Hatályos 2014. január 1-től 2014. augusztus 31-ig
Tt. 38/1993.
Törvény
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGÁNAK SZERVEZETI FELÉPÍTÉSÉRŐL, ELJÁRÁSI RENDJÉRŐL ÉS AZ ALKOTMÁNYBÍRÁK JOGÁLLÁSÁRÓL
Kelt: 1993. január 20.
Módosítva:
Tt. 293/1995., hatályos 1995. december 22-től
Tt. 124/2002., hatályos 1995. december 22-től
Tt. 398/1998., hatályos 1998. december 29-től
Tt. 97/1999., hatályos 1999. május 14-től
Tt. 226/2000., hatályos 2000. augusztus 1-től
Tt. 124/2002., hatályos 2002. március 20-tól
Tt. 124/2002., hatályos 2002. április 1-től
Tt. 124/2002., hatályos 2002. május 1-től
Tt. 551/2003., hatályos 2004. január 1-től
Tt. 324/2004., hatályos 2004. június 1-től
Tt. 514/2003., hatályos 2004. július 1-től
Tt. 586/2004., hatályos 2005. január 1-től
Tt. 546/2005., hatályos 2005. december 10-től
Tt. 94/2006., hatályos 2006. április 1-től
Tt. 122/2006., hatályos 2006. április 1-től
Tt. 71/2008., hatályos 2008. április 1-től
Tt. 520/2008., hatályos 2009. január 1-től
Tt. 400/2009., hatályos 2009. november 1-től
Tt. 102/2010., hatályos 2010. április 1-től
Tt. 33/2011., hatályos 2011. május 1-től
Tt. 33/2011., hatályos 2012. január 1-től
Tt. 79/2012., hatályos 2012. március 1-től
Tt. 114/2013., hatályos 2013. május 21-től
Tt. 159/2013., hatályos 2013. június 20-tól
Tt. 402/2013., hatályos 2014. január 1-től
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a következő törvényt hagyta jóvá:
ELSŐ RÉSZ
Az alkotmánybíróság szervezeti felépítése
1. §
(1) A Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága (a továbbiakban: „Alkotmánybíróság") az alkotmányosság védelmének független bírósági szerve.
(2) Az Alkotmánybíróság székhelye Kassa.
2. §
(1) Az Alkotmánybíróság 13 bírából tevődik össze.
(2) Az Alkotmánybíróság élén az elnök áll, akit az alelnök helyettesít.
(3) Az Alkotmánybíróság plénumban vagy szenátusokban hozza meg döntéseit.
(4) Az Alkotmánybíróság plénumát az Alkotmánybíróság összes bírája alkotja (a továbbiakban: „bírák”).
(5) Az Alkotmánybíróság szenátusa (a továbbiakban: „szenátus") a szenátus elnökéből és két bírából tevődik össze.
4. §
Az Alkotmánybíróság plénuma
(1) Az Alkotmánybíróság plénumának ülését az Alkotmánybíróság elnöke hívja össze, ő határozza meg az ülés programját és vezeti a tárgyalást.
(2) Az Alkotmánybíróság plénuma eljárás- és határozatképes, ha a tárgyaláson és a döntésnél legalább hét bíró van jelen.
(3) Az Alkotmánybíróság plénuma az összes bíró többségi döntésével válik határozatképessé. Ha nincs meg a többség döntése, a javaslatot elutasítja.
(4) Az Alkotmánybíróság plénumának tanácskozása nem nyilvános, amennyiben ezen a törvény nem rendelkezik másként. Részt vehetnek rajta az Alkotmánybíróság Hivatalának dolgozói és további személyek, akiknek jelenléte eljárási okokból elengedhetetlen.
(5) Az Alkotmánybíróság plénumának döntése alapján a tanácskozáson vagy a tanácskozás egy részén más személyek is részt vehetnek.
(6) Az Alkotmánybíróság megbízhatja a bírák valamelyikét az Alkotmánybíróság plénumának döntéséhez szükséges anyagok elkészítésével és a plénum ülésén az ezekről való tájékoztatással (továbbiakban: „előadó bíró”).
(7) Az Alkotmánybíróság elnöke az Alkotmánybíróság plénumának tanácskozását oly módon vezeti, hogy minden kétséges kérdés megtárgyalásra kerüljön, s hogy minden bíró saját bírói meggyőződése alapján dönthessen róluk.
5. §
Az Alkotmánybíróság szenátusa
(1) Azokról az ügyekről, amelyek nem tartoznak az Alkotmánybíróság plénumának hatáskörébe, a szenátus dönt.
(2) A szenátus tanácskozásán való részvételre és az eljárás előkészítésével foglalkozó előadó megbízására a 4. § 4-6. bekezdése érvényes – arányosan.
(3) A szenátus tagjait az Alkotmánybíróság plénuma határozza meg egy évre. A szenátus tagjai választják meg a szenátus elnökét. Ha a szenátus elnöke az Alkotmánybíróság elnöke, nem lehet más szenátus elnöke az Alkotmánybíróság alelnöke, és fordítva.
(4) A szenátus elnökét akadályoztatása esetén a szenátus legidősebb tagja helyettesíti.
(5) A szenátus tagját akadályoztatása esetén ideiglenesen más bíró helyettesíti, akit az Alkotmánybíróság elnöke jelöl ki. Ugyanígy kell eljárni, ha a szenátus tagját kizárják bírói tisztségének gyakorlásából.
6. §
A szenátusok jogi véleményeinek egyeztetése
A szenátus, amely döntéshozatali tevékenysége során más szenátus döntésében kifejezett jogi véleménytől eltérő jogi véleményre jut, javaslatot tesz az Alkotmánybíróság plénumának az eltérő jogi nézetek egyeztetésére. Az Alkotmánybíróság plénuma határozattal dönt az eltérő jogi nézetek egyeztetéséről. A szenátust a további eljárás során az Alkotmánybíróság plénumának határozata kötelezi.
Az Alkotmánybíróság elnöke
7. §
Az Alkotmánybíróság elnökét és alelnökét az Alkotmánybíróság bírái közül a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke nevezi ki.
8. §
(1) Az Alkotmánybíróság elnöke biztosítja az Alkotmánybíróság rendes működését az Alkotmánybíróság Hivatala (a továbbiakban: „Hivatal”) által.
(2) Az Alkotmánybíróság elnökét meghatározott mértékben, és távollétében teljes mértékben az Alkotmánybíróság alelnöke helyettesíti. Ha az alelnök sincs jelen, az Alkotmánybíróság legidősebb bírája helyettesíti őket.
Az Alkotmánybíróság Hivatala
9. §
(1) A Hivatal jogi személy, és az Alkotmánybíróság tevékenységének szervezeti, személyi, gazdasági, adminisztratív és műszaki biztosításával kapcsolatos feladatokat látja el. A Hivatal az Alkotmánybíróság székhelyén kívül kihelyezett munkahelyet hozhat létre a Szlovák Köztársaság fővárosában.
(2) A Hivatalt a hivatalvezető irányítja és annak nevében lép fel. A hivatalvezetőt az Alkotmánybíróság elnöke nevezi ki és hívja vissza, neki tartozik felelősséggel a Hivatal munkájáért.
(3) A Hivatal munkáját állami alkalmazottak1) és alkalmazottak2) látják el.
(4) A Hivatal tevékenységének és szervezeti felépítésének részleteit, valamint a Hivatal állami alkalmazottai bérosztályainak és a Hivatal alkalmazottainak jogállását a Hivatal szervezeti és működési szabályzata határozza meg, amelyet a hivatalvezető ad ki.
9.a §
(1) A Hivatal állami alkalmazottainak jutalmazása külön jogszabály,3) a Hivatal állami alkalmazottai bérosztályainak leírása és a Hivatal állami alkalmazottainak bértarifái alá esik. A Hivatal állami alkalmazottai bérosztályainak leírása az 1. sz. mellékletben, a Hivatal állami alkalmazottainak bértarifái pedig a 2. sz. mellékletben találhatók.
(2) A Hivatal állami alkalmazottainak jutalmazására és a további járandóságokra külön jogszabály3) vonatkozik, amennyiben ez a törvény nem rendelkezik másként.
(3) A Hivatal állami alkalmazottai bértarifáinak növelése külön jogszabály4) szerint meghatározott növeléssel összhangban történik. A Hivatal állami alkalmazottai bértarifáinak szintjét és hatályosságuk időpontját a szolgálati szabályzat határozza meg.
9.b §
A hivatalvezető bérét, tisztsége gyakorlásával összefüggő kiadásainak átalány térítését és további járandóságait az Alkotmánybíróság elnöke határozza meg.
10. §
Bírósági tanácsadók
(1) Az Alkotmánybíróságon az Alkotmánybíróság bírósági tanácsadói (a továbbiakban: „tanácsadók”) működnek. Felsőfokú jogi képzettséggel kell rendelkezniük, és 5-éves, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal.
(2) Az Alkotmánybíróság elnöke, a szenátus elnöke és a bíró a tanácsadót egyes, egyébként a bíró jogkörébe tartozó feladatok elvégzésével bízhatja meg, főleg a tanúk, szakértők kihallgatásával és a döntéshozatalhoz szükséges okiratok beszerzésével. A tanácsadó nem hallgathatja ki az eljárás résztvevőit és azok képviselőit.
(3) A tanácsadók jogosultak igazságügyi szakvizsga letételére a bírósági főtisztviselőkkel4a) azonos feltételek mellett.
MÁSODIK RÉSZ
Az Alkotmánybíróság bíráinak kinevezése és tisztségük megszűnése
11. §
A bírák kinevezése
(1) A bírójelöltek megválasztására tett javaslatot a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában előterjeszthetik:
a) a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselői,
b) a Szlovák Köztársaság Kormánya,
c) a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke,
d) a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke,
e) a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze,
f) a jogászok érdekvédelmi szervezetei,
g) tudományos intézmények.
(2) A bíró munkaviszonya az eskütétel napjával kezdődik. A bírói tisztségből adódó munkaviszonyokra a Munkatörvénykönyv rendelkezései vonatkoznak arányosan, amennyiben ez a törvény nem rendelkezik másként. A bíró munkaviszonya azzal a szervezettel, amellyel az eskütétel előtt munkaviszonyban volt, megmarad.
A bíró tisztségének megszűnése
12. §
(1) A bíró tisztsége a megbízatási idő leteltével szűnik meg.
(2) A bíró lemondhat tisztségéről. Tisztségéről való lemondásáról írásban értesíti az Alkotmánybíróság elnökét. Ilyen esetben a bíró tisztsége azon naptári hónap végeztével szűnik meg, amely hónapban írásbeli értesítését az Alkotmánybíróság elnöke megkapja.
(3) Ha a bíró képviselő vagy kormánytag lesz, tisztsége a képviselői vagy kormánytagsági eskütétele napjával szűnik meg.
(4) A bíró munkaviszonya tisztsége megszűnése napjával szűnik meg.
13. §
(1) Az Alkotmánybíróság elnöke köteles felesleges késedelem nélkül a Szlovák Köztársaság elnökének megküldeni a jogerős elítélő döntést a bíró szándékos bűncselekményének ügyében, amennyiben a bíróság nem hozott döntést a szabadságvesztés-büntetés feltételes elhalasztásáról, az Alkotmánybíróság fegyelmi határozatát a bíró tettéért, amely összeegyeztethetetlen tisztsége gyakorlásával, a jelentést arról, hogy a bíró egy évnél régebben nem vesz részt az Alkotmánybíróság eljárásaiban, és a jelentést arról, hogy megszűnt a bíró megválaszthatósága a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába.
(2) Ha a bíró a bírói tisztség gyakorlásával összeegyeztethetetlen tevékenységet folytat, az Alkotmánybíróság elnöke felszólítja e tevékenység befejezésére a felszólítás kézbesítése utáni tíz napon belül.
Az Alkotmánybíróság bíráinak jogállása
14. §
(1) A bírák a döntéshozatal során függetlenek, s a Szlovák Köztársaság Alkotmánya (a továbbiakban: „Alkotmány”), valamint az alkotmányerejű törvények kötelezik őket.
(2) Az Alkotmánybíróságot kötelezik a törvények is, amikor döntenek a
a) kormányrendeleteknek, a minisztériumok és az államigazgatás más központi szervei általános érvényű jogszabályainak az Alkotmánnyal, alkotmányerejű törvényekkel, a nemzetközi szerződésekkel – amelyekkel a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa egyetértését fejezte ki, és amelyeket ratifikált, és amelyeket törvényben meghatározott módon hirdetett ki –, törvényekkel való összhangjáról,
b) az általános érvényű rendeleteknek az Alkotmány 68. cikkelye alapján az Alkotmánnyal, alkotmányos törvényekkel, nemzetközi szerződésekkel – amelyekkel a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa egyetértését fejezte ki, és amelyeket ratifikált, és amelyeket törvényben meghatározott módon hirdetett ki –, törvényekkel való összhangjáról,
c) az államigazgatás helyi szervei általános érvényű rendeleteinek és a területi önkormányzati szervek általános érvényű rendeleteinek az Alkotmány 71. cikkelye 2. bekezdése alapján az Alkotmánnyal, alkotmányos törvényekkel, nemzetközi szerződésekkel – amelyekkel a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa egyetértését fejezte ki, és amelyeket ratifikált, és amelyeket törvényben meghatározott módon hirdetett ki –, törvényekkel, kormányrendeletekkel és a minisztériumok és az államigazgatás más központi szervei általános érvényű jogszabályaival való összhangjáról.
(3) A bírót nem lehet vád alá helyezni, sem őrizetbe venni az Alkotmánybíróság beleegyezése nélkül. Ha az Alkotmánybíróság megtagadja a beleegyezést, a bíró elleni bűnvádi eljárás vagy őrizetbe vétele tisztségének gyakorlása idején kizárt; ilyen esetben a jogvesztő határidőt fel kell függeszteni a tisztség további gyakorlásának idejére.
(4) Ha a bírót tetten érték és letartóztatták bűncselekmény elkövetése során, az illető szerv köteles ezt azonnal jelenteni az Alkotmánybíróságnak. Ha az Alkotmánybíróság nem adja beleegyezését a letartóztatásra, a bírót azonnal szabadon kell bocsátani.
15. §
(1) A bíráknak lelkiismeretesen kell ellátniuk tisztségüket, és gyakorlása során, valamint polgári életükben is tartózkodniuk kell olyan cselekedetektől, amelyek sértenék az Alkotmánybíróság méltóságát, a bíró méltóságát és az Alkotmánybíróság iránti bizalmat.
(2) A bírákat a hivatalos ügyekben titoktartás kötelezi, éspedig a bírói tisztség megszűnése után is. A titoktartás kötelezettsége alól a bírót az Alkotmánybíróság elnöke mentheti fel. Az Alkotmánybíróság elnökét ez alól a kötelezettség alól a köztársasági elnök mentheti fel.
(3) A 2. bekezdés rendelkezése az Alkotmánybíróság dolgozóira is vonatkozik.
16. §
A bírák fegyelmi felelőssége
(1) Az Alkotmánybíróság elnöke javaslatot terjeszthet az Alkotmánybíróság plénuma elé fegyelmi eljárás megindítására, amennyiben a bíró vétkesen megszegte a szolgálati kötelességeket, vagy viselkedésével megsértette a bírói tisztség méltóságát, vagy veszélyeztette az Alkotmánybíróság iránti bizalmat, vagy a felszólítás ellenére folytatja a bírói tisztséggel összeegyeztethetetlen tevékenységet.
(2) Az Alkotmánybíróság plénuma meghallgatja a bírót, aki ellen a javaslat irányul. A javaslatot elutasítja, ha megállapítja, hogy az nem megalapozott. Ha a javaslat megalapozott, háromtagú fegyelmi szenátust választ.
(3) A fegyelmi szenátus megalapításától az eljárás befejezéséig a plénum felfüggesztheti a bíró tisztségének gyakorlását.
(4) Az 1. bekezdésben foglalt cselekedetért fegyelmi intézkedésként figyelmeztetést lehet kiróni. Ha a fegyelmi szenátus arra a következtetésre jut, hogy a bíró nem követte el az 1. bekezdésben foglalt cselekedetet, megszünteti a fegyelmi eljárást.
(5) A bíró vagy az Alkotmánybíróság elnöke panasszal élhet a fegyelmi szenátus ellen a döntést követően 15 napon belül, a panaszról az Alkotmánybíróság plénuma dönt.
(6) Amennyiben a bíró olyan tettet követett el, melynek következtében tisztségében maradása ellentmondásba kerülne az Alkotmánybíróság küldetésével és bíráinak jogállásával, az Alkotmánybíróság plénuma javasolhatja, hogy a Szlovák Köztársaság elnöke hívja vissza a bírót. Az ilyen javaslatról való döntéshez az Alkotmánybíróság legkevesebb hét bírájának egyetértése szükséges.
(7) A fegyelmi eljárás folyamatára külön jogszabály5) ennek megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni, ha ez a törvény nem rendelkezik másként. A további részletekről az Alkotmánybíróság igazgatási és ügyrendi szabályzata rendelkezik.
16.a §
Pótdíj az Alkotmánybíróság bírói tisztségének gyakorlásáért és pótdíj a hozzátartozók nyugdíjához
(1) A bíró, aki megbízatási időszakának több mint felében töltött be bírói tisztséget, jogosult a bírói tisztségért járó pótdíjra, ha
a) befejezte a bírói tisztség gyakorlását és
b) jogosult az öregségi, korkedvezményes öregségi vagy rokkantsági nyugdíj folyósítására.
(2) A bíró jogosult a bírói tisztség gyakorlásáért járó pótdíjra a bírói alapbér 33,3 százalékában, felfelé kerekítve egész euróra, az 1. bekezdésben foglalt feltételek teljesítésének hónapja után következő hónap első napjától kezdve.
(3) A bírónak csak egy pótdíj jár a bírói tisztség gyakorlásáért, tekintet nélkül a megbízatási időszakok számára, amelyekben bírói tisztséget töltött be.
(4) Ha a bíró jogosult a bírói tisztség gyakorlásáért járó pótdíjra, és ezzel egyidejűleg külön jogszabály szerint is jogosult pótdíjra tisztsége betöltéséért, csak az egyik pótdíjra jogosult. Ugyanez érvényes a túlélő hozzátartozók nyugdíjához járó pótdíjra is.
(5) A túlélő hozzátartozók nyugdíjához pótdíj jár
a) a feleségnek elhunyt férje utáni özvegyi nyugdíjához, ha az bíró volt, a bírónak járó pótdíj 60 százalékában, amelyre a bíró halála napján volt jogosult,
b) a férjnek elhunyt felesége utáni özvegyi nyugdíjához, ha az bíró volt, a bírónak járó pótdíj 60 százalékában, amelyre a bíró halála napján volt jogosult,
c) az eltartott gyermeknek az elhunyt szülő vagy örökbefogadó utáni árvasági nyugdíjához, ha az bíró volt, a bírónak járó pótdíj 30 százalékában, amelyre a bíró halála napján volt jogosult. Ha olyan gyermekről van szó, akinek nincs másik szülője, pótdíja a bírónak járó pótdíj 60 százaléka lesz, amelyre a bíró halála napján volt jogosult.
(6) A bírói tisztség gyakorlásáért járó pótdíj és a túlélő hozzátartozók nyugdíjához tartozó pótlék növekszik, ha megnövekszik a bírói alapfizetés. A megnövekedett pótdíjra a jogosult személynek attól a naptól van joga, amelytől kezdve megnövekszik a bírói alapfizetés.
(7) A bírói tisztség gyakorlásáért járó pótdíjról és a túlélő hozzátartozók nyugdíjához tartozó pótdíjról az Alkotmánybíróság dönt a megítélésük céljából benyújtott kérvény kézbesítése utáni 30 napon belül. A bírói tisztség gyakorlásáért járó pótdíjat és a túlélő hozzátartozók nyugdíjához tartozó pótdíjat banki utalással, a jogosult által megjelölt bankban vagy külföldi bankfiókban vezetett bankszámlára folyósítják.
(8) A bírói tisztség gyakorlásáért járó pótdíjat és a túlélő hozzátartozók nyugdíjához tartozó pótdíjat az Alkotmánybíróság megelőlegezve, az általa meghatározott rendszeres időközönként folyósítja, legkésőbb azon hónap 15. napjáig, amelyért a pótdíjat juttatja.
(9) Az 1-8. bekezdések rendelkezései arra a bíróra is vonatkoznak, aki bírói tisztségét ezen törvény hatálybalépése előtt gyakorolta, ugyanez vonatkozik a bíró túlélő hozzátartozóira.
17. §
(1) A bírák havi fizetését, tisztségi pótdíjukat és további juttatásaikat a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa határozza meg külön törvényben.
(2) Ha a bíró betegség miatt nem gyakorolja bírói tisztségét, külön jogszabály6) alapján kapja fizetését, de legtovább a naptári év hat hónapján át; ez alatt az idő alatt nem jogosult a betegbiztosítás juttatásaira.
