Módosítva:

Tt. 87/2017., hatályos 2017. május 1-től

Tt. 350/2018., hatályos 2018. december 12-től

Tt. 211/2021., hatályos 2021. július 1-től

Tt. 423/2020., hatályos 2021. augusztus 1-től

Tt. 108/2022., hatályos 2022. július 1-től

Tt. 111/2022., hatályos 2022. július 17-től

Tt. 398/2022., hatályos 2022. december 1-től

Tt. 150/2022., hatályos 2023. június 1-től

Tt. 201/2023., hatályos 2023. július 1-től

Tt. 261/2023., hatályos 2023. július 1-től

Tt. 261/2023., hatályos 2023. július 25-től

Tt. 108/2024., hatályos 2024. július 1-től

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az alábbi törvényt hozta meg:

A fenyegetésekkel vagy szubjektív jogok megsértésével kapcsolatos pereket független és pártatlan bíróság tárgyalja, hacsak ez a joghatóság nincs a törvény által más szervre átruházva.

(1) A veszélyeztetett vagy megsértett jogok és jogilag védett érdekek védelmének, igazságosnak és hatékonynak kell lennie, oly módon, hogy teljesüljön a jogbiztonság elve.

(2) A jogbiztonság olyan állapot, amelyben bárki jogosan elvárhatja, hogy peres ügyét a legmagasabb igazságügyi hatóságok kialakult döntéshozatali gyakorlatának megfelelően rendezik; ha ilyen kialakult döntéshozatali gyakorlat nincs, akkor lehetséges olyan helyzet is, amelyben mindenki jogosan várhatja el perének igazságos rendezését.

(3) Ha a per az ügy esetleges ténybeli és jogi sajátosságai alapján másként dől el, mindenki jogosult az eltérés alapos és meggyőző indoklására.

(1) A jelen törvény minden rendelkezését a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, a közrenddel, a jelen törvény alapjául szolgáló elvekkel, a Szlovák Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettségeivel összhangban kell értelmezni, amelyek elsőbbséget élveznek az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága törvényeivel és ítélkezési gyakorlatával szemben, éspedig állandó figyelemmel az általuk védett értékekre.

(2) A jelen törvény értelmezése nem mondhat ellent annak, ami szavaiban és mondataiban világos és megkérdőjelezhetetlen. Azonban senki nem hivatkozhat a jelen törvény szavaira és mondataira az 1. bekezdés szerinti céljuk és jelentésük ellenében.

(1) Ha egy jogi ügyet nem lehet a jelen törvény kifejezett rendelkezése alapján tárgyalni és eldönteni, akkor a jogi ügyet a jelen vagy más törvény rendelkezése szerint kell elbírálni, amely a jogi ügyet tartalom és cél szempontjából a hozzá legközelebb álló elbírált jogi ügy szabályozza.

(2) Ha ilyen rendelkezés nem létezik, a bíróság olyan norma szerint tárgyalja és dönti el a jogi ügyet, amelyet akkor választana, ha saját maga törvényhozó lenne, éspedig az általános igazságosság alapelveire való tekintettel, valamint azokra az alapelvekre, amelyeken a jelen törvény alapul, úgy, hogy az eredmény az eljárási viszonyok ésszerű elrendezése lenne, amely figyelembe veszi a jogtudomány állapotát és ismereteit, valamint a legfőbb igazságügyi hatóságok állandó határozathozatali gyakorlatát.

A joggal való nyilvánvaló visszaélés nem részesül jogi védelemben. A bíróság a jelen törvényben előírt mértékben megtagadhatja és szankcionálhatja azokat az eljárási cselekményeket, amelyek egyértelműen a joggal való visszaélést, vagy a jog önkényes és sikertelen alkalmazását, illetve a jog akadályozását szolgálják, vagy az eljárás indokolatlan elhúzódásához vezetnek.

(1) A perben részt vevő felek egyenlő helyzetben vannak, azonos mértékben alkalmazhatják az eljárási támadás eszközeit valamint az eljárási védelem eszközeit, kivéve azt az esetet, ha a tárgyalt ügy jellege megköveteli a jogperben részt vevő fél fokozott védelmét, a jogperben részt vevő felek közötti természetes egyensúlyhiány kiegyensúlyozása érdekében.

(2) A bíróság figyelembe veszi a jogperben részt vevő felek egészségi állapotából és társadalmi helyzetéből adódó sajátos igényeit.

(1) A bírósági eljárást alapvetően a perben részt vevő fél kérelmére kell megindítani, miközben az eljárás tárgyát a perben részt vevő felek határozzák meg a törvényben meghatározott eljárásnak megfelelően.

(2) A bíróság alapvető kötelessége, hogy a perben részt vevő feleket a per békés rendezésére vezesse.

A perben érintett felek kötelesek megjelölni az ügyben meghozandó döntés szempontjából releváns tényállításokat, és ezeket bizonyítékokkal alátámasztani, a gazdaságosság elvével és a bíróság utasításaival összhangban.

A perben érintett feleknek joguk van megismerkedni a másik fél nyilatkozataival, javaslataival és bizonyítékaival, és a törvényben meghatározott mértékben véleményt nyilváníthatnak róluk.

(1) A perben érintett felek a jogszabályokkal összhangban és a bíróság utasításai szerint járnak el.

(2) A bíróság felügyeli az eljárás megfelelő lefolytatását, megszabja a határidőket és előírja a szükséges intézkedéseket.

(3) A bíróság kötelező eljárási határidőket határozhat meg bizonyos eljárási cselekményekre.

(1) A perben érintett felek cselekedeteit tartalmuk figyelembe vételével kell értékelni.

(2) A perben érintett felek cselekményeinek tartalmának értékelése során feltételezzük, hogy minden olyan természetes személy, aki a perben érintett félként vagy annak érdekében jár el, olyan szellemi képességekkel rendelkezik, mint egy átlagos ember, aki képes észlelni és értékelni a bírósággal való kapcsolattartásban az eljárás értelmét és célját, valamint a jelen törvényben foglalt jogi normák nyelvi kifejezését.

(3) Bárki, aki bírósággal kapcsolatban állva vagy nyilvánosan kijelenti, hogy bizonyos szakmai szaktudással rendelkezik, úgy tekintendő, hogy az ehhez a szaktudáshoz kapcsolódó ügy kellő ismeretével képes eljárni.

(4) Döntése során a bíróság csak azokat a tényeket veszi figyelembe, amelyekre a jelen eljárásban fény derült, kivéve, ha azok általánosan ismert vagy törvény által megállapított tények.

Az ügy megtárgyalására szóbeli tárgyalást kell elrendelni, hacsak a törvény másként nem rendelkezik.

(1) A perben érintett felek a bírósággal való kapcsolattartásban személyesen járnak el, hacsak a törvény másként nem rendelkezik. A perben érintett felek képviselőn keresztül is eljárhatnak; a képviselet ellenére a bíróság a perben érintett felet kihallgathatja, ha az szükséges és lehetséges.

(2) A törvény előírja, hogy mikor kötelező a képviselet, és mely esetekben kötelező, hogy a perben érintett felet ügyvéd képviselje.

A tárgyalás alapvetően nyilvánosan zajlik, hacsak a törvény másként nem rendelkezik; a nyilvánosság az eljárásból csak a törvényben meghatározott komoly okok miatt zárható ki.

(1) A perben érintett felek bizonyítékait és érveit a bíróság saját belátása szerint, a jelen törvény alapjául szolgáló elveknek megfelelően értékeli.

(2) Semmilyen bizonyíték sem rendelkezik az előírt jogi erővel.

(1) A bíróság az érvényes és hatályos jogszabályoknak megfelelően jár el és dönt, figyelembe véve kölcsönös kapcsolatukat és a jelen törvény alapelveit.

(2) Az ügy tárgyalásakor és a döntéshozatalkor a bíróság nem veszi figyelembe azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyeket törvénysértő módon szereztek be, kivéve, ha a törvényellenes bizonyításfelvételt a 3. cikkely 1. bek. érvényestésével indokolják.

(3) A jogorvoslati eljárásban és az azt követő eljárásban nem hozható kedvezőtlenebb döntés azzal a féllel szemben, aki a jogorvoslatot érvényesítette.

A bíróság úgy jár el az eljárásban, hogy az ügyet a lehető leggyorsabban megtárgyalják és döntést hozzanak, megelőzi a szükségtelen késedelmeket, gazdaságosan jár el, és anélkül, hogy szükségtelen és aránytalan terhet róna a peres felekre és más személyekre.

A külföldi határozatoknak, külön rendeletben meghatározott feltételek mellett, ugyanolyan hatásuk van, és ugyanolyan védelemben részesülnek, mint a nemzeti szinten meghozott döntéseknek.

Polgári perrendtartás szabályozza a bíróság, a perben érintett felek (a továbbiakban csak „fél”) és a perek tárgyalásában és megoldásában érintett személyek eljárását.

A jelen törvény szerint kell eljárni, ha a bíróság joghatósága adott, kivéve, ha a Polgári nem peres eljárások rendtartása, a Közigazgatási bírósági rendtartás vagy más törvény másként nem rendelkezik.

A bíróságok magánjogi pereket és egyéb magánjogi ügyeket tárgyalnak és döntenek el, kivéve, ha azokat a törvény értelmében nem más szervek tárgyalják és döntik el.

Egyéb pereket és ügyeket a bíróságok csak akkor tárgyalnak és döntenek el, ha azt a törvény előírja.

(1) Ha az alperes az őt megillető kifogással él, amelyet legkésőbb az első eljárási cselekmény alkalmával érvényesít, a bíróság megvizsgálja, hogy a pert nem kell e választottbírósági eljárásban tárgyalni és eldönteni.

(2) A később érvényesített kifogást a bíróság nem veszi figyelembe.

(1) Ha a bíróság legkésőbb az első eljárási cselekmény során az alperes kifogásával kapcsolatban megállapítja, hogy a jogpert választottbírósági eljárásban kell tárgyalni és eldönteni, az eljárást leállítja.

(2) Ha az eljárást az 1. bekezdésnek megfelelően leállították, és ha ugyanebben az ügyben keresetet nyújtottak be a választottbírósághoz az eljárás leállításáról szóló bírósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül, az eredeti kereset joghatásai fennmaradnak.

(3) Ha a választottbíróság előtti eljárást annak joghatósági hiánya miatt leállították, vagy a választottbíróság joghatóságének hiányáról egy külön törvény szerinti eljárásban döntöttek, a választottbírósághoz benyújtott kereset joghatásai fennmaradnak, ha a keresetet a választottbírósági eljárás leállításáról szóló választottbírósági határozat jogerőre emelkedésétől vagy a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől, amely megállapítja, hogy a választottbíróság nem rendelkezik joghatósággal, számított 30 napon belül benyújtják.

(1) A bíróság nem veszi figyelembe az alperes kifogását, a pert megtárgyalja és eldönti, ha a felek kijelentik-e, hogy nem ragaszkodnak a választottbírósági szerződéshez, vagy ha a Szlovák Köztársaságban visszautasították a külföldi választottbírósági határozat elismerését. A bíróságnak az eljárást lezáró határozatban meg kell indokolnia, hogy a kifogást miért nem vették figyelembe.

(2) Az 1. bekezdés szerint a bíróság akkor is eljár, ha úgy ítéli meg, hogy a per nem képezheti a választottbírósági eljárás tárgyát, vagy a választottbíróság megtagadta, hogy a jogvitával foglalkozzon.

(1) Ha a választottbírósági eljárás hamarább elkezdődött, mint a bírósági eljárás, a bíróság az eljárást indítvány nélkül is megszakítja mindaddig, amíg a választottbírósági eljárásban nem születik döntés a joghatóságról vagy magáról az ügyről.

(2) Ha jogerős döntés születik arról, hogy a pert választottbírósági eljárásban kell tárgyalni és eldönteni, a bíróság az eljárást leállítja.

Ha a per vagy ügy nem tartozik a Szlovák Köztársaság bíróságának joghatóságába, a bíróság haladéktalanul leállítja az eljárást.

(1) Ha a per vagy ügy a Szlovák Köztársaság más szervének joghatóságába tartozik, a bíróság haladéktalanul leállítja az eljárást, és a pert vagy ügyet továbbítja a megfelelő szervnek. A kereset benyújtásával kapcsolatos jogkövetkezmények továbbra is fennmaradnak.

(2) Ha az a szerv, amelyhez a pert vagy az ügyet átruházták, nem ért egyet az átruházással, akkor a pert vagy ügyet döntéshozatal céljából a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (a továbbiakban csak „legfelsőbb bíróság”) elé terjeszti.

(1) A bíróságok és más szervek közötti joghatósággal kapcsolatos perekben a legfelsőbb bíróság illetékes szenátusa és a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Közigazgatási Bírósága (és továbbiakban csak "legfelsőbb közigazgatási bíróság") dönt a jelen törvény alapján. Az illetékes szenátus határozata a bíróságok és a hatóságok számára kötelező érvényű.

(2) Az illetékes szenátus nyolc bíróból, a legfelsőbb bíróság négy bírájából és a legfelsőbb közigazgatási bíróság négy bírájából áll, akik maguk közül választják meg az elnököt.

(3) Az illetékes szenátus tagjait és ugyanannyi póttagot a legfelsőbb bíróság elnöke nevezi ki, a legfelsőbb bíróság munkarendjében, a legfelsőbb közigazgatási bíróság elnöke pedig a legfelsőbb közigazgatási bíróság munkarendjében.

(1) Ha a jelen törvény másként nem rendelkezik, első fokon a járásbíróság jár el.

(2) Ha a jelen törvény másként nem rendelkezik, a Pozsonyi IV. sz. Városi Bíróság körzetében az elsőfokú eljárás lefolytatására illetékességgel a Pozsonyi IV. sz. Városi Bíróság rendelkezik.

Eltérő rendelkezés hiányában az elsőfokú eljárás lefolytatására az alperes illetékességgel bíró általános bírósága rendelkezik.

A természetes személy általános bírósága az a bíróság, amelynek körzetében a természetes személy állandó lakhellyel rendelkezik.

(1) A jogi személy általános bírósága az a bíróság, amelynek körzetében a jogi személy székhelyének címe található.

(2) Külföldi jogi személy általános bírósága az a bíróság, amelynek körzetében a külföldi jogi személy szervezeti egysége a Szlovák Köztársaságban elhelyezkedik.

Ha az általános bíróság nem meghatározható a 14. és 15. § szerint, az általános bíróság az a bíróság, melynek körzetében a Szlovák Köztársaságban a természetes személy vagy a jogi személy utolsó állandó lakhelye vagy székhelye megtalálható volt; ha ilyen bíróság nincs, az a bíróság az illetékes, amelynek körzetében a vagyona található.

Az állam általános bírósága az a bíróság, amelynek körzetében az alkalmazandó jogot megalapozó esemény bekövetkezett.

A kereset felett hatáskörrel rendelkező bíróság, rendelkezik hatáskörrel a vele kapcsolatos keresetek és viszontkeresetek vonatkozásában is, kivéve azokat a kereseteket, amelyek esetében adott a illetékesség a 20. § szerint.

Az alperes általános bírósága mellett illetékes az a bíróság is, amelynek körzetében

a) az alperes munkahelye van, a munkaszerződése szerint,

b) bekövetkezett az az esemény, amelyen a kártérítéshez való jog alapszik,

c) az alperes jogi személy szervezeti egysége található, ha a per ezt az egységet érinti,

d) a felperes, mint fogyasztó, állandó lakhelye található, ha fogyasztóvédelmi perről vagy fogyasztóvédelmi választottbírósági eljárást érintő perekről van szó,

e) a felperes állandó lakhelye, székhelye vagy külföldi jogi személy esetében annak szervezeti egysége található, amennyiben diszkriminációellenes perről van szó.

Az alperes általános bírósága helyett az eljárásra kizárólag az a bíróság illetékes,

a) amelynek körzetében található az ingatlan, ha a per a hozzá kapcsolódó dologi jogot érinti,

b) amelynek körzetében a hagyatéki eljárás folyik, ha a hagyatéki eljáráshoz kapcsolódó perről van szó,

c) amelyen a végrehajtási eljárás folyik, ha ennek az eljárásnak a különleges jellege által kiváltott perről van szó,

d) amelynek körzetében a választottbírósági eljárás helyszíne található, ha választottbírósági eljárást érintő perekről van szó, kivéve a fogyasztóvédelmi választottbírósági eljárást; ha a választottbírósági eljárás helyszíne nem a Szlovák Köztársaság területén található, az eljárás lefolytatására az a bíróság az illetékes, amelynek körzetében az alperes állandó lakhelye, székhelye vagy külföldi jogi személy esetében annak szervezeti egysége található; ha az alperes a Szlovák Köztársaságban nem rendelkezik állandó lakhellyel, székhellyel vagy külföldi jogi személy esetében szervezeti egységgel, az eljárás lefolytatására az a bíróság az illetékes, amelynek körzetében a felperes állandó lakhelye, székhelye vagy külföldi jogi személy esetében annak szervezeti egysége található.

(1) A bírósági határozattal vagy egyezséggel kapcsolatos, külön előírás szerinti tanúsítvány kiadásában, módosításában és visszavonásában az a bíróság az illetékes, amely a határozatot kibocsátotta, vagy ahol az egyezséget jóváhagyták vagy megkötötték.

(2) Közokirattal kapcsolatos, külön előírás szerinti tanúsítványok kiadásában, módosításában és visszavonásában a kerületi bíróság az illetékes, amely külön előírás szerint az okiratok magasabb szintű hitelesítésében illetékes.

(3) A külön előírás szerinti védőintézkedésről szóló tanúsítvány kiadásában, módosításában és visszavonásában és az Európai Unió megkeresett tagállamának szerveiről szóló, külön előírás szerinti információ nyújtás esetén az a bíróság az illetékes, amely a személy testi épségének vagy lelki épségének védelme érdekében a sürgős intézkedést elrendelte vagy a személy jogainak gyakorlásának korlátozásáról határozott.

A kereskedelmi perek a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:

a) Pozsonyi III. sz. Városi Bíróság a Pozsonyi Kerületi Bíróság körzetében,

b) Kassai Városi Bíróság a Kassai Kerületi Bíróság körzetében,

c) Besztercebányai Járásbíróság a Besztercebányai Kerületi Bíróság körzetében,

d) Nyitrai Járásbíróság a Nyitrai Kerületi Bíróság körzetében,

e) Eperjesi Járásbíróság az Eperjesi Kerületi Bíróság körzetében,

f) Trencséni Járásbíróság a Trencséni Kerületi Bíróság körzetében,

g) Nagyszombati Járásbíróság a Nagyszombati Kerületi Bíróság körzetében,

h) Zsolnai Járásbíróság a Zsolnai Kerületi Bíróság körzetében.

A váltókat, csekkeket vagy más értékpapírokat érintő perekről szóló eljárások, beleértve a váltóóvatolásokat érintő pereket is, a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:

a) Pozsonyi III. sz. Városi Bíróság a Pozsonyi Kerületi Bíróság körzetében,

b) Kassai Városi Bíróság a Kassai Kerületi Bíróság körzetében,

c) Besztercebányai Járásbíróság a Besztercebányai Kerületi Bíróság körzetében,

d) Nyitrai Járásbíróság a Nyitrai Kerületi Bíróság körzetében,

e) Eperjesi Járásbíróság az Eperjesi Kerületi Bíróság körzetében,

f) Trencséni Járásbíróság a Trencséni Kerületi Bíróság körzetében,

g) Nagyszombati Járásbíróság a Nagyszombati Kerületi Bíróság körzetében,

h) Zsolnai Járásbíróság a Zsolnai Kerületi Bíróság körzetében.

Egyéni munkajogi perekről és a kollektív munkajogi viszonyokból, sztrájkokból és kizárásokból eredő perekről szóló eljárások a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:

a) Pozsonyi IV. sz. Városi Bíróság a Pozsonyi Kerületi Bíróság körzetében,

b) Kassai Városi Bíróság a Kassai Kerületi Bíróság körzetében,

c) Besztercebányai Járásbíróság a Besztercebányai Kerületi Bíróság körzetében,

d) Nyitrai Járásbíróság a Nyitrai Kerületi Bíróság körzetében

,e) Eperjesi Járásbíróság az Eperjesi Kerületi Bíróság körzetében,

f) Trencséni Járásbíróság a Trencséni Kerületi Bíróság körzetében,

g) Nagyszombati Járásbíróság a Nagyszombati Kerületi Bíróság körzetében,

h) Zsolnai Járásbíróság a Zsolnai Kerületi Bíróság körzetében.

(1) Az ipari tulajdonjogi perekről szóló eljárások a Besztercebányai Járásbíróság hatáskörébe tartoznak; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.

(2) Ha az ipari tulajdonjogi pernek egyúttal tisztességtelen versenytevékenységi per vagy szerzői jogi jellege is van, az 1. bekezdés szerinti bíróság jár el.

A tisztességtelen versenytevékenységi perekről és a szerzői jogi perekről szóló eljárások a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:

a) Pozsonyi III. sz. Városi Bíróság a Pozsonyi Kerületi Bíróság, a Nyitrai Kerületi Bíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság körzeteiben,

b) Besztercebányai Járásbíróság a Besztercebányai Kerületi Bíróság, a Trencséni Kerületi Bíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság körzeteiben,

c) Kassai Városi Bíróság a Kassai Kerületi Bíróság, az Eperjesi Kerületi Bíróság körzeteiben.

A gazdasági versennyel kapcsolatos perekről szóló eljárások, kivéve a 26. § szerinti pereket, a Pozsonyi III. sz. Városi Bíróság hatáskörébe tartoznak; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.

A választottbírósági eljárást érintő perekről szóló eljárás, kivéve a fogyasztóvédelmi választottbírósági eljárást,  a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:

a) Pozsonyi III. sz. Városi Bíróság a Pozsonyi Kerületi Bíróság, a Nyitrai Kerületi Bíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság körzeteiben,

b) Besztercebányai Járásbíróság a Besztercebányai Kerületi Bíróság, a Trencséni Kerületi Bíróság és a Zsolnai Kerületi Bíróság körzeteiben,

c) Kassai Városi Bíróság a Kassai Kerületi Bíróság, az Eperjesi Kerületi Bíróság körzeteiben.

A tőzsdei ügyletekkel és azok közvetítésével kapcsolatos perekről szóló eljárások a Pozsonyi III. sz. Városi Bíróság hatáskörébe tartoznak; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.

A szerződések, építési koncessziós szerződések vagy a külön előírás szerinti keret megállapodások érvénytelenségét megállapító perekről szóló eljárások a Malackai Járásbíróság hatáskörébe tartoznak; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.

A külön előírás szerinti, nukleáris eseménnyel oksági összefüggésben keletkezett károk megtérítésének peres eljárásaiban, a Nyitrai Járásbíróság az illetékes; körzete a Szlovák Köztársaság teljes területe.

Az Európai Unió másik tagállamában elrendelt polgári ügyekben hozott védelmi intézkedés ügyében történő eljárásokban a Pozsonyi IV. sz. Városi Bíróság az illetékes; illetékességi körzete a Szlovák Köztársaság teljes területe.

(1) Ha a 2. bekezdés másként nem rendelkezik, a járásbíróság által kiadott határozat elleni fellebbezési eljárásban az a kerületi bíróság dönt, amelynek körzetében található annak a járásbíróságnak a székhelye, amely első fokon a határozatot kiadta.

(2) A fellebbezési eljárásban

a) 22. § f) és h) pontja és a 23. § f) és h) szerinti eljárásban kiadott határozat esetén a Besztercebányai Kerületi Bíróság az illetékes,

b) 22. § d) és g) pontja és a 23. § d) és g) pontja szerinti eljárásban kiadott határozat esetén a Pozsonyi Kerületi Bíróság az illetékes,

c) 22. § e) pontja és a 23. § e) pontja szerinti eljárásban kiadott határozat esetén a Kassai Kerületi Bíróság az illetékes.

(3) A kerületi bíróság által kiadott határozat elleni fellebbezési eljárásban a legfelsőbb bíróság az illetékes, ha a jelen törvény másként nem rendelkezik.

A felülvizsgálatról a legfelsőbb bíróság dönt.

(1) Az eljárásra azon a bíróságon kerül sor, amelynek hatáskörébe és illetékességébe tartozik annak elbírálása.

(2) A hatáskört és az illetékességet az eljárás megkezdésének idején fennálló körülmények szerint határozzák meg; az így meghatározott hatáskör és illetékesség egészen az eljárás befejezéséig tart.

Ha több bíróság is rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az eljárás közülük bármelyiken lefolytatható.

Ha olyan perről van szó, amely a Szlovák Köztársaság bíróságainak joghatósága alá tartozik, de az illetékesség feltételei hiányoznak, vagy nem lehet megállapítani azokat, a legfelsőbb bíróság határozza meg, hogy az ügyet melyik bíróság tárgyalja és hoz az ügyben határozatot.

(1) Ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező járásbíróság vagy kerületi bíróság nem járhat el a perben, mivel bíráit kizárták, a pert át kell rendelni egy másik, azonos szintű bíróságra.

(2) Bármelyik fél javaslatára, célszerűségi okokból is át lehet rendelni a pert egy másik, azonos szintű bíróságra.

(3) A per átrendeléséről az a bíróság határoz, amelyik az hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság és azon bíróság, amelyre a pert át kell rendelni, legközelebbi közös felettese.

(4) A felek ismételt javaslatait a bíróság nem veszi figyelembe.

A bíróság, az egész eljárás során, kifogás emelése nélkül is vizsgálja a dologi hatáskört, az oksági hatáskört és a funkcionális hatáskört; az oksági hatáskört kereskedelmi perek esetén a bíróság csak a per megtárgyalásának kezdete vagy az előzetes meghallgatás kezdete előtt vizsgálja.

A bíróság az illetékességet csak az alperes kifogására vizsgálja, amelyet legkésőbb az első eljárási cselekmény alkalmával érvényesít, amivel élhet; a kizárólagos illetékességet kifogás emelése nélkül is vizsgálja az eljárás kezdetén.

Ha a illetékesség kifogása megalapozatlan, vagy ha azt nem terjesztik elő időben, a bíróság nem veszi figyelembe, a pert megtárgyalja és határozatot hoz róla. A kifogás figyelmen kívül hagyását a bíróság az eljárást lezáró határozatban indokolja meg.

(1) Ha a bíróság a 40. és 41. § szerinti eljárással megállapítja, hogy nem rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, késedelem nélkül továbbítja az ügyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak, határozathozatal nélkül, és tájékoztatja erről a felperest. Az alperest csak akkor tájékoztatja, ha a keresetet ő is kézhez kapta.

(2) Ha a bíróság, amelynek az ügyet továbbították, nem ért egyet az átruházással, haladéktalanul határozathozatal nélkül benyújtja a bírósági ügyiratot a közös felettes bíróságnak a hatáskör és illetékesség eldöntése céljából; ha illetőségről szóló perről van szó, a bírósági ügyiratot a saját magasabb szintű bíróságának nyújtja be. Ez a határozat köti a bíróságokat.

(3) A kereset vagy más beadvány benyújtásával kapcsolatos joghatások az ügy továbbítása esetén fennmaradnak.

(1) A járásbíróságon egy bíró jár el és hoz határozatot.

(2) A kerületi bíróságon a tanács jár el és hoz határozatot.

(3) A legfelsőbb bíróságon a tanács vagy a nagytanács jár el és hoz határozatot.

(1) Ha a törvény úgy rendelkezik, a bíróság elnöke is bírósági cselekményeket végez, eljár és határozatot hoz.

(2) A jelen törvényben és külön rendeletben meghatározott mértékben a bírósági tisztviselő végzi a bírósági cselekményeket, jár el és hoz határozatot.

(1) A tanács a tanács elnökéből és két bírából áll.

(2) A tanács tevékenységét a tanács elnöke irányítja és szervezi.

(3) A tanács elnöke bírósági cselekményeket kivéve a határozat kiadását, amivel az eljárás véget ér. A cselekmény végrehajtását fenntarthatja magának a tanács.

(1) A tanács zárt ülés után hoz határozatot, amelyen jelen lehet a törvényszéki írnok; más személyek nem lehetnek jelen az ülésen.

(2) A határozathozatalhoz a szavazatok többsége szükséges, miközben a tanács minden tagja köteles szavazni. A tanács funkcionálisan fiatalabb tagjai a tanács funkcionálisan idősebb tagjai előtt szavaznak. A tanács elnöke szavaz utolsóként.

