Módosítva:

Tt. 331/2011., hatályos 2012. január 1-től

Tt. 332/2011., hatályos 2012. január 1-től

Tt. 384/2011., hatályos 2012. január 1-től

Tt. 546/2011., hatályos 2012. január 1-től

Tt. 69/2012., hatályos 2012. március 1-től

Tt. 91/2012., hatályos 2012. március 9-től

Tt. 235/2012., hatályos 2012. szeptember 1-től

Tt. 246/2012., hatályos 2012. október 1-től

Tt. 440/2012., hatályos 2012. december 30-tól

Tt. 440/2012., hatályos 2013. január 1-től

Tt. 218/2013., hatályos 2013. augusztus 1-től

Tt. 435/2013., hatályos 2013. január 1-től

Tt. 213/2014., hatályos 2014. augusztus 1-től

Tt. 435/2013., hatályos 2014. szeptember 1-től

Tt. 218/2014., hatályos 2014. október 1-től

Tt. 218/2014., hatályos 2015. január 1-től

Tt. 333/2014., hatályos 2015. január 1-től

Tt. 218/2014., hatályos 2015. július 1-től

Tt. 130/2015., hatályos 2015. július 1-től

Tt. 176/2015., hatályos 2015. szeptember 1-től

Tt. 252/2015., hatályos 2015. november 1-től

Tt. 269/2015., hatályos 2016. január 1-től

Tt. 393/2015., hatályos 2016. január 1-től

Tt. 269/2015., hatályos 2016. május 1-től

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az alábbi törvényt hozta meg:

(1) Jelen törvény határozza meg az adókezelés rendjét, az adóalanyok és más személyek adókezelés kapcsán létrejövő jogait és kötelességeit.

(2) Amennyiben külön jogszabályok¹⁾ másként nem rendelkeznek, a jelen törvény szerint kell eljárni.

(3) Amennyiben külön jogszabály^1a) úgy rendelkezik, a jelen törvény rendelkezéseit kell arányos mértékben alkalmazni a kiválasztott pénzügyi intézmények^1b) különadóira.

(4) Amennyiben külön jogszabály^1c) úgy rendelkezik, a jelen törvény rendelkezéseit kell arányos mértékben alkalmazni a szabályozott iparágak különadóira.^1d)

A jelen törvény

a) adókezelés alatt az adó helyes megállapításával (kivetésével), az adóbefizetés biztosításával, valamint a jelen törvényből vagy külön jogszabályokból¹⁾ fakadó egyéb tevékenységekkel kapcsolatos eljárásokat ért,

b) adó alatt külön jogszabályok¹⁾ szerinti adót ért, beleértve az ezen törvény szerinti vagy külön jogszabályok²⁾ szerinti a késedelmi kamatot, kamatokat és büntetéseket, továbbá a helyi háztartási hulladékért és az építkezési törmelékért külön jogszabályok³⁾ alapján kirótt illetéket,

c) adóügyi eljárás alatt olyan eljárást ért, amelyben dönt az adóalanyok jogairól és kötelességeiről,

d) adótúlfizetésen azt az összeget érti, amely meghaladja az adókötelezettség összegét,

e) adókövetelésen az adókezelő adókövetelését érti, az adófizetési határidő lejártáig, amennyiben a jelen törvény másként nem rendelkezik,

f) adóhátralékon az adófizetési határidő lejártán túli tartozást,

g) bejelentési kötelezettségen az adóalany jelen törvényben vagy külön jogszabályokban¹⁾ meghatározott tényekkel és változásokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét érti.

(1) Az adókezelés során az általános hatályú rendelkezéseket követik, az állam és a települések érdekeinek védelme mellett, és figyelmet fordítanak az adóalanyok és más személyek jogainak és törvényben védett érdekeinek betartására.

(2) Az adóhatóság az adókezelés során szoros együttműködést folytat az adóalannyal és más személyekkel, és tájékoztatja őket az eljárási jogokról és kötelességekről, amennyiben a jelen törvény így rendelkezik. Az adó kezelője köteles foglalkozni minden olyan üggyel, amely az adókezelés tárgya, és haladéktalanul, indokolatlan késedelem nélkül kezelni azt, valamint a legmegfelelőbb eszközöket használni, amelyek az adó pontos meghatározásához és kivetéséhez vezetnek.

(3) Az adó kezelője a bizonyítékokat saját mérlegelése szerint értékeli, vagyis minden bizonyítékot egyedileg és kölcsönös összefüggéseiben, miközben tekintettel van mindenre, ami az adó kezelése során nyilvánvalóvá vált.

(4) Az adókezelés nem nyilvános (bizalmas), kivéve azon műveleteket, amelyeknek a jellege ezt nem teszi lehetővé. Az adóigazgatási műveletekről nem közölhetők képi, hang- és audio-vizuális felvételek.

(5) Az adóhatóság köteles az adóigazgatással kapcsolatos műveleteket saját kezdeményezésből is végrehajtani, amennyiben az adókövetelés keletkezésének vagy létezésének törvényi feltételei teljesülnek, akkor is, ha az adóalany részben vagy teljes mértékben nem tett eleget kötelességeinek.

(6) A külön jogszabályok érvényesítésekor az adókezelés során figyelembe veszik a jogi lépés valós tartalmát vagy más tényeket, melyek befolyásolják az adó meghatározását, kivetését és behajtását. Azon jogi és más tényeket, amelyek az adó meghatározására, kivetésére és beszedésére hatással vannak, de gazdaságilag megalapozatlanok és amelyeknek az eredménye az adózási kötelesség célzott elkerülése vagy olyan adózási előny megszerzése, amelyre egyébként az adóalanynak nem volna joga, vagy amelynek a célja az adókötelesség célzott csökkentése, az adókezelésnél nem veszik figyelembe.

(7) Az adóalanyok az adókezelés során egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek.

(8) Az adóalanyok joga és kötelessége a 4. § (2) bekezdés d) pontja alapján az adókezelés során szorosan együttműködni az adóhatósággal.

(9) Az adóhatóság gondoskodik arról, hogy a tényszerűen azonos esetekben ne jöjjenek létre indokolatlan különbségek.

(10) Az (1) – (9) bekezdések rendelkezései értelemszerűen vonatkoznak Szlovák Köztársaság Pénzügyi Igazgatóságára (a továbbiakban csak „pénzügyi igazgatóság“) és a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumára (a továbbiakban csak „minisztérium“), amennyiben a jelen törvényt vagy külön jogszabályokat¹⁾ követik.

(1) Az adókezelő az adóhivatal, vámhivatal és a település.

(2) Személyek, akik részt vesznek az adókezelésben:

a) a munkavállaló, akinek a munkáltatója vagy a szolgáltató hivatala a pénzügyi igazgatóság vagy a község (a továbbiakban csak „az adóhatóság alkalmazottja“),

b) a másodfokú szerv, amely

1. a pénzügyi igazgatóság azon ügyekben, amelyekben első fokon az adóhatóság dönt,

2. a minisztérium azon ügyekben, amelyekben a pénzügyi igazgatóság dönt,

c) az adóalany, amely olyan személy, melynek ez a törvény vagy a külön jogszabályok¹⁾ kötelezettségeket vagy jogokat írnak elő,

d) az adóalanytól eltérő személy, melynek joga és kötelezettségei vannak az adókezelés során vagy amelynek a jogai és kötelezettségei érintve vannak az adókezeléssel.

(1) Az adókezelésnél az államnyelvet kell használni, és az adóhatóság dokumentumainak és az adóalany beadványainak államnyelven kell készülniük.

(2) Az adóalany államnyelvtől eltérő írásos dokumentumait az adóhatóság felszólítására a hivatalos államnyelvű fordításával együtt kell benyújtani.

(3) Azon a természetes személynek, aki jeltolmácsra, artikulációs jeltolmácsra, taktilis (siketvak) jeltolmácsra szorul, a tolmácsot az adóhatóság saját költségére biztosítja.

(4) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései alkalmazásra kerülnek, amennyiben külön jogszabályok⁴⁾ másképp nem rendelkeznek.

(5) Az (1) – (4) bekezdés rendelkezései értelemszerűen érvényesek a pénzügyi igazgatóságra és a minisztériumra, amennyiben ezen törvény vagy külön jogszabályok¹⁾ alapján járnak el.

(1) Az adókelezésre tényszerűen illetékes a külön jogszabályokban¹⁾ meghatározott adóhatóság. Amennyiben ez a törvény vagy külön jogszabályok¹⁾ nem határozzák meg, melyik adóhatóság az illetékes, akkor az adókezelésre az adóhivatal az illetékes.

(2) Amennyiben kétségek keletkeznek az illetékesség meghatározásáról az adóhivatal és a vámhivatal között, az illetékességről a pénzügyi igazgatóság dönt.

(1) Az adókezelő területi illetékessége az alapján kerül megállapításra, amennyiben ezen törvény vagy külön jogszabályok⁵⁾ másképp nem rendelkeznek, hogy hol található a természetes személy állandó lakhelye⁶⁾ és a jogi személy székhelye.

(2) Amennyiben a területi illetékességet az (1) bekezdés alapján nem lehet meghatározni, akkor az adóalany szervezeti egységének elhelyezkedése irányadó a Kereskedelmi Törvénykönyv⁷⁾ alapján, egyébként pedig az a hely, ahol az adóalany a tevékenységének jelentős részét folytatja.

(3) Amennyiben a területi illetékességet az (1) és (2) bekezdés alapján nem lehet meghatározni, a Pozsonyi Adóhivatal az illetékes, amennyiben olyan adóról van szó, melynek kezelésére az adóhivatalok illetékesek, vagy a Pozsonyi Vámhivatal, amennyiben az adó kezelésére a vámhivatalok az illetékesek.

(4) Amennyiben kétségek merülnek fel az adóhivatalok területi illetékességét illetően, vagy kétségek merülnek fel a vámhivatalok területi illetékességét érintően, akkor a területi illetékességről a pénzügyi igazgatóság dönt.

(1) Az adóalany javaslatára vagy az adókezelő ösztönzésére a másodfokú hatóság delegálhatja az adó kezelésének területi illetékességet más adókezelőre, amennyiben ezt a javaslatot megalapozottnak tartja.

(2) A delegálásról szóló döntést a másodfokú hatóság kézbesíti az adóalanynak és az érintett adókezelőknek. A határozattal szemben nincs jogorvoslati lehetőség.

(1) A természetes személynek, aki az adókezelés során nem képviselheti saját magát, törvényes képviselője által kell képviseltetnie. Amennyiben a gyám személye nincs a bíróság által meghatározva, akkor az adókezelés céljára a képviselőt az adókezelő határozza meg.

(2) Az adóalany, az ő törvényes képviselője vagy gyámja helyettesítetheti magát képviselővel, akit választ, és aki az írásban kiadott meghatalmazás mértékében vagy a szóban megadott, az adókezelőnél jegyzőkönyvezett meghatalmazás szerint jár el. Amennyiben a képviselőnek állandó lakhelye vagy székhelye kívül esik az Európai Unió tagállamain és azon országokon, amelyek szerződéses felek az Európai Gazdasági Térségben (a továbbiakban csak „tagállam“), köteles a kézbesítésre képviselőt választani, mely állandó lakhellyel vagy székhellyel bír a Szlovák Köztársaság területén, egyébként az írott dokumentumok az adókezelőnél kerülnek elhelyezésre, a kiadási nap kézbesítési idejével.

(3) Amennyiben a meghatalmazás köre nincs pontosan kijelölve, akkor az általános meghatalmazásnak számít. Amennyiben a meghatalmazás tartalmából az következik, a képviselő helyett, amely az adótanácsadó vagy az ügyvéd, más személy is eljárhat; az ilyen eljárásra a képviselő más személy számára meghatalmazást ad. A más személy tevékenységére úgy kell tekinteni, mint a képviselőére. Egyazon ügyben az adóalany, törvényes képviselő vagy gyám csak egy képviselővel rendelkezhet. Amennyiben a képviselő jogi személy, képviselőként a jogi személy képviseleti szerve vagy a szerv által megbízott személy jár el.

(4) A meghatalmazás az adókezelővel szemben érvényes az adókezelőhöz történt kézbesítés napjától vagy az adókezelőnél történt jegyzőkönyvbe iktatás napjától.

(5) A meghatalmazás visszahívása az adóalany vagy képviselő felmondása érvényesek az adókezelőnek történt kézbesítés napjától, vagy az adókezelőnél történt jegyzőkönyvbe iktatás napjától.

(6) Azon adóalanynak, akinek tartózkodási helye nem ismert vagy akinek nem sikerült kézbesíteni az iratokat az ismert, Szlovák Köztársaság területén kívüli címre, valamint annak, aki az adókezelés során nem tud önállóan fellépni, legfőképpen szabadságvesztés, börtönbüntetés letöltése, hosszútávú Szlovák Köztársaság területén kívüli tartózkodás, amely megszakítás nélkül legalább három hónapig tart vagy hosszútávú betegség miatt, és nem választott semmilyen képviselőt, az adókezelő képviselőt rendelhet ki. A képviselő kirendeléséről szóló döntést az adókezelő csak a jelölt képviselő előzetes beleegyezésével adhatja ki. Amennyiben ilyen módon nem lehet kirendelni képviselőt, az adókezelő megkérheti a Szlovákiai Adótanácsadók Kamaráját, hogy a kérvény kézbesítését követő 30 napon belül javasoljon képviselőt az adótanácsadók jegyzékéből; előzetes beleegyezés a Szlovák Adótanácsadók Kamarája által ajánlott adótanácsadó esetében nem szükséges.

(7) Az adókezelő az adó kezelésének céljából képviselőt rendelhet a jogi személynek is, melynek nem lehetséges az iratokat kézbesíteni a cégjegyzékben vagy más jegyzékben található székhely címére, és más címe az adókezelő számára nem ismert, vagy amely nem rendelkezik olyan személlyel, mely a nevében eljárhat, vagy kétséges, ki járhat el a jogi személy ügyeiben. A (6) bekezdés rendelkezéseit megfelelő mértékben alkalmazza.

(8) Az adóalany képviselő általi képviselete nem zárja ki, hogy az adókezelő egyes tevékenységeket elkerülhetetlen esetekben az adóalannyal közvetlenül végezzen el, vagy az adókezelő felhívja az adóalanyt bizonyos tevékenységek ellátására. Az adóalany köteles az adókezelő felhívásának eleget tenni. Az adókezelő köteles ezen eljárásról kiértesíteni az adóalany képviselőjét.

(9) Amennyiben egyazon ügyben az adóalany és a választott képviselő jár el és ellentmondásos az eljárásuk, az adókezelőnek az adóalany eljárása a perdöntő.

(10) Amennyiben több adóalany közös beadvány adott be vagy közösen lép fel azonos ügyben, vagy társtulajdonosa olyan tárgynak, amely a beadvány tárgya, akkor kötelesek közös képviselőt választani az adókezelés céljára. Amennyiben így nem tesznek, az adókezelő határozza meg a közös képviselőt és erről értesíti az érintett adóalanyokat. A közös képviselő kijelöléséről szóló döntés ellen nem lehet fellebbezni.

(11) Amennyiben olyan adóalanyról van szó, amelynek regisztrációs kötelezettsége van és amelynek állandó lakhelye vagy székhelye a tagállamokon kívül található, kötelező számára képviselőt választani a kézbesítésre állandó lakhellyel vagy székhellyel a Szlovák Köztársaság területén, egyébként az írott dokumentumok az adókezelőnél kerülnek elhelyezésre, a kiadási nap kézbesítési idejével.

(1) Az adókezelő és a másodfokú szerv jogosult az adókezelésből kizárni a képviselőt, amennyiben más adóalanyok érdekütközésére kerül sor a jogaik gyakorlása és kötelességeik teljesítése közben ezen törvény és a külön jogszabályok¹⁾ alapján, kivéve, ha a képviselő adótanácsadó vagy ügyvéd.

(2) A kizárásról szóló döntést ezen képviselőnek és az érintett adóalanynak kézbesítik. Ezen határozat ellen nem lehet fellebbezni.

(1) Adótitok azon információ az adóalanyról, amely az adókezelés során kerül megszerzésre.

(2) Az adótitkot köteles mindenki megtartani, akinek a tudomására jutott.

(3) Az adókezelő köteles tájékoztatni az adóalanyokat és más személyeket az adótitok megőrzésének kötelességéről, és az ezen kötelesség megszegésével járó jogi következményekről.

(4) Az adótitok megszegését jelenti az adótitok bejelentése vagy hozzáférés biztosítása olyan személynek, aki nem jogosult megismerni az adótitkot. Az adótitok megismerésére jogosult személyek az adókezelő és a (6) bekezdésben megjelölt személyek.

(5) Nem számítanak adótitoknak a nyilvános jegyzékekben vagy nyilvántartásban szereplő információk.

(6) Nem tekintendő az adótitok megsértésének az adótitok közlése és elérhetővé tétele

a) más adókezelőnek vagy egyazon adókezelő más alkalmazottjának adókezelés céljából,

b) a pénzügyi igazgatóságnak vagy a Pénzügyi Felügyelet Bűnügyi Hivatalának feladataik ellátása céljából a jelen törvény és külön jogszabályok⁸⁾ alapján,

c) a vámhivataloknak feladataik ellátása érdekében ezen törvény és külön jogszabályok⁹⁾ alapján,

d) a pénzügyi igazgatóságnak és a minisztériumnak,

1. amennyiben egy lista készül azon személyekről, akiknek adótartozása van (a továbbiakban csak „adós“), az adóhátralék valódi összegével,

2. az adóhátralék beszámítására a 87. § szerint

3. a nemzetközi szerződésekből¹⁰⁾ és külön jogszabályokból¹¹⁾ fakadó célokra,

e) a minisztériumnak a céljaira

1. a feladatainak ellátására ezen törvény vagy külön jogszabályok alapján,¹²⁾

2. állami támogatások felmérésére, értékelésére és elfogadására, ellenőrzésére és regisztrációjára,

f) a minisztérium, a pénzügyi igazgatóság vagy az adókezelő megbízott képviselőjének a bíróság előtti eljárásban,

g) a felelős szerveknek, melyek jogosultak az adókezelői feladatok ellenőrzésére, vagy másodfokú szervnek ellenőrzés céljából, valamint hatásköreik gyakorlásával kapcsolatban

h) a Szlovák Köztársaság kormányának az adóhátralékokkal kapcsolatos információk előterjesztésével összefüggésben,

i) a bíróságnak, a bírósági eljárás céljából,

j) az ügyészségnek, a bűnüldöző szerveknek és a Rendőri Testületnek,

k) a választott bíróságnak a nemzetközi békéltető eljárásokra és nemzetközi döntőbírósági eljárásokra,¹³⁾

l) a Nemzetbiztonsági Hivatalnak biztonsági ellenőrzések végzése céljából külön jogszabályok¹⁴⁾ alapján,

m) a Szlovák Információs Szolgálatnak és a Katonai Hírszerzésnek feladatai ellátása céljából,

n) a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának vagy a Kerületi Hivatalnak adatfeldolgozás céljából és külön jogszabályok¹⁵⁾ alapján meghatározott célokra,

o) a Szlovák Köztársaság Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumának adatfeldolgozás céljából és külön jogszabályok¹⁶⁾ alapján meghatározott célokra,

p) a minisztérium által alapított jogi személynek az információk feldolgozására számítástechnika segítségével,

q) az Európai Bizottság biztonsági akkreditációs szerve által regisztrált személyeknek az Európai Unió CCN/CSI¹¹⁾ hálózatának karbantartása, kezelése és fejlesztése céljából,

r) a szerződéses állam érintett hivatalának a nemzetközi szerződés alapján,¹⁰⁾

s) az Európai Bizottságnak és a tagállam illetékes hivatalának külön jogszabályok¹¹⁾ alapján,

t) a személynek, akire átruházódott az adóhátralék a 86. § alapján, vagy aki az adókezelőt képviseli az eljárásban,

u) a bírósági végrehajtónak az adókezelő jogainak érvényesítésével összefüggésben az adóhátralék megtérítésére az ütemezési tárgyalásokon külön jogszabályok⁵²⁾ alapján, az adókezelő jogainak jelzálog végrehajtási eljárásban történő érvényesítésével összefüggésben külön jogszabályok alapján,⁵²⁾ az adókezelő által nyilvántartott adóhátralék behajtásával összefüggésben, ha az adókezelő a község,

v) a személynek, akinek kézbesítésre kerül a döntés az adó-végrehajtási eljárás kezdetéről a 90. § (2) alapján,

w) a jelzáloghitelezőnek, melynek a követelése jelzálogjoggal van hitelesítve az adóvégrehajtás tárgya vonatkozásában a 88. § (11) bekezdése értelmében, a jogainak gyakorlásához szükséges mértékben, és az árverezőnek az adókezelő mint jelzáloghitelező jogainak érvényesítése érdekében külön jogszabályok^17a) alapján, és az árverezőnek az adókezelő jogainak gyakorlása kapcsán az adóhátralék árverésből történő megtérítése érdekében külön jogszabályok^17a) alapján,

x) a közjegyzőnek a zálogjogok Közjegyzői Központi Nyilvántartásba való bejegyzésre,¹⁸⁾

y) a Szociális Biztosítónak, egészségügyi biztosítónak és az Egészségügyi Felügyeletnek azon tényekről, amelyek összefüggenek feladataik ellátásával,

z) a Szlovák Nemzeti Banknak a felügyelet ellátására külön jogszabályok¹⁹⁾ alapján

aa) a munkaügyi hivataloknak és a Munka-, Szociális- és Családügyi Központnak a feladataik ellátása céljából,

ab) a kerületi hivataloknak feladataik ellátása céljából

ac) a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának a statisztikai nyilvántartások és statisztikai adatgyűjtés céljából, és adatfeldolgozásra minisztérium kérése alapján a minisztérium Európai Bizottsággal kapcsolatos feladatainak teljesítése érdekében,

ad) a település főellenőre és a település más szervei számára, a kerületi főellenőrnek és a nagyobb területi egység szerveinek feladatai ellátása kapcsán,

ae) az alapvető jogok biztosának, a gyermekjogi biztosnak és az egészségkárosodott személyek jogai biztosának,

af) a nyilvános archívumnak az iratok megőrzési kötelezettsége céljából,

ag) az ideiglenes kezelőnek feladatai ellátása céljából,

ah) a Jogsegély Központnak döntések céljából külön jogszabályok^19a) alapján,

ai) a kataszteri eljárás céljából a földkezelőnek,

aj) a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumának feladatai ellátásához külön jogszabályok^19b) alapján,

ak) a Nemzeti Munkaügyi Felügyeletnek feladatainak ellátására külön jogszabályok^19c) alapján,

al) a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos és Sportminisztériumának feladatai ellátásához külön jogszabályok^19d) alapján,

am) a Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális- és Családügyi Minisztériumának feladatai ellátásához az külön jogszabályok^19e) alapján,

an) a Könyvvizsgálati Felügyelet számára a felügyelet gyakorlása céljából külön jogszabályok^19f) alapján és a könyvvizsgálónak vagy könyvvizsgáló vállalatnak könyvvizsgálat céljából külön jogszabályok^19f) alapján,

ao) az Olaj- és Olajtermék-szükségtartalék Ügynökségének feladatai ellátása céljából külön jogszabályok^19g) alapján és a Szlovák Köztársaság Állami Tartalékalapja Igazgatóságának az államigazgatás gyakorlása céljából külön jogszabályok^19g) alapján,

ap) a szerveknek, melyek felelősek az Európai Unió alapjaiból nyújtott segélyek vagy támogatások nyújtásáért, ellenőrzéséért vagy kormányzati könyvvizsgálatáért a feladataik ellátása céljából külön jogszabályok^19h) alapján,

ar) a Szlovák Köztársaság Külügyi és Európai Ügyi Minisztériuma számára feladatai ellátásához külön jogszabályok¹⁹ⁱ⁾ alapján,

as) a Hálózati Szolgálatok Árszabályozási Felügyelete számára feladatai ellátásához külön jogszabályok^19j) alapján,

at) a Költségvetési Felelősség Tanácsa és a Költségvetési Felelősség Tanácsának Hivatala részére a feladatai ellátásához külön jogszabályok^19k) alapján,

au) a Közbeszerzési Hivatalnak a kedvezmények végső felhasználóinak azonosításához és a kedvezmények végső felhasználói jegyzékének^19l) vezetéséhez kapcsolódó feladatok teljesítéséhez szükséges mértékben,

au) a Szlovák Kereskedelmi Felügyeletnek külön jogszabály^19l) szerinti feladatai teljesítése céljából,

av) a Gazdasági Versenyhivatalnak a gazdasági verseny védelmét^19m) szolgáló feladatainak teljesítése céljából,

aw) azon jogalanyoknak, melyek a pénzügyi igazgatóságnak közbeszerzés alapján¹⁹ⁿ⁾ nyújtanak szolgáltatásokat az informatikai technológiák terén, a pénzügyi igazgatóság informatikai rendszerének létrehozása, üzemeltetése és fejlesztése céljából.

ax) A Szlovák Köztársaság Egészségügyi Minisztériumának a külön jogszabály^19o) szerinti célokra.

(7) Nem számít az adótitok megsértésének

a) a tájékoztatás vagy az adótitok nyilvánosságra hozása azon adóalany írásos beleegyezésével, akit az adótitok érint,

b) a nyilvántartások nyilvánosságra hozása az 52. § alapján, adatok szolgáltatása az 53. § alapján és engedély kiadása az 54. § alapján

c) az adatok nyilvánosságra hozása adójellegű bűncselekmény elkövetéséről, amelyről jogerős döntés született és az ítélet nem került törlésre,

d) az adatok nyilvánosságra hozása a jelen törvény vagy külön jogszabályok²⁾ által megszabott kötelességek megszegéséről a pénzügyi igazgatóság igazgatója vagy általa felhatalmazott személy által, amennyiben ezen adatok a pénzügyi igazgatóság internes székhelyén vagy a tömegtájékoztató médiában közzétételre kerültek,

e) a keresztnév, vezetéknév és a természetes személy lakhelyének megadása vagy a jogi személy székhelyének megadása azon személynek, aki ennek a személynek a számlájára adófizetést hajtott végre,

f) a bankszámlaszám elérhetővé tétele a pénzügyi igazgatóság internetes székhelyén, amelyet az adókezelő az adóalanyhoz rendelt adófizetés céljaira,

g) a jogi személy esedékes adójának bejelentése vagy közzététele a pénzügyi kimutatások nyilvános részének adatai alapján.^37aa)

(8) A (6) bekezdésben jelzett célok kapcsán jelenti vagy elérhetővé teszi az adótitkot

a)az adóhivatal igazgatója vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,

b) a pénzügyi igazgatóság igazgatója vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,

c) a vámhivatal igazgatója vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,

d) a Szlovák Köztársaság pénzügyminisztere (a továbbiakban csak „miniszter“) vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,

e) a település polgármestere vagy az általa írásban felhatalmazott alkalmazott,

(9) A (6) bekezdés g), i) – k) pontjainak céljaira jogosult bejelenteni az adótitkot az adókezelő korábbi alkalmazottja is. A (6) bekezdés a)-e) pontjai esetében nem szükségeltetik az alkalmazottaknak a (8) bekezdés szerint írásos felhatalmazás.

(1) Amennyiben ez a törvény másképp nem rendelkezik, a költségeket, amelyek az adókezelés során keletkeznek, az illetékes adókezelő téríti meg, kivéve azokat a költségeket, amelyek az adóalanynál keletkeztek.

(2) Amennyiben az adókezelő felhívására az adókezeléssel kapcsolatos eljárásokon részt vesz

a) tanú, jogosult a pénzügyi kiadásai és elmaradt jövedelme megtérítésére; az igényt az adókezelőnél kell érvényesíteni, akinek a felhívására az adókezelési eljárásban részt vett, együtt azon iratokkal, amelyek igazolják a követelését, a kihallgatást követő öt napon belül, máskülönben ez a követelése megszűnik,

b) az a személy, aki írásos dokumentumokat és egyéb, az adókezeléssel összefüggő dolgokat birtokol, kivéve azt a személyt, akinek a jogai és kötelességei ezen adókezelési intézkedésekkel érintettek, jogosult a benyújtásokkal kapcsolatos készpénzkiadásainak megtérítésére; az igényt az adókezelőnél kell érvényesíteni, akinek a felhívására az adókezelési eljárásban részt vett, együtt azon iratokkal, amelyek igazolják a követelését, a kihallgatást követő öt napon belül, máskülönben ez a követelése megszűnik,

c) az adókezelő által kijelölt képviselő, jogosult a pénzügyi kiadásai és elmaradt jövedelme megtérítésére; az igényt az adókezelőnél kell érvényesíteni, akinek a felhívására az adókezelési eljárásban részt vett, együtt azon iratokkal, amelyek igazolják a követelését, a kihallgatást követő öt napon belül, máskülönben ez a követelése megszűnik,

(3) Az érvényesített jogigény teljesítéséről az illetékes adókezelő dönt az érvényesítést követő 15 napon belül; amennyiben az igényt jogosnak ítéli, a megtérítést a jogosultnak a jelzett határidőn belül átutalja.

(4) Amennyiben az adókezelő megtérítette a költségeket a (2) bekezdés alapján, amelyek az adóalany vagy más személy mulasztása vagy törvényi kötelezettségeinek nem teljesítése kapcsán merültek fel, az adókezelő határozattal írhatja elő az adóalanynak vagy más személynek ezen költségek megtérítését. A költségtérítés határideje a kézbesítést követő 15 nap.

(5) Az (1) – (4) bekezdés rendelkezései vonatkoznak a pénzügyi igazgatóságra és a minisztériumra, amennyiben ezen törvény vagy külön jogszabályok¹⁾ alapján járnak el.

(1) A benyújtás történhet írásban vagy szóban a jegyzőkönyvbe diktálva.

(2) Az írásbeli beadványokon szerepelnie kell a benyújtó fél aláírásának.

(3) A beadvány elbírálása annak tartalma szerint történik. A beadványból nyilvánvalónak kell lennie a benyújtó fél kilétének, milyen ügyben és ajánlások mellett történt a benyújtás, valamint ha a beadvány jellegéből az következik, akkor a benyújtás okainak is.

(4) A beadvány benyújtása az ügyben illetékes szervhez történik. Amennyiben az ügyben illetékes szerv a település, a beadvány a helyileg illetékes adókezelőnek nyújtandó be, azaz a községnek. Kérésre a beadványok átvételét igazolni kell.

(5) Az elektronikus úton történő benyújtás a 33. § (2) bekezdése alapján elektronikus iktató igénybevételével, vagy a közigazgatási központi portál elektronikus iktatóján keresztül történik, ahol szerepelnie kell a benyújtó fél elektronikus aláírásának is.²⁰⁾ Ha az adóalany az írásos nyomtatványait a pénzügyi igazgatósághoz elektronikus úton kívánja eljuttatni úgy, hogy hiteles elektronikus aláírása nincsen, értesíti a kézbesítéshez szükséges adatokról az adókezelőt a pénzügyi igazgatóság székhelyének honlapján feltüntetett minta formanyomtatványok alapján, és írásbeli megállapodást köt az adókezelővel az elektronikus úton történő kézbesítésről. A megállapodás főképp az elektronikus úton történő kézbesítést, az elektronikus ügyintézés ellenőrzésének módját, valamint az elektronikus kézbesítés hitelesítését tartalmazza.

(6) Az elektronikus úton történt benyújtásoknál, amennyiben az nem az (5) bekezdés alapján valósult meg, vagy telefaxon történt meg, szükséges a beadványokat papíralapú formában is eljuttatni öt munkanapon belül az elektronikus, vagy telefaxos úton történt benyújtás után, különben a benyújtott beadványok nem minősülnek kézbesítettnek.

(7) Az elektronikus úton történt benyújtásokra értelemszerűen a 33. § vonatkozik. Kézbesítettnek a beérkezés napjával az elektronikus iktatóba beérkezett beadványok minősülnek, amelyről az adózó igazolást kap az adóalany személyes elektronikus postafiókjába.

(8) Amennyiben a beadvány hiányosnak bizonyul, és ennek következtében nem alkalmas további megtárgyalásra, az illetékes hatóság utasításai alapján és az általa meghatározott határidőn belül kötelezi az adóalanyt a hiányosságok pótlására. Ugyanakkor figyelmezteti a hiányosságok pótlásának elmulasztásával járó következményekre is.

(9) Ha az adózó a beadvány hiányosságait az illetékes hatóság által előírt határidőn belül szükséges mértékben pótolta, ilyen esetben a beadványa hibátlannak minősül és a beadványa benyújtásának eredeti időpontja érvényesül. Amennyiben az adóalany az illetékes hatóság felhívásának nem tesz eleget teljes mértékben és az előírt határidőnek megfelelően, abban az esetben beadványa nem minősül benyújtottnak, s erről a tényről az adózót az illetékes hatóság értesíti.

(10) A személy 14. § (1) bek. szerinti indítványára, melyet a pénzügyi igazgatóságnak nem elektronikus eszközökkel kézbesítettek az (5) bek. szerinti módon, a (8) és (9) bekezdés rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak, kivéve a 14. § (3) bek. szerinti indítványt.

(1) A pénzügyi igazgatóságnak elektronikus úton köteles kézbesíteni a beadványokat a 13. § (5) bekezdése alapján

a) az az adóalany, aki hozzáadottérték-adó (általános forgalmi adó) fizető,

b) az adóalanyt képviselő adótanácsadó, aki az adóalanyt adóügyvitelben képviseli,

c) az adóalanyt képviselő ügyvéd, aki az adóalanyt adóügyvitelben képviseli,

d) a b) és c) pontokban meg nem jelölt képviselő, aki az adózót - mely hozzáadottérték-adó (általános forgalmi adó) fizető személy – adóügyvitelben képviseli.

(2) A beadványhoz csatolt mellékleteket az (1) bekezdés szerinti az adóalany más formában is benyújthatja, mint elektronikus úton.

(3) Az indítványra, mely teljesíti a jelen törvényben  vagy külön jogszabályban előírt^20a)  szerkezeti-formai követelményeket és amelyet az érintett (1) bek. szerinti személy másként, mint a 13. § (5) bek. szerinti elektronikus úton kézbesített, nincsenek tekintettel.

(1) Adóbevallást köteles benyújtani mindenki, akire a külön jogszabályok értelmében¹⁾ ez a kötelesség vonatkozik, vagy az, akit az adókezelő erre felszólít. A felszólításban az adókezelő felvilágosítja az adóalanyt az adóbevallás elmulasztásának következményeiről.

(2) Amennyiben az adóbevallás a külön jogszabályok¹⁾ szerint előírt határidőn belül nem történt meg, az adókezelő az adóbevallás benyújtására felszólítja az adóalanyt. A felszólításban az adókezelő felvilágosítja az adóalanyt az adóbevallás elmulasztásának következményeiről.

(3) Ha az adóalany nem nyújtott be adóbevallást az (1) és (2) bekezdés szerint az adókezelő felszólítására sem, az adó mértékét az adókezelő állapítja meg segéd útmutató alapján.

Amennyiben az adóalany az adómérték segéd útmutató alapján történt meghatározásának megkezdéséről szóló értesítés kézbesítése után adóbevallási nyilatkozatot nyújt be, az adókezelő azt segéd útmutatóként felhasználhatja.

(4) Az adóbevallási nyilatkozat benyújtása formanyomtatványon történik; amennyiben az adóbevallás elektronikus úton történik, csak az előírt formában nyújtható be. Az adóbevallási nyilatkozat mellékleteiként szerepelnek, ha azt külön jogszabály előírja, az adóbevallás részét képező bizonyító állításokat tartalmazó dokumentumok.

(5) Az adóbevallási nyilatkozatok formanyomtatványait az illetékes minisztérium általános érvényű rendeletben írja elő.

(1) Amennyiben külön jogszabály¹⁾ máshogyan nem rendelkezik, az adóbevallás benyújtására meghatározott határidő letelte előtt az adóalany javító adóbevallást nyújthat be. Az adókivetésre nézve az utolsó helyesbítő adóbevallás a meghatározó, a közben a benyújtott adóbevallástól és az azt megelőző helyesbítő adóbevallástól eltekintenek.

(2) Ha az adóalany azt észleli, hogy az adókötelezettsége nagyobb, vagy az adójóváírás alacsonyabb, vagy az adó-visszaigénylés alacsonyabb, mint amit a benyújtott adóbevallásban feltüntetett, köteles az adókezelőnek kiegészítő adóbevallást benyújtani az ezen ténymegállapítást követő hónap utolsó napjáig azon időszaknak a megjelölésével, melyre a kiegészítő adóbevallás vonatkozik, amennyiben az (5) bekezdés másként nem rendelkezik. Ugyanezen a határidőn belül megtérítendő az utólagosan bevallott adó is, ha külön jogszabály¹⁾ másként nem rendelkezik.

(3) Amennyiben az (5) bekezdésben foglaltak másképpen nem rendelkeznek, az adózó köteles kiegészítő adóbevallást benyújtani az azon hónapot követő hónap végéig, amikor észlelte, hogy

a) az adókötelezettsége nagyobb, mint amit az adókezelő kivetett; az adóalany ugyanígy jár el akkor is, ha észleli, hogy adójóváírásának összege, vagy adó-visszaigénylésének az összege alacsonyabb, mint amennyit az adókezelő elfogadott,

b) a hozzáadottérték-adó adóbevallása az adott időszakra vonatkozóan nem helyes adatokat tartalmaz a megvalósult és elfogadott adóköteles üzleti tevékenységekkel kapcsolatosan,

c) ha a negatív adóalap (veszteség) kisebb, mint az adóbevallásban feltüntették.

(4) Az adóalany jogosult kiegészítő adóbevallást benyújtani, ha megállapítja, hogy

a) az adóbevallásban feltüntetett adókötelezettségének kisebbnek, vagy az adójóváírásának, vagy adó-visszaigénylésének nagyobbnak kellene lennie,

b) az adókötelezettségének kisebbnek kellene lennie az adókezelő által kivetettnél,

c) az adóbevallás helytelen adatokat tartalmaz, vagy

d) a negatív adóalap nagyobb az adóbevallásban feltüntetettnél.

(5) Ha az adóalany a (4) bekezdés alapján a 69. § (1), (2) és (5) bekezdése szerinti határidő utolsó évében kiegészítő adóbevallást nyújt be, ez a határidő meghosszabbítódik és a következő naptári évben azon hónapjának utolsó napján jár le, amely hónap jelölésében megegyezik azzal a hónappal, melyben az utolsó kiegészítő adóbevallás benyújtása megtörtént; ebben a meghosszabbított határidőben az adóalany nem nyújthat be kiegészítő adóbevallást.

(6) A helyesbítő, vagy kiegészítő adóbevallás a 15. § (4) bekezdése szerinti formanyomtatványon, vagy előírt formában nyújtandó be, és helyesbítő vagy kiegészítő adóbevallásként kell megjelölni.

(7) Kiegészítő adóbevallás nem nyújtható be arra az adózási időszakra, amelyre az adó nagyságát segéd útmutatók segítségével (becsléssel) állapították meg az adó segéd útmutatók alapján történt kivetéséről szóló határozat kézbesítése után, vagy amelyben az adóalanynak az adókötelezettségét segéd útmutatók alapján (becsléssel) állapították meg.

(8) Adócsökkentésre, a negatív adóalap emelésére, vagy emelt adójóváírásra, vagy az adóvisszaigénylés összegének emelésére a kiegészítő adóbevallás alapján csak olyan tények esetében lehetséges, amelyek nem képezték az adóellenőrzés tárgyát.

(9) Kiegészítő adóbevallás nem nyújtható be arra az adózási időszakra, amelynek vonatkozásában adóellenőrzés folyik, ha 15 nap eltelt az adóellenőrzés kezdetéről készített jegyzőkönyv megírásától, az adóellenőrzésről szóló értesítés kézbesítésétől, az adóellenőrzés más adózási időszakra történő kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítésétől, amennyiben arra vonatkozna a kiegészítő adóbevallás, valamint 15 nap elteltével az adóellenőrzés más adónemre történő kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítésétől, amennyiben arra vonatkozna a kiegészítő adóbevallás, egészen az adókivetési eljárás határozatának jogerőre emelkedési napjáig; ha az adókivetési eljárás nem kezdődik el (68.§ (1) bek.), kiegészítő adóbevallás nem nyújtható be az adóellenőrzés befejezésének napjáig.

(1) Ha kétségek merülnek fel a benyújtott adóbevallás és mellékleteinek helyességével, az adatok valódiságával, vagy teljességével kapcsolatban, az adókezelő értesíti az adózót ezen kételyeiről és felszólítja őt, hogy ezekkel kapcsolatban foglaljon állást, s főképp, hogy pótolja a hiányos adatokat, értelmezze a zavaros dolgokat, a hibás adatokat javítsa ki vagy helyességüket hitelt érdemlően bizonyítsa.

(2) A felszólításban az adókezelő megfelelő határidőt szab meg az adóalanynak véleménye megfogalmazására, mely nem lehet rövidebb 15 napnál, és kioktatja őt a határidő be nem tartásának és a hiánypótlás elmulasztásának következményeiről.

(3) Amennyiben az adóalany a (2) bekezdés értelmében megadott időtartamon belül nem pótolja a benyújtott adóbevallásban meglévő hiányosságokat, az adókezelő az adózónál adóellenőrzést hajt végre, vagy az adó mértékét segéd útmutatók alapján (becsléssel) határozza meg.

(4) Ha a benyújtott adóbevallásban fennálló hiányosságok pótlásáról szóló felszólítás postázása megtörtént, a 79. § (2) bekezdése értelmében visszatérítendő adótöbblet visszafizetési határideje szünetel a felszólítás kézbesítésének napjától az adóbevallásban fennálló hiányosságok pótlásának napjáig.

(1) Ha a vám- és adóhivatal, melynek a beadványt benyújtották nem illetékes az ügy megtárgyalására vagy a döntéshozatalra, köteles a beadvány haladéktalanul továbbítani az illetékes adóhatóságnak és értesíteni erről a beadvány benyújtóját. Ha a beadvány határidőn belül került benyújtásra, a határidő betartottnak tekintendő annál az adókezelőnél is, amelyhez a beadványt továbbküldték.

(2) Ha az adókezelőnek, mely adóhivatal vagy vámhivatal, olyan beadványt kézbesítettek, melynek intézésére érdemben egyetlen adó- vagy vámhivatal sem illetékes, a beadványt visszaküldik a benyújtónak.

(3) Ha az adókezelőnek, mely a község, olyan beadványt kézbesítettek, melynek intézésére hatáskörileg vagy helyileg nem illetékes, a beadványt visszaküldik a benyújtónak.

(1) A szóbeli megbeszélésekről és a végrehajtott tevékenységekről az illetékes hatóság jegyzőkönyvet készít.

(2) A jegyzőkönyvből egyértelműnek kell lennie, hogy mikor, hol és főleg ki vett részt a szóbeli meghallgatáson, vagy ki hajtotta végre az intézkedést és mely személyek vettek benne részt, mi képezte a meghallgatás vagy intézkedés fő tárgyát, tartalmaznia kell a meghallgatás vagy intézkedés menetének összefüggő leírását, az iratok és dolgok megjelölését, amelyek a meghallgatás vagy intézkedés folyamán leadásra kerültek, vagy pedig a betekintésre felmutatott iratok tartalmának lényegét, a kioktatás tényét, a felvilágosított személyek véleményét, javaslatait és ellenvetéseit a jegyzőkönyv tartalmát illetően, valamint az ajánlások és ellenvélemények összegzését. Ha a jegyzőkönyv beadványként szerepel, a beadvány minden összetevőjét tartalmaznia kell.

(3) A jegyzőkönyv részét képezik a meghozott intézkedések, beleértve az elfogadott következtetéseket is.

(4) A jegyzőkönyvet az előzetes ismertetés után a szóbeli meghallgatáson vagy intézkedésben résztvevő minden személy, az illetékes hatóság alkalmazottait beleértve, aláírja. Az aláírás megtagadásának okai, valamint a jegyzőkönyv tartalmát illető ellenvetések szintén a jegyzőkönyv részét képezik.

(5) A jegyzőkönyv másodlatát, vagy másolatát az illetékes hatóság a (4) bekezdésben foglalt személyeknek kiadja.

(6) Az illetékes hatóság saját kezdeményezésre vagy a (4) bekezdésben foglalt személyek javaslatára kijavítja a helyesírási hibákat és más egyértelmű pontatlanságokat. A hibajavításokról és az egyéb pontatlanságok kijavításáról nem adnak ki végzést.

(7) Az értesítésekről, jegyzetekről, telefonos beszélgetések tartalmáról, más írásbeliségekre való utalásokról, a saját és idegen eredetű feljegyzések kivonatairól és más, az üggyel kapcsolatos és az illetékes hatóság által feltárt tényekről a hatóság hivatalos feljegyzést készít. A hivatalos feljegyzést az illetékes hatóság azon alkalmazottja írja alá, aki azt elkészítette. A feljegyzésben megjelöli a forrásokat, amelyekből a feljegyzésben szereplő információk származnak. A hivatalos feljegyzés további összetevőire az (1) – (6) bekezdés megfelelő részei vonatkoznak.

(1) Az adókezelő beidézi azon személyt, akinek jelenléte elengedhetetlen az adókezelési eljárás szempontjából. Az idézésben figyelmeztet a távolmaradás jogi következményeire. Az idézést saját kézbe kézbesítik.

(2) A beidézett személy köteles megjelenni az adókezelő beidézésére. Az adókezelési eljárástól való távolmaradás komoly okokból, vagy más, méltányos elbírálás alá eső körülményekből kifolyólag igazolható. Ha a beidézett személy igazolatlanul nem jelenik meg az ismételt beidézés után sem, az adókezelő kérheti az előállítását. Az adókezelő, amennyiben az vámhivatal, az ilyen személyt maga is előállíthatja az adóhivatalban vagy a vámhivatalban.

(3) A (2) bekezdés alapján történő előállításra az adókezelő a Rendőri Testület illetékes egységét kéri fel.²¹⁾ A hivatásos katonákat vagy más fegyveres testületek tagjait az adókezelő azon szolgálati hivatalt felkérve állítatja elő, amelyben az elővezetendő személy szolgálatot teljesít.

(1) A vám- és adóhivatal mint adókezelő kérheti egyes adókezelői feladatok elvégzését más érdemi joghatóság adókezelőjétől, amely adó- és vámhivatal, amennyiben ez a hatóság könnyebben, gazdaságosabban és gyorsabban képes elvégezni a kért feladatot. A megkeresett adókezelő köteles ennek a kérésnek eleget tenni, vagy tájékoztatni azokról az okokról, amelyek miatt a kérésnek nem tehet eleget.

(2) A megkeresés megalapozottságával kapcsolatos vitákról a 7. § (4) bekezdésében taglalt hatóság dönt.

(1) Ha az adózási eljárásban olyan kérdés merül fel, amelyről már más, illetékes hatóság jogerősen döntött, az adókezelő számára ez a döntés kötelező érvényű; más esetekben az adókezelő az ilyen kérdésről saját véleményt alkothat, vagy más illetékes hatóságnál kezdeményezheti eljárás megindítását.

(2) Az adókezelő mint előzetes kérdésről nem alkothat saját véleményt arról, hogy történt-e bűncselekmény vagy kihágás és azt ki követte el, vagy a természetes személy állapotáról.

