A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa,

a Szlovák Köztársaság Alkotmányára és a Szlovák Köztársaságra nézve kötelező érvényű nemzetközi egyezményekre alapozva,

A Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárai alapvető jogait és szabadságjogait tiszteletben tartva,

tekintettel az eddig hatályos, a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát szabályozó létező törvényekre,

elismerve és megbecsülve a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárai anyanyelvének jelentőségét, mint az állam kulturális kincsének megnyilvánulását,

szem előtt tartva a demokratikus, toleráns és gyarapodó társadalom létrehozását az egységesülő Európai Unió keretei között,

tudatosítva, hogy a szlovák nyelv és a magyar nyelv a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelve,

az alábbi törvényt hozta meg:

(1) A Szlovák Köztársaság területén hivatalos nyelv a szlovák nyelv és a magyar nyelv.

(2) A Szlovák Köztársaság állampolgára jogosult a hivatalos nyelveken kívül a nemzeti kisebbség nyelvének használatára is.

(3) A nemzeti kisebbségek nyelve használatának részleteit külön jogszabály rendezi.¹⁾

(1) A jelen törvény célja, hogy biztosítsa minden állampolgár alkotmányos jogát a szlovák vagy magyar használatára a közigazgatási szervek, bíróságok és más állami szervek előtt. A jelen törvény célja az is, hogy meghatározza az állam, az állami szervek, a közigazgatási szervek, a közszolgáltatások nyújtóinak, illetve a jogi személyek és természetes személyek kötelességeit az állampolgárok nyelvi jogainak biztosítása terén, valamint hogy meghatározza az állampolgárokkal való kommunikálásának nyelvét az állampolgárok nyelvi jogainak tiszteletben tartásával.

(2) A cél az igazságos eljáráshoz való jog és a jó igazgatás biztosítása, tekintet nélkül a nyelvre, és az állampolgár nyelvi jogainak biztosítása anélkül, hogy neki magának kellene nyelvi jogainak betartását követelnie.

(3) A közigazgatási szervek, bíróságok és más állami szervek, a közszolgáltatások nyújtói, a jogi személyek és természetes személyek szélesebb körű nyelvi jogokat és szolgáltatásokat nyújthatnak, mint amit a jelen törvény megkövetel.

A jelen törvény céljaira az alábbi fogalmak jelentése:

a) bíróság az általános bíróságok rendszere (járásbíróságok, kerületi bíróságok, Speciális Büntetőbíróság, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Közigazgatási Bírósága, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága),

b) egyéb állami szerv elsősorban a parlament, az államfő, a kormány, az ügyészség, a Szlovák Köztársaság Rendőri testülete, a Szlovák Köztársaság Fegyveres Testülete, a Szlovák Köztársaság Tűzoltó- és Műszaki Mentő Testülete, a Szlovák Köztársaság Börtönőrsége és Igazságügyi Őrsége,

c) közigazgatási hatóság/szerv a központi államigazgatási és helyi államigazgatási szerv; a területi (községi, városi, Pozsony fővárosban és Kassa városában a városkerületi és az önkormányzati kerületi) önkormányzati szervek; az érdekvédelmi önkormányzati szervek, melyeket külön jogszabály hatalmaz fel közigazgatási döntéshozatalra természetes személyek és jogi személyek jogairól és törvényben védett érdekeiről; a jogi személyek és természetes személyek, melyeket különleges jogszabály hatalmaz fel közigazgatási döntéshozatalra természetes személyek és jogi személyek jogairól és törvényben védett érdekeiről; egyéb szervek és jogalanyok, melyeket külön jogszabály hatalmaz fel közigazgatási döntéshozatalra természetes személyek és jogi személyek jogairól és törvényben védett érdekeiről.

(1) Ez a törvény vonatkozik a bíróságokra, egyéb állami szervekre, a közigazgatási szervekre és az általuk fenntartott jogi személyekre, a közszolgáltatásokat nyújtó jogalanyokra, a törvénnyel alapított jogi személyekre és az ő alkalmazottaira, az állami alkalmazottakra, a bírákra, az ügyészekre, az állami vasúti és a községi rendőrségi testület tagjaira, a Szlovák Köztársaság Fegyveres Testületének/Hadseregének tagjaira (a továbbiakban csak „hadsereg“), a Szlovák Köztársaság Börtönőrsége és Igazságügyi Őrsége tagjaira, más fegyveres biztonsági testületek tagjaira, egyéb fegyveres testületek tagjaira és a Szlovák Köztársaság Tűzoltó- és Műszaki Mentő Testületei tagjaira, ha a törvény másként nem rendelkezik. Ezek az alkalmazottak kötelesek szóban és írásban használni a a hivatalos nyelveket a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően; ez nem befolyásolja a külön jogszabályban¹⁾ lefektetett, a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát a hivatalos érintkezésben, sem a más nyelvek használatát a nemzetközi kapcsolatokban meghonosult gyakorlat szerinti hivatalos, külfölddel való érintkezésben.

(2) Ugyancsak vonatkozik a jelen törvény azokra a természetes és jogi személyekre, amelyek olyan fogyasztási árucikkeket gyártanak, melyeket a 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű településen értékesítenek vagy amelyek kétnyelvű településen üzemeltetnek kiskereskedelmi egységet, vendéglőt, ill. nyújtanak szolgáltatásokat.

(3) Az 1. bekezdés szerinti szervek biztosítják, hogy alkalmazottaik szóban és írásban bírják a területükön használatos hivatalos nyelveket. Ezt a célt főleg az alkalmazottak nyelvi képzésével lehet elérni, valamint nyelvpótlékkal és a nyelvismeret figyelembe vételével az új alkalmazottak toborzása során. A részleteket külön előírás szabályozza.

(4) A törvény nem szabályozza a liturgiai nyelvhasználatot. E területen a nyelvhasználatot az egyházakra és vallási közösségekre vonatkozó jogszabályok szabályozzák.

