Módosítva:

Tt. 58/1969., hatályos 1969. július 1-től

Tt. 131/1982., hatályos 1983. január 1-től

Tt. 131/1982., hatályos 1983. április 1-től

Tt. 509/1991., hatályos 1983. április 1-től

Tt. 94/1988., hatályos 1988. július 1-től

Tt. 188/1988., hatályos 1989. január 1-től

Tt. 87/1990., hatályos 1990. március 29-től

Tt. 105/1990., hatályos 1990. május 1-től

Tt. 116/1990., hatályos 1990. május 1-től

Tt. 509/1991., hatályos 1990. május 1-től

Tt. 87/1991., hatályos 1991. április 1-től

Tt. 509/1991., hatályos 1992. január 1-től

Tt. 264/1992., hatályos 1993. január 1-től

Tt. 278/1993., hatályos 1994. január 1-től

Tt. 249/1994., hatályos 1994. október 1-től

Tt. 153/1997., hatályos 1997. június 20-tól

Tt. 211/1997., hatályos 1997. július 30-tól

Tt. 252/1999., hatályos 1999. október 11-től

Tt. 218/2000., hatályos 2000. augusztus 1-től

Tt. 261/2001., hatályos 2001. szeptember 1-től

Tt. 281/2001., hatályos 2001. október 1-től

Tt. 23/2002., hatályos 2002. február 7-től

Tt. 34/2002., hatályos 2002. március 1-től

Tt. 95/2002., hatályos 2002. március 1-től

Tt. 215/2002., hatályos 2002. május 1-től

Tt. 184/2002., hatályos 2002. június 1-től

Tt. 526/2002., hatályos 2003. január 1-től

Tt. 504/2003., hatályos 2004. január 1-től

Tt. 515/2003., hatályos 2004. január 1-től

Tt. 150/2004., hatályos 2004. április 1-től

Tt. 526/2002., hatályos 2004. május 1-től

Tt. 150/2004., hatályos 2004. május 1-től

Tt. 404/2004., hatályos 2004. augusztus 1-től

Tt. 635/2004., hatályos 2005. január 1-től

Tt. 171/2005., hatályos 2005. május 1-től

Tt. 266/2005., hatályos 2005. június 30-tól

Tt. 336/2005., hatályos 2005. augusztus 1-től

Tt. 118/2006., hatályos 2006. április 1-től

Tt. 188/2006., hatályos 2006. április 13-tól

Tt. 84/2007., hatályos 2007. március 1-től

Tt. 209/2007., hatályos 2007. május 1-től

Tt. 335/2007., hatályos 2007. október 1-től

Tt. 568/2007., hatályos 2008. január 1-től

Tt. 379/2008., hatályos 2008. november 1-től

Tt. 214/2008., hatályos 2009. január 1-től

Tt. 477/2008., hatályos 2009. január 1-től

Tt. 186/2009., hatályos 2010. január 1-től

Tt. 575/2009., hatályos 2010. március 1-től

Tt. 129/2010., hatályos 2010. június 1-től

Tt. 546/2010., hatályos 2011. január 1-től

Tt. 130/2011., hatályos 2011. június 30-tól

Tt. 161/2011., hatályos 2011. július 1-től

Tt. 69/2012., hatályos 2012. március 1-től

Tt. 180/2013., hatályos 2013. október 1-től

Tt. 106/2014., hatályos 2014. június 1-től

Tt. 102/2014., hatályos 2014. június 13-tól

Tt. 335/2014., hatályos 2015. január 1-től

Tt. 102/2014., hatályos 2015. április 1-től

Tt. 117/2015., hatályos 2015. október 1-től

Tt. 239/2015., hatályos 2015. október 15-től

Tt. 273/2015., hatályos 2015. november 1-től

Tt. 438/2015., hatályos 2015. december 23-től

Tt. 39/2015., hatályos 2016. január 1-től

Tt. 91/2016., hatályos 2016. július 1-től

Tt. 125/2016., hatályos 2016. július 1-től

Tt. 184/2018., hatályos 2018. szeptember 1-től

Tt. 213/2018., hatályos 2018. október 1-től

Tt. 343/2018., hatályos 2018. december 5-től

Tt. 170/2018., hatályos 2019. január 1-től

Tt. 25/2019., hatályos 2019. január 30-től

A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése a következő törvényt fogadta el:

(1) A polgárjogi kapcsolatok rendezése hozzájárul a polgári és szabadságjogok teljesüléséhez, elsősorban a személyiség védelme és a tulajdonhoz való jog védelme terén.

(2) A polgári törvénykönyv szabályozza a természetes és jogi személyek tulajdonviszonyait, ezen személyek és az állam közötti tulajdonviszonyokat, valamint a személyek védelmének jogából következő kapcsolatokat, amennyiben ezeket a polgárjogi kapcsolatokat más törvények nem szabályozzák.¹⁾

(3) A polgári törvénykönyv a szellemi tulajdonra vonatkozó jogviszonyokat is szabályozza, hacsak ezeket a viszonyokat más törvények nem szabályozzák.

(1) A polgárjogi kapcsolatok olyan jogcselekményekből vagy más tényekből jönnek létre, amelyekkel a törvény ezeket a viszonyokat összekapcsolja.

(2) A polgárjogi kapcsolatok résztvevői egyenrangúak.

(3) A polgárjogi kapcsolatok résztvevői kölcsönös jogaikat és kötelezettségeiket megegyezés alapján a törvénytől eltérő módon is szabályozhatják, hacsak azt a törvény kimondottan nem tiltja, és ha a törvény rendelkezéseinek jellegéből nem következik, hogy attól eltérni nem lehetséges.

(1) A polgárjogi kapcsolatokból következő jogok és kötelességek végrehajtása jogalap nélkül nem avatkozhat be mások jogaiba és jogos érdekeibe és nem lehet ellentétes a jó erkölccsel.

(2) A természetes és jogi személyek, az állami szervek és a helyi önkormányzati szervek ügyelnek arra, hogy ne kerüljön sor a polgárjogi kapcsolatokból eredő jogok veszélyeztetésére és megsértésére, és hogy a résztvevők közötti esetleges nézeteltéréseket elsősorban azok közös megegyezésével oldják meg.

Azzal szemben, aki a jogot veszélyezteti vagy megsérti, az arra hivatott szervnél védelemért lehet folyamodni. Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, ez a szerv a bíróság.

Ha nyilvánvaló beavatkozás történt a békés állapotba, a községnél lehet védelmet keresni. A község előzetesen betilthatja a beavatkozást vagy elrendelheti az előző állapot helyreállítását. Ez nem érinti a bírósági védelem kérésének jogát.

Ha valakinek a jogát közvetlenül jogtalan beavatkozás veszélyezteti, az, akit így veszélyeztetnek, megfelelő módon a beavatkozást maga is elháríthatja.

(1) A természetes személy jogképessége születésével jön létre. Ezzel a jogképességgel rendelkezik a megfogamzott gyermek is, amennyiben élve születik meg.

(2) Az elhalálozással ez a jogképesség megszűnik. Ha az elhalálozást az előírt módon nem lehet igazolni, a bíróság a természetes személyt holttá nyilvánítja, ha elhalálozását másképpen állapítja meg. A bíróság az eltűnt a természetes személyt is holttá nyilvánítja, ha az összes körülményre tekintettel arra lehet következtetni, hogy már nem él.

(1) A természetes személy, arra vonatkozó saját jogi cselekvőképessége, hogy jogokat szerezzen és kötelezettségeket vállaljon magára (jogi cselekvőképesség), teljes mértékben a természetes személy nagykorúságának elérésével jön létre.

(2) A nagykorúságot a tizennyolcadik életév betöltésével éri el. Ezen életkor betöltése előtt a nagykorúság csak házasságkötéssel szerezhető meg. Az így megszerzett nagykorúság sem a házasság megszűnésével, sem annak érvénytelenné nyilvánításával nem vész el.

A kiskorúak csak olyan jogi cselekvőképességgel rendelkeznek, amely jellegénél fogva az életkoruknak megfelelő értelmi és akarati érettségi szintnek megfelel.

(1) Ha a természetes személy nem átmeneti mentális zavar miatt, jogügyletek végrehajtására egyáltalán nem képes, a bíróság megfosztja őt jogi cselekvőképességétől.

(2) Ha a természetes személy nem átmeneti mentális zavar miatt, vagy túlzott alkoholfogyasztás, valamint kábítószer és mérgek fogyasztása miatt csak némely jogügyletek elvégzésére képes, a bíróság korlátozza jogi cselekvőképességét, és határozatban állapítja meg a korlátozás mértékét.

(3) A bíróság a jogi cselekvőképességtől való megfosztását vagy korlátozását módosítja vagy megszünteti, ha megváltoznak vagy megszűnnek azok az okok, amelyek a fentiekhez vezettek.

A természetes személynek joga van személyisége védelméhez, elsősorban élete és egészsége, állampolgári becsülete és emberi méltósága, valamint magánéletének, jó hírnevének és személyes jellegű megnyilvánulásainak védelméhez.

(1) A természetes személyt vagy személyes jellegű megnyilvánulásait érintő személyes jellegű iratok, arcképek, fényképek, valamint mozgókép- és hangfelvételek, csak az ő hozzájárulásával készíthetők vagy használhatók fel.

(2) A hozzájárulás nem szükséges, ha a személyes jellegű iratok, arcképek, fényképek, hang- vagy mozgókép- és hangfelvételek hivatalos célból, a törvény alapján készülnek vagy használtatnak fel.

(3) Az arcképek, fényképek, valamint mozgókép- és hangfelvételek a természetes személy hozzájárulása nélkül is készíthetők vagy felhasználhatók, megfelelő módon, tudományos és művészi célokra, valamint a sajtó, film, rádiós és televíziós tudósítás céljából. Azonban az ilyen felhasználás sem lehet ellentétes a természetes személy jogos érdekeivel.

(1) A természetes személynek jogában áll elsősorban követelni, hogy felhagyjanak a személyiségének védelmét biztosító jogaiba történő jogtalan beavatkozásokkal, hogy megszüntessék ezen beavatkozások következményeit, és hogy megfelelő elégtételt biztosítsanak számára.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti elégtétel nem tűnne elegendőnek, elsősorban azért, mert jelentős mértékben csökkent a természetes személy méltósága vagy társadalmi súlya, a természetes személy nem vagyon kárért járó pénzbeli kártérítésre is jogosult.

(3) A (2) bekezdés szerinti kártérítés összegét bíróság állapítja meg, figyelembe véve a keletkezett kár súlyosságát és a körülményeket, melyek között a jogsértésre sor került.

A természetes személy halála után személyiségi jogainak védelmének érvényesítése a házastársát és gyermekeit, és ha ők nincsenek, akkor az ő szüleit illeti meg.

Aki más személyiségi jogainak védelmébe történő jogtalan beavatkozásával kárt okoz, a jelen törvény károkozásért való felelősségvállalás szerinti rendelkezései alapján felel érte.

(1) A jogi személyek is rendelkeznek jogképességgel.

(2) A jogi személyek a következők:

a) természetes vagy jogi személyek egyesületei,

b) gazdasági célú közösségek,

c) a területi önkormányzat egységei,

d) más alanyok, melyekről a törvény rendelkezik.

(1) A jogi személy létrehozásához írásbeli szerződés vagy alapítólevél szükséges, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(2) A jogi személyek azzal a nappal jönnek létre, amely napon bejegyzik őket a cégjegyzékbe vagy más, a törvény által meghatározott jegyzékbe, hacsak külön törvény ezek létrejöttéről másképpen nem rendelkezik.

(1) A jogi személy arra vonatkozó jogi cselekvőképessége, hogy jogokat és kötelezettségeket szerezzen, csak törvény által lehet korlátozva.

(2) Azon jogi személyek, melyeket a cégjegyzékbe vagy más, a törvény által meghatározott jegyzékbe jegyeznek be, a szóban forgó jegyzékbe történő bejegyzés hatálybalépésének napjától szerezhetnek jogokat és kötelezettségeket, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(1) A jogi személyeknek elnevezésük van, melyet a létrehozásuk alkalmával kell meghatározni.

(2) A jogi személy elnevezésének jogtalan használata esetén a bíróságon lehet követelni, hogy a jogtalan használó tartózkodjon annak használatától és megszüntesse a hibás állapotot; megfelelő elégtétel is követelhető, amely pénzben is követelhető.

(3) A (2) bekezdés megfelelően érvényes a jogi személy jó hírnevébe történő jogtalan beavatkozás esetében is.

A jogi személy székhelyét annak létrejöttekor kell meghatározni.

(1) A jogi személy jogügyleteit minden ügyben azok végzik el, akiket erre a jogi személy létrehozásáról szóló szerződés, az alapítólevél vagy a törvény feljogosít (képviseleti szervek).

(2) A jogi személy jogügyleteit más dolgozói vagy tagjai is elvégezhetik, amennyiben azt a jogi személy belső előírásaiban meghatározták vagy a munkahelyi beosztásukra való tekintettel ez megszokott. Ha ezek a személyek túllépik jogkörüket, csak akkor jönnek létre a jogi személy jogai és kötelezettségei, ha a jogügylet a jogi személy tevékenységének tárgyát érinti, és csak akkor, ha olyan túllépésről van szó, amelyről a másik résztvevő nem tudhatott.

(1) A jogi személy megegyezéssel, idejének leteltével vagy annak a célnak a teljesítésével szűnik meg, melyre létrehozták, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(2) A cégjegyzékbe vagy más, a törvény által meghatározott jegyzékbe bejegyzett jogi személy, azzal a nappal szűnik meg, melyen ebből a jegyzékből törlik, hacsak külön törvények másképpen nem rendelkeznek.

(3) A jogi személy megszűnése előtt kötelező a felszámolási eljárás, hacsak annak egész vagyonát nem szerzi meg jogutódja, vagy erről külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(4) A Kereskedelmi Törvénykönyv, kereskedelmi társaságok felszámolásáról szóló rendelkezései megfelelően alkalmazandók más jogi személy felszámolására is, hacsak az ezen jogi személyeket szabályozó rendelkezésekből valami más nem következik.

Érdekeik védelmére vagy egyéb céljaik elérésére a jogi személyek jogi személyek érdekvédelmi szövetségeit (a továbbiakban csak „szövetségek”) hozhatják létre.

A szövetség megalapításához, az alapítók által megkötött, írásos alapító szerződés szükséges, vagy a szövetség létrehozásának jóváhagyása az alapító taggyűlésen. A szövetség megalapításáról ezen a gyűlésen jegyzőkönyv írandó, amely tartalmazza a szövetség alapító tagjainak listáját, feltüntetve azok nevét (megnevezését), lakhelyét (székhelyét) és a tagok aláírásait. A szerződéshez vagy az alapító taggyűlésen készült jegyzőkönyvhöz csatolni kell a szövetség alapszabályzatát, valamint a szövetség nevében eljárni jogosult személyek jegyzékét, akiket az alapítók vagy az alapító gyűlés jóváhagyott.

(1) A szövetség alapszabályzata meghatározza a szövetség megnevezését, székhelyét, tevékenységének tárgyát, a tulajdonviszonyok rendezését, a tagság létrejöttét és megszűnését, a tagok jogait és kötelezettségeit, a szövetség szerveit és azok hatáskörének meghatározását, valamint a szövetség megszüntetésének módját és a felszámolás utáni maradékvagyon felhasználásának módját. A szövetségbeli tagság meghatározott tagdíjhoz köthető.

(2) Az alapszabályzatot az alapítók vagy az alapító taggyűlés hagyja jóvá. Az alapszabályzat meghatározza annak módját, hogy miként módosítható és egészíthető ki az alapszabályzat.

(1) A szövetség jogi személy, amely kötelezettségei teljesítésének elmulasztásáért a vagyonával felel.

(2) A szövetség a jogképességét, a szövetség székhelye szerint illetékes kerületi székhelyen található járási hivatalban vezetett, szövetségek jegyzékébe történő bejegyzéssel szerzi meg. A jegyzékbe bejegyzésre kerül a szövetség megnevezése és székhelye, tevékenységének tárgya, a szövetség végrehajtó szervei, valamint azon személyek nevei, akik hatáskörüket végrehajtják; a büntetőeljárás során kiszabott azon büntetésekről szóló adatot, amelyek nem mentesültek a hátrányos jogkövetkezmények alól, valamint a szövetség jogutódjait sújtó, végre nem hajtott büntetésekről szóló adatot is.

(3) A jegyzékbe történő bejegyzési javaslathoz csatolni kell az alapító szerződést vagy az alapító taggyűlésről készült jegyzőkönyvet, az alapszabályzattal együtt. A javaslatot az alapítók, vagy az alapító taggyűlés által meghatalmazott személy nyújtja be.

(1) A szövetség megszűnése előtt kötelező a felszámolási eljárás, a szövetség tőkéje nem száll át annak jogutódjára.

(2) A szövetség a jegyzékből való törléssel szűnik meg.

Amennyiben polgárjogi viszonyok résztvevője az állam, akkor jogi személynek minősül.

(1) Képviselőnek minősül az, aki más helyett, annak nevében jogosult eljárni. A képviseletből közvetlenül a képviseltnek jönnek létre jogai és kötelezettségei.

(2) Más személyt nem képviselhet az, aki maga nem rendelkezik a szóban forgó jogképességgel, sem az, kinek érdekei ellentétesek a képviselt személy érdekeivel.

A képviselet a törvény vagy egy állami szerv határozata (törvényes képviselet), vagy meghatalmazási megállapodás alapján jön létre.

A képviselőnek személyesen kell eljárnia; további képviselőt csak akkor jelölhet ki, ha arról jogszabály rendelkezik vagy a résztvevők ebben megállapodtak. A további képviselő jogügyleteiből is közvetlenül a képviseltnek jönnek létre jogai és kötelezettségei.

Amennyiben a természetes személyek nem rendelkeznek jogi cselekvőképességgel, helyettük a törvényes képviselőik járnak el.

(1) Arról, hogy ki a kiskorú gyermek törvényes képviselője, a Családjogi Törvény rendelkezik.

(2) Annak a természetes személynek a törvényes képviselője, akit jogi cselekvőképességétől a bíróság határozatával megfosztott, vagy akinek jogi cselekvőképességét a bíróság határozatával korlátozta, a bíróság által meghatározott gyám.

(3) Ha nem nevezhető ki gyámnak a természetes személy rokona, sem más személy, aki teljesíti a gyám kinevezésére vonatkozó feltételeket, a bíróság egy helyi önkormányzati szervet, esetleg annak intézményét nevezi ki gyámnak, ha az jogosult saját nevében fellépni (18. §, (1) bek.).

Ha a törvényes képviselők kötelesek az általuk képviselt személyek vagyonát is kezelni, és ha nem mindennapos dologról van szó, a vagyonnal való rendelkezéshez szükséges a bíróság jóváhagyása is.

A bíróság ahhoz a személyhez is gyámot rendelhet ki, akinek tartózkodási helye nem ismert, ha ez szükséges az illető személy érdekei védelmére vagy ha azt a közérdek megköveteli. Ugyanazon feltételek mellett a bíróság gyámot nevezhet ki akkor is, ha az egyéb komoly okból szükséges.

Ha érdekütközésre kerül sor a törvényes képviselő és a képviselt személy érdekei között, vagy ugyanazon törvényes képviselő által képviselt több személy érdekeinek ütközésére kerül sor, a bíróság külön képviselőt rendel ki.

(1) Jogügylet esetén lehetőség van természetes vagy jogi személy általi képviseletre. A meghatalmazó ebből a célból meghatalmazást ad a meghatalmazottnak, amelyben fel kell tüntetni a meghatalmazott jogosultságának terjedelmét.

(2) Jogi személy meghatalmazása esetén a meghatalmazó nevében a jogi személy végrehajtó szerve jogosult eljárni, vagy az a személy, akit erre ez a szerv meghatalmazást ad.

(3) Meghatalmazás több meghatalmazottnak közösen is adható. Ha a több meghatalmazottnak adott meghatalmazás másképpen nem rendelkezik, a meghatalmazottaknak közösen kell eljárniuk.

(4) Ha szükséges, hogy a jogügyletet írásos formában hajtsák végre, a meghatalmazást írásba kell foglalni. Írásos meghatalmazást kell adni abban az esetben is, ha az nem csak egy bizonyos jogügyletre vonatkozik.

(1) Ha a jogügyletből nem következik, hogy valaki egy másik személy helyett jár el, úgy érvényes, hogy saját nevében jár el.

(2) Ha a meghatalmazott a meghatalmazó nevében jár el, a képviseleti jogosultság keretein belül, közvetlenül a meghatalmazónak jönnek létre jogai és kötelezettségei. A meghatalmazottnak adott utasítások, amelyek a meghatalmazásból nem következnek, nincsenek befolyással az eljárás joghatásaira, hacsak ismertek nem lennének azon személyek számára, akikkel szemben a meghatalmazott eljárt.

(3) Ha a meghatalmazó jóhiszemű, vagy ha tudott vagy tudnia kellett bizonyos körülményről, ezt figyelembe kell venni a meghatalmazott esetében is, hacsak olyan körülményekről van szó, amelyekről a meghatalmazott a meghatalmazás megadása előtt szerzett tudomást. A rosszhiszemű meghatalmazó nem hivatkozhat a meghatalmazott jóhiszeműségére.

(1) Ha a meghatalmazott túllépte a meghatalmazásból eredő jogosultságát, a meghatalmazót ez csak abban az esetben kötelezi, ha ő ezt a túllépést jóváhagyta. Ha azonban a meghatalmazó nem tudatja azzal a személlyel, akivel a meghatalmazott eljárt, késedelem nélkül az egyet nem értését azután, hogy a jogosultság túllépéséről tudomást szerzett, érvényes, hogy a jogosultság túllépését jóváhagyta.

(2) Ha a meghatalmazott eljárása során túllépte a meghatalmazó helyett történő eljárási jogosultságát, vagy ha valaki egy másik személy nevében meghatalmazás nélkül jár, ebből az eljárásból kifolyólag csak saját magát kötelezi el, hacsak az, akinek a nevében eljárt, a jogügyletet utólag, felesleges késedelem nélkül jóvá nem hagyja. Ha a meghatalmazó nem hagyja jóvá a meghatalmazás túllépését vagy a meghatalmazás nélküli eljárást, az a személy, akivel szemben eljártak, követelheti a meghatalmazottól vagy a kötelezettség teljesítését, vagy az eljárásával keletkezett kár megtérítését.

(3) A (2) bekezdés rendelkezése nem érvényes, ha a személy, akivel eljártak, tudott a meghatalmazás hiányosságáról.

(1) Meghatalmazott jogosult más személyt meghatalmazni, hogy helyette járjon el a meghatalmazó nevében,

a) ha a meghatalmazás szerint kifejezetten jogosult más személy meghatalmazására,

b) ha a meghatalmazott jogi személy.

(2) A további meghatalmazott jogügyletei közvetlenül a meghatalmazót kötelezik.

(1) A meghatalmazás megszűnik

a) a feladat elvégzésével, amelyre korlátozódott,

b) ha azt a meghatalmazó visszavonta,

c) ha azt a meghatalmazott felmondta,

d) ha a meghatalmazott meghal.

(2) A meghatalmazás a meghatalmazó halálával megszűnik, hacsak annak tartalmából valami más nem következik. Olyan jogi személy megszűnésével, amely meghatalmazott vagy meghatalmazó, a meghatalmazás csak akkor szűnik meg, ha annak jogai és kötelezettségei nem szállnak át más személyre.

(3) A meghatalmazó nem mondhat le érvényesen arról a jogáról, hogy a meghatalmazást bármikor visszavonja.

(4) Amennyiben a meghatalmazás visszavonásáról a meghatalmazottnak nincs tudomása, úgy jogügyleteinek hatása olyan, mintha a meghatalmazás még érvényben lenne. Erre a rendelkezésre azonban nem hivatkozhat az, aki a meghatalmazás visszavonásáról tudott vagy tudnia kellett.

(5) Ha a meghatalmazó más személlyel tudatta, hogy bizonyos feladatok elvégzésére meghatalmazást adott a meghatalmazottnak, vele szemben csak akkor hivatkozhat a meghatalmazás visszavonására, ha ezt a visszavonást a meghatalmazás végrehajtása előtt tudatta vele, vagy ha ez a személy a meghatalmazás végrehajtása idején tudott erről a visszavonásról.

(6) Ha a meghatalmazó meghal, vagy ha a meghatalmazott felmondja a meghatalmazást, a meghatalmazott még köteles mindent megtenni, ami halasztást nem tűr, hogy a meghatalmazónak vagy jogutódjának jogai ne sérüljenek. Az így elvégzett feladatok joghatása ugyanolyan, mintha a képviselet még tartana, amennyiben nincsenek ellentétben azzal, amit a meghatalmazó vagy jogutódjai elrendeltek.

A jogügylet a szándék olyan kinyilatkoztatása, amely elsősorban azon jogok vagy kötelezettségek létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére irányul, melyeket a jogszabályok az ilyen kinyilatkoztatással összekapcsolnak.

(1) A szándék kinyilatkoztatására cselekvéssel vagy mulasztással kerülhet sor; megnyilvánulhat kifejezetten vagy más módon, amely nem kelt kétségeket azt illetően, hogy a résztvevő mit akart kinyilvánítani.

(2) A szóban kinyilvánított jogügyleteket nemcsak a nyelvi kifejezésük szerint kell értelmezni, hanem elsősorban annak a szándéka szerint is, aki a jogügyletet végrehajtotta, ha ez a szándék nem ellentétes a nyelvi megfogalmazással.

(3) A másképpen, mint szóban kinyilvánított jogügyletek a szerint értelmezendők, amit azok kinyilvánításának módja általában jelent. Miközben figyelembe kell venni annak szándékát, aki a jogügyletet végrehajtotta, és védeni kell annak jóhiszeműségét, aki számára a jogügyletet szánták.

(1) A jog vagy kötelezettség létrejötte, módosítása vagy megszűnése feltétel teljesítéséhez is köthető. A lehetetlen feltételt, amelyhez a jog vagy kötelezettség megszűnését kötötték, nem kell figyelembe venni.

(2) A feltétel halasztó hatályú, ha annak teljesítésétől függ, hogy a feladat jogkövetkezményei bekövetkeznek-e. A feltétel felbontó hatályú, ha annak teljesítésétől függ, hogy a már bekövetkezett következmények megszűnjenek.

(3) Ha a résztvevő, akinek a feltétel be nem teljesülése a javára szolgál, annak teljesülését szándékosan meghiúsítja, a jogügylet feltétel nélkülivé válik.

(4) A feltétel teljesítését nem kell figyelembe venni, ha annak teljesítését szándékosan okozza az a résztvevő, akinek ezt megtenni nem állt jogában és akinek e feltétel teljesülése javára válik.

(5) Ha a jogügyletből vagy annak jellegéből nem következik valami más, feltételezendő, hogy a feltétel halasztó hatályú.

(1) A jogügyletet szabadon és komolyan, határozottan és érthetően kell végrehajtani; egyébként érvénytelen.

(2) A jogügylet, mely tárgyának teljesítése lehetetlen, érvénytelen.

(3) A jogügylet az írásbeli és számolási hibák miatt nem érvénytelen, ha annak értelme/jelentése megkérdőjelezhetetlen.

(1) A jogügylet érvénytelen, amennyiben az, aki azt végrehajtotta, jogi cselekvőképességgel nem rendelkezik.

(2) Ugyanúgy érvénytelen a lélektani zavarban szenvedő személy által végrehajtott jogügylet, amely őt erre a jogügyletre alkalmatlanná teszi.

Érvénytelen az a jogügylet, amely tartalmával vagy céljával törvénybe ütközik, vagy kijátssza azt, vagy sérti a jó erkölcsöt.

Érvénytelen az a nem vállalkozó természetes személy által végrehajtott jogügylet, melynek során valaki kihasználja a másik fél szorult helyzetét, tapasztalatlanságát, értelmi fejlettségét, zaklatottságát, hiszékenységét, könnyelműségét, pénzügyi függőségét vagy a másik féllel szembeni kötelezettségei teljesítésére való képtelenségét, és olyan teljesítést ígértet meg vagy nyújttat saját maga vagy más személy részére, melynek vagyoni értéke a kölcsönös teljesítésre való tekintettel durva aránytalanságot mutat.

(1) Ha a jogügylet nem olyan formában került végrehajtásra, amilyet a törvény vagy a résztvevők megállapodása megkövetel, akkor az érvénytelen.

(2) Az írásban megkötött megállapodást csak írásban lehet módosítani vagy megszüntetni.

(3) Az írásbeli jogügylet akkor érvényes, ha azt az eljáró személy aláírta; ha a jogügyletet több személy hajtja végre, nem kell az aláírásaiknak ugyanazon az okiraton lenniük, hacsak erről jogszabály másképpen nem rendelkezik. Az aláírás azokban az esetekben helyettesíthető mechanikus eszközökkel, amikor az megszokott.

(4) Az írásbeli forma megőrzöttnek tekintendő, ha a jogügyletet táviratilag, géptávíróval vagy elektronikus eszközökkel hajtották végre, melyek lehetővé teszik a jogügylet tartalmának megörökítését és a személy meghatározását, aki a jogügyletet végrehajtotta. Az írásbeli forma mindig fennáll, ha a jogügyletet elektronikus eszközökkel hajtották végre és garantált elektronikus aláírással és garantált elektronikus bélyegzővel látták el.

(5) Azon a jogügyletek esetében, melyeket elektronikus eszközökkel valósítottak meg, garantált elektronikus aláírással és garantált elektronikus bélyegzővel írtak alá és időbélyegzővel láttak el, az aláírás eredetiségének igazolása nem szükséges.

(6) Azon személyek írásbeli jogügyleteinek esetében, akik nem olvashatnak és írhatnak, hivatalos jegyzőkönyv szükséges. Nincs szükség hivatalos jegyzőkönyvre abban az esetben, ha az a személy, aki nem olvashat vagy írhat, készülékek vagy speciális segédeszközök vagy más, általa választott személy segítségével meg tudja ismerni a jogügylet tartalmát, és képes saját kezűleg aláírni az okiratot.

Ha a jogügylet érvénytelenségének oka a 49.a §, 140. §, 145. § (1) bek., 479. §, 589. § és a 701. § (1) bek. rendelkezése, a jogügylet érvényesnek tartandó, amennyiben az a személy, aki ilyen jogügylet által érintett, a jogügylet érvénytelenítését el nem éri. Az érvénytelenítést nem érheti el az, aki az érvénytelenséget maga okozta. Ugyanez érvényes, ha a jogügyletre nem abban a formában került sor, amelyet a résztvevők megállapodása megkövetel (40. §). Ha a jogügylet ellentétben áll az árakról szóló általános érvényű jogszabállyal, csak azon mértékben érvénytelen, amennyiben ellentétes eme előírással, hacsak az a személy, aki ilyen jogügylet által érintett, a jogügylet érvénytelenítését el nem éri.

Ha az érvénytelenség oka csak a jogügylet egy részére vonatkozik, akkor csak ez a rész érvénytelen, amennyiben a jogügylet jellegéből vagy annak tartalmából vagy a körülményekből, melyek mellett a jogügyletre sor került, nem következik, hogy ezt a részt nem lehet elválasztani a többi tartalomtól.

(1) Ha az érvénytelen jogügylet más jogügylet érvényes kellékeit tartalmazza, hivatkozni lehet rá, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy az eljáró személy szándékát fejezi ki.

(2) Ha egy jogügylettel egy másik jogügyletet akarnak lefedni, ez a másik jogügylet akkor érvényes, ha megfelel a résztvevők szándékának, és ha annak minden alaki kelléke teljesítve van. Az ilyen jogügylet érvénytelenségére nem lehet hivatkozni olyan résztvevővel szemben, aki azt le nem fedettnek vélte.

Ha a jogügylet érvénytelensége miatt kár keletkezik, a jelen törvény kártérítési felelősségről szóló rendelkezései szerint kell felelni érte.

(1) A hitelező követelheti, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az adós (2) – (5) bekezdések szerinti jogügyletei, ha megrövidítik behajtható követelésének teljesítését, akkor vele szemben jogilag hatálytalanok. Ez a jog megilleti a hitelezőt akkor is, ha az adóssal szembeni, annak kifogásolható jogügyletéből származó követelése már behajtható vagy ha már teljesítve lett.

(2) Kifogásolható az a jogügylet, amelyet az adós az legutóbbi három évben tett azzal a szándékkal, hogy megrövidítse hitelezőjét, ha erről a szándékról a másik félnek tudnia kellett, valamint az a jogügylet, amellyel az adós hitelezőjét megrövidítette és amelyre az legutóbbi három évben került sor, az adós és hozzá közel álló személyek (116. és 117. §) között, vagy amelyeket az adós az említett időben hajtott végre e személyek javára, kivéve azt az esetet, mikor a másik fél a megfelelő gondosság mellett sem ismerhette akkor az adósnak a hitelező megrövidítésére irányuló szándékát.

(3) Szintén kifogásolható az a jogügylet, amellyel az adós hitelezőjét megrövidítette, és amelyre az legutóbbi három évben került sor az adós és a

a) hozzá közel álló személy (116. és 117. §) között,

b) jogi személy között, melyben az adós vagy az a) pontban említett személy legalább 10 % tulajdonrésszel rendelkezik, abban az időszakban, mikor ez a jogügylet megvalósul,

c) jogi személy között, melynek az adós vagy az a) pontban említett személy képviseleti szerve vagy képviseleti szervének tagja, cégvezetője vagy felszámolási biztosa,

d) jogi személy között, melyben a c) pontban említett személy legalább 34 % tulajdonrésszel rendelkezik, abban az időszakban, mikor ez a jogügylet megvalósul, vagy amelyet az adós az említett időszakban hajtott végre az a), b), c) vagy d) pontokban említett személyek javára; ez azonban nem érvényes, ha a másik fél igazolja, hogy a megfelelő gondosság mellett sem ismerhette az adósnak a hitelező megrövidítésére irányuló szándékát.

(4) Szintén kifogásolható az a jogügylet, amellyel az adós hitelezőjét megrövidítették, és amelyre az legutóbbi három évben került sor az adós, mint jogi személy és

a) annak képviseleti szervének tagja, cégvezetője, felszámolási biztosa vagy társtulajdonosa között,

b) az a) pontban említett személyhez közel álló személy (116. és 117. §) között,

c) egy másik jogi személy között, amelyben az adós vagy az a) és b) pontokban említett személy legalább 10 % tulajdonrésszel rendelkezik, abban az időszakban, mikor ez a jogügylet megvalósul,

d) egy másik jogi személy között, amelyben az a) és b) pontokban említett személy a képviseleti szerv vagy képviseleti szervének tagja, cégvezetője vagy felszámolási biztosa,

e) egy másik jogi személy között, amelyben a d) pontban említett személy legalább 34 % tulajdonrésszel rendelkezik, abban az időszakban, mikor ez a jogügylet megvalósul, vagy amelyeket az adós az említett időszakban hajtott végre az a), b), c), d) vagy e) pontokban említett személyek javára; ez azonban nem érvényes, ha a másik fél igazolja, hogy a megfelelő gondosság mellett sem ismerhette az adósnak a hitelező megrövidítésére irányuló szándékát.

(5) Szintén kifogásolható az a jogügylet, melyet az adós a legutóbbi három évben hajtott végre, melynek alapján megfelelő ellenérték nélkül vett át kötelezettséget, éspedig legkevesebb a szakértői véleményben^2b) vagy szakértői becsléssel megállapított összegben, és amely

a) azt okozta, hogy az adós a további hitelezőkkel szemben fizetésképtelené vált,^2c) vagy

b) amely azzal a szándékkal került megvalósításra, hogy indokolatlanul elhalassza vagy meghiúsítsa a hitelezőnek való fizetést, vagy

c) olyan adósság szándékos átvételére került sor, melyet az adós nem fog tudni teljesíteni annak esedékessége idején.

(1) A jogügyletek elleni kifogás jogát a hitelező kereset benyújtásával érvényesítheti.

(2) A jogügylet elleni kifogás jogát az ellen érvényesítik, akinek az adós kifogásolható jogügyletéből haszna származott.

(3) A jogügylet elleni kifogás jogát nemcsak azon személyek ellen lehet érvényesíteni, akik az adóssal a kifogásolható jogügyletben megállapodtak, hanem az ő örököseik vagy jogutódjaik ellen is; harmadik személyek ellen csak abban az esetben, ha ismertek voltak előttük a körülmények, amelyek megindokolták a jogügylet kifogásolhatóságát az elődjük ellen.

(4) Az a jogügylet, amely ellen a hitelező sikeresen érvényesítette kifogását, jogilag hatálytalan, és a hitelező kérheti követelése teljesítését abból az összegből, amely a kifogásolható jogügylettel az adós vagyonából eltűnt; ha ez nem lehetséges, kártérítési jogosultságát azzal szemben érvényesítheti, akinek ebből az ügyletből haszna származott.

A résztvevők kötelesek ügyelni arra, hogy a szerződéses viszonyok rendezésekor kiküszöböljenek mindent, ami ellentétek létrejöttéhez vezethetne.

(1) A szerződéstervezet (a továbbiakban csak „tervezet“), a szerződés megkötésére irányuló szándék kinyilatkozatása, amelyet egy vagy több meghatározott személynek szánnak, ha az eléggé konkrét, és kitűnik belőle az előterjesztő szándéka, hogy elfogadása esetén szerződéskötésre kerüljön sor.

(2) A tervezet akkor lép működésbe, mikor kézhez kapja az a személy, akinek szánták. Habár a tervezet visszavonhatatlan, az előterjesztője megszüntetheti, ha a megszüntetés kinyilvánítása előbb vagy a tervezettel együtt érkezik meg ahhoz a személyhez, akinek a tervezetet szánták.

(3) Amíg a szerződést nem kötötték meg, a tervezet visszavonható, ha a visszavonás előbb érkezik meg ahhoz a személyhez, akinek szánják, mint ez a személy elküldi a tervezet elfogadását.

(4) A tervezetet nem lehet visszavonni

a) a tervezetben annak elfogadására meghatározott határidőn belül, hacsak a tartalmából nem következik visszavonásának joga, e határidő letelte előtt is, vagy

b) ha belefoglalták a visszavonhatatlanságát.

(1) A tervezet, ha visszavonhatatlan is, megszűnik

a) a határidő leteltével, melyet a tervezetben annak elfogadására meghatároztak,

b) a méltányos idő leteltével, figyelembe véve a javasolt szerződés jellegét és az eszközök gyorsaságát, melyet az előterjesztő a tervezet elküldésére használt, vagy

c) a tervezet elutasítása kinyilvánításának kézbesítésével az előterjesztő részére.

(2) A szóbeli tervezet megszűnik, ha nem került azonnal elfogadásra, hacsak annak tartalmából valami más nem következik.

(3) A tervezet elfogadásának az előterjesztő által táviratban megadott határideje a távirat feladásának pillanatától kezd el telni, a levélben meghatározott határidő pedig a levélben feltüntetett dátumtól, amennyiben ennek dátuma nincs benne feltüntetve, akkor a borítékon szereplő dátumtól. A tervezet elfogadásának az előterjesztő által telefonon, telexen vagy más eszközökkel megadott határideje, melyek lehetővé teszik az azonnali értesítést, attól a pillanattól kezd telni, mikor a tervezet megérkezik ahhoz a személyhez, akinek szánták.

(1) Azon személy, akinek a tervezetet szánták, kellő időben tett nyilatkozata, vagy más, időben végrehajtott cselekedete, amelyből jóváhagyására lehet következtetni, a tervezet elfogadásának minősül.

(2) A tervezet kellő időben történő elfogadása abban a pillanatban lép hatályba, mikor a tervezet tartalmának jóváhagyása megérkezik az előterjesztőhöz. Az elfogadás akkor visszavonható, ha a visszavonás az előterjesztőhöz legkésőbb az elfogadással egyszerre érkezik meg.

(3) A késedelmes elfogadás abban az esetben rendelkezik az időben tett elfogadás hatályával, ha erről az ajánlattevő haladéktalanul értesíti azt a személyt, akinek a tervezetet készítették, éspedig szóban vagy üzenet küldésével.

(4) Ha a levélből vagy más iratból, mely a tervezet elfogadását tartalmazza, kitűnik, hogy olyan körülmények között kerültek elküldésre, hogy időben megérkeztek volna az ajánlattevőhöz, ha kézbesítésük a szokásos módon történt volna, a késedelmes elfogadás az időben tett elfogadás hatályával bír, hacsak az ajánlattevő haladéktalanul szóban nem értesíti azt a személyt, akinek a tervezetet szánták, hogy a tervezetet megszűntnek tekinti, vagy ilyen tartalmú üzenetet nem küld neki.

(1) A szerződés megköttetett abban a pillanatban, mikor a szerződéskötési tervezet elfogadása hatályba lép. A hallgatás vagy a tétlenség önmagukban nem jelentik a tervezet elfogadását.

(2) Az olyan tervezet elfogadása, amely kiegészítéseket, kikötéseket, korlátozásokat vagy más módosításokat tartalmaz, a tervezet elutasítását jelenti és új tervezetnek tekintendő. A tervezet elfogadását jelenti azonban az a válasz, amely a javasolt szerződés tartalmát más szavakkal határozza meg, ha a válaszból nem következik a javasolt szerződés tartalmának módosítása.

(3) Ha a tervezet két vagy több személy számára készült, és a tartalmából kitűnik, hogy az előterjesztő szándéka az, hogy az összes személy, akinek a tervezetet szánják, szerződő féllé váljon, a szerződés akkor köttetik meg, ha ezen személyek közül a tervezetet mindenki elfogadja.

(1) A szándéknyilatkozat a jelen nem lévő személlyel szemben abban a pillanatban lép hatályba, amikor eljut hozzá.

(2) Ha a szándéknyilatkozat, az előterjesztő által használt eszközök hatására vagy más, a szállítás alatt bekövetkezett körülmények miatt, megváltozva érkezik meg, a tévedésről szóló rendelkezések szerint bírálandó el (49.a §).

(1) Az ingatlanok átruházásáról szóló szerződéseket, valamint más szerződéseket, amelyeket a törvény vagy a szerződő felek megállapodása megkövetel, írásos formában kell rögzíteni.

(2) Az írásos formájú szerződések megkötéséhez elegendő, ha a tervezetet írásban terjesztik elő, és azt írásban fogadják el. Ingatlanátruházási szerződés esetén a szerződő felek nyilatkozatainak ugyanazon az okiraton kell szerepelniük.

(1) Ha a törvény előírja, hogy a szerződéshez szükséges az illetékes szerv határozata, a szerződés e határozattal lép hatályba.

(2) Ha a szerződés megkötésétől számított három éven belül nem nyújtottak be javaslatot a határozat meghozatalára az (1) bekezdés szerint, érvényes, hogy a szerződő felek visszaléptek a szerződéstől.

(1) Ha a törvény előírja a szerződés kötelező nyilvánosságra hozatalát, a szerződés a nyilvánosságra hozatal napját követő napon lép hatályba.

(2) A szerződő felek megállapodhatnak, hogy a szerződés a nyilvánosságra hozatalát követően később lép hatályba.

(3) Az a szerződés, melyet emberek életét, egészségét, vagyonát vagy a környezetet közvetlenül veszélyeztető rendkívüli esemény következményeinek eltávolítása céljából kötöttek, a nyilvánosságra hozatala nélkül hatályos. Ugyanúgy, nyilvánosságra hozása nélkül hatályos annak a szerződésnek a rendelkezése is, amely olyan információt tartalmaz, amelyet külön jogszabály alapján nem lehet hozzáférhetővé tenni.

(4) Ha a szerződés megkötésétől vagy a beleegyezés megadásától, amennyiben a szerződés hatályosságához az illetékes szerv beleegyezése szükséges, számított három hónapon belül, a szerződést nem hozták nyilvánosságra, érvényes, hogy a szerződés megkötésére nem került sor.

(1) A szerződéstől a szerződő fél csak akkor léphet vissza, ha ez vagy egy másik törvény erről rendelkezik vagy a szerződő felek ebben megállapodnak.

(2) A szerződéstől való visszalépéssel a szerződés hatálya annak kezdetétől megszűnik, hacsak egy jogszabály vagy a szerződő felek megállapodása erről másképpen nem rendelkezik.

A szerződő fél, aki a szerződést szorult helyzetben, feltűnően előnytelen feltételek mellett kötötte meg, jogosult a szerződéstől való visszalépésre.

A jogügylet érvénytelen, ha az azt végrehajtó személy tévedésből tette, amely olyan tényből eredt, ami a jogügylet végrehajtása szempontjából döntő jelentőséggel bír, és a személy, akinek a jogügyletet szánták, ezt a tévedést előidézte vagy arról tudnia kellett. A jogügylet úgyszintén érvénytelen, ha a tévedést ez a személy szándékosan idézte elő. Az indítékban meglévő tévedés a jogügyletet nem érvényteleníti.

(1) A szerződő felek harmadik személy javára is köthetnek szerződést.

(2) Ha a jelen törvény másképpen nem rendelkezik vagy a szerződő felek másképpen nem állapodnak meg, ez a személy a szerződés szerint attól a pillanattól kezdve jogosult, mikor kifejezi azzal való egyetértését. Az adós vele szemben ugyanazon kifogásokkal rendelkezik, mint azzal szemben, akivel a szerződést megkötötte. Ha ez a személy jogáról lemond, az adósság megszűnik, hacsak nem állapodtak meg, hogy ebben az esetben annak kell fizetni, akivel az adós a szerződést aláírta.

(3) Amíg a harmadik személy beleegyezését nem adja, a szerződés csak azok között érvényes, akik azt megkötötték; a teljesítéshez való jog azt illeti, aki a teljesítést a harmadik személy javára rendezi, hacsak másképpen meg nem állapodtak. Ugyanez érvényes, ha a harmadik személy a beleegyezést megtagadta.

(1) A szerződő felek írásban kötelezhetik magukat, hogy a meghatározott időpontig szerződést kötnek; emellett azonban meg kell állapodniuk annak alapvető alaki kellékeiről.

(2) Ha a meghatározott időpontig nem kerül sor a szerződés megkötésére, azt követően egy éven belül bíróságon lehet követelni, hogy a szándéknyilatkozatot bírósági határozattal helyettesítsék. A kártérítéshez való jog ez által nincs érintve.

(3) Ez a kötelezettség megszűnik, amennyiben azok a körülmények, melyekből a szerződő felek a kötelezettség létrejötte során kiindultak, oly mértékben megváltoztak, hogy nem lehet igazságosan megkövetelni, hogy a szerződést megkössék.

Az 50.a § megfelelően alkalmazandó azokra a szerződésekre is, melyekben a szerződő felek megállapodtak, hogy a szerződés tartalma még kiegészítésre kerül, amennyiben eközben kétséget kizáróan jelezték, hogy a szerződés akkor is érvényes lesz, ha a szerződés fennmaradó részének tartalmáról való megállapodásra nem kerül sor.

A szerződő felek olyan szerződést is megköthetnek, amely nincs külön szabályozva; ez a szerződés azonban nem lehet ellentétes a jelen törvény tartalmával vagy céljával.

(1) A jogi formára való tekintet nélkül minden szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, amelyet a szolgáltató a fogyasztóval megköt.

(2) A fogyasztói szerződésekről szóló rendelkezések, valamint minden más, jogviszonyt szabályozó rendelkezés, melynek érintettje a fogyasztó, mindig alkalmazandó, ha az annak a szerződő félnek a javára válik, amelyik a fogyasztó. Az eltérő szerződéses megállapodások vagy egyezségek, melyek tartalma vagy célja a jelen rendelkezés megkerülése, érvénytelenek. Minden jogviszonyra, melynek érintettje a fogyasztó, elsősorban a Polgári törvénykönyv rendelkezései alkalmazandóak, még ha a kereskedelmi jogi normákat kellene is alkalmazni.

(3) A szolgáltató az a személy, aki a fogyasztói szerződés megkötésekor és teljesítésekor a saját üzleti vagy más vállalkozói tevékenységi körében cselekszik.

(4) A fogyasztó az a természetes személy, aki a fogyasztói szerződés megkötésekor és teljesítésekor a saját üzleti vagy más vállalkozói tevékenységi körében nem cselekszik.

(1) Ha ugyanazon tárgyalás alkalmával több fogyasztói szerződés megkötésére is sor kerül vagy ezek egy okiratba vannak foglalva, ezen szerződések közül mindegyiket külön-külön kell elbírálni.

(2) Ha azonban az (1) bekezdésben szereplő szerződések jellegéből vagy a szerződő felek számára ismert célból, a szerződések megkötése során egyértelműen kitűnik, hogy ezek a szerződések egymástól kölcsönösen függenek, ezen szerződések közül mindegyik szerződés létrejötte, az összes többi szerződés létrejöttének feltétele. Egy szerződés megszűnése ezen szerződések közül más módon, mint a szerződés teljesülése vagy a szerződés teljesülésének helyettesítése, a többi, függő viszonyban lévő szerződés megszűnését okozza, éspedig egyenértékű joghatással.

(1) A fogyasztói szerződések nem tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek jelentős kiegyensúlyozatlanságot okoznak a szerződő felek jogaiban és kötelességeiben, a fogyasztó hátrányára (a továbbiakban csak „elfogadhatatlan feltétel“). Ez nem érvényes, ha olyan szerződési feltételekről van szó, amelyek a teljesítés fő tárgyát és az ár megfelelőségét érintik, ha ezek a szerződési feltételek határozottan, világosan és érthetően vannak kifejezve, vagy ha az elfogadhatatlan feltételeket külön egyeztették.

(2) Nem számítanak külön egyeztetett szerződési feltételeknek azok, melyekkel a fogyasztónak lehetősége volt a szerződés megkötése előtt megismerkedni, ha nem tudta befolyásolni azok tartalmát.

(3) Ha a szolgáltató nem bizonyítja az ellenkezőjét, a szolgáltató és a fogyasztó között meghatározott szerződési rendelkezések nem minősülnek külön egyeztetett rendelkezéseknek.