(1) Az adóalany vagy az ő képviselője jogosult betekinteni az adóalany adókötelezettségét illető iratokba. Azokba az írásos anyagokba, amelyek alapján megkeresés zajlik a 21. § vagy külön jogszabály szerint,^21a) az adóalany vagy az ő képviselője leghamarabb azt követően jogosult betekinteni, amikor a megkeresés eredménye megérkezik, ami bizonyítékul szolgálhat az adóügyben. Az adókezelő minden betekintésről köteles hivatalos feljegyzést készíteni. Az adóalany vagy az ő képviselője nem jogosult betekinteni az olyan írásos anyagokba, amelyek titkosított adatokat tartalmaznak,²²⁾ és az olyan dokumentumokba, amelyek közzétételével más személyek törvény által védett érdekei sérülnének.

(2) Az adóalany vagy képviselője kérésére az adókezelő másolatot, vagy fénymásolatot készít azokból az iratokból, amelyekbe betekintést nyerhetnek és kiadja azokat az adóalanynak vagy képviselőjének, és kérésükre felülhitelesíti azonosságukat az eredeti példányokkal; a fénymásolat hitelesítése illetékköteles.

(3) Az adókezelő köteles lehetővé tenni a betekintést az iratokba az alapvető jogok biztosának, a gyermekjogi biztosnak és az egészségkárosodott személyek jogai biztosának hatáskörük gyakorlásával kapcsolatosan.

(1) Az adóalany igazolja

a) azokat a tényeket, amelyek befolyásolják az adó helyes megállapítására, és azokat a tényeket, amelyeket köteles az adóbevallásban, vagy más, külön jogszabályok²⁾ szerint kötelezően benyújtandó beadványokban feltüntetni,

b) azokat a tényeket, amelyek igazolására az adókezelő az adóellenőrzés vagy adóeljárás folyamán felszólította,

c) a kötelezően vezetett nyilvántartások és feljegyzések hitelességét, helyességét és teljességét.

(2) A bizonyítási eljárást az adókezelő vezeti, ügyelve arra, hogy az adóügyvitel szempontjából fontos tények a lehető legteljesebben megállapításra kerüljenek, és ennek során nem kötik őt kizárólag csak az adóalanyok javaslatai.

(3) Az adókezelő adatoltja az adóalannyal szemben lefolytatott eljárások során feltárt tényeket, amelyek döntőek az adó meghatározása szempontjából. Nem szükséges bizonyítani az általánosan ismert tényeket, vagy azokat a tényeket, amelyek az adókezelő számára a tevékenységéből kifolyólag ismertek.

(4) Bizonyítékul felhasználható minden, ami hozzájárulhat azon tények feltárásához, amelyek döntőek az adó helyes meghatározásához, és ami nem az általános érvényű jogszabályokba ütköző módon lett megszerezve. Ide sorolhatóak főleg az adóalanyok különböző beadványai, a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a közokiratok, az adóellenőrzési jegyzőkönyvek, a helyszíni vizsgálatok és szemlék jegyzőkönyvei, az adóalanyok által vezetett kötelező feljegyzések és nyilvántartások és a hozzájuk tartozó okiratok.

(5) Az adóeljárás és adóellenőrzés folyamán az olyan okirat, amely kiállítása idején nem létező személy számára lett kiadva, nem vehető figyelembe.

(1) Mindenki köteles az adóügyi eljárás céljaira tanúként vallomást tenni a fontos, általa ismert körülményekről; köteles az igazat vallani és semmit el nem hallgatni. Az adókezelő kötelezheti a tanút, hogy személyesen jelenjen meg és tegyen vallomást; ha a tanú nem jelenik meg, az adókezelő a 20. § szerint járhat el.

(2) Az adókezelő köteles felvilágosítani a tanút kihallgatása előtt a vallomástétel megtagadásának a lehetőségéről, az igazmondási kötelezettségéről és arról, hogy semmit sem hallgathat el, valamint a hamis vagy hiányos tanúvallomás jogi következményeiről.²³⁾ A tanúvallomást az a személy tagadhatja meg, aki ez által büntetőeljárás veszélyének tehetné ki magát vagy valamely közeli hozzátartozóját.

(3) A tanú nem hallgatható ki olyan tényekről, melyek titkosítottak,²²⁾ vagy amelyekre törvény által elismert vagy előírt titoktartási kötelezettség vonatkozik, illetve csak abban az esetben hallgatható ki, ha a titok megtartása vagy a titoktartási kötelezettsége alól az illetékes hatóság, vagy az érdekelt személy felmenti.

(4) A tanúvallomás alatt az adóalany vagy a képviselője jogosult jelen lenni a kihallgatáson és kérdéseket feltenni. Az adókezelő köteles a tanú kihallgatásáról kellő időben, írásban értesíteni az adóalanyt vagy a képviselőjét.

(1) Az adó helyes meghatározása szempontjából fontos tények szakvéleményezésére az adókezelő felkérhet szakértőt szakvélemény kidolgozására vagy szakmai állásfoglalásra.

(2) Ha a szakértő vallomást tesz, az adóalany jogosult jelen lenni a kihallgatásán és kérdéseket feltenni. Az adókezelő köteles a szakértő tanúvallomásáról kellő időben értesíteni az adóalanyt.

(1) A bíróságok, az államigazgatás szervei, a községek, a nagyobb területi egységek és a jegyzők kötelesek értesíteni az adókezelőt az adóigazgatás szempontjából fontos adatokról, amennyiben az eljárásaik tárgya a külön jogszabályok¹⁾ szerint adóköteles.

(2) Az állami ellenőrző szervek kötelesek értesíteni az adókezelőt az ellenőrzéseik eredményeiről, ha ezekből az eredményekből kikövetkeztethető, hogy elmulasztották vagy elmulaszthatták az adókötelezettség teljesítését.

(3) A pénzforgalmi szolgáltatók^23a) kötelesek értesíteni

a) az adóhivatalt a külön jogszabályok²⁴⁾ szerinti adatokról,

b) a pénzügyi igazgatóságot vagy az adókezelőt, ami a település, a külön jogszabályok²⁵⁾ szerinti adatokat tartalmazó közleményről.

(4) A biztosító vagy a külföldi biztosító fiókja, a viszontbiztosító vagy külföldi viszontbiztosító fiókja köteles tájékoztatni az adókezelőt a jövedelem- vagy nyereségpótló biztosítási teljesítések kifizetéséről a folyó naptári év elteltétől számított 30 napon belül.

(5) A község, a Szlovák Köztársaság fővárosa, Pozsony és Kassa város városrészei, melyek anyakönyvvezetésre illetékesek, kötelesek értesíteni az adókezelőt az elhalálozásokról.

(6) Az állami szervek, egyéb szervek és azon személyek, melyek hivatali hatalmukból kifolyólag, vagy a működésük tárgyát tekintve személy- és vagyonnyilvántartást vezetnek,²⁶⁾ kötelesek az adókezelő felhívására beszolgáltatni az adókivetéshez és adóelmaradás behajtásához szükséges adatokat.

(7) Mindenki, akinek tulajdonában vannak olyan okiratok, iratok vagy más dolgok, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak az adókezelési eljárásban, köteles az adókezelő felhívására ezen okiratokat, iratokat vagy más dolgokat kölcsönadni vagy kiadni.

(8) Az adókezelő felhívására a postai vállalkozás²⁷⁾ (a továbbiakban csak „posta”) köteles tájékoztatni azon személyek személyazonosságáról, akik postafiókkal rendelkeznek, valamint az oda érkező postai küldeményeket illető adatokról és azok feladóiról, az utánvéttel kézbesített küldemények adatairól, az adóalanyhoz postai úton vagy postafiókján keresztül beérkező összegekről, a poste restante szolgáltatások átvevőiről és más, az adókezeléshez szükséges adatokról, vagy köteles lehetővé tenni az adókezelőnek ezen adatok elérhetőségét a postán, valamint a posta által közölt adatok hitelességének helyszíni ellenőrzését.

(9) A vállaltok^27aa) kötelesek a külön jogszabályban^27ab) rögzített feltételek mellett adókezelési célokra az adókezelő kérésére adatokat szolgáltatni az ügyfelekről^27ac) és az üzemeltetési adatokról.^27ad)

(10) A nyomtatott sajtótermékek kiadói, webhelyek üzemeltetői, a webtárhelyek szolgáltatói, a domainek regisztrálói és tulajdonosai kötelesek adókezelési célokra az adókezelő felhívására benyújtani a hirdetések megrendelőinek, az internetes szolgáltatások felhasználóinak személyazonosságát és címét, valamint az adókezeléshez szükséges egyéb adatait.

(11) A fuvarozó társaságok kötelesek adókezelési célokra az adókezelő felhívására benyújtani az általuk szállított küldemények feladóinak, címzettjeinek és valós átvevőinek kilétét, valamint a szállítás időtartamáról, a szállított áru jellegéről és mennyiségéről szóló adatokat.

(12) Az egészségügyi biztosítók, a Szociális Biztosító, egyéb biztosítók, a magán nyugdíjalap-kezelő társaságok, kiegészítő nyugdíjtársaságok és a Munka-, Szociális és Családügyi Központ kötelesek az adókezelő felhívására az adókezelés céljaira szükséges információkat benyújtani.

(13) Az adó- és vámhivatalok kötelesek kölcsönösen tájékoztatni egymást az engedélyezett adófizetési haladékról, az adó-részletfizetés engedélyezéséről, valamint az adófizetési haladékról vagy részletfizetésről szóló határozatban megszabott feltételek teljesítéséről.

(14) Azon jogi személy, melyre az adókezelő a 86. § szerint az adótartozások behajtását átruházta, köteles elektronikus úton tájékoztatni a pénzügyi igazgatóságot a behajtás állapotáról.

(15) Az informatikai szolgáltató köteles adókezelési célokra, az adókezelő felhívására jelenteni azokat az adatokat, melyeket külön jogszabályok^27a) értelmében köteles megőrizni.

(16) A Szociális Biztosító informatikai rendszeréből a pénzügyi igazgatóság rendelkezésre bocsájtja az adókezelés szempontjából szükséges adatokat.

(1) Ha ezen törvény vagy külön jogszabály¹⁾ nem határozza meg valamely eljárás határidejét, akkor az adókezelő állapítja meg a megfelelő időtartamot és egyben figyelmeztet a határidő elmulasztásából adódó következményekre. Nyolc napnál rövidebb határidő csak kivételesen, egyszerű tevékenység, vagy különösen sürgős eljárások esetén határozható meg.

(2) A napok számával meghatározott határidő lejárati idejébe nem számítódik bele az a nap, amikor az eljárás megindítását eldöntő esemény megtörtént.

(3) A hetekben, hónapokban vagy években megszabott határidő azzal a nappal ér véget, amelynek megjelölése megegyezik azon napéval, melyen az eljárás megkezdését indokló esemény megtörtént. Ha nincs ilyen nap a hónapban, a határidő a hónap utolsó napjával végződik.

(4) Ha a határidő vége szombatra, vasárnapra vagy munkaszüneti napra esik, a határidő utolsó napja a legközelebbi következő munkanap.

(5) A határidő betartottnak tekintendő, ha a határidő utolsó napján az adókezelő végrehajtja teendőit, vagy a beadványt átadja postai szállításra, vagy az elektronikus úton beérkezett és a 13. § (5) bekezdésével összhangban elintézett beadványt továbbítja az elektronikus iktató címére, melyet a pénzügyi igazgatóság üzemeltet, vagy az elektronikus iktató címére, melyet a település mint adókezelő üzemeltet. Ha a beadványt az adókezelő oldalán előállt okok miatt nem lehet elektronikus iktatón keresztül kézbesíteni, a határidő betartottnak tekintendő, amennyiben a beadvány az adókezelőnél felmerült akadályok eltávolítását követő legközelebbi munkanapon kézbesítésre kerül. Ugyanígy betartottnak tekintendő a határidő, ha legkésőbb az ötödik munkanapon megtörténik a beadvány benyújtása a 13. § (6) bekezdése értelmében.

(6) Kétségek felmerülése esetén a határidő betartottnak minősül, ha nem bizonyítódik be az ellenkezője.

(1) Fontos okokból kifolyólag az adóalany a határidő lejárta előtt kérheti az adókezelőnél annak meghosszabbítását a 27. § (1) bekezdése alapján. Az adókezelő ezen határidőt nem hosszabbíthatja meg több idővel, mint amennyit az adóalany kér. A meghosszabbított határidő újabb meghosszabbítása nem megengedett.

(2) A jelen törvény vagy külön jogszabály által meghatározott határidőt az adókezelő nem hosszabbíthatja meg. Ha külön jogszabály kimondja, hogy a határidő meghosszabbítható, az adókezelő ezt nem hosszabbíthatja meg több idővel, mint amennyit a hivatkozott külön jogszabály kimond, vagy hosszabb idővel, mint amennyit az adóalany kér.

(3) Ha az adókezelő legkésőbb 30 napon belül nem kézbesíti az adóalanynak a határidő meghosszabbításáról szóló kérvénnyel kapcsolatos határozatát, akkor a határidő meghosszabbítottnak minősül.

(4) Ha külön jogszabály másképp nem rendelkezik, a határidő meghosszabbításáról szóló kérvénnyel kapcsolatos határozata ellen nem lehet fellebbezni.

(1) Az adókezelő komoly indokok miatt elnézi a határidő lekésését, ha arra őt az adóalany megkéri, legkésőbb a késést kiváltó okok megszűnése utáni 30. napig, ha ugyanezen idő alatt megvalósítja elmulasztott kötelezettségét. A meghosszabbított határidő lekésését már nem lehet elnézni.

(2) A határidő lekésését nem lehet elnézni akkor, ha az eredeti határidő utolsó napjától számítva eltelt egy év.

(3) A határidő be nem tartásáról szóló kérvény határozata elleni jogorvoslat nem lehetséges.

(4) Az (1) – (3) bekezdés rendelkezései megfelelő mértékben vonatkoznak a minisztériumra és a pénzügyi igazgatóságra is.

(1) Az adókezelő az iratokat elektronikus úton kézbesíti. Amennyiben az lehetséges és célravezető, az iratokat az adókezelő alkalmazottai kézbesítik.

(2) Ha az iratot nem lehet az (1) bekezdés alapján kézbesíteni, az adókezelő az iratot kézbesítheti

a) postai szolgáltató útján,

b) más hatóság közvetítésével, ha külön jogszabály így rendelkezik,²⁸⁾

c) nyilvános hirdetmény által.

(3) Ha a címzettnek adóügyviteli meghatalmazott képviselője van, az iratokat ennek a képviselőnek kézbesítik. Amennyiben a címzettnek ezen adóügyben személyesen elvégzendő feladata van, az iratot neki és a képviselőjének is kézbesíteni kell. Ezzel nem sérülnek az iratkézbesítésről szóló 9. § (2) és (11) bekezdésének rendelkezései.

(4) Amennyiben a címzett ok nélkül elutasítja az irat átvételét, az kézbesítettnek számít az elutasítás napjától számítva; erről a kézbesítőnek a címzettet fel kell világosítania.

(5) Ha az iratokat nem elektronikus úton kézbesítik, az irat a tagállam területén azon címre kerül kézbesítésre, amit az adóalany az adókezelőnek bejelentett; máskülönben az iratot a természetes személy állandó lakhelyére kézbesítik, jogi személy esetén a székhelyének címére (a továbbiakban csak „kézbesítés helye”); ezzel a 9. § (11) bekezdésének rendelkezései ezzel nem sérülnek.

(1) Saját kézbe azokat az iratokat kézbesítik

a) amelyekről a jelen törvény kimondottan így rendelkezik,

b) amelyek esetében a kézbesítés napja döntő a határidő lejártának kezdete szempontjából és amelynek lekésése jogi hátrányokkal jár a címzettre nézve,

c) ha az adókezelő így rendelkezik.

(2) Ha a fizikai személy, akinek a saját kézbe szóló iratot kell kézbesíteni, nem található a megjelölt címen, a kézbesítő megfelelő módon értesíti a kézbesítés megismétléséről, meghatározott napon és órában. Ha a megismételt kézbesítés eredménytelen, a kézbesítő a postán helyezi el az küldeményt és erről a fizikai személyt a megfelelő módon értesíti. Amennyiben a fizikai személy a neki letétbe helyezett levélküldeményt nem váltja ki 15 napon belül, akkor ezen időtartam utolsó napja a kézbesítés első napjának számít, akkor is, ha a fizikai személynek az elhelyezett iratról nincs tudomása.

(3) Azon iratokat, melyek jogi személy számára saját kézbe szólnak, az a személy jogosult átvenni, aki a jogi személy nevében járhat el, vagy az a személy, aki fel van hatalmazva az iratok átvételére. Ha az iratok átvételére jogosult személy nem található a megjelölt címen, a kézbesítő megfelelő módon értesíti a kézbesítés megismétléséről, meghatározott napon és órában. Ha a megismételt kézbesítés eredménytelen, a kézbesítő a postán helyezi el a küldeményt és erről a jogi személyt a megfelelő módon értesíti. Amennyiben a jogi személy a neki letétbe helyezett küldeményt nem veszi át 15 napon belül, akkor ezen időtartam utolsó napja a kézbesítés első napjának számít, akkor is, ha a jogi személynek az elhelyezett iratról nincs tudomása.

(4) Amennyiben a kézbesítés helye olyan, ahol nem lehet a levélküldeményt saját kézbe kézbesíteni, kézbesítettnek minősül azzal a nappal, amikor az az adókezelőhöz visszakerül, még akkor is, ha a címzettnek, akinek az irat kézbesítendő, erről nincs tudomása.

(5) Ha a címzett a kézbesítés helyéül a postafiókot jelöli meg, vagy ha a címzett előzetes megegyezés szerint a küldeményeket a postán veszi át úgy, hogy nincs kijelölt postafiókja, a küldemény megérkezésének az időpontja megegyezik a küldemény letétbe helyezésének időpontjával. Amennyiben a címzett nem váltja ki a küldeményt az elhelyezéstől számított 15 napon belül, akkor ezen időtartam utolsó napja a kézbesítés első napjának számít akkor is, ha a címzettnek a küldemény elhelyezéséről nincs tudomása.

(1) Az adókezelő elektronikus úton kézbesített leveleire (a továbbiakban csak „elektronikus dokumentum”) ezen törvény rendelkezései és külön jogszabályok²⁹⁾ vonatkoznak.

(2) Az elektronikus dokumentumnak hiteles elektronikus aláírással kell rendelkeznie.

(3) Az adókezelő elektronikus úton azon személynek, az adóalanynak vagy a 14. § által meghatározott személynek kézbesíti az elektronikus dokumentumokat, aki őt erre megkéri.

(4) Az elektronikus dokumentumot a (3) bekezdésben feltüntetett személy személyes elektronikus postafiókjába kézbesítik.

(5) A személyes elektronikus postafiókba elküldött elektronikus dokumentum attól a pillanattól minősül kézbesítettnek, amikor a (3) bekezdésben feltüntetett személy, akinek a személyes elektronikus postafiókhoz hozzáférése van, fogadja az említett dokumentumot.

(6) Ha a (3) bekezdésben feltüntetett személy nem fogadja a személyes elektronikus postafiókjába elküldött elektronikus dokumentumot az elküldéstől számított 15 napon belül, akkor ez az elektronikus dokumentum kézbesítettnek minősül ezen időtartam utolsó napjával akkor is, ha a (3) bekezdésben feltüntetett személynek erről nincs tudomása.

(7) Az elektronikus kézbesítés saját kézbe történő kézbesítésnek minősül.

(8) Az elektronikus úton történő kézbesítés a pénzügyi igazgatóságra is vonatkozik.

(1) Az adóalany a pénzügyi hivatallal történő elektronikus kommunikációja során az interneten belül a pénzügyi igazgatóság honlapjának székhelyén a hozzáférési adatok megadása után saját zónával rendelkezik, amely tartalmazhatja főleg:

a) az adóalany iratait elektronikus formában,

b) az adóalany elektronikus személyi számlakivonatát,

c) hozzáférését az elektronikus iktatóhoz,

d) a személyes elektronikus postafiókot,

e) a szolgáltatások katalógusát.

(2) Az elektronikus iktató, amelyet a pénzügyi igazgatóság üzemeltet, közös a pénzügyi hivataléval.^29a) Az elektronikus iktató elektronikus címét a pénzügyi igazgatóság a honlapja székhelyén teszi közzé, ugyanígy a közigazgatási központi portál székhelyén is.

(3) A személyes elektronikus postafiók egy olyan elektronikus postafiók, amely a pénzügyi hivatallal folytatott kommunikációra szolgál.

(4) Az elektronikus kommunikáció és az elektronikus szolgáltatásnyújtás feltételeit és részleteit a pénzügyi igazgatóság a honlapján teszi közzé.

(1) Annak a címzettnek, akinek lakóhelye vagy székhelye a Szlovák Köztársaságon kívül, valamelyik tagállam területén található, és a székhelye vagy lakóhelye ismert, az írásbeliségeket közvetlenül kézbesítik. Ha az írott küldeményt a címzett saját kezébe kell kézbesíteni, a küldeményt nemzetközi tértivevénnyel postázzák; az adókezelő a küldeményt külön jogszabályok^21a) szerint is kézbesítheti. Amennyiben az ilyen címzett a kézbesítésre képviselőt jelöl ki maga helyett, a küldeményt ennek a képviselőnek kézbesítik, ezzel a 9. § (2) bekezdése második mondatának rendelkezése nem sérül.

(2) A címzettnek, a 9. § (11) bekezdésében taglalt adóalany, vagy a 9. § (2) bekezdésében taglalt képviselő kivételével, akinek a lakhelye vagy székhelye ismert és a tagállamok területén kívül esik, a levélküldeményt közvetlenül kézbesítik. Amennyiben a levelet a címzett saját kezébe kell kézbesíteni, a levelet nemzetközi tértivevénnyel küldik;.az adókezelő a levélküldeményt a külön jogszabályok^21a) szerint is kézbesítheti. Amennyiben az ilyen címzett a kézbesítésre képviselőt jelöl ki maga helyett, az írásbeliségeket ennek a képviselőnek kézbesítik.

(3) Ha a küldeményt nem lehet kézbesíteni, az kézbesítettnek minősül azon a napon, amikor a kézbesítetlen küldemény az adókezelőhöz visszakerül, még akkor is, ha a címzettnek erről nincs tudomása.

(4) Az (1) – (3) bekezdéseket nem alkalmazzák abban az esetben, ha a levélküldeményeket elektronikus úton kézbesítik.

(1) Ha az adókezelő előtt nem ismert a címzett székhelye vagy lakóhelye, az írásbeliségeket nyilvános hirdetmény útján kézbesíti.

(2) A nyilvános hirdetmény útján történő kézbesítés a címzett utolsó tartózkodási helyén vagy székhelyén történik úgy, hogy a község az adókezelő kérelmére hirdetményt függeszt ki 15 napos időtartamra a helyi szokásoknak megfelelően az írásos küldemény letétbe helyezéséről, annak pontos megjelölésével. A község igazolja a kifüggesztés időtartamát; ezen időtartam utolsó napja a kézbesítés napjának minősül. Az írásos küldemény letétbe helyezéséről szóló értesítés azon adókezelő székhelyén is kifüggesztésre kerül, amely a küldemény kézbesítését kérte.

(3) A nyilvános hirdetmény általi kézbesítés saját kézbe történő kézbesítésnek minősül.

(1) Az adókezelő az adatgyűjtés során jogosult az adóalanyokról információkat gyűjteni, megkeresni a nem nyilvántartott vagy a be nem jelentett adóalanyokat, ellenőrizni az adóalanyok nyilvántartásának pontosságát és teljességét és bizonyságot szerezni a helyes adókivetés és adóbehajtás szempontjából fontos tényekről. Eközben az adókezelő az adatgyűjtési tevékenységet az adóalany közvetlen együttműködése nélkül is folytathatja.

(2) Ha az adókezelő megállapítja, hogy az adóalany abbahagyta az adóköteles tevékenységét, vagy nincs adóköteles jövedelme, megteszi a szükséges intézkedéseket az adókivetés meggyorsítására, vagy az összes elmaradt adó behajtására.

(1) Az adókezelő jogosult adóügyi eljárás céljából és a más szervekkel, külön jogszabály³¹⁾ alapján történő együttműködés során helyszíni vizsgálatot lefolytatni a saját hatáskörén kívül eső területen is.

(2) A helyszíni vizsgálat az adókezelő olyan tevékenysége, melynek során bizonyítékokat keres, ellenőrzi és megállapítja a tényeket, amelyek szükségesek az adókezelés céljaiból.

(3) A helyszíni vizsgálat során az adókezelő alkalmazottja köteles szolgálati igazolvánnyal azonosítani magát; ez a kötelesség – ha az adókezelő a község – nem vonatkozik annak alkalmazottjára és a helyszíni vizsgálatot végző, szolgálati egyenruhát viselő vámhivatalnokra. Ha az adókezelő a község, az adókezelő alkalmazottja köteles igazolni jogosultságát a helyszíni vizsgálat elvégzésére.

(4) A helyszíni vizsgálatról az adókezelő alkalmazottja jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv másolatát, vagy a jegyzőkönyv fénymásolatát az adókezelő alkalmazottja átadja az adóalanynak, vagy más személynek, vagy az adóalany alkalmazottjának, vagy más személy alkalmazottjának, akinek a részvételével a helyszíni vizsgálat történt. Ha a helyszíni vizsgálatban az adóalany vagy az ő alkalmazottja, vagy más személy, vagy más személy alkalmazottja nem vesz részt, az adókezelő alkalmazottja hivatalos feljegyzést készít. Amennyiben az adókezelő a helyszíni vizsgálat során valamilyen tárgyat zárol a 41. és 42. § alapján, a jegyzőkönyv másolatát vagy fénymásolatát átadja annak a személynek, akitől azt a tárgyat átvette.

(5) A helyszíni vizsgálatról, a tárgy lefoglalásáról és a tárgy elkobzásáról szóló rendelkezések megfelelő mértékben vonatkoznak a pénzügyi igazgatóságra is.

(1) Az adókezelő alkalmazottja jogosult a helyszíni vizsgálat tárgyának megfelelő időtartam alatt, főleg üzemeltetés idején korlátlanul belépni minden üzemi épületbe, telkekre, helyiségbe vagy helyre, beleértve a közlekedési-fuvarozási eszközöket és a szállítási göngyölegeket, jogosult hozzáférni a könyvelési iratokhoz, feljegyzésekhez és információkhoz, mégpedig műszaki adathordozókon is, és jogosult végrehajtani a tárgy vizsgálatát a célja eléréshez szükséges mértékben a jelen törvény előírásai szerint. Ezen joga érvényes arra a lakásra is, melyet az adóalany a vállalkozása céljából használ.

(2) Az adókezelő – ha az adó- vagy vámhivatal – alkalmazottja jogosult a helyszíni vizsgálat során vásárolt árut visszaszolgáltatni az adóalanynak, aki ezt köteles visszavenni és az adókezelő – ha az adó- vagy vámhivatal – alkalmazottjának visszaszolgáltatni a kifizetett összeget.

(3) Az adókezelő alkalmazottja jogosult kikérni vagy elkészíteni a könyvelési feljegyzések, más jegyzékek és információk kivonatát vagy másolatát akár műszaki adathordozókon is az adóalany költségére. Ugyanúgy jogosult fotódokumentációt vagy audiovizuális felvételeket készíteni a helyszíni vizsgálat során a cél eléréséhez szükséges mértékben a jelen törvény vagy a külön jogszabályok³³⁾ által előírt keretek között.

(4) A műszaki adathordozókon található adatok átellenőrzéséhez szükséges terjedelemben az adókezelőnek joga van hozzáférni a számítástechnikában használt programokhoz, és használhatja a programokat, melyekben az információk fel voltak dolgozva, az adóalany vagy az általa megbízott személy jelenlétében.

(5) Az adókezelő alkalmazottjának jogában áll kikölcsönözni az iratokat vagy azok kivonatait vagy másolatait, vagy más dolgokat, vagy mintát venni az adóalany vagy más személy székhelyén, a székhelyén kívül, a vállalkozása helyén, vagy az üzemhelyiségekben. Az iratok és más dolgok átvételéről az adókezelő alkalmazottja külön igazolást ad az átvételkor. A kikölcsönzött iratokat és más dolgokat az adókezelő az utolsó irat vagy tárgy felmutatásától számított 30 napon belül visszaszolgáltatja. A levett mintákat vagy azok részét a szakvizsgálat vagy szemle után visszaszolgáltatják, amennyiben ezt a tárgy jellege vagy külön jogszabály megengedi.⁹⁾ A különösen bonyolult esetekben, főleg ha elkerülhetetlen a külső szakértői véleményezés, vagy a kikölcsönzött iratokat és más dolgokat büntetőjogi eljárás céljaira kell átadni, ezt a határidőt a másodfokú hatóság arányos mértékben meghosszabbíthatja, ismételten is. Erről a tényről az adókezelő írásban értesíti az adóalanyt vagy más személyt, akinél a helyszíni vizsgálat történik.

(1) Az adóalany vagy más személy köteles az adókezelővel együttműködni és neki segítséget nyújtani az eredményre vezető helyszíni vizsgálat céljából, főképpen köteles szükséges magyarázatokkal szolgálni.

(2) Az adóalany vagy más személy, akinél a helyszíni vizsgálat történik, köteles kölcsönözni az adókezelő által kért iratokat vagy kivonatokat, vagy azok másolatait és más dolgokat, lehetővé tenni a mintavételt a vállalkozás székhelyén vagy helyén, vagy üzemeltetési helyén kívül. Ezen eljárásra vonatkozik a 38. § (5) bekezdése.

(3) Ha az adóalany adóköteles tevékenységet végez a megszokott munkahelyen kívül, a vállalkozás székhelyén, helyén vagy az üzemeltetési helyén kívül, vagy nyilvános helyen (közterületen) lévő munkahelyen, vagy ezen tevékenység helyét váltogatja, köteles az adókezelő alkalmazottjának felhívására felmutatni a vállalkozói engedélyét, és ha természetes személy-vállalkozóról van szó, vagy jogi személy alkalmazottjáról, személyi igazolvánnyal vagy más, személyazonosságot igazoló irattal igazolni a kilétét. A külföldi illetékességű személy állandó tartózkodási engedéllyel vagy más személyazonosító irattal igazolja kilétét.⁶⁾

(1) Az adókezelő alkalmazottja adóügyi eljárásban lefoglalhatja a valós tények feltárásához elengedhetetlenül szükséges tárgyat. Ez az intézkedés főleg akkor használatos, amikor hiányzik a tárgy rendezett módon való megszerzésének bizonyítéka, vagy annak ára, minősége, mennyisége, vagy pedig a behozatal és vásárlás módjával kapcsolatos pénzügyi kötelezettség rendezettsége. Az adó- vagy vámhivatal lefoglalhatja azon vállalkozó áruját, aki a Szlovák Köztársaság területén az arra vonatkozó külön jogszabály³²⁾ szerinti elektronikus regisztrációs pénztárgép nélkül árusít.

(2) Amennyiben a bizonyításhoz elengedhetetlen, az adókezelő alkalmazottja alaposabb megfigyelés vagy szakértői véleményezés céljából mintákat vehet a lefoglalt tárgyból. A mintákat a szakértői vélemény vagy megfigyelés után visszaadandók, ha ezt a minták jellege vagy külön jogszabály megengedi.³⁴⁾

(3) Amennyiben olyan tárgy kerül lefoglalásra, amely szállítóeszközön található, az adókezelő alkalmazottja, ha felkérésére az (1) bekezdésben szereplő tényeket egyértelműen bizonyító iratok nem kerülnek bemutatásra, lefoglalhatja a szállított tárgyat a szállítóeszközzel együtt. A tárgy lefoglalásakor a 41. § szerint kell eljárni.

(4) Amennyiben az adókezelő alkalmazottja az (1) bekezdés szerint olyan tárgyat foglal le, melynek tulajdonosa vagy birtokosa ismeretlen, a lefoglalásról szóló végzést az adókezelő hivatalos tábláján 60 napra teszi közzé, amikor is a végzésben a tulajdonos vagy a tárgy birtoklójának neve helyett a lefoglalás helye, időpontja és pontos ideje szerepel. Ha ebben az időben nem kerül megállapításra a tárgy tulajdonosa vagy birtokosa, a lefoglalt tárgy a közzétételi határidő lejártát követő napon az állam tulajdonába kerül.

(5) Az adókezelő és az adóalany köteles a lefoglalt tárgyat rendesen gondozni. Azokat a tárgyakat, amelyeket a helyszínen nem lehet bebiztosítani, az adókezelő a tulajdonos költségére átszállíttatja az e célra megfelelő helyre.

(1) A lefoglalt tárgyat a Rendőri Testület szerveinek közreműködésével lezárják, elzárják és hivatalos zárral (plomba) bebiztosítják. A Rendőri Testület szerveinek közreműködése nem szükséges, ha a hivatalos zárást a vámhivatal végzi el. Az adóalany, akinél valamilyen tárgy lefoglalásra került, köteles megőrzésre átadni az adókezelőnek az összes kulcsot az ily módon lefoglalt vagyontól és a közlekedési eszköz iratait arra az időre, amíg a lefoglalás tart. Amennyiben az lehetséges és célszerű, az adókezelő a lezárt vagy elzárt vagyont saját zárral is bebiztosíthatja. A tárgyhelyszíni bebiztosításának menetéről jegyzőkönyv vagy hivatalos feljegyzés készül.

(2) A jegyzőkönyv vagy hivatalos feljegyzés megírásától számított 3 napon belül az (1) bekezdés alapján az adókezelő, aki a tárgyat lefoglalta, végzést ad ki a lefoglalt tárgyról, amiben feltünteti a lefoglalás okait, ez ellen a végzés ellen fellebbezni lehet, a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

(3) A lefoglalt tárgyak hivatalos zárral történt lezárásának pillanatától a lefoglalás helyére csak az adókezelő beleegyezésével és az ő jelenlétében lehetséges belépni.

(4) Ha fennáll annak a veszélye, hogy a tárgy megsérülhet, eltűnhet vagy tönkremehet, az adókezelő bebiztosítja annak megőrzését az általa meghatározott helyiségekben, vagy ezen tárgy megőrzéséről szerződést köt.

(5) Az adókezelő, aki a tárgyat lefoglalta, határozatot ad ki a tárgy lefoglalásáról szóló döntés megszüntetéséről akkor, ha az adóalany a tárgy lefoglalásáról szóló jogerős döntést követő 15 napon belül kiküszöböli a kétségeket, amelyek a tárgy lefoglalásához vezettek, vagy a 40. § (2) bekezdése alapján végbement szakértői véleményezés eredményei nem bizonyították be a tárgy lefoglalásának indokait, miközben a tárgy, amely a lefoglalás tárgyát képezi visszaadásra kerül, ha ezt annak a jellege vagy a külön jogszabály³⁴⁾ megengedi. Az ilyen határozat a kibocsátása napjától kezdve jogerős; ellen nem nyújtható be fellebbezés.

(6) A tárgy lefoglalásáról szóló döntés érvényét veszti a tárgy elkobzását kimondó jogerős döntéssel. A tárgy lefoglalásáról szóló döntés érvényét veszti akkor is, ha a fellebbezési eljárásban a tárgy elkobzásáról szóló döntés érvényét vesztette, miközben a tárgy, amely a lefoglalás tárgyát képezte, visszaadásra kerül, ha ezt annak a jellege vagy a külön jogszabály³⁴⁾ megengedi.

(7) A tárgy kiadásáról, amely lefoglalás tárgyát képezte, a helyszínen jegyzőkönyv készül.

(1) Az adókezelő, aki a tárgyat lefoglalta, döntést hoz a tárgy elkobzásáról a 40. § (3) bekezdése által lefoglalt szállítóeszközt kivéve, ha az adóalany a tárgy lefoglalásáról szóló jogerős döntést követő 15 napon belül nem küszöböli ki a kétségeket, amelyek a tárgy lefoglalásához vezettek, vagy a 40. § (2) bekezdése alapján végbement szakértői véleményezés eredményei bizonyították a tárgy lefoglalásának indokait. Ha a kétségek, amelyek a tárgy lefoglalásához vezettek, csak részlegesen lettek kiküszöbölve, az adókezelő, mely a tárgyat lefoglalta, azon tárgy elkobzásáról szóló döntést ad ki, amely esetében nem voltak eltávolítva a kétségek, melyek a lefoglalásához vezettek, ugyanakkor az a tárgy, amelynél a kétségek – melyek a lefoglalásához vezettek – kiküszöbölésre kerültek, visszaadásra kerül, ha ezt annak a jellege vagy a külön jogszabály³⁴⁾ lehetővé teszi, amelyről jegyzőkönyv készül.

(2) Az adókezelő jogosult az elkobzott tárgyat árverésen értékesíteni. Ha az elkobzott tárgy csekély értékű, az adókezelő jogosult az ilyen tárgyat csökkentett értékűként eladni, az ilyen csekély értékű tárgy ára legfeljebb 200 € lehet.

(3) Az elkobzott tárgyat az adott időben és helyben általánosan használatos árak szerint értékelik fel.

(4) A gyorsan romló lefoglalt tárgyakat vagy élő állatokat az adókezelő azonnal értékesítheti.

(1) Az elkobzott és lefoglalt tárgy eladásából származó haszon a 42. § (4) bekezdése alapján felhasználható:

a) a tárgy lefoglalásával és megőrzésével kapcsolatos költségekre

b) az 55. § alapján történő térítésre.

(2) Az elkobzott és lefoglalt tárgy 42. § (4) bekezdése alapján megvalósított eladásából származó haszon maradékát az (1) bekezdésben foglalt térítések kifizetése után, az adókezelő az állami költségvetésbe vezeti el.

(3) Az eladhatatlan elkobzott tárgy megsemmisítési módját az adókezelő határozza meg, és háromtagú bizottságot nevez ki, mely felügyeli az ilyen tárgy megsemmisítését. Az elkobzott tárgy megőrzésére és megsemmisítésére fordított költségeket, melyek nagyságát az adókezelő határozatban állapítja meg, az a személy téríti meg, aki az elkobzott tárgyat árusította, tárolta vagy szállította, azon költségek kivételével, amelyek nem haladják meg az 5 eurót. Az elkobzott tárgy megsemmisítéséről a bizottság jegyzőkönyvet készít, melynek másolatát 15 napon belül elküldi a másodfokú szervnek.

(1) Adóellenőrzéssel az adókezelő megállapítja, vagy ellenőrzi a helyes adó meghatározáshoz szükséges döntő tényeket, vagy a külön jogszabályok¹⁾ rendelkezéseinek betartását. Az adóellenőrzés a cél eléréséhez okvetlenül szükséges terjedelemben történik.

(2) Az adóellenőrzés az adóalanynál történik, vagy azon a helyszínen, melyet az adóellenőrzés célja megkövetel.

(3) Az adókezelő adóellenőrzést olyan adóalanynál is végezhet, melynek más az adókezelője; ez nem érvényes abban az esetben, ha az adókezelő a község.

(4) Ugyanazon adó ellenőrzését ugyanabban az adózási időszakban, amikor az adóellenőrzés már megtörtént, ugyanannál az adóalanynál ismételten is végre lehet hajtani,

a) ha az adóalany utólagos adóbevallási nyilatkozattal kérelmezi az adó visszatérítését,

b) ha az adóalany az összeg visszatérítését külön jogszabályok³⁵⁾ szerint kérelmezi,

c) a minisztérium vagy pénzügyi igazgatóság javaslatára,

d) a bűnüldözési szervek kérésére.

(1) Az adóalanynak, akinél/melynél az adóellenőrzés folyik (a továbbiakban csak „ellenőrzött adóalany”), joga van

a) az adókezelő alkalmazottjától kikérni

1. az adókezelő alkalmazottjának az adóellenőrzés végrehajtására szóló írásbeli megbízását,

2. az adókezelő alkalmazottjának szolgálati igazolványát, kivéve, ha az adókezelő maga a település.

b) jelen lenni az alkalmazottaival történő tárgyaláson,

c) az adóellenőrzés során felmutatni azokat a bizonyítékokat, amelyek az ő állításait támasztják alá és ajánlatot tenni az adókezelőnek a hozzáférhető bizonyítékokról, amelyeket saját maga nem mutathat fel, legkésőbb az adóellenőrzés befejezésének napjáig,

d) betekinteni a más adóalanynál tartott helyszíni vizsgálatról készített jegyzőkönyvbe, amennyiben az összefüggésben áll az ellenőrzött adóalanynál folyó adóellenőrzéssel,

g) a szóbeli meghallgatásokon kérdéseket feltenni a tanúknak és a szakértőknek,

f) állást foglalni az adóellenőrzés folyamán megállapított tényekkel kapcsolatban, a megállapításuk módjával kapcsolatban, vagy tanácsolni, hogy a jegyzőkönyvben szerepeljenek az ő álláspontjai is,

g) betekinteni az adókezelő által kikölcsönzött iratokba az adókezelő rendes hivatali órái alatt.

(2) Az ellenőrzött adóalanynak kötelezettségei az adókezelő alkalmazottja felé:

a) a meghatalmazott adókezelő alkalmazottjának lehetővé tenni az adóellenőrzés végrehajtását,

b) megfelelő helyszínt és feltételeket biztosítani az adóellenőrzés végrehajtásához

c) a kért információkat személyesen vagy az általa meghatározott személy által rendelkezésre bocsájtani,

d) az adóellenőrzés alatt előterjeszteni a feljegyzéseket, amelyek vezetéséről külön jogszabály rendelkezik,²⁾ és más iratokat, amelyek a gazdasági tevékenységre és könyvelési esetekre vonatkoznak, az adókezelő által meghatározott formában, amennyiben ilyen formában vezetve vannak, beleértve azon nyilvántartásokat és feljegyzéseket, amelyeknek vezetését az adókezelő előírta, és szóbeli vagy írásbeli magyarázatot adni hozzájuk,

e) az adóellenőrzés során előterjeszteni az adóalany állításait igazoló bizonyítékokat,

f) lehetővé tenni az ellenőrzött adóalany vállalkozásának székhelyére, helyszínére való belépést és az üzemi helyiségekbe és lehetővé tenni a tárgyalásokat az alkalmazottaival,

g) kölcsönözni az iratokat és más dolgokat az ellenőrzött adóalany székhelyén és vállalkozási helyén, valamint az üzemi helyiségeken kívül, rendelkezésre bocsátani a kivonatokat és azok másolatait,

h) lehetővé tenni az adóalany vállalkozói tevékenységéhez használt információs és kommunikációs eszközeihez és szoftvereihez való hozzáférést, és a hozzáférést ezen szoftverek kimenő adatihoz is.

(3) Azon természetes személyre, aki nem vállalkozik és jövedelmét külön jogszabály³⁶⁾ szerint szerzi meg, a (2) bekezdés a), c), e), g) és arányos mértékben a (2) bekezdés d) pontja vonatkozik.

(1) Az adóellenőrzés az adókezelő által az adóellenőrzésről szóló értesítésben meghatározott nappal kezdődik. Az adóellenőrzésről szóló értesítésnek tartalmaznia kell az adóellenőrzés kezdetének napját, annak helyszínét, az ellenőrzendő adófajtát és az ellenőrzendő adózási időszakot, vagy könyvelési időszakot. Az adókezelő az értesítésben meghatározza az adóellenőrzéshez szükséges iratok előterjesztésének pontos határidejét, és tájékoztat az előterjesztés elmaradásának következményeiről. Ha az adóalany részéről adódott okokból nem lehet elkezdeni az adóellenőrzést az értesítésben megadott napon, köteles ezt a tényt bejelenteni az adókezelőnek az értesítés kézbesítésétől számított 8 napon belül és új időpontban egyezni meg vele, az adóellenőrzés azonban nem halasztható el több mint 40 nappal az adóellenőrzésről szóló értesítés kézbesítésétől.

(2) Ha az adóellenőrzés célja az adótúlfizetés visszaigényelt összegének vagy egy részének jogosságát vizsgálja, az adóellenőrzés az adóellenőrzés megkezdéséről szóló jegyzőkönyv megírásának napjától kezdődik vagy az adóellenőrzésről szóló értesítésben megadott napon. Az adótúlfizetés visszaigényelt összegének vagy egy részének jogosságát vizsgáló adóellenőrzés értesítésének tartalmaznia kell az adóellenőrzés kezdetének napját és helyszínét és az ellenőrzendő adózási időszakot. Az adókezelő az értesítésben meghatározza az adóellenőrzéshez szükséges iratok előterjesztésének pontos határidejét és tájékoztat az irat-előterjesztés elmaradásának következményeiről.

(3) Az adókezelő jogosult az (1) bekezdés szerinti értesítés nélkül is adóellenőrzést indítani, ha azt külön jogszabály határozza meg,³³⁾ vagy ha az adóellenőrzést a bűnüldöző szervek kérik, vagy ha alapos gyanú merül fel, hogy a könyvelési vagy más iratok megváltoztatásra kerülnek, használhatatlanná válnak vagy megsemmisülnek. Ezekben az esetekben az adókezelő alkalmazottja az adóellenőrzés kezdetéről jegyzőkönyvet készít, a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az adóellenőrzés kezdetének napját, helyét, okait, tárgyát, az ellenőrzött adózási vagy könyvelési időszakot.

(4) Ha az adókezelő az adóellenőrzés során olyan tényeket tár fel, amelyek más adózási vagy könyvelési időszak ellenőrzését indokolják, vagy másfajta, az adóellenőrzés kezdetéről szóló jegyzőkönyvben vagy az adóellenőrzésről szóló értesítésben nem szereplő adófajtának ellenőrzését, az adókezelő jogosult kiszélesíteni az adóellenőrzés mértékét más adózási vagy könyvelési időszakra, vagy más adófajtára. Erről a tényről az adókezelő köteles haladéktalanul írásban értesíteni az ellenőrzött adóalanyt.

(5) Ha kételyek merülnek fel az ellenőrzött adóalany által felmutatott iratok helyességéről, valódiságáról vagy teljességéről, vagy a bennük foglalt adatok valódiságáról, az adókezelő értesíti az ellenőrzött adóalanyt a felmerült kételyekről és felkéri, hogy foglaljon állást, főleg, hogy a pótolja a hiányos adatokat, a pontatlanságokat magyarázza meg, javítsa ki a valótlan adatokat, vagy a szokásos módon bizonyítsa az adatok valódiságát.

(6) Az iratok és más dolgok személyes átvételét az adókezelő bármely alkalmazottja igazolhatja a 45. § (2) bekezdésének g) pontja alapján az átvételt követően. A kölcsönadott iratokat és más dolgokat az adókezelő az ellenőrzött adóalanynak az adóellenőrzés befejezésétől számított 30 napon belül visszaszolgáltatja; ez nem érvényes, ha az adóellenőrzés a (9) bekezdés b) pontja alapján fejeződik be. A különösen bonyolult esetekben, vagy ha elkerülhetetlen a külső szakértő bevonása, vagy a kölcsönzött iratokat és más dolgokat büntetőeljárás céljaira kell rendelkezésére bocsátani, ezt az időtartamot a másodfokú hatóság a szükséges mértékben meghosszabbíthatja, akár ismételten is. Erről a tényről az adókezelő írásban értesíti az ellenőrzött adóalanyt.

(7) Amennyiben az adóalany nem teszi lehetővé az adókezelő számára a kölcsönzött iratok visszaadását a (6) bekezdésben feltüntetett határidőn belül, az adókezelő az adóalanynak felhívást küld az iratok átvételére. Ha az adóalany nem veszi át az iratokat a felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül, az adó vagy az adókülönbözet kivetésére megszabott határidőn túl az iratok megőrzéséről szóló külön jogszabály²⁾ szerint az adókezelő jogosult a kikölcsönzött iratokat megsemmisíteni.

