek és nem lakás céljára szolgáló helyiségek személyes használata esetében is.
(4) A szervezet dolgozóinak tartós elszállásolására szolgáló lakások személyes használata szolgálati lakás bérletére változik, amennyiben ezek a lakások teljesítik a szolgálati lakásokra vonatkozó, törvényben meghatározott feltételeket; amennyiben ezek a feltételek nincsenek teljesítve, az ilyen személyes használat bérletre változik.

872. §
(1) Az eddigi szabályozás szerint létrejött személyes földhasználati jog, amely a jelen törvény hatályba lépésének napján fennáll, a jelen törvény hatályosságának napján a természetes személy tulajdonára változik. Ezzel nincs érintve a Tt. 229/1991. sz. törvénye 8. §-a (1) bek. rendelkezése, a termőföldhöz és más mezőgazdasági tulajdonhoz fűződő tulajdonviszonyok rendezéséről.
(2) Ha ugyanazon beépítetlen telek személyes használati joga több állampolgár részére közösen jött létre (közös használók), a jelen törvény hatályosságával osztott társtulajdonosokká válnak, azonos tulajdonrészekkel.
(3) Ha ugyanazon beépített telek személyes használati joga több állampolgár részére közösen jött létre (beépített telek közös használói), a jelen törvény hatályosságával osztott társtulajdonosokká válnak, akik társtulajdonosi részének nagysága megegyezik a telken felépített közös személyes használatú építményben lévő társtulajdonosi részének nagyságával. Kétségek felmerülése esetén a társtulajdonosi részek nagyságát a társtulajdonosok megállapodása határozza meg, ha erre nem kerül sor, akkor valamelyikük indítványára a bíróság.
(4) Ha a beépített vagy beépítetlen telek személyes használati joga házastársak esetében jött létre, a jelen törvény hatályosságának napján a telek osztatlan társtulajdonosaivá válnak, amennyiben az osztatlan közös tulajdonuk fennáll; ha ez megszűnt, osztott társtulajdonosokká válnak, azonos tulajdonrészekkel.
(5) Ha a jelen törvény hatályosságának napja előtt az állampolgár jogosulttá vált, hogy vele a telek személyes használatáról megállapodást kössenek, de a jelen törvény hatályosságig a megállapodásra, illetve annak bejegyzésére az állami jegyzőség jogerős határozatával már nem került sor, a jogosult azon telek adásvételi szerződésének megkötésére válik jogosulttá, mely telket a személyes használatba való kiutalásáról szóló határozat érintett. Ha a jogosult a jelen törvény hatályosságától számított egy éven belül nem érvényesíti ezen jogát, a jogosultság megszűnik. Ha az adásvételi szerződés megkötésére nem kerül sor, a jogalap nélküli gazdagodás kiadásának joga nincs érintve (451. § és a köv.).
(6) Ha a telek tulajdonjogának árveréséről van szó a jelen törvény szerint, ahol az eddigi szabályozás szerint a telkek személyes használatáról szóló megállapodás megkötésének jogát lehetett megszerezni, a jogosult személy beszámíthatja azt az időt, amíg az ő jogelődje folyamatosan birtokolta a telket már a jelen törvény hatályossága előtt is.
(7) Ha a Tt. 30/1978. sz. törvényével módosított, személyes tulajdonban lévő lakásokról szóló, 52/1966. sz. törvényében feltüntetett feltételekkel az állampolgárnak (állampolgároknak) személyes lakástulajdona jött létre, a jelen törvény hatályosságának napján a személyes tulajdon, a természetes személy (természetes személyek) tulajdonára változik; ugyanígy a telek közös személyes használatának joga, amelyen a lakóház az állampolgár (állampolgárok) tulajdonában lévő lakással (lakásokkal) áll, a jelen törvény hatályosságának napján a természetes személyek osztott közös tulajdonára változik.
(8) A Tt. 30/1978. sz. törvényével módosított, személyes tulajdonban lévő lakásokról szóló, 52/1966. sz. törvényében meghatározott feltételekkel, a jelen törvény hatályosságától, a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek jogi személyek tulajdonába is kerülhetnek.

873. §
Örökléskor az örökhagyó halálának napján érvényes jog alkalmazandó. Ha azonban a végakarat a jelen törvény hatályossága előtt készült, annak érvényessége az eddigi szabályozás szerint bírálandó el.

874. §
Az ingatlanok átruházásából eredő jogokat és kötelességeket, amelyek a jelen törvény hatályossága előtt jöttek létre, az eddigi előírások szabályozzák.

875. §
(1) Az érdekcsoportok, melyek a Gazdasági törvénykönyv 360.b § szerint jöttek létre, az érdekszervezetek, melyek, a Tt. mezőgazdasági szövetkezetekről szóló, 162/1990. sz. törvényének 42. § szerint jöttek létre, valamint az érdekszervezetek és közös érdekszervezetek, melyek a Tt. lakás-, fogyasztási, termelő és más szövetkezetekről szóló, 176/1990. sz. törvényének 35. és 36. § szerint jöttek létre, a jelen törvény 20.f § szerint társaságoknak tekintendők. Ezek a társaságok kötelesek a 20.i § szerint nyilvántartásba vétetni magukat, a jelen törvény hatályosságának napjától számított hat hónapon belül.
(2) Az eddigi alapítványok alapítványoknak tekintendők a jelen törvény 20.b – 20.e § szerint.

876. §
(2) A Gazdasági törvénykönyv 348. § szerinti, a vagyon fizetségért való átmeneti használatáról szóló gazdasági szerződések, a jelen törvény hatályosságától bérleti szerződésekre változnak. Ha a vagyon használata Gazdasági törvénykönyv 348. § szerint térítésmentes, a jelen törvény hatályosságának napjától kölcsönbe adási szerződésre változik.

877. §
(1) Az árak, fizetségek és más pénzbeli teljesítések, amelyek a jelen törvény szerinti szabályozás tárgyát képezik, és amelyekre vonatkozik az árakról szóló általános érvényű jogszabály, áraknak tekintendők a jelen szabályozás szerint.
(2) Amennyiben a jelen törvényben „az árakról szóló általános érvényű jogszabály” kifejezés van használva, ez úgy értelmezendő, mint a Tt. 526/1990. sz. törvénye, az árakról.

878. §
Hatályon kívül helyezendők:
1. A Tt. 141/1950. sz. törvényének 22. § rendelkezései (A polgári törvénykönyv);
2. A Tt. 41/1964. sz. törvénye, a lakásokkal való gazdálkodásról;
3. A Tt. 52/1966. sz. törvényének 4. §, 6. §, 9. § (2) bek. és 10. § (2). bek. rendelkezései, a lakások személyes tulajdonlásáról, módosítva a Tt. 30/1978. sz. törvényével.

Hatodik fejezet

879. §
(1) A csak a Cseh Köztársaság vagy csak a Szlovák Köztársaság területén előforduló ingatlanok (elsősorban pl. az ún. telepes viszonyok, úrbérességek és földközösségek) tulajdonviszonyait az illető köztársaság nemzeti tanácsának törvénye fogja rendezni.
(2) A nemzeti tanácsok törvényei megszabják, ki és milyen módon biztosít lakáspótlásokat (pótlakások és pótszállások).

879.a §
Részletesebb előírásokat a Polgári törvénykönyv végrehajtásához az illetékes minisztériumok és a többi központi államigazgatási szervek adnak ki. A Cseh Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya adhatnak ki részletesebb előírásokat a Polgári törvénykönyv végrehajtására, ha olyan dolgokról van szó, melyek a Cseh Köztársaság hatáskörébe, vagy a Szlovák Köztársaság hatáskörébe tartoznak.

Hetedik fejezet
Átmeneti rendelkezés az 1997. június 20-tól hatályos módosításokhoz

879.b §
A lakásbérlet felmondásának bírósági engedélyeztetéséről szóló, már megkezdett eljárást a jelen törvény hatályba lépéséig a bíróság az eddigi szabályozás szerint fejezi be. A lakáspótlás biztosítására a jelen törvény rendelkezései vonatkoznak.

Nyolcadik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2001. szeptember 1-től hatályos módosításokhoz

879.c §
(1) A lakásbérlet felmondásának bírósági engedélyeztetéséről szóló, már megkezdett eljárást a jelen törvény hatályba lépéséig a bíróság az eddigi szabályozás szerint fejezi be. A lakáspótlás biztosítására a jelen törvény rendelkezései vonatkoznak.
(2) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. b) pontja szerinti okból ért véget, a bérlő, a jelen törvény hatályba lépésétől számított öt évig jogosult a lakáspótlásra az eddigi szabályozás szerint; ez nem érvényes, ha a bérlő a lakás tulajdonosa vagy lakásbérleti viszonya jött létre más bérbeadóval.

879.d §
(1) A jelen törvény hatályba lépésétől kezdve a bankok és a külföldi bankok fiókjai nem vehetnek át bemutatóra szóló betéteket. A bankban vagy a külföldi bank fiókjában, a jelen törvény hatályba lépése előtt elhelyezett bemutatóra szóló betétet csak névre szóló betétre lehet átváltani vagy pénzfelvételeket lehet eszközölni. Ezzel nincs érintve a bemutatóra szóló betéthez fűződő kamatok hozzáírása vagy a más pénzbeli előnyei, melyeket a bank vagy a külföldi bank fiókja végez; a jelen törvény hatályba lépésétől számított hat hónapig nincs érintve a külföldről érkező készpénzmentes átutalások hozzáírása sem, melyek a bemutatóra szóló betétkönyvre érkeznek, azzal a feltétellel, hogy az átvevő bank vagy külföldi bank fiókja előtt ismert a feladó személye, akit értesít arról, hogy a befizetések hozzáírása csak ezzel a határidővel lehetséges. A bemutatóra szóló betét kifizetésének joga a bemutatót illeti, aki bemutatja a bemutatóra szóló betétkönyvet vagy más bemutatóra szóló értékpapírt, ami bizonyítja ennek a betétnek a befizetését, továbbá igazolja személyazonosságát egy személyazonosító okmánnyal és teljesíti a 780. § (2) és (3) bek. szerinti feltételeket.
(2) A bemutató kérvényére, melyet a banknak vagy a külföldi bank fiókjának nyújt be a jelen törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül, a bank vagy a külföldi bank fiókja köteles díjmentesen átváltani a bemutatóra szóló betétet névre szóló betétre, amely ebben a bankban vagy külföldi bank fiókjában lesz elhelyezve.

Kilencedik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2003. január 1-től hatályos módosításokhoz

879.e §
(1) A jelen törvény rendelkezései szabályozzák a 2003. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük létrejött jogosultságokat is a 2003. január 1-je előtti szabályozás szerint kell megítélni, hacsak nincs ellentétes rendelkezés.
(2) A zálogjogokat, melyek 2003. január 1-je előtt jöttek létre, és amelyek létrejöttéhez a jelen törvény szerint kötelező a bejegyeztetés a zálogjogok nyilvántartójába, 2003. június 30-ig be kell jegyeztetni a zálogjogok nyilvántartójába, egyébként megszűnnek. A zálogjogok nyilvántartójába történő bejegyzés kérvényezését a jogosult a kötelezett értesítése után adja be.
(3) A (2) bekezdés szerinti zálogjogok a létrejöttük napjával kerülnek bejegyzésre. A zálogjogok kielégítésének sorrendjének meghatározásához, amelyek 2003. január 1-je előtt jöttek létre, a létrejöttük napja a döntő.
(4) Az ingó dolgokra vonatkozó zálogjogok, amelyek a dolog átadásával jöttek létre 2003. január 1-je előtt, 2003. január 1-vel bejegyeztethetők a zálogjogok nyilvántartójába, ha a bejegyzési kérelmet 2003. március 31-ig benyújtják.
(5) A betéti viszony, a bemutatóra szóló betét esetén, amely 2003. január 1-je előtt jött létre, 2003. december 31-én megszűnik; a megszüntetett betét egyenlegének kifizetésére vonatkozó jogot a 101. § szerinti elévülési időn belül lehet érvényesíteni.

Tizedik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2004. április 1-től hatályos módosításokhoz

879.f §
(1) A hibákért való felelősségből eredő jogok, melyek esetében a jótállási idő a jelen törvény hatályba lépésének napja előtt kezdett el telni, az eddigi jogszabályok szerint ítélendők meg.
(2) A használt dolog hibáiért való felelősségből eredő jogok, melyek esetében a jótállási idő a jelen törvény hatályba lépésének napja előtt kezdett el telni, az eddigi jogszabályok szerint ítélendők meg, ha a dolog átvételére a jelen törvény hatályba lépésének napja előtt került sor.
(3) Az 52. § szerinti fogyasztói szerződéseket, melyek a jelen törvény hatályba lépésének napja előtt köttettek, összhangba kell hozni a jelen törvény 53. § és 54. § rendelkezéseivel, az épület vagy annak egy részének bizonyos időszakokban való használati jogáról szóló fogyasztói szerződéseket a jelen törvény 55. § (1) bek. rendelkezésével is, ha a szerződés alaki kellékeiről van szó, valamint a jelen törvény 57. § rendelkezésével, a jelen törvény hatályba lépésének napjától számított három hónapon belül.
(4) A fogyasztói szerződések azon rendelkezései, amelyek nincsenek összhangba hozva a jelen törvény 53., 54. és 57. § rendelkezéseivel a (3) bekezdés szerint, a jelen törvény hatályba lépésének napjától számított három hónap elteltével érvénytelenek. A fogyasztó jogosult visszalépni az épület vagy egy részének bizonyos időszakokban való használati jogáról szóló fogyasztói szerződéstől, amely a (3) bekezdés szerint nincs összhangba hozva a jelen törvény 55. § (1) bek. rendelkezésével, ha a szerződés alaki kellékeiről van szó, éspedig a (3) bekezdés szerinti három hónapos határidő leteltével.

879.g §
A jelen törvénnyel átvételre kerülnek az Európai Unió jogilag kötelező erejű aktusai, melyek a mellékletben vannak feltüntetve.

Tizenegyedik fejezet
Átmeneti rendelkezés a 2004. augusztus 1-től hatályos módosításokhoz

879.h §
A 2004. augusztus 1-je előtt elismert munkaképtelenség utáni vagy rokkantság esetén járó jövedelem-kiesés pótlásának összege, melyet 2004. július 31. fizettek és a károsult jogosultsága ennek kifizetésére fennáll, emelkedik a társadalombiztosításról szóló általános előírások szerint. 2004-ben ez a pótlék 2004. október 1-től emelkedik.

Tizenkettedik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2005. január 1-től hatályos módosításokhoz

879.i §
(1) A jelen törvény rendelkezései szabályozzák 2005. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük jogosultságokat is a 2005. január 1-je előtti szabályozás szerint kell megítélni, hacsak nincs ellentétes rendelkezés.
(2) A 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint megszüntetett bemutatóra szóló betétek egyenlegeinek kifizetésére vonatkozó jog, melyeket a betétesek vagy más jogosult személyek legkésőbb 2006. december 31-ig nem érvényesítettek vagy nem igazoltak, 2006. december 31-ével átszáll az államra, beleértve a jogalap nélküli gazdagodás kiadására vonatkozó jogot a megszüntetett betétek ki nem fizetett egyenlegeiből a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint, valamint az ezekhez a betétekhez és egyenlegekhez fűződő kamatokhoz és más vagyoni előnyökhöz fűződő jogok, beleértve pénzügyi hasznot is, amelyet a bank vagy a külföldi bank fiókja szerzett ezen egyenlegek használata esetén, megfelelő kamatok biztosítása nélkül; megfelelő kamatnak ebből a célból a betétkönyveken lévő betétek átlagos kamatai tekintendők. A bank vagy a külföldi bank fiókja köteles minden ilyen aktívumot 2006. december 31-vel átutalni a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma utasításai szerint az általa megadott állami pénzügyi aktívák számlájára, miközben nem alkalmazandó a 458. § (3) bek.; az átutalt aktívumok a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma által meghatározott állami pénzügyi aktívák számláján vezetendők.
(3) Ha a bank vagy a külföldi bank fiókja 2006. december 31. előtt csődeljárással megszűnik, köteles a megszüntetett bemutatóra szóló betétek egyenlegeinek aktívumait a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint és a többi aktívumot a (2) bekezdés szerint haladéktalanul átutalni a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma utasításai szerint a megadott állami pénzügyi aktívák számlájára; az átutalt aktívumok a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma által meghatározott állami pénzügyi aktívák számláján vezetendők.
(4) Az aktívumok (2) és (3) bekezdések szerinti átutalásának pillanatával és az átutalt aktívumok terjedelmében megszűnik a banknak vagy a külföldi bank fiókjának kötelezettsége a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint megszüntetett betétek egyenlegeinek kifizetésére, és létrejön az állam visszatérítés fizetési kötelezettsége azon személyek felé, akik a szóban forgó aktívumok átutalásáig jogosultak voltak az egyenlegek kifizetésére a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint megszüntetett betétekből; a visszatérítés a megszüntetett betétek egyenlegeinek összege, de legfeljebb a megszüntetett betétek egyenlegeiből átutal aktívumok. Ezen visszatérítési igényüket az érintett személyek legkésőbb 2011. december 31-ig érvényesíthetik; az említett időszak lejárta után megszűnik az állam kötelezettsége ezen visszatérítések kifizetését illetően. Ezen visszatérítések kifizetése céljából és a kifizetésre való jogosultság igazolására a 879.d § (1) bek. negyedik mondatának rendelkezései, valamint a bűncselekményekből származó bevételek legalizálása elleni védelemről szóló általános előírások hasonlóképpen alkalmazandóak; ezen visszatérítések kifizetését a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma vagy egy általa megbízott jogi személy biztosítja.
(5) A 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint megszüntetett bemutatóra szóló betétek egyenlegei kifizetésének helyességét és indokoltságát, valamint a bemutatóra szóló megszüntetett betétek egyenlegeinek felhasználását, beleértve ezen egyenlegek megszüntetése utáni időszakban történt felhasználásából származó anyagi hasznot is, a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma jogosult ellenőrizni. Ezen ellenőrzés elvégzésére az államigazgatási ellenőrzésről és a banktitokról szóló általános előírások alkalmazandók. A Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma ellenőrzésének végrehajtása céljából és a visszatérítések kifizetése céljából a (4). bekezdés szerint, a bank vagy a külföldi bank fiókja, amelyben a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint bemutatóra szóló megszüntetett betétek egyenlegei találhatók, köteles átadni a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma utasításai szerint és az általa megszabott határidőre a bemutatóra szóló megszüntetett betétek listáját, beleértve ezen betétek egyenlegeinek összegének kimutatását, ezen betétek és egyenlegeik kamatainak és más vagyoni előnyeinek kimutatását, az pénzügyi haszon összegének kimutatását, melyet a bank vagy a külföldi bank fiókja ezen egyenlegek felhasználásával, megfelelő kamat biztosítása nélkül szerzett, ahogy további információkat is, dokumentumokat, háttéranyagokat és felvilágosításokat a bemutatóra szóló megszüntetett betétekről, a bemutatóra szóló megszüntetett betétek egyenlegeiről, az érvényesített kifizetési jogosultságokról és ezek kifizetéséről.

Tizenharmadik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2008. január 1-től hatályos módosításokhoz

879.j §
A jelen törvény rendelkezései szabályozzák a 2008. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejötte, valamint a belőlük létrejött jogosultságok is a 2008. január 1-je előtti szabályozás szerint ítélendők meg.

Tizennegyedik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2008. november 1-től hatályos módosításokhoz

879.k §
A házastársak osztatlan közös tulajdonának elszámolására a 149. § (5) bek. rendelkezései alkalmazandók, ha a bíróság határozata jogerőre emelkedett vagy a házastársak közötti megállapodás 2008. október 31-ig létrejött.

Tizenötödik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2010. március 1-től hatályos módosításokhoz

879.l §
A jelen törvény rendelkezései szabályozzák 2010. február 28-ig létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejötte, valamint a belőlük létrejött jogosultságok is a 2010. március 1-je előtti szabályozás szerint ítélendők meg.

Tizenhatodik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2010. június 1-től hatályos módosításokhoz

879.m §
A jelen törvény rendelkezései szabályozzák a 2010. június 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük létrejött jogosultságokat is a 2010. május 31-ig hatályos szabályozás szerint kell elbírálni, hacsak nincs ellentétes rendelkezés.

Tizenhetedik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2011. január 1-től hatályos módosításokhoz

879.n §
A jelen törvény rendelkezései vonatkoznak a 47.a § szerint, 2011. január 1. után megkötött szerződésre is.

Tizennyolcadik fejezet

879.o §
2012. március 1-től hatályos átmeneti rendelkezések
(1) Ha a jogosult személy nem érvényesítette jogosultságát 879.i § (4) bek. szerinti visszatérítés kifizetésére, légkésőbb 2013. december 31. kérvényezheti ezen pénzeszközök kifizetését a visszatérítés mértékéig. A pénzeszközök kifizetése céljából az első mondat szerint és a kifizetés jogosultságának igazolására a 879.d § (1) bek. negyedik mondatának rendelkezései, valamint a bűncselekményekből származó bevételek legalizálása és a terrorizmus finanszírozása elleni védelemről szóló általános előírások hasonlóképpen alkalmazandóak; ezen pénzeszközök kifizetését a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma vagy egy általa megbízott jogi személy biztosítja. Három hónappal az első mondatban szereplő határidő letelte előtt a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma köteles egy országos terjesztésű napilapban információt közölni a határidő leteltéről.
(2) Az (1) bekezdés szerinti pénzeszközök kifizetésének helyességét és indokoltságát a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma jogosult ellenőrizni. Az ellenőrzés elvégzése során az államigazgatási ellenőrzésről szóló általános előírások szerint kell eljárni, és alkalmazni kell a banktitokról szóló külön előírás rendelkezéseit. A Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma által elvégzett ellenőrzés céljaira a bank vagy a külföldi bank fiókja, amelyben a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint a bemutatóra szóló megszüntetett betétek egyenlegei el voltak helyezve, köteles benyújtani a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumának utasításai szerint és az általa megadott határidőre minden dokumentumot, háttéranyagot, magyarázatot és további információt a pénzeszközök kifizetésére benyújtott igényekről és az (1) bekezdés szerint kifizetett pénzeszközökről.

Tizenkilencedik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2014. június 13-tól hatályos módosításokhoz

879.p §
Az 53. § (4) bek. s) és t) pont., 53. § (7) bek. és a 614.a § rendelkezései szabályozzák a 2014. június 13. előtt létrejött jogviszonyokat is; a 2014. június 13. előtti jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük létrejött jogosultságokat is a 2014. június 12-ig hatályos szabályozás alapján kell elbírálni, hacsak nincs ellentétes rendelkezés.

Huszadik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2014. június 1-től hatályos módosításokhoz

879.r §
A jelen törvény rendelkezései szabályozzák a 2014. június 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük létrejött jogosultságokat is a 2014. június 1-ig hatályos szabályozás alapján kell elbírálni. A zálogjog végrehajtására, amely 2014. június 1-je előtt jött létre, a jelen törvény rendelkezései alkalmazandók.

Huszonegyedik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2015. január 1-től hatályos módosításokhoz

879.s §
A jelen törvény rendelkezései a 2014. december 31. után megkötött fogyasztói szerződésekre használandóak.

Huszonkettedik fejezet
Átmeneti rendelkezések a 2016. január 1-től hatályos módosításokhoz

879.t §
A jelen törvény rendelkezései a 2015. december 31. után megkötött biztosítási szerződésekre használandóak.

A törvény hatálya

880. §
A jelen törvénykönyv 1964. április 1-jén lép hatályba.


Novotný s. k.
Fierlinger s. k.
Lenárt s. k.


*) A 47/1955. sz. kormányrendelet, a telkek gazdasági-technikai rendezésével kapcsolatos intézkedésekről.
A Tt. 122/1975. sz. törvénye, a mezőgazdasági szövetkezetekről.
A Tt. 123/1975. sz. törvénye, a föld és más mezőgazdasági vagyon használatáról a termelés biztosítására.
A Tt. 61/1977. sz. törvénye, az erdőkről.
1) Pl. a Kereskedelmi Törvénykönyv, 261. § (2) bek.
2a) A Tt. 265/1992. sz. törvénye, az ingatlanokhoz fűződő tulajdon- és más dologi jogok bejegyzéséről.
Az SZNT 266/1992. sz. törvénye, a Szlovák Köztársaság ingatlankataszteréről.
2b) A Tt. 36/1967. sz. törvénye, a szakértőkről és tolmácsokról.
2c) A Tt. többször módosított 328/1991. sz. törvényének 1. § (2) és (3) bek., a csődeljárásról.
3) Pl.: a Tt. többször módosított 403/1990. sz. törvénye, némely vagyoni igazságtalanság következményeinek csökkentéséről, a Tt. 87/1991. sz. törvénye, a peren kívüli rehabilitációkról, a Tt. 229/1991. sz. törvénye, a termőföldhöz és más mezőgazdasági tulajdonhoz fűződő tulajdonviszonyok rendezéséről.
3a) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának többször módosított 278/1993. sz. törvénye 13. § 6. bek., az állami vagyon kezeléséről, a Szlovák Nemzeti Tanács többször módosított 138/1991. sz. törvénye 7.a § (4) bek., a községek vagyonáról, a Tt. 446/2001. sz. törvénye 8. § (4) bek., a nagyobb területi egységek vagyonáról, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának többször módosított 233/1995. sz. törvénye, a bírósági végrehajtókról és a végrehajtói tevékenységről (Végrehajtói rendtartás).
3b) A Szlovák Nemzeti Tanács többször módosított 323/1992. sz. törvénye, a jegyzőkről és a jegyzők tevékenységéről (Jegyzői rendtartás).
3c) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának többször módosított 162/1995. sz. törvénye, az ingatlankataszterről és az ingatlanokhoz fűződő tulajdon valamint más jogok bejegyzéséről (katasztertörvény).
3d) Például a Tt. 55/1997. sz. törvénye, a védjegyekről, módosítva a Tt. 577/2001. sz. törvényével, a Tt. 435/2001. sz. törvénye, a szabadalmakról, kiegészítő oltalmi tanúsítványokról, valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről (szabadalmi törvény).
3e) A Tt. 527/2002. sz. törvénye, az önkéntes árverésekről, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács többször módosított 323/1992. sz., a jegyzőkről és a jegyzők tevékenységéről (Jegyzői rendtartás) szóló törvényének kiegészítéséről.
3f) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 233/1995. sz. törvénye
3fa) A Tt. többször módosított 566/2001. sz. törvénye, az értékpapírokról és a befektetési szolgáltatásokról, valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről (értékpapírtörvény).
3faa) A Tt. 7/2005. sz., a csődeljárásról és szerkezetváltásról, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényének 180. §-a a Tt. 117/2015. sz. törvénye szerint.
3g) A Szlovák Köztársaság Geodéziai, Térképészeti és Kataszteri Hivatala 79/1996. sz. hirdetménye 44. § (1) bek., mellyel végrehajtandó a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának az ingatlankataszterről és az ingatlanokhoz fűződő tulajdon valamint más jogok bejegyzéséről szóló (katasztertörvény), többször módosított törvénye.
4) A Tt. 328/1991. sz. törvénye, a csődeljárásról.
5) A Tt. 53/1966. sz. törvényének 1. §, a mezőgazdasági földalap védelméről, módosítva a Tt. 75/1976. sz. törvényével.
§ 2 a Tt. 61/1977. sz. törvénye, az erdőkről.
5a) A Polgári perrendtartás 106. és 112. §-a.
5e) A Polgári törvénykönyv 754. §.
5b) A Tt. többször módosított 195/1998. sz. törvényének 7 – 9. §, a szociális segélyről.
5c) A Szlovák Nemzeti Tanács 189/1992. sz. törvénye 2. § (3) bek., a lakások és pótlakások bérlésével összefüggő némely viszony szabályozásáról.
5i) A Szlovák Nemzeti Tanács 189/1992. sz. törvényének 5. §.
5d) A Szlovák Nemzeti Tanács 189/1992. sz. törvénye 3. § (3) bek.
5f) A többször módosított Munka törvénykönyve 46. § (1) bek. a) – c) pontjai.
A Tt. többször módosított 370/1997. sz. törvénye 32. § (1). bek. c) pontja, a katonai szolgálatról.
A Tt. többször módosított 73/1998. sz. törvénye 192. § (1) bek. a) pontja, a Rendőri Testület, a Szlovák Információs Szolgálat, a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási Őrsége Testületének és a Vasúti Rendőrség tagjainak állami szolgálatáról.
A Tt. többször módosított 200/1998. sz. törvénye 183. § (1) bek. a) pontja, a vámosok állami szolgálatáról, valamint némely további törvény módosításáról és kiegészítéséről.
5g) Például a Munka törvénykönyvének 190 – 192. §
5h) A Szlovák Nemzeti Tanács 189/1992. sz. törvényének 4. §
6) A Tt. 116/1990. sz. törvénye a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről és albérletéről.
7a) A Tt. 171/2005. sz. törvénye a hazárdjátékokról. valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről.


A Tt. 40/1964 sz. törvényének melléklete

Az Európai Uniótól átvett, jogilag kötelező érvényű aktusok listája
A jelen törvénnyel az Európai Közösségek és az Európai Unió következő jogilag kötelező érvényű aktusai kerülnek átvételre:
1. A Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 095, 1993/4/21, 29 – 34 old.).
2. Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 171, 1999/7/7, 12 – 16 old.).
3. Az Európai Parlament és a Tanács 1999/93/EK irányelve. (1999. december 13.) az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről (EK H. L. L 13, 2000. 01. 19.; EU H. L. különkiadása, fej. 13/köt. 24).
4. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/47/EK irányelve (2002. június 6.) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról (Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 168, 2002. 06. 27.).
5. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (EU H. L. különkiadása, fej. 17/köt. 2, EU H. L. L 157, 2004. 04. 30.).
6. Az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i 2009/44/EK irányelve a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvnek és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a kapcsolódó rendszerek és hitelkövetelések tekintetében történő módosításáról (EU H. L. L 146, 2009. 06. 10.).
7. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25. ) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (EU H. L. L 304, 2011. 11. 22.).
8. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (átdolgozott változat) (HL L 335., 2009.12.17.) az Európai Parlament és a Tanács 2011/89/EU irányelve (2011. november 16.) (HL L 326, 2011.12.8.) értelmében, az Európai Parlament és a Tanács 2012/23/EU irányelve (2012. szeptember 12.) (HL L 249, 2012.9.14.) értelmében, a Tanács 2013/23/EU irányelve (2013. május 13.) (HL L 158 2013.6.10.) értelmében, az Európai Parlament és a Tanács 2013/58/EU irányelve (2013. december 11.) (HL L 341, 2013.12.18.) értelmében, az Európai Parlament és a Tanács 2014/51/EU irányelve (2014. április 16.) (HL L 153, 2014.5.22.) értelmében.
Časová verzia účinná od 1. júla 2016

40/1964 Zb.

OBČIANSKY ZÁKONNÍK


z 26. februára 1964


Zmena:
58/1969 Zb. s účinnosťou od 1. júla 1969
131/1982 Zb. s účinnosťou od 1. januára 1983
131/1982 Zb. s účinnosťou od 1. apríla 1983
509/1991 Zb. s účinnosťou od 1. apríla 1983
94/1988 Zb. s účinnosťou od 1. júla 1988
188/1988 Zb. s účinnosťou od 1. januára 1989
87/1990 Zb. s účinnosťou od 29. marca 1990
105/1990 Zb. s účinnosťou od 1. mája 1990
116/1990 Zb. s účinnosťou od 1. mája 1990
509/1991 Zb. s účinnosťou od 1. mája 1990
87/1991 Zb. s účinnosťou od 1. apríla 1991
509/1991 Zb. s účinnosťou od 1. januára 1992
264/1992 Zb. s účinnosťou od 1. januára 1993
278/1993 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 1994
249/1994 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 1994
153/1997 Z. z. s účinnosťou od 20. júna 1997
211/1997 Z. z. s účinnosťou od 30. júla 1997
252/1999 Z. z. s účinnosťou od 11. októbra 1999
218/2000 Z. z. s účinnosťou od 1. augusta 2000
261/2001 Z. z. s účinnosťou od 1. septembra 2001
281/2001 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 2001
23/2002 Z. z. s účinnosťou od 7. februára 2002
34/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. marca 2002
95/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. marca 2002
215/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2002
184/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. júna 2002
526/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2003
504/2003 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2004
515/2003 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2004
150/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2004
526/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2004
150/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2004
404/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. augusta 2004
635/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2005
171/2005 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2005
266/2005 Z. z. s účinnosťou od 30. júna 2005
336/2005 Z. z. s účinnosťou od 1. augusta 2005
118/2006 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2006
188/2006 Z. z. s účinnosťou od 13. apríla 2006
84/2007 Z. z. s účinnosťou od 1. marca 2007
209/2007 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2007
335/2007 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 2007
568/2007 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2008
379/2008 Z. z. s účinnosťou od 1. novembra 2008
214/2008 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2009
477/2008 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2009
186/2009 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2010
575/2009 Z. z. s účinnosťou od 1. marca 2010
129/2010 Z. z. s účinnosťou od 1. júna 2010
546/2010 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2011
130/2011 Z. z. s účinnosťou od 30. júna 2011
161/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2011
69/2012 Z. z. s účinnosťou od 1. marca 2012
180/2013 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 2013
106/2014 Z. z. s účinnosťou od 1. júna 2014
102/2014 Z. z. s účinnosťou od 13. júna 2014
335/2014 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2015
102/2014 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2015
117/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 2015
239/2015 Z. z. s účinnosťou od 15. októbra 2015
273/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. novembra 2015
438/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. decembra 2016
39/2015 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2016
91/2016 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2016
125/2016 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2016


Federálne zhromaždenie Českej a Slovenskej Federatívnej Republiky sa uznieslo na tomto zákone:


PRVÁ ČASŤ
VŠEOBECNÉ USTANOVENIA

Prvá hlava
Občianskoprávne vzťahy a ich ochrana

§ 1
(1) Úprava občianskoprávnych vzťahov prispieva k napĺňaniu občianskych práv a slobôd, najmä ochrany osobnosti a nedotknuteľnosti vlastníctva.
(2) Občiansky zákonník upravuje majetkové vzťahy fyzických a právnických osôb, majetkové vzťahy medzi týmito osobami a štátom, ako aj vzťahy vyplývajúce z práva na ochranu osôb, pokiaľ tieto občianskoprávne vzťahy neupravujú iné zákony.1)
(3) Občiansky zákonník upravuje aj právne vzťahy z duševného vlastníctva, ak tieto vzťahy neupravujú iné zákony.

§ 2
(1) Občianskoprávne vzťahy vznikajú z právnych úkonov alebo z iných skutočností, s ktorými zákon vznik týchto vzťahov spája.
(2) V občianskoprávnych vzťahoch majú účastníci rovnaké postavenie.
(3) Účastníci občianskoprávnych vzťahov si môžu vzájomné práva a povinnosti upraviť dohodou odchylne od zákona, ak to zákon výslovne nezakazuje a ak z povahy ustanovení zákona nevyplýva, že sa od neho nemožno odchýliť.

§ 3
(1) Výkon práv a povinností vyplývajúcich z občianskoprávnych vzťahov nesmie bez právneho dôvodu zasahovať do práv a oprávnených záujmov iných a nesmie byť v rozpore s dobrými mravmi.
(2) Fyzické a právnické osoby, štátne orgány a orgány miestnej samosprávy dbajú o to, aby nedochádzalo k ohrozovaniu a porušovaniu práv z občianskoprávnych vzťahov a aby sa prípadné rozpory medzi účastníkmi odstránili predovšetkým ich dohodou.

§ 4
Proti tomu, kto právo ohrozí alebo poruší, možno sa domáhať ochrany u orgánu, ktorý je na to povolaný. Ak nie je v zákone ustanovené niečo iné, je týmto orgánom súd.

§ 5
Ak došlo k zrejmému zásahu do pokojného stavu, možno sa domáhať ochrany na obci. Obec môže predbežne zásah zakázať alebo uložiť, aby bol obnovený predošlý stav. Tým nie je dotknuté právo domáhať sa ochrany na súde.

§ 6
Ak hrozí neoprávnený zásah do práva bezprostredne, môže ten, kto je takto ohrozený, primeraným spôsobom zásah sám odvrátiť.

Druhá hlava
Účastníci občianskoprávnych vzťahov

Prvý oddiel
Fyzické osoby

§ 7
(1) Spôsobilosť fyzickej osoby mať práva a povinnosti vzniká narodením. Túto spôsobilosť má aj počaté dieťa, ak sa narodí živé.
(2) Smrťou táto spôsobilosť zanikne. Ak smrť nemožno preukázať predpísaným spôsobom, súd fyzickú osobu vyhlási za mŕtvu, ak zistí jej smrť inak. Za mŕtvu súd vyhlási aj nezvestnú fyzickú osobu, ak so zreteľom na všetky okolnosti možno usúdiť, že už nežije.

§ 8
(1) Spôsobilosť fyzickej osoby vlastnými právnymi úkonmi nadobúdať práva a brať na seba povinnosti (spôsobilosť na právne úkony) vzniká v plnom rozsahu plnoletosťou.
(2) Plnoletosť sa nadobúda dovŕšením osemnásteho roku. Pred dosiahnutím tohto veku sa plnoletosť nadobúda len uzavretím manželstva. Takto nadobudnutá plnoletosť sa nestráca ani zánikom manželstva ani vyhlásením manželstva za neplatné.

§ 9
Maloletí majú spôsobilosť len na také právne úkony, ktoré sú svojou povahou primerané rozumovej a vôľovej vyspelosti zodpovedajúcej ich veku.

§ 10
(1) Ak fyzická osoba pre duševnú poruchu, ktorá nie je len prechodná, nie je vôbec schopná robiť právne úkony, súd ju pozbaví spôsobilosti na právne úkony.
(2) Ak fyzická osoba pre duševnú poruchu, ktorá nie je len prechodná, alebo pre nadmerné požívanie alkoholických nápojov alebo omamných prostriedkov či jedov je schopná robiť len niektoré právne úkony, súd obmedzí jej spôsobilosť na právne úkony a rozsah obmedzenia určí v rozhodnutí.
(3) Súd pozbavenie alebo obmedzenie spôsobilosti zmení alebo zruší, ak sa zmenia alebo ak odpadnú dôvody, ktoré k nim viedli.

Ochrana osobnosti

§ 11
Fyzická osoba má právo na ochranu svojej osobnosti, najmä života a zdravia, občianskej cti a ľudskej dôstojnosti, ako aj súkromia, svojho mena a prejavov osobnej povahy.

§ 12
(1) Písomnosti osobnej povahy, podobizne, obrazové snímky a obrazové a zvukové záznamy týkajúce sa fyzickej osoby alebo jej prejavov osobnej povahy sa smú vyhotoviť alebo použiť len s jej privolením.
(2) Privolenie nie je potrebné, ak sa vyhotovia alebo použijú písomnosti osobnej povahy, podobizne, obrazové snímky, zvukové alebo obrazové a zvukové záznamy na úradné účely na základe zákona.
(3) Podobizne, obrazové snímky a obrazové a zvukové záznamy sa môžu bez privolenia fyzickej osoby vyhotoviť alebo použiť primeraným spôsobom tiež na vedecké a umelecké účely a pre tlačové, filmové, rozhlasové a televízne spravodajstvo. Ani také použitie však nesmie byť v rozpore s oprávnenými záujmami fyzickej osoby.

§ 13
(1) Fyzická osoba má právo najmä sa domáhať, aby sa upustilo od neoprávnených zásahov do práva na ochranu jej osobnosti, aby sa odstránili následky týchto zásahov a aby jej bolo dané primerané zadosťučinenie.
(2) Pokiaľ by sa nezdalo postačujúce zadosťučinenie podľa odseku 1 najmä preto, že bola v značnej miere znížená dôstojnosť fyzickej osoby alebo jej vážnosť v spoločnosti, má fyzická osoba tiež právo na náhradu nemajetkovej ujmy v peniazoch.
(3) Výšku náhrady podľa odseku 2 určí súd s prihliadnutím na závažnosť vzniknutej ujmy a na okolnosti, za ktorých k porušeniu práva došlo.

§ 15
Po smrti fyzickej osoby patrí uplatňovať právo na ochranu jej osobnosti manželovi a deťom, a ak ich niet, jeho rodičom.

§ 16
Kto neoprávneným zásahom do práva na ochranu osobnosti spôsobí škodu, zodpovedá za ňu podľa ustanovení tohto zákona o zodpovednosti za škodu.

Druhý oddiel
Právnické osoby

§ 18
(1) Spôsobilosť mať práva a povinnosti majú aj právnické osoby.
(2) Právnickými osobami sú:
a) združenia fyzických alebo právnických osôb,
b) účelové združenia majetku,
c) jednotky územnej samosprávy,
d) iné subjekty, o ktorých to ustanovuje zákon.

§ 19
(1) Na zriadenie právnickej osoby je potrebná písomná zmluva alebo zakladacia listina, pokiaľ osobitný zákon neustanovuje inak.
(2) Právnické osoby vznikajú dňom, ku ktorému sú zapísané do obchodného alebo do iného zákonom určeného registra, pokiaľ osobitný zákon neustanovuje ich vznik inak.

§ 19a
(1) Spôsobilosť právnickej osoby nadobúdať práva a povinnosti môže byť obmedzená len zákonom.
(2) Právnické osoby, ktoré sa zapisujú do obchodného alebo do iného zákonom určeného registra, môžu nadobúdať práva a povinnosti odo dňa účinnosti zápisu do tohto registra, pokiaľ osobitný zákon neustanovuje inak.

§ 19b
(1) Právnické osoby majú svoj názov, ktorý musí byť určený pri ich zriadení.
(2) Pri neoprávnenom použití názvu právnickej osoby sa možno domáhať na súde, aby sa neoprávnený užívateľ zdržal jeho užívania a odstránil závadný stav; možno sa tiež domáhať primeraného zadosťučinenia, ktoré sa môže požadovať aj v peniazoch.
(3) Odsek 2 platí primerane aj pre neoprávnený zásah do dobrej povesti právnickej osoby.

§ 19c
Sídlo právnickej osoby musí byť určené pri jej vzniku.

§ 20
(1) Právne úkony právnickej osoby vo všetkých veciach robia tí, ktorí sú na to oprávnení zmluvou o zriadení právnickej osoby, zakladacou listinou alebo zákonom (štatutárne orgány).
(2) Za právnickú osobu môžu robiť právne úkony aj iní jej pracovníci alebo členovia, pokiaľ je to určené vo vnútorných predpisoch právnickej osoby alebo je to vzhľadom na ich pracovné zaradenie obvyklé. Ak tieto osoby prekročia svoje oprávnenie, vznikajú práva a povinnosti právnickej osobe, len pokiaľ sa právny úkon týka predmetu činnosti právnickej osoby a len vtedy, ak ide o prekročenie, o ktorom druhý účastník nemohol vedieť.

§ 20a
(1) Právnická osoba sa zrušuje dohodou, uplynutím doby alebo splnením účelu, na ktorý bola zriadená, pokiaľ osobitný zákon neustanovuje inak.
(2) Právnická osoba zapísaná v obchodnom registri alebo v inom zákonom určenom registri zaniká dňom výmazu z tohto registra, pokiaľ osobitné zákony neustanovujú inak.
(3) Pred zánikom právnickej osoby sa vyžaduje jej likvidácia, pokiaľ celé jej imanie nenadobúda právny nástupca alebo osobitný zákon neustanovuje inak.
(4) Ustanovenia Obchodného zákonníka o likvidácii obchodných spoločností sa primerane použijú aj na likvidáciu inej právnickej osoby, pokiaľ z ustanovení upravujúcich tieto právnické osoby nevyplýva niečo iné.

Záujmové združenia právnických osôb

§ 20f
Na ochranu svojich záujmov alebo na dosiahnutie iného účelu môžu právnické osoby vytvárať záujmové združenia právnických osôb (ďalej len „združenia").

§ 20g
Na založenie združenia sa vyžaduje písomná zakladateľská zmluva uzavretá zakladateľmi alebo schválenie založenia združenia na ustanovujúcej členskej schôdzi. O založení združenia na tejto schôdzi sa spíše zápisnica obsahujúca zoznam zakladajúcich členov združenia s uvedením ich mena (názvu) a bydliska (sídla) a podpisy členov. K zmluve alebo zápisnici o ustanovujúcej členskej schôdzi musia byť priložené stanovy a určenie osôb oprávnených konať v mene združenia, ktoré schvália zakladatelia alebo ustanovujúca schôdza.

§ 20h
(1) Stanovy združenia určia názov, sídlo a predmet činnosti združenia, úpravu majetkových pomerov, vznik a zánik členstva, práva a povinnosti členov, orgány združenia a vymedzenie ich pôsobnosti, spôsob zrušenia združenia a naloženie s jeho likvidačným zostatkom. Členstvo v združení možno viazať na určitý členský príspevok.
(2) Stanovy schvaľujú zakladatelia alebo ustanovujúca členská schôdza. Stanovy určia spôsob, ktorým sa stanovy menia a dopĺňajú.

§ 20i
(1) Združenie je právnickou osobou, ktorá zodpovedá svojím majetkom za nesplnenie svojich povinností.
(2) Združenie nadobúda právnu spôsobilosť zápisom do registra združení vedeného na okresnom úrade v sídle kraja, príslušnom podľa sídla združenia. Do registra sa zapisuje názov a sídlo združenia, predmet jeho činnosti, orgány, prostredníctvom ktorých združenie koná, a mená osôb vykonávajúcich ich pôsobnosť; ako aj údaje o nezahladených trestoch uložených združeniu v trestnom konaní a nevykonaných trestoch postihujúcich právnych nástupcov združenia.
(3) K návrhu na zápis do registra sa prikladá zakladateľská zmluva alebo zápisnica o ustanovujúcej členskej schôdzi spolu so stanovami. Návrh podáva osoba splnomocnená zakladateľmi alebo ustanovujúcou členskou schôdzou.

§ 20j
(1) Pred zánikom združenia sa vyžaduje likvidácia, ak imanie združenia neprechádza na právneho nástupcu.
(2) Združenie zaniká výmazom z registrácie.

§ 21
Pokiaľ je účastníkom občianskoprávnych vzťahov štát, je právnickou osobou.

Tretia hlava
Zastúpenie

§ 22
(1) Zástupcom je ten, kto je oprávnený konať za iného v jeho mene. Zo zastúpenia vznikajú práva a povinnosti priamo zastúpenému.
(2) Zastupovať iného nemôže ten, kto sám nie je spôsobilý na právny úkon, o ktorý ide, ani ten, záujmy ktorého sú v rozpore so záujmami zastúpeného.

§ 23
Zastúpenie vzniká na základe zákona alebo rozhodnutia štátneho orgánu (zákonné zastúpenie) alebo na základe dohody o plnomocenstve.

§ 24
Zástupca musí konať osobne; ďalšieho zástupcu si môže ustanoviť, len ak je to právnym predpisom ustanovené alebo účastníkmi dohodnuté. Aj z právnych úkonov ďalšieho zástupcu vznikajú práva a povinnosti priamo zastúpenému.

Zákonné zastúpenie

§ 26
Pokiaľ fyzické osoby nie sú spôsobilé na právne úkony, konajú za ne ich zákonní zástupcovia.