(4) A fogyasztói szerződésben szereplő elfogadhatatlan feltételeknek számítanak elsősorban azok a rendelkezések,

a) amelyeket a fogyasztónak teljesítenie kell, de amelyekkel nem volt lehetősége megismerkednie a szerződés megkötése előtt,

b) amelyek lehetővé teszik a szolgáltató számára, hogy a szerződésből eredő jogokat és kötelességeket a fogyasztó beleegyezése nélkül más szolgáltatóra ruházza át, ha az átruházással a fogyasztó követelése behajthatóságának vagy bebiztosításának romlására kerülne sor,

c) amelyek kizárják vagy korlátozzák a szolgáltató felelősségét az olyan tettekért vagy mulasztásokért, melyek a fogyasztó halálát vagy egészség-károsodását okozták,

d) amelyek kizárják vagy korlátozzák a fogyasztó jogait a hibákért való felelősség vagy a kártérítési igénye érvényesítése során,

e) amelyek lehetővé teszik a szolgáltató számára, hogy ne adja vissza a fogyasztónak az általa nyújtott teljesítést abban az esetben, ha a fogyasztó nem köt a szolgáltatóval szerződést vagy attól visszalép,

f) amelyek lehetővé teszik a szolgáltató számára, hogy a szerződéstől szerződéses vagy törvényes indok nélkül visszalépjen, a szolgáltató számára pedig ezt nem teszik lehetővé,

g) amelyek arra jogosítják a szolgáltatót, hogy külön méltánylást igénylő okok nélkül felmondja a határozatlan időre kötött szerződést, megfelelő felmondási idő biztosítása nélkül,

h) amelyek előírják a fogyasztónak, hogy akkor is teljesítsen minden kötelezettséget, ha a szolgáltató nem teljesítette a kötelezettségeket, amelyek létrejöttek,

i) amelyek lehetővé teszik a szolgáltató számára, hogy egyoldalúan, a szerződésben megállapított ok nélkül, megváltoztassa a szerződési feltételeket,

j) amelyek meghatározzák, hogy az áru vagy a szolgáltatások ára azok teljesítése alkalmával lesz meghatározva, vagy az áru vagy a szolgáltatások árának emelésére jogosítják fel a szolgáltatót anélkül, hogy a fogyasztónak jogában állna visszalépni a szerződéstől, ha a szerződéskötés alkalmával megállapított ár, a teljesítés idején, jelentősen túllépésre kerül,

k) amelyek megkövetelik a fogyasztótól, aki nem teljesítette kötelezettségét, hogy a kötelezettsége nem teljesítésével összefüggésben, büntetésként aránytalanul magas összeget fizessen,

l) amelyek korlátozzák a fogyasztó hozzáférését a bizonyítékokhoz, vagy arra kötelezik őt, hogy viselje a bizonyítás terheit, melyeket a szerződéses viszonyt szabályozó jog szerint a másik szerződő félnek kéne viselnie,

m) amelyek a szolgáltató kötelezettségének részleges vagy teljes nem teljesítése esetén aránytalanul korlátozzák vagy kizárják a fogyasztó jogai érvényesítésének lehetőségét a szolgáltatóval szemben, beleértve a fogyasztó, szolgáltatóval szembeni követelésének beszámítását is,

n) amelyek azt okozzák, hogy a meghatározott időre megkötött szerződés érvényessége, az idő letelte után, amire a szerződést megkötötték, meghosszabbodik, miközben a fogyasztó számára aránytalanul rövid időt hagynak a szerződés érvényességének meghosszabbításával történő egyetértése kinyilvánítására,

o) amelyek feljogosítják a szolgáltatót arra, hogy eldöntse, az ő teljesítése összhangban van-e a szerződéssel, vagy amelyek csak a szolgáltató részére biztosítják a szerződés értelmezésének jogát,

p) amelyek korlátozzák a szolgáltató felelősségét, ha a szerződés közvetítő által került megkötésre, vagy külön formában követelik meg a közvetítő általi szerződés megkötését,

r) amelyek lehetővé teszik, hogy a szerződő felek vitáját választottbírói eljárásban oldják meg, a külön törvény rendelkezéseiben megállapított feltételek teljesülése nélkül,

s) amelyek megkövetelik, hogy a fogyasztó aránytalanul magasabb összegű biztosítékot nyújtson kötelezettsége teljesítéséhez, mint a fogyasztói szerződésből következő kötelezettségének nagysága, a fogyasztó kötelezettsége teljesítésének biztosításáról szóló megállapodás megkötése idején,

t) amelyek megkövetelik a fogyasztótól az olyan szolgáltatásért járó teljesítést, melynek a szolgáltató általi biztosítása túlnyomórészt nem egyezik a fogyasztó érdekeivel,

u) amelyek megkövetelik a fogyasztótól, hogy aránytalanul hosszú ideig lekösse magát a szerződéssel akkor is, ha a szerződés megkötése alkalmával nyilvánvaló volt, hogy a szerződés tárgyát jelentősen rövidebb idő alatt is el lehet érni,

v) amelyek olyan teljesítések megtérítését követelik meg a fogyasztótól, amelyekről a fogyasztót a szerződés megkötése előtt igazolhatóan nem tájékoztatták, amelyek megtérítése a szerződésben nem került szabályozásra, vagy amelyekért a fogyasztó nem kapja meg a megállapított ellenértéket,

w) amelyek megkövetelik, hogy a fogyasztó harmadik fél részére vagy harmadik fél javára a fogyasztói szerződésből következő vagy a fogyasztói szerződéssel összefüggő bármilyen teljesítést nyújtson vagy szolgáltasson, amely túlnyomó részben nem követi az érdekeit, vagy hogy ezzel a teljesítéssel összefüggésben harmadik fél részére kötelezettségeket nyújtson.

(5) A fogyasztói szerződésekben szabályozott elfogadhatatlan feltételek érvénytelenek.

(6) Ha a fogyasztói szerződés tárgyát pénzeszközök nyújtása képezi, az ellenszolgáltatás nem haladhatja meg a legmagasabb megengedett térítés összegét, melyet a fogyasztótól pénzeszközök nyújtása esetén követelni lehet. Az ellenszolgáltatást, az ellenszolgáltatás meghatározásának részleteit, a meghatározás kritériumait és az ellenszolgáltatás legmagasabb megengedett összegét végrehajtási rendelet szabja meg.

(7) A fogyasztói szerződésből eredő kötelezettség teljesítésének biztosítása, jogok biztosítékként történő átruházásával, fogyasztói szerződés esetén tilos.

(8) Ha a szolgáltató olyan teljesítést nyújt a fogyasztónak, amelyet az nem rendelt meg, a fogyasztó nem köteles a teljesítést visszaadni, sem pedig megőrizni; a szolgáltató további, fogyasztóval szembeni követelései is kizártak. Kéretlen teljesítésnek számít a távközlési eszközökkel megkötött szerződés alapján a fogyasztónak nyújtott további ismétlődő teljesítés is, hacsak a fogyasztó az ilyen teljesítést kifejezetten nem kérte. Ha a szolgáltató nem bizonyítja az ellenkezőjét, az ismétlődő teljesítés mindig kéretlen teljesítésnek minősül.

(9) Ha olyan fogyasztói szerződésből eredő teljesítésről van szó, amelyet részletfizetéssel kell rendezni, a szolgáltató az 565. § szerinti jogát leghamarább a részletfizetés elmaradását követő három hónap elteltével érvényesítheti, miközben egyúttal figyelmezette a fogyasztót eme jogának érvényesítésére, nem rövidebb, mint 15 napos határidő megadásával.

(10) Ha a zálogjog a fogyasztói szerződésből eredő kötelezettséget biztosítja, a zálogjogosultnak a zálogjog érvényesítése keretében be kell érnie a zálog árverésen történő eladásával külön törvény szerint vagy a zálog eladásával külön törvények szerint.

(11) A szolgáltató személyesen vagy harmadik fél közvetítésével nem kínálhat, követelhet, tárgyalhat meg, köthet meg vagy közvetíthet olyan szerződést, amely összefügg a fogyasztói szerződéssel és amelynek tárgya akár a legkisebb részben is olyan teljesítés, amelyet a szolgáltató törvény értelmében vagy a szakmai gondosság kötelességével összhangban ilyen szerződés nélkül köteles szolgáltatni.

(12) A szerződési feltételek elfogadhatatlanságát az áru vagy a szolgáltatások, melyekre szerződést kötöttek, jellegének és az összes körülménynek a figyelembevételével kell értékelni, melyek összefüggenek a szerződés megkötésével, annak létrejötte idején, valamint a szerződés összes többi feltételére vagy egy másik szerződésre való tekintettel, amelytől a szerződés függ.

(13) A meghatározatlan időre kötött fogyasztói szerződés rendelkezései, melyek szerint a pénzügyi szolgáltató külön előírás szerint fenntartja azt a jogát, hogy komoly, objektív okból egyoldalúan és felmondási határidő biztosítása nélkül felmondja ezt a szerződést, nem számítanak elfogadhatatlan feltételnek a (4) bekezdés g) pontja szerint, ha olyan komoly, objektív okról van szó, melyet nem a szolgáltató okozott, előre nem láthatott, sem el nem háríthatott és amely a szolgáltatót akadályozza a jelen szerződés teljesítésében, miközben a szolgáltató ebben a szerződésben kötelezte magát, hogy e szerződés felmondásról és annak okáról felesleges késedelem nélkül írásban értesíti a fogyasztót.

(14) A (4) bekezdés g) és i) pontjai szerinti, elfogadhatatlan feltételekről szóló rendelkezések nem alkalmazandók a fogyasztói szerződésre, melynek tárgya

a) az átruházható értékpapírokkal, pénzügyi eszközökkel és más termékekkel vagy szolgáltatásokkal való kereskedelem, ahol az ár a szabályozott piac árfolyamainak és indexeinek vagy a piaci díjszabásnak a függvénye, melyre a szolgáltatónak nincs befolyása,

b) külföldi valuta vásárlása vagy külföldi valuta, vagy külföldi valutában kiállított utazási csekkek vagy nemzetközi átutalási megbízások eladása.

(15) Nem minősül a (4) bekezdés i) pontja szerinti elfogadhatatlan feltételnek az a feltétel, amely szerint

a) a pénzügyi szolgáltató külön előírás szerint fenntartja annak jogát, hogy komoly, objektív okból értesítés nélkül megváltoztassa a kamatlábat vagy más pénzügyi szolgáltatásokért járó illetékek összegét külön előírás szerint, melyet a fogyasztónak vagy a szolgáltatónak fizetnie kell, ha egyúttal a szolgáltató felesleges késedelem nélkül kötelezi magát erre, valamint írásban értesíti a fogyasztót arról, hogy a fogyasztónak lehetősége van a fogyasztói szerződés felmondására, és ha a fogyasztónak jogában áll díjmentesen és azonnali hatállyal felmondani ezt a szerződést,

b) a pénzügyi szolgáltató külön előírás szerint fenntartja magának azt a jogot, hogy egyoldalúan, határozatlan időre megváltoztassa a fogyasztói szerződés feltételeit, ha a szolgáltatótól megkövetelt, hogy felesleges késedelem nélkül írásban értesítse erről a fogyasztót, valamint arról is, hogy a fogyasztónak lehetősége van ennek a szerződésnek a felmondására, és ha a fogyasztónak jogában áll díjmentesen és azonnali hatállyal felmondani ezt a szerződést.

(16) A (4) bekezdés j) pontja szerinti, elfogadhatatlan feltételekről szóló rendelkezés nem alkalmazandó a fogyasztói szerződésre, melynek tárgya

a) az átruházható értékpapírokkal, pénzügyi eszközökkel és más termékekkel vagy szolgáltatásokkal való kereskedelem, ahol az ár a szabályozott piac árfolyamainak és indexeinek vagy a piaci díjszabásnak a függvénye, melyre a szolgáltatónak nincs befolyása,

b) külföldi valuta vásárlása vagy külföldi valuta, vagy külföldi valutában kiállított utazási csekkek vagy nemzetközi átutalási megbízások eladása,

c) az árindexekről szóló záradék, ha az ilyen záradékot külön előírás kifejezetten megengedi, és ha az árszabályozás módja ebben a záradékban kifejezetten le van írva.

(1) Ha a bíróság egy olyan fogyasztói szerződés valamelyik szerződési feltételét vagy az általános szerződési feltételeinek valamelyikét, melyet több esetben is megkötnek, és melyek esetében megszokott, hogy a fogyasztó a szerződés tartalmát jelentős módon nem befolyásolja, az ilyen feltétel elfogadhatatlansága miatt érvénytelennek nyilvánította, illetve nem ismerte el a szolgáltató teljesítését egy ilyen feltétel miatt, a szolgáltató köteles az ilyen feltétel vagy ugyanilyen értelmű feltétel alkalmazásától tartózkodni az összes fogyasztóval megkötött többi szerződésben is. A szolgáltatót ugyanilyen kötelezettség terheli akkor is, ha egy ilyen feltétel alapján a bíróság arra kötelezte őt, hogy adja ki a felhasználónak a jogalap nélküli gazdagodás összegét, fizessen kártérítést vagy fizessen megfelelő pénzügyi elégtételt. Ugyanilyen kötelezettsége van a szolgáltató jogutódjának is.

(2) Ha a bíróság (1) bekezdés szerinti határozata csak a szerződési feltétel egy részét érinti, a szolgáltató az (1) bekezdés szerinti kötelezettségét ennek a résznek a terjedelmében köteles teljesíteni.

(1) Ha a szolgáltatói szerződés tárgyát a fogyasztó számára ellenszolgáltatás fejében nyújtandó pénzeszközök képezik, a késedelmes teljesítésért járó szankciók a fogyasztó kötelezettségének teljesítésével együtt nem lehetnek magasabbak, mint azt a végrehajtási rendelet megszabja.

(2) Ha a fogyasztó felmondta a szerződést vagy a szerződéstől visszalépett abból az okból, hogy a szolgáltató megváltoztatta a szerződési feltételeket, és ezáltal a fogyasztó számára a pénzeszközök egy részletben történő visszafizetésének kötelezettsége jött létre, a szolgáltató köteles felajánlani a fogyasztónak a méltányos részletekben történő teljesítést, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik; ha a teljesítés megtérítésének feltételeiről nem egyeznek meg, valamelyikük indítványára a bíróság dönti el a kérdést. Ugyanilyen kötelezettsége van a szolgáltatónak, ha az 53. § (12) bek. szerint egyoldalúan mondta fel a szerződést.

Ha a fogyasztói szerződést írásban készítették el, a szerződés tárgya és az ár nem lehetnek kisebb betűvel feltüntetve, mint az ilyen szerződés többi része, kivéve a szerződés címét és részeinek megjelölését. A fogyasztói szerződés rendelkezései, valamint az általános szerződési feltételekben vagy bármilyen más szerződési dokumentumokban szereplő rendelkezések, amelyek a fogyasztói szerződéssel összefüggenek, nem lehetnek a fogyasztó számára olvashatatlan és kisebb betűvel feltüntetve, mint ahogy azt a végrehajtási rendelet megszabja. A jelen rendelkezéssel ellentétben megkötött szerződés érvénytelen.

Az a fogyasztói szerződés, amely olyan olvasatú elfogadhatatlan szerződési feltételt tartalmaz, ahogy az a bíróság határozatának rendelkező részében található, és amelynek megkötését tisztességtelen üzleti praktika vagy uzsora alkalmazásával érték el, érvénytelen.

(1) A fogyasztói szerződésben szabályozott szerződési feltételek a fogyasztó kárára nem térhetnek el ettől a törvénytől. A fogyasztó elsősorban nem mondhat le jogairól, melyeket a jelen törvény vagy a fogyasztó védelméről szóló külön előírások megadnak neki, vagy más módon nem ronthatja szerződéses státuszát.

(2) A fogyasztói szerződések tartalmával kapcsolatos kétségek esetén az az olvasat érvényes, amely a fogyasztó számára kedvezőbb.

(3) A szerződésbeli feltétel jelentésével kapcsolatos kétségek esetén a fogyasztó számára kedvezőbb olvasat nem érvényesítendő, ha az illetékes szervnél a jogot a fogyasztó védelmére alapított vagy létrehozott jogi személy érvényesíti.

A fogyasztói szerződésből fakadó elévült igényt nem lehet behajtani, sem törvényesen bebiztosítani; a 151.j § 2. bekezdését ez a rendelkezés nem érinti. A fogyasztói szerződésből fakadó elévült jogigény tartalmát megváltoztatni, azt új joggal helyettesíteni vagy behajthatóságát megújítani csak az adós elévülés tudatában megtett jogi indítványa alapján lehet.

(1) A jog elévül, ha nem került sor annak végrehajtására a jelen törvényben meghatározott időben (101 – 110. §). Az elévülést a bíróság csak az adós ellenvetésére veszi figyelembe. Ha az adós az elévülést eléri, az elévült jogot nem lehet a hitelező számára elismerni.

(2) Minden vagyoni jog elévül, kivéve a tulajdonjogot. Ez nem érinti a 105. § rendelkezését. A zálogjogok nem évülnek el hamarább, mint a biztosított követelés.

(3) Ugyanígy nem évülnek el a betétkönyveken vagy más formájú betéteken és folyószámlákon lévő betétekhez fűződő jogok sem, amíg a betéti viszony fennáll.

Amennyiben a további rendelkezésekben másképpen nem szerepel, az elévülési idő három év, mely attól a naptól számítva kezd telni, amelyen a jogot először gyakorolhatták volna.

Azon jogok esetében, melyeket először egy természetes vagy jogi személynél kell érvényesíteni, az elévülési idő attól a naptól számítva kezd telni, amikor a jogot így érvényesítették.

Ha a teljesítésről részletfizetésben egyeztek meg, az egyes részletek elévülési ideje azok esedékességének napjától kezd telni. Ha valamelyik részlet nem teljesítése miatt az egész adósság esedékessé válik (565. §), az elévülési idő a nem teljesített részlet esedékességének napjától kezd telni.

A biztosításból származó jogok esetében az elévülési idő a biztosítási eseményt követő egy év elmúltával kezd telni.

Ha a jogosult örökös örökségének kiadásához fűződő jogáról van szó (485. §), az elévülési idő, a hagyatéki eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedésétől számítva kezd el telni.

(1) A kártérítéshez való jog attól a naptól számított két év elteltével évül el, amikor a károsult tudomást szerez a kárról és arról, hogy ki érte a felelős.

(2) A kártérítéshez való jog legkésőbb három év alatt évül el, és ha szándékosan okozott kárról van szó, attól a naptól számított tíz év elteltével, amikor sor került arra az eseményre, amelyből a kár keletkezett; ez nem érvényes, ha egészségkárosodásról van szó.

(3) A külön törvény szerinti, korrupciós bűncselekményekkel okozott kárért járó kártérítéshez való jog a bíróság a korrupciós bűncselekményeket elmarasztaló határozatának jogerőre emelkedése napjától számított három éven belül évül el, de legkésőbb eme bűncselekmény végrehajtásának napjától számított tíz éven belül.

(1) A jogalap nélküli gazdagodásból való teljesítés kiadatásához való jog attól a naptól számított két év elteltével évül el, mikor a jogosult tudomást szerez arról, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra sor került, és arról, hogy ki az, aki az ő kárára gazdagodott.

(2) A jogalap nélküli gazdagodásból való teljesítés kiadatásához való jog legkésőbb három év alatt évül el, ha szándékos jogalap nélküli gazdagodásról van szó, attól a naptól számított tíz éven belül, mikor arra sor került.

(3) Ha egy érvénytelen vagy megszüntetett szerződés résztvevői kötelesek kölcsönösen visszaszolgáltatni mindent, amit a szerződés alapján kaptak, a bíróság csak abban az esetben veszi figyelembe az elévülésre vonatkozó jogalapot, ha a másik fél is hivatkozhatna az elévülésre.

A szállításból eredő jogok egy év alatt évülnek el, kivéve a személyszállítás során keletkezett károkért járó kártérítéshez való jogot.

A dologi tehernek megfelelő jog elévül, ha azt tíz évig nem gyakorolták.

(1) Ha a jogot a bíróság vagy más szerv jogerős határozatban ismerte el, az attól a naptól számított tíz éven belül évül el, mikor a határozat szerint teljesíteni kellett volna. Ha a jogot az adós írásban elismerte, mind az okot, mind az adósság összegét, az attól a naptól számított tíz éven belül évül el, mikor az elismerésre sor került; ha azonban az elismerésben teljesítési határidő is fel volt tüntetve, az elévülési idő ennek a határidőnek a letelte után kezd el telni.

(2) Ugyanilyen elévülési határidő vonatkozik az egyes törlesztő részletekre is, melyekre a teljesítést a határozatban vagy a jog elismerésében felosztották; az egyes törlesztő részletek elévülési ideje azok esedékességének napjától kezd el telni. Ha valamelyik részlet nem teljesítése miatt az egész adósság esedékessé válik (565. §), a tízéves elévülési idő a nem teljesített részlet esedékességének napjától kezd telni.

(3) A kamatok és az ismétlődő teljesítések három év alatt évülnek el; ha azonban jogerősen vagy írásban elismert jogokról van szó, ez az elévülési idő csak akkor érvényes, amennyiben olyan kamatokról és ismétlődő teljesítésekről van szó, melyek esedékessége a határozat vagy az elismerés jogerőre emelkedése után következet be.

A hitelező vagy az adós személyének megváltozása nincs hatással az elévülési idő letelésére.

Ha a hitelező az elévülési idő folyamán a bíróságon vagy más illetékes szervnél érvényesíti jogát és a megkezdett eljárás rendesen folytatódik, az elévülési idő ettől az érvényesítéstől kezdve az eljárás folyamán nem telik. Ez érvényes arra a jogra is, melyet jogerősen elfogadtak, és amelyre a bíróságon vagy más illetékes szervnél javaslatot tettek a határozat végrehajtására.

Ha olyan személyek jogairól van szó, akiket törvényes képviselőnek kell képviselnie, vagy ezen személyek elleni jogokról, az elévülés nem kezdődik el, amíg a képviselőt ki nem jelölik nekik. A már megkezdődött elévülés tovább folytatódik, de nem jár le, amíg nem telik el egy év azután, hogy ezeknek a személyeknek a törvényes képviselőt kijelölték, vagy mikor az akadály másképpen megszűnik.

Ha olyan személyek közötti jogokról van szó, ahol az egyik oldalon a törvényes képviselők állnak, a másikon pedig kiskorú gyermekek és az ő törvényes képviselőik, az elévülés se el nem kezdődik, se nem telik, hacsak nem kamatokról vagy ismétlődő teljesítésről van szó. Ez érvényes a házastársak közötti jogokra is.

A háztartást olyan természetes személyek alkotják, akik tartósan együtt élnek és közösen fizetik a szükségleteiket fedező költségeket.

Közel álló személynek számít az egyenes ági rokon, a testvérek és a házastárs; más, családi vagy hasonló kapcsolatban lévő személyek egymáshoz kölcsönösen közel álló személyeknek számítanak, ha a sérelmet, melyet közülük valamelyik elszenvedett, a másik indokoltan érezné saját sérelmének.

Két személy rokonsági fokát a születések száma alapján kell meghatározni, amelyek által egyikük a másiktól egyenes ágon származik, oldalágon pedig mindkettőjük közös őséig visszavezetve.

(1) A polgárjogi kapcsolatok tárgyát dolgok, élő állatok és amennyiben azt a jellegük megengedi, jogok vagy más vagyoni értékek képezik.

(2) A polgárjogi kapcsolatok tárgyát képezhetik továbbá lakások vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségek is.

(1) A dolgok ingó dolgok vagy ingatlanok.

(2) Az ingatlanok telkek és a földhöz szilárd alappal kapcsolódó építmények.

(3) Az élő állat mint az érzékszerveivel érzékelni képes élőlény különleges jelentőséggel és értékkel bír, valamint a polgárjogi kapcsolatokban különös jogállással rendelkezik. Az élő állatra az ingó dolgokra vonatkozó rendelkezések vonatkoznak; ez nem érvényes, ha ellentétes az élő állat élőlény-jellegével.

(1) A dolog részét képezi minden, ami jelegénél fogva hozzátartozik és nem választható el tőle anélkül, hogy a dolog értéktelenné nem válna.

(2) Az építmények, a vízfolyások és a felszín alatti vizek nem képezik a telek részét.

(1) A dolgok tartozékai azok a dolgok, amelyek a fő dolog tulajdonosának tulajdonát képezik és általa arra rendeltettek, hogy a fő dologgal együtt tartósan használják.

(2) A lakás tartozékait a mellékhelyiségek képezik, valamint azok a terek/helyek, amelyek arra rendeltettek, hogy a lakással együtt használják.

(3) A követelés tartozékait a kamatok, a késedelmi kamatok, késedelmi díj és a követelés érvényesítésével összefüggő költségek képezik.

(1) A napokban meghatározott határidő azzal a nappal kezdődik, amely a kezdete szempontjából döntő eseményt követi. A hónap fele alatt tizenöt nap értendő.

(2) A hetekben, hónapokban vagy években megadott határidő vége arra a napra esik, amely megnevezésében vagy számában egyezik azzal a nappal, amelyre az az esemény esik, amellyel a határidő kezdődik. Ha az utolsó hónapban nincsen ilyen nap, akkor a határidő vége a hónap utolsó napjára esik.

(3) Ha a határidő vége szombatra, vasárnapra vagy ünnepnapra esik, a határidő utolsó napja a legközelebb következő munkanap.

A tulajdonos a törvény keretein belül jogosult a tulajdonában lévő tárgyat tartani, használni, élvezni annak gyümölcseit és hasznát, valamint rendelkezni vele.

Minden tulajdonosnak azonos jogai és kötelességei vannak, és azonos jogi védelemben részesülnek.

(1) A lakásokhoz és nem lakás céljára szolgáló helyiségekhez fűződő tulajdonviszonyt külön törvény szabályozza.

(2) Külön törvény szabályozza, hogy mely dolgok lehetnek csak az állam vagy meghatározott jogi személyek tulajdonában.

(1) A tulajdonosnak joga van a védelemhez azzal szemben, aki tulajdonjogába jogtalanul beavatkozik; elsősorban követelheti a dolognak a kiadását attól, aki azt jogtalanul visszatartja.

(2) Hasonló joga van a védelemhez annak is, aki arra jogosult, hogy a dolog nála legyen.

(1) A dolog tulajdonosának tartózkodnia kell mindentől, amivel a körülményekhez képest aránytalanul zavarna mást, vagy amivel komolyan veszélyeztetné jogainak gyakorlását. Ezért elsősorban nem veszélyeztetheti a szomszéd építményét vagy telkét a telek módosításaival vagy a rajta található építmény módosításaival anélkül, hogy megfelelő intézkedéseket tenne az építmény vagy a telek megszilárdítására, a körülményekhez képest aránytalanul nem zavarhatja szomszédjait zajjal, porral, hamuval, füsttel, gázokkal, gőzökkel, szagokkal, szilárd és cseppfolyós hulladékkal, fénnyel, árnyékolással és vibrációval, nem hagyhatja, hogy az általa tartott állatok bejussanak a szomszéd telekre és nem távolíthatja el kíméletlenül vagy nem megfelelő évszakban a telkére átnyúló fák gyökereit a földjéből vagy a telkére átnyúló faágakat.

(2) Ha szükséges és ha az nem akadályozza a szomszédos telkek és építmények rendeltetésszerű használatát, a bíróság az illetékes építésügyi hivatal állásfoglalásának ismeretében úgy dönthet, hogy a telek tulajdonosának a telket be kell kerítenie.

(3) A szomszédos telkek tulajdonosai kötelesek a szükséges időre és a szükséges mértékben lehetővé tenni a belépést a telkeikre, illetve a rajtuk álló építményekbe, amennyiben azt szükségessé teszi a szomszédos telkek és építmények karbantartása és megművelése. Ha ezzel a telken vagy az építményen kár keletkezik, az , aki a kárt okozta, köteles azt megtéríteni; Ez alól a felelősség alól nem bújhat ki.

(1) A tulajdonos köteles eltűrni, hogy vészhelyzetben vagy sürgős közérdekű esetben okvetlenül szükséges ideig okvetlenül szükséges mértékben és térítés ellenében használják a dolgát, ha a cél másképpen nem elérhető.

(2) Közérdekből a dolgot ki lehet sajátítani vagy a tulajdonjogát korlátozni, ha a cél másképpen nem érhető el, de csak a törvény alapján, csak erre a célra és térítés fejében.

(1) A birtokos az, aki a dologgal úgy bánik, mint a sajátjával, vagy aki a jogot saját részére gyakorolja.

(2) Birtokolni lehet dolgokat, valamint olyan jogokat is, amelyek lehetővé teszik a tartós vagy az ismételt joggyakorlást.

(1) Ha a birtokos minden körülményre való tekintettel jóhiszeműen meg van győződve arról, hogy a dolog vagy a jog őt illeti, jogos birtokosnak számít. Kétségek felmerülése esetén feltételezendő, hogy a birtoklás jogos.

(2) Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a jogos birtokosnak a tulajdonossal egyenlő jogai vannak, elsősorban jogosult a dologból származó terményekre és haszonra a jogos birtoklás ideje alatt.

(3) A jogos birtokos a tulajdonossal szemben jogosult költségeinek visszatérítésére, melyeket célirányosan a dologra költött a jogos birtoklás ideje alatt, éspedig a dolog visszaszolgáltatása napjáig történt felértékelődésének megfelelő mértékben. A karbantartással és üzemeltetéssel összefüggő szokásos költségek azonban nem visszatérítendők.

(1) A nem jogos birtokos köteles mindig kiadni a dolgot a tulajdonosának, annak terményeivel és hasznával együtt, és megtéríteni a kárt, amely a jogtalan birtoklás által keletkezett. Levonhatja azonban azokat a költségeket, melyek a dolog karbantartásához és üzemeltetéséhez szükségeltettek.

(2) A nem jogos birtokos elválaszthatja a dologtól azt, amivel saját költségére felértékelte azt, amennyiben az lehetséges úgy, hogy ez ne rontson a dolog lényegén.

(1) A dolog tulajdonjogát adásvételi, ajándékozási vagy más szerződéssel, örökléssel, egy állami szerv határozata vagy a törvényben meghatározott más körülmények alapján lehet megszerezni.

(2) Ha a tulajdonjogot egy állami szerv határozatával szerzik meg, a tulajdonjog az abban meghatározott napon lép életbe, és ha ez nincs meghatározva benne, akkor a határozat jogerőre emelkedésének napján.

(1) Ha ingó dolgot szerződés alapján ruháznak át, a tulajdonjog a dolog átvételével jön létre, ha erről jogszabály másképpen nem rendelkezik vagy a résztvevők másképpen nem egyeztek meg.

(2) Ha ingatlant szerződés alapján ruháznak át, a tulajdonjog az ingatlankataszterbe történő bejegyzéssel jön létre külön előírások szerint, ha külön törvény másképpen nem rendelkezik.^2a)

(1) A jogos birtokos a dolog tulajdonosává válik, ha az megszakítás nélkül három éven keresztül a birtokában van, ha ingó dologról van szó, és tíz éven keresztül, ha ingatlanról van szó.

(2) Ezen a módon nem lehet megszerezni olyan dolgok tulajdonjogát, melyek nem képezhetik tulajdonjog tárgyát, vagy olyan dolgokét, amelyek csak az állam vagy a törvényben meghatározott jogi személyek tulajdonában lehetnek (125. §).

(3) Az (1) bekezdés szerinti időbe beleszámítódik az az idő is, amely idő alatt a dolgot a jogelőd jogosan birtokolta.

(4) Az (1) bekezdés szerinti idő kezdetére és időtartamára az elévülési idő teltére vonatkozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók.

(1) Aki elveszett dolgot talál, köteles azt kiadni a tulajdonosának. Ha a tulajdonos nem ismert, a megtaláló köteles azt leadni az illetékes állami szervnek. Ha a tulajdonos a leadástól számított egy éven belül nem jelentkezik érte, a dolog az állam tulajdonába kerül.

(2) A megtaláló a szükséges kiadások megtérítésére és megtalálói díjra jogosult, amely a megtalált dolog értékének tíz százalékát teszi ki. Külön jogszabály másképpen szabályozhatja annak jogosultságát, aki a dolgot megtalálta vagy bejelentette.

(3) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései megfelelően érvényesek az elrejtett dolgokra is, melyek tulajdonosa nem ismert, és az elhagyott dolgokra.

A dolog tulajdonosáé a dolog szaporulatai/növekményei is, akkor is, ha azok el lettek választva a fő dologtól.

(1) Ha valaki jóhiszeműen egy idegen dolgot egy új dologgá dolgoz fel, az új dolog tulajdonosává az válik, akinek részesedése nagyobb benne. Köteles azonban megtéríteni azt az árat a másik tulajdonosnak, amennyivel annak vagyona csökkent. Ha a részesedések egyformák és a felek nem egyeznek meg, akkor bármelyikük indítványára a bíróság dönti el e kérdést.

(2) Ha valaki idegen dolgot dolgoz fel (munkál meg), bár ismeretes előtte, hogy az nem az övé, a dolog tulajdonosa kérheti annak kiadását és visszaállítását az előző állapotába. Ha az előző állapot visszaállítása nem lehetséges vagy nem célszerű, a bíróság az összes körülmény figyelembe vételével meghatározza, hogy ki a dolog tulajdonosa és milyen kárpótlás illeti meg a tulajdonost vagy a feldolgozót/megmunkálót, ha megegyezésre nem kerül sor közöttük.

(1) Ha valaki idegen telken hoz létre építményt, bár erre nem jogosult, a bíróság a telek tulajdonosának indítványára úgy határozhat, hogy az építményt annak a költségén kell eltávolítani, aki az építményt emelte (a továbbiakban csak „az építmény tulajdonosa“).

(2) Amennyiben az építmény eltávolítása nem lenne célszerű, a bíróság a telek tulajdonosának tulajdonába utalja azt térítés ellenében, amennyiben a telek tulajdonosa ezzel egyetért.

(3) A bíróság másképpen is elrendezheti a telek tulajdonosa és az építmény tulajdonosa közti viszonyokat, elsősorban térítés ellenében dologi teher létrehozásával, amely elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az építményhez fűződő tulajdonjogot gyakorolni lehessen.

(1) A dolog több tulajdonos közös tulajdonában is lehet.

(2) A közös tulajdon lehet osztott vagy osztatlan. Az osztatlan közös tulajdonból csak házastársak között jöhet létre.

(1) A részesedés annak mértékét fejezi ki, hogy milyen arányban részesednek a társtulajdonosok a közös dolog közös tulajdonlásából eredő jogokból és kötelezettségekből.

(2) Ha erről jogszabály másképpen nem rendelkezik vagy a résztvevők másképpen nem egyeznek meg, minden társtulajdonos részesedése egyenlő.

(1) A közös dolgot érintő jogügyletekből eredően minden társtulajdonos együttesen és osztatlanul jogosult és kötelezett is egyben.

(2) A közös dologgal való gazdálkodásról a társtulajdonosok a részesedések nagysága szerint számított többséggel határoznak. Szavazategyenlőség esetén, vagy ha a többséget vagy az egyezséget nem érik el, bármelyik társtulajdonos indítványára a bíróság dönti el a kérdést.

(3) Ha a közös dolog jelentős módosításáról van szó, a leszavazott társtulajdonosok kérhetik, hogy a módosításról a bíróság döntsön.

Ha a társtulajdonosi részesedést átruházzák, a társtulajdonosoknak elővételi joguk van, hacsak nem közeli személy részére történő átruházásról van szó (116., 117. §). Ha a társtulajdonosok nem egyeznek meg az elővételi jog gyakorlásáról, arányosan, a részesedéseik szerint jogosultak a részesedés kivásárlására.

(1) A társtulajdonosok megegyezhetnek a tulajdonközösség megszüntetéséről és a kölcsönös elszámolásról; ha a tulajdonközösség tárgyát ingatlan képezi, a megállapodást írásba kell foglalni.

(2) A társtulajdonosok közül mindenki köteles a többiek kérésére írásos igazolást adni arról, hogyan számoltak el, hacsak a tulajdonközösség megszüntetéséről és a kölcsönös elszámolásról szóló megállapodás már nem eleve írásos formában készült.

(1) Ha nem kerül sor megállapodásra, a tulajdonközösség megszüntetését és az elszámolást valamelyik társtulajdonos indítványára, a bíróság hajtja végre. Figyelembe véve eközben a részesedések nagyságát és a dolog célszerű felhasználását. Ha nem lehetséges a dolog jó elosztása, a bíróság a dolgot, megfelelő térítés ellenében, egy vagy több társtulajdonos tulajdonába utalja; figyelembe véve eközben azt, hogy a dolgot célirányosan használhassák, valamint a részes társtulajdonos erőszakos viselkedését a többi társtulajdonossal szemben. Ha a dolgot egyik társtulajdonos sem akarja, a bíróság elrendeli annak eladását és a hasznot részarányosan elosztja.

(2) Különös méltánylást igénylő okok miatt a bíróság a tulajdonközösséget nem szünteti meg és nem számolja el, a dolog kiutalásával térítés ellenében vagy a dolog eladásával és a haszon elosztásával.

(3) A tulajdonközösségnek a dolog felosztásával történő megszüntetése és elszámolása esetén a bíróság dologi terhet hozhat létre az újonnan keletkezett ingatlanra egy másik újonnan keletkezett ingatlan tulajdonosának a javára. A tulajdonközösség megszüntetése és elszámolása nem történhet azon személyek kárára, akiknek jogaik kötődnek az ingatlanhoz.

A házastársak osztatlan közös tulajdonában van minden, ami tulajdonjog tárgyát képezheti és amit valamelyik házastárs a házasság ideje alatt szerzett, kivéve az örökléssel vagy ajándékozással megszerzett dolgokat, valamint azokat a dolgokat, amelyek jellegüknél fogva csak az egyik házastárs személyes szükségleteit vagy foglalkozásának végzését szolgálják, és azokat a dolgokat, melyeket a vagyon visszaszolgáltatásáról szóló jogszabályok keretében adtak ki az egyik házastársnak, aki a kiadott dolog tulajdonosa volt a házasság megkötése előtt vagy aki az eredeti tulajdonos jogutódjaként kapta meg azt.³⁾

(1) A házastársak megállapodhatnak a törvényben meghatározott osztatlan közös tulajdon terjedelmének növeléséről vagy csökkentéséről. Hasonlóképpen megállapodhatnak a közös vagyon kezeléséről is.

(2) A házastársak megállapodhatnak, hogy az osztatlan közös tulajdon megszűnését a házasság megszűnésének napjához kötik.

(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti megállapodást ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A házastársak harmadik személlyel szemben csak abban az esetben hivatkozhatnak az ilyen megállapodásra, ha az tudott erről a megállapodásról.

Az osztatlan közös tulajdonba tartozó dolgokat a házastársak közösen használják; közösen térítik a dolgokra fordított vagy azok használatával és fenntartásával kapcsolatos költségeket is.

(1) A közös dolgokat érintő szokásos dolgokat bármelyik házastárs intézheti. A többi dolgokban szükséges mindkét házastárs beleegyezése; egyébként a jogügylet nem érvényes.

(2) A közös dolgokat érintő jogügyleteket illetően mindkét házastárs együttesen és osztatlanul jogosult és kötelezett is egyben.

(1) Ha a házastársak között nézetletérésre kerül sor az osztatlan közös tulajdonból eredő jogokat és kötelességeket illetően, valamelyikük indítványára a bíróság dönt az ügyben.

(2) Ha fizikai vagy pszichikai erőszak vagy ilyen erőszakkal való fenyegetés miatt a házastárssal vagy közeli személlyel szemben, akivel közös házban vagy lakásban él, a további együttélés elviselhetetlenné vált, a bíróság az egyik házastárs indítványára korlátozhatja a másik házastársnak az osztatlan közös tulajdonba tartozó házhoz vagy lakáshoz fűződő használati jogát, esetleg annak használatából teljesen ki is zárhatja.

(1) A hitelező egyik házastárssal szemben fennálló követelése, amely a házasság ideje alatt jött létre, a határozat végrehajtása során kiegyenlíthető a házastársak osztatlan közös tulajdonába tartozó vagyonból is.

(2) Ez nem érvényes, ha a hitelező egyik házastárssal szemben fennálló követelése olyan házastársakat érint, akik a 143.a § rendelkezései szerint megállapodást kötöttek, amennyiben ez a követelés olyan vagyon használata közben jött létre, amely nem tartozik a házastársak osztatlan közös tulajdonába.

(1) A házasság megszűnésével megszűnik a házastársak osztatlan közös tulajdona is.

(2) Komoly okok miatt, elsősorban ha az osztatlan közös tulajdon további fennállása a jó erkölccsel ellentétben állna, a bíróság valamelyik házastárs indítványára megszüntetheti ezt a közös tulajdont a házasság fennállásának ideje alatt is.

(1) A házastársak osztatlan közös tulajdonában lévő vagyon használatához a vállalkozó házastársnak a vállalkozás megkezdése esetén meg kell szereznie a másik házastárs jóváhagyását. A vállalkozással összefüggő további jogügyletekhez már nincs szüksége a másik házastárs jóváhagyására.

(2) A bíróság javaslat alapján megszünteti a házastársak osztatlan közös tulajdonát abban az esetben, ha a házastársak egyike vállalkozói tevékenységre vonatkozó jogosultságot szerzett. A javaslatot az a házastárs terjesztheti elő, amelyik nem szerzett vállalkozói tevékenységre vonatkozó jogosultságot. Amennyiben ezzel a jogosultsággal mindketten rendelkeznek, a javaslatot bármelyikük előterjesztheti.

(3) Ha a vállalkozói tevékenységet a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszüntetése után a vállalkozó a nem vállalkozó házastárssal közösen vagy annak segítségével végzi, a vállalkozásból származó bevételeket írásos szerződésben meghatározott arányban kell közöttük felosztani; ha ilyen szerződés nem került megkötésre, a bevételek egyenlő arányban osztandók fel.

(1) Ha megszűnik az osztatlan közös tulajdon, az elszámolást a 150. §-ban meghatározott alapelvek szerint kell elvégezni.

(2) Ha megegyezés alapján történő elszámolásra kerül sor, a házastársak kérésre kötelesek írásbeli igazolást adni arról, hogyan számoltak el.

(3) Ha az elszámolásra nem kerül sor megegyezés alapján, akkor valamelyik házastárs indítványára a bíróság végzi ezt el.

(4) Ha a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszűnését követő három éven belül nem került sor a megegyezés alapján történő elszámolásra, vagy ha a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszűnésétől számított három éven belül benyújtott javaslat alapján nem került sor elszámolásra a bíróság határozatával, érvényes, amennyiben ingó dolgokról van szó, hogy a házastársak elszámoltak azon állapot szerint, ahogyan az osztatlan közös tulajdonba tartozó dolgokat mindegyikük saját maga, családja és háztartása használatára kizárólagosan mint tulajdonos használ. A többi ingó dolgokra és ingatlanokra érvényes, hogy osztott közös tulajdonban vannak és hogy mindkét tulajdonos tulajdonrésze egyforma. Ugyanez megfelelően érvényes a többi vagyoni jogokra is, amelyek a házastársak számára közösek.

(5) Ha az elszámolás után a házastársak osztatlan közös tulajdonának a bíróság határozatával vagy megegyezéssel történt elszámolása után olyan vagyon bukkan fel, amely nem került beszámításra az elszámolás során, a (4) bekezdésben szereplő feltételezés érvényes rá.

Amennyiben a 143. és 149 . § rendelkezései szerinti, házastársak közötti megállapodások ingatlanokat érintenek, azokat írásos formába kell foglalni és az ingatlankataszterbe történő bejegyzéssel lépnek hatályba.

Az elszámolás során abból kell kiindulni, hogy mindkét házastárs részesedése egyforma. A házastársak közül mindegyik jogosan követelheti, hogy térítsék meg neki azt, amit a sajátjából a közös vagyonra költött, és köteles megtéríteni azt, amit a közös vagyonból az ő többi vagyonára költöttek. Továbbá elsősorban a kiskorú gyermekek szükségleteit kell szem előtt tartani, azt, hogy a házastársak közül melyikük hogyan törődött a családjával, és azt, milyen érdemeket szerzett a közös dolgok megszerzésében és megtartásában. A hozzájárulás mértékének megállapítása során figyelembe kell venni a gyermekekről való gondoskodást és a közös háztartással való törődést.

Ha a házasság fennállása során az osztatlan közös tulajdon megszűnt, azt csak a bíróság határozatával lehet felújítani, amelyet valamelyik házastárs indítványára hoz meg.

A zálogjog a követelés és tartozékainak bebiztosítására szolgál azzal, hogy a zálogjogosultat feljogosítja arra, hogy a zálogjog tárgyából (a továbbiakban csak „zálog") elégítse ki követelését vagy abból törekedjen követelésének kielégítésére, ha a követelését rendben és időben nem teljesítették.

(1) A zálogjogot írásbeli szerződéssel, az örökösök jóváhagyott megállapodásával az örökség elosztásáról, a bíróság vagy a közigazgatási szerv határozatával, vagy törvénnyel hozzák létre. Ingó dologra vonatkozó zálogjog létrehozásáról szóló szerződést nem kell írásos formában megkötni, ha a zálogjog a dolog jelen törvény szerinti átadásával jön létre.

(2) A zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meg kell határozni a követelést, amelyet a zálogjoggal bebiztosítanak, és a zálogot.

(3) A zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meg kell határozni a tőkeösszeg legmagasabb értékét, ameddig a követelést bebiztosítják vele, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg a biztosított követelés értékét.

(4) A zálog a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben egyenként meghatározható, ami annak mennyiségét és fajtáját illeti vagy más módon úgy, hogy bármikor a zálogjog fennállása ideje alatt meghatározható legyen a zálog.

(1) Zálogjoggal biztosítható mind a pénzbeli követelés, mind a nem pénzbeli követelés is, amelynek értéke meghatározott vagy bármikor a zálogjog fennállása ideje alatt meghatározható.

(2) Zálogjoggal biztosítani lehet olyan követelést is, amely a jövőben fog létrejönni, vagy amelynek létrejötte feltétel teljesülésétől függ.

(3) A zálogjog a zálogjoggal biztosított követelés átíratása vagy átruházása esetén átszáll a követelés megszerzőjére. Ez érvényes akkor is, ha más változásról van szó a biztosított követelés jogosultjának személyét illetően.

(1) A zálog lehet dolog, jog vagy más vagyoni érték, lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség, amelyek átruházhatók, ha a törvény másképpen nem rendelkezik.^3a) A zálog lehet dolgok, jogok vagy más vagyoni értékek együttese is, vállalat vagy vállalatrész, vagy más tömeges dolog.

(2) A zálogjog a zálogra, annak alkotóelemeire, terményeire és hasznára valamint tartozékaira is vonatkozik, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza vagy a törvény nem szabja meg másképpen. A terményekre és haszonra a zálogjog egészen addig vonatkozik, míg azokat el nem választják a zálogtól, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg másképpen.

(3) Zálogjogot a zálogkötelezett tulajdonában lévő dologra, lakásra és nem lakás céljára szolgáló helyiségre, vagy a zálogkötelezettet illető jogra vagy más vagyoni értékre lehet létrehozni.

(4) A zálogjogot olyan dologra, jogra, más vagyoni értékre, lakásra vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségre is létre lehet hozni, melyeket a zálogkötelezett a jövőben fog megszerezni, éspedig akkor is, ha a dolog, jog, más vagyoni érték, lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség a jövőben jönnek létre vagy amelyek létrejötte feltétel teljesülésétől függ.

(5) A követelést több, önálló zálogra létrehozott zálogjoggal is be lehet biztosítani.

(6) Bármilyen megállapodás, amely megtiltja a zálogjog létrehozását, harmadik személyekkel szemben hatálytalan.

(1) A zálogjog létrejöttéhez szükséges annak bejegyeztetése a külön törvény szerint létrehozott Központi Közjegyzői Zálogjog-nyilvántartóba (a továbbiakban csak „zálogjogok nyilvántartója"),^3b) ha a jelen törvény vagy külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(2) Az ingatlanokhoz, lakásokhoz és nem lakás céljára szolgáló helyiségekhez fűződő zálogjog az ingatlankataszterbe történő bejegyzéssel jön létre, ha külön törvény^3c) másképpen nem rendelkezik.

(3) Valamely dolgokhoz, jogokhoz vagy más vagyoni értékekhez – melyekről külön törvény rendelkezik – fűződő zálogjog a külön nyilvántartásba történő bejegyzésével jön létre,^3d) ha külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(4) Azt a zálogjogot, amelyet az ingatlankataszterbe jegyeznek be a (2) bekezdés szerint vagy amely külön nyilvántartásba történő bejegyzésével jön létre a (3) bekezdés szerint (a továbbiakban csak „külön nyilvántartásba történő bejegyzés"), nem kell nyilvántartásba vetetni a zálogjogok nyilvántartójában a jelen törvény szerint.

(5) Az ingó dologhoz fűződő zálogjog akkor jön létre, ha az ingó dolgot átadták a zálogjogosultnak vagy megőrzés céljából egy harmadik személynek, ha erről a zálogkötelezett és a zálogjogosult megegyeztek. Az így létrejött zálogjogot bármikor a zálogjog fennállása ideje alatt nyilvántartásba lehet vetetni a zálogjogok nyilvántartójában; ha nem kötöttek a zálogjog létrehozásáról szóló szerződést írásos formában, megkövetelik, hogy a zálogjog bejegyzése előtt, a szerződés tartalmáról szóló igazolást írásba foglalják, melyet a zálogkötelezett és a zálogjogosult is aláír.

(1) A dolgok, jogok vagy más vagyoni értékek együtteséhez, vállalathoz vagy vállalatrészhez mint egészhez fűződő zálogjog létrejöttéhez szükséges annak bejegyzése a zálogjogok nyilvántartójába. A zálog egyes részeihez fűződő zálogjog létrejöttéhez, melyek esetében a jelen törvény vagy külön törvény előírja azt, szükséges a külön nyilvántartásba történő bejegyzés is.

