Módosítva: 

Tt. 137/2019., hatályos 2019. június 1-től

Tt. 390/2019., hatályos 2020. október 1-től

Tt. 68/2021., hatályos 2021. május 1-től

Tt. 108/2022., hatályos 2022. július 1-től

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a következő törvényt fogadta el:

A bíróság az eljárás során a közérdek és a törvényben biztosított jogok védelmével összhangban, az erkölcsi normákat figyelembe véve jár el. A közérdek védelméből eredő, az eljárásban részt vevő más személyt megillető jogokat törvény szabályozza.

(1) E törvény minden rendelkezését a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, a közrenddel, a jelen törvény alapjául szolgáló elvekkel, a Szlovák Köztársaságnak a törvénnyel szemben elsőbbséget élvező nemzetközi jogi kötelezettségeivel, az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban, valamint az általuk kifejezett és védett értékek kellő figyelembevételével kell értelmezni.

(2) E törvény értelmezése nem mondhat ellent annak, ami a törvény szavaiból és mondataiból egyértelműen és félreérthetetlenül következik. Senki sem hivatkozhat azonban e törvény szavaira és mondataira azok (1) bekezdés szerinti célja és értelme ellenére.

(1) Ha valamely jogkérdés e törvény valamely kifejezett rendelkezése alapján nem tárgyalható és nem határozható meg, a jogkérdést e törvény vagy a vizsgált jogkérdéshez tartalmilag és célját tekintve legközelebb álló más törvénynek a jogkérdést szabályozó rendelkezése alapján kell eldönteni.

(2) Ilyen rendelkezés hiányában a bíróság az ügyet annak a jogszabálynak megfelelően tárgyalja és dönti el, amelyet akkor fogadott volna el, ha maga a jogalkotó lenne, figyelembe véve az általános igazságosság elveit és a jelen törvény alapjául szolgáló elveket, úgy, hogy az eredmény az eljárási viszonyok észszerű rendezése legyen, figyelembe véve a jogtudomány állását és ismereteit, valamint a legfőbb bírói hatóságok állandó döntési gyakorlatát.

A bíróság a jogot az eljárásban részt vevő valamennyi féllel szemben egyformán alkalmazza és értelmezi. Ha az eljárásban kiskorú gyermek a fél, a bíróság a kiskorú gyermek érdekeit szem előtt tartva jár el, és adott esetben tájékoztatja a gyermeket az eljárás lefolytatásával és az ügy érdemével kapcsolatos minden lényeges kérdésről. Amennyiben a fogyatékkal élő személy az eljárásban félként vesz részt, a bíróság az eljárás többi résztvevőjével azonos feltételek mellett biztosítja az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést.

(1) A bíróság kérelem nélkül, az ügyész vagy az eljárásban részt vevő fél kérelmére is eljár. Az eljárás tárgyát a törvény határozza meg.

(2) A bíróság a törvény alapján hivatalból jár el az ügy tárgyalása és eldöntése érdekében, hogy a jogvédelem gyors és hatékony legyen.

A bíróság a felekkel együttműködve jár el az ügy valós állásának megállapítása érdekében. A bíróság köteles minden szükséges bizonyítékot felvenni a tényállás megállapítása céljából, még akkor is, ha a felek nem tettek erre javaslatot.

A felek cselekményeit azok tartalmának fényében kell vizsgálni. Formai szabálytalanságra csak akkor lehet hivatkozni, ha az eljárás szabályos lefolytatása esetén más eredmény született volna. Az eljárás gazdaságossága, valamint a felek jogainak és jogos érdekeinek védelme érdekében a bíróság eltekinthet bizonyos cselekmények elvégzésétől, vagy azok végrehajtását a tisztességes ügydöntés érdekében kiigazíthatja.

Az ügy tárgyalására szóbeli meghallgatást kell elrendelni, hacsak a törvény másként nem rendelkezik.

A meghallgatás alapvetően nyilvános, kivéve, ha a törvény másként nem rendelkezik; a nyilvánosság csak a törvényben meghatározott kényszerítő okokból zárható ki az eljárásból.

(1) A bizonyítékokat és a felek beadványait a bíróság mérlegelési jogkörében értékeli a jelen törvény alapjául szolgáló elvekkel összhangban.

(2) Egyetlen bizonyíték sem bír jogerővel.

(1) A bíróság az érvényes  és hatályos jogszabályok szerint, azok összefüggéseit figyelembe véve és e törvény alapelveivel összhangban jár el és dönt.

(2) Az ügy tárgyalásakor és eldöntésekor a bíróság figyelmen kívül hagyja a törvénysértő módon szerzett tényeket és bizonyítékokat, kivéve, ha a törvénysértő módon szerzett bizonyítékok felvételét a 2. cikk (1) bekezdésének alkalmazása indokolja.

A bíróság úgy jár el az eljárásban, hogy az ügyet a lehető leggyorsabban tárgyalja és döntse el, elkerülve a szükségtelen késedelmeket, gazdaságosan, a felekre és más személyekre ne rójon szükségtelen és észszerűtlen terheket.

A felek személyesen járnak el a bíróság előtt, hacsak a törvény másként nem rendelkezik. A felek képviselő útján is eljárhatnak; a képviselet ellenére a bíróság szükség és lehetőség esetén meghallgathatja a felet.

A külföldi határozatok ugyanolyan hatályúak és ugyanolyan védelmet élveznek, mint a nemzeti határozatok, a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett.

E törvény értelmében a bíróságok tárgyalják és határozzák meg a jelen törvényben meghatározott ügyeket.

(1) A jelen törvény szerinti eljárásokra a polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni, ha e törvény másként nem rendelkezik.

(2) E törvény alkalmazásában a „kereset”, a „fél” és a „jogvita” kifejezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják az eljárás megindítása iránti kérelmet, az eljárásban részt vevő felet (a továbbiakban: fél) és a jelen törvény szerinti eljárást, kivéve, ha az ügy jellege másként nem rendelkezik.

(1) Az illetékes bíróság a jelen törvényben meghatározott bíróság.

(2) Ha a bíróság illetékessége az előző bekezdés alapján nem állapítható meg, akkor a felperes általános bírósága szerinti bíróság rendelkezik illetékességgel.

Ha az ügy átadása érdekében kérelmet nyújtottak be, a kérelemmel kapcsolatban meghallgatásra jogosultak azok a felek, akiknek az eljárásban való részvétele a kérelem benyújtásának időpontjában nyilvánvalóvá vált.

A bíróság az eljárás során kifogás nélkül is vizsgálja a hatáskört és illetékességet.

(1) Ha a bíróság megállapítja, hogy nem rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az ügyet határozat nélkül haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, és erről értesíti a feleket.

(2) Ha az a bíróság, amelyhez az ügyet áttették, nem ért egyet az áttétellel, a bírósági ügyiratot határozat nélkül haladéktalanul benyújtja a közös felsőbírósághoz a hatáskörről és illetékességről való döntés céljából; ha a jogvita illetékességgel kapcsolatos, a bírósági ügyiratot a saját felsőbíróságához nyújtja be. A bíróságokat ez a határozat köti.

(3) A keresetlevél vagy más beadvány benyújtásához kapcsolódó joghatásokat az ügy áttétele nem érinti.

(1) A résztvevő az a személy, akit e törvény résztvevőnek jelöl ki.

(2) A kérelem nélkül indítható eljárásokban az a fél is fél, akinek jogait és kötelezettségeit meg kell állapítani.

(1) A bíróság végzéssel utasítja el a 7. § szerint félnek nem minősülő felperes kérelmét.

(2) Ha a bíróság az (1) bekezdésben említett kérelem tartalma alapján megállapítja, hogy az eljárás megindítása kérelem nélkül is indokolt, úgy határoz a kérelem nélküli eljárás megindításáról.

Ha a körülmények úgy kívánják, a bíróság dönthet úgy, hogy a teljes cselekvőképességgel nem rendelkező személyt az eljárásban jogi képviselőjének vagy eljárási gondnokának kell képviselnie, még akkor is, ha olyan ügyről van szó, amelyben egyedül is eljárhatna.

(1) Ha azok közül, akiknek a jogairól és kötelezettségeiről dönteni kell, valaki az eljárás kezdetétől fogva nem jelenik meg, a bíróság, amint erről tudomást szerez, végzést hoz, amelyben őt félként elfogadja az eljárásban.

(2) Ha olyan fél vált féllé, akinek jogairól vagy kötelezettségeiről nem születik határozat, a bíróság végzéssel megszünteti vele szemben az eljárást.

A jelen törvény szerinti eljárásokban a beavatkozás kizárt.

(1) A bíróság végzéssel engedélyezheti a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Központ részvételét a második rész első fejezete és e törvény negyedik része szerinti ügyekben folytatott eljárásban, ha az ügy nemzetközi vonatkozású.

(2) A bíróság végzéssel egy másik felet is beengedhet az eljárásba, ha ezt valamely külön jogszabály előírja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett személy az eljárásban jogosult minden olyan cselekményre, amelyet a fél végezhet, kivéve, ha olyan cselekményről van szó, amelyet csak a jogviszony alanya végezhet.

(1) Az ügyész beavatkozhat a folyamatban lévő eljárásba, kivéve a házasság felbontására irányuló eljárást. Ha a házasság felbontására irányuló eljáráshoz kapcsolódik a házastársak és kiskorú gyermekeik kapcsolatának a házasság felbontását követő időszakra vonatkozó rendezésére irányuló eljárás, az ügyész beavatkozhat az eljárásnak ebbe a részébe.

(2) Az ügyész az eljárás megindítása érdekében indítványt nyújthat be, ha az eljárás indítvány nélkül is megindítható, és ha e törvény vagy külön jogszabály így rendelkezik.

Minden járásbíróság jegyzőkönyvet vesz fel a bejelentésről, és azt haladéktalanul továbbítja az illetékes bíróságnak. Az ilyen beadványnak ugyanaz a hatálya, mintha az illetékes bíróság előtt tették volna.

Ha a jegyzőkönyv a jogviszony alanyai közötti megállapodást tartalmaz, azt a megállapodást kötő alanyoknak is alá kell írniuk.

(1) A jelen törvényben meghatározott esetekben a bíróság felhatalmazza a közjegyzőt, hogy egy adott ügyben igazságügyi biztosként eljárjon és döntsön; a felhatalmazás nem minősül bírósági határozatnak.

(2) A közjegyző által kiadott határozatok és a közjegyző által megbízás alapján végzett cselekmények az elsőfokú bíróság határozatai és cselekményei.

A megbízás akkor lép hatályba, amikor a bíróság kézbesíti a közjegyzőnek.

A bíróság végzéssel visszavonhatja az ügyet a megbízott közjegyzőtől, ha a bíróság előzetes értesítése ellenére a közjegyző szükségtelenül késlelteti az eljárást vagy más indokolt esetben.

(1) A közjegyző vagy alkalmazottai kizárásáról az elsőfokú bíróság végzéssel dönt.

(2) A polgári perrendtartásnak a bírák és más személyek kizárására vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

Ha a bíróság visszavonta az ügyet a közjegyzőtől, vagy ha úgy döntött, hogy a közjegyző alkalmatlan, más közjegyzőt bíz meg.

Ha a közjegyző-helyettest vagy helyettesítő közjegyzőt külön jogszabály alapján nevezik ki, ő veszi át azokat az ügyeket, amelyekben a bíróság már megadta a meghatalmazást.

Ha a közjegyző a közjegyzőjelöltet bízza meg az igazságügyi megbízott cselekményeivel, a közjegyzőjelölt cselekményeit a közjegyző cselekményeinek kell tekinteni.

(1) Az eljárást kérelemre kell megindítani.

(2) Ha e törvény másként nem rendelkezik, az eljárás kérelem nélkül is megindítható. A bíróság az eljárás megindításáról kérelem nélkül hoz végzést.

Az eljárás akkor kezdődik, amikor a bírósághoz beérkezik az eljárás megindítása iránti kérelem, vagy amikor az eljárás megindításáról végzést bocsát ki.

A kérelem általános adatain túlmenően a kérelemben meg kell jelölni a felek személyét, esetleges képviselőiket, a releváns tények valós és teljes leírását, az azok alátámasztására benyújtott bizonyítékokat, és világossá kell tenni, hogy a kérelmező mit kíván megállapítani.

(1) A kérelmező köteles a kérelemhez csatolni a hivatkozott okirati bizonyítékokat.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett kötelezettség teljesítése aránytalan nehézséggel jár, elegendő, ha a fél a kérelemben megjelöli a hivatkozott okirati bizonyítékot.

Ha az eljárást kérelem nélkül indították meg, a bíróság az eljárást megindító végzést saját kezűleg kézbesíti a feleknek.

(1) A felperes a bíróság hozzájárulásával az eljárás során módosíthatja a keresetlevelet. A bíróság a módosított kérelmet saját kezűleg kézbesíti a többi félnek, ha azok nem voltak jelen azon a tárgyaláson, amelyen a módosítást megtették.

(2) A bíróság nem adhat helyt a módosított kérelemnek, ha az eljárás eredménye nem képezhette a módosított kérelemmel kapcsolatos eljárás alapját. Miután a bíróság a módosítást elutasító végzést hozott, az eredeti kérelemmel folytatódik.

(1) A kérelmező az eljárás során az eljárás megindítása iránti kérelmet részben vagy egészben visszavonhatja. Ha a kérelmet teljes egészében visszavonják, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha a kérelmet részben visszavonják, a bíróság az eljárást e rész tekintetében megszünteti.

(2) A bíróság nem függeszti fel az eljárást, ha az a kérelem nélkül is megindítható lett volna, és az eljárás folytatása szükséges.

(3) A bíróság nem függeszti fel az eljárást, ha bármelyik fél súlyos okokból nem járul hozzá a kérelem visszavonásához.

Az eljárás megindítását követően a bíróság az eljárásban részt vevő többi féllel együttműködve jár el annak érdekében, hogy az ügyet a lehető leghamarabb tárgyalják és döntsenek.

A bíróság akkor is folytatja az eljárást, ha a felek inaktívak.

(1) A felek kötelesek a döntéshez szükséges tényeket teljes körűen és a valóságnak megfelelően ismertetni.

(2) A feleknek meg kell jelölniük a tényállításaik bizonyítására szolgáló bizonyítékokat.

(1) A bíróság az ügy érdemében tárgyalást rendel el, kivéve, ha e törvény úgy rendelkezik, hogy az ügy tárgyalás nélkül is tárgyalható.

(2) A bíróság idézi a feleket és mindazokat, akiknek jelenléte a tárgyaláshoz szükséges; az idézést úgy kell kézbesíteni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésükre a felkészülésre, főszabály szerint legalább öt nappal a tárgyalás időpontja előtt.

A polgári perrendtartásnak az eljárási támadási eszközökre, az eljárási védekezés eszközeire és az eljárás összefonódására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a jelen törvény szerinti eljárásokban. A polgári perrendtartásnak az eljárási cselekmények hangrögzítésre alkalmas technikai eszközökkel történő rögzítésére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a közjegyzők, mint igazságügyi biztosok által lefolytatott eljárásokban.

A bíróság köteles megállapítani a tényállást.

A bíróság köteles a felek által javasoltaktól eltérő bizonyítékokat is felvenni, ha az a tényállás megállapításához szükséges.

A bíróság csak akkor fogadhatja el a felek azonos tényállításait, ha nincs kétsége azok valóságtartalmát illetően, ha azokat a benyújtott bizonyítékok nem cáfolják.

(1) Ha a fél kiskorú, aki képes saját véleményének kifejezésére, a bíróság figyelembe veszi a véleményét.

(2) A kiskorú véleményét a bíróság az életkorának és érettségének megfelelő módon állapítja meg. Az ügy jellegének megfelelően a bíróság más személyek jelenléte nélkül is meggyőződik a kiskorú véleményéről.

(1) A bíróság az ügy érdemében ítéletben dönt.

(2) E törvény rendelkezik arról, hogy a bíróság mikor dönt az ügy érdemében végzéssel.

A bíróság a felek kérelmén túlmenően többet is megítélhet, mint amennyit a felek kérnek, még akkor is, ha az eljárás a kérelem nélkül is megindítható lett volna.

Ha a bíróság tárgyalás tartását rendelte el az eljárásban, az ítéletet azon a tárgyaláson kell kihirdetni, amelyen a bíróság a bizonyítást befejezte.

A kiskorúak felügyeletével kapcsolatos ügyekben az ítéletet a kihirdetésétől számított tíz napon belül kell elkészíteni és megküldeni.

A személyes státuszról döntő ítélet mindenkire nézve kötelező.

A tartásdíjjal kapcsolatos határozatok kézbesítés útján végrehajthatók.

Ha a végzés érdemi, azt személyesen kell kézbesíteni.

A polgári perrendtartásnak a fizetési meghagyásra, a mulasztási ítéletre, a követelés elismeréséről szóló ítéletre és a követelésről való lemondásról szóló ítéletre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a jelen törvény szerinti eljárásokban.

Az eljárási költségek magukban foglalják a közjegyzőnek az igazságügyi biztos által végzett cselekményekért járó díjazását és a közjegyző észszerű kiadásait is.

A hagyatéki eljárásokban a költségek magukban foglalják a hagyatéki gondnok díját és az észszerűen felmerült költségeit.

(1) A fél viseli a saját és képviselője költségeit, kivéve, ha a költségek az államot terhelő költségek.

(2) A bíróság elrendelheti, hogy a bírósági illetékmentességre nem jogosult fél előleget fizessen az általa javasolt vagy a bíróság által az általa állított tényekre vagy az érdekkörébe tartozó tényekre vonatkozóan elrendelt bizonyítás költségeire.

(3) A közös költségeket a felek az ügyben és az eljárásban való részvételük arányának megfelelően viselik.

(1) Öröklési eljárásban a közjegyző díját és költségeit az örökséget megszerző örökös fizeti. Ha több örökös van, ezeket a költségeket a megszerzett örökség árának arányában kell megfizetni.

(2) Ha a hagyaték felszámolása megtörtént, a közjegyző díjazását és költségeit a felszámolásból származó bevételből kell kifizetni. Amennyiben a közjegyző díjazása és költségei nem fizethetők ki a felszámolásból származó bevételből, azokat az állam fizeti.

(3) Ha a pótöröklési eljárás megszűnik, a közjegyző díját és költségeit a felperes fizeti.

(4) Egyéb esetekben a közjegyző díjazását és költségeit az állam fizeti.

Az okirat érvénytelenítésére irányuló eljárásban a közjegyző díját és költségeit a felperes fizeti.

Egyik fél sem jogosult az eljárás költségeire, kivéve, ha e törvény másként rendelkezik.

A származás megállapítására irányuló eljárásokban és a közjegyzői okiratra irányuló eljárásokban a bíróság a pernyertes feleknek költséget ítélhet meg a pervesztes felekkel szemben, ha ez méltányosan megkövetelhető.

Ha a fél, képviselője vagy az eljárásban kötelezett fél vétkesen olyan költségeket visel, amelyek egyébként nem merültek volna fel, köteles azokat megfizetni.

A bíróság költséget is megítélhet, ha az ügy körülményei alapján ez méltányos.

A költségek viselésére vonatkozó kötelezettség nem róható ki az ügyészre.

A bíróság csak kérelemre határoz az eljárási költségek viselésének kötelezettségéről, ha azok nem az állam költségeit terhelik.

A bíróság az eljárást megszüntető határozatban dönt a kártérítésre való jogosultságról és a költségek összegéről.

(1) Az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemében döntő végzése ellen is van helye fellebbezésnek, kivéve azt a végzést, amellyel a bíróság a 304. § g) pontja alapján engedélyezte valamelyik félnek a közgyűlés összehívását.

(2) Az elsőfokú bíróságnak az öröklésről szóló határozatot megsemmisítő végzése ellen akkor is fellebbezésnek van helye, ha utólag megállapítást nyer, hogy az örökhagyó él, vagy ha a halálra vonatkozó nyilatkozatát megsemmisítették.

Nincs helye fellebbezésnek, ha a határozat ellen panasszal lehet élni.

(1) A fellebbezés késedelmes benyújtása nem menthető ki, ha az ítélet a házasságot felbontottnak, érvénytelennek vagy megtámadhatónak nyilvánította, vagy nem létezik.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett ítélet nem tartalmazza a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő megjelölését, vagy ha tévesen tartalmazza, hogy a fellebbezés nem fogadható el, a fellebbezés az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül nyújtható be.

(1) Fellebbezéssel lehet élni azon az alapon is, hogy az elsőfokú bíróság tévedett vagy hiányos ténymegállapítást tett.

(2) A fellebbezés indokolása a fellebbezés elbírálásáig módosítható.