§ 27
(1) Kto je zákonným zástupcom maloletého dieťaťa, upravuje Zákon o rodine.
(2) Zákonným zástupcom fyzickej osoby, ktorú súd rozhodnutím pozbavil spôsobilosti na právne úkony alebo ktorej spôsobilosť na právne úkony súd rozhodnutím obmedzil, je súdom ustanovený opatrovník.
(3) Ak sa za opatrovníka nemôže ustanoviť príbuzný fyzickej osoby ani iná osoba, ktorá spĺňa podmienky pre ustanovenie za opatrovníka, ustanoví súd za opatrovníka orgán miestnej správy, prípadne jeho zariadenie, ak je oprávnené vystupovať svojím menom (§ 18 ods. 1).

§ 28
Ak zákonní zástupcovia sú povinní aj spravovať majetok tých, ktorých zastupujú, a ak nejde o bežnú vec, je na nakladanie s majetkom potrebné schválenie súdu.

§ 29
Súd môže ustanoviť opatrovníka aj tomu, pobyt koho nie je známy, ak je to potrebné na ochranu jeho záujmov alebo ak to vyžaduje verejný záujem. Za tých istých podmienok môže súd ustanoviť opatrovníka aj vtedy, ak je to potrebné z iného vážneho dôvodu.

§ 30
Ak dôjde k stretnutiu záujmov zákonného zástupcu so záujmami zastúpeného alebo k stretnutiu záujmov tých, ktorých zastupuje ten istý zákonný zástupca, ustanoví súd osobitného zástupcu.

Zastúpenie na základe plnomocenstva

§ 31
(1) Pri právnom úkone sa možno dať zastúpiť fyzickou alebo právnickou osobou. Splnomocniteľ udelí za týmto účelom plnomocenstvo splnomocnencovi, v ktorom sa musí uviesť rozsah splnomocnencovho oprávnenia.
(2) Pri plnomocenstve udelenom právnickej osobe vzniká právo konať za splnomocniteľa štatutárnemu orgánu tejto osoby alebo osobe, ktorej tento orgán udelí plnomocenstvo.
(3) Plnomocenstvo možno udeliť aj niekoľkým splnomocnencom spoločne. Ak v plnomocenstve udelenom niekoľkým splnomocnencom nie je určené inak, musia konať všetci spoločne.
(4) Ak je potrebné, aby sa právny úkon urobil v písomnej forme, musí sa plnomocenstvo udeliť písomne. Písomne sa musí plnomocenstvo udeliť aj vtedy, ak sa netýka len určitého právneho úkonu.

§ 32
(1) Ak z právneho úkonu nevyplýva, že niekto koná za niekoho iného, platí, že koná vo vlastnom mene.
(2) Ak splnomocnenec koná v mene splnomocniteľa v medziach oprávnenia zastupovať, vzniknú tým práva a povinnosti priamo splnomocniteľovi. Pokyny dané splnomocnencovi, ktoré nevyplývajú z plnomocenstva, nemajú vplyv na právne účinky konania, ibaže by boli známe osobám, voči ktorým splnomocnenec konal.
(3) Ak je splnomocniteľ dobromyseľný alebo ak vedel alebo musel vedieť o určitej okolnosti, prihliada sa na to aj u splnomocnenca, ibaže ide o okolnosti, o ktorých sa splnomocnenec dozvedel pred udelením plnomocenstva. Splnomocniteľ, ktorý nie je dobromyseľný, sa nemôže dovolávať dobromyseľnosti splnomocnenca.

§ 33
(1) Ak splnomocnenec prekročil svoje oprávnenie vyplývajúce z plnomocenstva, je splnomocniteľ viazaný, len pokiaľ toto prekročenie schválil. Ak však splnomocniteľ neoznámi osobe, s ktorou splnomocnenec konal, svoj nesúhlas bez zbytočného odkladu po tom, čo sa o prekročení oprávnenia dozvedel, platí, že prekročenie schválil.
(2) Ak splnomocnenec pri konaní prekročil svoje oprávnenie konať za splnomocniteľa alebo ak niekto koná za iného bez plnomocenstva, je z tohto konania zaviazaný sám, ibaže ten, za koho sa konalo, právny úkon dodatočne bez zbytočného odkladu schváli. Ak splnomocniteľ neschváli prekročenie plnomocenstva alebo konanie bez plnomocenstva, môže osoba, s ktorou sa konalo, od splnomocnenca požadovať buď splnenie záväzku, alebo náhradu škody spôsobenej jeho konaním.
(3) Ustanovenie odseku 2 neplatí, ak osoba, s ktorou sa konalo, o nedostatku plnomocenstva vedela.

§ 33a
(1) Splnomocnenec je oprávnený udeliť plnomocenstvo inej osobe, aby namiesto neho konala za splnomocniteľa,
a) ak je výslovne oprávnený podľa plnomocenstva udeliť plnomocenstvo inej osobe,
b) ak je splnomocnencom právnická osoba.
(2) Z právnych úkonov ďalšieho splnomocnenca je zaviazaný priamo splnomocniteľ.

§ 33b
(1) Plnomocenstvo zanikne
a) vykonaním úkonu, na ktorý bolo obmedzené,
b) ak ho splnomocniteľ odvolal,
c) ak ho vypovedal splnomocnenec,
d) ak splnomocnenec zomrie.
(2) Plnomocenstvo zaniká smrťou splnomocniteľa, ak z jeho obsahu nevyplýva niečo iné. Zánikom právnickej osoby, ktorá je splnomocnencom alebo splnomocniteľom, zaniká plnomocenstvo len vtedy, ak jej práva a záväzky neprechádzajú na inú osobu.
(3) Splnomocniteľ sa nemôže platne vzdať práva plnomocenstvo kedykoľvek odvolať.
(4) Dokiaľ odvolanie plnomocenstva nie je splnomocnencovi známe, majú jeho právne úkony účinky, ako keby plnomocenstvo ešte trvalo. Na toto ustanovenie sa však nemôže odvolávať ten, kto o odvolaní plnomocenstva vedel alebo musel vedieť.
(5) Ak splnomocniteľ oznámil inej osobe, že udelil plnomocenstvo splnomocnencovi na určité úkony, môže sa voči nemu dovolávať odvolania plnomocenstva, len ak jej toto odvolanie oznámil pred konaním splnomocnenca, alebo keď táto osoba v čase konania splnomocnenca o tomto odvolaní vedela.
(6) Ak splnomocniteľ zomrie alebo ak splnomocnenec vypovie plnomocenstvo, je splnomocnenec povinný urobiť ešte všetko, čo neznesie odklad, aby splnomocniteľ alebo jeho právny nástupca neutrpel ujmu na svojich právach. Úkony takto urobené majú rovnaké právne účinky, ako keby zastúpenie ešte trvalo, pokiaľ neodporujú tomu, čo zariadil splnomocniteľ alebo jeho právni nástupcovia.

Štvrtá hlava
Právne úkony

§ 34
Právny úkon je prejav vôle smerujúci najmä k vzniku, zmene alebo zániku tých práv alebo povinností, ktoré právne predpisy s takýmto prejavom spájajú.

§ 35
(1) Prejav vôle sa môže urobiť konaním alebo opomenutím; môže sa stať výslovne alebo iným spôsobom nevzbudzujúcim pochybnosti o tom, čo chcel účastník prejaviť.
(2) Právne úkony vyjadrené slovami treba vykladať nielen podľa ich jazykového vyjadrenia, ale najmä tiež podľa vôle toho, kto právny úkon urobil, ak táto vôľa nie je v rozpore s jazykovým prejavom.
(3) Právne úkony vyjadrené inak než slovami sa vykladajú podľa toho, čo spôsob ich vyjadrenia obvykle znamená. Pritom sa prihliada na vôľu toho, kto právny úkon urobil, a chráni sa dobromyseľnosť toho, komu bol právny úkon určený.

§ 36
(1) Vznik, zmenu alebo zánik práva či povinnosti možno viazať na splnenie podmienky. Na nemožnú podmienku, na ktorú je zánik práva alebo povinnosti viazaný, sa neprihliada.
(2) Podmienka je odkladacia, ak od jej splnenia závisí, či právne následky úkonu nastanú. Podmienka je rozväzovacia, ak od jej splnenia závisí, či následky, ktoré už nastali, pominú.
(3) Ak účastník, ktorému je nesplnenie podmienky na prospech, jej splnenie zámerne zmarí, stane sa právny úkon nepodmieneným.
(4) Na splnenie podmienky sa neprihliada, ak jej splnenie spôsobí zámerne účastník, ktorý nemal právo tak urobiť a ktorému je jej splnenie na prospech.
(5) Ak z právneho úkonu alebo z jeho povahy nevyplýva niečo iné, predpokladá sa, že podmienka je odkladacia.

§ 37
(1) Právny úkon sa musí urobiť slobodne a vážne, určite a zrozumiteľne; inak je neplatný.
(2) Právny úkon, ktorého predmetom je plnenie nemožné, je neplatný.
(3) Právny úkon nie je neplatný pre chyby v písaní a počítaní, ak je jeho význam nepochybný.

§ 38
(1) Neplatný je právny úkon, pokiaľ ten, kto ho urobil, nemá spôsobilosť na právne úkony.
(2) Takisto je neplatný právny úkon osoby konajúcej v duševnej poruche, ktorá ju robí na tento právny úkon neschopnou.

§ 39
Neplatný je právny úkon, ktorý svojím obsahom alebo účelom odporuje zákonu alebo ho obchádza alebo sa prieči dobrým mravom.

§ 39a
Úžera
Neplatný je právny úkon urobený fyzickou osobou nepodnikateľom, pri ktorom niekto zneužije tieseň, neskúsenosť, rozumovú vyspelosť, rozrušenie, dôverčivosť, ľahkomyseľnosť, finančnú závislosť alebo neschopnosť plniť záväzky druhej strany a dá sebe alebo inému sľúbiť alebo poskytnúť plnenie, ktorého majetková hodnota je vzhľadom na vzájomné plnenie v hrubom nepomere.

§ 40
(1) Ak právny úkon nebol urobený vo forme, ktorú vyžaduje zákon alebo dohoda účastníkov, je neplatný.
(2) Písomne uzavretá dohoda sa môže zmeniť alebo zrušiť iba písomne.
(3) Písomný právny úkon je platný, ak je podpísaný konajúcou osobou; ak právny úkon robia viaceré osoby, nemusia byť ich podpisy na tej istej listine, ibaže právny predpis ustanovuje inak. Podpis sa môže nahradiť mechanickými prostriedkami v prípadoch, keď je to obvyklé.
(4) Písomná forma je zachovaná, ak je právny úkon urobený telegraficky, ďalekopisom alebo elektronickými prostriedkami, ktoré umožňujú zachytenie obsahu právneho úkonu a určenie osoby, ktorá právny úkon urobila. Písomná forma je zachovaná vždy, ak právny úkon urobený elektronickými prostriedkami je podpísaný zaručeným elektronickým podpisom alebo zaručenou elektronickou pečaťou.
(5) Na právne úkony uskutočnené elektronickými prostriedkami, podpísané zaručeným elektronickým podpisom alebo zaručenou elektronickou pečaťou a opatrené časovou pečiatkou sa osvedčenie pravosti podpisu nevyžaduje.
(6) Na písomné právne úkony tých, ktorí nemôžu čítať a písať, je potrebná úradná zápisnica. Úradná zápisnica sa nevyžaduje, ak má ten, kto nemôže čítať alebo písať, schopnosť oboznámiť sa s obsahom právneho úkonu s pomocou prístrojov alebo špeciálnych pomôcok alebo prostredníctvom inej osoby, ktorú si zvolí, a je schopný vlastnoručne listinu podpísať.

§ 40a
Ak ide o dôvod neplatnosti právneho úkonu podľa ustanovení § 49a, 140, § 145 ods. 1, § 479, § 589, § 701 ods. 1 a § 741b ods. 2, považuje sa právny úkon za platný, pokiaľ sa ten, kto je takým úkonom dotknutý, neplatnosti právneho úkonu nedovolá. Neplatnosti sa nemôže dovolávať ten, kto ju sám spôsobil. To isté platí, ak právny úkon nebol urobený vo forme, ktorú vyžaduje dohoda účastníkov (§ 40). Ak je právny úkon v rozpore so všeobecne záväzným právnym predpisom o cenách, je neplatný iba v rozsahu, v ktorom odporuje tomuto predpisu, ak sa ten, kto je takým úkonom dotknutý, neplatnosti dovolá.

§ 41
Ak sa dôvod neplatnosti vzťahuje len na časť právneho úkonu, je neplatnou len táto časť, pokiaľ z povahy právneho úkonu alebo z jeho obsahu alebo z okolností, za ktorých k nemu došlo, nevyplýva, že túto časť nemožno oddeliť od ostatného obsahu.

§ 41a
(1) Ak neplatný právny úkon má náležitosti iného právneho úkonu, ktorý je platný, možno sa naň odvolať, ak je z okolností zrejmé, že vyjadruje vôľu konajúcej osoby.
(2) Ak právnym úkonom má byť zastretý iný právny úkon, platí tento iný úkon, ak to zodpovedá vôli účastníkov a ak sú splnené všetky jeho náležitosti. Neplatnosti takého právneho úkonu sa nemožno dovolávať voči účastníkovi, ktorý ho považoval za nezastretý.

§ 42
Ak pre neplatnosť právneho úkonu vznikne škoda, zodpovedá sa za ňu podľa ustanovení tohto zákona o zodpovednosti za škodu.

Odporovateľné právne úkony

§ 42a
(1) Veriteľ sa môže domáhať, aby súd určil, že dlžníkove právne úkony podľa odsekov 2 až 5, ak ukracujú uspokojenie jeho vymáhateľnej pohľadávky, sú voči nemu právne neúčinné. Toto právo má veriteľ aj vtedy, ak je nárok proti dlžníkovi z jeho odporovateľného právneho úkonu už vymáhateľný alebo ak už bol uspokojený.
(2) Odporovať možno právnemu úkonu, ktorý dlžník urobil v posledných troch rokoch v úmysle ukrátiť svojho veriteľa, ak tento úmysel musel byť druhej strane známy, a právnemu úkonu, ktorým bol veriteľ dlžníka ukrátený a ku ktorému došlo v posledných troch rokoch medzi dlžníkom a osobami jemu blízkymi (§ 116 a 117) alebo ktoré dlžník urobil v uvedenom čase v prospech týchto osôb s výnimkou prípadu, keď druhá strana vtedy dlžníkov úmysel ukrátiť veriteľa aj pri náležitej starostlivosti nemohla poznať.
(3) Odporovať možno tiež právnemu úkonu, ktorým bol veriteľ dlžníka ukrátený a ku ktorému došlo v posledných troch rokoch medzi dlžníkom a
a) osobou jemu blízkou (§ 116 a 117),
b) právnickou osobou, v ktorej má dlžník alebo osoba uvedená v písmene a) majetkovú účasť aspoň 10 % v čase, keď sa uskutočňuje tento právny úkon,
c) právnickou osobou, v ktorej je dlžník alebo osoba uvedená v písmene a) štatutárnym orgánom alebo členom štatutárneho orgánu, prokuristom alebo likvidátorom,
d) právnickou osobou, v ktorej má osoba uvedená v písmene c) majetkovú účasť aspoň 34 % v čase, keď sa uskutočňuje tento právny úkon,
alebo ktorý dlžník urobil v uvedenom čase v prospech osôb uvedených v písmenách a), b), c) alebo d); to však neplatí, ak druhá strana preukáže, že nemohla ani pri náležitej starostlivosti poznať úmysel dlžníka ukrátiť svojho veriteľa.
(4) Odporovať možno tiež právnemu úkonu, ktorým bol veriteľ dlžníka ukrátený a ku ktorému došlo v posledných troch rokoch medzi dlžníkom, ktorý je právnickou osobou, a
a) členom jeho štatutárneho orgánu, jeho prokuristom, likvidátorom alebo spoločníkom,
b) osobou blízkou (§ 116 a 117) osobe uvedenej v písmene a),
c) právnickou osobou, v ktorej má dlžník alebo osoba uvedená v písmenách a) a b) majetkovú účasť aspoň 10 % v čase, keď sa uskutočňuje tento právny úkon,
d) právnickou osobou, v ktorej je osoba uvedená v písmenách a) a b) štatutárnym orgánom alebo členom štatutárneho orgánu, prokuristom alebo likvidátorom,
e) právnickou osobou, v ktorej má osoba uvedená v písmene d) majetkovú účasť aspoň 34 % v čase, keď sa uskutočňuje tento právny úkon,
alebo ktoré dlžník urobil v uvedenom čase v prospech osôb uvedených v písmenách a), b), c), d) alebo e); to však neplatí, ak druhá strana preukáže, že nemohla ani pri náležitej starostlivosti poznať úmysel dlžníka ukrátiť svojho veriteľa.
(5) Odporovať možno tiež právnemu úkonu, ktorý dlžník urobil v posledných troch rokoch, na ktorého základe prevzal záväzok bez primeraného protiplnenia, a to najmenej vo výške určenej znaleckým posudkom2b) alebo odborným odhadom, a ktorý
a) spôsobil, že dlžník sa stal vo vzťahu k ďalším veriteľom platobne neschopným,2c) alebo
b) bol uskutočnený s úmyslom neodôvodnene odložiť alebo zmariť platbu veriteľovi, alebo
c) bol uskutočnený s úmyslom prevziať dlh, ktorý dlžník nebude schopný splniť v čase jeho splatnosti.

§ 42b
(1) Právo odporovať právnym úkonom môže uplatniť veriteľ žalobou.
(2) Právo odporovať právnemu úkonu sa uplatňuje proti tomu, kto mal z odporovateľného právneho úkonu dlžníka prospech.
(3) Právo odporovať právnemu úkonu možno uplatniť nielen proti osobám, ktoré s dlžníkom dojednali odporovateľný právny úkon, ale aj proti ich dedičom alebo právnym nástupcom; proti tretím osobám len vtedy, ak im boli známe okolnosti odôvodňujúce odporovateľnosť právnemu úkonu proti ich predchodcovi.
(4) Právny úkon, ktorému veriteľ s úspechom odporoval, je právne neúčinný a veriteľ môže požadovať uspokojenie svojej pohľadávky z toho, čo odporovateľným právnym úkonom ušlo z dlžníkovho majetku; ak to nie je možné, má právo na náhradu voči tomu, kto mal z tohto úkonu prospech.

Zmluvy

§ 43
Účastníci sú povinní dbať, aby sa pri úprave zmluvných vzťahov odstránilo všetko, čo by mohlo viesť k vzniku rozporov.

Návrh na uzavretie zmluvy

§ 43a
(1) Prejav vôle smerujúci k uzavretiu zmluvy, ktorý je určený jednej alebo viacerým určitým osobám, je návrhom na uzavretie zmluvy (ďalej len „návrh“), ak je dostatočne určitý a vyplýva z neho vôľa navrhovateľa, aby bol viazaný v prípade jeho prijatia.
(2) Návrh pôsobí od doby, keď dôjde osobe, ktorej je určený. Návrh, aj keď je neodvolateľný, môže navrhovateľ zrušiť, ak dôjde prejav o zrušení osobe, ktorej je určený, skôr alebo aspoň súčasne s návrhom.
(3) Dokiaľ nebola zmluva uzavretá, môže byť návrh odvolaný, ak odvolanie dôjde osobe, ktorej je určené, skôr, než táto osoba odoslala prijatie návrhu.
(4) Návrh nemôže byť odvolaný
a) počas lehoty, ktorá je v ňom určená na prijatie, ibaže z jeho obsahu vyplýva právo ho odvolať aj pred uplynutím tejto lehoty, alebo
b) ak je v ňom vyjadrená neodvolateľnosť.

§ 43b
(1) Návrh, aj keď je neodvolateľný, zaniká
a) uplynutím lehoty, ktorá v ňom bola určená na prijatie,
b) uplynutím primeranej doby s prihliadnutím na povahu navrhovanej zmluvy a na rýchlosť prostriedkov, ktoré navrhovateľ použil pre zaslanie návrhu, alebo
c) dôjdením prejavu o odmietnutí návrhu navrhovateľovi.
(2) Ústny návrh zaniká, ak sa neprijal ihneď, ibaže z jeho obsahu vyplýva niečo iné.
(3) Lehota na prijatie návrhu určená navrhovateľom v telegrame začína plynúť od okamihu, keď je telegram podaný na odoslanie, a lehota určená v liste od dátumu v ňom uvedenom, a ak dátum v ňom nie je uvedený, od dátumu uvedeného na obálke. Lehota na prijatie návrhu určená navrhovateľom telefonicky, ďalekopisne alebo inými prostriedkami umožňujúcimi okamžité oznámenie začína plynúť od okamihu, keď návrh dôjde osobe, ktorej je určený.

Prijatie návrhu

§ 43c
(1) Včasné vyhlásenie urobené osobou, ktorej bol návrh určený, alebo iné jej včasné konanie, z ktorého možno vyvodiť jej súhlas, je prijatím návrhu.
(2) Včasné prijatie návrhu nadobúda účinnosť okamihom, keď vyjadrenie súhlasu s obsahom návrhu dôjde navrhovateľovi. Prijatie možno odvolať, ak odvolanie dôjde navrhovateľovi najneskôr súčasne s prijatím.
(3) Neskoré prijatie má napriek tomu účinky včasného prijatia, ak navrhovateľ o tom bez odkladu upovedomí osobu, ktorej bol návrh urobený, a to ústne alebo odoslaním správy.
(4) Ak z listu alebo inej písomnosti, ktoré vyjadrujú prijatie návrhu, vyplýva, že boli odoslané za takých okolností, že by došli navrhovateľovi včas, keby ich preprava prebiehala obvyklým spôsobom, má neskoré prijatie účinky včasného prijatia, ibaže navrhovateľ bez odkladu upovedomí ústne osobu, ktorej bol návrh určený, že považuje návrh za zaniknutý, alebo jej v tomto zmysle odošle správu.

§ 44
(1) Zmluva je uzavretá okamihom, keď prijatie návrhu na uzavretie zmluvy nadobúda účinnosť. Mlčanie alebo nečinnosť samy o sebe neznamenajú prijatie návrhu.
(2) Prijatie návrhu, ktoré obsahuje dodatky, výhrady, obmedzenia alebo iné zmeny, je odmietnutím návrhu a považuje sa za nový návrh. Prijatím návrhu je však odpoveď, ktorá vymedzuje obsah navrhovanej zmluvy inými slovami, ak z odpovede nevyplýva zmena obsahu navrhovanej zmluvy.
(3) Ak je návrh určený dvom alebo viacerým osobám, a z jeho obsahu vyplýva, že úmyslom navrhovateľa je, aby všetky osoby, ktorým je návrh určený, sa stali stranou zmluvy, je zmluva uzavretá, ak všetky tieto osoby návrh prijmú.

§ 45
(1) Prejav vôle pôsobí voči neprítomnej osobe od okamihu, keď jej dôjde.
(2) Ak prejav vôle dôjde zmenený vplyvom prostriedkov, ktoré navrhovateľ použil, alebo iných okolností, ktoré nastali počas jeho prepravy, posudzuje sa podľa ustanovení o omyle (§ 49a).

§ 46
(1) Písomnú formu musia mať zmluvy o prevodoch nehnuteľností, ako aj iné zmluvy, pre ktoré to vyžaduje zákon alebo dohoda účastníkov.
(2) Pre uzavretie zmluvy písomnou formou stačí, ak dôjde k písomnému návrhu a k jeho písomnému prijatiu. Ak ide o zmluvu o prevode nehnuteľnosti, musia byť prejavy účastníkov na tej istej listine.

§ 47
(1) Ak zákon ustanovuje, že k zmluve je potrebné rozhodnutie príslušného orgánu, je zmluva účinná týmto rozhodnutím.
(2) Ak sa do troch rokov od uzavretia zmluvy nepodal návrh na rozhodnutie podľa odseku 1, platí, že účastníci od zmluvy odstúpili.

§ 47a
Účinnosť povinne zverejňovaných zmlúv
(1) Ak zákon ustanovuje povinné zverejnenie zmluvy, zmluva je účinná dňom nasledujúcim po dni jej zverejnenia.
(2) Účastníci si môžu dohodnúť, že zmluva nadobúda účinnosť neskôr po jej zverejnení.
(3) Zmluva uzavretá na účely odstránenia následkov mimoriadnej udalosti bezprostredne ohrozujúcej život, zdravie, majetok alebo životné prostredie, je účinná bez zverejnenia. Rovnako je bez zverejnenia účinné aj ustanovenie zmluvy, ktoré obsahuje informáciu, ktorá sa podľa osobitného zákona nesprístupňuje.
(4) Ak sa do troch mesiacov od uzavretia zmluvy alebo od udelenia súhlasu, ak sa na jej platnosť vyžaduje súhlas príslušného orgánu, zmluva nezverejnila, platí, že k uzavretiu zmluvy nedošlo.

§ 48
(1) Od zmluvy môže účastník odstúpiť, len ak je to v tomto alebo v inom zákone ustanovené alebo účastníkmi dohodnuté.
(2) Odstúpením od zmluvy sa zmluva od začiatku zrušuje, ak nie je právnym predpisom ustanovené alebo účastníkmi dohodnuté inak.

§ 49
Účastník, ktorý uzavrel zmluvu v tiesni za nápadne nevýhodných podmienok, má právo od zmluvy odstúpiť.

§ 49a
Právny úkon je neplatný, ak ho konajúca osoba urobila v omyle vychádzajúcom zo skutočnosti, ktorá je pre jeho uskutočnenie rozhodujúca, a osoba, ktorej bol právny úkon určený, tento omyl vyvolala alebo o ňom musela vedieť. Právny úkon je takisto neplatný, ak omyl táto osoba vyvolala úmyselne. Omyl v pohnútke nerobí právny úkon neplatným.

§ 50
(1) Účastníci môžu uzavrieť zmluvu aj v prospech tretej osoby.
(2) Ak nie je v tomto zákone ustanovené alebo účastníkmi dohodnuté inak, je táto osoba zo zmluvy oprávnená okamihom, keď s ňou prejaví súhlas. Dlžník má proti nej tie isté námietky ako proti tomu, s kým zmluvu uzavrel. Ak sa táto osoba vzdá svojho práva, zanikne dlh, ak nebolo dohodnuté, že v tomto prípade má sa plniť tomu, s kým dlžník zmluvu uzavrel.
(3) Dokiaľ tretia osoba nedá súhlas, platí zmluva len medzi tými, ktorí ju uzavreli; právo na plnenie má účastník, ktorý plnenie v prospech tretej osoby vyhradí, ak nebolo dohodnuté inak. To isté platí, ak tretia osoba súhlas odoprela.

§ 50a
(1) Účastníci sa môžu písomne zaviazať, že do dohodnutej doby uzavrú zmluvu; musia sa však pritom dohodnúť o jej podstatných náležitostiach.
(2) Ak do dohodnutej doby nedôjde k uzavretiu zmluvy, možno sa do jedného roka domáhať na súde, aby vyhlásenie vôle bolo nahradené súdnym rozhodnutím. Právo na náhradu škody tým nie je dotknuté.
(3) Tento záväzok zaniká, pokiaľ okolnosti, z ktorých účastníci pri vzniku záväzku vychádzali, sa do tej miery zmenili, že nemožno spravodlivo požadovať, aby sa zmluva uzavrela.

§ 50b
Ustanovenie § 50a sa použije primerane aj na zmluvy, ktorými sa účastníci dohodli, že obsah zmluvy bude ešte doplnený, pokiaľ pritom dali nepochybne najavo, že zmluva má platiť, aj keby k dohode o zvyšku obsahu zmluvy nedošlo.

§ 51
Účastníci môžu uzavrieť i takú zmluvu, ktorá nie je osobitne upravená; zmluva však nesmie odporovať obsahu alebo účelu tohto zákona.

Piata hlava
Spotrebiteľské zmluvy

§ 52
(1) Spotrebiteľskou zmluvou je každá zmluva bez ohľadu na právnu formu, ktorú uzatvára dodávateľ so spotrebiteľom.
(2) Ustanovenia o spotrebiteľských zmluvách, ako aj všetky iné ustanovenia upravujúce právne vzťahy, ktorých účastníkom je spotrebiteľ, použijú sa vždy, ak je to na prospech zmluvnej strany, ktorá je spotrebiteľom. Odlišné zmluvné dojednania alebo dohody, ktorých obsahom alebo účelom je obchádzanie tohto ustanovenia, sú neplatné. Na všetky právne vzťahy, ktorých účastníkom je spotrebiteľ, sa vždy prednostne použijú ustanovenia Občianskeho zákonníka, aj keď by sa inak mali použiť normy obchodného práva.
(3) Dodávateľ je osoba, ktorá pri uzatváraní a plnení spotrebiteľskej zmluvy koná v rámci predmetu svojej obchodnej alebo inej podnikateľskej činnosti.
(4) Spotrebiteľ je fyzická osoba, ktorá pri uzatváraní a plnení spotrebiteľskej zmluvy nekoná v rámci predmetu svojej obchodnej činnosti alebo inej podnikateľskej činnosti.

§ 52a
(1) Ak sú uzavreté viaceré spotrebiteľské zmluvy pri tom istom rokovaní alebo sú zahrnuté do jednej listiny, posudzuje sa každá z týchto zmlúv samostatne.
(2) Ak však z povahy zmlúv alebo stranám známeho účelu zmlúv uvedených v odseku 1 pri ich uzavretí zrejme vyplýva, že tieto zmluvy sú od seba vzájomne závislé, vznik každej z týchto zmlúv je podmienkou vzniku ostatných zmlúv. Zánik jednej z týchto zmlúv iným spôsobom než splnením alebo spôsobom nahrádzajúcim splnenie spôsobuje zánik ostatných závislých zmlúv, a to s obdobnými právnymi účinkami.

§ 53
(1) Spotrebiteľské zmluvy nesmú obsahovať ustanovenia, ktoré spôsobujú značnú nerovnováhu v právach a povinnostiach zmluvných strán v neprospech spotrebiteľa (ďalej len „neprijateľná podmienka“). To neplatí, ak ide o zmluvné podmienky, ktoré sa týkajú hlavného predmetu plnenia a primeranosti ceny, ak tieto zmluvné podmienky sú vyjadrené určito, jasne a zrozumiteľne alebo ak boli neprijateľné podmienky individuálne dojednané.
(2) Za individuálne dojednané zmluvné ustanovenia sa nepovažujú také, s ktorými mal spotrebiteľ možnosť oboznámiť sa pred podpisom zmluvy, ak nemohol ovplyvniť ich obsah.
(3) Ak dodávateľ nepreukáže opak, zmluvné ustanovenia dohodnuté medzi dodávateľom a spotrebiteľom sa nepovažujú za individuálne dojednané.
(4) Za neprijateľné podmienky uvedené v spotrebiteľskej zmluve sa považujú najmä ustanovenia, ktoré
a) má spotrebiteľ plniť a s ktorými sa nemal možnosť oboznámiť pred uzavretím zmluvy,
b) dovoľujú dodávateľovi previesť práva a povinnosti zo zmluvy na iného dodávateľa bez súhlasu spotrebiteľa, ak by prevodom došlo k zhoršeniu vymožiteľnosti alebo zabezpečenia pohľadávky spotrebiteľa,
c) vylučujú alebo obmedzujú zodpovednosť dodávateľa za konanie alebo opomenutie, ktorým sa spotrebiteľovi spôsobila smrť alebo ujma na zdraví,
d) vylučujú alebo obmedzujú práva spotrebiteľa pri uplatnení zodpovednosti za vady alebo zodpovednosti za škodu,
e) umožňujú dodávateľovi, aby spotrebiteľovi nevydal ním poskytnuté plnenie aj v prípade, ak spotrebiteľ neuzavrie s dodávateľom zmluvu alebo od nej odstúpi,
f) umožňujú dodávateľovi odstúpiť od zmluvy bez zmluvného alebo zákonného dôvodu a spotrebiteľovi to neumožňujú,
g) oprávňujú dodávateľa, aby bez dôvodov hodných osobitného zreteľa vypovedal zmluvu uzavretú na dobu neurčitú bez primeranej výpovednej lehoty,
h) prikazujú spotrebiteľovi, aby splnil všetky záväzky aj vtedy, ak dodávateľ nesplnil záväzky, ktoré vznikli,
i) umožňujú dodávateľovi jednostranne zmeniť zmluvné podmienky bez dôvodu dohodnutého v zmluve,
j) určujú, že cena tovaru alebo služieb bude určená v čase ich splnenia, alebo dodávateľa oprávňujú na zvýšenie ceny tovaru alebo služieb bez toho, aby spotrebiteľ mal právo odstúpiť od zmluvy, ak cena dohodnutá v čase uzavretia zmluvy je podstatne prekročená v čase splnenia,
k) požadujú od spotrebiteľa, ktorý nesplnil svoj záväzok, aby zaplatil neprimerane vysokú sumu ako sankciu spojenú s nesplnením jeho záväzku,
l) obmedzujú prístup k dôkazom alebo ukladajú spotrebiteľovi povinnosti niesť dôkazné bremeno, ktoré by podľa práva, ktorým sa riadi zmluvný vzťah, mala niesť iná zmluvná strana,
m) v prípade čiastočného alebo úplného nesplnenia záväzku zo strany dodávateľa neprimerane obmedzujú alebo vylučujú možnosť spotrebiteľa domáhať sa svojich práv voči dodávateľovi vrátane práva spotrebiteľa započítať pohľadávku voči dodávateľovi,
n) spôsobujú, že platnosť zmluvy uzatvorenej na dobu určitú sa po uplynutí obdobia, na ktorú bola zmluva uzavretá, predĺži, pričom spotrebiteľovi priznávajú neprimerane krátke obdobie na prejavenie súhlasu s predĺžením platnosti zmluvy,
o) oprávňujú dodávateľa rozhodnúť o tom, že jeho plnenie je v súlade so zmluvou, alebo ktoré priznávajú právo zmluvu vykladať iba dodávateľovi,
p) obmedzujú zodpovednosť dodávateľa, ak bola zmluva uzavretá sprostredkovateľom, alebo vyžadujú uzavretie zmluvy prostredníctvom sprostredkovateľa v osobitnej forme,
r) umožňujú, aby bol spor medzi stranami riešený v rozhodcovskom konaní bez splnenia podmienok ustanovených osobitným zákonom,
s) požadujú, aby spotrebiteľ poskytol zabezpečenie splnenia svojho záväzku v hodnote neprimerane vyššej, ako je výška jeho záväzku vyplývajúca zo spotrebiteľskej zmluvy v čase uzavretia dohody o zabezpečení splnenia záväzku spotrebiteľa,
t) požadujú od spotrebiteľa plnenie za službu, ktorej poskytnutie dodávateľom v prevažnej miere nesleduje záujmy spotrebiteľa,
u) požadujú od spotrebiteľa, aby bol neprimerane dlho viazaný zmluvou aj keď pri uzavieraní zmluvy bolo zrejmé, že predmet zmluvy možno dosiahnuť v podstatne kratšom čase,
v) požadujú od spotrebiteľa uhradenie plnení, o ktorých spotrebiteľ nebol pred uzavretím zmluvy preukázateľne informovaný, ktorých úhrada nebola upravená v zmluve alebo za ktoré spotrebiteľ nedostáva dohodnuté protiplnenie,
w) požadujú, aby spotrebiteľ poskytoval alebo poukazoval tretej osobe alebo v prospech tretej osoby akékoľvek plnenie plynúce zo spotrebiteľskej zmluvy alebo súvisiace so spotrebiteľskou zmluvou, ktoré v prevažnej miere nesleduje jeho záujmy, alebo aby plnil v súvislosti s týmto plnením akékoľvek záväzky tretej osobe.
(5) Neprijateľné podmienky upravené v spotrebiteľských zmluvách sú neplatné.
(6) Ak predmetom spotrebiteľskej zmluvy je poskytnutie peňažných prostriedkov, nesmie odplata prevyšovať najvyššiu prípustnú odplatu, ktorú možno od spotrebiteľa pri poskytnutí peňažných prostriedkov požadovať. Odplatu, podrobnosti o stanovení odplaty, kritériách jej stanovenia a najvyššiu prípustnú výšku odplaty ustanovuje vykonávací predpis.
(7) Zabezpečenie splnenia záväzku zo spotrebiteľskej zmluvy prostredníctvom zabezpečovacieho prevodu práva je pri spotrebiteľskej zmluve neprípustné.
(8) Ak poskytne dodávateľ spotrebiteľovi plnenie a spotrebiteľ si ho neobjednal, nie je spotrebiteľ povinný plnenie vrátiť ani ho uschovať; vylúčené sú aj ďalšie nároky dodávateľa voči spotrebiteľovi. Nevyžiadaným plnením je aj ďalšie opakujúce sa plnenie poskytnuté spotrebiteľovi na základe zmluvy uzavretej prostriedkami diaľkovej komunikácie, ak spotrebiteľ výslovne o takéto plnenie nepožiadal. Ak dodávateľ nepreukáže opak, považuje sa opakujúce sa plnenie vždy za nevyžiadané.
(9) Ak ide o plnenie zo spotrebiteľskej zmluvy, ktoré sa má vykonať v splátkach, môže dodávateľ uplatniť právo podľa § 565 najskôr po uplynutí troch mesiacov od omeškania so zaplatením splátky a keď súčasne upozornil spotrebiteľa v lehote nie kratšej ako 15 dní na uplatnenie tohto práva.
(10) Ak záložné právo zabezpečuje záväzok zo spotrebiteľskej zmluvy, môže sa záložný veriteľ v rámci výkonu záložného práva uspokojiť len predajom zálohu na dražbe podľa osobitného zákona alebo predajom zálohu podľa osobitných zákonov.
(11) Dodávateľ nesmie sám alebo prostredníctvom tretej osoby ponúkať, vyžadovať, dojednávať, uzavierať, alebo sprostredkovať uzavretie zmluvy, ktorá súvisí so spotrebiteľskou zmluvou a ktorej predmetom je čo i len sčasti plnenie, ktoré je dodávateľ povinný podľa zákona alebo v súlade s povinnosťou odbornej starostlivosti poskytovať spotrebiteľovi aj bez takejto zmluvy.
(12) Neprijateľnosť zmluvných podmienok sa hodnotí so zreteľom na povahu tovaru alebo služieb, na ktoré bola zmluva uzatvorená, a na všetky okolnosti súvisiace s uzatvorením zmluvy v dobe uzatvorenia zmluvy a na všetky ostatné podmienky zmluvy alebo na inú zmluvu, od ktorej závisí.
(13) Ustanovenia spotrebiteľskej zmluvy uzavretej na dobu neurčitú, podľa ktorých si dodávateľ finančných služieb podľa osobitného predpisu vyhradzuje právo z vážneho objektívneho dôvodu jednostranne a bez poskytnutia výpovednej lehoty vypovedať túto zmluvu, sa nepovažujú za neprijateľnú podmienku podľa odseku 4 písm. g), ak ide o vážny objektívny dôvod, ktorý dodávateľ nezapríčinil, nemohol predvídať ani odvrátiť a ktorý dodávateľovi bráni v plnení tejto zmluvy, pričom dodávateľ sa v tejto zmluve zaviazal, že o vypovedaní a dôvode vypovedania tejto zmluvy bez zbytočného odkladu písomne informuje spotrebiteľa.
(14) Ustanovenia odseku 4 písm. g) a i) o neprijateľných podmienkach sa nepoužijú na spotrebiteľskú zmluvu, ktorej predmetom je
a) obchod s prevoditeľnými cennými papiermi, finančnými nástrojmi a inými produktmi alebo službami, kde je cena závislá od pohybu kurzov a indexov na regulovanom trhu alebo od trhovej sadzby, na ktoré dodávateľ nemá vplyv,
b) nákup cudzej meny alebo predaj cudzej meny, cestovných šekov alebo medzinárodné peňažné príkazy vystavené v cudzej mene.
(15) Za neprijateľnú podmienku podľa odseku 4 písm. i) sa nepovažuje podmienka, podľa ktorej si
a) dodávateľ finančných služieb podľa osobitného predpisu vyhradzuje právo z vážneho objektívneho dôvodu bez oznámenia zmeniť úrokovú sadzbu alebo výšku iných poplatkov za finančné služby podľa osobitného predpisu, ktoré má platiť spotrebiteľ alebo dodávateľ, ak súčasne sa dodávateľ zaviaže bez zbytočného odkladu o tom a o možnosti spotrebiteľa vypovedať spotrebiteľskú zmluvu písomne informovať spotrebiteľa a ak spotrebiteľ má právo bezplatne a s okamžitou účinnosťou vypovedať túto zmluvu,
b) dodávateľ finančných služieb podľa osobitného predpisu si vyhradzuje právo meniť jednostranne podmienky spotrebiteľskej zmluvy na dobu neurčitú, ak sa od dodávateľa vyžaduje, aby o tom a o možnosti spotrebiteľa vypovedať túto zmluvu bez zbytočného odkladu písomne informoval spotrebiteľa, a ak spotrebiteľ má právo bezplatne a s okamžitou účinnosťou vypovedať túto zmluvu.
(16) Ustanovenie odseku 4 písm. j) o neprijateľných podmienkach sa nepoužije na spotrebiteľskú zmluvu, ktorej predmetom je
a) obchod s prevoditeľnými cennými papiermi, finančnými nástrojmi a inými produktmi alebo službami, kde je cena závislá od pohybu kurzov a indexov na regulovanom trhu alebo od trhovej sadzby, na ktoré dodávateľ nemá vplyv,
b) nákup cudzej meny alebo predaj cudzej meny, cestovných šekov alebo medzinárodných peňažných príkazov vystavených v cudzej mene,
c) doložka o cenových indexoch, ak takúto doložku výslovne dovoľuje osobitný predpis a ak spôsob úpravy ceny je v tejto doložke výslovne opísaný.

§ 53a
(1) Ak súd určil niektorú zmluvnú podmienku v spotrebiteľskej zmluve, ktorá sa uzatvára vo viacerých prípadoch, a je obvyklé, že spotrebiteľ obsah zmluvy podstatným spôsobom neovplyvňuje alebo vo všeobecných obchodných podmienkach za neplatnú z dôvodu neprijateľnosti takejto podmienky, alebo nepriznal plnenie dodávateľovi z dôvodu takejto podmienky, dodávateľ je povinný zdržať sa používania takejto podmienky alebo podmienky s rovnakým významom v zmluvách so všetkými spotrebiteľmi. Dodávateľ má rovnakú povinnosť aj vtedy, ak mu na základe takejto podmienky súd uložil vydať spotrebiteľovi bezdôvodné obohatenie, nahradiť škodu alebo zaplatiť primerané finančné zadosťučinenie. Rovnakú povinnosť má aj právny nástupca dodávateľa.
(2) Ak sa rozhodnutie súdu podľa odseku 1 týka len časti zmluvnej podmienky, dodávateľ je povinný splniť povinnosť uvedenú v odseku 1 v rozsahu tejto časti.

§ 53b
(1) Ak je predmetom spotrebiteľskej zmluvy poskytnutie peňažných prostriedkov spotrebiteľovi za odplatu, sankcie za omeškanie s plnením záväzku spotrebiteľa spolu nesmú byť vyššie, ako ustanoví vykonávací predpis.
(2) Ak spotrebiteľ vypovedal zmluvu alebo odstúpil od zmluvy z dôvodu, že dodávateľ zmenil zmluvné podmienky a spotrebiteľovi tým vznikla povinnosť vrátiť jednorazovo finančné prostriedky, dodávateľ je povinný ponúknuť spotrebiteľovi plnenie v primeraných splátkach, ak osobitný zákon neustanovuje inak; ak sa na podmienkach úhrady plnenia nedohodnú, rozhodne na návrh niektorého z nich súd. Rovnakú povinnosť má dodávateľ, ak jednostranne vypovedal zmluvu podľa § 53 ods. 12.

§ 53c
Ak je spotrebiteľská zmluva vyhotovená písomne, predmet a cena nesmú byť uvedené menším písmom ako iná časť takejto zmluvy s výnimkou názvu zmluvy a označení jej častí. Ustanovenia spotrebiteľskej zmluvy, ako aj ustanovenia obsiahnuté vo všeobecných obchodných podmienkach alebo v akýchkoľvek iných zmluvných dokumentoch, ktoré so spotrebiteľskou zmluvou súvisia, nesmú byť uvedené pre spotrebiteľa nečitateľným a menším písmom, ako ustanoví vykonávací predpis. Zmluva uzatvorená v rozpore s týmto ustanovením je neplatná.

§ 53d
Spotrebiteľská zmluva, ktorá obsahuje neprijateľnú zmluvnú podmienku v znení, ako je uvedená vo výroku rozhodnutia súdu a jej uzavretie bolo dosiahnuté za použitia nekalej obchodnej praktiky alebo úžery, je neplatná.

§ 54
(1) Zmluvné podmienky upravené spotrebiteľskou zmluvou sa nemôžu odchýliť od tohto zákona v neprospech spotrebiteľa. Spotrebiteľ sa najmä nemôže vopred vzdať svojich práv, ktoré mu tento zákon alebo osobitné predpisy na ochranu spotrebiteľa priznávajú, alebo si inak zhoršiť svoje zmluvné postavenie.
(2) V pochybnostiach o obsahu spotrebiteľských zmlúv platí výklad, ktorý je pre spotrebiteľa priaznivejší.
(3) V pochybnostiach o význame zmluvnej podmienky sa výklad priaznivejší pre spotrebiteľa neuplatní, ak právo na príslušnom orgáne uplatňuje právnická osoba založená alebo zriadená na ochranu spotrebiteľa.

Ôsma hlava
Premlčanie

§ 100
(1) Právo sa premlčí, ak sa nevykonalo v dobe v tomto zákone ustanovenej (§ 101 až 110). Na premlčanie súd prihliadne len na námietku dlžníka. Ak sa dlžník premlčania dovolá, nemožno premlčané právo veriteľovi priznať.
(2) Premlčujú sa všetky majetkové práva s výnimkou vlastníckeho práva. Tým nie je dotknuté ustanovenie § 105. Záložné práva sa nepremlčujú skôr, než zabezpečená pohľadávka.
(3) Nepremlčujú sa takisto práva z vkladov na vkladných knižkách alebo na iných formách vkladov a bežných účtoch, pokiaľ vkladový vzťah trvá.

Premlčacia doba

§ 101
Pokiaľ nie je v ďalších ustanoveniach uvedené inak, premlčacia doba je trojročná a plynie odo dňa, keď sa právo mohlo vykonať po prvý raz.

§ 102
Pri právach, ktoré sa musia najprv uplatniť u fyzickej alebo právnickej osoby, začína plynúť premlčacia doba odo dňa, keď sa právo takto uplatnilo.

§ 103
Ak bolo dohodnuté plnenie v splátkach, začína plynúť premlčacia doba jednotlivých splátok odo dňa ich zročnosti. Ak sa pre nesplnenie niektorej zo splátok stane zročným celý dlh (§ 565), začne plynúť premlčacia doba odo dňa zročnosti nesplnenej splátky.

§ 104
Pri právach na plnenie z poistenia začína plynúť premlčacia doba za rok po poistnej udalosti.

§ 105
Ak ide o právo oprávneného dediča na vydanie dedičstva (§ 485), začína plynúť premlčacia doba od právoplatnosti rozhodnutia, ktorým sa dedičské konanie skončilo.

§ 106
(1) Právo na náhradu škody sa premlčí za dva roky odo dňa, keď sa poškodený dozvie o škode a o tom, kto za ňu zodpovedá.
(2) Najneskoršie sa právo na náhradu škody premlčí za tri roky, a ak ide o škodu spôsobenú úmyselne, za desať rokov odo dňa, keď došlo k udalosti, z ktorej škoda vznikla; to neplatí, ak ide o škodu na zdraví.
(3) Právo na náhradu škody spôsobenú niektorým trestným činom korupcie podľa osobitného zákona sa premlčí za tri roky odo dňa nadobudnutia právoplatnosti odsudzujúceho rozhodnutia súdu o spáchaní niektorého trestného činu korupcie, najneskôr za desať rokov odo dňa spáchania tohto trestného činu.

