A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának
........... számú törvénye
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS NYELVEIRŐL
(nyelvtörvény)
Kelt .............................................-án/én
TERVEZET
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa,
a Szlovák Köztársaság Alkotmányára és a Szlovák Köztársaságra nézve kötelező érvényű nemzetközi egyezményekre alapozva,
A Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárai alapvető jogait és szabadságjogait tiszteletben tartva,
tekintettel az eddig hatályos, a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát szabályozó létező törvényekre,
elismerve és megbecsülve a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárai anyanyelvének jelentőségét, mint az állam kulturális kincsének megnyilvánulását,
szem előtt tartva a demokratikus, toleráns és gyarapodó társadalom létrehozását az egységesülő Európai Unió keretei között,
tudatosítva, hogy a szlovák nyelv és a magyar nyelv a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelve,
az alábbi törvényt hozta meg:
ELSŐ FEJEZET
Alapvető rendelkezések
1. §
Hivatalos nyelvek és kisebbségi nyelvek
(1) A Szlovák Köztársaság területén hivatalos nyelv a szlovák nyelv és a magyar nyelv.
(2) A Szlovák Köztársaság állampolgára jogosult a hivatalos nyelveken kívül a nemzeti kisebbség nyelvének használatára is.
(3) A nemzeti kisebbségek nyelve használatának részleteit külön jogszabály rendezi.1)
2. §
A törvény célja
(1) A jelen törvény célja, hogy biztosítsa minden állampolgár alkotmányos jogát a szlovák vagy magyar használatára a közigazgatási szervek, bíróságok és más állami szervek előtt. A jelen törvény célja az is, hogy meghatározza az állam, az állami szervek, a közigazgatási szervek, a közszolgáltatások nyújtóinak, illetve a jogi személyek és természetes személyek kötelességeit az állampolgárok nyelvi jogainak biztosítása terén, valamint hogy meghatározza az állampolgárokkal való kommunikálásának nyelvét az állampolgárok nyelvi jogainak tiszteletben tartásával.
(2) A cél az igazságos eljáráshoz való jog és a jó igazgatás biztosítása, tekintet nélkül a nyelvre, és az állampolgár nyelvi jogainak biztosítása anélkül, hogy neki magának kellene nyelvi jogainak betartását követelnie.
(3) A közigazgatási szervek, bíróságok és más állami szervek, a közszolgáltatások nyújtói, a jogi személyek és természetes személyek szélesebb körű nyelvi jogokat és szolgáltatásokat nyújthatnak, mint amit a jelen törvény megkövetel.
3. §
Értelmező rendelkezések
A jelen törvény céljaira az alábbi fogalmak jelentése:
a) bíróság az általános bíróságok rendszere (járásbíróságok, kerületi bíróságok, Speciális Büntetőbíróság, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Közigazgatási Bírósága, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága),
b) egyéb állami szerv elsősorban a parlament, az államfő, a kormány, az ügyészség, a Szlovák Köztársaság Rendőri testülete, a Szlovák Köztársaság Fegyveres Testülete, a Szlovák Köztársaság Tűzoltó- és Műszaki Mentő Testülete, a Szlovák Köztársaság Börtönőrsége és Igazságügyi Őrsége,
c) közigazgatási hatóság/szerv a központi államigazgatási és helyi államigazgatási szerv; a területi (községi, városi, Pozsony fővárosban és Kassa városában a városkerületi és az önkormányzati kerületi) önkormányzati szervek; az érdekvédelmi önkormányzati szervek, melyeket külön jogszabály hatalmaz fel közigazgatási döntéshozatalra természetes személyek és jogi személyek jogairól és törvényben védett érdekeiről; a jogi személyek és természetes személyek, melyeket különleges jogszabály hatalmaz fel közigazgatási döntéshozatalra természetes személyek és jogi személyek jogairól és törvényben védett érdekeiről; egyéb szervek és jogalanyok, melyeket külön jogszabály hatalmaz fel közigazgatási döntéshozatalra természetes személyek és jogi személyek jogairól és törvényben védett érdekeiről.
4. §
A törvény hatálya
(1) Ez a törvény vonatkozik a bíróságokra, egyéb állami szervekre, a közigazgatási szervekre és az általuk fenntartott jogi személyekre, a közszolgáltatásokat nyújtó jogalanyokra, a törvénnyel alapított jogi személyekre és az ő alkalmazottaira, az állami alkalmazottakra, a bírákra, az ügyészekre, az állami vasúti és a községi rendőrségi testület tagjaira, a Szlovák Köztársaság Fegyveres Testületének/Hadseregének tagjaira (a továbbiakban csak „hadsereg“), a Szlovák Köztársaság Börtönőrsége és Igazságügyi Őrsége tagjaira, más fegyveres biztonsági testületek tagjaira, egyéb fegyveres testületek tagjaira és a Szlovák Köztársaság Tűzoltó- és Műszaki Mentő Testületei tagjaira, ha a törvény másként nem rendelkezik. Ezek az alkalmazottak kötelesek szóban és írásban használni a a hivatalos nyelveket a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően; ez nem befolyásolja a külön jogszabályban1) lefektetett, a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát a hivatalos érintkezésben, sem a más nyelvek használatát a nemzetközi kapcsolatokban meghonosult gyakorlat szerinti hivatalos, külfölddel való érintkezésben.
(2) Ugyancsak vonatkozik a jelen törvény azokra a természetes és jogi személyekre, amelyek olyan fogyasztási árucikkeket gyártanak, melyeket a 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű településen értékesítenek vagy amelyek kétnyelvű településen üzemeltetnek kiskereskedelmi egységet, vendéglőt, ill. nyújtanak szolgáltatásokat.
(3) Az 1. bekezdés szerinti szervek biztosítják, hogy alkalmazottaik szóban és írásban bírják a területükön használatos hivatalos nyelveket. Ezt a célt főleg az alkalmazottak nyelvi képzésével lehet elérni, valamint nyelvpótlékkal és a nyelvismeret figyelembe vételével az új alkalmazottak toborzása során. A részleteket külön előírás szabályozza.
(4) A törvény nem szabályozza a liturgiai nyelvhasználatot. E területen a nyelvhasználatot az egyházakra és vallási közösségekre vonatkozó jogszabályok szabályozzák.
5. §
Egyéb jogszabályokba beépült nyelvi jogok
A hivatalos nyelv használatát
a) az iskola-előkészítő oktatásban, az alapiskolákban, a középiskolákban, a főiskolákon és egyetemeken,2)
b) a kultúra – főleg a Nemzeti Kisebbségek Kultúráját Támogató Alap, a rádió és televízió műsorszolgáltatás, az időszaki sajtó, a hírügynökségi hírszolgáltatás vagy alkalmi kiadvány, a színházak, könyvtárak, az ifjúsággal folyó munka – területén,
c) az egészségügyi és szociális ellátás területén,
d) az előzetes vizsgálat és bírósági eljárás területén,
e) az alkalmazottak, állami alkalmazottak és közigazgatási alkalmazottak nyelvtudása területén
külön törvények szabályozzák.
6. §
Az állam nyelvhasználat szerinti felosztása
(1) Az állam nyelvhasználat szerinti felosztásában alapegysége a község. A község egynyelvű vagy kétnyelvű. A kétnyelvű községek jegyzékét a Szlovák Köztársaság Kormányának rendelete határozza meg tízévente a népszámlálás eredményei alapján. A rendelet meghatározza, mely községek kétnyelvűek, az adott községben melyik nyelv a többségi nyelv, ahogyan azt is, hogy mely községek kizárólag egynyelvűek: szlovák vagy magyar nyelvűek.
(2) Kétnyelvű a község, ha lakosait szlovákul és magyarul beszélő személyek alkotják, és a kisebbség legalább 8 százalékát teszi ki az összlakosságnak vagy ha legalább 3000 személy tartozik a kisebbséghez. A kétnyelvű községet egynyelvűvé nyilvánítják, ha a kisebbség lélekszáma 3000 fő, vagy a számaránya hat százalék alá csökken. A községi képviselőtestület javaslata alapján a kormány rendeletében meghatározhatja, hogy a község az elkövetkező tíz évben annak ellenére is kétnyelvűnek tekintendő, hogy a népszámlálás eredményei alapján egyébként már egynyelvű volna.
(3) A járás egynyelvű vagy kétnyelvű. A járás akkor kétnyelvű, ha lakosságát szlovákul és magyarul beszélő személyek alkotják és az illetékességi területén a kisebbség kiteszi legalább a lakosság 8 százalékát, vagy legalább 3000 személy tartozik a kisebbséghez. A kétnyelvű járást egynyelvűvé minősítik, ha a kisebbségi személyek lélekszáma 3000 fő vagy a kisebbségi lakosok számaránya 6 százalék alá csökken.
(4) A nagyobb területi egység (a továbbiakban csak „önkormányzati kerület“) egynyelvű vagy kétnyelvű. A önkormányzati kerület kétnyelvű, ha lakosait szlovákul és magyarul beszélő személyek alkotják és az illetékességi területén a kisebbség kiteszi legalább a lakosság 8 százalékát, vagy legalább 3 000 személy tartozik a kisebbséghez. A kétnyelvű önkormányzati kerületet egynyelvűvé minősítik, ha a kisebbségi személyek lélekszáma 3 000 fő vagy a kisebbségi lakosok számaránya 6 százalék alá csökken. önkormányzati kerület képviselőtestületének javaslata alapján a kormány rendeletében meghatározhatja, hogy az önkormányzati kerület az elkövetkező tíz évben annak ellenére is kétnyelvűnek tekintendő, hogy a népszámlálás eredményei alapján egyébként már egynyelvű volna.
(5) A kétnyelvű községek, járások és önkormányzati kerületel jegyzékét a Szlovák Köztársaság Kormányának rendelete határozza meg tízévente a népszámlálás eredményei alapján. A rendelet meghatározza, mely községek, járások és önkormányzati kerületek kétnyelvűek, bennük melyik nyelv a többségi nyelv, ahogyan azt is, hogy mely községek, járások és önkormányzati kerületek kizárólag egynyelvűek: szlovák vagy magyar nyelvűek.
(6) Ha megváltoznak a község, járás vagy önkormányzati kerület határai, egyidejűleg döntést kell hozni arról is, hogy a változás hogyan befolyásolja annak nyelvi státusát.
7. §
Egynyelvű és kétnyelvű szervek
(1) Egynyelvű szerv az állami szerv és közigazgatási szerv, melynek illetékességi területén csak olyan községek vannak, amelyek lakosai egy azonos nyelvet beszélnek. Egynyelvű szervnek tekintendő az egynyelvű község, egynyelvű járás és egynyelvű önkormányzati kerület szerve is.
(2) Kétnyelvű szerv az állami szerv és közigazgatási szerv, melynek az illetékességi területén a kisebbség kiteszi legalább a lakosság 8 százalékát, vagy legalább 3000 személy tartozik a kisebbséghez. Kétnyelvű szervnek tekintendő a kétnyelvű község, kétnyelvű járás vagy a kétnyelvű önkormányzati kerület szerve is.
(3) Kétnyelvű szerv magyar elsőbbségi nyelvvel az állami szerv és közigazgatási szerv, melynek illetékességi területén a magyar nyelv többségi nyelv.
(4) Kétnyelvű szerv szlovák elsőbbségi nyelvvel az állami szerv és közigazgatási szerv, melynek illetékességi területén a szlovák nyelv többségi nyelv.
MÁSODIK FEJEZET
Nyelvhasználat hivatalos érintkezésben
8. §
Hivatalos érintkezés a 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben
(1) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a hivatalos kapcsolat és kommunikáció az egyik hivatalos nyelven valósul meg. A kétnyelvű községben a hivatalos érintkezésben mindenkinek jog van az általa választott hivatalos nyelv (szlovák vagy magyar) használatára.
(2) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a születési anyakönyvi kivonatot, a házassági anyakönyvi kivonatot, a halotti anyakönyvi kivonatot, az engedélyeket, a jogosítványokat, az igazolásokat, a szakvéleményeket és hirdetményeket kétnyelvű formában, mégpedig szlovák és magyar nyelven adják ki.
(3) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben az önkormányzati rendeleteket kétnyelvű formában, mégpedig szlovák és magyar nyelven adják ki.