(3) Ha a fellebbezés nem tartalmazza a fellebbezés indokolását, vagy ha a fellebbezés indokolása nem érthető, a bíróság felhívja a fellebbezőt a fellebbezés indokolásának kiegészítésére.

A fellebbezés során új tényállításokat lehet felhozni és új bizonyítékokat lehet előterjeszteni.

A keresetlevél módosítása a fellebbezés során elfogadható.

A fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés terjedelme olyan ügyekben, amelyekben az eljárás kérelem nélkül is megindítható.

A fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés indokolása.

A fellebbviteli bíróság csak akkor veszi figyelembe az elsőfokú bíróság előtti eljárás hibáit, ha azok az ügyben helytelen döntést eredményeztek.

A fellebbviteli bíróság megismétli vagy kiegészíti a bizonyítékokat, ha ezt a tényállás megállapítása érdekében szükségesnek tartja.

A közjegyző mint bírósági biztos által hozott végzés ellen fellebbezésnek van helye.

(1) A közjegyző mint bírósági biztos által hozott végzés ellen a végzést kibocsátó közjegyzőnél kell fellebbezést benyújtani.

(2) A fellebbezés akkor is időszerű, ha azt határidőn belül nyújtják be a közjegyzőt megbízó elsőfokú bírósághoz vagy az illetékes fellebbviteli bírósághoz.

A fellebbezés benyújtását követően a közjegyző az ügyet az elsőfokú bíróság elé terjeszti.

(1) Ha a (2) bekezdés szerinti eljárásnak nincs alapja, az elsőfokú bíróság a végzés elleni fellebbezést a fellebbviteli bíróság elé utalja határozathozatalra.

a) a 193. § szerinti vitatott öröklési jogról,

b) a házastársak vagyonközösségének a 195. § (2) bekezdése szerinti megosztásáról,

c) a 203. § (1) bekezdése szerinti öröklésről,

d) a hagyaték 205. § szerinti felszámolásának elrendelése,

e) az okirat törlése iránti kérelem elutasítása,

f) az okirat törlése iránti kérelem elutasítása,

g) okirat törlésekor.

(2) Ha az elsőfokú bíróság az iratok tartalma alapján arra a következtetésre jut, hogy az (1) bekezdésben említett végzés elleni fellebbezés megalapozott, a megtámadott végzést módosítja vagy hatályon kívül helyezi, és az ügyet további eljárásra visszaadja a közjegyzőnek.

(3) Az elsőfokú bíróságnak a megtámadott végzést módosító végzése ellen fellebbezésnek van helye.

(4) Ha az ügyet további eljárásra visszautalták, a közjegyzőt az elsőfokú bíróság jogi véleménye köti.

(1) Ha a fellebbezés nem a 72. § (1) bekezdése szerinti végzés ellen irányul, az elsőfokú bíróság funkcionális hatáskörrel rendelkezik a fellebbezés elbírálására.

(2) Az elsőfokú bíróságnak a fellebbezés tárgyában hozott határozata ellen – kivéve, ha a 72. § (3) bekezdése szerinti ügyről van szó – nincs helye fellebbezésnek. Az elsőfokú bíróságnak a fellebbezés tárgyában hozott határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.

A házasság felbontását, érvénytelenségét vagy semmisségét kimondó határozattal szemben a perújítási kereset nem fogadható el.

A megismételt eljárás iránti kereset elfogadható az öröklési eljárásban hozott jogerős végzés ellen, valamint a kiskorú jogellenes kitoloncolása vagy fogva tartása ügyében a kiskorú külföldre való visszatérésére irányuló eljárásban hozott jogerős végzés ellen is, ha a végzés módosítása vagy hatályon kívül helyezése más módon nem érhető el.

A házasság felbontását, érvénytelenségét vagy semmisségét kimondó határozat ellen, valamint a kiskorú személy külföldre történő visszavitelére irányuló eljárásban hozott végzés ellen jogellenes kitoloncolás vagy fogva tartás esetén a fellebbezés nem fogadható el.

A fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés terjedelme olyan ügyekben, amelyekben keresetlevél nélkül is lehet eljárást indítani.

(1) A Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze (a továbbiakban: legfőbb ügyész) által a jelen törvény szerinti eljárásban hozott jogerős bírósági határozattal szemben fellebbezésnek van helye, ha a közérdek vagy a jogvédelem ezt megköveteli, és ha a fellebbezés legfőbb ügyész általi benyújtásának időpontjában más jogi úton nem lehet jogorvoslathoz jutni.

(2) A legfőbb ügyész által benyújtott fellebbezés akkor fogadható el, ha a jogerős határozat megsemmisítésének vagy módosításának szükségessége felülmúlja a határozat megváltoztathatatlanságának megőrzéséhez fűződő érdekeket és a jogbiztonság elvét.

(1) A legfőbb ügyész fellebbezése a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának határozata ellen nem fogadható el.

(2) A legfőbb ügyész nem fellebbezhet a házasság felbontását, érvénytelenségét vagy semmisségét kimondó határozat ellen, valamint a kiskorú külföldi országba való visszatérésére irányuló eljárásban hozott végzés ellen jogellenes kitoloncolás vagy fogva tartás esetén.

(1) A legfőbb ügyész csak valamely fél vagy a bíróság jogerős határozatával érintett személy kezdeményezése alapján nyújthat be fellebbezést. A főügyész nem kötődik a beadvány terjedelméhez olyan esetekben, amelyekben a fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés terjedelme.

(2) A legfőbb ügyész kezdeményezés nélkül is benyújthat fellebbezést olyan ügyekben, amelyekben az ügyész beavatkozhat, még akkor is, ha az ügyész nem lépett közbe.

A fellebbezést a főügyész a bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül nyújtja be a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához.

(1) A főügyész fellebbezésében a kérelem általános adatain túlmenően meg kell jelölni, hogy a fellebbezés milyen határozat ellen irányul, milyen mértékben és milyen alapon támadják meg a határozatot.

(2) A legfőbb ügyészi fellebbezés terjedelme csak a 81. § szerinti határidőn belül módosítható. A fellebbezés indokai a határozat meghozataláig módosíthatók.

A legfőbb ügyész fellebbezése azzal indokolható, hogy

a) olyan ügyben hoztak határozatot, amely nem tartozik a bíróságok hatáskörébe,

b) az eljárásban félként eljáró személy nem rendelkezett perképességgel,

c) a fél nem volt képes a bíróság előtt teljes mértékben önállóan eljárni, és nem képviselte jogi képviselő vagy eljárási gondnok,

d) ugyanabban az ügyben már jogerős határozat született, vagy ugyanabban az ügyben már indult eljárás,

e) a bíró kizárásra került, vagy a bíróságot helytelenül állították össze,

f) a tisztességes eljáráshoz való jog sérült,

g) az eljárásnak bármilyen más olyan hibája van, amely az ügyben helytelen döntést eredményezhetett,

h) a bíróság téves vagy hiányos ténymegállapítást tett,

i) a határozat jogi való tévedésen alapul.

A főügyész fellebbezését a fellebbviteli bíróság a feleknek észrevételezésre megküldi.

A fellebbviteli bíróság a főügyész fellebbezése tárgyában hozott határozatot kézbesíti a feleknek és a főügyésznek.

A Polgári perrendtartásnak a fellebbviteli bíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a legfőbb ügyész fellebbezésével kapcsolatos eljárásra, ha e törvény másként nem rendelkezik.

(1) Házasságkötési engedély iránti eljárás csak kérelemre indítható.

(2) A kérelmet olyan személy nyújtja be, aki csak a bíróság engedélyével köthet házasságot.

(3) A házasságot kötni kívánó személyek a kérelmet közösen nyújtják be, azzal a feltétellel, hogy mindegyikük csak a bíróság engedélyével köthet házasságot.

A felperes teljes mértékben képes egyedül részt venni az eljárásban.

A házasságkötési engedélyezési eljárásban a házasságot kötni szándékozók és törvényes képviselőik vesznek részt.

A bíróság a felperest más személyek jelenléte nélkül hallgatja meg, ha a felperes ezt kéri. A kérelmezőt a meghallgatás előtt tájékoztatni kell erről a jogáról.

A házasságkötést engedélyező határozat rendelkező részében meg kell jelölni azt a személyt, akivel a kérelmező házasságot köt.

A házasság felbontására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a házastársak utoljára közösen tartózkodtak, ha legalább egyikük lakóhelye az adott bíróság körzetében van. Ellenkező esetben a kérelmet be nem nyújtó házastárs általános bírósága rendelkezik illetékességgel. Ha a bíróság illetékessége ily módon nem állapítható meg, az illetékes bíróság a kérelmező általános bírósága.

Az eljárás csak az egyik házastárs kérelmére indítható.

A válóper felei a házastársak.

(1) Ha a kérelmező visszavonta a kérelmet, a bíróság nem függeszti fel az eljárást, ha a másik házastárs nem járul hozzá a visszavonáshoz.

(2) A másik házastárs hozzájárulása nem szükséges mindaddig, amíg a házasság felbontására irányuló kérelmet nem kézbesítették neki.

(1) A bíróság a házastársakat a válás okainak megszüntetésére biztatja, és békéltetésükre törekszik.

(2) Ha célszerű és az ügy körülményei lehetővé teszik, a bíróság felkérheti a feleket, hogy közvetítés útján kíséreljenek meg békés megoldást találni.

(1) Ha a felperes nem jelenik meg a tárgyaláson, és távolmaradását nem igazolja időben és nyomós okkal, a bíróság az eljárást elutasítja.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a tárgyaláson megjelent másik házastárs kijelenti, hogy ragaszkodik az ügy tárgyalásához.

(1) Ha a felek megállapodnak, a bíróság felfüggeszti az eljárást.

(2) A bíróság az eljárást kérelemre három hónap elteltével folytatja; ha az eljárás folytatása iránti kérelmet egy éven belül nem terjesztik elő, a bíróság az eljárást megszünteti.

Ha a házastársak egyike az eljárás jogerős befejezése előtt elveszíti perképességét, a bíróság az eljárást elutasítja; ha már született ítélet, a bíróság azt végzéssel hatályon kívül helyezi és az eljárást elutasítja.

A házasság felbontására irányuló eljáráshoz kapcsolódik a házastársak és kiskorú gyermekeik kapcsolatának a házasság felbontását követő időszakra vonatkozó rendezésére irányuló eljárás.

A házasság semmisségének vagy meg nem létének megállapítására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a házastársak utoljára együtt laktak, vagy ha legalább egyikük lakóhelye az adott bíróság körzetében található. Ellenkező esetben a keresetet nem benyújtó házastárs általános bírósága rendelkezik illetékességgel. Ha az illetékesség ilyen módon nem állapítható meg, az egyik házastárs általános bírósága rendelkezik illetékességgel.

A házasság érvénytelenségének megállapítására irányuló eljárás csak kérelemre indítható, kivéve, ha külön jogszabály úgy rendelkezik, hogy az eljárás kérelem nélkül is megindítható.

A házasság érvénytelenítésére irányuló eljárásban a felek a házastársak.

(1) Ha olyan gyermek születik, akinek apaságát nem állapították meg az anya férje által tanúsított törvényes vélelemmel vagy a szülők által az anyakönyvet vezető hatóság előtt tett beleegyező nyilatkozattal, az apaság megállapítására irányuló eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság meghallgatja az anyát és azt a személyt, akit az anya apaként jelöl meg, arról, hogy elismeri-e, hogy ő az apa.

(2) Ha a szülők az apaságot konszenzusos módon nyilvánítják ki, ezt fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben, és közölni kell azzal a hatósággal, amelyik azt az anyakönyvi hivatalt vezeti, ahol a gyermeket nyilvántartásba vették. A bíróság a családjogi szabályokban meghatározott okokból eltekinthet az anya kihallgatásától és nyilatkozatától.

(3) Ha az (1) és (2) bekezdés szerinti apaság megállapítására nem kerül sor, és az anya észszerű időn belül nem nyújtja be az apaság megállapítására irányuló kérelmet, a bíróság a gyermek számára eljárási gondnokot jelölhet ki, aki a kérelmet benyújtja és az eljárásban képviseli a gyermeket.

A leszármazás megállapítására irányuló eljárás a következőkre irányuló eljárás

a) az anyaság megállapítása,

b) az apaság megállapítása,

c) az apaság tagadása; és

d) a gyermek apaságának megtagadására irányuló kérelem elfogadhatósága.

A szülői minőség megállapítására irányuló eljárásokban az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a gyermek lakóhelye található. Ha nincs ilyen bíróság, az anya általános bírósága illetékes, egyébként annak a személynek az általános bírósága illetékes, akinek az apaságát meg akarják állapítani vagy meg akarják tagadni.

Az eljárás csak kérelemre indítható.

(1) Az anyaság megállapítására irányuló eljárásban a felek a családjogi szabályok szerinti kérelmező, a gyermek, az anya és az apa.

(2) Az apaság megállapítására irányuló eljárásban a felek a családjogi szabályok szerinti kérelmező, a gyermek, az anya és az a férfi, akinek az apaságát meg akarják állapítani.

(3) Az apaság megtagadására irányuló eljárásban felek a gyermek, az anya és az a férfi, akinek az apaságát meg akarják tagadni.

(4) Az apaság gyermek általi tagadása iránti kérelem elfogadhatósága iránti eljárásban csak a gyermek lehet fél.

Ha az apasági eljárás során az apaságot a szülők beleegyező nyilatkozatával állapítják meg, vagy a gyermeket örökbe fogadják, a bíróság az eljárást megszünteti.

Az apaság megállapítására irányuló eljárások a szülői jogok és kötelezettségek gyakorlásának módosítására és a kiskorú eltartására irányuló eljárásokhoz kapcsolódnak.

A kiskorúak felügyeleti jogával kapcsolatos eljárásokban a bíróság a következőkről dönt

a) a kiskorú nevéről és vezetéknevéről,

b) a szülői jogok és kötelezettségek gyakorlásának szabályozásáráról,

c) a kiskorú eltartásáról,

d) kiskorúval való érintkezésről,

e) a gyámságról,

f) kiskorú gyermek felügyeletéről,

g) a kiskorú átadásáról,

h) a kiskorút érintő olyan ügyekről, amelyekben a szülők nem tudnak megegyezni,

i) a kiskorú jogcselekményének jóváhagyásáról,

j) kiskorú képviseletéről,

k) a kiskorú vagyonának kezeléséről,

l) intézményi gondozásról és egyéb nevelési intézkedésekről,

m) védőintézkedésekről,

n) nevelőszülői gondoskodásról,

o) a gyermek nevelőszülőknél történő elhelyezéséről,

p) egyéb ügyekről, ha ez külön jogszabályból következik.

(1) A kiskorúak felügyeleti jogával kapcsolatos ügyekben az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a kiskorú az eljárás megindításakor lakóhellyel rendelkezik, a szülők megállapodásával vagy más törvényes módon meghatározottak szerint.

(2) Ha az illetékesség megállapításának körülményei törvényes módon megváltoznak, a bíróság átruházhatja illetékességét egy másik bíróságra, ha a kiskorú érdekei ezt megkívánják. Ha ez a bíróság nem járul hozzá az illetékesség átruházásához, a felettes bírósága dönt.

(3) Ha olyan kiskorúról van szó, aki a Szlovák Köztársaságban nem rendelkezik az (1) bekezdés szerint meghatározott lakhellyel, és a kiskorúak felügyeleti jogával kapcsolatos ügyekben a bíróság külön jogszabály szerint rendelkezik hatáskörrel, az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelyik a kiskorú érdekeire és az eset körülményeire való tekintettel alkalmas az ügy megtárgyalására.

Ha az illetékes bíróság nem ismert, vagy ha az nem tudja időben elvégezni az eljárási cselekményeket, az a bíróság jár el, amelynek körzetében a kiskorú lakik. A lehető leghamarabb azonban az illetékes bíróság elé utalja az ügyet.

Védőőrizet elrendelése iránti eljárás az ügyész kérelmére is kezdeményezhető.

A bíróság kezeli a természetes és jogi személyek panaszait és bejelentéseit, és intézkedéseket hoz a kiskorúak megfelelő gondozásának biztosítása érdekében. E célból a bíróság az eljárás megindítása előtt is elvégezheti a szükséges eljárási cselekményeket, különösen a kihallgatásra, szemlére, vallomástételre vagy a gyermekek szociális védelmével és szociális ellátással foglalkozó hatóságok, az önkormányzat vagy más természetes és jogi személyek segítségére irányuló megkeresést.

Hacsak ez nem ellentétes az eljárás céljával, a bíróság köteles tájékoztatni a kiskorút, aki szellemi és akarati érettségére tekintettel képes megérteni az eljárás értelmét, az eljárásról, és elmagyarázni neki a bíróságnak az ügyben hozott határozatának következményeit.

Ha a kiskorú számára gyámot kell kirendelni, a bíróság kérelemre gyámként különösen a kiskorúhoz közel álló olyan személyt jelöl ki, aki valószínűleg a kiskorú érdekében jár el, ha a kiskorú hozzájárul a kirendeléshez. Ellenkező esetben a gyámot a gyermekek szociális védelmével és a szociális jóléttel foglalkozó hatóság jelöli ki.

(1) A bíróság a feleket a békés megoldás felé tereli.

(2) Ha célszerű és az ügy körülményei lehetővé teszik, a bíróság felkérheti a feleket, hogy közvetítés útján kíséreljenek meg békés megoldást találni.

A bíróság jóváhagyja a jogi képviselő által a kiskorú nevében végzett jogcselekményt, ha az a kiskorú érdekeit szolgálja.

(1) A bíróság a 111. § b)–d), h) és i) pontjában említett ügyekben ítéletben, egyébként végzéssel dönt az ügy érdemében.

(2) A bíróság ítéletben határoz a helyettesítő gondozás meghosszabbításáról – a helyettesítő személyes gondozás kivételével – a gyermek nagykorúvá válását követően, valamint a helyettesítő gondozásról szóló határozatok visszavonásáról is.

(3) A határozatnak az általános adatokon túlmenően a végrehajtás módjára vonatkozó utasításokat is tartalmaznia kell.

A szülői jogok és kötelezettségek gyakorlásának és a kiskorúak tartásának módosításáról, valamint a szülői jogok és kötelezettségek megadásáról, korlátozásáról vagy megvonásáról, illetve gyakorlásuk felfüggesztéséről szóló határozatok a körülmények megváltozása esetén kérelem nélkül is módosíthatók vagy visszavonhatók.

Ha a kiskorúak felügyeletével kapcsolatos ügyekben a bíróság határozatban jóváhagyta a szülők megállapodását, a szülők nem jogosultak fellebbezni a megállapodást jóváhagyó végzés ellen.

(1) A kiskorú külföldre történő visszavitele iránti eljárásban, amennyiben a kiskorút külön jogszabály vagy olyan nemzetközi szerződés alapján, amely a Szlovák Köztársaságot köti, jogellenesen adták át vagy tartották fogva, a bíróság dönt arról, hogy a kiskorú átadása vagy fogva tartása jogellenes volt-e, és hogy fennáll-e a kiskorú visszavitele elrendelésének megtagadására vonatkozó bármelyik indok.

(2) A bíróság csak az (1) bekezdésben említett tények megállapításához szükséges mértékben vesz fel bizonyítékot.

(1) A jogellenesen kitoloncolt vagy fogva tartott kiskorú visszavitelére irányuló eljárásban illetékességgel

a) a Pozsonyi I. sz. Járásbíróság rendelkezik a Pozsonyi Kerületi Bíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság és a Nyitrai Kerületi Bíróság területén,

b) a Besztercebányai Járásbíróság rendelkezik a Besztercebányai Kerületi Bíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság és a Trencséni Kerületi Bíróság területén,

c) a Kassai I. sz. Járásbíróság rendelkezik a Kassai Kerületi Bíróság és az Eperjesi Kerületi Bíróság területén.

(2) Az (1) bekezdésben említett ügyekben a következők rendelkeznek illetékességgel a fellebbezések elbírálására

a) a Pozsonyi Kerületi Bíróság az (1) bekezdés a) pontjában említett bíróságok területén,

b) a Besztercebányai Kerületi Bíróság az (1) bekezdés b) pontjában említett bíróságok területén,

c) a Kassai Kerületi Bíróság az (1) bekezdés c) pontjában említett bíróságok területén.

(3) A jogellenesen kitoloncolt vagy fogva tartott kiskorú visszavitelére irányuló eljárásban illetékességgel rendelkező bíróság egyben a kiskorúak bírósági gondozásának ügyében való eljárásra is illetékes, ha az ezen eljárásra vonatkozó hatáskört külön jogszabály szerint szerezte.

Az eljárás csak kérelemre indítható.

A kiskorú jogellenes kitoloncolás vagy fogva tartás esetén a kiskorú külföldre történő visszavitele iránti eljárásban a felek a felperes, az a személy, aki a felperes szerint jogsérelmet követ el, és a kiskorú; a kiskorú nevében a bíróság által kirendelt eljárási gondnok jár el.

