Módosítva:

Tt. 397/2008., hatályos 2008. november 1-től

Tt. 318/2009., hatályos 2009. szeptember 1-től

Tt. 575/2009., hatályos 2010. március 1-től

Tt. 508/2010., hatályos 2011. január 1-től

Tt. 301/2012., hatályos 2012. november 1-től

Tt. 132/2013., hatályos 2013. június 10-től

Tt. 437/2013., hatályos 2014. február 1-től

Tt. 102/2014., hatályos 2014. május 1-től

Tt. 106/2014., hatályos 2014. június 1-től

Tt. 102/2014., hatályos 2014. június 13-tól

Tt. 151/2014., hatályos 2014. június 14-től

Tt. 199/2014., hatályos 2014. július 17-től

Tt. 373/2014., hatályos 2015. január 1-től

Tt. 273/2015., hatályos 2015. november 1-től

Tt. 391/2015., hatályos 2016. február 1-től

Tt. 271/2018., hatályos 2018. szeptember 27-től

Tt. 170/2018., hatályos 2019. január 1-től

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az alábbi törvényt hozta meg:

(1) Jelen törvény szabályozza a fogyasztók jogait és a gyártók, kereskedők, importőrök és forgalmazók kötelességeit, a közigazgatási hatóságok fogyasztóvédelmi hatásköreit, a fogyasztók védelme érdekében létrehozott jogi személyek (a továbbiakban csak „társulások”) jogállását és az árucikkek árral történő megjelölését.

(2) Jelen törvény vonatkozik a termékek árusítására és a szolgáltatások nyújtására, ha a teljesítésre a Szlovák Köztársaság területén kerül sor, vagy ha a teljesítés a Szlovák Köztársaság területén megvalósuló vállalkozással függ össze.

A jelen törvény céljaira 

a) a fogyasztó természetes személy, aki a fogyasztói szerződés¹⁾ megkötésekor és teljesítésekor nem vállalkozói tevékenysége,²⁾ alkalmazotti jogviszonya vagy hivatása^2a) keretében jár el,

b) az értékesítő az a személy, aki/amely a fogyasztói szerződés megkötésekor vállalkozói tevékenységének tárgya vagy hivatása keretében jár el, vagy az ő nevében és számlájára eljáró személy,

c) gyártó

1. az a személy, aki/amely a terméket előállítja, kitermeli, felújítja, helyreállítja vagy más módon megszerzi és székhelye vagy vállalkozásának helye az Európai Unió, az Európai Gazdasági Közösség tagállamának vagy Törökországnak (a továbbiakban csak „tagállam”) a területén van, vagy az, aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel,

2. az a személy, akinek székhelye vagy vállalkozási helye a tagállam területén van és olyan gyártó meghatalmazottja,³⁾ melynek tagállam területén székhelye vagy vállalkozási helye nincsen,

3. az importőr, amennyiben a gyártó nem határozható meg az 1. vagy 2. pont szerint,

d) importőr az a vállalkozó, aki/amely a tagállamba terméket hozott be olyan államból, mely nem tagállam,

e) beszállító az a vállalkozó, aki/amely közvetlenül vagy más vállalkozók közvetítésével az értékesítőnek a terméket leszállítja és amelynek tevékenysége a termék tulajdonságait nem befolyásolja,

f) a termék új, használt vagy felújított ingó dolog, melyet gyártottak, kitermeltek vagy más módon beszereztek, függetlenül a feldolgozottsági szintjétől, és amelyet fogyasztónak történő felkínálásra szántak vagy amelynek esetében feltételezhető, hogy fogyasztó fogja felhasználni, amennyiben ezt a dolgot ellenérték fejében vagy ingyenesen nyújtják; termék az a fogyasztóknak szánt ingó dolog is, ami más ingó vagy ingatlan dolog tartozéka, az elektromos áram, a víz vagy a hő is,

g) biztonságos termék az a termék, mely a szokásos vagy ésszel előre látható használati, szerelési vagy karbantartási feltételek mellett a gyártó által meghatározott időtartamban vagy a szokásos használati időtartamban nem jelent veszélyt a fogyasztóra nézve, vagy használata a fogyasztó biztonsága és egészségvédelme szempontjából csak minimális veszélyt hordoz, vagy tulajdonságaival megfelel a különleges jogszabályi⁴⁾ követelményeknek,

h) veszélyes termék az a termék, amely nem felel meg a g) pontba foglalt követelményeknek; nem tekinthető veszélyes terméknek a termék csak azért, mert biztonságosabb terméket is forgalomba hoztak,

i) szolgáltatás minden olyan - ellenszolgáltatás fejében vagy ingyenesen végzett – tevékenység vagy teljesítés, beleértve a különleges jogszabályban⁵⁾ rendezett tevékenységeket, amelyek felett szakmai kamarák vagy más közigazgatási hatóságok gyakorolnak felügyeletet, ha a 19. §-ban felsorolásra kerültek; ez a rendelkezés nem érinti a külön jogszabály szerinti⁵⁾ titoktartási kötelezettséget, a szakmai kamarákra törvényben átruházott jogköröket beleértve,

j) biztonságos szolgáltatás az a szolgáltatás, amely a szokásos vagy ésszel előre látható nyújtási feltételek mellett nem jelent veszélyt a fogyasztóra nézve, vagy a fogyasztó biztonsága és egészségvédelme szempontjából csak minimális veszélyt hordoz, 

k) szokásos minőség az a minőség, amely biztosítja a termék összes olyan fő tulajdonságának megőrződését, amely a közvetlen használatot lehetővé teszi és megfelel a fogyasztó feltételezett elvárásainak,

l) a reklamáció a felelősség érvényesítése az áru vagy szolgáltatás hibái miatt,

m) a reklamáció elintézése a reklamációs eljárás lezárása a megjavított termék átadásával, a termék cseréjével, a termék vételárának visszafizetésével, arányos árengedmény kifizetésével, a teljesítés átvételére felhívó írásos felszólítással vagy az indokolt elutasítással,

n) szakvélemény a szakértő írásbeli véleménye⁶⁾ vagy az autorizált, közhiteles vagy minősített személy⁷⁾ írásbeli állásfoglalása, vagy a gyártó által garanciális javítások végzésére feljogosított személy^7a) véleménye (a továbbiakban csak „kijelölt személy”),

o) veszélyes utánzat az a termék, amelynek olyan formája, illata, színe, külalakja, csomagolása, jelölése, köbtartalma vagy méretei vannak, hogy a fogyasztó, főként a gyermek élelmiszerrel tévesztheti össze, ami veszélyt jelenthet az egészségére,

p) kereskedelmi gyakorlat az eljárás, az eljárás elmulasztása, a viselkedési vagy megszólalási mód, a kereskedelmi kommunikáció, beleértve az értékesítői reklámot és marketinget, mely közvetlenül kapcsolódik a termék fogyasztónak szóló népszerűsítéséhez, kínálásához, fogyasztónak történő eladásához és leszállításához,

q) agresszív kereskedelmi gyakorlat az az eljárás, amely zaklatás, nyomásgyakorlás, beleértve a fizikai erő alkalmazását vagy a szabad választás lehetőségének rontását vagy aránytalan mértékű befolyásolását, vagy az átlagos fogyasztó termékhez való viszonyának befolyásolását, a vele kiváltott vagy kiváltható olyan fogyasztói döntést a kereskedelmi ügylettel kapcsolatosan, amit egyébként nem tett volna meg,

r) a fogyasztó gazdaságos magatartásának lényeges megzavarása a kereskedelmi gyakorlat kihasználása a célból, hogy jelentősen korlátozza a fogyasztó ítélőképességét olyan döntés meghozatala céljából, amit kellő információmennyiség birtokában nem hozna meg,

s) a viselkedési kódex egyezmény vagy szabálygyűjtemény, mely körülhatárolja azon kereskedő viselkedését, aki kötelezte magát a viselkedési kódex betartására egy vagy több különleges kereskedelmi gyakorlat vagy kereskedelmi ágazat vonatkozásában, amennyiben ezeket nem szabja meg törvény vagy más jogszabályi előírás vagy közigazgatási hatósági intézkedés,

t) a viselkedési kódex megalkotója jogalany, beleértve a kereskedőt vagy kereskedők csoportját, mely felelős a magatartási kódex megalkotásáért és módosításáért vagy annak betartásáért azoknak az ellenőrzésével, akik elkötelezték magukat a betartása mellett,

u) szakmai gondoskodás a különleges képesség és gondoskodás színvonala, ami józan ésszel elvárható az eladótól a fogyasztóval való eljárás során, mely megfelel a tisztességes kereskedelmi gyakorlatnak vagy a tevékenység során érvényesített jóhiszeműségnek,

v) a vételi felhívás kereskedelmi kommunikáció, mely tartalmazza a termék alapvető jellemzőinek leírását és árát olyan módon, mely megfelel a használt kereskedelmi kommunikáció követelményeinek és lehetővé teszi a fogyasztónak a vásárlás végrehajtását,

w) tisztességtelen befolyásolás az erőfölény kihasználása a fogyasztóval szemben, hogy nyomás helyeződjön a fogyasztóra fizikai erő alkalmazása vagy a vele való fenyegetés veszélye nélkül is, s ami jelentős mértékben korlátozza a fogyasztó megfontolt döntést meghozó képességét,

z) döntés a kereskedelmi ügyletről a fogyasztó döntése arról, hogy megveszi-e, hogyan és milyen feltételekkel a terméket, kifizeti-e az egész vételárat vagy részletfizetést kér, megőrzi vagy továbbadja, vagy érvényesíti-e a termékkel kapcsolatos, szerződéses viszonyból fakadó jogait tekintet nélkül arra, hogy a fogyasztó cselekszik vagy tartózkodik a cselekvéstől,

za) eladási ár a végleges ár, mely tartalmazza a hozzáadottérték-adó és minden más adót a termék egy egységére vagy adott mennyiségére vonatkozóan,

zb) egységár a végleges ár, mely tartalmazza a hozzáadottérték-adó és minden más adót a termék egy kilogrammjának, literjének, méterének, négyzetméterének, köbméterének vagy a termék eladásakor hagyományosan alkalmazott más mértékegységének vonatkozásában,

zc) mennyiségre árult termék az a termék, melyet nem csomagolnak előre és a fogyasztó jelenlétében mérik le vagy mérik ki,

zd) termék az árucikk vagy a szolgáltatás, beleértve az ingatlanokat, a jogokat és a kintlévőségeket.

(1) Minden fogyasztónak joga van a megszokott minőségű termékre és szolgáltatásra, a reklamáció érvényesítéséhez, a kártérítéshez, a művelődéshez, a tájékoztatáshoz, egészsége védelméhez, a biztonsághoz és gazdasági érdekei védelméhez, valamint indítvány és panasz benyújtására a felügyeleti, megfigyelő és ellenőrző szervekhez⁸⁾ (a továbbiakban csak „felügyeleti hatóság”) és a községhez a törvénybe foglalt fogyasztói jogok megsértése esetén.

(2) A fogyasztó tájékoztatáshoz való jogának biztosítása a közhatalmi szerv kötelessége, mely közzéteszi a jelen törvényben érintett ügyekben meghozott jogerős döntéseit, valamint a fogyasztók jogait szabályozó további különleges jogszabályokat is. Ha a fogyasztó azon közhatalmi szerv székhelyén érvényesíti jogát a meghozott jogerős döntésbe történő betekintésre, mely a döntést meghozta, jogában áll a határozatból kivonatot vagy másolatot készíteni. A fogyasztónak joga van arra is, hogy a közhatalmi szervtől másodlatot kérjen a határozatról. A másodlat készítésének tényleges költségei a fogyasztót terhelik.

(3) Minden fogyasztónak joga van a fogyasztói szerződéskbe foglalt elfogadhatatlan feltételek elleni védelemhez.¹⁾

(4) Minden fogyasztónak jogában áll más fogyasztókkal együtt egyesületben tömörülni és ezen egyesületeken keresztül a törvénnyel összhangban védeni és érvényre juttatni a fogyasztók jogos érdekeit, ugyanígy érvényre juttatni azon személyek felelősségviselését, akik a fogyasztóknak kárt okoztak.

(5) A fogyasztók védelmét célzó törvényekbe foglalt jogok és kötelességek megsértése ellen a fogyasztó a jogsértővel szemben bíróságon keresztül kényszerítheti ki jogai védelmét. Az egyesület a jogsértővel szemben bíróságon kérheti, hogy a jogsértő tartózkodjon a törvénysértő eljárástól és küszöbölje ki a jogsértő állapotot, méghozzá akkor is, ha a jogsértő olyan fogyasztói érdekeket sért, melyek nem csupán egyszerűen az egyes fogyasztók fogyasztói érdeksérelmeinek összességéből állnak, hanem az összes fogyasztóval szemben megsértik a fogyasztói jogokat (a továbbiak csak „kollektív fogyasztói érdekek”). A fogyasztó, aki a bíróságon sikerrel érvényesíti jogainak vagy a jelen törvényben vagy különleges előírásokban lefektetett kötelességeknek a sérelmét, arányos pénzügyi jóvátételre jogosult attól, aki a jogait megsértette vagy a jelen törvényben vagy különleges előírásokban lefektetett kötelességekért felelős.

(6) Minden fogyasztónak jogában áll fogyasztói jogainak védelme érdekében alternatív vitamegoldó jogalanyhoz⁹⁾ (békéltető testülethez) fordulni. A viták alternatív megoldási eljárásának ideje alatt a fogyasztó együttműködik az alternatív vitamegoldó jogalannyal a vita gyors megoldása érdekében. Határon átnyúló vita esetén a fogyasztónak jogában áll az Európai fogyasztóvédelmi Központhoz fordulni, amely rendelkezésére bocsátja a vitája megoldására hivatott alternatív vitamegoldó jogalanylevélcímét, elektronikus címét vagy telefonos elérhetőségeit.

