Módosítva:

Tt. 215/2002., hatályos 2002. május 1-től

Tt. 527/2003., hatályos 2004. január 1-től

Tt. 122/2006., hatályos 2006. április 1-től

Tt. 445/2008., hatályos 2009. január 1-től

Tt. 204/2011., hatályos 2011. július 1-től

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése az alábbi törvényt fogadta el:

(1) Ez a törvény olyan eljárásokra vonatkozik, amelyekben a közigazgatás területén a közigazgatási szervek természetes és jogi személyek jogairól, törvénnyel védett érdekeiről vagy kötelességeiről döntenek, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.

(2) Közigazgatási szerv az állami szerv, a területi önkormányzati szerv, a szakmai önkormányzati szerv, a természetes személy vagy jogi személy, amelyet a törvény felruházott arra, hogy döntést hozzon a természetes vagy jogi személyek jogairól, törvénnyel védett érdekeiről vagy kötelességeiről a közigazgatás területén.

(1) A közigazgatási szervek az eljárás során a törvényekkel és más jogszabályokkal összhangban járnak el. Kötelesek védeni az állam és a társadalom érdekeit, a természetes és jogi személyek jogait és érdekeit, és következetesen megkövetelni tőlük kötelességeik teljesítését.

(2) A közigazgatási szervek az eljárás lefolytatása során kötelesek szorosan együttműködni az eljárás ügyfeleivel, az ügyben részt vevő személyekkel és más személyekkel, akiket az eljárás érint, és mindig lehetőséget nyújtani nekik arra, hogy jogaikat és érdekeiket hatékonyan védjék, főként hogy véleményt nyilvánítsanak a döntést megalapozó tényekről és érvényesítsék javaslataikat. Az eljárás ügyfeleinek, résztvevőinek és más személyeknek, akiket az eljárás érint, az eljáró közigazgatási szerv köteles segítséget és kioktatást adni, hogy a jogszabályok ismerete híján ne szenvedjenek hátrányt az eljárásban.

(3) A Szlovák Köztársaság azon polgárának, aki nemzeti kisebbséghez tartozik és akinek külön törvény alapján joga van a nemzeti kisebbség nyelvét használni, jogában áll a külön jogszabályban kijelölt községekben a közigazgatási szerv előtt a nemzeti kisebbség nyelvén eljárni. Az első mondat szerinti közigazgatási szervek kötelesek neki egyenlő feltételeket biztosítani jogai érvényesítéséhez.

(4) A közigazgatási szervek kötelesek lelkiismeretesen és felelősen foglalkozni minden üggyel, ami eljárás tárgyát képezi, időben és felesleges halogatás nélkül elintézni azt, és a legmegfelelőbb eszközöket használni annak érdekében, hogy az ügy kedvező eredménnyel záruljon. Ha az ügy jellege lehetővé teszi, a közigazgatási szervnek mindig arra kell törekednie, hogy az ügy megállapodással záruljon le. A közigazgatási szervek ügyelnek arra, hogy az eljárás gazdaságos legyen és az ügyfelek, illetve a többi személy felesleges megterhelése nélkül folyjon le.

(5) A közigazgatási szerv döntésének a megbízhatóan feltárt tényállásból kell kiindulnia. A közigazgatási szervek ügyelnek rá, hogy a tényállásukban azonos vagy hasonló esetek kezelésében ne keletkezzenek indokolatlan különbségek.

(6) A közigazgatási szervek kötelesek a közigazgatási szerv hivatalos hirdetőtábáláján, amennyiben elérhető, annak internetes honlapján, esetleg más megfelelő módon érthetően és időben tájékoztatni a közvéleményt az eljárás megkezdéséről, megvalósulásáról és befejezéséről olyan ügyekben, amelyek iránt a nyilvánosság is érdeklődik, vagy amelyek esetén ezt külön törvényi rendelkezés előírja. Közben azonban ügyelni kel laz eljárás ügyfeleinek és más személyeknek a jogaira és a törvényben védett érdekeire. A közigazgatási szerv hivatalos hirdetőtábláját folyamatosan elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(7) Az eljárás 1-6. pontba foglalt alapszabályait arányosan kell alkalmazni tanúsítványok, hivatalos vélemények, állásfoglalások, ajánlások és más intézkedések kiadása esetén is.

(1) Az eljárás ügyfelei (14. §) együttműködnek a közigazgatási szervvel az egész eljárási folyamat során.

(2) Az eljárás minden szereplőjének azonos eljárási jogai és kötelességei vannak. Azt, akinek külön törvény csak az eljárás egy bizonyos részére ad ügyféli jogosítványt, csak az eljárás azon szakaszára illetik meg az eljárási jogok és kötelességek, amelyben résztvevői feljogosítás illeti meg őt.

Eljárás lefolytatására a tárgyban illetékes közigazgatási szervek (hatóság) illetékesek, melyeket külön törvény határoz meg; ha a külön törvény nem határozza meg, mely szerv az illetékes az adott ügyben, a község dönt.

(1) Ha az ügyben eljárás lefolytatására olyan szerv illetékes, amelynek belső tagoltsága folytán valamely részlege jogosult önálló eljárás lefolytatására, az első fokú közigazgatási szerv az a részleg, amelyet a törvény illetékesként nevez meg.

(2) Ha az ügyben eljárás lefolytatására olyan szerv illetékes, amely belsőleg tagolt, az ezen közigazgatási szerv nevében az első fokú eljárás lefolytatására a törvényben meghatározott részleg illetékes, egyébként pedig a közigazgatási szerv alapszabályzatában vagy a belső viszonyait rendező más előírásban (a továbbiakban „alapszabály”) meghatározott részleg. Ha az alapszabály ilyen részleget nem határoz meg, az eljárás lefolytatására a közigazgatási szerv statutáris szerve illetékes.

(3) Külön törvények határozzák meg, hogy mely ügyekben illetékesek eljárás lefolytatására egyes bizottságok, tanácsok vagy más kollektív szervek (a továbbiakban „bizottság”).

(1) Olyan eljárásban, amelyben az ügyfél tevékenysé-géről van szó, a helyi illetékességet e tevékenység helyszínében határozzák meg; ha az eljárás ingatlannal kapcsolatos, a helyi illetékesség az ingatlan helyszíne.

(2) Ha a helyi illetékesség nem határozható meg az 1. bekezdés vagy külön törvény szerint, a helyi illetékesség az ügyfél állandó lakhelye szerint alakul, ha az ügyfél jogi személy, annak székhelye vagy az eljárás által érintett szervezeti egységének székhelye szerint kerül megállapításra. Ha az eljárás ügyfelének nincs állandó lakóhelye a Szlovák Köztársaság területén, a helyi hatósági illetékesség a másfajta tartózkodási formájához kötött a külön jogszabály értelmében, s ha ilyen tartózkodási helye nincs, a Szlovák Köztársaságban ismert utolsó állandó lakhelyéhez; ha ilyen sincs, a helyileg illetékes közigazgatási szerv a szokásos tartózkodási helye szerinti. Ha az eljárás ügyfele olyan jogi személy, amelynek a Szlovák Köztársaság területén székhelye nincs, illetékes közigazgatási hatósági helyszínként a Szlovák Köztársaság területén volt utolsó székhelye vagy az eljárásban érintett szervezeti egységének utolsó székhelye szolgál a Szlovák Köztársaságban.

(3) Ha az eljárás lefolytatására helyileg több közigazgatási hatóság illetékes, az eljárás az a szerv folytatja le, amely az eljárást elsőként megkezdte, amennyiben az illetékes szervek másként meg nem állapodnak.

(4) Ha az eljárás lefolytatására helyileg több közigazgatási hatóság illetékes, de mindegyik elutasítja az eljárás lefolytatását, a föléjük rendelt magasabb szintű közigazgatási szerv határozza meg, melyik fogja közülük az eljárást lefolytatni.

(5) Ha a fentebbi megállapítások értelmében helyi illetékességet meghatározni nem lehet, az ügyben illetékes központi államigazgatási szerv jelöli ki a tárgyban helyileg illetékes szervet, amely az eljárás lefolytatja. 

Az eljárás ügyfelének kérésére vagy annak egyetértésével a 7. § 2. bekezdése szerint illetékes közigazgatási hatóság továbbküldheti elintézésre az ügyet más, a tárgyban illetékes, azonos szintű közigazgatási hatóságnak, amelynek a székhelye abban a körzetben van, ahol az ügyfél munkahelye vagy átmeneti tartózkodási helye, ha ezzel az eljárás résztvevői és az a hatóság is egyetért, amelyhez az ügyet át kívánják szerezni.