Ha a kérelmezőt nem képviseli ügyvéd, a kérelmezőnek meg kell adnia egy szlovákiai kézbesítési címet.

Az eljárás csak azon az alapon függeszthető fel, hogy a bíróság

a) az ügy eldöntése előtt arra a következtetésre jutott, hogy az ügyet érintő, általánosan kötelező erejű jogi szabályozás vagy annak egyes rendelkezései nincsenek összhangban a Szlovák Köztársaság Alkotmányával vagy olyan nemzetközi szerződéssel, amely a Szlovák Köztársaságot köti; ebben az esetben a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságához külön jogszabály szerinti eljárás megindítására irányuló indítványt nyújt be,

b) olyan nemzetközi szerződés alapján, amely a Szlovák Köztársaságot köti, előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához; a bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről szóló határozatot haladéktalanul megküldi a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának.

Az eljárásban a mulasztás nem menthető ki.

(1) A bíróság kérelem nélkül is megteszi a megfelelő intézkedéseket a kiskorú visszavitelének feltételeinek biztosítása érdekében.

(2) A bíróság dönthet a felperes és a kiskorú kapcsolattartásának ideiglenes módosításáról.

(3) A bíróság haladéktalanul, általában a felek meghallgatása nélkül dönt a megfelelő intézkedésekről.

(1) A bíróság az eljárás megindításától számított három napon belül végzéssel utasítja azt a személyt, aki a felperes szerint jogsérelmet követ el, hogy a végzés kézbesítésétől számított hét napon belül írásban tegyen előterjesztést az ügyben, és ha nem ért egyet a kérelemmel, csatolja előterjesztéséhez a hivatkozott okirati bizonyítékokat, vagy jelölje meg a ténybeli állításait alátámasztó egyéb bizonyítékokat, és nyilatkozzon arról, hogy lemond-e a tárgyaláson való megjelenés jogáról.

(2) Az (1) bekezdés szerinti végzést saját kezébe kell kézbesíteni.

(3) Ha az a személy, aki a felperes szerint a jogot sérti, az (1) bekezdés szerinti bírósági idézésre súlyos ok nélkül az előírt határidőn belül nem tesz nyilatkozatot, és a bíróságot e határidőn belül nem tájékoztatja arról, hogy milyen súlyos ok akadályozza ebben, úgy kell tekinteni, hogy lemondott a tárgyaláson való részvétel jogáról, és nem emelt kifogást a kérelem ellen; erről tájékoztatni kell.

A meghallgatást nem kell elrendelni, ha

a) azt a személyt, aki a felperes szerint a jogot sérti, úgy kell tekinteni, hogy nem emelt kifogást a kérelem ellen; vagy

b) a felek által benyújtott okirati bizonyítékok elegendőek az ügy eldöntéséhez, és a felek lemondtak a tárgyaláson való részvétel jogáról, vagy hozzájárulnak az ügy tárgyalás nélküli eldöntéséhez.

(1) A bíróság végzéssel határoz.

(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés végrehajtható, amint jogerőre emelkedik.

(1) A bíróság – különös méltánylást érdemlő okok hiányában – főszabály szerint az eljárás megindításától számított hat héten belül hoz határozatot; ha a bíróság e határidő lejárta után hoz határozatot, a határozat indokolásában megjelöli azokat az okokat, amelyek miatt a határidő nem volt betartható.

(2) A bíróság a határozatban tájékoztatja a feleket a határozat végrehajtásának lehetőségéről.

Az örökbefogadási eljárás olyan eljárás, amelynek célja

a) elfogadhatóság,

b) elfogadás és

c) a kiskorú előzetes örökbefogadási gondozásba helyezése.

Örökbefogadási eljárásban az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a gyermek az eljárás megindításakor a szülők megállapodásával vagy más törvényes módon meghatározott lakóhellyel rendelkezik. Ha nincs ilyen bíróság, akkor az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a gyermek lakik.

(1) Az örökbefogadási eljárás megindítására irányuló kérelmet annak a gyermeknek a törvényes képviselője, akinél a családjogi rendelkezések szerinti örökbefogadás feltételei fennállnak, a gyermekek szociális-jogi védelmét és szociális gyámságát ellátó szerv vagy az az intézmény nyújthat be, amelyben a gyermeket elhelyezték.

(2) Ha a bíróság megállapítja, hogy a családjogi rendelkezések szerinti örökbefogadás feltételei fennállnak, kérelem nélkül is megindíthatja az eljárást, ha korábban nem indult eljárás kérelemre.

(1) Az örökbefogadási eljárásban a felek a kérelmező, a gyermek és a gyermek szülei.

(2) A 16. életévét betöltött gyermek kiskorú szülője akkor is félnek számít, ha nem a gyermek törvényes képviselője. Képesnek kell lennie arra, hogy a bíróság előtti eljárásban önállóan járjon el. A 16. életévét be nem töltött kiskorú gyermek szülőjét törvényes képviselőjének kell képviselnie.

(3) A gyermek szülei nem felek, ha megfosztották őket szülői jogaiktól és kötelezettségeiktől, ha megfosztották őket teljes cselekvőképességüktől, vagy ha nem képesek az örökbefogadás következményeinek felmérésére. Ezekben az esetekben a gyám félként vesz részt a perben.

(4) A gyermek szülei nem felek, még akkor sem, ha előzetesen hozzájárultak a gyermek örökbefogadásához anélkül, hogy a konkrét örökbefogadó szülőkkel bármilyen kapcsolatban állnának.

A bíróság meghallgathatja azt a személyt, akinek a felügyelete alatt a gyermek áll, vagy a bírósági határozat végrehajtását végző intézmény törvényes hatóságát, amelyben a gyermeket elhelyezték. Az örökbefogadási eljárás során a bíróság megvizsgálja a gyermek részéről az örökbefogadás céljának megvalósulását kizáró körülményeket is.

Ha az örökbefogadhatóság feltételei nem teljesülnek, a bíróság az eljárást megszünteti.

A bíróság legkésőbb az eljárás megindításától számított három hónapon belül dönt az örökbefogadhatóságról. Ez a határidő legfeljebb három hónappal meghosszabbítható, ha a bíróság döntését súlyos okok és objektív okok akadályozzák.

A bíróság kérelemre hatályon kívül helyezi az örökbefogadásról szóló határozatot, ha a körülmények megváltoznak. A kérelmet csak addig lehet benyújtani, amíg a gyermeket bírósági végzéssel át nem adják a leendő örökbefogadó szülők gondozásába.

Örökbefogadási eljárás csak kérelemre indítható.

(1) Az örökbefogadási eljárásban a felek az örökbefogadott gyermek, szülei vagy gyámja, az örökbefogadó szülő és házastársa.

(2) Az örökbefogadott gyermek szülei nem részesei az örökbefogadási eljárásnak, ha megfosztották őket szülői jogaiktól és kötelezettségeiktől, vagy ha megfosztották őket teljes cselekvőképességüktől. Ilyen esetekben a gyám félként vesz részt a perben.

(3) Az örökbe fogadandó gyermek szülei nem felek akkor sem, ha a családjogi rendelkezések szerint az örökbefogadáshoz nem szükséges a hozzájárulásuk; ez akkor is érvényes, ha a bíróság jogerősen megállapította, hogy a gyermek örökbe fogadható.

(4) Az örökbefogadó férje nem fél, ha az örökbefogadáshoz nem szükséges a hozzájárulása.

A bíróság haladéktalanul, de legkésőbb az örökbefogadási kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül dönt az örökbefogadásról. Az eljárás csak akkor terjeszthető ki, ha objektív okok miatt a bizonyítás nem lehetséges.

(1) A bíróság csak akkor kérdezi ki az örökbefogadott gyermeket, ha a gyermek képes megérteni az örökbefogadás értelmét, és a kihallgatás nem ellentétes a gyermek érdekeivel. Ha az örökbefogadott gyermeket nem kívánják kihallgatni, nem idézik be a meghallgatásra.

(2) A többi felet a bíróságnak minden esetben meg kell hallgatnia, lehetőség szerint személyesen.

(1) A bíróság megállapítja, hogy mind az örökbefogadott gyermek, mind az örökbefogadó szülő egészsége nem ellentétes-e az örökbefogadás céljával. A bíróság tájékoztatja a feleket a vizsgálat eredményéről.

(2) A bíróság tájékoztatja a feleket az örökbefogadásnak a társadalom és az örökbefogadott gyermek érdekei szempontjából fennálló jelentőségéről, valamint az örökbefogadó szülő kötelezettségeiről.

Az örökbefogadást kimondó határozatban a bíróság az örökbefogadottnak adandó vezetéknevet is megjelöli.

A bíróság megküldi az örökbefogadásról szóló jogerős határozatot az anyakönyvi hivatalnak.

A bíróság az örökbefogadott vagy az örökbefogadó szülő kérelmére, de akár kérelem nélkül is kezdeményezheti az örökbefogadás érvénytelenítését.

Az eljárást csak a leendő örökbefogadó kérelmére lehet megindítani.

A kiskorú örökbefogadás előtti gondozásba vételére irányuló eljárásban azok a felek vesznek részt, akik az örökbefogadási eljárásban is felek lennének.

(1) A bíróság végzéssel dönt a kiskorú örökbefogadás előtti gondozásba vételéről.

(2) A bíróság a végzés rendelkező részében meghatározza a leendő örökbefogadó szülő kiskorúval szembeni jogainak és kötelezettségeinek körét.

Felnőttek eltartása és más hasonló követelések ügyében a jogosult általános bírósága rendelkezik illetékességgel.

Az eljárás csak kérelemre indítható.

Felnőttek eltartásával kapcsolatos eljárásokban a felek a jogosult és az a személy, aki a követelés szerint tartásdíj fizetésére köteles.

Az eltartással kapcsolatos határozat kérelemre megváltoztatható vagy hatályon kívül helyezhető, ha a körülmények megváltoznak.

Az öröklés tekintetében az illetékességgel rendelkező bíróság az a bíróság, amelynek a körzetében

a) az örökhagyónak a halál időpontjában volt lakcíme,

b) az örökhagyó vagyonának található, ha az a) pont alapján az illetékesség nem adott,

c) az örökhagyó elhunyt, kivéve, ha az a) vagy a b) pont alapján az illetékesség fennáll.

A kiegészítő öröklési eljárásra az a bíróság rendelkezik illetékességgel, ahol az öröklési eljárást lezárták.

(1) Ha az öröklési eljárással összefüggésben szükséges, hogy a bíróság jóváhagyja a kiskorú örökös jogügyletét, a jogügylet jóváhagyására az öröklési eljárást lefolytató bíróság illetékes.

(2) Ha a kiskorú örökös a bírósági jóváhagyáshoz kötött megállapodásban részes fél, a bíróság dönthet úgy, hogy a kiskorú örökös jogi aktusát és a megállapodást egyetlen végzéssel hagyja jóvá.

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit a szükséges mértékben akkor is alkalmazni kell, ha valamelyik fél nem cselekvőképes.

(1) Az öröklési eljárásban a bíróság felhatalmazza a közjegyzőt, hogy eljárjon és döntsön az ügyben.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megbízás nem vonatkozik a következőkre

a) az öröklési eljárás megindításáról szóló határozat,

b) a külföldi segítségnyújtás iránti kérelem, ha valamely külön jogszabály vagy olyan nemzetközi szerződés, amely a Szlovák Köztársaságot köti, azt írja elő, hogy csak bíróság kérheti a segítségnyújtás biztosítását,

c) a közjegyző és személyzete kizárásáról szóló határozat,

d) az öröklésről szóló határozatot megsemmisítő határozat, ha utólag megállapítást nyer, hogy az örökhagyó életben van, vagy ha a halálra vonatkozó nyilatkozatát megsemmisítették.

A bíróság a kerületi székhelyű közjegyzőket a kerületi bíróság elnöke által a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának javaslata alapján minden naptári évre kiadott munkarend szerint egyformán bízza meg.

A bíróság végzéssel dönt.

(1) A közjegyző által kiállított végzésben az általános adatokon kívül fel kell tüntetni a közjegyzőt felhatalmazó bíróság megnevezését és a végzést kiállító közjegyző megnevezését.

(2) A határozatot az azt kiállító közjegyző írja alá, és a közjegyző hivatalos bélyegzőjével látja el.

Az öröklési eljárásban azok a felek vesznek részt, akikről észszerűen feltételezhető, hogy az örökhagyó örökösei.

(1) Ha az örökség az államra örökösödési jogvesztés útján száll át, az államnak kell a félnek lennie.

(2) Az állam fél, amennyiben úgy határoznak, hogy a hagyaték felszámolása során nem realizált vagyon az államot illeti meg.

Ha az eljárást azért kell megszüntetni, mert az örökhagyó elhanyagolható értékű vagyont hagyott hátra, az a fél is fél, aki az örökhagyó temetéséről gondoskodott.

Az örökhagyó hitelezője a fél

a) az örökösök és a hitelező közötti, a hitelező követelését rendező megállapodás megkötésének és jóváhagyásának mértékéig,

b) az örökösök és a hitelező közötti, a kiterjesztett hagyatéknak a tartozások megfizetése céljából történő átruházásáról szóló megállapodás megkötésének és jóváhagyásának mértékéig,

c) a hagyaték felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően, ha a követelését bejelentette.

Az örökhagyó házastársa a vagyonközösség rendezésének mértékéig fél.

Az örökösödési gondnok az örökösödési gondnok kinevezésében, az örökösödési ügyintézés aktusaiban és az örökösödési gondnok díjazásában részt vesz.

A közjegyző a díjazására és a saját költségeire vonatkozó résznek a félként való részvételével jár el.

(1) Ha az örökhagyó egyik örököse az eljárás során meghal, a bíróság azokkal szemben jár el, akikről észszerűen feltételezhető, hogy az elhunyt örökös örökösei.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben az örökhagyó elhunyt örökösét az öröklési eljárásban nem oktatták ki az örökléshez való jogára és az öröklés visszautasításának lehetőségére, a bíróság az öröklési eljárásban ilyen tájékoztatást ad.

(3) Az (1) bekezdésben említett esetben az örökhagyó örökösének hagyatéki eljárásában az örökhagyó tulajdonát képező vagyon nem ruházható át.

(4) Az (1)–(3) bekezdést megfelelően alkalmazni kell, ha az örökhagyó házastársa az öröklési eljárás során hal meg, ha a vagyonközösséget nem rendezték.

Az anyakönyvi hatóság az anyakönyvi kerületében bekövetkezett halálesetről értesíti az öröklési eljárásra illetékes bíróságot.

(1) Az eljárást kérelemre kell megindítani, ha a kérelemből kitűnik, hogy a felperes mint örökös az elhunyt öröklésének rendezését kéri.

(2) A bíróság végzéssel kérelem nélkül is megindítja az eljárást, amint tudomására jut, hogy valamely személy meghalt vagy halottnak nyilvánították, kivéve, ha az eljárást kérelemre már megindították.

(3) Az eljárást megindító végzést nem kell kézbesíteni.

Az előzetes vizsgálat során a bíróság elvégzi az összes szükséges cselekményt az örökösök, az örökhagyó vagyonának és tartozásainak megállapítása érdekében, és szükség esetén azt is, hogy kell-e sürgős cselekményeket végezni.

(1) A bíróság a közjegyzői központi végrendeleti nyilvántartásban vezetett nyilvántartásban haladéktalanul vizsgálatot folytat le arról, hogy az örökhagyó végrendeletét, végrendelkezési okiratát vagy e cselekmények visszavonását vagy külön jogszabály szerinti jogválasztási nyilatkozatát (a továbbiakban: végrendelet) nyilvántartásba vették-e, és azt melyik közjegyzőnél helyezték letétbe.

(2) Ha az örökhagyó végrendeletet hagyott hátra, a bíróság megállapítja annak állapotát és tartalmát. A végrendelet állapotának és tartalmának megállapításáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyhez csatolni kell a végrendelet hitelesített másolatát.

A bíróság lehetővé teszi, hogy bárki, aki igazolja, hogy jogi érdekeltséggel rendelkezik, betekinthessen a végrendeletbe.

Az eljárás jogerős befejezését követően a végrendelet eredeti példányát, ha a végrendelet nem közjegyzői okirat formájában készült, a járásbíróságon vezetett végrendeleti gyűjteménybe kell iktatni.

Szükség esetén a bíróság – kérelem nélkül is – sürgősségi intézkedéseket hoz, különösen az örökség biztosítása érdekében, a helyszínen leltározást végez, a személyes tárgyakat az örökhagyó házastársára vagy a háztartás más tagjára bízza, intézkedik az olyan tárgyak értékesítéséről, amelyeket nem lehet a károsodás veszélye vagy aránytalan költségek nélkül tárolni, vagy az örökség vagy annak egy része tekintetében vagyonkezelőt jelöl ki.

(1) A hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak biztosítása különösen úgy történik, hogy azokat bírósági biztosként eljáró közjegyzőnél vagy gondnoknál letétbe helyezik, vagy az örökhagyó lakásában vagy más alkalmas helyen lezárják.

(2) Ha az örökhagyó bankszámla vagy takarékbetétkönyv tulajdonosa volt, a bíróság végzéssel megtilthatja a bankszámláról vagy a takarékbetétkönyvről történő pénzfelvételt.

(3) Ha az örökhagyónak voltak követelései, a bíróság végzéssel kötelezheti az adóst, hogy a teljesítést közjegyzői letétbe helyezze, és utasítja, hogy ellenkező esetben a teljesítés nem eredményezi a tartozás elengedését.

Az olyan ingóságok értékesítése esetén, amelyek nem tárolhatók a károsodás veszélye vagy aránytalan költségek nélkül, a bíróság a hagyaték felszámolására vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően jár el.

(1) A bíróság kinevezi a hagyaték vagy annak egy részének gondnokát, különösen az örökösök vagy az örökhagyóhoz közel álló személyek közül; a hagyaték gondnokává közjegyző is kinevezhető, ha nem bírósági biztos ebben az eljárásban. Ha az öröklés tárgya vállalkozás, a bíróság a vállalkozás vezetésében jártas személyt nevez ki hagyatéki gondnokként.

(2) Ha az örökség hagyatékként az államra száll, a bíróság az államot jelölheti ki az örökség kezelőjének.

(3) A hagyatéki gondnokká csak olyan személy nevezhető ki, aki a kinevezéshez hozzájárul.

(1) A hagyatéki gondnokot kijelölő végzésben a bíróság meghatározza a kezelendő hagyaték körét, és meghatározza a hagyatéki gondnok kijelölésének célját.

(2) A hagyatéki gondnok az őt kijelölő végzés kézbesítésével kezdi meg a hagyatéki ügyintézést.

(1) Az örökhagyó vagyonkezelő a bíróság által meghatározott körben elvégzi az örökléshez tartozó vagyon megőrzéséhez szükséges cselekményeket.

(2) A hagyatéki gondnok a feladatai ellátása során szakmai gondossággal köteles eljárni, és felel minden olyan kárért, amelyet a hagyatéki gondnoki feladataiból eredő kötelezettségeinek megszegésével okozott.

(3) A bíróság kérésére a hagyatéki gondnok időközi jelentést nyújt be tevékenységéről.

(1) A bíróság fontos okból végzéssel felmentheti az örökhagyó gondnokot a hivatalából; az ügy jellegétől függően új örökhagyó gondnokot jelölhet ki.

(2) A tisztségéből elmozdított hagyatéki gondnok köteles az új hagyatéki gondnokot megfelelően tájékoztatni a hagyatéki gondnok feladatainak megfelelő ellátásához szükséges tényekről, és köteles átadni neki minden iratot.

(1) A hagyatéki gondnok tisztsége az eljárást megszüntető végzés hatálybalépésével megszűnik.

(2) A hagyatéki gondnok feladata a hagyaték felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedésével megszűnik, kivéve, ha a bíróság úgy határoz, hogy a hagyatéki gondnok a hagyaték felszámolása során meghatározott mértékben továbbra is folytatja a hagyaték kezelését. A hagyatéki gondnok azonban nem végezheti az örökhagyó vagyonának pénzzé tételét.

(3) Az eljárás végén a hagyatéki gondnok a tevékenységéről zárójelentést nyújt be a bíróságnak. A bíróság dönt az örökhagyó vagyonkezelő díjáról és költségeiről, amelyeket az öröklést megszerző örökösnek kell megfizetnie; ha több örökös van, ezeket a költségeket a megszerzett öröklés értékének arányában kell megfizetni. Egyéb esetekben az állam viseli ezeket a költségeket.

(1) A bíróság az eljárást megszünteti, ha az örökhagyó nem hagyott vagyont.