(1) Az eladó köteles

a) a terméket valós súlyban, méretben vagy mennyiségben árulni és lehetővé tenni a fogyasztónak, hogy ezen adatok helyességét ellenőrizze,

b) szokásos minőségben árusítani a terméket és nyújtani a szolgáltatást; ha a minőség nincs előírva, az eladó csak akkor árusíthat a szokásosnál alacsonyabb minőségű terméket, ha a fogyasztót az összes különbségre figyelmezteti,

c) az egyezményes áron¹⁰⁾ árusítani a terméket és nyújtani a szolgáltatást,

d) helyesen számlázni az árat termék eladásakor és szolgáltatás nyújtásakor,

e) biztosítani a közegészségügyi feltételeket a termék eladásakor és szolgáltatás nyújtásakor,

f) a termék eladásakor és szolgáltatás nyújtásakor biztosítani a gyártó vagy a különleges jogszabály¹¹⁾ által előírt raktározási feltételeket úgy, hogy ne értéktelenedjenek el,

g) bemutatni a fogyasztónak a terméket, amennyiben a termék jellege azt lehetővé teszi,

h) olyan módon biztosítani a termék eladását és a szolgáltatás nyújtását, mely lehetővé teszi azok rendeltetésszerű és biztonságos használatát,

i) együttműködni az Európai Fogyasztóvédelmi Központtal a fogyasztó és eladó közti viták rendezése érdekében,

j) feltüntetni mindenfajta kereskedelmi kommunikációban, az árucikk és szolgáltatás reklámját és marketingjét beleértve, ha az áru vagy szolgáltatás megszerzéséhez a kereskedővel emelt árú telefonos vagy emelt árú rövid szöveges üzenetes (SMS) kapcsolatot kell létesíteni, a tényleges és teljes adatot a telefonhívás egységáráról, a rövid szöveges üzenetes (SMS) kapcsolat egységáráról vagy a telefonhívás vagy rövid szöveges üzenetes (SMS) kapcsolat lehetséges maximális áráról, melyet a fogyasztónak az ilyen telefonhívásért vagy rövid szöveges üzenetes (SMS) kapcsolatért ki kell fizetnie; amennyiben vita keletkezik a telefonos vagy rövid szöveges üzenetes (SMS) kapcsolat árát és fogyasztó általi teljesítését illetően, a teljesítési követelés jogosságával és annak nagyságával kapcsolatos bizonyítás az eladót terheli.

(2) Tilos az eladónak

a) jogalap nélkül kötelességet terhelni a fogyasztóra,

b) elvitatni a fogyasztó 3. § szerinti jogait,

c) tisztességtelen üzleti gyakorlatot és elfogadhatatlan feltételeket alkalmazni a fogyasztói szerződésekben.¹⁾

(3) Az eladó köteles a fogyasztóval szemben betartani az egyenlő bánásmód külön jogszabályban^11a) lefektetett elveit a termékek és szolgáltatások nyújtása során. Az eladó nem utasíthatja vissza a kiállított vagy értékesítésre másképp előkészített termék eladását a fogyasztónak, vagy a szolgáltatás nyújtását, amelyre üzemeltetési lehetőségei adottak. Nem kötheti a termék eladását vagy szolgáltatás nyújtását (a továbbiakban csak „feltételekhez kötött árusítás”) más termék vételéhez vagy szolgáltatás nyújtásához. Ez nem érvényes, ha a fogyasztó nem teljesíti a külön jogszabályba foglalt¹²⁾ vételi feltételeket. Nem tekintendő feltételekhez kötött árusításnak, ha

a) az eladó az ilyen terméket önállóan árulja vagy a szolgáltatás önállóan nyújtja,

b) a feltételekhez kötött árusítás a termék önálló eladása vagy a szolgáltatás önálló nyújtása műszaki okokból nem lehetséges.

(4) A 3. bekezdés a) és b) pontjába foglalt tényeket az eladó a felügyeleti hatóság felszólítására köteles igazolni.

(5) Ha a termék rendeltetésszerű használatához vagy a szolgáltatás használatához szükséges más termék vagy szolgáltatás használata és ezt a terméket vagy szolgáltatást a fogyasztó együtt ugyanannál az eladónál szerezte be, és a fogyasztónak joga keletkezett az egyik termék vagy szolgáltatás vételi szerződésétől való elállásra vagy a Polgári törvénykönyv vagy a jelen törvény értelmében, joga keletkezik a vételi szerződéstől való elállásra a másik termék vagy másik szolgáltatás esetében, melynek rendeltetésszerű használata ezáltal nem válik lehetetlenné.

(6) Ha az eladó és a fogyasztó által megkötött szerződés írásban készül és tartalmazza a kitételeket, melyekkel a fogyasztónak módjában állt megismerkedni a szerződés aláírása előtt, de nem annak tartalmát befolyásolni nem tudta, az eladó köteles a szerződéses feltételeket érthetően megfogalmazni. Kétségek esetén a fogyasztó számára előnyösebb értelmezés érvényes, csakhogy e feltételek törvénnyel való összhangja a felügyeleti hatóság ellenőrzésének tárgyát képezi.

(7) Az eladó köteles a lefoglalt termékeket a lefoglalás teljes időtartamában külön megjelöléssel ellátni, feltüntetve bennük az időpontot, ameddig foglaltak; vonatkozik ez a kifizetett termékekre is, melyeket az üzemegységben tárolnak a fogyasztó általi átvételig vagy neki történő leszállításig.

(8) Az eladó nem cselekedhet jó erkölcsökbe ütközően; a 7–9. §-ok rendelkezéseit ez nem érinti. Jó erkölcsbe ütköző cselekedet alatt a jelen törvény céljaira elsősorban olyan eljárást értünk, mely sérti a bevett hagyományokat és amely egyértelmű diszkrimináció jegyeit hordozza, vagy mellőzi a termék eladásakor vagy szolgáltatás nyújtásakor elismert erkölcsi szabályokat, vagy sérelmet okozhat a fogyasztónak a jóhiszeműség, becsületesség, gyakorlati szokások elmulasztásával, kihasználja a megtévesztést, fondorlatot, fenyegetést, a szerződő felek nagymérvű jogegyenlőtlenségét és megsérti a szerződéskötés szabadságát. 

(9) Az 1. bekezdés b) pontja szerinti kötelesség és a 2. bekezdés b) pontja szerinti tilalom arányos mértékben vonatkozik a gyártóra, az importőrre és a forgalmazóra is.

(10) Ha az eladó megsérti bíróság által előírt vagy külön jogszabály szerinti^12a) kötelességét, hogy tartózkodjon a megengedhetetlen szerződéses feltételektől,^12b) az ilyen eljárás az eladó különlegesen súlyos kötelességszegésének minősül.^12c)

(11) Az eladó nem kérhet és nem fogadhat el a fogyasztótól térítést olyan leszállított termékért, nyújtott szolgáltatásért vagy elektronikus tartalomért,^12ca) amelyet a fogyasztó nem rendelt meg. A fogyasztó tétlenségéből az első mondat szerinti meg nem rendelt szállítmány átvételét követően nem keletkezik semmiféle költségviselési vagy egyéb kötelesség a fogyasztóra nézve. 

(1) Az eladó nem számlázhat ki térítési díjat a fogyasztónak

a) fizetőeszköz^12cb) használatáért,

b) a fizetőeszköztől eltérő másfajta fizetési mód használatáért a valós költségeket meghaladó összegben, melyek az eladónál keletkeztek az ilyen fizetési mód alkalmazása miatt.

(2) Az 1. bekezdés rendelkezését nem alkalmazzák, hogy fizetési szolgáltatásnyújtó^12cc) által a nyújtott szolgáltatásokért kiszámlázott illetékről van szó.

(3) Az eladó telefonszáma, amelyen a fogyasztó a megkötött szerződéssel kapcsolatosan elérheti, nem lehet emeltdíjas telefonos szolgáltatás.

(4) Másfajta térítést, mint a teljesítés fő tárgyát érintőt, más költséget és a 10.a § 1. bek. d) pontja szerinti illetéket a fogyasztó csak akkor köteles kifizetni, ha ezzel kimondotta egyetértett a szerződés megkötése vagy a megrendelés kiküldése előtt. A bizonyítás terhe a kifejezett egyetértés megadása vonatkozásában az eladóra hárul.

(5) Az eladó a 4. bekezdés szerinti egyetértés megszerzése céljából nem kínálhat fel a fogyasztónak a szerződésjavaslatban vagy bármilyen tevékenységben a szerződéskötés előtt előre kijelölt lehetőséget, ami arra irányul, hogy a fogyasztó elutasítsa azt, ha el akarja kerülni a járulékos fizetségeket/költségeket. Ha a fogyasztó egyetértését az első mondattal ellenkező módon szerezték meg, a fogyasztó nem köteles a járulékos költségeket kifizetni és ha azokat kifizette, az eladó köteles a járulékos költséget visszafizetni a fogyasztónak.

(6) Az eladó a szállítási vagy leszállítási lehetőségek vonatkozásában a kínálatban a fogyasztónak nem tüntethet fel semmiféle adatot, tulajdonságot, vagy postai, szállítási vagy kézbesítői szolgáltatást, mely ellentétben áll a köznyilvánosan elérhető postai, kereskedelmi vagy más feltételekkel e szolgáltatások vonatkozásában, vagy ami nincs kimondottan feltüntetve a postai vállalkozás, a szállító vagy a kézbesítő és az eladó között a szállításról vagy kézbesítésről megkötött szerződésben.

(1) Megengedhetetlen a fogyasztói szerződésben rögzített követelés vagy kötelezettség bebiztosítása

a) bérből vagy más jövedelemből történő levonással az eladó vagy más személy^12cd) javára, hacsak ez az egyezség nem különleges okirat formájában készült, a fogyasztó pedig ki lett oktatva a megkötésének következményeiről és módjában állt az egyezséget elutasítani, vagy

b) váltóval vagy csekkel.^12ce)

(2) Az eladó nem választhatja ki vagy határozhatja meg a fogyasztó számára azt a személyt, mely/aki a fogyasztói szerződés megkötésével kapcsolatosan, a fogyasztói szerződés teljesítése vagy a fogyasztói szerződésből fakadó kötelmek bebiztosítása céljából a fogyasztó érdekében vagy nevében eljár. A fogyasztói szerződés rendelkezései, melyekkel a fogyasztó harmadik személyt hatalmaz fel a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos teljesítések végrehajtására vagy más fogyasztói szerződés megkötésére, érvénytelenek.

(3) A fogyasztói szerződés rendelkezései, melyekkel a fogyasztó saját nevében vagy az őt képviselő harmadik személy útján kötelezi magát a fogyasztói szerződésből fakadó teljesítések esetleges elmulasztása esetére az adóssága elismerésére, érvénytelenek.

(4) A jogi aktus, mellyel a fogyasztó harmadik személyt hatalmaz fel szerződés megkötésére a fogyasztói szerződésből fakadó kötelmek fogyasztó oldaláról történő bebiztosítása céljából, érvénytelen.

(5) Az eladó felel azokért a károkért, melyeket az 1. bekezdés rendelkezéseinek megsértésével okozott.

(1) Piaci forgalomba^12d) csak biztonságos termék hozható, kínálható vagy árusítható; ez nem vonatkozik a használt termékekre, melyeket régiségként forgalmaznak vagy a termékekre, melyeket használat előtt meg kell javítani vagy fel kell újítani, ha erről a forgalomba hozó bizonyíthatóan tájékoztatta a személyt, akinek a terméket leszállította.

(2) Tilos piaci forgalomba hozni, gyártani, importálni, árusítani, vételre kínálni veszélyes hamisítványt/utánzatot.

(3) Azokat a termékeket, amelyeknek tulajdonságát meghatározott fogyaszthatósági időhöz kötik, tilos a fogyaszthatósági idő letelte után piaci forgalomba hozni. Az eladó köteles az ilyen terméket legkésőbb a fogyaszthatósági idő utolsó napján kivonni a forgalomból.

(4) Az eladó mentesül az 1. bekezdés szerinti felelősség megsértése miatti kötelessége alól, ha bizonyítja, hogy az értékesítés vagy felkínálás időpontjában nem volt tudomása arról a tényről, hogy a termék nem biztonságos.

(5) Ha az eladónak tudomására jut bármiféle tény, mely arra utal, hogy a fogyasztónak olyan terméket adott el, amely veszélyes, köteles a fogyasztót erről felesleges halogatás nélkül tájékoztatni. Ha nem lehetséges a fogyasztók egyenkénti tájékoztatása, az eladó köteles hatékony módon tájékoztatni a nyilvánosságot és a közigazgatási hatóságokat, melyek a jelen törvény rendelkezései feletti ellenőrzést, megfigyelést és felügyeletet (a továbbiakban csak „felügyelet”) ellátják.

(6) Az 1., 2., 3. és 5. bekezdésben lefektetett kötelességek ugyanúgy vonatkoznak a gyártóra, az eladóra, az importőrre és a forgalmazóra is.

(7) A fogyasztó jogosult a veszélyes terméket visszavinni a gyártónak, az eladónak, az importőrnek vagy forgalmazónak. Ha a fogyasztó ezzel a jogával él, a gyártó, az eladó, az importőr vagy forgalmazó köteles visszavenni az ilyen terméket és legkésőbb a visszavétel napjától számított három munkanapon belül visszatéríteni a fogyasztónak a vételárat az indokolt többletköltségeivel együtt, melyeket a fogyasztónak igazolnia kell. A gyártó vagy importőr köteles a veszélyes terméket visszavenni akkor is, ha a fogyasztó nem tudja bemutatni a bizonylatot a termék megvásárlásáról.

(8) Az 1 – 6. bekezdés rendelkezései arányos módon vonatkoznak a szolgáltatásnyújtásokra is.

(9) Ha a gyártó, az eladó, az importőr vagy a forgalmazó megállapítja, hogy az általa piaci forgalomba hozott termék veszélyes, köteles ezt a tényt haladéktalanul jelenteni a felügyeleti hatóságnak és bemutatni a tájékoztatót az intézkedésekről, melyeket meg kell hozni azért, hogy megakadályozzák a fogyasztó veszélyeztetését. A felügyeleti hatóság köteles a veszélyes termékről szóló tájékoztatást haladéktalanul nyilvánosságra hozni a honlapján és megküldeni azt nyilvánosságra hozatal végett a közszolgálati tájékoztatási intézményeknek,¹³⁾ melyek kötelesek azt közleményként azonnal közzétenni.

(10) A termék vagy szolgáltatás piaci forgalmazással kapcsolatos biztonságosságára vonatkozó részleteket általános érvényű jogszabályi előírás határozza meg, melyet a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériuma (a továbbiakban csak „minisztérium”) bocsát ki.