A hivatalos nyelv használatát

a) az iskola-előkészítő oktatásban, az alapiskolákban, a középiskolákban, a főiskolákon és egyetemeken,²⁾

b) a kultúra – főleg a Nemzeti Kisebbségek Kultúráját Támogató Alap, a rádió és televízió műsorszolgáltatás, az időszaki sajtó, a hírügynökségi hírszolgáltatás vagy alkalmi kiadvány, a színházak, könyvtárak, az ifjúsággal folyó munka – területén,

c) az egészségügyi és szociális ellátás területén,

d) az előzetes vizsgálat és bírósági eljárás területén,

e) az alkalmazottak, állami alkalmazottak és közigazgatási alkalmazottak nyelvtudása területén

külön törvények szabályozzák.

(1) Az állam nyelvhasználat szerinti felosztásában alapegysége a község. A község egynyelvű vagy kétnyelvű. A kétnyelvű községek jegyzékét a Szlovák Köztársaság Kormányának rendelete határozza meg tízévente a népszámlálás eredményei alapján. A rendelet meghatározza, mely községek kétnyelvűek, az adott községben melyik nyelv a többségi nyelv, ahogyan azt is, hogy mely községek kizárólag egynyelvűek: szlovák vagy magyar nyelvűek.

(2) Kétnyelvű a község, ha lakosait szlovákul és magyarul beszélő személyek alkotják, és a kisebbség legalább 8 százalékát teszi ki az összlakosságnak vagy ha legalább 3000 személy tartozik a kisebbséghez. A kétnyelvű községet egynyelvűvé nyilvánítják, ha a kisebbség lélekszáma 3000 fő, vagy a számaránya hat százalék alá csökken. A községi képviselőtestület javaslata alapján a kormány rendeletében meghatározhatja, hogy a község az elkövetkező tíz évben annak ellenére is kétnyelvűnek tekintendő, hogy a népszámlálás eredményei alapján egyébként már egynyelvű volna.

(3) A járás egynyelvű vagy kétnyelvű. A járás akkor kétnyelvű, ha lakosságát szlovákul és magyarul beszélő személyek alkotják és az illetékességi területén a kisebbség kiteszi legalább a lakosság 8 százalékát, vagy legalább 3000 személy tartozik a kisebbséghez. A kétnyelvű járást egynyelvűvé minősítik, ha a kisebbségi személyek lélekszáma 3000 fő vagy a kisebbségi lakosok számaránya 6 százalék alá csökken.

(4) A nagyobb területi egység (a továbbiakban csak „önkormányzati kerület“) egynyelvű vagy kétnyelvű. A önkormányzati kerület kétnyelvű, ha lakosait szlovákul és magyarul beszélő személyek alkotják és az illetékességi területén a kisebbség kiteszi legalább a lakosság 8 százalékát, vagy legalább 3 000 személy tartozik a kisebbséghez. A kétnyelvű önkormányzati kerületet egynyelvűvé minősítik, ha a kisebbségi személyek lélekszáma 3 000 fő vagy a kisebbségi lakosok számaránya 6 százalék alá csökken. önkormányzati kerület képviselőtestületének javaslata alapján a kormány rendeletében meghatározhatja, hogy az önkormányzati kerület az elkövetkező tíz évben annak ellenére is kétnyelvűnek tekintendő, hogy a népszámlálás eredményei alapján egyébként már egynyelvű volna.

(5) A kétnyelvű községek, járások és önkormányzati kerületel jegyzékét a Szlovák Köztársaság Kormányának rendelete határozza meg tízévente a népszámlálás eredményei alapján. A rendelet meghatározza, mely községek, járások és önkormányzati kerületek kétnyelvűek, bennük melyik nyelv a többségi nyelv, ahogyan azt is, hogy mely községek, járások és önkormányzati kerületek kizárólag egynyelvűek: szlovák vagy magyar nyelvűek.

(6) Ha megváltoznak a község, járás vagy önkormányzati kerület határai, egyidejűleg döntést kell hozni arról is, hogy a változás hogyan befolyásolja annak nyelvi státusát.

(1) Egynyelvű szerv az állami szerv és közigazgatási szerv, melynek illetékességi területén csak olyan községek vannak, amelyek lakosai egy azonos nyelvet beszélnek. Egynyelvű szervnek tekintendő az egynyelvű község, egynyelvű járás és egynyelvű önkormányzati kerület szerve is.

(2) Kétnyelvű szerv az állami szerv és közigazgatási szerv, melynek az illetékességi területén a kisebbség kiteszi legalább a lakosság 8 százalékát, vagy legalább 3000 személy tartozik a kisebbséghez. Kétnyelvű szervnek tekintendő a kétnyelvű község, kétnyelvű járás vagy a kétnyelvű önkormányzati kerület szerve is.

(3) Kétnyelvű szerv magyar elsőbbségi nyelvvel az állami szerv és közigazgatási szerv, melynek illetékességi területén a magyar nyelv többségi nyelv.

(4) Kétnyelvű szerv szlovák elsőbbségi nyelvvel az állami szerv és közigazgatási szerv, melynek illetékességi területén a szlovák nyelv többségi nyelv.

(1) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a hivatalos kapcsolat és kommunikáció az egyik hivatalos nyelven valósul meg. A kétnyelvű községben a hivatalos érintkezésben mindenkinek jog van az általa választott hivatalos nyelv (szlovák vagy magyar) használatára.

(2) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a születési anyakönyvi kivonatot, a házassági anyakönyvi kivonatot, a halotti anyakönyvi kivonatot, az engedélyeket, a jogosítványokat, az igazolásokat, a szakvéleményeket és hirdetményeket kétnyelvű formában, mégpedig szlovák és magyar nyelven adják ki.