(2) A megszüntető végzést kézbesíteni kell azoknak a feleknek, akik ismertek, és akiknek a tartózkodási helye ismert.

(1) Ha az örökhagyó csekély értékű vagyont hagyott hátra, vagy ha az örökhagyó vagyona nem éri el az örökhagyó temetésének észszerű költségeit, a bíróság azt annak a személynek adhatja, aki a temetésről gondoskodott, és megszüntetheti az öröklési eljárást.

(2) Ha az a személy, aki az elhunyt temetéséről gondoskodott, nem járul hozzá a vagyon átvételéhez, vagy ha vitatott, hogy ki gondoskodott a temetésről, a bíróság a vagyont hagyatékként kezeli.

(3) Az (1) bekezdés szerinti végzést kézbesíteni kell az ismert feleknek, akiknek tartózkodási helye ismert, valamint annak a személynek, aki az örökhagyó temetéséről gondoskodott.

(1) Ha az eljárást nem szüntették meg, a bíróság az örökségre való jogosultságukról és az örökség visszautasításának lehetőségéről a bíróság által az örökösöknek az örökség visszautasítására való jogosultságról való értesítésétől számított egy hónapon belül értesíti azokat, akikről észszerűen feltételezhető, hogy örökösök; ezt a határidőt a bíróság fontos okból meghosszabbíthatja. Ezzel egyidejűleg tájékoztatja az örökösöket az öröklés visszautasításának alaki követelményeiről és hatásairól.

(2) Az értesítést, beleértve az (1) bekezdés szerinti utasítást is, a bíróság szóban, jegyzőkönyvben vagy személyesen adja át. A kézbesítés akkor hatályos, ha az iratot az örökös vagy képviselője külön meghatalmazással veszi át; a polgári perrendtartás 111. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazandó.

(3) Ha a bíróság a (2) bekezdés szerinti öröklési jogról szóló értesítést nem kézbesíti, a bíróság köteles minden szükséges intézkedést megtenni az örökös tényleges tartózkodási helyének megállapítása érdekében. Azt az örököst, akinek a (2) bekezdés szerinti öröklési jogról szóló értesítést a szükséges vizsgálatok ellenére sem kézbesítették, olyan örökösnek kell tekinteni, akinek a lakóhelye ismeretlen.

(1) Ha az a személy, akiről észszerűen feltételezhető, hogy az örökhagyó örököse, nem ismert, vagy tartózkodási helye ismeretlen, a bíróság eljárási gondnokot rendel ki számára. Az öröklési jogáról nyilvános hirdetmény útján értesíti őt. A bíróság a nyilvános hirdetményben felhívja az érintettet, hogy a hirdetménynek a bíróság hivatalos hirdetőtábláján való közzétételétől számított legalább egy hónapon belül forduljon a bírósághoz vagy az eljárási gondnokhoz, és tájékoztatja az érintettet az időben történő kérelem elmulasztásának következményeiről.

(2) A nyilvános hirdetményt kézbesíteni kell a többi félnek, az eljárási gondnoknak, és közzé kell tenni a bíróság hivatalos tábláján, az illetékes bíróság honlapján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján. A nyilvános hirdetményt a tömegtájékoztatási eszközök útján is közzé lehet tenni.

(1) A bíróság a vitatott öröklési jogról szóló végzés, a vagyonközösség rendezéséről szóló végzés, az öröklésről szóló végzés és az öröklés felszámolásáról szóló végzés meghozatala előtt tárgyalást rendel el.

(2) A meghallgatás nem nyilvános.

(3) Nem kell tárgyalást elrendelni egy hagyaték tárgyalásához, ha a bíróság az örökség megszerzését egyetlen örökösnek erősíti meg, vagy ha az örökséget az államnak kell hagyatékként juttatni.

Ha valaki az örökség megszerzésének megerősítése előtt örökösnek vallja magát, és megtagadja egy másik örökös öröklési jogát, aki nem utasította vissza az örökséget, akkor öröklési jogvita áll fenn.

(1) Ha az öröklési joggal kapcsolatos jogvita eldöntése kizárólag a felek között nem vitatott tények jogi értékelésétől függ, a bíróság végzéssel dönt arról, hogy melyik féllel folytatja az eljárást, és melyik féllel szünteti meg az öröklési eljárásban való részvételét.

(2) A végzést annak a félnek is kézbesíteni kell, akinek az eljárásban való részvételét megszüntették.

(3) Nem szűnik meg annak az öröklési joga, akinek az eljárásban való részvétele megszűnt; az öröklési eljárásban azonban már nem vehető figyelembe.

(1) Ha az öröklési jog megállapítása vitatott tényállás megállapításától függ, a bíróság – hiábavaló békítési kísérletet követően – végzéssel utasítja azt az örököst, akinek az öröklési joga kevésbé valószínűsíthetőnek tűnik, hogy a vitatott tényállás megállapítása iránt keresetet indítson. A bíróság a kereset benyújtására határidőt állapít meg, amely nem lehet rövidebb egy hónapnál.

(2) A bíróság a felek között a jogvita kimenetele szerint jár el.

(3) Ha a keresetet nem nyújtották be határidőn belül, ha a keresetet megszüntették, vagy ha a keresetet elutasították, az öröklési joggal kapcsolatos jogvitát a felperes számára kedvezőtlenül eldöntöttnek kell tekinteni.

(1) Ha az örökhagyó házassága az örökhagyó halálával vagy halottá nyilvánításával szűnt meg, a vagyonközösséget az örökhagyó hagyatékára vonatkozó eljárásban kell rendezni.

(2) A vagyonközösség a túlélő házastárs és az örökösök között írásban vagy szóban, jegyzőkönyvbe foglalt megállapodással rendezhető, a bíróság jóváhagyásával. Megállapodás hiányában a bíróság dönt az egyezségről.

(3) Ha a felek között vitatott tények vannak a házastársak vagyonközösségének mértékét illetően, a vitatott vagyont nem kell figyelembe venni. A 198. § (2) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni.

(4) A vagyonközösség rendezéséről szóló megállapodásnak vagy a bíróságnak a rendezésről szóló határozatának tartalmaznia kell az örökhagyó vagyona és tartozásai mértékének meghatározását a vagyon értékének megjelölésével, valamint annak meghatározását, hogy e vagyonból mi tartozik az örökséghez és mi illeti a túlélő házastársat.

(5) Ha az eljárás befejezése előtt egyéb házassági közös vagyontárgyat fedeznek fel, annak felosztását a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.

Ha a vagyonközösség az örökhagyó életében megszűnt, azt a 195. § szerint kell rendezni, ha a vagyonközösséget az örökhagyó haláláig nem rendezték, és ha annak rendezésére az örökhagyó életében nem indult peres eljárás a bíróságon kereset alapján.

A bíróság megállapítja az örökhagyó vagyonát és tartozásait, és leltárt készít róluk.

(1) Ha a felek között a vagyon vagy a tartozások vitatottak, a bíróság ezek vitathatóságának megállapítására szorítkozik; a hagyaték nettó értékének kiszámításakor nem veszi figyelembe őket.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha a vitatott tényállásról az öröklési eljárás befejezése előtt jogerős ítéletben döntöttek.

(1) Az örökösök kérelmére a bíróság végzésben kötelezi a hitelezőket, hogy követeléseiket a végzésben meghatározott, legalább egy hónapos határidőn belül jelentsék be a bíróságnak.

(2) A bíróság a végzést közzéteszi a bíróság hivatalos tábláján, az illetékes bíróság honlapján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján.

(1) Az örökhagyó vagyonának és tartozásainak leltára alapján a bíróság végzéssel megállapítja a vagyon általános értékét, a tartozások összegét és az öröklés nettó értékét vagy annak meghosszabbításának összegét az örökhagyó halálakor.

(2) A vagyon általános értéke az az ár, amelyet a piacon nyílt versenyfeltételek mellett, tisztességes adásvétel esetén el kellene érni, ha mind a vevő, mind az eladó kellő tájékozottsággal és gondossággal jár el, és azzal a feltételezéssel, hogy az árat nem befolyásolja indokolatlan ösztönzés.

(3) Az (1) bekezdés szerinti végzés kérelem nélkül is módosítható, ha az öröklési eljárás jogerős befejezése előtt új tényekre derül fény.

Az örökösök csak a bíróság hozzájárulásával rendelkezhetnek a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakkal az eljárás során, vagy tehetnek más, a szokásos gazdálkodáson túlmutató intézkedéseket.

Az örökösök és a hitelezők megállapodhatnak abban, hogy a kiterjesztett hagyatékot a hitelezőkre hagyják az adósságok kifizetésére. A bíróság jóváhagyja a megállapodást, ha az nem ellentétes valamely külön jogszabállyal; ha nem hagyja jóvá a megállapodást, a végzés jogerőre emelkedését követően folytatja le az eljárást.

(1) A bíróság az öröklésről szóló végzésben

a) megerősíti az egyedüli örökös öröklési megszerzését,

b) megerősíti, hogy az örökség, amelyet egyetlen örökös sem szerzett meg, az államra szállt,

c) jóváhagyja az örökösöknek az öröklés rendezéséről szóló megállapodását; az örökhagyó hitelezője a megállapodásnak részese, ha követelését rendezik,

d) jóváhagyja a kiterjesztett örökségnek a tartozások kifizetésére történő átruházásáról szóló megállapodást,

e) megerősíti az öröklés megszerzését az örökösök részesedése szerint, ha a felek között nincs megállapodás, vagy egyezséget köt az örökösök között, és eldönti, hogy az egyes örökösök mit szereztek,

f) nem hagyja jóvá az öröklés rendezéséről szóló megállapodást, és megerősíti az öröklésnek az örökösök részesedése szerinti megszerzését, vagy rendezi az öröklést az örökösök között, és eldönti, hogy az egyes örökösök mit szereztek.

(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés magában foglalhatja a 195. és 200. § szerinti végzést.

(1) A hagyatéki tárgyalás a 203. § szerinti végzés hatálybalépésével zárul.

(2) Az öröklési tárgyalás befejezését követően a bíróság visszavonja az öröklési biztosítékot, kivéve, ha azt korábban már visszavonták.

(1) Ha az öröklés eleladósodott, és ha az örökösök és a hitelezők nem állapodnak meg abban, hogy a 202. § szerinti tartozások megfizetésére a hitelezőkre hagyják, a bíróság – kérelem nélkül is – végzéssel elrendelheti az örökség felszámolását.

(2) A bíróság akkor is elrendeli a hagyaték felszámolását, ha az állam azért indítványozta a fel nem használt hagyaték felszámolását, mert egy hitelező a hagyaték valamely tételét követelése kifizetéseként nem fogadta el.

(3) A bíróság a felszámolást elrendelő végzést bocsát ki, amelyben felhívja a hitelezőket, hogy a végzésben meghatározott, legalább egy hónapos határidőn belül – az összeg, a jogalap és a biztosíték módjának megjelölésével – jelentsék be követeléseiket, és figyelmezteti őket, hogy a felszámolás során ki nem elégített követelések megszűnnek. Ezt a határozatot közzéteszi a bíróság hivatalos tábláján, az illetékes bíróság honlapján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján.

(4) Amint a hagyaték felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedik, a 202–204. § alapján további eljárás nem indítható.

(1) A hagyaték felszámolásáról szóló végzés hatálybalépésével az örökhagyó hagyatékára vonatkozó végrehajtási eljárás megszűnik.

(2) Ha a végrehajtási eljárás során ingatlanárverésre került sor, és az elsőbbség jóváhagyásáról nem született döntés, a végrehajtási bíróság dönt az elsőbbség jóváhagyásáról.

(3) Ha a végrehajtási eljárás során ingatlanok árverésére került sor, és a végrehajtó bíróság az árverést jóváhagyta, a végrehajtó az árverésből származó bevételt a végrehajtási költségek levonása után az örökösödési ügyben eljáró bíróságnak adja át.

(1) A hagyaték felszámolását a bíróság az örökhagyó teljes vagyonának készpénzre váltásával végzi.

(2) A közjegyző köteles kellő gondossággal eljárni annak érdekében, hogy a vagyont azon az áron tegye pénzzé, amelyen ugyanazt vagy hasonló vagyon hasonló feltételek mellett általában értékesíteni szokták. A vagyon pénzzé tehető közvetlen értékesítéssel, árverezőn keresztül történő árverés útján, licitálással vagy bármely más megfelelő módon. Az értékesítésből származó bevételt a közjegyző által erre a célra létrehozott külön bankszámlán kell elhelyezni.

(3) A vagyon pénzzé tétele során a közjegyző saját nevében jár el. A közjegyző tájékoztatja a feleket a vagyon pénzzé tételéről, és figyelembe veszi a vagyon pénzzé tételére vonatkozó kedvezőbb javaslataikat.

(4) Az örökhagyónak az (1)–(3) bekezdések alapján pénzzé nem tett vagyona az örökhagyó halálának napján a bíróság végzésével az államra száll.

(1) A bíróság az örökhagyó hagyatékának értékesítéséből származó bevételt a hitelezők között felosztja.

(2) A végrehajtási szabályoknak az ingatlanok értékesítéséből származó bevétel felosztására vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a bevétel felosztására. A közjegyzői meghatalmazás azon végzések kiadására is vonatkozik, amelyeket a végrehajtási bíróság a bevétel felosztására vonatkozó eljárásban bocsát ki.

A felszámolás végleges befejezésével a hitelezőknek az örökösökkel szemben fennálló kielégítetlen követelései megszűnnek. Ha az örökhagyó további vagyontárgyai jelennek meg, a bíróság azokat a hitelezők között kielégítetlen követeléseik erejéig felosztja, tekintet nélkül az elenyészésre. Ha többlet marad, a bíróság azt öröklésként kezeli.

Ha utólag megállapítást nyer, hogy az örökhagyó életben van, vagy ha a halottá nyilvánítását visszavonták, a bíróság a 202. és 203. § szerint visszavonja az öröklési végzést.

(1) Ha az öröklési eljárást lezáró végzés jogerőre emelkedését követően az örökhagyó további vagyontárgyaira vagy adott esetben tartozására derül fény, a bíróság kérelemre további öröklési eljárást folytat le e vagyontárgyak tekintetében. Ha csak az örökhagyó tartozását fedezik fel, nem kell kiegészítő öröklési eljárást lefolytatni.

(2) Indokolt esetben, különösen bíróság, közjegyző, állami hatóság vagy területi önkormányzat kezdeményezésére a bíróság az (1) bekezdésben említett vagyonra vonatkozó eljárást kérelem nélkül is megindíthatja.

(3) A bíróság a pótöröklési eljárást megszünteti, ha a kérelemben megjelölt vagyon nem volt az örökhagyó tulajdonában.

(1) A felek között vitatott vagyontárgyak vagy tartozások öröklésbe való be nem vétele nem akadályozza a feleket abban, hogy kereset útján érvényesítsék jogukat.

(2) Az öröklési eljárás megszüntetése nem zárja ki, hogy az, aki nem volt az öröklési eljárásban fél, peres úton érvényesítse jogát, kivéve, ha az öröklés felszámolása megtörtént.

(1) Ha a hagyatéki ügy tárgyalása nem tartozik a Szlovák Köztársaság bíróságának hatáskörébe és illetékességébe, a bíróság előzetes vizsgálatot tart, és a felek kérésére hivatalos igazolást állít ki a vizsgálat eredményéről.

(2) Ha a vagyontárgyat külföldre kell szállítani, a bíróság a belföldi örökösöket és hitelezőket a bíróság hivatalos hirdetőtábláján, az illetékes bíróság honlapján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján egy hónapra közzétett hirdetmény útján értesíti; az ismert feleknek a hirdetményt kézbesíteni kell.

A származási államban az európai öröklési bizonyítvány kiállítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság a bíróság által az örökléssel foglalkozó közjegyző. Az öröklési eljárás lezárását követően az a közjegyző, akit az örökléssel megbíztak. Ha nincs ilyen közjegyző, a bíróság közjegyzőt jelöl ki az európai öröklési bizonyítvány iránti kérelem kiadására a 162. § meghatározott módon.

(1) Ha a közjegyző kérelem alapján európai öröklési bizonyítványt állít ki, azt bejegyzi a közjegyzői központi okirat-nyilvántartásba.

(2) Ha az európai öröklési bizonyítvány kiállításának feltételei nem teljesülnek, a közjegyző erről haladéktalanul értesíti a kérelmezőt. Az értesítésben meg kell jelölni az európai öröklési bizonyítvány kiállításának megtagadásának okait.

(1) A külön jogszabály alapján jogosult személy a bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy a kiállított európai öröklési bizonyítvány nem felel meg a valóságnak.

(2) A külön jogszabály alapján jogosult személy a bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy az európai öröklési bizonyítvány kiállításának megtagadása indokolatlan volt.

A közjegyző értesíti a külön jogszabály alapján felhatalmazott személyeket a következőkről

a) az európai öröklési bizonyítvány kijavítása, módosítása vagy visszavonása,

b) az európai öröklési bizonyítvány joghatásainak felfüggesztése,

c) az európai öröklési bizonyítvány joghatásainak kijavítása, módosítása, visszavonása vagy felfüggesztése iránti kérelem elutasítása és az elutasítás okai.

(1) A külön jogszabály alapján jogosult személy a bíróságtól kérheti az európai öröklési bizonyítvány kijavításának, módosításának vagy visszavonásának, illetve hatályának felfüggesztésének megalapozatlanságát.

(2) A külön jogszabály alapján jogosult személy a bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy az európai öröklési bizonyítvány kijavítása, módosítása vagy visszavonása, illetve joghatásainak felfüggesztése iránti kérelem elutasítása indokolatlan volt.

(1) A 216. és 218. § szerinti kérelmekről a bíróság végzéssel határoz. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(2) A 216. és 218. § szerinti kérelem egy külön jogszabály szerinti jogorvoslat.

A halottá nyilvánítási eljárásra a halottá nyilvánítandó személy általános bírósága rendelkezik illetékességgel.

(1) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet bárki benyújthat, akinek jogi érdeke fűződik az ügyhöz.

(2) Az eljárást a bíróság kérelem nélkül is megindítja, ha a természetes személy feltételezett halála a holttest előírt vizsgálatával nem bizonyítható.

A bíróság eljárási gondnokot rendel ki a halottá nyilvánítandó természetes személy számára.

(1) A bíróság tárgyalás elrendelése nélkül is dönthet.

(2) Ha a bíróság megállapítja, hogy a halottá nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, végzéssel megszünteti az eljárást.

(1) Ha bizonyos, hogy a természetes személy meghalt, a bíróság a természetes személyt halottnak nyilvánítja.

(2) A bíróság az ítélet rendelkező részében közli a természetes személy pontos személyazonosságát és halálának időpontját.

(1) Ha az összes körülményre tekintettel valószínűsíthető, hogy a természetes személy nem él, a bíróság nyilvános kihirdetéssel felhívja a halottá nyilvánítandó személyt, hogy egy éven belül jelentkezzen.

(2) A bíróság nyilvános hirdetmény útján felhívja mindazokat, akiknek a természetes személyről híre van, hogy azt a bírósághoz vagy az eljárási gondnokhoz nyújtsák be.

(3) A bíróság a nyilvános hirdetményben közli az ügy lényeges körülményeit, valamint utasítást ad arra vonatkozóan, hogy a határidő lejártával a természetes személyt halottnak nyilváníthatja.

(1) A bíróság a nyilvános hirdetményt a bíróság hivatalos hirdetőtábláján és az illetékes bíróság honlapján teszi közzé.

(2) A bíróság a nyilvános felhívás tartalmát képező felhívást más módon is közzéteheti.

A bíróság az ügy körülményeinek megfelelően megteszi a szükséges lépéseket annak megállapítására, hogy a természetes személy életben van-e.

(1) Ha a 225. § (1) bekezdésében említett határidő lejárta után is valószínűsíthető, hogy a természetes személy az összes körülményre tekintettel nem él, a bíróság a természetes személyt halottnak nyilvánítja.

(2) A bíróság az ítélet rendelkező részében közli a természetes személy pontos azonosítását és a feltételezett halál időpontját vagy azt a napot, amit a természetes személy valószínűleg már nem élt túl.

Ha a halottá nyilvánított személy az ítéletben meghatározottól eltérő időpontban hal meg, a bíróság kérelem nélkül is kiadja a helyesbítő határozatot.

Ha a halottá nyilvánított személyről kiderül, hogy életben van, a bíróság – kérelem nélkül is – eljárást indít, és a halottá nyilvánító határozatot megsemmisítő határozatot hoz.

A cselekvőképességgel kapcsolatos eljárásokban a bíróság dönt a következőkről

a) természetes személy jogképességének korlátozása,

b) természetes személy jogképességének korlátozásában bekövetkezett változás,

c) természetes személy jogképességének helyreállítása.