(4) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a teljes hivatali ügyvitel (anyakönyv-vezetés, jegyzőkönyvek, határozatok, statisztikák, nyilvántartások, zárszámadások, hivatali feljegyzések, a nyilvánosságnak szóló tájékoztatások stb.), valamint az egyházak és vallási közösségek nyilvánosságnak szánt ügyvitele szlovák és magyar nyelven valósul meg; ez nem befolyásolja a nemzeti kisebbségek nyelvének különleges jogszabály szerinti használatát.
(5) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a krónikát szlovák és magyar nyelven vezetik.
(6) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a közigazgatási hatóság tanácskozási nyelve a község lakossága többségének a nyelve.
(7) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a községi képviselőtestület képviselője és a községi képviselőtestület tanácskozásának többi résztvevője jogosult a községi képviselőtestület ülésén a szlovák vagy magyar nyelv használatára.
(8) A 8. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3 bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre is.
9. §
Köztéri megjelölések a kisebbségek nyelvén
(1) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a település neve és a településrész neve szlovák és magyar nyelven kerül feltüntetésre, elsősorban az összes közlekedési jelzőtáblán, a tájékoztató táblákon, a közigazgatási, az államhatalmi szervek épületein, a közszolgáltatásokat nyújtó jogalanyok, valamint a jogi és természetes személy-vállalkozók épületein.
(2) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben a település neve és a településrész neve szlovák és magyar nyelven kerül feltüntetésre a vasútállomáson, a vasúti megállóhelyen, az autóbusz-pályaudvaron, az autóbusz-megállóban, a repülőtéren és a kikötőben is. A község megjelölése mindkét nyelv esetében azonos méretű táblán és azonos betűtípussal történik.
(4) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községek területén az utcanevek és más helyi földrajzi elnevezések szlovák és magyar nyelven kerül feltüntetésre.
(5) A szakpublikációkban, a sajtóban és más tömegtájékoztató eszközökben, valamint a közigazgatási hatóságok és állami hatóságok hivatali tevékenységében a normatív földrajzi megnevezéseken kívül feltüntethetők a szlovák nyelven vagy magyar nyelven meghonosult és használatos földrajzi elnevezések is.
(6) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községek területén a Szlovák Köztársaság polgárainak életét, egészségét, biztonságát és vagyonát veszélyeztető körülményekre figyelmeztető tájékoztatásokat nyilvános hozzáférhető helyeken szlovák és magyar nyelven függesztik ki.
(7) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községek területén a közvéleménynek szánt összes feliratot és hirdetményt, elsősorban a kereskedelmi egységek, sportlétesítmények, vendéglátó egységek, az utcákon, az utak mentén és utak felett, a repülőtereken, az autóbusz-pályaudvarokon és vasútállomásokon kihelyezett tájékoztatásokat szlovák és magyar nyelven függesztik ki.
(8) A 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községek területén az emlékművek, emlékhelyek és emléktáblák feliratai szlovák vagy magyar nyelvűek lehetnek.
(9) A 9. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű megyékre is.
10. §
Helyi népszavazás a település megnevezésének megváltoztatásáról
(1) A 6. § 2. bek. szerinti község lakosainak szavazása alapján dönthet a Szlovák Köztársaság Kormányának rendeletében feltüntetett település megnevezésének megváltoztatásáról.
(2) A település megnevezésének megváltoztatásáról kiírt helyi népszavazásra különleges törvény rendelkezései vonatkoznak.3)
11. §
A nyilvánosság tájékoztatása a kisebbség nyelvén
(1) A közvélemény tájékoztatását szolgáló, a helyi rádióban vagy más műszaki berendezés útján közzétett közleményeket a 6. § 2. bek. szerinti községek területén szlovák és magyar nyelven valósítják meg.
(2) A 6. § 2. bek. szerinti község a fontos információkat hivatali hirdetőtábláján, honlapján és az időszaki sajtóban szlovák és magyar nyelven teszi közzé, elsősorban az alábbiakat:
a) a tájékoztatást a községi önkormányzat szerveinek összetételéről és azok hatásköreiről,
b) azon jogszabályok, utasítások, útmutatók, értelmező állásfoglalások áttekintését, melyek értelmében a község eljár és döntést hoz, vagy amelyek a jogi és természetes személyek jogait és kötelességeit szabályozzák a községgel való kapcsolataikban,
c) a helyszínt, az időpontot és annak módját, ahogyan az információ beszerezhetők, valamint a tájékoztatást arról, hogy a természetes és jogi személyek hol nyújthatnak be kérvényt, indítványt, javaslatot, panaszt vagy egyéb beadványt,
d) az eljárásrendet, melyet a községnek kötelező betartania minden kérvény, javaslat vagy egyéb beadvány intézése során, beleértve az ügyintézési határidőket, melyeket be kell tartani,
e) a közigazgatási díjszabás tarifáit, melyeket a község a közigazgatási szerv eljárása és elvégzett cselekményei jogcímén szed be, valamint a tájékoztatások nyújtásáért kivethető térítések tarifái,
f) a tájékoztatás a közvagyonnal való gazdálkodásról és a községi vagyon kezeléséről.
(3) A nyilvánosságnak szánt alkalmi nyomtatott, kulturális célzatú kiadványok, a képtárak, múzeumok, könyvtárak katalógusai, a mozik, színházak, hangversenyek és egyéb kulturális rendezvények műsorismertetői a 6. § 2. bek. szerinti községben a kisebbség nyelvén is kiadásra kerülnek.
(4) A 6. § 2. bek. szerinti községben a közigazgatási hatóság és az állami szerv köteles megteremteni a feltételeket a szlovák nyelv és a magyar nyelv jelen törvény és különleges jogszabály által előírt használatához.
(5) A 6. § 2. bek. szerinti községben a községi rendőrség a község többségi nyelvét használja.
(6) A Szlovák Köztársaság hadseregének tagjai, fegyveres biztonsági testületeinek tagjai, egyéb fegyveres testületeinek tagjai, a tűzoltó és műszaki mentőszolgálatok tagja, valamint az állami, a vasúti és a községi rendőrség tagjai a 6. § 2. bek. szerinti községben a szlovák és a magyar nyelvet használják az állampolgárokkal folytatott kommunikáció során.
(7) A 6. § 2. bek. szerinti községben a közszolgáltatásokat és a velük összefüggő tájékoztatást és kommunikációt szlovák nyelven és magyar nyelven valósítják meg. Irányadó az állampolgár által használt nyelv. Közszolgáltatás elsősorban a víz-, a villamos áram-, a gázszolgáltatás, a szennyvízelvezetés, a hulladékgyűjtés és a tömegközlekedés (autóbusz- és vasúti közlekedés), a postai szolgáltatás, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatások, beleértve a 112-es segélyhívó telefonszámra befutó sürgősségi hívások nyelvét is.
(8) A 11. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre is.
HARMADIK FEJEZET
A szlovák nyelv és a magyar nyelv állami szervek és közigazgatási szervek előtti használatához fűződő jog
12.§
Természetes személyek nyelvi jogai az állami hatóságok és közigazgatási szervek előtt
(1) Mindenkinek joga van a szlovák vagy a magyar nyelv használatára a hivatalos érintkezésben az állami hatóságok és közigazgatási szervek előtt, a kétnyelvű község, a kétnyelvű járás és a kétnyelvű önkormányzati kerület szervei előtt. Ezen kívül e szervek biztosítják, hogy egy adott ügyben zajló vallomástétel esetén az érintett személy saját belátása szerint használhassa a szlovák vagy a magyar nyelvet.
(2) Az egynyelvű község a község nyelvét használja, ha a község külön kérvény alapján másképp nem dönt, vagy ha a törvény másként nem rendelkezik. Mindenkinek joga van azonban a szlovák nyelvet vagy a magyar nyelvet használni és e nyelvek bármelyikén kihallgatást nyerni olyan ügyben, amely az ő alapvető jogaira, a gyámsága alatt álló személy alapvető jogaira, illetve a hatóságok által rá kirótt kötelességekre közvetlen kihatással bír.
13. §
Jogi személyek nyelvi jogai az állami hatóságok és közigazgatási szervek előtt
(1) A kereskedelmi társaság, az egyesület vagy más természetes személy jogosult a hivatalos érintkezésben a szlovák nyelvet vagy a magyar nyelvet használni. A jogi személyek nyelvhasználati jogaira a természetes személyek nyelvhasználatát szabályozó rendelkezések arányos mértékben vonatkoznak.
NEGYEDIK FEJEZET
Állami hatóságok és közigazgatási hatóságok eljárásnyelve
14. §
A közigazgatási eljárás lefolytatásának nyelve
(1) Kétnyelvű hatóságon a közigazgatási eljárás lefolytatásának nyelve az állampolgár által használt nyelv. Ha a felek különböző nyelven beszélnek, vagy ha az eljárás résztvevői az eljárás megindításakor még nem ismertek, a kétnyelvű hatóság dönt a használt nyelvről, figyelembe véve a felek jogait és törvényes érdekeit. Ha az eljárás nyelve ilyen módon nem határozható meg, az adott illetékességi terület többségi nyelvét használják.
(2) Az egynyelvű hatóság a saját nyelvét használja közigazgatási eljárási nyelvként, amennyiben a hatóság nem választ másik nyelvet a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.
15. §
A közigazgatási bíróság eljárásának nyelve
(1) A 9. § rendelkezései a közigazgatási bírósági eljárások nyelvére is vonatkoznak.
(2) A közigazgatási bírósági eljárások kétnyelvű hatóság előtt az adott ügyben – melyben a polgár és a szerv a résztvevő – azon a nyelven kerülnek lefolytatásra, amelyet a polgár használ. Ha a résztvevő felek mindegyike hatóság, azt a nyelvet használják, amelyet az eljárás indítványozója használt, amennyiben a másik fél jogainak és törvényes érdekeinek szem előtt tartása miatt nem indokolt a másik nyelv használata.
(3) A közigazgatási bírósági eljárásban egynyelvű bíróság előtt az adott illetékességi terület többségi nyelvét használják, amennyiben a hatóság nem a másik nyelvet választja a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.
16. §
A büntetőjogi eljárás nyelve
(1) Büntetőperes ügyekben a kétnyelvű bíróságok a vádlott nyelvét használják eljárási nyelvként. Ha a büntetőperes eljárásnak több vádlottja van, akik különböző nyelveken beszélnek, vagy ha a vádlott más, vagyis nem szlovák vagy magyar nyelven beszél, a bíróság dönt az eljárás nyelvéről a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva. Ha az eljárás nyelvét ilyen módon nem lehet meghatározni, a bíróság illetékességi területének többségi nyelvét használják.
(2) Az egynyelvű bíróságok a bíróság illetékességi területének nyelvét használják, amennyiben a hatóság nem a másik nyelvet választja a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.
(3) Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a bűnüldöző szervekre is. A részleteket külön jogszabály határozza meg.4)
17. §
A polgári peres eljárások nyelve
(1) Kétnyelvű bíróságok előtt folyó polgári peres ügyekben eljárási nyelvként az ügyfelek nyelvét használják. Ha a polgári peres eljárásnak több eltérő anyanyelvű résztvevője van, akik nem tudnak megállapodni, hogy milyen nyelven folyjon az eljárás, a bíróság dönt az eljárás nyelvéről a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva. Ha az eljárás nyelvét ilyen módon nem lehet meghatározni, a bíróság illetékességi területének többségi nyelvét használják.
(2) Az egynyelvű bíróságok a bíróság illetékességi területének nyelvét használják, amennyiben a hatóság nem a másik nyelvet választja a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.
18. §
A peren kívüli polgári eljárások nyelve
(1) A 15. § rendelkezései a peren kívüli polgári eljárásokra és egyéb, nem büntetőperes és polgári jogi eljárásokra is vonatkoznak a kétnyelvű bíróságok esetében.
(2) Ha a kétnyelvű bíróság eljárásának csak egy résztvevője van, ennek a résztvevőnek a nyelvét használják a bírósági eljárásban. Egynyelvű bíróság esetén az eljárásban a 12. § 2. bekezdését alkalmazzák.
19. §
A fellebbviteli eljárás nyelve a fellebbviteli bíróságon
A fellebbviteli eljárás a kerületi bíróságon vagy a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságán azon a nyelven zajlik, amelyiken az elsőfokú bírósági eljárást lefolytatták, ha a bíróság nem választ másik nyelvet a felek jogait és törvényes érdekeit szem előtt tartva.