(1) A közigazgatási hatóság alkalmazottja kizárandó az ügy megtárgyalásából és a döntéshozatalból, ha az ügyhöz, az eljárás résztvevőihez vagy azok képviselőihez való viszonya kérdésessé teszi a pártatlanságát.

(2) Az ügy hatósági megtárgyalásából és a döntéshozatalból kizárásra kerül az is, aki ugyanabban az ügyben mint közigazgatási hatóság képviselője más szinten részt vett az eljárásban.

Az eljárás ügyfele jelenti a közigazgatási hatóságnak azokat a tényeket, amelyek arra utalnak, hogy a közigazgatási hatóság alkalmazottját ki kell zárni az eljárásból (9. §), ha arról tudomást szereznek.

(1) Abban a pillanatban, amikor a közigazgatási hatóság alkalmazottja tudomást szerez a kizárását megalapozó tényekről (9. §), késedelem nélkül jelzi azt a legközelebbi felettesének; a közigazgatási hatóság vezetője ezt jelenti a felettes közigazgatási szervnek.

(2) A közigazgatási szerv elfogultság miatt kizárt alkalmazottja csak olyan feladatokat hajthat végre, amelyek nem tűrnek halasztást.

(1) Arról, hogy a közigazgatási hatóság alkalmazottját kizárják-e az eljárásból, az a hatóság dönt, amelynek a kizárás indokait jelentették (11. § 1. bek.); ha a döntés az, hogy a közigazgatási hatóság alkalmazottja kizárásra kerül, a hatóság intézkedéseket hoz az eljárás rendes lefolytatására.

(2) A közigazgatási hatóság alkalmazottjának kizárását kimondó döntés ellen önálló fellebbezés nem nyújtható be.

(1) Ugyanazon okokból, mint a közigazgatási hatóság alkalmazottja (9. §), kizárásra kerül az eljárás lefolytatásából és a döntésből az eljárást lefolytató bizottság tagja is.

(2) Abban a pillanatban, amikor a bizottság tagja tudomást szerez a kizárását megalapozó tényről, haladéktalanul jelenti azt a bizottság elnökének, aki eldönti, hogy kizárja-e a tagot az eljárásból. A bizottság elnöke haladéktalanul jelenti a kizárását megalapozó tényeket a bizottságnak, amely eldönti, hogy kizárja-e az eljárásból.

(3) A 10. §, a 11. § 2. bekezdése és a 12. § 2. bekezdése hasonlóképpen érvényesítendő.

(1) Az eljárás ügyfele az, akinek jogairól, törvényben védett érdekeiről vagy kötelességeiről az eljárást le kell folytatni, vagy akinek a jogait, törvényben védett érdekeit vagy kötelességeit a döntés közvetlenül érinti; az eljárás ügyfele az is, aki azt állítja, hogy a döntéssel közvetlenül érinthetik a jogait, a törvényben védett érdekeit vagy kötelességeit, egészen addig az ideig, míg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik.

(2) Az eljárás ügyfele az is, akinek ezt a státust külön törvény biztosítja.

Az ügyfél olyan terjedelemben cselekedhet önállóan, amilyen mértékben alkalmas saját lépéseivel jogokat szerezni vagy kötelességeket magára vállalni. 

(1) Külön törvény határozhat arról, milyen feltételek mellett van joga részt venni az eljárásban vagy annak egy részén másnak, mint az eljárás ügyfelének (a továbbiakban csak „résztvevő személy”).

(2) A résztvevő személy jogosult értesítést kapni az eljárás megkezdéséről és az eljárás ügyfeleinek indítványairól, joga van részt venni a szóbeli tárgyalásokon és a helyszíni szemléken, bizonyítási javaslatot tennie vagy a határozat alapanyagait kiegészíteni. Külön törvény adhat több jogot is a résztvevő személynek.

(1) Az eljárás ügyfelét, aki maga jogilag önállóan nem cselekvőképes, a törvényes képviselő képviseli; ha ilyennel nem rendelkezik és jogai védelme érdekében erre szüksége van, a közigazgatási hatóság ügygondnokot rendel ki neki.

(2) A közigazgatási hatóság ügygondnokot rendel ki annak az ügyfélnek is, akinek a tartózkodási helye ismeretlen, vagy akinek nem tudta kikézbesíteni az írásos aktákat ismert külföldi lakcímére és aki maga nem nevezett meg képviselőt maga helyett, de annak az ügyfélnek is, aki szellemi fogyatékos vagy másként egészségkárosult, s emiatt nem cselekvőképes és törvényes képviselője nincs.

(1) Az eljárás ügyfelei, törvényes képviselőik és ügygondnokaik ügyvéddel is képviseltethetik magukat, illetve más, általuk választott módon is.

(2) A jogi személyt az eljárásban saját törvényes szervei vagy saját képviselője képviselheti. 

(3) A képviseletre való felhatalmazást írásos meghatalmazás felmutatásával vagy jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozattal kell bizonyítani. A közigazgatási hatóság minden kétséget kizáró esetben eltekinthet a meghatalmazás bizonyításától. 

(4) Ha az eljárás néhány ügyfele közös beadványt nyújtott be, közös meghatalmazottat választanak az írásbeliségek kézbesítésének céljaira; ennek hiányában ezt a személyt a hatóság jelöli ki. Az írásbeliségek kézbesítési céljaira kijelölt közös meghatalmazottra vonatkozó döntés ellen fellebbezésnek helye nincs.

(1) Az eljárás az ügyfél kezdeményezésére indul meg vagy a közigazgatási hatóság indítványára.

(2) Az eljárás azon a napon indul meg, amikor az ügyfél beadvány az ügyben döntésre jogosult közigazgatási hatósághoz beérkezik. Ha az eljárás a közigazgatási hatóság indítványára kezdődik meg, azon a napon indul, amikor ez a hatóság az ügyféllel kapcsolatosan az első intézkedést megteszi.

(3) Az eljárás megindításáról a közigazgatási hatóság értesíti az eljárás összes ügyfelét; ha az ügyfelek kiléte vagy azok tartózkodási helye számára ismeretlen, vagy ha külön törvényi szabályozás úgy rendelkezik, az eljárás megindításáról nyilvános közleményben ad ki tájékoztatást.

(1) Beadványt írásban vagy jegyzőkönyvbe mondott szóbeli indítvánnyal lehet benyújtani, valamint külön jogszabályban taglat, hiteles elektronikus aláírással ellátott elektronikus eszköz segítségével. Megtehető ugyanez távírón és telefaxon is; az ilyen beadványt, ha az üggyel kapcsolatos javaslatot is tartalmaz, legkésőbb három napon belül ki kell egészíteni írásban, vagy jegyzőkönyvbe mondott szóbeli nyilatkozatban. 

(2) A beadványt a tartalma alapján bírálják el. A beadványból világosan ki kell tűnnie, ki a beadvány benyújtója, az milyen ügyre vonatkozik, és mit javasol. Külön jogszabályok egyéb követelményeket is előírhatnak.

(3) Ha az előírt követelményeknek a beadvány nem felel meg, a közigazgatási hatóság segít az ügyfélnek a hiányosságok kiküszöbölésében, esetleg felszólítja őt, hogy a hiányosságokat záros határidőben pótolja; párhuzamosan arról is kioktatja, hogy ellenkező esetben az eljárást leállítja.

(4) A beadványt az ügyben helyileg illetékes hatóságnál kell benyújtani (5-7. §).

(5) Az eljárás ügyfelének kérésére a hatóság a beadvány kézhez vételét köteles visszaigazolni.

Ha a közigazgatási hatóság nem illetékes a döntéshozatalra, köteles a beadványt késedelem nélkül továbbítani az ügyben illetékes közigazgatási szervnek, s erről köteles értesíteni az eljárás résztvevőjét. Ha a késedelem miatt veszély fenyeget, a közigazgatási hatóság megteszi a szükséges lépéseket főleg annak érdekében, hogy a fenyegető károkat elhárítsa.

(1) A közigazgatási hatóság szóbeli meghallgatást rendel el, ha azt az ügy jellege megköveteli, főleg ha ennek során tisztázható az ügy, vagy ha ezt külön törvény előírja. Ha a szóbeli meghallgatás során helyszíni szemlére is sor kerül, a szóbeli meghallgatásra rendszerint ezen a helyszínen kerül sor.

(2) A közigazgatási hatóság a szóbeli meghallgatásra az eljárás összes ügyfelét meghívja, és felkéri őket, hogy ennek során juttassák érvényre érveiket és javaslataikat. Külön törvény mondja ki, mely esetekben hagyják figyelmen kívül a későn benyújtott észrevételeket és javaslatokat; erre az eljárás ügyfeleit kimondottan figyelmeztetni kell.

