+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
Zákon o Ústavnom súde
Zákon o Ústavnom súde Slovenskej republiky (398/2022)
INFORMÁCIE O ZÁKONE
Dátum prijatia: 10.11.2022
Platnosť od: 29.11.2022
Účinnosť od: 01.12.2022
Účinnosť do: -

PDF VERZIA
TLAČIŤ
HISTÓRIA
Účinnosť od Novela Zákon
15.11.2018   314/2018
Hatályos 2022. december 1-től 2024. december 31-ig

Tt. 314/2018.

Törvény

A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGÁRÓL

és egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről

Kelt: 2018. október 24-éről


Módosítva:
Tt. 413/2019., hatályos 2020. május 1-től
Tt. 415/2020., hatályos 2020. december 29-től
Tt. 423/2020., hatályos 2021. január 1-től
Tt. 423/2020., hatályos 2021. augusztus 1-től
Tt. 398/2022., hatályos 2022. december 1-től


A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az alábbi törvényt fogadta el:


I. cikkely

ELSŐ RÉSZ
Alapvető rendelkezések

1. §
A szabályozás tárgya
Ez a törvény a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának (a továbbiakban: „alkotmánybíróság”) felépítését, bíráinak jogállását, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága Hivatalának (a továbbiakban: az „alkotmánybíróság hivatala”) jogállását, és az alkotmánybírósági előtti eljárást szabályozza.

2. §
Az alkotmánybíróság jogállása és székhelye
(1) Az alkotmánybíróság az alkotmányosságot védő független bírósági szerv.
(2) Az alkotmánybíróság székhelye Kassa.


MÁSODIK RÉSZ
Az alkotmánybíróság felépítése, irányítása és döntéshozatala

3. §
Az alkotmánybíróság összetétele
(1) Az alkotmánybíróság 13 bíróból áll, akik közül egy az alkotmánybíróság elnöke, egy pedig az alkotmánybíróság alelnöke.
(2) Az alkotmánybíróság elnökét és az alkotmánybíróság alelnökét az alkotmánybíróság bírói közül a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke (a továbbiakban: „köztársasági elnök”) nevezi ki.

4. §
Az alkotmánybíróság elnöke
(1) Az alkotmánybíróságot az alkotmánybíróság elnöke irányítja.
(2) Az alkotmánybíróság elnöke
a) az alkotmánybíróság nevében jár el, és kifelé képviseli azt,
b) biztosítja az alkotmánybíróság rendes működését az alkotmánybíróság hivatala által,
c) fogadja a megválasztott köztársaságielnök-jelölt köztársasági elnöki esküjét,
d) a köztársasági elnök bejelentése alapján írásban tájékoztatja a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnökét a köztársasági elnök lemondásának tényéről,
e) további, törvény által adott feladatokat lát el.
(3) Ha nincs jelen az alkotmánybíróság elnöke, sem az alkotmánybíróság alelnöke, vagy ha senki sincs kinevezve az alkotmánybíróság elnökének tisztségébe, sem az alkotmánybíróság alelnökének tisztségébe, a halaszthatatlan feladatokat az alkotmánybíróság bíróinak rangidős tagjai közül a legidősebb látja el, amennyiben erre nem volt megbízva a 4. bekezdés alapján az alkotmánybíróság bírója.
(4) Az alkotmánybíróság elnöke az alkotmánybíróság bírói közül valamelyiket írásban megbízhatja, hogy a meghatározott mértékben lássa el az alkotmánybíróság elnökének feladatait.

5. §
Az alkotmánybíróság alelnöke
(1) Az alkotmánybíróság alelnöke ideiglenesen gyakorolja az alkotmánybíróság elnökének jogköreit, ha az alkotmánybíróság elnöke nincs kinevezve.
(2) Az alkotmánybíróság alelnöke helyettesíti az alkotmánybíróság elnökét, ha az alkotmánybíróság elnöke
a) megbízza az alkotmánybíróság alelnökét a helyettesítéssel, vagy
b) nem tudja a feladatát ellátni; a helyettesítésről ilyen esetben az alkotmánybíróság alelnökének javaslatára az alkotmánybíróság teljes ülése dönt.

6. §
Az alkotmánybíróság döntéshozatala
(1) Az alkotmánybíróság teljes ülésben vagy tanácsban dönt.
(2) Az ügyet az alkotmánybíróság teljes ülésén vagy az alkotmánybíróság tanácsán való döntésre az a bíró készíti elő, és számol be róla az alkotmánybíróság teljes ülésén vagy az alkotmánybíróság tanácsának ülésén, akinek az ügy a 46. § alapján ki volt osztva (a továbbiakban: „előadó bíró”), ha ez a törvény a 7. §-ban vagy a 13. §-ban nem rendeli el másként. Bonyolult ügyekben az alkotmánybíróság elnöke, vagy az alkotmánybíróság tanácsának elnöke az alkotmánybíróság további bíróját is kinevezheti mint társelőadót.

Az alkotmánybíróság teljes ülése

7. §
(1) Az alkotmánybíróság teljes ülésben dönt
a) A Szlovák Köztársaság Alkotmánya (a továbbiakban: „alkotmány”) 105. cikkelyének 2. bekezdésében, 107. cikkelyében, 125. cikkelye 1. bekezdésének a) és b) pontja, 124. cikkelyének 1. bekezdése, 126. cikkelye, 128. cikkelye, 129. cikkelye 2-7 bekezdéseiben, 129a cikkelyében, 136. cikkelye 2. és 3. bekezdésében, 138. cikkelye 2. bekezdésének b) és c) pontjában, és 152. cikkelye 2. és 3. bekezdésében megállapított ügyekben,
b) az alkotmánybíróság tanácsai jogi véleményének egységesítéséről,
c) az alkotmánybíróság bírójának elfogultság miatti kizárásáról, ha olyan ügyről van szó, amely az alkotmánybíróság teljes ülésének hatáskörébe tartozik,
d) az eljárás felújításáról az alkotmány 133. cikkelye alapján, ha az az alkotmánybíróság teljes ülésének hatáskörébe tartozik,
e) az alkotmánybíróság tanácsainak hatáskörébe tartozó ügyek összevonásáról, ha az alkotmánybíróság különböző tanácsaiban tárgyalt ügyekről van szó,
f) az alkotmánybíróság bírájának fegyelmi felelősségéről, és az alkotmánybíróság bírójának fegyelmi büntetéséről.
(2) Teljes ülésben dönt az alkotmánybíróság
a) belviszonyainak módosításáról,
b) az alkotmánybíróság hivatalának költségvetéséről.
(3) Az 1. bekezdés f) pontjába és a 2. bekezdésbe foglalt ügyekről az alkotmánybíróság teljes ülése az alkotmánybíróság elnöke által beterjesztett indítvány alapján dönt, ha e törvény 27. § nem rendeli el másként.

8. §
(1) Az alkotmánybíróság teljes ülése az alkotmánybíróság összes bírájából áll.
(2) Az alkotmánybíróság teljes ülését az alkotmánybíróság elnöke hívja össze, ő határozza meg a programját és vezeti a tárgyalását. Az alkotmánybíróság elnöke késedelem nélkül összehívja az alkotmánybíróság teljes ülését akkor is, ha ezt az alkotmánybíróság bíráinak több mint a fele kérelmezi.
(3) Az alkotmánybíróság teljes ülésének tárgyalásait az alkotmánybíróság elnöke úgy vezeti, hogy minden kérdés megtárgyalásra kerüljön, és hogy az alkotmánybíróság minden bírója meg tudjon nyilatkozni az üggyel kapcsolatban, és dönteni az ügyben, a jogi véleményével és lelkiismeretével összhangban.
(4) Az alkotmánybíróság akkor jogosult plenáris ülésen eljárni és határozatot hozni, ha az alkotmánybíróság plenáris ülésének tanácskozásán és döntésein az alkotmánybíróság valamennyi bírájának legalább többsége jelen van. Az alkotmánybíróság minden, a teljes ülésen jelenlévő bírája köteles szavazni a benyújtott javaslatok valamelyikére, még akkor is, ha valamely korábbi kérdésben leszavazták; a szavazástól való tartózkodás nem megengedett.
(5) Az alkotmánybíróság teljes ülése az alkotmánybíróság valamennyi bírájának szavazattöbbségével dönt.

9. §
(1) Az alkotmánybíróság teljes ülésének tárgyalása nem nyilvános; a 2 bekezdés rendelkezését ez nem érinti.
(2) Az alkotmánybíróság teljes ülésének tanácskozásán részt vehetnek az alkotmánybíróság hivatalának alkalmazottai, és más olyan személyek, akik jelenléte eljárási okokból szükséges, ha az alkotmánybíróság elnöke a plenáris ülésre meghívja őket, vagy az alkotmánybíróság teljes ülése úgy dönt.
(3) A határozatról szóló plenáris tanácskozás és szavazás mindig zárt; ha az ügyben nyilvános szóbeli tárgyalást tartottak, az ülésen és a szavazáson csak az alkotmánybíróság azon bírája vehet részt, aki jelen volt. Az ügyben tartott ülés elején az előadó bíró beszámol, ezt követően az esetleges társelőadó véleményt nyilvánít; ők egyidejűleg javaslatot tesznek arra is, hogy az alkotmánybíróság miként döntsön az eljárási indítványról. Ezután vita következik, amelyben az alkotmánybíróság bíráinak mindegyike más-más döntési javaslatot nyújthat be, amelynek indokait röviden ismerteti. A vita befejezése után kerül sor a szavazásra.
(4) Az alkotmánybíróság elnöke határozza meg, milyen sorrendben szavaznak a benyújtott javaslatokról; az alkotmánybíróság valamelyik jelenlevő bírájának kérelmezésére a plénum szavazással dönt róla. Az alkotmánybíróság bírája a javaslat mellett vagy ellene szavaz. Az alkotmánybíróság rangidős bírói előtt az alkotmánybíróság fiatalabb bírói szavaznak, az alkotmánybíróság elnöke utolsóként szavaz.
(5) Ha egyetlen javaslat sem kapta meg a szükséges többségi támogatást (8. § 5. bekezdés), a szavazást úgy kell megismételni, hogy a vita lefolyása alapján az alkotmánybíróság elnöke az előterjesztéseket különálló részekre vagy különálló vitás kérdésekre osztja, amelyekről egyenként szavaznak. Az ilyen kérdésben hozott döntés köti az alkotmánybíróság bíráit, a javaslat más részeiről vagy egyéb vitás kérdésekről való szavazás során.

Az alkotmánybíróság tanácsa

10. §
Az alkotmánybíróság tanácsa olyan kérdésekben dönt, amelyek nem tartoznak az alkotmánybíróság teljes ülésének hatáskörébe.

11. §
(1) Az alkotmánybíróság tanácsa az alkotmánybíróság három bírájából áll, akik közül egyik az alkotmánybíróság tanácsának elnöke.
(2) Az alkotmánybíróságok tanácsainak összetételét és tagjainak helyettesítését az alkotmánybíróság teljes ülése határozza meg, legalább egyévi időtartamra, a munkatervben. Ebben az időszakban az alkotmánybíróság tanácsában csak akkor lehet változást eszközölni, ha változik az alkotmánybíróság összetétele. Az alkotmánybíróság minden tanácsának összetételét alapvetően meg kell változtatni három egymást követő év után.
(3) Az alkotmánybíróság tanácsának ülését az alkotmánybíróság tanácsának elnöke hívja össze, ő határozza meg a programját, és vezeti a tárgyalást.
(4) Az alkotmánybíróság tanácsának elnökét az alkotmánybíróság tanácsa a saját tagjai közül választja meg. Az alkotmánybíróság tanácselnökének megbízatási ideje 12 hónap, ha a munkaterv nem határozza meg másképp.
(5) Az alkotmánybíróság tanácsának elnöke úgy vezeti az alkotmánybíróság tanácsának tárgyalását, hogy minden kérdés megtárgyalásra kerüljön, és hogy minden tagja véleményt tudjon nyilvánítani, és dönteni az ügyben, jogi véleményével és lelkiismeretével összhangban.
(6) Az alkotmánybíróság akkor cselekszik és hoz határozatot tanácsban, ha az alkotmánybíróság tanácsának tárgyalásán és döntéshozatala során minden tagja jelen van. Az alkotmánybíróság tanácsának minden tagja köteles szavazni.
(7) Az alkotmánybíróság tanácsa tagjainak szavazattöbbségével dönt.

12. §
Az alkotmánybíróság tanácsának ülésére a 9. § rendelkezései alkalmazandók.

13. §
Az alkotmánybíróság tanácsai jogi véleményének egységesítése
(1) Ha az alkotmánybíróság tanácsa döntéshozatali tevékenysége keretében az alkotmánybíróság valamelyik tanácsa határozatában már megfogalmazott jogi véleménytől eltérő jogi véleményt alkot, az előadó bíró az alkotmánybíróság elé terjeszti javaslatát a jogi vélemények egységesítését. Az alkotmánybíróság teljes ülése a jogi vélemények egységesítéséről határozattal dönt.
(2) Az alkotmánybíróság teljes ülése előtti eljárás során az 1. bekezdés szerint az marad az alkotmánybíróság előadó bírója, aki abban az ügyben az alkotmánybíróság tanácsának előadó bírója volt.
(3) Az alkotmánybíróság elnöke az alkotmánybíróság teljes ülése elé terjeszti a jogi vélemények egységesítésére vonatkozó indítványát, ha megállapítja, hogy az alkotmánybíróság tanácsa döntésével eltért az alkotmánybíróság valamelyikének korábban már határozatban kifejezett jogi véleményétől. Az alkotmánybíróság tanácsa a jogi vélemények egységesítéséről határozattal dönt. Ez a határozat köti az alkotmánybíróság tanácsait a további hasonló ügyekben való döntések során.
(4) Az alkotmánybíróság teljes ülése előtti eljárás során a 3. bekezdés szerint az előadó bíró az alkotmánybíróság elnöke.


HARMADIK RÉSZ
Az alkotmánybíróság bírái

Az alkotmánybíróság bíráinak kinevezése a tisztségbe

14. §
(1) Ha az alkotmány 134. cikkelyének 2. bekezdése nem rendelkezik másként, az alkotmánybíróság bíráit a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának (a továbbiakban: „nemzeti tanács”) javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.
(2) A nemzeti tanács kétszer annyi számú jelöltet javasol, mint amennyit a köztársasági elnöknek ki kell nevezni.
(3) Nem számít feddhetetlennek az a természetes személy, akit jogerősen elítéltek szándékos bűncselekmény miatt, abban az esetben sem, ha a szándékos bűncselekmény miatti elítélése elévült, vagy úgy kell tekinteni rá, mint ha ilyen bűncselekmény miatt nem lett volna elítélve. A büntetlenséget erkölcsi bizonyítvánnyal kell igazolni. A feddhetetlenség igazolására a természetes személy rendelkezésre bocsátja az erkölcsi bizonyítvány kikéréséhez szükséges adatokat; ezeket az adatokat a jogosult személy késedelem nélkül elektronikus formában, elektronikus kommunikáció útján elküldi a Szlovák Köztársaság Főügyészségére.
(4) Az alkotmánybíróság bírájának megbízatási időszaka az alkotmánybírósági bírói eskütételtől kezdődik.

15. §
(1) A nemzeti tanácsnak az alkotmánybíróság bírójelöltjeinek megválasztására javaslatot nyújthatnak be
a) a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselői (a továbbiakban: „a nemzeti tanács képviselői”),
b) a Szlovák Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: „kormány”),
c) az alkotmánybíróság elnöke,
d) a Szlovák Köztársaság Bírói Tanácsának elnöke (a továbbiakban: a „bírói tanács elnöke”),
e) a Szlovák Köztársaság Bírói Tanácsának legkevesebb öt tagja,
f) a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke (a továbbiakban: „a legfelsőbb bíróság elnöke”)
g) a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságának elnöke (a továbbiakban: a „legfelsőbb közigazgatási bíróság elnöke”),
h) a Szlovák Köztársaság főügyésze (a továbbiakban: „főügyész”),
i) az emberjogi biztos,
j) a jogászok szakmai egyesületei,
k) a jog területén működő tudományos intézmények.
(2) Az alkotmánybíróság bírójelöltjének megválasztására vonatkozó javaslat a külön jogszabály1) szerinti tartozékokon kívül tartalmazza
a) a javaslattevő megjelölését,
b) a javaslat tárgyát,
c) az irományokat, amelyek bizonyítják, hogy az alkotmánybírósági bírói tisztségre pályázó teljesíti az alkotmánybírósági bíróvá való kinevezéshez szükséges feltételeket,
1. az utónevet, családnevet, kort, a Szlovák Köztársaság állampolgárságát és a Szlovák Köztársaság területén való állandó lakhelyet igazoló irat eredeti példányát vagy hitelesített másolatát,
2. a második fokozatú felsőfokú jogi végzettséget igazoló irat eredeti példányát vagy hitelesített másolatát,
3. iratok, amelyek igazolják, hogy az alkotmánybírósági bírói tisztségre pályázó legalább 15 éve tevékeny jogászi pályán,
4. az alkotmánybírósági bírói tisztségre pályázó nyilatkozatát arról, hogy nem tagja politikai pártnak vagy politikai mozgalomnak, vagy ha igen, akkor az arról szóló nyilatkozatot, hogy az eskütétel előtt lemond a tagságáról a politikai pártban vagy mozgalomban,
5. az alkotmánybíróság bírói tisztségére pályázó nyilatkozatát arról, hogy nem lát el olyan tisztséget, vagy nem végez olyan tevékenységet, amely összeférhetetlen az alkotmánybírói tisztség ellátásával, és ha igen, akkor a nyilatkozatot, hogy még az eskütétel előtt lemond erről a tisztségről vagy tevékenységről,
d) a javaslat elkészítésének dátumát és a javaslattevő aláírását.
(3) Az alkotmánybírósági bírójelöltek megválasztására irányuló javaslatot indokolni kell, és csatolni kell az alkotmánybíróság bírójelöltjének motivációs levelét.

16. §
Az alkotmánybíróság bírája a köztársasági elnök előtt teszi le az esküt az alkotmány 134. cikkelyének 4. bekezdése alapján. Az eskütétel megtagadása, illetve az eskü fenntartással történő letétele az alkotmánybíróság bírói tisztségének megszűnését vonja maga után. Az eskü letételét az alkotmánybíróság bírája az eskü szövegét tartalmazó okiraton aláírásával igazolja; ezen az okmányon fel kell tüntetni az eskü letételének dátumát.

Az alkotmánybírói tisztség megszűnése

17. §
(1) Az alkotmánybírói tisztség megszűnik a megbízatási idő leteltével.
(2) A megbízatási idő előtt megszűnik az alkotmánybírói tisztség
a) a tisztségről való lemondással,
b) a tisztségből való visszahívással,
c) azon hónap utolsó napjával, amelyben az alkotmánybíró betöltötte a 72. életévét, vagy
d) az alkotmánybíró halálával vagy holttá nyilvánításával.
(3) Ha az alkotmánybírói tisztség megszűnik a megbízatási idő lejárta előtt, a köztársasági elnök az alkotmány 134. cikkelyének 2. bekezdése szerint új megbízatási időre más alkotmánybírót nevez ki.

18. §
Az alkotmánybíró az alkotmánybíróság elnökéhez eljuttatott írásbeli bejelentéssel lemondhat tisztségéről. Ebben az esetben tisztsége annak a naptári hónapnak a lejártával szűnik meg, amelyben a lemondó nyilatkozatot az alkotmánybíróság elnökének kézbesítették.

19. §
(1) A köztársasági elnök visszahívja az alkotmánybírót
a) jogerős, szándékos bűncselekmény miatt hozott bírósági ítélet esetén, vagy ha az alkotmánybírót jogerősen elítélték bűncselekmény miatt, és a bíróság nem döntött a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséről,
b) az alkotmánybíróság fegyelmi határozata alapján olyan cselekményért, amely összeegyeztethetetlen az alkotmánybírói tisztség gyakorlásával,
c) ha az alkotmánybíróság tájékoztatta, hogy az alkotmánybíró több mint egy éve nem vesz részt az alkotmánybíróság eljárásaiban,
d) ha megszűnt az alkotmánybíró választhatósága a nemzeti tanácsba.
(2) Az alkotmánybírói tisztség a köztársasági elnök alkotmánybírói tisztségből való visszahívásról szóló döntésének kézbesítését követő napon szűnik meg.
(3) Az alkotmánybíróság elnöke késedelem nélkül elküldi a köztársasági elnöknek
a) a jogerős ítéletet, amellyel a bíróság szándékos bűncselekmény miatt elítélte az alkotmánybíróság bíróját,
b) a jogerős ítéletet, amellyel a bíróság szándékos bűncselekmény miatt elítélte az alkotmánybíróság bíróját, ha a bíróság nem döntött a szabadságvesztés felfüggesztéséről,
c) az alkotmánybíróság fegyelmi határozatát, amelyből az következik, hogy az alkotmánybíróság bírója olyan cselekmény követett el, ami összeegyeztethetetlen az alkotmánybírói tisztség gyakorlásával,
d) a tájékoztatást, hogy az alkotmánybíróság bírója több mint egy éve nem vesz részt az alkotmánybíróság cselekményeiben,
e) az értesítést arról, hogy megszűnt az alkotmánybíró nemzeti tanácsba való megválaszthatósága.
(4) Az a közhatalmi szerv, amely hatáskörei gyakorlása során az alkotmánybíróság elnökének a 3. bekezdés a), b) vagy e) pontja szerinti kötelességei teljesítése szempontjából jelentős információhoz jut, vagy határozatot ad ki, köteles ezt az információt késedelem nélkül jelenteni, vagy az ilyen határozatot elküldeni az alkotmánybíróság elnökének.

Az alkotmánybírók jogállása, jogaik és kötelességeik

20. §
(1) Az alkotmánybíróság bírója nem lehet olyan tisztségben, nem végezhet olyan foglalkozást vagy tevékenységet, amely összeférhetetlen a köztisztviselői tisztséggel
(2) Ha az alkotmánybíró olyan tisztséget lát el, foglalkozást vagy tevékenységet végez, amely az 1. bekezdésbe foglalt, az alkotmánybíróság elnöke felszólítja, hogy a felszólítás kézbesítésétől számított tíz napon belül az ilyen tisztséget, foglalkozást vagy tevékenységet fejezze be, vagy tegye meg a törvény által meghatározott jogcselekményt, amely a befejezésére irányul.
(3) Ha az alkotmánybíró nem tesz eleget az alkotmánybíróság elnöke felszólításának, és továbbra is ellátja az 1. bekezdésbe foglalt tisztséget, foglalkozást vagy tevékenységet, az alkotmánybíróság elnöke az alkotmánybíró ellen közérdek védelmére irányuló eljárást kezdeményez az összeférhetetlenség korlátozására.

21. §
(1) Az alkotmánybíróság bírója az alkotmánybírói tisztséget közjogi méltóságként látja el, különleges jogi kapcsolatban az állammal, mely az alkotmánybírói tisztségbe való kinevezéssel jön létre, és az alkotmánybírói tisztség megszűnésének napjával szűnik meg.
(2) A munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, szolgálati jogviszony, a bíró állammal való különleges viszonya vagy az alkotmánybíróság bírójának más munkajogi kapcsolata azzal a jogalannyal, akivel az eskütétel előtt munkaviszonyba, közalkalmazotti jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban, bíróként az állammal különleges kapcsolatban, vagy más munkajogi kapcsolatban állt, megőrződik.

22. §
(1) Az alkotmánybíróság bírója köteles védeni az ember természetes jogainak sérthetetlenségét, az állampolgári jogokat és a demokratikus jogállam alapelveit.
(2) Az alkotmánybíróság bírója tisztsége gyakorlása során független, a döntéshozatalban csak az alkotmány, az alkotmánytörvények és a Szlovák Köztársaság által ratifikált, és a törvényes módon kihirdetett nemzetközi szerződések kötik.
(3) Az alkotmánybíróság bíróját a törvények is kötik a normakontroll során, amikor
a) kormányrendeletek, minisztériumi és más, központi államigazgatási szervek által hozott jogi előírások alkotmánnyal, alkotmánytörvényekkel, és a nemzeti tanács által elfogadott és ratifikált, és a törvény által meghatározott módon kihirdetett nemzetközi szerződésekkel, és a törvényekkel való megfelelőségéről,
b) az alkotmány 68. cikkelye szerinti általános érvényű előírások alkotmánnyal, alkotmánytörvényekkel, és a nemzeti tanács által elfogadott és ratifikált, és a törvény által meghatározott módon kihirdetett nemzetközi szerződésekkel, és a törvényekkel való megfelelőségéről,
c) az alkotmány 71. cikkelyének 2. bekezdése szerint a helyi államigazgatási szervek jogi előírásai és a területi önkormányzatok általános érvényű előírásai alkotmánnyal, alkotmánytörvényekkel, a törvény által meghatározott módon kihirdetett nemzetközi szerződésekkel, a törvényekkel, kormányrendeletekkel, a minisztériumi és más, központi államigazgatási szervek által hozott jogi előírásokkal való megfelelőségéről határoz.

23. §
(1) Az alkotmánybíróság bírója köteles a tisztségét lelkiismeretesen végezni, és annak gyakorlása során a magánéletben is tartózkodni az olyan megnyilvánulásoktól, amelyek megzavarhatják vagy veszélyeztethetik az alkotmánybíróság méltóságát, az alkotmánybíróságba vetett bizalmat, és az alkotmánybírói tisztség méltóságát.
(2) Az alkotmánybíróság bírója köteles tartózkodni az alkotmánybíróság bírói tisztségének ellátásával összeférhetetlen tisztség gyakorlásától, foglalkozás vagy tevékenység végzésétől (20. § 1. bekezdés).
(3) Az alkotmánybíróság bírája köteles a bírói tisztségének gyakorlása során tudomására jutott dolgokban megőrizni a titoktartási kötelezettségét, annak megszűnése után is; a titoktartási kötelezettség nem vonatkozik a bűncselekmény bejelentésére. Az alkotmánybírót a titoktartási kötelezettség alól az alkotmánybíróság elnöke oldhatja fel. Az alkotmánybíróság elnökét a titoktartási kötelezettség alól a köztársasági elnök oldhatja fel. Az alkotmánybíróság bíróját nem lehet feloldani az alkotmánybíróság teljes ülésének és az alkotmánybíróság tanácsának szavazásával kapcsolatos titoktartási kötelezettsége alól; ez nem érinti az alkotmánybíró jogát az alkotmánybíróság határozatával kapcsolatos különvélemény megfogalmazására.

24. §
(1) A tisztség gyakorlása során a döntéshozatal miatt az alkotmánybíró ellen nem lehet büntető vagy fegyelmi eljárást indítani, a tisztség megszűnése után sem.
(2) Ha az alkotmánybírót bűncselekmény elkövetése közben tetten érték és őrizetbe vették, a főügyész ezt köteles azonnal jelenteni az alkotmánybíróság elnökének, ha az alkotmánybíróság elnökéről van szó, az alkotmánybíróság alelnökének.
(3) Az alkotmánybíróság bíráját nem lehet vizsgálati fogságba helyezni az alkotmánybíróság beleegyezése nélkül. Az alkotmánybíró vizsgálati fogságba helyezésére irányuló indítványt a főügyész jogosult benyújtani az alkotmánybíróságra.
(4) Ha a főügyész értesíti az alkotmánybíróság elnökét, hogy az alkotmánybíróság beleegyezését kéri egy alkotmánybíró vizsgálati fogságba helyezéséhez, az alkotmánybíróság elnöke késedelem nélkül összehívja az alkotmánybíróság teljes ülését. Az alkotmánybíróság teljes ülése megtárgyalja az indítványt és dönt róla, ennek során lehetővé teszi az alkotmánybírónak, akit az indítvány érint, hogy véleményt nyilvánítson az ügyben. Az alkotmánybíró, akit az indítvány érint, nem szavaz.
(5) A 4. bekezdés szerinti indítvány melléklete a nyomozati akta.
(6) Az alkotmánybíróság határozata azon a napon lép hatályba, amikor az alkotmánybíróság dönt a főügyész indítványáról az alkotmánybíró vizsgálati fogságba helyezéséről. Az alkotmánybíróság határozatát írásban késedelem nélkül kézbesíteni kell az alkotmánybírónak.
(7) Ha az alkotmánybíró vizsgálati fogságban van, alkotmánybírói tisztsége nem szűnik meg; ez nem érinti a 19. § 1. bekezdés c) pontjába foglaltakat.

25. §
(1) Az alkotmánybíróság bíráinak illetményét külön jogszabály2) állapítja meg.
(2) Abban az időszakban, amikor az alkotmánybíróság bírája betegség vagy baleset miatti átmeneti munkaképtelenné nyilvánítás miatt nem látja el feladatát vagy karanténintézkedések alá esik, bérszintű kompenzációra jogosult, ideértve a külön jogszabály2) szerinti egyéb juttatásokat is, legtovább azonban fél évig egy naptári évben.
(3) Az alkotmánybíró a szabadságán kívül egy naptári évben kétheti megelőző rehabilitációra jogosult. A megelőző rehabilitáció és a vele összefüggő tartózkodás költségeit az állam fizeti.

26. §
(1) Az alkotmánybíró, aki tisztségét legalább négy évig ellátta, jogosult az alkotmánybírói tevékenység végzéséért járó bérpótlékra, ha
a) befejezte az alkotmánybírói tevékenység végzését, kivéve azt az esetet, ha a köztársasági elnök visszahívta az alkotmánybírót a 19. § 1. bekezdése a) vagy b) pontja alapján, és
b) jogosult öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj vagy rokkantsági nyugdíj kifizetésére.
(2) Az alkotmánybíróság bíráját az alkotmánybíróság bírójának járó bér 33,3%-ának megfelelő bérpótlék illeti meg, a bérpótlék teljesítése idején egész euróra felkerekítve, az azt követő hónap első napjától, amelyben teljesítette az 1. bekezdésbe foglalt feltételeket.
(3) Az alkotmánybíróság bíróját az alkotmánybíróság bírói funkciójának ellátásáért csak egy pótlék illeti meg, függetlenül attól, hogy e funkcióját hány hivatali idő alatt látta el.
(4) Ha az alkotmánybíró jogosult az alkotmánybírói tisztség ellátásáért járó pótlékra, és egyidejűleg jogosult a külön jogszabály3) szerint járó pótlékra, csak az a pótlék illeti meg, amely számára előnyösebb. Ez vonatkozik az alkotmánybíróság bírájának túlélő hozzátartozói támogatására is.
(5) A túlélő hozzátartozói támogatás jár
a) az özvegynek a férj után, aki alkotmánybíró volt, azon pótlék 60%-ának megfelelő mértékben, amelyre az alkotmánybíró halála napján jogosult volt,
b) az özvegynek a feleség után, aki alkotmánybíró volt, azon pótlék 60%-ának megfelelő mértékben, amelyre az alkotmánybíró halála napján jogosult volt,
c) az alkotmánybíróként elhunyt szülő eltartott gyermekének, azon pótlék 30%-ának megfelelő mértékében, amelyre az alkotmánybíró a halála napján jogosult volt; ha olyan eltartott gyermekről van szó, akinek nincs második szülője, járulékának mértéke az alkotmánybírói feladatkör ellátásáért járó azon pótlék összegének 60%-a, amelyre az elhunyt alkotmánybíró a halála napján lett volna jogosult.
(6) Az alkotmánybírói funkció ellátásáért járó pótlék és a túlélő hozzátartozói támogatás emelkedik, ha az alkotmánybíró illetménye a pótlék folyósításakor emelkedik. A megemelt pótlék vagy támogatás az alkotmánybíró illetményének emelésétől illeti meg a jogosultat.
(7) Az alkotmánybírói feladatkör ellátásáért járó pótdíjról és a túlélő hozzátartozói támogatásról az alkotmánybíróság hivatala a támogatás odaítélése iránti kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül dönt. Az alkotmánybírói feladatkör ellátásáért járó pótlékról és a túlélő hozzátartozói járadékról közigazgatási eljárásban kell dönteni.
(8) Az alkotmánybírói feladatkör ellátásáért járó pótlékot és a túlélő hozzátartozói támogatást átutalással, a kedvezményezett által megjelölt bankban vagy külföldi bank fiókjában lévő számlára fizetik. Az alkotmánybírói tisztség ellátásáért járó pótlékot és a túlélő hozzátartozói támogatást az alkotmánybíróság hivatala az általa meghatározott rendszeres havi időszakokban előre folyósítja, legkésőbb azon naptári hónap 15. napjáig, amelyért a pótlékot vagy támogatást folyósítják.

Az alkotmánybírók fegyelmi felelőssége

27. §
(1) Az alkotmánybíróság bírója fegyelmi vétséget követ el, ha az alkotmánybírósági bírói tisztségéből eredő kötelezettségeit vétkesen megszegi, vagy ha magatartásával az alkotmánybíróság méltóságát, az alkotmánybíróságba vetett bizalmat vagy az alkotmánybírói tisztség méltóságát megzavarja vagy veszélyezteti.
(2) Az alkotmánybíróság bírójának fegyelmi felelősségével kapcsolatban és a fegyelmi büntetés kiszabásával kapcsolatban az alkotmánybíróság teljes ülése dönt, az alkotmánybíróság elnökének javaslatára, amelyet indokolni kell. A fegyelmi eljárás azon a napon kezdődik, amikor az alkotmánybíróság elnökének a fegyelmi eljárás megindítására irányuló javaslatát az alkotmánybíróság teljes ülése tagjainak kézbesítik. Ha a fegyelmi eljárás megindítására irányuló javaslatot nem ugyanazon a napon kézbesítették az alkotmánybíróság teljes ülése minden tagjának, a fegyelmi eljárás azon a napon kezdődik, amelyen a fegyelmi eljárás megindítására irányuló javaslatot az utolsó alkotmánybírósági bírónak kézbesítették. Ha az alkotmánybíróság azon bírájának, aki ellen a javaslat irányul, nem sikerült kézbesíteni a fegyelmei eljárás megindításáról szóló javaslatot, vagy ha az alkotmánybíróság bírája, aki ellen a javaslat irányult, a fegyelmi eljárást megindításáról szóló indítványt utolsóként vette át, a fegyelmi eljárás azzal a nappal kezdődik, amelyen a fegyelmei eljárás megindítására vonatkozó javaslatot az alkotmánybíróság egy másik bírájának utolsóként kézbesítették.
(3) Az alkotmánybíróság elnöke elleni fegyelmi eljárás megindítására a köztársasági elnök vagy a nemzeti tanács képviselőinek egyharmada tehet indítványt. A javaslatot indokolni kell, és tartalmaznia kell az azt előterjesztő képviselők aláírásának jegyzékét. A fegyelmi eljárás a javaslatnak az alkotmánybíróságra való kézbesítésének napján kezdődik.
(4) Az alkotmánybíróság bírája vagy az alkotmánybíróság elnöke elleni fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó indítványt akkor lehet benyújtani, ha az indítvány benyújtására jogosult alany véleménye szerint az alkotmánybíróság bírája vagy az alkotmánybíróság elnöke fegyelmi vétséget követett el az 1. bekezdés szerint, vagy ha esetükben olyan súlyos cselekmény keletkezett, amely megalapozottan csökkenti az alkotmánybírói tisztség méltóságát, vagy veszélyezteti az alkotmánybíróságba és annak független és pártatlan ítélkezésébe vetett bizalmat.
(5) Fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítványt attól az időponttól számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni, amikor az indítványozásra jogosult olyan tényről szerzett tudomást, amely arra utal, hogy az alkotmánybíróság bírája vagy az alkotmánybíróság elnöke az 1. bekezdés szerinti fegyelmi vétséget követett el, vagy ha esetükben olyan súlyos cselekmény keletkezett, amely megalapozottan csökkenti az alkotmánybírói tisztség méltóságát, vagy veszélyezteti az alkotmánybíróságba és annak független és pártatlan ítélkezésébe vetett bizalmat.
(6) Nem indítható fegyelmi eljárás, ha az Alkotmánybíróság bírájának vagy az Alkotmánybíróság elnökének a fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtását megalapozó intézkedése óta három év telt el.
(7) Ha az alkotmánybíróság elnöke vagy az alkotmánybíróság alelnöke ellen nyújtottak be fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítványt, akkor ők a továbbiakban az alkotmánybíróság olyan bíráinak a jogállásával rendelkeznek, aki ellen fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítványt nyújtottak be.

28. §
(1) Az alkotmánybíróság teljes ülése meghallgatja az alkotmánybíróság azon bíráját, aki ellen a fegyelmi eljárás megkezdésére irányuló indítványt benyújtották. Az alkotmánybíróság érintett bírájának legkésőbb a meghallgatás során lehetővé kell tenni, hogy megismerkedjen a fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítvánnyal. Az alkotmánybíróság elnöke abban az ügyben, amelyben fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítványt nyújtott be, és az alkotmánybíróság bírája, aki ellen fegyelmi eljárás irányul, részt vesznek az alkotmánybíróság teljes ülésének tárgyalásán, kivéve az alkotmánybíróság teljes ülésének tanácskozását és a szavazást.
(2) Az alkotmánybíróság teljes ülése elutasítja a fegyelmi eljárás megindítására irányuló javaslatot, ha azt egyértelműen megalapozatlannak találja.
(3) Az alkotmánybíróság teljes ülése a fegyelmi eljárást megszünteti, ha
a) az alkotmánybíróság olyan bíráját érinti, akinek az ugyanazon cselekmény miatt lefolytatott korábbi fegyelmi eljárása az alkotmánybíróság teljes ülésének a fegyelmi eljárás megindítására irányuló javaslat elutasításával zárult, vagy az alkotmánybíróság teljes ülése valamelyik 7. bekezdése alapján elfogadott határozatával zárult,
b) a fegyelmi eljárás megindítására irányuló javaslat benyújtásának határideje lejárt,
c) az alkotmánybíróság bírájának fegyelmi felelőssége megszűnt,
d) az alkotmánybíróság bírójának megszűnt a tisztsége.
(4) Ha az alkotmánybíróság teljes ülése a javaslatot nem utasítja el, vagy a fegyelmi eljárást nem szünteti meg, háromtagú tanácsot állít fel. A tanács tagjai véletlenszerűen kerülnek kiválasztásra. Az alkotmánybíróság elnöke abban az ügyben, amelyben fegyelmi eljárás megkezdésére vonatkozó javaslatot nyújtott be, és az alkotmánybíróság bírája, aki ellen a fegyelmi eljárás megkezdésére vonatkozó indítvány irányul, nem lehetnek a fegyelmi tanács tagjai.
(5) Ha a fegyelmi tanács arra a következtetésre jut, hogy az alkotmánybíróság bírája nem követett el fegyelmi vétséget, javasolni fogja az alkotmánybíróság teljes ülésének az alkotmánybíróság érintett bírájának felmentését.
(6) Ha a fegyelmi tanács arra a következtetésre jut, hogy az alkotmánybíróság bírája fegyelmi vétséget követett el, fegyelmi büntetés kiszabását javasolja az alkotmánybíróság teljes ülésének a 7. bekezdés a) vagy d) pontja alapján. Ha a fegyelmi tanács arra a következtetésre jut, hogy az alkotmánybíróság alelnöke fegyelmi vétséget követett el, a 7. bekezdés a), b) vagy d) pontja szerinti fegyelmi büntetés kiszabását javasolja az alkotmánybíróság teljes ülésének. Ha a fegyelmi tanács arra a következtetésre jut, hogy az alkotmánybíróság elnöke fegyelmi vétséget követett el, a 7. bekezdés a), c) vagy d) pontja szerinti fegyelmi büntetés kiszabását javasolja az alkotmánybíróság teljes ülésének.
(7) Az alkotmánybíróság teljes ülését nem köti a fegyelmi tanács javaslata. Az alkotmánybíróság teljes ülése dönthet
a) megrovás fegyelmi büntetésének kiszabásáról,
b) javaslat előterjesztéséről a köztársasági elnöknek az alkotmánybíróság alelnökének az alkotmánybíróság alelnöki tisztségéből való felmentésére,
c) javaslat előterjesztéséről a köztársasági elnöknek az alkotmánybíróság elnökének az alkotmánybíróság elnöki tisztségéből való felmentésére,
d) az alkotmánybíróság bírájának az alkotmánybírói feladat ellátásával összeegyeztethetetlen cselekmény miatti felmentésére irányuló javaslat előterjesztéséről a köztársasági elnöknek, vagy
e) az alkotmánybíróság bírájának felmentéséről.
(8) A fegyelmi eljárás során az alkotmánybíróság teljes ülése és a fegyelmi tanács határozattal dönt.
(9) Az alkotmánybíróság bírájával szemben kiszabott fegyelmi büntetést az alkotmánybíróság elnöke hajtja végre, az alkotmánybíróság bírájának megfeddésével, vagy az alkotmánybíróság teljes ülése határozatának kézbesítésével a köztársasági elnöknek, amelyben javasolják az alkotmánybíróság bírájának felmentését olyan cselekmény miatt, amely nem összeegyeztethető az alkotmánybíróit tevékenység gyakorlásával, vagy amelyben javasolják az alkotmánybíróság alelnökének az alkotmánybíróság alelnöki tisztségéből való visszahívását. Az alkotmánybíróság elnökével szemben kiszabott fegyelmi büntetést az alkotmánybíróság alelnöke hajtja végre, az alkotmánybíróság elnökének megfeddésével, vagy az alkotmánybíróság teljes ülése határozatának kézbesítésével a köztársasági elnöknek, amelyben javasolják az alkotmánybíróság elnökének az alkotmánybíróság elnöki tisztségéből való visszahívását, vagy amelyben javasolják az alkotmánybíróság elnökének visszahívását az alkotmánybírói tisztségből, olyan cselekmény miatt, amely összeegyeztethetetlen az alkotmánybírói tisztség gyakorlásával.
(10) A fegyelmi felelősség megítélése során arányosan alkalmazandó a Büntető Törvénykönyv első része, a fegyelmi eljárásra arányosan vonatkozik a Büntető Perrendtartás, ha az 1-9. bekezdése és a 27. § nem rendelkezik másként, vagy ha az ügy jellegéből nem következik más.


NEGYEDIK RÉSZ
Az alkotmánybíróság hivatala

Az alkotmánybíróság tevékenységének szervezeti és személyi támogatása

29. §
(1) Az alkotmánybíróság tevékenységének szervezési, személyi, gazdasági, adminisztratív és műszaki támogatásával kapcsolatos feladatok szakmai támogatásáról és ellátásáról az alkotmánybíróság hivatala gondoskodik. Az alkotmánybíróság hivatala állami költségvetési szervezet.
(2) Az alkotmánybíróság hivatalát az alkotmánybíróság hivatalának vezetője irányítja és ő jár el a nevében. Az alkotmánybíróság hivatalának vezetőjét az alkotmánybíróság elnöke nevezi ki. Az alkotmánybíróság hivatalának vezetője tevékenységéért az alkotmánybíróság elnökének tartozik felelősséggel. Az alkotmánybíróság hivatalvezetője fizetését az alkotmánybíróság elnöke határozza meg külön jogszabály4) alapján. Az alkotmánybíróság hivatalvezetői tisztségének ellátásával kapcsolatos egyéb követelményeket külön jogszabály5) állapítja meg.
(3) Az alkotmánybíróság hivatalának feladatait közalkalmazottak és közérdekű munkát végző munkavállalók látják el.
(4) Az alkotmánybíróság hivatala szervezeti felépítésével és tevékenységével kapcsolatos részleteket és az alkotmánybíróság hivatalában közalkalmazotti és köztisztviselői munkát végzők jogállását az alkotmánybíróság hivatalának szervezeti szabályzata határozza meg, melyet az alkotmánybíróság hivatalának vezetője ad ki.

30. §
(1) Az alkotmánybíróság hivatalában közszolgálati feladatokat ellátó köztisztviselőkre külön jogszabály4) vonatkozik, ha a 2. bekezdés vagy a 3. bekezdés nem rendelkezik másként.
(2) Az alkotmánybíróság hivatalában állami szolgálati jogviszonyban levő állami alkalmazottak az alkotmánybíróság hivatalában állami alkalmazásban levők illetményosztályainak jellemzőiről és az alkotmánybíróság hivatalában állami alkalmazásban levők illetménytáblázatáról szóló külön jogszabály6) szerint vannak javadalmazva. Az alkotmánybíróság hivatalában állami alkalmazásban levők illetményosztályainak jellemzői az 1. sz. mellékletben szerepelnek. Az alkotmánybíróság hivatalában állami alkalmazásban levők illetménytáblázata a 2. mellékletben szerepel.
(3) Az alkotmánybíróság hivatalában dolgozó állami alkalmazottak illetménytáblázatának emelése a külön jogszabály6) szerint meghatározott összeghez és esedékességhez igazodik. Az alkotmánybíróság hivatalában dolgozó állami alkalmazottak emelt illetményét az Alkotmánybíróság hivatalának szolgálati előírása határozza meg.
(4) Az alkotmánybíróság hivatalában közérdekű munkát végző alkalmazottakra külön jogszabály7) vonatkozik. Az alkotmánybíróság hivatalában közérdekű munkát végző alkalmazottak javadalmazására külön jogszabály8) vonatkozik.