(3) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben az önkormányzati rendeleteket kétnyelvű formában, mégpedig szlovák és magyar nyelven adják ki.

(4) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a teljes hivatali ügyvitel (anyakönyv-vezetés, jegyzőkönyvek, határozatok, statisztikák, nyilvántartások, zárszámadások, hivatali feljegyzések, a nyilvánosságnak szóló tájékoztatások stb.), valamint az egyházak és vallási közösségek nyilvánosságnak szánt ügyvitele szlovák és magyar nyelven valósul meg; ez nem befolyásolja a nemzeti kisebbségek nyelvének különleges jogszabály szerinti használatát.

(5) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a krónikát szlovák és magyar nyelven vezetik.

(6) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a közigazgatási hatóság tanácskozási nyelve a község lakossága többségének a nyelve.

(7) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a községi képviselőtestület képviselője és a községi képviselőtestület tanácskozásának többi résztvevője jogosult a községi képviselőtestület ülésén a szlovák vagy magyar nyelv használatára.

(8) A 8. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3 bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre is.

(1) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a település neve és a településrész neve szlovák és magyar nyelven kerül feltüntetésre, elsősorban az összes közlekedési jelzőtáblán, a tájékoztató táblákon, a közigazgatási, az államhatalmi szervek épületein, a közszolgáltatásokat nyújtó jogalanyok, valamint a jogi és természetes személy-vállalkozók épületein.

(2) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a település neve és a településrész neve szlovák és magyar nyelven kerül feltüntetésre a vasútállomáson, a vasúti megállóhelyen, az autóbusz-pályaudvaron, az autóbusz-megállóban, a repülőtéren és a kikötőben is. A község megjelölése mindkét nyelv esetében azonos méretű táblán és azonos betűtípussal történik.

(4) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községek területén az utcanevek és más helyi földrajzi elnevezések szlovák és magyar nyelven kerül feltüntetésre.

(5) A szakpublikációkban, a sajtóban és más tömegtájékoztató eszközökben, valamint a közigazgatási hatóságok és állami hatóságok hivatali tevékenységében a normatív földrajzi megnevezéseken kívül feltüntethetők a szlovák nyelven vagy magyar nyelven meghonosult és használatos földrajzi elnevezések is.

(6) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községek területén a Szlovák Köztársaság polgárainak életét, egészségét, biztonságát és vagyonát veszélyeztető körülményekre figyelmeztető tájékoztatásokat nyilvános hozzáférhető helyeken szlovák és magyar nyelven függesztik ki.

(7) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községek területén a közvéleménynek szánt összes feliratot és hirdetményt, elsősorban a kereskedelmi egységek, sportlétesítmények, vendéglátó egységek, az utcákon, az utak mentén és utak felett, a repülőtereken, az autóbusz-pályaudvarokon és vasútállomásokon kihelyezett tájékoztatásokat szlovák és magyar nyelven függesztik ki.

(8) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községek területén az emlékművek, emlékhelyek és emléktáblák feliratai szlovák vagy magyar nyelvűek lehetnek.

(9) A 9. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű megyékre is.

(1) A 6. § 2. bek. szerinti község lakosainak szavazása alapján dönthet a Szlovák Köztársaság Kormányának rendeletében feltüntetett település megnevezésének megváltoztatásáról.

(2) A település megnevezésének megváltoztatásáról kiírt helyi népszavazásra különleges törvény rendelkezései vonatkoznak.³⁾

(1) A közvélemény tájékoztatását szolgáló, a helyi rádióban vagy más műszaki berendezés útján közzétett közleményeket a 6. § 2. bek. szerinti községek területén szlovák és magyar nyelven valósítják meg.

(2) A 6. § 2. bek. szerinti község a fontos információkat hivatali hirdetőtábláján, honlapján és az időszaki sajtóban szlovák és magyar nyelven teszi közzé, elsősorban az alábbiakat:

a) a tájékoztatást a községi önkormányzat szerveinek összetételéről és azok hatásköreiről,

b) azon jogszabályok, utasítások, útmutatók, értelmező állásfoglalások áttekintését, melyek értelmében a község eljár és döntést hoz, vagy amelyek a jogi és természetes személyek jogait és kötelességeit szabályozzák a községgel való kapcsolataikban,

c) a helyszínt, az időpontot és annak módját, ahogyan az információ beszerezhetők, valamint a tájékoztatást arról, hogy a természetes és jogi személyek hol nyújthatnak be kérvényt, indítványt, javaslatot, panaszt vagy egyéb beadványt,

d) az eljárásrendet, melyet a községnek kötelező betartania minden kérvény, javaslat vagy egyéb beadvány intézése során, beleértve az ügyintézési határidőket, melyeket be kell tartani,

e) a közigazgatási díjszabás tarifáit, melyeket a község a közigazgatási szerv eljárása és elvégzett cselekményei jogcímén szed be, valamint a tájékoztatások nyújtásáért kivethető térítések tarifái,

f) a tájékoztatás a közvagyonnal való gazdálkodásról és a községi vagyon kezeléséről.

(3) A nyilvánosságnak szánt alkalmi nyomtatott, kulturális célzatú kiadványok, a képtárak, múzeumok, könyvtárak katalógusai, a mozik, színházak, hangversenyek és egyéb kulturális rendezvények műsorismertetői a 6. § 2. bek. szerinti községben a kisebbség nyelvén is kiadásra kerülnek.

(4) A 6. § 2. bek. szerinti községben a közigazgatási hatóság és az állami szerv köteles megteremteni a feltételeket a szlovák nyelv és a magyar nyelv jelen törvény és különleges jogszabály által előírt használatához.

(5) A 6. § 2. bek. szerinti községben a községi rendőrség a község többségi nyelvét használja.