(3) A szóbeli meghallgatás zártkörű, amennyiben külön jogszabály vagy a közigazgatási hatóság másként nem rendelkezik.

(1) A szóbeli beadványokról és az eljárás fontosabb intézkedéseiről, főként az elvégzett bizonyításokról, az eljárás ügyfeleinek állásfoglalásairól, a szóbeli tárgyalásokról és a szavazásokról a közigazgatási hatóság jegyzőkönyvet vezet.

(2) A jegyzőkönyvből egyértelműen kiolvashatónak kell lennie, hol és mikor került sor az eljárásra, mi annak a tárgya, mely személyek vettek részt benne, hogyan folyt le az eljárás, milyen javaslatok benyújtására került sor és milyen intézkedéseket fogadtak el; a szavazásról készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a határozat teljes szövegét és a szavazás eredményét is.

(3) A jegyzőkönyvet annak elolvasása után minden személy aláírja, aki részt vett az eljárásban, valamint a közigazgatási eljárást megvalósító hatóság alkalmazottja (tagja), a szavazásról szóló jegyzőkönyvet aláírja a közigazgatási hatóság minden jelenlévő tagja. Az aláírás megtagadása, a megtagadás indokai és a jegyzőkönyv tartalmával kapcsolatos ellenvetések belekerülnek a jegyzőkönyvbe.

(1) Az eljárás ügyfeleinek, jogi képviselőinek és a résztvevő személyeknek joguk van betekinteni az iratokba, jegyzeteket, kivonatokat készíteni azokból és másolatot kérni belőlük kivéve a szavazásról szóló jegyzőkönyvet, valamint tájékoztatást kapni az iratok tartalmáról kivéve a más módon megejtett szavazás jegyzőkönyvét.

(2) A közigazgatási szerv engedélyezheti az iratokba való betekintést és jegyzet, kivonat készítését belőle más személyeknek, vagy másolatot készíthet az iratokból, illetve más módon tájékoztathat annak tartalmáról más személyeket is, amennyiben igazolni tudják kérésük megalapozottságát. A közigazgatási hatóság köteles biztosítani az iratokba a betekintést az emberjogi biztosnak, ha az a jogköreit gyakorolja.¹⁾

(3) A közigazgatási hatóság köteles olyan intézkedéseket hozni az 1. és 2. bekezdésben taglalt eljárás során, hogy titkosított adatok, banktitok, adótitok, üzelti titok ne kerüljön nyilvánosságra, és ne sérüljön a titokvédelmi törvény által előírt titoktartási kötelezettség.

(4) A közigazgatási hatóság az iratok másolatát a másolatkészítés, a műszaki adathordozók beszerzési árának és továbbításának költségei megtérítése fejében bocsátja rendelkezésre.

(1) A fontos írásos anyagokat, főként határozatokat a címzettnek vagy a címzett postájának átvételére bizonyítottan meghatalmazott személynek kézbesítik saját kézbe.

(2) Ha az írásbeli küldemény címzettje, akinek a küldeményt saját kezűleg kell átvennie, nem volt elérhető, bár a kézbesítés helyén tartózkodik, a kézbesítő a szokásos módon értesíti őt, hogy mely nap melyik órájában keresi fel őt újra, hogy a küldeményt neki kézbesítse. Ha az újabb kézbesítési kísérlet sem jár sikerrel, a kézbesítő a küldeményt a postán letétbe helyezi, és erről a címzettet megfelelő módon tájékoztatja. Ha a címzett a küldeményt a letétbe helyezést követő három napon belül nem veszi át, a kézbesítés napjának ezen határidő utolsó napját kell tekinteni még abban az esetben is, ha a címzett a letétbe helyezésről nem szerzett tudomást.

(3) Ha a címzett kellő indok nélkül elutasítja a küldemény átvételét, az kikézbesítettnek tekintendő azon a napon, amikor az elutasítás megtörtént; e tényre a kézbesítő köteles figyelmeztetni a címzettet.

(4) Ha az eljárás ügyfele külföldön tartózkodik, vagy külföldön van a székhelye, de van belföldi ügygondnoka vagy jogi képviselője, a küldeményt ennek az ügygondoknak vagy jogi képviselőnek kézbesítik.

(1) A különböző szerveknek és jogi személyeknek címzett írásos küldeményeket az írásos küldemények átvételével megbízott személyeknek kézbesítik. Ha nincs az írásos küldemények átvételére meghatározott személy, a saját kézbe szóló küldeményeket annak kézbesítik, aki az adott szerv vagy jogi személy nevében eljárhat.

(2) Ha az írásos küldemény a jogi személynek nem kézbesíthető azon a címen, amelyet megadott vagy amely vele kapcsolatosan közismert, sem a kereskedelmi nyilvántartóban bejegyzett székhely címén, más címe pedig az eljáró hatóság előtt ismeretlen, a ki nem kézbesíthető küldemény feladóhoz történt visszaérkezését követő három naptári nap eltelte után kézbesítettnek tekintendő még akkor is, ha a jogi személy nevében eljárni jogosult személy nem szerez tudomást a küldeményről.

(3) Ha az írásos küldemény nem kézbesíthető a természetes személy-vállalkozónak azon a címen, amelyet e célra megadott, vagy amely vele kapcsolatosan közismert, vagy mint avállalkozása székhelye szerepel az iparengedély-nyilvántartóban vagy más nyilvántartásban, melyben őt regisztrálták, egyéb címe pedig a közigazgatási hatóság előtt ismeretlen, a ki nem kézbesíthető küldemény feladóhoz történt visszaérkezését követő három naptári nap eltelte után kézbesítettnek tekintendő még akkor is, ha a természetes személy- vállalkozó nem szerez tudomást a küldeményről.

(4) Ha a címzett fenntartja jogát a küldemények postafiókon keresztüli kézbesítésére, a posta a címzettnek értesítést küld a küldemény megérkezéséről, átvételének feltételeiről és a letétben tartás határidejéről a hivatalos postai nyomtatvány segítségével, melyet a postafiókban helyez el. Ha a címzett előzetes megegyezés szerint a küldeményeit a postán veszi át, de postafiókja nincs, a posta nem küld értesítőt a küldeményről. Mindkét esetben a küldemény beérkezésének napja egyben a küldemény letétbe helyezésének napja is. Ha a címzett a küldeményt a letétbe helyezés napjától számított három napon belül nem veszi át, a kézbesítés napjának a letétbe helyezési határidő utolsó napja számít, még akkor is, ha a címzett a küldeményről nem szerez tudomást.

(5) Ha az eljárás ügyfele meghatalmazott képviselőt jelöl ki az eljárás teljes folyamatára, a saját kézbe szánt küldeményeket kizárólag ennek a képviselőnek kézbesítik. Az 1-3. bekezdés rendelkezései ezen esetben is vonatkoznak a küldemények kézbesítésére. Ha az eljárás ügyfelének az eljárás során valamit személyesen kell elvégeznie, a küldeményt nem csupán a képviselőnek, hanem az ügyfélnek is kézbesítik. 

(1) A nyilvános közleményben történő kézbesítést a közigazgatósági hatóság akkor alkalmazza, ha az eljárás ügyfelei vagy azok tartózkodási helyei számára ismeretlenek, vagy ha külön törvény kimondottan ezt írja elő.

(2) A nyilvános közleményben történő kézbesítés úgy történik meg, hogy az írásos küldeményt 15 naptári napra kifüggesztik a közigazgatási hatóság hivatalos hirdetőtáblájára. E határidő utolsó napját egyben a kézbesítés határidejének kell tekinteni. A közigazgatási hatóság párhuzamosan közzé teszi az írásos anyagot más, helyben szokásos módon is, főként a helyi sajtóban, rádióban vagy a közigazgatási hatóság ideiglenes hirdetőtábláján azon a helyen is, amelyet az eljárás érint.

(1) Ha arra szükség van, a közigazgatási hatóság az eljárási tevékenységek végrahajtására arányos határidőt szab meg, ha a jelen törvény vagy más jogszabály ezt nem határozza meg.

(2) A határidőbe nem számít bele az a nap, amikor az eljárási határidő kezdete kitűzésre került. A hetekben, hónapokban vagy években meghatározott határidők azon a napon érnek véget, amely kijelölésében megegyezik azzal a nappal, amikor a határidő kiszabását meghatározó eseményre sor került; amennyiben az adott hónapban ilyen nap nincsen, a határidő az adott hónap utolsó napján jár le. Ha a határidő utolsó napja szombatra vagy munkaszüneti napra esik, a határidő utolsó napja a következő munkanap.