(1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat az üzleti tranzakció előtt, végrehajtása során és azt követően is.

(2) Tisztességtelennek minősül a kereskedelmi gyakorlat, ha

a) a szakmai gondosság követelményeivel ellentétes,

b) alapvetően sérti vagy sértheti az átlagos fogyasztó gazdaságos magatartását a termék viszonylatában, melyhez hozzájut vagy akinek címezték, vagy a csoport átlagos tagját, ha a kereskedelmi gyakorlat meghatározott fogyasztói csoportot céloz meg.

(3) A kereskedelmi gyakorlat, mely módozatával alapvetően sértheti olyan fogyasztói csoport gazdaságos viselkedését, mely különösen sérülékeny szellemi vagy testi fogyatékosság, életkor vagy hiszékenység miatt, és ez az eladó által racionálisan feltételezhető, a gyakorlatot az érintett csoport tagjaira általánosan jellemző magatartás szempontjából kell megítélni. Nem tekinthető megtévesztésnek a reklámban bevett túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentések gyakorlata.

(4) Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak elsősorban a félrevezető eljárást és a 8. § szerinti eljárás félrevezető célzatú elmulasztása, valamint a 9. § szerinti agresszív kereskedelmi gyakorlat. Azon kereskedelmi gyakorlatok jegyzékét, melyek minden esetben tisztességtelennek tekintendők, az 1. sz. melléklet tartalmazza.

(5) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat alkalmazás a fogyasztó kötelezettségeinek teljesítése vonatkozásában is, beleértve a fogyasztói szerződésből fakadó követelések behajtását is.  

(1) Megtévesztő a kereskedelmi gyakorlat, ha kiváltja vagy kiválthatja, hogy a fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, melyet egyébként nem hozott volna meg, mert helytelen információkat tartalmaz, ezért hamis, vagy bármilyen más módon megtéveszti vagy megtévesztheti az átlagos fogyasztót még akkor is, ha az információ objektíve igaz 

a) a termék létezése vagy a termék jellege vonatkozásában,

b) a termék fő jellemzői, így az elérhetősége, előnyei, kockázatai, kivitelezése, összetétele, tartozékai, a vétel utáni fogyasztói szervízelés és a reklamáció intézése, a gyártási eljárása és az előállítás vagy leszállítás időpontja, a szállítás módja, a felhasználási lehetőségek, a mennyisége, a szakszerűsége, a földrajzi vagy kereskedelmi származása, vagy a használatától várható eredmények, a vizsgálati eredmények fő mutatói vagy a termék végrehajtott ellenőrzései vonatkozásában,

c) az eladó kötelezettségei vonatkozásában, a kereskedelmi gyakorlat indokai és az eladási folyamat vonatkozásában, bármilyen nyilatkozat vagy szimbólum a közvetett vagy közvetlen szponzorálás, vagy az eladó vagy a termék jóváhagyása vonatkozásában,

d) az áru ára, illetve az ár megállapításának módja vonatkozásában, vagy különleges árkedvezmény megléte vonatkozásában,

e) az áruhoz kapcsolódóan valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége vonatkozásában,

f) az eladó vagy képviselőjének személye, jellemzői és jogai, így különösen a kiléte, a vagyona, a képesítése, a jogállása, szervezetekben való részvétele, elismertsége vagy kapcsolatai és ipari, kereskedelmi és szellemi alkotásokon fennálló jogai és tulajdonjoga, díjai és kitüntetései vonatkozásában, vagy

g) a fogyasztó jogai vonatkozásában, beleértve a leszállított termék cseréjéhez vagy a külön jogszabály szerinti¹⁴⁾ pénzvisszafizetéshez való jogot, vagy a fogyasztót esetlegesen terhelő hátrányos jogkövetkezmények kockázata vonatkozásban.

(2) Megtévesztő a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha azt váltja vagy válthatja ki, hogy az átlagos fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amit egyébként nem hozna meg, és ez magába foglalja

a) a termék marketingjét, beleértve az összehasonlító reklámot, mely azzal veszélyeztet, hogy a termék a gazdasági verseny bármely más résztvevőjének termékével, védjegyével, kereskedelmi nevével vagy más megkülönböztető jelével összetéveszthető, 

b) az eladó által betartásra elfogadott, a magatartási kódexbe foglalt kötelezettségek elmulasztását.

(3) Megtévesztő a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha jellegét, körülményeit és a kommunikációs eszköz korlátait tekintve lényeges információt mulaszt el megadni, melyre kontextustól függően szüksége van az átlagos fogyasztónak ahhoz, hogy döntést hozzon a kereskedelmi ügyletről, ezáltal azt okozza vagy okozhatja, hogy az átlagos fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, melyet egyébként nem hozott volna meg.

(4) Megtévesztő mulasztás az is, ha az eladó elrejt, burkoltan vagy nem egyértelmű módon, érthetetlenül, többféleképpen értelmezhető módon vagy nem megfelelő módon nyújtja a 3. bekezdésben taglalt alapvető információkat, vagy ha nem jelenti be előre a kereskedelmi gyakorlat céljait, kivéve, ha azok a kontextusukból világosan érthetők, aminek következtében az átlagos fogyasztó olyan kereskedelmi ügyleti döntést hoz meg, amilyet egyébként nem hozott volna meg. 

(5) Ha a kereskedelmi gyakorlatot meghirdető kommunikációs eszköz térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, azon döntés meghozatalakor, hogy a tájékoztatásban történt-e mulasztás, figyelembe kell venni ezeket a korlátozásokat, valamint az eladó által meghozott azon intézkedéseket, hogy az információkat a fogyasztó számára más eszközökön is elérhetővé tegye.

(6) Vásárlásra felhívás esetén jelentős információ, amennyiben az már a kontextusból nem tűnik ki világosan, 

a) az adat a termék fő tulajdonságairól a terméknek és az alkalmazott kommunikációs eszköznek megfelelően, 

b) az adat az eladóról, üzleti megnevezése és címe, vagy a meghatalmazottjának az adatai,

c) az adat az árról, vagy ha a termék jellegéből fakadóan az árat előre értelmesen meghatározni nem lehet, a módról, ahogyan az árat kiszámítják, valamint a további költségekről is, amilyenek a fuvarozási, a leszállítási vagy postai költségek, vagy ha ezek a költségek sem határozhatók meg előre, az a tény, hogy az árba további ilyen jellegű költségek is beszámíthatók,

d) a fizetés módjáról szóló megállapodás, a szállítás, kivitelezés és a reklamáció intézésének feltételei, ha ezek eltérnek a szakmai gondosság követelményeitől,

e) ellátási jog fennállása a fogyasztó számára a termék vagy tranzakció vonatkozásában, jog a szerződéstől való elállásra vagy a szerződés felmondására.

(7) A kereskedelmi kommunikáció információkkal kapcsolatos fő követelményeit, a reklámot vagy a marketinget is beleértve, külön jogszabályok határozzák meg.¹⁵⁾

Annak meghatározásakor, hogy az agresszív kereskedelmi gyakorlatban felhasználtak-e zaklatást, nyomásgyakorlást, beleértve a testi erő alkalmazását vagy a túlzott befolyásolást, figyelembe kell venni

a) annak időzítését, helyszínét, jellegét vagy időtartamát,

b) fenyegetés, vagy becsmérlő nyelv vagy magatartás alkalmazását,

c) személyes szerencsétlenséggel vagy olyan, az eladó számára ismert körülménnyel való visszaélést, mely súlyossága miatt ronthatja a fogyasztó ítélőképességét, módot ad a fogyasztó termékkel kapcsolatos döntésének befolyásolására,

d) a szerződésen kívüli terhes vagy aránytalan akadályt, melyet az eladó támaszt, amikor a fogyasztó érvényesíteni akarja szerződéses jogait, beleértve jogát a szerződéstől való elállásra, vagy a jogát a termék vagy az eladó megváltoztatására,

e) olyan lépésekkel való fenyegetést, amelyek törvényesen nem tehetők meg.

(1) A 4. § 2. és 8. bek., a 4.a–5.a § és a 7–9. § szerinti kötelességek vonatkoznak arra a személyre is, amely/aki a hitelező nevében vagy saját nevében fogyasztói szerződésből fakadó követelést hajt be.

(2) A fogyasztótól nem követelhető nagyobb összegű behajtási költség megtérítése, mely meghaladja azon személy tényleges költségeit, amely/aki a hitelező nevében vagy saját nevében fogyasztói szerződésből fakadó követelést hajt be.

(3) Az eladó és a személy, amely/aki a hitelező nevében vagy saját nevében fogyasztói szerződésből fakadó követelést hajt be, a követelés érvényesítésével vagy a behajtásával kapcsolatosan nem látogathatja meg személyesen a fogyasztót otthonában vagy a munkahelyén. E célból ugyancsak tilos bármilyen módon kapcsolatba lépni vagy zaklatni a fogyasztót ünnepnapokon, munkaszüneti napokon vagy munkanapokon tizennyolc óra után.

A 9.a § nem vonatkozik az ügyvéd, a bírósági végrehajtó és jegyző hivatásgyakorlására.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat alkalmazásának ellenőrzését végrehajthatja a magatartási kódex megalkotója is, vagy személyek és társulások a magatartási kódex alkotója közvetítésével. Ezt a tevékenységet a bírósági vagy közigazgatási eljárásoktól függetlenül lehet végezni.

(1)  Amennyiben a termék vagy szolgáltatás jellege alapján az információk nem világosak, eladó köteles a szerződéskötés előtt, vagy ha a szerződés megkötésére a fogyasztó megrendelése alapján kerül sor, azt megelőzően, hogy a fogyasztó a megrendelését beküldi, a fogyasztónak egyértelmű és érthető módon bemutatni

a) a termék fő tulajdonságait vagy a szolgáltatás jellegét a termék vagy szolgáltatás terjedelmének arányában,

b) az eladó vállalkozásának üzleti megnevezését és székhelycímét,

c) az eladó telefonszámát és egyéb adatait, melyek fontosak a fogyasztó és eladó kapcsolattartása szempontjából, elsősorban az elektronikus levélcímét és faxszámát, ha ezekkel rendelkezik,

d) a termék vagy szolgáltatás vételárát, vagy – amennyiben a termék vagy szolgáltatás jellegéből következően ezt előre általában nem lehet meghatározni – az ár kiszámításának módját, ugyanúgy a fuvardíjat, a leszállítási és postaköltséget és más költségeket és díjakat, vagy amennyiben ezek a költségek és díjak előre nem határozhatók meg, a figyelmeztetést, hogy a teljes árba beszámíthatók az ilyen költségek és díjak,

e) a fizetési feltételeket, a kivitelezési feltételeket, a határidőket, ameddig az eladó kötelezően leszállítja a terméket vagy elvégzi a szolgáltatást, a tájékoztatást a reklamáció, a panasz és fogyasztói észrevételezés lehetőségéről és intézéséről,

f) a tudnivalókat az eladó termék vagy szolgáltatás hibáiért való felelősségéről az általános jogszabály szerint,^15a)

g) a tájékoztatást a gyártó vagy eladó által nyújtott, az általános jogszabályban^15b) rögzítettnél szigorúbb szavatosság létezéséről és részleteiről, ha ilyet a gyártó vagy az eladó biztosít, valamint a tájékoztatást a gyártó vagy eladó által a fogyasztónak nyújtott segítség létéről és részleteiről a termék vagy a szolgáltatás eladását követően, ha ilyen létezik,

h) a tájékoztatást a szerződés érvényének időtartamáról, ha meghatározott idejű szerződésről van szó; ha meghatározatlan idejű szerződésről van szó vagy olyan szerződésről, amelynek a hatálya automatikusan meghosszabbodik, a szerződés felmondásának feltételeit is,

i) a tájékoztatást a működésről, beleértve az alkalmazható műszaki védőintézkedéseket az elektronikus tartalom biztosítása érdekében, ha az indokolt,

j) a tájékoztatást az elektronikus tartalom hardverrel és szoftverrel való kompatibilitásáról, mely az eladó számára ismert vagy tőle elvárható, ha az indokolt,

k) a tájékoztatást az alternatív vitarendezési alanyhoz való fordulás lehetőségéről a külön jogszabályban⁹⁾ lefektetett vitás esetek megoldása érdekében.

(2) Az 1. bekezdés szerinti kötelességek vonatkoznak a nem fizikai hordozón átadott elektronikus tartalmak nyújtásáról szóló szerződésre is.

(3) Ha az eladóra külön jogszabály értelmében^15c) szerződéskötés előtti tájékoztatási kötelezettség vonatkozik a fogyasztóval szemben, az 1. bekezdés rendelkezéseit arányos mértékben kell alkalmazni.

(1) Az eladó köteles értékesítéskor tájékoztatni a fogyasztót az eladásra kerülő termék tulajdonságairól vagy nyújtandó szolgáltatás jellemzőiről, a használat módjáról, a termék szereléséről és karbantartásáról, valamint a veszélyről, ami a helytelen használatából, szereséséből vagy karbantartásából fakad, a tárolás és raktározás feltételeiről, és a nyújtott szolgáltatással kapcsolatos kockázatokról is. Ha a termék jellegére, használatának módjára és idejére való tekintettel szükséges, az eladó köteles biztosítani, hogy ezeket az információkat közérthető módon tartalmazza a hozzá mellékelt írásos használati útmutató is.

(2) Ha a gyártó vagy az importőr nem lép közvetlen kapcsolatba az eladóval, az őszinte és teljes informálás a termék tulajdonságairól a forgalmazó kötelessége. A forgalmazó köteles őszinte és teljes információt nyújtani a termék tulajdonságairól az eladónak. A tájékoztatásnak, melyet a gyártó, az importőr vagy a forgalmazó nyújtani köteles, tartalmaznia kell

a) a kockázat teljes leírását, melyet a termék jelent, beleértve a szolgáltatásnyújtásra használt termék kockázatait,

b) minden, a termék használata vonatkozásában fontos információt,

c) az intézkedéseket, melyeket foganatosítani kell annak érdekében, hogy a fogyasztónál a termék használata közben megakadályozzák a kockázatok kialakulását.