§ 107
(1) Právo na vydanie plnenia z bezdôvodného obohatenia sa premlčí za dva roky odo dňa, keď sa oprávnený dozvie, že došlo k bezdôvodnému obohateniu a kto sa na jeho úkor obohatil.
(2) Najneskôr sa právo na vydanie plnenia z bezdôvodného obohatenia premlčí za tri roky, a ak ide o úmyselné bezdôvodné obohatenie, za desať rokov odo dňa, keď k nemu došlo.
(3) Ak sú účastníci neplatnej alebo zrušenej zmluvy povinní navzájom si vrátiť všetko, čo podľa nej dostali, prihliadne súd na námietku premlčania len vtedy, ak by aj druhý účastník mohol premlčanie namietať.

§ 108
Práva z prepravy sa premlčujú za jeden rok s výnimkou práv na náhradu škody pri preprave osôb.

§ 109
Právo zodpovedajúce vecnému bremenu sa premlčí, ak sa desať rokov nevykonávalo.

§ 110
(1) Ak bolo právo priznané právoplatným rozhodnutím súdu alebo iného orgánu, premlčuje sa za desať rokov odo dňa, keď sa malo podľa rozhodnutia plniť. Ak právo dlžník písomne uznal čo do dôvodu i výšky, premlčuje sa za desať rokov odo dňa, keď k uznaniu došlo; ak bola však v uznaní uvedená lehota na plnenie, plynie premlčacia doba od uplynutia tejto lehoty.
(2) Rovnaká premlčacia doba platí aj pre jednotlivé splátky, na ktoré bolo plnenie v rozhodnutí alebo v uznaní práva rozložené; premlčacia doba sa pri jednotlivých splátkach začína odo dňa ich zročnosti. Ak sa nesplnením niektorej zo splátok stane zročným celý dlh (§ 565), začne plynúť desaťročná premlčacia doba od zročnosti nesplnenej splátky.
(3) Úroky a opakujúce sa plnenia sa premlčujú v troch rokoch; ak však ide o práva právoplatne priznané alebo písomne uznané, platí táto premlčacia doba, len pokiaľ ide o úroky a opakujúce sa plnenia, zročnosť ktorých nastala po právoplatnosti rozhodnutia alebo po uznaní.

Plynutie premlčacej doby

§ 111
Zmena v osobe veriteľa alebo dlžníka nemá vplyv na plynutie premlčacej doby.

§ 112
Ak veriteľ v premlčacej dobe uplatní právo na súde alebo u iného príslušného orgánu a v začatom konaní riadne pokračuje, premlčacia doba od tohto uplatnenia po dobu konania neplynie. To platí aj o práve, ktoré bolo právoplatne priznané a pre ktoré bol na súde alebo u iného príslušného orgánu navrhnutý výkon rozhodnutia.

§ 113
Ak ide o práva osôb, ktoré musia mať zákonného zástupcu, alebo o práva proti týmto osobám, premlčanie nezačne, dokiaľ im nie je ustanovený zástupca. Už začaté premlčanie prebieha ďalej, avšak sa neskončí, dokiaľ neuplynie rok po tom, keď bude týmto osobám ustanovený zákonný zástupca alebo keď prekážka inak pominie.

§ 114
Ak ide o právo medzi zákonnými zástupcami na jednej strane a maloletými deťmi a inými zastúpenými osobami na druhej strane, premlčanie sa ani nezačína ani neplynie, ak nejde o úroky a opakujúce sa plnenie. To platí aj o právach medzi manželmi.

Deviata hlava
Vymedzenie niektorých pojmov

Domácnosť

§ 115
Domácnosť tvoria fyzické osoby, ktoré spolu trvale žijú a spoločne uhradzujú náklady na svoje potreby.

Blízke osoby

§ 116
Blízkou osobou je príbuzný v priamom rade, súrodenec a manžel; iné osoby v pomere rodinnom alebo obdobnom sa pokladajú za osoby sebe navzájom blízke, ak by ujmu, ktorú utrpela jedna z nich, druhá dôvodne pociťovala ako vlastnú ujmu.

§ 117
Stupeň príbuzenstva dvoch osôb sa určuje podľa počtu zrodení, ktorými v priamom rade pochádza jedna od druhej a v pobočnom rade obidve od najbližšieho spoločného predka.

Veci a práva

§ 118
(1) Predmetom občianskoprávnych vzťahov sú veci, a pokiaľ to ich povaha pripúšťa, práva alebo iné majetkové hodnoty.
(2) Predmetom občianskoprávnych vzťahov môžu byť tiež byty alebo nebytové priestory.

§ 119
(1) Veci sú hnuteľné alebo nehnuteľné.
(2) Nehnuteľnosťami sú pozemky a stavby spojené so zemou pevným základom.

§ 120
(1) Súčasťou veci je všetko, čo k nej podľa jej povahy patrí a nemôže byť oddelené bez toho, že by sa tým vec znehodnotila.
(2) Stavby, vodné toky a podzemné vody nie sú súčasťou pozemku.

§ 121
(1) Príslušenstvom veci sú veci, ktoré patria vlastníkovi hlavnej veci a sú ním určené na to, aby sa s hlavnou vecou trvale užívali.
(2) Príslušenstvom bytu sú vedľajšie miestnosti a priestory určené na to, aby sa s bytom užívali.
(3) Príslušenstvom pohľadávky sú úroky, úroky z omeškania, poplatok z omeškania a náklady spojené s jej uplatnením.

Počítanie času

§ 122
(1) Lehota určená podľa dní začína sa dňom, ktorý nasleduje po udalosti, ktorá je rozhodujúca pre jej začiatok. Polovicou mesiaca sa rozumie pätnásť dní.
(2) Koniec lehoty určenej podľa týždňov, mesiacov alebo rokov pripadá na deň, ktorý sa pomenovaním alebo číslom zhoduje s dňom, na ktorý pripadá udalosť, od ktorej sa lehota začína. Ak nie je takýto deň v poslednom mesiaci, pripadne koniec lehoty na jeho posledný deň.
(3) Ak posledný deň lehoty pripadne na sobotu, nedeľu alebo sviatok, je posledným dňom lehoty najbližší nasledujúci pracovný deň.


DRUHÁ ČASŤ
Vecné práva

Prvá hlava
Vlastnícke právo

§ 123
Vlastník je v medziach zákona oprávnený predmet svojho vlastníctva držať, užívať, požívať jeho plody a úžitky a nakladať s ním.

§ 124
Všetci vlastníci majú rovnaké práva a povinnosti a poskytuje sa im rovnaká právna ochrana.

§ 125
(1) Osobitný zákon upravuje vlastníctvo k bytom a nebytovým priestorom.
(2) Osobitný zákon ustanovuje, ktoré veci môžu byť predmetom vlastníctva iba štátu alebo určených právnických osôb.

§ 126
(1) Vlastník má právo na ochranu proti tomu, kto do jeho vlastníckeho práva neoprávnene zasahuje; najmä sa môže domáhať vydania veci od toho, kto mu ju neprávom zadržuje.
(2) Obdobné právo na ochranu má aj ten, kto je oprávnený mať vec u seba.

§ 127
(1) Vlastník veci sa musí zdržať všetkého, čím by nad mieru primeranú pomerom obťažoval iného alebo čím by vážne ohrozoval výkon jeho práv. Preto najmä nesmie ohroziť susedovu stavbu alebo pozemok úpravami pozemku alebo úpravami stavby na ňom zriadenej bez toho, že by urobil dostatočné opatrenie na upevnenie stavby alebo pozemku, nesmie nad mieru primeranú pomerom obťažovať susedov hlukom, prachom, popolčekom, dymom, plynmi, parami, pachmi, pevnými a tekutými odpadmi, svetlom, tienením a vibráciami, nesmie nechať chované zvieratá vnikať na susediaci pozemok a nešetrne, prípadne v nevhodnej ročnej dobe odstraňovať zo svojej pôdy korene stromu alebo odstraňovať vetvy stromu presahujúce na jeho pozemok.
(2) Ak je to potrebné a ak to nebráni účelnému využívaniu susediacich pozemkov a stavieb, môže súd po zistení stanoviska príslušného stavebného úradu rozhodnúť, že vlastník pozemku je povinný pozemok oplotiť.
(3) Vlastníci susediacich pozemkov sú povinní umožniť na nevyhnutnú dobu a v nevyhnutnej miere vstup na svoje pozemky, prípadne na stavby na nich stojace, pokiaľ to nevyhnutne vyžaduje údržba a obhospodarovanie susediacich pozemkov a stavieb. Ak tým vznikne škoda na pozemku alebo na stavbe, je ten, kto škodu spôsobil, povinný ju nahradiť; tejto zodpovednosti sa nemôže zbaviť.

§ 128
(1) Vlastník je povinný strpieť, aby v stave núdze alebo v naliehavom verejnom záujme bola na nevyhnutnú dobu v nevyhnutnej miere a za náhradu použitá jeho vec, ak účel nemožno dosiahnuť inak.
(2) Vo verejnom záujme možno vec vyvlastniť alebo vlastnícke právo obmedziť, ak účel nemožno dosiahnuť inak, a to len na základe zákona, len na tento účel a za náhradu.

Držba

§ 129
(1) Držiteľom je ten, kto s vecou nakladá ako s vlastnou alebo kto vykonáva právo pre seba.
(2) Držať možno veci, ako aj práva, ktoré pripúšťajú trvalý alebo opätovný výkon.

§ 130
(1) Ak je držiteľ so zreteľom na všetky okolnosti dobromyseľný o tom, že mu vec alebo právo patrí, je držiteľom oprávneným. Pri pochybnostiach sa predpokladá, že držba je oprávnená.
(2) Ak zákon neustanovuje inak, má oprávnený držiteľ rovnaké práva ako vlastník, najmä má tiež právo na plody a úžitky z veci po dobu oprávnenej držby.
(3) Oprávnený držiteľ má voči vlastníkovi nárok na náhradu nákladov, ktoré účelne vynaložil na vec po dobu oprávnenej držby, a to v rozsahu zodpovedajúcom zhodnoteniu veci ku dňu jej vrátenia. Obvyklé náklady súvisiace s údržbou a prevádzkou sa však nenahrádzajú.

§ 131
(1) Neoprávnený držiteľ je povinný vždy vydať vec vlastníkovi spolu s jej plodmi a úžitkami a nahradiť škodu, ktorá neoprávnenou držbou vznikla. Môže si odpočítať náklady potrebné pre údržbu a prevádzku veci.
(2) Neoprávnený držiteľ si môže od veci oddeliť to, čím ju na svoje náklady zhodnotil, pokiaľ je to možné bez zhoršenia podstaty veci.

Nadobúdanie vlastníctva

§ 132
(1) Vlastníctvo veci možno nadobudnúť kúpnou, darovacou alebo inou zmluvou, dedením, rozhodnutím štátneho orgánu alebo na základe iných skutočností ustanovených zákonom.
(2) Ak sa vlastníctvo nadobúda rozhodnutím štátneho orgánu, nadobúda sa vlastníctvo dňom v ňom určeným, a ak určený nie je, dňom právoplatnosti rozhodnutia.

§ 133
(1) Ak sa hnuteľná vec prevádza na základe zmluvy, nadobúda sa vlastníctvo prevzatím veci, ak nie je právnym predpisom ustanovené alebo účastníkmi dohodnuté inak.
(2) Ak sa prevádza nehnuteľná vec na základe zmluvy, nadobúda sa vlastníctvo vkladom do katastra nehnuteľností podľa osobitných predpisov, ak osobitný zákon neustanovuje inak.2a)

§ 134
Vydržanie
(1) Oprávnený držiteľ sa stáva vlastníkom veci, ak ju má nepretržite v držbe po dobu troch rokov, ak ide o hnuteľnosť, a po dobu desať rokov, ak ide o nehnuteľnosť.
(2) Takto nemožno nadobudnúť vlastníctvo k veciam, ktoré nemôžu byť predmetom vlastníctva, alebo k veciam, ktoré môžu byť len vo vlastníctve štátu alebo zákonom určených právnických osôb (§ 125).
(3) Do doby podľa odseku 1 sa započíta aj doba, po ktorú mal vec v oprávnenej držbe právny predchodca.
(4) Pre začiatok a trvanie doby podľa odseku 1 sa použijú primerane ustanovenia o plynutí premlčacej doby.

§ 135
(1) Kto nájde stratenú vec, je povinný ju vydať vlastníkovi. Ak vlastník nie je známy, je nálezca povinný odovzdať ju príslušnému štátnemu orgánu. Ak sa o ňu vlastník neprihlási do jedného roka od jej odovzdania, pripadá vec do vlastníctva štátu.
(2) Nálezca má právo na náhradu potrebných výdavkov a na nálezné, ktoré tvorí desať percent ceny nálezu. Osobitný právny predpis môže inak upraviť oprávnenie toho, kto vec našiel alebo ohlásil.
(3) Ustanovenia odsekov 1 a 2 platia primerane aj na skryté veci, ktorých vlastník nie je známy, a na opustené veci.

§ 135a
Vlastníkovi veci patria aj prírastky veci, aj keď boli oddelené od hlavnej veci.

§ 135b
(1) Ak niekto dobromyseľne spracuje cudziu vec na novú vec, stáva sa vlastníkom novej veci ten, ktorého podiel na nej je väčší. Je však povinný uhradiť druhému vlastníkovi cenu toho, o čo sa jeho majetok zmenšil. Ak sú podiely rovnaké a účastníci sa nedohodnú, rozhodne na návrh ktoréhokoľvek z nich súd.
(2) Ak niekto spracuje cudziu vec, hoci je mu známe, že mu nepatrí, môže vlastník veci žiadať o jej vydanie a navrátenie do predošlého stavu. Ak navrátenie do predošlého stavu nie je možné alebo účelné, určí súd podľa všetkých okolností, kto je vlastníkom veci a aká náhrada patrí vlastníkovi alebo spracovateľovi, ak medzi nimi nedôjde k dohode.

§ 135c
(1) Ak niekto zriadi stavbu na cudzom pozemku, hoci na to nemá právo, môže súd na návrh vlastníka pozemku rozhodnúť, že stavbu treba odstrániť na náklady toho, kto stavbu zriadil (ďalej len „vlastník stavby“).
(2) Pokiaľ by odstránenie stavby nebolo účelné, prikáže ju súd za náhradu do vlastníctva vlastníkovi pozemku, pokiaľ s tým vlastník pozemku súhlasí.
(3) Súd môže usporiadať pomery medzi vlastníkom pozemku a vlastníkom stavby aj inak, najmä tiež zriadiť za náhradu vecné bremeno, ktoré je nevyhnutné na výkon vlastníckeho práva k stavbe.

Druhá hlava
Spoluvlastníctvo

§ 136
(1) Vec môže byť v spoluvlastníctve viacerých vlastníkov.
(2) Spoluvlastníctvo je podielové alebo bezpodielové. Bezpodielové spoluvlastníctvo môže vzniknúť len medzi manželmi.

Podielové spoluvlastníctvo

§ 137
(1) Podiel vyjadruje mieru, akou sa spoluvlastníci podieľajú na právach a povinnostiach vyplývajúcich zo spoluvlastníctva k spoločnej veci.
(2) Ak nie je právnym predpisom ustanovené alebo účastníkmi dohodnuté inak, sú podiely všetkých spoluvlastníkov rovnaké.

§ 139
(1) Z právnych úkonov týkajúcich sa spoločnej veci sú oprávnení a povinní všetci spoluvlastníci spoločne a nerozdielne.
(2) O hospodárení so spoločnou vecou rozhodujú spoluvlastníci väčšinou počítanou podľa veľkosti podielov. Pri rovnosti hlasov, alebo ak sa väčšina alebo dohoda nedosiahne, rozhodne na návrh ktoréhokoľvek spoluvlastníka súd.
(3) Ak ide o dôležitú zmenu spoločnej veci, môžu prehlasovaní spoluvlastníci žiadať, aby o zmene rozhodol súd.

§ 140
Ak sa spoluvlastnícky podiel prevádza, majú spoluvlastníci predkupné právo, ibaže ide o prevod blízkej osobe (§ 116, 117). Ak sa spoluvlastníci nedohodnú o výkone predkupného práva, majú právo vykúpiť podiel pomerne podľa veľkosti podielov.

§ 141
(1) Spoluvlastníci sa môžu dohodnúť o zrušení spoluvlastníctva a o vzájomnom vyporiadaní; ak je predmetom spoluvlastníctva nehnuteľnosť, dohoda musí byť písomná.
(2) Každý zo spoluvlastníkov je povinný vydať ostatným na požiadanie písomné potvrdenie o tom, ako sa vyporiadali, ak nemala už dohoda o zrušení spoluvlastníctva a o vzájomnom vyporiadaní písomnú formu.

§ 142
(1) Ak nedôjde k dohode, zruší spoluvlastníctvo a vykoná vyporiadanie na návrh niektorého spoluvlastníka súd. Prihliadne pritom na veľkosť podielov a na účelné využitie veci. Ak nie je rozdelenie veci dobre možné, prikáže súd vec za primeranú náhradu jednému alebo viacerým spoluvlastníkom; prihliadne pritom na to, aby sa vec mohla účelne využiť a na násilné správanie podielového spoluvlastníka voči ostatným spoluvlastníkom. Ak vec žiadny zo spoluvlastníkov nechce, súd nariadi jej predaj a výťažok rozdelí podľa podielov.
(2) Z dôvodov hodných osobitného zreteľa súd nezruší a nevyporiada spoluvlastníctvo prikázaním veci za náhradu alebo predajom veci a rozdelením výťažku.
(3) Pri zrušení a vyporiadaní spoluvlastníctva rozdelením veci môže súd zriadiť vecné bremeno k novovzniknutej nehnuteľnosti v prospech vlastníka inej novovzniknutej nehnuteľnosti. Zrušenie a vyporiadanie spoluvlastníctva nemôže byť na ujmu osobám, ktorým patria práva viaznúce na nehnuteľnosti.

Bezpodielové spoluvlastníctvo manželov

§ 143
V bezpodielovom spoluvlastníctve manželov je všetko, čo môže byť predmetom vlastníctva a čo nadobudol niektorý z manželov za trvania manželstva, s výnimkou vecí získaných dedičstvom alebo darom, ako aj vecí, ktoré podľa svojej povahy slúžia osobnej potrebe alebo výkonu povolania len jedného z manželov, a vecí vydaných v rámci predpisov o reštitúcii majetku jednému z manželov, ktorý mal vydanú vec vo vlastníctve pred uzavretím manželstva alebo ktorému bola vec vydaná ako právnemu nástupcovi pôvodného vlastníka.3)

§ 143a
(1) Manželia môžu dohodou rozšíriť alebo zúžiť zákonom určený rozsah bezpodielového spoluvlastníctva. Obdobne sa môžu dohodnúť aj o správe spoločného majetku.
(2) Manželia sa môžu dohodnúť, že vyhradia vznik bezpodielového spoluvlastníctva ku dňu zániku manželstva.
(3) Dohoda podľa odsekov 1 a 2 vyžaduje formu notárskej zápisnice. Manželia sa môžu voči inej osobe na túto dohodu odvolať len vtedy, ak jej je táto dohoda známa.

§ 144
Veci v bezpodielovom spoluvlastníctve užívajú obaja manželia spoločne; spoločne uhradzujú aj náklady vynaložené na veci alebo spojené s ich užívaním a udržiavaním.

§ 145
(1) Bežné veci týkajúce sa spoločných vecí môže vybavovať každý z manželov. V ostatných veciach je potrebný súhlas oboch manželov; inak je právny úkon neplatný.
(2) Z právnych úkonov týkajúcich sa spoločných vecí sú oprávnení a povinní obaja manželia spoločne a nerozdielne.

§ 146
(1) Ak dôjde medzi manželmi k nezhode o právach a povinnostiach vyplývajúcich z bezpodielového spoluvlastníctva, rozhodne na návrh niektorého z nich súd.
(2) Ak sa z dôvodu fyzického alebo psychického násilia alebo hrozby takého násilia vo vzťahu k manželovi alebo k blízkej osobe, ktorá býva v spoločnom dome alebo byte, stalo ďalšie spolužitie neznesiteľným, môže súd na návrh jedného z manželov obmedziť užívacie právo druhého manžela k domu alebo bytu patriacemu do bezpodielového spoluvlastníctva, prípadne ho z jeho užívania úplne vylúčiť.

§ 147
(1) Pohľadávka veriteľa len jedného z manželov, ktorá vznikla za trvania manželstva, môže byť pri výkone rozhodnutia uspokojená i z majetku patriaceho do bezpodielového spoluvlastníctva manželov.
(2) To neplatí, ak ide o pohľadávku veriteľa jedného z manželov, ktorí sa dohodli podľa ustanovení § 143a, pokiaľ táto pohľadávka vznikla pri používaní majetku, ktorý nepatrí do bezpodielového spoluvlastníctva manželov.

§ 148
(1) Zánikom manželstva zanikne i bezpodielové spoluvlastníctvo manželov.
(2) Zo závažných dôvodov, najmä ak by ďalšie trvanie bezpodielového spoluvlastníctva odporovalo dobrým mravom, môže súd na návrh niektorého z manželov toto spoluvlastníctvo zrušiť i za trvania manželstva.

§ 148a
(1) Na použitie majetku v bezpodielovom spoluvlastníctve manželov potrebuje podnikateľ pri začatí podnikania súhlas druhého manžela. Na ďalšie právne úkony súvisiace s podnikaním už súhlas druhého manžela nepotrebuje.
(2) Súd na návrh zruší bezpodielové spoluvlastníctvo manželov v prípade, že jeden z manželov získal oprávnenie na podnikateľskú činnosť. Návrh môže podať ten z manželov, ktorý nezískal oprávnenie na podnikateľskú činnosť. Pokiaľ toto oprávnenie majú obaja manželia, môže návrh podať ktorýkoľvek z nich.
(3) Ak podnikateľskú činnosť po zrušení bezpodielového spoluvlastníctva manželov vykonáva podnikateľ spoločne alebo s pomocou manžela, ktorý nie je podnikateľom, rozdelia sa medzi nich príjmy z podnikania v pomere určenom písomnou zmluvou; ak taká zmluva nebola uzavretá, rozdelia sa príjmy rovným dielom.

§ 149
(1) Ak zanikne bezpodielové spoluvlastníctvo, vykoná sa vyporiadanie podľa zásad uvedených v § 150.
(2) Ak dôjde k vyporiadaniu dohodou, sú manželia povinní vydať si na požiadanie písomné potvrdenie o tom, ako sa vyporiadali.
(3) Ak sa vyporiadanie nevykoná dohodou, vykoná ho na návrh niektorého z manželov súd.
(4) Ak do troch rokov od zániku bezpodielového spoluvlastníctva manželov nedošlo k jeho vyporiadaniu dohodou alebo ak bezpodielové spoluvlastníctvo manželov nebolo na návrh podaný do troch rokov od jeho zániku vyporiadané rozhodnutím súdu, platí, pokiaľ ide o hnuteľné veci, že sa manželia vyporiadali podľa stavu, v akom každý z nich veci z bezpodielového spoluvlastníctva pre potrebu svoju, svojej rodiny a domácnosti výlučne ako vlastník užíva. O ostatných hnuteľných veciach a o nehnuteľných veciach platí, že sú v podielovom spoluvlastníctve a že podiely oboch spoluvlastníkov sú rovnaké. To isté platí primerane o ostatných majetkových právach, ktoré sú pre manželov spoločné.
(5) Ak sa po vyporiadaní bezpodielového spoluvlastníctva manželov rozhodnutím súdu alebo dohodou objaví majetok, ktorý nebol zahrnutý v rámci vyporiadania, platí preň domnienka uvedená v odseku 4.

§ 149a
Pokiaľ sa dohody medzi manželmi podľa ustanovení § 143 a 149 týkajú nehnuteľností, musia mať písomnú formu a nadobúdajú účinnosť vkladom do katastra.

§ 150
Pri vyporiadaní sa vychádza z toho, že podiely oboch manželov sú rovnaké. Každý z manželov je oprávnený požadovať, aby sa mu uhradilo, čo zo svojho vynaložil na spoločný majetok, a je povinný nahradiť, čo sa zo spoločného majetku vynaložilo na jeho ostatný majetok. Ďalej sa prihliadne predovšetkým na potreby maloletých detí, na to, ako sa každý z manželov staral o rodinu, a na to, ako sa zaslúžil o nadobudnutie a udržanie spoločných vecí. Pri určení miery pričinenia treba vziať tiež zreteľ na starostlivosť o deti a na obstarávanie spoločnej domácnosti.

§ 151
Ak za trvania manželstva bezpodielové spoluvlastníctvo zaniklo, môže sa obnoviť len rozhodnutím súdu vydaným na návrh jedného z manželov.

Tretia hlava
Práva k cudzím veciam

Záložné právo

§ 151a
Záložné právo slúži na zabezpečenie pohľadávky a jej príslušenstva tým, že záložného veriteľa oprávňuje uspokojiť sa alebo domáhať sa uspokojenia pohľadávky z predmetu záložného práva (ďalej len „záloh"), ak pohľadávka nie je riadne a včas splnená.

§ 151b
(1) Záložné právo sa zriaďuje písomnou zmluvou, schválenou dohodou dedičov o vyporiadaní dedičstva, rozhodnutím súdu alebo správneho orgánu, alebo zákonom. Zmluva o zriadení záložného práva na hnuteľnú vec sa nemusí uzatvoriť v písomnej forme, ak záložné právo vzniká odovzdaním veci podľa tohto zákona.
(2) V zmluve o zriadení záložného práva sa určí pohľadávka, ktorá sa záložným právom zabezpečuje, a záloh.
(3) V zmluve o zriadení záložného práva sa určí najvyššia hodnota istiny, do ktorej sa pohľadávka zabezpečuje, ak zmluva o zriadení záložného práva neurčuje hodnotu zabezpečenej pohľadávky.
(4) Záloh môže byť v zmluve o zriadení záložného práva určený jednotlivo, čo sa týka množstva a druhu alebo iným spôsobom tak, aby kedykoľvek počas trvania záložného práva bolo možné záloh určiť.

§ 151c
(1) Záložným právom možno zabezpečiť peňažnú pohľadávku, ako aj nepeňažnú pohľadávku, ktorej hodnota je určitá alebo kedykoľvek počas trvania záložného práva určiteľná.
(2) Záložným právom možno zabezpečiť aj pohľadávku, ktorá vznikne v budúcnosti alebo ktorej vznik závisí od splnenia podmienky.
(3) Záložné právo prechádza pri prevode alebo prechode pohľadávky zabezpečenej záložným právom na nadobúdateľa pohľadávky. To platí aj vtedy, ak ide o inú zmenu v osobe oprávnenej zo zabezpečenej pohľadávky.

§ 151d
(1) Záloh môže byť vec, právo, iná majetková hodnota, byt a nebytový priestor, ktoré sú prevoditeľné, ak zákon neustanovuje inak.3a) Záloh môže byť aj súbor vecí, práv alebo iných majetkových hodnôt, podnik alebo časť podniku, alebo iná hromadná vec.
(2) Záložné právo sa vzťahuje na záloh, jeho súčasti, plody a úžitky a príslušenstvo, ak zmluva o zriadení záložného práva neurčuje alebo zákon neustanovuje inak. Na plody a úžitky sa záložné právo vzťahuje až do ich oddelenia od zálohu, ak zmluva o zriadení záložného práva neurčuje inak.
(3) Záložné právo možno zriadiť na vec, byt a na nebytový priestor vo vlastníctve záložcu, alebo na právo a na inú majetkovú hodnotu, ktoré patria záložcovi.
(4) Záložné právo možno zriadiť aj na vec, právo, inú majetkovú hodnotu, byt alebo nebytový priestor, ktorý záložca nadobudne v budúcnosti, a to aj vtedy, ak vec, právo, iná majetková hodnota, byt a nebytový priestor vzniknú v budúcnosti alebo ktorých vznik závisí od splnenia podmienky.
(5) Pohľadávku možno zabezpečiť aj záložným právom zriadeným na niekoľko samostatných zálohov.
(6) Akákoľvek dohoda zakazujúca zriadiť záložné právo je neúčinná voči tretím osobám.

§ 151e
(1) Na vznik záložného práva sa vyžaduje jeho registrácia v Notárskom centrálnom registri záložných práv (ďalej len „register záložných práv") zriadenom podľa osobitného zákona,3b) ak tento zákon alebo osobitný zákon neustanovuje inak.
(2) Záložné právo k nehnuteľnostiam, bytom a nebytovým priestorom vzniká zápisom v katastri nehnuteľností, ak osobitný zákon3c) neustanovuje inak.
(3) Záložné právo k niektorým veciam, právam alebo k iným majetkovým hodnotám ustanoveným osobitným zákonom vzniká jeho registráciou v osobitnom registri,3d) ak osobitný zákon neustanovuje inak.
(4) Záložné právo, ktoré sa zapisuje do katastra nehnuteľností podľa odseku 2 alebo ktoré vzniká registráciou v osobitnom registri podľa odseku 3 (ďalej len „registrácia v osobitnom registri"), nepodlieha registrácii v registri záložných práv podľa tohto zákona.
(5) Záložné právo na hnuteľnú vec vzniká jej odovzdaním záložnému veriteľovi alebo tretej osobe do úschovy, ak sa na tom záložca a záložný veriteľ dohodli. Takto vzniknuté záložné právo môže byť kedykoľvek počas trvania záložného práva registrované v registri záložných práv; ak sa zmluva o zriadení záložného práva neuzatvorila v písomnej forme, vyžaduje sa písomné vyhotovenie potvrdenia o obsahu zmluvy podpísané záložcom a záložným veriteľom pred registráciou záložného práva.

§ 151f
(1) Na vznik záložného práva k súboru vecí, práv alebo iných majetkových hodnôt, podniku alebo časti podniku ako celku sa vyžaduje registrácia v registri záložných práv. Na vznik záložného práva k jednotlivým súčastiam zálohu, pre ktoré to tento zákon alebo osobitný zákon ustanovuje, sa vyžaduje aj registrácia v osobitnom registri.
(2) Záložné právo k veci, bytu, nebytovému priestoru, k právu a k inej majetkovej hodnote, ktoré záložca nadobudne v budúcnosti, ktoré vzniknú v budúcnosti alebo ktorých vznik závisí od splnenia podmienky, vznikne nadobudnutím vlastníckeho práva k veci, bytu alebo nebytovému priestoru, alebo nadobudnutím iného práva, alebo inej majetkovej hodnoty záložcom; to neplatí, ak záložné právo, na ktorého vznik sa vyžaduje jeho registrácia v registri záložných práv, nebolo registrované pred nadobudnutím vlastníckeho práva k veci, iného práva alebo inej majetkovej hodnoty záložcom.
(3) Záložné právo k veci, bytu, nebytovému priestoru, právu a k inej majetkovej hodnote, ktoré záložca nadobudne v budúcnosti, ktoré vzniknú v budúcnosti alebo ktorých vznik závisí od splnenia podmienky, na ktorého vznik sa vyžaduje podľa tohto zákona alebo podľa osobitného zákona jeho registrácia v osobitnom registri, zapíše sa vznik záložného práva do tohto registra ku dňu nadobudnutia vlastníckeho práva k veci, bytu alebo nebytovému priestoru, alebo nadobudnutia iného práva, alebo inej majetkovej hodnoty záložcom.

§ 151g
(1) Žiadosť o registráciu záložného práva v registri záložných práv alebo žiadosť o registráciu v osobitnom registri, ak sa na vznik záložného práva vyžaduje podľa tohto zákona alebo podľa osobitného zákona registrácia v osobitnom registri, podáva v prípade vzniku záložného práva na základe písomnej zmluvy záložca, v ostatných prípadoch záložný veriteľ, ak osobitný zákon neustanovuje inak. Ak záložné právo vzniká rozhodnutím súdu alebo správneho orgánu, registrácia sa vykoná na základe rozhodnutia príslušného súdu alebo správneho orgánu, ktorý záložné právo zriadil.
(2) Ak nastanú zmeny údajov týkajúce sa záložného práva, je osoba, ktorej to ukladá zákon, inak osoba, ktorej sa zmena údajov týka, povinná požiadať o zmenu registrácie v registri záložných práv alebo v osobitnom registri. Ak nemožno určiť osobu, ktorej sa zmena údajov týka, má túto povinnosť záložca, ak zákon neustanovuje inak.
(3) Povinnosť podľa odseku 2 splní povinná osoba bez zbytočného odkladu odo dňa, keď nastala skutočnosť, z ktorej vyplýva zmena údajov o záložnom práve. Ak návrh na registráciu zmeny údajov sú povinné podať viaceré osoby, považuje sa táto povinnosť za splnenú, ak ju splní jedna z nich, ak zákon neustanovuje, že návrh na registráciu zmeny údajov sú tieto osoby povinné podať spoločne.
(4) Osoba, ktorá poruší povinnosti podľa odsekov 2 a 3, zodpovedá za škodu, ktorú tým spôsobí.

§ 151h
(1) Pri prevode alebo prechode zálohu pôsobí záložné právo voči nadobúdateľovi zálohu, ak zmluva o zriadení záložného práva neurčuje, že záložca môže záloh alebo časť zálohu previesť bez zaťaženia záložným právom alebo ak tento zákon alebo osobitný zákon neustanovuje inak.
(2) Na nadobúdateľa zálohu, voči ktorému pôsobí záložné právo, prechádzajú účinnosťou prevodu alebo prechodu všetky práva a povinnosti záložcu zo zmluvy o zriadení záložného práva. Nadobúdateľ zálohu, voči ktorému pôsobí záložné právo, je povinný strpieť výkon záložného práva a vzťahujú sa na neho práva a povinnosti záložcu.
(3) Záložné právo nepôsobí voči nadobúdateľovi zálohu, ak záložca previedol záloh v bežnom obchodnom styku v rámci výkonu predmetu podnikania. Záložné právo nepôsobí voči nadobúdateľovi zálohu ani vtedy, ak bol v čase prevodu alebo prechodu zálohu pri vynaložení náležitej starostlivosti dobromyseľný, že nadobúda záloh nezaťažený záložným právom. Ak je záložné právo registrované v registri záložných práv, predpokladá sa, že nadobúdateľ zálohu nie je dobromyseľný, ak nepreukáže opak.
(4) Ustanovenie odseku 3 sa nevzťahuje na záložné právo, ktoré vzniká registráciou v osobitnom registri, ak sa na jeho vznik vyžaduje podľa tohto zákona alebo podľa osobitného zákona registrácia v osobitnom registri.
(5) Záložca a nadobúdateľ zálohu sú povinní zaregistrovať zmenu v osobe záložcu do registra záložných práv alebo do osobitného registra, ak na vznik záložného práva sa vyžaduje podľa tohto zákona alebo podľa osobitného zákona registrácia v osobitnom registri; za škodu spôsobenú porušením tejto povinnosti zodpovedajú spoločne a nerozdielne.
(6) Konanie o výkon rozhodnutia alebo exekučné konanie na záloh možno viesť iba vtedy, ak oprávneným je záložný veriteľ alebo ak záložný veriteľ s výkonom rozhodnutia alebo s exekúciou súhlasí.

§ 151i
(1) Záložca môže záloh používať zvyčajným spôsobom; je však povinný zdržať sa všetkého, čím sa okrem bežného opotrebovania hodnota zálohu zmenšuje, ak zmluva o zriadení záložného práva neurčuje inak.
(2) Ak je zálohom hnuteľná vec a záloh bol odovzdaný záložnému veriteľovi, záložný veriteľ je povinný zverený záloh chrániť pred poškodením, stratou a zničením; zverený záloh je oprávnený užívať len so súhlasom záložcu, ak osobitný zákon neustanovuje inak.
(3) Ak záložnému veriteľovi vzniknú v dôsledku plnenia povinností podľa odseku 2 náklady, má voči záložcovi právo na úhradu nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov.

§ 151j
(1) Ak pohľadávka zabezpečená záložným právom nie je riadne a včas splnená, môže záložný veriteľ začať výkon záložného práva. V rámci výkonu záložného práva sa záložný veriteľ môže uspokojiť spôsobom určeným v zmluve alebo predajom zálohu na dražbe podľa osobitného zákona,3e) alebo domáhať sa uspokojenia predajom zálohu podľa osobitných zákonov,3f) ak tento zákon alebo osobitný zákon neustanovuje inak.
(2) Ak pohľadávka zabezpečená záložným právom nie je riadne a včas splnená, môže sa záložný veriteľ uspokojiť alebo domáhať sa uspokojenia zo zálohu aj vtedy, keď zabezpečená pohľadávka je premlčaná.
(3) Akákoľvek dohoda uzatvorená pred splatnosťou pohľadávky zabezpečenej záložným právom, na ktorej základe sa záložný veriteľ môže uspokojiť tým, že nadobudne vlastnícke právo k veci, bytu alebo nebytovému priestoru, alebo iné právo a inú majetkovú hodnotu, na ktoré je zriadené záložné právo, je neplatná, ak zákon neustanovuje inak.
(4) Ak je na zabezpečenie tej istej pohľadávky zriadené záložné právo k viacerým samostatným zálohom, záložný veriteľ je oprávnený uspokojiť sa alebo domáhať sa uspokojenia pohľadávky z ktoréhokoľvek z nich, ktorý postačuje na uspokojenie pohľadávky, inak zo všetkých zálohov.
(5) Ak je zálohom podnik alebo jeho časť, záložný veriteľ je oprávnený uspokojiť sa alebo domáhať sa uspokojenia z podniku alebo z jeho časti ako celku, iba ak záložné právo vzniklo ku všetkým súčastiam podniku alebo k jeho časti.

§ 151k
(1) Ak vzniklo na zálohu viac záložných práv, na ich uspokojenie je rozhodujúce poradie ich registrácie v registri záložných práv počítané odo dňa ich najskoršej registrácie alebo odo dňa ich registrácie v osobitnom registri.
(2) Ak vznikne na hnuteľnej veci viac záložných práv a niektoré z nich vznikne odovzdaním veci, na uspokojenie záložných práv majú prednosť záložné práva registrované v registri záložných práv podľa poradia ich registrácie.
(3) Ak vznikne na zálohu viac záložných práv, môžu sa záložní veritelia dohodnúť o poradí ich záložných práv rozhodujúcom na ich uspokojenie. Taká dohoda nadobúda účinnosť registráciou dohodnutého poradia v registri záložných práv alebo registráciou v osobitnom registri, ak sa na vznik záložného práva vyžaduje registrácia v osobitnom registri, na základe žiadosti všetkých na dohode zúčastnených záložných veriteľov. Dohoda, na ktorej základe by sa mohla záložnému veriteľovi, ktorý nie je jej účastníkom, zhoršiť vymožiteľnosť pohľadávky pri výkone záložného práva, je neúčinná voči tejto osobe.

§ 151l
(1) Začatie výkonu záložného práva je záložný veriteľ povinný písomne oznámiť záložcovi a dlžníkovi, ak osoba dlžníka nie je totožná s osobou záložcu, a pri záložných právach registrovaných v registri záložných práv aj zaregistrovať začatie výkonu záložného práva v tomto registri, ak tento zákon alebo osobitný zákon neustanovuje inak. V písomnom oznámení o začatí výkonu záložného práva záložný veriteľ uvedie spôsob, akým sa uspokojí alebo sa bude domáhať uspokojenia zo zálohu.
(2) Po oznámení o začatí výkonu záložného práva nesmie záložca bez súhlasu záložného veriteľa záloh previesť. Porušenie zákazu nemá účinky voči osobám, ktoré nadobudli záloh od záložcu v bežnom obchodnom styku v rámci predmetu podnikania záložcu okrem prípadu, keď nadobúdateľ vedel alebo vzhľadom na všetky okolnosti mohol vedieť, že sa začal výkon záložného práva.
(3) Záložný veriteľ má voči záložcovi právo na úhradu nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov v súvislosti s výkonom záložného práva.
(4) Ak je záložné právo zapísané v katastri nehnuteľností, záložný veriteľ je povinný jedno vyhotovenie oznámenia o začatí výkonu záložného práva zaslať príslušnému okresnému úradu, ktorá začatie výkonu záložného práva vyznačí v katastri nehnuteľností.

§ 151m
(1) Predať záloh spôsobom určeným v zmluve o zriadení záložného práva alebo na dražbe môže záložný veriteľ najskôr po uplynutí 30 dní odo dňa oznámenia o začatí výkonu záložného práva záložcovi a dlžníkovi, ak osoba dlžníka nie je totožná s osobou záložcu, ak osobitný zákon neustanovuje inak. Ak je záložné právo registrované v registri záložných práv a deň registrácie začatia výkonu záložného práva v registri záložných práv je neskorší, ako deň oznámenia o začatí výkonu záložného práva záložcovi a dlžníkovi a ak osoba dlžníka nie je totožná s osobou záložcu, 30-dňová lehota začína plynúť odo dňa registrácie začatia výkonu záložného práva v registri záložných práv.
(2) Záložca a záložný veriteľ sa môžu po oznámení o začatí výkonu záložného práva dohodnúť, že záložný veriteľ je oprávnený predať záloh spôsobom dohodnutým v zmluve o zriadení záložného práva alebo na dražbe aj pred uplynutím lehoty podľa odseku 1.
(3) Záložný veriteľ, ktorý začal výkon záložného práva s cieľom uspokojiť svoju pohľadávku spôsobom dohodnutým v zmluve o zriadení záložného práva, môže kedykoľvek počas výkonu záložného práva zmeniť spôsob výkonu záložného práva a predať záloh na dražbe alebo domáhať sa uspokojenia predajom zálohu podľa osobitných zákonov. Záložný veriteľ je povinný informovať záložcu o zmene spôsobu výkonu záložného práva.
(4) Záložca je povinný strpieť výkon záložného práva a je povinný poskytnúť záložnému veriteľovi súčinnosť potrebnú na výkon záložného práva. Najmä je povinný vydať záložnému veriteľovi záloh a doklady potrebné na prevzatie, prevod a užívanie zálohu a poskytnúť akúkoľvek inú súčinnosť určenú v zmluve o zriadení záložného práva. Rovnakú povinnosť má aj tretia osoba, ktorá má záloh alebo doklady potrebné na prevzatie, prevod a užívanie zálohu u seba.
(5) Osoba, ktorá má počas výkonu záložného práva záloh u seba, je povinná zdržať sa všetkého, čím by sa hodnota zálohu zmenšila, okrem bežného opotrebovania.
(6) Pri výkone záložného práva koná záložný veriteľ v mene záložcu.
(7) Záložný veriteľ je povinný informovať záložcu o priebehu výkonu záložného práva, najmä o všetkých skutočnostiach, ktoré môžu mať vplyv na cenu zálohu pri jeho predaji.
(8) Ak sa v zmluve o zriadení záložného práva dohodne, že záložný veriteľ je oprávnený predať záloh iným spôsobom ako na dražbe, záložný veriteľ je povinný pri predaji zálohu postupovať s náležitou starostlivosťou tak, aby záloh predal za cenu, za ktorú sa rovnaký alebo porovnateľný predmet zvyčajne predáva za porovnateľných podmienok v čase a mieste predaja zálohu.
(9) Záložný veriteľ je povinný podať záložcovi písomnú správu o výkone záložného práva bez zbytočného odkladu po predaji zálohu, v ktorej uvedie najmä údaje o predaji zálohu, hodnote výťažku z predaja zálohu, o nákladoch vynaložených na vykonanie záložného práva a o použití výťažku z predaja zálohu. Náklady vynaložené v súvislosti s výkonom záložného práva je záložný veriteľ povinný preukázať.
(10) Ak výťažok z predaja zálohu prevyšuje zabezpečenú pohľadávku, záložný veriteľ je povinný vydať záložcovi bez zbytočného odkladu hodnotu výťažku z predaja, ktorá prevyšuje zabezpečenú pohľadávku po odpočítaní nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov v súvislosti s výkonom záložného práva.

§ 151ma
(1) Ak vzniklo na zálohu viac záložných práv, záložný veriteľ je povinný písomne oznámiť začatie výkonu záložného práva aj ostatným záložným veriteľom, ktorí sú v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložných práv pred záložným veriteľom vykonávajúcim záložné právo. V oznámení o začatí výkonu záložného práva záložný veriteľ uvedie spôsob, akým sa uspokojí alebo sa bude domáhať uspokojenia zo zálohu.
(2) Záložný veriteľ vykonávajúci záložné právo môže predať záloh najskôr po uplynutí lehoty 30 dní odo dňa oznámenia o začatí výkonu záložného práva všetkým záložným veriteľom podľa odseku 1.
(3) Pri výkone záložného práva záložným veriteľom, ktorého záložné právo je v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložných práv registrované ako prvé (ďalej len „prednostný záložný veriteľ"), sa záloh prevádza nezaťažený záložnými právami ostatných záložných veriteľov. Ak výťažok z predaja zálohu prevyšuje pohľadávku zabezpečenú v prospech prednostného záložného veriteľa, ostatní záložní veritelia majú právo, aby ich pohľadávky zabezpečené záložným právom k prevádzanému zálohu boli po odpočítaní nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov prednostným záložným veriteľom v súvislosti s výkonom záložného práva uspokojené z výťažku z predaja zálohu podľa poradia rozhodujúceho na uspokojenie záložných práv.
(4) Hodnota výťažku z predaja zálohu, ktorá prevyšuje zabezpečené pohľadávky po odpočítaní nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov v súvislosti s výkonom záložného práva, sa vydá záložcovi.
(5) Pri výkone záložného práva prednostným záložným veriteľom podľa odseku 3 uloží prednostný záložný veriteľ do notárskej úschovy v prospech ostatných záložných veriteľov a záložcu hodnotu výťažku z predaja zálohu prevyšujúcu pohľadávku zabezpečenú v jeho prospech po odpočítaní nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov v súvislosti s výkonom záložného práva.
(6) Pri výkone záložného práva záložným veriteľom, ktorý nemá postavenie prednostného záložného veriteľa, sa záloh prevádza zaťažený záložným právom prednostného záložného veriteľa a ostatných záložných veriteľov, ktorí sú v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložných práv pred záložným veriteľom vykonávajúcim záložné právo; vo vzťahu k ostatným záložným veriteľom sa použijú primerane ustanovenia odsekov 3 až 5.
(7) Záložný veriteľ, ktorý vykonáva záložné právo podľa odseku 6, je povinný informovať nadobúdateľa zálohu, že záloh sa prevádza zaťažený záložným právom. Záložný veriteľ, ktorý vykonáva záložné právo podľa odseku 6, a nadobúdateľ zálohu sú povinní zaregistrovať zmenu v osobe záložcu v registri záložných práv alebo v osobitnom registri, ak sa na vznik záložného práva podľa tohto zákona alebo podľa osobitného zákona vyžaduje jeho registrácia v osobitnom registri; za škodu spôsobenú porušením tejto povinnosti zodpovedajú spoločne a nerozdielne.
(8) Ak pohľadávka prednostného záložného veriteľa alebo niektorého z ostatných záložných veriteľov, ktorí sú v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložných práv pred záložným veriteľom vykonávajúcim záložné právo podľa odseku 6, je v čase výkonu záložného práva splatná, môže tento záložný veriteľ začať výkon záložného práva alebo uplatňovať uspokojenie svojej pohľadávky aj z výťažku z predaja zálohu.
(9) Ak prednostný záložný veriteľ alebo iný záložný veriteľ, ktorý je v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložného práva pred záložným veriteľom vykonávajúcim záložné právo, začne výkon záložného práva podľa odseku 8, začatie výkonu záložného práva oznámi aj záložnému veriteľovi vykonávajúcemu záložné právo. Ak prednostný záložný veriteľ alebo iný záložný veriteľ, ktorý je v poradí rozhodujúcom na uspokojenie záložného práva pred záložným veriteľom vykonávajúcim záložné právo, oznámi začatie výkonu záložného práva záložnému veriteľovi vykonávajúcemu záložné právo pred uplynutím lehoty podľa odseku 2, nemôže záložný veriteľ vykonávajúci záložné právo pokračovať vo výkone záložného práva.
(10) Záložný veriteľ, ktorý po začatí výkonu záložného práva iným záložným veriteľom splní za dlžníka pohľadávku, na ktorej uspokojenie sa začal výkon záložného práva, nadobúda jej splnením všetky práva záložného veriteľa k tejto pohľadávke vrátane poradia rozhodujúceho na uspokojenie záložných práv. Záložný veriteľ, ktorý začal výkon záložného práva, nemôže splnenie pohľadávky iným záložným veriteľom odmietnuť.