(1) Ha a legfelsőbb bíróság tanácsa a határozat meghozatalakor olyan jogi álláspontra jut, amely eltér a legfelsőbb bíróság egy másik tanácsának határozatában már megfogalmazott jogi állásponttól, akkor az ügyet a nagytanács elé utalja megtárgyalásra és határozathozatalra. Az ügy áttételéről szóló végzésben megindokolja az eltérő jogi álláspontját.

(2) A nagytanács a tanács elnökéből és hat bírából áll. A nagytanács elnöke a legfelsőbb bíróság illetékes testületének az elnöke. A nagytanács tagjai a legfelsőbb bíróság azon tanácsának bírái, amely az ügyet nagytanács elé utalta az 1. bekezdés szerint, és ennek a testületnek három bírája a legfelsőbb bíróság munkarendjében meghatározva.

(3) A nagytanács határozatában megfogalmazott jogi álláspont a legfelsőbb bíróság tanácsai számára kötelező érvényűek. Ha a legfelsőbb bíróság tanácsa határozathozatalakor el akar térni nagytanács határozatában a 2. bekezdés szerint megfogalmazott jogi állásponttól, akkor az ügyet a nagytanács elé utalja megtárgyalásra és határozathozatalra.

(4) A nagytanács az ügyben történő határozathozatal előtt kikéri a Szlovák Köztársaság igazságügyi miniszterének, a Szlovák Köztársaság főügyészének, illetve további résztvevőknek az álláspontját.

(1) A bíró kizárandó a per tárgyalásából és az abban való határozathozatalból, ha tekintettel a perhez, a felekhez, azok képviselőihez vagy az eljárásban résztvevő személyekhez való viszonyára, indokolt kétségek merülhetnek fel pártatlanságával kapcsolatban.

(2) Kizárandó az a bíró is, aki ugyanazt a pert egy más fokú bíróságon tárgyalta és abban határozatot hozott.

(3) A bíró kizárásának okai nem lehetnek azok a körülmények, amelyek bírói eljárási folyamatában és határozathozatali tevékenységében rejlenek.

(1) Ha a bíró, akinek a pert tárgyalnia és abban határoznia kell, olyan tényeket állapít meg, amelyek miatt kizárandó, haladéktalanul jelenti ezeket a bíróság elnökének. Az eljárásban eközben csak olyan cselekményeket hajthat végre, amelyek nem tűrnek halasztást. A bíróság elnöke saját kizárását a bíróság alelnökének jelenti.

(2) A bíró kizárásáról haladéktalanul dönt a bíróság elnöke. A bíróság elnökének kizárásáról haladéktalanul dönt a bíróság alelnöke.

(3) Ha a bírót kizárták a bíróság elnöke egy másik bírónak adja át az ügyet. Ha az egész tanács ki van zárva, az ügyet átadja egy másik tanácsnak. Ha nem lehet biztosítani az átadást külön előírás szerint, a bíróság elnöke a 39. § 3. bek. szerinti határozathozatalra nyújtja be az ügyet.

(4) Ugyanazon tények ismételt bejelentését a bíróság nem veszi figyelembe.

Ha azonos okból feltételezhető ugyanazon bíróság további bíráinak elfogultsága is, a bíróság elnöke az 50. § 2. bek. szerinti határozathozatal előtt kikéri e bírák nyilatkozatait is. Ha a bíró kizárásáról határoz, akinek a pert tárgyalnia és abban határoznia kell, a bíróság elnöke egyúttal az első mondat szerinti bírák kizárásáról is határozatot hoz.

(1) A fél, a 49. § feltüntetett okokból, jogosult elfogultság miatti kifogást alkalmazni.

(2) Az elfogultság miatti kifogásnak, a keresetlevélben annak általános formai követelményein túlmenően tartalmaznia kell, hogy ki ellen irányul, az okot, ami miatt a bírót ki kell zárni, mikor szerzett tudomást a kizáró okról az arra hivatkozó fél, és bizonyítékokat, melyek állításait igazolják, melyek jellege ezt lehetővé teszi, kivéve azokat, melyeket önhibáján kívül nem tud csatolni. A keresetet, amely nem teljesíti az első mondat szerinti követelményeket, a bíróság figyelmen kívül hagyja; ebben az esetben az ügyet nem utalja felsőbb bíróság elé. A kereset hibáinak kiküszöbölésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

(1) Az elfogultság miatti kifogást legkésőbb hét napon belül alkalmazni kell, mikor a fél tudomást szerzett az okról, amely miatt a bírát ki kell zárni. A később alkalmazott elfogultsági kifogást a bíróság figyelmen kívül hagyja; ebben az esetben az ügyet nem utalja felsőbb bíróság elé.

(2) Az ugyanazon okból benyújtott, elfogultság miatti ismételt kifogásokat a bíróság figyelmen kívül hagyja, ha azokról a felsőbb bíróság már határozatot hozott; ebben az esetben az ügyet nem utalja felsőbb bíróság elé.

(3) Ha az elfogultság miatti kifogás csak azokat a körülményeket érinti, amelyek a bíró eljárási folyamatában vagy határozathozatali tevékenységében rejlenek, a bíróság az elfogultsági kifogást figyelmen kívül hagyja; ebben az esetben az ügyet nem utalja felsőbb bíróság elé.

(1) Az elfogultság miatti kifogás alkalmazásától számított hét napon belül, a bíróság, a kifogásolt bíró nyilatkozatával együtt a felsőbb bíróság elé utalja az ügyet.

(2) Arról, hogy a bíró kizárásra kerül-e, a felsőbb bíróság hét napon belül hoz határozatot.

(3) Ha a kifogásolt bíró a legfelsőbb bíróság tanácsának tagja, az elfogultsági kifogásról a legfelsőbb bíróság tanácsa hoz határozatot.

Ha valamelyik fél ugyanazon bíróság további bíráinak elfogultságát is kifogásolja, ezek a bírák az elfogultsági kifogással kapcsolatban csak akkor nyilatkoznak, ha azt az elfogultsági kifogásról határozó felsőbb bíróság kéri. További bírák kizárásáról a felsőbb bíróság csak akkor határoz, ha egyúttal határozatot hoz annak a bírónak a kizárásáról, aki az ügyet tárgyalja és arról határozatot hoz.

Az 54. § szerinti határidők nem alkalmazandók, ha egyúttal magában az ügyben hozott határozat elleni fellebbezést is előterjesztik.

Az elfogultsági kifogás alkalmazása nem akadályozza meg a bíróságot abban, hogy az ügyet megtárgyalja, vagy más cselekményeket hajtson végre. Az elfogultsági kifogásról való határozat meghozatala előtt, a bíróság nem adhat ki határozatot magában az ügyben vagy olyan határozatot, amellyel az eljárás véget ér.

Ha a felsőbb bíróság a zaklató jellegű vagy nyilvánvalóan megalapozatlan elfogultsági kifogásnak nem ad helyet, a fél számára 500 euró rendbírságot szabhat ki.

A bírósági tisztviselő, a bíróság más alkalmazottai, a szakértő, a fordító vagy a tolmács kizárására, a bírák kizárásáról szóló rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók. A felsorolt személyek kizárásáról az a bíróság határoz, amelyik a pert tárgyalja és abban határozatot hoz.

A felek: a felperes és az alperes.

Perképességgel az rendelkezik, aki jogképességgel rendelkezik; különben csak az, akinek azt a törvény elismeri.

Ha valamelyik fél nem perképes, a bíróság az eljárást leállítja.

(1) Ha valamelyik fél az eljárás alatt hamarább elhalálozik, mint ahogy az eljárás jogerősen véget ért, a bíróság a per jellege szerint eldönti, hogy le kell e állítania az eljárást, vagy folytathatja azt.

(2) Az eljárást a bíróság elsősorban akkor folytatja, ha vagyonjogi perről van szó. A bíróság úgy határoz, hogy az eljárást a fél örököseivel folytatja, adott esetben azokkal, akikre a hagyatéki eljárás eredménye alapján az a jog vagy a kötelezettség átszállt, amelyről az eljárásban szó van, éspedig amint véget ér a hagyatéki eljárás.

(3) Ha azt a per jellege lehetővé teszi, az eljárás a hagyatéki eljárás befejezése előtt is tovább folyatódhat.

Ha valamelyik fél az eljárás alatt hamarább megszűnik, mint ahogy az eljárás jogerősen véget ért, a bíróság úgy határoz, hogy az eljárást a jogutódjával folytatja. Ha nincs jogutód, a bíróság az eljárást leállítja.

(1) A 63. és 64. § szerinti jogutód, elődje perképessége megszűnésének napjával fogadja el az eljárás állását.

(2) Az eljárási határidők a perképesség megszűnésével megszakadnak.

(3) Az 1. bekezdés szerinti jogutód számára az új eljárási határidő a 63. vagy 64. § szerinti határozat kézbesítésével veszi kezdetét.

Ha a perképesség elvesztése az eljárást lezáró határozat kihirdetését követően következik be, a bíróság a 63. és 64. § szerint jár el; a kihirdetett határozat a bíróságot továbbra is köti.

A bíróságon mindenki önállóan járhat el, olyan mértékben, amilyen jogképességgel rendelkezik.

(1) Olyan mértékben, amilyenben a természetes személy nem rendelkezik a bíróságon való önálló eljárás képességével, helyette a jogi képviselője vagy egy ügygondnok jár el.

(2) Az ügygondnok a jelen törvényben feltüntetett okokból kinevezett személy a bíróság által, amely a pert tárgyalja és abban határozatot hoz.

A bíróság ügygondnokot nevez ki annak a természetes személynek, aki nem járhat el önállóan a bíróságon és nincs jogi képviselője. Ugyanígy jár el, ha a jogi képviselő a természetes személy helyett nem járhat el, vagy ha tétlenkedik.

(1) Az ügygondnok kinevezéséről szóló határozatot a bíróság kézbesíti az ügygondnoknak, és az ügy jellegét figyelembe véve a feleknek is.

(2) Az 1. bekezdés szerinti határozatot a bíróság megszünteti, ha megszűnnek azok az okok, amelyek miatt az ügygondnokot kinevezték.

(1) Ügygondnoknak a bíróság a félhez közel álló személyt vagy a családi környezethez tartozó más személyt nevez ki, aki teljes mértékben jogképes, és akinél eltételezhető, hogy a fél érdekeivel összhangban fog eljárni és egyetért a kinevezéssel.

(2) Ha ilyen személy nincs, a bíróság ügygondnoknak azt a községet nevezi ki, ahol a félnek az utolsó állandó lakhelye volt.

(3) Késedelem közvetlen veszélye esetében, vagy ha nem találhatók az előző bekezdések szerinti személyek, a bíróság egy bírósági tisztviselőt nevezhet ki ügygondnoknak.

A jogi személy bíróságon történő eljárására külön előírás szerinti, a jogi személyek helyetti eljárásról szóló rendelkezések használandók.

Az állam bíróságon történő eljárására külön előírás szerinti, az állam helyetti eljárásról szóló rendelkezések használandók.

A külföldiek eljárásjogi helyzetét külön előírás szabályozza.

(1) A felperest vagy az alperest több résztvevő is képviselheti.

(2) Ha az egyik oldalon több mint tíz résztvevő lép fel, a bíróság úgy határozhat, hogy a közösség nevében csak egy résztvevő fog eljárni. A többieket tájékoztatja, hogy a továbbiakban nem fogja számukra kézbesíteni a határozatokat és a tárgyalásokra történő idézéseket, kivéve a keresetlevelet és a kereset módosítását, ha a határozat kézbesítését követő 15 napon belül nem jelentik be, hogy nem értenek egyet ezzel az eljárással.

Az önálló közösség olyan eljárási közösség, amelyben önálló jogokról és kötelezettségekről van szó, és mindenki a maga nevében jár el. A bíróság minden igényről és kötelezettségről külön határoz.

(1) Az elválaszthatatlan közösség olyan eljárási közösség, amelyben olyan közös jogokról és kötelezettségekről van szó, hogy a döntésnek mindenkire vonatkoznia kell, aki felperesként vagy alpereseként lép fel; az egyikük eljárási cselekménye a többiekre is vonatkozik.

(2) A kereset megváltoztatásához, annak visszavonásához, az igény elismeréséhez vagy az igény feladásához és az egyezség megkötéséhez mindenki beleegyezése szükséges, akik ugyanazt az oldalt képviselik.

(3) Ha a 2. bekezdésben feltüntetettektől eltérő eljárási cselekmények ellentmondásosak, a bíróság azokat a per jellegének és körülményeinek fényében úgy értékeli, hogy összhangban legyenek a viszonyok ésszerű elrendezésével.

(1) A kényszerű közösség olyan eljárási közösség, amelyben a per sikeressége érdekében külön előírás követeli meg a jogviszony összes résztvevőjének részvételét.

(2) A bíróság a keresetet elutasítja, ha nem teljesül az összes résztvevő részvételének 1. bekezdés szerinti feltétele.

A felperes javaslatára a bíróság megengedheti, hogy további résztvevő csatlakozzon az eljáráshoz. Szükséges annak a beleegyezése, akinek így kellene csatlakoznia az eljáráshoz, ha a felperes oldalán kell fellépnie.

(1) Ha az eljárás megkezdése után olyan jogi tény következik be, amelyhez a szóban forgó jogok vagy kötelezettségek átruházása vagy átszállása kapcsolódik, a felperes javasolhatja, hogy az eljárásba az ő vagy az alperes helyére belépjen az a személy, akire e jogok vagy kötelezettségek átruházódtak vagy átszálltak.

(2) A bíróság eleget tesz az 1. bekezdés szerinti javaslatnak, ha bebizonyosodik, hogy az eljárás megkezdése után sor került a jogok vagy kötelezettségek átruházására vagy átszállására, és ha azzal egyetért az a személy, akinek a felperes helyét át kellene vennie. A kereset jogi következményei továbbra is fennállnak.

(3) Az, aki belép az eljárásba, elfogadja az eljárás állását a belépése napján.

A beavatkozó az a személy, aki részt vesz az eljárásban a felperes vagy az alperes mellett, és jogi érdeke fűződik az eljárás eredményéhez.

(1) A beavatkozó saját kezdeményezésére lép be az eljárásba vagy a 86. § szerinti perről szóló értesítés alapján, írásbeli beadványban.

(2) A beavatkozó belépése az eljárás egész ideje alatt megengedett.

(3) A beadványban, amellyel az eljárásba belép, a beadvány általános alaki követelményein kívül a beavatkozónak fel kell tüntetnie azokat az érveket, amelyek jogi érdekét indokolják az eljárás eredményében.

(4) A beavatkozó belépéséről az eljárásba a bíróság értesíti a feleket.

A bíróság a javaslat alapján határoz, hogy elfogadható-e a beavatkozó belépése.

Ha egy külön előírásból az következik, hogy a döntés a beavatkozó számára kötelező érvényű, a beavatkozó és a féllel, akinek az oldalán belépett, együttesen elválaszthatatlan közösséget alkotnak a 77. § szerint.

Ha a beavatkozó és a féllel, akinek az oldalán belépett, nem alkot elválaszthatatlan közösséget a 77. § szerint, a beavatkozó által alkalmazott, a 149. – 154. § szerinti eljárási támadás eszközei vagy eljárási védekezés eszközei, megkövetelik ennek a félnek a jóváhagyását; különben azokat a bíróság figyelmen kívül hagyja.

(1) A fél értesítheti azt a személyt, akinek jogi érdeke fűződik a per eredményéhez, arról, hogy folyamatban van a per és felszólíthatja őt, hogy beavatkozóként belépjen az eljárásba.

(2) Az értesítés mellékletét képezi a kereset és annak módosításai.

(3) Az értesítésben fel kell tüntetni, hogy ha a per sikertelen lesz, a fél milyen igényeket fog érvényesíteni az adott személlyel szemben.

(1) A perről való értesítés hatásai arra a perre vonatkoznak, amely a perről értesítő fél és azon személy között áll fenn, akit a perről értesítettek.

(2) Ha az a személy, akit a perről értesítettek, nem lép be beavatkozóként az eljárásba, nem kifogásolhatja a félnél, hogy a jogerősen befejezett perben rossz döntés született.

(3) A per jogerős befejezése után, az a személy, akit a perről értesítettek, csak akkor élhet kifogással a félnél, akinek az oldalán fellépett volna, a per helytelen vezetése miatt, ha

a) a perről akkor értesítették személyesen, amikor már nem lehetett hatásosan alkalmazni az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, vagy a jogorvoslatot,

b) a fél szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem alkalmazta az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, amelyek a személy számára ismeretlenek voltak.

(1) A beavatkozó nem kifogásolhatja a félnél, akinek az oldalán fellépett, hogy a jogerősen befejezett perben rossz döntés született.

(2) A per jogerős befejezése után, a beavatkozó, csak akkor élhet kifogással a félnél, akinek az oldalán fellépett, a per helytelen vezetése miatt, ha

a) a beavatkozó nem tudta hatásosan alkalmazni az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, vagy a jogorvoslatot, mivel a fél megtagadta ennek jóváhagyását,

b) a beavatkozó nem tudta hatásosan alkalmazni az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, vagy a jogorvoslatot akkor, amikor az eljárásba belépett, és az eljárásba önhibáján kívül nem tudott hamarább belépni,

c) a fél szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem alkalmazta az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, amelyek a személy számára ismeretlenek voltak.

(1) Az eljárásban a fél képviselő által képviseltetheti magát, akit ő maga választ. A választott képviselőt nem lehet képviselni, hacsak külön törvény másként nem rendelkezik.

(2) Ha az 1. bekezdés szerinti választott képviselő nem ügyvéd, a bíróság a képviselt félnek kézbesített határozatban közli, hogy az 1. bekezdés szerinti képviseletet nem teszi lehetővé, ha a képviselő nyilvánvalóan alkalmatlan a rendes képviseletre, vagy ha képviselőként több eljárásban is közreműködik.

(3) Ha a felet ügyvéd képviseli, az ügyvédtől eltérő képviselő általi képviselet kizárt. Az ügyvédekről szóló külön előírás rendelkezései ezzel nincsenek érintve.

(1) A felet ügyvédnek kell képviselnie azokban a perekben, amelyeket csődeljárás, szerkezetátalakítás, nyilvános megelőző szerkezetátalakítás vagy nem nyilvános megelőző szerkezetátalakítás váltott ki vagy azokkal összefüggenek, a gazdasági versennyel kapcsolatos perekben, a tisztességtelen versenytevékenységi perekben, az üzleti titok jogának veszélyeztetésével vagy megsértésével kapcsolatos perekben és a szellemi tulajdon jogának védelmével kapcsolatos perekben. Ez nem érvényes, ha

a) a fél olyan természetes személy, akinek főiskolai, másodfokú jogászi végzettsége van,

b) a fél olyan jogi személy, kinek nevében eljáró alkalmazottja vagy tagja főiskolai, másodfokú jogászi végzettséggel rendelkezik.

(2) Ha valamelyik fél nem választ ügyvédet a bíróság által meghatározott ésszerű határidőn belül sem, cselekményeit nem veszik figyelembe; a bíróság erről tájékoztatja a felet.

A Polgári Törvénykönyv szerinti személyiségi jogok védelmével kapcsolatos perekben, a tömegkommunikációs eszközökről szóló előírások szerinti védelemmel kapcsolatos perekben, a váltókat, csekkeket vagy más értékpapírokat érintő perekben és a vállalkozók közötti, vállalkozói tevékenységük végzéséből adódó perekben a képviselet nem megengedett; ez nem érvényes, ha a képviselő olyan személy, aki főiskolai, másodfokú jogászi végzettséggel rendelkezik.

(1) A fél az általa választott képviselőnek vagy az egész eljárásra, vagy csak bizonyos cselekményekre ad írásbeli meghatalmazást.

(2) Az egész eljárásra adott meghatalmazást és az ügyvédnek adott meghatalmazást nem lehet korlátozni. A képviselő, aki ilyen meghatalmazással rendelkezik, minden cselekményre jogosult, amelyeket az eljárásban a fél megtehet.

(3) A meghatalmazás fél általi visszavonása vagy a meghatalmazás képviselő általi felmondása a bíróság számára azzal a nappal hatályosak, amikor azokat a fél vagy képviselő a bíróságnak bejelentették.

(4) Más résztvevőket a bíróság a 3. bekezdés szerinti tényekről haladéktalanul értesíti; ennek hatásai a bíróság értesítésének napján lépnek hatályba, hacsak ezek a tények nem voltak számukra már korábban is ismertek.

(1) Az ügyész keresetet terjeszthet elő, ha

a) jogalap nélküli gazdagodás visszatérítési igényének érvényesítéséről van szó az állam részéről,

b) tulajdonjog meghatározásáról van szó, amennyiben általános kötelező érvényű jogszabályi rendelkezéseket szegtek meg vagy

c) arról külön előírás rendelkezik.

(2) Az ügyész beléphet a megkezdett eljárásba

a) olyan perek esetében, amelyekben egyik félként az állam szerepel, vagy az állam által létrehozott jogi személy, állami vállalat, állami vagyonrésszel rendelkező jogi személy, község vagy magasabb területi egység, vagy

b) kártérítési felelősségi perekben, ahol a kárt a közhatalmi jogkör gyakorlása közben okozták.

(3) Az ügyész az eljárás során minden cselekményre jogosult, amelyet a fél elvégezhet, hacsak nem olyan cselekményekről van szó, amelyeket csak a jogviszony alanya hajthat végre.

(1) Az Európai Bizottságnak (a továbbiakban csak „Bizottság”) és a Szlovák Köztársaság Monopóliumellenes Hivatalának (a továbbiakban csak „monopóliumellenes hivatal”) a bírósági eljárásban való külön felszólalási jogosultságát külön előírás szabályozza.

(2) A monopóliumellenes hivatal abban az eljárásban, amelyben a bíróság a gazdasági verseny védelméről szóló előírások rendelkezéseit alkalmazza, írásos nyilatkozatot terjeszthet elő a tárgyalt üggyel közvetlenül összefüggő jogi vagy ténykérdésekre vonatkozóan.

(3) A bíróság elfogadhatja a Bizottság vagy a monopóliumellenes hivatal szóbeli nyilatkozata iránti kérelmét.

(4) A bíróság az 1. – 3. bekezdések szerinti nyilatkozat elkészítése céljából köteles lehetővé tenni a Bizottság vagy a monopóliumellenes hivatal számára, hogy kivonatok és másolatok készítésének jogával betekinthessenek a bírósági aktákba. Kérésükre köteles kézbesíteni nekik vagy biztosítani a kézbesítését a tárgyalt üggyel összefüggő bármilyen dokumentumok másolatának, amelyek szükségesek az 1. – 3. bekezdések szerinti nyilatkozat elkészítése céljából.

(5) A bíróság köteles lehetővé tenni a felek számára, hogy az általa meghatározott ésszerű határidőn belül nyilatkozzanak a Bizottság vagy a monopóliumellenes hivatal nyilatkozatával kapcsolatban.

(1) A fél jogainak védelme érdekében a bíróság indítvány nélkül is bevonhat egy közhatalmi szervet, amelynek hatáskörébe az alapvető emberi jogok és szabadságok védelme tartozik, vagy jogi személyt, amely tevékenységének tárgya a jogvédelem, külön előírás szerint, ha az a fél, kinek jogainak védelmében fel kell lépnie, ezzel egyetért.

(2) Az 1. bekezdés szerinti résztvevő jogosult az eljárásban minden olyan cselekményre, amelyet a fél végrehajthat, kivéve, ha olyan cselekményekről van szó, amelyeket csak a jogviszony alanya hajthat végre.

(3) Ha az 1. bekezdés szerinti jogi személy cselekményei ellentétesek a fél cselekményeivel, akinek az oldalán fellép, a bíróság azokat az összes körülmény mérlegelése után úgy bírálja el, hogy azok megfeleljenek a viszonyok ésszerű elrendezésének.

(1) A keresetet bejegyzik a bírósági nyilvántartásba.

(2) Az iratok összessége, amelyek ugyanazon eljárásra vonatkoznak, alkotja a bírósági aktát.

(3) A bírósági akta és a bírósági nyilvántartás vezetésének részleteit általános kötelező érvényű jogszabály írja elő, amelyet a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma ad ki (a továbbiakban csak „igazságügyi minisztérium”).

(1) A felek és azok képviselői jogosultak betekinteni a bírósági aktába és abból kivonatokat, leírásokat és másolatokat készíteni, vagy felkérni a bíróságot a másolatok elkészítésére a dologi költségek megtérítése ellenében.

(2) A bíróság engedélyezheti az 1. bekezdésben említett személytől eltérő személy számára, hogy betekintsen az aktába, és abból kivonatokat és másolatokat készítsen, ha erre komoly okok vannak, és a fél jogait ez nem érinti.

(1) Az eljárási cselekményekről, amelyek során a bíróság a féllel eljár vagy bizonyítást végez, hangrögzítésre szolgáló műszaki berendezéssel felvétel készül. Az így készített felvételt adathordozón tárolják, amelyet a tárgyalás befejezése után a bírósági aktához csatolnak, vagy a bírósági aktában feljegyzik, hogy hol található a felvétel.

(2) Ha valamelyik fél kikéri a bíróságtól a felvétel másolatát, a bíróság azt késedelem nélkül kiadja. A részleteket általános kötelező érvényű jogszabály írja elő, amelyet az igazságügyi minisztérium ad ki.

(1) Ha azt a bíróság megfelelőnek és célszerűnek tartja, az eljárási cselekményekről jegyzőkönyv is készül. A jegyzőkönyvben elsősorban meg kell jelölni a tárgyalt ügyet, fel kell tüntetni a jelenlévőket, le kell írni az eljárási cselekmény menetét, és fel kell tüntetni a szóbeli nyilatkozatok lényeges tartalmát és a határozat rendelkező részét.

(2) Ha valamelyik fél a jegyzőkönyv másolatát kéri a bíróságtól, a bíróság azt késedelem nélkül kiadja. A részleteket általános kötelező érvényű jogszabály írja elő, amelyet az igazságügyi minisztérium ad ki.

(1) A bíróság ügyel arra, hogy a feleket és a többi beidézett személyt a bíróság eljárási cselekményeivel minél kisebb mértékben terhelje, és főleg arra ügyel, hogy arra az időpontra legyenek beidézve, amikor jelenlétükre az eljárási cselekménynél valószínűleg szükség lesz.

(2) Az idézés a bíróság egyes eljárási cselekményeire általában írásban történik, esetleg telefonon vagy más megfelelő eszközökkel. Ha a személyt nem írásban idézték be, akkor erről bejegyzés kerül a bírósági aktába.

(3) Az idézésben fel kell tüntetni az ügyet, az eljárási cselekmény helyét, idejét és tárgyát, továbbá fel kell tüntetni, hogy a személynek milyen eljárásjogi helyzetben kell részt vennie az eljárási cselekményben, és milyen dokumentumokat vagy dolgokat kell benyújtania.

(1) Ha a beidézett távolmaradásának igazolása nélkül nem jelenik meg a tárgyaláson, meghallgatáson vagy a szakértőnél, a bíróság előállíttathatja őt, ha az előállítás lehetőségéről tájékoztatta. Az előállításról a bíróság végzéssel határoz, amelyet az előállításkor kézbesítenek.

(2) Az előállításra a bíróság a Rendőri Testület illetékes szervét (a továbbiakban csak „a rendőri testület szerve”) kéri fel, esetleg a községi rendőrséget; ha kiskorú személyről van szó, a bíróság a rendőri testület szervét vagy a községi rendőrséget az előállításra csak akkor kéri fel, ha jelenlétét másként nem lehet biztosítani. Hivatásos katona és a fegyveres testület tagjának előállítására a bíróság annak felettesét kéri fel.

(3) Az előállítás költségeit az előállítottnak kell megtérítenie.

(1) A bíróság rendbírságot szabhat ki annak, aki nehezíti az eljárás menetét elsősorban azzal, hogy

a) nem tesz eleget a bíróság által előírt kötelezettségének, és tétlenségét időben, súlyos körülményekkel nem igazolja,

b) nem jelenik mag a bíróságon, habár rendesen és időben beidézték, és távollétét időben, súlyos körülményekkel nem igazolta,

c) nem engedelmeskedik a bírósági végzésnek,

d) zavarja a tárgyalás rendjét vagy méltóságteljes menetét, vagy

e) durván sértő beadványt terjeszt be.

(2) A rendbírság összegét a bíróság határozza meg, figyelembe véve a megszegett kötelesség jellegét; a rendbírság összege 500 euróig terjedhet.

(3) A bíróság a kötelezettség ismételt megszegése esetén 2000 euróig terjedő rendbírságot is kiszabhat.