(3) Az 1. bekezdésben taglalt kötelességek alól nem mentesülhet az eladó arra hivatkozva, hogy neki a gyártó, az importőr vagy a forgalmazó nem adta meg az őszinte és teljeskörű tájékoztatást; ez nem érvényes, ha általánosan ismert tényekről van szó.

(1) A gyártó köteles a terméket felcímkézni olyan adatokkal, melyek őszintén és teljeskörűen tájékoztatják az eladót a leszállított termék tulajdonságairól; ha a gyártó ezt a kötelességét elmulasztja, a terméket az importőr címkézi fel, s ha az importőr sem jelöli meg a terméket, akkor a forgalmazó teszi azt meg.

(2) Az eladó köteles biztosítani, hogy az általa árult terméken jól láthatóan fel legyen tüntetve a gyártóra, importőrre vagy forgalmazóra vonatkozó azonosító adat, a termék mérete vagy mennyisége, a termék használati és karbantartási útmutatója és veszélyessége, mely a nem megfelelő használatból vagy karbantartásból fakad, a termék tárolási és raktározási feltételei, ahogyan a szolgáltatás nyújtásából fakadó kockázatok, valamint a külön jogszabályok szerinti¹⁶⁾ információk. Az eladó köteles a felügyeleti hatóság vagy a fogyasztó kérésére ismertetni vagy dokumentálni a termékről szóló adatokat, amennyiben azokat nem lehet a terméken feltüntetni.

(3) Az importőr és a forgalmazó nem távolíthatja el vagy változtathatja meg a termék megjelölését, sem más, a gyártó által megadott adatot; az eladó nem távolíthatja el, takarhatja le vagy módosíthatja a termék megjelölését, sem mást, a gyártó, importőr vagy forgalmazó által feltüntetett adatot.

(4) Használt vagy átalakított termék, hibás termék vagy használati értékében más módon csökkent értékű termék eladása esetén az eladó köteles a fogyasztót e tényre előre figyelmeztetni. Az ilyen terméket az eladó köteles a többi terméktől elkülönítve árulni.

(5) A használt termék eladására arányos mértékben vonatkoznak az 1. bekezdés rendelkezései.

(6) Az egyes termékfajták anyagi összetétele jelölésének részleteit, a termék anyagi összetétele bevizsgálásának módjait, a termék csomagolását és a fogyasztóknak szánt termékekkel való bánásmódot a minisztérium általános érvényű jogszabályban írja elő.

(7) A 2. bekezdés szerinti kötelesség arányos mértékben vonatkozik a gyártóra, az importőrre és a forgalmazóra is.

Ha a 10.a – 12. §-ban feltüntetett információkat írásban bocsátják ki, azoknak az államnyelv kodifikált változatában¹⁷⁾ kell lenniük. Más megjelölések párhuzamos alkalmazására, elsősorban grafikai szimbólumokra és piktogramokra, vagy más nyelvű megjelölésekre ez a kitétel nem vonatkozik. A fizikai és műszaki mértékegységeket a törvényes mértékegységekben¹⁸⁾ kell feltüntetni.

Az eladó köteles tájékoztatni a fogyasztót az árult termék vagy kínált szolgáltatás áráról¹⁰⁾ és köteles világosan megjelölni a terméket vagy szolgáltatást az árával, vagy a tájékoztatást az árról más módon nyilvánosságra hozni. Ha a termék vagy szolgáltatás megvételének feltétele egy másik termék vagy szolgáltatás megvásárlása, az eladó köteles tájékoztatni a fogyasztót ennek a másik terméknek vagy szolgáltatásnak az áráról is az árusított termék vagy kínált szolgáltatás árával együtt.

(1) Az eladó köteles a terméken feltüntetni a vételárat vagy egységárat. Az egységárat nem kell feltüntetni, ha azonos a vételárral.

(2) Az 1. bekezdés szerinti megjelölés nem vonatkozik

a) a szolgáltatás részeként nyújtott termékre,

b) az árverési értékesítésre, valamint műtárgyak és régiségek értékesítésére.

(3) Az egységárat nem kell feltüntetni

a) legfeljebb 50 g vagy 50 ml névleges súlyú vagy névleges űrtartalmú terméken,

b) különböző fajtájú, de közös csomagolásban, egységes áron árult termékeken,

c) a terméken, mely nem bontható részeire a minősége vagy tulajdonságai megváltozása nélkül, és amelyre a hosszának, tömegének, űrtartalmának vagy területének feltüntetési kötelezettsége nem vonatkozik, vagy amelyen szokásosan nem szokták feltüntetni a hosszát, tömegét, űrtartalmát, területét,

d) sűrítmények és dietetikai élelmiszerek eladásakor, ha belőlük folyadék hozzáadásával készétel vagy részben kész étel készül.

(4) Az eladási árnak és az egységárnak jól elkülöníthetőnek és könnyen olvashatónak kell lennie.

(5) Ha az előre csomagolt termékek esetében a különleges jogszabályok^18a) megkövetelik a tiszta tömeg vagy a kiszárítás utáni tiszta tömeg feltüntetését, az egységárat elegendő csak a kiszárítás utáni tiszta tömegre vonatkozóan feltüntetni.

(6) A fogyasztói kedvezménnyel értékesített termék esetében az eladó azt az egységárat tünteti fel, amelyet a fogyasztói kedvezmény nélkül számított ki.

(7) A tömegre árusított terméken csak az egységárat tüntetik fel.

(8) Ha reklámban^18b) szerepel a termék vételára, az egységárát is meg kell jeleníteni.

(1) Az üzemegység megfelelő és tartósan jól látható helyén¹⁹⁾ fel kell tüntetni

a) az eladó üzleti nevét és székhelycímét, vagy a természetes személy vállalkozási helyének címét,

b) az üzemegység tevékenységéért felelős személy utó- és családi nevét,

c) a fogyasztónak kijelölt félfogadási időt,

d) a szállásadó intézmény kategóriáját és osztályát,^19a) ha szálláshelyről van szó.

(2) A reklamáció érvényesítéséhez szükséges adatok feltüntetésének kötelezettsége vonatkozik a termékértékesítésre és az üzemegységen kívül nyújtott szolgáltatásra is.

(3) Az eladó és alkalmazottai, akik kapcsolatba kerülnek a fogyasztóval az üzemegységben, kötelesek jelölést vagy öltözetet viselni, mely megkülönbözteti őket a fogyasztóktól; ez a kötelesség nem vonatkozik a piaci árusításra.²⁰⁾

(4) Az üzemegység ideiglenes bezárása esetén az eladó köteles a helyen, ahol a félfogadási idő van kifüggesztve, feltüntetni a bezárás kezdetének és végének időpontját, mégpedig legkésőbb 24 órán belül az üzemegység ideiglenes bezárásától számítva olyan esetben, ha az üzemegység egy napnál hosszabb időre marad zárva. Az üzemegység felszámolásakor az eladó köteles legalább hét nappal az üzemegység felszámolása előtt tájékoztatni a fogyasztókat hirdetmény kifüggesztésével azon a helyen, ahol a félfogadási idő van kifüggesztve, arról, hogy hol és ki lesz köteles a vásárlókkal szembeni kötelezettségeket teljesíteni, elsősorban, hogy hol érvényesíti a fogyasztó a reklamációs jogát az egység bezárását követően, valamint az üzemegység bezárásának dátumát. Az eladó párhuzamosan a községet is tájékoztatja írásos formában, melynek területén az üzemegység található, ha a község e célból elektronikus közigazgatási szolgáltatást működtet,^20a) az eladó a községet az elektronikus szolgáltatás útján is tájékoztathatja. A község felkérésre köteles ezeket az információkat a fogyasztóknak kiadni.

(1) Az eladó köteles a fogyasztónak a termék megvásárlásáról vagy a szolgáltatásnyújtásról bizonylatot kiadni, mely tartalmazza

a) az eladó üzleti nevét és székhelycímét, vagy a természetes személy vállalkozási helyének címét,

b) az üzemegység címét,

c) az eladás dátumát,

d) a termék nevét és mennyiségét vagy a szolgáltatás fajtáját,

e) az egyes termékek vagy szolgáltatások árát és az összesített árat, amit a fogyasztó kifizetett.

(2) Az utólagos leszállítással értékesített termék esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell a szállítmány átadásának helyszínét, dátumát és időpontját.

(3) Használt termék vagy átalakított termék, vagy hibás termék, illetve használati értékében más módon korlátozott termék értékesítése esetén ezeket a tényeket a bizonylatban világosan meg kell jelölni.

(4) Az 1. bekezdés szerinti kötelezettség nem vonatkozik arra az eladóra, aki a fogyasztónak növényi vagy állati eredetű terméket ad el saját termelői vagy tenyésztői tevékenységéből, vagy erdei terményeket ad el, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.²¹⁾

Az eladó köteles a terméket higiéniailag kifogástalan csomagolásban árulni vagy értékesítéskor a termék jellegének megfelelő csomagolásba csomagolni. Önkiszolgáló árusítás esetén köteles a fogyasztónak csomagolóanyagot biztosítani. A csomagolóanyag árát és a termék becsomagolásának költségét az eladó viseli.

(1) Az eladó köteles a fogyasztót teljeskörűen tájékoztatni a reklamáció feltételeiről és módjáról, beleértve azon adatokat is, hogy hol lehet érvényesíteni a reklamációt, és ki végezheti a garanciális javításokat. A reklamáció rendjét jól látható és a fogyasztó által elérhető helyen ki kell függeszteni.

(2) A fogyasztó az eladó bármelyik üzemegységében érvényesítheti a reklamációt, amelyben a kínált termékek vagy nyújtott szolgáltatások jellegéből fakadóan ez lehetséges, vagy a kijelölt személyeknél. A kijelölt személy a reklamációt csak a megjavított termék átadásával rendezheti, más esetben a reklamációt az eladónak továbbítja elintézés céljából.

(3) Az üzemegységben és a 2. bekezdés szerint kijelölt személynél a felfogadási idő alatt jelen kell lennie a reklamációk intézésével megbízott alkalmazottnak.

(4) Ha a fogyasztó reklamál, az eladó vagy az általa megbízott alkalmazott, vagy a kijelölt személy köteles a fogyasztót kioktatni általános érvényű jogszabályba foglalt jogairól;²²⁾ a fogyasztó ezt követő azon döntése alapján, hogy ezek közül melyik jogát érvényesíti, köteles azonnal meghatározni a reklamáció 2. § m) pontja szerinti intézésének módját, bonyolult esetekben legkésőbb 3 munkanapon belül a reklamáció benyújtásának napjától számítva, indokolt esetekben, főként ha a termék vagy szolgáltatás állapotát összetett műszaki vizsgálatnak kell alávetni, legkésőbb 30 napon belül a reklamáció benyújtásának napjától számítva. A reklamáció elintézési határidejének lejárta után a fogyasztónak jogában áll elállni a szerződéstől vagy joga van a terméket új termékre cseréltetni.

(5) Az eladó felkérésre köteles a felügyeleti hatóságnak bemutatni a reklamáció átvételi bizonylatának másolatát, az indokokat, melyek miatt azonnal nem lehetett dönteni a reklamáció intézési módjáról és azt nem lehet azonnal rendezni, a szakmai elbírálásra történt elküldési bizonylat vagy az ilyen eredmény másolatát, valamint a reklamáció elintézését igazoló irat másolatát.

(6) Ha a fogyasztó a reklamációt a vásárlástól számított első 12 hónapon belül érvényesíti, az eladó a reklamációt csak szakmai elbírálás alapján utasíthatja el; a szakvélemény eredményétől függetlenül nem lehet követelni a fogyasztótól a szakmai felülvizsgálattal és ehhez kapcsolódó más tevékenységekkel összefüggő költségek megtérítését. Az eladó köteles a fogyasztónak a reklamáció elintézését követő 14 napon belül kiadni a szakvélemény másolatát, mely alapján a reklamáció elutasítására sor került. Ez nem befolyásolja az eladó 9. bekezdés szerinti kötelességét.

(7) Ha a fogyasztó a reklamációt a vásárlástól számított 12 hónapon túl érvényesítette és az eladó elutasította azt, a reklamációt intéző személy köteles a reklamáció intézéséről kiállított dokumentumban feltüntetni, kinek küldheti el a fogyasztó szakmai felülvizsgálat céljából a terméket. Ha a terméket elküldik a kijelölt személynek szakmai felülvizsgálatra, a szakértői vizsgálat költségeit és minden más, ezzel összefüggő észszerű költséget az eladó visel függetlenül a szakértői vizsgálat eredményétől. Ha a fogyasztó a szakértői vizsgálat útján bizonyítja az eladó felelősségét a termék hibájáért, újabb reklamációt nyújthat be; a szakértő vizsgálat ideje alatt a reklamációs határidő nem telik. Az eladó köteles az újbóli reklamáció benyújtását követően 14 napon belül megtéríteni a fogyasztónak a szakvélemény beszerzésére fordított költségeit, valamint minden más, ezzel összefüggő észszerű költséget. Az újból benyújtott reklamáció nem utasítható el.

(8) Az eladó köteles a reklamáció érvényesítéséről bizonylatot kiadni a fogyasztónak. Ha a reklamációt távolsági kommunikációs eszközök^22a) útján nyújtják be, az eladó köteles a reklamáció benyújtásáról kiállított bizonylatot a fogyasztónak azonnal kézbesíteni; ha a bizonylat azonnal nem kézbesíthető, köteles felesleges halogatás nélkül megtenni azt, legkésőbb azonban a reklamáció elintézésének bizonylatával együtt; nem kell bizonylatot kézbesíteni a reklamáció benyújtásáról, ha a fogyasztónak lehetősége van a reklamáció más formában történő érvényesítésére.

(9) Az eladó köteles legkésőbb a benyújtást követő 30 napon belül írásos igazolást kiadni a reklamáció elintézéséről.

(10) Az eladó köteles nyilvántartást vezetni a reklamációkról és kérésre bemutatni azt a felügyeletnek betekintés céljából. A reklamációk nyilvántartásának tartalmaznia kell a reklamáció benyújtásának dátumát, a reklamáció elintézésének dátumát és módját és a reklamáció benyújtásáról szóló dokumentum sorszámát.

(11) A 4 – 9. bekezdésbe foglalt kötelességek vonatkoznak a kijelölt személyre is, indokolt esetekben a kijelölt személy vagy az eladó által meghatalmazott személy által átvett reklamációt intézheti az eladó. A reklamáció elintézésének határidői ekkor sem változnak.