(8) Az adókezelő alkalmazottja az adóellenőrzésről jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza a az adóellenőrzés eredményét, beleértve a bizonyítékok kiértékelését; nem készül jegyzőkönyv, ha az adóellenőrzés a (9) bekezdés b) és c) pontja szerint fejeződik be. Ha az adóellenőrzés során eltérést állapítanak meg abban az összegben, amit az ellenőrzött adóalany a külön jogszabályok¹⁾ szerint fizetni vagy kimutatni köteles, vagy amelyre külön jogszabályok¹⁾ szerint igényt tartott, az adókezelő a jegyzőkönyvekkel együtt elküldi a felszólítást a jegyzőkönyvben megállapított tényekkel kapcsolatos állásfoglalásra, ha ezen törvény másként nem rendelkezik. A felhívásban az adókezelő meghatározza a határidőt, ami nem rövidebb, mint 15 munkanap a kézbesítéstől számítva, mely idő alatt az ellenőrzött adóalanynak állást kell foglalni a jegyzőkönyvben felsorolt megállapításokról, és meg kell jelölnie az állításait alátámasztó bizonyítékokat, amelyeket nem tudott felmutatni az adóellenőrzés során. Amennyiben ez lehetséges, az adóalany előterjeszti az írásos bizonyítékokat is. A határidő betartásától nem lehet eltekinteni. Ha az adóellenőrzés során nem állapítanak meg eltérést abban az összegben, amit az ellenőrzött adóalany a külön jogszabályok¹⁾ szerint fizetni vagy kimutatni köteles, vagy amelyre külön jogszabályok¹⁾ szerint igényt tartott, nem küldenek felszólítást a jegyzőkönyvben megállapított tényekkel kapcsolatos állásfoglalásra. Ugyanígy akkor sem küldenek felszólítást, ha az adóalany nem teszi lehetővé az adóellenőrzés végrehajtását, aminek következtében a külön jogszabály^36a) szerinti igényét az adótúlfizetés összegének visszaigénylésére elveszti.

(9) Az adóellenőrzés véget ér

a) a (8) bekezdésben szereplő jegyzőkönyv kézbesítésének napján,

b) a 48. § (2) bekezdésében foglalt segéd útmutatók által meghatározott (becsült) adóról szóló értesítés kézbesítésének napján,

c) a külön jogszabály^36a) szerinti adótúlfizetés összege visszaigénylési jogának megszűnése napján.

(10) Az adóellenőrzést a megkezdéstől számítva maximálisan 1 éven belül végre kell hajtani. Az adóellenőrzés megszakítására megfelelően alkalmazandó a 61. §. Ha az adóellenőrzés külföldi függő munkaviszonyú személyekre vonatkozik, akiknek az adóalapját külön jogszabály^36b) szerint határozzák meg, a másodfokú szerv az első mondat szerinti határidőt a lejárta előtt, írásos indoklás alapján meghosszabbíthatja, legfeljebb 12 hónappal.

A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:

a) az adókezelő nevét és székhelyét,

b) az eljárás számát,

c) az ellenőrzött adóalany utónevét és családi nevét, állandó lakhelyének címét, vagy az ellenőrzött adóalany üzleti nevét és székhelyét, a szervezet statisztikai azonosító számát és az ellenőrzött adóalany regisztrációjakor kapott azonosító számát vagy személyi számát, ha a természetes személy ezen törvény, vagy külön jogszabály alapján nem köteles nyilvántartásban vetetni magát,

d) az adóellenőrzés tárgyát és az ellenőrzött adózási vagy könyvelési időszakot,

e) az adóellenőrzést végző adókezelő alkalmazottjának utó- és családi nevét,

f) az adóellenőrzés végrehajtásának helyét és kezdetének időpontját,

g) az ellenőrzött iratok összeírását,

h) az ellenőrzés által bizonyított megállapításokat és a bizonyítékok kiértékelését,

i) az ellenőrzött adóalany véleményét a 45. § (1) bekezdésének f) pontja szerint,

j) a jegyzőkönyv kidolgozásának időpontját,

k) az adókezelő jegyzőkönyvet kidolgozó alkalmazottjának saját kezű vagy hiteles elektronikus aláírását.

(1) Az adókezelő az adóellenőrzés során részleges jegyzőkönyvet készíthet, amennyiben

a) az ellenőrzött adóalany nem szerepel a hozzáadottérték-fizetők nyilvános jegyzékében az 56. § (6) bekezdése szerint, vagy

b) az adóellenőrzésre nem a büntetőjogi eljárást folytató szervek kérésére kerül sor.

(2) A részleges jegyzőkönyv tartalmára a 47. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak.

(3) A részleges jegyzőkönyv ellenőrzött adóalanynak történő kézbesítésével az adóellenőrzés nem ér véget.

(1) Az adókezelő segédletekkel (becsléssel) akkor állapítja meg az adóalapot és határozza meg az adó mértékét, ha az adóalany:

a) nem nyújt be adóbevallást az adókezelő felszólítására sem,

b) nem teljesíti kötelességét az adókezelő által megszabott határidőn belül az adóbevallás hiányosságainak pótlására történt felszólítást követően, és az adókezelő nem kezdett adóellenőrzést,

c) az általa előterjesztett tények bizonylatolása során nem teljesíti törvényi kötelességét, ennek következtében nem lehet az adó mértékét helyesen meghatározni,

d) nem teszi lehetővé az adóellenőrzést; ez nem érvényes abban az esetben, ha az adóellenőrzés a 46. § (2) bekezdése alapján történik.

(2) Az adókezelő értesíti az adóalanyt az adó becsléssel történő meghatározásról, ha az (1) bekezdésbe foglalt tények bekövetkeznek, amikoris az adó segédletek által történő meghatározása kezdetének napja az értesítésben feltüntetett nap. A segédletekkel által történő adómeghatározást az az adókezelő végzi, amely az adóalanynak az 1. mondat szerinti az értesítést kézbesítette.

(3) Az adókezelő az adómeghatározás során jogosult olyan segédleteket használni, amelyek a rendelkezésére állnak, vagy amelyeket az adóalany együttműködése nélkül szerez be. Segédanyagok elsősorban okiratok, adóbevallások, nyilvános jegyzékek kivonatai, más adóalanyok adóiratai, szakértői vélemények, az adó helyes meghatározás szempontjából döntő tényeket tartalmazó tanúvallomások, más adókezelők, állami szervek és községek, érdekvédelmi szervezetek jelentései és hozzászólásai, pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlák kivonatai és az adókezelő saját ismeretei az érintett vagy hasonló adóalanyok adóztatásáról.

(4) Ha az adóalany az adókezelő segédanyagok általi adómeghatározása folyamán bemutatja a számlákat és egyéb iratokat, az adókezelő ezeket segédanyagként használhatja fel. A kölcsönzött iratok átvételére és visszaszolgáltatásra a 46. § (6) és (7) bekezdése vonatkozik arányos mértékben.

(5) Az adó becsléssel történő meghatározása során az adókezelő köteles figyelembe venni azon megállapított körülményeket is, amelyekből előnyök származnak az adóalany számára, akkor is, ha az adóalany nem érvényesítette ezeket.

(1) Az adó becsléssel történő meghatározásáról az adókezelő adóbecslési jegyzőkönyvet készít, amit az adóalanynak az állásfoglalásra való felszólítással együtt kézbesít. A jegyzőkönyv tartalmára a 47. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak. Az adó becsléssel történő meghatározásáról készített jegyzőkönyvnek része a segédletek jegyzéke, amelyek alapján az adókezelő az adót meghatározta.

(2) Az adóalany csak az adóbecslés alkalmazásának törvényi feltételei és a 48. § (5) bekezdése által előírt eljárási szabályok betartásáról jogosult írásban állást foglalni az adókezelő segédletekkel történő adómeghatározásról szóló jegyzőkönyvének és állásfoglalásra szóló felszólításának kézbesítésétől számított 15 munkanapon belül.

(3) A segédletekkel történő (1) bekezdés szerinti adómeghatározás azzal a nappal végződik, amikor az adóbecsléssel történő adómeghatározásról szóló jegyzőkönyv kézbesítésre kerül.

(1) Az adókezelő az adóellenőrzés folyamán, az adóbecslés során, vagy helyszíni vizsgálatkor ezek céljainak biztosítása érdekében, vagy ha megalapozott kétely merül fel, hogy a be nem fizetett adó vagy a ki nem vetett adó annak lejárati és behajtási idején belül nem lesz behajtható, vagy ezen időn belül a behajtása jelentős nehézségekkel fog járni, határozatban elrendelheti, hogy az adóalany a feltétlenül szükséges mértékben valamit teljesítsen, valamitől tartózkodjon, vagy valamit eltűrjön, főleg, hogy:

a) helyezzen el egy adott pénzösszeget az adókezelő számláján,

b) tartózkodjon a határozatban megnevezett dolgok kezelésétől és jogok gyakorlásától.

(2) Az ingatlant érintő előzetes intézkedések kiméréséről szóló döntést az adókezelő az adóalanynak és a földhivatalnak kézbesíti; azok a jogi intézkedések, amelyeket a földhivatalban történ bejegyzés után foganatosítottak és ellentétesek az előzetes intézkedéssel, érvénytelenek. Az adókezelő a földhivatal tudomására hozza, mikor emelkedett jogerőre az előzetes intézkedésről szóló döntés.

(3) Az előzetes intézkedésről szóló döntés elleni fellebbezést lehet benyújtani, amelynek azonban nincs halasztó hatálya.

(4) Az előzetes intézkedés nem korlátozhatja vagy akadályozhatja meg a Polgári törvénykönyv³⁷⁾ szerinti zálogjog érvényesítését.

(5) Az adókezelő az előzetes intézkedéseket megszünteti, ha megszűnnek a kiváltó okok, ha a kiváltó ok csak részben szűnik meg, az előzetes intézkedés is csak részben szűnik meg.

(6) Az előzetes intézkedés érvényét veszti azon a napon, amikor az adó vagy az adóhátralék kifizetésre kerül, abban az esetben is, ha az az 55. § (7) bekezdésébe foglalt kompenzáció útján történik meg, vagy a zálogjog létrejöttének napján a 81. § szerint; az előzetes intézkedés hatályvesztéséről az adókezelő köteles írásban értesíteni az adóalanyt.

(7) Ha az adókezelő az előzetes intézkedést megszüntette, vagy az előzetes intézkedés érvényét vesztette, az adókezelő haladéktalanul visszatéríti az adóalanynak az (1) bekezdés a) pontja alapján letétbe helyezett pénzösszeget, vagy annak azt a részét, amely nem képezte az adó kifizetésének vagy az adóhátraléknak a részét, amelyre letétbe került.

(1) Az adókezelő kötelezheti az adóalanyt, hogy az általános érvényű jogszabály szerinti nyilvántartáson kívül külön feljegyzést vezessen a helyes adómeghatározás érdekében, és hogy meghatározott időn belül felmutassa ezeket a feljegyzéseket az adókezelőnek.

(2) A feljegyzések vezetésének és felmutatásának kötelezettségéről az adókezelő dönt, ami ellen nem lehet fellebbezni. A döntés részét képezi a feljegyzendő adatok pontos meghatározása, azok felosztása és elrendezése, beleértve a feljegyzésekhez használt iratokhoz való kötődést, melyekből a feljegyzések készülnek, a feljegyzések meghatározását, amelyeket az adókezelőnek kell felmutatni és a felmutatásuk határidejét.

(3) Ha megváltoztak vagy megszűntek az okok, amelyek indokolták a feljegyzési kötelezettség kiszabását, az adókezelő jogosult az adóalany javaslatára, vagy saját kezdeményezéssel a feljegyzési kötelezettséget megváltoztatni vagy megszüntetni.

(4) Az adókezelő jogosult átvizsgálni a feljegyzési kötelezettség teljesítését, kikérni az iratokat, amelyekről a folyamatos nyilvántartás készül, és döntéssel kötelezni a hibák kiküszöbölését.

(5) A feljegyzéseket, nyilvántartásokat és a hozzájuk tartozó iratokat az adóalany köteles megőrizni addig az ideig, amíg el nem évül az adó vagy adókülönbözet kivetésének joga, vagy a külön jogszabályokban¹⁾ foglalt igényelt összeg érvényesítési joga.

(1) A pénzügyi igazgatóság jegyzékeket dolgoz ki

a) az adótartozókról a naptári hónap utolsó napjáig fennálló állapot szerint, ha összesített adóhiányuk meghaladta a 170 euró összeget,

b) olyan adóalanyokról, akiknek/amelyeknek a 70. és a 157. § alapján adótartozás-elengedés, vagy adókedvezmény volt engedélyezve, és akiknél a kedvezmény vagy elengedett összeg természetes személy esetén meghaladja 17 000 euró, jogi személy estében a 170 000 euró összeget a jegyzék közzétételét megelőző naptári év vonatkozásában,

c) olyan adóalanyok estében, akiknek abban a naptári évben, amely megelőzi azt az évet, melyben a jegyzékek közzétételre kerülnek, engedélyezték az adófizetés halasztását, vagy részletben történő adófizetést természetes személyek estében a 33 000 eurót, jogi személy estében a 333 000 euró összeget meghaladó adókötelesség esetén, és akiknél ez a halasztás, vagy részletfizetési engedmény még fennáll.

(2) Az adókezelő, amely a község, jegyzéket tehet közzé

a) az adótartozókról az előző év december 31-ig állapotnak megfelelően, ha az összesített adóhiány természetes személynél meghaladta a 160 euró, jogi személynél az 1600 euró összeget,

b) azon adóalanyokról, akiknek/amelyeknek a jegyzék közzétételét megelőző naptári évben engedélyezték az adófizetés halasztását, vagy részletben történő adófizetést természetes személyek estében a 160 eurót, jogi személy estében a 1600 euró összeget meghaladó adókötelesség esetén, és akiknél ez a halasztás, vagy részletfizetési engedmény még fennáll,

c) azon adóalanyokról, akiknek/amelyeknek a jegyzék közzétételét megelőző naptári évben engedélyezték az adókedvezményt vagy elengedték az adótartózását, az engedélyezett kedvezmény vagy elengedett tartozás összegének feltüntetésével.

(3) Az (1) és (2) bekezdése szerinti jegyzékekben feltüntetésre kerül

a) a természetes személy családi és utóneve, lakóhelye, vagy vállalkozásának helye, ha az eltérő a természetes személy lakóhelyétől,

b) a cég neve, vagy a jogi személy megnevezése és székhelye,

c) összegszerűen

1. az adóhátralék,

2. azon adó, amely esetében részletfizetési engedélyt vagy fizetési halasztást kapott,

3. adókedvezményt vagy adóelengedés kapott a 70. és a 157. § alapján.

(4) A pénzügyi igazgatóság közzéteszi a webhelyén az (1) bekezdés a) pontja szerinti jegyzéket az elkészítésének naptári hónapját követő naptári hónap végéig, valamint az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti jegyzékeket a folyó év első félévében. A (2) bekezdés szerinti jegyzékeket a község a folyó év első félévében teszi közzé a webhelyén vagy a községben szokásos nyilvánosságra hozatali módon.

(5) A pénzügyi igazgatóság közzéteszi a regisztrált hozzáadottértékadó- és jövedékiadó-fizetők frissített listáját. A jegyzékben feltüntetésre kerül az adózó családi és utóneve, állandó lakóhelye vagy cégneve, megnevezése, székhelye, adóazonosító vagy nyilvántartási száma és a nyilvántartás típusa.

(6) A pénzügyi igazgatóság saját honlapjának székhelyén teszi közzé azon hozzáadottértékadó-fizetők frissített listáját, akik esetében külön jogszabályban^37a) taglalt okokból megszűntetik a nyilvántartást. A jegyzékben feltüntetésre kerül a hozzáadottértékadó-fizető azonosító száma, a közzététel időpontja, amelyet a rendszer automatikusan a közzététel napján generál, valamint a naptári év, amelyben az első mondat szerinti okok bekövetkeztek, illetve

a) a természetes személy családi és utónevét, állandó tartózkodási helyét, vagy vállalkozásának helyét, amennyiben az eltér az állandó lakhelyétől, vagy

b) a jogi személy cég nevét vagy megnevezését és székhelyét,

c) a szervezet azonosító számát, amennyiben a hozzáadottérték-adó fizetője ilyennel rendelkezik.

(7) Azt a hozzáadottértékadó-fizetőt, akinek a neve (6) bek. szerinti jegyzékben nyilvánosságra lett hozva, a pénzügyi igazgatóság törli a jegyzékből, ha megszűntek azok az indokok, melyek miatt a listára felkerült, és párhuzamosan legalább hat egymást követő naptári hónapon keresztül az adóalany nem sértette meg kötelességeit az adóellenőrzés, az adóbevallás benyújtása vagy az ellenőrző jelentés benyújtása, sem adókötelezettségének befizetése során, valamint elérhető volt a székhelyén, a vállalkozása helyén vagy üzemrészlege címén, illetve ha a hozzáadottérték-fizetői regisztrációját megszüntették.

(8) A pénzügyi igazgatóság a (6) bek. alapján elkészített jegyzékkel párhuzamosan közzéteszi a nyilvántartásból törölt hozzáadottértékadó-fizetők jegyzékét is, amelyben a (6) bek. szerinti adatokon kívül feltünteti a hozzáadottértékadó-fizető törlésének időpontját a (6) bek. értelmében, amennyiben a (7) bek. szerinti tényállás bekövetkezett.

(9) A minisztérium a könyvelési zárások nyilvántartójának^37aa) nyilvános adatbázisa alapján a honlapjának székhelyén közzéteszi az adóalanyok jegyzékét az adókötelezettségük nagyságának ereszkedő sorrendjében elrendezve. A jegyzékben feltünteti a jogi személy üzleti nevét vagy megnevezését, annak székhelyét, statisztikai azonosító számát és az esedékes adó összegét.

(10) A pénzügyi igazgatóság honlapjának székhelyén nyilvánosságra hozza azon adóalanyok listáját, akik/amelyek éltek a külön jogszabály szerinti,^37ab) kutatásra és fejlesztésre fordított költségeik jóváírásával. A jegyzékben a külön jogszabály^37ac) szerinti adatok is feltüntetésre kerülnek.

(11) A pénzügyi igazgatóság honlapján közzéteszi azon adófizetők frissített jegyzékét, melyek bejelentették a különleges eljárások^37ad) szerinti különleges intézkedések érvényesítésének kezdetét és végét. A jegyzékben feltünteti a természetes személy utó- és családi nevét, állandó lakcímét vagy vállalkozása székhelyét, ha az különbözik a lakcímétől, vagy az üzleti megnevezését vagy a jogi személy megnevezését és annak székhelyét, a szervezet statisztikai azonosító számát, a hozzáadottértékadó-fizetői azonosító számát, a különleges intézkedési rendben való belépés kezdetének és végének dátumát, valamint az adózási időszakot, melyben a különleges rendszer érvényesítése véget ért.

(1) Az adókezelő a kérvényre tájékozat arról, hogy egy adott adóalany mikor lett regisztrálva, regisztrációja mikor szűnt meg vagy milyen szám lett hozzárendelve a regisztrációkor, vagy igazolja, hogy a szám, amelyet az adóalany megadott, hozzárendelésre került-e a regisztrációnál. Az adózási eljárás során e tényről csak írásos értesítést vesznek figyelembe.

(2) Az adóalany kérvényére a pénzügyi igazgatóság értesítést nyújt arról, hogy más személy regisztrálva van-e hozzáadottértékadó-fizetőként (általános forgalmiadó-fizetőként) más tagállamban; egyidejűleg tájékoztat arról, hogy az szám, amelyet az adóalany a kérvényben feltüntetett, került-e hozzárendelésre az adófizetési regisztrációnál.

(3) Az adóalany kérvényére a pénzügyi igazgatóság értesíti, hogy más személy regisztrálva van-e jövedékiadó-fizetőként más tagállamban; egyidejűleg tájékoztat arról, hogy az a szám, amelyet az adóalany a kérvényben feltüntetett, került-e hozzárendelésre az adófizetési regisztrációnál.

(4) A helyileg illetékes adókezelő az adóalany kérvényére igazolást ad ki az ő személyi számlaegyenlegéről; erre a célra adóhátraléknak számít a 86. § alapján átruházásra került hátralék, amely az igazoláskiadás napján még nem szűnt meg.

(1) Az adóalany a pénzügyi igazgatóságtól írásban kötelező érvényű állásfoglalás nyújtását kérvényezheti az adójogszabályok alkalmazásával kapcsolatosan. Azoknak az adójogszabályoknak a terjedelméről, melyek alkalmazásáról kötelező érvényű állásfoglalás adható ki, általános érvényű jogszabály rendelkezik, melyet a minisztérium bocsát ki.

(2) A kötelező érvényű állásfoglalás kiadásról szóló kérvénynek tartalmaznia kell azoknak a tényeknek a részletes leírását, melyek bekövetkeznek vagy várhatóan bekövetkeznek, és a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásának alapját fogják képezni. A kérvényben az adóalany a vonatkozó adójogszabályok alkalmazásának javasolt menetét, jogi megítélését és a feltételezett ügylet összértékét is feltünteti.

(3) Ha az adóalany kérvénye nem tartalmazza az előírt tartalmi elemeket, vagy a tények, melyekhez a kötelező érvényű állásfoglalást ki kell adni, a megítéléshez nem elégségesek, a pénzügyi igazgatóság az adóalanyt a kérvény kézbesítésétől számított hét munkanapon belül felszólítja, hogy a felszólítás kézbesítésétől számított nyolc munkanapon belül beadványát a kért terjedelemben egészítse ki. Ha az adóalany a pénzügyi igazgatóság felhívásának a megadott határidőn belül és a megadott terjedelemben nem tesz eleget, ez a kérvény be nem nyújtottnak minősül, és a pénzügyi igazgatóság az adóalannyal ezt a tényt közli.

(4) A pénzügyi igazgatóság nem ad ki kötelező érvényű állásfoglalást, ha a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásához más állam jogszabályának alkalmazása szükséges, vagy ha az adóalany olyan esetben kéri a kötelező érvényű állásfoglalás kiadását, amely abban az adófizetési időszakban történt, melyben adóbevallás benyújtására került sor; a kötelező érvényű állásfoglalás ki nem adásáról az adóalanyt tájékoztatja a pénzügyi igazgatóság.

(5) A pénzügyi igazgatóság az adóalany részére a kötelező érvényű állásfoglalást a kérvény benyújtásától számított vagy a (3) bekezdés alapján történt kiegészítéstől számított 60 napos határidőn belül adja ki. Amennyiben az eset összetettségére való tekintettel a kötelező érvényű állásfoglalás nem állítható ki 60 napon belül, a pénzügyi igazgatóság erről a tényről az adóalanyt értesíti és az általa javasolt meghosszabbított határidőn belüli kötelező érvényű állásfoglalás kiadásával kapcsolatos egyetértéssel kapcsolatos nyilatkozattételre kéri, miközben ez a határidő nem haladhatja meg a kérvény benyújtásától vagy a (3) bekezdés szerinti kiegészítésétől számított hat naptári hónapot.

(6) Ha az adóalany a pénzügyi igazgatóságnak az (5) bekezdés alapján küldött értesítésre a kézbesítéstől számított nyolc munkanapon belül bejelenti, hogy nem ért egyet a kötelező érvényű állásfoglalás kiadási határidejének meghosszabbításával, vagy e határidőn belül nem nyilatkozik, akkor a kérvény visszavontnak minősül.

(7) A kötelező érvényű állásfoglalás minden, a kérvényben feltüntetett tényhez kapcsolódóan tartalmaz állásfoglalást, valamint tartalmazza a kötelezőség időbeli és tárgyi kiterjedését.

(8) A kötelező érvényű állásfoglalás az adókezelő és a másodfokú szerv számára kötelező érvényű. A kötelező érvényű állásfoglalás nem kötelezi az adókezelőt és a másodfokú szervet sem, ha az adóalany, amely részére a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásra került, nem alkalmazta a kötelező érvényű állásfoglalásban feltüntetett eljárást, vagy bebizonyosodik, hogy a perdöntő tények, melyek alapján a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásra került, nem teljesültek, vagy ha a kötelező érvényű állásfoglalás hatályát veszítette az 53.b § (3) bekezdése alapján.

(1) Ha a kötelező érvényű állásfoglalás nem tartalmaz állásfoglalást minden tényhez, melyhez az adóalany kötelező érvényű állásfoglalást kért, akkor az adóalany a pénzügyi igazgatóságnál fellebbezhet a kézbesítéstől számított nyolc napon belül.

(2) A pénzügyi igazgatóság a fellebbezést megítéli és a kötelező érvényű állásfoglalást kiegészíti, amennyiben az indokolt; indokolatlan fellebbezés esetén az adóalanynak értesítést küld.

(3) A kötelező érvényű állásfoglalás hatályát veszíti

a) azon jogszabály-módosítás hatályba lépésének napjától, amely alapján a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásra került,

b) ha az ügylet, amelyhez a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásra került, jogszabályokkal ellentétes vagy azokat megkerüli, vagy egyéb jogügyletet fed el,

c) ha az ügyben jogerős bírósági döntés született.

(1) Az adóalany a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásáról szóló kérvény benyújtásával egyidejűleg térítést fizet

a) 1%-os mértékben az ügylet feltételezett értékéből, legalább azonban 4 000 eurót, legfeljebb 30 000 eurót, ha egy adójogszabály alkalmazásához kérvényezi kötelező érvényű állásfoglalás kiadását,

b) 2%-os mértékben az ügylet feltételezett értékéből, legalább azonban 5 000 eurót, legfeljebb 30 000 eurót, ha két vagy több adójogszabály alkalmazásához kérvényezi kötelező érvényű állásfoglalás kiadását,

c) 3%-os mértékben az ügylet feltételezett értékéből, legalább azonban 6 000 eurót, legfeljebb 30 000 eurót, ha ismétlődő ügyletekhez kérvényezi a kötelező érvényű állásfoglalás kiadását.

(2) Az (1) bekezdés alapján történő térítés felszólítás nélkül történik és a kötelező érvényű állásfoglalás kiadásáról szóló kérvény kiadásáról szóló kérvény benyújtásánál fizetendő. Ha a térítés a kérvény benyújtásánál nem kerül az (1) bekezdésben foglalt mértékben befizetésre, akkor a pénzügyi igazgatóság írásbeli fizetési felszólításának kézbesítésétől számított 15 napon belül fizetendő be. Amennyiben a térítés nem kerül a felszólításban meghatározott határidőn belül és mértékben befizetésre, a pénzügyi igazgatóság a kötelező érvényű állásfoglalást nem adja ki; erről a tényről az adóalanyt a pénzügyi igazgatóság értesíti.

(3) Ha az ügylet tényleges értéke az 53.a § (2) bekezdése alapján a teljes kérvényben feltüntetett ügylet feltételezett értékének nagyságát legalább 10%-kal meghaladja, az adóalany köteles az (1) bekezdés alapján a térítésbeli különbséget az e tény megállapításától, vagy ha ezt a tényt az adóhivatal vagy a vámhivatal állapítja meg, akkor az adóhivatal vagy a vámhivatal határozatának jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül megfizetni. Az adóhivatal vagy a vámhivatal az adóalanyra a térítésbeli különbség összegének 1%-os mértékében kamatot vet ki. A kamat az 53.a § (2) bekezdése alapján benyújtott teljes kérvény benyújtásának napjától a késedelem minden napja után számítódik a térítésbeli különbség megfizetésének napjáig. Ugyanígy kell eljárni, ha a kötelező érvényű állásfoglalás egy ügylethez került kiadásra, és az adóalany az eljárást erre az ügyletre ismételten alkalmazta.

(4) Ha az adóalany a kötelező érvényű állásfoglalást követő 12 hónapon belül a kötelező érvényű állásfoglalásba foglalt eljárást más ügyletre is alkalmazta, mint az 53.a § (2) bekezdése alapján benyújtott kérvényben feltételezhető ügylet, köteles a más ügylet értékéből a térítést az eljárás alkalmazásától vagy az e tényt megállapító adóhivatal vagy vámhivatal határozatának jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül befizetni. A térítés kiszámítására az (1) bekezdés arányosan kerül alkalmazásra. Az adóhivatal vagy a vámhivatal a térítés összegére 1%-os éves kamatot vet ki. A kamat az 53.a § (2) bekezdése alapján benyújtott teljes kérvény benyújtásának napjától, a késedelem minden megkezdett napja után számítódik a térítés megfizetésének napjáig.

(5) Ha a pénzügyi igazgatóság a kötelező érvényű állásfoglalást nem adja ki, az adóalany részére a befizetett térítést visszafizeti; erről a tényről az adóalanyt a pénzügyi igazgatóság értesíti. A pénzügyi igazgatóság az adóalany részére az (1) bekezdés alapján befizetett térítést az első mondatban található értesítés kézbesítésétől számított 30 napon belül befizeti. Ha az 53.a § (6) bekezdésében foglaltak következnek be, a pénzügyi igazgatóság az adóalany részére a térítés visszafizetésétől számított 30 napos határidőn belül az 53.a § (2) bekezdése alapján benyújtott teljes kérvény benyújtásának napjától az első mondatban található értesítés kézbesítésének napjáig 1%-os mértékben éves kamatot fizet a térítésként befizetett összeg után; erről a tényről az adóalanyt értesíti.

(1) Az adókezelő, mely adóhivatal vagy vámhivatal, az adóalany részére a kérvény benyújtásától számított öt munkanapon belül írásbeli beleegyezést^37b) ad ki a cégjegyzékbe történő bejegyzéshez, ha az adóalany nem rendelkezik adóhátralékkal vagy vámhátralékkal; erre a célra adóhátraléknak minősül a 86. § alapján átruházott adóhátralék is, mely az igazolás kiállításának időpontjáig nem szűnt meg.

(2) Az adókezelő, mely adóhivatal vagy vámhivatal, az (1) bekezdés alapján belegyezését adja, amennyiben az adóhátralék és vámhátralék összességében nem haladja meg a 170 eurót.

(3) Az adóalany kérésére az adókezelő a cégjegyzékből való törlésre vonatkozó javaslathoz írásbeli beleegyezését adja, ha az adóalannyal szemben nem áll fenn adókövetelése és az adóalanynak nincsen adóhátraléka vagy az adóalanynál nem zajlik adóellenőrzés, adóbecsléssel történő adómegállapítás vagy a 68. § alapján kivetési eljárás; erre a célra adóhátraléknak minősül a 86. § alapján átruházott adóhátralék is, mely az igazolás kiállításának időpontjában nem szűnt meg.

(1) Az adó az illetékes adókezelőnek fizetendő euróban.

(2) Az adófizetés megvalósítható

a) készpénzkímélő átutalással

1. pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett bankszámláról az adókezelő konkrét számlájára,

2. adóletétet céljára, amennyiben külön jogszabály³³⁾ így rendelkezik, az Államkincstárban vezetett konkrét számlára,

b) készpénzben

1. postai utalvánnyal az adókezelő konkrét számlájára,

2. az adókezelő alkalmazottjának a jelen törvény szerinti végrehajtás esetén, amennyiben olyan befizetésről van szó, amely adóvégrehajtással behajtható, vagy amennyiben külön jogszabályok³³⁾ szerint behajtható bírságokról van szó,

3. 300 euróig terjedő befizetés esetén az adókezelőnek, amely a település; erről a befizetésről az adókezelő alkalmazottja köteles bevételi pénztárbizonylatot kiadni,

c) kompenzáció végrehajtásával a (7) bekezdés alapján.

(3) A befizetés végrehajtásával kapcsolatos illetékek az adóalanyt terhelik. Az adóalany javára történő kifizetés megvalósítása során az ezzel összefüggő illetékek az adókezelőt terhelik; amennyiben az adóalany javára történő kifizetés az ő külföldi pénzforgalmi szolgáltatónál található számlájára történik, az adókezelő a kifizetés illetékiből csak a Szlovák Köztársaság területén felmerülő költségeket viseli.

(4) Az adóalany köteles az adóbefizetést az általános érvényű jogszabályok alapján megjelölni, amelyeket a minisztérium ad ki; ez nem érvényes, amennyiben az adókezelő a település.

(5) Az adókezelő a (4) bekezdés alapján megjelölt kifizetést az érintett adó megtérítésére fordítja.

(6) Az adókezelő az adóalany (4) bekezdés alapján meg nem jelölt befizetését a következő sorrendben használja fel:

a) annak az adókövetelésnek a megtérítésére, amelyre a kifizetés irányult, a legrégebbi határidővel a befizetés beérkezésének idejében,

b) annak adótartozásnak a megtérítésére, amelyre a befizetés irányult, a legrégebbi határidővel a befizetés beérkezésének idejében,

c) az esedékes adóelőleg megtérítésére, melyre a befizetés irányult, a legrégebbi határidővel a befizetés beérkezésének idejében,

d) a végrehajtási költségek és készpénzköltségek megtérítésére, más adókövetelésekre, más adókból származó adóhátralékra, esedékes adóelőlegre más adónál, vámhátralékra és más, fizetési kötelezettségek hátralékaira a legrégebbi lejárati határidővel a kifizetés beérkezésének idejében.

(7) Amennyiben a befizetés megérkezésekor több adókövetelés, adóhátralék, esedékes adóelőleg, végrehajtási kiadás, készpénzkiadás és hátralék is létezik más kifizetéseken azonos lejárati idővel, a befizetett összeg a (6) bekezdés alapján kerül elosztásra ezek megtérítésére, a nagyságuk növekvő sorrendjében. Amennyiben nem lehet a kifizetést a (6) bekezdés alapján felhasználni, akkor az összeg felhasználható adóhátralék kompenzálásra, esedékes adóelőlegre, vámhátralékra és más, adóhivatali vagy vámhivatali adókezelőnél esedékes befizetések hátralékaira.

(8) Amennyiben nem lehetséges az adóalany meg nem jelölt kifizetését a (6) és (7) bekezdés alapján felhasználni, akkor az adókezelő a 79. § szerint jár el.

(9) A befizetést a (6) és (7) bekezdés szerinti felhasználását az adókezelő jelenti az adóalanynak.

(10) Amennyiben az adóalany kérvényt nyújtott be a 70. § vagy a 157. § (2) bekezdésének a) pontja alapján, a (6) és (7) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazzák az adóhátralékra, amelyre a kedvezményt vagy az elengedést kérvényezték, mégpedig a kérvény adókezelőhöz történt kézbesítésének napjától egészen a kérvényről szóló döntés adóalanynak történő kézbesítéséig.

(11) Az adókezelő köteles fogadni minden befizetést, még akkor is, ha nem az adóalany által lett végrehajtva, és azonos módon kezelni azt, mintha az adóalany fizette volna be. Azon személy, aki a befizetést az adóalany helyett végrehajtotta, kérheti ennek visszaszámlázását. Az adókezelő visszautalja ezt az összeget a számlára, amelyet az adótérítésre hozzárendelt, a kérvény beadását követő 30 napon belül olyan nagyságban, amekkorában adótúlfizetésként regisztrálja; ezen kérvény elintézéséről a kérvény beadóját tájékoztatja. A kifizetés napjának ebben az esetben azon nap számít, amelyen a kifizetés leírásra került azon személy számlájáról, aki a kifizetést végrehajtotta.

(12) A kifizetés napjának számít

a) pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számláról történő utalásnál az a nap, amikor a kifizetés levonásra került az adóalany számlájáról,

b) készpénzben történő fizetéskor az a nap, amikor a posta vagy az adókezelő alkalmazottja a készpénzt átvette,

c) a (7) bekezdés alapján végrehajtott kompenzáció során az a nap, amikor az összeg a másik adókezelő számláján jóváírásra került,

d) az adótúlfizetés 79. § szerinti felhasználásakor az adótúlfizetés keletkezésének napja, amennyiben az adókövetelés lejárati napja a visszatérítés határideje során következik be, akkor ezen adókövetelés lejárati napja,

e) a levonható adó, a jövedéki adó és hozzáadottérték-adó túlfizetésének visszaigénylése során a 79. § (7)-(9) bekezdései alapján a visszatérítés határidejének első napja, vagy amennyiben az adókövetelés lejárati napja a túlfizetés visszatérítésének határideje során következik be, akkor ezen adókövetelés lejárati napja.

(13) A pénzforgalmi szolgáltató köteles jelenteni az adókezelőnek azt a napot, amikor az összeg leírásra került az adóalany számlájáról.

(14) Azon adókötelesség, amely a természetes személy halála előtt keletkezett, átszáll az örökösre az örökösödési eljárásban megszerzett vagyon értékének összegéig. A jogutóddal rendelkező megszűnt jogi személy adófizetési kötelezettsége átszáll a jogutódra.

(15) Azok a megkötött egyezségek, amelyek szerint a jelen törvényből vagy a külön jogszabályokból¹⁾ eredő kötelezettségeket részben vagy teljesen más személy viseli az adóalany helyett, az adókezelő számára jogilag nem hatályosak, amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik.

(1) A pénzügyi igazgatóság az adóalanynak elérhetővé teszi személyi számlájának elektronikus számlakivonatát.

(2) Az elektronikus számlaegyenlegről hiteles regisztrációs belépéssel megszerzett személyi számlakivonat az igazoláson szereplő időponthoz kötötten felhasználható jogi ügyletekhez, amennyiben külön jogszabály másképp nem rendelkezik.

(3) Az adóalanynak jogában áll kifogást emelni a pénzügyi igazgatóságnál az elektronikus számlakivonatában észlelt eltérések miatt.

(1) Az adóalany kérvényére az adókezelő engedélyezheti azon adó befizetésének a halasztását, amelyet kezel, vagy engedélyezheti ezen adó részletekben történő befizetését.

(2) Az adókezelő engedélyezheti az adófizetés halasztását vagy az adó részletekben történő fizetését, de csak abban az esetben, ha a tartozás összegét zálogjoggal biztosítja a 81. § szerint, vagy egyéb követelésbiztosítási módszerrel a Polgári Törvénykönyv³⁸⁾ szerint. Az adóalany az adófizetés halasztásáról vagy adó részletenkénti fizetéséről szóló kérvénnyel együtt benyújtja a saját pénzügyi és gazdasági helyzetének elemzését; a pénzügyi és gazdasági helyzet elemzésének benyújtási kötelessége nem vonatkozik a természetes személyre, aki nem rendelkezik vállalkozói engedéllyel.

(3) Az adófizetés halasztását vagy az adó részletekben történő befizetését az adókezelő legfeljebb 24 hónapra engedélyezheti az adófizetés esedékes határidejétől vagy az adókülönbözet kirovásának határidejétől számítva.

(4) Az adófizetés elhalasztását vagy a részletfizetést az adókezelő legkorábban az adófizetési halasztást kimondó vagy az adó részletfizetéséről szóló döntés kézbesítésének napjától engedélyezheti.

(5) Az engedélyezett adófizetési haladék vagy részletfizetési időszak alatt az adóalany kamatot fizet a halasztott adó vagy a részletenként fizetett adó összege után. A kamat kiszámításakor az Európai Központi Bank³⁹⁾ adóbefizetés napját követő napi alapkamatának háromszorosa kerül felhasználásra; amennyiben az Európai Központi Bank alapkamatának háromszorosa nem éri el a 10%-ot, akkor a kamatszámításnál az Európai Központi Bank alapkamatának háromszorosa helyett az éves 10%-ot alkalmazzák. A kamat felszámolásra kerül az adófizetési haladék vagy a részletfizetés mindenegyes napjára. Amennyiben az elhalasztott vagy részletekben fizetett összeget az adóalany rövidebb határidőben fizeti ki, mint ahogy az a határozatban szerepel, az adókezelő a halasztott vagy részletekben fizetett adómaradékra a kifizetés napjáig szab ki kamatot. A halasztott összegre az adókezelő határozattal veti ki a kamatot. A halasztott összegre kirótt kamat befizetése a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül esedékes; ezt a kamatot nem lehet kivetni, amennyiben öt év telt el azon év végétől, amelyben az adóalany befizette a halasztott adót vagy az adórészleteket.

(6) Az adófizetés halasztásáról vagy a részletfizetésről szóló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Az adófizetés halasztásáról vagy az adó részletfizetéséről szóló határozatban szereplő határidőket nem lehet meghosszabbítani, sem ezek lekésését elnézni.

(7) Az adófizetés halasztását vagy az adó részletekben történő befizetését akkor lehet engedélyezni, ha az összhangban áll a külön jogszabályokkal.⁴⁰⁾

(8) Az adófizetés halasztását vagy az adó részletekben történő befizetését az adókezelő nem engedélyezi, amennyiben nem telt el legalább egy év attól a naptól számítva, amely a legutóbbi adófizetési halasztásáról vagy részletfizetésről szóló határozatban az adóbefizetés napjaként volt meghatározva.

(9) Amennyiben az adóalany nem teljesíti az adófizetés halasztásáról és az adó részletenkénti fizetéséről szóló határozatban szereplő feltételeket, következő halasztást vagy részletfizetést az adókezelő csak akkor engedélyezhet, ha eltelt legalább öt év attól a naptól számítva, mely a legutóbbi adófizetési halasztásáról vagy részletfizetés engedélyezéséről szóló határozatban az befizetésének napjaként volt meghatározva.

(10) Amennyiben az adóalany nem fizeti ki az elhalasztott adót az adókezelő által az adóhalasztási határozatban megadott határidőig, vagy az adórészletet a részletfizetési határozatban megszabott összegben és időpontban, akkor a teljes meg nem térített adóösszeg befizetése az eredeti határidővel válik esedékessé. Az adókezelő a meg nem térített adóösszegre késedelmi kamatot vet ki a 156. § alapján. Az adókezelő köteles elindítani az adóvégrehajtási eljárást 30 munkanapon belül azon naptól számítva, amikor az adót vagy az adórészletet be kellett volna fizetni.

(11) Az (1) – (10) bekezdés rendelkezései vonatkoznak az adóhátralék-befizetés halasztásának és a adóhátralék részletfizetésének engedélyezésére is.

(1) Az adóeljárás

a) az adóeljárásban részt vevő fél javaslatára kezdődik,

b) azon illetékes hatóság javaslatára kezdődik, amely a jelen törvény értelmében vagy külön jogszabályoknak²⁾ megfelelően eljárhat.

(2) Az adóeljárás azon a napon kezdődik, amikor az adóalany javaslatát az illetékes hatóság kézhez kapja, vagy pedig azon a napon, amikor az adóalany az illetékes hatóság felszólítására benyújtotta a beadvány kiegészítését.

(3) Ha az adóeljárás az illetékes hatóság javaslatára történik, akkor az a nap tekinthető a kezdetének, amikor ez a hatóság megtette az első lépést az adóalannyal vagy más személlyel szemben, aki ellen a jelen törvény szerint eljárhat.

(4) Az adóeljárás szempontjából döntő jelentőségű a beadvány tartalma, még akkor is, ha az helytelenül van megnevezve.

(1) Az adóeljárás résztvevője az adóalany.

(2) Az adóeljárásban más személy is részt vehet, akit az adóhatóság az adóeljárás során felkér.

(3) Az adóeljárás résztvevőjének jogaival és kötelességeivel bír az is, akire a jelen törvény vagy külön jogszabályok alapján az adósról átszálltak a kötelezettségek, vagy akitől külön jogszabályok szerint az adótartozással bíró személy teljesítései megkövetelhetők.

(4) Az adóeljárás résztvevője az eljárás során olyan mértékben jár el, amennyire saját jogi cselekvőképessége feljogosítja a jogok és kötelességek felvállalására.

(5) Az adóeljárás résztvevője az adóhatóság megbízottjának felszólítására köteles igazolni személyazonosságát olyan okmánnyal, melyen szerepel az utóneve, a családi neve, a születési dátuma és az állandó lakhelye.

(1) Az adóeljárásból ki van zárva az illetékes hatóság azon alkalmazottja, akinek pártatlansága az üggyel vagy a résztvevővel kapcsolatban kétségbe vonható.

(2) Az adóeljárásból ki van zárva az illetékes hatóság alkalmazottja akkor is, ha ugyanabban az ügyben eljárás résztvevője volt mint más szintű hatóság alkalmazottja.

(3) Az illetékes hatóság alkalmazottja, aki részt vesz az adóeljárásban, köteles a felettesével haladéktalanul tudatni az (1) és (2) bekezdésben szereplő tényeket, valamint más tényeket, melyek az elfogultságát bizonyítják.

(4) Ha az adóeljárás résztvevőjének tudomására jutnak olyan tények, amelyek az (1) és (2) bekezdés értelmében az alkalmazott kizárására utalnak, elfogultsági kifogást nyújthat be az illetékes hatóságnál.

(5) Az illetékes hatóság azon alkalmazottja, akinek pártatlansága kétségbe vonható, addig a döntésig, míg bizonyítást nyer, hogy elfogult-e, az ügyben csak a legszükségesebb feladatokat láthatja el.

(6) Az elfogultsági kifogásról az alkalmazott legközelebbi felettese dönt, aki az alkalmazott kizárásáról dönthet saját kezdeményezésére is. Az adott hatóság olyan vezető beosztású alkalmazottjának elfogultságról, akinek nincs felettese, a másodfokú hatóság dönt. Nem lehet elfogultsági kifogást emelni a pénzügyi hatóság elnöke ellen.

(7) A (6) bekezdés alapján meghozott elfogultsági döntés ellen nem lehet jogorvoslati eljárnak helye nincs.

(8) Az (1) – (7) bekezdések rendelkezései az adóellenőrzésre is vonatkoznak.

(1) Az adóhatóság az adóeljárást

a) megszakítja, ha tudomása van arról, hogy valamely kérdésben előzetes döntéshozatali eljárás indult,

b) megszakíthatja, ha más tény esetében indult eljárás, amely döntő befolyással bír a határozata meghozatalára, vagy külön jogszabályok^21a) szerinti információszerzésre van szükség.

(2) Az adókezelő az adóeljárást legfeljebb 30 napra megszakíthatja, ha az adóeljárás résztvevői fontos okból egybehangzóan ezt javasolják; ezt a határidőt az adókezelő a feltétlenül szükséges ideig meghosszabbíthatja.

(3) Az eljárás azzal a nappal szakítódik meg, amely az erről hozott döntésen szerepel. Ez a nap nem lehet korábbi annál a napnál, amikor a döntést postára adták vagy elektronikus formában elküldték, az adókezelő alkalmazottai általi kézbesítésnél ez a nap nem lehet korábbi, mint a kézbesítés napja. Ezen döntés ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.

(4) Az adókezelő a saját maga vagy az adóeljárásban résztvevő kezdeményezésére folytatja az adóeljárást, ha megszűntek azok az okok, amelyek miatt az eljárást megszakították, vagy letelt a (2) bekezdésben feltüntetett határidő. Az adóeljárás folytatásáról az adókezelő írásban értesíti az eljárás résztvevőit.

(5) Az adóeljárás megszakítása idején a jelen törvény szerinti a határidők nem telnek.

(6) Az adóeljárás felfüggesztéséről szóló rendelkezések ugyanúgy vonatkoznak a pénzügyi igazgatóság vagy a minisztérium által vezetett adóeljárásokra is.

(1) Ha ez a törvény vagy különleges jogszabály másként nem rendelkezik, az adóeljárást leállítják

a) ha a javaslattevő még a döntéshozatal előtt visszavonja javaslatát,

b) ha az adóalany jogutódja a Szlovák Köztársaság, kivéve az ingatlanadóra vonatkozó eljárásokat,

c) ha az adóalany jogutód nélkül megszűnt,

d) ha az adóeljárás során kiderül, hogy a javaslattevő nem a jogosult személy,

e) ha az adóalany lekéste azt a határidőt, amit nem lehet meghosszabbítani, sem eltekinteni a késedelemtől,

f) ha az ügyben jogerős ítélet született,

g) ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a javaslat benyújtása előtt bírósági eljárás kezdődött,

h) ha az adóeljárás oka megszűnt.

