+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
Civilný mimosporový poriadok
Civilný mimosporový poriadok (398/2022)
INFORMÁCIE O ZÁKONE
Dátum prijatia: 10.11.2022
Platnosť od: 29.11.2022
Účinnosť od: 01.12.2022
Účinnosť do: -

PDF VERZIA
TLAČIŤ
HISTÓRIA
Účinnosť od Novela Zákon
01.07.2016   161/2015
Hatályos 2022. december 1-től 2022. december 31-ig

A Tt. 161/2015 sz. törvénye

A POLGÁRI NEMPERES ELJÁRÁSRÓL

kelt: 2015. május 21.


Módosítva: 
Tt. 137/2019., hatályos 2019. június 1-től
Tt. 390/2019., hatályos 2020. október 1-től
Tt. 68/2021., hatályos 2021. május 1-től
Tt. 108/2022., hatályos 2022. július 1-től
Tt. 398/2022., hatályos 2022. december 1-től


A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a következő törvényt fogadta el:


Alapelvek

1. cikkely
A bíróság az eljárás során a közérdek és a törvényben biztosított jogok védelmével összhangban, az erkölcsi normákat figyelembe véve jár el. A közérdek védelméből eredő, az eljárásban részt vevő más személyt megillető jogokat törvény szabályozza.

2. cikkely
(1) E törvény minden rendelkezését a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, a közrenddel, a jelen törvény alapjául szolgáló elvekkel, a Szlovák Köztársaságnak a törvénnyel szemben elsőbbséget élvező nemzetközi jogi kötelezettségeivel, az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban, valamint az általuk kifejezett és védett értékek kellő figyelembevételével kell értelmezni.
(2) E törvény értelmezése nem mondhat ellent annak, ami a törvény szavaiból és mondataiból egyértelműen és félreérthetetlenül következik. Senki sem hivatkozhat azonban e törvény szavaira és mondataira azok (1) bekezdés szerinti célja és értelme ellenére.

3. cikkely
(1) Ha valamely jogkérdés e törvény valamely kifejezett rendelkezése alapján nem tárgyalható és nem határozható meg, a jogkérdést e törvény vagy a vizsgált jogkérdéshez tartalmilag és célját tekintve legközelebb álló más törvénynek a jogkérdést szabályozó rendelkezése alapján kell eldönteni.
(2) Ilyen rendelkezés hiányában a bíróság az ügyet annak a jogszabálynak megfelelően tárgyalja és dönti el, amelyet akkor fogadott volna el, ha maga a jogalkotó lenne, figyelembe véve az általános igazságosság elveit és a jelen törvény alapjául szolgáló elveket, úgy, hogy az eredmény az eljárási viszonyok észszerű rendezése legyen, figyelembe véve a jogtudomány állását és ismereteit, valamint a legfőbb bírói hatóságok állandó döntési gyakorlatát.

4. cikkely
A bíróság a jogot az eljárásban részt vevő valamennyi féllel szemben egyformán alkalmazza és értelmezi. Ha az eljárásban kiskorú gyermek a fél, a bíróság a kiskorú gyermek érdekeit szem előtt tartva jár el, és adott esetben tájékoztatja a gyermeket az eljárás lefolytatásával és az ügy érdemével kapcsolatos minden lényeges kérdésről. Amennyiben a fogyatékkal élő személy az eljárásban félként vesz részt, a bíróság az eljárás többi résztvevőjével azonos feltételek mellett biztosítja az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést.

5. cikkely
(1) A bíróság kérelem nélkül, az ügyész vagy az eljárásban részt vevő fél kérelmére is eljár. Az eljárás tárgyát a törvény határozza meg.
(2) A bíróság a törvény alapján hivatalból jár el az ügy tárgyalása és eldöntése érdekében, hogy a jogvédelem gyors és hatékony legyen.

6. cikkely
A bíróság a felekkel együttműködve jár el az ügy valós állásának megállapítása érdekében. A bíróság köteles minden szükséges bizonyítékot felvenni a tényállás megállapítása céljából, még akkor is, ha a felek nem tettek erre javaslatot.

7. cikkely
A felek cselekményeit azok tartalmának fényében kell vizsgálni. Formai szabálytalanságra csak akkor lehet hivatkozni, ha az eljárás szabályos lefolytatása esetén más eredmény született volna. Az eljárás gazdaságossága, valamint a felek jogainak és jogos érdekeinek védelme érdekében a bíróság eltekinthet bizonyos cselekmények elvégzésétől, vagy azok végrehajtását a tisztességes ügydöntés érdekében kiigazíthatja.

8. cikkely
Az ügy tárgyalására szóbeli meghallgatást kell elrendelni, hacsak a törvény másként nem rendelkezik.

9. cikkely
A meghallgatás alapvetően nyilvános, kivéve, ha a törvény másként nem rendelkezik; a nyilvánosság csak a törvényben meghatározott kényszerítő okokból zárható ki az eljárásból.

10. cikkely
(1) A bizonyítékokat és a felek beadványait a bíróság mérlegelési jogkörében értékeli a jelen törvény alapjául szolgáló elvekkel összhangban.
(2) Egyetlen bizonyíték sem bír jogerővel.

11. cikkely
(1) A bíróság az érvényes  és hatályos jogszabályok szerint, azok összefüggéseit figyelembe véve és e törvény alapelveivel összhangban jár el és dönt.
(2) Az ügy tárgyalásakor és eldöntésekor a bíróság figyelmen kívül hagyja a törvénysértő módon szerzett tényeket és bizonyítékokat, kivéve, ha a törvénysértő módon szerzett bizonyítékok felvételét a 2. cikk (1) bekezdésének alkalmazása indokolja.

12. cikkely
A bíróság úgy jár el az eljárásban, hogy az ügyet a lehető leggyorsabban tárgyalja és döntse el, elkerülve a szükségtelen késedelmeket, gazdaságosan, a felekre és más személyekre ne rójon szükségtelen és észszerűtlen terheket.

13. cikkely
A felek személyesen járnak el a bíróság előtt, hacsak a törvény másként nem rendelkezik. A felek képviselő útján is eljárhatnak; a képviselet ellenére a bíróság szükség és lehetőség esetén meghallgathatja a felet.

14. cikkely
A külföldi határozatok ugyanolyan hatályúak és ugyanolyan védelmet élveznek, mint a nemzeti határozatok, a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett.


ELSŐ RÉSZ
Általános rész

ELSŐ FEJEZET
Alapvető rendelkezések

ELSŐ SZAKASZ
A törvény tárgya

1. §
E törvény értelmében a bíróságok tárgyalják és határozzák meg a jelen törvényben meghatározott ügyeket.

2. §
(1) A jelen törvény szerinti eljárásokra a polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni, ha e törvény másként nem rendelkezik.
(2) E törvény alkalmazásában a „kereset”, a „fél” és a „jogvita” kifejezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják az eljárás megindítása iránti kérelmet, az eljárásban részt vevő felet (a továbbiakban: fél) és a jelen törvény szerinti eljárást, kivéve, ha az ügy jellege másként nem rendelkezik.

MÁSODIK SZAKASZ
A bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó egyes rendelkezések

3. §
(1) Az illetékes bíróság a jelen törvényben meghatározott bíróság.
(2) Ha a bíróság illetékessége az előző bekezdés alapján nem állapítható meg, akkor a felperes általános bírósága szerinti bíróság rendelkezik illetékességgel.

4. §
Ha az ügy átadása érdekében kérelmet nyújtottak be, a kérelemmel kapcsolatban meghallgatásra jogosultak azok a felek, akiknek az eljárásban való részvétele a kérelem benyújtásának időpontjában nyilvánvalóvá vált.

5. §
A bíróság az eljárás során kifogás nélkül is vizsgálja a hatáskört és illetékességet.

6. §
(1) Ha a bíróság megállapítja, hogy nem rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az ügyet határozat nélkül haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, és erről értesíti a feleket.
(2) Ha az a bíróság, amelyhez az ügyet áttették, nem ért egyet az áttétellel, a bírósági ügyiratot határozat nélkül haladéktalanul benyújtja a közös felsőbírósághoz a hatáskörről és illetékességről való döntés céljából; ha a jogvita illetékességgel kapcsolatos, a bírósági ügyiratot a saját felsőbíróságához nyújtja be. A bíróságokat ez a határozat köti.
(3) A keresetlevél vagy más beadvány benyújtásához kapcsolódó joghatásokat az ügy áttétele nem érinti.

HARMADIK SZAKASZ
A résztvevőkre vonatkozó egyes rendelkezések

7. §
Résztvevők
(1) A résztvevő az a személy, akit e törvény résztvevőnek jelöl ki.
(2) A kérelem nélkül indítható eljárásokban az a fél is fél, akinek jogait és kötelezettségeit meg kell állapítani.

8. §
(1) A bíróság végzéssel utasítja el a 7. § szerint félnek nem minősülő felperes kérelmét.
(2) Ha a bíróság az (1) bekezdésben említett kérelem tartalma alapján megállapítja, hogy az eljárás megindítása kérelem nélkül is indokolt, úgy határoz a kérelem nélküli eljárás megindításáról.

9. §
Ha a körülmények úgy kívánják, a bíróság dönthet úgy, hogy a teljes cselekvőképességgel nem rendelkező személyt az eljárásban jogi képviselőjének vagy eljárási gondnokának kell képviselnie, még akkor is, ha olyan ügyről van szó, amelyben egyedül is eljárhatna.

10. §
Az eljárásba való belépés
(1) Ha azok közül, akiknek a jogairól és kötelezettségeiről dönteni kell, valaki az eljárás kezdetétől fogva nem jelenik meg, a bíróság, amint erről tudomást szerez, végzést hoz, amelyben őt félként elfogadja az eljárásban.
(2) Ha olyan fél vált féllé, akinek jogairól vagy kötelezettségeiről nem születik határozat, a bíróság végzéssel megszünteti vele szemben az eljárást.

11. §
A jelen törvény szerinti eljárásokban a beavatkozás kizárt.

12. §
(1) A bíróság végzéssel engedélyezheti a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Központ részvételét a második rész első fejezete és e törvény negyedik része szerinti ügyekben folytatott eljárásban, ha az ügy nemzetközi vonatkozású.
(2) A bíróság végzéssel egy másik felet is beengedhet az eljárásba, ha ezt valamely külön jogszabály előírja.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett személy az eljárásban jogosult minden olyan cselekményre, amelyet a fél végezhet, kivéve, ha olyan cselekményről van szó, amelyet csak a jogviszony alanya végezhet.

13. §
Az ügyész részvétele
(1) Az ügyész beavatkozhat a folyamatban lévő eljárásba, kivéve a házasság felbontására irányuló eljárást. Ha a házasság felbontására irányuló eljáráshoz kapcsolódik a házastársak és kiskorú gyermekeik kapcsolatának a házasság felbontását követő időszakra vonatkozó rendezésére irányuló eljárás, az ügyész beavatkozhat az eljárásnak ebbe a részébe.
(2) Az ügyész az eljárás megindítása érdekében indítványt nyújthat be, ha az eljárás indítvány nélkül is megindítható, és ha e törvény vagy külön jogszabály így rendelkezik.

NEGYEDIK SZAKASZ
A bíróság és a felek aktusaira vonatkozó egyes rendelkezések

Jegyzőkönyv

14. §
Minden járásbíróság jegyzőkönyvet vesz fel a bejelentésről, és azt haladéktalanul továbbítja az illetékes bíróságnak. Az ilyen beadványnak ugyanaz a hatálya, mintha az illetékes bíróság előtt tették volna.

15. §
Ha a jegyzőkönyv a jogviszony alanyai közötti megállapodást tartalmaz, azt a megállapodást kötő alanyoknak is alá kell írniuk.

Igazságügyi biztos

16. §
(1) A jelen törvényben meghatározott esetekben a bíróság felhatalmazza a közjegyzőt, hogy egy adott ügyben igazságügyi biztosként eljárjon és döntsön; a felhatalmazás nem minősül bírósági határozatnak.
(2) A közjegyző által kiadott határozatok és a közjegyző által megbízás alapján végzett cselekmények az elsőfokú bíróság határozatai és cselekményei.

17. §
A megbízás akkor lép hatályba, amikor a bíróság kézbesíti a közjegyzőnek.

18. §
A bíróság végzéssel visszavonhatja az ügyet a megbízott közjegyzőtől, ha a bíróság előzetes értesítése ellenére a közjegyző szükségtelenül késlelteti az eljárást vagy más indokolt esetben.

19. §
(1) A közjegyző vagy alkalmazottai kizárásáról az elsőfokú bíróság végzéssel dönt.
(2) A polgári perrendtartásnak a bírák és más személyek kizárására vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

20. §
Ha a bíróság visszavonta az ügyet a közjegyzőtől, vagy ha úgy döntött, hogy a közjegyző alkalmatlan, más közjegyzőt bíz meg.

21. §
Ha a közjegyző-helyettest vagy helyettesítő közjegyzőt külön jogszabály alapján nevezik ki, ő veszi át azokat az ügyeket, amelyekben a bíróság már megadta a meghatalmazást.

22. §
Ha a közjegyző a közjegyzőjelöltet bízza meg az igazságügyi megbízott cselekményeivel, a közjegyzőjelölt cselekményeit a közjegyző cselekményeinek kell tekinteni.

MÁSODIK FEJEZET
Az elsőfokú eljárás

ELSŐ SZAKASZ
Az elsőfokú eljárás lefolytatására vonatkozó egyes rendelkezések

23. §
(1) Az eljárást kérelemre kell megindítani.
(2) Ha e törvény másként nem rendelkezik, az eljárás kérelem nélkül is megindítható. A bíróság az eljárás megindításáról kérelem nélkül hoz végzést.

24. §
Az eljárás akkor kezdődik, amikor a bírósághoz beérkezik az eljárás megindítása iránti kérelem, vagy amikor az eljárás megindításáról végzést bocsát ki.

25. §
A kérelem általános adatain túlmenően a kérelemben meg kell jelölni a felek személyét, esetleges képviselőiket, a releváns tények valós és teljes leírását, az azok alátámasztására benyújtott bizonyítékokat, és világossá kell tenni, hogy a kérelmező mit kíván megállapítani.

26. §
(1) A kérelmező köteles a kérelemhez csatolni a hivatkozott okirati bizonyítékokat.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett kötelezettség teljesítése aránytalan nehézséggel jár, elegendő, ha a fél a kérelemben megjelöli a hivatkozott okirati bizonyítékot.

27. §
Ha az eljárást kérelem nélkül indították meg, a bíróság az eljárást megindító végzést saját kezűleg kézbesíti a feleknek.

28. §
(1) A felperes a bíróság hozzájárulásával az eljárás során módosíthatja a keresetlevelet. A bíróság a módosított kérelmet saját kezűleg kézbesíti a többi félnek, ha azok nem voltak jelen azon a tárgyaláson, amelyen a módosítást megtették.
(2) A bíróság nem adhat helyt a módosított kérelemnek, ha az eljárás eredménye nem képezhette a módosított kérelemmel kapcsolatos eljárás alapját. Miután a bíróság a módosítást elutasító végzést hozott, az eredeti kérelemmel folytatódik.

29. §
(1) A kérelmező az eljárás során az eljárás megindítása iránti kérelmet részben vagy egészben visszavonhatja. Ha a kérelmet teljes egészében visszavonják, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha a kérelmet részben visszavonják, a bíróság az eljárást e rész tekintetében megszünteti.
(2) A bíróság nem függeszti fel az eljárást, ha az a kérelem nélkül is megindítható lett volna, és az eljárás folytatása szükséges.
(3) A bíróság nem függeszti fel az eljárást, ha bármelyik fél súlyos okokból nem járul hozzá a kérelem visszavonásához.

30. §
Az eljárás megindítását követően a bíróság az eljárásban részt vevő többi féllel együttműködve jár el annak érdekében, hogy az ügyet a lehető leghamarabb tárgyalják és döntsenek.

31. §
A bíróság akkor is folytatja az eljárást, ha a felek inaktívak.

32. §
(1) A felek kötelesek a döntéshez szükséges tényeket teljes körűen és a valóságnak megfelelően ismertetni.
(2) A feleknek meg kell jelölniük a tényállításaik bizonyítására szolgáló bizonyítékokat.

33. §
(1) A bíróság az ügy érdemében tárgyalást rendel el, kivéve, ha e törvény úgy rendelkezik, hogy az ügy tárgyalás nélkül is tárgyalható.
(2) A bíróság idézi a feleket és mindazokat, akiknek jelenléte a tárgyaláshoz szükséges; az idézést úgy kell kézbesíteni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésükre a felkészülésre, főszabály szerint legalább öt nappal a tárgyalás időpontja előtt.

34. §
A polgári perrendtartásnak az eljárási támadási eszközökre, az eljárási védekezés eszközeire és az eljárás összefonódására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a jelen törvény szerinti eljárásokban. A polgári perrendtartásnak az eljárási cselekmények hangrögzítésre alkalmas technikai eszközökkel történő rögzítésére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a közjegyzők, mint igazságügyi biztosok által lefolytatott eljárásokban.

MÁSODIK SZAKASZ
Bizonyítással kapcsolatos egyes rendelkezések

35. §
A bíróság köteles megállapítani a tényállást.

36. §
A bíróság köteles a felek által javasoltaktól eltérő bizonyítékokat is felvenni, ha az a tényállás megállapításához szükséges.

37. §
A bíróság csak akkor fogadhatja el a felek azonos tényállításait, ha nincs kétsége azok valóságtartalmát illetően, ha azokat a benyújtott bizonyítékok nem cáfolják.

38. §
(1) Ha a fél kiskorú, aki képes saját véleményének kifejezésére, a bíróság figyelembe veszi a véleményét.
(2) A kiskorú véleményét a bíróság az életkorának és érettségének megfelelő módon állapítja meg. Az ügy jellegének megfelelően a bíróság más személyek jelenléte nélkül is meggyőződik a kiskorú véleményéről.

HARMADIK SZAKASZ
A bírósági határozatokra vonatkozó egyes rendelkezések

39. §
(1) A bíróság az ügy érdemében ítéletben dönt.
(2) E törvény rendelkezik arról, hogy a bíróság mikor dönt az ügy érdemében végzéssel.

40. §
A bíróság a felek kérelmén túlmenően többet is megítélhet, mint amennyit a felek kérnek, még akkor is, ha az eljárás a kérelem nélkül is megindítható lett volna.

41. §
Ha a bíróság tárgyalás tartását rendelte el az eljárásban, az ítéletet azon a tárgyaláson kell kihirdetni, amelyen a bíróság a bizonyítást befejezte.

42. §
A kiskorúak felügyeletével kapcsolatos ügyekben az ítéletet a kihirdetésétől számított tíz napon belül kell elkészíteni és megküldeni.

43. §
A személyes státuszról döntő ítélet mindenkire nézve kötelező.

44. §
A tartásdíjjal kapcsolatos határozatok kézbesítés útján végrehajthatók.

45. §
Ha a végzés érdemi, azt személyesen kell kézbesíteni.

46. §
A polgári perrendtartásnak a fizetési meghagyásra, a mulasztási ítéletre, a követelés elismeréséről szóló ítéletre és a követelésről való lemondásról szóló ítéletre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a jelen törvény szerinti eljárásokban.

NEGYEDIK SZAKASZ
Egyes költségekre vonatkozó rendelkezések

Költségtípusok

47. §
Az eljárási költségek magukban foglalják a közjegyzőnek az igazságügyi biztos által végzett cselekményekért járó díjazását és a közjegyző észszerű kiadásait is.

48. §
A hagyatéki eljárásokban a költségek magukban foglalják a hagyatéki gondnok díját és az észszerűen felmerült költségeit.

A költségek viselése

49. §
(1) A fél viseli a saját és képviselője költségeit, kivéve, ha a költségek az államot terhelő költségek.
(2) A bíróság elrendelheti, hogy a bírósági illetékmentességre nem jogosult fél előleget fizessen az általa javasolt vagy a bíróság által az általa állított tényekre vagy az érdekkörébe tartozó tényekre vonatkozóan elrendelt bizonyítás költségeire.
(3) A közös költségeket a felek az ügyben és az eljárásban való részvételük arányának megfelelően viselik.

50. §
(1) Öröklési eljárásban a közjegyző díját és költségeit az örökséget megszerző örökös fizeti. Ha több örökös van, ezeket a költségeket a megszerzett örökség árának arányában kell megfizetni.
(2) Ha a hagyaték felszámolása megtörtént, a közjegyző díjazását és költségeit a felszámolásból származó bevételből kell kifizetni. Amennyiben a közjegyző díjazása és költségei nem fizethetők ki a felszámolásból származó bevételből, azokat az állam fizeti.
(3) Ha a pótöröklési eljárás megszűnik, a közjegyző díját és költségeit a felperes fizeti.
(4) Egyéb esetekben a közjegyző díjazását és költségeit az állam fizeti.

51. §
Az okirat érvénytelenítésére irányuló eljárásban a közjegyző díját és költségeit a felperes fizeti.

A költségek megtérítése

52. §
Egyik fél sem jogosult az eljárás költségeire, kivéve, ha e törvény másként rendelkezik.

53. §
A származás megállapítására irányuló eljárásokban és a közjegyzői okiratra irányuló eljárásokban a bíróság a pernyertes feleknek költséget ítélhet meg a pervesztes felekkel szemben, ha ez méltányosan megkövetelhető.

54. §
Ha a fél, képviselője vagy az eljárásban kötelezett fél vétkesen olyan költségeket visel, amelyek egyébként nem merültek volna fel, köteles azokat megfizetni.

55. §
A bíróság költséget is megítélhet, ha az ügy körülményei alapján ez méltányos.

56. §
A költségek viselésére vonatkozó kötelezettség nem róható ki az ügyészre.

A költségekről szóló határozat

57. §
A bíróság csak kérelemre határoz az eljárási költségek viselésének kötelezettségéről, ha azok nem az állam költségeit terhelik.

58. §
A bíróság az eljárást megszüntető határozatban dönt a kártérítésre való jogosultságról és a költségek összegéről.

HARMADIK FEJEZET
Jogorvoslatok

ELSŐ SZAKASZ
A fellebbezésre vonatkozó egyes rendelkezések

59. §
(1) Az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemében döntő végzése ellen is van helye fellebbezésnek, kivéve azt a végzést, amellyel a bíróság a 304. § g) pontja alapján engedélyezte valamelyik félnek a közgyűlés összehívását.
(2) Az elsőfokú bíróságnak az öröklésről szóló határozatot megsemmisítő végzése ellen akkor is fellebbezésnek van helye, ha utólag megállapítást nyer, hogy az örökhagyó él, vagy ha a halálra vonatkozó nyilatkozatát megsemmisítették.

60. §
Nincs helye fellebbezésnek, ha a határozat ellen panasszal lehet élni.

61. §
(1) A fellebbezés késedelmes benyújtása nem menthető ki, ha az ítélet a házasságot felbontottnak, érvénytelennek vagy megtámadhatónak nyilvánította, vagy nem létezik.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett ítélet nem tartalmazza a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő megjelölését, vagy ha tévesen tartalmazza, hogy a fellebbezés nem fogadható el, a fellebbezés az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül nyújtható be.

62. §
A fellebbezés indokai
(1) Fellebbezéssel lehet élni azon az alapon is, hogy az elsőfokú bíróság tévedett vagy hiányos ténymegállapítást tett.
(2) A fellebbezés indokolása a fellebbezés elbírálásáig módosítható.
(3) Ha a fellebbezés nem tartalmazza a fellebbezés indokolását, vagy ha a fellebbezés indokolása nem érthető, a bíróság felhívja a fellebbezőt a fellebbezés indokolásának kiegészítésére.

63. §
Új tényállítások és bizonyítékok
A fellebbezés során új tényállításokat lehet felhozni és új bizonyítékokat lehet előterjeszteni.

64. §
Az eljárás megindítása iránti kérelem elbírálása
A keresetlevél módosítása a fellebbezés során elfogadható.

65. §
A fellebbezés terjedelme általi korlátozás
A fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés terjedelme olyan ügyekben, amelyekben az eljárás kérelem nélkül is megindítható.

A fellebbezés kötelező indokai

66. §
A fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés indokolása.

67. §
A fellebbviteli bíróság csak akkor veszi figyelembe az elsőfokú bíróság előtti eljárás hibáit, ha azok az ügyben helytelen döntést eredményeztek.

68. §
Bizonyítás a fellebbezési eljárásban
A fellebbviteli bíróság megismétli vagy kiegészíti a bizonyítékokat, ha ezt a tényállás megállapítása érdekében szükségesnek tartja.

A közjegyző mint bírósági biztos által hozott végzés elleni fellebbezés

69. §
A közjegyző mint bírósági biztos által hozott végzés ellen fellebbezésnek van helye.

70. §
(1) A közjegyző mint bírósági biztos által hozott végzés ellen a végzést kibocsátó közjegyzőnél kell fellebbezést benyújtani.
(2) A fellebbezés akkor is időszerű, ha azt határidőn belül nyújtják be a közjegyzőt megbízó elsőfokú bírósághoz vagy az illetékes fellebbviteli bírósághoz.

71. §
A fellebbezés benyújtását követően a közjegyző az ügyet az elsőfokú bíróság elé terjeszti.

72. §
(1) Ha a (2) bekezdés szerinti eljárásnak nincs alapja, az elsőfokú bíróság a végzés elleni fellebbezést a fellebbviteli bíróság elé utalja határozathozatalra.
a) a 193. § szerinti vitatott öröklési jogról,
b) a házastársak vagyonközösségének a 195. § (2) bekezdése szerinti megosztásáról,
c) a 203. § (1) bekezdése szerinti öröklésről,
d) a hagyaték 205. § szerinti felszámolásának elrendelése,
e) az okirat törlése iránti kérelem elutasítása,
f) az okirat törlése iránti kérelem elutasítása,
g) okirat törlésekor.
(2) Ha az elsőfokú bíróság az iratok tartalma alapján arra a következtetésre jut, hogy az (1) bekezdésben említett végzés elleni fellebbezés megalapozott, a megtámadott végzést módosítja vagy hatályon kívül helyezi, és az ügyet további eljárásra visszaadja a közjegyzőnek.
(3) Az elsőfokú bíróságnak a megtámadott végzést módosító végzése ellen fellebbezésnek van helye.
(4) Ha az ügyet további eljárásra visszautalták, a közjegyzőt az elsőfokú bíróság jogi véleménye köti.

73. §
(1) Ha a fellebbezés nem a 72. § (1) bekezdése szerinti végzés ellen irányul, az elsőfokú bíróság funkcionális hatáskörrel rendelkezik a fellebbezés elbírálására.
(2) Az elsőfokú bíróságnak a fellebbezés tárgyában hozott határozata ellen – kivéve, ha a 72. § (3) bekezdése szerinti ügyről van szó – nincs helye fellebbezésnek. Az elsőfokú bíróságnak a fellebbezés tárgyában hozott határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.

MÁSODIK SZAKASZ
A perújítási keresetre vonatkozó egyes rendelkezések

74. §
A házasság felbontását, érvénytelenségét vagy semmisségét kimondó határozattal szemben a perújítási kereset nem fogadható el.

75. §
A megismételt eljárás iránti kereset elfogadható az öröklési eljárásban hozott jogerős végzés ellen, valamint a kiskorú jogellenes kitoloncolása vagy fogva tartása ügyében a kiskorú külföldre való visszatérésére irányuló eljárásban hozott jogerős végzés ellen is, ha a végzés módosítása vagy hatályon kívül helyezése más módon nem érhető el.

HARMADIK SZAKASZ
A fellebbezésre vonatkozó egyes rendelkezések

76. §
A házasság felbontását, érvénytelenségét vagy semmisségét kimondó határozat ellen, valamint a kiskorú személy külföldre történő visszavitelére irányuló eljárásban hozott végzés ellen jogellenes kitoloncolás vagy fogva tartás esetén a fellebbezés nem fogadható el.

77. §
A fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés terjedelme olyan ügyekben, amelyekben keresetlevél nélkül is lehet eljárást indítani.

NEGYEDIK SZAKASZ
A főügyész fellebbezése

78. §
(1) A Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze (a továbbiakban: legfőbb ügyész) által a jelen törvény szerinti eljárásban hozott jogerős bírósági határozattal szemben fellebbezésnek van helye, ha a közérdek vagy a jogvédelem ezt megköveteli, és ha a fellebbezés legfőbb ügyész általi benyújtásának időpontjában más jogi úton nem lehet jogorvoslathoz jutni.
(2) A legfőbb ügyész által benyújtott fellebbezés akkor fogadható el, ha a jogerős határozat megsemmisítésének vagy módosításának szükségessége felülmúlja a határozat megváltoztathatatlanságának megőrzéséhez fűződő érdekeket és a jogbiztonság elvét.

79. §
(1) A legfőbb ügyész fellebbezése a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának határozata ellen nem fogadható el.
(2) A legfőbb ügyész nem fellebbezhet a házasság felbontását, érvénytelenségét vagy semmisségét kimondó határozat ellen, valamint a kiskorú külföldi országba való visszatérésére irányuló eljárásban hozott végzés ellen jogellenes kitoloncolás vagy fogva tartás esetén.

80. §
(1) A legfőbb ügyész csak valamely fél vagy a bíróság jogerős határozatával érintett személy kezdeményezése alapján nyújthat be fellebbezést. A főügyész nem kötődik a beadvány terjedelméhez olyan esetekben, amelyekben a fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés terjedelme.
(2) A legfőbb ügyész kezdeményezés nélkül is benyújthat fellebbezést olyan ügyekben, amelyekben az ügyész beavatkozhat, még akkor is, ha az ügyész nem lépett közbe.

81. §
A fellebbezést a főügyész a bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül nyújtja be a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához.

82. §
(1) A főügyész fellebbezésében a kérelem általános adatain túlmenően meg kell jelölni, hogy a fellebbezés milyen határozat ellen irányul, milyen mértékben és milyen alapon támadják meg a határozatot.
(2) A legfőbb ügyészi fellebbezés terjedelme csak a 81. § szerinti határidőn belül módosítható. A fellebbezés indokai a határozat meghozataláig módosíthatók.

83. §
A legfőbb ügyész fellebbezése azzal indokolható, hogy
a) olyan ügyben hoztak határozatot, amely nem tartozik a bíróságok hatáskörébe,
b) az eljárásban félként eljáró személy nem rendelkezett perképességgel,
c) a fél nem volt képes a bíróság előtt teljes mértékben önállóan eljárni, és nem képviselte jogi képviselő vagy eljárási gondnok,
d) ugyanabban az ügyben már jogerős határozat született, vagy ugyanabban az ügyben már indult eljárás,
e) a bíró kizárásra került, vagy a bíróságot helytelenül állították össze,
f) a tisztességes eljáráshoz való jog sérült,
g) az eljárásnak bármilyen más olyan hibája van, amely az ügyben helytelen döntést eredményezhetett,
h) a bíróság téves vagy hiányos ténymegállapítást tett,
i) a határozat jogi való tévedésen alapul.

84. §
A főügyész fellebbezését a fellebbviteli bíróság a feleknek észrevételezésre megküldi.

85. §
A fellebbviteli bíróság a főügyész fellebbezése tárgyában hozott határozatot kézbesíti a feleknek és a főügyésznek.

86. §
A Polgári perrendtartásnak a fellebbviteli bíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a legfőbb ügyész fellebbezésével kapcsolatos eljárásra, ha e törvény másként nem rendelkezik.


MÁSODIK RÉSZ
Különleges rész

ELSŐ FEJEZET
Eljárások egyes családjogi ügyekben

ELSŐ SZAKASZ
Házasságkötési engedély iránti eljárás

87. §
(1) Házasságkötési engedély iránti eljárás csak kérelemre indítható.
(2) A kérelmet olyan személy nyújtja be, aki csak a bíróság engedélyével köthet házasságot.
(3) A házasságot kötni kívánó személyek a kérelmet közösen nyújtják be, azzal a feltétellel, hogy mindegyikük csak a bíróság engedélyével köthet házasságot.

88. §
A felperes teljes mértékben képes egyedül részt venni az eljárásban.

89. §
A házasságkötési engedélyezési eljárásban a házasságot kötni szándékozók és törvényes képviselőik vesznek részt.

90. §
A bíróság a felperest más személyek jelenléte nélkül hallgatja meg, ha a felperes ezt kéri. A kérelmezőt a meghallgatás előtt tájékoztatni kell erről a jogáról.

91. §
A házasságkötést engedélyező határozat rendelkező részében meg kell jelölni azt a személyt, akivel a kérelmező házasságot köt.

MÁSODIK SZAKASZ
A házasság felbontására irányuló eljárás

92. §
A bíróság illetékessége
A házasság felbontására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a házastársak utoljára közösen tartózkodtak, ha legalább egyikük lakóhelye az adott bíróság körzetében van. Ellenkező esetben a kérelmet be nem nyújtó házastárs általános bírósága rendelkezik illetékességgel. Ha a bíróság illetékessége ily módon nem állapítható meg, az illetékes bíróság a kérelmező általános bírósága.

93. §
Az eljárás csak az egyik házastárs kérelmére indítható.

94. §
A válóper felei a házastársak.

95. §
(1) Ha a kérelmező visszavonta a kérelmet, a bíróság nem függeszti fel az eljárást, ha a másik házastárs nem járul hozzá a visszavonáshoz.
(2) A másik házastárs hozzájárulása nem szükséges mindaddig, amíg a házasság felbontására irányuló kérelmet nem kézbesítették neki.

96. §
(1) A bíróság a házastársakat a válás okainak megszüntetésére biztatja, és békéltetésükre törekszik.
(2) Ha célszerű és az ügy körülményei lehetővé teszik, a bíróság felkérheti a feleket, hogy közvetítés útján kíséreljenek meg békés megoldást találni.

97. §
(1) Ha a felperes nem jelenik meg a tárgyaláson, és távolmaradását nem igazolja időben és nyomós okkal, a bíróság az eljárást elutasítja.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a tárgyaláson megjelent másik házastárs kijelenti, hogy ragaszkodik az ügy tárgyalásához.

98. §
(1) Ha a felek megállapodnak, a bíróság felfüggeszti az eljárást.
(2) A bíróság az eljárást kérelemre három hónap elteltével folytatja; ha az eljárás folytatása iránti kérelmet egy éven belül nem terjesztik elő, a bíróság az eljárást megszünteti.

99. §
Ha a házastársak egyike az eljárás jogerős befejezése előtt elveszíti perképességét, a bíróság az eljárást elutasítja; ha már született ítélet, a bíróság azt végzéssel hatályon kívül helyezi és az eljárást elutasítja.

100. §
A házasság felbontására irányuló eljáráshoz kapcsolódik a házastársak és kiskorú gyermekeik kapcsolatának a házasság felbontását követő időszakra vonatkozó rendezésére irányuló eljárás.

HARMADIK SZAKASZ
A házasság érvénytelenségének vagy nem létezővé nyilvánítására irányuló eljárás

101. §
A bíróság illetékessége
A házasság semmisségének vagy meg nem létének megállapítására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a házastársak utoljára együtt laktak, vagy ha legalább egyikük lakóhelye az adott bíróság körzetében található. Ellenkező esetben a keresetet nem benyújtó házastárs általános bírósága rendelkezik illetékességgel. Ha az illetékesség ilyen módon nem állapítható meg, az egyik házastárs általános bírósága rendelkezik illetékességgel.

102. §
A házasság érvénytelenségének megállapítására irányuló eljárás csak kérelemre indítható, kivéve, ha külön jogszabály úgy rendelkezik, hogy az eljárás kérelem nélkül is megindítható.

103. §
A házasság érvénytelenítésére irányuló eljárásban a felek a házastársak.

NEGYEDIK SZAKASZ
Származás megállapítására irányuló eljárás

104. §
A bíróság tárgyalás előtti tevékenységei
(1) Ha olyan gyermek születik, akinek apaságát nem állapították meg az anya férje által tanúsított törvényes vélelemmel vagy a szülők által az anyakönyvet vezető hatóság előtt tett beleegyező nyilatkozattal, az apaság megállapítására irányuló eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság meghallgatja az anyát és azt a személyt, akit az anya apaként jelöl meg, arról, hogy elismeri-e, hogy ő az apa.
(2) Ha a szülők az apaságot konszenzusos módon nyilvánítják ki, ezt fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben, és közölni kell azzal a hatósággal, amelyik azt az anyakönyvi hivatalt vezeti, ahol a gyermeket nyilvántartásba vették. A bíróság a családjogi szabályokban meghatározott okokból eltekinthet az anya kihallgatásától és nyilatkozatától.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdés szerinti apaság megállapítására nem kerül sor, és az anya észszerű időn belül nem nyújtja be az apaság megállapítására irányuló kérelmet, a bíróság a gyermek számára eljárási gondnokot jelölhet ki, aki a kérelmet benyújtja és az eljárásban képviseli a gyermeket.

105. §
A leszármazás megállapítására irányuló eljárás a következőkre irányuló eljárás
a) az anyaság megállapítása,
b) az apaság megállapítása,
c) az apaság tagadása; és
d) a gyermek apaságának megtagadására irányuló kérelem elfogadhatósága.

106. §
A bíróság illetékessége
A szülői minőség megállapítására irányuló eljárásokban az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a gyermek lakóhelye található. Ha nincs ilyen bíróság, az anya általános bírósága illetékes, egyébként annak a személynek az általános bírósága illetékes, akinek az apaságát meg akarják állapítani vagy meg akarják tagadni.

107. §
Az eljárás csak kérelemre indítható.

108. §
(1) Az anyaság megállapítására irányuló eljárásban a felek a családjogi szabályok szerinti kérelmező, a gyermek, az anya és az apa.
(2) Az apaság megállapítására irányuló eljárásban a felek a családjogi szabályok szerinti kérelmező, a gyermek, az anya és az a férfi, akinek az apaságát meg akarják állapítani.
(3) Az apaság megtagadására irányuló eljárásban felek a gyermek, az anya és az a férfi, akinek az apaságát meg akarják tagadni.
(4) Az apaság gyermek általi tagadása iránti kérelem elfogadhatósága iránti eljárásban csak a gyermek lehet fél.

109. §
Ha az apasági eljárás során az apaságot a szülők beleegyező nyilatkozatával állapítják meg, vagy a gyermeket örökbe fogadják, a bíróság az eljárást megszünteti.

110. §
Az apaság megállapítására irányuló eljárások a szülői jogok és kötelezettségek gyakorlásának módosítására és a kiskorú eltartására irányuló eljárásokhoz kapcsolódnak.

ÖTÖDIK SZAKASZ
Fiatalkorúak bírósági felügyeleti eljárása

111. §
A kiskorúak felügyeleti jogával kapcsolatos eljárásokban a bíróság a következőkről dönt
a) a kiskorú nevéről és vezetéknevéről,
b) a szülői jogok és kötelezettségek gyakorlásának szabályozásáráról,
c) a kiskorú eltartásáról,
d) kiskorúval való érintkezésről,
e) a gyámságról,
f) kiskorú gyermek felügyeletéről,
g) a kiskorú átadásáról,
h) a kiskorút érintő olyan ügyekről, amelyekben a szülők nem tudnak megegyezni,
i) a kiskorú jogcselekményének jóváhagyásáról,
j) kiskorú képviseletéről,
k) a kiskorú vagyonának kezeléséről,
l) intézményi gondozásról és egyéb nevelési intézkedésekről,
m) védőintézkedésekről,
n) nevelőszülői gondoskodásról,
o) a gyermek nevelőszülőknél történő elhelyezéséről,
p) egyéb ügyekről, ha ez külön jogszabályból következik.

112. §
A bíróság illetékessége
(1) A kiskorúak felügyeleti jogával kapcsolatos ügyekben az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a kiskorú az eljárás megindításakor lakóhellyel rendelkezik, a szülők megállapodásával vagy más törvényes módon meghatározottak szerint.
(2) Ha az illetékesség megállapításának körülményei törvényes módon megváltoznak, a bíróság átruházhatja illetékességét egy másik bíróságra, ha a kiskorú érdekei ezt megkívánják. Ha ez a bíróság nem járul hozzá az illetékesség átruházásához, a felettes bírósága dönt.
(3) Ha olyan kiskorúról van szó, aki a Szlovák Köztársaságban nem rendelkezik az (1) bekezdés szerint meghatározott lakhellyel, és a kiskorúak felügyeleti jogával kapcsolatos ügyekben a bíróság külön jogszabály szerint rendelkezik hatáskörrel, az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelyik a kiskorú érdekeire és az eset körülményeire való tekintettel alkalmas az ügy megtárgyalására.

113. §
Ha az illetékes bíróság nem ismert, vagy ha az nem tudja időben elvégezni az eljárási cselekményeket, az a bíróság jár el, amelynek körzetében a kiskorú lakik. A lehető leghamarabb azonban az illetékes bíróság elé utalja az ügyet.

114. §
Védőőrizet elrendelése iránti eljárás az ügyész kérelmére is kezdeményezhető.

115. §
A bíróság kezeli a természetes és jogi személyek panaszait és bejelentéseit, és intézkedéseket hoz a kiskorúak megfelelő gondozásának biztosítása érdekében. E célból a bíróság az eljárás megindítása előtt is elvégezheti a szükséges eljárási cselekményeket, különösen a kihallgatásra, szemlére, vallomástételre vagy a gyermekek szociális védelmével és szociális ellátással foglalkozó hatóságok, az önkormányzat vagy más természetes és jogi személyek segítségére irányuló megkeresést.

116. §
Hacsak ez nem ellentétes az eljárás céljával, a bíróság köteles tájékoztatni a kiskorút, aki szellemi és akarati érettségére tekintettel képes megérteni az eljárás értelmét, az eljárásról, és elmagyarázni neki a bíróságnak az ügyben hozott határozatának következményeit.

117. §
Ha a kiskorú számára gyámot kell kirendelni, a bíróság kérelemre gyámként különösen a kiskorúhoz közel álló olyan személyt jelöl ki, aki valószínűleg a kiskorú érdekében jár el, ha a kiskorú hozzájárul a kirendeléshez. Ellenkező esetben a gyámot a gyermekek szociális védelmével és a szociális jóléttel foglalkozó hatóság jelöli ki.

118. §
(1) A bíróság a feleket a békés megoldás felé tereli.
(2) Ha célszerű és az ügy körülményei lehetővé teszik, a bíróság felkérheti a feleket, hogy közvetítés útján kíséreljenek meg békés megoldást találni.

119. §
A bíróság jóváhagyja a jogi képviselő által a kiskorú nevében végzett jogcselekményt, ha az a kiskorú érdekeit szolgálja.

120. §
(1) A bíróság a 111. § b)–d), h) és i) pontjában említett ügyekben ítéletben, egyébként végzéssel dönt az ügy érdemében.
(2) A bíróság ítéletben határoz a helyettesítő gondozás meghosszabbításáról – a helyettesítő személyes gondozás kivételével – a gyermek nagykorúvá válását követően, valamint a helyettesítő gondozásról szóló határozatok visszavonásáról is.
(3) A határozatnak az általános adatokon túlmenően a végrehajtás módjára vonatkozó utasításokat is tartalmaznia kell.