(3) A bírónak minden naptári évben két hét megelőző rehabilitáció jár saját szabadságán kívül. A megelőző rehabilitáció szolgáltatásaival és az ezzel összefüggő tartózkodással kapcsolatos kiadásokat az állam téríti.
HARMADIK RÉSZ
Az Alkotmánybíróság eljárási rendje
ELSŐ FEJEZET
Általános rendelkezések
18. §
(1) Az Alkotmánybíróság megindítja az eljárást, ha a javaslat benyújtója
a) a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselőinek legkevesebb egyötöde,
b) a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke,
c) a Szlovák Köztársaság Kormánya,
d) bíróság, saját döntéshozatali tevékenysége kapcsán,
e) a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze,
f) az alapvető jogok biztosa (ombudsman) jogszabályokkal való összhang ügyében a 125. cikkely 1. bekezdése alapján, ha további érvényesítésük veszélyezteti az alapvető jogokat és szabadságjogokat vagy a Szlovák Köztársaság által ratifikált és törvényben meghatározott módon kihirdetett nemzetközi szerződésből következő emberjogokat és alapvető szabadságjogokat,
g) bárki, akinek jogügyében az Alkotmány 127. és 127.a cikkelyében foglaltak szerint kell eljárni.
(2) Az eljárás az indítványnak az Alkotmánybírósághoz való kézbesítése napján kezdődik.
19. §
A 18. § 1 bekezdése d) pontja értelmében bíróság alatt az illetékes szenátust vagy az egyesbírót7) kell érteni.
20. §
(1) Az indítványt az eljárás megkezdésére az Alkotmánybírósághoz írásban kell benyújtani. Az indítványnak tartalmaznia kell, milyen ügyre vonatkozik, ki nyújtja be, esetleg ki ellen irányul, milyen döntést vár el az indítványozó, az indítvány megindokolását és a javasolt bizonyítékokat.
(2) Az eljárás megkezdésére tett indítványhoz csatolni kell a meghatalmazást az indítványozó ügyvéd vagy jogász általi jogi képviseletére. A meghatalmazásban szó szerint le kell írni, hogy az Alkotmánybíróságon való képviseletre szól.
(3) Az Alkotmánybíróságot kötelezi az eljárás megkezdésére tett indítvány, kivéve az e törvényben kifejezetten idézett eseteket.
21. §
(1) Az eljárás résztvevői az indítványozó és esetenként az, aki ellen az indítvány irányul, valamint azon személyek, akiket ez a törvény meghatároz.
(2) Az eljárás további résztvevői azon személyek, akiknek ezt a státust ez a törvény elismeri, ha erről a státusról nem mondanak le. Az eljárásban ugyanolyan jogaik és kötelességeik vannak, mint az eljárás résztvevőinek, de csak saját maguk nevében járnak el.
(3) Az állami szerveket vagy a területi önkormányzati szerveket mint az eljárás résztvevőit vagy mint az eljárás további résztvevőit a szóbeli tárgyaláson az általuk kijelölt jogi képviselő képviseli. Ha nem a törvényhozó szerv vagy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselőcsoportja képviselőjéről van szó a 18. § 1. bekezdése a) pontja értelmében, felsőfokú jogi képzettséggel kell rendelkeznie.
(4) Ha az eljárás résztvevője a bíróság, a szenátust a szenátus elnöke képviseli.
23. §
Természetes személyek a szóbeli tárgyaláson vagy más személyes meghallgatáson saját anyanyelvüket használhatják. A tolmácsolás költségeit az Alkotmánybíróság fedezi.
23.a §
Ha a bíró a beadvány tartalma alapján megállapítja, hogy az nem eljárást megkezdésére vonatkozó indítvány, a beadványt elutasítja. A beadvány elutasításáról írásban értesíti azt, aki a beadványt az Alkotmánybírósághoz benyújtotta.
24. §
Az indítvány nem fogadható be, ha
a) olyan ügyre irányul, amelyről az Alkotmánybíróság már döntést hozott, kivéve azokat az eseteket, amelyekben csak az eljárás feltételeiről döntött, s az új indítványban a feltételeket már teljesítették,
b) az Alkotmánybíróság ugyanabban az ügyben eljárást folytat,
c) az indítványozó az indítvánnyal az Alkotmánybíróság döntésének felülvizsgálatát követeli.
25. §
(1) Az Alkotmánybíróság az indítványt előzetes, zárt ülésén az indítványozó jelenléte nélkül bírálja el, ha ezen törvény nem rendelkezik másként.
(2) Azokat az indítványokat, amelyeknek tárgyalása nem tartozik az Alkotmánybíróság jogkörébe, azokat az indítványokat, amelyek nem teljesítik a törvény által előírt feltételeket, a be nem fogadható indítványokat, a nyilvánvalóan nem jogosult személy által beterjesztett indítványokat, valamint a meghatározott határidőn túl előterjesztett indítványokat az Alkotmánybíróság az előzetes elbírálás során határozattal elutasíthatja, szóbeli tárgyalás nélkül. Az Alkotmánybíróság az olyan indítványt is elutasíthatja, amely nyilvánvalóan megalapozatlan. Ha az Alkotmánybíróság figyelmeztette az indítványozót ezekre a hiányosságokra, határozatát nem kell megindokolnia.
(3) Ha az indítvány nem került elhalasztásra vagy elutasításra, további eljárásra kerül, olyan mértékben, ahogy az indítvány befogadásáról kiadott határozat a rendelkező részben ezt meghatározza.
26. §
Az indítványok elbírálását illetően az Alkotmánybíróságnak nem kell betartania beérkezési sorrendjüket, ha az ügyet, amelyre valamelyik indítvány vonatkozik, halaszthatatlannak tartja.
27. §
(1) Bírói tisztségének gyakorlásából ki lehet zárni a bírót az ügyben való eljárásból, ha tekintettel az ügyhöz való viszonyára, tekintettel az eljárásban részt vevő személyekhez vagy képviselőikhez való viszonyára, elfogulatlansága kétségbe vonható.
(2) Az 1. bekezdés szerinti kizárást maga után vonó okokat a bíró haladéktalanul bejelenti az Alkotmánybíróság elnökének.
28. §
(1) Az eljárás résztvevője kijelentheti, hogy valamelyik bírót elfogultság miatt elutasítja. Ha az okok, amelyek a bíró elfogultság miatti elutasításához vezetnek, a szóbeli tárgyalás megkezdéséig nyilvánultak meg, az elfogultságot az eljárás résztvevője legkésőbb a szóbeli tárgyalás elején jelentheti be. Ha az okok, amelyek a bíró elfogultság miatti elutasításához vezetnek, a szóbeli tárgyalás során alakulnak ki, az eljárás részvevője haladéktalanul elfogultsági kifogást emelhet a bíróval szemben. A bíró elfogultságára irányuló utólagos kifogást az Alkotmánybíróság nem veszi figyelembe, és nem határoz róla.
(2) Ha a döntéshozatal az Alkotmánybíróság plénumában történik, a bíró elfogultság miatti kizárásáról az Alkotmánybíróság plénuma dönt; a kizárt bíró nem szavaz. Ha az Alkotmánybíróság szenátusában történő döntéshozatalról van szó, a bíró elfogultság miatti kizárásáról más szenátus dönt; az elutasított bíró nem szavaz. Szavazategyenlőség esetén az elnöklő szava lesz a döntő.
(3) Ha a bíró maga jelenti be az ügy tárgyával összefüggő elfogultságát, s feltünteti ennek okait, a 2. bekezdés értelmében kell eljárni.
29. §
(1) A beadvány, melyről az Alkotmánybíróság szenátusban vagy plénumban dönt, a munkaelosztás tervével összhangban a bíróhoz mint előadó bíróhoz véletlen elosztással kerül az Alkotmánybíróság plénuma által jóváhagyott műszaki és programeszközök segítségével, oly módon, hogy kizárható legyen az ügyek elosztásának befolyásolása. Az Alkotmánybíróság plénuma hagyja jóvá a munkaelosztás tervét minden évre, legkésőbb az előző év december 15-éig.
(2) Ha az előadó bíró nem utasítja el a beadványt a 23.a § értelmében, előkészíti az ügyet előzetes érdemi elbírálásra. Ha az indítványt eljárásra befogadják, az Alkotmánybíróság szenátusában vagy plénumában vizsgálják meg.
(3) Az előadó bíró biztosítja, hogy az indítványt, amely további eljárásra került, késedelem nélkül kézbesítsék az eljárás többi résztvevőjének az általa meghatározott határidőn belüli nyilatkozattételre való felhívással együtt.
(4) Az előadó bíró elrendelheti, hogy az eljárás minden résztvevője a meghatározott határidőn belül adja át az Alkotmánybíróságnak a szükséges számú oldalhű másolatokat javaslatairól, nyilatkozatairól vagy más beadványairól az Alkotmánybíróság felé, vagy az eljárásban részt vevő más személyek felé; ha ez nem így valósul meg, ezeket az iratanyagokat az eljárás azon résztvevőjének terhére szerzik be, akire ez a felelősség irányult.
30. §
(1) Az Alkotmánybíróság által az Alkotmány 125., 125.a, 126., 127., 127.a cikkelye és 129. cikkelye 4. és 5. bekezdése alapján vizsgált ügyekben szóbeli tárgyalásra kerül sor.
(2) Az Alkotmánybíróság az eljárás résztvevőinek beleegyezésével eltekinthet a szóbeli tárgyalástól, ha ettől a tárgyalástól nem várható el az ügy további tisztázása.
(3) A szóbeli tárgyaláson joguk van részt venni az eljárás résztvevőinek és az ő képviselőiknek.
(4) Az Alkotmány 125., 126., 127.a cikkelye és 129. cikkelye 4. bekezdése alapján vizsgált ügyekben a szóbeli tárgyalások nyilvánosak. Más ügyekben a tárgyalás nyilvános, ha az Alkotmánybíróság komoly okok miatt nem zárta ki a nyilvánosságot az egész tárgyaláson vagy annak egy részén való részvételből.
(5) A szóbeli tárgyalás nyilvános voltáról ennek megfelelően érvényesek a bírósági eljárásokra8) vonatkozó jogszabályok rendelkezései.
(6) Az Alkotmánybíróság döntései és az Alkotmánybíróság határozatai a szóbeli tárgyalások után nyilvános kihirdetésre kerülnek.
31. §
(1) Az Alkotmánybíróság az ügy helyzetének tisztázása céljából bizonyítási eljárást folytat le. A szóbeli tárgyaláson kívüli valamely bizonyítási eljárás folytatásával megbízhatja az egyes bírókat. Bizonyítási eljárás folytatásával más bíróságot is megbízhat.
(2) Minden bíróság, közigazgatási szerv és más állami szerv az Alkotmánybíróság kérésére segítséget nyújt az Alkotmánybíróságnak a döntéséhez szükséges anyagok beszerzésében.
(3) A tanú vagy szakértő nem hivatkozhat a jogi rendelkezések által meghatározott titoktartási kötelezettségére, ha az Alkotmánybíróság határozattal felmentette őt az adott esetre a kötelező titoktartás alól.
31.a §
Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, és az ügy természete ezt nem zárja ki, az Alkotmánybíróság eljárási rendjére a polgári perrendtartásról szóló törvény és a Büntető Törvénykönyv megfelelő rendelkezései vonatkoznak.
32. §
(1) Ha a bíró nem ért egyet az Alkotmánybíróság plénumának vagy szenátusának döntésével vagy annak indoklásával, jogában áll, hogy eltérő álláspontját a döntéshez csatolják. A bíró eltérő álláspontját ugyanúgy kézbesítik és hirdetik ki, mint a döntés más részeit.
(2) A plénumban vagy a szenátusban a döntésről történő szavazásnál csak a bírók és a jegyzőkönyvvezető lehetnek jelen.
(3) Az Alkotmány 136. cikkelye 2. és 3. bekezdésében foglalt ügyekben titkos szavazással szavaznak.
33. §
(1) Az ügyről érdemben végzéssel dönt az Alkotmánybíróság, ha ez a törvény nem rendelkezik másként. Más ügyekben határozattal dönt. Ítélettel csak az Alkotmány 129. cikkelye 5. bekezdése értelmében folytatott eljárás esetén dönt.
(2) Az Alkotmánybíróság döntéseit a jogszabályok összhangjáról, a megtámadott jogszabályok, illetve egy részük, egyes rendelkezéseik hatályának felfüggesztéséről, a hatály felfüggesztésének megszüntetéséről, valamint az Alkotmány vagy más alkotmányos törvény értelmezéséről szóló határozatait a Szlovák Köztársaság Törvénytára (a továbbiakban: „Törvénytár”) teszi közzé.
(3) Az ügyben érdemben hozott végzést meg kell indokolni, és „a Szlovák Köztársaság nevében” kell kihirdetni.
34. §
Az eljárásban részt vevő személyeknek és képviselőiknek kézbesítik az Alkotmánybíróság minden határozatát, amelyet a tárgyalt ügyben hozott.
35. §
Az Alkotmánybíróság előtti eljárás illetékmentes, ha ez a törvény nem rendelkezik másként.
36. §
(1) Az Alkotmánybíróság előtti eljárás költségeit, amelyek az eljárásban részt vevő személy számára keletkeznek, az eljárásban részt vevő személy maga viseli.
(2) Az Alkotmánybíróság indokolt esetekben az eljárás eredménye alapján döntésében elrendelheti az eljárásban részt vevő valamelyik személy számára, hogy térítse meg az eljárásban részt vevő más személy teljes vagy részbeni költségeit.
36.a §
Az Alkotmánybíróság döntéseinek nyilvánosságra hozatala és hozzáférhetővé tétele
(1) Az Alkotmánybíróság köteles nyilvánosságra hozni az eljárást lezáró jogerős határozatokat, az átmeneti intézkedésekről és a megtámadott jogerős döntések felfüggesztéséről szóló határozatokat, rendelkezéseket vagy más beavatkozásokat, mégpedig a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizedik munkanapon belül az Alkotmánybíróság weboldalán.
(2) Az (1) bekezdés szerinti határozatokban kisatírozásra kerülnek azon adatok, melyek kisatírozásával biztosítva lesz a jog és a jog által védett érdekek védelme. A határozatokban kisatírozásra kerülő adatok kategóriáit, valamint a bírósági határozatok nyilvánossá tételének eljárási módját a 79. § értelmében az Alkotmánybíróság plénuma határozza meg.
(3) Az Alkotmánybíróság külön törvény8a) szerinti kérvény alapján hozzáférhetővé teszi az összes bírósági határozatot, beleértve azon határozatokat is, amelyek nem a tárgyalt ügyben születtek. Emellett intézkedéseket hoz a jog és a jog által védett érdekek védelmére.8b)
MÁSODIK FEJEZET
Külön rendelkezések
Első szakasz
A jogszabályok összhangjának vizsgálata
37. §
(1) Ha a 18. § 1. bekezdése a)-f) pontjaiba foglalt személyek arra a véleményre jutnak, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nincs összhangban a magasabb szintű jogszabállyal vagy a nemzetközi szerződéssel,9) az Alkotmánybíróságnál eljárás megindítására vonatkozó indítványt terjeszthetnek elő.
(2) Az eljárás további résztvevője a Szlovák Köztársaság Kormánya a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma képviseletében.
(3) Az eljárás megindítására vonatkozó indítványnak a 20. §-ban feltüntetett követelményeken kívül tartalmaznia kell
a) az előírás megjelölését, amelynek ütközését kifogásolja a magasabb szintű jogszabállyal, kibővítve nyilatkozattétellel arra vonatkozóan, hogy az indítványozó az előírást egész terjedelmében, vagy egy részében, illetve egyes rendelkezéseiben támadja-e,
b) a magasabb szintű jogi előírás, annak egy része vagy egyes rendelkezései megjelölését, a nemzetközi szerződés, annak egy része vagy egyes rendelkezései megnevezését, amellyel a megtámadott előírás nincs összhangban.
38. §
(1) Ha az Alkotmánybíróság elfogadja az eljárás megindítására vonatkozó indítványt az Alkotmány 125. cikkelye 1. bekezdése értelmében, határozattal felfüggesztheti a megtámadott jogszabályok, egyes részeik, esetleg némely rendelkezéseik hatályát, ha további érvényesítésük veszélyeztetheti az alapvető jogokat vagy szabadságjogokat, vagy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által ratifikált, törvényben meghatározott módon kihirdetett nemzetközi szerződésekből adódó emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat (a továbbiakban: „alapvető jogok és szabadságjogok”), ha jelentős gazdasági kár vagy más komoly, jóvátehetetlen következmény veszélye áll fenn.
(2) Az alkotmánybíróság dönthet a megtámadott jogszabályok, egy részük, illetve egyes rendelkezéseik hatályának felfüggesztéséről az eljárásban részt vevő személy indítványára is. A hatályosság felfüggesztésére irányuló indítványnak tartalmaznia kell az alapvető jogok és szabadságjogok veszélyeztetettségének konkretizálását és módját, vagy a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy jelentős gazdasági kár vagy más komoly, jóvátehetetlen következmény veszélye áll fenn. Erről az indítványról az Alkotmánybíróság felesleges késedelem nélkül dönt.
(3) A megtámadott jogszabályok, egy részük, illetve egyes rendelkezéseik hatályának felfüggesztéséről szóló határozatot az Alkotmánybíróság indítvány nélkül is megszüntetheti, ha elmúlnak az okok, amelyek ezt a határozatot kiváltották, egyébként a határozat megsemmisül az ügyről érdemben hozott döntéssel vagy az eljárás leállításával.
(4) Az 1. és 3. bekezdés értelmében hozott döntések a Törvénytárban történő nyilvánosságra hozataluk napjától általános érvényűek. Az 1. bekezdés értelmében hozott döntés megsemmisülését az ügyről érdemben hozott döntéssel vagy az eljárás leállításával az Alkotmánybíróság elnöke a Törvénytárban hirdeti ki.
39. §
(1) E törvény 37-41.b §-ai szerint az ügyről érdemben hozott döntés előtt az Alkotmánybíróság elnöke kikéri az általános érvényű rendeletet kiadó szerv álláspontját és a Szlovák Köztársaság Kormánya álláspontját; a Szlovák Köztársaság Kormánya nevében a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma terjeszti elő az álláspontot. Az állásponthoz ez a szerv köteles indoklást is csatolni. Ha ez a szerv a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa, az állásponthoz csatolja a megtámadott törvénytervezetről tartott ülés teljes vitájáról szóló felvételt.
(2) Az Alkotmánybíróság elnöke kikérheti a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének vagy a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyészének álláspontját.
40. §
Ha az Alkotmánybíróság az Alkotmány 125. cikkelye értelmében történő döntése során megállapítja, hogy nincs összhang a vizsgált alacsonyabb szintű jogszabály és a magasabb szintű jogszabály között, vagy a jogszabály és a nemzetközi szerződés között, s emellett ütközést állapít meg más jogszabály és magasabb szintű jogszabály, illetve nemzetközi szerződés között, határozatot ad ki ezen további jogszabályok ütközésének megállapításáról is.
41. §
(1) Az Alkotmánybíróság az ügyről érdemben végzéssel dönt. A végzést az eljárásban résztvevő személyeknek kell kézbesíteni. Az Alkotmánybíróság elnöke döntheti el, hogy a végzést további személyeknek is kézbesítik.
(2) A végzést, amely megállapítja a jogszabályok ütközését a magasabb szintű jogszabállyal, illetve nemzetközi szerződéssel,9) a törvények kihirdetésének meghatározott módján kerül kihirdetésre. A végzés a Törvénytárban történő kihirdetése napjától általános érvényű.
41.a §
(1) A jogszabály, annak részei vagy egyes rendelkezései hatályukat vesztik10) az Alkotmánybíróság végzésének a Törvénytárban történő kihirdetése napjától kezdve.
(2) A szervet, amely köteles a jogszabályt összhangba hozni az Alkotmány 125. cikkelye, 3. bekezdése alapján, kötelezi az Alkotmánybíróságnak a végzésében kifejezett jogi véleménye.
(3) Az Alkotmánybíróság végzése alapján a jogszabályok hatályának, illetve érvényességének elvesztésével nem újul meg az általuk megszüntetett jogszabályok érvényessége; de ha csak módosításukra vagy kiegészítésükre került sor, akkor a régebbi jogszabály érvényes, ezen módosítás vagy kiegészítés előtti formájában.
(4) Ha a vizsgált jogszabályok érvényességüket vesztik az Alkotmánybíróság végzésének kihirdetése előtt, az eljárás megszűnik.
41.b §
(1) Ha a bíróság büntetőeljárás során olyan jogszabály szerint hozta meg ítéletét, amely később az Alkotmány 125. cikkelye alapján elvesztette hatályosságát, az ítélet, amely jogerőre emelkedett, de nem került végrehajtásra, az ilyen jogszabály, ennek egy része, illetve egyes rendelkezései hatályosságának elvesztése okot jelent az eljárás megújítására a Büntető Törvénykönyv rendelkezései alapján.
