A jelen törvény az egyenlő bánásmód elvének érvényesítését szabályozza, és meghatározza a jogvédelem eszközeit, ha sor kerül az adott elv megsértésére.

(1) Az egyenlő bánásmód elvének betartása a nemi hovatartozás, vallási vagy felekezeti meggyőződés, faji, nemzetiséghez vagy etnikai csoporthoz való tartozás, fogyatékosság, életkor, szexuális orientáció, házastársi és családi állapot, bőrszín, nyelv, politikai vagy más meggyőződés, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyon, származás vagy más állapot címén történő hátrányos megkülönböztetés tilalmán alapszik.

(2) Az egyenlő bánásmód elvének betartása során szükséges figyelembe venni a jó erkölcsöt is, a hátrányos megkülönböztetés elleni védelem kiterjesztése céljából.

(3) Az egyenlő bánásmód elvének betartása a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemről szóló intézkedések elfogadásán is alapszik.

(1) A hátrányos megkülönböztetés lehet közvetlen hátrányos megkülönböztetés, közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, szexuális zaklatás és jogtalan büntetés; hátrányos megkülönböztetés a hátrányos megkülönböztetésre való utasítás és a hátrányos megkülönböztetésre való felbujtás is.

(2) A közvetlen hátrányos megkülönböztetés olyan eljárás vagy mulasztás, melynek során az érintett személyt kevésbé kedvező bánásmódban részesítik, mint ahogyan más személlyel bánnak, bántak vagy bánhatnának hasonló helyzetben.

(3) A közvetett hátrányos megkülönböztetés egy látszólag semleges előírás, határozat, utasítás vagy gyakorlat, amely hátrányba hozza vagy hátrányba hozhatja az érintett személyt összehasonlítva más személlyel; nem számít közvetett hátrányos megkülönböztetésnek, ha az ilyen előírás, határozat, utasítás vagy gyakorlat objektíve indokolt más jogos érdek szem előtt tartása miatt, és arányos vagy szükséges az ilyen érdek érvényesüléséhez.

(4) A zaklatás olyan magatartás, melynek következtében megfélemlítő, ellenséges, megszégyenítő, megalázó, lealacsonyító, meggyalázó, tiszteletlen vagy sértő környezet kialakítására kerül sor vagy kerülhet sor, és melynek szándéka vagy következménye az emberi szabadságba vagy emberi méltóságba történő beavatkozás vagy annak lehetősége.

(5) A szexuális zaklatás olyan szexuális jellegű verbális, non-verbális vagy fizikai magatartás, melynek szándéka vagy következménye az érintett személy méltóságának megsértése vagy annak lehetősége, és amely megfélemlítő, megalázó, meggyalázó, ellenséges vagy sértő környezetet alakít ki.

(6) A hátrányos megkülönböztetésre való utasítás olyan eljárás, amely visszaél egy személy alárendelt helyzetével, egy harmadik személy hátrányos megkülönböztetése céljából.

(7) A hátrányos megkülönböztetésre való felbujtás egy személy meggyőzése, támogatása vagy ösztönzése egy harmadik személy hátrányos megkülönböztetése céljából.

(8) A jogtalan büntetés olyan eljárás vagy mulasztás, amely az érintett személy számára kedvezőtlen és közvetlenül összefügg

b) az adott személy vallomástételével, magyarázatával vagy egyéb részvételével olyan ügyekben való eljárás során, amelyek az egyenlő bánásmód elvének megsértésével foglalkoznak,

(9) A jogi személy hátrányos megkülönböztetése az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása az adott személlyel kapcsolatban a 2. §, 1. bekezdése szerinti okokból, ha annak tagjairól, társtulajdonosairól, részvényeseiről, szerveinek tagjairól, alkalmazottairól, a nevében eljáró személyekről vagy olyan személyekről van szó, akiknek a nevében az adott jogi személy eljár.