20. §
Tolmácsoláshoz való jog
(1) Ha az állampolgárnak törvényes joga van a szlovák vagy a magyar nyelv használatára, de a hatóság nyelve vagy az eljárás nyelve más, a hatóság térítésmentesen tolmácsolást biztosít neki, ha ő maga nem gondoskodott a tolmácsolásról.
ÖTÖDIK FEJEZET
A határozatok és más dokumentumok nyelve
21. §
Az ítéletek, határozatok és egyéb dokumentumok nyelve
(1) Az hatóságok által kiadott ítéletek, határozatok és egyéb dokumentumok a 9–14. § szerinti ügyekben az eljárás nyelve szerinti nyelven kerülnek kidolgozásra.
(2) Az ügy előkészítésével és elbírálásával kapcsolatos dokumentumokat az eljárás lefolytatásának nyelvén dolgozzák ki, amennyiben a felek jogai vagy törvényes érdekei nem indokolják a másik nyelv használatát.
(3) Az értesítéseket, beidézéseket és a leveleket, melyeket az ügyfeleknek vagy olyan személyeknek küldenek ki, akiket a törvény értelmében tájékoztatni kell a folyamatban lévő eljárásról vagy az ügyről, melyet mérlegelni kell, a kétnyelvű hatóság az eljárás nyelvétől függetlenül a címzett nyelvén küldi ki, ha annak az anyanyelve számára ismert vagy ha az anyanyelve nehézségek nélkül megállapítható, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kétnyelvűen, szlovák és magyar nyelven küldi ki.
22. §
Jog a határozat és egyéb dokumentumok lefordításához
(1) Ha az előállítási kérvény, az ítélet, a határozat, a bírósági feljegyzés vagy más dokumentum az ügyfél anyanyelvétől eltérő nyelven készült és a 2. bekezdés másként nem rendelkezik, a közigazgatási hatóság és a kétnyelvű szerv az ügyfél kérésére térítésmentesen biztosítja ezen dokumentumok közhiteles fordítását olyan mértékben, amilyen az a jogait és törvényes érdekeit vagy kötelezettségeit érinti.
(2) Az egynyelvű község, az egynyelvű járás vagy egynyelvű önkormányzati kerület az ügyfél kérésére térítésmentesen biztosítja azon dokumentum közhiteles fordítását, mely a határozatot tartalmazza olyan ügyben, melyet a hatóság kezdeményezett és amely közvetlen kihatással bír alapvető jogaira, a gondoskodására bízott személy alapvető jogaira, vagy a kötelességeire, melyeket rá a hatóság kirótt.
23. §
A határozatot tartalmazó dokumentum és más dokumentumok közhiteles fordítása
(1) Közhiteles fordítás a jelen törvény céljaira a kétnyelvű hatóság által vagy hiteles fordító által készített szlovák nyelvű vagy magyar nyelvű fordítás.
(2) A jelen törvénnyel összhangban kiadott, határozatot tartalmazó dokumentum fordítása az eredeti dokumentummal egyenértékű.
(3) Ha hibát állapítanak meg a közhiteles fordításban, a hatóság a hibát kijavítja, amennyiben a hiba kijavítása nem egyértelműen felesleges. Ilyen esetben az ügy résztvevője térítésmentesen megkapja a határozatot tartalmazó kijavított dokumentum másolatát.
HATODIK FEJEZET
A nyelvi jogok biztosítása
24. §
Az állami hatóságok és közigazgatási szervek kötelességei a nyelvi jogok biztosítása terén
(1) Az állami és a közigazgatási szerv tevékenysége során és saját kezdeményezésből biztosítja, hogy a természetes személyek nyelvi jogai a gyakorlatban érvényesüljenek.
(2) A kétnyelvű szerv közszolgálatot szlovák és magyar nyelven végez. A hatóság mindkét nyelv használatát nemcsak szolgáltatásai útján mutatja fel a közvéleménynek, hanem más tevékenységei során is, elsősorban biztosítja az összes felirat, értesítés, tájékoztató anyag, nyomtatvány kétnyelvű kiadását.
(3) A kétnyelvű szerv a természetes személyekkel és jogi személyekkel való hivatali érintkezésben az ő nyelvüket használja: a szlovák vagy a magyar nyelvet, ha az érintett nyelve számára ismert, ha azt elérhető forrásból meg tudja állapítani, vagy egyidejűleg mindkét nyelvet használja.
(4) A 24. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre.
25. §
Állami vállalatok, támogatott és költségvetési szervezetek és községek vagy önkormányzati kerületek által fenntartott jogi személyek nyelvi szolgáltatásai
(1) Az állami vállalat vagy szolgáltatásokat nyújtó társaság, melyben az állam, vagy egy vagy több kétnyelvű község vagy önkormányzati kerület, mely különböző nyelveket használ, szolgáltatásnyújtói jogköreiket és tájékoztatásai kötelességeiket szlovák és magyar nyelven gyakorolják olyan mértékben és módon, amilyet tevékenységük jellege és lényege megkövetel, és ami e vállalatok, támogatott vagy költségvetési szervezetek és község vagy önkormányzati kerület által alapított jogi személyek szempontjából nem tekinthető aránytalannak. A jelen törvény szervezetekre vonatkozó rendelkezései érvényesek a közhatalmat gyakorló állami vállalatokra is.
(2) Az 1. bekezdésben felsorolt kötelességeken túl az állami vállalatok, támogatott vagy költségvetési szervezetek és község vagy önkormányzati kerület által alapított jogi személyek kötelesek betartani hatáskörükben a nyelvi szolgáltatásokra vonatkozó különleges rendelkezéseket.
26. §
A közhasznú szolgáltatások nyújtóinak nyelvi szolgáltatásnyújtói kötelességei
(1) A 11. § 7. bek. szerinti közhasznú szolgáltatás nyújtója tevékenysége során és saját kezdeményezésből biztosítja, hogy a természetes személyek és jogi személyek 6. § 2. bek. szerinti nyelvi jogai a gyakorlatban érvényesüljenek.
(2) A 11. § 7. bek. szerinti közhasznú szolgáltatás nyújtója szlovák és magyar nyelven szolgálja a közvéleményt/nyilvánosságot. A 11. § 7. bek. szerinti közhasznú szolgáltatás nyújtója mindkét nyelv használatát nem csupán a szolgáltatásain keresztül mutatja meg, hanem más tevékenységei útján is, biztosítja főként az összes felirat, hirdetmény, tájékoztató anyag, nyomtatvány és honlapja mindkét nyelven való megjelenítésével is.
(3) A 11. § 7. bek. szerinti közhasznú szolgáltatás nyújtója a természetes és jogi személlyel való írásbeli és szóbeli kommunikáció során annak a nyelvét használja: a szlovák vagy a magyar nyelvet, ha az ügyfél nyelve ismert, könnyen megállapítható, vagy mindkét nyelvet használja.
(4) A 26. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre is.
27. §
Természetes személyek és jogi személyek nyelvi szolgáltatásnyújtási kötelességei
(1) Ha a közigazgatási tevékenység végrehajtását törvényből fakadóan vagy törvényi átruházás alapján természetes vagy jogi személy végzi, akkor a jelen törvény rendelkezései erre a természetes vagy jogi személyre is vonatkoznak e tevékenységének végzése során. Ha az ilyen természetes személy vagy jogi személy szerv határozatával kerül kijelölésre, vagy a szerv és a természetes vagy jogi megegyezésével jön létre, a kijelölő szerv biztosítja, hogy az adott feladat végrehajtása során a nyelvi szolgáltatások a jelen törvénnyel összhangban legyenek biztosítva. Ugyanígy vonatkozik ez a kötelesség az érintett természetes személyre vagy jogi személyre a hatóság által rábízott közigazgatási tevékenységtől eltérő tevékenysége esetén is, ha ezt a jelen törvény által megszabott szolgáltatásnyújtási színvonal megköveteli.
(2) Ha a természetes vagy jogi személy boltot, vendéglőt üzemeltet vagy szolgáltatást nyújt 6. § 2. bek. szerinti községben, legalább az írásbeli kommunikáció során szlovák és magyar nyelven szolgálja a nyilvánosságot, elsősorban kétnyelvű feliratokat, értesítéseket, tájékoztató táblákat, anyagokat bocsát ki és kétnyelvű honlapot üzemeltet. Lehetőségeihez mérten biztosítja a kétnyelvű kommunikációt szóban is.
(3) A 27. § rendelkezései arányos mértékben vonatkoznak a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásokra és a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületekre is.
HETEDIK FEJEZET
Szervek munkanyelve
28. §
Az állami szerv és közigazgatási szerv munkanyelve
Az állami hatóság és közigazgatási hatóság munkanyelvként illetékességi területének többségi nyelvét használja, amennyiben nem méltányosabb mindkét nyelv vagy különleges indokok miatt idegen nyelv használata.
29. §
Hatóságok egymás közti levelezése
(1) Egymás közti levelezésükben az állami hatóságok, a közigazgatási hatóságok a szlovák nyelvet használják, amennyiben a fogadó vagy küldő hatóság nem magyar egynyelvű hatóság, kétnyelvű hatóság a magyar nyelv elsőbbségével, vagy más okból nem indokoltabb a magyar nyelv vagy más nyelv használata.
(2) A községnek küldött levelezés során az állami hatóság és a közigazgatási hatóság a község nyelvét vagy a község lakosai többségének a nyelvét használja, ha a 3. bekezdés másként nem rendelkezik, vagy ha a hatóság mindkét nyelvet használja. Az állami hatóság és a közigazgatási hatóság a fogadó fél nyelvét használja az egyetemeknek, középiskoláknak vagy más oktatási intézményeknek küldött levelezés során.
(3) Az állami hatóság és közigazgatási hatóság az eljárás nyelvét használja, ha állásfoglalást kér vagy ad ki az ügyben, melyben a résztvevőnek határozatot tartalmazó vagy más dokumentumot kell kiadnia. Az egynyelvű hatóság jogosult állásfoglalását a saját nyelvén kiadni. Ilyen esetben az állami hatóság vagy a közigazgatási hatóság, mely az üggyel foglalkozik, a hatóság kérésére térítésmentesen biztosítja az állásfoglalás hiteles fordítását.
30. §
Többtagú hatóságok
A kormánytag és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa szakbizottságának tagja, a bizottság, munkacsoport és hasonló szerv tagja, valamint a kétnyelvű község vagy megye szervének tagja jogosult a szlovák nyelvet vagy a magyar nyelvet használni a találkozókon vagy írásos nyilatkozatában vagy állásfoglalásában, melyet a feljegyzéshez vagy jelentéshez csatolnak. Ha a szerv valamely tagja nem érti a szóbeli nyilatkozatot, kérésére annak tartalmát röviden összefoglalják neki a számára érthető nyelven.
NYOLCADIK FEJEZET
A jogszabályok és közérdekű hirdetmények nyelve
31. §
Törvények és más jogszabályok
(1) A törvényeket szlovák és magyar nyelven fogadják el és teszik közzé. Ugyanígy az állami szervek és közigazgatási hatóságok által kibocsátott jogszabályok és határozatok is mindkét hivatalos nyelven közzéteszik a 6. § 2. bek. szerinti községekben és a 6. § 4. bek. szerinti önkormányzati kerületben.
(2) A törvények és más általános érvényű jogszabályok közzétételének részleteit külön törvény szabályozza.5)
(3) Különleges rendelkezések vonatkoznak a nemzetközi egyezmények és törvénybe foglalt szabályok nyelvhasználatára.
32. §
Törvényjavaslatok és jelentések
(1) A Szlovák Köztársaság Kormányának és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselőinek és szakbizottságainak törvényjavaslatait és a velük kapcsolatos jelentéseket6) szlovák nyelven teszik közzé. Az adott törvényjavaslatoknak és jelentéseknek tartalmazniuk kell a magyar nyelvű összefoglalót és a törvényjavaslat szövegét magyar nyelven is.
(2) Ha az érintett minisztérium, mely törvényjavaslatot készít elő és az a véleménye, hogy a jelentés rendkívüli jelentőséggel bír az ország magyarul beszélő lakosságára nézve, a jelentés teljes terjedelemben kibocsátásra kerül magyar nyelven is.