(2) A további jogerős határozatok, amelyek a polgári perrendtartás és a közigazgatási rendtartás szerinti eljárások alapján kerültek kiadásra olyan jogszabály alapján, amely egészében, részben vagy egyes rendelkezéseiben elvesztette hatályosságát, érintetlenek maradnak; az ilyen határozatokkal elrendelt kötelességeket nem lehet kényszerítő eszközökkel végrehajtani.11)
Második szakasz
Eljárás a nemzetközi szerződések összhangjáról
41.c §
(1) Az eljárás megindítására vonatkozó indítványt a megkötött nemzetközi szerződés és az Alkotmány vagy alkotmányerejű törvények összhangjáról, amely nemzetközi szerződéshez a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának egyetértésére van szükség, az Alkotmánybíróságnál a Szlovák Köztársaság elnöke vagy a Szlovák Köztársaság Kormánya nyújthatja be a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának ülésére való beterjesztését megelőzően.
(2) Az indítványnak a 20. § 1. bekezdésében leírt általános követelményeken kívül tartalmaznia kell
a) a megkötött nemzetközi szerződés megjelölését,
b) az iratanyagokat, amelyekből a nemzetközi szerződés megkötése során kiindultak,
c) az indokokat, amelyek az indítványozót a megkötött nemzetközi szerződés és az Alkotmány, illetve alkotmányjogi törvények összhangjának kétségbe vonására indították.
(3) Az indítványhoz csatolni kell az adott nemzetközi szerződést.
41.d §
Az Alkotmánybíróság a kézbesítéstől számított 60 napon belül dönt az indítványról.
41.e §
(1) Az Alkotmánybíróság az ügyben érdemi végzéssel dönt, amelyet az indítványozónak és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának kézbesít.
(2) Ha az Alkotmánybíróság úgy dönt, hogy a megkötött nemzetközi szerződés nincs összhangban az Alkotmánnyal vagy az alkotmányerejű törvényekkel, nem lehet azt ratifikálni.
Harmadik szakasz
Eljárás a népszavazás tárgyáról
41.f §
(1) Az eljárás megindítására vonatkozó indítványt a népszavazás tárgya összhangjáról, amely külön jogszabály12) értelmében kerül kiírásra, a Szlovák Köztársaság elnöke nyújthatja be, ha a népszavazás kiírása előtt kétségei merülnek fel, hogy a népszavazás tárgya összhangban van-e az Alkotmánnyal vagy az alkotmányerejű törvényekkel.
(2) Az indítványnak a 20. § 1. bekezdésében leírt általános követelményeken kívül tartalmaznia kell
a) a népszavazás tárgyát,
b) a népszavazás kihirdetésének jogalapját,
c) az okokat, amelyek az indítványozót a népszavazás tárgya és az Alkotmány, illetve alkotmányjogi törvények összhangjának kétségbe vonására indították.
41.g §
(1) Az Alkotmánybíróság a kézbesítéstől számított 60 napon belül dönt az indítványról.
(2) Az Alkotmánybíróság döntése meghozatalát megelőzően kikéri a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának álláspontját, ha a népszavazás kiírására az ő határozata alapján kerül sor, vagy a külön jogszabály13) alapján kinevezett petíciós bizottság álláspontját, ha a népszavazás kiírására a polgárok petíciója alapján kerül sor.
41.h §
(1) Az Alkotmánybíróság az ügyben érdemi végzéssel dönt, amelyet az indítványozónak és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának vagy a petíciós bizottságnak kézbesít, ha a népszavazás kiírására a polgárok petíciója alapján kerül sor.
(2) Ha az Alkotmánybíróság úgy dönt, hogy a népszavazás tárgya nincs összhangban az Alkotmánnyal vagy az alkotmányerejű törvényekkel, az ilyen népszavazást nem lehet kiírni.
Negyedik szakasz
Eljárás a hatásköri viták ügyében
42. §
Az eljárás megindítására vonatkozó indítványt az a központi szerv nyújthatja be, amely azt állítja, hogy a döntés az ő hatáskörébe tartozik, valamint az is, amely elutasítja a hatásköri illetékességet. Az indítványhoz csatolni kell az Alkotmánybíróság döntéséhez szükséges írásos anyagokat.
44. §
Az Alkotmánybíróság az ilyen ügyekben határozattal dönt.
Ötödik szakasz
Az alkotmányerejű törvények értelmezése
45. §
Az Alkotmánybíróság csak vitás ügyekben értelmezi az alkotmányerejű törvényeket.
46. §
(1) Az indítvány benyújtására a 18. § 1. bekezdése a)-e) pontjaiban felsorolt személyek jogosultak.
(2) Az eljárás résztvevője az a más állami szerv is, amelyről az indítványozó azt állítja, hogy az alkotmányerejű törvényt helytelenül értelmezi.
47. §
Az eljárás megindítására vonatkozó indítványnak a 20. §-ban feltüntetett általános követelményeken kívül tartalmaznia kell az adatokat arról, melyik alkotmányerejű törvényt, illetve melyik részét vagy rendelkezését kell értelmezni, milyen okok miatt vitás az ügy, s az indítványozó szerint melyik állami szerv értelmezi helytelenül az alkotmányerejű törvényt.
48. §
Az eljárás megindítására vonatkozó indítvány ügyében az Alkotmánybíróság szenátusa nem nyilvános ülésen, határozattal dönt.
Hatodik szakasz
Eljárás a panaszokról
Eljárás a természetes és jogi személyek panaszairól
49. §
A panaszt az a természetes vagy jogi személy nyújthatja be (a továbbiakban: „panasztevő”), aki azt állítja, hogy jogerős döntéssel, rendelettel vagy más beavatkozással alapvető jogainak vagy szabadságjogainak sérelme következett be, ha ezen alapvető jogok és szabadságjogok védelmét nem más bíróság látja el.
50. §
(1) A panasznak a 20. §-ban leírt általános követelményeken kívül meg kell jelölnie,
a) mely alapvető jogok és szabadságjogok sérelme következett be a panasztevő állítása szerint,
b) a jogerős döntést, rendeletet vagy más beavatkozást, amellyel az alapvető jogok és szabadságjogok sérelme következett be,
c) ki ellen irányul a panasz.
(2) A panaszhoz csatolni kell a jogerős döntés, rendelet másolatát, vagy az egyéb beavatkozás más bizonyítékát.
(3) Ha a panasztevő arányosan megfelelő anyagi elégtételt követel, fel kell tüntetnie követelése terjedelmét, s az okokat, amelyek miatt elégtételt követel.
51. §
Az eljárás résztvevői a panasztevő és az, aki ellen a panasz irányul.
52. §
(1) Panasz benyújtásának nincs halasztó hatálya.
(2) Az Alkotmánybíróság a panasztevő javaslatára átmeneti intézkedést hozhat és elhalaszthatja a megtámadott jogerős döntés, rendelet vagy más beavatkozás végrehajtását, ha az nincs ellentétben fontos közérdekkel, és ha a megtámadott döntés, rendelet vagy más beavatkozás végrehajtása nem jelent a panasztevő számára nagyobb kárt, mint amilyen más személyeket érhetne a végrehajtás elhalasztása következtében; főleg elrendeli a szervnek, amely a panasztevő szerint megsértette a panasztevő alapvető jogait vagy szabadságjogait, átmenetileg tartózkodjon a jogerős döntés, rendelet vagy más beavatkozás végrehajtásától, és a harmadik személyeknek elrendeli, hogy átmenetileg tartózkodjanak a jogerős döntés, rendelet vagy más beavatkozás által számukra elismert jogosultságok gyakorlásától.
(3) Az átmeneti intézkedés legkésőbb az ügyben érdemben hozott döntés jogerőre emelkedésével ér véget, ha az Alkotmánybíróság nem rendeli el hamarabbi megszűnését.
(4) Az átmeneti intézkedést indítvány nélkül is meg lehet szüntetni, ha elmúlnak az okok, amelyek miatt létrejött.
53. §
(1) Panasznak nincs helye, ha a panasztevő nem merítette ki a jogorvoslat lehetőségét vagy más jogi eszközök lehetőségét, amelyeket a törvény alapvető jogainak és szabadságjogainak védelmére hatékonyan nyújt számára, s amelyek alkalmazására a panasztevő külön jogszabályok14) alapján jogosult.
(2) Az Alkotmánybíróság nem tagadja meg a panasz befogadását, akkor sem, ha nem teljesült az 1. bekezdés feltétele, ha a panasztevő igazolja, hogy ezt a feltételt különös figyelmet érdemlő okok miatt nem teljesítette.
(3) Panaszt két hónappal a döntés, rendelet jogerőre emelkedését, vagy az egyéb beavatkozásról szóló értesítést követő két hónapon belül lehet benyújtani. Ez a határidő a rendelet vagy más beavatkozás esetében attól a naptól számítódik, amikor a panasztevő a rendeletről vagy más beavatkozásról tudomást szerezhetett.
54. §
Ha a panasztevő visszavonja panaszát, az Alkotmánybíróság leállítja az eljárást, kivéve azt az esetet, amikor az Alkotmánybíróság döntése alapján a panasz visszavonása nem megengedett, főleg ha a panasz olyan jogerős döntés, rendelkezés vagy más beavatkozás ellen irányul, amelyek rendkívül súlyosan sértik a panasztevő alapvető jogait vagy szabadságjogait.
55. §
Az Alkotmánybíróság az előző eljárások ténymegállapításaiból indul ki, ha nem születik más döntés.
56. §
(1) Ha az Alkotmánybíróság helyt ad a panasznak, végzésben mondja ki, melyik alapvető jog vagy szabadságjog, és az Alkotmány vagy alkotmányerejű törvény vagy nemzetközi szerződés melyik rendelkezésének sérelme következett be, és milyen jogerős határozat, rendelkezés vagy más beavatkozás sértette meg az alapvető jogot vagy szabadságjogot.
(2) Ha az alapvető jog vagy szabadságjog sérelme döntés vagy rendelkezés által következett be, az Alkotmánybíróság az ilyen döntést vagy rendelkezést megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság megsemmisíti a más beavatkozást is, amely által az alapvető jog vagy szabadságjog sérelme bekövetkezett, ha ezt a más beavatkozás jellege megengedi.
(3) Ha az Alkotmánybíróság helyt ad a panasznak,
a) elrendelheti, hogy az, aki az alapvető jogot vagy szabadságjogot tétlenségével megsértette, az ügyben külön jogszabály14) alapján járjon el,
b) további eljárásra visszautalhatja az ügyet,
c) megtilthatja az alapvető jog vagy emberi jog megsértésének folytatását, vagy
d) elrendelheti, hogy az, aki megsértette az alapvető jogot vagy szabadságjogot, újítsa fel az alapvető jog vagy szabadságjog előtti állapotot.
(4) Az Alkotmánybíróság az alapvető jog vagy emberjog megsértése elszenvedőjének arányosan megfelelő anyagi elégtételt is jóváhagyhat.
(5) Ha az Alkotmánybíróság döntésével jóváhagyja az arányosan megfelelő anyagi elégtételt, az alapvető jogot vagy szabadságjogot megsértő szerv köteles azt a panasztevőnek az Alkotmánybíróság döntése jogerőre emelkedésétől számított két hónapon belül megfizetni.
(6) Ha az Alkotmánybíróság megszünteti a jogerős döntést, rendelkezést vagy más beavatkozást, s az ügyet további eljárásra visszaküldi, az, aki az ügyben döntést hozott, döntött a rendelkezésről vagy más beavatkozást eszközölt, köteles az ügyet újratárgyalni és az ügyben újra dönteni. Ebben az eljárásban az Alkotmánybíróság jogi véleménye kötelezi.
(7) Azt, aki az ügyben döntést hozott, döntött a rendelkezésről vagy más beavatkozást eszközölt, a 3. bekezdés alapján hozott döntés kötelezi, ez a döntés kézbesítésétől számítva végrehajtható.
Eljárás a területi
önkormányzatok panaszairól
57. §
Panaszt nyújthat be a területi önkormányzat szerve,15) amely azt állítja, hogy alkotmányellenes vagy törvényellenes döntéssel vagy más alkotmányellenes vagy törvényellenes beavatkozással beavatkozás történt a területi önkormányzat ügyébe, ha az ilyen döntések és beavatkozások elleni védelméről más bíróság nem jogosult dönteni.
58. §
(1) A panasznak az indítványra vonatkozó, a 20. §-ban feltüntetett általános követelményeken kívül tartalmaznia kell
a) az alkotmányellenes vagy törvényellenes döntés, vagy alkotmányellenes vagy törvényellenes beavatkozás megnevezését,
b) a területi önkormányzat ügyének megnevezését, amelybe beavatkozás történt,
c) ki ellen irányul a panasz.
(2) A panaszhoz csatolni kell a jogerős döntés másolatát vagy az egyéb beavatkozás bizonyítékát.
58.a §
Az eljárás résztvevői a területi önkormányzat, amely a panaszt benyújtotta, és az, aki ellen a panasz irányul.
58.b §
(1) Panasznak nincs helye, ha a panasztevő nem merítette ki a jogi eszközök lehetőségét, amelyekkel a törvény a területi önkormányzat ügyeibe való beavatkozás ellen hatékonyan védi őt, s amelyek alkalmazására a panasztevő külön jogszabályok16) alapján jogosult.
(2) Az Alkotmánybíróság nem tagadja meg a panasz befogadását, akkor sem, ha nem teljesült az 1. bekezdés feltétele, ha a panasztevő igazolja, hogy ezt a feltételt különös figyelmet érdemlő okok miatt nem teljesítette.
(3) Panaszt két hónappal a döntés jogerőre emelkedését vagy a területi önkormányzat ügyébe való más beavatkozásról szóló értesítést követő két hónapon belül lehet benyújtani. Ez a határidő más beavatkozás esetében attól a naptól számítódik, amikor a panasztevő erről a beavatkozásról tudomást szerezhetett.
58.c §
Ha a panasztevő visszavonja panaszát, az Alkotmánybíróság leállítja az alkotmányjogi panaszeljárást.
58.d §
(1) Ha az Alkotmánybíróság helyt ad a panasznak, végzésében kimondja, miben rejlik az alkotmányellenes vagy törvényellenes döntés vagy alkotmányellenes, illetve törvényellenes beavatkozás a területi önkormányzat ügyeibe, melyik alapvető jog vagy szabadságjog sérelme következett be, s milyen döntéssel vagy beavatkozással jött létre a sérelem.
(2) Ha a beavatkozás a területi önkormányzat ügyébe határozattal történt, az Alkotmánybíróság egyidejűleg megsemmisíti ezt a határozatot. Ha a területi önkormányzat jogának megsértése más beavatkozáson alapszik, mint a határozat, az Alkotmánybíróság megtiltja a jog megsértésének folytatását és elrendeli, hogy ha lehetséges, felújítsák a jogsértés előtti állapotot.
(3) Ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti a határozatot és az ügyet további eljárás céljából visszaküldi, a szerv, amely az ügyben döntött, köteles az ügyet újratárgyalni és az ügyben újra dönteni. Ebben az eljárásban kötelezi őt az Alkotmánybíróság jogi véleménye.
58.e §
A területi önkormányzatok panaszairól folytatott eljárásban arányosan kell alkalmazni az 53. § 2. bekezdése és az 55. § rendelkezéseit.
Hetedik szakasz
Eljárás választási ügyekben
59. §
(1) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába, az Európai Parlamentbe vagy a helyi önkormányzati szervbe történő választások, illetve a választások eredménye alkotmányellenessége vagy törvényellenessége okán panaszt nyújthat be a 18. § 1. bekezdése a)-e) pontjaiban megjelölt indítványozón kívül politikai párt is, amely részt vett a választásokon, a választási körzet jogosult választóinak tíz százaléka, vagy a jelölt, aki a választási körzetben megszerezte a választók szavazatainak legkevesebb 10 százalékát.
(2) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába, az Európai Parlamentbe vagy a helyi önkormányzati szervbe történő választások eredménye ellen panaszt nyújthat be az az ellenjelölt is, aki megszerezte a szavazatok legkevesebb 10 százalékát. Panaszt nyújthat be az illető választási körzet választóinak legkevesebb 10 százaléka is; a panaszhoz csatolni kell ezen polgárok aláírását és címét.
60. §
(1) Az eljárás megindítására vonatkozó indítványnak a 20. §-ban leírt általános követelmények mellett tartalmaznia kell
a) a panasztevő nyilatkozatát arról, hogy az egész Szlovák Köztársaság területén történő választást, vagy csak bizonyos választási kerületben történő választást támadja; a jelölt csak más jelölt megválasztását támadhatja meg saját választási körzetében,
b) az okokat, amelyek miatt támadja a választást, a bizonyítékok megjelölésével együtt,
c) az adatokat és bizonyítékokat arról, hogy jogosult indítványozó az 59. § alapján; ez nem érvényes a 18. § a)-e) pontjaiban feltüntetett indítványozók esetében,
d) az ügyben hozandó döntésjavaslatot a 63. § 2. bekezdése alapján.
(2) Az 1. bekezdés alapján az indítványt a választások eredményeinek kihirdetését követő tíz napon belül kell benyújtani.
61. §
Az indítványozón kívül az eljárás résztvevői a politikai pártok és politikai mozgalmak is, amelyek a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába, az Európai Parlamentbe és a helyi önkormányzati szervekbe történő választásokon képviseletet szereztek. A jelölt panaszáról folytatott eljárásban (59. § 1. bekezdése) a részvevők csak a panasztevő és a jelölt, aki ellen a panasz irányul.
62. §
Az Alkotmánybíróság kikér minden iratot és jelentést, amely a választásokra vonatkozik.
63. §
(1) Az Alkotmánybíróság
a) érvénytelennek kiálthatja ki a választásokat,
b) megsemmisítheti a megtámadott választási eredményeket,
c) megsemmisítheti a választási bizottság határozatát, és megválasztottnak mondhatja ki azt, akit rendesen megválasztottak,
d) elutasíthatja a panaszt.
(2) Az 1. § a)-c) pontjaiban leírt esetekben az Alkotmánybíróság végzéssel dönt.
(3) A végzést, amellyel az Alkotmánybíróság a választásokat érvénytelennek kiáltotta ki, indoklással együtt haladéktalanul kézbesíteni kell a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának és a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának.
(4) Az 1. bekezdés b) és c) pontja esetében hozott végzésről az Alkotmánybíróság értesíti a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsát vagy a helyi önkormányzat illetékes szervét, a politikai pártokat és politikai mozgalmakat, valamint a 61. §-ban feltüntetett szerv tagját.
(5) Az elutasításról szóló határozatról csak a panasztevőt értesíti.
(6) Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati szervbe történő választások alkotmányellenessége vagy törvényellenessége okán benyújtott panaszról vagy a helyi önkormányzati szervbe történő választások eredményei ellen tett panaszról a panasz kézbesítését követő 90 napon belül dönt.
63.a §
(1) A Szlovák Köztársaság köztársasági elnökválasztása alkotmányellenes vagy törvényellenes volta okán panaszt nyújthatnak be a 18. § 1. bekezdése a), c) és e) pontjában feltüntetett indítványozók és a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökjelöltje, aki a választáson sikertelenül szerepelt.
(2) Az eljárás résztvevői az indítványozó és a jelölt, akit a megtámadott választáson a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökévé választottak.
63.b §
(1) Az eljárás megindítására vonatkozó indítványnak a 20. §-ban leírt általános követelmények mellett tovább tartalmaznia kell:
a) az indítványozó nyilatkozatát arról, hogy a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökválasztását a Szlovák Köztársaság egész területén támadja-e, vagy csak bizonyos választási körzetben,
b) az indítványozó nyilatkozatát arról, hogy a Szlovák Köztársaság elnökválasztását alkotmányellenesség vagy törvényellenesség okán, esetleg mindkét ok miatt támadja, a megsértett jogszabályok feltüntetésével együtt,
c) az okokat, amelyek miatt a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökválasztását támadja, a bizonyítékok feltüntetésével,
d) az adatokat és bizonyítékokat arról, hogy jogosult indítványozó a 63.a § alapján, ez nem érvényes, ha a 18. § 1. bekezdése a), c) és e) pontjában feltüntetett indítványozókról van szó,
e) az ügyben hozandó döntésjavaslatot a 63.a § alapján.
(2) Az indítványt az 1. bekezdés alapján a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökválasztása eredményeinek kihirdetése utáni tíz napon belül kell benyújtani.
63.c §
Ezen eljárás célja a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökválasztása alkotmányosságának és törvényességének vizsgálata. Ehhez az Alkotmánybíróság kikéri a szükséges választási dokumentumokat17) és meghallgatja az érintett személyeket.
63.d §
(1) Az Alkotmánybíróság
a) a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökválasztását érvénytelennek mondhatja ki és elrendelheti a választás megismétlését külön jogszabály18) értelmében,
b) a panaszt elutasíthatja.
(2) Az Alkotmánybíróság végzéssel dönt.
(3) Az 1. bekezdés a) pontja esetében az Alkotmánybíróság a végzését indoklással együtt haladéktalanul kézbesíti a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elnökének és a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának.
(4) A panasz elutasításáról szóló végzést az 1. bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványozónak küldi el.