(6) A Szlovák Köztársaság hadseregének tagjai, fegyveres biztonsági testületeinek tagjai, egyéb fegyveres testületeinek tagjai, a tűzoltó és műszaki mentőszolgálatok tagja, valamint az állami, a vasúti és a községi rendőrség tagjai a 6. § 2. bek. szerinti községben a szlovák és a magyar nyelvet használják az állampolgárokkal folytatott kommunikáció során.

(7) A 6. § 2. bek. szerinti községben a közszolgáltatásokat és a velük összefüggő tájékoztatást és kommunikációt szlovák nyelven és magyar nyelven valósítják meg. Irányadó az állampolgár által használt nyelv. Közszolgáltatás elsősorban a víz-, a villamos áram-, a gázszolgáltatás, a szennyvízelvezetés, a hulladékgyűjtés és a tömegközlekedés (autóbusz- és vasúti közlekedés), a postai szolgáltatás, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatások, beleértve a 112-es segélyhívó telefonszámra befutó sürgősségi hívások nyelvét is.

(8) A 11. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre is.

(1) Mindenkinek joga van a szlovák vagy a magyar nyelv használatára a hivatalos érintkezésben az állami hatóságok és közigazgatási szervek előtt, a kétnyelvű község, a kétnyelvű járás és a kétnyelvű önkormányzati kerület szervei előtt. Ezen kívül e szervek biztosítják, hogy egy adott ügyben zajló vallomástétel esetén az érintett személy saját belátása szerint használhassa a szlovák vagy a magyar nyelvet.

(2) Az egynyelvű község a község nyelvét használja, ha a község külön kérvény alapján másképp nem dönt, vagy ha a törvény másként nem rendelkezik. Mindenkinek joga van azonban a szlovák nyelvet vagy a magyar nyelvet használni és e nyelvek bármelyikén kihallgatást nyerni olyan ügyben, amely az ő alapvető jogaira, a gyámsága alatt álló személy alapvető jogaira, illetve a hatóságok által rá kirótt kötelességekre közvetlen kihatással bír.

(1) A kereskedelmi társaság, az egyesület vagy más természetes személy jogosult a hivatalos érintkezésben a szlovák nyelvet vagy a magyar nyelvet használni. A jogi személyek nyelvhasználati jogaira a természetes személyek nyelvhasználatát szabályozó rendelkezések arányos mértékben vonatkoznak.

(1) Kétnyelvű hatóságon a közigazgatási eljárás lefolytatásának nyelve az állampolgár által használt nyelv. Ha a felek különböző nyelven beszélnek, vagy ha az eljárás résztvevői az eljárás megindításakor még nem ismertek, a kétnyelvű hatóság dönt a használt nyelvről, figyelembe véve a felek jogait és törvényes érdekeit. Ha az eljárás nyelve ilyen módon nem határozható meg, az adott illetékességi terület többségi nyelvét használják.

(2) Az egynyelvű hatóság a saját nyelvét használja közigazgatási eljárási nyelvként, amennyiben a hatóság nem választ másik nyelvet a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.

(1) A 9. § rendelkezései a közigazgatási bírósági eljárások nyelvére is vonatkoznak.

(2) A közigazgatási bírósági eljárások kétnyelvű hatóság előtt az adott ügyben – melyben a polgár és a szerv a résztvevő – azon a nyelven kerülnek lefolytatásra, amelyet a polgár használ. Ha a résztvevő felek mindegyike hatóság, azt a nyelvet használják, amelyet az eljárás indítványozója használt, amennyiben a másik fél jogainak és törvényes érdekeinek szem előtt tartása miatt nem indokolt a másik nyelv használata.

(3) A közigazgatási bírósági eljárásban egynyelvű bíróság előtt az adott illetékességi terület többségi nyelvét használják, amennyiben a hatóság nem a másik nyelvet választja a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.

(1) Büntetőperes ügyekben a kétnyelvű bíróságok a vádlott nyelvét használják eljárási nyelvként. Ha a büntetőperes eljárásnak több vádlottja van, akik különböző nyelveken beszélnek, vagy ha a vádlott más, vagyis nem szlovák vagy magyar nyelven beszél, a bíróság dönt az eljárás nyelvéről a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva. Ha az eljárás nyelvét ilyen módon nem lehet meghatározni, a bíróság illetékességi területének többségi nyelvét használják.

(2) Az egynyelvű bíróságok a bíróság illetékességi területének nyelvét használják, amennyiben a hatóság nem a másik nyelvet választja a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.

(3) Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a bűnüldöző szervekre is. A részleteket külön jogszabály határozza meg.⁴⁾

(1) Kétnyelvű bíróságok előtt folyó polgári peres ügyekben eljárási nyelvként az ügyfelek nyelvét használják. Ha a polgári peres eljárásnak több eltérő anyanyelvű résztvevője van, akik nem tudnak megállapodni, hogy milyen nyelven folyjon az eljárás, a bíróság dönt az eljárás nyelvéről a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva. Ha az eljárás nyelvét ilyen módon nem lehet meghatározni, a bíróság illetékességi területének többségi nyelvét használják.

(2) Az egynyelvű bíróságok a bíróság illetékességi területének nyelvét használják, amennyiben a hatóság nem a másik nyelvet választja a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.

(1) A 15. § rendelkezései a peren kívüli polgári eljárásokra és egyéb, nem büntetőperes és polgári jogi eljárásokra is vonatkoznak a kétnyelvű bíróságok esetében.

(2) Ha a kétnyelvű bíróság eljárásának csak egy résztvevője van, ennek a résztvevőnek a nyelvét használják a bírósági eljárásban. Egynyelvű bíróság esetén az eljárásban a 12. § 2. bekezdését alkalmazzák.

A fellebbviteli eljárás a kerületi bíróságon vagy a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságán azon a nyelven zajlik, amelyiken az elsőfokú bírósági eljárást lefolytatták, ha a bíróság nem választ másik nyelvet a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.