(2) Az adóeljárás leállításáról szóló döntést az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján nem kézbesítik; ez a döntés bekerül az adókezelő írásos anyagába.

(3) Az (1) bekezdés a)-c) és g) pontja alapján meghozott döntés ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.

(1) Kötelezettséget kiróni vagy jogokat biztosítani a jelen törvény vagy külön jogszabályok²⁾ szerint csak határozattal lehet, melyet a jelen törvény szerint kell kézbesíteni, ha ezen törvény nem rendelkezik másként.

(2) A határozatnak az adóeljárás során feltárt állapotból kell kiindulnia, tartalmaznia kell a jelen törvényben előírt kellékeket, és az illetékes hivatal által kell kiadásra kerülnie, ha az ez a törvény vagy külön jogszabályok¹⁾ másként nem rendelkeznek.

(3) Ha ez a törvény vagy külön jogszabályok¹⁾ nem rendelkeznek másként, a döntésnek tartalmaznia kell

a) a határozatot kiadó hatóság megnevezését,

b) a határozat ügyszámát és időpontját,

c) azon természetes személy utónevét, családi nevét és állandó lakcímét, akinek a jogairól és kötelességeiről döntés született, vagy a jogi személy cégnevét és székhelyét, melynek a jogairól és kötelességeiről döntés született, a szervezet statisztikai azonosítószámát és adószámát, ha ezt a nyilvántartásba vételkor megkapta, vagy az adókezelő által kiadott más azonosítót, ha a természetes személynek nincs regisztrációs kötelezettsége vagy külön jogszabály³³⁾ alapján nincs nyilvántartásba vételi kötelezettsége; ha külföldi természetes személyről van szó, a születési dátumot vagy más rá vonatkozó azonosító adatot, és ha külföldi jogi személyről van szó, amelynek nincs azonosítószáma, más, e jogi személy azonosítására szolgáló adatot,

d) a megállapítást, mely tartalmazza a c) pont szerinti adatokat, az ügyben meghozott döntést a jogszabállyal együtt, mely alapján a döntés született, a teljesítési határidőt, ha teljesítési kötelezettség áll fenn, az adókezelő költségeinek megtérítéséről szóló döntést a 12. § alapján, és ha pénzbeli teljesítéséről van szó, az összeget is és azon illetékes pénzforgalmi szolgáltató számlájának számát, ahová ezt az összeget be kell fizetni,

e) útmutatást a fellebbezés helyéről és formájáról, figyelmeztetve az esetleges halasztó hatály kizárásra,

f) a pénzügyi igazgatóság vagy az adókezelő, mely az adóhivatal vagy a vámhivatal megbízott alkalmazottjának saját kezű aláírását, utónevét, családi nevét és beosztását, valamint a hivatali bélyegző lenyomatát, ha az adókezelő község, a polgármester vagy az általa meghatalmazott községi alkalmazott aláírását a polgármester utónevének, családi nevének feltüntetésével és hivatali bélyegző lenyomatával; ha a döntést elektronikus formában kézbesítik, az aláírást és a hivatali bélyegző lenyomatát a minősített elektronikus aláírás helyettesíti.

(4) A teljesítési kötelezettség határideje a (3) bekezdés d) pontja szerint 15 nap a döntés hatálybalépésének napjától kezdődően, ha ez a törvény vagy külön jogszabály¹⁾ másként nem rendelkezik.

(5) A határozat indoklást tartalmaz, ha erről nem rendelkezik másként ez a törvény. Az indoklásban fel kell tüntetni azokat a tényeket, melyek a döntés alapját képezték, az adóalany javaslatait és ellenvetéseit, mi volt hatással a bizonyítékok értékelésére és a jogszabályok alkalmazására, amelyek alapján döntöttek.

(6) Ha a határozatból hiányzik a fellebbezésre vonatkozó útmutató, vagy helytelenül volt feltüntetve az, hogy nem lehet ellene fellebbezni, vagy ha lerövidült a fellebbezési határidő, vagy az útmutatóban egyáltalán nincs határidő meghatározva, fellebbezést lehet benyújtani a döntés kézbesítésének napjától számított hat hónapon belül; ez nem érvényes, ha a határozatnak a jelen törvény értelmében nem kell útmutatást tartalmaznia.

(7) Ha a határozatban hosszabb fellebbezési határidő van megszabva, mint ezen törvényben, a döntésben feltüntetett határidő érvényes.

(8) A jogorvoslatról szóló döntésnek, amely a javaslattevőnek teljes mértékben igazat ad, nem kell indoklást tartalmaznia.

(9) A kézbesített határozat, mely ellen nem lehet fellebbezést benyújtani, jogerős.

(10) A határozat végrehajtható, ha nem lehet ellene fellebbezést benyújtani, vagy ha a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, és ha letelt a teljesítési határidő.

(11) Az a hatóság, mely a határozatot kiadta, az eljárásban résztvevő kérésére vagy saját kezdeményezésre kijavítja a döntésben lévő elírásokat, számtani hibákat, hiányzó formai kellékeket és egyéb nyilvánvaló pontatlanságokat és erről értesíti az eljárás résztvevőjét.

(1) Az adóigazgatás céljaira semmis határozatnak minősül a jelen törvény (2) bekezdésének értelmében kiadott határozat. Az ilyen döntés nem bír jogi hatállyal és úgy tekintendő, mintha nem lett volna kiadva.

(2) Az adóigazgatás esetében semmis határozat az a határozat, amelyet

a) olyan hatóság adott ki, mely az ügyben nem illetékes; ha az adókezelő a község, semmisnek minősül az a döntés is, amelyet helyileg nem illetékes adókezelő adott ki,

b) tévedésből más személynek adtak ki,

c) a semmis határozatra épül.

(3) A határozat semmisségét saját vagy más kezdeményezés alapján másodfokú hatóság vizsgálja, mégpedig bármikor; ha a minisztérium döntéséről van szó, az ilyen döntést a miniszter vizsgálja egy által és meghatározott különleges bizottság ajánlása alapján.

(4) Ha a (3) bekezdésben szereplő hatóság megállapítja, hogy a döntés nem semmis, erről értesítést küld annak, aki a javaslatot benyújtotta, a benyújtást követő 30 napon belül.

(5) Ha a (3) bekezdésben szereplő hatóság megállapítja, hogy a döntés semmis, a semmisségről határozatot ad ki, mely kézbesít annak a személynek, akinek a vizsgált határozatot kiküldték. Ha a vizsgált határozatra további határozat épül, a (3) bekezdésben szereplő hatóság dönt a további döntés semmiségéről is; a határozat megállapításaiban fel lehet tüntetni megvizsgált döntésre épülő határozatokat. Semmisségi döntés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(1) Az adóeljárásban illetékes hatóság késedelem nélkül dönt, legkésőbb nyolc napon belül az eljárás megkezdését követően, ha ezt a dolgok természete lehetővé teszi és mód van rá az adóalany által benyújtott okmányok alapján; különben az eljárás megkezdésének napjától számított 30 napon belül dönt. Különösen bonyolult esetekben az illetékes hatóság 60 napon belül dönt.

(2) Ha tekintettel az ügy rendkívüli bonyolultságára, vagy más komoly körülményre, vagy az eset különlegessége folytán nem lehetséges még 60 napon belül sem döntést hozni, ezt a határidőt írásos indoklás alapján a másodfokú hatóság a szükségleteknek megfelelően meghosszabbíthatja. Ha másodfokú hatóság a döntéshozó, ezt a határidőt még a lejárata előtt írásos indoklás alapján a szükségleteknek megfelelően meghosszabbíthatja a minisztérium, és ha a minisztérium a döntéshozó, a miniszter.

(3) Ha az adóeljárási döntéshozatalban illetékes hatóság nem tud dönteni a 60 napos határidőn belül, köteles erről írásban és az indok feltüntetésével értesíteni az adóalanyt.

(4) Az (1) – (3) bekezdések rendelkezéseit alkalmazzák, ha ez a törvény nem rendelkezik másként.

(5) Az (1) és (2) bekezdés szerinti határidők nem vonatkoznak a határozatok a fellebbezési eljáráson kívüli felülvizsgálatára.

(6) A döntéshozatali határidő megtartottnak tekintendő, ha a határidő utolsó napján az adóalany átveszi az adókezelő határozatát, vagy azt az adókezelő postának vagy postai szolgáltatónak átadja, vagy elektronikus eszközökön keresztül eljuttatja hozzá.

Ha az adóeljárási döntésben illetékes hatóság az eljárásban tétlenkedik és nem hoz döntést a 65. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott határidőkön belül sem, és ha a jóvátétel nem érhető el másként és a dolgok természete ezt nem zárja ki, az ügyben másodfokú hatóság illetékes dönteni.

(1) Az az adóalany, aki külön jogszabályok¹⁾ alapján regisztráltatja magát az adókezelőnél, köteles a regisztrációs kérvényt a hatósághoz olyan nyomtatványon benyújtani, amelynek mintáját a minisztérium határozza meg; ha a regisztrációs kérvényt elektronikus eszközökön keresztül nyújtja be, azt az előírt formában kell megtennie.

(2) A regisztrációs kérvényben adóalanyként szereplő

a) természetes személy köteles feltüntetni

1. utónevét és családi nevét,

2. állandó lakcímét,

3. személyi számát,

4. a szervezet azonosítószámát, ha ilyet számára kiadtak,

5. a vállalkozás helyét, ha az különbözik az állandó lakhelytől,

6. a Szlovák Köztársaság területén található szervezési egységeit,

7. az adónemeket, amelyekhez a regisztrációt kéri,

8. azon pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlák számait, amelyeken koncentrálódni fognak a vállalkozói tevékenységéből származó pénzeszközök,

9. kézbesítési megbízottat, ha a 9. § (11) bekezdése szerinti természetes személyről van szó,

10. további adatokat, amelyek feltüntetése a külön jogszabályból¹⁾ adódik,

b) jogi személy köteles feltüntetni

1. a cégmegnevezést,

2. a székhelyet,

3. a szervezet azonosítószámát,

4. a Szlovák Köztársaság területén található szervezési egységeit,

5. az adónemeket, amelyekhez a regisztrációt kéri,

6. azon pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlák számait, amelyeken koncentrálódni fognak a vállalkozói tevékenységéből származó pénzeszközök,

7. a statutáris szervét vagy azon személyeket, akik a statutáris szerven kívül jogosultak a nevében eljárni, ha ilyen adatok nincsenek feltüntetve a cégjegyzékben,

8. a kézbesítési megbízottat, ha a 9. § (11) bekezdése szerinti jogi személyről van szó,

9. további adatokat, amelyek feltüntetése a külön jogszabályokból¹⁾ adódik.

(3) A regisztrációs kérvényhez az adóalany mellékleteket is csatol külön jogszabályok¹⁾ szerint.

(4) Az adókezelő ellenőrzi a regisztrációs kérvényben és mellékletekben lévő adatokat a (3) bekezdés szerint, és ha kétségei támadnak azok helyességéről vagy teljességéről, felszólítja az adóalanyt, hogy magyarázza meg, változtassa meg vagy bővítse ki azokat, ugyanakkor határidőt is szab, amely alatt az adóalany köteles ezt megtenni.

(5) Ha az adóalany a megadott határidőn belül és a kellő mértékben eleget tesz a hatóság felszólításának, a regisztrációs kérvény benyújtási napjának az eredeti benyújtás napja tekintendő.

(6) Ha az adóalany a hatóság felszólításának nem tesz eleget, az adókezelő olyan határozatot ad ki, amellyel a regisztrációt elutasítja, hacsak ez a törvény nem rendelkezik másként. Ez ellen a határozat ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.

(7) Az adókezelő az adóalanyt a regisztrációs kérvény benyújtásától számított 30 napon belül vagy a hiányosságok eltávolítása után regisztrálja, ha teljesíti a regisztrációhoz a jelen törvény és külön jogszabályok¹⁾ szükséges feltételeket. Az adókezelő a regisztráció során az adóalanynak adóazonosító számot és azonosítószámot jelöl ki, ha külön jogszabályoknak^41a) megfelelő adófajtára regisztráltatja magát; ezeket a számokat köteles az adóalany feltüntetni az adókezelővel való kapcsolat során. Írásos határozat helyett az adókezelő az adóalanynak bejegyzési igazolást ad ki és erről hivatalos feljegyzést készít. Ez ellen a döntés ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.

(8) Ha az adókezelő megállapítja, hogy az adóalany nem teljesítette regisztrációs kötelességét a külön jogszabályoknak³⁵⁾ megfelelően, felszólítja őt ezen kötelessége teljesítésére. Ha az adóalany a felszólításnak a megadott határidőn belül nem tesz teljes mértékben eleget, az adókezelő hivatali hatásköréből adódóan veszi nyilvántartásba. Hivatali hatalomból következő regisztrálás mellett dönthet az adókezelő akkor is, ha az adóalany nem tett eleget a felszólításnak a (4) bekezdés szerint, de alapos indokai vannak a regisztrációnak. A döntés hatályba lépése után az adókezelő elküldi az adóalanynak a bejegyzési igazolást.

(9) Ha megváltoznak a (2) bekezdés szerinti regisztrációkor feltüntetett körülmények, beleértve azokat, melyek bizonyos adófajták esetében a regisztráció megszüntetését jelentik, az adóalany erről a változásokat követő 30 napon belül értesíti az adókezelőt, vagy kéri a regisztráció megszüntetését. Ezen határidőn belül az adóalany bemutatja a az adókezelőnek a bejegyzési igazolást, amennyiben a bejelentett változásokat be kell rá jegyezni. Ha az adóalany a bejelentési kötelezettségét nem teljesíti rendesen és időben, az érintett változásokat a regiszterben az adókezelő hivatalból végzi el azt követően, hogy tudomást szerzett a meghatározó körülményekről.

(10) Az adóalany köteles az adókezelőnek visszaszolgáltatni a bejegyzési igazolást a regisztráció megszüntetéséről szóló értesítés jogerőre lépésétől számított 15 napon belül.

(11) A (9) bekezdés szerinti értesítési kötelességét az adóalany teljesítheti az egységes ügyfélközpontban is,⁴²⁾ ha ez összefügg és arányos a megkövetelt változtatásokkal a külön⁴³⁾ jogszabályok szerint.

(1) Ha ez a törvény vagy külön jogszabály nem rendelkezik másként, a kivetési eljárás a 46. § (8) bekezdése és a 49. § (1) bekezdése szerinti jegyzőkönyv és felszólítás kézbesítése utáni napon kezdődik és a határozatnak az adóalanyhoz történő kézbesítése napján ér véget; a kivetési eljárás nem kezdődik el, ha a 46. § (8) bekezdése szerinti felszólítást nem küldik el. A kivetési eljárást a 46. § (8) bekezdése szerinti a jegyzőkönyv és a felszólítás kézbesítése után az az adókezelő folytatja le és ad ki róla kivetési határozatot, amely az adóellenőrzést elkezdte. A kivetési eljárást a 49. § (1) bekezdése szerinti jegyzőkönyv és felszólítás kézbesítése után az az adókezelő folytatja le és ad ki róla kivetési határozatot, amelyik a 48. § (2) bekezdése szerinti értesítést az adóalanynak kézbesítette. Ha az adóellenőrzést az adóigazgatóság végezte, a kivetési eljárás lefolytatását és a kivetési határozat meghozatalát a helyileg illetékes adókezelő hozza meg.

(2) Az adókezelő a döntést 15 napon belül hozza meg a 46. § (8) bekezdése és 49. § (1) bekezdése szerinti jegyzőkönyv véleményezésére megadott határidőn leteltét követően, ha

a) az adóalany lemond a véleménynyilvánítási jogáról jegyzőkönyvben lévő megállapításokhoz,

b) az adóalanynak nincsenek megjegyzési a jegyzőkönyvben lévő megállapításokhoz,

c) az adóalany nem mond véleményt a jegyzőkönyvről az adókezelő felszólításában megszabott határidőn belül; ez esetben az adókezelő erről hivatalos feljegyzést készít.

(3) Ha az adóalany az adókezelő által a felszólításban megszabott határidőn belül észrevételeket tesz és bizonyítékokat nyújt be a 46. § (8) bekezdése és a 49. § (1) bekezdése szerint, megegyezik az adókezelővel a megjegyzések és benyújtott bizonyítékok megtárgyalásának napjáról; ha nincs megegyezés, a tárgyalás napját az adókezelő állapítja meg. Ha az adóalany nem tud részt venni a tárgyaláson, köteles erre a célra helyettest megnevezni. Az adókezelő az adóalany írásos véleménynyilvánítása és a benyújtott bizonyítékok alapján végzi el a bizonyítást vagy a helyszíni vizsgálatot. Ha az adóalany vagy az ő helyettese nem vesz részt a megjegyzések és bizonyítékok megtárgyalásán, az adókezelő erről hivatalos feljegyzést készít. A bizonyítási eljárás menetéről és eredményeiről az adókezelő az adóalannyal jegyzőkönyvet ír a 19. § szerint, éspedig ismételten is; ez esetben az adókezelő az adóalannyal írt utolsó jegyzőkönyv vagy hivatalos feljegyzés felvételének napjától számított 15 napon belül meghozza a határozatot.

(4) Az adó kivethető

a) az adókezelő döntésével,

b) az adóbevallás benyújtásával, beleértve a kiegészítő adóbevallást is, vagy

c) az adó befizetésével, ha ahhoz nem kötődik adóbevallási kötelesség.

(5) Az adókezelő a kivetési eljárás során hozott döntésében kiveti az adót vagy az adókülönbözetet a kivetett adóval szemben.

(6) Az adókezelő a kivetési eljárás során hozott döntésében meghatározza azt az összegszerű különbséget, amelyet az adóalanynak külön jogszabályok¹⁾ szerint ki kellett volna mutatnia, vagy amelyre igényt nyújtott be külön jogszabályok¹⁾ szerint.

(1) Ha ez a törvény vagy külön jogszabály másként nem rendelkezik, nem lehet kivetni az adót, az adókülönbözetet vagy érvényesíteni a külön jogszabályok¹⁾ szerinti összegre való igényt annak az évnek a végétől számított öt év elteltével, amelyben az adóbevallási kötelesség keletkezett, vagy amelyben az adóalany köteles volt adófizetésre adóbevallás benyújtása nélkül, vagy amelyben az adóalanynak igénye keletkezett az összeg érvényesítésére külön jogszabályok¹⁾ szerint. Ha olyan adóalanyról van szó, aki adózási veszteség levonását kéri, nem lehetséges kivetni az adót és az adókülönbséget annak az évnek a végétől számított hét év után, amely évben az adóbevallási kötelesség keletkezett, s amelyben ez az adóveszteség ki lett mutatva.

(2) Ha a határidő lejárta előtt intézkedés történt az adó vagy az adókülönbség kivetésére, vagy ha visszaigényelt összeg érvényesítésére került sor külön jogszabályok¹⁾ szerint, a határidők az (1) bekezdés szerint folynak megint annak az évnek a végétől, amelyben az adóalanyt az intézkedésről értesítették. Adót vagy adókülönbséget kivetni vagy külön jogszabályok¹⁾ szerinti összegre való igényt érvényesíteni legkésőbb tíz éven belül lehet annak az évnek a végétől, amelyben adóbevallási kötelesség jött létre, vagy amelyben az adóalanynak adófizetési kötelessége keletkezett adóbevallás benyújtása nélkül, vagy amelyben az adóalanynak igénye keletkezett az összegre külön jogszabályok¹⁾ szerint.

(3) Az adókivetésre vagy az adókülönbség kivetésére vagy külön jogszabályok¹⁾ szerinti összeg igényelésére való igyekezetnek minősül

a) az adóellenőrzés jegyzőkönyvének kézbesítése,

b) az adóbecsléssel meghatározott adó megszabási jegyzőkönyvének kézbesítése.

(4) Ha adóellenőrzésre a bűnüldözési szervek kérésére kerül sor, az adókivetésre vagy az adókülönbség kivetésére vagy külön jogszabályok¹⁾ szerinti összeg igényelésére való igyekezetnek minősül az adóellenőrzés megkezdéséről írt jegyzőkönyv vagy az adóellenőrzésről szóló értesítés kézbesítése.

(5) Az adók területét érintő nemzetközi szerződések betartása érdekében, melyekre a Szlovák Köztársaság kötelezte magát, az adót vagy az adókülönbséget kivetni, vagy külön jogszabályok¹⁾ szerinti összegre való igényt érvényesíteni annak az évnek a végétől számított tíz éven belül lehet, amikor az adóbevallási kötelesség létrejött, vagy amelyben az adóalanynak adóbevallás nélküli adófizetési kötelessége keletkezett, vagy amikor az adóalanynak joga keletkezett az összeg visszaigénylésére külön jogszabályok¹⁾ szerint; ilyen esetekben nem alkalmazzák az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit.

(1) Ezen rendelkezés céljaira adótartozás alatt a be nem fizetett adókötelezettség értendő, a késedelmi kamat, a kamat és bírságok kivételével.

(2) Az adókezelő az adótartozással rendelkező természetes személy kérésére engedélyezhet adókedvezményt vagy elengedheti neki az adótartozást, kivéve az általános forgalmiadó-tartozást és a fogyasztási adótartozást, amennyiben az adó behajtásával súlyosan veszélyeztetve lenne az adós személy vagy az általa eltartott személyek étkezése. Ezen feltétel teljesítését az adósnak bizonyítania kell.

(3) Az adókedvezményről vagy az adóhátralék elengedéséről az adókezelő határozatot ad ki, mely ellen nem lehet fellebbezést benyújtani. Ha az adókezelő az adós személynek adókedvezményt nyújt vagy elengedi az adóhátralékát, nem veti ki számára határozat kézbesítésének napjáig késedelmi kamatot vagy annak arányos részét a 156. § szerint, mely az adott adókedvezményhez tartozik. Ha az adós adókedvezményre vagy adóhátraléka elengedésére vonatkozó kérésének az adókezelő nem tesz eleget, erről az adóalanynak írásbeli értesítést küld; ilyen esetben határozatot nem ad ki.

(4) Az adókedvezmény nyújtása vagy az adóhátralék elengedése feltételekhez köthető, főleg az adóhátralék egy részének adott határidőn való befizetéséhez.

(5) Az adókedvezmény nyújtása vagy az adóhátralék elengedése csak a külön jogszabályokkal⁴⁰⁾ összhangban lehetséges.

Az adóalany kifogással élhet, ha erről a jelen törvény így rendelkezik. Ha ez a törvény nem rendelkezik másként, a kifogásról az a hatóság dönt, amelyik ellen a kifogás irányul, és a kifogás emelésének nincs halasztó hatálya; a kifogásról való döntés ellen nincs mód jogorvoslatra.

(1) A döntés ellen fellebbezés nyújtható be, ha ez a törvény másként nem rendelkezik, vagy ha erről a fellebbezési eljárás résztvevője írásban vagy szóban nem mondott le.

(2) A fellebbezést annak a hatóságnak nyújtják be, melynek a döntését a fellebbezéssel megtámadták (a továbbiakban csak „elsőfokú hatóság”).

(3) A fellebbezést a döntés kézbesítése utáni 15 napon belül lehet benyújtani, ha ez a törvény nem rendelkezik másként; legkésőbb ezen a határidőn belül lehetséges a benyújtott fellebbezésen változtatásokat eszközölni vagy hiányosságokat pótolni.

(4) A fellebbezésnek tartalmaznia kell a 13. § követelményein kívül

a) az elsőfokú hatóság megnevezését,

b) a döntés ügyszámát, mely ellen a fellebbezés irányul,

c) a fellebbezés indokait,

d) a bizonyítékokat, melyek rámutatnak a fellebbezés megalapozottságára, ha a fellebbezés csak a jogszabályokkal való ellentétet kifogásolja; ha lehetséges, az adóalany írásos bizonyítékokkal is szolgál,

e) az ajánlott változtatásokat vagy a megtámadott döntés semmissé nyilvánítását.

(5) Ha a fellebbezés nem tartalmazza a törvény által előírt követelményeket, az elsőfokú hatóság a 13. § (8) és (10) bekezdése szerint jár el, miközben a fellebbezés hiányosságainak eltávolítására rendelkezésre álló határidő nem lehet 15 napnál kevesebb.

(6) Ha az eljárás résztvevője a fellebbezést visszavonja, nem nyújthat be újabb fellebbezést ugyanabban az ügyben. A fellebbezés visszavonásáról szóló értesítést írásban vagy jegyzőkönyvbe mondva, szóban kell benyújtani. A fellebbezés visszavonása napjának az a nap tekintendő, amelyen a jegyzőkönyv íródott vagy az a nap, amelyen erről az adókezelő értesítést kapott. Ezzel a nappal a fellebbezési eljárás megszakad és a döntés hatályba lép. Ha a fellebbezés benyújtása és visszavonása közti időszakban az elsőfokú hatóság már intézkedett, a fellebbezés visszavonásával ezek az intézkedések nem szűnnek meg és felhasználhatók a további eljárások során.

(7) Az időben benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van, ha ez törvény nem rendelkezik másként.

(8) A fellebbezés nem fogadható el, ha

a) a megszabott határidőn túl nyújtották be,

b) nem a jogosult személy nyújtotta be,

c) csak a döntés megindoklását kifogásolja.

(9) Az olyan döntés esetében, melyben azt az összegkülönbözetet vetették ki, amelyet az adóalanynak a külön jogszabályok¹⁾ szerint kellett volna befizetnie vagy bevallania, vagy amelyikre a külön jogszabályok¹⁾ szerint igényt nyújtott be, csak ezt a különbözetet lehet megtámadni.

(10) Ha a fellebbezési eljárás során letelik az adókivetésre vonatkozó határidő, az elsőfokú hatóság a 74. § (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárást leállítja, és a megtámadott döntést megsemmisíti.

(1) Az elsőfokú hatóság dönthet a fellebbezésről, ha annak teljes mértékben eleget tesz. Ez ellen a döntés ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.

(2) Ha az elsőfokú hatóság az (1) bekezdés szerinti fellebbezésről nem dönt, a fellebbezési eljárás a megkezdését követő 30 napon belül a kiegészítő adóeljárás eredményeivel, a teljes írásos dokumentációval és egy előterjesztési jelentéssel határozathozatalra továbbítja a fellebbviteli testületnek; erről az eljárásról értesíti az adóalanyt.

(3) Az előterjesztő jelentés mindenképpen tartalmazza

a) a kiegészítő adóeljárás eredményeinek összegzését,

b) az állásfoglalást a fellebbezés valamennyi indokához,

c) a fellebbezési döntés határozattervezetét.

(4) Az elsőfokú hatóság a fellebbezést elutasítja, ha

a) nincs fellebbezési lehetőség,

b) ha olyan döntés ellen irányul, ami ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.

(5) Az elsőfokú hatóság késedelem nélkül értesíti az eljárás résztvevőjét a fellebbezés elutasításáról a (4) bekezdés szerint.

(6) Ha a dolog természetéből adódóan több adóalany is nyújthat be fellebbezést, és ha ezek közül csak néhány teszi ezt meg, az adókezelő értesíti erről a többi érintett adóalanyt, és felszólítja őket, hogy a benyújtott fellebbezésről az általa megadott határidőn belül nyilatkozzanak. Ez a határidő nem lehet kevesebb 15 napnál. A határidőn túl benyújtott nyilatkozatokra a további eljárás során nincsenek tekintettel. Az adókötelességi változás, mely a fellebbezési határozatból ered, valamennyi adóalanyra vonatkozik.

(1) A fellebbviteli testület másodfokú hatóság. Ha a döntést a minisztérium adta ki, a fellebbviteli testület a miniszter, aki az általa kijelölt különleges bizottság ajánlásai alapján dönt.

(2) A fellebbviteli testület megvizsgálja a megtámadott döntést a fellebbezésben igényelteknek megfelelően. Ha a vizsgálat során kiderülnek olyan ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeket a résztvevők nem érvényesítettek, és amelyek lényeges befolyással vannak a határozat rendelkező részére, a fellebbviteli testület a döntés során ezeket figyelembe veszi; a fellebbviteli testületet a döntéskor nemcsak az eljárás résztvevőjének javaslatai kötelezik, és a fellebbezésben megtámadott döntést annak kárára is megváltoztathatja. A fellebbezési eljárás során a fellebbviteli testület az adóeljárás eredményeit kiegészítheti, kiküszöbölheti az eljárás vagy a kiegészítés hibáit, vagy a kiegészítést és helyesbítést megfelelő határidővel feladatul adhatja az adókezelőnek.

(3) A fellebbviteli testület jogosult a fellebbezési eljárás során a bizonyításra, ha ezt szükségesnek véli. Ha a fellebbviteli testület bizonyítást végez, köteles a fellebbezési döntés kiadása előtt lehetővé tenni az eljárás résztvevője számára, hogy megismerhesse az elvégzett bizonyítás eredményeit.

(4) A fellebbviteli testület a megtámadott döntést indokolt esetben megváltoztatja vagy megsemmisíti, különben a megtámadott döntést megerősíti. A fellebbviteli testület a döntést megsemmisíti és az ügyet további eljárásra visszaküldi, ha az indokolt. Ha a fellebbviteli testület a döntést megsemmisíti és az ügyet további eljárásra és döntésre visszautalja, az adókezelő vagy az a hatóság, amelynek a döntését megsemmisítették, köteles venni a fellebbviteli testület jogi véleményéhez tartani magát.

(5) Ha a fellebbviteli döntés becslés alapján kivetett adóra irányul, a fellebbviteli testület vizsgálja a törvényi feltételek teljesülését a 48. § szerinti eljárás alkalmazásához. Ha a fellebbviteli testület megállapítja, hogy ezek a törvényes feltételek be voltak tartva, a fellebbezésnek nem ad helyt és a megtámadott döntést megerősíti.

(6) A fellebbviteli döntés nem tartalmaz indoklást, ha annak teljes mértékben eleget tesz.

(7) A fellebbviteli testület döntése ellen nem lehet fellebbezést benyújtani; a miniszter döntései ellen nem lehet jogorvoslattal élni.

(8) A fellebbviteli testület a fellebbezést elutasítja, ha

a) fellebbezési lehetőség nincs,

b) olyan döntés ellen irányul, amely ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.

(9) A fellebbviteli testület késedelem nélkül írásban értesíti az eljárásban résztvevőt a fellebbezés elutasításáról a (8) bekezdés értelmében.

(1) Az adóeljárást, mely jogerős döntéssel végződött, kivéve az olyan döntéseket, amelyek fellebbezési eljáráson kívül változtak vagy váltak semmissé a 77. § (3) bekezdése szerint, csak akkor lehet újratárgyalni az eljárás résztvevőjének javaslatára vagy a hatóság kezdeményezésére, ha

a) új tényekre vagy bizonyítékokra derült fény, melyeknek döntő hatásuk lehetett volna a határozatban megfogalmazott ítéletre, és ezeket a résztvevő hibáján kívül nem lehetett alkalmazni,

b) a döntés olyan bizonyítékok alapján került kiadásra, amelyek nem bizonyultak valósnak, vagy a döntést bűncselekménnyel érték el,

c) a döntés előzetes kérdés elbírálásától függött, amelyről az illetékes hatóság másként döntött.

(2) Az adóvégrehajtási eljárás újratárgyalása megengedhetetlen.

(3) Az újratárgyalási javaslatot ahhoz az adókezelőhöz kell benyújtani, amelyik első fokon döntött az ügyben.

(4) Az újratárgyalási javaslatot attól a naptól számított hat hónapon belül kell benyújtania, amikor a résztvevő bizonyíthatóan tudomást szerzett az eljárás felújításának indokairól, legkésőbb azonban három éven belül azon döntés jogerőre emelkedését követően, melyre az újratárgyalás vonatkozik. Ezeket a határidőket nem lehet meghosszabbítani, és nem lehet eltekinteni a betartásuktól.

(5) Az újratárgyalási javaslatban fel kell tüntetni az (1) bekezdés szerinti okot, az indokoltság bizonyítékait, és a (4) bekezdés szerinti határidőket is be kell tartani.

(6) Ha az újratárgyalási javaslat elutasításra kerül, az eljárás résztvevője jogosult ismételten is javaslatot tenni az újratárgyalásra ugyanazon okokból kifolyólag.

(1) Az újratárgyalást az adókezelő engedélyezi, vagy rendeli el. Ha nem mutathatók fel az újratárgyalás 75. § (1) bekezdése szerinti indokai, az újratárgyalási javaslat elutasításra kerül.

(2) Ha a döntést az utolsó fokon más hatóság hozta meg, mint az adókezelő, az újratárgyalási javaslatot ez a hatóság engedélyezi, rendeli el vagy utasítja el; ha a miniszter döntéséről van szó, a miniszter.

(3) Az újratárgyalás engedélyezhető vagy elrendelhető, ha nem szűnt meg az adókivetés vagy az adókülönbözet kivetésének joga, vagy az összeg visszaigénylésére való külön jogszabályok¹⁾ szerinti jog.

(4) Területi illetékesség változásakor az újratárgyalási javaslatról a javaslat benyújtásának napján területileg illetékes adókezelő dönt, elrendeli vagy elutasítja azt. Ha az utolsó fokon más hatóság döntött, mint az adókezelő, a területi illetékesség megváltozása esetén ez a hatóság dönt az újratárgyalási javaslatról, elrendelve vagy elutasítva azt. A területi illetékesség megváltozását az újratárgyalás engedélyezése vagy elrendelése során figyelmen kívül hagyják.

(5) Az újratárgyalás engedélyezési határozatában vagy az újratárgyalást elrendelő határozatban fel van tüntetve, milyen mértékben és mely okokból kerül sor az újratárgyalásra.

(6) Az újratárgyalás engedélyezése vagy elrendelése ellen nem lehet fellebbezést benyújtani. Ha az újratárgyalási javaslat elutasításra kerül, lehetséges ellene fellebbezni.

(7) Új eljárást az ügyben az az adókezelő végez, amely első fokon döntött az ügyben; területi illetékesség változása esetén az újratárgyalást a (4) bekezdésben feltüntetett adókezelő végzi el. Ha az újratárgyalásról a fellebbviteli testület döntött, az adókezelő az eljárás során köteles figyelembe venni ezen testület jogi véleményét.

(8) Az új döntéssel az eredeti döntés semmissé válik; az új döntés ellen fellebbezést lehet benyújtani.

(1) A jogerős döntést, az adóvégrehajtási felszólításon és az adóvégrehajtási döntés elleni fellebbezés kivételével, saját vagy más kezdeményezésre felülvizsgálhatja a másodfokú hatóság; ha a minisztériumi döntéséről van szó, a miniszter, az általa felállított különleges bizottság ajánlása alapján. A miniszter döntését nem lehet felülvizsgálni. A döntés felülvizsgálatára nem nyújthat be indítványt az a másodfokú hatóság, amelynek jogerős döntését a minisztérium már felülvizsgálta. Hasonló módon nem jogosult a döntés felülvizsgálatának kezdeményezésére az az adókezelő, amelyik a döntést kiadta, és amelyről olyan másodfokú hatóság döntött, amelynek jogerős döntését a minisztérium már felülvizsgálta.

(2) A fellebbezési eljáráson kívül döntés-felülvizsgálatot az a hatóság kezdeményezi, amelyik ezt a döntést kiadta, és legkésőbb az ítélet jogerőre lépésének napjától számított három éven belül van rá mód

(3) Az olyan döntést, mely ellentétes az általános érvényű jogszabállyal, a felülvizsgálatra jogosult hatóság megváltoztatja vagy megszünteti. A döntés felülvizsgálatára jogosult hatóság a döntést megszünteti és az ügyet további eljárásra visszaküldi, ha erre megvannak az okok.

(4) Ha a döntés felülvizsgálatára jogosult hatóság megállapítja, hogy a döntés nem ütközik az általánosan érvényű jogszabállyal, erről írásos értesítést küld annak, aki a döntés felülvizsgálatát kezdeményezte. Ilyen esetben határozatot nem adnak ki.

(5) A döntés felülvizsgálatakor az illetékes hatóság abból a jogi helyzetből és tényállásból indul ki, amely a döntéshozatal idején fennállt. Az illetékes hatóság nem változtathatja, illetve szüntetheti meg a döntést és küldheti vissza az ügyet további eljárásra a (3) bekezdés szerint, ha a döntés meghozatalát követően utólagosan megváltoztak azok a lényeges körülmények, amelyekből a döntés eredetileg kiindult.

(6) Az eljárásban résztvevő döntés-felülvizsgálati kezdeményezésének eleget tehet az a hatóság is, amely a döntés kiadta, ha az nem vonatkozik az eljárás további résztvevőjére, vagy azzal az eljárás további résztvevői egyetértenek.

(7) A döntés fellebbezési eljáráson kívüli felülvizsgálatára jogosult hatóság a fellebbezési eljáráson kívül megszüntetheti, megváltoztathatja vagy további eljárásra visszaküldheti az ügyet, ha nem szűnt meg az adókivetési jog vagy az adókülönbség kivetésére való jog, vagy az igény érvényesítésére való jog külön jogszabályok¹⁾ szerint.

(8) Ha a fellebbezési eljáráson kívüli döntés-felülvizsgálati kezdeményezés a becsléssel meghatározott adó határozata ellen irányul, az illetékes hatóság megvizsgálja az ilyen adómeghatározás törvényes feltételeinek betartását és a 48. §-ban leírtak betartását. Ha a döntés-felülvizsgálatban illetékes hatóság megállapítja, hogy ezek a jogi feltételek és a 48. §-ban leírtak be voltak tartva, a (4) bekezdés szerint jár el.

(9) Az olyan döntés ellen, amely a fellebbezési eljáráson kívül megszünteti a határozatot és az ügyet további eljárásra visszaküldi, vagy az olyan döntés ellen, amely megszünteti vagy megváltoztatja a fellebbezési eljáráson kívüli döntést, nem lehet fellebbezéssel élni.

(10) Az olyan döntés ellen, mely a fellebbezési eljáráson kívül megszünteti a határozatot és az ügyet további eljárásra visszaküldi, az eljárás résztvevője nem nyújthat be fellebbezést.

(11) Ha a bíróság jogerősen döntött a keresetről, amellyel a döntést megtámadták, nem lehet ezt a döntést ezen törvény alapján felülvizsgálni olyan terjedelemben, amilyenben a bíróság döntött.

A bírósági felülvizsgálatból kizárt döntések

a) az adófizetésnek vagy az adóhátralék fizetésének elhalasztása,

b) az adó vagy az adóhátralék részletekben való fizetése,

c) adókedvezmény vagy az adóhátralék elengedése a 70. § szerint,

d) az enyhített büntetések vagy a büntetések elengedése a 157. § (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint.

(1) Az adótúlfizetés felhasználata esetén az 55. § (6) és (7) bekezdésének megfelelően járnak el; az adókezelő írásban értesíti az adóalanyt a túlfizetés 55. § (6) és (7) bekezdése szerinti felhasználásáról.

(2) Ha az adótúlfizetés felhasználása az (1) bekezdés szerint vagy a (9) vagy (10) bekezdés szerinti eljárás alkalmazásával nem lehetséges, az adókezelő az adóalany kérésére az adótúlfizetést visszafizetendő adóelőleggé változtatja, különben az adótúlfizetést a visszatérítésről szóló kérvény kézbesítésének napjától számított 30 napon belül visszaküldi, ha az több mint 5 euró; a jövedelemadón és gépjárműadón keletkezett adótúlfizetést az adott adózási időszakra legkésőbb az adóbevallási határidő letelte után, külön jogszabályok⁴⁴⁾ szerint fizeti vissza, legkésőbb az adótúlfizetés keletkezésének napját követő 40 napon belül. Ha az adókezelő az adótúlfizetés visszatérítési kérvényének teljes mértékben eleget tesz, a hatóság határozatot nem ad ki.

(3) Ha az adókezelő az adótúlfizetést a (2) bekezdés szerinti határidő letelte után téríti meg, 15 napon belül köteles kamatot meghatározni az adótúlfizetés összegéből, ha annak összege meghaladja az 5 eurót. A kamat kiszámításánál az Európai Központi Bank azon alapkamatjának háromszorosát használják, mely az adótúlfizetés visszafizetési határidejének utolsó napján érvényben volt; ha az Európai Központi Bank alapkamatjának háromszorosa nem éri el a 10%-ot, a kamat kiszámításánál az Európai Központi Bank alapkamatjának háromszorosa helyett a 10%-os éves kamatlábat használják. A kamat minden késedelmi nap után jár. Az adókezelő ezt a kamatot a kamat megítéléséről kiadott határozat kézbesítési napjától számított 15 napon belül téríti meg. Ha az adókezelő az adóalannyal szemben adóhátralékot is rögzít, felhasználja ezt a kamatot vagy annak egy részét a fizetési határidőn belül annak megfizetésére az 55. § (6) és (7) bekezdése szerint. Ugyanígy fizeti vissza az adókezelő az adóalanynak a késedelemben lévő többletet és jövedéki adót, melynek visszatérítésére igényt tartanak, ha a többlet és a jövedéki adó nem kerül felhasználásra az 55. § (6) és (7) bekezdése szerint.

(4) Az adókezelő kamatmegítélési határozata elleni fellebbezésnek a (3) bekezdés szerint nincs halasztó hatálya.

(5) Az adótúlfizetést nem lehet visszatéríteni az adókivetési jog vagy az adókülönbözet kivetésére való jog megszűnése után.

(6) Az adótúlfizetés visszatérítésének napja az a nap, amikor a túlfizetés összege leíródik az adókezelő számlájáról. A pénzforgalmi szolgáltató köteles értesíteni az adóalanyt a napról, melyen a fizetés leíródott az adókezelő számlájáról.

(7) A többletre, a külön jogszabály^44aa) szerint érvényesített hozzáadottérték-adóra és jövedéki adóra, amelyeknél igényelték a visszatérítést, az (1) – (6) bekezdések rendelkezései vonatkoznak arányos mértékben.

(8) A csoport általi általános forgalmiadó-többletet^44a) fel lehet használni más adók adótartozásainak megtérítésére és kompenzálására a csoport egyes tagjainál; az adóhátralék kompenzációja megfelelő módon az 55. § (6) és (7) bekezdése szerint.

(9) Az adókezelő által külön jogszabály^44b) szerint ha-tározattal visszafizetett hozzáadottérték-adóra arányos mértékben vonatkoznak az 1–5. bekezdések; ha ez az adó nem használható fel az 1. bekezdés szerint, akkor tagállam követelésének teljesítésére használandó fel külön jogszabály szerint.^44c)

(10) Ha az adótöbbletet, a hozzáadottérték-adó vagy jövedéki adó visszaigénylését nem lehet felhasználni az (1) bekezdés szerint, lehetséges annak felhasználása a tagállam külön jogszabály^44d) szerinti követelésének megtérítésére.

(11) Az adótöbblet, a hozzáadottérték-adó vagy jövedéki adó visszaigénylésének (1) és (8)–(10) bekezdés szerinti felhasználása visszatérítésnek minősül.

(12) Az adóalany az adó, az adótúlfizetés és az összeg visszatérítésére vonatkozó külön jogszabályok¹⁾ szerinti igényét a Polgári törvényköny⁵⁰⁾ értelmében nem ruházhatja át.

(1) Ha az adóalany a jelen törvény által vagy különleges előrások¹⁾ szerint előírt határidőn belül vagy az adókezelő által megszabott határidőn belül nem fizette be vagy nem vezette el a kivetett vagy levont adót, az adókezelő felszólíthatja, hogy az adótartozást az általa megszabott póthatáridőn belül vezesse el vagy fizesse be. Ez a határidő nem lehet kevesebb, mint 15 nap. Az adókezelő ebben a felszólításban köteles értesíteni az adóst az adótartozás el nem vezetésének vagy meg nem fizetésének következményeiről. A felszólítás ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül lehet kifogást emelni. A kifogás benyújtása felfüggesztő hatályú. A kifogást helyben hagyó határozatnak nem kell indoklást tartalmaznia.

(2) A felszólítás az (1) bekezdés szerint használható más pénzbeli teljesítésekre vonatkozóan is, amelyek nem adók és amelyek az adókezelő döntése alapján és ezen törvény szerint lettek megszabva, beleértve a végrehajtás költségeit és a dologi kiadásokat is.

(1) Az adótartozás bebiztosítása végett az adókezelő döntésével zálogjog keletkezhet az adótartozással rendelkező tulajdonában lévő dolog vagy az adótartozással rendelkező követeléseinek (kintlévőségeinek) vonatkozásában. Ugyanígy az adókezelő dönthet arról, hogy az adótartozást azon zálogtárgyhoz való zálogjog létrehozásával biztosítja, amelyre az adótartozással rendelkező a jövőben tesz szert, és akkor is, ha a zálog tárgya a jövőben jön létre vagy a keletkezése feltétel teljesítéséhez kötődik. Zálogjogot nem lehet létrehozni ortopédiai segédeszközökre és kompenzációs eszközökre, beleértve a súlyosan egészségkárosult személy személygépkocsiját is. A követelésre alapított zálogjog vonatkozik az aladósra is, ha arról az aladóst írásban értesítették. A határozatot az adótartozás bebiztosítása érdekében létrehozott zálogjogról kézbesítik az adótartozással rendelkezőnek. Ha az adótartozással rendelkező személy követeléseire vonatkozó zálogjogról van szó, az adótartozás követelésre alapított zálogjoggal történő biztosításáról szóló döntést az adótartozással rendelkező személynek és az aladósnak kézbesítik. A döntés ellen az ötödik mondat értelmében az adótartozással rendelkező a kézbesítést követő 15 napon belül fellebbezhet; ugyanígy a hatodik mondat szerint az adótartozással rendelkező és az aladós fellebbezést nyújthat be. Az aladós a fellebbezésben csak a zálogjog tárgyát képező nem létező vagy megszűnt követelés esetén emelhet kifogást; s ezt az állítást köteles bizonyítani. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Az adótartozás zálogjog érvényesítésével való bebiztosításáról szóló döntést az adókezelő a végrehajthatóság kijelölésével a Polgári törvénykönyv⁴⁵⁾ szerint bejegyzésre vagy regisztrációra elküldi az ingatlannyilvantártó hivatalnak, vagy az illetékes nyilvántartót értesíti arról, mikor emelkedett jogerőre a döntés. Ezen törvény céljaira aladós alatt az adótartozással rendelkező személy adósa értendő.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határozatnak a 63. § (3) bekezdésének követelményein kívül tartalmaznia kell a személyi számot is, ha ez a külön jogszabályok⁴⁶⁾ szerint feltétlenül szükséges, az adótartozás megjelölését, a zálog tárgyát és a zálog tárgyával az adókezelő előzetes beleegyezése nélküli rendelkezés tilalmát az adótartozással rendelkező személy és az aladós számára.

(3) Értékpapírokhoz való zálogjog létrejöttekor az adókezelő utasítást ad annak a jogi személynek, amely külön jogszabályok szerint⁴⁷⁾ jogosult nyilvántartást vezetni, hogy jegyezze be a konkrét adótartozással rendelkező személy értékpapírokkal való rendelkezésének felfüggesztését.

(4) Zálogjogjogot az (1) bekezdés szerint létre lehet hozni bizonyos jövőbeni adótartozások rendezésének biztosítására is, ha indokoltan fennáll a veszély, hogy a még nem esedékes vagy ki nem vetett adó nem lesz megfizetve.