Nyolcadik szakasz
Eljárás a politikai párt vagy mozgalom feloszlatásáról vagy tevékenységének felfüggesztéséről
64. §
Az eljárás során az Alkotmány 129. cikkelye 4. bekezdése alapján megfelelően kell alkalmazni e törvény 49-56. §-ainak rendelkezéseit.
65. §
(1) A politikai párt vagy politikai mozgalom feloszlatásáról vagy tevékenységének felfüggesztéséről szóló határozat vizsgálatára vonatkozó indítványt a 18. § 1 bekezdése a)-e) pontjaiban feltüntetett indítványozókon kívül politikai párt vagy politikai mozgalom is benyújthatja. Az eljárás megindítására vonatkozó beadvány halasztó hatályú.
(2) Az ügyben való döntés előtt az Alkotmánybíróság elnöke vagy a szenátus elnöke kikéri a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma és a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze állásfoglalását.
(3) Az Alkotmánybíróság határozatát az indítványozónak és a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának kell kézbesíteni.
Kilencedik szakasz
Eljárás a népszavazás eredménye elleni panaszokról és a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke leváltásáról tartott népszavazás eredménye ellen emelt panaszokról
66. §
(1) Ha ez a törvény nem rendelkezik másként, a népszavazás eredménye ellen emelt panaszokról folytatott eljárásra az eljárás megindítására vonatkozó szabályok érvényesek.
(2) Indítványozó lehet
a) a Szlovák Köztársaság képviselőinek legkevesebb egyötöde,
b) a Szlovák Köztársaság elnöke,
c) a Szlovák Köztársaság Kormánya,
d) a Szlovák Köztáraság legfőbb ügyésze,
e) a Szlovák Köztársaság polgárainak legkevesebb 350 fős csoportja.
(3) A panaszt az Alkotmánybíróságnál a népszavazás eredményeinek kihirdetése utáni 30 napon belül kell benyújtani.
67. §
Az állami szervek és azon szervek, amelyek részt vesznek a népszavazás megszervezésében és eredményeinek megállapításában, kötelesek az Alkotmánybíróságnak annak kérésére tájékoztatással szolgálni és rendelkezésére bocsátani a népszavazással kapcsolatos iratanyagokat.
68. §
(1) Az Alkotmánybíróság elnöke és a szenátus tagjai jogosultak az illetékes központi népszavazási körzet elnökének jelenlétében felnyitni a szavazatok iratait tartalmazó lepecsételt irattárolót, és elvégezni a népszavazás alkotmányosságának megállapításához szükséges vizsgálatot.
(2) Az irattároló felnyitásáról és a megállapított tényekről jegyzőkönyv készül, amelyet az Alkotmánybíróság elnöke és az 1. bekezdés alapján a további résztvevő személyek írnak alá, akik jogosultak esetleges kifogásokkal élni a jegyzőkönyv tartalmával szemben.
(3) A szükséges eljárási műveletek elvégzése után az Alkotmánybíróság elnöke lepecsételi az irattárolót.
69. §
Ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányosság megsértése döntő módon befolyásolta vagy befolyásolhatta az eredményt, határozatban kijelenti, hogy a lezajlott népszavazás érvénytelen.
70. §
(1) A népszavazás eredménye elleni panaszról az Alkotmánybíróság a kézbesítése utáni tíz napon belül dönt.
(2) Az Alkotmánybíróság határozatát haladéktalanul közzéteszi a Szlovák Köztársaság Hírügynöksége és indoklás nélkül a Törvénytár.
70.a §
(1) A Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke leváltásáról tartott népszavazás eredménye ellen emelt panaszról folytatott eljárásban az Alkotmánybíróság a 66. § 1. bekezdése és a 67-69. § rendelkezéseit alkalmazza.
(2) Indítványozó lehet
a) a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának legkevesebb tizenöt képviselője,
b) a Szlovák Köztársaság Kormánya.
(3) A panaszt a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke leváltásáról tartott népszavazás eredményének kihirdetését követően tíz napon belül kell az Alkotmánybírósághoz benyújtani.
70.b §
(1) A Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke leváltásáról tartott népszavazás eredménye ellen emelt panaszról az Alkotmánybíróság tíz napon belül dönt.
(2) Az Alkotmánybíróság határozatáról haladéktalanul értesíteni kell a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökét, az indítványozót, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnökét, és indoklás nélkül közzé kell tenni a Törvénytárban.
Tizedik szakasz
Eljárás a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselője mandátumának hitelesítése vagy a hitelesítés megtagadása ellen benyújtott panaszról
71. §
Az eljárás a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselőjének indítványára kezdődik.
72. §
(1) A panaszhoz csatolni kell a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa határozatát a hitelesítésről vagy a hitelesítés megtagadásáról.
(2) A hitelesítésről vagy a hitelesítés megtagadásáról hozott döntés elleni panasz benyújtásának határideje 30 nap.
73. §
Az indítványról a szenátus határozattal dönt.
Tizenegyedik szakasz
Eljárás a közérdek védelme és az érdekütközés megakadályozása ügyében hozott határozat vizsgálatára
73.a §
(1) Az eljárás köztisztviselő19) indítványára kezdődik, akit érint a határozat, melyet a köztisztviselők tisztségének ellátása során a közérdek védelméről szóló alkotmányerejű törvény alapján olyan szerv hozott meg, amely végrehajtja a közérdek védelme és érdekütközés ügyében indított eljárást20) vagy külön jogszabály szerint20a) (a továbbiakban: „szerv”).
(2) Az indítvány benyújtására a 20. § vonatkozik. Az indítványhoz csatolni kell az 1. bekezdés értelmében vett szerv megtámadott határozatát.
73.b §
(1) Az eljárás résztvevője az indítványozó és a szerv, amely kiadta a határozatot a közérdek védelme és az érdekütközés megakadályozása ügyében a köztisztviselők tisztségének ellátása során a közérdek védelméről szóló alkotmányerejű törvény alapján20) vagy külön jogszabály szerint.20a)
(2) Az indítványban az Alkotmánybíróság szenátusa jár el, és nem nyilvános ülésen dönt róla.
(3) Ha az Alkotmánybíróság szenátusa megállapítja, hogy a köztisztviselő eljárása19) ellentétben áll a közérdek védelméről szóló alkotmányerejű törvénnyel vagy külön jogszabállyal,20b) a szerv határozatát saját határozatával megerősíti. Ellentétes esetben a szerv megtámadott határozatát az Alkotmánybíróság szenátusa végzéssel semmisíti meg.
(4) Az Alkotmánybíróság döntése végleges.20)
Tizenkettedik szakasz
Eljárás a köztársasági elnök elleni vádról
74. §
(1) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának a köztársasági elnök hazaárulása miatti vádja ügyében az Alkotmánybíróság csak a tény minősítésében jár el a Büntető Törvénykönyv alapján.
(2) Az eljárás során a Büntető Perrendtartás rendelkezéseit arányosan alkalmazzák.
(3) Az Alkotmánybíróság ítélettel dönt.
(4) Az Alkotmánybíróság elmarasztaló ítélete az Alkotmány 107. cikkelye alapján a köztársasági elnöki tisztség elvesztését és a tisztség újbóli megszerzése lehetőségének elvesztését jelenti.
Tizenharmadik szakasz
Eljárás a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről szóló határozat összhangjáról
74.a §
(1) Eljárás megkezdésére vonatkozó indítvány benyújtására a rendkívüli állapotról szóló határozat összhangjáról a további határozatokkal, amelyek az előző határozattal összefüggnek, a 18. § 1. bekezdése a), c) és e) pontjaiban feltüntetett személyek jogosultak.
(2) Eljárás megkezdésére vonatkozó indítvány benyújtására a szükségállapotról szóló határozat összhangjáról a további határozatokkal, amelyek az előző határozattal összefüggnek, a 18. § 1. bekezdése a) és b) pontjaiban feltüntetett személyek jogosultak.
(3) Az eljárás résztvevői az indítványozó és a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke.
74.b §
(1) Az eljárás megkezdésére vonatkozó indítványnak a 20. § 1. bekezdésében leírt általános követelményeken kívül tartalmaznia kell
a) a feltételek leírását, amelyek mellett a határozat a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről megszületett,
b) további határozatok feltüntetését, amelyek összefüggnek a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről szóló határozattal,
c) az okokat, amelyek miatt az indítványozónak kétségei merültek fel a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről szóló határozat és az Alkotmány, valamint az alkotmányerejű törvények közötti összhanggal kapcsolatban.
(2) Az indítványozó, ha lehetséges, csatolja a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről szóló határozatot és a további határozatok másolatát, amelyek összefüggnek a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről szóló határozattal.
74.c §
Az eljárásra vonatkozó indítványt a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetésétől számított tíz napon belül lehet benyújtani. Az Alkotmánybíróság az indítványról a kézbesítése utáni három napon belül dönt.
74.d §
Az Alkotmánybíróság az ügyben érdemi határozattal dönt, amelyet az eljárás résztvevőinek kézbesít. A határozatot egyidejűleg kézbesíti a Szlovák Köztársaság miniszterelnökének és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elnökének. Az Alkotmánybíróság elnöke biztosítja a határozat közzétételét a Szlovák Köztársaság Hírügynöksége által.
Tizennegyedik szakasz
Az Alkotmánybíróság további fegyelmi és más jogköre
74.e §
(1) A Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága elnöke, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága alelnöke és a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze elleni fegyelmi eljárásra külön jogszabályokat21) alkalmaznak megfelelő mértékben.
(2) Ha az illetékes szerv jelzi az Alkotmánybíróság elnökének, hogy kéri az Alkotmánybíróság jóváhagyásának kiadását a bíró, a külön jogszabály22) szerinti bíró vagy a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze ellen indított büntető eljárásra vagy előzetes letartóztatásba helyezésére, az Alkotmánybíróság elnöke késedelem nélkül összehívja az Alkotmánybíróság plénumát. Az Alkotmánybíróság plénuma elbírálja az illetékes szerv kérvényét és dönt róla, miközben lehetőséget ad a személynek, akire a kérvény vonatkozik, hogy nyilatkozzon az üggyel kapcsolatban. Ha a kérvény bíróra vonatkozik, az nem szavaz.
(3) Ha a külön jogszabály22) szerinti bírót vagy a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyészét bűncselekmény elkövetése során tetten érték és letartóztatták, ugyanúgy kell eljárni, mint ahogy ezen törvény 14. §-a 4. bekezdése rendelkezik.
ÖTÖDIK RÉSZ
Átmeneti és zárórendelkezések
76. §
(1) A Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságban kiadott törvények és egyéb általános érvényű jogszabályok, amelyek ellentétben állnak a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, hatályukat vesztik az Alkotmánybíróság határozata Törvénytárban való közzététele napján. Hatályosságuk elvesztése az Alkotmánybíróság határozata Törvénytárban3) való közzététele utáni kilencvenedik napon lép érvénybe.
(2) Az eljárásra megfelelő mértékben kell alkalmazni ezen törvény harmadik része második fejezete első szakasza rendelkezéseit.
77. §
Az Alkotmánybíróság a Szlovák Köztársaság állami költségvetésében önálló fejezetet képez.
78. §
Az Alkotmánybíróság ülése idején tilos a döntését befolyásolandó polgári tömörülés, éspedig az Alkotmánybíróság épülete 50 méteres körzetében, vagy azon épület körzetében, amelyben az Alkotmánybíróság tárgyal.
79. §
Az Alkotmánybíróság szervezeti felépítésének és eljárási rendjének részleteit az Alkotmánybíróság igazgatási és ügyrendje szabályozza, amelyet az Alkotmánybíróság plénuma hagy jóvá. A Törvénytárban hirdetik ki.
79.a §
(1) Természetes személy vagy jogi személy, akinek alkotmányjogi panaszáról vagy beadványáról ezen törvény hatályba lépéséig az ügy érdemében nem született döntés, ezen törvény hatálybalépésétől számítva 30 napon belül kérvényezheti, hogy beadványát ezen törvény beadványaként bírálják el; ilyen esetben az ügyben a továbbiakban a hatálybalépése utáni törvény alapján kell eljárni
(2) Az Alkotmánybíróság elutasítja a panaszt, ha tartalmilag ugyanilyen panaszról már döntést hozott az alkotmányjogi panaszról történő eljárásban vagy a beadványról történő eljárásban a jelenlegi jogszabályok értelmében.
79.b §
Átmeneti rendelkezések a 2010. április 1-jétől hatályosszabályozásokhoz
A helyi önkormányzati választások és a választások eredménye alkotmányellenessége vagy törvényellenessége okán benyújtott panaszeljárást, amely 2010. március 31-éig nem fejeződött be, a 2010. március 31-éig érvényes rendelkezések alapján kell befejezni.
80. §
Hatályát veszíti a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 8/1992 számú törvénye a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága szervezeti felépítéséről és eljárási rendjéről.
81. §
Ez a törvény kihirdetése napjával lép hatályba.
Ivan Gašparovič, s. k.
Vladimír Mečiar, s. k.
1) A Tt. 400/2009. számú, az állami szolgálatról szóló többször módosított törvénye.
3) A Tt. 400/2009. számú többször módosított törvénye 81-114. §-ai, 132-134. §-ai.
4) A Tt. 400/2009. számú törvénye 113. §-a.
4a) A Tt. 549/2003. sz., a bírósági tisztviselőkről szóló többször módosított törvénye
5) A Tt. 385/2000. számú, a bírákról és szavazó bírákról szóló többször módosított törvénye 123-130. §-ai, 133.a és 134. §-a.
7) A Tt. 335/1991. számú, a bíróságokról és bírókról szóló törvénye 4. §-a 1. bekezdése.
8) Polgári Perrendtartás és Büntető Perrendtartás.
8a) A Tt. 211/2000. sz., az információkhoz való szabad hozzáférésről és egyes törvények módosításáról vagy kiegészítéséről szóló, többször módosított törvénye (törvény az információszabadságról)
8b) A Tt. 211/2000. sz., többször módosított törvénye 8-12. §-ai
9) Az Alkotmány 7. és 125. cikkelye.
1a) Az Alkotmány 11. és 125. cikkelye..
10) Az Alkotmány 125. cikkelye 3. bekezdése.
11) Például a többször módosított Polgári Perrendtartás 251. §-a, a Tt. 71/1967. számú, a közigazgatási eljárásról szóló többször módosított törvény (közigazgatási rendtartás) 71. §-a, a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. számú, az adók és illetékek kezeléséről és a területi pénzügyi szervek rendszerének változásairól szóló többször módosított törvény 73. §-a.
12) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 564/1992. számú többször módosított törvénye.
13) A Tt. 85/1990. számú, a petíciós jogról szóló törvénye, a Tt. 242/1998.számú törvényével módosítva és például a Polgári Perrendtartás, a Tt. 71/1967.számú törvénye, a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/ 1992. számú többször módosított törvénye.
14) Például a Polgári perrendtartás, a Tt. 71/1967. sz. törvénye, a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 511/1992. sz. törvénye a későbbi jogszabályok értelmében.
15) Például a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 369/1990. számú, a községi önkormányzatokról szóló többször módosított törvénye 10. §-a 1. bekezdése.
16) Például a Polgári Perrendtartás, a Tt. 153/2001. számú, az ügyészségről szóló törvénye.
19) A Tt. 357/2004. sz., a köztisztviselők tisztségének ellátásakor a közérdek védelméről szóló alkotmánytörvénye 2. cikkelyének 1. bekezdése a Tt. 545/2005. sz. alkotmánytörvényének értelmében.
A Tt. 402/2013. sz., az Elektronikus Kommunikációt és Postai Szolgáltatásokat Szabályozó Hivatalról és a Közlekedési Hivatalról szóló törvény 4. §-ának 4. pontja a későbbi módosítások értelmében.
20) A Tt. 357/2004. számú alkotmányerejű törvénye 9. és 10. cikkelye, a Tt. 545/2005. számú alkotmányerejű törvénnyel módosítva.
20a) A Tt. 402/2013. sz. törvényének 5. és 6. §-a.
20b) A Tt. 402/2013. sz. törvénye.
21) A Tt. 385/2000. számú törvénye.
A Tt. 154/2001. számú, az ügyészekről és az ügyészség gyakornokairól szóló törvénye.
22) A Tt. 385/2000. számú törvénye.
1f) A Tt. 460/1992. számú törvénye, a Szlovák Köztársaság Alkotmánya a Tt. 244/1998. számú alkotmányerejű törvénnyel és a 9/1999. számú alkotmányerejű törvénnyel módosítva.
1g) A Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának Tt. 398/1998. számú határozata.
6) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának a Tt. 120/1993. számú, a Szlovák Köztársaság alkotmányos tényezőinek javadalmazásáról szóló többször módosított törvénye.
17) A Tt. 46/1999. számú,a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökválasztásáról, a leváltására kiírt népszavazásról szóló többször módosított törvénye 26. §-a 3. bekezdése, 28. §-a 3. bekezdése és 30. §-a 3. bekezdése.
18) A Tt. 46/1999. számú, a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökválasztásáról, a leváltásáról kiírt népszavazásról szóló többször módosított törvénye.
2) A Tt. 552/2003. számú, a közérdekű munka végzéséről szóló törvénye.
2a) Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény 11. Protokollja 34. cikkelye, amely módosítja az egyezménnyel megalapozott ellenőrzési rendszert (a Tt. 102/1999. számú hirdetménye).
23) Az Alkotmány 152. cikkelye.
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 38/1993. számú törvényének 1. sz. melléklete a későbbi jogszabályok értelmében
AZ ÁLLAMI ALKALMAZOTTAK FIZETÉSI OSZTÁLYAINAK LEÍRÁSA
a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága Hivatalában
4. BÉROSZTÁLY
Képzettségi feltételek: általános középiskolai végzettség, szakközépiskolai végzettség vagy magasabb szintű szakmai végzettség, szakmai gyakorlat és speciális műveltségi előfeltételek, ha ezeket külön jogszabály rendeli el.
Besorolás: főelőadó
Munkaköri leírás:
4.01 Az állami alkalmazotti viszonyok érvényesítése szakmai ügyiratainak önálló kezelése a tárgykörben behatárolt területen.
4.02 Teljes szakmai ügyirat önálló kezelése a titkos adatok területén.
4.03 Teljes szakmai ügyirat kezelése a vezetői tevékenység, a döntéshozatal, az ellenőrzés vagy a szakvéleményekhez szükséges alapiratok előkészítését érintő tárgykörben behatárolt területen.
4.04 Önálló szaktevékenység a bírósági ügyirat és a nyilvántartások vezetése területén.
4.05 Teljes szakmai ügyirat kezelése a protokoll és a külföldi kapcsolatok területén.
4.06 Önálló tevékenység a jegyzőkönyvek, fotódokumentációk és más jelentős dokumentumok archiválásának szakmai előkészítése és megvalósítása területén.
4.07 Önálló szaktevékenység információ közzététele és nyújtása területén.
5. BÉROSZTÁLY
Képesítési feltételek: felsőfokú alapképzés vagy felsőfokú mesterképzés és speciális műveltségi előfeltételek, ha ezeket külön jogszabály rendeli el.
Besorolás: tanácsos
Munkaköri leírás:
5.01 Önálló szakmai tevékenység a tárgykörben behatárolt területen vagy a részleges alapiratok, szakmai állásfoglalások kidolgozásának szaktevékenysége a tárgykörben behatárolt területen.
5.02 Költségvetés készítése meghatározott terjedelemben és a bevételek, valamint a kiadások merítése teljesítésének nyomon követése.
5.03 Ellenőrzői tevékenyég a tárgykörben behatárolt területen.
6. BÉROSZTÁLY
Képesítési feltételek: felsőfokú alapképzés vagy felsőfokú mesterképzés, szakmai gyakorlat és speciális műveltségi előfeltételek, ha ezeket külön jogszabály rendeli el.
Besorolás: önálló tanácsos
Munkaköri leírás:
6.01 Önálló szakmai tevékenység az állami alkalmazottak jogviszonyai biztosítása területén.
6.02 Önálló szakmai tevékenység a teljes ügyirat kezelésében a költségvetés vagy pénzügy területén.
6.03 Önálló szakmai tevékenység az intézkedések javaslattételében vagy a szakmai állásfoglalások önálló megítélésében és kidolgozásában a tárgykörben behatárolt területen.
6.04 Hivatalos látogatások és szolgálati külföldi látogatások protokolláris biztosítása.
6.05 Koordinációs, elemzői és ellenőrzői tevékenység a titkos adatok területén.
6.06 Elemzői, módszertani és szervezői tevékenység az információk közzététele területén, az információ esetleges közvetlen kidolgozásával és közzétételével.
7. BÉROSZTÁLY
Képesítési feltételek: felsőfokú alapképzés vagy felsőfokú mesterképzés, szakmai gyakorlat és speciális műveltségi előfeltételek, ha ezeket külön jogszabály rendeli el.