(2) Az olyan dologhoz, lakáshoz, nem lakás céljára szolgáló helyiséghez, joghoz és más vagyoni értékhez fűződő zálogjog, melyet a zálogkötelezett a jövőben fog megszerezni, melyek a jövőben jönnek létre vagy amelyek létrejötte feltétel teljesülésétől függ, a dologhoz, lakáshoz, nem lakás céljára szolgáló helyiséghez fűződő tulajdonjog vagy más jog vagy más vagyoni érték zálogkötelezett általi megszerzésével jön létre; ez nem érvényes, ha a zálogjog, melynek létrejöttéhez szükséges annak bejegyzése a zálogjogok nyilvántartójába, nem volt bejegyezve a dologhoz fűződő tulajdonjog, más jog vagy más vagyoni érték zálogkötelezett általi megszerzése előtt.

(3) Az olyan dologhoz, lakáshoz, nem lakás céljára szolgáló helyiséghez, joghoz és más vagyoni értékhez fűződő zálogjog, melyet a zálogkötelezett a jövőben fog megszerezni, melyek a jövőben jönnek létre vagy amelyek létrejötte feltétel teljesülésétől függ, melynek létrejöttéhez szükséges annak külön nyilvántartásba történő bejegyzése a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint, a zálogjog ebbe a nyilvántartásba történő bejegyzésére a dologhoz, lakáshoz vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséghez fűződő tulajdonjog, más jog vagy más vagyoni érték zálogkötelezett általi megszerzésének napjával kerül sor.

(1) A zálogjog zálogjogok nyilvántartójába történő bejegyzésének kérvényét vagy a külön nyilvántartóba történő bejegyzésének kérvényét a zálogkötelezett nyújtja be, ha a zálogjog létrejötte megköveteli a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint a külön nyilvántartásba történő bejegyzést, az írásos szerződés alapján létrejövő zálogjog esetében, az összes többi esetben a zálogjogosult, ha külön törvény másképpen nem rendelkezik. Ha a zálogjog a bíróság vagy a közigazgatási szerv határozatával jön létre, a bejegyzést a zálogjogot létrehozó illetékes bíróság vagy közigazgatási szerv határozata alapján hajtják végre.

(2) Ha változásokra kerül sor a zálogjogot érintő adatokban, köteles az a személy, akinek azt a törvény előírja, máskülönben pedig az a személy, akit az adatok módosulása érint, kérvényezni a nyilvántartásba vétel módosítását a zálogjogok nyilvántartójában vagy a külön nyilvántartásban. Ha nem lehet megállapítani, ki az a személy, akit az adatok módosulása érint, ez a kötelezettség a zálogkötelezettre vonatkozik, ha a törvény másképpen nem rendelkezik.

(3) A (2) bekezdés szerinti kötelességét a kötelezett személy felesleges késedelem nélkül teljesíti attól a naptól számítva, amikor bekövetkezett az az esemény, amelyikből a zálogjog adatainak módosulása következett. Ha az adatok módosítására vonatkozó bejegyzési javaslatot több személy köteles benyújtani, ez a kötelezettség akkor tekintendő teljesítettnek, ha azt az egyikük teljesíti, ha a törvény nem írja elő, hogy az adatok módosítására vonatkozó bejegyzési javaslatot ezek a személyek közösen kötelesek benyújtani.

(4) Az a személy, aki megszegi a (2) és (3) bekezdések szerinti kötelezettségeket, felel a kárért, amit ezzel okoz.

(1) A zálog átruházása vagy átengedése esetén a zálogjog a zálog megszerzőjével szemben érvényesül, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg, hogy a zálogkötelezett a zálogot vagy annak egy részét átruházhatja a zálogjoggal való megterhelés nélkül, vagy ha a jelen törvény vagy külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(2) A zálog megszerzőjére, akivel szemben a zálogjog érvényesül, az átruházás vagy átengedés hatálybalépésével átruházódnak a zálogkötelezett mindazon jogai és kötelezettségei, amelyek a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésből következnek. A zálog megszerzője, akivel szemben a zálogjog érvényesül, köteles eltűrni a zálogjog érvényesítését és vonatkoznak rá a zálogkötelezett jogai és kötelezettségei.

(3) A zálogjog nem érvényesül a zálog megszerzőjével szemben, ha a zálogkötelezett a zálogot a szokásos üzletmenet során, vállalkozása tárgyának végrehajtása keretében ruházta át. A zálogjog akkor sem érvényesül a zálog megszerzőjével szemben, ha a zálog átruházásának vagy átengedésének idején a szükséges gondosság mellett jóhiszeműen járt el, hogy zálogjoggal nem megterhelt zálogot szerez meg. Ha a zálogjog be van jegyezve a zálogjogok nyilvántartójában, feltételezendő, hogy a zálog megszerzője nem jóhiszemű, ha az ellenkezőjét nem bizonyítja.

(4) A (3) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik arra a zálogjogra, amely külön nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre, ha a létrejöttének feltétele a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint a külön nyilvántartásba történő bejegyzés.

(5) A zálogkötelezett és a zálog megszerzője kötelesek bejegyeztetni a zálogkötelezett személyének megváltozását a zálogjogok nyilvántartójába vagy a külön nyilvántartásba, ha a zálogjog létrejöttének feltétele a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint a külön nyilvántartásba történő bejegyzés; a szóban forgó kötelezettség megsértésével okozott kárért együttesen és osztatlanul felelnek.

(6) A zálogra vonatkozó határozat-végrehajtási eljárást vagy végrehajtási eljárást csak abban az esetben lehet folytatni, ha a jogosult személy a zálogjogosult, vagy ha a zálogjogosult a határozat végrehajtásával vagy a végrehajtással egyetért.

(1) A zálogkötelezett a zálogot a szokásos módon használhatja; köteles azonban tartózkodni mindentől, amivel a szokásos elhasználódás kivételével a zálog értékét csökkentené, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg másképpen.

(2) Ha a zálog ingó dolog és a zálogot átadták a zálogjogosultnak, a zálogjogosult köteles a rábízott zálogot a károsodástól, elvesztéstől és megsemmisüléstől védeni; a rábízott zálogot csak a zálogkötelezett jóváhagyásával jogosult használni, ha külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítése során a zálogjogosultnak költségei keletkeznek, jogosult a zálogkötelezettel szemben az elkerülhetetlenül és célirányosan ráfordított költségek megtérítésére.

(1) Ha a zálogjoggal biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, a zálogjogosult kezdeményezheti a zálogjog végrehajtását. A zálogjog végrehajtásának keretében a zálogjogosult követelését a szerződésben meghatározott módon vagy a zálog külön törvény szerinti elárverezésével kell kielégíteni,^3e) vagy a zálog külön törvények szerinti eladásával kell kielégíteni,^3f) ha a jelen törvény vagy külön törvény másképpen nem rendelkezik.

(2) Ha a zálogjoggal biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, a zálogjogosult követelését kielégítheti vagy kielégítését követelheti a zálogból akkor is, ha a biztosított követelés elévült.

(3) Bármilyen megállapodás, amely a zálogjoggal biztosított követelés esedékessége előtt köttetett, és amely alapján a zálogjogosult követelését azzal elégítik ki, hogy a dologhoz, lakáshoz vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséghez, vagy más joghoz és más vagyoni értékhez fűződő tulajdonjogot szerez, amelyre a zálogjogot létrehozták, érvénytelen, ha a törvény másképpen nem rendelkezik.

(4) Ha ugyanazon követelés biztosítására létrehozott zálogjog több különálló zálogra is vonatkozik, a zálogjogosult jogosult közülük bármelyikből kielégíteni követelését, vagy annak kielégítését követelni, amelyik elegendő a követelés kielégítésére, egyébként pedig minden zálogból.

(5) Ha a zálog egy vállalat vagy annak része, a zálogjogosult jogosult a vállalatból vagy annak részéből mint egészből kielégíteni követelését vagy annak kielégítését követelni, hacsak a zálogjog nem a vállalat összes részéhez vagy annak részéhez jött létre.

(1) Ha a zálogra több zálogjog jött létre, azok kielégítése során döntő a bejegyzésük sorrendje a zálogjogok nyilvántartójába, a legkorábbi bejegyzés napjától számítva, vagy azok külön jegyzékbe történő bejegyzésének napjától számítva.

(2) Ha az ingó dologra több zálogjog jön létre és közülük némely a dolog átadásával jön létre, a zálogjog kielégítése során elsőbbséget élveznek azok a zálogjogok, melyeket bejegyeztek a zálogjogok nyilvántartójába, éspedig bejegyzésük sorrendjében.

(3) Ha egy zálogra több zálogjog jön létre, a zálogjogosultak megállapodhatnak zálogjogaik sorrendjéről, amely döntő azok kielégítését illetően. Az ilyen megállapodás, a meghatározott sorrendnek a zálogjogok nyilvántartójába vagy a külön nyilvántartásba történő bejegyzéssel lép hatályba, ha a zálogjog létrejötte megköveteli a külön nyilvántartásba történő bejegyzést, éspedig a megállapodásban résztvevő összes zálogjogosult kérvénye alapján. Az a megállapodás, amely rontja azon zálogjogosult követelésének behajthatóságát a zálogjoga végrehajtása során, aki nem résztvevője a megállapodásnak, ezzel a személlyel szemben nem hatályos.

(1) A zálogjog végrehajtásának megkezdését a zálogjogosult köteles írásban közölni a zálogkötelezettel és az adóssal, ha az adós személye nem azonos a zálogkötelezett személyével, és a zálogjogok nyilvántartójába bejegyzett zálogjogok esetében a zálogjog végrehajtásának megkezdését köteles bejegyeztetni ebbe a nyilvántartásba, ha a jelen törvény vagy külön törvény másképpen nem rendelkezik. A zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló írásos értesítésben a zálogjogosult feltünteti azt a módot, amellyel követelését a zálogból kielégíti vagy annak kielégítését követelni fogja.

(2) A zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló értesítés után a zálogkötelezett a zálogjogosult jóváhagyása nélkül nem ruházatja át a zálogot. A tilalom megszegésének nincs hatálya azokkal a személyekkel szemben, akik a zálogot a zálogkötelezettől a szokásos üzletmenet során, a zálogkötelezett vállalkozása tárgyának keretében szerezték meg, kivéve azt az esetet, amikor a megszerző tudott vagy az összes körülményre való tekintettel tudhatott arról, hogy a zálogjog végrehajtása megkezdődött.

(3) A zálogjogosult zálogkötelezettel szemben jogosult a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányosan ráfordított költségeinek megtérítésére.

(4) Ha a zálogjogot bejegyezték az ingatlankataszterbe, a zálogjogosult köteles a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló értesítés egy példányát megküldeni az illetékes járási hivatalnak, amely a zálogjog végrehajtásának megkezdését feltünteti az ingatlankataszterben.

(1) A zálogjogosult a zálogot a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon vagy árverésen legkorábban attól a naptól számított 30 nap elteltével adhatja el, mikor a zálogkötelezettet és az adóst, ha az adós személye nem azonos a zálogkötelezett személyével, értesítette a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről, ha külön törvény másképpen nem rendelkezik. Ha a zálogjogot bejegyezték a zálogjogok nyilvántartójába, és a zálogjog-végrehajtás megkezdése napjának bejegyzése a zálogjogok nyilvántartójába későbbi, mint az a dátum, mikor a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről értesítették a zálogkötelezettet és az adóst, ha az adós személye nem azonos a zálogkötelezett személyével, a 30 napos határidő a zálogjog-végrehajtás megkezdése napjának a zálogjogok nyilvántartójába történő bejegyzésétől kezd telni.

(2) A zálogkötelezett és a zálogjogosult a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló értesítés után megegyezhetnek, hogy a zálogjogosult jogosult a zálogot a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon vagy árverésen eladni az (1) bekezdés szerinti a határidő letelte előtt is.

(3) Az a zálogjogosult, aki abból a célból, hogy kielégítse követelését, megkezdte a zálogjog végrehajtását a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon, a zálogjog végrehajtásának ideje alatt bármikor megváltoztathatja a zálogjog végrehajtásának módját és árverésen eladhatja a zálogot, vagy a zálog eladásával törekedhet követelése kielégítésére, külön törvények szerint. A zálogjogosult köteles tájékoztatni a zálogkötelezettet a zálogjog végrehajtási módjának megváltozásáról.

(4) A zálogkötelezett köteles eltűrni a zálogjog végrehajtását és köteles a zálogjog végrehajtásához szükséges együttműködést nyújtani a zálogjogosultnak. Elsősorban köteles kiadni a zálogjogosultnak a zálogot és a zálog átvételéhez, átruházásához és használatához szükséges iratokat és bármilyen más módon is együttműködni, ahogyan azt a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározták. Hasonló kötelessége van annak a harmadik személynek is, akinél a zálog vagy a zálog átvételéhez, átruházásához és használatához szükséges iratok vannak.

(5) Az a személy, akinél a zálog a zálogjog végrehajtásának ideje alatt van, köteles tartózkodni minden olyan tevékenységtől, amivel a zálog értéke csökkenne, kivéve a mindennapos elhasználódást.

(6) A zálogjog végrehajtása során a zálogjogosult a zálogkötelezett nevében jár el.

(7) A zálogjogosult köteles tájékoztatni a zálogkötelezettet a zálogjog végrehajtásának folyamatáról, elsősorban miden olyan fejleményről, amely hatással lehet a zálog árára annak eladása során.

(8) Ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben megállapodnak, hogy a zálogjogosult más módon is jogosult a zálog eladására, mint árverésen, a zálogjogosult köteles a zálog eladása során megfelelő gondossággal eljárni úgy, hogy a zálogot olyan áron adja el, amelyen azonos vagy összehasonlítható dolgot, összehasonlítható körülmények mellett általában árusítanak, a zálog eladásának idején és helyén.

(9) A zálogjogosult, a zálog eladása után felesleges késedelem nélkül köteles a zálogkötelezettet írásban értesíteni a zálogjog végrehajtásáról, melyben elsősorban feltünteti a zálog eladásának adatait, a zálog eladásából származó bevétel összegét, a zálogjog végrehajtására fordított költségek összegét és a zálog eladásából származó bevétel felhasználását. A zálogjog végrehajtásával összefüggő költségeket a zálogjogosult köteles kimutatni.

(10) Ha a zálog eladásából származó bevétel meghaladja a biztosított követelés értékét, a zálogjogosult felesleges késedelem nélkül köteles kiadni a zálogkötelezettnek az eladásból származó bevétel azon részét, amely meghaladja a biztosított követelés értékét, melyből levonja a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségek összegét.

(1) Ha a zálogra több zálogjog jött létre, a zálogjogosult a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről köteles írásban értesíteni a többi zálogjogosultat is, akik a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult előtt állnak. A zálogjog végrehajtásának megkezdéséről szóló értesítésben a zálogjogosult feltünteti, hogy mi módon elégíti ki követelését, vagy hogyan törekszik követelése kielégítésére a zálogból.

(2) A zálogjogot végrehajtó zálogjogosult a zálogot legkorábban attól a naptól számított 30 nap elteltével adhatja el, mikor értesítette a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről az (1) bekezdés szerinti összes zálogjogosultat.

(3) Ha a zálogjogot az a zálogjogosult hajtja végre, akinek zálogjoga a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben elsőként van bejegyezve (a továbbiakban csak „elsőbbségi zálogjogosult"), a zálog a többi zálogjogosult zálogjogával nem terhelve ruházódik át. Ha a zálog eladásából származó bevétel meghaladja az elsőbbségi zálogjogosult javára biztosított követelés értékét, a többi zálogjogosult jogosult arra, hogy az ő, az átruházott záloghoz fűződő zálogjoggal biztosított követeléseiket az elsőbbségi zálogjogosult, a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célszerű költségeinek levonása után kielégítse a zálog eladásából származó bevételből a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrend szerint.

(4) A zálog eladásából származó bevétel összegét, amely meghaladja a biztosított követeléseket a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségek levonása után, ki kell adni a zálogkötelezettnek.

(5) A zálogjog, elsőbbségi zálogjogosult általi, (3) bekezdés szerinti végrehajtása során, az elsőbbségi zálogjogosult, a többi zálogjogosult és a zálogkötelezett javára közjegyzői letétbe helyezi a zálog eladásából származó bevétel azon részét, amely meghaladja az ő javára biztosított követelés összegét, csökkentve a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségek összegével.

(6) Ha a zálogjogot olyan zálogjogosult hajtja végre, aki nincs az elsőbbségi zálogjogosult helyzetében, a zálog az elsőbbségi zálogjogosult és a többi zálogjogosult zálogjogával terhelve kerül átruházásra, akik a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult előtt állnak; a többi zálogjogosulttal kapcsolatban megfelelően alkalmazandók a (3) – (5) bekezdések rendelkezései.

(7) Az a zálogjogosult, aki a zálogjogot a (6) bekezdés szerint hajtja végre, köteles tájékoztatni a zálog megszerzőjét, hogy az átruházott zálog zálogjoggal terhelt. A zálogjogosult, aki a zálogjogot a (6) bekezdés szerint hajtja végre, valamint a zálog megszerzője kötelesek bejegyeztetni a zálogkötelezett személyében történt változást a zálogjogok nyilvántartójába vagy a külön nyilvántartásba, ha a zálogjog létrejöttéhez a jelen törvény szerint vagy külön törvény szerint szükséges a külön nyilvántartásba történő bejegyzés; a jelen kötelezettség megszegéséből eredő károkért együttesen és osztatlanul felelnek.

(8) Ha az elsőbbségi zálogjogosult vagy valamelyik további zálogjogosult követelése, akik a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot a (6) bekezdés szerint végrehajtó zálogjogosult előtt állnak, a zálogjog végrehajtásának idején esedékes, ez a zálogjogosult megkezdheti a zálogjog végrehajtását vagy érvényesítheti követelése kielégítését a zálog eladásából származó bevételből is.

(9) Ha az elsőbbségi zálogjogosult vagy más zálogjogosult, aki a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult előtt áll, a (8) bekezdés szerint megkezdi a zálogjog végrehajtását, a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről értesíti a zálogjogot végrehajtó zálogjogosultat is. Ha az elsőbbségi zálogjogosult vagy más zálogjogosult, aki a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendben a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult előtt áll, a zálogjog végrehajtásának megkezdéséről értesíti a zálogjogot a (2) bekezdés szerinti határidő letelte előtt végrehajtó zálogjogosultat, a zálogjogot végrehajtó zálogjogosult nem folytathatja a zálogjog végrehajtását.

(10) Az a zálogjogosult, aki a zálogjog végrehajtásának megkezdése után más zálogjogosultaknak teljesíti követelésüket az adós helyett, amely követelés kielégítésére a zálogjog végrehajtása megkezdődött, a teljesítéssel megszerzi a zálogjogosult mindazon jogait, amelyek a követeléshez fűződtek, beleértve a zálogjogok kielégítése szempontjából döntő sorrendet is. Az a zálogjogosult, aki megkezdte a zálogjog végrehajtását, nem utasíthatja vissza más zálogjogosultak követeléseinek teljesítését.

(1) A követeléshez fűződő zálogjog vonatkozik a kamattartozásra és annak egyéb kiegészítőire is.

(2) A pénzbeli követelésre vonatkozó zálogjog csak akkor hatályos az elzálogosított követelés kötelezettjével szemben is, ha a zálogjog létrejöttéről a zálogkötelezett írásban értesíti az elzálogosított követelés kötelezettjét, vagy ha a zálogjog létrejöttét a zálogjogosult igazolja neki; a zálogjog létrejöttének igazolására elegendő a kivonat a zálogjogok nyilvántartójából.

(3) Ha a zálogjog létrejöttéről értesítették az elzálogosított követelés kötelezettjét vagy igazolták azt neki, az elzálogosított követelés kötelezettje köteles teljesíteni az esedékes pénzbeli kötelezettségét a zálogjogosultnak vagy más, a zálogjogosult által meghatározott személynek. Ha az elzálogosított követelés kötelezettje teljesíti pénzbeli kötelezettségét, a zálogjogosult köteles erről írásban értesíteni a zálogkötelezettet.

(4) Ha az elzálogosított követelés kötelezettje teljesíti a zálogjogosulttal szembeni pénzbeli kötelezettségét, a zálogjogosult jogosult megtartani az átvett teljesítést. Ha a biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, a zálogjogosult jogosult kielégíteni követelését az elzálogosított követelés kötelezettjének pénzbeli teljesítéséből, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg másképpen.

(5) Ha a elzálogosított követelés kötelezettjének pénzbeli teljesítése, melyet átvett a zálogjogosult meghaladja a biztosított követelést, a zálogjogosult köteles felesleges késedelem nélkül kiadni a zálogkötelezettnek a biztosított követelést meghaladó pénzbeli tejesítést, a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségek levonása után.

(6) Ha az elzálogosított követelés kötelezettje nem teljesíti kötelezettségét, a zálogjogosult kielégítheti követelését a zálogjog 151.j – 151.ma § szerinti végrehajtásával is.

(7) Ha az elzálogosított követelés kötelezettjének személye megegyezik a zálogjogosult személyével, az 584. § rendelkezése nem alkalmazandó.

(1) A zálogkötelezett csak akkor köteles a zálogot bebiztosíttatni, ha erről a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés így rendelkezik.

(2) Ha a zálogkötelezett legkésőbb a biztosítási szerződésben foglalt teljesítés kifizetéséig írásban értesíti a biztosítót a zálogjog létrejöttéről, vagy a zálogjogosult igazolja a biztosítónak a zálogjog létrejöttét, biztosítási esemény esetén a biztosítási szerződésben foglalt teljesítést a biztosító a zálogjogosultnak vagy a zálogjogosult által meghatározott más személynek fizeti ki; a zálogjog létrejöttének igazolására elegendő a kivonat a zálogjogok nyilvántartójából vagy a külön nyilvántartásból, ha a zálogjog létrejötte megköveteli a külön nyilvántartásba történő bejegyzést. A biztosítási szerződésben foglalt teljesítés kifizetéséről a zálogjogosult felesleges késedelem nélkül köteles írásban értesíteni zálogkötelezettel.

(3) Ha a biztosító biztosítási szerződésben foglalt teljesítést a zálogjogosultnak fizeti ki, a zálogjogosult jogosult az átvett teljesítés összegét megtartani. Ha a biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, a zálogjogosult jogosult követelését a biztosítási szerződésben foglalt teljesítésből kielégíteni, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés nem határozza meg másképpen.

(4) Ha a zálogjogosult által átvett, a biztosítási szerződésben foglalt teljesítés összege meghaladja a biztosított követelést, a zálogjogosult köteles felesleges késedelem nélkül kiadni a zálogkötelezettnek a biztosítási szerződésben foglalt teljesítés összegének azon részét, amely meghaladja a biztosított követelést, miután abból a zálogjog végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlenül szükséges és célirányos költségeket levonta.

(1) A zálogjog megszűnik:

a) a biztosított követelés megszűnésével,

b) az összes dolog, jogok vagy más vagyoni értékek megszűnésével, amelyekre a zálogjog vonatkozik,

c) ha a zálogjogosult a zálogjogról lemond,

d) az idő leteltével, amire a zálogjogot létrehozták,

e) a dolog visszaadásával zálogkötelezettnek, ha a zálogjog a dolog átadásával jött létre,

f) ha a zálogkötelezett a zálogot a szokásos üzletmenet során, vállalkozása tárgyának végrehajtása keretében ruházta át, vagy ha a zálog átruházásának vagy átengedésének idején a zálog megszerzője a szükséges gondosság mellett jóhiszeműen járt el, hogy zálogjoggal nem megterhelt zálogot szerez meg,

g) ha a zálogkötelezett átruházta a zálogot, és a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés leszögezi, hogy a zálogkötelezett a zálogot vagy a zálog egy részét zálogjoggal való megterhelés nélkül átruházhatja,

h) más, a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon vagy külön előírásból következve,

i) ha végrehajtották azt, tekintet nélkül a hitelező kielégítésének terjedelmére.

(2) A zálogjog megszűnése után végrehajtják a zálogjog törlését a zálogjogok nyilvántartójából vagy a külön nyilvántartásból, ha a zálogjog létrejötte külön törvény szerint megköveteli a külön nyilvántartásba történő bejegyzést; a törlést a zálogjog-törlési kérvényben szereplő nappal hajtják végre, de legkorábban a zálogjog megszűnésének napjával.

(3) A zálogjogosult, a zálogjog megszűnését követően, felesleges késedelem nélkül köteles benyújtani a zálogjog-törlési kérvényt; a 151.g § (2) – (4) bek. rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Ha a bíróság vagy a közigazgatási szerv határozatával létrehozott zálogjog került megszüntetésre, a törlést az illetékes bíróság vagy közigazgatási szerv határozata alapján kell végrehajtani, amely a zálogjog-megszüntető határozatot kiadta. A zálogjog-törlési kérvényt a zálogkötelezett is jogosult benyújtani; a zálogkötelezett köteles a kérvényt a kötelezettség teljesítéséről szóló írásos igazolással vagy a zálogjogosult által kiállított, a zálogjog megszűnéséről szóló más dokumentummal alátámasztani.

(4) Ha a zálog ingó dolog, és a zálogot a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés szerint átadták a zálogjogosultnak, a zálogjogosult a zálogjog megszűnése után felesleges késedelem nélkül köteles a zálogot visszaszolgáltatni a zálogkötelezettnek.

(1) A (8) bekezdésben megnevezett személyek közötti, számlához, betéthez, hacsak nem értékpapírról van szó, más betéti formához kapcsolódó követeléssel vagy hitelköveteléssel összefüggő szerződéses zálogjog a zálogjog létrehozásáról szóló szerződés megkötésével jön létre; a szerződés írásos formája nem szükséges. Az így létrejött zálogjogot, annak fennállása alatt bármikor be lehet jegyeztetni a zálogjogok nyilvántartójába; ez nem vonatkozik a hitelköveteléssel összefüggő szerződéses zálogjog létrehozására.

(2) Ha a zálogra több zálogjog jön létre, azok kielégítése során elsőbbséget élveznek a legrégebben létrehozott zálogjogok, ha a továbbiakban a jelen törvény másképpen nem rendelkezik. Ha a zálogra több zálogjog jön létre és ezek közül némelyek nincsenek bejegyezve a zálogjogok nyilvántartójába, a zálogjogok nyilvántartójába bejegyzett zálogjogok, azok kielégítése során bejegyzésük sorrendjében elsőbbséget élveznek a többi zálogjoggal szemben.

(3) Ha a zálogjoggal biztosított követelés nincs rendesen és időben teljesítve, vagy ha más olyan körülmény következik be, amely szerepel a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben, mint a zálogjog végrehajtása szempontjából döntő tényező, a zálogjogosult a törvényben meghatározott vagy a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben meghatározott módon végrehajthatja a zálogjogot. A 151.l § (1) bek., 151.m § (1), (2) és (3) bek. utolsó mondata, a (7) és (9) bek., valamint a 151.ma § (1) és (2) bek. nem alkalmazandók.

(4) A zálogjog végrehajtásának meghatározott módja elehet elsősorban a beszámítás a biztosított követeléssel szemben vagy zálog használata a biztosított követelés kiegyenlítésére.

(5) Ha a szerződő felek úgy egyeztek meg a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben, a zálogjogosult a szerződésben engedélyezett kereteken belül jogosult a záloggal rendelkezni; eközben a zálogkötelezett nevében és a saját számlájára jár el. Ha a zálogjogosult a zálogot átruházta, a zálogjog a megszerzővel szemben nem hatályos.

(6) Ha a zálogjogosult a záloggal már az előtt rendelkezett, hogy bekövetkezett volna a zálogjog végrehajtása szempontjából döntő esemény, köteles, legkésőbb a biztosított követelés esedékességének utolsó napján, a zálogkötelezett nevében és saját számlájára eljárva egyenértékű zálogot beszerezni, amely az eredeti zálog helyére lép, hacsak a zálogkötelezettel nem egyezett meg másképpen; az egyenértékű zálogra vonatkozó zálogjog sorrendjének elbírálása szempontjából döntő a zálogjog létrejöttének vagy bejegyzésének ideje. Az egyenértékű zálog, amely az eredeti zálog helyére lépett, ugyanannak a zálogjognak a tárgyát képezi. Egyenértékű zálog alatt értendő, ha a szerződő felek nem egyeztek meg másképpen, a számlához vagy más betéti formához kapcsolódó követelés, amely ugyanakkora összegre szól, ugyanabban a pénznemben és ugyanazzal az adóssal szemben. Ha a zálogjogosult a záloggal úgy rendelkezett, hogy azon zálogjogot hozott létre, az egyenértékű zálog belépésével az eredeti zálog helyére az eredeti zálog átszáll a zálogkötelezettről a zálogjogosultra.

(7) Ha a szerződő felek a zálogjog létrehozásáról szóló szerződésben megállapodtak róla, a zálogjogosult a (6) bekezdés szerinti eljárás helyett az egyenértékű zálogot beszámíthatja a biztosított követeléssel szemben vagy az egyenértékű zálogot használhatja annak kiegyenlítésére.

(8) Az (1) – (7) bekezdések rendelkezései csak akkor alkalmazandók, ha a zálogjog létrehozásáról szóló szerződést a következő személyek kötötték meg:

a) az Európai Unió tagállamai vagy más államok a hatóságai, amelyek az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás szerződő felei,

b) a Szlovák Nemzeti Bank vagy más állam központi bankja, az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Befektetési Bank, a nemzetközi fejlesztési bank és a Nemzetközi Fizetések Bankja,

c) bank, külföldi bank, értékpapír-kereskedő, külföldi értékpapír-kereskedő, biztosító, külföldi biztosító, más tagországból származó biztosító, alapkezelő társaság, külföldi alapkezelő társaság, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, külföldi elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, kollektív befektetési vállalkozás és külföldi kollektív befektetési vállalkozás,

d) más, a c) pont szerinti személytől eltérő, prudenciális felügyelet alá tartozó személy, aki vállalkozása keretében fő vállalkozási tevékenységként olyan tevékenységet végez, amelyet külön előírás szerint bank végezhet, valamint a hasonló tevékenységet végző, külföldi székhelyű személy,

e) más, a c) pont szerinti személytől eltérő, prudenciális felügyelet alá tartozó személy, akinek fő vállalkozási tevékenysége vagyonrészesedések megszerzése külön előírás szerint, valamint a hasonló tevékenységet végző, külföldi székhelyű személy,

f) a központi értékpapírtár, a fizetési rendszer üzemeltetője, elszámoló ügynök, klíringintézet, kötvény- vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok közös képviselője, valamint a hasonló tevékenységet végző, külföldi székhelyű személy, beleértve azt a személyt, kinek tevékenységi körébe tartozik a pénzeszközökkel kötött üzletek elszámolása és kiegyenlítése vagy a központi szerződő fél tevékenységeinek elvégzése, akkor is, ha nem külföldi központi értékpapírtár,

g) más, az a)-f) pontok szerinti személytől eltérő személy, ha teljesülnek a következő feltételek:

1. a másik szerződő fél az a)-d) és f) pontok szerinti személyek egyike,

2. a zálogjog a követelést a nyereség és veszteség záró kiegyenlítéséről szóló szerződésből biztosítja, vagy a követelést olyan kereskedelemből biztosítja, amelynek  az elszámolása a nyereség és veszteség záró kiegyenlítéséről szóló szerződés tárgya lehet külön jogszabály^3faa) szerint.

(9) Az (1) – (8) bekezdések rendelkezései nem vonatkoznak a fogyasztói hitelekből származó követelésekre, melyeket a fogyasztónak külön törvény szerint nyújtanak, ez nem érvényes, ha a hitelköveteléssel összefüggő zálogjog létrehozásáról szóló szerződés résztvevője a (8) bekezdés b) pontja szerinti valamelyik személy.

(1) A szolgalom korlátozza az ingatlan dolog tulajdonosát valaki más javára úgy, hogy köteles valamit eltűrni, valamitől tartózkodni vagy valamit végrehajtani. A szolgalomnak megfelelő jogok vagy egy bizonyos ingatlan tulajdonlásához kötődnek, vagy egy bizonyos személyt illetnek.

(2) Az ingatlan tulajdonlásához kötődő szolgalom a dolog tulajdonlásával átszáll a megszerzőre.

(3) Amennyiben a résztvevők nem egyeztek meg másképpen, az, aki a szolgalomnak megfelelő jog alapján az idegen dolog használatára jogosult, köteles megfelelően viselni annak állagmegőrzésére és javítására fordított költségeket is; ha azonban a dolgot annak tulajdonosa is használja, köteles ezeket a költségeket az együttélés mértéke szerint viselni.

(1) A szolgalom írásos szerződéssel, végrendelet alapján, kapcsolódva a hagyatéki eljárás eredményeihez, az örökösök jóváhagyott megállapodásával, az illetékes szerv határozatával vagy törvényből kifolyólag jön létre. A szolgalomnak megfelelő jogot a jog végrehajtásával (elbirtoklással) szintén meg lehet szerezni; a 134. § rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók. A szolgalomnak megfelelő jog megszerzéséhez szükséges az ingatlankataszterbe történő bejegyzés.

(2) Szolgalmat szerződéssel az ingatlan tulajdonosa hozhat létre, amennyiben külön törvény nem adja meg ezt a jogot további személyeknek is.

(3) Ha az építmény tulajdonosa egyúttal nem tulajdonosa a szomszédos teleknek is, és a tulajdonos építményhez való hozzáférését nem lehet másképpen biztosítani, a bíróság az építmény tulajdonosának indítványára szolgalmat hozhat létre az építmény tulajdonosának javára, amely a szomszédos telken való átjárás jogában rejlik.

(1) A szolgalom az illetékes szerv határozatával vagy a törvényből kifolyólag szűnik meg. A szerződéssel létrehozott szolgalomnak megfelelő jog megszűnéséhez szükséges az ingatlankataszterbe történő bejegyzés.

(2) A szolgalom megszűnik, ha olyan állandó változások következnek be, hogy a dolog már nem szolgálhatja a jogosult személy szükségleteit vagy ingatlanának hasznosabb használatát; a jog gyakorlásának átmeneti lehetetlenségével a szolgalom nem szűnik meg.

(3) Ha a körülmények megváltozásával durva aránytalanság jön létre a szolgalom és a jogosult kiváltsága között, a bíróság dönthet arról, hogy a szolgalmat méltányos kárpótlás ellenében korlátozza vagy megszünteti. Ha a körülmények megváltozása miatt nem lehetséges a nem pénzbeli teljesítés igazságos fenntartása, a bíróság dönthet arról, hogy a nem pénzbeli teljesítés helyett pénzbeli teljesítést nyújtsanak.

(4) Ha a szolgalomnak megfelelő jog egy bizonyos személyhez kötődik, a szolgalom legkésőbb az ő halálával vagy a szolgalom megszűnésével megszűnik.

(1) Aki köteles egy ingó dolgot kiadni, visszatarthatja azt, hogy biztosítsa esedékes pénzbeli követelését azzal szemben, akinek egyébként a dolgot kiadni köteles. Nem lehet azonban a dolgot önkényesen visszatartani, vagy ha alattomban szerezték meg azt.

(2) A zálogjog nem vonatkozik arra, akinek a jogosult személy a dolog átadásakor meghagyta, hogy a dologgal oly módon rendelkezzen, amely összeegyezhetetlen a zálogjog gyakorlásával.

(3) Ha azonban csődeljárás folyik, vagy a határozat végrehajtása során megállapítják az adós fizetésképtelenségét, a hitelezőnek zálogjoga van az addig nem esedékes követelésének biztosítására is, és tekintet nélkül arra, hogy a hitelezőnek a dolog átadásakor meghagyták, hogy a dologgal oly módon rendelkezzen, amely összeegyezhetetlen a zálogjog gyakorlásával.

(4) A hitelező köteles felesleges késedelem nélkül értesíteni az adóst a dolog visszatartásáról és annak okairól.

Tekintettel a visszatartott dolog gondozására és az azzal összefüggő költségek megtérítésére, az, aki a dolgot visszatartja, olyan pozícióban van, mint a zálogjogosult a zálog tekintetében.

A zálogjog alapján a hitelező a bírósági határozat végrehajtása során jogosult követelésének elsőbbségi kielégítésére a visszatartott dologból származó bevételből más hitelező előtt, éspedig a zálogbirtokos előtt is.

A biztosított követelés kielégítésével vagy elégséges hitelfedezet nyújtásával a zálogjog megszűnik.

Mindenki köteles úgy eljárni, hogy ne kerüljön sor az egészség, a vagyon, a természet és a környezet károsodására.

(1) Akit kár veszélyeztet, annak elhárítása érdekében köteles közbelépni a veszélyeztetés körülményeinek megfelelő módon.

(2) Ha komoly veszélyeztetésről van szó, a veszélyeztetettnek jogában áll követelni, hogy a bíróság megfelelő és arányos intézkedések végrehajtását szabja meg a fenyegető károk elhárítására.

(1) Aki a közvetlenül fenyegető veszély elhárítása során kárt okozott, miközben a veszélyt nem ő maga idézte elő, nem felelős a kárért, kivéve ha ezt a veszélyt az adott körülmények között másként is el lehetett volna hárítani, vagy ha az okozott következmény nyilvánvalóan ugyanolyan súlyos vagy még súlyosabb, mint az, amelyik fenyegetett.

(2) Hasonlóképpen nem felelős a kárért az, aki azt szükséges védelem közben okozta a fenyegető vagy folyamatban lévő támadás elhárítására. Nincs szó szükséges védelemről, ha az nyilvánvalóan nem volt arányos a támadás jellegével és veszélyességével.

Aki a fenyegető kárt elhárította, jogosult a tényleges költségei megtérítésére és kártérítésre azon kárért, amely kárt közben elszenvedett, azzal szemben is, akinek az érdekében eljárt, éspedig legfeljebb annak a kárnak megfelelő összegben, amely kárt elhárított.

(1) Mindenki felelős azért a kárért, amit törvényes kötelezettsége megszegésével okozott.

(2) A kárt a jogi személy vagy a természetes személy okozta, ha azok tevékenysége közben keletkezett, akiket erre a tevékenységre használtak. Ezek a személyek maguk az így okozott kárért a jelen törvény szerint nem felelnek; a munkajogi előírások szerinti felelősségük ezzel nem érintett.

(3) A felelősség alól mentesül az, aki bizonyítja, hogy a kárt nem ő okozta.

(1) Mindenki felelős azért a kárért, amit másnak üzemi tevékenységével okoz.

(2) Üzemi tevékenységgel okozott kár az a kár,

a) amelyet üzemi jellegű tevékenységgel, vagy e tevékenység közben használt dologgal,

b) az üzem környezetre gyakorolt fizikai, vegyi, esetleg biológiai hatásaival,

c) a munkálatok jogosult végzésével vagy biztosításával, melyekkel másnak kárt okoznak az ingatlanján vagy jelentősen megnehezítik vagy lehetetlenné teszik az ingatlan használatát.

(3) A kárt okozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt elháríthatatlan esemény okozta, mely nem az üzemből eredt, vagy a károsult maga okozta.

Mindenki, aki mástól átvett egy dolgot, amely az ő kötelezettségének tárgya, felel annak károsodásáért, elveszéséért vagy megsemmisüléséért, hacsak a kárra másként is sor nem kerülne.

(1) Mindenki felel azért a kárért is, melyet olyan körülmények okoztak, amelyek a műszer vagy más dolog jellegéből erednek, melyeket a kötelezettség teljesítése során használtak. Ez alól a felelősség alól nem bújhat ki.

(2) Az (1) bekezdés szerinti felelősség vonatkozik az egészségügyi, szociális, állatorvosi és más biológiai szolgáltatások nyújtására is.

(1) A kiskorú vagy a mentális zavarban szenvedő akkor felel az általa okozott kárért, ha képes irányítani tetteit és megítélni azok következményeit; együttesen és osztatlanul vele együtt felel az, aki köteles felügyeletet gyakorolni felette. Ha az, aki a kárt okozza, kiskorúsága vagy mentális zavara miatt képtelen irányítani tetteit és megítélni azok következményeit, a kárért az felel, aki köteles felügyeletet gyakorolni felette.

(2) Aki köteles a felügyeletet gyakorolni, mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kellő felügyeletet nem hanyagolta el.

(3) Ha a felügyeletet jogi személy látja el, annak felügyelettel megbízott dolgozói saját maguk az így keletkezett kárért a jelen törvény szerint nem felelnek; az ő, munkajogi előírások szerinti felelősségük ez által nincs érintve.

Aki saját hibájából olyan állapotba kerül, hogy nem képes irányítani tetteit vagy megítélni azok következményeit, köteles az ilyen állapotban okozott kárt megtéríteni; együttesen és osztatlanul felelősek vele azok, akik őt szándékosan ilyen állapotba juttatták.

A kárért felelős az is, aki azt szándékosan, a jó erkölcs elleni cselekedettel okozta.

(1) A közlekedésben résztvevő természetes és jogi személyek felelnek azokért a károkért, amelyet eme üzem sajátos jellegével okoznak.

(2) Hasonlóképpen felel a gépjármű, motoros vízi jármű vagy repülőgép más üzemeltetője is.

Nem bújhat ki felelőssége alól az üzemeltető, ha a kárt olyan körülmények okozták, amelyek az üzemelésből erednek. Egyébként csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt nem lehetett megakadályozni még az összes elvárható erőfeszítés mellett sem.

Az üzemeltető felel mind a testi épségen és dolgokon okozott kárért, mind a dolgok eltulajdonításával vagy elvesztésével okozott kárért, ha a természetes személy a károsodás során elveszítette az azokról való gondoskodás lehetőségét.

(1) Az üzemeltető helyett az felel, aki a közlekedési eszközt az üzemeltető tudta nélkül vagy akarata ellenére használja. Az üzemeltető vele együtt felel, ha a közlekedési eszköz ilyetén használatát gondatlanságával lehetővé tette.

(2) Ha a közlekedési eszköz javítás alatt áll, a javítás ideje alatt annak a vállalatnak az üzemeltetője felel, amelyikben a javítást végzik, éspedig a közlekedési eszköz üzemeltetőjével egyformán.

Ha két vagy több üzemeltető üzemei találkoznak, és ha a szóban forgó üzemeltetők közötti elszámolásról van szó, a keletkezett kár okozásában való részvételük szerint felelnek.

A különösen veszélyes üzem jellegéből eredő kárért az üzemeltető ugyanúgy felel, mint a közlekedési eszköz üzemeltetője.

(1) Az elszállásolási szolgáltatásokat nyújtó üzemeltető felelős az azokban a dolgokban keletkezett kárért, melyeket az elszállásolt természetes személyek bevittek vagy az ő részükre vittek be, hacsak a kárra másként is sor nem kerülne. A bevitt dolgok azok a dolgok, amelyeket bevittek azokba a helyiségekbe, amelyek elszállásolásra vagy a dolgok tárolására lettek fenntartva, vagy amelyeket ebből a célból az üzemeltetőnek vagy az üzemeltető valamelyik dolgozójának átadtak.

(2) Ha az üzemeltetés valamelyik tevékenységével rendszerint összefügg a dolgok elrakása, egy arra kijelölt helyen vagy egy rendszerint erre a célra használt helyen, a természetes személy dolgaiban okozott kárért az a felelős, aki ezt a tevékenységet végzi, kivéve, ha a kárra másként is sor nem kerülne.

(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti felelősség alól nem lehet mentesülni sem egyoldalú nyilatkozattal, sem megállapodással.

(1) Ékszerekért, pénzért és más értéktárgyakért csak a végrehajtási rendeletben meghatározott összegig felelnek. Ha azonban a kárt ezekben a dolgokban azok okozták, akik az üzemben dolgoznak, a kártalanítás korlátozás nélküli.

(2) Korlátozás nélküli a kártérítés akkor is, ha a dolgokat megőrzésre vették át.

Hasonlóképpen, mint az elszállásolási szolgáltatásokat nyújtó üzemeltetők, a garázsok és más hasonló jellegű vállalkozások üzemeltetői is felelősek, amennyiben közlekedési eszközökről és bennük elhelyezett dolgokról, valamint tartozékaikról van szó.

A kártérítéshez való jogot az üzemeltetőnél felesleges késedelem nélkül érvényesíteni kell. A jog megszűnik, ha legkésőbb attól a naptól számított tizenöt napon belül nem érvényesítik, mikor a károsult a kárról tudomást szerzett.

A tömegközlekedési eszközökön elhelyezett dolgokban keletkezett kárért, csak a tömegközlekedési eszköz üzemeltetésével okozott kárért járó kártérítésről szóló rendelkezések szerint felelnek (427 – 431. §).

(1) Ha a kárt több személy okozza, azért együttesen és osztatlanul felelnek.

(2) Indokolt esetekben bíróság dönthet arról, hogy azok, akik a kárt okozták, azért a károkozásban való részvételük szerint felelnek.

Aki másokkal együttesen és osztatlanul felel a kárért, a keletkezett kár okozásában való részvétele szerint számol el velük.

Aki más vétkességével okozott kárért felelős, visszkereseti igénnyel élhet ellene.

Ha a kár okozásában a károsult is vétkes, a kárt arányosan viseli; ha csak kizárólag ő volt a vétkes a kár okozásában, akkor egymaga viseli.

(1) A tényleges kár térítendő meg és az, amitől a károsult elesett (elmaradt haszon).

(2) A korrupció valamely bűncselekményi formájával okozott kár esetén a nem vagyoni kár is pénzben térítendő meg.

(3) A kárt pénzben kell megtéríteni; ha azonban azt a károsult kéri, és ha ez lehetséges és célszerű, az előző állapotba történő visszaállítással is megtéríthető a kár.

(4) Ha a kárt szándékos bűncselekménnyel okozták, amelyből az elkövető anyagi hasznot szerzett, a bíróság dönthet úgy, hogy a kártérítéshez való jogot azokból a dolgokból elégítsék ki, amelyeket az anyagi haszonszerzés során szerzett, éspedig akkor is, ha egyébként a Végrehajtási rendtartás rendelkezései szerint nem tartoznak a határozat végrehajtási körébe. Amíg a kártérítéshez való jog nincs kielégítve, az adós nem rendelkezhet az ilyen határozatban megnevezett dolgokkal.

(1) A szellemi tulajdon jogának megsértése vagy veszélyeztetése esetén a nem vagyoni kár is pénzben térítendő meg, ha más elégtétel elismerése, elsősorban bocsánatkérés vagy a bírósági ítélet megjelentetése annak a személynek a költségére, aki megsértette vagy veszélyeztette a szellemi tulajdon jogát, nem tűnne elegendőnek.

(2) Az olyan szellemi tulajdon jogának megsértése vagy veszélyeztetése esetén, amely licencszerződés tárgyát képezheti, a kártérítés összege, ha azt másképpen nem lehet megállapítani, legkevesebb a honorárium összegének felel meg, amely az ilyen licenc elnyerése esetén szokásos volt a szóban forgó jogba való jogtalan beavatkozás idején; ez megfelelően vonatkozik azokra a szellemi tulajdonjogokra is, amelyek átruházás tárgyát képezhetik.

A dolgon keletkezett kár összegének megállapítása során a károsodás idején meglévő árából kell kiindulni.

Egészségkárosodás esetén egyszeri alkalommal kell kártalanítani a károsultat a fájdalmaiért és társadalmi érvényesülésének megnehezedéséért.

A jövedelem-kiesést, amelyre egészségkárosodás esetén kerül sor, pénzbeli járadékkal kell kiegyenlíteni; miközben a károsult átlagkeresetét kell alapul venni, amelyet a károsodás előtt elért.

A károsult munkaképtelenségi idejében kifizetett jövedelemvesztés-pótló térítését pénzbeli jövedelem formájában fizetik ki a sértett – káresemény bekövetkezte előtt elért – átlagos keresete és a külön jogszabály szerint neki a betegség vagy baleset miatt kifizetett térítés összege közti különbség összegében.

A károsult munkaképtelenségi idejének lejárta után vagy rokkantság esetén a jövedelemvesztés-pótló térítését pénzbeli jövedelem formájában fizetik ki a sértett – káresemény bekövetkezte előtt elért – átlagos kereseteinek összege és a károsult munkaképtelenségi idejének lejárta után elért fizetése vagy külön jogszabály alapján megítélt rokkantsági nyugdíjának összege közti különbség összegében.

A károsult munkaképtelenség utáni vagy rokkantság esetén járó jövedelem-kiesés pótlását el kell bírálni és a kárpótlás összegét hasonlóképpen kell megállapítani, mint a baleseti járadékot, a társadalombiztosításról szóló általános érvényű rendeletek szerint.

A nyugdíjkiesés pótlásának összege egyenlő a nyugdíj összegének, amelyre a károsult jogosult lett, és a nyugdíj azon összegének a különbségével, amelyre akkor lett volna jogosult, ha a havi átlagkeresetébe, amelyből a nyugdíjat kiszámították, beleszámítódott volna a munkaképtelenség utáni jövedelem-kiesés pótlása, amelyet a természetes személy a nyugdíj kiszámítása szempontjából döntő időszakban kapott.

Ha a károsult kéri és arra alapos ok áll fenn, a bíróság pénzbeli jövedelem helyett egyszeri kártérítést ítélhet meg.

Halál okozása esetén az, aki a kárt okozta, pénzbeli jövedelem formájában eltartási költségtérítést fizet azon hozzátartozóknak, akiknek a károsult a halála napjáig köteles volt eltartást biztosítani. A hozzátartozói pénzbeli jövedelem térítési összegének nagysága az a különbség, amit a károsult várhatóan átlagosan nyújtott volna a hozzátartozónak ellátási költségei viseléséhez, ha halála nem következett volna be, és a külön jogszabály szerint ugyanezen indokból folyósított járadékok között fennáll.