(3) Ha a törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó jelentés elsősorban a magyarul beszélő lakosságra nézve bír jelentőséggel, magyar nyelven tehető közzé oly módon, hogy tartalmazza a szlovák nyelvű összefoglalót és a törvényjavaslat szlovák nyelvű szövegét.
33. §
Az állami hatóságok és közigazgatási szervek által nyújtott információk
(1) Az állami és közigazgatási szervek a 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben szlovák és magyar nyelven nyújtanak tájékoztatást.
(2) A közlemények, a nyilvánosságnak szánt tájékoztatók és hirdetmények, ugyanígy más, az állami és közigazgatási szervek 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben nyújtott tájékoztatásai szlovák és magyar nyelven kerülnek közzétételre.
(3) Az állami és közigazgatási szervek közzétett beszámolóit, határozatait vagy más hasonló, általuk kidolgozott közleményeit nem kell lefordítani. Az állami és közigazgatási szervek azonban biztosítják a tájékoztatást mind a szlovákul, mind a magyarul beszélő lakosság részére.
34. §
Közúti jelzőtáblák
(1) Az útjelzőtáblák, közlekedési jelzőtáblák és más hasonló, a nyilvánosságnak szánt irányjelző táblák a 6. § 2. bek. szerinti községben, a 6. § 3. bek. szerinti járásban és a 6. § 4. bek. szerinti önkormányzati kerületben szlovák és magyar nyelven készülnek, amennyiben rajtuk a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően nem kizárólag egyezményes idegen nyelv használható.
(2) A közlekedési táblákon és irányjelzőkön használt nyelveket önálló törvény és rendelet szabályozza.7)
35. §
Fogyasztási cikkekről nyújtott tájékoztatók
Ha a törvény megköveteli, hogy a kereskedelmi forgalmazásra szánt termék a kereskedelmi gyakorlattal összhangban meg legyen jelölve névvel, az árucikk leírásával, használati utasítással, útmutatóval vagy figyelmeztetéssel, az eladásra kerülő árun szereplő szövegnek egynyelvű községben legalább ennek a községnek a nyelvén kell szerepelnie, az eladásra kerülő árun szereplő szövegnek a 6. § 2. bek. szerinti kétnyelvű községben legalább szlovák és magyar nyelven kell szerepelnie. A feltüntetett információk tekintetében ugyanúgy kell eljárni a szlovák és a magyar nyelv esetében is.
KILENCEDIK FEJEZET
A nyelvi jogok betartásának támogatása és ellenőrzése
36. §
Intézkedések a nyelvi jogok támogatása érdekében
(1) Az alkotmánnyal összhangban a kormány biztosítja az egyenlő bánásmódot a szlovákul és magyarul beszélő lakosok kulturális és társadalmi szükségletei tekintetében.
(2) A közigazgatás megszervezésekor cél, hogy megfelelő területi felosztás jöjjön létre, mely lehetővé teszi a szlovákul és magyarul beszélő lakosoknak a szolgáltatások saját nyelvükön történő, azonos feltételek melletti igénybevételét.
(3) Az állami szervek és a közigazgatási szervek tevékenységük során védelmezik a nemzet nyelvi kulturális hagyományait és támogatják mindkét hivatalos nyelv használatát. Ha a körülmények megkövetelik, a kormány különleges intézkedéseket hoz meg a hivatalos nyelvekkel összefüggő kulturális vagy társadalmi szükségletek biztosítása érdekében.
37. §
Felügyelet
(1) Minden szerv felügyel arra, hogy a hatáskörében a jelen törvény rendelkezései érvényre jussanak.
(2) A Szlovák Köztársaság Kormányhivatala (a továbbiakban csak „kormányhivatal“) szakmai és módszertani segítséget nyújt az állami szerveknek, a közigazgatási szerveknek, a közszolgáltatásokat nyújtó intézményeknek, a jogi és természetes személyeknek, a biztonsági és mentőtestületeknek a jelen törvény végrehajtása során.
(3) A jelen törvényben lefektetett kötelességek betartása felett felügyeletet a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala gyakorolja, mely javaslatokat bocsát ki a hivatalos nyelvekről és a nemzeti kisebbségek nyelveiről rendelkező jogszabályok végrehajtásához. Szükség esetén a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala proaktívan jár el és intézkedéseket rendel el a feltárt hiányosságok kiküszöbölése érdekében.
38. §
Közigazgatási szabálysértések
(1) A hivatalos nyelvek használata terén közigazgatási szabálysértést követ el az a közigazgatási szerv, állami szerv vagy közszolgáltatásokat nyújtó intézmény, amely a 6. § 2. bek. szerinti községben, a 6. § 3. bek. szerinti kétnyelvű járásban vagy a 6. § 4. bek. szerinti kétnyelvű önkormányzati kerületben, ha:
a) nem teszi lehetővé az állampolgárnak a hivatalos nyelvű kommunikációt szóban és írásban vagy erről a lehetőségről nem tájékoztatja őt,
b) általános érvényű rendeleteit, határozatait, döntéseit, hivatalos dokumentumait, űrlapjait, tájékoztató anyagait nem adja ki magyar nyelven, vagy a feliratokat, hirdetményeket és jelzőtáblákat nem helyezi ki hivatalos nyelven,
c) nem biztosítja a székhelyéül szolgáló épület megjelölését hivatalos nyelven,
d) nem biztosítja a tájékoztatók, feliratok és hirdetmények feltüntetését a 9. § 7. bek. szerinti hatásköre területén,
e) kérésre nem biztosítja a hivatalos nyelvű tájékoztatást is az általános érvényű rendeletekről (9. § 8. bek.),
f) nem bocsátja a kormányhivatal rendelkezésére a 39. § 2. bek. szerinti információkat és írásos alapanyagokat.
(2) A hivatalos nyelvek használata terén közigazgatási szabálysértést követ el az a közigazgatási szerv, állami szerv vagy közszolgáltatásokat nyújtó intézmény, jogi vagy természetes személy-vállalkozó, mely nem tünteti fel a feliratokat vagy hirdetményeket a 9. § 7. bek. értelmében hivatalos nyelven is.
(3) Az 1. és 2. bekezdés szerinti közigazgatási szabálysértéseket a kormányhivatal tárgyalja meg.
(4) Ha a kormányhivatal kötelességszegést állapít meg, mely kimeríti a közigazgatási szabálysértés fogalmát az 1. és 2. bek. értelmében, és ha írásbeli figyelmeztetést követően sem kerül sor az általa kiszabott határidőben a feltárt hiányosságok kiküszöbölésére, a kormányhivatal 50 eurótól 2 500 euróig terjedő bírságot szabhat ki. A bírságolási eljárásra a közigazgatási eljárásrend általános szabályai vonatkoznak.
(5) A bírság kiszabásakor figyelembe veszik a közigazgatási szabálysértés súlyosságát, következményeit, elkövetésének körülményeit, fennállásának időtartamát és a jogsértés ismétlődését. A bírság egy éven belül szabható ki attól a naptól számítva, amikor a szabálysértés ténye a kormány tudomására jutott, legkésőbb azonban két éven belül azt a napot követően, hogy a szabálysértés elkövetése megvalósult.
39. §
Jelentés a hivatalos nyelvek használatáról a Szlovák Köztársaság területén
(1) A kormányhivatal kétévente egyszer jelentést terjeszt a Szlovák Köztársaság Kormánya elé a hivatalos nyelvek használatáról a Szlovák Köztársaság területén. Az előző mondat szerinti jelentésről a beterjesztés előtt állásfoglalást készít az Emberjogi, Nemzeti Kisebbségi és Nemi Egyenlőségi Tanács is.
(2) A 2. bekezdés szerinti célokra a kormányhivatal jogosult az állami szervektől, a közigazgatási szervektől, a közszolgáltatásokat nyújtó intézményektől tájékoztatást is írásos alapanyagokat kérni a hivatalos nyelvek hatáskörükön belüli használatáról.
(3) A 2. bekezdés szerinti első jelentést a kormányhivatal 2023. december 31-én terjeszti elő.
TIZEDIK FEJEZET
Egyéb rendelkezések
40. §
A Szlovák Köztársaság külképviseleti hivatalai
(1) A Szlovák Köztársaság külképviseleti hivatalainak nyelvhasználati rendjére a jelen törvény kétnyelvű hatóságokra vonatkozó rendelkezései érvényesek azon illetékességi területeken, ahol a többségi lakosság nyelve a szlovák nyelv. A jelen törvény nem vonatkozik a tiszteletbeli konzulátusokra.
(2) A Szlovák Köztársaság külképviseleti hivatalainak idegennyelv-használati rendjének részleteit kormányrendelet szabályozza.
41. §
A Szlovák Köztársaság Hadseregének alapegységei és a vezénylés nyelve
(1) A Szlovák Köztársaság Hadserege alapegységeinek nyelve a szlovák nyelv. Kialakításra kerül azonban legalább egy alapegység a magyarul beszélő katonák számára. A Szlovák Köztársaság Hadseregéről szóló törvénnyel összhangban9) létrehozhatók más magyarul beszélő vagy kétnyelvű alapegységek vagy alakulatok is.
(2) A hivatásos katonák állami szolgálatáról szóló törvénnyel és egyéb törvénymódosításokkal10) összhangban az állampolgárnak, aki hivatásos katonai állami szolgálatra jelentkezik, joga van a hadsereg olyan alakulatába kérni a felvételét, melyben a kiképzés nyelve az anyanyelve: a szlovák vagy a magyar nyelv. A háború vagy hadiállapot idején folyó alternatív katonai szolgálatról szóló törvény11) tartalmaz a szlovák nyelven és a magyar nyelven beszélő állampolgárra vonatkozó anyanyelvhasználati jogi szabályokat civilszolgálat idejére azok esetében, akik írásbeli nyilatkozatban tagadták meg a rendkívüli szolgálatot azon okból, hogy az ellentétben áll lelkiismereti vagy vallási meggyőződésükkel.
(3) A Szlovák Köztársaság Hadseregének vezénylési nyelve a szlovák nyelv.
42. §
Börtönőrség és igazságügyi őrség
(1) A börtönökben és azok részlegeiben, melyeket a Börtönőrség és Igazságügyi Őrtestület őriz, a szlovák nyelvet használják. Ez nem érinti a 6. § rendelkezéseit.
(2) Az Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma rendelettel létrehozhat egy vagy több magyar vagy kétnyelvű részleget a büntetés-végrehajtó intézményekben.
(3) E rendelkezések részleteit kormányrendelet szabályozza.
43. §
Közös, átmeneti és záró rendelkezések
(1) A 2021. január 1-je előtt létrejött jogviszonyokra az addigi jogszabályok vonatkoznak, amennyiben az állami szerv vagy a közigazgatási szerv másként nem dönt a felek jogait és törvényes érdekeit tekintetbe véve.
(2) A kormányrendelet, mely módosítja és kiegészíti a Szlovák Köztársaság Kormánya Tt. 221/1999. sz. rendeletét, mely tartalmazza azon községek jegyzékét, amelyekben a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek legalább az összlakosság 20 %-át teszik ki, vonatkozik a magyar nyelvre is mindaddig, amíg a kormány új rendeletet nem ad ki a jelen törvénynek megfelelően.
(3) A jelen törvény fogyasztási termékekre vonatkozó, 34. § szerinti rendelkezéseit a jelen törvény életbe lépésétől számított öt éven belül kell összhangba hozni e törvény rendelkezéseivel.
(4) A szabálysértésekre vonatkozó 38. § szerinti rendelkezéseket a jelen törvény életbe lépésétől számított ötödik év letelte után kezdik érvényesíteni.
(5) Megszűnik a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 270/1995. sz., a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló, többször módosított törvénye.
(6) A jelen törvény 2022. január 1-én lép hatályba.
1) A Tt. 184/1999. sz. törvénye a nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról
2) Pl. A Tt. 596/2003. sz. törvénye az iskolák állami igazgatásáról és más törvények módosításáról, a TT. 245/2008. sz. törvénye a nevelésről és oktatásról (közoktatási törvény) és más törvénymódosításokról a későbbi módosítások szerint
3) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 369/1990. sz. törvényének 11.a §-a
4) A Tt. 301/2005. sz. Büntető Törvénykönyve a későbbi módosítások szerint
5) A Tt. 400/2015. sz. törvénye a jogszabályok megalkotásáról és a Szlovák Köztársaság Törvénytáráról és más törvénymódosításokról
6) A Tt. 400/2015. sz. törvénye 7.§-ának 1. bek.