Besorolás: szaktanácsos
Munkaköri leírás:
7.01 Koordinációs és módszertani tevékenység az állami alkalmazottak jogviszonyai biztosítása területén.
7.02 Koordinációs és módszertani tevékenység a költségvetés és pénzügy területén.
7.03 Elemzői tevékenység a tárgykör területére vonatkozó kérdésekben hozott döntésekhez szolgáló javaslatok előkészítése, beleértve az eredmények értékelését.
7.04 A Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága Döntéseinek és Határozatainak Gyűjteménye szakmai és szerkesztési-szervezési biztosítása.
7.05 Koncepciós és koordinációs tevékenység a szakmai jogi és információs anyagok biztosítása területén a döntéshozatalra szánt alapiratok előkészítésében.
7.06 Speciális szakmai tevékenység az állami alkalmazottak jogviszonyai biztosításának érvényesítésére vonatkozó szolgálati előírások megalkotása területén.
7.07 Rendszeri és fejlesztési tevékenység az állami informatikai rendszer egy része egyes feladatainak megoldásában.
7.08 Speciális szakmai tevékenység a titkos adatok területének mindegyik minősítési fokozatában, a polgári védelem koordinálása és módszertani irányítása.
7.09 Az állami költségvetés eszközeivel, a külföldi pénzeszközökkel és az állami vagyonnal való gazdálkodás ellenőrzése.
7.10 Határozathozatali tevékenység az információk közzététele területén.
8. BÉROSZTÁLY
Képesítési feltételek: felsőfokú mesterképzés, szakmai gyakorlat és speciális műveltségi előfeltételek, ha ezeket külön jogszabály rendeli el.
Besorolás: főtanácsos
Munkaköri leírás:
8.01 Az Alkotmánybíróságnak kézbesített beadványok elemzése, beleértve a döntéshozatalra szolgáló javaslatok előkészítését.
8.02 Koncepciós és elemzői tevékenység, komplex információk kidolgozása és az Alkotmánybíróság döntéseihez szükséges alapiratok előkészítése.
8.03 Koncepciós és koordinációs tevékenység az államügyek biztosításában.
8.04 Az állami alkalmazotti jogviszonyok koncepciójának megalkotása.
8.05 Koncepciós és koordinációs tevékenység az államügyek teljesítésében a külföldi kapcsolatok területén.
8.06 Koncepciós és koordinációs tevékenység a költségvetés és pénzügy területén, költségvetési javaslatok és végleges költségvetés készítése az illető költségvetési fejezet számára.
8.07 Koncepció megalkotása és koordinációs tevékenység az Alkotmánybíróság informatikai rendszereinek területén az állami információs rendszer függvényében.
8.08 A médiapolitika alkotói tevékenysége és koordinálása.
9. BÉROSZTÁLY
Képesítési feltételek: felsőfokú mesterképzés, szakmai gyakorlat és speciális műveltségi előfeltételek, ha ezeket külön jogszabály rendeli el.
Besorolás: állami tanácsos
Munkaköri leírás:
9.01 Szakértői vélemények és állásfoglalások kidolgozása, az Alkotmánybíróság döntéseihez szükséges alapanyagok kidolgozása.
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 38/1993. számú törvényének 2. sz. melléklete
Az állami alkalmazottak fizetési tarifáinak leírása a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága Hivatalában
Bérosztály |
Tarifabér (euró havonta) |
1. |
420,50 |
2. |
447,00 |
3. |
489,5 |
4. |
524,00 |
5. |
628,00 |
6. |
675,00 |
7. |
757,50 |
8. |
904,5 |
9. |
1047,00 |
Časová verzia účinná od 1. januára 2014 do 31. augusta 2014
38/1993 Z. z.
O ORGANIZÁCII ÚSTAVNÉHO SÚDU SLOVENSKEJ REPUBLIKY, O KONANÍ PRED NÍM A O POSTAVENÍ JEHO SUDCOV
z 20. januára 1993
Zmena:
293/1995 Z. z. s účinnosťou od 22. decembra 1995
124/2002 Z. z. s účinnosťou od 22. decembra 1995
398/1998 Z. z. s účinnosťou od 29. decembra 1998
97/1999 Z. z. s účinnosťou od 14. mája 1999
226/2000 Z. z. s účinnosťou od 1. augusta 2000
124/2002 Z. z. s účinnosťou od 20. marca 2002
124/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2002
124/2002 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2002
551/2003 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2004
324/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. júna 2004
514/2003 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2004
586/2004 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2005
546/2005 Z. z. s účinnosťou od 10. decembra 2005
94/2006 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2006
122/2006 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2006
71/2008 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2008
520/2008 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2009
400/2009 Z. z. s účinnosťou od 1. novembra 2009.
102/2010 Z. z. s účinnosťou od 1. apríla 2010
33/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2011
33/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2012
79/2012 Z. z. s účinnosťou od 1. marca 2013
114/2013 Z. z. s účinnosťou od 21. mája 2013
159/2013 Z. z. s účinnosťou od 20.júna 2013
402/2013 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2014
Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:
PRVÁ ČASŤ
Organizácia Ústavného súdu
§ 1
(1) Ústavný súd Slovenskej republiky (ďalej len "Ústavný súd") je nezávislý súdny orgán ochrany ústavnosti.
(2) Sídlom Ústavného súdu sú Košice.
§ 2
(1) Ústavný súd sa skladá z 13 sudcov.
(2) Na čele Ústavného súdu je predseda, ktorého zastupuje podpredseda.
(3) Ústavný súd rozhoduje v pléne alebo v senátoch.
(4) Plénum Ústavného súdu tvoria všetci sudcovia Ústavného súdu (ďalej len "sudcovia").
(5) Senát Ústavného súdu (ďalej len "senát") sa skladá z predsedu senátu a z dvoch sudcov.
§ 4
Plénum Ústavného súdu
(1) Zasadnutie pléna Ústavného súdu zvoláva, program určuje a rokovanie vedie predseda Ústavného súdu.
(2) Ústavný súd je spôsobilý v pléne konať a uznášať sa, ak je na rokovaní a rozhodovaní prítomných aspoň sedem sudcov.
(3) Plénum Ústavného súdu sa uznáša nadpolovičnou väčšinou všetkých sudcov. Ak sa táto väčšina nedosiahne, návrh sa zamietne.
(4) Rokovanie pléna Ústavného súdu je neverejné, ak nie je v tomto zákone ustanovené inak. Môžu sa na ňom zúčastniť prizvaní pracovníci Kancelárie Ústavného súdu a ďalšie osoby, ktorých prítomnosť je nevyhnutná z procesných dôvodov.
(5) Plénum Ústavného súdu môže rozhodnúť, že sa na jeho rokovaní alebo na časti rokovania môžu zúčastniť aj iné osoby.
(6) Predseda Ústavného súdu môže poveriť niektorého zo sudcov prípravou podkladov potrebných na rozhodnutie pléna Ústavného súdu a referovať o nich na jeho zasadnutí (ďalej len "spravodajca").
(7) Predseda Ústavného súdu vedie rokovanie pléna Ústavného súdu tak, aby sa prerokovali všetky sporné otázky a aby každý sudca mohol o nich rozhodnúť v súlade so svojím sudcovským presvedčením.
§ 5
Senát Ústavného súdu
(1) O veciach, ktoré nepatria do pôsobnosti pléna Ústavného súdu, rozhoduje senát.
(2) O prítomnosti na rokovaní senátu a o poverení spravodajcu na prípravu konania primerane platia ustanovenia § 4 ods. 4 až 6.
(3) Členov senátu určuje plénum Ústavného súdu na jeden rok. Členovia senátu volia predsedu senátu. Ak je predsedom senátu predseda Ústavného súdu, nemôže byť predsedom iného senátu podpredseda Ústavného súdu a naopak.
(4) Neprítomného predsedu senátu zastupuje vekom najstarší člen senátu.
(5) Neprítomného člena senátu dočasne zastúpi iný sudca, ktorého určí predseda Ústavného súdu. Rovnako sa postupuje, ak je člen senátu vylúčený z výkonu sudcovskej funkcie.
§ 6
Zjednocovanie právnych názorov senátov
Senát, ktorý v súvislosti so svojou rozhodovacou činnosťou dospeje k právnemu názoru odchylnému od právneho názoru vyjadreného už v rozhodnutí niektorého zo senátov, predloží plénu Ústavného súdu návrh na zjednotenie odchylných právnych názorov. Plénum Ústavného súdu rozhodne o zjednotení odchylných právnych názorov uznesením. Senát je v ďalšom konaní viazaný uznesením pléna Ústavného súdu.
Predseda Ústavného súdu
§ 7
Predsedu a podpredsedu Ústavného súdu vymenúva zo sudcov Ústavného súdu prezident Slovenskej republiky.
§ 8
(1) Predseda Ústavného súdu zabezpečuje jeho riadny chod prostredníctvom Kancelárie Ústavného súdu (ďalej len "Kancelária").
(2) Predsedu Ústavného súdu v určenom rozsahu a v jeho neprítomnosti v plnom rozsahu zastupuje podpredseda Ústavného súdu. Ak ani podpredseda nie je prítomný, zastupuje ich vekom najstarší sudca Ústavného súdu.
Kancelária Ústavného súdu
§ 9
(1) Kancelária je právnická osoba a plní úlohy spojené s organizačným, personálnym, ekonomickým, administratívnym a technickým zabezpečením činnosti Ústavného súdu. Kancelária môže mimo sídla ústavného súdu zriadiť detašované pracovisko v hlavnom meste Slovenskej republiky.
(2) Kanceláriu riadi a v jej mene vystupuje vedúci Kancelárie. Vedúceho Kancelárie vymenúva a odvoláva predseda Ústavného súdu, ktorému zodpovedá za jej činnosť.
(3) Úlohy Kancelárie plnia štátni zamestnanci1) a zamestnanci.2)
(4) Podrobnosti o organizácii a činnosti Kancelárie a postavenie štátnych zamestnancov v Kancelárii a zamestnancov Kancelárie určuje jej organizačný poriadok, ktorý vydáva vedúci Kancelárie.
§ 9a
(1) Štátni zamestnanci v Kancelárii sú odmeňovaní podľa osobitného predpisu,3) charakteristík platových tried štátneho zamestnanca v Kancelárii a platových taríf štátnych zamestnancov v Kancelárii. Charakteristiky platových tried štátneho zamestnanca v Kancelárii sú uvedené v prílohe č. 1 a platové tarify štátnych zamestnancov v Kancelárii sú uvedené v prílohe č. 2.
(2) Na odmeňovanie štátnych zamestnancov v Kancelárii a na ich ďalšie náležitosti sa vzťahuje osobitný predpis,3) ak tento zákon neustanovuje inak.
(3) Zvýšenie platových taríf štátnych zamestnancov v Kancelárii sa upravuje v súlade s výškou určenou podľa osobitného predpisu.4) Zvýšené platové tarify štátnych zamestnancov v Kancelárii a termín ich platnosti určí služobný predpis.
§ 9b
Vedúcemu Kancelárie určuje plat, paušálnu náhradu výdavkov spojených s výkonom funkcie a ďalšie náležitosti predseda Ústavného súdu.
§ 10
Súdni poradcovia
(1) Na Ústavnom súde sú činní súdni poradcovia Ústavného súdu (ďalej len "poradcovia"). Musia mať vysokoškolské právnické vzdelanie a 5ročnú prax v právnickom povolaní.
(2) Predseda Ústavného súdu, predseda senátu a sudca môžu poradcu poveriť vykonaním jednotlivých úkonov, ktoré inak patria sudcovi, najmä výsluchom svedkov, znalcov a obstaraním listín potrebných na rozhodnutie. Poradca nemôže vypočúvať účastníkov konania ani ich zástupcov.
(3) Poradcovia majú nárok na vykonanie odbornej justičnej skúšky za rovnakých podmienok ako vyšší súdny úradník.4a)
DRUHÁ ČASŤ
Ustanovovanie sudcov Ústavného súdu a zánik ich funkcie
§ 11
Ustanovovanie sudcov
(1) Návrhy na voľbu kandidátov na sudcov môžu podať Národnej rade Slovenskej republiky
a) poslanci Národnej rady Slovenskej republiky,
b) vláda Slovenskej republiky,
c) predseda Ústavného súdu Slovenskej republiky,
d) predseda Najvyššieho súdu Slovenskej republiky,
e) generálny prokurátor Slovenskej republiky,
f) záujmové organizácie právnikov,
g) vedecké inštitúcie.
(2) Pracovný pomer sudcu vzniká dňom zloženia sľubu. Na pracovné vzťahy vyplývajúce z funkcie sudcu sa primerane použijú, ak tento zákon neustanovuje niečo iné, ustanovenia Zákonníka práce. Pracovný pomer sudcu k organizácii, s ktorou je pred zložením sľubu v pracovnom pomere, zostáva zachovaný.
Zánik funkcie sudcu
§ 12
(1) Funkcia sudcu zaniká uplynutím doby, na ktorú bol vymenovaný.
(2) Sudca sa môže svojej funkcie sudcu vzdať. Vzdanie funkcie písomne oznámi predsedovi Ústavného súdu. V takom prípade funkcia sudcu zaniká uplynutím kalendárneho mesiaca, v ktorom bolo písomné oznámenie o vzdaní sa funkcie doručené predsedovi Ústavného súdu.
(3) Ak sa sudca stane poslancom alebo členom vlády, zaniká jeho funkcia dňom zloženia sľubu poslanca alebo člena vlády.
(4) Pracovný pomer sudcu zaniká dňom zániku jeho funkcie.
§ 13
(1) Predseda Ústavného súdu je povinný bez zbytočného odkladu zaslať prezidentovi Slovenskej republiky právoplatný odsudzujúci rozsudok za úmyselný trestný čin sudcu, právoplatný odsudzujúci rozsudok za trestný čin sudcu, ak súd nerozhodol o podmienečnom odložení výkonu trestu odňatia slobody, disciplinárne rozhodnutie Ústavného súdu za čin sudcu, ktorý je nezlučiteľný s výkonom jeho funkcie, oznámenie, že sudca sa nezúčastňuje na konaní Ústavného súdu dlhšie ako jeden rok a oznámenie, že zanikla voliteľnosť sudcu do Národnej rady Slovenskej republiky.
(2) Ak sudca vykonáva činnosť nezlučiteľnú s výkonom funkcie sudcu, vyzve ho predseda Ústavného súdu na jej skončenie do desiatich dní od doručenia výzvy.
Postavenie sudcov Ústavného súdu
§ 14
(1) Sudcovia sú pri rozhodovaní nezávislí a sú viazaní Ústavou Slovenskej republiky (ďalej len "Ústava") a ústavnými zákonmi.
(2) Ústavný súd je viazaný aj zákonmi pri rozhodovaní o súlade
a) nariadení vlády, všeobecne záväzných právnych predpisov ministerstiev a ostatných ústredných orgánov štátnej správy s Ústavou, s ústavnými zákonmi, s medzinárodnými zmluvami, s ktorými vyslovila súhlas Národná rada Slovenskej republiky a ktoré boli ratifikované a vyhlásené spôsobom ustanoveným zákonom, a so zákonmi,
b) všeobecne záväzných nariadení podľa čl. 68 Ústavy s Ústavou, s ústavnými zákonmi, s medzinárodnými zmluvami, s ktorými vyslovila súhlas Národná rada Slovenskej republiky a ktoré boli ratifikované a vyhlásené spôsobom ustanoveným zákonom, a so zákonmi,
c) všeobecne záväzných právnych predpisov miestnych orgánov štátnej správy a všeobecne záväzných nariadení orgánov územnej samosprávy podľa čl. 71 ods. 2 Ústavy s Ústavou, s ústavnými zákonmi, s medzinárodnými zmluvami vyhlásenými spôsobom ustanoveným zákonom, so zákonmi, s nariadeniami vlády a so všeobecne záväznými právnymi predpismi ministerstiev a ostatných ústredných orgánov štátnej správy.
(3) Sudcu nemožno stíhať ani ho vziať do väzby bez súhlasu Ústavného súdu. Ak Ústavný súd súhlas odoprie, trestné stíhanie sudcu alebo jeho vzatie do väzby je počas trvania jeho funkcie vylúčené; v takom prípade premlčacia lehota počas ďalšieho výkonu funkcie neplynie.
(4) Ak bol sudca pristihnutý a zadržaný pri trestnom čine, príslušný orgán je povinný to ihneď oznámiť Ústavnému súdu. Ak Ústavný súd nedá na zadržanie súhlas, sudca musí byť ihneď prepustený.
§ 15
(1) Sudcovia sú povinní vykonávať svoju funkciu svedomite a zdržať sa pri jej výkone i v občianskom živote takého konania, ktoré by mohlo narušiť vážnosť Ústavného súdu, vážnosť sudcu a dôveru k Ústavnému súdu.
(2) Sudcovia sú povinní zachovávať v úradných veciach mlčanlivosť, a to aj po zániku sudcovskej funkcie. Od povinnosti zachovávať mlčanlivosť môže sudcu oslobodiť predseda Ústavného súdu. Predsedu Ústavného súdu môže od tejto povinnosti oslobodiť prezident republiky.
(3) Ustanovenie odseku 2 platí aj pre pracovníkov Ústavného súdu.
§ 16
Disciplinárna zodpovednosť sudcov
(1) Predseda Ústavného súdu môže podať plénu Ústavného súdu návrh na začatie disciplinárneho konania, ak sudca zavinene porušil služobné povinnosti alebo svojím správaním narušil dôstojnosť funkcie sudcu alebo ohrozil dôveru k Ústavnému súdu alebo ak napriek výzve pokračuje v činnosti nezlučiteľnej s funkciou sudcu.
(2) Plénum Ústavného súdu vypočuje sudcu, voči ktorému návrh smeruje. Návrh odmietne, ak zistí, že nie je opodstatnený. Ak je návrh opodstatnený, zvolí trojčlenný disciplinárny senát.
(3) Od ustanovenia disciplinárneho senátu až do skončenia konania môže plénum pozastaviť sudcovi výkon funkcie.
(4) Za konanie podľa odseku 1 možno uložiť ako disciplinárne opatrenie napomenutie. Ak disciplinárny senát dôjde k záveru, že sudca sa nedopustil konania podľa odseku 1, disciplinárne konanie zastaví.
(5) Sudca alebo predseda Ústavného súdu môže proti rozhodnutiu disciplinárneho senátu podať do 15 dní od doručenia rozhodnutia námietky, o ktorých rozhodne plénum Ústavného súdu.
(6) Ak sa sudca dopustil takého konania, že jeho zotrvanie vo funkcii by bolo v rozpore s poslaním Ústavného súdu a s postavením jeho sudcov, môže plénum Ústavného súdu navrhnúť, aby prezident Slovenskej republiky sudcu odvolal. Na uznesenie o takomto návrhu treba súhlas najmenej siedmich sudcov Ústavného súdu.
(7) Na postup v disciplinárnom konaní sa primerane použijú ustanovenia osobitného predpisu,5) ak tento zákon neustanovuje inak. Ďalšie podrobnosti disciplinárneho konania upraví spravovací a rokovací poriadok Ústavného súdu.
§ 16a
Príplatok za výkon funkcie sudcu
Ústavného súdu a príplatok k dôchodku pozostalých
(1) Sudca, ktorý viac než polovicu funkčného obdobia vykonával funkciu sudcu, má nárok na príplatok za výkon funkcie sudcu, ak
a) skončil výkon funkcie sudcu a
b) má nárok na výplatu starobného dôchodku, predčasného starobného dôchodku alebo invalidného dôchodku.
(2) Sudcovi patrí príplatok za výkon funkcie sudcu vo výške 33, 3% základného platu sudcu zaokrúhlený nahor na celé euro, začínajúc prvým dňom mesiaca nasledujúceho po mesiaci, v ktorom splnil podmienky ustanovené v odseku 1.
(3) Sudcovi patrí iba jeden príplatok za výkon funkcie sudcu bez ohľadu na počet funkčných období, v ktorých vykonával funkciu sudcu.
(4) Ak má sudca nárok na príplatok za výkon funkcie sudcu a súčasne má aj nárok na príplatok za výkon funkcie podľa osobitného predpisu, patrí mu iba jeden príplatok. To platí aj pre príplatok k dôchodku pozostalých.
(5) Príplatok k dôchodku pozostalých patrí
a) manželke k vdovskému dôchodku po zomretom manželovi, ktorý bol sudcom, vo výške 60% z príplatku, na ktorý mal sudca nárok ku dňu svojej smrti,
b) manželovi k vdoveckému dôchodku po zomretej manželke, ktorá bola sudkyňou, vo výške 60% z príplatku, na ktorý mala sudkyňa nárok ku dňu svojej smrti,
c) nezaopatrenému dieťaťu k sirotskému dôchodku po zomretom rodičovi alebo po zomretom osvojiteľovi, ktorý bol sudcom, vo výške 30% z príplatku, na ktorý mal sudca nárok ku dňu svojej smrti. Ak ide o také nezaopatrené dieťa, ktoré nemá druhého rodiča, výška jeho príplatku k sirotskému dôchodku je 60% zo sumy príplatku za výkon funkcie sudcu, na ktorú mal zomretý sudca nárok ku dňu svojej smrti.