(12) A 4 – 10. bekezdésben lefektetett rendelkezéseket alkalmazzák a reklamációs ügyintézés során, ha különleges jogszabály^22b) másként nem rendelkezik.

(13) A reklamáció elintézése nincs hatással a fogyasztó külön jogszabály szerinti^22c) kártérítési igényére.

(1) A szakvéleménynek tartalmaznia kell

a) a szakvizsgálatot végző személy azonosító adatait,

b) a vizsgált termék pontos beazonosítását,

c) a termék állapotának leírását,

d) a vizsgálat eredményét,

e) a szakvélemény elkészítésének dátumát.

(2) A szakvéleményt, mely nem tartalmazza az 1. bekezdés szerinti kellékeket, figyelmen kívül hagyják.

(1) Fogyasztóvédelmi ügyekben közigazgatási hatóság:

a) a minisztérium,

b) a felügyeleti hatóság⁸⁾ és egyéb, különleges jogszabály szerint^22d) illetékes hatóság,

c) a község.

(2) A minisztérium fogyasztóvédelmi ügyekben

a) irányítja az államigazgatási eljárást,

b) kidolgozza és a Szlovák Köztársaság Kormánya elé terjeszti az állami fogyasztóvédelmi politika koncepcióját,

c) notifikációs (elfogadó/értesítő) hatóság az Európai Unió gyorsreagálású riasztórendszerében a fogyasztók biztonságát és egészségét komolyan és közvetlenül veszélyeztető nem élelmiszeripari termékek esetében,

d) értesíti a tagállamok illetékes hatóságait az Európai Unió jogilag kötelező érvényű szerződéses fogyasztóvédelmi irányelvei²³⁾ megsértése miatt beérkezett panaszokról,

e) tájékoztatja a fogyasztókat a jogaikról és kötelességeikről,

f) betölti a különleges jogszabály szerinti²⁴⁾ egységes együttműködő hatóság szerepét,

g) tájékoztatja az Európai Bizottságot

1. a hatóságokról, amelyek felelnek az Európai Unió jogilag kötelező érvényű szerződéses irányelveinek végrehajtásáért és a belpiac felügyeletéért,

2. a fogyasztóvédelem terén per indítására jogosult társulásokról/egyesületekről,

3. általános érvényű jogszabályok és intézkedések elfogadásáról a fogyasztóvédelem terén; ha az intézkedés veszélyes hamisítványt/utánzatot érint, a tájékoztatás tartalmazza a termék leírását és a döntés meghozásának okait,

h) irányítja és ellenőrzi a Szlovák Kereskedelmi Felügyeletet. 

(3) A fogyasztóvédelem határon átnyúló együttműködésben illetékes hatóságai különleges jogszabály^24a) szerint járnak el saját kezdeményezésre vagy más indítvány alapján, miközben jogukban áll azt a feltárt törvénysértő tevékenységet^24b) megtiltani, amelyet a személy, aki/amely a különleges jogszabályi előírások szerint^24c) felügyeleti hatáskörük alá esik, elkövetett az Európai Unió tagállamának területén, és ami sérti vagy sértheti a fogyasztók közös érdekeit,^24d) és kötelező érvényű utasításokat adhatnak ki a feltárt hiányosságok kiküszöbölése érdekében.

(4) Az illetékes hatóság a minisztérium felszólítására minden második évben összesített tájékoztatást küld a minisztériumnak az érintett hatóság külön jogszabály szerinti^24a) elmúlt kétéves tevékenységéről; a tájékoztatás tartalmát a minisztérium a felszólításban határozza meg.

(5) Az illetékes hatóságok folyamatosan megküldik a minisztériumnak a tájékoztatást a különleges jogszabályban^24a) rögzített hatásköreik változásairól és a felhatalmazott alkalmazottak^24e) körében történt változásokról, valamint ezek elérhetőségeiről.

(1) A jelen törvényben elrendelt kötelességek betartását a felügyeleti hatóságok ellenőrzik. Ha a felügyelő hatóság hatáskörét nem lehet meghatározni, az ellenőrzést és a felügyeletet az illetékes Szlovák Kereskedelmi Felügyelet látja el.

(2) A felügyeleti hatóság eljár olyan állam termékének vagy szolgáltatásának piaci bevezetése ellenőrzésekor, amely külön jogszabály értelmében²⁵⁾ nem tagállam.

(3) A felügyeleti hatóság köteles ellenőrizni a termék vagy szolgáltatás biztonságosságát, s e célból jogosult

a) megkérni a szükséges tájékoztatást a gyártótól, az eladótól, az importőrtől vagy forgalmazótól,

b) terméket vagy mintát venni a sorozattermékekből és megvizsgálni a biztonságosságukat,

c) elbírálni, hogy a piacra helyezett termék vagy szolgáltatás tartalmazza-e a figyelmeztetést azokra a kockázatokra, melyek a termék vagy szolgáltatás használata miatt keletkezhetnek,

d) időben és megfelelő módon tájékoztatni a személyeket, akik a termék vagy a szolgáltatás használata okozta kockázatnak ki lehetnek téve,

e) ideiglenesen megtiltani a termék vagy szolgáltatás piaci bevezetését, bemutatását, felkínálását vagy árusítását, ha komoly a gyanú, hogy a termék vagy a szolgáltatás nem biztonságos, mégpedig annyi időre, amennyi a szükséges bevizsgálásokhoz vagy a gyanú kivizsgálásához,

f) megtiltani a termék, a sorozattermék vagy szolgáltatás piaci bevezetését, bemutatását, felkínálását vagy árusítását, ha bebizonyosodott, hogy az nem biztonságos, és kísérő intézkedéseket bevezetni ezen tilalom betartatása érdekében,

g) elrendelni vagy megszervezni a termék, a sorozattermék vagy szolgáltatás piacról történő kivonását^25a) vagy árusításának beszüntetését,^25b) ha bebizonyosodott, hogy az nem biztonságos, de már piaci forgalomban van; ha szükséges, a megsemmisítésük is elrendelhető,

h) kötelező érvényű utasítást kiadni a feltárt hiányosságok kiküszöbölésére és a szükséges intézkedések végrehajtására, valamint meghatározni a határidőt a teljesítésükről szóló jelentés benyújtására,

i) a vámhatóság kérésére általános érvényű állásfoglalást^25c) kiadni arról, hogy a behozott termék

1. helyes beszerelés, karbantartás és használat mellett súlyosan és közvetlenül veszélyezteti az egészséget és általában véve a biztonságot, a munkabiztonságot és -egészséget, a fogyasztó védelmét, a környezetet és a nyilvánosságot,

2. rendelkezik a különleges jogszabályban előírt kísérő dokumentumokkal, melyek összhangban állnak a termékek piacra helyezésének feltételeivel^25d) és a különleges jogszabályban előírtakkal összhangban áll a megjelölésük, vagy

3. a megfelelő helyen van elhelyezve a CE jelölésük.^25e)

(4) A felügyeleti hatóság a 3. bekezdés szerint járhat el a gyártóval, eladóval, importőrrel vagy forgalmazóval és azon személyekkel szemben, amelyek/akik a terméket vagy szolgáltatást mint tárgyak alkotóelemét szerzik meg, de minden más személlyel szemben is, ha arra szükség van a termékből eredő veszélyeket kiküszöbölő intézkedésekben való együttműködésben.

(5) A felügyeleti hatóság megtilthatja a szolgáltatás nyújtását, az árusított termék piaci bevezetését vagy árusítását, és elrendelheti a termék vagy szolgáltatás azonnali visszahívását a piacról, ha bebizonyosodik, hogy a megítélt vagy kimutatott termék- vagy szolgáltatásmegfelelési biztonsági követelmények⁴⁾ ellenére a termék vagy a szolgáltatás nem biztonságos.

(6) A felügyeleti hatóság támogatja a gyártók, eladók, importőrök és forgalmazók önkéntes aktivitásait a termékek és szolgáltatások biztonságára vonatkozó kötelességek teljesítése terén, és amennyiben az alkalmas, kidolgozza a helyes gyakorlat elvrendszerét.

(7) A 3. bekezdés f) – g) pontjai és 4–5. bekezdései szerint kiadott felügyeleti hatósági döntések ellen írásban ellenvetést lehet benyújtani a döntés kiadásától számított öt munkanapon belül. Az ellenvetésnek halasztó hatálya nincs.

(8) Ha a felügyeleti hatóság nem fogadja el az ellenvetést teljes terjedelmében, köteles az írásos anyagokat öt munkanapon belül továbbitani az illetékes fellebbviteli hatóságnak.

(9) Az illetékes fellebbviteli hatóság köteles az ellenvetésekről az írásos anyag beérkezésétől számított 30 napon belül döntést hozni.

(10) A felügyeleti hatóság köteles nyilvánosságra hozni a jelen törvény értelmében kiadott jogerős döntéseit, beleértve a felügyeleti hatóság döntéseit felülvizsgáló jogerős bírósági határozatokat is. A felügyeleti hatóság köteles ügyelni arra, hogy a nyilvánosságra hozatal során a vállalkozók üzleti titkaik védelméhez való joga ne sérüljön. A nyilvánosságra hozatali kötelesség teljesül a határozat jogerőre lépését követő azonnali közzététellel a felügyeleti hatóság honlapján hat hónapos időszakra, és a jogerős döntések elérhetővé tételével a felügyeleti hatóság által meghatározott testületeknél.

(11) A felügyeleti hatóság a 10. bekezdés szerint közzétett határozatokban a tényállás leírásán kívül feltünteti

a) a természetes személy utó- és családi nevét, vállalkozása helyszínét és azonosítószámát, vagy

b) a jogi személy üzleti megnevezését vagy nevét, székhelyét és azonosítószámát.

(12) A fogyasztónak vagy az őt képviselő egyesületnek joga van betekinteni az iratokba a döntést kiadó felügyeleti hatóság székhelyén, jogában áll az iratokból kivonatot vagy másolatot készíteni. A másolatok készítésével kapcsolatos költségeket a fogyasztó vagy az egyesület viseli.

(13) A felügyeleti hatóság intézi a fogyasztói panaszokat, melyeket szabálysértésként vizsgál ki, ha a fogyasztót kár éri minőség, mennyiség vagy árutömeg terén elkövetett csalás miatt, vagy a nyújtott teljesítés fajtájában, minőségében és mennyiségében, vagy ha a fogyasztót termékek, munkák vagy szolgáltatások piaci bevezetése miatt éri kár, vagy ha eltitkolják előtte ezeknek az alapvető hibáit.

(14) A felügyeleti hatóság a biztonságosság védelme terén

a) létrehozza és rendszeresen frissíti az ágazati felügyeleti programokat a termékek kategóriái vagy kockázatai szerint; a felügyelet tevékenységéről rendszeresen tájékoztatja a minisztériumot,

b) figyelemmel kíséri és időszerűsíti termékek biztonságával kapcsolatos a tudományos és műszaki ismereteket,

c) a minisztériummal együttműködve rendszeresen kiértékeli az ellenőrző tevékenységek működését és hatékonyságát.

(15) A 7 – 14. bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a Szlovák Nemzeti Bank tevékenységére, mely különleges jogszabályok^25ea) szerint jár el.

(1) A felügyeleti hatóság határozatban rendeli el az eladónak vagy a 9.a § szerinti személynek a feltárt hiányosságok kiküszöbölését és a jogellenes cselekvéstől való tartózkodást.

(2) A felügyeleti hatóság határozatban legfeljebb három évre megtilthatja az eladónak a termékek árusítását vagy a szolgáltatásnyújtást a fogyasztóknak, ha az eladó a legutóbbi jogerős, a fogyasztók kollektív érdekeinek megsértéséért büntetést kiszabó határozat napjától számított 12 hónapon belül ismételten ilyen cselekményt követ el.

(1) Ha az eladó vagy a 9.a § szerinti személy megsérti a fogyasztók kollektív érdekeit, az egyesület óvintézkedés kiadására nyújthat be javaslatot a felügyeleti hatóságnak. E javaslatnak tartalmaznia kell a cselekmény leírását, mellyel az egyesület szerint sérülnek a fogyasztók kollektív érdekei, a döntő tények leírását, melyek az óvintézkedés kiadását indokolják, valamint az indoklást, hogy miért sürgős az ügy és miért van szükség a fogyasztók kollektív érdekeit sértő gyakorlat azonnali kiküszöbölésére. Óvintézkedés elrendelését kérő javaslat csak akkor nyújtható be, ha a fogyasztók kollektív érdekeit megsértő eladó vagy 9.a § szerinti személy az egyesület írásbeli – az előző mondat szerinti óvintézkedés kiadására tett javaslatba foglaltakkal megegyező tartalmú –, a jogsértő cselekvés megszüntetésére való felszólításának kézbesítési napjától számított két héten belül sem hagy fel a fogyasztók kollektív érdekeinek megsértésével.

(2) Ha a felügyeleti hatóság szembesül a fogyasztói jogok megsértésének gyanújával, mely kollektív fogyasztói érdekek megkárosítására utal, óvintézkedést rendelhet el, melyben elrendeli az eladónak vagy a 9.a § szerinti személynek, hogy tartózkodjon a fogyasztói jogok megsértésétől és közigazgatási eljárást indít a jelen törvény vagy különleges jogszabály^25f) megsértése miatt. Az óvintézkedést a felügyeleti hatóság írásban közli azzal, aki ellen irányul, és feltünteti benne azokat a tényeket, amelyek az óvintézkedés kiadásához vezettek.

(3) Az óvintézkedés ellen három napon belül írásos ellenvetés nyújtható be. Az ellenvetésnek halasztó hatálya nincs. Az ellenvetésről az óvintézkedést kiadó felügyeleti hatóság felettes szerve dönt, az ellenvetés kézhez vételétől számított öt napon belül úgy, hogy vagy elutasítja az ellenvetést és helyben hagyja az óvintézkedést, vagy az óvintézkedést megsemmisíti. A felettes szerv döntése ellen jogorvoslattal élni nem lehet.