(1) Egészségkárosodás esetén meg kell téríteni a gyógykezeléssel összefüggő célirányosan ráfordított költségeket is.

(2) Elhalálozás esetén meg kell téríteni a temetéssel összefüggő méltányos költségeket is, amennyiben azokat nem térítették meg az egészségbiztosításról szóló előírások szerint.

(3) A gyógykezelés költségeit és a temetés költségeit annak kell megtéríteni, aki azokat fedezte.

A 445 – 449. § rendelkezései szerinti jövőbeli követeléseket egy összegben lehet kártalanítani, a jogosult és a kötelezett közötti, teljes és végleges elszámolásról szóló írásbeli megállapodás alapján.

Külön figyelmet érdemlő okokból a bíróság a kártérítést megfelelően csökkenti. Eközben elsősorban arra van tekintettel, hogy hogyan került sor a károkozásra, valamint a kárt okozó természetes személy személyes és vagyoni helyzetére; eközben tekintettel van a károsult természetes személy körülményeire is. Szándékosan okozott kár esetén a csökkentés nem végrehajtható.

(1) Aki másnak a rovására jogalap nélkül gazdagodik, köteles ezt a gazdagodást visszatéríteni.

(2) Jogalap nélküli gazdagodásnak számít az a vagyoni előny, melyet jogalap nélküli teljesítéssel, érvénytelen jogügyletből származó teljesítéssel vagy olyan jogcímen való teljesítéssel szereztek, mely később elesett, valamint a tisztességtelen forrásokból szerzett vagyoni előny.

Jogalap nélkül gazdagodott az is, aki helyett olyasmit teljesítettek, amit a jog szerint neki magának kellett volna teljesítenie.

(1) Nem számít jogalap nélküli gazdagodásnak, ha elévült adósság teljesítését vették át vagy formai hiányosságok miatt érvénytelen adósságét.

(2) Ugyanígy nem számít jogalap nélküli gazdagodásnak a természetes személyek közötti játékból vagy fogadásból származó teljesítés átvétele és a játékba vagy fogadásba kölcsönzött pénzek visszatérítése; az ilyen teljesítések azonban bíróságon nem követelhetők.

A jogalap nélküli gazdagodás tárgyát annak kell kiadni, kinek kárára megszerezték. Ha nem lehet megállapítani, hogy kinek kárára szerezték, akkor az államnak kell kiadni.

Ha egy szerződés érvénytelen vagy megszüntették, a résztvevők közül mindegyik köteles visszaszolgáltatni a másik félnek mindent, amit a szerződés alapján kapott.

(1) Mindent ki kell adni, amit jogalap nélküli gazdagodással szereztek. Ha ez nem lehetséges, elsősorban azért, mert a gazdagodás teljesítéseken alapult, akkor pénzbeli visszatérítést kell nyújtani.

(2) A jogalap nélküli gazdagodás tárgyával együtt ki kell adni annak hasznait is, hacsak az, aki a gazdagodáshoz jutott, nem jóhiszeműen járt el.

(3) Az, aki a jogalap nélküli gazdagodás tárgyát kiadja, jogosult a szüksége költségek visszatérítésére, amelyeket a dologra költött.

Ha a szellemi tulajdonjog megsértése vagy veszélyeztetése során nem lehet megállapítani a jogalap nélküli gazdagodást másként, a pénzbeli visszatérítés meghatározására a 442.a § (2) bek. rendelkezését kell megfelelően alkalmazni.

Ha a jogalap nélküli gazdagodás tárgyát az köteles kiadni, aki nem volt jóhiszemű, a bíróság eldöntheti, hogy a jogot azokból a dolgokból is ki lehet elégíteni, melyeket a jogalap nélküli gazdagodással szerzett, és ezt akkor is, ha egyébként a Végrehajtási rendtartás rendelkezései szerint nem tartoznak a határozat végrehajtási körébe. Amíg a jogalap nélküli gazdagodás tárgyának kiadására vonatkozó jog nincs kielégítve, az adós az ilyen, határozatban szereplő dolgokkal nem rendelkezhet.

Az örökséget az örökhagyó halálával lehet megszerezni.

(1) Örökölni a törvény szerint, végrendelet (végintézkedés) alapján vagy mindkét előbbi jogcímen lehet.

(2) Ha az örökséget nem szerzi meg a végintézkedés szerinti örökös, akkor helyére a törvény szerinti örökösök lépnek. Ha végintézkedés alapján csak az örökég egy részét szerzik meg, a fennmaradó részt a törvény szerinti örökösök szerzik meg.

Az az örökség, amelyet semmilyen örökös nem szerez meg, az államra száll.

(1) Az örökös visszautasíthatja az örökséget. A visszautasítást a bíróság előtti szóbeli nyilatkozattal vagy a bíróságnak elküldött írásbeli nyilatkozattal kell megvalósítani.

(2) Az örökös képviselője csak olyan felhatalmazás alapján utasíthatja vissza helyette az örökséget, amely őt erre kifejezetten feljogosítja.

Az örökség visszautasításáról szóló nyilatkozatot az örökös csak attól a naptól számított egy hónapon belül teheti meg, mikor a bíróság értesítette az örökség visszautasítására vonatkozó jogáról, valamint a visszautasítás következményeiről. Fontos okokból a bíróság ezt a határidőt meghosszabbíthatja.

Az örökséget nem utasíthatja vissza az az örökös, aki magatartásával nyilvánvalóvá tette, hogy az örökséget nem akarja visszautasítani.

Az örökség visszautasításához az örökös nem kapcsolhat kikötéseket vagy feltételeket; ugyanígy nem utasíthatja vissza az örökséget csak részben. Az ilyen nyilatkozatoknak nincs örökség-visszautasító hatályuk.

Az örökség visszautasításáról szóló nyilatkozatot nem lehet visszavonni. Ugyanez érvényes, ha az örökös kijelenti, hogy az örökséget nem utasítja vissza.

Az ismeretlen örököst vagy azt az örököst, akinek tartózkodási helye ismeretlen, de akit a bíróság hirdetményével értesítettek öröklési jogáról és aki a megadott határidőig nem jelentkezett, az örökség megtárgyalása során figyelmen kívül kell hagyni. A gyámja/képviselője nem tehet nyilatkozatot az örökség visszautasításáról vagy elfogadásáról.

Nem örököl az, aki szándékos bűncselekményt hajtott végre az örökhagyó, annak házastársa, gyermeke vagy szülei ellen, vagy megvetésre méltó cselekményt követett el az örökhagyó végakarata ellen. Örökölhet azonban, ha az örökhagyó a tettét megbocsátotta.

(1) Az örökhagyó kitagadhatja leszármazottját, ha

a) az a jó erkölccsel ellentétesen nem nyújtott szükséges segítséget az örökhagyónak betegségben, öregségben vagy más súlyos esetekben,

b) az örökhagyó iránt tartósan nem mutat igazi érdeklődést, amit leszármazottként mutatnia kellene,

c) szándékos bűncselekményért, legalább egy év időtartamra, szabadságvesztésre ítélték,

d) tartósan rendezetlen életmódot folytat.

(2) Amennyiben azt az örökhagyó a kitagadásról szóló okiratban kifejezetten meghatározza, a kitagadás következményei vonatkoznak a 473. § (2) bek. felsorolt személyekre is.

(3) A kitagadásról vagy annak megszüntetéséről szóló okirat formai kellékeit illetően hasonlóképpen érvényesek a 476. és 480. § rendelkezései; az okiratban azonban fel kell tüntetni a kitagadás okát.

(1) Az örökös a megszerzett örökség értékének összegéig felelős az örökhagyó temetésével összefüggő ésszerű költségekért és az örökhagyó adósságaiért, melyek az örökhagyó halálával átszálltak reá.

(2) Ha több örökös is van, az örökhagyó temetésének költségeiért és adósságaiért annak arányában felelnek, hogy mit szereztek meg az örökségből, az egész örökséghez viszonyítva.

(1) Ha az örökség eladósított, az örökösök megegyezhetnek a hitelezőkkel, hogy az adósságok kiegyenlítésére az örökséget átengedik nekik. A bíróság ezt a megállapodást jóváhagyja, ha az nem ellentétes a törvénnyel vagy a jó erkölccsel.

(2) Ha az örökösök és a hitelezők között nem kerül sor megállapodásra, az adósságok örökösök általi teljesítésének kötelezettségét a Polgári nemperes rendtartás az örökség felszámolásáról szóló rendelkezései szabályozzák. Ugyanakkor az örökösök nem felelnek azoknak a hitelezőknek, akik követeléseiket annak ellenére sem jelentették be, hogy őket erre a bíróság az örökösök indítványára felszólította, amennyiben a többi hitelező követeléseinek kielégítésével az általuk megszerzett örökség értékét kimerítették.

(1) Az az állam, amelyre az örökség átszállt, felelős az örökhagyó adósságaiért és temetésének ésszerű költségeiért ugyanúgy, mint az örökös.

(2) Ha a pénzbeli adósságot nem lehet teljesen vagy részben az örökségből pénzben megtéríteni, az állam a rendezésre felhasználhatja azokat a dolgokat is, amelyek az örökség tárgyát képezik és értékükkel megfelelnek az adósság összegének. Ha a hitelező visszautasítja ezeknek a dolgoknak az étvételét, az állam javasolhatja az örökség felszámolását.

(1) Az első csoportban örökölnek az örökhagyó gyermekei és házastársa, mindegyikük azonos részben.

(2) Ha valamelyik gyermek nem örököl, az ő részét az örökségből a gyermekei szerzik meg, egyenlő részben. Ha nem örökölnek ezek a gyermekek sem vagy közülük valamelyik, akkor az ő leszármazottaik örökölnek, egyenlő részben.

(1) Ha nem örökölnek az örökhagyó leszármazottai, a második csoportban örököl a házastárs, az örökhagyó szülei, továbbá azok, akik az örökhagyóval a halála előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek, és akik ebből az okból kifolyólag a közös háztartással törődtek vagy eltartottként az örökhagyóra voltak utalva.

(2) A második csoport örökösei egyenlő részben örökölnek, a házastárs azonban mindig legalább az örökség felét örökli.

(1) Ha nem örököl a házastárs és egyik szülő sem, a harmadik csoportban egyenlő részben az örökhagyó testvérei örökölnek és azok, akik az örökhagyóval a halála előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek és akik ebből az okból kifolyólag a közös háztartással törődtek vagy eltartottként az örökhagyóra voltak utalva.

(2) Ha az örökhagyó valamelyik testvére nem örököl, akkor az ő részét az örökségből egyenlő részben a gyermekei szerzik meg.

Ha a harmadik csoportban semmilyen örökös nem örököl, a negyedik csoportban egyenlő részben örökölnek az örökhagyó nagyszülei, és ha közülük egyikük sem örököl, akkor egyenlő részben örökölnek az ö gyermekeik.

(1) Az örökhagyó vagy saját kezűleg írhatja meg a végrendeletét, vagy más írásos formába foglalhatja tanúk jelenlétében, vagy közjegyzői jegyzőkönyv formájában.

(2) Minden végrendeletben fel kell tüntetni az évet, hónapot és napot, amikor aláírták, egyébként érvénytelen.

(3) Több örökhagyó közös végrendelete érvénytelen.

A saját kezű végrendeletet saját kezűleg kell leírni és aláírni, egyébként érvénytelen.

A végrendeletet, amelyet az örökhagyó nem saját kezűleg írt, saját kezűleg kell aláírnia és két, egyidejűleg jelenlévő tanú előtt szóban kinyilvánítani, hogy az okirat az ő végakaratát tartalmazza. A tanúknak a végrendeletet alá kell írniuk.

(1) Az az örökhagyó, aki képtelen olvasni vagy írni, a végakaratát három, egyidejűleg jelenlévő tanú előtt fejezi ki okiratban, amelyet fel kell olvasni és a jelenlévő tanúknak alá kell írni. Ugyanakkor meg kell erősítenie előttük, hogy az okirat az ő végakaratát tartalmazza. A lejegyző és felolvasó lehet valamelyik tanú is; a lejegyző azonban nem lehet egyúttal a felolvasó is.

(2) Az okiratban fel kell tüntetni, hogy az örökhagyó képtelen olvasni vagy írni, továbbá, hogy ki jegyezte le az okiratot, és ki olvasta azt fel fennhangon, és hogy az örökhagyó mi módon erősítette meg, hogy az okirat az ő valós akaratát tartalmazza. Az okiratot a tanúknak alá kell írniuk.

(1) Az örökhagyó a végakaratát közjegyzői jegyzőkönyvbe is foglaltathatja; külön törvény szabályozza azt, hogy mikor kell az eljárást tanúk előtt megvalósítani.

(2) A kiskorúak, akik betöltötték 15. életévüket, végakaratukat csak közjegyzői jegyzőkönyv formájában fejezhetik ki.

(3) A világtalan személyek végakaratukat szintén három, egyidejűleg jelenlévő tanú előtt, okiratban fejezhetik ki, amelyet fel kell olvasni.

(4) A siket személyek, akik képtelenek írni vagy olvasni, végakaratukat közjegyzői jegyzőkönyv formájában vagy három, a jelbeszédben jártas és egyidejűleg jelenlévő tanú előtt, okiratban fejezhetik ki, melyet jelbeszédben kell tolmácsolni.

(5) Az okiratban fel kell tüntetni, hogy az örökhagyó képtelen olvasni vagy írni, továbbá, hogy ki jegyezte le az okiratot és ki olvasta azt fel fennhangon, és hogy az örökhagyó mi módon erősítette meg, hogy az okirat az ő valós akaratát tartalmazza. Az okirat tartalmát annak lejegyzése után jelbeszédben kell tolmácsolni; és ezt is fel kell tüntetni az okiratban. Az okiratot a tanúknak alá kell írniuk.

Tanúk csak olyan személyek lehetnek, akiknek jogi cselekvőképessége képessége nem korlátozott. Nem lehetnek tanúk világtalan, siket és néma személyek, valamint olyanok, akik nem ismerik a nyelvet, amelyen a szándéknyilatkozat készült, továbbá azok a személyek, akik a végrendelet szerint örökölni fognak.

Sem a végrendelet szerinti, sem a törvény szerinti örökös, sem a hozzájuk közel álló személyek nem működhetnek közre a végrendelet elkészítése során, mint hivatalos személyek, tanúk, írnokok, tolmácsok vagy felolvasók.

A végrendeletben az örökhagyó kijelöli az örökösöket, esetleg maghatározza részesedésüket vagy a dolgokat és jogokat, amelyek rájuk fognak szállni. Több örökös esetén, ha nincs meghatározva a részesedésük, érvényes, hogy részesedéseik egyformák.

A végrendelethez kapcsolódó bármilyen feltételeknek nincs jogi következményük; a 484. § (1) bek. második mondatának rendelkezése ezzel nincs érintve.

A kiskorú leszármazottaknak legalább annyit kell kapniuk, amennyi az ő örökrészük a törvényből adódóan, a nagykorú leszármazottaknak legalább annyit, amennyit az ő örökrészük fele tesz ki a törvényből adódóan. Amennyiben a végrendelet ezzel ellentétes, akkor ez a része érvénytelen, hacsak nem került sor a szóban forgó leszármazottak kitagadására.

(1) A végrendeletet egy későbbi érvényes végrendelet hatálytalanítja, amennyiben nem állhat meg mellette, vagy ha a végrendeletet visszavonják; a visszavonásnak olyan formában kell megvalósulnia, amilyen a végrendelethez szükséges.

(2) Az örökhagyó hatálytalanítja a végrendeletet azzal is, ha megsemmisíti az okiratot, amelyre az íródott.

Ha csak egy örökös van, a bíróság igazolja neki, hogy az örökséget megszerezte.

(1) Ha több örökös van, a bíróságon számolnak el egymás között az örökséggel, megállapodás alapján.

(2) Ha a megállapodás nem ellentétes a törvénnyel vagy a jó erkölccsel, a bíróság jóváhagyja azt.

Ha nem kerül sor megállapodásra, a bíróság azoknak az örökösöknek igazolja az örökség megszerzését, akiknek az örökösödési joga igazolást nyert.

A bíróság az örökség megszerzését az örökösödési részesedés szerint igazolja. A törvény szerinti öröklés során az örökös részesedésébe beszámítódik az, amit az örökhagyótól annak élete során ingyen megkapott, hacsak nem a szokásos ajándékozásról van szó; ha a 473. § (2) bek. rendelkezésében szereplő örökösről van szó, ezen kívül beszámítódik az is, amit az örökhagyótól az örökös őse ingyen megkapott. A végrendelet szerinti öröklés esetében akkor kell ezt a beszámítást megtenni, ha erre az örökhagyó utasítást adott vagy ha egyébként a megajándékozott örökös a 479. § rendelkezésében szereplő örökössel szemben indokolatlanul kedvezményezettebb lenne.

(1) Ha az örökség megtárgyalása után megállapítják, hogy az örökségre valaki más jogosult, az a személy, aki az örökséget megszerezte, köteles az öröklésre jogosultnak kiadni a vagyont, melyet az örökségből birtokol, mégpedig a jogalap nélküli gazdagodás elvei szerint úgy, hogy ne szerezzen vagyoni előnyt a valódi örökös kárára.

(2) A nem valódi örökös jogosult, hogy az öröklésre jogosult kiegyenlítse költségeit, melyeket az örökségből származó vagyonra fordított; ugyanígy jár neki az örökségből származó haszon. Ha azonban tudott vagy tudhatott arról, hogy az öröklésre valaki más jogosult, csak a szükséges költségek megtérítésére jogosult. és köteles az öröklésre jogosultnak az örökségen kívül kiadni annak hasznát is.

Aki a nem valódi örököstől, akinek az örökséget igazolták, jóhiszeműen valamit megszerzett, úgy van védve, mintha azt az öröklésre jogosulttól szerezte volna meg.

A 485. és 486. § rendelkezései akkor is érvényesek, ha az örökség az államra szállt.

A kötelmi viszony olyan jogviszony, melyből a jogosultnak a kötelezettől teljesítésre való jogosultsága (követelés) keletkezik, a kötelezettnek pedig kötelessége a kötelem teljesítésére.

A kötelmek jogügyletekből, elsősorban szerződésekből, valamint károkozásból, jogalap nélküli gazdagodásból vagy más, a törvényben felsorolt tényből keletkeznek.

(1) A szerződések létrejöttét, amelyeken a kötelmek alapulnak, a 43. § és az azt követők rendelkezések szabályozzák, hacsak a továbbiakban eltérően nem rendelkeznek.

(2) Ha a törvény másképpen nem rendelkezik, a 47.a § szerint érvénytelen a szerződés azon rendelkezése, mely szerint a meghatározott időre kötött szerződés annak letelte után is érvényben van.

(1) A kötelmek elsősorban a jelen törvénnyel kifejezetten szabályozott szerződésekből jönnek létre; létrejöhetnek azonban más, a törvényben nem szabályozott szerződésekből is (51. §) és kevert szerződésekből, melyek különféle szerződések elemeit tartalmazzák.

(2) Azokra a kötelmekre, melyek a törvényben nem szabályozott szerződések alapján jönnek létre, a törvény azon rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek a hozzájuk legközelebb álló kötelmeket szabályozzák, amennyiben maga a szerződés nem határozza meg másképpen.

(3) A kevert szerződésekből létrejött kötelmekre megfelelően kell alkalmazni a törvény azon rendelkezéseit, melyek azokat a kötelmeket szabályozzák, amelyeket a szerződéssel alapítanak, amennyiben maga a szerződés nem határozza meg másképpen.

A kötelmekről szóló rendelkezések, melyek szerződésekből jöttek létre, megfelelően alkalmazandók azokra a kötelmekre is, melyek más, törvényben szabályozott tények alapján jöttek létre, hacsak nincs külön szabályozás.

A kötelmi viszonyt nem lehet megváltoztatni a felek beleegyezése nélkül, hacsak a jelen törvény másképpen nem rendelkezik.

Az érvényes kötelem szerint a kötelezett köteles valamit adni, elvégezni, valamitől tartózkodni vagy valamit eltűrni, a jogosultnak pedig jogában áll ezt követelni tőle.

A kötelem érvényességét nem akadályozza, ha nincs kinyilvánítva az indok, amely alapján a kötelezettnek teljesítenie kell. A jogosult azonban köteles igazolni a kötelem indokát, kivéve a tömegesen kiadott értékpapírok vagy más értékpapírok esetében, amelyekről a törvény rendelkezik, hogy a jogosultnak nincs ilyen kötelessége.

(1) Fogyasztói szerződések esetében a tulajdonságokról, rendeltetésről és minőségről szóló megállapodásnak tekintendő az olyan teljesítés, amely iránt a fogyasztó érdeklődést mutatott, és amely megegyezik a beszállító, gyártó vagy annak képviselője által megadott leírással bármilyen nyilvánosan hozzáférhető formában, elsősorban reklám, propagálás és árumegjelölés formájában.

(2) Ha a minőségről kifejezetten nem állapodnak meg, a kötelezett köteles a dolgok bizonyos megállapított mennyiségét átlagos közepes minőségben teljesíteni.

Minden résztvevő kikötheti magának a szerződéstől való visszalépést, és az erre az esetre vonatkozó elállási díj megállapítását. Aki a szerződést legalább részben tejesíti vagy akár csak részbeni teljesítést elfogad, nem léphet vissza a szerződéstől, akkor sem, ha elállási díjat fizet.

Arra, amit valamelyik résztvevő a szerződés megkötése előtt adott, úgy kell tekinteni, mint előlegre.

Aki fizetség fejében átenged valakinek egy dolgot, felelős azért, hogy a dolog a teljesítés idején a kifejezetten kikötött vagy szokásos tulajdonságokkal rendelkezik, hogy azt a szerződés jellege és rendeltetése szerint használni lehet, vagy a szerint, amiben a résztvevők megegyeztek, és hogy a dolognak nincsenek jogi hibái.

(1) Ha nyilvánvaló hibákról vagy olyan hibákról van szó, melyek megállapíthatók az illetékes ingatlan-nyilvántartásból, nem lehet érvényesíteni a hibákért való felelősségre vonatkozó igényt, hacsak az elidegenítő kifejezetten nem biztosította, hogy a dolog bármiféle hibáktól mentes.

(2) A dolgokhoz fűződő adósságokért az elidegenítő felelős.

Ha a dolgot úgy engedik át, ahogy áll és fekszik, az elidegenítő nem felel annak hibáiért, hacsak a dolog nem rendelkezik valamely tulajdonsággal, amelyről az elidegenítő azt állította, hogy rendelkezik vele, vagy amelyet a megszerző kifejezetten kikötött.

(1) A törvény, annak végrehajtó rendelete, a résztvevők megállapodása vagy az elidegenítő egyoldalú nyilatkozata meghatározhatják, mely esetekben felelős a hibákért, amelyek a teljesítést követően egy meghatározott vagy megegyezett időpontig merülnek fel.

(2) A résztvevők szintén megegyezhetnek a hibákért való felelősségvállalásban, amelyek a teljesítést követően egy meghatározott vagy megegyezett időpontig merülnek fel, vagy szigorúbb alapelvek szerinti felelősségvállalásban, mint azt a törvény megszabja. Az ilyen megállapodásról a kötelezett személy a jogosult személynek írásbeli igazolást (garancialevél) ad.

(3) A garancialevél a következőket tartalmazza: vezeték- és keresztnév, az eladó cégszerű neve vagy elnevezése, székhelye vagy vállalkozásának helye, a garancia tartalma, annak terjedelme és feltételei, a jótállási idő hossza és a garancia érvényesítéséhez szükséges adatok. Ha a garancialevél nem tartalmazza az összes alaki kelléket, ez nem okozza a garancia érvénytelenségét.

Ha a megszerző érvényesíteni akarja a hibákért való felelősségre vonatkozó igényét azért, mert harmadik személyek igényt tartanak a dologra, felesleges késedelem nélkül értesítenie kell erről elődjét. Ha ezt nem teszi meg, nem veszíti el ugyan a hibákért való felelősségre vonatkozó igényét, de az elődje érvényesítheti vele szemben az összes kifogást, melyeket nem érvényesített harmadik személlyel szemben.

A megszerző csak akkor érvényesítheti a bíróságon a hibákért való felelősségre vonatkozó igényét, ha felesleges késedelem nélkül kifogásolta a hibákat azt követően, miután lehetősége nyílt a dolog megtekintésére. A megszerző a hibát legkésőbb hat hónapon belül kifogásolhatja, amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik. Ha ezen határidőn belül nem kifogásolja a hibát, a jog megszűnik.

Ha olyan hibákról van szó, melyekért az 502. § szerint felelnek, a hibát, annak felfedezésétől számított hat hónapon belül kell kifogásolni, de legkésőbb a meghatározott jótállási idő lejártáig.

(1) Amint a megszerző megállapítja az átvett dolog hibáját, köteles a dolgot a megfelelő ideig megőrizni, melyet az elidegenítő határoz meg a hiba átvizsgálására.

(2) Ha olyan dologról van szó, amely gyorsan romlandó, a megszerző az elidegenítő figyelmeztetése után késedelem nélkül eladhatja azt.

(1) Ha nem lehet a hibát kiküszöbölni, és ha emiatt nem lehet a dolgot használni a meghatározott módon vagy rendesen, a megszerző jogosult a szerződés megszüntetését követelni. Egyébként a megszerző megfelelő árengedményt, cserét, vagy javítást vagy a hiányzó részek kiegészítését követelheti.

(2) A hibákért való felelősségből következő jogok az egyes kötelmeknél a törvény által szabályozva vagy a résztvevők által megállapodva másként lehetnek.

(1) A hibákért való felelősségre vonatkozó igényt az általános elévülési időn (101. §) belül kell érvényesíteni a bíróságon, amely azon a napon kezd telni, mikor a megszerző a hibákat az elidegenítőnél kifogásolta.

(2) A hiba, amely a teljesítés átvételétől számított hat hónapon belül felmerül, olyan hibának számít, amely már az átvétel napján is létezett, hacsak ez nem ellentétes a dolog jellegével vagy az elidegenítő nem bizonyítja az ellenkezőjét.

(1) A jogosultat megilleti a jog a szükséges költségeinek megtérítésére, melyek a hibákért való felelősségből eredő jogának érvényesítésével kapcsolatban keletkeztek. Ezt a jogot a kötelezettnél legkésőbb, annak a határidőnek a letelése után egy hónapon belül kell érvényesíteni, amely alatt a hibákat kifogásolni kell; különben a jog megszűnik.

(2) A jogosultat megilleti a jog a megfelelő pénzbeli elégtételre, ha jogait, amelyek a hibákért való felelősségből következő jogainak érvényesítésével összefüggésben keletkeztek, sikeresen érvényesíti a bíróságon.

(3) A jogok bíróságon való érvényesítésére megadott elévülési idő telésére az 508. § megfelelően alkalmazandó.

A hibákért való felelősségből eredő igény érvényesítése nem zárja ki a kártérítési igényt, amely hibából keletkezett károkért jár.

(1) Ha a jogszabály, vagy a bíróság határozata úgy rendelkezik, vagy a résztvevők úgy egyeznek meg, vagy ha a teljesítés jellegéből következik, hogy több kötelezettnek kell a jogosulttal szemben együttesen és osztatlanul teljesíteni az adósságot, a jogosultnak jogában áll a teljesítést bármelyiküktől követelni. Ha az adósságot az egyik kötelezett kiegyenlíti, a többiek kötelezettsége megszűnik.

(2) Ha a jogszabály vagy a bíróság határozata másképpen nem rendelkezik, vagy a résztvevők másképpen nem egyeznek meg, mindegyik kötelezett része az adósságból kölcsönös arányában egyenlő. Az a kötelezett, akivel szemben magasabb követelést érvényesítettek, mint ami a ráeső résznek megfelel, köteles felesleges késedelem nélkül értesíteni erről a többi kötelezettet és lehetőséget adni nekik arra, hogy érvényesítsék kifogásaikat a követelés ellen. Megkövetelheti tőlük, hogy az adósságot a rájuk eső részek szerint teljesítsék, vagy hogy őt ebben a mértékben az adósságtól másként mentesítsék.

(3) Ha a kötelezett az érvényesített követelés mértékében az adósságot rendezte, jogosult visszatérítést követelni a többiektől a rájuk eső részek szerint. Amennyiben a kötelezettek közül valamelyik nem tudja teljesíteni a rá eső részt, ez a rész egyenlő arányban felosztandó a többiek között.

(1) Ha a kötelezettnek több jogosulttal szemben kell teljesítenie adósságát és ha szétosztható teljesítésről van szó, minden jogosult csak a saját részét követelheti; ha más megállapodás nincs, a kötelezettnek jogában áll minden jogosultnak egyenlő részt teljesíteni.

(2) Ha több jogosultnak való teljesítésről van szó, amely oszthatatlan, a kötelezettnek jogában áll bármelyik jogosultnak teljesíteni, hacsak nem állapodtak meg valami másban. Az egyik jogosultnak való teljesítéssel az adósság megszűnik. A kötelezett azonban nem köteles az egyik társjogosultnak teljesíteni a többi társjogosult beleegyezése nélkül. Ha az összes társjogosult nem egyezik meg, a kötelezett azt az összeget, amivel tartozik, közjegyzői letétbe helyezheti a kötelezettség teljesítésének céljából.

Ha a kötelezett több jogosultnak is köteles egyenlő teljesítést nyújtani, akik a törvény szerint, a bíróság határozata szerint vagy szerződésből eredően vele szemben együttesen és osztatlanul jogosultak, a jogosultak közül bármelyik kérheti a teljesítés egész összegét, és a kötelezett köteles az egész összeget annak teljesíteni, aki ezt elsőként kéri.

Ha a kötelezett az egész kötelmet az egyik olyan jogosultnak teljesítette, aki vele szemben együttesen és osztatlanul jogosult, a többiek már nem kérhetnek tőle semmit.

(1) Hogy a társjogosult, aki megkapta az oszthatatlan teljesítést, vagy az egész teljesítést megkapta, melyet a társjogosultak közül bárki kérhetett volna, a többi társjogosulttal szemben kötelezett-e, a tárjogosultak közötti aránytól függ.

(2) Hasonlóképpen érvényes, ha a társjogosult többet kapott, mint a ráeső rész.

(1) A résztvevő felek megállapodásukkal megváltoztathatják a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket.

(2) Ha a megállapodásból nem következik egyértelműen, hogy az új kötelemről szóló megállapodással az eddigi kötelem megszűnik, az eddigi kötelem mellett új kötelem jön létre, ha teljesülnek a létrejöttéhez szükséges, törvény által megkövetelt alaki kellékek.

(3) A jogok biztosítása, melyeket a megállapodás érint, továbbra is fennáll. Ha azonban a megállapodásra a kezes jóváhagyása nélkül került sor, a jogosulttal szemben minden olyasmit kifogásolhat, amit akkor kifogásolhatna, hogyha nem lenne megállapodás.

(1) Az a kötelezett, aki adósságát rendesen és időre nem teljesíti, késedelemben van. Ha azt nem teljesíti a jogosult által nyújtott további méltányos határidőre sem, a jogosultnak joga van a szerződéstől való visszalépésre; ha osztható teljesítésről van szó, a jogosult visszalépése ilyen feltételek mellett, érinthet csak egyes teljesítéseket is.

(2) Ha pénzbeli adósság teljesítésének késedelméről van szó, a jogosultnak jogában áll a kötelezettől a teljesítés mellett késedelmi kamatot is követelni, ha a jelen törvény szerint nem köteles késedelmi díjat fizetni; a késedelmi kamat és a késedelmi díj összegét a végrehajtó rendelet határozza meg.

(3) Ha dologi teljesítéssel való késedelemről van szó, a kötelezett felel annak elvesztéséért, sérüléséért vagy megsemmisüléséért, hacsak erre a kárra másként is sor nem kerülne.

Ha a szerződésben meg volt határozva a teljesítés pontos ideje és a szerződésből vagy a dolog jellegéből az következik, hogy a késedelmes teljesítésben a jogosult nem lehet érdekelt, a jogosultnak felesleges késedelem nélkül értesítenie kell a kötelezettet arról, hogy kitart a teljesítés mellett; ha ez nem teszi meg, a szerződés a kezdetétől fogva megszűnik.

A jogosult kártérítéshez való joga, amelyet a kötelezett késedelme okozott, nincs érintve; pénzbeli adósság teljesítésével való késedelem esetén csak akkor lehet kártérítést követelni, amennyiben azt nem fedezik a késedelmi kamatok vagy a késedelmi díj.

A kötelezett késedelmére nem kerül sor, ha a jogosult az időben és rendesen felajánlott teljesítést nem veszi át tőle, vagy ha nem működik vele együtt az adósság teljesítéséhez szükséges módon. Ha dologi teljesítésről van szó, a jogosult viseli a dolog elvesztésének, megsemmisülésének vagy károsodásának veszélyét.

Ha megállapodnak arról, hogy a már esedékes adósság teljesítésére részletfizetéssel kerül sor, és ha a jogosult azt akarja, hogy a kötelezett a részletekkel a késedelmi kamatot is fizesse, erről kifejezetten meg kell állapodniuk.

A jogosult késedelemben van, ha nem vette át a rendesen felkínált teljesítést vagy a teljesítés idején nem működött együtt az adósság teljesítéséhez szükséges módon. Ilyen esetekben a jogosult elsősorban köteles megtéríteni a kötelezett költségeit, melyek ezzel keletkeztek neki. Továbbá átszáll rá a dolog véletlen romlásának veszélye. Ezen kívül a kötelezett jogosult a jogosulttól kérni az egyéb károk után járó kártérítést, amelyek a késedelem által keletkeztek, ha a jogosultnak tulajdonítható a vétkesség.

A jogosult késedelmének idejére a kötelezett nem köteles kamatokat fizetni.

(1) A jogosult a követelését írásos szerződéssel, a kötelezett beleegyezése nélkül is, átengedheti másnak.

(2) Az átengedett követeléssel annak tartozékai és minden hozzá kapcsolódó jog is átszáll.

(1) Nem lehet engedményezni azt a követelést, amely legkésőbb a jogosult halálával szűnik meg, vagy amelynek tartalma a jogosult megváltozásával módosulna. Nem lehet engedményezni azt a követelést sem, ha nem lehet azt határozat végrehajtásával sújtani.

(2) Nem lehet engedményezni a követelést, ha az engedményezés ellentétes lenne törvénnyel vagy a kötelezettel való megállapodással.

(1) A követelés engedményezését az engedményező felesleges késedelem nélkül köteles tudatni a kötelezettel. Amíg a követelés engedményezését nem közlik a kötelezettel, vagy amíg az engedményes a követelés engedményezését nem igazolja a kötelezettnek, a kötelezett felszabadul a kötelemnek az engedményező részére történő teljesítése alól.

(2) Ha a követelés engedményezését a kötelezettel az engedményező közli, a kötelezett nem jogosult az engedményezési szerződés felmutatását követelni.

(1) Ha a követelés engedményezéséről térítés ellenében egyeztek meg, az engedményező felel az engedményesnek, ha

a) az engedményes az engedményező helyett nem lett a követelés jogosultja a megállapodásban szereplő tartalommal,

b) a kötelezett hamarább teljesítette a kötelmet az engedményezőnek, mint azt az engedményesnek lett volna köteles teljesíteni,

c) az engedményezett követelés vagy annak egy része megszűnt annak az igénynek a beszámításával, amellyel a kötelezett az engedményezővel szemben rendelkezett.

(2) Az engedményezett követelés behajthatóságáért az engedményező az átvett térítés összegéig és kamatjaiig csak akkor kezeskedik, ha erre az engedményesnek írásban elkötelezte magát; ez a kezesség azonban megszűnik, ha az engedményes az engedményezett követelést a kötelezettől felesleges késedelem nélkül nem hajtja be a bíróságon.

(1) Ha az engedményezett követelés teljesítése zálogjoggal, kezességgel vagy más módon biztosítva van, az engedményező a követelés engedményezéséről köteles indokolatlan késedelem nélkül értesíteni azt a személyt, aki a kötelem biztosítékát nyújtotta.

(2) Az engedményező köteles az engedményesnek átadni minden dokumentumot és minden szükséges információt, amely az engedményezett követelést érinti.

(1) A követelés elleni kifogások, melyeket a kötelezett az engedményezés idején érvényesíthetett, a követelés engedményezése után is sértetlenek maradnak.

(2) A kötelezett az engedményessel szemben beszámíthatja a saját, beszámításra alkalmas követeléseit is, amelyekkel az engedményezővel szemben rendelkezett abban az időben, mikor a követelés engedményezéséről értesítették vagy az engedményezést bizonyították (526. §), ha ezeket felesleges késedelem nélkül tudatta az engedményessel. Ezzel a joggal a kötelezett abban az esetben is rendelkezik, ha az ő követelései az engedményezéséről szóló értesítés vagy az engedményezés bizonyítása idején még nem voltak esedékesek.

(1) Az engedményes kérésére az engedményező az engedményezett követelést maga, a saját nevében is behajthatja az engedményes számlájára. Ha a követelés engedményezését tudatták vagy bizonyították a kötelezettel (526. §), az engedményező csak abban az esetben hajthatja be a követelést, ha azt az engedményes nem hajtja be, és az engedményező igazolja a kötelezettnek, hogy az engedményes ezzel a behajtással egyetért.

(2) Ha az engedményező hajtja be a követelést, a kötelezett felhasználhatja a saját, beszámításra alkalmas követeléseit, a melyekkel a kötelezett az engedményezővel szemben rendelkezik a behajtás idején, azokat a követeléseket azonban nem, amelyek az engedményessel szemben állnak fenn.

(1) Aki megegyezik az adóssal, hogy átveszi adósságát, annak helyére lép, mint adós, ha ehhez a hitelező jóváhagyását adja. A hitelező a beleegyezését vagy az eredeti adósnak adhatja, vagy annak, aki az adósságot átvállalta.

(2) Aki az adóssal való megállapodás nélkül, a hitelezővel kötött szerződéssel átvállalja az adósságot, az eredeti adós mellett maga is adóssá válik.

(3) Az adósság átvállalásáról szóló szerződés megköveteli, hogy írásos formában kössék meg.

(4) A kifogásokat, melyeket az eredeti adós támaszt a hitelezővel szemben, az adósságot átvállaló személy is érvényesítheti.

A kötelezettség tartalma az adósság átvállalásával nem változik, de az adósság harmadik személyek általi biztosítása csak akkor áll fenn, ha ezek a személyek egyetértenek az adós személyének megváltozásával.

Aki az adós beleegyezése nélkül írásban megállapodik a hitelezővel, hogy teljesíti az adós helyett annak pénzbeli kötelezettségét, az eredeti adós mellett maga is adóssá válik és mindkét adós együttesen és osztatlanul kötelezett lesz. Az 531. § (4) bek. rendelkezése itt hasonlóképpen érvényes.

Aki az adóssal megállapodik, hogy teljesíti annak kötelezettségét a hitelezőjével szemben, az adóssal szemben köteles teljesítést nyújtani az adós hitelezőjének. A hitelezőnek azonban ebből közvetlen joga nem jön létre.

Az utalvány feljogosítja az utalvány-felhasználót arra, hogy átvegye a teljesítést az utalvány-elfogadótól, az utalvány-elfogadót pedig arra, hogy az utalvány-felhasználónak teljesítsen az utalvány-kibocsátó számlájára. Az utalvány-felhasználó csak akkor szerez közvetlen igényt az utalvány-elfogadóval szemben, ha az utalvány-elfogadó kinyilvánítja, hogy az utalványt elfogadja.

(1) Amennyiben az utalvány-elfogadó azzal, amit teljesítenie kell, már tartozik az utalvány-kibocsátónak, köteles vele szemben eleget tenni az utalványnak. A kötelezettsége megszűnik azzal, hogy az utalvány szerint teljesít az utalvány-felhasználónak, hacsak másképpen nem állapodtak meg. Ha az utalvánnyal az utalvány-kibocsátó adósságát kívánják kiegyenlíteni az utalvány-felhasználónál, aki ezzel egyetértett, az utalvány-felhasználó köteles felszólítani az utalvány-elfogadót, hogy teljesítsen.

(2) Ha az utalvány-felhasználó nem akarja használni az utalványt, vagy ha az utalvány-elfogadó megtagadja az utalvány elfogadását vagy az utalvány szerinti teljesítést, az utalvány-felhasználó köteles ezt felesleges késedelem nélkül közölni az utalvány-kibocsátóval.

Ha az utalvány-elfogadó elfogadja az utalványt utalvány-felhasználótól, csak olyan kifogásokat érvényesíthet, amelyek az elfogadás érvényességét érintik, vagy amelyek az utalvány tartalmából vagy a saját, az utalvány-felhasználóhoz fűződő kapcsolataiból következnek.

(1) Ameddig az utalvány-elfogadó nem fogadta még el az utalványt utalvány-felhasználótól, az utalvány-kibocsátó visszahívhatja azt.

(2) Ha az utalvány-kibocsátó és az utalvány-elfogadó között nincs más jogalap, a kettejük közötti jogviszonyra a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezések érvényesek; de az utalvány nem szűnik meg az utalvány-kibocsátó vagy az utalvány-elfogadó halálával. Hogy az utalvány megszüntetése hatással van-e és mennyiben az utalvány-felhasználóval szemben is, az a közte és az utalvány-kibocsátó közötti jogviszonyhoz igazodik.

Ha az utalvány-kibocsátó és az utalvány-felhasználó közötti kapcsolatban elkezdett telni a kötelezettséggel kapcsolatos elévülési idő, melynek teljesítése az utalvány tárgya, éspedig az előtt az időpont előtt, mikor az utalvány-felhasználó megkapta az értesítést az utalvány elfogadásáról az utalvány-elfogadó részéről, az utalvány-elfogadó és az utalvány-felhasználó közti viszonyban ettől az időponttól kezd el telni az elévülési idő.

A bank és a külföldi bank fiókja (a továbbiakban csak „pénzintézet") harmadik személy részére vagy saját maga részére értékpapírok teljesítésére szóló írásos utalványt állíthat ki anélkül, hogy abban feltüntetné a kötelezettség okát.

(1) Ha az ilyen utalvány sorrendben átruházható, úgy forgatmánnyal (hátirattal) átírásra kerülhet.

(2) A hátirattal az összes utalványból eredő jog átszáll a forgatmányban jogosultnak feltüntetett személyre.

(1) Aki elfogadja a pénzintézet által kiállított utalványt, köteles annak teljesíteni, akinek javára az utalványt kiállították, vagy akire azt átruházták.

(2) Az utalvánnyal kötelezett személy csak akkor köteles teljesíteni, ha kiadják neki a nyugtázott (igazolt) utalványt. Az utalvány jogosultjává forgatmánnyal vált személy ellen csak olyan kifogásokkal lehet élni, amelyek az utalvány tartalmából vagy a saját, a jogosulthoz fűződő kapcsolataiból következnek.

A jóváhagyás elfogadásának alaki kellékeire, valamint arra, hogy ki a jóváhagyás jogosultja és hogyan igazolja ezt a jogosultságát, a váltókról szóló előírások érvényesek. E rendelkezések szerint elbírálandó az is, hogy kitől követelheti az utalványt az, aki azt elvesztette.

(1) Ha a felek a szerződésbeli kötelezettség megsértése esetére kötbér fizetésében állapodnak meg, az a fél, aki ezt a kötelezettséget megszegi, köteles a kötbért megfizetni akkor is, ha a jogosult félnek a kötelezettség megszegésével nem keletkezett kára.

(2) A kötbérről csak írásos formában lehet megállapodni és a megállapodásnak tartalmaznia kell a kötbér meghatározott összegét vagy a kötbér összege megállapításának módját.

(3) A kötbérről szóló rendelkezések használandók a jogszabályból eredő szerződésbeli kötelességszegésért járó büntetés megállapítására is (pönálé).

(1) Hacsak a kötbérről szóló megállapodásból valami más nem következik, a kötelezett köteles teljesíteni a kötelességét, melynek teljesítéstét a kötbérrel biztosították, a kötbér megfizetése után is.

(2) A jogosultnak nem áll jogában a kötelességszegéssel okozott kárérét, amelyre a kötbér vonatkozik, kártérítést követelni, hacsak a felek kötbérről kötött megállapodásából valami más nem következik. A jogosultnak csak akkor áll jogában a kötbér összegét meghaladó kártérítést követelni, ha erről a felek megállapodtak.

(3) Ha a megállapodásból valami más nem következik, a kötelezett nem köteles a kötbért kifizetni, ha a kötelességszegést nem ő idézte elő.

Az aránytalanul magas kötbért bíróság csökkentheti, figyelembe véve a biztosított kötelesség értékét és jelentőségét. Ha a jogosultnak nem áll jogában kártérítést követelni a kötelességszegéssel okozott kárért, amelyre a kötbér vonatkozik, a bíróság figyelembe veszi a kötelességszegéssel keletkezett kár nagyságát is, valamint azt, mennyivel haladja meg a kötbér a keletkezett kár mértékét.

A felek megállapodása alapján a követelést kezességgel is biztosítani lehet. A kezesség írásbeli nyilatkozattal jön létre, mellyel a kezes magára vállalja azt a kötelességet a jogosulttal szemben, hogy teljesíti a követelést, ha azt a kötelezett nem teljesíti.

A jogosult köteles bármikor és felesleges késedelem nélkül tájékoztatni a kezest, annak kérésére, a követelésének nagyságáról.

(1) A kezes köteles a követelést teljesíteni, ha azt a kötelezett nem teljesítette, bár erre a jogosult írásban felszólította őt.

(2) A kezes a jogosulttal szemben érvényesítheti mindazon kifogásokat, melyeket a jogosulttal szemben a kötelezett érvényesíthetne.

(3) A követelés kötelezett általi elismerése a kezessel szemben csak akkor hatályos, ha azzal a kezes is egyetért.

A kezes a teljesítést megtagadhatja, amennyiben a jogosult idézte elő, hogy a követelést a kötelezett nem tudja teljesíteni.

Az a kezes, aki a követelést teljesítette, jogosult a kötelezettől követelni a jogosultnak nyújtott teljesítés megtérítését.

(1) A követelés kielégítését a jogosult és a kötelezett közötti, a bérből történő levonásokról szóló írásos megállapodással is biztosítani lehet; a bérből történő levonások összege nem lehet magasabb, mint a levonások lennének egy határozat végrehajtása során.

(2) A bér fizetőjével szemben a jogosult abban a pillanatban szerzi meg a levonások kifizetéséhez fűződő jogát, mikor a bérfizetőnek a megállapodást benyújtják.

(3) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései érvényesek más bevételekre is, melyeket a határozat végrehajtása során bérként kezelnek.

A követelést zálogszerződéssel is biztosítani lehet. Hogy hogyan biztosítható a követelés egy dolog vagy jog elzálogosításával, a dologi jogokról s részben található meg.

(1) A kötelezettség biztosítása megoldható a kötelezett vagy egy harmadik személy jogának átmeneti átruházásával a jogosult javára (a továbbiakban csak „biztosítéki célú jogátruházás“). A tulajdonjog biztosítéki célú átruházása esetén átmenetileg átruházódik az átruházott dologhoz fűződő tulajdonjog a tulajdonjog szerződéssel történő megszerzésére vonatkozó általános rendelkezések szerint (133. §).

(2) Ha az átruházott jog az ingatlankataszterben vagy más nyilvános regiszterben bejegyzésre kerül, a jogosult köteles bejelenteni a jogátruházás átmeneti voltát az ingatlankataszterben vagy más nyilvános regiszterben.

(3) A bebiztosított követelés kielégítése után a jog visszaszáll arra, aki azt átruházta.

(4) Az értékpapírhoz kapcsolódó biztosítéki jogátruházás esetén arányosan kell eljárni, külön előírás szerint.^3fa)

(1) A biztosítéki célú jogátruházásról szóló szerződést írásos formában kell megkötni.

(2) A biztosítéki célú jogátruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell a bebiztosított kötelezettség meghatározását és a jog megjelölését, amelyet a jogosult javára átruháznak, a szerződő feleknek az átruházott joghoz fűződő jogait és kötelességeit a biztosítéki célú jogátruházás időtartama alatt, annak pénzbeli értékét, a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásának módját és a legalacsonyabb megtehető ajánlatot az önkéntes árverés esetére; ha nem a kötelezett, de egy másik személy joga ruházódik át, a biztosítéki célú jogátruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell a kötelezett megjelölését is.

(1) Egészen a biztosítéki célú jogátruházás megszűnéséig a jogosultnak nem áll jogában az átruházott jogot tovább átruházni más személyre, sem pedig másképpen megterhelni más személy javára. Ha a biztosítéki célú jogátruházásról szóló szerződés tárgya ingatlan, a járási hivatal ezt a tényt feltünteti az ingatlankataszterben.^3g)

(2) Ha a biztosítéki célú jogátruházás dologhoz fűződő tulajdonjog átruházásán alapszik, és a jogosult ennek birtokosa, köteles az átruházott dolgot a károsodástól, elvesztéstől és megsemmisüléstől védeni. Ha a dolog birtokosa a kötelezett, ez a kötelesség rá hasonlóképpen érvényes.

(1) Ha a bebiztosított kötelezettség nincs rendben és időben teljesítve, a jogosultnak jogában áll megkezdeni a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtását, és az átruházott jogot értékesíteni oly módon, ahogy az a szerződésben szerepel, vagy árveréssel, külön törvény szerint.

(2) Azok a megállapodások, melyek tartalma vagy célja a jogosult oly módon történő kielégítése, hogy az az átruházott jogot véglegesen megtartja, és melyek a bebiztosított követelés esedékessége előtt köttettek, érvénytelenek.

(3) A biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásának megkezdése előtt legalább 30 nappal köteles a jogosult írásban tudatni ezt azzal a személlyel, aki a biztosítékot nyújtotta, valamint a kötelezettel.