(1) A bíróság kiutasíthatja az eljárási cselekmény helyszínéről azt a személyt, aki durván megzavarja a rendet vagy az eljárási cselekmény méltóságteljes menetét.

(2) Ha a kiutasított személy valamelyik fél, a bíróság az eljárási cselekményt a jelenléte nélkül is végrehajthatja.

(1) Azt az eljárási cselekményt, amelyet a bíróság csak nehezen vagy magas, nem hatékony költségek mellett hajthatna végre, vagy amelyet a körzetében nem lehet végrehajtani, jogsegély iránti megkeresésre egy másik bíróság hajtja végre. A bíróság a jogsegély iránti megkeresést egy leiratban hajtja végre, amelyben feltünteti a bírósági aktából származó adatokat, amelyek ismerete szükséges az eljárási cselekmény rendes végrehajtásához. A megkeresett bíróság, az ügy jellegétől függően és az eljárási cselekmény végrehajtása során nyilvánvalóvá váltak alapján, a kérelemben meg nem határozott egyéb szükséges eljárási cselekményeket is elvégez.

(2) Ha a megkeresett bíróság nem tudja elvégezni az eljárási cselekményt, és ez helyénvaló, egy másik bíróságnak továbbítja a kérelmet; ellenkező esetben a kérés visszaküldésre kerül. A továbbításról értesíti a jogsegély iránti megkeresést küldő bíróságot.

(3) A megkeresésben szereplő eljárási cselekmény végrehajtásáról a bíróság a megkeresés feldolgozásáról szóló jelentést készít, amelyben közli a megkeresés eredményét és a megkereséssel kapcsolatban felmerült költségeket; a részleteket általános kötelező érvényű jogszabály írja elő, amelyet az igazságügyi minisztérium ad ki.

(1) A bíróság az iratokat a tárgyaláson vagy a bíróság más cselekménye idején kézbesíti; ez nem érinti a bíróság azon kötelezettségét, hogy a dokumentumot eljuttassa az elektronikus postafiókba is, külön előírás szerint.

(2) Ha nem lehetséges az irat 1. bekezdés szerinti kézbesítése, és ha nem az irat saját kezébe történő kézbesítésétről van szó, a bíróság a fél kérésére annak elektronikus címére juttatja el a dokumentumot. A bírósági irat az elküldését követő három nap elteltével kézbesítettnek tekintendő, akkor is, ha azt a címzett nem olvasta el.

(3) Ha az irat az 1. és 2. bekezdések szerint nem kézbesíthető, a bíróság kézbesítő szerven keresztül kézbesíti azt.

(1) Ha nem külön előírás szerinti, elektronikus postafiókba történő kézbesítésről van szó, vagy különleges esetekben történő kézbesítésről a 107. § 2. bek. szerint, és a címzett nem adott meg más kézbesítési címet, a bíróság az iratokat

a) természetes személy részére a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában szereplő címére vagy külföldi személy esetében a Szlovák Köztársaság területén található tartózkodási helyének címére kézbesíti, a külföldi személy tartózkodásának jellege szerint,

b) jogi személy részére a cégjegyzékben vagy más nyilvános jegyzékben bejegyzett székhelyének címére kézbesíti.

(2) A fél a kézbesítések átvételére feljogosított képviselőt jelölhet ki.

(3) Ha a természetes személy nem rendelkezik a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában szereplő címmel, a bíróság a dokumentumokat ennek a természetes személynek a bíróság hirdetőtábláján és az illetékes bíróság weboldalán való megjelentetéssel kézbesíti. A dokumentum, az értesítés közzétételétől számított 15 nap elteltével kézbesítettnek tekintendő, még akkor is, ha a címzett arról nem szerzett tudomást.

(1) A kézbesítő szervek a következők:

a) postavállalat,

b) bírósági kézbesítő.

(2) Különleges esetekben kézbesítő szervek lehetnek a következők is:

a) a Szlovák köztársaság Igazságügyi Rendészete és Büntetés-végrehajtási Testülete, ha szabadságvesztés büntetését töltő vagy vizsgálati fogságban lévő természetes személyeknek való kézbesítésről van szó,

b) az intézeti gondozás vagy javítóintézeti nevelés központja, ha ezekben a létesítményekben elhelyezett természetes személyeknek való kézbesítésről van szó,

c) a Szlovák Köztársaság Kül- és Európai Ügyek Minisztériuma, ha olya természetes személyeknek való kézbesítésről van szó, akik diplomáciai kiváltságokat és menteséget élveznek, vagy olyan személyeknek, akik a diplomáciai kiváltságokat és menteséget élvező személy otthonában tartózkodnak, vagy olyan személyeknek, akiknek a dokumentumot olyan épületbe vagy helyiségbe kell kézbesíteni, amely diplomáciai mentesség védelme alatt áll,

d) a Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma, ha hivatásos katonáknak szóló kézbesítésről van szó, és a dokumentumot nem lehet másként kézbesíteni.

Ha azt a bíróság szükségesnek tartja, elrendelheti, hogy az iratokat, a rendőri testület szerve, bírósági végrehajtó vagy a községi rendőrség kézbesítse.

(1) A címzett helyett az a személy jogosult az iratok átvételére, akit erre a címzett írásban meghatalmazott vagy megbízott.

(2) Az ügyvédnek, közjegyzőnek, bírósági végrehajtónak és szabadalmi ügyvivőnek szánt iratokat az a személy is átveheti, aki munkaviszonyban vagy más hasonló munkajogi viszonyban áll a címzettel, és az megbízta őt az iratok átvételével.

(1) Ha valamelyik fél rendelkezik az eljárás lefolytatására meghatalmazott képviselővel, akkor az iratokat csak ennek a képviselőnek kell kézbesíteni. Az iratokat a félnek is kézbesítik, ha a félnek személyesen van dolga az eljárásban, vagy ha erről a bíróság az ügy jellegére való tekintettel döntést hoz. A bírósági illeték megfizetésére irányuló felszólítást, valamint a bíróság által kiadott eljárási tájékoztatásokat csak a képviselőnek kell kézbesíteni.

(2) Ha valamelyik félnek több ügyvédje van, az iratokat annak kell kézbesíteni, akit az iratok kézbesítésére a fél kijelölt. Ha a fél az ügyvédek közül senkit nem jelöl ki kimondottan erre a feladatra, bármelyiküknek lehet kézbesíteni.

(1) A saját kézbe történő kézbesítés úgy valósul meg, hogy a címzett az iratok átvételét igazolja az iratok átvételéről szóló igazoláson (a továbbiakban csak „tértivevény”); a tértivevényen szereplő adatok igaznak tekintendők, hacsak az ellenkezője nem bizonyított. A tértivevény közokiratnak minősül.

(2) Saját kézbe azokat az iratokat kell kézbesíteni, amelyek esetében ezt a törvény írja elő, valamint azokat az iratokat, amelyek esetében azt a bíróság elrendeli.

(3) Ha nem lehet az iratokat a 106. § szerinti címre kézbesíteni, a kézbesítetlen küldemény bírósághoz történő visszaérkezésének napjával az iratokat kézbesítettnek kell tekinteni, éspedig akkor is, ha a címzett erről nem szerez tudomást.

Ha nem lehet az iratokat, amelyeket nem saját kézbe kell kézbesíteni, a 106. § szerinti címre kézbesíteni, a kézbesítetlen küldemény bírósághoz történő visszaérkezésének napjával az iratokat kézbesítettnek kell tekinteni, éspedig akkor is, ha a címzett erről nem szerez tudomást.

Ha az iratok címzettje vagy átvevője ok nélkül elutasítja a kézbesített iratok átvételét, az iratok azzal a nappal kézbesítettnek tekintendők, mikor az iratok átvételét elutasították.

Ha az iratok a 111. § 3. bek. és a 112. § szerint kerültek kézbesítésre, és annak kézbesítésével elkezdett telni egy határidő, amit a címzett lekésett, mivel az iratokról nem szerzett tudomást, a bíróság a határidő lekésését csak akkor engedi el, ha a címzett igazolható okokból nem tartózkodott a 106. § szerinti címen, és ezzel kapcsolatban semmilyen jogi kötelezettségét nem szegte meg.

Ha ez a törvény vagy külön előírás előírja a bíróság számára az adatok nyilvános hirdetménnyel történő közzétételének kötelezettségét, ez a kötelezettség akkor teljesül, ha az adatok a bíróság hirdetőtábláján vagy az illetékes bíróság honlapján megjelennek, és ha külön előírás szerint nem elégséges az ilyen közzététel, akkor közzéteszi azokat a Kereskedelmi Közlönyben is; ezzel nincs érintve az adatok közzétételének kötelezettsége a napi sajtóban.

(1) Ha a keresetet nem sikerül az alperesnek kézbesíteni, aki természetes személy, a 106. § 1. bek. a) pontja szerinti címre, a bíróság köteles minden szükséges intézkedést megtenni az alperes tényleges tartózkodási helyének megállapítására.

(2) Ha a bíróságnak nem sikerül a keresetet az 1. bekezdés szerinti eljárással megállapított címre kézbesíteni, a bíróság a benyújtott keresetről szóló értesítést a bíróság hirdetőtábláján és az illetékes bíróság honlapján teszi közzé. A kereset az értesítés közzétételér követő 15 nap elteltével kézbesítettnek tekintendő, éspedig akkor is, ha arról a címzett nem szerez tudomást.

(3) A további iratokat a bíróság az alperesnek a 106. § 1. bek. a) pontja szerinti címre kézbesíti.

A határidő a bíróság vagy a törvény által, egy bizonyos cselekmény végrehajtására meghatározott időtartam.

(1) Ha a jelen törvény nem állapít meg határidőt a cselekmény végrehajtására, az a bíróság határozhatja meg.

(2) A bíróság által megállapított határidőt, a bíróság ésszerű időtartammal meghosszabbíthatja.

A határidő szünetel azon személy számára, aki elveszítette perképességét vagy a bíróságon való önálló eljárás képességét.

Ha az eljárásba jogi képviselő vagy ügygondnok lép be az eljárási cselekmény végrehajtására megállapított határidő tartama alatt, a végrehajtás határideje attól a naptól kezd el telni, mikor az eljárásba belépett.

(1) A határidőt, a jelen törvény szerint, órákban, napokban, hetekben, hónapokban vagy években lehet meghatározni.

(2) A napokban számolt határidő tartamába nem számít bele az a nap, amikor a határidő kezdetét meghatározó esemény bekövetkezett.

(3) A hetekben, hónapokban vagy években számolt határidők azon a napon telnek le, amely megjelölése szerint egybeesik azzal a nappal, amikor a határidő kezdetét meghatározó esemény bekövetkezik; ha az adott hónapban ilyen nap nincsen, akkor a hónap utolsó napján.

(4) Ha a határidő vége szombatra vagy munkaszüneti napra esik, akkor a határidő utolsó napja a következő munkanap.

(5) A határidő van betartva, ha a határidő utolsó napján a bíróságon sor kerül a cselekmény végrehajtására vagy a beadványt átadják annak a szervnek, amely azt kézbesíteni köteles; ez érvényes akkor is, ha a beadványt elektronikus eszközökkel, munkaidőn kívül, kézbesítik a bíróságnak.

A bíróság elengedi a határidő elmulasztását, ha azt a fél, a képviselője vagy az ügygondnok igazolható okokból mulasztotta el, és ezért a hozzá tartozó cselekményből kizárták. A beadványt az akadályozás megszűnését követő 15 napon belül kell benyújtani és az elmulasztott cselekményt is hozzá kell kapcsolni.

(1) A beadvány a bírósághoz intézett aktus.

(2) Az ügy érdemében benyújtott beadvány elsősorban a kereset, a viszontkereset, a kereset módosítása, a kereset visszavonása, a kifogás, a fellebbezés, a felülvizsgálat, és ha az ügy jellegéből az következik, a sürgős intézkedésre vagy biztosítási intézkedésre irányuló kereset.

(1) Minden beadványt annak tartalma szerint bírálnak el.

(2) A fél anyagi jogi aktusa a bírósággal szemben a kézbesítésének pillanatától hatályos, a többi résztvevővel szemben pedig attól a pillanattól kezdve, amikor arról az eljárás során tudomást szereztek.

(1) A beadványt írásban lehet elkészíteni, éspedig papíralapú formában vagy elektronikus formában.

(2) Az ügy érdemében benyújtott beadványt, amely elektronikus formában, külön előírás szerinti engedélyezés nélkül készült, szükséges utólag papíralapú formában is kézbesíteni, vagy külön előírás szerint engedélyezett elektronikus formában; ha az utólagos kézbesítés tíz napon belül nem történik meg a bíróságra, a beadványt figyelmen kívül hagyják. A bíróság a beadvány utólagos kézbesítésére nem szólít fel.

(3) Az írásban elkészített beadványt a szükséges számú példányban, a mellékletekkel együtt kell benyújtani úgy, hogy egy mellékletekkel ellátott példányt el lehessen helyezni a bírósági aktában, és minden további résztvevő megkapjon egy-egy példányt, a mellékletekkel együtt. Ha a beadvány nem a szükséges számú példányban és mellékletekkel kerül benyújtásra, a bíróság elkészíti a beadvány másolatait annak a költségére, aki a beadványt benyújtotta.

(1) A csoportos beadványt legalább tíz, ugyannak a bíróságnak egy napon kézbesített, ugyanazzal a tárggyal rendelkező beadvány képezi.

(2) Ha a csoportos beadványt képező beadványokat több bíróságnak címezték, de egy bíróságnak kézbesítik, a bíróság a bírósági nyilvántartásba csak azokat az ügyeket jegyzi be, amelyeket hozzá címeztek. A többi beadványt, a saját bírósági nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül, továbbküldi a jelzett bíróságoknak; a beadványhoz kötődő joghatások fennmaradnak. Ha a csoportos beadványt képező beadványokat elektronikus eszközökkel küldték, a bíróság ezeket a beadványokat elektronikus eszközökön küldi tovább.

(3) Azok a csoportos beadványt képező beadványokat, amelyek tartalmuk szerint keresetnek minősülnek, a bíróság folyamatosan jegyzi be a bírósági nyilvántartásba úgy, hogy fennmaradjon a többi beadvány bejegyzésének folyamatossága.

(4) Ha a bíróságnak olyan, 2. bekezdés szerinti beadványokat kézbesítenek, amelyeket már korábban bejegyzett, ezeket a beadványokat már nem jegyzi be és a már kiosztott beadványok másolatának tekinti.

(1) Ha a beadványra vonatkozó törvény nem ír elő külön követelményeket, a beadványban a következőket kell feltüntetni:

a) melyik bíróságnak szánták,

b) ki nyújtja be,

c) milyen ügyet érint,

d) mit akarnak elérni vele és

e) aláírás.

(2) Ha egy folyamatban lévő eljárásban benyújtott beadványról van szó, a beadvány alaki követelményeihez tartozik ennek az eljárásnak az ügyiratszámának feltüntetése is.

(1) Ha nem az ügy érdemében benyújtott beadványról, vagy sürgős intézkedésre esetleg biztosítási intézkedésre irányuló keresetről van szó, és a beadványból nem világos, milyen ügyet érint, és mit akarnak elérni vele, a bíróság felszólítja az előterjesztőt a beadvány kiegészítésére vagy javítására.

(2) A bíróság meghatározza a beadvány kiegészítésének vagy javításának határidejét, amely tíz napnál nem lehet rövidebb.

(3) Ha a bíróság által megállapított határidőn belül a beadványt nem egészítik vagy javítják ki, esetleg úgy egészítik vagy javítják ki, hogy abból nem világos, milyen ügyet érint, és mit akarnak elérni vele, a bíróság az ilyen beadványt figyelmen kívül hagyja.

(1) Ha az ügy érdemében benyújtott beadványról vagy sürgős intézkedésre esetleg biztosítási intézkedésre irányuló keresetről van szó, amelyből nem világos, milyen ügyet érint, és mit akarnak elérni vele, vagy nem teljes, illetve érthetetlen beadványról van szó, a bíróság felszólítja azt, aki a beadványt benyújtotta, hogy a beadványt a megadott határidőre egészítse vagy javítsa ki; ez a határidő nem lehet tíz napnál rövidebb.

(2) Az 1. bekezdés szerinti határozatban a bíróság feltünteti, hogy a beadványból mi hiányzik vagy miért érthetetlen, valamint hogyan kell azt kiegészíteni vagy kijavítani, és tájékoztat a beadvány elutasításának lehetőségéről.

(3) Ha a bíróság által meghatározott határidőn belül a beadványt nem egészítik vagy javítják ki, a bíróság a beadványt elutasítja; ez nem érvényes abban az esetben, ha a feltüntetett hiányosság ellenére az eljárás folytatható.

(4) Ha a beadványt az 1. bekezdés szerinti felszólítással összhangban, legkésőbb a beadvány elutasításáról szóló határozat elleni fellebbezés benyújtására megadott határidő leteltéig teljes egészében kijavítják vagy kiegészítik, a határozat elleni fellebbezésről az a bíróság dönthet, amelyik azt kiadta.

A bíróság a beadvány benyújtóját meghallgatásra idézi be, ha úgy ítéli meg, hogy ezzel elérhető a beadvány hibáinak eltávolítása. A meghallgatás során a bíróság közli, miért hiányos vagy érthetetlen a beadvány, és elmagyarázza, hogyan kell a beadványt kijavítani vagy kiegészíteni.

A kereset olyan eljárási cselekmény, amellyel a veszélyeztetett vagy a megsértett jog bírósági védelemhez való jogát érvényesítik.

(1) A keresetben, a beadvány általános követelményein kívül fel kell tüntetni a felek megjelölését, a perdöntő tények valós és teljes leírását, az ezek bizonyítására szolgáló bizonyítékokat és a keresetlevél megjelölését.

(2) A perdöntő tények leírása nem helyettesíthető a megjelölt bizonyítékokra való hivatkozással.

(3) A felperes a keresethez csatolja azokat a bizonyítékokat, melyek jellege ezt lehetővé teszi, kivéve azokat önhibáján kívül nem tudja előterjeszteni.

(1) A keresetben a természetes személyt vezeték-és keresztneve, állandó lakóhelyének vagy tartózkodási helyének címe, születési ideje vagy egyéb azonosító adatai alapján azonosítják.

(2) A jogi személyt a keresetben a szervezet nevével vagy cégnevével, székhelyének címével és a szervezet azonosítószámával kell azonosítani, ha ilyennel rendelkezik.

A külföldi jogi személyt a keresetben a szervezet nevével vagy cégnevével, székhelyének címével, esetleg más azonosító adattal kell azonosítani.

(1) Ha egy állam is érintett fél, a keresetben nevének feltüntetésével, valamint az állam nevében eljáró állami szerv vagy jogi személy nevének feltüntetésével kell azonosítani.

(2) Ha egy állami szerv az érintett fél, a keresetben ennek az állami szervnek a megnevezésével kell azonosítani azt.

Ha az lehetséges, a felperes a keresetében feltünteti telefonszámát és elektronikus címét is, esetleg képviselőjének telefonszámát és elektronikus címét. Hasonlóképpen feltünteti az alperes telefonszámát és elektronikus címét, valamint azon személyekét, akiknek meghallgatását bizonyítékként megjelölte, amennyiben ezeket ismeri.

A keresettel követelhető, hogy döntést hozzanak elsősorban

a) egy kötelezettség teljesítéséről,

b) a felek jogainak és kötelezettségeinek rendezési igényéről, ha a felek közötti viszony rendezésének bizonyos módja speciális szabályozásból ered,

c) annak megállapításáról, hogy fennáll-e a jog vagy sem, amennyiben sürgős jogi érdek merül fel; a sürgős jogi érdeket nem kell igazolni, ha külön szabályozásból következik, vagy

d) egy jogi tény megállapításáról, ha az külön szabályozásból következik.

Ha a keresetben hivatkozott tényállásból az előzetes jogi értékelést követően egyértelműen kitűnik, hogy a kereset nyilvánvalóan megalapozatlan, a bíróság felszólítja a felperest a kereset visszavonására. Ebből a célból a bíróság a felperest meghallgathatja.

A felperes az eljárás során a bíróság hozzájárulásával megváltoztathatja a keresetet.

(1) A kereset módosítása olyan javaslat, amely kiterjeszti az alkalmazandó jogot vagy más jogszabályt alkalmaz.

(2) A kereset megváltoztatása lehet a keresetben kifejtett meghatározó tények lényeges megváltoztatása vagy kiegészítése is.

(3) A felperes cselekménye, amellyel a szóban forgó igényét változtatja meg, nem tekintendő a kereset módosításának, ha a felek közötti viszony rendezésének bizonyos módja külön szabályozásból következik.

Ha a kereset módosítására az alperesnek történő kézbesítése előtt kerül sor, a módosított keresetről, a kereset módosításának elfogadhatóságáról való határozathozatal nélkül jár el a bíróság, kivéve azt az esetet, amikor a bíróság a 143. § 2. bek. szerint határoz.

(1) A kereset módosításának elfogadhatóságáról általában azon a tárgyaláson határoz, amelyen a módosítást előterjesztették, vagy a következő tárgyaláson, amelyik közvetlenül az után a tárgyalás után következik, amelyen a kereset módosítását tárgyaláson kívüli előterjesztéssel érvényesítették.

(2) A határozatot, amelyben a bíróság elfogadta a kereset módosítását a bíróság saját kezükbe kézbesíti az érintetteknek, amennyiben nem voltak jelen a tárgyaláson, amelyen a módosítás megtörtént.

(1) A bíróság nem engedélyezi a kereset módosítást, ha az eddigi eljárás eredményei nem képezhetik a módosított keresetről szóló eljárás alapját.

(2) A bíróság a kereset módosítást akkor sem engedélyezi, ha a megváltozott kereset tárgyában folyó eljárásra más bíróság érdemi vagy okozati joghatósággal rendelkezik.

(3) Ha a bíróság nem engedélyezi a kereset módosítását, az eredeti kereset tárgyában folyó eljárást folytatja.

A felperes visszavonhatja a keresetet.

(1) Ha a keresetet teljesen visszavonják, a bíróság az eljárást leállítja.

(2) Ha a keresetnek egy részét vonják vissza, a bíróság az eljárást erre a részre vonatkozólag állítja le. A kereset részleges visszavonásáról a bíróság az érdemi határozatban dönt.

(3) Ha a kereset egy részének visszavonására az alperesnek történő kézbesítése előtt kerül sor, a bíróság a kereset többi részét anélkül tárgyalja, hogy e részben az eljárás felfüggesztéséről határozna.

(1) A bíróság az eljárást nem állítja le, ha az alperes súlyos okból nem ért egyet a kereset visszavonásával. Az alperesnek a kereset visszavonására vonatkozó egyet nem értését nem veszik figyelembe, ha a kereset visszavonására azelőtt kerül sor, mielőtt megkezdődne a perben a 168. § szerinti előzetes meghallgatás vagy a tárgyalás.

(2) Az alperes beleegyezése mindig szükséges, ha a felek közötti viszony rendezésének bizonyos módja külön szabályozásból következik.

(1) Az alperes, a felperessel szemben, viszontkeresettel érvényesítheti jogát.

(2) Viszontkeresetnek minősül az alperes azon nyilatkozata is, amellyel, a felperessel szembeni követelésének beszámítását érvényesíti, de csak akkor, ha azt javasolja, hogy többet ítéljenek meg neki, mint amennyit a felperes érvényesített; egyébként a bíróság az ilyen nyilatkozatra csak, mint az alperes eljárási védekezési eszközére tekint.

(3) A viszontkeresetre, a keresetre vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók.

(4) A bíróság a viszontkeresetet kizárhatja egy külön eljárásba, ha az ügyek egyesítésének feltételei nem teljesülnek.

(1) A felperes és az alperes egyezséget köthetnek. Az egyezség megköttetését a bíróságnak mindig meg kell próbálnia.

(2) A bíróság dönt arról, hogy a megkötött egyezséget jóváhagyja-e; nem hagyja jóvá, ha az ellentétes az általános kötelező érvényű jogszabályokkal.

Az eljárási támadás eszközei és az eljárási védekezés eszközei elsősorban a következők: tényállítások, az ellenérdekelt fél tényállításainak cáfolása, bizonyítási indítványok, az ellenérdekelt fél bizonyítási indítványaival kapcsolatos kifogások és érdemi kifogások.

(1) A felek kötelesek a valóságot állítva és teljes körűen közölni a pert érintő lényeges és döntő tényállításokat.

(2) A lényeges és döntő tények megállapítása érdekében, a bíróság további tényállítások közlését kérheti a felektől.

(1) A fél tényállításait, amelyeket az ellenérdekelt fél kifejezetten nem cáfolt, nem vitatottnak kell tekinteni.

(2) Ha az egyik fél cáfolja a cselekedeteire vagy felfogására/véleményére vonatkozó tényállításokat, saját állításokat kell közölnie a kérdéses tényállásokra vonatkozóan, ellenkező esetben a cáfolat hatástalan.

Az érdemi kifogás a fél olyan jogi aktusa, amely az ellenérdekelt fél jogának megváltozását, megszűnését vagy gyengülését idézi elő.

(1) A felek kötelesek az eljárási támadás eszközeit és az eljárási védekezés eszközeit időben érvényesíteni. Az eljárási támadás eszközei és az eljárási védekezés eszközei nincsenek időben érvényesítve, ha azokat a fél már korábban előterjeszthette volna, ha az eljárás gyorsaságára és gazdaságosságára való tekintettel gondosan járt volna el.

(2) Az eljárási támadás eszközeit és az eljárási védekezés eszközeit, amelyeket a fél nem nyújtott be időben, a bíróságnak nem kell figyelembe vennie, különösen akkor, ha ez újabb tárgyalás elrendelését vagy további bírósági cselekményeket követelnének meg.

(3) Ha a bíróság az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védekezés eszközeit nem veszi figyelembe, azt az érdemi határozat indokolásában tünteti fel.

Az eljárási támadás eszközeit és az eljárási védekezés eszközeit legkésőbb a bizonyítást lezáró határozat kihirdetéséig lehet érvényesíteni.

(1) Mindenkinek jogában áll az anyanyelvén vagy egy általa értett nyelven eljárni a bíróságon. A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek egyenlő esélyekkel rendelkezzenek jogaik gyakorlására. Figyelembe véve az ügy természetét és körülményeit, a bíróság tolmácsot vesz igénybe.

(2) Az anyanyelvén vagy az általa értett nyelven eljáró fél költségeit az állam viseli.

Az eljárás a kereset benyújtásával, vagy a sürgős intézkedésre vagy biztosítási intézkedésre irányuló kérelem bírósághoz történő eljuttatásával kezdődik.

(1) A bíróság úgy jár el az eljárás során, hogy az eljárás jellegét figyelembe véve gyorsan és gazdaságosan dönthessen, általában egyetlen tárgyaláson.

(2) Ha a bíróság felszólítja a felet, hogy nyilatkozzon az eljárásra és az eljárás lefolytatására vonatkozó bizonyos javaslattal kapcsolatban, ehhez felszólításhoz csatolhat egy záradékot, hogy ha a fél egy bizonyos határidőn belül nem tesz észrevételt, akkor vélelmezni kell, hogy nincs kifogása.

A bíróság az eljárás megindításáról haladéktalanul értesíti a monopóliumellenes hivatalt, ha az eljárás során gazdasági versenyjogi szabályokat alkalmaznak. Ha olyan eljárás indul, amelyben Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkelyeit alkalmazzák, bíróság az eljárás megindításáról haladéktalanul értesíti a monopóliumellenes hivatalt és a Bizottságot.

Az eljárás megindítása megakadályozza, hogy ugyanazon perrel kapcsolatban más eljárás legyen folyamatban a bíróságon. Ha a bíróságon ugyanazon perrel kapcsolatban más eljárás is folyamatban van, a bíróság leállítja a később indított eljárást.

(1) A bíróság, a jelen törvényben meghatározott mértékben, tájékoztatást ad a feleknek az eljárási jogaikról és kötelezettségeikről.

(2) A bíróság mindig tájékoztatja a feleket ügyvédválasztási jogukról és a Jogsegélyközponthoz fordulás lehetőségéről.

(3) A bíróságnak nincs az 1. és 2. bekezdések szerinti tájékoztatási kötelezettsége, ha

a) a fél az állam, állami szerv, vagy jogi személy és annak nevében eljáró személy, vagy annak alkalmazottja, vagy tagja, aki annak nevében eljár, mesterfokozatú főiskolai jogi végzettsége van, vagy olyan természetes személy, akinek mesterfokozatú főiskolai jogi végzettsége van,

b) a felet ügyvéd, a fogyasztó védelmére alapított vagy létrehozott jogi személy, szakszervezet vagy olyan természetes személy képviseli, akinek mesterfokozatú főiskolai jogi végzettsége van.