(10) A hátrányos megkülönböztetés elutasítása vagy eltűrése egy adott személy által semmilyen módon nem befolyásolhatja az adott személlyel való további bánásmódot vagy az adott személlyel szembeni viselkedést, illetve nem képezheti az adott személyt érintő határozat alapját.

a) a nemi hovatartozás alapján a terhesség vagy anyaság miatti hátrányos megkülönböztetés is, valamint a szexuális vagy nemi hovatartozás miatti hátrányos megkülönböztetés is,

b) a faji származás, nemzetiségi vagy etnikai származás alapján történő hátrányos megkülönböztetés a valamely faji származású, nemzetiségi vagy etnikai származású személlyel kapcsolatban álló személy hátrányos megkülönböztetése is,

c) vallási vagy felekezeti meggyőződés alapján történő megkülönböztetés a valamely vallási vagy felekezeti meggyőződésű személlyel kapcsolatban álló személy hátrányos megkülönböztetése is, valamint a vallási meggyőződés nélküli természetes személy hátrányos megkülönböztetése is,

d) fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés a korábbi fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés is, vagy az olyan személy hátrányos megkülönböztetése, kinél a külső testi jegyek alapján feltételezhető, hogy fogyatékkal élő személy.

(1) Mindenki köteles betartani az egyenlő bánásmód elvét a munkajogi és hasonló jogviszonyok, a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a képzés területén.

(2) Az 1. bekezdés szerinti egyenlő bánásmód elve csak külön jogszabályban meghatározott egyéni jogokkal együttesen jut érvényre.¹⁾

(3) Annak elbírálása során, hogy hátrányos megkülönböztetésről van-e szó, vagy sem, nem mérlegelhető, hogy az okok, melyek hozzá vezettek, a valóságon vagy téves feltételezésen alapultak.

a) arra az eltérő bánásmódra, amely a Szlovák Köztársaság területére történő belépés és itt tartózkodás feltételeiből külföldiek számára következik, beleértve a velük való bánásmódot is, amelyet külön előírások szabályoznak,²⁾ kivéve az Európai Unió tagországainak állampolgárait, az olyan országok állampolgárait, amely az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezmény szerződő felei és a Svájci Konföderáció állampolgárait, a hontalan (az állampolgárság nélküli) személyeket és azok családtagjait,

b) a fogyatékosságból vagy életkorból adódó eltérő bánásmódra, amely a fegyveres erők, fegyveres rendvédelmi testületek, fegyveres testületek, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Szlovák Információs Szolgálat és a tűzoltóság tagjainak szolgálati viszonyát szabályozó külön előírások rendelkezéseiből következik;³⁾ ez nem érvényes, ha olyan alkalmazottról van szó, aki munkáját munkaviszonyban végzi.^3a)

Az egyenlő bánásmód elve a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a képzés területén

(1) Az egyenlő bánásmód elvével összhangban a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a képzés területén tilos bármely személy hátrányos megkülönböztetése a 2. §, 1. bekezdése szerinti okokból.

(2) Az 1. bekezdés szerinti egyenlő bánásmód elve csak a külön jogszabályban meghatározott egyéni jogokkal együttesen érvényesíthető a hozzáférések és szolgáltatások területén

a) a szociális segítségnyújtáshoz, a szociális biztosításhoz, a nyugdíj-előtakarékossághoz, a kiegészítő nyugdíjbiztosításhoz, az állami szociális támogatásokhoz⁴⁾ és szociális ellátásokhoz való hozzáférés és szolgáltatás területén,

d) áruk és szolgáltatások területén, beleértve a lakhatást, melyeket jogi és természetes személyek-vállalkozók biztosítanak a nyilvánosság számára.⁷⁾

(1) Az egyenlő bánásmód elvével összhangban a munkajogi viszonyokban, a hasonló jogviszonyokban és a velük összefüggő jogviszonyokban tilos bármely személy hátrányos megkülönböztetése a 2. §, 1. bekezdése szerinti okokból.