31. §
A bírósági tanácsadók
(1) Az alkotmánybíróságon bírósági tanácsadók működnek. A bírósági tanácsadók lehetnek az alkotmánybíróság hivatalának állami alkalmazottai vagy bírósági tanácsadói tisztségüket az alkotmánybíróság hivatalával kötött szerződés alapján gyakorolhatják.
(2) A bírósági tanácsadó az alkotmánybíróság bírájának utasításai szerint látja el feladatát, főként döntéshozatali dokumentumokat készít elő, határozattervezeteket dolgoz fel és egyéb szakmai feladatokat lát el. Az alkotmánybíróság elnöke, az alkotmánybíróság tanácsának elnöke és az alkotmánybíróság bírája az egyébként az alkotmánybíróság bíráját megillető egyedi eljárási cselekményekkel is megbízhatja a bírósági tanácsadót, főként a határozathozatalhoz szükséges iratok beszerzésével és az eljárás megkezdéséhez szükséges kellékek beszerzésével. A bírósági tanácsadót az alkotmánybíróság bírájának utasításai kötik. A bírósági tanácsadó nem hallgathatja ki az eljárásban részt vevő feleket vagy a tanúkat.
(3) A bírósági tanácsadónak második fokozatú felsőfokú jogi végzettséggel kell rendelkezni és legkevesebb ötévi jogi hivatásban eltöltött munkatapasztalattal. A bírósági tanácsadónak feddhetetlennek kell lennie; nem minősül feddhetetlennek az a természetes személy, akit szándékos bűncselekmény miatt elítéltek. A feddhetetlenség igazolására a bírósági tanácsadói tisztség iránt folyamodó rendelkezésre bocsátja az erkölcsi bizonyítvány kikéréséhez szükséges adatokat; ezeket az adatokat az alkotmánybíróság hivatal késedelem nélkül elektronikus kommunikáció útján, elektronikus formában elküldi a Szlovák Köztársaság Főügyészségére, erkölcsi bizonyítvány kiállítása céljából.
(4) Az alkotmánybíróság minden bírája legkevesebb négy bírósági tanácsadó kirendelésére jogosult. Az alkotmánybíróság bírájának javaslata alapján az alkotmánybíróság elnöke kirendel legkevesebb három bírósági tanácsadót azon bírósági tanácsadók közül, akik állami alkalmazottak az alkotmánybíróság hivatalában, és akik a kirendelés idején már nincsenek az alkotmánybíróság másik bírája mellé kirendelve. Az alkotmánybíróság bírája jogosult a többi bírósági tanácsadó kiválasztására, akik bírósági tanácsadói tevékenységüket az alkotmánybíróság hivatalával kötött szerződés alapján fogják ellátni.
(5) A 23. § 3. bekezdése szerinti titoktartási kötelezettség a bírósági tanácsadókra is vonatkozik. A bírósági tanácsadót az alkotmánybíróság elnöke oldhatja fel a titoktartási kötelezettsége alól.
(6) A bírósági tanácsadó, aki az alkotmánybíróság hivatalában állami alkalmazott, ugyanolyan feltételek mellett jogosult az igazságügyi szakvizsga letételére, mint a bírósági titkár. Az igazságügyi szakvizsgára való felkészülésre az alkotmánybíróság hivatala négy hét fizetett szabadságot biztosít a bírósági tanácsadónak. A bírósági tanácsadó igazságügyi szakvizsgájára a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Akadémiáján az alkotmánybíróság elnöke tesz javaslatot. A javaslathoz mellékeli a bírósági tanácsadó értékelését is.


ÖTÖDIK RÉSZ
Az alkotmánybíróság eljárási rendje

ELSŐ FEJEZET
Általános rendelkezések

ELSŐ SZAKASZ
Az eljárás résztvevői, az eljárásba beavatkozó és az érintett személy

32. §
Az eljárásban részt vevő a indítványozó, az, aki ellen az eljárást megindító indítvány irányul, valamint azok a személyek, akikről ez a törvény ezt elrendeli.

33. §
(1) Az eljárásba beavatkozó az a személy, akinek ezt a státuszt e törvény biztosítja, ha erről nem mond le. Az eljárásba beavatkozót ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint az eljárásban részt vevő felet, ha e törvény másként nem rendelkezik; ő azonban csak önmaga nevében cselekszik.
(2) Az érintett személy az a személy, aki részt vesz vagy részt vett olyan hatóság előtti eljárásban, amely során olyan érvényes határozatot hoztak, intézkedést hoztak vagy más beavatkozást hajtottak végre, amely az indítványozó alapvető jogainak és szabadságainak sérelmét eredményezhette, ha a 140. § vagy a 208. § nem rendelkezik másként.
(3) Ha kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy valaki az eljárásban beavatkozó vagy érintett személy-e, erről az alkotmánybíróság határozattal dönt.

MÁSODIK SZAKASZ
Képviselet

34. §
(1) Az indítványozót az egész eljárás során ügyvédnek kell képviselnie, ha a 2. bekezdés vagy a 35. § nem rendelkezik másként.
(2) Ha az indítványozó ügyvéd, nem kell, hogy az eljárásban képviselve legyen.

35. §
(1) A hatóságot az eljárásban részt vevő félként a nevében eljárni jogosult személy vagy az általa meghatalmazott képviselő képviseli, akinek második fokozatú felsőfokú jogi végzettséggel kell rendelkeznie. A nemzeti tanács képviselőit mint részt vevő felet az alkotmány 130. cikkelye 1. bekezdésének a) pontja alapján meghatalmazott képviselő képviseli. A hatóság és a nemzeti tanács képviselőinek csoportja az alkotmány 130. cikkelye 1. bekezdésének a) pontja alapján az eljárás során képviseltetheti magát ügyvéddel.
(2) A bíróságot mint indítványozót az alkotmány 130. cikkelye 1. bekezdése d) pontja alapján az illetékes bíró vagy az illetékes bírói tanács elnöke képviseli.

36. §
Az alkotmánybírósági eljárás során az ügyvéd nem képviseltetheti magát ügyvédjelölttel.

37. §
(1) Az indítványozó számára, aki az alkotmánybíróság előtti eljárásban ügyvéd kirendelését kérelmezi, az alkotmánybíróság ügyvédet rendelhet ki, ha ezt az indítványozó anyagi viszonyai indokolják, és nem az alkotmányosság védelmének nyilvánvalóan sikertelen érvényesítéséről van szó.
(2) A kirendelt ügyvéd költségeit az állam állja.

HARMADIK SZAKASZ
Jog a saját nyelven való fellépéshez

38. §
(1) Az alkotmánybíróság előtt mindenkinek joga van az anyanyelvén, vagy egy olyan nyelven eljárni, amelyet ért. Az alkotmánybíróság köteles egyenlő esélyt biztosítani a feleknek jogaik gyakorlására. Az alkotmánybíróság az ügy jellegét és körülményeit figyelembe véve tolmácsot alkalmaz.
(2) Az azzal kapcsolatos eljárás költsége, hogy a résztvevő az anyanyelvén vagy az általa értett nyelven jár el, az államot terheli.

NEGYEDIK SZAKASZ
Indítvány

Indítvány

39. §
(1) Az indítvány az alkotmánybíróságnak szánt jogi aktus.
(2) Minden indítványt annak tartalma alapján bírálnak el.
(3) Ha ez a törvény nem határoz meg az indítványhoz külön kellékeket, az indítványban fel kell tüntetni, ki nyújtja be, milyen ügyet érint, mi a célja vele, és az aláírást.
(4) Folyamatban levő eljárással kapcsolatban benyújtott indítvány esetében az indítvány kelléke az ezen alkotmánybírósági eljárás ügyiratszámának felvezetése is.

40. §
Az indítvány formája
(1) Az alkotmánybírósághoz benyújtott indítványt írásban kell benyújtani, papír alapon vagy elektronikus formában.
(2) Az alkotmánybíróságra elektronikus formában, az elektronikus államigazgatásról szóló törvény alapján hitelesített elektronikus aláírás nélkül benyújtott indítványt pótlólagosan papíralapon vagy az elektronikus államigazgatásról szóló törvény szerint hitelesített elektronikus aláírással ellátva is be kell nyújtani; ha azt tíz napon belül nem kézbesítik az alkotmánybírósághoz, az előterjesztést figyelmen kívül kell hagyni. Az alkotmánybíróság nem figyelmeztet a pótlólagos kézbesítésre.
(3) A papíralapon benyújtott indítványt a kellő számú példányban kell benyújtani a mellékletekkel, annak érdekében, hogy egy példány a mellékletekkel bekerülhessen az alkotmánybírósági iratba, és hogy minden további résztvevő személynek és eljárásba beavatkozónak az alkotmánybíróság kézbesíthessen egy példányt a mellékletekkel. Ha nem nyújtották be a szükséges számú példányt és mellékleteket, az alkotmánybíróság az indítványt benyújtó költségeire másolatot készít.

ÖTÖDIK SZAKASZ
Indítvány az eljárás megindítására

41. §
(1) Az alkotmánybíróság előtti eljárás az alkotmány 130. cikkelyének 1. bekezdésében vagy külön jogszabályban9) felsorolt jogosult személyek indítványára kezdődik, ha a 206. § nem rendelkezik másként. A 126. és a 129. cikkely szerinti ügyekben az alkotmánybíróság az e törvény szerint jogosult személyek javaslatára kezdi meg az eljárást.
(2) Az eljárás az alkotmánybírósághoz benyújtott eljárási indítvány kézbesítésének napján kezdődik.

42. §
(1) Az indítvány, mellyel megkezdődik az alkotmánybíróság előtti eljárás, eljárás indítására vonatkozó indítvány.
(2) Az eljárás megindítására irányuló indítványnak minősül
a) a jogszabályok és az alkotmány összhangjáról indítandó eljárás megkezdésére irányuló indítvány az alkotmány 125. cikkelye alapján,
b) a megtárgyalt nemzetközi szerződések és az alkotmány összhangjáról indítandó eljárás megkezdésére irányuló indítvány az alkotmány 125.a cikkelye alapján,
c) a népszavazás tárgya és az alkotmány összhangjáról indítandó eljárás megkezdésére irányuló indítvány az alkotmány 125.b cikkelye alapján,
d) hatásköri vitákban eljárás megindítására irányuló indítvány az alkotmány 126. cikkelyének 1. bekezdése alapján,
e) a Szlovák Köztársaság Állami Számvevőszéke (a továbbiakban: „állami számvevőszék”) ellenőrzési hatáskörével kapcsolatos vitákban eljárás megindítására irányuló indítvány az alkotmány 126. cikkelyének 2. bekezdése alapján,
f) természetese vagy jogi személy panasza az alkotmány 127. cikkelye alapján (a továbbiakban: csak „alkotmányjogi panasz”),
g) területi önkormányzati szerv panasza az alkotmány 127.a cikkelye alapján,
h) az alkotmány vagy az alkotmánytörvény értelmezéséről megindítandó eljárásra vonatkozó javaslat az alkotmány 128. cikkelye alapján,
i) a nemzeti tanácsi képviselői mandátum igazolásáról vagy nem igazolásáról szóló határozat ellen benyújtott panasz az alkotmány 129. cikkelyének 1. bekezdése alapján (a továbbiakban: „panasz az alkotmány 129. cikkelyének 1. bekezdése alapján”),
j) a köztársaságielnök-választás, a nemzeti tanácsi választás, és az európai parlamenti választás alkotmányosságának és jogszerűségének vizsgálatára irányuló eljárás megindítására vonatkozó indítvány az alkotmány 129. cikkelyének 2. bekezdése alapján,
k) a referendum végeredménye elleni panasz az alkotmány 129. cikkelyének 3. bekezdése alapján,
l) a köztársasági elnök visszahívására kiírt népszavazás végeredménye elleni panasz az alkotmány 129. cikkelyének 3. bekezdése alapján (a továbbiakban: „népszavazás”),
m) a köztársasági elnök felmentésének kihirdetésére irányuló javaslat az alkotmány 105. cikkelyének 2. bekezdése alapján,
n) politikai párt vagy politikai mozgalom tevékenysége felfüggesztését vagy feloszlatását elrendelő határozat felülvizsgálatára irányuló indítvány az alkotmány 129. cikkelyének 4. bekezdése szerint,
o) a köztársasági elnök elleni vád szándékos alkotmánysértés vagy hazaárulás ügyében az alkotmány 129. cikkelyének 5. bekezdése alapján,
p) indítvány a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről szóló határozat és az ilyen határozatot követő egyéb határozatok megfelelőségére vonatkozó eljárás megindítására az alkotmány 129. cikkelyének 6. bekezdése alapján,
q) az alkotmány 129. cikkelyének 7. bekezdése alapján panasz a Szlovák Köztársaság Bírói Tanácsának (a továbbiakban: „bírói tanács”) határozata ellen az alkotmány 154.d cikkelyének 2. bekezdése alapján,
r) indítványt az alkotmánybíróság előtti eljárás újraindítására az alkotmány 133. cikkelye alapján,
s) az alkotmánybíróság bírájának vizsgálati fogságba helyezéséhez való hozzájárulási kérelem az alkotmány 136. cikkelyének 2. bekezdése alapján,
t) javaslat fegyelmi eljárás megindítására a legfelsőbb bíróság elnöke, a legfelsőbb közigazgatási bíróság elnöke, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának alelnöke (a továbbiakban: „a legfelsőbb bíróság alelnöke”), a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságának alelnöke (a továbbiakban: „a legfelsőbb közigazgatási bíróság alelnöke” vagy a főügyész ellen az alkotmány 136. cikkelyének 3. bekezdésének második mondata alapján,
u) indítvány a jogszabályok érvénytelensége miatti eljárás megindítására az alkotmány 152. cikkelyének 2. és 3. bekezdése alapján,
v) indítvány a közérdek védelme és az összeférhetetlenség megelőzése tárgyában hozott határozat felülvizsgálatára, külön törvény alapján.

43. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány általános részletei
(1) Az eljárás megindítására irányuló indítványnak a beadvány 39. § szerinti általános követelményein túl tartalmazni kell az indítványozó születési dátumát, ha természetes személy, az indítványozó statisztikai számát, ha jogi személy, az indítványozó lakcímét vagy székhelyét, annak a személynek a megnevezését, aki ellen az indítvány irányul, milyen határozatot kér az indítványozó, a beadvány indoklását és a javasolt bizonyítékokat.
(2) Az eljárás megindítására irányuló indítványt dátummal kell ellátni, és az indítványozónak vagy képviselőjének alá kell írnia.
(3) Az indítványozó által benyújtott eljárási indítványhoz csatolni kell az indítványozó – akit az eljárás teljes időtartama alatt ügyvédnek kell képviselnie – ügyvédi képviseletére vonatkozó meghatalmazást. A meghatalmazásban kifejezetten rögzíteni kell, hogy az indítványozó megadja a választott ügyvédnek az alkotmánybíróság előtti képviseletre vonatkozó meghatalmazást.

44. §
Kollektív indítvány az eljárás megindítására
A kollektív eljárási indítvány az ugyanazon indítványozó által az alkotmánybírósághoz egy napon benyújtott legalább tíz eljárási indítványból áll.

45. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány kötelező érvénye
Az alkotmánybíróságot köti az eljárás megindítására irányuló javaslat terjedelme és indokai, ha a 89. § eltérően nem rendelkezik.

HATODIK SZAKASZ
Az ügyek kiosztása

46. §
Az ügyeket az előadó bíróknak az alkotmánybíróság teljes ülése által jóváhagyott technikai és programozási eszközökkel, véletlenszerű osztják ki, úgy, hogy az az ügykiosztás befolyásolásának lehetőségét kizárja.

47. §
(1) Az alkotmánybíróság tanácsának hatáskörébe tartozó ügyben az alkotmánybíróság azon tanácsa illetékes, amelynek tagja az a 46. § szerinti előadó bíró, akinek a munkarend alapján az ügyet kiosztották.
(2) Ha az alkotmánybíróság teljes ülésének hatáskörébe tartozó ügyben az előadó bírót kizárták az eljárásból (49-51. §), az ügyet a 46. § szerint új előadó bírónak osztják ki. Ha az alkotmánybíróság tanácsának hatáskörébe tartozó ügyben az előadó bírót, akinek az ügy ki lett osztva, kizárják az eljárásból, az alkotmánybíróság tanácsának illetékessége az ügy megtárgyalására az 1. bekezdés szerint megmarad. Az új előadó bíró az alkotmánybíróság azon bírája lesz, aki a munkarend szerint az adott alkotmánybírósági tanácsban az alkotmánybíróság kizárt bíráját helyettesíti.

48. §
A kollektív javaslat alapján megkezdett ügyek kiosztása folyamatosan történik, úgy, hogy az egyéb ügyek kiosztásának gördülékenysége megmaradjon.

HETEDIK SZAKASZ
Az alkotmánybíróság bírái és más személyek kizárása

49. §
(1) Az alkotmánybíróság bíráját kizárják az eljárásból és a döntéshozatalból olyan ügyben, melyben az eljárás résztvevőihez, az eljárásba beavatkozóhoz vagy képviselőikhez való viszonyát figyelembe véve elfogulatlanságával kapcsolatban kétségek merülhetnek fel. Az alkotmánybíróság bírájának a tárgyalt üggyel kapcsolatos eljárása, vagy az alkotmánybíróságon más ügyekben hozott döntései nem jelentenek okot a kizárásra.
(2) Az alkotmánybíróság bíráját akkor is kizárják az eljárásból és a döntéshozatalból, ha ugyanabban az ügyben más tisztséget vagy hivatást is ellátott, mint az alkotmánybíróság bírája.
(3) Nem minősül a 2. bekezdés szerinti tevékenységnek a jogszabálytervezetek előkészítésében és vitájában való részvétel, sem a tárgyalt üggyel kapcsolatos jogi kérdésekben a véleménynyilvánítás a tudományos, pedagógiai vagy irodalmi tevékenység keretében.
(4) Az 1. vagy 2. bekezdés szerinti kizáró okokról az alkotmánybíróság bírája késedelem nélkül értesíti az alkotmánybíróság elnökét.

50. §
(1) Az alkotmánybíróság bírája maga is bejelentheti elfogultságát az ügyben; ezt késedelem nélkül írásban kell megtennie, és indokolnia kell. Az alkotmánybíróság nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság ugyanazon bírájának ugyanazon okból tett többszöri elfogultsági nyilatkozatát, ha már az ügyben döntött az alkotmánybíróság bírájának korábbi elfogultsági nyilatkozatáról.
(2) Az eljárás résztvevőjének joga van elfogultsági kifogást emelni az alkotmánybíróság bíráival szemben, akiknek az ügyét meg kell vitatni és dönteni abban. Az eljárás résztvevője az elfogultsági kifogását a kizárás okáról való tudomásszerzésétől számított tíz napon belül köteles előterjeszteni. Az eljárás résztvevője köteles jelezni, hogy mikor szerzett tudomást a kizárás indokairól. Az eljárás résztvevőjének meg kell indokolnia az elfogultsági kifogását. Az elfogultsági kifogásra az alkotmánybíróság bírája, aki ellen a kifogás irányul, köteles észrevételt tenni. Az alkotmánybíróság nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság ugyanazon bírájával szemben ugyanazon okból ismételt elfogultsági kifogást, ha már döntött ugyanazon elfogultsági kifogásról.

51. §
(1) Az alkotmánybíróság teljes ülésének döntése esetében az alkotmánybíróság bírájának kizárásáról az alkotmánybíróság teljes ülése dönt. Az alkotmánybíróság azon bírája, aki ellen az eljárás résztvevőjének elfogultsági indítványa irányult, aki bejelentést tett saját elfogultságáról az ügyben, vagy aki ismertette a kizárás okait a 49. § 4 bekezdése értelmében, a saját kizárásáról való szavazásban és az alkotmánybíróság más bírájának kizárásáról való szavazásban nem vesz részt. Ha az alkotmánybíróság bíráinak kizárása miatt, az eljárás résztvevőinek több alkotmánybírósági bírával szemben benyújtott elfogultsági kifogása miatt, az alkotmánybíróság bírájának az ügyben elfogultság miatt tett nyilatkozata miatt, vagy a 49. § 4. bekezdése alapján a kizárás okainak bejelentése miatt nem lehet az előző mondat értelmében eljárni, az ügyről érdemben az alkotmánybíróság teljes ülése az eredeti összetételben dönt; a eljárás résztvevőjének további nyilatkozatait az alkotmánybíróság bírájának elutasításáról elfogultság miatt, az alkotmánybíróság bírájának saját elfogultságáról tett nyilatkozatát az ügyben, és a és a 49. § 4. bekezdése szerinti kizáró okok bejelentését figyelmen kívül hagyják.
(2) Ha az alkotmánybíróság tanácsában döntenek, az alkotmánybíróság bírájának kizárásáról az alkotmánybíróság másik, munkarendben meghatározott tanácsa dönt. Ha az alkotmánybíróság bíráinak kizárása miatt, az eljárás résztvevőinek több alkotmánybírósági bírával szemben benyújtott elfogultsági kifogása miatt, az alkotmánybíróság bírájának az ügyben elfogultság miatt tett nyilatkozata miatt, vagy a 49. § 4. bekezdése alapján a kizárás okainak bejelentése miatt nem lehet az előző mondat értelmében eljárni, az ügyről érdemben az alkotmánybíróság teljes ülése az eredeti összetételben dönt; a eljárás résztvevőjének további nyilatkozatait az alkotmánybíróság bírájának elutasításáról elfogultság miatt, az alkotmánybíróság bírájának saját elfogultságáról tett nyilatkozatát az ügyben, és a és a 49. § 4. bekezdése szerinti kizáró okok bejelentését figyelmen kívül hagyják.

52. §
(1) A bírósági tanácsadó, jegyzőkönyvvezető, szakértő vagy tolmács kizárásáról dönt
a) az alkotmánybíróság elnöke, ha az ügyben a teljes ülés határoz,
b) az alkotmánybíróság tanácsának elnöke, ha az ügyben az alkotmánybíróság tanácsa határoz.
(2) A bírósági tanácsadó, jegyzőkönyvvezető, szakértő vagy tolmács kizárására megfelelően vonatkoznak a 49-51. § paragrafusok.

NYOLCADIK SZAKASZ
Az indítvány lezárása

53. §
Ha az előadó bíró az indítvány tartalmából megállapítja, hogy nem eljárási indítványról van szó, az indítványt lezárja. Az indítvány lezárásáról írásban értesíti azt, aki az indítvánnyal az alkotmánybírósághoz fordult.

KILENCEDIK SZAKASZ
Az eljárás megindítására irányuló indítvány megtárgyalása

54. §
Az eljárás megindítására irányuló indítványok megtárgyalásának sorrendje
(1) Az alkotmánybíróságnak az eljárási indítványok tárgyalásakor nem kell követnie azok kézbesítésének sorrendjét, ha valamelyik eljárási indítvány által érintett ügyet sürgősnek minősítenek.
(2) Az alkotmánybíróság a kollektív indítványt képező eljárási indítványok tárgyalásakor úgy jár el, hogy az egyéb ügyekben is megőrizze az eljárási indítványok tárgyalásának gördülékenységét.

55. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány elfogadhatatlansága
Elfogadhatatlan az eljárás megindítására irányuló indítvány, ha
a) olyan ügyre vonatkozik, amelyben az alkotmánybíróság már döntött, kivéve azokat az eseteket, amelyekben csak az eljárás feltételeiről döntöttek, ha az eljárás feltételei már a következő indítványban teljesültek,
b) az alkotmánybíróság ugyanebben az ügyben eljárást folytat,
c) az indítványozó általa az alkotmánybíróság határozatának felülvizsgálatát kéri
d) e törvény 132. § 2. bekezdése vagy 142. § 2 bekezdése úgy rendelkezik.

56. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány előzetes tárgyalása
(1) Az alkotmánybíróság az eljárás megindítására irányuló indítványt előzetesen zárt ülésen, az indítványozó jelenléte nélkül tárgyalja, ha e törvény 9. § nem rendeli el másként.
(2) Az alkotmánybíróság szóbeli tárgyalás nélküli előzetes tárgyaláson határozattal elutasíthatja az eljárási indítványt,
a) amelynek megtárgyalására az alkotmánybíróságnak nincs hatásköre,
b) amely képviselet nélküli indítványozó által került benyújtásra a 34. § vagy a 35. § alapján, és az alkotmánybíróság nem tett eleget az indítványozó jogi képviselő kirendelésére irányuló kérvényének a 37. § alapján,
c) amely nem felel meg a törvényben meghatározott követelményeknek,
d) ami elfogadhatatlan,
e) amelyet nyilvánvalóan illetéktelen személy nyújtott be,
f) amelyet késve nyújtanak be,
g) amely a 42. § 2. bekezdése f), g), q), r), t vagy v) pontja alapján egyértelműen megalapozatlan.
(3) Ha az eljárás megkezdésére irányuló indítvány a 42. § 2. bekezdés f), g), i)–l), n), q), r) és v) pontjában rögzített, pótolható hiányosságokkal bír, az alkotmánybíróság felhívhatja az indítványozót e hiányosságok meghatározott határidőn belüli megszüntetésére. Ha az eljárásban részt vevő fél a hiányosságokat a meghatározott határidőn belül nem szünteti meg, az alkotmánybíróság az eljárás megindítására irányuló indítványt elutasítja. Az eljárás megindítására irányuló indítvány 42. § 2. bekezdésének a)-e), h), m), o), p)-s) és u) pontjában felsorolt hiányosságok pótlására az alkotmánybíróság nem figyelmeztetni a javaslattevőt.
(4) Ha az Alkotmánybíróság a 42. § 2. bekezdése f) pontja alapján az eljárás megindítására irányuló indítványt a 2. bekezdés alapján elutasítja, és ugyanazon indítványozó az alkotmánybírósághoz más, az előző indítvánnyal lényegében megegyező eljárási indítványt terjeszt elő, amely ugyanazon okból elutasítható, az alkotmánybíróság elutasító határozata egyszerűsített indoklást tartalmazhat, melyben az alkotmánybíróság csak ráutal a korábbi eljárás megkezdésére irányuló indítvány korábbi elutasító határozatára.
(5) Ha az alkotmánybíróság az előzetes tárgyaláson nem utasítja el az eljárás megindítására irányuló indítványt, azt az előterjesztés befogadásáról szóló határozatban meghatározott mértékben további eljárásra befogadja.
(6) Az alkotmánybíróság az általa további eljárásra befogadott eljárás megindítására irányuló indítványt az általa meghatározott határidőn belül kézbesíti az eljárás többi résztvevőjének és az eljárásba beavatkozóknak, hogy tegyék meg észrevételeiket; a fentiek a további eljárási indítvány elfogadását megelőző eljárásra is vonatkoznak.

58. §
Szóbeli tárgyalás
(1) Szóbeli tárgyalásra kerül sor az alábbi eljárásokban:
a) a törvényeknek alkotmánnyal való összhangjáról szóló eljárás az alkotmány 125. cikkelye alapján,
b) nemzetközi szerződés és az alkotmány összhangjáról szóló eljárás az alkotmány 125.a cikkelye alapján,
c) népszavazás tárgya és az alkotmány összhangjáról szóló eljárás az alkotmány 125.b cikkelye alapján,
d) a hatásköri vitákban az alkotmány 126. § 1. bekezdése alapján,
e) az állami számvevőszék hatásköri illetőségéről szóló vitákban az alkotmány 126. cikkelyének 2. bekezdése alapján,
f) alkotmányjogi panasz,
g) a területi önkormányzat panasza az alkotmány 127.a cikkelye alapján,
h) az alkotmány 129. cikkelye első bekezdése szerinti panasz,
i) politikai párt vagy politikai mozgalom feloszlatásáról vagy tevékenységének felfüggesztéséről szóló indítvány az alkotmány 129. cikkelye 3. bekezdése értelmében,
j) a köztársasági elnök elleni vádindítvány szándékos alkotmánysértés vagy hazaárulás miatt az alkotmány 129. cikkelye 5. bekezdés alapján,
k) az alkotmány 129. cikkelye 7. bekezdése alapján panasz a bírói tanács határozata ellen az alkotmány 154.d cikkelye 2. bekezdése alapján,
l) jogszabályok érvénytelensége miatti eljárás megindítására irányuló javaslat az alkotmány 152. cikkelye 2. és 3. bekezdése alapján.
(2) A szóbeli tárgyaláson az eljárás résztvevőinek, az eljárásba beavatkozóknak és képviselőiknek joguk van jelen lenni.
(3) Az alkotmánybíróság az 1. bekezdés d)-h) és k) pontja szerinti ügyekben lemondhat a szóbeli tárgyalásról, ha a résztvevők előterjesztései és az alkotmánybírósághoz benyújtott iratok alapján egyértelmű, hogy a szóbeli tárgyalástól az ügy további tisztázása nem várható. Ugyanilyen feltételek mellett az alkotmánybíróság csak abban az esetben mondhat le a szóbeli tárgyalásról az 1. bekezdés a)-c), i) és l) pontja szerinti ügyben, ha legkésőbb az első indítványában egyik résztvevő sem kérte a szóbeli tárgyalást.

59. §
A szóbeli tárgyalás nyilvánossága
(1) A szóbeli tárgyalás nyilvános a következő eljárásokban
a) a törvényeknek alkotmánnyal való összhangjáról szóló eljárás az alkotmány 125. cikkelye alapján,
b) nemzetközi szerződés és az alkotmány összhangjáról szóló eljárás az alkotmány 125.a cikkelye alapján,
c) népszavazás tárgya és az alkotmány összhangjáról szóló eljárás az alkotmány 125.b cikkelye alapján,
d) a hatásköri vitákban az alkotmány 126. cikkelye 1. bekezdése alapján,
e) az állami számvevőszék hatásköri illetőségéről szóló vitákban az alkotmány 126. cikkelyének 2. bekezdése alapján,
f) a területi önkormányzat panasza az alkotmány 127.a cikkelye alapján,
g) az alkotmány 129. cikkelye első bekezdése szerinti panasz,
h) politikai párt vagy politikai mozgalom feloszlatásáról vagy tevékenysége felfüggesztéséről szóló indítvány az alkotmány 129. cikkelye 3. bekezdése értelmében,
i) a köztársasági elnök elleni vádindítvány szándékos alkotmánysértés vagy hazaárulás miatt az alkotmány 129. cikkelye 5. bekezdés alapján,
j) jogszabályok érvénytelensége miatti eljárás megindítására irányuló javaslat az alkotmány 152. cikkelye 2. és 3. bekezdése alapján.
(2) Egyéb esetekben a szóbeli tárgyalás akkor nyilvános, ha az alkotmánybíróság részben vagy egészben nem zárja ki a nyilvánosságot. A szóbeli tárgyalás egészéből vagy annak egy részéből a nyilvánosságot csak akkor lehet kizárni, ha az ügy nyilvános tárgyalása a minősített tények védelmét, üzleti titok védelmét, az eljárásban résztvevők fontos érdekét vagy az erkölcsöket veszélyeztetné.

60. §
Bizonyítás
(1) Az alkotmánybíróság lefolytathatja a határozathozatalhoz szükséges bizonyításfelvételt. A szóbeli tárgyaláson kívüli bizonyításfelvétellel megbízhatja az alkotmánybíróság valamelyik bíráját. A bizonyításfelvételt más bíróság is kérheti.
(2) Mindenki köteles az alkotmánybíróság kérésére közreműködni a döntéshez szükséges iratok beszerzésében.

61. §
Az eljárás felfüggesztése
(1) Az alkotmánybíróság felfüggesztheti az eljárást, ha úgy dönt, hogy a Szlovák Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződés értelmében előzetes kérdésben döntést kér az Európai Unió Bíróságától.
(2) Az alkotmánybíróság felfüggesztheti az eljárást, ha úgy dönt, hogy az Alapvető emberi jogok és szabadságok védelméről szóló egyezményben felsorolt jogok és szabadságok értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos alapvető kérdésekben tanácsadói véleményt kér az Európai Emberi Jogi Bíróságától. Ha az eljárást felfüggesztik, az alkotmánybíróság akkor is folytathatja az eljárást, ha az Európai Emberi Jogi Bíróság nem adott ki tanácsadói véleményt.
(3) Az alkotmánybíróság felfüggesztheti az eljárást, ha az alkotmánybíróság előtt olyan eljárás folyik, amely az eljárás szempontjából jelentőséggel bír, vagy ilyen eljárást javasolnak az alkotmány 127. cikkelyének 5. bekezdése alapján.

Egyéb rendeletek rendelkezéseinek alkalmazása

62. §
Ha e törvény az ötödik vagy a hatodik részben másként nem rendelkezik, és az ügy jellege ezt nem zárja ki, az alkotmánybíróság előtti eljárásra az ügy jellegétől függően a Polgári Perrendtartás vonatkozik.

63. §
(1) Az alkotmánybíróság előtti eljárásokban az elektronikus államigazgatásról szóló törvény kerül alkalmazásra.
(2) Az e törvény szerinti eljárás céljából az elektronikus közokirat elektronikus nyomtatványának létrehozását, aktualizálását és érvénytelenítését az alkotmánybíróság végzi.
(3) Ha az alkotmánybíróság műszaki okokból objektíve nem képes a közhatalom gyakorlása során valamely jogcselekményt elektronikusan végrehajtani, jogosult e cselekményt az elektronikustól eltérő módon is elvégezni.
(4) Az alkotmánybíróság előtti eljárásokban a közhatalom bírósági elektronikus gyakorlására vonatkozó külön rendelkezéseket kell alkalmazni.

64. §
A döntések formái
Az alkotmánybíróság az ügyben határozattal határoz, ha e törvény 224. §, 239. § 1. bekezdése vagy a 241. § 3 vagy 4. bekezdése másként nem rendelkezik. Egyéb kérdésekben az alkotmánybíróság határozattal dönt. Az alkotmánybíróság ítélettel csak az alkotmány 129. cikkelyének 5. bekezdése szerinti ügyben dönt.

65. §
A határozat nyilvános kihirdetése
(1) Az alkotmánybíróság határozata, amelyben szóbeli tárgyalás folyt, és az alkotmánybíróság ítélete nyilvánosan kerül kihirdetésre „a Szlovák Köztársaság nevében.”
(2) Az alkotmánybíróság nyilvánosan kihirdetett határozatát a kihirdetés napján írásban is el kell készíteni.
(3) Ha az 1. bekezdés szerinti határozat nem kerül kihirdetésre rögtön a tárgyalás befejeződése után, akkor csak az alkotmánybíróság elnöke, vagy a tanács elnöke hirdeti ki, a többi bíró jelenléte nélkül.

66. §
A határozat indoklása
(1) Az alkotmánybíróság határozatait az eljárási indítvány akár csak részleges elutasításáról az előzetes tárgyalás során, az alkotmánybíróság bírájának kizárásáról, az eljárásba beavatkozásról, a jogi képviselő kirendelésének elutasításáról, a megtámadott jogi előírás érvényességének, annak egy része bizonyos rendelkezésének felfüggesztéséről, az ideiglenes intézkedésről, az eljárás költségeiről és az ügyről magáról indokolni kell. Az alkotmánybíróságnak a ténybeli és jogilag hasonló ügyekben kollektív indítvány alapján indított eljárásokban hozott határozatai egyszerűsített indokolást tartalmazhatnak, amelyben az alkotmánybíróság csak a ténybeli és jogilag hasonló, megfelelő indoklást tartalmazó ügyben hozott korábbi határozatára utal.
(2) A határozat írásos változatát az előadó bíró készíti el. Ha társelőadót jelöltek ki, és a teljes ülés azt a határozatot fogadta el, amelynek javaslatát előterjesztette, a társelőadó készíti el a határozat írásos változatát. Ha azonban a teljes ülés az előadó bíró javaslatával, valamint a társelőadó javaslatával ellentétes határozatot hozott, az alkotmánybíróság elnöke más olyan bírót jelölhet ki a határozat írásos változata vonatkozó részeinek elkészítésére, aki a meghozott határozatot megszavazta. Ez vonatkozik az alkotmánybíróság tanácsának határozataira is, azzal, hogy a másik bírót a tanács elnöke jelöli ki.

67. §
Az alkotmánybíróság bírájának különvéleménye
(1) Az alkotmánybíróság bírája, aki részt vett az alkotmánybíróság teljes ülése vagy az alkotmánybíróság tanácsa határozatának szavazásán, jogosult különvéleményét e határozathoz csatolni. Az alkotmánybíróság bírája különvéleményét írásban köteles elkészíteni, harminc napon belül azon határozat írásbeli elkészítésétől, melyhez a különvéleményt csatolni kívánta.
(2) Az alkotmánybíróság bírájának különvéleménye vonatkozhat a határozat rendelkező részére vagy az indoklására. A határozathoz hasonlóan kézbesíttetik. Ha a határozat a Szlovák Köztársaság Törvénytárában is kihirdetésre kerül (a továbbiakban: „törvénytár”), a törvénytárban a különvélemény is kihirdetésre kerül. Az alkotmánybíróság webhelyén a különvéleményt a határozattal együtt teszik közzé.
(3) Az alkotmánybíróság bírája különvéleményének kézbesítésére, kihirdetésére és közzétételére vonatkozó rendelkezések a 2. bekezdés alapján csak az alkotmánybíróság bírójának az 1. bekezdés szerinti határidőn belül írásban megfogalmazott különvéleményére vonatkoznak.

68. §
A határozatok kihirdetése és kézbesítése
(1) Az eljárás résztvevőinek, az eljárásba beavatkozóknak vagy képviselőiknek az alkotmánybíróság adott ügyben hozott minden határozatát kézbesítik. Ha az alkotmánybíróság elutasította az eljárás megindítására irányuló indítványt az 56. § alapján, és nem tájékoztatta arról az eljárás résztvevőjét, aki ellen az indítvány irányul, hogy az alkotmánybíróságon ellene nyújtottak be eljárás megkezdésére vonatkozó indítványt, az 56. § alapján a határozatot csak az indítványozónak kézbesítheti.
(2) Az alkotmánybíróságnak az alkotmány és a jogszabályok összhangjáról lefolytatott eljárása, a nemzetközi szerződések és az alkotmány összhangjáról lefolytatott eljárása, a népszavazás tárgya és az alkotmány összhangjáról lefolytatott eljárása, az alkotmány és az alkotmánytörvények magyarázatáról lefolytatott eljárása, a referendum végeredménye elleni panaszról lefolytatott eljárása, a népszavazás eredménye elleni panaszról lefolytatott eljárása, a köztársasági elnök felmentéséről lefolytatott eljárása, és a jogszabályok érvénytelenségéről lefolytatott eljárása határozatait a törvénytárban hirdetik ki, az e törvény által meghatározott terjedelemben.
(3) Az alkotmánybíróság elnökének javaslatára az alkotmánybíróság teljes ülése úgy dönthet, hogy az alkotmánybíróság határozatba foglalt jogi véleménye, amely egyébként nem kerülne kihirdetésre a törvénytárban, kihirdetésre kerül a törvénytárban, ha ez a jogi vélemény általános érvényű.

69. §
Jogorvoslat
Az alkotmánybíróság határozata ellen jogorvoslattal nem lehet élni. Ez nem érvényes, ha a Szlovák Köztársaságra kötelező érvényű nemzetközi szerződés betartatására létrejött nemzetközi szervezet hatósága (a továbbiakban: „nemzetközi szervezet hatósága”) döntésével a Szlovák Köztársaságnak a már korábban elfogadott alkotmánybírósági határozatok felülvizsgálatára keletkezik kötelessége. Az alkotmánybíróság határozatának tartalmaznia kell a jogorvoslati lehetőségekre való tájékoztatást.

70. §
Jogerő és végrehajthatóság
(1) Az alkotmánybíróság határozata az alkotmánybírósági eljárás utolsó résztvevőjének való kézbesítés napján emelkedik jogerőre és válik végrehajthatóvá, ha e törvény 83. §, 90. §, 100. §, 108. §, 150. §, 168.§, 175. § vagy 179. § nem rendelkezik másként, vagy az alkotmánybíróság határozatából nem következik más.
(2) Az alkotmánybíróság köteles a honlapján a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül közzétenni a jogerős határozatokat, amelyekkel lezárul az eljárás, az ideiglenes intézkedésekről hozott határozatokat, a megtámadott jogerős határozat, intézkedés vagy más beavatkozás halasztó hatályú rendelkezéseit.
(3) A 2. bekezdésben felsorolt határozatokban az nyilvánosságra hozatal előtt anonimizálják az olyan adatokat, amelyek anonimizálásával a nyilvánosságra hozatal során biztosítva lesz a jogok és a jogos érdekek védelme. Azon adatok kategóriái, amelyeket a határozatokban anonimizálni kell, és a nyilvánosságra hozatal folyamatát az alkotmánybíróság teljes ülése az alkotmánybíróság tárgyalási és intézkedési rendjében állapítja meg.
(4) Az alkotmánybíróság az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény alapján benyújtott kérvény alapján a nyilvánosság számára minden bírósági határozatot nyilvánosságra hoz, beleértve a határozatokat is, melyek nem az ügyben magában hozott határozatok. Eközben a jogok és jogos érdekek védelmére irányuló intézkedéseket végez, az információkhoz való szabad hozzáférés alapján.

TIZEDIK SZAKASZ
Bírósági illeték és perköltségek

Bírósági illeték

71. §
Az alkotmánybírósági eljárásnak nincs perköltsége, ha e törvény a 72. §-ban nem rendeli el másként.

72. §
(1) Az alkotmányjogi panaszról szóló eljárásban, ha ténybelileg és jogilag hasonló ügyről van szó, mint amilyenekről az alkotmánybíróság korábban már döntött és amelyekben az indítványozó sikertelen volt, az egy éven belül benyújtott tizenegyedik és további indítvány után az alkotmánybíróság határozattal bírósági illeték megfizetésére kötelezi az indítványozót. Ha egy beadványban több ügy is szerepel, amellyel egy személy az alkotmánybírósághoz fordul az alkotmány 127. § alapján, az illeték kiszabásának céljaira ezen ügyek mindegyike külön beadványnak minősül. A bíróság illetékfizetési kötelezettséget elrendelő határozata ellen fellebbezésnek helye nincs; ez nem vonatkozik arra az esetre, ha egy nemzetközi szervezet testületének határozata a Szlovák Köztársaságra kötelezettséget ró, hogy az alkotmánybíróság már meghozott határozatát az alkotmánybíróság előtti eljárásban újra megvizsgálja. Ha az alkotmánybíróság a díjfizetési kötelezettség tárgyában helytelen határozatot hoz, azt a jogerőre emelkedését követően is indítvány nélkül hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja.
(2) Az alkotmánybíróság az 1. bekezdés szerinti határozatban határozza meg a perköltség megfizetésének határidejét az indítványozó számára. A bírósági illetéket az alkotmánybíróság hivatalának számlájára kell befizetni, postai utalványon vagy átutalással bankszámláról vagy külföldi bank fiókjában vezetett számláról.
(3) Ha az indítványozó az alkotmánybíróság által meghatározott határidőn belül nem fizeti meg a bírósági illetéket, az alkotmánybíróság az eljárást határozattal leállítja. Az eljárás leállításáról szóló határozat ellen a bírósági illeték megfizetésének elmulasztása miatt fellebbezésnek nincs helye; ez nem vonatkozik arra az esetre, ha egy nemzetközi szervezet testületének határozata a Szlovák Köztársaságra kötelezettséget ró, hogy az alkotmánybíróság már meghozott határozatát az alkotmánybíróság előtti eljárásban újra megvizsgálja. A bírósági illeték megfizetésének elmulasztása miatt felfüggesztett eljárás szóló határozat jogerőre emelkedésével az 1. bekezdés szerinti határozattal kirótt illetékfizetési kötelezettség megszűnik.
(4) A bírósági illetéket külön jogszabály10) szerint csökkentés nélkül kell visszafizetni, ha azt olyan személy fizette meg, aki nem volt köteles megfizetni, vagy aki az alkotmánybíróság illetékkötelezettségre vonatkozó téves határozata alapján fizette meg. A bírósági illetéket az eljárás leállítása esetén is visszatérítik. Egyéb esetekben a bírósági illetéket nem térítik vissza.
(5) Ha e törvény az 1-4. bekezdésekben, és a 71. §-ban nem rendelkezik másként, az ügy jellege nem zárja ki, a perköltség beszedésére a perköltségre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.

73. §
Az eljárás költségei
(1) Az alkotmánybíróság előtti eljárás során az eljárásban részt vevő fél költségeit az eljárásban részt vevő fél viseli.
(2) Az alkotmánybíróság előtti eljárás során az eljárásba beavatkozó költségeit az eljárásba beavatkozó viseli.
(3) Az alkotmánybíróság indokolt esetben az eljárás eredményének megfelelően határozattal kötelezheti az eljárásban részt vevő felet a másik eljárásban részt vevő fél vagy az állam eljárási költségeinek teljes vagy részleges megtérítésére.

MÁSODIK FEJEZET
Eljárás a jogszabályok és az alkotmány összhangjáról

74. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
Eljárási indítványt az alkotmány 125. cikkelye 1. bekezdése értelmében az alacsonyabb jogerős jogszabály magasabb jogerős jogszabállyal vagy a nemzeti tanács által jóváhagyott, ratifikált, és a törvény által elrendelt módon kihirdetett nemzetközi szerződéssel való összhangjáról, benyújthat:
a) a nemzeti tanács képviselőinek legalább egyötöde,
b) a köztársasági elnök,
c) a kormány,
d) a bíróság a tárgyalt üggyel összefüggésben,
e) a főügyész,
f) a bírói tanács elnöke, ha a bíráskodás végrehajtásával kapcsolatos jogi előírásról van szó,
g) az emberjogi biztos, ha a jogszabály további érvényesítése veszélyeztetheti az alapvető jogokat vagy szabadságokat, vagy az olyan, nemzetközi szerződésből adódó emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, amelyet a Szlovák Köztársaság ratifikált, és amely a törvény által elrendelt módon ki volt hirdetve (a továbbiakban: „alapvető jogok és szabadságok”).