(1) Ha a jelen törvény másként nem rendelkezik, a bíróság az eljárás során bármikor mérlegeli, hogy teljesülnek-e azok a feltételek, amelyek mellett eljárhat és döntést hozhat (a továbbiakban csak „eljárási feltételek”).

(2) Ha olyan eljárási feltétel hiányzik, amely nem pótolható, a bíróság az eljárást leállítja.

(3) Ha olyan eljárási feltétel hiányzik, amely pótolható, a bíróság megteszi a megfelelő intézkedéseket annak pótlására. Eközben az eljárást általában folytathatja, de nem adhat ki az eljárást lezáró határozatot. Ha az eljárási feltétel hiányát nem sikerül pótolni, a bíróság az eljárást leállítja.

(1) A bíróság az eljárást felfüggeszti, ha

a) a döntés olyan kérdéstől függ, amellyel a jelen eljárásban nem jogosult foglalkozni,

b) az ügy lezárása előtt megállapította, hogy a jogszabályi megfelelőségi eljárás feltételei fennállnak; ebben az esetben eljárási indítványt nyújt be a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságához (a továbbiakban csak „alkotmánybíróság”),

c) a Szlovák Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződés alapján, előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához; a bíróság az előzetes döntéshozatalról szóló határozatot haladéktalanul kézbesíti az igazságügyi minisztériumnak.

(2) A bíróság az eljárást indítvány nélkül is felfüggeszti; ebben az esetben az eljárás felfüggesztéséről szóló határozat kibocsátása előtt értesíti a feleket, és lehetőséget biztosít számukra a felfüggesztés okaival kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(3) Az eljárás felfüggesztésére irányuló indítvány elutasításáról a bíróság az érdemi határozattal együtt dönt.

(1) Ha a felek egyhangúan az eljárás felfüggesztését javasolják, vagy egyhangúan a tárgyalás elhalasztását javasolják, a bíróság az eljárást legalább három hónapra felfüggeszti.

(2) Ha az eljárást felfüggesztették, a bíróság bármelyik fél kérelmére folytatja azt. Ha az eljárás folytatása iránti kérelmet, az eljárás felfüggesztéséről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül nem terjesztik elő, a bíróság az eljárást leállítja.

Ha a bíróság más megfelelő intézkedést nem tesz, felfüggesztheti az eljárást, ha olyan bírósági vagy közigazgatási eljárás van folyamatban, amely olyan kérdéssel foglalkozik, ami a bíróság döntése szempontjából releváns lehet, vagy ha a bíróság ilyen eljárást kezdeményezett.

(1) Amint megszűnik az akadály, amely miatt az eljárást felfüggesztették, a bíróság indítvány nélkül is folytatja az eljárást.

(2) Ha az eljárást felfüggesztik, eljárási cselekményekre nem kerül sor; az ebből eredő eljárási határidők felfüggesztődnek. Ha az eljárás folytatódik, a határidők újra életbe lépnek.

(1) Az eljárás gazdaságossága érdekében a bíróság egyesíti azokat az eljárásokat, amelyeket előtte indítottak, és amelyek ténybeli összefüggései egymással vagy ugyanazokkal a felekkel állnak kapcsolatban. Ha ilyen eljárásokat ugyanazon bíróság több bírájának osztották ki, az eljárások összevonásáról az a bíró dönt, akinél az eljárás a legkorábban kezdődött.

(2) Ha a keresetben összevonásra alkalmatlan ügyeket említenek, vagy ha megszűnnek azok az okok, amelyek miatt a bíróság az eljárásokat egyesítette, a bíróság az érintett ügyet önálló eljárásra kizárhatja.

(1) Ha a bíróság nem utasította el a keresetet a 129. § szerint, vagy nem határozott az eljárás leállításáról, saját kézbe történő átadással kézbesíti a keresetlevelet a mellékleteivel együtt az alperesnek.

(2) A bíróság a keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg felszólítja az alperest, hogy a bíróság által meghatározott határidőn belül írásban nyújtsa be észrevételeit, és ha nem ismeri el maradéktalanul az érvényesített igényt, nyilatkozatában közölje a védelmére felhozott tényállást, valamint csatolja az iratokat, amelyekre hivatkozik és jelölje meg az állításait igazoló bizonyítékokat.

(3) Ha az alperes az érvényesített igényt nem ismeri el maradéktalanul, vagy a bíróság más megfelelő intézkedést nem foganatosít, a bíróság az alperes nyilatkozatát saját kézbe történő átadással kézbesíti a felperesnek, és lehetővé teszi számára, hogy a bíróság által meghatározott határidőn belül nyilatkozatot tegyen. A felperes további tényeket közöl, és megjelöli az állításait alátámasztó bizonyítékokat; a később közölt és megjelölt tényeket és bizonyítékokat a bíróságnak nem kell figyelembe vennie. A bíróság tájékoztatja a felperest az eljárás bírói koncentrációjának következményeiről.

(4) Ha a bíróság más megfelelő intézkedést nem foganatosít, a felperes 3. bekezdés szerinti nyilatkozatát saját kézbe történő átadással kézbesíti az alperesnek, és lehetővé teszi számára, hogy a bíróság által meghatározott határidőn belül azzal kapcsolatban nyilatkozatot tegyen. Az alperes további tényeket közöl, és megjelöli az állításait alátámasztó bizonyítékokat; a később közölt és megjelölt tényeket és bizonyítékokat a bíróságnak nem kell figyelembe vennie. A bíróság tájékoztatja az alperest az eljárás bírói koncentrációjának következményeiről.

(1) Ha a bíróság másként nem határoz, az első tárgyalás előtt előzetes meghallgatást rendel el.

(2) Eltérő rendelkezés hiányában, az előzetes meghallgatásra a tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(1) Az előzetes meghallgatásra a bíróság beidézi a feleket, képviselőiket vagy más olyan személyeket, akik az előzetes meghallgatás céljának megvalósulásához hozzájárulhatnak.

(2) Az előzetes meghallgatásra szóló idézést saját kézbe történő átadással kézbesítik.

(1) A bíróság a per előzetes meghallgatásán a felekkel együttműködve megállapítja az eljárási feltételek teljesülését, illetve intézkedik a feltárt hiányosságok megszüntetéséről.

(2) Ha az lehetséges és célszerű, a bíróság megpróbálja egyezséggel rendezni a vitát, vagy azt javasolja a feleknek, hogy mediátor segítségével jussanak megegyezésre.

(1) Ha a vitát egyezséggel nem sikerült rendezni, a bíróság kötelezettségeket ró a felekre, amelyek az eljárás céljának eléréséhez szükségesek, elsősorban a tárgyalás előkészítésével kapcsolatban. Egyúttal megállapítja, hogy mely tényállítások vitatottak a felek között, és mely tényállításokat tekinti nem vitatottnak, mely bizonyítékokat fogadja el és melyeket nem. A bíróság ismerteti az ügy előzetes jogi értékelését és a tárgyalás várható időpontját is.

(2) Ha az lehetséges és célszerű, a bíróság az előzetes meghallgatáson érdemi határozatot hozhat.

(1) Ha a felperes a per előzetes meghallgatásán alapos indok nélkül nem jelenik meg, jóllehet szabályszerűen és időben beidézték, valamint betartották a 167. § szerinti folyamatot, a bíróság a keresetről mulasztási ítélettel határozhat; a 278. § rendelkezése értelemszerűen alkalmazandó. Erről a következményről a felperest az előzetes meghallgatásra szóló idézésben tájékoztatni kell. Ez nem érvényes, ha teljesülnek az eljárás leállításának, a kereset elutasításának vagy a kereset visszautasításának feltételei.

(2) Ha az alperes a per előzetes meghallgatásán alapos indok nélkül nem jelenik meg, jóllehet szabályszerűen és időben beidézték, valamint betartották a 167. § szerinti folyamatot, a bíróság a keresetről mulasztási ítélettel határozhat; a 274. § rendelkezése értelemszerűen alkalmazandó. Erről a következményről az alperest az előzetes meghallgatásra szóló idézésben tájékoztatni kell. Ez nem érvényes, ha teljesülnek az eljárás leállításának, a kereset elutasításának vagy a kereset visszautasításának feltételei.

(1) A tárgyalásra a bíróság székhelyén található tárgyalóteremben kerül sor, hacsak a tárgyalást nem egy másik megfelelő helyen szükséges megtartani. A bíróság székhelyén kívüli tárgyalóteremben tárgyalásra csak akkor kerül sor, ha az alkalmas és célszerű az ügyben való gördülékeny eljárásra; a bíróság eközben tekintettel van a peres felek lakhelyére, különösképpen az alperes lakhelyére. Az előző mondat szerinti feltételek mellett a tárgyalásra a bíróság székhelyén kerül sor, ha az ügyet olyan bírónak osztották ki, aki törvény által létrehozott munkahelyen tevékenykedik.

(2) Ha a bíróság fontos okok miatt úgy dönt, hogy a tárgyalást más megfelelő helyen tartja, intézkedéseket foganatosít a tárgyalás méltóságának és gördülékenységének biztosítása érdekében.

(1) A bíróság a tárgyalás zavartalan lefolytatása érdekében megteheti a szükséges intézkedéseket a jelenlévő személyek megrendszabályozása érdekében.

(2) A tárgyalóteremben jelenlévő személyek kötelesek tartózkodni mindentől, ami a tárgyalás méltó és gördülékeny lefolytatását zavarhatja, beleértve a tárgyalás lefolytatásával, a személyek vallomásaival és a kihirdetett határozatokkal való egyetértés vagy egyet nem értés kimutatását, hacsak a véleménynyilvánításra nem a bíróság szólította fel őket. A bíróság eltávolíthatja a tárgyalóteremből vagy megtagadhatja a tárgyalóterembe történő bejutást, azoktól a személyektől, akik sértik a tárgyalás méltóságát, vagy akik jogos aggodalomra adnak okot, hogy megzavarják a tárgyalás lefolyásának méltóságát.

(3) A bíróság lehetővé teszi, hogy a felek és képviselőik a tárgyalás során konzultáljanak egymással álláspontjukról és indítványaikról. E célból a tárgyalás a megfelelő időtartamra felfüggeszthető.

(1) A tárgyalás lebonyolítását a 98. és 99. §-ban foglaltak szerint rögzítik.

(2) Ha az igazságos eljárás biztosításához nem szükséges a fél fizikai jelenléte a tárgyaláson, a bíróság lehetővé teszi a fél számára a tárgyaláson való részvételt videókonferencia vagy más kommunikációs technológiai eszköz által, mégpedig az erre kijelölt bírósági termekben is, amelyek a félhez legközelebb vannak.

(3) A tárgyalás lefolyását a fél és annak képviselője hangfelvétel készítésére szolgáló műszaki berendezések segítségével rögzítheti; ezt a tényt a bírósággal előzetesen közli.

(1) A tárgyalás alapvetően nyilvános.

(2) A nyilvánosság a tárgyalás egészéről vagy annak egy részéről csak akkor zárható ki, ha a per nyilvános tárgyalása veszélyeztetné a minősített adat, az érzékeny információ és a külön szabályozás alapján védett információ (a továbbiakban: külön előírás alapján védett adatok) védelmét, vagy a fél vagy tanú fontos érdekét. A nyilvánosság kizárását a bíróság a megfelelő módon közli.

(3) Ha a nyilvánosság kizárásának feltételei nem is teljesülnek, a bíróság különös figyelmet érdemlő okokból egyes személyek számára megtagadhatja a tárgyaláson való részvételt.

(4) Ha a nyilvánosságot kizárták, a bíróság a fél indítványára engedélyezheti, hogy egyes személyek jelen legyenek a tárgyaláson vagy annak egy részén, és egyúttal tájékoztatja őket a 2. bekezdés szerinti valamennyi információról szóló titoktartási kötelezettségükről.

(5) A tárgyalás lefolyásáról képfelvételek, audiovizuális közvetítések vagy hangközvetítések csak a bíróság hozzájárulásával megvalósíthatók.

(1) A bíróság az alapeljárást képező ügyben tárgyalást rendel el.

(2) Nem szükséges tárgyalást elrendelni, ha

a) csak egyszerű jogi értékelésű ügyről van szó, a felek tényállításai nem vitatottak és a per értéke a tartozékai nélkül nem haladja meg a 2 000 eurót,

b) a felek az ügyben hozott határozattal tárgyalás elrendelése nélkül egyetértenek vagy

c) azt a jelen törvény írja elő.

(1) Ha a felet az eljárás során egy képviselő képviseli, a bíróság általában csak képviselőt idézi be a tárgyalásra; a bíróság akkor beidézi a felet, ha annak meghallgatására szükség van.

(2) Az idézést úgy kell kézbesíteni a félnek vagy képviselőjének, hogy elegendő idejük legyen a felkészülésre, általában legalább öt nappal a tárgyalás időpontja előtt.

(1) A tárgyalást a bíróság úgy folytatja le, hogy az eljárás jellegére és a jelen törvény céljára tekintettel általában egyetlen tárgyaláson határozat születhessen.

(2) Ha az lehetséges és célszerű, a bíróság megpróbálja egyezséggel rendezni a pert.

Az ügy kihirdetése után a bíróság számba veszi, hogy jelen vannak-e a tárgyalásra beidézett személyek. Ha ezek a személyek nem jelentek meg, a bíróság határoz arról, hogy a tárgyalásra a távollétükben sor kerül-e, majd megnyitja a tárgyalást.

(1) Az ügy kihirdetése és a 180. § szerinti feladatok végrehajtása után a felperes előadja a kereset és a 167. § szerinti nyilatkozat érdemi tartalmát. Az alperesnek jogában áll észrevételt tenni a felperes nyilatkozatával kapcsolatban. A fél hivatkozhat írásbeli beadványára.

(2) Az 1. bekezdés szerinti feladatok végrehajtása után a bíróság megállapítja, hogy mely tényállítások vitatottak a felek között, és mely tényállításokat tekinti nem vitatottnak, mely bizonyítékokat fogadja el és melyeket nem. A bíróság ismerteti az ügy előzetes jogi értékelését is. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha ezt már a perben történt előzetes meghallgatás során megtette.

(3) Az eljárást az eljárási támadás eszközeire és az eljárási védekezés eszközeire vonatkozó rendelkezések, valamint a bizonyításra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell lefolytatni.

(4) Ha a fél vagy képviselője nem tud érdemi és meggyőző tényállást előterjeszteni, és annak alátámasztására bizonyítékot megjelölni vagy előterjeszteni, a bíróság határidőt szabhat e kötelezettség utólagos teljesítésére. E határidő eredménytelen lejárta után, a bíróságnak ezeket a tényállításokat és bizonyítási javaslatokat nem kell figyelembe vennie. Ez nem érinti a 153. és 154. §-ok rendelkezéseit.

(5) Ha a 4. bekezdés szerinti folyamat eredményeként a tárgyalást elnapolták, az elhalasztott tárgyalás költségeit a halasztást okozó személy viseli.

Ha a bíróság nem halasztja el a tárgyalást, felkéri a feleket, hogy foglalják össze beadványaikat, és a tárgyalás befejezése előtt tegyenek észrevételeket a bizonyítékokkal és az ügy jogi vonatkozásaival kapcsolatban. Ha a bíróság a felek nyilatkozatait követően további bizonyítás felvételét nem tartja szükségesnek, a bizonyítást határozatában befejezettnek nyilvánítja.

(1) A tárgyalást csak fontos okok miatt lehet elnapolni. A tárgyalást a fél kérelmére csak akkor lehet elnapolni, ha a fél vagy képviselője a tárgyaláson fontos okok miatt nem tud megjelenni, és egyúttal nem lehet tőlük méltányosan megkövetelni, hogy a tárgyaláson képviseltessék magukat.

(2) Az ügyvédtől, kivéve azokat az okokat, amelyek röviddel a tárgyalás előtt merültek fel, és kivéve azt az esetet, ha az ügyvéd a bíróságnak igazolja, hogy a fél, akit képvisel indokoltan ragaszkodik az ő általa történő személyes képviselethez, mindig méltányosan megkövetelhető egy másik ügyvéd általi képviselete. A féltől mindig méltányosan megkövetelhető, hogy a következő tárgyaláson más személy képviselje, ha a tárgyalás elnapolására kedvezőtlen egészségi állapota miatt került sor.

(3) A tárgyalás elnapolását indítványozó fél haladéktalanul értesíti a bíróságot a halasztás okáról, amint arról tudomást szerzett, vagy tudomást szerezhetett, vagy az összes körülmény figyelembevételével feltételezhetett.

(4) Ha a bíróság úgy találja, hogy a fél által a tárgyalás elnapolására megadott indoka nem releváns, haladéktalanul tájékoztatja erről a halasztást indítványozó felet. A tárgyalás elnapolását indítványozó fél köteles olyan telefonszámot vagy elektronikus címet megadni, amelyen a tárgyalás elhalasztására irányuló kérelmére vonatkozó bírósági határozatról értesíthetik.

(1) A bíróság haladéktalanul dönt a tárgyalás elnapolásáról; erről tájékoztatja a tárgyalásra beidézetteket. A bíróság kijelöli a napot, mikor az új tárgyalásra sor kerül.

(2) Ha a tárgyalást a fél által közölt indokok miatt elnapolják, és ezeket az okokat a bíróság előtt utólag nem bizonyította, vagy nem tekinthetők fontosnak, a bíróság dönthet úgy, hogy a tárgyalás elnapolására irányuló további indítványokat nem veszi figyelembe.

(3) Ha a bíróság a 2. bekezdésnek megfelelően határoz, elrendeli, hogy a fél jelenjen meg egy újabb tárgyaláson, vagy jelöljön ki képviselőt erre a tárgyalásra.

(1) A bíróság dönti el, hogy az előterjesztett bizonyítékok közül melyiket veszi fel.

(2) A bíróság indítvány nélkül, hivatalból is előterjeszthet nyilvános nyilvántartásokból és listákból származó bizonyítékokat, ha ezek a nyilvántartások vagy listák azt jelzik, hogy a felek tényállításai összeegyeztethetetlenek a tényekkel; egyéb bizonyítékokat indítvány nélkül nem fogadhat el, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik.

(3) A bíróság indítvány nélkül is gyűjthet bizonyítékot annak megállapítására, hogy az eljárási feltételek teljesülnek-e, a javasolt határozat végrehajtható lesz-e, valamint a külföldi jog megállapítására.

(1) Az általánosan ismert vagy a bíróság által a tevékenységéből ismert tényeket, valamint a Szlovák Köztársaság Törvénytárában közzétett vagy bejelentett jogszabályokat, továbbá az Európai Közösségek kötelező erejű jogi aktusait és az Európai Unió kötelező erejű jogi aktusait, amelyeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában és az Európai Unió Hivatalos Lapjában tettek közzé, nem kell bizonyítani.

(2) A bíróság a felek azonos nyilatkozataira támaszkodik, kivéve, ha alapos kétség merül fel azok valódiságával kapcsolatban. A tényekre vonatkozó állítások változásait, amelyekben a felek megállapodtak, a bíróság figyelmen kívül hagyja.

(1) Bizonyítékként szolgálhat minden, ami hozzájárulhat az ügy megfelelő tisztázásához, és amit a bizonyítási eszközökből jogszerűen szereztek meg.

(2) A bizonyítási eszköz elsősorban a fél meghallgatása, a tanúmeghallgatás, az okirat, a szakvélemény, a szakértői bizonyítás és a szemle. Ha a bizonyításfelvétel módja nincs előírva, azt a bíróság határozza meg.

(1) A bíróság a bizonyítékokat a tárgyaláson veszi fel.

(2) A bíróság, ha az lehetséges és célszerű, a bizonyítékot tárgyaláson kívül veszi fel. A feleknek jogukban áll jelen lenni az ilyen bizonyításnál. A tárgyaláson kívüli bizonyíték-felvételről a bíróság általában öt nappal korábban értesíti a feleket. Ha tárgyalást rendeltek el, a bíróság ezen a tárgyaláson tájékoztatja a feleket a bizonyítás eredményéről.

Aki a tényállás megállapításához szükséges dologgal rendelkezik, bíróság előírhatja számára, hogy bemutassa azt.

A bíróság felkérésére mindenki köteles haladéktalanul írásban közölni az eljárás és a bíróság döntése szempontjából lényeges tényeket. A tanúvallomásra vonatkozó, 203. § szerinti titoktartási kötelezettségről szóló rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni.

(1) A bíróság saját belátása szerint értékeli a bizonyítékokat, minden egyes bizonyítékot külön-külön és az összes bizonyítékot egymással összefüggésben; ennek során gondosan figyelembe vesz mindent, ami az eljárás során kiderült.

(2) Bármely bemutatott bizonyíték hitelessége megkérdőjelezhető, hacsak a törvény másként nem rendelkezik.

Azt a tényt, amelyre nézve a törvény ellentétes bizonyítási vélelmet állapít meg, a bíróság bizonyítottnak tekinti, hacsak az eljárás során nem derült ki ennek ellenkezője.

A bíróságot köti az alkotmánybíróság határozata arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos jogszabály összhangban van-e a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, az alkotmányos törvények vagy olyan nemzetközi szerződés, amely a Szlovák Köztársaságot köti. A bíróságot kötik az alkotmánybíróság vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának alapvető emberi jogokra és szabadságokra vonatkozó határozatai is. A bíróságot köti továbbá az illetékes hatóságok azon határozata, amely szerint az elkövetett bűncselekmény, szabálysértés vagy más közigazgatási szabálysértés külön szabályozás szerint büntetendő volt-e, és az arról hozott határozat, hogy ki követte el, valamint a személyiségi jogállásról, a társaság megalapításáról vagy a megszüntetéséről hozott határozat.

(1) A kérdést, amelyről a 193. § szerinti szervtől eltérő közhatalmi szerv az illetékes dönteni, maga a bíróság elbírálhatja, de nem hozhat határozatot.

(2) Ha az 1. bekezdés szerinti kérdésről határozatot hoztak, a bíróság ezt a határozatot figyelembe veszi, és határozatának indokolásában foglalkozik vele.

(1) A bíróság indítványra elrendelheti a fél meghallgatását az eljárásban napvilágra került állítólagos tényekről, hacsak ezeket nem lehet másként bizonyítani; ez a 150. § 2. bek. rendelkezését nem érinti.

(2) Ha a bíróság elrendeli az 1. bekezdés szerinti meghallgatást, a feleket kötelesek a meghallgatáson megjelenni. Erről tájékoztatni kell őket.

(3) A bíróság kivételesen, gazdaságossági okokból arra utasíthatja a felet, hogy írásban válaszoljon az állítólagos tényekkel kapcsolatos kérdésekre, ha feltételezhető, hogy ez az eljárás elegendőnek bizonyul majd; ez nem érinti a 2. bekezdés szerinti kötelezettséget.

(4) Az 1. és 3. bekezdés szerinti eljárásra a tanúvallomásra vonatkozó, a 203. § szerinti titoktartási kötelezettségről szóló rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni.

(1) A bíróság indítvány alapján elrendelheti a tanú meghallgatását.

(2) Ha a bíróság elrendeli az 1. bekezdés szerinti meghallgatást, minden természetes személy köteles az idézésre a bíróságon megjelenni és tanúként tanúskodni. A bíróság tájékoztatja a tanút igazmondási kötelezettségéről és arról a kötelezettségéről, hogy az üggyel kapcsolatban semmit nem titkolhat el, a hamis tanúvallomás büntetőjogi következményeiről és a tanúvallomás megtagadásának jogáról.

(3) A bíróság kivételesen, gazdaságossági okokból arra utasíthatja a tanút, hogy írásban válaszoljon a kérdésekre; ez nem érinti a 2. bekezdés szerinti kötelezettséget. Egyúttal tájékoztatja a tanút igazmondási kötelezettségéről és arról a kötelezettségéről, hogy az üggyel kapcsolatban semmit nem titkolhat el, a hamis tanúvallomás büntetőjogi következményeiről és a tanúvallomás megtagadásának jogáról. A tanú írásbeli vallomásával összefüggő költségeket a kihallgatását indítványozó fél viseli.

(1) Ha a fél egy tanú meghallgatását indítványozza, biztosítja annak tárgyaláson való jelenlétét; erről a tényről előzetesen értesíti a bíróságot és az ellenérdekelt felet.

(2) Ha nem lehetséges az 1. bekezdés szerint eljárni, a fél felkéri a bíróságot a tanú beidézésére. A tanú meghallgatásának indítványában feltünteti annak vezeték- és keresztnevét, esetleg születési dátumát, valamint azt a címet, ahonnét a tanú beidézhető, továbbá megjelöli a tényeket, amelyeket a tanú meghallgatásának bizonyítania kell. Ha a tanú lakcíme nem ismert a fél előtt, a bíróság a tanút a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában szereplő lakcíméről idézi be.

(1) Ha a bíróság beidézi a tanút, az idézésben meg kell jelölnie a feleket és az eljárás tárgyát.

(2) Ha a tanút a fél által megjelölt lakcímről nem lehet beidézni, a bíróság a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában szereplő lakcíméről idézi be.

(3) Ha a tanú jelenléte nem biztosítható, a bíróság elutasítja a tanú meghallgatása iránti indítványt.

(1) A bíróság ügyel arra, hogy a tanú vallomását ne befolyásolja a tárgyaláson való jelenléte. A bíróság minden tanút külön hallgat meg, a még meg nem hallgatott tanúk jelenléte nélkül.

(2) Azokat a tanúkat, kiknek tanúvallomásai egymásnak ellentmondanak, meghallgathatják közösen.

(1) A tanú meghallgatása előtt a bíróság megállapítja annak személyazonosságát. A bíróság elsősorban a tanú vezeték- és keresztnevét, születési idejét, állandó lakóhelyének címét, valamint a felekkel való kapcsolatát azonosítja be. A bíróság a tanúval kapcsolatos egyéb adatokra akkor kérdez rá, ha feltételezhető, hogy ezekre az adatokra az eljáráshoz szükség lesz.

(2) Az 1. bekezdés szerinti cselekmények elvégzése után a bíróság tájékoztatja a tanút a tanú költségeinek megtérítéséhez való jogáról.

(1) A tanú csak akkor tagadhatja meg a tanúvallomást, ha a vallomás a saját maga vagy hozzátartozói elleni büntetőeljárás indításának veszélyét okozná, vagy ha tanúvallomásával megsértené a gyónási titkot, vagy az információ titkosságát, amelyet rá, mint lelki pasztorális gondozással megbízott személyre, szóban vagy írásban, titoktartás terhe mellett bíztak.

(2) A tanú haladéktalanul köteles bejelenteni a tanúvallomás megtagadását, amint vallomástételi kötelezettségéről tudomást szerzett. A tanúvallomás megtagadásának okait bizonyítania kell; a tanúvallomás megtagadásának indokoltságáról a bíróság dönt.

(1) A bíróság felszólítja a tanút, hogy összefüggően írja le mindazt, amit a meghallgatás tárgyáról tud. Ezt követően a tanúnak kérdéseket tehetnek fel a felek, a bíróság és a bíróság hozzájárulásával a tárgyaláson jelenlévő más szubjektumok is.

(2) A tanúnak nem szabad olyan kérdéseket feltenni, amelyek rávezetik a válaszra, megtévesztőek, az eljárás tárgyához nem kapcsolódnak, vagy olyan kérdéseket, amelyek olyan tényeket tartalmaznak, melyeket az ő vallomásából kellene megállapítani.

(1) A tanú vallomása során köteles megőrizni a külön előírás szerint védett adatok bizalmas kezelését, és egyéb törvényileg meghatározott vagy államilag elismert titoktartási kötelezettségét. A tanú haladéktalanul köteles bejelenteni a tanúvallomás tilalmát, amint vallomástételi kötelezettségéről tudomást szerzett. A tanúvallomás tilalmának okait bizonyítania kell; a tanúvallomás tilalmának indokoltságáról a bíróság dönt.

(2) A titoktartásra kötelezett tanú meghallgatása csak akkor valósítható meg, ha a tanút a bíróság kezdeményezésére a titoktartási kötelezettsége alól felmentette az erre illetékes hatóság vagy az, akinek érdekében ilyen kötelezettsége van. Ez értelemszerűen akkor is érvényes, ahol a bizonyíték felvétele nem meghallgatással történik.