(2) Az 1. bekezdés szerinti egyenlő bánásmód elve csak a külön jogszabályban meghatározott egyéni jogokkal együttesen jut érvényre, elsősorban a következő területeken

a) a munkavállalás, foglalkozás, más kereseti tevékenység vagy tisztség (a továbbiakban csak „foglalkozás“), beleértve az állás betöltésének felvételi követelményeit és a kiválasztás feltételeit és a kiválasztás megvalósításának módját,⁸⁾

c) a szakképzéshez, további szakképzéshez való hozzáférés, részvétel az aktív munkaerő-piaci intézkedések programjain, beleértve munkahely-választási és munkahely-változtatási tanácsadáshoz való hozzáférést⁹⁾ (a továbbiakban csak „szakképzés“), vagy

d) a munkavállalók szervezetében, a munkáltatók szervezetében és bizonyos szakmák művelőit egyesítő szervezetekben való tagság és tevékenység, beleértve mindazon előnyök biztosítását, amelyeket az említett szervezetek tagjaiknak nyújtanak.

(1) Az egyenlő bánásmód elvének érvényesítésére a fogyatékkal élő személyek vonatkozásában a munkáltatók olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek az adott személy számára lehetővé teszik bizonyos foglalkozáshoz, a munkahelyen bizonyos tevékenység elvégzéséhez való hozzáférést, a munkahelyi tisztségekben, illetve másban történő előmenetelt vagy a szakképzéshez való hozzáférést; ez nem érvényes, ha az ilyen intézkedések elfogadása a munkáltató számára aránytalanul költségigényes volna.

(2) Annak elbírálása során, hogy az 1. bekezdés szerinti intézkedések aránytalanul költségigényesek volnának-e, figyelembe kell venni

b) a munkáltató anyagi lehetőségeit, beleértve az anyagi vagy egyéb segítség hozzáférhetőségét, amely az intézkedés elrendeléséhez szükséges, és

(3) Az olyan intézkedés elfogadása nem tekinthető aránytalanul költségigényesnek, amelynek elfogadására a munkáltató külön előírások szerint köteles.¹⁰⁾

(4) Az egyenlő bánásmód elve fogyatékosság miatti megszegésének minősül az 1. bekezdés szerinti rendelkezések elfogadásának visszautasítása, vagy elmulasztása is a munkáltató részéről.

(1) Az olyan eltérő bánásmód, amelyet a foglalkoztatás során végzett tevékenység vagy azon körülmények jellege indokol, mely közepette ezeket a tevékenységeket végzik, ha ez az ok tényleges és döntő feltétele az állás betöltésének, azzal a feltétellel, hogy a cél jogszerű és a követelmény arányos, nem számít hátrányos megkülönböztetésnek.

(2) Ha bejegyzett egyházakról, vallási közösségekről és olyan más jogi személyekről van szó, melyek tevékenysége a felekezeti hovatartozáson vagy a meggyőződésen alapul, nem számít vallási vagy felekezeti meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek az eltérő bánásmód, ha ilyen szervezetekben való foglalkoztatás vagy ilyen szervezetek számára végzett tevékenység esetében e tevékenységeknek a jellege vagy feltételrendszere miatt egy személy vallása vagy meggyőződése alapvető, törvényes és igazolt foglalkozási követelmény.

(3) Nem jelent életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést az eltérő bánásmód, ha azt egy objektív és indokolt jogos cél igazolja, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek, és ha azt külön előírás szabja meg. Az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem hátrányos megkülönböztetés, ha a következő rendelkezéseken alapul:

b) a munkavállalás vagy szakképzés elérhetősége külön feltételekhez kötött és a munkavégzésnek, beleértve a jutalmazást és az elbocsátást is, speciális feltételei vannak, amennyiben bizonyos korosztályba tartozó személyekről vagy gondozói kötelezettséggel rendelkező személyekről van szó, és ha a külön feltételek célja az adott személyek munkába állításának támogatása vagy azok védelme,

c) minimális korhatár feltétele, szakmai gyakorlat vagy ledolgozott évek száma mint az állás betöltésének feltétele, vagy az állással járó bizonyos előnyök feltétele.