7) A Tt. 8/2009. sz. törvénye a közúti közlekedésről és más törvények módosításáról és az SzK Belügyminisztériumának Tt. 30/2020. sz. rendelete a közlekedési jelzésekről
8) A Tt. 8/2009. sz. törvénye a közúti közlekedésről és más törvények módosításáról
9) A Tt. 321/2002. sz. törvénye a Szlovák Köztársaság hadseregéről
10) A Tt. 281/2015. sz. törvénye a hivatásos katonák állami szolgálatáról és más törvények módosításáról
11) A Tt. 569/2005. sz. törvénye az alternatív szolgálatról háború vagy hadiállapot idején
Zákon č. ...........
Národnej rady Slovenskej republiky z ...........
O ÚRADNÝCH JAZYKOCH SLOVENSKEJ REPUBLIKY
(jazykový zákon)
NÁVRH
Národná rada Slovenskej republiky,
vychádzajúc z Ústavy Slovenskej republiky a medzinárodných dohôd, ktorými je Slovenská republika viazaná,
rešpektujúc ochranu a rozvoj základných práv a slobôd občanov Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine,
prihliadajúc na doteraz existujúce platné zákony upravujúce používanie jazykov národnostných menšín,
uznávajúc a oceňujúc význam materinských jazykov občanov Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, ako prejav kultúrneho bohatstva štátu,
majúc na zreteli vytvorenie demokratickej, tolerantnej a prosperujúcej spoločnosti v podmienkach integrujúcej sa Európskej únie,
uvedomujúc si, že slovenský jazyk a maďarský jazyk sú úradnými jazykmi Slovenskej republiky uzniesla sa na tomto zákone:
PRVÁ HLAVA
Základné ustanovenia
§ 1
Úradné jazyky a jazyky menšín
(1) Úradnými jazykmi na území Slovenskej republiky sú slovenský jazyk a maďarský jazyk.
(2) Občan Slovenskej republiky má právo okrem úradných jazykov používať jazyk národnostnej menšiny.
(3) Podrobnosti o používaní jazykov národnostných menšín ustanoví osobitný predpis.1)
§ 2
Účel zákona
(1) Účelom tohto zákona je zabezpečiť ústavné právo každého občana používať slovenský alebo maďarský jazyk pred orgánmi verejnej správy, súdmi a inými štátnymi orgánmi. Účelom tohto zákona je tiež stanoviť povinnosti štátu, jeho orgánov, orgánov verejnej správy, poskytovateľov služieb vo verejnom záujme ako aj právnických a fyzických osôb pri zabezpečení jazykových práv občanov, ako aj určiť jazyk ich komunikácie smerom k občanom pri rešpektovaní ich jazykových práv.
(2) Cieľom je zabezpečiť právo na spravodlivé konanie a dobrú správu bez ohľadu na jazyk a zaručiť jazykové práva občana bez toho, aby sa sám musel dovolávať svojich jazykových práv.
(3) Orgány verejnej správy, súdy a iné štátne orgány, poskytovatelia služieb vo verejnom záujme, právnické osoby a fyzické osoby môžu zabezpečiť širšie jazykové práva a služby aké sa vyžadujú v tomto zákone.
§ 3
Vymedzenie pojmov
Na účely tohto zákona sa rozumie:
a) súdom sústava všeobecného súdnictva (okresné súdy, krajské súdy, Špecializovaný trestný súd, Najvyšší správny súd Slovenskej republiky, Najvyšší súd Slovenskej republiky, Ústavný súd Slovenskej republiky,
b) iným štátnym orgánom najmä parlament, hlava štátu, vláda, prokuratúra, Policajný zbor Slovenskej republiky, Ozbrojené sily Slovenskej republiky, Hasičský a záchranný zbor Slovenskej republiky, Zbor väzenskej a justičnej stráže Slovenskej republiky,
c) orgánom verejnej správy orgány ústrednej a miestnej štátnej správy; orgány územnej samosprávy (obce, mestá, v hlavnom meste Bratislava a v meste Košice mestské časti a samosprávne kraje); orgány záujmovej samosprávy, ktorým osobitný predpis zveril rozhodovanie o právach, právom chránených záujmoch a povinnostiach fyzickej osoby a právnickej osoby v oblasti verejnej správy; právnické osoby a fyzické osoby, ktorým osobitný predpis zveril rozhodovanie o právach, právom chránených záujmoch a povinnostiach fyzickej osoby a právnickej osoby v oblasti verejnej správy; iné orgány alebo subjekty, ktorým osobitný predpis zveril rozhodovanie o právach, právom chránených záujmoch a povinnostiach fyzickej osoby a právnickej osoby v oblasti verejnej správy.
§ 4
Pôsobnosť zákona
(1) Tento zákon sa vzťahuje na súdy, iné štátne orgány, orgány verejnej správy a nimi zriadené právnické osoby, poskytovateľov služieb vo verejnom záujme, právnické osoby zriadené zákonom a ich zamestnancov, štátnych zamestnancov, sudcov, prokurátorov, príslušníkov štátnej, železničnej a obecnej polície, príslušníkov Ozbrojených síl Slovenskej republiky (ďalej len „ozbrojené sily“), Zbor väzenskej a justičnej stráže Slovenskej republiky, iných ozbrojených bezpečnostných zborov, iných ozbrojených zborov a Hasičského a záchranného zboru Slovenskej republiky, ak nie je ustanovené inak. Títo zamestnanci sú povinní ovládať a v úradnom styku používať úradné jazyky podľa ustanovení tohto zákona; tým nie je dotknuté používanie jazykov národnostných menšín v úradnom styku podľa osobitného predpisu1) a používanie iných jazykov v úradnom styku s cudzinou v súlade so zaužívanou praxou v medzinárodnom styku.
(2) Rovnako sa tento zákon vzťahuje na fyzické a právnické osoby, ktoré vyrábajú spotrebný tovar, ktorý sa má predať v dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2 alebo prevádzkujú predajne, reštauračné zariadenia, resp. poskytujú služby v dvojjazyčnej obci
(3) Orgány podľa odseku 1 zabezpečia, aby ich zamestnanci ovládali úradné jazyky používané na ich území slovom i písmom. Tento cieľ sa má dosiahnuť najmä prostredníctvom jazykového vzdelávania zamestnancov; jazykovým príspevkom a zohľadnením jazykových znalostí nových zamestnancov pri nábore. Podrobnosti ustanoví osobitný predpis.
(4) Zákon neupravuje používanie liturgických jazykov. Používanie týchto jazykov upravujú predpisy cirkví a náboženských spoločností.
§ 5
Jazykové práva obsiahnuté v iných právnych predpisoch
Používanie úradných jazykov v oblasti:
a) predškolskej výchovy, základných škôl, stredných škôl, vysokých škôl a univerzít,2)
b) kultúry – najmä o Fonde na podporu kultúry národnostných menšín, vysielaní rozhlasovej a televíznej programovej služby, periodickej tlači, agentúrnom spravodajstve alebo neperiodickej publikácii, divadlách, knižniciach, práci s mládežou,
c) zdravotníctva a sociálneho zabezpečenia,
d) predbežného vyšetrenia a súdneho konania
e) jazykových znalostí zamestnancov, štátnych zamestnancov, zamestnancov verejnej správy
upravujú osobitné zákony.
§ 6
Jazykové členenie štátu
(1) Základnou jednotkou jazykového členenia štátu je obec. Obec je jednojazyčná alebo dvojjazyčná. Zoznam dvojjazyčných obcí ustanoví nariadenie vlády Slovenskej republiky každých desať rokov na základe výsledkov sčítania obyvateľov. Nariadenie určí, ktoré obce sú dvojjazyčné, ktorý jazyk je väčšinový v danej obci, ako aj to, ktoré obce sú výlučne jednojazyčné: slovenské alebo maďarské.
(2) Obec sa považuje za dvojjazyčnú, ak jej obyvateľstvo zahŕňa slovensky aj maďarsky hovoriacich osôb a menšina tvorí najmenej 8 percent obyvateľstva alebo ide o najmenej 3 000 osôb. Dvojjazyčná obec sa vyhlási za jednojazyčnú, ak menšinu tvorí menej ako 3000 ľudí alebo jej podiel na obyvateľstve klesol pod šesť percent. Na základe odporúčania obecného zastupiteľstva vláda môže nariadením určiť, že obec sa považuje za dvojjazyčnú na ďalších desať rokov aj napriek tomu, že by obec bola inak jednojazyčnou na základe výsledkov sčítania obyvateľov.
(3) Okres je jednojazyčný alebo dvojjazyčný. Okres sa považuje za dvojjazyčný, ak jeho obyvateľstvo zahŕňa slovensky aj maďarsky hovoriacich a v jeho územnom obvode menšina tvorí najmenej 8 percent obyvateľstva alebo ide o najmenej 3 000 osôb. Dvojjazyčný okres sa vyhlási za jednojazyčný, ak menšinu tvorí menej ako 3000 ľudí alebo jej podiel na obyvateľstve klesol pod 6 percent.
(4) Vyšší územný celok (ďalej len „samosprávny kraj“) je jednojazyčný alebo dvojjazyčný. Samosprávny kraj sa považuje za dvojjazyčný, ak jeho obyvateľstvo zahŕňa slovensky aj maďarsky hovoriacich osôb a v jeho územnom obvode menšina tvorí najmenej 8 percent obyvateľstva alebo ide o najmenej 3 000 osôb. Dvojjazyčný samosprávny kraj sa vyhlási za jednojazyčný, ak menšinu tvorí menej ako 3000 ľudí alebo jej podiel na obyvateľstve klesol pod pod 6 percent. Na základe odporúčania zastupiteľstva samosprávneho kraja môže vláda nariadením určiť, že samosprávny kraj sa považuje za dvojjazyčný na ďalších desať rokov aj napriek tomu, že by samosprávny kraj bol inak jednojazyčný na základe výsledkov sčítania obyvateľov.
(5) Zoznam dvojjazyčných obcí, okresov a samosprávnych krajov sa ustanoví nariadením vlády Slovenskej republiky každých desať rokov na základe výsledkov sčítania obyvateľov. Nariadenie určí, ktoré obce, okresy a samosprávne kraje sú dvojjazyčné, ktorý jazyk je v nich väčšinový, ako aj to, ktoré obce, okresy a samosprávne kraje sú výlučne jednojazyčné: slovenské alebo maďarské.
(6) Ak sa zmenia hranice obce, okresu alebo samosprávneho kraja musí sa súčasne rozhodnúť o tom, ako táto zmena ovplyvní ich jazykový status.
§ 7
Jednojazyčné a dvojjazyčné orgány
(1) Jednojazyčný orgán je štátny orgán a orgán verejnej správy, ktorého územný obvod tvoria len obce, ktoré používajú rovnaký jazyk. Za jednojazyčný orgán sa považuje aj orgán jednojazyčnej obce, jednojazyčného okresu alebo orgán jednojazyčného samosprávneho kraja.
(2) Dvojjazyčný orgán je štátny orgán alebo orgán verejnej správy, v ktorého územnom obvode menšina tvorí najmenej 8 percent obyvateľstva alebo ide o najmenej 3 000 osôb. Za dvojjazyčný orgán sa považuje aj orgán dvojjazyčnej obce, dvojjazyčného okresu alebo orgán dvojjazyčného samosprávneho kraja.
(3) Dvojjazyčný orgán s prednosťou maďarského jazyka je štátny orgán alebo orgán verejnej správy, v ktorého územnom obvode je maďarský jazyk väčšinový.
(4) Dvojjazyčný orgán s prednosťou slovenského jazyka je štátny orgán alebo orgán verejnej správy, v ktorého územnom obvode je slovenský jazyk väčšinový.
DRUHÁ HLAVA
Používanie jazyka v úradnom styku
§ 8
Úradný styk v dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2
(1) V dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2 sa úradný styk a celková komunikácia uskutoční v jednom z úradných jazykov. Každý má právo používať ním zvolený úradný jazyk (slovenský alebo maďarský) v dvojjazyčnej obci v úradnom styku.
(2) Rodný list, sobášny list, úmrtný list, povolenia, oprávnenia, potvrdenia, vyjadrenia a vyhlásenia v dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2 sa vydávajú dvojjazyčne, a to v slovenskom a maďarskom jazyku.