§ 151mb
(1) Záložné právo k pohľadávke sa vzťahuje aj na dlžné úroky a ostatné jej príslušenstvo.
(2) Záložné právo na peňažnú pohľadávku je účinné voči poddlžníkovi, len ak vznik záložného práva záložca písomne oznámi poddlžníkovi alebo ak mu vznik záložného práva preukáže záložný veriteľ; na preukázanie vzniku záložného práva stačí výpis z registra záložných práv.
(3) Ak bol vznik záložného práva poddlžníkovi oznámený alebo preukázaný, poddlžník je povinný plniť svoj splatný peňažný záväzok záložnému veriteľovi alebo inej osobe určenej záložným veriteľom. Splnenie peňažného záväzku poddlžníka je záložný veriteľ povinný písomne oznámiť záložcovi.
(4) Ak poddlžník splní svoj peňažný záväzok záložnému veriteľovi, záložný veriteľ je oprávnený prijaté plnenie držať u seba. Ak zabezpečená pohľadávka nie je riadne a včas splnená, záložný veriteľ je oprávnený uspokojiť sa z peňažného plnenia poddlžníka, ak zmluva o zriadení záložného práva neurčuje inak.
(5) Ak peňažné plnenie poddlžníka prijaté záložným veriteľom prevyšuje zabezpečenú pohľadávku, záložný veriteľ je povinný vydať záložcovi bez zbytočného odkladu peňažné plnenie prevyšujúce zabezpečenú pohľadávku po odpočítaní nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov v súvislosti s výkonom záložného práva.
(6) Ak poddlžník nesplní svoj záväzok, môže sa záložný veriteľ uspokojiť aj s výkonom záložného práva podľa § 151j až 151ma.
(7) Ak osoba poddlžníka je totožná s osobou záložného veriteľa, ustanovenie § 584 sa nepoužije.

§ 151mc
(1) Záložca je povinný záloh poistiť, len ak tak určuje zmluva o zriadení záložného práva.
(2) Ak záložca písomne oznámi alebo záložný veriteľ preukáže poisťovateľovi najneskôr do výplaty plnenia z poistnej zmluvy vznik záložného práva, poisťovateľ plní v prípade poistnej udalosti plnenie z poistnej zmluvy záložnému veriteľovi alebo inej osobe určenej záložným veriteľom; na preukázanie vzniku záložného práva stačí výpis z registra záložných práv alebo z osobitného registra, ak sa na vznik záložného práva vyžaduje registrácia v osobitnom registri. Výplatu plnenia z poistnej zmluvy je záložný veriteľ povinný bez zbytočného odkladu písomne oznámiť záložcovi.
(3) Ak poisťovateľ vyplatí plnenie z poistnej zmluvy záložnému veriteľovi, záložný veriteľ je oprávnený prijaté plnenie držať u seba. Ak zabezpečená pohľadávka nie je riadne a včas splnená, záložný veriteľ je oprávnený uspokojiť sa z plnenia z poistnej zmluvy, ak zmluva o zriadení záložného práva neurčuje inak.
(4) Ak plnenie z poistnej zmluvy prijaté záložným veriteľom prevyšuje zabezpečenú pohľadávku, záložný veriteľ je povinný vydať záložcovi bez zbytočného odkladu plnenie z poistnej zmluvy prevyšujúce zabezpečenú pohľadávku po odpočítaní nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov v súvislosti s výkonom záložného práva.

§ 151md
(1) Záložné právo zaniká
a) zánikom zabezpečenej pohľadávky,
b) zánikom všetkých vecí, práv alebo iných majetkových hodnôt, na ktoré sa záložné právo vzťahuje,
c) ak sa záložný veriteľ vzdá záložného práva,
d) uplynutím času, na ktorý bolo záložné právo zriadené,
e) vrátením veci záložcovi, ak záložné právo vzniklo odovzdaním veci,
f) ak záložca previedol záloh v bežnom obchodnom styku v rámci výkonu predmetu podnikania alebo ak bol v čase prevodu alebo prechodu zálohu nadobúdateľ zálohu pri vynaložení náležitej starostlivosti dobromyseľný, že nadobúda záloh nezaťažený záložným právom,
g) ak záložca previedol záloh a zmluva o zriadení záložného práva určuje, že záložca môže záloh alebo časť zálohu previesť bez zaťaženia záložným právom,
h) iným spôsobom dohodnutým v zmluve o zriadení záložného práva alebo vyplývajúcim z osobitného predpisu,
i) ak sa vykonalo bez ohľadu na rozsah uspokojenia veriteľa.
(2) Po zániku záložného práva sa vykoná výmaz záložného práva z registra záložných práv alebo z osobitného registra, ak sa na vznik záložného práva vyžaduje podľa zákona registrácia v osobitnom registri; výmaz sa vykoná ku dňu uvedenému v žiadosti na výmaz záložného práva, najskôr však ku dňu zániku záložného práva.
(3) Záložný veriteľ je povinný podať žiadosť o výmaz záložného práva bez zbytočného odkladu po zániku záložného práva; ustanovenia § 151g ods. 2 až 4 sa použijú primerane. Ak bolo zrušené záložné právo zriadené rozhodnutím súdu alebo správneho orgánu, vykoná sa výmaz na základe rozhodnutia príslušného súdu alebo správneho orgánu, ktorý vydal rozhodnutie o zrušení záložného práva. Žiadosť o výmaz záložného práva je oprávnený podať aj záložca; záložca je povinný žiadosť doložiť písomným potvrdením o splnení záväzku alebo inou listinou preukazujúcou zánik záložného práva vystavenou záložným veriteľom.
(4) Ak je zálohom hnuteľná vec a záloh bol podľa zmluvy o zriadení záložného práva odovzdaný záložnému veriteľovi, záložný veriteľ je povinný bez zbytočného odkladu po zániku záložného práva záloh vrátiť záložcovi.

§ 151me
Osobitné ustanovenia k záložnému právu k pohľadávke z účtu, z inej formy vkladu alebo k pohľadávke z úveru
(1) Zmluvné záložné právo k pohľadávke z účtu, vkladu, ak nejde o cenný papier, z inej formy vkladu alebo k pohľadávke z úveru medzi osobami uvedenými v odseku 8 vzniká uzatvorením zmluvy o zriadení záložného práva; písomná forma zmluvy sa nevyžaduje. Takto vzniknuté záložné právo možno kedykoľvek počas jeho trvania zaregistrovať v registri záložných práv; to sa nevzťahuje na zriadenie zmluvného záložného práva k pohľadávke z úveru.
(2) Ak vznikne na zálohu viac záložných práv, uspokoja sa prednostne záložné práva vznikom najstaršie, ak ďalej tento zákon neustanovuje inak. Ak vznikne na zálohu viac záložných práv a niektoré z nich nie sú registrované v registri záložných práv, záložné práva registrované v registri záložných práv sa uspokoja prednostne podľa poradia ich registrácie pred ostatnými záložnými právami.
(3) Ak pohľadávka zabezpečená záložným právom nie je riadne a včas splnená alebo ak nastane iná skutočnosť určená v zmluve o zriadení záložného práva ako skutočnosť rozhodná pre výkon záložného práva, záložný veriteľ môže záložné právo vykonať spôsobom ustanoveným zákonom alebo dohodnutým v zmluve o zriadení záložného práva. Ustanovenia § 151l ods. 1, § 151m ods. 1, 2, 3 posledná veta, ods. 7 a 9 a § 151ma ods. 1 a 2 sa nepoužijú.
(4) Dohodnutým spôsobom výkonu záložného práva môže byť najmä započítanie proti zabezpečenej pohľadávke alebo použitie zálohu na vyrovnanie zabezpečenej pohľadávky.
(5) Ak sa tak zmluvné strany dohodli v zmluve o zriadení záložného práva, záložný veriteľ je oprávnený v medziach zmluvy so zálohom nakladať; pritom koná v mene záložcu a na svoj účet. Ak záložný veriteľ záloh previedol, záložné právo voči nadobúdateľovi nepôsobí.
(6) Ak záložný veriteľ so zálohom nakladal pred tým, ako nastala skutočnosť rozhodná pre výkon záložného práva, je povinný najneskôr v posledný deň splatnosti zabezpečenej pohľadávky obstarať v mene záložcu a na svoj účet rovnocenný záloh, ktorý vstúpi na miesto pôvodného zálohu, ibaže sa so záložcom dohodol inak; na posúdenie poradia záložného práva vzťahujúceho sa na rovnocenný záloh je rozhodujúci čas vzniku alebo registrácie záložného práva. Rovnocenný záloh, ktorý vstúpil na miesto pôvodného zálohu, je predmetom toho istého záložného práva. Rovnocenným zálohom sa rozumie, ak sa zmluvné strany nedohodli inak, pohľadávka z účtu alebo inej formy vkladu znejúca na tú istú sumu v tej istej mene voči tomu istému dlžníkovi. Ak záložný veriteľ so zálohom nakladal tak, že na ňom zriadil záložné právo, vstupom rovnocenného zálohu na miesto pôvodného zálohu pôvodný záloh prechádza zo záložcu na záložného veriteľa.
(7) Ak sa tak zmluvné strany dohodli v zmluve o zriadení záložného práva, záložný veriteľ môže namiesto postupu podľa odseku 6 rovnocenný záloh započítať proti zabezpečenej pohľadávke alebo rovnocenný záloh použiť na jej vyrovnanie.
(8) Ustanovenia odsekov 1 až 7 sa použijú, len ak zmluvu o zriadení záložného práva uzatvorili tieto osoby:
a) orgány verejnej moci členského štátu Európskej únie alebo iných štátov, ktoré sú zmluvnými stranami Dohody o Európskom hospodárskom priestore,
b) Národná banka Slovenska alebo centrálna banka iného štátu, Európska centrálna banka, Medzinárodný menový fond, Európska investičná banka, medzinárodná rozvojová banka a Banka pre medzinárodné zúčtovanie,
c) banka, zahraničná banka, obchodník s cennými papiermi, zahraničný obchodník s cennými papiermi, poisťovňa, zahraničná poisťovňa, poisťovňa z iného členského štátu, správcovská spoločnosť, zahraničná správcovská spoločnosť, inštitúcia elektronických peňazí, zahraničná inštitúcia elektronických peňazí, subjekt kolektívneho investovania a zahraničný subjekt kolektívneho investovania,
d) iná osoba ako osoba podľa písmena c) podliehajúca obozretnému dohľadu, ktorá v rámci svojho podnikania vykonáva ako hlavný predmet podnikania niektorú z činností, ktoré môže podľa osobitného predpisu vykonávať banka, ako aj osoba so sídlom v zahraničí s obdobným predmetom činnosti,
e) iná osoba ako osoba podľa písmena c) podliehajúca obozretnému dohľadu, ktorej hlavným predmetom podnikania je nadobúdanie podielov na majetku podľa osobitného predpisu, ako aj osoba so sídlom v zahraničí s obdobným predmetom činnosti,
f) centrálny depozitár cenných papierov, prevádzkovateľ platobného systému, zúčtovací agent, clearingový ústav, spoločný zástupca majiteľov dlhopisov alebo iných dlhových cenných papierov, ako aj osoba so sídlom v zahraničí s obdobným predmetom činnosti vrátane osoby, ktorej predmetom činnosti je zúčtovanie a vyrovnanie obchodov s finančnými nástrojmi alebo výkon činností ústrednej protistrany, aj keď nie je zahraničným centrálnym depozitárom,
g) iná osoba, ako je uvedená v písmenách a) až f), ak sú splnené tieto podmienky:
1. druhou zmluvnou stranou je niektorá z osôb uvedených v písmenách a) až d) a f),
2. záložné právo zabezpečuje pohľadávku zo zmluvy o záverečnom vyrovnaní ziskov a strát alebo pohľadávku z obchodov, ktorých vysporiadanie môže byť predmetom zmluvy o záverečnom vyrovnaní ziskov a strát podľa osobitného predpisu.3faa)
(9) Ustanovenia odsekov 1 až 8 sa nevzťahujú na pohľadávky zo spotrebiteľských úverov poskytnutých spotrebiteľovi podľa osobitného zákona, to neplatí, ak účastníkom zmluvy o zriadení záložného práva k pohľadávkam z úverov je niektorá z osôb podľa odseku 8 písm. b).

Vecné bremená

§ 151n
(1) Vecné bremená obmedzujú vlastníka nehnuteľnej veci v prospech niekoho iného tak, že je povinný niečo trpieť, niečoho sa zdržať alebo niečo konať. Práva zodpovedajúce vecným bremenám sú spojené buď s vlastníctvom určitej nehnuteľnosti, alebo patria určitej osobe.
(2) Vecné bremená spojené s vlastníctvom nehnuteľnosti prechádzajú s vlastníctvom veci na nadobúdateľa.
(3) Pokiaľ sa účastníci nedohodli inak, je ten, kto je na základe práva zodpovedajúceho vecnému bremenu oprávnený užívať cudziu vec, povinný znášať primerane náklady na jej zachovanie a opravy; ak však vec užíva aj jej vlastník, je povinný tieto náklady znášať podľa miery spoluužívania.

§ 151o
(1) Vecné bremená vznikajú písomnou zmluvou, na základe závetu v spojení s výsledkami konania o dedičstve, schválenou dohodou dedičov, rozhodnutím príslušného orgánu alebo zo zákona. Právo zodpovedajúce vecnému bremenu možno nadobudnúť tiež výkonom práva (vydržaním); ustanovenia § 134 tu platia obdobne. Na nadobudnutie práva zodpovedajúceho vecným bremenám je potrebný vklad do katastra nehnuteľností.
(2) Zmluvou môže zriadiť vecné bremeno vlastník nehnuteľnosti, pokiaľ osobitný zákon nedáva toto právo aj ďalším osobám.
(3) Ak nie je vlastník stavby zároveň vlastníkom priľahlého pozemku a prístup vlastníka k stavbe nemožno zabezpečiť inak, súd môže na návrh vlastníka stavby zriadiť vecné bremeno v prospech vlastníka stavby spočívajúce v práve cesty cez priľahlý pozemok.

§ 151p
(1) Vecné bremená zanikajú rozhodnutím príslušného orgánu alebo zo zákona. K zániku práva zodpovedajúceho vecnému bremenu zmluvou je treba vklad do katastra nehnuteľností.
(2) Vecné bremeno zanikne, ak nastanú také trvalé zmeny, že vec už nemôže slúžiť potrebám oprávnenej osoby alebo prospešnejšiemu užívaniu jej nehnuteľnosti; prechodnou nemožnosťou výkonu práva vecné bremeno nezaniká.
(3) Ak zmenou pomerov vznikne hrubý nepomer medzi vecným bremenom a výhodou oprávneného, môže súd rozhodnúť, že sa vecné bremeno za primeranú náhradu obmedzuje alebo zrušuje. Ak pre zmenu pomerov nemožno spravodlivo trvať na vecnom plnení, môže súd rozhodnúť, aby sa namiesto vecného plnenia poskytovalo peňažné plnenie.
(4) Ak právo zodpovedajúce vecnému bremenu patrí určitej osobe, vecné bremeno zanikne najneskôr jej smrťou alebo zánikom.

Zádržné právo

§ 151s
(1) Kto je povinný vydať hnuteľnú vec, môže ju zadržať, aby zabezpečil svoju splatnú peňažnú pohľadávku voči tomu, komu je inak povinný vec vydať. Nemožno však zadržiavať vec svojvoľne alebo ľstivo odňatú.
(2) Zádržné právo nemá ten, komu oprávnená osoba pri odovzdaní veci uložila, aby s ňou naložil spôsobom, ktorý je nezlučiteľný s výkonom zádržného práva.
(3) Ak je však vyhlásený konkurz, alebo pri výkone rozhodnutia zistená platobná neschopnosť dlžníka, má veriteľ zádržné právo aj k zabezpečeniu pohľadávky dosiaľ nesplatnej a bez ohľadu na to, či sa veriteľovi uložilo naložiť s vecou spôsobom nezlučiteľným a výkonom zádržného práva.
(4) Veriteľ je povinný bez zbytočného odkladu upovedomiť dlžníka o zadržaní veci a jeho dôvodoch.

§ 151t
Ohľadne opatrovania zadržanej veci a úhrady nákladov s tým spojených má ten, kto vec zadržuje, postavenie aké má záložný veriteľ ohľadne zálohu.

§ 151u
Na základe zádržného práva má veriteľ právo pri výkone súdneho rozhodnutia na prednostné uspokojenie z výťažku zadržovanej veci pred iným veriteľom, a to aj záložným veriteľom.

§ 151v
Zádržné právo zanikne uspokojením zabezpečenej pohľadávky alebo poskytnutím dostatočnej zábezpeky.


ŠIESTA ČASŤ
Zodpovednosť za škodu a za bezdôvodné obohatenie

Prvá hlava
Predchádzanie hroziacim škodám

§ 415
Každý je povinný počínať si tak, aby nedochádzalo ku škodám na zdraví, na majetku, na prírode a životnom prostredí.

§ 417
(1) Komu škoda hrozí, je povinný na jej odvrátenie zakročiť spôsobom primeraným okolnostiam ohrozenia.
(2) Ak ide o vážne ohrozenie, ohrozený má právo sa domáhať, aby súd uložil vykonať vhodné a primerané opatrenie na odvrátenie hroziacej škody.

§ 418
(1) Kto spôsobil škodu, keď odvracal priamo hroziace nebezpečenstvo, ktoré sám nevyvolal, nie je za ňu zodpovedný, okrem ak toto nebezpečenstvo za daných okolností bolo možné odvrátiť inak alebo ak spôsobený následok je zrejme rovnako závažný alebo ešte závažnejší ako ten, ktorý hrozil.
(2) Takisto nezodpovedá za škodu, kto ju spôsobil v nutnej obrane proti hroziacemu alebo trvajúcemu útoku. O nutnú obranu nejde, ak bola zrejme neprimeraná povahe a nebezpečnosti útoku.

§ 419
Kto odvracal hroziacu škodu, má právo na náhradu účelne vynaložených nákladov a na náhradu škody, ktorú pritom utrpel, aj proti tomu, v koho záujme konal, a to najviac v rozsahu zodpovedajúcom škode, ktorá bola odvrátená.

Druhá hlava
Zodpovednosť za škodu

Prvý oddiel
Všeobecná zodpovednosť

§ 420
(1) Každý zodpovedá za škodu, ktorú spôsobil porušením právnej povinnosti.
(2) Škoda je spôsobená právnickou osobou alebo fyzickou osobou, keď bola spôsobená pri ich činnosti tými, ktorých na túto činnosť použili. Tieto osoby samy za škodu takto spôsobenú podľa tohto zákona nezodpovedajú; ich zodpovednosť podľa pracovnoprávnych predpisov nie je tým dotknutá.
(3) Zodpovednosti sa zbaví ten, kto preukáže, že škodu nezavinil.

§ 420a
(1) Každý zodpovedá za škodu, ktorú spôsobí inému prevádzkovou činnosťou.
(2) Škoda je spôsobená prevádzkovou činnosťou, ak je spôsobená
a) činnosťou, ktorá má prevádzkovú povahu, alebo vecou použitou pri činnosti,
b) fyzikálnymi, chemickými, prípadne biologickými vplyvmi prevádzky na okolie,
c) oprávneným vykonávaním alebo zabezpečením prác, ktorými sa spôsobí inému škoda na nehnuteľnosti alebo sa mu podstatne sťaží alebo znemožní užívanie nehnuteľnosti.
(3) Zodpovednosti za škodu sa ten, kto ju spôsobil, zbaví, len ak preukáže, že škoda bola spôsobená neodvrátiteľnou udalosťou nemajúcou pôvod v prevádzke alebo vlastným konaním poškodeného.

Druhý oddiel
Prípady osobitnej zodpovednosti

§ 421
Každý, kto od iného prevzal vec, ktorá má byť predmetom jeho záväzku, zodpovedá za jej poškodenie, stratu alebo zničenie, ibaže by ku škode došlo aj inak.

§ 421a
(1) Každý zodpovedá aj za škodu spôsobenú okolnosťami, ktoré majú pôvod v povahe prístroja alebo inej veci, ktoré sa pri plnení záväzku použili. Tejto zodpovednosti sa nemôže zbaviť.
(2) Zodpovednosť podľa odseku 1 sa vzťahuje aj na poskytovanie zdravotníckych, sociálnych, veterinárnych a iných biologických služieb.

Zodpovednosť za škodu spôsobenú tými, ktorí nemôžu posúdiť následky svojho konania

§ 422
(1) Maloletý alebo ten, kto je postihnutý duševnou poruchou, zodpovedá za škodu ním spôsobenú, ak je schopný ovládnuť svoje konanie a posúdiť jeho následky; spoločne a nerozdielne s ním zodpovedá, kto je povinný vykonávať nad ním dohľad. Ak ten, kto spôsobí škodu, pre maloletosť alebo pre duševnú poruchu nie je schopný ovládnuť svoje konanie alebo posúdiť jeho následky, zodpovedá za škodu ten, kto je povinný vykonávať nad ním dohľad.
(2) Kto je povinný vykonávať dohľad, zbaví sa zodpovednosti, ak preukáže, že náležitý dohľad nezanedbal.
(3) Ak vykonáva dohľad právnická osoba, jej pracovníci dohľadom poverení sami za škodu takto vzniknutú podľa tohto zákona nezodpovedajú; ich zodpovednosť podľa pracovnoprávnych predpisov nie je tým dotknutá.

§ 423
Kto sa uvedie vlastnou vinou do takého stavu, že nie je schopný ovládnuť svoje konanie alebo posúdiť jeho následky, je povinný nahradiť škodu v tomto stave spôsobenú; spoločne a nerozdielne s ním zodpovedajú tí, ktorí ho do tohto stavu úmyselne priviedli.

Zodpovednosť za škodu spôsobenú úmyselným konaním proti dobrým mravom

§ 424
Za škodu zodpovedá aj ten, kto ju spôsobil úmyselným konaním proti dobrým mravom.

Zodpovednosť za škodu spôsobenú prevádzkou dopravných prostriedkov

§ 427
(1) Fyzické a právnické osoby vykonávajúce dopravu zodpovedajú za škodu vyvolanú osobitnou povahou tejto prevádzky.
(2) Rovnako zodpovedá aj iný prevádzateľ motorového vozidla, motorového plavidla, ako aj prevádzateľ lietadla.

§ 428
Svojej zodpovednosti sa nemôže prevádzateľ zbaviť, ak bola škoda spôsobená okolnosťami, ktoré majú pôvod v prevádzke. Inak sa zodpovednosti zbaví, len ak preukáže, že sa škode nemohlo zabrániť ani pri vynaložení všetkého úsilia, ktoré možno požadovať.

§ 429
Prevádzateľ zodpovedá ako za škodu spôsobenú na zdraví a veciach, tak za škodu spôsobenú odcudzením alebo stratou vecí, ak stratila fyzická osoba pri poškodení možnosť ich opatrovať.

§ 430
(1) Namiesto prevádzateľa zodpovedá ten, kto použije dopravný prostriedok bez vedomia alebo proti vôli prevádzateľa. Prevádzateľ zodpovedá spoločne s ním, ak takéto použitie dopravného prostriedku svojou nedbalosťou umožnil.
(2) Ak je dopravný prostriedok v oprave, zodpovedá po čas opravy prevádzateľ podniku, v ktorom sa oprava vykonáva, a to rovnako ako prevádzateľ dopravného prostriedku.

§ 431
Ak sa stretnú prevádzky dvoch alebo viacerých prevádzateľov a ak ide o vyporiadanie medzi týmito prevádzateľmi, zodpovedajú podľa účasti na spôsobení vzniknutej škody.

Zodpovednosť za škodu spôsobenú zvlášť nebezpečnou prevádzkou

§ 432
Za škodu vyvolanú povahou zvlášť nebezpečnej prevádzky zodpovedá prevádzateľ rovnako ako prevádzateľ dopravného prostriedku.

Zodpovednosť za škodu spôsobenú na vnesených alebo odložených veciach

§ 433
(1) Prevádzkovateľ poskytujúci ubytovacie služby zodpovedá za škodu na veciach, ktoré boli ubytovanými fyzickými osobami alebo pre ne vnesené, ibaže by ku škode došlo aj inak. Vnesené sú veci, ktoré boli prinesené do priestorov, ktoré boli vyhradené na ubytovanie alebo na uloženie vecí alebo ktoré boli za tým účelom odovzdané prevádzkovateľovi alebo niektorému z pracovníkov prevádzkovateľa.
(2) Ak je s prevádzkou niektorej činnosti spravidla spojené odkladanie vecí, zodpovedá ten, kto ju vykonáva, fyzickej osobe za škodu na veciach odložených na mieste na to určenom alebo na mieste, kde sa obvykle odkladajú, okrem ak by ku škode došlo aj inak.
(3) Zodpovednosti podľa odseku 1 a 2 sa nemožno zbaviť jednostranným vyhlásením ani dohodou.

§ 434
(1) Za klenoty, peniaze a iné cennosti sa takto zodpovedá len do výšky ustanovenej vykonávacím predpisom. Ak však bola škoda na týchto veciach spôsobená tými, ktorí v prevádzke pracujú, uhradzuje sa bez obmedzenia.
(2) Bez obmedzenia sa uhradzuje škoda aj vtedy, ak boli veci prevzaté do úschovy.

§ 435
Rovnako ako prevádzkovateľ poskytujúci ubytovacie služby zodpovedajú i prevádzatelia garáží a iných podnikov podobného druhu, pokiaľ ide o dopravné prostriedky v nich umiestnené a ich príslušenstvo.

§ 436
Právo na náhradu škody sa musí uplatniť u prevádzateľa bez zbytočného odkladu. Právo zanikne, ak sa neuplatnilo najneskôr pätnásteho dňa po dni, keď sa poškodený o škode dozvedel.

§ 437
Za škodu spôsobenú na veciach odložených v dopravných prostriedkoch hromadnej dopravy sa zodpovedá len podľa ustanovení o náhrade škody spôsobenej ich prevádzkou (§ 427 až 431).

Tretí oddiel
Spoločné ustanovenia o náhrade škody

Spoločná zodpovednosť

§ 438
(1) Ak škodu spôsobí viac škodcov, zodpovedajú za ňu spoločne a nerozdielne.
(2) V odôvodnených prípadoch môže súd rozhodnúť, že tí, ktorí škodu spôsobili, zodpovedajú za ňu podľa svojej účasti na spôsobení škody.

§ 439
Kto zodpovedá za škodu spoločne a nerozdielne s inými, vyporiada sa s nimi podľa účasti na spôsobení vzniknutej škody.

§ 440
Kto zodpovedá za škodu spôsobenú zavinením iného, má proti nemu postih.

Zavinenie poškodeného

§ 441
Ak bola škoda spôsobená aj zavinením poškodeného, znáša škodu pomerne; ak bola škoda spôsobená výlučne jeho zavinením, znáša ju sám.

Spôsob a rozsah náhrady

§ 442
(1) Uhrádza sa skutočná škoda a to, čo poškodenému ušlo (ušlý zisk).
(2) Pri škode spôsobenej niektorým trestným činom korupcie sa uhrádza aj nemajetková ujma v peniazoch.
(3) Škoda sa uhrádza v peniazoch; ak však o to poškodený požiada a ak je to možné a účelné, uhrádza sa škoda uvedením do predošlého stavu.
(4) Ak bola škoda spôsobená úmyselným trestným činom, z ktorého mal páchateľ majetkový prospech, môže súd rozhodnúť, že právo na náhradu škody možno uspokojiť z vecí, ktoré z majetkového prospechu nadobudol, a to i vtedy, ak inak podľa ustanovení Exekučného poriadku nepodliehajú výkonu rozhodnutia. Dokiaľ právo na náhradu škody nie je uspokojené, nesmie dlžník s takýmito v rozhodnutí uvedenými vecami nakladať.

§ 442a
(1) Pri porušení alebo ohrození práva duševného vlastníctva sa uhrádza aj nemajetková ujma v peniazoch, ak by sa priznanie iného zadosťučinenia, najmä ospravedlnenie alebo zverejnenie rozsudku súdu na náklady osoby, ktorá porušila alebo ohrozila právo duševného vlastníctva, nezdalo postačujúce.
(2) Pri porušení alebo ohrození práva duševného vlastníctva, ktoré môže byť predmetom licenčnej zmluvy, výška náhrady škody, ak ju nemožno určiť inak, určí sa najmenej vo výške odmeny, ktorá by za získanie takej licencie bola zvyčajná v čase neoprávneného zásahu do tohto práva; to sa primerane vzťahuje aj na práva duševného vlastníctva, ktoré môžu byť predmetom prevodu.

§ 443
Pri určení výšky škody na veci sa vychádza z ceny v čase poškodenia.

§ 444
Pri škode na zdraví sa jednorazove odškodňujú bolesti poškodeného a sťaženie jeho spoločenského uplatnenia.

§ 445
Strata na zárobku, ku ktorej došlo pri škode na zdraví, uhradzuje sa peňažným dôchodkom; pritom sa vychádza z priemerného zárobku poškodeného, ktorý pred poškodením dosahoval.

§ 446
Náhrada za stratu na zárobku počas pracovnej neschopnosti poškodeného sa posúdi a suma tejto náhrady sa určí rovnako ako úrazový príplatok podľa všeobecných predpisov o sociálnom poistení.

§ 447
Náhrada za stratu na zárobku po skončení pracovnej neschopnosti poškodeného alebo pri invalidite sa posúdi a suma tejto náhrady sa určí rovnako ako suma úrazovej renty podľa všeobecných predpisov o sociálnom poistení.

§ 447a
Náhrada za stratu na dôchodku patrí v sume rovnajúcej sa rozdielu medzi výškou dôchodku, na ktorý poškodenému vznikol nárok, a výškou dôchodku, na ktorý by mu vznikol nárok, ak by do priemerného mesačného zárobku, z ktorého bol vymeraný dôchodok, bola zahrnutá náhrada za stratu na zárobku po skončení práceneschopnosti, ktorú fyzická osoba poberala v období rozhodnom pre vymeranie dôchodku.

§ 447b
Poškodený má nárok na jednorazové vyrovnanie, ktoré sa posúdi, a suma jednorazového vyrovnania sa určí podľa všeobecných predpisov o sociálnom poistení.

§ 448
Fyzická osoba, voči ktorej mal zomretý v čase svojho úmrtia vyživovaciu povinnosť, má nárok na pozostalostnú úrazovú rentu. Tento nárok sa posúdi a suma pozostalostnej úrazovej renty sa určí podľa všeobecných predpisov o sociálnom poistení.

§ 449
(1) Pri škode na zdraví sa uhradzujú aj účelné náklady spojené s liečením.
(2) Pri usmrtení sa uhradzujú aj primerané náklady spojené s pohrebom, pokiaľ neboli uhradené pohrebným poskytnutým podľa predpisov o nemocenskom poistení.
(3) Náklady liečenia a náklady pohrebu sa uhradzujú tomu, kto ich vynaložil.

§ 449a
Budúce nároky podľa ustanovení § 445 až 449 možno odškodniť jednorazovo na základe písomnej dohody o ich úplnom a konečnom vyporiadaní medzi oprávneným a povinným.

Zníženie náhrady

§ 450
Z dôvodov hodných osobitného zreteľa súd náhradu škody primerane zníži. Vezme pritom zreteľ najmä na to, ako ku škode došlo, ako aj na osobné a majetkové pomery fyzickej osoby, ktorá ju spôsobila; prihliadne pritom aj na pomery fyzickej osoby, ktorá bola poškodená. Zníženie nemožno vykonať, ak ide o škodu spôsobenú úmyselne.

Tretia hlava
Bezdôvodné obohatenie

§ 451
(1) Kto sa na úkor iného bezdôvodne obohatí, musí obohatenie vydať.
(2) Bezdôvodným obohatením je majetkový prospech získaný plnením bez právneho dôvodu, plnením z neplatného právneho úkonu alebo plnením z právneho dôvodu, ktorý odpadol, ako aj majetkový prospech získaný z nepoctivých zdrojov.

§ 454
Bezdôvodne sa obohatil aj ten, za koho sa plnilo, čo podľa práva mal plniť sám.

§ 455
(1) Za bezdôvodné obohatenie sa nepovažuje, ak bolo prijaté plnenie premlčaného dlhu alebo dlhu neplatného len pre nedostatok formy.
(2) Takisto sa za bezdôvodné obohatenie nepovažuje prijatie plnenia z hry alebo stávky uzavretej medzi fyzickými osobami a vrátenie peňazí požičaných do hry alebo stávky; na súde sa však týchto plnení nemožno domáhať.

§ 456
Predmet bezdôvodného obohatenia sa musí vydať tomu, na úkor koho sa získal. Ak toho, na úkor koho sa získal, nemožno zistiť, musí sa vydať štátu.

§ 457
Ak je zmluva neplatná alebo ak bola zrušená, je každý z účastníkov povinný vrátiť druhému všetko, čo podľa nej dostal.

§ 458
(1) Musí sa vydať všetko, čo sa nadobudlo bezdôvodným obohatením. Ak to nie je dobre možné, najmä preto, že obohatenie spočívalo vo výkonoch, musí sa poskytnúť peňažná náhrada.
(2) S predmetom bezdôvodného obohatenia sa musia vydať aj úžitky z neho, pokiaľ ten, kto obohatenie získal, nekonal dobromyseľne.
(3) Ten, kto predmet bezdôvodného obohatenia vydáva, má právo na náhradu potrebných nákladov, ktoré na vec vynaložil.

§ 458a
Ak pri porušení alebo ohrození práva duševného vlastníctva nemožno určiť bezdôvodné obohatenie sa inak, na určenie peňažnej náhrady sa použije primerane ustanovenie § 442a ods. 2.

§ 459
Ak je predmet bezdôvodného obohatenia povinný vydať ten, kto nebol dobromyseľný, môže súd rozhodnúť, že možno právo uspokojiť aj z vecí, ktoré z bezdôvodného obohatenia nadobudol, a to aj vtedy, ak inak podľa ustanovení Exekučného poriadku výkonu rozhodnutia nepodliehajú. Dokiaľ nie je právo na vydanie predmetu bezdôvodného obohatenia uspokojené, nesmie dlžník s takými vecami uvedenými v rozhodnutí nakladať.


SIEDMA ČASŤ
Dedenie

Prvá hlava
Nadobúdanie dedičstva

§ 460
Dedičstvo sa nadobúda smrťou poručiteľa.

§ 461
(1) Dedí sa zo zákona, zo závetu alebo z oboch týchto dôvodov.
(2) Ak nenadobudne dedičstvo dedič zo závetu, nastupujú namiesto neho dedičia zo zákona. Ak sa nadobudne zo závetu len časť dedičstva, nadobúdajú zvyšujúcu časť dedičia zo zákona.

§ 462
Dedičstvo, ktoré nenadobudne žiadny dedič, pripadne štátu.

Odmietnutie dedičstva

§ 463
(1) Dedič môže dedičstvo odmietnuť. Odmietnutie sa musí stať ústnym vyhlásením na súde alebo písomným vyhlásením jemu zaslaným.
(2) Zástupca dediča môže za neho dedičstvo odmietnuť len podľa plnomocenstva, ktoré ho na to výslovne oprávňuje.

§ 464
Vyhlásenie o odmietnutí dedičstva môže dedič urobiť len do jedného mesiaca odo dňa, keď bol súdom o práve dedičstvo odmietnuť a o následkoch odmietnutia upovedomený. Z dôležitých dôvodov môže súd túto lehotu predĺžiť.

§ 465
Dedičstvo nemôže odmietnuť dedič, ktorý svojím počínaním dal najavo, že dedičstvo nechce odmietnuť.

§ 466
K odmietnutiu dedičstva nemôže dedič pripojiť výhrady alebo podmienky; takisto nemôže odmietnuť dedičstvo len sčasti. Takéto vyhlásenia nemajú účinky odmietnutia dedičstva.

§ 467
Vyhlásenie o odmietnutí dedičstva nemožno odvolať. To isté platí, ak dedič vyhlási, že dedičstvo neodmieta.

§ 468
Na neznámeho dediča alebo na dediča, ktorého pobyt nie je známy, ktorý bol o svojom dedičskom práve upovedomený vyhláškou súdu a ktorý v určenej lehote nedal o sebe vedieť, sa pri prejednaní dedičstva neprihliada. Jeho opatrovník nemôže vyhlásenie o odmietnutí či neodmietnutí dedičstva urobiť.

Dedičská nespôsobilosť

§ 469
Nededí, kto sa dopustil úmyselného trestného činu proti poručiteľovi, jeho manželovi, deťom alebo rodičom alebo zavrhnutia hodného konania proti prejavu poručiteľovej poslednej vôle. Môže však dediť, ak mu poručiteľ tento čin odpustil.

Vydedenie

§ 469a
(1) Poručiteľ môže vydediť potomka, ak
a) v rozpore s dobrými mravmi neposkytol poručiteľovi potrebnú pomoc v chorobe, v starobe alebo v iných závažných prípadoch,
b) o poručiteľa trvalo neprejavuje opravdivý záujem, ktorý by ako potomok mal prejavovať,
c) bol odsúdený pre úmyselný trestný čin na trest odňatia slobody v trvaní najmenej jedného roka,
d) trvalo vedie neusporiadaný život.
(2) Pokiaľ to poručiteľ v listine o vydedení výslovne určí, vzťahujú sa dôsledky vydedenia aj na osoby uvedené v § 473 ods. 2.
(3) O náležitostiach listiny o vydedení a o jej zrušení platia obdobne ustanovenia § 476 a 480; v listine však musí byť uvedený dôvod vydedenia.

Prechod dlhov

§ 470
(1) Dedič zodpovedá do výšky ceny nadobudnutého dedičstva za primerané náklady spojené s pohrebom poručiteľa a za poručiteľove dlhy, ktoré na neho prešli poručiteľovou smrťou.
(2) Ak je viac dedičov, zodpovedajú za náklady poručiteľovho pohrebu a za dlhy podľa pomeru toho, čo z dedičstva nadobudli, k celému dedičstvu.

§ 471
(1) Ak je dedičstvo predlžené, môžu sa dedičia s veriteľmi dohodnúť, že im dedičstvo prenechajú na úhradu dlhov. Súd túto dohodu schváli, ak neodporuje zákonu alebo dobrým mravom.
(2) Ak nedôjde k dohode medzi dedičmi a veriteľmi, spravuje sa povinnosť dedičov plniť tieto dlhy ustanoveniami Civilného mimosporového poriadku o likvidácii dedičstva. Dedičia pritom nezodpovedajú veriteľom, ktorí svoje pohľadávky neoznámili i napriek tomu, že ich na to súd na návrh dedičov vyzvalo, pokiaľ je uspokojením pohľadávok ostatných veriteľov cena nimi nadobudnutého dedičstva vyčerpaná.

§ 472
(1) Štát, ktorému dedičstvo pripadlo, zodpovedá za poručiteľove dlhy a za primerané náklady jeho pohrebu rovnako ako dedič.
(2) Ak nemožno uhradiť peňažný dlh celkom alebo sčasti peniazmi z dedičstva, môže štát použiť na úhradu i veci, ktoré sú predmetom dedičstva a ktoré svojou hodnotou zodpovedajú výške dlhu. Ak veriteľ odmietne prijatie týchto vecí, môže štát navrhnúť likvidáciu dedičstva.

Druhá hlava
Dedenie zo zákona

§ 473
(1) V prvej skupine dedia poručiteľove deti a manžel, každý z nich rovnakým dielom.
(2) Ak nededí niektoré dieťa, nadobúdajú jeho dedičský podiel rovnakým dielom jeho deti. Ak nededia ani tieto deti alebo niektoré z nich, dedia rovnakým dielom ich potomci.

§ 474
(1) Ak nededia poručiteľovi potomci, dedí v druhej skupine manžel, poručiteľovi rodičia a ďalej tí, ktorí žili s poručiteľom najmenej po dobu jedného roku pred jeho smrťou v spoločnej domácnosti a ktorí sa z tohto dôvodu starali o spoločnú domácnosť alebo boli odkázaní výživou na poručiteľa.
(2) Dedičia druhej skupiny dedia rovnakým dielom, manžel však vždy najmenej polovicu dedičstva.

§ 475
(1) Ak nededí manžel ani žiadny z rodičov, dedia v tretej skupine rovnakým dielom poručiteľovi súrodenci a tí, ktorí žili s poručiteľom najmenej po dobu jedného roku pred jeho smrťou v spoločnej domácnosti a ktorí sa z toho dôvodu starali o spoločnú domácnosť alebo boli odkázaní výživou na poručiteľa.
(2) Ak niektorý zo súrodencov poručiteľa nededí, nadobúdajú jeho dedičský podiel rovnakým dielom jeho deti.

§ 475a
Ak žiadny dedič nededí v tretej skupine, v štvrtej skupine dedia rovnakým dielom prarodičia poručiteľa, a ak nededí žiaden z nich, dedia rovnakým dielom ich deti.

Tretia hlava
Dedenie zo závetu

§ 476
(1) Poručiteľ môže závet buď napísať vlastnou rukou, alebo ho zriadiť v inej písomnej forme za účasti svedkov alebo vo forme notárskej zápisnice.
(2) V každom závete musí byť uvedený deň, mesiac a rok, kedy bol podpísaný, inak je neplatný.
(3) Spoločný závet viacerých poručiteľov je neplatný.

§ 476a
Vlastnoručný závet musí byť napísaný a podpísaný vlastnou rukou, inak je neplatný.

§ 476b
Závet, ktorý poručiteľ nenapísal vlastnou rukou, musí vlastnou rukou podpísať a pred dvoma svedkami súčasne prítomnými výslovne prejaviť, že listina obsahuje jeho poslednú vôľu. Svedkovia sa musia na závet podpísať.

§ 476c
(1) Poručiteľ, ktorý nemôže čítať alebo písať, prejaví svoju poslednú vôľu pred tromi súčasne prítomnými svedkami v listine, ktorá musí byť prečítaná a prítomnými svedkami podpísaná. Pritom musí pred nimi potvrdiť, že listina obsahuje jeho poslednú vôľu. Pisateľom a predčitateľom môže byť aj svedok; pisateľ však nesmie byť zároveň predčitateľom.
(2) V listine sa musí uviesť, že poručiteľ nemôže čítať alebo písať, kto listinu napísal a kto nahlas prečítal a akým spôsobom poručiteľ potvrdil, že listina obsahuje jeho pravú vôľu. Listinu musia svedkovia podpísať.

§ 476d
(1) Poručiteľ môže prejaviť svoju poslednú vôľu do notárskej zápisnice; osobitný zákon ustanovuje, kedy sa musí úkon urobiť pred svedkami.
(2) Maloletí, ktorí dovŕšili 15. rok, môžu prejaviť poslednú vôľu iba formou notárskej zápisnice.
(3) Nevidomé osoby môžu prejaviť poslednú vôľu tiež pred tromi súčasne prítomnými svedkami v listine, ktorá musí byť prečítaná.
(4) Nepočujúce osoby, ktoré nemôžu čítať alebo písať, môžu prejaviť poslednú vôľu formou notárskej zápisnice alebo pred tromi súčasne prítomnými svedkami ovládajúcimi znakovú reč, a to v listine, ktorá sa musí tlmočiť do znakovej reči.
(5) V listine musí byť uvedené, že poručiteľ nemôže čítať alebo písať, kto listinu napísal a kto nahlas prečítal a akým spôsobom poručiteľ potvrdil, že listina obsahuje jeho pravú vôľu. Obsah listiny sa musí po jej spísaní pretlmočiť do znakovej reči; aj toto sa musí v listine uviesť. Listinu musia svedkovia podpísať.

§ 476e
Svedkami môžu byť iba osoby, ktoré sú spôsobilé na právne úkony. Svedkami nemôžu byť nevidomé, nepočujúce, nemé osoby, tie, ktoré nepoznajú jazyk, v ktorom sa prejav vôle robí, a osoby, ktoré majú podľa závetu dediť.

§ 476f
Závetom povolaný, ani zákonný dedič a osoby im blízke nemôžu pri vyhotovovaní závetu pôsobiť ako úradné osoby, svedkovia, pisatelia, tlmočníci alebo predčitatelia.

§ 477
V závete poručiteľ ustanoví dedičov, prípadne určí ich podiely alebo veci a práva, ktoré im majú pripadnúť. Ak nie sú podiely viacerých dedičov v závete určené, platí, že podiely sú rovnaké.

§ 478
Akékoľvek podmienky pripojené k závetu nemajú právne následky; ustanovenie § 484 ods. 1 druhej vety tým nie je dotknuté.

§ 479
Maloletým potomkom sa musí dostať aspoň toľko, koľko robí ich dedičský podiel zo zákona, a plnoletým potomkom aspoň toľko, koľko robí jedna polovica ich dedičského podielu zo zákona. Pokiaľ tomu závet odporuje, je v tejto časti neplatný, ak nedošlo k vydedeniu uvedených potomkov.

§ 480
(1) Závet sa zrušuje neskorším platným závetom, pokiaľ popri ňom nemôže obstáť, alebo odvolaním závetu; odvolanie musí mať formu, aká je potrebná pre závet.
(2) Poručiteľ zruší závet aj tým, že zničí listinu, na ktorej bol napísaný.

Štvrtá hlava
Potvrdenie dedičstva a vyporiadanie dedičov

§ 481
Ak je len jeden dedič, potvrdí mu súd, že dedičstvo nadobudol.

§ 482
(1) Ak je viac dedičov, vyporiadajú sa na súde medzi sebou o dedičstve dohodou.
(2) Ak dohoda neodporuje zákonu alebo dobrým mravom, súd ju schváli.

§ 483
Ak nedôjde k dohode, súd potvrdí nadobudnutie dedičstva tým, ktorých dedičské právo bolo preukázané.

§ 484
Súd potvrdí nadobudnutie dedičstva podľa dedičských podielov. Pri dedení zo zákona sa dedičovi do jeho podielu započíta to, čo za života poručiteľa od neho bezplatne dostal, pokiaľ nejde o obvyklé darovania; ak ide o dediča uvedeného v ustanovení § 473 ods. 2, započíta sa okrem toho aj to, čo od poručiteľa bezplatne dostal dedičov predok. Pri dedení zo závetu treba toto započítanie urobiť, ak na to dal poručiteľ príkaz alebo ak by inak obdarovaný dedič bol oproti dedičovi uvedenému v ustanovení § 479 neodôvodnene zvýhodnený.