(4) Az óvintézkedés megszűnik

a) azon idő leteltével, amelyre kibocsátották,

b) a felügyeleti hatóság döntésének jogerőre emelkedésével a jelen törvény vagy külön jogszabály^25f) megsértése miatt lefolytatott közigazgatási eljárásban, melyet a 2. bekezdés szerinti óvintézkedés kiadásával kapcsolatban indítottak,

c) az óvintézkedés megszüntetésével.

(5) A felügyeleti hatóság azonnali hatállyal megszünteti az óvintézkedést, ha annak a kiadást indokló okai megszűntek.

(6) A 2– 5. bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a Szlovák Nemzeti Bankra, mely különleges jogszabály^25ea) szerint jár el.

(1) A község

a) hagyja jóvá a piac működési rendjét,

b) felügyeletet gyakorol a jelen törvénybe foglalt kötelességek piacon vagy árusítóhelyeken történő betartása felett,

c) kivizsgálja a jelen törvényt megsértő eseteket a piacokon és árusítóhelyeken folyó termékértesítésben.

(2) A községre a piacokon és árusítóhelyeken kifejtett tevékenysége során a fogyasztóvédelem érdekében a 20. § rendelkezései vonatkoznak arányos mértékben.

(1) Szabálysértést az követ el, aki megsérti a fogyasztói jogokat azáltal, hogy megsérti a jelen törvényt vagy a különleges fogyasztóvédelmi jogszabályokat.²⁶⁾

(2) Az 1. bekezdés szerinti szabálysértésért 10 000 Sk-ig terjedő pénzbírság szabható ki.

(3) A szabálysértésekre és azok kivizsgálására az altalános szabálysértési eljárás előírásai²⁷⁾ vonatkoznak.

(4) A község által kivetett szabálysértési bírságokból befolyó bevétel a községi költségvetés bevétele.

(5) Az 1 – 4. bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a Szlovák Nemzeti Bankra, mely különleges jogszabály^25ea) szerint jár el.

(1) A jelen törvényben és az Európai Unió kötelező érvényű fogyasztóvédelmi jogi előírásaiban²⁸⁾ meghatározott kötelességek megsértéséért a felügyeleti hatóság a gyártóra, eladóra, importőrre, forgalmazóra vagy a 9.a § vagy 26. § szerinti személyre 66 400 euróig terjedő bírságot vet ki; a kötelességek 12 hónapon belüli ismételt megsértéséért 166 000 euróig terjedő bírságot szab ki.

(2) A felügyeleti hatóság a gyártóra, eladóra, importőrre, forgalmazóra vagy a 26. § szerinti személyre, mely az egészségkárosodást vagy élet sérelmét okozó terméket gyártotta, eladta, behozta, forgalmazta, 332 000 euróig terjedő bírságot szab ki. Ugyanekkora bírsággal sújtja azt, aki ilyen sérelmet okozott hibás szolgáltatás nyújtásával. Nem róható ki bírság arra a személyre, aki/mely bizonyítja, hogy a sérelmet nem akadályozhatta volna akkor sem, ha minden tőle elvárhatót megtett volna.

(3) A gyártóra, eladóra, importőrre, forgalmazóra vagy a 9.a § vagy 26. § szerinti személyre, mely meghiúsítja, megakadályozza vagy más módon nehezíti a felügyelet gyakorlását, esetleg nem teljesíti a 20. § 3. bek. h) pontja szerinti kötelező utasítást, a felügyeleti hatóság rendészeti bírságot szab ki 1 660 euróig terjedő összegben, s ezt ismételten is megteheti.

(4) Az 1. bekezdés szerinti bírság nem vethető ki, ha külön jogszabály szerinti bírságot vetettek ki vagy ha a 2. bekezdés értelmében vethető ki bírság.

(5) A bírság összegének meghatározásakor figyelembe veszik a jogellenes cselekmény jellegét, a kötelességszegés súlyosságát, az elkövetés módját és a kötelességszegés következményeit.

(6) Az 1 – 3. bekezdés szerint kivetett bírságokból származó bevétel az állami költségvetés bevétele.

(7) A bírságolási eljárás   12 hónapon belül azt a napot követően indulhat meg, amikor a felügyeleti hatóság a jelen törvény szerinti kötelesség megsértéséről tudomást szerzett, legkésőbb három éven belül az 1. és 3. bekezdés szerinti esetekben és tíz éven belül a 2. bekezdés szerinti esetekben azon naptól számítva, amikor a kötelességszegés megtörtént. Bírság legkésőbb négy éven belül szabható ki azon naptól számítva, amikor a kötelességszegés megtörtént.

(8) A felügyelet 3. bekezdés szerinti tevékenységének ismételt meghiúsítása, megakadályozása vagy más módon való megnehezítése súlyos kötelességszegésnek minősül.^28a)

(9) Az 1 – 8. bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a Szlovák Nemzeti Bankra, mely különleges jogszabály^25ea) szerint jár el.

(1) A társulás/egyesület óvintézkedés kiadására tehet javaslatot a 21. § 1. bek. szerint a felügyletnek vagy bírósági eljárást kezdeményezhet a fogyasztók jogainak védelme érdekében, beleértve a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét is, vagy résztvevője lehet az eljárásnak, 

a) amennyiben az ilyen célok tevékenységének fő tartalmát képezik, vagy

b) ha szerepelnek az Európai Bizottság által vezetett jogosult személyek jegyzékében (a továbbiakban csak „jogosult személyek jegyzéke”), anélkül, hogy sérülne a bíróság felülvizsgálati joga, hogy ez a személy jogosult-e az adott esetben eljárást kezdeményezni.

(2) Az 1. bekezdés szerinti társulás/egyesület felhatalmazás alapján képviselheti a fogyasztót az eljárásokban az állami hatóságok előtt jogainak érvényesítése ügyében, beleértve a fogyasztói jog megsértéséből fakadó sérelemért járó jóvátételt.

(3) A jogosult személyek jegyzékébe történő felvétel kérelmét a társulás/egyesület a minisztériumnak nyújtja be, amely megvizsgálja, hogy teljesíti-e az alábbi feltételeket:

a) a törvénnyel összhangban hozták létre,

b) legalább két éve aktívan dolgozik a fogyasztóvédelem területén,

c) független és nonprofit társulás/egyesület,

d) az állammal szembeni minden kötelezettsége rendezett.

(4) A 3. bekezdés szerinti feltételeket teljesítő társulást/egyesületet a minisztérium felterjeszti az Európai Bizottságnak a jogosult személyek jegyzékébe történő besorolás céljából.

(5) A társulás/egyesült jogosult a fogyasztó és az eladó egyetértésével közvetíteni a fogyasztó és eladó közti viták megoldásában reklamációk intézése esetén.

(6) A minisztérium támogatja a társulást/egyesületet, ha tevékenysége során célja

a) a fogyasztó jogainak a védelme a bíróságon,

b) a közvetítés a fogyasztó és eladó közti viták megoldásában reklamációk intézése esetén,

c) a segítségnyújtás a fogyasztó gazdasági érdekeinek és jogainak érvényesítésében közvélemény-kutatások végzésével, beleértve a fogyasztói problémák kutatását és a fogyasztói érdekérvényesítés értékelését,

d) a fogyasztói szerződések általános feltételrendszereinek nyomon követése,

e) tárgyalások és tevékenységek kezdeményezése a törvényi szabályozás fogyasztói jogok érdekében történő módosításáért,

f) a fogyasztóvédelmi politika jogrendbe emelésének és gyakorlati alkalmazásának nyomon követése,

g) a fogyasztóvédelmi politikával, a termékek vizsgálatával és más egyesületek tapasztalataival foglalkozó időszakos kiadványok és publikációk megjelentetése,

h) konzultációs irodák működtetése, melyek a fogyasztóknak tájékoztatást és tanácsokat adnak,

i) fogyasztóvédelmi oktatások szervezése.

A gyártó, az eladó, az importőr vagy forgalmazó kötelességei vonatkoznak azokra a személyekre is, amelyek a 2. § b) – e) pontjába foglalt tevékenységeket vállalkozói jogosítvány nélkül végzik.

(1) Állandó hatóságként létrehozásra kerül egy bizottság (a továbbiakban csak „bizottság”) a fogyasztói szerződés feltételek¹⁾ és az eladók tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatának elbírálására. A bizottság jogosult az eladótól kikérni az általános szerződéses feltételeket, melyekről a fogyasztóval megegyezett, az eladó az ilyen kérésnek köteles eleget tenni.

(2) Törvénysértést vagy más általános érvényű jogszabály megsértését észlelve a bizottság jogosult indítványt benyújtani az illetékes állami hatóságoknak, és a társuláshoz/egyesülethez fordulva kezdeményezheti a fogyasztói jogok érvényesítésének megindítását az illetékes állami hatóságnál.

(3) A bizottság összetételének, döntéshozatali módjának, munkaszervezésének és eljárásrendjének részleteit általános érvényű jogi előírás határozza meg, melyet a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma bocsát ki.

A jelen törvény szerinti eljárásokra a közigazgatási eljárásra vonatkozó általános előírások²⁹⁾ vonatkoznak a 20. § e) – h) pontja és a 21. § és 26.a § kivételével, ha különleges törvény³⁰⁾ másként nem rendelkezik.

Jelen törvénnyel a jogrendben átvételre kerülnek az Európai Unió jogilag kötelező érvényű, a 2. sz. mellékletben feltüntetett irányelvei.

A 2007. június 30-a előtt megkezdett eljárásokat az eddig hatályos előírások szerint folytatják le.

A 40. § 10. bekezdésének rendelkezését alkalmazzák azon ügyekben, melyekben a bíróság 2010. február 28-át követően elrendeli a tisztességtelen kereskedelmi feltételek használatától való tartózkodást.

Az 5.a § 1. bek. b) pontja és 2 – 4. bekezdése szabályozza a 2014. május 1-je előtt keletkezett jogviszonyokat is; e jogviszonyok keletkezését és a belőlük fakadó igényeket is, melyek 2014. május 1-je előtt keletkeztek, azonban a 2014. április 30-áig hatályos előírások szerint ítélik meg.

A 4.a § 1–3. bekezdése szabályozza a 2014. június 13-a előtt keletkezett jogviszonyokat is; e jogviszonyok keletkezését és a belőlük fakadó igényeket is, melyek 2014. június 13-a előtt keletkeztek, azonban a 2014. június 12-éig hatályos előírások szerint ítélik meg.

(1) A Szlovák Kereskedelmi Felügyelet által 2015. január 1-je előtt megkezdett, de be nem fejezett, a pénzügyi fogyasztóvédelem³¹⁾ terén indult vizsgálat és ellenőrzés a 2014. december 31-éig hatályos törvény szerint kerül befejezésre. Az ilyen vizsgálat és ellenőrzés során 2015. január 1-je előtt bekövetkezett cselekmények jogkövetkezményei hatályban maradnak.

(2) A Szlovák Kereskedelmi Felügyelet által 2015. január 1-je előtt megkezdett, de jogerősen be nem fejezett, a pénzügyi fogyasztóvédelem terén indult vizsgálat és ellenőrzés a 2014. december 31-éig hatályos törvény szerint kerül befejezésre. Az ilyen vizsgálat és ellenőrzés során 2015. január 1-je előtt bekövetkezett cselekmények jogkövetkezményei hatályban maradnak.

Megszűnik:

a Tt. 634/1992. sz., fogyasztóvédelmi törvénye a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 220/1996. sz. Törvénye értelmében, a Tt. 137/1998. sz. törvénye, a Tt. 310/1999. sz. törvénye, a Tt. 128/2002. sz. törvénye, a Tt. 414/2002. sz. törvénye, a Tt. 529/2002. sz. törvénye, a Tt. 469/2003. sz. törvénye, a Tt. 365/2004. sz. törvénye, a Tt. 451/2004. sz. törvénye, a Tt. 616/2004. sz. törvénye, a Tt. 118/2006. sz. törvénye és a Tt. 264/2006. sz. törvénye.

Megszűnik a Szlovák Köztársaság Kormányának Tt. 387/2007. sz. rendelete a termékek ármegjelöléséről.

Megszűnik a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumának Tt. 370/2008. sz. hirdetménye a a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumának Tt. 284/2009. sz. hirdetménye értelmében, mely meghatározza a textiltermékek anyagösszetétele jelölésének részleteit, a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumának Tt. 53/2010. sz. hirdetménye és a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumának Tt. 85/2012. sz. hirdetménye.

A jelen törvény 2007. július 1-jén lép hatályba.

1) A Kereskedelmi törvénykönyv 52 – 54. §-a

2) A Kereskedelmi törvénykönyv 2. § 1. bek.