121. §
A szülői jogok és kötelezettségek gyakorlásának és a kiskorúak tartásának módosításáról, valamint a szülői jogok és kötelezettségek megadásáról, korlátozásáról vagy megvonásáról, illetve gyakorlásuk felfüggesztéséről szóló határozatok a körülmények megváltozása esetén kérelem nélkül is módosíthatók vagy visszavonhatók.

122. §
Ha a kiskorúak felügyeletével kapcsolatos ügyekben a bíróság határozatban jóváhagyta a szülők megállapodását, a szülők nem jogosultak fellebbezni a megállapodást jóváhagyó végzés ellen.

HATODIK SZAKASZ
A kiskorú külföldi országba való visszatérésére irányuló eljárás jogellenes kitoloncolás vagy fogva tartás esetén

123. §
(1) A kiskorú külföldre történő visszavitele iránti eljárásban, amennyiben a kiskorút külön jogszabály vagy olyan nemzetközi szerződés alapján, amely a Szlovák Köztársaságot köti, jogellenesen adták át vagy tartották fogva, a bíróság dönt arról, hogy a kiskorú átadása vagy fogva tartása jogellenes volt-e, és hogy fennáll-e a kiskorú visszavitele elrendelésének megtagadására vonatkozó bármelyik indok.
(2) A bíróság csak az (1) bekezdésben említett tények megállapításához szükséges mértékben vesz fel bizonyítékot.

124. §
A bíróság illetékessége
(1) A jogellenesen kitoloncolt vagy fogva tartott kiskorú visszavitelére irányuló eljárásban illetékességgel
a) a Pozsonyi I. sz. Járásbíróság rendelkezik a Pozsonyi Kerületi Bíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság és a Nyitrai Kerületi Bíróság területén,
b) a Besztercebányai Járásbíróság rendelkezik a Besztercebányai Kerületi Bíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság és a Trencséni Kerületi Bíróság területén,
c) a Kassai I. sz. Járásbíróság rendelkezik a Kassai Kerületi Bíróság és az Eperjesi Kerületi Bíróság területén.
(2) Az (1) bekezdésben említett ügyekben a következők rendelkeznek illetékességgel a fellebbezések elbírálására
a) a Pozsonyi Kerületi Bíróság az (1) bekezdés a) pontjában említett bíróságok területén,
b) a Besztercebányai Kerületi Bíróság az (1) bekezdés b) pontjában említett bíróságok területén,
c) a Kassai Kerületi Bíróság az (1) bekezdés c) pontjában említett bíróságok területén.
(3) A jogellenesen kitoloncolt vagy fogva tartott kiskorú visszavitelére irányuló eljárásban illetékességgel rendelkező bíróság egyben a kiskorúak bírósági gondozásának ügyében való eljárásra is illetékes, ha az ezen eljárásra vonatkozó hatáskört külön jogszabály szerint szerezte.

125. §
Az eljárás csak kérelemre indítható.

126. §
A kiskorú jogellenes kitoloncolás vagy fogva tartás esetén a kiskorú külföldre történő visszavitele iránti eljárásban a felek a felperes, az a személy, aki a felperes szerint jogsérelmet követ el, és a kiskorú; a kiskorú nevében a bíróság által kirendelt eljárási gondnok jár el.

127. §
Ha a kérelmezőt nem képviseli ügyvéd, a kérelmezőnek meg kell adnia egy szlovákiai kézbesítési címet.

128. §
Az eljárás csak azon az alapon függeszthető fel, hogy a bíróság
a) az ügy eldöntése előtt arra a következtetésre jutott, hogy az ügyet érintő, általánosan kötelező erejű jogi szabályozás vagy annak egyes rendelkezései nincsenek összhangban a Szlovák Köztársaság Alkotmányával vagy olyan nemzetközi szerződéssel, amely a Szlovák Köztársaságot köti; ebben az esetben a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságához külön jogszabály szerinti eljárás megindítására irányuló indítványt nyújt be,
b) olyan nemzetközi szerződés alapján, amely a Szlovák Köztársaságot köti, előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához; a bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről szóló határozatot haladéktalanul megküldi a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának.

129. §
Az eljárásban a mulasztás nem menthető ki.

130. §
(1) A bíróság kérelem nélkül is megteszi a megfelelő intézkedéseket a kiskorú visszavitelének feltételeinek biztosítása érdekében.
(2) A bíróság dönthet a felperes és a kiskorú kapcsolattartásának ideiglenes módosításáról.
(3) A bíróság haladéktalanul, általában a felek meghallgatása nélkül dönt a megfelelő intézkedésekről.

131. §
(1) A bíróság az eljárás megindításától számított három napon belül végzéssel utasítja azt a személyt, aki a felperes szerint jogsérelmet követ el, hogy a végzés kézbesítésétől számított hét napon belül írásban tegyen előterjesztést az ügyben, és ha nem ért egyet a kérelemmel, csatolja előterjesztéséhez a hivatkozott okirati bizonyítékokat, vagy jelölje meg a ténybeli állításait alátámasztó egyéb bizonyítékokat, és nyilatkozzon arról, hogy lemond-e a tárgyaláson való megjelenés jogáról.
(2) Az (1) bekezdés szerinti végzést saját kezébe kell kézbesíteni.
(3) Ha az a személy, aki a felperes szerint a jogot sérti, az (1) bekezdés szerinti bírósági idézésre súlyos ok nélkül az előírt határidőn belül nem tesz nyilatkozatot, és a bíróságot e határidőn belül nem tájékoztatja arról, hogy milyen súlyos ok akadályozza ebben, úgy kell tekinteni, hogy lemondott a tárgyaláson való részvétel jogáról, és nem emelt kifogást a kérelem ellen; erről tájékoztatni kell.

132. §
A meghallgatást nem kell elrendelni, ha
a) azt a személyt, aki a felperes szerint a jogot sérti, úgy kell tekinteni, hogy nem emelt kifogást a kérelem ellen; vagy
b) a felek által benyújtott okirati bizonyítékok elegendőek az ügy eldöntéséhez, és a felek lemondtak a tárgyaláson való részvétel jogáról, vagy hozzájárulnak az ügy tárgyalás nélküli eldöntéséhez.

133. §
(1) A bíróság végzéssel határoz.
(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés végrehajtható, amint jogerőre emelkedik.

134. §
(1) A bíróság – különös méltánylást érdemlő okok hiányában – főszabály szerint az eljárás megindításától számított hat héten belül hoz határozatot; ha a bíróság e határidő lejárta után hoz határozatot, a határozat indokolásában megjelöli azokat az okokat, amelyek miatt a határidő nem volt betartható.
(2) A bíróság a határozatban tájékoztatja a feleket a határozat végrehajtásának lehetőségéről.

HETEDIK SZAKASZ
Örökbefogadási eljárás

135. §
Az örökbefogadási eljárás olyan eljárás, amelynek célja
a) elfogadhatóság,
b) elfogadás és
c) a kiskorú előzetes örökbefogadási gondozásba helyezése.

136. §
A bíróság illetékessége
Örökbefogadási eljárásban az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a gyermek az eljárás megindításakor a szülők megállapodásával vagy más törvényes módon meghatározott lakóhellyel rendelkezik. Ha nincs ilyen bíróság, akkor az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a gyermek lakik.

Örökbefogadási eljárás

137. §
(1) Az örökbefogadási eljárás megindítására irányuló kérelmet annak a gyermeknek a törvényes képviselője, akinél a családjogi rendelkezések szerinti örökbefogadás feltételei fennállnak, a gyermekek szociális-jogi védelmét és szociális gyámságát ellátó szerv vagy az az intézmény nyújthat be, amelyben a gyermeket elhelyezték.
(2) Ha a bíróság megállapítja, hogy a családjogi rendelkezések szerinti örökbefogadás feltételei fennállnak, kérelem nélkül is megindíthatja az eljárást, ha korábban nem indult eljárás kérelemre.

138. §
(1) Az örökbefogadási eljárásban a felek a kérelmező, a gyermek és a gyermek szülei.
(2) A 16. életévét betöltött gyermek kiskorú szülője akkor is félnek számít, ha nem a gyermek törvényes képviselője. Képesnek kell lennie arra, hogy a bíróság előtti eljárásban önállóan járjon el. A 16. életévét be nem töltött kiskorú gyermek szülőjét törvényes képviselőjének kell képviselnie.
(3) A gyermek szülei nem felek, ha megfosztották őket szülői jogaiktól és kötelezettségeiktől, ha megfosztották őket teljes cselekvőképességüktől, vagy ha nem képesek az örökbefogadás következményeinek felmérésére. Ezekben az esetekben a gyám félként vesz részt a perben.
(4) A gyermek szülei nem felek, még akkor sem, ha előzetesen hozzájárultak a gyermek örökbefogadásához anélkül, hogy a konkrét örökbefogadó szülőkkel bármilyen kapcsolatban állnának.

139. §
A bíróság meghallgathatja azt a személyt, akinek a felügyelete alatt a gyermek áll, vagy a bírósági határozat végrehajtását végző intézmény törvényes hatóságát, amelyben a gyermeket elhelyezték. Az örökbefogadási eljárás során a bíróság megvizsgálja a gyermek részéről az örökbefogadás céljának megvalósulását kizáró körülményeket is.

140. §
Ha az örökbefogadhatóság feltételei nem teljesülnek, a bíróság az eljárást megszünteti.

141. §
A bíróság legkésőbb az eljárás megindításától számított három hónapon belül dönt az örökbefogadhatóságról. Ez a határidő legfeljebb három hónappal meghosszabbítható, ha a bíróság döntését súlyos okok és objektív okok akadályozzák.

142. §
A bíróság kérelemre hatályon kívül helyezi az örökbefogadásról szóló határozatot, ha a körülmények megváltoznak. A kérelmet csak addig lehet benyújtani, amíg a gyermeket bírósági végzéssel át nem adják a leendő örökbefogadó szülők gondozásába.

Örökbefogadási eljárás

143. §
Örökbefogadási eljárás csak kérelemre indítható.

144. §
(1) Az örökbefogadási eljárásban a felek az örökbefogadott gyermek, szülei vagy gyámja, az örökbefogadó szülő és házastársa.
(2) Az örökbefogadott gyermek szülei nem részesei az örökbefogadási eljárásnak, ha megfosztották őket szülői jogaiktól és kötelezettségeiktől, vagy ha megfosztották őket teljes cselekvőképességüktől. Ilyen esetekben a gyám félként vesz részt a perben.
(3) Az örökbe fogadandó gyermek szülei nem felek akkor sem, ha a családjogi rendelkezések szerint az örökbefogadáshoz nem szükséges a hozzájárulásuk; ez akkor is érvényes, ha a bíróság jogerősen megállapította, hogy a gyermek örökbe fogadható.
(4) Az örökbefogadó férje nem fél, ha az örökbefogadáshoz nem szükséges a hozzájárulása.

145. §
A bíróság haladéktalanul, de legkésőbb az örökbefogadási kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül dönt az örökbefogadásról. Az eljárás csak akkor terjeszthető ki, ha objektív okok miatt a bizonyítás nem lehetséges.

146. §
(1) A bíróság csak akkor kérdezi ki az örökbefogadott gyermeket, ha a gyermek képes megérteni az örökbefogadás értelmét, és a kihallgatás nem ellentétes a gyermek érdekeivel. Ha az örökbefogadott gyermeket nem kívánják kihallgatni, nem idézik be a meghallgatásra.
(2) A többi felet a bíróságnak minden esetben meg kell hallgatnia, lehetőség szerint személyesen.

147. §
(1) A bíróság megállapítja, hogy mind az örökbefogadott gyermek, mind az örökbefogadó szülő egészsége nem ellentétes-e az örökbefogadás céljával. A bíróság tájékoztatja a feleket a vizsgálat eredményéről.
(2) A bíróság tájékoztatja a feleket az örökbefogadásnak a társadalom és az örökbefogadott gyermek érdekei szempontjából fennálló jelentőségéről, valamint az örökbefogadó szülő kötelezettségeiről.

148. §
Az örökbefogadást kimondó határozatban a bíróság az örökbefogadottnak adandó vezetéknevet is megjelöli.

149. §
A bíróság megküldi az örökbefogadásról szóló jogerős határozatot az anyakönyvi hivatalnak.

150. §
A bíróság az örökbefogadott vagy az örökbefogadó szülő kérelmére, de akár kérelem nélkül is kezdeményezheti az örökbefogadás érvénytelenítését.

Kiskorú gyermek örökbefogadás előtti gondozásba vételére irányuló eljárás

151. §
Az eljárást csak a leendő örökbefogadó kérelmére lehet megindítani.

152. §
A kiskorú örökbefogadás előtti gondozásba vételére irányuló eljárásban azok a felek vesznek részt, akik az örökbefogadási eljárásban is felek lennének.

153. §
(1) A bíróság végzéssel dönt a kiskorú örökbefogadás előtti gondozásba vételéről.
(2) A bíróság a végzés rendelkező részében meghatározza a leendő örökbefogadó szülő kiskorúval szembeni jogainak és kötelezettségeinek körét.

NYOLCADIK SZAKASZ
Felnőttekre vonatkozó tartási eljárás

154. §
A bíróság illetékessége
Felnőttek eltartása és más hasonló követelések ügyében a jogosult általános bírósága rendelkezik illetékességgel.

155. §
Az eljárás csak kérelemre indítható.

156. §
Felnőttek eltartásával kapcsolatos eljárásokban a felek a jogosult és az a személy, aki a követelés szerint tartásdíj fizetésére köteles.

157. §
Az eltartással kapcsolatos határozat kérelemre megváltoztatható vagy hatályon kívül helyezhető, ha a körülmények megváltoznak.

MÁSODIK FEJEZET
Öröklési eljárás

A bíróság illetékessége

158. §
Az öröklés tekintetében az illetékességgel rendelkező bíróság az a bíróság, amelynek a körzetében
a) az örökhagyónak a halál időpontjában volt lakcíme,
b) az örökhagyó vagyonának található, ha az a) pont alapján az illetékesség nem adott,
c) az örökhagyó elhunyt, kivéve, ha az a) vagy a b) pont alapján az illetékesség fennáll.

159. §
A kiegészítő öröklési eljárásra az a bíróság rendelkezik illetékességgel, ahol az öröklési eljárást lezárták.

160. §
(1) Ha az öröklési eljárással összefüggésben szükséges, hogy a bíróság jóváhagyja a kiskorú örökös jogügyletét, a jogügylet jóváhagyására az öröklési eljárást lefolytató bíróság illetékes.
(2) Ha a kiskorú örökös a bírósági jóváhagyáshoz kötött megállapodásban részes fél, a bíróság dönthet úgy, hogy a kiskorú örökös jogi aktusát és a megállapodást egyetlen végzéssel hagyja jóvá.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit a szükséges mértékben akkor is alkalmazni kell, ha valamelyik fél nem cselekvőképes.

Az elsőfokú bíróság aktusaira vonatkozó egyes rendelkezések

161. §
(1) Az öröklési eljárásban a bíróság felhatalmazza a közjegyzőt, hogy eljárjon és döntsön az ügyben.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megbízás nem vonatkozik a következőkre
a) az öröklési eljárás megindításáról szóló határozat,
b) a külföldi segítségnyújtás iránti kérelem, ha valamely külön jogszabály vagy olyan nemzetközi szerződés, amely a Szlovák Köztársaságot köti, azt írja elő, hogy csak bíróság kérheti a segítségnyújtás biztosítását,
c) a közjegyző és személyzete kizárásáról szóló határozat,
d) az öröklésről szóló határozatot megsemmisítő határozat, ha utólag megállapítást nyer, hogy az örökhagyó életben van, vagy ha a halálra vonatkozó nyilatkozatát megsemmisítették.

162. §
A bíróság a kerületi székhelyű közjegyzőket a kerületi bíróság elnöke által a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának javaslata alapján minden naptári évre kiadott munkarend szerint egyformán bízza meg.

163. §
A bíróság végzéssel dönt.

164. §
(1) A közjegyző által kiállított végzésben az általános adatokon kívül fel kell tüntetni a közjegyzőt felhatalmazó bíróság megnevezését és a végzést kiállító közjegyző megnevezését.
(2) A határozatot az azt kiállító közjegyző írja alá, és a közjegyző hivatalos bélyegzőjével látja el.

Résztvevők

165. §
Az öröklési eljárásban azok a felek vesznek részt, akikről észszerűen feltételezhető, hogy az örökhagyó örökösei.

166. §
(1) Ha az örökség az államra örökösödési jogvesztés útján száll át, az államnak kell a félnek lennie.
(2) Az állam fél, amennyiben úgy határoznak, hogy a hagyaték felszámolása során nem realizált vagyon az államot illeti meg.

167. §
Ha az eljárást azért kell megszüntetni, mert az örökhagyó elhanyagolható értékű vagyont hagyott hátra, az a fél is fél, aki az örökhagyó temetéséről gondoskodott.

168. §
Az örökhagyó hitelezője a fél
a) az örökösök és a hitelező közötti, a hitelező követelését rendező megállapodás megkötésének és jóváhagyásának mértékéig,
b) az örökösök és a hitelező közötti, a kiterjesztett hagyatéknak a tartozások megfizetése céljából történő átruházásáról szóló megállapodás megkötésének és jóváhagyásának mértékéig,
c) a hagyaték felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően, ha a követelését bejelentette.

169. §
Az örökhagyó házastársa a vagyonközösség rendezésének mértékéig fél.

170. §
Az örökösödési gondnok az örökösödési gondnok kinevezésében, az örökösödési ügyintézés aktusaiban és az örökösödési gondnok díjazásában részt vesz.

171. §
A közjegyző a díjazására és a saját költségeire vonatkozó résznek a félként való részvételével jár el.

172. §
(1) Ha az örökhagyó egyik örököse az eljárás során meghal, a bíróság azokkal szemben jár el, akikről észszerűen feltételezhető, hogy az elhunyt örökös örökösei.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben az örökhagyó elhunyt örökösét az öröklési eljárásban nem oktatták ki az örökléshez való jogára és az öröklés visszautasításának lehetőségére, a bíróság az öröklési eljárásban ilyen tájékoztatást ad.
(3) Az (1) bekezdésben említett esetben az örökhagyó örökösének hagyatéki eljárásában az örökhagyó tulajdonát képező vagyon nem ruházható át.
(4) Az (1)–(3) bekezdést megfelelően alkalmazni kell, ha az örökhagyó házastársa az öröklési eljárás során hal meg, ha a vagyonközösséget nem rendezték.

173. §
Az anyakönyvet vezető hatóság kötelezettségei
Az anyakönyvi hatóság az anyakönyvi kerületében bekövetkezett halálesetről értesíti az öröklési eljárásra illetékes bíróságot.

174. §
Az eljárás megindítása
(1) Az eljárást kérelemre kell megindítani, ha a kérelemből kitűnik, hogy a felperes mint örökös az elhunyt öröklésének rendezését kéri.
(2) A bíróság végzéssel kérelem nélkül is megindítja az eljárást, amint tudomására jut, hogy valamely személy meghalt vagy halottnak nyilvánították, kivéve, ha az eljárást kérelemre már megindították.
(3) Az eljárást megindító végzést nem kell kézbesíteni.

175. §
Előzetes vizsgálat
Az előzetes vizsgálat során a bíróság elvégzi az összes szükséges cselekményt az örökösök, az örökhagyó vagyonának és tartozásainak megállapítása érdekében, és szükség esetén azt is, hogy kell-e sürgős cselekményeket végezni.

A végrendelet állapotának és tartalmának megállapítása

176. §
(1) A bíróság a közjegyzői központi végrendeleti nyilvántartásban vezetett nyilvántartásban haladéktalanul vizsgálatot folytat le arról, hogy az örökhagyó végrendeletét, végrendelkezési okiratát vagy e cselekmények visszavonását vagy külön jogszabály szerinti jogválasztási nyilatkozatát (a továbbiakban: végrendelet) nyilvántartásba vették-e, és azt melyik közjegyzőnél helyezték letétbe.
(2) Ha az örökhagyó végrendeletet hagyott hátra, a bíróság megállapítja annak állapotát és tartalmát. A végrendelet állapotának és tartalmának megállapításáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyhez csatolni kell a végrendelet hitelesített másolatát.

177. §
A bíróság lehetővé teszi, hogy bárki, aki igazolja, hogy jogi érdekeltséggel rendelkezik, betekinthessen a végrendeletbe.

178. §
Az eljárás jogerős befejezését követően a végrendelet eredeti példányát, ha a végrendelet nem közjegyzői okirat formájában készült, a járásbíróságon vezetett végrendeleti gyűjteménybe kell iktatni.

179. §
Sürgősségi intézkedések
Szükség esetén a bíróság – kérelem nélkül is – sürgősségi intézkedéseket hoz, különösen az örökség biztosítása érdekében, a helyszínen leltározást végez, a személyes tárgyakat az örökhagyó házastársára vagy a háztartás más tagjára bízza, intézkedik az olyan tárgyak értékesítéséről, amelyeket nem lehet a károsodás veszélye vagy aránytalan költségek nélkül tárolni, vagy az örökség vagy annak egy része tekintetében vagyonkezelőt jelöl ki.

Örökségvédelem

180. §
(1) A hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak biztosítása különösen úgy történik, hogy azokat bírósági biztosként eljáró közjegyzőnél vagy gondnoknál letétbe helyezik, vagy az örökhagyó lakásában vagy más alkalmas helyen lezárják.
(2) Ha az örökhagyó bankszámla vagy takarékbetétkönyv tulajdonosa volt, a bíróság végzéssel megtilthatja a bankszámláról vagy a takarékbetétkönyvről történő pénzfelvételt.
(3) Ha az örökhagyónak voltak követelései, a bíróság végzéssel kötelezheti az adóst, hogy a teljesítést közjegyzői letétbe helyezze, és utasítja, hogy ellenkező esetben a teljesítés nem eredményezi a tartozás elengedését.

181. §
Az olyan ingóságok értékesítése esetén, amelyek nem tárolhatók a károsodás veszélye vagy aránytalan költségek nélkül, a bíróság a hagyaték felszámolására vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően jár el.

Örökségvédelmi gondnok

182. §
(1) A bíróság kinevezi a hagyaték vagy annak egy részének gondnokát, különösen az örökösök vagy az örökhagyóhoz közel álló személyek közül; a hagyaték gondnokává közjegyző is kinevezhető, ha nem bírósági biztos ebben az eljárásban. Ha az öröklés tárgya vállalkozás, a bíróság a vállalkozás vezetésében jártas személyt nevez ki hagyatéki gondnokként.
(2) Ha az örökség hagyatékként az államra száll, a bíróság az államot jelölheti ki az örökség kezelőjének.
(3) A hagyatéki gondnokká csak olyan személy nevezhető ki, aki a kinevezéshez hozzájárul.

183. §
(1) A hagyatéki gondnokot kijelölő végzésben a bíróság meghatározza a kezelendő hagyaték körét, és meghatározza a hagyatéki gondnok kijelölésének célját.
(2) A hagyatéki gondnok az őt kijelölő végzés kézbesítésével kezdi meg a hagyatéki ügyintézést.

184. §
(1) Az örökhagyó vagyonkezelő a bíróság által meghatározott körben elvégzi az örökléshez tartozó vagyon megőrzéséhez szükséges cselekményeket.
(2) A hagyatéki gondnok a feladatai ellátása során szakmai gondossággal köteles eljárni, és felel minden olyan kárért, amelyet a hagyatéki gondnoki feladataiból eredő kötelezettségeinek megszegésével okozott.
(3) A bíróság kérésére a hagyatéki gondnok időközi jelentést nyújt be tevékenységéről.

185. §
(1) A bíróság fontos okból végzéssel felmentheti az örökhagyó gondnokot a hivatalából; az ügy jellegétől függően új örökhagyó gondnokot jelölhet ki.
(2) A tisztségéből elmozdított hagyatéki gondnok köteles az új hagyatéki gondnokot megfelelően tájékoztatni a hagyatéki gondnok feladatainak megfelelő ellátásához szükséges tényekről, és köteles átadni neki minden iratot.

186. §
(1) A hagyatéki gondnok tisztsége az eljárást megszüntető végzés hatálybalépésével megszűnik.
(2) A hagyatéki gondnok feladata a hagyaték felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedésével megszűnik, kivéve, ha a bíróság úgy határoz, hogy a hagyatéki gondnok a hagyaték felszámolása során meghatározott mértékben továbbra is folytatja a hagyaték kezelését. A hagyatéki gondnok azonban nem végezheti az örökhagyó vagyonának pénzzé tételét.
(3) Az eljárás végén a hagyatéki gondnok a tevékenységéről zárójelentést nyújt be a bíróságnak. A bíróság dönt az örökhagyó vagyonkezelő díjáról és költségeiről, amelyeket az öröklést megszerző örökösnek kell megfizetnie; ha több örökös van, ezeket a költségeket a megszerzett öröklés értékének arányában kell megfizetni. Egyéb esetekben az állam viseli ezeket a költségeket.

Az eljárás felfüggesztése

187. §
(1) A bíróság az eljárást megszünteti, ha az örökhagyó nem hagyott vagyont.
(2) A megszüntető végzést kézbesíteni kell azoknak a feleknek, akik ismertek, és akiknek a tartózkodási helye ismert.

188. §
(1) Ha az örökhagyó csekély értékű vagyont hagyott hátra, vagy ha az örökhagyó vagyona nem éri el az örökhagyó temetésének észszerű költségeit, a bíróság azt annak a személynek adhatja, aki a temetésről gondoskodott, és megszüntetheti az öröklési eljárást.
(2) Ha az a személy, aki az elhunyt temetéséről gondoskodott, nem járul hozzá a vagyon átvételéhez, vagy ha vitatott, hogy ki gondoskodott a temetésről, a bíróság a vagyont hagyatékként kezeli.
(3) Az (1) bekezdés szerinti végzést kézbesíteni kell az ismert feleknek, akiknek tartózkodási helye ismert, valamint annak a személynek, aki az örökhagyó temetéséről gondoskodott.

Az öröklési jogról szóló értesítés

189. §
(1) Ha az eljárást nem szüntették meg, a bíróság az örökségre való jogosultságukról és az örökség visszautasításának lehetőségéről a bíróság által az örökösöknek az örökség visszautasítására való jogosultságról való értesítésétől számított egy hónapon belül értesíti azokat, akikről észszerűen feltételezhető, hogy örökösök; ezt a határidőt a bíróság fontos okból meghosszabbíthatja. Ezzel egyidejűleg tájékoztatja az örökösöket az öröklés visszautasításának alaki követelményeiről és hatásairól.
(2) Az értesítést, beleértve az (1) bekezdés szerinti utasítást is, a bíróság szóban, jegyzőkönyvben vagy személyesen adja át. A kézbesítés akkor hatályos, ha az iratot az örökös vagy képviselője külön meghatalmazással veszi át; a polgári perrendtartás 111. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazandó.
(3) Ha a bíróság a (2) bekezdés szerinti öröklési jogról szóló értesítést nem kézbesíti, a bíróság köteles minden szükséges intézkedést megtenni az örökös tényleges tartózkodási helyének megállapítása érdekében. Azt az örököst, akinek a (2) bekezdés szerinti öröklési jogról szóló értesítést a szükséges vizsgálatok ellenére sem kézbesítették, olyan örökösnek kell tekinteni, akinek a lakóhelye ismeretlen.

190. §
(1) Ha az a személy, akiről észszerűen feltételezhető, hogy az örökhagyó örököse, nem ismert, vagy tartózkodási helye ismeretlen, a bíróság eljárási gondnokot rendel ki számára. Az öröklési jogáról nyilvános hirdetmény útján értesíti őt. A bíróság a nyilvános hirdetményben felhívja az érintettet, hogy a hirdetménynek a bíróság hivatalos hirdetőtábláján való közzétételétől számított legalább egy hónapon belül forduljon a bírósághoz vagy az eljárási gondnokhoz, és tájékoztatja az érintettet az időben történő kérelem elmulasztásának következményeiről.
(2) A nyilvános hirdetményt kézbesíteni kell a többi félnek, az eljárási gondnoknak, és közzé kell tenni a bíróság hivatalos tábláján, az illetékes bíróság honlapján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján. A nyilvános hirdetményt a tömegtájékoztatási eszközök útján is közzé lehet tenni.

191. §
Meghallgatás
(1) A bíróság a vitatott öröklési jogról szóló végzés, a vagyonközösség rendezéséről szóló végzés, az öröklésről szóló végzés és az öröklés felszámolásáról szóló végzés meghozatala előtt tárgyalást rendel el.
(2) A meghallgatás nem nyilvános.
(3) Nem kell tárgyalást elrendelni egy hagyaték tárgyalásához, ha a bíróság az örökség megszerzését egyetlen örökösnek erősíti meg, vagy ha az örökséget az államnak kell hagyatékként juttatni.

Örökségi jogviták

192. §
Ha valaki az örökség megszerzésének megerősítése előtt örökösnek vallja magát, és megtagadja egy másik örökös öröklési jogát, aki nem utasította vissza az örökséget, akkor öröklési jogvita áll fenn.

193. §
(1) Ha az öröklési joggal kapcsolatos jogvita eldöntése kizárólag a felek között nem vitatott tények jogi értékelésétől függ, a bíróság végzéssel dönt arról, hogy melyik féllel folytatja az eljárást, és melyik féllel szünteti meg az öröklési eljárásban való részvételét.
(2) A végzést annak a félnek is kézbesíteni kell, akinek az eljárásban való részvételét megszüntették.
(3) Nem szűnik meg annak az öröklési joga, akinek az eljárásban való részvétele megszűnt; az öröklési eljárásban azonban már nem vehető figyelembe.

194. §
(1) Ha az öröklési jog megállapítása vitatott tényállás megállapításától függ, a bíróság – hiábavaló békítési kísérletet követően – végzéssel utasítja azt az örököst, akinek az öröklési joga kevésbé valószínűsíthetőnek tűnik, hogy a vitatott tényállás megállapítása iránt keresetet indítson. A bíróság a kereset benyújtására határidőt állapít meg, amely nem lehet rövidebb egy hónapnál.
(2) A bíróság a felek között a jogvita kimenetele szerint jár el.
(3) Ha a keresetet nem nyújtották be határidőn belül, ha a keresetet megszüntették, vagy ha a keresetet elutasították, az öröklési joggal kapcsolatos jogvitát a felperes számára kedvezőtlenül eldöntöttnek kell tekinteni.

A házastársak osztatlan vagyonközösségének rendezése

195. §
(1) Ha az örökhagyó házassága az örökhagyó halálával vagy halottá nyilvánításával szűnt meg, a vagyonközösséget az örökhagyó hagyatékára vonatkozó eljárásban kell rendezni.
(2) A vagyonközösség a túlélő házastárs és az örökösök között írásban vagy szóban, jegyzőkönyvbe foglalt megállapodással rendezhető, a bíróság jóváhagyásával. Megállapodás hiányában a bíróság dönt az egyezségről.
(3) Ha a felek között vitatott tények vannak a házastársak vagyonközösségének mértékét illetően, a vitatott vagyont nem kell figyelembe venni. A 198. § (2) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni.
(4) A vagyonközösség rendezéséről szóló megállapodásnak vagy a bíróságnak a rendezésről szóló határozatának tartalmaznia kell az örökhagyó vagyona és tartozásai mértékének meghatározását a vagyon értékének megjelölésével, valamint annak meghatározását, hogy e vagyonból mi tartozik az örökséghez és mi illeti a túlélő házastársat.
(5) Ha az eljárás befejezése előtt egyéb házassági közös vagyontárgyat fedeznek fel, annak felosztását a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.

196. §
Ha a vagyonközösség az örökhagyó életében megszűnt, azt a 195. § szerint kell rendezni, ha a vagyonközösséget az örökhagyó haláláig nem rendezték, és ha annak rendezésére az örökhagyó életében nem indult peres eljárás a bíróságon kereset alapján.

Az örökhagyó vagyona és tartozásai

197. §
A bíróság megállapítja az örökhagyó vagyonát és tartozásait, és leltárt készít róluk.

198. §
(1) Ha a felek között a vagyon vagy a tartozások vitatottak, a bíróság ezek vitathatóságának megállapítására szorítkozik; a hagyaték nettó értékének kiszámításakor nem veszi figyelembe őket.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha a vitatott tényállásról az öröklési eljárás befejezése előtt jogerős ítéletben döntöttek.

199. §
(1) Az örökösök kérelmére a bíróság végzésben kötelezi a hitelezőket, hogy követeléseiket a végzésben meghatározott, legalább egy hónapos határidőn belül jelentsék be a bíróságnak.
(2) A bíróság a végzést közzéteszi a bíróság hivatalos tábláján, az illetékes bíróság honlapján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján.

200. §
(1) Az örökhagyó vagyonának és tartozásainak leltára alapján a bíróság végzéssel megállapítja a vagyon általános értékét, a tartozások összegét és az öröklés nettó értékét vagy annak meghosszabbításának összegét az örökhagyó halálakor.
(2) A vagyon általános értéke az az ár, amelyet a piacon nyílt versenyfeltételek mellett, tisztességes adásvétel esetén el kellene érni, ha mind a vevő, mind az eladó kellő tájékozottsággal és gondossággal jár el, és azzal a feltételezéssel, hogy az árat nem befolyásolja indokolatlan ösztönzés.
(3) Az (1) bekezdés szerinti végzés kérelem nélkül is módosítható, ha az öröklési eljárás jogerős befejezése előtt új tényekre derül fény.

201. §
Az örökösök csak a bíróság hozzájárulásával rendelkezhetnek a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakkal az eljárás során, vagy tehetnek más, a szokásos gazdálkodáson túlmutató intézkedéseket.

A jogutódlási meghallgatás befejezése

202. §
Az örökösök és a hitelezők megállapodhatnak abban, hogy a kiterjesztett hagyatékot a hitelezőkre hagyják az adósságok kifizetésére. A bíróság jóváhagyja a megállapodást, ha az nem ellentétes valamely külön jogszabállyal; ha nem hagyja jóvá a megállapodást, a végzés jogerőre emelkedését követően folytatja le az eljárást.

203. §
(1) A bíróság az öröklésről szóló végzésben
a) megerősíti az egyedüli örökös öröklési megszerzését,
b) megerősíti, hogy az örökség, amelyet egyetlen örökös sem szerzett meg, az államra szállt,
c) jóváhagyja az örökösöknek az öröklés rendezéséről szóló megállapodását; az örökhagyó hitelezője a megállapodásnak részese, ha követelését rendezik,
d) jóváhagyja a kiterjesztett örökségnek a tartozások kifizetésére történő átruházásáról szóló megállapodást,
e) megerősíti az öröklés megszerzését az örökösök részesedése szerint, ha a felek között nincs megállapodás, vagy egyezséget köt az örökösök között, és eldönti, hogy az egyes örökösök mit szereztek,
f) nem hagyja jóvá az öröklés rendezéséről szóló megállapodást, és megerősíti az öröklésnek az örökösök részesedése szerinti megszerzését, vagy rendezi az öröklést az örökösök között, és eldönti, hogy az egyes örökösök mit szereztek.
(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés magában foglalhatja a 195. és 200. § szerinti végzést.

204. §
(1) A hagyatéki tárgyalás a 203. § szerinti végzés hatálybalépésével zárul.
(2) Az öröklési tárgyalás befejezését követően a bíróság visszavonja az öröklési biztosítékot, kivéve, ha azt korábban már visszavonták.

Az örökség felszámolása

205. §
(1) Ha az öröklés eleladósodott, és ha az örökösök és a hitelezők nem állapodnak meg abban, hogy a 202. § szerinti tartozások megfizetésére a hitelezőkre hagyják, a bíróság – kérelem nélkül is – végzéssel elrendelheti az örökség felszámolását.
(2) A bíróság akkor is elrendeli a hagyaték felszámolását, ha az állam azért indítványozta a fel nem használt hagyaték felszámolását, mert egy hitelező a hagyaték valamely tételét követelése kifizetéseként nem fogadta el.
(3) A bíróság a felszámolást elrendelő végzést bocsát ki, amelyben felhívja a hitelezőket, hogy a végzésben meghatározott, legalább egy hónapos határidőn belül – az összeg, a jogalap és a biztosíték módjának megjelölésével – jelentsék be követeléseiket, és figyelmezteti őket, hogy a felszámolás során ki nem elégített követelések megszűnnek. Ezt a határozatot közzéteszi a bíróság hivatalos tábláján, az illetékes bíróság honlapján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján.
(4) Amint a hagyaték felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedik, a 202–204. § alapján további eljárás nem indítható.

206. §
(1) A hagyaték felszámolásáról szóló végzés hatálybalépésével az örökhagyó hagyatékára vonatkozó végrehajtási eljárás megszűnik.
(2) Ha a végrehajtási eljárás során ingatlanárverésre került sor, és az elsőbbség jóváhagyásáról nem született döntés, a végrehajtási bíróság dönt az elsőbbség jóváhagyásáról.
(3) Ha a végrehajtási eljárás során ingatlanok árverésére került sor, és a végrehajtó bíróság az árverést jóváhagyta, a végrehajtó az árverésből származó bevételt a végrehajtási költségek levonása után az örökösödési ügyben eljáró bíróságnak adja át.

207. §
(1) A hagyaték felszámolását a bíróság az örökhagyó teljes vagyonának készpénzre váltásával végzi.
(2) A közjegyző köteles kellő gondossággal eljárni annak érdekében, hogy a vagyont azon az áron tegye pénzzé, amelyen ugyanazt vagy hasonló vagyon hasonló feltételek mellett általában értékesíteni szokták. A vagyon pénzzé tehető közvetlen értékesítéssel, árverezőn keresztül történő árverés útján, licitálással vagy bármely más megfelelő módon. Az értékesítésből származó bevételt a közjegyző által erre a célra létrehozott külön bankszámlán kell elhelyezni.
(3) A vagyon pénzzé tétele során a közjegyző saját nevében jár el. A közjegyző tájékoztatja a feleket a vagyon pénzzé tételéről, és figyelembe veszi a vagyon pénzzé tételére vonatkozó kedvezőbb javaslataikat.
(4) Az örökhagyónak az (1)–(3) bekezdések alapján pénzzé nem tett vagyona az örökhagyó halálának napján a bíróság végzésével az államra száll.

208. §
(1) A bíróság az örökhagyó hagyatékának értékesítéséből származó bevételt a hitelezők között felosztja.
(2) A végrehajtási szabályoknak az ingatlanok értékesítéséből származó bevétel felosztására vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a bevétel felosztására. A közjegyzői meghatalmazás azon végzések kiadására is vonatkozik, amelyeket a végrehajtási bíróság a bevétel felosztására vonatkozó eljárásban bocsát ki.

209. §
A felszámolás végleges befejezésével a hitelezőknek az örökösökkel szemben fennálló kielégítetlen követelései megszűnnek. Ha az örökhagyó további vagyontárgyai jelennek meg, a bíróság azokat a hitelezők között kielégítetlen követeléseik erejéig felosztja, tekintet nélkül az elenyészésre. Ha többlet marad, a bíróság azt öröklésként kezeli.

A bíróság és a felek egyéb cselekményei az öröklési ügy tárgyalásával kapcsolatban

210. §
Ha utólag megállapítást nyer, hogy az örökhagyó életben van, vagy ha a halottá nyilvánítását visszavonták, a bíróság a 202. és 203. § szerint visszavonja az öröklési végzést.

211. §
(1) Ha az öröklési eljárást lezáró végzés jogerőre emelkedését követően az örökhagyó további vagyontárgyaira vagy adott esetben tartozására derül fény, a bíróság kérelemre további öröklési eljárást folytat le e vagyontárgyak tekintetében. Ha csak az örökhagyó tartozását fedezik fel, nem kell kiegészítő öröklési eljárást lefolytatni.
(2) Indokolt esetben, különösen bíróság, közjegyző, állami hatóság vagy területi önkormányzat kezdeményezésére a bíróság az (1) bekezdésben említett vagyonra vonatkozó eljárást kérelem nélkül is megindíthatja.
(3) A bíróság a pótöröklési eljárást megszünteti, ha a kérelemben megjelölt vagyon nem volt az örökhagyó tulajdonában.

212. §
(1) A felek között vitatott vagyontárgyak vagy tartozások öröklésbe való be nem vétele nem akadályozza a feleket abban, hogy kereset útján érvényesítsék jogukat.
(2) Az öröklési eljárás megszüntetése nem zárja ki, hogy az, aki nem volt az öröklési eljárásban fél, peres úton érvényesítse jogát, kivéve, ha az öröklés felszámolása megtörtént.

213. §
(1) Ha a hagyatéki ügy tárgyalása nem tartozik a Szlovák Köztársaság bíróságának hatáskörébe és illetékességébe, a bíróság előzetes vizsgálatot tart, és a felek kérésére hivatalos igazolást állít ki a vizsgálat eredményéről.
(2) Ha a vagyontárgyat külföldre kell szállítani, a bíróság a belföldi örökösöket és hitelezőket a bíróság hivatalos hirdetőtábláján, az illetékes bíróság honlapján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján egy hónapra közzétett hirdetmény útján értesíti; az ismert feleknek a hirdetményt kézbesíteni kell.

Európai öröklési bizonyítvány

214. §
A származási államban az európai öröklési bizonyítvány kiállítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság a bíróság által az örökléssel foglalkozó közjegyző. Az öröklési eljárás lezárását követően az a közjegyző, akit az örökléssel megbíztak. Ha nincs ilyen közjegyző, a bíróság közjegyzőt jelöl ki az európai öröklési bizonyítvány iránti kérelem kiadására a 162. § meghatározott módon.

215. §
(1) Ha a közjegyző kérelem alapján európai öröklési bizonyítványt állít ki, azt bejegyzi a közjegyzői központi okirat-nyilvántartásba.
(2) Ha az európai öröklési bizonyítvány kiállításának feltételei nem teljesülnek, a közjegyző erről haladéktalanul értesíti a kérelmezőt. Az értesítésben meg kell jelölni az európai öröklési bizonyítvány kiállításának megtagadásának okait.

216. §
(1) A külön jogszabály alapján jogosult személy a bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy a kiállított európai öröklési bizonyítvány nem felel meg a valóságnak.
(2) A külön jogszabály alapján jogosult személy a bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy az európai öröklési bizonyítvány kiállításának megtagadása indokolatlan volt.

217. §
A közjegyző értesíti a külön jogszabály alapján felhatalmazott személyeket a következőkről
a) az európai öröklési bizonyítvány kijavítása, módosítása vagy visszavonása,
b) az európai öröklési bizonyítvány joghatásainak felfüggesztése,
c) az európai öröklési bizonyítvány joghatásainak kijavítása, módosítása, visszavonása vagy felfüggesztése iránti kérelem elutasítása és az elutasítás okai.

218. §
(1) A külön jogszabály alapján jogosult személy a bíróságtól kérheti az európai öröklési bizonyítvány kijavításának, módosításának vagy visszavonásának, illetve hatályának felfüggesztésének megalapozatlanságát.
(2) A külön jogszabály alapján jogosult személy a bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy az európai öröklési bizonyítvány kijavítása, módosítása vagy visszavonása, illetve joghatásainak felfüggesztése iránti kérelem elutasítása indokolatlan volt.

219. §
(1) A 216. és 218. § szerinti kérelmekről a bíróság végzéssel határoz. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2) A 216. és 218. § szerinti kérelem egy külön jogszabály szerinti jogorvoslat.