(5) Az adókezelő az (1) bekezdés céljai értelmében jogosult felszólítani az adótartozással rendelkezőt, hogy nyújtsa be vagyonnyilatkozatát. Az adótartozással rendelkező köteles ezt a megadott határidőn belül megtenni. Az adókezelőnek joga van a vagyonnyilatkozat helyességének vizsgálatára.

(6) Az adókezelő az (1) bekezdés szerint ügyel arra, hogy a zálog tárgyának értéke, melyre a zálogjogot alapozta, arányban legyen az adótartozás összegével. Ha az adótartozással rendelkező a zálogjogi döntés kiadásakor nem rendelkezik olyan zálogtárggyal, amelynek értéke arányos az adótartozás összegével, az adókezelő zálogjogot vethet ki nagyobb értékű tárgyra is.

(7) Jogi lépéseket a zálog tárgyára vonatkozóan a zálogjogról való döntés kiadása után az adótartozással rendelkező személy csak az adókezelő előzetes beleegyezésével tehet. Ez nem érvényes akkor, ha a zálogjogot elsődleges zálogbirtokost alkalmazza külön jogszabályok szerint a zálogtartozó nevében és annak költségére/terhére, vagy a zálogbirtokos nevében az adótartozással rendelkező személy terhére; erről a tényről az elsődleges zálogbirtokos köteles előzetesen értesíteni az adókezelőt.

(8) Ha a zálog tárgyára több zálogjog is keletkezett, a zálogjog kielégítésére az adókövetelés és adótartozás tekintetében a bejegyzés sorrendjében vagy a zálogjog regisztrációs sorrendjében kerül sor külön jogszabályok⁴⁵⁾ szerint. Ha a zálogjoggal bebiztosított követelések kielégítésére csődeljárásban vagy restrukturalizációs eljárásban kerül sor, e követelések kielégítésére külön jogszabály⁴⁸⁾ vonatkozik.

(9) Az adótartozás bebiztosítása az adótartozással rendelkező személy költségeire történik. Ha az adótartozással rendelkező személy nem fizeti ki az adótartozás bebiztosításának költségeit, az adókezelő jogosult arra, hogy ezt adóvégrehajtási eljárás során hajtsa be.

(10) Az (1)-(3), (5)-(7), (9) és (11) bekezdés rendelkezései vonatkoznak a már meglévő adókövetelésre és a jövőben biztosan keletkező adókövetelésre is.

(11) A Polgári törvénykönyv rendelkezései és a zálogjogról szóló külön jogszabályok⁴⁹⁾ használandók, ha ez a törvény nem rendelkezik másként.

A zálogjog létrehozásáról való döntést az adókezelő saját kezdeményezésre vagy más javaslatára megváltoztathatja vagy megszüntetheti, és azt részlegesen is, ha az adóalany az adókövetelést, vagy az adótartozással rendelkező személy vagy az aladós, vagy más személy az 59. § szerint az adótartozást teljes összegben vagy részben megfizette, vagy ha megszűnt a zálogjog zálogának tárgya vagy más módon megszűnt az adókövetelés vagy adótartozás, vagy ha más indok van annak megváltoztatására vagy megszüntetésére. A döntést az adóalanynak és adóhátralék esetében az adótartozással rendelkezőnek vagy aladósnak kézbesítik, akik 15 napon belül nyújthatnak be ellene fellebbezést. A jogerős döntést elküldik a külön jogszabályok⁴⁵⁾ szerinti nyilvántartóba.

Ideiglenesen behajthatatlannak minősül az adótartozás, ha

a) ha annak behajtása az adótartozással rendelkezőtől vagy más személyektől, akiktől behajtható lenne, eredménytelen,

b) az adótartozással rendelkező vagyoni helyzete nem vezetne még az adótartozás részleges kielégítéshez sem,

c) az adótartozással rendelkező vagyona nem elégséges a végrehajtási költségekre és a dologi kiadásokra sem a 149. § szerint, és az adókezelő döntéssel leállítja vagy részlegesen leállítja az adóvégrehajtási eljárást,

d) a behajtása nehézségekbe ütközik és előrelátható, hogy a további behajtás sem vezetne még a az adótartozás részleges kielégítéséhez sem, vagy

e) az összege valamennyi adót illetően nem haladja meg a 170 eurót.

(1) Az adótartozás megszűnik

a) a bíróság azon határozata jogerőre emelkedésének napján, mely kimondja, hogy az örökség az államot illeti, ha az adótartozással rendelkező elhunyt,

b) a bíróság azon határozata jogerőre emelkedésének napján, mely kimondja, hogy az adótartozással rendelkező elhunyt, és a bíróság leállította a hagyatéki eljárást azt követően, hogy az adótartozással rendelkező csekély értékű vagyonát kiadta annak, aki a temetéséről gondoskodott, vagy ha leállították az eljárást azon okból, hogy az örökhagyó nem hagyott hátra vagyont,

c) az adóalany megszűnése napján, ha az adóalany jogutód nélkül szűnik meg,

d) azon döntés jogerőre lépésének napján, amelyben az adókezelő engedélyezte a csökkentést, vagy elengedte az adótartozást vagy annak egy részét a 70. § vagy 157. § szerint, vagy a 160. § (3) bek. alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott feltételekkel összhangban meghatározott napon,

e) az adótartozás behajtására való jog megszűnését követő napon,

f) a bíróság a Kereskedelmi Közlönyben nyilvánosságra hozott, az adóssággal rendelkező adósságmentesítéséről szóló határozatával, ha természetes személyről van szó, mégpedig a kielégítetlen regisztrált követelések terjedelmében és a kielégítetlen felszámolási követelések terjedelmében, amelyek fennmaradtak a csődeljárás megszüntetése után és nem voltak kielégítve a próbaidő alatt sem,

g) az azt követő napon, amikor az a adókezelő igényei teljes mértékben ki lettek elégítve az igazolt restrukturalizációs (szerkezetátalakítási/szanálási) tervből kifolyólag, mégpedig azon követelések terjedelmében, melyeket az adóalanynak a jóváhagyott restrukturalizációs terv alapján nem kellett teljesítenie, vagy amelyeket a restrukturalizációban nem lehet kielégíteni; hasonlóan megszűnnek azok a követelések is, amelyek a restrukturalizációs eljárásba nem voltak rendesen és időben bejelentve, ezeket a követeléseket vagy egyes részeiket a restrukturalizációt követően már nem lehet utólagosan kivetni.

(2) Az adótartozás megszűnik az adókezelő adótartozás megszűnésesről szóló döntése hatályba lépésének napján, ha

a) az ideiglenesen behajthatatlan adótartozás, beleértve az ezzel járó költségeket, az adóalanynál nem haladja meg a 20 eurót,

b) az adótartozást vagy annak egy részét az adókezelő nem tudta kielégíteni az örökösök által szerzett vagyonból.

(3) Az adóhátralék megszűnéséről szóló a (2) bekezdés szerinti döntés nem kerül kézbesítésre és kiadásának napján jogerőre emelkedik. Ez ellen a döntés ellen jogorvoslatra nincs mód.

(4) Az (1) – (3) bekezdés rendelkezései, kivéve az (1) bekezdés d) pontjába foglaltakat, más pénzbeli teljesítés megszűnésére is vonatkoznak, melyek nem adók, beleszámítva az adókezelő által megszabott végrehajtási költségeket és dologi kiadásokat ezen törvény értelmében.

(1) Az adótartozás behajtására való jog hat évvel az adótartozás keletkezési naptári évének letelte után évül el. Ha az adókezelő az (1) bekezdés első mondata szerinti határidőn belül a 80. § értelmében felszólítást küld, új elévülési határidő kezdődik annak a naptári évnek a végétől számítva, amelyben a felszólítást kézbesítették.

(2) Adóvégrehajtási eljárás során az (1) bekezdés szerinti határidő nem telik.

(3) Az adókezelő csak akkor veszi figyelembe az elévülést, ha az adótartozással rendelkező személy elévülési kifogást nyújt be, és csak a benyújtott kifogás által érintett mértékben. A kifogásról hozott döntés ellen az adótartozással rendelkező nem nyújthat be fellebbezést.

(4) Az adótartozás behajtására való jog 20 évvel annak a naptári évnek a végétől számítva szűnik meg, amelyben az adótartozás keletkezett.

(5) Az (1) – (4) bekezdés rendelkezései más pénzbeli teljesítések behajtására is vonatkoznak, melyek nem adók, az adókezelő szabta ki azokat ezen törvény szerint, beleértve a végrehajtási költségeket és a dologi kiadásokat is.

(1) Az adóhivatal vagy vámhivatal

a) az ideiglenesen behajthatatlan adótartozást, mely esetében már több mint öt év telt el annak az évnek a végétől, amelyben keletkezett, a jelen törvény rendlelkezései alapján átruházza olyan, a minisztérium által meghatározott jogi személyre, amely 100-százalékos állami tulajdonban van,

b) az olyan adótartozással rendelkező személy adótartozását, aki/mely csődeljárásban van vagy felszámolás alatt áll, ezen törvény feltételeinek megfelelően és külön jogszabály⁴⁸⁾ szerint átruházhatja a minisztérium által meghatározott 100-százalékos állami tulajdonban lévő jogi személyre.

(2) Az a jogi személy, amelyre az adótartozást az (1) bekezdés szerint átruházták, az adótartozást csak 100-százalékos állami tulajdonban lévő jogi személyre vagy a törvény által létrehozott jogi személyre ruházhatja át; az átruházóra az átruházás során a (4) bekezdés rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak.

(3) Az adótartozás az (1) bekezdés szerinti átruházásáról a pénzügyi igazgatóság írásos adótartozás-átruházási szerződést köt. Ezen szerződés része az adótartozás biztosításából fakadó a jogosultságok rendezése is.

(4) Az adóhivatal vagy a vámhivatal haladéktalanul értesíti az adótartozás átruházásáról az adótartozással rendelkezőt és a bíróságot, mely külön jogszabály⁴⁸⁾ szerint a csődeljárást kihirdette; az értesítés része az adótartozás átruházásának napja is. Ha az átruházott adótartozás teljesítése zálogjoggal, kezességgel vagy más módon van biztosítva, az adóhivatal vagy a vámhivatal köteles az adótartozás átruházásáról értesítést küldeni annak a személynek is, aki/amely a kötelezettség biztosítékát nyújtotta.

(5) A jogi személyre az (1) bekezdés szerint átruházott adótartozással való rendelkezés joga a szerződés hatályba lépésének napján vagy azon a napon ruházódik át, ami az adótartozás-átruházási szerződésben szerepel.

(6) Az adóhivatal vagy a vámhivatal az (1) bekezdés szerinti jogi személynek köteles átadni az összes dokumentumot és a szükséges információkat, amelyek az átruházott adótartozásra vonatkoznak.

(7) Adótartozást átruházni csak térítés fejében lehet. Az adóhátralék átruházásából származó térítés összege az állami költségvetés bevétele.

(8) Az ezen törvény szerinti adótartozások átruházására a Polgári törvénykönyv⁵⁰⁾ nem alkalmazandó.

(1) Ha az adótartozással rendelkező személynek adótartozása van és ugyanakkor követelése van állami költségvetési szervezettel szemben, ezeket kölcsönösen be lehet számítani. Az adótartozásnak az adótartozással rendelkező személy követelésébe való beszámításával ezek olyan összegben szűnnek meg, amilyenben fedezik egymást, és attól a naptól kezdődően, amikor a pénzügyi igazgatóság az adótartozás beszámításáról igazolást küld az adótartozással rendelkezőnek.

(2) Beszámítani csak el nem évült követelést lehet. A követelés összegének és az adótartozás összegének, amelyet be kell számítani, esetenként meg kell haladniuk a 350 eurót.

(3) Az adótartozás beszámítása megtörténhet az adótartozással rendelkező személy által az adókezelőhöz, mely az adóhivatal vagy vámhivatal, benyújtott kérvény alapján. A kérvénynek tartalmaznia kell,

a) a cégmegnevezést vagy az adótartozással rendelkező személy megnevezését, székhelyét, azonosítószámát, amelyet a regisztrációkor kapott, ha jogi személyről van szó, vagy az utónevét, családi nevét, állandó lakhelyét vagy a vállalkozás helyét, ha az eltér az állandó lakhelytől és a regisztrációkor kapott azonosítószámot, ha természetes személyről van szó,

b) az állami költségvetési szervezettel szemben az adótartozással bíró személy követelésének azonosítását, amelyet be lehet számítani, az összeg és a törvényi indok, valamint a követelésben illetékes hatóság feltüntetésével,

c) az adótartozás azonosítását az adótartozás kezelésére illetékes adóhivatal vagy a vámhivatal feltüntetésével,

d) az adótartozással rendelkező nyilatkozatát, hogy kérvényezi a követelések beszámítását a b) és a c) pont szerint,

e) a dátumot és az adótartozással rendelkező személy aláírását.

(4) Az adóhivatal vagy a vámhivatal a teljes kérvényt a (3) kezdés szerint az adótartozás összegének és azonosításának igazolásával a (3) bekezdés c) pontja szerint továbbítja a pénzügyi igazgatóságnak. Ha az adótartozással rendelkező személy az adóhivatalnak vagy vámhivatalnak nem nyújtja be a teljes kérvényt, az adóhivatal vagy vámhivatal a 13. § (8) és (10) bekezdése szerint jár el.

(5) A pénzügyi igazgatóság ellenőrzi a kérvényben feltüntetett adatokat és felkéri az illetékes költségvetési szervet annak visszaigazolására, hogy az adótartozással rendelkező feltüntetett követelését elismeri. A követelés visszaigazolása után az első mondat értelmében az állami költségvetési szervezet köteles tartózkodni az olyan lépésektől, amelyek az igazolt adatok változásához vezetnének. A pénzügyi igazgatóság az adatok ellenőrzése és az illetékes költségvetési szervezet visszaigazolása után kiadja a beszámításról való igazolást, amelyet kézbesít az adótartozással rendelkezőnek, az állami költségvetési szervezetnek és az illetékes adóhivatalnak vagy vámhivatalnak; az adótartozással rendelkezőnek és az állami költségvetési szervezetnek saját kézbe kézbesíti ezt az igazolást. Ha a pénzügyi igazgatóság a követeléseket és adótartozásokat nem számítja be, értesítést küld erről az adótartozással rendelkezőnek, az állami költségvetési szervezetnek és az adóhivatalnak vagy a vámhivatalnak; az adótartozással rendelkezőnek és az állami költségvetési szervezetnek saját kézbe kézbesíti ezt az értesítést.

(6) A jelen törvény szerinti beszámításra nem vonatkoznak a Kereskedelmi törvénykönyv és a Polgári törvénykönyv követelések beszámításáról szóló rendelkezései.⁵¹⁾

(7) Az (1) – (6) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak az adókezelőre, ha az a község.

(8) A teljes szerződés adóhivatalnak vagy vámhivatalnak való (3) bekezdés szerinti kézbesítésének napjától a beszámításról szóló (5) bekezdés szerinti igazolás kézbesítésének napjáig nem lehet alkalmazni a 79. § szerinti eljárást. Ez érvényes akkor is, ha nem kerül sor a beszámításra, és az erről szóló értesítést az adóhivatalnak vagy a vámhivatalnak kézbesítik. A kompenzációt a 79. § szerint az adóhivatal vagy a vámhivatal legkorábban az értesítés átvételét követő napon végezheti el az (5) bekezdés utolsó mondata szerint.

(1) Adóvégrehajtási eljárásnak minősül az az eljárás, amely során az adókezelő hivatali hatalmánál fogva behajtja az adótartozást, más döntéssel elrendelt pénzbeli követelést, a végrehajtási költségeket és a dologi kiadásokat a 149. § szerint.

(2) Az adóhátralékot ezen törvény szerint csak az adókezelő hajthatja be; ez nem érvényes akkor, ha olyan végrehajtási eljárásról van szó, amelyet külön jogszabály^51a) alapján végeznek. Az adókezelő, mely az adóhivatal vagy a vámhivatal, az az adóvégrehajtási eljárás során jogosult minden intézkedést az állam nevében végrehajtani. Ha az adókezelő a község, az adótartozás behajtását külön jogszabály⁵²⁾ szerint is elvégezheti.

(3) Az adókezelő indokolt esetekben az adóvégrehajtási eljárás során jogosult arra, hogy felszólítsa az adótartozással rendelkezőt olyan dokumentumok bemutatására, melyek igazolják vagyoni helyzetét, az adókezelőnek kifizetett összegeket és további bizonyítékokat. Vagyon alatt értendők e törvény alkalmazásában a Polgári törvénykönyv szerinti dolgok, jogok vagy más vagyoni értékek, főleg lakások és nem lakhatási célra szolgáló helyiségek, követelések, készpénz, devizaeszközök, nemes fémekből készült tárgyak és más dolgok, amelyek nem kerülnek eladásra, értékpapírok, bér és egyéb jövedelmek.

(4) Az adókezelő köteles

a) megállapítani, hogy teljesítve vannak-e az adóvégrehajtási eljárás megkezdésének feltételei,

b) megvalósítani az adóvégrehajtást kizárólag a jelen törvény szerint és olyan módon, ahogy ezt a jelen törvény elrendeli.

(5) Ha az adótartozással rendelkezőnél vagy a kezesnél adóvégrehajtási eljárás történik és ezzel egyidejűleg más végrehajtás⁵²⁾ is kezdődik, melynek azonban nem ugyanaz a vagyon a tárgya, egyidejűleg zajlanak; ilyen esetben az adókezelő az adótartozás kifizetését külön jogszabály szerint⁵²⁾ részlefizetési megállapodással intézheti. Ha az adótartozással rendelkező ugyanazon vagyonára az adóvégrehajtási eljárás előbb kezdődött, mint más végrehajtási eljárás, előnyt élvez az adóvégrehajtási eljárás. Az adókezelő jogosult megegyezni a bírósági végrehajtóval a végrehajtás lefolytatásáról, még akkor is, ha ugyanarra a vagyonra előbb kezdődött más végrehajtás.

(6) Ha legkésőbb két éven belül az adókezelő más személynek, mint a zálogbirokosnak a Polgári törvénykönyv szerint⁵³⁾ adott beleegyezését követően vagy a Polgári törvénykönyv⁵⁴⁾ szerinti értesítés más zálogbirtokos általi megküldése után, az adókezelő nem lett kielégítve a zálogból, még részlegesen sem, és a zálog az adótartozással rendelkező birtokában van, az adókezelő, amely elsődleges zálogjogosult, jogosult az adóvégrehajtási eljárás lefolytatására ezen zálogtárgyra vonatkozóan.

(7) Az ingóság tulajdonjogának a nyertes ajánlattevőre való átruházódásával vagy az ingóság tulajdonjogának a 125. § (6) bekezdése és a 126. § (2) bekezdése szerinti megszerzőjére, megszűnnek a dologhoz kötődő korlátozások.

(8) Más ellen, mint aki a döntésben adótartozással rendelkezőnek van feltüntetve, csak abban az esetben lehet adóvégrehajtási eljárást lefolytatni bármilyen módon ezen törvény szerint, ha okmányokkal bizonyítja, hogy

a) a kötelezettség átszállt rá ezen törvény vagy külön jogszabály szerint,

b) átszálltak rá a kötelezettségek külön jogszabály⁵⁵⁾ szerint,

c) tőle lehet igényelni, ezen törvény szerint, az adótartozással rendelkező kötelezettségeinek teljesítését.

(9) Adóvégrehajtási eljárás tárgya lehet a házastársak osztatlan közös tulajdona is. Ha házastársak osztatlan közös tulajdonáról van szó, az adóvégrehajtási eljárás résztvevője az adótartozással rendelkező személy házastársa is; ez nem érvényes, ha az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés jogerőre emelkedésének napjáig a 90. § szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona megegyezéssel vagy bírósági ítélettel megszűnt, vagy ha az adótartozással rendelkező személy házastársa igazolta, hogy az adóvégrehajtási eljárás megkezdésének jogerőre emelkedése napjáig ez a vagyon vagy annak egy része nem tartoztott a házastársak osztatlan közös tulajdonába.

(10) Tilos adóvégrehajtás elrendelni olyan vagyonra, amely más személy birtokában van, és nem az adótartozással rendelkezőében, ha ez a törvény nem rendelkezik másként. Az azon vagyonhoz való tulajdonjogot, amely esetében a végrehajtás megengedhetetlen, az adótartozással rendelkező személy vagy más személy az adókezelőnél érvényesítheti. Ha az adótartozással rendelkező személy vagy más személy a bíróságon érvényesíti vagyonkizárási javaslatát az adóvégrehajtási eljárásból, az adókezelő ezt a vagyont kivonja az adóvégrehajtási eljárásból egészen a jogerős bírósági döntésig. A vagyon adóvégrehajtásból történt kivonásáról hozott döntést kézbesítik az adótartozással rendelkezőnek és más személynek és az a kézbesítés napjától jogerős. Adóvégrehajtás tárgya nem lehet a külön jogszabályok szerinti⁵⁶⁾ vagyon.

(11) Ha az adóvégrehajtási eljárás tárgyán zálogjog van, az adókezelő erre tárgyra csak a zálogjogosultak beleegyezésével hirdethet adóvégrehajtást. Ha az adóvégrehajtás tárgyán több zálogjogosultság jött létre, és az egyik zálogjogosult az adókezelő, az adókezelő köteles az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről írásban tájékoztatni a többi zálogjogosultat, akik sorrendben megelőzik az adókezelőt a zálogjog érvényesítésében.

(12) Az előző állapot helyreállítása az adóvégrehajtási eljárásban kizárt.

(1) Végrehajtási jogcím

a) a jogerős és végrehajtható döntés, amely pénzbeli teljesítéssel jár,

b) a végrehajtható kimutatás az adóhátralékokról,

c) az egységes végrehajtási jogcím külön jogszabály⁹³⁾ szerint,

d) külön jogszabály^56a) szerinti végrehajtási jogcím.

(2) Az adótartozási jegyzék, amit az adókezelő állít össze az adónyilvántartás adataiból, tartalmazza

a) az adótartozással rendelkező személy megnevezését,

b) azon adóhátralékok összegét, melyek az adóbevallások, a javított adóbevallások, a kiegészítő adóbevallások alapján vagy külön jogszabályok alapján keletkeztek,

c) azon adóhátralékok összegét, amelyek olyan be nem fizetett adókból keletkeztek, amelyekhez nem volt szükséges adóbevallást benyújtani,

d) a jogerős döntéssel megállapított adótartozások összegét, az egyes adófajták szerint osztályozva,

e) az adók eredeti lejárati idejét,

f) a napot, amelyhez az adóhátralékok kimutatása össze lett állítva.

(3) Az adóhátralékok kimutatásának elkészítési napja a végrehajthatóság napja. Az adótartozással rendelkező személy nem kap értesítést az adóhátralékok kimutatásának összeállításáról, sem annak végrehajthatóságáról.

(1) Az adóvégrehajtási eljárást az adókezelő a végrehajtási jogcím alapján az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés kibocsátásával kezdi. Az adókezelő által kiadott adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés napjával ez a döntés hatályba lép és nem lehet ellenne jogorvoslattal élni.

(2) Az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés tartalmazza

a) a döntést kiadó adókezelő megnevezését és székhelyét,

b) ezen döntés kiadásának napját és számát,

c) az adóhátralékkal rendelkező utónevét, családi nevét, állandó lakcímét vagy cégmegnevezését, a szervezet azonosítószámát és a regisztrációkor kapott azonosítószámot, vagy a személyi számot, ha a természetes személy nem köteles regisztráltatni magát ezen törvény szerint vagy külön jogszabály szerint vagy ha ez nem szükséges külön jogszabályok⁴⁶⁾ szerint,

d) a konkrét végrehajtási jogcím megjelölését,

e) a behajtandó adóhátralék összegét,

f) azon személyek megnevezését, akikre/amelyekre vonatkozik az adóhátralékkal rendelkező vagyonával való rendelkezés tilalma,

g) a rendelkezés tilalmáról szóló határozatot az adós személy azon vagyonára vonatkozóan, ami ezen törvényi szabályozás értelmében az adóvégrehajtás alá esik, olyan személyeknek, akik nyilvántartják, használják, forgalmazzák vagy kezelik ezt a vagyont, és amit sem az adóhátralékkal rendelkező hasznára vagy annak utasítására nem tehetnek meg, és az adóhátralékkal rendelkező vagyonának leterhelését a jogszabály feltüntetésével, amely alapján a döntés született; ez a tilalom az kézbesítés napjával a 91. § (7) bekezdése alapján azokra személyekre is vonatkozik, akik/amelyek használják, vezetik, kezelik vagy jogosultak az adóhátralékkal rendelkező vagyonának kezelésére, és akiket/amelyeket az adókezelő az adóvégrehajtási eljárás során derít fel az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntés kézbesítése után,

h) az adóvégrehajtási eljárás módját,

i) az adókezelő – ha az adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott alkalmazottjának saját kezű aláírását, az utónévvel, a családi névvel, a beosztással és a hivatali bélyegző lenyomatával együtt; ha az adókezelő a község, akkor a polgármester vagy a megbízott alkalmazott aláírását, az utónév, a családi név és hivatali bélyegző lenyomatának feltüntetésével; ha a döntés elektronikus úton kerül kézbesítésre, az aláírást és a hivatali bélyegző lenyomatát a hiteles elektronikus aláírás helyettesíti.

(3) Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntést nem kézbesítik az adóhátralékkal rendelkezőnek sem a kezesnek.

(4) Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntést nem kézbesítik annak a személynek, akinél az adóhátralékkal rendelkező személynek bér- vagy fizetésigénye, vagy valamilyen jövedelemigénye áll fenn a 106. § (1) bekezdése szerint. Ilyen esetekben az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntés nem tartalmazza a (2) bekezdés f) pontjában felsorolt adatokat.

(5) Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntést a (2) bekezdés f) pontjában feltüntetett személyeknek kézbesítik. Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntés kézbesítésének napjától tilos a (2) bekezdés f) pontjában feltüntetett személyeknek rendelkezniük az adóhátralékkal rendelkező vagyonával, és azt sem az adóhátralékkal rendelkező hasznára, sem pedig annak utasítására nem tehetik, és nem terhelhetik meg az adóhátralékkal rendelkező vagyonát. Ezzel nem érinti az adókezelő zálogjog-érvényesítési jogát a 81. § szerint.

(1) Az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítást az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntés kézbesítése után késedelem nélkül kézbesíti a 90. § (2) bekezdésének f) pontjában feltüntetett személyeknek.

(2) Az adóvégrehajtási felszólítás tartalmazza

a) azon adókezelő megnevezését, amelyik az adóvégrehajtási felszólítást kiadta,

b) az adóvégrehajtási felszólítás számát és dátumát,

c) az adóhátralékkal rendelkező utónevét, családi nevét, állandó lakcímét, vagy az adóhátralékkal rendelkező cégmegnevezését, székhelyét, a szervezet azonosítószámát és adóregisztrációs számát, vagy a személyi számot, ha a természetes személynek nincs ezen törvény vagy külön jogszabályok szerint regisztrációs kötelezettsége vagy ez nem szükséges a külön jogszabályok⁴⁶⁾ szerint,

d) az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló értesítést,

e) az adóhátralékok összegét az adóhátralékok kimutatás alapján, vagy jogerős és végrehajtható döntések alapján, amelyekkel pénzbeli teljesítést róttak ki,

f) felszólítást, az adóhátralék megfizetésére az adókezelő által megszabott határidőn belül, miközben ez a határidő nem lehet kevesebb, mint nyolc nap a végrehajtási felszólítás kézbesítését követően,

g) a figyelmeztetést, hogy abban az esetben, ha az adóhátralék nem kerül megtérítésre az adókezelő által megszabott határidőn belül, az adókezelő az adót végrehajtja adóvégrehajtási felszólítás kiadásával az adóhátralékkal rendelkező vagyonán, beleszámítva azt a vagyont is, amelyre az adókezelőnek a 81. § szerint zálogjoga keletkezett, a bérre vagy fizetésre, vagy valamelyik jövedelemre a 106. § (1) bekezdésében felsoroltak közül,

h) a vagyon megjelölését, amelyre az adóvégrehajtást az adókezelő jogát érvényesíteni akarja,

i) azon vagyonnal való rendelkezés tilalmát, amelyre az adókezelő érvényesíteni akarja az adóvégrehajtási jogát, és a figyelmeztetést, hogy az adóhátralékkal rendelkező köteles lehetővé tenni az adókezelő számára az ingó vagyona számbavételét,

j) útmutatást adni a jogorvoslati lehetőségről,

k) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott alkalmazottjának aláírását, az utónév, a családi név, a beosztás feltüntetésével és a hivatali bélyegző lenyomatával együtt; ha az adókezelő a község, a polgármester vagy az által megbízott alkalmazott aláírását, a polgármester utónevének, családi nevének és a hivatali bélyegző lenyomatának feltüntetésével; ha a döntést elektronikus úton kézbesítik, az aláírást és a hivatali bélyegző lenyomatát a közhiteles elektronikus aláírás helyettesíti.

(3) Az adóvégrehajtási felszólítást az adóvégrehajtási eljárás résztvevőinek saját kezébe kézbesítik. Saját kézbe való kézbesítésnek számít

a) az adóhátralékkal rendelkező által a postai küldemények átvételére meghatalmazott személy,

b) a gyám, ha az adóhátralékkal rendelkező lelki betegségben szenved vagy nem képes érthetően kifejezni magát, vagy ha a gyám más hasonló okokból lett biztosítva számára,

c) nyilvános hirdetménnyel, ha az adóvégrehajtási felszólítást nem sikerült az adóhátralékkal rendelkező ismert, a Szlovák Köztársaság területén kívüli címére vagy székhelyére kézbesíteni, vagy az adóhátralékkal rendelkező tartózkodási helye ismeretlen, vagy a kézbesítés címén nem tartózkodik.

(4) Ha az adótartozással rendelkező indok nélkül megtagadja az adóvégrehajtási felszólítás átvételét, az átvétel napjának minősül az elutasítás napja; erről az adótartozással rendelkezőt a kézbesítőnek tájékoztatnia kell.

(5) Az adótartozással rendelkező az adóvégrehajtási felszólítás átvételét követő 15 napon belül nyújthat be fellebbezést az adókezelőnél, ha

a) olyan körülmények léptek fel, amelyek a behajtandó adóhátralék megszűnését okozták, vagy gátolják annak behajthatóságát,

b) más okok léptek fel, amelyek miatt az adóvégrehajtás megengedhetetlen.

(6) A fellebbezést meg kell indokolni, miközben a később felhozott indokokat nem veszik figyelembe. A fellebbezésről való döntésre a 72 – 74. § rendelkezései vonatkoznak.

(7) Ha az adóhátralékkal rendelkező adóvégrehajtási felszólításban feltüntetett vagyona nem elégséges az adóhátralék behajtására és az adóvégrehajtási eljárás során az adókezelő tudomást szerez az adóhátralékkal rendelkező egyéb vagyonáról, értesíti azt a személyt, aki/amely az adótartozással rendelkező személy vagyonát használja, vezeti, gondozza vagy rendelkezik vele, hogy ezen értesítés napjától a vagyonnal tilos rendelkeznie; az értesítéssel együtt elküldi neki az eredeti adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntés másolatát. Ha az adótartozással rendelkező vagyonán más zálogjogosult általi zálog van, az adókezelő a 88. § (11) bekezdése szerint jár el. Ha az adókezelő az ilyen vagyonra adóvégrehajtást végez, az adóhátralékkal rendelkezőnek adóvégrehajtási felszólítást küld; az ilyen adóvégrehajtási felszólításra a (2) – (6) bekezdés rendelkezései vonatkoznak.

(1) Adóvégrehajtási utasítást az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítás elleni fellebbezés hiábavaló határidejének eltelte után ad ki vagy az adó-végrehajtási eljárás megállítása utána a 72. § (6) bekezdése szerint vagy a fellebbezési testület döntésének az adókezelőhöz való kézbesítése után, amelyben a fellebbezést elutasítják.

(2) Az adóvégrehajtási rendelkezés tartalmazza

a) az adókezelő megnevezését és székhelyét, amely az adóvégrehajtási rendelkezést kiadta,

b) az adóvégrehajtási rendelkezés számát és dátumát,

c) az adóhátralékkal rendelkező utónevét, családi nevét, állandó lakcímét, vagy az adóhátralékkal rendelkező cégmegnevezését, székhelyét, a szervezet azonosítószámát és az adóregisztrációs számot, vagy a személyi számot, ha a természetes személynek nincs ezen törvény vagy külön jogszabályok szerint regisztrációs kötelezettsége vagy ez nem szükséges a külön jogszabályok⁴⁶⁾ szerint,

d) a behajtandó adóhátralék összegét,

e) az adóvégrehajtás módját és az adókezelő számlaszámát,

f) további tudnivalókat, amelyek a jelen törvényben a végrehajtás egyes módjait rendezik,

g) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott alkalmazottjának saját kezű aláírását, az utónév, a családi név, a beosztás feltüntetésével és a hivatali bélyegző lenyomatával együtt; ha az adókezelő a község, a polgármester vagy az által megbízott alkalmazott aláírását, a polgármester utónevének, családi nevének és a hivatali bélyegző lenyomatának feltüntetésével; ha a döntést elektronikus úton kézbesítik, az aláírást és a hivatali bélyegző lenyomatát a hiteles elektronikus aláírás helyettesíti.

(3) Az adóvégrehajtási rendelkezést az adóvégrehajtási eljárásban részvevők, más ezen törvény szerinti személyek saját kezébe kézbesítik, és a végrehajtás egyes módjai szerint. Az adóvégrehajtási rendelkezést azon zálogjogosultak saját kezébe is kézbesítik, akik/amelyek az adóhátralékkal rendelkező vagyonára zálogjogot érvényesítenek, és a zálogjog kielégítési sorrendjében megelőzik az adókezelőt. Ezek a személyek az adóvégrehajtási utasítás átvétele után 15 napon belül kötelesek belejelenteni követelésük összegét, amelynek biztosítására zálogjoguk keletkezett, és a zálogjog létrejöttének dátumát. Ezeket a személyeket az adótartozással rendelkező köteles bejelenteni az adókezelőnek, legkésőbb az ingóságok összeírásakor. Ha az ingóságok összeírásánál az adóhátralékkal rendelkező személy nincs jelen, ezeket a személyeket nyolc napon belül a végrehajtási felszólítás átvétele után jelenti be. Ezzel egyidejűleg köteles értesíteni az adókezelőt arról is, hogy részben vagy egészben kielégítette azon személy követelését, akinek/amelynek érdekében a vagyonára zálogjogot hoztak létre. Ha az adótartozással rendelkező személy ezeket a kötelességeit nem teljesíti, felel az okozott kárért.

(4) Az adóvégrehajtási utasítás a kibocsátásának napján jogerőre lép, és jogorvoslatra ellene nincs mód.

Az adókezelő javítást eszközölhet az adóvégrehajtási utasításban, ha annak kiadásakor elírás vagy más magától értetődő hiba történt. Ilyen esetben határozatot nem adnak ki.

Az adóvégrehajtás kényszerítő eljárás, amellyel döntés után behajtásra kerül az adóhátralék összege, vagy csökken az adóhátralék összege, behajtásra kerül a határozatban kiszabott más pénzbeli teljesítés, valamint a végrehajtási költségek és a dologi kiadások a 98. § szerint.

(1) Az adókezelő elhalasztja az adóvégrehajtást, ha az adótartozással rendelkező személy haladékot kapott a behajtandó adóhátralék kifizetésére vagy annak részletekben való fizetésére, vagy ha a külön jogszabály⁹³⁾ így rendelkezik.

(2) Az adókezelő elhalasztja az adóvégrehajtást saját indítványra is, ha az adóbehajtás leállítása szempontjából döntő körülményeket vizsgál.

(3) Az adókezelő elhalasztja az adóvégrehajtást az adótartozással rendelkező kérésére, amennyiben az természetes személy, ha az adótartozással rendelkező önhibáján kívül átmenetileg olyan helyzetbe került, hogy az azonnali adóvégrehajtás számára vagy családtagjai számára különösen kedvezőtlen következményekkel járna. Ezeket a tényeket az adótartozással rendelkezőnek bizonyítania kell.

(4) Ha az adókezelő elhalasztja az adóvégrehajtást, a már addig megtett lépesek érvényben maradnak, ha az adóvégrehajtás elhalasztásáról szóló döntésben nincs másként meghatározva.

(5) Az adóvégrehajtás elhalasztásáról szóló döntést az adótartozással rendelkezőnek saját kezébe kézbesítik.

(6) Az adóvégrehajtás elhalasztásáról szóló döntés ellen nincs mód jogorvoslatra.

(1) Az adókezelő az adóvégrehajtást döntéssel megállítja, ha

a) a végrehajtási jogcím megszűnt,

b) a végrehajtási jogcím végrehajthatatlan,

c) bizonyítást nyert, hogy az adóvégrehajtás tárgya más személy tulajdona,

d) az adóvégrehajtás tárgya nem esik adóvégrehajtás alá,

e) az adóhátralék behajtási joga elévült, és az adótartozással rendelkező elévülési kifogást nyújtott be vagy az adóhátralék behajtási joga megszűnt,

f) az adóhátralék kiegyenlítésre került,

g) más ok merült fel, mely miatt nem lehetséges folytatni az adóvégrehajtási eljárást.

(2) Ha az adóvégrehajtási eljárás megszüntetésének okai csak részben állnak fenn, vagy ha az adóvégrehajtás nagyobb mértékű, mint amennyi elégséges lett volna az adóhátralék kiegyenlítésére, az adókezelő az adóvégrehajtási eljárást csak részben állítja meg.

(3) Az (1) vagy (2) bekezdés szerinti döntés ellen a döntés kézbesítése napjától számított nyolc napon belül lehet fellebbezni. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

A 95. és 96. § értelmében meghozott döntést a 92. § (3) bekezdése szerint saját kézbe kézbesítik.

(1) Az adókezelő véghez viheti az adóvégrehajtást

a) letiltással a bérből és más jövedelmekből,

b) követelésfoglalással,

c) ingóságok eladásával,

d) készpénz és más tárgyak elkobzásával, amelynél nem kerül sor eladásra,

e) értékpapírok eladásával,

f) ingatlanok eladásával,

g) vállalat vagy vállalatrész eladásával,

h) gazdasági társasághoz kapcsolódó üzletrész tulajdonjogának megterhelésével.

(2) Amennyiben ez a törvény nem rendelkezik másként, az adókezelő az adóvégrehajtást olyan módon folytathatja, le ahogyan meghatározza, és egy adós esetében az adóvégrehajtást több módon is folytathatja egyidejűleg.

(1) Amennyiben az adóvégrehajtás a munkabérből történő levonásról szóló rendelkezéseiben munkabér kifizetője szerepel, a rendelkezések arra a személyre vonatkoznak, akivel szemben az adós bérre vagy jövedelemre, vagy más bevételre jogosult a 106. § (1) bekezdése alapján.

(2) Amennyiben az adóhátralékkal rendelkező adós a bér vagy jövedelem követelése mellett más bevételre is jogosult a 106. § (1) bekezdése alapján, akkor úgy járnak el, mintha több párhuzamos bérről volna szó.

(3) Adóvégrehajtás alá esik minden olyan jövedelem, amelyet az adós a bére helyett kapott, ahogy más bevételek is a 106. § (1) bekezdése alapján, amennyiben ezt a jelen törvény vagy külön jogszabály nem zárja ki.

(4) Nem vonható(k) adóvégrehajtás alá

a) az az összeg, amely a szociális szolgáltatások⁵⁷⁾ vagy egy részük megtérítésére szükséges, amennyiben az adós térítést fizet a nyújtott szociális szolgáltatásért,⁵⁷⁾ vagy annak egy részéért,

b) a külön jogszabályok szerinti⁵⁸⁾ kötelező maradvány összege a szociális szolgáltatás térítésének befizetése után, amennyiben az adós térítést fizet a szociális szolgáltatásokért,

c) az anyagi szükséghelyzetben lévők szociális segélye, az ehhez kötődő egyedi támogatások, és az külön jogszabályok⁵⁹⁾ alapján nyújtott egyszeri/eseti segély összege anyagi szükséghelyzetben,

d) a külön jogszabály⁶⁰⁾ alapján nyújtott pénzügyi kompenzációs támogatás,

e) a külön jogszabály⁶¹⁾ alapján nyújtott állami szociális segély,

f) a gyermek után külön jogszabály⁶²⁾ alapján nyújtott nevelőszülői gondoskodásért járó támogatás,

g) a gyermek szociális jogvédelmét és gondnokságát érintő pénzügyi jellegű intézkedések.⁶³⁾

(1) Az adókezelő a bér fizetőjének értesítést küld, hogy az adóssal szemben adóvégrehajtási eljárás indult; az értesítésben feltünteti a napot, amely az adóvégrehajtási eljárás megindult és az adós személyi azonosító számát.

(2) Az adókezelő a végrehajtási utasítást az adóvégrehajtásra a bérből történő letiltásra a 92. § (1) bekezdése alapján adja ki.

(3) Az adóvégrehajtási utasítás a 92. § (2) bekezdésében jelzett követelményeken kívül tartalmazza

a) a bér fizetőjének megnevezését,

b) a megállapítást, hogy az adóvégrehajtási rendelkezés érvényben marad a követelt adótartozás összegének teljes kiegyenlítéséig, és vonatkozik a jövőbeli a bérek kifizetőjére és a Szociális Biztosítóra is.

(4) Az adókezelő az adóvégrehajtási utasítást a munkabérből levonással történő adóvégrehajtásra a bér fizetőjének, valamint az adósnak a saját kezébe kézbesíti. A bér kifizetője köteles a végrehajtási utasítás átvételét követően levonni az adós munkabéréből a külön jogszabályok⁶⁴⁾ alapján adótartozás térítésére szolgáló összegeket. Az adósnak a havi munkabéréből nem vonható le az alapösszeg; ennek a kiszámítását külön jogszabály⁶⁵⁾ szabályozza. A bér kifizetője köteles a levonásokat átutalni az adókezelő azon bankszámlájára, amelyet a végrehajtási utasításban megadott.

(5) A bér kifizetője csak akkor vonhat le nagyobb összegeket a munkabérből, ha azt külön jogszabályok⁶⁵⁾ megengedik, ha ezzel az adós egyetért.

(6) Amennyiben a bér kifizetője nem tesz eleget az adóvégrehajtási utasításban megszabott kötelességének, az adókezelő bírságot vethet ki rá a 155. § alapján. Amennyiben a bér kifizetője nem hajtja végre a levonásokat rendesen és időben, vagy kisebb összegekben hajtja végre, mint meghatározásra kerültek, vagy ha nem utalja át azt az adókezelőnek az adóvégrehajtási rendelkezés átvételét követően vagy ha újabb havi bérkifizetéssel esedékessé váltak, az adókezelő ezen törvény alapján behajthatja a bér kifizetőjétől azon összegeket, amelyeket le kellett volna vonnia és át kellett volna utalnia, legfeljebb az adótartozás mértékéig. Az adókezelő hasonlóan jár el a Szociális Biztosítóval szemben is, amennyiben az nem tartja be az első mondat és a második mondat szerinti kötelességeit.

(1) A bér kifizetője köteles az adókezelőnek az adott hónapot követően nyolc napon belül értesíteni, hogy nem hajthat végre levonásokat az adós béréből, mivel az adós az elmúlt hónapban nem vett fel olyan nagyságú munkabért, amelyből a bér fizetője levonásokat eszközölhetne.

(2) Ha az adós ideiglenes munkaképtelensége, mely alatt táppénzre jogosult, több mint tíz napig tart, a bér kifizetője ezt a tényt köteles haladéktalanul jelenteni az adókezelőnek és egyben közölni, hogy a Szociális Biztosító melyik fiókja fogja fizetni az adósnak a táppénzt. Ebben az esetben az adókezelő értesíti a Szociális Biztosító fiókját, hogy az értesítés kézhezvételének napjától a 100. § (4) bekezdése alapján köteles eljárni egészen az adós ideiglenes munkaképtelenségének befejezéséig. Az értesítéssel együtt az adókezelő a Szociális Biztosító fiókjának elküldi az eredeti adóvégrehajtási utasítás másodlatát is. Az ideiglenes munkaképtelenség megszűnését a bér kifizetője köteles haladéktalanul jelenteni az adókezelőnek. Az ideiglenes munkaképtelenség megszűnését követően a bérből történő levonásokat a bér kifizetője végzi.

(3) A bér kifizetője köteles haladéktalanul jelenteni az adókezelőnek azt a tény, hogy az adós szülési szabadságát vagy gyermekgondozási szabadságát tölti vagy befejezte ezen szabadságának igénybevételét, és jelezni, a Szociális Biztosító melyik fiókja fogja fizetni az gyermekágyi vagy a gyermekgondozási segélyt. Az adókezelő haladéktalanul elküldi a Szociális Biztosító fiókjának az eredeti adóvégrehajtási utasítás másodlatát.

(4) A munkabér kifizetője az adós munkaviszonyának megszűnését követő nyolcnapos határidőn belül köteles jelenteni az adókezelőnek, hogy már nem a munkabér kifizetője.

(5) A munkabér kifizetője befejezi a levonások végrehajtását a bérből a követelt adótartozás kiegyenlítését követően.

(1) Amennyiben a bér kifizetője a havi fizetést részletenként fizeti, lehetősége van arányos mértékű levonások alkalmazására az adós fizetési részleteiből is. A levonások elvezetését az adókezelő részére a bér kifizetője az érintett naptári hónap lejártával hajtja végre.

(2) Amennyiben az adóvégrehajtási utasítást a bér kifizetőjének azt követően kézbesítik, hogy az adósnak a bér egy részét már kifizette, nem kell ezt a kifizetést figyelembe vennie, és a levonások úgy kerülnek végrehajtásra, mintha az adósnak az egész hónap során csak azon bérre lenne joga, amely még nem lett kifizetve.

(3) Amennyiben az előleg több mint egy hónapos időszakra kerül kifizetésre, akkor kiszámításra kerül, mennyi esik az előlegből az egyes hónapokra, és az adós így kiszámított havi előlegéből kerül sor a levonásra. Az adós elmúlt évi fizetése szétosztásra kerül az egyes hónapokra. A havi bérből végső érvényességgel kiszámításra kerülnek a levonások és az adókezelőnek kifizetésre kerülnek azon összegek közötti különbségek, amelyeket az adósnak le kellett volna vonni az egyes hónapokban és amelyeket az előlegekből az adókezelőnek már elvezettek.

(4) Amennyiben több havi bér egyszerre kerül kifizetésre, szükséges a bérből történő levonásokat minden hónapra külön kiszámolni.

(1) Amennyiben az adóvégrehajtási utasítás kézbesítését követően megváltozik a munkabér kifizetője, az adóvégrehajtási utasítás vonatkozik az adós munkabéréra az új bérfizetőnél is.

(2) A munkabér új kifizetőjének bérlevonási kötelessége akkor jön létre, amikor az adóstól vagy a bér előző bérfizetőjétől megtudja, hogy adóvégrehajtási rendelkezés lett kiadva. Amennyiben a bér új kifizetője ezen körülményekről nem kap tájékoztatást korábban, akkor a kötelesség akkor jön létre, amikor az adókezelő kézbesítette neki az adóvégrehajtási utasítást.