(3) A határidő betartottnak tekintendő, ha indítvány benyújtására kerül sor a határidő utolsó napján a 19. § 4. bekezdése értelmében, vagy ha az indítványt e napon postai kézbesítésre feladják.

(4) Kétségek esetén a határidő betartása mindaddig betartottnak tekintendő, míg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik. 

(1) A közigazgatási hatóság komoly okok fennállása esetén eltekinthet a határidő betartásában bekövetkezett késedelemtől, amennyiben az eljárás ügyfele ezt kimondottan kéri 15 napon belül azt követően, hogy a késedelem oka megszűnt, és ugyanezen idő alatt pótolja a lekésett tevékenységet. A közigazgatási hatóság e kérvény esetén megadhatja az ügy halasztását.

(2) A határidő lekésésétől nem lehet eltekinteni, ha attól a naptól, amelyen a intézkedni kellett volna, eltelt egy naptári év.

(3) A határidő lekésésének elengedését kérő javaslattal kapcsolatos döntés ellen fellebbezésnek helye nincs. 

(1) A közigazgatási hatóság felfüggeszti az eljárást, ha előzetes kérdésről kezdődött meg az eljárás vagy ha az eljárás ügyfele felszólítást kapott, hogy a megadott határidőn belül küszöbölje ki beadványa hiányosságait, vagy ha az eljárás ügyfelének nincs törvényes képviselője vagy kirendelt ügygondnoka, miközben kötelezően lennie kellene, valamint ha külön törvény így rendelkezik.

(2) A közigazgatási hatóság legfeljebb 30 napra felfüggesztheti az eljárást akkor is, ha azt komoly okokra hivatkozva az eljárás ügyfelei egybehangzóan kérik.

(3) Az eljárás felfüggesztését kimondó határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

(4) A közigazgatási hatóság saját kezdeményezésére vagy az eljárás ügyfelének kezdeményezésére folytatja az eljárást, amint megszűntek az eljárás megszakítását kiváltó okok, illetve ha letelt a 2. bekezdés szerinti határidő.

(5) Amíg az eljárás fel van függesztve, a jelen törvény szerinti határidők múlása is fel van függesztve.

(1) A közigazgatási hatóság megszünteti az eljárást, ha

a) megállapítja, hogy aki az eljárás megindítását kezdeményezte, nem ügyfele az eljárásnak, és nem olyan eljárás esete áll fenn, amelyet a hatóság saját hatáskörben is megindíthat,

b) az eljárás ügyfele az eljárás megindítására tett javaslatát visszavonja, miközben az eljárás más résztvevőket nem érint, vagy az eljárás többi ügyfele egyetért a javaslat visszavonásával, illetve nem olyan eset áll fenn, amikor a közigazgatási hatóság saját hatáskörben indíthat eljárást,

c) az eljárás ügyfele elhalálozott, holttá lett nyilvánítva vagy jogutód nélkül megszűnt, miközben az eljárás csak ezt az ügyfelet érintette,

d) az eljárás ügyfele a közigazgatási hatóság felszólítására nem küszöbölte ki a megadott határidőben beadványa hiányosságait, holott kioktatták ezzel kapcsolatosan az eljárás megszüntetésének lehetőségéről,

e) megállapítja, hogy az adott ügyben nem illetékes eljárni, és az ügyet nem továbbíthatja az illetékes hatóságnak sem,

f) megállapítja, hogy az ügyben más illetékes közigazgatási hatóság már megindította az eljárást, miközben a közigazgatási hatóságok között nem született más jellegű megállapodás,

g) megállapítja, hogy a beadvány benyújtását megelőzően bírósági eljárás indult az ügyben, amennyiben külön törvény másként nem rendelkezik,

h) megszűnt a közigazgatási hatóság kezdeményezésére indított eljárás kiváltó oka,

i) ugyanabban az ügyben már született jogerős határozat és a tényállás közben alapvetően nem változott,

j) ha külön törvény ezt írja elő.

(2) Az eljárás 1. bekezdés b), c), f), g) és h) pontja szerinti megszűntető határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.

(3) Az eljárás 1. bekezdés b) és c) pontja szerinti megszüntetését kimondó határozatot csak az ügyiratban rögzítik.

(1) Az eljárás költségeit, melyek a közigazgatási hatóságnál keletkeznek, a hatóság viseli. Az eljárás ügyfelének eljárással kapcsolatos költségeit az ügyfél viseli. Az eljárásban résztvevő személy eljárással kapcsolatos költségeit a résztvevő személy viseli.

(2) A közigazgatási hatóság kötelezheti az eljárás ügyfelét, a résztvevő személyt, a tanúkat és szakértőket, hogy térítsék meg a hatóság azon költségeit, amelyek nála az ő hibájukból keletkeztek; arra is kötelezhetők, hogy térítsék meg az eljárás többi résztvevőjének az ő hibájukból keletkezett költségeit.

(3) A közigazgatási hatóság megtéríti a tanú készpénz-kiadásait és igazolt elmaradt munkabérét. A költségtérítési igényt a kihallgatást követő 3 napon belül kell érvényesíteni, különben az igény megszűnik.

(4) Az iratok beterjesztésével és a helyszíni szemlével kapcsolatos költségeket, melyek nem az eljárás ügyfelénél keletkeztek, a közigazgatási hatóság téríti meg.

(5) A szakértők és hiteles tolmácsok készpénzkiadá-sainak megtérítését és jutalmát külön jogszabályi elő-írások szabályozzák.

(1) A közigazgatási hatóság köteles pontos és teljes tényállást készíteni az ügyről, és e célra beszerezni a döntéshozatalhoz szükséges összes alapanyagot. E munkájában nem korlátozzák az eljárás ügyfeleinek javaslatai.

(2) Döntéshozatali alapanyag elsősorban a beadvány, az eljárás ügyfeleinek javaslatai és nyilatkoztatai, a bizonyítékok, a becsületbeli nyilatkozatok, ugyanígy az általnosan közismert tények, vagy a közigazgatási hatóság által, hivatali tevékenysége folytán megismert tények. Az alapanyagok terjedelmének és beszerzési módjának feltételeit a közigazgatási hatóság határozza meg.

(3) A közigazgatósági hatóság kérésére az állami szervek, a területi önkormányzati szervek, a természetes személyek és jogi személyek kötelesek jelenteni azokat a tényeket, amelyek az eljárás és döntéshozatal szempontjából fontosak.

(1) Az eljárás ügyfelének és a résztvevő személynek joga van bizonyítékokat és azok kiegészítését javasolni, kérdésket intézni a tanúkhoz és a szakértőkhöz a szóbeli tárgyaláson és a helyszíni szemlén.

(2) A közigazgatási hatóság köteles lehetőséget teremteni az eljárás ügyfeleinek és résztvevőinek arra, hogy a határozat meghozatala előtt véleményt mondjanak annak alapanyagairól és ezek beszerzésének módjáról, valamint hogy javasolhassák annak kiegészítését.

(1) Bizonyításra felhasználható minden eszköz, mellyel az ügy valós tényállása megállapítható és tisztázható, amennyiben az összhangban áll a jogrenddel.

(2) Bizonyíték elsősorban a tanú vallomása, a szakértői vélemény, az iratok és a helyszíni szemle.

(3) Az eljárás ügyfele köteles saját állításainak bizonyítására biznyítékokat javasolni, ha ezek számára ismeretesek.

(4) A bizonyítások lefolytatása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik.

(5) A közigazgatási hatóság saját belátása szerint értékeli a bizonyítékokat, mégpedig egyenként minden egyes bizonyítékot, és együtt az összes bizonyítékot a kölcsönös összefüggéseket feltárva.

(6) A közismert tényeket vagy a közigazgatási hatóság hivatali tevékenységéből ismert tényeket nem kell bizonyítani. 

(1) Mindenki köteles tanúként vallomást tenni; igazat kell mondania, és semmit nem hallgathat el.

(2) Tilos tanúként kihallgatni azt a személyt, aki titkos tényállást, banktitkot, adótitkot, üzleti titkot hozna nyilvánosságra, vagy a külön törvényben rá kimodottan kirótt titoktartási kötelezettségét szegné meg, kivéve, ha ezen kötelezettségét az arra illetékes szerv vagy az a személy, akivel szemben titoktartásra kötelezett ezt feloldja. 