A cselekvőképességgel kapcsolatos eljárások lefolytatására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a cselekvőképességgel érintett személy lakóhelye található.

(1) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet az érintett személyhez közel álló személy, egészségügyi szolgáltató, szociális szolgáltató vagy olyan személy nyújthat be, akinek jogi érdeke fűződik az ügyhöz.

(2) Az a személy is benyújthat kérelmet, aki a jogképességét meg akarja állapíttatni.

A kérelem általános követelményein túlmenően az eljárás megindítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell a természetes személy cselekvőképességébe való beavatkozást indokoló tények leírását, valamint annak indoklását, hogy más, kevésbé korlátozó intézkedések nem lehetségesek e, vagy a cselekvőképesség korlátozásának módosítását indokoló tények leírását, illetve a cselekvőképesség helyreállítását indokoló tények leírását.

(1) Ha az eljárás megindítása iránti kérelmet olyan személy nyújtja be, akinek jogi érdeke fűződik az ügyhöz, a kérelemnek tartalmaznia kell a kérelem benyújtására való jogosultságot megalapozó tények leírását.

(2) A bíróság elrendelheti, hogy az (1) bekezdés szerinti kérelmező vagy a kérelmezőhöz közel álló személy az általa meghatározott határidőn belül orvosi jelentést nyújtson be annak a személynek az egészségi állapotáról, akinek a cselekvőképességét elbírálják.

(3) Ha a kérelmező a (2) bekezdésben említett határidőn belül nem nyújtja be a jelentést, a bíróság az eljárást megszünteti.

A cselekvőképességi eljárásban a felek a felperes és az a személy, akinek a cselekvőképességét meg kell állapítani.

A közeli hozzátartozó vagy a jogi érdekeltséget igazoló személy kérheti a bíróságtól, hogy őt is csatolja az eljáráshoz félként. A bíróság a kérelemnek helyt ad, ha azt az eljárás lefolytatása és az érintett jogok védelme szempontjából célszerűnek tartja.

A bíróság az ügy körülményeitől függően mérlegeli, hogy szükséges-e a gyermekhez közel álló személyt vagy a gyermekek szociális védelmét és a szociális gyámságot ellátó hatóságot tájékoztatni az eljárás megindításáról.

Annak a személynek, akinek a cselekvőképessége az eljárás során kérdéses, teljes mértékben képesnek kell lennie arra, hogy önállóan eljárjon a bíróság előtt.

(1) A bíróság pergondnokot rendel ki annak a személynek, akinek a cselekvőképességével kapcsolatban peres eljárás folyik, ha nincs törvényes képviselője.

(2) Ha a törvényes képviselő vagy az eljárási gondnok eljárási cselekményei ellentétesek annak a személynek az eljárási cselekményeivel, akinek az illetékességét elbírálják, vagy az általa választott képviselő eljárási cselekményeivel, a bíróság mérlegeli, hogy melyik eljárási cselekmény szolgálja a személy érdekeit.

(3) A bíróság az ügy érdemében hozott határozatot a törvényes képviselő vagy az eljárási gondnok mellett annak a személynek is kézbesíti, akinek a cselekvőképességét elbírálják. Az a személy, akinek cselekvőképességét megállapítják, kérheti, hogy a bíróság az eljárás során keletkezett valamennyi iratot kézbesítse neki.

(1) A bíróság tájékoztatja azt a személyt, akinek az cselekvőképességét megítélik, eljárási jogairól és kötelezettségeiről, különösen a képviselő választásához való jogáról.

(2) Az (1) bekezdés szerinti utasítást a bíróságnak oly módon kell adnia, hogy figyelembe vegye annak a személynek az egészségi állapotát, akinek a cselekvőképességét vizsgálják.

Az a személy, akinek cselekvőképességét elbírálják, kérheti, hogy az eljáráson részt vegyen a bizalmasa, aki nem a képviselője. A bíróság tájékoztatja őt erről a lehetőségről.

(1) A bíróság meghallgatja azt a személyt, akinek a cselekvőképessége kérdéses.

(2) A bíróság a kihallgatást az egészségi állapotnak megfelelő és azzal arányos módon végzi. Ha a kihallgatás az egészségi állapotra nézve káros, a kihallgatás mellőzhető. Ebben az esetben a bíróság, a kérdéses cselekvőképességű személy meghallgatásától eltekint.

(3) Ha az a személy, akinek a cselekvőképessége kérdéses, ezt kéri, a bíróság minden esetben meghallgatja.

A bíróság az eljárásban szakértőt jelöl ki és hallgat ki.

A szakértő kérelmére a bíróság elrendelheti, hogy azt a személyt, akinek a cselekvőképességét vizsgálják, legfeljebb négy hétig fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban (a továbbiakban: egészségügyi intézmény) részesítsék, ha ez egészségi állapotának vizsgálatához feltétlenül szükséges.

A szakértői bizonyítás mellőzhető, ha a bíróság elegendőnek tartja a kezelőorvos megkérdezését a tényállás megállapításához.

(1) Ha a jogképesség korlátozásának, a jogképesség korlátozásának módosításának vagy a jogképesség helyreállításának feltételei nem teljesülnek, a bíróság az eljárást megszünteti.

(2) Ha a cselekvőképesség korlátozásának megváltoztatására vagy a cselekvőképesség helyreállítására irányuló eljárás annak a személynek a kérelmére indult, akinek a cselekvőképessége kérdéses, a bíróság elrendelheti, hogy újabb ilyen kérelem legkorábban hat hónap elteltével nyújtható be, ha az egészségi állapotában javulás vagy változás nem várható.

(1) A cselekvőképesség korlátozására irányuló eljárást a 272–277. § szerinti gondnok kirendelésére irányuló eljárással kell összekapcsolni.

(2) Ha a bíróság úgy határoz, hogy korlátozza valamely személy cselekvőképességét, az ítélet rendelkező részében meghatározza, hogy a személy cselekvőképességét milyen mértékben korlátozták, és a személy számára gondnokot rendel ki.

(1) Ha a cselekvőképesség korlátozásának módosítása vagy a cselekvőképesség helyreállítása indokolt, a bíróság határozatával módosítja vagy hatályon kívül helyezi a korábban hozott határozatot.

(2) A bíróság az ítéletet akkor is hatályon kívül helyezi, ha megállapítja, hogy a cselekvőképesség korlátozása nem volt indokolt.

(1) A bíróság gondoskodik arról, hogy a cselekvőképességről szóló ítéletet a Közjegyzői Központi Okirat-nyilvántartásban letétbe helyezzék.

(2) A külföldi bírósági határozat jogképességre vonatkozó előírását az a bíróság biztosítja, amelyik e külföldi bírósági határozat elismeréséről döntött. Ha a cselekvőképességről szóló külföldi bírósági határozat nem igényel külön határozatban történő elismerést, a bíróság annak a személynek a gyámja javaslatára, akire a külföldi bírósági határozat vonatkozik, gondoskodik a külföldi bírósági határozat végrehajtásáról, miután az ilyen határozat elismerésének feltételeit megvizsgálta.

(1) A bizonyítási költségeket az állam viseli.

(2) Aki nyilvánvalóan alaptalan cselekvőképességi eljárás megindítása iránti kérelmet nyújt be, köteles megtéríteni az elszenvedett kárt annak a személynek, akinek a cselekvőképességét megállapították, képviselőjének vagy az államnak.

Az egészségügyi intézményben történő őrizetbe vétel és fogva tartás elfogadhatósága tekintetében illetékességgel rendelkező bíróság az a bíróság, amelynek körzetében az egészségügyi intézmény található.

(1) Az az egészségügyi intézmény, amelyben külön jogszabályban meghatározott okból egy személyt (a továbbiakban: elhelyezett) elhelyeznek, 24 órán belül köteles értesíteni a bíróságot az elhelyezett személy tájékoztatáson alapuló beleegyezésén alapuló elhelyezéséről. Az egészségügyi intézmény köteles továbbá értesíteni, ha az elhelyezett a tájékoztatáson alapuló beleegyezését a beleegyezés visszavonásától számított 24 órán belül visszavonja.

(2) Amennyiben az egészségügyi intézménybe tájékoztatáson alapuló beleegyezéssel felvett elhelyezettet korlátozzák a szabad mozgásában vagy a külvilággal való kapcsolattartásában, az egészségügyi intézmény a korlátozástól számított 24 órán belül az (1) bekezdés szerinti értesítést tesz.

(1) Az eljárás megindítása iránti kérelmet a helyezett nyújthatja be.

(2) A bíróság az egészségügyi intézmény 253. § szerinti bejelentése alapján kérelem nélkül indítja meg az eljárást, kivéve, ha az eljárást korábban kérelemre indították meg.

(1) Az egészségügyi intézménybe történő felvétel és elhelyezési eljárás résztvevői az elhelyezett és az egészségügyi intézmény.

(2) A közeli hozzátartozó kérheti a bíróságtól, hogy csatlakozzon az eljáráshoz félként. A bíróság helyt ad a kérelemnek, ha azt az eljárás lefolytatása és az elhelyezett személy védelme érdekében célszerűnek tartja.

A bíróság eljárási gondnokot is kijelölhet az elhelyezett személy számára, ha ezt szükségesnek tartja az elhelyezett személy érdekeinek védelme érdekében, különösen, ha kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az elhelyezett személy teljes cselekvőképességgel rendelkezik-e.

(1) Ha az elhelyezett személy nagykorú, akkor is teljes cselekvőképességgel rendelkezik a bíróság előtt, ha nem rendelkezik teljes cselekvőképességgel.

(2) Ha a törvényes képviselő vagy az eljárási gondnok eljárási cselekményei ellentétesek az elhelyezett személy eljárási cselekményeivel vagy ellentétesek az elhelyezett személy által választott képviselő eljárási cselekményeivel, a bíróság dönti el, hogy melyik eljárási cselekmény szolgálja az elhelyezett személy érdekeit.

(3) A bíróság az érdemi határozatot a jogi képviselő vagy az eljárási gondnok mellett az elhelyezettnek is kézbesíti. Az elhelyezett személy kérheti, hogy a bíróság kézbesítse neki az eljárás valamennyi iratát.

(1) A bíróság tájékoztatja az elhelyezett személyt eljárási jogairól és kötelezettségeiről, különösen a képviselő választásához való jogáról.

(2) A bíróság az (1) bekezdésben említett utasítást az elhelyezett egészségi állapotát figyelembe vevő módon adja meg.

Az elhelyezett személy kérheti, hogy az eljárásban részt vegyen a bizalmasa, aki nem a képviselője. A bíróság tájékoztatja őt erről a lehetőségről.

(1) A bíróság meghallgatja az elhelyezett.

(2) A bíróság az elhelyezettet az egészségi állapotára tekintettel megfelelő és arányos módon hallgatja ki. Ha a kihallgatás az egészségi állapotra nézve káros, a kihallgatás mellőzhető. Ebben az esetben a bíróság megvizsgálja a fogvatartottat.

(3) A bíróság mindig meghallgatja az elhelyezettet, ha az kéri.

A bíróság tudomásul veszi a kezelőorvos vagy más olyan személy véleményét, aki tisztázni tudja az ügy állását, valamint az elhelyezett orvosi dokumentációját.

(1) A bíróság tárgyalás elrendelése nélkül végzéssel dönt az egészségügyi intézménybe történő felvétel megengedhetőségéről.

(2) A bíróság az elhelyezett személyes szabadságának korlátozását követő öt napon belül végzést hoz.

(3) A bíróság a végzést a kibocsátástól számított 24 órán belül, de legkésőbb a személyi szabadság korlátozását követő öt napon belül kézbesíti az egészségügyi intézményben elhelyezett személynek.

Az egészségügyi intézménynek haladéktalanul el kell engednie az elhelyezettet, ha a bíróság úgy döntött, hogy az egészségügyi intézménybe történő befogadás elfogadhatatlan volt.

Az egészségügyi intézmény mindig jogosult az elhelyezettet elengedni, még akkor is, ha a bíróság úgy döntött, hogy az egészségügyi intézménybe történő befogadás megengedett volt.

Miután a bíróság jogerős végzése kimondja, hogy az elhelyezett egészségügyi intézménybe történő befogadása megengedhető volt, a bíróság folytatja az egészségügyi intézményben történő elhelyezés megengedhetőségére vonatkozó eljárást.

(1) A bíróság tárgyalást rendel el az ügy tárgyalására.

(2) A bíróság elrendeli a szakértői bizonyítást és meghallgatja a szakértőt. A bíróság nem rendelheti ki szakértőnek annak az egészségügyi intézménynek az orvosát, amelyben a személyt elhelyezték. A szakértői bizonyítás mellőzhető, ha a bíróság a lefolytatott bizonyítás fényében úgy ítéli meg, hogy az elhelyezettnek az egészségügyi intézményben való elhelyezése elfogadhatatlan.

(3) A bíróság a 260. § szerint jár el az elhelyezett személy kihallgatása során.

Az egészségügyi intézményben történő elhelyezés engedélyezéséről szóló végzést az egészségügyi intézménybe történő befogadásról szóló jogerős végzéstől számított három hónapon belül kell kiadni.

Az egészségügyi intézménynek haladéktalanul el kell engednie az elhelyezettet, ha a bíróság megállapította, hogy az egészségügyi intézményben való elhelyezése elfogadhatatlan.

(1) Legkésőbb azon végzés jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével, amellyel a bíróság az egészségügyi intézményben történő elhelyezés megengedhetőségét megállapította, a bíróság dönt az egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedhetősége iránti eljárás megindításáról, feltéve, hogy az elhelyezés folyamatos, és az ilyen eljárást korábban kérelemre nem indították meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedhetősége iránti eljárásban a bíróság a 252., 255–260., 264., 266. és 268. § szerint jár el.

(1) Az elhelyezett, választott képviselője, törvényes képviselője vagy közeli hozzátartozója a 269. § (1) bekezdésében említett határidő lejárta előtt is kezdeményezheti az egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedhetősége iránti eljárás megindítását.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedhetősége iránti eljárásban a bíróság a 252., 255–260., 264., 266. és 268. § szerint jár el.

(3) Ha a bíróság úgy dönt, hogy az egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedett, úgy határozhat, hogy új kérelmet legkorábban a három hónapos időszak letelte után lehet benyújtani.

A bizonyítás költségei az államot terhelik.

A bíróság természetes személy részére gyámot rendel ki, ha erről külön jogszabály rendelkezik.

A természetes személy lakóhelye szerinti bíróság rendelkezik illetékességgel a gondnok kirendelésére; ilyen bíróság hiányában az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek a kerületében a természetes személy vagyonnal rendelkezik.

(1) A bíróság végzéssel határoz.

(2) A bíróság a gondnokot kijelölő végzésben a gondnok jogainak és kötelességeinek körét a gondnok kijelölésének céljával összhangban határozza meg.

A bíróság által kirendelt gondnok köteles jogait és feladatait megfelelően gyakorolni, és a bíróság utasításainak eleget tenni.

A bíróság a gyámot az ő javaslatára felmenti feladatai ellátása alól.

(1) A bíróság felügyeli a gyám feladatainak ellátását.

(2) A bíróság a gondnokot visszahívja, ha az elveszíti a feladatai ellátására való képességét, megszegi a feladatait, visszaél a jogaival vagy más súlyos okból.

A cégjegyzékkel kapcsolatos eljárások a következők

a) az adatoknak a kereskedelmi nyilvántartásba történő bejegyzésére vonatkozó eljárás (a továbbiakban: az adatok nyilvántartásba vételére vonatkozó eljárás),

b) a kereskedelmi nyilvántartásban szereplő adatoknak a tényleges jogi helyzettel való egyeztetésére irányuló eljárás (a továbbiakban: adategyeztetési eljárás),

c) a kereskedelmi nyilvántartásba való bejegyzés törlésére irányuló eljárás (a továbbiakban: törlési eljárás).

(1) A cégbíróság a cégjegyzéki ügyekben folytatott eljárásokban oksági hatáskörrel rendelkezik, kivéve, ha külön jogszabály másként rendelkezik.

(2) A cégbíróság a cégjegyzék vezetésére illetékes járásbíróság. A kereskedelmi nyilvántartást a kerület székhelye szerinti járásbíróság vezeti.

(3) Ezek a kerületenként a következők:

a) Pozsony – a Pozsonyi I. sz. Járásbíróság,

b) Nagyszombat – Nagyszombati Járásbíróság,

c) Trencsén – a Trencséni Járásbíróság,

d) Nyitra – a Nyitrai Járásbíróság,

e) Zsolna – a Zsolnai Járásbíróság,

f) Besztercebánya – a Besztercebányai Járásbíróság,

g) Eperjes – az Eperjesi Járásbíróság,

h) Kassa – a Kassai I. sz. Járásbíróság.

Az illetékességet a kereskedelmi nyilvántartással kapcsolatos ügyekben külön jogszabály szabályozza.

Az adatoknak a kereskedelmi nyilvántartásba történő bevitele egyben az adatok módosításának bevitelét és a bejegyzett adatok törlését is jelenti.

(1) Ha a cégbíróság megtagadja a cégjegyzékbe való bejegyzést, a kérelmező kifogást nyújthat be a bejegyzés megtagadása ellen.

(2) A kifogásokban a kérelmező pótolhatja a hiányosságokat, különösen a hiányzó adatok pótlására vagy a hibás adatok kijavítására, amelyek miatt a nyilvántartásba vételt megtagadták.

A kifogást a nyilvántartásba vétel megtagadásáról szóló értesítés kibocsátásától vagy kézbesítésétől számított 15 napon belül kell benyújtani a nyilvántartó bírósághoz.

A kifogásokat kizárólag elektronikus formában kell benyújtani. A kifogásokat elektronikus úton kell benyújtani a nyilvántartó bírósághoz, a külön törvény szerinti központi közigazgatási portálon vagy a külön törvény szerinti szakportálon közzétett és a kérelmező által külön törvény szerint engedélyezett elektronikus űrlapon, ellenkező esetben a nyilvántartó bíróság a kifogásokat nem veszi figyelembe. A kifogásokat a mellékletekkel együtt elektronikus formában kell benyújtani, ellenkező esetben azokat a nyilvántartó bíróság nem veszi figyelembe.

A kifogások visszavonása nem fogadható el.

(1) A nyilvántartó bíróság a kifogásokról tárgyalás elrendelése nélkül, azok beérkezésétől számított tíz munkanapon belül dönt. A nyilvántartásba vétel megtagadását a bíróság csak a külön jogszabály szerinti feltételek teljesülése tekintetében vizsgálja.

(2) Ha a nyilvántartó bíróság helyt ad a kifogásoknak, a nyilvántartásba vételt elvégzi. Ha a bejegyzés iránti kérelem tartalmazza a javasolt bejegyzés bejegyzési időpontját, a javasolt bejegyzést ezen a napon kell bejegyezni. Ha a nyilvántartó bíróság a bejegyzést később végzi el, vagy ha a bejegyzés iránti kérelem nem tartalmazza a javasolt bejegyzés bejegyzési időpontját, a javasolt bejegyzést a bejegyzést követő napon kell bejegyezni.

(3) A nyilvántartó bíróság a nyilvántartásba vételről tanúsítványt állít ki, amelyet haladéktalanul megküld a felperesnek. A tanúsítvány tartalmazza a nyilvántartásba vétel tartalmát. A nyilvántartásba vételt követően a cégbíróság kivonatot állít ki a cégjegyzékből, amelyet haladéktalanul megküld a felperesnek. A nyilvántartásba vétel ellen nem lehet kifogást emelni.

(1) A cégbíróság elutasítja a kifogást, ha a bejegyzés feltételei nem teljesülnek.

(2) A kifogások elutasításáról végzéssel kell dönteni. E végzés ellen fellebbezésnek van helye.

(1) A (2) bekezdésben foglaltak kivételével a bíró dönt a kifogásokról.

(2) A bírósági végrehajtó akkor végzi el a nyilvántartásba vételt, ha a jogosult kifogást emelt, a nyilvántartásba vétel megtagadásának okát képező hiányosságokat pótolta, és ha a nyilvántartásba vételnek a külön jogszabály szerinti valamennyi feltétele teljesül.

Az adategyeztetési eljárás célja, hogy a cégjegyzékbe történő bejegyzés a tényleges jogi helyzettel összhangba kerüljön, nem pedig a cégjegyzékbe történő bejegyzésre vonatkozó javaslat alapján.

(1) Aki a cégjegyzékbe bejegyzett adatok helyességéhez jogi érdekkel rendelkezik, vagy akire a bejegyzett adatok vonatkoznak, különösen a bejegyzett személy tártulajdonosa vagy a bejegyzett személy létesítő okirat szerinti szervének tagja, az adategyeztetési eljárás megindítása iránti kérelmet nyújthat be.