(3) Nem tekinthető a kifizető megváltozásnak az (1) bekezdés szerint, ha az adós az adóvégrehajtási utasítás kézbesítését követően ideiglenes munkaképtelenség miatt jövedelempótlásra válik jogosulttá, amennyiben azt a munkabér kifizetője fizeti. Ugyancsak nem számít a bérfizető megváltozásának, ha az adósnak táppénz-jogosultsága keletkezik, melyet a Szociális Biztosító fiókja fizet ki.

(1) Amennyiben a munkavállaló új munkaviszonyt vagy ahhoz hasonló jogviszonyt létesít, köteles a munkabér kifizetőjének írásbeli nyilatkozatot benyújtania arról, hogy folyik-e ellene adóvégrehajtási eljárás munkabérből történő letiltással. Ilyen nyilatkozatot minden munkabér-kifizető köteles kiadni azon alkalmazottjának, akinek befejeződött nála a munkaviszonya.

(2) A munkabér új kifizetője köteles az írásos nyilatkozat benyújtását követően az (1) bekezdés alapján haladéktalanul értesíti az adókezelőt, amely az adóvégrehajtási utasítást kiadta.

(3) Az adókezelő a munkabér új kifizetőjének saját kezébe kézbesíti az eredeti adóvégrehajtási utasítást, amelynek alapján az köteles folytatni a levonásokat az adós munkabéréből, és felvilágosítja őt a kötelességeiről a munkabérből történő adóvégrehajtási eljárás során. Értesíti őt az az adóvégrehajtási eljárás eddigi menetéről, különösen az eddigi levont összegekről, és közli az adóhátralék egyenlegét.

(4) Az adótartozással rendelkező adózó, akinek lezárult a munkaviszonya a munkabérének eddigi kifizetőjénél, köteles ezt a tényt nyolc napon belül jelenteni az adókezelőnek, mely az adóvégrehajtási utasítást kiadta, ezen határidőn belül ugyanúgy köteles jelenteni, hogy új munkaviszonyt kötött más munkabér-kifizetőnél.

(5) A (4) bekezdésben taglalt kötelességek elmulasztása miatta az adókezelő az adótartozással rendelkező adózónak bírságot szabhat a 155. § alapján.

(1) Amennyiben az adós egyidejűleg több munkabért kap több bérfizetőtől, a bérből történő letiltásról szóló adóvégrehajtási utasítás minden munkabérére vonatkozik.

(2) Amennyiben az adókezelő a bérből történő letiltásról szóló adóvégrehajtási utasítást több munkabérfizetőnél érvényesíti, egyenként határozza meg, az alapösszeg mekkora részét nem szabad levonniuk. Amennyiben az adós munkabére nem éri el ezt az alapösszeget, a munkabér fizetője köteles ezt a tényt jelenteni az adókezelőnek. Az adókezelő ez után meghatározza, hogy az alapösszeg mekkora részét köteles minden bérfizető levonni.

(1) A munkabérből történő levonásra vonatkozó adóvégrehajtási rendelkezések vonatkoznak a szövetkezeti tagok jutalmaiból, az adósnak munkavégzésért kifizetett bér jellegű jutalmaiból, különösen a munkavégzési megállapodás alapján járó jutalmából, az alkalmazottnak ideiglenes munkaképtelenség esetén folyósított táppénzből, a szociális biztosítás alapján nyújtott juttatásból, a nyugdíjbiztosításából és nyugdíj-takarékosságból járó öregségi nyugdíjból történő adóvégrehajtási levonásokra.

(2) Nem számítandó be a jövedelembe a családi pótlék, a családi pótlékhoz folyósított kiegészítő támogatás és a nyugdíjhoz folyósított magatehetetlenségi pótlék.

(3) Amennyiben nyugdíjból történő letiltással végrehajtott adóbehajtásról van szó olyan adós esetében, aki ebből a nyugdíjból fizet térítést szociális szolgáltatásokért, nem vonható adóvégrehajtás alá a szociális szolgáltatások térítésére szolgáló összeg vagy annak része, amelyet az adósnak kell kifizetnie, és a külön törvény⁶⁶⁾ alapján meghatározott, a szociális szolgáltatás kifizetése utáni kötelező maradványösszeg.

(4) A más bevételekből letiltással történő adóvégrehajtás alá nem vonható az anyagi szükséghelyzetben lévők szociális segélye, az ehhez a segélyhez külön jogszabályok⁵⁹⁾ alapján nyújtott juttatások és az egyszeri segélyek, a külön jogszabályok⁶⁰⁾ alapján folyósított kompenzációs pénzügyi támogatások, a külön jogszabályok⁶¹⁾ alapján folyósított állami szociális segélyek, a külön jogszabályok⁶²⁾ alapján gyermekekre folyósított nevelőszülői hozzájárulások és a gyermekvédelmi, valamint szociális gondnokságból fakadó, a gyermek társadalmi, jogi védelemét illető pénzügyi jellegű intézkedések.⁶³⁾

(5) Amennyiben a szövetkezet tagjainak egy naptári hónapnál hosszabb időszakra fizetnek előleget, akkor kiszámításra kerül, mennyi esik az előlegből az egyes hónapokra, és az adós így kiszámított havi jutalmából kerül sor a levonásra.

(6) Az adóvégrehajtási utasításban megszabott kötelességek megszegéséért az adókezelő bírságot szabhat ki a 155. § alapján. Amennyiben a levonások nem kerülnek végrehajtásra, akkor az adókezelő ezen törvény alapján behajthatja azon összegeket, amelyeket le kellett volna vonni és át kellett volna utalni, legfeljebb az adóhátralék összegéig.

Az adóvégrehajtás azonnali beszedési megbízás keretében

a) azonnali beszedési megbízás a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számláról,

b) beszedés más pénzügyi követelésekből,

c) más tulajdonjogok korlátozásával.

(1) Az azonnali beszedési megbízás keretében történő adóvégrehajtással az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról az adós összes számlájának pénzeszközeit sújthatják. Ugyanígy az adókezelő jogosult megterhelni a pénzügyi eszközöket azokon a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlákon, melynek tulajdonosa az adós házastársa, amíg házastársak osztatlan vagyonközössége fennáll; ez nem érvényes, amennyiben az adós házastársa igazolja, hogy ezen pénzügyi eszközök nem tartoznak az osztatlan közös tulajdonba.

(2) Az azonnali beszedési megbízás keretében történő adóvégrehajtás rendelkezéseit alkalmazzák akkor is, ha takarékszámlán vezetett betétről van szó a Kereskedelmi törvénykönyv szerint.⁶⁷⁾

(3) Adóvégrehajtás a követelés adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő leírással történik, majd átutalással az adóvégrehajtási utasításban meghatározott adókezelő számlájára.

(4) Az adókezelő a pénzforgalmi szolgáltató saját kezébe kézbesíti a döntést az adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről.

(5) Az adókezelő kötelezi a pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a döntés kézbesítését követően a (4) bekezdés alapján zárolja az adós pénzügyi eszközeit az adóhátralék összegének nagyságában, méghozzá akkor is, ha a pénzügyi eszközök az adós számlájára folyamatosan érkeznek. Az adós rendelkezése alapján és az adókezelő beleegyezése mellett a pénzforgalmi szolgáltató a zárolt pénzügyi eszközökből az adókezelő számlájára utal pénzügyi eszközöket a követelt adóhátralék mértékében vagy annak egy részében.

(6) Amennyiben az adókezelő megállapítja, hogy az adóvégrehajtási utasításban megjelölt vagyon nem elegendő az adóhátralék kiegyenlítésére és az adókezelő az adóvégrehajtási eljárás során tudomást szerez az adós más vagy új számlájáról, akkor a pénzforgalmi szolgáltató tájékoztatásánál a 91. § (7) bekezdése alapján jár el.

(7) Az adóvégrehajtási utasítás kézbesítését követően a pénzforgalmi szolgáltató köteles leírni a pénzügyi forrásokat az adós számlájáról és átutalni azokat az adókezelő számlájára; lekötött betétkönyv esetében a lejárati határidő leteltével. Amennyiben az átutalt összeg nem elegendő a behajtani kívánt adóhátralék fedezésre, akkor a pénzforgalmi szolgáltató köteles levonni a pénzügyi eszközöket az adós számlájáról folyamatosan is, egészen a behajtani kívánt adóhátralék összegének eléréséig.

(8) Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató a döntés kézbesítését követően a (4) bekezdés szerint felhasználja, vagy lehetővé teszi az adósnak vagy más személynek, akinek hozzáférési joga van a számlához a pénzügyi eszközök felhasználását az adótartozás összegében, és ezzel gátolja az adóvégrehajtás lefolytatását, az adókezelő adósává válik. Az adókezelőnek joga van a pénzforgalmi szolgáltatótól behajtani azon pénzügyi eszközöket, amelyek ezen okokból nem lettek átutalva az ő számlájára a jelen törvényben meghatározott módon.

(1) Az adóvégrehajtás az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő azonnali beszedési megbízás keretében nem vonatkozik azon pénzügyi eszközökre, amely az adós alkalmazottainak bérköltségeit szolgálják, és azon pénzeszközökre, amelyek a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések kártalanítását szolgálják külön jogszabályok⁶⁸⁾ alapján, az azt a napot követő legközelebbi fizetési időszakra, amikor a pénzforgalmi szolgáltatónak a döntés az adóvégrehajtási eljárás elkezdéséről kézbesítésre került. Az adóvégrehajtás az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő azonnali beszedési megbízás keretében ugyanígy nem vonatkozik az anyagi szükséghelyzetben lévők szociális segélyére, az ehhez a segélyhez külön jogszabályok⁵⁹⁾ alapján nyújtott juttatásokra és az egyszeri segélyekre, a külön jogszabályok⁶⁰⁾ alapján folyósított kompenzációs pénzügyi támogatásokra, a külön jogszabályok⁶¹⁾ alapján folyósított állami szociális segélyekre, a külön jogszabályok⁶²⁾ alapján gyermekekre folyósított nevelőszülői hozzájárulásokra és a gyermekvédelmi, valamint szociális gondnokságból fakadó, a gyermek társadalmi, jogi védelemét illető pénzügyi jellegű intézkedésekre,⁶³⁾ melyek az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájára lettek átutalva. Az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő azonnali beszedési megbízásos adóvégrehajtás ideje alatt az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról természetes személy esetében nem vonható adóvégrehajtás alá egyszeri 165 euró; amennyiben a természetes személynek több számlája van, akár több pénzforgalmi szolgáltatónál is, az adós pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlájáról történő azonnali beszedési megbízásos adóvégrehajtás alá nem vonható az összes számláról együttesen 165 euró összeg. Az adókezelő köteles eldönteni, melyik pénzforgalmi szolgáltatónál és melyik számláról nem vonja le a 165 eurót.

(2) Adóvégrehajtás alá nem vonhatók a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlán található olyan pénzeszközök, amelyek állami költségvetésből vagy az Európai Unió költségvetéséből vagy külön jogszabályok⁶⁹⁾ által lettek biztosítva az adósnak. Hasonlóan nem vonhatók adóvégrehajtás alá a külön jogszabályok⁷⁰⁾ szerinti célirányos pénzügyi tartalékot képző pénzügyi források.

(3) Az adós köteles a pénzforgalmi szolgáltatónak írásos nyilatkozatot benyújtani arról, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számláján olyan pénzügyi eszközök is vannak, amelyek nem tartoznak az adóvégrehajtás hatálya alá; az adós egyúttal feltünteti ezen pénzügyi eszközök nagyságát.

(1) Más pénzügyi követelés ezen törvény céljaira más személyek pénzügyi kötelezettségét jelenti az adóssal szemben. Az adós köteles az adókezelő felhívására benyújtani az adókezelőnek az elismert követelések írásos listáját.⁷¹⁾

(2) Az adókezelő az adóvégrehajtás kezdetéről szóló határozatban megtiltja az aladósnak a követelés megtérítését az adós részére.

(3) Az adókezelő az adóvégrehajtási utasításban megtiltja az adósnak a követelés behajtását az aladóstól.

(4) Az adókezelő adóvégrehajtási utasítást csak a más személy kötelezettségének összegéig ad ki, legfeljebb a behajtani kívánt adóhátralék összegéig.

(5) Az adóvégrehajtási utasítás kézbesítést követően az aladós köteles a kötelezettségét átutalni az adókezelő adóvégrehajtási utasításában feltüntetett bankszámlájára.

(6) Az adókezelő jogában áll adóvégrehajtási utasítást kiadni olyan követelésre is, amely csak a jövőben válik esedékessé, még akkor is, ha az adósnak folyamatosan csak részleges követelései fognak keletkezni egyazon jogi okból.

(7) Az adóvégrehajtási utasítást az adós és aladós saját kezébe kézbesítik.

(8) A határozatban megszabott (2) bekezdés szerinti teljesítésre a nem lehetséges egyezséget kötni a követelések kölcsönös beszámításáról, nem köthető peren kívüli megállapodás vagy egyezség a kifizetés elengedéséről. Az ilyen szerződések érvénytelenek.

(9) Amennyiben az adóvégrehajtási utasítást szerzői jutalomra bocsátják ki és a szerző az adós, az adókezelő a három ötödéig kérheti a térítést. Amennyiben a szerzői jutalmat közösségi szerzőjogkezelő jogi személy fizeti ki külön előírás⁷²⁾ szerint, a jelen törvény céljából aladósnak számít. Az adóvégrehajtási utasítás vonatkozik azon összegekre is, amelyek szerzőre javára letétbe kerültek közösségi jogkezelő jogi személynél külön jogszabályok⁷²⁾ alapján, ahogy azon összegekre is, amelyek nála kerülnek elhelyezésre a folyó naptári évben.

(10) A (9) bekezdés rendelkezései értelemszerűen kerülnek alkalmazásra akkor is, ha a szerzői joghoz hasonló követelésekről és természetese személyek más vállalkozói tevékenységből eredő követeléseiről van szó.

(11) Az adóvégrehajtás alá az adós követeléseinek beszedése keretében nem vonatkozik az anyagi szükséghelyzetben lévők szociális segélyére, az ehhez a segélyhez külön jogszabályok⁵⁹⁾ alapján nyújtott juttatásokra és az egyszeri segélyekre, a külön jogszabályok⁶⁰⁾ alapján folyósított kompenzációs pénzügyi támogatásokra, a külön jogszabályok⁶¹⁾ alapján folyósított állami szociális segélyekre, a külön jogszabályok⁶²⁾ alapján gyermekekre folyósított nevelőszülői hozzájárulásokra és a gyermekvédelmi, valamint szociális gondnokságból fakadó, a gyermek társadalmi, jogi védelemét illető pénzügyi jellegű intézkedésekre.⁶³⁾

(12) Amennyiben az aladós nem teljesíti valamelyik kötelességét a (2), (5) és a (9) bekezdés alapján, akkor az adókezelő adósává válik, és adókezelőnek joga van behajtani tőle a követelést az adóhátralék összegéig az ebben a törvényben jelzett módon.

Az adókezelő jogosult az adóvégrehajtást megvalósítani egyéb vagyonjogok elvonásával, amelyek átruházhatóak és nem pénzügyi követelések vagy olyan jogok, melyek csak az adóst illetik meg. Az adóvégrehajtásra a jelen törvény által megszabott lépések alkalmazandók.

Az adóvégrehajtás tárgyát az adós, kezes, aladós vagy – ha a törvény úgy rendelkezik – más személy tulajdonában vagy résztulajdonában lévő ingóságok képezik, beleértve azok részeit és tartozékait (a továbbiakban csak „ingóságok”).

(1) Az adóvégrehajtási felszólításban az adókezelő megtiltja az adósnak azon ingóságok kezelését, amelyek fel vannak benne sorolva vagy összeírásra kerülnek.

(2) Az adóvégrehajtási felszólítást az adósnak saját kezébe kézbesítik legkésőbb az ingóságok 114. § szerinti összeírásakor. Amennyiben az adóhátralékkal rendelkező személy nincs jelen az ingó tárgyak összeírásakor, az adóvégrehajtási felhívást és az összeírt ingóságok listáját egyidejűleg kézbesítik a saját kezébe.

(3) Az adókezelő figyelmezteti az adóst az adóvégrehajtási felhívásban arra, hogy más személy a fellebbezés időszakán belül benyújthatja az ingóságok tulajdonjogát bizonyító dokumentumokat. Amennyiben beigazolódik, hogy az ingóság más személy tulajdonában van, az adókezelő dönt ezen ingóságok kizárásáról az adóvégrehajtási eljárásból. Ugyanígy figyelmezteti az adóst az adókezelő arra is, hogy amennyiben elmulasztja más személyek figyelmeztetését, személyesen felel az okozott kárért.

(4) Amennyiben az adóvégrehajtás tárgya gépjármű, akkor az adókezelő a adóvégrehajtási felhívásban felszólítja az adóst, hogy a meghatározott időpontban és helyen állítsa elő a gépjárművet és nyújtsa be a műszaki állapotát igazoló iratokat és igazolja a tulajdonjogát. Amennyiben az adós nem teljesíti ezen kötelességét, az adókezelő az adós költségére egy megbízott személy által biztosíthatja a gépjármű megkeresését, lefoglalását, elszállítását, raktározását, felértékelését és műszaki állapotának felmérését. Ezen törvény céljaira gépjárműnek számít a személyautó, motorkerékpár, tehergépjármű, vontató, pótkocsi, autóbusz, különleges gépjármű, például daru, kotrógép és egyéb építkezési és mezőgazdasági gépek.

(5) Az adóvégrehajtás ingóságok eladásával történő végrehajtására az adókezelő adóvégrehajtási utasítást ad ki. Az adóvégrehajtási utasításban az adókezelő elrendeli a benne meghatározott ingóságok eladását.

(6) Az adókezelő a jogerős adóvégrehajtási utasítás alapján legalább a szakértő által megszabott áron készpénzes eladásra kínálja olyan jogi személyeknek,⁷³⁾ melyeknek feladata a kulturális emlékek gondozása, az alábbi tárgyakat:

a) rendkívüli jelentőségű képzőművészeti alkotások és műemlék,

b) rendkívüli jelentőségű irodalmi művek kéziratai,

c) jelentős írók és kulturális személyiségek személyes emléktárgyai és levelezése, valamint más muzeális értékű emléktárgyak⁷⁴⁾ ezen személyek után,

d) nagyobb kulturális, történelmi értékű tárgyak és ezek együttesei.

(7) Amennyiben a (6) bekezdés szerinti jogi személy az ajánlat kézbesítését követő 30 napos határidőn belül nem válaszol az ajánlatra, és nem helyezi letétbe a szakértő által meghatározott összeget az adókezelő ajánlatban meghatározott számlájára, az adókezelő jogosult a tárgyakat a jelen törvény által meghatározott módon értékesíteni.

(1) Az ingóságok összeírását az adókezelő az adóvégrehajtási felhívás kézbesítésekor végzi el. Elsősorban azon tárgyak kerülnek összeírásra, amelyeket az adós leginkább nélkülözni tud, és amelyek könnyen szállíthatók, raktározhatók és értékesíthetők. Az ingóságok összeírását az adókezelő ismételten is elvégezheti.

(2) Azon tárgyak, amely könnyen romlanak, vagy szállításuk, raktározásuk, karbantartásuk és eladásuk aránytalanul magas költségekkel járna, csak akkor kerülnek összeírásra, ha nincs elegendő más ingóság vagy ha lehetséges biztosítani a gyors eladásukat.

(3) Az ingóságok összeírásának tartalmaznia kell

a) az adókezelő megnevezésé és székhelyét,

b) az adóalany utónevét, családi nevét, állandó lakhelyét vagy a vállalkozás nevét, az adós székhelyét, azonosítószámát, az adós regisztrációnál hozzárendelt azonosító számát és az adóvégrehajtási felhívás számát,

c) az ingóságok összeírásának helyét és időpontját,

d) egyenként az összeírt ingóságokat és leírásukat, amellyel meghatározásra kerül a számuk, súlyuk, gyártási számuk, márkájuk, színük; amennyiben a tárgyak az ingóságok összeírását követően is az adósnál maradnak, akkor fényképes dokumentáció is készülhet róluk,

e) az összeírt ingóságok értékét,

f) az adós személyes, vagyoni és családi viszonyait a vagyontárgy lefoglalhatóságának elbírálásához szükséges mértékben,

g) az összeíráson jelenlévő személyek aláírását.

(4) Az adókezelő az adós ingóságainak összeírása céljából ellenőrzést hajt végre a vállalkozás székhelyén és telephelyén, lakóhelyén, más helyiségekben és létesítményekben pártatlan személy jelenlétében, az adós jelenlétének hiányában is. E célból az adós köteles az adókezelőnek és a pártatlan személynek a belépést lehetővé tenni a székhelyre és a telephelyre, a lakhelyére, más helyiségekbe és más létesítményekbe. Ezen tevékenységhez az adókezelőnek hivatalból jogában áll meghívni az illetékes Rendőri Testület alakulatát.⁷⁵⁾ Az ingóságok összeírására az adókezelőnek jogában áll kikényszeríteni a belépést a lakásba és más helyiségekbe, ahol az adós vagyona található.

(5) Az adókezelő megmotozhatja az adóst és más jelenlévő személynél, amennyiben felmerül annak gyanúja, hogy az adós ingóságokat rejtett el nála. A személy megmotozásakor az adókezelő óvatosan jár el, az ellenőrzést azonos nemű egyén vagy orvos végzi.

(6) Az adókezelő az adóvégrehajtási utasítás kiadását követően szakértő által biztosítja az ingóságok árának meghatározását. Egyszerű esetekben az ingóságok összeírásánál a becslést a szokásos árak alapján az adókezelő végzi.

Amennyiben fennáll annak veszélye, hogy az összeírt ingóságok eltávolítására, megrongálására vagy megsemmisítésére kerülhet sor, az adókezelő biztosítja ezek tárolását az erre kijelölt helyen, vagy szerződést köt ezen tárgyak tárolásáról.

Az adóvégrehajtással nem sújthatók azon ingóságok, amelyek eladása külön jogszabályok alapján tiltott,⁷⁶⁾ vagy amely külön jogszabályok alapján nem vonhatók adóvégrehajtás alá.⁷⁷⁾

(1) Az adóvégrehajtás nem vonatkozik azon ingóságokra, amelyek az adós tulajdonában vannak és az adós vagy családja számára nélkülözhetetlenek anyagi szükségleteik kielégítésére, valamint azon ingóságokra, amelyek eladása a jó erkölcsökbe ütközne.

(2) Az adóvégrehajtásból az (1) bekezdés alapján ki van zárva

a) a szokásos ruházat, fehérnemű és lábbeli,

b) az alapvető háztartás berendezés, így az adós és családtagjainak ágyai, az asztal, a székek a család létszáma szerint, a hűtőgép, a tűzhely, a rezsó, a fűtőtest, a fűtőanyag, a mosógép, a takarók és ágynemű, a szokásos konyhai edények, a rádiókészülék és a gyermekek sporteszközei és játékai,

c) a vakvezető kutya, a háziállatok, kivéve azokat, amelyek a vállalkozást szolgálják,

d) az egészségügyi eszközök, segédeszközök és más tárgyak, amelyekre az adósnak vagy családtagjának szüksége van, tekintettel betegségére vagy testi fogyatékosságára,

e) az ingóságok, amelyekre szociális segély, ehhez a segélyhez kapcsolódó hozzájárulások, egyszeri segélyek nyújtásával tett szert anyagi szükséghelyzetben külön jogszabályok⁵⁹⁾ szerint, kompenzációs pénzügyi hozzájárulást kapott a külön jogszabályok⁶⁰⁾ alapján, állami szociális segélyt kapott külön jogszabályok⁶¹⁾ alapján, nevelőszülői hozzájárulásokat kapott külön jogszabályok⁶²⁾ alapján és gyermekvédelmi szociális intézkedésekből a gyermekvédelmi szociális gondnokság pénzügyi forrásaiból tett szert,

f) állami költségvetésből vagy az Európai Unió költségvetéséből biztosított forrásokból beszerzett ingóság,⁷⁸⁾

g) az eljegyzési és jegygyűrű,

h) a készpénz 165 euróig,

i) a tankönyv és szakirodalom.

(3) Az adóvégrehajtásból ki vannak zárva a mezőgazdasági vállalkozó⁷⁹⁾ azon ingóságai is, amelyek végrehajtásával veszélyeztetve lenne a mezőgazdasági földterület rendes megművelése, vagy a növénytermesztés és állattenyésztés külön jogszabályok⁸⁰⁾ szerinti folyamatos működése, ahogyan a tenyészállatok, így fejőstehenek, vemhes üszők, tenyészbikák, tenyészkocák, tenyészkanok, anyajuh és tenyészkosok is.

Az adókezelő az összeírt ingóságokat árverésen értékesíti; ennek lefolytatása során a jelen törvény alapján jár el.

(1) Az adókezelő az ingóságok árát a 114. § (6) bekezdése alapján határozza meg; határozatot az ármeghatározásról az adókezelő nem ad ki.

(2) Műalkotások és műkincsek, kéziratok, különleges jelentőségű irodalmi művek, muzeális és gyűjteményi értékű tárgyak, kulturális emlékek és ezek gyűjteményei, numizmatikai értékek és érmék értéke szakértői véleménnyel kerül megállapításra.

(3) Az ingóságok árverési kikiáltási ára legalább háromnegyede az (1) és (2) bekezdés szerint meghatározott árnak; határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról az adókezelő nem ad ki.

(1) Az ingóságok árának meghatározását követően az adókezelő árverési hirdetményt ad ki az ingóságok eladása céljából.

(2) Az ingóságok árverési hirdetménye mindenképpen tartalmazza

a) az adókezelő nevét és székhelyét,

b) a kibocsátás dátumát és regisztrációs számát,

c) az árverés helyét és idejét,

d) az árverés tárgyát,

e) az árverés tárgyának kikiáltási árát, amely a legalacsonyabb ajánlat,

f) a legmagasabb ajánlat kifizetésének módját és idejét,

g) az elárverezett ingóság átadásának módját,

h) az árverésre kerülő ingóságok megtekintésének időpontját,

i) a figyelmeztetést, hogy a személyek, akiknek az árverezett ingóságra elővásárlási joguk van, ezt csak az árverésen ajánlattevőként érvényesíthetik; a leütéssel ez az elővásárlási jog megszűnik,

j) a tájékoztatást arról, ki lehet az árverés résztvevője,

k) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott munkatársának saját kezű aláírását, a utónevét és családi nevét, a beosztása megadásával, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az adókezelő a község, a polgármester vagy az általa megbízott községi alkalmazott aláírását, a polgármester utó- és családi nevét, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben a hirdetmény elektronikus úton kerül kézbesítésre, a saját kezű aláírást és hivatali bélyegző lenyomatát a hiteles elektronikus aláírás helyettesíti.

(1) Az adókezelő az ingóságok árverési hirdetményét legalább 15 nappal az árverés napja előtt közzéteszi az adókezelő hirdetőtábláján; lehetősége van nyilvánosságra hozni a tömegtájékoztatási médiában is.

(2) Az adókezelő az ingóságok árverési hirdetményét saját kézbe kézbesíti a 92. § (3) bekezdése szerinti személyeknek, a körzeti hivatalnak, amelynek területén az adós állandó lakhelye vagy székhelye van és a településnek, amelynek területén az árverés zajlani fog.

(1) Árverési ajánlattevő a teljeskörű jogi cselekvőképességgel bíró természetes személy és jogi személy lehet (a továbbiakban csak „ingóságok árverési ajánlattevője”).

(2) Amennyiben az árverési ajánlattevő természetes személy, licitálhat személyesen vagy más személlyel is képviseltetheti magát. A képviselő köteles bemutatni a hitelesített meghatalmazást és igazolni személyazonosságát.

(3) Amennyiben az ingóságok árverési ajánlattevője jogi személy, licitálhat a hivatalos képviselője, akinek kötelessége bemutatni az adókezelőnek az egy hónapnál nem régebbi cégjegyzéki kivonatot vagy annak hiteles másolatát, és a személyazonosságát is igazolnia kell. A jogi személyt képviselheti más képviselő is, aki a felsoroltakon kívül köteles bemutatni a hitelesített meghatalmazást.

(4) Az árverésben nem vehet részt

a) az adókezelő alkalmazottja, aki feladatokat lát el az árverésen,

b) az adóhátralékkal rendelkező adós.

(5) Az árverés nyilvános.

(1) Az adókezelő az árverés kezdete előtt beírja az ingóságok árverése iránt érdeklődőket az ingóságok árverésének résztvevői listájára.

(2) Az ingóságok árverésének résztvevői listája elsősorban tartalmazza

a) az árverés időpontját és helyszínét,

b) a természetes személy utónevét, családi nevét, állandó lakhelyének címét, személyi igazolványának számát vagy útlevelének számát, a regisztrációnál hozzárendelt azonosítószámot vagy a személyi számát, amennyiben a természetes személynek nem kötelező regisztrálnia ezen törvény vagy külön jogszabályok szerint,

c) a vállalkozás nevét, székhelyét és azonosító számát, a regisztrációnál hozzárendelt azonosítószámot, a hivatalos képviselő vagy a jogi személy más meghatalmazott képviselőjének utó- és családi nevét, személyi számát és személyi igazolványának számát, a csatolt meghatalmazással és a cégjegyzéki kivonattal vagy annak hivatalos másolatával,

d) a megjegyzést az elővásárlási jog érvényesítéséről, amennyiben jogerős irattal igazolásra került,

e) az árverési számot,

f) az ingóság árverési ajánlattevőjének aláírását.

(3) A legkisebb ajánlat a 119. § (3) bekezdése alapján kerül meghatározásra. Amennyiben a legkisebb ajánlatot sem sikerült elérni, az árverés nem folytatódik. Az árverezett ingóságok ára nincs korlátozva külön jogszabályok rendelkezéseivel.⁸¹⁾

(4) Az adókezelő addig folytatja az árverést, amíg a licitálók emelik az ajánlatokat. A licitálókat az ajánlataik kötelezik. Az adókezelő az ingóságra licitálók közül a legmagasabb ajánlatot tevőét üti le.

(5) Amennyiben az ingóságok árverési ajánlattevői közül többen azonos ajánlatot tettek és nagyobb ajánlat nem érkezett, az adókezelő sorsolással dönt a leütésről. Amennyiben azonban az ingóságok egyik árverési ajánlattevője elővásárlási joggal bír, akkor az adókezelő leütésével őt részesíti előnyben. Amennyiben ilyen árverési ajánlattevőből az ingóságokra licitálók között több van, az adókezelő sorsolással dönt a leütésről.

(6) Az adókezelő köteles a leütés előtt megkérdezni a jelenlévőket, van-e kifogásuk a leütéssel kapcsolatban. A kifogások feljegyzésre kerülnek, és az adókezelő még a leütés előtt rendezi ezeket. Amennyiben az adókezelő megtagadja a leütést, az árverés az utolsó előtti ajánlat kikiáltásával folytatódik.

(7) Az árverés nyertese köteles azonnal kifizetni a legmagasabb ajánlatot; amennyiben nem tesz így, az ingóság újból árverésre kerül a részvétele nélkül.

(8) A leütéssel és a legmagasabb ajánlat kifizetésével az árverezett ingóság tulajdonjoga átkerül az árverési vevőre.

(9) Az adókezelő igazolást ad ki az árverési vevőnek a leütésről.

(10) Amennyiben az ingóság árverezésnél a legalacsonyabb ajánlatot sem érték el, az adókezelő hivatalos feljegyzést ír, újbóli árverést folytat le, és az újabb sikertelen árverés után értékesíti az ingóságot az ajánlatok alapján.

(11) Az árverés folyamatáról az adókezelő jegyzőkönyvet ír, amelyben feltünteti az adatokat az ingóságok árverési ajánlattevőinek listájából, az elárverezett ingóságok árát és a leütést a licitálónak; amennyiben ellenvetéseket emeltek az árverés ellen, akkor ezek megoldását is.

(12) A bevételt az árverésen szerzett pénzeszközök jelentik. Amennyiben a megszerzett bevétel meghaladja a behajtott adóhátralék és adóvégrehajtási költségek összegét, az adókezelő a 152. § szerint jár el.

(1) Az ingóságok megismételt árverése során az adókezelő a jelen törvény első árverésre érvényes rendelkezései szerint jár el.

(2) Az ismételt árverés céljaira az adókezelő a kikiáltási árat a 119. § (1) és (2) bekezdése alapján meghatározott ár legalább 70%-ában határozza meg; határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról az adókezelő nem ad ki.

(1) Az adókezelő a sikertelen megismételt árverést követően az adóvégrehajtást az ingóságokra tett ajánlatok szerint folytatja. Ajánlat szerinti értékesítésen az ingóságoknak az érdeklődők által írásban benyújtott ajánlatok kiértékelésén alapuló eladását értjük.

(2) Az adókezelő az ajánlat szerinti értékesítés felhívását legalább 15 nappal az írásos ajánlatok benyújtásának határideje előtt közzéteszi az adókezelő hirdetőtábláján; a felhívást a tömegtájékoztató médiában is közzéteheti.

(3) Az adókezelő az ingóságok árverési hirdetményét saját kézbe kézbesíti a 92. § (3) bekezdése szerinti személyeknek, a körzeti hivatalnak, amelynek területén az adós állandó lakhelye vagy székhelye van és a településnek, amelynek területén az árverés zajlani fog.

(4) Az ajánlat szerinti értékesítésről szóló felhívás mindenképpen tartalmazza

a) az adókezelő nevét és székhelyét,

b) az írásos ajánlatok megtételének határidejét a figyelmeztetéssel, hogy az időpontot követően benyújtott írásos ajánlatok nem vesznek részt a kiértékelésben,

c) az eladás tárgyát és a legalacsonyabb árát,

d) a megtekintés időpontját,

e) a tájékoztatást, hogy ingóság az ajánlatok alapján a legmagasabb ajánlott árért kerül értékesítésre,

f) értesítést arról, hogy az ajánlatokat zárt borítékban kell beadni „Vételi ajánlat – Felbontani tilos” jelzéssel,

g) az írásos ajánlatok kiértékelésének helyét és időpontját,

h) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott munkatársának saját kezű aláírását, a utónevét és családi nevét, a beosztása megadásával, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az adókezelő a község, a polgármester vagy az általa megbízott községi alkalmazott aláírását, a polgármester utó- és családi nevét, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az ajánlat szerinti értékesítés hirdetménye elektronikus úton kerül kézbesítésre, a saját kezű aláírást és hivatali bélyegző lenyomatát a hiteles elektronikus aláírás helyettesíti.

(5) Az ingóságok ajánlatok szerinti értékesítésére az adókezelő az árat a 119. § (1) és (2) bekezdése alapján meghatározott ár legalább 60%-ában határozza meg; határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról az adókezelő nem ad ki.

(6) Az ajánlattevő az írásos ajánlatok kiértékelésén személyesen jelen lehet vagy képviselő által képviseltetheti magát. A legmagasabb árajánlatot tevő érdeklődő köteles az árat az ajánlatok kiértékelését követően azonnal kifizetni. Az ajánlattevő, aki/amely nem vesz részt a kiértékelésen vagy a felkínált legmagasabb vételárat nem fizeti ki azonnal, kizárásra kerül. Helyére a következő legmagasabb ajánlatot kínáló ajánlattevő kerül. Azonos összegű ajánlatok esetén sorsolással döntenek. Az értékesítés menetéről az adókezelő jegyzőkönyvet ír, amelyben feljegyzi az adatokat az ajánlattevők listájából, az ingóságért kínált legmagasabb vételárat és az ingóság megszerzőjének azonosító adatait.

(7) A legmagasabb ajánlat kifizetését követően az adókezelő igazolást ad ki az új tulajdonosnak az ajánlat szerinti értékesítésről.

(8) Az ajánlat szerinti értékesítés ugyanazon joghatással bír, mint az árveréses értékesítés.

(9) Az megszerzett bevétel ugyanúgy használják fel, mint az ingóságok árverésén megszerzettet, a 123. § (12) bekezdése alapján.

(10) Amennyiben az ingóságok ajánlat szerinti értékesítése sikertelen volt, az adókezelő leállítja az ingóságok eladásával történő adóvégrehajtást és felszólítja az adóst, hogy vegye át a nem értékesített ingóságot a saját kézbe kézbesített felhívás átvételét követő 10 napon belül. Az adókezelő az adóvégrehajtási eljárás leállítása során a 96. § alapján jár el. Amennyiben az adós nem veszi át az ingóságot a felhívásban jelzett határidőn belül, az adókezelő felhívás alapján értékesíti az ingóságot a kínált vételárért vagy biztosítja annak megsemmisítését. Az értékesítés ilyen formájából vagy a megsemmisítésből származó bevétel, a megsemmisítéssel járó készpénzkiadások leszámítása után, ugyanolyan joghatású, mint az ajánlat szerinti értékesítésből származó. A megsemmisítéssel összefüggő költségek ezen rendelkezés céljaira készpénzkiadásnak számítanak a 149. § alapján. Az elért bevétel hasonlóan kerül felhasználásra, mint az ingóságok árverésének bevétele, a 123. § (12) bekezdése alapján. Amennyiben a megsemmisítésből származó bevétel alacsonyabb, mint a ráfordított költségek, az adókezelő a készpénzköltségeket az adósra hárítja.

(1) Az ingóságokat, amelyeknek a 126. § (1) és (2) bekezdése értelmében meghatározott ára nem több darabonkénti 165 eurónál, a gyorsan romló dolgokat és az élő állatokat az adókezelő azonnal értékesítheti a szokásos vételáron. A szerzett összeget az adókezelő az ingóságok árverésen történt eladásával szerzett bevételhez hasonlóan a 123. § (12) bekezdése alapján használja fel.

(2) Az ár kifizetése után az adókezelő az új tulajdonosnak igazolást ad az ingóságok közvetlen eladásáról.

(1) Az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítás kézbesítésekor elvégzi a készpénz és más dolgok összeírását, amelyek nem kerülnek értékesítésre a 114. a 115. § szerint, és megtiltja az adósnak a velük való rendelkezést.

(2) Az adókezelő adóvégrehajtást készpénzben csak akkor végez, ha a készpénz összege meghaladja a 165 eurót a 117. § (2) bekezdésének h) pontja szerint; ezt ugyanúgy használja fel, mint az árverésre bocsátott ingóságokból befolyt összeget, a 123. § 12. bekezdése szerint.

(3) Nem vonhatók készpénzzárolással adóvégrehajtás alá az adós alkalmazottainak bérkifizetésére szolgáló pénzeszközök és az olyan pénzeszközök, amelyek a munkahelyi balesetek vagy a foglalkozási megbetegedések kártalanítására szolgálnak külön jogszabály⁶⁸⁾ szerint, abban a kifizetési időszakban, mely a jogerős adóvégrehajtási utasítás adósnak történt kézbesítését követi.

(4) Ha az adókezelő az (1) bekezdés szerinti összeíráskor devizaeszközökre bukkan, külön jogszabály⁸²⁾ szerint kezeli őket. Ha az adókezelő nemesfémből készült termékekre, így ékszerészeti, divatékszer, éremművészeti és más aranyműves, ezüstből vagy platinából, vagy ezek ötvözetéből készült, vagy természetes vagy szintetikus drágakövekkel, gyöngyökkel, zománccal, korallokkal, üveggel vagy nem fémes anyaggal díszített tárgyakra, vagy kopott, hiányos vagy megrongálódott ilyen termékekre bukkan, az adóvégrehajtás során úgy jár el, mint az ingóságok eladásával járó adóvégrehajtáskor, miközben a termékek árát szakértői véleménnyel állapítják meg. Ékszerészeti ötvözetek, arany és ezüst lemezek és gyártásra előkészített nemesfém félkészáruk esetében az adókezelő ezek értékesítését a külön jogszabály⁸³⁾ szerint arra jogosult személy közvetítésével végzi. A szerzett készpénzt ugyanúgy használja fel, mint az árverésre bocsátott ingóságokból befolyt összeget a 123. § 12. bekezdése szerint.

(1) A betétkönyveket vagy más iratokat, amelyeket a jog érvényesítéséhez fel kell mutatni, az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítás kézbesítésekor mint ingóságokat írja össze a 114. § szerint és zárolja azokat.

(2) Az adókezelő a betétkönyvet a jogerős adóvégrehajtási utasítással együtt benyújtja a pénzforgalmi szolgáltatónál, és kiveszi róla azt az összeget, amire az adósnak joga van, maximálisan a behajtandó adóhátralék összegét. A pénzforgalmi szolgáltató elvégzi a betét vagy egy részének kifizetését, akkor is, ha a kifizetés feltételekhez kötött. Ha más iratokról van szó, amelyeket a jog érvényesítéséhez fel kell mutatni, az adókezelő felszólítja azt, aki az ilyen irat szerint teljesítésre illetékes, hogy az összeget, amit be kell fizetnie, adja át az adókezelőnek. Ennek során az adóvégrehajtási eljárás rendelkezéseinek megfelelően jár el, miközben a jog érvényesítéséhez szükséges lépéseket az adós helyett az adókezelő teszi meg.

(3) A megszerzett készpénz ugyanúgy használandó fel, mint az árverésre bocsátott ingóságokból befolyt összeg a 123. § 12. bekezdése szerint.

(1) Az adókezelő az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló döntésében kötelezi azt a jogi személyt, mely külön jogszabály⁴⁷⁾ szerint jogosult a nyilvántartást vezetni, hogy jegyezze be az adós értékpapírokkal való rendelkezési jogának felfüggesztését.

(2) Az adós tulajdonában lévő értékpapírok eladásával járó adóvégrehajtás úgy történik, hogy az adókezelő összeírja ezeket az értékpapírokat, mégpedig az adóvégrehajtási utasítás kézbesítéskor, az ingóságok értékesítéséről szóló rendelkezések szerint. Az adósnál található értékpapírokat zárolja, és biztosítja azok őrizetét külön jogszabály⁸⁴⁾ szerint. Az adós a tulajdonában lévő értékpapírok eladását az adókezelő biztosítja értékpapír-kereskedő közreműködésével.

(3) Ha az adókezelő megállapítja, hogy az adóvégrehajtási felszólításban megjelölt vagyon értéke nem elégséges a behajtandó adóhátralék fedezésére és az adóvégrehajtás során az adókezelő tudomást szerez az adós értékpapírjairól, amelyekre nem hozott létre zálogjogot, a külön jogszabály⁸⁵⁾ szerint nyilvántartás vezetésére jogosult jogi személynél való bejelentéskor a 91. § (7) bekezdése szerint jár el. Ez esetben az adókezelő ebben az értesítésben a külön jogszabály⁴⁷⁾ szerint nyilvántartás vezetésére jogosult jogi személyt kötelezi a bekönyvelt értékpapírokkal való rendelkezés megállítására.

(4) Ha az értékpapír jellege nem teszi lehetővé a (2) bekezdés szerinti eljárást, az adókezelő felszólítja azt, aki az értékpapír alapján teljesítésre köteles, hogy kötelességét teljesítse az általa megszabott határidőn belül, amely nem lehet hosszabb, mint a teljesítés esedékességétől számított 15 nap. Az adóvégrehajtási utasításban meghatározott kötelességteljesítés elmulasztásáért az adókezelő annak, akinek az értékpapír alapján teljesítési kötelessége van, bírságot szabhat ki a 155. § szerint.

(5) Az adókezelő jogosult gyakorolni az adós helyett értékpapírok tulajdonjogához kapcsolódó minden tevékenységet.

(6) A megszerzett készpénz ugyanúgy használandó fel, mint az árverésre bocsátott ingóságokból befolyt összeg a 123. § (12) bekezdése szerint.

(1) Az adókezelő ingatlan, lakás vagy nem lakóhelyiségek (a továbbiakban csak „ingatlan”) eladásával járó adóvégrehajtást végez akkor, ha bizonyítást nyert, hogy az ingatlan az adós tulajdonában vagy társtulajdonában van. Ez a rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó akkor is, ha az aladós vagy a kezes ingatlanát érinti. Ingatlan eladásával járó adóvégrehajtás alá nem eshet állami költségvetésből vagy európai uniós⁷⁸⁾ költségvetésből beszerzett ingatlan.

(2) Ingatlan eladásával járó adóvégrehajtás alá eshet olyan vagyon is, amely nincs bejegyezve a kataszterben, ha az adós tulajdonjoga más módon bizonyítható.

(3) Az ingatlan eladásával járó adóvégrehajtás az ingatlanra annak részeivel és tartozékaival együtt vonatkozik.

(4) Az adókezelő az ingatlanra adóvégrehajtási eljárás megkezdéséről szóló döntést bocsát ki. Ha (2) bekezdés szerinti ingatlan kerül adóvégrehajtás alá, az adókezelő a zálogjog létrehozásáról vagy az adóvégrehajtás eljárásának megkezdéséről szóló határozattal együtt benyújtja az ingatlankataszterhez az érintett ingatlanok bejegyzésének javaslatát is.

(5) Az adókezelő az adóvégrehajtási felhívást bocsát ki. Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül jelentse be az adókezelőnek azt a személyt, akinek elővásárlási joga vagy más dologi joga van az ingatlanra, és figyelmezteti, hogy ezen kötelessége elmulasztása esetén felel az okozott kárért.

(6) Az adókezelő az adóvégrehajtási felhívás jogerőre emelkedése után kiadja az adóvégrehajtási utasítást az ingatlan eladására. Az adóvégrehajtási utasítást saját kézbe kézbesítik a 92. § (3) bekezdésében felsorolt személyeken kívül a társtulajdonosnak és olyan személyeknek is, akiknek az ingatlanra elővételi joguk vagy más dologi joguk van, ha ismertek az ingatlankataszter, a körzeti hivatal és azon községi hivatal irataiból, amely területén az ingatlan található.

(7) Az adóvégrehajtási utasítás kézbesítése után az adókezelő szakértővel biztosítja az ingatlan árának meghatározását. Az ingatlanszakértőnek elküldött írásos megrendelésben megjelöli a szakértői vélemény célját, és azt, hogy mire kell odafigyelni és mit kell rendezni. Az ingatlan felbecsülésének helyéről és idejéről az adókezelő értesíti az adóst, a társtulajdonosokat és azokat a személyeket, akikre az ingatlan egyéb hibái terhelhetők. Az adótartozással rendelkező köteles lehetővé tenni a felbecsülésre kerülő ingatlan megtekintését. A szakértői vélemény kidolgozásához az adókezelő jogosult kikényszeríteni a felbecsülésre kerülő ingatlanhoz való hozzáférést.

(8) Az adókezelő az adóvégrehajtási utasítás alapján felkínálja az ingatlan kulturális műemléket olyan jogi személyeknek,⁷³⁾ melyeknek hivatása a kulturális értékekről való gondoskodás, készpénzért, minimálisan a szakértő általi becsült áron.

(9) Ha a (8) bekezdés szerinti jogi személy 30 napon belül nem válaszol az ajánlatra és nem helyezi el a szakértő által felbecsült árat az adókezelő számlájára, az adókezelő jogosult a kulturális műemléket az ezen törvény szerint meghatározott módon eladni.

(10) Az adókezelő adóvégrehajtást az ingatlan elárverezésével hajtja végre.

(11) Ha legkésőbb egy órával az árverés kezdete előtt az ingatlan társtulajdonosa vagy a társtulajdonosok, akiknek közös tulajdonában van az ingatlan, készpénzben leteszik az adókezelő megbízottjának kezébe a szakértői vélemény által meghatározott árat, mely megfelel azon rész értékének, amely árverésre kerül, vagy ha legkésőbb egy órával az árverés kezdete előtt az ingatlan társtulajdonosa vagy a társtulajdonosok igazolják az összegnek az adókezelő számlájára való jóváírását, az ingatlan eladására nem kerül sor. Az adókezelő ezzel az összeggel úgy jár el, mint értékesítésből szerzett árral a 123. § (12) bekezdése szerint.