(1) Ha az állampolgárnak törvényes joga van a szlovák vagy a magyar nyelv használatára, de a hatóság nyelve vagy az eljárás nyelve más, a hatóság térítésmentesen tolmácsolást biztosít neki, ha ő maga nem gondoskodott a tolmácsolásról.

(1) Az hatóságok által kiadott ítéletek, határozatok és egyéb dokumentumok a 9–14. § szerinti ügyekben az eljárás nyelve szerinti nyelven kerülnek kidolgozásra.

(2) Az ügy előkészítésével és elbírálásával kapcsolatos dokumentumokat az eljárás lefolytatásának nyelvén dolgozzák ki, amennyiben a felek jogai vagy törvényes érdekei nem indokolják a másik nyelv használatát.

(3) Az értesítéseket, beidézéseket és a leveleket, melyeket az ügyfeleknek vagy olyan személyeknek küldenek ki, akiket a törvény értelmében tájékoztatni kell a folyamatban lévő eljárásról vagy az ügyről, melyet mérlegelni kell, a kétnyelvű hatóság az eljárás nyelvétől függetlenül a címzett nyelvén küldi ki, ha annak az anyanyelve számára ismert vagy ha az anyanyelve nehézségek nélkül megállapítható, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kétnyelvűen, szlovák és magyar nyelven küldi ki.

(1) Ha az előállítási kérvény, az ítélet, a határozat, a bírósági feljegyzés vagy más dokumentum az ügyfél anyanyelvétől eltérő nyelven készült és a 2. bekezdés másként nem rendelkezik, a közigazgatási hatóság és a kétnyelvű szerv az ügyfél kérésére térítésmentesen biztosítja ezen dokumentumok közhiteles fordítását olyan mértékben, amilyen az a jogait és törvényes érdekeit vagy kötelezettségeit érinti.

(2) Az egynyelvű község, az egynyelvű járás vagy egynyelvű önkormányzati kerület az ügyfél kérésére térítésmentesen biztosítja azon dokumentum közhiteles fordítását, mely a határozatot tartalmazza olyan ügyben, melyet a hatóság kezdeményezett és amely közvetlen kihatással bír alapvető jogaira, a gondoskodására bízott személy alapvető jogaira, vagy a kötelességeire, melyeket rá a hatóság kirótt.

(1) Közhiteles fordítás a jelen törvény céljaira a kétnyelvű hatóság által vagy hiteles fordító által készített szlovák nyelvű vagy magyar nyelvű fordítás.

(2) A jelen törvénnyel összhangban kiadott, határozatot tartalmazó dokumentum fordítása az eredeti dokumentummal egyenértékű.

(3) Ha hibát állapítanak meg a közhiteles fordításban, a hatóság a hibát kijavítja, amennyiben a hiba kijavítása nem egyértelműen felesleges. Ilyen esetben az ügy résztvevője térítésmentesen megkapja a határozatot tartalmazó kijavított dokumentum másolatát.

(1) Az állami és a közigazgatási szerv tevékenysége során és saját kezdeményezésből biztosítja, hogy a természetes személyek nyelvi jogai a gyakorlatban érvényesüljenek.

(2) A kétnyelvű szerv közszolgálatot szlovák és magyar nyelven végez. A hatóság mindkét nyelv használatát nemcsak szolgáltatásai útján mutatja fel a közvéleménynek, hanem más tevékenységei során is, elsősorban biztosítja az összes felirat, értesítés, tájékoztató anyag, nyomtatvány kétnyelvű kiadását.

(3) A kétnyelvű szerv a természetes személyekkel és jogi személyekkel való hivatali érintkezésben az ő nyelvüket használja: a szlovák vagy a magyar nyelvet, ha az érintett nyelve számára ismert, ha azt elérhető forrásból meg tudja állapítani, vagy egyidejűleg mindkét nyelvet használja.

(4) A 24. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre.

(1) Az állami vállalat vagy szolgáltatásokat nyújtó társaság, melyben az állam, vagy egy vagy több kétnyelvű község vagy önkormányzati kerület, mely különböző nyelveket használ, szolgáltatásnyújtói jogköreiket és tájékoztatásai kötelességeiket szlovák és magyar nyelven gyakorolják olyan mértékben és módon, amilyet tevékenységük jellege és lényege megkövetel, és ami e vállalatok, támogatott vagy költségvetési szervezetek és község vagy önkormányzati kerület által alapított jogi személyek szempontjából nem tekinthető aránytalannak. A jelen törvény szervezetekre vonatkozó rendelkezései érvényesek a közhatalmat gyakorló állami vállalatokra is.

(2) Az 1. bekezdésben felsorolt kötelességeken túl az állami vállalatok, támogatott vagy költségvetési szervezetek és község vagy önkormányzati kerület által alapított jogi személyek kötelesek betartani hatáskörükben a nyelvi szolgáltatásokra vonatkozó különleges rendelkezéseket.

(1) A 11. § 7. bek. szerinti közhasznú szolgáltatás nyújtója tevékenysége során és saját kezdeményezésből biztosítja, hogy a természetes személyek és jogi személyek 6. § 2. bek. szerinti nyelvi jogai a gyakorlatban érvényesüljenek.

(2) A 11. § 7. bek. szerinti közhasznú szolgáltatás nyújtója szlovák és magyar nyelven szolgálja a közvéleményt/nyilvánosságot. A 11. § 7. bek. szerinti közhasznú szolgáltatás nyújtója mindkét nyelv használatát nem csupán a szolgáltatásain keresztül mutatja meg, hanem más tevékenységei útján is, biztosítja főként az összes felirat, hirdetmény, tájékoztató anyag, nyomtatvány és honlapja mindkét nyelven való megjelenítésével is.