(3) Elutasíthatja a vallomástételt az, aki a vallomással büntetőjogi eljárásnak tenné ki magát vagy hozzá közelálló személyeket; az utóbbiakat a Polgári törvénykönyv sorolja fel tételesen.

(4) A közigazgatási hatóság a kihallgatás előtt kioktatja a tanút a vallomástétel megtagadásának lehetőségéről, azon kötelességéről, hogy csak az igazat mondhatja, és nem hallgathat el semmit, valamint a hamis vagy hiányos vallomás jogi következményeiről. 

Ha a döntéshozatal szempontjából fontos tényállás szakmai elbírálására szükség van szakértő véleményre, a közigazgatási hatóság szakértőt jelöl ki. A szakértő kijelöléséről szóló döntés megfellebbezhető.

(1) A közigazgatási hatóság előírhatja az eljárás ügyfelének vagy más személynek, akinek a bizonyítás szempontjából felhasználható iratok vannak a tulajdonában, hogy ezeket mutassa be.

(2) Az iratok előterjesztése nem kérhető vagy megtagadható azon okokból, melyekből a tanú nem hallgatható ki vagy a vallomástételt elutasíthatja.

(1) A dolog tulajdonosa vagy használója köteles a közigazgatási hatóságnak engedélyezni a dolog szemléjét vagy eltűrni a helyszíni szemlét.

(2) Szemle nem végezhető vagy megtagadható azon okokból, melyekből a tanú nem hallgatható ki vagy a vallomástételt elutasíthatja.

(3) A helyszíni szemlére a közigazgatási hatóság meghívja az eljárás ügyfelét és azt is, aki a szemle tárgyával rendelkezni jogosult. 

(1) A közigazgatási hatóság bizonyíték helyett elfogadhatja az eljárás ügyefelének becsületbeli nyilatkozatát is, amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik.

(2) Becsületbeli nyilatkozatot a közigazgatási hatóság nem fogad el, ha az sértené a közérdeket vagy ha ez által sérülne az eljárás ügyfeleinek egyenrangúsága. Becsületbeli nyilatkozattal szakértői vélemény nem helyettesíthető.

(3) A becsületbeli nyilatkozatban az ügyfél köteles valós adatokat feltüntetni. A közigazgatási hatóság köteles figyelmeztetni az eljárás ügyfelét valótlan tartalmú kijelentései jogi következményeire. 

(1) Ha az eljárásban olyan kérdés merül fel, amelyről illetékes szerv már korábban jogerősen döntött, a közigazgatási hatóságra nézve ez a döntés kötelező érvényű; egyéb esetekben a közigazgatási hatóság maga alkothat véleményt a kérdésről, vagy indítványozhatja az illetékes hatóságnál eljárás megkezdését.

(2) A közigazgatási hatóság mint előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről nem dönthet arról, hogy ki és hogyan követett el bűncselekményt, szabálysértést vagy más törvénysértést, illetve a természetes személy állapotáról, vagy a jogi személy létezéséről, amennyiben ennek eldöntése a bíróságra tartozik.

(1) A közigazgatási hatóság beidézi azokat a személyeket, akiknek személyes jelenléte az ügy letárgyalása során elengedhetetlen.

(2) Az idézésben a közigazgatási hatóság figyelmezteti az idézettet a távolmaradás jogi következményeire. 

(1) Az ügyfelet vagy tanút, aki kellő kimentés vagy komoly okok híján az ismételt idézésre sem jelenik meg a közigazgatási hatóság előtt, és személyes részvétele nélkül az eljárás nem folytatható le, előállíthatják.

(2) Az előállítást a rendőrség hajtja végre a közigaz-gatási hatóság írásbeli kérvénye alapján.

(1) A közigazgatási hatóság az eljárás befejezése előtt, az eljárás céljainak bebiztosítása érdekében a szükséges mértékben

a) előírhatja az ögyfeleknek, hogy valamit hajtsanak végre, valaminek a megcselekvésétől tartózkodjanak, vagy valaminek a megtörténését elviseljék;

b) elrendelheti olyan dolgok megőrzését, amelyeket megsemmisítésre jelöltek ki vagy feleslegessé nyilvánítottak, vagy amelyek szükségesek a bizonyítás lefolytatásához.

(2) A közigazgatási hatóság az előzetes intézkedést megszünteti, amint megszűnik az az ok, amely miatt ezt foganatosítani kellett; egyéb esetben azon a napon szűnik meg a hatálya, amikor az ügyben meghozott döntés jogerőre lép.

(3) Az előzetes intézkedésről meghozott döntés ellen benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

(1) A közigazgatási hatóság a saját hatósági körzetében hajt végre eljárási tevékenységeket.

(2) Ha a közigazgatási hatóság saját hatósági körzetében nem hajthat végre valamilyen eljárási tevékenységet vagy az más okok miatt nem lenne célszerű, joga van megkereséssel annak elvégzésére felkérni más azonos vagy alacsonyabb szintű közigazgatási hatóságot.

(3) A felkért közigazgatási hatóság köteles saját hatásköre keretein belül a megkeresésének eleget tenni legkésőbb 15 napos határidőn belül, amennyiben a megkeresésben nincs ennél hosszabb határidő kijelölve.

(1) Annak, aki nehezíti az eljárás lefolytatását, elsősorban annak, aki komoly okok miatt nem jelenik meg a hatóság felszólítására, vagy a hatóság felszólítása ellenére zavarja a rendet, indokolatlanul megtagadja a tanúvallomás-tételt, az okirat bemutatását vagy a szemle végrehajtását, a közigazgatási hatóság 165 euróig terjedő összegű bírságot szabhat ki, mégpedig ismételten is.

(2) Azt, aki durva módon megzavarja a rendet, a közigazgatási hatóság kitilthatja a tárgyalás színhelyéről; ha az eljárás ügyfele kerül kitiltásra, az eljárást az ő távollétében is lefolytatható.

(3) A közigazgatási szerv, amely az eljárási bírságot kiszabta, el is engedheti a bírságot.

A határozatnak összhangban kell álnnia a törvényekkel és más jogszabályokkal, azt az arra illetékes hatóságnak kell kibocsátania, annak a dolgok állapota megbízható vizsgálatából kell kiindulnia, és tartalmaznia kell az előírt formai követelményeket.

(1) A határozatnak tartalmaznia kell az ítéletet (döntést), az indoklást és a fellebbezési feltételekről (jogorvoslatról) szóló tájékoztatást. Indoklásra nincs szükség, ha az eljárás minden ügyfele elvárásának teljes mértékben eleget tettek.

(2) Az ítélet tartalmazza az ügyben meghozott döntést azon jogszabályi rendelkezések pontos feltüntetésével, amelyek alapján a döntés megszületett, esetleg az eljárás költségeinek kötelező megtérítéséről szóló döntést is. Amennyiben a határozatban az eljárás ügyfelére valamilyen teljesítési kötelezettséget is kirónak, a közigazgatási hatóság annak a határidejét is meghatározza; a határidő nem lehet rövidebb a külön törvényben előírt határidőnél.

(3) A közigazgatási hatóság a határozat indoklásában feltünteti, mely tényállások alapozták meg a döntést, milyen mérlegelés után értékelte ki a bizonyítékokat, a jogszabályi előírások közül miért a felsoroltakat alkalmazta a döntés meghozatala során, valamint hogy az eljárás ügyfeleinek javaslatait és ellenvetéseit, illetve a döntés alapanyagaihoz való hozzászólásait milyen mértékben méltányolta.

(4) A fellebbezési feltételekről (jogorvoslatról) szóló tájékoztatás tartalmazza, hogy a határozat végleges-e vagy ellene fellebbezést (jogorvoslati kérelmet) lehet benyújtani, milyen határidőn belül, mely szervhez és hol. A tájékoztatás tartalmazza, hogy a döntés bíróságon is felülvizsgáltatható-e.

(5) A határozat írásos változatában feltüntetik a hatóságot, amely a döntést meghozta, a döntéshozatal dátumát, a természetes személy családi és utónevét és a jogi személy megnevezését. A határozatot hivatalos bélyegzővel kell lepecsételni, alá kell írni a jogosult személy családi és utónevének és hivatali beosztásának feltüntetésével. Külön jogszabályok más követlemnyéket is előírhatnak a határozatra vonatkozóan.

(6) Az elírásokat, a számtévesztéseket vagy más nyilvánvaló hibákat a határozat írásos változatában az eljáró közigazgatási hatóság bármikor, külön erre tett javaslat nélkül is kijavíthat, s ezek megtörténéséről az eljárás ügyfeleit értesíti.