(4) A foglalkoztatás során érvényesülő szociális biztosítási rendszerben nem számít hátrányos megkülönböztetésnek az életkoron alapuló eltérő bánásmód, amely a rendszeren belüli különféle korhatárok megszabásán alapul az öregségi és a rokkantsági nyugdíjjogosultság létrejöttének szempontjából, valamint a rendszeren belüli különféle korhatárok megszabása az alkalmazottak vagy alkalmazottak csoportjai részére, és az életkoron alapuló nyugdíjak különféle kiszámítási módszereinek alkalmazása; ez nem érvényes, ha egyidejűleg nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetésre kerülne sor.

(5) Nem jelent fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést az objektíven igazolható eltérő bánásmód, amely a foglalkoztatáshoz való hozzáférés feltételeként vagy a foglalkozáson belüli bizonyos tevékenységek elvégzése feltételeként egészségügyi alkalmassági feltételeket szab meg, ha azt a foglalkozás vagy tevékenység jellege megkívánja.

(6) Az életkoron vagy fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés nem eltérő bánásmód a biztosítási szolgáltatások nyújtása esetében, ha az ilyen eltérő bánásmód a kockázat eltérő mértékéből következik, melyet statisztikai vagy más hasonló adatokkal igazolni lehet, és a biztosítási szolgáltatások feltételei a kockázattal arányosak.

b) amelynek célja a várandós nők, anyák (a szüléstől számított kilencedik hónap végéig) és szoptató nők védelme,^11a)

c) bizonyos áruk és szolgáltatások kizárólagos vagy elsődlegesen az egyik nem képviselőinek történő kínálásában, ha ez jogszerű célt követ, és ha a cél elérésére irányuló eszközök megfelelőek és szükségesek.

(8) A terhességgel és az anyasággal összefüggő költségek nem vezethetnek különbségtételhez a biztosítási díjban és a biztosítási összeg kiszámítása során.

(1) Nem minősülnek hátrányos megkülönböztetésnek az államigazgatási szervek és más jogi személyek olyan átmeneti kiegyenlítő intézkedései, melyek arra irányulnak, hogy megszüntessék a faji vagy etnikai származásból, a nemzeti kisebbséghez vagy etnikai csoporthoz való tartozásból, a nemi vagy szexuális hovatartozásból, az életkorból vagy egészségkárosodásból eredő hátrányokat, ha azok az esélyegyenlőség gyakorlati érvényesülését szolgálják. Ezek az átmeneti kiegyenlítő intézkedések elsősorban

a) a szociális és gazdasági hátrányok kiküszöbölésére irányulnak, melyek aránytalan mértékben sújtják a hátrányos helyzetű csoportokat,

b) a hátrányos helyzetű csoportok tagjai munkavállalási hajlandóságát, művelődését, kultúráját, egészségügyi ellátását és a nekik nyújtott szolgáltatásokat támogatják,

c) arra irányulnak, hogy megteremtsék a foglalkoztatáshoz, a képzéshez, az egészségügyi ellátáshoz és lakhatáshoz való egyenlő hozzáférés esélyét, mégpedig főként a hátrányos helyzetű csoportoknak szóló célzott felkészítő programokkal, vagy az e programokról szóló, a munkalehetőségekről vagy a képzési rendszerben lévő szabad helyekről szóló tájékoztatás terjesztésével.

(3) Az átmeneti kiegyenlítő intézkedéseket csak a jelen törvényben szereplő területeken lehet elfogadni. Ezek az intézkedések csak az elfogadásukhoz vezető egyenlőtlenség megszüntetésének idejére állhatnak fenn. Az 1. bekezdés szerinti szervek, a kitűzött cél elérése után, kötelesek befejezni az intézkedések végrehajtását.