(6) Príplatok za výkon funkcie sudcu a príplatok k dôchodku pozostalých sa zvýšia, ak sa zvýši základný plat sudcu. Zvýšený príplatok patrí oprávnenej osobe odo dňa, od ktorého sa zvýši základný plat sudcu.
(7) O príplatku za výkon funkcie sudcu a o príplatku k dôchodku pozostalých rozhodne ústavný súd do 30 dní od doručenia žiadosti o ich priznanie. Príplatok za výkon funkcie sudcu a príplatok k dôchodku pozostalých sa vypláca bezhotovostne na účet v banke alebo pobočke zahraničnej banky označený poberateľom.
(8) Príplatok za výkon funkcie sudcu a príplatok k dôchodku pozostalých vypláca ústavný súd vopred v pravidelných mesačných lehotách ním určených, najneskôr 15. deň toho kalendárneho mesiaca, za ktorý sa príplatok vypláca.
(9) Ustanovenia odsekov 1 až 8 sa vzťahujú aj na sudcu, ktorý vykonával funkcie sudcu pred dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona, ako aj na pozostalých tohto sudcu.
§ 17
(1) Mesačný plat, funkčné príplatky a ostatné požitky sudcov ustanoví Národná rada Slovenskej republiky osobitným zákonom.
(2) V čase, keď sudca nevykonáva sudcovskú funkciu pre chorobu, patrí mu plat podľa osobitného predpisu,6) najdlhšie však počas šiestich mesiacov v kalendárnom roku; v tomto čase mu nepatria dávky nemocenského poistenia.
(3) Sudca má nárok na preventívnu rehabilitáciu mimo svojej dovolenky v trvaní dvoch týždňov v kalendárnom roku. Náklady vynaložené s poskytnutím preventívnej rehabilitácie a s ňou súvisiacim pobytom uhrádza štát.
TRETIA ČASŤ
Konanie pred Ústavným súdom
PRVÁ HLAVA
Všeobecné ustanovenia
§ 18
(1) Ústavný súd začne konanie, ak návrh podá
a) najmenej pätina poslancov Národnej rady Slovenskej republiky,
b) prezident Slovenskej republiky,
c) vláda Slovenskej republiky,
d) súd, v súvislosti so svojou rozhodovacou činnosťou,
e) generálny prokurátor Slovenskej republiky,
f) verejný ochranca práv vo veciach súladu právnych predpisov podľa čl. 125 ods. 1, ak ich ďalšie uplatňovanie môže ohroziť základné práva alebo slobody alebo ľudské práva a základné slobody vyplývajúce z medzinárodnej zmluvy, ktorú Slovenská republika ratifikovala a ktorá bola vyhlásená spôsobom ustanoveným zákonom,
g) každý, o ktorého práve sa má konať v prípadoch ustanovených v čl. 127 a čl. 127a Ústavy.
(2) Konanie sa začína dňom doručenia návrhu Ústavnému súdu.
§ 19
Súdom podľa § 18 ods. 1 písm. d) sa rozumie príslušný senát alebo samosudca.7)
§ 20
(1) Návrh na začatie konania sa Ústavnému súdu podáva písomne. Návrh musí obsahovať, akej veci sa týka, kto ho podáva, prípadne proti komu návrh smeruje, akého rozhodnutia sa navrhovateľ domáha, odôvodnenie návrhu a navrhované dôkazy. Návrh musí podpísať navrhovateľ (navrhovatelia) alebo jeho (ich) zástupca.
(2) K návrhu na začatie konania sa musí pripojiť splnomocnenie na zastupovanie navrhovateľa advokátom alebo komerčným právnikom, ak tento zákon neustanovuje inak. V splnomocnení sa musí výslovne uviesť, že sa udeľuje na zastupovanie pred Ústavným súdom.
(3) Ústavný súd je viazaný návrhom na začatie konania okrem prípadov výslovne uvedených v tomto zákone.
§ 21
(1) Účastníkmi konania sú navrhovateľ a prípadne ten, proti komu návrh smeruje, ako aj osoby, o ktorých to ustanovuje tento zákon.
(2) Vedľajšími účastníkmi konania sú osoby, ktorým toto postavenie priznáva tento zákon, ak sa tohto postavenia nevzdajú. Majú v konaní rovnaké práva a povinnosti ako účastníci konania, konajú však iba sami za seba.
(3) Štátne orgány alebo orgány územnej samosprávy ako účastníkov konania alebo vedľajších účastníkov konania na ústnom pojednávaní zastupuje nimi ustanovený zástupca. Ak nejde o zástupcu zákonodarného orgánu alebo o skupinu poslancov Národnej rady Slovenskej republiky uvedenej v § 18 ods. 1 písm. a), musí mať vysokoškolské právnické vzdelanie.
(4) Ak je účastníkom konania súd, zastupuje senát jeho predseda.
§ 23
Fyzické osoby môžu na ústnom pojednávaní alebo pri inom osobnom rokovaní používať svoj materinský jazyk. Trovy tlmočenia znáša Ústavný súd.
§ 23a
Ak sudca z obsahu podania zistí, že nejde o návrh na začatie konania, podanie odloží. O odložení podania písomne vyrozumie toho, kto sa s podaním obrátil na Ústavný súd.
§ 24
Návrh nie je prípustný, ak
a) sa týka veci, o ktorej Ústavný súd už rozhodol, okrem prípadov, v ktorých sa rozhodovalo len o podmienkach konania, ak v ďalšom návrhu už podmienky konania boli splnené,
b) Ústavný súd v tej istej veci koná,
c) navrhovateľ sa ním domáha preskúmania rozhodnutia Ústavného súdu.
§ 25
(1) Ústavný súd návrh predbežne prerokuje na neverejnom zasadnutí bez prítomnosti navrhovateľa, ak tento zákon neustanovuje inak.
(2) Návrhy vo veciach, na ktorých prerokovanie nemá Ústavný súd právomoc, návrhy, ktoré nemajú náležitosti predpísané zákonom, neprípustné návrhy alebo návrhy podané niekým zjavne neoprávneným, ako aj návrhy podané oneskorene, môže Ústavný súd na predbežnom prerokovaní odmietnuť uznesením bez ústneho pojednávania. Ústavný súd môže odmietnuť aj návrh, ktorý je zjavne neopodstatnený. Ak Ústavný súd navrhovateľa na také nedostatky upozornil, uznesenie sa nemusí odôvodniť.
(3) Ak sa návrh neodložil alebo neodmietol, prijme sa na ďalšie konanie v rozsahu, ktorý sa vymedzí vo výroku uznesenia o prijatí návrhu.
§ 26
Pri prerokúvaní návrhov sa Ústavný súd nemusí riadiť poradím, v akom mu došli, ak vec, ktorej sa niektorý návrh týka, považuje za naliehavú.
§ 27
(1) Sudca je vylúčený z výkonu sudcovskej funkcie v konaní vo veci, ak so zreteľom na jeho pomer k veci, k účastníkom konania alebo k ich zástupcom možno mať pochybnosti o jeho nepredpojatosti.
(2) Dôvody vylúčenia podľa odseku 1 oznámi sudca bez meškania predsedovi Ústavného súdu.
§ 28
(1) Účastník konania môže vyhlásiť, že niektorého zo sudcov odmieta pre jeho predpojatosť. Ak dôvody, ktoré vedú k vyhláseniu o odmietnutí sudcu pre jeho predpojatosť vznikli do začiatku ústneho pojednávania, môže ju účastník konania vyhlásiť najneskôr na začiatku ústneho pojednávania. Ak dôvody, ktoré vedú k vyhláseniu o odmietnutí sudcu pre jeho predpojatosť vznikli v priebehu prvého ústneho pojednávania, môže ju účastník konania vyhlásiť bez zbytočného odkladu. Na neskoršie vyhlásenie o odmietnutí sudcu pre predpojatosť sa neprihliada a Ústavný súd už o ňom nerozhoduje.
(2) Ak ide o rozhodovanie v pléne Ústavného súdu, o vylúčení sudcu pre jeho predpojatosť rozhodne plénum Ústavného súdu; odmietnutý sudca nehlasuje. Ak ide o rozhodovanie v senáte Ústavného súdu, o vylúčení sudcu pre predpojatosť rozhodne iný senát; odmietnutý člen senátu nehlasuje. Pri rovnosti hlasov rozhoduje hlas predsedajúceho.
(3) Ak sudca sám vyhlási svoju predpojatosť vo veci a uvedie dôvody, postupuje sa podľa odseku 2.
§ 29
(1) Návrh vo veci, o ktorej rozhoduje Ústavný súd v senáte alebo v pléne, sa v súlade s rozvrhom práce prideľuje sudcovi ako spravodajcovi náhodným výberom pomocou technických a programových prostriedkov schválených plénom Ústavného súdu tak, aby bola vylúčená možnosť ovplyvňovania pridelenia veci. Plénum Ústavného súdu schvaľuje aj rozvrh práce na každý rok najneskôr do 15. decembra predchádzajúceho roku.
(2) Ak spravodajca neodloží podanie podľa § 23a, pripraví vec na predbežné prerokovanie. Ak sa návrh prijme na konanie, prerokuje sa v senáte alebo v pléne Ústavného súdu.
(3) Spravodajca zabezpečí, aby návrh, ktorý sa prijal na ďalšie konanie, bez meškania sa doručil ostatným účastníkom konania s výzvou na vyjadrenie v lehote, ktorú určí.
(4) Spravodajca môže každému účastníkovi konania uložiť, aby v určenej lehote odovzdal Ústavnému súdu potrebný počet odpisov svojich návrhov, vyjadrení alebo iných podaní pre Ústavný súd alebo pre ostatných účastníkov konania; ak sa tak nestane, tieto písomnosti sa obstarajú na náklady účastníka konania, ktorému sa táto povinnosť uložila.
§ 30
(1) Vo veciach prerokúvaných Ústavným súdom podľa čl. 125, 125a, 126, 127, 127a, 129 ods. 4 a 5 Ústavy sa koná ústne pojednávanie.
(2) Od ústneho pojednávania môže Ústavný súd so súhlasom účastníkov konania upustiť, ak od tohto pojednávania nemožno očakávať ďalšie objasnenie veci.
(3) Na ústnom pojednávaní majú právo byť prítomní účastníci konania a ich zástupcovia.
(4) Ústne pojednávanie vo veciach podľa čl. 125, 126, 127a a 129 ods. 4 Ústavy je verejné. V ostatných veciach je verejné, ak Ústavný súd z dôležitých dôvodov verejnosť z účasti na celom pojednávaní alebo jeho časti nevylúčil.
(5) O verejnosti ústneho pojednávania platia primerane ustanovenia právnych predpisov o konaní pred súdom.8)
(6) Nálezy Ústavného súdu a uznesenia Ústavného súdu sa po ústnom pojednávaní vyhlasujú verejne.
§ 31
(1) Ústavný súd vykonáva dôkazy potrebné na zistenie stavu veci. Vykonaním určitého dôkazu mimo ústneho pojednávania môže poveriť jednotlivého sudcu. O vykonanie určitého dôkazu a úkonu môže požiadať aj iný súd.
(2) Všetky súdy, orgány verejnej správy a iné štátne orgány poskytujú Ústavnému súdu na jeho požiadanie pomoc pri obstarávaní podkladov na jeho rozhodovanie.
(3) Svedok alebo znalec sa nemôže odvolávať na svoju povinnosť mlčanlivosti ustanovenú právnymi predpismi, ak ho Ústavný súd svojím uznesením pre tento prípad povinnej mlčanlivosti zbavil.
§ 31a
Ak tento zákon neustanovuje inak a povaha veci to nevylučuje, použijú sa na konanie pred Ústavným súdom primerane ustanovenia Občianskeho súdneho poriadku alebo Trestného poriadku.
§ 32
(1) Sudca, ktorý nesúhlasí s rozhodnutím pléna alebo senátu Ústavného súdu alebo s ich odôvodnením, má právo, aby sa jeho odlišné stanovisko pripojilo k rozhodnutiu. Odlišné stanovisko sudcu sa doručuje a uverejňuje rovnako ako ostatné časti rozhodnutia.
(2) Pri hlasovaní v pléne alebo v senáte o rozhodnutí môžu byť prítomní len sudcovia a zapisovateľ.
(3) O veciach podľa čl. 136 ods. 2 a 3 Ústavy sa hlasuje tajne.
§ 33
(1) Vo veci samej rozhoduje Ústavný súd nálezom, ak tento zákon neustanovuje inak. V ostatných veciach rozhoduje uznesením. Rozsudkom rozhoduje len v konaní podľa čl. 129 ods. 5 Ústavy.
(2) Rozhodnutia Ústavného súdu o súlade právnych predpisov, o pozastavení účinnosti napadnutých právnych predpisov, ich častí, niektorých ustanovení, o zrušení pozastavenej účinnosti, ako aj rozhodnutia o výklade Ústavy alebo ústavného zákona sa uverejňujú v Zbierke zákonov Slovenskej republiky (ďalej len "Zbierka zákonov").
(3) Rozhodnutie vo veci samej musí byť odôvodnené a vyhlasuje sa "V mene Slovenskej republiky".
§ 34
Účastníkom konania alebo ich zástupcom sa doručujú všetky rozhodnutia Ústavného súdu vydané v prerokúvanej veci.
§ 35
Konanie pred Ústavným súdom nepodlieha súdnym poplatkom, ak tento zákon neustanovuje inak.
§ 36
(1) Trovy konania pred Ústavným súdom, ktoré vzniknú účastníkovi konania, uhrádza účastník konania zo svojho.
(2) Ústavný súd môže v odôvodnených prípadoch podľa výsledku konania uznesením uložiť niektorému účastníkovi konania, aby úplne alebo sčasti uhradil inému účastníkovi konania jeho trovy.
§ 36a
Zverejňovanie a sprístupňovanie rozhodnutí Ústavného súdu
(1) Ústavný súd je povinný zverejňovať právoplatné rozhodnutia, ktorými sa končí konanie, rozhodnutia o dočasnom opatrení a odložení vykonateľnosti napadnutého právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu, a to do 10 pracovných dní od dňa nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia na svojom webovom sídle.
(2) V rozhodnutiach uvedených v odseku 1 sa pred zverejnením anonymizujú také údaje, ktorých anonymizovaním bude pri zverejňovaní zabezpečená ochrana práv a právom chránených záujmov. Kategórie údajov, ktoré sa v rozhodnutiach anonymizujú a postup pri zverejňovaní súdnych rozhodnutí ustanoví plénum Ústavného súdu podľa § 79.
(3) Ústavný súd sprístupňuje verejnosti na základe žiadosti podľa osobitného zákona8a) všetky súdne rozhodnutia, vrátane rozhodnutí, ktoré nie sú rozhodnutiami vo veci samej. Pritom robí opatrenia na ochranu práv a právom chránených záujmov.8b)
DRUHÁ HLAVA
Osobitné ustanovenia
Prvý oddiel
Konanie o súlade právnych predpisov
§ 37
(1) Ak osoby uvedené v § 18 ods. 1 písm. a) až f) dospejú k názoru, že právny predpis nižšej právnej sily nie je v súlade s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo s medzinárodnou zmluvou,9) môžu podať Ústavnému súdu návrh na začatie konania.
(2) Vedľajším účastníkom konania je vláda Slovenskej republiky zastúpená Ministerstvom spravodlivosti Slovenskej republiky.
(3) Návrh na začatie konania okrem všeobecných náležitostí uvedených v § 20 musí obsahovať
a) označenie predpisu, ktorého nesúlad s právnym predpisom vyššej právnej sily sa namieta, s vyjadrením, či navrhovateľ napáda predpis v celom rozsahu alebo v jeho časti, prípadne v jednotlivom ustanovení,
b) označenie predpisu vyššej právnej sily, jeho časť alebo jednotlivé ustanovenie alebo označenie medzinárodnej zmluvy, jej časti, alebo jednotlivého ustanovenia, s ktorým napadnutý predpis nie je v súlade.
§ 38
(1) Ak Ústavný súd prijme návrh na začatie konania o súlade právnych predpisov podľa čl. 125 ods. 1 Ústavy, môže uznesením pozastaviť účinnosť napadnutých právnych predpisov, ich častí, prípadne niektorých ich ustanovení, ak ich ďalšie uplatňovanie môže ohroziť základné práva alebo slobody alebo ľudské práva a základné slobody vyplývajúce z medzinárodnej zmluvy, ktorú Slovenská republika ratifikovala a ktorá bola vyhlásená spôsobom ustanoveným zákonom (ďalej len "základné práva alebo slobody"), ak hrozí značná hospodárska škoda alebo iný vážny nenapraviteľný následok.
(2) Ústavný súd môže rozhodnúť o pozastavení účinnosti napadnutých právnych predpisov, ich častí, prípadne niektorých ich ustanovení aj na návrh účastníka konania. Návrh na pozastavenie účinnosti musí obsahovať konkretizáciu a spôsob ohrozenia základných práv alebo slobôd alebo skutočnosti, ktoré preukazujú, že hrozí značná hospodárska škoda alebo iný vážny nenapraviteľný následok. O tomto návrhu rozhodne Ústavný súd bez zbytočného odkladu.
(3) Uznesenie o pozastavení účinnosti napadnutých právnych predpisov, ich častí, prípadne niektorých ich ustanovení môže Ústavný súd aj bez návrhu zrušiť, ak pominuli dôvody, pre ktoré sa prijalo; inak uznesenie zaniká vyhlásením rozhodnutia vo veci samej alebo zastavením konania.
(4) Rozhodnutia podľa odsekov 1 a 3 sú všeobecne záväzné odo dňa ich vyhlásenia v Zbierke zákonov. Zánik rozhodnutia podľa odseku 1 vyhlásením rozhodnutia vo veci samej alebo zastavením konania oznámi predseda Ústavného súdu v Zbierke zákonov.
§ 39
(1) Pred rozhodnutím vo veci samej podľa § 37 až 41b tohto zákona si predseda Ústavného súdu vyžiada stanovisko orgánu, ktorý všeobecne záväzný právny predpis vydal a vlády Slovenskej republiky; stanovisko za vládu Slovenskej republiky predkladá Ministerstvo spravodlivosti Slovenskej republiky. K stanovisku je tento orgán povinný pripojiť dôvodovú správu. Ak je týmto orgánom Národná rada Slovenskej republiky, k stanovisku pripojí aj záznam o diskusii na jej schôdzi k návrhu napadnutého zákona.
(2) Predseda Ústavného súdu si môže vyžiadať stanovisko predsedu Najvyššieho súdu Slovenskej republiky alebo generálneho prokurátora Slovenskej republiky.
§ 40
Ak Ústavný súd pri rozhodovaní podľa čl. 125 Ústavy zistí nesúlad preskúmavaného právneho predpisu nižšej právnej sily s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo s medzinárodnou zmluvou, a pritom zistí nesúlad aj ďalších právnych predpisov s predpismi vyššej právnej sily alebo s medzinárodnou zmluvou, vydá nález o zistenom nesúlade aj týchto ďalších právnych predpisov.
§ 41
(1) Ústavný súd rozhoduje vo veci samej nálezom. Nález sa doručuje účastníkom konania. Predseda Ústavného súdu môže rozhodnúť, že nález sa doručí aj ďalším osobám.
(2) Nález, ktorým sa zistil nesúlad právnych predpisov s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo s medzinárodnou zmluvou,9) vyhlási sa spôsobom ustanoveným na vyhlasovanie zákonov. Nález je všeobecne záväzný odo dňa jeho vyhlásenia v Zbierke zákonov.
§ 41a
(1) Právny predpis, jeho časti alebo niektoré jeho ustanovenia strácajú účinnosť10) dňom vyhlásenia nálezu Ústavného súdu v Zbierke zákonov.
(2) Orgán, ktorý je povinný uviesť právny predpis do súladu podľa čl. 125 ods. 3 Ústavy, je viazaný právnym názorom vysloveným v náleze Ústavného súdu.
(3) Stratou účinnosti, prípadne platnosti právnych predpisov na základe nálezu Ústavného súdu sa neobnovuje platnosť právnych predpisov nimi zrušených; ak však išlo len o ich zmenu alebo o doplnenie, platí skorší právny predpis v znení platnom pred touto zmenou alebo doplnením.
(4) Ak preskúmavané právne predpisy stratia platnosť pred vyhlásením nálezu Ústavného súdu, konanie sa zastaví.
§ 41b
(1) Ak súd v trestnom konaní vydal na základe právneho predpisu, ktorý neskôr stratil účinnosť podľa čl. 125 Ústavy, rozsudok, ktorý nadobudol právoplatnosť, ale nebol vykonaný, strata účinnosti takého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého ustanovenia je dôvodom obnovy konania podľa ustanovení Trestného poriadku.
(2) Ostatné právoplatné rozhodnutia vydané v občianskoprávnom alebo správnom konaní na základe právneho predpisu, ktorý celkom, sčasti alebo v niektorom ustanovení stratil účinnosť, zostávajú nedotknuté; povinnosti uložené takýmito rozhodnutiami nemožno nútene vymáhať11).