(2) A nyilvántartott személy nem jogosult adategyeztetési eljárás iránti kérelem benyújtására. A nyilvántartó bíróság a nyilvántartásba vett személy nyilvántartásba vétel iránti kérelmet tartalmazó beadványát minden esetben a cégjegyzékbe való bejegyzés iránti kérelemnek tekinti.

(1) Ha az adategyeztetési eljárás kérelem nélkül indul, a nyilvántartó bíróság az eljárás megindításáról szóló végzésben megjelöli, hogy milyen adatokat kell bejegyezni a cégjegyzékbe.

(2) A bíróságok és más hatóságok minden esetben felhívják a cégbíróság figyelmét a tényleges jogállás és a cégjegyzékbe való bejegyzés állapota közötti eltérésre, ha tevékenységük során ilyen tényről tudomást szereznek.

(1) Az adategyeztetési eljárás felei a kérelmező, a nyilvántartásba vett személy és az a személy, akinek adatait a cégjegyzékbe be kell jegyezni vagy törölni kell a cégjegyzékből.

(2) Bármely személy, aki jogi érdekeltséget igazol, kérheti a nyilvántartó bíróságtól, hogy az eljáráshoz félként csatlakozzon. A nyilvántartó bíróság erről végzést hoz.

(1) A bíróság közös eljárásban egyesítheti az ugyanazon nyilvántartott személyt érintő ügyeket.

(2) Az eljárás gazdaságossága érdekében a bíróság külön eljárásra kizárhatja az ugyanazon bejegyzett személyre vonatkozó ügyeket.

(1) A nyilvántartó bíróság az eljárás megindítására irányuló kérelmet vagy az eljárás megindításáról szóló végzést kézbesíti a feleknek, és felhívja őket, hogy nyilatkozzanak arról, hogy egyetértenek-e az adatoknak a cégjegyzékbe való bejegyzésével, vagy ismertessék azokat a ténybeli állításokat vagy jogi okokat, amelyek a bejegyzést akadályozzák.

(2) A nyilvántartó bíróság nem jár el az (1) bekezdés alapján, ha az eljárás tárgya elírási vagy számítási hibák vagy más nyilvánvaló pontatlanságok kijavítása.

(1) A nyilvántartó bíróság tárgyalást rendel el, ha a felek között a tényállítások vitatottak.

(2) A nyilvántartó bíróság meghallgatást is elrendelhet, ha azt szükségesnek tartja.

(1) A nyilvántartó bíróság az adategyeztetési eljárást akkor is megszüntetheti, ha a kereskedelmi társaság közgyűlési határozatának a kereskedelmi jog rendelkezései szerinti érvénytelenségére irányuló kereset vagy a szövetkezet közgyűlési határozatának a kereskedelmi jog rendelkezései szerinti érvénytelenségére irányuló kereset van folyamatban, és ha a kereset nem nyilvánvalóan megalapozatlan.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével az adategyeztetési eljárás nem függeszthető fel más olyan tény- vagy jogkérdéseket érintő jogi eljárások függőben tartása miatt, amelyek előzetes kérdésként relevánsak lehetnek.

(1) A bíróság végzéssel határoz.

(2) Az adatoknak a cégjegyzékbe történő bejegyzését a cégbíróság a végzés kiadásának napján végzi el.

(1) Ha a cégbíróság a cégjegyzékbe való bejegyzésről dönt, egyidejűleg külön jogszabály alapján pénzbírságot szab ki, ha erről korábban még nem döntött.

(2) Ha a cégbíróság a cégjegyzékbe való bejegyzésről határoz, egyidejűleg a nyilvántartott személyt bírósági illeték megfizetésére kötelezi abban az összegben, amelyben a nyilvántartott személy a cégjegyzékbe való adatbejegyzés iránti kérelem bírósági illetékének megfizetésére kötelezett volna.

(1) Bárki, akinek jogi érdeke fűződik a cégjegyzékbe bejegyzett adatok helyességéhez, vagy bárki, akire a bejegyzett adatok vonatkoznak, különösen a bejegyzett személy, a bejegyzett személy társtulajdonosa vagy a bejegyzett személy létesítő okirat szerinti szervének tagja, kérheti a cégbíróságtól a cégjegyzékbe való bejegyzés törlését.

(2) Az adatok cégjegyzékbe történő bejegyzésének törlése iránti kérelmet azzal kell indokolni, hogy a bejegyzés ténybeli és jogi feltételei nem teljesültek.

(3) Az adatok nyilvántartásba vételének törlése iránti eljárás kérelemre indul.

Nem törölhető az az adatbejegyzés a cégjegyzékből, amely alapján jogi személyt alapítottak, vagy az a bejegyzés, amely alapján jogi személyt egyesítettek, beolvasztottak vagy szétválasztottak.

(1) A cégjegyzékben szereplő adatok törlésére irányuló eljárásban a felek a kérelmező, a nyilvántartásba vett személy és az a személy, akinek adatait a kérelem érinti.

(2) Bármely személy, aki jogi érdekeltséget igazol, kérheti a nyilvántartó bíróságtól, hogy az eljáráshoz félként csatlakozzon. A nyilvántartó bíróság erről végzést hoz.

A 293–296. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a törlési eljárásokra.

(1) A bíróság végzéssel határoz.

(2) A nyilvántartó bíróság a kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedését követően haladéktalanul törli az adatok bejegyzését a cégjegyzékből. A nyilvántartásba vett személy esetében a cégjegyzékben fel kell tüntetni, hogy a nyilvántartásba vételt törölték, mert a nyilvántartásba vétel ténybeli és jogi feltételei nem teljesültek.

Az egyes társasági ügyekben indított eljárások a következőkre irányuló eljárások

a) a jogi személy megszűnése,

b) a felszámoló kinevezése, felmentése és más személy által történő helyettesítése, valamint a felszámoló díjazásáról szóló döntés azokban az esetekben, amikor a felszámolót a bíróság nevezte ki,

c) a jogi személy vagyonának további felszámolásának elrendelése,

d) a szövetkezet közgyűlésének a felszámolási többlet felosztásáról szóló határozatának érvénytelenné nyilvánítására irányuló indítvány,

e) a társaság semmissége,

f) független szakértő kijelölése az egyesülési megállapodás, az egyesülési szerződés vagy a szétválási terv értékelésére,

g) jogosultság a közgyűlés összehívására,

h) a kereskedelmi jog szabályai szerinti információnyújtás,

i) a részvényes megfelelő készpénzkifizetésre való joga,

j) az új részvénycserearányt meghatározó megállapodás-tervezet felülvizsgálata,

k) a részvényvásárlási megállapodás tervezetének felülvizsgálata.

(1) A cégbíróság bizonyos társasági ügyekben oksági hatáskörrel rendelkezik.

(2) A nyilvántartó bíróság a jogi személy bejegyzett székhelyének címe szerint illetékességgel rendelkezik az eljárásra.

A 304. § c)–k) pontja szerinti eljárás csak kérelemre indítható.

(1) A bíróság tárgyalást rendel el, ha a felek között a tényállítások vitatottak.

(2) A bíróság meghallgatást is elrendelhet, ha azt szükségesnek tartja.

A bíróság végzéssel dönt.

A Polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni a kereskedelmi társaságok megszüntetésére irányuló eljárásra, amely csak kérelemre indítható. Az eljárásban a felek a kérelmező és a megszüntetendő társaság. Ha egynél több kérelmet nyújtanak be a bírósághoz, a bíróság azokat közös eljárás céljából egyesíti.

A kereskedelmi társaság vagy szövetkezet (a továbbiakban: társaság) megszüntetésére irányuló eljárásban, amely kérelem nélkül is megindítható, csak a társaság az eljárásban fél.

(1) Ha a társaság feloszlatása külön jogszabály alapján indokolt, a bíróság a társaságnak a társaság feloszlatására irányuló eljárás megindításáról szóló értesítést kézbesít, amely tartalmazza a társaság feloszlatására irányuló eljárás megindításáról szóló értesítést kibocsátó nyilvántartó bíróság megnevezését és a társaság feloszlatására irányuló eljárás megindításának indokát.

(2) Ha a társaság megszűnésének oka megszüntethető, a társaság megszűnésére irányuló eljárás megindításáról szóló értesítésnek tartalmaznia kell a társaság megszűnésére irányuló eljárás megindításának okát megszüntető ok megszüntetésére vonatkozó felhívást és a társaság megszűnése okának megszüntetése igazolásának módját is, a társaság megszűnése okának megszüntetésére vonatkozó 90 napos határidővel együtt, amely az értesítésnek a társaság részére történő kézbesítésétől kezdődik. Ha a társaság feloszlatásának oka nem eltávolítható, a feloszlatási eljárás megindításáról szóló értesítésnek tartalmaznia kell egy felhívást arra, hogy a társaság feloszlatásának okára vonatkozóan nyilatkozzanak.

(3) A társaság megszüntetésére irányuló eljárás a társaság megszüntetésére irányuló eljárás megindításáról szóló értesítés kézbesítésével indul. A bíróság a megszüntetési eljárás megindítását bejegyzi a cégjegyzékbe.

(4) A társaság megszűnésére irányuló eljárás megindításáról szóló értesítés a társaság megszűnésére irányuló eljárás megindításáról szóló bejegyzéssel a cégjegyzékben a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma által jóváhagyott szoftver és technikai eszközök segítségével automatikusan is megtörténhet a cégjegyzék és más, hatóságok által vezetett nyilvántartások adatai alapján.

(5) A bíróság a (2) bekezdés szerinti határidőt megfelelően meghosszabbítja, ha megállapítja, hogy a társaság megszűnésének okainak megszüntetése más eljárások eredményétől függ.

(6) A bíróság a társaság kérelmére a (2) bekezdés szerinti határidőt 90 nappal meghosszabbítja, akár ismételten is. A bíróság értesíti a társaságot a meghosszabbításról.

Ha a társaság igazolja, hogy a felszámolási eljárás megindításának oka megszűnt, vagy ha a bíróság megállapítja, hogy a társaság felszámolása nem indokolt, értesíti a társaságot a felszámolási eljárás megszüntetéséről. A bíróság akkor is értesíti a társaságot az eljárás megszüntetéséről, ha a társaság a bíróságnak a társaság feloszlatásáról szóló határozata előtt felszámolás alá került.

(1) Ha a társaság nem igazolja a megszüntetési eljárás megindításának okát, a bíróság a társaság megszüntetése okának megszüntetésére nyitva álló határidő lejártával dönt a társaság megszüntetéséről, és a határozatot kézbesíti a társaságnak.

(2) A társaság feloszlatásáról szóló határozat ellen a társaság fellebbezést nyújthat be. A fellebbezés nem támadhat meg olyan tényeket, amelyek a társaság feloszlatásáról szóló határozat meghozatala után történtek.

(3) Ha a végzés ellen fellebbezést nyújtottak be, az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezheti a társaság feloszlatásáról szóló végzést, ha a fellebbezésnek teljes egészében helyt ad.

Ha a bíróságnak a társaság feloszlatására vonatkozó határozata jogerőre emelkedett, a bíróság a cég feloszlatásáról szóló hirdetményt közzéteszi a Cégközlönyben.

Ha a társaság a megszűnésről szóló értesítésnek a kereskedelmi közlönyben való közzétételétől számított 90 napon belül nem lép felszámolásba, akkor csődeljárás alá vélelmezhető.

Ha a társaság csődjét vélelmezik, a bíróság haladéktalanul közzéteszi a Cégközlönyben a társaság csődjének vélelmezéséről szóló értesítést. A hirdetményben tájékoztatja a társaság hitelezőit, a felszámolási egyenlegre jogosult személyeket és a társaság felszámolásával érintett egyéb szerveket és személyeket, hogy amennyiben a hirdetménynek a Cégközlönyben való közzétételétől számított hat hónapon belül nem nyújtanak be a felszámoló kijelölésére irányuló kérelmet, valamint a díjazás és költségtérítés előlegének letétbe helyezéséről szóló igazolást, vagy nem nyújtanak be a társaság vagyona felett csődeljárás elrendelésére irányuló kérelmet, a társaságot törölni kell a cégjegyzékből.

(1) Ha a (2) és (3) bekezdés másként nem rendelkezik, a bíróság a cég csődvélelméről szóló értesítésnek a Cégközlönyben való közzétételétől számított hat hónap elteltével dönt a cég felszámolás nélküli törléséről a cégjegyzékből.

(2) Ha a társaság hitelezője, a felszámolási egyenlegre jogosult személy, a külön törvény szerinti adó-, illeték- és vámügyi államigazgatási hatóság vagy a társaságnak a cégjegyzékből való törléséig a társaság megszűnése által érintett személy felszámoló kijelölését javasolja, a bíróság felszámolót jelöl ki. A felszámoló kijelölésére vonatkozó javaslatot figyelmen kívül kell hagyni, ha a felszámoló díjazására és költségeire nem fizetnek előleget. A felszámoló kijelöléséről szóló határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

(3) Ha a társaság ellen csődeljárás van folyamatban, a bíróság az eljárás kimenetelétől függően jár el, mielőtt a társaság törléséről döntene. Ha a társaság vagyonát csődeljárás alá vonják, a társaság feloszlatására irányuló eljárást meg kell szüntetni.

(4) A bíróság az (1) bekezdés szerinti határidőt megfelelően meghosszabbítja, ha azt az adók, illetékek és vámok területén külön törvény alapján eljáró államigazgatási hatóság, vagy olyan személy indítványozza, aki igazolja, hogy a társaság valamely jogügyletével szemben kifogást emel, vagy a társasági vagyon átruházásának érvénytelenségét, illetve a társaság tulajdonát képező vagy a társaság tulajdonát képező vagyont érintő jogügylet érvénytelenségét kéri.

(5) A bíróságnak a cég törléséről szóló határozatát az ügy iratai között történő iktatással kell kézbesíteni. E határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

Ha a bíróság megállapítja, hogy a társaság megszűnése nem bírósági határozattal történt, ez a körülmény a közokiratból kitűnik, és a társaság a külön jogszabályban előírt határidőn belül nem lépett felszámolásba, akkor a társaságot fizetésképtelennek kell tekinteni. A 309.g és 309.h § rendelkezéseit egyaránt alkalmazni kell.

Ha az a személy, akinek kérelmére a bíróság a kiegészítő felszámolás elrendelésére és a felszámoló kijelölésére irányuló kérelem benyújtásával egyidejűleg, de legkésőbb a bíróság felhívására nem igazolja a bíróságnak észszerű határidőn belül a külön törvény szerinti felszámolásra vonatkozó letétet, a bíróság megszünteti az eljárást. Az eljárást megszüntető határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

(1) Az elveszett vagy megsemmisült dokumentum, amelyet a jog érvényesítéséhez be kell mutatni, visszaváltható.

(2) A bíróság előtti eljárásban nem váltható vissza olyan okirat, amelynek visszaváltására az azt végrehajtó jogi személyt a törvény felhatalmazza.

(3) A pénz, a sorsjegyek, a sorsjegyek, a napi forgalomban lévő szelvények, jegyek és bélyegek, az értékpapírok szelvényei és kuponjai, az olyan eszközök, amelyek az országban lévő jogi személy számára áruk és szolgáltatások árának kifizetésére jogosítanak, valamint azok az eszközök, amelyek csak a járulékos juttatásokra vonatkozó igény alapjául szolgálnak, nem válthatók be.

(1) A bank vagy külföldi bank fióktelepe által kibocsátott értékpapír visszaváltása iránti eljárásra az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a bank vagy külföldi bank fióktelepe székhellyel rendelkezik.

(2) Ellenkező esetben a felperes általános bírósága rendelkezik illetékességgel az okirat beváltására. Ha a jogosultnak nincs általános bírósága a Szlovák Köztársaságban, akkor az a bíróság illetékes, amelynek körzetében a kifizetés helye található.

(1) Az okirat visszaváltására irányuló eljárásban a bíróság közjegyzőt hatalmaz meg, hogy eljárjon és döntsön az ügyben.

(2) Az (1) bekezdés szerinti visszaváltás nem vonatkozik a következőkre

a) a külföldi jogsegély iránti kérelem, ha a Szlovák Köztársaságot kötelező külön jogszabályból vagy nemzetközi szerződésből következik, hogy a költségmentesség biztosítását kizárólag bíróság kérheti,

b) a közjegyző és személyzete kizárásáról szóló határozat.

(1) A bíróság kijelöli a körzetében székhellyel rendelkező közjegyzőt, akit a kérelmező az okirat visszaváltására irányuló kérelmében megjelölt.

(2) Ha az okirat visszaváltása iránti kérelem nem tartalmazza az (1) bekezdés szerinti közjegyző kijelölését, a bíróság a körzetében székhellyel rendelkező közjegyzőt jelöl ki, akit véletlenszerű kiválasztással jelöl ki.

Meghallgatást kell elrendelni, ha bizonyítás-felvételre van szükség. Ellenkező esetben a határozat meghallgatás nélkül is meghozható.

A bíróság végzéssel dönt.

(1) A közjegyző által kiállított végzésben az általános adatokon kívül fel kell tüntetni a közjegyzőt felhatalmazó bíróság megnevezését és a végzést kiállító közjegyző megnevezését.

(2) A határozatot az azt kiállító közjegyző írja alá, és a közjegyző hivatalos bélyegzőjével látja el.

(1) A 331. § szerinti okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló végzés meghozataláig a kérelmező fél.

(2) Az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló végzés meghozatalát követően a felek a felperes, az okirat alapján teljesítésre kötelezett vagy az okirat alapján teljesítésre kötelezhető személy, az okirat birtokában lévő személy és az okirat visszaváltása iránti kérelmet ellenző személy.

(1) Az okirat visszaváltása iránti eljárás csak kérelemre indítható.

(2) Bármely személy, akinek jogi érdeke fűződik az eszközhöz, kérelmet nyújthat be annak törlése iránt.

(1) Az okirat visszaváltása iránti kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket, amelyekből kitűnik, hogy az okirat alapján vagy annak erejénél fogva igényelhető jog. A kérelemhez csatolni kell az okirat másolatát, vagy azonosítani kell az okiratot, annak készítőjét vagy az okirat által kötelezett más személyeket, valamint olyan adatokat, amelyek megkülönböztetik az okiratot más, hasonló jellegű okiratoktól.

(2) Ha az okirat pénzösszeget határoz meg, ezt az összeget is fel kell tüntetni.

A bíróság végzéssel elutasítja a kérelmet, ha a kérelmező ténybeli állításaiból kitűnik, hogy a visszaváltásra kért okiratot nem hajtották végre, nem veszett el vagy semmisült meg, vagy hogy a kérelmezőnek nincs jogi érdeke az okirat törléséhez.

(1) Ha a kérelmet nem utasítják el, a bíróság végzéssel értesítést ad ki az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról.

(2) A bíróság az értesítésben megjelöli annak az okiratnak a másolatát vagy megnevezését, amelynek a visszaváltását kérik, valamint a kérelmező által állított tényeket, amelyek az okirat visszaváltását indokolják.

(1) Az értesítésnek tartalmaznia kell egy felhívást az okirat birtokában lévő személy számára, hogy az értesítés kibocsátásától számított egy éven belül kérje az okirat bemutatását, vagy adott esetben a kérelem ellen tiltakozzon.

(2) Ha az eszköz bemutatóra szóló eszköz, az (1) bekezdés szerinti határidő csak az eszköz szerinti követelés lejárta után egy évvel jár le.

(1) A váltó vagy csekk visszaváltása esetén a bíróság a felszólításban két hónapos határidőt határoz meg, és egyúttal megtiltja a visszaváltott okirat alapján történő fizetést.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határidő a követelés esedékességének első napjától kezdődik, ha a visszaváltási okirat szerinti követelés még nem esedékes és kifizetendő. Ha a követelés már esedékes, a határidő a felszólítás kibocsátásának napjától kezdődik.

(1) A hirdetménynek tartalmaznia kell egy arra vonatkozó utasítást, hogy bármely személy, akinek jogi érdeke fűződik az ügyhöz, a 322. és 323. §-ban előírt határidőn belül kifogást nyújthat be az okirat visszaváltása iránti kérelem ellen.

(2) Csak az kifogásolható, hogy az okiratot nem állították ki, hogy az nem veszett el vagy semmisült meg, vagy hogy a jogosultnak nincs jogi érdeke az okirathoz.

Az értesítést kézbesíteni kell a jogosultnak és azoknak, akik az okirat alapján kötelezettek vagy kötelezettek lehetnek.

(1) A hirdetményt a kiállítása napján közzé kell tenni az azt kiállító közjegyző hivatalos tábláján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján.

(2) A hirdetményt a bíróság hivatalos hirdetőtábláján és az illetékes bíróság honlapján közzé kell tenni. A végzés egy példányát a közjegyző haladéktalanul átadja a bíróságnak.