(7) Külön törvények határozzák meg, hogy az olyan döntéseket, melyekben az eljárás ügyfelei kérésének teljes mértékben eleget tesznek, mely esetekben elegendő csak rávezetni a kérelemre, és az eljárás résztvevőjének az írásos határozat helyett külön igazolást kiadni vagy teljesítést nyújtani.

(1) Ha az ügy jellege lehetővé teszi, az eljárás ügyfelei egyezséget köthetnek a közigazgatási hatóság jóváhagyásával. A közigazgatási hatóság az egyezség megkötését elutasítja, ha az ellentétes a jogszabályokkal vagy a közérdekbe ütközik.

(2) A jóváhagyott egyezség ellen fellebbezésnek helye nincs. A jóváhagyott egyezség végrehjtható.

(1) Az egyszerű ügyekben, főként, ha az eljárás ügyfele által beterjesztett alapanyagok szerint meghozható a döntés, a közigazgatási hatóság haladéktalanul meghozza a döntést.

(2) Egyéb esetekben, ha külön törvény másként nem rendelkezik, a közigazgatási hatóság az eljárás megkezdését követő 30 napon belül köteles döntést hozni; rendkívül bonyolult ügyek esetén legkésőbb 60 napon belül köteles döntést hozni; ha az ügy jellegéből eredően ezen határidőben sem hozható meg a döntés, a fellebbviteli hatóság (jogorvoslati szerv) arányos mértékben meghosszabbíthatja a határidőt. Ha a közigazgatási hatóság nem tud 30 vagy 60 napon belül döntést hozni, köteles e tényről kellő indoklással tájékoztatni az eljárás ügyfelét.

Ha az ügy jellege lehetővé teszi, és a jóvátétel más módon nem eszközölhető ki, a közigazgatási hatóság, mely jogosult lenne dönteni a fellebbezés ügyében, maga dönt az ügyben, ha az egyébként döntésre jogosult illetékes közigazgatási hatóság az eljárást nem indította meg, bár arra köteles lett volna, vagy a döntést nem hozta meg a 49. § 2. bekezdése szerinti határidő-ben.

(1) Az eljárás ügyfelével a határozatot ezen határozat írásos változatának a kikézbesítésével közlik, ha a törvény másként nem rendelkezik. A kézbesítés napja egyben a határozat közlésének napja is.

(2) Az eljárás ügyfelével, aki jelen van, a határozatot szóbeli tájékoztatással is a tudomására hozhatják; a határozat szóbeli kihirdetése csak abban az esetben egyezik meg a határozat kézbesítésének napjával, ha az eljárás jelenlévő ügyfele kifejezetten lemondott arról az igényéről, hogy a határozat írásos változatát is kézbesítsék neki.

(3) Ha a határozat írásos változatának kézbesítése helyett külön hatósági bizonyítványt adnak ki, a határozatról való tájékoztatás napja azonos a külön bizonylat átvételének napjával. Ha a határozat írásos változatának kézbesítése helyett teljesítésre kerül sor, a döntés közlésének napja azonos az első nyújtott teljesítés átvételének napjával.

(1) A határozat, mely ellen nem lehet fellebbezni (jogorvoslati kérelmet benyújtani), jogerős.

(2) A határozat végrehajtható, ha ellene fellebbezés (jogorvoslati kérelem) nem nyújtható be vagy ha a fellebbezésnek (jogorvoslati kérelemnek) halasztó hatálya nincs. 

A közigazgatási hatóság döntése ellen az eljárás ügyfele fellebezést nyújthat be, ha a törvény másként nem rendelkezik, vagy ha az eljárás ügyfele szóban vagy írásban, a jegyzőkönyvben rögzítve e jogáról le nem mondott.

(1) A fellebbezést annál a közigazgatási hatóságnál kell benyújtani, amely a megtámadott döntést kiadta.

(2) A fellebbezést a döntés közlését követő 15 napon belül kell benyőjtani, ha külön törvény erre más határidőt nem szab meg.

(3) Ha az eljárás ügyfele a helytelen tájékoztatás következtében, vagy azért, mert erről egyáltalán nem tájékoztatták, a jogorvoslati kérelmet a határidő után nyújtja be, úgy kell vélelmezni, hogy azt időben nyújtotta be, ha ezt legkésőbb 3 hónapon belül megtette a határozat közlését követően.

(4) Az eljárás ügyfele a fellebbezését mindaddig visszavonhatja, amíg arról nem születik meg a döntés. Ha az eljárás ügyfele a fellebbezést visszavonja, ismételten már nem fellebbezhet.

(1) Ha külön törvény másként nem rendelkezik, az időben benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van.

(2) Ha sürgető közérdek azt megköveteli, vagy fennáll annak a veszélye, hogy a határozat végrehajtásának elhalasztása következtében az eljárás ügyfele vagy valaki más pótolhatatlan veszteséget szenvedne el, a közigazgatási hatóság a halasztó hatályt kizárhatja; a sürgősséget kellőképpen meg kell indokolni. Halasztó hatály nem zárható ki a külön törvényben meghatározott esetekben.

(3) A halasztó hatály kizárását kimondó döntést megfellebbezni nem lehet.

A közigazgatási hatóság, amely a megtámadott határozatot kiadta, értesíti az eljárás többi ügyfelét a benyújtott fellebbezés tartalmáról, és felszólítja őket, hogy foglaljanak állást, szükség esetén az eljárást kiegészíti az újonnan javasolt bizonyítékokkal. 

(1) A közigazgatási hatóság, amely a megtámadott határozatot kiadta, maga dönthet a fellebbezésről, ha annak teljes terjedelmében eleget tesz, és ha a határozat az eljárás más ügyfelét nem érinti, kizárólag csak a fellebbezés benyújtóját, vagy ha azzal az eljárás többi ügyfele egyetért.

(2) Ha nem a megtámadott határozatot (végzést) közigazgatási hatóság dönt a fellebbezésről, előterjeszti azt együtt a kiegészító eljárás eredményeivel és az egész iratanyaggal a fellebviteli hatóságnak legkésőbb 30 napon belül azt követően, amikor a fellebbezést kézhez kapta, és erről értesíti az eljárás ügyfelét.

(1) Ha külön törvény másként nem rendelkezik, a fellebbviteli hatóság az a legközelebbi magasabb szintű hatóság, amely fölérendeltje annak a közigazgatási hatóságnak, amely a megtámadott végzést kiadta.

(2) A jogi személy szervének döntése ellen benyújtott fellebbezésről a törvényben meghatározott szervezeti egysége dönt, és ha a törvény ezt nem jelöli meg, az alapszabályzatban meghatározott egység jár el; ha ilyen egység nem létezik, az a szerv jár el, amely a jogi személyt létrehozta, vagy megalakította.

(3) Ha az (1) és (2) bekezdés szerint fellebbviteli szerv nem jelölhető meg, az igazgatást ellátó szerv vezetője dönt az általa létrehozott eseti bizottság javaslata alapján.

(1) A fellebbviteli hatóság teljes terjedelmében megvizsgálja a megtámadott döntést; és ha elkerülhetetlen, az eddigi eljárást kiegészíti, esetleg a feltárt hibákat kiküszöböli.

(2) Ha nyomós ok van rá, a fellebbviteli hatóság a döntést megváltoztatja, vagy megsemmisíti, egyéb esetben a fellebbezést elutasítja, és a döntést helybenhagyja.

(3) A fellebbviteli szerv a döntést megsemmisíti, és az ügyet visszautalja újratárgyalásra és új döntéshozatalra a közigazgatási hatóságnak, mely azt meghozta, amennyiben ez a megfelelőbb eljárás az ügyintézés gyorsasága és gazdaságossága szempontjából; a közigazgatási hatóságra nézvést a fellebbviteli szerv jogi álláspontja kötelező.

(4) A fellebbviteli hatóság fellebbezésről meghozott döntése ellen további fellebbezés nem nyújtható be.

A fellebbviteli hatóság köteles megvizsgálni a késve benyújtott fellebbezéseket is olyan szempontból, hogy az nem alapozza-e meg az eljárás újraindítását vagy a határozat megsemmisítését, illetve megváltoztatását a fellebbezési eljáráson kívül.

Az elsőtől a harmadik részig terjedően megfogalmazott rendelkezések arányos mértékben vonatkoznak a fellebbezésről folyó eljárásra is. 

(1) A központi államigazgatási hatóság első fokon kiadott döntése ellen a jogorvoslati kérelmet ugyanezen szervnek kell benyújtani legkésőbb 15 napon belül azt követően, hogy a határozatról tájékoztattak; az időben benyújtott jogorvoslati kérelemnek halasztó hatálya van.