(3) A 11. § 7. bek. szerinti közhasznú szolgáltatás nyújtója a természetes és jogi személlyel való írásbeli és szóbeli kommunikáció során annak a nyelvét használja: a szlovák vagy a magyar nyelvet, ha az ügyfél nyelve ismert, könnyen megállapítható, vagy mindkét nyelvet használja.

(4) A 26. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre is.

(1) Ha a közigazgatási tevékenység végrehajtását törvényből fakadóan vagy törvényi átruházás alapján természetes vagy jogi személy végzi, akkor a jelen törvény rendelkezései erre a természetes vagy jogi személyre is vonatkoznak e tevékenységének végzése során. Ha az ilyen természetes személy vagy jogi személy szerv határozatával kerül kijelölésre, vagy a szerv és a természetes vagy jogi megegyezésével jön létre, a kijelölő szerv biztosítja, hogy az adott feladat végrehajtása során a nyelvi szolgáltatások a jelen törvénnyel összhangban legyenek biztosítva. Ugyanígy vonatkozik ez a kötelesség az érintett természetes személyre vagy jogi személyre a hatóság által rábízott közigazgatási tevékenységtől eltérő tevékenysége esetén is, ha ezt a jelen törvény által megszabott szolgáltatásnyújtási színvonal megköveteli.

(2) Ha a természetes vagy jogi személy boltot, vendéglőt üzemeltet vagy szolgáltatást nyújt 6. § 2. bek. szerinti községben, legalább az írásbeli kommunikáció során szlovák és magyar nyelven szolgálja a nyilvánosságot, elsősorban kétnyelvű feliratokat, értesítéseket, tájékoztató táblákat, anyagokat bocsát ki és kétnyelvű honlapot üzemeltet. Lehetőségeihez mérten biztosítja a kétnyelvű kommunikációt szóban is.

(3) A 27. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre is.

Az állami hatóság és közigazgatási hatóság munkanyelvként illetékességi területének többségi nyelvét használja, amennyiben nem méltányosabb mindkét nyelv vagy különleges indokok miatt idegen nyelv használata.

(1) Egymás közti levelezésükben az állami hatóságok, a közigazgatási hatóságok a szlovák nyelvet használják, amennyiben a fogadó vagy küldő hatóság nem magyar egynyelvű hatóság, kétnyelvű hatóság a magyar nyelv elsőbbségével, vagy más okból nem indokoltabb a magyar nyelv vagy más nyelv használata.

(2) A községnek küldött levelezés során az állami hatóság és a közigazgatási hatóság a község nyelvét vagy a község lakosai többségének a nyelvét használja, ha a 3. bekezdés másként nem rendelkezik, vagy ha a hatóság mindkét nyelvet használja. Az állami hatóság és a közigazgatási hatóság a fogadó fél nyelvét használja az egyetemeknek, középiskoláknak vagy más oktatási intézményeknek küldött levelezés során.

(3) Az állami hatóság és közigazgatási hatóság az eljárás nyelvét használja, ha állásfoglalást kér vagy ad ki az ügyben, melyben a résztvevőnek határozatot tartalmazó vagy más dokumentumot kell kiadnia. Az egynyelvű hatóság jogosult állásfoglalását a saját nyelvén kiadni. Ilyen esetben az állami hatóság vagy a közigazgatási hatóság, mely az üggyel foglalkozik, a hatóság kérésére térítésmentesen biztosítja az állásfoglalás hiteles fordítását.

A kormánytag és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa szakbizottságának tagja, a bizottság, munkacsoport és hasonló szerv tagja, valamint a kétnyelvű község vagy megye szervének tagja jogosult a szlovák nyelvet vagy a magyar nyelvet használni a találkozókon vagy írásos nyilatkozatában vagy állásfoglalásában, melyet a feljegyzéshez vagy jelentéshez csatolnak. Ha a szerv valamely tagja nem érti a szóbeli nyilatkozatot, kérésére annak tartalmát röviden összefoglalják neki a számára érthető nyelven.

(1) A törvényeket szlovák és magyar nyelven fogadják el és teszik közzé. Ugyanígy az állami szervek és közigazgatási hatóságok által kibocsátott jogszabályok és határozatok is mindkét hivatalos nyelven közzéteszik a 6. § 2. bek. szerinti községekben és a 6. § 4. bek. szerinti önkormányzati kerületben.

(2) A törvények és más általános érvényű jogszabályok közzétételének részleteit külön törvény szabályozza.⁵⁾

(3) Különleges rendelkezések vonatkoznak a nemzetközi egyezmények és törvénybe foglalt szabályok nyelvhasználatára.

(1) A Szlovák Köztársaság Kormányának és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselőinek és szakbizottságainak törvényjavaslatait és a velük kapcsolatos jelentéseket6) szlovák nyelven teszik közzé. Az adott törvényjavaslatoknak és jelentéseknek tartalmazniuk kell a magyar nyelvű összefoglalót és a törvényjavaslat szövegét magyar nyelven is.

(2) Ha az érintett minisztérium, mely törvényjavaslatot készít elő és az a véleménye, hogy a jelentés rendkívüli jelentőséggel bír az ország magyarul beszélő lakosságára nézve, a jelentés teljes terjedelemben kibocsátásra kerül magyar nyelven is.

(3) Ha a törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó jelentés elsősorban a magyarul beszélő lakosságra nézve bír jelentőséggel, magyar nyelven tehető közzé oly módon, hogy tartalmazza a szlovák nyelvű összefoglalót és a törvényjavaslat szlovák nyelvű szövegét.

(1) Az állami és közigazgatási szervek a 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben szlovák és magyar nyelven nyújtanak tájékoztatást.

(2) A közlemények, a nyilvánosságnak szánt tájékoztatók és hirdetmények, ugyanígy más, az állami és közigazgatási szervek 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben nyújtott tájékoztatásai szlovák és magyar nyelven kerülnek közzétételre.