(4) Ha a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásának más módjában állapodtak meg, mint az árverésen történő értékesítés külön előírás szerint,^3e) a jogosult köteles jogának végrehajtása során megfelelő gondossággal eljárni úgy, hogy a jogot olyan áron ruházzák át, amelyért azonos vagy összehasonlítható jogot, összehasonlítható feltételek mellett általában átruházni szokás, egyébként annak a személynek felel az ezzel okozott kárért, aki a biztosítékot nyújtotta.

(5) Ha a biztosítéki jog végrehajtásával elért bevétel meghaladja a bebiztosított követelést és annak tartozékait, a jogosult köteles felesleges késedelem nélkül kiadni annak a személynek, aki a biztosítékot nyújtotta, a bevétel azon részét, amely a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásával összefüggő elkerülhetetlen és célirányosan ráfordított költségek levonása után meghaladja a bebiztosított követelést és annak tartozékait.

(1) A bebiztosított kötelezettség megszűnésével a jog visszaszáll arra a személyre, aki a biztosítékot nyújtotta. A jogosult felesleges késedelem nélkül köteles a birtokában lévő dolgot kiadni, és ha nincs más megállapodás, mindazzal együtt, amivel az növekedett/szaporodott.

(2) A jogosultnak jogában áll a biztosítéki célú jogátruházás végrehajtásával összefüggő célirányosan ráfordított költségeinek megtérítését követelni.

A biztosítéki célú jogátruházásra értelemszerűen alkalmazandók a következő rendelkezések: 151.j § (2) bek., 151.l § (4) bek., 151.m § (2), (3), (4), (7), (9) bek., 151.mb § (1) bek., 151.md § (1) – (3) bek.

A követelést a kötelezett követelésének vagy harmadik személy követelésének, a jogosult részére történő engedményezésével is biztosítani lehet (a továbbiakban „biztosítéki célú engedményezés“), hacsak ezt külön törvény ki nem zárja.

A biztosíték adásának kötelezettségét elsősorban zálogjog létrehozásával vagy alkalmas kezesek bevonásával lehet teljesíteni.

Senki sem köteles egy dolgot vagy jogot elfogadni biztosítékként magasabb összegben, mint azok becsült értékének kétharmada.

A pénzintézeti betétek és az állami értékpapírok egész összegük mértékében alkalmasak biztosítéknak.

Ha valaki írásban elismeri, hogy kifizeti adósságát, meghatározva annak okát és összegét is, feltételezendő, hogy az adósság az elismerés idején fennállt. Az elévült adósság esetében az ilyen elismerésnek csak akkor van jogkövetkezménye, ha az, aki az adósságot elismerte, tudott annak elévüléséről.

(1) Teljesítéssel az adósság megszűnik.

(2) Az adósságot rendben és időben kell teljesíteni.

Ha a szerződésből eredően a feleknek kölcsönösen teljesíteniük kell, a kötelezettség teljesítését csak az követelheti, aki a saját kötelezettségét előbb teljesítette vagy kész azt teljesíteni. Az is, aki köteles előre teljesíteni, egészen addig megtagadhatja a teljesítést, amíg a kölcsönös teljesítés átadásra kerül vagy biztosítva lesz, ha a másik fél teljesítését olyan tények veszélyeztetik, amelyek a másik félnél következtek be, és amelyek nem voltak számára ismertek akkor, mikor a szerződést megkötötte.

(1) Ha a kötelezettség többféle módon is teljesíthető, a választás joga a kötelezettet illeti meg, hacsak másképpen meg nem állapodtak. A végrehajtott választástól azonban nem lehet visszalépni.

(2) Ha valamelyik dolog véletlen megsemmisülésével a választás meghiúsul, a választás jogával rendelkező fél visszaléphet a szerződéstől.

A kötelezett akkor is teljesíti a kötelezettséget, ha annak teljesít, aki külön törvény szerint jogosult a teljesítést átvenni, avagy annak, aki felmutatja a jogosult arra vonatkozó igazolását, hogy jogosult a teljesítés átvételére; ez azonban nem érvényes, ha a kötelezett tudta, hogy az, aki az igazolást felmutatta, nem jogosult a teljesítés átvételére.

Ha a teljesítés időpontjáról nem egyeztek meg, arról jogszabály nem rendelkezik vagy nincs határozatban megállapítva, a kötelezett köteles kötelezettségét teljesíteni az első napon, amely azt a napot követi, mikor a jogosult felszólította őt a teljesítésre.

Ha a teljesítés időpontja a kötelezett akaratára van bízva, a jogosult indítványára a bíróság állapítja azt meg az eset körülményeit figyelembe véve úgy, hogy az összhangban legyen a jó erkölccsel.

Ha részletfizetéses teljesítésről van szó, a jogosult csak akkor kérheti az egész követelés kifizetését valamelyik fizetőrészlet elmaradása miatt, ha erről megállapodtak vagy ezt határozatban megszabták. Ezzel a jogával a jogosult azonban legkésőbb a legközelebb következő fizetőrészlet esedékességéig élhet.

(1) A jogosult köteles elfogadni a részleges teljesítést is, ha ez nem ellentétes a megállapodással vagy a követelés jellegével.

(2) A pénzbeli kötelezettség részleges teljesítése esetében a kötelezett teljesítése először a tőketörlesztésbe, majd a kamatokba számít bele, hacsak a kötelezett nem határozza meg másképpen.

(1) A kötelezettséget a felek megállapodásában meghatározott helyen kell teljesíteni. Ha a teljesítés helye nincs így meghatározva, akkor a teljesítés helye a kötelezett lakhelye vagy székhelye.

(2) A pénzintézet útján vagy postavállalat útján teljesített pénzbeli követelés a kötelezettség összegének a jogosult pénzintézeti számlájára történő jóváírásával vagy a kötelezettség összegének a jogosult számára készpénzben történő kifizetésével van teljesítve, hacsak külön törvény másképpen nem rendelkezik, vagy ha a jogosult és a kötelezett írásban másképpen nem állapodnak meg.

Ha a kötelezett nem tudja teljesíteni kötelezettségét a jogosultnak, mivel a jogosult nincs jelen vagy késedelemben van, vagy ha a kötelezettnek indokolt kétségei támadnak a jogosult személyét illetően, vagy nem ismeri a jogosultat, a kötelezettség teljesítésének hatásai akkor következnek be, ha annak tárgyát a kötelezett közjegyzői letétbe helyezi a kötelezettség teljesítésének céljából. Az ezzel összefüggő ráfordított szükséges költségek a jogosultat terhelik.

(1) A jogosult köteles a kötelezett kérésére írásos igazolást adni arról, hogy a kötelezettséget teljesen vagy részben teljesítette.

(2) A kötelezett jogosult a teljesítés megtagadására, ha a jogosult egyúttal nem adja ki neki az igazolást.

(1) Ha a jogosult megállapodik a kötelezettel, hogy az eddigi kötelezettséget új kötelezettséggel helyettesítik, az eddigi kötelezettség megszűnik és a kötelezett az új kötelezettséget köteles teljesíteni.

(2) Ha írásos formában létrehozott kötelezettséget helyettesítenek, az új kötelezettség létrehozásáról szóló megállapodást is írásban kell megkötni. Ugyanez érvényes, ha elévült kötelezettséget helyettesítenek.

Az eddigi kötelezettség csak abban a terjedelemben tekintendő helyettesítettnek, amely az új kötelezettségről szóló megállapodásból kétségtelenül következik.

(1) A megszűnt kötelezettséget bebiztosító kezesség és zálogjog azt a kötelezettséget is biztosítja, amely az eredeti kötelezettséget helyettesíti. Ha azonban a kezes vagy azok a személyek, akikkel szemben az említett jogokat érvényesíteni lehet, nem értenek egyet azzal, hogy az új kötelezettséget biztosítsák, a biztosítás csak az eredeti kötelezettség terjedelmében áll fenn, és az eddigi kötelezettséggel szembeni minden kifogás továbbra is megmarad.

(2) A felek megegyezhetnek abban, hogy a nem teljesített kötelezettséget vagy annak egy részét megszüntetik anélkül, hogy új kötelezettség jönne létre. Hacsak a megállapodásból valami más nem következik, a megszüntetett kötelezettség semmissé válik, mikor a megszüntetésére tett javaslatot a másik fél elfogadta.

(3) A kötelezettség megszüntetéséről szóló megállapodást írásban kell megkötni, ha írásban meghatározott kötelezettséget szüntetnek meg.

Ha a kötelezettség megszüntetéséről szóló írásos szerződésből kifejezetten nem következik valami más, egyidejűleg a másik fél kötelezettsége is megszűnik, és ha azt már teljesítették, a másik fél igényelheti annak visszaadását, pénzbeli kötelezettség esetén a kamatokkal együtt. Ha a felek a kötelezettség egy résznek megszüntetéséről állapodnak meg, a másik fél kötelezettsége a megszüntetett kötelezettségrésznek megfelelő terjedelemben szűnik meg.

(1) A jogosult a kötelezettel megállapodhat arról, hogy jogáról lemond, vagy hogy a kötelezettséget elengedi; ezt a megállapodást írásban kell megkötni.

(2) Az a megállapodás, amelyben valaki olyan jogairól mond le, amelyek csak a jövőben jöhetnek létre, érvénytelen.

(1) Ha a teljesítés lehetetlenné válik, a kötelezett teljesítési kötelessége megszűnik.

(2) A teljesítés elsősorban akkor lehetetlen, ha megnehezített feltételek mellett lehet csak megvalósítani, nagyobb kiadásokkal vagy csak a meghatározott idő után.

(3) Ha a lehetetlenség csak a teljesítés egy részét érinti, a kötelesség csak erre a részre vonatkozólag szűnik meg; a jogosultnak azonban jogában áll a fennmaradó teljesítést illetően a szerződéstől visszalépni. Ha azonban a szerződés jellegéből vagy a teljesítés céljából, amely a kötelezett számára a szerződés megkötése idején ismert volt, az következik, hogy a kötelezettség fennmaradó részének teljesítése a jogosult számára nem bír semmilyen gazdasági jelentőséggel, a kötelezettség teljes egészében megszűnik, hacsak a jogosult, miután tudomást szerzett a kötelezettségrész teljesítésének lehetetlenségéről, felesleges késedelem nélkül nem értesíti a kötelezettet arról, hogy a teljesítés fennmaradó részére is igényt tart.

Ha a több választható teljesítés közül az egyik megvalósítása lehetetlenné válik, a kötelezettség a fennmaradó teljesítésre korlátozódik. Ha azonban ennek a teljesítésnek a lehetetlenségét olyan személy okozza, aki a teljesítés kiválasztására nem jogosult, a másik fél a szerződéstől visszaléphet.

(1) A kötelezett, miután tudomást szerzett egy olyan körülményről, amely a teljesítést lehetetlenné teszi, köteles felesleges késedelem nélkül értesíteni erről a jogosultat, egyébként felel azért a kárért, ami a jogosult számára abból ered, hogy a teljesítés lehetetlenségéről időben nem értesült.

(2) A jogalap nélküli gazdagodás kiadására vonatkozó jog ezzel nem érintett.

A jogok és kötelességek megszűnnek annak az időnek a leteltével, amelyre korlátozva voltak.

(1) A kötelezett halálával a kötelesség nem szűnik meg, hacsak a tartalma nem olyan teljesítés volt, amit a kötelezettnek személyesen kellett elvégeznie.

(2) A jogosult halálával a jogosultág megszűnik, ha a teljesítés csak az ő személyére korlátozódott; megszűnik a fájdalomdíjra és a társadalmi érvényesülés megnehezüléséért járó kártérítésre való jogosultság is.

Ha a jogosultnak és a kötelezettnek egymással szemben kölcsönös követeléseik vannak, melyek teljesítése egyforma jellegű, ezek beszámítással megszűnnek, amennyiben kölcsönösen fedezik egymást, ha a felek közül valamelyikük a másik fél felé kinyilvánítja a beszámításra vonatkozó szándékát. A megszűnés akkor következik be, mikor a beszámításra alkalmas követelések találkoztak.

(1) A beszámítás nem megengedett az egészségkárosodási kártérítési követeléssel szemben, hacsak nem ugyanolyan fajtájú, kölcsönös kártérítési követelésről van szó. A beszámítás nem megengedett olyan követelések esetében sem, melyeket nem lehet határozat végrehajtásával sújtani.

(2) Nem lehet beszámítani az elévült követeléseket sem, valamint olyan követeléseket, melyeket nem lehet bíróságon követelni, továbbá a betétekből származó követeléseket sem. Az esedékes követeléssel szemben nem lehet beszámítani azt a követelést, ami még nem esedékes.

(3) A felek megállapodásával beszámítással ki lehet egyenlíteni az (1) és (2) bekezdésekben feltüntetett követeléseket is.

(4) A tartásdíjból származó követelésekkel szembeni beszámítást a Családjogi törvény szabályozza.

(1) Ha a felek határozatlan időre szóló szerződést kötöttek, melynek tárgya egy folyamatos vagy ismételt tevékenységről szóló kötelezettség, vagy bizonyos tevékenységtől való tartózkodás vagy bizonyos tevékenység eltűrésének kötelezettsége, és ha a törvényből vagy a szerződésből nem következik annak felmondási módja, a szerződést három hónapos határidővel, a naptári negyedév végével lehet felmondani.

(2) A felmondás azonban hatálytalan a bizonyos tevékenységtől való tartózkodás kötelezettsége esetén, ha annak jellegéből vagy a szerződésből az következik, hogy a kötelezettség időben nem korlátozott.

A határozatlan időre köttetett szerződés 47.a § szerinti rendelkezései, melyeknek tárgya egy folyamatos vagy ismételt tevékenységről szóló kötelezettség, vagy bizonyos tevékenységtől való tartózkodás vagy bizonyos tevékenység eltűrésének kötelezettsége, amelyek kizárják a szerződés felmondásának lehetőségét, érvénytelenek. Hasonlóképpen érvénytelenek az első mondat szerinti szerződés ama rendelkezései, amelyek hosszabb határidővel teszik lehetővé a szerződés felmondását, mint az az 582. § (1) bek. szerepel; ez nem érvényes, ha a törvény hosszabb felmondási időt ír elő.

Valamely jog megszűnésére, annak bizonyos időn belüli nem érvényesítése miatt csak a törvényben feltüntetett esetekben kerül sor. A megszűnést a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azt a kötelezett nem kifogásolja.

Ha bármilyen módon, egy személyben összeolvad a jog és a kötelesség (kötelezettség), megszűnik a jog és a kötelesség (kötelezettség) is, hacsak a törvény másképpen nem rendelkezik.

(1) Az elrendezésről szóló megállapodással a felek rendezhetik a közöttük létező vitás vagy kétes jogokat. A megállapodás, amellyel a felek az összes közöttük létező jogot rendezni kívánják, nem érinti azokat a jogokat, amelyekre valamelyik fél nem gondolhatott.

(2) Ha az eddigi kötelezettség írásos formában lett létrehozva, az elrendezésről szóló megállapodást is írásban kell megkötni: ugyanez érvényes, ha a megállapodás elévült kötelezettséget érint.

(3) Az eddigi kötelezettséget az elrendezésből eredő kötelezettséggel helyettesítették.

(1) Az azt illető tévedés, hogy a felek között mi vitás vagy kétes, nem okozza az elrendezésről szóló megállapodás érvénytelenségét. Ha azonban a tévedést az egyik fél alattomossága okozta, a másik fél hivatkozhat az érvénytelenségre.

(2) A jóhiszeműen meghatározott elrendezés nem veszíti érvényét abban az esetben sem, ha utólag kiderül, hogy valamelyik fél az elrendezésről szóló megállapodás idején a meghatározott joggal nem rendelkezett.

Ha a felek ki is jelentik, hogy az elrendezéssel köztük minden kölcsönös jog rendezésre került, ezek a joghatások csak azt a jogviszonyt érintik, amelyben köztük a vita kialakult vagy a kétely felmerült, hacsak az elrendezés tartalmából kétségkívül nem következik, hogy az elrendezés más viszonyokat is érint.

Az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles az adásvétel tárgyát átadni a vásárlónak, a vásárló pedig köteles az adásvétel tárgyát átvenni és az eladónak kifizetni a megállapított vételárat.

A vételárat az általános érvényű jogszabályokkal összhangban kell megállapítani, egyébként az a szerződés a 40.a § szerint érvénytelen.

Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, a tulajdonjog megszerzésével egyidejűleg átszáll a vásárlóra az adásvétel tárgya véletlen romlásának és véletlen tönkremenetelének veszélye, beleértve a belőle származó hasznot is. Ha a vásárló hamarább szerzi meg a tulajdonjogot, mint az adásvétel tárgyának átadására sor kerülne, az eladó az átadásig a megőrző jogaival és kötelességeivel rendelkezik.

Ha nem született eltérő megállapodás, vagy ha az nem szokatlan, a felek felesleges késedelem nélkül kötelesek teljesíteni. Az eladó jogosult az adásvétel tárgyának átadását megtagadni, ha a vásárló a vételárat nem fizeti meg időben. Ha az adásvétel tárgyát a teljesítés helyére vagy a rendeltetési helyére küldik, a vásárló nem köteles kifizetni a vételárat, amíg nincs lehetősége a vételár tárgyának megtekintésére.

Ha a vásárló késik az átvétellel, az eladó az adásvétel tárgyát a vásárló költségére közraktárban vagy más megőrzőnél helyezheti el, vagy a vásárló figyelmeztetése után, az ő terhére eladhatja. Ha romlandó dologról van szó, és ha a figyelmeztetésre nincs idő, a figyelmeztetés nem szükséges.

Ha nem született eltérő megállapodás, az adásvétel tárgyának átadásával összefüggő kiadásokat, elsősorban a mérés, mázsálás, csomagolás költségeit az eladó viseli, az átvétellel összefüggő költségeket pedig a vásárló; ha a dolgot olyan helyre küldik, amely eltér a teljesítés helyétől, a szállítás költségeit a vásárló állja.

Ha az adásvétel tárgyát az eladónak a teljesítés helyére vagy a rendeltetési helyére el kell küldeni, érvényes, hogy a dolog akkor került átadásra, mikor szállítás céljából átadásra került, hacsak nem született eltérő megállapodás.

Azt, aki egészében megveszi valamely dolog jövőbeli hasznait vagy a bizonytalan jövőbeli hasznai reményében azt, megilletik a dolog rendesen kiaknázott összes hasznai. Ha azonban elvárásai meghiúsulnak, viselnie kell a veszteséget.

Ha a dolognak olyan hibái vannak, amelyekről az eladónak tudomása van, az adásvételi szerződés megtárgyalása során köteles erre felhívni a vásárló figyelmét.

(1) Ha utólag derül ki valamilyen hiba, amelyre az eladó nem hívta fel a vásárló figyelmét, a vásárló, a megállapított vételárból méltányos árengedményre jogosult, amely megfelel a hiba jellegének és terjedelmének; ha olyan hibáról van szól, amely a dolgot használhatatlanná teszi, a vásárló jogosult a szerződéstől való visszalépésre.

(2) A vásárló akkor is jogosult a szerződéstől való visszalépésre, ha az eladó biztosította őt arról, hogy a dolog bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik, elsősorban olyanokkal, melyeket a vásárló elképzelt, vagy hogy semmilyen hibája nincs, és ezek az állítások később hamisnak bizonyulnak.

A vásárló jogosult az elkerülhetetlenül szükséges költségeinek megtérítésére, melyek jótállási jogainak érvényesítésével kapcsolatban keletkeztek.

(1) A hibákat a vásárlónak az eladónál felesleges késedelem nélkül érvényesítenie kell. Jótállási jogait csak akkor követelheti a vásárló a bíróságon, ha a hibát legkésőbb a dolog átvételétől számított 24 hónapon belül kifogásolta.

(2) Az elkerülhetetlenül szükséges költségei megtérítésének jogát a vásárló csak akkor érvényesítheti a bíróságon, ha a költségeit az (1) bekezdésben feltüntetett határidőn belül tudatta az eladóval.

A jótállási jogok érvényesítésével nincs érintve a kártérítéshez való jog.

Ha az eladott dolog tulajdonjoga csak a vételár kifizetése után száll át a vásárlóra, ezt a kikötést írásos megállapodásba kell foglalni. Ha a szerződésből valami más nem következik, a véletlen romlás és véletlen tönkremenés veszélye a vásárlóra a dolog átadásával száll át.

(1) Aki azzal a kikötéssel adja el a dolgot, hogy a vásárló azt neki megvételre felajánlja, ha azt el akarná adni, elővételi joggal rendelkezik.

(2) Az ilyen jogról a dolog adásvételének, de más elidegenítésének esetére is megállapodhatnak.

(1) Az elővételi jog csak azt kötelezi, aki azt ígérte, hogy eladásra kínálja a dolgot.

(2) Az elővételi jogról dologi jogként is meg lehet állapodni, amely a vásárló utódaival szemben is hatályos. A szerződést írásban kell megkötni, az elővételi jog az ingatlankataszterbe történő bejegyzéssel kerül megszerzésre. Ha az eladó nem vette meg a vásárló által felkínált dolgot, az elővételi joga annak jogutódjával szemben is megmarad.

(3) Ha megsértették az elővételi jogot, a jogosult vagy a megszerzőtől követelheti, hogy a dolgot megvételre kínálja fel neki, vagy megmarad számára az elővételi jog.

Az elővételi jog nem száll át a jogosult személy örökösére és nem ruházható át más személyre.

Ha nem állapodtak meg az időpontban, hogy meddig kell az adásvételt lebonyolítani, a jogosult személynek az ajánlatot követően az ingóságot nyolc napon belül, az ingatlant pedig két hónapon belül ki kell fizetnie. Ha ez az idő hasztalan eltelik, az elővételi jog megszűnik. Az ajánlatot az összes feltétel bejelentésével kell megtenni; ha ingatlanról van szó, az ajánlatot írásba kell foglalni.

Annak, aki a dolog megvásárlására jogosult, ki kell fizetnie a más által felkínált vételárat, hacsak nem született eltérő megállapodás. Ha nem tudja megvásárolni a dolgot, vagy ha nem tudja teljesíteni a vételár mellet felajánlott feltételeket, és ha azokat nem lehet becsült árral sem kiegyenlíteni, az elővételi jog megszűnik.

(1) Az, aki azzal a kikötéssel ad el valamilyen ingóságot, hogy az adásvétel után bizonyos időn belül jogában áll a dolog visszaadását kérni, ha a vásárlónak visszaadja a kifizetett vételárat, a visszavásárlás jogával rendelkezik.

(2) A visszavásárlás jogáról szóló szerződést írásban kell megkötni.

(1) A visszavásárlás jogát az eladónak írásos formában kell érvényesítenie, és ha nem született eltérő megállapodás, legkésőbb a dolog vásárló részére történt átadásától számított egy éven belül, egyébként a visszavásárlás joga megszűnik.

(2) Ha az eladó él a visszavásárlás jogával, a vásárlónak felesleges késedelem nélkül vissza kell adnia a dolgot, és mindkét fél olyan jogokkal és kötelességekkel rendelkezik, amelyek a másik felet az eredeti adásvételi szerződés szerint megillették.

(1) Ha a visszavásárlás joga fajtája szerint meghatározott dolgot érint, ezen jog érvényesítésével a vásárlónak olyan kötelezettsége jön létre, miszerint ugyanolyan fajtájú dolgot kell visszaadnia.

(2) Ha a visszavásárlás joga egyenként meghatározott dolgot érint, a vásárló köteles ugyanazt a dolgot visszaadni, amelyet megvásárolt. A dolog elidegenítéséről szóló szerződés, amellyel megsértették a visszavásárlás jogát, érvénytelen.

(1) A felek írásos szerződésben más kapcsolódó kikötésekről és feltételekről is megállapodhatnak, melyek lehetővé teszik az adásvételi szerződésen alapuló jogviszony megszűnését.

(2) Amennyiben a résztvevők nem egyeztek meg másképpen, ezek a kikötések és feltételek legkésőbb az adásvételi szerződés megkötését követő egy év elteltével megszűnnek, ha azokat az eladó eme határidőn belül nem érvényesítette.

Az adásvételi szerződősről szól rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók arra a szerződésre is, mely szerint a szerződő felek egy dolgot egy másik dologra cserélnek, éspedig úgy, hogy mindkét fél a dolgot illetően, amelyet cserébe ad, eladó félnek tekintendő, és azt a dolgot illetően pedig, melyet cserébe elfogad, vásárlónak tekintendő.

A fogyasztói adásvételi szerződésre az 52 – 54. § rendelkezésein kívül az Adásvételi szerződésről szóló általános rendelkezések és a 613 – 627. § rendelkezései is vonatkoznak.

A dolgokat rendelésre is lehet árusítani. Az eladó köteles a megrendelt árut a leegyezett határidőre beszerezni, ha pedig a határidő nincs leegyezve, a körülményeknek megfelelő határidőre. Ha ez nem történik meg, a megrendelő jogosult a szerződéstől való visszalépésre. A megrendelő szerződéstől való visszalépésével nincs érintve a megrendelő kártérítéshez való joga.

(1) Ha az eladó a vevővel történt megállapodása szerint vagy a dolog jellege szerint köteles a dolgot a vásárló által meghatározott helyre leszállítani, a vásárló köteles a dolgot a leszállításkor átvenni. A többi esetben a vásárló köteles a dolgot az eladáskor átvenni, hacsak az eladóval másképpen nem állapodtak meg.

(2) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, az eladó köteles haladéktalanul leszállítani a dolgot a vásárlónak, legkésőbb azonban a szerződéskötéstől számított 30 napon belül. Ha az eladó nem teljesíti dolog leszállításának kötelezettségét az első mondat szerinti határidőre, és nem szállítja le a dolgot utólagosan a vásárló által biztosított méltányos határidőre sem, a vásárló jogosult a szerződéstől való visszalépésre.

(3) Ha az összes körülményre való tekintettel nyilvánvaló, vagy ha a szerződés megkötése előtt a vásárló az eladót kifejezetten értesítette arról, hogy az áru leszállítása a meghatározott határidőre vagy a meghatározott napon a vásárló számára különösen fontos, és az eladó az árut erre a határidőre nem szállította le vagy ha letelik a (2) bekezdés első mondata szerinti határidő és az eladó kifejezetten kijelenti, hogy a dolgot a vásárlónak nem szállítja le, a vásárló jogosult a szerződéstől való visszalépésre, a dolog leszállítására utólagosan meghatározott méltányos határidő biztosítása nélkül is.

(4) Ha a vásárló a (2) vagy a (3) bekezdés szerint lép vissza a szerződéstől, az eladó köteles haladéktalanul visszaadni a vásárlónak az összes teljesítést, melyet a szerződés alapján átvett.

(5) Ha a vásárló nem veszi át a dolgot az (1) bekezdésben feltüntetett időpontig, az eladó jogosult raktározási díjat kérni; a díj összegét külön előírás szabja meg, esetleg a felek közötti megállapodás határozza meg.

(6) A dolog átvételével a megvásárolt dolog tulajdonjoga átszáll a vásárlóra. A csomagküldő értékesítés esetén a tulajdonjog a vásárlóra akkor száll át, mikor a vásárló, az általa meghatározott átvételi helyen a dolgot átveszi. Önkiszolgáló értékesítés esetén a tulajdonjog átruházására abban a pillanatban kerül sor, amikor a kiválasztott áru ellenértékét kifizetik. Eddig a pillanatig a vásárló a kiválasztott árut visszateheti eredeti helyére. Ha a vásárló saját hibájából, a tulajdonjog átruházása előtt megrongálja vagy megsemmisíti a kiválasztott árut, a kártérítési felelősségről szóló általános rendelkezések szerint felelős az okozott kárért.

Ha a leszállított áru nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek iránt a fogyasztó érdeklődést mutatott, és amelyek megegyeznek az eladó által biztosított leírással, az áru visszaszolgáltatásának és a szerződésnek megfelelő áru leszállításának költségeit, valamint az ezzel összefüggő összes, a vásárló által célirányosan ráfordított költségeket az eladó állja.

Azokat a teljesítéseket, amelyeket rendszerint nem nyújtanak a dolog eladása kapcsán, külön egyeztetni kell.

Az értékesítendő dolognak a megkövetelt, esetleg jogszabályokban előírt minőségűnek, méretűnek vagy súlyúnak kell lennie, hibátlannak kell lennie, és elsősorban meg kell felelnie a kötelező műszaki normáknak. Élelmiszerek esetében fel kell tüntetni a felhasználhatóság lejáratának dátumát vagy a minőségmegőrzés idejét. Ha azt a dolog jellege megengedi, a vásárló jogosult arra, hogy a dolgot a jelenlétében átellenőrizzék, vagy hogy annak működését bemutassák.

Ha szükséges, hogy a dolog használata közben külön szabályokat tartsanak be, főleg ha a használatához útmutató irányítása szükséges vagy műszaki norma szabályozza azt, az eladó köteles ezekkel a vásárlót megismertetni, hacsak nem általánosan ismert szabályokról van szó. Ha az eladó nem teljesíti ezt a kötelességét, köteles megtéríteni a vásárló kárát, amely ebből keletkezett.

Azokat a dolgokat, amelyek valamilyen hibával rendelkeznek, amely hibák nem akadályozzák meg a dolog rendeltetésszerű használatát, alacsonyabb áron kell árusítani, mint a hibátlan dolog megszokott ára; a vásárlót figyelmeztetni kell arra, hogy a dolog hibás, és hogy milyen hibáról van szó, ha az nem nyilvánvaló már az értékesítés jellegéből is.

(1) Az eladó felel azokért a hibákért, amelyekkel az eladott dolog a vásárló általi átvételkor rendelkezik. Használt dolgok esetében nem felel azokért a hibákért, amelyek azok használatából vagy elhasználódásából/kopásából erednek. Az alacsonyabb áron értékesített dolgok esetében nem felel azért a hibáért, amely miatt az alacsonyabb árat megállapították.

(2) Ha nem gyorsan romló dolgokról vagy használt dolgokról van szó, az eladó azokért a hibákért felelős, amelyek a dolog átvétele után keletkeznek a jótállási idő alatt (jótállás).

(1) A jótállási idő 24 hónap. Ha az árusított dolgon, annak csomagolásán vagy a hozzá csatolt útmutatóban fel van tüntetve a felhasználási határidő, a jótállási idő nem ér véget e határidő lejárta előtt.

(2) Ha használt dologról van szó, a vásárló és az eladó rövidebb jótállási időben is megegyezhetnek, ez azonban nem lehet rövidebb 12 hónapnál.

(3) Olyan dolgok esetében, amelyek arra vannak szánva, hogy hosszabb ideig használják őket, külön rendelkezések 24 hónapnál hosszabb jótállási időt állapítanak meg. A 24 hónapnál hosszabb jótállási idő vonatkozhat csak a dolog valamelyik alkatészére is.

(4) A vásárló kérésére az eladó köteles írásos formájú jótállást biztosítani (garancialevél). Ha azt a dolog jellege lehetővé teszi, a garancialevél helyett elegendő a vásárlási bizonylat kiadása is.

(5) A vásárlónak kiállított garancialevélben tett nyilatkozatban vagy reklámban az eladó a jelen törvényben meghatározott jótállás terjedelmét meghaladó jótállást nyújthat. A garancialevélben az eladó meghatározza ennek a jótállásnak a feltételeit és terjedelmét.

A jótállási idők a dolog vásárló általi átvételétől kezdenek telni. Ha a megvásárolt dolgot nem az eladónak, hanem más vállalkozónak kell üzembe helyeznie, a jótállási idő csak a dolog üzembe helyezésének napjától kezd el telni, amennyiben a vásárló az üzembe helyezést legkésőbb a dolog átvételétől számított három héten belül megrendelte, és a szolgáltatás elvégzéséhez rendesen és időben a szükséges együttműködést nyújtotta.

(1) Ha olyan hibáról van szó, melyet ki lehet küszöbölni, a vásárló jogosult arra, hogy azt díjmentesen, időben és rendesen kiküszöböljék. Az eladó köteles a hibát felesleges késedelem nélkül kiküszöbölni.

(2) A vásárló a hiba kiküszöbölése helyett kérheti a dolog cseréjét, vagy ha a hiba csak a dolog egy alkotóelemét érinti, az alkotóelem cseréjét, ha ezzel az eladónak nem keletkeznek aránytalan költségei tekintettel az áru értékére vagy a hiba súlyosságára.

(3) Az eladó a hiba kiküszöbölése helyett mindig kicserélheti a hibás dolgot egy hibátlanra, ha ez a vásárlónak nem okoz komoly nehézségeket.

(1) Ha olyan hibáról van szól, amelyet nem lehet kiküszöbölni és amely megakadályozza azt, hogy a dolgot rendesen használják, úgy mint a hibátlan dolgot, a vásárlójogosult a dolog cseréjére vagy jogosult a szerződéstől való visszalépésre. Ugyanezek a jogok illetik meg a vásárlót, ha bár kiküszöbölhető hibákról is van szó, de a vásárló nem tudja a hiba ismételt, javítás utáni előfordulása miatt vagy a nagyobb számú hiba miatt a dolgot rendesen használni.

(2) Ha más, kiküszöbölhetetlen hibákról van szó, a vásárló jogosult a megfelelő árengedményre a dolog árából.

Ha az alacsonyabb áron értékesített dolog vagy a használt dolog olyan hibával rendelkezik, amelyért az eladó felel, a vásárló a dolog cseréje helyett megfelelő árengedményre jogosult.

A hibákból eredő felelősségre vonatkozó jogot annál az eladónál kell érvényesíteni, akinél a dolgot megvették. Ha azonban a garancialevélben más, a javításra kijelölt vállalkozó van feltüntetve, aki azon a helyen működik, ahol az eladó, vagy a vásárlóhoz közelebbi helyen, a vásárló a javításra való jogosultságot a garanciális javításra kijelölt vállalkozónál érvényesíti. A javításra kijelölt vállalkozó köteles a javítást arra a határidőre elvégezni, amelyről az eladó és a vásárló a dolog eladásakor megállapodtak.

(1) A dolog hibáiból eredő felelősségre vonatkozó jogok, amelyekre a jótállási idő érvényes, megszűnnek, ha azokat a jótállási idő alatt nem érvényesítették.

(2) Az olyan dolgok hibáiból eredő felelősségre vonatkozó jogokat, amelyek gyorsan romlanak, legkésőbb a vásárlást követő napon érvényesíteni kell; egyébként a jogok megszűnnek.

(3) Ha használt dologról van szó, a hibákból eredő felelősségre vonatkozó jogok megszűnnek, ha a használt dolog vásárló általi átvételének napjától számított 24 hónapon belül nem kerültek érvényesítésre, vagy addig az időpontig, amiben az eladó és a vásárló a 620. § (2) bek. szerint megállapodtak.

(1) A hibákból eredő felelősségre vonatkozó jog érvényesítésétől, a javítás befejezéséig eltelt idő, mikor a vásárló köteles a dolgot átvenni, a jótállási időbe nem számít bele. Az eladó köteles a vásárlónak igazolást adni arról, hogy mikor érvényesítette jogát, valamint a javítás elvégzéséről és annak időtartamáról is.

(2) Ha cserére kerül sor, a jótállási idő az új dolog átvételétől számítva, újra kezd telni. Ugyanez érvényes, ha egy olyan alkatrész cseréjére kerül sor, amelyre jótállást nyújtottak.

(1) Az ajándékozási szerződéssel az ajándékozó valamit térítésmentesen átenged vagy ígér a megajándékozottnak, az pedig az ajándékot vagy ígéretet elfogadja.

(2) Az ajándékozási szerződést írásba kell foglalni, ha az ajándékozás tárgya ingatlan, ingó dolog esetén pedig akkor, ha az átadásra és átvételre nem kerül sor az ajándékozás alkalmával.

(3) Érvénytelen az az ajándékozási szerződés, amely szerint a teljesítésre csak az ajándékozó halála után kerül sor.

Az ajándékozó köteles az ajándék felajánlásakor felhívni a figyelmet azokra a hibákra, amelyekről tudomása van. Ha a dolognak olyan hibái vannak, melyekre az ajándékozó nem hívta fel a figyelmet, a megajándékozott jogosult a dolgot visszaadni.

Az ajándékozó követelheti az ajándék visszaadását, ha a megajándékozott úgy viselkedik vele és családtagjaival szemben, hogy azzal durván megsérti a jó erkölcsöt.

A vállalkozási szerződéssel, az, akinek a munkát kiadták (a mű kivitelezője) kötelezi magát a megrendelőnek, hogy a meghatározott ár fejében elvégzi azt a saját felelősségére/kockázatára.

Ha a mű kivitelezése nem megvárásra történik, a kivitelező köteles a megrendelőnek írásos elismervényt adni a megrendelés átvételéről. Az elismervénynek tartalmaznia kell a mű tárgyának megjelölését, továbbá annak terjedelmét, minőségét, a mű elkészítésének árát és kivitelezésének idejét.

(1) A kivitelező köteles a művet a szerződés szerint, rendesen és a meghatározott időpontra elkészíteni. Ha a mű elkészítéséről kötelező műszaki norma rendelkezik, az elkészítésnek meg kell felelnie ennek a normának.

(2) A szerződés tartalmától és a mű jellegétől függ, hogy a kivitelező köteles-e személyesen elkészíteni azt vagy jogosult-e annak elkészítésével mást megbízni a saját felelősségére.

(1) Ha az ár összege nincs a szerződésbe foglalva vagy külön előírásokkal meghatározva, méltányos árat kell kérni.

(2) Ha nem született eltérő megállapodás, az árat a mű befejezése után kell fizetni. Ha azonban a mű részekben készül, vagy ha a mű elkészítése jelentős költségekkel jár, az, akinek a munkát kiadták, jogosult a mű elkészítésének ideje alatt a megrendelőtől megfelelő előlegeket kérni.

(1) Ha az árban költségvetés szerint állapodtak meg, az a megrendelő beleegyezése nélkül nem emelhető. A költségvetésbe bele nem foglalt munkálatokat és költségeket csak akkor lehet kiszámlázni, ha azokat a megrendelő írásban jóváhagyta, vagy ha a munkálatokat utólag írásban megrendelte.

(2) Ha szerződés megkötése és annak teljesítése közötti időben változásra került sor abban az árszabályozásban, amely alapján az árban megállapodtak, a kivitelező köteles erről késedelem nélkül írásban értesíteni a megrendelőt és közölni vele az új árat.

(3) A megrendelő jogosult az új ár bejelentése után a szerződéstől visszalépni; ha felesleges késedelem nélkül nem lép vissza a szerződéstől, köteles a kivitelezőnek az új árat kifizetni, hacsak az áremelkedésre nem a mű elkészítése meghatározott időtartamának túllépése miatt került sor.

(4) Ha a megrendelő eláll a szerződéstől, csak akkor köteles megfizetni a kivitelezőnek az elvégzett munkáért járó összeget és a keletkezett költségeket az eredetileg meghatározott ár szerint, ha a szerződés részleges teljesítéséből anyagi haszna származott.

(1) Ha a szerződés megkötésekor az árat nem lehet fix összegben meghatározni, akkor legalább becsléssel kell megállapítani. Ha a kivitelező azt állapítja meg, hogy a becsléssel megállapított árat jelentősen túl kell majd lépni, köteles erre a megrendelőt késedelem nélkül írásban figyelmeztetni és tudatni vele az újonnan meghatározott árat; egyébként nem jogosult az árkülönbség megfizettetésére.

(2) A megrendelő jogosult az újonnan meghatározott ár bejelentése után a szerződéstől visszalépni; ha a szerződéstől visszalép, csak akkor köteles megfizetni a kivitelezőnek az elvégzett munkáért járó összeget és a keletkezett költségeket az eredetileg meghatározott ár szerint, ha a szerződés részleges teljesítéséből anyagi haszna származott. A szerződéstől való elállással nincs érintve a megrendelő kártérítéshez való joga.

(3) Ha a megrendelő felesleges késedelem nélkül nem lép vissza a szerződéstől, köteles a nyújtott szolgáltatásért kifizetni az újonnan meghatározott magasabb árat.

(1) Ha a megrendelő által biztosított anyagnak olyan hiányosságai vannak, amelyek akadályozzák a mű rendes elkészítését, a kivitelező köteles erre a megrendelőt felesleges késedelem nélkül figyelmeztetni. Ugyanez a kivitelező kötelessége akkor is, ha a megrendelő arra kéri, hogy a művet nem megfelelő utasítások szerint készítse el.

(2) Ha a megrendelő a kivitelező figyelmeztetése ellenére ragaszkodik a megrendeléshez, a kivitelező visszaléphet a szerződéstől.

(1) Ha a mű elkészítéséhez szükséges a megrendelő együttműködése, a kivitelező jogosult meghatározni az erre alkalmas határidőt, majd annak hiábavaló letelte után visszaléphet a szerződéstől, ha az ilyen következményre figyelmezteti a másik felet.

(2) Ugyanez érvényes, ha a művet a megrendelőnél készítik, és az nem teszi meg a szükséges egészségügyi és biztonsági intézkedéseket a művön dolgozó.

Ha a megrendelő rendesen és időben a szükséges módon együttműködik, a kivitelező azonban a meghatározott időben nem fog hozzá a mű elkészítéséhez, a megrendelő jogosult a szükséges költségeinek megtérítésére, melyek ez által keletkeztek. Ezt a jogát legkésőbb a dolog átvételétől számított egy hónapon belül kell érvényesítenie a kivitelezőnél; ha ebből az okból a szerződéstől visszalép, akkor a jogot legkésőbb a visszalépéstől számított egy hónapon belül kell érvényesítenie; különben a jog megszűnik.

Ha a mű a teljesítés ideje előtt véletlenül meghiúsult, a kivitelező elveszíti jogosultságát a munkadíjra.

(1) Akkor is, ha a mű nem készült el, megilleti a kivitelezőt a meghatározott ár, ha hajlandó volt a művet elkészíteni, és ha ebben őt a megrendelő részéről felmerülő körülmények megakadályozták. Köteles azonban beszámíttatni azt, amit a mű be nem fejezésével megtakarított, amit másként keresett meg vagy amit szándékosan elmulasztott megkeresni.

(2) Ha a kivitelezőt a megrendelő részéről felmerülő körülmények késleltették a mű elkészítésében, méltányos kárpótlás illeti meg őt.

(1) A mű készítéséig a megrendelő visszaléphet a szerződéstől; köteles azonban kifizetni a kivitelezőnek azt az összeget, amely a már elvégzett munkákért jár, amennyiben a kivitelező azok eredményét nem használhatja fel máshogyan, valamint megtéríteni az célirányosan ráfordított költségeket.

(2) A megrendelő akkor is jogosult a szerződéstől való visszalépésre, ha nyilvánvaló, hogy a mű nem lesz időben kész vagy nem lesz rendesen elkészítve, és ha a kivitelező nem hozza ezt helyre a rendelkezésére bocsátott méltányos határidőre sem.

(1) Ha a mű elkészítése a kivitelező különleges személyes tulajdonságaitól függ, a szerződés az ő halálával megszűnik. A kivitelező örökösei csak a műre előkészített felhasználható anyag kifizetését követelhetik, valamint a munkabér azon részét, amely megfelel az elvégzett munka felhasználható eredményeinek.

(2) A megrendelő halála magában nem teszi semmissé a szerződést.

Ha megrendelésre készített dologról van szó, a megrendelő jogosult lesz arra, hogy a kivitelező az ő megrendelése alapján a dolgot elkészítse, valamint köteles lesz arra, hogy a kivitelezőnek kifizesse a dolog elkészítéséért járó árat.

(1) A kivitelező felel azokért a hibákért, amelyekkel a megrendelésre készített dolog a megrendelő általi átvételekor rendelkezik, valamint azokért a hibákért is, amelyek az átvétel után a jótállási időn belül előfordulnak. Ugyanúgy felelős azért is, hogy a dolog rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a megrendelő a megrendeléskor kikötött magának.

(2) A kivitelező felel a teljesített megrendelés hibáiért, amelyek oka a megrendelő által biztosított anyag hibái vagy a megrendelő helytelen utasításai, ha a kivitelező a megrendelőt az anyag hibáira vagy utasításainak helytelen voltára nem figyelmeztette.

(1) A jótállási idő 24 hónap.

(2) Olyan dolgok esetében, amelyek arra vannak szánva, hogy hosszabb ideig használják őket, külön rendelkezések 24 hónapnál hosszabb jótállási időt állapítanak meg; a 24 hónapnál hosszabb jótállási idő vonatkozhat csak a dolog valamelyik alkatészére is. A kivitelező köteles a megrendelőnek garancialevelet adni, feltüntetve azon a jótállási időt.

(3) Építmény kivitelezése esetén a jótállási idő három év. A végrehajtó rendelet megszabhatja, hogy az építmények némely részeinek esetében a jótállási idő rövidebb lehet, de legkevesebb tizennyolc hónap.

A jótállási idő a dolog átvételének napjától kezd telni. Ha a megrendelő nem vette át a dolgot azon a napon, amikor az a kötelessége lett volna, a jótállási idő attól már a naptól telik, amelyik napon köteles volt átvenni a dolgot.

(1) Ha olyan hibáról van szó, amelyet ki lehet küszöbölni, a megrendelő jogosult a hiba díjmentes kiküszöbölését követelni. A kivitelező köteles felesleges késedelem nélkül kiküszöbölni a hibát.

(2) Ha olyan hibáról van szó, amelyet nem lehet kiküszöbölni, és amely megakadályozza, hogy a dolgot a megrendelés szerint rendesen használják, mint a hibátlan dolgot, a megrendelő jogosult a szerződés megszüntetésére. Ugyanez a jog illeti meg a kiküszöbölhető hibák esetében is, ha a megrendelő nem tudja a hiba ismételt, javítás utáni előfordulása miatt vagy a nagyobb számú hiba miatt a dolgot rendesen használni. Kiküszöbölhetetlen hiba esetében, amely azonban nem akadályozza a dolog megrendelés szerinti, rendeltetésszerű használatát, a megrendelő méltányos árengedményre jogosult.

A jótállási jogokat a kivitelezőnél, a jótállási időn belül kell érvényesíteni; egyébként a jogok megszűnnek. A jótállási jogok érvényesítésétől a javítás befejezéséig eltelt idő, a jótállási időbe nem számít bele. A kivitelező köteles a vásárlónak igazolást adni arról, hogy mikor érvényesítette jogát, valamint a javítás elvégzéséről és annak időtartamáról is.

(1) A megrendelő köteles a dolgot átvenni legkésőbb attól a határidőtől számított egy hónapon belül, mikorra a dolognak el kellett készülnie, ha a dolog később készült el, akkor az elkészüléstől számított egy hónapon belül. Ha ezt nem teszi meg, köteles megfizetni a megállapított raktározási díjat.

(2) A dolog elkészülésének napját követő hat hónap elteltével, a készítő szabadon rendelkezhet a dologgal. Amennyiben nem tudja pénzzé tenni a dolgot vagy más módon célirányosan felhasználni, a készítő jogosult arra, hogy a megrendelő kifizesse a mű elkészítésének árát. A megrendelő jogosult a felhasznált anyag árának visszatérítésére, melyet a dolog elkészítéséhez adott. Építmény elkészítése esetén, a kivitelező mindig jogosult az elkészített építmény árának megfizettetésére.

Ha a megrendelő megrendelésére építmény készül, a kivitelező az elkészített épület átvételéig felel az építmény megrongálódásáért és megsemmisüléséért, hacsak a kárra másként is sor nem kerülne.

(1) Ha a dolog javításáról vagy átalakításáról van szó, a megrendelő jogosult lesz arra, hogy a kivitelező az ő megrendelése alapján a dolog javítását vagy átalakítását elvégezze; a kivitelező pedig jogosulttá válik arra , hogy a megrendelő kifizesse neki a dolog javításáért vagy átalakításáért járó árat.

(2) A dolog javítása olyan tevékenység, amellyel elsősorban kiküszöbölik a dolog hibáit, megrongálódásának következményeit és elhasználódásának hatásait. A dolog átalakítása olyan tevékenység, mellyel elsősorban a dolog felületét vagy a dolog tulajdonságait változtatják meg.

(1) A kivitelező felel azokért a hibákért, amelyekkel a javítás vagy átalakítás elvégzése után a dolog a megrendelő általi átvételekor rendelkezik, valamint azokért a hibákért is, amelyek az átvétel után a jótállási időn belül előfordulnak.

(2) A kivitelező felel azokért a hibákért is, amelyek oka a javításra vagy átalakításra szánt dolog hibás természete vagy a megrendelő helytelen utasításai, ha a kivitelező a megrendelőt a dolog hibás természetére vagy utasításainak helytelen voltára nem figyelmeztette.

(1) A jótállási idő három hónap, hacsak a felek másképpen nem állapodtak meg vagy külön előírások másképpen nem rendelkeznek; építési munkálatok esetében a jótállási idő legkevesebb tizennyolc hónap.

(2) Ha a javítás vagy átalakítás célja az volt, hogy a dolgot továbbra is, hosszabb időn keresztül használni lehessen, a dolog javítására és átalakítására vonatkozó külön előírások határozzák meg a három hónapnál hosszabb jótállási időt, hacsak másképpen nem állapodtak meg. A három hónapot meghaladó jótállási idő vonatkozhat csak valamelyik alkatrészre is. A kivitelező köteles a megrendelőnek garancialevelet adni, feltüntetve azon a jótállási időt.

(3) A megrendelő számára kiállított garancialevélben a kivitelező nyilatkozatot tehet, mellyel a jelen törvényben meghatározott jótállásnál szélesebb körű jótállást vállal. A garancialevélben a kivitelező meghatározza ennek a jótállásnak a feltételeit és terjedelmét.

(1) Ha a dolgot hibásan javították meg vagy alakították át, a megrendelő jogosult a hiba díjmentes kiküszöbölésére. A kivitelező köteles a hibát legkésőbb a megállapodott időpontig elhárítani. Ha a hibát nem lehet kiküszöbölni, vagy ha azt a kivitelező nem küszöböli ki a megállapodott időpontig, vagy ha a hiba újra előjön, a megrendelő jogosult a szerződés felmondására vagy a javítás illetve átalakítás árának méltányos csökkentésére.