(2) A jogorvoslatról a központi államigazgatási hatóság vezetője dönt az általa létrehozott eseti bizottság javaslata alapján. Ez ellen a döntés ellen fellebbezésnek helye nincs.

(3) A fellebbezési eljárásra vonatkozó rendelkezések arányos mértékben érvényesek a jogorvoslati eljárásra is.

(1) A közigazgatási hatóság döntéshozatallal lezárt eljárása, mely jogerőre emelkedett, az eljárás ügyfelének javaslatára újraindítható, ha

a) az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték került nyilvánosságra, amely döntő befolyással bír az ügyben, és amely az eljárás ügyfelének hibáján kívül nem került figyelembe vételre;

b) a döntés egy előzetes kérdés elbírálásán múlott, melyről az illetékes szerv másként döntött;

c) a közigazgatási hatóság helytelen eljárása következtében meghiúsult az eljárás ügyfelének részvétele az eljárásban, s ez lényegében befolyásolhatta a döntést, és ha ez ellen a fellebbviteli eljárásban sem volt mód a jóvátételre;

d) a döntést az eljárásból kizárt hatóság hozta meg (9. és 13. §), és ha annak lényeges hatása lehetett a döntésre, és a fellebbviteli eljárásban sem nyílt mód jóvátételre;

e) a döntés olyan bizonyítékokon alapult, amelyek hamisnak bizonyultak, vagy a döntést bűncselekménnyel érték el.

(2) A közigazgatási hatóság újrafelvételi eljárást rendel el az (1) bekezdésben felsorolt okokból, ha a döntés felülvizsgálatát közérdek indokolja.

(3) Újrafelvételi eljárás nem indítható, ha a döntéssel az ügyfélnek engedélyezték a polgári jogi vagy munkajogi eljárást, vagy ha személyes állapotra vonatkozó ügyben született döntés, és az eljárás ügyfele jóhiszeműen szerzett jogosultságokat. 

(1) Az újrafelvételi eljárást az eljárás ügyfelének javaslatára az ügyben utolsó fokon döntést hozó közigazgatási hatóság engedélyezi vagy rendeli el.

(2) Az újrafelvételi eljárást kérő javaslatban fel kell tüntetni az újrafelvétel indokait, és azokat a tényeket, melyek tanúsítják, hogy a javaslatot határidőn belül nyújtották be.

(3) A javaslatot az (1) bekezdésben feltüntetett közigazgatási hatóságnál 3 hónappal azt a napot követően lehet benyújtani, hogy az ügyfél tudomást szerzett az újrafelvétel indokairól, legkésőbb azonban 3 éven belül a döntés jogerőre emelkedésének napjától; azonos határidőben a közigazgatási hatóság is elrendelheti az újrafelvételi eljárást. A határidő lekésését (28. §) nem lehet figyelmen kívül hagyni.

(4) A határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után újrafelvételi eljárásra javaslatot tenni, vagy újrafelvételi eljárást elrendelni csak akkor lehet, ha a döntéshozatalt bűncselekménnyel érték el.

(5) Az újrafelvételi eljárásról hozott döntés ellen fellebbezés (jogorvoslati kérelem) nyújtható be. Az újrafelvételi eljárás engedélyezése vagy elrendelése halasztó hatállyal bír, amennyiben a megtámadott döntés még nem került végrehajtásra.

(1) Az új eljárást az a közigazgatási hatóság folytatja le, amelynek döntését az újrafelvételi eljárás indokai érintik; ha az újrafelvételi eljárás indokai mind az első, mind a másodfokú közigazgatási hatóság döntését érintik, az új eljárást az első fokú közigazgatási hatóság folytatja le.

(2) Ha az újrafelvételi eljárás indokai csak a fellebbviteli hatóság előtti eljárást érintik, össze kell kötni az újrafelvételi eljárásról való döntést és az ügyben való új döntés meghozatalát.

(3) Az ügyben meghozott új döntéssel az eredeti döntés megsemmisül.

(4) Az ügyben meghozott új döntés ellen fellebbezés (jogorvoslati kérelem) nyújtható be. 

(1) A döntést, amely jogerős, saját kezdeményezésére vagy más indítványára felülvizsgálhatja a a döntést meghozó közigazgatási hatóság (58. §) legközelebbi magasabb szintű közigazgatási hatósága, ha központi államigazgatási hatóság döntéséről van szó, annak vezetője az általa létrehozott eseti bizottság javaslatára (61. § 2. bek.).

(2) A döntés felülvizsgálatára jogosult közigazgatási hatóság megsemmisíti, vagy megváltoztatja a döntést, ha azt törvényeket, az általános érvényű jogszabályi rendelkezéseket vagy általános érvényű rendeleteket sértő módon hozták meg. A döntés megsemmisítése vagy megváltoztatása során ügyel arra, hogy a jóhiszeműen megszerzett jogok a lehető legkisebb mértékben sérüljenek.

(3) A döntés felülvizsgálatakor a közigazgatási hatóság a döntés meghozatalakor hatályos jogszabályi állapotból és tényállásból indul ki. Nem semmisítheti, vagy változtathatja meg ezért a döntést, ha a meghozatalát követően változtak meg lényegesen a döntő tényállások, amelyekből az eredeti döntés kiindult.

Az eljárás ügyfele döntés-felülvizsgálati javaslatanának a döntést meghozó közigazgatási hatóság is teljes mértékben eleget tehet, ha a döntés nem érinti az eljárás más ügyfelét, vagy ha azzal az eljárás többi ügyfele egyetért.

Azt a döntést, amely az eljárás ügyfelének polgári jogi vagy munkajogi tevékenységével értett egyet, vagy amely személyi állapottal kapcsolatosan hozott határozatot, fellebbezési eljáráson kívül megsemmisíteni vagy megváltoztatni nem lehet, ha a jogosultságot az eljárás ügyfele jóhiszeműen szerezte meg.

(1) Közigazgatási hatóság fellebbezési eljáráson kívül nem semmisíthet vagy változtathat meg döntését, ha a megtámadott döntés jogerőre emelkedésétől már három év eltelt. 

(2) Az ellen a döntés ellen, amely fellebbezésen kívüli eljárásban semmisíti vagy változtatja meg a korábbi döntést, fellebbezést (jogorvoslati kérelmet) lehet benyújtani. Ha a közigazgatási hatóság értesítést ad ki, hogy felülvizsgálatot indított fellebbezési eljárás nélkül, a felülvizsgálatra és a fellebbezésről való döntés meghozatalára nem vonatkoznak az 1. bekezdésben taglalt határidők.

(1) Ha az ügyészi óvást a megfelelő közigazgatósági hatóságnál nyújtják be, amely a döntést meghozta, ez a hatóság mag semmisítheti vagy pótólhatja a törvénynek megfelelő határozattal azt a döntését, amelyet az óvás érint.

(2) Ha ilyen módon a közigazgatási hatóság maga nem tesz eleget az ügyészi óvásnak, köteles azt a teljes iratanyaggal együtt az óvásban megadott határidőben, vagy ha ilyen nincs, 30 napon belül a legközelebbi felsőbb szintű fölérendelt közigazgatási hatóságnak döntéshozatal céljából továbbítani (58. §); ha központi államigazgatási hatóság érintett, az óvást a hatóság vezetője elé terjesztik, aki döntést hoz az ügyben az általa létrehozott eseti bizottság javaslatára (61. § 2. bek.).

(3) Az ügyészi óvásról szóló döntést az ügyésznek és az eljárás ügyfeleinek kell kézbesíteni. 

(4) Az ügyészi óvásról meghozott döntés ellen az eljárás résztvevői fellebbezést (jogorvoslati kérelmet) nyújthatnak be.

Külön törvények szabályozzák, hogy a bíróságok mely esetekben vizsgálják felül a közigazgatási hatóságok döntéseit.

(1) Ha az eljárás ügyfele a megadott határidőben önként nem teljesíti a döntés által rá kirótt kötelezettséget, amely végrehajtható (52. § 2. bek.), vagy a közigazgatási hatóság által jóváhagyott egyezségből, vagy az általa összeállított tartozási kimutatásból (a továbbiakban csak „döntés”) fakadó kötelezettségeket, sor kerül ezek végrehajtására. Ha a teljesítés határideje a határozatban nem került kimondásra, az a hatóság szabja meg a határidőt, amely a végrehajtást kivitelezi; a határidő nem lehet rövidebb, mint a külön jogszabályban meghatározott határidő.

(2) A tartozási kimutatás végrehajtható, ha végrehajtható döntés alapján került összeállításra, vagy az adós törvényben megszabott kötelességei alapján készült, külön döntés meghozatala nélkül.