(3) Az állami és közigazgatási szervek közzétett beszámolóit, határozatait vagy más hasonló, általuk kidolgozott közleményeit nem kell lefordítani. Az állami és közigazgatási szervek azonban biztosítják a tájékoztatást mind a szlovákul, mind a magyarul beszélő lakosság részére.

(1) Az útjelzőtáblák, közlekedési jelzőtáblák és más hasonló, a nyilvánosságnak szánt irányjelző táblák a 6. § 2. bek. szerinti községben, a 6. § 3. bek. szerinti járásban és a 6. § 4. bek. szerinti önkormányzati kerületben szlovák és magyar nyelven készülnek, amennyiben rajtuk a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően nem kizárólag egyezményes idegen nyelv használható.

(2) A közlekedési táblákon és irányjelzőkön használt nyelveket önálló törvény és rendelet szabályozza.⁷⁾

Ha a törvény megköveteli, hogy a kereskedelmi forgalmazásra szánt termék a kereskedelmi gyakorlattal összhangban meg legyen jelölve névvel, az árucikk leírásával, használati utasítással, útmutatóval vagy figyelmeztetéssel, az eladásra kerülő árun szereplő szövegnek egynyelvű községben legalább ennek a községnek a nyelvén kell szerepelnie, az eladásra kerülő árun szereplő szövegnek a 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben legalább szlovák és magyar nyelven kell szerepelnie. A feltüntetett információk tekintetében ugyanúgy kell eljárni a szlovák és a magyar nyelv esetében is.

(1) Az alkotmánnyal összhangban a kormány biztosítja az egyenlő bánásmódot a szlovákul és magyarul beszélő lakosok kulturális és társadalmi szükségletei tekintetében.

(2) A közigazgatás megszervezésekor cél, hogy megfelelő területi felosztás jöjjön létre, mely lehetővé teszi a szlovákul és magyarul beszélő lakosoknak a szolgáltatások saját nyelvükön történő, azonos feltételek melletti igénybevételét.

(3) Az állami szervek és a közigazgatási szervek tevékenységük során védelmezik a nemzet nyelvi kulturális hagyományait és támogatják mindkét hivatalos nyelv használatát. Ha a körülmények megkövetelik, a kormány különleges intézkedéseket hoz meg a hivatalos nyelvekkel összefüggő kulturális vagy társadalmi szükségletek biztosítása érdekében.

(1) Minden szerv felügyel arra, hogy a hatáskörében a jelen törvény rendelkezései érvényre jussanak.

(2) A Szlovák Köztársaság Kormányhivatala (a továbbiakban csak „kormányhivatal“) szakmai és módszertani segítséget nyújt az állami szerveknek, a közigazgatási szerveknek, a közszolgáltatásokat nyújtó intézményeknek, a jogi és természetes személyeknek, a biztonsági és mentőtestületeknek a jelen törvény végrehajtása során.

(3) A jelen törvényben lefektetett kötelességek betartása felett felügyeletet a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala gyakorolja, mely javaslatokat bocsát ki a hivatalos nyelvekről és a nemzeti kisebbségek nyelveiről rendelkező jogszabályok végrehajtásához. Szükség esetén a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala proaktívan jár el és intézkedéseket rendel el a feltárt hiányosságok kiküszöbölése érdekében.

(1) A hivatalos nyelvek használata terén közigazgatási szabálysértést követ el az a közigazgatási szerv, állami szerv vagy közszolgáltatásokat nyújtó intézmény, amely a 6. § 2. bek. szerinti községben, a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásban vagy a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületben, ha:

a) nem teszi lehetővé az állampolgárnak a hivatalos nyelvű kommunikációt szóban és írásban vagy erről a lehetőségről nem tájékoztatja őt,

b) általános érvényű rendeleteit, határozatait, döntéseit, hivatalos dokumentumait, űrlapjait, tájékoztató anyagait nem adja ki magyar nyelven, vagy a feliratokat, hirdetményeket és jelzőtáblákat nem helyezi ki hivatalos nyelven,

c) nem biztosítja a székhelyéül szolgáló épület megjelölését hivatalos nyelven,

d) nem biztosítja a tájékoztatók, feliratok és hirdetmények feltüntetését a 9. § 7. bek. szerinti hatásköre területén,

e) kérésre nem biztosítja a hivatalos nyelvű tájékoztatást is az általános érvényű rendeletekről (9. § 8. bek.),

f) nem bocsátja a kormányhivatal rendelkezésére a 39. § 2. bek. szerinti információkat és írásos alapanyagokat.

(2) A hivatalos nyelvek használata terén közigazgatási szabálysértést követ el az a közigazgatási szerv, állami szerv vagy közszolgáltatásokat nyújtó intézmény, jogi vagy természetes személy-vállalkozó, mely nem tünteti fel a feliratokat vagy hirdetményeket a 9. § 7. bek. értelmében hivatalos nyelven is.

(3) Az 1. és 2. bekezdés szerinti közigazgatási szabálysértéseket a kormányhivatal tárgyalja meg.

(4) Ha a kormányhivatal kötelességszegést állapít meg, mely kimeríti a közigazgatási szabálysértés fogalmát az 1. és 2. bek. értelmében, és ha írásbeli figyelmeztetést követően sem kerül sor az általa kiszabott határidőben a feltárt hiányosságok kiküszöbölésére, a kormányhivatal 50 eurótól 2 500 euróig terjedő bírságot szabhat ki. A bírságolási eljárásra a közigazgatási eljárásrend általános szabályai vonatkoznak.

(5) A bírság kiszabásakor figyelembe veszik a közigazgatási szabálysértés súlyosságát, következményeit, elkövetésének körülményeit, fennállásának időtartamát és a jogsértés ismétlődését. A bírság egy éven belül szabható ki attól a naptól számítva, amikor a szabálysértés ténye a kormány tudomására jutott, legkésőbb azonban két éven belül azt a napot követően, hogy a szabálysértés elkövetése megvalósult.