75. §
Eljárási indítvány
A jogszabályi megfelelési eljárás megindítására irányuló javaslatnak a 43. § szerinti általános követelményeken túl tartalmaznia kell
a) azon jogszabály, annak része vagy valamelyik rendelkezése megnevezését, amely megfelelését a magasabb jogi érvényű jogszabállyal vagy nemzetközi egyezménnyel az indítványozó kifogásolja,
b) azon okokat, amelyek arra késztetik az indítványozót, hogy a megtámadott jogszabály, annak része vagy bármely rendelkezése magasabb jogi erejű jogszabálynak vagy nemzetközi szerződésnek való megfelelésében kételkedjen,
c) a magasabb jogi erejű szabályozás, annak egy része vagy rendelkezése, illetve nemzetközi szerződés, annak egy része vagy rendelkezései megjelölését, amellyel a megtámadott jogszabály az indítványozó álláspontja szerint nincs összhangban.

76. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői az indítványozó és a megtámadott jogszabályt kiadó hatóság. A Szlovák Köztársaság Kormánya, amelyet a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma (a továbbiakban: „igazságügyi minisztérium”) képvisel, az eljárásba beavatkozó.

77. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány visszavonása
Az indítványozó a megfelelési eljárás megindítására irányuló indítványt visszavonhatja. Ilyen esetben az alkotmánybíróság leállítja az eljárást, ha nem dönt úgy, hogy nem teszi lehetővé a javaslat visszavonását, különösen akkor, ha az alkotmány által védett jogok és szabadságok súlyos megsértésének veszélye áll fenn.

A támadott jogszabály felfüggesztése

78. §
Ha az alkotmánybíróság a jogszabályok megfelelősége iránti eljárás megindítására irányuló indítványt befogadja további eljárásra (56. § 5. bekezdés), a támadott jogszabály, annak egy része vagy bármely rendelkezése hatályosságát javaslat nélkül is felfüggesztheti, ha további alkalmazása alapvető jogokat és szabadságokat veszélyeztethet, ha jelentős gazdasági kár vagy egyéb súlyos, helyrehozhatatlan következmény veszélye áll fenn.

79. §
A támadott jogszabály, annak egy része vagy bármely rendelkezése hatályosságának felfüggesztésére irányuló javaslatban rögzíteni kell, hogy mely alapvető jogok és szabadságok és milyen okok miatt lehetnek veszélyeztetve, milyen jelentős gazdasági kár fenyeget, és milyen okból, ill. milyen egyéb súlyos helyrehozhatatlan következmény fenyeget, és milyen okból a támadott jogszabály, annak része vagy bármely rendelkezése további alkalmazásából eredően.

80. §
Az alkotmánybíróság a támadott jogszabály, annak része vagy bármely rendelkezése hatályosságának felfüggesztésére irányuló javaslatról késedelem nélkül dönt.

81. §
A támadott jogszabály, annak része vagy bármely rendelkezése hatályának felfüggesztését az alkotmánybíróság javaslat nélkül is hatályon kívül helyezi, ha a hatályosság felfüggesztésének indokai elmúltak. Ellenkező esetben az alkotmánybíróságnak a támadott jogszabály, annak része vagy bármely rendelkezése hatályosságát felfüggesztő határozatának érvényessége az alkotmánybíróság érdemi határozatának vagy az eljárást leállító határozatának érvényességével elévül.

82. §
Az alkotmánybíróságnak a támadott jogszabály, annak egy része vagy valamely rendelkezése felfüggesztéséről szóló határozata, a támadott jogszabály felfüggesztése törléséről szóló határozat, annak egy részének vagy valamely rendelkezésének joghatásairól szóló tájékoztatás és rendelkező rész, valamint az eljárás felfüggesztéséről szóló határozat, amelyben a támadott jogszabály, annak része vagy bármely rendelkezése hatályát felfüggesztették, a csatolt különvéleményre vonatkozó tájékoztatással együtt a törvénytárban kerül kihirdetésre.

83. §
Az alkotmánybíróság állásfoglalása a támadott jogszabály, annak része vagy rendelkezése hatályának felfüggesztéséről, valamint a támadott jogszabály, része vagy rendelkezése hatályosságának felfüggesztéséről szóló határozat a törvénytárban való kihirdetésétől kezdve jogerős és általános érvényű.

84. §
(1) A támadott jogszabály, annak része vagy bármely rendelkezése hatályosságának felfüggesztésével az alkotmánybíróság eltérő határozata hiányában az általa hatályon kívül helyezett jogszabályok érvényessége nem áll helyre; ha azonban csak ezek módosításáról vagy kiegészítéséről volt szó, az alkotmánybíróság eltérő határozata hiányában a korábbi jogszabály e változás vagy kiegészítés előtti változatában érvényes.
(2) A támadott jogszabály, annak egy része vagy valamely rendelkezése hatályosságának felfüggesztésével az e jogszabály, annak egy része vagy valamely rendelkezése végrehajtására kiadott megfelelő végrehajtási jogszabály hatálya is felfüggesztésre kerül.

85. §
Ha törlésre kerül vagy megszűnik azon jogszabály hatályosságának felfüggesztése, amely a jog gyakorlására, kötelezettség teljesítésére vagy más cselekmény teljesítésére határidőt állapít meg, a jogszabály hatályossága felfüggesztése megszüntetésének vagy törlésének napjától új kétéves időszak kezdődik; ez nem vonatkozik arra az esetre, ha az alkotmánybíróság a 88. § 2. bekezdése alapján kimondta, hogy e rendelkezés nincs összhangban a magasabb jogerejű jogszabállyal, vagy ha a 87. § alapján az eljárás megszüntetéséről döntött.

86. §
Állásfoglalások bekérése
(1) Az alkotmánybíróság elnöke az érdemi döntés meghozatala előtt kikéri a felülvizsgált jogszabályt kibocsátó hatóság álláspontját, a kormány álláspontját, amelyet az igazságügyi minisztérium terjeszt be. A jogszabályt kiadó hatóság köteles véleményéhez indoklást csatolni. Ha a jogszabályt a nemzeti tanács adta ki, a véleményhez és az indokoláshoz csatolni kell a vitatott törvénytervezetről tartott ülésén lezajlott vitáról készült jegyzőkönyvet.
(2) Az alkotmánybíróság elnöke az eljárás megindítására irányuló javaslattal kapcsolatban a legfelsőbb bíróság elnökének, a legfelsőbb közigazgatási bíróság elnökének, valamint a főügyész állásfoglalását is kikérheti. Az alkotmánybíróság elnöke kikérheti az emberjogi biztos állásfoglalását, más hatóság állásfoglalását, a jogász szakmai szervezetek állásfoglalását, a jog területén működő tudományos intézmények állásfoglalását, fontosabb szakértők állásfoglalását is, vagy a javaslattal érintett jogi személyek állásfoglalását.
(3) Mindenki köteles ismertetni az állásfoglalását, akitől az alkotmánybíróság elnöke az 1. és 2. bekezdés szerint állásfoglalást kért.
(4) Az eljárás megindítására irányuló javaslattal kapcsolatban a szakmai nyilvánosság képviselői felkérés nélkül is véleményt nyilváníthatnak; az alkotmánybíróság azonban nem köteles ezeket figyelembe venni.

87. §
Az eljárás felfüggesztése
Az Alkotmánybíróság leállítja az eljárást, ha a vizsgált jogszabály az ítélet kihirdetése előtt érvényét veszti. Ha az eljárás bírósági indítvány alapján indult, az alkotmány 125. cikkelye 1. bekezdése és a 144. cikkely 2. bekezdése alapján, az alkotmánybíróság az ügy jellege szerint dönt az eljárás felfüggesztéséről.

Döntéshozatal

88. §
(1) Ha az alkotmánybíróság a jogszabály-megfelelőségi eljárásban a felülvizsgált alacsonyabb jogerős jogszabályban, annak részében vagy bármely rendelkezésében nem talál ellentmondást magasabb jogerős jogszabállyal vagy nemzetközi szerződéssel, nem tesz eleget az eljárás megindítására irányuló javaslatnak vagy annak egy részének.
(2) Ha az alkotmánybíróság a felülvizsgált alacsonyabb jogerős jogszabályban, annak egy részében vagy bármely rendelkezésében ellentmondást állapít meg magasabb jogerős szabályozással vagy nemzetközi szerződéssel, ezt az ellentmondást határozatban mondja ki, amelyben rögzíti, hogy a magasabb jogerős jogszabály vagy a nemzetközi szerződés mely rendelkezéseivel nem áll összhangban a felülvizsgált alacsonyabb jogerős jogszabály, annak egy része vagy egyes rendelkezései.

89. §
Ha az alkotmánybíróság a jogszabályok megfelelősége tárgyában folyó eljárás során a felülvizsgált, alacsonyabb jogerős jogszabályban, annak egy részében vagy bármely rendelkezésében ellentmondást állapít meg magasabb jogerős jogszabállyal vagy nemzetközi szerződéssel, és ugyanakkor megállapítja, hogy egy másik jogszabály, annak egy része vagy egyes rendelkezései ellentmondásosak ugyanazzal a magasabb jogi erejű jogszabállyal, vagy ugyanazon nemzetközi szerződéssel, amelyek a jogszabályi megfelelőségi eljárás megindítására irányuló javaslatban szerepelnek, határozatot ad ki arról, hogy e további jogszabály, annak egy része vagy egyes rendelkezései nincsenek összhangban a magasabb jogerős jogszabállyal.

90. §
A határozat kihirdetése és kézbesítése
(1) Az alkotmánybíróság elnöke dönthet úgy, hogy a jogszabályok megfelelőségére irányuló eljárásban a határozatot az eljárásban részt vevő feleken kívül más személyeknek is kézbesíteni kell.
(2) A törvénytárban kell kihirdetni az alkotmánybíróság határozatának rendelkező részét, indoklását és a tájékoztatást a joghatásról a jogszabály megfelelőségi eljárásban, csatolva a különvéleményeket. Az alkotmánybíróság teljes ülése dönti el, hogy a határozat indoklásának melyik része kerül kihirdetésre a törvénytárban, amelyből kiderül, mi az alkotmánybíróság jogi véleménye, és milyen indokok vezettek ahhoz.
(3) Az alkotmánybíróság határozata a törvénytárban való kihirdetés napjától jogerős és általános érvényű.

A határozat hatásai

91. §
(1) Az a jogszabály, annak része vagy rendelkezése, amelyet az alkotmánybíróság magasabb jogerős jogszabállyal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, hatályát veszti az alkotmánybíróság határozatának a törvénytárban történő kihirdetésének napján.
(2) Az a hatóság, amelynek összhangba kell hozni a jogszabályt az alkotmány 125. cikkelyének 3. bekezdése alapján, kötve van az alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott jogi véleményhez. Ha az alkotmánybírósági határozat törvénytárban való megjelenésétől számított hat hónapon belül az adott jogszabály nem kerül összhangba a magasabb jogerejű jogszabállyal vagy nemzetközi szerződéssel, a jogszabály, annak egy része vagy bizonyos rendelkezése, amelyről kimondták, hogy nincs összhangban a magasabb jogerejű jogszabállyal, érvényét veszti.
(3) A jogszabályok alkotmánybírósági határozattal kimondott hatályvesztése vagy érvényességének elvesztése nem állítja helyre az általuk megsemmisített jogszabályok érvényességét, kivéve, ha az alkotmánybíróság másként határoz; ha azonban csak ezek módosításáról vagy kiegészítéséről volt szó, az alkotmánybíróság eltérő határozata hiányában a korábbi jogszabály e változás vagy kiegészítés előtti változatában érvényes.

92. §
Az alkotmánybíróság azon határozata kihirdetésének napján, amellyel az alkotmánybíróság megállapította, hogy egy jogszabály, annak része vagy rendelkezései nem egyeztethetőek össze magasabb jogerős jogszabállyal, hatályukat vesztik az ezen jogszabályra, egy részére vagy egyes rendelkezéseire vonatkozó végrehajtási jogszabályok is.

93. §
(1) Ha a bíróság a büntetőeljárásban olyan jogszabály, annak egy része vagy valamely rendelkezése alapján hozott ítéletet, amely később hatályát vesztette az alkotmány 125. cikkelye 3. bekezdése alapján, és ez az ítélet jogerőre emelkedett, de nem került végrehajtásra, az ilyen jogszabály, annak egy része vagy bármely rendelkezése hatályának elvesztése az alkotmánybíróság eltérő határozata hiányában indokolja az eljárás újraindítását a Büntető Perrendtartás alapján.
(2) A polgári peres eljárásban, vagy közigazgatási bírósági eljárásban hozott jogerős ítéletek, amelyeket olyan jogszabály alapján hoztak, amely egészében, részben vagy egyes rendelkezéseiben elvesztette hatályosságát, érintetlenek maradnak; az ilyen határozatokkal rótt kötelezettségek nem hajthatók végre.

HARMADIK FEJEZET
Nemzetközi előírások megfelelőségi eljárása

94. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
Az alkotmány 125.a cikkelye alapján a megtárgyalt nemzetközi szerződés, amelyhez a nemzeti tanács jóváhagyása szükséges, alkotmánnyal vagy alkotmánytörvénnyel való összhangjáról megindítandó eljárást a köztársasági elnök vagy a kormány kezdeményezhet, mielőtt azt a nemzeti tanács elé terjesztené megtárgyalásra.

95. §
Eljárás megindítására irányuló indítvány
(1) A 43. § szerinti általános feltételeken túlmenően a nemzetközi egyezmények jogszabály-megfelelősége megállapítása iránti eljárás megindítására irányuló javaslatnak tartalmaznia kell
a) a nemzetközi szerződés, annak egy része vagy rendelkezéseinek megjelölését, amelynek az alkotmánnyal vagy alkotmánytörvénnyel való összeegyeztethetetlenségét az indítványozó kifogásolja,
b) az okokat, amelyek miatt az indítványozó kétségbe vonja a nemzetközi szerződésnek, annak egy részének vagy bármely rendelkezésének az alkotmánnyal vagy alkotmánytörvényekkel való összhangját,
c) az alkotmány vagy alkotmánytörvény azon rendelkezéseinek megjelölését, amelyekkel a nemzetközi szerződés az indítványozó szerint nincs összhangban,
d) a nemzetközi szerződés tárgyalása során felhasznált dokumentumokat, ha azok az indítványozó rendelkezésére állnak.
(2) A nemzetközi egyezmény megfelelősége iránti eljárás megindítására irányuló indítványhoz csatolni kell a nemzetközi szerződést hiteles változatban és szlovák fordításban.

96. §
Résztvevők
(1) Az eljárás résztvevői a köztársasági elnök, a kormány és a nemzeti tanács.
(2) Az alkotmánybíróság elnöke felszólítja a köztársasági elnököt és a kormányt a nemzetközi szerződés tárgyalása során felhasznált dokumentumok beszerzésére és bemutatására.

97. §
Állásfoglalások bekérése
(1) Az alkotmánybíróság elnöke az érdemi döntés meghozatala előtt kikérheti a legfelsőbb bíróság elnökének, a legfelsőbb közigazgatási bíróság elnökének, valamint a főügyész álláspontját.
(2) Az alkotmánybíróság elnöke az eljárás megindítására irányuló indítványhoz kikérheti az emberjogi biztos állásfoglalását, más hatóság állásfoglalását, a jogász szakmai szervezetek állásfoglalását, a jog területén működő tudományos intézmények állásfoglalását, fontosabb szakértők állásfoglalását is, vagy a javaslattal érintett jogi személyek állásfoglalását.
(3) Mindenki köteles ismertetni az állásfoglalását, akitől az Alkotmánybíróság elnöke az 1. és 2. bekezdés szerint állásfoglalást kért.
(4) Az eljárás megindítására irányuló indítvánnyal kapcsolatban a szakmai nyilvánosság képviselői felkérés nélkül is véleményt nyilváníthatnak; az alkotmánybíróság azonban nem köteles ezeket figyelembe venni.

Döntéshozatal

98. §
Az alkotmánybíróság a nemzetközi szerződés jogszabály-megfelelősége iránti eljárás megindítására irányuló javaslatról annak kézbesítésétől számított hat hónapon belül dönt.

99. §
(1) Ha az alkotmánybíróság arra a következtetésre jut, hogy a nemzetközi szerződés összhangban van az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel, úgy határozatot hoz, hogy a nemzetközi szerződés összhangban van az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel.
(2) Ha az alkotmánybíróság arra a következtetésre jut, hogy a nemzetközi szerződés nincs összhangban az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel, ezt az ellentmondást határozattal állapítja meg, amelyben megállapítja, hogy az alkotmány vagy az alkotmánytörvény mely rendelkezései nincsenek összhangban a nemzetközi szerződéssel.

100. §
(1) A nemzetközi szerződések jogszabály-megfelelőségi vizsgálata ügyében hozott alkotmánybírósági határozat rendelkező része, indoklása és a joghatásról való tájékoztatás a csatolt különvéleményekkel együtt a törvénytárban kerül kihirdetésre. Az alkotmánybíróság teljes ülése dönti el, hogy a megállapítás indoklásának melyik része kerül kihirdetésre a törvénytárban, amelyből kiderül, mi az alkotmánybíróság jogi véleménye, és milyen indokok vezettek ahhoz.
(2) Az alkotmánybíróság határozata a törvénytárban való kihirdetésének napjától hatályos.

101. §
Ha az alkotmánybíróság úgy dönt, hogy egy nemzetközi szerződés nincs összhangban az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel, azt nem lehet ratifikálni.

NEGYEDIK FEJEZET
Az eljárás a népszavazás tárgyának megfeleléséről

102. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
Állampolgárok petíciója vagy a nemzeti tanács határozata alapján kiírandó népszavazás tárgya és az alkotmány összhangja ügyében megindítandó eljárásra az alkotmány 125.b cikkelye alapján indítványt a köztársasági elnök nyújthat be, ha kétségei vannak, hogy népszavazás tárgya összhangban van-e az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel.

103. §
Eljárás megindítására irányuló indítvány
A 43. § szerinti általános feltételeken túlmenően a népszavazási kezdeményezés jogszabály-megfelelősége megállapítása iránti eljárás megindítására irányuló indítványnak tartalmaznia kell
a) a népszavazás tárgyát,
b) a népszavazás kihirdetésének jogalapját,
c) az okokat, amelyek miatt az indítványozó kétségbe vonja a népszavazás tárgyának az alkotmánnyal vagy alkotmánytörvényekkel való összhangját,
d) az alkotmány vagy alkotmánytörvény azon rendelkezéseinek megjelölését, amelyekkel a népszavazás tárgya az indítványozó szerint nincs összhangban.

104. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői a köztársasági elnök és a nemzeti tanács. Ha a népszavazás az állampolgárok petíciója alapján hirdetendő ki, az eljárás résztvevői a köztársasági elnök és a petíciós bizottság.

105. §
Állásfoglalások bekérése
(1) Az alkotmánybíróság elnöke a döntés előtt kikéri a nemzeti tanács állásfoglalását, ha a népszavazás állampolgárok petíciója alapján kiírandó, akkor a petíciós bizottság állásfoglalását is.
(2) Mindenki köteles ismertetni az állásfoglalását, akitől az alkotmánybíróság elnöke az 1. bekezdés szerint állásfoglalást kért.
(3) Az eljárás megindítására irányuló indítvánnyal kapcsolatban a szakmai nyilvánosság képviselői felkérés nélkül is véleményt nyilváníthatnak; az alkotmánybíróság azonban nem köteles ezeket figyelembe venni.

Döntéshozatal

106. §
Az alkotmánybíróság a népszavazás jogszabály-megfelelősége iránti eljárás megindítására irányuló javaslatról annak kézbesítésétől számított 60 napon belül dönt.

107. §
(1) Ha az alkotmánybíróság arra a következtetésre jut, hogy a népszavazás tárgya összhangban van az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel, úgy erről az összhangról határozatot hoz.
(2) Ha az alkotmánybíróság arra a következtetésre jut, hogy a népszavazás tárgya nincs összhangban az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel, ezt az ellentmondást határozattal állapítja meg, amelyben feltünteti, hogy az alkotmány vagy az alkotmánytörvény mely rendelkezéseivel nincs összhangban a népszavazás tárgya.

108. §
(1) A népszavazás tárgya jogszabály-megfelelőségi vizsgálata ügyében hozott alkotmánybírósági határozat rendelkező része, indoklása és a joghatásról való tájékoztatás a csatolt különvéleményekkel együtt a törvénytárban kerül kihirdetésre. Az alkotmánybíróság teljes ülése dönti el, hogy a megállapítás indoklásának melyik része kerül kihirdetésre a törvénytárban, amelyből kiderül, mi az alkotmánybíróság jogi véleménye, és milyen indokok vezettek ahhoz.
(2) Az alkotmánybíróság határozata a törvénytárban való kihirdetésének napjától hatályos.

109. §
Ha az alkotmánybíróság úgy dönt, hogy a népszavazás tárgya nem egyeztethető össze az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel, a népszavazást nem lehet kiírni.

ÖTÖDIK FEJEZET
Hatásköri viták

ELSŐ SZAKASZ
Hatásköri viták a központi államigazgatási szervek között

110. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
A központi államigazgatási szervek közötti hatásköri vitában az alkotmány 126. cikkelye 1. bekezdése alapján eljárás megindítására indítványt tehet az a központi államigazgatási szerv, amely az ügyben döntési jogkörrel rendelkezik, valamint az a központi államigazgatási hatóság, amely az ügyben elutasítja a döntés jogkörét.

111. §
Eljárás megindítására irányuló indítvány
A 43. § szerinti általános feltételeken túlmenően az eljárás megindítására irányuló indítványnak tartalmaznia kell
a) a vita ténybeli alapját és a vita jogalapját,
b) az okokat, amelyek az indítványozót arra vezetik, hogy az adott ügyben van hatásköre dönteni vagy nincs hatásköre dönteni,
c) az indítványozó rendelkezésére álló okirati bizonyítékokat.

112. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői az indítványozó és a hatásköri vita által érintett központi államigazgatási szervek.

113. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány visszavonása
A központi államigazgatási szervek közötti hatásköri vitában a további eljárásra befogadott eljárás megindítására irányuló indítványt az indítványozó csak az alkotmánybíróság hozzájárulásával vonhatja vissza. Ha az indítványozó az eljárás megindítására irányuló indítványát visszavonja, és az alkotmánybíróság az indítvány visszavonásával egyetért, az eljárást határozattal leállítja.

Döntéshozatal

114. §
Ha a hatásköri vitában hozott döntés más állami szerv hatáskörébe tartozik, az alkotmánybíróság az indítványt tárgyalási felhatalmazás hiányában határozattal elutasítja.

115. §
(1) Az alkotmánybíróság határozattal dönti el, hogy a hatásköri vita által érintett központi államigazgatási szervek közül melyiknek van döntési jogköre az ügyben.
(2) Ha a hatásköri vita tárgyát képező ügyben az államigazgatás központi szerve határozatot hozott, és az alkotmánybíróság szerint az államigazgatás másik központi szerve jogosult az ügyben dönteni, az alkotmánybíróság határozatával hatályon kívül helyezi az ilyen döntést.
(3) Ha a hatásköri vita tárgyában a központi államigazgatási szerv a hatáskörét elutasító határozatot hozott, és az alkotmánybíróság szerint az ügyben döntési jogkörrel rendelkezik, az alkotmánybíróság ezt a határozatot határozatával hatályon kívül helyezi.

MÁSODIK SZAKASZ
Hatásköri vita a legfelsőbb bíróság és a legfelsőbb közigazgatási bíróság között

115.a §
A legfelsőbb bíróság és a legfelsőbb közigazgatási bíróság közti hatásköri vitákban arányosan alkalmazandók a 110-115. §.

HARMADIK SZAKASZ
Vita az állami számvevőszék ellenőrzési illetékességéről

116. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
Az állami számvevőszék ellenőrzési jogkörével kapcsolatos vitában eljárás megindítására az állami számvevőszék akkor terjeszthet elő indítványt, ha felügyeleti jogkörét az érintett konkrét ügyben kifogásolja az érintett fél, valamint az a személy, aki érintett személyként a konkrét ügyben kifogást emel az állami számvevőszék ellenőrzési jogkörével szembe.

117. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány
A 43. § szerinti általános feltételeken túlmenően az állami számvevőszék ellenőrzési hatásköre miatti vitában eljárás megindítására irányuló indítványnak tartalmazni kell
a) a vita ténybeli alapját és a vita jogalapját,
b) az okokat, amelyek arra késztetik az indítványozót, hogy azt állítsa, hogy az ügy az állami számvevőszék ellenőrzési hatáskörébe tartozik, vagy azt állítsa, hogy az ügy nem tartozik ebbe a hatáskörbe,
c) az indítványozó rendelkezésére álló okirati bizonyítékokat.

118. §
Résztvevők
Az eljárásban részt vevő felek az állami számvevőszék és az a személy, akit az állami számvevőszék vitatott ellenőrzési hatásköre közvetlenül érint.

119. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány visszavonása
Az indítványozó csak az alkotmánybíróság hozzájárulásával vonhatja vissza az állami számvevőszék ellenőrzési hatásköre feletti jogvitában tett eljárás megindítására irányuló indítványt. Ha az indítványozó az eljárás megindítására irányuló indítványát visszavonja, és az alkotmánybíróság az indítvány visszavonásával egyetért, az eljárást határozattal leállítja.

Döntéshozatal

120. §
Az alkotmánybíróság határozattal dönt, hogy a vitatott esetben adott-e az állami számvevőszék ellenőrzési jogosultsága.

121. §
Az állami számvevőszék ellenőrzési jogosultságának vitájában az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtásától az alkotmánybíróság jelen eljárásban hozott döntéséig az állami számvevőszék nem folytathat ellenőrzést olyan konkrét ügyben, amely a jogvita tárgyát képezi, és ha az ellenőrzést már megkezdte, nem folytathatja.

HATODIK FEJEZET
Eljárás alkotmányjogi panaszról

122. §
Eljárási jogosultság alkotmányjogi panasz benyújtására
Alkotmányjogi panasszal élhet az a személy (a továbbiakban: „panaszos”), aki azt állítja, hogy jogerős határozattal, intézkedéssel vagy egyéb beavatkozással alapvető jogait és szabadságait megsértették.

123. §
Alkotmányjogi panasz
(1) A 43. § szerinti általános feltételeken túlmenően az alkotmányjogi panasznak tartalmaznia kell
a) annak megjelölését, hogy a panaszos szerint ki sértette meg alapvető jogait és szabadságait,
b) a jogerős határozat, intézkedés vagy egyéb beavatkozás megnevezését, amellyel a panaszos szerint megsértették alapvető jogait és szabadságait,
c) azon alapvető jogok és szabadságok megnevezését, amelyről a panaszos azt állítja, hogy megsértették,
d) konkrét ténybeli és jogi okokat, amelyek miatt a panaszos álláspontja szerint alapvető jogait és szabadságait sérthették.
(2) Ha a panaszos megfelelő vagyoni kártérítést követel, az alkotmányjogi panaszban meg kell jelölnie, hogy milyen terjedelemben kéri, és hogy azt miért követeli.
(3) A panaszosnak az alkotmányjogi panaszhoz csatolnia kell a jogerős határozat, intézkedés másolatát, vagy olyan egyéb beavatkozás bizonyítékát, amelynek az alapvető jogainak és szabadságainak sérelmét kellett volna eredményeznie.

124. §
Az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje
Alkotmányjogi panasszal a határozat hatályba lépésétől, az intézkedés kihirdetésétől vagy az egyéb beavatkozás bejelentésétől számított két hónapon belül lehet élni. Intézkedés vagy egyéb beavatkozás esetén ezt az időtartamot attól a naptól kell számítani, amikor a panaszos az intézkedésről vagy egyéb beavatkozásról értesült. Ha a határozat kihirdetéssel vagy értesítéssel lép hatályba, és külön jogszabályok szerint egyidejűleg írásos másolatot is kézbesítenek, a határidő azon a napon kezdődik, amelyen az írásos példányt a panaszosnak kézbesítették; ha a határozatot csak képviselőjének kézbesítik, a határidő azon a napon kezdődik, amikor e határozat írásos változatát a képviselő részére kézbesítik. Ha az ügyben rendkívüli jogorvoslatot nyújtottak be, a rendkívüli jogorvoslattal támadott határozattal kapcsolatos alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje a rendkívüli jogorvoslatról szóló határozat kézbesítésétől kezdődik.

Az eljárás résztvevői és az érintett személy

125. §
Az eljárás résztvevői a panaszos és az a hatóság, amely ellen az alkotmányjogi panasz irányul.

126. §
Ha az alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt előzetes tárgyaláson további eljárásra befogadja (56. § 5. bekezdés), értesíti az érintettet a benyújtott alkotmányjogi panaszról. Az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban az alkotmánybíróság által meghatározott határidőn belül a résztvevőnek észrevételezési joga van.

127. §
Az alkotmányjogi panasz visszavonása
Ha a panaszos alkotmányjogi panaszát visszavonja, az alkotmánybíróság határozattal leállítja az eljárást.

128. §
Az alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs halasztó hatálya.

A végrehajtás felfüggesztése és ideiglenes intézkedés

129. §
Az alkotmánybíróság a panaszos kérelmére elhalaszthatja a megtámadott határozat, intézkedés vagy egyéb beavatkozás végrehajthatóságát, ha a megtámadott határozat, intézkedés vagy egyéb beavatkozás jogkövetkezménye súlyos sérelmet okozna, és a végrehajthatóság elhalasztása nem ellentétes a közérdekkel.

130. §
Az alkotmánybíróság a panaszos indítványára ideiglenes intézkedésről határozhat, ha az nem sérti a közérdeket, és ha a megtámadott határozat, intézkedés vagy egyéb beavatkozás végrehajtása több sérelmet jelentene a panaszosnak, mint amennyi más személyeknek keletkezhet, különösen a panaszos álláspontja szerint alapvető jogait és szabadságait megsértő hatóságot kötelezheti arra, hogy ideiglenesen tartózkodjanak a jogerős határozat, intézkedés vagy egyéb beavatkozás végrehajtásától, harmadik feleket arra kötelezhet, hogy a jogerős határozattal, intézkedéssel vagy egyéb beavatkozással számukra adott jogosultságot ideiglenesen visszatartsák.

131. §
(1) A végrehajtás felfüggesztése és az ideiglenes intézkedés legkésőbb az alkotmánybíróság szóban forgó ügyben hozott határozatának jogerőre emelkedésével jár le, ha az alkotmánybíróság nem dönt azok korábbi törléséről.
(2) Az alkotmánybíróság a végrehajtás felfüggesztését és az ideiglenes intézkedést indítvány nélkül is törölheti, ha az eljárás során kiderül, hogy az elrendelés okai megszűntek, vagy kiderül, hogy ezek az indokok egyáltalán nem voltak adottak.

Döntéshozatal

132. §
(1) Ha az alkotmányjogi panasz tárgyát képező ügyben a panaszos alapvető jogainak és szabadságainak védelméről más bíróság illetékes dönteni, az alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az elbírálásra való illetékesség hiánya miatt határozattal elutasítja.
(2) Az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, ha a panaszos nem merítette ki az alapvető jogai és szabadságai védelmére a törvény által biztosított jogi eszközöket.
(3) Az alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatatlansága miatt nem tagadja meg az alkotmányjogi panasz befogadását, ha a panaszos bizonyítja, hogy különös méltánylást érdemlő körülmények miatt nem merítette ki a törvény által az alapvető jogok és szabadságok védelmére biztosított jogi eszközöket.

133. §
(1) Ha az alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak helyt ad, határozatban rögzíti, hogy mely alapvető jogok és szabadságok sérültek, az alkotmány, az alkotmánytörvény vagy a nemzetközi szerződés mely rendelkezései sérültek, és mely jogerős határozattal, intézkedéssel vagy egyéb beavatkozással sértették meg az alapvető jogokat, illetve szabadságjogait
(2) Az alkotmánybíróság megsemmisíti a panaszos alapvető jogait és szabadságait sértő határozatot vagy intézkedést. Az alkotmánybíróság egyéb, a panaszos alapvető jogait és szabadságait sértő beavatkozást is visszavon, ha a beavatkozás jellege ezt lehetővé teszi.
(3) Ha az alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak eleget tesz
a) utasíthatja azt, aki tétlenségével megsértette a panaszos alapvető jogait és szabadságait, hogy az ügyben eljárjon,
b) visszaadhatja az ügyet további eljárásra,
c) megtilthatja a panaszos alapvető jogainak és szabadságainak további megsértését,
d) utasíthatja azt, aki megsértette a panaszos alapvető jogait és szabadságait, hogy újítsa fel az azok megsértése előtti állapotot,
e) megfelelő pénzügyi ellentételezést biztosít a panaszosnak, ha azt kérte.

134. §
(1) Ha az alkotmánybíróság a jogerős határozatot, intézkedést vagy egyéb beavatkozást hatályon kívül helyezi és az ügyet további eljárásra visszaküldi, az a személy, aki az ügyben határozatot hozott, intézkedést hozott, vagy más beavatkozást végrehajtott, köteles az ügyet újból megtárgyalni és dönteni. Ebben az eljárásban vagy folyamatban kötve van az Alkotmánybíróság jogi véleményéhez.
(2) A 133. § 3. bekezdése a)-d) pontjai alapján az alkotmánybíróság határozata köti azt a személyt, aki határozatot hozott, intézkedésről döntött, vagy az ügyben más beavatkozást végrehajtott; ez az alkotmánybírósági határozat kézbesítéssel végrehajtható.

135. §
Megfelelő anyagi ellentételezés
(1) Ha az alkotmánybíróság a panaszosnak megfelelő vagyoni ellentételezést ítél meg, a panaszos alapvető jogait és szabadságait megsértő hatóság köteles a megítélt pénzbeli ellentételezést a panaszos részére az alkotmánybíróság határozatának jogerőre emelkedése után két hónapon belül kifizetni.
(2) Ha a panaszosnak a pénzbeli ellentételezés megfizetésére kötelezett személy a panaszosnak megítélt vagyoni ellentételezést az 1. bekezdésben megállapított határidőn belül nem fizeti meg, az alkotmánybíróság által megítélt pénzbeli ellentételezést 5%-kal kell növelni minden megkezdett késedelmes évre, annak kifizetéséig.

HETEDIK FEJEZET
Eljárás a területi önkormányzat szervének panaszáról

136. §
Eljárási jogosultság panasz benyújtására területi önkormányzati ügyekben
(1) A területi önkormányzat ügyében hozott alkotmányellenes vagy törvényellenes határozat vagy egyéb alkotmányellenes vagy törvényellenes beavatkozás elleni panaszt az alkotmány 127.a cikkelye alapján (a továbbiakban: „panasz a területi önkormányzat ügyeiben”) a területi önkormányzat azon szerve nyújthat be, amely azt állítja, hogy alkotmányellenes vagy törvényellenes döntéssel vagy más alkotmányellenes vagy törvényellenes beavatkozással avatkoztak be a területi önkormányzat ügyébe.
(2) E törvény céljaira területi önkormányzati ügy alatt elsősorban a települési és az önkormányzati kerület hatáskörét és illetékességét, valamint az önkormányzatiság elveit kell érteni.

137. §
Panasz a területi önkormányzati ügyekben
(1) A 43. § szerinti általános feltételeken túlmenően a területi önkormányzat ügyeiben tett panasznak tartalmaznia kell
a) a területi önkormányzat ügyének megjelölését, amelybe a területi önkormányzat ügyében panaszt benyújtó területi önkormányzat szerve szerint beavatkoztak,
b) annak a személynek a megjelölését, aki a területi önkormányzati ügyben panaszt benyújtó területi önkormányzati szerv szerint területi önkormányzati ügyébe beavatkozott,
c) a jogerős határozat vagy egyéb beavatkozás megjelölését, amely a területi önkormányzati ügyben panaszt benyújtó területi önkormányzati szerv szerint a területi önkormányzati ügyébe beavatkozott.
(2) A területi önkormányzat ügyében panaszt benyújtó területi önkormányzat szerve a területi önkormányzat ügyében benyújtott panaszhoz csatolja a jogerős határozat másolatát, vagy az egyéb beavatkozás bizonyítékát, amelynek eredményeként beavatkozás történt a területi önkormányzat ügyébe.

138. §
Panasztétel határideje területi önkormányzati ügyekben
Területi önkormányzat ügyében panaszt benyújtani a területi önkormányzati ügyben hozott határozat vagy más beavatkozásról szóló értesítés hatályba lépésétől számított két hónapon belül lehetséges. Más beavatkozás esetén ez az időszak attól a naptól számítandó, amikor a területi önkormányzat erről a beavatkozásról tudomást szerzett. Ha az ügyben rendkívüli jogorvoslatot nyújtottak be, a rendkívüli jogorvoslattal támadott határozattal kapcsolatos helyi önkormányzati ügyben a panasz benyújtásának határideje a rendkívüli jogorvoslatról szóló határozat kézbesítésétől kezdődik.

Az eljárás résztvevői és az érintett személy

139. §
Az eljárás résztvevői önkormányzati ügyekben a panaszos és az a hatóság, amely ellen a panasz irányul.

140. §
Ha az alkotmánybíróság előzetes tárgyaláson a területi önkormányzati ügyben benyújtott panaszt további eljárásra befogadja (56. § 5. bekezdés) és az ügy jellege ezt megkívánja, értesítheti azt a személyt, aki részese vagy részese volt a hatóság előtti eljárásnak, melyben jogerős határozatot adtak ki, vagy más alkotmányellenes vagy törvényellenes beavatkozást tettek, amellyel beavatkoztak a területi önkormányzat ügyébe, ha az alkotmánybíróság döntésével a területi önkormányzat ügyében való panaszról ezen személyek jogállása közvetlenül érintve lenne. Ez a személy résztvevő státusszal rendelkezik, és az alkotmánybíróság által meghatározott határidőn belül észrevételezési joggal rendelkezik a panasszal kapcsolatban.

141. §
Panaszok visszavonása területi önkormányzati ügyekben
Ha a területi önkormányzat hatósága a területi önkormányzat ügyében panaszát visszavonja, az alkotmánybíróság határozattal leállítja az eljárást.

Döntéshozatal

142. §
(1) Ha a területi önkormányzat ügyeibe a vitatott határozat vagy egyéb beavatkozás elleni védelemről más bíróság hivatott dönteni, az alkotmánybíróság a területi önkormányzat ügyében benyújtott panaszt tárgyalási felhatalmazás hiányában határozattal elutasítja.
(2) A területi önkormányzati ügyben benyújtott panasz nem fogadható be, ha a területi önkormányzati ügyben panaszt benyújtó területi önkormányzati szerv nem merítette ki a törvény által a védekezésre biztosított jogosítványokat területi önkormányzati ügyekben kifogásolt döntés vagy egyéb beavatkozás elleni védelemre.
(3) Az alkotmánybíróság a területi önkormányzat ügyében benyújtott panasz befogadhatatlansága miatt nem tagadja meg annak befogadását, ha a területi önkormányzat szerve, amely a területi önkormányzat ügyében a panaszt benyújtotta, bizonyítja, hogy különös méltánylást érdemlő körülmények miatt nem merítette ki a törvény által a vitatott határozat vagy egyéb beavatkozás elleni védelmére biztosított jogi eszközöket.

143. §
(1) Ha az alkotmánybíróság a területi önkormányzati ügyben a panasznak helyt ad, a határozatban rögzíti, hogy mi minősül a területi önkormányzati ügyben hozott határozat vagy egyéb beavatkozás alkotmányellenességének vagy jogellenességének, az alkotmány, az alkotmánytörvény vagy a jogszabályok mely rendelkezései lettek megsértve, és mely határozat vagy beavatkozás vezetett a jogsértéshez.
(2) Ha a területi önkormányzat ügyeibe határozattal beavatkoztak, az alkotmánybíróság ezt a határozatot hatályon kívül helyezi. Szükség esetén az alkotmánybíróság dönthet az ügy további eljárásra való visszaküldéséről.
(3) Ha az alkotmánybíróság a jogerős határozatot hatályon kívül helyezi és az ügyet további eljárásra visszaküldi, az ügyben határozatot hozó köteles az ügyet újból megtárgyalni és dönteni. Ebben az eljárásban kötve van az alkotmánybíróság jogi véleményéhez.
(4) Ha a területi önkormányzat ügyébe más beavatkozás történt, az alkotmánybíróság megtiltja az alkotmány, az alkotmánytörvény vagy a törvény megsértésének folytatását, és lehetőség szerint elrendeli, hogy az mielőbb helyreállítsák a jogsértést előtti állapotot. Az alkotmánybíróság határozata köti azt a hatóságot, amelyre ezt a kötelezettséget terhelték.

144. §
A területi önkormányzati szerv panasza alapján folyó eljárásra a 128–131. § arányosan vonatkozik.

NYOLCADIK FEJEZET
Az alkotmány vagy alkotmánytörvények értelmezéséről szóló eljárások

145. §
Az alkotmánybíróság csak akkor értelmezi az alkotmányt vagy az alkotmánytörvényeket, ha az ügy vita tárgyát képezi.

146. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
Alkotmány- vagy alkotmánytörvény-értelmezési eljárás megindítását indítványozhatja az alkotmány 128. cikkelye alapján:
a) a nemzeti tanács képviselőinek legkevesebb ötöde,
b) a köztársasági elnök,
c) a kormány,
d) bíróság a tárgyalt üggyel kapcsolatban
e) főügyész.

147. §
Eljárás megindítására irányuló indítvány
A 43. § szerinti általános feltételeken túlmenően az alkotmány vagy az alkotmánytörvény értelmezéséről megindítandó eljárásról szóló indítványnak tartalmazni kell az arról szóló adatot,
a) az alkotmány mely részét vagy rendelkezéseit, melyik alkotmánytörvényt, annak melyik részét, illetve mely rendelkezéseit kell értelmeznie az alkotmánybíróságnak,
b) milyen okok miatt vitás az ügy,
c) az előterjesztő szerint mely hatóság értelmezi helytelenül az alkotmányt vagy az alkotmánytörvényt.

148. §
Résztvevők
Az indítványozón kívül az eljárás résztvevője egy másik hatóság is, amely az indítványozó szerint az alkotmányt vagy az alkotmánytörvényt helytelenül értelmezi.

149. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány visszavonása
Az indítványozó csak az alkotmánybíróság hozzájárulásával vonhatja vissza az alkotmány vagy alkotmánytörvény értelmezése iránti eljárás megindítására irányuló indítványt. Ha az indítványozó az eljárás megindítására irányuló javaslatát visszavonja és az alkotmánybíróság a javaslat visszavonásával egyetért, az eljárást határozattal leállítja.

150. §
A határozat kihirdetése
(1) Az alkotmánybíróság alkotmányértelmezési vagy alkotmánytörvény-értelmezési eljárásban hozott határozatának rendelkező része, indoklása, és a joghatásairól való tájékoztatás a különvélemények csatolt szövegével együtt a törvénytárban kerül kihirdetésre. Az alkotmánybíróság teljes ülése dönt arról, hogy a határozat indoklásának melyik része kerül kihirdetésre a törvénytárban, amelyből kiderül, mi az Alkotmánybíróság jogi véleménye, és milyen indokok vezettek ahhoz.
(2) Az alkotmánybíróság határozata a törvénytárban való kihirdetésének napjától érvényes és általános érvényű.

KILENCEDIK FEJEZET
Eljárás a nemzeti tanácsi képviselői mandátum igazolásáról vagy nem igazolásáról

151. §
Eljárási jogosultság panasz benyújtására
Az alkotmány 129. cikkelyének 1. bekezdése szerinti panasszal élhet az a nemzeti tanácsi képviselő, aki kifogásolja egy másik képviselő mandátumának igazolását, illetve az, aki azt állítja, hogy a nemzeti tanácsi tagi mandátumát igazolni kellett volna.

152. §
Panasz
A panasznak az alkotmány 129. cikkelye 1. bekezdése alapján tartalmaznia kell a 43. § szerinti általános feltételeket. Az alkotmány 129. cikkelye 1. bekezdése szerinti panaszhoz csatolni kell a nemzeti tanács határozatát a mandátum igazolásáról vagy nem igazolásáról.

153. §
A panasztétel határideje
Az alkotmány 129. cikkelye 1. bekezdése szerinti panaszt a képviselői mandátum igazolásától vagy nem igazolásától számított tíz napon belül lehet benyújtani.

154. §
Résztvevők
A panaszoson kívül az eljárás résztvevője a nemzeti tanács. Ha az alkotmány 129. cikkelyének 1. bekezdése szerinti panasszal a nemzeti tanács más képviselője mandátumának igazolását kifogásolja, a nemzeti tanács érintett képviselője is az eljárás résztvevője.

155. §
Döntéshozatal
Az alkotmánybíróság nem tesz eleget a panasznak, ha a nemzeti tanács határozata tartalmilag helytálló, vagy visszavonja azt, és az ügyet további eljárásra visszaküldi a nemzeti tanácsnak. A nemzeti tanácsot a további eljárásokban az alkotmánybíróság jogi véleménye köti.

TIZEDIK FEJEZET
Eljárás választási ügyekben

156. §
A választási ügyekben folytatott eljárások célja a megtámadott választások esetleges alkotmányellenességének vagy jogellenességének kijavítása, ezáltal a politikai erők szabad versenyének biztosítása.

157. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
(1) Az elnökválasztás alkotmányossága és törvényessége tárgyában az alkotmány 129. cikkelyének 2. bekezdése szerinti eljárás megindítására indítványt nyújthat be:
a) az a köztársaságielnök-jelölt, aki nem lett megválasztva, ha a szavazatok legalább 5%-át megszerezte,
b) a nemzeti tanács képviselőinek azon legalább 15 tagú csoportja, amely érvényes javaslatot nyújtott be a köztársasági elnöki tisztségre,
c) a főügyész,
d) a petíciós bizottság, amely állampolgárok azon csoportját képviseli, amely érvényes javaslatot nyújtottak be a köztársaságielnök-jelölti tisztségre.
(2) Az alkotmány 129. cikkelye 2. bekezdése alapján eljárás megindítására irányuló indítványt a parlamenti választások és az európai parlamenti választások alkotmányossága és törvényessége tárgyában az a politikai párt vagy politikai mozgalom vagy ezek koalíciója nyújthat be, amelyek érvényes jelöltlistát adtak le, külön jogszabály szerint.