Az okirat visszaváltása iránti eljárás megindításától annak jogerős befejezéséig nem áll fenn elévülési idő, nem áll fenn jogvesztő határidő, és nem áll fenn a visszaváltott okirat alapján a felperessel szemben pénzösszeg megfizetésének határideje. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha az okirat visszaváltása iránti kérelmet elutasították.

Az a személy, akinek az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló értesítést kézbesítették, vagy aki a kellő gondossággal eljárva erről tudomást szerezhetett volna, nem rendelkezhet a visszaváltott okiratból eredő jogokkal, nem teljesíthet az okirat alapján kifizetéseket vagy egyéb kifizetéseket, nem ruházhatja át azt, és nem módosíthatja azt. Az okirat által kötelezett személy köteles a bemutatott okiratot megőrizni és értesíteni az okiratot bemutató bíróságot.

Ha a váltó vagy csekk visszaváltására irányuló eljárás indult, a jogosult, aki a váltó vagy csekk visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló értesítéssel bizonyítja, jogosult a váltó vagy csekk kifizetését követelni, ha megfelelő biztosítékot helyez letétbe a váltó vagy csekk visszaváltásának kimondásáig. Ha nem nyújt ilyen biztosítékot, a kötelezett intézkedés útján követelheti, hogy az esedékes összeget a kötelezettség teljesítése céljából közjegyzői hivatalnál helyezzék letétbe.

A bíróság megvizsgálja az okiratot birtokló személy kérelmét és az okirat visszaváltása iránti kérelemmel szembeni kifogásokat.

(1) A bíróság végzéssel elutasítja az okirat visszaváltása iránti kérelmet, ha megállapítja, hogy az okiratot nem állították ki, az nem veszett el vagy semmisült meg, vagy a kérelmezőnek nem fűződik jogi érdeke az okirat visszaváltásához.

(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés meghozatalát nem zárja ki az a tény, hogy az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló végzés még nem jogerős, vagy hogy az okirat visszaváltása iránti kérelemmel szembeni kifogás benyújtásának határideje még nem járt le.

(1) Ha az okirat visszaváltására irányuló kérelem elleni kifogás benyújtására nyitva álló határidő lejárt, és ha az indítvány elutasítása nem indokolt, a bíróság az okiratot visszaváltottnak nyilvánítja.

(2) Az okirat visszaváltására vonatkozó végzés a visszaváltott okirat helyébe mindaddig lép, amíg az okirat alapján kötelezett személy az okiratot helyettesítő okiratot nem állít ki az arra jogosult személy részére.

A közjegyzői letétbe helyezéssel kapcsolatos eljárások

a) a kötelezettség teljesítése céljából letétbe helyezett közjegyzői letét tárgyának felszabadítása elleni kifogásokkal kapcsolatos eljárás,

b) a közjegyzői letétbe helyezett zálog értékesítéséből származó bevétel felszabadítása elleni eljárás,

c) a közjegyzői letétbe helyezett tárgynak az állam javára történő elkobzására irányuló eljárás.

A közjegyzői letétkezelői ügyekben való eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek körzetében a pénzt, dolgokat vagy értékpapírokat őrző közjegyző székhelye van.

A kötelezettség teljesítése céljából közjegyzői letétbe helyezett letéti tárgy kiadása ellen kifogást lehet emelni, ha

a) a kedvezményezett kérte a közjegyzőtől, hogy a letétbe helyezett tárgyat adja ki, mert a kedvezményezettől eltérő személy igényt tart a letéti tárgy kiadásának jogára,

b) a jogosult kérte a közjegyzőtől a letéti tárgy kiadását, amelynek kiadásához más személy hozzájárulása is szükséges,

c) a letéteményes kérte a közjegyzőt, hogy a letét tárgyát neki vagy a kedvezményezettől eltérő személynek adja át.

(1) A kötelezettség teljesítése céljából letétbe helyezett közjegyzői letét tárgyának felszabadítása elleni kifogásról szóló eljárásban a felek a letéteményes, a kedvezményezett, az a személy, akinek a letét tárgyát fel akarják szabadítani, valamint az a személy, akinek a hozzájárulása szükséges a letét tárgyának felszabadításához.

(2) Ha a letétbe helyezésre azért került sor, mert a jogosulton kívül más is igényt tart a letéti tárgy átadására, az ilyen jogot igénylő fél is félnek minősül.

(1) Letéteményes az a személy, aki letétbe helyezte a letét tárgyát egy kötelezettség teljesítése céljából a közjegyzőnél, és kijelentette, hogy a kötelezettség, amelynek tárgya a letétbe helyezett értékek, nem teljesíthető, mert a hitelező nincs jelen vagy késedelemben van, vagy a letéteményesnek alapos kétségei vannak a hitelező személyét illetően, vagy a letéteményes nem ismeri a hitelezőt.

(2) A kedvezményezett az a személy, akinek a megőrzés tárgyát szánják.

A letéteményes hozzájárulása a letétbe helyezett tétel kedvezményezett részére történő kiadásához csak akkor szükséges, ha az ellenértéket ismeretlen hitelező részére helyezték letétbe.

A kedvezményezett hozzájárulása szükséges a letét tárgyának a letéteményes vagy más személy részére történő kiadásához, kivéve, ha a teljesítést ismeretlen hitelező részére helyezték letétbe.

(1) Hacsak nem a 335. § a) vagy b) pontja szerinti esetről van szó, a közjegyző a letét tárgyát a kedvezményezett kérésére haladéktalanul átadja a kedvezményezettnek.

(2) Ha a kedvezményezett kérte a letéti tárgy kiadását, és a 335. § a) vagy b) pontja szerinti esetről van szó, vagy ha a letéteményes kérte, hogy a letéti tárgyat neki vagy a kedvezményezettől eltérő személynek adják ki, a közjegyző a kérelemről a 336. §-ban említett valamennyi személyt értesíti. Az értesítésben tájékoztatja őket arról, hogy amennyiben az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül nem emelnek kifogást a letét tárgyának a kiadása ellen, a letéti őrzés tárgyát a kérelem tartalmának megfelelően kiadják. Az értesítést személyesen kell kézbesíteni.

(3) Ha a határidőn belül nem érkezik kifogás, a közjegyző a kérelemben foglaltaknak megfelelően haladéktalanul kiadja a letét tárgyát. Úgy kell tekinteni, hogy a letéti tárgy kiadásához való hozzájárulás megtörtént.

A közjegyző a 340. § (2) bekezdése szerinti határidőn belül benyújtott kifogásokat a bíróság elé terjeszti határozathozatalra.

A bíróság a kifogásokat kézbesíti a többi félnek, és felkéri őket, hogy tegyék meg észrevételeiket a kifogásokkal kapcsolatban.

(1) A bíróság tárgyalást rendel el, ha a felek között a tényállítások vitatottak.

(2) A bíróság akkor is tárgyalást rendelhet el, ha azt szükségesnek tartja.

(1) A bíróság végzéssel utasítja el a kifogásokat, ha a kifogást tevő indokolatlanul tagadja a letéti tárgy átadásához való hozzájárulást, vagy ha a letéti tárgy átadásához való jogát indokolatlanul állítja. Ellenkező esetben végzéssel helyt ad a kifogásoknak.

(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés ellen fellebbezésnek van helye.

(3) A kifogásokat elutasító jogerős határozat a letéti tárgy kiadásához való hozzájárulás helyébe lép.

(4) A kifogások elutasításáról szóló határozat jogerőre emelkedését követően a közjegyző a 340. § (2) bekezdése szerinti kérelem tartalmának megfelelően haladéktalanul kiadja a letét tárgyát.

(1) Ha a zálogjog értékesítéséből származó bevételt külön jogszabály alapján a közjegyző letétbe helyezte, a közjegyző a zálogjog értékesítéséből származó bevétel kiadását megelőzően értesíti azokat a zálogjogosultakat, akiknek zálogjoga a zálogjog értékesítésével megszűnt, valamint a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjog értékesítéséből származó bevételt kinek és milyen jogalapon kell kiadni. Az értesítésben tájékoztatni kell őket arról, hogy az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül kifogást emelhetnek a zálogjog értékesítéséből származó bevétel felszabadítása ellen.

(2) Ha a határidőn belül nem érkezik kifogás, a közjegyző haladéktalanul kiadja a zálog értékesítéséből származó bevételt az értesítés tartalmának megfelelően.

A határidőn belül benyújtott kifogásokat a közjegyző terjeszti a bíróság elé határozathozatalra.

A közjegyzői letétbe helyezett zálogtárgy értékesítéséből származó bevétel felszabadításával kapcsolatos kifogásolási eljárásban a felek a zálogkötelezett és azok a zálogjogosultak, akiknek zálogjoga a zálogtárgy értékesítésével megszűnt.

A bíróság a kifogásokat kézbesíti a többi félnek, és felkéri őket, hogy tegyék meg észrevételeiket a kifogásokkal kapcsolatban.

(1) A bíróság tárgyalást rendel el, ha a felek között a tényállítások vitatottak.

(2) A bíróság akkor is tárgyalást rendelhet el, ha azt szükségesnek tartja.

(1) Ha a kifogások a zálogjogosult követelésének hitelességét, összegét, rangsorolását, lejáratát vagy biztosítékát tagadják, és ha a tagadás megalapozottságának megítélése a vitatott tények megállapításától függ, a bíróság végzéssel azt a felet, akinek tényállításai kevésbé valószínűnek tűnnek, a perindításhoz való jogának érvényesítésére utalja, és felfüggeszti a kifogások tárgyában folyó eljárást.

(2) A végzés rendelkező részében a bíróság meghatározza a feleket és a kereset tárgyát. A bíróság a kereset benyújtására határidőt állapít meg, amely nem lehet rövidebb egy hónapnál.

(3) Ha a keresetet nem nyújtották be határidőn belül, ha a keresetet megszüntették, vagy ha a keresetet elutasították, a jogvitát úgy kell tekinteni, hogy az annak a személynek a terhére dőlt el, akinek a kereset útján kellett volna jogát érvényesítenie.

(4) A keresetről hozott jogerős ítélet a felszólalási eljárásban részt vevő valamennyi félre nézve kötelező.

(1) A bíróság a kifogásokat olyan végzéssel bírálja el, amely ellen fellebbezésnek helye van.

(2) A kifogást elutasító végzés jogerőre emelkedését követően a közjegyző haladéktalanul kiadja a 345. § szerinti értesítés tartalmának megfelelő bevételt.

(3) Ha a kifogásoknak helyt adtak, a közjegyző a 345. § szerint új értesítést ad ki. A közjegyzőt a bíróság jogi szakvéleménye köti.

(1) Ha a közjegyző a közjegyzői letétbe helyezéstől számított tíz éven belül nem rendelkezik a közjegyzői letét tárgyával, a bírósághoz kérelmet nyújt be a közjegyzői letét tárgyának az állam javára történő elkobzására irányuló eljárás megindítására. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a közjegyzői letét tárgyával kapcsolatban más jogi eljárás van folyamatban, vagy ha valamely személy indokoltan kéri a közjegyzői letét tárgyának átadását.

(2) A bíróság eljárást indít, ha az (1) bekezdés szerinti feltételek teljesülnek.

A közjegyzői letét tárgyának az állam javára történő elkobzása iránti eljárásban a felek a letéteményes, azok, akikről vélelmezhető, hogy jogosultak a közjegyzői letét tárgyának kiadására, valamint azok, akik a 354. § szerinti határidőn belül a közjegyzői letét tárgyának kiadására irányuló kérelmet nyújtottak be.

(1) A bíróság az eljárást megindító végzésben felhívja azokat, akik jogosultak a közjegyzői letét tárgyának kiadására, hogy a bírósághoz forduljanak a közjegyzői letét tárgyának kiadása iránt, azzal az utasítással, hogy ha a végzés keltétől számított három éven belül senki sem jelentkezik, a bíróság dönt a közjegyzői letét tárgyának az állam javára történő elkobzásáról.

(2) A végzést kézbesítik a feleknek, és közzéteszik a bíróság hivatalos tábláján és az illetékes bíróság honlapján.

(1) Ha a közjegyzői letét tárgyának kiadására irányuló kérelmet határidőn belül nyújtják be, és a 335. §-ban említett esetről van szó, vagy ha a közjegyzői letét tárgya a letét értékesítéséből származó bevétel, a 335–351. §-t megfelelően alkalmazni kell.

(2) Ha az ügy nem az (1) bekezdésben említett ügy, a bíróság végzéssel dönt a kérelem érdemében. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(3) A kérelemnek helyt adó határozat jogerőre emelkedését követően a közjegyző a közjegyzői letét tárgyát átadja a kérelmezőnek.

Ha a közjegyzői letétbe helyezett tárgyat kiadták, a bíróság megszünteti a közjegyzői letétbe helyezett tárgy állam javára történő elkobzására irányuló eljárást.

Az eljárást megindító végzés keltétől számított három év elteltével a bíróság úgy határoz, hogy a közjegyzői letét tárgya az államra száll, ha

a) a közjegyzői letétbe helyezett tárgy kiadására irányuló kérelmet nem nyújtották be határidőn belül; vagy

b) a közjegyzői letétbe helyezett tárgy kiadására irányuló kérelmet érvényesen elutasították.

Ha a közjegyzői letét tárgya az államra száll, a felek és más személyek közjegyzői őrzés tárgyára vonatkozó jogai megszűnnek.

Ha a bíróság a dolgokat külön jogszabályban meghatározott esetekben vesz át megőrzésre, a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, ha pedig nincs külön rendelet, akkor e fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, értelemszerűen, az őrizet jellegének és céljának megfelelően.

A birtoklás fenntartásának megerősítésére irányuló eljárás az ingatlanok tulajdonjogának fenntartására irányuló eljárás vagy a szolgalomnak megfelelő jog fenntartására irányuló eljárás.

A birtoklás fenntartásának megerősítésére az a bíróság illetékes, amelynek körzetében az ingatlan található.

(1) Az a személy, aki azt állítja, hogy ingatlan tulajdonjogát vagy szolgalomnak megfelelő jogot szerzett birtoklással, jogosult az ingatlan birtoklásának megerősítésére irányuló eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtani.

(2) Az eljárásban részt vevő fél

a) a kérelmező,

b) az a személy, aki a tulajdonjog-fenntartás megerősítésére irányuló eljárás megindításának időpontjában tulajdonjoggal vagy dologi joggal rendelkezik azon ingatlanon, amelyre a tulajdonjog-fenntartás megerősítésére irányuló eljárás vonatkozik, és amely a tulajdoni lapon be van jegyezve,

c) az erdőterület-kezelő; és

d) Szlovák Földalap.

(3) Az idézési végzés kiadását követően félnek számít az eljárásban akkor is, ha a 359.h § (1) bekezdése szerinti kifogást tevő személy a (2) bekezdés b), c) vagy d) pontja alapján nem fél az eljárásban.

(1) A birtoklás fenntartásának megerősítése iránti eljárás csak kérelemre indítható.

(2) A visszatartási jog megerősítése iránti eljárás megindítására irányuló kérelemnek a kérelem általános adatain kívül tartalmaznia kell azoknak a tényeknek a leírását, amelyekből kitűnik, hogy a kérelmező teljesítette az ingatlanon fennálló tulajdonjog vagy a visszatartással járó szolgalomnak megfelelő jog megszerzésének feltételeit, az ingatlan megnevezését az ingatlan-nyilvántartás ingatlan-nyilvántartási adatai szerint, valamint annak az időpontnak a megjelölését, amikor a kérelmező az ingatlanon fennálló tulajdonjogot vagy a visszatartással járó szolgalomnak megfelelő jogot visszatartással szerezte. Az első mondatban említett tényeket a kérelmezőnek kell igazolnia.

(3) A birtokbaadás megerősítése iránti eljárás megindítása iránti kérelmet a 359.g § szerinti idézési végzéssel együtt kell kézbesíteni az eljárás többi résztvevőjének.

(1) Ha az elbirtoklás megerősítése iránti eljárás megindítása iránti kérelmet a 8. § (1) bekezdése alapján nem utasítják el, a bíróság megvizsgálja, hogy a kérelmező igazolta-e, hogy az ingatlanon fennálló tulajdonjogot vagy a szolgalomnak megfelelő jogot elbirtoklással szerezte meg. A bíróság maga is elvégezheti a szükséges vizsgálatokat a kérelmező állításai helytállóságának ellenőrzése érdekében, vagy felkérheti a kérelmezőt, hogy további bizonyítékokat szolgáltasson azon tények bizonyítására, amelyekből kitűnik, hogy teljesítette az ingatlan tulajdonjogának vagy a szolgalomnak megfelelő jognak a birtoklás fenntartása útján történő megszerzéséhez szükséges feltételeket.

(2) A bíróság elutasítja a birtokbavétel végzéssel történő megerősítése iránti eljárás megindítása iránti kérelmet, ha megállapítja, hogy a 359.f § (1) bekezdése szerinti idézési végzés meghozatalának feltételei nem állnak fenn.

(3) A bíróság a birtokfenntartás megerősítésére irányuló eljárás megindítása iránti kérelem elutasításáról vagy a kérelem elutasításáról a többi fél meghallgatása és tárgyalás elrendelése nélkül határoz; a bíróságnak a birtokfenntartás megerősítésére irányuló eljárás megindítása iránti kérelem elutasításáról vagy a kérelem elutasításáról szóló végzését az (1) és (2) bekezdés alapján csak a kérelmezőnek kell kézbesíteni.

(1) Ha a felperes igazolta, hogy teljesítette az ingatlanon fennálló tulajdonjog vagy a szolgalomnak megfelelő jog tulajdonjog-fenntartással történő megszerzésének feltételeit, a bíróság felszólító állásfoglalást hoz.

(2) A bíróság a felszólító állásfoglalásban az első fokon eljáró bíróság előtt az általa egyidejűleg kitűzött időpontig felhívja az elbirtoklást megerősítő végzés meghozatalával szembeni kifogások benyújtására.

(3) A kifogás benyújtásának határideje nem lehet rövidebb, mint a felszólító állásfoglalás a 359.g § (2) bekezdés a) pontja szerinti kereskedelmi közlönyben való közzétételétől a felszólító állásfoglalásban a (2) bekezdés szerint meghatározott időpontig számított hat hónap.

(4) A felszólító állásfoglalásnak a (2) bekezdés szerinti értesítésen kívül tartalmaznia kell az ingatlan megnevezését az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint, valamint azon tények rövid leírását, amelyek igazolják, hogy a jogosult az ingatlanon fennálló tulajdonjogot vagy a szolgalomnak megfelelő jogot a birtoklás megerősítésének útján szerezte.

(1) A felszólító állásfoglalást haladéktalanul kézbesíteni kell

a) a kérelmezőnek,

b) a 359.c § (2) bekezdésének b) pontjában említett félnek személyesen, a birtokbaadás megerősítése iránti kérelem és mellékleteinek egy példányával együtt,

c) a 359.c § (2) bekezdésének c) és d) pontjában említett feleknek, a birtoklás megerősítése iránti kérelem és mellékleteinek másolatával együtt,

d) annak a megyének a járási hivatalának, amelynek területi körzetében a birtokbaadás megerősítése iránti eljárás tárgyát képező ingatlan található; és

e) az ingatlan-nyilvántartás területén illetékes járási hivatalnak az ingatlanok birtoklásának megerősítésére irányuló eljárás lefolytatására vonatkozó feljegyzés megjelölésére.

(2) A felszólító állásfoglalást haladéktalanul, hirdetmény útján közzé kell tenni.

a) a Kereskedelmi Közlönyben; és

b) annak a településnek a hivatalos hirdetőtábláján, amelynek kataszteri területén a birtokbaadás megerősítésére irányuló eljárás tárgyát képező ingatlan található; a hirdetményt a tömegkommunikációs eszközök útján is közzé lehet tenni.

(3) A felszólító állásfoglalás kézbesítéséről és közzétételéről az elsőfokú bíróság gondoskodik.

(1) Kifogást a következők nyújthatnak be

a) a 359.c § (2) bekezdésének b) pontja szerinti eljárásban részt vevő fél és jogutódja,

b) az a személy, akinek az ingatlanon fennálló dologi jogát a követelt visszatartás egyébként érintheti, valamint annak jogutódja,

c) a 359.c § (2) bekezdésének c) vagy d) pontja szerinti eljárásban részt vevő fél; vagy

d) más személy.

(2) A kifogást az első fokon eljáró bírósághoz kell benyújtani. Az (1) bekezdés a) pontjában említett személy által benyújtott kifogásokat akkor kell időben benyújtottnak tekinteni, ha azok legkésőbb a birtoklás fenntartását megerősítő végzés időpontjáig beérkeznek az elsőfokú bírósághoz.