HARMADIK FEJEZET
Eljárás természetes személyek egyes jogállási ügyeiben

ELSŐ SZAKASZ
Halottá nyilvánítási eljárás

220. §
A bíróság illetékessége
A halottá nyilvánítási eljárásra a halottá nyilvánítandó személy általános bírósága rendelkezik illetékességgel.

221. §
(1) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet bárki benyújthat, akinek jogi érdeke fűződik az ügyhöz.
(2) Az eljárást a bíróság kérelem nélkül is megindítja, ha a természetes személy feltételezett halála a holttest előírt vizsgálatával nem bizonyítható.

222. §
A bíróság eljárási gondnokot rendel ki a halottá nyilvánítandó természetes személy számára.

223. §
(1) A bíróság tárgyalás elrendelése nélkül is dönthet.
(2) Ha a bíróság megállapítja, hogy a halottá nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, végzéssel megszünteti az eljárást.

224. §
(1) Ha bizonyos, hogy a természetes személy meghalt, a bíróság a természetes személyt halottnak nyilvánítja.
(2) A bíróság az ítélet rendelkező részében közli a természetes személy pontos személyazonosságát és halálának időpontját.

225. §
(1) Ha az összes körülményre tekintettel valószínűsíthető, hogy a természetes személy nem él, a bíróság nyilvános kihirdetéssel felhívja a halottá nyilvánítandó személyt, hogy egy éven belül jelentkezzen.
(2) A bíróság nyilvános hirdetmény útján felhívja mindazokat, akiknek a természetes személyről híre van, hogy azt a bírósághoz vagy az eljárási gondnokhoz nyújtsák be.
(3) A bíróság a nyilvános hirdetményben közli az ügy lényeges körülményeit, valamint utasítást ad arra vonatkozóan, hogy a határidő lejártával a természetes személyt halottnak nyilváníthatja.

226. §
(1) A bíróság a nyilvános hirdetményt a bíróság hivatalos hirdetőtábláján és az illetékes bíróság honlapján teszi közzé.
(2) A bíróság a nyilvános felhívás tartalmát képező felhívást más módon is közzéteheti.

227. §
A bíróság az ügy körülményeinek megfelelően megteszi a szükséges lépéseket annak megállapítására, hogy a természetes személy életben van-e.

228. §
(1) Ha a 225. § (1) bekezdésében említett határidő lejárta után is valószínűsíthető, hogy a természetes személy az összes körülményre tekintettel nem él, a bíróság a természetes személyt halottnak nyilvánítja.
(2) A bíróság az ítélet rendelkező részében közli a természetes személy pontos azonosítását és a feltételezett halál időpontját vagy azt a napot, amit a természetes személy valószínűleg már nem élt túl.

Az ítélet megváltoztatása és hatályon kívül helyezése

229. §
Ha a halottá nyilvánított személy az ítéletben meghatározottól eltérő időpontban hal meg, a bíróság kérelem nélkül is kiadja a helyesbítő határozatot.

230. §
Ha a halottá nyilvánított személyről kiderül, hogy életben van, a bíróság – kérelem nélkül is – eljárást indít, és a halottá nyilvánító határozatot megsemmisítő határozatot hoz.

MÁSODIK SZAKASZ
Jogképességi eljárás

231. §
A cselekvőképességgel kapcsolatos eljárásokban a bíróság dönt a következőkről
a) természetes személy jogképességének korlátozása,
b) természetes személy jogképességének korlátozásában bekövetkezett változás,
c) természetes személy jogképességének helyreállítása.

232. §
A bíróság illetékessége
A cselekvőképességgel kapcsolatos eljárások lefolytatására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a cselekvőképességgel érintett személy lakóhelye található.

233. §
(1) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet az érintett személyhez közel álló személy, egészségügyi szolgáltató, szociális szolgáltató vagy olyan személy nyújthat be, akinek jogi érdeke fűződik az ügyhöz.
(2) Az a személy is benyújthat kérelmet, aki a jogképességét meg akarja állapíttatni.

234. §
A kérelem általános követelményein túlmenően az eljárás megindítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell a természetes személy cselekvőképességébe való beavatkozást indokoló tények leírását, valamint annak indoklását, hogy más, kevésbé korlátozó intézkedések nem lehetségesek e, vagy a cselekvőképesség korlátozásának módosítását indokoló tények leírását, illetve a cselekvőképesség helyreállítását indokoló tények leírását.

235. §
(1) Ha az eljárás megindítása iránti kérelmet olyan személy nyújtja be, akinek jogi érdeke fűződik az ügyhöz, a kérelemnek tartalmaznia kell a kérelem benyújtására való jogosultságot megalapozó tények leírását.
(2) A bíróság elrendelheti, hogy az (1) bekezdés szerinti kérelmező vagy a kérelmezőhöz közel álló személy az általa meghatározott határidőn belül orvosi jelentést nyújtson be annak a személynek az egészségi állapotáról, akinek a cselekvőképességét elbírálják.
(3) Ha a kérelmező a (2) bekezdésben említett határidőn belül nem nyújtja be a jelentést, a bíróság az eljárást megszünteti.

236. §
A cselekvőképességi eljárásban a felek a felperes és az a személy, akinek a cselekvőképességét meg kell állapítani.

237. §
A közeli hozzátartozó vagy a jogi érdekeltséget igazoló személy kérheti a bíróságtól, hogy őt is csatolja az eljáráshoz félként. A bíróság a kérelemnek helyt ad, ha azt az eljárás lefolytatása és az érintett jogok védelme szempontjából célszerűnek tartja.

238. §
A bíróság az ügy körülményeitől függően mérlegeli, hogy szükséges-e a gyermekhez közel álló személyt vagy a gyermekek szociális védelmét és a szociális gyámságot ellátó hatóságot tájékoztatni az eljárás megindításáról.

239. §
Annak a személynek, akinek a cselekvőképessége az eljárás során kérdéses, teljes mértékben képesnek kell lennie arra, hogy önállóan eljárjon a bíróság előtt.

240. §
(1) A bíróság pergondnokot rendel ki annak a személynek, akinek a cselekvőképességével kapcsolatban peres eljárás folyik, ha nincs törvényes képviselője.
(2) Ha a törvényes képviselő vagy az eljárási gondnok eljárási cselekményei ellentétesek annak a személynek az eljárási cselekményeivel, akinek az illetékességét elbírálják, vagy az általa választott képviselő eljárási cselekményeivel, a bíróság mérlegeli, hogy melyik eljárási cselekmény szolgálja a személy érdekeit.
(3) A bíróság az ügy érdemében hozott határozatot a törvényes képviselő vagy az eljárási gondnok mellett annak a személynek is kézbesíti, akinek a cselekvőképességét elbírálják. Az a személy, akinek cselekvőképességét megállapítják, kérheti, hogy a bíróság az eljárás során keletkezett valamennyi iratot kézbesítse neki.

241. §
(1) A bíróság tájékoztatja azt a személyt, akinek az cselekvőképességét megítélik, eljárási jogairól és kötelezettségeiről, különösen a képviselő választásához való jogáról.
(2) Az (1) bekezdés szerinti utasítást a bíróságnak oly módon kell adnia, hogy figyelembe vegye annak a személynek az egészségi állapotát, akinek a cselekvőképességét vizsgálják.

242. §
Az a személy, akinek cselekvőképességét elbírálják, kérheti, hogy az eljáráson részt vegyen a bizalmasa, aki nem a képviselője. A bíróság tájékoztatja őt erről a lehetőségről.

243. §
(1) A bíróság meghallgatja azt a személyt, akinek a cselekvőképessége kérdéses.
(2) A bíróság a kihallgatást az egészségi állapotnak megfelelő és azzal arányos módon végzi. Ha a kihallgatás az egészségi állapotra nézve káros, a kihallgatás mellőzhető. Ebben az esetben a bíróság, a kérdéses cselekvőképességű személy meghallgatásától eltekint.
(3) Ha az a személy, akinek a cselekvőképessége kérdéses, ezt kéri, a bíróság minden esetben meghallgatja.

244. §
A bíróság az eljárásban szakértőt jelöl ki és hallgat ki.

245. §
A szakértő kérelmére a bíróság elrendelheti, hogy azt a személyt, akinek a cselekvőképességét vizsgálják, legfeljebb négy hétig fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban (a továbbiakban: egészségügyi intézmény) részesítsék, ha ez egészségi állapotának vizsgálatához feltétlenül szükséges.

246. §
A szakértői bizonyítás mellőzhető, ha a bíróság elegendőnek tartja a kezelőorvos megkérdezését a tényállás megállapításához.

A jogképességről szóló határozat

247. §
(1) Ha a jogképesség korlátozásának, a jogképesség korlátozásának módosításának vagy a jogképesség helyreállításának feltételei nem teljesülnek, a bíróság az eljárást megszünteti.
(2) Ha a cselekvőképesség korlátozásának megváltoztatására vagy a cselekvőképesség helyreállítására irányuló eljárás annak a személynek a kérelmére indult, akinek a cselekvőképessége kérdéses, a bíróság elrendelheti, hogy újabb ilyen kérelem legkorábban hat hónap elteltével nyújtható be, ha az egészségi állapotában javulás vagy változás nem várható.

248. §
(1) A cselekvőképesség korlátozására irányuló eljárást a 272–277. § szerinti gondnok kirendelésére irányuló eljárással kell összekapcsolni.
(2) Ha a bíróság úgy határoz, hogy korlátozza valamely személy cselekvőképességét, az ítélet rendelkező részében meghatározza, hogy a személy cselekvőképességét milyen mértékben korlátozták, és a személy számára gondnokot rendel ki.

249. §
(1) Ha a cselekvőképesség korlátozásának módosítása vagy a cselekvőképesség helyreállítása indokolt, a bíróság határozatával módosítja vagy hatályon kívül helyezi a korábban hozott határozatot.
(2) A bíróság az ítéletet akkor is hatályon kívül helyezi, ha megállapítja, hogy a cselekvőképesség korlátozása nem volt indokolt.

250. §
(1) A bíróság gondoskodik arról, hogy a cselekvőképességről szóló ítéletet a Közjegyzői Központi Okirat-nyilvántartásban letétbe helyezzék.
(2) A külföldi bírósági határozat jogképességre vonatkozó előírását az a bíróság biztosítja, amelyik e külföldi bírósági határozat elismeréséről döntött. Ha a cselekvőképességről szóló külföldi bírósági határozat nem igényel külön határozatban történő elismerést, a bíróság annak a személynek a gyámja javaslatára, akire a külföldi bírósági határozat vonatkozik, gondoskodik a külföldi bírósági határozat végrehajtásáról, miután az ilyen határozat elismerésének feltételeit megvizsgálta.

251. §
Az eljárás költségei
(1) A bizonyítási költségeket az állam viseli.
(2) Aki nyilvánvalóan alaptalan cselekvőképességi eljárás megindítása iránti kérelmet nyújt be, köteles megtéríteni az elszenvedett kárt annak a személynek, akinek a cselekvőképességét megállapították, képviselőjének vagy az államnak.

HARMADIK SZAKASZ
Az őrizetbe vétel és az egészségügyi intézményben való fogva tartás elfogadhatóságára vonatkozó eljárás

252. §
A bíróság illetékessége
Az egészségügyi intézményben történő őrizetbe vétel és fogva tartás elfogadhatósága tekintetében illetékességgel rendelkező bíróság az a bíróság, amelynek körzetében az egészségügyi intézmény található.

253. §
(1) Az az egészségügyi intézmény, amelyben külön jogszabályban meghatározott okból egy személyt (a továbbiakban: elhelyezett) elhelyeznek, 24 órán belül köteles értesíteni a bíróságot az elhelyezett személy tájékoztatáson alapuló beleegyezésén alapuló elhelyezéséről. Az egészségügyi intézmény köteles továbbá értesíteni, ha az elhelyezett a tájékoztatáson alapuló beleegyezését a beleegyezés visszavonásától számított 24 órán belül visszavonja.
(2) Amennyiben az egészségügyi intézménybe tájékoztatáson alapuló beleegyezéssel felvett elhelyezettet korlátozzák a szabad mozgásában vagy a külvilággal való kapcsolattartásában, az egészségügyi intézmény a korlátozástól számított 24 órán belül az (1) bekezdés szerinti értesítést tesz.

254. §
(1) Az eljárás megindítása iránti kérelmet a helyezett nyújthatja be.
(2) A bíróság az egészségügyi intézmény 253. § szerinti bejelentése alapján kérelem nélkül indítja meg az eljárást, kivéve, ha az eljárást korábban kérelemre indították meg.

255. §
(1) Az egészségügyi intézménybe történő felvétel és elhelyezési eljárás résztvevői az elhelyezett és az egészségügyi intézmény.
(2) A közeli hozzátartozó kérheti a bíróságtól, hogy csatlakozzon az eljáráshoz félként. A bíróság helyt ad a kérelemnek, ha azt az eljárás lefolytatása és az elhelyezett személy védelme érdekében célszerűnek tartja.

256. §
A bíróság eljárási gondnokot is kijelölhet az elhelyezett személy számára, ha ezt szükségesnek tartja az elhelyezett személy érdekeinek védelme érdekében, különösen, ha kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az elhelyezett személy teljes cselekvőképességgel rendelkezik-e.

257. §
(1) Ha az elhelyezett személy nagykorú, akkor is teljes cselekvőképességgel rendelkezik a bíróság előtt, ha nem rendelkezik teljes cselekvőképességgel.
(2) Ha a törvényes képviselő vagy az eljárási gondnok eljárási cselekményei ellentétesek az elhelyezett személy eljárási cselekményeivel vagy ellentétesek az elhelyezett személy által választott képviselő eljárási cselekményeivel, a bíróság dönti el, hogy melyik eljárási cselekmény szolgálja az elhelyezett személy érdekeit.
(3) A bíróság az érdemi határozatot a jogi képviselő vagy az eljárási gondnok mellett az elhelyezettnek is kézbesíti. Az elhelyezett személy kérheti, hogy a bíróság kézbesítse neki az eljárás valamennyi iratát.

258. §
(1) A bíróság tájékoztatja az elhelyezett személyt eljárási jogairól és kötelezettségeiről, különösen a képviselő választásához való jogáról.
(2) A bíróság az (1) bekezdésben említett utasítást az elhelyezett egészségi állapotát figyelembe vevő módon adja meg.

259. §
Az elhelyezett személy kérheti, hogy az eljárásban részt vegyen a bizalmasa, aki nem a képviselője. A bíróság tájékoztatja őt erről a lehetőségről.

260. §
(1) A bíróság meghallgatja az elhelyezett.
(2) A bíróság az elhelyezettet az egészségi állapotára tekintettel megfelelő és arányos módon hallgatja ki. Ha a kihallgatás az egészségi állapotra nézve káros, a kihallgatás mellőzhető. Ebben az esetben a bíróság megvizsgálja a fogvatartottat.
(3) A bíróság mindig meghallgatja az elhelyezettet, ha az kéri.

261. §
A bíróság tudomásul veszi a kezelőorvos vagy más olyan személy véleményét, aki tisztázni tudja az ügy állását, valamint az elhelyezett orvosi dokumentációját.

262. §
(1) A bíróság tárgyalás elrendelése nélkül végzéssel dönt az egészségügyi intézménybe történő felvétel megengedhetőségéről.
(2) A bíróság az elhelyezett személyes szabadságának korlátozását követő öt napon belül végzést hoz.
(3) A bíróság a végzést a kibocsátástól számított 24 órán belül, de legkésőbb a személyi szabadság korlátozását követő öt napon belül kézbesíti az egészségügyi intézményben elhelyezett személynek.

263. §
Az egészségügyi intézménynek haladéktalanul el kell engednie az elhelyezettet, ha a bíróság úgy döntött, hogy az egészségügyi intézménybe történő befogadás elfogadhatatlan volt.

264. §
Az egészségügyi intézmény mindig jogosult az elhelyezettet elengedni, még akkor is, ha a bíróság úgy döntött, hogy az egészségügyi intézménybe történő befogadás megengedett volt.

265. §
Miután a bíróság jogerős végzése kimondja, hogy az elhelyezett egészségügyi intézménybe történő befogadása megengedhető volt, a bíróság folytatja az egészségügyi intézményben történő elhelyezés megengedhetőségére vonatkozó eljárást.

266. §
(1) A bíróság tárgyalást rendel el az ügy tárgyalására.
(2) A bíróság elrendeli a szakértői bizonyítást és meghallgatja a szakértőt. A bíróság nem rendelheti ki szakértőnek annak az egészségügyi intézménynek az orvosát, amelyben a személyt elhelyezték. A szakértői bizonyítás mellőzhető, ha a bíróság a lefolytatott bizonyítás fényében úgy ítéli meg, hogy az elhelyezettnek az egészségügyi intézményben való elhelyezése elfogadhatatlan.
(3) A bíróság a 260. § szerint jár el az elhelyezett személy kihallgatása során.

267. §
Az egészségügyi intézményben történő elhelyezés engedélyezéséről szóló végzést az egészségügyi intézménybe történő befogadásról szóló jogerős végzéstől számított három hónapon belül kell kiadni.

268. §
Az egészségügyi intézménynek haladéktalanul el kell engednie az elhelyezettet, ha a bíróság megállapította, hogy az egészségügyi intézményben való elhelyezése elfogadhatatlan.

269. §
(1) Legkésőbb azon végzés jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével, amellyel a bíróság az egészségügyi intézményben történő elhelyezés megengedhetőségét megállapította, a bíróság dönt az egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedhetősége iránti eljárás megindításáról, feltéve, hogy az elhelyezés folyamatos, és az ilyen eljárást korábban kérelemre nem indították meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedhetősége iránti eljárásban a bíróság a 252., 255–260., 264., 266. és 268. § szerint jár el.

270. §
(1) Az elhelyezett, választott képviselője, törvényes képviselője vagy közeli hozzátartozója a 269. § (1) bekezdésében említett határidő lejárta előtt is kezdeményezheti az egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedhetősége iránti eljárás megindítását.
(2) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedhetősége iránti eljárásban a bíróság a 252., 255–260., 264., 266. és 268. § szerint jár el.
(3) Ha a bíróság úgy dönt, hogy az egészségügyi intézményben történő további elhelyezés megengedett, úgy határozhat, hogy új kérelmet legkorábban a három hónapos időszak letelte után lehet benyújtani.

271. §
A bizonyítás költségei az államot terhelik.

NEGYEDIK SZAKASZ
Gyám kijelölésére irányuló eljárás

272. §
A bíróság természetes személy részére gyámot rendel ki, ha erről külön jogszabály rendelkezik.

273. §
A bíróság illetékessége
A természetes személy lakóhelye szerinti bíróság rendelkezik illetékességgel a gondnok kirendelésére; ilyen bíróság hiányában az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek a kerületében a természetes személy vagyonnal rendelkezik.

274. §
(1) A bíróság végzéssel határoz.
(2) A bíróság a gondnokot kijelölő végzésben a gondnok jogainak és kötelességeinek körét a gondnok kijelölésének céljával összhangban határozza meg.

275. §
A bíróság által kirendelt gondnok köteles jogait és feladatait megfelelően gyakorolni, és a bíróság utasításainak eleget tenni.

276. §
A bíróság a gyámot az ő javaslatára felmenti feladatai ellátása alól.

277. §
(1) A bíróság felügyeli a gyám feladatainak ellátását.
(2) A bíróság a gondnokot visszahívja, ha az elveszíti a feladatai ellátására való képességét, megszegi a feladatait, visszaél a jogaival vagy más súlyos okból.

NEGYEDIK FEJEZET
Eljárás a cégjegyzékkel kapcsolatos ügyekben

278. §
A cégjegyzékkel kapcsolatos eljárások a következők
a) az adatoknak a kereskedelmi nyilvántartásba történő bejegyzésére vonatkozó eljárás (a továbbiakban: az adatok nyilvántartásba vételére vonatkozó eljárás),
b) a kereskedelmi nyilvántartásban szereplő adatoknak a tényleges jogi helyzettel való egyeztetésére irányuló eljárás (a továbbiakban: adategyeztetési eljárás),
c) a kereskedelmi nyilvántartásba való bejegyzés törlésére irányuló eljárás (a továbbiakban: törlési eljárás).

279. §
(1) A cégbíróság a cégjegyzéki ügyekben folytatott eljárásokban oksági hatáskörrel rendelkezik, kivéve, ha külön jogszabály másként rendelkezik.
(2) A cégbíróság a cégjegyzék vezetésére illetékes járásbíróság. A kereskedelmi nyilvántartást a kerület székhelye szerinti járásbíróság vezeti.
(3) Ezek a kerületenként a következők:
a) Pozsony – a Pozsonyi I. sz. Járásbíróság,
b) Nagyszombat – Nagyszombati Járásbíróság,
c) Trencsén – a Trencséni Járásbíróság,
d) Nyitra – a Nyitrai Járásbíróság,
e) Zsolna – a Zsolnai Járásbíróság,
f) Besztercebánya – a Besztercebányai Járásbíróság,
g) Eperjes – az Eperjesi Járásbíróság,
h) Kassa – a Kassai I. sz. Járásbíróság.

280. §
Az illetékességet a kereskedelmi nyilvántartással kapcsolatos ügyekben külön jogszabály szabályozza.

281. §
Az adatoknak a kereskedelmi nyilvántartásba történő bevitele egyben az adatok módosításának bevitelét és a bejegyzett adatok törlését is jelenti.

A nyilvántartásba vételi eljárásra vonatkozó egyes rendelkezések

282. §
(1) Ha a cégbíróság megtagadja a cégjegyzékbe való bejegyzést, a kérelmező kifogást nyújthat be a bejegyzés megtagadása ellen.
(2) A kifogásokban a kérelmező pótolhatja a hiányosságokat, különösen a hiányzó adatok pótlására vagy a hibás adatok kijavítására, amelyek miatt a nyilvántartásba vételt megtagadták.

283. §
A kifogást a nyilvántartásba vétel megtagadásáról szóló értesítés kibocsátásától vagy kézbesítésétől számított 15 napon belül kell benyújtani a nyilvántartó bírósághoz.

283.a §
A kifogásokat kizárólag elektronikus formában kell benyújtani. A kifogásokat elektronikus úton kell benyújtani a nyilvántartó bírósághoz, a külön törvény szerinti központi közigazgatási portálon vagy a külön törvény szerinti szakportálon közzétett és a kérelmező által külön törvény szerint engedélyezett elektronikus űrlapon, ellenkező esetben a nyilvántartó bíróság a kifogásokat nem veszi figyelembe. A kifogásokat a mellékletekkel együtt elektronikus formában kell benyújtani, ellenkező esetben azokat a nyilvántartó bíróság nem veszi figyelembe.

284. §
A kifogások visszavonása nem fogadható el.

285. §
(1) A nyilvántartó bíróság a kifogásokról tárgyalás elrendelése nélkül, azok beérkezésétől számított tíz munkanapon belül dönt. A nyilvántartásba vétel megtagadását a bíróság csak a külön jogszabály szerinti feltételek teljesülése tekintetében vizsgálja.
(2) Ha a nyilvántartó bíróság helyt ad a kifogásoknak, a nyilvántartásba vételt elvégzi. Ha a bejegyzés iránti kérelem tartalmazza a javasolt bejegyzés bejegyzési időpontját, a javasolt bejegyzést ezen a napon kell bejegyezni. Ha a nyilvántartó bíróság a bejegyzést később végzi el, vagy ha a bejegyzés iránti kérelem nem tartalmazza a javasolt bejegyzés bejegyzési időpontját, a javasolt bejegyzést a bejegyzést követő napon kell bejegyezni.
(3) A nyilvántartó bíróság a nyilvántartásba vételről tanúsítványt állít ki, amelyet haladéktalanul megküld a felperesnek. A tanúsítvány tartalmazza a nyilvántartásba vétel tartalmát. A nyilvántartásba vételt követően a cégbíróság kivonatot állít ki a cégjegyzékből, amelyet haladéktalanul megküld a felperesnek. A nyilvántartásba vétel ellen nem lehet kifogást emelni.

286. §
(1) A cégbíróság elutasítja a kifogást, ha a bejegyzés feltételei nem teljesülnek.
(2) A kifogások elutasításáról végzéssel kell dönteni. E végzés ellen fellebbezésnek van helye.

287. §
(1) A (2) bekezdésben foglaltak kivételével a bíró dönt a kifogásokról.
(2) A bírósági végrehajtó akkor végzi el a nyilvántartásba vételt, ha a jogosult kifogást emelt, a nyilvántartásba vétel megtagadásának okát képező hiányosságokat pótolta, és ha a nyilvántartásba vételnek a külön jogszabály szerinti valamennyi feltétele teljesül.

Adategyeztetési eljárás

289. §
Az adategyeztetési eljárás célja, hogy a cégjegyzékbe történő bejegyzés a tényleges jogi helyzettel összhangba kerüljön, nem pedig a cégjegyzékbe történő bejegyzésre vonatkozó javaslat alapján.

290. §
(1) Aki a cégjegyzékbe bejegyzett adatok helyességéhez jogi érdekkel rendelkezik, vagy akire a bejegyzett adatok vonatkoznak, különösen a bejegyzett személy tártulajdonosa vagy a bejegyzett személy létesítő okirat szerinti szervének tagja, az adategyeztetési eljárás megindítása iránti kérelmet nyújthat be.
(2) A nyilvántartott személy nem jogosult adategyeztetési eljárás iránti kérelem benyújtására. A nyilvántartó bíróság a nyilvántartásba vett személy nyilvántartásba vétel iránti kérelmet tartalmazó beadványát minden esetben a cégjegyzékbe való bejegyzés iránti kérelemnek tekinti.

291. §
(1) Ha az adategyeztetési eljárás kérelem nélkül indul, a nyilvántartó bíróság az eljárás megindításáról szóló végzésben megjelöli, hogy milyen adatokat kell bejegyezni a cégjegyzékbe.
(2) A bíróságok és más hatóságok minden esetben felhívják a cégbíróság figyelmét a tényleges jogállás és a cégjegyzékbe való bejegyzés állapota közötti eltérésre, ha tevékenységük során ilyen tényről tudomást szereznek.

292. §
Résztvevők
(1) Az adategyeztetési eljárás felei a kérelmező, a nyilvántartásba vett személy és az a személy, akinek adatait a cégjegyzékbe be kell jegyezni vagy törölni kell a cégjegyzékből.
(2) Bármely személy, aki jogi érdekeltséget igazol, kérheti a nyilvántartó bíróságtól, hogy az eljáráshoz félként csatlakozzon. A nyilvántartó bíróság erről végzést hoz.

293. §
(1) A bíróság közös eljárásban egyesítheti az ugyanazon nyilvántartott személyt érintő ügyeket.
(2) Az eljárás gazdaságossága érdekében a bíróság külön eljárásra kizárhatja az ugyanazon bejegyzett személyre vonatkozó ügyeket.

294. §
(1) A nyilvántartó bíróság az eljárás megindítására irányuló kérelmet vagy az eljárás megindításáról szóló végzést kézbesíti a feleknek, és felhívja őket, hogy nyilatkozzanak arról, hogy egyetértenek-e az adatoknak a cégjegyzékbe való bejegyzésével, vagy ismertessék azokat a ténybeli állításokat vagy jogi okokat, amelyek a bejegyzést akadályozzák.
(2) A nyilvántartó bíróság nem jár el az (1) bekezdés alapján, ha az eljárás tárgya elírási vagy számítási hibák vagy más nyilvánvaló pontatlanságok kijavítása.

295. §
(1) A nyilvántartó bíróság tárgyalást rendel el, ha a felek között a tényállítások vitatottak.
(2) A nyilvántartó bíróság meghallgatást is elrendelhet, ha azt szükségesnek tartja.

296. §
Az eljárás megszakítása
(1) A nyilvántartó bíróság az adategyeztetési eljárást akkor is megszüntetheti, ha a kereskedelmi társaság közgyűlési határozatának a kereskedelmi jog rendelkezései szerinti érvénytelenségére irányuló kereset vagy a szövetkezet közgyűlési határozatának a kereskedelmi jog rendelkezései szerinti érvénytelenségére irányuló kereset van folyamatban, és ha a kereset nem nyilvánvalóan megalapozatlan.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével az adategyeztetési eljárás nem függeszthető fel más olyan tény- vagy jogkérdéseket érintő jogi eljárások függőben tartása miatt, amelyek előzetes kérdésként relevánsak lehetnek.

297. §
(1) A bíróság végzéssel határoz.
(2) Az adatoknak a cégjegyzékbe történő bejegyzését a cégbíróság a végzés kiadásának napján végzi el.

298. §
(1) Ha a cégbíróság a cégjegyzékbe való bejegyzésről dönt, egyidejűleg külön jogszabály alapján pénzbírságot szab ki, ha erről korábban még nem döntött.
(2) Ha a cégbíróság a cégjegyzékbe való bejegyzésről határoz, egyidejűleg a nyilvántartott személyt bírósági illeték megfizetésére kötelezi abban az összegben, amelyben a nyilvántartott személy a cégjegyzékbe való adatbejegyzés iránti kérelem bírósági illetékének megfizetésére kötelezett volna.

Az adatnyilvántartás törlésére irányuló eljárás

299. §
(1) Bárki, akinek jogi érdeke fűződik a cégjegyzékbe bejegyzett adatok helyességéhez, vagy bárki, akire a bejegyzett adatok vonatkoznak, különösen a bejegyzett személy, a bejegyzett személy társtulajdonosa vagy a bejegyzett személy létesítő okirat szerinti szervének tagja, kérheti a cégbíróságtól a cégjegyzékbe való bejegyzés törlését.
(2) Az adatok cégjegyzékbe történő bejegyzésének törlése iránti kérelmet azzal kell indokolni, hogy a bejegyzés ténybeli és jogi feltételei nem teljesültek.
(3) Az adatok nyilvántartásba vételének törlése iránti eljárás kérelemre indul.

300. §
Nem törölhető az az adatbejegyzés a cégjegyzékből, amely alapján jogi személyt alapítottak, vagy az a bejegyzés, amely alapján jogi személyt egyesítettek, beolvasztottak vagy szétválasztottak.

301. §
Résztvevők
(1) A cégjegyzékben szereplő adatok törlésére irányuló eljárásban a felek a kérelmező, a nyilvántartásba vett személy és az a személy, akinek adatait a kérelem érinti.
(2) Bármely személy, aki jogi érdekeltséget igazol, kérheti a nyilvántartó bíróságtól, hogy az eljáráshoz félként csatlakozzon. A nyilvántartó bíróság erről végzést hoz.

302. §
A 293–296. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a törlési eljárásokra.

303. §
(1) A bíróság végzéssel határoz.
(2) A nyilvántartó bíróság a kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedését követően haladéktalanul törli az adatok bejegyzését a cégjegyzékből. A nyilvántartásba vett személy esetében a cégjegyzékben fel kell tüntetni, hogy a nyilvántartásba vételt törölték, mert a nyilvántartásba vétel ténybeli és jogi feltételei nem teljesültek.

ÖTÖDIK FEJEZET
Eljárás egyes társasági ügyekben

304. §
Az egyes társasági ügyekben indított eljárások a következőkre irányuló eljárások
a) a jogi személy megszűnése,
b) a felszámoló kinevezése, felmentése és más személy által történő helyettesítése, valamint a felszámoló díjazásáról szóló döntés azokban az esetekben, amikor a felszámolót a bíróság nevezte ki,
c) a jogi személy vagyonának további felszámolásának elrendelése,
d) a szövetkezet közgyűlésének a felszámolási többlet felosztásáról szóló határozatának érvénytelenné nyilvánítására irányuló indítvány,
e) a társaság semmissége,
f) független szakértő kijelölése az egyesülési megállapodás, az egyesülési szerződés vagy a szétválási terv értékelésére,
g) jogosultság a közgyűlés összehívására,
h) a kereskedelmi jog szabályai szerinti információnyújtás,
i) a részvényes megfelelő készpénzkifizetésre való joga,
j) az új részvénycserearányt meghatározó megállapodás-tervezet felülvizsgálata,
k) a részvényvásárlási megállapodás tervezetének felülvizsgálata.

305. §
(1) A cégbíróság bizonyos társasági ügyekben oksági hatáskörrel rendelkezik.
(2) A nyilvántartó bíróság a jogi személy bejegyzett székhelyének címe szerint illetékességgel rendelkezik az eljárásra.

306. §
A 304. § c)–k) pontja szerinti eljárás csak kérelemre indítható.

307. §
(1) A bíróság tárgyalást rendel el, ha a felek között a tényállítások vitatottak.
(2) A bíróság meghallgatást is elrendelhet, ha azt szükségesnek tartja.

308. §
A bíróság végzéssel dönt.

Jogi személy megszüntetésére irányuló eljárás

309. §
Kereskedelmi társaságok megszüntetésére irányuló eljárás – javaslatra
A Polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni a kereskedelmi társaságok megszüntetésére irányuló eljárásra, amely csak kérelemre indítható. Az eljárásban a felek a kérelmező és a megszüntetendő társaság. Ha egynél több kérelmet nyújtanak be a bírósághoz, a bíróság azokat közös eljárás céljából egyesíti.

Kereskedelmi társaság vagy szövetkezet feloszlatására irányuló eljárás

309.a §
A kereskedelmi társaság vagy szövetkezet (a továbbiakban: társaság) megszüntetésére irányuló eljárásban, amely kérelem nélkül is megindítható, csak a társaság az eljárásban fél.

309.b §
Értesítés a társaság felszámolási eljárásának megindításáról
(1) Ha a társaság feloszlatása külön jogszabály alapján indokolt, a bíróság a társaságnak a társaság feloszlatására irányuló eljárás megindításáról szóló értesítést kézbesít, amely tartalmazza a társaság feloszlatására irányuló eljárás megindításáról szóló értesítést kibocsátó nyilvántartó bíróság megnevezését és a társaság feloszlatására irányuló eljárás megindításának indokát.
(2) Ha a társaság megszűnésének oka megszüntethető, a társaság megszűnésére irányuló eljárás megindításáról szóló értesítésnek tartalmaznia kell a társaság megszűnésére irányuló eljárás megindításának okát megszüntető ok megszüntetésére vonatkozó felhívást és a társaság megszűnése okának megszüntetése igazolásának módját is, a társaság megszűnése okának megszüntetésére vonatkozó 90 napos határidővel együtt, amely az értesítésnek a társaság részére történő kézbesítésétől kezdődik. Ha a társaság feloszlatásának oka nem eltávolítható, a feloszlatási eljárás megindításáról szóló értesítésnek tartalmaznia kell egy felhívást arra, hogy a társaság feloszlatásának okára vonatkozóan nyilatkozzanak.
(3) A társaság megszüntetésére irányuló eljárás a társaság megszüntetésére irányuló eljárás megindításáról szóló értesítés kézbesítésével indul. A bíróság a megszüntetési eljárás megindítását bejegyzi a cégjegyzékbe.
(4) A társaság megszűnésére irányuló eljárás megindításáról szóló értesítés a társaság megszűnésére irányuló eljárás megindításáról szóló bejegyzéssel a cégjegyzékben a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma által jóváhagyott szoftver és technikai eszközök segítségével automatikusan is megtörténhet a cégjegyzék és más, hatóságok által vezetett nyilvántartások adatai alapján.
(5) A bíróság a (2) bekezdés szerinti határidőt megfelelően meghosszabbítja, ha megállapítja, hogy a társaság megszűnésének okainak megszüntetése más eljárások eredményétől függ.
(6) A bíróság a társaság kérelmére a (2) bekezdés szerinti határidőt 90 nappal meghosszabbítja, akár ismételten is. A bíróság értesíti a társaságot a meghosszabbításról.

309.c §
A társaság megszűnése okának megszüntetéséről szóló igazolás
Ha a társaság igazolja, hogy a felszámolási eljárás megindításának oka megszűnt, vagy ha a bíróság megállapítja, hogy a társaság felszámolása nem indokolt, értesíti a társaságot a felszámolási eljárás megszüntetéséről. A bíróság akkor is értesíti a társaságot az eljárás megszüntetéséről, ha a társaság a bíróságnak a társaság feloszlatásáról szóló határozata előtt felszámolás alá került.

309.d §
A társaság feloszlatásáról szóló határozat
(1) Ha a társaság nem igazolja a megszüntetési eljárás megindításának okát, a bíróság a társaság megszüntetése okának megszüntetésére nyitva álló határidő lejártával dönt a társaság megszüntetéséről, és a határozatot kézbesíti a társaságnak.
(2) A társaság feloszlatásáról szóló határozat ellen a társaság fellebbezést nyújthat be. A fellebbezés nem támadhat meg olyan tényeket, amelyek a társaság feloszlatásáról szóló határozat meghozatala után történtek.
(3) Ha a végzés ellen fellebbezést nyújtottak be, az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezheti a társaság feloszlatásáról szóló végzést, ha a fellebbezésnek teljes egészében helyt ad.

309.e §
A társaság feloszlatásáról szóló értesítés
Ha a bíróságnak a társaság feloszlatására vonatkozó határozata jogerőre emelkedett, a bíróság a cég feloszlatásáról szóló hirdetményt közzéteszi a Cégközlönyben.

309.f §
A társaság csődjének vélelme
Ha a társaság a megszűnésről szóló értesítésnek a kereskedelmi közlönyben való közzétételétől számított 90 napon belül nem lép felszámolásba, akkor csődeljárás alá vélelmezhető.

309.g §
Értesítés a vállalat csődjének vélelmezéséről
Ha a társaság csődjét vélelmezik, a bíróság haladéktalanul közzéteszi a Cégközlönyben a társaság csődjének vélelmezéséről szóló értesítést. A hirdetményben tájékoztatja a társaság hitelezőit, a felszámolási egyenlegre jogosult személyeket és a társaság felszámolásával érintett egyéb szerveket és személyeket, hogy amennyiben a hirdetménynek a Cégközlönyben való közzétételétől számított hat hónapon belül nem nyújtanak be a felszámoló kijelölésére irányuló kérelmet, valamint a díjazás és költségtérítés előlegének letétbe helyezéséről szóló igazolást, vagy nem nyújtanak be a társaság vagyona felett csődeljárás elrendelésére irányuló kérelmet, a társaságot törölni kell a cégjegyzékből.

309.h §
A társaság törléséről szóló határozat
(1) Ha a (2) és (3) bekezdés másként nem rendelkezik, a bíróság a cég csődvélelméről szóló értesítésnek a Cégközlönyben való közzétételétől számított hat hónap elteltével dönt a cég felszámolás nélküli törléséről a cégjegyzékből.
(2) Ha a társaság hitelezője, a felszámolási egyenlegre jogosult személy, a külön törvény szerinti adó-, illeték- és vámügyi államigazgatási hatóság vagy a társaságnak a cégjegyzékből való törléséig a társaság megszűnése által érintett személy felszámoló kijelölését javasolja, a bíróság felszámolót jelöl ki. A felszámoló kijelölésére vonatkozó javaslatot figyelmen kívül kell hagyni, ha a felszámoló díjazására és költségeire nem fizetnek előleget. A felszámoló kijelöléséről szóló határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.
(3) Ha a társaság ellen csődeljárás van folyamatban, a bíróság az eljárás kimenetelétől függően jár el, mielőtt a társaság törléséről döntene. Ha a társaság vagyonát csődeljárás alá vonják, a társaság feloszlatására irányuló eljárást meg kell szüntetni.
(4) A bíróság az (1) bekezdés szerinti határidőt megfelelően meghosszabbítja, ha azt az adók, illetékek és vámok területén külön törvény alapján eljáró államigazgatási hatóság, vagy olyan személy indítványozza, aki igazolja, hogy a társaság valamely jogügyletével szemben kifogást emel, vagy a társasági vagyon átruházásának érvénytelenségét, illetve a társaság tulajdonát képező vagy a társaság tulajdonát képező vagyont érintő jogügylet érvénytelenségét kéri.
(5) A bíróságnak a cég törléséről szóló határozatát az ügy iratai között történő iktatással kell kézbesíteni. E határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

309.i §
Ha a bíróság megállapítja, hogy a társaság megszűnése nem bírósági határozattal történt, ez a körülmény a közokiratból kitűnik, és a társaság a külön jogszabályban előírt határidőn belül nem lépett felszámolásba, akkor a társaságot fizetésképtelennek kell tekinteni. A 309.g és 309.h § rendelkezéseit egyaránt alkalmazni kell.

A társaság vagyonának további felszámolását elrendelő eljárás

309.j §
Ha az a személy, akinek kérelmére a bíróság a kiegészítő felszámolás elrendelésére és a felszámoló kijelölésére irányuló kérelem benyújtásával egyidejűleg, de legkésőbb a bíróság felhívására nem igazolja a bíróságnak észszerű határidőn belül a külön törvény szerinti felszámolásra vonatkozó letétet, a bíróság megszünteti az eljárást. Az eljárást megszüntető határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

HATODIK FEJEZET
Az okirat törlésére irányuló eljárás

310. §
Az okirat megváltásának feltételei
(1) Az elveszett vagy megsemmisült dokumentum, amelyet a jog érvényesítéséhez be kell mutatni, visszaváltható.
(2) A bíróság előtti eljárásban nem váltható vissza olyan okirat, amelynek visszaváltására az azt végrehajtó jogi személyt a törvény felhatalmazza.
(3) A pénz, a sorsjegyek, a sorsjegyek, a napi forgalomban lévő szelvények, jegyek és bélyegek, az értékpapírok szelvényei és kuponjai, az olyan eszközök, amelyek az országban lévő jogi személy számára áruk és szolgáltatások árának kifizetésére jogosítanak, valamint azok az eszközök, amelyek csak a járulékos juttatásokra vonatkozó igény alapjául szolgálnak, nem válthatók be.

311. §
A bíróság illetékessége
(1) A bank vagy külföldi bank fióktelepe által kibocsátott értékpapír visszaváltása iránti eljárásra az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek körzetében a bank vagy külföldi bank fióktelepe székhellyel rendelkezik.
(2) Ellenkező esetben a felperes általános bírósága rendelkezik illetékességgel az okirat beváltására. Ha a jogosultnak nincs általános bírósága a Szlovák Köztársaságban, akkor az a bíróság illetékes, amelynek körzetében a kifizetés helye található.

Az elsőfokú bíróság aktusaira vonatkozó egyes rendelkezések

312. §
(1) Az okirat visszaváltására irányuló eljárásban a bíróság közjegyzőt hatalmaz meg, hogy eljárjon és döntsön az ügyben.
(2) Az (1) bekezdés szerinti visszaváltás nem vonatkozik a következőkre
a) a külföldi jogsegély iránti kérelem, ha a Szlovák Köztársaságot kötelező külön jogszabályból vagy nemzetközi szerződésből következik, hogy a költségmentesség biztosítását kizárólag bíróság kérheti,
b) a közjegyző és személyzete kizárásáról szóló határozat.

313. §
(1) A bíróság kijelöli a körzetében székhellyel rendelkező közjegyzőt, akit a kérelmező az okirat visszaváltására irányuló kérelmében megjelölt.
(2) Ha az okirat visszaváltása iránti kérelem nem tartalmazza az (1) bekezdés szerinti közjegyző kijelölését, a bíróság a körzetében székhellyel rendelkező közjegyzőt jelöl ki, akit véletlenszerű kiválasztással jelöl ki.