2a) Például a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 138/1992. sz. törvénye a hiteles építőművészekről és építészmérnökökről a későbbi módosítások szerint, a Tt. 586/2003. sz. törvénye az ügyvédi hivatásról és a Tt. 455/1991. sz. iparűzési törvénye (ipartörvény) módosításáról a későbbi előírások és módosulások értelmében

3) A Tt. 264/1999. sz. törvénye a termékek műszaki követelményeiről és a megfelelőség megítéléséről és egyes más törvények módosításáról, 2. § 1. bek. d) pontja a későbbi módosítások értelmében

4) A Tt. 264/1999. sz. törvénye,

a Tt. 90/1998. sz. törvénye az építőipari termékekről a későbbi módosítások szerint

5) Például a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 78/1992. sz. törvénye az adótanácsadókról és az Adótanácsadók Szlovák Kamarájáról a későbbi előírások értelmében, a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 323/1992. sz. törvénye a közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről (Közjegyzőségi rendtartás) a későbbi előírások értelmében, a Tt. 586/2003. sz. törvénye az ügyvédi hivatásról és a Tt. 455/1991. sz. iparűzési törvényének (ipartörvény) változásairól és kiegészítéséről a későbbi előírások szerint, a Tt. 344/2004. sz.törvénye a szabadalmi képviselőkről, a Tt. 444/2002. sz., az ipari formatervezésről és Tt. 55/1197. sz., a védjegyekről szóló törvénye a Tt. 577/2001. sz. és 14/2004. sz. törvénye megfogalmazásában, a Tt. 382/2004. sz. törvénye a szakértőkről, hiteles tolmácsokról és fordítókról és egyes más törvénymódosításokról és kiegészítésekről a Tt. 93/2006. sz. törvénye értelmében

6) A Tt. 382/2004. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint

7) A Tt. 264/1999. sz. törvénye 11. §-ának 1. bek., 2. §-ának 1. bek. f) pontja és 22. §-ának 4. bek.

a Tt. 90/1998. sz. törvényének 15. §-a a későbbi előírások szerint

7a) A Kereskedelmi törvénykönyv 625. §-a

8) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Tt. 152/1995. sz. élelmiszertörvényének 21. § b) – d) pontja a későbbi módosítások szerint, a Tt. 142/2000. sz. mérésügyi-bevizsgálási törvényének 30. §-a, a Tt. 128/2002. sz., a belpiac fogyasztóvédelmi célzatú állami ellenőrzéséről és egyes más törvényi módosításokról és változásokról szóló törvénye 3. §-a a Tt. 425/2004. sz. törvénye megfogalmazásában, a Tt. 251/2012. sz. energetikai törvénye és más törvénymódosítások 88. §-ának 1. bek., a Tt. 747/2004. sz., a pénzpiaci felügyeletről és más törvényi változásokról szóló törvényének 1. § 2. bek.-e, a Tt. 39/2007. sz., az állategészségügyi gondoskodásról szóló törvénye 4. §-a 1. bek. b) és c) pontja a Tt. 342/2011. sz. törvénye megfogalmazásában, a Tt. 355/2007. sz., a közegészség védelméről, támogatásáról és fejlesztéséről és más törvénymódosításokról szóló törvénye 3. § 1. bek. b) és c) pontja, a Tt. 351/2011. sz., az elektronikus kommunikációról szóló törvénye 6. § 1. bek. b) pontja, a Tt. 362/2001. sz., a gyógyszerekről és gyógyászati segédeszközökről és más törvénymódosításokról szóló törvénye 127. § a) és c) pontja

9) A Tt. 391/2015. sz., a fogyasztói viták alternatív megoldásáról és egyes törvénykiegészítésekről szóló törvénye

10) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 18/1996. sz. ártörvénye a későbbi előírások értelmében, a Tt. 276/2001. sz., a hálózati ágazatok szabályozásáról és egyes más törvények változásairól és kiegészítéséről szóló törvénye a későbbi módosítások szerint

11) Például a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 152/1995. sz. törvénye 10. és 11. §-a a későbbi módosítások szerint, a Szlovák Köztársaság Földművelésügyi és Egészségügyi Minisztériumának 981/1996-100. sz., 1996. május 20-án kelt rendelete, mely tartalmazza a Szlovák Köztársaság Élelmiszerkódexének első részét, valamint második részének első, második és harmadik cikkelyét (a Tt. 195/1996. sz. értesítője)

11a) A Tt. 365/2004. sz., a némely területeken foganatosított egyenlő bánásmódról és megkülönböztetés elleni védelemről és más törvénymódosításról szóló törvény (antidiszkriminációs törvény) a későbbi módosítások értelmében

12) Például a Tt. 190/2003. sz., a lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvénye és más törvényi változások és módosítások

12a) A Polgári törvénykönyv 53.a §-a

12b) A Polgári törvénykönyv 53.a §-a

12c) A Tt. 455/1991. sz. törvényének 58. §-a a későbbi módosítások szerint

12ca) A Tt. 102/2014. sz., a távkapcsolattal megkötött fogyasztói vagy szolgáltatási szerződések vagy az eladó üzemegységein kívül megkötött szerződések terén érvényes fogyasztóvédelemről szóló törvénye és más törvénymódosítások 2. § 7. bekezdése

12cb) A Tt. 492/2009. sz., a fizetési szolgáltatásokról és más törvényi változásokról szóló törvénye 2. §-ának 19. bek.

12cc) A Tt. 492/2009. sz. törvénye 2. §-ának 3. bek. a későbbi módosítások értelmében

12cd) A Polgári törvénykönyv 551. §-a

12ce) A Tt. 191/1950. sz. Váltó- és csekktörvénye a későbbi módosítások szerint

12d) A Tt. 264/1999. sz. törvénye 2. §-ának 1. bek. l) pontja a későbbi módosítások szerint

13) A Tt. 16/2004. sz., a Szlovák Televízióról szóló törvénye 5. § 1. bek. l) pontja a Tt. 220/2007. sz. törvénye megfogalmazásában

A Tt. 619/2003. sz., a Szlovák Rádióról szóló törvénye 5. § 1. bek. j) pontja

14) A Polgári törvénykönyv 623. §-a

15) Például a Polgári törvénykönyv, a Tt. 108/2000. sz., a házaló ügynöki és postázó értékesítés terén érvényes fogyasztóvédelemről szóló törvény a későbbi módosítások értelmében, a Tt. 147/2001. sz. reklámtörvénye és más törvénymódosítások a későbbi módosítások értelmében, a Tt. 258/2001. sz. fogyasztói hitelekről szóló törvénye és a Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 71/1986. sz., a Szlovák Kereskedelmi felügyelőségről szóló törvényének kiegészítése és módosítása a későbbi módosítások értelmében a Tt. 264/2006. sz. törvény megfogalmazásában, a Tt. 22/2004. sz., az elektronikus kereskedelemről szóló törvénye és a Tt. 128/2002. sz., a belpiac fogyasztóvédelmi célú állami ellenőrzéséről szóló törvény és a Tt. 284/2002. sz. törvényének  kiegészítése és módosítása a Tt. 160/2005. sz. törvényének megfogalmazása szerint, a Tt. 266/2005. sz. fogyasztóvédelmi törvénye a távkapcsolatban nyújtott pénzügyi szolgáltatások terén és egyes más törvénymódosítások

15a) A Polgári törvénykönyv 622. és 623. §-a

15b) A Polgári törvénykönyv 502. §-a

15c) Például a Tt. 483/2001. sz. banktörvénye és egyes más törvényi változások és módosítások a későbbi módosítások szerint, a Tt.594/2003. sz. törvénye a kollektív befektetésekről és egyes más törvényi változások és módosítások a későbbi módosítások szerint, a Tt. 43/2004. sz. törvénye az öregségi nyugdíjtakarékosságról és egyes más törvényi változások és módosítások a későbbi módosítások szerint, a Tt. 129/2010. sz. törvénye a fogyasztási hitelekről és más hitelekről és fogyasztói kölcsönökről és egyes más törvényi változások és módosítások a későbbi módosítások szerint, a Tt. 351/2011. sz. törvénye az elektronikus kommunikációról a későbbi előírások értelmében, a Tt. 251/2012. sz. törvénye a későbbi előírások értelmében

16) Például a Tt. 264/1999. sz. törvénye

17) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 270/1995. sz., a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvénye a későbbi előírások szerint

18) A Tt. 142/2000. sz. törvényének 3. §-a

18a) Például a Szlovák Köztársaság Szabványügyi, Méréstani és Bevizsgálási Hivatalának Tt. 207/2000. sz. hirdetménye a fogyasztói kiszerelések jelöléséről a későbbi előírások szerint

18b) A Tt. 147/2001. sz. reklámtörvénye és más törvénymódosítások a későbbi módosítások értelmében

18c) A Tt. 18/1996. sz. törvényének 13. §-a

19) A Tt. 455/1991. sz. törvényének 17. §-a a későbbi módosítások szerint

19a) A Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériumának Tt. 419/2001. sz. hirdetménye, mely szabályozza a szálláshelyek kategorizálását és besorolási osztályozásának kritériumait.

20) A Tt. 178/1998. sz. törvényének 2. § 1. bek. a) pontja a Tt. 524/2005. sz. törvénye értelmében.

20a) A Tt. 275/2006. sz., a közigazgatás informatikai rendszereiről szóló törvénye 2. § 1. bek. s) pontja a Tt. 273/2015. sz. törvényének megfogalmazásában

21) A Tt. 455/1991. sz. törvényének 3. §-a a későbbi módosítások szerint

22) A Polgári törvénykönyv 622. és 623. §-a

22a) A Tt. 108/2000. sz. törvényének 9. §-a a későbbi módosítások szerint

22b) Például a Tt. 610/2003. sz., az elektronikus kommunikációról szóló törvényének 44. §-a, a Tt. 510/2002. sz., a fizetési kapcsolatokról szóló törvénye és más törvénymódosítások 66. §-a a Tt. 604/2003. sz. törvény megfogalmazásában, A Tt. 170/2018. sz., a társasutakról, az idegenforgalmi komplex szolgáltatásokról, az idegenforgalomi vállalkozások egyes feltételeiről és más törvénymódosításokról szóló törvényének 22. §-a, a Tt. 442/2002. sz., a közvízvezetékekről és csatornahálózatokról szóló törvényének 30. §-a és a Tt. 276/2001. sz., a hálózati ágazatok szabályozásáról szóló törvényének kiegészítése és módosítása a későbbi előírások értelmében

22c) A Tt. 294/1999. sz. törvénye a hibás termék által okozott kárért viselt felelősségről a Tt. 451/2004. sz. törvénye megfogalmazásában

22d) A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 152/2000. sz. törvényének 21. § b) – d) pontja a későbbi módosítások szerint

a Tt. 308/2000. sz., a műsorszórásról és műsorterjesztésről szóló törvényének 4. §-a és a Tt. 195/2000. sz. távközlési törvénye a későbbi előírások szerint

a Tt. 128/2002. sz. törvénye 3. §-a a Tt. 451/2004. sz. törvénye megfogalmazásában

a Tt. 747/2004. sz. törvénye 1. §-ának 2. bek.

a Tt. 39/2007. sz. törvénye 4. § 1. bek. b) és c) pontja a Tt. 342/2011. törvénye megfogalmazásában

a Tt. 355/2007. sz. törvénye 3. § 1. bek. b) és c) pontja

a Tt. 351/2011. sz. törvénye 6. § 1. bek. b) pontja

a Tt. 362/2011. sz. törvénye 127. § a) és c) pontja

23) Az Európai Parlament és Tanács (EK) 1107/2006. sz., 2006. július 5-én kelt irányelve az egészségkárosult és mozgássérült személyek légi közlekedési eszközön gyakorolható jogairól (HK EU L 204, 2006. 7. 26.)

24) Az Európai Parlament és Tanács (EK) 2006/2004. sz., 2004. október 27-én kelt irányelve a felelős nemzeti hatóságok fogyasztóvédelmi jogszabályok kikényszerítése terén való együttműködéséről („fogyasztóvédelmi együttműködési irányelv”) (HK EU L 364, 2004. 12. 9) a hatályos változatban

24a) Az Európai Parlament és Tanács (EK) 2006/2004. sz. irányelve a hatályos változatban

24b) Az Európai Parlament és Tanács (EK) 2006/2004. sz. irányelve 3. cikkelyének b) pontja a hatályos változatban

24c) A Tt. 147/2001. sz. törvénye

a Tt. 258/2001. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint

a Tt. 170/2018. sz. törvénye

a Tt. 22/2004. sz. törvénye a Tt. 160/2005. sz. törvényének megfogalmazásában

a Tt. 266/2005. sz., a fogyasztók védelmét a távkapcsolatban nyújtott pénzügyi szolgáltatások során szabályozó törvénye és egyes más törvényi változások

Az Európai Parlament és Tanács (EK) 261/2004. sz., 2004. február 11-én kelt irányelve, mely meghatározza a közös kárpótlási és segítségnyújtási szabályokat az utasok repülőgépbe történő felszállásának elutasítása esetére, járatok törlése vagy jelentős késése esetére és amely megszünteti a 295/91. sz. (EGK) rendeletet (A HK rendkívüli kiadása EU, 7. fejezet 8. kötet; HK EU L 46, 2004. 2. 17.)

a Tt. 140/1998. sz. törvénye

a Tt. 308/2000. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint

a Polgári törvénykönyv 52 – 62. §

24d) Az Európai Parlament és Tanács (EK) 2006/2004. sz. irányelve 3. cikkelyének k) pontja a hatályos változatban

24e) Az Európai Parlament és Tanács (EK) 2006/2004. sz. irányelve 3. cikkelyének e) pontja a hatályos változatban

25) Az Európai Parlament és Tanács (EK) 339/93. sz., 1993. február 8-án kelt irányelve a harmadik országokból behozott termékek megegyezőségi bevizsgálásáról a termékbiztonsági előírások terén (A HK rendkívüli kiadása EU, 13. fejezet 12. kötet; HK EU L 40, 1993. 2. 17.) a hatályos formában

25a) A Szlovák Köztársaság Kormányának Tt. 404/2007. sz. rendelete az általános termékbiztonsági követelményekről, 2. § d) pontja

25b) A Szlovák Köztársaság Kormányának Tt. 404/2007. sz. rendelete 2. § c) pontja

25c) A Tt. 199/2004. sz. vámtörvénye és más törvénymódosítások, 5. § a későbbi módosítások szerint

25d) Például az Európai Parlament és Tanács (EK) 1275/2008. sz., 2008. december 17-én kelt irányelve, mely végrehajtja az Európai parlament és Tanács 2005/32/ES irányelvét az elektromos és elektronikus háztartási berendezések és irodai berendezések ökodesingjére vonatkozó követelményeket a készenléti és nyugalmi elektromos energiafogyasztással kapcsolatosan (HK EU L 339, 2008. 12. 18.) a hatályos formában

25e) A Tt. 264/1999. sz. törvényének 21. §-a a későbbi módosítások szerint

25ea)A Tt. 747/2004. sz. törvénye a későbbi módosítás szerint

25f) A Polgári törvénykönyv 52–54., 612–627. és 741.a–741.k §-a

a Tt. 108/2000. sz. törvényének 6–13. §-a a későbbi módosítás szerint

a Tt. 170/2018. sz. törvénye

a Tt. 22/2004. sz. törvényének 4–6. §-a a Tt. 166/2005. sz. törvénye megfogalmazásában

a Tt. 266/2005. sz. törvényének 3., 4., 6–8. §-a a későbbi módosítás szerint

a Tt. 129/2010. sz., a fogyasztási hitelekről és más hitelekről és fogyasztói kölcsönökről szóló törvényének 3–5., 7–10., 12., 16–19., 21. és 22. §-a, és más törvénymódosításoknak a törvénye a Tt. 394/2011. sz. törvénye megfogalmazásában

a Tt. 136/2010. sz., a belpiaci szolgáltatásokról szóló törvénye 6., 9., 10. és 13. § és más törvénymódosítások

a Tt. 161/2011. sz., az egyes idegenforgalmi szolgáltatásoknál alkalmazott fogyasztóvédelem törvénye, 3-5., 7. és 8. §

a Tt. 362/2011. sz. törvénye

26) Például a Tt. 108/2000. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint, a Tt. 178/1998. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint, a Tt. 147/2001. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint, a Tt. 18/1996. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint, a Tt.90/1998. sz. törvénye a későbbi módosítások szerint, az Európai Parlament és Tanács (EK) 1107/2006. sz. irányelve