(3) A kifogásoknak a kérelem általános adatain kívül a következőket kell tartalmazniuk

a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettek szerint ismerteti azokat a tényeket, amelyek igazolják, hogy az ingatlanra vonatkozóan olyan dologi joggal rendelkezik, amelyet a birtoklás fenntartása érinthet; ha az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett személy jogutódja, kifogásában ismerteti azokat a tényeket is, amelyek igazolják, hogy ő a jogutódja,

b) az (1) bekezdés c) pontjában említettek szerint igazolja, hogy a birtokbavétel érintheti az általa a külön jogszabályok szerint kezelt ingatlanon fennálló jogokat vagy az általa a külön jogszabályok szerint képviselt személyek jogait; és

c) az (1) bekezdés d) pontjában említett azon tények igazolása, amelyek cáfolják, hogy az igénylő teljesítette az ingatlan tulajdonjogának vagy a szolgalomnak megfelelő jog tulajdonjog-fenntartással történő megszerzésének feltételeit.

(4) A bíróság tárgyalás elrendelése nélkül, végzéssel utasítja el a késedelmesen benyújtott vagy a (3) bekezdésben említett adatokat nem tartalmazó kifogásokat.

(1) A bíróság végzéssel elutasítja a birtokbaadás megerősítése iránti kérelmet, ha a kifogásokat nem utasították el és azok megalapozottak (359.h § (3) bekezdés).

(2) A kifogásokról való döntés előtt a bíróság elvégezheti a szükséges vizsgálatokat a kifogásokban szereplő tények ellenőrzése érdekében, vagy felkérheti a kifogást benyújtó személyt, hogy állításai bizonyítására további bizonyítékokat nyújtson be; e célból tárgyalást rendelhet el.

(3) Az (1) bekezdés szerinti jogerős végzést a bíróság a 359.g § (1) bekezdés e) pontja alapján tett feljegyzés törlése céljából haladéktalanul átadja az ingatlankataszterért felelős járási hivatalnak.

(1) Ha a bíróság nem utasította el a 359.i § (1) bekezdése szerinti birtokbaadás megerősítése iránti kérelmet, a birtokbaadást megerősítő végzést hoz; ezt akkor is alkalmazni kell, ha a kifogás benyújtására nyitva álló határidő hiába járt le, vagy ha a kifogást elutasították.

(2) A birtoklás fenntartását megerősítő végzésnek tartalmaznia kell a következőket

a) az eljárás felei,

b) az ingatlan-nyilvántartás adatai szerinti ingatlan, amely az igénylő tulajdonjogának vagy a szolgalomnak megfelelő jognak a birtokában van, és

c) azt az időpontot, amikor az igénylő az ingatlan tulajdonjogát vagy a szolgalomnak megfelelő jogot birtoklás útján megszerezte.

(1) A visszatartást megerősítő jogerős végzés mindenkire nézve kötelező.

(2) A visszatartást megerősítő jogerős határozat nem akadályozza meg a visszatartással érintett személyt abban, hogy az ingatlanra vonatkozó dologi jogát per útján érvényesítse, ha igazolja, hogy olyan tények állnak fenn, amelyeket önhibáján kívül nem tudott volna e törvény alapján kifogással érvényesíteni.

(3) Az a személy, aki jóhiszeműen szerzett dologi jogot ingatlanon attól, akinek a birtoklását e törvény alapján érvényesen megerősítették, olyan védelemben részesül, mintha azt a tulajdonostól szerezte volna meg.

(1) A sürgősségi intézkedés kérelem nélkül is elrendelhető a kérelem nélkül indítható eljárásokban.

(2) Ha a bíróság az érdemi eljárás megindítása előtt kérelem nélkül sürgősségi intézkedést rendel el, az érdemi eljárást megindítja, vagy utasítja a feleket az érdemi kérelem benyújtásának lehetőségére.

A bíróság sürgősségi intézkedést akkor is elrendelheti, ha azt közérdek megköveteli.

A fellebbviteli bíróság hatáskörrel rendelkezik a fellebbezési eljárás során benyújtott sürgősségi intézkedés iránti kérelem elbírálására. A fellebbviteli bíróság kérelem nélkül is elrendelhet sürgősségi intézkedést olyan eljárásokban, amelyek kérelem nélkül is megindíthatók.

A bíróság kérelem nélkül is visszavonhatja az elrendelt sürgősségi intézkedést, ha a körülmények megváltoznak, vagy ha az elrendelés alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn.

Ha e törvény alapján sürgősségi intézkedést rendeltek el, a Polgári perrendtartásnak a sürgősségi intézkedés által okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók; a kártérítési felelősségre vonatkozó általános rendelkezéseket ez nem érinti.

(1) Ha a kiskorú gondozás nélkül marad, vagy ha élete, egészsége és kedvező fejlődése súlyosan veszélyeztetve vagy károsítva van, a bíróság sürgősségi intézkedéssel elrendeli, hogy a kiskorút ideiglenesen olyan természetes vagy jogi személy gondozására bízzák, akit a végzésben kijelöl.

(2) A bíróság a sürgősségi intézkedés iránti kérelemről legkésőbb a kérelem kézhezvételétől számított 24 órán belül határoz. A bíróság a végzést az említett határidőn belül hozza meg.

(3) A sürgősségi intézkedés elrendelése kihirdetéssel végrehajtható; ha azt nem hirdetik ki, akkor a kihirdetést követően azonnal végrehajtható.

(4) A sürgősségi intézkedés elrendelésére irányuló eljárásban nem szükséges eljárási gondnokot rendelni a kiskorú számára.

(5) A sürgősségi intézkedés elrendeléséről szóló végzést csak akkor kell kézbesíteni a feleknek, ha annak végrehajtása megtörtént. Azoknak a feleknek, akik nem voltak jelen a végzés végrehajtásakor, a végzést a végrehajtási jegyzőkönyvvel együtt utólag kézbesítik.

A bíróság sürgősségi intézkedéssel elrendelheti a tartásdíj fizetését a szükséges mértékben.

(1) A bíróság sürgősségi intézkedéssel elrendelheti, hogy az a személy, aki a kiskorút magánál tartja, a kiskorút a bíróság által kijelölt személy gondnokságába vagy váltott személyes gondnokság alá adja.

(2) A bíróság a sürgősségi intézkedés iránti kérelemről legkésőbb a kérelem kézhezvételétől számított hét napon belül határoz. A bíróság ezen időszakon belül meghozza a végzést.

(3) A sürgősségi intézkedés elrendelése kihirdetéssel végrehajtható; ha azt nem hirdetik ki, akkor a kihirdetést követően azonnal végrehajtható.

(4) A bíróság a sürgősségi intézkedés elrendeléséről szóló végzést csak akkor kézbesítheti a feleknek, amikor a végzés végrehajtását végzik, ha feltételezhető, hogy a határozat végrehajtását egyébként meghiúsítanák. A bíróság ezt követően a végzést a végrehajtás menetéről készült jegyzőkönyvvel együtt kézbesíti azoknak a feleknek, akik a végrehajtáskor nem voltak jelen.

(1) Indokolt esetben a bíróság a gyermekek szociális védelmét és a szociális gyámságot ellátó hatóság kérelmére sürgősségi intézkedéssel engedélyezheti a kiskorú lakásába való belépést a gyermekek szociális védelmét és a szociális gyámságot ellátó hatóság hatáskörének gyakorlása céljából.

(2) A sürgősségi intézkedés elrendelésére irányuló eljárásban fél a szociális-jogi gyermekvédelmi és szociális ellátó hatóság.

(3) A bíróság a határozatot a kérelem kézhezvételétől számított 24 órán belül kiadja és kézbesíti.

E törvény alapján kérelem nélkül is biztosítható bizonyítás olyan eljárásban, amely kérelem nélkül is megindítható.

(1) Ezt a részt olyan határozat végrehajtására kell alkalmazni, amely kiskorú gondozásáról, kiskorúval való kapcsolattartásról vagy kiskorúval kapcsolatos, pénzbeli kötelezettségtől eltérő kötelezettségről rendelkezik.

(2) Ezt a részt kell alkalmazni a kiskorú külföldre történő visszavitelét elrendelő végzés végrehajtására is, amennyiben a kiskorút jogellenesen vitték ki vagy tartották fogva.

(3) Ez a rész akkor is alkalmazandó, ha külön jogszabály vagy olyan nemzetközi szerződés, amely a Szlovák Köztársaságot köti, végrehajthatóvá tesz egy olyan megállapodást vagy közokiratot, amely a kiskorú gondozását, a kiskorúval való kapcsolattartást vagy a kiskorúval kapcsolatos nem pénzbeli kötelezettséget szabályozza.

(1) A kiskorúakkal kapcsolatos ügyekben hozott határozat végrehajtására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek a kiskorú lakóhelye a szülők megállapodásával vagy más törvényes módon meghatározott körzetében található.

(2) Ha az (1) bekezdés alapján az illetékesség megállapításának körülményei jogszerűen megváltoznak, a bíróság az illetékességét más bíróságra ruházhatja át, ha a kiskorú érdekei ezt megkívánják. Ha ez a bíróság nem járul hozzá az illetékesség átruházásához, a felettes bíróság dönt.

(3) Ha az illetékes bíróság nem ismert, vagy nem tud időben közbelépni, a végrehajtást az a bíróság rendeli el és hajtja végre, amelynek körzetében a kiskorú tartózkodik. A lehető leghamarabb azonban az illetékességgel rendelkező bíróság elé utalja az ügyet.

(4) A sürgősségi intézkedést elrendelő bíróság rendelkezik illetékességgel a sürgősségi intézkedés végrehajtására; ha a sürgősségi intézkedést a fellebbviteli bíróság rendelte el, az elsőfokú bíróság rendelkezik illetékességgel.

(5) A kiskorú jogellenes kitoloncolása vagy fogva tartása esetén a kiskorú külföldre történő visszaviteléről szóló határozat végrehajtására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelyik az ügyben első fokon eljárt.

A végrehajtási eljárás felei a kiskorú, és az a személy, aki a végrehajtási határozat kedvezményezettje, és a kötelezett.

Eltérő rendelkezés hiányában a végrehajtási eljárásokra az első rész és a második rész első fejezete ötödik szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni.

Nincs szükség meghallgatás elrendelésére.

A bíróság végzéssel dönt.

(1) Ha a kötelezett önként nem tesz eleget annak, amit a végrehajtható okirat előír neki, a kedvezményezett kérelmet nyújthat be a határozat végrehajtásának elrendelése iránt.

(2) A bíróság kérelem nélkül is elrendelheti a határozat végrehajtását.

(3) A bíróság minden esetben kérelem nélkül rendeli el a sürgősségi intézkedés végrehajtására irányuló eljárást.

(1) A határozat végrehajtását elrendelő végzés és a határozat végrehajtása iránti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.

(2) A határozat végrehajtását elrendelő végzés ellen csak azzal az indokkal lehet fellebbezni, hogy a végrehajtási végzés nem végrehajtható, vagy hogy a végrehajtási végzés kiadása után bekövetkezett körülmények okozták a kiszabott kötelezettség megszűnését.

(3) A határozat végrehajtására vonatkozó végzés elleni fellebbezés nem akadályozza az elsőfokú bíróságot a határozat végrehajtásában.

A bíróság a határozat végrehajtására vonatkozó végzés meghozatalát követően vagy azzal egyidejűleg cselekményeket és intézkedéseket hozhat annak biztosítására, hogy a kötelezettséget önként teljesítsék.

(2) Külön jogszabály szerint kiadott külföldi határozat végrehajtása során a bíróság a kötelezettség önkéntes teljesítésére irányuló cselekmények és intézkedések végrehajtása előtt vagy azzal egyidejűleg kézbesíti a kötelezett részére a külön jogszabály szerinti igazolást és a külföldi végrehajtási jogcímet, hacsak a kötelezettnek nem kézbesítették.

(3) Ha a bíróság úgy dönt, hogy a határozat végrehajtását a kötelezettség önkéntes teljesítésére irányuló cselekmények és intézkedések végrehajtása nélkül valósítja meg, kézbesíti a (2) bek. szerinti iratokat a határozat végrehajtásának megvalósítása előtt.

(1) A határozat végrehajtása előtt a bíróság meghallgatást rendelhet el, és megidézheti a kötelezettet, a kedvezményezettet, a kiskorút vagy a gyermekjogi szociális és szociális gyámhatóságot. A meghallgatáson felhívja az kötelezettet, hogy tegyen eleget a határozatnak, és figyelmezteti őt a határozatban foglalt kötelezettségek elmulasztásának következményeire.

(2) Ha úgy tűnik, hogy a tárgyalás célja írásbeli felszólítással is elérhető, a bíróság felhívja a kötelezettet, hogy önként tegyen eleget a felhívásnak, és figyelmezteti a kötelezettség elmulasztásának következményeire.

(3) Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy az (1) és (2) bekezdés szerinti eljárás a gyermek elvitelének meghiúsulásához vezethet, a bíróság a helyszíni végrehajtást megelőzően végrehajtja az idézést.

A határozat végrehajtását megelőzően a bíróság felkérheti a gyermekek szociális védelméért és a szociális gyámságért felelős illetékes hatóságot vagy az önkormányzat illetékes hatóságát, hogy nyújtson segítséget a határozat végrehajtásának elmulasztását kiváltó okokra vonatkozó információk beszerzésében, valamint az okok ellenőrzésében.

Ha célszerű, a bíróság elrendelheti, hogy a felek a végrehajtás előtt jelenjenek meg a mediátorok nyilvántartásában szereplő mediátor előtt.

(1) Ha a bíróság önkéntes teljesítésre irányuló felhívása eredménytelen marad, a bíróság a kötelezettet legfeljebb 1 000 EUR összegű pénzbírsággal sújthatja.

(2) A bírság a határozatból eredő kötelezettség minden egyes megszegéséért ismételten is kiszabható.

(1) Ha a bíróság önkéntes teljesítésre irányuló felhívása eredménytelen marad, és ha az ügy jellege megengedi, a bíróság elrendelheti, hogy az illetékes állami hatóság szüntesse meg a következő összegek kifizetését

a) szülői támogatás a külön jogszabály alapján kötelezett személynek,

b) a gyermektámogatás és a gyermektámogatás külön jogszabály alapján kötelezően járó kiegészítése.

(2) Ha az kötelezett önként kezdett el teljesíteni, a bíróság elrendeli, hogy az illetékes állami hatóság folytassa az (1) bekezdés alapján megszüntetett ellátások kifizetését.

(1) Ha a bíróságnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére irányuló intézkedései és intézkedései eredménytelenek voltak, a bíróság végrehajtja a határozatot.

(2) Ha az ügy körülményei megkívánják, a bíróság a határozatot a kötelezettség önkéntes teljesítésére irányuló cselekmények és intézkedések megtétele nélkül hajtja végre.

(3) A határozat végrehajtása csak a végrehajtási végzés kiadását követően hajtható végre. Az a tény, hogy a végrehajtási végzést nem kézbesítették a feleknek, nem zárja ki a határozat végrehajtását.

(1) A bíróság írásban, elektronikus úton vagy telefonon értesíti a jogosultat a végrehajtás helyéről és idejéről.

(2) A bíróság a határozat végrehajtásáról csak a helyszínen értesíti az kötelezettet. Ha a kötelezett nincs jelen a kiskorú elszállításakor, akkor őt az elszállításról ezt követően haladéktalanul értesíteni kell.

(1) A bíróság a kiskorút kiveszi annak a személynek a felügyelete alól, akinél a határozat szerint nem tartózkodhat, és gondoskodik arról, hogy átadják annak a személynek, akire a határozat szerint rábízták, vagy annak a személynek, akinek a határozat a kiskorúhoz való hozzáférési jogot korlátozott időre biztosítja, vagy annak a személynek, aki jogosult a jogellenesen átadott vagy fogva tartott kiskorút birtokba venni.

(2) A bíró jogosult felhatalmazni az igazságügyi alkalmazottat, hogy intézkedjen a kiskorú elszállításáról. Az eljáró bírósági végrehajtó e törvény értelmében a végzés végrehajtása során ugyanolyan jogosultsággal rendelkezik, mint a bíró.

A bíróság jogosult biztosítani a lakásba való belépést, és intézkedéseket tenni a kiskorú eltávolítása érdekében.

(1) Mindenki köteles segítséget és tájékoztatást nyújtani a bíróságnak a határozat végrehajtása szempontjából lényeges tények tisztázása érdekében.

(2) A bíróság jogosult utasításokat adni a határozat végrehajtásában részt vevő hatóságoknak és személyeknek.

(3) Ha az ítélet végrehajtásához szükséges, a bíró jogosult arra, hogy bármely személyt utasítson arra, hogy

a) ne lépjen be a kijelölt helyre, illetve ne tartózkodjon ott a feltétlenül szükséges ideig,

b) a kijelölt helyen maradjon a feltétlenül szükséges ideig.

(4) A bíróság végzéssel 1 000 euróig terjedő pénzbírságot szabhat ki arra a személyre, aki nem tesz eleget az (1)–(3) bekezdés szerinti kötelezettségeknek.

(1) A bíróság a határozat végrehajtását kérelem nélkül is felfüggesztheti, ha a kiskorú életét, egészségét vagy kedvező fejlődését a határozat végrehajtása súlyosan veszélyezteti.

(2) A bíróság kérelemre felfüggesztheti a külföldi határozat végrehajtását, ha azt abban az államban, amelyben meghozták, fellebbezéssel támadták meg, a fellebbezés elbírálásáig.

(3) A bíróság a határozat végrehajtását akkor is elhalasztja, ha ezt külön jogszabály írja elő.

A bíróság – kérelem nélkül is – végzéssel megszünteti a végrehajtási eljárást, ha

a) a végrehajtási végzés addigra nem vált végrehajthatóvá,

b) a végrehajtható okiratot a határozat végrehajtását elrendelő végzést követően visszavonták; ha a végrehajtható okiratot módosították, a bíróság a módosított végrehajtható okirat alapján folytathatja a határozat végrehajtását,

c) a határozat végrehajtását a bíróság azért nyilvánította elfogadhatatlannak, mert a határozat más okból nem hajtható végre,

d) a végrehajtási jogcím kiadása után bekövetkezett körülmények okozták a kiszabott kötelezettség megszűnését,

e) a kötelezettséget teljesítették,

f) a határozat végrehajtása megtörtént,

g) külön jogszabályból következik.

A bíróság a végrehajtási eljárást megszüntető végzésben határoz az eljárás költségekről.

A Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma által a Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériumával, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériumával, valamint a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumával egyetértésben kiadott, általánosan kötelező erejű jogi szabályozás határozza meg a kiskorúakkal kapcsolatos határozatok végrehajtásának részleteit.

Amennyiben a jelen törvény szerinti eljárás minősített adatra, minősített adatra és külön jogszabály alapján védett adatra vonatkozik, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha a külön jogszabály másként rendelkezik.

A jelen törvény alapján kiszabott bírságok és büntetések az állami költségvetés bevételét képezik.

(1) Ha a 396. § másként nem rendelkezik, e törvényt a hatálybalépése előtt indult eljárásokra is kell alkalmazni.

(2) A jelen törvény hatálybalépése előtt az eljárásban történt cselekmények joghatásai érintetlenül maradnak.

(3) E törvény rendelkezéseit azokra a határidőkre kell alkalmazni, amelyek e törvény hatálybalépésekor még nem jártak le; ha azonban a törvény korábban hosszabb határidőről rendelkezett, a határidő csak a későbbi időpontban jár le.

(1) A jelen törvény hatálybalépése előtt megindított öröklési eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

(2) A Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának javaslatára a járásbíróság elnöke által a korábbi rendeletek szerint kiadott munkarend, amely szerint a közjegyzőket a hagyatéki eljárásokban történő cselekményekkel bízzák meg, 2016. december 31-ig alkalmazandók.

(3) A jelen törvény hatálybalépése előtt megkezdett közjegyzői letétbe helyezési eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

(4) A jelen törvény hatálybalépése előtt megkezdett okiratok megváltására irányuló eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell lefolytatni.

(5) A jelen törvény hatálybalépése előtt megkezdett cégjegyzéki ügyekben az eljárást és a kifogás elbírálását a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

(1) A jogi személy megszűnésére és a felszámolás elrendelésére irányuló eljárást, a felszámoló kijelölésére, felmentésére vagy leváltására irányuló eljárást, valamint a felszámoló díjazásának és költségtérítésének megállapítására irányuló eljárást, amely 2020. szeptember 30-ig megkezdődött és nem zárult le jogerősen, e törvény hatályos szövege szerint 2020. szeptember 30-ig kell befejezni.

(2) A 2020. október 1-je előtt indított, a cégjegyzékbe való bejegyzésre irányuló eljárást e törvénynek a 2020. szeptember 30-ig hatályos szövege szerint kell lefolytatni.

Ez a törvény 2016. július 1-jén lép hatályba.