314. §
Meghallgatást kell elrendelni, ha bizonyítás-felvételre van szükség. Ellenkező esetben a határozat meghallgatás nélkül is meghozható.

315. §
A bíróság végzéssel dönt.

316. §
(1) A közjegyző által kiállított végzésben az általános adatokon kívül fel kell tüntetni a közjegyzőt felhatalmazó bíróság megnevezését és a végzést kiállító közjegyző megnevezését.
(2) A határozatot az azt kiállító közjegyző írja alá, és a közjegyző hivatalos bélyegzőjével látja el.

317. §
Résztvevők
(1) A 331. § szerinti okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló végzés meghozataláig a kérelmező fél.
(2) Az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló végzés meghozatalát követően a felek a felperes, az okirat alapján teljesítésre kötelezett vagy az okirat alapján teljesítésre kötelezhető személy, az okirat birtokában lévő személy és az okirat visszaváltása iránti kérelmet ellenző személy.

Az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindítása

318. §
(1) Az okirat visszaváltása iránti eljárás csak kérelemre indítható.
(2) Bármely személy, akinek jogi érdeke fűződik az eszközhöz, kérelmet nyújthat be annak törlése iránt.

319. §
(1) Az okirat visszaváltása iránti kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket, amelyekből kitűnik, hogy az okirat alapján vagy annak erejénél fogva igényelhető jog. A kérelemhez csatolni kell az okirat másolatát, vagy azonosítani kell az okiratot, annak készítőjét vagy az okirat által kötelezett más személyeket, valamint olyan adatokat, amelyek megkülönböztetik az okiratot más, hasonló jellegű okiratoktól.
(2) Ha az okirat pénzösszeget határoz meg, ezt az összeget is fel kell tüntetni.

320. §
A bíróság végzéssel elutasítja a kérelmet, ha a kérelmező ténybeli állításaiból kitűnik, hogy a visszaváltásra kért okiratot nem hajtották végre, nem veszett el vagy semmisült meg, vagy hogy a kérelmezőnek nincs jogi érdeke az okirat törléséhez.

Értesítés az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról

321. §
(1) Ha a kérelmet nem utasítják el, a bíróság végzéssel értesítést ad ki az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról.
(2) A bíróság az értesítésben megjelöli annak az okiratnak a másolatát vagy megnevezését, amelynek a visszaváltását kérik, valamint a kérelmező által állított tényeket, amelyek az okirat visszaváltását indokolják.

322. §
(1) Az értesítésnek tartalmaznia kell egy felhívást az okirat birtokában lévő személy számára, hogy az értesítés kibocsátásától számított egy éven belül kérje az okirat bemutatását, vagy adott esetben a kérelem ellen tiltakozzon.
(2) Ha az eszköz bemutatóra szóló eszköz, az (1) bekezdés szerinti határidő csak az eszköz szerinti követelés lejárta után egy évvel jár le.

323. §
(1) A váltó vagy csekk visszaváltása esetén a bíróság a felszólításban két hónapos határidőt határoz meg, és egyúttal megtiltja a visszaváltott okirat alapján történő fizetést.
(2) Az (1) bekezdés szerinti határidő a követelés esedékességének első napjától kezdődik, ha a visszaváltási okirat szerinti követelés még nem esedékes és kifizetendő. Ha a követelés már esedékes, a határidő a felszólítás kibocsátásának napjától kezdődik.

324. §
(1) A hirdetménynek tartalmaznia kell egy arra vonatkozó utasítást, hogy bármely személy, akinek jogi érdeke fűződik az ügyhöz, a 322. és 323. §-ban előírt határidőn belül kifogást nyújthat be az okirat visszaváltása iránti kérelem ellen.
(2) Csak az kifogásolható, hogy az okiratot nem állították ki, hogy az nem veszett el vagy semmisült meg, vagy hogy a jogosultnak nincs jogi érdeke az okirathoz.

325. §
Az értesítést kézbesíteni kell a jogosultnak és azoknak, akik az okirat alapján kötelezettek vagy kötelezettek lehetnek.

326. §
(1) A hirdetményt a kiállítása napján közzé kell tenni az azt kiállító közjegyző hivatalos tábláján és a Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának honlapján.
(2) A hirdetményt a bíróság hivatalos hirdetőtábláján és az illetékes bíróság honlapján közzé kell tenni. A végzés egy példányát a közjegyző haladéktalanul átadja a bíróságnak.

Az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításának joghatásai

327. §
Az okirat visszaváltása iránti eljárás megindításától annak jogerős befejezéséig nem áll fenn elévülési idő, nem áll fenn jogvesztő határidő, és nem áll fenn a visszaváltott okirat alapján a felperessel szemben pénzösszeg megfizetésének határideje. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha az okirat visszaváltása iránti kérelmet elutasították.

328. §
Az a személy, akinek az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló értesítést kézbesítették, vagy aki a kellő gondossággal eljárva erről tudomást szerezhetett volna, nem rendelkezhet a visszaváltott okiratból eredő jogokkal, nem teljesíthet az okirat alapján kifizetéseket vagy egyéb kifizetéseket, nem ruházhatja át azt, és nem módosíthatja azt. Az okirat által kötelezett személy köteles a bemutatott okiratot megőrizni és értesíteni az okiratot bemutató bíróságot.

329. §
Ha a váltó vagy csekk visszaváltására irányuló eljárás indult, a jogosult, aki a váltó vagy csekk visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló értesítéssel bizonyítja, jogosult a váltó vagy csekk kifizetését követelni, ha megfelelő biztosítékot helyez letétbe a váltó vagy csekk visszaváltásának kimondásáig. Ha nem nyújt ilyen biztosítékot, a kötelezett intézkedés útján követelheti, hogy az esedékes összeget a kötelezettség teljesítése céljából közjegyzői hivatalnál helyezzék letétbe.

Az okirat visszaváltása iránti kérelemről szóló határozat

330. §
A bíróság megvizsgálja az okiratot birtokló személy kérelmét és az okirat visszaváltása iránti kérelemmel szembeni kifogásokat.

331. §
(1) A bíróság végzéssel elutasítja az okirat visszaváltása iránti kérelmet, ha megállapítja, hogy az okiratot nem állították ki, az nem veszett el vagy semmisült meg, vagy a kérelmezőnek nem fűződik jogi érdeke az okirat visszaváltásához.
(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés meghozatalát nem zárja ki az a tény, hogy az okirat visszaváltására irányuló eljárás megindításáról szóló végzés még nem jogerős, vagy hogy az okirat visszaváltása iránti kérelemmel szembeni kifogás benyújtásának határideje még nem járt le.

332. §
(1) Ha az okirat visszaváltására irányuló kérelem elleni kifogás benyújtására nyitva álló határidő lejárt, és ha az indítvány elutasítása nem indokolt, a bíróság az okiratot visszaváltottnak nyilvánítja.
(2) Az okirat visszaváltására vonatkozó végzés a visszaváltott okirat helyébe mindaddig lép, amíg az okirat alapján kötelezett személy az okiratot helyettesítő okiratot nem állít ki az arra jogosult személy részére.

HETEDIK FEJEZET
Közjegyzői letétbe helyezéssel kapcsolatos eljárások

333. §
A közjegyzői letétbe helyezéssel kapcsolatos eljárások
a) a kötelezettség teljesítése céljából letétbe helyezett közjegyzői letét tárgyának felszabadítása elleni kifogásokkal kapcsolatos eljárás,
b) a közjegyzői letétbe helyezett zálog értékesítéséből származó bevétel felszabadítása elleni eljárás,
c) a közjegyzői letétbe helyezett tárgynak az állam javára történő elkobzására irányuló eljárás.

334. §
A bíróság illetékessége
A közjegyzői letétkezelői ügyekben való eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek körzetében a pénzt, dolgokat vagy értékpapírokat őrző közjegyző székhelye van.

Kötelezettség teljesítése céljából közjegyzői letétbe helyezett tárgy felszabadítása elleni kifogással kapcsolatos eljárás

335. §
A kötelezettség teljesítése céljából közjegyzői letétbe helyezett letéti tárgy kiadása ellen kifogást lehet emelni, ha
a) a kedvezményezett kérte a közjegyzőtől, hogy a letétbe helyezett tárgyat adja ki, mert a kedvezményezettől eltérő személy igényt tart a letéti tárgy kiadásának jogára,
b) a jogosult kérte a közjegyzőtől a letéti tárgy kiadását, amelynek kiadásához más személy hozzájárulása is szükséges,
c) a letéteményes kérte a közjegyzőt, hogy a letét tárgyát neki vagy a kedvezményezettől eltérő személynek adja át.

336. §
(1) A kötelezettség teljesítése céljából letétbe helyezett közjegyzői letét tárgyának felszabadítása elleni kifogásról szóló eljárásban a felek a letéteményes, a kedvezményezett, az a személy, akinek a letét tárgyát fel akarják szabadítani, valamint az a személy, akinek a hozzájárulása szükséges a letét tárgyának felszabadításához.
(2) Ha a letétbe helyezésre azért került sor, mert a jogosulton kívül más is igényt tart a letéti tárgy átadására, az ilyen jogot igénylő fél is félnek minősül.

337. §
(1) Letéteményes az a személy, aki letétbe helyezte a letét tárgyát egy kötelezettség teljesítése céljából a közjegyzőnél, és kijelentette, hogy a kötelezettség, amelynek tárgya a letétbe helyezett értékek, nem teljesíthető, mert a hitelező nincs jelen vagy késedelemben van, vagy a letéteményesnek alapos kétségei vannak a hitelező személyét illetően, vagy a letéteményes nem ismeri a hitelezőt.
(2) A kedvezményezett az a személy, akinek a megőrzés tárgyát szánják.

338. §
A letéteményes hozzájárulása a letétbe helyezett tétel kedvezményezett részére történő kiadásához csak akkor szükséges, ha az ellenértéket ismeretlen hitelező részére helyezték letétbe.

339. §
A kedvezményezett hozzájárulása szükséges a letét tárgyának a letéteményes vagy más személy részére történő kiadásához, kivéve, ha a teljesítést ismeretlen hitelező részére helyezték letétbe.

340. §
(1) Hacsak nem a 335. § a) vagy b) pontja szerinti esetről van szó, a közjegyző a letét tárgyát a kedvezményezett kérésére haladéktalanul átadja a kedvezményezettnek.
(2) Ha a kedvezményezett kérte a letéti tárgy kiadását, és a 335. § a) vagy b) pontja szerinti esetről van szó, vagy ha a letéteményes kérte, hogy a letéti tárgyat neki vagy a kedvezményezettől eltérő személynek adják ki, a közjegyző a kérelemről a 336. §-ban említett valamennyi személyt értesíti. Az értesítésben tájékoztatja őket arról, hogy amennyiben az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül nem emelnek kifogást a letét tárgyának a kiadása ellen, a letéti őrzés tárgyát a kérelem tartalmának megfelelően kiadják. Az értesítést személyesen kell kézbesíteni.
(3) Ha a határidőn belül nem érkezik kifogás, a közjegyző a kérelemben foglaltaknak megfelelően haladéktalanul kiadja a letét tárgyát. Úgy kell tekinteni, hogy a letéti tárgy kiadásához való hozzájárulás megtörtént.

341. §
A közjegyző a 340. § (2) bekezdése szerinti határidőn belül benyújtott kifogásokat a bíróság elé terjeszti határozathozatalra.

342. §
A bíróság a kifogásokat kézbesíti a többi félnek, és felkéri őket, hogy tegyék meg észrevételeiket a kifogásokkal kapcsolatban.

343. §
(1) A bíróság tárgyalást rendel el, ha a felek között a tényállítások vitatottak.
(2) A bíróság akkor is tárgyalást rendelhet el, ha azt szükségesnek tartja.

344. §
(1) A bíróság végzéssel utasítja el a kifogásokat, ha a kifogást tevő indokolatlanul tagadja a letéti tárgy átadásához való hozzájárulást, vagy ha a letéti tárgy átadásához való jogát indokolatlanul állítja. Ellenkező esetben végzéssel helyt ad a kifogásoknak.
(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés ellen fellebbezésnek van helye.
(3) A kifogásokat elutasító jogerős határozat a letéti tárgy kiadásához való hozzájárulás helyébe lép.
(4) A kifogások elutasításáról szóló határozat jogerőre emelkedését követően a közjegyző a 340. § (2) bekezdése szerinti kérelem tartalmának megfelelően haladéktalanul kiadja a letét tárgyát.

A közjegyzői letétbe helyezett zálog értékesítéséből származó bevétel felszabadítása elleni kifogással kapcsolatos eljárás

345. §
(1) Ha a zálogjog értékesítéséből származó bevételt külön jogszabály alapján a közjegyző letétbe helyezte, a közjegyző a zálogjog értékesítéséből származó bevétel kiadását megelőzően értesíti azokat a zálogjogosultakat, akiknek zálogjoga a zálogjog értékesítésével megszűnt, valamint a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjog értékesítéséből származó bevételt kinek és milyen jogalapon kell kiadni. Az értesítésben tájékoztatni kell őket arról, hogy az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül kifogást emelhetnek a zálogjog értékesítéséből származó bevétel felszabadítása ellen.
(2) Ha a határidőn belül nem érkezik kifogás, a közjegyző haladéktalanul kiadja a zálog értékesítéséből származó bevételt az értesítés tartalmának megfelelően.

346. §
A határidőn belül benyújtott kifogásokat a közjegyző terjeszti a bíróság elé határozathozatalra.

347. §
A közjegyzői letétbe helyezett zálogtárgy értékesítéséből származó bevétel felszabadításával kapcsolatos kifogásolási eljárásban a felek a zálogkötelezett és azok a zálogjogosultak, akiknek zálogjoga a zálogtárgy értékesítésével megszűnt.

348. §
A bíróság a kifogásokat kézbesíti a többi félnek, és felkéri őket, hogy tegyék meg észrevételeiket a kifogásokkal kapcsolatban.

349. §
(1) A bíróság tárgyalást rendel el, ha a felek között a tényállítások vitatottak.
(2) A bíróság akkor is tárgyalást rendelhet el, ha azt szükségesnek tartja.

350. §
(1) Ha a kifogások a zálogjogosult követelésének hitelességét, összegét, rangsorolását, lejáratát vagy biztosítékát tagadják, és ha a tagadás megalapozottságának megítélése a vitatott tények megállapításától függ, a bíróság végzéssel azt a felet, akinek tényállításai kevésbé valószínűnek tűnnek, a perindításhoz való jogának érvényesítésére utalja, és felfüggeszti a kifogások tárgyában folyó eljárást.
(2) A végzés rendelkező részében a bíróság meghatározza a feleket és a kereset tárgyát. A bíróság a kereset benyújtására határidőt állapít meg, amely nem lehet rövidebb egy hónapnál.
(3) Ha a keresetet nem nyújtották be határidőn belül, ha a keresetet megszüntették, vagy ha a keresetet elutasították, a jogvitát úgy kell tekinteni, hogy az annak a személynek a terhére dőlt el, akinek a kereset útján kellett volna jogát érvényesítenie.
(4) A keresetről hozott jogerős ítélet a felszólalási eljárásban részt vevő valamennyi félre nézve kötelező.

351. §
(1) A bíróság a kifogásokat olyan végzéssel bírálja el, amely ellen fellebbezésnek helye van.
(2) A kifogást elutasító végzés jogerőre emelkedését követően a közjegyző haladéktalanul kiadja a 345. § szerinti értesítés tartalmának megfelelő bevételt.
(3) Ha a kifogásoknak helyt adtak, a közjegyző a 345. § szerint új értesítést ad ki. A közjegyzőt a bíróság jogi szakvéleménye köti.

A közjegyzői letétbe helyezett tárgy az állam javára történő elkobzása iránti eljárás

352. §
(1) Ha a közjegyző a közjegyzői letétbe helyezéstől számított tíz éven belül nem rendelkezik a közjegyzői letét tárgyával, a bírósághoz kérelmet nyújt be a közjegyzői letét tárgyának az állam javára történő elkobzására irányuló eljárás megindítására. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a közjegyzői letét tárgyával kapcsolatban más jogi eljárás van folyamatban, vagy ha valamely személy indokoltan kéri a közjegyzői letét tárgyának átadását.
(2) A bíróság eljárást indít, ha az (1) bekezdés szerinti feltételek teljesülnek.

353. §
A közjegyzői letét tárgyának az állam javára történő elkobzása iránti eljárásban a felek a letéteményes, azok, akikről vélelmezhető, hogy jogosultak a közjegyzői letét tárgyának kiadására, valamint azok, akik a 354. § szerinti határidőn belül a közjegyzői letét tárgyának kiadására irányuló kérelmet nyújtottak be.

354. §
(1) A bíróság az eljárást megindító végzésben felhívja azokat, akik jogosultak a közjegyzői letét tárgyának kiadására, hogy a bírósághoz forduljanak a közjegyzői letét tárgyának kiadása iránt, azzal az utasítással, hogy ha a végzés keltétől számított három éven belül senki sem jelentkezik, a bíróság dönt a közjegyzői letét tárgyának az állam javára történő elkobzásáról.
(2) A végzést kézbesítik a feleknek, és közzéteszik a bíróság hivatalos tábláján és az illetékes bíróság honlapján.

355. §
(1) Ha a közjegyzői letét tárgyának kiadására irányuló kérelmet határidőn belül nyújtják be, és a 335. §-ban említett esetről van szó, vagy ha a közjegyzői letét tárgya a letét értékesítéséből származó bevétel, a 335–351. §-t megfelelően alkalmazni kell.
(2) Ha az ügy nem az (1) bekezdésben említett ügy, a bíróság végzéssel dönt a kérelem érdemében. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(3) A kérelemnek helyt adó határozat jogerőre emelkedését követően a közjegyző a közjegyzői letét tárgyát átadja a kérelmezőnek.

356. §
Ha a közjegyzői letétbe helyezett tárgyat kiadták, a bíróság megszünteti a közjegyzői letétbe helyezett tárgy állam javára történő elkobzására irányuló eljárást.

357. §
Az eljárást megindító végzés keltétől számított három év elteltével a bíróság úgy határoz, hogy a közjegyzői letét tárgya az államra száll, ha
a) a közjegyzői letétbe helyezett tárgy kiadására irányuló kérelmet nem nyújtották be határidőn belül; vagy
b) a közjegyzői letétbe helyezett tárgy kiadására irányuló kérelmet érvényesen elutasították.

358. §
Ha a közjegyzői letét tárgya az államra száll, a felek és más személyek közjegyzői őrzés tárgyára vonatkozó jogai megszűnnek.

359. §
Egyéb letétek
Ha a bíróság a dolgokat külön jogszabályban meghatározott esetekben vesz át megőrzésre, a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, ha pedig nincs külön rendelet, akkor e fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, értelemszerűen, az őrizet jellegének és céljának megfelelően.

NYOLCADIK FEJEZET
A birtoklás fenntartásának megerősítésére irányuló eljárás

359.a §
Az eljárás tárgya
A birtoklás fenntartásának megerősítésére irányuló eljárás az ingatlanok tulajdonjogának fenntartására irányuló eljárás vagy a szolgalomnak megfelelő jog fenntartására irányuló eljárás.

359.b §
A bíróság illetékessége
A birtoklás fenntartásának megerősítésére az a bíróság illetékes, amelynek körzetében az ingatlan található.

359.c §
Az eljárásban részt vevő felek
(1) Az a személy, aki azt állítja, hogy ingatlan tulajdonjogát vagy szolgalomnak megfelelő jogot szerzett birtoklással, jogosult az ingatlan birtoklásának megerősítésére irányuló eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtani.
(2) Az eljárásban részt vevő fél
a) a kérelmező,
b) az a személy, aki a tulajdonjog-fenntartás megerősítésére irányuló eljárás megindításának időpontjában tulajdonjoggal vagy dologi joggal rendelkezik azon ingatlanon, amelyre a tulajdonjog-fenntartás megerősítésére irányuló eljárás vonatkozik, és amely a tulajdoni lapon be van jegyezve,
c) az erdőterület-kezelő; és
d) Szlovák Földalap.
(3) Az idézési végzés kiadását követően félnek számít az eljárásban akkor is, ha a 359.h § (1) bekezdése szerinti kifogást tevő személy a (2) bekezdés b), c) vagy d) pontja alapján nem fél az eljárásban.

359.d §
Az eljárás megindítása iránti kérelem
(1) A birtoklás fenntartásának megerősítése iránti eljárás csak kérelemre indítható.
(2) A visszatartási jog megerősítése iránti eljárás megindítására irányuló kérelemnek a kérelem általános adatain kívül tartalmaznia kell azoknak a tényeknek a leírását, amelyekből kitűnik, hogy a kérelmező teljesítette az ingatlanon fennálló tulajdonjog vagy a visszatartással járó szolgalomnak megfelelő jog megszerzésének feltételeit, az ingatlan megnevezését az ingatlan-nyilvántartás ingatlan-nyilvántartási adatai szerint, valamint annak az időpontnak a megjelölését, amikor a kérelmező az ingatlanon fennálló tulajdonjogot vagy a visszatartással járó szolgalomnak megfelelő jogot visszatartással szerezte. Az első mondatban említett tényeket a kérelmezőnek kell igazolnia.
(3) A birtokbaadás megerősítése iránti eljárás megindítása iránti kérelmet a 359.g § szerinti idézési végzéssel együtt kell kézbesíteni az eljárás többi résztvevőjének.

359.e §
Az eljárás megindítása iránti kérelemről szóló határozat
(1) Ha az elbirtoklás megerősítése iránti eljárás megindítása iránti kérelmet a 8. § (1) bekezdése alapján nem utasítják el, a bíróság megvizsgálja, hogy a kérelmező igazolta-e, hogy az ingatlanon fennálló tulajdonjogot vagy a szolgalomnak megfelelő jogot elbirtoklással szerezte meg. A bíróság maga is elvégezheti a szükséges vizsgálatokat a kérelmező állításai helytállóságának ellenőrzése érdekében, vagy felkérheti a kérelmezőt, hogy további bizonyítékokat szolgáltasson azon tények bizonyítására, amelyekből kitűnik, hogy teljesítette az ingatlan tulajdonjogának vagy a szolgalomnak megfelelő jognak a birtoklás fenntartása útján történő megszerzéséhez szükséges feltételeket.
(2) A bíróság elutasítja a birtokbavétel végzéssel történő megerősítése iránti eljárás megindítása iránti kérelmet, ha megállapítja, hogy a 359.f § (1) bekezdése szerinti idézési végzés meghozatalának feltételei nem állnak fenn.
(3) A bíróság a birtokfenntartás megerősítésére irányuló eljárás megindítása iránti kérelem elutasításáról vagy a kérelem elutasításáról a többi fél meghallgatása és tárgyalás elrendelése nélkül határoz; a bíróságnak a birtokfenntartás megerősítésére irányuló eljárás megindítása iránti kérelem elutasításáról vagy a kérelem elutasításáról szóló végzését az (1) és (2) bekezdés alapján csak a kérelmezőnek kell kézbesíteni.

359.f §
Felszólító állásfoglalás
(1) Ha a felperes igazolta, hogy teljesítette az ingatlanon fennálló tulajdonjog vagy a szolgalomnak megfelelő jog tulajdonjog-fenntartással történő megszerzésének feltételeit, a bíróság felszólító állásfoglalást hoz.
(2) A bíróság a felszólító állásfoglalásban az első fokon eljáró bíróság előtt az általa egyidejűleg kitűzött időpontig felhívja az elbirtoklást megerősítő végzés meghozatalával szembeni kifogások benyújtására.
(3) A kifogás benyújtásának határideje nem lehet rövidebb, mint a felszólító állásfoglalás a 359.g § (2) bekezdés a) pontja szerinti kereskedelmi közlönyben való közzétételétől a felszólító állásfoglalásban a (2) bekezdés szerint meghatározott időpontig számított hat hónap.
(4) A felszólító állásfoglalásnak a (2) bekezdés szerinti értesítésen kívül tartalmaznia kell az ingatlan megnevezését az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint, valamint azon tények rövid leírását, amelyek igazolják, hogy a jogosult az ingatlanon fennálló tulajdonjogot vagy a szolgalomnak megfelelő jogot a birtoklás megerősítésének útján szerezte.

359.g §
A felszólító állásfoglalás kézbesítése és közzététele
(1) A felszólító állásfoglalást haladéktalanul kézbesíteni kell
a) a kérelmezőnek,
b) a 359.c § (2) bekezdésének b) pontjában említett félnek személyesen, a birtokbaadás megerősítése iránti kérelem és mellékleteinek egy példányával együtt,
c) a 359.c § (2) bekezdésének c) és d) pontjában említett feleknek, a birtoklás megerősítése iránti kérelem és mellékleteinek másolatával együtt,
d) annak a megyének a járási hivatalának, amelynek területi körzetében a birtokbaadás megerősítése iránti eljárás tárgyát képező ingatlan található; és
e) az ingatlan-nyilvántartás területén illetékes járási hivatalnak az ingatlanok birtoklásának megerősítésére irányuló eljárás lefolytatására vonatkozó feljegyzés megjelölésére.
(2) A felszólító állásfoglalást haladéktalanul, hirdetmény útján közzé kell tenni.
a) a Kereskedelmi Közlönyben; és
b) annak a településnek a hivatalos hirdetőtábláján, amelynek kataszteri területén a birtokbaadás megerősítésére irányuló eljárás tárgyát képező ingatlan található; a hirdetményt a tömegkommunikációs eszközök útján is közzé lehet tenni.
(3) A felszólító állásfoglalás kézbesítéséről és közzétételéről az elsőfokú bíróság gondoskodik.

359.h §
Kifogások
(1) Kifogást a következők nyújthatnak be
a) a 359.c § (2) bekezdésének b) pontja szerinti eljárásban részt vevő fél és jogutódja,
b) az a személy, akinek az ingatlanon fennálló dologi jogát a követelt visszatartás egyébként érintheti, valamint annak jogutódja,
c) a 359.c § (2) bekezdésének c) vagy d) pontja szerinti eljárásban részt vevő fél; vagy
d) más személy.
(2) A kifogást az első fokon eljáró bírósághoz kell benyújtani. Az (1) bekezdés a) pontjában említett személy által benyújtott kifogásokat akkor kell időben benyújtottnak tekinteni, ha azok legkésőbb a birtoklás fenntartását megerősítő végzés időpontjáig beérkeznek az elsőfokú bírósághoz.
(3) A kifogásoknak a kérelem általános adatain kívül a következőket kell tartalmazniuk
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettek szerint ismerteti azokat a tényeket, amelyek igazolják, hogy az ingatlanra vonatkozóan olyan dologi joggal rendelkezik, amelyet a birtoklás fenntartása érinthet; ha az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett személy jogutódja, kifogásában ismerteti azokat a tényeket is, amelyek igazolják, hogy ő a jogutódja,
b) az (1) bekezdés c) pontjában említettek szerint igazolja, hogy a birtokbavétel érintheti az általa a külön jogszabályok szerint kezelt ingatlanon fennálló jogokat vagy az általa a külön jogszabályok szerint képviselt személyek jogait; és
c) az (1) bekezdés d) pontjában említett azon tények igazolása, amelyek cáfolják, hogy az igénylő teljesítette az ingatlan tulajdonjogának vagy a szolgalomnak megfelelő jog tulajdonjog-fenntartással történő megszerzésének feltételeit.
(4) A bíróság tárgyalás elrendelése nélkül, végzéssel utasítja el a késedelmesen benyújtott vagy a (3) bekezdésben említett adatokat nem tartalmazó kifogásokat.

359.i §
Az eljárás megindítása iránti kérelem elutasítása
(1) A bíróság végzéssel elutasítja a birtokbaadás megerősítése iránti kérelmet, ha a kifogásokat nem utasították el és azok megalapozottak (359.h § (3) bekezdés).
(2) A kifogásokról való döntés előtt a bíróság elvégezheti a szükséges vizsgálatokat a kifogásokban szereplő tények ellenőrzése érdekében, vagy felkérheti a kifogást benyújtó személyt, hogy állításai bizonyítására további bizonyítékokat nyújtson be; e célból tárgyalást rendelhet el.
(3) Az (1) bekezdés szerinti jogerős végzést a bíróság a 359.g § (1) bekezdés e) pontja alapján tett feljegyzés törlése céljából haladéktalanul átadja az ingatlankataszterért felelős járási hivatalnak.

359.j §
A visszatartás megerősítése
(1) Ha a bíróság nem utasította el a 359.i § (1) bekezdése szerinti birtokbaadás megerősítése iránti kérelmet, a birtokbaadást megerősítő végzést hoz; ezt akkor is alkalmazni kell, ha a kifogás benyújtására nyitva álló határidő hiába járt le, vagy ha a kifogást elutasították.
(2) A birtoklás fenntartását megerősítő végzésnek tartalmaznia kell a következőket
a) az eljárás felei,
b) az ingatlan-nyilvántartás adatai szerinti ingatlan, amely az igénylő tulajdonjogának vagy a szolgalomnak megfelelő jognak a birtokában van, és
c) azt az időpontot, amikor az igénylő az ingatlan tulajdonjogát vagy a szolgalomnak megfelelő jogot birtoklás útján megszerezte.

359.k §
A birtoklás fenntartását megerősítő végzés joghatásai
(1) A visszatartást megerősítő jogerős végzés mindenkire nézve kötelező.
(2) A visszatartást megerősítő jogerős határozat nem akadályozza meg a visszatartással érintett személyt abban, hogy az ingatlanra vonatkozó dologi jogát per útján érvényesítse, ha igazolja, hogy olyan tények állnak fenn, amelyeket önhibáján kívül nem tudott volna e törvény alapján kifogással érvényesíteni.
(3) Az a személy, aki jóhiszeműen szerzett dologi jogot ingatlanon attól, akinek a birtoklását e törvény alapján érvényesen megerősítették, olyan védelemben részesül, mintha azt a tulajdonostól szerezte volna meg.


HARMADIK RÉSZ
A bíróság sürgős és egyéb intézkedéseire vonatkozó egyes rendelkezések

360. §
(1) A sürgősségi intézkedés kérelem nélkül is elrendelhető a kérelem nélkül indítható eljárásokban.
(2) Ha a bíróság az érdemi eljárás megindítása előtt kérelem nélkül sürgősségi intézkedést rendel el, az érdemi eljárást megindítja, vagy utasítja a feleket az érdemi kérelem benyújtásának lehetőségére.

361. §
A bíróság sürgősségi intézkedést akkor is elrendelheti, ha azt közérdek megköveteli.

362. §
A fellebbviteli bíróság hatáskörrel rendelkezik a fellebbezési eljárás során benyújtott sürgősségi intézkedés iránti kérelem elbírálására. A fellebbviteli bíróság kérelem nélkül is elrendelhet sürgősségi intézkedést olyan eljárásokban, amelyek kérelem nélkül is megindíthatók.

363. §
A bíróság kérelem nélkül is visszavonhatja az elrendelt sürgősségi intézkedést, ha a körülmények megváltoznak, vagy ha az elrendelés alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn.

364. §
Ha e törvény alapján sürgősségi intézkedést rendeltek el, a Polgári perrendtartásnak a sürgősségi intézkedés által okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók; a kártérítési felelősségre vonatkozó általános rendelkezéseket ez nem érinti.

365. §
Sürgősségi intézkedések a kiskorúak védelmét érintő ügyekben
(1) Ha a kiskorú gondozás nélkül marad, vagy ha élete, egészsége és kedvező fejlődése súlyosan veszélyeztetve vagy károsítva van, a bíróság sürgősségi intézkedéssel elrendeli, hogy a kiskorút ideiglenesen olyan természetes vagy jogi személy gondozására bízzák, akit a végzésben kijelöl.
(2) A bíróság a sürgősségi intézkedés iránti kérelemről legkésőbb a kérelem kézhezvételétől számított 24 órán belül határoz. A bíróság a végzést az említett határidőn belül hozza meg.
(3) A sürgősségi intézkedés elrendelése kihirdetéssel végrehajtható; ha azt nem hirdetik ki, akkor a kihirdetést követően azonnal végrehajtható.
(4) A sürgősségi intézkedés elrendelésére irányuló eljárásban nem szükséges eljárási gondnokot rendelni a kiskorú számára.
(5) A sürgősségi intézkedés elrendeléséről szóló végzést csak akkor kell kézbesíteni a feleknek, ha annak végrehajtása megtörtént. Azoknak a feleknek, akik nem voltak jelen a végzés végrehajtásakor, a végzést a végrehajtási jegyzőkönyvvel együtt utólag kézbesítik.

366. §
Sürgősségi intézkedések eltartási ügyekben
A bíróság sürgősségi intézkedéssel elrendelheti a tartásdíj fizetését a szükséges mértékben.

367. §
Sürgősségi intézkedések kiskorú személyi gondozásával kapcsolatos ügyekben
(1) A bíróság sürgősségi intézkedéssel elrendelheti, hogy az a személy, aki a kiskorút magánál tartja, a kiskorút a bíróság által kijelölt személy gondnokságába vagy váltott személyes gondnokság alá adja.
(2) A bíróság a sürgősségi intézkedés iránti kérelemről legkésőbb a kérelem kézhezvételétől számított hét napon belül határoz. A bíróság ezen időszakon belül meghozza a végzést.
(3) A sürgősségi intézkedés elrendelése kihirdetéssel végrehajtható; ha azt nem hirdetik ki, akkor a kihirdetést követően azonnal végrehajtható.
(4) A bíróság a sürgősségi intézkedés elrendeléséről szóló végzést csak akkor kézbesítheti a feleknek, amikor a végzés végrehajtását végzik, ha feltételezhető, hogy a határozat végrehajtását egyébként meghiúsítanák. A bíróság ezt követően a végzést a végrehajtás menetéről készült jegyzőkönyvvel együtt kézbesíti azoknak a feleknek, akik a végrehajtáskor nem voltak jelen.

368. §
Sürgősségi intézkedés a kiskorúak gondozására vonatkozó meghatalmazás gyakorlására való felhatalmazása érdekében
(1) Indokolt esetben a bíróság a gyermekek szociális védelmét és a szociális gyámságot ellátó hatóság kérelmére sürgősségi intézkedéssel engedélyezheti a kiskorú lakásába való belépést a gyermekek szociális védelmét és a szociális gyámságot ellátó hatóság hatáskörének gyakorlása céljából.
(2) A sürgősségi intézkedés elrendelésére irányuló eljárásban fél a szociális-jogi gyermekvédelmi és szociális ellátó hatóság.
(3) A bíróság a határozatot a kérelem kézhezvételétől számított 24 órán belül kiadja és kézbesíti.

369. §
Bizonyítékot biztosító intézkedés
E törvény alapján kérelem nélkül is biztosítható bizonyítás olyan eljárásban, amely kérelem nélkül is megindítható.


NEGYEDIK RÉSZ
A fiatalkorúakra vonatkozó határozatok végrehajtása

370. §
Végrehajtási jogcím
(1) Ezt a részt olyan határozat végrehajtására kell alkalmazni, amely kiskorú gondozásáról, kiskorúval való kapcsolattartásról vagy kiskorúval kapcsolatos, pénzbeli kötelezettségtől eltérő kötelezettségről rendelkezik.
(2) Ezt a részt kell alkalmazni a kiskorú külföldre történő visszavitelét elrendelő végzés végrehajtására is, amennyiben a kiskorút jogellenesen vitték ki vagy tartották fogva.
(3) Ez a rész akkor is alkalmazandó, ha külön jogszabály vagy olyan nemzetközi szerződés, amely a Szlovák Köztársaságot köti, végrehajthatóvá tesz egy olyan megállapodást vagy közokiratot, amely a kiskorú gondozását, a kiskorúval való kapcsolattartást vagy a kiskorúval kapcsolatos nem pénzbeli kötelezettséget szabályozza.

371. §
A bíróság illetékessége
(1) A kiskorúakkal kapcsolatos ügyekben hozott határozat végrehajtására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelynek a kiskorú lakóhelye a szülők megállapodásával vagy más törvényes módon meghatározott körzetében található.
(2) Ha az (1) bekezdés alapján az illetékesség megállapításának körülményei jogszerűen megváltoznak, a bíróság az illetékességét más bíróságra ruházhatja át, ha a kiskorú érdekei ezt megkívánják. Ha ez a bíróság nem járul hozzá az illetékesség átruházásához, a felettes bíróság dönt.
(3) Ha az illetékes bíróság nem ismert, vagy nem tud időben közbelépni, a végrehajtást az a bíróság rendeli el és hajtja végre, amelynek körzetében a kiskorú tartózkodik. A lehető leghamarabb azonban az illetékességgel rendelkező bíróság elé utalja az ügyet.
(4) A sürgősségi intézkedést elrendelő bíróság rendelkezik illetékességgel a sürgősségi intézkedés végrehajtására; ha a sürgősségi intézkedést a fellebbviteli bíróság rendelte el, az elsőfokú bíróság rendelkezik illetékességgel.
(5) A kiskorú jogellenes kitoloncolása vagy fogva tartása esetén a kiskorú külföldre történő visszaviteléről szóló határozat végrehajtására az a bíróság rendelkezik illetékességgel, amelyik az ügyben első fokon eljárt.

372. §
A végrehajtási eljárás felei a kiskorú, és az a személy, aki a végrehajtási határozat kedvezményezettje, és a kötelezett.

373. §
Eltérő rendelkezés hiányában a végrehajtási eljárásokra az első rész és a második rész első fejezete ötödik szakaszának rendelkezéseit kell alkalmazni.

374. §
Nincs szükség meghallgatás elrendelésére.

375. §
A bíróság végzéssel dönt.

376. §
(1) Ha a kötelezett önként nem tesz eleget annak, amit a végrehajtható okirat előír neki, a kedvezményezett kérelmet nyújthat be a határozat végrehajtásának elrendelése iránt.
(2) A bíróság kérelem nélkül is elrendelheti a határozat végrehajtását.
(3) A bíróság minden esetben kérelem nélkül rendeli el a sürgősségi intézkedés végrehajtására irányuló eljárást.

377. §
(1) A határozat végrehajtását elrendelő végzés és a határozat végrehajtása iránti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.
(2) A határozat végrehajtását elrendelő végzés ellen csak azzal az indokkal lehet fellebbezni, hogy a végrehajtási végzés nem végrehajtható, vagy hogy a végrehajtási végzés kiadása után bekövetkezett körülmények okozták a kiszabott kötelezettség megszűnését.
(3) A határozat végrehajtására vonatkozó végzés elleni fellebbezés nem akadályozza az elsőfokú bíróságot a határozat végrehajtásában.

378. §
Bírósági eljárás a határozat végrehajtása előtt
A bíróság a határozat végrehajtására vonatkozó végzés meghozatalát követően vagy azzal egyidejűleg cselekményeket és intézkedéseket hozhat annak biztosítására, hogy a kötelezettséget önként teljesítsék.
(2) Külön jogszabály szerint kiadott külföldi határozat végrehajtása során a bíróság a kötelezettség önkéntes teljesítésére irányuló cselekmények és intézkedések végrehajtása előtt vagy azzal egyidejűleg kézbesíti a kötelezett részére a külön jogszabály szerinti igazolást és a külföldi végrehajtási jogcímet, hacsak a kötelezettnek nem kézbesítették.
(3) Ha a bíróság úgy dönt, hogy a határozat végrehajtását a kötelezettség önkéntes teljesítésére irányuló cselekmények és intézkedések végrehajtása nélkül valósítja meg, kézbesíti a (2) bek. szerinti iratokat a határozat végrehajtásának megvalósítása előtt.

379. §
Felszólítás a teljesítésre
(1) A határozat végrehajtása előtt a bíróság meghallgatást rendelhet el, és megidézheti a kötelezettet, a kedvezményezettet, a kiskorút vagy a gyermekjogi szociális és szociális gyámhatóságot. A meghallgatáson felhívja az kötelezettet, hogy tegyen eleget a határozatnak, és figyelmezteti őt a határozatban foglalt kötelezettségek elmulasztásának következményeire.
(2) Ha úgy tűnik, hogy a tárgyalás célja írásbeli felszólítással is elérhető, a bíróság felhívja a kötelezettet, hogy önként tegyen eleget a felhívásnak, és figyelmezteti a kötelezettség elmulasztásának következményeire.
(3) Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy az (1) és (2) bekezdés szerinti eljárás a gyermek elvitelének meghiúsulásához vezethet, a bíróság a helyszíni végrehajtást megelőzően végrehajtja az idézést.

380. §
A határozat végrehajtását megelőzően a bíróság felkérheti a gyermekek szociális védelméért és a szociális gyámságért felelős illetékes hatóságot vagy az önkormányzat illetékes hatóságát, hogy nyújtson segítséget a határozat végrehajtásának elmulasztását kiváltó okokra vonatkozó információk beszerzésében, valamint az okok ellenőrzésében.

381. §
Ha célszerű, a bíróság elrendelheti, hogy a felek a végrehajtás előtt jelenjenek meg a mediátorok nyilvántartásában szereplő mediátor előtt.

382. §
(1) Ha a bíróság önkéntes teljesítésre irányuló felhívása eredménytelen marad, a bíróság a kötelezettet legfeljebb 1 000 EUR összegű pénzbírsággal sújthatja.
(2) A bírság a határozatból eredő kötelezettség minden egyes megszegéséért ismételten is kiszabható.

383. §
(1) Ha a bíróság önkéntes teljesítésre irányuló felhívása eredménytelen marad, és ha az ügy jellege megengedi, a bíróság elrendelheti, hogy az illetékes állami hatóság szüntesse meg a következő összegek kifizetését
a) szülői támogatás a külön jogszabály alapján kötelezett személynek,
b) a gyermektámogatás és a gyermektámogatás külön jogszabály alapján kötelezően járó kiegészítése.
(2) Ha az kötelezett önként kezdett el teljesíteni, a bíróság elrendeli, hogy az illetékes állami hatóság folytassa az (1) bekezdés alapján megszüntetett ellátások kifizetését.

A határozat végrehajtása

384. §
(1) Ha a bíróságnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére irányuló intézkedései és intézkedései eredménytelenek voltak, a bíróság végrehajtja a határozatot.
(2) Ha az ügy körülményei megkívánják, a bíróság a határozatot a kötelezettség önkéntes teljesítésére irányuló cselekmények és intézkedések megtétele nélkül hajtja végre.
(3) A határozat végrehajtása csak a végrehajtási végzés kiadását követően hajtható végre. Az a tény, hogy a végrehajtási végzést nem kézbesítették a feleknek, nem zárja ki a határozat végrehajtását.

385. §
(1) A bíróság írásban, elektronikus úton vagy telefonon értesíti a jogosultat a végrehajtás helyéről és idejéről.
(2) A bíróság a határozat végrehajtásáról csak a helyszínen értesíti az kötelezettet. Ha a kötelezett nincs jelen a kiskorú elszállításakor, akkor őt az elszállításról ezt követően haladéktalanul értesíteni kell.