(1) Az ingatlan értékét szakértői vélemény határozza meg. A szakértői véleménynek tartalmaznia kell az ingatlan általános értékét és azon értékcsökkentő hibák becslését, amelyeket az árverési vevőnek a legmagasabb ajánlatból leszámítva kell átvennie.

(2) Ezen törvény céljaira az ingatlan általános értékének minősül az ingatlan külön jogszabályok⁸⁶⁾ szerint meghatározott általános értéke a hibák beszámítása nélkül, amelyet az árverési vevőnek a legmagasabb ajánlatba történt beszámítás nélkül kell átvennie. Ha az árverési vevő az a személy, aki miatt az ingatlanhoz hibák kötődnek, nem kell alkalmazni az ingatlan árának csökkentését ezen hibák mértékével.

(3) Az ingatlanhoz kötődő hibákat azon gazdasági hátrányok szerint becslik fel, amelyeket a terheltnek a hibából eredően el kell viselnie. Határozatlan időtartamú hibák esetében a számítások alapja 20 év, a pontosan meghatározható időtartamú hibák esetében azok időtartama, maximálisan azonban 20 év. Az ismétlődő teljesítési igényekből eredő hibákat és juttatásokat úgy becslik fel, hogy kiszámítják azt az összeget, amely elégséges volna ahhoz, hogy belőle és kamataiból teljesítve legyen a kötelezettség és juttatás vagy a pénzbeli érték.

(4) Az ingatlan értékének szakértői felbecsüléséről az adókezelő értesíti az adóst, azokat a személyeket, akiknek elővásárlási joguk vagy dologi joguk van az ingatlanra.

(5) Árverés céljaira a kikiáltási ár egyenlő a szakértői véleményben meghatározott árral. Az adókezelő döntést ad ki a kikiáltási ár meghatározásáról. Ez ellen a döntés ellen a kézbesítést követő nyolc napon belül elehet fellebbezést benyújtani.

(6) Az (1) bekezdés szerinti hibák alatt értendők a dolgi terhek (szolgalmi jogok), amelyek külön jogszabály szerint keletkeztek és a bérleti jog.

(1) A kikiáltási ár meghatározása után az adókezelő árverési hirdetményt bocsát ki.

(2) Az árverési hirdetménynek tartalmaznia kell

a) az adókezelő megnevezését és székhelyét,

b) az árverési hirdetmény kiadásának dátumát és számát,

c) az árverés idejét és helyét,

d) az ingatlan megjelölését az ingatlankataszter adatai szerint,

e) a kikiáltási árat, amely a legalacsonyabb ár,

f) a biztosíték (előleg) összegét, a befizetésének módját és határidejét,

g) a biztosíték visszafizetésének feltételeit,

h) a legmagasabb ajánlat megfizetésének módját,

i) a hibákat, amelyeket az árverési vevőnek a legmagasabb ajánlatból történő leszámítás nélkül kell átvennie,

j) az ingatlan hibáinak és előnyeinek átruházásáról szóló rendelkezéseket,

k) az elárverezett ingatlan sikeres pályázónak való átadásáról szóló rendelkezéseket,

l) figyelmeztetést az elővásárlási jog érvényesítésére,

m) az ingatlan megtekintésének idejét és helyét,

n) az adókezelő – mely adóhivatal vagy vámhivatal – megbízott munkatársának saját kezű aláírását, a utónevét és családi nevét, a beosztása megadásával, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az adókezelő a község, a polgármester vagy az általa megbízott községi alkalmazott aláírását, a polgármester utó- és családi nevét, a hivatali bélyegző lenyomatával; amennyiben az árverési hirdetmény elektronikus úton kerül kézbesítésre, a saját kezű aláírást és hivatali bélyegző lenyomatát a hiteles elektronikus aláírás helyettesíti.

(1) Az adókezelő az árverési hirdetményt legkevesebb 30 nappal az árverés megvalósítását megelőzően kifüggeszti azon adóhivatal hirdetőtábláján, melynek körzetében az adós állandó lakhelye vagy székhelye van, valamint azon körzeti hivatal és község hirdetőtábláján, melynek területén az ingatlan található.

(2) Az adókezelő késedelem nélkül, legkésőbb 30 nappal árverés megvalósítását megelőzően elküldi az árverési hirdetményt a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának a Kereskedelmi Közlönyben való megjelentetésre. Az adókezelő az árverési hirdetményt megjelentetheti a tömegtájékoztatási eszközökben is.

(3) Az adókezelő az árverési hirdetményt saját kézbe kézbesíti azon személyeknek, akiknek az adóvégrehajtási utasítást kézbesítik a 92. § (3) bekezdése szerint; az árverési hirdetményt kézbesíti más személyeknek is, akiknek jogai az adóvégrehajtással érintve vannak a 130. § 6. bekezdése szerint.

(1) Árverési ajánlattevő lehet az a természetes személy, aki teljeskörű jogi cselekvőképességgel bír, és ha ezt a külön jogszabály⁸⁷⁾ megengedi, vagy a Szlovák Köztársaság területén székhellyel rendelkező jogi személy (a továbbiakban csak „ingatlan ajánlattevője”)

(2) Az árverezés résztvevőire a 122. § (2) – (5) bekezdéseinek rendelkezései vonatkoznak. Az ingatlanok megismételt vagy újbóli árverése esetén nem lehet ajánlattevő az a személy, aki az első vagy megismételt ingatlanárverést megnyerte, de nem fizette ki a legmagasabb árajánlatot.

(1) Az árverés megkezdése előtt az ingatlan ajánlattevője egyedi jelenléti ívet tölt ki, amely tartalmazza

a) az árverezés időpontját és helyét,

b) az ingatlan leírását és kikiáltási árát,

c) a természetes személy utónevét, családi nevét, állandó lakhelyének címét, személyazonossági igazolványának vagy útlevelének számát, a regisztrációkor kiadott azonosítószámot vagy a személyi számot, ha a természetes személynek nincs regisztrációs kötelessége ezen törvény vagy külön jogszabály szerint,

d) a jogi személy cégmegnevezését, székhelyét és a szervezet azonosítószámát, a regisztrációkor kiadott azonosítószámot, a törvényes képviselő vagy más meghatalmazott képviselő utónevét, családi nevét, személyi számát és személyi igazolványszámát, a meghatalmazással és a hiteles cégbírósági kivonattal együtt,

e) az árverési biztosíték összegét és a befizetését bizonyító okmányt,

f) az elővásárlási jog érvényesítését bizonyító jogerős okmányt,

g) az ingatlan ajánlattevőjének aláírását.

(2) Az árverés megkezdése előtt az adókezelő ellenőrzi az ingatlan-ajánlattevő egyedi jelenléti ívében feltüntetett adatokat. Ha az adatok nem felelnek meg a valóságnak, az adókezelő kijavítja azokat és közösen az ingatlan ajánlattevőjével a javítást aláírásukkal hitelesítik. Ha a kétségbe vonható adatok kijavítása az árverés kezdetéig nem lehetséges, az árverés végrehajtója nem engedélyezi az ilyen személynek az árverésben való részvételt.

(3) Az egyedi jelenléti ív kitöltése és a biztosíték befizetését igazoló okmány felmutatása után a 136. § szerint az ingatlan-ajánlattevő árverési számot kap.

(1) Az adókezelő az árverési biztosítékot legkevesebb a kikiáltási ár 50%-ában állapítja meg. Az árverési biztosítékot köteles letenni az árverés valamennyi résztvevője, aki úgy vesz részt rajta, mint ajánlattevő.

(2) Az ingatlan-ajánlattevő a biztosítékot az adókezelő számlájára való átutalással vagy az árverési rendeletben meghatározott határidőn belül készpénzben fizeti meg.

(3) Az árverési biztosíték letételét az ingatlan-ajánlattevő számlájáról az adókezelő számlájára való jóváírás vagy a készpénzfizetésről szóló okmány bizonyítja. Az árverésen csak olyan ajánlattevő vehet részt, aki legkésőbb egy órával az árverés kezdete előtt ilyen dokumentumot bemutat az adókezelőnek.

(4) Az ingatlan nyertes árverési ajánlattevőjének a befizetett árverési biztosítékot is beszámítják az elnyert ingatlan árába.

(5) Annak az ajánlattevőnek, aki az árverésen nem volt sikeres, az adókezelő visszatéríti az árverési biztosítékot az árverési jelentésben meghatározott határidőn belül, legkésőbb az árverést követő öt munkanapon belül.

(6) Ha az árvevési vevő nem fizeti ki a legmagasabb árajánlatot a leütésről szóló határozatban szereplő határidőn belül, az adókezelő nem adja vissza az árverési biztosítékot. Az árverési biztosítékot a 144. § szerint használják fel.

(1) Az adókezelő az árverést megszünteti, ha

a) az adótartozással rendelkező legkésőbb az árverés kezdete előtt egy órával kiegyenlíti az adóhátralékot,

b) az osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlan társtulajdonosa átutalja az adókezelő számlájára az árverésre kerülő ingatlanrész kikiáltási árát, és lekésőbb egy órával az árverés kezdete előtt bemutatja a befizetésről szóló bizonylatot,

c) más személy átutalja az adókezelő számlájára az egész adóhátralékot az ingatlan tulajdonjogának átruházására való igény nélkül, és lekésőbb egy órával az árverés kezdete előtt bemutatja a befizetésről szóló okmányt.

(2) Az adókezelő jogosult a végrehajtási költségek behajtására, ha azok nem lettek kiegyenlítve az adós vagy más személy által az adóhátralékkal együtt.

(3) Ha az ingatlan társtulajdonosa az (1) bekezdés b) pontja szerint járt el, az adókezelő jegyzőkönyvet készít az árverés megszüntetéséről, és határozatot ad ki az ingatlan árverésre kijelölt tulajdonrésze tulajdonjogának átruházásáról. Ezen döntés ellen a többi társtulajdonos a kézbesítést követő nyolc napon belül nyújthat be kifogást. Az adókezelő a jogerős döntést az ingatlanjog bejegyzésére feljegyzés formájában küldi meg az ingatlankataszternek.

(1) Az árverés kezdetén az adókezelő megismerteti a jelenlevőkkel az ingatlanokat, közli azok kikiáltási árát és árverési sorrendjét. Közli, hogy mely ingatlanok nem kerülnek árverésre az árverési biztosíték letétele híján, s azt is, hogy első, megismételt vagy újbóli árverésről van-e szó.

(2) A kikiáltási ár bejelentése után számuk felemelésével jelentkeznek azok a licitálók (ajánlattevők), akik az árverésre kerülő dologért letették az árverési biztosítékot, és bejelentik a licitösszegeiket. Az ajánlattevők a licitet legalább 30 eurónként emelhetik.

(3) Az árverés egészen addig folytatódik, míg az ajánlattevők növelik a licitet. Ha nincs magasabb licit, az adókezelő megismétli az utolsó ajánlatot ezekkel a szavakkal: „először”, „másodszor” azzal figyelmeztetéssel, hogy a „harmadszor” kimondása után kalapácsütéssel véget vet az árverésre került ingatlanra való licitálásnak.

(4) A licitálókat egészen addig köti az ajánlatuk, amíg az adókezelő kalapáccsal le nem üti a legmagasabb ajánlatot. A legmagasabb ajánlat leütését nem szabályozza vagy korlátozza külön jogszabályok⁸¹⁾ szerinti rendelkezés.

(5) Az adókezelő addig folytatja az árverést, amíg valamennyi ingatlan el nem kel.

(6) Ha az árverés során a legkisebb árajánlatot sem teszik meg, az adókezelő bejelenti, hogy ezen ingatlanok árverését nem folytatja, és erről hivatalos feljegyzést készít.

(7) Az árverés vége és leütés előtt az adókezelő megkérdezi az árverésen résztvevőket, van-e kifogásuk a leütés ellen. A kifogások jegyzőkönyvbe kerülnek. Kifogással élhetnek az ajánlattevők és azok a személyek, akiknek saját kézbe kézbesítették az árverési felhívást, ha jelen vannak az árverésen. A kifogásokról az adókezelő a helyszínen dönt. Döntését közli a jelenlévőkkel.

(8) Az árverés menetéről az adókezelő jegyzőkönyvet ír, amelyben feltünteti főleg az ingatlanárverés ajánlattevőinek egyedi jelenléti íveiben található adatokat, az elárverezett ingatlan árát, az árverési vevőnek megadott leütést, a benyújtott kifogásokat és azok megoldását.

(1) A leütést az adókezelő annak adja meg, aki a legmagasabb árajánlatot tette. Ha több ingatlanárverési ajánlattevő is ugyanazt az ajánlatot teszi, és ha már nem hangzott el nagyobb lehetséges ajánlat, az adókezelő sorsolással dönt, melyik ajánlattevőt illeti a leütés. Ha az ajánlattevők között ott van az elővásárlási joggal rendelkező árverező, az adókezelő a leütéssel őt részesíti előnyben. Ha több ilyen személy van, az adókezelő sorsolással dönt, kit illet a leütés

(2) Ha az adókezelő megtagadja a leütést a benyújtott kifogásra való tekintettel, az árverés az utolsó előtti ajánlat kikiáltásával folytatódik.

(1) A leütés odaítéléséről az adókezelő határozatot ad ki, amelyben meghatározza a legmagasabb ajánlat kifizetési határidejét. A döntést az adósnak, az árverési vevőnek és azon személyeknek, akik az árverésen a leütés ellen kifogást emeltek, valamint azon személyeknek, akiknek az adókezelő köteles kézbesíteni az árverési felhívást, saját kézbe kézbesítik.

(2) A leütés odaítéléséről szóló döntés ellen kifogással élhetnek az (1) bekezdés szerinti személyek, beleértve azokat is, akik az adókezelő hibája miatt nem vehettek részt az árverésen, mert nem volt nekik kézbesítve az árverési felhívás.

(3) A (2) bekezdésben szereplő személyek a döntés átvételétől számított nyolc napon belül emelhetnek kifogást a leütés odaítélése ellen és azok a személyek, akik az adókezelő hibája miatt nem vehettek részt az árverésen, mert nem volt nekik kézbesítve az árverési felhívás. A kifogás benyújtásának halasztó hatálya van.

(4) Az adókezelő helyt adhat a kifogásnak, ha az azokat az hiányosságokat bírálja, amelyek a kifogásemelőt sértik, vagy ha a kifogásban törvénysértést rónak fel.

(1) A leütés odaítélése elleni kifogásról szóló döntést a 140. § (2) bekezdése szerinti személyeknek kézbesítik.

(2) Ha kifogásról szóló eljárás során megszüntetik a leütés odaítéléséről hozott döntést, az adókezelő csak arra az ingatlanra határoz meg új árverést, amelynek a leütését megsemmisítették, legkésőbb két hónappal a döntés megszüntetésének hatályba lépésétől számítva.

(1) A leütés odaítélésével az árverési vevő az adókezelő belegyezésével birtokba veheti az elnyert ingatlant.

(2) Tulajdonjogot az ingatlanhoz az árverési vevő a legmagasabb ajánlat határidőn belüli befizetésével és a leütés adókezelő általi odaítéléséről szóló döntése alapján szerez.

(3) Ha az árverési vevő kifizette legmagasabb ajánlatot, az adókezelő elküldi a leütés odaítéléséről szóló döntést az ingatlankataszternek a tulajdonjog bejegyzése végett.

(4) Ha megszűnik a leütés odaítéléséről szóló döntés vagy az árverési vevő a megadott határidőn belül nem fizette be a legmagasabb ajánlatot, köteles az elárverezett ingatlant visszaszolgáltatni, kiadni az összes értéknövekményt, hasznot, és megtéríteni a kárt, amely az elárverezett ingatlanon keletkezett.

(1) Ha az árverési vevő nem fizette ki időben a legmagasabb ajánlatot vagy az árverésre árverési ajánlattevők érdeklődése híján nem került sor, az adókezelő az előző árverést követően vagy az árverés időpontjától számítva legkésőbb két hónapon belül ismételt árverést rendel el.

(2) Ismételt árverés szervezésekor az adókezelő az első árverés rendelkezései szerint jár el.

(3) Ismételt árveréskor az adókezelő a kikiáltási árat a 131. § (5) bekezdése szerint a megállapított ár 90%-ában határozza meg. Az adókezelő nem ad ki határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról.

(4) Ha az ismételt árverés sikertelen, az adókezelőnek lehetősége van az (1) bekezdés értelmében újbóli árverést elrendelni. Újbóli árverés szervezésekor az adókezelő az első árverés rendelkezései szerint jár el. Az ingatlan kikiáltási árát legkevesebb a megállapított érték háromnegyedében határozza meg a 131. § (5) bekezdése szerint. Az adókezelő nem ad ki határozatot a kikiáltási ár meghatározásáról.

(5) Újbóli árverés elrendelése előtt az adókezelő dönthet úgy, hogy az ingatlan tulajdonjogát a magasabb árajánlatot tevőre ruházza át, a (4) bekezdés szerint.

(6) Ha az újbóli árverés sikertelen, az adókezelőnek lehetősége van az (1) bekezdés szerinti határidőn belül úgy dönteni, hogy az ingatlan tulajdonjogát ajánlat alapján ruházza át. Erre a célra az adókezelő az árat a megállapított ár 60%-ában határozza meg a 131. § (5) bekezdése szerint; határozatot az ár megállapításáról az adókezelő nem ad ki.

(1) Az ingatlan ismételt árverésén nem licitálhat az az árverési vevő, akinek az első árverésen a leütést odaítélték, de nem fizette ki a legmagasabb ajánlatot.

(2) Az árverési vevő, aki nem fizette ki a legmagasabb ajánlatot, köteles megfizetni a különbözetet a ki nem fizetett legmagasabb ajánlat és az ismételt árverés legmagasabb árajánlata között, az ismételt árverés költségeit és a kárt, ami azáltal keletkezett, hogy a legmagasabb ajánlatot nem fizette ki. Az így nyert pénzeszközöket az adókezelő árverési bevételként használja fel a 152. § szerint.

(3) Az adókezelő a (2) bekezdés szerinti költségek megtérítésére azon árverési vevő által befizetett árverési biztosítékot használja, aki nem fizette meg a legmagasabb ajánlatot. Ha az árverési biztosíték nem elegendő a költségek fedezésére, az adókezelő jogosult tőle a maradékot mint adóhátralékot behajtani.

(4) Újbóli árveréskor nem licitálhatnak azok az árverési vevők, akiknek az első vagy az ismételt árverésen odaítélték a leütést, és nem fizették ki a legmagasabb ajánlatot.

(5) Az adókezelő újbóli árveréskor a (2) és (3) bekezdés rendelkezései szerint jár el.

(6) Azok az árverési vevők, akiknek az első, az ismételt vagy az újbóli árveréskor odaítélték a leütést, és nem fizették ki a legmagasabb ajánlatot, nem vehetnek részt az ingatlan tulajdonjogának ajánlat alapján történő átruházásában.

(7) Az adókezelő a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásakor hasonlóképpen a 125. § (2) – (4), (6), (8) – (10) bekezdése szerint jár el azzal, hogy a legmagasabb felajánlott árat az érdeklődő a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozattól számított nyolc napon belül megfizeti.

(8) A tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozat ellen csak a 125. § (6) bekezdésében megnevezett személyek emelhetnek kifogást. A kifogást a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül lehet benyújtani. A kifogás benyújtása halasztó hatályú.

(9) A tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozat kézbesítése után legmagasabb ajánlatot tevő az adókezelő engedélyével birtokba veheti az ingatlant.

(10) A legmagasabb ajánlat határidőn belüli kifizetése után és a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozat jogerőre emelkedése után az adókezelő elküldi a határozatot az ingatlankataszternek a tulajdonjog bejegyzése végett.

(11) Az ingatlan tulajdonjogát a vevő a legmagasabb ajánlat határidőn belüli megfizetésével és az adókezelő ajánlat alapján történő tulajdonjog-átruházásáról meghozott jogerős határozata alapján szerzi meg.

(12) Ha megszüntetik a tulajdonjog ajánlat alapján történő átruházásáról meghozott határozatot, vagy ha a legmagasabb ajánlatot tevő személy határidőn belül nem fizette meg a legmagasabb ajánlatot, köteles az ingatlant visszaszolgáltatni és kiadni az összes növekménnyel, haszonnal együtt, valamint megtéríteni a kárt, amely az elárverezett ingatlanon keletkezett.

(1) Az árvevési vevőnek vagy a legmagasabb ajánlatot tevő személynek a legmagasabb ajánlatba történő beszámítás nélkül át kell vennie a bérleti szerződésekből eredő dologi terheket és kötelezettségeket, amelyek külön jogszabály alapján jöttek létre; ezzel együtt átveszi a bérleti szerződésekből származó dologi terheket és kötelezettségeket.

(2) Az elővásárlási jog az elárverezésével vagy az ajánlat alapján megszerzett ingatlanra megszűnik.

Ha az első árverés, az ismételt árverés vagy újbóli eladással járó árverés után bekövetkezett az ingatlan értékének csökkenése, az adóhatóság új árat állapít meg szakértői vélemény alapján a 131. § szerint. A kikiáltási ár megállapítása után az adóhatóság a 132-144. § rendelkezései szerint jár el.

(1) Vállalat vagy egy részének értékesítése általi adóvégrehajtás esetén a Kereskedelmi Törvénykönyv rendelkezései kerülnek értelemszerűen alkalmazásra.⁸⁸⁾

(2) Az adókezelő az adóvégrehajtási felszólításban felszólítja az adóhátralékkal rendelkezőt, hogy nyolc napon belül jelentse azon személyek azonosító adatait, akiknek a vállalathoz vagy annak részéhez elővételi joguk vagy dologi joguk kapcsolódik, felhívva a figyelmet arra, hogy ezen adatok be nem jelentése esetén az adóhátralékkal rendelkező felel az okozott kárért.

(3) Az adókezelő az adóvégrehajtási felszólítás jogerőre emelkedésekor adóvégrehajtási utasítást ad ki a vállalatnak vagy egy részének értékesítésére. Az adóvégrehajtási utasítást a 92. § (3) bek. feltüntetett személyeken kívül azoknak a személyeknek is saját kézbe kézbesíti, akiknek a vállalathoz vagy részéhez elővételi vagy egyéb dologi joguk van.

(4) A vállalat vagy részének értékesítésével történő adóvégrehajtás árverés formájában megy végbe. Az ár szakértői véleménnyel kerül meghatározásra. A szakértői véleménynek tartalmaznia kell a vállalat vagy része vagyonának általános értékét. E törvény céljaira a vállalat vagy része vagyonának általános értékét a vállalat vagy része általános értékével kapcsolatos külön jogszabály⁸⁶⁾ határozza meg. A kikiáltási árat az adókezelő az árról szóló határozatban közli, miközben a kikiáltási ár a szakértői véleményben megállapított árral egyezik meg. Az adókezelő kiadja az ár megállapításáról szóló határozatot, és saját kézbe kézbesíti az adósnak, valamint azoknak a személyeknek, akiknek a vállalathoz vagy részéhez elővételi joguk van. Az ár megállapításáról szóló határozat ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül lehet fellebbezni. Az adókezelő a vállalat vagy részének értékesítése általi adóvégrehajtáskor a 132 – 144. § értelmében jár el, kivéve a kikiáltási ár megállapítását. A kikiáltási árat ismételt árverés esetén az adókezelő legalább az első árverésen megállapított ár 90%-ában, ismételt árverés esetén legalább az első árverésen megállapított ár 75%-ában határozza meg. Az adókezelő a vállalatot vagy annak részét tulajdon-átruházási határozattal értékesítheti az első árverésen megállapított ár 60%-ánál magasabb ajánlat esetében a 144. § 7-es bek. értelmében.

(5) Az árverés leütésével, vagy ajánlat alapú tulajdon-átruházási határozattal az árverés nyertese, vagy a legmagasabb ajánlatot tevő érdeklődő az adókezelő beleegyezésével átveheti a vállalatot vagy annak részét.

(6) Amennyiben az árverés leütéséről szóló határozat megszűnik, vagy az árverés nyertese a megadott határidőn belül nem fizette meg a vételárat, akkor az árverés nyertese köteles a vállalatot vagy annak részét visszaadni, visszaadni az összes nyereséget, hasznot és megtéríteni a kárt; ez érvényes a legmagasabb ajánlaton alapuló tulajdon-átruházási határozat megszüntetésének esetén is.

(7) Az árverés leütéséről szóló határozat vagy a legmagasabb ajánlaton alapuló tulajdon-átruházási határozat jogerőssé válását követően a meghatározott időben történő legmagasabb licit vagy a legmagasabb ajánlat befizetésével a vállalathoz vagy annak részéhez kapcsolódó tulajdonjog átruházódik a nyertesre vagy a legmagasabb ajánlatot tevő érdeklődőre. A jogerős leütött árverésről szóló határozatot vagy a jogerős ajánlaton alapuló tulajdon-átruházási határozatot az adókezelő továbbítja az illetékes földhivatalnak az ingatlanhoz fűződő tulajdonjog bejegyzése végett az ingatlan-nyilvántartásba.

(8) A nyertesre száll az összes jog, amely az ipari vagy egyéb szellemi tulajdonból származik, amelyek az értékesített vállalat vagy részének a vállalkozási tevékenységhez kötődnek. Amennyiben e jogok megszerzése, vagy megtartása érdekében bizonyos vállalkozási tevékenység megvalósítása meghatározó, akkor e tevékenységbe beleszámít az árverés nyertesének a vállalat vagy része működtetésével összefüggő tevékenysége, valamint a vállalat vagy része elárverezése előtti működtetésével összefüggő tevékenysége.

(9) A vállalat vagy annak részének munkajogviszonyi kapcsolataiból eredő jogok és kötelességek az árverés nyertesére szállnak.

(10) Vállalat vagy egy részének adóvégrehajtásakor csak a vállalat üzleti nevét nem lehet külön elárverezni.

(11) A (8) – (10) bekezdések az ajánlaton alapuló tulajdon-átruházási határozat alapján történő vállalat vagy vállalatrész értékesítésekor is érvényesek.

(12) A vállalat vagy részének értékesítésével történő adóvégrehajtás az állami tulajdonú vállalat vagyonára is vonatkozik.⁸⁹⁾

(1) Az adókezelő adóvégrehajtást foganatosíthat olyan adóhátralékkal rendelkezővel szemben, aki kereskedelmi társaság tagja, mégpedig kereskedelmi társaságban való üzletrészéhez kötődő vagyoni jogainak korlátozásával, mely az

a) elszámolási hányadára,

b) nyereségből való részesedésére,

c) likvidációs hányadból való részesedésére vonatkozik.

(2) A kereskedelmi társaságokban való üzletrésszel kapcsolatos tulajdonjogok korlátozásával lefolytatott adóvégrehajtás az (1) bek. értelmében Kereskedelmi Törvénykönyv rendelkezéseit nem érinti. A részesedések mértékének meghatározásáról a Kereskedelmi Törvénykönyv (1) bek. rendelkezik.⁹⁰⁾

(3) Az adóvégrehajtás olyan részesedések esetében engedélyezett, melyek kifizetése vagy kiegyenlítése pénzügyi eszközökkel történik, akkor is, ha kifizetésük vagy kiegyenlítésük csak részben történik pénzügyi eszközökkel. Ha a részesedés az (1) bek. a) pontja értelmében az adóhátralékkal rendelkezővel szemben ingóságok, ingatlanok, jogok és egyéb vagyoni értékek tulajdonjogának átruházásával történik, akkor az adókezelő az adott vagyon típusának megfelelően folytatja le az adóvégrehajtást.

(4) Az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló határozatot kézbesítik annak a kereskedelmi társaságnak, melyben az adós társtulajdonos. Ebben a határozatban az adókezelő megtiltja a kereskedelmi társaságnak, melynek az adós társtulajdonosa, hogy megegyezzen olyan tényekben, amelyek csökkenthetnék az adós kompenzációs részesedését, valamint a kereskedelmi társaság nyereségéből való részesedését. Az adóvégrehajtási határozat kézbesítése, valamint a részesedés kifizetési feltételeinek teljesítése után a kereskedelmi társaság átutalja az adós részének megfelelő eszközöket, legfeljebb a követelt adóhátralék mértékében az adóhivatal számlájára.

(5) Az adókezelő kézbesíti az adóvégrehajtási határozatot az adósnak. Az adóvégrehajtási eljárás kézbesítésével az adós elveszti az (1) bekezdésben feltüntetett üzletrésszel járó részesedések kifizetésének jogát a követelt adóhátralék mértékében.

(6) Amennyiben a kereskedelmi társaság megszegi az adóvégrehajtás megkezdéséről szóló határozatban, a 91. § (7) bek. szerinti értesítőben vagy az adóvégrehajtási utasításban meghatározott kötelességeit, és teljesen vagy részben meggátolja az adóvégrehajtást, az adókezelő jogosult az adóhátralékot a kereskedelmi társaságtól követelni az érintett adós társtulajdonos tulajdonrészének mértékében, a jelen törvény alapján meghatározott módon, legfeljebb a követelt adóhátralék mértékében.

(1) Az adóhátralékkal rendelkező viseli az elkobzással kapcsolatos költségeket a (2) bekezdésben meghatározott mértékben, az értékesítés lefolytatásával kapcsolatos költségeket a (3) bekezdésben meghatározott mértékben, valamint az adókezelő pénzbeli kiadásait.

(2) Az elkobzással lefolytatásával kapcsolatos költségek mértéke a behajtott adóhátralék 2%-a, legalább 16 euró és legfeljebb 16 600 euró.

(3) Az értékesítés lefolytatásával kapcsolatos költségek mértéke a behajtott adóhátralék 2%-a, legalább 16 euró és legfeljebb 16 600 euró.

(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott költségeket az adókezelő az adóvégrehajtáskor nem határozza meg

a) bérből vagy egyéb bevételekből való letiltásnál,

b) beszedési megbízásnál,

c) készpénz vagy egyéb tárgyak elkobzásánál, melyek nem képezik eladás tárgyát,

d) értékpapírok eladásánál,

e) kereskedelmi társaságokban való üzletrésszel kapcsolatos tulajdonjogok korlátozásánál.

(5) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott végrehajtási költség értékét tíz eurókra lefelé kerekített összegből számítjuk.

(6) Az adós a (2) bek. alapján a végrehajtási költségeket mindig köteles kifizetni, ha az adókezelő megbízott alkalmazottja bejelenti az adóhátralékkal rendelkezőnek vagy képviselőjének az érkezésének okát, és megírja az ingósági jegyzéket tartalmazó jegyzőkönyv bevezető mondatát.

(7) Az adóhátralékkal rendelkező mindig köteles a (3) bekezdés alapján a végrehajtási költségeket befizetni, ha elkezdődött az árverés, vagy ha megírták az árverésről szóló jegyzőkönyv bevezető mondatát.

(8) Az adóhátralékkal rendelkező a pénzbeli kiadások tényleges mértékét téríti meg, és akkor is, ha nem került lefolytatásra az adóvégrehajtás. Készpénzkiadás elsősorban a szakértői díj, a bérleti díj, a biztosítási díj.

(9) Ha a készpénzkiadások több adóhátralékkal rendelkezőt érintenek, az adókezelő az összeget az egyes behajtott adóhátralékok arányában szétosztja.

(10) A végrehajtási költségeket és a készpénzkiadásokat az adóhátralékkal rendelkező köteles az adókezelő határozatában meghatározott kivetési napot követő nyolc napon belül megtéríteni. Ez ellen a határozat ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül lehet fellebbezni. A fellebbezés nem bír halasztó hatállyal.

(11) A végrehajtási költségeket és a készpénzkiadásokat az adókezelő mint adóhátralékot hajtja be.

(12) Ha az adóvégrehajtás jogtalanul került lefolytatásra, akkor az adóbehajtási költségek és a készpénzkiadások az adókezelőt terhelik.

(13) Ha az adóvégrehajtás csak részben került jogtalanul lefolytatásra, akkor az adókezelő csak a jogtalan eljárás költségeit viseli.

(14) Azok a költségek, melyek az adóhátralékkal rendelkezőnél keletkeznek az adóvégrehajtással kapcsolatban, az adóhátralékkal rendelkezőt terhelik, és akkor is, ha az adóvégrehajtás az adós vagyonára bejelentett felszámolási eljárás miatt leállt.

(1) Az adókezelő nem ró ki adóvégrehajtási költségeket és készpénzkiadásokat, ha

a) az adós holléte nem ismert,

b) azok behajtása aránytalan költségekkel jár,

c) az adóhátralékkal rendelkező, aki természetes személy, elhalálozott.

(2) Az adókezelő nem követeli az adóvégrehajtási költségeket és készpénzkiadásokat, ha

a) az adós, aki természetes személy, elhalálozott és nincs örököse vagy jogutódja,

b) az adós, aki jogi személy, megszűnik az illetékes nyilvántartásból való törléssel, jogi utód nélkül,

c) a megtérítés joga elévült és az adós tiltakozott az elévülésre hivatkozva, vagy a megtérítés joga megszűnt.

(3) Az adókezelő a végrehajtási határozat kiadásától számított öt éven belül jogosult kivetni a végrehajtási költségeket és a készpénzkiadásokat.

(1) Az adókezelő az adóvégrehajtási határozatban feltüntetni az egyéni adóvégrehajtási számla számát, amelyre a pénzeszközöket folyósítani kell. Az egyéni adóvégrehajtási számla év végi maradványértékét átviszik a következő évre.

(2) Az adóvégrehajtási számlára a következő térítések kerülnek jóváírásra:

a) az adókezelő által kiadott adóvégrehajtási határozat alapján történő teljesítés,

b) a 98. § (1) bek. a), b), d), e) és h) pontjai értelmében lefolytatott adóvégrehajtási módok alapján történő teljesítés,

c) az árverésen történő értékesítés, ajánlat alapú értékesítés vagy ingatlan tulajdonjogának átruházása, vagy vállalati vagyon vagy vagyonrész átruházása ajánlat alapján,

d) a társtulajdonosok elővételi jogának érvényesítéséből,

e) az árverés nyertesének biztosítékából, ha nem fizette ki a legmagasabb ajánlatot a 144. § (2) bek. értelmében,

f) a nyertes árverési biztosítékából,

g) a licitálók árverési biztosítékából,

h) adóvégrehajtási költségek és készpénzkiadások megtérítéséből.

(1) Az adókezelő 151. § (2) bek. g) pontja értelmében szerzett pénzeszközökből visszaadja az árverési biztosítékot a sikertelen licitálóknak a 136. § (5) bek. értelmében.

(2) Az adókezelő a 151. § (2) bek. a) – f) pontjai értelmében és a 151. § (2) bek. h) pontja értelmében az adóvégrehajtási számlára utalt hozamot a végrehajtási költségek, készpénzkiadások megtérítésére, az adóhátralék fedezésére vagy egyéb pénzügyi tevékenységre használja, de csak az után a nap után, amikor a pénzeszközök az adókezelő számláján jóváírásra kerültek, vagy az után a nap után, amikor a pénzeszközöket készpénzben átvette. Ez nem érvényes, ha az adóvégrehajtás tárgyát jelzálog terheli. Ebben az esetben az adókezelő az első mondat értelmében jár el egészen a zálogjoggal rendelkező hitelezők kielégítéséig, akik a zálogjogok szempontjából meghatározó kielégítési sorrendben az adókezelő előtt állnak. Erről a folyamatról az adókezelő jegyzőkönyvet készít.

(3) Ha az egy adóvégrehajtási határozatba foglalt adóhátralékok többféle adóból származnak, a hozam az adóhátralékok keletkezése alapján az adóvégrehajtási határozatban megadott sorrendben kerül felhasználásra, amennyiben a többfajta adóból származó adóhátralék egy napon keletkezett és a behajtott összeg nem elég a fedezésére, arányosan kerülnek kielégítésre.

(4) E törvény céljaira a többlethozadék az az összeg, amely az (1) – (3) bekezdésben meghatározott térítések és az adóhátralék kiegyenlítése után marad.

(5) A többlethozadékot az adókezelő az adótöbblet keletkezéséig esedékes adóhátralék kiegyenlítésére, vagy esedékes adóelőleg térítésére használja, azonban csak egy előlegező időszakra, vagy adótörlesztési részletek térítésére, vagy adófizetési halasztás esetében használja e törvény vagy egyéb jogszabályok¹⁾ értelmében.

(6) Ha az (5) bekezdés alkalmazása után is többlethozadék keletkezik, azt az adókezelő külön jogszabály⁹¹⁾ alapján másik adókezelőnél keletkezett adóhátralék kiegyenlítésére használja. Ha ez után is többlethozadékot mutat ki az adókezelő, az adós egyéb adóhátralékainak kiegyenlítésére használhatja, amelyek nincsenek jelzáloggal terhelve, vagy adóbiztosítékként használhatja e törvény értelmében. Ha még mindig többlethozadékot mutat ki az adókezelő, közjegyzői letétbe helyezi a (2) bek. értelmében meghatározott jegyzőkönyv megírásától számított nyolc napon belül.

(7) Ha az (1) – (6) bekezdésekben meghatározott eljárás után az adókezelő hozadéktöbbletet mutat ki, visszautalja azt az adóhátralékkal rendelkező számlájára az adótöbblet keletkezésétől számított 30 napon belül, amennyiben az több, mint 5 euró.

(8) Ha az adókezelő a (7) bekezdésben meghatározott határidő után adja vissza a hozadék maradékát, köteles kamatot fizetni a 79. § (3) bek. értelmében.

Adókezelő alkalmazottjának védelme

Az adókezelő alkalmazottjának védelmét adóvégrehajtás során a rendőri testület biztosítja.

(1) Közigazgatási szabálysértést követ el, aki

a) nem nyújtja be az adóbevallást

1. határidőn belül,

2. az adókezelő által kiadott felhívásban meghatározott határidőn belül a 15. § (1) bek. értelmében,

3. az adókezelő által kiadott felhívásban meghatározott határidőn belül a 15. § (2) bek. értelmében,

b) nem teljesíti határidőn belül a regisztrációs kötelezettségét,

c) nem teljesíti határidőn belül a bejelentési kötelezettségét,

d) nem tesz eleget az adókezelő által határozatában előírt kötelességének,

e) az adóbevallásban, vagy a kiegészítő adóbevallásban olyan adót tüntet fel, amely alacsonyabb, mint az az adó, amelyet az adóbevallásban fel kellett volna tüntetnie,

f) külön jogszabályok alapján és adóbevallás benyújtása nélkül alacsonyabb adót fizet be, mint amennyit valójában be kellett volna fizetnie,

g) külön jogszabályok értelmében olyan összegre tart igényt, amely magasabb, mint az összeg, amelyre a külön jogszabályok¹⁾ értelmében igényt tarthat,

h) saját tevékenységével a 48. § (1) bek. értelmében az adó becsléssel történő meghatározását okozza,

i) a kiegészítő adóbevallásban olyan összeget tüntet fel, amely az adóbevallásban feltüntetett összeghez viszonyítva:

1. adóemelkedést jelent,

2. adótúlfizetési levonáscsökkentést jelent,

3. adóvisszatérítés³³⁾ csökkentést jelent, vagy

4. külön jogszabály⁹²⁾ értelmében a követelés érvényesítésének csökkentését jelenti,

j) nem teljesíti valamelyik nem pénz jellegű kötelezettségét e törvény vagy külön jogszabály értelmében,¹⁾ miközben nem az a) – i) pontokban meghatározott közigazgatási szabálysértésről van szó.

(2) Kötelezettségszegési felelősség alól, amelyek az (1) bekezdés értelmében közigazgatási szabálysértésnek minősülnek, mentesül az a természetes személy, amely nem rendelkezik vállalkozói engedéllyel, ha bizonyítja, hogy súlyos egészségügyi okokból, vagy egyéb egyéni méltánylást érdemlő körülmények következtében, amelyeket nem tudott saját cselekedetével befolyásolni, nem tudta teljesíteni kötelességét, amely közigazgatási szabálysértésnek számít az (1) bek. értelmében. Kötelezettségszegési felelősség alóli mentessége azonban nem érinti az adóalany kötelezettségének utólagos végrehajtását, miután a mentességet alátámasztó okok megszűntek.

(1) Az adókezelő bírságot szab ki

a) 30 eurótól 16 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. a) pontja első és második alpontja értelmében; ha település az adókezelő, bírságot szab ki legfeljebb a kivetett adó mértékében, nem kevesebb, mint 5 euró, legfeljebb azonban 3 000 euró értékig,

b) 60 eurótól 32 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. a) pontjának harmadik alpontja értelmében; ha település az adókezelő, bírságot szab ki legfeljebb a kivetett adó mértékében, nem kevesebb, mint 10 euró, legfeljebb azonban 6 000 euró értékig,

c) 60 eurótól 20 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. b) pontjának értelmében,

d) 30 eurótól 3 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. c) pontja értelmében; ha település az adókezelő, bírságot szab ki legfeljebb a kivetett adó vagy illeték mértékében, nem kevesebb, mint 5 euró, legfeljebb azonban 3 000 euró értékig,

e) 60 eurótól 3 000 euróig közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. d) és j) pontjai értelmében; ha település az adókezelő, bírságot szab ki legfeljebb a kivetett adó vagy illeték értékében, nem kevesebb, mint 5 euró, legtöbb azonban 1 500 euró értékig,

f) az Európai Központi Bank alapkamatának háromszorosa összegében az éves összegből,

1. amellyel az adókezelő az adókivetési eljárás határozatában megemelte az adóbevallásban vagy a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett vagy külön jogszabály szerint adóbevallás benyújtása nélkül befizetett adót, közigazgatási szabálysértésért a 154. § (1) bek. e) és f) pontjainak értelmében,

2. amellyel az adókezelő csökkentette a külön jogszabály¹⁾ értelmében igényelt összeget, közigazgatási szabálysértés esetében a 154. § (1) bek. g) pontjának értelmében,

3. melyet az adókezelő adóként becsléssel meghatározott, közigazgatási szabálysértésért a 154. § (1) bek. h) pontja értelmében,

4. mely az adókezelő által megállapított fizetendő adó^92a) és az adóbevallásban vagy kiegészítő adóbevallásban feltüntetett túlzott adólevonás^92b) értékének összege,

g) az Európai Központi Bank alapkamatának nagyságában évente a kiegészítő adóbevallásban szereplő összeg és az adóbevallásban feltüntetett összeg különbségéből a 154. § (1) bek. i) pontja szerinti szabálysértés esetén,

h) az Európai Központi Bank alapkamatának kétszerese nagyságában évente a kiegészítő adóbevallásban szereplő összeg és az adóbevallásban feltüntetett összeg különbségéből a 154. § (1) bek. i) pontja szerinti szabálysértés esetén, ha az adóalany a kiegészítő adóbevallást a 16. § (9) bek. szerinti határidőben, az adóellenőrzés megkezdéséről szóló jegyzőkönyv megírása, az adóellenőrzésről szóló értesítés kézbesítése, az adóellenőrzés más adónemre vagy adózási időszakra való kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítése után nyújtotta be.

(2) Az (1) bekezdés f) – h) pontjai szerinti bírságot naponta számítják fel az adóbevallás benyújtási határidejének letelte utáni naptól kezdve vagy az adó esedékes befizetésének napja utáni naptól kezdve egészen a kiegészítő adóbevallás benyújtásának napjáig, vagy a 16. § (9) bekezdésében feltüntetett kiegészítő adóbevallás-benyújtási határidő leteltéig az adóellenőrzés megkezdéséről szóló jegyzőkönyv megírásától, az adóellenőrzés más adónemekre vagy adózási időszakra történő kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítésétől számítva, vagy a becsléssel megállapított adókivetésről szóló értesítés kézbesítésének napjától, nem kevesebb mint 1% nagyságban a kivetett összegből, legfeljebb azonban a kivitetett összeg mértékéig.

(3) Ha az adókezelő az (1) bek. b) pontja értelmében bírságot szab ki, az (1) bek. a) pontja szerinti bírság nem kerül kiszabásra.

(4) Az adókezelő a bírság kiszabásakor figyelembe veszi a jogellenes állapot súlyosságát, időtartamát és következményeit.

(5) Ha az Európai Központi Bank alapkamatjának háromszorosa az (1) bekezdés f) pontja szerinti esetekben nem éri el a 10%-ot, a bírságot 10%-os nagyságban vetik ki az (1) bek. f) pontja szerinti éves összegből. Ha az Európai Központi Bank alapkamatjának kétszerese az (1) bekezdés h) pontja szerinti esetekben nem éri el a 7%-ot, a bírságot 7%-os nagyságban vetik ki a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett összeg és az adóbevallásban feltüntetett összeg különbségéből számítva az (1) bek. h) pontja szerint. Ha az Európai Központi Bank alapkamata az (1) bekezdés g) pontja szerinti esetekben nem éri el a 3%-ot, a bírságot 3%-os nagyságban vetik ki a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett összeg és az adóbevallásban feltüntetett összeg különbségéből számítva az (1) bek. g) pontja szerint.

(6) Ha az adóalany további kiegészítő adóbevallásokat nyújt be, a bírságot az (1) bek. g) vagy h) pontja esetében az utolsó kiegészítő adóbevallásban és az előző kiegészítő adóbevallásban feltüntetett összegek különbözetéből számítják ki.

(7) Az (1) bek. f) pontja értelmében kiszabott bírság esetében az Európai Központi Bank az adókivetítési eljárás határozatának kézbesítése napján érvényes alapkamata kerül alkalmazásra, és az (1) bek. g) pontja értelmében bírságkiszabási eljárás során az Európai Központi Bank az adóbevallás benyújtása napján érvényes alapkamatlába kerül felhasználásra.

(8) Az adókezelő az (1) bek. g) pontja értelmében nem szab ki bírságot, ha

a) az adóalany kiegészítő adóbevallást nyújt be, amellyel csökkenti az adóbevallásban feltüntetett adólevonás értékét még a túlzott adólevonás visszafizetése, vagy a túlzott adólevonás beszámítása előtt,

b) az adóalany kiegészítő adóbevallást nyújt be, amellyel csökkenti az adóbevallásban feltüntetett visszaigényelt adó értékét még annak visszafizetése előtt külön jogszabály³³⁾ értelmében.

(9) Ha az adóalany a kiegészítő adóbevallásban kijavítja az adóbevallásban feltüntetett adólevonást adókötelezettségre visszafizetése után vagy adóbeszámítása után, az adókezelő az (1) bek. g) pontja értelmében a bírságot a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett adó és az adóbevallásban feltüntetett adólevonás összegéből szabja ki; ha az adóalany kiegészítő adóbevallást nyújt be még a túlzott adólevonás kifizetése előtt vagy az adó-visszaigénylés beszámítása előtt, az adókezelő az (1) bek. g) pontja esetében járó bírságot csak a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett adó összegéből szabja ki.

(10) Ha az adóalany kijavítja kiegészítő adóbevallás benyújtásával az adó-visszaigénylését adókötelezettségre az adó visszafizetése után, az adókezelő az (1) bek. g) vagy h) pontja értelmében a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett adó és az adóbevallásban feltüntetett visszafizetett adó összegéből szab ki bírságot; ha az adóalany kiegészítő adóbevallást nyújt be az adó visszafizetése előtt külön jogszabály³³⁾ alapján, az adókezelő az (1) bek. g) vagy h) pontja értelmében csak a kiegészítő adóbevallásban feltüntetett adó összegéből szab ki bírságot.