(3) Všeobecne záväzné nariadenia obce v dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2 sa vydávajú v slovenskom a maďarskom jazyku.
(4) Celá úradná agenda (matriky, zápisnice, uznesenia, štatistiky, evidencie, bilancie, úradné záznamy, informácie určené pre verejnosť a pod.) a agenda cirkví a náboženských spoločností určená pre verejnosť sa vedie v slovenskom a maďarskom jazyku; tým nie je dotknuté používanie jazykov národnostných menšín podľa osobitného predpisu,
(5) Kronika dvojjazyčnej obce podľa § 6 ods. 2 sa vedie v slovenskom a maďarskom jazyku.
(6) Rokovanie orgánu verejnej správy v obci podľa § 6 ods. 2 sa uskutoční v jazyku väčšiny obyvateľov obce.
(7) Poslanec obecného zastupiteľstva a ostatní účastníci rokovania obecného zastupiteľstva v obci podľa § 6 ods. 2 majú právo používať na rokovaní tohto orgánu slovenský alebo maďarský jazyk.
(8) Ustanovenia § 8 sa vzťahujú na dvojjazyčné okresy podľa § 6 ods. 3 a dvojjazyčný samosprávny kraj podľa § 6 ods. 4 primerane.
§ 9
Označenia v jazyku menšiny
(1) V obci podľa § 6 ods. 2 sa názov obce a názvy častí obce uvádzajú v slovenskom a maďarskom jazyku, a to najmä na všetkých dopravných značkách, informačných tabulách, budovách orgánov verejnej správy, štátnych orgánov, poskytovateľov služieb vo verejnom záujme ako aj právnických a fyzických osôb podnikateľov.
(2) Názov obce a názvy častí obce v dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2 sa uvádzajú v slovenskom a maďarskom jazyku aj pri označení železničnej stanice, železničnej zastávky, autobusovej stanice, autobusovej zastávky, letiska a prístavu. Označenie obce v oboch jazykoch sa zobrazuje s rovnakým typom písma.
(4) Obec podľa § 6 ods. 2 označuje ulice a iné miestne geografické značenia v slovenskom a maďarskom jazyku na svojom území.
(5) V odborných publikáciách, v tlači a iných prostriedkoch masovej komunikácie a v úradnej činnosti orgánov verejnej správy, štátnych orgánov sa popri štandardizovaných geografických názvoch môžu uvádzať aj označenia geografických objektov, ktoré sú vžité a zaužívané v slovenskom alebo maďarskom jazyku.
(6) V obci podľa § 6 ods. 2 sa informácie týkajúce sa ohrozenia života, zdravia, bezpečnosti alebo majetku občanov Slovenskej republiky uvádzajú na miestach prístupných pre verejnosť v slovenskom a maďarskom jazyku.
(7) V obci podľa § 6 ods. 2 sa všetky nápisy a oznamy určené na informovanie verejnosti, najmä v predajniach, na športoviskách, v reštauračných zariadeniach, na uliciach, pri cestách a nad nimi, na letiskách, autobusových staniciach a železničných staniciach uvádzajú v slovenskom a maďarskom jazyku.
(8) V obci podľa § 6 ods. 2 sa nápisy na pamätníkoch, pomníkoch a pamätných tabuliach sa môžu uvádzať v slovenskom alebo maďarskom jazyku.
(9) Ustanovenia § 9 sa vzťahujú na dvojjazyčné okresy podľa § 6 ods. 3 a dvojjazyčný samosprávny kraj podľa § 6 ods. 4 primerane.
§ 10
Miestne referendum o zmene označenia obce
(1) Obec podľa § 6 ods. 2 môže formou hlasovania svojich obyvateľov rozhodnúť o zmene označenia obce uvedenej v nariadení vlády Slovenskej republiky.
(2) Na miestne referendum o zmene označenia obce sa vzťahuje osobitný zákon.3)
§ 11
Informovanie verejnosti v jazyku menšiny
(1) Oznamy určené na informovanie verejnosti prostredníctvom miestneho rozhlasu alebo prostredníctvom iných technických zariadení sa v obci podľa § 6 ods. 2 sa zverejňujú v slovenskom a maďarskom jazyku.
(2) Obec podľa § 6 ods. 2 zverejňuje dôležité informácie uvedené na úradnej tabuli obce, na webovom sídle obce a vo vydávanej periodickej tlači v slovenskom a maďarskom jazyku, a to:
a) informácie o zložení a právomoci orgánov samosprávy obce,
b) prehľad právnych predpisov, pokynov, inštrukcií, výkladových stanovísk, podľa ktorých obec koná a rozhoduje alebo ktoré upravujú práva a povinnosti fyzických osôb a právnických osôb vo vzťahu k obci,
c) miesto, čas a spôsob, akým je možné získavať informácie a informácie o tom, kde môžu podať fyzické osoby alebo právnické osoby žiadosť, návrh, podnet, sťažnosť alebo iné podanie,
d) postup, ktorý musí obec dodržiavať pri vybavovaní všetkých žiadostí, návrhov a iných podaní, vrátane príslušných lehôt, ktoré je potrebné dodržať,
e) sadzobník správnych poplatkov, ktoré obec vyberá za úkony a konania správnych orgánov, a sadzobník úhrad za sprístupňovanie informácií,
f) informácie o hospodárení s verejnými prostriedkami a nakladaní s majetkom obce.
(3) Príležitostné tlačoviny určené pre verejnosť na kultúrne účely, katalógy galérií, múzeí, knižníc, programy kín, divadiel, koncertov a ostatných kultúrnych podujatí sa v obci podľa § 6 ods. 2 sa vydávajú aj v jazyku menšiny.
(4) Orgán verejnej správy a štátny orgán v obci podľa § 6 ods. 2 je povinný vytvárať podmienky na používanie slovenského a maďarského jazyka podľa tohto zákona a osobitných zákonov.
(5) V obci podľa § 6 ods. 2 sa v obecnej polícii sa používa jazyk väčšiny obce.
(6) Príslušníci ozbrojených síl Slovenskej republiky, ozbrojených bezpečnostných zborov, iných ozbrojených zborov, Hasičského a záchranného zboru a štátnej, železničnej a obecnej polície v obci podľa § 6 ods. 2 používajú slovenský a maďarský jazyk pri komunikácii s občanmi.
(7) V obci podľa § 6 ods. 2 sa služby vo verejnom záujme a s nimi súvisiace informovanie a komunikácia uskutočnia v slovenskom a maďarskom jazyku. Smerodajným je jazyk občana. Službami vo verejnom záujme sú najmä dodávka vody, elektriny, plynu, odvádzanie odpadových vôd, zber odpadov, verejná doprava (autobusová aj železničná), poštové služby ako aj sociálne a zdravotné služby vrátane tiesňového volania na telefónne číslo 112.
(8) Ustanovenia § 9 sa vzťahujú na dvojjazyčné okresy podľa § 6 ods. 3 a dvojjazyčný samosprávny kraj podľa § 6 ods. 4 primerane.
TRETIA HLAVA
Právo používať slovenský a maďarský jazyk pred štátnymi orgánmi a orgánmi verejnej správy
§ 12
Jazykové práva fyzických osôb pred štátnymi orgánmi a orgánmi verejnej správy
(1) Každý má právo používať slovenský alebo maďarský jazyk v úradnom styku pred štátnymi orgánmi, orgánmi verejnej správy, pred orgánmi dvojjazyčnej obce, dvojjazyčného okresu a dvojjazyčného samosprávneho kraja. Okrem toho tieto orgány zabezpečia, aby osoba vypovedajúca v určitej veci pred nimi mala možnosť použiť slovenský alebo maďarský jazyk na základe vlastného uváženia.
(2) Orgán jednojazyčnej obce používa jazyk obce, pokiaľ obec nerozhodne na základe žiadosti inak, alebo ak to zákon nestanovuje inak. Každý má však právo používať a byť vypočutý v slovenskom alebo maďarskom jazyku vo veci, ktorá má priamy vplyv na jeho základné práva, na základné práva osoby v jeho alebo jej opatrovníctve alebo na povinnosti, ktoré mu boli zverené orgánom.
§ 13
Jazykové práva právnickej osoby pred štátnymi orgánmi a orgánmi verejnej správy
Obchodná spoločnosť, združenie a iná právnická osoba majú právo používať slovenský alebo maďarský jazyk v úradnom styku. Pri uplatnení jazykových práv právnických osôb platia ustanovenia o jazykových právach fyzických osôb primerane.
ŠTVRTÁ HLAVA
Jazyk konania pred štátnymi orgánmi a orgánmi verejnej správy
§ 14
Jazyk, v ktorom sa vedie správne konanie
(1) Pred dvojjazyčným orgánom sa ako jazyk správneho konania používa jazyk občana. Ak strany hovoria rôznymi jazykmi, alebo ak nie sú známe všetky strany v čase začatia konania, dvojjazyčný orgán rozhodne o jazyku, ktorý sa má použiť s ohľadom na práva a oprávnené záujmy strán. Ak nie je možné určiť jazyk konania týmto spôsobom, tak sa použije jazyk väčšiny v danom územnom obvode.
(2) Jednojazyčný orgán používa svoj jazyk ako jazyk správneho konania , pokiaľ si orgán nezvolí druhý jazyk vzhľadom na práva a oprávnené záujmy strán.
§ 15
Jazyk, v ktorom sa vedie konanie v správnom súdnictve
(1) Ustanovenia § 9 sa vzťahujú aj na jazyk konania v správnom súdnictve.
(2) V konaní v správnom súdnictve pred dvojjazyčným súdom vo veci, v ktorej sú účastníkmi konania orgán a občan, sa ako jazyk konania používa jazyk občana. Ak je každý z účastníkov orgánom, použije sa jazyk toho orgánu, ktorý vec inicioval, pokiaľ nie je vzhľadom na práva a oprávnené záujmy druhej strany opodstatnené použitie druhého jazyka.
(3) V konaní v správnom súdnictve pred jednojazyčným súdom sa ako jazyk konania používa jazyk územného obvodu, pokiaľ súd nezvolí druhý jazyk vzhľadom na práva a oprávnené záujmy strán.
§ 16
Jazyk, v ktorom sa vedie trestné konanie
(1) V trestných veciach na dvojjazyčných súdoch sa ako jazyk konania používa jazyk obžalovaného. Ak je viac obžalovaných v trestnom konaní, ktorí hovoria rôznymi jazykmi alebo ak obžalovaný hovorí iným jazykom ako slovenským alebo maďarským, súd rozhoduje o jazyku konania vzhľadom na práva a oprávnené záujmy strán. Ak nie je možné určiť jazyk konania týmto spôsobom, použije sa jazyk väčšiny územného obvodu súdu.
(2) Na jednojazyčných súdoch sa používa jazyk územného obvodu súdu, pokiaľ súd nezvolí iný jazyk vzhľadom na práva a oprávnené záujmy strán.
(3) Ustanovenia odsekov 1 a 2 o súdoch sa primerane vzťahujú aj na orgány činné v trestnom konaní. Podrobnosti upravuje osobitný predpis.4)
§ 17
Jazyk, v ktorom sa vedie civilné sporové konanie
(1) V občianskoprávnych veciach pred dvojjazyčnými súdmi ako jazyk konania sa používa jazyk účastníkov konania. Ak účastníci konania majú odlišný materinský jazyk a nemôžu sa dohodnúť na jazyku, ktorý sa má v konaní používať, súd rozhodne o jazyku konania vzhľadom na práva a oprávnené záujmy účastníkov konania. Ak nie je možné určiť jazyk konania týmto spôsobom, použije sa jazyk väčšiny územného obvodu súdu.
(2) Na jednojazyčných súdoch sa používa jazyk územného obvodu súdu, pokiaľ súd nezvolí iný jazyk vzhľadom na práva a oprávnené záujmy účastníkov konania.
§ 18
Jazyk, v ktorom sa vedie civilné mimosporové konanie
(1) Ustanovenia § 15 sa vzťahujú aj na civilné mimosporové konania a na posudzovanie iných ako trestných a občianskoprávnych konaní na dvojjazyčnom súde.
(2) Ak v konaní na dvojjazyčnom súde vystupuje len jeden účastník, tak sa použije jazyk toho účastníka v konaní. V prípade jednojazyčného súdu sa použije ustanovenie § 12 ods. 2.