386. §
(1) A bíróság a kiskorút kiveszi annak a személynek a felügyelete alól, akinél a határozat szerint nem tartózkodhat, és gondoskodik arról, hogy átadják annak a személynek, akire a határozat szerint rábízták, vagy annak a személynek, akinek a határozat a kiskorúhoz való hozzáférési jogot korlátozott időre biztosítja, vagy annak a személynek, aki jogosult a jogellenesen átadott vagy fogva tartott kiskorút birtokba venni.
(2) A bíró jogosult felhatalmazni az igazságügyi alkalmazottat, hogy intézkedjen a kiskorú elszállításáról. Az eljáró bírósági végrehajtó e törvény értelmében a végzés végrehajtása során ugyanolyan jogosultsággal rendelkezik, mint a bíró.

387. §
A bíróság jogosult biztosítani a lakásba való belépést, és intézkedéseket tenni a kiskorú eltávolítása érdekében.

388. §
(1) Mindenki köteles segítséget és tájékoztatást nyújtani a bíróságnak a határozat végrehajtása szempontjából lényeges tények tisztázása érdekében.
(2) A bíróság jogosult utasításokat adni a határozat végrehajtásában részt vevő hatóságoknak és személyeknek.
(3) Ha az ítélet végrehajtásához szükséges, a bíró jogosult arra, hogy bármely személyt utasítson arra, hogy
a) ne lépjen be a kijelölt helyre, illetve ne tartózkodjon ott a feltétlenül szükséges ideig,
b) a kijelölt helyen maradjon a feltétlenül szükséges ideig.
(4) A bíróság végzéssel 1 000 euróig terjedő pénzbírságot szabhat ki arra a személyre, aki nem tesz eleget az (1)–(3) bekezdés szerinti kötelezettségeknek.

389. §
A határozat végrehajtásának felfüggesztése
(1) A bíróság a határozat végrehajtását kérelem nélkül is felfüggesztheti, ha a kiskorú életét, egészségét vagy kedvező fejlődését a határozat végrehajtása súlyosan veszélyezteti.
(2) A bíróság kérelemre felfüggesztheti a külföldi határozat végrehajtását, ha azt abban az államban, amelyben meghozták, fellebbezéssel támadták meg, a fellebbezés elbírálásáig.
(3) A bíróság a határozat végrehajtását akkor is elhalasztja, ha ezt külön jogszabály írja elő.

390. §
A végrehajtás felfüggesztése
A bíróság – kérelem nélkül is – végzéssel megszünteti a végrehajtási eljárást, ha
a) a végrehajtási végzés addigra nem vált végrehajthatóvá,
b) a végrehajtható okiratot a határozat végrehajtását elrendelő végzést követően visszavonták; ha a végrehajtható okiratot módosították, a bíróság a módosított végrehajtható okirat alapján folytathatja a határozat végrehajtását,
c) a határozat végrehajtását a bíróság azért nyilvánította elfogadhatatlannak, mert a határozat más okból nem hajtható végre,
d) a végrehajtási jogcím kiadása után bekövetkezett körülmények okozták a kiszabott kötelezettség megszűnését,
e) a kötelezettséget teljesítették,
f) a határozat végrehajtása megtörtént,
g) külön jogszabályból következik.

391. §
Az eljárás költségei
A bíróság a végrehajtási eljárást megszüntető végzésben határoz az eljárás költségekről.


ÖTÖDIK RÉSZ
Közös, átmeneti és záró rendelkezések

Közös rendelkezések

392. §
Felhatalmazó rendelkezés
A Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma által a Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériumával, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériumával, valamint a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumával egyetértésben kiadott, általánosan kötelező erejű jogi szabályozás határozza meg a kiskorúakkal kapcsolatos határozatok végrehajtásának részleteit.

393. §
Amennyiben a jelen törvény szerinti eljárás minősített adatra, minősített adatra és külön jogszabály alapján védett adatra vonatkozik, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha a külön jogszabály másként rendelkezik.

394. §
A jelen törvény alapján kiszabott bírságok és büntetések az állami költségvetés bevételét képezik.

Átmeneti rendelkezések

395. §
(1) Ha a 396. § másként nem rendelkezik, e törvényt a hatálybalépése előtt indult eljárásokra is kell alkalmazni.
(2) A jelen törvény hatálybalépése előtt az eljárásban történt cselekmények joghatásai érintetlenül maradnak.
(3) E törvény rendelkezéseit azokra a határidőkre kell alkalmazni, amelyek e törvény hatálybalépésekor még nem jártak le; ha azonban a törvény korábban hosszabb határidőről rendelkezett, a határidő csak a későbbi időpontban jár le.

396. §
(1) A jelen törvény hatálybalépése előtt megindított öröklési eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.
(2) A Szlovák Köztársaság Közjegyzői Kamarájának javaslatára a járásbíróság elnöke által a korábbi rendeletek szerint kiadott munkarend, amely szerint a közjegyzőket a hagyatéki eljárásokban történő cselekményekkel bízzák meg, 2016. december 31-ig alkalmazandók.
(3) A jelen törvény hatálybalépése előtt megkezdett közjegyzői letétbe helyezési eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.
(4) A jelen törvény hatálybalépése előtt megkezdett okiratok megváltására irányuló eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell lefolytatni.
(5) A jelen törvény hatálybalépése előtt megkezdett cégjegyzéki ügyekben az eljárást és a kifogás elbírálását a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

396.a §
A 2020. október 1-től hatályos rendelkezésekre vonatkozó átmeneti rendelkezések
(1) A jogi személy megszűnésére és a felszámolás elrendelésére irányuló eljárást, a felszámoló kijelölésére, felmentésére vagy leváltására irányuló eljárást, valamint a felszámoló díjazásának és költségtérítésének megállapítására irányuló eljárást, amely 2020. szeptember 30-ig megkezdődött és nem zárult le jogerősen, e törvény hatályos szövege szerint 2020. szeptember 30-ig kell befejezni.
(2) A 2020. október 1-je előtt indított, a cégjegyzékbe való bejegyzésre irányuló eljárást e törvénynek a 2020. szeptember 30-ig hatályos szövege szerint kell lefolytatni.

397. §
Hatályosság
Ez a törvény 2016. július 1-jén lép hatályba.

Andrej Kiska v. r.
Peter Pellegrini v. r.
Robert Fico v. r.
Časová verzia účinná od 1. decembra 2022 do 31. decembra 2022

161/2015 Z. z.

CIVILNÝ MIMOSPOROVÝ PORIADOK

z 21. mája 2015


Zmena:
137/2019 Z. z. s účinnosťou od 1. júna 2019
390/2019 Z. z. s účinnosťou od 1. októbra 2020
68/2021 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2021
108/2022 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2022
398/2022 Z. z. s účinnosťou od 1. decembra 2022


Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:


Základné princípy

Čl. 1
Súd postupuje v konaní v súlade s ochranou verejného záujmu a práv zaručených zákonom a prihliada na dobré mravy. Oprávnenia niekoho iného ako účastníka konania vyplývajúce zo zabezpečenia ochrany verejného záujmu upraví zákon.

Čl. 2
(1) Každé ustanovenie tohto zákona je potrebné vykladať v súlade s Ústavou Slovenskej republiky, verejným poriadkom, princípmi, na ktorých spočíva tento zákon, s medzinárodnoprávnymi záväzkami Slovenskej republiky, ktoré majú prednosť pred zákonom, judikatúrou Európskeho súdu pre ľudské práva a Súdneho dvora Európskej únie, a to s trvalým zreteľom na hodnoty, ktoré sú nimi vyjadrené a chránené.
(2) Výklad tohto zákona nesmie protirečiť tomu, čo je v jeho slovách a vetách jasné a nepochybné. Nikto sa však nesmie dovolávať slov a viet tohto zákona proti ich účelu a zmyslu podľa odseku 1.

Čl. 3
(1) Ak sa právna vec nedá prejednať a rozhodnúť na základe výslovného ustanovenia tohto zákona, právna vec sa posúdi podľa toho ustanovenia tohto alebo iného zákona, ktoré upravuje právnu vec čo do obsahu a účelu najbližšiu posudzovanej právnej veci.
(2) Ak takéhoto ustanovenia niet, súd prejedná a rozhodne právnu vec podľa normy, ktorú by prijal, ak by bol sám zákonodarcom, a to s prihliadnutím na princípy všeobecnej spravodlivosti a princípy, na ktorých spočíva tento zákon, tak, aby výsledkom bolo rozumné usporiadanie procesných vzťahov zohľadňujúce stav a poznatky právnej náuky a ustálenú rozhodovaciu prax najvyšších súdnych autorít.

Čl. 4
Súd aplikuje a interpretuje právo rovnako vo vzťahu ku všetkým účastníkom konania. Ak je účastníkom konania maloleté dieťa, koná súd v jeho najlepšom záujme a ak je to vhodné, informuje dieťa o všetkých podstatných otázkach týkajúcich sa priebehu konania a veci samej. Ak je účastníkom konania osoba so zdravotným postihnutím, zabezpečí súd účinný prístup k spravodlivosti na rovnakom základe s ostatnými účastníkmi konania.

Čl. 5
(1) Súd koná aj bez návrhu, na návrh prokurátora alebo na návrh účastníka konania. Predmet konania vymedzuje zákon.
(2) Súd postupuje z úradnej povinnosti na základe zákona na účely prejednania a rozhodnutia veci tak, aby ochrana práv bola rýchla a účinná.

Čl. 6
Súd postupuje v súčinnosti s účastníkmi konania tak, aby zistil skutočný stav veci. Súd je povinný na účely zistenia skutočného stavu veci vykonať všetky potrebné dôkazy, aj keď ich účastníci konania nenavrhli.

Čl. 7
Úkony účastníkov konania sa posudzujú s prihliadnutím na ich obsah. Formálne pochybenie možno namietať iba vtedy, ak by bol pri správnom procesnom postupe dosiahnutý iný výsledok konania. V záujme hospodárnosti konania a ochrany práv a právom chránených záujmov účastníkov konania môže súd upustiť od vykonania určitých úkonov alebo prispôsobiť ich realizáciu tak, aby dosiahol spravodlivé rozhodnutie vo veci.

Čl. 8
Na prejednanie veci sa nariaďuje ústne pojednávanie, ak zákon neustanovuje inak.

Čl. 9
Pojednávanie prebieha zásadne verejne, ak zákon neustanovuje inak; verejnosť môže byť z konania vylúčená len zo závažných dôvodov ustanovených zákonom.

Čl. 10
(1) Dôkazy a tvrdenia účastníkov konania hodnotí súd podľa svojej úvahy v súlade s princípmi, na ktorých spočíva tento zákon.
(2) Žiaden dôkaz nemá predpísanú zákonnú silu.

Čl. 11
(1) Súd postupuje a rozhoduje v súlade s platnými a účinnými právnymi predpismi pri zohľadnení ich vzájomného vzťahu a v súlade so základnými princípmi tohto zákona.
(2) Súd pri prejednávaní a rozhodovaní veci nezohľadňuje skutočnosti a dôkazy, ktoré boli získané v rozpore so zákonom, ibaže vykonanie dôkazu získaného v rozpore so zákonom je odôvodnené uplatnením čl. 2 ods. 1.

Čl. 12
Súd postupuje v konaní tak, aby vec bola čo najrýchlejšie prejednaná a rozhodnutá, predchádza zbytočným prieťahom, koná hospodárne a bez zbytočného a neprimeraného zaťažovania účastníkov konania a iných osôb.

Čl. 13
Účastníci konania konajú v styku so súdom osobne, ak zákon neustanovuje inak. Účastníci konania môžu konať aj prostredníctvom zástupcu; napriek zastúpeniu môže súd účastníka konania vyslúchnuť, ak je to potrebné a možné.

Čl. 14
Cudzie rozhodnutia majú za podmienok ustanovených osobitným predpisom rovnaké účinky a požívajú rovnakú ochranu ako vnútroštátne rozhodnutia.


PRVÁ ČASŤ
Všeobecná časť

PRVÁ HLAVA
Základné ustanovenia

PRVÝ DIEL
Predmet zákona

§ 1
Podľa tohto zákona súdy prejednávajú a rozhodujú veci ustanovené v tomto zákone.

§ 2
(1) Na konania podľa tohto zákona sa použijú ustanovenia Civilného sporového poriadku, ak tento zákon neustanovuje inak.
(2) Na účely tohto zákona sa pojmy žaloba, strana a spor vykladajú ako návrh na začatie konania, účastník konania (ďalej len „účastník“) a konanie podľa tohto zákona, ak z povahy veci nevyplýva inak.

DRUHÝ DIEL
Niektoré ustanovenia o príslušnosti súdu

§ 3
(1) Na konanie je miestne príslušný súd, o ktorom to ustanoví tento zákon.
(2) Ak nie je príslušnosť súdu určená podľa predchádzajúceho odseku, je na konanie miestne príslušný súd, ktorý je všeobecným súdom navrhovateľa.

§ 4
Ak bol podaný návrh na prikázanie veci z dôvodu vhodnosti, majú právo vyjadriť sa k návrhu tí účastníci, ktorých účasť v konaní vyšla najavo v čase podania návrhu.

§ 5
Súd aj bez námietky skúma príslušnosť počas celého konania.

§ 6
(1) Ak súd zistí, že nie je príslušný, bezodkladne postúpi vec príslušnému súdu bez rozhodnutia a upovedomí o tom účastníkov.
(2) Ak súd, ktorému bola vec postúpená, s postúpením nesúhlasí, bezodkladne predloží súdny spis bez rozhodnutia spoločne nadriadenému súdu na rozhodnutie o príslušnosti; ak ide o spor o miestnu príslušnosť, predloží súdny spis svojmu nadriadenému súdu. Týmto rozhodnutím sú súdy viazané.
(3) Právne účinky spojené s podaním návrhu na začatie konania alebo iného podania zostávajú pri postúpení veci zachované.

TRETÍ DIEL
Niektoré ustanovenia o účastníkoch

§ 7
Účastníci
(1) Účastníkom je ten, koho tento zákon za účastníka označuje.
(2) V konaniach, ktoré možno začať aj bez návrhu, je účastníkom aj ten, o koho právach a povinnostiach sa má konať.

§ 8
(1) Návrh navrhovateľa, ktorému nesvedčí účastníctvo podľa § 7, súd uznesením odmietne.
(2) Ak súd z obsahu návrhu uvedeného v odseku 1 zistí, že sú dané dôvody na začatie konania aj bez návrhu, rozhodne o začatí konania bez návrhu.

§ 9
Ak to okolnosti vyžadujú, môže súd rozhodnúť, že ten, kto nemá spôsobilosť na právne úkony v plnom rozsahu, musí byť v konaní zastúpený svojím zákonným zástupcom alebo procesným opatrovníkom, aj keď ide o vec, v ktorej by mohol konať samostatne.

§ 10
Pribratie do konania
(1) Ak sa niekto z tých, o ktorých právach a povinnostiach sa má konať, nezúčastní konania od jeho začatia, vydá súd, len čo sa o ňom dozvie, uznesenie, ktorým ho priberie do konania ako účastníka.
(2) Ak sa stal účastníkom ten, o koho právach alebo povinnostiach sa nekoná, súd uznesením konanie vo vzťahu k nemu zastaví.

§ 11
V konaniach podľa tohto zákona je intervencia vylúčená.

§ 12
(1) Súd môže uznesením pribrať Centrum pre medzinárodnoprávnu ochranu detí a mládeže do konania vo veciach podľa prvej hlavy druhej časti a podľa štvrtej časti tohto zákona, ak ide o vec s medzinárodným prvkom.
(2) Súd môže uznesením pribrať do konania aj iný subjekt, ak to vyplýva z osobitného predpisu.
(3) Subjekt podľa odsekov 1 a 2 je v konaní oprávnený na všetky úkony, ktoré môže vykonať účastník, ak nejde o úkony, ktoré môže vykonať len subjekt právneho vzťahu.

§ 13
Účasť prokurátora
(1) Prokurátor môže vstúpiť do začatého konania okrem konania o rozvod manželstva. Ak je s konaním o rozvod manželstva spojené konanie o úpravu pomerov manželov k ich maloletým deťom na čas po rozvode, môže prokurátor vstúpiť do konania v tejto časti.
(2) Prokurátor môže podať návrh na začatie konania, ak možno konanie začať aj bez návrhu, a ak to ustanovuje tento zákon alebo osobitný predpis.

ŠTVRTÝ DIEL
Niektoré ustanovenia o úkonoch súdu a účastníkov

Zápisnica

§ 14
Každý okresný súd je povinný spísať podanie do zápisnice a postúpiť ho bezodkladne príslušnému súdu. Takéto podanie má tie isté účinky, ako keby sa spísalo na príslušnom súde.

§ 15
Ak zápisnica obsahuje dohodu subjektov právneho vzťahu, podpisujú ju aj subjekty, ktoré dohodu uzavreli.

Súdny komisár

§ 16
(1) V prípadoch ustanovených týmto zákonom súd poverí notára, aby ako súdny komisár konal a rozhodoval v určitej veci; poverenie nie je súdnym rozhodnutím.
(2) Rozhodnutia vydané notárom a úkony vykonané notárom na základe poverenia sú rozhodnutiami a úkonmi súdu prvej inštancie.

§ 17
Poverenie je účinné, len čo ho súd notárovi oznámi.

§ 18
Súd môže uznesením odňať vec poverenému notárovi, ak napriek predchádzajúcemu upozorneniu súdu spôsobí zbytočné prieťahy v konaní alebo v iných odôvodnených prípadoch.

§ 19
(1) O vylúčení notára alebo jeho zamestnancov rozhoduje uznesením súd prvej inštancie.
(2) Ustanovenia Civilného sporového poriadku o vylúčení sudcov a iných osôb sa použijú primerane.

§ 20
Ak súd vec notárovi odňal alebo ak rozhodol, že je vylúčený, poverí iného notára.

§ 21
Ak je podľa osobitného predpisu ustanovený zástupca notára alebo náhradník notára, prevezme veci, v ktorých už súd udelil poverenie.

§ 22
Ak notár poverí úkonmi súdneho komisára notárskeho kandidáta, úkony notárskeho kandidáta sa považujú za úkony notára.

DRUHÁ HLAVA
Konanie v prvej inštancii

PRVÝ DIEL
Niektoré ustanovenia o priebehu konania v prvej inštancii

§ 23
(1) Konanie sa začína na návrh.
(2) Ak tento zákon neustanovuje inak, možno začať konanie aj bez návrhu. O začatí konania bez návrhu súd vydá uznesenie.

§ 24
Konanie je začaté doručením návrhu na začatie konania súdu alebo vydaním uznesenia o začatí konania.

§ 25
V návrhu na začatie konania sa okrem všeobecných náležitostí podania uvedie označenie účastníkov, ich zástupcov, ak ich majú, pravdivé a úplné opísanie rozhodujúcich skutočností, označenie dôkazov na ich preukázanie a musí byť zjavné, čoho sa navrhovateľ domáha.

§ 26
(1) Navrhovateľ je povinný pripojiť k návrhu listinné dôkazy, na ktoré sa odvoláva.
(2) Ak je splnenie povinnosti uvedenej v odseku 1 spojené s nepomernými ťažkosťami, postačí, ak účastník označí v návrhu listinné dôkazy, na ktoré sa odvoláva.

§ 27
Ak sa konanie začalo bez návrhu, doručí súd uznesenie o začatí konania účastníkom do vlastných rúk.

§ 28
(1) Navrhovateľ môže počas konania so súhlasom súdu meniť návrh na začatie konania. Zmenený návrh doručí súd ostatným účastníkom do vlastných rúk, ak neboli prítomní na pojednávaní, na ktorom došlo k zmene.
(2) Zmenu návrhu súd nepripustí, ak by výsledky konania nemohli byť podkladom pre konanie o zmenenom návrhu. Po vydaní uznesenia, ktorým súd zmenu návrhu nepripustil, pokračuje v konaní o pôvodnom návrhu.

§ 29
(1) Navrhovateľ môže počas konania zobrať návrh na začatie konania späť, a to celkom alebo sčasti. Ak je návrh vzatý späť celkom, súd konanie zastaví. Ak je návrh vzatý späť sčasti, súd konanie v tejto časti zastaví.
(2) Súd konanie nezastaví, ak sa mohlo začať aj bez návrhu a je potrebné v konaní pokračovať.
(3) Súd konanie nezastaví, ak niektorý z účastníkov so späťvzatím návrhu z vážnych dôvodov nesúhlasí.

§ 30
Po začatí konania postupuje súd v súčinnosti s ostatnými subjektmi konania tak, aby bola vec v čo najkratšom čase prejednaná a rozhodnutá.

§ 31
Súd pokračuje v konaní, aj keď sú účastníci nečinní.

§ 32
(1) Účastníci sú povinní úplne a pravdivo opísať skutkové okolnosti potrebné na rozhodnutie.
(2) Účastníci sú povinní označiť dôkazy na preukázanie svojich skutkových tvrdení.

§ 33
(1) Súd nariadi na prejednanie veci samej pojednávanie, ak tento zákon neustanovuje, že vec sa môže prejednať bez pojednávania.
(2) Na pojednávanie predvolá súd účastníkov a všetkých, ktorých prítomnosť je potrebná; predvolanie sa doručuje tak, aby mali dostatok času na prípravu, spravidla najmenej päť dní predo dňom, keď sa má pojednávanie konať.

§ 34
Ustanovenia Civilného sporového poriadku o prostriedkoch procesného útoku, prostriedkoch procesnej obrany a koncentrácii konania sa v konaniach podľa tohto zákona nepoužijú. Ustanovenia Civilného sporového poriadku o zázname procesných úkonov technickým zariadením určeným na zaznamenávanie zvuku sa v konaniach vykonávaných notármi ako súdnymi komisármi nepoužijú.

DRUHÝ DIEL
Niektoré ustanovenia o dokazovaní

§ 35
Súd je povinný zistiť skutočný stav veci.

§ 36
Súd je povinný vykonať aj iné dôkazy, ako navrhli účastníci, ak je to potrebné na zistenie skutočného stavu veci.

§ 37
Súd si môže osvojiť zhodné skutkové tvrdenia účastníkov, ak nemá pochybnosti o ich pravdivosti, len ak nie sú v rozpore s vykonaným dokazovaním.

§ 38
(1) Ak je účastníkom maloletý, ktorý je schopný vyjadriť samostatne svoj názor, súd na jeho názor prihliadne.
(2) Názor maloletého zisťuje súd spôsobom zodpovedajúcim jeho veku a vyspelosti. Podľa povahy veci zisťuje súd názor maloletého bez prítomnosti iných osôb.

TRETÍ DIEL
Niektoré ustanovenia o súdnych rozhodnutiach

§ 39
(1) Rozsudkom rozhoduje súd vo veci samej.
(2) Tento zákon ustanovuje, kedy súd rozhoduje vo veci samej uznesením.

§ 40
Súd môže prekročiť návrhy účastníkov a prisúdiť viac, než čoho sa domáhajú, aj vtedy, ak sa konanie mohlo začať aj bez návrhu.

§ 41
Ak súd v konaní nariadil pojednávanie, rozsudok sa vyhlasuje na pojednávaní, na ktorom súd ukončil dokazovanie.

§ 42
Vo veciach starostlivosti súdu o maloletých sa rozsudok vyhotoví a odošle do desiatich dní odo dňa jeho vyhlásenia.

§ 43
Rozsudok, ktorým je rozhodnuté o osobnom stave, je záväzný pre každého.

§ 44
Rozsudky o výživnom sú vykonateľné doručením.

§ 45
Ak sa uznesením rozhoduje o veci samej, doručuje sa do vlastných rúk.

§ 46
Ustanovenia Civilného sporového poriadku o platobnom rozkaze, rozsudku pre zmeškanie, rozsudku pre uznanie nároku a rozsudku pre vzdanie sa nároku sa v konaniach podľa tohto zákona nepoužijú.

ŠTVRTÝ DIEL
Niektoré ustanovenia o trovách konania

Druhy trov konania

§ 47
Trovami konania sú aj odmena notára za vykonané úkony súdneho komisára a jeho účelne vynaložené hotové výdavky.

§ 48
V konaní o dedičstve sú trovami konania aj odmena správcu dedičstva a jeho účelne vynaložené hotové výdavky.

Platenie trov konania

§ 49
(1) Účastník platí trovy konania, ktoré vznikajú jemu a jeho zástupcovi, ak nejde o trovy konania, ktoré platí štát.
(2) Súd môže uložiť účastníkovi, u ktorého nie sú podmienky na oslobodenie od súdnych poplatkov, aby zložil preddavok na trovy dôkazu, ktorý navrhol alebo ktorý nariadil súd o skutočnostiach ním uvedených alebo v jeho záujme.
(3) Spoločné trovy platia účastníci podľa pomeru účastníctva na veci a na konaní.

§ 50
(1) V konaní o dedičstve platí odmenu notára a jeho hotové výdavky dedič, ktorý nadobudol dedičstvo. Ak je dedičov niekoľko, platia tieto trovy podľa vzájomného pomeru ceny nadobudnutého dedičstva.
(2) Ak sa vykonala likvidácia dedičstva, platí sa odmena notára a jeho hotové výdavky z výťažku likvidácie. V rozsahu, v akom odmenu notára a jeho hotové výdavky nemožno uhradiť z výťažku likvidácie, platí ich štát.
(3) Ak sa dodatočné konanie o dedičstve zastavilo, platí odmenu notára a jeho hotové výdavky navrhovateľ.
(4) V ostatných prípadoch platí odmenu notára a jeho hotové výdavky štát.

§ 51
V konaní o umorenie listiny platí odmenu notára a jeho hotové výdavky navrhovateľ.

Náhrada trov konania

§ 52
Žiaden z účastníkov nemá nárok na náhradu trov konania, ak tento zákon neustanovuje inak.

§ 53
V konaní vo veciach určenia rodičovstva a v konaniach vo veciach notárskych úschov môže súd priznať náhradu trov konania účastníkom, ktorí mali vo veci úspech, proti účastníkom, ktorí úspech nemali, ak to možno spravodlivo požadovať.

§ 54
Ak účastník, jeho zástupca alebo ten, kto mal v konaní nejakú povinnosť, zavinil trovy konania, ktoré by inak neboli vznikli, je povinný ich nahradiť.

§ 55
Súd môže náhradu trov konania priznať aj vtedy, ak je to s ohľadom na okolnosti prípadu spravodlivé.

§ 56
Povinnosť nahradiť trovy konania nemožno uložiť prokurátorovi.

Rozhodovanie o trovách konania

§ 57
O povinnosti nahradiť trovy konania, ak nejde o trovy konania štátu, rozhoduje súd len na návrh.

§ 58
O nároku na náhradu a o výške trov konania rozhoduje súd v rozhodnutí, ktorým sa konanie končí.

TRETIA HLAVA
Opravné prostriedky

PRVÝ DIEL
Niektoré ustanovenia o odvolaní

§ 59
(1) Odvolanie je prípustné aj proti uzneseniu súdu prvej inštancie, ktorým sa rozhodlo vo veci samej, okrem uznesenia, ktorým súd poveril účastníka zvolaním valného zhromaždenia podľa § 304 písm. g).
(2) Odvolanie je prípustné aj proti uzneseniu súdu prvej inštancie o zrušení rozhodnutia o dedičstve, ak sa dodatočne zistí, že poručiteľ žije, alebo ak bolo zrušené jeho vyhlásenie za mŕtveho.

§ 60
Odvolanie nie je prípustné, ak proti uzneseniu možno podať sťažnosť.

§ 61
(1) Zmeškanie lehoty na podanie odvolania nemožno odpustiť, ak bolo rozsudkom vyslovené, že sa manželstvo rozvádza, že je neplatné alebo že nie je.
(2) Ak rozsudok uvedený v odseku 1 neobsahuje poučenie o lehote na podanie odvolania alebo ak obsahuje nesprávne poučenie o tom, že odvolanie nie je prípustné, možno podať odvolanie do 15 dní od doručenia rozsudku.

§ 62
Odvolacie dôvody
(1) Odvolanie možno odôvodniť aj tým, že súd prvej inštancie nesprávne alebo neúplne zistil skutočný stav veci.
(2) Odvolacie dôvody možno meniť a dopĺňať až do rozhodnutia o odvolaní.
(3) Ak odvolanie neobsahuje odvolacie dôvody alebo ak sú odvolacie dôvody nezrozumiteľné, súd vyzve odvolateľa na doplnenie odvolacích dôvodov.

§ 63
Nové skutkové tvrdenia a dôkazy
V odvolacom konaní možno uvádzať nové skutkové tvrdenia a predkladať nové dôkazné návrhy.

§ 64
Dispozícia s návrhom na začatie konania
Zmena návrhu na začatie konania je v odvolacom konaní prípustná.

§ 65
Viazanosť rozsahom odvolania
Odvolací súd nie je viazaný rozsahom odvolania vo veciach, v ktorých možno začať konanie aj bez návrhu.

Viazanosť odvolacími dôvodmi

§ 66
Odvolací súd nie je odvolacími dôvodmi viazaný.

§ 67
Na vady konania pred súdom prvej inštancie prihliada odvolací súd, len ak mali za následok nesprávne rozhodnutie vo veci.

§ 68
Dokazovanie v odvolacom konaní
Odvolací súd dokazovanie zopakuje alebo doplní, ak to pre zistenie skutočného stavu veci považuje za potrebné.

Odvolanie proti uzneseniu vydanému notárom ako súdnym komisárom

§ 69
Proti uzneseniu vydanému notárom ako súdnym komisárom je odvolanie prípustné.

§ 70
(1) Odvolanie proti uzneseniu vydanému notárom ako súdnym komisárom sa podáva u notára, ktorý uznesenie vydal.
(2) Odvolanie je podané včas aj vtedy, ak bolo podané v lehote na súde prvej inštancie, ktorý notára poveril, alebo na príslušnom odvolacom súde.

§ 71
Po podaní odvolania notár predloží vec súdu prvej inštancie.

§ 72
(1) Ak nie sú dôvody na postup podľa odseku 2, súd prvej inštancie predloží na rozhodnutie odvolaciemu súdu odvolanie proti uzneseniu
a) o spornom dedičskom práve podľa § 193,
b) o vyporiadaní bezpodielového spoluvlastníctva manželov podľa § 195 ods. 2,
c) o dedičstve podľa § 203 ods. 1,
d) o nariadení likvidácie dedičstva podľa § 205,
e) ktorým sa návrh na umorenie listiny odmietol,
f) ktorým sa návrh na umorenie listiny zamietol,
g) o umorení listiny.
(2) Ak na základe obsahu spisu dospeje súd prvej inštancie k záveru, že odvolanie proti uzneseniu uvedenému v odseku 1 je dôvodné, odvolaním napadnuté uznesenie zmení alebo zruší a vec vráti notárovi na ďalšie konanie.
(3) Proti uzneseniu súdu prvej inštancie o zmene napadnutého uznesenia je odvolanie prípustné.
(4) Ak bola vec vrátená na ďalšie konanie, je notár právnym názorom súdu prvej inštancie viazaný.

§ 73
(1) Ak nejde o odvolanie proti uzneseniu podľa § 72 ods. 1, je na konanie o odvolaní funkčne príslušný súd prvej inštancie.
(2) Ak nejde o prípad podľa § 72 ods. 3, proti rozhodnutiu súdu prvej inštancie o odvolaní nie je odvolanie prípustné. Proti rozhodnutiu súdu prvej inštancie o odvolaní nie je dovolanie prípustné.

DRUHÝ DIEL
Niektoré ustanovenia o žalobe na obnovu konania

§ 74
Žaloba na obnovu konania nie je prípustná proti rozsudku, ktorým sa vyslovilo, že sa manželstvo rozvádza, že je neplatné alebo že nie je.

§ 75
Žaloba na obnovu konania je prípustná aj proti právoplatnému uzneseniu vydanému v konaní o dedičstve a proti právoplatnému uzneseniu v konaní o návrat maloletého do cudziny vo veciach neoprávneného premiestnenia alebo zadržania, ak zmenu alebo zrušenie uznesenia nemožno dosiahnuť inak.

TRETÍ DIEL
Niektoré ustanovenia o dovolaní

§ 76
Dovolanie nie je prípustné proti rozsudku, ktorým sa vyslovilo, že sa manželstvo rozvádza, že je neplatné alebo že nie je a proti uzneseniu v konaní o návrat maloletého do cudziny vo veciach neoprávneného premiestnenia alebo zadržania.

§ 77
Dovolací súd nie je viazaný rozsahom dovolania vo veciach, v ktorých možno začať konanie aj bez návrhu.

ŠTVRTÝ DIEL
Dovolanie generálneho prokurátora

§ 78
(1) Proti právoplatnému rozhodnutiu súdu v konaní podľa tohto zákona je prípustné dovolanie generálneho prokurátora Slovenskej republiky (ďalej len „generálny prokurátor“), ak to vyžaduje verejný záujem alebo ochrana práv a ak nápravu nemožno v čase podania dovolania generálneho prokurátora dosiahnuť inými právnymi prostriedkami.
(2) Dovolanie generálneho prokurátora je prípustné, ak potreba zrušiť alebo zmeniť právoplatné rozhodnutie prevyšuje nad záujmom zachovania jeho nezmeniteľnosti a nad princípom právnej istoty.

§ 79
(1) Dovolanie generálneho prokurátora nie je prípustné proti rozhodnutiu Najvyššieho súdu Slovenskej republiky.
(2) Dovolanie generálneho prokurátora nie je prípustné proti rozsudku, ktorým sa vyslovilo, že sa manželstvo rozvádza, že je neplatné alebo že nie je a proti uzneseniu v konaní o návrat maloletého do cudziny vo veciach neoprávneného premiestnenia alebo zadržania.

§ 80
(1) Generálny prokurátor podá dovolanie iba na základe podnetu účastníka alebo osoby dotknutej právoplatným rozhodnutím súdu. Generálny prokurátor nie je viazaný rozsahom podnetu v prípadoch, v ktorých ani dovolací súd nie je viazaný rozsahom dovolania.
(2) Generálny prokurátor môže podať dovolanie aj bez podnetu vo veciach, v ktorých môže prokurátor do konania vstúpiť, a to aj vtedy, ak prokurátor do konania nevstúpil.

§ 81
Dovolanie podáva generálny prokurátor na Najvyššom súde Slovenskej republiky do jedného roka od právoplatnosti rozhodnutia súdu.

§ 82
(1) V dovolaní generálneho prokurátora sa musí popri všeobecných náležitostiach podania uviesť, proti ktorému rozhodnutiu smeruje, v akom rozsahu a z akých dôvodov sa toto rozhodnutie napáda.
(2) Rozsah dovolania generálneho prokurátora možno meniť len v lehote podľa § 81. Dôvody možno meniť až do vyhlásenia rozhodnutia.

§ 83
Dovolanie generálneho prokurátora možno odôvodniť tým, že
a) sa rozhodlo vo veci, ktorá nepatrí do právomoci súdov,
b) ten, kto v konaní vystupoval ako účastník, nemal procesnú subjektivitu,
c) účastník nemal spôsobilosť samostatne konať pred súdom v plnom rozsahu a nekonal za neho zákonný zástupca alebo procesný opatrovník,
d) v tej istej veci sa už prv právoplatne rozhodlo alebo v tej istej veci sa už prv začalo konanie,
e) rozhodoval vylúčený sudca alebo nesprávne obsadený súd,
f) došlo k zásahu do práva na spravodlivý proces,
g) konanie má inú vadu, ktorá mohla mať za následok nesprávne rozhodnutie vo veci,
h) súd nesprávne alebo neúplne zistil skutočný stav veci,
i) rozhodnutie vychádza z nesprávneho právneho posúdenia veci.

§ 84
Dovolanie generálneho prokurátora doručí dovolací súd účastníkom na vyjadrenie.

§ 85
Rozhodnutie o dovolaní generálneho prokurátora doručí dovolací súd účastníkom a generálnemu prokurátorovi.

§ 86
Na konanie o dovolaní generálneho prokurátora sa primerane použijú ustanovenia Civilného sporového poriadku o konaní na dovolacom súde, ak tento zákon neustanovuje inak.


DRUHÁ ČASŤ
Osobitná časť

PRVÁ HLAVA
Konania v niektorých rodinnoprávnych veciach

PRVÝ DIEL
Konanie o povolenie uzavrieť manželstvo

§ 87
(1) Konanie o povolenie uzavrieť manželstvo sa začína len na návrh.
(2) Návrh podáva osoba, ktorá môže manželstvo uzavrieť iba s povolením súdu.
(3) Osoby, ktoré chcú uzavrieť manželstvo, podávajú návrh spoločne, ak každá z nich môže manželstvo uzavrieť iba s povolením súdu.

§ 88
Navrhovateľ má v konaní spôsobilosť samostatne konať pred súdom v plnom rozsahu.

§ 89
Účastníkmi konania o povolenie uzavrieť manželstvo sú tí, ktorí chcú uzavrieť manželstvo, a ich zákonní zástupcovia.

§ 90
Súd vyslúchne navrhovateľa bez prítomnosti ďalších osôb vždy, ak o to navrhovateľ požiada. O tomto práve musí byť navrhovateľ poučený pred výsluchom.

§ 91
Rozsudok o povolení uzavrieť manželstvo obsahuje vo výroku označenie osoby, s ktorou má navrhovateľ manželstvo uzavrieť.

DRUHÝ DIEL
Konanie o rozvod manželstva

§ 92
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie o rozvod manželstva je miestne príslušný súd, v ktorého obvode mali manželia posledné spoločné bydlisko, ak v obvode tohto súdu má bydlisko aspoň jeden z nich. Inak je miestne príslušný všeobecný súd toho manžela, ktorý návrh nepodal. Ak takto príslušnosť súdu nemožno určiť, je príslušný všeobecný súd navrhovateľa.

§ 93
Konanie sa začína len na návrh jedného z manželov.

§ 94
Účastníkmi konania o rozvod manželstva sú manželia.

§ 95
(1) Ak navrhovateľ vzal návrh späť, súd konanie nezastaví, ak druhý manžel so späťvzatím návrhu nesúhlasí.
(2) Súhlas druhého manžela sa nevyžaduje, kým mu návrh na rozvod manželstva nebol doručený.

§ 96
(1) Súd vedie manželov k odstráneniu príčin rozvratu a usiluje sa o ich zmierenie.
(2) Ak je to účelné a umožňujú to okolnosti prejednávanej veci, môže súd účastníkov vyzvať, aby sa o zmierne riešenie pokúsili mediáciou.

§ 97
(1) Ak sa navrhovateľ nedostaví na pojednávanie a svoju neúčasť neospravedlní včas a vážnymi dôvodmi, súd konanie zastaví.
(2) Ustanovenie odseku 1 sa nepoužije, ak druhý z manželov, ktorý sa na pojednávanie dostavil, vyhlási, že na prejednaní veci trvá.

§ 98
(1) Ak to účastníci zhodne navrhnú, súd konanie preruší.
(2) Súd v konaní pokračuje na návrh po uplynutí troch mesiacov; ak sa návrh na pokračovanie v konaní nepodá do jedného roka, súd konanie zastaví.

§ 99
Ak jeden z manželov stratí procesnú subjektivitu skôr, ako sa konanie právoplatne skončilo, súd konanie zastaví; ak bol vydaný rozsudok, súd ho uznesením zruší a konanie zastaví.

§ 100
S konaním o rozvod manželstva je spojené konanie o úpravu pomerov manželov k ich maloletým deťom na čas po rozvode.

TRETÍ DIEL
Konanie o určenie neplatnosti alebo o určenie neexistencie manželstva

§ 101
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie o určenie neplatnosti alebo o určenie neexistencie manželstva je miestne príslušný súd, v ktorého obvode mali manželia posledné spoločné bydlisko, ak v obvode tohto súdu má bydlisko aspoň jeden z nich. Inak je miestne príslušný všeobecný súd toho manžela, ktorý návrh nepodal. Ak takto príslušnosť súdu nemožno určiť, je príslušný všeobecný súd jedného z manželov.

§ 102
Konanie o určenie neplatnosti manželstva sa začína len na návrh, ak osobitný predpis neustanovuje, že konanie možno začať aj bez návrhu.

§ 103
Účastníkmi konania o určenie neplatnosti manželstva sú manželia.

ŠTVRTÝ DIEL
Konania vo veciach určenia rodičovstva

§ 104
Činnosť súdu pred začatím konania
(1) Ak sa narodí dieťa, u ktorého nie je otcovstvo určené zákonnou domnienkou svedčiacou manželovi matky ani súhlasným vyhlásením rodičov pred orgánom, ktorý vedie matriku, vyslúchne súd, ktorý je príslušný na konanie vo veciach určenia rodičovstva, matku a toho, koho matka označí za otca, či uznáva, že je otcom.
(2) Ak dôjde k súhlasnému vyhláseniu rodičov o otcovstve, uvedie sa to v zápisnici a oznámi orgánu, ktorý vedie matriku, v ktorej je dieťa zapísané. Od výsluchu a vyhlásenia matky môže súd upustiť z dôvodov uvedených v predpisoch rodinného práva.
(3) Ak k určeniu otcovstva podľa odsekov 1 a 2 nedôjde a matka v primeranom čase nepodá návrh na určenie otcovstva, môže súd ustanoviť dieťaťu procesného opatrovníka na podanie takého návrhu a na to, aby dieťa v konaní zastupoval.

§ 105
Konaniami vo veciach určenia rodičovstva sú konanie o
a) určenie materstva,
b) určenie otcovstva,
c) zapretie otcovstva a
d) prípustnosti podania návrhu na zapretie otcovstva dieťaťom.

§ 106
Miestna príslušnosť súdu
Na konania vo veciach určenia rodičovstva je miestne príslušný súd, v ktorého obvode má dieťa bydlisko. Ak takého súdu niet, je príslušný všeobecný súd matky, inak všeobecný súd toho, koho otcovstvo má byť určené alebo zapreté.

§ 107
Konanie sa začína len na návrh.

§ 108
(1) Účastníkom konania o určenie materstva je navrhovateľ podľa predpisov rodinného práva, dieťa, matka a otec.
(2) Účastníkom konania o určenie otcovstva je navrhovateľ podľa predpisov rodinného práva, dieťa, matka a muž, ktorého otcovstvo má byť určené.
(3) Účastníkom konania o zapretie otcovstva je dieťa, matka a muž, ktorého otcovstvo má byť zapreté.
(4) Účastníkom konania o prípustnosti podania návrhu na zapretie otcovstva dieťaťom je len dieťa.

§ 109
Ak počas konania o určenie otcovstva dôjde k určeniu otcovstva súhlasným vyhlásením rodičov alebo k osvojeniu dieťaťa, súd konanie zastaví.

§ 110
S konaním o určenie otcovstva je spojené konanie o úprave výkonu rodičovských práv a povinností a o výžive maloletého.

PIATY DIEL
Konania vo veciach starostlivosti súdu o maloletých

§ 111
V konaní vo veciach starostlivosti súdu o maloletých súd rozhoduje o
a) mene a priezvisku maloletého,
b) úprave výkonu rodičovských práv a povinností,
c) výžive maloletého,
d) styku s maloletým,
e) poručníctve,
f) opatrovníctve maloletého,
g) odovzdaní maloletého,
h) veciach maloletého, o ktorých sa rodičia nevedia dohodnúť,
i) schválení právneho úkonu maloletého,
j) zastupovaní maloletého,
k) správe majetku maloletého,
l) ústavnej starostlivosti a iných výchovných opatreniach,
m) ochranných opatreniach,
n) pestúnskej starostlivosti,
o) zverení dieťaťa do náhradnej osobnej starostlivosti,
p) iných veciach, ak to vyplýva z osobitného predpisu.