Piata hlava
Ochrana oprávneného dediča

§ 485
(1) Ak sa po prejednaní dedičstva zistí, že oprávneným dedičom je niekto iný, je povinný ten, kto dedičstvo nadobudol, vydať oprávnenému dedičovi majetok, ktorý z dedičstva má, podľa zásad o bezdôvodnom obohatení tak, aby nemal majetkový prospech na ujmu pravého dediča.
(2) Nepravý dedič má právo, aby mu oprávnený dedič nahradil náklady, ktoré na majetok z dedičstva vynaložil; takisto mu patria úžitky z dedičstva. Ak však vedel alebo mohol vedieť, že oprávneným dedičom je niekto iný, má právo len na náhradu nevyhnutných nákladov a je povinný oprávnenému dedičovi okrem dedičstva vydať i jeho úžitky.

§ 486
Kto dobromyseľne niečo nadobudol od nepravého dediča, ktorému bolo dedičstvo potvrdené, je chránený tak, ako keby to bol nadobudol od oprávneného dediča.

§ 487
Ustanovenia § 485 a 486 platia i vtedy, ak dedičstvo pripadlo štátu.


ÔSMA ČASŤ
Záväzkové právo

Prvá hlava
Všeobecné ustanovenia

Prvý oddiel

§ 488
Záväzkový právny vzťah
Záväzkovým vzťahom je právny vzťah, z ktorého veriteľovi vzniká právo na plnenie (pohľadávka) od dlžníka a dlžníkovi vzniká povinnosť splniť záväzok.

Vznik záväzkov

§ 489
Záväzky vznikajú z právnych úkonov, najmä zo zmlúv, ako aj zo spôsobenej škody, z bezdôvodného obohatenia alebo z iných skutočností uvedených v zákone.

§ 490
(1) Vznik zmlúv, ktorými sa zakladajú záväzky, sa spravuje ustanoveniami § 43 a nasl., pokiaľ ďalej nie je ustanovené inak.
(2) Ak zákon neustanovuje inak, neplatné je ustanovenie zmluvy podľa § 47a, podľa ktorého zmluva uzavretá na dobu určitú trvá aj po uplynutí tejto doby.

§ 491
(1) Záväzky vznikajú najmä zo zmlúv týmto zákonom výslovne upravených; môžu však vznikať aj z iných zmlúv v zákone neupravených (§ 51) a zo zmiešaných zmlúv obsahujúcich prvky rôznych zmlúv.
(2) Na záväzky vznikajúce zo zmlúv v zákone neupravených treba použiť ustanovenia zákona, ktoré upravujú záväzky im najbližšie, pokiaľ samotná zmluva neurčuje inak.
(3) Na záväzky zo zmiešanej zmluvy treba primerane použiť ustanovenia zákona upravujúce záväzky, ktoré sa zmluvou zakladajú, pokiaľ samotná zmluva neurčuje inak.

§ 492
Ustanovenia o záväzkoch, ktoré vznikajú zo zmlúv, sa použijú primerane aj na záväzky vznikajúce na základe iných skutočností upravených v zákone, ak niet osobitnej úpravy.

§ 493
Záväzkový vzťah nemožno meniť bez súhlasu jeho strán, pokiaľ tento zákon neustanovuje inak.

Obsah záväzkov

§ 494
Z platného záväzku je dlžník povinný niečo dať, konať, niečoho sa zdržať alebo niečo trpieť a veriteľ je oprávnený to od neho požadovať.

§ 495
Platnosti záväzku nebráni, ak nie je vyjadrený dôvod, na základe ktorého je dlžník povinný plniť. Veriteľ je však povinný preukázať dôvod záväzku, s výnimkou cenných papierov hromadne vydaných alebo iných cenných papierov, pre ktoré je zákonom ustanovené, že veriteľ túto povinnosť nemá.

§ 496
(1) Za dohodu o vlastnostiach, účele a akosti sa pri spotrebiteľských zmluvách považuje také plnenie, o ktoré prejavil spotrebiteľ záujem a ktoré sa zhoduje s popisom poskytnutým dodávateľom, výrobcom alebo jeho zástupcom v akejkoľvek verejne prístupnej forme, najmä reklamou, propagáciou a označením tovaru.
(2) Ak akosť nie je výslovne dojednaná, je dlžník povinný plniť určité množstvo vecí určených v priemernej strednej akosti.

§ 497
Každý z účastníkov si môže vymieniť odstúpenie od zmluvy a dojednať pre ten prípad odstupné. Kto zmluvu splní aspoň sčasti alebo prijme hoci len čiastočné plnenie, nemôže už od zmluvy odstúpiť, ani keď poskytne odstupné.

§ 498
Na to, čo dal pred uzavretím zmluvy niektorý účastník, hľadí sa ako na preddavok.

Zodpovednosť za vady

§ 499
Kto prenechá inému vec za odplatu, zodpovedá za to, že vec v čase plnenia má vlastnosti výslovne vymienené alebo obvyklé, že ju možno použiť podľa povahy a účelu zmluvy alebo podľa toho, čo účastníci dojednali, a že vec nemá právne vady.

§ 500
(1) Ak ide o zjavné vady alebo o vady, ktoré možno zistiť z príslušnej evidencie nehnuteľností, nemožno uplatňovať nárok zo zodpovednosti za vady, ibaže scudziteľ výslovne ubezpečil, že vec je bez akýchkoľvek vád.
(2) Za dlhy viaznuce na veci je zodpovedný scudziteľ.

§ 501
Ak sa vec prenechá ako stojí a leží, nezodpovedá scudziteľ za jej vady, ibaže vec nemá vlastnosť, o ktorej scudziteľ vyhlásil, že ju má, alebo ktorú si nadobúdateľ výslovne vymienil.

§ 502
(1) Zákon, jeho vykonávací predpis, dohoda účastníkov alebo jednostranné vyhlásenie scudziteľa môžu ustanoviť, v ktorých prípadoch sa zodpovedá za vady, ktoré sa vyskytujú do určenej alebo dojednanej doby po splnení.
(2) Účastníci môžu tiež dohodnúť zodpovednosť za vady, ktoré sa vyskytnú do určenej alebo dojednanej doby od splnenia, alebo zodpovednosť podľa prísnejších zásad, než ustanovuje zákon. O takej dohode vydá povinná osoba oprávnenej osobe písomné potvrdenie (záručný list).
(3) Záručný list obsahuje meno a priezvisko, obchodné meno alebo názov predávajúceho, jeho sídlo alebo miesto podnikania, obsah záruky, jej rozsah a podmienky, dĺžku záručnej doby a údaje potrebné na uplatnenie záruky. Ak záručný list neobsahuje všetky náležitosti, nespôsobuje to neplatnosť záruky.

§ 503
Ak chce nadobúdateľ uplatňovať nárok zo zodpovednosti za vady, pretože si tretie osoby robia nárok na vec, musí to bez zbytočného odkladu oznámiť svojmu predchodcovi. Ak tak neurobí, nestratí síce svoj nárok zo zodpovednosti za vady, ale jeho predchodca môže proti nemu uplatniť všetky námietky, ktoré neboli uplatnené proti tretej osobe.

§ 504
Nadobúdateľ môže uplatňovať nárok zo zodpovednosti za vady na súde len vtedy, ak vytkol vady bez zbytočného odkladu po tom, čo mal možnosť vec prezrieť. Nadobúdateľ môže vadu vytknúť najneskôr do šiestich mesiacov, pokiaľ zákon neustanovuje inak. Ak v tejto lehote nevytkne vadu, právo zanikne.

§ 505
Ak ide o vady, za ktoré sa zodpovedá podľa § 502, vadu treba vytknúť do šiestich mesiacov od zistenia vady, najneskôr do uplynutia určenej záručnej doby.

§ 506
(1) Len čo nadobúdateľ zistí vadu prevzatej veci, je povinný vec uschovať po primeranú dobu, ktorú určí scudziteľ na preskúmanie vady.
(2) Ak ide o vec podliehajúcu rýchlej skaze, môže ju nadobúdateľ po upozornení scudziteľa bez meškania predať.

§ 507
(1) Ak nemožno vadu odstrániť a ak nemožno pre ňu vec užívať dohodnutým spôsobom alebo riadne, je nadobúdateľ oprávnený domáhať sa zrušenia zmluvy. Inak sa môže nadobúdateľ domáhať buď primeranej zľavy z ceny, výmeny, alebo opravy alebo doplnenia toho, čo chýba.
(2) Práva vyplývajúce zo zodpovednosti za vady môžu byť pri jednotlivých záväzkoch upravené zákonom alebo dohodnuté účastníkmi inak.

§ 508
(1) Nárok zo zodpovednosti za vady je potrebné uplatniť na súde vo všeobecnej premlčacej dobe (§ 101), ktorá začína plynúť odo dňa, keď nadobúdateľ vytkol vady u scudziteľa.
(2) Vada, ktorá sa prejaví do šiestich mesiacov odo dňa prevzatia plnenia, sa považuje za vadu, ktorá bola už v deň prevzatia, ak to neodporuje povahe veci alebo ak scudziteľ nepreukáže opak.

§ 509
(1) Oprávnený má právo na náhradu potrebných nákladov, ktoré mu vznikli v súvislosti s uplatnením práva zo zodpovednosti za vady. Toto právo treba uplatniť u povinného najneskôr do jedného mesiaca po uplynutí doby, v ktorej treba vytknúť vady; inak právo zanikne.
(2) Oprávnený má právo na primerané finančné zadosťučinenie, ak svoje práva, ktoré mu vznikli v súvislosti s uplatnením práva zo zodpovednosti za vady, úspešne uplatní na súde.
(3) Na plynutie premlčacej doby určenej na uplatnenie práv na súde sa primerane použije § 508.

§ 510
Uplatnenie nároku zo zodpovednosti za vady nevylučuje nárok na náhradu škody, ktorá z vady vznikla.

Druhý oddiel
Spoločné záväzky a spoločné práva

Spoločné záväzky

§ 511
(1) Ak právnym predpisom alebo rozhodnutím súdu je ustanovené alebo účastníkmi dohodnuté alebo ak to vyplýva z povahy plnenia, že viac dlžníkov má tomu istému veriteľovi splniť dlh spoločne a nerozdielne, je veriteľ oprávnený požadovať plnenie od ktoréhokoľvek z nich. Ak dlh splní jeden dlžník, povinnosť ostatných zanikne.
(2) Ak právnym predpisom alebo rozhodnutím súdu nie je ustanovené alebo účastníkmi dohodnuté inak, sú podiely na dlhu všetkých dlžníkov vo vzájomnom pomere rovnaké. Dlžník, proti ktorému bol uplatnený nárok vyšší, než zodpovedá jeho podielu, je povinný bez zbytočného odkladu upovedomiť o tom ostatných dlžníkov a dať im príležitosť, aby uplatnili svoje námietky proti pohľadávke. Môže od nich požadovať, aby dlh podľa podielov na nich pripadajúcich splnili alebo aby ho v tomto rozsahu dlhu inak zbavili.
(3) Ak dlžník v rozsahu uplatneného nároku dlh sám splnil, je oprávnený požadovať náhradu od ostatných podľa ich podielov. Pokiaľ nemôže niektorý z dlžníkov svoj podiel splniť, rozvrhne sa tento podiel rovnakým dielom na všetkých ostatných.

Spoločné práva

§ 512
(1) Ak má dlžník splniť dlh viacerým veriteľom a ak ide o deliteľné plnenie, môže každý veriteľ požadovať len svoj diel; ak inej dohody niet, je dlžník oprávnený plniť každému z veriteľov rovnaký diel.
(2) Ak ide o plnenie viacerým veriteľom, ktoré je nedeliteľné, je dlžník oprávnený plniť ktorémukoľvek z veriteľov, ak nebolo dohodnuté niečo iné. Splnením jednému z veriteľov dlh zanikne. Dlžník však nie je povinný plniť jednému zo svojich spoluveriteľov bez súhlasu ostatných spoluveriteľov. Ak sa všetci spoluveritelia nedohodnú, môže dlžník to, čo je dlžný, zložiť do notárskej úschovy na účely splnenia záväzku.

§ 513
Ak je dlžník zaviazaný na rovnaké plnenie niekoľkým veriteľom, ktorí sú podľa zákona, podľa rozhodnutia súdu alebo podľa zmluvy voči nemu oprávnení spoločne a nerozdielne, môže ktokoľvek z veriteľov žiadať celé plnenie a dlžník je povinný splniť v celom rozsahu tomu, kto o plnenie požiada prvý.

§ 514
Ak dlžník splnil celý záväzok jednému z veriteľov, ktorí sú voči nemu oprávnení spoločne a nerozdielne, nemôžu už ostatní od neho nič žiadať.

§ 515
(1) Či spoluveriteľ, ktorý dostal plnenie nedeliteľné alebo celé plnenie, ktoré mohol žiadať ktorýkoľvek zo spoluveriteľov, je ostatným spoluveriteľom niečím povinný, závisí od pomeru medzi spoluveriteľmi.
(2) Obdobne platí, ak spoluveriteľ dostal viac, než koľko na neho pripadá.

Tretí oddiel
Zmeny v obsahu záväzkov

Dohoda strán

§ 516
(1) Účastníci môžu dohodou zmeniť vzájomné práva a povinnosti.
(2) Ak z dohody nevyplýva nepochybne, že dojednaním nového záväzku má doterajší záväzok zaniknúť, vzniká nový záväzok popri doterajšom záväzku, ak sú pre jeho vznik splnené zákonom požadované náležitosti.
(3) Zabezpečenie práv, ktorých sa dohoda týka, trvá naďalej. Ak však k dohode došlo bez súhlasu ručiteľa, môže proti veriteľovi namietať všetko, čo by mohol namietať, keby dohoda nebola.

Omeškanie dlžníka

§ 517
(1) Dlžník, ktorý svoj dlh riadne a včas nesplní, je v omeškaní. Ak ho nesplní ani v dodatočnej primeranej lehote poskytnutej mu veriteľom, má veriteľ právo od zmluvy odstúpiť; ak ide o deliteľné plnenie, môže sa odstúpenie veriteľa za týchto podmienok týkať aj len jednotlivých plnení.
(2) Ak ide o omeškanie s plnením peňažného dlhu, má veriteľ právo požadovať od dlžníka popri plnení úroky z omeškania, ak nie je podľa tohto zákona povinný platiť poplatok z omeškania; výšku úrokov z omeškania a poplatku z omeškania ustanovuje vykonávací predpis.
(3) Ak ide o omeškanie s plnením veci, zodpovedá dlžník za jej stratu, poškodenie alebo zničenie, ibaže by k tejto škode došlo aj inak.

§ 518
Ak bol v zmluve určený presný čas plnenia a zo zmluvy alebo z povahy veci vyplýva, že na oneskorenom plnení nemôže mať veriteľ záujem, musí veriteľ oznámiť dlžníkovi bez zbytočného odkladu, že na plnení trvá; ak tak neurobí, zmluva sa od začiatku zrušuje.

§ 519
Právo veriteľa na náhradu škody spôsobenej omeškaním dlžníka nie je dotknuté; pri omeškaní s plnením peňažného dlhu možno však náhradu škody požadovať, len pokiaľ nie je krytá úrokmi z omeškania alebo poplatkom z omeškania.

§ 520
K omeškaniu dlžníka nedôjde, ak veriteľ včas a riadne ponúknuté plnenie od neho neprijme alebo mu neposkytne súčinnosť potrebnú na splnenie dlhu. Ak ide o plnenie veci, znáša veriteľ nebezpečenstvo jej straty, zničenia alebo poškodenia.

§ 521
Ak dôjde k dohode o tom, že sa už splatný dlh bude plniť v splátkach, a ak veriteľ chce, aby dlžník v splátkach plnil aj úroky z omeškania, musí sa to výslovne dohodnúť.

Omeškanie veriteľa

§ 522
Veriteľ je v omeškaní, ak neprijal riadne ponúknuté plnenie alebo neposkytol v čase plnenia súčinnosť potrebnú na splnenie dlhu. V takých prípadoch je veriteľ najmä povinný nahradiť dlžníkovi náklady, ktoré mu tým vznikli. Ďalej naňho prechádza nebezpečenstvo náhodnej skazy veci. Okrem toho je dlžník oprávnený žiadať od veriteľa náhradu iných škod spôsobených mu omeškaním, ak možno veriteľovi pripočítať zavinenie.

§ 523
Za čas veriteľovho omeškania nie je dlžník povinný platiť úroky.

Štvrtý oddiel
Zmena v osobe veriteľa alebo dlžníka

Postúpenie pohľadávky

§ 524
(1) Veriteľ môže svoju pohľadávku aj bez súhlasu dlžníka postúpiť písomnou zmluvou inému.
(2) S postúpenou pohľadávkou prechádza aj jej príslušenstvo a všetky práva s ňou spojené.

§ 525
(1) Postúpiť nemožno pohľadávku, ktorá zaniká najneskôr smrťou veriteľa alebo ktorej obsah by sa zmenou veriteľa zmenil. Postúpiť nemožno ani pohľadávku, pokiaľ nemôže byť postihnutá výkonom rozhodnutia.
(2) Nemožno postúpiť pohľadávku, ak by postúpenie odporovalo zákonu alebo dohode s dlžníkom.

§ 526
(1) Postúpenie pohľadávky je povinný postupca bez zbytočného odkladu oznámiť dlžníkovi. Dokiaľ postúpenie pohľadávky nie je oznámené dlžníkovi alebo dokiaľ postupník postúpenie pohľadávky dlžníkovi nepreukáže, zbaví sa dlžník záväzku plnením postupcovi.
(2) Ak postúpenie pohľadávky oznámi dlžníkovi postupca, nie je dlžník oprávnený sa dožadovať preukázania zmluvy o postúpení.

§ 527
(1) Ak sa dojednalo postúpenie pohľadávky za odplatu, zodpovedá postupca postupníkovi, ak
a) postupník sa nestal namiesto postupcu veriteľom pohľadávky s dohodnutým obsahom,
b) dlžník splnil postupcovi záväzok skôr, než bol povinný ho splniť postupníkovi,
c) postúpená pohľadávka alebo jej časť zanikla započítaním nároku, ktorý mal dlžník voči postupcovi.
(2) Za vymožiteľnosť postúpenej pohľadávky postupca ručí do výšky prijatej odplaty spolu s úrokmi, len keď sa na to postupníkovi písomne zaviazal; toto ručenie však zaniká, ak postupník nevymáha postúpenú pohľadávku od dlžníka bez zbytočného odkladu na súde.

§ 528
(1) Ak splnenie postúpenej pohľadávky je zabezpečené záložným právom, ručením alebo iným spôsobom, je postupca povinný o postúpení pohľadávky podať bez zbytočného odkladu správu osobe, ktorá zabezpečenie záväzku poskytla.
(2) Postupca je povinný odovzdať postupníkovi všetky doklady a poskytnúť všetky potrebné informácie, ktoré sa týkajú postúpenej pohľadávky.

§ 529
(1) Námietky proti pohľadávke, ktoré mohol dlžník uplatniť v čase postúpenia, mu zostávajú zachované i po postúpení pohľadávky.
(2) Dlžník môže použiť na započítanie voči postupníkovi aj svoje na započítanie spôsobilé pohľadávky, ktoré mal voči postupcovi v čase, keď mu bolo oznámené alebo preukázané postúpenie pohľadávky (§ 526), ak ich oznámil bez zbytočného odkladu postupníkovi. Toto právo má dlžník aj v prípade, že jeho pohľadávky v čase oznámenia alebo preukázania postúpenia neboli ešte splatné.

§ 530
(1) Na žiadosť postupníka môže postupca vymáhať postúpený nárok sám vo svojom mene na účet postupníka. Ak postúpenie pohľadávky sa oznámilo alebo preukázalo dlžníkovi (§ 526), môže postupca pohľadávku vymáhať iba v prípade, že ju nevymáha postupník a postupca preukáže dlžníkovi súhlas postupníka s týmto vymáhaním.
(2) Ak postupca vymáha pohľadávku, môže dlžník použiť svoje na započítanie spôsobilé pohľadávky, ktoré má dlžník voči postupcovi v čase jej vymáhania, nie však pohľadávky, ktoré má voči postupníkovi.

Prevzatie dlhu

§ 531
(1) Kto sa dohodne s dlžníkom, že preberá jeho dlh, nastúpi ako dlžník na jeho miesto, ak na to dá veriteľ súhlas. Súhlas veriteľa možno dať buď pôvodnému dlžníkovi, alebo tomu, kto dlh prevzal.
(2) Kto bez dohody s dlžníkom prevezme dlh zmluvou s veriteľom, stane sa dlžníkom popri pôvodnom dlžníkovi.
(3) Zmluva o prevzatí dlhu vyžaduje, aby sa uzavrela písomnou formou.
(4) Námietky, ktoré má voči veriteľovi pôvodný dlžník, môže uplatniť aj osoba, ktorá dlh prevzala.

§ 532
Obsah záväzku sa prevzatím dlhu nemení, ale zabezpečenie dlhu poskytnuté tretími osobami trvá len vtedy, ak tieto osoby súhlasia so zmenou v osobe dlžníka.

Pristúpenie k záväzku

§ 533
Kto bez súhlasu dlžníka dohodne písomne s veriteľom, že splní za dlžníka jeho peňažný záväzok, stáva sa dlžníkom popri pôvodnom dlžníkovi a obaja dlžníci sú zaviazaní spoločne a nerozdielne. Ustanovenie § 531 ods. 4 tu platí obdobne.

§ 534
Kto sa s dlžníkom dohodne, že splní jeho záväzok voči jeho veriteľovi, má voči dlžníkovi povinnosť poskytovať plnenie jeho veriteľovi. Veriteľovi z toho však priame právo nevznikne.

Poukážka

§ 535
Poukážkou sa oprávňuje poukazník vybrať plnenie u poukázanca a poukázanec sa splnomocňuje, aby splnil poukazníkovi na účet poukazcu. Priamy nárok nadobudne poukazník proti poukázancovi len vtedy, ak dostane prejav poukázanca, že poukážku prijíma.

§ 536
(1) Pokiaľ je poukázanec to, čo má plniť, už poukazcovi dlžný, je voči nemu povinný poukážke vyhovieť. Jeho záväzok zanikne, ak nie je inak dohodnuté, iba tým, že splní podľa poukážky poukazníkovi. Ak sa má poukážkou splniť dlh poukazcu u poukazníka, ktorý s tým súhlasil, je poukazník povinný poukázanca vyzvať, aby plnil.
(2) Ak poukazník nechce použiť poukážku alebo ak poukázanec odopiera poukážku prijať alebo podľa nej plniť, je poukazník povinný oznámiť to bez zbytočného odkladu poukazcovi.

§ 537
Ak prijme poukázanec poukážku voči poukazníkovi, môže uplatniť len také námietky, ktoré sa týkajú platnosti prijatia alebo ktoré vyplývajú z obsahu poukážky alebo z jeho vlastných vzťahov k poukazníkovi.

§ 538
(1) Dokiaľ poukázanec ešte neprijal poukážku voči poukazníkovi, môže ju poukazca odvolať.
(2) Ak medzi poukazcom a poukázancom nie je iný právny dôvod, platia o právnom vzťahu medzi oboma ustanovenia o príkaznej zmluve; ale poukážka nezanikne smrťou poukazcu alebo poukázanca. Či a pokiaľ zrušenie poukážky pôsobí aj proti poukazníkovi, spravuje sa právnym vzťahom medzi ním a poukazcom.

§ 539
Ak vo vzťahu medzi poukazcom a poukazníkom začala plynúť premlčacia doba ohľadne záväzku, ktorého plnenie je predmetom poukážky, a to pred dobou, keď poukazníkovi došlo oznámenie poukázanca o prijatí poukážky, plynie od tejto doby premlčacia doba vo vzťahu medzi poukázancom a poukazníkom.

Poukážka na cenné papiere

§ 540
Banka a pobočka zahraničnej banky (ďalej len „peňažný ústav") môže vystaviť na tretiu osobu alebo na seba písomnú poukážku znejúcu na plnenie cenných papierov bez toho, že by v nej uviedol dôvod záväzku.

§ 541
(1) Ak taká poukážka znie na rad, môže sa previesť rubopisom.
(2) Rubopisom prechádzajú všetky práva z poukážky na osobu oprávnenú z rubopisu.

§ 542
(1) Kto prijme poukážku vystavenú peňažným ústavom, je povinný plniť tomu, v koho prospech bola vystavená alebo na koho bola prevedená.
(2) Osoba zaviazaná poukážkou je povinná plniť, len ak sa jej vydá kvitovaná poukážka. Proti osobe oprávnenej rubopisom z poukážky môže robiť iba také námietky, ktoré vyplývajú z obsahu poukážky alebo z vlastných vzťahov k oprávnenému.

§ 543
O náležitostiach prijatia rubopisu, ako aj o tom, kto je z rubopisu oprávnený a ako toto oprávnenie preukazuje, platia predpisy o zmenkách. Podľa týchto ustanovení sa takisto posúdi, od koho môže požadovať poukážku ten, kto o ňu prišiel.

Piaty oddiel
Zabezpečenie záväzkov

Zmluvná pokuta

§ 544
(1) Ak strany dojednajú pre prípad porušenia zmluvnej povinnosti zmluvnú pokutu, je účastník, ktorý túto povinnosť poruší, zaviazaný pokutu zaplatiť, aj keď oprávnenému účastníkovi porušením povinnosti nevznikne škoda.
(2) Zmluvnú pokutu možno dojednať len písomne a v dojednaní musí byť určená výška pokuty alebo určený spôsob jej určenia.
(3) Ustanovenia o zmluvnej pokute sa použijú aj na pokutu určenú pre porušenie zmluvnej povinnosti právnym predpisom (penále).

§ 545
(1) Ak z dojednania o zmluvnej pokute nevyplýva niečo iné, je dlžník zaviazaný plniť povinnosť, ktorej splnenie bolo zabezpečené zmluvnou pokutou, aj po jej zaplatení.
(2) Veriteľ nie je oprávnený požadovať náhradu škody spôsobenej porušením povinnosti, na ktorú sa vzťahuje zmluvná pokuta, ak z dojednania účastníkov o zmluvnej pokute nevyplýva niečo iné. Veriteľ je oprávnený domáhať sa náhrady škody presahujúcej zmluvnú pokutu, len keď je to medzi účastníkmi dohodnuté.
(3) Ak z dohody nevyplýva niečo iné, nie je dlžník povinný zmluvnú pokutu zaplatiť, ak porušenie povinnosti nezavinil.

§ 545a
Neprimerane vysokú zmluvnú pokutu môže súd znížiť s prihliadnutím na hodnotu a význam zabezpečovanej povinnosti. Ak veriteľ nie je oprávnený požadovať náhradu škody spôsobenej porušením povinnosti, na ktorú sa zmluvná pokuta vzťahuje, súd prihliadne aj na výšku škody, ktorá porušením povinnosti vznikla, a na to, o koľko zmluvná pokuta presahuje rozsah vzniknutej škody.

Ručenie

§ 546
Dohodou účastníkov možno zabezpečiť pohľadávku ručením. Ručenie vzniká písomným vyhlásením, ktorým ručiteľ berie na seba voči veriteľovi povinnosť, že pohľadávku uspokojí, ak ju neuspokojí dlžník.

§ 547
Veriteľ je povinný kedykoľvek a bez zbytočného odkladu oznámiť ručiteľovi na požiadanie výšku svojej pohľadávky.

§ 548
(1) Ručiteľ je povinný dlh splniť, ak ho nesplnil dlžník, hoci ho na to veriteľ písomne vyzval.
(2) Ručiteľ môže proti veriteľovi uplatniť všetky námietky, ktoré by mal proti veriteľovi dlžník.
(3) Uznanie dlhu dlžníkom je účinné voči ručiteľovi, len keď s ním vysloví súhlas.

§ 549
Ručiteľ môže plnenie odoprieť, pokiaľ veriteľ zavinil, že pohľadávku nemôže uspokojiť dlžník.

§ 550
Ručiteľ, ktorý dlh splnil, je oprávnený požadovať od dlžníka náhradu za plnenie poskytnuté veriteľovi.

§ 551
Dohoda o zrážkach zo mzdy a z iných príjmov
(1) Uspokojenie pohľadávky možno zabezpečiť písomnou dohodou medzi veriteľom a dlžníkom o zrážkach zo mzdy; zrážky zo mzdy nesmú byť väčšie, než by boli zrážky pri výkone rozhodnutia.
(2) Proti platiteľovi mzdy nadobúda veriteľ právo na výplatu zrážok okamihom, keď sa platiteľovi dohoda predložila.
(3) Ustanovenia odsekov 1 a 2 platia aj pre iné príjmy, s ktorými sa pri výkone rozhodnutia nakladá ako so mzdou.

§ 552
Záložná zmluva
Pohľadávku možno zabezpečiť aj záložnou zmluvou. Ako sa zabezpečuje pohľadávka zálohom veci alebo práva, je upravené v časti o vecných právach.

Zabezpečovací prevod práva

§ 553
(1) Splnenie záväzku možno zabezpečiť dočasným prevodom práva dlžníka alebo tretej osoby v prospech veriteľa (ďalej len „zabezpečovací prevod práva“). Pri zabezpečovacom prevode vlastníckeho práva sa dočasne prevádza vlastníctvo k prevádzanej veci podľa všeobecných ustanovení o nadobudnutí vlastníctva zmluvou (§ 133).
(2) Ak je prevádzané právo zapísané v katastri nehnuteľností alebo v inom verejnom registri, veriteľ je povinný oznámiť dočasnosť prevodu práva v katastri nehnuteľností alebo v inom verejnom registri.
(3) Uspokojením zabezpečenej pohľadávky prechádza právo späť na toho, kto ho previedol.
(4) Pri zabezpečovacom prevode práva spojeného s cenným papierom sa postupuje primerane podľa osobitného predpisu.3fa)

§ 553a
(1) Zmluva o zabezpečovacom prevode práva sa musí uzatvoriť písomne.
(2) Zmluva o zabezpečovacom prevode práva musí obsahovať vymedzenie zabezpečeného záväzku a označenie práva, ktoré sa prevádza v prospech veriteľa, práva a povinnosti účastníkov zmluvy k prevedenému právu počas trvania zabezpečovacieho prevodu práva, jeho ocenenie v peniazoch, spôsob výkonu zabezpečovacieho prevodu práva a najnižšie podanie v prípade dobrovoľnej dražby; ak sa prevádza právo inej osoby ako dlžníka, zmluva o zabezpečovacom prevode práva musí obsahovať aj označenie dlžníka.

§ 553b
(1) Až do zániku zabezpečovacieho prevodu práva veriteľ nie je oprávnený prevedené právo previesť ďalej na inú osobu ani ho inak zaťažiť v prospech inej osoby. Ak je predmetom zmluvy o zabezpečovacom prevode práva nehnuteľnosť, okresný úrad túto skutočnosť vyznačí v katastri nehnuteľností.3g)
(2) Ak zabezpečovací prevod práva spočíva v prevode vlastníckeho práva k veci a veriteľ je jej držiteľom, je povinný prevedenú vec chrániť pred poškodením, stratou a zničením. Ak je držiteľom veci dlžník, táto povinnosť platí pre neho obdobne.

§ 553c
(1) Ak zabezpečený záväzok nie je riadne a včas splnený, veriteľ je oprávnený začať výkon zabezpečovacieho prevodu práva a prevedené právo speňažiť spôsobom uvedeným v zmluve alebo dražbou podľa osobitného zákona.
(2) Dohody, ktorých obsahom alebo účelom je uspokojenie veriteľa tým, že si natrvalo ponechá prevedené právo uzavreté pred splatnosťou zabezpečenej pohľadávky, sú neplatné.
(3) Začatie výkonu zabezpečovacieho prevodu práva je veriteľ povinný písomne oznámiť osobe, ktorá zabezpečenie poskytla, a dlžníkovi aspoň 30 dní vopred.
(4) Ak je dohodnutý iný spôsob výkonu zabezpečovacieho prevodu práva ako speňažením na dražbe podľa osobitného predpisu,3e) veriteľ je pri výkone svojho práva povinný postupovať s náležitou starostlivosťou tak, aby právo previedol za cenu, za akú sa rovnaké alebo porovnateľné právo za porovnateľných podmienok zvyčajne prevádza, inak zodpovedá osobe, ktorá zabezpečenie poskytla, za škodu, ktorú tým spôsobí.
(5) Ak výťažok dosiahnutý vykonaním zabezpečovacieho práva prevyšuje zabezpečenú pohľadávku a jej príslušenstvo, veriteľ je bez zbytočného odkladu povinný vydať osobe, ktorá zabezpečenie poskytla, tú časť výťažku, ktorá po odpočítaní nevyhnutne a účelne vynaložených nákladov v súvislosti s výkonom zabezpečovacieho prevodu práva prevyšuje zabezpečenú pohľadávku a jej príslušenstvo.

§ 553d
(1) Zánikom zabezpečovaného záväzku právo prechádza späť na osobu, ktorá zabezpečenie poskytla. Veriteľ je bez zbytočného odkladu povinný vec v jeho držbe vydať, a ak niet odlišnej dohody, spolu s tým, čo k nej pribudlo.
(2) Veriteľ má právo na náhradu nákladov účelne vynaložených v súvislosti s výkonom zabezpečovacieho prevodu práva.

§ 553e
Na zabezpečovací prevod práva sa primerane použijú ustanovenia § 151j ods. 2, § 151l ods. 4, § 151m ods. 2, 3, 4, 7, 9, § 151mb ods. 1, § 151md ods. 1 až 3.

§ 554
Zabezpečovacie postúpenie pohľadávky
Pohľadávku možno zabezpečiť postúpením pohľadávky dlžníka alebo pohľadávky tretej osoby na veriteľa (ďalej „zabezpečovacie postúpenie pohľadávky“), ak to osobitný zákon nevylučuje.

Zábezpeka

§ 555
Záväzok dať zábezpeku možno splniť najmä zriadením záložného práva alebo spôsobilými ručiteľmi.

§ 556
Nikto nie je povinný prijať vec alebo právo ako zábezpeku do sumy vyššej, než koľko sú dve tretiny ich odhadnej ceny.

§ 557
Vklady v peňažných ústavoch a štátne cenné papiere sú spôsobilou zábezpekou do celej svojej výšky.

§ 558
Uznanie dlhu
Ak niekto uzná písomne, že zaplatí svoj dlh určený čo do dôvodu aj výšky, predpokladá sa, že dlh v čase uznania trval. Pri premlčanom dlhu má také uznanie tento právny následok, len ak ten, kto dlh uznal, vedel o jeho premlčaní.

Šiesty oddiel
Zánik záväzkov

Splnenie dlhu

§ 559
(1) Splnením dlh zanikne.
(2) Dlh musí byť splnený riadne a včas.

§ 560
Ak si zo zmluvy majú účastníci plniť navzájom, môže sa domáhať splnenia záväzku len ten, kto sám splnil svoj záväzok skôr alebo je pripravený ho splniť. I ten, kto je povinný plniť vopred, môže svoje plnenie odoprieť až do tej doby, keď bude poskytnuté alebo zabezpečené vzájomné plnenie, ak je plnenie druhého účastníka ohrozené skutočnosťami, ktoré nastali u druhého účastníka a ktoré mu neboli známe, keď zmluvu uzavrel.

§ 561
(1) Ak možno záväzok splniť viacerými spôsobmi, má právo voľby dlžník, ak nebolo dohodnuté inak. Od vykonanej voľby však nemožno odstúpiť.
(2) Ak sa náhodným zánikom niektorej veci voľba zmarila, môže účastník, ktorý mal právo voľby, od zmluvy odstúpiť.

§ 562
Dlžník splní dlh aj vtedy, ak plní tomu, kto je oprávnený prijať podľa osobitného zákona plnenie, alebo tomu, kto predloží veriteľovo potvrdenie o tom, že je oprávnený prijať plnenie; to však neplatí, ak dlžník vedel, že ten, kto potvrdenie predložil, nie je oprávnený plnenie prijať.

§ 563
Ak čas splnenia nie je dohodnutý, ustanovený právnym predpisom alebo určený v rozhodnutí, je dlžník povinný splniť dlh prvého dňa po tom, čo ho o plnenie veriteľ požiadal.

§ 564
Ak je čas plnenia ponechaný na vôli dlžníka, určí ho na návrh veriteľa súd podľa okolností prípadu tak, aby to bolo v súlade s dobrými mravmi.

§ 565
Ak ide o plnenie v splátkach, môže veriteľ žiadať o zaplatenie celej pohľadávky pre nesplnenie niektorej splátky, len ak to bolo dohodnuté alebo v rozhodnutí určené. Toto právo však môže veriteľ použiť najneskôr do splatnosti najbližšie nasledujúcej splátky.

§ 566
(1) Veriteľ je povinný prijať aj čiastočné plnenie, ak to neodporuje dohode alebo povahe pohľadávky.
(2) Pri čiastočnom plnení peňažného dlhu sa plnenie dlžníka započítava najprv na istinu a potom na úroky, ak dlžník neurčí inak.

§ 567
(1) Dlh sa plní na mieste určenom dohodou účastníkov. Ak nie je miesto plnenia takto určené, je ním bydlisko alebo sídlo dlžníka.
(2) Peňažný dlh plnený prostredníctvom peňažného ústavu alebo prostredníctvom poštového podniku je splnený pripísaním sumy dlhu na účet veriteľa v peňažnom ústave alebo vyplatením sumy dlhu veriteľovi v hotovosti, ak osobitný zákon neustanovuje inak alebo ak sa veriteľ a dlžník písomne nedohodnú inak.

§ 568
Ak dlžník nemôže splniť svoj záväzok veriteľovi, pretože veriteľ je neprítomný alebo je v omeškaní alebo ak dlžník má odôvodnené pochybnosti, kto je veriteľom, alebo veriteľa nepozná, nastávajú účinky splnenia záväzku, ak jeho predmet dlžník uloží do notárskej úschovy na účely splnenia záväzku. Vynaložené potrebné náklady s tým spojené znáša veriteľ.

§ 569
(1) Veriteľ je povinný vydať dlžníkovi na jeho požiadanie písomné potvrdenie o tom, že dlh bol úplne alebo čiastočne splnený.
(2) Dlžník je oprávnený plnenie odoprieť, ak mu veriteľ nevydá zároveň potvrdenie.

Dohoda

§ 570
(1) Ak sa veriteľ dohodne s dlžníkom, že doterajší záväzok sa nahrádza novým záväzkom, doterajší záväzok zaniká a dlžník je povinný plniť nový záväzok.
(2) Ak sa nahrádza záväzok zriadený písomnou formou, musí sa dohoda o zriadení nového záväzku uzavrieť písomne. To isté platí, ak sa nahrádza premlčaný záväzok.

§ 571
Doterajší záväzok sa pokladá za nahradený iba v rozsahu, ktorý nepochybne vyplýva z dohody o novom záväzku.

§ 572
(1) Ručenie a záložné právo zabezpečujúce zaniknutý záväzok zabezpečujú aj záväzok, ktorý nahrádza pôvodný záväzok. Ak však ručiteľ alebo osoby, voči ktorým sa môžu uvedené práva uplatniť, neprejavia súhlas s tým, aby sa zabezpečil nový záväzok, trvá zabezpečenie len v rozsahu pôvodného záväzku a všetky námietky proti doterajšiemu záväzku zostávajú zachované.
(2) Strany sa môžu dohodnúť, že nesplnený záväzok alebo jeho časť sa zrušuje bez toho, aby vznikol nový záväzok. Ak z dohody nevyplýva niečo iné, zrušovaný záväzok zaniká, keď návrh na jeho zrušenie prijala druhá strana.
(3) Dohoda o zrušení záväzku sa musí uzavrieť písomne, ak sa zrušuje záväzok dojednaný písomne.

§ 573
Ak výslovne z písomnej dohody o zrušení záväzku nevyplýva niečo iné, zaniká súčasne aj záväzok druhej strany, a ak už bol splnený, má druhá strana nárok na jeho vrátenie, a to pri peňažnom záväzku spolu s úrokmi. Ak sa strany dohodnú na zrušení časti záväzku, zaniká záväzok druhej strany v rozsahu zodpovedajúcom zrušovanej časti záväzku.

§ 574
(1) Veriteľ sa môže s dlžníkom dohodnúť, že sa vzdáva svojho práva alebo že dlh odpúšťa; táto dohoda sa musí uzavrieť písomne.
(2) Dohoda, ktorou sa niekto vzdáva práv, ktoré môžu vzniknúť až v budúcnosti, je neplatná.

Nemožnosť plnenia

§ 575
(1) Ak sa plnenie stane nemožným, povinnosť dlžníka plniť zanikne.
(2) Plnenie nie je nemožné, najmä ak ho možno uskutočniť aj za sťažených podmienok, s väčšími nákladmi alebo až po dojednanom čase.
(3) Ak sa nemožnosť týka len časti plnenia, zanikne povinnosť, len pokiaľ ide o túto časť; veriteľ má však právo ohľadne zvyšujúceho plnenia od zmluvy odstúpiť. Ak však z povahy zmluvy alebo z účelu plnenia, ktorý bol dlžníkovi známy v čase uzavretia zmluvy, vyplýva, že plnenie zvyšku záväzku nemá pre veriteľa žiaden hospodársky význam, zaniká záväzok v celom rozsahu, ibaže veriteľ bez zbytočného odkladu po tom, čo sa o nemožnosti časti plnenia dozvedel, oznámi dlžníkovi, že na zvyšku plnenia trvá.

§ 576
Ak sa uskutočnenie jedného z viacerých voliteľných plnení stane nemožným, obmedzuje sa záväzok na zvyšujúce plnenie. Ak však nemožnosť tohto plnenia je spôsobená osobou, ktorá nemá právo voľby plnenia, môže druhá strana od zmluvy odstúpiť.

§ 577
(1) Dlžník je povinný bez zbytočného odkladu po tom, čo sa dozvie o skutočnosti, ktorá robí plnenie nemožným, oznámiť to veriteľovi, inak zodpovedá za škodu, ktorá vznikne veriteľovi tým, že nebol včas o nemožnosti upovedomený.
(2) Právo na vydanie bezdôvodného obohatenia nie je dotknuté.

§ 578
Uplynutie času
Práva aj povinnosti zaniknú uplynutím času, na ktorý boli obmedzené.

§ 579
Smrť dlžníka alebo veriteľa
(1) Smrťou dlžníka povinnosť nezanikne, ibaže jej obsahom bolo plnenie, ktoré mal osobne vykonať dlžník.
(2) Smrťou veriteľa právo zanikne, ak bolo plnenie obmedzené len na jeho osobu; zanikne aj právo na bolestné a na náhradu za sťaženie spoločenského uplatnenia.

Započítanie

§ 580
Ak veriteľ a dlžník majú vzájomné pohľadávky, ktorých plnenie je rovnakého druhu, zaniknú započítaním, pokiaľ sa vzájomne kryjú, ak niektorý z účastníkov urobí voči druhému prejav smerujúci k započítaniu. Zánik nastane okamihom, keď sa stretli pohľadávky spôsobilé na započítanie.

§ 581
(1) Započítanie nie je prípustné proti pohľadávke na náhradu škody spôsobenej na zdraví, ibaže by išlo o vzájomnú pohľadávku na náhradu škody toho istého druhu. Započítanie nie je prípustné ani proti pohľadávkam, ktoré nemožno postihnúť výkonom rozhodnutia.
(2) Započítať nemožno premlčané pohľadávky, pohľadávky, ktorých sa nemožno domáhať na súde, ako aj pohľadávky z vkladov. Proti splatnej pohľadávke nemožno započítať pohľadávku, ktorá ešte nie je splatná.
(3) Dohodou účastníkov možno započítaním vyrovnať aj pohľadávky uvedené v odsekoch 1 a 2.
(4) Započítanie proti pohľadávkam na výživné upravuje Zákon o rodine.

§ 582
Výpoveď
(1) Ak je dojednaná zmluva na dobu neurčitú, ktorej predmetom je záväzok na nepretržitú alebo opakovanú činnosť, alebo záväzok zdržať sa určitej činnosti alebo strpieť určitú činnosť a ak zo zákona alebo zo zmluvy nevyplýva spôsob jej výpovede, možno zmluvu vypovedať v lehote troch mesiacov ku koncu kalendárneho štvrťroka.
(2) Výpoveď je však neúčinná ohľadne záväzku zdržať sa určitej činnosti, ak z jeho povahy alebo zo zmluvy vyplýva, že záväzok je časovo neobmedzený.

§ 582a
Ustanovenia zmluvy podľa § 47a dojednanej na dobu neurčitú, ktorej predmetom je záväzok na nepretržitú alebo opakovanú činnosť, alebo záväzok zdržať sa určitej činnosti alebo strpieť určitú činnosť, ktoré vylučujú možnosť vypovedať zmluvu, sú neplatné. Rovnako sú neplatné ustanovenia zmluvy podľa prvej vety, ktoré umožňujú zmluvu vypovedať v lehote dlhšej, ako je uvedená v § 582 ods. 1; to neplatí, ak zákon ustanovuje dlhšiu výpovednú lehotu.

§ 583
Neuplatnenie práva
K zániku práva preto, že nebolo uplatnené v určenom čase, dochádza len v prípadoch uvedených v zákone. Na zánik súd prihliadne, aj keď to dlžník nenamietne.

§ 584
Splynutie
Ak akýmkoľvek spôsobom splynie právo s povinnosťou (záväzkom) v jednej osobe, zanikne právo i povinnosť (záväzok), ak zákon neustanovuje inak.

Urovnanie

§ 585
(1) Dohodou o urovnaní môžu účastníci upraviť práva medzi nimi sporné alebo pochybné. Dohoda, ktorou majú byť medzi účastníkmi upravené všetky práva, sa netýka práv, na ktoré účastník nemohol pomýšľať.
(2) Ak bol doterajší záväzok zriadený písomnou formou, musí sa dohoda o urovnaní uzavrieť písomne: to isté platí, ak sa dohoda týka premlčaného záväzku.
(3) Doterajší záväzok je nahradený záväzkom, ktorý vyplýva z urovnania.

§ 586
(1) Omyl o tom, čo je medzi stranami sporné alebo pochybné, nespôsobuje neplatnosť dohody o urovnaní. Ak však omyl bol vyvolaný ľsťou jednej strany, môže sa druhá strana neplatnosti dovolať.
(2) Urovnanie dojednané dobromyseľne nestráca platnosť ani v prípade, že dodatočne vyjde najavo, že niektorá zo strán dohodnuté právo v čase dojednania urovnania nemala.

§ 587
I keď strany vyhlásia, že urovnaním sú medzi nimi upravené všetky vzájomné práva, týkajú sa tieto účinky iba právneho vzťahu, v ktorom vznikla medzi nimi spornosť alebo pochybnosť, ibaže z obsahu urovnania nepochybne vyplýva, že sa urovnanie týka aj iných vzťahov.

Druhá hlava
Kúpna a zámenná zmluva

Prvý oddiel
Všeobecné ustanovenia o kúpnej zmluve

§ 588
Z kúpnej zmluvy vznikne predávajúcemu povinnosť predmet kúpy kupujúcemu odovzdať a kupujúcemu povinnosť predmet kúpy prevziať a zaplatiť zaň predávajúcemu dohodnutú cenu.

§ 589
Cenu treba dojednať v súlade so všeobecne záväznými právnymi predpismi, inak je zmluva neplatná podľa § 40a.

§ 590
Ak nie je dohodnuté inak, prechádza na kupujúceho nebezpečenstvo náhodnej skazy a náhodného zhoršenia predmetu kúpy, včítane úžitkov, súčasne s nadobudnutím vlastníctva. Ak kupujúci nadobudne vlastníctvo skôr, než dôjde k odovzdaniu predmetu kúpy, má predávajúci až do odovzdania práva a povinnosti uschovávateľa.