Az okirati bizonyítást a bíróság az okirat vagy annak egy részének felolvasásával vagy tartalmának közlésével végzi; ez nem vonatkozik arra az iratra, amelynek másolatát az eljárás során a peres fél részére kézbesítették, és ha az iratot vagy annak tartalmát a másik fél nem támadta meg.

A közhatalmi szervek által, hatáskörükön belül kibocsátott okiratok, valamint a külön rendelettel közokirattá nyilvánított okiratok megerősítik az abban bizonyítottak vagy igazoltak valóságtartalmát, hacsak nem bizonyítják az ellenkezőjét.

Ha olyan tényeket kell elbírálni, melyek szakmai ismereteket igényelnek, a bíróság indítvány alapján szakvéleményt kér egy szakmailag képzett személytől.

(1) Ha a döntés olyan tények elbírálásától függ, amelyekhez tudományos ismeretekre van szükség, és az elbírált kérdések összetettsége miatt a 206. § szerinti eljárás nem elegendő, a bíróság indítvány alapján szakértői bizonyítást rendel el és szakértőt rendel ki. Ha a bíróság több szakértőt rendelt ki, azok közös szakvéleményt is kidolgozhatnak.

(2) Az írásbeli szakvéleményben a szakértő válaszol a feltett kérdésekre; az ügy jogi megítélésével kapcsolatban nem foglal állást.

(3) A szakértői intézet általi szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló indítvány csak különösen súlyos, speciális tudományos értékelést igénylő esetekben fogadható el, vagy ha a szakértői következtetések egyértelműen ellentmondanak egymásnak.

(1) A szakértői véleményt írásban kell kidolgozni, hacsak a bíróság másként nem határoz.

(2) Az írásbeli szakértői véleményt a bíróság kézbesíti a feleknek; indokolt esetekben csak értesíti őket a szakértői vélemény szakértő általi benyújtásáról.

(3) Ha az célravezető, a bíróság meghallgathatja a szakértőt a szakértői véleményben foglalt tényekről.

A magán szakértői vélemény 

(1) A magán szakértői vélemény, az egyik fél által benyújtott szakértői vélemény, anélkül, hogy a szakértői bizonyítást a bíróság rendelte volna el.

(2) Ha a keresettel együtt olyan magánszakértői jelentést nyújtanak be, amely teljesíti a törvényben előírt valamennyi követelményt, és tartalmaz egy záradékot arról, hogy a szakértő tisztában van a tudatosan hamis szakértői vélemény következményeivel, úgy ezt a bizonyítékot oly módon kezelik, mintha a bíróság által kirendelt szakértő szakértői véleménye volna.

(3) Ha a magánszakértői vélemény az eljárás során készül, a bíróság lehetővé teszi a szakértő számára az iratbetekintést, vagy a szakértői vélemény kidolgozásához szükséges információk más módon való megismerését.

A bíróság elrendelheti, hogy a fél vagy más személy megjelenjen meg a szakértő előtt, mutassa be annak a szükséges dolgokat, adja meg a szükséges magyarázatokat, orvosi vizsgálatnak vagy vérvizsgálatnak vesse alá magát, vagy valamit megtegyen vagy eltűrjön, ha ez a szakértői bizonyítás céljaihoz szükséges. A tanúvallomásra vonatkozó, a 203. § szerinti titoktartási kötelezettségről szóló rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni.

(1) A dolog szemléjét, melyet a bíróságra lehet szállítani, a tárgyaláson végzik el.

(2) A dolog szemléjét, melyet nem lehet a bíróságra szállítani, a helyszínen végzik el. A bíróság erre azokat idézi meg, akiket a tárgyalásra beidéz.

(3) Akinél a szemle tárgyát képező dolog található, köteles azt a bíróság felszólítására benyújtani, illetve hozzáférhetővé tenni. A felszólításban a bíróság tájékoztatja, hogy ha a dolgot nem nyújtja be, vagy nem bocsátja rendelkezésre, rendbírsággal sújtható. A tanúvallomás megtagadásáról szóló 201. § szerinti rendelkezést és a titoktartási kötelezettségről szóló 203. § szerinti rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni.

(1) A bíróság az ítélettel érdemi határozatot hoz.

(2) Az ítélettel a tárgyalt ügy egészéről döntenek. Ha az célszerű, a bíróság az ítélettel először csak az ügy egy részéről, vagy csak annak alapjáról vagy okáról is dönthet.

Ha a keresetben érvényesített több eljárási igény közül valamelyik vagy az érvényesített eljárási igény egy része, az eljárás során vitathatatlanná vált, a bíróság erről az eljárási igényről vagy annak egy részéről részítélettel dönthet.

(1) Ha az célszerű, a bíróság közbenső ítélettel először csak az érvényesített eljárási igény alapjáról vagy okáról dönthet.

(2) A bíróság a fél indítványára közbenső ítéletben dönthet arról, hogy van-e vagy nincs-e olyan jogszabály, amelytől az érdemi határozat részben vagy egészében függ.

(3) Az közbenső ítélet jogerőre emelkedéséig a bíróság a keresettel előterjesztett eljárási igényt illetően nem jár el.

(1) A bíróság a megállapított tényállás alapján hoz határozatot.

(2) A tényállást a jelen törvény szerinti eljárási szabályok szerint állapítják meg.

(1) A bíróságot köti a felperes kereseti kérelme.

(2) A bíróság csak akkor léphet túl a kereseti kérelmen és ítélhet meg többet, mint amit a felek követelnek, ha a felek közötti kapcsolat megszervezésének bizonyos módja külön szabályozásból következik.

(1) Az ítélet meghozatala szempontjából a kihirdetéskori állapot a meghatározó. Ez nem érinti a bírói koncentrációra vonatkozó rendelkezéseket.

(2) Ismétlődő juttatások vagy törlesztőrészletek esetén, a jövőben esedékessé váló juttatások vagy törlesztőrészletek teljesítésére is előírható kötelezettség.

(1) Az érdemi határozat tartalmát a bíróság az ítélet rendelkező részében közli. A rendelkező részben a bíróság határoz az eljárás költségeinek megtérítési igényéről is, hacsak arról nem hoz külön határozatot.

(2) A pénzbeli teljesítésről szóló ítélet rendelkező része külföldi fizetőeszközben is kifejezhető.

(3) A pénzbeli teljesítésről szóló ítélet rendelkező része, a számszerűsítésen kívül, mással össze nem téveszthető módon is kifejezhető, elsősorban a megállapítás módjának pontos hivatkozásával, ha ez külön szabályozásból következik.

(1) A bíróság az ítéletet mindig nyilvánosan és a Szlovák Köztársaság nevében hirdeti ki. Ennek során ismerteti az ítélet rendelkező részét annak indoklásával, valamint a fellebbezésre és a végrehajtás lehetőségére vonatkozó tájékoztatással együtt.

(2) Az ítéletet általában közvetlenül az ítélethirdetést megelőző tárgyalás befejezése után hirdetik ki. Ha ez nem lehetséges, a bíróság a tárgyalást az ítélet kihirdetésére legfeljebb 30 nappal elnapolja; ebben az esetben a bíróság azon a tárgyaláson kézbesíti az ítéletet a megjelent feleknek, amelyen az ítéletet kihirdették; a távolmaradt feleknek legkésőbb három napon belül elküldi azt. A tárgyalás elnapolásáról szóló rendelkezések ebben az esetben nem alkalmazandók.

(3) Azokban az ügyekben, amelyekben a bíróság tárgyalás elrendelése nélkül hozott ítélettel határoz, az ítélet nyilvános kihirdetésének helyét és idejét, legalább öt nappal az ítélethirdetést megelőzően közli a bíróság hivatalos hirdetőtábláján és az illetékes bíróság honlapján. Ha a fél azt kérvényezi, a bíróság elektronikus úton is értesíti őt az ítélet nyilvános kihirdetésének helyéről és időpontjáról.

(4) Amint a bíróság kihirdeti az ítéletet, az rá nézve kötelező.

(1) Az ítélet írásbeli példányában „A Szlovák Köztársaság nevében” szövegrész után a bíróság megnevezése, az ügyben eljáró bírák vezeték- és keresztneve, a felek és képviselőik valamint egyéb jogalanyok pontos megjelölése, a tárgyalt per megjelölése, a rendelkező rész, annak indokolása, tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy milyen időn belül, melyik bírósághoz kell a fellebbezést benyújtani, valamint a fellebbezés követelményei, tájékoztatás a végrehajtás lehetőségéről, valamint az ítélethirdetés időpontja és helye szerepelnek.

(2) Az ítélet indokolásában a bíróság megjelöli, hogy mit követelt a felperes, milyen tényállást állított, milyen bizonyítékokat mutatott be, milyen eljárási támadási eszközöket alkalmazott, az alperes hogyan nyilatkozott az ügyről és milyen eljárási védekezési eszközöket alkalmazott. A bíróságnak világosan és tömören ki kell fejtenie, hogyan értékelte a felek érdemi és jogi érveit, melyeket tartott bizonyítottnak és melyeket nem, milyen bizonyítékokat vett fel, milyen bizonyítékokra alapozott és hogyan értékelte azokat, és miért nem vett fel további javasolt bizonyítékokat, valamint azt, hogy az ügyet hogyan értékelte, illetve hivatkozhat a kialakult döntéshozatali gyakorlatra. A bíróság ügyel arra, hogy az ítélet indokolása meggyőző legyen.

(3) Ha a bíróság eltér a kialakult döntési gyakorlattól, az ítélet indokolásának az eltérés alapos indokolását is tartalmaznia kell.

(4) Az ítélet indokolásának egyes pontjait arab számokkal jelölik.

Az ítélet írásbeli példányának nem indoklást tartalmaznia, ha

a) az összes fél vagy azok képviselői jelen vannak a tárgyaláson, melyen az ítéletet kihirdetik, akik nem kívánnak fellebbezni, vagy

b) azt a jelen törvény előírja.

Az ítélet írásos példányát a bíró írja alá. Ha a bíró nem tudja aláírni, egy másik kinevezett bíró írja alá; az okot az írásos példányon fel kell tüntetni.

(1) A bíróság az ítéletet a felek saját kezébe kézbesíti.

(2) Azt az ítéletet, amelyben a bíróság a versenyjogi szabályok rendelkezéseit alkalmazta, megküldi a monopóliumellenes hivatalnak. Ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkelyét alkalmazta, a bíróság megküldi az ítéletet a monopóliumellenes hivatalnak és a Bizottságnak.

(3) Az ítéletet a kihirdetésétől számított 30 napon belül el kell készíteni és el kell küldeni, hacsak a bíróság elnöke súlyos okból másként nem határoz.

A bíróság az ítéletben előforduló írásbeli és számítási hibákat, valamint egyéb nyilvánvaló hibákat hivatalból bármikor kijavítja. A bíróság a helyesbítésről javító végzést ad ki, amelyet kézbesít az eljárás alanyainak.

(1) Ha a bíróság az ítéletben az eljárás tárgyának valamely részéről vagy az előzetes végrehajthatóságról nem döntött, a fél az ítélet kézbesítetésétől számított 15 napon belül annak kiegészítését indítványozhatja. A bíróság a nem jogerős ítéletet indítvány nélkül is kiegészítheti.

(2) A kiegészítést a bíróság kiegészítő ítélettel hozza meg, amelyre az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen kell alkalmazni. Ha a bíróság nem tesz eleget a fél ítélet kiegészítésére irányuló indítványának, az indítványt elutasítja.

(3) A kiegészítésre vonatkozó indítvány nem érinti az eredeti ítélet rendelkező részének jogerőre emelkedését vagy végrehajthatóságát.

A jogerőre emelkedés a bírósági határozat olyan tulajdonsága, amely a határozatot kötelező érvényűvé és alapvetően visszavonhatatlanná teszi.

(1) A kézbesített ítélet, amely fellebbezéssel nem támadható meg, jogerős.

(2) Ha az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs, a kézbesítéssel jogerőssé válik.

(1) A jogerős ítélet rendelkező része kötelező érvényű a felekre, valamint azokra, akik az ítélet jogerőre emelkedését követően a felek jogutódjává váltak, eltérő rendelkezés hiányában.

(2) Az ingatlanra való dologi jogosultság megállapításáról vagy az ingatlan önkéntes árverésének érvénytelenségének megállapításáról hozott jogerős ítélet rendelkező része arra a személyre nézve is kötelező érvényű, akit az ingatlanra vonatkozó dologi jog bejegyzésének engedélyezési kérelme érint, ha a kérelmet abban az időben nyújtották be, mikor az ingatlankataszterben már szerepelt a bírósági eljárásról szóló megjegyzés.

A szándéknyilatkozati kötelezettséget előíró jogerős ítéletek helyettesítik ezt a nyilatkozatot.

Ha az ügyet jogerősen eldöntötték, akkor nem lehet újratárgyalni és újra eldönteni.

A jövőben esedékes folyósított juttatások, illetve törlesztőrészletek fizetési kötelezettségét megállapító ítélet kereset alapján módosítható, ha a juttatás vagy törlesztőrészlet összegére és tartamára nézve meghatározó körülmények lényegesen megváltoztak. Az ítélet megváltoztatása attól az időponttól kezdve megengedett, amikor a körülmények lényeges megváltoztak.

(1) A végrehajthatóság a teljesítési kötelezettséget előíró bírósági határozat jellemzője, amely annak jogi úton történő közvetlen és azonnali végrehajtásának lehetőségében áll.

(2) Ha a bíróság az ítéletben teljesítési kötelezettséget írt elő, az ítélet a teljesítési határidő lejártával hajtható végre, eltérő rendelkezés hiányában.

(3) A teljesítési határidő három nap, és az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó. A bíróság indokolt esetben hosszabb határidőt is megállapíthat.

(4) Ha a bíróság a jövőben esedékes ismétlődő folyósított juttatások, illetve törlesztőrészletek fizetésére kötelezett, e juttatások és törlesztőrészletek végrehajthatóságára – a bíróság eltérő határozata hiányában – az esedékességük sorrendje az irányadó; a bíróság dönthet úgy, hogy egy juttatás vagy részlet teljesítésének késedelme a teljesítés egészének esedékességét eredményezi.

Annak a félnek az indítványára, akit egyébként nehezen behajtható vagy jelentős kár vagy más sérelem fenyeget, a bíróság az ítélet rendelkező részében kimondhatja, hogy az ítélet a kézbesítéssel végrehajtható; az ilyen rendelkező részt a fellebbezés szempontjából végzésnek kell tekinteni.

(1) A bíróság végzéssel határoz, ha nem hoz érdemi döntést.

(2) A végzésre, eltérő rendelkezések hiányában, az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.

(1) A végzést nyilvánosan kell kihirdetni, ha azt tárgyaláson vagy a bíróság egyéb cselekményének keretében hozták.

(2) A bíróság a végzést írásban hozza meg és kézbesíti, ha ellene fellebbezésnek helye van, ha az az eljárás lefolytatásához szükséges, vagy ha olyan végzésről van szó, amely az eljárás során valamilyen kötelezettséget ír elő.

A végzés írásos példányán fel kell tüntetni a végzést kibocsátó bíróság nevét, a felek és képviselőik nevét, a jogvita megnevezését, a rendelkező részt, a rövid indokolást, a jogorvoslati tájékoztatást, valamint végzés kiadásának dátumát és helyét.

(1) A bíróságot köti a végzés, amint azt kihirdette; ha nem került kihirdetésre, amint kiadta.

(2) A bíróságot nem köti a végzés, amely az eljárás lefolytatására vonatkozik.

(1) A kézbesített végzés, amely fellebbezéssel vagy panasszal nem támadható meg, jogerős.

(2) Ha a végzés ellen fellebbezésnek vagy panasznak helye nincs, a kézbesítéssel jogerőssé válik.

(3) Ha a végzés teljesítési kötelezettséget ír elő, a teljesítési határidő a végzés kézbesítésétől kezdődik; ennek lejárta után a végzés végrehajtható. Ha a végzés nem ír elő teljesítési kötelezettséget, a jogalanyt a kézbesítéstől kötelezi.

(1) Az elsőfokú bíróság végzése ellen, melyet bírósági tisztviselő adott ki, és amelyet kézbesíteni kell, panasznak helye van.

(2) Önmagában a végzés indokai ellen benyújtott panasz nem fogadható el.

A panaszt az nyújthatja be, aki ellen a végzést kiadták.

Az ügyész akkor élhet panasszal, ha az eljárás az ő keresetével indult, vagy ha az eljárásba belépett.

A panaszt a végzés kézbesítésétől számított 15 napon belül kell benyújtani, a megtámadott végzést kibocsátó bírósághoz.

A panaszban a beadvány általános követelményein túlmenően meg kell jelölni, hogy melyik végzés ellen irányul, melyik bírósági eljárást vagy végzést tekinti helytelennek, és mit akar a panaszos elérni.

A panaszos a panaszt, amellyel a végzést támadja, csak a panasztételi határidő lejártáig bővítheti.

A panaszban új tények és bizonyítékok is előterjeszthetők, ha ez a per természetére és körülményeire tekintettel lehetséges és célszerű.

A beadvány hibáinak elhárítására vonatkozó rendelkezések nem használandók.

Ha az arra jogosult időben panaszt tesz, a végzés nem lép jogerőre.

A panaszról az elsőfokú bíróság dönt.

Az elsőfokú bíróság a panaszról általában tárgyalás elrendelése nélkül, végzéssel dönt.

(1) Ha a panasz megalapozatlan, a bíróság a panaszt elutasítja.

(2) Ha a panasz megalapozott, a bíróság a megtámadott végzést megsemmisíti vagy módosítja; a végzés hatályon kívül helyezése esetén a bírósági tisztviselőt köti a bíróság jogi véleménye.

Az eljárási költség minden olyan igazolt, indokolt és célszerűen felmerült költség, amely az eljárás során a jogalkalmazással vagy a jogvédelemmel összefüggésben merül fel.

Az eljárás során felmerült kiadásokat, amelyek neki keletkeztek, mindenki maga viseli.

(1) Ha az eljárásban részt vevő fél bizonyításfelvételt indítványoz, amelyhez kiadások kapcsolódnak, a bíróság előlegfizetési kötelezettséget írhat elő.

(2) Ha a bíróság szakértőt rendel ki, és a fél nem kapott mentességet a bírósági illeték fizetése alól, legkésőbb a szakértő kijelölésével egyidejűleg előlegfizetési kötelezettséget ír elő, a szakértői bizonyítás becsült költségeinek mértékében.

(3) Ha a fél a bíróság által meghatározott határidőn belül nem fizeti meg az előleget, a bíróság a javasolt bizonyítást nem hajtja végre.

(1) A bíróság indítványra mentességet ad a bírósági illeték fizetése alól, ha ezt a fél körülményei indokolják.

(2) A bíróság a bírósági illeték fizetése alóli felmentést az eljárás során bármikor, akár visszamenőleges hatállyal is visszavonja, ha az eljárás jogszerű befejezéséig kiderül, hogy a fél körülményei a bíróság i illeték fizetése alóli mentességet nem indokolják, vagy nem indokolták.

(1) A bíróság az eljárás költségeit az ügyben elért sikerének arányában ismeri el a fél számára.

(2) Ha a fél csak részben pernyertes, a bíróság a költségeket arányosan megosztja, vagy megállapítja, hogy egyik fél sem jogosult a költségtérítésre.

(1) Ha az egyik fél eljárási hibája okozza az eljárás leállítását, a bíróság az eljárás költségeinek megtérítését a másik fél számára ismeri el.

(2) Ha az egyik fél eljárási hibája okozza az eljárási költségeket, amelyek egyébként nem keletkeztek volna, a bíróság eme eljárási költségeinek megtérítését a másik fél számára ismeri el.

Különleges esetben a bíróság nem ismeri el az eljárás költségeinek megtérítését, ha különös figyelmet érdemlő okok állnak fenn.

(1) A bíróság a tanú költségeinek fedezésére elismerheti a tanú kihallgatásával összefüggő a célirányosan felmerült, igazolt és igényelt kiadások megtérítését.

(2) A célirányosan felmerült, igazolt és igényelt kiadások megtérítését a bíróság a szakértő számára is elismeri, ha azt a 208. § 3. bek. szerint kihallgatták.

(3) Az 1. és 2. bekezdések szerinti költségtérítést a tanúvallomás-tételkor kell érvényesíteni, de legkésőbb tíz napon belül, egyébként az 1. és 2. bekezdések szerinti költségtérítéshez való jog elvész.

Ha a bizonyításfelvétel során olyan kötelezettség keletkezik, amely egy másik személy kiadásaival kapcsolatos, ezt a személyt azok érvényesítésekor azonos jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a tanút.

Ha a bíróság az ügyben szakértői bizonyítást rendelt el, e bizonyítás-felvétellel kapcsolatos kiadások megtérítéséről szóló döntés során külön jogszabály rendelkezéseit követi.

Az ügyészt nem lehet kötelezni az eljárás költségeinek megtérítésére.

(1) Az eljárás költségeinek megtérítési igényéről a bíróság az eljárást lezáró határozatában indítvány nélkül is dönt.

(2) Az eljárási költségek megtérítésének mértékéről az elsőfokú bíróság az eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedését követően 60 napos határidőn belül, külön, bírósági tisztviselő által kiadott végzéssel határoz.

(3) Ha a bíróság részítélettel vagy közbenső ítélettel határoz, dönthet úgy, hogy az eljárás költségeiről az összes eljárási igényről vagy a teljes eljárási keresetről szóló ítéletben határoz.

(1) Ha a pernyertes felet ügyvéd képviselte az eljárásban, a bíróság az eljárás költségeinek megtérítésének összegéről szóló végzésében az ügyvédet jelöli meg az eljárás költségei megtérítésének kedvezményezettjeként.

(2) Ha a pernyertes felet az eljárásban több ügyvéd képviselte, a bíróság az egyiküket jelöli meg az eljárás költségei megtérítésének kedvezményezettjeként.

(1) Ha aránytalanul nehezen vagy egyáltalán nem állapítható meg a követelések értéke vagy a perbeli illeték számítási alapja, azt a bíróság saját becslése alapján állapítja meg.

(2) Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az 1. bekezdés szerinti érték ugyan szakértői véleménnyel megállapítható, de annak kidolgozási költségei nyilvánvalóan nem arányosak a per tárgyával, vagy ha a szakértői véleményt kizárólag a bírósági illeték kiszabása céljából kellene kidolgozni.

(1) Ha a felperes által hivatkozott tények alapján amelyekről a bíróságnak nincsenek kétségei, különösen, ha ezek a tények okirati bizonyítékokból erednek, érdemben vagy az ügy egy részében dönteni lehet, a kereset az alperes nyilatkozata nélkül és tárgyalás elrendelése nélkül is elbírálható, fizetési meghagyással, amely kötelezi az alperest a követelés vagy a annak egy részének a kézbesítéstől számított 15 napon belüli megfizetésére, valamint az eljárás költségeinek kiegyenlítésére vagy ugyanezen határidőn belüli kifogás benyújtására. Az eljárás költségeiről szóló rendelkező rész a fizetési meghagyásos eljárás szempontjából végzésnek minősül.

(2) Ha a felperes a keresettel együtt fizetési meghagyást nyújt be az igazságügyi minisztérium webhelyén közzétett formanyomtatványon és a fizetési meghagyás kiadására vonatkozó, jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek, valamint a bírósági illetéket befizeti, a bíróság a fizetési megbízást legkésőbb e feltételek teljesítését követő tíz munkanapon belül kiadja.

(3) Ha a bíróság a fizetési meghagyást nem adja ki, a 168. § 1. bek. szerint jár el.

(1) A bíróság a fizetési meghagyást a keresettel együtt az alperes saját kezébe kézbesíti.

(2) A fizetési meghagyás kézbesítésére nem alkalmazandók a 111. § 3. bek. és a 116. § rendelkezései.

(3) Ha az alperes oldaláról akár egy alanynak nem lehet kézbesíteni, a bíróság a fizetési meghagyást teljes egészében megsemmisíti; ez nem érvényes, ha a 76. § szerinti önálló közösségről van szó.

(1) A fizetési meghagyással szembeni kifogást érdemben indokolni kell. A 129. § rendelkezése az érdemi indoklás hiányossága esetében nem alkalmazandó. Az alperes az indokolásában ismerteti azokat a meghatározó tényeket, amelyekre a keresettel szembeni védekezését alapozza. A kifogásához csatolja azokat az iratokat, amelyekre hivatkozik, vagy megjelöli az állításait alátámasztó bizonyítékokat. Erről az alperest a fizetési meghagyásban tájékoztatni kell.

(2) A bíróság végzéssel utasítja el a kifogást, amelyet

a) késedelmesen,

b) jogosulatlan személy által vagy

c) érdemi indoklás nélkül nyújtottak be; erről a következményről az alperest a fizetési meghagyásban tájékoztatni kell.

(3) A bíróság enyhébben bírálja el az érdemi indoklást, ha az alperes fogyasztó.

(4) Ha az alperesek közül egy is kellő időben érdemi indokolást nyújt be, a fizetési meghagyást teljes egészében megsemmisítik, és a bíróság tárgyalást rendel el. Ez nem érvényes, ha a 76. § szerinti önálló közösségről van szó.

(5) A bíróság a kifogás a felperes saját kezébe kézbesíti.

A fizetési meghagyás jogerőre emelkedik

a) a kifogás benyújtására megadott határidő leteltével,

b) a kifogás elutasításáról szóló végzés jogerőre emelkedésének napjával, a 267. § 2. bek. c) pontja szerint.

Az európai fizetési meghagyás, külön előírás szerint kiadott fizetési meghagyás.

Az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet és az ellene való kifogást államnyelven kell benyújtani.

(1) Ha a kifogást az előírt határidőn belül nyújtják be, a bíróság tárgyalást rendel el; ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a felperes az eljárás megszüntetését kérte.

(2) Az európai fizetési meghagyást kibocsátó bíróság rendelkezik joghatósággal a kifogással kapcsolatos döntésben.

A fizetési meghagyásra vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen kell alkalmazni, hacsak külön szabályozás másként nem rendelkezik.

A bíróság tárgyalás elrendelése nélkül is határozatot hozhat a keresetről a 137. § a) pontja szerint, mulasztási ítélettel, amellyel helyt ad a keresetnek, ha

a) az alperest egy végzéssel arra kötelezte, hogy a megadott határidőre írásban tegyen észrevételt a keresettel kapcsolatban, és a nyilatkozatában tüntesse fel a védelmére felhozható döntő tényeket, csatolja azokat az iratokat, amelyekre hivatkozik, és állításainak alátámasztására jelölje meg a bizonyítékokat, de a vádlott ezt a kötelezettségét alapos indok nélkül nem teljesítette,

b) az a) pont szerinti végzésben tájékoztatta az alperest az így kiszabott kötelezettség elmulasztásának következményeiről, ideértve a mulasztási ítélet meghozatalának lehetőségét is és

c) az a) pont szerinti végzést az alperes saját kezébe kézbesítette.

A bíróság a tárgyaláson dönt a keresetről a 137. § a) pontja szerint, mulasztási ítélettel, amellyel helyt ad a felperes keresetének, ha

a) az alperes nem jelent meg az tárgyaláson, annak ellenére, hogy rendesen és időben beidézték, és a tárgyalásra szóló idézésben tájékoztatták az alperest a megjelenés elmulasztásának következményeiről, beleértve a mulasztási ítélet meghozatalának lehetőségét is és

b) az alperes távollétét időben és súlyos indokkal nem igazolta.

Az alperes miatt hozott mulasztási ítélet indokolása csak röviden meghatározza az eljárási követelést és a mulasztási ítélet kiadásának jogalapját.

Ha egy ügyben több alperes van, és nem különálló közösségről van szó a 76. § szerint, ebben az esetben csak akkor hozható mulasztási ítélet, ha mindegyikük teljesíti az ilyen ítélet kiadásának feltételeit.

(1) Ha az alperes a 273. § a) pontja szerinti nyilatkozattételi határidőt igazolt okból mulasztotta el, indítványt nyújthat be a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezésére, a nyilatkozatával együtt. Ha a mulasztási ítéletet meghozó bíróság helyt ad az indítványnak, végzéssel hatályon kívül helyezi a mulasztási ítéletet és újraindítja az ügyben az eljárást.

(2) Ha az alperes igazolható okból kifolyólag nem jelent meg a tárgyaláson, ahol a mulasztási ítélet meghozták, a bíróság az alperes indítványára ezt az ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezi, és új tárgyalást rendel el.