§ 19
Jazyk, v ktorom sa vedie odvolacie konanie na odvolacom súde
V odvolacom konaní na krajskom súde alebo na Najvyššom súde Slovenskej republiky sa použije jazyk, v ktorom prebiehalo konanie na prvom stupni, pokiaľ si súd nezvolí druhý jazyk vzhľadom na práva a oprávnené záujmy strán.
§ 20
Právo na tlmočenie
(1) Ak má občan podľa zákona právo používať slovenský alebo maďarský jazyk, ale jazyk orgánu alebo jazyk konania je iný, orgán zabezpečí tlmočenie bezplatne, pokiaľ sa sám nepostará o tlmočenie.
PIATA HLAVA
Jazyk rozhodnutí a iných dokumentov
§ 21
Jazyk rozsudku, uznesenia a iných dokumentov
(1) Rozsudok, uznesenie a iný dokument vydaný orgánom vo veciach uvedených v § 9 až § 14 sa vypracuje v jazyku konania.
(2) Dokumenty súvisiace s prípravou a posúdením veci sa vypracujú v jazyku konania, ak vzhľadom na práva a oprávnené záujmy strán nie je opodstatnené použitie druhého jazyka.
(3) Oznámenia, predvolania a listy, ktoré sa zasielajú stranám alebo osobe, ktorá má byť podľa zákona upovedomená o prebiehajúcom konaní alebo o veci, ktorá sa má zvážiť, pošle dvojjazyčný orgán bez ohľadu na jazyk konania v jazyku adresáta, ak je jeho materinský jazyk známy alebo je ho možné primerane zistiť, alebo ak tomu tak nie je, tak v slovenčine a maďarčine.
§ 22
Právo na preklad dokumentu, ktorý obsahuje rozhodnutie, a iných dokumentov
(1) Ak žiadosť o predvolanie, rozsudok, uznesenie, súdny záznam alebo iný dokument bol vyhotovený v inom jazyku ako materinský jazyk strany a pokiaľ odsek 2 neustanovuje inak, orgán verejnej správy a dvojjazyčný orgán poskytne strane na požiadanie bezplatný úradný preklad týchto dokumentov do takej miery, v akej sa vec týka jej práv, oprávnených záujmov alebo záväzkov.
(2) Orgán jednojazyčnej obce, jednojazyčného okresu alebo jednojazyčného samosprávneho kraja poskytne strane na požiadanie bezplatný úradný preklad dokumentu, ktorý obsahuje rozhodnutie v konaní, ktoré bolo iniciované úradom a ktoré priamo ovplyvňuje jeho základné práva, základné práva osoby v jej starostlivosti alebo povinnosť, ktorú jej pridelil orgán.
§ 23
Úradný preklad dokumentu, ktorý obsahuje rozhodnutie, a iných dokumentov
(1) Úradným prekladom sa na účely tohto zákona rozumie slovenský alebo maďarský preklad vyhotovený dvojjazyčným orgánom alebo úradným prekladateľom.
(2) Úradný preklad dokumentu, ktorý obsahuje rozhodnutie vydané v súlade s týmto zákonom má platnosť originálu.
(3) Ak sa zistí chyba v úradnom preklade, orgán ju opraví, pokiaľ nie je jej oprava zjavne zbytočná. V takom prípade je účastníkovi poskytnutá bezplatná kópia opraveného dokumentu obsahujúceho rozhodnutie.
ŠIESTA HLAVA
Zabezpečenie jazykových práv
§ 24
Povinnosť štátnych orgánov a orgánov verejnej správy zabezpečiť jazykové práva
(1) Štátny orgán a orgán verejnej správy vo svojej činnosti a z vlastnej iniciatívy zabezpečí, aby jazykové práva fyzických osôb boli v praxi zabezpečené.
(2) Dvojjazyčný orgán slúži verejnosti v slovenčine a maďarčine. Orgán preukáže verejnosti používanie oboch jazykov nielen prostredníctvom svojich služieb, ale aj svojimi inými aktivitami, zabezpečí najmä všetky nápisy, oznamy, informačné materiály, formuláre v oboch jazykoch.
(3) Dvojjazyčný orgán pri komunikácii a v úradnom styku s fyzickými a právnickými osobami používa ich jazyk: slovenský alebo maďarský, ak je ich jazyk známy, je ho možné primerane zistiť alebo používa oba jazyky.
(4) Ustanovenia § 24 sa vzťahujú na dvojjazyčné okresy podľa § 6 ods. 3 a dvojjazyčné samosprávne kraje podľa § 6 ods. 4 primerane.
§ 25
Jazykové služby štátnych podnikov, príspevkových a rozpočtových organizácií a právnických osôb zriadených obcou alebo samosprávnym krajom
(1) Štátny podnik a spoločnosť poskytujúca služby, v ktorých štát alebo jedna alebo viac dvojjazyčných obcí alebo samosprávny kraj alebo obce, ktoré používajú rôzne jazyky vykonávajú svoju právomoc poskytujú služby a informácie vo slovenskom a maďarskom jazyku v rozsahu a spôsobom, ktorý si vyžaduje povaha činnosti a jej podstata a ktoré nemožno z hľadiska týchto podnikov, príspevkových a rozpočtových organizácií a právnických osôb zriadených obcou alebo samosprávnym krajom považovať za neprimerané. Ustanovenia tohto zákona týkajúce sa orgánov sa vzťahujú na štátne podniky, ktoré vykonávajú verejnú moc.
(2) Okrem povinností uvedených v odseku 1 štátne podniky, príspevkové a rozpočtové organizácie a právnické osoby zriadené obcou alebo samosprávnym krajom musia dodržiavať aj osobitné ustanovenia o jazykových službách vo svojej pôsobnosti.
§ 26
Povinnosť poskytovateľov služieb vo verejnom záujme poskytovať jazykové služby
(1) Poskytovateľ služieb vo verejnom záujme podľa § 11 ods. 7 vo svojej činnosti a z vlastnej iniciatívy zabezpečí, aby jazykové práva fyzických osôb v obci podľa § 6 ods. 2 boli v praxi zabezpečené.
(2) Poskytovateľ služieb vo verejnom záujme podľa § 11 ods. 7 slúži verejnosti v slovenčine a maďarčine. Poskytovateľ služieb vo verejnom záujme podľa § 11 ods. 7 preukáže verejnosti používanie oboch jazykov nielen prostredníctvom svojich služieb, ale aj svojimi inými aktivitami, zabezpečí najmä všetky nápisy, oznamy, informačné materiály, formuláre a webové sídlo v oboch jazykoch.
(3) Poskytovateľ služieb vo verejnom záujme podľa § 11 ods. 7 pri ústnej a písomnej komunikácii s fyzickými a právnickými osobami používa ich jazyk: slovenský alebo maďarský, ak je ich jazyk známy, je ho možné primerane zistiť alebo používa oba jazyky.
(4) Ustanovenia § 26 sa vzťahujú na dvojjazyčné okresy podľa § 6 ods. 3 a dvojjazyčné samosprávne kraje podľa § 6 ods. 4 primerane.
§ 27
Povinnosť fyzickej osoby alebo právnickej osoby poskytovať jazykové služby
(1) Ak výkon verejnej správy bol zákonom alebo podľa zákona zverený fyzickej alebo právnickej osobe, tak ustanovenia tohto zákona sa vzťahujú na túto fyzickú alebo právnickú osobu pri výkone tejto činnosti. Ak sa takáto fyzická alebo právnická osoba určí rozhodnutím alebo iným konaním orgánu, alebo na základe vzájomnej dohody orgánu a fyzickej alebo právnickej osoby, orgán zabezpečí, aby jazykové služby boli poskytnuté v súlade s týmto zákonom pri výkone danej úlohy. Rovnako sa táto povinnosť vzťahuje na uvedené fyzické a právnické osoby pri výkone iných činností ako výkon verejnej správy zverených orgánom, ak si to vyžaduje zachovanie úrovne služieb vyžadovanej týmto zákonom.
(2) Ak fyzická alebo právnická osoba prevádzkuje predajňu, reštauračné zariadenie alebo poskytuje služby v obci podľa § 6 ods. 2 aspoň pri písomnej komunikácii slúži verejnosti v slovenskom a maďarskom jazyku, najmä zabezpečí dvojjazyčné nápisy, oznamy, informačné tabule, materiály aj webové sídlo. Podľa možností zabezpečí aj ústnu komunikáciu dvojjazyčne.
(3) Ustanovenia § 27 sa vzťahujú na dvojjazyčné okresy podľa § 6 ods. 3 a dvojjazyčné samosprávne kraje podľa § 6 ods. 4 primerane.
SIEDMA HLAVA
Pracovný jazyk orgánov
§ 28
Pracovný jazyk štátneho orgánu a orgánu verejnej správy
Štátny orgán a orgán verejnej správy používa jazyk väčšiny svojho územného obvodu ako svoj pracovný jazyk, pokiaľ nie je vhodnejšie použiť oba jazyky alebo z osobitného dôvodu cudzí jazyk.
§ 29
Korešpondencia medzi orgánmi
(1) V korešpondencii medzi štátnymi orgánmi, orgánmi verejnej správy sa používa slovenský jazyk, pokiaľ prijímajúci alebo vysielajúci orgán nie je jednojazyčným maďarsky hovoriacim orgánom, dvojjazyčným orgánom s prednosťou maďarského jazyka alebo z iného dôvodu je vhodnejšie používať maďarský alebo iný jazyk.
(2) Pri zasielaní korešpondencie do obce štátny orgán a orgán verejnej správy použije jazyk obce alebo väčšiny obyvateľov obce, pokiaľ v odseku 3 nie je ustanovené inak alebo pokiaľ orgán používa oba jazyky. Štátny orgán a orgán verejnej správy použije jazyk príjemcu pri posielaní korešpondencie pre univerzity, odborné školy a iné vzdelávacie inštitúcie.
(3) Štátny orgán a orgán verejnej správy použije jazyk konania, ak sa vyžaduje alebo predkladá vyjadrenie vo veci, v ktorej sa má účastníkovi predložiť dokument obsahujúci rozhodnutie alebo iný dokument. Jednojazyčný orgán však môže vydať vyjadrenie vo svojom vlastnom jazyku. V takom prípade štátny orgán alebo orgán verejnej správy, ktorý sa záležitosťou zaoberá, poskytne na žiadosť orgánu úradný preklad vyjadrenia bezplatne.
§ 30
Viacčlenné orgány
Člen vlády a výboru Národnej rady Slovenskej republiky, komisie, pracovnej skupiny a podobného orgánu, ako aj člen orgánu dvojjazyčnej obce alebo vyššieho územného celku má právo používať slovenský alebo maďarský jazyk na stretnutí a v písomnom vyjadrení alebo stanovisku, ktoré majú byť pripojené k záznamu alebo správe. Ak niektorý člen orgánu nerozumie ústnemu vyhláseniu, na jeho žiadosť sa mu jeho obsah krátko zhrnie.
ÔSMA HLAVA
Jazyk právnych predpisov a verejných oznamov
§ 31
Zákony a iné právne predpisy
(1) Zákony sa prijímajú a zverejňujú v slovenskom a maďarskom jazyku. Rovnako právne predpisy a rozhodnutia vydané štátnymi orgánmi a orgánmi verejnej správy sa vydávajú v obci podľa § 6 ods. 2 a v samosprávnom kraji podľa § 6 ods. 4 v oboch úradných jazykoch.
(2) Podrobnosti týkajúce sa zverejnenia zákonov a iných všeobecne záväzných právnych predpisov upravuje osobitný predpis.5)
(3) Osobitné ustanovenia sa vzťahujú na jazyk medzinárodných dohôd a noriem uvedených v zákonoch.
§ 32
Legislatívne návrhy a správy
(1) Legislatívne návrhy a súvisiace správy6) vlády Slovenskej republiky, poslancov Národnej rady Slovenskej republiky a výborov Národnej rady Slovenskej republiky sa zverejňujú v slovenčine. Uvedené legislatívne návrhy a správy musia obsahovať maďarské zhrnutie návrhu ako aj maďarský text návrhu zákona.
(2) Ak sa príslušné ministerstvo, ktoré pripravuje návrh zákona je toho názoru, že správa má pre maďarsky hovoriace obyvateľstvo krajiny značný význam, správa sa uverejní v plnom znení aj v maďarčine.