158. §
Eljárás megindítására irányuló indítvány
A 43. §-a szerinti általános feltételeken túlmenően a választási ügyben eljárás megindítására irányuló javaslatnak tartalmaznia kell
a) az indítványozó nyilatkozatát arról, hogy a választások egészét támadja meg, vagy csak egy adott választási körzetben,
b) adatokat és bizonyítékokat arról, hogy jogosult indítványozó a 157. § szerint, kivéve a főügyészt,
c) az indítványozó nyilatkozatát arról, hogy a választás alkotmányellenességét vagy a választás törvényellenességét vagy ezen indokok mindegyikét támadja-e, megjelölve azokat a jogszabályokat és azok rendelkezéseit, amelyeket szerinte megsértettek,
d) azokat az okokat, amelyek miatt támadja a választások alkotmányosgát vagy jogszerűségét, a bizonyítékok megjelölésével,
e) javaslatot az alkotmánybíróság határozatára a 163. § 1. bekezdése a), b) vagy c) pontja alapján.

159. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtásának határideje
A választási ügyben eljárás megindítására a választási eredmény kihirdetését követő tíz napon belül lehet indítványt tenni.

160. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői az indítványozó és a választások alkotmányosságáról és törvényességéről folyó eljárásban
a) elnökválasztás esetén a köztársaságielnök-jelölt, akit a megtámadott választásokban köztársasági elnökké választottak,
b) a nemzeti tanácsba vagy az európai parlamentbe történő választás esetén azon politikai párt, politikai mozgalom vagy ezek koalíciója, amelyek a megtámadott választásokban képviseletet szereztek a nemzeti tanácsban vagy az Európai Parlamentben.

161. §
Bizonyítás
(1) Az alkotmánybíróság szükség esetén minden választási iratot bekér, és az eljárás céljának eléréséhez szükséges intézkedéseket megteszi. Ha az alkotmánybíróság felbontja a lepecsételt választási iratot, lehetővé teszi az eljárás résztvevőinek és az illetékes választási bizottság elnökének, hogy annak felbontásánál jelen legyenek.
(2) A lepecsételt választási dokumentáció felbontásáról jegyzőkönyv készül, melyet a jelenlevő személyek aláírnak, akik között az előadó bírónak is ott kell lenni.
(3) A szükséges intézkedések elvégzése után az alkotmánybíróság lepecsételi a választási dokumentációt.
(4) Az előadó bíró meghallgathatja a tanúkat. A tárgyaláson jelen lehetnek az eljárás résztvevői, képviselőik, valamint az alkotmánybíróság hivatalának erre felhatalmazott munkatársai.

Döntéshozatal

162. §
Az alkotmánybíróság az alkotmány 129. cikkelye 2 bekezdése alapján tett, a választások alkotmányosságáról és törvényességéről szóló eljárásban annak kézbesítésétől számított 90 napon belül dönt.

163. §
(1) Az alkotmánybíróság
a) érvénytelennek nyilváníthatja a választást,
b) törölheti a megtámadott választási eredményt,
c) a választási bizottság határozatát megsemmisítheti, és a szabályszerűen megválasztott személyt nyilváníthatja megválasztottnak,
d) nem tesz eleget az eljárás megindítására irányuló indítványnak.
(2) Az alkotmánybíróság 1. bekezdés szerinti határozatát kézbesíteni kell az eljárás résztvevőinek, a nemzeti tanácsnak és a Szlovák Köztársasági Belügyminisztériumának (a továbbiakban: „belügyminisztérium”); európai parlamenti választások esetében az Európai Parlamentnek is kézbesíteni kell.
(3) Az alkotmánybíróság 1. bekezdés szerinti határozata a nemzeti tanácsnak való kézbesítés napján válik hatályossá és végrehajthatóvá.
(4) Az alkotmánybíróság 1. bekezdés szerinti határozata minden hatóság és személy számára kötelező, akit érint. Az érintett hatóságok késedelem nélkül kötelesen biztosítani annak végrehajtását.

TIZENEGYEDIK FEJEZET
Referendum eredménye elleni eljárás

164. §
Eljárási jogosultság panasz benyújtására
Referendum eredménye ellen panaszt nyújthat be az alkotmány 129. cikkelye 3. bekezdése alapján
a) a nemzeti tanács képviselőinek legalább ötöde,
b) a köztársasági elnök,
c) a kormány,
d) a főügyész,
e) a legalább 350 ezer állampolgárt képviselő petíciós bizottság, akinek a kérelmezésére a köztársasági elnök kihirdette a referendumot.

165. §
A panasztétel határideje
A referendum eredménye ellen a referendum eredményének közzétételétől számított tíz napon belül lehet panaszt benyújtani.

166. §
Bizonyítás
(1) Az alkotmánybíróság szükség esetén minden iratot bekér a szavazásról, és megteszi a referendum alkotmányossága és törvényessége felülvizsgálatához szükséges intézkedéseket. Ha az alkotmánybíróság felbontja a lepecsételt szavazási iratot, lehetővé teszi az indítványozónak és az illetékes választási bizottság elnökének, hogy annak felbontásánál jelen legyenek.
(2) A lepecsételt választási dokumentáció felbontásáról jegyzőkönyv készül, melyet a jelenlevő személyek aláírnak, akik között az előadó bírónak is ott kell lenni.
(3) A szükséges intézkedések elvégzése után az alkotmánybíróság lepecsételi a választási dokumentációt.

Döntéshozatal

167. §
(1) Az alkotmánybíróság a referendum végeredménye elleni panaszról az alkotmány 129. cikkelye 3. bekezdése értelmében a panasz kézbesítésétől számított 60 napon belül dönt.
(2) Ha az alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmány vagy a törvény megsértése befolyásolhatta a referendum végeredményét, a referendumot érvénytelennek nyilvánítja.
(3) Ha az alkotmánybíróság megállapítja, hogy a referendum valódi végeredménye más volt, megsemmisíti a Választási és Politikai Pártok Finanszírozását Felügyelő Bizottság jegyzőkönyvét a referendum végeredményéről, és kihirdeti a referendum végeredményét.
(4) Ha az alkotmánybíróság nem állapít meg a 2. bekezdés vagy 3. bekezdés szerinti tényállást, a panaszt nem fogadja el.

168. §
(1) Az alkotmánybíróság határozatát az indítványozónak kézbesítik.
(2) Az alkotmánybíróság határozatának rendelkező része, indoklása és a joghatásokról való tájékoztatás a referendum végeredménye elleni panaszról folyó eljárásban, a csatolt különvélemények szövegével együtt a törvénytárban és a Szlovák Köztársaság Sajtóügynökségében (a továbbiakban: „sajtóügynökség”) kerül kihirdetésre. Az alkotmánybíróság teljes ülése dönti el, hogy a határozat indoklásának melyik része kerül kihirdetésre a törvénytárban, amelyből egyértelműen kiderül, mi az Alkotmánybíróság jogi véleménye és milyen indokok vezettek ahhoz.
(3) Az alkotmánybíróság határozata a törvénytárban való kihirdetés napjától hatályos.

TIZENKETTEDIK FEJEZET
Népszavazás végeredménye elleni eljárás

169. §
Eljárási jogosultság panasz benyújtására
Népszavazás végeredménye ellen panaszt nyújthat be
a) a köztársasági elnök, akinek a felmentésére a népszavazás irányult,
b) a nemzeti tanács képviselőinek legkevesebb ötöde.

170. §
A panasz benyújtásának határideje
A népszavazás eredménye ellen a népszavazás eredményének kihirdetésétől számított tíz napon belül lehet panasszal élni.

171. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői a panaszos, a köztársasági elnök, akinek a felmentéséről népszavazást tartottak, ha nem ő a panaszos, valamint a nemzeti tanács.

172. §
Bizonyítás
(1) Az alkotmánybíróság szükség esetén minden iratot bekér a népszavazásról, és megteszi a referendum alkotmányossága és törvényessége felülvizsgálatához szükséges intézkedéseket. Ha az alkotmánybíróság felbontja a lepecsételt szavazási iratotokat, lehetővé teszi az indítványozónak és az illetékes választási bizottság elnökének, hogy annak felbontásánál jelen legyenek.
(2) A lepecsételt dokumentáció felbontásáról jegyzőkönyv készül, melyet a jelenlevő személyek aláírnak, akik között az előadó bírónak is ott kell lenni.
(3) A szükséges intézkedések elvégzése után az alkotmánybíróság lepecsételi a dokumentációt.

Döntéshozatal

173. §
Az Alkotmánybíróság a népszavazás eredménye ellen benyújtott panaszról annak kézbesítésétől számított 30 napon belül dönt.

174. §
(1) Ha az alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmány vagy a törvény megsértése befolyásolhatta a népszavazás végeredményét, a népszavazást érvénytelennek nyilvánítja.
(2) Ha az alkotmánybíróság megállapítja, hogy a népszavazás valódi végeredménye más volt, megsemmisíti a központi bizottság jegyzőkönyvét a népszavazás végeredményéről, és kihirdeti a népszavazás végeredményét.
(3) Ha az alkotmánybíróság nem állapít meg az 1. bekezdés vagy 2. bekezdés szerinti tényállást, a panaszt nem fogadja el.

175. §
(1) Az alkotmánybíróság határozatát az indítványozónak kézbesítik.
(2) Az alkotmánybíróság határozatának rendelkező része, indoklása és a joghatásokról való tájékoztatás a népszavazás végeredménye elleni panaszról folyó eljárásban, a csatolt különvélemények szövegével együtt a törvénytárban és a sajtóügynökség által kerül kihirdetésre. Az alkotmánybíróság teljes ülése dönti el, hogy a határozat indoklásának melyik része kerül kihirdetésre a törvénytárban, amelyből egyértelműen kiderül, mi az Alkotmánybíróság jogi véleménye és milyen indokok vezettek ahhoz.
(3) Az alkotmánybíróság határozata a törvénytárban való kihirdetés napjától hatályos.

TIZENHARMADIK FEJEZET
Eljárás a köztársasági elnök felmentéséről

176. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
A köztársasági elnök felmentéséről szóló határozat kihirdetésére irányuló indítványt az alkotmány 105. cikkelyének 2. bekezdése értelmében benyújthat
a) a nemzeti tanács képviselőinek legalább ötöde,
b) a kormány,
c) a főügyész.

177. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői az indítványozó és a köztársasági elnök.

178. §
Bizonyítás
Az alkotmánybíróság minden olyan dokumentumot bekérhet, amelyet szükségesnek tart annak eldöntéséhez, hogy az elnök nem tudja ellátni feladatait. Az alkotmánybíróságnak joga van azon köztársasági elnök, akinek a felmentésére az indítvány irányult, egészségügyi dokumentációjából származó adatokhoz is hozzáférni.

179. §
Döntéshozatal
(1) Az alkotmánybíróság határozatának rendelkező része, indoklása és a joghatásokról való tájékoztatás a köztársasági elnök felmentéséről folyó eljárásban, a csatolt különvélemények szövegével együtt a törvénytárban és a sajtóügynökség által kerül kihirdetésre. Az alkotmánybíróság teljes ülése dönti el, hogy a határozat indoklásának melyik része kerül kihirdetésre a törvénytárban, amelyből egyértelműen kiderül, mi az alkotmánybíróság jogi véleménye és milyen indokok vezettek ahhoz.
(2) Az alkotmánybíróság határozata a köztársasági elnök felmentéséről a törvénytárban való kihirdetés napjától hatályos.
(3) Ha az alkotmánybíróság úgy dönt, hogy a köztársasági elnököt felmenti, a törvénytárban való kihirdetés napjával véget ér a köztársasági elnök megbízatási időszaka.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Politikai párt vagy politikai mozgalom feloszlatását vagy tevékenysége felfüggesztését elrendelő határozat felülvizsgálatáról szóló eljárás

180. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
A politikai párt vagy politikai mozgalom feloszlatását vagy tevékenysége felfüggesztését elrendelő határozat felülvizsgálatára irányuló indítványt az alkotmány 129. cikkelyének 4. bekezdése szerint benyújthat az a politikai párt vagy politikai mozgalom, amelyet feloszlattak, vagy amely tevékenységét felfüggesztették, vagy a főügyész.

181. §
Eljárás megindítására irányuló indítvány
Az eljárás megindítására irányuló indítvány halasztó hatályú; az alkotmánybíróság az eljárás megindítására irányuló indítvány kézbesítéséről haladéktalanul értesíti a belügyminisztériumot.

182. §
Résztvevők
Az eljárásban részt vevő fél az a hatóság, amely a politikai párt vagy politikai mozgalom a feloszlatásról vagy a tevékenységének felfüggesztéséről utolsó szakaszában döntött, az a politikai párt vagy politikai mozgalom, amelyet feloszlattak, vagy amelynek tevékenységét felfüggesztették, valamint a főügyész.

183. §
Döntéshozatal
A politikai párt vagy politikai mozgalom feloszlatásáról vagy tevékenysége felfüggesztéséről szóló eljárásban a megfelelően alkalmazandók e törvény hatodik fejezete ötödik részének rendelkezései.

184. §
Kézbesítés
Az alkotmánybíróság határozatát az eljárás résztvevőinek és a belügyminisztériumnak kézbesítik.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Eljárás a köztársasági elnök elleni vádiratról

185. §
Eljárási jogosultság vádirat benyújtására
A köztársasági elnök ellen az alkotmány szándékos megsértése vagy hazaárulás miatt az alkotmány 129. cikkelye 5. bekezdése alapján a nemzeti tanács nyújthat be vádiratot.

186. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői az alkotmány 129. cikkelye 5. bekezdése értelmében a nemzeti tanács és a köztársasági elnök.

Döntéshozatal

187. §
Egyéb előírások rendelkezéseinek alkalmazása
(1) A nemzeti tanács köztársasági elnök elleni, szándékos alkotmánysértés és hazaárulás miatti vádindítványáról való döntés során az alkotmánybíróságot csak a hazaárulás bűncselekményi elemei teljesülésének vizsgálata során köti a Büntető Törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyv 311. § szerint.
(2) A köztársasági elnök elleni vádemelésre irányuló eljárásban a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

188. §
Az alkotmánybíróság elítélő határozata az alkotmány 107. cikkelye szerint a köztársasági elnöki tisztség elvesztését, és az ezen tisztség ismételt megszerzésére való alkalmasság elvesztését jelenti.

TIZENHATODIK FEJEZET
Megfelelőségi eljárás rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről

189. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
Eljárási indítványt nyújthat be rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetése, és további azokhoz kötődő intézkedések alkotmánnyal vagy alkotmánytörvénnyel való összhangjáról az alkotmány 129. cikkelye 6. bekezdése alapján:
a) a nemzeti tanács képviselőinek legkevesebb ötöde,
b) a köztársasági elnök,
c) a kormány,
d) a főügyész.

190. §
A rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetése, és további azokhoz kötődő intézkedések alkotmánnyal vagy alkotmánytörvénnyel való összhangjáról az alkotmány 129. cikkelye 6. bekezdése alapján benyújtott eljárási indítvánnyal támadni lehet
a) a rendkívüli állapot kihirdetéséről szóló határozatot,
b) a rendkívüli állapot meghosszabbításáról szóló határozatot,
c) a szükségállapot kihirdetéséről szóló határozatot,
d) a szükségállapot meghosszabbításáról szóló határozatot,
e) az a), b), c) vagy d) pontokból következő határozatokat.

Eljárás megindítására irányuló indítvány

191. §
Az eljárás megindítására irányuló indítványt a megtámadott határozatot kibocsátó hatóság ellen kell benyújtani.

192. §
(1) Az eljárás megindítására irányuló javaslatnak a 43. § szerinti általános feltételeken túlmenően tartalmaznia kell
a) a megtámadott határozat meghatározását,
b) az okokat, amelyek miatt az indítványozó a megtámadott határozatot alkotmánnyal vagy alkotmányos törvénnyel ellentétesnek tartja.
(2) Az indítványozó, ha ez lehetséges, csatolja a megtámadott határozat egy példányát vagy feltünteti, hogy mikor és hogyan szerzett tudomást a határozatról.

193. §
Az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtásának határideje
Az eljárás megindítására irányuló indítvány öt napon belül lehet benyújtani
a) szükségállapot vagy rendkívüli állapot kihirdetésétől, ha a szükségállapotot vagy a rendkívüli állapotot kihirdető határozatot támadják,
b) szükségállapot meghosszabbításától vagy rendkívüli állapot meghosszabbításától, ha a szükségállapotot vagy a rendkívüli állapotot meghosszabbító határozatot támadják,
c) a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetéséről szóló határozatból következő támadott határozat kihirdetésétől vagy bejelentésétől,
d) a rendkívüli állapot vagy szükségállapot meghosszabbításáról szóló határozatból következő támadott határozat kihirdetésétől vagy bejelentésétől.

194. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői az indítványozó és a megtámadott határozatot kibocsátó hatóság. A kormánynak, ha nem indítványozó, eljárásba beavatkozó státusza van.

Döntéshozatal

195. §
Az alkotmánybíróság az eljárás megindítására irányuló javaslat kézbesítésétől számított 10 napon belül hoz határozatot.

196. §
(1) Ha az alkotmánybíróság arra a következtetésre jut, hogy a megtámadott határozat az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel összhangban van, ezt határozatban állapítja meg.
(2) Ha az alkotmánybíróság arra a következtetésre jut, hogy a megtámadott határozat az alkotmánnyal vagy az alkotmánytörvénnyel nincs összhangban, ezt határozatban állapítja meg, amelyben rögzíti, hogy a megtámadott határozat az alkotmány vagy az alkotmánytörvény mely rendelkezéseivel nincs összhangban, és a megtámadott határozatot megsemmisíti.

197. §
(1) A határozatot az eljárás résztvevőinek és a nemzeti tanács elnökének kézbesítik.
(2) A határozat rendelkező része, a csatolt különvéleményről szóló információval együtt a sajtóügynökség által kerül kihirdetésre.

TIZENHETEDIK FEJEZET
Eljárás a bírói tanács határozata elleni panaszról

198. §
Eljárási jogosultság panasz benyújtására
A bírói tanács az alkotmány 154.d cikkelye 2. bekezdése alapján hozott határozat ellen panaszt nyújthat be az alkotmány 129. cikkelye 7. bekezdése alapján:
a) a bíró, aki a bírói tanács határozata alapján nem teljesíti a bírói alkalmasság feltételeit, amelyek szavatolják, hogy a bírói tisztséget rendesen fogja végezni (a továbbiakban: „bírói alkalmasság előfeltételei”),
b) a Szlovák Köztársaság igazságügyi minisztere, ha a bírói tanács határozattal döntött, hogy a bíró teljesíti a bírói alkalmasság előfeltételeit, annak ellenére, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal dokumentumai ezt a következtetést nem igazolják.

199. §
Panasz
A bírói tanács határozata elleni panasznak az eljárási indítvány 43. § szerinti általános követelményein túlmenően tartalmaznia kell annak a bírói tanácsi határozatnak a megjelölését, amely ellen a panaszt benyújtották.

200. §
A bírói tanács határozata elleni panasz a 198. § a) bekezdése szerint halasztó hatályú.

201. §
A panasz benyújtásának határideje
A panaszos a bírói tanács határozata ellen a támadott bírói tanács határozatának kézbesítésétől számított 30 napon belül panasszal élhet.

202. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevője az a bíró, akire a bírói tanács megtámadott határozata vonatkozik, valamint a bírói tanács; a Szlovák Köztársaság igazságügyi minisztere résztvevő fél az eljárásban, ha az eljárás az ő javaslatára indult.

203. §
Panasz visszavonása
Ha a panaszos visszavonja panaszát, az alkotmánybíróság leállítja az eljárást. Az alkotmánybíróság a panasz visszavonásáról haladéktalanul értesítést küld az eljárás többi résztvevőjének.

204. §
Állásfoglalások bekérése
(1) Az alkotmánybíróság elnöke az érdemi döntés meghozatala előtt kikéri a bírói tanács véleményét, amelyhez a bírói tanács köteles csatolni a Nemzetbiztonsági Hivatal iratát, a bírói tanács támadott állásfoglalását, a bírói tanács szavazásáról készült jegyzőkönyvet, a bírói tanács ülésének jegyzőkönyvét, és a bírói tanács ülésről készült hangfelvételt.
(2) Az alkotmánybíróság elnöke a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatójának álláspontját is kikéri.
(3) Az alkotmánybíróság lehetővé teszi az eljárásban részt vevő felek számára, hogy az 1. bekezdés szerinti iratokból megállapításait észrevételezhessék, úgy, hogy harmadik személyek jogai ne sérüljenek, és az információforrást ne veszélyeztessék. Ha az alkotmánybíróság kérelmezi, a Nemzetbiztonsági Hivatal köteles engedélyezni, hogy az alkotmánybíróság betekinthessen azon anyagokba, amelyek alapján a bírói alkalmasság feltételeiről való döntéshez benyújtott dokumentumok származnak.

205. §
Döntéshozatal
Ha az alkotmánybíróság a panasznak helyt ad, a bírói tanács határozatát hatályon kívül helyezi és az ügyet a bírói tanács elé visszaküldi, ellenkező esetben a panaszt elutasítja és a bírói tanács határozatát megerősíti. Ha az alkotmánybíróság az ügyet visszaküldi a bírói tanács elé, a bírói tanács az alkotmánybíróság jogi véleményéhez kötve van.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET
Eljárás a nemzeti tanácsnak az amnesztia vagy az egyéni kegyelmi kérvény törlését kimondó határozata megfelelőségéről

206. §
Az alkotmánybíróság az alkotmány 129.a cikkelye szerinti ügyben indítvány nélkül indít eljárást, az eljárás a nemzeti tanácsnak az alkotmány 86. cikkelye i) bekezdése alapján elfogadott határozatának a törvénytárban való megjelenése napján kezdődik.

Az eljárás résztvevői és az érintett személy

207. §
Az eljárás résztvevője a nemzeti tanács.

208. §
(1) Az igazságügyi miniszter által képviselt kormány résztvevő félként van jelen, ha az amnesztiát törlő határozattal kapcsolatban jár el.
(2) A köztársasági elnök jogállása érintett személy, ha olyan határozattal kapcsolatban járnak el, amellyel az egyéni kegyelmet eltörölték.

209. §
Állásfoglalások bekérése
Az alkotmánybíróság elnöke az érdemi döntés előtt kikéri
a) a nemzeti tanács állásfoglalását, a nemzeti tanács határozata kapcsán tartott ülés vitájának felvételét az alkotmány 86. cikkelye i pontja alapján,
b) a köztársasági elnök álláspontját és
c) a kormány álláspontját; a kormány álláspontját az igazságügyi miniszter terjeszti elő.

Döntéshozatal

210. §
Az alkotmánybíróság teljes ülése érdemi döntést határozattal hoz. A határozatot a nemzeti tanácsnak és a kormánynak kézbesítik, ha amnesztiáról van szó, és a köztársasági elnöknek, ha egyéni kegyelmi kérvényről. Az alkotmánybíróság elnöke dönthet úgy, hogy az határozatot más személyeknek is kézbesítik.

211. §
Az alkotmánybíróság a nemzeti tanács amnesztiát vagy egyéni kegyelmet eltörlő határozatáról vagy annak egy részéről az eljárás megkezdésétől számított 60 napon belül dönt; ha az alkotmánybíróság ezen határidőn belül nem hoz döntést az alkotmánybíróság bíráinak egyszerű szavazattöbbségével, az eljárás leáll.

212. §
Az alkotmánybíróság döntése az eljárás leállításáról vagy az ügy elutasításáról (8. § 5. bekezdés) akadályozza az ügyet, ami kizárja a nemzeti tanács amnesztia vagy egyéni kérelem eltörléséről szóló határozata további, alkotmánybíróság általi felülvizsgálatát.

213. §
A nemzeti tanács határozata ügyében folytatott megfelelőségi eljárásra az alkotmány 86. cikkelyének i) pontja szerint megfelelően vonatkoznak a 74-93. § rendelkezései.

TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Az alkotmánybíróság előtti eljárás megújítása

214. §
Az alkotmánybíróság jogerős határozatát az e törvényben meghatározott feltételek mellett az alkotmánybíróság előtti eljárás megújítási indítványával támadható meg, ha valamely nemzetközi szervezet határozata alapján a Szlovák Köztársaságnak újbóli vizsgálati kötelezettsége keletkezett átvizsgálni egy alkotmánybíróság által korábban már elfogadott döntést. Az 55. § c) pontjának rendelkezései ebben az esetben nem alkalmazandók.

215. §
Eljárási jogosultság az eljárás megújítására irányuló indítvány benyújtására
Az alkotmánybíróság előtti eljárás megújítása iránti indítvány benyújtására az jogosult, aki a 214. §-ban foglalt ügyben az alkotmánybíróság előtti eljárásban résztvevő fél volt, és akinek a javára a nemzetközi szervezet testülete döntött.

216. §
Javaslat az eljárás megújítására
Az eljárás megújítására irányuló indítványnak az alkotmány 133. cikkelye alapján az eljárási indítvány 43. § szerinti általános követelményein túlmenően tartalmaznia kell a megnevezését
a) az alkotmánybírósági határozatnak, amely ellen irányul,
b) a nemzetközi szervezet testületének határozatát, amelyre támaszkodik.

217. §
Az eljárás megújítása iránti indítvány benyújtásának határideje
Az alkotmánybíróság előtti eljárás megújítására irányuló javaslatot a nemzetközi szervezet testületének határozata jogerőre emelkedésének napjától, illetve attól az időponttól számított hat hónapon belül lehet benyújtani, amikor az alkotmánybíróság előtti eljárás folytatásáról szóló javaslat alkalmazható volt.

218. §
Résztvevők
Az eljárás megújítására irányuló eljárás résztvevői az indítványozó és azon alkotmánybíróság előtti eljárás további résztvevői, amelynek megújítását indítványozzák.

Döntéshozatal

219. §
(1) Azon eljárás megújítására irányuló javaslatról, amely az alkotmánybíróság teljes ülésének határozata ellen irányul, az alkotmánybíróság teljes ülése dönt.
(2) Azon eljárás megújításáról, amely az alkotmánybíróság tanácsának határozata ellen irányul, az alkotmánybíróság egy másik tanácsa dönt.

220. §
(1) Ha az alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzetközi szervezet testületének határozatából nem keletkezik az alkotmánybíróság megtámadott határozata ismételt felülvizsgálatának kötelessége, az eljárás megújítására vonatkozó indítványt, mint láthatóan megalapozatlant, határozattal elutasítja.
(2) Ha az alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzetközi szervezet hatóságának határozatából következik az alkotmánybíróság megtámadott határozata ismételt felülvizsgálatának kötelessége, határozatával engedélyezi az eljárás megújítását, és az alkotmánybíróság megtámadott határozatát törli. Az alkotmánybíróság az alkotmánybíróság eredeti eljárásban hozott egyéb határozatait is megsemmisítheti, ha ez a nemzetközi szervezet testületének határozatában megfogalmazott jogi véleményből következik, és ez az eljárás folytatása céljának eléréséhez szükséges.
(3) Ha az eljárás megújítására irányuló indítvány alapján az alkotmánybíróság engedélyezi az eljárás megújítását, újra megtárgyalja az eredeti eljárás megindítására irányuló indítványt e törvény vonatkozó rendelkezései szerint, miközben a nemzetközi szervezet testülete határozatának jogi véleményéből indul ki.

HUSZADIK FEJEZET
Az alkotmánybíróság hatáskörei fegyelmi ügyekben

Fegyelmi ügyek

221. §
Eljárási jogosultság a fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
Az alkotmány 136. cikkelye 3. bekezdése értelmében a legfelsőbb bíróság elnöke, a legfelsőbb közigazgatási bíróság elnöke, a legfelsőbb bíróság alelnöke, vagy a legfelsőbb közigazgatási bíróság alelnöke ellen fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítványt a köztársasági elnök vagy az a külön jogszabály11) szerint fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítványt benyújtani jogosult személyek nyújthatnak be.

222. §
A fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtásának határideje
A fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtásának határidejét külön jogszabály12) szabályozza.

Döntéshozatal

223. §
Más előírások rendelkezéseinek alkalmazása
A legfelsőbb bíróság elnöke, a legfelsőbb közigazgatási bíróság elnöke, a legfelsőbb bíróság alelnöke, vagy a legfelsőbb közigazgatási bíróság alelnöke ellen fegyelmi eljárásban a megfelelően alkalmazandók a bírák fegyelmi felelősségéről szóló, a bíró fegyelmi felelősségét, a fegyelmi vétséget, a fegyelmi intézkedéseket, a fegyelmi felelősség megszűnését, a fegyelmi eljárás felfüggesztését és a fegyelmi tanács döntését szabályozó külön jogszabály rendelkezései.

224. §
A fegyelmi eljárás megindításáról az alkotmánybíróság határozattal dönt.

225. §
Az alkotmánybíróság határozata azon a napon lép hatályba, amikor az alkotmánybíróság a fegyelmi eljárás megindítására irányuló indítványról döntött. Az alkotmánybíróság határozatának írásos változatát az érintettnek késedelem nélkül kézbesíteni kell.

HUSZONEGYEDIK FEJEZET
A jogi előírások érvénytelenségére vonatkozó eljárás

230. §
A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban kiadott törvények és más jogi előírások, amelyek ellentétesek az alkotmánnyal, az alkotmánybíróság határozata törvénytárban való kihirdetésének napján hatályukat vesztik; érvénytelenségük az alkotmánybíróság határozatának a törvénytárban való kihirdetését követő kilencvenedik napon következik be.

231. §
Eljárási jogosultság az eljárás megindítására irányuló indítvány benyújtására
Jogszabály érvénytelensége miatti eljárás megindítása iránt, az alkotmány 152. cikkelye 2. és 3. bekezdése alapján indítványt nyújthat be:
a) a nemzeti tanács képviselőinek legkevesebb ötöde,
b) a köztársasági elnök
c) a kormány
d) a bíróság a tárgyalt üggyel összefüggésben,
e) a főügyész,
f) az emberjogi biztos, ha egy jogszabály további érvényesítése veszélyeztetheti az alapvető jogokat és szabadságokat.

232. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői az indítványozó és az a hatóság, amely jogosult a támadott jogi előírás módosítására vagy törlésére.

233. §
Döntéshozatal
A jogszabályok érvénytelensége miatti eljárásokban az e törvény ötödik része második fejezetének rendelkezései a megfelelően alkalmazandók.

HUSZONKETTEDIK FEJEZET
A közérdek védelmének és az összeférhetetlenség elkerülésének ügyében hozott határozatok felülvizsgálata

ELSŐ SZAKASZ
Közérdekvédelmi ügyben hozott határozat felülvizsgálata

234. §
(1) Az alkotmánybíróság felülvizsgálja, hogy a közérdek védelme és az összeférhetetlenség megelőzése tárgyában intézkedésre és döntéshozatalra jogosult hatóság (a továbbiakban: „illetékes hatóság”) döntése összhangban van-e az alkotmánnyal, valamint a közérdek védelmével és az összeférhetetlenség megelőzésével kapcsolatos vonatkozó jogi előírásokkal.
(2) Az alkotmánybíróság csak az illetékes hatóság azon tévedését veszi figyelembe, amely az indítványozó alapvető jogainak és szabadságainak sérelmét jelentette.

235. §
Eljárási jogosultság a határozat felülvizsgálatára irányuló indítvány benyújtása
A határozat 234. § szerinti felülvizsgálatára irányuló indítványt az a közszereplő nyújthatja be, akit az érintett közhatalmi szerv határozata érint.

236. §
Indítvány a határozat felülvizsgálatára
(1) Az illetékes hatóság megtámadott határozatát csatolni kell a határozat felülvizsgálatára irányuló javaslathoz.
(2) A közérdek védelme és az összeférhetetlenség megelőzése tárgyában hozott határozat felülvizsgálatára irányuló javaslat benyújtása halasztó hatályú.

237. §
Résztvevők
Az eljárás résztvevői az indítványozó és az illetékes hatóság.

Döntéshozatal

238. §
Az alkotmánybíróság a 234. § szerinti indítványról a kézbesítésétől számított 60 napon belül, zárt ülésen dönt.

239. §
(1) Az alkotmánybíróság határozattal megerősíti az illetékes hatóság döntését, ha azt a közérdek védelme és az összeférhetetlenség megelőzése tárgyában az alkotmánnyal és a vonatkozó jogszabályi szövegekkel összhangban lévőnek találja.
(2) Az alkotmánybíróság határozattal hatályon kívül helyezi az illetékes hatóság határozatát, és az ügyet további eljárásra visszaküldi, ha megállapítja, hogy
a) a határozat a közérdek védelme és az összeférhetetlenség megelőzése tárgyában nincs összhangban az alkotmánnyal vagy a vonatkozó jogszabályokkal,
b) a határozat felülvizsgálhatatlan, vagy
c) az illetékes hatóság nem megfelelően vagy helytelenül állapította meg a tényállást.
(3) Ha az alkotmánybíróság az illetékes hatóság határozatát hatályon kívül helyezi, és az ügyet további eljárásra visszaküldi, e hatóságot köti az alkotmánybíróság jogi véleménye.

240. §
Az alkotmánybíróság határozata végleges. Ez nem érvényes, ha a Szlovák Köztársaságot kötő nemzetközi szerződés elrendeli a köztisztviselő számára a nemzetközi szervezet hatóságához való fordulás lehetőségét a köztisztség vagy mandátum elvesztését kimondó határozat felülvizsgálata céljából, és ha a köztisztviselő a nemzetközi szervezet e hatóságához fordul az ilyen határozat felülvizsgálata céljából, a mandátum vagy a köztisztség elvesztését kimondó határozat csak akkor válik jogerőssé és végrehajthatóvá, ha a nemzetközi szervezet e hatóság ezt megerősíti.

MÁSODIK SZAKASZ
Rendbírság kirovásáról hozott intézkedés felülvizsgálata

241. §
(1) Az a személy, amelyre az illetékes hatóság bírságot szabott ki a közérdek védelme és az összeférhetetlenség korlátozása ügyében törvényes kötelessége teljesítésének elmulasztása miatt, a bírság kirovásától 15 napon belül az alkotmánybírósághoz fordulhat a határozatot felülvizsgálására irányuló indítvánnyal.
(2) Az illetékes hatóság bírság kiszabásáról szóló határozatának felülvizsgálatára irányuló indítvány előterjesztése halasztó hatályú.
(3) Ha az alkotmánybíróság felülvizsgálatot követően úgy találja, hogy a javaslat nem megalapozott, azt határozattal elutasítja.
(4) Ha az alkotmánybíróság a vizsgálatot követően megalapozottnak találja az indítványt, határozattal hatályon kívül helyezi az illetékes hatóság bírság kiszabásáról szóló határozatát. Ha a bírság összegét az alkotmány és a vonatkozó jogszabályi szövegek megsértésével szabták ki, az alkotmánybíróság az ügyet további eljárás céljából az illetékes hatósághoz is visszaküldi.
(5) A bírság kiszabásáról szóló határozat felülvizsgálatára irányuló indítványról az alkotmánybíróság az indítvány kézbesítésétől számított 60 napon belül dönt.
(6) Az alkotmánybíróság határozata végleges. Ha az alkotmánybíróság az illetékes hatóság határozatát hatályon kívül helyezi, és az ügyet további eljárásra visszaküldi, e hatóságot köti az alkotmánybíróság jogi véleménye.


HATODIK RÉSZ
Közös, átmeneti és záró rendelkezések

Záró rendelkezések

242. §
Tilos a gyülekezés az alkotmánybíróság épületeinek és azoknak a helyeknek a 100 méteres körzetében, ahol az alkotmánybíróság tárgyal.

243. §
(1) Az alkotmánybíróság szervezetének és eljárásának részleteit az alkotmánybíróság közigazgatási és tárgyalási rendje szabályozza, melyet az alkotmánybíróság teljes ülése hagy jóvá, és a törvénytárban kerül kihirdetésre.
(2) Az alkotmánybíróság teljes ülése fogadja el a munkatervet, és dönt annak változásairól és kiegészítéseiről. Az alkotmánybíróság munkaterve főként az alkotmánybíróság tanácsainak összetételét, az alkotmánybíróság tanácsa elnökének és további tagjainak meghatározásával, az alkotmánybíróság tanácsai illetékességének meghatározását az ügyek megtárgyalására, az alkotmánybíróságok tanácsai illetékességének meghatározását az alkotmánybíróság bírájának kizárásáról való döntésnél, az alkotmánybíróság tanácsa hiányzó vagy kizárt elnöke vagy tagja ideiglenes helyettesítésének módját, az alkotmánybíróság teljes ülésében vagy az alkotmánybíróság tanácsában az ügyek véletlenszerű kiosztásának módját, és az alkotmánybíróság teljes ülése és az alkotmánybíróság tanácsai tárgyalási napjainak meghatározását. Az alkotmánybíróság munkatervét, annak változásait és kiegészítéseit az alkotmánybíróság honlapján kell közzétenni.

244. §
E törvény céljaira második fokozatú felsőfokú jogi végzettségnek minősül a Szlovák Köztársaságban főiskola jogi karán, jogi képzési programon megszerzett második fokozatú felsőfokú végzettség, vagy külföldi főiskola által második fokozatú felsőfokú jogi végzettségről kiadott, elismert dokumentum; ha a felsőfokú végzettség először első fokozaton, ezt követően második fokozaton került megszerzésre, mindkét fokozaton megkövetelt, hogy az jogi végzettség legyen.

245. §
Az alkotmánybíróság hivatalának költségvetése a Szlovák Köztársaság költségvetésében önálló fejezetet képez.

Átmeneti rendelkezések

246. §
(1) Ha a továbbiakban nincs másként elrendelve, ez a törvény a 2019. február 28-ig megkezdett eljárásokra is vonatkozik.
(2) A 2019. február 28. előtti eljárásokban megtett intézkedések joghatásai továbbra is fennállnak.
(3) E törvény rendelkezéseit azokra a határidőkre kell alkalmazni, amelyek e törvény hatálybalépésének napján nem jártak le; ha azonban a törvény eddig hosszabb határidőt állapított meg, akkor a határidő csak ebben a későbbi határidőben jár le.

247. §
(1) Ha az alkotmánybíróság teljes ülése másként nem határoz, az alkotmánybíróság 2019. február 28-ig hatályos törvény alapján kiadott közigazgatási és eljárási szabályai olyan mértékben maradnak hatályban, amennyiben azok e törvénnyel nem ellentétesek, egészen az e törvény alapján, az alkotmánybíróság teljes ülése által elfogadott új igazgatási és tárgyalási rend elfogadásáig.
(2) Ha az alkotmánybíróság teljes ülése másként nem dönt, az alkotmánybíróság 2019. február 28-ig hatályos törvény alapján kiadott munkarendje érvényben marad, amennyiben az e törvénnyel nem ellentétes, egészen az új, e törvény értelmében, az alkotmánybíróság teljes ülése által elfogadott új munkarend elfogadásáig.

248. §
Az Alkotmánybíróság elutasítja az alkotmányjogi panaszt, ha a 2019. február 28-ig hatályos törvény szerint az alkotmányjogi panasz tárgyában folyó eljárásban, kezdeményezési eljárásban vagy panaszeljárásban már döntött az ügyben.

249. §
(1) A 2018. november 14-ig hatályos törvény alapján létrehozott alkotmánybírósági hivatal e törvény szerinti alkotmánybírósági hivatalnak minősül.
(2) Az alkotmánybíróság hivatala dolgozóinak a 2018. november 14-ig hatályos szabályozás szerint kialakított közalkalmazotti és foglalkoztatási feltételei megmaradnak.

250. §
(1) Az alkotmánybíróság bírájának munkaviszonya 2019. március 1-től a 21. § 1. bekezdése értelmében az állammal való különleges jogviszony.
(2) A 26. § rendelkezései vonatkoznak arra az alkotmánybírósági bírára is, aki 2019. február 28-ig az alkotmánybíróság bírájaként tevékenykedett, valamint az alkotmánybíróság ezen bírájának túlélőire is.
(3) 2019. március 1-től a túlélő hozzátartozói nyugdíj a túlélő hozzátartozói pótléka.

250.a §
A 2021. január 1-től hatályos kiigazításokra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(1) A tanácsok összetétele a 2021. január 1-től hatályos 11. § 2. bekezdése szerint először a 2024-es évre vonatkozó munkatervben változik.
(2) A 2021. január 1-től érvényes 49. § 3. bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak az alkotmánybíróság 2020. december 31-ig kinevezett bíráira.

251. §
Megszüntető rendelkezések
Hatályát veszti a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 38/1993. sz. törvénye a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságáról, az eljárásról, bírái jogállásáról a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 293/1995. sz. törvénye, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának Tt. 398/1998. sz. határozata, a Tt. 97/1999. sz. törvénye, a Tt. 226/2000. sz. törvénye, a Tt. 124/2002. sz. törvénye, a Tt. 514/2003. sz. törvénye, a Tt. 551/2003. sz. törvénye, a Tt. 324/2004. sz. törvénye, a Tt. 586/2004. sz. törvénye, a Tt. 546/2005. sz. törvénye, a Tt. 94/2006. sz. törvénye, a Tt. 122/2006. sz. törvénye, a Tt. 71/2008. sz. törvénye, a Tt. 520/2008. sz. törvénye, a Tt. 400/2009. sz törvénye, a Tt. 400/2009. sz törvénye, a Tt. 102/2010. sz. törvénye, a Tt. 33/2011. sz. törvénye, a Tt. 79/2012. sz. törvénye, a Tt. 114/2013. sz. törvénye, a Tt. 402/2013. sz. törvénye, a Tt. 195/2014. sz. törvénye, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának Tt. 331/2014 .sz. határozata, a Tt. 353/2014. sz. törvénye, a Tt. 402/2015. sz. törvénye, a Tt. 125/2016. sz. törvénye, a Tt. 55/2017. sz. törvénye, és Tt. 72/2017. sz. törvénye és a Tt. 314/2018. sz. törvénye által módosítva.


IX. cikkely
E törvény 2018. november 15-én lép hatályba, kivéve az I. cikkely 1-13. § és 16-28. §, és 32-248. §, és 250-251. §, a II. cikkelyt, a VI-VIII. cikkelyeket, amelyek 2019. március 1-jén lépnek hatályba.


Andrej Kiska s. k.
Andrej Danko s. k.
Peter Pellegrini s. k.


1) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának többször módosított Tt. 350/1996. sz. törvénye a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának tárgyalási rendjéről 116.a §.
2) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 120/1993. sz törvénye a Szlovák Köztársaság némelyik közjogi méltóságának bérezéséről 16-19. §
3) A többször módosított Tt. 385/2000. sz. törvénye a bírákról és az ülnökökről 95. §.
A többször módosított Tt. 154/2001. sz. törvénye az ügyészekről és az ügyészségi fogalmazókról.
4) A többször módosított Tt. 55/2017 sz. törvénye az állami szolgálatról.
5) A Tt. 55/2017. sz. törvénye 150. §.
6) A többször módosított Tt. 55/2017. sz. törvény 127. §, 157. és 159. §.
7) A többször módosított Tt. 552/2003. sz. törvény a közérdekű munkáról.
8) A többször módosított Tt. 553/2003. sz. törvény a közérdekű munkát végző alkalmazottak jutalmazásáról.
9) A Tt. 545/2005. sz. alkotmánytörvénnyel módosított Tt. 357/2004. sz. alkotmánytörvény a közérdek védelméről a köztisztviselők munkavégzése során 10. cikkely 2-4. bekezdés.
A Tt. 402/2013. sz. törvénye az elektronikus kommunikáció szabályozásáról és a postai szolgáltatásokról és a Közlekedési Hivatalról 6. § 2. és 3. bekezdés
10) A Szlovák Nemzeti Tanács többször módosított 71/1992. sz. törvénye a bírósági illetékekről és az erkölcsi bizonyítvány kiadásának illetékéről.
11) A többször módosított Tt. 385/2000. sz. törvény 120. § 2. bekezdés.
12) A többször módosított Tt. 385/2000. sz. törvény 120. § 4. bekezdése.


A Tt. 314/2018. sz. törvényének 1. sz. melléklete
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HIVATALÁBAN ÁLLAMI ALKALMAZÁSBAN ÁLLÓ ALKALMAZOTTAK FIZETÉSI OSZTÁLYAINAK JELLEMZŐI

1. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: előadó
Képzettségi előfeltételek: középfokú szakképzettség és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg
Tevékenységek:
1.01 Kiszolgálói munka vagy rutinmunka utasítások szerint vagy a szokásos eljárás szerint pontosan meghatározott kimenetekkel.
1.02 Egyszerű adminisztratív munka, gazdasági-adminisztratív munka vagy gazdasági munkavégzés pontos folyamatok és utasítások szerint.
1.03 Támogató és ismétlődő tevékenység egy pontosan meghatározott területen.
1.04 Részdokumentumok döntéshozatalra való előkészítésének rutintevékenysége, általában pontos folyamatok és részletes utasítások szerint feldolgozott, teljes körű információkkal.

2. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: önálló előadó
Képzettségi előfeltételek: középfokú szakképzettség vagy általános középfokú végzettség és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg.
Tevékenységek:
2.01 Ismétlődő tevékenység változó információkkal, keretutasítások vagy bevett eljárás szerint feldolgozva, pontosan meghatározott kimenetekkel.
2.02 Ismétlődő tevékenység a dokumentumok elkészítésében.
2.03 Önálló tevékenység meghatározott tárgyterületen.
2.04 A meghatározott napirend kezelése szükség szerint, a felettes pontos utasításai szerint.

3. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: szakelőadó
Képzettségi előfeltételek: középfokú szakképzés vagy középfokú általános iskolai végzettség és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg.
Tevékenységek:
3.01 Támogató tevékenység a döntéshozatali dokumentumok előkészítésében vagy a meglévő szabványok között kezelhető közigazgatási eljárások előkészítésében.
3.02 Kevésbé összetett menetrendek önálló biztosítása, meghatározott körben, meghatározott kötődési körrel az elvégzett tevékenységek körén belül, esetlegesen együttműködve az illetékes részlegen belüli szervezeti egységekkel.
3.03 Önálló tevékenység meghatározott tárgyterületen.
3.04 Az adminisztratív és egyéb rendszeresen ismétlődő folyamatok önálló kezelése szükség szerint és a felettes utasításai szerint.

4. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: főelőadó
Képzettségi előfeltételek: középfokú szakképzés vagy középfokú általános iskolai végzettség és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg.
Tevékenységek:
4.01 Egy pontosan meghatározott területen az állami alkalmazotti viszonyokkal kapcsolatos folyamatok önálló szakmai ügyintézése.
4.02 Átfogó szakmai folyamatok önálló feldolgozása.
4.03 Egy tényszerűen meghatározott területen átfogó szakmai folyamatok önálló feldolgozása, amely az irányítás, a döntéshozatal, az ellenőrzés vagy a szakértői véleményezéshez szükséges dokumentumok alapját képezheti.
4.04 Rendszeres, más szervezeti egységekkel való együttműködést megkövetelő szakmai tevékenység.
4.05 Önálló tevékenység a szakmai továbbképzés és tevékenységek megvalósítása terén egy pontosan meghatározott területen.
4.06 Átfogó szakmai folyamatok önálló feldolgozása a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága határozatainak előkészítése során.

5. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: tanácsos
Képzettségi előfeltételek: középfokú végzettség, felsőfokú szakképzettség vagy első fokozatú felsőfokú végzettség és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg.
Tevékenységek:
5.01 Meghatározott tárgyterületen önálló szakmai tevékenység végzése vagy szakvélemény részdokumentumainak elkészítésére irányuló szakmai tevékenység meghatározott tárgyterületen.
5.02 Ellenőrző tevékenység meghatározott területen.
5.03 Önálló koordinációs tevékenység átfogó szakmai folyamatok ügyintézése területén.
5.04 Támogató tevékenység meghatározott szakmai folyamatok irányítását és koordinálását szolgáló dokumentumok kidolgozásában.

6. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: önálló tanácsos
Képzettségi előfeltételek: első fokozatú felsőfokú végzettség vagy második fokozatú felsőfokú végzettség, és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg.
Tevékenységek:
6.01 Az állami alkalmazottak jogi viszonyainak biztosítása terén végzett önálló szakmai tevékenység.
6.02 A pontosan meghatározott folyamatokhoz kapcsolódó javaslatok, dokumentumok önálló szakmai feldolgozása, a meghatározott részlegen belüli ellenőrzés és felügyelet gyakorlása.
6.03 Önálló szakmai tevékenység intézkedések tervezésében vagy önálló értékelésben és szakmai vélemények kidolgozásában egy pontosan meghatározott területen.
6.04 Koordinációs, elemző és ellenőrző tevékenység egy pontosan meghatározott területen.
6.05 Módszertani és szervezői tevékenység.

7. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: szaktanácsos
Képzettségi előfeltételek: első fokozatú felsőfokú végzettség vagy második fokozatú felsőfokú végzettség, és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg.
Tevékenységek:
7.01 Az állami alkalmazottak jogi viszonyainak biztosítása terén végzett koordinációs és módszertani tevékenység.
7.02 Szakmai specializált tevékenységek végzése során koordinációs és módszertani tevékenység.
7.03 Elemző tevékenység, beleértve az eredmények értékelését, és javaslatok előkészítését meghatározott területen való döntésekhez.
7.04 Az Alkotmánybírósági határozatok és rendeletek tára kiadásának koordinálása, szakmai szerkesztői-szervezési biztosítása.
7.05 Önálló tevékenység a megfelelő eljárás kiválasztásával
7.06 Koncepcionális és koordinációs tevékenység komplex szakmai jogi és információs anyagok biztosítása területén a döntéshozatali dokumentumok előkészítéséhez.
7.07 Szakirányú szakmai tevékenység a közalkalmazotti jogviszony alkalmazását biztosító szolgálati szabályzat megalkotása terén.
7.08 Rendszer- és fejlesztési tevékenység az állami informatikai rendszer részei egyedi feladatainak megoldásában.
7.09 Szakirányú szakmai tevékenység, amely rendszeres szakmai együttműködést igényel más szervezeti egységekkel.
7.10 Döntéshozatali tevékenység pontosan meghatározott területeken.
7.11 Szakirányú szakmai tevékenység meghatározott tevékenységekben.

8. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: főtanácsos
Képzettségi előfeltételek: második fokozatú felsőfokú végzettség és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg.
Tevékenységek:
8.01 Koncepcionális és koordinációs tevékenység az alkotmánybíróság állami ügyeinek biztosításában.
8.02 Az állami alkalmazotti viszonyok megalkotása.
8.03 Specializált szakmai és koordinációs tevékenység az Alkotmánybíróság állami ügyeinek ellátásában különböző, pontosan meghatározott területeken, szekciókban.
8.04 Koncepcionális és koordinációs tevékenység a specializált tevékenységek végzése terén.
8.05 Koncepció megalkotása és koordinációs tevékenység az Alkotmánybíróság informatikai rendszere területén az állami informatikai rendszer megvalósításához kapcsolódóan.
8.06 Szakirányú szakmai és döntéshozatali tevékenység a különböző tevékenységi területeken és szervezeti egységeken belül.
8.07 Koncepcionális, koordinációs és módszertani tevékenység szakmai specializált tevékenységek területén.

9. FIZETÉSI OSZTÁLY
Tisztség: államtanácsos
Képzettségi előfeltételek: második fokozatú felsőfokú végzettség, és külön képzettségi előfeltétel, ha azt külön jogszabály állapítja meg.
Tevékenységek:
9.01 Szakvélemények és szakvélemények alkotó kidolgozása, az alkotmánybírósági döntéshez dokumentumok előkészítése, kidolgozása.
9.02 Elemző tevékenység, szakértői vélemények, elemzések és vélemények kidolgozása, komplex tájékoztatás, az Alkotmánybíróság döntéséhez dokumentumok előkészítése, kidolgozása.
9.03 Koncepcionális, koordináló és módszeres szakmai tevékenység.
9.04 Önálló, döntéshozó és alkotó tevékenység a szervezeti egységen belül.
9.05 Kötelező érvényű dokumentumok és javaslatok létrehozására irányuló specializált szakmai tevékenység egy meghatározott szakmai területen.
9.06 Alkotó, koncepcionális és döntéshozó tevékenység a közszolgálat különböző részlegein, amelynek célja végső kimenetekért felelős szakmai koncepciók kialakítása.
9.07 Irányító és szakmai tevékenység.
9.08 Koncepcionális és rendszerszintű tevékenység egy speciális folyamat végrehajtásában, felelősséggel a döntésekért.
9.09 Szakirányú szakmai tevékenység szolgálati szabályzatok és egyéb kötelező erejű jogszabályok megalkotása, véleményeztetése területén.

A Tt. 314/2018 sz. törvényének 2. sz. melléklete
AZ ÁLLAMI ALKALMAZOTTAK BÉREZÉSE AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HIVATALÁBAN
(euróban, havonta)

Fizetési osztály
Fizetési tarifa
1. 514,00
2. 544,50
3. 594,50
4. 636,00
5. 757,50
6. 812,50
7. 909,50
8. 1082,00
9. 1249,00
Časová verzia od 1. decembra 2022 do 31. decembra 2024

314/2018 Z. z.

Zákon

z 24. októbra 2018

O ÚSTAVNOM SÚDE SLOVENSKEJ REPUBLIKY

a o zmene a doplnení niektorých zákonov


Zmena:
413/2019 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2020
415/2020 Z. z. s účinnosťou od 29. decembra 2020
423/2020 Z. z. s účinnosťou od 1. januára 2021
423/2020 Z. z. s účinnosťou od 1. augusta 2021
398/2022 Z. z. s účinnosťou od 1. decembra 2022


Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:


Čl. I

PRVÁ ČASŤ
Základné ustanovenia

§ 1
Predmet úpravy
Tento zákon upravuje organizáciu Ústavného súdu Slovenskej republiky (ďalej len „ústavný súd“), postavenie jeho sudcov, postavenie Kancelárie Ústavného súdu Slovenskej republiky (ďalej len „kancelária ústavného súdu“) a konanie pred ústavným súdom.

§ 2
Postavenie a sídlo ústavného súdu
(1) Ústavný súd je nezávislým súdnym orgánom ochrany ústavnosti.
(2) Sídlom ústavného súdu je mesto Košice.


DRUHÁ ČASŤ
Organizácia, riadenie a rozhodovanie ústavného súdu

§ 3
Zloženie ústavného súdu
(1) Ústavný súd sa skladá z 13 sudcov ústavného súdu, z ktorých jeden je predsedom ústavného súdu a jeden podpredsedom ústavného súdu.
(2) Predsedu ústavného súdu a podpredsedu ústavného súdu vymenúva zo sudcov ústavného súdu prezident Slovenskej republiky (ďalej len „prezident“).

§ 4
Predseda ústavného súdu
(1) Ústavný súd riadi predseda ústavného súdu.
(2) Predseda ústavného súdu
a) koná v mene ústavného súdu a zastupuje ho navonok,
b) zabezpečuje riadny chod ústavného súdu prostredníctvom kancelárie ústavného súdu,
c) prijíma sľub zvoleného kandidáta na funkciu prezidenta,
d) na základe oznámenia prezidenta písomne oznamuje predsedovi Národnej rady Slovenskej republiky skutočnosť, že prezident sa vzdal svojej funkcie,
e) plní ďalšie úlohy, ktoré mu ukladá zákon.
(3) Ak nie je prítomný predseda ústavného súdu ani podpredseda ústavného súdu alebo ak nie je nikto vymenovaný do funkcie predsedu ústavného súdu ani do funkcie podpredsedu ústavného súdu, neodkladné úlohy predsedu ústavného súdu vykoná ten zo služobne najstarších sudcov ústavného súdu, ktorý je vekom najstarší, ak nebol poverený sudca ústavného súdu podľa odseku 4.
(4) Predseda ústavného súdu môže písomne poveriť plnením úloh predsedu ústavného súdu v určenom rozsahu aj niektorého zo sudcov ústavného súdu.

§ 5
Podpredseda ústavného súdu
(1) Podpredseda ústavného súdu dočasne vykonáva právomoci predsedu ústavného súdu, ak predseda ústavného súdu nie je vymenovaný.
(2) Podpredseda ústavného súdu zastupuje predsedu ústavného súdu, ak predseda ústavného súdu
a) poverí podpredsedu ústavného súdu zastupovaním alebo
b) nemôže svoju funkciu vykonávať; o zastupovaní v takom prípade rozhodne na návrh podpredsedu ústavného súdu plénum ústavného súdu.

§ 6
Rozhodovanie ústavného súdu
(1) Ústavný súd rozhoduje v pléne alebo v senátoch.
(2) Vec na rozhodnutie pléna ústavného súdu alebo senátu ústavného súdu pripravuje a na zasadnutí pléna ústavného súdu alebo senátu ústavného súdu o nej referuje sudca ústavného súdu, ktorému bola vec pridelená podľa § 46 (ďalej len „sudca spravodajca“), ak tento zákon v § 7 alebo v § 13 neustanovuje inak. V zložitých veciach môže predseda ústavného súdu alebo predseda senátu ústavného súdu určiť ďalšieho sudcu ústavného súdu ako spoluspravodajcu.

Plénum ústavného súdu

§ 7
(1) Ústavný súd rozhoduje v pléne
a) vo veciach ustanovených v čl. 105 ods. 2, čl. 107, čl. 125 ods. 1 písm. a) a b), čl. 125a ods. 1, čl. 125b ods. 1, čl. 126, čl. 128, čl. 129 ods. 2 až 7, čl. 129a, čl. 136 ods. 2 a 3, čl. 138 ods. 2 písm. b) a c) a čl. 152 ods. 2 a 3 Ústavy Slovenskej republiky (ďalej len „ústava“),
b) o zjednocovaní právnych názorov senátov ústavného súdu,
c) o vylúčení sudcu ústavného súdu pre jeho zaujatosť, ak ide o vec patriacu do pôsobnosti pléna ústavného súdu,
d) o obnove konania podľa čl. 133 ústavy, ak sa týka veci patriacej do pôsobnosti pléna ústavného súdu,
e) o spojení vecí patriacich do pôsobnosti senátu ústavného súdu, ak ide o veci prerokúvané v rôznych senátoch ústavného súdu,
f) o disciplinárnej zodpovednosti sudcu ústavného súdu a o uložení disciplinárneho trestu sudcovi ústavného súdu.
(2) V pléne rozhoduje ústavný súd aj o
a) úprave svojich vnútorných pomerov,
b) návrhu rozpočtu kancelárie ústavného súdu.
(3) Vo veciach uvedených v odseku 1 písm. f) a v odseku 2 rozhoduje plénum ústavného súdu na základe návrhu rozhodnutia predloženého predsedom ústavného súdu, ak tento zákon v § 27 neustanovuje inak.

§ 8
(1) Plénum ústavného súdu sa skladá zo všetkých sudcov ústavného súdu.
(2) Zasadnutie pléna ústavného súdu zvoláva, jeho program určuje a rokovanie vedie predseda ústavného súdu. Predseda ústavného súdu zvolá zasadnutie pléna ústavného súdu bezodkladne aj vtedy, ak o to požiada nadpolovičná väčšina sudcov ústavného súdu.
(3) Rokovanie pléna ústavného súdu vedie predseda ústavného súdu tak, aby sa prerokovali všetky otázky a aby sa každý sudca ústavného súdu mohol k veci vyjadriť a vo veci rozhodnúť v súlade so svojím právnym názorom a svedomím.
(4) Ústavný súd je spôsobilý v pléne konať a uznášať sa, ak je na rokovaní a rozhodovaní pléna ústavného súdu prítomná aspoň nadpolovičná väčšina všetkých sudcov ústavného súdu. Každý sudca ústavného súdu prítomný na rokovaní pléna je povinný hlasovať za niektorý z predložených návrhov, aj keď bol v niektorej predchádzajúcej otázke prehlasovaný; zdržať sa hlasovania nie je prípustné.
(5) Plénum ústavného súdu sa uznáša nadpolovičnou väčšinou hlasov všetkých sudcov ústavného súdu.

§ 9
(1) Rokovanie pléna ústavného súdu je neverejné; ustanovenie odseku 2 tým nie je dotknuté.
(2) Na rokovaní pléna ústavného súdu sa môžu zúčastniť zamestnanci kancelárie ústavného súdu a ďalšie osoby, ktorých prítomnosť je nevyhnutná z procesných dôvodov, ak ich na rokovanie pléna prizve predseda ústavného súdu alebo o tom rozhodne plénum ústavného súdu.
(3) Porada a hlasovanie pléna o rozhodnutí sú vždy neverejné; ak sa vo veci konalo verejné ústne pojednávanie, môže sa na porade a hlasovaní zúčastniť len sudca ústavného súdu, ktorý bol prítomný na pojednávaní. Na začiatku porady o veci referuje sudca spravodajca, po ktorom podá svoje stanovisko prípadný spoluspravodajca; títo zároveň navrhnú, ako má ústavný súd o návrhu na začatie konania rozhodnúť. Potom nasleduje rozprava, v ktorej môže každý zo sudcov ústavného súdu podať iný návrh na rozhodnutie, ktorého dôvody zároveň stručne prednesie. Po skončení rozpravy sa hlasuje.
(4) Predseda ústavného súdu určí poradie, v akom sa o podaných návrhoch hlasuje; na žiadosť niektorého z prítomných sudcov ústavného súdu o tom rozhodne plénum hlasovaním. Sudca ústavného súdu hlasuje tak, že sa vyjadrí, či je za návrh alebo proti návrhu. Služobne mladší sudcovia ústavného súdu hlasujú pred služobne staršími sudcami ústavného súdu a predseda ústavného súdu hlasuje posledný.
(5) Ak žiaden návrh nezískal podporu potrebnej väčšiny (§ 8 ods. 5), hlasovanie sa opakuje tak, že predseda ústavného súdu na základe priebehu rozpravy rozdelí návrhy na jednotlivé časti alebo jednotlivé sporné otázky, o ktorých sa hlasuje jednotlivo. Rozhodnutie o takejto otázke zaväzuje sudcov ústavného súdu pri hlasovaní o ďalších častiach alebo ďalších sporných otázkach návrhu.

Senát ústavného súdu

§ 10
V senáte rozhoduje ústavný súd vo veciach, ktoré nepatria do pôsobnosti pléna ústavného súdu.

§ 11
(1) Senát ústavného súdu sa skladá z troch sudcov ústavného súdu, z ktorých jeden je predsedom senátu ústavného súdu.
(2) Zloženie senátov ústavného súdu a zastupovanie ich členov určuje na obdobie aspoň jedného roka plénum ústavného súdu v rozvrhu práce. Zmenu v zložení senátu ústavného súdu možno počas tohto obdobia vykonať, len ak sa zmení zloženie ústavného súdu. Zloženie všetkých senátov ústavného súdu sa musí po uplynutí troch po sebe nasledujúcich rokov zásadným spôsobom obmeniť.
(3) Zasadnutie senátu ústavného súdu zvoláva, jeho program určuje a rokovanie vedie predseda senátu ústavného súdu.
(4) Predsedu senátu ústavného súdu volí senát ústavného súdu zo svojich členov. Funkčné obdobie predsedu senátu ústavného súdu je 12 mesiacov, ak v rozvrhu práce nie je určené inak.
(5) Predseda senátu ústavného súdu vedie rokovanie senátu ústavného súdu tak, aby sa prerokovali všetky otázky a aby sa všetci jeho členovia mohli k veci vyjadriť a vo veci rozhodnúť v súlade so svojím právnym názorom a svedomím.
(6) Ústavný súd je spôsobilý v senáte konať a uznášať sa, ak sú na rokovaní a rozhodovaní senátu ústavného súdu prítomní všetci jeho členovia. Hlasovať sú povinní všetci členovia senátu ústavného súdu.
(7) Senát ústavného súdu sa uznáša nadpolovičnou väčšinou hlasov svojich členov.

§ 12
Na rokovanie senátu ústavného súdu sa použije § 9 rovnako.

§ 13
Zjednocovanie právnych názorov senátov ústavného súdu
(1) Ak senát ústavného súdu v rámci svojej rozhodovacej činnosti dospeje k právnemu názoru odlišnému od právneho názoru vyjadreného už v rozhodnutí niektorého zo senátov ústavného súdu, sudca spravodajca predloží plénu ústavného súdu návrh na zjednotenie právnych názorov. Plénum ústavného súdu rozhodne o zjednotení právnych názorov uznesením. Senát ústavného súdu je v ďalšom konaní viazaný uznesením pléna ústavného súdu.
(2) V konaní pred plénom ústavného súdu podľa odseku 1 zostáva sudcom spravodajcom sudca ústavného súdu, ktorý bol sudcom spravodajcom v tejto veci v senáte ústavného súdu.
(3) Predseda ústavného súdu predloží plénu ústavného súdu návrh na zjednotenie právnych názorov, ak sa zistí, že senát ústavného súdu sa svojím rozhodnutím odchýlil od právneho názoru vyjadreného už v rozhodnutí niektorého zo senátov ústavného súdu. Plénum ústavného súdu rozhodne o zjednotení právnych názorov uznesením. Týmto uznesením sú senáty ústavného súdu viazané pri rozhodovaní ďalších obdobných vecí.
(4) V konaní pred plénom ústavného súdu podľa odseku 3 je sudcom spravodajcom predseda ústavného súdu.


TRETIA ČASŤ
Sudcovia ústavného súdu

Ustanovovanie sudcov ústavného súdu do funkcie

§ 14
(1) Ak čl. 134 ods. 2 ústavy neustanovuje inak, sudcov ústavného súdu vymenúva na návrh Národnej rady Slovenskej republiky (ďalej len „národná rada“) prezident.
(2) Národná rada navrhuje dvojnásobný počet kandidátov na sudcov ústavného súdu, ktorých má prezident vymenovať.
(3) Za bezúhonnú sa nepovažuje fyzická osoba, ktorá bola právoplatne odsúdená za úmyselný trestný čin, a to aj v prípade, ak jej bolo odsúdenie za úmyselný trestný čin zahladené, alebo na ktorú sa hľadí, akoby nebola pre takýto trestný čin odsúdená. Bezúhonnosť sa preukazuje odpisom registra trestov. Na účel preukázania bezúhonnosti fyzická osoba poskytne údaje potrebné na vyžiadanie odpisu registra trestov; tieto údaje oprávnená osoba bezodkladne zašle v elektronickej podobe prostredníctvom elektronickej komunikácie Generálnej prokuratúre Slovenskej republiky na vydanie odpisu registra trestov.
(4) Funkčné obdobie sudcu ústavného súdu začína plynúť dňom zloženia sľubu sudcu ústavného súdu.

§ 15
(1) Návrhy na voľbu kandidátov na sudcov ústavného súdu môžu podať národnej rade
a) poslanci Národnej rady Slovenskej republiky (ďalej len „poslanci národnej rady“),
b) vláda Slovenskej republiky (ďalej len „vláda“),
c) predseda ústavného súdu,
d) predseda Súdnej rady Slovenskej republiky (ďalej len „predseda súdnej rady“),
e) najmenej päť členov Súdnej rady Slovenskej republiky,
f) predseda Najvyššieho súdu Slovenskej republiky (ďalej len „predseda najvyššieho súdu“),
g) predseda Najvyššieho správneho súdu Slovenskej republiky (ďalej len „predseda najvyššieho správneho súdu“),
h) generálny prokurátor Slovenskej republiky (ďalej len „generálny prokurátor“),
i) verejný ochranca práv,
j) profesijné organizácie právnikov,
k) vedecké inštitúcie pôsobiace v oblasti práva.
(2) Návrh na voľbu kandidáta na sudcu ústavného súdu okrem náležitostí podľa osobitného predpisu1) obsahuje
a) označenie navrhovateľa,
b) predmet návrhu,
c) listiny preukazujúce, že uchádzač o funkciu sudcu ústavného súdu spĺňa podmienky na vymenovanie za sudcu ústavného súdu,
1. originál alebo úradne overenú kópiu listiny osvedčujúcej meno, priezvisko, vek, štátne občianstvo Slovenskej republiky a trvalý pobyt na území Slovenskej republiky,
2. originál alebo úradne overenú kópiu listiny preukazujúcej dosiahnuté vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa,
3. doklady, z ktorých vyplýva, že uchádzač o funkciu sudcu ústavného súdu je najmenej 15 rokov činný v právnickom povolaní,
4. vyhlásenie uchádzača o funkciu sudcu ústavného súdu, že nie je členom politickej strany alebo politického hnutia, a ak je, vyhlásenie, že pred zložením sľubu sa vzdá členstva v politickej strane alebo politickom hnutí,
5. vyhlásenie uchádzača o funkciu sudcu ústavného súdu, že nevykonáva funkciu alebo činnosť, výkon ktorej je nezlučiteľný s výkonom funkcie sudcu ústavného súdu, a ak vykonáva, vyhlásenie, že ešte pred zložením sľubu sa vzdá takejto funkcie alebo činnosti,
d) dátum vyhotovenia návrhu a podpis navrhovateľa.
(3) Návrh na voľbu kandidátov na sudcov ústavného súdu musí byť odôvodnený a jeho prílohou musí byť motivačný list osoby navrhovanej na kandidáta na sudcu ústavného súdu.

§ 16
Sudca ústavného súdu skladá do rúk prezidenta sľub podľa čl. 134 ods. 4 ústavy. Odmietnutie zloženia sľubu alebo zloženie sľubu s výhradou má za následok zánik funkcie sudcu ústavného súdu. Zloženie sľubu potvrdí sudca ústavného súdu svojím podpisom na listine s textom sľubu; na tejto listine musí byť uvedený dátum zloženia sľubu.

Zánik funkcie sudcu ústavného súdu

§ 17
(1) Sudcovi ústavného súdu zaniká jeho funkcia uplynutím funkčného obdobia, na ktoré bol vymenovaný.
(2) Pred uplynutím funkčného obdobia zaniká sudcovi ústavného súdu jeho funkcia
a) vzdaním sa funkcie,
b) odvolaním z funkcie,
c) k poslednému dňu mesiaca, v ktorom sudca ústavného súdu dosiahol vek 72 rokov, alebo
d) smrťou alebo vyhlásením za mŕtveho.
(3) Ak sudcovi ústavného súdu zanikne jeho funkcia pred uplynutím funkčného obdobia, prezident vymenuje iného sudcu ústavného súdu na nové funkčné obdobie podľa čl. 134 ods. 2 ústavy.

§ 18
Sudca ústavného súdu sa môže svojej funkcie vzdať písomným oznámením predsedovi ústavného súdu. Jeho funkcia v takom prípade zaniká uplynutím kalendárneho mesiaca, v ktorom bolo písomné oznámenie o vzdaní sa funkcie doručené predsedovi ústavného súdu.

§ 19
(1) Prezident sudcu ústavného súdu odvolá
a) na základe právoplatného odsudzujúceho rozsudku za úmyselný trestný čin alebo ak bol sudca ústavného súdu právoplatne odsúdený za trestný čin a súd nerozhodol v jeho prípade o podmienečnom odložení výkonu trestu odňatia slobody,
b) na základe disciplinárneho rozhodnutia ústavného súdu za čin, ktorý je nezlučiteľný s výkonom funkcie sudcu ústavného súdu,
c) ak mu ústavný súd oznámil, že sudca ústavného súdu sa nezúčastňuje na konaní ústavného súdu dlhšie ako jeden rok alebo
d) ak zanikla voliteľnosť sudcu ústavného súdu do národnej rady.
(2) Funkcia sudcovi ústavného súdu zaniká nasledujúci deň po dni doručenia rozhodnutia prezidenta o jeho odvolaní z funkcie sudcu ústavného súdu.
(3) Predseda ústavného súdu bezodkladne zašle prezidentovi
a) právoplatný rozsudok, ktorým súd odsúdil sudcu ústavného súdu za spáchanie úmyselného trestného činu,
b) právoplatný rozsudok, ktorým súd odsúdil sudcu ústavného súdu za spáchanie trestného činu, ak súd nerozhodol o podmienečnom odložení výkonu trestu odňatia slobody,
c) disciplinárne rozhodnutie ústavného súdu, z ktorého vyplýva, že sudca ústavného súdu spáchal čin, ktorý je nezlučiteľný s výkonom funkcie sudcu ústavného súdu,
d) oznámenie, že sudca ústavného súdu sa nezúčastňuje na konaní ústavného súdu dlhšie ako jeden rok,
e) oznámenie, že zanikla voliteľnosť sudcu ústavného súdu do národnej rady.
(4) Orgán verejnej moci, ktorý pri výkone svojej právomoci získa informáciu alebo vydá rozhodnutie významné pre splnenie povinnosti predsedu ústavného súdu ustanovenej v odseku 3 písm. a), písm. b) alebo písm. e), je povinný bezodkladne takúto informáciu oznámiť alebo takéto rozhodnutie zaslať predsedovi ústavného súdu.

Postavenie sudcov ústavného súdu, ich práva a povinnosti

§ 20
(1) Sudca ústavného súdu nesmie vykonávať funkcie, zamestnania alebo činnosti, ktoré sú nezlučiteľné s funkciou verejného funkcionára.
(2) Ak sudca ústavného súdu vykonáva funkciu, zamestnanie alebo činnosť uvedenú v odseku 1, predseda ústavného súdu ho vyzve, aby do desiatich dní od doručenia výzvy takú funkciu, zamestnanie alebo činnosť skončil alebo vykonal zákonom ustanovený právny úkon smerujúci k jej skončeniu.
(3) Ak sudca ústavného súdu neuposlúchne výzvu predsedu ústavného súdu a naďalej vykonáva funkciu, zamestnanie alebo činnosť uvedenú v odseku 1, podá predseda ústavného súdu proti sudcovi ústavného súdu podnet na začatie konania vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov.

§ 21
(1) Sudca ústavného súdu vykonáva funkciu sudcu ústavného súdu ako ústavný činiteľ v osobitnom právnom vzťahu k štátu, ktorý vzniká vymenovaním do funkcie sudcu ústavného súdu a zaniká dňom zániku jeho funkcie sudcu ústavného súdu.
(2) Pracovný pomer, štátnozamestnanecký pomer, služobný pomer, osobitný vzťah sudcu k štátu alebo iný pracovnoprávny vzťah sudcu ústavného súdu k subjektu, s ktorým je pred zložením sľubu v pracovnom pomere, štátnozamestnaneckom pomere, služobnom pomere, osobitnom vzťahu sudcu so štátom alebo v inom pracovnoprávnom vzťahu, zostáva zachovaný.

§ 22
(1) Sudca ústavného súdu je povinný chrániť neporušiteľnosť prirodzených práv človeka, práv občana a princípy demokratického a právneho štátu.
(2) Sudca ústavného súdu je pri výkone svojej funkcie nezávislý a pri rozhodovaní je viazaný ústavou, ústavnými zákonmi a medzinárodnými zmluvami, ktoré Slovenská republika ratifikovala a boli vyhlásené spôsobom ustanoveným zákonom.
(3) Sudca ústavného súdu je viazaný aj zákonmi pri rozhodovaní o súlade
a) nariadení vlády, právnych predpisov ministerstiev a ostatných ústredných orgánov štátnej správy s ústavou, s ústavnými zákonmi, s medzinárodnými zmluvami, s ktorými vyslovila súhlas národná rada a ktoré boli ratifikované a vyhlásené spôsobom ustanoveným zákonom, a so zákonmi,
b) všeobecne záväzných nariadení podľa čl. 68 ústavy s ústavou, s ústavnými zákonmi, s medzinárodnými zmluvami, s ktorými vyslovila súhlas národná rada a ktoré boli ratifikované a vyhlásené spôsobom ustanoveným zákonom, a so zákonmi,
c) právnych predpisov miestnych orgánov štátnej správy a všeobecne záväzných nariadení orgánov územnej samosprávy podľa čl. 71 ods. 2 ústavy, s ústavou, s ústavnými zákonmi, s medzinárodnými zmluvami vyhlásenými spôsobom ustanoveným zákonom, so zákonmi, s nariadeniami vlády a s právnymi predpismi ministerstiev a ostatných ústredných orgánov štátnej správy.

§ 23
(1) Sudca ústavného súdu je povinný vykonávať svoju funkciu svedomite a zdržať sa pri jej výkone i v občianskom živote konania, ktoré môže narušiť alebo ohroziť vážnosť ústavného súdu, dôveru k ústavnému súdu a vážnosť funkcie sudcu ústavného súdu.
(2) Sudca ústavného súdu je povinný zdržať sa výkonu funkcie, zamestnania alebo činnosti nezlučiteľnej s výkonom funkcie sudcu ústavného súdu (§ 20 ods. 1).
(3) Sudca ústavného súdu je povinný zachovávať mlčanlivosť o veciach, o ktorých sa dozvedel pri výkone sudcovskej funkcie, aj po jej zániku; povinnosť mlčanlivosti sa nevzťahuje na oznámenie trestného činu. Povinnosti zachovávať mlčanlivosť môže sudcu ústavného súdu zbaviť predseda ústavného súdu. Predsedu ústavného súdu môže tejto povinnosti zbaviť prezident. Sudcu ústavného súdu nemožno zbaviť povinnosti zachovávať mlčanlivosť o hlasovaní pléna ústavného súdu a senátu ústavného súdu; tým nie je dotknuté právo sudcu ústavného súdu pripojiť k rozhodnutiu ústavného súdu svoje odlišné stanovisko.

§ 24
(1) Za rozhodovanie pri výkone funkcie nemožno sudcu ústavného súdu trestne alebo disciplinárne stíhať, a to ani po zániku jeho funkcie.
(2) Ak bol sudca ústavného súdu pristihnutý a zadržaný pri páchaní trestného činu, generálny prokurátor je povinný to ihneď oznámiť predsedovi ústavného súdu, a ak ide o predsedu ústavného súdu, podpredsedovi ústavného súdu.
(3) Sudcu ústavného súdu nemožno vziať do väzby bez súhlasu ústavného súdu. Žiadosť o súhlas na vzatie do väzby sudcu ústavného súdu je oprávnený podať ústavnému súdu generálny prokurátor.
(4) Ak generálny prokurátor oznámi predsedovi ústavného súdu, že žiada ústavný súd o súhlas na vzatie do väzby sudcu ústavného súdu, predseda ústavného súdu zvolá bezodkladne plénum ústavného súdu. Plénum ústavného súdu prerokuje a rozhodne o žiadosti, pričom umožní sudcovi ústavného súdu, ktorého sa žiadosť týka, vyjadriť sa k veci. Sudca ústavného súdu, ktorého sa žiadosť týka, nehlasuje.
(5) Prílohou žiadosti podľa odseku 4 je vyšetrovací spis.
(6) Rozhodnutie ústavného súdu nadobúda právoplatnosť dňom, v ktorom ústavný súd rozhodne o žiadosti generálneho prokurátora o súhlas na vzatie do väzby sudcu ústavného súdu. Písomné vyhotovenie rozhodnutia ústavného súdu musí byť sudcovi ústavného súdu doručené bezodkladne.
(7) Ak je sudca ústavného súdu vo výkone väzby, jeho funkcia sudcu ústavného súdu nezaniká; tým nie je dotknuté ustanovenie § 19 ods. 1 písm. c).

§ 25
(1) Platové pomery sudcov ústavného súdu ustanovuje osobitný predpis.2)
(2) V čase, keď sudca ústavného súdu nevykonáva svoju funkciu z dôvodu, že bol pre chorobu alebo úraz uznaný za dočasne pracovne neschopného alebo mu bolo nariadené karanténne opatrenie, patria mu náhrady na úrovni platu vrátane ostatných náležitostí podľa osobitného predpisu,2) najdlhšie však počas šiestich mesiacov v kalendárnom roku.
(3) Sudca ústavného súdu má nárok na preventívnu rehabilitáciu mimo svojej dovolenky v trvaní dvoch týždňov v kalendárnom roku. Náklady preventívnej rehabilitácie a s ňou súvisiacim pobytom uhrádza štát.

§ 26
(1) Sudca ústavného súdu, ktorý svoju funkciu vykonával aspoň štyri roky, má nárok na príplatok za výkon funkcie sudcu ústavného súdu, ak
a) skončil výkon funkcie sudcu ústavného súdu okrem prípadu, ak prezident odvolal sudcu ústavného súdu podľa § 19 ods. 1 písm. a) alebo písm. b), a
b) má nárok na výplatu starobného dôchodku, predčasného starobného dôchodku alebo invalidného dôchodku.
(2) Sudcovi ústavného súdu patrí príplatok za výkon funkcie sudcu ústavného súdu vo výške 33,3 % platu sudcu ústavného súdu v dobe vyplácania príplatku zaokrúhlený nahor na celé euro, začínajúc prvým dňom mesiaca nasledujúceho po mesiaci, v ktorom splnil podmienky ustanovené v odseku 1.
(3) Sudcovi ústavného súdu patrí iba jeden príplatok za výkon funkcie sudcu ústavného súdu bez ohľadu na počet funkčných období, v ktorých vykonával túto funkciu.
(4) Ak má sudca ústavného súdu nárok na príplatok za výkon funkcie sudcu ústavného súdu a súčasne má nárok aj na príplatok za výkon funkcie podľa osobitného predpisu,3) patrí mu iba ten príplatok, ktorý je preňho výhodnejší. To sa vzťahuje aj na príspevok pozostalým po sudcovi ústavného súdu.
(5) Príspevok pozostalým patrí
a) vdove po manželovi, ktorý bol sudcom ústavného súdu, vo výške 60 % z príplatku, na ktorý by mal sudca ústavného súdu nárok ku dňu svojej smrti,
b) vdovcovi po manželke, ktorá bola sudkyňou ústavného súdu, vo výške 60 % z príplatku, na ktorý by mala sudkyňa ústavného súdu nárok ku dňu svojej smrti,
c) nezaopatrenému dieťaťu po zomretom rodičovi, ktorý bol sudcom ústavného súdu, vo výške 30 % z príplatku, na ktorý by mal sudca alebo sudkyňa ústavného súdu nárok ku dňu svojej smrti; ak ide o také nezaopatrené dieťa, ktoré nemá druhého rodiča, výška jeho príspevku je 60 % zo sumy príplatku za výkon funkcie sudcu ústavného súdu, na ktorý by mal nárok zomretý sudca alebo sudkyňa ústavného súdu ku dňu svojej smrti.
(6) Príplatok za výkon funkcie sudcu ústavného súdu a príspevok pozostalým sa zvýšia, ak sa zvýši plat sudcu ústavného súdu v čase vyplácania príplatku. Zvýšený príplatok alebo príspevok patrí oprávnenej osobe odo dňa, od ktorého sa zvýši plat sudcu ústavného súdu.
(7) O príplatku za výkon funkcie sudcu ústavného súdu a o príspevku pozostalým rozhodne kancelária ústavného súdu do 30 dní od doručenia žiadosti o ich priznanie. Na rozhodovanie o príplatku za výkon funkcie sudcu ústavného súdu a príspevku pozostalým sa použije správny poriadok.
(8) Príplatok za výkon funkcie sudcu ústavného súdu a príspevok pozostalým sa vypláca bezhotovostným prevodom na účet v banke alebo pobočke zahraničnej banky označený poberateľom. Príplatok za výkon funkcie sudcu ústavného súdu a príspevok pozostalým vypláca kancelária ústavného súdu vopred v pravidelných mesačných lehotách ňou určených, najneskôr 15. deň toho kalendárneho mesiaca, za ktorý sa príplatok alebo príspevok vypláca.

Disciplinárna zodpovednosť sudcov ústavného súdu

§ 27
(1) Sudca ústavného súdu sa dopustí disciplinárneho previnenia, ak zavinene poruší povinnosti, ktoré mu vyplývajú z funkcie sudcu ústavného súdu, alebo ak svojím správaním naruší alebo ohrozí vážnosť ústavného súdu, dôveru k ústavnému súdu alebo vážnosť funkcie sudcu ústavného súdu.
(2) O disciplinárnej zodpovednosti sudcu ústavného súdu koná a o uložení disciplinárneho trestu rozhoduje plénum ústavného súdu na návrh predsedu ústavného súdu, ktorý musí byť odôvodnený. Disciplinárne konanie sa začína dňom doručenia návrhu predsedu ústavného súdu na začatie disciplinárneho konania členom pléna ústavného súdu. Ak návrh na začatie disciplinárneho konania nebol členom pléna ústavného súdu doručený v rovnaký deň, disciplinárne konanie sa začína dňom, v ktorom bol doručený návrh na začatie disciplinárneho konania sudcovi ústavného súdu ako poslednému. Ak sudcovi ústavného súdu, proti ktorému návrh smeruje, sa nepodarilo doručiť návrh na začatie disciplinárneho konania alebo ak sudca ústavného súdu, proti ktorému návrh smeruje, prevzal návrh na začatie disciplinárneho konania ako posledný, disciplinárne konanie sa začína dňom, v ktorom bol návrh na začatie disciplinárneho konania doručený ako poslednému inému sudcovi ústavného súdu.
(3) Návrh na začatie disciplinárneho konania proti predsedovi ústavného súdu môže podať prezident alebo najmenej jedna tretina poslancov národnej rady. Návrh musí byť odôvodnený a obsahovať zoznam podpisov poslancov, ktorí ho podávajú. Disciplinárne konanie sa začína dňom doručenia návrhu ústavnému súdu.
(4) Návrh na začatie disciplinárneho konania proti sudcovi ústavného súdu alebo predsedovi ústavného súdu možno podať, ak sa podľa mienky subjektu oprávneného na podanie návrhu sudca ústavného súdu alebo predseda ústavného súdu dopustil disciplinárneho previnenia podľa odseku 1 alebo ak u nich vznikla závažná skutočnosť, ktorá dôvodne znižuje dôstojnosť funkcie sudcu ústavného súdu alebo ohrozuje dôveru v nezávislé a nestranné rozhodovanie ústavného súdu.
(5) Návrh na začatie disciplinárneho konania možno podať do šiestich mesiacov odo dňa, keď sa subjekt oprávnený na jeho podanie dozvedel o skutočnostiach, ktoré nasvedčujú tomu, že sa sudca ústavného súdu alebo predseda ústavného súdu dopustil disciplinárneho previnenia podľa odseku 1 alebo že u neho vznikla závažná skutočnosť, ktorá dôvodne znižuje dôstojnosť funkcie sudcu ústavného súdu alebo ohrozuje dôveru v nezávislé a nestranné rozhodovanie ústavného súdu.
(6) Disciplinárne konanie nemožno začať, ak uplynuli tri roky od konania sudcu ústavného súdu alebo predsedu ústavného súdu, ktoré bolo dôvodom na podanie návrhu na začatie disciplinárneho konania.
(7) Ak bol podaný návrh na začatie disciplinárneho konania proti predsedovi ústavného súdu alebo podpredsedovi ústavného súdu, majú v ďalšom priebehu disciplinárneho konania postavenie sudcu ústavného súdu, proti ktorému smeruje návrh na začatie disciplinárneho konania.

§ 28
(1) Plénum ústavného súdu vypočuje sudcu ústavného súdu, proti ktorému návrh na začatie disciplinárneho konania smeruje. Dotknutému sudcovi ústavného súdu musí byť najneskôr pri vypočutí umožnené oboznámiť sa s návrhom na začatie disciplinárneho konania. Predseda ústavného súdu, vo veci v ktorej podal návrh na začatie disciplinárneho konania, a sudca ústavného súdu, proti ktorému návrh na začatie disciplinárneho konania smeruje, sa zúčastnia rokovania pléna ústavného súdu v tejto veci okrem porady a hlasovania pléna ústavného súdu.
(2) Plénum ústavného súdu návrh na začatie disciplinárneho konania odmietne, ak zistí, že je zjavne neopodstatnený.
(3) Plénum ústavného súdu disciplinárne konanie zastaví, ak
a) sa týka sudcu ústavného súdu, ktorého skoršie disciplinárne konanie vedené pre ten istý skutok sa skončilo rozhodnutím pléna ústavného súdu o odmietnutí návrhu na začatie disciplinárneho konania alebo niektorým z rozhodnutí pléna ústavného súdu prijatom podľa odseku 7,
b) uplynula lehota na podanie návrhu na začatie disciplinárneho konania,
c) zanikla disciplinárna zodpovednosť sudcu ústavného súdu,
d) zanikla sudcovi ústavného súdu jeho funkcia.
(4) Ak plénum ústavného súdu návrh neodmietne alebo disciplinárne konanie nezastaví, ustanoví trojčlenný disciplinárny senát. Členovia disciplinárneho senátu sa vyberajú náhodným výberom. Predseda ústavného súdu, vo veci v ktorej podal návrh na začatie disciplinárneho konania, a sudca ústavného súdu, proti ktorému návrh na začatie disciplinárneho konania smeruje, nesmú byť členmi disciplinárneho senátu.
(5) Ak disciplinárny senát dospeje k záveru, že sudca ústavného súdu sa nedopustil disciplinárneho previnenia, odporučí plénu ústavného súdu, aby dotknutého sudcu ústavného súdu oslobodilo.
(6) Ak disciplinárny senát dospeje k záveru, že sudca ústavného súdu sa dopustil disciplinárneho previnenia, odporučí plénu ústavného súdu, aby mu uložilo disciplinárny trest podľa odseku 7 písm. a) alebo písm. d). Ak disciplinárny senát dospeje k záveru, že podpredseda ústavného súdu sa dopustil disciplinárneho previnenia, odporučí plénu ústavného súdu, aby mu uložilo disciplinárny trest podľa odseku 7 písm. a), písm. b) alebo písm. d). Ak disciplinárny senát dospeje k záveru, že predseda ústavného súdu sa dopustil disciplinárneho previnenia, odporučí plénu ústavného súdu, aby mu uložilo disciplinárny trest podľa odseku 7 písm. a), písm. c) alebo písm. d).
(7) Plénum ústavného súdu nie je odporúčaním disciplinárneho senátu viazané. Plénum ústavného súdu môže rozhodnúť o
a) uložení disciplinárneho trestu napomenutia,
b) podaní návrhu prezidentovi na odvolanie podpredsedu ústavného súdu z funkcie podpredsedu ústavného súdu,
c) podaní návrhu prezidentovi na odvolanie predsedu ústavného súdu z funkcie predsedu ústavného súdu,
d) podaní návrhu prezidentovi na odvolanie sudcu ústavného súdu za čin, ktorý je nezlučiteľný s výkonom funkcie sudcu ústavného súdu alebo
e) oslobodení sudcu ústavného súdu.
(8) V disciplinárnom konaní plénum ústavného súdu a disciplinárny senát rozhodujú uznesením.
(9) Disciplinárny trest uložený sudcovi ústavného súdu vykoná predseda ústavného súdu napomenutím sudcu ústavného súdu alebo doručením uznesenia pléna ústavného súdu, ktorým sa navrhuje odvolanie sudcu ústavného súdu za čin, ktorý je nezlučiteľný s výkonom funkcie sudcu ústavného súdu, alebo ktorým sa navrhuje odvolanie podpredsedu ústavného súdu z funkcie podpredsedu ústavného súdu, prezidentovi. Disciplinárny trest uložený predsedovi ústavného súdu vykoná podpredseda ústavného súdu napomenutím predsedu ústavného súdu alebo doručením uznesenia pléna ústavného súdu, ktorým sa navrhuje odvolanie predsedu ústavného súdu z funkcie predsedu ústavného súdu alebo ktorým sa navrhuje odvolanie predsedu ústavného súdu z funkcie sudcu ústavného súdu za čin, ktorý je nezlučiteľný s výkonom funkcie sudcu ústavného súdu, prezidentovi.
(10) Pri posudzovaní disciplinárnej zodpovednosti sa primerane použije prvá časť Trestného zákona a na disciplinárne konanie sa primerane použije Trestný poriadok, ak odseky 1 až 9 a § 27 neustanovujú inak alebo ak z povahy veci nevyplýva niečo iné.