(3) Az 1. és 2. bekezdések szerinti indítványt az alperes attól a naptól számított 15 napon belül nyújthatja be, amikor a mulasztási ítéletről tudomást szerzett; a bíróság a mulasztási ítéletben erről tájékoztatja az alperest.

A bíróság a tárgyaláson dönt a keresetről a 137. § a) pontja szerint, mulasztási ítélettel, amellyel elutasítja a felperes keresetét, ha

a) a felperes nem jelent meg az tárgyaláson, annak ellenére, hogy rendesen és időben beidézték, és a tárgyalásra szóló idézésben tájékoztatták a felperest a megjelenés elmulasztásának következményeiről, beleértve a mulasztási ítélet meghozatalának lehetőségét is és

b) a felperes távollétét időben és súlyos indokkal nem igazolta.

A felperes miatt hozott mulasztási ítélet indokolása csak röviden meghatározza az eljárási követelést és a mulasztási ítélet kiadásának jogalapját.

Ha egy ügyben több felperes van, és nem különálló közösségről van szó a 76. § szerint, ebben az esetben csak akkor hozható mulasztási ítélet, ha mindegyikük teljesíti az ilyen ítélet kiadásának feltételeit.

(1) Ha a felperes igazolható okból kifolyólag nem jelent meg a tárgyaláson, ahol a mulasztási ítélet meghozták, a bíróság a felperes indítványára ezt az ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezi, és új tárgyalást rendel el.

(2) Az 1. bekezdés szerinti indítványt a felperes attól a naptól számított 15 napon belül nyújthatja be, amikor a mulasztási ítéletről tudomást szerzett; a bíróság a mulasztási ítéletben erről tájékoztatja a felperest.

Ha az alperes, a felperes által előterjesztett keresetet vagy annak egy részét elismeri, a bíróság a felperes indítványáról a keresetet elismerő ítélettel határoz.

Ha az alperes oldalán több jogalany képviselteti magát, az ítélet kiadásához valamennyi alperesnek el kell ismernie a felperes követelését; ez nem érvényes, ha a 76. § szerinti önálló közösségről van szó.

Ha a követelést az alperes írásbeli nyilatkozatában elismerte, a bíróságnak nem kell tárgyalást elrendelnie.

A követelés elismeréséért hozott ítélet indokolása csak az eljárási igény rövid ismertetését és a követelést elismeréséért hozott ítélet jogi indoklását tartalmazza.

Ha a felperes részben vagy egészben lemond a követeléséről, a bíróság az alperes indítványára a keresetet a követelésről való lemondás miatt elutasítja.

Ha a felperes oldalán több fél képviselteti magát, a követelésről való lemondás miatti ítélet meghozatalához szükséges, hogy minden felperes lemondjon a követeléséről; ez nem érvényes, ha a 76. § szerinti önálló közösségről van szó.

Ha a lemondásra a felperes írásbeli nyilatkozata alapján kerül sor, a bíróságnak nem kell tárgyalást elrendelnie.

A követelésről való lemondás miatt hozott ítélet indokolása csak az eljárási igény rövid ismertetését és a követelésről való lemondás miatt hozott ítélet jogi indoklását tartalmazza.

A fogyasztói jogvita a kereskedő és a fogyasztó közötti, fogyasztói szerződésből eredő vagy a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos jogvita.

(1) A fogyasztót a fogyasztói jogvitában a fogyasztó védelmére alapított vagy létrehozott jogi személy képviselheti. A fogyasztónak csak egy ilyen módon megválasztott képviselője lehet.

(2) A jelen törvény első része ötödik fejezete ötödik szakaszának rendelkezései ezzel nincsenek érintve.

(3) Ha a fogyasztót ügyvéd képviseli, a 296. § rendelkezése nem alkalmazandó.

A bíróság a fogyasztóval kapcsolatos első eljárási cselekményben megfelelő módon tájékoztatja a fogyasztót

a) a képviselet lehetőségéről,

b) eljárási jogairól és kötelezettségeiről nemcsak az általános tájékoztatási kötelezettség körében, hanem a benyújtandó bizonyítékokról is, amelyeket elő kell terjesztenie, a sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés indítványozásának lehetőségéről, valamint a jogai hatékony gyakorlásához vagy védelméhez szükséges egyéb lehetőségekről.

(1) Az ügyek egyesítésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók, kivéve, ha az eljárás fogyasztói jogvita tárgyát képezi.

(2) A bíróság a fogyasztói jogvitának nem minősülő viszontkeresettel előterjesztett követelést, önálló eljárásba zárja ki.

Ha a fogyasztó az alperes, a kereset módosítása a fogyasztói jogvitákban nem megengedett.

A bíróság olyan bizonyítékokat is felhasználhat, amelyet a fogyasztó nem terjesztett elő, ha ez az ügy eldöntéséhez szükséges. A bíróság az ilyen bizonyítékot indítvány nélkül is beszerzi vagy biztosítja.

A fogyasztó legkésőbb az ügyben hozott érdemi ítélet kihirdetéséig benyújthatja vagy megjelölheti az állításainak alátámasztására szolgáló valamennyi tényt és bizonyítékot. Az eljárás bírói koncentrációjára és az eljárás jogi koncentrációjára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

A bíróság a jogvita elbírálására tárgyalást rendel el. A tárgyalást nem szükséges elrendelni, ha

a) az ügyben a fogyasztó javára mulasztási ítélettel döntenek,

b) csak az ügy egyszerű jogi megítéléséről van szó, a felek tényállításai nem ellentmondásosak, és a jogvita értéke, a tartozékai nélkül, nem haladja meg az 1000 eurót.

(1) A bíróság, a fogyasztói jogvitával kapcsolatos ítéletében hivatalból megállapíthatja, hogy a kereskedő által a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződéses okiratban alkalmazott meghatározott szerződéses feltétel elfogadhatatlan; ilyen esetben a bíróság az ítélet rendelkező részében feltünteti a szerződéses feltétel szövegét, ahogyan az a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződésre vonatkozó egyéb szerződéses dokumentumokban megállapították.

(2) Ha a bíróság a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződési okiratban egy feltételt érvénytelennek nyilvánított e feltétel elfogadhatatlansága miatt, akkor nem ismerte el a kereskedő teljesítését az ilyen feltétel miatt, vagy az ilyen szerződéses feltétel alapján a jogalap nélküli gazdagodás, kártérítés vagy megfelelő anyagi elégtétel megfizetésére kötelezte a kereskedőt, a bíróság indítvány nélkül az ítélet rendelkező részében kifejezetten feltünteti a szerződéses feltétel szövegét, ahogyan az a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződésre vonatkozó egyéb szerződéses dokumentumokban megállapították.

(1) A mulasztási ítéletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók, ha a mulasztási ítélet a fogyasztó sérelmére irányul.

(2) Ha a fogyasztói szerződés összegének megfizetéséhez való jogot érvényesítik és a fogyasztó az alperes, a bíróság nem bocsát ki fizetési meghagyást, ha a fogyasztói szerződés vagy a fogyasztói szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződéses okirat elfogadhatatlan szerződéses feltételt tartalmaz.

A jelen alszakasz szerinti eljárásokra, eltérő rendelkezés hiányában, az eljárás általános rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A diszkriminációellenes jogvita az egyenlő bánásmód elvének megsértésével kapcsolatos jogvita, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetéssel szembeni védelem szabályainak megsértését érinti.

A diszkriminációellenes jogvitában a felet az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés elleni védelem szabályai szerinti képviseletre jogosult személy képviselheti. A jelen törvény első része ötödik fejezete ötödik részének rendelkezéseit ez nem érinti.

A bíróság az első eljárási cselekmény alkalmával, a felperessel kapcsolatban, megfelelő módon tájékoztatja a felperest a következőkről:

a) a képviselet lehetőségei,

b) az eljárási jogairól és kötelezettségeiről nemcsak az általános tájékoztatási kötelezettség mértékéig, hanem tájékoztatja a benyújtandó bizonyítékokról, a sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés indítványozásának lehetőségéről, és a jogai hatékony gyakorlásához vagy védelméhez szükséges egyéb lehetőségekről is.

A viszontkeresettel előterjesztett igényt, amely nem diszkriminációellenes jogvita, a bíróság önálló eljárásba zárja ki.

A bíróság azokat a bizonyítékokat is felhasználhatja, amelyeket a felperes nem terjesztett elő, ha ez az ügy eldöntéséhez szükséges. A bíróság az ilyen bizonyítékokat indítvány nélkül is beszerzi vagy biztosítja.

A felperes legkésőbb az ügyben hozott érdemi ítélet kihirdetéséig benyújthatja vagy megjelölheti az állításainak alátámasztására szolgáló valamennyi tényt és bizonyítékot. Az eljárás bírói koncentrációjára és az eljárás jogi koncentrációjára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

(1) A mulasztási ítéletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók, ha a mulasztási ítélet a felperes sérelmére irányul.

(2) A követelésről való lemondás miatt hozott ítéletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

A bíróság a jogvita elbírálására tárgyalást rendel el. A tárgyalást nem szükséges elrendelni, ha ezzel a felperes egyetért.

(1) A jelen szakasz szerinti eljárásokra, eltérő rendelkezés hiányában, az eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) A jelen törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha az egyenlő bánásmódra és a diszkrimináció elleni védelemre vonatkozó előírások másként nem rendelkeznek.

(1) Az egyéni munkaügyi jogvita, a jelen törvény alkalmazásában, a munkavállaló és a munkáltató között a munkajogi és más hasonló munkaviszonyokból eredő jogvita.

(2) Egyéni munkaügyi jogvitának minősül az egyenlő bánásmód elvéből eredő jogvita is, ha egyéni munkaügyi jogvitával függ össze.

A munkavállalót egyéni munkaügyi jogvitában a szakszervezet képviselheti. A jelen törvény első része ötödik fejezete ötödik szakaszának rendelkezéseit ez nem érinti.

A bíróság az első eljárási cselekmény alkalmával, a munkavállalóval kapcsolatban, megfelelő módon tájékoztatja a munkavállalót a következőkről:

a) a képviselet lehetőségei,

b) az eljárási jogairól és kötelezettségeiről nemcsak az általános tájékoztatási kötelezettség mértékéig, hanem tájékoztatja a benyújtandó bizonyítékokról, a sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés indítványozásának lehetőségéről, és a jogai hatékony gyakorlásához vagy védelméhez szükséges egyéb lehetőségekről is.

A bíróság azokat a bizonyítékokat is felhasználhatja, amelyeket a munkavállaló nem terjesztett elő, ha ez az ügy eldöntéséhez szükséges. A bíróság az ilyen bizonyítékokat indítvány nélkül is beszerzi vagy biztosítja; ennek érdekében a munkáltató köteles együttműködni, ha az tőle igazságosan kérhető.

A munkavállaló legkésőbb az ügyben hozott érdemi ítélet kihirdetéséig benyújthatja vagy megjelölheti az állításainak alátámasztására szolgáló valamennyi tényt és bizonyítékot. Az eljárás bírói koncentrációjára és az eljárás jogi koncentrációjára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

A mulasztási ítéletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók, ha a mulasztási ítélet a munkavállaló sérelmére irányul.

A bíróság a jogvita elbírálására tárgyalást rendel el. A tárgyalást nem szükséges elrendelni, ha ezzel a felek egyetértenek és ez nem ellentétes a jelen törvény céljával.

A jelen szakasz szerinti eljárásokra, eltérő rendelkezés hiányában, az eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(1) Az eljárás előtt, az eljárás alatt és az után a bíróság indítvány alapján sürgős intézkedést rendelhet el.

(2) A sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról szóló eljárásban a járásbíróság az illetékes.

(3) A bíróság csak akkor rendel el sürgős intézkedést, ha a kitűzött cél biztosítási intézkedéssel nem érhető el.

(1) A bíróság sürgős intézkedést rendelhet el, ha a körülmények azonnali rendezésre szorulnak, vagy ha attól lehet tartani, hogy a végrehajtás veszélybe kerül.

(2) Sürgős intézkedés elrendelésével a fél elsősorban arra kötelezhető, hogy

a) legalább a munkadíj egy részét kifizesse, ha a munkaviszony fennállásáról van szó és a felperese komoly indokok miatt nem dolgozik,

b) egy bizonyos pénzösszeget vagy dolgot letétbe helyezzen a bíróságon,

c) ne rendelkezzen bizonyos dolgok felett vagy jogokkal,

d) valamit megtegyen, valamitől tartózkodjon vagy valamit eltűrjön,

e) ideiglenesen ne lépjen be abba a házba vagy lakásba, amelyben az a személy lakik, akivel kapcsolatban erőszakkal megalapozottan gyanúsítható,

f) ne, vagy csak korlátozottan menjen be olyan házba vagy lakásba, munkahelyre vagy más olyan helyre, ahol az a személy lakik, tartózkodik vagy rendszeresen felkeres, akinek testi vagy lelki épségét cselekedeteivel veszélyezteti,

g) teljesen vagy részben ne vegye fel a kapcsolatot írásban, telefonon, elektronikus úton vagy egyéb módon azzal a személlyel, akinek testi vagy lelki épségét ezzel a tettével veszélyeztetheti,

h) nem, vagy csak korlátozottan közelítheti meg azt a személyt, akinek testi vagy lelki épségét ezzel a tettével veszélyeztetheti.

(3) A bíróság a külön rendeletben meghatározott feltételek mellett elrendelheti a sürgős intézkedéssel elrendelt kötelezettség teljesítésének műszaki eszközökkel történő ellenőrzését.

(1) A sürgős intézkedés iránti indítványban, a 132. § szerinti kereset formai követelményei mellett fel kell tüntetni azokat a meghatározó tényeket, amelyek indokolják a körülmények azonnali rendezését vagy azt a feltevést, hogy a végrehajtás veszélybe kerül, továbbá azon tények leírását, amelyek hitelt érdemlően bizonyítják a védendő igény indokoltságát és fennállását, és ebből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a felperes milyen sürgős intézkedést kér.

(2) Az indítványhoz a felperesnek csatolnia kell azokat, az dokumentumokat, amelyekre hivatkozik.

Ha a sürgős intézkedésre irányuló indítvány nem tartalmazza az előírt formai követelményeket, érthetetlen, vagy homályos, a bíróság az ilyen indítványt elutasítja, ha olyan hibákról van szó, amelyek akadályozzák az eljárás folytatását; a kereset hibáinak kiküszöbölésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

(1) Ha a bíróság nem a 327. § szerint járt el, elrendeli a sürgős intézkedést, ha teljesülnek a 325. § 1. bek. szerinti feltételek, különben a sürgős intézkedésre irányuló indítványt elutasítja.

(2) A sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról a bíróság legkésőbb a sürgős intézkedés elrendeléséről szóló indítvány kézbesítésétől számított 30 napon belül dönt, amely teljesíti a 326. § szerinti formai követelményeket. A 325. § 2. bek. e) pontja szerinti sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról a bíróság az indítvány kézbesítésétől számított 24 órán belül dönt.

(3) A végzést, amellyel a sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról döntés született, a bíróság köteles írásban elkészíteni és elküldeni.

(1) A bíróság a sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról a felek kihallgatása és nyilatkozata, valamint tárgyalás elrendelése nélkül is dönthet. Ha a fellebbviteli bíróság a sürgős intézkedést elutasító végzés elleni fellebbezés tárgyában dönt, az ellenérdekelt félnek lehetőséget biztosít, hogy nyilatkozzon a fellebbezéssel és a sürgős intézkedés elrendelésének indítványával kapcsolatban.

(2) A sürgős intézkedés szempontjából meghatározó az elsőfokú bíróság végzésének kiadása idején fennálló helyzet.

(3) Ha a végzés kiadása után, amely elutasította a sürgős intézkedésre irányuló indítványt, változásra kerül sor a döntés szempontjából jelentős ténybeli körülményekben, a jogerős határozat, amellyel a sürgős intézkedésre irányuló indítványt elutasították, nem akadályozza a döntést.

(1) A bíróság meghatározhatja, hogy a sürgős intézkedés csak bizonyos ideig tart.

(2) Ha azt az ügy jellege megengedi, a bíróság sürgős intézkedést rendelhet el, amelynek tartalma azonos az érdemi ítélet rendelkezésével.

(1) A sürgős intézkedésre irányuló indítványt a bíróság kézbesíti a többi félnek, a végzéssel együtt, mellyel a sürgős intézkedést elrendelték. Ha az elrendelés iránti indítványt elutasították vagy visszautasították, a bíróság az elutasító vagy visszautasító végzést, illetve az indítványozó esetleges fellebbezését nem kézbesíti a többi félnek; a fellebbviteli bíróság végzését kézbesíti nekik, de csak ha azzal a sürgős intézkedést elrendelték.

(2) A bíróság a sürgős intézkedésről szóló végzést legkésőbb annak elkészülésétől számított három napon belül megküldi.

(3) Ha a sürgős intézkedést elrendelő végzés egy külön nyilvántartásba való bejegyzés alapja, a bíróság köteles a végzést a 2. bekezdésben meghatározott határidőn belül megküldeni a külön nyilvántartást vezető illetékes hatóságnak is.

(1) A sürgős intézkedés a kézbesítéssel végrehajtható, hacsak külön szabályozás másként nem rendelkezik.

(2) A 325. § 2. bek. e) pontja szerinti sürgős intézkedés a kihirdetésével végrehajtható; hacsak nem azt hirdetik ki, hogy az elkészülése után lesz végrehajtható.

A sürgős intézkedés megszűnik, ha lejárt az az időtartam, amelyre elrendelték.

A bíróság a sürgős intézkedést indítvány alapján eltörli, ha az elrendelés okai megszűnnek.

(1) Az alapeljárás megindítását követően elrendelt sürgős intézkedést, az elsőfokú bíróság, a keresetet elutasító vagy visszautasító határozattal, illetve az alapeljárást leállító határozattal, kérelem nélkül is megszünteti.

(2) Az alapeljárás megindítását követően elrendelt sürgős intézkedést megszünteti a fellebbviteli bíróság, azzal a határozatával, amellyel az elsőfokú bíróság határozatát úgy változtatja meg, hogy a keresetet visszautasítja, vagy amellyel az alapeljárást leállítja. Ez értelemszerűen vonatkozik a fellebbezési eljárásra is.

(3) A bíróság a keresetet csak részben elutasító vagy az eljárást csak részben leállító határozatában nyilatkozik arról, hogy a sürgős intézkedést megsemmisíti vagy fenntartja-e, az alapeljárás állása figyelembevételével.

(1) Ha a bíróság az eljárás megindítása előtt sürgős intézkedést rendel el, a végzés rendelkező részében az indítványozót meghatározott határidőn belül érdemi kereset benyújtására kötelezheti. A bíróság ezt a kötelezettséget elsősorban akkor nem írja elő, ha feltételezhető, hogy a felek közötti kapcsolat tartós kiigazítása sürgős intézkedéssel elérhető.

(2) A bíróság az 1. bekezdésben említett végzés rendelkező részében megjelöli az alapeljárás feleit és az eljárás tárgyát.

(3) A bíróság a sürgős intézkedésről szóló végzést indítvány nélkül is megszünteti, ha a keresetet a megadott határidőn belül nem nyújtották be.

(4) Ha a keresetet elutasították vagy visszautasították, vagy ha az alapeljárást megszüntették, a 335. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

(1) Ha a bíróság az eljárás megindítása előtt sürgős intézkedést rendel el, és ha az indítványozónak a 336. § 1. bek. szerinti kötelezettséget nem írja elő, tájékoztatja azokat a feleket, akikkel szemben a sürgős intézkedéssel valamilyen kötelezettséget írt elő, hogy érdemi keresetet nyújthatnak be, és az ezzel összefüggő jogi következményekről. A bíróság nem szab határidőt a kereset beadására.

(2) A bíróság az 1. bekezdésben említett végzés rendelkező részében megjelöli az alapeljárás feleit és az eljárás tárgyát. Az alapeljárás tárgyát képezhetik az eredeti állapothoz való visszatérési igények is, vagy a sürgős intézkedés végrehajtásával okozott kár vagy egyéb sérelmek megtérítése iránti követelések.

(3) A bíróság a sürgős intézkedésről hozott végzést indítvány nélkül is megszünteti, az alapeljárási keresetnek helyt adó határozattal. A 335. § értelemszerűen érvényes.

Ha a sürgős intézkedést az alapeljárás befejezését követően rendelték el, vagy ha a korábban elrendelt sürgős intézkedés az alapeljárás befejezését követően is folytatódik, a bíróság a sürgős intézkedésről hozott végzést indítványra hatályon kívül helyezi, ha

a) a végrehajtási eljárás állása miatt már nem szükséges vagy

b) az indítványozó kérhette volna a végrehajtást, de ezt nem tette meg ésszerű időn belül.

A sürgős intézkedés megszüntetéséről a bíróság tárgyalás nélkül dönthet. A 334. és 338. § szerinti sürgős intézkedés esetén az érintettek észrevételezési joggal rendelkeznek a sürgős intézkedés megszüntetésére irányuló indítvánnyal kapcsolatban.

(1) Ha a sürgős intézkedés megszűnt vagy megszüntették egyéb okból, mint az alapeljárásban jóváhagyott keresetben foglaltak, vagy azért, mert a felperes jogát kielégítették, az indítványozó köteles a sürgős intézkedést elszenvedő kárát vagy más sérelmét megtéríteni.

(2) Az 1. bekezdés nem alkalmazandó, ha a sürgős intézkedést a 325. § 2. bek. e) pontja szerint rendelték el; a kártérítési felelősségre vonatkozó általános rendelkezéseket ez nem érinti.

(1) A bíróság sürgős intézkedéssel elrendelheti a fél számára, hogy tartózkodjon a szellemi tulajdonjogot veszélyeztető vagy sértő tevékenységtől.

(2) Ha az alapeljárás előtt sürgős intézkedést rendelnek el, a bíróság határidőt állapít meg a kereset benyújtására; e határidő lejárta után a sürgős intézkedés megszűnik.

(3) A bíróság a pernyertes felperes indítványára megadhatja a jogot az ítélet vagy annak egy részének közzétételére, az alperes költségén; az ítélet rendelkező részében határozza meg az ítélet közzétételének terjedelmét, formáját, módját valamint az ítélet közzétételi költségeinek összegét, esetleg az előleg összegét, amelyet a felperesnek kell letétbe helyezni, akinek keresetét elfogadták.

(1) A sürgős intézkedés indítványozója javasolhatja, hogy az a személy, aki a szellemi tulajdonjogot fenyegeti vagy megsérti, az ilyen tevékenységtől való tartózkodás helyett biztosítékot helyezhessen letétébe a bíróságnál, a szellemi tulajdonjog fenyegetésével vagy megsértésével okozott kár vagy egyéb sérelem megtérítésére. A biztosíték összegéről a bíróság végzéssel dönt, amelyben meghatározza a biztosíték összegét, valamint azt a határidőt, amelyen belül a biztosítékot letétbe kell helyezni.

(2) Az 1. bekezdés szerint letétbe helyezett biztosítékból kell kielégíteni a jogerősen elfogadott kártérítést vagy más sérelem kiegyenlítését. Ez nem érinti az olyan kár vagy egyéb sérelem megtérítésének kötelezettségét, amely ebből a biztosítékból nem volt kielégítve.

(3) A bíróság visszaadja a letétbe helyezett biztosítékot, ha

a) az 1. bekezdés szerinti sürgős intézkedésre irányuló keresetet jogerősen elutasították,

b) a sürgős intézkedés lerendelésére vonatkozó eljárást jogerősen leállították,

c) az indítványozó nem nyújtotta be a bíróság által kitűzött határidőn belül az alapeljárás keresetét vagy

d) az alapeljárásban benyújtott indítványt nem fogadták el.

(1) Biztosítási intézkedéssel a bíróság a hitelező pénzkövetelésének biztosítására zálogjogot hozhat létre, az adós dolgaira, jogaira vagy egyéb vagyoni eszközeikre, ha attól lehet tartani, hogy a végrehajtás veszélybe kerül.

(2) A zálogjogot, a biztosítási intézkedésről szóló végzés kiadásával hozzák létre. A zálogjog a megfelelő nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.

(3) A zálogjog gyakorlására csak azt követően kerülhet sor, hogy a követelést bírósági határozattal jogerősen jóváhagyták.

A sürgős intézkedésre vonatkozó rendelkezéseket a biztosítási intézkedésre értelemszerűen kell alkalmazni.

(1) Az eljárás előtt, az eljárás alatt és az alapeljárás után bizonyíték vagy bizonyítási eszköz biztosítását lehet indítványozni, ha okkal feltételezhető, hogy azt később egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet majd elvégezni.

(2) A bizonyíték biztosítására értelemszerűen kell alkalmazni a bizonyításra vonatkozó rendelkezéseket.

Az eljárás előtt, az eljárás alatt és az alapeljárás után a bíróság annak a személynek az indítványára, akinek a szellemi tulajdonjogait veszélyeztették vagy megsértették, és aki a szellemi tulajdonjogainak veszélyeztetését vagy megsértését bizonyításfelvétel céljából igazolta, a bizonyítási eszközök biztosításáról szóló végzéssel biztosíthatja

a) az árut vagy az árumintát, amellyel a szellemi tulajdonjogot veszélyeztetik vagy megsértetik,

b) az anyagokat és eszközöket, amelyeket az a) pontban feltüntetett áru gyártására vagy terjesztésére használtak, vagy

c) az a) pontban feltüntetett áruval összefüggő dokumentációt.

(1) Ha tekintettel a per jellegére és körülményeire, ha lehetséges és célszerű, a bíróság végzéssel kötelezheti az indítványozót, hogy biztosítékot helyezzen letétbe annak a kárnak vagy egyéb sérelemnek a megtérítésére, amely a bizonyítási eszköz biztosításával keletkezne. A biztosíték összegét és letétbe helyezésének határidejét a bíróság az eset körülményei szerint, így elsősorban a biztosítás módja, a bizonyítási eszköz biztosításának jellege és mértéke szerint határozza meg. Ha több indítványozó is van, akkor egyetemlegesen kötelesek biztosítékot letétbe helyezni.

(2) Ha a bizonyítási eszköz biztosítása költségekkel jár, a bíróság ésszerű előleg letétébe helyezésére kötelezi a az indítványozót, a bizonyítási eszköz biztosításának költségeire.

(3) Ha az indítványozó a bíróság által kijelölt határidőn belül nem helyezi letétbe az 1. bekezdés szerinti biztosítékot vagy a 2. bekezdés szerinti ésszerű előleget, a bíróság nem adja ki a bizonyítási eszköz biztosításáról szóló végzést és az eljárást leállítja; az elmulasztott határidőt nem lehet elengedni.

(1) A bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést a bíróság a felek kihallgatása nélkül is kiadja.

(2) A bíróság a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzésben kötelezi a felet, hogy a bizonyítási eszközt a bíróságnak vagy más alkalmas letétkezelőnek megőrzésre átadja, ellenkező esetben a bizonyítási eszközt elveszik tőle; egyúttal arra kötelezi az indítványozót, hogy meghatározott határidőn belül benyújtsa keresetét.

A bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést és a 347. § 1. bek. szerinti biztosíték letétbe helyezésének kötelezettségéről szóló végzést a félnek, aki a bizonyítási eszközzel rendelkezik, csak a bizonyítási eszköz biztosításának megvalósításakor kézbesítik.

(1) A bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést a bíróság indítvány nélkül is megszünteti, ha

a) az indítványozó nem adta be keresetét a bíróság által kiszabott határidőn belül,

b) az alapeljárásban a biztosított bizonyítási eszköz bizonyíték-felvételére sor került,

c) az alapeljárás jogerősen lezárult anélkül, hogy a biztosított bizonyítási eszköz bizonyíték-felvételére sor került volna,

d) megszűnnek az okok, amelyek miatt elrendelték, vagy

e) Az indítványozó nem helyezte letétbe a megemelt biztosíték összegét, ha annak emeléséről a bíróság határozott.

(2) A bíróság megszüntetheti a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést, ha

a) ezt az a fél kéri, akinek a bizonyítási eszköz biztosításából nyilvánvalóan kára vagy más sérelme keletkezhetne,

b) az a fél, akit a bizonyítási eszköz megőrzésre való kiadására köteleztek, indítványozza, hogy a bíróságnak vagy más alkalmas letétkezelőnek megőrzésre biztosítékot ad, annak a kárnak vagy egyéb sérelemnek a megtérítésére, amely az indítványozót érné, a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzés megszüntetésével; a biztosíték összegét és letétbe helyezésének határidejét a bíróság a per jellegére és körülményeire való tekintettel állapítja meg, elsősorban az indítványozót fenyegető kár vagy egyéb sérelem mértéke szerint, vagy

c) az a per jellegére és körülményeire való tekintettel lehetséges és célszerű.