(4) Az 1. bekezdés szerinti szervek kötelesek folyamatosan figyelni, kiértékelni és nyilvánosságra hozni az elfogadott átmeneti kiegyenlítő intézkedéseket abból a célból, hogy további folytatásuk megalapozottságát átértékelhessék, és ezekről a tényekről jelentést kötelesek tenni az Emberi Jogok Szlovák Nemzeti Központjának.^11e)

(1) A jelen törvény szerint mindenkinek joga van az egyenlő bánásmódhoz és a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemhez.

(2) Mindenki követelheti jogainak érvényesítését a bíróságon, ha úgy gondolja, hogy az egyenlő bánásmód elvének be nem tartásával megsértik, vagy megsértették jogait, törvénnyel védett érdekeit vagy szabadságait. Elsősorban azt követelheti, hogy az, aki nem tartotta be az egyenlő bánásmód elvét, tartózkodjon az ilyen magatartástól, és ha az lehetséges, hozza helyre a jogellenes helyzetet, vagy adjon méltányos elégtételt.

(3) Ha a méltányos elégtétel nem volna elégséges, főleg ha az egyenlő bánásmód elvének be nem tartásával jelentős módon csökkent a károsult személy méltósága, társadalmi státusa vagy társadalmi érvényesülésének lehetősége, akkor ez a személy nem vagyoni károkozásért pénzbeli kártérítést követelhet. A nem vagyoni kár megtérítésének összegét a bíróság határozza meg, tekintetbe véve a keletkezett nem vagyoni kár komolyságát, és minden körülményt, mely annak keletkezéséhez hozzájárult.

(4) A külön előírások szerinti kártérítési jogosultságot, vagy más kártérítésre való jogot¹²⁾ a jelen törvény nem érinti.

Ha az egyenlő bánásmód elvének megsértésével több, vagy ismeretlen számú személy jogait, törvénnyel védett érdekeit vagy szabadságait sértik meg, vagy ha az ilyen jogsértés komolyan veszélyeztetné a közérdeket, a 10. § 1. bekezdése szerint jogi személy is követelheti az egyenlő bánásmódhoz való jog védelmét. Az adott személy elsősorban annak megállapítását követelheti, hogy sérült az egyenlő bánásmód elve, és hogy az, aki nem tartotta be az egyenlő bánásmód elvét, tartózkodjon az ilyen magatartástól, valamint ha az lehetséges, hozza helyre a jogellenes helyzetet.

(1) Az egyenlő bánásmód elvének megsértésével összefüggő ügyek eljárásában az érintett fél olyan jogi személlyel is képviseltetheti magát,

(2) Ha az 1. bekezdés szerint a jogi személy átveszi a képviseletet, megbízza valamelyik tagját vagy alkalmazottját, hogy a képviselt személy nevében eljárjon.

(1) Az egyenlő bánásmód elvének megsértésével összefüggő ügyekben az eljárás annak a személynek az indítványára kezdődik meg, aki kifogásolja, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértésével sérültek a jogai (a továbbiakban csak „felperes“). A felperes köteles indítványában megjelölni azt a személyt, akiről azt állítja, hogy megsértette az egyenlő bánásmód elvét (a továbbiakban csak „alperes“).

(2) Az alperes köteles bizonyítani, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, ha a felperes előterjeszti a bíróságnak azokat a tényeket, amelyekből vélelmezni lehet, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértésére sor került.

(3) Az egyenlő bánásmód elvének megsértésével kapcsolatos ügyek eljárására a Polgári perrendtartás vonatkozik, hacsak a jelen törvény másképp nem rendelkezik.

A munkáltató és a szakszervezet illetékes szerve, melyek külön előírás alapján megkötötték a kollektív szerződéseket, a jelen törvény hatályba lépését követő naptól számított hat hónapon belül kötelesek a kollektív szerződések rendelkezéseit összhangba hozni ezzel a törvénnyel; ez a kötelezettség a belső előírásokra is vonatkozik, amelyek kiadására jogosult a munkáltató.

Nem jelent hátrányos megkülönböztetést a különböző nagyságú biztosítási díjszabás és biztosítási teljesítés kiszámítása a 2013. március 31-éig hatályos 8. § 8. bekezdése megfogalmazása szerint a 2013. április 1-je előtt megkötött biztosítási szerződésekben.