(2) A jótállási jogokat a kivitelezőnél a jótállási idő alatt kell érvényesíteni; különben megszűnnek. A jog érvényesítésétől a javítás vagy átalakítás elvégzéséig terjedő időszak a jótállási időbe nem számít bele. A kivitelező köteles igazolást adni a megrendelőnek arról, hogy jogát mikor érvényesítette, valamint a javítás vagy átalakítás elvégzéséről és annak időtartamáról is.

(1) A megrendelő köteles a dolgot átvenni legkésőbb attól a határidőtől számított egy hónapon belül, mikorra a javításnak vagy átalakításnak el kellett készülnie, ha erre később került sor, akkor az elkészülésről szóló értesítéstől számított egy hónapon belül. Ha ezt nem teszi meg, köteles megfizetni a megállapított raktározási díjat.

(2) Ha a megrendelő attól a naptól számított hat hónapon belül nem veszi át a dolgot, amely napon köteles volt azt átvenni, a kivitelező jogosult a dolog eladására. Ha a kivitelező ismeri a megrendelő címét és ha nagyobb értékű dologról van szó, a kivitelező köteles a tervezett eladásról előre értesíteni a megrendelőt és megfelelő utólagos határidőt adni neki a dolog átvételére.

(3) Ha sor kerül az át nem vett dolog eladására, a kivitelező kifizeti a megrendelőnek az eladásból származó bevételt, miután levonta abból a javítás vagy átalakítás árát, a raktározási díjat és az eladás költségeit. A megrendelőnek az eladásból származó bevételhez való jogát a kivitelezőnél kell érvényesítenie.

A kölcsönszerződéssel a hitelező az adósnak fajtáik szerint meghatározott dolgokat, elsősorban pénzt, enged át, az adós pedig kötelezi magát ugyanolyan fajtájú dolgok visszaadására a megállapodott idő letelte után.

(1) Pénzbeli kölcsön esetén a kamatról is meg lehet állapodni.

(2) Nem pénzbeli kölcsön esetén kamatok helyett meg lehet állapodni arról, hogy a teljesítés általában ugyanolyan fajtájú, de hozzámérten nagyobb mennyiségű vagy jobb minőségű dolog legyen.

A kikölcsönzési szerződéssel a kikölcsönző jogosulttá válik a dolog térítésmentes használatára, a megállapodott időre.

A kölcsönadó a dolgot rendes használatra alkalmas állapotban köteles átadni a kikölcsönzőnek. A 617. § rendelkezése megfelelően érvényes a dolog használatára is.

(1) A kikölcsönző jogosult a dolgot rendesen és azzal a céllal összhangban használni, amelyről a szerződésben megállapodtak vagy amely célra általában szolgál; köteles azt óvni a megrongálódástól, elvesztéstől vagy megsemmisüléstől.

(2) Ha nem született eltérő megállapodás, a kikölcsönző más személy használatára nem engedheti át a dolgot.

(1) a kikölcsönző köteles a dolgot visszaadni, mihelyst arra nincs szüksége, de legkésőbb a meghatározott kölcsönadási idő végéig.

(2) A kölcsönadó követelheti a dolog visszaadását a meghatározott kölcsönadási idő véget érése előtt is, ha a kikölcsönző a dolgot nem rendesen használja, vagy ha azzal a céllal ellentétesen használja, mint amire szolgál.

A bérleti szerződéssel a bérbeadó fizetség fejében átengedi a bérlőnek a dolgot, hogy azt ideiglenesen (a megállapodott időszakban) használja vagy abból hasznot is húzzon.

A bérbeadó köteles a bérbe adott dolgot a bérlőnek a megállapodott használatra való alkalmas állapotban átengedni, vagy ha a használat módjáról nem állapodtak meg, a szokásos használatra, és ebben az állapotban, a saját költségére, fenntartani azt.

(1) A bérlő jogosult a dolgot a szerződésben meghatározott módon használni; hacsak másképpen nem egyeztek meg, a dolog jellegének és rendeltetésének megfelelően. A bérbeadó jogosult hozzáférést követelni a dologhoz annak ellenőrzése céljából, hogy a bérlő rendesen használja-e a dolgot.

(2) A bérlő köteles a dolgot csak abban az esetben használni, ha erről megállapodtak, vagy ha a dolog nem használatával jobban értéktelenedne, mint a használatával.

(1) A bérlő jogosult a bérbevett dolgot albérletbe adni, hacsak a szerződés másképpen nem határozza meg.

(2) Ha a bérlő a dolgot a szerződéssel ellentétesen albérletbe adja, a bérbeadó jogosult a szerződéstől való visszalépésre.

(1) A bérlő csak a bérbeadó beleegyezésével hajthat végre változtatásokat a dolgon. Az ezzel összefüggő költségek megtérítését a bérlő csak abban az esetben követelheti, hogyha a bérbeadó erre kötelezte magát. Hacsak a szerződés másképpen nem határozza meg, a költségek megtérítését csak a bérlet befejezése után jogosult követelni, a változtatások értéktelenedésének levonása után, amelyekre a köztes időben, a dolog használatának következtében került sor. Ha a bérbeadó jóváhagyását adta a változtatáshoz, de nem kötelezte magát a költségek megtérítésére, a bérlő a bérlet befejezése után követelheti annak ellenértékét, amivel a dolog értéke megnőtt.

(2) Ha a bérlő, a bérbeadó jóváhagyása nélkül a dolgon változtatásokat hajt végre, a bérlet befejezése után köteles saját költségére a dolgot eredeti állapotába visszaállítani. Ha a végrehajtott változtatások következtében a bérbeadót jelentős kár fenyegeti, a bérbeadó jogosult a szerződéstől visszalépni.

(1) A bérlő köteles felesleges késedelem nélkül tájékoztatni a bérlőt a szükséges javításokról, melyeket a bérbeadónak kell elvégeznie. A jelen kötelesség megszegése esetén a bérlő felelős az ezzel okozott kárért és nem lehet követelése, amely egyébként megilletné, amiért a dolgot nem tudja vagy csak részben tudja használni olyan hibák miatt, melyeket a bérbeadónak időben nem jelentett.

(2) A bérlő köteles elviselni a bérbevett dolog használatának korlátozását, a dolog javításának és karbantartásának elvégzésére szükséges mértékben.

Ha a bérlő a javítás során pénzösszeget fordított a dologra, amelyre a bérbeadó lett volna köteles, jogosult ezeknek a költségeknek a visszatérítésére, ha a javítást a bérbeadó beleegyezésével hajtották végre, vagy ha a bérbeadó a javításról felesleges késedelem nélkül nem gondoskodott, bár annak szükségességét jelezték neki. Egyébként a bérlő csak azt követelheti, amivel a bérbeadó gazdagodott.

A bérlő köteles gondoskodni arról, hogy a dolgon kár ne keletkezzen. Csak akkor köteles a dolgot bebiztosíttatni, ha ezt a szerződés előírja.

(1) A bérlő köteles a szerződés szerint bérleti díjat fizetni, egyébként a bérleti díj a szerződés megkötése idején megszokott összeg, figyelembe véve a bérbe adott dolog értékét és használatának módját.

(2) Ha eltérő megállapodás nem született vagy külön előírások másképpen nem rendelkeznek, a bérleti díj a mezőgazdasági és erdei földterületekért fél évre visszamenőleg fizetendő, április 1-jén és október 1-jén, a többi bérlet esetében pedig egy hónapra visszamenőleg.

(1) Az ingatlan bérbeadója a bérleti díj biztosítására zálogjoggal rendelkezik azokra az ingóságokra, amelyek a bérbe adott dolgon vannak és a bérlőnek vagy azoknak a személyeknek a tulajdonát képezik, akik közös háztartásban élnek vele, kivéve azokat a dolgokat, amelyek a határozat végrehajtásából ki vannak zárva.

(2) A zálogjog megszűnik, ha dolgokat hamarább eltávolították, mint azt a bíróság által megbízott személy összeírta volna, hacsak nem hivatalos utasításra kerültek eltávolításra, és a bérbeadó nem jelentette jogait a bíróságon a végrehajtástól számított nyolc napon belül. Ha a bérlő elköltözik, vagy ha a dolgokat annak ellenére távolítják el, hogy a bérleti díj nincs kifizetve vagy biztosítva, a bérbeadó a saját felelősségére visszatarthatja a dolgokat, nyolc napon belül azonban kérvényeznie kell azok összeírását a bírósági megbízással rendelkező személy által, vagy a dolgokat ki kell adnia. A bíróság által megbízott személy lehet bírósági végrehajtó is.

A bérlő nem köteles bérleti díjat fizetni, amennyiben a dolog hibái miatt, amelyeket nem ő okozott, a bérbe vett dolgot nem használhatta a megállapodott módon, vagy ha a használat módjáról a dolog jellegének és rendeltetésének megfelelően nem állapodott meg.

Ha a bérlő a bérbe vett dolgot a 673. §-ban feltüntetett okok miatt csak korlátozottan tudja használni, a bérlő a bérleti díjból megfelelő engedményre jogosult. A bérbeadónak azonban bele kell számítania azokat a költségeket, amelyeket megtakarított, és az árelőnyt, amellyel abból kifolyólag bírt, hogy a bérlő csak korlátozottan használta a dolgot.

A bérleti díj elengedéséhez való jogot vagy a bérleti díjból való engedményre való jogot felesleges késedelem nélkül a bérbeadónál kell érvényesíteni. A jog megszűnik, ha az érvényesítésére attól a naptól számított hat hónapon belül nem kerül sor, amikor azokra a tényekre sor került, melyeken ez a jog alapszik.

(1) A bérlet befejeződik annak az időnek a leteltével, amelyben megállapodtak, hacsak a bérbeadó a bérlővel másképpen nem egyezik meg.

(2) Ha a bérlő a dolgot a bérlet lejárta után is használja és a bérbeadó 30 napon belül a bíróságon nem nyújt be ez ellen beadványt a dolog kiadására vagy az ingatlan kiürítésére vonatkozóan, a bérleti szerződés megújul ugyanazokkal a feltételekkel, amelyekben eredetileg megállapodtak. Az egy évnél hosszabb időre megállapodott bérleti díj mindig egy évre újul meg, a rövidebb időre megállapodott bérleti díj erre az időre újul meg.

(1) A határozatlan időre megkötött bérleti szerződést, ha nem kerül sor a bérbeadó és a bérlő közötti megállapodásra, csak felmondással lehet megszüntetni.

(2) Ha külön törvény másképpen nem rendelkezik, az ingatlanok bérleti szerződését három hónapos felmondási idővel, ingóságok esetén pedig egy hónapos felmondási idővel lehet felmondani.

A felmondási időről, kiürítésről és átadásról szóló rendelkezések csak akkor érvényesek, ha a szerződés vagy külön előírások másképpen nem rendelkeznek.

(1) A bérlő bármikor jogosult a szerződéstől való visszalépésre, ha a bérbe vett dolog olyan állapotban került átadásra, amely alkalmatlanná teszi a megállapodott vagy szokásos használatra, vagy ha később – anélkül, hogy a bérlő megszegné kötelességét – alkalmatlanná válik a megállapodott vagy szokásos használatra, ha használhatatlanná válik, vagy ha a dolog akkora részétől fosztják meg, hogy azzal a szerződés célját meghiúsítják.

(2) Ha a helyiségek, amelyeket lakás céljára adtak bérbe vagy abból a célból, hogy abban emberek tartózkodjanak, egészségkárosodást okozhatnak, a bérlőt akkor is megilleti ez a jog, ha erről a szerződés megkötésekor is tudott. A szerződéstől való visszalépés jogát nem lehet előre feladni.

(3) A bérbeadó bármikor visszaléphet a szerződéstől, ha a bérlő az írásos figyelmeztetés ellenére is használja a bérbe vett dolgot, vagy ha oly módon szenvedi el a dolog használatát, hogy a bérbeadónak kára keletkezik vagy jelentős kár fenyegeti őt. Ha nem lakásról vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségről van szó, a bérbeadó akkor is visszaléphet a szerződéstől, ha a bérlő, bár figyelmeztették, mégsem fizette ki az esedékes bérleti díjat a következő bérleti díj esedékességéig sem, és ha ez az idő három hónapnál rövidebb, akkor három hónapon belül, vagy ha tekintettel az illetékes szerv jogerős határozatára, a bérbe adott dolgot ki kell üríteni.

(1) A bérbe adott dolog megsemmisülésével a bérleti szerződés megszűnik.

(2) Ha változásra kerül sor a bérbe vett dolog tulajdonlásában, a megszerző a bérbeadó jogállásába kerül, a bérlő pedig jogosult megszabadulni az előző tulajdonossal szembeni kötelezettségeitől, amint a változást közölték vele vagy a megszerző igazolta azt.

(3) Ha változásra kerül sor az ingatlan dolog tulajdonlásában, ebből az okból a bérleti szerződést csak a bérlő mondhatja fel, és ezt akkor is, ha a szerződést meghatározott időre kötötték meg; a felmondást azonban be kell nyújtania a legközelebbi felmondási időszakban, amennyiben ezt a törvény vagy a megállapodás előírja. Az ingóság tulajdonjogának megváltozása esetén a szerződést a megszerző is felmondhatja.

A felmondás benyújtása után vagy három hónappal a bérlet lejárta és a dolog átadása előtt az ingatlan dolog bérlője köteles, hacsak másképpen nem egyeztek meg, a bérlemény iránt érdeklődőnek lehetővé tenni annak megtekintését a bérbeadó vagy annak képviselője jelenlétében. A bérlőt nem szabad a megtekintéssel feleslegesen zavarni.

Ha a bérlet lejár, a bérlő köteles visszaadni a bérelt dolgot abban az állapotban, amely megfelel a dolog megállapodott módon való használatának; ha a használat módjáról kifejezetten nem állapodtak meg, olyan állapotban, amilyenben azt átvette, tekintetbe véve a szokásos elhasználódást.

(1) Ha a bérbe adott dolog, a vele való visszaélés következtében megrongálódott vagy túlzottan elhasználódott, a bérlő felel azokért a károkért is, amelyeket azok a személyek okoztak, akinek lehetővé tette, hogy a bérbe vett dologhoz hozzáférjenek, a véletlenért azonban nem felel.

(2) Kártérítés csak a bérbe adott dolog visszaadását követő hat hónapon belül követlehető; különben a jogosultság megszűnik.

Ha harmadik személy érvényesíti jogait a dologhoz, amelyek összeegyeztethetetlenek a bérlő jogaival, a bérbeadó köteles megtenni a szükséges jogi intézkedéseket a bérlő védelmére. Ha ezt a bérbeadó méltányos időn belül nem teszi meg, vagy ha intézkedései nem sikeresek, a bérlő a szerződéstől visszaléphet.

(1) A lakásbérlet bérleti szerződéssel jön létre, amellyel a bérbeadó, bérleti díj fejében használatra átengedi a lakást a bérlőnek, éspedig vagy meghatározott időre, vagy határozatlan használati időre; a bérleti szerződés rendszerint tartalmazza a lakás berendezésének leírását és a lakás állapotának leírását is. A lakásbérlet védett; ha nem kerül sor megállapodásra, csak a törvényben meghatározott okokból lehet felmondani.

(2) A szövetkezeti lakás bérléséről szóló bérleti szerződést a lakásszövetkezet alapszabályzatában szabályozott feltételekkel lehet megkötni.

(3) A nemzeti tanácsok törvényei meghatározzák, mi értendő szolgálati lakás, különleges rendeltetésű lakás és különleges rendeltetésű házban lévő lakás alatt, és milyen feltételekkel köthető meg a szolgálati lakás, különleges rendeltetésű lakás és különleges rendeltetésű házban lévő lakás bérléséről szóló bérleti szerződés.

(1) A bérleti szerződésnek tartalmaznia kell a használat tárgyának és terjedelmének megjelölését, a bérleti díj összegét és a lakás használatával összefüggő teljesítések fizetésének összegét vagy azok kiszámításának módját. Tartalmaznia kellene továbbá a lakás berendezésének és állapotának leírását is. Ha a bérleti szerződést nem írásban kötötték meg, annak tartalmáról jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) Ha a bérlet ideje nincs megállapítva, feltételezendő, hogy a bérleti szerződést határozatlan időre kötötték.

(1) A bérbeadó köteles a lakást rendes használatra alkalmas állapotban átadni a bérlőnek, és biztosítani számára a lakás használatával összefüggő jogok teljes és zavartalan gyakorlását.

(2) Ha a bérleti szerződés nem határozza meg másképpen, a lakás használatával összefüggő apróbb javításokat és a mindennapi karbantartással összefüggő költségeket a bérlő fizeti. Az apróbb javítások és a lakás mindennapi karbantartásával összefüggő költségek fogalmát külön előírás szabályozza.

(3) A bérlő – szövetkezeti tag – jogait és kötelességeit, amennyiben a lakásban előforduló apróbb javításokról és mennyiben a lakás mindennapi karbantartásával összefüggő költségekről van szó, a szövetkezet alapszabályzata szabályozza.

A lakás bérlője és azok a személyek, akik a bérlővel közös háztartásban élnek, a lakás használatának joga mellett a közös helyiségek és a ház berendezésének használati jogával is rendelkeznek, valamint élvezhetik azokat a teljesítéseket is, melyek biztosítása összefügg a lakás használatával.

A bérlő köteles a lakást, a közös helyiségeket és a ház berendezését rendesen használni és rendesen élvezni azokat a teljesítéseket, melyek biztosítása összefügg a lakás használatával.

A bérlők jogaik gyakorlása során kötelesek ügyelni arra, hogy a házban olyan közeg alakuljon ki, amely biztosítja a többi bérlő számára azok jogainak gyakorlását.

Ha a bérbeadó nem tejesíti a lakás rendes használatát akadályozó vagy a bérlő jogainak gyakorlását veszélyeztető hibák kiküszöbölésére vonatkozó kötelességét, a bérlő, a bérbeadó előzetes figyelmeztetése után, jogosult a hibákat a szükséges mértékben kiküszöbölni, és a célirányosan ráfordított költségek megtérítését követelni a bérbeadótól. A költségtérítéséi jogosultságát a bérbeadónál felesleges késedelem nélkül kell érvényesítenie. A jogosultság megszűnik, ha azt a hibák kiküszöbölését követő hat hónapon belül nem érvényesítették.

(1) A bérlő köteles felesleges késedelem nélkül értesíteni a bérbeadót az olyan lakáson belüli javítások szükségességéről, amelyek költségét a bérbeadó viseli, és lehetővé tenni azok elvégzését; egyébként felel azért a kárért, amely ennek a kötelességnek az elmulasztásával keletkezett.

(2) Ha a bérlő nem gondoskodik az apróbb javítások időbeni elvégzéséről és a lakás mindennapos karbantartásáról, a bérlő előzetes figyelmeztetése után a bérbeadó jogosult a saját költségére ezeket elvégezni, és a kiadások megtérítését követelni a bérlőtől.

A bérlő köteles kiküszöbölni azokat a hibákat és károsodásokat, amelyeket a házban maga okozott vagy azok okoztak, akik vele laknak. Ha erre nem kerül sor, a bérlő előzetes figyelmeztetése után a bérbeadó jogosult a hibákat és károsodásokat kiküszöbölni, és a kiadások megtérítését követelni a bérlőtől.

A bérbeadó jóváhagyása nélkül a bérlő nem végezhet a lakásban átépítési munkálatokat, sem más lényeges átalakítást, még a saját költségére sem.

A bérbeadó csak a bérlő jóváhagyásával jogosult a lakásban átépítési munkálatokat vagy más lényeges átalakítást végezni. Ezt a jóváhagyást csak komoly indokból lehet megtagadni. Ha a bérbeadó, az illetékes államigazgatási szerv utasítására ilyen átalakításokat végez, a bérlő köteles azok elvégzését lehetővé tenni; egyébként felel azért a kárért, amely ennek a kötelességnek az elmulasztásával keletkezett.

(1) A bérleti díj és a lakás használatával összefüggő teljesítések kiszámításának módját, azok fizetésének módját, valamint azokat az eseteket, amikor a bérbeadó egyoldalúan jogosult a bérleti díj és a lakás használatával összefüggő teljesítések összegének emelésére, valamint a bérleti szerződés további feltételeinek módosítására, külön jogszabály szabja meg.

(2) A lakás használatával összefüggő teljesítések térítésére vagy azok előlegének fizetésére a bérleti díj fizetésével együtt kerül sor, ha a felek másképpen nem állapodnak meg vagy jogszabály másképpen nem rendelkezik.

Ha a bérlő a bérleti díjat vagy a lakás használatával összefüggő teljesítések térítését az esedékességet követő öt napon belül nem rendezi, köteles késedelmi díjat fizetni a bérbeadónak.

(1) A bérlő a bérleti díjból megfelelő árengedményre jogosult, amennyiben a bérbeadó a bérlő figyelmeztetése ellenére sem küszöböli ki a lakásban vagy a házban található olyan hibát, amely jelentősen vagy hosszabb időn keresztül rosszabbá teszi azok használatát. A bérlő a bérleti díjból megfelelő árengedményre jogosult akkor is, hanem biztosították számára a lakás használatával összefüggő teljesítéseket, vagy azokat hibásan biztosították, és ha ennek következtében a lakás használata rosszabbodott.

(2) Ugyanilyen jogok illetik meg a bérlőt akkor is, ha a házban végrehajtott átalakítási munkálatokkal jelentősen vagy hosszabb ideig rosszabbodnak a lakás vagy a ház használatának feltételei.

(3) A bérlő megfelelő árengedményre jogosult a lakás használatával összefüggő teljesítések összegéből, amennyiben azokat a bérbeadó rendesen és időben nem biztosítja.

A bérleti díjból való árengedmény jogát és a lakás használatával összefüggő teljesítések összegéből való árengedmény jogát felesleges késedelem nélkül kell érvényesíteni a bérbeadónál. A jogosultság megszűnik, ha a hibák kiküszöbölésétől számított hat hónapon belül nem érvényesítették.

(1) A lakás több személy közös bérletében is lehet. A közös bérlők egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek.

(2) A közös bérlet az eddigi bérlő, egy további személy és a bérbeadó közötti megállapodással jön létre.

(3) Szövetkezeti lakás esetében a közös bérlet csak házastársak között jöhet létre.

(1) A lakás közös bérletét érintő mindennapos dolgokat a közös bérlők közül bármelyik elintézheti. A többi dologban mindenki beleegyezése szükséges; egyébként a jogügylet nem érvényes.

(2) A lakás közös bérletét érintő jogügyletekben minden közös bérlő együttesen és osztatlanul jogosult és kötelezett is egyben.

(1) Ha a közös bérlők között nézeteltérésre kerül sor a lakás közös bérletéből eredő jogokat és kötelességeket illetően, valamelyikük indítványára a bíróság dönt.

(2) A különös figyelmet érdemlő esetekben a bíróság a közös bérlő indítványára megszüntetheti a lakás közös bérletének jogát, ha olyan, nem általa előidézett állapot jön létre, amely akadályozza a lakás közös bérlők általi közös használatát. Egyúttal meghatározza, hogy a közös bérlők közül ki vagy kik fogják a lakást a továbbiakban használni.

(1) Ha a házasság fennállása alatt a házastársak vagy közülük az egyik a lakás bérlőjévé válik, a házastársak közös lakásbérlete jön létre.

(2) Ha a házasság fennállása alatt csak az egyik házastársnak jön létre szövetkezeti lakás bérléséről szóló szerződés megkötésére való jogosultsága, a házastársak közös lakásbérletével együtt a házastársak közös szövetkezeti tagsága is létrejön; ebből a tagságból kifolyólag mindkét házastárs együttesen és osztatlanul jogosult és kötelezett is egyben.

(3) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései nem érvényesek, ha tartósan nem élnek együtt a házastársak.

(1) Ha a házastársak közül valamelyik a házasság megkötése előtt vált a lakás bérlőjévé, a házasság megkötésével mindkét házastárs részére közös lakásbérlet keletkezik.

(2) Ugyanez érvényes, ha a házasság megkötése előtt valamelyik házastárs szövetkezeti lakás bérletéről szóló szerződés megkötésére lett jogosult.

(1) Ha az elvált házastársak nem egyeznek meg a lakás bérléséről, a bíróság egyikük indítványára eldönti, hogy megszünteti a közös lakásbérleti jogot. Egyúttal meghatározza, hogy a házastársak közül melyik fogja a lakást bérlőként használni.

(2) Ha az elvált házastársak közül valamelyik szövetkezeti lakás bérletéről szóló szerződés megkötésére lett jogosult a házasság megkötése előtt, a közös lakásbérlet joga a válással megszűnik; a lakás használatának joga azt a házastársat illeti meg, aki a lakás bérletének jogát a házasság megkötése előtt megszerezte. A szövetkezeti lakás közös bérletének további eseteiben a bíróság dönt, ha az elvált házastársak nem állapodnak meg valamelyikük indítványára ennek a jognak a megszüntetéséről, valamint arról is, hogy melyikük legyen a továbbiakban a szövetkezet tagjaként a lakás bérlője; ezzel megszűnik az elvált házastársak közös szövetkezeti tagsága is.

(3) A lakás további bérléséről való döntés során a bíróság elsősorban a kiskorú gyermekek érdekeit és a bérbeadó álláspontját veszi figyelembe.

Ha fizikai vagy pszichikai erőszak miatt, vagy az ilyen erőszakkal való fenyegetés miatt a házastárssal vagy az elvált házastárssal mint a lakás közös bérlőjével szemben, vagy hozzá közel álló személlyel szemben, aki vele közösen lakik a lakásban, a további együttélés elviselhetetlenné vált, a bíróság az egyik házastárs vagy elvált házastárs indítványára korlátozhatja a másik használati jogát, vagy teljesen kizárhatja őt a használatból.

(1) Ha a bérlő elhalálozik, és ha nem a házastársak közös bérletében lévő lakásról van szó, annak gyermekei, unokái, szülei, testvérei, veje és menye válnak bérlőkké (közös bérlőkké), akik vele a halála napján közös háztartásban éltek és nincs saját lakásuk. Bérlőkké (közös bérlőkké) válnak azok is, akik az elhalálozott bérlő közös háztartásáról gondoskodtak vagy eltartottként rá voltak utalva, ha a halála előtt legalább három évig közös háztartásban éltek vele és nincs saját lakásuk.

(2) Ha a bérbeadó úgy gondolja, hogy az (1) bekezdés szerinti, a lakás bérletének átruházódására vonatkozó feltételek nem teljesültek, attól a naptól számított három hónapos határidőn belül, mikor ezekről tudomást szerzett, de legkésőbb a bérlő halálának napjától számított hároméves határidőn belül, a bíróságon követelheti annak kimondását, hogy a lakás bérletének átruházódására nem került sor.

(3) Ha szövetkezeti lakás bérlője halálozik el és ha nem házastársak közös bérletében lévő lakásról van szó, a bérlő halálával a szövetkezeti tagsága és a lakásbérlete arra az örökösére száll, akinek a tagsági részesedés jutott.

(1) Ha a házastársak közül, akik a lakás közös bérlői voltak, az egyik elhalálozik, az egyetlen bérlővé a hátrahagyott házastárs válik.

(2) Ha szövetkezeti lakásról van szó, az egyik házastárs halálával megszűnik a házastársak közös lakásbérlete. Ha a szövetkezeti lakáshoz való jogot a házasság fennállása alatt szerezték meg, a szövetkezet tagja a hátrahagyott házastárs marad és őt illeti meg a tagsági részesedés; ezt a bíróság a hagyatéki eljárás során figyelembe veszi. Ha az a házastárs hunyt el, aki a szövetkezeti lakáshoz való jogot a házasság megkötése előtt szerezte meg, a halálával szövetkezeti tagsága és a szövetkezeti lakás bérlete arra az örökösre száll, akinek a tagsági részesedés jutott. Ha több bérlet tárgyairól van szó, az örökhagyó tagsága több örökösre is átszállhat.

(3) Ha a közös bérlők közül az egyik elhalálozik, az ő joga a többi közös bérlőre száll át.

A 706. § (1) és (2) bek. és 707. § (1) bek. rendelkezései abban az esetben is érvényesek, ha a bérlő tartósan elhagyja a közös háztartást.

A 703 – 708. § rendelkezései nem érvényesek a tartósan szolgálati lakásoknak kijelölt lakásokra, a különleges rendeltetésű lakásokra és a különleges rendeltetésű házakban található lakásokra.

(1) A lakásbérlet a bérbeadó és bérlő közötti írásbeli megállapodással vagy írásbeli felmondással szűnik meg.

(2) Ha a lakásbérletről meghatározott időre állapodtak meg, akkor ennek az időnek a leteltével szűnik meg. A 676. § (2) bek. rendelkezése nem érvényes a lakás bérletének megszűnésére.

(3) Ha írásbeli felmondást nyújtottak be, a lakásbérlet a felmondási idő leteltével ér véget. A felmondási idő három hónap, és annak a hónapnak az első napján kezd el telni, amelyik azt a hónapot követi, amelyikben a bérlőnek a felmondást kézbesítették. A bérbeadó a bérlő számára, írásban, hosszabb felmondási időt is meghatározhat. A lakásbérlet írásbeli felmondásának kézbesítésére értelemszerűen alkalmazandók a külön előírás rendelkezései.^5a)

(4) Ha a felmondás benyújtására a 711. § (1) bek. d) pontja szerint kerül sor, miszerint a bérlő nem fizette ki a bérleti díjat vagy a lakás használatával összefüggő teljesítés díját, és bizonyítást nyer, hogy a felmondás kézbesítésének napján objektív okokból anyagi szükséghelyzetben volt,^5b) a felmondási idő védelmi idővel hosszabbodik meg, amely hat hónapig tart.

(1) A bérbeadó felmondhatja a lakásbérlet, ha

a) a bérbeadónak szüksége van a lakásra a saját maga, házastársa, gyermekei, unokája, veje vagy menye, szülei vagy testvérei számára,

b) a bérlő befejezte azt a munkavégzést, amelyhez a szolgálati lakás bérlése kapcsolódott,

c) a bérlő vagy háztartásának valamelyik tagja súlyos károkat okoz a bérbe vett lakásban, annak berendezésében, a ház közös helyiségeiben vagy közös berendezéseiben, illetve rendszeresen megsérti a többi lakás bérlőjének vagy tulajdonosának békés együttélését, veszélyezteti a biztonságot vagy megsérti a jó erkölcsöt a házban,

d) a bérlő súlyosan megsérti a lakás bérléséből eredő kötelességeit, elsősorban azzal, hogy három hónapnál hosszabb ideje nem fizette a bérleti díjat vagy a lakás használatával összefüggő teljesítések biztosításáért járó díjat, vagy azzal, hogy a bérbeadó írásbeli jóváhagyása nélkül másnak albérletbe adta a lakást vagy annak egy részét,

e) közérdekből kifolyólag szükséges a lakással vagy a házzal úgy eljárni, hogy a lakást nem lehet használni, vagy ha a lakás vagy ház javításra szorul, melyek végrehajtása során nem lehet a lakást vagy a házat legkevesebb hat hónapon keresztül használni,

f) a bérlő már nem teljesíti azokat a feltételeket, amelyek a különleges rendeltetésű lakás használatához^5c) vagy a különleges rendeltetésű házban lévő lakás használatához szükségesek,^5d)

g) a bérlő a lakást a bérbeadó beleegyezése nélkül nem lakhatásra, hanem más célra használja.

(2) A felmondás okát a felmondásban tényszerűen kell meghatározni úgy, hogy ne lehessen más okkal felcserélni, máskülönben a felmondás érvénytelen. A felmondás okát nem lehet utólag megváltoztatni.

(3) Az (1) bek. b), e) és f) pontjaiban feltüntetett okokból adott felmondás érvénytelen, ha a bérbeadó nem mellékel a felmondáshoz olyan iratot, amely a felmondás okát igazolja.

(4) Ha különleges rendeltetésű lakásról vagy különleges rendeltetésű házban lévő lakásról van szó, az (1) bekezdés szerint a bérletet csak akkor lehet felmondani, ha előzetes beleegyezését adta az vagy annak jogutódja, aki saját költségén ilyen lakást létrehozott, vagy az az illetékes szerv, amely a bérleti szerződés megkötését ajánlotta.

(5) Ha az objektív okokból anyagi szükséghelyzetben lévő bérlő, a védelmi idő lejárta előtt (710. § (4) bek.) kifizeti a bérbeadónak a hátralékos bérleti díjat vagy írásban megegyezik a bérbeadóval annak fizetési módjáról, ezt úgy kell értelmezni, hogy a lakásbérlet felmondásának oka megszűnt.

(6) A felmondás érvénytelenségét a bérlő a bíróságon érvényesítheti, a felmondás kézbesítésének napjától számított három hónapon belül. A felmondás hatálya csak a bíróság döntésének jogerőre emelkedésével következik be, amely visszautasítja a lakásbérlet felmondása érvénytelenségének kimondására tett javaslatot.

(1) A lakáspótló lehet pótlakás, pótszállás és hajlék/fedél.

(2) A pótlakás olyan lakás, amely méretével és felszereltségével biztosítja a bérlő és háztartásának tagjai számára az emberhez méltó lakhelyet.

(3) A pótszállás olyan lakás, amely egy lakóhelyiséggel rendelkezik, vagy munkásszállón, szálláshelyen vagy más létesítményekben lévő lakóhelyiség, melyek rendeltetése tartós lakhely biztosítása, továbbá más bérlő lakásának berendezett vagy berendezetlen részében lévő albérlet. A lakást vagy a lakóhelyiséget több bérlő is használhatja.

(4) A hajlék/fedél olyan átmeneti lakhely, amely elsősorban közös éjjeli szálláson vagy más erre meghatározott létesítményben található,^5e) és olyan helyiség, amely a lakás berendezésének és a többi háztartási és személyes dolgok elraktározására szolgál.

(1) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. a), e) pontja vagy f) pontja szerinti okok miatt vagy a 711. § (1) bek. b) pontja szerint ért véget a bérlő számára, aki befejezte annak a munkának a folytatását, amelyhez a szolgálati lakás bérlése kapcsolódott, a munkáltató részéről felmerült okból^5f) vagy olyan okból, amelyért a munkáltató külön előírások szerint felel,^5g) a bérlő olyan pótlakásra jogosult, amely lakóterületének mértével, felszereltségével, elhelyezkedésével és a bérleti díj összegével megfelel annak a lakásnak, amelyet ki kell üríteni, éspedig figyelembe véve a bérlő megélhetési és munkaigényeit. A bérlő jogosult továbbá a költözéssel összefüggő, elkerülhetetlenül szükséges kiadásainak megtérítésére. A munkavégzés, amelyhez a szolgálati lakás bérlése kapcsolódik, befejezésének más eseteiben a bérlő, aki a 711. § (1) bek. b) pontja szerinti okból felmondást kapott, nem jogosult lakáspótlásra.

(2) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. c) pontja szerinti okból ért véget, a bérlő lakáspótlásra nem jogosult. Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. c) pontja szerinti okból ért véget, és ha különös figyelmet érdemlő okról van szó, a bérlő hajlékra/fedélre jogosult.

(3) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. d) pontja szerinti okból ért véget, és a bérlő bizonyítja, hogy objektív okokból anyagi szükséghelyzetben van, a bérlő csak pótszállásra jogosult. Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. d) pontja szerinti befejezésére más okból kerül sor, a bérlő lakáspótlásra nem jogosult; ha különös figyelmet érdemlő okról van szó, a bérlő hajlékra/fedélre jogosult.

(4) Ha a bérleti viszony a (3) bekezdésben feltüntetett okokból ér véget, az a bérlő, aki kiskorú gyermekről vagy magatehetetlen személyről gondoskodik, akik az ő háztartásának tagjai, és ha azt a bérbeadó körülményei lehetővé teszik, pótszállás helyett pótlakást kell neki biztosítani. A pótlakás lehet rosszabb minőségű és kisebb lakóterületű, mint az a lakás, amelyet a bérlőnek ki kell ürítenie. Pótlakást biztosítani lehet a számára azon a településen kívül is, amelyben az általa kiürített lakás megtalálható. A pótlakásnak azonban olyan távolságban kell lennie, hogy az ne akadályozza meg őt a munkahelyre történő napi bejárásban.

(5) Ha a bérleti viszony ismételten a 711. § (1) bek. d) pontja szerinti okból ért véget, annak a bérlőnek, aki igazolja, hogy objektív okokból anyagi szükséghelyzetben van, pótlakás vagy pótszállás helyett csak hajlékot/fedelet kell biztosítani.

(6) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. g) pontja szerinti okból ért véget, a bérlő lakáspótlásra nem jogosult.

(7) Ha a 705. § (2) bek. első mondata szerinti esetekről van szó, az elvált házastárs részére, aki köteles a lakást kiüríteni, elég pótszállást biztosítani; a bíróság azonban különös figyelmet érdemlő okokból dönthet úgy, hogy az elvált házastárs pótlakásra jogosult.

(8) Ha a 705. § (1) és (2) bek. második mondata szerinti esetekről van szó, a bíróság, ha erre különös figyelmet érdemlő okok vannak, dönthet úgy, hogy az elvált házastárs csak pótszállásra vagy hajlékra/fedélre jogosult. Ha az elvált házastárs a házasság fennállása alatt vagy a válás után a másik házastárssal szemben vagy ahhoz közelálló személlyel szemben, aki vele közös lakásban lakik, fizikai erőszakot vagy pszichikai erőszakot követett el, a bíróság úgy dönt, hogy nem jár neki lakáspótlás.

(9) A meghatározott időre szóló bérlet megszűnése esetén a bérlő lakáspótlásra nem jogosult. Külön törvény előírhatja, hogy a bérlő ezekben az esetekben mégis mikor jogosult lakáspótlásra.^5h)

(1) Ha a jelen törvény másképpen nem rendelkezik, a bérlő nem köteles kiköltözni a lakásból és a lakást kiüríteni, amíg nincs számára biztosítva a megfelelő lakáspótlás. A közös bérlők csak egy lakáspótlásra jogosultak.

(2) Külön törvény rendelkezései5i), a lakáspótlás és hajlék/fedél biztosításáról értelemszerűen érvényesek.

(3) Az a bérlő, aki köteles a lakást kiüríteni, a lakáspótlás biztosításáról szóló írásbeli nyilatkozat kézbesítésétől számított 30 napon belül, köteles megkötni a lakáspótlásról szóló szerződést; ha a bérleti szerződést ok nélkül nem köti meg, a lakáspótlásra való jogosultsága megszűnik.

(1) Ha a szolgálati lakást a bérlő halála után vagy a bérlő házasságának felbomlása után a házastárs használja tovább, esetleg a 706. § (1) bek. feltüntetett személyek, nem kötelesek kiköltözni a lakásból, amíg nem biztosítanak számukra megfelelő pótlakást, ha nem elegendő a külön törvény szerinti pótszállás biztosítása. Ez abban az esetben is érvényes, ha a szolgálati lakás bérlője tartósan elhagyja a közös háztartást.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése megfelelően alkalmazandó a különleges rendeltetésű lakások és a különleges rendeltetésű házban lévő lakások esetében is.

Egy személy lakásszövetkezeti tagságának megszűnésével megszűnik a lakásbérlete is. A szövetkezeti lakás bérlője nem köteles kiköltözni a lakásból, amíg nem biztosítanak számára megfelelő pótlakást. A tagsági részesedésének visszaadását a tag csak a lakásból való kiköltözése után követelheti, éspedig a szövetkezet alapszabályzatában megadott határidővel.

A bérbeadók jóváhagyásával a bérlők megegyezhetnek a lakáscseréről. A jóváhagyásnak és a megállapodásnak írásos formában kell történnie. Ha a bérbeadó komoly indokok nélkül megtagadja a lakáscsere jóváhagyását, a bíróság a bérlő indítványára határozattal helyettesítheti a bérbeadó szándéknyilatkozatát.

(1) A lakáscseréről szóló megállapodás teljesítésének jogát attól a naptól számított három hónapon belül kell érvényesíteni a bíróságon, amikor a megállapodást jóváhagyták; különben a jog megszűnik.

(2) Ha valamelyik félnél olyan komoly körülmények következnek be utólag, hogy nem lehet tőle igazságosan elvárni a megállapodás teljesítését, visszaléphet a megállapodástól; ezt azonban felesleges késedelem nélkül meg kell tennie. A kártérítési kötelezettség ezáltal nincs érintve.

(1) Az állandó lakhelyként meghatározott létesítményekben a lakóhelyiség bérlete a bérbeadó és a bérlő közötti bérleti szerződés megkötésével jön létre.

(2) Ha ugyanannak a helyiségnek a használatára több bérlőveé is bérleti szerződést kötöttek, közülük mindegyik önálló bérlőnek számít, éspedig oly mértékben, ahogyan azt a megállapodásban meghatározták.

Ha a bérlő köteles kiköltözni a lakóhelyiségből, elegendő pótszállást biztosítani számára, amennyiben a bérleti szerződésben a felek valami másban nem állapodtak meg.

(1) A bérbevett lakást vagy annak részét csak a bérbeadó írásos jóváhagyásával lehet másnak albérletbe átengedni az albérletről szóló szerződésben meghatározott időre vagy határozatlan időre. Az albérletről szóló szerződés szabályozza az albérlet befejezésének feltételeit, elsősorban a bérbeadó részéről történő felmondás lehetőségét; hacsak másképpen nem egyeztek meg, érvényes, hogy az albérletet az indokok megadása nélkül fel lehet mondani a 710. § (3) bek. szerinti határidővel.

(2) Ha a bérlő komoly okokból nem tudja a lakást hosszabb időn keresztül használni, és ha a bérbeadó komoly indokok nélkül nem egyezik bele, hogy a bérbevett lakást vagy annak egy részét a bérlő másnak albérletbe engedje át, a bíróság a bérlő indítványára határozattal helyettesítheti a bérbeadó szándéknyilatkozatát.

(3) Ha az albérletről határozott időre állapodtak meg, ennek az időnek a leteltével megszűnik.

(4) Az albérlet befejeződése után az albérlő pótalbérletre nem jogosult.

A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletét és albérletét külön törvény szabályozza.⁶⁾

(1) Ha a bérbe adott dolognak olyan hibái vannak, amelyek miatt nem lehet azt rendesen használni, vagy amelyek az ilyen használatot megnehezítik, a bérlő jogosult, hogy egy ugyanilyen célt szolgáló másik dolgot biztosítsanak számára. Ezen kívül jogosult a bérleti díj elengedésére vagy kedvezményre a bérleti díjból arra az időszakra, amely időszakban nem tudta a dolgot annak hibája miatt, vagy teljesen, vagy csak megnehezített feltételek mellett, rendesen használni.

(2) A bérleti díj elengedésére vagy az abból való kedvezményre való jogosultságot legkésőbb annak az időnek a végéig kell a bérbeadónál érvényesíteni, amely időre a bérletben megállapodtak.

(1) A dolog elhasználódásáért, amelyet a rendes használat okoz, a bérlő nem felel.

(2) A dolgon keletkezett károsodást, annak elvesztést vagy megsemmisülését a bérlő köteles felesleges késedelem nélkül bejelenteni a bérbeadónak. A bérlő kártérítési kötelezettségét a jelen törvény kártérítési kötelezettségről szól rendelkezései szabályozzák; a bérlő azonban nem felel azért a kárért, amely úgy keletkezett, hogy az, aki a dolgot bérbe adta, nem teljesítette a 617. § rendelkezésében előírt kötelességét.

(1) Ha a bérlő a szerződésben megállapított idő letelte után adja vissza a dolgot, köteles a bérleti díjat egészen a dolog visszaszolgáltatásáig fizetni. Ha a bérlő a dolog visszaadásával késik, köteles késedelmi díjat is fizetni.

(2) Ha a dolog elveszett vagy megsemmisült, a bérlő köteles a bérleti díjat és késedelmi díjat fizetni, ha annak fizetéséről megállapodtak, addig, amíg a dolog elvesztését vagy megsemmisülését nem jelentette be a bérbeadónak, vagy amíg erről a bérbeadó másként tudomást nem szerzett.

A megbízási szerződéssel a megbízott kötelezi magát, hogy a megbízónak valamilyen dolgot beszerez, vagy más tevékenységet elvégez.

A megbízott köteles a megbízás teljesítése során képességei és tudása szerint eljárni. A megbízó utasításaitól a megbízott csak akkor térhet el, ha az a megbízó érdekében okvetlenül szükséges, és ha időben nem kaphatja meg ehhez a megbízó beleegyezését; egyébként felel az okozott kárért.

A megbízott köteles a megbízást személyesen elvégezni. Ha a megbízás elvégzését másra bízza, azért úgy felel, mintha a megbízást saját maga végezné el; ha azonban a megbízó megengedte, hogy helyettest nevezzen ki, vagy ha ez okvetlenül szükséges volt, a megbízott csak a helyettes kiválasztása során elkövetett hibáért felel.

A megbízott köteles a megbízónak annak kérésére minden tájékoztatást megadni a megbízás teljesítésének menetéről, és az elvégzett megbízásból származó összes hasznot átruházni a megbízóra; a megbízás elvégzése után a megbízónak az elszámolást.

A megbízó köteles, ha másképpen nem egyeztek meg, a megbízott kérésére előre biztosítani a megfelelő eszközöket, amelyek okvetlenül szükségesek a megbízás teljesítéséhez és megtéríteni a megbízott szükséges és hasznos költségeit, melyeket a megbízás elvégzésére fordított, és ezt akkor is, ha az eredmény nem következett be.

(1) A megbízó köteles továbbá a megbízottnak megtéríteni az okozott káron kívül azt a kárt is, amely a megbízás elvégzésével összefüggésben keletkezett.

(2) Ha a megbízott a megbízás elvégzése során csak véletlenül szenved kárt, akkor csak abban az esetben követelhet kártérítést, ha a megbízás elvégzését díjmentesen vállalta; nem kap azonban többet, mint ami akkor járna neki, ha a szokásos munkadíjban állapodtak volna meg.

(1) A megbízó csak akkor köteles a megbízottnak munkadíjat fizetni, ha erről megegyeztek, vagy ha ez megszokott, elsősorban a megbízott foglalkozására való tekintettel.

(2) A megbízó akkor is köteles kifizetni a munkadíjat, ha az eredmény nem következett be, hacsak az eljárás sikertelenségét nem a megbízott kötelességszegése okozta.

A megbízási szerződés megszűnésére megfelelően alkalmazandók a meghatalmazás megszűnésére vonatkozó rendelkezések (33.b §).

Ha a megbízási szerződés visszavonással szűnt meg, a megbízó köteles megtéríteni a megbízott visszavonásig keletkezett költségeit, az elszenvedett kárt, és ha a megbízottnak munkadíj jár, akkor a munkadíjnak az elvégzett munkáért járó, megfelelő részét is. Ez érvényes akkor is, ha a megbízási eljárás véletlenül hiúsult meg, amit nem a megbízott kezdeményezett.

A dolog beszerzéséről szóló szerződéssel a beszerző kötelezi magát arra, hogy a megrendelőnek beszerez egy bizonyos dolgot. A beszerző jogosult a dolgot más személy által is beszerezni. A megrendelő köteles a beszerzőnek a dolog beszerzéséért munkadíjat fizetni.

A szerződés megkötéséről a beszerző köteles írásbeli igazolást adni a megrendelőnek, amelyben fel kell tüntetni a beszerzés tárgyát, annak árát és a beszerzési időt.

A megrendelő, a dolog beszerzéséig visszaléphet a szerződéstől; meg kell azonban térítenie a beszerző célirányosan ráfordított költségeit és a beszerző egyéb kárát, amennyiben azt a beszerző nem tudta megakadályozni. Ezzel nincs érintve a szerződés késedelmes vagy hibás teljesítéséből eredő jogok érvényesítésére vonatkozó jogosultság.

A beszerző köteles a beszerzés során ügyelni a megrendelő utasításaira; azoktól csak akkor térhet el, ha ez a megrendelő érdekében okvetlenül szükséges, és ha nem tudja időben megszerezni annak jóváhagyását.

A bizományi szerződéssel a megbízó jogosulttá válik arra, hogy a bizományos átvegye tőle az eladás céljából rábízott dolgot és megtegye a szükséges intézkedéseket annak eladására.

A szerződést írásban kell megkötni. Ennek tartalmaznia kell elsősorban az eladás tárgyát, az árat, amennyiért a dolgot el kell adni, a bizományos eladásért járó sikerdíját és a szerződéstől, a dolog eladására megállapított idő lejárta előtti visszalépés esetére megállapított díj összegét.

(1) A bizományos csak akkor jogosult a sikerdíjra, ha a rábízott dolgot eladta.

(2) A megbízó jogosult arra, hogy a bizományos kifizesse neki azt az összeget, amely sikerdíja levonása után abból az összegből marad, amennyiért a dolgot eladta.

Ha a bizományos attól a naptól számított három hónapon belül nem adja el a dolgot, amikor a dolgot eladás céljából rábízták, a szerződés megszűnik, hacsak a megbízó és a bizományos között nem került sor eltérő megállapodásra. A felek megállapodhatnak abban is, hogy egy bizonyos idő elteltével a dolog alacsonyabb áron kerüljön eladásra.

(1) A bizományos a rábízott dolog eladása során felel a vevőnek az eladott dolog hibáiért; a bizományos felel azért is, hogy az eladott dolog rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a bizományos az eladás során felsorolt.

(2) Egyébként erre a felelősségre a használt dolgok eladásáról szóló rendelkezések hasonlóképpen érvényesek.

Ha valaki anélkül, hogy arra jogosult lenne, idegen ügyben jár el, hogy a fenyegető kárt elhárítsa, az, akinek az ügyében eljárt, köteles megtéríteni a megbízás nélküli ügyvivő okvetlenül szükséges költségeit, akkor is, ha az ügyvivő önhibáján kívül, nem járt sikerrel.

(1) Ha nem fenyegető kár elhárításáról van szó, az, aki más ügyében akar eljárni, köteles erről őt értesíteni és megvárni a jóváhagyását.