Druhý oddiel
Konanie o súlade medzinárodných zmlúv
§ 41c
(1) Návrh na začatie konania o súlade dojednanej medzinárodnej zmluvy s Ústavou alebo s ústavnými zákonmi, na ktorú je potrebný súhlas Národnej rady Slovenskej republiky, môže podať Ústavnému súdu prezident Slovenskej republiky alebo vláda Slovenskej republiky pred jej predložením na rokovanie Národnej rady Slovenskej republiky.
(2) Návrh okrem všeobecných náležitostí uvedených v § 20 ods. 1 musí obsahovať
a) označenie dojednanej medzinárodnej zmluvy,
b) podklady, z ktorých sa vychádzalo pri dojednaní medzinárodnej zmluvy,
c) dôvody, ktoré viedli navrhovateľa k pochybnostiam o súlade dojednanej medzinárodnej zmluvy s Ústavou alebo s ústavnými zákonmi.
(3) K návrhu sa pripojí predmetná medzinárodná zmluva.
§ 41d
Ústavný súd rozhodne o návrhu do 60 dní odo dňa jeho doručenia.
§ 41e
(1) Ústavný súd rozhoduje vo veci samej nálezom, ktorý sa doručí navrhovateľovi a Národnej rade Slovenskej republiky.
(2) Ak Ústavný súd rozhodol, že dojednaná medzinárodná zmluva nie je v súlade s Ústavou alebo s ústavnými zákonmi, nemožno ju ratifikovať.
Tretí oddiel
Konanie o predmete referenda
§ 41f
(1) Návrh na začatie konania o súlade predmetu referenda, ktoré sa má vyhlásiť podľa osobitného predpisu,12) môže podať prezident Slovenskej republiky, ak má pred vyhlásením referenda pochybnosti, či predmet referenda je v súlade s Ústavou alebo s ústavnými zákonmi.
(2) Návrh okrem všeobecných náležitostí uvedených v § 20 ods. 1 musí obsahovať
a) predmet referenda,
b) právny základ na vyhlásenie referenda,
c) dôvody, ktoré viedli navrhovateľa k pochybnostiam, či predmet referenda je v súlade s Ústavou alebo s ústavnými zákonmi.
§ 41g
(1) Ústavný súd rozhodne o návrhu do 60 dní odo dňa jeho doručenia.
(2) Ústavný súd si pred rozhodnutím vyžiada stanovisko Národnej rady Slovenskej republiky, ak sa má referendum vyhlásiť na základe jej uznesenia, alebo stanovisko petičného výboru ustanoveného podľa osobitného predpisu,13) ak sa má referendum vyhlásiť na základe petície občanov.
§ 41h
(1) Ústavný súd rozhoduje vo veci samej nálezom, ktorý sa doručí navrhovateľovi a Národnej rade Slovenskej republiky alebo petičnému výboru, ak sa má referendum vyhlásiť na základe petície občanov.
(2) Ak Ústavný súd rozhodne, že predmet referenda nie je v súlade s Ústavou alebo s ústavnými zákonmi, nemožno také referendum vyhlásiť.
Štvrtý oddiel
Konanie vo veciach sporov o príslušnosť
§ 42
Návrh na začatie konania môže podať ústredný orgán, ktorý tvrdí, že je príslušný na rozhodnutie, ako aj ten, ktorý svoju príslušnosť odmieta. K návrhu treba pripojiť spisové podklady potrebné na rozhodnutie Ústavného súdu.
§ 44
Ústavný súd v týchto veciach rozhoduje nálezom.
Piaty oddiel
Výklad ústavných zákonov
§ 45
Ústavný súd podáva výklad ústavných zákonov len vtedy, ak je vec sporná.
§ 46
(1) Oprávnenými na podanie návrhu sú osoby uvedené v § 18 ods. 1 písm. a) až e).
(2) Účastníkom konania je tiež iný štátny orgán, o ktorom navrhovateľ tvrdí, že ústavný zákon nesprávne vykladá.
§ 47
Návrh na začatie konania okrem všeobecných náležitostí uvedených v § 20 musí obsahovať údaje o tom, ktorý ústavný zákon, prípadne ktorá jeho časť alebo ktoré jeho ustanovenie sa má vyložiť, z akých dôvodov je vec sporná a ktorý štátny orgán si podľa navrhovateľa nesprávne vykladá ústavný zákon.
§ 48
O návrhu na podanie výkladu koná senát Ústavného súdu na neverejnom zasadnutí a rozhoduje uznesením.
Šiesty oddiel
Konanie o sťažnostiach
Konanie o sťažnostiach fyzických osôb a právnických osôb
§ 49
Sťažnosť môže podať fyzická osoba alebo právnická osoba (ďalej len "sťažovateľ"), ktorá tvrdí, že právoplatným rozhodnutím, opatrením alebo iným zásahom sa porušili jej základné práva alebo slobody, ak o ochrane týchto základných práv a slobôd nerozhoduje iný súd.
§ 50
(1) Sťažnosť okrem všeobecných náležitostí uvedených v § 20 musí obsahovať označenie,
a) ktoré základné práva alebo slobody sa podľa tvrdenia sťažovateľa porušili,
b) právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu, ktorým sa porušili základné práva alebo slobody,
c) proti komu sťažnosť smeruje.
(2) K sťažnosti sa pripojí kópia právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo dôkaz o inom zásahu.
(3) Ak sa sťažovateľ domáha primeraného finančného zadosťučinenia, musí uviesť rozsah, ktorý požaduje, a z akých dôvodov sa ho domáha.
§ 51
Účastníci konania sú sťažovateľ a ten, proti komu sťažnosť smeruje.
§ 52
(1) Podanie sťažnosti nemá odkladný účinok.
(2) Ústavný súd môže na návrh sťažovateľa rozhodnúť o dočasnom opatrení a odložiť vykonateľnosť napadnutého právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu, ak to nie je v rozpore s dôležitým verejným záujmom a ak by výkon napadnutého rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu neznamenal pre sťažovateľa väčšiu ujmu, než aká môže vzniknúť iným osobám pri odložení vykonateľnosti; najmä uloží orgánu, ktorý podľa sťažovateľa porušil základné práva alebo slobody sťažovateľa, aby sa dočasne zdržal vykonávania právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu a tretím osobám uloží, aby sa dočasne zdržali oprávnenia im priznaného právoplatným rozhodnutím, opatrením alebo iným zásahom.
(3) Dočasné opatrenie zaniká najneskoršie právoplatnosťou rozhodnutia vo veci samej, ak Ústavný súd nerozhodne o jeho skoršom zrušení.
(4) Dočasné opatrenie možno zrušiť aj bez návrhu, ak pominú dôvody, pre ktoré sa nariadilo.
§ 53
(1) Sťažnosť nie je prípustná, ak sťažovateľ nevyčerpal opravné prostriedky alebo iné právne prostriedky, ktoré mu zákon na ochranu jeho základných práv alebo slobôd účinne poskytuje a na ktorých použitie je sťažovateľ oprávnený podľa osobitných predpisov.14)
(2) Ústavný súd neodmietne prijatie sťažnosti, aj keď sa nesplnila podmienka podľa odseku 1, ak sťažovateľ preukáže, že túto podmienku nesplnil z dôvodov hodných osobitného zreteľa.
(3) Sťažnosť možno podať v lehote dvoch mesiacov od právoplatnosti rozhodnutia, oznámenia opatrenia alebo upovedomenia o inom zásahu. Táto lehota sa pri opatrení alebo inom zásahu počíta odo dňa, keď sa sťažovateľ mohol o opatrení alebo inom zásahu dozvedieť.
§ 54
Ak sťažovateľ vezme svoju sťažnosť späť, Ústavný súd konanie o nej zastaví okrem prípadu, ak Ústavný súd rozhodne, že späťvzatie sa nepripúšťa, najmä ak sťažnosť smeruje proti takému právoplatnému rozhodnutiu, opatreniu alebo inému zásahu, ktoré mimoriadne závažným spôsobom porušujú základné práva alebo slobody sťažovateľa.
§ 55
Ústavný súd vychádza zo skutkových zistení urobených v predchádzajúcich konaniach, ak sa nerozhodne inak.
§ 56
(1) Ak Ústavný súd sťažnosti vyhovie, v náleze vysloví, ktoré základné právo alebo sloboda a ktoré ustanovenie Ústavy, ústavného zákona alebo medzinárodnej zmluvy sa porušili, a akým právoplatným rozhodnutím, opatrením alebo iným zásahom sa základné právo alebo sloboda porušili.
(2) Ak sa základné právo alebo sloboda porušili rozhodnutím alebo opatrením, Ústavný súd také rozhodnutie alebo opatrenie zruší. Ústavný súd zruší aj iný zásah, ktorým sa porušilo základné právo alebo sloboda, ak to pripúšťa povaha tohto iného zásahu.
(3) Ak Ústavný súd sťažnosti vyhovie, môže
a) prikázať, aby ten, kto základné právo alebo slobodu porušil svojou nečinnosťou, vo veci konal podľa osobitných predpisov,14)
b) vrátiť vec na ďalšie konanie,
c) zakázať pokračovanie v porušovaní základného práva alebo slobody, alebo
d) prikázať, aby ten, kto základné právo alebo slobodu porušil, obnovil stav pred porušením základného práva alebo slobody.
(4) Ústavný súd môže priznať tomu, koho základné právo alebo sloboda sa porušili, aj primerané finančné zadosťučinenie.
(5) Ak Ústavný súd rozhodne o priznaní primeraného finančného zadosťučinenia, orgán, ktorý základné právo alebo slobodu porušil, je povinný ho vyplatiť sťažovateľovi do dvoch mesiacov od právoplatnosti rozhodnutia Ústavného súdu.
(6) Ak Ústavný súd právoplatné rozhodnutie, opatrenie alebo iný zásah zruší a vec vráti na ďalšie konanie, ten, kto vo veci vydal rozhodnutie, rozhodol o opatrení alebo vykonal iný zásah, je povinný vec znova prerokovať a rozhodnúť. V tomto konaní alebo postupe je viazaný právnym názorom Ústavného súdu.
(7) Ten, kto vo veci vydal rozhodnutie, rozhodol o opatrení alebo vykonal iný zásah, je viazaný rozhodnutím podľa odseku 3, ktoré je vykonateľné jeho doručením.
Konanie o sťažnostiach orgánov územnej samosprávy
§ 57
Sťažnosť môže podať orgán územnej samosprávy,15) ktorý tvrdí, že neústavným alebo nezákonným rozhodnutím, alebo iným neústavným alebo nezákonným zásahom sa zasiahlo do veci územnej samosprávy, ak o ochrane proti takým rozhodnutiam alebo zásahom nerozhoduje iný súd.
§ 58
(1) Sťažnosť okrem všeobecných náležitostí návrhu uvedených v § 20 musí obsahovať označenie
a) neústavného alebo nezákonného rozhodnutia, alebo neústavného alebo nezákonného zásahu,
b) veci územnej samosprávy, do ktorej sa zasiahlo,
c) proti komu sťažnosť smeruje.
(2) K sťažnosti sa pripojí kópia právoplatného rozhodnutia alebo dôkaz o inom zásahu.
§ 58a
Účastníci konania sú orgán územnej samosprávy, ktorý podal sťažnosť, a ten, proti komu sťažnosť smeruje.
§ 58b
(1) Sťažnosť nie je prípustná, ak sťažovateľ nevyčerpal prostriedky, ktoré mu zákon na ochranu pred zásahom do veci územnej samosprávy účinne poskytuje a na ktorých použitie je sťažovateľ oprávnený podľa osobitných predpisov.16)
(2) Ústavný súd neodmietne prijatie sťažnosti, aj keď sa nesplnila podmienka podľa odseku 1, ak sťažovateľ preukáže, že túto podmienku nesplnil z dôvodov hodných osobitného zreteľa.
(3) Sťažnosť možno podať v lehote dvoch mesiacov od právoplatnosti rozhodnutia alebo upovedomenia o inom zásahu do veci územnej samosprávy. Táto lehota sa pri zásahu počíta odo dňa, keď sa sťažovateľ o tomto zásahu mohol dozvedieť.
§ 58c
Ak sťažovateľ vezme svoju sťažnosť späť, Ústavný súd konanie o nej zastaví.
§ 58d
(1) Ak Ústavný súd sťažnosti vyhovie, v náleze vysloví, v čom spočíva neústavné alebo nezákonné rozhodnutie, alebo neústavný alebo nezákonný zásah do veci územnej samosprávy, ktorý ústavný zákon alebo zákon sa porušil, a akým rozhodnutím alebo zásahom toto porušenie nastalo.
(2) Ak zásah do veci územnej samosprávy nastal rozhodnutím, Ústavný súd toto rozhodnutie súčasne zruší. Ak porušenie práva na územnú samosprávu spočívalo v inom zásahu, ako je rozhodnutie, Ústavný súd zakáže pokračovať v porušovaní práva a prikáže, ak je to možné, aby sa obnovil stav pred porušením.
(3) Ak Ústavný súd rozhodnutie zruší a vec vráti na ďalšie konanie, orgán, ktorý vo veci rozhodol, je povinný vec znova prerokovať a rozhodnúť. V tomto konaní je viazaný právnym názorom Ústavného súdu.
§ 58e
V konaní o sťažnostiach orgánov územnej samosprávy sa primerane použijú aj ustanovenia § 53 ods. 2 a § 55.
Siedmy oddiel
Konanie vo volebných veciach
§ 59
(1) Sťažnosť pre neústavnosť alebo nezákonnosť volieb do Národnej rady Slovenskej republiky, do Európskeho parlamentu alebo do orgánu miestnej samosprávy alebo proti výsledku volieb môže podať okrem navrhovateľov uvedených v § 18 ods. 1 písm. a) až e) aj politická strana, ktorá sa na voľbách zúčastnila, 10% oprávnených voličov volebného obvodu alebo kandidát, ktorý získal vo volebnom obvode najmenej 10% voličov.
(2) Sťažnosť proti výsledku volieb do Národnej rady Slovenskej republiky, do Európskeho parlamentu alebo do orgánu miestnej samosprávy môže podať aj protikandidát, ktorý získal aspoň 10% hlasov. Sťažnosť môže podať aj najmenej 10% voličov príslušného volebného obvodu; k sťažnosti musia byť pripojené podpisy a adresy týchto občanov.
§ 60
(1) Návrh na začatie konania popri všeobecných náležitostiach uvedených v § 20 musí obsahovať
a) vyjadrenie sťažovateľa o tom, či napáda voľby na celom území Slovenskej republiky, alebo len v určitom volebnom obvode; kandidát môže napádať len zvolenie iného kandidáta vo svojom volebnom obvode,
b) dôvody, pre ktoré voľby napáda, s označením dôkazov,
c) údaje a dôkazy o tom, že je oprávneným navrhovateľom podľa § 59; to neplatí v prípade navrhovateľov uvedených v § 18 písm. a) až e),
d) návrh na rozhodnutie vo veci podľa § 63 ods. 2.
(2) Návrh podľa odseku 1 sa musí podať do desiatich dní po oznámení výsledku volieb.
§ 61
Okrem navrhovateľa sú účastníkmi konania aj politické strany a politické hnutia, ktoré vo voľbách získali zastúpenie v Národnej rade Slovenskej republiky, v Európskom parlamente alebo v orgánoch miestnej samosprávy. V konaní o sťažnosti kandidáta (§ 59 ods. 1) sú účastníkmi len sťažovateľ a kandidát, proti ktorému sťažnosť smeruje.
§ 62
Ústavný súd si vyžiada všetky doklady a správy týkajúce sa volieb.
§ 63
(1) Ústavný súd môže
a) vyhlásiť voľby za neplatné,
b) zrušiť napadnutý výsledok volieb,
c) zrušiť rozhodnutie volebnej komisie a vyhlásiť za zvoleného toho, kto bol riadne zvolený,
d) sťažnosť zamietnuť.
(2) V prípadoch uvedených v odseku 1 písm. a) až c) Ústavný súd rozhoduje nálezom.
(3) Nález, ktorým sa vyhlásili voľby za neplatné, doručí sa aj s odôvodnením neodkladne Národnej rade Slovenskej republiky a Ministerstvu vnútra Slovenskej republiky.
(4) Rozhodnutie uvedené v odseku 1 písm. b) a c) oznámi Ústavný súd Národnej rade Slovenskej republiky alebo príslušnému orgánu miestnej samosprávy, politickým stranám a politickým hnutiam, ako aj členovi orgánu uvedenému v § 61.
(5) Uznesenie o zamietnutí sťažnosti sa oznamuje iba sťažovateľovi.
(6) Ústavný súd rozhodne o sťažnosti na neústavnosť alebo nezákonnosť volieb do orgánu miestnej samosprávy alebo proti výsledku volieb do orgánu miestnej samosprávy do 90 dní od doručenia sťažnosti.
§ 63a
(1) Sťažnosť na neústavnosť alebo nezákonnosť voľby prezidenta Slovenskej republiky môžu podať navrhovatelia uvedení v § 18 ods. 1 písm. a), c) a e) a kandidát na funkciu prezidenta Slovenskej republiky, ktorý vo voľbe neuspel.
(2) Účastníkmi konania sú navrhovateľ a kandidát, ktorý bol zvolený za prezidenta Slovenskej republiky v napadnutej voľbe.
§ 63b
(1) Návrh na začatie konania okrem všeobecných náležitostí uvedených v § 20 musí ďalej obsahovať:
a) vyjadrenie navrhovateľa o tom, či napáda voľbu prezidenta Slovenskej republiky na celom území Slovenskej republiky, alebo len v určitom volebnom okrsku,
b) vyjadrenie navrhovateľa o tom, či napáda voľbu prezidenta Slovenskej republiky pre neústavnosť alebo pre nezákonnosť, alebo z oboch týchto dôvodov s uvedením právnych predpisov, ktoré boli porušené,
c) dôvody, pre ktoré voľbu prezidenta Slovenskej republiky napáda, s označením dôkazov,
d) údaje a dôkazy o tom, že je oprávneným navrhovateľom podľa § 63a; to neplatí, ak ide o navrhovateľov uvedených v § 18 ods. 1 písm. a), c) a e),
e) návrh na rozhodnutie vo veci podľa § 63a.
(2) Návrh podľa odseku 1 sa musí podať do desiatich dní po oznámení výsledku voľby prezidenta Slovenskej republiky.
§ 63c
Účelom tohto konania je preskúmať ústavnosť a zákonnosť napadnutej voľby prezidenta Slovenskej republiky. Na to si Ústavný súd vyžiada potrebné volebné dokumenty17) a vypočuje dotknuté osoby.
§ 63d
(1) Ústavný súd môže
a) vyhlásiť voľbu prezidenta Slovenskej republiky za neplatnú a nariadiť opakovanie voľby podľa osobitného predpisu,18)
b) sťažnosť zamietnuť.
(2) Ústavný súd rozhoduje nálezom.
(3) V prípade podľa odseku 1 písm. a) Ústavný súd nález neodkladne doručí aj s odôvodnením predsedovi Národnej rady Slovenskej republiky a Ministerstvu vnútra Slovenskej republiky.
(4) Nález o zamietnutí sťažnosti podľa odseku 1 písm. b) Ústavný súd oznámi navrhovateľovi.
Ôsmy oddiel
Konanie o rozpustení alebo o zastavení činnosti politickej strany alebo hnutia
§ 64
V konaní podľa čl. 129 ods. 4 Ústavy sa primerane použijú ustanovenia § 49 až 56 tohto zákona.
§ 65
(1) Návrh na preskúmanie rozhodnutia o rozpustení alebo pozastavení činnosti politickej strany alebo politického hnutia môže podať okrem navrhovateľov uvedených v § 18 ods. 1 písm. a) až e) aj politická strana alebo politické hnutie. Návrh na začatie konania má odkladný účinok.
(2) Pred rozhodnutím vo veci si predseda Ústavného súdu alebo predseda senátu vyžiada stanovisko Ministerstva vnútra Slovenskej republiky a generálneho prokurátora Slovenskej republiky.
(3) Rozhodnutie Ústavného súdu sa doručuje navrhovateľovi a Ministerstvu vnútra Slovenskej republiky.
Deviaty oddiel
Konanie o sťažnostiach proti výsledku referenda a o sťažnostiach proti výsledku ľudového hlasovania o odvolaní prezidenta Slovenskej republiky
§ 66
(1) Ak v tomto zákone nie je ustanovené inak, platia pre konanie o sťažnosti proti výsledku referenda ustanovenia o návrhu na začatie konania.
(2) Navrhovateľom môže byť
a) najmenej 1/5 poslancov Národnej rady Slovenskej republiky,
b) prezident Slovenskej republiky,
c) vláda Slovenskej republiky,
d) generálny prokurátor Slovenskej republiky,
e) skupina najmenej 350 tisíc občanov Slovenskej republiky.
(3) Sťažnosť musí byť podaná Ústavnému súdu do 30 dní od zverejnenia výsledkov referenda.
§ 67
Štátne orgány a orgány, ktoré sa zúčastňujú na organizovaní referenda a zisťovaní jeho výsledkov, sú povinné Ústavnému súdu na jeho požiadanie poskytnúť informácie a predložiť doklady týkajúce sa referenda.