§ 591
Ak nie je dohodnuté inak ani ak to nie je obvyklé, sú účastníci povinní plniť bez zbytočného odkladu. Predávajúci je oprávnený odovzdanie predmetu kúpy odoprieť, ak kupujúci nezaplatí cenu včas. Ak sa odosiela predmet kúpy na miesto plnenia alebo určenia, nie je kupujúci povinný zaplatiť cenu, dokiaľ nemá možnosť si predmet kúpy prezrieť.

§ 592
Ak je kupujúci v omeškaní s prevzatím, môže predávajúci predmet kúpy uložiť na náklady kupujúceho vo verejnom skladišti alebo u iného uschovávateľa alebo ho môže po upozornení predať na účet kupujúceho. Ak ide o vec podliehajúcu rýchlej skaze a ak nie je na upozornenie čas, upozornenie nie je potrebné.

§ 593
Ak nie je dohodnuté inak, znáša náklady spojené s odovzdaním predmetu kúpy, najmä náklady merania, váženia a balenia, predávajúci a náklady spojené s prevzatím kupujúci; ak sa vec odosiela na miesto, ktoré nie je miestom splnenia, znáša náklady odoslania kupujúci.

§ 594
Ak má predávajúci predmet kúpy odoslať na miesto splnenia alebo určenia, platí, že vec bola odovzdaná v čase, keď bola odovzdaná na prepravu, pokiaľ nebolo dohodnuté inak.

§ 595
Tomu, kto kúpi budúce úžitky nejakej veci vcelku alebo s nádejou na neisté budúce úžitky, patria všetky úžitky riadne vyťažené. Znáša však stratu, ak bolo jeho očakávanie zmarené.

§ 596
Ak vec má vady, o ktorých predávajúci vie, je povinný kupujúceho pri dojednávaní kúpnej zmluvy na ne upozorniť.

§ 597
(1) Ak dodatočne vyjde najavo vada, na ktorú predávajúci kupujúceho neupozornil, má kupujúci právo na primeranú zľavu z dojednanej ceny zodpovedajúcu povahe a rozsahu vady; ak ide o vadu, ktorá robí vec neupotrebiteľnou, má tiež právo od zmluvy odstúpiť.
(2) Právo odstúpiť od zmluvy má kupujúci aj vtedy, ak ho predávajúci ubezpečil, že vec má určité vlastnosti, najmä vlastnosti vymienené kupujúcim, alebo že nemá žiadne vady, a toto ubezpečenie sa ukáže nepravdivým.

§ 598
Kupujúci má právo na úhradu nevyhnutných nákladov, ktoré mu vznikli v súvislosti s uplatnením práv zo zodpovednosti za vady.

§ 599
(1) Vady musí kupujúci uplatniť u predávajúceho bez zbytočného odkladu. Práva zo zodpovednosti za vady sa môže kupujúci domáhať na súde, len ak vady vytkol najneskôr do 24 mesiacov od prevzatia veci.
(2) Právo na náhradu nevyhnutných nákladov môže kupujúci uplatniť na súde, len ak náklady predávajúcemu oznámi v lehote uvedenej v odseku 1.

§ 600
Uplatnením práv zo zodpovednosti za vady nie je dotknuté právo na náhradu škody.

Druhý oddiel
Vedľajšie dojednania pri kúpnej zmluve

§ 601
Výhrada vlastníctva
Ak má vlastníctvo k predanej hnuteľnej veci prejsť na kupujúceho až po zaplatení ceny, musí sa táto výhrada dohodnúť písomne. Ak zo zmluvy nevyplýva niečo iné, prechádza nebezpečenstvo náhodnej skazy a náhodného zhoršenia na kupujúceho odovzdaním veci.

Predkupné právo

§ 602
(1) Kto predá vec s výhradou, že mu ju kupujúci ponúkne na predaj, keby ju chcel predať, má predkupné právo.
(2) Také právo možno dohodnúť aj pre prípad iného scudzenia veci než predajom.

§ 603
(1) Predkupné právo ukladá povinnosť iba tomu, kto sľúbil vec ponúknuť na predaj.
(2) Predkupné právo možno dohodnúť aj ako vecné právo, ktoré pôsobí aj voči nástupcom kupujúceho. Zmluva sa musí uzavrieť písomne a predkupné právo sa nadobúda vkladom do katastra nehnuteľností. Ak predávajúci nekúpil vec ponúknutú kupujúcim, zostáva mu zachované predkupné právo aj voči jeho právnemu nástupcovi.
(3) Ak sa predkupné právo porušilo, môže sa oprávnený buď od nadobúdateľa domáhať, aby mu vec ponúkol na predaj, alebo mu zostane predkupné právo zachované.

§ 604
Predkupné právo neprechádza na dediča oprávnenej osoby a nemožno ho previesť na inú osobu.

§ 605
Ak nie je dohodnutá doba, dokedy sa má predaj uskutočniť, musí oprávnená osoba vyplatiť hnuteľnosť do ôsmich dní, nehnuteľnosť do dvoch mesiacov po ponuke. Ak táto doba uplynie márne, predkupné právo zanikne. Ponuka sa vykoná ohlásením všetkých podmienok; ak ide o nehnuteľnosť, musí byť ponuka písomná.

§ 606
Kto je oprávnený kúpiť vec, musí zaplatiť cenu ponúknutú niekym iným, ak nie je dohodnuté inak. Ak nemôže vec kúpiť alebo ak nemôže splniť podmienky ponúknuté popri cene a ak ich nemožno vyrovnať ani odhadnou cenou, predkupné právo zanikne.

Právo spätnej kúpy

§ 607
(1) Kto predá hnuteľnú vec s výhradou, že má právo žiadať vrátenie veci do určitej doby po kúpe, ak vráti kupujúcemu zaplatenú cenu, má právo spätnej kúpy.
(2) Zmluva o práve spätnej kúpy sa musí uzavrieť písomne.

§ 608
(1) Právo spätnej kúpy musí predávajúci uplatniť písomnou formou, a ak nie je dohodnuté inak, najneskôr do jedného roka od odovzdania veci kupujúcemu, inak právo spätnej kúpy zanikne.
(2) Ak predávajúci využije právo spätnej kúpy, musí kupujúci vrátiť vec bez zbytočného odkladu a každá strana má práva a povinnosti, ktoré mala druhá strana z pôvodnej kúpnej zmluvy.

§ 609
(1) Ak sa právo spätnej kúpy týka veci určenej podľa druhu, vzniká uplatnením tohto práva kupujúcemu záväzok vrátiť vec toho istého druhu.
(2) Ak sa právo spätnej kúpy týka veci jednotlivo určenej, je kupujúci povinný vrátiť tú istú vec, ktorú kúpil. Zmluva o scudzení veci, ktorou sa porušilo právo spätnej kúpy, je neplatná.

§ 610
Iné vedľajšie dojednania
(1) Účastníci môžu písomnou zmluvou dohodnúť aj iné vedľajšie dojednania majúce povahu výhrad a podmienok pripúšťajúcich zánik právneho vzťahu založeného kúpnou zmluvou.
(2) Pokiaľ sa účastníci nedohodli inak, zanikajú tieto výhrady a podmienky najneskôr uplynutím jedného roka od uzavretia kúpnej zmluvy, ak ich predávajúci v tejto lehote neuplatnil.

Tretí oddiel
Zámenná zmluva

§ 611
Ustanovenia o kúpnej zmluve sa primerane použijú aj na zmluvu, podľa ktorej si zmluvné strany vymieňajú vec za vec, a to tak, že každá zo strán sa považuje ohľadne veci, ktorú výmenou dáva, za predávajúcu stranu, a ohľadne veci, ktorú výmenou prijíma, za kupujúcu stranu.

Štvrtý oddiel
Osobitné ustanovenia o predaji tovaru v obchode (Spotrebiteľské kúpne zmluvy)

§ 612
Na spotrebiteľskú kúpnu zmluvu okrem ustanovení § 52 až 54 sa vzťahujú aj všeobecné ustanovenia o kúpnej zmluve a ustanovenia § 613 až 627.

§ 613
Veci možno predávať aj na objednávku. Predávajúci je povinný obstarať objednaný tovar v dohodnutej lehote, a ak lehota nie je dohodnutá, v lehote primeranej okolnostiam. Ak sa tak nestane, objednávateľ je oprávnený od zmluvy odstúpiť. Odstúpením objednávateľa od zmluvy nie je dotknuté jeho právo na náhradu škody.

§ 614
(1) Ak je predávajúci podľa dohody s kupujúcim alebo podľa povahy veci povinný dodať vec na miesto určené kupujúcim, kupujúci je povinný prevziať vec pri dodaní. V ostatných prípadoch je kupujúci povinný prevziať vec pri predaji, ak sa s predávajúcim nedohodne inak.
(2) Ak sa účastníci nedohodli inak, predávajúci je povinný dodať vec kupujúcemu bezodkladne, najneskôr do 30 dní odo dňa uzavretia zmluvy. Ak predávajúci nesplní svoj záväzok dodať vec v lehote podľa prvej vety a nedodá vec ani v dodatočnej primeranej lehote poskytnutej mu kupujúcim, má kupujúci právo od zmluvy odstúpiť.
(3) Ak je vzhľadom na všetky okolnosti zrejmé alebo ak pred uzavretím zmluvy kupujúci predávajúceho výslovne informoval o tom, že dodanie tovaru v určenej lehote alebo v určený deň je pre kupujúceho osobitne dôležité, a predávajúci tovar v tejto lehote nedodal, kupujúci má právo odstúpiť od zmluvy aj bez poskytnutia dodatočnej primeranej lehoty na dodanie veci.
(4) Ak kupujúci odstúpi od zmluvy podľa odseku 2 alebo odseku 3, predávajúci je povinný bezodkladne vrátiť kupujúcemu všetky plnenia prijaté na základe zmluvy.
(5) Ak kupujúci neprevezme vec v čase uvedenom v odseku 1, predávajúci je oprávnený požadovať poplatok za uskladnenie; výšku poplatku ustanovuje osobitný predpis, prípadne určuje dohoda medzi účastníkmi.
(6) Prevzatím veci prechádza na kupujúceho vlastníctvo kúpenej veci. Pri zásielkovom predaji prechádza vlastníctvo na kupujúceho prevzatím veci kupujúcim na mieste dodania ním určenom. Pri samoobslužnom predaji dochádza k prevodu vlastníctva ku kúpenej veci okamihom zaplatenia ceny za vybraný tovar. Do tohto okamihu môže kupujúci vybraný tovar vrátiť na pôvodné miesto. Ak kupujúci svojím zavinením poškodí alebo zničí vybraný tovar pred prevodom vlastníckeho práva, zodpovedá za škodu podľa všeobecných ustanovení o zodpovednosti za škodu.

§ 614a
Ak dodaný tovar nemá vlastnosti, o ktoré prejavil spotrebiteľ záujem a ktoré sa zhodujú s popisom poskytnutým dodávateľom, náklady na jeho vrátenie a dodanie tovaru, ktorý zodpovedá zmluve, ako aj všetky kupujúcim účelne vynaložené náklady v súvislosti s tým znáša predávajúci.

§ 615
Plnenia, ktoré sa s predajom veci obvykle neposkytujú, treba osobitne dohodnúť.

Akosť a množstvo

§ 616
Predávaná vec musí mať požadovanú, prípadne právnymi predpismi ustanovenú akosť, množstvo, mieru alebo hmotnosť a musí byť bez vád, najmä musí zodpovedať záväzným technickým normám. Pri potravinách musí byť vyznačený dátum spotreby alebo dátum minimálnej trvanlivosti. Ak to povaha veci pripúšťa, má kupujúci právo, aby sa vec pred ním prekontrolovala alebo aby sa mu jej činnosť predviedla.

§ 617
Ak treba, aby sa pri užívaní veci zachovali osobitné pravidlá, najmä ak sa užívanie riadi návodom alebo je upravené technickou normou, je predávajúci povinný kupujúceho s nimi oboznámiť, ibaže ide o pravidlá všeobecne známe. Ak predávajúci nesplní túto povinnosť, je povinný nahradiť kupujúcemu škodu, ktorá z toho vznikla.

§ 618
Veci, ktoré majú vady, ktoré nebránia, aby sa mohla vec užívať na určený účel, musia sa predávať len za nižšie ceny, než je obvyklá cena bezvadnej veci; kupujúceho treba upozorniť, že vec má vadu a o akú vadu ide, ak to nie je zrejmé už z povahy predaja.

Zodpovednosť za vady predanej veci

§ 619
(1) Predávajúci zodpovedá za vady, ktoré má predaná vec pri prevzatí kupujúcim. Pri použitých veciach nezodpovedá za vady vzniknuté ich použitím alebo opotrebením. Pri veciach predávaných za nižšiu cenu nezodpovedá za vadu, pre ktorú bola dojednaná nižšia cena.
(2) Ak nejde o veci, ktoré sa rýchlo kazia, alebo o použité veci, zodpovedá predávajúci za vady, ktoré sa vyskytnú po prevzatí veci v záručnej dobe (záruka).

§ 620
(1) Záručná doba je 24 mesiacov. Ak je na predávanej veci, jej obale alebo návode k nej pripojenom vyznačená lehota na použitie, neskončí sa záručná doba pred uplynutím tejto lehoty.
(2) Ak ide o použitú vec, kupujúci a predávajúci sa môžu dohodnúť aj na kratšej záručnej dobe, nie však kratšej než 12 mesiacov.
(3) Pri veciach, ktoré sú určené na to, aby sa užívali po dlhšiu dobu, ustanovujú osobitné predpisy záručnú dobu dlhšiu ako 24 mesiacov. Záručná doba presahujúca 24 mesiacov sa môže týkať i len niektorej súčiastky veci.
(4) Na žiadosť kupujúceho je predávajúci povinný poskytnúť záruku písomnou formou (záručný list). Ak to povaha veci umožňuje, postačí namiesto záručného listu vydať doklad o kúpe.
(5) Vyhlásením v záručnom liste vydanom kupujúcemu alebo v reklame môže predávajúci poskytnúť záruku presahujúcu rozsah záruky ustanovenej v tomto zákone. V záručnom liste určí predávajúci podmienky a rozsah tejto záruky.

§ 621
Záručné doby začínajú plynúť od prevzatia veci kupujúcim. Ak má kúpenú vec uviesť do prevádzky iný podnikateľ než predávajúci, začne záručná doba plynúť až odo dňa uvedenia veci do prevádzky, pokiaľ kupujúci objednal uvedenie do prevádzky najneskôr do troch týždňov od prevzatia veci a riadne a včas poskytol na vykonanie služby potrebnú súčinnosť.

§ 622
(1) Ak ide o vadu, ktorú možno odstrániť, má kupujúci právo, aby bola bezplatne, včas a riadne odstránená. Predávajúci je povinný vadu bez zbytočného odkladu odstrániť.
(2) Kupujúci môže namiesto odstránenia vady požadovať výmenu veci, alebo ak sa vada týka len súčasti veci, výmenu súčasti, ak tým predávajúcemu nevzniknú neprimerané náklady vzhľadom na cenu tovaru alebo závažnosť vady.
(3) Predávajúci môže vždy namiesto odstránenia vady vymeniť vadnú vec za bezvadnú, ak to kupujúcemu nespôsobí závažné ťažkosti.

§ 623
(1) Ak ide o vadu, ktorú nemožno odstrániť a ktorá bráni tomu, aby sa vec mohla riadne užívať ako vec bez vady, má kupujúci právo na výmenu veci alebo má právo od zmluvy odstúpiť. Tie isté práva prislúchajú kupujúcemu, ak ide síce o odstrániteľné vady, ak však kupujúci nemôže pre opätovné vyskytnutie sa vady po oprave alebo pre väčší počet vád vec riadne užívať.
(2) Ak ide o iné neodstrániteľné vady, má kupujúci právo na primeranú zľavu z ceny veci.

§ 624
Ak vec predávaná za nižšiu cenu alebo použitá vec má vadu, za ktorú predávajúci zodpovedá, má kupujúci namiesto práva na výmenu veci právo na primeranú zľavu.

§ 625
Práva zo zodpovednosti za vady sa uplatňujú u predávajúceho, u ktorého bola vec kúpená. Ak je však v záručnom liste uvedený iný podnikateľ určený na opravu, ktorý je v mieste predávajúceho alebo v mieste pre kupujúceho bližšom, uplatní kupujúci právo na opravu u podnikateľa určeného na vykonanie záručnej opravy. Podnikateľ určený na opravu je povinný opravu vykonať v lehote dohodnutej pri predaji veci medzi predávajúcim a kupujúcim.

§ 626
(1) Práva zo zodpovednosti za vady veci, pre ktoré platí záručná doba, zaniknú, ak sa neuplatnili v záručnej dobe.
(2) Práva zo zodpovednosti za vady pri veciach, ktoré sa rýchlo kazia, musia sa uplatniť najneskôr v deň nasledujúci po kúpe; inak práva zaniknú.
(3) Ak ide o použitú vec, zaniknú práva zo zodpovednosti za vady, ak neboli uplatnené do 24 mesiacov odo dňa prevzatia použitej veci kupujúcim alebo do doby, na ktorej sa predávajúci a kupujúci dohodli podľa § 620 ods. 2.

§ 627
(1) Doba od uplatnenia práva zo zodpovednosti za vady až do doby, keď kupujúci po skončení opravy bol povinný vec prevziať, sa do záručnej doby nepočíta. Predávajúci je povinný vydať kupujúcemu potvrdenie o tom, kedy právo uplatnil, ako aj o vykonaní opravy a o dobe jej trvania.
(2) Ak dôjde k výmene, začne plynúť záručná doba znova od prevzatia novej veci. To isté platí, ak dôjde k výmene súčiastky, na ktorú bola poskytnutá záruka.

Tretia hlava
Darovacia zmluva

§ 628
(1) Darovacou zmluvou darca niečo bezplatne prenecháva alebo sľubuje obdarovanému a ten dar alebo sľub prijíma.
(2) Darovacia zmluva musí byť písomná, ak je predmetom daru nehnuteľnosť, a pri hnuteľnej veci, ak nedôjde k odovzdaniu a prevzatiu veci pri darovaní.
(3) Neplatná je darovacia zmluva, podľa ktorej sa má plniť až po darcovej smrti.

§ 629
Darca je povinný pri ponuke daru upozorniť na vady, o ktorých vie. Ak má vec vady, na ktoré darca neupozornil, je obdarovaný oprávnený vec vrátiť.

§ 630
Darca sa môže domáhať vrátenia daru, ak sa obdarovaný správa k nemu alebo členom jeho rodiny tak, že tým hrubo porušuje dobré mravy.

Štvrtá hlava
Zmluva o dielo

Prvý oddiel
Všeobecné ustanovenia

§ 631
Zmluvou o dielo zaväzuje sa objednávateľovi ten, komu bolo dielo zadané (zhotoviteľ diela), že ho za dojednanú cenu vykoná na svoje nebezpečenstvo.

§ 632
Ak nedôjde k zhotoveniu diela na počkanie, zhotoviteľ je povinný vydať objednávateľovi písomné potvrdenie o prevzatí objednávky. Potvrdenie musí obsahovať označenie predmetu diela a ďalej jeho rozsah, akosť, cenu za vykonanie diela a čas jeho zhotovenia.

§ 633
(1) Zhotoviteľ je povinný dielo vykonať podľa zmluvy, riadne a v dohodnutom čase. Ak je na vykonanie diela ustanovená záväzná technická norma, musí vykonanie zodpovedať tejto norme.
(2) Od obsahu zmluvy a povahy diela závisí, či je zhotoviteľ povinný vykonať ho osobne alebo či je oprávnený dať dielo vykonať na svoju zodpovednosť.

§ 634
(1) Ak nie je výška ceny dojednaná zmluvou alebo ustanovená osobitnými predpismi, treba poskytnúť primeranú cenu.
(2) Ak nie je dohodnuté inak, platí sa cena až po skončení diela. Ak sa však dielo vykonáva po častiach alebo ak vyžaduje vykonanie diela značné náklady, je ten, komu bolo zadané, oprávnený požadovať už počas vykonávania diela od objednávateľa primerané preddavky.

§ 635
(1) Ak sa cena dohodla podľa rozpočtu, nesmie sa bez súhlasu objednávateľa zvýšiť. Práce a náklady do rozpočtu nezahrnuté možno účtovať iba vtedy, ak ich schválil objednávateľ písomne alebo ak práce dodatočne písomne objednal.
(2) Ak v čase od uzavretia zmluvy do jej splnenia došlo k zmene cenového predpisu, podľa ktorého sa cena dohodla, je zhotoviteľ na to povinný objednávateľa bez meškania písomne upozorniť a oznámiť mu novú cenu.
(3) Objednávateľ je oprávnený po oznámení novej ceny od zmluvy odstúpiť; ak bez zbytočného odkladu od zmluvy neodstúpi, je povinný zaplatiť zhotoviteľovi novú cenu, ibaže k zvýšeniu ceny došlo po prekročení dohodnutej doby vykonania diela.
(4) Ak objednávateľ odstúpi od zmluvy, je povinný zaplatiť zhotoviteľovi sumu pripadajúcu na vykonanú prácu a vzniknuté náklady podľa pôvodne dohodnutej ceny, iba ak mal z čiastočného plnenia zmluvy majetkový prospech.

§ 636
(1) Ak cenu pri uzavretí zmluvy nemožno dojednať pevnou sumou, musí sa určiť aspoň odhadom. Ak zhotoviteľ dodatočne zistí, že bude treba cenu určenú odhadom podstatne prekročiť, je povinný na to objednávateľa bez meškania písomne upozorniť a oznámiť mu novourčenú cenu; inak nemá právo za zaplatenie rozdielu v cene.
(2) Objednávateľ je oprávnený po oznámení novourčenej ceny od zmluvy odstúpiť; ak od zmluvy odstúpi, je povinný zaplatiť zhotoviteľovi sumu pripadajúcu na vykonanú prácu a vzniknuté náklady podľa pôvodne určenej ceny, len pokiaľ mal z čiastočného plnenia zmluvy majetkový prospech. Odstúpením od zmluvy nie je dotknuté právo objednávateľa na náhradu škody.
(3) Ak objednávateľ neodstúpi od zmluvy bez zbytočného odkladu, je povinný zaplatiť za poskytnutú službu novourčenú vyššiu cenu.

§ 637
(1) Ak má objednávateľom dodaný materiál nedostatky, ktoré bránia riadnemu vyhotoveniu diela, zhotoviteľ je povinný na to objednávateľa bez zbytočného odkladu upozorniť. Rovnakú povinnosť má zhotoviteľ aj vtedy, ak objednávateľ žiada, aby bolo dielo vykonané podľa pokynov, ktoré sú nevhodné.
(2) Ak objednávateľ napriek upozorneniu zhotoviteľa trvá na objednávke, zhotoviteľ môže od zmluvy odstúpiť.

§ 638
(1) Ak je na vykonanie diela potrebná súčinnosť objednávateľa, je zhotoviteľ oprávnený určiť na to primeranú lehotu a po jej márnom uplynutí môže od zmluvy odstúpiť, ak na taký následok upozorní.
(2) To isté platí, ak sa dielo vykonáva u objednávateľa a ten nevykoná potrebné zdravotné a bezpečnostné opatrenia pre osoby vykonávajúce dielo.

§ 639
Ak objednávateľ poskytne riadne a včas potrebnú súčinnosť, zhotoviteľ však v určený čas nepristúpi k vykonaniu diela, patrí mu právo na náhradu potrebných nákladov, ktoré mu tým vznikli. Toto právo musí uplatniť u zhotoviteľa najneskôr do jedného mesiaca od prevzatia veci; ak z tohto dôvodu odstúpi od zmluvy, musí ho uplatniť najneskôr do jedného mesiaca od odstúpenia; inak právo zanikne.

§ 640
Ak dielo bolo zmarené náhodou pred časom splnenia, stráca zhotoviteľ nárok na odmenu.

§ 641
(1) Aj keď sa dielo nevykonalo, patrí zhotoviteľovi dojednaná cena, ak bol ochotný dielo vykonať a ak mu v tom zabránili okolnosti na strane objednávateľa. Je však povinný dať si započítať to, čo ušetril nevykonaním diela, čo zarobil inak alebo čo úmyselne zameškal zarobiť.
(2) Ak zhotoviteľa zdržali vo vykonávaní diela okolnosti na strane objednávateľa, patrí mu za to primeraná náhrada.

§ 642
(1) Až do zhotovenia diela môže objednávateľ od zmluvy odstúpiť; je však povinný zaplatiť zhotoviteľovi sumu, ktorá pripadá na práce už vykonané, pokiaľ zhotoviteľ nemôže ich výsledok použiť inak, a nahradiť mu účelne vynaložené náklady.
(2) Objednávateľ je oprávnený odstúpiť od zmluvy aj vtedy, ak je zrejmé, že dielo nebude včas hotové alebo nebude vykonané riadne, a ak zhotoviteľ neurobí nápravu ani v poskytnutej primeranej lehote.

§ 643
(1) Ak vykonanie diela závisí od osobitných osobných vlastností zhotoviteľa, zrušuje sa zmluva jeho smrťou. Dedičia zhotoviteľa sa môžu domáhať iba zaplatenia upotrebiteľnej hmoty pripravenej na dielo a časti odmeny primeranej upotrebiteľným výsledkom vykonanej práce.
(2) Smrť objednávateľa sama o sebe zmluvu nezrušuje.

Druhý oddiel
Osobitné ustanovenia o zhotovení veci na zákazku

§ 644
Ak ide o zhotovenie veci na zákazku, vznikne objednávateľovi právo, aby mu zhotoviteľ podľa jeho objednávky vec zhotovil, a povinnosť zaplatiť zhotoviteľovi cenu za zhotovenie veci.

§ 645
(1) Zhotoviteľ zodpovedá za vady, ktoré má vec zhotovená na zákazku pri prevzatí objednávateľom, ako aj za vady, ktoré sa vyskytnú po prevzatí veci v záručnej dobe. Rovnako zodpovedá za to, že vec má vlastnosti, ktoré si objednávateľ pri zákazke vymienil.
(2) Zhotoviteľ zodpovedá za vady vykonanej zákazky, ktorých príčinou je vadnosť materiálu dodaného objednávateľom alebo nevhodnosť jeho pokynov, ak objednávateľa na vadnosť materiálu alebo nevhodnosť jeho pokynov neupozornil.

§ 646
(1) Záručná doba je 24 mesiacov.
(2) Pri veciach, ktoré sú určené na to, aby sa užívali po dlhšiu dobu, ustanovujú osobitné predpisy záručnú dobu dlhšiu ako 24 mesiacov; záručná doba presahujúca 24 mesiacov sa môže týkať i len niektorej súčiastky. Zhotoviteľ je povinný vydať objednávateľovi záručný list s vyznačením záručnej doby.
(3) Pri zhotovení stavby je záručná doba tri roky. Vykonávací predpis môže ustanoviť, že pri niektorých častiach stavieb môže byť záručná doba kratšia, najmenej však osemnásť mesiacov.

§ 647
Záručná doba začína plynúť odo dňa prevzatia veci. Ak objednávateľ prevzal vec až po dni, do ktorého mal povinnosť ju prevziať, plynie záručná doba už odo dňa, keď mal túto povinnosť.

§ 648
(1) Ak ide o vadu, ktorú možno odstrániť, je objednávateľ oprávnený požadovať bezplatné odstránenie vady. Zhotoviteľ je povinný odstrániť vadu bez zbytočného odkladu.
(2) Ak ide o vadu, ktorú nemožno odstrániť a ktorá bráni tomu, aby sa vec mohla podľa objednávky riadne užívať ako vec bez vady, má objednávateľ právo na zrušenie zmluvy. To isté právo mu prislúcha pri odstrániteľných vadách, ak pre opätovné vyskytnutie sa vady po oprave alebo pre väčší počet vád nemôže vec riadne užívať. Ak ide o neodstrániteľnú vadu, ktorá však nebráni riadnemu užívaniu veci podľa objednávky, má objednávateľ právo na primeranú zľavu.

§ 649
Práva zo zodpovednosti za vady sa musia uplatniť u zhotoviteľa v záručnej dobe; inak práva zaniknú. Čas od uplatnenia práva zo záruky až do vykonania opravy sa do záručnej doby nepočíta. Zhotoviteľ je povinný vydať objednávateľovi potvrdenie o tom, kedy právo uplatnil, ako aj o vykonaní opravy a čase jej trvania.

§ 650
(1) Objednávateľ je povinný prevziať vec najneskôr do jedného mesiaca od uplynutia času, keď mala byť vec zhotovená, a ak bola vec zhotovená neskôr, do jedného mesiaca od jej zhotovenia. Ak tak neurobí, je povinný zaplatiť dohodnutý poplatok za uskladnenie.
(2) Po uplynutí šiestich mesiacov odo dňa, keď bola vec zhotovená, môže zhotoviteľ s vecou voľne nakladať. Pokiaľ sa mu nepodarí vec speňažiť alebo iným spôsobom s ňou účelne naložiť, má zhotoviteľ právo, aby mu objednávateľ zaplatil cenu zhotovenia diela. Objednávateľ má právo na vrátenie ceny za použitý materiál, ktorý dodal na zhotovenie veci. V prípade zhotovenia stavby má zhotoviteľ vždy právo na zaplatenie ceny za zhotovenú stavbu.

§ 651
Ak sa objednávateľovi zhotovuje stavba na objednávku, zodpovedá zhotoviteľ za poškodenie alebo zničenie stavby až do prevzatia zhotovenej stavby, ibaže by ku škode došlo aj inak.

Tretí oddiel
Osobitné ustanovenia o zmluve o oprave a úprave veci

§ 652
(1) Ak ide o opravu alebo úpravu veci, vznikne objednávateľovi právo, aby mu zhotoviteľ podľa jeho objednávky vykonal opravu alebo úpravu veci; zhotoviteľovi vznikne právo, aby mu objednávateľ zaplatil cenu za opravu alebo úpravu veci.
(2) Opravou veci je činnosť, ktorou sa najmä odstraňujú vady veci, následky jej poškodenia alebo účinky jej opotrebenia. Úpravou veci je činnosť, ktorou sa najmä mení povrch veci alebo jej vlastnosti.

§ 653
(1) Zhotoviteľ zodpovedá za vady, ktoré má vykonaná oprava alebo úprava pri prevzatí veci objednávateľom, ako aj za vady, ktoré sa vyskytnú po prevzatí veci v záručnej dobe.
(2) Zhotoviteľ zodpovedá tiež za vady, ktorých príčinou je vadnosť veci, ktorá sa má opraviť alebo upraviť, alebo nevhodnosť pokynov objednávateľa, ak ho na vadnosť veci alebo nevhodnosť pokynov neupozornil.

§ 654
(1) Záručná doba je tri mesiace, ak nie je dojednaná alebo osobitnými predpismi ustanovená inak; pri stavebných prácach je záručná doba najmenej osemnásť mesiacov.
(2) Ak účelom opravy alebo úpravy je, aby sa vec mohla aj naďalej po dlhší čas užívať, ustanovia osobitné predpisy pre opravu alebo úpravu veci záručnú dobu dlhšiu ako tri mesiace, ak sa nedojednalo inak. Záručná doba presahujúca tri mesiace sa môže týkať i len niektorej súčiastky. Zhotoviteľ je povinný vydať objednávateľovi záručný list s vyznačením záručnej doby.
(3) Vyhlásením v záručnom liste vydanom objednávateľovi môže zhotoviteľ poskytnúť záruku presahujúcu rozsah záruky ustanovenej v tomto zákone. V záručnom liste určí zhotoviteľ podmienky a rozsah tejto záruky.

§ 655
(1) Ak je vec opravená alebo upravená vadne, má objednávateľ právo na bezplatné odstránenie vady. Zhotoviteľ je povinný vadu odstrániť najdlhšie v dohodnutej lehote. Ak vadu nemožno odstrániť alebo ak ju zhotoviteľ neodstráni v dohodnutej lehote alebo ak sa vada vyskytne znovu, má objednávateľ právo na zrušenie zmluvy alebo na primerané zníženie ceny opravy alebo úpravy.
(2) Práva zo zodpovednosti za vady sa musia uplatniť u zhotoviteľa v záručnej dobe; inak zaniknú. Čas od uplatnenia práva až po vykonanie opravy alebo úpravy sa do záručnej doby nepočíta. Zhotoviteľ je povinný vydať objednávateľovi potvrdenie o tom, kedy právo uplatnil, ako aj o vykonaní opravy alebo úpravy a o čase jej trvania.

§ 656
(1) Objednávateľ je povinný vyzdvihnúť si vec najneskôr do jedného mesiaca od uplynutia času, keď sa oprava alebo úprava mala vykonať, a ak bola vykonaná neskôr, do jedného mesiaca od upovedomenia o jej vykonaní. Ak tak neurobí, je povinný zaplatiť poplatok za uskladnenie.
(2) Ak si objednávateľ nevyzdvihne vec v lehote šiestich mesiacov odo dňa, keď bol povinný ju vyzdvihnúť, má zhotoviteľ právo vec predať. Ak zhotoviteľ pozná adresu objednávateľa a ak ide o vec väčšej hodnoty, je zhotoviteľ povinný o zamýšľanom predaji objednávateľa vopred upovedomiť a poskytnúť mu primeranú dodatočnú lehotu na vyzdvihnutie veci.
(3) Ak dôjde k predaju nevyzdvihnutej veci, vyplatí zhotoviteľ objednávateľovi výťažok predaja po odpočítaní ceny opravy alebo úpravy, poplatku za uskladnenie a nákladov predaja. Právo na výťažok predaja musí objednávateľ uplatniť u zhotoviteľa.

Piata hlava
Zmluva o pôžičke

§ 657
Zmluvou o pôžičke prenecháva veriteľ dlžníkovi veci určené podľa druhu, najmä peniaze, a dlžník sa zaväzuje vrátiť po uplynutí dohodnutej doby veci rovnakého druhu.

§ 658
(1) Pri peňažnej pôžičke možno dohodnúť úroky.
(2) Pri nepeňažnej pôžičke možno dojednať namiesto úrokov plnenie primeraného väčšieho množstva alebo vecí lepšej akosti, spravidla toho istého druhu.

Šiesta hlava
Zmluva o výpožičke

§ 659
Zmluvou o výpožičke vznikne vypožičiavateľovi právo vec po dohodnutú dobu bezplatne užívať.

§ 660
Požičiavateľ je povinný odovzdať vypožičiavateľovi vec v stave spôsobilom na riadne užívanie. Ustanovenie § 617 platí primerane aj pre užívanie veci.

§ 661
(1) Vypožičiavateľ je oprávnený užívať vec riadne a v súlade s účelom, ktorý sa v zmluve dohodol alebo ktorému obvykle slúži; je povinný chrániť ju pred poškodením, stratou alebo zničením.
(2) Ak nie je dohodnuté inak, nesmie vypožičiavateľ prenechať vec na užívanie inému.

§ 662
(1) Vypožičiavateľ je povinný vec vrátiť, len čo ju nepotrebuje, najneskôr však do konca určenej doby zapožičania.
(2) Požičiavateľ môže požadovať vrátenie veci aj pred skončením určenej doby zapožičania, ak vypožičiavateľ neužíva vec riadne alebo ak ju užíva v rozpore s účelom, ktorému slúži.

Siedma hlava
Nájomná zmluva

Prvý oddiel
Všeobecné ustanovenia

§ 663
Nájomnou zmluvou prenajímateľ prenecháva za odplatu nájomcovi vec, aby ju dočasne (v dojednanej dobe) užíval alebo z nej bral aj úžitky.

§ 664
Prenajímateľ je povinný prenechať prenajatú vec nájomcovi v stave spôsobilom na dohodnuté užívanie, alebo ak sa spôsob užívania nedohodol, obvyklé užívanie, a v tomto stave ju na svoje náklady udržiavať.

§ 665
(1) Nájomca je oprávnený užívať vec spôsobom určeným v zmluve; ak sa nedohodlo inak, primerane povahe a určeniu veci. Prenajímateľ je oprávnený požadovať prístup k veci za účelom kontroly, či nájomca užíva vec riadnym spôsobom.
(2) Nájomca je povinný vec užívať iba v prípade, že sa tak dohodlo alebo že neužívaním by sa vec znehodnotila viac než jej užívaním.

§ 666
(1) Nájomca je oprávnený dať prenajatú vec do podnájmu, ak zmluva neurčuje inak.
(2) Ak nájomca dá vec do podnájmu v rozpore so zmluvou, prenajímateľ má právo odstúpiť od zmluvy.

§ 667
(1) Zmeny na veci je nájomca oprávnený vykonávať len so súhlasom prenajímateľa. Úhradu nákladov s tým spojených môže nájomca požadovať len v prípade, že sa na to prenajímateľ zaviazal. Ak zmluva neurčuje inak, je oprávnený požadovať úhradu nákladov až po ukončení nájmu po odpočítaní znehodnotenia zmien, ku ktorému v medziobdobí došlo v dôsledku užívania veci. Ak prenajímateľ dal súhlas so zmenou, ale nezaviazal sa na úhradu nákladov, môže nájomca požadovať po skončení nájmu protihodnotu toho, o čo sa zvýšila hodnota veci.
(2) Ak nájomca vykoná zmeny na veci bez súhlasu prenajímateľa, je povinný po skončení nájmu uviesť vec na svoje náklady do pôvodného stavu. Ak v dôsledku vykonávaných zmien hrozí na veci prenajímateľovi značná škoda, je prenajímateľ oprávnený odstúpiť od zmluvy.

§ 668
(1) Nájomca je povinný oznámiť prenajímateľovi bez zbytočného odkladu potreby opráv, ktoré má vykonať prenajímateľ. Pri porušení tejto povinnosti zodpovedá nájomca za škodu tým spôsobenú a nemá nároky, ktoré by mu inak prislúchali pre nemožnosť alebo obmedzenú možnosť užívať vec pre vady veci, ktoré sa včas prenajímateľovi neoznámili.
(2) Nájomca je povinný znášať obmedzenie v užívaní prenajatej veci v rozsahu potrebnom na vykonanie opráv a udržiavanie veci.

§ 669
Ak nájomca vynaložil na vec náklady pri oprave, na ktorú je povinný prenajímateľ, má nárok na náhradu týchto nákladov, ak sa oprava vykonala so súhlasom prenajímateľa alebo ak prenajímateľ bez zbytočného odkladu opravu neobstaral, hoci sa mu oznámila jej potreba. Inak môže nájomca požadovať len to, o čo sa prenajímateľ obohatil.

§ 670
Nájomca je povinný starať sa o to, aby na veci nevznikla škoda. Je povinný dať vec poistiť, len ak to určuje zmluva.

Druhý oddiel
Nájomné

§ 671
(1) Nájomca je povinný platiť nájomné podľa zmluvy, inak nájomné obvyklé v čase uzavretia zmluvy s prihliadnutím na hodnotu prenajatej veci a spôsob jej užívania.
(2) Ak nie je dohodnuté alebo osobitné predpisy neustanovujú inak, platí sa nájomné z poľnohospodárskych alebo lesných pozemkov polročne pozadu 1. apríla a 1. októbra, pri ostatných nájmoch mesačne pozadu.

§ 672
(1) Na zabezpečenie nájomného má prenajímateľ nehnuteľnosti záložné právo k hnuteľným veciam, ktoré sú na prenajatej veci a patria nájomcovi alebo osobám, ktoré s ním žijú v spoločnej domácnosti, s výnimkou vecí vylúčených z výkonu rozhodnutia.
(2) Záložné právo zanikne, ak sú veci odstránené skôr, než boli spísané osobou poverenou súdom, ibaže by boli odstránené na úradný príkaz a prenajímateľ ohlási svoje práva na súde do ôsmich dní po výkone. Ak sa nájomca sťahuje alebo ak sa odstraňujú veci, napriek tomu, že nájomné nie je zaplatené alebo zabezpečené, môže prenajímateľ zadržať veci na vlastné nebezpečenstvo, do ôsmich dní však musí žiadať o súpis osobou poverenou súdom, alebo musí veci vydať. Osobou poverenou súdom môže byť aj súdny exekútor.

§ 673
Nájomca nie je povinný platiť nájomné, pokiaľ pre vady veci, ktoré nespôsobil, nemohol prenajatú vec užívať dohodnutým spôsobom alebo ak sa spôsob užívania nedohodol primerane povahe a určeniu veci.

§ 674
Ak nájomca môže užívať prenajatú vec z dôvodov uvedených v § 673 iba obmedzene, má nájomca nárok na primeranú zľavu z nájomného. Prenajímateľ si však musí započítať náklady, ktoré ušetril, a cenu výhod, ktoré mal z toho, že nájomca užíval vec len obmedzene.

§ 675
Právo na odpustenie alebo na poskytnutie zľavy z nájomného sa musí uplatniť u prenajímateľa bez zbytočného odkladu. Právo zanikne, ak sa neuplatní do šiestich mesiacov odo dňa, keď došlo ku skutočnostiam toto právo zakladajúcim.

Tretí oddiel
Skončenie nájmu

§ 676
(1) Nájom sa skončí uplynutím doby, na ktorú sa dojednal, ak sa prenajímateľ nedohodne s nájomcom inak.
(2) Ak nájomca užíva veci aj po skončení nájmu a prenajímateľ proti tomu nepodá návrh na vydanie veci alebo na vypratanie nehnuteľnosti na súde do 30 dní, obnovuje sa nájomná zmluva za tých istých podmienok, za akých bola dojednaná pôvodne. Nájom dojednaný na dobu dlhšiu ako rok sa obnovuje vždy na rok, nájom dojednaný na kratšiu dobu sa obnovuje na túto dobu.

§ 677
(1) Zrušiť nájomnú zmluvu dojednanú na neurčitú dobu možno, ak nedôjde k dohode prenajímateľa s nájomcom, iba výpoveďou.
(2) Ak osobitný zákon neustanovuje inak, nájomnú zmluvu možno vypovedať pri nájmoch nehnuteľností v trojmesačnej lehote a pri nájmoch hnuteľných vecí v jednomesačnej lehote.

§ 678
Ustanovenia o výpovednej dobe, vyprataní a odovzdaní platia iba vtedy, ak zmluva alebo osobitné predpisy neustanovujú inak.

§ 679
(1) Nájomca je oprávnený odstúpiť od zmluvy kedykoľvek, ak bola prenajatá vec odovzdaná v stave nespôsobilom na dohodnuté alebo obvyklé užívanie alebo ak sa stane neskôr – bez toho, aby nájomca porušil svoju povinnosť – nespôsobilou na dohodnuté alebo obvyklé užívanie, ak sa stane neupotrebiteľnou alebo ak sa mu odníme taká časť veci, že by sa tým zmaril účel zmluvy.
(2) Ak sú miestnosti, ktoré boli prenajaté na obývanie alebo na to, aby sa v nich zdržiavali ľudia, zdraviu závadné, má nájomca toto právo aj vtedy, ak o tom vedel pri uzavretí zmluvy. Práva odstúpiť od zmluvy sa nemožno vopred vzdať.
(3) Prenajímateľ môže kedykoľvek odstúpiť od zmluvy, ak nájomca napriek písomnej výstrahe užíva prenajatú vec alebo ak trpí užívanie veci takým spôsobom, že prenajímateľovi vzniká škoda alebo že mu hrozí značná škoda. Ak nejde o byt alebo nebytový priestor, môže prenajímateľ tiež odstúpiť od zmluvy, ak nájomca, hoci upomenutý, nezaplatil splatné nájomné ani do splatnosti ďalšieho nájomného, a ak je táto doba kratšia ako tri mesiace, do troch mesiacov, alebo ak s ohľadom na právoplatné rozhodnutie príslušného orgánu treba prenajatú vec vypratať.

§ 680
(1) Zničením prenajatej veci nájomná zmluva zaniká.
(2) Ak dôjde k zmene vlastníctva k prenajatej veci, vstupuje nadobúdateľ do právneho postavenia prenajímateľa a nájomca je oprávnený zbaviť sa svojich záväzkov voči prvšiemu vlastníkovi, len čo mu bola zmena oznámená alebo nadobúdateľom preukázaná.
(3) Ak dôjde ku zmene vlastníctva k nehnuteľnej veci, môže z tohto dôvodu vypovedať nájomnú zmluvu iba nájomca, a to aj vtedy, ak bola zmluva uzavretá na dobu určitú; výpoveď však musí podať v najbližšom výpovednom období, pokiaľ je zákonom alebo dohodou ustanovené. Pri zmene vlastníctva k hnuteľnej veci môže zmluvu vypovedať aj nadobúdateľ.

§ 681
Po podanej výpovedi alebo tri mesiace pred skončením nájmu a odovzdaním veci je nájomca nehnuteľnej veci povinný, ak sa nedohodlo inak, umožniť záujemcovi o prenajatie jej prehliadku v prítomnosti prenajímateľa alebo jeho zástupcu. Nájomca nesmie byť prehliadkou zbytočne obťažovaný.

§ 682
Ak sa nájom skončí, je nájomca povinný vrátiť prenajatú vec v stave zodpovedajúcom dojednanému spôsobu užívania veci; ak sa spôsob užívania výslovne nedohodol, v stave, v akom ju prevzal, s prihliadnutím na obvyklé opotrebenie.

§ 683
(1) Ak došlo k poškodeniu alebo nadmernému opotrebeniu prenajatej veci v dôsledku jej zneužitia, zodpovedá nájomca aj za škody spôsobené osobami, ktorým umožnil k prenajatej veci prístup, za náhodu však nezodpovedá.
(2) Domáhať sa náhrady možno len do šiestich mesiacov od vrátenia prenajatej veci; inak nárok zanikne.

§ 684
Ak tretia osoba uplatňuje k veci práva, ktoré sú nezlučiteľné s právami nájomcu, je prenajímateľ povinný urobiť potrebné právne opatrenia na jeho ochranu. Ak tak prenajímateľ v primeranej lehote neurobí alebo ak nie sú jeho opatrenia úspešné, môže nájomca odstúpiť od zmluvy.

Štvrtý oddiel
Osobitné ustanovenia o nájme bytu

§ 685
(1) Nájom bytu vzniká nájomnou zmluvou, ktorou prenajímateľ prenecháva nájomcovi za nájomné byt do užívania, a to buď na dobu určitú, alebo bez určenia doby užívania; nájomná zmluva spravidla obsahuje aj opis príslušenstva a opis stavu bytu. Nájom bytu je chránený; ak nedôjde k dohode, možno ho vypovedať len z dôvodov ustanovených v zákone.
(2) Nájomnú zmluvu o nájme družstevného bytu možno uzavrieť za podmienok upravených v stanovách bytového družstva.
(3) Zákony národných rád ustanovia, čo sa rozumie služobným bytom, bytom osobitného určenia a bytom v domoch osobitného určenia a za akých podmienok možno uzavrieť nájomnú zmluvu o nájme služobného bytu, o nájme bytu osobitného určenia a o nájme bytu v domoch osobitného určenia.

§ 686
(1) Nájomná zmluva musí obsahovať označenie predmetu a rozsahu užívania, výšku nájomného a výšku úhrady za plnenia spojené s užívaním bytu alebo spôsob ich výpočtu. Mala by tiež obsahovať aj opis príslušenstva a opis stavu bytu. Ak sa nájomná zmluva neuzavrela písomne, vyhotoví sa o jej obsahu zápisnica.
(2) Ak doba nájmu nie je dohodnutá, predpokladá sa, že zmluva o nájme sa uzavrela na dobu neurčitú.