(2) Ha ezt nem teszi meg, és ha más javára történő ügyről van szó, a megbízás nélküli ügyvivő jogosult költségeinek megtérítésére, amelyekkel az, kinek érdekében eljárt, az eljárás befejezésének idején gazdagodott.

(1) Az, aki más ügyébe avatkozik anélkül, hogy fenyegető kár elhárításáról lenne szó, felel a keletkezett kárért; e felelősség keretében felel a véletlenért is, hacsak az az ő beavatkozása nélkül is létre nem jönne.

(2) Ugyanez érvényes, ha valaki más ügyeibe avatkozik, annak kifejezett akaratának ellenére.

Ha a megbízás nélküli ügyvivő nem jogosult költségeinek megtérítésére, jogosult elvenni azt, amennyiben az lehetséges, amit saját költségére beszerzett.

A megbízás nélküli ügyvivő köteles befejezni az eljárást, arról számadást adni és átruházni mindent, amit e közben szerzett arra, akinek ügyében eljárt.

(1) A letéti szerződéssel a letevő jogosulttá válik, hogy a letéteményes a tőle megőrzésre átvett ingó dolgot rendesen gondozza. A letéti szerződést úgy is meg lehet kötni, hogy a dolog átadását és átvételét mechanikus eszközökkel biztosítják.

(2) A szerződésben meg lehet állapodni arról is, hogy a letéteményes a dolgot egy további letéteményesnek adja át megőrzésre.

A letevő köteles megtéríteni a letéteményes okvetlenül szükséges költségeit, amelyet a dologra annak gondozása során fordított; a megőrzésért járó díjat csak akkor köteles kifizetni, ha erről úgy egyeztek meg, vagy ha az megfelel a letéteményes vállalkozási tárgyának vagy a szokásoknak.

(1) A letéteményes köteles az átvett dologról a megállapodott módon gondoskodni, és ha a megőrzés módjáról nem született megállapodás, köteles azt gondosan kezelni, elsősorban köteles rá biztosítást kötni, ha az megszokott, és a megőrzés idejének lejárta után az átvett dolgot visszaszolgáltatni mindazzal, amivel az gyarapodott.

(2) A letéteményes köteles a letevő kérésére a dolgot visszaadni a megállapodott megőrzési idő letelte előtt is, de magától nem jogosult azt korábban visszaadni, hacsak a dologról nem tud egy előreláthatatlan körülmény miatt biztonságosan gondoskodni, vagy anélkül, hogy saját magának kárt ne okozna.

Ha nem született róla megállapodás és a körülményekből sem egyértelmű, hogy mennyi ideig kell a dolognak megőrzésben lennie, a letevő bármikor kérheti a dolog visszaadását, a letéteményes pedig bármikor visszaadhatja a dolgot.

Ha a letéteményes használja az átvett dolgot, ha annak használatát más számára lehetővé teszi, ha azt a letevő engedélye nélkül vagy anélkül, hogy az feltétlenül szükséges lenne, valaki másnak megőrzésre átadja, vagy ha késik annak visszaadásával, felel a dolog véletlen károsodásáért is, hacsak ez a károsodás a megőrzött dolgot másként is nem sújtaná.

A letevő köteles, ha a felek másképpen nem állapodtak meg, megtéríteni a letéteményes kárát, amely a megőrzés által keletkezett, valamint azokat a költségeket is, amelyeket a letéteményes a dologra fordított kötelessége teljesítése miatt.

A megőrzésből eredő kölcsönös jogokat csak a dolog visszaadását követő hat hónapon belül lehet követelni; különben azok megszűnnek.

(1) Az elszállásolási szerződésből eredően a megrendelő jogosult lesz, hogy a szállásadó számára átmeneti szállást biztosítson a megállapodott időtartamra vagy a szállás céljából következő időre, az e célra szánt létesítményben (szállodák, éjjeli szállóhelyek, munkásszállók és más létesítmények).

(2) A szállásért és a vele összefüggő szolgáltatásokért a megrendelő köteles a szállásadónak kifizetni azok árát, a szálláshely házirendjében meghatározott határidőre.

Az elszállásolt jogosult azoknak a helyiségeknek a használatára, amelyeket szállás céljából neki kijelöltek, valamint szálláshely közös helyiségeinek használatára és azon szolgáltatások használatára, amelyek biztosítása a szálláshoz kapcsolódik.

Szállásadó köteles az elszállásoltnak a számára szállásának kijelölt helyiségeket a rendes használatra alkalmas állapotban átadni és biztosítani számára az elszállásolással összefüggő jogai zavartalan gyakorlását.

Az elszállásolt köteles a számára szállásának kijelölt helyiségeket és az elszállásolással összefüggő teljesítéseket rendesen használni; ezekben a helyiségekben az elszállásolt a szállásadó jóváhagyása nélkül nem hajthat végre semmilyen lényeges változtatást.

A szállásadó felelősségére, az elszállásolt által vagy az ő számára a szállás helyiségeibe bevitt dolgokat illetően, a 433. és 436. § rendelkezései érvényesek.

(1) Az elszállásolt a megállapodott idő letelte előtt visszaléphet a szerződéstől; szállásadó kárát, amely az elszállásolás idő előtti befejezése miatt érte, az elszállásolt csak akkor köteles megtéríteni, ha a szállásadó a kárt nem előzhette volna meg.

(2) A szállásadó a megállapodott idő letelte előtt visszaléphet a szerződéstől, ha az elszállásolt a szálláshelyen a figyelmeztetés ellenére is durván sérti a jó erkölcsöt, vagy másképpen durván megszegi a szerződésből eredő kötelességeit.

A személyszállítási szerződés értelmében az utas, aki a meghatározott viteldíj fejében a közlekedési eszközt használja, jogosulttá válik, hogy a fuvarozó rendesen és időben elszállítsa őt a meghatározott helyre.

A fuvarozó köteles a szállítás során elsősorban az utasok biztonságáról és kényelméről gondoskodni, és tömeges szállítás esetén lehetővé tenni számukra a közösségi és kulturális létesítmények használatát. A részleteket a szállítási rendtartások szabályozzák.

(1) Ha az utasnak csomagja van, azt a fuvarozó vagy vele együtt, az ő felügyelete alatt szállítja, vagy tőle elkülönítve.

(2) Ha a csomagot elkülönítve szállítják, a fuvarozó köteles ügyelni arra, hogy az a rendeltetési helyére legkésőbb az utassal egy időben érkezzen meg.

(1) A rendszeres személyszállítás esetén a szállítási rendtartások határozzák meg, milyen jogai vannak az utasnak a fuvarozóval szemben, ha a szállítás nem történt meg időben.

(2) A rendszeres személyszállítás esetén a fuvarozó köteles megtéríteni az utast ért kárt, ha a szállítás nem történt meg időben; a feltételeket és a kártérítés mértékét a szállítási rendtartások határozzák meg.

(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti jogokat az utasnak a fuvarozónál kell felesleges késedelem nélkül érvényesítenie; ha a jogokat legkésőbb hat hónapon belül nem érvényesítették, akkor azok megszűnnek.

(1) Ha az utast a szállítás során egészségkárosodás éri vagy a vele együtt szállított csomagjaiban, illetve a nála lévő dolgokban kár keletkezik, ezekért a fuvarozó felel, a közlekedési eszközök üzemeltetésével okozott kárért való felelősségről szóló rendelkezések szerint (427 – 431. §).

(2) Az utastól elkülönítve szállított csomagokban keletkezett kárért a fuvarozó a teherszállítási felelősségről szóló rendelkezések szerint felel.

(1) A teherszállítási szerződéssel a szállíttató jogosulttá válik, hogy a szállítmányozó a fuvardíj ellenében a szállítmányt elszállítsa a meghatározott helyre és azt a meghatározott átvevőnek kiadja.

(2) A szállíttató köteles a szállítmányozó kérésére a szállítás megrendelését írásban igazolni.

(3) A szállítmányozó köteles a szállíttató kérésére a szállítmány átvételét írásban igazolni.

(1) A szállíttató egészen a szállítmány kiadásáig jogosult a szállítási rendtartás feltételei mellett a szállítmányozónak új utasításokat adni.

(2) Azt, hogy mikor és milyen feltételek mellett jogosult az átvevő új utasításokat adni a szállítmányozónak, a szállítási rendtartás feltételei határozzák meg.

A szállítmányozó köteles a szállítást szakmai gondossággal és a meghatározott időben végrehajtani.

(1) A szállítmányozó a szállítás elvégzésére más természetes vagy jogi személyeket is használhat; eközben úgy felel, mintha a szállítást maga végezné el.

(2) Ha a szállítást több szállítmányozó közösen végzi a szállítási rendtartás szerint mint társított szállítmányt, a szállítási rendtartások határozzák meg, hogy melyik szállítmányozó és milyen feltételekkel felel ezért a szállítmányért.

(1) A szállítmányozó felel azért a kárért, ami a szállított rakományban keletkezett, annak átvételétől a kiadásáig eltelt idő alatt, hacsak a kárt nem a szállíttató vagy az átvevő, a szállítmány hibája, annak göngyölege vagy csomagolása, a szállítmány sajátos jellege vagy olyan körülmény okozta, amelyet a szállítmányozó nem tudott elhárítani.

(2) A szállítási rendtartások meghatározhatják, hogy milyen kikötések mellett feltételezhető, hogy a kár az (1) bekezdésben feltüntetett valamelyik okból keletkezett.

(3) A szállítmányokban keletkezett károkra nem vonatkoznak a 427 - 431. § rendelkezései.

(1) A szállítmány elvesztése vagy megsemmisülése esetén a szállítmányozó köteles megtéríteni azt az árat, amennyit az elveszett vagy megsemmisült szállítmány akkor ért, amikor azt szállításra átvette. Ezen kívül köteles viselni azokat a célirányosan ráfordított költségeket, amelyek az elveszett vagy megsemmisült szállítmánnyal kapcsolatban keletkeztek. A szállítmány károsodása vagy részleges elvesztése esetén a szállítmányozó azt az összeget téríti meg, amennyivel a szállítmány elértéktelenedett; ha célszerű javítást végezni, a szállítmányozó téríti meg a javítás költségeit.

(2) A teherszállításból eredő más károkért, amelyek nem a szállítmányban keletkezett károk, csak akkor felel a szállítmányozó, ha azt a szállítási határidő túllépése okozta; a kártérítés feltételeit és terjedelmét a szállítási rendtartások határozzák meg.

A kártérítéshez való jogát a szállíttatónak a szállítmány átvevő részére történt kiadását követő hat hónapon belül kell érvényesítenie a szállítmányozónál, vagy ha a szállítmány kiadására nem került sor, a szállítmány szállításra történt átvételétől számított hat hónapon belül; különben a jog megszűnik.

A személy- és teherszállítás részletesebb szabályozását külön előírások határozzák meg, elsősorban a szállítási rendtartások és díjszabások. Ezen szabályozás keretében a szállítási rendtartások átvehetik a nemzetközi szállítmányozásban érvényes rendelkezéseket a belföldi szállítmányozásra vonatkoztatva; a jelen törvényben megszabott, egészségkárosodásra vonatkozó kártérítési felelősség nem korlátozható.

(1) Az át nem vett szállítmányokra a 656. § (2) és (3) bek. rendelkezései érvényesek.

(2) A szállítási rendtartások némely szállítmány átvételére, elsősorban veszélyes jellegű dolgok vagy romlandó dolgok esetében, előírhatnak 6 hónapnál rövidebb átvételi időt is.

A közvetítői szerződéssel a közvetítő kötelezi magát, hogy az érdeklődő részére, sikerdíj ellenében, szerződéskötést hoz létre, az érdeklődő pedig kötelezi magát a közvetítői sikerdíj kifizetésére akkor, ha az eredményt a közvetítő közreműködésével érték el.

A közvetítőt sikerdíj illeti meg a megállapodott összegben; a sikerdíjról az általános érvényű jogszabályokkal összhangban kell megállapodni, egyébként a szerződés érvénytelen a 40.a § szerint.

A közvetítőt a sikerdíjon felül csak akkor illeti meg költségtérítés, ha erről kifejezetten megállapodtak; kétségek felmerülése esetén csak akkor, ha a sikerdíjra jogosult lett.

Az érdeklődő és a közvetítő kötelesek kölcsönösen jelenteni egymásnak a közvetítéssel összefüggő összes fontos körülményt, elsősorban azokat a körülményeket, amelyek befolyásolhatják az érdeklődő döntését a közvetített szerződés megkötését illetően. A közvetítő csak akkor jogosult az érdeklődő nevében eljárni vagy bármit elfogadni, ha erről írásos meghatalmazással rendelkezik.

A betétszerződés egy természetes vagy jogi személy (a továbbiakban csak „betétes“) és egy pénzintézet között jön létre a betét befizetésével a pénzintézetben és annak elfogadásával a pénzintézet részéről.

A betétes jogosult a kamatokra vagy más anyagi előnyökre a pénzintézettel történt megállapodás szerint, ha ezekről nem állapodtak meg, akkor a szokásos mértékben, tekintetbe véve azt az időt, ameddig a pénzeszközök a számlán le voltak kötve.

(1) A betétes, és a törvényben meghatározott esetekben más jogosult személy is, személyazonossága bizonyítása után a törvényben meghatározott esetekben a betéttel rendelkezni jogosult.

(2) A betétes a pénzintézettel való megállapodás után a betét kifizetését jelszó bejelentéséhez vagy más feltétel teljesítéséhez kötheti (vinkulálás).

(3) Ha a betétes nem ismeri a jelszót, bizonyítania kell, hogy a betét őt illeti.

(1) A betét átvételét a pénzintézet betétkönyvvel igazolja, amelyből nyilvánvaló a betét összege, annak változásai és a végső egyenleg.

(2) Ha nincs igazolva más betéti összeg, a betétkönyvben lévő bejegyzés a döntő.

A betétkönyv csak névre szóló lehet.

(1) A betétkönyv felmutatása nélkül a betéttel nem lehet rendelkezni, hacsak a jelen törvény másképpen nem rendelkezik.

(2) A névre szóló betétkönyvön lévő betéttel az jogosult rendelkezni, természetes személy esetén, akinek vezeték- és keresztnevére, állandó lakhelyének címére, személyi számára vagy születési dátumára a betétkönyvet kiállították, vagy jogi személy esetén, akinek megnevezésére, székhelyének címére és megállapított statisztikai azonosító számára a betétkönyvet kiállították, ha a jelen törvény másképpen nem rendelkezik. Az utazási betétkönyvön lévő betéttel azonban meghatározott esetekben mindenkinek jogában áll rendelkezni, aki a betétkönyvet és a bizonyító jegyet felmutatja.

(3) A névre szóló betétkönyvön lévő betéttel vagy annak részével, amelyhez zálogjogot hoztak létre, az a zálogjogosult is rendelkezhet, akinek javára a zálogjogot létrehozták, miután a névre szóló betétkönyvet kiállító bankban vagy külföldi bank fiókjában bemutatta a névre szóló betétkönyvön lévő betétre vagy annak részére megkötött, a zálogjog létrehozásáról szóló írásos szerződést, amelyet a betétes, mint zálogkötelezett és a zálogjogosult kötöttek.

(1) A betétkönyv elvesztése vagy megsemmisülése esetén a betétes csak akkor rendelkezhet a betéttel, ha a pénzintézet, a betétes vagy más javaslatára, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, a betétkönyvet megsemmisítettnek/amortizálódottnak nyilvánítja.

(2) Az amortizáció után a pénzintézet a betétesnek új betétkönyvet ad ki vagy kérésre kifizeti az egész betétet.

(3) A betétkönyvek amortizálásának eljárását és azokat az eseteket, amikor a pénzintézet végrehajthatja a betét kifizetését vagy az eredeti betétkönyv amortizálása nélkül is új betétkönyvet adhat ki, ha a jogosult ismert, végrehajtó rendelet határozza meg.

Ha a betétes húsz éven keresztül nem rendelkezett a betéttel, sem pedig a betétkönyvet nem nyújtotta be a bejegyzések kiegészítésére, ezen idő lejártával a betéti viszonyt megszüntetik; a betétes jogosult a megszüntetett betét maradékának kifizetésére.

(1) A letéti jegy a pénzintézet igazolása a fix, egyszeri betétről. A betét összege fel van tüntetve a letéti jegyen. Egyébként a letéti jegyre a jelen törvény betétkönyvekről szóló rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók.

(2) A letéti jegy értékpapír.

(3) Az okirati formában kibocsátott letéti jegy csak névre szóló értékpapír lehet. A letéti jegy tartalmi kellékeire az értékpapírok tartalmi kellékeiről szóló általános rendelkezések és értelemszerűen a kötvényekről szóló külön törvény rendelkezései alkalmazandók; a letéti jegy tartalmi kelléke a kibocsátó pénzintézet kötelezettségvállalása a szerződött hozamok meghatározott időközönként történő kifizetésére, ezen kifizetések módja és a kifizetési hely kijelölése.

(4) A névre szóló letéti jegy forgatmány (hátirat) útján ruházható át, hacsak a kibocsátó pénzintézet nem tüntette fel kifejezetten a letéti jegy szövegében, hogy nem átruházható. A nem átruházható, névre szóló letéti jegy szövegében fel kell tüntetni a kibocsátó eljárását a tulajdonos halála esetén. Ha a kibocsátó pénzintézet a nem átruházható, névre szóló letéti jegy futamidő előtti visszavásárlására kötelezettséget vállal, ezen visszavásárlás feltételeit köteles feltüntetni a kibocsátási feltételekben.

(1) Pénzintézet a betétessel a betétek más formáiról is megállapodhat.

(2) Amennyiben valami másról nem állapodtak meg, a betéteknek ezen más formáira a betétkönyvekről és letéti jegyekről szóló rendelkezések értelemszerűen vonatkoznak.

(1) A biztosítási szerződéssel a biztosító kötelezi magát, hogy a megállapodott mértékben teljesítést nyújt, ha a szerződésben pontosabban meghatározott váratlan esemény bekövetkezik, a természetes vagy jogi személy pedig, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, köteles biztosítási díjat fizetni.

(2) A biztosítási szerződés elsősorban a következőket tartalmazza:

a) a biztosítási összeget, személyek biztosítása esetén a garantált biztosítási összeget,

b) a biztosítási díj összegét, fizetésének esedékességét és azt, hogy egyszeri biztosítási díjról vagy időszaki biztosítási díjról van-e szó,

c) a biztosítás idejét,

d) adatot arról, hogy személyek biztosítása esetén megállapodtak-e abban, hogy a jogosult személy részesedik-e a biztosító hozamaiból és ha igen, mi módon,

e) a biztosító, a biztosított és a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötő személy jogait és kötelességeit,

f) a visszavásárlási érték összegét, amelyet a biztosító személyek biztosítása esetén kifizet, a biztosítás idő előtti befejezése esetén.

(3) A biztosítási szerződés részét képezik a biztosító általános biztosítási feltételei (biztosítási feltételek), amelyekre a biztosítási szerződés hivatkozik, és amelyek hozzá vannak csatolva, vagy a szerződés megkötése előtt ismertetve voltak azzal a személlyel, aki a biztosítóval a szerződést megkötötte.

(4) A biztosítási szerződésben csak az abban megállapított esetekben lehet eltérni a biztosítási feltételektől. Más esetekben csak akkor lehet eltérni, ha ez a biztosított javát szolgálja.

(1) Külön előírás előírhatja, hogy a biztosítás a biztosítási szerződés megkötése nélkül is létrejön, különböző tények és a benne feltüntetett feltételek alapján (törvényes biztosítás).

(2) Külön előírás előírhatja a természetes személynek vagy a jogi személynek a biztosítási szerződés megkötésének kötelezettségét (kötelező felelősségbiztosítás).

(3) Ha az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térség tagországának (a továbbiakban csak „tagállam") külön előírása előírja a kötelező felelősségbiztosítást, ez a kötelesség akkor van teljesítve, ha a biztosítási szerződést a tagállamnak, ezt a biztosítást érintő, külön előírásaival összhangban kötötték meg.

(4) Ha a tagállam külön előírása előírja a kötelező felelősségbiztosítást és egyúttal ennek a tagállamnak a jogrendje kötelezővé teszi a biztosító számára azt, hogy jelentse az illetékes hatóságoknak a biztosítási teljesítés megszűnését, a biztosító ezt a megszűnést károsult harmadik személyekkel szemben csak azokkal a feltételekkel érvényesítheti, amelyeket ennek a tagállamnak a külön előírásai megszabnak.

Elsősorban a következőket lehet biztosítani:

a) a vagyont, annak károsodása, megsemmisülése, elvesztése, eltulajdonítása vagy más károk esetére, amelyek abban keletkeznek (vagyonbiztosítás);

b) a természetes személyt, annak fizikai sérülése, halála, bizonyos életkor elérésének esetére vagy más biztosítási esemény esetére (személybiztosítás);

c) kártérítési felelősség, élet- és egészség- vagy dolog károsodása esetére, illetve más vagyoni kárért való felelősségre (kártérítési felelősségbiztosítás).

(1) A biztosítást érintő jogügyletekhez szükséges az írásos forma, ha a jelen törvény vagy a biztosítási feltételek másképpen nem rendelkeznek.

(2) A biztosító annak, aki vele a biztosítási szerződést megkötötte, átadja a biztosítási kötvényt, mint a biztosítási szerződés megkötésének írásos bizonyítékát. Ha a biztosítási kötvény elvesztésére vagy megsemmisülésére kerül sor, a biztosító annak, aki vele a biztosítási szerződést megkötötte, az ő kérésére és költségére kiadja a biztosítási kötvény másodlatát. Amennyiben a biztosítási feltételek szerint a biztosítási kötvényt a biztosítás teljesítésére való jogosultság érvényesítéséhez be kell mutatni, a biztosító megkövetelheti, hogy a biztosítási kötvényt a másodlat kiadása előtt amortizálják.

(3) Ha a nemzetközi áruszállítást érintő biztosítási kötvény feljogosítja azt, aki a biztosítóval a szerződést megkötötte, a biztosítási szerződésből eredő jogok zsíróval/jóváhagyással további személyekre történő átruházására, éspedig kitöltés nélkül is, akik további átruházásra jogosultak, ezek a személyek további átruházásra jogosultak (sorrendben átruházható biztosítási kötvény). A szállítási kötvény eme zsíróval/jóváhagyással (indosamenttel) történő átruházása a követelés engedményezésének hatályával bír, akkor is, ha a biztosító az átruházásról nem lett értesítve. A biztosító nem köteles a zsíró/jóváhagyás érvényességét vizsgálni.

(1) A biztosítási szerződés megkötéséhez szükséges, hogy a javaslatot azon határidőn belül fogadják el, amelyet az előterjesztő megállapított, ha ezt nem határozta meg, akkor attól a naptól számított egy hónapon belül, mikor a másik fél a javaslatot megkapta. A biztosítási szerződés abban a pillanatban számít megkötöttnek, mikor az előterjesztő megkapja a javaslata elfogadásáról szóló értesítést.

(2) A biztosító javaslatát a javaslaton feltüntetett biztosítási díj összegének befizetésével is el lehet fogadni, ha erre az (1) bekezdés szerinti határidővel sor kerül; a biztosítási szerződés abban az esetben van megkötve, amint a biztosítási díjat befizették.

(1) A biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító annak a személynek, aki vele a biztosítási szerződést köti, elsősorban a következő adatokat adja meg:

a) a biztosító cégszerű megnevezését és jogi formáját,

b) az állam megnevezését, ahol a biztosító székhelye található, valamint annak az államnak a megnevezését, ahol a biztosító kirendeltsége található, amely a biztosítási szerződést megköti,

c) a biztosító székhelyét és a biztosító fiókjának címét, amely a biztosítási szerződést megköti.

(2) Személyek biztosítása esetén, kivéve a balesetbiztosítást, a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító annak a személynek, aki vele a biztosítási szerződést köti, az (1) bekezdés szerinti adatokon felül, a következő további adatokat is megadja,

a) összes biztosítási teljesítés tartalmát és a biztosítási szerződésből következő követeléseket,

b) a biztosítási időszakot,

c) a biztosítási szerződés megszűnésének módját,

d) a biztosítási díj fizetésének módját és a befizetések időtartamát,

e) a hozamból való részesedések kiszámításának és felosztásának módját, ha ezek a biztosítási szerződés részét képezik,

f) a visszavásárlási érték meghatározásának módját, a visszavásárlás értékének összegét és a biztosítási összeget a biztosítás tartalmának szűkítése esetén, valamint a garanciájuk terjedelmét,

g) az összes biztosítás biztosítási díjának összegét, külön a fő biztosítás és az esetleges kiegészítő biztosítás biztosítási díjának összegét,

h) a befektetéshez kötött biztosítási szerződés esetén a befektetési jegyek meghatározását, amelyekhez a befektetési teljesítés kapcsolódik,

i) az alapeszköz jellegét a befektetéshez kötött biztosítási szerződés esetén,

j) a szerződéstől való visszalépés jogáról való felvilágosítást, beleértve a visszalépésről szóló értesítés alaki kellékeinek és formájának meghatározását, kézbesítésének módját és helyét, valamint annak a személynek a megjelölését, akinek ezt az értesítést kézbesíteni kell,

k) általános információkat az adójogszabályokról, amelyek az adott biztosítási szerződésre vonatkoznak,

l) a biztosítási szerződést megkötő személy, a biztosított és a jogosult személy panaszainak elintézésének módját,

m) azon állam jogszabályait, amely a biztosítási szerződésre hatályos ott, ahol a szerződő feleknek nincs lehetőségük a biztosítási szerződésre vonatkozó jogszabályokat megválasztani, vagy annak az államnak a jogszabályait, amelyet a biztosító javasol, ha a szerződő feleknek lehetőségük van a joghatóság megválasztására,

n) a biztosító pénzügyi helyzetéről szóló jelentés nyilvánosságra hozatalának helyét külön jogszabály szerint,

o) további tájékoztatást és felvilágosítást, ami lehetővé teszi a biztosítóval biztosítási szerződést kötő számára, hogy helyesen értelmezze a biztosítási szerződéssel kapcsolatos kockázatokat.

(3) Az olyan biztosítás esetén, ami nem személybiztosítás és a balesetbiztosítás esetén a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító annak a személynek, aki vele a biztosítási szerződést köti, az (1) bekezdés szerinti adatokon felül a (2) bekezdés l) és m) pontjai szerinti adatokat is megadja.

(4) A biztosítási szerződés fennállása alatt a biztosító annak a személynek, aki a biztosítási szerződést vele megkötötte, elsősorban a következő adatokat adja meg:

a) a biztosító cégszerű megnevezésének, jogi formájának és székhelyének változását, valamint biztosító fiókja címének megváltozását, amely a biztosítási szerződést megkötötte,

b) a (2) bekezdés a) – j) pontjaiban feltüntetett adatok megváltozását,

c) minden évre a hozamból való részesedések állását,

d) az általános biztosítási feltételek és különös biztosítási feltételek változását.

(5) Ha a személyek biztosításáról – kivéve a balesetbiztosítást – szóló biztosítási szerződés megkötésére irányuló tervezettel kapcsolatosan a biztosító megadja a biztosítási szerződés szerint megegyezett befizetéseken felüli esetleges befizetéseket érintő adatokat, a biztosító köteles annak a személynek, aki vele biztosítási szerződést köt, mintaszámítást megadni, amelyben a lehetséges biztosítási teljesítéseket három különböző kamatláb segítségével számolja ki úgy, hogy a számítás többi része nem változik; ez nem érvényes, ha olyan biztosításról van szó, amelynek esetében visszavásárlási értékhez való jogosultság nem jön létre. A biztosító köteles világos és érthető módon tájékoztatni azt a személyt, aki a biztosítási szerződést vele megkötötte, hogy a mintaszámítás egy modellszámítás, és hogy a mintaszámításból e személy részére semmilyen követelés nem származik.

(6) Hozamból való részesedéssel egybekötött biztosítási szerződés esetén a biztosító köteles minden évben írásban értesíteni azt a személyt, aki a biztosítási szerződést vele megkötötte, a biztosítási szerződésből következő követeléseinek állapotáról, beleértve a hozamból való részesedés állapotát is. Ha a biztosító megadta a nyereségből való részesedés lehetséges alakulását az (5) bekezdés szerint, köteles azt a személyt, aki a biztosítási szerződést vele megkötötte, tájékoztatni a valós állapot és a mintaszámítás közti különbségről.

A 792.a § szerinti adatoknak teljesnek, pontosnak, valódinak és érthetőknek kell lenniük, és azokat a Szlovák Köztársaság államnyelvén kell megadni. Ezek az adatok olyan nyelven is megadhatóak, amelyet a biztosítóval biztosítási szerződést kötő személy kér, vagy annak az államnak a nyelvén, amelynek jogszabályai a biztosítási szerződésre érvényesek, amennyiben azt a szerződő felek megválaszthatják.

(1) Aki a biztosítóval biztosítási szerződést köt, köteles őszintén és teljesen válaszolni a biztosító összes írásbeli kérdésére, melyek a tárgyalt biztosításra vonatkoznak. Ez érvényes akkor is, ha a biztosítás megváltoztatásáról van szó.

(2) Ez a kötelezettség azt is terheli, akinek vagyonára, életére vagy egészségére vagy kártérítési felelősségére a biztosítás vonatkozni fog, akkor is, ha a biztosítási szerződést nem ő maga köti.

(1) A biztosítási szerződést más személy javára is meg lehet kötni.

(2) A más személy javára megkötött biztosítási szerződésekre értelemszerűen alkalmazandók a harmadik személy javára kötött szerződésre vonatkozó rendelkezések (50. §) azzal, hogy a más személy beleegyezésének megadására utólagosan is sor kerülhet, a biztosítási eseményből következő jogok érvényesítése során.

(1) A biztosító kötelessége a teljesítés, a biztosítási díjra való joga pedig a biztosítási szerződés megkötését követő első napon jön létre, ha a felek nem egyeztek meg abban, hogy az már a biztosítási szerződés megkötésével vagy később jön létre.

(2) A nemzetközi áruszállítást érintő biztosítás esetében meg lehet állapodni arról is, hogy a biztosítás vonatkozik a biztosítási szerződés megkötése előtti időre is. A biztosító azonban nem köteles biztosítási teljesítést nyújtani, amennyiben az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, a biztosítási szerződés megkötésének idején tudott vagy tudnia kellett arról, hogy biztosítási esemény már megtörtént.

(1) Az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, köteles a biztosítási díjat fizetni, éspedig a megállapodott biztosítási időszakokra (időszaki biztosítási díj); abban is megállapodhatnak, hogy a biztosítási díjat egyszerre kifizetik az egész időszakra, amelyre a biztosításban megállapodtak (egyszeri biztosítási díj).

(2) Hacsak másképpen meg nem állapodtak, az időszaki biztosítási díj fizetése a biztosítási időszak első napján esedékes, az egyszeri biztosítási díj pedig a biztosítás kezdetének napján.

(3) Ha a nemzetközi áruszállítást érintő biztosítás esetében nincs befizetve a biztosítási díj és ha nem a 795. § (2) bek. feltüntetett esetről van szó, a biztosító nem köteles biztosítási teljesítést nyújtani azokra a biztosítási eseményekre, amelyekre a biztosítási díj befizetése előtt került sor. A biztosító nem jogosult a biztosítási díjra, ha a biztosítási szerződés megkötése idején tudott arról, hogy a biztosítási esemény nem következhet be.

(4) Ha azt a biztosítási feltételek úgy határozzák meg, az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, mentesül a biztosítási díj fizetésének kötelezettsége alól anélkül, hogy ezáltal a biztosítási teljesítés érintve lenne.

(1) A teljesítésre az jogosult, amennyiben a jelen törvény vagy a szerződési feltételek másképpen nem rendelkeznek, akinek vagyonára, életére vagy egészségére, vagy akinek kártérítési felelősségére vonatkozik a biztosítás (biztosított).

(2) A teljesítésre való jogosultság akkor jön létre, ha bekövetkezik az az esemény, amelyhez a biztosító teljesítési kötelezettségének létrejötte kapcsolódik (biztosítási esemény).

(3) A teljesítés kifizetése tizenöt napon belül esedékes, amint a biztosító befejezi azt a vizsgálatot, amely a biztosító teljesítési kötelezettsége mértékének megállapításához szükséges. A vizsgálatot felesleges késedelem nélkül el kell végeznie; ha a vizsgálat azt követően egy hónapon belül nem érhet véget, mikor a biztosító tudomást szerzett a biztosítási eseményről, a biztosító köteles a biztosított kérésére megfelelő előleget adni.

(4) Ha a biztosító akár a legkisebb részben is megtagadja a teljesítést, köteles feltüntetni a teljesítés megtagadásának vagy csökkentésének okát; ez az ok a későbbiekben nem módosítható.

A biztosító jogosult a biztosítási szerződés teljesítését megfelelően csökkenteni, ha a szándékosan valótlan vagy nem teljes válasz alapján (793. §) alacsonyabb biztosítási díjat állapítottak meg.

(1) A biztosított köteles betartani azokat a kötelességeket, amelyekben megállapodtak, vagy amelyeket a jelen törvény vagy a szerződési feltételek előírnak számára.

(2) Az, aki a teljesítésre jogosult, köteles felesleges késedelem nélkül a biztosítót írásban értesíteni, hogy bekövetkezett a biztosítási esemény, valós felvilágosítást adni annak keletkezéséről és következményeinek terjedelméről és benyújtani a szükséges dokumentumokat, melyeket a biztosító kikér. A biztosítási feltételek további kötelességeket is előírhatnak számára.

(3) Ha az (1) és (2) bekezdésekben feltüntetett kötelességek tudatos megsértése jelentős hatással volt a biztosítási esemény létrejöttére vagy a biztosítási esemény következményei terjedelmének növelésére, a biztosító jogosult a biztosítási szerződésből következő teljesítést csökkenteni az szerint, hogy ez a megsértés milyen hatással volt az ő teljesítési kötelezettségének terjedelmére. A biztosító nem jogosult a biztosítási szerződés fennállása alatt csökkenteni a teljesítést azon okból, hogy a biztosítási díjat nem fizették rendben és időben.

(1) Az a biztosítás, melynél időszaki biztosítási díj fizetésében állapodtak meg, a biztosítási időszak végén felmondással megszűnik; a felmondást legkevesebb hat héttel az időszak letelte előtt be kell nyújtani. Ha módosult a biztosítási díj összege és a biztosító ezt nem közölte a vele biztosítási szerződést kötött személlyel legalább tíz héttel a biztosítási időszak letelte előtt, az első mondat szerinti határidő nem alkalmazandó.

(2) Abban is meg lehet egyezni, hogy a biztosítást bármelyik fél felmondhatja a biztosítási szerződés megkötését követő két hónapon belül. A felmondási idő nyolcnapos; ennek letelte után a biztosítás megszűnik.

(3) A biztosító a személybiztosítást az (1) bekezdés szerint nem mondhatja fel, kivéve a balesetbiztosítást.

(1) A biztosítás úgy is megszűnik, hogy az első biztosítási időszakért járó biztosítási díjat vagy az egyszeri biztosítási díjat nem fizették be, annak esedékességét követő három hónapon belül.

(2) A biztosítás úgy is megszűnik, hogy a további biztosítási időszakokért járó biztosítási díjat a biztosító fizetési felszólítása kézbesítésének napjától számított egy hónapon belül nem fizették be, hacsak a biztosítási díjat nem fizették be ezen felszólítás kézbesítése előtt. A biztosító felszólítása tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy a biztosítás megszűnik, ha a befizetésre nem kerül sor. Ugyanez érvényes, ha csak a biztosítási díj egy részét fizették be. A biztosító köteles az első mondat szerinti felszólítást a biztosítási díj esedékességének napjától számított egy hónapon belül kézbesíteni. A felszólítást nem kézbesítik az előző mondat szerint, a biztosítás megszűnik, ha a biztosítási díj nem került befizetésre az esedékességének napjától számított három hónapon belül.

(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti határidők megállapodás szerint meghosszabbíthatók.

(1) A 793. § rendelkezéseiben szereplő kötelességek tudatos megszegése esetén a biztosító visszaléphet a biztosítási szerződéstől, ha a kérdések őszinte és teljes megválaszolása esetén a biztosítási szerződést nem kötötte volna meg. A biztosító attól a naptól számított három hónapon belül érvényesítheti ezt a jogát, mikor a tényt megállapította; különben a jog megszűnik.

(2) Ha a biztosító csak a biztosítási esemény után szerez arról tudomást, hogy annak oka olyan tény, melyről a tudatosan nem őszinte és nem teljes válaszok miatt nem szerezhetett tudomást a biztosítás megtárgyalása során, és amely a biztosítási szerződés megkötése szempontjából lényeges volt, jogosult a biztosítási szerződés teljesítését visszautasítani; a teljesítés visszautasításával a biztosítás megszűnik.

(1) Személyek biztosítása esetén, kivéve a balesetbiztosítást, a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötő személy, a biztosítási szerződés megkötésének napjától számított harminc napon belül ettől a szerződéstől visszaléphet.

(2) A biztosítási szerződést a biztosítóval megkötő személynek a szándéknyilatkozata, amelynek megtételére a biztosítási szerződés megkötésének napjától számított harminc napon belül került sor, és amely a biztosítás megszüntetésére irányul, a szerződéstől való visszalépésnek tekintendő az (1) bekezdés szerint.

(1) A biztosító a biztosítás megszűnéséig jogosult a biztosítási díjra. Ha biztosítás a 801. § (1) bekezdésében vagy 801. § (2) bekezdésében foglalt okból megszűnt, a biztosítási díj összegét, amelyre a biztosító jogosult, az előző időszak biztosítási díja alapján határozandó meg.

(2) Ha a biztosítás azon időszak letelte előtt szűnik meg, amelyre az időszaki biztosítási díjat befizették, a biztosító köteles a biztosítási díj fennmaradó részété visszaadni.

(3) Ha bekövetkezett a biztosítási esemény és ezzel a további biztosítási díj fizetésének oka megszűnt, annak a biztosítási időszaknak a végéig megilleti a biztosítót a biztosítási díj, amelyben a biztosítási esemény bekövetkezett; az ilyen esetekben az egyszeri biztosítási díj teljes összege mindig megilleti a biztosítót.

(4) Ha a biztosítás a szerződéstől való visszalépéssel szűnik meg a 802.a § szerint, a biztosító felesleges késedelem nélkül visszaadja annak a személynek, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte, de legkésőbb a visszalépéstől számított harminc napon belül, a befizetett biztosítási díjat; miközben jogában áll a befizetett biztosítási díjból levonni azt, amit már teljesített. Ha a szolgáltatott biztosítási teljesítés meghaladja a befizetett biztosítási díj összegét, akkor az a személy, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte vagy a biztosított, visszaadja a biztosítónak a biztosítási teljesítés összegét, amely meghaladja a befizetett biztosítási díjat.

A személybiztosítás biztosítási feltételei meghatározzák, mely esetekben köteles a biztosító a biztosítás megszűnése esetén visszavásárlási díjat fizetni, mikor nem szűnik meg a biztosítás a biztosítási díj nemfizetése miatt, és mely esetekre nem vonatkozik a 803. § (2) bek. rendelkezése a biztosítási díj visszaadásáról.

A házastársak osztatlan közös tulajdonában lévő vagyon biztosítására vonatkozó vagyonbiztosítás és kártérítési felelősségbiztosítás biztosítási feltételei meghatározzák, milyen feltételek mellett szűnik meg a vagyonbiztosítás vagy a kártérítési felelősségbiztosítás, kire szállnak át és mely dolgokra vonatkozik, ha a házastársak osztatlan közös tulajdona megszűnt.

A vagyonbiztosításból eredően a biztosított jogosult, hogy biztosítási teljesítést kapjon a biztosítási feltételek szerint meghatározott összegben, ha a biztosítási esemény azt a dolgot érinti, amelyre a biztosítás vonatkozik.

Ha ugyanaz a dolog, azonos esetre, több biztosítónál is biztosítva van, és ha a biztosítási összegek együttvéve meghaladják a dolog biztosítási értékét, vagy ha meghaladja azon összegek együttes összegét, amelyeket ugyanarra az eseményre megkötött biztosítási szerződések alapján a biztosítók kötelesek lennének teljesíteni (többszörös biztosítás), a biztosítók közül mindegyik csak arányosan köteles teljesítést nyújtani, vagyis a dolog értékéből vagy a megállapodott biztosítási összegből olyan arányban, amilyen arányban a saját biztosításának teljesítési kötelezettsége az összes többi biztosító együttes teljesítési kötelezettségével szemben áll.

Amennyiben a dolog ugyanarra az időszakra egyidejűleg más biztosítással is be van biztosítva az egyes külön veszélyek ellen, a biztosító akkor teljesít a külön veszély által okozott biztosítási eseményből kifolyólag – ha egyáltalán kártérítési kötelezettsége van –, amennyiben a biztosított nem tudta megszerezni a teljesítést erre a külön veszélyre kötött biztosítási eseményre.

(1) A biztosított köteles ügyelni arra, hogy a biztosítási esemény ne következzen be; elsősorban nem szabad megszegnie azon kötelességeit, melyek a veszély elhárítására vagy csökkentésére irányulnak, melyeket a jogszabályok előírnak számára, vagy amelyeket a biztosítási szerződéssel magára vállalt.

(2) Ha a biztosított tudatosan, vagy alkohol vagy kábítószerek fogyasztása következtében megszegte az (1) bekezdésben szereplő kötelességeit, és ez a megszegés lényegesen hozzájárult a biztosítási esemény bekövetkeztéhez vagy következményeinek növeléséhez, a biztosító jogosult a biztosítási szerződésből eredő teljesítést hozzámérten csökkenteni. Ugyanez érvényes akkor, ha ezen kötelességeit tudatosan, vagy alkohol vagy kábítószerek fogyasztása következtében az szegte meg, aki a biztosítottal közös háztartásban él.

A biztosított jogosult célirányosan ráfordított költségeinek megtérítésére, amelyet a biztosított vagyont közvetlenül fenyegető biztosítási esemény elhárítására fordított. Ugyanígy jogosult célirányosan ráfordított költségeinek megtérítésére, amelyeket a biztosítási esemény következményeinek csökkentésére fordított.

A biztosított tárgy tulajdonosának személyében beállt változással a biztosítás megszűnik, ha a biztosítási feltételek másképpen nem határozzák meg.

(1) Ha a biztosított mással szemben kártérítésre jogosult, melyet biztosítási esemény okozott, jogosultsága átszáll a biztosítóra, éspedig a teljesítés összegéig, melyet számára a biztosító nyújtott.

(2) Ha a biztosítóra átszállt az (1) bekezdés szerinti, természetes személy elleni jog, annak érvényesítésekor a 450. § rendelkezése hozzámérten érvényes.

(3) A biztosítóra nem szállnak át a biztosított azokkal szembeni követelései, akik vele egy háztartásban élnek, vagy akik eltartottként rá vannak utalva. Ez azonban nem érvényes, ha ezek a személyek a kárt szándékosan okozták.

Ha a biztosító a biztosítottnak csak a kár egy részét térítette meg, az a személy, akivel szemben a biztosított a kár fennmaradó részének megtérítésére jogosult, a biztosítót csak a biztosított kielégítése után köteles kielégíteni.

(1) A biztosítás vonatkozhat más vagyonára, mint azéra, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte. A biztosítási feltételek határozzák meg, hogy mikor nem jön létre a biztosított teljesítésre való jogosultsága a biztosítási eseményből, hanem más személy lesz a jogosult.

(2) Ha az a természetes személy elhalálozik, vagy ha az a jogi személy megszűnik, aki a más személy vagyonára vonatkozó biztosításról megállapodott, az érintett személy lép be a biztosításba annak a helyére, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte.

A személybiztosításból eredően a biztosított arra jogosult, hogy kifizessék számára a megállapodott összeget vagy megállapodott nyugdíjat, vagy hogy teljesítést nyújtsanak számára a biztosítási feltételek szerint meghatározott összegben, ha esetében a biztosítási esemény bekövetkezik.

(1) Ha abban állapodnak meg, hogy a biztosítási esemény a biztosított halála, az, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte, meghatározhatja azt a személyt, aki a biztosítási esemény esetén jogosulttá válik a teljesítésre, éspedig nevesítve vagy a biztosítotthoz fűződő viszonya feltüntetésével. Egészen a biztosítási esemény bekövetkeztéig a személy meghatározását megváltoztathatja; ha az, aki a szerződést megkötötte, nem maga a biztosított, akkor ezt csak a biztosított jóváhagyásával teheti meg. A személy meghatározásának módosítása a biztosítónak való kézbesítésétől hatályos.

(2) Ha a jogosult személy a biztosítási esemény idején nincs meghatározva, vagy ha nem szerzi meg a teljesítéshez való jogát, ezt a jogot a biztosított házastársa szerzi meg, és ha nem létezik, akkor a biztosított gyerekei.

(3) Ha a (2) bekezdésben feltüntetett személyek nem léteznek, akkor ezt a jogot a biztosított szülei szerzik meg, és ha ők nem léteznek, azok a személyek, akik a biztosítottal az elhalálozása előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek, és akik ebből kifolyólag a közös háztartásról gondoskodtak vagy eltartottként a biztosítottra voltak utalva; ha ilyen személyek sem léteznek, ezt a jogot a biztosított örökösei szerzik meg.

Ha több személy válik jogosulttá a teljesítésre, és ha nincs meghatározva a részesedésük, mindegyikük azonos részre jogosult.

Ha elhalálozik az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte, amely szerint a biztosított egy másik személy, ez a biztosított lép a helyére a biztosításban. Ugyanez érvényes, ha a jogi személy megszűnik, amely a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte.

Ha a biztosítási esemény a biztosított balesete, a biztosító jogosult a fizetendő összeg csökkentésére, ha a balesetre a biztosított alkohol- vagy kábítószer-fogyasztása következtében került sor.

A biztosítóval szembeni jogosultsággal nincs érintve a kártérítéshez való jog, azzal szemben, aki a kárért felelős.

A felelősségbiztosításból eredően a biztosított arra jogosult, hogy biztosítási esemény esetén a biztosító a biztosítási feltételek szerint fizessen azért a kárért, amelyért a biztosított felelős.

A kárpótlást a biztosító a károsultnak fizeti; a károsult azonban nem jogosult teljesítésre a biztosítóval szemben, ha külön előírások másképpen nem rendelkeznek.

A biztosítási feltételek meghatározhatják, hogy a dolog tulajdonosának személyének megváltozása esetén, mely esetekben nem szűnik meg a felelősségbiztosítás.

A biztosító nem jogosult a 799. § (3) bek. rendelkezése szerint a kárpótlás csökkentésére, amelyet a biztosított helyett a károsultnak fizet; azt az összeget, amellyel a biztosító nem tudta így teljesítését csökkenteni, a biztosított köteles megtéríteni a biztosítónak.

Ha a biztosított alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás következtében okoz kárt, a biztosító vele szemben megfelelő kárpótlásra jogosult azért, amit helyette teljesített.

Amennyiben a biztosító rendezte a biztosított helyett a kárt, átszáll rá a biztosított kártérítéshez való joga vagy más hasonló joga, amely a biztosítottnak a felelősségbiztosítással kapcsolatban mással szemben keletkezett. Ha a biztosítóra átszállt kártérítéshez való jog természetes személlyel szemben áll fenn, annak érvényesítése során a 450. § hozzámérten érvényes.

(1) A biztosítás másnak a felelősségére is vonatkozhat, mint azéra, aki a biztosítási szerződést a biztosítóval megkötötte.

(2) Ha az a természetes személy elhalálozik, vagy ha az a jogi személy megszűnik, aki a más személy felelősségére vonatkozó biztosításról megállapodott, az érintett személy lép be a biztosításba annak a helyére, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megkötötte.

(1) A biztosítási szerződéssel jogvédelemi biztosítás esetén a biztosító arra kötelezi magát, hogy fedezi a biztosított jogérvényesítéséhez kapcsolódó költségeit, a biztosítási szerződésben meghatározott terjedelemben, valamint arra, hogy ezzel a biztosítással közvetlenül összefüggő szolgáltatásokat nyújt neki, a biztosítási szerződésben meghatározott feltételekkel.

(2) A biztosítási szerződés nem korlátozhatja a biztosítottat a képviseletét és jogainak védelmét ellátó jogi képviselője kiválasztásának jogában.

(3) A biztosító köteles külön előírás szerinti választottbírósági megállapodást kötni a jogvédelmi biztosításból eredő viták rendezésére, ha az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megköti, a biztosítási szerződés megkötésekor ezt kéri. Az első mondat szerinti választottbírósági megállapodás megkötéséről szóló adatot fel kell tüntetni a jogvédelmi biztosításról szóló biztosítási szerződésben. Ha a jogvédelmi biztosításról szóló biztosításból vita keletkezik, a biztosító köteles tájékoztatni a biztosítottat a (2) bekezdés szerinti jogáról és a vita választottbírósági eljárás keretén belül való rendezésének lehetőségéről.

(4) A (2) és (3) bekezdések rendelkezései nem vonatkoznak a következőkre:

a) a tengeri közlekedési eszköz használatát érintő vagy annak használatával kapcsolatban létrejövő biztosítási kockázatok jogvédelemi biztosítása,

b) a biztosított képviselete, ha ezt a tevékenységet egyúttal a biztosító saját érdekében is elvégzi a felelősségbiztosítás keretében,

c) a biztosító által kiegészítő biztosításként végzett jogvédelemi biztosítás, amely az utazó vagy állandó lakhelyükön kívül tartózkodó, szorult helyzetbe került személyek megsegítéséről szóló biztosításhoz kapcsolódik.

(5) A jogvédelmi biztosítást külön biztosítási szerződésben vagy a biztosítási szerződés önálló, egyértelműen elkülönített részében kell rendezni, amelyben elsősorban a jogvédelem fedezetének terjedelme és a biztosítási díj összege kerül pontosításra.