27) A Szlovák Nemzeti Tanács Tt. 372/1990. sz. szabálysértési törvénye a későbbi módosítások szerint

28) Például az az Európai Parlament és Tanács (EK) 1107/2006. sz. irányelve, az Európai Parlament és Tanács (EK) 261/2004. sz., 2004. február 11-én kelt irányelve, mely meghatározza a közös kárpótlási és segítségnyújtási szabályokat az utasok repülőgépbe történő felszállásának elutasítása esetére, járatok törlése vagy jelentős késése esetére és amely megszünteti a 295/91. sz. (EGK) rendeletet (A HK rendkívüli kiadása EU, 7. fejezet 8. kötet; HK EU L 46, 2004. 2. 17.), az Európai Parlament és Tanács (EK) 2111/2005. sz., 2005. december 14-én kelt, a Közösség azon légiközlekedési vállalkozóinak jegyzékéről szóló irányelve, melyeknek tilos légi közlekedést üzemeltetni a Közösségben, és az utasok tájékoztatásának kötelességéről a légiközlekedési vállalkozó kilétéről, mely megszünteti a 2004/36/ES irányelvének (HK, EU L 344, 2005. 12. 27.)  9. cikkelyét, az Európai Parlament és Tanács (EU) 1007/2011. sz., 2011. szeptember 27-én kelt, a textilszálak megnevezését és a textíliák anyagösszetételének késztermékeken történő megjelölését  címkéken és egyéb módon meghatározó  irányelvének 4-17. és 19-20. cikkelye, mely megszünteti az Európai Parlament és Tanács (EU) 73/44/EGK irányelvét és az Európai Parlament és Tanács (EU) 96/73/EK és 2008/121/EK (HK, EU, L 272, 2011. 10. 18.) irányelve a hatályos változatban, az Európai Parlament és Tanács (EU) 1222/2009. sz., 2009. november 25-én kelt irányelve a gumiabroncsok üzemanyag-takarékossági és más paramétereinek jelöléséről (HK, EU, L 342, 2009. 11. 22.)

28a) Például a Tt. 455/1991. sz., az iparűzésről szóló törvényének 58. §-a a későbbi módosítások szerint

29) A Tt. 71/1967. sz., a közigazgatási eljárásról szóló törvénye (közigazgatási rendtartás) a későbbi módosítások szerint

30) A Tt. 747/2004. sz. törvényének 12 – 34. és 38. §-a a későbbi módosítások szerint

31) A Tt. 747/2004. sz. törvénye 1. § 3. bek. c) pontja a későbbi módosítások szerint

1. A kereskedő azt állítja, hogy kötelezte magát a kódex betartására, miközben ez nem igaz.

2. Megbízhatósági védjegy, minőségi védjegy vagy ennek megfelelő védjegy alkalmazása a szükséges engedély megszerzése nélkül.

3. Annak állítása, hogy a magatartási kódexet közhatalmi szerv vagy más szerv jóváhagyta, miközben ez nem igaz.

4. Annak állítása, hogy a kereskedő, kereskedelmi gyakorlatát és termékét beleértve jóváhagyásra került, beleegyezést vagy engedélyt szerzett közhatalmi szervtől vagy más jogalanytól, miközben ez nem igaz, vagy ennek állítása anélkül, hogy a termék megfelelt volna a jóváhagyási követelményeknek, alkalmasságnak vagy engedélyezésnek.

5. Felszólítás termék vásárlására a megszabott vételáron anélkül, hogy a kereskedő nyilvánosságra hozta volna észérveit, melyek alapján feltételezhető, hogy nem lesz képes ezt vagy a vele egyenrangú terméket leszállítani, vagy biztosítani, hogy ezt a terméket ezen az áron más kereskedő leszállítsa a termék jellegéhez, a reklám tartalmához és az ajánlott árhoz (csalogató reklám) mért határidőben és mennyiségben.

6. Az „elcsábítani és változtatni” típusú reklámozás, melynek szándéka más termék eladása, mint amiről a szabott árú termék vételére való felszólítás szól, s ezt követően

a) a reklámozott áru fogyasztónak történő megmutatását elutasítják,

b) elutasítják a megrendelés felvételét e termékre vagy annak értelmes időn belüli leszállítására, vagy

c) hibás mintadarab bemutatása.

7. Hamis állítás, hogy a termék csak korlátozott ideig érhető el vagy csak sajátos feltételekkel nagyon rövid ideig kapható olyan célzattal, hogy azonnali döntést eredményezzen és a fogyasztónak ne legyen alkalma és elegendő ideje megfontolt döntéshozatalra.

8. A kereskedő, aki az üzleti tranzakció megkötése előtt olyan nyelven, mely nem azon tagállam hivatalos nyelve, melyben a kereskedő vállalkozásának székhelye vagy üzemhelye van,³²⁾ azt kommunikálta a fogyasztóval, hogy az eladást követően szolgáltatást nyújt a fogyasztónak és ezt a szolgáltatást már más nyelven nyújtja anélkül, hogy ezt előre és világosan, még a kereskedelmi tranzakció megkötése előtt jelezte volna.

9. Nyilatkozattal vagy más módon azt a látszatot kelteni, hogy a termék legálisan árulható, miközben ez nem igaz.

10. A fogyasztók törvényből kifolyó jogainak olyan bemutatása, mintha az a kereskedő kínálatának lenne a jellemzője.

11. A médiumok szerkesztőségi tartalmak kihasználása a termék támogatására oly módon, hogy a kereskedő a támogatásért fizet anélkül, hogy ez a tartalomból vagy képből kitűnne, vagy hangból beazonosítható lenne a fogyasztó számára (rejtett reklám).

12. Ténybelileg hamis    állítás a fogyasztó vagy családtagjai személyes biztonsági kockázatairól, ha a terméket nem vásárolja meg.

13. Konkrét más gyártó termékéhez hasonló termék propagálása, mégpedig oly módon, mely szándékosan félrevezeti a fogyasztót, hogy azt higgye, az árut ugyanaz a gyártó állította elő, miközben ez nem igaz.

14. Piramis-séma létrehozása, működtetése vagy támogatása, melyben a fogyasztó teljesítést nyújt kompenzáció elnyerése érdekében, mely alapvetően további fogyasztók sémába történő bevonásából fakad, nem a termék eladásából vagy fogyasztásából.

15. A kereskedő állítása, hogy tevékenysége befejezésére vagy üzeme áthelyezésére készül, miközben ez nem igaz.

16. Annak állítása, hogy a termék megkönnyíti a nyerést a hazárdjátékokban.

17. Hamis állítás, hogy a termék képes betegségeket, működési zavarokat vagy sérültséget gyógyítani.

18. Ténybelileg helytelen információk nyújtása a piaci helyzetről vagy a termék beszerezhetőségéről olyan célból, hogy a fogyasztó kevésbé előnyös feltételek mellett is megszerezze a terméket, mint a normális piaci feltételek.

19. A kereskedelmi gyakorlatban azt állítani, hogy a kereskedő versenyt vagy díjat ír ki anélkül, hogy a leírt díjat kiadná vagy megfelelő kárpótlást adna helyette.

20. A termék „grátisznak”, „ingyenesnek” vagy „díjmentesnek” stb. való feltüntetése, miközben a fogyasztónak sok minden mást kell megfizetnie a kereskedelmi gyakorlatra való válaszadás, az áru átvételének vagy kézbesítésének szükségszerű költségén kívül.

21. Számla vagy más hasonló dokumentum beépítése a reklámanyagba, mely összeg kifizetését követeli és olyan látszatot ébreszt a fogyasztóban, hogy az árult terméket már megrendelte, miközben ez nem igaz.

22. Hamis állítás vagy látszatkeltés, hogy a kereskedő nem a boltjával, vállalkozásával, mesterségével vagy hivatásával kapcsolatosan cselekszik, vagy hamisan fogyasztóként tünteti fel magát.

23. Hamis látszat keltése, hogy az eladás utáni szervízelés elérhető más tagállamban is, nem csak abban, ahol a terméket árusítják.

1. Olyan látszat keltése, hogy a fogyasztó a szerződés megkötése előtt nem távozhat a helyiségből.

2. Személyes látogatás a fogyasztó otthonában, figyelmen kívül hagyva a fogyasztó távozásra vagy további látogatások mellőzésére vonatkozó kérését, kivéve az indokolt és olyan mértékű eseteket, amikor szerződéses kötelesség kikényszerítéséről van szó.

3. Kitartó és nem kért megkeresések telefonhívások, faxok, elektronikus levelek és más távolsági médiumok közvetítésével, kivéve az indokolt és olyan mértékű eseteket, amikor szerződéses kötelesség kikényszerítéséről van szó.

4. Követelni a fogyasztótól, aki biztosítási szerződésből fakadó igényt érvényesítene, hogy mutasson be olyan dokumentumokat, amelyek nem meghatározóak a jogigény érvényesítése szempontjából, vagy rendszeresen nem válaszolni a sürgős levelezésre, hogy elriasszák a fogyasztót szerződéses jogai érvényesítésétől.

5. A reklámba közvetlen ösztönzést beépíteni gyermekeknek, hogy vegyék meg vagy szüleikkel vagy más felnőttekkel vásároltassák meg a propagált terméket.

6. Követelni a fogyasztótól, hogy azonnali vagy halasztott fizetést hajtson végre a leszállított termékért, vagy küldje vissza vagy őrizze meg azt, miközben a fogyasztó a terméket nem rendelte meg, kivéve azt az esetet, amikor a termék külön előírás szerinti pótárucikk.

8. Hamis látszat keltése, hogy a fogyasztó már nyert, nyer, vagy azt követően, hogy valamit megtesz, díjat nyer vagy egyenértékű előnyhöz jut, miközben valójában

a) nem létezik díj vagy egyenértékű előny,

b) a díj vagy más egyenértékű előny elnyerésére irányuló tevékenység feltétele, hogy a fogyasztó készpénzt fizessen vagy az költségeket okoz neki.

1. Az Európai Parlament és Tanács 98/27/EK, 1998. május 19-én kelt irányelve a fogyasztóvédelmi bírósági meghagyásokról (A HK rendkívüli kiadása, EU, 15. fejezet/4. kötet; HK, EK L 166, 1998. 6. 11.) az Európai Parlament és Tanács 1999/44/EK, 1999. május 25-én kelt irányelve (A HK rendkívüli kiadása, EU, 15. fejezet/4. kötet; HK, EK L 171, 1999. 7. 7.) megfogalmazásában, az Európai Parlament és Tanács 2000/31/EK, 2000. június 8-án kelt irányelve (A HK rendkívüli kiadása, EU, 13. fejezet/25. kötet; HK, EK L 178, 2000. 7. 17.), az Európai Parlament és Tanács 2000/65/EK, 2002. szeptember 23-án kelt irányelve (A HK rendkívüli kiadása, EU, 6. fejezet/4. kötet; HK, EK L 271, 2002. 10. 9.), az Európai Parlament és Tanács 2005/29/EK, 2005. május 11-én kelt irányelve (HK, EK L 149, 2005. 6. 11.)

2. A Tanács 87/357/EGK 1987. június 25-én kelt irányelve a tagállamok azon termékekkel kapcsolatos jogharmonizációjáról, amelyek tulajdonságai másnak tűnnek, mint amilyenek a valóságban, és amelyek ezért veszélyeztetik a fogyasztók egészségét vagy biztonságát (A HK rendkívüli kiadása, EU 13. fej./8. köt.; HK EK L 192, 1987. 7. 11.)

3. Az Európai Parlament és Tanács 2001/95/EK, 2001. december 3-án kelt irányelve az általános termékbiztonságról (A HK rendkívüli kiadása, EU 15. fej./6. köt.; HK EK L 11, 2002. 1. 15.)

4. Az Európai Parlament és Tanács 2005/29/EK, 2005. május 11-én kelt irányelve a vállalkozók fogyasztókkal szembeni belpiaci tisztességtelen üzleti gyakorlatáról, és amely módosítja és kiegészíti Tanács 84/450/EGK, az az Európai Parlament és a Tanács 97/7/EK, 98/27/EK és 2002/65/EK irányelvét és az Európai Parlament és Tanács (EK) 2006/2004. sz. rendeletét („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról) (HK, EU L 149, 2005. 6. 11.)

5. A Tanács 2004/113/EK, 2004. december 13-án kelt rendelete a férfiak és nők közti egyenlő bánásmódról az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén (HK, EU L 373, 2005. 12. 21.)

6. Az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK, 1998. február 16-án kelt irányelve a fogyasztóvédelemről a fogyasztóknak kínált termékek ármegjelölése terén (a HK rendkívüli kiadása, EU 15. fej./4. köt.; HK, EU L 80, 1998. 3. 18.)

7. A Tanács 93/13/EGK, 1993. április 5-én kelt irányelve a fogyasztói szerződések tisztességtelen feltételeiről (a HK rendkívüli kiadása, EU 15. fej./2. köt.; HK, EU L 95, 1993. 4. 21.)

8. Az Európai Parlament és Tanács 2009/22/EK, 2009. április 23-án kelt irányelve a fogyasztóvédelmi bírósági meghagyásokról (kodifikált változat) (HK, EK L 110, 2009. 5. 1.)

9. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU, 2011. október 25-én kelt irányelve a fogyasztói jogokról, mely kiegészíti és módosítja a Tanács 93/13/EGK irányelvét és az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK és az Európai Parlament és megszünteti a Tanács 85/577/EK és az Európai Parlament és a Tanács 97/7/EK irányelvét (HK, EU L 304, 2011. 11. 22.)

10. Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU, 2013. május 21-én kelt irányelve a fogyasztói viták alternatív megoldásáról, mely módosítja az EK 2006/2004. sz. rendeletét és a 2009/22/EK irányelvét (alternatív fogyasztóivita-megoldási irányelv) (HK, EU L 165, 2013. 6. 18.)