Práva a povinnosti z nájmu bytu

§ 687
(1) Prenajímateľ je povinný odovzdať nájomcovi byt v stave spôsobilom na riadne užívanie a zabezpečiť nájomcovi plný a nerušený výkon práv spojených s užívaním bytu.
(2) Ak nájomná zmluva neurčuje inak, drobné opravy v byte súvisiace s jeho užívaním a náklady spojené s bežnou údržbou uhrádza nájomca. Pojem drobných opráv a nákladov spojených s bežnou údržbou bytu upravuje osobitný predpis.
(3) Práva a povinnosti nájomcu – člena družstva – pokiaľ ide o vykonávanie drobných opráv v byte a pokiaľ ide o úhradu nákladov spojených s bežnou údržbou bytu, upravujú stanovy družstva.

§ 688
Nájomca bytu a osoby, ktoré žijú s nájomcom v spoločnej domácnosti, majú popri práve užívať byt aj právo užívať spoločné priestory a zariadenie domu, ako aj požívať plnenia, ktorých poskytovanie je spojené s užívaním bytu.

§ 689
Nájomca je povinný užívať byt, spoločné priestory a zariadenie domu riadne a riadne požívať plnenia, ktorých poskytovanie je spojené s užívaním bytu.

§ 690
Nájomcovia sú povinní pri výkone svojich práv dbať, aby sa v dome vytvorilo prostredie zabezpečujúce ostatným nájomcom výkon ich práv.

§ 691
Ak prenajímateľ nesplní svoju povinnosť odstrániť závady brániace riadnemu užívaniu bytu, alebo ktorými je výkon nájomcovho práva ohrozený, má nájomca právo po predchádzajúcom upozornení prenajímateľa závady odstrániť v nevyhnutnej miere a požadovať od neho náhradu účelne vynaložených nákladov. Právo na náhradu musí uplatn

§ 692
(1) Nájomca je povinný oznámiť bez zbytočného odkladu prenajímateľovi potrebu tých opráv v byte, ktoré má znášať prenajímateľ, a umožniť ich vykonanie; inak zodpovedá za škodu, ktorá nesplnením tejto povinnosti vznikla.
(2) Ak sa nájomca nepostará o včasné vykonanie drobných opráv a bežnú údržbu bytu, má prenajímateľ právo tak urobiť po predchádzajúcom upozornení nájomcu na svoje náklady sám a požadovať od neho náhradu.

§ 693
Nájomca je povinný odstrániť závady a poškodenia, ktoré spôsobil v dome sám alebo tí, ktorí s ním bývajú. Ak sa tak nestane, má prenajímateľ právo po predchádzajúcom upozornení nájomcu závady a poškodenia odstrániť a požadovať od nájomcu náhradu.

§ 694
Nájomca nesmie vykonávať stavebné úpravy ani inú podstatnú zmenu v byte bez súhlasu prenajímateľa, a to ani na svoje náklady.

§ 695
Prenajímateľ je oprávnený vykonávať stavebné úpravy bytu a iné podstatné zmeny v byte iba so súhlasom nájomcu. Tento súhlas možno odoprieť len z vážnych dôvodov. Ak prenajímateľ vykonáva také úpravy na príkaz príslušného orgánu štátnej správy, je nájomca povinný ich vykonanie umožniť; inak zodpovedá za škodu, ktorá nesplnením tejto povinnosti vznikla.

Nájomné a úhrada za plnenia poskytované s užívaním bytu

§ 696
(1) Spôsob výpočtu nájomného, úhrady za plnenia poskytované s užívaním bytu, spôsob ich platenia, ako aj prípady, v ktorých je prenajímateľ oprávnený jednostranne zvýšiť nájomné, úhradu za plnenia poskytované s užívaním bytu, a zmeniť ďalšie podmienky nájomnej zmluvy, ustanovuje osobitný právny predpis.
(2) Úhrada za plnenia poskytované s užívaním bytu alebo preddavok na ne sa platí s nájomným, ak sa účastníci nedohodnú alebo právny predpis neustanovuje inak.

§ 697
Ak nájomca nezaplatí nájomné alebo úhradu za plnenia poskytované s užívaním bytu do piatich dní po jej splatnosti, je povinný zaplatiť prenajímateľovi poplatok z omeškania.

§ 698
(1) Nájomca má právo na primeranú zľavu z nájomného, dokiaľ prenajímateľ napriek jeho upozorneniu neodstráni v byte alebo v dome závadu, ktorá podstatne alebo po dlhší čas zhoršuje ich užívanie. Právo na primeranú zľavu z nájomného má nájomca aj vtedy, ak sa neposkytovali plnenia spojené s užívaním bytu alebo sa poskytovali vadne, a ak sa v dôsledku toho užívanie bytu zhoršilo.
(2) Rovnaké právo má nájomca, ak stavebnými úpravami v dome sa podstatne alebo po dlhší čas zhoršia podmienky užívania bytu alebo domu.
(3) Nájomca má právo na primeranú zľavu z úhrady za plnenia poskytované s užívaním bytu, pokiaľ ich prenajímateľ riadne a včas neposkytuje.

§ 699
Právo na zľavu z nájomného alebo z úhrady za plnenia poskytované s užívaním bytu treba uplatniť u prenajímateľa bez zbytočného odkladu. Právo zanikne, ak sa neuplatnilo do šiestich mesiacov od odstránenia závad.

Spoločný nájom bytu

§ 700
(1) Byt môže byť v spoločnom nájme viacerých osôb. Spoloční nájomcovia majú rovnaké práva a povinnosti.
(2) Spoločný nájom vzniká tiež dohodou medzi doterajším nájomcom, ďalšou osobou a prenajímateľom.
(3) Pri družstevnom byte môže spoločný nájom vzniknúť len medzi manželmi.

§ 701
(1) Bežné veci týkajúce sa spoločného nájmu bytu môže vybavovať každý zo spoločných nájomcov. V ostatných veciach je potrebný súhlas všetkých; inak je právny úkon neplatný.
(2) Z právnych úkonov týkajúcich sa spoločného nájmu bytu sú oprávnení a povinní všetci spoloční nájomcovia spoločne a nerozdielne.

§ 702
(1) Ak medzi spoločnými nájomcami dôjde k nezhode o právach a povinnostiach vyplývajúcich zo spoločného nájmu bytu, rozhodne na návrh niektorého z nich súd.
(2) Súd môže v prípadoch hodných osobitného zreteľa na návrh spoločného nájomcu zrušiť právo spoločného nájmu bytu, ak vznikne ním nezavinený stav, ktorý bráni spoločnému užívaniu bytu spoločnými nájomcami. Zároveň určí, ktorý zo spoločných nájomcov alebo ktorí z nich budú byt ďalej užívať.

Spoločný nájom bytu manželmi

§ 703
(1) Ak sa za trvania manželstva manželia alebo jeden z nich stanú nájomcami bytu, vznikne spoločný nájom bytu manželmi.
(2) Ak vznikne len jednému z manželov za trvania manželstva právo na uzavretie zmluvy o nájme družstevného bytu, vznikne so spoločným nájmom bytu manželmi aj spoločné členstvo manželov v družstve; z tohto členstva sú obaja manželia oprávnení a povinní spoločne a nerozdielne.
(3) Ustanovenia odsekov 1 a 2 neplatia, ak manželia spolu trvale nežijú.

§ 704
(1) Ak sa niektorý z manželov stal nájomcom bytu pred uzavretím manželstva, vznikne obom manželom spoločný nájom bytu uzavretím manželstva.
(2) To isté platí, ak vzniklo pred uzavretím manželstva niektorému z manželov právo na uzavretie zmluvy o nájme družstevného bytu.

§ 705
(1) Ak sa rozvedení manželia nedohodnú o nájme bytu, súd na návrh jedného z nich rozhodne, že sa zrušuje právo spoločného nájmu bytu. Súčasne určí, ktorý z manželov bude byt ďalej užívať ako nájomca.
(2) Ak nadobudol právo na uzavretie zmluvy o nájme družstevného bytu jeden z rozvedených manželov pred uzavretím manželstva, zanikne právo spoločného nájmu bytu rozvodom; právo užívať byt zostane tomu z manželov, ktorý nadobudol právo na nájom bytu pred uzavretím manželstva. V ostatných prípadoch spoločného nájmu družstevného bytu rozhodne súd, ak sa rozvedení manželia nedohodnú, na návrh jedného z nich o zrušení tohto práva, ako aj o tom, kto z nich bude ako člen družstva ďalej nájomcom bytu; tým zanikne aj spoločné členstvo rozvedených manželov v družstve.
(3) Pri rozhodovaní o ďalšom nájme bytu vezme súd zreteľ najmä na záujmy maloletých detí a stanovisko prenajímateľa.

§ 705a
Ak sa z dôvodu fyzického násilia alebo psychického násilia, alebo hrozby takýmto násilím vo vzťahu k manželovi alebo k rozvedenému manželovi ako spoločnému užívateľovi bytu alebo k blízkej osobe, ktorá s ním býva spoločne v byte, stalo ďalšie spolužitie neznesiteľným, môže súd na návrh jedného z manželov alebo rozvedených manželov obmedziť užívacie právo druhého z nich, alebo ho z jeho užívania úplne vylúčiť.

Prechod nájmu bytu

§ 706
(1) Ak nájomca zomrie a ak nejde o byt v spoločnom nájme manželov, stávajú sa nájomcami (spoločnými nájomcami) jeho deti, vnuci, rodičia, súrodenci, zať a nevesta, ktorí s ním žili v deň jeho smrti v spoločnej domácnosti a nemajú vlastný byt. Nájomcami (spoločnými nájomcami) sa stávajú aj tí, ktorí sa starali o spoločnú domácnosť zomretého nájomcu alebo na neho boli odkázaní výživou, ak s ním žili v spoločnej domácnosti aspoň tri roky pred jeho smrťou a nemajú vlastný byt.
(2) Ak sa prenajímateľ domnieva, že neboli splnené podmienky prechodu nájmu bytu podľa odseku 1, môže sa v lehote troch mesiacov odo dňa, keď sa o nich dozvedel, najneskôr však v lehote troch rokov odo dňa smrti nájomcu, domáhať na súde, aby určil, že k prechodu nájmu bytu nedošlo.
(3) Ak zomrie nájomca družstevného bytu a ak nejde o byt v spoločnom nájme manželov, prechádza smrťou nájomcu jeho členstvo v družstve a nájom bytu na toho dediča, ktorému pripadol členský podiel.

§ 707
(1) Ak zomrie jeden z manželov, ktorí boli spoločnými nájomcami bytu, stane sa jediným nájomcom pozostalý manžel.
(2) Ak ide o družstevný byt, zanikne smrťou jedného z manželov spoločný nájom bytu manželmi. Ak sa právo na družstevný byt nadobudlo za trvania manželstva, zostáva členom družstva pozostalý manžel a jemu patrí členský podiel; na to prihliadne súd v konaní o dedičstve. Ak zomrel manžel, ktorý nadobudol právo na družstevný byt pred uzavretím manželstva, prechádza jeho smrťou členstvo v družstve a nájom družstevného bytu na toho dediča, ktorému pripadol členský podiel. Ak ide o viac predmetov nájmu, môže členstvo poručiteľa prejsť na viacerých dedičov.
(3) Ak zomrie jeden zo spoločných nájomcov, prechádza jeho právo na ostatných spoločných nájomcov.

§ 708
Ustanovenia § 706 ods. 1 a 2 a § 707 ods. 1 platia aj v prípade, ak nájomca opustí trvale spoločnú domácnosť.

§ 709
Ustanovenia § 703 až 708 neplatia pre byty trvale určené ako služobné byty, pre byty osobitného určenia a pre byty v domoch osobitného určenia.

Zánik nájmu bytu

§ 710
(1) Nájom bytu zanikne písomnou dohodou medzi prenajímateľom a nájomcom alebo písomnou výpoveďou.
(2) Ak bol nájom bytu dohodnutý na určitý čas, zanikne tiež uplynutím tohto času. Ustanovenie § 676 ods. 2 neplatí pre zánik nájmu bytu.
(3) Ak bola daná písomná výpoveď, skončí sa nájom bytu uplynutím výpovednej lehoty. Výpovedná lehota je tri mesiace a začína plynúť prvým dňom mesiaca nasledujúceho po mesiaci, v ktorom bola nájomcovi doručená výpoveď. Prenajímateľ môže nájomcovi písomne určiť dlhšiu výpovednú lehotu. Na doručovanie písomnej výpovede nájmu bytu sa primerane použijú ustanovenia osobitného predpisu.5a)
(4) Ak bola daná výpoveď z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. d), že nájomca nezaplatil nájomné alebo úhradu za plnenia poskytované s užívaním bytu, a preukáže, že ku dňu doručenia výpovede bol v hmotnej núdzi z objektívnych dôvodov,5b) výpovedná lehota sa predlžuje o ochrannú lehotu, ktorá trvá šesť mesiacov.

§ 711
(1) Prenajímateľ môže vypovedať nájom bytu, ak
a) prenajímateľ potrebuje byt pre seba, manžela, pre svoje deti, vnukov, zaťa alebo nevestu, svojich rodičov alebo súrodencov,
b) nájomca prestal vykonávať prácu, na ktorú je nájom služobného bytu viazaný,
c) nájomca alebo ten, kto je členom jeho domácnosti, hrubo poškodzuje prenajatý byt, jeho príslušenstvo, spoločné priestory alebo spoločné zariadenia v dome alebo sústavne narušuje pokojné bývanie ostatných nájomcov alebo vlastníkov bytov, ohrozuje bezpečnosť alebo porušuje dobré mravy v dome,
d) nájomca hrubo porušuje svoje povinnosti vyplývajúce z nájmu bytu najmä tým, že nezaplatil nájomné alebo úhradu za plnenia poskytované s užívaním bytu za dlhší čas ako tri mesiace, alebo tým, že prenechal byt alebo jeho časť inému do podnájmu bez písomného súhlasu prenajímateľa,
e) je potrebné z dôvodu verejného záujmu s bytom alebo s domom naložiť tak, že byt nemožno užívať, alebo ak byt alebo dom vyžaduje opravy, pri ktorých vykonávaní nemožno byt alebo dom najmenej počas šiestich mesiacov užívať,
f) nájomca prestal spĺňať predpoklady užívania bytu osobitného určenia5c) alebo predpoklady užívania bytu vyplývajúce z osobitného určenia domu,5d)
g) nájomca využíva byt bez súhlasu prenajímateľa na iné účely ako na bývanie.
(2) Dôvod výpovede sa musí vo výpovedi skutkovo vymedziť tak, aby ho nebolo možné zameniť s iným dôvodom, inak je výpoveď neplatná. Dôvod výpovede nemožno dodatočne meniť.
(3) Výpoveď z dôvodov uvedených v odseku 1 písm. b), e) a f) je neplatná, ak prenajímateľ nepriložil k výpovedi listinu, ktorá preukazuje dôvod výpovede.
(4) Ak ide o byt osobitného určenia alebo o byt v dome osobitného určenia, možno vypovedať nájom podľa odseku 1 len po predchádzajúcom súhlase toho, kto svojím nákladom takýto byt zriadil, alebo jeho právneho nástupcu, alebo príslušného orgánu, ktorý uzavretie zmluvy o jeho nájme odporučil.
(5) Ak nájomca, ktorý je v hmotnej núdzi z objektívnych dôvodov, pred uplynutím ochrannej lehoty (§ 710 ods. 4) zaplatí prenajímateľovi dlžné nájomné alebo sa písomne dohodne s prenajímateľom o spôsobe jeho úhrady, rozumie sa tým, že dôvod výpovede nájmu bytu zanikol.
(6) Neplatnosť výpovede môže nájomca uplatniť na súde do troch mesiacov odo dňa doručenia výpovede. Účinky výpovede nastanú až po nadobudnutí právoplatnosti rozhodnutia súdu, ktorým sa zamietne návrh na určenie neplatnosti výpovede nájmu bytu.

Bytové náhrady

§ 712
(1) Bytovými náhradami sú náhradný byt, náhradné ubytovanie a prístrešie.
(2) Náhradným bytom je byt, ktorý svojou veľkosťou a vybavením zabezpečuje ľudsky dôstojné bývanie nájomcu a členov jeho domácnosti.
(3) Náhradným ubytovaním je byt s jednou obytnou miestnosťou alebo obytná miestnosť v slobodárni, ubytovni alebo v iných zariadeniach určených na trvalé bývanie alebo podnájom v zariadenej alebo nezariadenej časti bytu u iného nájomcu. Byt alebo obytnú miestnosť môžu užívať viacerí nájomcovia.
(4) Prístreším je prechodné ubytovanie, najmä v spoločnej nocľahárni alebo v iných zariadeniach na to určených,5e) a priestor na uskladnenie bytového zariadenia a ostatných vecí domácej a osobnej potreby.

§ 712a
(1) Ak sa nájomný pomer skončil z dôvodov podľa § 711 ods. 1 písm. a), e) alebo písm. f) alebo z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. b) nájomcovi, ktorý prestal vykonávať prácu, na ktorú je nájom služobného bytu viazaný, z dôvodu na strane zamestnávateľa5f) alebo z dôvodu, za ktorý zamestnávateľ zodpovedá podľa osobitných predpisov,5g) nájomca má právo na náhradný byt, ktorý je veľkosťou obytnej plochy, vybavením, umiestnením a výškou nájomného primeraný bytu, ktorý má vypratať, a to s prihliadnutím na jeho životné a pracovné potreby. Nájomca má tiež právo na úhradu nevyhnutných výdavkov spojených so sťahovaním. V iných prípadoch skončenia vykonávania práce, na ktorú je nájom služobného bytu viazaný, nemá nájomca, ktorému bola daná výpoveď z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. b), právo na bytovú náhradu.
(2) Ak sa nájomný pomer skončil z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. c), nájomca nemá právo na bytovú náhradu. Ak sa nájomný pomer skončil z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. c) a ide o dôvod hodný osobitného zreteľa, má nájomca právo na prístrešie.
(3) Ak sa nájomný pomer skončil z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. d) nájomcovi, ktorý preukáže, že je v hmotnej núdzi z objektívnych dôvodov, nájomca má právo len na náhradné ubytovanie. V iných prípadoch skončenia nájomného pomeru z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. d) nájomca nemá právo na bytovú náhradu; ak ide o dôvod hodný osobitného zreteľa, má nájomca právo na prístrešie.
(4) Ak sa nájomný pomer skončil z dôvodov uvedených v odseku 3 nájomcovi, ktorý sa stará o maloleté dieťa alebo o bezvládnu osobu, ktorí sú členmi jeho domácnosti, a ak to pomery prenajímateľa umožňujú, poskytne sa mu namiesto náhradného ubytovania náhradný byt. Náhradný byt môže mať horšiu kvalitu a menšiu obytnú plochu, ako má byt, ktorý má nájomca vypratať. Náhradný byt mu možno poskytnúť aj mimo obce, v ktorej sa nachádza ním vypratávaný byt. Vzdialenosť náhradného bytu musí však umožniť dennú dochádzku do práce.
(5) Ak sa nájomný pomer skončil opätovne z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. d) nájomcovi, ktorý preukáže, že je v hmotnej núdzi z objektívnych dôvodov, poskytne sa nájomcovi namiesto náhradného bytu alebo náhradného ubytovania iba prístrešie.
(6) Ak sa nájomný pomer skončil z dôvodu podľa § 711 ods. 1 písm. g), nájomca nemá právo na bytovú náhradu.
(7) Ak ide o prípady podľa § 705 ods. 2 prvej vety, stačí rozvedenému manželovi, ktorý je povinný byt vypratať, poskytnúť náhradné ubytovanie; súd však z dôvodov hodných osobitného zreteľa môže rozhodnúť, že rozvedený manžel má právo na náhradný byt.
(8) Ak ide o prípady podľa § 705 ods. 1 a 2 druhej vety môže súd, ak sú na to dôvody hodné osobitného zreteľa, rozhodnúť, že rozvedený manžel má právo len na náhradné ubytovanie alebo na prístrešie. Ak sa rozvedený manžel za trvania manželstva alebo po rozvode manželstva voči druhému manželovi alebo voči blízkej osobe, ktorá s ním býva spoločne v byte, dopúšťal alebo dopúšťa fyzického násilia alebo psychického násilia, súd rozhodne, že bytová náhrada mu nepatrí.
(9) Pri zániku nájmu dohodnutého na určitý čas nemá nájomca právo na bytovú náhradu. Osobitný zákon môže ustanoviť, kedy aj v týchto prípadoch má nájomca právo na bytovú náhradu.5h)

§ 712c
(1) Ak tento zákon neustanovuje inak, nájomca nie je povinný vysťahovať sa z bytu a byt vypratať, kým nie je pre neho zabezpečená zodpovedajúca bytová náhrada. Spoloční nájomcovia majú právo len na jednu bytovú náhradu.
(2) Ustanovenia osobitného zákona5i) o zabezpečení bytovej náhrady a prístrešia platia primerane.
(3) Nájomca, ktorý má byt vypratať, je povinný uzavrieť zmluvu o bytovej náhrade do 30 dní od doručenia písomného vyhlásenia o zabezpečení bytovej náhrady; ak nájomnú zmluvu bezdôvodne neuzavrie, jeho nárok na bytovú náhradu zanikne.

§ 713
(1) Ak služobný byt po smrti nájomcu alebo po rozvode jeho manželstva užívajú ďalej manžel, prípadne osoby uvedené v § 706 ods. 1, nie sú povinné sa z bytu vysťahovať, dokiaľ im nie je zabezpečený primeraný náhradný byt, ak nestačí podľa osobitného zákona poskytnutie náhradného ubytovania. To platí aj v prípade, ak nájomca služobného bytu opustí trvale spoločnú domácnosť.
(2) Ustanovenie odseku 1 sa primerane použije aj na byty osobitného určenia a na byty v domoch osobitného určenia.

§ 714
Zánikom členstva osoby v bytovom družstve zanikne jej nájom bytu. Nájomca družstevného bytu nie je povinný sa z bytu vysťahovať, dokiaľ mu nie je zabezpečený primeraný náhradný byt. Vrátenia členského podielu sa môže člen domáhať až po vysťahovaní z bytu, a to v lehote danej stanovami družstva.

Úprava práv nájomcov pri vzájomnej výmene bytu

§ 715
So súhlasom prenajímateľov sa môžu nájomcovia dohodnúť o výmene bytu. Súhlas aj dohoda musia mať písomnú formu. Ak prenajímateľ odoprie bez závažných dôvodov súhlas s výmenou bytu, môže súd na návrh nájomcu rozhodnutím nahradiť prejav vôle prenajímateľa.

§ 716
(1) Právo na splnenie dohody o výmene bytu sa musí uplatniť na súde do troch mesiacov odo dňa, keď bol s dohodou vyslovený súhlas; inak právo zanikne.
(2) Ak nastanú dodatočne u niektorého z účastníkov také závažné okolnosti, že nemožno od neho splnenie dohody spravodlivo požadovať, môže od dohody odstúpiť; musí tak však urobiť bez zbytočného odkladu. Povinnosť na náhradu škody tým nie je dotknutá.

Piaty oddiel
Nájom obytných miestností v zariadeniach určených na trvalé bývanie

§ 717
(1) V zariadeniach určených na trvalé bývanie vzniká nájom obytnej miestnosti nájomnou zmluvou uzavretou medzi prenajímateľom a nájomcom.
(2) Ak sú na užívanie tej istej miestnosti uzavreté nájomné zmluvy s viacerými nájomcami, je každý z nich samostatným nájomcom, a to v rozsahu, ktorý mu bol v dohode vymedzený.

§ 718
Ak je nájomca povinný sa z obytnej miestnosti vysťahovať, stačí mu poskytnúť náhradné ubytovanie, pokiaľ nájomnou zmluvou nedohodli účastníci niečo iné.

Šiesty oddiel
Podnájom bytu (časti bytu)

§ 719
(1) Prenajatý byt alebo jeho časť možno inému prenechať do podnájmu na dobu určenú v zmluve o podnájme alebo bez časového určenia len s písomným súhlasom prenajímateľa. Zmluva o podnájme upravuje podmienky skončenia podnájmu, najmä možnosť dať výpoveď zo strany prenajímateľa; ak sa nedohodlo inak, platí, že podnájom možno vypovedať bez uvedenia dôvodov v lehote podľa § 710 ods. 3.
(2) Ak nájomca nemôže zo závažných dôvodov po dlhšiu dobu byt užívať a ak prenajímateľ nesúhlasí bez závažných dôvodov s tým, aby prenajatý byt alebo jeho časť nájomca prenechal inému do podnájmu, môže súd na návrh nájomcu rozhodnutím nahradiť prejav vôle prenajímateľa.
(3) Ak bol podnájom dojednaný na určitú dobu, skončí sa tiež uplynutím tejto doby.
(4) Po skončení podnájmu podnájomník nemá právo na náhradný podnájom.

Siedmy oddiel
Nájom a podnájom nebytových priestorov

§ 720
Nájom a podnájom nebytových priestorov upravuje osobitný zákon.6)

Ôsmy oddiel
Osobitné ustanovenia o podnikateľskom nájme hnuteľných vecí

§ 721
(1) Ak má vec, ktorá bola prenajatá, vady, pre ktoré ju nemožno riadne užívať alebo ktoré také užívanie sťažujú, má nájomca právo, aby sa mu poskytla iná vec slúžiaca tomu istému účelu. Okrem toho má právo na odpustenie nájomného alebo na zľavu z nájomného za dobu, po ktorú nemohol vec pre jej vadu riadne užívať buď vôbec, alebo len za sťažených podmienok.
(2) Právo na odpustenie alebo na zľavu z nájomného sa musí uplatniť u prenajímateľa najneskôr do konca doby, na ktorú bol nájom dojednaný.

§ 722
(1) Za opotrebenie veci spôsobené riadnym užívaním nájomca nezodpovedá.
(2) Vzniknuté poškodenie, stratu alebo zničenie veci je nájomca povinný ohlásiť prenajímateľovi bez zbytočného odkladu. Povinnosť nájomcu nahradiť škodu sa spravuje ustanoveniami tohto zákona o zodpovednosti za škodu; nájomca však nezodpovedá za škodu, ktorá vznikla tým, že ten, kto vec prenajal, nesplnil povinnosť uloženú ustanovením § 617.

§ 723
(1) Ak nájomca vráti vec po dobe dohodnutej v zmluve, je povinný platiť nájomné až do vrátenia veci. Ak je nájomca s vrátením veci v omeškaní, je povinný zaplatiť aj poplatok z omeškania.
(2) Ak sa vec stratila alebo bola zničená, je nájomca povinný platiť nájomné a poplatok z omeškania, ak sa jeho platenie dohodlo, dokiaľ stratu alebo zničenie veci prenajímateľovi neohlásil alebo dokiaľ sa o tom prenajímateľ inak nedozvedel.

Ôsma hlava
Príkazná zmluva

Prvý oddiel
Všeobecné ustanovenia

§ 724
Príkaznou zmluvou sa zaväzuje príkazník, že pre príkazcu obstará nejakú vec alebo vykoná inú činnosť.

Povinnosti príkazníka

§ 725
Príkazník je povinný konať pri plnení príkazu podľa svojich schopností a znalostí. Od príkazcových pokynov sa príkazník môže odchýliť len vtedy, ak je to nevyhnutné v záujme príkazcu a ak nemôže včas dostať jeho súhlas; inak zodpovedá za škodu.

§ 726
Príkazník je povinný vykonať príkaz osobne. Ak zverí vykonanie príkazu inému, zodpovedá, akoby príkaz vykonával sám; ak však príkazca dovolil, aby si ustanovil zástupcu, alebo ak bol tento nevyhnutne potrebný, zodpovedá príkazník iba za zavinenie pri voľbe zástupcu.

§ 727
Príkazník je povinný podať príkazcovi na jeho žiadosť všetky správy o postupe plnenia príkazu a previesť na príkazcu všetok úžitok z vykonaného príkazu; po vykonaní príkazu predloží príkazcovi vyúčtovanie.

Povinnosti príkazcu

§ 728
Príkazca je povinný, ak sa inak nedohodlo, poskytnúť príkazníkovi vopred na jeho žiadosť primerané prostriedky nevyhnutné na splnenie príkazu a nahradiť príkazníkovi potrebné a užitočné náklady vynaložené pri vykonávaní príkazu, a to aj keď sa výsledok nedostavil.

§ 729
(1) Príkazca je ďalej povinný nahradiť príkazníkovi okrem zavinenej škody aj tú škodu, ktorá vznikla v súvislosti s výkonom príkazu.
(2) Ak príkazník utrpí pri výkone príkazu škodu len náhodou, môže sa domáhať náhrady iba vtedy, ak sa zaviazal vykonať príkaz bezplatne; nedostane však viac, než by mu patrilo ako obvyklá odmena, keby bola dojednaná.

§ 730
(1) Príkazca je povinný poskytnúť príkazníkovi odmenu iba vtedy, ak bola dohodnutá alebo je obvyklá, najmä vzhľadom na povolanie príkazníka.
(2) Príkazca je povinný poskytovať odmenu, aj keď výsledok nenastal, ibaže nezdar konania bol spôsobený porušením povinnosti príkazníka.

Zánik príkaznej zmluvy

§ 731
Pre zánik príkaznej zmluvy sa použijú primerane ustanovenia o zániku plnomocenstva (§ 33b).

§ 732
Ak príkazná zmluva zanikla odvolaním, je príkazca povinný nahradiť príkazníkovi náklady vzniknuté do odvolania, utrpenú škodu, a ak prislúcha príkazníkovi odmena, aj jej časť zodpovedajúcu vykonanej práci. To platí aj vtedy, ak sa dokončenie príkazného konania zmarilo náhodou, na ktorú nedal príkazník podnet.

Druhý oddiel
Zmluva o obstaraní veci

§ 733
Zmluvou o obstaraní veci sa obstarávateľ zaväzuje objednávateľovi obstarať určitú vec. Obstarávateľ má právo vec obstarať aj prostredníctvom inej osoby. Objednávateľ je povinný obstarávateľovi za obstaranie veci poskytnúť odmenu.

§ 734
O uzavretí zmluvy musí obstarávateľ vydať objednávateľovi písomné potvrdenie, v ktorom musí byť uvedený predmet obstarania, jeho cena a doba obstarania.

§ 735
Objednávateľ môže až do obstarania veci od zmluvy odstúpiť; musí však obstarávateľovi nahradiť účelne vynaložené náklady a inú ujmu vzniknutú obstarávateľovi, pokiaľ jej obstarávateľ nemohol zabrániť. Tým nie je dotknutý nárok na uplatnenie práv vyplývajúcich z omeškania alebo z vadného plnenia obstarávateľa.

§ 736
Obstarávateľ je povinný pri obstarávaní dbať na pokyny objednávateľa; odchýliť sa od nich môže iba vtedy, ak je to v záujme objednávateľa nevyhnutné a ak nemôže včas dosiahnuť jeho súhlas.

Tretí oddiel
Zmluva o obstaraní predaja veci

§ 737
Zmluvou o obstaraní predaja veci vznikne objednávateľovi právo, aby obstarávateľ prevzal od neho do predaja zverenú vec a urobil potrebné opatrenia na predaj.

§ 738
Zmluva musí byť uzavretá písomne. Musí obsahovať najmä predmet predaja, cenu, za ktorú sa má predmet predať, odmenu obstarávateľa za obstaranie predaja a poplatok pre prípad odstúpenia od zmluvy pred dohodnutou dobou určenou na predaj veci.

§ 739
(1) Obstarávateľ má právo na odmenu iba vtedy, ak sa zverená vec predala.
(2) Objednávateľ má právo, aby mu obstarávateľ vyplatil po zrážke odmeny sumu, za ktorú vec predal.

§ 740
Ak obstarávateľ nepredá vec do troch mesiacov odo dňa, keď mu bola vec zverená do predaja, zmluva sa zrušuje, ak sa medzi objednávateľom a obstarávateľom nedohodlo inak. Účastníci sa môžu dohodnúť, že sa po uplynutí určenej doby predá vec za nižšiu cenu.

§ 741
(1) Pri predaji veci zverenej do predaja zodpovedá obstarávateľ predaja kupujúcemu za vady predanej veci; obstarávateľ predaja zodpovedá aj za to, že predaná vec má vlastnosti, ktoré obstarávateľ pri predaji uviedol.
(2) Inak pre túto zodpovednosť platia obdobne ustanovenia týkajúce sa predaja použitých vecí.

Štvrtý oddiel
Zmluva o obstaraní zájazdu

§ 741a
Zmluvou o obstaraní zájazdu sa obstarávateľ (cestovná kancelária) zaväzuje, že objednávateľovi obstará vopred ponúkanú kombináciu služieb cestovného ruchu (zájazd), a objednávateľ sa zaväzuje, že zaplatí dohodnutú cenu.

§ 741b
(1) Zmluva musí mať písomnú formu alebo inú vhodnú formu a musí obsahovať
a) označenie zmluvných strán,
b) charakteristiku zájazdu, najmä termín jeho začatia a skončenia, uvedenie všetkých poskytovaných služieb, ktoré sú zahrnuté do ceny zájazdu, miesto a čas ich trvania; vymedzenie zájazdu možno nahradiť odkazom na číslo zájazdu alebo iné označenie v katalógu iba v tom prípade, ak katalóg obsahuje všetky tieto informácie a bol odovzdaný objednávateľovi,
c) cenu zájazdu vrátane časového rozvrhu platieb a výšky preddavku,
d) lehotu a spôsob, akým má objednávateľ uplatniť nároky plynúce z porušenia právnej povinnosti cestovnej kancelárie,
e) výšku zmluvných pokút, ktoré je povinný objednávateľ cestovnej kancelárii uhradiť pri odstúpení od zmluvy v prípadoch určených týmto zákonom.
(2) Zmluva má ďalej obsahovať
a) ďalšie platby za služby, ktorých cena nie je zahrnutá v cene zájazdu, údaje o počte a výške týchto ďalších platieb, ak sú súčasťou zájazdu,
b) ubytovanie, jeho názov, polohu, kategóriu a triedu, stupeň vybavenosti a hlavné charakteristické znaky, ak je súčasťou zájazdu,
c) druh, charakteristiku a kategóriu dopravného prostriedku, údaje o trase cesty, ak je súčasťou zájazdu doprava,
d) spôsob a rozsah stravovania, ak je súčasťou zájazdu,
e) ak je realizácia zájazdu podmienená dosiahnutím minimálneho počtu účastníkov zájazdu, výslovné uvedenie tejto skutočnosti a lehotu, v ktorej najneskôr musí cestovná kancelária objednávateľa písomne informovať o zrušení zájazdu a o odstúpení od zmluvy z dôvodu nedosiahnutia minimálneho počtu účastníkov zájazdu,
f) ak sú dôvody na určenie podmienok, ktoré musí objednávateľ spĺňať, uvedenie týchto podmienok a lehotu, v ktorej môže objednávateľ oznámiť, že sa zájazdu namiesto neho zúčastní iná osoba,
g) ďalšie skutočnosti, na ktorých sa zmluvné strany dohodnú.
(3) Cestovná kancelária je povinná objednávateľovi odovzdať spolu so zmluvou doklad o poistení zájazdu pre prípad úpadku vystavený poistiteľom.

§ 741c
(1) V zmluve možno dohodnúť, že cestovná kancelária je oprávnená jednostranným úkonom zvýšiť cenu zájazdu, ak je súčasne presne určený spôsob výpočtu zvýšenia ceny. Cena zájazdu uvedená v zmluve sa nesmie jednostranne zvýšiť v priebehu 20 dní pred začiatkom zájazdu.
(2) Cenu zájazdu podľa odseku 1 možno zvýšiť len v prípade, že dôjde k
a) zvýšeniu dopravných nákladov vrátane cien pohonných látok,
b) zvýšeniu platieb spojených s dopravou, napríklad letiskových a prístavných poplatkov, ktoré sú zahrnuté v cene zájazdu,
c) zmene kurzu eura použitého na určenie ceny zájazdu v priemere o viac ako 5 %, ak k tomuto zvýšeniu dôjde do 21. dňa pred začatím zájazdu.
(3) Písomné oznámenie o zvýšení ceny sa musí objednávateľovi odoslať najneskôr 21 dní pred začatím zájazdu, inak cestovnej kancelárii nevznikne právo na zaplatenie rozdielu v cene zájazdu.

§ 741d
(1) Cestovná kancelária je povinná najneskôr sedem dní pred začatím zájazdu poskytnúť objednávateľovi písomne ďalšie podrobné informácie o všetkých skutočnostiach, ktoré sú pre objednávateľa dôležité a ktoré sú jej známe, ak nie sú obsiahnuté už v zmluve alebo v katalógu, ktorý bol objednávateľovi odovzdaný, a to najmä
a) spresnenie údajov uvedených v § 741b ods. 2 písm. a) až d),
b) podrobnosti o možnosti kontaktu na neplnoletú osobu alebo zástupcu cestovnej kancelárie v mieste pobytu neplnoletej osoby, ak ide o zájazd, ktorého účastníkom je neplnoletá osoba,
c) meno, miesto pobytu alebo kontaktnú adresu a telefónne číslo zástupcu cestovnej kancelárie, na ktorého sa objednávateľ v ťažkostiach v priebehu zájazdu môže obrátiť so žiadosťou o pomoc a ktorý je oprávnený prijímať a vybavovať reklamácie objednávateľa počas zájazdu,
d) všetky potrebné doklady, ktoré potrebuje objednávateľ na poskytovanie obstaraných služieb (napríklad letenku, poukaz pre hotel na poskytnutie dohodnutého ubytovania a stravovania, doklad pre zástupcu cestovnej kancelárie v mieste pobytu na poskytnutie fakultatívnych výletov).
(2) Ak je zmluva uzatvorená v čase kratšom ako sedem dní pred začatím zájazdu, musí cestovná kancelária svoju povinnosť podľa odseku 1 splniť pri uzatváraní zmluvy.

§ 741e
(1) Ak je cestovná kancelária nútená pred začatím zájazdu zmeniť podstatnú podmienku zmluvy, navrhne objednávateľovi zmenu zmluvy. Ak navrhovaná zmena zmluvy vedie aj k zmene ceny zájazdu, musí sa v návrhu nová cena uviesť.
(2) Ak cestovná kancelária navrhne zmenu zmluvy podľa odseku 1, má objednávateľ právo rozhodnúť, či so zmenou zmluvy súhlasí alebo či od zmluvy odstúpi bez zaplatenia zmluvných pokút. Rozhodnutie objednávateľa musí písomne oznámiť cestovnej kancelárii v lehote určenej cestovnou kanceláriou.

§ 741f
(1) Pred začatím zájazdu môže objednávateľ písomne oznámiť cestovnej kancelárii, že zájazdu sa namiesto neho zúčastní iná osoba uvedená v oznámení. Objednávateľ tak môže urobiť len v určenej lehote a oznámenie musí obsahovať aj vyhlásenie nového objednávateľa, že súhlasí s uzatvorenou zmluvou a spĺňa všetky dohodnuté podmienky účasti na zájazde. Dňom doručenia oznámenia sa v ňom uvedená osoba stáva objednávateľom.
(2) Pôvodný objednávateľ a nový objednávateľ spoločne a nerozdielne zodpovedajú za zaplatenie ceny zájazdu a úhradu nákladov, ktoré cestovnej kancelárii v súvislosti so zmenou objednávateľa vzniknú.

§ 741g
(1) Cestovná kancelária môže pred začatím zájazdu od zmluvy odstúpiť len z dôvodu zrušenia zájazdu alebo z dôvodu porušenia povinností objednávateľom, ktoré boli zmluvne dohodnuté.
(2) Ak odstúpi objednávateľ od zmluvy podľa § 741e ods. 2 alebo ak odstúpi cestovná kancelária od zmluvy z dôvodu zrušenia zájazdu pred jeho začatím, má objednávateľ právo žiadať, aby mu cestovná kancelária na základe novej zmluvy poskytla iný zájazd najmenej v kvalite, ktorá zodpovedá službám dohodnutým v pôvodnej zmluve, ak cestovná kancelária môže takýto zájazd ponúknuť.
(3) Pri uzatvorení zmluvy podľa odseku 2 sa platby uskutočnené na základe pôvodnej zmluvy považujú za platby podľa novej zmluvy. Ak je cena nového zájazdu nižšia ako už uskutočnené platby, je cestovná kancelária povinná tento rozdiel bezodkladne objednávateľovi vrátiť.
(4) Ak cestovná kancelária zruší zájazd v lehote kratšej ako 20 dní pred termínom jeho začatia, objednávateľ má právo na primeranú náhradu škody.

§ 741h
(1) Ak nie je dôvodom odstúpenia od zmluvy objednávateľa porušenie povinností cestovnej kancelárie, ktoré sú určené zmluvou alebo týmto zákonom, alebo ak cestovná kancelária odstúpi od zmluvy pred začatím zájazdu z dôvodu porušenia povinností objednávateľom, je objednávateľ povinný zaplatiť cestovnej kancelárii zmluvné pokuty vo výške určenej podľa § 741b ods. 1 písm. e) a cestovná kancelária je povinná vrátiť objednávateľovi bezodkladne zostatok z uhradenej ceny zájazdu podľa zrušenej zmluvy.
(2) Ak je dôvodom odstúpenia objednávateľa od zmluvy porušenie povinností cestovnej kancelárie určené zmluvou alebo týmto zákonom alebo ak nedôjde k uzatvoreniu novej zmluvy podľa § 741g ods. 2, je cestovná kancelária povinná bezodkladne vrátiť objednávateľovi celú sumu, ktorú od neho dostala na úhradu ceny zájazdu podľa zrušenej zmluvy, pričom objednávateľ nie je povinný zaplatiť cestovnej kancelárii zmluvné pokuty. Právo objednávateľa na náhradu škody týmto nie je dotknuté.

§ 741i
(1) Cestovná kancelária zodpovedá objednávateľovi za porušenie záväzkov vyplývajúcich z uzatvorenej zmluvy bez ohľadu na to, či tieto záväzky má splniť cestovná kancelária, alebo iní dodávatelia služieb, ktoré sa poskytujú v rámci zájazdu. Objednávateľ uplatní právo na odstránenie chybne poskytnutej služby bezodkladne, a to u dodávateľa služby alebo u povereného zástupcu cestovnej kancelárie. O uplatnení tohto práva je potrebné urobiť písomný záznam v spolupráci so zástupcom cestovnej kancelárie.
(2) Ak nesplní cestovná kancelária povinnosti vyplývajúce zo zmluvy alebo z tohto zákona riadne a včas, musí objednávateľ uplatniť svoje právo písomne v cestovnej kancelárii bezodkladne, najneskôr však do troch mesiacov od skončenia zájazdu, alebo v prípade, že sa zájazd neuskutočnil, odo dňa, keď sa mal zájazd skončiť podľa zmluvy, inak právo zaniká. Na uznanie nárokov pri chybne poskytnutej službe objednávateľ predloží písomný záznam urobený podľa odseku 1.
(3) Ak je uzatvorenie zmluvy sprostredkované inou cestovnou kanceláriou alebo cestovnou agentúrou, platia lehoty podľa odseku 2, ak si objednávateľ uplatnil svoje práva v sprostredkujúcej cestovnej kancelárii alebo v cestovnej agentúre.

§ 741j
(1) Cestovná kancelária sa môže zbaviť zodpovednosti za škodu spôsobenú odstúpením od zmluvy alebo porušením povinností len vtedy, ak preukáže, že túto škodu nezavinila ani ona, ani jej dodávatelia služieb a škoda bola spôsobená
a) objednávateľom,
b) treťou osobou, ktorá nie je spojená s poskytovaním zájazdu,
c) udalosťou, ktorej nebolo možné zabrániť ani pri vynaložení všetkého úsilia, alebo v dôsledku neobvyklých a nepredvídateľných okolností.
(2) V prípadoch podľa odseku 1 písm. b) a c) je cestovná kancelária povinná poskytnúť objednávateľovi bezodkladne pomoc.

§ 741k
(1) Ak po začatí zájazdu cestovná kancelária neposkytne objednávateľovi služby alebo ich podstatnú časť riadne a včas alebo zistí, že mu ich nebude môcť poskytnúť, aj keď ju k tomu zmluva zaviazala, je povinná bezodkladne urobiť také opatrenia, aby mohol zájazd pokračovať.
(2) Ak pokračovanie zájazdu nemožno zabezpečiť inak ako prostredníctvom služieb nižšej kvality, než sú uvedené v zmluve, je cestovná kancelária povinná vrátiť objednávateľovi rozdiel ceny medzi ponúkanými a poskytnutými službami.
(3) Ak služby podľa odseku 2 nemožno zabezpečiť alebo ich objednávateľ neprijme, je cestovná kancelária povinná bezodkladne vrátiť objednávateľovi rozdiel ceny zájazdu. V prípade, že súčasťou zájazdu je aj doprava, je cestovná kancelária povinná poskytnúť objednávateľovi dopravu späť na miesto odchodu alebo na iné miesto návratu, s ktorým objednávateľ súhlasí, vrátane nevyhnutného náhradného ubytovania a stravovania. Ak je doprava uskutočnená iným dopravným prostriedkom, než ktorý bol dohodnutý v zmluve, je cestovná kancelária povinná
a) vrátiť rozdiel ceny, ak je doprava uskutočnená za nižšie náklady,
b) rozdiel ceny uhradiť z vlastných prostriedkov, ak je doprava uskutočnená za vyššie náklady.

Deviata hlava
Konanie bez príkazu

§ 742
Ak niekto bez toho, aby bol na to oprávnený, obstará cudziu záležitosť, aby odvrátil hroziacu škodu, je ten, ktorého záležitosť bola obstaraná, povinný nahradiť konateľovi bez príkazu nevyhnutné náklady, aj keď sa výsledok bez zavinenia konajúceho nedostavil.

§ 743
(1) Ak nejde o odvrátenie hroziacej škody, musí ten, kto chce obstarať záležitosť iného, upovedomiť ho o tom a vyčkať na jeho súhlas.
(2) Ak tak neurobí a ak ide o záležitosť v prospech iného, má konateľ bez príkazu nárok na náhradu nákladov, ktorými sa ten, v ktorého záujme konal, v čase skončenia konania obohatil.

§ 744
(1) Kto zasiahne do záležitostí iného bez toho, aby šlo o odvrátenie hroziacej škody, zodpovedá za vzniknutú škodu; v rámci tejto zodpovednosti zodpovedá aj za náhodu, ibaže by vznikla aj bez jeho zásahu.
(2) To isté platí, ak zasiahne niekto do záležitostí iného proti jeho prejavenej vôli.

§ 745
Ak konateľ bez príkazu nemá nárok na náhradu nákladov, je oprávnený vziať si, pokiaľ je to možné, čo obstaral na svoje náklady.

§ 746
Konateľ bez príkazu je povinný dokončiť konanie, podať o ňom vyúčtovanie a previesť všetko, čo pri tom získal, na toho, koho záležitosť obstaral.

Desiata hlava
Zmluva o úschove

§ 747
(1) Zmluvou o úschove vznikne zložiteľovi právo, aby uschovávateľ hnuteľnú vec prevzatú od neho do úschovy riadne opatroval. Zmluvu o úschove možno uzavrieť aj tak, že sa odovzdanie aj prevzatie veci zabezpečí mechanickými prostriedkami.
(2) V zmluve možno dohodnúť, že uschovávateľ môže vec odovzdať do úschovy ďalšiemu uschovávateľovi.