(3) A biztosított bizonyítási eszközt, a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzés jogerőre emelkedése után vissza kell szolgáltatni annak, aki azt kiadta, vagy akitől azt elvették.

(1) A bizonyítási eszközök biztosításával okozott kárért vagy egyéb sérelemért az indítványozó felel, kivéve, ha a kár vagy egyéb sérelem másként is bekövetkezett volna.

(2) Az 1. bekezdés szerinti jogot kártérítési vagy más sérelem miatti keresettel lehet érvényesíteni, három hónapon belül, attól a naptól kezdve, amikor

a) megszüntették a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést, azzal az indokkal, hogy az indítványozó nem nyújtotta be az alapkeresetet,

b) a bizonyítási eszköz biztosításra vonatkozó indítványt elutasító határozat jogerőre emelkedett,

c) a bizonyítási eszköz biztosításra vonatkozó indítványról szóló eljárás leállításáról szóló határozat jogerőre emelkedett, vagy

d) az érdemi határozat jogerőre emelkedett.

(3) A 2. bekezdés szerinti határidő elmulasztását nem lehet elengedni.

(4) A jogerősen elismert kár vagy egyéb sérelem megtérítését az indítványozó által letétbe helyezett biztosítékból rendezik; ha ez a biztosíték nem elegendő az összes károsult kielégítésére, Ez nem érinti az indítványozó azon kár vagy egyéb sérelem megtérítési kötelezettségét, amelyet e biztosítékból nem elégítettek ki.

(5) Az 1. bekezdés szerinti követelés kielégítését követően, a bíróság a letétbe helyezett biztosíték fennmaradó részét visszaadja az indítványozónak.

(1) Az indítványozónak jogerősen megítélt kár vagy egyéb sérelem megtérítését, abból a biztosítékból kell kielégíteni, amit a bizonyítási eszköz kiadására kötelezett személy letétbe helyezett. A jelen biztosítékból nem kielégített kár vagy egyéb sérelem megtérítési kötelezettségét ez nem érinti.

(2) Az 1. bekezdés szerinti követelés kielégítését követően, a bíróság a letétbe helyezett biztosíték fennmaradó részét visszaadja annak, aki azt letétbe helyezte.

A bíróság visszaadja az indítványozónak a biztosítékot, ha

a) a 351. § szerinti határidőn belül nem nyújtottak be kártérítési keresetet vagy

b) bár benyújtották a kár vagy egyéb sérelem megtérítésére irányuló keresetet, amelyet a bizonyítási eszköz biztosítása okozott, de ez tekintettel a per jellegére és körülményeire lehetséges és célszerű.

Eltérő rendelkezés hiányában, a jelen rész szerinti eljárásokra, az eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseket értelemszerűen kell alkalmazni.

(1) Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésnek helye van, hacsak azt törvény nem zárja ki.

(2) Az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezésnek helye van, ha azt a törvény megengedi.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye,

a) ha azt a követelés elismerése vagy a követelésről való lemondás alapján hozták meg, kivéve azokat az eseteket, amikor azzal az indokkal nyújtották be a fellebbezést, hogy az ilyen határozat meghozatalának feltételei nem teljesültek,

b) ha azt mulasztás miatt hozták, kivéve azokat az eseteket, amikor azzal az indokkal nyújtották be a fellebbezést, hogy az ilyen határozat meghozatalának feltételei nem teljesültek.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek helye van a következő esetekben:

a) az eljárás leállítása,

b) az alapeljárásban benyújtott kereset visszautasítása,

c) az eljárás újraindítása iránti kereset elutasítása,

d) sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés elrendelésére irányuló javaslat,

e) sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés megszüntetése a 334. és 335. § 1. bek. szerint,

f) az írásbeli, számtani és egyéb nyilvánvaló hibák kijavítására irányuló javaslat, az indokolás kívül,

g) az ítélet kiegészítése iránti indítvány elutasítása,

h) a mulasztási ítélet megsemmisítése iránti indítvány elutasítása,

i) az ítélet előzetes végrehajthatósága iránti indítvány,

j) a határozat végrehajthatóságának lehalasztása,

k) a szellemi tulajdonjogi ügyekben a biztosíték letétbe helyezésének kötelezettsége,

l) a bizonyítási eszköz biztosítása,

m) az eljárási költségek megtérítésének igénye,

n) az eljárás felfüggesztése a 162. § 1. bek. a) pontja és a 164. § szerint,

o) külföldi határozat elismerése iránti indítvány, külföldi határozat végrehajthatóvá nyilvánítása iránti indítvány és külföldi határozat végrehajtásának ügyében,

p) jogkör külföldre történő továbbítása.

Csak a határozat indokolása elleni fellebbezés nem megengedett.

A fellebbezést az a fél nyújthatja be, aki ellen a határozatot hozták.

(1) A fellebbezést a beavatkozó is benyújthatja, ha a 359. § szerinti féllel, a 77. § szerint elválaszthatatlan közösséget alkot.

(2) A többi esetben a beavatkozó a 359. § szerinti féle beleegyezésével nyújthat be fellebbezést.

(3) A fellebbezés benyújtásának határideje a határozatnak a beavatkozónak való kézbesítésétől számít.

(1) Az ügyész akkor nyújthat be fellebbezést, ha az eljárást az ő keresete indította el, vagy ha az eljárásba belépett.

(2) Az ügyész az elsőfokú bíróság határozatának kihirdetését követően is beléphet az eljárásba, ha a határozat még nem emelkedett jogerőre.

(1) A fellebbezést a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül kell benyújtani azon a bíróságon, amelynek határozata ellen a fellebbezés irányul. A javító végzés kiadása esetén, a határidő a javító végzés kézbesítésétől kezd újra telni, de csak a helyesbítés keretét érintően.

(2) A fellebbezést akkor is kellő időben nyújtják be, ha azt az illetékes fellebbviteli bíróságon a határidőn belül nyújtották be.

(3) A fellebbezést akkor is kellő időben nyújtják be, ha azt az 1. bekezdésben említett határidő lejárta után nyújtották be azért, mert a fellebbező a fellebbezés benyújtásának határidejére vonatkozóan a bíróság helytelen tájékoztatása szerint járt el. Ha a határozat nem tartalmazza a fellebbezés benyújtásának határidejét, vagy téves tájékoztatást tartalmaz arról, hogy a fellebbezés nem megengedett, a határozat kézbesítésétől számított három hónapon belül lehet a fellebbezést benyújtani.

(4) A fellebbezést akkor is kellő időben nyújtják be, ha azt nem az illetékes bíróságon nyújtották be azért, mert a fellebbezőt a fellebbezésre illetékes bíróságra vonatkozó helytelen tájékoztatás vezette. Ez akkor is érvényes, ha a határozat nem tartalmaz tájékoztatást a fellebbezés benyújtására illetékes bírósággal kapcsolatban.

A fellebbezésben a beadvány általános formai követelményein túlmenően fel kell tüntetni, hogy mely határozat ellen irányul, azt milyen mértékben támadja, milyen indokok alapján tekintik a határozatot hibásnak (fellebbezési indokok), és mit kér a fellebbező (fellebbezési kérelem).

A fellebbező a határozat megtámadásának terjedelmét csak a fellebbezési határidő lejártáig bővítheti.

(1) A fellebbezést csak azzal lehet megindokolni, hogy

a) nem teljesültek az eljárási feltételek,

b) a bíróság a helytelen eljárási szabályokkal lehetetlenné tette a fél számára az őt megillető eljárási jogok gyakorlását, oly mértékben, hogy megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát,

c) kizárt bíró vagy helytelenül felállított bíróság döntött,

d) az eljárásnak más hibája van, amely az ügyben helytelen döntést eredményezett,

e) az elsőfokú bíróság nem vette fel az előterjesztett bizonyítékokat, amelyek perdöntő tények megállapításához szükségesek voltak,

f) az elsőfokú bíróság a felvett bizonyítékok alapján hibás tényállás megállapításra jutott,

g) a megállapított tényállás nem áll meg, mivel megengedettek további eljárási védekezési eszközök vagy további eljárási támadási eszközök, amelyeket nem alkalmaztak, vagy

h) az elsőfokú bíróság döntése az ügy hibás jogi megítéléséből indul ki.

(2) Az érdemi határozat elleni fellebbezés azzal is indokolható, hogy az érdemi határozat meghozatalát megelőző elsőfokú bíróság jogerős végzése, az 1. bekezdésben említett hibával rendelkezik, ha ez a hiba az érdemi határozat meghozatalát befolyásolta.

(3) A fellebbezés indokait és az azt alátámasztó bizonyítékokat csak a fellebbezési határidő lejártáig lehet módosítani és kiegészíteni.

Az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védekezés eszközeit, melyeket nem érvényesítettek az elsőfokú bíróság előtti eljárásában, csak akkor lehet a fellebbezésben használni, ha

a) az eljárási feltételeket érintik,

b) a bíró kizárását vagy a helytelenül felállított bíróságot érintik,

c) ezekkel azt akarják bizonyítani, hogy az eljárás során olyan hiányosságok merültek fel, amelyek az ügyben helytelen döntéshez vezethettek, vagy

d) a fellebbező önhibáján kívül nem érvényesíthette azokat az elsőfokú bíróság előtti eljárásban.

(1) Ha az arra jogosult időben fellebbezést nyújt be, a határozat mindaddig nem válik jogerőssé, amíg a fellebbviteli bíróság jogerősen nem dönt a fellebbezésről.

(2) Ha több jogról külön tényállási alapon döntöttek, vagy ha a határozat több jogalanyra vonatkozik és a 76. § szerinti önálló közösségről van szó, és a fellebbezés kifejezetten csak bizonyos jogokra vagy egyes jogalanyokra vonatkozik, a rendelkező rész jogerőre emelkedése, amelyet nem támadtak meg, nincs a fellebbezéssel érintve. Ez nem érvényes, ha a megtámadott rendelkező résszel kapcsolatos döntéstől olyan rendelkező rész függ, amelyet a fellebbezés kifejezetten nem érintett, vagy ha a felek közötti kapcsolat meghatározott módja külön szabályozásból következik.

(3) A többi rendelkező rész jogerőre emelkedését akkor sem érinti, ha a fellebbezés csak az eljárás költségeire, a követelés tartozékaira, annak fizetési határidejére vagy az ideiglenes végrehajthatóságra vonatkozó rendelkező rész ellen irányul.

A fellebbezés benyújtására jogosult személy lemondhat a fellebbezésről. A fellebbezésről csak a bírósággal szemben lehet lemondani, és csak a határozat kihirdetése után.

(1) Amíg a fellebbezésről döntés nem született, addig visszavonható. Ha a fellebbező a fellebbezést visszavonta, azt nem nyújthatja be újra.

(2) Ha a fellebbező a fellebbezést visszavonja, a megtámadott határozat jogerőre emelkedik, mintha a fellebbezés benyújtására nem került volna sor. A határidők, amelyek a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől kezdenének telni, a fellebbezési eljárást leállító végzés jogerőre emelkedésétől telnek.

(3) Ha az el nem bírált fellebbezést visszavonják, a fellebbviteli bíróság a fellebbezési eljárást leállítja.

(4) Ha a fellebbezést csak részben vonták vissza, az előző bekezdések rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

(1) Ha a keresetet az elsőfokú bíróság döntése után, de a határozat jogerőre emelkedését megelőzően vonják vissza, a fellebbviteli bíróság dönt a visszavonás engedélyezéséről.

(2) A bíróság nem engedélyezi a kereset visszavonását, ha a másik fél komoly okokból nem járul hozzá. Ha a kereset visszavonásának helyt adnak, a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság határozatát és leállítja az eljárást.

(3) Ha a keresetet csak részben vonják vissza, az előző bekezdések rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

A keresetet fellebbezési eljárás során nem lehet módosítani.

A fellebbezési eljárásban nem lehet jogokat érvényesíteni a felperessel szembeni viszontkeresettel.

(1) Ha a fellebbezés kiküszöbölhető hibákat tartalmaz, az elsőfokú bíróság felszólítja a fellebbezőt a hiányzó formai követelmények kiegészítésére, és tájékoztatja a fellebbezés hiányosságainak ki nem javításának következményeiről. A bíróság nem kéri a fellebbezés további indokokkal történő kiegészítését.

(2) Az 1. bekezdésben foglaltak szerinti hiánypótlást követően az elsőfokú bíróság dönt a benyújtott fellebbezés utáni illeték kiszabásáról, valamint a perköltség alóli mentesítési indítványok tárgyában.

(3) A fellebbezést az elsőfokú bíróság kézbesíti a többi résztvevőnek, és ha a fellebbezés az érdemi határozat ellen irányul, felszólítja őket, hogy a fellebbezéssel kapcsolatos észrevételeiket tegyék meg, és az észrevételek megtételére tíz napnál nem rövidebb határidőt állapít meg.

(4) Az elsőfokú bíróság előtt nem hivatkozott eljárási támadási eszközöket vagy eljárási védekezési eszközöket, a 366. §-ban foglalt feltételek teljesítése mellett, legkésőbb a fellebbezés észrevételezésének határidején belül lehet érvényesíteni.

(1) Az elsőfokú bíróság a fellebbezéshez kapcsolódó nyilatkozatot kézbesíti a fellebbezőnek, és lehetővé teszi számára, hogy azzal kapcsolatban a kézbesítéstől számított tíz napon belül észrevételt tegyen.

(2) A fellebbező 1. bekezdés szerinti nyilatkozatához az ellenérdekelt fél annak kézhezvételétől számított tíz napon belül nyilatkozatot nyújthat be.

(3) Az 1. és 2. bekezdés szerinti beadványokat az elsőfokú bíróság kézbesíti a többi résztvevőnek. A felek további beadványait csak akkor kézbesítik, ha az a tisztességes eljáráshoz való jog megőrzéséhez szükséges.

Ha a fellebbezés olyan végzés ellen irányul, amely ellen az nem megengedett, a fellebbezést csak az ügy érdemi határozatának meghozatala után nyújtják be a fellebbviteli bírósághoz.

Ha a végzés ellen fellebbezést nyújtottak be, az elsőfokú bíróság a végzést megszüntetheti, ha a fellebbezésnek teljes egészében helyt ad, és a végzésből a fellebbezőn kívül más személy még nem szerzett jogokat.

373. – 375. § szerinti cselekmények elvégzése után az elsőfokú bíróság az ügyet haladéktalanul a másodfokú bíróság elé terjeszti.

(1) A fellebbviteli bíróság előtti eljárásra értelemszerűen alkalmazandók az elsőfokú bíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik.

(2) A résztvevők csatlakozására vonatkozó rendelkezés nem vonatkozik a fellebbezési eljárásra.

A fellebbviteli bíróságot köti a fellebbezés terjedelme, kivéve azokat az eseteket, ha 

a) a megtámadott rendelkező résszel kapcsolatos döntéstől olyan rendelkező rész függ, amelyet a fellebbezés nem érintett,

b) a 77. § szerinti elválaszthatatlan közösségről van szó, és a fellebbezést csak a szereplők valamelyike nyújtotta be,

c) a felek közötti kapcsolat meghatározott módja külön szabályozásból következik.

(1) A fellebbviteli bíróságot kötik a fellebbezés indokai.

(2) Az eljárási feltételeket érintő hiányosságokat a fellebbviteli bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a fellebbezési indokokban nem érvényesítették.

A fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezési kérelem.

Ha a fellebbviteli bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügyre általánosan kötelező érvényű jogszabály olyan rendelkezése vonatkozik, amelyet az ügy korábbi határozatában nem alkalmaztak, és az ügy eldöntése szempontjából meghatározó, felhívja a feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket e rendelkezés esetleges alkalmazásáról.

A fellebbviteli bíróságot köti a tényállás, úgy, ahogy azt az elsőfokú bíróság megállapította, kivéve azokat az eseteket, ha a bizonyítást megismétli vagy kiegészíti.

(1) Ha a másodfokú bíróság úgy ítéli meg, hogy az elsőfokú bíróság a felvett bizonyítékok alapján téves tényállást állapított meg, a szükséges mértékben maga is megismétli a bizonyítást.

(2) A fellebbviteli bíróság a bizonyítást kiegészítheti a fél által javasolt további bizonyítékok felvételével, ha azt az elsőfokú bíróság nem végezte el, annak ellenére, hogy azt a fél javasolta.

(3) A fellebbviteli bíróság a 366. §-ban feltüntetett feltételek mellett egészítheti ki a bizonyítást

(4) A fellebbviteli bíróság indítvány nélkül is felvehet bizonyítékokat annak megállapítására, hogy az eljárási feltételek teljesülnek-e.

(1) A fellebbezés elbírálására a másodfokú bíróság mindig elrendeli a tárgyalást, ha a bizonyítás megismétlésére vagy kiegészítésére van szükség, vagy ha azt fontos közérdek megköveteli.

(2) Ha a fellebbviteli bíróság tárgyalást rendel el, a tanács elnöke vagy a testület megbízott tagja az eljárás kezdetén jelentést tesz az eljárás eddigi lefolyásáról. Ezek után nyilatkoznak felek és az eljárás egyéb résztvevői, és előadják indítványaikat.

A fellebbviteli bíróság elutasítja a fellebbezést, ha

a) késedelmesen került benyújtásra,

b) jogosulatlan személy által került benyújtásra,

c) olyan határozat ellen irányul, amely ellen fellebbezésnek helye nincs, vagy

d) nem rendelkezik a 363. § szerinti formai követelményekkel, ha a fellebbezés hiányosságai miatt nem lehet folytatni a fellebbviteli eljárást.

(1) A fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyja, ha annak rendelkező része tényszerűen helytálló.

(2) Ha a fellebbviteli bíróság teljes mértékben egyetért a megtámadott határozat indokolásával, akkor az indoklásában annak megállapítására szorítkozhat, hogy a megtámadott határozat indokai helytállóak, vagy egyéb indokokkal is kiegészítheti, a megtámadott határozat helyességének nyomatékosítására.

(3) A fellebbviteli bíróságnak az indokolásban ki kell térnie a feleknek az elsőfokú bíróság eljárásában előterjesztett érdemi előterjesztéseire is, kivéve, ha az elsőfokú bíróság azokkal a határozata indokolásában nem foglalkozott. A fellebbviteli bíróságnak indokolásában a fellebbezésben megfogalmazott érdemi állításokkal kell foglalkoznia.

A fellebbviteli bíróság módosítja az elsőfokú bíróság határozatát, ha sem annak megerősítésének, sem megsemmisítésének feltételei nem állnak fenn.

(1) A fellebbviteli bíróság csak akkor semmisíti meg az elsőfokú bíróság határozatát, ha

a) nem teljesültek az eljárási feltételek,

b) a bíróság a helytelen eljárási szabályokkal lehetetlenné tette a fél számára az őt megillető eljárási jogok gyakorlását, oly mértékben, hogy megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát, ha ezt a hiányosságot nem lehet helyrehozni a fellebbviteli bíróság előtt,

c) az elsőfokú bíróság az ügy hibás jogi megítélése miatt nem vette fel az előterjesztett bizonyítékokat, ha a bizonyítás kiegészítése a fellebbviteli bíróság által nem célszerű, vagy

d) ha nem az érdemi határozatról van szó, és kibocsátásának indokai elévültek, vagy ilyen indokok nem is álltak fenn.

(2) Ha adottak a 365. § 2. bek. szerinti fellebbezési feltételek, a fellebbviteli bíróság a fellebbezéssel megtámadott érdemi határozatot megszünteti, és egyben megszünteti az érdemi határozatot megelőző jogerős végzést is.

A fellebbviteli bíróság maga dönt az ügyben, ha

a) az elsőfokú bíróság határozatát a fellebbviteli bíróság már megszüntette, az ügyet pedig további eljárásra és új határozathozatalra visszautalta és

b) a fellebbviteli bíróság jár el és dönt az elsőfokú bíróság új határozata elleni fellebbezésről.

(1) Ha a fellebbviteli bíróság a határozatot megszünteti, az ügy jellegétől függően az ügyet további eljárás és új határozat hozatala céljából az elsőfokú bíróság elé utalhatja, az eljárást felfüggesztheti, az egyezséget jóváhagyhatja, az eljárást leállíthatja vagy átutalhatja az ügyet annak a hatóságnak, amelynek hatáskörébe az ügy tartozik.

(2) Ha a határozatot megszüntették, és az ügyet további eljárásra és új határozathozatalra visszautalták, az elsőfokú bíróságot köti a fellebbviteli bíróság jogi véleménye.

(3) Ha a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság megszünteti, és az ügyet további eljárás és új határozathozatal miatt visszautalja, a határozata indokolásában köteles feltüntetni azt is, hogy az elsőfokú bíróság miként járjon el az ügyben.

A fellebbviteli bíróság ítélettel határoz, ha az ítéletet helybenhagyja vagy módosítja; egyébként végzéssel dönt.

(1) A fellebbviteli bíróság a határozat írásos példányában feltünteti a bíróság megjelölését, az ügyben eljáró bírák vezeték- és keresztnevét, a felek és képviselőik valamint az egyéb résztvevők pontos megjelölését, a tárgyalt ügy megjelölését, a rendelkező részt, annak indokolását, illetve tájékoztatást a fellebbezés elfogadhatóságról, a fellebbezés benyújtásának határidejéről, a fellebbezés formai követelményeiről és a jogorvoslati eljárásban kötelező ügyvédi képviseletéről, továbbá a kihirdetés dátumát és helyét. 

(2) A határozat indokolásában a fellebbviteli bíróság ismerteti a megtámadott határozat rövid tartalmát, a fellebbezési eljárásban részt vevő felek, illetve egyéb résztvevők ténybeli és jogi érveinek lényegi összefoglalását, továbbá mely bizonyítékokat vett fel a fellebbviteli eljárás során, és hogyan értékelte azokat, a megállapított tényállást és az ügy jogi megítélését, esetleg hivatkozik a kialakult döntéshozatali gyakorlatra; a 387. 2. és 3. bek. ezzel nincsenek érintve. A szenátus határozatának indoklása tartalmazza a szavazatok arányát is, amellyel a határozatot elfogadták.

(3) Ha a bíróság eltér a kialakult döntéshozatali gyakorlattól, a határozat indokolásának az eltérés alapos indoklását is tartalmaznia kell.

(4) A határozat indokolásának egyes bekezdéseit arab számokkal kell megjelölni.

(1) Ha a fellebbviteli bíróság határozatát nem egyhangúan hozza meg, a fellebbezési tanács többségi határozatával vagy annak indoklásával egyet nem értő bírónak joga van ahhoz, hogy különvéleményét csatolják a határozathoz, és kézbesítsék a feleknek.

(2) A határozat írásos példányát a szenátus valamennyi tagja aláírja. Ha a határozatot a szenátus elnöke vagy más szenátus tagja nem írhatja alá, akkor azt a szenátus többi tagja írja alá; az okot az írásos példányon fel kell tüntetni.

Az elsőfokú bíróság kézbesíti a fellebbezéssel kapcsolatos határozatot, ha azt nem közvetlenül a fellebbviteli bíróság kézbesíti.

(1) Az elsőfokú bíróság előtti eljárás költségeire vonatkozó rendelkezések a fellebbezési eljárásra is alkalmazandók.

(2) Ha a fellebbviteli bíróság módosítja a határozatot, az elsőfokú bíróság előtti eljárás költségtérítési igényéről is dönt.

(3) Ha a fellebbviteli bíróság a határozatot megszünteti, és az ügyet további eljárás céljából az elsőfokú bíróságra visszautalja, az elsőfokú bíróság az ügyben hozott új határozatban dönt a költségtérítésről.

A jogerős ítélettel szemben elfogadható a perújítás iránti kereset, ha

a) vannak olyan tények, határozatok vagy bizonyítékok, a felekre és az eredeti eljárás tárgyára vonatkozóan, amelyeket a perújítás iránti keresetet benyújtó személy önhibáján kívül nem használhatott fel az eredeti eljárásban, ha ezek számára kedvezőbb döntéshez vezethetnek az ügyben,

b) lehetséges olyan bizonyítékokat felvenni, amelyeket az eredeti eljárásban nem lehetett felvenni, ha azok a fél számára kedvezőbb döntéshez vezethetnek az ügyben,

c) a bíró, az eljárás más résztvevői vagy az eljárásban részt vevő más személy által elkövetett bűncselekmény következtében döntöttek a fél sérelmére,

d) az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy határozott vagy ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy a fél alapvető emberi jogait vagy szabadságjogait megsértették az azt megelőző bírósági határozattal vagy eljárással, és az ilyen jogsértés súlyos következményeit a bíróság kedvező igazságos elégtétel nyújtásával nem orvosolta,

e) az ütközik az Európai Unió Bíróságának, az Európai Unió Tanácsának vagy a Bizottságnak a felekre nézve kötelező határozatával, vagy

f) ha felülvizsgálatának lehetősége, a szlovák bíróság határozatának az Európai Unió másik tagállamában történő elismerésével vagy végrehajtásával összefüggésben, külön szabályozásból következik.

A perújítás iránti keresetnek helye van az egyezséget jóváhagyó jogerős határozattal szemben is, feltéve, hogy a perújítás indoklása vonatkoztatható az egyezség jóváhagyásának feltételeire is; ez értelemszerűen vonatkozik a jogerőssé vált fizetési meghagyásra is.

A perújítás iránti kereset nem fogadható el olyan határozattal szemben, amely módosítása vagy megsemmisítése másként is elérhető.

A perújítás iránti keresetet az a fél nyújthatja be, akinek sérelmére a határozatot kiadták.

Perújítás iránti keresetet benyújthatja az a beavatkozó is, aki a 400. § szerinti féllel, a 77. § szerinti elválaszthatatlan közösséget alkotott.

Az ügyész akkor terjeszthet elő perújítás iránti keresetet, ha az eljárást az ő keresete indította el, vagy ha az eljárásba belépett.

(1) A perújítás iránti keresetet attól a naptól számított három hónapon belül kell benyújtani, amikor a perújítás iránti keresetet benyújtó személy tudomást szerezhetett a perújítás okáról, vagy attól a naptól, amikor azt érvényesíthette.

(2) A perújítás iránti keresetet legkésőbb a határozat jogerőre emelkedését követő három éven belül kell benyújtani.

A 403. § 1. bek. szerinti feltételek teljesülése mellett, a határozat jogerőre emelkedését követő három év elmúltával akkor lehet perújítási keresetet benyújtani, ha

a) a büntetőítéletet, amely alapján polgári bírósági eljárásban a jogot biztosították, később a büntetőjogi előírásoknak megfelelően megszüntették,

b) az új bizonyítékok olyan új tudományos módszerekből erednek, amelyeket az eredeti eljárásban nem lehetett alkalmazni, vagy

c) ha a 397. § c) – e) pontjai szerinti perújítási okokról van szó.

A határidő elmulasztásának elengedése, perújítás iránti kereset benyújtását illetően, nem megengedett.

A perújítás iránti keresetben a beadvány általános követelményei mellett fel kell tüntetni a határozat megjelölését, amely ellen irányul, milyen mértékben támadja azt, a perújítás indokait, a tényeket, amelyek alátámasztják, hogy a keresetet időben nyújtják be, a bizonyítékokat, amelyek a kereset indokoltságát igazolják, valamint azt is, mit akar elérni az, aki a perújítást indítványozza.

Annak mértéke, amellyel a határozatot támadják, csak a perújítás iránti kereset benyújtásának határideje alatt bővíthető.

A perújítás indokait csak a perújítás iránti kereset benyújtásának határideje alatt lehet megváltoztatni.

A perújítás iránti keresetről szóló eljárásra értelemszerűen alkalmazandók az elsőfokú bíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések.

A perújítás iránti keresetet az a bíróság tárgyalja, amelyik az ügyről első fokon határozatot hozott.

(1) A bíróságot köti a perújítás iránti kereset terjedelme és indokai.

(2) A bíróságot nem köti a kereset terjedelme, ha a fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés terjedelme.

(1) A bíróság indítvány alapján felfüggesztheti a megtámadott határozat végrehajthatóságát, ha külön megfontolásra érdemes indokok állnak fenn.

(2) Ha nem teljesítési kötelezettséget előíró határozatról van szó, a bíróság indítvány alapján annak jogerőre emelkedését felfüggesztheti, ha külön megfontolásra érdemes indokok állnak fenn; a 230. § rendelkezése ezáltal nincs érintve.