(1) Néhány személy társulhat, hogy közösen törekedjen a meghatározott cél elérésére.

(2) A társulások nem rendelkeznek passzív jogképességgel. (jogokkal és kötelességekkel)

A résztvevők közül mindenki köteles a szerződésben megállapított módon tevékenykedni a meghatározott cél elérésére, és tartózkodni mindennemű olyan tevékenységtől, amely lehetetlenné tenné vagy megnehezítené ezen cél elérését.

A tevékenység mellett a társulás résztvevői a szerződés szerint kötelesek lehetnek a társulás céljaira pénzt vagy más dolgokat adni. Ha a szerződésben nincs meghatározva az összege, feltételezendő, hogy a résztvevők azonos összegeket kötelesek adni.

(1) A vagyoni értékeket a résztvevő köteles a szerződésben meghatározott időre, a szerződés céljaira rendelkezésre bocsátani, egyébként felesleges késedelem nélkül a szerződés megkötése után.

(2) Amennyiben valamelyik résztvevő nincs megbízva az (1) bekezdésben feltüntetett dolgok kezelésével, a szerződés céljának elérése érdekében az a résztvevő kezeli a dolgokat, aki biztosította azokat; köteles azonban elválasztani őket a többi vagyonától a megegyezett módon vagy olyan módon, amelyet közöl a társulási szerződés többi résztvevőivel.

Az átadott pénz vagy más, fajtájuk szerint meghatározott dolgok az összes résztvevő közös tulajdonában vannak, azok összegének arányában, éspedig a résztvevő többi vagyonától való elkülönítésük bejelentésével vagy a megbízott résztvevőnek történő átadással. Az egyenként meghatározott dolgok az összes résztvevő ingyenes használatában vannak.

A közös tevékenység végzése során szerzett vagyon az összes résztvevő közös tulajdonává válik.

(1) A közös tevékenységgel szerzett vagyon vagyonrészei egyenlők, hacsak a szerződés másképpen nem határozza meg.

(2) A harmadik személyekkel szembeni kötelezettségekért a résztvevők együttesen és osztatlanul felelnek.

(1) Ha a szerződésben nincs meghatározva másképpen, a közös dolgok beszerzéséről a résztvevők egyhangúlag döntenek.

(2) Ha a szerződés szerint a döntést többségi szavazással kell meghozni, minden résztvevő egy szavazattal rendelkezik; a tulajdonrész nagysága nem maghatározó.

Minden résztvevő, akkor is, ha nem vagyonkezelő, jogosult meggyőződni a társulás gazdasági helyzetéről. A szerződés azon rendelkezései, melyek ennek ellentmondanak, érvénytelenek.

(1) Minden résztvevő kiléphet a társulásból, azonban nem alkalmatlan időben és a társulás többi résztvevőjének kárára. Komoly indokkal azonban bármikor kiléphet a társulásból, és ezt még akkor is megteheti, ha ez felmondási időhöz volt kötve.

(2) Komoly indokkal a résztvevő kizárható a társulásból, de csak a társulás összes résztvevőjének egyhangú állásfoglalásával, hacsak a szerződés másképpen nem határozza meg.

A résztvevőnek, aki a társulásból kilépett vagy kizárták, a társulásba bevitt dolgait vissza kell adni. A vagyonrészét, a kilépés vagy a kizárás napja szerinti állás szerint pénzben kell kifizetni.

A résztvevő, aki kilépett vagy ki lett zárva, nem mentesül a társulás tevékenységéből adódó kötelezettségekért való felelősség alól, amelyek a kilépése vagy kizárása napjáig jöttek létre.

A társulás feloszlatása esetén a résztvevők jogosultak a társulás céljaira biztosított értékeik visszaadására és elszámolnak egymás között a társulás közös tevékenységével szerzett vagyonnal a szerződésben meghatározott módon, egyébként pedig egyforma részesedéssel.

A nyugdíjszerződéssel valaki számára élethosszig tartó vagy másként meghatározott, határozatlan ideig tartó jogosultságot hoznak létre, bizonyos összegű nyugdíj kifizetésére.

A nyugdíjszerződést írásban kell megkötni.

A nyugdíjjogosultság másra nem ruházható át. Az esedékes juttatások azonban továbbadhatók.

(1) A fogadásokból és játékokból származó nyereményeket nem lehet behajtani; a tudatosan fogadásra vagy játékra nyújtott kölcsönökből származó követeléseket sem lehet behajtani. Az ilyen nyereményeket és követeléseket nem lehet érvényesen biztosítani sem.

(2) A sorsjegy úgy ítélendő meg, mint a fogadás vagy a játék.

A 845. § rendelkezése nem vonatkozik a külön előírás szerinti hazárdjátékokra.^7a)

Ha a természetes vagy jogi személy (a továbbiakban csak „a pályázat meghirdetője“) nyilvános pályázatot hirdet egy bizonyos műre vagy teljesítésre, a hirdetményben fel kell tüntetnie a pályázat tárgyának és határidejének pontos meghatározását, a díjak értékét és a többi pályázati feltételt; ugyanígy ki kell hirdetnie, ki, milyen határidővel és milyen kritériumok szerint bírálja el a pályázat feltételeinek teljesítését és végzi el az elbírálást.

(1) A pályázat meghirdetője köteles biztosítani a pályázati felhívásban meghirdetett díjakat azok számára, akik az elvégzett bírálatok alapján teljesítették a pályázat feltételeit a díjak megítélésére.

(2) Ha az eredményt több pályázó tevékenységével érték el, a díj elosztandó, hacsak nem hirdettek meg más eljárást, és ha nem kerül sor megállapodásra, a szerint, hogy mindegyikük milyen arányban vett részt az elért eredményben.

(1) A nyilvános pályázatot csak komoly okokból lehet visszavonni. A visszavonást ugyanolyan módon kell végrehajtani, mint ahogyan a pályázat meghirdetésére sor került, vagy más ugyanolyan hatékony módon.

(2) Ha a nyilvános pályázat visszavonására sor kerül, a pályázat meghirdetője köteles megfelelő kártalanítást nyújtani azoknak a pályázóknak, akik a pályázat visszavonása előtt annak feltételeit döntően vagy részben már teljesítették. Erre a jogukra a pályázat meghirdetője köteles felhívni a pályázók figyelmét a pályázat visszavonásakor.

A nyilvános ígérettel kötelezi magát az, aki nyilvánosan kijelenti, hogy jutalmat fizet vagy más teljesítést nyújt egy vagy több személynek, közelebbről nem korlátozott számú személyek közül, akik teljesítik a nyilvános ígéretben meghatározott feltételeket.

Ha a nyilvános ígéret feltételei nem határozzák meg másképpen, a jutalmat az kapja meg, aki azokat leghamarább teljesíti.

Ha a nyilvános ígéret feltételeit egyszerre több személy teljesíti, és azok tartalmából következik, hogy a jutalmat csak egy személy kap, a jutalom egyenlő részben elosztandó közöttük.

(1) A polgárjogi kapcsolatokban, amennyiben nincsenek külön szabályozva sem a jelen, sem más törvénnyel, a jelen törvény rendelkezései az irányadóak, amelyek a tartalmilag és rendeltetésileg a hozzájuk legközelebb álló viszonyokat szabályozzák.

(2) Az (1) bekezdés szerint nem lehet alkalmazni a lakások bérletének védelméről szóló rendelkezéseket a 711 - 712.c § szerint, sem a 3. § rendelkezését a zálogjogosultak és a lakás vagy a családi ház tulajdonosa közötti jogviszonyokra, a zálogjog érvényesítése alapján megszűnő tulajdonjoga esetén.

(3) A 47.a §, 490. § (2) bek., 582.a § és 879.n § rendelkezései arra a jogra való tekintet nélkül alkalmazandók, mely egyébként a nemzetközi magánjog előírásai szerint döntő a szerződés szempontjából.

Amennyiben a továbbiakban másként nem szerepel, a jelen törvény rendelkezései szabályozzák az 1964. április 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; ezen jogviszonyok létrejötte, ahogy a belőlük következő, 1964. április 1-je előtt létrejött jogosultságok is, azonban az eddigi szabályozás szerint ítélendők meg.

(1) Azok az állampolgárok, akik az eddigi szabályozás szerint teljesen meg voltak fosztva cselekvőképességüktől, 1964. március 31. után olyan személynek tekintendők, akiket a jelen törvény szerint megfosztottak jogképességüktől.

(2) Azok az állampolgárok, akik az eddigi szabályozás szerint részben meg voltak fosztva cselekvőképességüktől, továbbra is jogképesek az eddigi szabályozásban meghatározott mértékben, amennyiben a bíróság nem dönt jogképességük mértékéről a 10. § (2) bek. rendelkezése szerint.

(1) A házastársak között az előző szabályozás szerint létrejött vagyonközösségek 1964. április 1-vel megszűnnek. Ezzel a nappal létrejön a házastársak osztatlan közös tulajdona mindenhez, ami a jelen törvény szerint az ő osztatlan közös tulajdonukba tartozik.

(2) Ha a megszűnt vagyonközösségben voltak olyan dolgok, amelyek nem képezik személyes tulajdon tárgyát, akkor azokra a házastársak osztatlan közös tulajdonáról szóló rendelkezések megfelelően vonatkoznak.

(3) Amennyiben a Tt. 140/1961. sz. törvénye (Büntetőtörvény) előírja, hogy a vagyonelkobzásról szóló határozattal megszűnik a törvényes vagyonközösség, ezt 1964. április 1-től úgy kell értelmezni, mint a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszűnését.

Ha 1964. április 1-je előtt a lakás használatának jogát megszerezte valamelyik házastárs, akkor ezzel a nappal létrejön mindkét házastárs részére a lakás közös használati joga. Ez a jog azonban nem jön létre, ha a házastársak tartósan nem élnek együtt.

(1) Ha a jelen törvény hatályba lépése előtt megkötött személybiztosítási szerződések kedvezményezettje a tulajdonos vagy a biztosítás bemutatója volt, 1964. április 1-től a teljesítésre a biztosított jogosult (355. § (1) bek. a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában); ha a biztosítási esemény a biztosított halála, a teljesítésre való jogosultság az itt feltüntetett személyeket illeti: 372. § a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában

(2) Amennyiben a Tt. polgári légi közlekedésről szóló, 47/1956. sz. törvényének 61. §-a felelősség biztosítás esetén ugyan azon törvény 58 - 60. § hivatkozik, 1964. április 1-től a következők rendelkezései értendők alatta: 427 – 431. § a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában.

(1) Öröklés esetén az örökhagyó halálának napján érvényes jog alkalmazandó; ha azonban a végakarat az 1964. április 1-je előtt készült, annak érvényessége az eddigi szabályozás szerint bírálandó el.

(2) 1964. április 1. napjával megszűnik minden vagyonkezelői gyámságból következő korlátozás.

(3) Amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik, a hátrahagyott házastárs, aki az örökhagyóval közös háztartásban élt a halála idején, örökli a saját része mellett az örökhagyó ki nem fizetett munkabérét és ismétlődő nyugdíját egy hónapos bevétele összegéig.

Az eddigi szabályozás szerint bírálandók el a határidők és elévülési idők egészen lejáratukig, amelyek 1964. április 1-je előtt kezdtek el telni.

Ha szándékosan okozott kárból eredő a kártérítéshez való jogról vagy szándékosan szerzett jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésének jogáról van szó, tízéves elévülési idő érvényes, amely attól a naptól számítódik, mikor az eredeti határidő kezdett telni; ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha olyan jogról van szó, amely 1964. április 1-je előtt elévült az eddigi szabályozás szerint.

A zálogjogokból eredő jogok és kötelezettségek, melyek 1964. április 1-je előtt jöttek létre, a következő rendelkezés szabályozza: 495. § a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában, amennyiben külön előírások nem szabályozzák azokat. Ez érvényes a szerződésből eredő zálogjogokra is.

A Tt. 141/1950. sz. törvényének (Polgári törvénykönyv) 563. § (2) bek. rendelkezésével megszüntetett társaságok vagyoni elszámolását továbbra is azok az előírások szabályozzák, amelyek eddig.

Hatályát veszíti:

1. A Polgári törvénykönyv, a 141/1950. sz. törvény, kivéve a 12. § (2) bek. rendelkezését, amennyiben a munkaszerződések megkötését szabályozza, valamint a 22. és 352. §;

2. a Tt. 126/1946. sz. törvénye, a mezőgazdasági bérleti viszonyok szabályozásáról;

3. a Tt. 139/1947. sz. törvénye, a hagyatékok felosztásáról a mezőgazdasági üzemek által és a mezőgazdasági földterület felaprózásának megakadályozásáról;

4. a Tt. 45/1948. sz. törvénye, amely módosítja és kiegészíti a Tt. 139/1947. sz. törvényét, a hagyatékok felosztásáról a mezőgazdasági üzemek által és a mezőgazdasági földterület felaprózásának megakadályozásáról;

5. a Tt. 207/1948. sz. törvénye, a mezőgazdasági vállalatok bérlőinek és a mezőgazdasági parcellák bérlőinek védelméről;

6. a Tt. 189/1950. sz. törvénye, a biztosítási szerződésről;

7. a Tt. 63/1951. sz. törvénye, a közlekedési eszközökkel okozott kárért való felelősségről;

8. a Tt. 65/1951. sz. törvénye, az ingatlanok átruházásáról és a mezőgazdasági és erdei földterületek bérléséről;

9. a Tt. 84/1952. sz. törvényének, 18. § (2) bek. és 20. § rendelkezései, a pénzügy szervezéséről;

11. a Tt. 47/1956. sz. törvényének 55. § (2) bek. a) pontja, 58. §, 59. § (1) bek. és 60. § rendelkezései, a polgári légi közlekedésről;

12. a Tt. 41/1957. sz. törvényének, 50. § (6) bek. rendelkezése, az ásványkincsek felhasználásáról (bányatörvény);

13. a Tt. 150/1961. sz. törvénye 32. §-ának rendelkezése, a balesetek és foglalkozási betegségek miatti kártérítésről;

14. a 366/1940. sz. kormányrendelet, az uszodákról és fürdőhelyekről;

15. a 183/1947. sz. kormányrendelet, amely meghatározza a mezőgazdasági termelési régiókat;

16. az 53/1955. sz. kormányrendelet, amely kiegészíti és módosítja a 183/1947. sz. kormányrendeletet, amely meghatározza a mezőgazdasági termelési régiókat;

17. a 157/1950. sz. igazságügyi miniszteri rendelet, a Polgári törvénykönyv némely rendelkezésének végrehajtásáról, módosítva a 37/1955. sz. igazságügyi miniszteri rendelettel;

18. a 179/1950. sz. igazságügyi miniszteri rendelet, a védett bérletek felmondásának fontos okairól vagy azok felmondás nélküli megszüntetéséről;

19. a 113/1956. H. l. (K. h.) sz. kormányhirdetmény, a bérleti díjhátralékok beszedéséről, kivéve az 5 – 7. § rendelkezéseit;

20. a 211/1957. H. l. (K. h.) sz. kormányhirdetmény, az apróbb javítások elvégzéséről a lakásokban;

21. a Pénzügyminisztérium 157/1954. H. l. sz. (183/1954. sz. K. h.) hirdetményének melléklete, amely tartalmazza a családi nyugdíjbiztosítás biztosítási feltételeit;

22. a Pénzügyminisztérium 237/1955. H. l. (K. h.) az. Hirdetményének, 1 – 11. mellékletei, a vagyon- és személyi biztosítás biztosítási feltételeiről, egyeztetve az Állami Biztosítóval;

23. a pénzügyminiszter 206/1957. H. l. (K. h.) sz. hirdetménye, a betétkönyvekről;

24. a Pénzügyminisztérium 33/1958. H. l. (K. h.) sz. hirdetménye, a vagyon- és személyi biztosítás biztosítási feltételeiről, egyeztetve az Állami Biztosítóval;

25. a Belkereskedelmi Minisztérium 125/1959. H. l. (K. h.) sz. hirdetménye 22 – 25. cikkelyeinek rendelkezései, az boltok munkájának alapvető előírásairól.

(1) Hacsak nincs említve másként, a jelen törvény rendelkezései irányadóak az 1964. április 1. és 1983. április 1. közötti időben létrejött jogviszonyokat illetően is.

(2) A házastársak osztatlan közös tulajdonból eredő jogviszonyokra, melyek az 1964. április 1. és 1983. április 1. közötti időben megszűntek, a 149. § (4) bek. rendelkezése alkalmazandó, amennyiben az osztatlan közös tulajdon elszámolására nem került sor megegyezéssel, melyet 1983. április 1-től számított három éven belül lezártak vagy bírósági határozattal, melyet 1983. április 1-től számított három éven belül nyújtottak be.

(3) A 135.a § rendelkezésében a Tt. 131/1982. sz. törvényének olvasatában feltüntetett időbe beleszámítódik az az idő is, amíg a dolog az állampolgár vagy annak jogelődje folyamatos birtokában volt (135.a § (1) bek.) vagy folyamatosan gyakorolta a szolgalomnak megfelelő jogot (135.a § (2) bek.) 1983. április 1-je előtt; ez az idő azonban nem ér véget hamarább, mint ettől a naptól számított egy év elteltével.

(4) Ha jogügylet érvénytelenítésének jogáról van szó a 40.a § rendelkezésében feltüntetett okból, a Tt. 131/1982. sz. törvényének olvasatában, amelyre 1983. április 1-je előtt került sor, nem ér véget az elévülési idő hamarább, mint ettől a naptól számított három év elteltével.

(5) Ha a kártérítéshez való jogról vagy jogalap nélküli gazdagodás kiadásához való jogról van szó, kétéves elévülési idő érvényes, amely attól a naptól számítandó, amikor az eredeti határidő kezdett telni; ezt a rendelkezés nem lehet alkalmazni, ha olyan jogról van szó, melynek elévülési ideje letelt az eddigi szabályozás szerint.

(6) Az 1964. április 1-je előtti szolgalmi jogokra és kötelezettségekre ugyanúgy vonatkoznak a 135.b § és 135.c § (3) – (7) bek. rendelkezései a Tt. 131/1982. sz. törvényének olvasatában.

Annak az alapösszegnek az emelésére, amelyet nem szabad a kötelezett havi fizetéséből levonni a határozat végrehajtása során, és a határ meghatározása, amely felett a fizetés levonásokkal korlátlanul sújtható, melyekre 1983. április 1-től kezdve kerül sor, nem érinti azokat a fizetésekből és más bevételekből való levonásokról szóló megállapodásokat (57. § a Tt. 40/1964. sz. törvényének olvasatában), melyeket ez előtt a nap előtt kötöttek.

A nyugdíj elvesztéséért járó kárpótlásra való jogosultság, amely 1989. január 1-je előtt jött létre, az eddigi szabályozás szerint bírálandó el.

Amennyiben a továbbiakban másként nem szerepel, a jelen törvény rendelkezései irányadóak az 1992. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokat illetően is; azonban e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük 1992. január 1-je előtt létrejött jogosultságokat is az eddigi szabályozás szerint kell megítélni.

A jelen törvény hatályossága előtt három évre visszamenőleg készült jogügyletek megtámadhatóak, amennyiben a megtámadhatóság oka a jelen törvény hatályosságát követően is fennállt; ezt a jogot azonban a jelen törvény hatályosságát követő egy éven belül érvényesíteni kell, egyébként megszűnik.

A határidők és elévülési idők, amelyek a jelen törvény hatályossága előtt kezdtek el telni, egészen azok lejártáig az eddigi szabályozás szerint bírálandók el.

(1) Az eddigi szabályozás szerint létrejött személyes lakáshasználati jog, valamint a más lakóhelyiségek és nem lakás céljára szolgáló helyiségek használatának joga, amely a jelen törvény hatályba lépésének napján fennáll, a jelen törvény hatályosságának napján bérletre változik. A lakás közös használata és a lakás házastársak általi közös használata társbérletre változik.

(2) A lakás egy részének használati joga albérletre változik, azzal, hogy azt a jelen törvény hatályosságától számított egy éven belül nem lehet felmondani.

(3) Hasonlóképpen érvényes ez a más lakóhelyiségek és nem lakás céljára szolgáló helyiségek személyes használata esetében is.

(4) A szervezet dolgozóinak tartós elszállásolására szolgáló lakások személyes használata szolgálati lakás bérletére változik, amennyiben ezek a lakások teljesítik a szolgálati lakásokra vonatkozó, törvényben meghatározott feltételeket; amennyiben ezek a feltételek nincsenek teljesítve, az ilyen személyes használat bérletre változik.

(1) Az eddigi szabályozás szerint létrejött személyes földhasználati jog, amely a jelen törvény hatályba lépésének napján fennáll, a jelen törvény hatályosságának napján a természetes személy tulajdonára változik. Ezzel nincs érintve a Tt. 229/1991. sz. törvénye 8. §-a (1) bek. rendelkezése, a termőföldhöz és más mezőgazdasági tulajdonhoz fűződő tulajdonviszonyok rendezéséről.

(2) Ha ugyanazon beépítetlen telek személyes használati joga több állampolgár részére közösen jött létre (közös használók), a jelen törvény hatályosságával osztott társtulajdonosokká válnak, azonos tulajdonrészekkel.

(3) Ha ugyanazon beépített telek személyes használati joga több állampolgár részére közösen jött létre (beépített telek közös használói), a jelen törvény hatályosságával osztott társtulajdonosokká válnak, akik társtulajdonosi részének nagysága megegyezik a telken felépített közös személyes használatú építményben lévő társtulajdonosi részének nagyságával. Kétségek felmerülése esetén a társtulajdonosi részek nagyságát a társtulajdonosok megállapodása határozza meg, ha erre nem kerül sor, akkor valamelyikük indítványára a bíróság.

(4) Ha a beépített vagy beépítetlen telek személyes használati joga házastársak esetében jött létre, a jelen törvény hatályosságának napján a telek osztatlan társtulajdonosaivá válnak, amennyiben az osztatlan közös tulajdonuk fennáll; ha ez megszűnt, osztott társtulajdonosokká válnak, azonos tulajdonrészekkel.

(5) Ha a jelen törvény hatályosságának napja előtt az állampolgár jogosulttá vált, hogy vele a telek személyes használatáról megállapodást kössenek, de a jelen törvény hatályosságig a megállapodásra, illetve annak bejegyzésére az állami jegyzőség jogerős határozatával már nem került sor, a jogosult azon telek adásvételi szerződésének megkötésére válik jogosulttá, mely telket a személyes használatba való kiutalásáról szóló határozat érintett. Ha a jogosult a jelen törvény hatályosságától számított egy éven belül nem érvényesíti ezen jogát, a jogosultság megszűnik. Ha az adásvételi szerződés megkötésére nem kerül sor, a jogalap nélküli gazdagodás kiadásának joga nincs érintve (451. § és a köv.).

(6) Ha a telek tulajdonjogának árveréséről van szó a jelen törvény szerint, ahol az eddigi szabályozás szerint a telkek személyes használatáról szóló megállapodás megkötésének jogát lehetett megszerezni, a jogosult személy beszámíthatja azt az időt, amíg az ő jogelődje folyamatosan birtokolta a telket már a jelen törvény hatályossága előtt is.

(7) Ha a Tt. 30/1978. sz. törvényével módosított, személyes tulajdonban lévő lakásokról szóló, 52/1966. sz. törvényében feltüntetett feltételekkel az állampolgárnak (állampolgároknak) személyes lakástulajdona jött létre, a jelen törvény hatályosságának napján a személyes tulajdon, a természetes személy (természetes személyek) tulajdonára változik; ugyanígy a telek közös személyes használatának joga, amelyen a lakóház az állampolgár (állampolgárok) tulajdonában lévő lakással (lakásokkal) áll, a jelen törvény hatályosságának napján a természetes személyek osztott közös tulajdonára változik.

(8) A Tt. 30/1978. sz. törvényével módosított, személyes tulajdonban lévő lakásokról szóló, 52/1966. sz. törvényében meghatározott feltételekkel, a jelen törvény hatályosságától, a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek jogi személyek tulajdonába is kerülhetnek.

Örökléskor az örökhagyó halálának napján érvényes jog alkalmazandó. Ha azonban a végakarat a jelen törvény hatályossága előtt készült, annak érvényessége az eddigi szabályozás szerint bírálandó el.

Az ingatlanok átruházásából eredő jogokat és kötelességeket, amelyek a jelen törvény hatályossága előtt jöttek létre, az eddigi előírások szabályozzák.

(1) Az érdekcsoportok, melyek a Gazdasági törvénykönyv 360.b § szerint jöttek létre, az érdekszervezetek, melyek, a Tt. mezőgazdasági szövetkezetekről szóló, 162/1990. sz. törvényének 42. § szerint jöttek létre, valamint az érdekszervezetek és közös érdekszervezetek, melyek a Tt. lakás-, fogyasztási, termelő és más szövetkezetekről szóló, 176/1990. sz. törvényének 35. és 36. § szerint jöttek létre, a jelen törvény 20.f § szerint társaságoknak tekintendők. Ezek a társaságok kötelesek a 20.i § szerint nyilvántartásba vétetni magukat, a jelen törvény hatályosságának napjától számított hat hónapon belül.

(2) Az eddigi alapítványok alapítványoknak tekintendők a jelen törvény 20.b – 20.e § szerint.

(2) A Gazdasági törvénykönyv 348. § szerinti, a vagyon fizetségért való átmeneti használatáról szóló gazdasági szerződések, a jelen törvény hatályosságától bérleti szerződésekre változnak. Ha a vagyon használata Gazdasági törvénykönyv 348. § szerint térítésmentes, a jelen törvény hatályosságának napjától kölcsönbe adási szerződésre változik.

(1) Az árak, fizetségek és más pénzbeli teljesítések, amelyek a jelen törvény szerinti szabályozás tárgyát képezik, és amelyekre vonatkozik az árakról szóló általános érvényű jogszabály, áraknak tekintendők a jelen szabályozás szerint.

(2) Amennyiben a jelen törvényben „az árakról szóló általános érvényű jogszabály” kifejezés van használva, ez úgy értelmezendő, mint a Tt. 526/1990. sz. törvénye, az árakról.

Hatályon kívül helyezendők:

1. A Tt. 141/1950. sz. törvényének 22. § rendelkezései (A polgári törvénykönyv);

2. A Tt. 41/1964. sz. törvénye, a lakásokkal való gazdálkodásról;

3. A Tt. 52/1966. sz. törvényének 4. §, 6. §, 9. § (2) bek. és 10. § (2). bek. rendelkezései, a lakások személyes tulajdonlásáról, módosítva a Tt. 30/1978. sz. törvényével.

(1) A csak a Cseh Köztársaság vagy csak a Szlovák Köztársaság területén előforduló ingatlanok (elsősorban pl. az ún. telepes viszonyok, úrbérességek és földközösségek) tulajdonviszonyait az illető köztársaság nemzeti tanácsának törvénye fogja rendezni.

(2) A nemzeti tanácsok törvényei megszabják, ki és milyen módon biztosít lakáspótlásokat (pótlakások és pótszállások).

Részletesebb előírásokat a Polgári törvénykönyv végrehajtásához az illetékes minisztériumok és a többi központi államigazgatási szervek adnak ki. A Cseh Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya adhatnak ki részletesebb előírásokat a Polgári törvénykönyv végrehajtására, ha olyan dolgokról van szó, melyek a Cseh Köztársaság hatáskörébe, vagy a Szlovák Köztársaság hatáskörébe tartoznak.

A lakásbérlet felmondásának bírósági engedélyeztetéséről szóló, már megkezdett eljárást a jelen törvény hatályba lépéséig a bíróság az eddigi szabályozás szerint fejezi be. A lakáspótlás biztosítására a jelen törvény rendelkezései vonatkoznak.

(1) A lakásbérlet felmondásának bírósági engedélyeztetéséről szóló, már megkezdett eljárást a jelen törvény hatályba lépéséig a bíróság az eddigi szabályozás szerint fejezi be. A lakáspótlás biztosítására a jelen törvény rendelkezései vonatkoznak.

(2) Ha a bérleti viszony a 711. § (1) bek. b) pontja szerinti okból ért véget, a bérlő, a jelen törvény hatályba lépésétől számított öt évig jogosult a lakáspótlásra az eddigi szabályozás szerint; ez nem érvényes, ha a bérlő a lakás tulajdonosa vagy lakásbérleti viszonya jött létre más bérbeadóval.

(1) A jelen törvény hatályba lépésétől kezdve a bankok és a külföldi bankok fiókjai nem vehetnek át bemutatóra szóló betéteket. A bankban vagy a külföldi bank fiókjában, a jelen törvény hatályba lépése előtt elhelyezett bemutatóra szóló betétet csak névre szóló betétre lehet átváltani vagy pénzfelvételeket lehet eszközölni. Ezzel nincs érintve a bemutatóra szóló betéthez fűződő kamatok hozzáírása vagy a más pénzbeli előnyei, melyeket a bank vagy a külföldi bank fiókja végez; a jelen törvény hatályba lépésétől számított hat hónapig nincs érintve a külföldről érkező készpénzmentes átutalások hozzáírása sem, melyek a bemutatóra szóló betétkönyvre érkeznek, azzal a feltétellel, hogy az átvevő bank vagy külföldi bank fiókja előtt ismert a feladó személye, akit értesít arról, hogy a befizetések hozzáírása csak ezzel a határidővel lehetséges. A bemutatóra szóló betét kifizetésének joga a bemutatót illeti, aki bemutatja a bemutatóra szóló betétkönyvet vagy más bemutatóra szóló értékpapírt, ami bizonyítja ennek a betétnek a befizetését, továbbá igazolja személyazonosságát egy személyazonosító okmánnyal és teljesíti a 780. § (2) és (3) bek. szerinti feltételeket.

(2) A bemutató kérvényére, melyet a banknak vagy a külföldi bank fiókjának nyújt be a jelen törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül, a bank vagy a külföldi bank fiókja köteles díjmentesen átváltani a bemutatóra szóló betétet névre szóló betétre, amely ebben a bankban vagy külföldi bank fiókjában lesz elhelyezve.

(1) A jelen törvény rendelkezései szabályozzák a 2003. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük létrejött jogosultságokat is a 2003. január 1-je előtti szabályozás szerint kell megítélni, hacsak nincs ellentétes rendelkezés.

(2) A zálogjogokat, melyek 2003. január 1-je előtt jöttek létre, és amelyek létrejöttéhez a jelen törvény szerint kötelező a bejegyeztetés a zálogjogok nyilvántartójába, 2003. június 30-ig be kell jegyeztetni a zálogjogok nyilvántartójába, egyébként megszűnnek. A zálogjogok nyilvántartójába történő bejegyzés kérvényezését a jogosult a kötelezett értesítése után adja be.

(3) A (2) bekezdés szerinti zálogjogok a létrejöttük napjával kerülnek bejegyzésre. A zálogjogok kielégítésének sorrendjének meghatározásához, amelyek 2003. január 1-je előtt jöttek létre, a létrejöttük napja a döntő.

(4) Az ingó dolgokra vonatkozó zálogjogok, amelyek a dolog átadásával jöttek létre 2003. január 1-je előtt, 2003. január 1-vel bejegyeztethetők a zálogjogok nyilvántartójába, ha a bejegyzési kérelmet 2003. március 31-ig benyújtják.

(5) A betéti viszony, a bemutatóra szóló betét esetén, amely 2003. január 1-je előtt jött létre, 2003. december 31-én megszűnik; a megszüntetett betét egyenlegének kifizetésére vonatkozó jogot a 101. § szerinti elévülési időn belül lehet érvényesíteni.

(1) A hibákért való felelősségből eredő jogok, melyek esetében a jótállási idő a jelen törvény hatályba lépésének napja előtt kezdett el telni, az eddigi jogszabályok szerint ítélendők meg.

(2) A használt dolog hibáiért való felelősségből eredő jogok, melyek esetében a jótállási idő a jelen törvény hatályba lépésének napja előtt kezdett el telni, az eddigi jogszabályok szerint ítélendők meg, ha a dolog átvételére a jelen törvény hatályba lépésének napja előtt került sor.

(3) Az 52. § szerinti fogyasztói szerződéseket, melyek a jelen törvény hatályba lépésének napja előtt köttettek, összhangba kell hozni a jelen törvény 53. § és 54. § rendelkezéseivel, az épület vagy annak egy részének bizonyos időszakokban való használati jogáról szóló fogyasztói szerződéseket a jelen törvény 55. § (1) bek. rendelkezésével is, ha a szerződés alaki kellékeiről van szó, valamint a jelen törvény 57. § rendelkezésével, a jelen törvény hatályba lépésének napjától számított három hónapon belül.

(4) A fogyasztói szerződések azon rendelkezései, amelyek nincsenek összhangba hozva a jelen törvény 53., 54. és 57. § rendelkezéseivel a (3) bekezdés szerint, a jelen törvény hatályba lépésének napjától számított három hónap elteltével érvénytelenek. A fogyasztó jogosult visszalépni az épület vagy egy részének bizonyos időszakokban való használati jogáról szóló fogyasztói szerződéstől, amely a (3) bekezdés szerint nincs összhangba hozva a jelen törvény 55. § (1) bek. rendelkezésével, ha a szerződés alaki kellékeiről van szó, éspedig a (3) bekezdés szerinti három hónapos határidő leteltével.

A jelen törvénnyel átvételre kerülnek az Európai Unió jogilag kötelező erejű aktusai, melyek a mellékletben vannak feltüntetve.

A 2004. augusztus 1-je előtt elismert munkaképtelenség utáni vagy rokkantság esetén járó jövedelem-kiesés pótlásának összege, melyet 2004. július 31. fizettek és a károsult jogosultsága ennek kifizetésére fennáll, emelkedik a társadalombiztosításról szóló általános előírások szerint. 2004-ben ez a pótlék 2004. október 1-től emelkedik.

(1) A jelen törvény rendelkezései szabályozzák 2005. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük jogosultságokat is a 2005. január 1-je előtti szabályozás szerint kell megítélni, hacsak nincs ellentétes rendelkezés.

(2) A 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint megszüntetett bemutatóra szóló betétek egyenlegeinek kifizetésére vonatkozó jog, melyeket a betétesek vagy más jogosult személyek legkésőbb 2006. december 31-ig nem érvényesítettek vagy nem igazoltak, 2006. december 31-ével átszáll az államra, beleértve a jogalap nélküli gazdagodás kiadására vonatkozó jogot a megszüntetett betétek ki nem fizetett egyenlegeiből a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint, valamint az ezekhez a betétekhez és egyenlegekhez fűződő kamatokhoz és más vagyoni előnyökhöz fűződő jogok, beleértve pénzügyi hasznot is, amelyet a bank vagy a külföldi bank fiókja szerzett ezen egyenlegek használata esetén, megfelelő kamatok biztosítása nélkül; megfelelő kamatnak ebből a célból a betétkönyveken lévő betétek átlagos kamatai tekintendők. A bank vagy a külföldi bank fiókja köteles minden ilyen aktívumot 2006. december 31-vel átutalni a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma utasításai szerint az általa megadott állami pénzügyi aktívák számlájára, miközben nem alkalmazandó a 458. § (3) bek.; az átutalt aktívumok a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma által meghatározott állami pénzügyi aktívák számláján vezetendők.

(3) Ha a bank vagy a külföldi bank fiókja 2006. december 31. előtt csődeljárással megszűnik, köteles a megszüntetett bemutatóra szóló betétek egyenlegeinek aktívumait a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint és a többi aktívumot a (2) bekezdés szerint haladéktalanul átutalni a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma utasításai szerint a megadott állami pénzügyi aktívák számlájára; az átutalt aktívumok a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma által meghatározott állami pénzügyi aktívák számláján vezetendők.

(4) Az aktívumok (2) és (3) bekezdések szerinti átutalásának pillanatával és az átutalt aktívumok terjedelmében megszűnik a banknak vagy a külföldi bank fiókjának kötelezettsége a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint megszüntetett betétek egyenlegeinek kifizetésére, és létrejön az állam visszatérítés fizetési kötelezettsége azon személyek felé, akik a szóban forgó aktívumok átutalásáig jogosultak voltak az egyenlegek kifizetésére a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint megszüntetett betétekből; a visszatérítés a megszüntetett betétek egyenlegeinek összege, de legfeljebb a megszüntetett betétek egyenlegeiből átutal aktívumok. Ezen visszatérítési igényüket az érintett személyek legkésőbb 2011. december 31-ig érvényesíthetik; az említett időszak lejárta után megszűnik az állam kötelezettsége ezen visszatérítések kifizetését illetően. Ezen visszatérítések kifizetése céljából és a kifizetésre való jogosultság igazolására a 879.d § (1) bek. negyedik mondatának rendelkezései, valamint a bűncselekményekből származó bevételek legalizálása elleni védelemről szóló általános előírások hasonlóképpen alkalmazandóak; ezen visszatérítések kifizetését a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma vagy egy általa megbízott jogi személy biztosítja.

(5) A 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint megszüntetett bemutatóra szóló betétek egyenlegei kifizetésének helyességét és indokoltságát, valamint a bemutatóra szóló megszüntetett betétek egyenlegeinek felhasználását, beleértve ezen egyenlegek megszüntetése utáni időszakban történt felhasználásából származó anyagi hasznot is, a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma jogosult ellenőrizni. Ezen ellenőrzés elvégzésére az államigazgatási ellenőrzésről és a banktitokról szóló általános előírások alkalmazandók. A Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma ellenőrzésének végrehajtása céljából és a visszatérítések kifizetése céljából a (4). bekezdés szerint, a bank vagy a külföldi bank fiókja, amelyben a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint bemutatóra szóló megszüntetett betétek egyenlegei találhatók, köteles átadni a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma utasításai szerint és az általa megszabott határidőre a bemutatóra szóló megszüntetett betétek listáját, beleértve ezen betétek egyenlegeinek összegének kimutatását, ezen betétek és egyenlegeik kamatainak és más vagyoni előnyeinek kimutatását, az pénzügyi haszon összegének kimutatását, melyet a bank vagy a külföldi bank fiókja ezen egyenlegek felhasználásával, megfelelő kamat biztosítása nélkül szerzett, ahogy további információkat is, dokumentumokat, háttéranyagokat és felvilágosításokat a bemutatóra szóló megszüntetett betétekről, a bemutatóra szóló megszüntetett betétek egyenlegeiről, az érvényesített kifizetési jogosultságokról és ezek kifizetéséről.

A jelen törvény rendelkezései szabályozzák a 2008. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejötte, valamint a belőlük létrejött jogosultságok is a 2008. január 1-je előtti szabályozás szerint ítélendők meg.

A házastársak osztatlan közös tulajdonának elszámolására a 149. § (5) bek. rendelkezései alkalmazandók, ha a bíróság határozata jogerőre emelkedett vagy a házastársak közötti megállapodás 2008. október 31-ig létrejött.

A jelen törvény rendelkezései szabályozzák 2010. február 28-ig létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejötte, valamint a belőlük létrejött jogosultságok is a 2010. március 1-je előtti szabályozás szerint ítélendők meg.

A jelen törvény rendelkezései szabályozzák a 2010. június 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük létrejött jogosultságokat is a 2010. május 31-ig hatályos szabályozás szerint kell elbírálni, hacsak nincs ellentétes rendelkezés.

A jelen törvény rendelkezései vonatkoznak a 47.a § szerint, 2011. január 1. után megkötött szerződésre is.

(1) Ha a jogosult személy nem érvényesítette jogosultságát 879.i § (4) bek. szerinti visszatérítés kifizetésére, légkésőbb 2013. december 31. kérvényezheti ezen pénzeszközök kifizetését a visszatérítés mértékéig. A pénzeszközök kifizetése céljából az első mondat szerint és a kifizetés jogosultságának igazolására a 879.d § (1) bek. negyedik mondatának rendelkezései, valamint a bűncselekményekből származó bevételek legalizálása és a terrorizmus finanszírozása elleni védelemről szóló általános előírások hasonlóképpen alkalmazandóak; ezen pénzeszközök kifizetését a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma vagy egy általa megbízott jogi személy biztosítja. Három hónappal az első mondatban szereplő határidő letelte előtt a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma köteles egy országos terjesztésű napilapban információt közölni a határidő leteltéről.

(2) Az (1) bekezdés szerinti pénzeszközök kifizetésének helyességét és indokoltságát a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma jogosult ellenőrizni. Az ellenőrzés elvégzése során az államigazgatási ellenőrzésről szóló általános előírások szerint kell eljárni, és alkalmazni kell a banktitokról szóló külön előírás rendelkezéseit. A Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma által elvégzett ellenőrzés céljaira a bank vagy a külföldi bank fiókja, amelyben a 879.d § (1) bek. és a 879.e § (5) bek. szerint a bemutatóra szóló megszüntetett betétek egyenlegei el voltak helyezve, köteles benyújtani a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumának utasításai szerint és az általa megadott határidőre minden dokumentumot, háttéranyagot, magyarázatot és további információt a pénzeszközök kifizetésére benyújtott igényekről és az (1) bekezdés szerint kifizetett pénzeszközökről.

Az 53. § (4) bek. s) és t) pont., 53. § (7) bek. és a 614.a § rendelkezései szabályozzák a 2014. június 13. előtt létrejött jogviszonyokat is; a 2014. június 13. előtti jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük létrejött jogosultságokat is a 2014. június 12-ig hatályos szabályozás alapján kell elbírálni, hacsak nincs ellentétes rendelkezés.

A jelen törvény rendelkezései szabályozzák a 2014. június 1-je előtt létrejött jogviszonyokat is; e jogviszonyok létrejöttét, valamint a belőlük létrejött jogosultságokat is a 2014. június 1-ig hatályos szabályozás alapján kell elbírálni. A zálogjog végrehajtására, amely 2014. június 1-je előtt jött létre, a jelen törvény rendelkezései alkalmazandók.

A jelen törvény rendelkezései a 2014. december 31. után megkötött fogyasztói szerződésekre használandóak.

A jelen törvény rendelkezései a 2015. december 31. után megkötött biztosítási szerződésekre használandóak.

A 797. § (4) bek., 799. § (3) bek., 800. § (1) bek., 801. § (2) bek. és a 803. § (1) bek. rendelkezéseinek 2018. október 1-től hatályos változata először 2018. október 1-től alkalmazandó.

Az eljárást, amelynek tárgya fogyasztói szerződésből fakadó követelés, és amelyet a jelen törvény hatályba lépése előtt indítottak meg, a korábban hatályos jogszabályok szerint kell befejezni.

Ustanoveniami § 446, § 447, § 447b a § 448 sa spravujú aj právne vzťahy vzniknuté pred 1. decembrom 2019; vznik týchto právnych vzťahov a vznik nárokov z týchto právnych vzťahov sa posudzujú podľa tohto zákona v znení účinnom do 30. novembra 2019.

A jelen törvénykönyv 1964. április 1-jén lép hatályba.

*) A 47/1955. sz. kormányrendelet, a telkek gazdasági-technikai rendezésével kapcsolatos intézkedésekről.

A Tt. 122/1975. sz. törvénye, a mezőgazdasági szövetkezetekről.

A Tt. 123/1975. sz. törvénye, a föld és más mezőgazdasági vagyon használatáról a termelés biztosítására.

A Tt. 61/1977. sz. törvénye, az erdőkről.

1) Pl. a Kereskedelmi Törvénykönyv, 261. § (2) bek.

2a) A Tt. 265/1992. sz. törvénye, az ingatlanokhoz fűződő tulajdon- és más dologi jogok bejegyzéséről.

Az SZNT 266/1992. sz. törvénye, a Szlovák Köztársaság ingatlankataszteréről.

2b) A Tt. 36/1967. sz. törvénye, a szakértőkről és tolmácsokról.

2c) A Tt. többször módosított 328/1991. sz. törvényének 1. § (2) és (3) bek., a csődeljárásról.

3) Pl.: a Tt. többször módosított 403/1990. sz. törvénye, némely vagyoni igazságtalanság következményeinek csökkentéséről, a Tt. 87/1991. sz. törvénye, a peren kívüli rehabilitációkról, a Tt. 229/1991. sz. törvénye, a termőföldhöz és más mezőgazdasági tulajdonhoz fűződő tulajdonviszonyok rendezéséről.

3a) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának többször módosított 278/1993. sz. törvénye 13. § 6. bek., az állami vagyon kezeléséről, a Szlovák Nemzeti Tanács többször módosított 138/1991. sz. törvénye 7.a § (4) bek., a községek vagyonáról, a Tt. 446/2001. sz. törvénye 8. § (4) bek., a nagyobb területi egységek vagyonáról, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának többször módosított 233/1995. sz. törvénye, a bírósági végrehajtókról és a végrehajtói tevékenységről (Végrehajtói rendtartás).

3b) A Szlovák Nemzeti Tanács többször módosított 323/1992. sz. törvénye, a jegyzőkről és a jegyzők tevékenységéről (Jegyzői rendtartás).

3c) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának többször módosított 162/1995. sz. törvénye, az ingatlankataszterről és az ingatlanokhoz fűződő tulajdon valamint más jogok bejegyzéséről (katasztertörvény).

3d) Például a Tt. 55/1997. sz. törvénye, a védjegyekről, módosítva a Tt. 577/2001. sz. törvényével, a Tt. 435/2001. sz. törvénye, a szabadalmakról, kiegészítő oltalmi tanúsítványokról, valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről (szabadalmi törvény).

3e) A Tt. 527/2002. sz. törvénye, az önkéntes árverésekről, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács többször módosított 323/1992. sz., a jegyzőkről és a jegyzők tevékenységéről (Jegyzői rendtartás) szóló törvényének kiegészítéséről.

3f) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 233/1995. sz. törvénye

3fa) A Tt. többször módosított 566/2001. sz. törvénye, az értékpapírokról és a befektetési szolgáltatásokról, valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről (értékpapírtörvény).

3faa) A Tt. 7/2005. sz., a csődeljárásról és szerkezetváltásról, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényének 180. §-a a Tt. 117/2015. sz. törvénye szerint.

3g) A Szlovák Köztársaság Geodéziai, Térképészeti és Kataszteri Hivatala 79/1996. sz. hirdetménye 44. § (1) bek., mellyel végrehajtandó a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának az ingatlankataszterről és az ingatlanokhoz fűződő tulajdon valamint más jogok bejegyzéséről szóló (katasztertörvény), többször módosított törvénye.

4) A Tt. 328/1991. sz. törvénye, a csődeljárásról.

5) A Tt. 53/1966. sz. törvényének 1. §, a mezőgazdasági földalap védelméről, módosítva a Tt. 75/1976. sz. törvényével.

§ 2 a Tt. 61/1977. sz. törvénye, az erdőkről.

5a) A Polgári perrendtartás 106. és 112. §-a.

5e) A Polgári törvénykönyv 754. §.

5b) A Tt. többször módosított 195/1998. sz. törvényének 7 – 9. §, a szociális segélyről.

5c) A Szlovák Nemzeti Tanács 189/1992. sz. törvénye 2. § (3) bek., a lakások és pótlakások bérlésével összefüggő némely viszony szabályozásáról.

5i) A Szlovák Nemzeti Tanács 189/1992. sz. törvényének 5. §.

5d) A Szlovák Nemzeti Tanács 189/1992. sz. törvénye 3. § (3) bek.

5f) A többször módosított Munka törvénykönyve 46. § (1) bek. a) – c) pontjai.

A Tt. többször módosított 370/1997. sz. törvénye 32. § (1). bek. c) pontja, a katonai szolgálatról.

A Tt. többször módosított 73/1998. sz. törvénye 192. § (1) bek. a) pontja, a Rendőri Testület, a Szlovák Információs Szolgálat, a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási Őrsége Testületének és a Vasúti Rendőrség tagjainak állami szolgálatáról.

A Tt. többször módosított 200/1998. sz. törvénye 183. § (1) bek. a) pontja, a vámosok állami szolgálatáról, valamint némely további törvény módosításáról és kiegészítéséről.

5g) Például a Munka törvénykönyvének 190 – 192. §

5h) A Szlovák Nemzeti Tanács 189/1992. sz. törvényének 4. §

6) A Tt. 116/1990. sz. törvénye a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről és albérletéről.

7a) A Tt. 171/2005. sz. törvénye a hazárdjátékokról. valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről.

A jelen törvénnyel az Európai Közösségek és az Európai Unió következő jogilag kötelező érvényű aktusai kerülnek átvételre:

1. A Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 095, 1993/4/21, 29 – 34 old.).

2. Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 171, 1999/7/7, 12 – 16 old.).

3. Az Európai Parlament és a Tanács 1999/93/EK irányelve. (1999. december 13.) az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről (EK H. L. L 13, 2000. 01. 19.; EU H. L. különkiadása, fej. 13/köt. 24).

4. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/47/EK irányelve (2002. június 6.) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról (Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 168, 2002. 06. 27.).

5. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (EU H. L. különkiadása, fej. 17/köt. 2, EU H. L. L 157, 2004. 04. 30.).

6. Az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i 2009/44/EK irányelve a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvnek és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a kapcsolódó rendszerek és hitelkövetelések tekintetében történő módosításáról (EU H. L. L 146, 2009. 06. 10.).

7. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25. ) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (EU H. L. L 304, 2011. 11. 22.).

8. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (átdolgozott változat) (HL L 335., 2009.12.17.) az Európai Parlament és a Tanács 2011/89/EU irányelve (2011. november 16.) (HL L 326, 2011.12.8.) értelmében, az Európai Parlament és a Tanács 2012/23/EU irányelve (2012. szeptember 12.) (HL L 249, 2012.9.14.) értelmében, a Tanács 2013/23/EU irányelve (2013. május 13.) (HL L 158 2013.6.10.) értelmében, az Európai Parlament és a Tanács 2013/58/EU irányelve (2013. december 11.) (HL L 341, 2013.12.18.) értelmében, az Európai Parlament és a Tanács 2014/51/EU irányelve (2014. április 16.) (HL L 153, 2014.5.22.) értelmében.