ŠTVRTÁ ČASŤ
Kancelária ústavného súdu

Organizačné a personálne zabezpečenie činnosti ústavného súdu

§ 29
(1) Odbornú podporu a plnenie úloh spojených s organizačným, personálnym, ekonomickým, administratívnym a technickým zabezpečením činnosti ústavného súdu zabezpečuje kancelária ústavného súdu. Kancelária ústavného súdu je štátnou rozpočtovou organizáciou.
(2) Kanceláriu ústavného súdu riadi a v jej mene vystupuje vedúci kancelárie ústavného súdu. Vedúceho kancelárie ústavného súdu vymenúva a odvoláva predseda ústavného súdu. Vedúci kancelárie ústavného súdu zodpovedá za svoju činnosť predsedovi ústavného súdu. Vedúcemu kancelárie ústavného súdu určuje plat podľa osobitného predpisu4) predseda ústavného súdu. Ďalšie náležitosti spojené s výkonom funkcie vedúceho kancelárie ústavného súdu ustanovuje osobitný predpis.5)
(3) Úlohy kancelárie ústavného súdu plnia štátni zamestnanci a zamestnanci pri výkone práce vo verejnom záujme.
(4) Podrobnosti o organizácii a činnosti kancelárie ústavného súdu a postavení štátnych zamestnancov a zamestnancov pri výkone práce vo verejnom záujme v kancelárii ústavného súdu upravuje organizačný poriadok kancelárie ústavného súdu, ktorý vydáva vedúci kancelárie ústavného súdu.

§ 30
(1) Na štátnych zamestnancov pri výkone štátnej služby v kancelárii ústavného súdu sa vzťahuje osobitný predpis,4) ak odsek 2 alebo odsek 3 neustanovujú inak.
(2) Štátni zamestnanci, ktorí vykonávajú štátnu službu v kancelárii ústavného súdu, sú odmeňovaní podľa osobitného predpisu6) charakteristík platových tried štátneho zamestnanca v kancelárii ústavného súdu a platových taríf štátnych zamestnancov v kancelárii ústavného súdu. Charakteristiky platových tried štátneho zamestnanca v kancelárii ústavného súdu sú uvedené v prílohe č. 1. Platové tarify štátnych zamestnancov v kancelárii ústavného súdu sú uvedené v prílohe č. 2.
(3) Zvýšenie platových taríf štátnych zamestnancov v kancelárii ústavného súdu sa upravuje v súlade s výškou a termínom splatnosti určenými podľa osobitného predpisu.6) Zvýšené platové tarify štátnych zamestnancov v kancelárii ústavného súdu určí služobný predpis kancelárie ústavného súdu.
(4) Na zamestnancov pri výkone práce vo verejnom záujme v kancelárii ústavného súdu sa vzťahuje osobitný predpis.7) Zamestnanci pri výkone práce vo verejnom záujme v kancelárii ústavného súdu sú odmeňovaní podľa osobitného predpisu.8)

§ 31
Súdni poradcovia
(1) Na ústavnom súde pôsobia súdni poradcovia. Súdni poradcovia môžu byť štátnymi zamestnancami v kancelárii ústavného súdu alebo môžu činnosť súdneho poradcu vykonávať na základe zmluvného vzťahu s kanceláriou ústavného súdu.
(2) Súdny poradca vykonáva svoju funkciu podľa pokynov sudcu ústavného súdu, najmä pripravuje podklady pre rozhodovanie, spracúva koncepty rozhodnutí a plní ďalšie odborné úlohy. Predseda ústavného súdu, predseda senátu ústavného súdu a sudca ústavného súdu môžu súdneho poradcu poveriť jednotlivými procesnými úkonmi, ktoré inak patria sudcovi ústavného súdu, najmä obstaraním listín potrebných na rozhodnutie a zabezpečením náležitostí návrhu na začatie konania. Súdny poradca je viazaný pokynmi sudcu ústavného súdu. Súdny poradca nemôže vypočúvať účastníkov konania ani svedkov.
(3) Súdny poradca musí mať vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa a najmenej päťročnú prax v právnickom povolaní. Súdny poradca musí byť bezúhonný; za bezúhonného sa nepovažuje fyzická osoba, ktorá bola odsúdená za úmyselný trestný čin. Na účel preukázania bezúhonnosti uchádzač o funkciu súdneho poradcu poskytne údaje potrebné na vyžiadanie výpisu z registra trestov; tieto údaje kancelária ústavného súdu bezodkladne zašle v elektronickej podobe prostredníctvom elektronickej komunikácie Generálnej prokuratúre Slovenskej republiky na vydanie výpisu z registra trestov.
(4) Každý sudca ústavného súdu má právo na pridelenie najmenej štyroch súdnych poradcov. Sudcovi ústavného súdu, na základe jeho návrhu, pridelí predseda ústavného súdu najmenej troch súdnych poradcov zo súdnych poradcov, ktorí sú štátnymi zamestnancami v kancelárii ústavného súdu a ktorí v čase prideľovania už nie sú pridelení inému sudcovi ústavného súdu. Sudca ústavného súdu má právo vybrať si ostatných súdnych poradcov, ktorí budú činnosť súdneho poradcu vykonávať na základe zmluvného vzťahu s kanceláriou ústavného súdu.
(5) Povinnosť mlčanlivosti podľa § 23 ods. 3 sa vzťahuje aj na súdnych poradcov. Súdneho poradcu môže zbaviť povinnosti zachovávať mlčanlivosť predseda ústavného súdu.
(6) Súdny poradca, ktorý je štátnym zamestnancom v kancelárii ústavného súdu, má právo vykonať odbornú justičnú skúšku za rovnakých podmienok ako vyšší súdny úradník. Na prípravu a vykonanie odbornej justičnej skúšky poskytne kancelária ústavného súdu súdnemu poradcovi služobné voľno s náhradou platu v trvaní štyroch týždňov. Návrh na vykonanie odbornej justičnej skúšky súdnym poradcom predkladá Justičnej akadémii Slovenskej republiky predseda ústavného súdu. K návrhu priloží aj hodnotenie súdneho poradcu.


PIATA ČASŤ
Konanie pred ústavným súdom

PRVÁ HLAVA
Všeobecné ustanovenia

PRVÝ DIEL
Účastníci konania, vedľajší účastník konania a zúčastnená osoba

§ 32
Účastníkmi konania sú navrhovateľ, ten, proti komu návrh na začatie konania smeruje, a osoby, o ktorých to ustanovuje tento zákon.

§ 33
(1) Vedľajším účastníkom konania je osoba, ktorej toto postavenie priznáva tento zákon, ak sa tohto postavenia nevzdá. Vedľajší účastník konania má v konaní rovnaké práva a povinnosti ako účastník konania, ak tento zákon neustanovuje inak; koná však iba sám za seba.
(2) Zúčastnenou osobou je osoba, ktorá je alebo bola účastníkom konania pred orgánom verejnej moci, v ktorom bolo vydané právoplatné rozhodnutie, prijaté opatrenie alebo vykonaný iný zásah, ktorým malo dôjsť k porušeniu základných práv a slobôd navrhovateľa, ak § 140, § 194 alebo § 208 neustanovuje inak.
(3) Ak vzniknú pochybnosti o tom, či osoba je vedľajším účastníkom konania alebo zúčastnenou osobou, rozhodne o tom ústavný súd uznesením.

DRUHÝ DIEL
Zastúpenie

§ 34
(1) Navrhovateľ musí byť v celom konaní zastúpený advokátom, ak odsek 2 alebo § 35 neustanovuje inak.
(2) Ak je navrhovateľ advokátom, nemusí byť v konaní zastúpený.

§ 35
(1) Orgán verejnej moci ako účastníka konania zastupuje osoba oprávnená konať v jeho mene alebo ňou poverený zástupca, ktorý musí mať vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa. Skupinu poslancov národnej rady podľa čl. 130 ods. 1 písm. a) ústavy ako účastníka konania zastupuje poverený zástupca. Orgán verejnej moci, ako aj skupina poslancov národnej rady podľa čl. 130 ods. 1 písm. a) ústavy sa môžu v konaní nechať zastúpiť advokátom.
(2) Za súd ako navrhovateľa podľa čl. 130 ods. 1 písm. d) ústavy koná príslušný sudca alebo predseda príslušného senátu.

§ 36
V konaní pred ústavným súdom sa advokát nemôže dať zastúpiť advokátskym koncipientom.

§ 37
(1) Navrhovateľovi, ktorý požiada o ustanovenie právneho zástupcu v konaní pred ústavným súdom, ústavný súd môže ustanoviť právneho zástupcu, ak to odôvodňujú majetkové pomery navrhovateľa a nejde o zrejme bezúspešné uplatňovanie nároku na ochranu ústavnosti.
(2) Trovy ustanoveného právneho zástupcu znáša štát.

TRETÍ DIEL
Právo konať vo svojom jazyku

§ 38
(1) Každý má právo konať pred ústavným súdom v materinskom jazyku alebo v jazyku, ktorému rozumie. Ústavný súd je povinný stranám zabezpečiť rovnaké možnosti uplatnenia ich práv. S prihliadnutím na povahu a okolnosti veci priberie ústavný súd tlmočníka.
(2) Trovy konania spojené s tým, že účastník koná v materinskom jazyku alebo v jazyku, ktorému rozumie, znáša štát.

ŠTVRTÝ DIEL
Podanie

Podanie

§ 39
(1) Podanie je úkon určený ústavnému súdu.
(2) Každé podanie sa posudzuje podľa jeho obsahu.
(3) Ak tento zákon na podanie nevyžaduje osobitné náležitosti, v podaní sa uvedie, kto ho robí, ktorej veci sa týka, čo sa ním sleduje, a podpis.
(4) Ak ide o podanie urobené v prebiehajúcom konaní, náležitosťou podania je aj uvedenie spisovej značky tohto konania pred ústavným súdom.

§ 40
Forma podania
(1) Podanie sa ústavnému súdu podáva písomne, a to v listinnej podobe alebo v elektronickej podobe.
(2) Podanie podané v elektronickej podobe bez autorizácie podľa zákona o e-Governmente je potrebné ústavnému súdu dodatočne doručiť v listinnej podobe alebo v elektronickej podobe autorizované podľa zákona o e-Governmente; ak sa dodatočne nedoručí ústavnému súdu do desiatich dní, na podanie sa neprihliada. Ústavný súd na dodatočné doručenie podania nevyzýva.
(3) Podanie podané v listinnej podobe je potrebné predložiť v potrebnom počte rovnopisov s prílohami tak, aby sa jeden rovnopis s prílohami mohol založiť do súdneho spisu ústavného súdu a aby každému ďalšiemu účastníkovi a zúčastnenej osobe mohol byť ústavným súdom doručený jeden rovnopis s prílohami. Ak sa nepredloží potrebný počet rovnopisov a príloh, ústavný súd vyhotoví kópie podania na trovy toho, kto podanie urobil.

PIATY DIEL
Návrh na začatie konania

§ 41
(1) Konanie pred ústavným súdom sa začína na návrh oprávnených subjektov uvedených v čl. 130 ods. 1 ústavy alebo v osobitných predpisoch,9) ak § 206 neustanovuje inak. Vo veciach podľa čl. 126 a čl. 129 ústavy začne ústavný súd konanie na návrh subjektov oprávnených podľa tohto zákona.
(2) Konanie sa začína dňom doručenia návrhu na začatie konania ústavnému súdu.

§ 42
(1) Podanie, ktorým sa začína konanie pred ústavným súdom, je návrhom na začatie konania.
(2) Návrhom na začatie konania je
a) návrh na začatie konania o súlade právnych predpisov podľa čl. 125 ústavy,
b) návrh na začatie konania o súlade dojednanej medzinárodnej zmluvy podľa čl. 125a ústavy,
c) návrh na začatie konania o súlade predmetu referenda podľa čl. 125b ústavy,
d) návrh na začatie konania v kompetenčných sporoch podľa čl. 126 ods. 1 ústavy,
e) návrh na začatie konania v sporoch o kontrolnú pôsobnosť Najvyššieho kontrolného úradu Slovenskej republiky (ďalej len „najvyšší kontrolný úrad“) podľa čl. 126 ods. 2 ústavy,
f) sťažnosť fyzickej osoby alebo právnickej osoby podľa čl. 127 ústavy (ďalej len „ústavná sťažnosť“),
g) sťažnosť orgánu územnej samosprávy podľa čl. 127a ústavy,
h) návrh na začatie konania o výklad ústavy alebo ústavného zákona podľa čl. 128 ústavy,
i) sťažnosť proti rozhodnutiu o overení alebo o neoverení mandátu poslanca národnej rady podľa čl. 129 ods. 1 ústavy (ďalej len „sťažnosť podľa čl. 129 ods. 1 ústavy“),
j) návrh na začatie konania o ústavnosti a zákonnosti volieb prezidenta, volieb do národnej rady a volieb do Európskeho parlamentu podľa čl. 129 ods. 2 ústavy,
k) sťažnosť proti výsledku referenda podľa čl. 129 ods. 3 ústavy,
l) sťažnosť proti výsledku ľudového hlasovania o odvolaní prezidenta podľa čl. 129 ods. 3 ústavy (ďalej len „ľudové hlasovanie“),
m) návrh na vyhlásenie rozhodnutia o uvoľnení funkcie prezidenta podľa čl. 105 ods. 2 ústavy,
n) návrh na preskúmanie rozhodnutia o rozpustení alebo pozastavení činnosti politickej strany alebo politického hnutia podľa čl. 129 ods. 4 ústavy,
o) obžaloba prezidenta vo veci úmyselného porušenia ústavy alebo vlastizrady podľa čl. 129 ods. 5 ústavy,
p) návrh na začatie konania o súlade rozhodnutia o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu a na takéto rozhodnutie nadväzujúcich ďalších rozhodnutí podľa čl. 129 ods. 6 ústavy,
q) sťažnosť podľa čl. 129 ods. 7 ústavy proti uzneseniu Súdnej rady Slovenskej republiky (ďalej len „súdna rada“) podľa čl. 154d ods. 2 ústavy,
r) návrh na obnovu konania pred ústavným súdom podľa čl. 133 ústavy,
s) žiadosť o súhlas na vzatie do väzby sudcu ústavného súdu podľa čl. 136 ods. 2 ústavy,
t) návrh na začatie disciplinárneho konania voči predsedovi najvyššieho súdu, predsedovi najvyššieho správneho súdu, podpredsedovi Najvyššieho súdu Slovenskej republiky (ďalej len „podpredseda najvyššieho súdu“), podpredsedovi Najvyššieho správneho súdu Slovenskej republiky (ďalej len „podpredseda najvyššieho správneho súdu“) alebo generálnemu prokurátorovi podľa čl. 136 ods. 3 druhej vety ústavy,
u) návrh na začatie konania o neplatnosti právnych predpisov podľa čl. 152 ods. 2 a 3 ústavy,
v) návrh na preskúmanie rozhodnutia vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov podľa osobitného zákona.

§ 43
Všeobecné náležitosti návrhu na začatie konania
(1) Návrh na začatie konania okrem všeobecných náležitostí podania podľa § 39 musí obsahovať aj dátum narodenia navrhovateľa, ak ide o fyzickú osobu, identifikačné číslo navrhovateľa, ak ide o právnickú osobu, bydlisko alebo sídlo navrhovateľa, označenie subjektu, proti ktorému návrh smeruje, akého rozhodnutia sa navrhovateľ domáha, odôvodnenie návrhu a navrhované dôkazy.
(2) Návrh na začatie konania musí byť datovaný a podpísaný navrhovateľom alebo jeho zástupcom.
(3) K návrhu na začatie konania podanému navrhovateľom, ktorý musí byť v celom konaní zastúpený advokátom, musí byť pripojené plnomocenstvo na zastupovanie navrhovateľa advokátom. V plnomocenstve sa musí výslovne uviesť, že navrhovateľ udeľuje zvolenému advokátovi splnomocnenie na zastupovanie pred ústavným súdom.

§ 44
Hromadný návrh na začatie konania
Hromadný návrh na začatie konania tvorí najmenej desať návrhov na začatie konania doručených ústavnému súdu tým istým navrhovateľom v jeden deň.

§ 45
Viazanosť návrhom na začatie konania
Ústavný súd je viazaný rozsahom a dôvodmi návrhu na začatie konania, ak § 89 neustanovuje inak.

ŠIESTY DIEL
Prideľovanie vecí

§ 46
Veci sa prideľujú sudcom spravodajcom náhodným výberom pomocou technických a programových prostriedkov schválených plénom ústavného súdu tak, aby bola vylúčená možnosť ovplyvňovania pridelenia veci.

§ 47
(1) Na konanie vo veci patriacej do pôsobnosti senátu ústavného súdu je príslušný senát ústavného súdu, členom ktorého je podľa rozvrhu práce sudca spravodajca, ktorému bola vec pridelená podľa § 46.
(2) Ak je sudca spravodajca, ktorému bola pridelená vec patriaca do pôsobnosti pléna ústavného súdu, z konania vylúčený (§ 49 až 51), pridelí sa vec postupom podľa § 46 novému sudcovi spravodajcovi. Ak je z konania vylúčený sudca spravodajca, ktorému bola pridelená vec patriaca do pôsobnosti senátu ústavného súdu, príslušnosť senátu ústavného súdu určeného na prerokovanie veci podľa odseku 1 zostáva zachovaná. Novým sudcom spravodajcom sa stáva sudca ústavného súdu, ktorý má podľa rozvrhu práce vylúčeného sudcu ústavného súdu v príslušnom senáte ústavného súdu nahradiť.

§ 48
Veci začaté na základe hromadného návrhu, sa prideľujú priebežne tak, aby bola zachovaná plynulosť prideľovania ostatných vecí.

SIEDMY DIEL
Vylúčenie sudcov ústavného súdu a iných osôb

§ 49
(1) Sudca ústavného súdu je vylúčený z konania a rozhodovania vo veci, ak so zreteľom na jeho pomer k veci, účastníkom konania, zúčastnenej osobe alebo ich zástupcom možno mať pochybnosti o jeho nezaujatosti. Dôvodom na vylúčenie sudcu ústavného súdu nie sú okolnosti, ktoré spočívajú v postupe sudcu ústavného súdu v konaní o prerokúvanej veci alebo v jeho rozhodovaní v iných veciach na ústavnom súde.
(2) Sudca ústavného súdu je vylúčený z konania a rozhodovania vo veci aj vtedy, ak bol v tej istej veci činný pri výkone inej funkcie alebo povolania, než je funkcia sudcu ústavného súdu.
(3) Za činnosť podľa odseku 2 sa nepovažuje účasť na príprave a prejednávaní návrhov právnych predpisov ani vyslovenie názorov na právne otázky spojené s prejednávanou vecou v rámci vedeckej, pedagogickej alebo literárnej činnosti.
(4) Dôvody vylúčenia podľa odseku 1 alebo odseku 2 oznámi sudca ústavného súdu bezodkladne predsedovi ústavného súdu.

§ 50
(1) Sudca ústavného súdu môže sám vyhlásiť svoju zaujatosť vo veci; musí tak urobiť písomne bezodkladne a uviesť jej dôvody. Na opakované vyhlásenia zaujatosti vo veci vyhlásené tým istým sudcom ústavného súdu z toho istého dôvodu ústavný súd neprihliadne, ak už o predchádzajúcom vyhlásení sudcu ústavného súdu o svojej zaujatosti vo veci rozhodol.
(2) Účastník konania má právo vzniesť námietku zaujatosti voči sudcom ústavného súdu, ktorí majú jeho vec prerokovať a rozhodnúť. Námietku zaujatosti je účastník konania povinný vzniesť do desiatich dní odo dňa, keď sa dozvedel o dôvodoch vylúčenia. Účastník konania je povinný uviesť, kedy sa dozvedel o dôvodoch vylúčenia. Námietku zaujatosti musí účastník konania odôvodniť. Sudca ústavného súdu, proti ktorému námietka smeruje, je povinný sa k námietke zaujatosti vyjadriť. Na opakované námietky zaujatosti podané proti tomu istému sudcovi ústavného súdu z toho istého dôvodu ústavný súd neprihliadne, ak už o predchádzajúcej rovnakej námietke zaujatosti rozhodol.

§ 51
(1) Ak ide o rozhodovanie v pléne ústavného súdu, o vylúčení sudcu ústavného súdu rozhoduje plénum ústavného súdu. Sudca ústavného súdu, proti ktorému bola vznesená námietka zaujatosti účastníkom konania, ktorý vyhlásil svoju zaujatosť vo veci alebo ktorý oznámil dôvody vylúčenia podľa § 49 ods. 4, sa hlasovania o svojom vylúčení a hlasovania o vylúčení iného sudcu ústavného súdu nezúčastní.
Ak z dôvodu vylúčenia sudcov ústavného súdu, z dôvodu vznesenia námietky zaujatosti účastníkmi konania voči viacerým sudcom ústavného súdu, z dôvodu vyhlásenia sudcu ústavného súdu o svojej zaujatosti vo veci alebo z dôvodu oznámenia dôvodov vylúčenia podľa § 49 ods. 4 nie je možný postup podľa predchádzajúcich viet, rozhodne o veci samej plénum ústavného súdu v pôvodnom zložení; na ďalšie vyhlásenia účastníka konania o odmietnutí sudcu ústavného súdu pre jeho zaujatosť, vyhlásenia sudcu ústavného súdu o svojej zaujatosti vo veci a oznámenia dôvodov vylúčenia podľa § 49 ods. 4 sa neprihliada.
(2) Ak ide o rozhodovanie v senáte ústavného súdu, o vylúčení sudcu ústavného súdu rozhoduje iný senát ústavného súdu určený rozvrhom práce. Ak z dôvodu vylúčenia sudcov ústavného súdu, z dôvodu vznesenia námietky zaujatosti účastníkmi konania voči viacerým sudcom ústavného súdu, z dôvodu vyhlásenia sudcu ústavného súdu o svojej zaujatosti vo veci alebo z dôvodu oznámenia dôvodov vylúčenia podľa § 49 ods. 4 nie je možný postup podľa predchádzajúcej vety, rozhodne o veci samej senát ústavného súdu v pôvodnom zložení; na ďalšie vyhlásenia účastníka konania o odmietnutí sudcu ústavného súdu pre jeho zaujatosť, vyhlásenia sudcu ústavného súdu o svojej zaujatosti vo veci a oznámenia dôvodov vylúčenia podľa § 49 ods. 4 sa neprihliada.

§ 52
(1) O vylúčení súdneho poradcu, zapisovateľa, znalca alebo tlmočníka rozhoduje
a) predseda ústavného súdu, ak o veci rozhoduje plénum ústavného súdu,
b) predseda senátu ústavného súdu, ak o veci rozhoduje senát ústavného súdu.
(2) Na vylúčenie súdneho poradcu, zapisovateľa, znalca alebo tlmočníka sa primerane vzťahujú ustanovenia § 49 až 51.

ÔSMY DIEL
Odloženie podania

§ 53
Ak sudca spravodajca z obsahu podania zistí, že nejde o návrh na začatie konania, podanie odloží. O odložení podania písomne vyrozumie toho, kto sa s podaním obrátil na ústavný súd.

DEVIATY DIEL
Prerokovanie návrhu na začatie konania

§ 54
Poradie prerokovania návrhov na začatie konania
(1) Pri prerokovaní návrhov na začatie konania sa ústavný súd nemusí riadiť poradím, v akom mu boli doručené, ak vec, ktorej sa niektorý návrh na začatie konania týka, považuje za naliehavú.
(2) Pri prerokovaní návrhov na začatie konania tvoriacich hromadný návrh postupuje ústavný súd tak, aby bola zachovaná plynulosť prerokovania návrhov na začatie konania aj v iných veciach.

§ 55
Neprípustnosť návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania je neprípustný, ak
a) sa týka veci, o ktorej ústavný súd už rozhodol, okrem prípadov, v ktorých sa rozhodovalo len o podmienkach konania, ak v ďalšom návrhu už podmienky konania boli splnené,
b) ústavný súd v tej istej veci koná,
c) navrhovateľ sa ním domáha preskúmania rozhodnutia ústavného súdu alebo
d) to ustanovuje tento zákon v § 132 ods. 2 alebo § 142 ods. 2.

§ 56
Predbežné prerokovanie návrhu na začatie konania
(1) Ústavný súd návrh na začatie konania predbežne prerokuje na neverejnom zasadnutí bez prítomnosti navrhovateľa, ak tento zákon v § 9 neustanovuje inak.
(2) Ústavný súd môže na predbežnom prerokovaní bez ústneho pojednávania uznesením odmietnuť návrh na začatie konania,
a) na prerokovanie ktorého nemá ústavný súd právomoc,
b) ktorý je podaný navrhovateľom bez zastúpenia podľa § 34 alebo § 35 a ústavný súd nevyhovel žiadosti navrhovateľa o ustanovenie právneho zástupcu podľa § 37,
c) ktorý nemá náležitosti ustanovené zákonom,
d) ktorý je neprípustný,
e) ktorý je podaný zjavne neoprávnenou osobou,
f) ktorý je podaný oneskorene,
g) podľa § 42 ods. 2 písm. f), g), q), r), t) alebo písm. v), ktorý je zjavne neopodstatnený.
(3) Ak má návrh na začatie konania uvedený v § 42 ods. 2 písm. f), g), i) až l), n), q), r) a v) odstrániteľné nedostatky, môže ústavný súd vyzvať navrhovateľa, aby v určenej lehote tieto nedostatky odstránil. Ak účastník konania v určenej lehote nedostatky neodstráni, ústavný súd návrh na začatie konania odmietne. Na nedostatky návrhu na začatie konania uvedeného v § 42 ods. 2 písm. a) až e), h), m), o), p) a s) až u) ústavný súd navrhovateľa neupozorňuje.
(4) Ak ústavný súd návrh na začatie konania podľa § 42 ods. 2 písm. f) odmietne podľa odseku 2 a ten istý navrhovateľ podá ústavnému súdu ďalší návrh na začatie konania v inej veci v podstatnej časti zhodný s predchádzajúcim návrhom, ktorý možno odmietnuť z rovnakého dôvodu, rozhodnutie o jeho odmietnutí môže obsahovať zjednodušené odôvodnenie, v ktorom ústavný súd iba poukáže na skoršie rozhodnutie o predchádzajúcom návrhu na začatie konania.
(5) Ak ústavný súd pri predbežnom prerokovaní návrh na začatie konania neodmietne, prijme ho na ďalšie konanie v rozsahu, ktorý sa vymedzí vo výroku uznesenia o prijatí návrhu.
(6) Ústavný súd návrh na začatie konania, ktorý prijal na ďalšie konanie, doručí ostatným účastníkom konania a zúčastnenej osobe s výzvou na vyjadrenie v lehote, ktorú určí; uvedené sa rovnako vzťahuje aj na konanie, ktoré predchádza prijatiu návrhu na ďalšie konanie.

§ 58
Ústne pojednávanie
(1) Ústne pojednávanie sa uskutočňuje v konaní
a) o súlade právnych predpisov podľa čl. 125 ústavy,
b) o súlade dojednanej medzinárodnej zmluvy podľa čl. 125a ústavy,
c) o súlade predmetu referenda podľa čl. 125b ústavy,
d) o kompetenčných sporoch podľa čl. 126 ods. 1 ústavy,
e) o sporoch týkajúcich sa kontrolnej pôsobnosti najvyššieho kontrolného úradu podľa čl. 126 ods. 2 ústavy,
f) o ústavnej sťažnosti,
g) o sťažnosti orgánu územnej samosprávy podľa čl. 127a ústavy,
h) o sťažnosti podľa čl. 129 ods. 1 ústavy,
i) o návrhu na preskúmanie rozhodnutia o rozpustení alebo pozastavení činnosti politickej strany alebo politického hnutia podľa čl. 129 ods. 4 ústavy,
j) o obžalobe prezidenta vo veci úmyselného porušenia ústavy alebo vlastizrady podľa čl. 129 ods. 5 ústavy,
k) o sťažnosti podľa čl. 129 ods. 7 ústavy proti uzneseniu súdnej rady podľa čl. 154d ods. 2 ústavy,
l) o návrhu na začatie konania o neplatnosti právnych predpisov podľa čl. 152 ods. 2 a 3 ústavy.
(2) Na ústnom pojednávaní majú právo byť prítomní účastníci konania, zúčastnená osoba a ich zástupcovia.
(3) Ústavný súd môže vo veciach podľa odseku 1 písm. d) až h) a k) upustiť od ústneho pojednávania, ak je na základe podaní účastníkov a spisov predložených ústavnému súdu zrejmé, že od ústneho pojednávania nemožno očakávať ďalšie objasnenie veci. Vo veciach podľa odseku 1 písm. a) až c), i) a l) môže ústavný súd za rovnakých podmienok upustiť od ústneho pojednávania, len ak o ústne pojednávanie žiaden z účastníkov nepožiadal najneskôr vo svojom prvom podaní vo veci.

§ 59
Verejnosť ústneho pojednávania
(1) Ústne pojednávanie je verejné v konaní
a) o súlade právnych predpisov podľa čl. 125 ústavy,
b) o súlade dojednanej medzinárodnej zmluvy podľa čl. 125a ústavy,
c) o súlade predmetu referenda podľa čl. 125b ústavy,
d) o kompetenčných sporoch podľa čl. 126 ods. 1 ústavy,
e) o sporoch týkajúcich sa kontrolnej pôsobnosti najvyššieho kontrolného úradu podľa čl. 126 ods. 2 ústavy,
f) o sťažnosti orgánu územnej samosprávy podľa čl. 127a ústavy,
g) o sťažnosti podľa čl. 129 ods. 1 ústavy,
h) o návrhu na preskúmanie rozhodnutia o rozpustení alebo pozastavení činnosti politickej strany alebo politického hnutia podľa čl. 129 ods. 4 ústavy,
i) o obžalobe prezidenta vo veci úmyselného porušenia ústavy alebo vlastizrady podľa čl. 129 ods. 5 ústavy,
j) o návrhu na začatie konania o neplatnosti právnych predpisov podľa čl. 152 ods. 2 a 3 ústavy.
(2) V ostatných veciach je ústne pojednávanie verejné vtedy, ak ústavný súd verejnosť z účasti na celom pojednávaní alebo jeho časti nevylúči. Verejnosť možno na celé ústne pojednávanie alebo na jeho časť vylúčiť, len keby verejné prejednanie veci ohrozilo ochranu utajovaných skutočností, obchodné tajomstvo, dôležitý záujem účastníkov konania alebo mravnosť.

§ 60
Dokazovanie
(1) Ústavný súd môže vykonať dôkazy potrebné na svoje rozhodnutie. Vykonaním dôkazu mimo ústneho pojednávania môže poveriť niektorého zo sudcov ústavného súdu. O vykonanie dôkazu môže požiadať aj iný súd.
(2) Každý je povinný poskytnúť ústavnému súdu na jeho požiadanie súčinnosť pri obstarávaní podkladov pre jeho rozhodovanie.

§ 61
Prerušenie konania
(1) Ústavný súd môže konanie prerušiť, ak rozhodne, že požiada Súdny dvor Európskej únie o rozhodnutie o predbežnej otázke podľa medzinárodnej zmluvy, ktorou je Slovenská republika viazaná.
(2) Ústavný súd môže konanie prerušiť, ak rozhodne, že požiada Európsky súd pre ľudské práva o vydanie poradného stanoviska k zásadným otázkam týkajúcim sa výkladu alebo uplatňovania práv a slobôd uvedených v Dohovore o ochrane ľudských práv a základných slobôd. Ak je konanie prerušené, môže ústavný súd v konaní pokračovať aj vtedy, ak Európsky súd pre ľudské práva poradné stanovisko nevydal.
(3) Ústavný súd môže prerušiť konanie, ak pred ústavným súdom prebieha konanie, ktoré môže mať pre toto konanie význam, alebo ak sa také konanie navrhne podľa čl. 127 ods. 5 ústavy.

Použitie ustanovení iných predpisov

§ 62
Ak tento zákon v piatej časti alebo šiestej časti neustanovuje inak a povaha veci to nevylučuje, vzťahuje sa na konanie pred ústavným súdom podľa povahy veci primerane Civilný sporový poriadok.

§ 63
(1) Na konanie pred ústavným súdom sa použije zákon o e-Governmente.
(2) Vytváranie, aktualizáciu a zrušovanie platnosti elektronického formulára pre elektronický úradný dokument na účely konania podľa tohto zákona vykonáva ústavný súd.
(3) Ak z technických dôvodov nie je ústavný súd objektívne schopný vykonať právny úkon pri výkone verejnej moci elektronicky, je oprávnený vykonať tento úkon aj inak ako elektronicky.
(4) Na konanie pred ústavným súdom sa použijú osobitné ustanovenia o elektronickom výkone verejnej moci na súdoch.

§ 64
Formy rozhodnutí
Vo veci samej rozhoduje ústavný súd nálezom, ak tento zákon v § 224, § 239 ods. 1 alebo § 241 ods. 3 alebo ods. 4 neustanovuje inak. V ostatných veciach rozhoduje ústavný súd uznesením. Rozsudkom rozhoduje ústavný súd len v konaní podľa čl. 129 ods. 5 ústavy.

§ 65
Verejné vyhlásenie rozhodnutia
(1) Nález ústavného súdu vo veci, v ktorej sa konalo ústne pojednávanie, a rozsudok ústavného súdu sa vyhlasujú verejne „V mene Slovenskej republiky“.
(2) Rozhodnutie ústavného súdu, ktoré sa vyhlasuje verejne, musí byť v deň vyhlásenia aj písomne vyhotovené.
(3) Ak sa rozhodnutie podľa odseku 1 nevyhlasuje ihneď po skončení ústneho pojednávania, vyhlasuje ho len predseda ústavného súdu alebo predseda senátu bez prítomnosti ostatných sudcov.

§ 66
Odôvodnenie rozhodnutia
(1) Rozhodnutia ústavného súdu o čo i len čiastočnom odmietnutí návrhu na začatie konania pri predbežnom prerokovaní, o vylúčení sudcu ústavného súdu, o vedľajšom účastníctve, o nevyhovení žiadosti o ustanovenie právneho zástupcu, o pozastavení účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia, o dočasnom opatrení, o trovách konania a o veci samej musia byť odôvodnené. Rozhodnutia ústavného súdu v konaniach začatých na základe hromadných návrhov v skutkovo a právne obdobných veciach môžu obsahovať zjednodušené odôvodnenie, v ktorom ústavný súd iba poukáže na svoje skoršie rozhodnutie v skutkovo a právne obdobnej veci obsahujúce riadne odôvodnenie.
(2) Písomné vyhotovenie rozhodnutia vypracuje sudca spravodajca. Ak bol ustanovený spoluspravodajca a plénum prijalo rozhodnutie, ktorého návrh predložil, vypracuje písomné vyhotovenie rozhodnutia spoluspravodajca. Ak však plénum prijalo rozhodnutie, ktoré odporuje návrhu sudcu spravodajcu, ako aj návrhu spoluspravodajcu, predseda ústavného súdu môže určiť iného sudcu, ktorý hlasoval za prijaté rozhodnutie, aby vypracoval príslušné časti odôvodnenia rozhodnutia. To platí aj pri rozhodovaní senátu ústavného súdu s tým, že iného sudcu určuje predseda senátu.

§ 67
Odlišné stanovisko sudcu ústavného súdu
(1) Sudca ústavného súdu, ktorý sa zúčastnil hlasovania o rozhodnutí pléna ústavného súdu alebo senátu ústavného súdu, má právo pripojiť k tomuto rozhodnutiu svoje odlišné stanovisko. Sudca ústavného súdu je povinný svoje odlišné stanovisko písomne vyhotoviť do tridsiatich dní od písomného vyhotovenia rozhodnutia ústavného súdu, ku ktorému odlišné stanovisko pripojil.
(2) Odlišné stanovisko sudcu ústavného súdu sa môže týkať výroku alebo odôvodnenia rozhodnutia. Doručuje sa rovnako ako rozhodnutie. Ak sa rozhodnutie vyhlasuje v Zbierke zákonov Slovenskej republiky (ďalej len „zbierka zákonov“), vyhlási sa v zbierke zákonov aj odlišné stanovisko. Na webovom sídle ústavného súdu sa odlišné stanovisko zverejňuje spolu s rozhodnutím.
(3) Ustanovenia odseku 2 o doručovaní, vyhlasovaní a zverejňovaní odlišného stanoviska sudcu ústavného súdu sa vzťahujú iba na odlišné stanovisko sudcu ústavného súdu písomne vyhotovené v lehote podľa odseku 1.

§ 68
Doručovanie a vyhlasovanie rozhodnutí
(1) Účastníkom konania, zúčastnenej osobe alebo ich zástupcom sa doručujú všetky rozhodnutia ústavného súdu v príslušnej veci. Ak ústavný súd odmietol návrh na začatie konania podľa § 56 a neinformoval účastníka konania, proti ktorému návrh smeruje, o tom, že na ústavný súd bol proti nemu podaný návrh na začatie konania, môže rozhodnutie podľa § 56 doručiť len navrhovateľovi.
(2) Rozhodnutia ústavného súdu v konaní o súlade právnych predpisov, v konaní o súlade medzinárodných zmlúv, v konaní o súlade predmetu referenda, v konaní o výklad ústavy a ústavných zákonov, v konaní o sťažnosti proti výsledku referenda, v konaní o sťažnosti proti výsledku ľudového hlasovania, v konaní o uvoľnení funkcie prezidenta a v konaní o neplatnosti právnych predpisov sa vyhlasujú v zbierke zákonov v rozsahu ustanovenom týmto zákonom.
(3) Na návrh predsedu ústavného súdu môže plénum ústavného súdu rozhodnúť, že právny názor ústavného súdu vyslovený v rozhodnutí, ktoré sa inak nevyhlasuje v zbierke zákonov, bude vyhlásený v zbierke zákonov, ak tento právny názor má všeobecný význam.

§ 69
Opravný prostriedok
Proti rozhodnutiu ústavného súdu nemožno podať opravný prostriedok. To neplatí, ak rozhodnutím orgánu medzinárodnej organizácie zriadeného na uplatňovanie medzinárodnej zmluvy, ktorou je Slovenská republika viazaná (ďalej len „orgán medzinárodnej organizácie“), vznikne Slovenskej republike povinnosť v konaní pred ústavným súdom znovu preskúmať už prijaté rozhodnutie ústavného súdu. Rozhodnutie ústavného súdu musí obsahovať poučenie o možnosti podania opravného prostriedku.

§ 70
Právoplatnosť a vykonateľnosť
(1) Rozhodnutie ústavného súdu nadobúda právoplatnosť a vykonateľnosť dňom jeho doručenia poslednému z účastníkov konania pred ústavným súdom, ak tento zákon v § 83, § 90, § 100, § 108, § 150, § 168, § 175 alebo § 179 neustanovuje inak alebo ak nevyplýva iné z rozhodnutia ústavného súdu.
(2) Ústavný súd je povinný zverejňovať právoplatné rozhodnutia, ktorými sa končí konanie, rozhodnutia o dočasnom opatrení a odložení vykonateľnosti napadnutého právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu, a to do 15 dní odo dňa nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia na svojom webovom sídle.
(3) V rozhodnutiach uvedených v odseku 2 sa pred zverejnením anonymizujú také údaje, ktorých anonymizovaním bude pri zverejňovaní zabezpečená ochrana práv a právom chránených záujmov. Kategórie údajov, ktoré sa v rozhodnutiach anonymizujú, a postup pri zverejňovaní súdnych rozhodnutí ustanoví plénum ústavného súdu v spravovacom a rokovacom poriadku ústavného súdu.
(4) Ústavný súd sprístupňuje verejnosti na základe žiadosti podľa zákona o slobode informácií všetky súdne rozhodnutia, vrátane rozhodnutí, ktoré nie sú rozhodnutiami vo veci samej. Pritom robí opatrenia na ochranu práv a právom chránených záujmov podľa zákona o slobode informácií.

DESIATY DIEL
Súdny poplatok a trovy konania

Súdny poplatok

§ 71
Konanie pred ústavným súdom nepodlieha súdnym poplatkom, ak tento zákon v § 72 neustanovuje inak.

§ 72
(1) V konaní o ústavných sťažnostiach, ak ide o skutkovo a právne obdobné veci, o ktorých už ústavný súd v minulosti rozhodol a v ktorých navrhovateľ nebol úspešný, uloží ústavný súd uznesením navrhovateľovi povinnosť zaplatiť súdny poplatok za jedenástu a každú ďalšiu sťažnosť, ktorá bola tým istým navrhovateľom podaná na ústavnom súde v jednom kalendárnom roku. Ak je v jednom podaní obsiahnutých viacero vecí, s ktorými sa osoba obracia na ústavný súd podľa čl. 127 ústavy, považuje sa na účely vyrubenia súdneho poplatku každá z týchto vecí za samostatnú sťažnosť. Proti uzneseniu, ktorým bola uložená povinnosť zaplatiť súdny poplatok, nemožno podať opravný prostriedok; to neplatí, ak rozhodnutím orgánu medzinárodnej organizácie vznikne Slovenskej republike povinnosť v konaní pred ústavným súdom znovu preskúmať už prijaté rozhodnutie ústavného súdu. Ak ústavný súd vydá nesprávne rozhodnutie o poplatkovej povinnosti, takéto rozhodnutie zruší alebo zmení aj bez návrhu, a to aj po nadobudnutí jeho právoplatnosti.
(2) Ústavný súd v uznesení podľa odseku 1 určí navrhovateľovi lehotu na zaplatenie súdneho poplatku. Súdny poplatok sa platí na účet kancelárie ústavného súdu a je ho možné zaplatiť poštovým poukazom alebo prevodom z účtu v banke alebo v pobočke zahraničnej banky.
(3) Ak navrhovateľ súdny poplatok v lehote určenej ústavným súdom nezaplatí, ústavný súd uznesením konanie zastaví. Proti uzneseniu o zastavení konania pre nezaplatenie súdneho poplatku nemožno podať opravný prostriedok; to neplatí, ak rozhodnutím orgánu medzinárodnej organizácie vznikne Slovenskej republike povinnosť v konaní pred ústavným súdom znovu preskúmať už prijaté rozhodnutie ústavného súdu. Právoplatnosťou uznesenia o zastavení konania pre nezaplatenie súdneho poplatku poplatková povinnosť uložená uznesením podľa odseku 1 zanikne.
(4) Súdny poplatok sa bez krátenia podľa osobitného predpisu10) vráti, ak ho zaplatil ten, kto ho nebol povinný platiť alebo kto ho zaplatil na základe nesprávneho rozhodnutia ústavného súdu o poplatkovej povinnosti. Súdny poplatok sa vráti aj v prípade zastavenia konania. V iných prípadoch sa súdny poplatok nevracia.
(5) Ak tento zákon v odsekoch 1 až 4 a § 71 neustanovuje inak a povaha veci to nevylučuje, použijú sa na vyberanie súdnych poplatkov primerane ustanovenia osobitného predpisu o súdnych poplatkoch.

§ 73
Trovy konania
(1) Trovy konania pred ústavným súdom, ktoré vzniknú účastníkovi konania, uhrádza účastník konania.
(2) Trovy konania pred ústavným súdom, ktoré vzniknú zúčastnenej osobe, uhrádza zúčastnená osoba.
(3) Ústavný súd môže v odôvodnených prípadoch podľa výsledku konania uznesením uložiť niektorému účastníkovi konania, aby úplne alebo sčasti nahradil inému účastníkovi konania alebo štátu trovy konania.

DRUHÁ HLAVA
Konanie o súlade právnych predpisov

§ 74
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania podľa čl. 125 ods. 1 ústavy o súlade právnych predpisov nižšej právnej sily s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo medzinárodnou zmluvou, s ktorou vyslovila súhlas národná rada a ktorá bola ratifikovaná a vyhlásená spôsobom ustanoveným zákonom, môžu podať:
a) najmenej pätina poslancov národnej rady,
b) prezident
c) vláda,
d) súd v súvislosti s prejednávanou vecou,
e) generálny prokurátor,
f) predseda súdnej rady, ak ide o právny predpis týkajúci sa výkonu súdnictva,
g) verejný ochranca práv, ak ďalšie uplatňovanie právneho predpisu môže ohroziť základné práva alebo slobody alebo ľudské práva a základné slobody vyplývajúce z medzinárodnej zmluvy, ktorú Slovenská republika ratifikovala a ktorá bola vyhlásená spôsobom ustanoveným zákonom (ďalej len „základné práva a slobody“).