1) Például a többször módosított 311/2001. sz. Munka törvénykönyve, a többször módosított 312/2001. sz. törvény a közszolgálatról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről, a többször módosított 552/2003. sz. törvény a közérdekű munkavégzésről, a többször módosított 195/1998. sz. törvény a szociális segélyezésről, a többször módosított 576/2004. sz. törvény az egészségügyi ellátásról, az egészségügyi ellátással összefüggő szolgáltatásokról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről.

2) Például a többször módosított 48/2002. sz. törvény az idegenek tartózkodásáról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről, a 606/2003. sz. törvénnyel módosított, 480/2002. sz. törvény a menedékjogról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről.

3) A többször módosított 200/1998. sz. törvény a pénzügyőrök közszolgálatáról, valamint némely további törvény módosításáról és kiegészítéséről.

A 253/2007. sz. törvénnyel módosított, 346/2005. sz. törvény a Szlovák Köztársaság fegyveres erői hivatásos katonáinak közszolgálatáról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről.

A többször módosított 73/1998. sz. törvény a rendőri testület, a Szlovák Információs Szolgálat, a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási Testülete és a vasúti rendőrség tagjainak közszolgálatáról.

4) Például a többször módosított 195/1998. sz. törvény a szociális segélyezésről, a 461/2003. sz. törvény a társadalombiztosításról.

5) Például a többször módosított 576/2004. sz. törvény az egészségügyi ellátásról, az egészségügyi ellátással összefüggő szolgáltatásokról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről.

6) Például a többször módosított 131/2002. sz. törvény a főiskolákról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről, a 386/1997. sz. törvény a továbbtanulásról, és 70/1997. sz. törvénnyel, valamint az 567/2001. sz. törvénnyel módosított 387/1996. sz. törvény a foglalkoztatásról.

8) Például a Munka törvénykönyve, a többször módosított 312/2001 sz. törvény a közszolgálatról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről.

9) Például a 191/2004. sz. törvénnyel módosított 5/2004. sz. törvény a foglalkoztatási szolgáltatásokról, valamint némely törvény módosításáról és kiegészítéséről.

10) Például a 191/2004. sz. törvénnyel módosított 5/2004. sz. törvény, a többször módosított 50/1976. sz. törvény a területi tervezésről és építészeti rendtartásról (építészeti törvény) 143. §, 1. bek., d) pont.

11) A 394/2000. sz. törvénnyel módosított 308/1991. sz. törvény a vallásszabadságról és az egyházak, valamint a vallási közösségek helyzetéről.

11a) Például a Szlovák Köztársaság kormányának 272/2004. sz. rendelete, mellyel meghatározza azon munkák és munkahelyek listáját, amelyek tilosak a várandós nők, anyák (a szüléstől számított kilencedik hónap végéig) és szoptató nők számára, azon munkák és munkahelyek listáját, melyekhez specifikus kockázat fűződik a várandós nők, anyák (a szüléstől számított kilencedik hónap végéig) és szoptató nők számára, valamint amellyel meghatározza a munkáltatók bizonyos kötelességeit az ilyen nők alkalmazása során.

11e) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának többször módosított 308/1993. sz. törvénye az Emberi Jogok Szlovák Nemzeti Központjának létrehozásáról.

1. A Tanács 2000/43/EK irányelve, kelt 2000. június 29., a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (EU Közlönyének különkiadása, fej. 20, köt. 01; HL EK L 180, 2000.7.19.).

2. A Tanács 2000/78/EK irányelve, kelt 2000. november 27., a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (EU Közlönyének különkiadása, fej. 05, köt. 04; HL EK L 303, 2000.12.2.).

3. A Tanács 2004/113/EK irányelve, kelt 2004. december 13., a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL EU L 373, 2004.12.21.).

4. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve, kelt 2006. július 5., a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) (HL EU L 204, 2006.7.26.).