§ 112
Miestna príslušnosť súdu
(1) Na konanie vo veciach starostlivosti súdu o maloletých je miestne príslušný súd, v ktorého obvode má maloletý v čase začatia konania bydlisko určené dohodou rodičov alebo iným zákonným spôsobom.
(2) Ak sa zákonným spôsobom zmenia okolnosti, podľa ktorých sa posudzuje miestna príslušnosť, môže súd preniesť svoju príslušnosť na iný súd, ak to vyžaduje záujem maloletého. Ak tento súd nesúhlasí s prenesením príslušnosti, rozhodne jeho nadriadený súd.
(3) Ak ide o maloletého, ktorý nemá v Slovenskej republike bydlisko určené podľa odseku 1, a na konanie vo veciach starostlivosti súdu o maloletých má súd právomoc podľa osobitného predpisu, je na konanie miestne príslušný súd, ktorý je s ohľadom na záujem maloletého a okolnosti prípadu vhodný na prejednanie veci.

§ 113
Ak nie je príslušný súd známy alebo ak nemôže včas vykonať procesné úkony, koná súd, v ktorého obvode sa maloletý zdržuje. Len čo je to však možné, postúpi vec príslušnému súdu.

§ 114
Konanie o uložení ochrannej výchovy možno začať aj na návrh prokurátora.

§ 115
Súd vybavuje podnety a upozornenia fyzických osôb a právnických osôb a vykonáva opatrenia na zabezpečenie riadnej starostlivosti o maloletých. Na tento účel môže súd aj pred začatím konania vykonať potrebné procesné úkony, najmä predvolanie na výsluch, obhliadku, žiadosť o vyjadrenie alebo o súčinnosť orgánov sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately, obce alebo iných fyzických osôb a právnických osôb.

§ 116
Ak sa to neprieči účelu konania, súd je povinný informovať o prebiehajúcom konaní maloletého, ktorý je s prihliadnutím na rozumovú a vôľovú vyspelosť schopný pochopiť jeho význam, a objasniť mu dôsledky súdneho rozhodnutia vo veci.

§ 117
Ak treba, aby za maloletého konal opatrovník, súd na návrh ustanoví za opatrovníka najmä blízku osobu maloletého, u ktorej je predpoklad, že bude konať v záujme maloletého, ak s ustanovením súhlasí. Inak ustanoví za opatrovníka orgán sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately.

§ 118
(1) Súd vedie účastníkov k zmiernemu riešeniu.
(2) Ak je to účelné a umožňujú to okolnosti prejednávanej veci, môže súd účastníkov vyzvať, aby sa o zmierne riešenie pokúsili mediáciou.

§ 119
Právny úkon, ktorý urobil zákonný zástupca za maloletého, súd schváli, ak je to v záujme maloletého.

§ 120
(1) Súd rozhoduje rozsudkom vo veciach podľa § 111 písm. b) až d), h) a i), inak rozhoduje vo veci samej uznesením.
(2) Súd rozhoduje rozsudkom tiež o predĺžení náhradnej starostlivosti okrem náhradnej osobnej starostlivosti po dosiahnutí plnoletosti dieťaťa a o zrušení rozhodnutí o takejto náhradnej starostlivosti.
(3) Rozhodnutie okrem všeobecných náležitostí obsahuje aj poučenie o spôsoboch jeho výkonu.

§ 121
Rozsudky o úprave výkonu rodičovských práv a povinností a výžive maloletých a o priznaní, obmedzení alebo o pozbavení rodičovských práv a povinností alebo o pozastavení ich výkonu možno zmeniť alebo zrušiť aj bez návrhu, ak sa zmenia pomery.

§ 122
Ak vo veciach starostlivosti súdu o maloletých súd rozsudkom schválil dohodu rodičov, nie sú rodičia oprávnení podať voči výroku, ktorým bola dohoda schválená, odvolanie.

ŠIESTY DIEL
Konanie o návrat maloletého do cudziny pri neoprávnenom premiestnení alebo zadržaní

§ 123
(1) V konaní o návrat maloletého do cudziny pri neoprávnenom premiestnení alebo zadržaní podľa osobitného predpisu alebo medzinárodnej zmluvy, ktorou je Slovenská republika viazaná, súd rozhoduje, či premiestnenie alebo zadržanie maloletého bolo neoprávnené a či je daný niektorý z dôvodov na nenariadenie návratu maloletého.
(2) Súd vykonáva dokazovanie len v rozsahu potrebnom na zistenie skutočností podľa odseku 1.

§ 124
Miestna príslušnosť súdu
(1) Na konanie o návrat maloletého, ktorý bol neoprávnene premiestnený alebo zadržaný, je miestne príslušný
a) Okresný súd Bratislava I pre obvody Krajského súdu v Bratislave, Krajského súdu v Trnave a Krajského súdu v Nitre,
b) Okresný súd Banská Bystrica pre obvody Krajského súdu v Banskej Bystrici, Krajského súdu v Žiline a Krajského súdu v Trenčíne,
c) Okresný súd Košice I pre obvody Krajského súdu v Košiciach a Krajského súdu v Prešove.
(2) Na konanie o opravných prostriedkoch vo veciach podľa odseku 1 je príslušný
a) Krajský súd v Bratislave pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. a),
b) Krajský súd v Banskej Bystrici pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. b),
c) Krajský súd v Košiciach pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. c).
(3) Súd, ktorý je miestne príslušný na konanie o návrat maloletého, ktorý bol neoprávnene premiestnený alebo zadržaný, je miestne príslušný aj na konanie vo veciach starostlivosti súdu o maloletých, ak na toto konanie nadobudol právomoc podľa osobitného predpisu.

§ 125
Konanie sa začína len na návrh.

§ 126
Účastníkmi konania o návrat maloletého do cudziny pri neoprávnenom premiestnení alebo zadržaní sú navrhovateľ, ten, kto podľa navrhovateľa porušuje právo a maloletý; za maloletého koná súdom ustanovený procesný opatrovník.

§ 127
Ak navrhovateľ nie je zastúpený advokátom, musí uviesť adresu na doručovanie písomností v Slovenskej republike.

§ 128
Konanie možno prerušiť iba z dôvodu, že súd
a) pred rozhodnutím vo veci dospel k záveru, že všeobecne záväzný právny predpis, ktorý sa týka veci alebo jeho jednotlivé ustanovenia, nie je v súlade s Ústavou Slovenskej republiky alebo medzinárodnou zmluvou, ktorou je Slovenská republika viazaná; v tom prípade podá Ústavnému súdu Slovenskej republiky návrh na začatie konania podľa osobitného predpisu,
b) podal návrh na začatie prejudiciálneho konania pred Súdnym dvorom Európskej únie podľa medzinárodnej zmluvy, ktorou je Slovenská republika viazaná; uznesenie o návrhu na začatie prejudiciálneho konania súd bezodkladne doručí Ministerstvu spravodlivosti Slovenskej republiky.

§ 129
V konaní nemožno odpustiť zmeškanie lehoty.

§ 130
(1) Súd prijme aj bez návrhu vhodné opatrenia na zabezpečenie podmienok pre návrat maloletého.
(2) Súd môže rozhodnúť o dočasnej úprave styku navrhovateľa s maloletým.
(3) O prijatí vhodných opatrení súd rozhoduje bezodkladne, spravidla bez výsluchu účastníkov.

§ 131
(1) Súd v lehote troch dní od začatia konania uloží uznesením tomu, kto podľa navrhovateľa právo porušuje, aby sa v lehote siedmich dní od doručenia uznesenia k veci písomne vyjadril a ak s návrhom nesúhlasí, pripojil k vyjadreniu listinné dôkazy, ktorých sa dovoláva, prípadne označil iné dôkazy na preukázanie svojich skutkových tvrdení a uviedol, či sa vzdáva práva účasti na pojednávaní.
(2) Uznesenie podľa odseku 1 sa doručuje do vlastných rúk.
(3) Ak sa ten, kto podľa navrhovateľa právo porušuje, bez vážneho dôvodu na výzvu súdu podľa odseku 1 v ustanovenej lehote nevyjadrí a ani v tejto lehote neoznámi súdu, aký závažný dôvod mu v tom bráni, má sa za to, že sa vzdáva práva účasti na pojednávaní a že proti návrhu nemá námietky; o tomto musí byť poučený.

§ 132
Pojednávanie netreba nariadiť, ak
a) sa má za to, že ten, kto podľa navrhovateľa právo porušuje, proti návrhu nemá námietky alebo
b) na rozhodnutie vo veci postačujú účastníkmi predložené listinné dôkazy a účastníci sa práva účasti na prejednávaní veci vzdali alebo s rozhodnutím veci bez nariadenia pojednávania súhlasia.

§ 133
(1) Súd rozhoduje uznesením.
(2) Uznesenie podľa odseku 1 je vykonateľné, len čo nadobudne právoplatnosť.

§ 134
(1) Ak neexistujú dôvody hodné osobitného zreteľa, vydá súd rozhodnutie spravidla do šiestich týždňov od začatia konania; ak vydá súd rozhodnutie po uplynutí tejto lehoty, uvedie v odôvodnení rozhodnutia skutočnosti, pre ktoré nebolo možné lehotu dodržať.
(2) V rozhodnutí súd poučí účastníkov o možnosti výkonu rozhodnutia.

SIEDMY DIEL
Konania vo veciach osvojenia

§ 135
Konaniami vo veciach osvojenia sú konanie o
a) osvojiteľnosti,
b) osvojenie a
c) zverení maloletého do predosvojiteľskej starostlivosti.

§ 136
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie vo veciach osvojenia je miestne príslušný súd, v ktorého obvode má dieťa v čase začatia konania bydlisko určené dohodou rodičov alebo iným zákonným spôsobom. Ak takého súdu niet, je na konanie príslušný súd, v ktorého obvode sa dieťa zdržuje.

Konanie o osvojiteľnosti

§ 137
(1) Návrh na začatie konania o osvojiteľnosti môže podať zákonný zástupca dieťaťa, u ktorého sú splnené predpoklady na osvojenie podľa predpisov rodinného práva, orgán sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately alebo zariadenie, v ktorom je dieťa umiestnené.
(2) Ak súd zistí, že sú splnené predpoklady na osvojenie podľa predpisov rodinného práva, môže začať konanie aj bez návrhu, ak sa už nezačalo skôr na návrh.

§ 138
(1) Účastníkmi konania o osvojiteľnosti sú navrhovateľ, dieťa a jeho rodičia.
(2) Maloletý rodič dieťaťa, ktorý dosiahol vek 16 rokov, je účastníkom, aj keď nie je zákonným zástupcom dieťaťa. V konaní má spôsobilosť samostatne konať pred súdom. Maloletý rodič dieťaťa, ktorý nedosiahol vek 16 rokov, musí byť zastúpený svojím zákonným zástupcom.
(3) Rodičia dieťaťa nie sú účastníkmi, ak sú pozbavení rodičovských práv a povinností, ak sú pozbavení spôsobilosti na právne úkony v plnom rozsahu alebo ak nie sú schopní posúdiť dôsledky osvojenia. V týchto prípadoch je účastníkom poručník.
(4) Rodičia dieťaťa nie sú účastníkmi ani vtedy, ak dali súhlas na osvojenie dieťaťa vopred bez vzťahu k určitým osvojiteľom.

§ 139
Súd v konaní môže vyslúchnuť toho, v koho starostlivosti sa dieťa nachádza, alebo štatutárny orgán zariadenia na výkon rozhodnutia súdu, v ktorom je dieťa umiestnené. Súd v konaní o osvojiteľnosti skúma aj okolnosti na strane dieťaťa vylučujúce splnenie účelu osvojenia.

§ 140
Ak nie sú splnené podmienky osvojiteľnosti, súd konanie zastaví.

§ 141
O osvojiteľnosti rozhodne súd najneskôr do troch mesiacov odo dňa začatia konania. Túto lehotu možno predĺžiť najviac o tri mesiace, ak rozhodnutiu súdu bránia vážne dôvody a objektívne príčiny.

§ 142
Súd na návrh rozsudok o osvojiteľnosti zruší, ak dôjde k zmene pomerov. Návrh možno podať len do času, kým nie je dieťa odovzdané na základe rozhodnutia súdu do starostlivosti budúcich osvojiteľov.

Konanie o osvojenie

§ 143
Konanie o osvojenie možno začať len na návrh.

§ 144
(1) Účastníkmi konania o osvojenie sú osvojované dieťa, jeho rodičia, prípadne poručník, osvojiteľ a jeho manžel.
(2) Rodičia osvojovaného dieťaťa nie sú účastníkmi konania o osvojení, ak sú pozbavení rodičovských práv a povinností alebo ak sú pozbavení spôsobilosti na právne úkony v plnom rozsahu. V týchto prípadoch je účastníkom poručník.
(3) Rodičia osvojovaného dieťaťa nie sú účastníkmi ani vtedy, ak na osvojenie netreba ich súhlas podľa predpisov rodinného práva; to platí aj vtedy, ak súd právoplatne rozhodol, že dieťa je osvojiteľné.
(4) Manžel osvojiteľa nie je účastníkom, ak na osvojenie netreba jeho súhlas.

§ 145
O osvojení rozhodne súd bezodkladne, najneskôr do šiestich mesiacov od podania návrhu na osvojenie. Konanie možno predĺžiť, len ak z objektívnych príčin nemožno vykonať dôkazy.

§ 146
(1) Osvojované dieťa súd vyslúchne, len ak je schopné pochopiť význam osvojenia a výsluch nie je v rozpore s jeho záujmom. Ak sa nemá osvojované dieťa vyslúchnuť, nepredvoláva sa na pojednávanie.
(2) Ostatných účastníkov musí súd vždy vyslúchnuť, a to podľa možnosti osobne.

§ 147
(1) Súd zistí, či sa zdravotný stav osvojovaného dieťaťa aj osvojiteľa neprieči účelu osvojenia. S výsledkami vyšetrenia súd oboznámi účastníkov.
(2) Účastníkov súd poučí o význame osvojenia z hľadiska záujmu spoločnosti aj z hľadiska záujmu osvojovaného dieťaťa, ako aj o tom, aké povinnosti má osvojiteľ.

§ 148
V rozsudku, ktorým sa vyslovuje osvojenie, súd uvedie aj priezvisko, ktoré bude osvojenec mať.

§ 149
Právoplatný rozsudok o osvojení súd zašle orgánu, ktorý vedie matriku.

§ 150
Konanie o zrušenie osvojenia môže súd začať na návrh osvojenca alebo osvojiteľa alebo aj bez návrhu.

Konanie o zverení maloletého do predosvojiteľskej starostlivosti

§ 151
Konanie sa začína len na návrh budúceho osvojiteľa.

§ 152
Účastníkmi konania o zverení maloletého do predosvojiteľskej starostlivosti sú tí, ktorí by nimi boli v konaní o osvojenie.

§ 153
(1) O zverení maloletého do predosvojiteľskej starostlivosti súd rozhoduje uznesením.
(2) Vo výroku uznesenia súd vymedzí rozsah práv a povinností budúceho osvojiteľa k maloletému.

ÔSMY DIEL
Konanie vo veciach výživného plnoletých osôb

§ 154
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie vo veciach výživného plnoletých osôb a iných obdobných nárokov je miestne príslušný všeobecný súd navrhovateľa.

§ 155
Konanie sa začína len na návrh.

§ 156
Účastníkmi konania vo veciach výživného plnoletých osôb sú navrhovateľ a osoba, ktorá je podľa návrhu povinná platiť výživné.

§ 157
Rozsudok vo veciach výživného možno na návrh zmeniť alebo zrušiť, ak sa zmenia pomery.

DRUHÁ HLAVA
Konanie o dedičstve

Miestna príslušnosť súdu

§ 158
Na konanie o dedičstve je miestne príslušný súd, v ktorého obvode
a) mal poručiteľ v čase smrti adresu trvalého pobytu,
b) sa nachádza majetok poručiteľa, ak nie je daná príslušnosť podľa písmena a),
c) poručiteľ zomrel, ak nie je daná príslušnosť podľa písmena a) alebo písmena b).

§ 159
Na dodatočné konanie o dedičstve je miestne príslušný súd, na ktorom bolo konanie o dedičstve skončené.

§ 160
(1) Ak je v súvislosti s konaním o dedičstve potrebné schváliť právny úkon maloletého dediča súdom, je na schválenie právneho úkonu príslušný súd konajúci o dedičstve.
(2) Ak je maloletý dedič účastníkom dohody podliehajúcej schváleniu súdom, môže rozhodnúť súd o schválení právneho úkonu maloletého dediča a o schválení dohody jedným uznesením.
(3) Ustanovenia odsekov 1 a 2 sa použijú aj vtedy, ak účastník nemá spôsobilosť na právne úkony v potrebnom rozsahu.

Niektoré ustanovenia o úkonoch súdu prvej inštancie

§ 161
(1) V konaní o dedičstve poverí súd notára, aby vo veci konal a rozhodoval.
(2) Poverenie podľa odseku 1 sa nevzťahuje na
a) rozhodnutie o začatí dedičského konania,
b) žiadosť o poskytnutie právnej pomoci v cudzine, ak z osobitného predpisu alebo medzinárodnej zmluvy, ktorou je Slovenská republika viazaná, vyplýva, že o poskytnutie právnej pomoci môže požiadať výlučne súd,
c) rozhodnutie o vylúčení notára a jeho zamestnancov,
d) rozhodnutie o zrušení rozhodnutia o dedičstve, ak sa dodatočne zistí, že poručiteľ žije, alebo ak bolo zrušené jeho vyhlásenie za mŕtveho.

§ 162
Súd poveruje notárov so sídlom vo svojom obvode rovnomerne podľa rozvrhu práce, ktorý na návrh Notárskej komory Slovenskej republiky vydá predseda okresného súdu na každý kalendárny rok.

§ 163
Súd rozhoduje uznesením.

§ 164
(1) V uznesení vydanom notárom sa okrem všeobecných náležitostí uvedie označenie súdu, ktorý notára poveril, a označenie notára, ktorý uznesenie vydal.
(2) Uznesenie podpíše notár, ktorý ho vydal, a označí ho odtlačkom úradnej pečiatky notára.

Účastníci

§ 165
Účastníkmi konania o dedičstve sú tí, o ktorých sa možno dôvodne domnievať, že sú poručiteľovými dedičmi.

§ 166
(1) Ak má dedičstvo pripadnúť štátu ako odúmrť, je účastníkom štát.
(2) Štát je účastníkom v rozsahu, v akom sa rozhoduje, že majetok, ktorý sa pri likvidácii dedičstva nepodarilo speňažiť, má pripadnúť štátu.

§ 167
Ak má byť konanie zastavené preto, že poručiteľ zanechal majetok nepatrnej hodnoty, je účastníkom aj ten, kto sa postaral o poručiteľov pohreb.

§ 168
Veriteľ poručiteľa je účastníkom
a) v rozsahu uzavretia a schválenia dohody dedičov a veriteľa, ktorou sa vyporiadava pohľadávka veriteľa,
b) v rozsahu uzavretia a schválenia dohody dedičov a veriteľa o prenechaní predlženého dedičstva na úhradu dlhov,
c) po právoplatnosti uznesenia o nariadení likvidácie dedičstva, ak prihlásil svoju pohľadávku.

§ 169
Manžel poručiteľa je účastníkom v rozsahu vyporiadania bezpodielového spoluvlastníctva manželov.

§ 170
Správca dedičstva je účastníkom, ak ide o ustanovenie správcu dedičstva, o úkony správy dedičstva a o odmenu správcu dedičstva.

§ 171
Notár je účastníkom v časti týkajúcej sa jeho odmeny a hotových výdavkov.

§ 172
(1) Ak v priebehu konania zomrie dedič poručiteľa, koná súd s tými, o ktorých sa možno dôvodne domnievať, že sú dedičmi zomretého dediča.
(2) Ak v prípade uvedenom v odseku 1 v konaní o dedičstve po zomretom dedičovi poručiteľa nedošlo k poučeniu o dedičskom práve a o možnosti dedičstvo odmietnuť, vykoná toto poučenie súd v konaní o dedičstve po poručiteľovi.
(3) V prípade uvedenom v odseku 1 sa v konaní o dedičstve po zomretom dedičovi poručiteľa neprejedná majetok, ktorý patril poručiteľovi.
(4) Odseky 1 až 3 sa použijú primerane, ak v priebehu konania o dedičstve zomrie manžel poručiteľa, ak bezpodielové spoluvlastníctvo nie je vyporiadané.

§ 173
Povinnosť orgánu, ktorý vedie matriku
Orgán, ktorý vedie matriku, oznámi úmrtie vo svojom matričnom obvode súdu príslušnému na konanie o dedičstve.

§ 174
Začatie konania
(1) Konanie je začaté na návrh, ak je z neho zjavné, že navrhovateľ ako dedič žiada prejednanie dedičstva po poručiteľovi.
(2) Súd uznesením začne konanie aj bez návrhu, len čo sa dozvie, že niekto zomrel alebo bol vyhlásený za mŕtveho, ibaže sa konanie už začalo na návrh.
(3) Uznesenie o začatí konania netreba doručiť.

§ 175
Predbežné vyšetrenie
V predbežnom vyšetrení vykoná súd všetky potrebné úkony na zistenie dedičov, poručiteľovho majetku a jeho dlhov, prípadne zisťuje, či treba urobiť aj neodkladné úkony.

Zisťovanie stavu a obsahu závetu

§ 176
(1) Súd bezodkladne vykoná vyšetrenie v evidencii, ktorá je vedená v Notárskom centrálnom registri závetov, či je v nej evidovaný závet poručiteľa, listina o vydedení alebo odvolanie týchto úkonov, alebo vyhlásenie o voľbe práva podľa osobitného predpisu (ďalej len „závet“), a u ktorého notára je uložený.
(2) Ak poručiteľ zanechal závet, zistí súd jeho stav a obsah. O zistení stavu a obsahu závetu sa vyhotoví zápisnica, ku ktorej sa pevne pripojí úradne osvedčená kópia závetu.

§ 177
Súd umožní nahliadnuť do závetu tomu, kto osvedčí, že má na tom právny záujem.

§ 178
Po právoplatnom skončení konania sa založí originál závetu, ak závet nie je spísaný vo forme notárskej zápisnice, do zbierky vyhlásených závetov vedenej na okresnom súde.

§ 179
Neodkladné úkony
Ak treba, urobí súd aj bez návrhu neodkladné úkony, najmä zabezpečí dedičstvo, vykoná súpis na mieste samom, zverí veci osobnej potreby manželovi poručiteľa alebo inému členovi domácnosti, postará sa o predaj vecí, ktoré nemožno uschovať bez nebezpečenstva škody alebo nepomerných nákladov, prípadne ustanoví správcu dedičstva alebo jeho časti.

Zabezpečenie dedičstva

§ 180
(1) Zabezpečenie vecí patriacich do dedičstva sa vykoná najmä ich uložením do úschovy u notára, ktorý koná ako súdny komisár, alebo uložením u uschovávateľa, alebo zapečatením v poručiteľovom byte alebo na inom vhodnom mieste.
(2) Ak bol poručiteľ majiteľom bankového účtu alebo vkladnej knižky, môže súd uznesením zakázať výplatu z bankového účtu alebo z vkladnej knižky.
(3) Ak mal poručiteľ pohľadávky, môže súd uznesením uložiť jeho dlžníkovi, aby plnenie zložil do notárskej úschovy a poučí ho, že inak plnenie nebude mať za následok splnenie dlhu.

§ 181
Pri predaji hnuteľných vecí, ktoré nemožno uschovať bez nebezpečenstva škody alebo nepomerných nákladov, postupuje súd primerane podľa ustanovení o likvidácii dedičstva.

Správca dedičstva

§ 182
(1) Správcu dedičstva alebo jeho časti ustanoví súd najmä z okruhu dedičov alebo z okruhu osôb blízkych poručiteľovi; za správcu dedičstva môže byť ustanovený aj notár, ak v tomto konaní nie je súdnym komisárom. Ak je predmetom dedenia podnik, ustanoví súd za správcu dedičstva osobu, ktorá má skúsenosť s vedením podniku.
(2) Ak má dedičstvo pripadnúť štátu ako odúmrť, môže súd ustanoviť za správcu dedičstva štát.
(3) Za správcu dedičstva možno ustanoviť iba toho, kto s ustanovením súhlasí.

§ 183
(1) V uznesení o ustanovení správcu dedičstva vymedzí súd rozsah spravovaného majetku a uvedie účel, na ktorý bol správca dedičstva ustanovený.
(2) Správca dedičstva začína výkon správy doručením uznesenia, ktorým bol ustanovený.

§ 184
(1) Správca dedičstva vykonáva úkony nevyhnutné na zachovanie majetkových hodnôt patriacich do dedičstva, a to v rozsahu vymedzenom súdom.
(2) Správca dedičstva je povinný pri výkone funkcie postupovať s odbornou starostlivosťou a zodpovedá za škodu, ktorá vznikla porušením povinností vyplývajúcich z funkcie správcu dedičstva.
(3) Na výzvu súdu správca dedičstva predloží priebežnú správu o svojej činnosti.

§ 185
(1) Z dôležitých dôvodov môže súd uznesením zbaviť správcu dedičstva funkcie; podľa povahy veci môže ustanoviť nového správcu dedičstva.
(2) Správca dedičstva, ktorý bol funkcie zbavený, je povinný riadne informovať nového správcu dedičstva o skutočnostiach potrebných na riadny výkon funkcie správcu dedičstva a odovzdať mu všetky doklady.

§ 186
(1) Funkcia správcu dedičstva zaniká právoplatnosťou uznesenia, ktorým sa konanie končí.
(2) Funkcia správcu dedičstva zaniká právoplatnosťou uznesenia o nariadení likvidácie dedičstva, ak súd nerozhodne, že správca dedičstva vykonáva správu majetku v určenom rozsahu aj počas likvidácie dedičstva. Správca dedičstva však nemôže vykonávať speňažovanie majetku poručiteľa.
(3) Po skončení konania správca dedičstva predloží súdu konečnú správu o svojej činnosti. Súd rozhodne o odmene a náhrade hotových výdavkov správcu dedičstva, ktoré platí dedič, ktorý nadobudol dedičstvo; ak je dedičov niekoľko, platia tieto trovy podľa vzájomného pomeru ceny nadobudnutého dedičstva. V ostatných prípadoch platí tieto trovy štát.

Zastavenie konania

§ 187
(1) Súd konanie zastaví, ak poručiteľ nezanechal žiadny majetok.
(2) Uznesenie o zastavení konania sa doručuje účastníkom, ktorí sú známi a ktorých pobyt je známy.

§ 188
(1) Ak poručiteľ zanechal majetok nepatrnej hodnoty alebo ak majetok poručiteľa nedosahuje výšku primeraných nákladov spojených s pohrebom poručiteľa, môže ho súd vydať tomu, kto sa postaral o pohreb, a konanie o dedičstve zastaviť.
(2) Ak ten, kto sa postaral o pohreb poručiteľa, s prevzatím majetku nesúhlasí alebo ak je sporné, kto sa postaral o pohreb, súd majetok prejedná ako dedičstvo.
(3) Uznesenie podľa odseku 1 sa doručuje účastníkom, ktorí sú známi a ktorých pobyt je známy, a tomu, kto sa postaral o pohreb poručiteľa.

Upovedomenie o dedičskom práve

§ 189
(1) Ak konanie nebolo zastavené, upovedomí súd tých, o ktorých sa možno dôvodne domnievať, že sú dedičmi, o ich dedičskom práve a o možnosti dedičstvo odmietnuť v lehote jedného mesiaca odo dňa, keď súd dediča o práve dedičstvo odmietnuť upovedomil; túto lehotu môže súd z dôležitých dôvodov predĺžiť. Súčasne dedičov poučí o náležitostiach a o účinkoch odmietnutia dedičstva.
(2) Upovedomenie vrátane poučenia podľa odseku 1 vykoná súd ústne do zápisnice alebo ho doručí do vlastných rúk. Doručenie je účinné vtedy, ak písomnosť prevzal dedič alebo jeho zástupca s osobitným splnomocnením na tento úkon; ustanovenie § 111 ods. 3 Civilného sporového poriadku sa nepoužije.
(3) Ak sa súdu nepodarí upovedomenie o dedičskom práve doručiť podľa odseku 2, je súd povinný urobiť všetky úkony potrebné na zistenie skutočného pobytu dediča. Dedič, ktorému sa upovedomenie o dedičskom práve nepodarilo doručiť podľa odseku 2 napriek potrebným šetreniam, sa považuje za dediča, ktorého pobyt nie je známy.

§ 190
(1) Ak nie je známy ten, o kom sa možno dôvodne domnievať, že je poručiteľovým dedičom, alebo ak nie je známy jeho pobyt, súd mu ustanoví procesného opatrovníka. O jeho dedičskom práve ho upovedomí verejnou vyhláškou. Vo verejnej vyhláške ho súd vyzve, aby sa prihlásil na súde alebo u procesného opatrovníka v lehote nie kratšej ako jeden mesiac od zverejnenia verejnej vyhlášky na úradnej tabuli súdu a poučí ho o následkoch, ak sa neprihlási včas.
(2) Verejná vyhláška sa doručí ostatným účastníkom, procesnému opatrovníkovi a zverejní sa na úradnej tabuli súdu, webovej stránke príslušného súdu a webovom sídle Notárskej komory Slovenskej republiky. Verejná vyhláška môže byť zverejnená aj prostredníctvom hromadných oznamovacích prostriedkov.

§ 191
Pojednávanie
(1) Pred vydaním uznesenia o spornom dedičskom práve, uznesenia o vyporiadaní bezpodielového spoluvlastníctva manželov, uznesenia o dedičstve a uznesenia o nariadení likvidácie dedičstva nariadi súd pojednávanie.
(2) Pojednávanie je neverejné.
(3) Na prejednanie dedičstva netreba nariaďovať pojednávanie, ak súd potvrdí jeho nadobudnutie jedinému dedičovi alebo ak dedičstvo pripadne štátu ako odúmrť.

Spor o dedičské právo

§ 192
Ak niekto pred potvrdením nadobudnutia dedičstva tvrdí, že je dedičom, a popiera dedičské právo iného dediča, ktorý dedičstvo neodmietol, ide o spor o dedičské právo.

§ 193
(1) Ak rozhodnutie sporu o dedičskom práve závisí iba na právnom posúdení skutočností, ktoré medzi účastníkmi nie sú sporné, súd uznesením rozhodne, s ktorým účastníkom bude ďalej konať a ktorému účastníkovi účasť v konaní o dedičstve ukončuje.
(2) Uznesenie sa doručuje aj účastníkovi, ktorému sa účasť v konaní ukončuje.
(3) Dedičské právo toho, koho účasť v konaní bola ukončená, nezaniká; v konaní o dedičstve sa však na neho ďalej neprihliada.

§ 194
(1) Ak rozhodnutie o dedičskom práve závisí od zistenia sporných skutočností, odkáže súd uznesením po márnom pokuse o zmier toho z dedičov, ktorého dedičské právo sa javí ako menej pravdepodobné, aby určenie spornej skutočnosti uplatnil žalobou. Na podanie žaloby určí lehotu, ktorá nesmie byť kratšia ako jeden mesiac.
(2) Súd pokračuje v konaní s účastníkmi podľa výsledku sporu.
(3) Ak žaloba nebola podaná v lehote, ak bolo konanie o žalobe zastavené alebo ak bola žaloba odmietnutá, platí, že spor o dedičské právo bol rozhodnutý v neprospech žalobcu.

Vyporiadanie bezpodielového spoluvlastníctva manželov

§ 195
(1) Ak zaniklo manželstvo poručiteľa jeho smrťou alebo vyhlásením za mŕtveho, vyporiada sa bezpodielové spoluvlastníctvo manželov v konaní o dedičstve po poručiteľovi.
(2) Bezpodielové spoluvlastníctvo manželov sa môže vyporiadať dohodou medzi pozostalým manželom a dedičmi, uzavretou písomne alebo ústne do zápisnice, ktorá podlieha schváleniu súdom. Ak nedôjde k dohode, rozhodne o vyporiadaní súd.
(3) Ak sú medzi účastníkmi sporné skutočnosti o rozsahu bezpodielového spoluvlastníctva manželov, na sporný majetok sa neprihliada. Ustanovenie § 198 ods. 2 sa použije primerane.
(4) Dohoda o vyporiadaní bezpodielového spoluvlastníctva manželov alebo rozhodnutie súdu o vyporiadaní obsahuje vymedzenie rozsahu majetku poručiteľa a jeho dlhov s údajom o hodnote majetku a určenie, čo z tohto majetku patrí do dedičstva a čo patrí pozostalému manželovi.
(5) Ak sa pred skončením konania zistí ďalší majetok v bezpodielovom spoluvlastníctve manželov, pri jeho vyporiadaní sa postupuje podľa odseku 2.

§ 196
Ak zaniklo bezpodielové spoluvlastníctvo manželov za života poručiteľa, vyporiada sa podľa § 195, ak toto spoluvlastníctvo nebolo ku dňu smrti poručiteľa vyporiadané a ak sa o jeho vyporiadaní nezačalo za života poručiteľa konanie na súde na základe žaloby.

Majetok a dlhy poručiteľa

§ 197
Súd zistí majetok a dlhy poručiteľa a vykoná ich súpis.

§ 198
(1) Ak sú majetok alebo dlhy medzi účastníkmi sporné, obmedzí sa súd len na zistenie ich spornosti; pri výpočte čistej hodnoty dedičstva na ne neprihliada.
(2) Ustanovenie odseku 1 sa nepoužije, ak bolo o sporných skutočnostiach rozhodnuté právoplatným rozsudkom pred skončením konania o dedičstve.

§ 199
(1) Na návrh dedičov vydá súd uznesenie, v ktorom vyzve veriteľov, aby mu oznámili svoje pohľadávky v lehote, ktorú v uznesení určí a ktorá nesmie byť kratšia ako jeden mesiac.
(2) Uznesenie súd zverejní na úradnej tabuli súdu, na webovej stránke príslušného súdu a webovom sídle Notárskej komory Slovenskej republiky.

§ 200
(1) Na základe súpisu majetku a dlhov poručiteľa súd uznesením určí všeobecnú hodnotu majetku, výšku dlhov a čistú hodnotu dedičstva, prípadne výšku jeho predlženia v čase smrti poručiteľa.
(2) Všeobecnou hodnotou majetku je cena, ktorá by sa mala dosiahnuť na trhu v podmienkach voľnej súťaže pri poctivom predaji, keď kupujúci i predávajúci budú konať s náležitou informovanosťou a opatrnosťou a s predpokladom, že cena nie je ovplyvnená neprimeranou pohnútkou.
(3) Uznesenie podľa odseku 1 možno aj bez návrhu zmeniť, ak sa pred právoplatným skončením konania o dedičstve zistia nové skutočnosti.

§ 201
Dedičia môžu veci patriace do dedičstva počas konania scudziť alebo urobiť iné opatrenia presahujúce rámec obvyklého hospodárenia len so súhlasom súdu.

Skončenie prejednania dedičstva

§ 202
Dedičia a veritelia sa môžu dohodnúť o tom, že predlžené dedičstvo sa prenechá veriteľom na úhradu dlhov. Súd túto dohodu schváli, ak neodporuje osobitnému predpisu; ak dohodu neschváli, pokračuje v konaní po právoplatnosti uznesenia.

§ 203
(1) Súd v uznesení o dedičstve
a) potvrdí nadobudnutie dedičstva jedinému dedičovi,
b) potvrdí, že dedičstvo, ktoré nenadobudol žiadny dedič, pripadlo štátu,
c) schváli dohodu dedičov o vyporiadaní dedičstva; veriteľ poručiteľa je účastníkom dohody, ak sa vyporiadava jeho pohľadávka,
d) schváli dohodu o prenechaní predlženého dedičstva na úhradu dlhov,
e) potvrdí nadobudnutie dedičstva podľa dedičských podielov, ak medzi účastníkmi nedôjde k dohode, alebo vykoná vyporiadanie medzi dedičmi a rozhodne o tom, čo ktorý z dedičov nadobudol,
f) neschváli dohodu o vyporiadaní dedičstva a potvrdí nadobudnutie dedičstva podľa dedičských podielov alebo vykoná vyporiadanie medzi dedičmi a rozhodne o tom, čo ktorý z dedičov nadobudol.
(2) Súčasťou uznesenia podľa odseku 1 môže byť aj uznesenie podľa § 195 a 200.

§ 204
(1) Prejednanie dedičstva je skončené právoplatnosťou uznesenia podľa § 203.
(2) Po skončení prejednania dedičstva súd zruší vykonané zabezpečenie dedičstva, ak k jeho zrušeniu nedošlo už skôr.

Likvidácia dedičstva

§ 205
(1) Ak je dedičstvo predlžené a ak nedôjde k dohode dedičov a veriteľov o jeho prenechaní veriteľom na úhradu dlhov podľa § 202, môže súd aj bez návrhu uznesením nariadiť likvidáciu dedičstva.
(2) Súd nariadi likvidáciu dedičstva aj vtedy, ak štát navrhol likvidáciu nepredlženého dedičstva preto, že veriteľ odmietol prijať na úhradu svojej pohľadávky vec z dedičstva.
(3) O nariadení likvidácie vydá súd uznesenie, v ktorom vyzve veriteľov, aby si prihlásili svoje pohľadávky v lehote, ktorú v uznesení určí, ktorá nesmie byť kratšia ako jeden mesiac s uvedením výšky, právneho dôvodu a spôsobu zabezpečenia, a upozorní ich, že pohľadávky, ktoré nebudú pri likvidácii uspokojené, zaniknú. Toto uznesenie zverejní na úradnej tabuli súdu, na webovej stránke príslušného súdu a na webovom sídle Notárskej komory Slovenskej republiky.
(4) Len čo uznesenie o nariadení likvidácie dedičstva nadobudne právoplatnosť, nepostupuje sa už podľa § 202 až 204.

§ 206
(1) Právoplatnosťou uznesenia o nariadení likvidácie dedičstva sa exekučné konanie na majetok poručiteľa zastavuje.
(2) Ak bola v exekučnom konaní vykonaná dražba nehnuteľnosti a doposiaľ nebolo rozhodnuté o schválení príklepu, rozhodne o schválení príklepu exekučný súd.
(3) Ak bola v exekučnom konaní vykonaná dražba nehnuteľnosti a ak exekučný súd príklep schválil, vydá exekútor výťažok dražby po odpočítaní trov exekúcie súdu konajúcemu o dedičstve.

§ 207
(1) Likvidáciu dedičstva súd vykoná speňažením všetkého poručiteľovho majetku.
(2) Notár je povinný postupovať s náležitou starostlivosťou tak, aby majetok speňažil za cenu, za ktorú sa rovnaký alebo porovnateľný majetok za obdobných podmienok obvykle predáva. Majetok možno speňažiť priamym predajom, dražbou prostredníctvom dražobníka, ponukovým konaním alebo iným vhodným spôsobom. Výťažok speňaženia sa ukladá na osobitný bankový účet zriadený na tento účel notárom.
(3) Pri speňažovaní majetku koná notár vo vlastnom mene. O každom speňažovaní majetku notár informuje účastníkov a prihliada na ich výhodnejšie návrhy na speňažovanie majetku.
(4) Majetok poručiteľa, ktorý sa nepodarilo speňažiť podľa odsekov 1 až 3, pripadá na základe rozhodnutia súdu štátu ku dňu smrti poručiteľa.

§ 208
(1) Súd vykoná rozvrh výťažku speňaženia majetku poručiteľa medzi veriteľov.
(2) Na rozvrh výťažku sa primerane použijú ustanovenia Exekučného poriadku o rozvrhu výťažku z predaja nehnuteľnosti. Poverenie notára sa vzťahuje aj na vydanie tých uznesení, ktoré v konaní o rozvrhu výťažku vydáva exekučný súd.

§ 209
Právoplatným skončením likvidácie zanikajú proti dedičom neuspokojené pohľadávky veriteľov. Ak sa objaví ďalší poručiteľov majetok, rozdelí ho súd veriteľom do výšky ich neuspokojených pohľadávok bez zreteľa na tento zánik. Ak zostane majetkový prebytok, prejedná ho súd ako dedičstvo.

Iné úkony súdu a účastníkov v súvislosti s prejednaním dedičstva

§ 210
Ak sa dodatočne zistí, že poručiteľ žije alebo ak bolo zrušené jeho vyhlásenie za mŕtveho, zruší súd uznesenie o dedičstve podľa § 202 a 203.

§ 211
(1) Ak sa objaví po právoplatnosti uznesenia, ktorým sa konanie o dedičstve skončilo, ďalší poručiteľov majetok, prípadne aj dlh, súd na návrh vykoná o tomto majetku dodatočné konanie o dedičstve. Ak sa objaví iba dlh poručiteľa, dodatočné konanie o dedičstve sa nevykoná.
(2) V odôvodnených prípadoch, najmä na podnet súdu, notára, štátneho orgánu alebo orgánu územnej samosprávy môže súd o majetku uvedenom v odseku 1 začať konanie aj bez návrhu.
(3) Súd dodatočné konanie o dedičstve zastaví, ak majetok označený v návrhu nebol vo vlastníctve poručiteľa.

§ 212
(1) Nezaradenie majetku alebo dlhov, ktoré boli medzi účastníkmi sporné, do dedičstva nebráni účastníkom, aby sa domáhali svojho práva žalobou.
(2) Skončenie konania o dedičstve nebráni tomu, kto nebol účastníkom konania o dedičstve, aby sa domáhal svojho práva žalobou okrem prípadu, keď sa vykonala likvidácia dedičstva.

§ 213
(1) Ak prejednanie dedičstva nepatrí do právomoci súdu Slovenskej republiky, vykoná súd predbežné vyšetrenie a vydá účastníkom na ich žiadosť úradné potvrdenie o výsledku tohto vyšetrenia.
(2) Ak sa má majetok vydať do cudziny, upovedomí o tom súd tuzemských dedičov a veriteľov oznámením, ktoré sa zverejní na čas jedného mesiaca na úradnej tabuli súdu, webovej stránke príslušného súdu a webovom sídle Notárskej komory Slovenskej republiky; známym účastníkom sa toto oznámenie doručí.

Európske osvedčenie o dedičstve

§ 214
Orgánom štátu pôvodu s právomocou vydať európske osvedčenie o dedičstve je notár poverený súdom na konanie o dedičstve. Po skončení konania o dedičstve je ním notár, ktorý bol poverený na konanie o dedičstve. Ak takého notára niet, poverí súd na konanie o žiadosti o vydanie európskeho osvedčenia o dedičstve notára spôsobom podľa § 162.

§ 215
(1) Ak notár na základe žiadosti vydá európske osvedčenie o dedičstve, zaregistruje ho v Notárskom centrálnom registri listín.
(2) Ak nie sú splnené podmienky na vydanie európskeho osvedčenia o dedičstve, notár o tom bezodkladne upovedomí žiadateľa. V upovedomení uvedie dôvody nevydania európskeho osvedčenia o dedičstve.