(3) A jogerőre emelkedés 2. bekezdés szerinti felfüggesztése, a félen kívül más személy jogviszonyait nem érinti.

(1) A bíróság végzésében elutasítja a perújítás iránti keresetet, ha

a) késedelmesen került benyújtásra,

b) jogosulatlan személy nyújtotta be,

c) olyan határozat ellen irányul, amely ellen nem megengedett,

d) ha a 129. §-ban feltüntetett indokról van szó vagy

e) nyilvánvalóan megalapozatlan.

(2) Ha az 1. bekezdés szerint járnak el, a perújítás iránti keresetet nem kell a többi résztvevőnek, észrevételezés céljából, kézbesíteni.

Ha a bíróság a perújítás iránti keresetet nem utasítja el, ítélettel dönt arról, hogy a perújítást engedélyezi-e vagy elutasítja.

(1) A perújítás iránti keresetet engedélyező ítélet jogerőre emelkedése felfüggeszti a megtámadott határozat végrehajthatóságát.

(2) Ha nem teljesítési kötelezettséget előíró határozatról van szó, a perújítás iránti keresetet engedélyező ítélet jogerőre emelkedése felfüggeszti a megtámadott határozat jogerőre emelkedését.

(3) A jogerőre emelkedés 2. bekezdés szerinti felfüggesztése, a félen kívül más személy jogviszonyait nem érinti.

Amint a perújítás iránti keresetet engedélyező ítélet jogerőre emelkedik, a bíróság minden további nélkül újra tárgyalja az ügyet. Ennek során figyelembe veszi mindazt, ami az eredeti eljárásban, valamint a perújítási eljárásban napvilágra került.

(1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a megtámadott határozat tényszerűen helytálló, ítéletével annak módosítási indítványát elutasítja.

(2) Ha a bíróság az alapeljárásban hozott, megtámadott határozatot módosítja, új határozatával helyettesíti az eredeti határozatot.

(3) Az ügyben hozott új határozatban dönt a bíróság az eredeti eljárás és a perújítási eljárás költségtérítési igényeiről.

A félen kívül bárki más jogviszonyait az új határozat nem érintheti.

A fellebbviteli bíróság határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha azt a törvény lehetővé teszi.

A fellebbviteli bíróság bármely érdemi határozata vagy az eljárást lezáró határozata ellen helye van a felülvizsgálatnak, ha

a) olyan ügyben döntöttek, amely nem tartozik a bíróságok hatáskörébe,

b) az eljárásban félként eljáró személy nem rendelkezett perképességgel,

c) a fél nem rendelkezett teljes mértékben a bíróságon való önálló eljárás képességével, és nem járt el a nevében törvényes képviselő vagy ügygondnok,

d) ugyanabban az ügyben már jogerős határozatot hoztak vagy ugyanabban az ügyben már korábban eljárás indult,

e) kizárt bíró vagy helytelenül felállított bíróság döntött, vagy

f) a bíróság a helytelen eljárási szabályokkal lehetetlenné tette a fél számára az őt megillető eljárási jogok gyakorlását, oly mértékben, hogy megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát.

(1) Felülvizsgálatnak van helye a fellebbviteli bíróságnak az elsőfokú bíróság határozatát megerősítő vagy módosító határozata ellen, ha a fellebbviteli bíróság döntése olyan jogkérdés megoldásától függött,

a) amelynek megoldása során a fellebbviteli bíróság eltért a felülvizsgálati bíróság kialakult döntéshozatali gyakorlatától,

b) amelyet a felülvizsgálati bíróság döntéshozatali gyakorlatában még nem sikerült megoldani vagy

c) a felülvizsgálati bíróság másként döntött.

(2) Az 1. bekezdésben említett esetekben a felülvizsgálat nem fogadható el, ha a fellebbviteli bíróság a 357. § a) – n) pontjai szerinti végzés elleni fellebbezésről döntött.

(1) A 421. § 1. bek. szerinti felülvizsgálat nem megengedett, ha

a) a fellebbviteli bíróság pénzbeli teljesítésre vonatkozó megtámadott rendelkezése nem haladja meg a minimálbér tízszeresét; a tartozékokat nem veszik figyelembe,

b) a fellebbviteli bíróság pénzbeli teljesítésre vonatkozó megtámadott rendelkezése, a gyengébb fél védelmével foglalkozó perekben nem haladja meg a minimálbér kétszeresét; a tartozékokat nem veszik figyelembe,

c) a felülvizsgálati eljárás tárgya csak a követelés tartozékait érinti és a tartozékok összege a felülvizsgálati eljárás idején nem haladja meg az a) és b) pontok szerinti összeget.

(2) Az 1. bekezdésben foglalt esetekben, a minimálbér összegének megállapításánál az elsőfokú bíróságra benyújtott kereset időpontja a meghatározó.

Csak a határozat indokolása elleni felülvizsgálati kérelem nem elfogadható.

A felülvizsgálati kérelmet az a fél nyújthatja be, akinek sérelmére a határozatot kiadták.

A felülvizsgálati kérelmet benyújthatja az a beavatkozó is, ha féllel, akinek oldalán fellépett, a 77. § szerinti elválaszthatatlan közösséget alkotott.

Az ügyész akkor terjeszthet elő felülvizsgálati kérelmet, ha az eljárást az ő keresete indította el, vagy ha az eljárásba belépett.

(1) A felülvizsgálati kérelmet a fellebbviteli bíróság határozatának, az elsőfokú határozatot hozó bíróság illetékes szervéhez történt kézbesítésétől számított két hónapon belül kell benyújtani. Ha javító végzés került kiadásra, a határidő a javító végzés kézbesítésétől ismét telik, de csak a helyesbítés mértékéig.

(2) A felülvizsgálati kérelem akkor is kellő időben kerül benyújtásra, ha az illetékes fellebbviteli bíróságon vagy felülvizsgálati bíróságon, a határidőn belül volt benyújtva.

A felülvizsgálati kérelemben a beadvány általános követelményei mellett fel kell tüntetni mely határozat ellen irányul, milyen mértékben támadja azt, milyen okokból tartja helytelennek a határozatot (felülvizsgálati okok), és mit akar elérni a felülvizsgáltató (felülvizsgálati indítvány).

(1) A felülvizsgáltatót a felülvizsgálati eljárásban ügyvédnek kell képviselnie. A fellebbező fellebbezését és egyéb beadványait ügyvédnek kell megírnia. A felülvizsgálati kérelmet és a felülvizsgáltató egyéb beadványait ügyvédnek kell kidolgoznia.

(2) Az 1. bekezdés szerinti kötelezettség nem érvényes, ha

a) a felülvizsgáltató természetes személy, aki mesterfokozatú főiskolai jogi végzettséggel rendelkezik,

b) a felülvizsgáltató jogi személy, kinek a nevében eljáró alkalmazottja vagy tagja mesterfokozatú főiskolai jogi végzettséggel rendelkezik,

c) a jelen törvény második fejezete harmadik része szerinti gyengébb fél védelmével foglalkozó perekben, a felülvizsgáltatót fogyasztóvédelemre alapított vagy létrehozott személy, az egyenlő bánásmód és a diszkriminációellenes szabályozás alapján képviseletre jogosult személy vagy szakszervezet képviseli, és ha a nevükben eljáró alkalmazottjuk vagy tagjuk mesterfokozatú főiskolai jogi végzettséggel rendelkezik.

Annak mértékét, amellyel a felülvizsgáltató a határozatot támadja, csak a felülvizsgálati kérelem benyújtásának határideje alatt bővíthető.

(1) A 420. § szerint megengedett felülvizsgálatot csak azzal lehet indokolni, hogy az eljárás során a jelen rendelkezésben feltüntetett hibára került sor.

(2) A felülvizsgálat indokát úgy határozza meg, hogy a felülvizsgáltató feltünteti, miben rejlik ez a hiba.

(1) A 421. § szerint megengedett felülvizsgálatot csak azzal lehet indokolni, hogy a határozat az ügyben elkövetett téves jogalkalmazásból ered.

(2) A felülvizsgálati indokot úgy kell megállapítani, hogy a felülvizsgáltató feltünteti az ügy jogi értékelését, amelyet helytelennek tart, és feltünteti, miben rejlik e jogi értékelés hibája.

A felülvizsgálati indokot nem lehet úgy meghatározni, hogy a felülvizsgáltató az elsőfokú bíróságra vagy a fellebbviteli bíróságra benyújtott beadványaira hivatkozik.

A felülvizsgálati indokokat csak a felülvizsgálati kérelem benyújtási határideje alatt lehet módosítani és kiegészíteni.

A felülvizsgálati kérelemben új eljárási támadási eszközök és eljárási védekezési eszközök nem alkalmazhatók, kivéve a benyújtott felülvizsgálati kérelem elfogadhatóságát és időben történő benyújtását igazoló tényeket és bizonyítékokat.

(1) Ha a felülvizsgálati kérelemben a 429. § szerinti hibák vannak és a felülvizsgáltató nem volt rendesen tájékoztatva a 429. § szerinti kötelezettségéről a fellebbviteli eljárás során, az elsőfokú bíróság felszólítja a felülvizsgáltatót a hiányosságok kiküszöbölésére, és tájékoztatja őt a felülvizsgálati kérelem hiányosságainak ki nem javításának következményeiről.

(2) Az 1. bekezdésben foglaltak szerinti hiánypótlást követően az elsőfokú bíróság dönt a benyújtott felülvizsgálati kérelem utáni illeték kiszabásáról, valamint a perköltség alóli mentesítési indítványok tárgyában.

(3) A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú bíróság kézbesíti az ellenérdekelt félnek, és felszólítja őt, hogy nyilatkozzon a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban, valamint határidőt szab meg a nyilatkozattételre, amely nem lehet tíz napnál rövidebb. A később benyújtott nyilatkozatot nem veszik figyelembe.

(4) Ha az ellenérdekelt fél nyilatkozik a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban, a 3. bekezdés szerinti határidőn belül, a nyilatkozatot kézbesítik a felülvizsgáltatónak.

A 463. § 3. bek. szerinti határidők letelte után, az elsőfokú bíróság haladéktalanul benyújtja az ügyet a felülvizsgálati bíróságnak, a felülvizsgálati kérelemről történő határozathozatalra.

(1) A felülvizsgálati bírósági eljárásra, az elsőfokú bíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik.

(2) A felülvizsgálati eljárásra nem alkalmazandóak a résztvevők belépésére, a kereset módosítására és visszavonására valamint az viszontkeresetre vonatkozó rendelkezések

A felülvizsgálati bíróságot köti a fellebbezés terjedelme, kivéve azokat az eseteket, ha

a) a megtámadott rendelkező résszel kapcsolatos döntéstől olyan rendelkező rész függ, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem érintett,

b) a 77. § szerinti elválaszthatatlan közösségről van szó, és a felülvizsgálati kérelmet csak a szereplők valamelyike nyújtotta be,

c) a felek közötti kapcsolat meghatározott módja külön szabályozásból következik.

A felülvizsgálati bíróságot kötik a felülvizsgálati indokok.

A felülvizsgálati bíróságot nem köti a felülvizsgálati kérelem.

A felülvizsgálati bíróságot az a tényállás köti, amelyet a fellebbviteli bíróság megállapított.

A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelemről általában tárgyalás nélkül dönt; akkor rendelhet el tárgyalást, ha azt szükségesnek tartja.

(1) A felülvizsgálati bíróság a megtámadott határozat végrehajthatóságát indítvány alapján felfüggesztheti, ha külön megfontolásra érdemes indokok állnak fenn.

(2) Ha nem teljesítési kötelezettséget előíró határozatról van szó, a felülvizsgálati bíróság indítvány alapján annak jogerőre emelkedését felfüggesztheti, ha külön megfontolásra érdemes indokok állnak fenn; a 230. § rendelkezése ezáltal nincs érintve.

(3) A jogerőre emelkedés 2. bekezdés szerinti felfüggesztése, a félen kívül más személy jogviszonyait nem érinti.

(4) A felülvizsgálati kérelemnek halasztó hatálya van, ha azt olyan eljárásban hozott határozat ellen nyújtották be, amelyben váltókövetelést érvényesítettek.

(1) A felülvizsgálati bíróság akkor is felfüggeszti az eljárást, ha úgy határozott, hogy az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről Szóló Egyezményben foglalt jogok és szabadságok értelmezésével vagy érvényestésével kapcsolatos alapvető kérdésekben tanácsadói véleményt kér az Emberi Jogok Európai Bíróságától.

(2) Ha az 1. bekezdés szerinti eljárást felfüggesztik, a felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárást folytathatja, ha az Emberi Jogok Európai Bírósága nem adott ki tanácsadói véleményt, és erre nyomós okok állnak fenn.

Ha a felülvizsgáltató a felülvizsgálati kérelmet visszavonja, a felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárást leállítja.

A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasítja, ha

a) késedelmesen került benyújtásra,

b) jogosulatlan személy nyújtotta be,

c) olyan határozat ellen irányul, amely ellen a felülvizsgálat nem megengedett,

d) nem rendelkezik a 428. § szerinti formai követelményekkel,

e) nem teljesültek a 429. § szerinti feltételek vagy

f) nincs megindokolva a megengedhető felülvizsgálati indokokkal, vagy ha a felülvizsgálati indokok nincsenek behatárolva a 431. – 435. § feltüntetett módon.

A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasítja, ha a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.

(1) Ha a felülvizsgálati kérelem megalapozott, a felülvizsgálati bíróság a megtámadott határozatot megszünteti.

(2) A felülvizsgálati bíróság az elsőfokú bíróság határozatát is megszünteti, ha a jogorvoslat nem érhető el, csupán a másodfokú bíróság határozatának megszüntetésével.

(3) A felülvizsgálati bíróság a megtámadott határozatot módosíthatja, ha a felülvizsgálati kérelem megalapozott, és úgy ítéli meg, hogy az ügyben önállóan is dönthet.

Ha a felülvizsgálati bíróság a megtámadott határozatot megszünteti, az ügy jellegétől függően az ügyet további eljárás lefolytatása céljából a fellebbviteli bírósághoz vagy az elsőfokú bírósághoz visszautalhatja, az eljárást leállíthatja, vagy az ügyet azon hatóság elé utalhatja, amelynek jogkörébe az tartozik.

(1) A felülvizsgálati bíróság ítélettel hoz döntést, amennyiben visszautasítja a felülvizsgálati kérelmet, vagy ha módosítja a határozatot; egyébként végzéssel dönt.

(2) A határozat írásos példányára értelemszerűen vonatkoznak a 393. § 2. – 4. bek. szerinti rendelkezések.

(3) A felülvizsgálati kérelmet elutasító vagy a felülvizsgálati eljárást leállító végzés indokolásában a felülvizsgálati bíróság csak tömören tünteti fel határozatának indokát. Ilyen esetben a felülvizsgálati eljárás költségeiről szóló határozatot nem kell indokolnia.

(1) Ha a felülvizsgálati bíróság, olyan felülvizsgálati kérelemről dönt, hasonló ügyben, amely már legalább öt esetben a felülvizsgálati bíróság előtt eljárás tárgyát képezte, ugyanazon felülvizsgáltató által korábban benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján, határozatának indokolásában elég, ha csak a korábbi határozataira hivatkozik, és ha teljes mértékben egyetért azok indokolással, további indoklást nem kell adnia.

(2) Ha a felülvizsgálati bíróság az 1. bekezdésben említett esetben a felülvizsgálati kérelmet, mint elfogadhatatlant elutasítja, vagy mint megalapozatlant visszautasítja, a felülvizsgálati kérelmet aláíró ügyvédre 500 euróig terjedő pénzbírságot szab ki. Ennek az ügyvédnek csak akkor van ügyfelével szemben joga jogorvoslatra, ha a felülvizsgálati kérelmet az ő külön írásbeli utasítására nyújtotta be.

(1) Az elsőfokú bíróság előtti eljárás költségeire vonatkozó rendelkezések a felülvizsgálati eljárásra értelemszerűen alkalmazandók.

(2) Ha a felülvizsgálati bíróság módosítja a határozatot, az elsőfokú bíróság előtti eljárás költségtérítési igényéről, a fellebbviteli eljárás költségtérítési igényéről és a felülvizsgálati eljárás költségtérítési igényéről is dönt.

(3) Ha a felülvizsgálati bíróság a határozatot megszünteti, és az ügyet további eljárás céljából a fellebbviteli bíróságra vagy az elsőfokú bíróságra visszautalja, ez a bíróság dönt az eredeti eljárás költségeiről és a felülvizsgálati eljárás költségeiről.

Az a bíróság, amelyhez az ügyet további eljárásra visszautalták, kézbesíti a felülvizsgálati határozatot, ha azt nem a felülvizsgálati bíróság közvetlenül kézbesíti.

Ha a határozatot megszüntették, és az ügyet további eljárásra és új határozathozatalra visszautalták, az elsőfokú bíróság és a fellebbviteli bíróság is kötve van a felülvizsgálati bíróság jogi véleményével.

A félen kívül bárki más jogviszonyait az új határozat nem érintheti.

A felülvizsgálati bíróság jogerős határozatait, az eljárás iratszáma mellett, meg lehet jelölni a fél vezetéknevével is, ha az természetes személy, vagy a fél megnevezésével vagy cégnevével, ha az jogi személy.

(1) A jogerős bírósági határozat ellen a legfőbb ügyész felülvizsgálati kérelme megengedett, ha azt a jogvédelem megkívánja, és ezt a védelmet, a legfőbb ügyész általi felülvizsgálati kérelem benyújtásakor más jogi eszközökkel nem lehet elérni.

(2) A főügyész felülvizsgálati kérelmének csak azzal a feltétellel van helye, hogy ha a jogerős bírósági határozat sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, vagy olyan hiányosságokkal bír, amelyek a jogok súlyos megsértését eredményezik, mivel önkényes vagy fenntarthatatlan jogi következtetéseken nyugszanak, és ha a határozat megszüntetésének szükségessége meghaladja annak megváltoztathatatlansága megőrzésének érdekét, valamint a jogbiztonság elvét.

(3) A főügyész csak a fél kezdeményezése alapján nyújthat be felülvizsgálati kérelmet.

A főügyész felülvizsgálati kérelme nem megengedett a bíróság azon határozata ellen, amellyel felülvizsgálati kérelemről vagy a főügyész felülvizsgálati kérelméről döntöttek.

A főügyész felülvizsgálati kérelme csak a bírósági határozat azon rendelkező része ellen nyújtható be, amelyet a fél kifogásol.

A felülvizsgálati kérelmet a főügyész, a felülvizsgálati bírósághoz nyújtja be, a bírósági határozat jogerőre emelkedését követő három hónapon belül.

(1) A főügyész felülvizsgálati kérelmében a beadvány általános formai követelményein túlmenően meg kell jelölni, hogy mely határozat ellen irányul, továbbá milyen mértékben és milyen indokokkal támadja ezt a határozatot.

(2) A főügyész felülvizsgálati kérelmének terjedelme és indokai csak a főügyész felülvizsgálati kérelmének benyújtási határidejének lejártáig változtatható.

A főügyész felülvizsgálati kérelmét, a felülvizsgálati bíróság véleményezés céljából eljuttatja a felekhez.

A főügyész felülvizsgálati kérelméről szóló eljárásra értelemszerűen kell alkalmazni a felülvizsgálati kérelemre vonatkozó rendelkezéseket, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik.

A főügyész felülvizsgálati kérelméről szóló határozatot a felülvizsgálati bíróság kézbesíti a feleknek és a főügyésznek.

A bírósági akták és bírósági nyilvántartások, az eljárási cselekményekről készült felvételek, az eljárási cselekményekről készült jegyzőkönyvek és jogsegély iránti megkeresések vezetésének részleteit az igazságügyi minisztérium általánosan kötelező érvényű jogszabálya határozza meg.

Ha a jelen törvény szerinti eljárás, külön előírás szerint védett adatokra vonatkozik, a jelen törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak külön szabályozás másként nem rendelkezik.

A jelen törvény alkalmazásában mesterfokozatú főiskolai jogi végzettségnek számít, a Szlovák Köztársaságban található főiskola jogi karán, jogász szakon szerzett mesterfokozatú főiskolai végzettség, vagy külföldi főiskola által kiállított, elismert mesterfokozatú főiskolai végzettségről szóló dokumentum; ha a felsőfokú végzettséget először alapfokú, majd mesterfokozatú szakaszban szerezték meg, akkor követelmény, a mindkét szakaszban megszerzett jogi szakirányú végzettség.

A rendbírságok és a jelen törvény szerint kiszabott bírságok az állami költségvetés bevételét képezik.

(1) Eltérő rendelkezés hiányában, a jelen törvény érvényes azokra az eljárásokra is, amelyek a hatályba lépésének napja előtt kezdődtek.

(2) A jelen törvény hatálybalépése előtt az eljárásban bekövetkezett cselekmények joghatásai fennmaradnak. Ha a jelen törvényt, a jelen törvény hatálybalépése előtt indult eljárásokra alkalmazzák, a jelen törvény előzetes meghallgatásról, az ellenérdekelt fél tényállításainak cáfolásáról és az eljárás bírói koncentrációjáról szóló rendelkezései nem alkalmazhatók, ha azok a fél sérelmére irányulnának.

(3) A határidőkre, amelyek a jelen törvény hatályba lépésének napjával nem jártak le, a jelen törvény rendelkezései alkalmazandók; ha azonban a törvény eddig hosszabb határidőt határozott meg, a határidő csak ebben a későbbi időpontban jár le.

(4) A 2016. június 30-ig hatályos szabályozás szerint az dologi, oksági és funkcionális hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon 2016. június 30-ig megindított eljárásokat az a bíróság fejezi be, ahol az eljárást megindították.

(1) A jelen törvény hatálybalépése előtt elrendelt előzetes intézkedésekre, a jelen törvény sürgős intézkedésekre és biztosítási intézkedésekre vonatkozó rendelkezései az irányadók.

(2) A jelen törvény hatálybalépése előtt indított váltófizetési és csekkfizetési meghagyásos eljárásokat az eddigi szabályozás szerint kell lefolytatni.

(3) A jelen törvény hatálybalépése előtt indított végrehajtási végzésről szóló eljárásokat az eddigi szabályozás szerint kell lefolytatni.

A 444. § 4. bek. rendelkezése vonatkozik a 2016. július 1-jét megelőzően hatályos szabályozás szerint, a jelen törvény hatálybalépése előtt indított váltófizetési meghagyásos eljárásban benyújtott felülvizsgálati kérelemre és rendkívüli felülvizsgálati kérelemre is.

Azt az eljárást, amelyben a bíróság 2021. június 30-ig határozatot hozott a fizetési meghagyás megszüntetéséről, a jelen törvény 2021. június 30-ig hatályos változata szerint kell befejezni.

A 2022. december 31-ig megkezdett és be nem fejezett eljárásokat a dologi hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon fejezik be a 2023. május 31-ig hatályos jogszabályok szerint; ez nem érvényes, ha az igazságszolgáltatás gyakorlása külön jogszabály szerint a dologi hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságról másik bíróságra száll át.

Ha a határozat, amellyel az eljárás lezárul, 2023. július 1-je előtt emelkedett jogerőre, a 262. § 2. bek. szerint kiadandó önálló végzés meghozásának határideje a jelen törvény 2023. július 1-től hatályos változata értelmében 2023. július 1-től kezd letelni.

A fogyasztói ügyekben megkezdett és 2023. július 24-ig jogerősen le nem zárt absztrakt ellenőrzési eljárásokat a jelen törvény 2023. július 24-ig hatályos változata szerint fejezik be az ügyben dologi hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon a 2023. július 24-ig hatályos jogszabályok szerint; ez nem érvényes, ha az igazságszolgáltatás gyakorlása külön jogszabály szerint a dologi hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságról másik bíróságra száll át.

A jelen törvénnyel átvételre kerülnek az Európai Unió mellékletben felsorolt, kötelező erejű jogi aktusai.

Hatályon kívül helyeződik a Tt. 99/1963 sz. törvénye, a Polgári perrendtartás módosítva a Tt. 36/1967 sz. törvényével, a Tt. 158/1969 sz. törvényével, a Tt. 49/1973 sz. törvényével, a Tt. 20/1975 sz. törvényével, a Tt. 133/1982 sz. törvényével, a Tt. 180/1990 sz. törvényével, a Tt. 328/1991 sz. törvényével, a Tt. 519/1991 sz. törvényével, a Tt. 263/1992 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 5/1993 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 46/1994 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 190/1995 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 232/1995 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 233/1995 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 22/1996 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 58/1996 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 281/1996 sz. döntésével, a Tt. 211/1997 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 359/1997 sz. döntésével, a Tt. 124/1998 sz. törvényével, a Tt. 144/1998 sz. törvényével, a Tt. 169/1998 sz. törvényével, a Tt. 187/1998 sz. törvényével, a Tt. 225/1998 sz. törvényével, a Tt. 233/1998 sz. törvényével, a Tt. 235/1998 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 318/1998 sz. döntésével, a Tt. 331/1998 sz. törvényével, a Tt. 46/1999 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 66/1999 sz. döntésével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 166/1999 sz. döntésével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 185/1999 sz. döntésével, a Tt. 223/1999 sz. törvényével, a Tt. 303/2001 sz. törvényével, a Tt. 501/2001 sz. törvényével, a Tt. 215/2002 sz. törvényével, a Tt. 232/2002 sz. törvényével, a Tt. 424/2002 sz. törvényével, a Tt. 451/2002 sz. törvényével, a Tt. 480/2002 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 620/2002 sz. döntésével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 75/2003 sz. döntésével, a Tt. 353/2003 sz. törvényével, a Tt. 530/2003 sz. törvényével, a Tt. 589/2003 sz. törvényével, a Tt. 204/2004 sz. törvényével, a Tt. 371/2004 sz. törvényével, a Tt. 382/2004 sz. törvényével, a Tt. 420/2004 sz. törvényével, a Tt. 428/2004 sz. törvényével, a Tt. 613/2004 sz. törvényével, a Tt. 757/2004 sz. törvényével, a Tt. 36/2005 sz. törvényével, a Tt. 290/2005 sz. törvényével, a Tt. 341/2005 sz. törvényével, a Tt. 24/2007 sz. törvényével, a Tt. 84/2007 sz. törvényével, a Tt. 273/2007 sz. törvényével, a Tt. 335/2007 sz. törvényével, a Tt. 643/2007 sz. törvényével, a Tt. 384/2008 sz. törvényével, a Tt. 477/2008 sz. törvényével, a Tt. 484/2008 sz. törvényével, a Tt. 491/2008 sz. törvényével, a Tt. 487/2009 sz. törvényével, a Tt. 495/2009 sz. törvényével, a Tt. 575/2009 sz. törvényével, a Tt. 151/2010 sz. törvényével, a Tt. 183/2011 sz. törvényével, a Tt. 332/2011 sz. törvényével, a Tt. 348/2011 sz. törvényével, a Tt. 388/2011 sz. törvényével, a Tt. 335/2012 sz. törvényével, a Tt. 64/2013 sz. törvényével, a Tt. 75/2013 sz. törvényével, a Tt. 180/2013 sz. törvényével, a Tt. 106/2014 sz. törvényével, a Tt. 151/2014 sz. törvényével, a Tt. 180/2014 sz. törvényével, a Tt. 335/2014 sz. törvényével, a Tt. 353/2014 sz. törvényével, a Tt. 73/2015 sz. törvényével, a Tt. 78/2015 sz. törvényével és a Tt. 131/2015 sz. törvényével.

A jelen törvény 2016. július 1-jén lép hatályba.

1. A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (Különkiadás az EU H. K., fej. 15/köt. 2; az EK H. K. L 95, 1993. 4. 21. ) az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelvével módosítva, kelt: 2011. október 25. (az EU H. K. L 304, 2011. 11. 22.).

2. A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.), a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (Különkiadás az EU H. K., fej. 20/köt. 1; az EK H. K. L 180, 2000. 7. 19.).

3. A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (Különkiadás az EU H. K., fej. 5/köt. 4; az EK H. K. L 303, 2000. 12. 2.).

4. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (Különkiadás az EU H. K., fej. 17/köt. 2; az EU H. K. L 157, 2004. 4. 30.).

5. A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (az EU H. K. L 373, 2004.12. 21.).

6. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) (az EU H. K. L 204, 2006. 7. 26.).

7. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól (az EU H. K. L 136, 2008. 5. 24.).

8. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7.) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK (az EU H. K. L 180, 2010. 7. 15.) tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.

9. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1828 irányelve (2020. november 25.) a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2020.12.4.)