(1) A kormányhivatal kétévente egyszer jelentést terjeszt a Szlovák Köztársaság Kormánya elé a hivatalos nyelvek használatáról a Szlovák Köztársaság területén. Az előző mondat szerinti jelentésről a beterjesztés előtt állásfoglalást készít az Emberjogi, Nemzeti Kisebbségi és Nemi Egyenlőségi Tanács is.

(2) A 2. bekezdés szerinti célokra a kormányhivatal jogosult az állami szervektől, a közigazgatási szervektől, a közszolgáltatásokat nyújtó intézményektől tájékoztatást is írásos alapanyagokat kérni a hivatalos nyelvek hatáskörükön belüli használatáról.

(3) A 2. bekezdés szerinti első jelentést a kormányhivatal 2023. december 31-én terjeszti elő.

(1) A Szlovák Köztársaság külképviseleti hivatalainak nyelvhasználati rendjére a jelen törvény kétnyelvű hatóságokra vonatkozó rendelkezései érvényesek azon illetékességi területeken, ahol a többségi lakosság nyelve a szlovák nyelv. A jelen törvény nem vonatkozik a tiszteletbeli konzulátusokra.

(2) A Szlovák Köztársaság külképviseleti hivatalainak idegennyelv-használati rendjének részleteit kormányrendelet szabályozza.

(1) A Szlovák Köztársaság Hadserege alapegységeinek nyelve a szlovák nyelv. Kialakításra kerül azonban legalább egy alapegység a magyarul beszélő katonák számára. A Szlovák Köztársaság Hadseregéről szóló törvénnyel összhangban⁹⁾ létrehozhatók más magyarul beszélő vagy kétnyelvű alapegységek vagy alakulatok is.

(2) A hivatásos katonák állami szolgálatáról szóló törvénnyel és egyéb törvénymódosításokkal¹⁰⁾ összhangban az állampolgárnak, aki hivatásos katonai állami szolgálatra jelentkezik, joga van a hadsereg olyan alakulatába kérni a felvételét, melyben a kiképzés nyelve az anyanyelve: a szlovák vagy a magyar nyelv. A háború vagy hadiállapot idején folyó alternatív katonai szolgálatról szóló törvény¹¹⁾ tartalmaz a szlovák nyelven és a magyar nyelven beszélő állampolgárra vonatkozó anyanyelvhasználati jogi szabályokat civilszolgálat idejére azok esetében, akik írásbeli nyilatkozatban tagadták meg a rendkívüli szolgálatot azon okból, hogy az ellentétben áll lelkiismereti vagy vallási meggyőződésükkel.

(3) A Szlovák Köztársaság Hadseregének vezénylési nyelve a szlovák nyelv.

(1) A börtönökben és azok részlegeiben, melyeket a Börtönőrség és Igazságügyi Őrtestület őriz, a szlovák nyelvet használják. Ez nem érinti a 6. § rendelkezéseit.

(2) Az Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma rendelettel létrehozhat egy vagy több magyar vagy kétnyelvű részleget a büntetés-végrehajtó intézményekben.

(3) E rendelkezések részleteit kormányrendelet szabályozza.

(1) A 2021. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokra az addigi jogszabályok vonatkoznak, amennyiben az állami szerv vagy a közigazgatási szerv másként nem dönt a felek jogait és törvényes érdekeit tekintetbe véve.

(2) A kormányrendelet, mely módosítja és kiegészíti a Szlovák Köztársaság Kormánya Tt. 221/1999. sz. rendeletét, mely tartalmazza azon községek jegyzékét, amelyekben a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek legalább az összlakosság 20 %-át teszik ki, vonatkozik a magyar nyelvre is mindaddig, amíg a kormány új rendeletet nem ad ki a jelen törvénynek megfelelően.

(3) A jelen törvény fogyasztási termékekre vonatkozó, 34. § szerinti rendelkezéseit a jelen törvény életbe lépésétől számított öt éven belül kell összhangba hozni e törvény rendelkezéseivel.

(4) A szabálysértésekre vonatkozó 38. § szerinti rendelkezéseket a jelen törvény életbe lépésétől számított ötödik év letelte után kezdik érvényesíteni.

(5) Megszűnik a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 270/1995. sz., a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló, többször módosított törvénye.

(6) A jelen törvény 2022. január 1-én lép hatályba.

1) A Tt. 184/1999. sz. törvénye a nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról

2) Pl. A Tt. 596/2003. sz. törvénye az iskolák állami igazgatásáról és más törvények módosításáról, a TT. 245/2008. sz. törvénye a nevelésről és oktatásról (közoktatási törvény) és más törvénymódosításokról a későbbi módosítások szerint

3) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 369/1990. sz. törvényének 11.a §-a

4) A Tt. 301/2005. sz. Büntető Törvénykönyve a későbbi módosítások szerint

5) A Tt. 400/2015. sz. törvénye a jogszabályok megalkotásáról és a Szlovák Köztársaság Törvénytáráról és más törvénymódosításokról

6) A Tt. 400/2015. sz. törvénye 7.§-ának 1. bek.

7) A Tt. 8/2009. sz. törvénye a közúti közlekedésről és más törvények módosításáról és az SzK Belügyminisztériumának Tt. 30/2020. sz. rendelete a közlekedési jelzésekről

8) A Tt. 8/2009. sz. törvénye a közúti közlekedésről és más törvények módosításáról

9) A Tt. 321/2002. sz. törvénye a Szlovák Köztársaság hadseregéről

10) A Tt. 281/2015. sz. törvénye a hivatásos katonák állami szolgálatáról és más törvények módosításáról

11) A Tt. 569/2005. sz. törvénye az alternatív szolgálatról háború vagy hadiállapot idején