§ 216
(1) Osoba oprávnená podľa osobitného predpisu môže navrhnúť, aby súd určil, že vydané európske osvedčenie o dedičstve nezodpovedá skutočnosti.
(2) Osoba oprávnená podľa osobitného predpisu môže navrhnúť, aby súd určil, že odmietnutie vydať európske osvedčenie o dedičstve bolo nedôvodné.

§ 217
Notár upovedomí osoby oprávnené podľa osobitného predpisu o
a) oprave, zmene alebo odvolaní európskeho osvedčenia o dedičstve,
b) pozastavení účinkov európskeho osvedčenia o dedičstve,
c) nevyhovení žiadosti o opravu, zmenu, odvolanie alebo pozastavenie účinkov európskeho osvedčenia o dedičstve a o dôvodoch nevyhovenia.

§ 218
(1) Osoba oprávnená podľa osobitného predpisu môže navrhnúť, aby súd určil, že oprava, zmena alebo odvolanie európskeho osvedčenia o dedičstve alebo pozastavenie jeho účinkov, je nedôvodné.
(2) Osoba oprávnená podľa osobitného predpisu môže navrhnúť, aby súd určil, že nevyhovenie žiadosti o opravu, zmenu alebo odvolanie európskeho osvedčenia o dedičstve alebo o pozastavenie jeho účinkov bolo nedôvodné.

§ 219
(1) O návrhoch podľa § 216 a 218 rozhoduje súd uznesením. Odvolanie proti tomuto uzneseniu je prípustné.
(2) Návrh podľa § 216 a 218 je opravným prostriedkom podľa osobitného predpisu.

TRETIA HLAVA
Konania v niektorých statusových veciach fyzických osôb

PRVÝ DIEL
Konanie o vyhlásenie za mŕtveho

§ 220
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie o vyhlásenie za mŕtveho je miestne príslušný všeobecný súd toho, kto má byť vyhlásený za mŕtveho.

§ 221
(1) Návrh na začatie konania môže podať ten, kto má na veci právny záujem.
(2) Konanie začne súd aj bez návrhu, ak domnelú smrť fyzickej osoby nemožno preukázať predpísanou prehliadkou mŕtveho tela.

§ 222
Súd ustanoví procesného opatrovníka fyzickej osobe, ktorá má byť vyhlásená za mŕtvu.

§ 223
(1) Súd môže rozhodnúť bez nariadenia pojednávania.
(2) Ak súd zistí, že nie sú splnené predpoklady na vyhlásenie za mŕtveho, uznesením konanie zastaví.

§ 224
(1) Ak je isté, že fyzická osoba nežije, súd vyhlási fyzickú osobu za mŕtvu.
(2) Vo výroku rozsudku súd uvedie presnú identifikáciu fyzickej osoby a deň jej smrti.

§ 225
(1) Ak je vzhľadom na všetky okolnosti pravdepodobné, že fyzická osoba nežije, súd vydá verejnú vyhlášku, ktorou vyzve toho, kto má byť vyhlásený za mŕtveho, aby sa prihlásil do jedného roka.
(2) Súd vo verejnej vyhláške vyzve každého, kto má o fyzickej osobe správy, aby ich podal súdu alebo procesnému opatrovníkovi.
(3) Súd vo verejnej vyhláške uvedie podstatné okolnosti prípadu a poučenie, že po márnom uplynutí lehoty môže byť fyzická osoba vyhlásená za mŕtvu.

§ 226
(1) Súd verejnú vyhlášku zverejní na úradnej tabuli súdu a na webovej stránke príslušného súdu.
(2) Výzvu, ktorá je obsahom verejnej vyhlášky, môže súd zverejniť aj iným spôsobom.

§ 227
Súd podľa okolností prípadu vykoná úkony potrebné na zistenie, či je fyzická osoba nažive.

§ 228
(1) Ak aj po uplynutí lehoty podľa § 225 ods. 1 je vzhľadom na všetky okolnosti pravdepodobné, že fyzická osoba nežije, súd vyhlási fyzickú osobu za mŕtvu.
(2) Vo výroku rozsudku súd uvedie presnú identifikáciu fyzickej osoby a deň predpokladanej smrti, prípadne deň, ktorý fyzická osoba pravdepodobne neprežila.

Zmena a zrušenie rozsudku

§ 229
Ak ten, kto bol vyhlásený za mŕtveho, zomrel v iný deň, ako je uvedený v rozsudku, súd aj bez návrhu vydá rozsudok, ktorým vykoná opravu.

§ 230
Ak sa zistí, že ten, kto bol vyhlásený za mŕtveho, je nažive, súd aj bez návrhu začne konanie a vydá rozsudok, ktorým rozhodnutie o vyhlásení za mŕtveho zruší.

DRUHÝ DIEL
Konanie o spôsobilosti na právne úkony

§ 231
V konaní o spôsobilosti na právne úkony súd rozhoduje o
a) obmedzení spôsobilosti fyzickej osoby na právne úkony,
b) zmene obmedzenia spôsobilosti fyzickej osoby na právne úkony,
c) navrátení spôsobilosti fyzickej osoby na právne úkony.

§ 232
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie o spôsobilosti na právne úkony je miestne príslušný súd, v ktorého obvode má bydlisko ten, o koho spôsobilosti sa koná.

§ 233
(1) Návrh na začatie konania môže podať blízka osoba, poskytovateľ zdravotnej starostlivosti, poskytovateľ sociálnych služieb alebo ten, kto má na veci právny záujem.
(2) Návrh na začatie konania môže podať aj ten, o koho spôsobilosti sa má konať.

§ 234
Návrh na začatie konania musí obsahovať okrem všeobecných náležitostí podania opísanie skutočností odôvodňujúcich zásah do spôsobilosti fyzickej osoby na právne úkony a zdôvodnenie, že iné menej obmedzujúce opatrenia nie sú možné alebo opísanie skutočností odôvodňujúcich zmenu obmedzenia spôsobilosti na právne úkony alebo skutočností odôvodňujúcich navrátenie spôsobilosti na právne úkony.

§ 235
(1) Ak návrh na začatie konania podáva ten, kto má na veci právny záujem, je náležitosťou návrhu aj opísanie skutočností odôvodňujúcich oprávnenie na podanie návrhu.
(2) Súd môže navrhovateľovi podľa odseku 1 alebo navrhovateľovi, ktorým je blízka osoba, uložiť, aby v lehote, ktorú mu určí, predložil lekársku správu o zdravotnom stave osoby, o ktorej spôsobilosti sa koná.
(3) Ak navrhovateľ správu v lehote podľa odseku 2 nepredloží, súd konanie zastaví.

§ 236
Účastníkmi konania o spôsobilosti na právne úkony sú navrhovateľ a ten, o koho spôsobilosti na právne úkony sa koná.

§ 237
Blízka osoba alebo ten, kto osvedčí právny záujem, môže navrhnúť, aby ho súd pribral ako účastníka do konania. Súd návrhu vyhovie, ak to považuje pre vedenie konania a pre ochranu dotknutých práv za účelné.

§ 238
Súd podľa okolností prípadu zváži, či je o začatí konania potrebné informovať blízku osobu alebo orgán sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately.

§ 239
Ten, o koho spôsobilosti sa koná, má v konaní spôsobilosť samostatne konať pred súdom v plnom rozsahu.

§ 240
(1) Súd ustanoví procesného opatrovníka tomu, o koho spôsobilosti sa koná, ak nemá zákonného zástupcu.
(2) Ak sú procesné úkony zákonného zástupcu alebo procesného opatrovníka v rozpore s procesnými úkonmi osoby, o ktorej spôsobilosti sa koná, alebo v rozpore s procesnými úkonmi zástupcu, ktorého si táto osoba zvolí, posúdi súd, ktorý procesný úkon je v záujme tejto osoby.
(3) Rozhodnutie vo veci samej súd okrem zákonného zástupcu alebo procesného opatrovníka doručí aj osobe, o ktorej spôsobilosti sa koná. Osoba, o ktorej spôsobilosti sa koná, môže požiadať, aby jej súd doručoval všetky písomnosti v konaní.

§ 241
(1) Súd poučí osobu, o ktorej spôsobilosti sa koná, o jej procesných právach a povinnostiach, najmä o práve zvoliť si zástupcu.
(2) Poučenie podľa odseku 1 súd uskutoční spôsobom, ktorý zohľadňuje zdravotný stav osoby, o ktorej spôsobilosti sa koná.

§ 242
Osoba, o ktorej spôsobilosti sa koná, môže požiadať, aby sa zúčastňoval konania jej dôverník, ktorý nie je jej zástupcom. O tejto možnosti ju súd poučí.

§ 243
(1) Súd vyslúchne osobu, o ktorej spôsobilosti sa koná.
(2) Súd výsluch uskutoční spôsobom, ktorý je vhodný a primeraný s ohľadom na zdravotný stav. Ak je výsluch na ujmu zdravotného stavu, možno od výsluchu upustiť. Súd v takom prípade osobu, o ktorej spôsobilosti sa koná, vzhliadne.
(3) Ak o to požiada osoba, o ktorej spôsobilosti sa koná, vyslúchne ju súd vždy.

§ 244
Súd v konaní ustanoví a vyslúchne znalca.

§ 245
Na návrh znalca môže súd nariadiť, aby osoba, o ktorej spôsobilosti sa koná, bola najviac na štyri týždne umiestnená v zdravotníckom zariadení ústavnej zdravotnej starostlivosti (ďalej len „zdravotnícke zariadenie“), ak je to nevyhnutne potrebné na vyšetrenie jej zdravotného stavu.

§ 246
Od znaleckého dokazovania možno upustiť, ak súd na zistenie skutočného stavu veci považuje za postačujúce vyslúchnuť ošetrujúceho lekára.

Rozhodnutie o spôsobilosti na právne úkony

§ 247
(1) Ak nie sú splnené podmienky na obmedzenie spôsobilosti, zmenu obmedzenia spôsobilosti alebo navrátenie spôsobilosti, súd konanie zastaví.
(2) Ak sa konanie o zmenu obmedzenia spôsobilosti alebo o navrátenie spôsobilosti začalo na návrh osoby, o ktorej spôsobilosti sa koná, môže súd rozhodnúť, že ďalší takýto návrh môže podať najskôr po uplynutí šiestich mesiacov, ak zlepšenie alebo zmenu zdravotného stavu nemožno očakávať.

§ 248
(1) Konanie o obmedzení spôsobilosti na právne úkony je spojené s konaním o ustanovení opatrovníka podľa § 272 až 277.
(2) Ak súd rozhodne o obmedzení spôsobilosti na právne úkony, vo výroku rozsudku vymedzí rozsah, v akom spôsobilosť osoby na právne úkony obmedzil, a ustanoví jej opatrovníka.

§ 249
(1) Ak sú dôvody na zmenu obmedzenia spôsobilosti na právne úkony alebo na navrátenie spôsobilosti na právne úkony, súd rozsudkom skôr vydaný rozsudok zmení alebo zruší.
(2) Súd rozsudok zruší aj vtedy, ak zistí, že na obmedzenie spôsobilosti na právne úkony neboli dôvody.

§ 250
(1) Súd zabezpečí uloženie rozsudku o spôsobilosti na právne úkony v Notárskom centrálnom registri listín.
(2) Uloženie cudzieho súdneho rozhodnutia o spôsobilosti na právne úkony zabezpečí súd, ktorý rozhodol o uznaní tohto cudzieho súdneho rozhodnutia. Ak cudzie súdne rozhodnutie o spôsobilosti na právne úkony nevyžaduje uznanie osobitným rozhodnutím, zabezpečí uloženie tohto cudzieho súdneho rozhodnutia po preskúmaní podmienok uznania takéhoto rozhodnutia súd na návrh opatrovníka osoby, ktorej sa cudzie súdne rozhodnutie týka.

§ 251
Trovy konania
(1) Trovy dôkazov platí štát.
(2) Ten, kto podá zjavne bezdôvodný návrh na začatie konania o spôsobilosti na právne úkony, je povinný nahradiť ujmu, ktorá vznikla osobe, o ktorej spôsobilosti sa konalo, jej zástupcovi alebo štátu.

TRETÍ DIEL
Konanie o prípustnosti prevzatia a držania v zdravotníckom zariadení

§ 252
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie o prípustnosti prevzatia a držania v zdravotníckom zariadení je miestne príslušný súd, v ktorého obvode je toto zdravotnícke zariadenie.

§ 253
(1) Zdravotnícke zariadenie, v ktorom je osoba umiestnená z dôvodov uvedených v osobitnom predpise (ďalej len „umiestnený“), je povinné oznámiť súdu do 24 hodín prevzatie umiestneného bez jeho informovaného súhlasu. Oznamovaciu povinnosť má zdravotnícke zariadenie aj vtedy, ak umiestnený svoj informovaný súhlas odvolá, a to do 24 hodín od odvolania informovaného súhlasu.
(2) Ak je umiestnený, ktorý bol prijatý do zdravotníckeho zariadenia s informovaným súhlasom, obmedzený vo voľnom pohybe alebo styku s vonkajším svetom, je toto zdravotnícke zariadenie povinné urobiť oznámenie podľa odseku 1 do 24 hodín od takého obmedzenia.

§ 254
(1) Návrh na začatie konania môže podať umiestnený.
(2) Súd začne konanie bez návrhu na základe oznámenia zdravotníckeho zariadenia podľa § 253, ak sa konanie nezačalo už skôr na návrh.

§ 255
(1) Účastníkom konania o prípustnosti prevzatia a držania v zdravotníckom zariadení je umiestnený a zdravotnícke zariadenie.
(2) Blízka osoba môže navrhnúť, aby ju súd pribral ako účastníka do konania. Súd návrhu vyhovie, ak to považuje pre vedenie konania a ochranu umiestneného za účelné.

§ 256
Súd môže ustanoviť procesného opatrovníka umiestnenému aj vtedy, ak to považuje za potrebné na ochranu jeho záujmov, najmä ak má pochybnosti, či má umiestnený spôsobilosť na právne úkony v plnom rozsahu.

§ 257
(1) Ak je umiestnený plnoletý, má v konaní spôsobilosť samostatne konať pred súdom v plnom rozsahu aj vtedy, ak nemá spôsobilosť na právne úkony v plnom rozsahu.
(2) Ak sú procesné úkony zákonného zástupcu alebo procesného opatrovníka v rozpore s procesnými úkonmi umiestneného alebo v rozpore s procesnými úkonmi zástupcu, ktorého si umiestnený zvolí, posúdi súd, ktorý procesný úkon je v záujme umiestneného.
(3) Rozhodnutie vo veci samej súd okrem zákonného zástupcu alebo procesného opatrovníka doručí aj umiestnenému. Umiestnený môže požiadať, aby mu súd doručoval všetky písomnosti v konaní.

§ 258
(1) Umiestneného súd poučí o jeho procesných právach a povinnostiach, najmä o práve zvoliť si zástupcu.
(2) Poučenie podľa odseku 1 súd uskutoční spôsobom, ktorý zohľadňuje zdravotný stav umiestneného.

§ 259
Umiestnený môže požiadať, aby sa zúčastňoval konania jeho dôverník, ktorý nie je jeho zástupcom. O tejto možnosti ho súd poučí.

§ 260
(1) Súd umiestneného vyslúchne.
(2) Výsluch umiestneného súd uskutoční spôsobom, ktorý je vhodný a primeraný s ohľadom na zdravotný stav. Ak je výsluch na ujmu zdravotného stavu, možno od výsluchu upustiť. Súd v takom prípade umiestneného vzhliadne.
(3) Ak o to požiada umiestnený, vyslúchne ho súd vždy.

§ 261
Súd sa oboznámi s názorom ošetrujúceho lekára, prípadne ďalších osôb, ktoré môžu objasniť stav veci, a so zdravotnou dokumentáciou umiestneného.

§ 262
(1) Súd rozhodne o prípustnosti prevzatia do zdravotníckeho zariadenia uznesením bez nariadenia pojednávania.
(2) Súd vydá uznesenie do piatich dní od obmedzenia osobnej slobody umiestneného.
(3) Súd doručí uznesenie umiestnenému v zdravotníckom zariadení do 24 hodín od jeho vydania, najneskôr však do piatich dní od obmedzenia osobnej slobody.

§ 263
Zdravotnícke zariadenie umiestneného okamžite prepustí, ak súd rozhodol, že prevzatie do zdravotníckeho zariadenia bolo neprípustné.

§ 264
Zdravotnícke zariadenie je vždy oprávnené umiestneného prepustiť, a to aj keď súd rozhodol, že prevzatie do zdravotníckeho zariadenia bolo prípustné.

§ 265
Po právoplatnosti uznesenia, ktorým súd vyslovil, že prevzatie umiestneného do zdravotníckeho zariadenia bolo prípustné, pokračuje súd v konaní o prípustnosti držania v zdravotníckom zariadení.

§ 266
(1) Súd na prejednanie veci nariadi pojednávanie.
(2) Súd nariadi znalecké dokazovanie a vyslúchne znalca. Za znalca nemôže súd ustanoviť lekára zdravotníckeho zariadenia, v ktorom sa umiestnený nachádza. Od znaleckého dokazovania možno upustiť, ak súd s ohľadom na vykonané dokazovanie má za to, že ďalšie držanie umiestneného v zdravotníckom zariadení je neprípustné.
(3) Pri výsluchu umiestneného súd postupuje podľa § 260.

§ 267
Uznesenie o prípustnosti držania v zdravotníckom zariadení musí byť vydané do troch mesiacov od právoplatnosti uznesenia o prípustnosti prevzatia do zdravotníckeho zariadenia.

§ 268
Zdravotnícke zariadenie umiestneného okamžite prepustí, ak súd rozhodol, že držanie v zdravotníckom zariadení je neprípustné.

§ 269
(1) Najneskôr do uplynutia lehoty jedného roka od právoplatnosti uznesenia, ktorým súd vyslovil, že držanie v zdravotníckom zariadení je prípustné, súd rozhodne o začatí konania o prípustnosti ďalšieho držania v zdravotníckom zariadení za predpokladu, že umiestnenie trvá a toto konanie sa nezačalo už skôr na návrh.
(2) V konaní o prípustnosti ďalšieho držania v zdravotníckom zariadení podľa odseku 1 súd postupuje podľa § 252, 255 až 260, 264, 266 a 268.

§ 270
(1) Umiestnený, jeho zvolený zástupca, jeho zákonný zástupca alebo blízka osoba môžu podať návrh na začatie konania o prípustnosti ďalšieho držania v zdravotníckom zariadení aj pred uplynutím lehoty podľa § 269 ods. 1.
(2) V konaní o prípustnosti ďalšieho držania v zdravotníckom zariadení podľa odseku 1 súd postupuje podľa § 252, 255 až 260, 264, 266 a 268.
(3) Ak súd rozhodne, že ďalšie držanie v zdravotníckom zariadení je prípustné, môže vysloviť, že nový návrh možno podať najskôr po uplynutí lehoty troch mesiacov.

§ 271
Trovy dôkazov platí štát.

ŠTVRTÝ DIEL
Konanie o ustanovení opatrovníka

§ 272
Súd ustanoví opatrovníka fyzickej osobe, ak tak ustanovuje osobitný predpis.

§ 273
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie o ustanovení opatrovníka je miestne príslušný súd, v ktorého obvode má fyzická osoba bydlisko; ak takýto súd nie je, súd, v ktorého obvode má fyzická osoba majetok.

§ 274
(1) Súd rozhoduje uznesením.
(2) V uznesení, ktorým ustanovuje opatrovníka, súd vymedzí rozsah opatrovníckych práv a povinností v súlade s účelom, na ktorý bol opatrovník ustanovený.

§ 275
Súdom ustanovený opatrovník vykonáva svoje práva a povinnosti riadne a dbá na pokyny súdu.

§ 276
Súd odvolá opatrovníka z výkonu funkcie na jeho návrh.

§ 277
(1) Súd dohliada na spôsob výkonu funkcie opatrovníka.
(2) Súd opatrovníka odvolá, ak stratí spôsobilosť na výkon funkcie, porušuje povinnosti, zneužíva svoje práva alebo z iných vážnych dôvodov.

ŠTVRTÁ HLAVA
Konania vo veciach obchodného registra

§ 278
Konaniami vo veciach obchodného registra sú
a) konanie o zápise údajov do obchodného registra (ďalej len „konanie o zápise údajov“),
b) konanie o zosúladenie údajov v obchodnom registri so skutočným právnym stavom (ďalej len „konanie o zosúladenie údajov“),
c) konanie o zrušenie zápisu údajov do obchodného registra (ďalej len „konanie o zrušenie zápisu údajov“).

§ 279
(1) Na konania vo veciach obchodného registra je kauzálne príslušný registrový súd, ak osobitný predpis neustanovuje inak.
(2) Registrovým súdom je okresný súd, ktorý je príslušný viesť obchodný register. Obchodný register vedie okresný súd v sídle kraja.
(3) Obchodný register pre obvod Krajského súdu v
a) Bratislave vedie Okresný súd Bratislava I,
b) Trnave vedie Okresný súd Trnava,
c) Trenčíne vedie Okresný súd Trenčín,
d) Nitre vedie Okresný súd Nitra,
e) Žiline vedie Okresný súd Žilina,
f) Banskej Bystrici vedie Okresný súd Banská Bystrica,
g) Prešove vedie Okresný súd Prešov,
h) Košiciach vedie Okresný súd Košice I.

§ 280
Miestnu príslušnosť vo veciach obchodného registra upravuje osobitný predpis.

§ 281
Zápisom údajov do obchodného registra sa rozumie aj zápis zmeny údajov a výmaz zapísaných údajov.

Niektoré ustanovenia o konaní o zápise údajov

§ 282
(1) Ak registrový súd v konaní o zápise údajov do obchodného registra odmietne vykonať zápis, môže navrhovateľ podať námietky proti odmietnutiu vykonania zápisu.
(2) V námietkach môže navrhovateľ odstrániť nedostatky, najmä doplniť chýbajúce údaje alebo opraviť nesprávne údaje, pre ktoré bolo vykonanie zápisu odmietnuté.

§ 283
Námietky sa podávajú na registrovom súde do 15 dní odo dňa vydania alebo doručenia oznámenia o odmietnutí vykonania zápisu.

§ 283a
Námietky sa podávajú výlučne v elektronickej podobe. Námietky musia byť registrovému súdu podané elektronickými prostriedkami prostredníctvom elektronického formulára zverejneného na ústrednom portáli verejnej správy podľa osobitného zákona alebo na špecializovanom portáli podľa osobitného zákona a autorizované navrhovateľom podľa osobitného zákona, inak na námietky registrový súd neprihliada. Námietky sa podávajú spolu s prílohami v elektronickej podobe, inak na ne registrový súd neprihliada.

§ 284
Späťvzatie námietok sa nepripúšťa.

§ 285
(1) O námietkach rozhoduje registrový súd bez nariadenia pojednávania v lehote desiatich pracovných dní od ich doručenia. Odmietnutie vykonania zápisu preskúma súd len z hľadiska splnenia podmienok podľa osobitného predpisu.
(2) Ak registrový súd námietkam vyhovie, vykoná zápis. Ak návrh na zápis obsahuje deň, ku ktorému má byť navrhovaný údaj zapísaný, zapíše sa navrhovaný údaj k tomuto dňu. Ak registrový súd vykonáva zápis neskôr alebo ak návrh na zápis neobsahuje deň, ku ktorému má byť navrhovaný údaj zapísaný, zapíše sa navrhovaný údaj ku dňu nasledujúcemu po dni vykonania zápisu.
(3) O vykonaní zápisu registrový súd vydá potvrdenie, ktoré bezodkladne odošle navrhovateľovi. V potvrdení uvedie obsah vykonaného zápisu. Po zápise vydá registrový súd výpis z obchodného registra, ktorý bezodkladne odošle navrhovateľovi. Námietky proti vykonaniu zápisu nie sú prípustné.

§ 286
(1) Registrový súd námietky zamietne, ak nie sú splnené podmienky na vykonanie zápisu.
(2) O zamietnutí námietok sa rozhoduje uznesením. Proti tomuto uzneseniu je prípustné odvolanie.

§ 287
(1) O námietkach rozhoduje sudca okrem prípadu podľa odseku 2.
(2) Súdny úradník vykoná zápis, ak navrhovateľ podal námietky, odstránil nedostatky, ktoré boli dôvodom na odmietnutie vykonania zápisu, a ak sú splnené všetky podmienky na vykonanie zápisu podľa osobitného predpisu.

Konanie o zosúladenie údajov

§ 289
Konaním o zosúladenie údajov sa má dosiahnuť zhoda zápisu v obchodnom registri so skutočným právnym stavom inak, ako na základe návrhu na zápis údajov do obchodného registra.

§ 290
(1) Návrh na začatie konania o zosúladenie údajov môže podať každý, kto má právny záujem na správnosti údajov zapísaných v obchodnom registri alebo každý, koho sa zapísané údaje týkajú, najmä spoločník zapísanej osoby alebo člen štatutárneho orgánu zapísanej osoby.
(2) Zapísaná osoba nie je oprávnená na podanie návrhu na začatie konania o zosúladenie údajov. Podanie zapísanej osoby, ktorého obsahom je návrh na zápis, posúdi registrový súd vždy ako návrh na zápis údajov do obchodného registra.

§ 291
(1) Ak sa konanie o zosúladenie údajov začína bez návrhu, registrový súd v uznesení o začatí konania uvedie, aké údaje majú byť do obchodného registra zapísané.
(2) Súdy a iné orgány vždy upozornia registrový súd na nezhodu medzi skutočným právnym stavom a stavom zápisu v obchodnom registri, ak tieto skutočnosti zistia pri svojej činnosti.

§ 292
Účastníci
(1) Účastníkmi konania o zosúladenie údajov sú navrhovateľ, zapísaná osoba a osoba, ktorej údaje majú byť do obchodného registra zapísané alebo z obchodného registra vymazané.
(2) Každý, kto osvedčí právny záujem, môže navrhnúť, aby ho registrový súd pribral ako účastníka do konania. Registrový súd o tom vydá uznesenie.

§ 293
(1) Súd môže spojiť na spoločné konanie veci, ktoré sa týkajú tej istej zapísanej osoby.
(2) V záujme hospodárnosti konania môže súd vylúčiť na samostatné konanie veci, ktoré sa týkajú tej istej zapísanej osoby.

§ 294
(1) Návrh na začatie konania alebo uznesenie o začatí konania doručí registrový súd účastníkom a vyzve ich, aby sa vyjadrili, či s vykonaním zápisu údajov do obchodného registra súhlasia, alebo aby uviedli skutkové tvrdenia alebo právne dôvody, ktoré bránia vykonaniu zápisu.
(2) Registrový súd nepostupuje podľa odseku 1, ak je predmetom konania oprava chýb v písaní a počítaní alebo iných zrejmých nesprávností.

§ 295
(1) Registrový súd nariadi pojednávanie, ak sú skutkové tvrdenia medzi účastníkmi sporné.
(2) Registrový súd môže nariadiť pojednávanie aj vtedy, ak to považuje za potrebné.

§ 296
Prerušenie konania
(1) Registrový súd môže konanie o zosúladenie údajov prerušiť aj vtedy, ak prebieha konanie o žalobe o neplatnosť uznesenia valného zhromaždenia obchodnej spoločnosti podľa predpisov obchodného práva alebo konanie o žalobe o neplatnosť uznesenia členskej schôdze družstva podľa predpisov obchodného práva a ak takáto žaloba nie je zjavne bezdôvodná.
(2) S výnimkou uvedenou v odseku 1 konanie o zosúladenie údajov nemožno prerušiť z dôvodu, že prebieha iné súdne konanie, ktorého predmetom sú skutkové alebo právne otázky, ktoré by mohli mať význam ako otázka predbežná.

§ 297
(1) Súd rozhoduje uznesením.
(2) Zápis údajov do obchodného registra vykoná registrový súd v deň vydania uznesenia.

§ 298
(1) Ak registrový súd rozhodne o vykonaní zápisu do obchodného registra, súčasne uloží pokutu podľa osobitného predpisu, ak už o nej nerozhodol skôr.
(2) Ak registrový súd rozhodne o vykonaní zápisu do obchodného registra, súčasne uloží zapísanej osobe zaplatiť súdny poplatok vo výške, v ktorej by zapísaná osoba bola povinná zaplatiť súdny poplatok za návrh na zápis údajov do obchodného registra.

Konanie o zrušenie zápisu údajov

§ 299
(1) Každý, kto má právny záujem na správnosti údajov zapísaných v obchodnom registri, alebo každý, koho sa zapísané údaje týkajú, najmä zapísaná osoba, spoločník zapísanej osoby alebo člen štatutárneho orgánu zapísanej osoby, môže navrhnúť, aby registrový súd zrušil zápis do obchodného registra.
(2) Návrh na zrušenie zápisu údajov do obchodného registra treba odôvodniť tým, že skutkové a právne predpoklady na vykonanie zápisu neboli splnené.
(3) Konanie o zrušenie zápisu údajov sa začína na návrh.

§ 300
Zápis údajov do obchodného registra, na základe ktorého vznikla právnická osoba, alebo zápis, na základe ktorého došlo k zlúčeniu, splynutiu alebo rozdeleniu právnickej osoby, nemožno zrušiť.

§ 301
Účastníci
(1) Účastníkom konania o zrušenie zápisu údajov do obchodného registra je navrhovateľ, zapísaná osoba a osoba, ktorej údajov sa návrh týka.
(2) Každý, kto osvedčí právny záujem, môže navrhnúť, aby ho registrový súd pribral ako účastníka do konania. Registrový súd o tom vydá uznesenie.

§ 302
Ustanovenia § 293 až 296 sa použijú na konanie o zrušení zápisu údajov primerane.

§ 303
(1) Súd rozhoduje uznesením.
(2) Registrový súd zruší zápis údajov do obchodného registra bezodkladne potom, čo uznesenie, ktorým sa návrhu vyhovelo, nadobudne právoplatnosť. Pri zapísanej osobe sa v obchodnom registri poznamená, že zápis bol zrušený, pretože skutkové a právne predpoklady pre vykonanie zápisu neboli splnené.

PIATA HLAVA
Konania v niektorých veciach právnických osôb

§ 304
Konaním v niektorých veciach právnických osôb je konanie o
a) zrušení právnickej osoby,
b) ustanovení likvidátora, jeho odvolaní a nahradení inou osobou, ako aj rozhodovanie o odmene likvidátora v prípadoch, keď bol ustanovený súdom,
c) nariadení dodatočnej likvidácie majetku právnickej osoby,
d) návrhu na vyhlásenie uznesenia členskej schôdze družstva o rozdelení likvidačného zostatku za neplatné,
e) neplatnosti obchodnej spoločnosti,
f) vymenovaní nezávislého experta na posúdenie návrhu zmluvy o splynutí, zmluvy o zlúčení alebo projektu rozdelenia obchodnej spoločnosti,
g) poverení zvolať valné zhromaždenie,
h) poskytnutí informácie podľa predpisov obchodného práva,
i) práve akcionára na primeraný peňažný doplatok,
j) preskúmanie návrhu zmluvy určujúcej nový výmenný pomer akcií,
k) preskúmanie návrhu zmluvy o odkúpení akcií.

§ 305
(1) Na konanie v niektorých veciach právnických osôb je kauzálne príslušný registrový súd.
(2) Na konanie je miestne príslušný registrový súd podľa adresy sídla právnickej osoby.

§ 306
Konanie podľa § 304 písm. c) až k) sa začína len na návrh.

§ 307
(1) Súd nariadi pojednávanie, ak sú skutkové tvrdenia medzi účastníkmi sporné.
(2) Súd môže nariadiť pojednávanie aj vtedy, ak to považuje za potrebné.

§ 308
Súd rozhoduje uznesením.

Konanie o zrušení právnickej osoby

§ 309
Konanie o zrušení obchodnej spoločnosti na návrh
Na konanie o zrušení obchodnej spoločnosti, ktoré možno začať len na návrh, sa použijú ustanovenia Civilného sporového poriadku. Účastníkmi konania sú žalobca a obchodná spoločnosť, ktorá má byť zrušená. Ak je na súd podaných viac návrhov, súd ich spojí na spoločné konanie.

Konanie o zrušení obchodnej spoločnosti alebo družstva

§ 309a
V konaniach o zrušení obchodnej spoločnosti alebo družstva (ďalej len „spoločnosť“), ktoré možno začať aj bez návrhu, je účastníkom konania iba spoločnosť.

§ 309b
Oznámenie o začatí konania o zrušení spoločnosti
(1) Ak je dôvod na zrušenie spoločnosti podľa osobitného predpisu, súd spoločnosti doručí oznámenie o začatí konania o zrušení spoločnosti, ktoré obsahuje označenie registrového súdu, ktorý vydal oznámenie o začatí konania o zrušení spoločnosti, a označenie dôvodu pre začatie konania o zrušení spoločnosti.
(2) Ak je dôvod na zrušenie spoločnosti odstrániteľný, oznámenie o začatí konania o zrušení spoločnosti obsahuje aj výzvu na odstránenie dôvodu, pre ktorý sa začalo konanie o zrušení spoločnosti, a spôsob osvedčenia odstránenia dôvodu na zrušenie spoločnosti spolu s určením lehoty na odstránenie dôvodu na zrušenie spoločnosti v trvaní 90 dní, ktorá začína plynúť od doručenia výzvy spoločnosti. Ak dôvod na zrušenie spoločnosti nie je odstrániteľný, oznámenie o začatí konania o zrušení spoločnosti obsahuje výzvu na vyjadrenie sa k dôvodu na zrušenie spoločnosti.
(3) Konanie o zrušení spoločnosti je začaté doručením oznámenia o začatí konania o zrušení spoločnosti. Začatie konania o zrušení spoločnosti súd poznamená v obchodnom registri.
(4) Oznámenie o začatí konania o zrušení spoločnosti s poznamenaním o začatí konania o zrušení spoločnosti v obchodnom registri možno uskutočniť aj automatizovane prostredníctvom programových a technických prostriedkov schválených Ministerstvom spravodlivosti Slovenskej republiky na základe údajov z obchodného registra a iných registrov vedených orgánmi verejnej moci.
(5) Súd lehotu podľa odseku 2 primerane predĺži, ak zistí, že odstránenie dôvodu na zrušenie spoločnosti závisí od výsledku iného konania.
(6) Na žiadosť spoločnosti súd lehotu podľa odseku 2 predĺži o 90 dní, a to aj opakovane. O predĺžení lehoty súd spoločnosť upovedomí.

§ 309c
Osvedčenie odstránenia dôvodu na zrušenie spoločnosti
Ak spoločnosť osvedčí odstránenie dôvodu, pre ktorý sa začalo konanie o zrušení spoločnosti, alebo ak súd zistí, že tu dôvod na zrušenie spoločnosti nie je, upovedomí spoločnosť o ukončení konania o zrušení spoločnosti. Súd upovedomí spoločnosť o ukončení konania aj v prípade, že spoločnosť vstúpila do likvidácie pred rozhodnutím súdu o zrušení spoločnosti.

§ 309d
Rozhodnutie o zrušení spoločnosti
(1) Ak spoločnosť neosvedčí odstránenie dôvodu, pre ktorý sa začalo konanie o zrušení spoločnosti, súd po márnom uplynutí lehoty na odstránenie dôvodu pre zrušenie spoločnosti rozhodne o zrušení spoločnosti a rozhodnutie doručí spoločnosti.
(2) Proti rozhodnutiu o zrušení spoločnosti je prípustné odvolanie a môže ho podať spoločnosť. V odvolaní nemožno namietať skutočnosti, ktoré nastali po vydaní rozhodnutia o zrušení spoločnosti.
(3) Ak bolo podané odvolanie proti uzneseniu, súd prvej inštancie môže uznesenie o zrušení spoločnosti zrušiť, ak odvolaniu v celom rozsahu vyhovie.

§ 309e
Oznámenie o zrušení spoločnosti
Ak rozhodnutie súdu o zrušení spoločnosti nadobudlo právoplatnosť, súd zverejní oznámenie o zrušení spoločnosti v Obchodnom vestníku.

§ 309f
Predpoklad úpadku spoločnosti
Ak spoločnosť do 90 dní od zverejnenia oznámenia o zrušení spoločnosti v Obchodnom vestníku nevstúpi do likvidácie, predpokladá sa, že je v úpadku.

§ 309g
Oznámenie o predpoklade úpadku spoločnosti
Ak sa predpokladá úpadok spoločnosti, súd bezodkladne zverejní v Obchodnom vestníku oznámenie o predpoklade úpadku spoločnosti. V oznámení poučí veriteľov spoločnosti, osoby, ktoré majú právo na likvidačný zostatok, a iné orgány a osoby dotknuté zrušením spoločnosti, že ak do šiestich mesiacov od zverejnenia tohto oznámenia v Obchodnom vestníku nebude podaný návrh na ustanovenie likvidátora spolu s osvedčením o zložení preddavku na jeho odmenu a náhradu výdavkov alebo nebude podaný návrh na vyhlásenie konkurzu na majetok spoločnosti, spoločnosť bude vymazaná z obchodného registra.

§ 309h
Rozhodnutie o výmaze spoločnosti
(1) Ak odseky 2 a 3 neustanovujú inak, súd po uplynutí šiestich mesiacov od zverejnenia oznámenia o predpoklade úpadku spoločnosti v Obchodnom vestníku rozhodne o výmaze spoločnosti z obchodného registra bez likvidácie.
(2) Ak veriteľ spoločnosti, osoba, ktorá má právo na likvidačný zostatok, orgán štátnej správy v oblasti daní, poplatkov a colníctva podľa osobitného zákona, alebo ten, kto je dotknutý zrušením spoločnosti do výmazu spoločnosti z obchodného registra, navrhne ustanovenie likvidátora, súd ustanoví likvidátora. Na návrh na ustanovenie likvidátora sa neprihliada, ak nie je zložený preddavok na úhrady odmeny a výdavkov likvidátora. Proti rozhodnutiu o ustanovení likvidátora nie je prípustné odvolanie.
(3) Ak voči spoločnosti prebieha konkurzné konanie, súd pred rozhodnutím o výmaze spoločnosti postupuje v závislosti od jeho výsledku. Ak sa na majetok spoločnosti vyhlási konkurz, konanie o zrušení spoločnosti sa zastavuje.
(4) Súd lehotu podľa odseku 1 primerane predĺži, ak to navrhne orgán štátnej správy v oblasti daní, poplatkov a colníctva podľa osobitného zákona, alebo ten, kto osvedčí, že uplatňuje právo odporovať právnemu úkonu spoločnosti alebo sa domáha neplatnosti prevodu majetku spoločnosti alebo vyslovenia neplatnosti právneho úkonu týkajúceho sa majetku, ktorý patrí alebo patril spoločnosti.
(5) Rozhodnutie súdu o výmaze spoločnosti sa doručí uložením v spise. Proti tomuto rozhodnutiu nie je prípustné odvolanie.

§ 309i
Ak súd zistí, že k zrušeniu spoločnosti došlo inak ako rozhodnutím súdu, táto okolnosť vyplýva z verejnej listiny a spoločnosť nevstúpila do likvidácie v lehote ustanovenej osobitným predpisom, predpokladá sa, že je v úpadku. Ustanovenia § 309g a § 309h platia rovnako.

Konanie o nariadení dodatočnej likvidácie majetku spoločnosti

§ 309j
Ak osoba, na návrh ktorej súd má nariadiť dodatočnú likvidáciu súčasne s podaním návrhu na nariadenie dodatočnej likvidácie a ustanovenie likvidátora, najneskôr však na výzvu súdu v stanovenej primeranej lehote súdu neosvedčí zloženie preddavku na likvidáciu podľa osobitného zákona, súd konanie zastaví. Proti rozhodnutiu o zastavení konania nie je prípustné odvolanie.

ŠIESTA HLAVA
Konanie o umorenie listiny

§ 310
Podmienky umorenia listiny
(1) Umoriť možno stratenú alebo zničenú listinu, ktorú treba predložiť na uplatnenie práva.
(2) V konaní pred súdom nemožno umoriť také listiny, ktoré je podľa zákona oprávnená umoriť právnická osoba, ktorá ich vystavila.
(3) Umoreniu nepodliehajú peniaze, lotériové žreby, tikety, lístky a známky denného obehu, kupóny a talóny cenných papierov, listiny, s ktorými je spojené právo uhrádzať určitej právnickej osobe v tuzemsku cenu tovaru a služieb, ako aj listiny, na ktorých podklade možno uplatniť len nárok na vedľajšie plnenie.

§ 311
Miestna príslušnosť súdu
(1) Na konanie o umorenie cenného papiera vystaveného bankou alebo pobočkou zahraničnej banky je miestne príslušný súd, v ktorého obvode má banka alebo pobočka zahraničnej banky adresu sídla.
(2) Inak je na konanie o umorenie listiny miestne príslušný všeobecný súd navrhovateľa. Ak navrhovateľ nemá v Slovenskej republike všeobecný súd, je miestne príslušný súd, v ktorého obvode je platobné miesto.

Niektoré ustanovenia o úkonoch súdu prvej inštancie

§ 312
(1) V konaní o umorenie listiny poverí súd notára, aby vo veci konal a rozhodoval.
(2) Poverenie podľa odseku 1 sa nevzťahuje na
a) žiadosť o poskytnutie právnej pomoci v cudzine, ak z osobitného predpisu alebo medzinárodnej zmluvy, ktorou je Slovenská republika viazaná, vyplýva, že o poskytnutie právnej pomoci môže požiadať výlučne súd,
b) rozhodnutie o vylúčení notára a jeho zamestnancov.

§ 313
(1) Súd poverí notára so sídlom vo svojom obvode, ktorého v návrhu na umorenie listiny označil navrhovateľ.
(2) Ak návrh na umorenie listiny neobsahuje označenie notára podľa odseku 1, poverí súd notára so sídlom vo svojom obvode, ktorého určí náhodným výberom.

§ 314
Pojednávanie sa nariadi, ak treba vykonať dokazovanie. Inak možno rozhodnúť bez pojednávania.

§ 315
Súd rozhoduje uznesením.

§ 316
(1) V uznesení vydanom notárom sa okrem všeobecných náležitostí uvedie označenie súdu, ktorý notára poveril, a označenie notára, ktorý uznesenie vydal.
(2) Uznesenie podpíše notár, ktorý ho vydal, a označí ho odtlačkom úradnej pečiatky notára.

§ 317
Účastníci
(1) Do vydania uznesenia o upovedomení o začatí konania o umorenie listiny podľa § 331 je účastníkom navrhovateľ.
(2) Po vydaní uznesenia o upovedomení o začatí konania o umorenie listiny sú účastníkmi navrhovateľ, ten, kto je podľa listiny povinný plniť, alebo ten, kto by podľa listiny mohol byť povinný plniť, ten, kto má listinu v držbe, a ten, kto podal námietky proti návrhu na umorenie listiny.

Začatie konania o umorenie listiny

§ 318
(1) Konanie o umorenie listiny možno začať iba na návrh.
(2) Návrh na umorenie listiny môže podať každý, kto má na jej umorení právny záujem.

§ 319
(1) V návrhu na umorenie listiny treba uviesť skutočnosti, z ktorých vyplýva, že z listiny alebo na jej základe možno uplatniť nejaké právo. K návrhu treba predložiť odpis listiny alebo označiť listinu, jej vystaviteľa alebo aj iné osoby podľa listiny zaviazané, ako aj také údaje, ktoré listinu odlišujú od iných listín toho istého druhu.
(2) Ak je v listine uvedená peňažná suma, treba uviesť aj tento údaj.