§ 748
Zložiteľ je povinný nahradiť uschovávateľovi nevyhnutné náklady, ktoré na vec pri jej opatrovaní vynaložil; odmenu za úschovu je povinný zaplatiť len vtedy, ak sa tak dohodol alebo ak to zodpovedá predmetu podnikania uschovávateľa alebo zvyklostiam.

§ 749
(1) Uschovávateľ je povinný prevzatú vec opatrovať dohodnutým spôsobom, a ak sa dohoda o spôsobe úschovy neuzavrela, je povinný ju opatrovať starostlivo, najmä je povinný dať ju poistiť, ak je to obvyklé, a po uplynutí doby úschovy prevzatú vec vrátiť spolu s tým, čo k nej pribudlo.
(2) Uschovávateľ je povinný vrátiť vec zložiteľovi na požiadanie aj pred uplynutím dojednanej doby úschovy, ale sám nie je oprávnený vrátiť ju skôr, ibaže vec nemôže pre nepredvídateľnú okolnosť bezpečne alebo bez vlastnej škody opatrovať.

§ 750
Ak nie je dojednané a ani z okolností zrejmé, ako dlho má byť vec v úschove, môže zložiteľ kedykoľvek žiadať vrátenie veci a uschovávateľ môže vec kedykoľvek vrátiť.

§ 751
Ak uschovávateľ použije prevzatú vec, ak umožní jej použitie inému, ak ju dá bez dovolenia zložiteľa alebo bez nevyhnutnej potreby niekomu inému do úschovy alebo ak je v omeškaní s jej vrátením, zodpovedá aj za náhodnú škodu, ibaže by táto škoda postihla uschovanú vec aj inak.

§ 752
Zložiteľ je povinný, ak sa účastníci nedohodli inak, nahradiť uschovávateľovi škodu vzniknutú mu úschovou, ako aj náklady, ktoré uschovávateľ na vec vynaložil na splnenie svojej povinnosti.

§ 753
Vzájomných práv z úschovy sa možno domáhať iba do šiestich mesiacov po vrátení veci; inak zaniknú.

Jedenásta hlava
Zmluva o ubytovaní

§ 754
(1) Zo zmluvy o ubytovaní vznikne objednávateľovi právo, aby mu ubytovateľ poskytol prechodné ubytovanie na dohodnutú dobu alebo na dobu vyplývajúcu z účelu ubytovania v zariadení na to určenom (hotely, nocľahárne, ubytovne a iné zariadenia).
(2) Za ubytovanie a služby s ním spojené je objednávateľ povinný zaplatiť ubytovateľovi cenu v lehotách určených ubytovacími poriadkami.

§ 755
Ubytovaný má právo užívať priestory, ktoré mu boli na ubytovanie vyhradené, ako aj užívať spoločné priestory ubytovacieho zariadenia a používať služby, ktorých poskytovanie je s ubytovaním spojené.

§ 756
Ubytovateľ je povinný odovzdať ubytovanému priestory vyhradené mu na ubytovanie v stave spôsobilom na riadne užívanie a zabezpečiť mu nerušený výkon jeho práv spojených s ubytovaním.

§ 757
Ubytovaný je povinný užívať priestory vyhradené mu na ubytovanie a plnenia spojené s ubytovaním riadne; v týchto priestoroch nesmie ubytovaný bez súhlasu ubytovateľa vykonávať žiadne podstatné zmeny.

§ 758
O zodpovednosti ubytovateľa za veci vnesené do ubytovacích priestorov ubytovaným alebo pre neho platia ustanovenia § 433 a 436.

§ 759
(1) Ubytovaný môže odstúpiť od zmluvy pred uplynutím dohodnutej doby; ujmu vzniknutú ubytovateľovi predčasným zrušením ubytovania je ubytovaný povinný nahradiť, iba ak nemohol ubytovateľ ujme zabrániť.
(2) Ubytovateľ môže od zmluvy pred uplynutím dohodnutej doby odstúpiť, ak ubytovaný v ubytovacom zariadení aj napriek výstrahe hrubo porušuje dobré mravy alebo inak hrubo porušuje svoje povinnosti zo zmluvy.

Dvanásta hlava
Zmluvy o preprave

Prvý oddiel
Zmluva o preprave osôb

§ 760
Zmluvou o preprave osôb vzniká cestujúcemu, ktorý za určené cestovné použije dopravný prostriedok, právo, aby ho dopravca prepravil do miesta určenia riadne a včas.

§ 761
Dopravca je povinný starať sa pri preprave najmä o bezpečnosť a pohodlie cestujúcich a pri hromadnej preprave im umožniť používanie spoločenských a kultúrnych zariadení. Podrobnosti upravia prepravné poriadky.

§ 762
(1) Ak má cestujúci batožinu, prepravuje ju dopravca buď spoločne s ním a pod jeho dohľadom, alebo oddelene.
(2) Ak sa batožina prepravuje oddelene, je dopravca povinný dbať, aby sa prepravila do miesta určenia najneskôr v rovnaký čas s cestujúcim.

Zodpovednosť

§ 763
(1) Pri pravidelnej preprave osôb určujú prepravné poriadky, aké práva má cestujúci voči dopravcovi, ak sa preprava nevykonala včas.
(2) Pri nepravidelnej preprave osôb je dopravca povinný nahradiť škodu vzniknutú cestujúcemu tým, že preprava nebola vykonaná včas; podmienky a rozsah náhrady určujú prepravné poriadky.
(3) Práva podľa odsekov 1 a 2 musí cestujúci uplatniť u dopravcu bez zbytočného odkladu; ak sa práva neuplatnili najneskôr do šiestich mesiacov, zaniknú.

§ 764
(1) Ak cestujúcemu vznikne počas prepravy škoda na zdraví alebo škoda na batožinách prepravovaných spoločne s ním alebo na veciach, ktoré mal pri sebe, zodpovedá za ňu dopravca podľa ustanovení o zodpovednosti za škodu spôsobenú prevádzkou dopravných prostriedkov (§ 427 až 431).
(2) Za škodu spôsobenú na batožinách prepravovaných oddelene od cestujúcich zodpovedá dopravca podľa ustanovení o zodpovednosti pri nákladnej preprave.

Druhý oddiel
Zmluva o preprave nákladu

§ 765
(1) Zmluvou o preprave nákladu vzniká odosielateľovi právo, aby mu dopravca za prepravné zásielku prepravil do určeného miesta a vydal ju určenému príjemcovi.
(2) Odosielateľ je povinný dopravcovi na požiadanie objednávku prepravy písomne potvrdiť.
(3) Dopravca je povinný na požiadanie odosielateľa prevzatie zásielky písomne potvrdiť.

§ 766
(1) Až do vydania zásielky má odosielateľ právo dávať za podmienok ustanovených prepravnými poriadkami dopravcovi nové príkazy.
(2) Kedy a za akých podmienok právo dávať dopravcovi nové príkazy patrí príjemcovi, určujú prepravné poriadky.

§ 767
Dopravca je povinný vykonať prepravu s odbornou starostlivosťou a v určenej lehote.

§ 768
(1) Dopravca môže použiť na vykonanie prepravy aj iné fyzické alebo právnické osoby; pritom zodpovedá, akoby prepravu vykonal sám.
(2) Ak vykonáva prepravu spoločne niekoľko dopravcov podľa prepravného poriadku ako združenú prepravu, určujú prepravné poriadky, ktorý z dopravcov a za akých podmienok za túto prepravu zodpovedá.

Zodpovednosť

§ 769
(1) Dopravca zodpovedá za škodu, ktorá vznikla na prepravovanej zásielke v čase od prevzatia na prepravu až do vydania, ibaže škoda bola spôsobená odosielateľom alebo príjemcom, vadnosťou zásielky, jej obalu alebo balenia, osobitnou povahou zásielky alebo okolnosťou, ktorú dopravca nemohol odvrátiť.
(2) Prepravné poriadky môžu určiť, za akých podmienok sa predpokladá, že škoda vznikla niektorou z príčin uvedených v odseku 1.
(3) Na škody vzniknuté na prepravovaných zásielkach sa nevzťahujú ustanovenia § 427 až 431.

§ 770
(1) Pri strate alebo zničení zásielky je dopravca povinný nahradiť cenu, ktorú mala stratená alebo zničená zásielka v čase, keď bola prevzatá na prepravu. Okrem toho je povinný znášať účelne vynaložené náklady vzniknuté v súvislosti s prepravou stratenej alebo zničenej zásielky. Pri poškodení alebo čiastočnej strate zásielky uhrádza dopravca sumu, o ktorú bola zásielka znehodnotená; ak je účelné vykonať opravu, uhrádza dopravca náklady opravy.
(2) Za iné škody z nákladnej prepravy, ako sú škody na prepravovanej zásielke, zodpovedá dopravca, len ak boli spôsobené prekročením dodacej lehoty; podmienky a rozsah náhrady určujú prepravné poriadky.

§ 771
Právo na náhradu škody musí odosielateľ uplatniť u dopravcu do šiestich mesiacov od vydania zásielky príjemcovi, alebo ak k vydaniu zásielky nedošlo, do šiestich mesiacov od prevzatia zásielky na prepravu; inak právo zanikne.

Tretí oddiel
Spoločné ustanovenia k zmluvám o preprave

§ 772
Podrobnejšiu úpravu osobnej a nákladnej prepravy určujú osobitné predpisy, najmä prepravné poriadky a tarify. V rámci tejto úpravy môžu prepravné poriadky tiež prevziať ustanovenia platné v medzinárodnej preprave pre vnútroštátnu prepravu; zodpovednosť za škodu na zdraví ustanovená týmto zákonom nesmie byť obmedzená.

§ 773
(1) O nevyzdvihnutých (neodobratých) zásielkach platia ustanovenia § 656 ods. 2 a 3.
(2) Prepravné poriadky môžu určiť pre vyzdvihnutie (odobratie) niektorých zásielok, najmä vecí nebezpečnej povahy alebo vecí, ktoré sa rýchlo kazia, lehoty kratšie ako 6 mesiacov.

Trinásta hlava
Sprostredkovateľská zmluva

§ 774
Sprostredkovateľskou zmluvou sa sprostredkovateľ zaväzuje obstarať záujemcovi za odmenu uzavretie zmluvy a záujemca sa zaväzuje sprostredkovateľovi poskytnúť odmenu vtedy, ak bol výsledok dosiahnutý pričinením sprostredkovateľa.

§ 775
Sprostredkovateľovi patrí odmena v dohodnutej výške; odmenu treba dojednať v súlade so všeobecne záväznými právnymi predpismi, inak je zmluva neplatná podľa § 40a.

§ 776
Sprostredkovateľovi patrí okrem odmeny náhrada nákladov iba vtedy, ak je to výslovne dohodnuté; pri pochybnostiach, len ak mu vznikol nárok na odmenu.

§ 777
Záujemca a sprostredkovateľ sú povinní oznamovať si navzájom všetky dôležité okolnosti súvisiace so sprostredkovaním, najmä okolnosti, ktoré môžu ovplyvniť rozhodnutie záujemcu uzavrieť sprostredkúvanú zmluvu. Sprostredkovateľ je oprávnený za záujemcu konať alebo prijímať čokoľvek, len ak bol na to splnomocnený písomným plnomocenstvom.

Štrnásta hlava
Vklady

Všeobecné ustanovenia

§ 778
Zmluva o vklade vzniká medzi fyzickou alebo právnickou osobou (ďalej len „vkladateľ“) a peňažným ústavom zložením vkladu v peňažnom ústave a jeho prijatím peňažným ústavom.

§ 779
Vkladateľ má právo na úroky alebo na iné majetkové výhody dohodnuté s peňažným ústavom, a ak neboli dohodnuté, v obvyklej výške s prihliadnutím na dĺžku doby, v ktorej boli peňažné prostriedky viazané na účte.

§ 780
(1) Vkladateľ a v zákonom ustanovených prípadoch aj iná oprávnená osoba má právo s vkladom nakladať po preukázaní svojej totožnosti v zákonom ustanovených prípadoch.
(2) Vkladateľ môže po dohode s peňažným ústavom viazať (vinkulovať) výplatu vkladu na oznámenie hesla alebo na splnenie inej podmienky.
(3) Ak vkladateľ nepozná heslo, musí preukázať, že mu vklad patrí.

Vklady na vkladných knižkách

§ 781
(1) Prijatie vkladu potvrdí peňažný ústav vkladnou knižkou upravenou tak, aby z nej bola zrejmá výška vkladu, jeho zmeny a konečný stav.
(2) Ak nie je preukázaná iná výška vkladu, je rozhodujúci zápis vo vkladnej knižke.

§ 782
Vkladná knižka môže byť vystavená len na meno.

§ 783
(1) Bez predloženia vkladnej knižky nemožno s vkladom nakladať, ak tento zákon neustanovuje inak.
(2) S vkladom na vkladnej knižke na meno je oprávnený nakladať ten, na koho meno, priezvisko, adresu trvalého pobytu, rodné číslo alebo dátum narodenia fyzickej osoby alebo názov, adresu sídla a pridelené identifikačné číslo právnickej osoby je vkladná knižka vystavená, ak tento zákon neustanovuje inak. S vkladom na cestovnej vkladnej knižke je však v určených prípadoch oprávnený nakladať každý, kto predloží vkladnú knižku a preukazný lístok.
(3) S vkladom na vkladnej knižke na meno alebo s jeho časťou, ku ktorému bolo zriadené záložné právo, je oprávnený nakladať aj záložný veriteľ, v prospech ktorého bolo zriadené záložné právo, a to po predložení písomnej zmluvy o zriadení záložného práva na vklad na vkladnej knižke na meno alebo na jeho časť uzatvorenej medzi vkladateľom ako záložcom a záložným veriteľom banke alebo pobočke zahraničnej banky, ktorá vkladnú knižku na meno vystavila.

§ 784
(1) Pri strate alebo zničení vkladnej knižky môže vkladateľ s vkladom nakladať, len ak vyhlási peňažný ústav na jeho návrh alebo na návrh toho, kto má na tom právny záujem, vkladnú knižku za umorenú.
(2) Po umorení vydá peňažný ústav vkladateľovi novú vkladnú knižku alebo na požiadanie vyplatí celý vklad.
(3) Vykonávací predpis ustanovuje postup pri umorovaní vkladných knižiek a prípady, kedy môže peňažný ústav vykonať výplatu vkladu alebo vydať novú vkladnú knižku aj bez umorenia pôvodnej vkladnej knižky, ak je oprávnený známy.

§ 785
Ak vkladateľ po dvadsať rokov s vkladom nenakladal ani nepredložil vkladnú knižku na doplnenie záznamov, zrušuje sa vkladový vzťah uplynutím tejto doby; vkladateľ má právo na výplatu zostatku zrušeného vkladu.

§ 786
Vkladové listy
(1) Vkladový list je potvrdením peňažného ústavu o pevnom jednorazovom vklade. Výška vkladu je uvedená na vkladovom liste. Inak sa na vkladový list vzťahujú primerane ustanovenia tohto zákona o vkladných knižkách.
(2) Vkladový list je cenný papier.
(3) Listinný vkladový list môže mať len formu cenného papiera na meno. Na náležitosti vkladových listov sa vzťahujú všeobecné ustanovenia o náležitostiach cenných papierov a primerane ustanovenia osobitného zákona o náležitostiach dlhopisov; náležitosťou vkladového listu je aj záväzok peňažného ústavu ako emitenta vyplácať dohodnuté výnosy v určených termínoch, spôsob týchto výplat a určenie platobného miesta.
(4) Vkladový list na meno je prevoditeľný rubopisom, ak peňažný ústav ako emitent výslovne v texte vkladového listu neuviedol, že je neprevoditeľný. Pri neprevoditeľnom vkladovom liste na meno sa musí v texte vkladového listu v emisných podmienkach uviesť, ako bude emitent postupovať pri úmrtí ich majiteľa. Ak sa peňažný ústav ako emitent zaväzuje na odkúpenie neprevoditeľného vkladového listu na meno pred uplynutím doby jeho splatnosti, je povinný podmienky tohto odkúpenia uviesť v emisných podmienkach.

§ 787
Ďalšie formy vkladov
(1) Peňažný ústav môže dojednať s vkladateľom aj iné formy vkladov.
(2) Pokiaľ nie je dojednané niečo iné, vzťahujú sa na tieto iné formy vkladov primerane ustanovenia o vkladných knižkách a vkladových listoch.

Pätnásta hlava
Poistné zmluvy

Prvý oddiel
Poistná zmluva

§ 788
(1) Poistnou zmluvou sa poistiteľ zaväzuje poskytnúť v dojednanom rozsahu plnenie, ak nastane náhodná udalosť v zmluve bližšie označená a fyzická alebo právnická osoba, ktorá s poistiteľom poistnú zmluvu uzavrela, je povinná platiť poistné.
(2) Poistná zmluva obsahuje najmä
a) výšku poistnej sumy, v prípade poistenia osôb výšku zaručenej poistnej sumy,
b) výšku poistného, jeho splatnosť a či ide o jednorazové poistné alebo bežné poistné,
c) poistnú dobu,
d) údaj o tom, či je dohodnuté, že v prípade poistenia osôb sa bude oprávnená osoba podieľať na výnosoch poisťovateľa a akým spôsobom,
e) práva a povinnosti poisťovateľa, poisteného a toho, kto s poisťovateľom uzaviera poistnú zmluvu,
f) výšku odkupnej hodnoty, ktorú poisťovateľ vyplatí v prípade poistenia osôb pri predčasnom ukončení poistenia.
(3) Súčasťou poistnej zmluvy sú všeobecné poistné podmienky poistiteľa (poistné podmienky), na ktoré sa poistná zmluva odvoláva a ktoré sú k nej pripojené alebo boli pred uzavretím zmluvy tomu, kto s poistiteľom zmluvu uzavrel, oznámené.
(4) V poistnej zmluve sa možno od poistných podmienok odchýliť len v prípadoch v nich určených. V iných prípadoch sa možno odchýliť, len pokiaľ je to na prospech poisteného.

§ 789
(1) Osobitný predpis môže ustanoviť, že poistenie vznikne bez uzavretia poistnej zmluvy na základe inej skutočnosti a za podmienok v ňom uvedených (zákonné poistenie).
(2) Osobitný predpis môže ustanoviť fyzickej osobe alebo právnickej osobe povinnosť uzavrieť poistnú zmluvu (povinné zmluvné poistenie).
(3) Ak osobitný predpis členského štátu Európskej únie alebo štátu, ktorý je súčasťou Európskeho hospodárskeho priestoru (ďalej len „členský štát"), ustanoví povinné zmluvné poistenie, táto povinnosť je splnená, ak je poistná zmluva uzavretá v súlade s osobitnými predpismi členského štátu, ktoré sa týkajú tohto poistenia.
(4) Ak osobitný predpis členského štátu ustanovuje povinné zmluvné poistenie a súčasne právo tohto členského štátu ukladá poisťovateľovi povinnosť oznámiť oprávneným orgánom zánik poistného plnenia, môže tento zánik poisťovateľ uplatniť voči poškodeným tretím osobám len za podmienok ustanovených osobitným predpisom tohto členského štátu.

§ 790
Poistiť možno najmä
a) majetok pre prípad jeho poškodenia, zničenia, straty, odcudzenia alebo iných škôd, ktoré na ňom vzniknú (poistenie majetku);
b) fyzickú osobu pre prípad jej telesného poškodenia, smrti, dožitia sa určitého veku alebo pre prípad inej poistnej udalosti (poistenie osôb);
c) zodpovednosť za škodu vzniknutú na živote a zdraví alebo na veci, prípadne zodpovednosť za inú majetkovú škodu (poistenie zodpovednosti za škodu).

§ 791
(1) Pre právne úkony týkajúce sa poistenia je potrebná písomná forma, ak nie je v tomto zákone alebo v poistných podmienkach ustanovené inak.
(2) Poistiteľ vydá tomu, kto s ním poistnú zmluvu uzavrel, poistku ako písomné potvrdenie o uzavretí poistnej zmluvy. Ak dôjde ku strate alebo k zničeniu poistky, vydá poistiteľ tomu, kto s ním poistnú zmluvu uzavrel, na jeho žiadosť a náklady druhopis poistky. Pokiaľ treba podľa poistných podmienok poistku predložiť na uplatnenie práva na poistné plnenie, môže poistiteľ požadovať, aby sa poistka pred vydaním druhopisu umorila.
(3) Ak poistka týkajúca sa medzinárodnej dopravy tovaru obsahuje oprávnenie toho, kto s poistiteľom zmluvu uzavrel, previesť právo z poistnej zmluvy rubopisom, a to aj nevyplneným, na ďalšie osoby, ktoré sú oprávnené na ďalší prevod, sú tieto osoby oprávnené na ďalší prevod (poistka na rad). Tento prevod dopravnej poistky rubopisom (indosamentom) má účinky postúpenia pohľadávky, aj keď poistiteľ nebol o postupe upovedomený. Poistiteľ nie je povinný skúmať platnosť rubopisu.

Druhý oddiel
Uzavretie poistnej zmluvy

§ 792
(1) Na uzavretie poistnej zmluvy je potrebné, aby bol návrh prijatý v lehote, ktorú určil navrhovateľ, a ak ju neurčil, do jedného mesiaca odo dňa, keď druhý účastník návrh dostal. Poistná zmluva je uzavretá okamihom, keď navrhovateľ dostane oznámenie o prijatí svojho návrhu.
(2) Návrh poistiteľa možno prijať tiež zaplatením poistného vo výške uvedenej v návrhu, ak sa tak stane v lehote podľa odseku 1; poistná zmluva je v takom prípade uzavretá, len čo bolo poistné zaplatené.

§ 792a
(1) Pred uzavretím poistnej zmluvy poisťovateľ poskytne tomu, kto s ním uzaviera poistnú zmluvu, najmä tieto údaje:
a) obchodné meno poisťovateľa a jeho právnu formu,
b) názov štátu, kde sa nachádza sídlo poisťovateľa a názov štátu, kde sa nachádza pobočka poisťovateľa, ktorá uzaviera poistnú zmluvu,
c) sídlo poisťovateľa a adresu umiestnenia pobočky poisťovateľa, ktorá uzaviera poistnú zmluvu.
(2) Pri poistení osôb okrem poistenia pre prípad úrazu poisťovateľ poskytne pred uzavretím poistnej zmluvy tomu, kto s ním uzaviera poistnú zmluvu, okrem údajov podľa odseku 1 aj tieto ďalšie údaje:
a) obsah všetkých poistných plnení a všetkých nárokov vyplývajúcich z poistnej zmluvy,
b) poistnú dobu,
c) spôsob zániku poistnej zmluvy,
d) spôsob platenia poistného a doba platenia poistného,
e) spôsob výpočtu a rozdelenia podielov na výnosoch, ak sú súčasťou poistnej zmluvy,
f) spôsob stanovenia odkupnej hodnoty, výšku odkupnej hodnoty a výšku poistnej sumy pri zúžení rozsahu poistenia a rozsah, v akom sú garantované,
g) výšku poistného za každé poistenie, osobitne za hlavné poistenie a prípadné doplnkové poistenie,
h) pri poistných zmluvách spojených s investičnými fondmi určenie podielových jednotiek, s ktorými je poistné plnenie spojené,
i) povahu podkladových aktív pre poistné zmluvy spojené s investičnými fondmi,
j) poučenie o práve na odstúpenie od zmluvy vrátane určenia náležitostí a formy oznámenia o odstúpení, spôsobe a mieste doručenia oznámenia o odstúpení a o označení osoby, ktorej sa toto oznámenie doručuje,
k) všeobecné informácie o daňových predpisoch, ktoré sa vzťahujú na danú poistnú zmluvu,
l) spôsob vybavovania sťažností toho, kto s poisťovateľom uzaviera poistnú zmluvu, poisteného a oprávnenej osoby,
m) právo štátu, ktoré platí pre poistnú zmluvu tam, kde zmluvné strany nemajú možnosť zvoliť si právo platné pre poistnú zmluvu, alebo právo štátu, ktoré navrhuje poisťovateľ, ak zmluvné strany majú možnosť zvoliť si právo,
n) miesto zverejnenia správy o finančnom stave poisťovateľa podľa osobitného predpisu,
o) ďalšie informácie a poučenia umožňujúce správne pochopiť riziká spojené s poistnou zmluvou, ktoré preberá ten, ktorý s poisťovateľom uzaviera poistnú zmluvu.
(3) Pri poistení, ktoré nie je poistením osôb a pri poistení pre prípad úrazu, poisťovateľ poskytne pred uzavretím poistnej zmluvy tomu, kto s ním uzaviera poistnú zmluvu, okrem údajov podľa odseku 1 aj údaje podľa odseku 2 písm. l) a m).
(4) Počas trvania poistnej zmluvy poisťovateľ poskytuje tomu, kto s ním uzavrel poistnú zmluvu, najmä tieto údaje:
a) zmenu obchodného mena poisťovateľa, jeho právnej formy a sídla a zmenu adresy umiestnenia pobočky poisťovateľa, s ktorým bola poistná zmluva uzavretá,
b) zmenu údajov uvedených v odseku 2 písm. a) až j),
c) stav podielov na výnosoch za každý rok,
d) zmenu všeobecných poistných podmienok a osobitných poistných podmienok.
(5) Ak v súvislosti s návrhom na uzavretie poistnej zmluvy poistenia osôb okrem poistenia pre prípad úrazu poisťovateľ poskytne údaje týkajúce sa možných platieb nad rámec dohodnutých platieb podľa poistnej zmluvy, poisťovateľ musí poskytnúť tomu, kto s ním uzaviera poistnú zmluvu, vzorový prepočet, pri ktorom sa možné poistné plnenie bez zmeny iných častí výpočtu vypočíta s troma rôznymi úrokovými sadzbami; to neplatí, ak ide o poistenie, pri ktorom nevzniká právo na odkupnú hodnotu. Poisťovateľ musí jasným a zrozumiteľným spôsobom informovať toho, kto s ním uzaviera poistnú zmluvu, že vzorový prepočet je modelovým výpočtom, a zo vzorového prepočtu nevyplývajú osobe žiadne nároky.
(6) Pri poistných zmluvách s podielom na výnosoch, musí poisťovateľ každoročne písomne informovať toho, s kým uzavrel poistnú zmluvu, o stave jeho nárokov vyplývajúcich z poistnej zmluvy vrátane stavu podielu na výnosoch. Ak poisťovateľ poskytol údaje o možnom vývoji podielov na zisku podľa odseku 5, musí toho, s kým uzavrel poistnú zmluvu, informovať aj o rozdieloch medzi skutočným stavom a vzorovým prepočtom.

§ 792b
Údaje podľa § 792a musia byť úplné, presné, pravdivé a zrozumiteľné a poskytujú sa písomne v štátnom jazyku Slovenskej republiky. Tieto údaje sa môžu poskytnúť aj v jazyku, ktorý požaduje ten, kto s poisťovateľom uzaviera poistnú zmluvu, alebo v jazyku štátu, ktorého právo platí pre poistnú zmluvu, ak zmluvné strany majú možnosť zvoliť si právo.

§ 793
(1) Kto s poistiteľom uzaviera poistnú zmluvu, je povinný odpovedať pravdivo a úplne na všetky písomné otázky poistiteľa týkajúce sa dojednávaného poistenia. To platí tiež, ak ide o zmenu poistenia.
(2) Túto povinnosť má aj ten, na ktorého majetok, život alebo zdravie alebo zodpovednosť za škody sa má poistenie vzťahovať, aj keď poistnú zmluvu sám neuzaviera.

§ 794
(1) Poistnú zmluvu možno uzavrieť aj v prospech inej osoby.
(2) Na poistné zmluvy uzavreté v prospech inej osoby sa primerane použijú ustanovenia o zmluve v prospech tretej osoby (§ 50) s tým, že súhlas inej osoby môže byť daný aj dodatočne pri uplatnení práv vyplývajúcich z poistnej udalosti.

Tretí oddiel
Práva a povinnosti z poistenia

§ 795
(1) Povinnosť poistiteľa plniť a jeho právo na poistné vznikne prvým dňom po uzavretí poistnej zmluvy, ak nebolo účastníkmi dohodnuté, že vznikne už uzavretím poistnej zmluvy alebo neskôr.
(2) V poistení týkajúcom sa medzinárodnej dopravy tovaru možno dohodnúť, že sa poistenie vzťahuje aj na dobu pred uzavretím poistnej zmluvy. Poistiteľ však nie je povinný poskytnúť poistné plnenie, pokiaľ ten, kto s poistiteľom uzavrel poistnú zmluvu, v čase uzavretia poistnej zmluvy vedel alebo musel vedieť, že poistná udalosť už nastala.

§ 796
(1) Ten, kto s poistiteľom uzavrel poistnú zmluvu, je povinný platiť poistné, a to za dohodnuté poistné obdobia (bežné poistné); možno tiež dohodnúť, že poistné bude zaplatené naraz za celú dobu, na ktorú bolo poistenie dojednané (jednorazové poistné).
(2) Ak nebolo dohodnuté inak, je bežné poistné splatné prvého dňa poistného obdobia a jednorazové poistné dňom začiatku poistenia.
(3) Ak nie je v poistení týkajúcom sa medzinárodnej dopravy tovaru zaplatené poistné a ak nejde o prípad uvedený v § 795 ods. 2, nie je poistiteľ povinný poskytnúť poistné plnenie z poistných udalostí, ku ktorým došlo pred zaplatením poistného. Poistiteľ nemá právo na poistné, ak v čase uzavretia poistnej zmluvy vedel, že poistná udalosť nemôže nastať.
(4) Ak tak určujú poistné podmienky, je ten, kto s poistiteľom uzavrel poistnú zmluvu, zbavený povinnosti platiť poistné bez toho, aby tým bola dotknutá výška poistného plnenia.

§ 797
(1) Právo na plnenie má, pokiaľ nie je v tomto zákone alebo v poistných podmienkach ustanovené inak, ten, na ktorého majetok, život alebo zdravie, alebo na ktorého zodpovednosť za škody sa poistenie vzťahuje (poistený).
(2) Právo na plnenie vznikne, ak nastane skutočnosť, s ktorou je spojený vznik povinnosti poistiteľa plniť (poistná udalosť).
(3) Plnenie je splatné do pätnástich dní, len čo poistiteľ skončil vyšetrenie potrebné na zistenie rozsahu povinnosti poistiteľa plniť. Vyšetrenie sa musí vykonať bez zbytočného odkladu; ak sa nemôže skončiť do jedného mesiaca po tom, keď sa poistiteľ o poistnej udalosti dozvedel, je poistiteľ povinný poskytnúť poistenému na požiadanie primeraný preddavok.

§ 798
Poistiteľ je oprávnený plnenie z poistnej zmluvy primerane znížiť, ak na základe vedome nepravdivej alebo neúplnej odpovede (§ 793) bolo určené nižšie poistné.

§ 799
(1) Poistený je povinný zachovávať povinnosti, ktoré boli dohodnuté alebo ktoré sú v tomto zákone alebo v poistných podmienkach ustanovené.
(2) Kto má právo na plnenie, je povinný bez zbytočného odkladu poistiteľovi písomne oznámiť, že nastala poistná udalosť, dať pravdivé vysvetlenie o jej vzniku a rozsahu jej následkov a predložiť potrebné doklady, ktoré si poistiteľ vyžiada. Poistné podmienky mu môžu uložiť aj ďalšie povinnosti.
(3) Ak malo vedomé porušenie povinností uvedených v odsekoch 1 a 2 podstatný vplyv na vznik poistnej udalosti alebo na zväčšenie rozsahu následkov poistnej udalosti, je poistiteľ oprávnený plnenie z poistnej zmluvy znížiť podľa toho, aký vplyv malo toto porušenie na rozsah jeho povinnosti plniť.

Štvrtý oddiel
Zánik poistenia

§ 800
(1) Poistenie, pri ktorom je dojednané bežné poistné, zanikne výpoveďou ku koncu poistného obdobia; výpoveď sa musí dať aspoň šesť týždňov pred jeho uplynutím.
(2) Možno tiež dohodnúť, že poistenie môže vypovedať každý z účastníkov do dvoch mesiacov po uzavretí poistnej zmluvy. Výpovedná lehota je osemdenná; jej uplynutím poistenie zanikne.
(3) Poistiteľ nemôže podľa odseku 1 vypovedať poistenie osôb s výnimkou poistenia pre prípad úrazu.

§ 801
(1) Poistenie zanikne aj tak, že poistné za prvé poistné obdobie alebo jednorazové poistné nebolo zaplatené do troch mesiacov odo dňa jeho splatnosti.
(2) Poistenie zanikne aj tak, že poistné za ďalšie poistné obdobie nebolo zaplatené do jedného mesiaca odo dňa doručenia výzvy poisťovateľa na jeho zaplatenie, ak nebolo poistné zaplatené pred doručením tejto výzvy. Výzva poisťovateľa obsahuje upozornenie, že poistenie zanikne, ak nebude zaplatené. To isté platí, ak bola zaplatená len časť poistného.
(3) Lehoty podľa odsekov 1 a 2 možno dohodou predĺžiť.

§ 802
(1) Pri vedomom porušení povinností uvedených v ustanoveniach § 793 môže poistiteľ od poistnej zmluvy odstúpiť, ak pri pravdivom a úplnom zodpovedaní otázok by poistnú zmluvu neuzavrel. Toto právo môže poistiteľ uplatniť do troch mesiacov odo dňa, keď takú skutočnosť zistil; inak právo zanikne.
(2) Ak sa poistiteľ dozvie až po poistnej udalosti, že jej príčinou je skutočnosť, ktorú pre vedome nepravdivé alebo neúplné odpovede nemohol zistiť pri dojednávaní poistenia a ktorá pre uzavretie poistnej zmluvy bola podstatná, je oprávnený plnenie z poistnej zmluvy odmietnuť; odmietnutím plnenia poistenie zanikne.

§ 802a
(1) V prípade poistenia osôb s výnimkou poistenia pre prípad úrazu môže osoba, ktorá s poistiteľom uzavrela poistnú zmluvu, najneskôr do tridsať dní odo dňa uzavretia poistnej zmluvy od tejto zmluvy odstúpiť.
(2) Prejav vôle osoby, ktorá s poistiteľom uzavrela poistnú zmluvu, urobený do tridsať dní odo dňa uzavretia poistnej zmluvy a smerujúci k jej zrušeniu sa považuje za odstúpenie od zmluvy podľa odseku 1.

§ 803
(1) Poistiteľ má právo na poistné za dobu do zániku poistenia.
(2) Ak zanikne poistenie pred uplynutím doby, za ktorú bolo bežné poistné zaplatené, je poistiteľ povinný zvyšujúcu časť poistného vrátiť.
(3) Ak nastala poistná udalosť a dôvod ďalšieho poistenia tým odpadol, patrí poistiteľovi poistné do konca poistného obdobia, v ktorom poistná udalosť nastala; jednorazové poistné patrí poistiteľovi aj v týchto prípadoch vždy celé.
(4) Ak zanikne poistenie odstúpením od zmluvy podľa § 802a, vráti poistiteľ osobe, ktorá s poistiteľom uzavrela poistnú zmluvu, bez zbytočného odkladu, najneskôr však do tridsať dní od odstúpenia, zaplatené poistné; pritom má právo si od zaplateného poistného odpočítať, čo už plnil. Ak poskytnuté poistné plnenie, presahuje výšku zaplateného poistného, vráti osoba, ktorá s poistiteľom uzavrela zmluvu alebo poistený, poistiteľovi výšku poistného plnenia, ktorá presahuje zaplatené poistné.

§ 804
Poistné podmienky pre poistenie osôb určujú, v ktorých prípadoch je poistiteľ povinný vyplatiť pri zániku poistenia odbytné, kedy poistenie nezanikne pre neplatenie poistného a na ktoré prípady sa nevzťahuje ustanovenie § 803 ods. 2 o vrátení poistného.

Piaty oddiel
Zmena poistenia

§ 805
Poistné podmienky pre poistenie majetku a pre poistenie zodpovednosti za škodu týkajúce sa poistenia majetku v bezpodielovom spoluvlastníctve manželov určujú, za akých predpokladov zaniká poistenie majetku alebo poistenie zodpovednosti za škodu, na koho prechádzajú a na ktoré veci sa vzťahuje, ak zaniklo bezpodielové spoluvlastníctvo.

Šiesty oddiel
Poistenie majetku

§ 806
Z poistenia majetku má poistený právo, aby mu bolo poskytnuté plnenie vo výške určenej podľa poistných podmienok, ak sa poistná udalosť týka veci, na ktorú sa poistenie vzťahuje.

§ 807
Ak je tá istá vec poistená pre rovnaký prípad u viacerých poistiteľov a ak prevyšuje úhrn poistných súm poistnú hodnotu veci alebo ak prevyšuje úhrn súm, ktoré by z uzavretých poistných zmlúv z tej istej udalosti poistitelia boli povinní plniť (viacnásobné poistenie), je každý z poistiteľov povinný poskytnúť plnenie do výšky hodnoty veci alebo dohodnutej poistnej sumy len v pomere sumy, ktorú by bol povinný plniť podľa svojej zmluvy, k sumám, ktoré by boli úhrnom povinní plniť všetci poistitelia.

§ 808
Pokiaľ je vec poistená pre tú istú dobu zároveň iným poistením proti jednotlivým osobitným nebezpečenstvám, poskytne poistiteľ plnenie z poistnej udalosti spôsobenej takým osobitným nebezpečenstvom – ak má vôbec povinnosť nahradiť škodu – pokiaľ poistený nemohol dosiahnuť plnenie z poistenia pre prípad takého osobitného nebezpečenstva.

§ 809
(1) Poistený je povinný dbať, aby poistná udalosť nenastala; najmä nesmie porušovať povinnosti smerujúce k odvráteniu alebo zmenšeniu nebezpečenstva, ktoré sú mu právnymi predpismi uložené alebo ktoré vzal na seba poistnou zmluvou.
(2) Ak poistený vedome alebo následkom požitia alkoholu alebo návykových látok porušil povinnosti uvedené v odseku 1 a toto porušenie podstatne prispelo ku vzniku poistnej udalosti alebo k väčšiemu rozsahu jej následkov, je poistiteľ oprávnený plnenie z poistnej zmluvy primerane znížiť. To isté platí, ak porušil tieto povinnosti vedome alebo následkom požitia alkoholu alebo návykových látok ten, kto s poisteným žije v spoločnej domácnosti.

§ 810
Poistený má právo na náhradu nákladov účelne vynaložených na odvrátenie poistnej udalosti, ktorá poistenému majetku bezprostredne hrozila. Takisto má právo na náhradu nákladov, ktoré účelne vynaložil, aby zmiernil následky poistnej udalosti.

§ 812
Zmenou v osobe vlastníka poistenej veci poistenie zanikne, ak poistné podmienky neurčujú inak.

§ 813
(1) Ak poistený má proti inému právo na náhradu škody spôsobenej poistnou udalosťou, prechádza jeho právo na poistiteľa, a to do výšky plnenia, ktoré mu poistiteľ poskytol.
(2) Ak prešlo na poistiteľa právo podľa odseku 1 proti fyzickej osobe, platí pri jeho uplatňovaní primerane ustanovenie § 450.
(3) Na poistiteľa neprechádzajú nároky poisteného proti osobám, ktoré s ním žijú v spoločnej domácnosti alebo ktoré sú na neho odkázané svojou výživou. To však neplatí, ak tieto osoby spôsobili škodu úmyselne.

§ 814
Ak poistiteľ nahradil poistenému len časť škody, je osoba, proti ktorej má poistený právo na úhradu zvyšujúcej časti škody, povinná uspokojiť poistiteľa až po uspokojení poisteného.

§ 815
(1) Poistenie sa môže vzťahovať na majetok iného než toho, kto poistnú zmluvu s poistiteľom uzavrel. Poistné podmienky určujú, kedy v tomto prípade nevzniká právo na plnenie z poistnej udalosti poistenému, ale inej osobe.
(2) Ak fyzická osoba zomrie alebo ak zanikne právnická osoba, ktorá dojednala poistenie vzťahujúce sa na majetok inej osoby, vstupuje táto osoba do poistenia na miesto toho, kto s poistiteľom poistnú zmluvu uzavrel.

Siedmy oddiel
Poistenie osôb

§ 816
Z poistenia osôb má poistený právo, aby mu bola vyplatená dohodnutá suma alebo aby mu bol platený dohodnutý dôchodok, alebo aby mu bolo poskytnuté plnenie vo výške určenej podľa poistných podmienok, ak u neho nastane poistná udalosť.

§ 817
(1) Ak je dohodnuté, že poistnou udalosťou je smrť poisteného, môže ten, kto poistnú zmluvu s poistiteľom uzavrel, určiť osobu, ktorej má poistnou udalosťou vzniknúť právo na plnenie, a to menom alebo vzťahom k poistenému. Až do vzniku poistnej udalosti môže určenie osoby zmeniť; ak nie je ten, kto zmluvu uzavrel, sám poisteným, môže tak urobiť len so súhlasom poisteného. Zmena určenia osoby je účinná doručením oznámenia poistiteľovi.
(2) Ak nie je oprávnená osoba v čase poistnej udalosti určená alebo ak nenadobudne právo na plnenie, nadobúdajú toto právo manžel poisteného, a ak ho niet, deti poisteného.
(3) Ak niet osôb uvedených v odseku 2, nadobúdajú toto právo rodičia poisteného, a ak ich niet, osoby, ktoré žili s poisteným po dobu najmenej jedného roka pred jeho smrťou v spoločnej domácnosti a ktoré sa z toho dôvodu starali o spoločnú domácnosť alebo boli odkázané výživou na poisteného; ak niet ani týchto osôb, nadobúdajú toto právo dedičia poisteného.

§ 818
Ak vznikne právo na plnenie niekoľkým osobám a ak nie sú podiely určené, má každý z nich právo na rovnaký diel.

§ 819
Ak zomrie ten, kto uzavrel s poistiteľom poistnú zmluvu, podľa ktorej je poistený niekto iný, vstupuje do poistenia na jeho miesto poistený. To isté platí, ak zanikne právnická osoba, ktorá poistnú zmluvu s poistiteľom uzavrela.

§ 820
Ak je poistnou udalosťou úraz poisteného, je poistiteľ oprávnený znížiť sumu, ktorú má vyplatiť, ak došlo k úrazu následkom požitia alkoholu alebo návykových látok poisteným.

§ 821
Právom voči poistiteľovi nie je dotknuté právo na náhradu škody proti tomu, kto za škodu zodpovedá.

Ôsmy oddiel
Poistenie zodpovednosti za škody

§ 822
Z poistenia zodpovednosti za škody má poistený právo, aby v prípade poistnej udalosti poistiteľ za neho nahradil podľa poistných podmienok škodu, za ktorú poistený zodpovedá.

§ 823
Náhradu platí poistiteľ poškodenému; poškodený však právo na plnenie proti poistiteľovi nemá, ak osobitné predpisy neustanovujú inak.

§ 824
Poistné podmienky môžu určiť, v ktorých prípadoch zmenou v osobe vlastníka veci nezaniká poistenie zodpovednosti za škody.

§ 825
Poistiteľ nemá právo znížiť podľa ustanovenia § 799 ods. 3 náhradu, ktorú za poisteného vypláca poškodenému; sumu, o ktorú poistiteľ takto nemohol svoje plnenie znížiť, je povinný mu uhradiť poistený.

§ 826
Ak poistený spôsobí škodu následkom požitia alkoholu alebo návykových látok, má poistiteľ proti nemu právo na primeranú náhradu toho, čo za neho plnil.

§ 827
Pokiaľ poistiteľ nahradil za poisteného škodu, prechádza na neho právo poisteného na náhradu škody alebo iné obdobné právo, ktoré mu v súvislosti s jeho zodpovednosťou za škodu vzniklo proti inému. Ak prešlo na poistiteľa právo na náhradu škody proti fyzickej osobe, platí pri jeho uplatňovaní primerane ustanovenie § 450.

§ 828
(1) Poistenie sa môže vzťahovať aj na zodpovednosť iného než toho, kto poistnú zmluvu s poistiteľom uzavrel.
(2) Ak zomrie fyzická osoba alebo ak zanikne právnická osoba, ktorá dojednala poistenie vzťahujúce sa na zodpovednosť inej osoby, vstupuje táto osoba do poistenia na miesto toho, kto s poistiteľom poistnú zmluvu uzavrel.

Deviaty oddiel

§ 828a
Poistenie právnej ochrany
(1) Poistnou zmluvou pri poistení právnej ochrany sa poisťovateľ zaväzuje uhradiť náklady poisteného spojené s uplatnením jeho práva v rozsahu vymedzenom v poistnej zmluve a poskytovať služby priamo spojené s týmto poistením za podmienok dohodnutých v poistnej zmluve.
(2) Poistná zmluva nemôže obmedziť poisteného v práve výberu svojho právneho zástupcu pri jeho zastupovaní a pri ochrane jeho práv.
(3) Poisťovateľ je povinný uzavrieť rozhodcovskú zmluvu podľa osobitného predpisu na riešenie sporov vyplývajúcich z poistenia právnej ochrany, ak ten, kto s poisťovateľom poistnú zmluvu uzaviera, pri uzavretí poistnej zmluvy o to požiada. Údaj o uzavretí rozhodcovskej zmluvy podľa prvej vety sa uvedie v poistnej zmluve o poistení právnej ochrany. Ak vznikne spor vyplývajúci z poistenia právnej ochrany, poisťovateľ je povinný informovať poisteného o jeho práve podľa odseku 2 a o možnosti riešiť spor v rozhodcovskom konaní.
(4) Ustanovenia odsekov 2 a 3 sa nevzťahujú na
a) poistenie právnej ochrany, ktoré sa týka používania námorného dopravného prostriedku alebo poistných rizík vznikajúcich v súvislosti s jeho používaním,
b) zastupovanie poisteného, ak je táto činnosť súčasne vykonávaná vo vlastnom záujme poisťovateľa v rámci poistenia zodpovednosti za škodu,
c) poistenie právnej ochrany vykonávané poisťovateľom ako doplnkové poistenie k poisteniu pomoci osobám v núdzi počas cestovania alebo pobytu mimo miesta svojho trvalého pobytu.
(5) Poistenie právnej ochrany musí byť upravené samostatnou poistnou zmluvou alebo v samostatnej, zreteľne oddelenej časti poistnej zmluvy, v ktorej sa spresní najmä rozsah krytia právnej ochrany a výška poistného.

Šestnásta hlava
Zmluva o združení

§ 829
(1) Niekoľko osôb sa môže združiť, aby sa spoločne pričinili o dosiahnutie dojednaného účelu.
(2) Združenia nemajú spôsobilosť na práva a povinnosti.

§ 830
Každý z účastníkov je povinný vyvíjať činnosť na dosiahnutie dojednaného účelu spôsobom určeným v zmluve a zdržať sa akejkoľvek činnosti, ktorá by mohla znemožniť alebo sťažiť dosiahnutie tohto účelu.

§ 831
Popri pracovnej činnosti môžu byť účastníci združenia podľa zmluvy povinní poskytnúť na účely združenia peniaze alebo iné veci. Ak v zmluve nie je určená výška, predpokladá sa, že účastníci sú povinní poskytnúť rovnaké hodnoty.

§ 832
(1) Majetkové hodnoty je účastník povinný poskytnúť na účely zmluvy v dobe určenej v zmluve, inak bez zbytočného odkladu po uzavretí zmluvy.
(2) Pokiaľ nie je poverený niektorý účastník správou vecí uvedených v odseku 1, nakladá s nimi za účelom dosiahnutia účelu zmluvy účastník, ktorý ich poskytol; je však povinný oddeliť ich od ostatného svojho majetku dohodnutým spôsobom alebo spôsobom, ktorý oznámi ostatným účastníkom zmluvy o združení.