§ 68
(1) Predseda Ústavného súdu a členovia senátu sú oprávnení za prítomnosti predsedu príslušnej ústrednej komisie pre referendum otvoriť zapečatenú zložku s dokladmi o hlasovaní a vykonať úkony potrebné na preskúmanie ústavnosti postupu referenda.
(2) O otvorení zložky a zistených skutočnostiach sa spíše zápisnica, ktorú podpíšu predseda Ústavného súdu a ostatné zúčastnené osoby podľa odseku 1, ktoré sú oprávnené uviesť prípadné výhrady k obsahu zápisnice.
(3) Po vykonaní potrebných úkonov predseda Ústavného súdu zložku zapečatí.
§ 69
Ak Ústavný súd zistí, že porušenie ústavnosti rozhodujúcim spôsobom ovplyvnilo alebo mohlo ovplyvniť výsledok, nálezom vysloví, že vykonané referendum je neplatné.
§ 70
(1) O sťažnosti proti výsledku referenda rozhodne Ústavný súd do desiatich dní od jej doručenia.
(2) Nález Ústavného súdu sa neodkladne uverejní prostredníctvom Tlačovej agentúry Slovenskej republiky a vyhlási sa bez odôvodnenia v Zbierke zákonov.
§ 70a
(1) V konaní o sťažnosti proti výsledku ľudového hlasovania o odvolaní prezidenta Slovenskej republiky Ústavný súd použije ustanovenia § 66 ods. 1 a § 67 až 69.
(2) Navrhovateľom môže byť
a) najmenej pätnásť poslancov Národnej rady Slovenskej republiky,
b) vláda Slovenskej republiky.
(3) Sťažnosť musí byť podaná Ústavnému súdu do desiatich dní od zverejnenia výsledku ľudového hlasovania o odvolaní prezidenta Slovenskej republiky.
§ 70b
(1) O sťažnosti proti výsledku ľudového hlasovania o odvolaní prezidenta Slovenskej republiky rozhodne Ústavný súd do desiatich dní.
(2) Nález Ústavného súdu sa neodkladne oznámi prezidentovi Slovenskej republiky, navrhovateľovi, predsedovi Národnej rady Slovenskej republiky a vyhlási sa bez odôvodnenia v Zbierke zákonov.
Desiaty oddiel
Konanie o sťažnosti proti rozhodnutiu o overení alebo neoverení mandátu poslanca Národnej rady Slovenskej republiky
§ 71
Konanie sa začína na návrh poslanca Národnej rady Slovenskej republiky.
§ 72
(1) K sťažnosti sa pripojí uznesenie Národnej rady Slovenskej republiky o overení alebo neoverení mandátu.
(2) Lehota na podanie sťažnosti proti uzneseniu o overení alebo neoverení mandátu je 30 dní.
§ 73
O návrhu rozhodne senát uznesením.
Jedenásty oddiel
Konanie o preskúmaní rozhodnutia vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov
§ 73a
(1) Konanie sa začína na návrh verejného funkcionára,19) ktorého sa týka rozhodnutie orgánu, ktorý vykonáva konanie o návrhu vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov podľa ústavného zákona o ochrane verejného záujmu pri výkone funkcií verejných funkcionárov20) alebo podľa osobitného predpisu20a) (ďalej len "orgán").
(2) O podaní návrhu platí § 20. K návrhu sa pripojí napadnuté rozhodnutie orgánu podľa odseku 1.
§ 73b
(1) Účastníkom konania je navrhovateľ a orgán, ktorý vydal rozhodnutie vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov podľa ústavného zákona o ochrane verejného záujmu pri výkone funkcií verejných funkcionárov20) alebo podľa osobitného predpisu.20a)
(2) O návrhu koná a rozhoduje senát Ústavného súdu na neverejnom zasadnutí.
(3) Ak senát ústavného súdu zistí, že konanie verejného funkcionára19) je v rozpore s ústavným zákonom o ochrane verejného záujmu pri výkone funkcií verejných funkcionárov alebo s osobitným predpisom20b), rozhodnutie orgánu svojím uznesením potvrdí. V opačnom prípade napadnuté rozhodnutie orgánu senát ústavného súdu nálezom zruší.
(4) Rozhodnutie Ústavného súdu je konečné.20)
Dvanásty oddiel
Konanie o obžalobe na prezidenta republiky
§ 74
(1) Pri rozhodovaní o obžalobe Národnej rady Slovenskej republiky na prezidenta republiky pre vlastizradu je Ústavný súd viazaný Trestným zákonom, len pokiaľ ide o kvalifikáciu skutku.
(2) Pre konanie sa primerane použijú ustanovenia Trestného poriadku.
(3) Ústavný súd rozhoduje rozsudkom.
(4) Odsudzujúce rozhodnutie Ústavného súdu znamená podľa čl. 107 Ústavy stratu funkcie prezidenta a spôsobilosti túto funkciu opätovne získať.
Trinásty oddiel
Konanie o súlade rozhodnutia o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu
§ 74a
(1) Návrh na začatie konania o súlade rozhodnutia o vyhlásení výnimočného stavu a ďalších rozhodnutí nadväzujúcich na toto rozhodnutie sú oprávnené podať osoby uvedené v § 18 ods. 1 písm. a), c) a e).
(2) Návrh na začatie konania o súlade rozhodnutia o vyhlásení núdzového stavu a ďalších rozhodnutí nadväzujúcich na toto rozhodnutie sú oprávnené podať osoby uvedené v § 18 ods. 1 písm. a) a b).
(3) Účastníci konania sú navrhovateľ a prezident Slovenskej republiky.
§ 74b
(1) Návrh na začatie konania okrem všeobecných náležitostí uvedených v § 20 ods. 1 musí obsahovať
a) opísanie podmienok, za akých bolo vydané rozhodnutie o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu,
b) uvedenie ďalších rozhodnutí nadväzujúcich na rozhodnutie o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu,
c) dôvody, pre ktoré má navrhovateľ pochybnosti o súlade rozhodnutia o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu s Ústavou alebo s ústavnými zákonmi.
(2) Navrhovateľ, ak je to možné, pripojí rovnopis rozhodnutia o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu a rovnopisy ďalších rozhodnutí nadväzujúcich na rozhodnutie o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu.
§ 74c
Návrh na začatie konania možno podať do desiatich dní od vyhlásenia výnimočného stavu alebo núdzového stavu. Ústavný súd rozhodne o návrhu do troch dní od jeho doručenia.
§ 74d
Ústavný súd rozhoduje vo veci samej nálezom, ktorý sa doručí účastníkom konania. Súčasne sa nález doručí predsedovi vlády Slovenskej republiky a predsedovi Národnej rady Slovenskej republiky. Predseda Ústavného súdu zabezpečí uverejnenie tohto nálezu prostredníctvom Tlačovej agentúry Slovenskej republiky.
Štrnásty oddiel
Ďalšia disciplinárna a iná právomoc Ústavného súdu
§ 74e
(1) Na disciplinárne konanie voči predsedovi Najvyššieho súdu Slovenskej republiky, podpredsedovi Najvyššieho súdu Slovenskej republiky a generálnemu prokurátorovi Slovenskej republiky sa primerane použijú osobitné predpisy.21)
(2) Ak príslušný orgán oznámi predsedovi Ústavného súdu, že žiada Ústavný súd o vydanie súhlasu na trestné stíhanie alebo na vzatie do väzby sudcu, sudcu podľa osobitného predpisu22) alebo generálneho prokurátora Slovenskej republiky, predseda Ústavného súdu zvolá bez zbytočného odkladu plénum Ústavného súdu. Plénum Ústavného súdu prerokuje a rozhodne o žiadosti príslušného orgánu, pričom umožní osobe, ktorej sa žiadosť týka, vyjadriť sa o veci. Ak sa žiadosť týka sudcu, ten nehlasuje.
(3) Ak bol sudca podľa osobitného predpisu22) alebo generálny prokurátor Slovenskej republiky pristihnutý a zadržaný pri trestnom čine, postupuje sa rovnako, ako ustanovuje § 14 ods. 4 tohto zákona.
PIATA ČASŤ
Prechodné a záverečné ustanovenia
§ 76
(1) Zákony a iné všeobecne záväzné právne predpisy vydané v Českej a Slovenskej Federatívnej Republike, ktoré sú v rozpore s Ústavou Slovenskej republiky, strácajú účinnosť dňom vyhlásenia nálezu Ústavného súdu v Zbierke zákonov; ich neplatnosť nastáva deväťdesiatym dňom po vyhlásení nálezu Ústavného súdu v Zbierke zákonov.3)
(2) Na konanie sa primerane použijú ustanovenia tretej časti druhej hlavy prvého oddielu tohto zákona.
§ 77
Ústavný súd má v štátnom rozpočte Slovenskej republiky samostatnú kapitolu.
§ 78
V čase, keď Ústavný súd zasadá, je zakázané zhromažďovanie občanov za účelom pôsobenia na jeho rozhodovanie, a to v okruhu 50 m od budovy Ústavného súdu alebo miesta, kde Ústavný súd pojednáva.
§ 79
Podrobnosti o organizácii Ústavného súdu a o konaní pred ním upravuje spravovací a rokovací poriadok Ústavného súdu, ktorý schvaľuje plénum Ústavného súdu. Vyhlasuje sa v Zbierke zákonov.
§ 79a
(1) Fyzická osoba alebo právnická osoba, o ktorej ústavnej sťažnosti alebo podnete sa do nadobudnutia účinnosti tohto zákona nerozhodlo vo veci samej, môže do 30 dní od nadobudnutia účinnosti tohto zákona požiadať, aby sa jej podanie posudzovalo ako podanie podľa tohto zákona; v takom prípade sa vo veci ďalej koná podľa tohto zákona po nadobudnutí jeho účinnosti.
(2) Ústavný súd sťažnosť odmietne, ak už vo veci, ktorá je s ňou obsahovo zhodná, rozhodol v konaní o ústavnej sťažnosti alebo v konaní o podnete podľa doterajších predpisov.
§ 79b
Prechodné ustanovenie k úpravám účinným od 1. apríla 2010
Konanie o sťažnosti na neústavnosť alebo nezákonnosť volieb do orgánu miestnej samosprávy alebo proti výsledku volieb do orgánu miestnej samosprávy, ktoré sa neskončilo do 31. marca 2010, sa dokončí podľa ustanovení účinných do 31. marca 2010.
§ 80
Zrušuje sa zákon Slovenskej národnej rady č. 8/1992 Zb. o organizácii Ústavného súdu Slovenskej republiky a o konaní pred ním.
§ 81
Tento zákon nadobúda účinnosť dňom vyhlásenia.
Ivan Gašparovič v. r.
Vladimír Mečiar v. r.
1) Zákon č. 400/2009 Z. z. o štátnej službe a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
3) § 81 až 114, § 132 až 134 zákona č. 400/2009 Z. z. v znení neskorších predpisov.
4) § 113 zákona č. 400/2009 Z. z.
4a) Zákon č. 549/2003 Z. z. o súdnych úradníkoch v znení neskorších predpisov.
5) § 123 až 130, § 133 a 134 zákona č. 385/2000 Z. z. o sudcoch a prísediacich a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
7) § 4 ods. 1 zákona č. 335/1991 Zb. o súdoch a sudcoch.
8) Občiansky súdny poriadok a Trestný poriadok.
8a) Zákon č. 211/2000 Z. z. o slobodnom prístupe k informáciám a o zmene a doplnení niektorých zákonov (zákon o slobode informácií) v znení neskorších predpisov
8b) § 8 až 12 zákona č. 211/2000 Z. z. v znení neskorších predpisov.
9) Čl. 7 a 125 Ústavy.
1a) Čl. 11 a čl. 125 Ústavy.
10) Čl. 125 ods. 3 Ústavy.
11) Napríklad § 251 Občianskeho súdneho poriadku v znení neskorších predpisov, § 71 zákona č. 71/1967 Zb. o správnom konaní (správny poriadok), § 73 zákona Slovenskej národnej rady č. 511/1992 Zb. o správe daní a poplatkov a o zmenách v sústave územných finančných orgánov v znení neskorších predpisov.
12) Zákon Slovenskej národnej rady č. 564/1992 Zb. o spôsobe vykonania referenda v znení neskorších predpisov.
13) Zákon č. 85/1990 Zb. o petičnom práve v znení zákona č. 242/1998 Z. z.
14) Napríklad Občiansky súdny poriadok, zákon č. 71/1967 Zb., zákon Slovenskej národnej rady č. 511/1992 Zb. v znení neskorších predpisov.
15) Napríklad § 10 ods. 1 zákona Slovenskej národnej rady č. 369/1990 Zb. o obecnom zriadení v znení neskorších predpisov.
16) Napríklad Občiansky súdny poriadok, zákon č. 153/2001 Z. z. o prokuratúre.
19) Čl. 2 ods. 1 ústavného zákona č. 357/2004 Z. z. o ochrane verejného záujmu pri výkone funkcií verejných funkcionárov v znení ústavného zákona č. 545/2005 Z. z.
§ 4 ods. 4 zákona č. 402/2013 Z. z. o Úrade pre reguláciu elektronických komunikácií a poštových služieb a Dopravnom úrade a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
20) Čl. 9 a 10 ústavného zákona č. 357/2004 Z. z. v znení ústavného zákona č. 545/2005 Z. z.
20a) § 5 a 6 zákona č. 402/2013 Z. z.
20b) Zákon č. 402/2013 Z. z.
21) Zákon č. 385/2000 Z. z.
Zákon č. 154/2001 Z. z. o prokurátoroch a právnych čakateľoch prokuratúry.
22) Zákon č. 385/2000 Z. z.
1f) Ústava Slovenskej republiky č. 460/1992 Zb. v znení ústavného zákona č. 244/1998 Z. z. a ústavného zákona č. 9/1999 Z. z.
1g) Nález Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 398/1998 Z. z.
6) Zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 120/1993 Z. z. o platových pomeroch niektorých ústavných činiteľov Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov.
17) § 26 ods. 3, § 28 ods. 3 a § 30 ods. 3 zákona č. 46/1999 Z. z. o spôsobe voľby prezidenta Slovenskej republiky, o ľudovom hlasovaní o jeho odvolaní a o doplnení niektorých ďalších zákonov.
18) Zákon č. 46/1999 Z. z. o spôsobe voľby prezidenta Slovenskej republiky, o ľudovom hlasovaní o jeho odvolaní a o doplnení niektorých ďalších zákonov.
2) Zákon č. 552/2003 Z. z. o výkone práce vo verejnom záujme.
2a) Článok 34 Protokolu č. 11 k Dohovoru o ochrane ľudských práv a základných slobôd meniaci kontrolný systém založený dohovorom (oznámenie č. 102/1999 Z. z.).
23) Čl. 152 ods. 2 Ústavy.
Príloha č. 1 k zákonu Národnej rady Slovenskej republiky č. 38/1993 Z. z. v znení neskorších predpisov
CHARAKTERISTIKY PLATOVÝCH TRIED ŠTÁTNEHO ZAMESTNANCA
v Kancelárii Ústavného súdu Slovenskej republiky
4. PLATOVÁ TRIEDA
Kvalifikačné predpoklady: úplné stredné všeobecné vzdelanie, úplné stredné odborné vzdelanie alebo vyššie odborné vzdelanie, odborná prax a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom
Funkcia: hlavný referent
Činnosti:
4.01 Samostatné vybavovanie odbornej agendy uplatňovania štátnozamestnaneckých vzťahov vo vecne vymedzenej oblasti.
4.02 Samostatné vybavovanie ucelenej odbornej agendy v oblasti utajovaných skutočností.
4.03 Samostatné vybavovanie ucelenej odbornej agendy vo vecne vymedzenej oblasti tvoriacej podklad na riadenie, na rozhodovanie, na kontrolu alebo príprava podkladov na odborné stanoviská.
4.04 Samostatná odborná činnosť v oblasti súdnej agendy a správy registrov.
4.05 Samostatné vybavovanie ucelenej odbornej agendy v oblasti protokolu a zahraničných vzťahov.
4.06 Samostatná činnosť v oblasti odbornej prípravy a realizácie archivovania záznamov, fotodokumentácie a iných významných dokumentov.
4.07 Samostatná odborná činnosť na úseku sprístupňovania informácií.
5. PLATOVÁ TRIEDA
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie prvého stupňa alebo vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Funkcia: radca
Činnosti:
5.01 Samostatná odborná činnosť vo vecne vymedzenej oblasti alebo odborná činnosť na vypracúvanie čiastkových podkladov na odborné stanoviská vo vecne vymedzenej oblasti.
5.02 Zostavovanie rozpočtu v určenom rozsahu a sledovanie plnenia príjmov a čerpania výdavkov.
5.03 Kontrolná činnosť vo vecne vymedzenej oblasti.
6. PLATOVÁ TRIEDA
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie prvého stupňa alebo vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa, odborná prax a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Funkcia: samostatný radca
Činnosti:
6.01 Samostatná odborná činnosť pri zabezpečovaní právnych vzťahov štátnych zamestnancov.
6.02 Samostatná odborná činnosť pri vykonávaní ucelenej agendy v oblasti rozpočtovania alebo financovania.
6.03 Samostatná odborná činnosť pri navrhovaní opatrení alebo samostatné posudzovanie a vypracúvanie odborných stanovísk vo vecne vymedzenej oblasti.
6.04 Protokolárne zabezpečovanie oficiálnych návštev a služobných zahraničných návštev.
6.05 Koordinačná, analytická a kontrolná činnosť na úseku ochrany utajovaných skutočností.
6.06 Analytická, metodická a organizačná činnosť v oblasti sprístupňovania informácií s prípadným priamym spracovaním a sprístupňovaním informácií.
7. PLATOVÁ TRIEDA
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa, odborná prax a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Funkcia: odborný radca
Činnosti:
7.01 Koordinačná a metodická činnosť pri zabezpečovaní uplatňovania právnych vzťahov štátnych zamestnancov.
7.02 Koordinačná a metodická činnosť na úseku rozpočtovania a financovania.
7.03 Analytická činnosť vrátane vyhodnocovania výsledkov a príprava návrhov na rozhodovanie o otázkach vo vecne vymedzenej oblasti.
7.04 Koordinovanie a odborné redakčnoorganizačné zabezpečovanie vydávania Zbierky nálezov a uznesení Ústavného súdu Slovenskej republiky.
7.05 Koncepčná a koordinačná činnosť v oblasti zabezpečovania komplexných odborných právnych a informačných materiálov na prípravu podkladov na rozhodovanie.
7.06 Špecializovaná odborná činnosť v oblasti tvorby služobných predpisov na zabezpečovanie uplatňovania právnych vzťahov štátnych zamestnancov.
7.07 Systémová a vývojová činnosť pri riešení jednotlivých úloh častí štátneho informačného systému.
7.08 Špecializovaná odborná činnosť v oblasti ochrany utajovaných skutočností na všetkých stupňoch utajenia, koordinovanie a metodické usmerňovanie civilnej ochrany.
7.09 Kontrola hospodárenia s prostriedkami štátneho rozpočtu, s prostriedkami zo zahraničia a s majetkom štátu.
7.10 Rozhodovacia činnosť v oblasti sprístupňovania informácií.
8. PLATOVÁ TRIEDA
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa, , odborná prax a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Funkcia: hlavný radca
Činnosti:
8.01 Analýza podaní doručených na Ústavný súd vrátane prípravy návrhov na rozhodovanie.
8.02 Koncepčná a analytická činnosť, vypracúvanie komplexných informácií a príprava podkladov na rozhodovanie Ústavného súdu.
8.03 Koncepčná a koordinačná činnosť pri zabezpečovaní štátnych záležitostí.
8.04 Tvorba koncepcie štátnozamestnaneckých vzťahov.
8.05 Koncepčná a koordinačná činnosť pri plnení štátnych záležitostí v oblasti zahraničných vzťahov.
8.06 Koncepčná a koordinačná činnosť na úseku rozpočtovania a financovania, príprava návrhov rozpočtu a záverečného účtu za rozpočtovú kapitolu.
8.07 Tvorba koncepcie a koordinačná činnosť v oblasti informačného systému Ústavného súdu v nadväznosti na realizáciu štátneho informačného systému.
8.08 Tvorivé spracúvanie a koordinovanie masmediálnej politiky.
9. PLATOVÁ TRIEDA
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa, odborná prax a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Funkcia: štátny radca
Činnosti:
9.01 Tvorivé vypracúvanie odborných posudkov a stanovísk, príprava a vypracúvanie podkladov na rozhodovanie Ústavného súdu.
Príloha č. 2 k zákonu Národnej rady Slovenskej republiky č. 38/1993 Z. z.
Platové tarify štátnych zamestnancov v kancelárii Ústavného súdu Slovenskej republiky
Platová trieda |
Platová tarifa (eur mesačne) |
1. |
420,50 |
2. |
447,00 |
3. |
489,5 |
4. |
524,00 |
5. |
628,00 |
6. |
675,00 |
7. |
757,50 |
8. |
904,5 |
9. |
1047,00 |