§ 75
Návrh na začatie konania
Návrh na začatie konania o súlade právnych predpisov okrem všeobecných náležitostí podľa § 43 musí obsahovať
a) označenie právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia, ktorého nesúlad s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo medzinárodnou zmluvou navrhovateľ namieta,
b) dôvody, ktoré vedú navrhovateľa k pochybnostiam o súlade napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo medzinárodnou zmluvou,
c) označenie predpisu vyššej právnej sily, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia alebo medzinárodnej zmluvy, jej časti alebo niektorého jej ustanovenia, s ktorým napadnutý právny predpis podľa navrhovateľa nie je v súlade.

§ 76
Účastníci
Účastníkmi konania sú navrhovateľ a orgán verejnej moci, ktorý napadnutý právny predpis vydal. Vedľajším účastníkom konania je vláda Slovenskej republiky zastúpená Ministerstvom spravodlivosti Slovenskej republiky (ďalej len „ministerstvo spravodlivosti“).

§ 77
Späťvzatie návrhu na začatie konania
Navrhovateľ môže vziať návrh na začatie konania o súlade právnych predpisov späť. Ústavný súd v takom prípade konanie zastaví, ak nerozhodne o tom, že späťvzatie návrhu nepripúšťa, najmä ak hrozí závažné porušenie ústavou chránených práv a slobôd.

Pozastavenie účinnosti napadnutého právneho predpisu

§ 78
Ak ústavný súd prijme návrh na začatie konania o súlade právnych predpisov na ďalšie konanie (§ 56 ods. 5), môže aj bez návrhu pozastaviť účinnosť napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia, ak ich ďalšie uplatňovanie môže ohroziť základné práva a slobody, ak hrozí značná hospodárska škoda alebo iný vážny nenapraviteľný následok.

§ 79
V návrhu na pozastavenie účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia musí byť uvedené, ktoré základné práva a slobody môžu byť ohrozené a z akých dôvodov, aká značná hospodárska škoda hrozí a z akých dôvodov alebo aký iný vážny nenapraviteľný následok hrozí a z akých dôvodov pri ďalšom uplatňovaní napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia.

§ 80
O návrhu na pozastavenie účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia rozhodne ústavný súd bezodkladne.

§ 81
Pozastavenie účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia ústavný súd zruší aj bez návrhu, ak pominuli dôvody na pozastavenie účinnosti. Inak platnosť rozhodnutia ústavného súdu o pozastavení účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia zaniká právoplatnosťou rozhodnutia ústavného súdu vo veci samej alebo rozhodnutia o zastavení konania.

§ 82
Výroková časť a poučenie o právnych účinkoch uznesenia ústavného súdu o pozastavení účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia, uznesenia o zrušení pozastavenia účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia a uznesenia o zastavení konania, v ktorom bola pozastavená účinnosť napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia, sa spolu s informáciou o pripojenom odlišnom stanovisku vyhlasujú v zbierke zákonov.

§ 83
Uznesenie ústavného súdu o pozastavení účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia a uznesenie o zrušení pozastavenia účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia je právoplatné a všeobecne záväzné odo dňa jeho vyhlásenia v zbierke zákonov.

§ 84
(1) Pozastavením účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia sa neobnovuje platnosť právnych predpisov ním zrušených, ak ústavný súd nerozhodne inak; ak však išlo len o ich zmenu alebo doplnenie, platí skorší právny predpis v znení platnom pred touto zmenou alebo doplnením, ak ústavný súd nerozhodne inak.
(2) Pozastavením účinnosti napadnutého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia, sa pozastavuje účinnosť aj príslušného vykonávacieho právneho predpisu vydaného na vykonanie tohto právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia.

§ 85
Ak sa zruší alebo zanikne pozastavenie účinnosti ustanovenia právneho predpisu, ktoré ustanovuje lehotu pre uplatnenie práva, splnenie povinnosti alebo pre vykonanie iného úkonu, začne dňom zrušenia alebo zániku pozastavenia účinnosti právneho predpisu plynúť nová dvojročná lehota; to neplatí, ak ústavný súd podľa § 88 ods. 2 vyslovil nesúlad tohto ustanovenia s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo ak podľa § 87 rozhodol o zastavení konania.

§ 86
Vyžiadanie stanovísk
(1) Pred rozhodnutím vo veci samej si predseda ústavného súdu vyžiada stanovisko orgánu verejnej moci, ktorý preskúmavaný právny predpis vydal, stanovisko vlády, za ktorú stanovisko predkladá ministerstvo spravodlivosti. Orgán verejnej moci, ktorý právny predpis vydal, je povinný pripojiť k svojmu stanovisku dôvodovú správu. Ak právny predpis vydala národná rada, k stanovisku a k dôvodovej správe pripojí aj záznam z rozpravy na jej schôdzi k návrhu napadnutého zákona.
(2) Predseda ústavného súdu si môže vyžiadať aj stanovisko predsedu najvyššieho súdu, stanovisko predsedu najvyššieho správneho súdu a stanovisko generálneho prokurátora. Predseda ústavného súdu si k návrhu na začatie konania môže vyžiadať aj stanovisko verejného ochrancu práv, stanovisko iných orgánov verejnej moci, stanovisko profesijných organizácií právnikov, stanovisko vedeckých inštitúcií pôsobiacich v oblasti práva, stanovisko významných odborníkov alebo stanovisko právnických osôb dotknutých návrhom.
(3) Každý, od koho si predseda ústavného súdu vyžiadal stanovisko podľa odsekov 1 a 2, je povinný toto stanovisko poskytnúť.
(4) K návrhu na začatie konania môžu aj bez vyžiadania predkladať stanoviská zástupcovia odbornej verejnosti; ústavný súd však nie je povinný na ne prihliadať.

§ 87
Zastavenie konania
Ústavný súd konanie zastaví, ak preskúmavaný právny predpis stratí platnosť pred vyhlásením nálezu vo veci. Ak sa konanie začalo na základe návrhu súdu podľa čl. 125 ods. 1 a čl. 144 ods. 2 ústavy, rozhodne ústavný súd o zastavení konania podľa povahy veci.

Rozhodnutie

§ 88
(1) Ak ústavný súd v konaní o súlade právnych predpisov nezistí nesúlad preskúmavaného právneho predpisu nižšej právnej sily, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo s medzinárodnou zmluvou, návrhu na začatie konania alebo jeho časti nevyhovie.
(2) Ak ústavný súd zistí nesúlad preskúmavaného právneho predpisu nižšej právnej sily, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo s medzinárodnou zmluvou, vysloví tento nesúlad nálezom, v ktorom uvedie, s ktorými ustanoveniami právneho predpisu vyššej právnej sily alebo medzinárodnej zmluvy nie je preskúmavaný právny predpis nižšej právnej sily, jeho časť alebo niektoré jeho ustanovenia v súlade.

§ 89
Ak ústavný súd v konaní o súlade právnych predpisov zistí nesúlad preskúmavaného právneho predpisu nižšej právnej sily, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo s medzinárodnou zmluvou, a pritom zistí nesúlad aj ďalšieho právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia s tým istým právnym predpisom vyššej právnej sily alebo s tou istou medzinárodnou zmluvou, ktoré sú uvedené v návrhu na začatie konania o súlade právnych predpisov, vydá nález o zistenom nesúlade aj tohto ďalšieho právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia.

§ 90
Doručovanie a vyhlasovanie nálezu
(1) Predseda ústavného súdu môže rozhodnúť, že v konaní o súlade právnych predpisov sa nález okrem účastníkov konania doručí aj ďalším osobám.
(2) Výroková časť, odôvodnenie a poučenie o právnych účinkoch nálezu ústavného súdu v konaní o súlade právnych predpisov sa spolu so znením pripojených odlišných stanovísk vyhlási v zbierke zákonov. Plénum ústavného súdu rozhodne, ktorá časť odôvodnenia nálezu, z ktorej je zrejmé, aký je právny názor ústavného súdu a aké dôvody ho k nemu viedli, sa vyhlási v zbierke zákonov.
(3) Nález ústavného súdu je právoplatný a všeobecne záväzný odo dňa jeho vyhlásenia v zbierke zákonov.

Účinky nálezu

§ 91
(1) Právny predpis, jeho časť alebo jeho ustanovenie, ktorých nesúlad s právnym predpisom vyššej právnej sily ústavný súd vyslovil, strácajú účinnosť dňom vyhlásenia nálezu ústavného súdu v zbierke zákonov.
(2) Orgán verejnej moci, ktorý má uviesť právny predpis do súladu podľa čl. 125 ods. 3 ústavy, je viazaný právnym názorom vysloveným v náleze ústavného súdu. Ak do šiestich mesiacov od vyhlásenia nálezu v zbierke zákonov neuvedie právny predpis do súladu s právnym predpisom vyššej právnej sily alebo medzinárodnou zmluvou, stráca právny predpis, jeho časť alebo jeho ustanovenie, ktorého nesúlad s právnym predpisom vyššej právnej sily ústavný súd vyslovil, platnosť.
(3) Stratou účinnosti alebo platnosti právnych predpisov na základe nálezu ústavného súdu sa neobnovuje platnosť právnych predpisov nimi zrušených, ak ústavný súd nerozhodne inak; ak však išlo len o ich zmenu alebo doplnenie, platí skorší právny predpis v znení platnom pred touto zmenou alebo doplnením, ak ústavný súd nerozhodne inak.

§ 92
Dňom vyhlásenia nálezu ústavného súdu, ktorým ústavný súd vyslovil nesúlad právneho predpisu, jeho časti alebo jeho ustanovenia s právnym predpisom vyššej právnej sily, v zbierke zákonov strácajú účinnosť aj príslušné vykonávacie právne predpisy vydané na vykonanie tohto právneho predpisu, jeho časti alebo jeho ustanovenia.

§ 93
(1) Ak súd v trestnom konaní vydal rozsudok na základe právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého jeho ustanovenia, ktorý neskôr stratil účinnosť podľa čl. 125 ods. 3 ústavy, a tento rozsudok nadobudol právoplatnosť, ale nebol vykonaný, strata účinnosti takého právneho predpisu, jeho časti alebo niektorého ustanovenia je dôvodom na obnovu konania podľa Trestného poriadku, ak ústavný súd nerozhodne inak.
(2) Ostatné právoplatné rozhodnutia vydané v civilnom súdnom konaní alebo správnom súdnom konaní na základe právneho predpisu, ktorý celkom, sčasti alebo v niektorom ustanovení stratil účinnosť, zostávajú nedotknuté; povinnosti uložené takýmito rozhodnutiami nemožno nútene vymáhať.

TRETIA HLAVA
Konanie o súlade medzinárodných zmlúv

§ 94
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania podľa čl. 125a ústavy o súlade dojednanej medzinárodnej zmluvy, na ktorú je potrebný súhlas národnej rady, s ústavou alebo ústavným zákonom môže podať ústavnému súdu prezident alebo vláda pred jej predložením na rokovanie národnej rady.

§ 95
Návrh na začatie konania
(1) Návrh na začatie konania o súlade medzinárodnej zmluvy okrem všeobecných náležitostí podľa § 43 musí obsahovať
a) označenie medzinárodnej zmluvy, jej časti alebo niektorého jej ustanovenia, ktorého nesúlad s ústavou alebo ústavným zákonom navrhovateľ namieta,
b) dôvody, ktoré vedú navrhovateľa k pochybnostiam o súlade medzinárodnej zmluvy, jej časti alebo niektorého jej ustanovenia, s ústavou alebo ústavným zákonom,
c) označenie ustanovení ústavy alebo ústavného zákona, s ktorými medzinárodná zmluva podľa navrhovateľa nie je v súlade,
d) podklady, z ktorých sa vychádzalo pri dojednávaní medzinárodnej zmluvy, ak ich má navrhovateľ k dispozícii.
(2) K návrhu na začatie konania o súlade medzinárodnej zmluvy sa pripojí medzinárodná zmluva v autentickom znení a v slovenskom preklade.

§ 96
Účastníci
(1) Účastníkmi konania sú prezident, vláda a národná rada.
(2) Predseda ústavného súdu vyzve prezidenta a vládu, aby zadovážili a predložili podklady, z ktorých sa vychádzalo pri dojednaní medzinárodnej zmluvy.

§ 97
Vyžiadanie stanovísk
(1) Pred rozhodnutím vo veci samej si predseda ústavného súdu môže vyžiadať stanovisko predsedu najvyššieho súdu, stanovisko predsedu najvyššieho správneho súdu a stanovisko generálneho prokurátora.
(2) Predseda ústavného súdu si k návrhu na začatie konania môže vyžiadať aj stanovisko verejného ochrancu práv, stanovisko iných orgánov verejnej moci, stanovisko profesijných organizácií právnikov, stanovisko vedeckých inštitúcií pôsobiacich v oblasti práva, stanovisko významných odborníkov alebo stanovisko právnických osôb dotknutých návrhom.
(3) Každý, od koho si predseda ústavného súdu vyžiadal stanovisko podľa odsekov 1 a 2, je povinný toto stanovisko poskytnúť.
(4) K návrhu na začatie konania môžu aj bez vyžiadania predkladať stanoviská zástupcovia odbornej verejnosti; ústavný súd však nie je povinný na ne prihliadať.

Rozhodnutie

§ 98
Ústavný súd o návrhu na začatie konania o súlade medzinárodnej zmluvy rozhodne do šiestich mesiacov od jeho doručenia.

§ 99
(1) Ak ústavný súd dospeje k záveru, že medzinárodná zmluva je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom, nálezom vysloví, že medzinárodná zmluva je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom.
(2) Ak ústavný súd dospeje k záveru, že medzinárodná zmluva nie je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom, vysloví tento nesúlad nálezom, v ktorom uvedie, s ktorými ustanoveniami ústavy alebo ústavného zákona nie je medzinárodná zmluva v súlade.

§ 100
(1) Výroková časť, odôvodnenie a poučenie o právnych účinkoch nálezu ústavného súdu v konaní o súlade medzinárodných zmlúv sa spolu so znením pripojených odlišných stanovísk vyhlási v zbierke zákonov. Plénum ústavného súdu rozhodne, ktorá časť odôvodnenia nálezu, z ktorej je zrejmé, aký je právny názor ústavného súdu a aké dôvody ho k nemu viedli, sa vyhlási v zbierke zákonov.
(2) Nález ústavného súdu je právoplatný odo dňa jeho vyhlásenia v zbierke zákonov.

§ 101
Ak ústavný súd rozhodne, že medzinárodná zmluva nie je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom, nemožno ju ratifikovať.

ŠTVRTÁ HLAVA
Konanie o súlade predmetu referenda

§ 102
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania podľa čl. 125b ústavy o súlade predmetu referenda, ktoré sa má vyhlásiť na základe petície občanov alebo uznesenia národnej rady, s ústavou alebo s ústavným zákonom, môže podať ústavnému súdu prezident, ak pred vyhlásením referenda má pochybnosti, či predmet referenda je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom.

§ 103
Návrh na začatie konania
Návrh na začatie konania o súlade predmetu referenda okrem všeobecných náležitostí podľa § 43 musí obsahovať
a) predmet referenda,
b) právny základ vyhlásenia referenda,
c) dôvody, ktoré vedú navrhovateľa k pochybnostiam o súlade predmetu referenda s ústavou alebo ústavným zákonom,
d) označenie ustanovení ústavy alebo ústavného zákona, s ktorými predmet referenda podľa navrhovateľa nie je v súlade.

§ 104
Účastníci
Účastníkmi konania sú prezident a národná rada. Ak sa má referendum vyhlásiť na základe petície občanov, účastníkmi konania sú prezident a petičný výbor.

§ 105
Vyžiadanie stanovísk
(1) Predseda ústavného súdu si pred rozhodnutím vyžiada stanovisko národnej rady, a ak sa má referendum vyhlásiť na základe petície občanov, aj stanovisko petičného výboru.
(2) Každý, od koho si predseda ústavného súdu vyžiadal stanovisko podľa odseku 1, je povinný toto stanovisko poskytnúť.
(3) K návrhu na začatie konania môžu aj bez vyžiadania predkladať stanoviská zástupcovia odbornej verejnosti; ústavný súd však nie je povinný na ne prihliadať.

Rozhodnutie

§ 106
Ústavný súd rozhodne o návrhu na začatie konania o súlade predmetu referenda do 60 dní od jeho doručenia.

§ 107
(1) Ak ústavný súd dospeje k záveru, že predmet referenda je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom, vysloví tento súlad nálezom.
(2) Ak ústavný súd dospeje k záveru, že predmet referenda nie je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom, vysloví tento nesúlad nálezom, v ktorom uvedie, s ktorými ustanoveniami ústavy alebo ústavného zákona nie je predmet referenda v súlade.

§ 108
(1) Výroková časť, odôvodnenie a poučenie o právnych účinkoch nálezu ústavného súdu v konaní o súlade predmetu referenda sa spolu so znením pripojených odlišných stanovísk vyhlási v zbierke zákonov. Plénum ústavného súdu rozhodne, ktorá časť odôvodnenia nálezu, z ktorej je zrejmé, aký je právny názor ústavného súdu a aké dôvody ho k nemu viedli, sa vyhlási v zbierke zákonov.
(2) Nález ústavného súdu je právoplatný odo dňa jeho vyhlásenia v zbierke zákonov.

§ 109
Ak ústavný súd rozhodne, že predmet referenda nie je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom, referendum nemožno vyhlásiť.

PIATA HLAVA
Kompetenčné spory

PRVÝ DIEL
Kompetenčný spor medzi ústrednými orgánmi štátnej správy

§ 110
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania v kompetenčnom spore medzi ústrednými orgánmi štátnej správy podľa čl. 126 ods. 1 ústavy môže podať ústredný orgán štátnej správy, ktorý tvrdí, že má právomoc vo veci rozhodnúť, ako aj ten ústredný orgán štátnej správy, ktorý svoju právomoc rozhodnúť vo veci odmieta.

§ 111
Návrh na začatie konania
Návrh na začatie konania v kompetenčnom spore okrem všeobecných náležitostí podľa § 43 musí obsahovať
a) skutkový základ sporu a právny základ sporu,
b) dôvody, ktoré vedú navrhovateľa k tvrdeniu, že má právomoc vo veci rozhodnúť, alebo k tvrdeniu, že nemá právomoc vo veci rozhodnúť,
c) listinné podklady týkajúce sa veci, ktoré má navrhovateľ k dispozícii.

§ 112
Účastníci
Účastníkmi konania sú navrhovateľ a ústredné orgány štátnej správy, ktorých sa kompetenčný spor týka.

§ 113
Späťvzatie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania v spore o právomoc medzi ústrednými orgánmi štátnej správy, ktorý bol prijatý na ďalšie konanie, môže navrhovateľ vziať späť iba so súhlasom ústavného súdu. Ak navrhovateľ vezme svoj návrh na začatie konania späť a ústavný súd so späťvzatím návrhu súhlasí, uznesením konanie zastaví.

Rozhodnutie

§ 114
Ak rozhodnutie v kompetenčnom spore patrí do právomoci iného štátneho orgánu, ústavný súd návrh uznesením odmietne pre nedostatok právomoci na jeho prerokovanie.

§ 115
(1) Ústavný súd nálezom rozhodne, ktorý z ústredných orgánov štátnej správy, ktorých sa kompetenčný spor týka, má právomoc vo veci rozhodnúť.
(2) Ak ústredný orgán štátnej správy vydal rozhodnutie vo veci, ktorej sa kompetenčný spor týka, a podľa ústavného súdu má právomoc vo veci rozhodnúť iný ústredný orgán štátnej správy, ústavný súd svojím nálezom takéto rozhodnutie zruší.
(3) Ak ústredný orgán štátnej správy vydal vo veci, ktorej sa kompetenčný spor týka, rozhodnutie, ktorým poprel svoju právomoc, a podľa ústavného súdu má právomoc vo veci rozhodnúť, ústavný súd svojím nálezom takéto rozhodnutie zruší.

DRUHÝ DIEL
Kompetenčný spor medzi najvyšším súdom a najvyšším správnym súdom

§ 115a
Na kompetenčné spory medzi najvyšším súdom a najvyšším správnym súdom sa primerane použijú § 110 až 115.

TRETÍ DIEL
Spor o kontrolnú pôsobnosť najvyššieho kontrolného úradu

§ 116
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania v spore o kontrolnú pôsobnosť najvyššieho kontrolného úradu podľa čl. 126 ods. 2 ústavy môže podať najvyšší kontrolný úrad, ak je jeho kontrolná pôsobnosť v konkrétnom prípade dotknutým subjektom namietaná, ako aj ten, kto ako dotknutý subjekt namieta kontrolnú pôsobnosť najvyššieho kontrolného úradu v konkrétnej veci.

§ 117
Návrh na začatie konania
Návrh na začatie konania v spore o kontrolnú pôsobnosť najvyššieho kontrolného úradu okrem všeobecných náležitostí podľa § 43 musí obsahovať
a) skutkový základ sporu a právny základ sporu,
b) dôvody, ktoré vedú navrhovateľa k tvrdeniu, že vec patrí do kontrolnej pôsobnosti najvyššieho kontrolného úradu, alebo k tvrdeniu, že vec do takej pôsobnosti nepatrí,
c) listinné podklady týkajúce sa veci, ktoré má navrhovateľ k dispozícii.

§ 118
Účastníci
Účastníkmi konania sú najvyšší kontrolný úrad a ten, kto je priamo dotknutý namietanou kontrolnou pôsobnosťou najvyššieho kontrolného úradu.

§ 119
Späťvzatie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania v spore o kontrolnú pôsobnosť najvyššieho kontrolného úradu môže navrhovateľ vziať späť iba so súhlasom ústavného súdu. Ak navrhovateľ vezme svoj návrh na začatie konania späť a ústavný súd so späťvzatím návrhu súhlasí, uznesením konanie zastaví.

Rozhodnutie

§ 120
Ústavný súd nálezom rozhodne, či v spornom prípade je daná kontrolná pôsobnosť najvyššieho kontrolného úradu.

§ 121
Od podania návrhu na začatie konania v spore o kontrolnú pôsobnosť najvyššieho kontrolného úradu do rozhodnutia ústavného súdu v tomto konaní nemôže najvyšší kontrolný úrad v konkrétnej veci, ktorej sa spor o kontrolnú pôsobnosť najvyššieho kontrolného úradu týka, vykonať kontrolu, a ak s vykonávaním kontroly už začal, nemôže v nej pokračovať.

ŠIESTA HLAVA
Konanie o ústavnej sťažnosti

§ 122
Procesná legitimácia na podanie ústavnej sťažnosti
Ústavnú sťažnosť môže podať osoba (ďalej len „sťažovateľ“), ktorá tvrdí, že právoplatným rozhodnutím, opatrením alebo iným zásahom boli porušené jej základné práva a slobody.

§ 123
Ústavná sťažnosť
(1) Ústavná sťažnosť musí okrem všeobecných náležitostí návrhu na začatie konania podľa § 43 obsahovať
a) označenie toho, kto podľa sťažovateľa porušil jeho základné práva a slobody,
b) označenie právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu, ktorým podľa sťažovateľa boli porušené jeho základné práva a slobody,
c) označenie základných práv a slobôd, ktorých porušenie sťažovateľ tvrdí,
d) konkrétne skutkové a právne dôvody, pre ktoré malo podľa sťažovateľa dôjsť k porušeniu jeho základných práv a slobôd.
(2) Ak sa sťažovateľ domáha primeraného finančného zadosťučinenia, v ústavnej sťažnosti uvedie rozsah, ktorý požaduje, a z akých dôvodov sa ho domáha.
(3) Sťažovateľ k ústavnej sťažnosti musí pripojiť aj kópiu právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo dôkaz o inom zásahu, ktorým malo dôjsť k porušeniu jeho základných práv a slobôd.

§ 124
Lehota na podanie ústavnej sťažnosti
Ústavnú sťažnosť možno podať do dvoch mesiacov od nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia, oznámenia opatrenia alebo upovedomenia o inom zásahu. Táto lehota sa pri opatrení alebo inom zásahu počíta odo dňa, keď sa sťažovateľ mohol o opatrení alebo inom zásahu dozvedieť. Ak rozhodnutie nadobúda právoplatnosť vyhlásením alebo oznámením a ak sa podľa osobitných predpisov zároveň doručuje jeho písomné vyhotovenie, začína lehota plynúť dňom doručenia tohto písomného vyhotovenia sťažovateľovi; ak sa rozhodnutie doručuje len jeho zástupcovi, začína lehota plynúť dňom doručenia písomného vyhotovenia tohto rozhodnutia tomuto zástupcovi. Ak bol vo veci podaný mimoriadny opravný prostriedok, lehota na podanie ústavnej sťažnosti vo vzťahu k rozhodnutiu, ktoré bolo mimoriadnym opravným prostriedkom napadnuté, začína plynúť od doručenia rozhodnutia o mimoriadnom opravnom prostriedku.

Účastníci konania a zúčastnená osoba

§ 125
Účastníkmi konania sú sťažovateľ a orgán verejnej moci, proti ktorému ústavná sťažnosť smeruje.

§ 126
Ak ústavný súd na predbežnom prerokovaní prijme ústavnú sťažnosť na ďalšie konanie (§ 56 ods. 5), upovedomí o podanej ústavnej sťažnosti zúčastnenú osobu. Zúčastnená osoba má právo vyjadriť sa k ústavnej sťažnosti v lehote určenej ústavným súdom.

§ 127
Späťvzatie ústavnej sťažnosti
Ak sťažovateľ vezme svoju ústavnú sťažnosť späť, ústavný súd konanie o nej uznesením zastaví.

§ 128
Podanie ústavnej sťažnosti nemá odkladný účinok.

Odklad vykonateľnosti a dočasné opatrenie

§ 129
Ústavný súd môže na návrh sťažovateľa odložiť vykonateľnosť napadnutého právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu, ak by právnymi následkami napadnutého právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu hrozila závažná ujma a odloženie vykonateľnosti nie je v rozpore s verejným záujmom.

§ 130
Ústavný súd môže na návrh sťažovateľa rozhodnúť o dočasnom opatrení, ak to nie je v rozpore s verejným záujmom a ak by výkon napadnutého rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu znamenal pre sťažovateľa väčšiu ujmu, než aká môže vzniknúť iným osobám, najmä uloží orgánu verejnej moci, ktorý podľa sťažovateľa porušil jeho základné práva a slobody, aby sa dočasne zdržal vykonávania právoplatného rozhodnutia, opatrenia alebo iného zásahu a tretím osobám uloží, aby sa dočasne zdržali oprávnenia im priznaného právoplatným rozhodnutím, opatrením alebo iným zásahom.

§ 131
(1) Odklad vykonateľnosti aj dočasné opatrenie zanikajú najneskoršie právoplatnosťou rozhodnutia ústavného súdu vo veci samej, ak ústavný súd nerozhodne o ich skoršom zrušení.
(2) Odklad vykonateľnosti aj dočasné opatrenie môže ústavný súd zrušiť aj bez návrhu, ak sa v priebehu konania ukáže, že pominuli dôvody, pre ktoré sa nariadili, alebo sa ukáže, že tieto dôvody vôbec neboli dané.

Rozhodovanie

§ 132
(1) Ak o ochrane základných práv a slobôd sťažovateľa vo veci, ktorej sa ústavná sťažnosť týka, je príslušný rozhodovať iný súd, ústavný súd uznesením ústavnú sťažnosť odmietne pre nedostatok právomoci na jej prerokovanie.
(2) Ústavná sťažnosť je neprípustná, ak sťažovateľ nevyčerpal právne prostriedky, ktoré mu priznáva zákon na ochranu jeho základných práv a slobôd.
(3) Ústavný súd neodmietne prijatie ústavnej sťažnosti pre jej neprípustnosť, ak sťažovateľ preukáže, že nevyčerpal právne prostriedky, ktoré mu priznáva zákon na ochranu jeho základných práv a slobôd, z dôvodov hodných osobitného zreteľa.

§ 133
(1) Ak ústavný súd ústavnej sťažnosti vyhovie, v náleze uvedie, ktoré základné práva a slobody boli porušené, ktoré ustanovenia ústavy, ústavného zákona alebo medzinárodnej zmluvy boli porušené a akým právoplatným rozhodnutím, opatrením alebo iným zásahom boli porušené základné práva a slobody.
(2) Ústavný súd zruší rozhodnutie alebo opatrenie, ktorým boli porušené základné práva a slobody sťažovateľa. Ústavný súd zruší aj iný zásah, ktorým boli porušené základné práva a slobody sťažovateľa, ak to pripúšťa povaha zásahu.
(3) Ak ústavný súd ústavnej sťažnosti vyhovie, môže
a) prikázať, aby ten, kto porušil základné práva a slobody sťažovateľa svojou nečinnosťou, vo veci konal,
b) vrátiť vec na ďalšie konanie,
c) zakázať pokračovanie v porušovaní základných práv a slobôd sťažovateľa,
d) prikázať, aby ten, kto porušil základné práva a slobody sťažovateľa, obnovil stav pred ich porušením,
e) priznať sťažovateľovi primerané finančné zadosťučinenie, ak o to požiadal.

§ 134
(1) Ak ústavný súd zruší právoplatné rozhodnutie, opatrenie alebo iný zásah a vec vráti na ďalšie konanie, ten, kto vo veci vydal rozhodnutie, rozhodol o opatrení alebo vykonal iný zásah, je povinný vec znova prerokovať a rozhodnúť. V tomto konaní alebo postupe je viazaný právnym názorom ústavného súdu.
(2) Ten, kto vo veci vydal rozhodnutie, rozhodol o opatrení alebo vykonal iný zásah, je viazaný rozhodnutím ústavného súdu podľa § 133 ods. 3 písm. a) až d); toto rozhodnutie ústavného súdu je vykonateľné doručením.

§ 135
Primerané finančné zadosťučinenie
(1) Ak ústavný súd prizná sťažovateľovi primerané finančné zadosťučinenie, orgán verejnej moci, ktorý porušil základné práva a slobody sťažovateľa, je povinný sťažovateľovi priznané finančné zadosťučinenie zaplatiť do dvoch mesiacov od nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia ústavného súdu.
(2) Ak ten, komu bolo uložené zaplatiť sťažovateľovi finančné zadosťučinenie, v lehote ustanovenej v odseku 1 priznané finančné zadosťučinenie sťažovateľovi nezaplatí, zvyšuje sa finančné zadosťučinenie priznané ústavným súdom o 5 % za každý aj začatý rok omeškania až do jeho zaplatenia.

SIEDMA HLAVA
Konanie o sťažnosti orgánu územnej samosprávy

§ 136
Procesná legitimácia na podanie sťažnosti vo veciach územnej samosprávy
(1) Sťažnosť proti neústavnému alebo nezákonnému rozhodnutiu alebo inému neústavnému alebo nezákonnému zásahu do veci územnej samosprávy podľa čl. 127a ústavy (ďalej len „sťažnosť vo veciach územnej samosprávy“) môže podať orgán územnej samosprávy, ktorý tvrdí, že neústavným alebo nezákonným rozhodnutím alebo iným neústavným alebo nezákonným zásahom sa zasiahlo do veci územnej samosprávy.
(2) Na účely tohto zákona sa vecou územnej samosprávy rozumie najmä právomoc a pôsobnosť obce a samosprávneho kraja, ako aj princípy samosprávy.

§ 137
Sťažnosť vo veciach územnej samosprávy
(1) Sťažnosť vo veciach územnej samosprávy okrem všeobecných náležitostí návrhu na začatie konania podľa § 43 musí obsahovať
a) označenie veci územnej samosprávy, do ktorej sa podľa orgánu územnej samosprávy, ktorý podal sťažnosť vo veciach územnej samosprávy, zasiahlo,
b) označenie toho, kto podľa orgánu územnej samosprávy, ktorý podal sťažnosť vo veciach územnej samosprávy, zasiahol do veci územnej samosprávy,
c) označenie právoplatného rozhodnutia alebo iného zásahu, ktorým sa podľa orgánu územnej samosprávy, ktorý podal sťažnosť vo veciach územnej samosprávy, zasiahlo do veci územnej samosprávy.
(2) Orgán územnej samosprávy, ktorý podal sťažnosť vo veciach územnej samosprávy, pripojí k sťažnosti vo veciach územnej samosprávy kópiu právoplatného rozhodnutia alebo dôkaz o inom zásahu, ktorým malo dôjsť k zásahu do veci územnej samosprávy.

§ 138
Lehota na podanie sťažnosti vo veciach územnej samosprávy
Sťažnosť vo veciach územnej samosprávy možno podať do dvoch mesiacov od nadobudnutia právoplatnosti rozhodnutia alebo upovedomenia o inom zásahu do veci územnej samosprávy. Táto lehota sa pri inom zásahu počíta odo dňa, keď sa orgán územnej samosprávy o tomto zásahu mohol dozvedieť. Ak bol vo veci podaný mimoriadny opravný prostriedok, lehota na podanie sťažnosti vo veciach územnej samosprávy vo vzťahu k rozhodnutiu, ktoré bolo mimoriadnym opravným prostriedkom napadnuté, začína plynúť od doručenia rozhodnutia o mimoriadnom opravnom prostriedku.

Účastníci konania a zúčastnená osoba

§ 139
Účastníkmi konania sú sťažovateľ a ten orgán verejnej moci, proti ktorému sťažnosť vo veciach územnej samosprávy smeruje.

§ 140
Ak ústavný súd na predbežnom prerokovaní prijme sťažnosť vo veciach územnej samosprávy na ďalšie konanie (§ 56 ods. 5) a povaha veci to vyžaduje, môže upovedomiť o podanej sťažnosti vo veciach územnej samosprávy osobu, ktorá je alebo bola účastníkom konania pred orgánom verejnej moci, v ktorom bolo vydané právoplatné rozhodnutie alebo vykonaný iný neústavný alebo nezákonný zásah, ktorým malo dôjsť k zásahu do veci územnej samosprávy, ak by rozhodnutím ústavného súdu o sťažnosti vo veciach územnej samosprávy mohlo byť právne postavenie tejto osoby priamo dotknuté. Táto osoba má postavenie zúčastnenej osoby a má právo vyjadriť sa k sťažnosti v lehote určenej ústavným súdom.

§ 141
Späťvzatie sťažnosti vo veciach územnej samosprávy
Ak orgán územnej samosprávy vezme svoju sťažnosť vo veciach územnej samosprávy späť, ústavný súd konanie o nej uznesením zastaví.

Rozhodovanie

§ 142
(1) Ak o ochrane pred namietaným rozhodnutím alebo iným zásahom do veci územnej samosprávy je príslušný rozhodovať iný súd, ústavný súd uznesením sťažnosť vo veciach územnej samosprávy odmietne pre nedostatok právomoci na jej prerokovanie.
(2) Sťažnosť vo veciach územnej samosprávy je neprípustná, ak orgán územnej samosprávy, ktorý podal sťažnosť vo veciach územnej samosprávy, nevyčerpal právne prostriedky, ktoré mu zákon na ochranu pred namietaným rozhodnutím alebo iným zásahom do veci územnej samosprávy priznáva.
(3) Ústavný súd neodmietne prijatie sťažnosti vo veciach územnej samosprávy pre jej neprípustnosť, ak orgán územnej samosprávy, ktorý podal sťažnosť vo veciach územnej samosprávy, preukáže, že nevyčerpal právne prostriedky, ktoré mu priznáva zákon na ochranu pred namietaným rozhodnutím alebo iným zásahom do veci územnej samosprávy, z dôvodov hodných osobitného zreteľa.

§ 143
(1) Ak ústavný súd sťažnosti vo veciach územnej samosprávy vyhovie, v náleze vysloví, v čom spočíva neústavnosť alebo nezákonnosť rozhodnutia alebo iného zásahu do veci územnej samosprávy, ktoré ustanovenie ústavy, ústavného zákona alebo zákona bolo porušené a akým právoplatným rozhodnutím alebo zásahom k porušeniu došlo.
(2) Ak sa do vecí územnej samosprávy zasiahlo rozhodnutím, ústavný súd toto rozhodnutie zruší. Ak je to potrebné, ústavný súd môže rozhodnúť o vrátení veci na ďalšie konanie.
(3) Ak ústavný súd zruší právoplatné rozhodnutie a vec vráti na ďalšie konanie, ten, kto vo veci vydal rozhodnutie, je povinný vec znovu prerokovať a rozhodnúť. V tomto konaní je viazaný právnym názorom ústavného súdu.
(4) Ak sa do veci územnej samosprávy zasiahlo iným zásahom, ústavný súd zakáže pokračovať v porušovaní ústavy, ústavného zákona alebo zákona a prikáže, ak je to možné, aby sa obnovil stav pred porušením. Orgán verejnej moci, ktorému bola táto povinnosť uložená, je rozhodnutím ústavného súdu viazaný.

§ 144
Na konanie o sťažnosti orgánu územnej samosprávy sa primerane vzťahujú ustanovenia § 128 až 131.

ÔSMA HLAVA
Konanie o výklade ústavy alebo ústavných zákonov

§ 145
Ústavný súd podáva výklad ústavy alebo ústavných zákonov len vtedy, ak je vec sporná.

§ 146
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania podľa čl. 128 ústavy o výklad ústavy alebo ústavného zákona môžu podať:
a) najmenej pätina poslancov národnej rady,
b) prezident
c) vláda,
d) súd v súvislosti s prejednávanou vecou,
e) generálny prokurátor.

§ 147
Návrh na začatie konania
Návrh na začatie konania o výklad ústavy alebo ústavného zákona musí okrem všeobecných náležitostí podľa § 43 obsahovať údaj o tom,
a) ktorú časť ústavy alebo ktoré z jej ustanovení, ktorý ústavný zákon, ktorú jeho časť alebo ktoré z jeho ustanovení má ústavný súd vyložiť,
b) z akých dôvodov je vec sporná,
c) ktorý orgán verejnej moci nesprávne vykladá podľa navrhovateľa ústavu alebo ústavný zákon.

§ 148
Účastníci
Účastníkom konania je okrem navrhovateľa aj iný orgán verejnej moci, o ktorom navrhovateľ tvrdí, že ústavu alebo ústavný zákon nesprávne vykladá.

§ 149
Späťvzatie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania o výklad ústavy alebo ústavných zákonov môže navrhovateľ vziať späť iba so súhlasom ústavného súdu. Ak navrhovateľ vezme svoj návrh na začatie konania späť a ústavný súd so späťvzatím návrhu súhlasí, uznesením konanie zastaví.

§ 150
Vyhlasovanie nálezu
(1) Výroková časť, odôvodnenie a poučenie o právnych účinkoch nálezu ústavného súdu v konaní o výklade ústavy alebo ústavného zákona sa spolu so znením pripojených odlišných stanovísk vyhlási v zbierke zákonov. Plénum ústavného súdu rozhodne, ktorá časť odôvodnenia nálezu, z ktorej je zrejmé, aký je právny názor ústavného súdu a aké dôvody ho k nemu viedli, sa vyhlási v zbierke zákonov.
(2) Nález ústavného súdu je právoplatný a všeobecne záväzný odo dňa jeho vyhlásenia v zbierke zákonov.

DEVIATA HLAVA
Konanie o sťažnosti proti rozhodnutiu o overení alebo neoverení mandátu poslanca národnej rady

§ 151
Procesná legitimácia na podanie sťažnosti
Sťažnosť podľa čl. 129 ods. 1 ústavy môže podať poslanec národnej rady, ktorý namieta overenie mandátu iného poslanca, a osoba, ktorá tvrdí, že jej mandát poslanca národnej rady mal byť overený.

§ 152
Sťažnosť
Sťažnosť podľa čl. 129 ods. 1 ústavy musí obsahovať všeobecné náležitosti návrhu na začatie konania podľa § 43. Ku sťažnosti podľa čl. 129 ods. 1 ústavy sa pripojí uznesenie národnej rady o overení alebo neoverení mandátu.

§ 153
Lehota na podanie sťažnosti
Sťažnosť podľa čl. 129 ods. 1 ústavy možno podať do desiatich dní od prijatia uznesenia o overení alebo neoverení mandátu poslanca národnej rady.

§ 154
Účastníci
Okrem sťažovateľa je účastníkom konania národná rada. Ak sa sťažnosťou podľa čl. 129 ods. 1 ústavy namieta overenie mandátu iného poslanca, je účastníkom konania aj dotknutý poslanec národnej rady.

§ 155
Rozhodnutie
Ústavný súd sťažnosti podľa čl. 129 ods. 1 ústavy nevyhovie, ak je uznesenie národnej rady vecne správne, alebo ho zruší a vec vráti národnej rade na ďalšie konanie. Národná rada je v ďalšom konaní viazaná právnym názorom ústavného súdu.

DESIATA HLAVA
Konanie vo volebných veciach

§ 156
Účelom konania vo volebných veciach je napraviť prípadnú neústavnosť alebo nezákonnosť napadnutých volieb, a tým zabezpečiť slobodnú súťaž politických síl.

§ 157
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
(1) Návrh na začatie konania podľa čl. 129 ods. 2 ústavy o ústavnosti a zákonnosti volieb prezidenta môžu podať:
a) kandidát na funkciu prezidenta, ktorý nebol zvolený, ak získal aspoň 5 % platných hlasov,
b) skupina najmenej 15-tich poslancov národnej rady, ktorá podala platný návrh na kandidáta na funkciu prezidenta,
c) generálny prokurátor,
d) petičný výbor zastupujúci skupinu občanov, ktorá podala platný návrh na kandidáta na funkciu prezidenta.
(2) Návrh na začatie konania podľa čl. 129 ods. 2 ústavy o ústavnosti a zákonnosti volieb do národnej rady a do Európskeho parlamentu môže podať politická strana alebo politické hnutie alebo ich koalícia, ktoré podali platnú kandidátnu listinu podľa osobitných predpisov.

§ 158
Návrh na začatie konania
Návrh na začatie konania vo volebných veciach musí okrem všeobecných náležitostí podľa § 43 obsahovať
a) vyjadrenie navrhovateľa o tom, či napáda voľby ako celok, alebo len v určitom volebnom obvode,
b) údaje a dôkazy o tom, že je oprávneným navrhovateľom podľa § 157 okrem generálneho prokurátora,
c) vyjadrenie navrhovateľa o tom, či napáda neústavnosť volieb alebo nezákonnosť volieb alebo z oboch týchto dôvodov s uvedením právnych predpisov a ich ustanovení, ktoré boli podľa neho porušené,
d) dôvody, pre ktoré napáda neústavnosť alebo nezákonnosť volieb s označením dôkazov,
e) návrh rozhodnutia ústavného súdu podľa § 163 ods. 1 písm. a), písm. b) alebo písm. c).

§ 159
Lehota na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania vo volebných veciach možno podať do desiatich dní po vyhlásení výsledku volieb.

§ 160
Účastníci
Účastníkmi konania sú navrhovateľ a v konaní o ústavnosti alebo zákonnosti volieb
a) prezidenta kandidát, ktorý bol v napadnutých voľbách zvolený za prezidenta,
b) do národnej rady alebo volieb do Európskeho parlamentu politická strana alebo politické hnutie alebo ich koalícia, ktoré získali v napadnutých voľbách zastúpenie v národnej rade alebo v Európskom parlamente.

§ 161
Dokazovanie
(1) Ústavný súd si vyžiada všetky volebné dokumenty, ak je to potrebné, a vykoná úkony potrebné na dosiahnutie účelu konania. Ak ústavný súd otvorí zapečatenú volebnú dokumentáciu, umožní účastníkom konania a predsedovi príslušnej volebnej komisie, aby boli prítomní pri jej otvorení.
(2) O otvorení zapečatenej volebnej dokumentácie sa spíše zápisnica, ktorú podpíšu prítomné osoby, medzi ktorými musí byť sudca spravodajca.
(3) Po vykonaní potrebných úkonov ústavný súd volebnú dokumentáciu zapečatí.
(4) Sudca spravodajca môže vypočuť svedkov. Pri výsluchu môžu byť prítomní účastníci konania, ich zástupcovia a poverení zamestnanci kancelárie ústavného súdu.

Rozhodnutie

§ 162
Ústavný súd rozhodne o návrhu na začatie konania podľa čl. 129 ods. 2 ústavy o ústavnosti a zákonnosti volieb do 90 dní od doručenia návrhu.

§ 163
(1) Ústavný súd môže
a) vyhlásiť voľby za neplatné,
b) zrušiť napadnutý výsledok volieb,
c) zrušiť rozhodnutie volebnej komisie a vyhlásiť za zvoleného toho, kto bol riadne zvolený,
d) návrhu na začatie konania nevyhovieť.
(2) Nález ústavného súdu podľa odseku 1 sa doručí účastníkom konania, národnej rade a Ministerstvu vnútra Slovenskej republiky (ďalej len „ministerstvo vnútra“); ak ide o voľby do Európskeho parlamentu, doručí sa aj Európskemu parlamentu.
(3) Nález ústavného súdu podľa odseku 1 nadobúda právoplatnosť a vykonateľnosť dňom doručenia národnej rade.
(4) Nález ústavného súdu podľa odseku 1 je záväzný pre všetky orgány verejnej moci, osoby, ktorých sa týka. Dotknuté orgány verejnej moci sú povinné bezodkladne zabezpečiť jeho vykonanie.

JEDENÁSTA HLAVA
Konanie o sťažnosti proti výsledku referenda

§ 164
Procesná legitimácia na podanie sťažnosti
Sťažnosť proti výsledku referenda podľa čl. 129 ods. 3 ústavy môžu podať:
a) najmenej pätina poslancov národnej rady,
b) prezident,
c) vláda,
d) generálny prokurátor,
e) petičný výbor zastupujúci skupinu aspoň 350 000 občanov, na ktorej požiadanie prezident referendum vyhlásil.

§ 165
Lehota na podanie sťažnosti
Sťažnosť proti výsledku referenda možno podať do desiatich dní od zverejnenia výsledku referenda.