(11) Az adókezelő nem szab ki bírságot, ha nem haladja meg az 5 eurót; ha település az adókezelő, nem szab ki bírságot, ha nem haladja meg a 3 eurót.

(12) Bírságot nem lehet kiszabni, ha eltelt 5 év azon év vége óta, amelyben

a) az adóalany közigazgatási szabálysértést követett el a 154. § (1) bek. a) – d), i) és j) pontjai értelmében,

b) az adókezelő határozata jogerőssé vált, miközben az adóalany közigazgatási szabálysértést követett el a 154. § (1) bek. e) – h) pontjai értelmében,

(13) Ha új jogerős határozattal módosításra került az adókülönbözet összege vagy a külön jogszabály szerinti igény összege, módosul vagy hivatalból megszűnik az (1) bek. f) pontja értelmében kiszabott bírság; új bírságoló határozattal az eredeti határozat érvényét veszíti.

(14) Bírság kiszabásával nem szűnnek meg azok a kötelezettségek, amelyek miatt a bírság ki lett szabva, ha azt ez a törvény másképp nem szabályozza.

(15) Közigazgatási szabálysértésért a 154. § (1) bek. j) pontja alapján, az (1) bek d) pontja és az (1) bek. e) pontjaiban foglalt bírságot azonos mértékben ismételten is ki lehet szabni, ha kiszabása nem hozott javulást és a jogellenes állapot tovább tart.

(1) Annak, aki egynél több közigazgatási szabálysértést követ el a jelen törvény szerint, és amennyiben olyan szabálysértésről van szó, amelyért bírságot szabnak ki, és ez a bírság határértékek közti összegben határozható meg, az adókezelő, mely bírságolni jogosult, amennyiben az célszerű és lehetséges, a jelen rendelkezés szerint összesített bírságot szab ki, mely a legnagyobb felső határértékkel bíró szabálysértésre vonatkozik; ha az ilyen több szabálysértés esetében a bírságok felső határértékei egyenlőek, az összesített bírságot azon jelen rendelkezés szerint szabják ki, mely az egyik szabálysértésre vonatkozik. Az összesített bírságot legalább akkora összegben vetik ki, amekkora az egyik megállapított szabálysértés bírságának a legmagasabb alsó határértéke az elkövetett szabálysértések közül.

(2) Az összesített bírság (1) bekezdés szerinti kivetését arányos mértékben alkalmazzák azon szabálysértések bírságainak kivetésénél, melyek különleges jogszabályokat sértenek meg.^92ba)

(1) Késedelmi kamatot szab ki az adókezelő a (2) bekezdés értelmében, ha az adóalany nem fizeti ki vagy nem utalja át a meghatározott határidőig vagy meghatározott összegben, vagy az adókezelő határozatában meghatározott határidőben vagy összegben

a) az adót vagy adókülönbözetet,

b) az adóelőleget,

c) az adórészletet,

d) a beszedett adóelőleget,⁹²⁾

e) a levont adót,⁹²⁾

f) az adóbiztosítékként levont összeget,⁹²⁾

(2) Az adókezelő az (1) bek. értelmében késedelmi kamatot szab ki a tartozás összegéből. A kamat meghatározásakor az Európai Központi Bank alapkamatlábának négyszerese kerül használatra, amely az adóhátralék keletkezésének napján, vagy az után a nap után érvényes, mikor az adóelőleget be kellett volna fizetni, vagy átutalni, vagy az adórészletet be kellett volna fizetni. A (9) bek. értelmében kiszabott késedelmi kamatnál kamatlábként az Európai Központi Bank a tagállam által benyújtott behajtási kérelme kézbesítésének napján érvényes alapkamatlába használatos. Ha az Európai Központi Bank alapkamatlába nem éri el a 15%-ot, a késedelmi kamat meghatározásakor 15%-os éves kamat használatos. Az adókezelő késedelmi kamatot ró ki minden nap fizetési késedelemért, kezdve a határidő esedékessége utáni nappal egészen a befizetés végrehajtásának napjáig, vagy az adótöbblet felhasználásának vagy kompenzáció végrehajtásának napjáig az 55. § értelmében, vagy a szanálási eljárás kezdetének napjáig; a kiegészítő adóbevallás benyújtásakor az adókezelő a késedelmi kamatot a kiegészítő adóbevallás napjáig érvényes adóhátralék összegéből határozza meg. Az adókezelő a késedelmi kamatot az adóhátralék után folyamatosan is kiróhatja. Késedelmi kamat legfeljebb a fizetési késedelemtől számított négy évre számítható fel.

(3) Ha az adóhátralék beszámítás nyomán teljes mértékben megszűnt, az adóhivatal vagy a vámhivatal a késedelmi kamatot a határidő utáni naptól a beszámítási kérelem adóhivatalnak vagy vámhivatalnak való kézbesítése napjáig terjedő időszakra számítja ki, ugyancsak késedelmi kamatot számol fel abból az adóhátralékból, amely a beszámítással megszűnt.

(4) Ha az adóelőleg nem volt a meghatározott határidőn belül vagy a meghatározott összegben vagy az adókezelő által meghatározott határidőn belül vagy összegben befizetve, az adókezelő a (2) bek. értelmében késedelmi kamatot vet ki a befizetés napját is beleértve, legtovább az adóbevallás benyújtásának határidejéig.

(5) Ha a munkaviszonyból származó jövedelemadó-előleg nem volt a külön jogszabály⁹²⁾ értelmében meghatározott összegben vagy határidőn belül átutalva, az adókezelő a (2) bek. értelmében késedelmi kamatot vet ki az átutalás napját is beleszámított időszakra vagy az éves elszámolás elvégzésének napjáig, ha addig a napig az adóelőleg nem lett átutalva, legtovább azt az adózási időszakot érintő adóbevallás benyújtásának⁹²⁾ határidejéig, amelyre az adóelőleg vonatkozott.

(6) Késedelmi kamatot nem vetnek ki,

a) ha az adó az adóbiztosítékból lett kifizetve,³³⁾

b) ha az egyes esetekben az (1) bek. értelmében nem haladja meg az 5 eurót, ha az adóhivatal vagy a vámhivatal az adókezelő,

c) ha annak összege az (1) bek. a) pontjának értelmében vagy a külön jogszabály^92c) alapján meghatározott összes részletre vonatkozó késedelmi kamat esetében az adott adózási időszakban nem haladja meg összességében a 3 eurót, ha település az adókezelő,

d) késedelmi kamatból vagy bírságból.

(7) Ha az adókezelő által meghatározott adót vagy adókülönbözetet hivatali határozattal csökkentették, hivatalból csökken az (1) bek. a) pontjának értelmében kirótt késedelmi kamat is.

(8) Késedelmi kamatot nem lehet kiróni, ha eltelt öt év azon év vége óta, amikor az adóalany köteles volt

a) az adót, adókülönbözetet, adóelőleget, adórészletet vagy az adóbiztosíték összegét befizetni,

b) az adott adóelőleget, az adott adót vagy adólevonást átutalni.

(9) Az adókezelő, mely adóhivatal vagy vámhivatal, késedelmi kamatot vet ki a tagállammal szemben fennálló követelés összegéből, ha az adós vagy a felelős személy külön jogszabály⁹³⁾ értelmében felel a követelés kiegyenlítésért, legkésőbb a behajtási kérvény kézbesítésének napja előtti napon nem fizette meg a tagállam követelését külön jogszabály értelmében;⁹³⁾ késedelmi kamatot szab ki minden nap fizetési késedelemért, a behajtási kérelem kézbesítésének napjával kezdődően a fizetés napjáig, s azt is beleszámítva. A késedelmi kamat a fizetési késedelem legfeljebb négy évére kerül kiszámításra. Ez a határidő a követelés érvénybe lépésének napjától tart a tagállamban érvényes jogszabályok értelmében.

(1) A minisztérium, amennyiben a (3) és (4) bek. alapján meghatározott összegeknél magasabb összegekről van szó és amennyiben az (5) bek. értelmében nem a község dönt, az adóalany kérésére

a) elengedi a büntetést, amennyiben az adóalany bebizonyítja, hogy kifizetésével súlyosan veszélyeztetné az adóalany vagy a rá utalt személyek megélhetését,

b) engedélyezheti a büntetés enyhítését, vagy elengedheti a büntetést, amennyiben az adóalany, aki

1. jogi személy, bebizonyítja, hogy befizetése a tevékenységének befejezéséhez vezetne és a felszámolásból származó hozam valószínűleg kevesebb volna, mint a kirótt büntetés,

2. természetes személy – vállalkozó bebizonyítja, hogy a befizetés tevékenysége befejezéséhez vezetne,

c) engedélyezheti a büntetés enyhítését, vagy elengedheti a büntetést, amelyet azért szabtak ki, mert az adóalany helytelenül mutatta ki adókötelezettségét, vagy helytelen jogszabályi alkalmazás folytán nem teljesítette kötelességét e törvény értelmében vagy külön jogszabály¹⁾ alapján meghatározott határidőn belül,

(2) Amennyiben az (1) bek. értelmében kirótt büntetésre vonatkozó enyhítésről vagy büntetés elengedéséről van szó, az adóalany köteles felmutatni a büntetés befizetésén kívül az adó befizetését is.

(3) A pénzügyi igazgatóság az adóalany kérvényezése alapján elengedi az (1) bekezdés a) pontja vagy elengedheti az (1) bek. b) és c) pontjának értelmében kirótt büntetést, ha a kirótt büntetés mértéke az egyes esetekben nem haladja meg

a) természetes személy esetében az 166 000 euró értéket,

b) jogi személy esetében az 1 660 000 euró értéket.

(4) Az adóhivatal és a vámhivatal az adóalany kérvényezése alapján elengedi a büntetést az (1) bek. a) pontja értelmében vagy engedélyezheti a büntetés enyhítését vagy elengedheti a büntetést az (1) bek. b) és c) pontjai értelmében, ha a kirótt büntetés az egyes esetekben nem haladja meg

a) természetes személy esetében a 33 200 euró értéket,

b) jogi személy esetében a 332 000 euró értéket.

(5) A település, amely adókezelő, az adóalany kérvényezése alapján azon adókra, amelyeket kezel, büntetési engedményt, vagy a büntetés elengedését engedélyezheti az (1) bek. értelmében.

(6) A büntetésenyhítési vagy büntetéselengedési kérvényt az adókezelőhöz kell benyújtani. Az adókezelő köteles ezt a kérvényt az illetékes hivatalnak továbbítani, amennyiben nem ő hivatott ebben az ügyben dönteni. A büntetést elengedni vagy a büntetést enyhíteni csak az (1) bek. és a (3) – (5) bekezdések értelmében és külön jogszabályokkal⁴⁰⁾ összhangban lehet. A büntetés enyhítéséről vagy a büntetés elengedéséről határozatot adnak ki, amely ellen nem lehet fellebbezni. Az adóalany büntetésenyhítési vagy büntetéselengedési kérvényének elutasításáról az adókezelő az adóalanyt írásban értesíti, ez esetben nem állít ki határozatot.

(1) Az adóhátralék a felszámolási eljárás és szerkezetátalakítás folyamán követelésnek minősül.

(2) Az adó összege, amelynek visszatérítésére az adóalany jogosult e törvény és külön rendelkezések¹⁾ értelmében, a felszámolási eljárás és szerkezetátalakítás folyamán kötelezettségnek minősül.

(3) Ha az adóhátralék a felszámolási eljárás kezdetének napján vagy a szerkezetátalakítás kezdetének napján keletkezett, vagy a felszámolási eljárás kihirdetése vagy a szerkezetátalakítás kezdete után keletkezett, felszámolási eljárás kihirdetése vagy szerkezetátalakítás megkezdése után keletkezett követelésnek minősül.

(4) Az a kötelezettség, amely a felszámolási eljárás kihirdetése napján vagy a szerkezetátalakítás megkezdése napján keletkezett, vagy a felszámolási eljárás kihirdetése után vagy a szerkezetátalakítás megkezdése után keletkezett, felszámolási eljárás kihirdetése vagy szerkezetátalakítás megkezdése utáni kötelezettségnek minősül.

(5) A felszámolási eljárás kihirdetése után vagy a szerkezetátalakítás engedélyezése után az adókezelő külön jogszabály⁴⁸⁾ alapján jár el.

(6) A felszámolási eljárás és a szerkezetátalakítás alatt az adókezelő – mely az adóhivatal vagy vámhivatal – nevében az adókezelő, pénzügyi igazgatóság által megbízott alkalmazott lép fel; a felszámolási eljárás alatt az adókezelő nevében más személy is intézkedhet, mely a minisztérium által meghatározott 100 százalékos állami vagyonrésszel rendelkező jogi személy, a pénzügyi igazgatósággal kötött szerződésben meghatározott feltételek értelmében.

A felszámolási eljárás kihirdetése és a felszámolási eljárás megszűntetése közötti időszakban az adókezelés alatt az adóalany helyett a csődgondok jár el. A felszámolási eljárás kihirdetése és a felszámolási eljárás megszűntetése közötti időszakban a csődgondnokra e törvény és külön jogszabályok¹⁾ rendelkezései érvényesek, amelyek az adóalany jogait és kötelességeit szabályozzák. Az adóbevallás, adódokumentumok és egyéb iratok, amelyek jelentőséggel bírnak az adóalany jelen törvény vagy más külön jogszabály¹⁾ alapján meghatározott más személy jogainak és kötelességeinek meghatározásában, amelyeket a csődgondnok az adóalany helyett állított ki, az adóalany által kiállított dokumentumoknak minősülnek.

(1) A minisztérium intézkedést tehet az e törvény vagy külön jogszabályok¹⁾ alkalmazása által keletkezett, nem egyértelmű helyzetek megakadályozására. Ezt az intézkedést a minisztérium saját publikációs szervén keresztül hozza nyilvánosságra, és a Szlovák Köztársaság Törvénytárában közzétett hirdetményben jelenteti meg a kiadásának hírét.

(2) A minisztérium módszertani útmutatót adhat ki a jelen törvény és a külön jogszabályok¹⁾ egységes alkalmazásának biztosítására. Ezt az útmutatót a minisztérium a publikációs szervén keresztül hozza nyilvánosságra és az adóigazgatást végző szervek számára kötelező; ez az adóalany bíróság útján történő jogainak érvényesítését és védelmét nem érinti.

(3) A Szlovák Köztársaság kormánya rendeletben határozza meg az adóhátralék megszűnésének feltételeit és azokat az eseteket, melyekben az adóalanyok – melyek a rendeletben meghatározott időpontig legalább az adót befizették – számára az adóhátralék az ezen adóhoz tartozó meg nem fizetett büntetéssel megegyezően megszűnik.

(4) A minisztérium

a) vitatható esetekben dönthet az adóztatás módjáról a Szlovák Köztársaságon kívüli székhellyel vagy lakhellyel rendelkező adóalany esetében,

b) a külföld viszonylatában intézkedéseket hozhat a kölcsönösség biztosítására vagy megtorló intézkedéseket hozhat a kölcsönös adókiegyenlítés céljával.

(5) E törvény rendelkezései egyaránt vonatkoznak azokra az eljárásokra, melyeket a Pénzügyi Igazgatóság és a Pénzügyi Igazgatóság Bűnügyi Hivatala külön jogszabályok^29a) alapján folytat és amelyek e törvény alapján az adókezelő hatáskörébe tartoznak.

Amennyiben e törvény vagy külön jogszabály nem rendelkezik másképp, akkor az adó, adóelőleg, késedelmi kamat, bírság és kamat euró cent tízesekre, lefelé kerekítődik.

A törvény rendelkezései akkor kerülnek alkalmazásra, ha a nemzetközi szerződés, amely által a Szlovák Köztársaság kötelezve van, másképp nem rendelkezik.

Az adóügyi eljárásra nem vonatkozik a közigazgatási eljárásról szóló általános jogszabály.⁹⁴⁾

Az adóigazgatás céljaira az adókezelő, pénzügyi igazgatóság és a minisztérium jogosultak az adóalanyok, adóalanyok képviselői és külön jogszabályok⁹⁵⁾ alapján egyéb személyek személyes adatainak feldolgozására; személyes adatokat csak a községnek, mint az adó kezelőjének, a Pénzügyi Igazgatóságnak és a minisztériumnak az adóigazgatással és a külön jogszabályok⁹⁶⁾ alapján történő feladatok teljesítésével összefüggésben és egyéb büntető eljárásokban részt vevő személyek, bíróság és szervek részére lehet hozzáférhetővé tenni. Az információs rendszerekben⁹⁵⁾ a természetes személy utóneve és családi neve, állandó lakhelyének címe és személyi száma kerülhet feldolgozásra, amennyiben részére a regisztrációnál nem osztottak ki azonosító számot.

(1) Azok a jogi eljárások és következményeik, melyek e törvény hatályba lépéséig történtek, fennmaradnak.

(2) A jelen törvény hatályba lépése előtt megkezdett és jogerősen le nem zárt adóügyi eljárások az eddigi jogszabályok szerint kerülnek befejezésre; a szankció a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz., adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvényének 2011. december 31-ig hatályos változata alapján kerül megállapításra, amennyiben a szankció kivetése szempontjából meghatározó tény 2011. december 31-ig következett be és az adóalany számára ez a kedvezőbb.

(3) E törvény rendelkezései az eddigi jogszabályok alapján megkezdett adó-végrehajtási eljárásokra is vonatkoznak.

(5) A megkezdett és e törvény hatályba lépése előtt be nem fejezett adóellenőrzést követő kivetési eljárás az eddigi jogszabályok szerint kerül lefolytatásra.

(6) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz. 2011. december 31-ig hatályos adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvényének 61. § (6) bek. foglaltak alapján a behajthatatlan adóhátralék ideiglenesen be nem hajtható adóhátraléknak minősül e törvény 83. § alapján.

(7) Az eddigi jogszabályok szerinti büntető kamat e törvény alapján késedelmi kamatnak minősül.

(1) Az adókezelő - mely az adóigazgatásnál a Vámhivatal – az adókezelés során 2013. január 1-től a 13. § (5) bek. második és harmadik mondata alapján külön jogszabály³³⁾ alapján jár el, és a 14. §, 32. §, 33. § (1) bek. és (3) bek. és az 56. § értelmében 2013. január 1-től jár el.

(2) Amennyiben az adóalany 2012. április 1. után vált forgalmiadó-fizetővé, akkor a beadványok elektronikus eszközökkel való benyújtására vonatkozó kötelezettsége a 14. § alapján 2013. január 1-től jön létre. Amennyiben a forgalmiadó-fizető adóalany adótanácsadója, ügyvédje vagy képviselője, aki nem adótanácsadó vagy ügyvéd, 2012. április 1. után kezdték az adóalanyt képviselni, esetükben a beadványok elektronikus eszközökkel való benyújtására vonatkozó kötelezettség a 14. § alapján 2013. január 1-től keletkezik.

(1) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz., adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvénye alapján kezdeményezett adóügyi eljárás a Tt. 563/2009. sz., adók kezeléséről (adórend) szóló törvénye és más törvénykiegészítések és -módosítások és a későbbi jogszabályok értelmében kerül befejezésre.

(2) A 165. § (2) bek. pontosvessző előtti szakasza és 165.a § 2012. december 30-tól nem kerülnek alkalmazásra.

(3) A 14. § alapján 2014. január 1-től és a 32. §, 33. § (1) és (3) bek. és az 56. § alapján leghamarabb 2016. január 1-től kell eljárni az egyes adófajták vonatkozásában a pénzügyi igazgatóság értesítése szerint, melyet a honlapján tesz közzé.

(1) Az 52. § (7) bek. foglalt rendelkezés 2014. január 1-től hatályos változatában azoknak a forgalmiadó-fizetőknek az esetében is alkalmazásra kerül, akik az 52. § (6) bek. foglalt forgalmiadó-fizetők jegyzékéből való törlés feltételeit 2014. január 1. előtt teljesítették.

(2) A 2013. december 31. utáni kifizetések esetében az 55. § (11) bek. 2014. január 1-től hatályos rendelkezése kerül alkalmazásra.

(3) A 155. § (10) bek. és 156. § (6) bek. b) pontjának 2014. január 1-től hatályos rendelkezése szankció kivetésére abban az esetben kerül alkalmazásra, ha a szankció kivetése szempontjából meghatározó tény 2013. december 31. után következett be.

Az 52. § (7) bek. 2015. január 1-től hatályos rendelkezése a 2015. január 1-e előtt a forgalmiadó-fizetők jegyzékében megjelentek esetében is alkalmazásra kerül. Amennyiben a forgalmiadó-fizető 2015. január 1-je előtt teljesítette az 52. § (7) bek. 2015. január 1-től hatályos változatába foglaltak alapján a törlés feltételeit, akkor a pénzügyi igazgatóság az 52. § (6) bek. alapján 2015. január 31-ig törli a jegyzékből.

(1) A 79. § szerinti eljárás, mely 2016. január 1-től hatályos, akkor kerül alkalmazásra, ha a külön jogszabály^44d) szerinti követelésbehajtási kérvényt a Szlovák Köztársaság illetékes hatóságának 2015. december 31-ig kézbesítették.

(2) A 2015. december 31-ig hatályos 155.§ értelmében a bírság kiszabásakor akkor járnak el, ha a kiegészítő adóbevallás benyújtására, a becsléssel megállapított adókötelességről szóló értesítés, az adóellenőrzés megkezdéséről szóló értesítés, az adóellenőrzés más adónemre vagy más adózási időszakra történő kiterjesztéséről szóló értesítés kézbesítésére 2015. december 31-e előtt került sor.

Ezzel a törvénnyel átvételre kerülnek az Európai Unió mellékletben feltüntetett jogilag kötelező aktusai.

Hatályát veszíti a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz., adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvénye a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 165/1993. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 253/1993. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 172/1994. sz. törvényének., a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 187/1994. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 249/1994. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt.. 374/1994. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 367/1994. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 146/1995. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 58/1995. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 304/1995. sz. törvényének, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 386/1996. sz. törvényének, 12/1998. sz. törvényének, 219/1999. sz. törvényének, 367/1999. sz. törvényének, 240/2000. sz. törvényének, 493/2001. sz. törvényének, 215/2002. sz. törvényének, 233/2002.sz. törvényének, 291/2002. sz. törvényének, 526/2002. sz. törvényének, 114/2003. sz. törvényének, 609/2003. sz. törvényének, 191/2004. sz. törvényének, 350/2004. sz. törvényének, 443/2004. sz. törvényének, 523/2004. sz. törvényének, 679/2004. sz. törvényének, 68/2005. sz. törvényének, 534/2005. sz. törvényének, 584/2005. sz. törvényének, 122/2006. sz. törvényének, 215/2007. sz. törvényének, 358/2007. sz. törvényének, 289/2008. sz. törvényének, 465/2008. sz. törvényének, 514/2008. sz. törvényének, 563/2008. sz. törvényének, 83/2009. sz. törvényének, 466/2009. sz. törvényének, 504/2009. sz. törvényének, 563/2009. sz. törvényének, 52/2010. sz. törvényének, 136/2010. sz. törvényének, 494/2010. sz. törvényének és 133/2011. sz. törvényének megfogalmazásában.

Ez a törvény 2010. január 1-től lép hatályba, kivéve az I. cikkelyt, amely 2012. január 1-től lép hatályba.

1) Tt. 170/2001. sz., a kőolaj- és kőolajszármazékok vésztartalékairól és a kőolajhiánnyal kapcsolatos helyzet kezeléséről szóló, többször módosított törvény

Tt. 595/2003. sz., a jövedelemadóról szóló többször módosított törvény

Tt. 98/2004. sz., az ásványi olajok jövedéki adójáról szóló többször módosított törvény

Tt. 104/2004. sz., a bor jövedéki adójáról szóló többször módosított törvény

Tt. 105/2004. sz., a szesz jövedéki adójáról szól törvény és a Tt. 467/2002. sz., a szesz gyártásáról és forgalomba hozataláról szóló törvény a Tt. 211/2003. sz. többször módosított törvényének értelmében

Tt. 106/2004. sz., a dohánytermékek jövedéki adójáról szóló többször módosított törvény

Tt. 107/2004. sz., a sör jövedéki adójáról szóló többször módosított törvény

Tt. 222/2004. sz., az általános forgalmi adóról szóló többször módosított törvény

Tt. 582/2004. sz., a helyi adókról, valamint a kommunális hulladékra és építési törmelékre vonatkozó helyi illetékekről szóló többször módosított törvény

Tt. 609/2007. sz., a villamos energia, szén és földgáz jövedéki adójáról és a Tt. 98/2004. sz., az ásványi olajok jövedéki adójáról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.

Tt. 361/2014. sz., a gépjárműadóról és némely törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénye

1a) Tt. 384/2011. sz., egyes pénzügyi intézmények különadóiról és némely törvények kiegészítéséről szóló törvény 5. §-ának 2-es, 4-es, 5-ös, 8-as és 9-es bek.

1b) Tt. 384/2011. sz. törvény

1c) Tt. 235/2012. sz., a szabályozott ágazatok vállalkozásainak egyedi adóiról és némely törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénye 10. §-ának 3-as és 4-es bek. és 12. §-ának 1-es és 2-es bek.

1d) Tt. 235/2012. sz. törvény

2) Például a Tt. 431/2002. sz., a számvitelről szóló többször módosított törvény, Tt. 105/2004. sz. többször módosított törvény.

3) Tt. 582/2004. sz. többször módosított törvény 77- 83. §-ai.

4) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 270/1995. sz., a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló többször módosított törvénye, Tt. 184/1999. sz., a kisebbségi nyelvhasználatról szóló, a Tt. 318/2009. sz. törvénnyel módosított törvénye, Tt. 466/2009. sz., a pénzügyi követelések behajtásánál nyújtott nemzetközi segítségnyújtásról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény

5) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 145/1995. sz., a közigazgatási illetékekről szóló többször módosított törvénye, Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvénye, Tt. 106/2004. sz. többször módosított törvénye, Tt. 582/2004. sz. többször módosított törvénye, Tt. 479/2009. sz., az adók és illetékek területén működő államigazgatási szervekről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény

6) Tt. 253/1998. sz., a Szlovák Köztársaság állampolgárai tartózkodási helyének bejelentéséről és a Szlovák Köztársaság lakosság-nyilvántartásáról szóló többször módosított törvény 3 - 7. §-ai.

Tt. 48/2002. sz., külföldi állampolgárok tartózkodásáról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló Tt. 558/2005. sz. törvény által módosított törvény 34. §-a.

7) Kereskedelmi Tk. 7. §-a és 21. §-ának 3-as bek.

8) Például a Tt. 479/2009. sz., adók és illetékek területén működő államigazgatási szervekről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, Tt. 9/2010. sz., a panasztételről szóló törvény, Tt. 333/2011. sz., illetékek és vámok területén működő államigazgatási szervekről szóló törvény.

9) Például a Tt. 98/2004. sz. többször módosított törvény, Tt. 199/2004. sz. vámtörvény és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény, Tt. 652/2004. sz., vámügyek államigazgatási szerveiről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény

10) Például a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság közti kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának elkerüléséről szóló szerződés a jövedelem- és vagyonadók területén (Tt. 238/2003. sz. hirdetmény)

11) Például a Tt. 76/2007. sz., az adókezelés területén nyújtott nemzetközi segítségről és együttműködésről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, Tt. 466/2009. sz., a pénzügyi követelések behajtásánál nyújtott nemzetközi segítségről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, a Tanács (EU) 904/2010. sz. 2010. október 7-i rendelete az adminisztratív együttműködésről a hozzáadottérték-adó területén elkövetett csalások elleni küzdelemben (EU Hivatalos Lapja L 268, 2010. 10. 12.), a Bizottság (EK) 1179/2008 sz. 2008. november 28-i rendelete, mellyel megállapításra kerül a Tanács 2008/55/EK sz., illetékek, járulékokból, adók és további intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelve egyes rendelkezéseinek részletes végrehajtási szabályzata (EU Hivatalos Lapja L 319, 2008. 11. 29.).

12) Például a Tt. 575/2001. sz., a kormányzati tevékenység szervezetéről és a központi államigazgatás szervezetéről szóló többször módosított törvénye.

13) Például a Cseh-szlovák Föderatív Köztársaság és a Holland Királyság közti, a befektetések kölcsönös védelméről és támogatásáról szóló egyezmény (Tt. 569/1992. sz. hirdetmény), a Szlovák Köztársaság és Szingapúr közti, a befektetések kölcsönös védelméről és támogatásáról szóló szerződés (Tt. 286/2007. sz. hirdetmény).

14) Tt. 215/2004. sz., a minősített adatok védelméről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.

15) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 40/1993. sz., a Szlovák Köztársaság állampolgárságáról szóló többször módosított törvénye.

16) A Tt. 98/2004. sz. többször módosított törvénye

A Bizottság 555/2008/EK rendelete (2008. június 27.) a borpiac közös szervezéséről szóló 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a támogatási programok, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem, a termelési potenciál és borágazat ellenőrzése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, 95.a cikkely.

17a) A Tt. 527/2002. sz., az önkéntes árverésekről és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz., a közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló többször módosított törvény (Közjegyzői törvény) módosításáról szóló többször módosított törvény

18) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz., a közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló többször módosított törvényének (Közjegyzői törvény) 73.d – 73.i §-ai.

19) Például a Tt. 747/2004. sz., a pénzügyi piac felügyeletéről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye

19a) A Tt. 327/2005. sz., az anyagi szükséghelyzetben lévő személyek számára nyújtott jogi segítségről és a Tt. 586/2003. sz., az ügyvédi tevékenységről szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről és a Tt. 455/1991. sz., egyéni vállalkozásról szóló többször módosított törvény (vállalkozói törvény) módosításáról és kiegészítéséről a Tt. 8/2005. sz. törvény által módosított többször módosított törvény.

19b) A Tt. 561/2007. sz., a befektetési segítségnyújtásról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.

19c)A Tt. 125/2006. sz., a munkaügyi ellenőrzésről és a Tt. 82/2005. sz., illegális munkavállalásról és illegális foglalkoztatásról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.

19d) A Tt. 185/2009. sz., a kutatás és fejlesztés ösztönzéséről és a Tt. 595/2003. sz., a jövedelemadóról szóló többször módosított törvényének módosításáról szóló a Tt. 40/2011. sz. törvénye által módosított törvény

19e) A Tt. 453/2003. sz., a szociális, családügyek és foglalkoztatási szolgáltatások területén működő államigazgatási szervekről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény

19f) A Tt. 540/2007. sz., könyvvizsgálókról, könyvvizsgálatról és a könyvvizsgálói teljesítmény felügyeletéről és a Tt. 431/2002. sz., számvitelről szóló többször módosított törvénye módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény

19g) A Tt. 218/2013. sz., a kőolaj- és kőolajszármazékok vésztartalékairól és a kőolajhiánnyal kapcsolatos helyzet kezeléséről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény

19h) Például a Tt. 502/2001. sz., a pénzügyi ellenőrzésről és belső könyvvizsgálatról és más törvények módosításáról és kiegészítésről szóló törvény, a Tt. 528/2008. sz., az Európai Közösség alapjaiból nyújtott segítségéről és támogatásról szóló többször módosított jogszabály 6 – 11. §-a.

19i) A Tt. 575/2001. sz. többször módosított törvény. 14. §-ának 2-es bek. i) pontja.

19j) A Tt. 309/2009 sz., a megújuló energiaforrások támogatásáról és a nagy hatásfokú kombinált energiatermelésről és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény

A Tt. 250/2012. sz., a hálózati ágazatok szabályozásáról szóló Tt. 435/2013. sz. törvény által módosított törvény 9. §-a 1-es bek. l) pontja

19k) A Tt. 493/2011. sz., a költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvény.

19l) a Tt. 25/2006. sz., a közbeszerzésről és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényének 134.a-134.d § a Tt. 252/2015. sz. törvénye értelmében.

19l) A Tt. 128/2002. sz., a belpiac fogyasztóvédelmi célzatú állami ellenőrzéséről és egyes más törvénymódosításokról szóló, többször módosított törvénye.

19m) A Tt. 136/2001. sz., a gazdasági verseny védelméről és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 347/1990. sz,, a Szlovák Köztársaság minisztériumai és más központi államigazgatási szervei szervezéséről szóló törvénye a későbbi módosítások szerint.A Tanács (EK) 2002. december 16-án kelt 1/2003. sz. rendelete a Szerződés gazdasági versenyt szabályozó, a 81. és 82. cikkelyében lefektetett szabályai utasításainak végrehajtásáról (z EU Közlönyének rendkívüli kiadása, 8. fejezet, 2. kötetet;az EK Közlönye, L 1, 4. 1. 2003.) a hatályos változatban.

19n) A Tt. 25/2006. sz., a közbeszerzésről és más törvényi változásokról szóló törvénye a későbbi módosítások szerint.

19o) a Tt. 25/2006. sz., a közbeszerzésről és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényének 134.a-134.d § a Tt. 252/2015. sz. törvénye értelmében.

20) A Tt. 215/2002. sz., az elektronikus aláírásról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény 2. §. y) pontja és 4. §-a.

20a) A Tt. 431/2002. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.

A Tt. 595/2003. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.

A Tt. 98/2004. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.

A Tt. 106/2014. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.

A Tt. 222/2004. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.

A Tt. 609/2007. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint.

A Tt. 530/2011. sz. törvénye a szeszesitalok jövedéki adójáról a későbbi módosítások szerint.

A Tt. 361/2014. sz. törvénye a 253/2015.sz. változat szerint.

21) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 171/1993. sz., a rendőri testületről szóló többször módosított törvény 17.b §-a.

21a) Például Tt. 442/2012. sz., az adókezelés során nyújtott nemzetközi segítségnyújtásról és együttműködésről szóló törvény, a Tanács (EU) 904/2010. sz. rendelete.

22) A Tt. 215/2004. sz. törvénye 2. §-ának a) pontja.

23) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 372/1990. sz., szabálysértésekről szóló többször módosított törvényének 21. §-a.

23a) A Tt. 492/2009. sz., a pénzügyi szolgáltatásokról szóló törvénye és más törvényi módosítások a 394/2011. sz. törvény értelmében, 2. § 3. bekezdés.

24) Például a Tt. 80/1999. sz., a Szlovák Köztársaság Export-import Bankjáról szóló törvénye 37. § (4) bekezdése a Tt. 623/2004. sz. törvénye megfogalmazásában, a Tt. 483/2001. sz. banktörvényének 90. §-a a Tt. 492/2009. sz. törvénye értelmében.

25) Például a Tt. 483/2001. sz, törvénye 91. §-a (4.) bek. c) pontja és (5.) bek. a későbbi előírások értelmében.

26) Például a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 78/1992. sz., adótanácsadókról és a Szlovák Adótanácsadói Kamaráról szóló többször módosított törvény 22. §-a, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 162/1995. sz., ingatlannyilvántartásról és ingatlanokhoz fűződő tulajdon-és más jogok bejegyzéséről (kataszteri törvény) szóló többször módosított törvénye

27) A Tt. 507/2001. sz., a postai szolgáltatásokról szóló többször módosított törvény.

27a) A Tt. 22/2004. sz., az elektronikus kereskedelemről és a Tt. 128/2002. sz., belső piac fogyasztók védelmét szolgáló állami ellenőrzéséről szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről és más törvények Tt. 284/2002. sz. és Tt. 160/2005. sz. törvények általi módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény.

27aa) A Tt. 351/2011. sz., az elektronikus kommunikációról szóló törvénye, 5. § (1) bek.

27ab) A Tt. 351/2011. sz. törvénye, 63. bek.

27ac) A Tt. 351/2011. sz. törvénye, 56. § (3) bek.

27ad) A Tt. 351/2011. sz. törvénye, 57. § (1) bek.

28) Például a Tt. 475/2005. sz., a szabadságvesztés - büntetés végrehajtásáról szóló törvénye és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény.

29) A Tt. 215/2002. sz. többször módosított törvénye

29a) A Tt. 333/2011. sz., adók, illetékek és vámok területén működő államigazgatási szervekről szóló törvény

31) Például a Büntetőperes eljárási rend 3. §-a.

32) A Tt. 289/2008 sz., az elektronikus regisztrációs pénztárgépek használatáról és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz., adók és illetékek kezeléséről és a pénzügyi szervek rendszerének módosításáról szóló törvényének módosításáról szóló Tt. 465/2008, sz. törvény által módosított törvény

33) A Tt. 98/2004. sz. többször módosított törvénye

A Tt. 104/2004. sz. többször módosított törvénye

A Tt. 105/2004. sz. többször módosított törvénye

A Tt. 106/2004. sz. többször módosított törvénye

A Tt. 107/2004. sz. többször módosított törvénye

A Tt. 609/2007. sz. többször módosított törvénye

34) Például a Tt. 190/2003. sz., a lőfegyverekről és lőszerekről és némely törvények módosításáról szóló többször módosított törvénye

35) A Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvénye

A Tt. 222/2004 sz. többször módosított törvénye

36) A Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvény 3 – 8. §-ai.

36a) A Tt. 222/2004. sz. törvény 79. §-ának 6-os bek. a Tt. 331/2011. sz. törvénye által módosítva

36b) A Tt. 595/2003. sz. törvény 17. §-a 5-ös bek. a Tt. 534/2005. sz. törvénye által módosítva

37) A Polgári Tk. 151.j – 151.md §-a, többször módosítva.

37a) A Tt. 222/2004. sz. törvény 81. §-ának 4-es bek. b) második pontja a Tt. 246/2012. sz. törvénye által módosítva

37aa) A Tt. 431/2002. sz. többször módosított törvény 23 - 23d. §-ai.

37ab) A Tt. 595/2003. sz. törvény 30c. §-a a Tt. 333/2014. sz. törvény által módosítva

37ac) A Tt. 595/2003. sz. törvény 30c. §-ának 7. bek. a Tt. 333/2014. sz. törvény által módosítva.

37ad) A Tt. 222/2004. sz. törvény 68.d §-ának (17) bek., a Tt. 268/2015. sz. törvénye értelmében.

37b) A Polgári Tk. 105.b, 115 és 117. §-ai, többször módosítva

38) A Polgári Tk. 544 – 558. §-ai, többször módosítva

39) A Tt. 659/2007. sz., az euró Szlovák Köztársaságban történő bevezetéséről és némely törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló, a Tt. 397/2008. sz. törvény által módosított törvény 17. §-ának 1-es bek.

40) A Tt. 231/1999. sz., az állami segítségnyújtásról szóló többször módosított törvénye

41a) Például a Tt. 106/2004. sz. többször módosított törvény 19. §-ának 5-ös bek., a Tt. 222/2004. sz. többször módosított törvény 4. §-ának 5-ös bek.

42) A Tt. 455/1991. sz., az egyéni vállalkozásról (vállalkozói törvény) szóló többször módosított törvény 66.ba §-ának 3-as bek.

43) A Tt. 455/1991. sz. többször módosított törvény 49. §-ának 1-es bek. és 56. §-ának 1-es bek.

44) A Tt. 595/2003. sz. szóló többször módosított törvénye

A Tt. 361/2014. sz. törvénye

44a) A Tt. 222/2004. sz. törvénye 4.a és 4.b §-a, a Tt. 83/2009. sz. törvény által módosítva.

44aa) A Tt. 222/2004. sz. törvénye 78. §-ának (6) bek.

44b) A Tt. 222/2004. sz. törvénye 55.d §-ának (1), (5) – (7) bek. a későbbi módosítások szerint.

44c) A Tt. 466/2009. sz. törvénye 9.b §-ának (1) bek. a Tt. 269/2015. sz. törvénye szerint.

44d) A Tt. 466/2009. sz. törvénye 8. §-ának (2) bek. a Tt. 531/2011. sz. törvénye szerint.

45) A Polgári Tk. 151.e §-a, többször módosítva.

46) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 162/1995. sz., a Tt. 173/2004. sz. törvénye által módosított törvénye 42. §-ának 2-es bek. a) pontja, a Tt. 483/2001. sz. a Tt. 214/2006. sz. törvénye által módosított törvény 91. §-ának 5-ös bek., a Tt. 566/2001. sz., az értékpapírokról és befektetési szolgáltatásokról és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénye (értékpapírokról szóló törvény) 47. §-ának 1-es bek.

47) A Tt. 566/2001. sz. többször módosított törvény 28. §-a.

48) A Tt. 7/2005 sz., a felszámolásról és szerkezetátalakításról szóló többször módosított törvény

49) A Polgári Tk. 151.a – 151.md §-ai, többször módosítva.

A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz. többször módosított törvénye 73.d – 73.i §-ai.

50) A Polgári Tk. 524 – 530. §-ai a Tt. 509/1991. sz. törvénye által módosítva

51) A Polgári Tk. 358 – 364. §-ai.

A Polgári Tk. 580. és 581. § a Tt. 509/1991. sz. törvény által módosítva.

51a) Tt.. 231/1999 sz. többször módosított törvény 26. §-a.

52) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 233/1995. sz. többször módosított törvénye

53) Például a Polgári Tk. 151.h §-a, többször módosítva.

54) Polgári Tk. 151.ma- §-ának 1-es bek. a Tt. 526/2002. sz. törvény által módosítva.

55) A Tt. 92/1991. sz., az állami vagyon más személyekre történő átruházásáról szóló törvényének 15. §-a.

56) Például a Tt. 523/2004. sz., a közigazgatás költségvetési szabályairól és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye, a Tt. 448/2008. sz., a szociális szolgáltatásokról és a Tt. 455/1991. sz., egyéni vállalkozásról szóló (vállalkozói törvény) törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye.

56a) A Tt. 199/2004. sz. törvénye 61. § 3. bek. a Tt. 130/2015. sz. törvénye értelmében.

57) A Tt. 448/2008. sz. törvénye 74. §-a 7-es bek. g) pontja

58) A Tt. 448/2008. sz. törvénye 73. §-ának 1 – 7. bek.

59) A Tt. 599/2003. sz., az anyagi szükségben nyújtott segítségről és néhány törvény módosításáról szóló többször módosított törvénye

60) A Tt. 447/2008. sz., a súlyos egészségkárosultakat megillető anyagi kompenzációról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény 19. §-a.

61) Például a Tt. 238/1998. sz., a temetkezési támogatásról szóló többször módosított törvénye, a Tt. 280/2002. sz., a gyermekgondozási támogatásról szóló többször módosított törvénye, a Tt. 600/2003. sz., a családi pótlékról és a Tt. 461/2003. sz., a társadalombiztosításról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye

62) A Tt. 627/2005. sz., a gyermekgondozást támogató járulékokról szóló többször módosított törvénye

63) A Tt. 305/2005. sz., a gyermekvédelemről és szociális gondnokságról és más törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvény 64 -70. §-ai.

64) A Polgári Tk. 278. és 279. §-a, többször módosítva.

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 233/1995. sz. többször módosított törvényének 69 – 73. §-ai.

65) A Szlovák Köztársaság Kormányának Tt. 268/2006. sz. rendelete, a munkabérből történő levonások mértékéről kiadott döntések végrehajtásáról, a Tt. 469/2008. sz. kormányrendelettel módosítva

66) A Tt. 448/2008. sz. törvénye 73. §-ának 1 – 7. bek. és a 74. §-ának 7-es bek. g) pontja.

67) A Polgári Tk. 716 – 719. §-ai, többször módosítva.

68) Például a Munka Tk. 195 - 198. §-ai.

69) A Tt. 448/2008. sz. törvénye 92. §-ának 11-es bek.

70) A Tt. 514/2008. sz., a bányaipari hulladék kezeléséről, valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény 14. §-a.

71) Például a Polgári Tk. 558. §-a a Tt. 509/1991. sz. törvénye által módosítva, a Polgári Tk. 323. §-a.

72) A Tt. 618/2003. sz., a szerzői jogról és a szerzői jogokhoz kapcsolódó jogokról szóló többször módosított törvény 78 – 85. §-a.

73) A Tt. 49/2002. sz., a műemlékalap védelméről szóló, a Tt. 479/2005. sz. törvénye által módosított törvénye

74) A Tt. 206/2009. sz., a múzeumokról és képtárakról, valamint a kulturális tárgyi örökség védelméről és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 372/1990. sz., a kihágásokról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló többször módosított törvénye

75) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 171/1993. sz. többször módosított törvényének 73. §-a.

76) Például a Tt. 190/2003. sz., többször módosított törvénye 8. §-a.

77) A Tt. 523/2004. sz., a Tt. 171/2005. sz. törvény által módosított törvény 8. §-ának 10-es bek.,

a Tt. 448/2008. sz. törvény 92. §-ának 11-es bek.

78) A Tt. 523/2004 sz., Tt. 171/2005 sz. törvénye által módosított törvény 8. §-ának 10-es bek.

79) Tt. 105/1990. sz., a polgárok magánvállalkozásáról szóló Tt. 219/1991. sz. törvény által módosított törvény 12.a – 12.e §-a.

A Kereskedelmi Tk. 2. §-a, többször módosítva

80) A Tt. 220/2004. sz., a mezőgazdasági földterületek védelméről és a Tt. 245/2003. sz., a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló törvény módosításáról szóló többször módosított törvény

81) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 18/1996. sz., az árakról szóló többször módosított törvénye

82) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 202/1995. sz., többször módosított devizatörvény 2. §-ának d) pontja és 13. §-a és a törvény, mellyel módosul és kiegészül a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 372/1990. sz., szabálysértésekről szóló többször módosított törvénye

83) A Tt. 10/2004. sz., a fémjelzésekről és nemesfémek vizsgálatáról szóló Tt. 221/2007. sz. törvény által módosított törvény

84) A Tt. 566/2001. sz., többször módosított törvény 39. §-a.

85) A Tt. 566/1991. sz., többször módosított törvény 52. §-a.

86) A Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának Tt. 492/2004 sz., a vagyon általános értékének megállapításáról szóló többször módosított rendelete

87) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 202/1995. sz., többször módosított törvénye

88) A Kereskedelmi Tk. 5. § és a 476 – 488. §-ai, többször módosítva

89) A Tt. 111/1990. sz., az állami vállalatról szóló többször módosított törvénye

90) A Kereskedelmi Tk. 76 -153. §, többször módosítva.

91) Például a Tt. 104/2004. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 105/2004. sz. többször módosított törvény, a Tt. 199/2004. sz. többször módosított törvény.

92) A Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvény

92a) A Tt. 222/2004. sz. többször módosított törvény 78. §-a

92b) A Tt. 222/2004. sz. többször módosított törvény 79. §-a

92ba) Például a Tt. 431/2002. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 595/2003. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 98/2004. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 222/2004. sz. többször módosított törvénye, a Tt. 298/2008. sz. többször módosított törvénye.

92c) A Tt. 582/2004. sz. többször módosított törvény

93) A Tt. 466/2009. sz. törvénye

94) A Tt. 71/1967. sz., a közigazgatási eljárásról (közigazgatási rend) szóló többször módosított törvénye

95) A Tt. 428/2002. sz., a személyes adatok védelméről szóló többször módosított törvénye

96) Például a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz. többször módosított törvénye, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 233/1995. sz., többször módosított törvénye, a Tt. 461/2003. sz. többször módosított törvénye.

Az Európai Unió jogilag kötelező érvényű aktusainak jegyzéke

1. A Tanács 2010/24/EU sz., 2010. március 16-án keltezett, az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelve (HL L 84., 2010.03.31.)

2. A Tanács 2011/16/EU sz., 2011. február 15-én keltezett, az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló irányelve (HL L 64., 2011.03.11.).