(3) Ak má legislatívny návrh a súvisiaca správa význam predovšetkým pre maďarsky hovoriace obyvateľstvo môže sa uverejniť v maďarčine tak, že obsahuje slovenské zhrnutie a slovenské znenie legislatívneho návrhu.
§ 33
Informácie poskytované štátnymi orgánmi a orgánmi verejnej správy
(1) Štátne orgány a orgány verejnej správy v dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2 poskytujú informácie v slovenskom a v maďarskom jazyku.
(2) Oznamy, verejné oznámenia a vyhlásenia ako aj iné informácie poskytované štátnymi orgánmi a orgánmi verejnej správy v dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2 sa zverejňujú v slovenskom a maďarskom jazyku.
(3) Zverejnené správy, rozhodnutia alebo iné zodpovedajúce texty vypracované štátnymi orgánmi a orgánmi verejnej správy nemusia byť preložené. Štátny orgán a orgán verejnej správy však zabezpečí poskytovanie informácií aj pre slovensky, aj pre maďarsky hovoriace obyvateľstvo.
§ 34
Dopravné značky
(1) Texty značiek, dopravné značky a iné podobné smerovky určené pre verejnosť v obci podľa § 6 ods. 2, v okrese podľa § 6 ods. 3 a v samosprávnom kraji podľa § 6 ods. 4 sú vyhotovené v slovenskom a maďarskom jazyku, pokiaľ sa na nich v súlade s medzinárodnou praxou nesmú používať výlučne cudzie jazyky.
(2) Podrobnosti ohľadne jazyka dopravných značiek a iných smeroviek upravuje osobitný zákon a vyhláška.7)
§ 35
Informácie poskytované o spotrebnom tovare
Ak zákon vyžaduje, aby bol výrobok určený na predaj v súlade s obchodnou praxou označený názvom, popisom výrobku, pokynmi alebo upozornením, text na výrobku, ktorý sa má predávať v jednojazyčnej obci musí byť aspoň v jazyku tejto obce a text na výrobku, ktorý sa má predať v dvojjazyčnej obci podľa § 6 ods. 2, musí byť aspoň v slovenskom a maďarskom jazyku. Pri poskytovaní tu uvedených informácií sa so slovenským a maďarským jazykom zaobchádza rovnako.
DEVIATA HLAVA
Podpora a kontrola dodržiavania jazykových práv
§ 36
Opatrenia na podporu jazykových práv
(1) V súlade s ústavou vláda zabezpečí rovnaké zaobchádzanie pokiaľ ide o kultúrne a spoločenské potreby slovensky a maďarsky hovoriaceho obyvateľa.
(2) Pri organizácii verejnej správy cieľom je dosiahnuť vhodné územné členenie, ktoré umožní slovensky a maďarsky hovoriacemu obyvateľstvu dostávať služby vo svojom vlastnom jazyku za rovnakých podmienok.
(3) Štátne orgány a orgány verejnej správy pri svojej činnosti chránia jazykovú kultúrnu tradíciu národa a podporujú používanie obidvoch úradných jazykov. Ak to okolnosti vyžadujú, vláda prijme osobitné opatrenia na zabezpečenie kultúrnych alebo spoločenských potrieb súvisiacich s úradnými jazykmi.
§ 37
Dohľad
(1) Každý orgán dohliada na uplatňovanie tohto zákona v rámci svojej oblasti pôsobenia.
(2) Úrad vlády Slovenskej republiky (ďalej len „úrad vlády“) poskytuje odbornú a metodickú pomoc štátnym orgánom, orgánom verejnej správy, poskytovateľom služieb vo verejnom záujme, právnickým a fyzickým osobám a organizačným zložkám bezpečnostných a záchranných zborov pri vykonávaní tohto zákona.
(3) Dohľad na dodržiavaním povinností podľa tohto zákona vykonáva Úrad vlády Slovenskej republiky, ktorý vydáva odporúčania k právnym predpisom o úradných jazykoch a jazykoch národnostných menšín. V prípade potreby Úrad vlády Slovenskej republiky koná proaktívne a nariaďuje ďalšie opatrenia na odstránenie nedostatkov, ktoré zistil.
§ 38
Správne delikty
(1) Správneho deliktu na úseku používania úradných jazykov sa dopustí orgán verejnej správy, štátny orgán alebo poskytovateľ služby vo verejnom záujme, ktorý v obci podľa § 6 ods. 2, v dvojjazyčnom okrese podľa § 6 ods. 3 alebo dvojjazyčnom samosprávnom kraji podľa § 6 ods. 4:
a) neumožní občanovi komunikovať v ústnom a písomnom styku v úradnom jazyku alebo ho o takejto možnosti neinformuje,
b) nevydá všeobecne záväzné nariadenie, rozhodnutie, uznesenie, úradné dokumenty, formuláre, informačné materiály alebo neumiestni nápisy, oznamy a označenia v úradnom jazyku,
c) nezabezpečí svoje označenie na budove, v ktorej sídli v úradnom jazyku,
d) nezabezpečí uvedenie informácií, nápisov a oznamov vo svojej pôsobnosti podľa § 9 ods. 7,
e) nezabezpečí na požiadanie informácie o všeobecne záväzných právnych predpisoch aj v úradnom jazyku (§ 9 ods. 8),
f) neposkytne úradu vlády informácie a písomné podklady podľa § 39 ods. 2.
(2) Správneho deliktu na úseku používania úradných jazykov sa dopustí právnická osoba alebo fyzická osoba podnikateľ, ktorá neuvedie nápis alebo oznam podľa § 9 ods. 7 aj v úradnom jazyku.
(3) Správne delikty podľa odsekov 1 a 2 prejednáva úrad vlády.
(4) Ak úrad vlády zistí porušenie povinnosti, ktoré je správnym deliktom podľa odsekov 1 a 2 a ani po písomnom upozornení nedôjde v ním určenej lehote k náprave zistených nedostatkov, môže úrad vlády uložiť pokutu od 50 eur do 2 500 eur. Na konanie o uložení pokuty sa vzťahuje všeobecný predpis o správnom konaní.
(5) Pri ukladaní pokuty sa prihliadne na závažnosť správneho deliktu, jeho následky, na okolnosti, za ktorých bol spáchaný, na čas trvania a opakovanie protiprávneho konania. Pokutu možno uložiť do jedného roka odo dňa, kedy sa úrad vlády dozvedel o správnom delikte, najneskôr však do dvoch rokov odo dňa, kedy došlo k jeho spáchaniu.
§ 39
Správa o stave používania úradných jazykov na území Slovenskej republiky
(1) Úrad vlády predkladá vláde Slovenskej republiky raz za dva roky správu o stave používania úradných jazykov na území Slovenskej republiky. K správe podľa prvej vety pred jej predložením zaujme stanovisko Rada vlády pre ľudské práva, národnostné menšiny a rodovú rovnosť.
(2) Na účel podľa odseku 2 je úrad vlády oprávnený vyžadovať od štátnych orgánov, orgánov verejnej správy, poskytovateľov služieb vo verejnom záujme informácie a písomné podklady o používaní úradných jazykov v oblasti ich pôsobnosti.
(3) Prvú správu podľa odseku 2 predloží úrad vlády do 31. decembra 2023.
DESIATA HLAVA
Iné ustanovenia
§ 40
Zastupiteľské úrady Slovenskej republiky
(1) Na jazykový režim zastupiteľských úradov Slovenskej republiky sa vzťahujú ustanovenia tohto zákona o dvojjazyčných orgánoch, v územnom obvode ktorého je väčšinové slovensky hovoriace obyvateľstvo. Tento zákon sa však nevzťahuje na honorárne konzuláty.
(2) Podrobnosti o používaní cudzích jazykov na zastupiteľských úradoch Slovenskej republiky určuje nariadenie vlády.
§ 41
Základné zložky ozbrojených síl Slovenskej republiky a jazyk velenia
(1) Jazykom základných zložiek ozbrojených síl Slovenskej republiky je slovenský jazyk. Vytvorí sa však aspoň jedna základná zložka pre maďarsky hovoriacich vojakov. V súlade so zákonom o ozbrojených silách Slovenskej republiky9) je možné zriadiť aj iné maďarsky hovoriace alebo dvojjazyčné základné zložky alebo jednotky.
(2) V súlade so zákonom o štátnej službe profesionálnych vojakov a o zmene a doplnení niektorých zákonov10) občan, ktorý sa uchádza o prijatie do štátnej služby profesionálneho vojaka má právo byť pridelený do takej základnej zložky ozbrojených síl, v ktorej jazykom výcviku je jeho materinský jazyk: slovenský alebo maďarský jazyk. Zákon o alternatívnej službe v čase vojny a vojnového stavu11) obsahuje ustanovenia o práve slovensky hovoriacich a maďarsky hovoriacich občanov, ktorí podali písomné vyhlásenie o odopretí výkonu mimoriadnej služby z dôvodu, že jej výkon je v rozpore s ich svedomím alebo náboženským vyznaním vykonávať civilnú službu v ich materinskom jazyku.
(3) Jazykom velenia v ozbrojených silách Slovenskej republiky je slovenský jazyk.
§ 42
Zbor väzenskej a justičnej stráže
(1) Vo väzniciach a na ich oddeleniach, ktoré sú strážené Zborom väzenskej a justičnej stráže sa používa slovenský jazyk. Tým nie je dotknuté ustanovenie § 6 zákona.
(2) Ministerstvo spravodlivosti Slovenskej republiky môže zriadiť jedno alebo viac maďarských alebo dvojjazyčných oddelení vo väzniciach vyhláškou.
(3) Podrobnosti tohto ustanovenia ustanovuje nariadenie vlády.
§ 43
Spoločné, prechodné a záverečné ustanovenia
(1) Právne vzťahy vzniknuté pred 1. januárom 2021 sa spravujú ustanoveniami doterajších právnych predpisov, pokiaľ štátny orgán alebo orgán verejnej správy nerozhodne inak vzhľadom na práva a oprávnené záujmy strán.
(2) Nariadenie vlády, ktorým sa mení a dopĺňa nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 221/1999 Z. z., ktorým sa vydáva zoznam obcí, v ktorých občania Slovenskej republiky patriaci k národnostnej menšine tvoria najmenej 20 % obyvateľstva sa naďalej vzťahuje aj na maďarský jazyk, kým sa nevydá nové nariadenie vlády na základe tohto zákona.
(3) Ustanovenia týkajúce sa spotrebiteľského tovaru podľa § 35 sa uvedú do súladu s týmto zákonom do piatich rokov od nadobudnutia účinnosti tohto zákona.
(4) Ustanovenia týkajúce sa správnych deliktov podľa § 38 sa začnú uplatňovať po piatich rokoch účinnosti tohto zákona.
(5) Zrušuje sa zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 270/1995 Z. z. o štátnom jazyku Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov.
(6) Tento zákon nadobúda účinnosť 1. januára 2022.
1) Zákon č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín
2) Napríklad zákon č. 596/2003 Z. z. o štátnej správe v školstve a školskej samospráve a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov, zákon č. 245/2008 Z. z. o výchove a vzdelávaní (školský zákon) a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov
3) § 11a zákona Slovenskej národnej rady č. 369/1990 Zb. v znení neskorších predpisov.
4) Zákon č. 301/2005 Z. z. Trestný poriadok v znení neskorších predpisov
5) Zákon č. 400/2015 Z. z. o tvorbe právnych predpisov a o Zbierke zákonov Slovenskej republiky a o zmene a doplnení niektorých zákonov
6) § 7 ods.1 zákona č. 400/2015 Z. z.
7) Zákon č. 8/2009 Z. z. o cestnej premávke o zmene a doplnení niektorých zákonov a Vyhláška Ministerstva vnútra SR č. 30/2020 Z. z. o dopravnom značení
8) Zákon č. 8/2009 Z. z. o cestnej premávke o zmene a doplnení niektorých zákonov
9) Zákon č. 321/2002 Z. z. o ozbrojených silách Slovenskej republiky
10) Zákon č. 281/2015 Z. z. o štátnej službe profesionálnych vojakov a o zmene a doplnení niektorých zákonov
11) Zákon č. 569/2005 Z. z. o alternatívnej službe v čase vojny a vojnového stavu