§ 166
Dokazovanie
(1) Ústavný súd si vyžiada všetky doklady o hlasovaní, ak je to potrebné, a vykoná úkony potrebné na preskúmanie ústavnosti alebo zákonnosti priebehu referenda. Ak ústavný súd otvorí zapečatenú dokumentáciu o hlasovaní, umožní navrhovateľovi a predsedovi príslušnej volebnej komisie, aby boli prítomní pri jej otvorení.
(2) O otvorení zapečatenej dokumentácie sa spíše zápisnica, ktorú podpíšu prítomné osoby, medzi ktorými musí byť sudca spravodajca.
(3) Po vykonaní potrebných úkonov ústavný súd dokumentáciu opätovne zapečatí.

Rozhodnutie

§ 167
(1) Ústavný súd rozhodne o sťažnosti proti výsledku referenda podľa čl. 129 ods. 3 ústavy do 60 dní od doručenia sťažnosti.
(2) Ak ústavný súd zistí, že porušenie ústavy alebo zákona mohlo ovplyvniť výsledok referenda, vyhlási referendum za neplatné.
(3) Ak ústavný súd zistí, že skutočný výsledok referenda bol iný, zruší zápisnicu Štátnej komisie pre voľby a kontrolu financovania politických strán o výsledku referenda a vyhlási výsledok referenda.
(4) Ak ústavný súd nezistí skutočnosti podľa odseku 2 alebo odseku 3, sťažnosti nevyhovie.

§ 168
(1) Nález ústavného súdu sa doručuje navrhovateľovi.
(2) Výroková časť, odôvodnenie a poučenie o právnych účinkoch nálezu ústavného súdu v konaní o sťažnosti proti výsledku referenda sa spolu so znením pripojených odlišných stanovísk vyhlási v zbierke zákonov a prostredníctvom Tlačovej agentúry Slovenskej republiky (ďalej len „tlačová agentúra“). Plénum ústavného súdu rozhodne, ktorá časť odôvodnenia nálezu, z ktorej je zrejmé, aký je právny názor ústavného súdu a aké dôvody ho k nemu viedli, sa vyhlási v zbierke zákonov.
(3) Nález ústavného súdu je právoplatný odo dňa jeho vyhlásenia v zbierke zákonov.

DVANÁSTA HLAVA
Konanie o sťažnosti proti výsledku ľudového hlasovania

§ 169
Procesná legitimácia na podanie sťažnosti
Sťažnosť proti výsledku ľudového hlasovania môžu podať:
a) prezident, o ktorého odvolaní sa uskutočnilo ľudové hlasovanie,
b) najmenej pätina poslancov národnej rady.

§ 170
Lehota na podanie sťažnosti
Sťažnosť proti výsledku ľudového hlasovania možno podať do desiatich dní od vyhlásenia výsledku ľudového hlasovania.

§ 171
Účastníci
Účastníkmi konania sú sťažovateľ, prezident, o ktorého odvolaní sa uskutočnilo ľudové hlasovanie, ak nie je sťažovateľom, a národná rada.

§ 172
Dokazovanie
(1) Ústavný súd si vyžiada všetky doklady o ľudovom hlasovaní, ak je to potrebné, a vykoná úkony potrebné na preskúmanie jeho ústavnosti alebo zákonnosti. Ak ústavný súd otvorí zapečatenú dokumentáciu o hlasovaní, umožní účastníkom konania a predsedovi príslušnej volebnej komisie, aby boli prítomní pri jej otvorení.
(2) O otvorení zapečatenej dokumentácie sa spíše zápisnica, ktorú podpíšu prítomné osoby, medzi ktorými musí byť sudca spravodajca.
(3) Po vykonaní potrebných úkonov ústavný súd dokumentáciu opätovne zapečatí.

Rozhodnutie

§ 173
O sťažnosti proti výsledku ľudového hlasovania rozhodne ústavný súd do 30 dní od jej doručenia.

§ 174
(1) Ak ústavný súd zistí, že porušenie ústavy alebo zákona mohlo ovplyvniť výsledok ľudového hlasovania, vyhlási hlasovanie za neplatné.
(2) Ak ústavný súd zistí, že skutočný výsledok ľudového hlasovania bol iný, zruší zápisnicu ústrednej komisie pre hlasovanie a vyhlási výsledok hlasovania.
(3) Ak ústavný súd nezistí skutočnosti podľa odseku 1 alebo odseku 2, sťažnosti nevyhovie.

§ 175
(1) Nález ústavného súdu sa doručuje účastníkom konania.
(2) Výroková časť, odôvodnenie a poučenie o právnych účinkoch nálezu ústavného súdu v konaní o sťažnosti proti výsledku ľudového hlasovania sa spolu so znením pripojených odlišných stanovísk vyhlási v zbierke zákonov a prostredníctvom tlačovej agentúry. Plénum ústavného súdu rozhodne, ktorá časť odôvodnenia nálezu, z ktorej je zrejmé, aký je právny názor ústavného súdu a aké dôvody ho k nemu viedli, sa vyhlási v zbierke zákonov.
(3) Nález ústavného súdu je právoplatný odo dňa jeho vyhlásenia v zbierke zákonov.

TRINÁSTA HLAVA
Konanie o uvoľnení funkcie prezidenta

§ 176
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na vyhlásenie rozhodnutia podľa čl. 105 ods. 2 ústavy, že funkcia prezidenta sa uvoľnila, môžu podať:
a) najmenej pätina poslancov národnej rady,
b) vláda,
c) generálny prokurátor.

§ 177
Účastníci
Účastníkmi konania sú navrhovateľ a prezident.

§ 178
Dokazovanie
Ústavný súd si môže vyžiadať všetky doklady, ktoré považuje za potrebné na rozhodnutie, či prezident nemôže vykonávať svoju funkciu. Ústavný súd má právo aj na sprístupnenie údajov zo zdravotnej dokumentácie prezidenta, na vyhlásenie uvoľnenia funkcie ktorého bol podaný návrh.

§ 179
Rozhodnutie
(1) Výroková časť, odôvodnenie a poučenie o právnych účinkoch nálezu ústavného súdu v konaní o uvoľnení funkcie prezidenta sa spolu so znením pripojených odlišných stanovísk vyhlási v zbierke zákonov a prostredníctvom tlačovej agentúry. Plénum ústavného súdu rozhodne, ktorá časť odôvodnenia nálezu, z ktorej je zrejmé, aký je právny názor ústavného súdu a aké dôvody ho k nemu viedli, sa vyhlási v zbierke zákonov.
(2) Nález o uvoľnení funkcie prezidenta je právoplatný odo dňa jeho vyhlásenia v zbierke zákonov.
(3) Ak ústavný súd rozhodne, že funkcia prezidenta sa uvoľnila, dňom vyhlásenia nálezu v zbierke zákonov sa skončí funkčné obdobie prezidenta.

ŠTRNÁSTA HLAVA
Konanie o preskúmaní rozhodnutia o rozpustení alebo pozastavení činnosti politickej strany alebo politického hnutia

§ 180
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na preskúmanie rozhodnutia o rozpustení alebo pozastavení činnosti politickej strany alebo politického hnutia podľa čl. 129 ods. 4 ústavy môže podať politická strana alebo politické hnutie, ktoré bolo rozpustené alebo ktorého činnosť bola pozastavená, alebo generálny prokurátor.

§ 181
Návrh na začatie konania
Návrh na začatie konania má odkladný účinok; ústavný súd bezodkladne oznámi ministerstvu vnútra doručenie návrhu na začatie konania.

§ 182
Účastníci
Účastníkom konania je orgán verejnej moci, ktorý rozhodol o rozpustení alebo o pozastavení činnosti politickej strany alebo politického hnutia v poslednom stupni, politická strana alebo politické hnutie, ktoré bolo rozpustené alebo ktorého činnosť bola pozastavená, a generálny prokurátor.

§ 183
Rozhodovanie
V konaní o rozpustení alebo pozastavení činnosti politickej strany alebo politického hnutia sa primerane použijú ustanovenia šiestej hlavy piatej časti tohto zákona.

§ 184
Doručovanie
Rozhodnutie ústavného súdu sa doručuje účastníkom konania a ministerstvu vnútra.

PÄTNÁSTA HLAVA
Konanie o obžalobe proti prezidentovi

§ 185
Procesná legitimácia na podanie obžaloby
Obžalobu proti prezidentovi za úmyselné porušenie ústavy alebo vlastizradu podľa čl. 129 ods. 5 ústavy môže podať národná rada.

§ 186
Účastníci
Účastníkmi konania podľa čl. 129 ods. 5 ústavy sú národná rada a prezident.

Rozhodovanie

§ 187
Použitie ustanovení iných predpisov
(1) Pri rozhodovaní o obžalobe národnej rady proti prezidentovi za vlastizradu je ústavný súd viazaný Trestným zákonom, len ak ide o posúdenie naplnenia znakov skutkovej podstaty trestného činu vlastizrady podľa § 311 Trestného zákona.
(2) V konaní o obžalobe proti prezidentovi sa primerane použijú ustanovenia Trestného poriadku.

§ 188
Odsudzujúci rozsudok ústavného súdu znamená podľa čl. 107 ústavy stratu funkcie prezidenta a stratu spôsobilosti túto funkciu opätovne získať.

ŠESTNÁSTA HLAVA
Konanie o súlade rozhodnutia o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu

§ 189
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania podľa čl. 129 ods. 6 ústavy o súlade rozhodnutia o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu a ďalších na neho nadväzujúcich rozhodnutí s ústavou alebo ústavným zákonom môžu podať:
a) najmenej pätina poslancov národnej rady,
b) prezident,
c) vláda,
d) generálny prokurátor.

§ 190
Návrhom na začatie konania podľa čl. 129 ods. 6 ústavy o súlade rozhodnutia o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu a ďalších na neho nadväzujúcich rozhodnutí s ústavou alebo ústavným zákonom možno napadnúť
a) rozhodnutie o vyhlásení výnimočného stavu,
b) rozhodnutie o predĺžení výnimočného stavu,
c) rozhodnutie o vyhlásení núdzového stavu,
d) rozhodnutie o predĺžení núdzového stavu,
e) rozhodnutia nadväzujúce na rozhodnutie podľa písmena a), písmena b), písmena c) alebo písmena d).

Návrh na začatie konania

§ 191
Návrh na začatie konania musí smerovať proti orgánu verejnej moci, ktorý vydal napadnuté rozhodnutie.

§ 192
(1) Návrh na začatie konania musí okrem všeobecných náležitostí podľa § 43 obsahovať
a) vymedzenie napadnutého rozhodnutia,
b) dôvody, pre ktoré navrhovateľ považuje napadnuté rozhodnutie za odporujúce ústave alebo ústavnému zákonu.
(2) Navrhovateľ, ak je to možné, pripojí rovnopis napadnutého rozhodnutia alebo uvedie, kedy a ako sa o rozhodnutí dozvedel.

§ 193
Lehota na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania možno podať do piatich dní od
a) vyhlásenia výnimočného stavu alebo núdzového stavu, ak sa napáda rozhodnutie o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu,
b) predĺženia výnimočného stavu alebo núdzového stavu, ak sa napáda rozhodnutie o predĺžení výnimočného stavu alebo núdzového stavu,
c) vyhlásenia alebo oznámenia napadnutého rozhodnutia nadväzujúceho na rozhodnutie o vyhlásení výnimočného stavu alebo núdzového stavu,
d) vyhlásenia alebo oznámenia napadnutého rozhodnutia nadväzujúceho na rozhodnutie o predĺžení výnimočného stavu alebo núdzového stavu.

§ 194
Účastníci
Účastníkmi konania sú navrhovateľ a ten orgán verejnej moci, ktorý vydal napadnuté rozhodnutie. Vláda, ak nie je navrhovateľom, má postavenie zúčastnenej osoby.

Rozhodnutie

§ 195
Ústavný súd rozhodne do 10 dní od doručenia návrhu na začatie konania.

§ 196
(1) Ak ústavný súd dospeje k záveru, že napadnuté rozhodnutie je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom, vysloví tento súlad nálezom.
(2) Ak ústavný súd dospeje k záveru, že napadnuté rozhodnutie nie je v súlade s ústavou alebo ústavným zákonom, vysloví tento nesúlad nálezom, v ktorom uvedie, s ktorými ustanoveniami ústavy alebo ústavného zákona nie je napadnuté rozhodnutie v súlade a napadnuté rozhodnutie zruší.

§ 197
(1) Rozhodnutie sa doručuje účastníkom konania a predsedovi národnej rady.
(2) Výroková časť nálezu sa spolu s informáciou o pripojenom odlišnom stanovisku vyhlási prostredníctvom tlačovej agentúry.

SEDEMNÁSTA HLAVA
Konanie o sťažnosti proti uzneseniu súdnej rady

§ 198
Procesná legitimácia na podanie sťažnosti
Sťažnosť podľa čl. 129 ods. 7 ústavy proti uzneseniu súdnej rady podľa čl. 154d ods. 2 ústavy môžu podať:
a) sudca, ktorý podľa uznesenia súdnej rady nespĺňa predpoklady sudcovskej spôsobilosti, ktoré dávajú záruku, že funkciu sudcu bude riadne vykonávať (ďalej len „predpoklady sudcovskej spôsobilosti“),
b) minister spravodlivosti Slovenskej republiky, ak súdna rada uznesením rozhodla, že sudca spĺňa predpoklady sudcovskej spôsobilosti, a to napriek tomu, že podklady Národného bezpečnostného úradu tento záver neodôvodňujú.

§ 199
Sťažnosť
Sťažnosť proti uzneseniu súdnej rady musí okrem všeobecných náležitostí návrhu na začatie konania podľa § 43 obsahovať označenie uznesenia súdnej rady, proti ktorému sa sťažnosť podáva.

§ 200
Podanie sťažnosti proti uzneseniu súdnej rady podľa § 198 písm. a) má odkladný účinok.

§ 201
Lehota na podanie sťažnosti
Sťažnosť proti uzneseniu súdnej rady môže sťažovateľ podať do 30 dní od doručenia napadnutého uznesenia súdnej rady.

§ 202
Účastníci
Účastníkom konania je sudca, ktorého sa napadnuté uznesenie súdnej rady týka, a súdna rada; minister spravodlivosti Slovenskej republiky je účastníkom konania, ak konanie začalo na jeho návrh.

§ 203
Späťvzatie sťažnosti
Ak sťažovateľ vezme svoju sťažnosť späť, ústavný súd konanie o nej zastaví. Ústavný súd bezodkladne zašle oznámenie o späťvzatí sťažnosti ostatným účastníkom konania.

§ 204
Vyžiadanie stanovísk
(1) Pred rozhodnutím vo veci samej si predseda ústavného súdu vyžiada stanovisko súdnej rady, ku ktorému je súdna rada povinná pripojiť podklad Národného bezpečnostného úradu, napadnuté uznesenie súdnej rady, zápisnicu z hlasovania súdnej rady, zápisnicu zo zasadnutia súdnej rady a zvukový záznam zo zasadnutia súdnej rady.
(2) Predseda ústavného súdu si vyžiada aj stanovisko riaditeľa Národného bezpečnostného úradu.
(3) Ústavný súd umožní účastníkom konania vyjadriť sa k zisteniam vyplývajúcim z podkladov podľa odseku 1 tak, aby nedošlo k zásahu do práv tretích osôb a aby nebol ohrozený zdroj informácií. Ak o to ústavný súd požiada, Národný bezpečnostný úrad je povinný umožniť ústavnému súdu nahliadnutie do materiálov, z ktorých sa podklady pre rozhodovanie o predpokladoch sudcovskej spôsobilosti poskytli.

§ 205
Rozhodnutie
Ak ústavný súd vyhovie sťažnosti, uznesenie súdnej rady zruší a vec vráti súdnej rade, inak sťažnosť zamietne a uznesenie súdnej rady potvrdí. Ak ústavný súd vráti vec súdnej rade, je súdna rada viazaná právnym názorom ústavného súdu.

OSEMNÁSTA HLAVA
Konanie o súlade uznesenia národnej rady o zrušení amnestie alebo individuálnej milosti

§ 206
Ústavný súd začne konanie vo veci podľa čl. 129a ústavy bez návrhu, konanie sa začína dňom vyhlásenia uznesenia prijatého národnou radou podľa čl. 86 písm. i) ústavy v zbierke zákonov.

Účastník konania a zúčastnená osoba

§ 207
Účastníkom konania je národná rada.

§ 208
(1) Vláda zastúpená ministerstvom spravodlivosti má postavenie zúčastnenej osoby, ak sa koná o uznesení, ktorým sa zrušila amnestia.
(2) Prezident má postavenie zúčastnenej osoby, ak sa koná o uznesení, ktorým sa zrušila individuálna milosť.

§ 209
Vyžiadanie stanovísk
Pred rozhodnutím vo veci samej si predseda ústavného súdu vyžiada
a) stanovisko národnej rady a záznam z rozpravy na jej schôdzi k uzneseniu prijatému národnou radou podľa čl. 86 písm. i) ústavy,
b) stanovisko prezidenta a
c) stanovisko vlády; stanovisko za vládu predkladá ministerstvo spravodlivosti.

Rozhodnutie

§ 210
Plénum ústavného súdu rozhoduje vo veci samej nálezom. Nález sa doručuje národnej rade a vláde, ak ide o amnestiu, a prezidentovi, ak ide o individuálnu milosť. Predseda ústavného súdu môže rozhodnúť, že nález sa doručí aj ďalším osobám.

§ 211
Ústavný súd rozhodne o súlade uznesenia národnej rady o zrušení amnestie alebo individuálnej milosti alebo jeho časti do 60 dní odo dňa začatia konania; ak ústavný súd v tejto lehote nerozhodne alebo ak sa ústavný súd neuznesie nadpolovičnou väčšinou hlasov všetkých sudcov ústavného súdu, konanie sa zastaví.

§ 212
Rozhodnutie ústavného súdu o zastavení konania alebo o zamietnutí veci (§ 8 ods. 5) vytvára prekážku veci rozhodnutej, ktorá vylučuje ďalší prieskum uznesenia národnej rady o zrušení amnestie alebo individuálnej milosti ústavným súdom.

§ 213
Na konanie o súlade uznesenia národnej rady prijatého podľa čl. 86 písm. i) ústavy sa primerane použijú ustanovenia § 74 až 93.

DEVÄTNÁSTA HLAVA
Obnova konania pred ústavným súdom

§ 214
Právoplatné rozhodnutie ústavného súdu možno za podmienok ustanovených týmto zákonom napadnúť návrhom na obnovu konania pred ústavným súdom, ak rozhodnutím orgánu medzinárodnej organizácie vznikne Slovenskej republike povinnosť v konaní pred ústavným súdom znovu preskúmať už prijaté rozhodnutie ústavného súdu. Ustanovenie § 55 písm. c) sa v tomto prípade nepoužije.

§ 215
Procesná legitimácia na podanie návrhu na obnovu konania
Návrh na obnovu konania pred ústavným súdom je oprávnený podať ten, kto bol vo veci uvedenej v § 214 účastníkom konania pred ústavným súdom a v koho prospech orgán medzinárodnej organizácie rozhodol.

§ 216
Návrh na obnovu konania
Návrh na obnovu konania pred ústavným súdom podľa čl. 133 ústavy musí okrem všeobecných náležitostí návrhu na začatie konania podľa § 43 obsahovať označenie
a) rozhodnutia ústavného súdu, proti ktorému smeruje,
b) rozhodnutia orgánu medzinárodnej organizácie, o ktoré sa opiera.

§ 217
Lehota na podanie návrhu na obnovu konania
Návrh na obnovu konania pred ústavným súdom možno podať do šiestich mesiacov odo dňa, keď sa rozhodnutie orgánu medzinárodnej organizácie stalo konečným, alebo od toho času, keď návrh na obnovu konania pred ústavným súdom mohol byť uplatnený.

§ 218
Účastníci
Účastníkmi konania o návrhu na obnovu konania sú navrhovateľ a ďalší účastníci konania pred ústavným súdom, ktorého obnova je navrhovaná.

Rozhodovanie

§ 219
(1) O návrhu na obnovu konania, ktorý smeruje proti rozhodnutiu pléna ústavného súdu, rozhoduje plénum ústavného súdu.
(2) O návrhu na obnovu konania, ktorý smeruje proti rozhodnutiu senátu ústavného súdu, rozhoduje iný senát ústavného súdu.

§ 220
(1) Ak ústavný súd zistí, že z rozhodnutia orgánu medzinárodnej organizácie nevyplýva povinnosť opätovného preskúmania napadnutého rozhodnutia ústavného súdu, návrh na obnovu konania ako zjavne neopodstatnený uznesením odmietne.
(2) Ak ústavný súd zistí, že z rozhodnutia orgánu medzinárodnej organizácie vyplýva povinnosť opätovného preskúmania napadnutého rozhodnutia ústavného súdu, svojím nálezom obnovu konania povolí a napadnuté rozhodnutie ústavného súdu zruší. Ústavný súd môže zrušiť aj ďalšie rozhodnutia ústavného súdu vydané v pôvodnom konaní, ak to vyplýva z právneho názoru vysloveného v rozhodnutí orgánu medzinárodnej organizácie a je to potrebné na dosiahnutie účelu obnovy konania.
(3) Ak na základe návrhu na obnovu konania ústavný súd obnovu konania povolí, znovu prerokuje pôvodný návrh na začatie konania podľa príslušných ustanovení tohto zákona, pričom vychádza z právneho názoru vysloveného v rozhodnutí orgánu medzinárodnej organizácie.

DVADSIATA HLAVA
Právomoc ústavného súdu v disciplinárnych veciach

Disciplinárne veci

§ 221
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie disciplinárneho konania
Návrh na začatie disciplinárneho konania podľa čl. 136 ods. 3 ústavy voči predsedovi najvyššieho súdu, predsedovi najvyššieho správneho súdu, podpredsedovi najvyššieho súdu alebo podpredsedovi najvyššieho správneho súdu môže podať prezident alebo subjekty oprávnené podať návrh na začatie disciplinárneho konania podľa osobitného predpisu.11)

§ 222
Lehota na podanie návrhu na začatie disciplinárneho konania
Lehotu na podanie návrhu na začatie disciplinárneho konania upravuje osobitný predpis.12)

Rozhodovanie

§ 223
Použitie ustanovení iných predpisov
Na disciplinárne konanie voči predsedovi najvyššieho súdu, predsedovi najvyššieho správneho súdu, podpredsedovi najvyššieho súdu alebo podpredsedovi najvyššieho správneho súdu sa primerane použijú ustanovenia osobitného predpisu o disciplinárnej zodpovednosti sudcov upravujúce rozsah disciplinárnej zodpovednosti sudcu, disciplinárne previnenie, disciplinárne opatrenie, zánik disciplinárnej zodpovednosti sudcu, prerušenie disciplinárneho konania a rozhodnutie disciplinárneho senátu.

§ 224
O návrhu na začatie disciplinárneho konania rozhodne ústavný súd uznesením.

§ 225
Uznesenie ústavného súdu nadobúda právoplatnosť dňom, v ktorom ústavný súd rozhodol o návrhu na začatie disciplinárneho konania. Písomné vyhotovenie uznesenia ústavného súdu musí byť dotknutej osobe doručené bezodkladne.

DVADSIATAPRVÁ HLAVA
Konanie o neplatnosti právnych predpisov

§ 230
Zákony a iné právne predpisy vydané v Českej a Slovenskej Federatívnej Republike, ktoré sú v rozpore s ústavou, strácajú účinnosť dňom vyhlásenia nálezu ústavného súdu v zbierke zákonov; ich neplatnosť nastáva deväťdesiatym dňom po vyhlásení nálezu ústavného súdu v zbierke zákonov.

§ 231
Procesná legitimácia na podanie návrhu na začatie konania
Návrh na začatie konania podľa čl. 152 ods. 2 a 3 ústavy o neplatnosti právnych predpisov môžu podať:
a) najmenej pätina poslancov národnej rady,
b) prezident,
c) vláda,
d) súd v súvislosti s prejednávanou vecou,
e) generálny prokurátor,
f) verejný ochranca práv, ak ďalšie uplatňovanie právneho predpisu môže ohroziť základné práva a slobody.

§ 232
Účastníci
Účastníkmi konania sú navrhovateľ a orgán verejnej moci oprávnený na zmenu alebo zrušenie napadnutého právneho predpisu.

§ 233
Rozhodovanie
Na konanie o neplatnosti právnych predpisov sa primerane použijú ustanovenia druhej hlavy piatej časti tohto zákona.

DVADSIATADRUHÁ HLAVA
Preskúmanie rozhodnutí vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov

PRVÝ DIEL
Preskúmanie rozhodnutia vo veci ochrany verejného záujmu

§ 234
(1) Ústavný súd preskúma, či rozhodnutie orgánu verejnej moci príslušného na konanie a rozhodovanie vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov (ďalej len „príslušný orgán verejnej moci“) je v súlade s ústavou a príslušnými právnymi prepismi vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov.
(2) Ústavný súd prihliadne iba na tie pochybenia príslušného orgánu verejnej moci, ktoré znamenali porušenie navrhovateľových základných práv a slobôd.

§ 235
Procesná legitimácia na podanie návrhu na preskúmanie rozhodnutia
Návrh na preskúmanie rozhodnutia podľa § 234 môže podať verejný funkcionár, ktorého sa týka rozhodnutie príslušného orgánu verejnej moci.

§ 236
Návrh na preskúmanie rozhodnutia
(1) K návrhu na preskúmanie rozhodnutia sa pripojí napadnuté rozhodnutie príslušného orgánu verejnej moci.
(2) Podanie návrhu na preskúmanie rozhodnutia vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov má odkladný účinok.

§ 237
Účastníci
Účastníkmi konania sú navrhovateľ a príslušný orgán verejnej moci.

Rozhodovanie

§ 238
Ústavný súd rozhodne o návrhu podľa § 234 do 60 dní od doručenia návrhu na neverejnom zasadnutí.

§ 239
(1) Ústavný súd rozhodnutie príslušného orgánu verejnej moci uznesením potvrdí, ak zistí, že je v súlade s ústavou a príslušnými právnymi prepismi vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov.
(2) Ústavný súd nálezom zruší rozhodnutie príslušného orgánu verejnej moci a vec mu vráti na ďalšie konanie, ak zistí, že
a) rozhodnutie nie je v súlade s ústavou alebo príslušnými právnymi prepismi vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov,
b) rozhodnutie je nepreskúmateľné alebo
c) príslušný orgán verejnej moci nedostatočne alebo nesprávne zistil skutkový stav.
(3) Ak ústavný súd zruší rozhodnutie príslušného orgánu verejnej moci a vec mu vráti na ďalšie konanie, je tento orgán verejnej moci viazaný právnym názorom ústavného súdu.

§ 240
Rozhodnutie ústavného súdu je konečné. To neplatí, ak medzinárodná zmluva, ktorou je Slovenská republiky viazaná, ustanovuje možnosť pre verejného funkcionára obrátiť sa na orgán medzinárodnej organizácie so žiadosťou o preskúmanie rozhodnutia, ktorým bola vyslovená strata mandátu alebo verejnej funkcie, a ak sa verejný funkcionár obráti na tento orgán medzinárodnej organizácie so žiadosťou o preskúmanie takého rozhodnutia, považuje sa také rozhodnutie o strate mandátu alebo verejnej funkcie za právoplatné a vykonateľné až vtedy, keď ho tento orgán medzinárodnej organizácie potvrdí.

DRUHÝ DIEL
Preskúmanie rozhodnutia o uložení poriadkového opatrenia

§ 241
(1) Subjekt, ktorému príslušný orgán verejnej moci uložil pokutu za nesplnenie zákonnej povinnosti vo veci ochrany verejného záujmu a zamedzenia rozporu záujmov, môže podať ústavnému súdu návrh na preskúmanie rozhodnutia o uložení pokuty do 15 dní od doručenia rozhodnutia.
(2) Podanie návrhu na preskúmanie rozhodnutia príslušného orgánu verejnej moci o uložení pokuty má odkladný účinok.
(3) Ak ústavný súd po preskúmaní zistí, že návrh nie je dôvodný, uznesením mu nevyhovie.
(4) Ak ústavný súd po preskúmaní zistí dôvodnosť návrhu, rozhodnutie príslušného orgánu verejnej moci o uložení pokuty uznesením zruší. Ak výška pokuty bola uložená v rozpore s ústavou a príslušnými právnymi prepismi, ústavný súd zároveň vráti vec príslušnému orgánu verejnej moci na ďalšie konanie.
(5) Ústavný súd rozhodne o návrhu na preskúmanie rozhodnutia o uložení pokuty do 60 dní od doručenia návrhu.
(6) Rozhodnutie ústavného súdu je konečné. Ak ústavný súd zruší rozhodnutie príslušného orgánu verejnej moci a vec mu vráti na ďalšie konanie, je tento orgán verejnej moci viazaný právnym názorom ústavného súdu.


ŠIESTA ČASŤ
Spoločné, prechodné a záverečné ustanovenia

Spoločné ustanovenia

§ 242
Zakazujú sa zhromaždenia v okruhu 100 metrov od budov ústavného súdu a od miest, kde ústavný súd pojednáva.

§ 243
(1) Podrobnosti o organizácii ústavného súdu a o konaní pred ním upravuje spravovací a rokovací poriadok ústavného súdu, ktorý schvaľuje plénum ústavného súdu a ktorý sa vyhlasuje v zbierke zákonov.
(2) Plénum ústavného súdu prijíma rozvrh práce ústavného súdu a rozhoduje o jeho zmenách a dodatkoch. Rozvrh práce ústavného súdu obsahuje najmä zloženie senátov ústavného súdu s uvedením predsedu senátu ústavného súdu a ďalších členov senátu ústavného súdu, určenie príslušnosti senátov ústavného súdu na prerokovanie veci, určenie príslušnosti senátov ústavného súdu pri rozhodovaní o vylúčení sudcu ústavného súdu, určenie spôsobu dočasného zastúpenia neprítomného alebo vylúčeného predsedu senátu ústavného súdu alebo člena senátu ústavného súdu, určenie spôsobu náhodného prideľovania vecí v pléne ústavného súdu a v senátoch ústavného súdu a určenie pojednávacích dní pléna ústavného súdu a senátov ústavného súdu. Rozvrh práce ústavného súdu, jeho zmeny a dodatky sa zverejňujú na webovom sídle ústavného súdu.

§ 244
Za vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa sa na účely tohto zákona považuje vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa v študijnom odbore právo na právnickej fakulte vysokej školy v Slovenskej republike alebo uznaný doklad o vysokoškolskom právnickom vzdelaní druhého stupňa vydaný zahraničnou vysokou školou; ak bolo vysokoškolské vzdelanie získané najprv v prvom stupni a následne v druhom stupni, vyžaduje sa, aby išlo v oboch stupňoch o vzdelanie v študijnom odbore právo.

§ 245
Rozpočet kancelárie ústavného súdu tvorí v štátnom rozpočte Slovenskej republiky samostatnú kapitolu.

Prechodné ustanovenia

§ 246
(1) Ak nie je ďalej ustanovené inak, použije sa tento zákon aj na konania začaté do 28. februára 2019.
(2) Právne účinky úkonov, ktoré v konaní nastali do 28. februára 2019, zostávajú zachované.
(3) Na lehoty, ktoré dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona neuplynuli, sa použijú ustanovenia tohto zákona; ak však zákon doteraz ustanovoval lehotu dlhšiu, uplynie lehota až v tomto neskoršom čase.

§ 247
(1) Ak plénum ústavného súdu nerozhodne inak, spravovací a rokovací poriadok ústavného súdu vydaný podľa zákona účinného do 28. februára 2019 ostáva v platnosti v rozsahu, v akom neodporuje tomuto zákonu, až do schválenia nového spravovacieho a rokovacieho poriadku plénom ústavného súdu podľa tohto zákona.
(2) Ak plénum ústavného súdu nerozhodne inak, rozvrh práce ústavného súdu vydaný podľa zákona účinného do 28. februára 2019 ostáva v platnosti v rozsahu, v akom neodporuje tomuto zákonu, až do schválenia nového rozvrhu práce ústavného súdu plénom ústavného súdu podľa tohto zákona.

§ 248
Ústavný súd ústavnú sťažnosť odmietne, ak už vo veci rozhodol v konaní o ústavnej sťažnosti, v konaní o podnete alebo v konaní o sťažnosti podľa zákona účinného do 28. februára 2019.

§ 249
(1) Kancelária ústavného súdu zriadená podľa zákona účinného do 14. novembra 2018 sa považuje za kanceláriu ústavného súdu podľa tohto zákona.
(2) Štátnozamestnanecké pomery a pracovné pomery zamestnancov kancelárie ústavného súdu, ktoré vznikli podľa predpisov účinných do 14. novembra 2018, ostávajú zachované.

§ 250
(1) Pracovný pomer sudcu ústavného súdu je od 1. marca 2019 osobitným právnym vzťahom k štátu podľa § 21 ods. 1.
(2) Ustanovenia § 26 sa vzťahujú aj na sudcu ústavného súdu, ktorý vykonával funkciu sudcu ústavného súdu do 28. februára 2019, ako aj na pozostalých tohto sudcu ústavného súdu.
(3) Príplatok k dôchodku pozostalých je od 1. marca 2019 príspevkom pozostalým.

§ 250a
Prechodné ustanovenia k úpravám účinným od 1. januára 2021
(1) Zloženie senátov sa podľa § 11 ods. 2 v znení účinnom od 1. januára 2021 prvýkrát obmení v rozvrhu práce na rok 2024.
(2) Ustanovenie § 49 ods. 3 v znení účinnom od 1. januára 2021 sa nevzťahuje na sudcov ústavného súdu vymenovaných do funkcie do 31. decembra 2020.

§ 251
Zrušovacie ustanovenie
Zrušuje sa zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 38/1993 Z. z. o organizácii Ústavného súdu Slovenskej republiky, o konaní pred ním a o postavení jeho sudcov v znení zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 293/1995 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 398/1998 Z. z., zákona č. 97/1999 Z. z., zákona č. 226/2000 Z. z., zákona č. 124/2002 Z. z., zákona č. 514/2003 Z. z., zákona č. 551/2003 Z. z., zákona č. 324/2004 Z. z., zákona č. 586/2004 Z. z., zákona č. 546/2005 Z. z., zákona č. 94/2006 Z. z., zákona č. 122/2006 Z. z., zákona č. 71/2008 Z. z., zákona č. 520/2008 Z. z., zákona č. 400/2009 Z. z., zákona č. 102/2010 Z. z., zákona č. 33/2011 Z. z., zákona č. 79/2012 Z. z., zákona č. 114/2013 Z. z., zákona č. 402/2013 Z. z., zákona č. 195/2014 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 331/2014 Z. z., zákona č. 353/2014 Z. z., zákona č. 402/2015 Z. z., zákona č. 125/2016 Z. z., zákona č. 55/2017 Z. z., zákona č. 72/2017 Z. z. a zákona č. 314/2018 Z. z.


Čl. IX
Tento zákon nadobúda účinnosť 15. novembra 2018 okrem čl. I § 1 až 13 a § 16 až 28 a § 32 až 248 a § 250 a 251, čl. II, čl. VI až čl. VIII, ktoré nadobúdajú účinnosť 1. marca 2019.


Andrej Kiska v. r.
Andrej Danko v. r.
Peter Pellegrini v. r.


1) § 116a zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 350/1996 Z. z. o rokovacom poriadku Národnej rady Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov.
2) § 16 až 19 zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 120/1993 Z. z. o platových pomeroch niektorých ústavných činiteľov Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov.
3) § 95 zákona č. 385/2000 Z. z. o sudcoch a prísediacich a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
§ 134 až 137 zákona č. 154/2001 Z. z. o prokurátoroch a právnych čakateľoch prokuratúry v znení neskorších predpisov.
4) Zákon č. 55/2017 Z. z. o štátnej službe a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
5) § 150 zákona č. 55/2017 Z. z.
6) § 127, § 157 a 159 zákona č. 55/2017 Z. z. v znení neskorších predpisov.
7) Zákon č. 552/2003 Z. z. o výkone práce vo verejnom záujme v znení neskorších predpisov.
8) Zákon č. 553/2003 Z. z. o odmeňovaní niektorých zamestnancov pri výkone práce vo verejnom záujme a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.
9) Čl. 10 ods. 2 až 4 ústavného zákona č. 357/2004 Z. z. o ochrane verejného záujmu pri výkone funkcií verejných funkcionárov v znení ústavného zákona č. 545/2005 Z. z.
§ 6 ods. 2 a 3 zákona č. 402/2013 Z. z. o Úrade pre reguláciu elektronických komunikácií a poštových služieb a Dopravnom úrade a o zmene a doplnení niektorých zákonov.
10) Zákon Slovenskej národnej rady č. 71/1992 Zb. o súdnych poplatkoch a poplatku za výpis z registra trestov v znení neskorších predpisov.
11) § 120 ods. 2 zákona č. 385/2000 Z. z. v znení neskorších predpisov.
12) § 120 ods. 4 zákona č. 385/2000 Z. z. v znení neskorších predpisov.


Príloha č. 1 k zákonu č. 314/2018 Z. z.
CHARAKTERISTIKY PLATOVÝCH TRIED ŠTÁTNEHO ZAMESTNANCA V KANCELÁRII ÚSTAVNÉHO SÚDU

1. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: referent
Kvalifikačné predpoklady: stredné odborné vzdelanie a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
1.01 Obslužné práce alebo rutinné práce podľa pokynov alebo podľa zaužívaného postupu s presne stanovenými výstupmi.
1.02 Jednoduché administratívne práce, hospodársko-správne práce alebo ekonomické práce podľa presných postupov a pokynov.
1.03 Podporná a opakujúca sa činnosť vo vecne vymedzenej oblasti.
1.04 Rutinná činnosť pri príprave čiastkových podkladov na rozhodovanie vykonávaná spravidla s úplnými informáciami spracúvanými podľa presných postupov a podrobných pokynov.

2. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: samostatný referent
Kvalifikačné predpoklady: úplné stredné odborné vzdelanie alebo úplné stredné všeobecné vzdelanie a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
2.01 Opakujúca sa činnosť s premenlivými informáciami spracúvanými podľa rámcových pokynov alebo zaužívaného postupu s presne určenými výstupmi.
2.02 Opakujúca sa činnosť pri príprave podkladov.
2.03 Samostatná činnosť vo vecne vymedzenej oblasti.
2.04 Vybavovanie vymedzenej agendy podľa potreby a v zmysle presných pokynov zo strany nadriadeného.

3. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: odborný referent
Kvalifikačné predpoklady: úplné stredné odborné vzdelanie alebo stredné všeobecné vzdelanie a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
3.01 Podporná činnosť pri príprave podkladov na rozhodovanie alebo pri príprave správneho konania zvládnuteľná v rámci existujúcich štandardov.
3.02 Samostatné zabezpečovanie menej zložitých agend vo vymedzenom rozsahu s určitým rozsahom väzieb v rámci súboru vykonávaných činností, s prípadnou spoluprácou s organizačnými útvarmi v rámci príslušného úseku.
3.03 Samostatná činnosť vo vecne vymedzenej činnosti
3.04 Samostatné vybavovanie administratívnej a inej pravidelne sa opakujúcej agendy podľa potreby a v zmysle pokynov zo strany nadriadeného.

4. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: hlavný referent
Kvalifikačné predpoklady: úplné stredné všeobecné vzdelanie, úplné stredné odborné vzdelanie alebo vyššie odborné vzdelanie a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
4.01 Samostatné vybavovanie odbornej agendy uplatňovania štátno-zamestnaneckých vzťahov vo vecne vymedzenej oblasti.
4.02 Samostatné vybavovanie ucelenej odbornej agendy.
4.03 Samostatné vybavovanie ucelenej odbornej agendy vo vecne vymedzenej oblasti tvoriacej podklad na riadenie, na rozhodovanie, na kontrolu alebo príprava podkladov na odborné stanoviská.
4.04 Pravidelná odborná činnosť vyžadujúca spoluprácu s inými organizačnými útvarmi.
4.05 Samostatná činnosť v oblasti odbornej prípravy a realizácie činností vo vecne vymedzenej oblasti
4.06 Samostatné vybavovanie ucelenej odbornej agendy pri príprave rozhodnutí Ústavného súdu Slovenskej republiky.

5. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: radca
Kvalifikačné predpoklady: úplne stredné vzdelanie, vyššie odborné vzdelanie alebo vysokoškolské vzdelanie prvého stupňa a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
5.01 Samostatná odborná činnosť vo vecne vymedzenej oblasti alebo odborná činnosť na vypracúvanie čiastkových podkladov na odborné stanoviská vo vecne vymedzenej oblasti.
5.02 Kontrolná činnosť vo vecne vymedzenej oblasti.
5.03 Samostatná koordinačná činnosť na úseku vybavovania ucelenej odbornej agendy.
5.04 Podporná činnosť pri vypracúvaní podkladov pre riadenie a koordináciu vymedzených odborných procesov.

6. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: samostatný radca
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie prvého stupňa alebo vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
6.01 Samostatná odborná činnosť pri zabezpečovaní právnych vzťahov štátnych zamestnancov.
6.02 Samostatné odborné spracúvanie návrhov a podkladov súvisiacich s vecne vymedzenou agendou, vykonávanie kontroly a dozoru v rámci vymedzeného úseku.
6.03 Samostatná odborná činnosť pri navrhovaní opatrení alebo samostatné posudzovanie a vypracúvanie odborných stanovísk vo vecne vymedzenej oblasti.
6.04 Koordinačná, analytická a kontrolná činnosť vo vymedzenej oblasti.
6.05 Metodická a organizačná činnosť

7. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: odborný radca
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie prvého stupňa alebo vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
7.01 Koordinačná a metodická činnosť pri zabezpečovaní uplatňovania právnych vzťahov štátnych zamestnancov.
7.02 Koordinačná a metodická činnosť pri vykonávaní odborných špecializovaných činností.
7.03 Analytická činnosť vrátane vyhodnocovania výsledkov a príprava návrhov na rozhodovanie otázkach vo vecne vymedzenej oblasti.
7.04 Koordinovanie a odborné redakčno-organizačné zabezpečovanie vydávania Zbierky nálezov a uznesení ústavného súdu.
7.05 Samostatná činnosť s požiadavkou voľby správneho postupu.
7.06 Koncepčná a koordinačná činnosť v oblasti zabezpečovania komplexných odborných právnych a informačných materiálov na prípravu podkladov na rozhodovanie.
7.07 Špecializovaná odborná činnosť v oblasti tvorby služobných predpisov na zabezpečovanie uplatňovania právnych vzťahov štátnych zamestnancov.
7.08 Systémová a vývojová činnosť pri riešení jednotlivých úloh častí štátneho informačného systému.
7.09 Špecializovaná odborná činnosť vyžadujúca pravidelnú odbornú spoluprácu s inými organizačnými útvarmi.
7.10 Rozhodovacia činnosť vo vecne vymedzených oblastiach.
7.11 Špecializovaná odborná činnosť vo vymedzených činnostiach.

8. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: hlavný radca
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
8.01 Koncepčná a koordinačná činnosť pri zabezpečovaní štátnych záležitostí ústavného súdu.
8.02 Tvorba koncepcie štátnozamestnaneckých vzťahov.
8.03 Špecializované odborné a koordinačné činnosti pri zabezpečovaní štátnych záležitostí ústavného súdu v rôznych vecne vymedzených oblastiach a úsekoch.
8.04 Koncepčná a koordinačná činnosť v rámci vykonávania špecializovanej odbornej agendy.
8.05 Tvorba koncepcie a koordinačná činnosť v oblasti informačného systému ústavného súdu v nadväznosti na realizáciu štátneho informačného systému.
8.06 Špecializovaná odborná a rozhodovacia činnosť v rámci rôznych oblastí činností a rôznych organizačných útvarov.
8.07 Koncepčná, koordinačná a metodická činnosť v odborných špecializovaných činnostiach.

9. PLATOVÁ TRIEDA
Funkcia: štátny radca
Kvalifikačné predpoklady: vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa a osobitný kvalifikačný predpoklad, ak je ustanovený osobitným predpisom.
Činnosti:
9.01 Tvorivé vypracúvanie odborných posudkov a stanovísk, príprava a vypracúvanie podkladov na rozhodovanie ústavného súdu.
9.02 Analytická činnosť, tvorivé vypracúvanie odborných posudkov, analýz a stanovísk, komplexných informácii, príprava a vypracúvanie podkladov na rozhodovanie ústavného súdu.
9.03 Koncepčná, koordinačná a metodická odborná činnosť.
9.04 Samostatná, rozhodovacia a tvorivá činnosť v rámci organizačného útvaru.
9.05 Špecializovaná odborná činnosť zameraná na tvorbu záväzných dokumentov a návrhov vo vymedzenej odbornej oblasti.
9.06 Tvorivá, koncepčná a rozhodovacia činnosť na rôznych úsekoch štátnej služby zameraná na vytváranie odborných koncepcií so zodpovednosťou za konečné výstupy.
9.07 Riadiaca a organizačná činnosť.
9.08 Koncepčná a systémová činnosť pri vykonávaní špecializovanej agendy so zodpovednosťou za svoje rozhodnutia.
9.09 Špecializovaná odborná činnosť v oblasti tvorby a pripomienkovania služobných predpisov a iných záväzných právnych úkonov.

Príloha č. 2 k zákonu č. 314/2018 Z. z.
PLATOVÉ TARIFY ŠTÁTNYCH ZAMESTNANCOV V KANCELÁRII ÚSTAVNÉHO SÚDU
(v eurách mesačne)

Fizetési osztály
Fizetési tarifa
1. 514,00
2. 544,50
3. 594,50
4. 636,00
5. 757,50
6. 812,50
7. 909,50
8. 1082,00
9. 1249,00