§ 320
Súd uznesením odmietne návrh, ak zo skutkových tvrdení navrhovateľa vyplýva, že listina, ktorej umorenie sa navrhuje, nebola vystavená, nie je stratená ani zničená, alebo že navrhovateľ nemá na umorení listiny právny záujem.

Upovedomenie o začatí konania o umorenie listiny

§ 321
(1) Ak sa návrh neodmietol, súd uznesením upovedomí o začatí konania o umorenie listiny.
(2) Súd v upovedomení uvedie odpis alebo označenie listiny, ktorej umorenie sa navrhuje, a skutkové okolnosti tvrdené navrhovateľom, ktoré sú dôvodom na umorenie listiny.

§ 322
(1) Upovedomenie obsahuje výzvu, aby sa ten, kto má listinu, prihlásil do jedného roka od vydania upovedomenia prípadne predložil listinu alebo aby podal proti návrhu námietky.
(2) Ak ide o listinu na doručiteľa, skončí sa lehota podľa odseku 1 až o jeden rok po splatnosti pohľadávky z listiny.

§ 323
(1) Ak sa umoruje zmenka alebo šek, súd v upovedomení určí lehotu dvoch mesiacov a súčasne zakáže, aby sa podľa umorovanej listiny platilo.
(2) Lehota podľa odseku 1 plynie od prvého dňa splatnosti pohľadávky, ak pohľadávka z umorovanej listiny nie je ešte splatná. Ak je pohľadávka už splatná, plynie táto lehota odo dňa vydania upovedomenia.

§ 324
(1) Upovedomenie obsahuje poučenie, že každý, kto má na veci právny záujem, môže podať námietky proti návrhu na umorenie listiny v lehote podľa § 322 a 323.
(2) Namietať možno len to, že listina nebola vystavená, že nie je stratená alebo zničená alebo že navrhovateľ nemá na umorení listiny právny záujem.

§ 325
Upovedomenie sa doručuje navrhovateľovi a tým, ktorí sú alebo ktorí by mohli byť podľa listiny povinní plniť.

§ 326
(1) Upovedomenie sa zverejní v deň jeho vydania na úradnej tabuli notára, ktorý ho vydal, a na webovom sídle Notárskej komory Slovenskej republiky.
(2) Upovedomenie sa zverejní na úradnej tabuli súdu a na webovej stránke príslušného súdu. Rovnopis uznesenia doručí notár súdu bezodkladne.

Právne účinky začatia konania o umorenie listiny

§ 327
Od začatia konania o umorenie listiny až do jeho právoplatného skončenia neplynie proti navrhovateľovi premlčacia lehota, lehota pre zánik práva ani lehota určená na výplatu peňažnej sumy podľa umorovanej listiny. To neplatí, ak bol návrh na umorenie listiny odmietnutý.

§ 328
Ten, komu bolo upovedomenie o začatí konania o umorenie listiny doručené alebo kto sa o ňom mohol pri náležitej starostlivosti dozvedieť, nesmie nakladať s právami z umorovanej listiny, robiť výplaty alebo iné plnenia podľa nej, previesť ju alebo vykonať na nej zmeny. Ten, kto je podľa listiny zaviazaný, je povinný zadržať predloženú listinu a oznámiť súdu, kto ju predložil.

§ 329
Ak sa začalo konanie o umorenie zmenky alebo šeku, je navrhovateľ, ktorý sa preukáže upovedomením o začatí konania o umorenie listiny, oprávnený žiadať zaplatenie zmenky alebo šeku, ak zloží primeranú zábezpeku, dokiaľ zmenka alebo šek nie sú vyhlásené za umorené. Ak túto zábezpeku nezloží, môže žalobou požadovať, aby dlžná suma bola zložená do notárskej úschovy na účely splnenia záväzku.

Rozhodnutie o návrhu na umorenie listiny

§ 330
Súd preskúma prihlášku toho, kto má listinu, a námietky proti návrhu na umorenie listiny.

§ 331
(1) Súd návrh na umorenie listiny uznesením zamietne, ak zistí, že listina nebola vystavená, že nie je stratená alebo zničená alebo že navrhovateľ nemá na umorení listiny právny záujem.
(2) Vydaniu uznesenia podľa odseku 1 nebráni skutočnosť, že uznesenie o upovedomení o začatí konania o umorenie listiny nie je právoplatné alebo že lehota na podanie námietok proti návrhu na umorenie listiny zatiaľ neuplynula.

§ 332
(1) Ak uplynula lehota na podanie námietok proti návrhu na umorenie listiny a ak nie sú dôvody na zamietnutie návrhu, súd vyhlási listinu za umorenú.
(2) Uznesenie o umorení listiny nahrádza umorenú listinu, dokiaľ ten, kto je podľa listiny zaviazaný, nevydá za ňu oprávnenému náhradnú listinu.

SIEDMA HLAVA
Konania vo veciach notárskych úschov

§ 333
Konaniami vo veciach notárskych úschov sú
a) konanie o námietkach proti vydaniu predmetu notárskej úschovy zloženej na účely splnenia záväzku,
b) konanie o námietkach proti vydaniu výťažku z predaja zálohu zloženého do notárskej úschovy,
c) konanie o prepadnutí predmetu notárskej úschovy štátu.

§ 334
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie vo veciach notárskych úschov je miestne príslušný súd, v ktorého obvode má sídlo notár, ktorý má peniaze, veci alebo cenné papiere v úschove.

Konanie o námietkach proti vydaniu predmetu notárskej úschovy zloženej na účely splnenia záväzku

§ 335
Proti vydaniu predmetu úschovy, ktorý bol zložený do notárskej úschovy na účely splnenia záväzku, možno podať námietky, ak
a) príjemca požiadal notára o vydanie predmetu úschovy, ktorý bol zložený preto, že niekto iný než príjemca uplatňuje právo na vydanie predmetu úschovy,
b) príjemca požiadal notára o vydanie predmetu úschovy, na ktorého vydanie je potrebný súhlas ďalšej osoby,
c) zložiteľ notára požiadal, aby bol predmet úschovy vydaný jemu alebo inej osobe ako príjemcovi.

§ 336
(1) Účastníkom konania o námietkach proti vydaniu predmetu notárskej úschovy zloženej na účely splnenia záväzku je zložiteľ, príjemca, ten, komu má byť predmet úschovy vydaný, a ten, koho súhlas je s vydaním predmetu úschovy potrebný.
(2) Ak k zloženiu došlo preto, že niekto iný než príjemca uplatňuje právo na vydanie predmetu úschovy, je účastníkom aj ten, kto si takéto právo uplatňuje.

§ 337
(1) Zložiteľom je ten, kto predmet úschovy u notára zložil na účely splnenia záväzku a vyhlásil, že záväzok, ktorého predmetom sú hodnoty skladané do úschovy, nemožno splniť, pretože veriteľ je neprítomný alebo je v omeškaní, alebo že zložiteľ má odôvodnené pochybnosti, kto je veriteľom, alebo že zložiteľ veriteľa nepozná.
(2) Príjemcom je ten, pre koho je predmet úschovy určený.

§ 338
Súhlas zložiteľa s vydaním predmetu úschovy príjemcovi je potrebný len vtedy ak bolo plnenie zložené pre neznámeho veriteľa.

§ 339
Súhlas príjemcu s vydaním predmetu úschovy zložiteľovi alebo inej osobe je potrebný, ibaže bolo plnenie zložené pre neznámeho veriteľa.

§ 340
(1) Ak nejde o prípad podľa § 335 písm. a) alebo písm. b), notár vydá bezodkladne predmet úschovy príjemcovi na jeho žiadosť.
(2) Ak príjemca požiadal o vydanie predmetu úschovy a ide o prípad podľa § 335 písm. a) alebo písm. b) alebo ak zložiteľ požiadal, aby bol predmet úschovy vydaný jemu alebo inej osobe ako príjemcovi, upovedomí notár o tejto žiadosti všetky osoby uvedené v § 336. V upovedomení ich poučí, že ak v lehote 15 dní od doručenia upovedomenia nepodajú u notára námietky proti vydaniu predmetu úschovy, bude predmet úschovy vydaný v súlade s obsahom žiadosti. Upovedomenie sa doručuje do vlastných rúk.
(3) Ak námietky neboli v lehote podané, notár vydá bezodkladne predmet úschovy v súlade s obsahom žiadosti. Platí, že súhlas s vydaním predmetu úschovy bol daný.

§ 341
Námietky podané v lehote podľa § 340 ods. 2 predloží notár na rozhodnutie súdu.

§ 342
Súd doručí námietky ostatným účastníkom a vyzve ich, aby sa k námietkam vyjadrili.

§ 343
(1) Súd nariadi pojednávanie, ak sú skutkové tvrdenia medzi účastníkmi sporné.
(2) Súd môže nariadiť pojednávanie aj vtedy, ak to považuje za potrebné.

§ 344
(1) Súd námietky uznesením zamietne, ak ten, kto podal námietky, odopiera súhlas s vydaním predmetu úschovy nedôvodne alebo ak uplatňuje právo na vydanie predmetu úschovy nedôvodne. Inak námietkam uznesením vyhovie.
(2) Odvolanie proti uzneseniu podľa odseku 1 je prípustné.
(3) Právoplatné rozhodnutie o zamietnutí námietok nahrádza súhlas s vydaním predmetu úschovy.
(4) Po právoplatnosti uznesenia o zamietnutí námietok vydá notár bezodkladne predmet úschovy v súlade s obsahom žiadosti podľa § 340 ods. 2.

Konanie o námietkach proti vydaniu výťažku z predaja zálohu zloženého do notárskej úschovy

§ 345
(1) Ak bol do notárskej úschovy zložený výťažok z predaja zálohu podľa osobitného predpisu, notár pred vydaním výťažku z predaja zálohu upovedomí záložných veriteľov, ktorých záložné právo predajom zálohu zaniklo, a záložcu o tom, komu a z akých právnych dôvodov bude výťažok z predaja zálohu vydaný. V upovedomení ich poučí, že v lehote 15 dní od doručenia upovedomenia môžu podať proti vydaniu výťažku z predaja zálohu námietky.
(2) Ak námietky neboli v lehote podané, notár vydá bezodkladne výťažok z predaja zálohu v súlade s obsahom upovedomenia.

§ 346
Námietky podané v lehote predloží notár na rozhodnutie súdu.

§ 347
Účastníkmi konania o námietkach proti vydaniu výťažku z predaja zálohu zloženého do notárskej úschovy sú záložca a záložní veritelia, ktorých záložné právo predajom zálohu zaniklo.

§ 348
Súd doručí námietky ostatným účastníkom a vyzve ich, aby sa k námietkam vyjadrili.

§ 349
(1) Súd nariadi pojednávanie, ak sú skutkové tvrdenia medzi účastníkmi sporné.
(2) Súd môže nariadiť pojednávanie aj vtedy, ak to považuje za potrebné.

§ 350
(1) Ak je obsahom námietok zapretie pravosti, výšky, poradia, splatnosti alebo zabezpečenia pohľadávky záložného veriteľa a ak posúdenie dôvodnosti zapretia závisí od zistenia sporných skutočností, odkáže súd uznesením toho účastníka, ktorého skutkové tvrdenia sa javia ako menej pravdepodobné, aby svoje právo uplatnil na súde žalobou, a konanie o námietkach preruší.
(2) Vo výroku uznesenia súd uvedie účastníkov a predmet konania o žalobe. Na podanie žaloby určí lehotu, ktorá nesmie byť kratšia ako jeden mesiac.
(3) Ak žaloba nebola podaná v lehote, ak bolo konanie o žalobe zastavené alebo ak bola žaloba odmietnutá, platí, že spor bol rozhodnutý v neprospech toho, kto mal svoje právo uplatniť žalobou.
(4) Právoplatný rozsudok o žalobe je záväzný pre všetkých účastníkov konania o námietkach.

§ 351
(1) Súd rozhoduje o námietkach uznesením, proti ktorému je odvolanie prípustné.
(2) Po právoplatnosti uznesenia o zamietnutí námietok notár vydá bezodkladne výťažok v súlade s obsahom upovedomenia podľa § 345.
(3) Ak bolo námietkam vyhovené, vydá notár nové upovedomenie podľa § 345. Notár je právnym názorom súdu viazaný.

Konanie o prepadnutí predmetu notárskej úschovy štátu

§ 352
(1) Ak sa notárovi nepodarí naložiť s predmetom notárskej úschovy do desiatich rokov od zloženia, podá súdu podnet na začatie konania o prepadnutí predmetu notárskej úschovy štátu. To neplatí, ak prebieha iné súdne konanie týkajúce sa predmetu notárskej úschovy alebo ak sa o vydanie predmetu notárskej úschovy dôvodne hlási určitá osoba.
(2) Súd začne konanie, ak sú splnené podmienky podľa odseku 1.

§ 353
Účastníkmi konania o prepadnutí predmetu notárskej úschovy štátu sú zložiteľ, tí, o ktorých sa možno domnievať, že majú na vydanie predmetu notárskej úschovy právo, a tí, ktorí v lehote podali žiadosť podľa § 354 o vydanie predmetu notárskej úschovy.

§ 354
(1) V uznesení o začatí konania súd vyzve tých, ktorí majú na vydanie predmetu notárskej úschovy právo, aby na súde podali žiadosť o vydanie predmetu notárskej úschovy s poučením, že ak sa nik neprihlási v lehote troch rokov od vydania uznesenia, rozhodne o prepadnutí predmetu notárskej úschovy štátu.
(2) Uznesenie sa doručí účastníkom a zverejní sa na úradnej tabuli súdu a na webovej stránke príslušného súdu.

§ 355
(1) Ak je v lehote podaná žiadosť o vydanie predmetu notárskej úschovy a ide o prípad uvedený v § 335 alebo ak je predmetom notárskej úschovy výťažok z predaja zálohu, postupuje sa primerane podľa § 335 až 351.
(2) Ak nejde o prípad uvedený v odseku 1, rozhodne o dôvodnosti žiadosti uznesením súd. Proti tomuto uzneseniu je odvolanie prípustné.
(3) Po právoplatnosti uznesenia, ktorým sa žiadosti vyhovelo, vydá notár predmet notárskej úschovy žiadateľovi.

§ 356
Ak došlo k vydaniu predmetu notárskej úschovy, súd konanie o prepadnutí predmetu notárskej úschovy štátu zastaví.

§ 357
Po uplynutí troch rokov od vydania uznesenia o začatí konania súd rozhodne, že predmet notárskej úschovy prepadá štátu, ak
a) nebola v lehote podaná žiadosť o vydanie predmetu notárskej úschovy alebo
b) bola žiadosť o vydanie predmetu notárskej úschovy právoplatne zamietnutá.

§ 358
Ak predmet notárskej úschovy prepadne štátu, zanikajú práva účastníkov a iných osôb k predmetu notárskej úschovy.

§ 359
Iné úschovy
Ak súd prijíma do úschovy veci v prípadoch ustanovených osobitným predpisom, postupuje sa podľa ustanovení osobitného predpisu, a ak ho niet, postupuje sa podľa ustanovení tejto hlavy, a to primerane podľa povahy úschovy a jej účelu.

ÔSMA HLAVA
Konanie o potvrdení vydržania

§ 359a
Predmet konania
Konaním o potvrdení vydržania je konanie o potvrdení vydržania vlastníckeho práva k nehnuteľnosti alebo konanie o vydržaní práva zodpovedajúceho vecnému bremenu.

§ 359b
Miestna príslušnosť súdu
Na konanie o potvrdení vydržania je miestne príslušný súd, v ktorého obvode je nehnuteľnosť.

§ 359c
Účastníci konania
(1) Návrh na začatie konania o potvrdení vydržania je oprávnený podať ten, kto o sebe tvrdí, že vydržaním nadobudol vlastnícke právo k nehnuteľnosti alebo právo zodpovedajúce vecnému bremenu.
(2) Účastníkom konania je
a) navrhovateľ,
b) ten, kto má v čase začatia konania o potvrdení vydržania zapísané na liste vlastníctva vlastnícke právo k nehnuteľnosti alebo vecné právo k nehnuteľnosti, ktorej sa konanie o potvrdení vydržania týka,
c) správca lesného pozemku a
d) Slovenský pozemkový fond.
(3) Po vydaní vyzývacieho uznesenia je účastníkom konania aj ten, kto podal námietky podľa § 359h ods. 1, ak nie je účastníkom konania podľa odseku 2 písm. b), c) alebo písm. d).

§ 359d
Návrh na začatie konania
(1) Konanie o potvrdení vydržania sa začína len na návrh.
(2) Návrh na začatie konania o potvrdení vydržania musí obsahovať okrem všeobecných náležitostí podania opísanie skutočností, z ktorých vyplýva, že navrhovateľ splnil predpoklady pre nadobudnutie vlastníckeho práva k nehnuteľnosti alebo práva zodpovedajúceho vecnému bremenu vydržaním, označenie nehnuteľnosti podľa údajov z katastra nehnuteľností a označenie dňa, keď navrhovateľ nadobudol vlastnícke právo k nehnuteľnosti alebo právo zodpovedajúce vecnému bremenu vydržaním. Skutočnosti podľa prvej vety musí navrhovateľ osvedčiť.
(3) Návrh na začatie konania o potvrdení vydržania sa doručuje ostatným účastníkom konania spolu s vyzývacím uznesením podľa § 359g.

§ 359e
Rozhodnutie o návrhu na začatie konania
(1) Ak sa návrh na začatie konania o potvrdení vydržania neodmietne podľa § 8 ods. 1, súd preskúma, či navrhovateľ osvedčil, že nadobudol vlastnícke právo k nehnuteľnosti alebo právo zodpovedajúce vecnému bremenu vydržaním. Súd môže sám vykonať potrebné šetrenia na overenie správnosti tvrdení navrhovateľa alebo môže vyzvať navrhovateľa, aby označil ďalšie dôkazy na preukázanie skutočností, z ktorých vyplýva, že splnil predpoklady pre nadobudnutie vlastníckeho práva k nehnuteľnosti alebo práva zodpovedajúceho vecnému bremenu vydržaním.
(2) Súd návrh na začatie konania o potvrdení vydržania uznesením zamietne, ak zistí, že nie sú splnené podmienky na vydanie vyzývacieho uznesenia podľa § 359f ods. 1.
(3) O odmietnutí alebo o zamietnutí návrhu na začatie konania o potvrdení vydržania rozhoduje súd bez vyjadrenia ostatných účastníkov konania a bez nariadenia pojednávania; uznesenie súdu o odmietnutí alebo o zamietnutí návrhu na začatie konania o potvrdení vydržania podľa odsekov 1 a 2 sa doručuje len navrhovateľovi.

§ 359f
Vyzývacie uznesenie
(1) Ak navrhovateľ osvedčil, že splnil predpoklady pre nadobudnutie vlastníckeho práva k nehnuteľnosti alebo práva zodpovedajúceho vecnému bremenu vydržaním, súd vydá vyzývacie uznesenie.
(2) Vo vyzývacom uznesení súd vyzve na uplatnenie námietok proti vydaniu uznesenia o potvrdení vydržania na súde, ktorý vo veci koná v prvej inštancii, a to do dňa, ktorý súčasne určí.
(3) Lehota určená na uplatnenie námietok nesmie byť kratšia ako šesť mesiacov od zverejnenia vyzývacieho uznesenia v Obchodnom vestníku podľa § 359g ods. 2 písm. a) do dňa určeného vo vyzývacom uznesení podľa odseku 2.
(4) Vyzývacie uznesenie okrem výzvy podľa odseku 2 obsahuje označenie nehnuteľnosti podľa údajov z katastra nehnuteľností a stručný opis skutočností, ktoré osvedčujú, že navrhovateľ nadobudol vlastnícke právo k nehnuteľnosti alebo právo zodpovedajúce vecnému bremenu vydržaním.

§ 359g
Doručenie a zverejnenie vyzývacieho uznesenia
(1) Vyzývacie uznesenie sa bezodkladne doručí
a) navrhovateľovi,
b) účastníkovi konania uvedenému v § 359c ods. 2 písm. b) do vlastných rúk spolu s rovnopisom návrhu na začatie konania o potvrdení vydržania a jeho prílohami,
c) účastníkom konania uvedeným v § 359c ods. 2 písm. c) a d) spolu s rovnopisom návrhu na začatie konania o potvrdení vydržania a jeho prílohami,
d) okresnému úradu v sídle kraja, v ktorého územnom obvode je nehnuteľnosť, ktorá je predmetom konania o potvrdení vydržania, a
e) okresnému úradu príslušnému na úseku katastra nehnuteľností na vyznačenie poznámky o vedení konania o potvrdení vydržania.
(2) Vyzývacie uznesenie sa bezodkladne zverejní verejnou vyhláškou
a) v Obchodnom vestníku a
b) na úradnej tabuli obce, v ktorej katastrálnom území je nehnuteľnosť, ktorá je predmetom konania o potvrdení vydržania; verejná vyhláška môže byť zverejnená aj prostredníctvom hromadných oznamovacích prostriedkov.
(3) Doručenie a zverejnenie vyzývacieho uznesenia zabezpečí súd prvej inštancie.

§ 359h
Námietky
(1) Námietky môže podať
a) účastník konania podľa § 359c ods. 2 písm. b) a jeho právny nástupca,
b) ten, koho vecné právo k nehnuteľnosti môže byť tvrdeným vydržaním inak dotknuté a jeho právny nástupca,
c) účastník konania podľa § 359c ods. 2 písm. c) alebo písm. d), alebo
d) iná osoba.
(2) Námietky sa podávajú na súde, ktorý vo veci koná v prvej inštancii. Námietky podané osobou uvedenou v odseku 1 písm. a) sa považujú za podané včas, ak sú doručené súdu, ktorý vo veci koná v prvej inštancii, najneskôr do vydania uznesenia o potvrdení vydržania.
(3) V námietkach okrem všeobecných náležitostí podania musí osoba
a) uvedená v odseku 1 písm. a) a b) opísať skutočnosti, ktoré osvedčujú, že má k nehnuteľnosti vecné právo, ktoré môže byť vydržaním dotknuté; ak ide o právneho nástupcu osoby uvedenej v odseku 1 písm. a) a b), v námietkach opíše aj skutočnosti, ktoré osvedčujú, že je jej právnym nástupcom,
b) uvedená v odseku 1 písm. c) osvedčiť, že vydržaním môžu byť dotknuté práva k nehnuteľnosti, ktorú táto osoba podľa osobitných predpisov spravuje, alebo práva osôb, ktoré podľa osobitných predpisov zastupuje, a
c) uvedená v odseku 1 písm. d) osvedčiť skutočnosti, ktoré vyvracajú, že navrhovateľ splnil predpoklady nadobudnutia vlastníckeho práva k nehnuteľnosti alebo práva zodpovedajúceho vecnému bremenu vydržaním.
(4) Súd bez nariadenia pojednávania uznesením odmietne námietky, ktoré boli podané oneskorene, alebo ktoré neobsahujú náležitosti podľa odseku 3.

§ 359i
Zamietnutie návrhu na začatie konania
(1) Súd uznesením zamietne návrh na začatie konania o potvrdení vydržania, ak sa námietky neodmietli a ak sú dôvodné (§ 359h ods. 3).
(2) Pred rozhodnutím o námietkach môže súd vykonať potrebné šetrenia na overenie skutočností uvedených v námietkach alebo môže vyzvať osobu, ktorá podala námietky, aby predložila ďalšie dôkazy preukazujúce jej tvrdenia; na tento účel môže nariadiť pojednávanie.
(3) Právoplatné uznesenie podľa odseku 1 súd bezodkladne doručí okresnému úradu príslušnému na úseku katastra nehnuteľností na účel výmazu poznámky vyznačenej podľa § 359g ods. 1 písm. e).

§ 359j
Potvrdenie vydržania
(1) Ak súd nezamietol návrh na začatie konania o potvrdení vydržania podľa § 359i ods. 1, vydá uznesenie o potvrdení vydržania; to platí aj vtedy, ak márne uplynula lehota na podanie námietok alebo ak boli námietky odmietnuté.
(2) Uznesenie o potvrdení vydržania obsahuje označenie
a) účastníkov konania,
b) nehnuteľnosti podľa údajov z katastra nehnuteľností, ktorá je predmetom vydržania vlastníckeho práva alebo práva zodpovedajúceho vecnému bremenu navrhovateľa, a
c) dňa, keď navrhovateľ nadobudol vlastnícke právo k nehnuteľnosti alebo právo zodpovedajúce vecnému bremenu vydržaním.

§ 359k
Účinky uznesenia o potvrdení vydržania
(1) Právoplatné uznesenie o potvrdení vydržania je záväzné pre každého.
(2) Právoplatné uznesenie o potvrdení vydržania nie je prekážkou, aby sa ten, kto je vydržaním dotknutý, domáhal svojho vecného práva k nehnuteľnosti žalobou, ak osvedčí, že existujú skutočnosti, ktoré bez vlastnej viny nemohol uplatniť námietkami podľa tohto zákona.
(3) Kto dobromyseľne nadobudol vecné právo k nehnuteľnosti od toho, komu bolo právoplatne potvrdené vydržanie podľa tohto zákona, je chránený tak, ako keby ho nadobudol od vlastníka.


TRETIA ČASŤ
Niektoré ustanovenia o neodkladných a iných opatreniach súdu

§ 360
(1) Neodkladné opatrenie možno nariadiť aj bez návrhu v konaniach, ktoré možno začať aj bez návrhu.
(2) Ak súd nariadi neodkladné opatrenie bez návrhu pred začatím konania vo veci samej, začne konanie vo veci samej alebo poučí účastníkov o možnosti podať návrh na začatie konania vo veci samej.

§ 361
Súd nariadi neodkladné opatrenie aj vtedy, ak to vyžaduje verejný záujem.

§ 362
O návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia, ktorý bol podaný v priebehu odvolacieho konania, je príslušný rozhodnúť odvolací súd. Odvolací súd môže neodkladné opatrenie nariadiť aj bez návrhu v konaniach, ktoré možno začať aj bez návrhu.

§ 363
Súd môže aj bez návrhu zrušiť nariadené neodkladné opatrenie, ak sa zmenia pomery alebo ak odpadli dôvody, pre ktoré bolo nariadené.

§ 364
Ak bolo nariadené neodkladné opatrenie podľa tohto zákona, ustanovenia Civilného sporového poriadku o zodpovednosti za škodu spôsobenú neodkladným opatrením sa nepoužijú; všeobecné ustanovenia o zodpovednosti za škodu tým nie sú dotknuté.

§ 365
Neodkladné opatrenie vo veciach ochrany maloletého
(1) Ak sa ocitne maloletý bez akejkoľvek starostlivosti alebo ak je jeho život, zdravie a priaznivý vývoj vážne ohrozený alebo narušený, súd neodkladným opatrením nariadi, aby bol maloletý dočasne zverený do starostlivosti fyzickej osoby alebo právnickej osoby, ktorú v uznesení určí.
(2) O návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia rozhodne súd najneskôr do 24 hodín od doručenia návrhu. V tejto lehote súd uznesenie vyhotoví.
(3) Uznesenie o nariadení neodkladného opatrenia je vykonateľné vyhlásením; ak sa nevyhlasuje, je vykonateľné, len čo bolo vyhotovené.
(4) V konaní o nariadenie neodkladného opatrenia netreba ustanovovať maloletému procesného opatrovníka.
(5) Uznesenie o nariadení neodkladného opatrenia sa doručuje účastníkom až pri uskutočnení jeho výkonu. Účastníkom, ktorí neboli prítomní pri výkone uznesenia, doručí súd uznesenie spolu so zápisnicou o priebehu výkonu dodatočne.

§ 366
Neodkladné opatrenie vo veciach výživného
Neodkladným opatrením môže súd nariadiť platiť výživné v nevyhnutnej miere.

§ 367
Neodkladné opatrenie vo veciach osobnej starostlivosti o maloletého
(1) Neodkladným opatrením môže súd nariadiť, aby ten, kto má maloletého pri sebe, maloletého odovzdal do starostlivosti toho, koho označí súd, alebo do striedavej osobnej starostlivosti.
(2) O návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia rozhodne súd najneskôr do siedmich dní od doručenia návrhu. V tejto lehote súd uznesenie vyhotoví.
(3) Uznesenie o nariadení neodkladného opatrenia je vykonateľné vyhlásením; ak sa nevyhlasuje, je vykonateľné, len čo bolo vyhotovené.
(4) Uznesenie o nariadení neodkladného opatrenia súd môže doručiť účastníkom až pri uskutočnení jeho výkonu, ak je predpoklad, že by bol výkon rozhodnutia inak zmarený. Účastníkom, ktorí neboli prítomní pri výkone uznesenia, doručí súd uznesenie spolu so zápisnicou o priebehu výkonu dodatočne.

§ 368
Neodkladné opatrenie o povolení súdu na výkon oprávnenia vo veci starostlivosti o maloletých
(1) V odôvodnených prípadoch môže súd na návrh orgánu sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately neodkladným opatrením povoliť vstup do obydlia, v ktorom sa nachádza maloletý na účely výkonu právomocí orgánu sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately.
(2) Účastníkom konania o nariadenie neodkladného opatrenia je orgán sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately.
(3) Súd rozhodnutie vydá a doručí do 24 hodín od doručenia návrhu.

§ 369
Opatrenie na zabezpečenie dôkazu
Zabezpečiť dôkaz podľa tohto zákona možno aj bez návrhu v konaniach, ktoré možno začať aj bez návrhu.


ŠTVRTÁ ČASŤ
Výkon rozhodnutia vo veciach maloletých

§ 370
Exekučný titul
(1) Podľa tejto časti sa postupuje pri výkone rozhodnutia, ktorým bola upravená starostlivosť o maloletého, styk s maloletým alebo iná ako peňažná povinnosť vo vzťahu k maloletému.
(2) Podľa tejto časti sa postupuje aj pri výkone rozhodnutia o návrat maloletého do cudziny pri neoprávnenom premiestnení alebo zadržaní.
(3) Podľa tejto časti sa postupuje aj vtedy, ak z osobitného predpisu alebo z medzinárodnej zmluvy, ktorou je Slovenská republika viazaná, vyplýva vykonateľnosť dohody alebo verejnej listiny, ktorou bola upravená starostlivosť o maloletého, styk s maloletým alebo iná ako peňažná povinnosť vo vzťahu k maloletému.

§ 371
Miestna príslušnosť súdu
(1) Na výkon rozhodnutia vo veciach maloletých je miestne príslušný súd, v ktorého obvode má maloletý bydlisko určené dohodou rodičov alebo iným zákonným spôsobom.
(2) Ak sa zákonným spôsobom zmenia okolnosti, podľa ktorých sa posudzuje miestna príslušnosť podľa odseku 1, môže súd preniesť svoju miestnu príslušnosť na iný súd, ak to vyžaduje záujem maloletého. Ak tento súd nesúhlasí s prenesením miestnej príslušnosti, rozhodne jeho nadriadený súd.
(3) Ak nie je miestne príslušný súd známy alebo ak nemôže včas zakročiť, nariadi a uskutoční výkon súd, v ktorého obvode sa maloletý zdržuje. Len čo je to však možné, postúpi vec miestne príslušnému súdu.
(4) Na výkon neodkladného opatrenia je miestne príslušný súd, ktorý opatrenie nariadil; ak neodkladné opatrenie nariadil odvolací súd, je miestne príslušný súd prvej inštancie.
(5) Na výkon rozhodnutia o návrat maloletého do cudziny pri neoprávnenom premiestnení alebo zadržaní je miestne príslušný súd, ktorý vo veci konal v prvej inštancii.

§ 372
Účastníkmi konania o výkone rozhodnutia sú maloletý, ten, kto je z exekučného titulu oprávnený a povinný.

§ 373
Na konanie o výkone rozhodnutia sa použijú ustanovenia prvej časti a piateho dielu prvej hlavy druhej časti, ak nie je ustanovené inak.

§ 374
Pojednávanie netreba nariaďovať.

§ 375
Súd rozhoduje uznesením.

§ 376
(1) Ak povinný dobrovoľne nesplní, čo mu ukladá vykonateľný exekučný titul, môže oprávnený podať návrh na nariadenie výkonu rozhodnutia.
(2) Súd môže nariadiť výkon rozhodnutia aj bez návrhu.
(3) Konanie o výkone neodkladného opatrenia nariadi súd vždy aj bez návrhu.

§ 377
(1) Proti uzneseniu o nariadení výkonu rozhodnutia a proti uzneseniu o zamietnutí návrhu na nariadenie výkonu rozhodnutia je odvolanie prípustné.
(2) Odvolanie proti nariadeniu výkonu rozhodnutia možno odôvodniť len tým, že exekučný titul nie je vykonateľný alebo že okolnosti, ktoré nastali po vzniku exekučného titulu, spôsobili zánik uloženej povinnosti.
(3) Odvolanie proti uzneseniu o nariadení výkonu rozhodnutia nie je prekážkou, aby súd prvej inštancie výkon rozhodnutia uskutočnil.

§ 378
Postup súdu pred uskutočnením výkonu rozhodnutia
Po vydaní uznesenia o nariadení výkonu rozhodnutia alebo súčasne s vydaním tohto uznesenia môže súd vykonať úkony a opatrenia smerujúce k tomu, aby došlo k dobrovoľnému splneniu povinnosti.
(2) Pri výkone cudzieho rozhodnutia vydaného podľa osobitného predpisu súd pred alebo súčasne s vykonaním úkonov a opatrení smerujúcich k tomu, aby došlo k dobrovoľnému splneniu povinnosti, doručí povinnému osvedčenie podľa osobitného predpisu a cudzí exekučný titul, ak povinnému nebol doručený už skôr.
(3) Ak súd rozhodne, že uskutoční výkon rozhodnutia aj bez vykonania úkonov a opatrení smerujúcich k tomu, aby došlo k dobrovoľnému splneniu povinnosti, súd doručí písomnosti podľa odseku 2 pred uskutočnením výkonu rozhodnutia.

§ 379
Výzva na plnenie
(1) Pred uskutočnením výkonu rozhodnutia môže súd nariadiť pojednávanie a predvolať povinného, oprávneného, maloletého alebo orgán sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately. Na pojednávaní vyzve povinného, aby sa rozhodnutiu podrobil a upozorní tiež na následky neplnenia povinností ustanovených v rozhodnutí.
(2) Ak sa javí, že účel pojednávania možno dosiahnuť aj písomnou výzvou, súd vyzve povinného na dobrovoľné plnenie a upozorní ho na následky neplnenia.
(3) Ak má súd za to, že postup podľa odsekov 1 a 2 by mohol viesť k zmareniu odňatia dieťaťa, súd vykoná výzvu pred uskutočnením výkonu rozhodnutia na mieste samom.

§ 380
Pred uskutočnením výkonu rozhodnutia môže súd požiadať príslušný orgán sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately, prípadne príslušný orgán obce o poskytnutie súčinnosti pri zisťovaní informácií o dôvodoch nepodrobenia sa rozhodnutiu a o poskytnutie súčinnosti pri preverení týchto dôvodov.

§ 381
Ak je to účelné, môže súd pred uskutočnením výkonu rozhodnutia uložiť účastníkom účasť u mediátora zapísaného v registri mediátorov.

§ 382
(1) Ak výzva súdu na dobrovoľné splnenie povinnosti zostane bezvýsledná, súd môže uložiť povinnému pokutu do 1 000 eur.
(2) Pokutu možno uložiť aj opakovane za každé porušenie povinnosti vyplývajúcej z rozhodnutia.

§ 383
(1) Ak výzva súdu na dobrovoľné splnenie povinnosti zostane bezvýsledná a ak to povaha veci pripúšťa, súd môže rozhodnúť o tom, že príslušný štátny orgán zastaví výplatu
a) rodičovského príspevku povinnému podľa osobitného predpisu,
b) prídavku na dieťa a príplatku k prídavku na dieťa povinnému podľa osobitného predpisu.
(2) Ak povinný začal dobrovoľne plniť, súd rozhodne, aby príslušný štátny orgán obnovil výplatu dávok zastavených podľa odseku 1.

Uskutočnenie výkonu rozhodnutia

§ 384
(1) Ak úkony a opatrenia súdu smerujúce k dobrovoľnému splneniu povinnosti zostali bezvýsledné, súd výkon rozhodnutia uskutoční.
(2) Ak je to vzhľadom na okolnosti prípadu potrebné, súd uskutoční výkon rozhodnutia aj bez vykonania úkonov a opatrení smerujúcich k dobrovoľnému splneniu povinnosti.
(3) Výkon rozhodnutia možno uskutočniť, len čo bolo uznesenie o nariadení výkonu rozhodnutia vydané. Uskutočneniu výkonu rozhodnutia nebráni, že uznesenie o nariadení výkonu rozhodnutia nebolo účastníkom doručené.

§ 385
(1) Súd písomne, elektronickými prostriedkami alebo telefonicky upovedomí oprávneného o mieste a čase uskutočnenia výkonu rozhodnutia.
(2) Súd povinného o uskutočnení výkonu rozhodnutia upovedomí až na mieste samom. Ak sa povinný nenachádza pri odňatí maloletého, upovedomí sa o odňatí bezodkladne po ňom.

§ 386
(1) Súd odníme maloletého tomu, u koho podľa rozhodnutia nemá byť, a postará sa o jeho odovzdanie tomu, komu bol podľa rozhodnutia zverený, alebo tomu, komu rozhodnutie priznáva právo na styk s maloletým po obmedzený čas, alebo tomu, kto je oprávnený neoprávnene premiestneného alebo zadržaného maloletého prevziať.
(2) Sudca je oprávnený poveriť súdneho úradníka zabezpečením odňatia maloletého. Poverený súdny úradník má pri výkone rozhodnutia rovnaké oprávnenia podľa tohto zákona ako sudca.

§ 387
Súd je oprávnený zabezpečiť vstup do obydlia a vykonať opatrenia na odňatie maloletého.

§ 388
(1) Každý je povinný poskytnúť súdu súčinnosť a informácie na objasnenie skutočností dôležitých pre výkon rozhodnutia.
(2) Súd je oprávnený vydávať pokyny orgánom a osobám, ktoré sa zúčastňujú na výkone rozhodnutia.
(3) Ak je to nevyhnutné pre výkon rozhodnutia, sudca je oprávnený každému prikázať, aby
a) v nevyhnutne potrebnom čase nevstupoval na určené miesto, ani sa na ňom nezdržiaval,
b) na nevyhnutne potrebný čas zotrval na určenom mieste.
(4) Tomu, kto nesplní povinnosti podľa odsekov 1 až 3, môže súd uložiť uznesením poriadkovú pokutu do 1 000 eur.

§ 389
Odklad výkonu rozhodnutia
(1) Súd môže odložiť výkon rozhodnutia aj bez návrhu, ak je život, zdravie alebo priaznivý vývoj maloletého výkonom rozhodnutia vážne ohrozený.
(2) Na návrh súd môže odložiť výkon cudzieho rozhodnutia, ak bolo v štáte, v ktorom bolo vydané, napadnuté opravným prostriedkom, až do rozhodnutia o opravnom prostriedku.
(3) Súd odloží výkon rozhodnutia aj vtedy, ak to vyplýva z osobitného predpisu.

§ 390
Zastavenie výkonu rozhodnutia
Súd aj bez návrhu uznesením konanie o výkon rozhodnutia zastaví, ak
a) sa exekučný titul dovtedy nestal vykonateľným,
b) exekučný titul bol po nariadení výkonu rozhodnutia zrušený; ak bol exekučný titul zmenený, súd môže pokračovať vo výkone rozhodnutia podľa zmeneného exekučného titulu,
c) výkon rozhodnutia bol súdom vyhlásený za neprípustný, pretože je tu iný dôvod, pre ktorý rozhodnutie nemožno vykonať,
d) okolnosti, ktoré nastali po vzniku exekučného titulu spôsobili zánik uloženej povinnosti,
e) došlo k splneniu povinnosti,
f) došlo k uskutočneniu výkonu rozhodnutia,
g) to vyplýva z osobitného predpisu.


§ 391
Trovy konania
O náhrade trov konania rozhoduje súd v uznesení, ktorým konanie o výkon rozhodnutia zastavuje.


PIATA ČASŤ
Spoločné, prechodné a záverečné ustanovenia

Spoločné ustanovenia

§ 392
Splnomocňovacie ustanovenie
Všeobecne záväzný právny predpis, ktorý vydá Ministerstvo spravodlivosti Slovenskej republiky po dohode s Ministerstvom práce, sociálnych vecí a rodiny Slovenskej republiky, Ministerstvom školstva, vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky a Ministerstvom vnútra Slovenskej republiky, ustanoví podrobnosti o výkone rozhodnutia vo veciach maloletých.

§ 393
Ak sa konanie podľa tohto zákona týka utajovaných skutočností, citlivých informácií a skutočností chránených podľa osobitného predpisu, použijú sa ustanovenia tohto zákona, ak osobitný predpis neustanovuje inak.

§ 394
Poriadkové pokuty a pokuty uložené podľa tohto zákona sú príjmom štátneho rozpočtu.

Prechodné ustanovenia

§ 395
(1) Ak § 396 neustanovuje inak, platí tento zákon aj na konania začaté predo dňom nadobudnutia jeho účinnosti.
(2) Právne účinky úkonov, ktoré v konaní nastali predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona, zostávajú zachované.
(3) Na lehoty, ktoré dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona neuplynuli, sa použijú ustanovenia tohto zákona; ak však zákon doteraz ustanovoval lehotu dlhšiu, uplynie lehota až v tomto neskoršom čase.

§ 396
(1) Konania o dedičstve začaté predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona sa dokončia podľa doterajších predpisov.
(2) Rozvrh práce vydaný podľa doterajších predpisov predsedom krajského súdu na návrh Notárskej komory Slovenskej republiky, podľa ktorého sú poverovaní notári úkonmi v konaní o dedičstve, sa použije do 31. decembra 2016.
(3) Konania o úschovách začaté predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona sa dokončia podľa doterajších predpisov.
(4) Konania o umorenie listín začaté predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona sa dokončia podľa doterajších predpisov.
(5) Konania vo veciach obchodného registra a rozhodovanie o námietkach začaté predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona sa dokončia podľa doterajších predpisov.

§ 396a
Prechodné ustanovenia k úpravám účinným od 1. októbra 2020
(1) Konanie o zrušení právnickej osoby a nariadení jej likvidácie a konanie o ustanovení likvidátora, jeho odvolaní alebo nahradení inou osobou, ako aj rozhodovanie o odmene a náhrade výdavkov likvidátora, ktoré sa začalo a právoplatne neskončilo do 30. septembra 2020, sa dokončí podľa tohto zákona v znení účinnom do 30. septembra 2020.
(2) Konania o zápise údajov do obchodného registra začaté pred 1. októbrom 2020 sa dokončia podľa tohto zákona v znení účinnom do 30. septembra 2020.

§ 397
Účinnosť
Tento zákon nadobúda účinnosť 1. júla 2016.

Andrej Kiska v. r.
Peter Pellegrini v. r.
Robert Fico v. r.