(3) A döntés végrehajtása legkésőbb 3 évvel azt követően rendelhető el, hogy a teljesítésre megszabott határidő letelt (1. bek.).

(1) A döntés végrehajtására az eljárás ügyfelének javaslatára kerül sor, vagy a közigazgatási hatóság javaslatára, mely az elsőfokú döntést meghozta, az egyezséget jóváhagyta vagy a tartozási kimutatást elkészítette (a behajtó közigazgatási hatóság). Amennyiben ez a hatóság önmaga nem jogosult a döntés végrehajtására, az ügyet a 73. § szerint arra jogosult hatóságnak továbbítja.

(2) Az eljárás ügyfele vagy a behajtó közigazgatási hatóság, illetve az, akit e célra a törvény kijelöl, bírósági végrehajtási határozat kiadását kezdeményezheti, vagy javaslatot tehet a végrehajtásra bírósági végrehajtó által.

A döntést az a közigazgatási hatóság hajtja végre, amely az ügyben elsőfokon döntést hozott, ha külön törvény másként nem rendelkezik.

A döntés végrehajtását kivitelező hatóság köteles az eljárás érintett ügyfelét értesíteni, hogy a végrehajtás megkezdődött; ha a teljesítés határidejét meg kell határozni (71. § 1. bek.), az értesítésben azt is fel kell tüntetni.

(1) A döntés végrehajtását kivitelező hatóság az ügyfél javaslatára, komoly okok fennállása esetén, vagy saját kezdeményezésre, esetleg mások indítványára a végrehajtást elnapolhatja.

(2) Az eljárás ügyfelének javaslatára vagy saját kezdeményezésre a hatóság a döntés végrehajtásától eltekint, ha

a) a követelt igény megszűnt vagy a követelés tárgytalanná vált,

b) a döntés végrehajtására szolgáló jogalapot (71. §1. bek.) megszüntették,

c) ugyanez a követelés bírósági behajtás alatt áll,

d) a döntés végrehajtás megengedhetetlen,

e) a dologra, melyet a döntés végrehajtása érint, sikeresen érvényesítettek olyan jogot, mely a végrehajtást kizárja.

(3) A végrehajtás leállítására, mely ellen ügyészi óvást emeltek, az ügyészségről szóló törvény rendelkezései vonatkoznak.

(1) A döntés végrehajtásának egyes lépései és intézkedései ellen ellenvetés nyújtható be.

(2) Az ellenvetéseknek csak akkor van halasztó hatályuk,

a) ha a halasztás engedélyezése ellen, vagy a végrehajtástól való eltekintés érdekében nyújtották be,

b) ha a döntésvégrehajtás megkezdése ellen irányul kilakoltatási döntés esetén,

c) ha abban érvényesíteni kívánják, hogy a követelt teljesítés már megtörtént, vagy ha még nem járt le a teljesítés határideje,

d) ha abban egy olyan dologra, mely végrehajtási határozat alatt áll, olyan jogot érvényesítenek, mely a végrehajtást nem teszi lehetővé.

(3) Az ellenvetésekről a döntés végrehajtását kivitelező hatóság dönt. Az ellenvetésekről szóló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

(1) A döntés végrehajtása csak törvényben meghatározott eszközökkel lehetséges. A döntés végrehajtása során olyan eszközt kell használni, amely az eljárás ügyfelét a legkevésbé sújtja és még célravezető.

(2) A döntés végrehajtására végrehajtási parancs alapján kerül sor.

(1) Pénzügyi teljesítést kiszabó határozatot végrehajtani bérből való lefogásokkal, követelés kibocsátásával, ingó vagyon vagy ingatlan eladásával lehet.

(2) A bérből történő lefogásokra az utasítást a közigazgatási hatóság annak nyújtja be, aki az adósnak bért, vagy más jutalmat fizet ki munkája fejében, vagy munkabérpótló jövedelmet folyósít.

(3) Követelés kibocsátását a közigazgatási hatóság azzal szemben foganatosítja, akivel szemben az adósnak követelései állnak fenn, utasítva őt, hogy a követelést a tartozása összegének felső határáig terjedő mértékben fizesse meg a közigazgatási hatóságnak.

(4) A döntés végrehajtását hazai bankban vezetett bankszámláról vagy külföldi bank fiókjában vezetett bankszámláról követelési meghagyás benyújtásával és a követelésnek az adós bankszámlájáról történő levonásával lehet érvényesíteni.

(5) Az 1-4. bekezdés szerinti döntésvégrehajtások esetében a Polgári perrendtartás szabályait arányosan alkalmazzák. 

(1) Nem pénzbeli teljesítésről szóló döntést végrehajtani pótlólagos teljesítés kiszabásával, pénzbüntetés kiszabásával vagy a megszabott kötelesség teljesítésének kikényszerítésével lehet.

(2) A pótlólagos teljesítés lényege, hogy a kiszabott munkákat és teljesítéseket a kötelezett költségeire és veszélyére végezik el, amennyiben a kiszabott munkát vagy teljesítést a kötelezetten kívül más is elvégezheti.

(3) Ha pótlólagos teljesítés a dolog jellege miatt nem lehetséges vagy nem célszerű, a kötelesség teljesítését folyamatos pénzbírságok kiszabásával kényszerítik ki; az esetenkénti pénzbüntetés összege nem haladhatja meg 1659 eurót.

(4) A kötelezettség közvetlen kikényszerítésére elsősorban a kilakoltatás, a nem lakáscélú helyiség, ingatlan vagy ingatlanrész kényszerű elhagyása, a dolog vagy okirat elvétele, valamint a személy előállítása kapcsán kerül sor.

(5) A kötelesség kilakoltatással történő kikényszerítése során megfelelő mértékben kell alkalmazni a Polgári perrendtartás rendelkezéseit. A dolog vagy okirat kikényszerített elvételére csak nagykorú természetes személy jelenlétében kerülhet sor.

(1) A döntés végrehajtásával megbízott alkalmazott az egyes cselekményeket írásos utasítás alapján hajtja végre, melyet a 73. §-ban taglalt hatóság bocsát ki. Ezt az utasítást köteles az intézkedés helyszínén felmutatni.

(2) Ha az eljárás ügyfele bizonyítja, hogy a követelt kötelezettségét már teljesítette, vagy ha a behajtáshoz nem ragaszkodik, illetve a határozat végrehajtását felfüggesztették vagy leállították, vagy ha olyan ellenvetések benyújtására került sor, melyek halasztó hatályúak, a döntés végrehajtásával megbízott alkalmazott a cselekményt nem hajtja végre.

A közigazgatási hatóság köteles az eljárás során ügyelni a Szlovák Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződésekben vagy törvényekben garantált kiváltságokra és mentességre.

(1) A jelen törvény rendelkezései vonatkoznak a hatályossága előtt megkezdett, de be nem fejezett eljárásokra is.

(2) Ha a döntés a jelen törvény hatályba lépése előtt emelkedett jogerőre, az eljárás felújítása akkor engedélyezhető, ha a döntést nem bűncselekmény elkövetésével hozták meg, vagy a döntés fellebbviteli eljáráson kívül csak akkor vizsgálható felül, ha attól a naptól számítva, amikor a döntés jogerőre emelkedett, három évnél kevesebb idő telt el.

(3) Ha a jelen törvény hatályba lépése előtt hatósági végrehajtás kezdődött, az eddigi előírások szerint kell eljárni.

Megszűnik:

1. a Tt. 91/1960. sz. kormányrendelete a közigazgatási eljárásról;

2. a Tt. 60/1961. sz., a nemzeti bizottságoknak a szocialista rend fenntartásában játszott szerepéről szóló törvénye 28. §-ának 1. bek.;

3. a Tt. 60/1965. sz., az ügyészségről szóló törvénye 15. §-a 4. bekezdésének második mondata.

Érintetlenek maradnak a jelen törvény hatályba lépéséig érvényes külön jogszabályi előírások, melyek a közigazgatási eljárást szabályozzák, kivéve azt a rendelkezést, hogy a nemzeti bizottságok szerveinek döntései ellen benyújtott fellebbezésekről ugyanazon nemzeti bizottságok szervei döntenek. Érintetlen marad a helyi nemzeti bizottságok ügyintézési illetékessége is a jelen törvény hatályba lépéséig érvényes külön jogszabályi rendelkezések szerint.

Ez a törvény 1968. január 1-jén lép hatályba.

1) A Tt. 564/2001. sz., az emberjogi szószólóról szóló törvénye a későbbi módosítások értelmében.