+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
+421 918 423 569   torvenytar@torvenytar.sk
Civilný sporový poriadok
Civilný sporový poriadok (398/2022)
INFORMÁCIE O ZÁKONE
Dátum prijatia: 10.11.2022
Platnosť od: 29.11.2022
Účinnosť od: 01.12.2022
Účinnosť do: -

PDF VERZIA
TLAČIŤ
HISTÓRIA
Účinnosť od Novela Zákon
01.07.2016   160/2015
Hatályos 2022. december 1-től 2023. május 31-ig

Tt. 160/2015.

POLGÁRI PERRENDTARTÁS

Kelt: 2015. május 21.


Módosítva:
Tt. 87/2017., hatályos 2017. május 1-től
Tt. 350/2018., hatályos 2018. december 12-től
Tt. 211/2021., hatályos 2021. július 1-től
Tt. 423/2020., hatályos 2021. augusztus 1-től
Tt. 108/2022., hatályos 2022. július 1-től
Tt. 111/2022., hatályos 2022. július 17-től
Tt. 398/2022., hatályos 2022. december 1-től


A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az alábbi törvényt hozta meg:


Alapelvek

1. cikkely
A fenyegetésekkel vagy szubjektív jogok megsértésével kapcsolatos pereket független és pártatlan bíróság tárgyalja, hacsak ez a joghatóság nincs a törvény által más szervre átruházva.

2. cikkely
(1) A veszélyeztetett vagy megsértett jogok és jogilag védett érdekek védelmének, igazságosnak és hatékonynak kell lennie, oly módon, hogy teljesüljön a jogbiztonság elve.
(2) A jogbiztonság olyan állapot, amelyben bárki jogosan elvárhatja, hogy peres ügyét a legmagasabb igazságügyi hatóságok kialakult döntéshozatali gyakorlatának megfelelően rendezik; ha ilyen kialakult döntéshozatali gyakorlat nincs, akkor lehetséges olyan helyzet is, amelyben mindenki jogosan várhatja el perének igazságos rendezését.
(3) Ha a per az ügy esetleges ténybeli és jogi sajátosságai alapján másként dől el, mindenki jogosult az eltérés alapos és meggyőző indoklására.

3. cikkely
(1) A jelen törvény minden rendelkezését a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, a közrenddel, a jelen törvény alapjául szolgáló elvekkel, a Szlovák Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettségeivel összhangban kell értelmezni, amelyek elsőbbséget élveznek az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága törvényeivel és ítélkezési gyakorlatával szemben, éspedig állandó figyelemmel az általuk védett értékekre.
(2) A jelen törvény értelmezése nem mondhat ellent annak, ami szavaiban és mondataiban világos és megkérdőjelezhetetlen. Azonban senki nem hivatkozhat a jelen törvény szavaira és mondataira az 1. bekezdés szerinti céljuk és jelentésük ellenében.

4. cikkely
(1) Ha egy jogi ügyet nem lehet a jelen törvény kifejezett rendelkezése alapján tárgyalni és eldönteni, akkor a jogi ügyet a jelen vagy más törvény rendelkezése szerint kell elbírálni, amely a jogi ügyet tartalom és cél szempontjából a hozzá legközelebb álló elbírált jogi ügy szabályozza.
(2) Ha ilyen rendelkezés nem létezik, a bíróság olyan norma szerint tárgyalja és dönti el a jogi ügyet, amelyet akkor választana, ha saját maga törvényhozó lenne, éspedig az általános igazságosság alapelveire való tekintettel, valamint azokra az alapelvekre, amelyeken a jelen törvény alapul, úgy, hogy az eredmény az eljárási viszonyok ésszerű elrendezése lenne, amely figyelembe veszi a jogtudomány állapotát és ismereteit, valamint a legfőbb igazságügyi hatóságok állandó határozathozatali gyakorlatát.

5. cikkely
A joggal való nyilvánvaló visszaélés nem részesül jogi védelemben. A bíróság a jelen törvényben előírt mértékben megtagadhatja és szankcionálhatja azokat az eljárási cselekményeket, amelyek egyértelműen a joggal való visszaélést, vagy a jog önkényes és sikertelen alkalmazását, illetve a jog akadályozását szolgálják, vagy az eljárás indokolatlan elhúzódásához vezetnek.

6. cikkely
(1) A perben részt vevő felek egyenlő helyzetben vannak, azonos mértékben alkalmazhatják az eljárási támadás eszközeit valamint az eljárási védelem eszközeit, kivéve azt az esetet, ha a tárgyalt ügy jellege megköveteli a jogperben részt vevő fél fokozott védelmét, a jogperben részt vevő felek közötti természetes egyensúlyhiány kiegyensúlyozása érdekében.
(2) A bíróság figyelembe veszi a jogperben részt vevő felek egészségi állapotából és társadalmi helyzetéből adódó sajátos igényeit.

7. cikkely
(1) A bírósági eljárást alapvetően a perben részt vevő fél kérelmére kell megindítani, miközben az eljárás tárgyát a perben részt vevő felek határozzák meg a törvényben meghatározott eljárásnak megfelelően.
(2) A bíróság alapvető kötelessége, hogy a perben részt vevő feleket a per békés rendezésére vezesse.

8. cikkely
A perben érintett felek kötelesek megjelölni az ügyben meghozandó döntés szempontjából releváns tényállításokat, és ezeket bizonyítékokkal alátámasztani, a gazdaságosság elvével és a bíróság utasításaival összhangban.

9. cikkely
A perben érintett feleknek joguk van megismerkedni a másik fél nyilatkozataival, javaslataival és bizonyítékaival, és a törvényben meghatározott mértékben véleményt nyilváníthatnak róluk.

10. cikkely
(1) A perben érintett felek a jogszabályokkal összhangban és a bíróság utasításai szerint járnak el.
(2) A bíróság felügyeli az eljárás megfelelő lefolytatását, megszabja a határidőket és előírja a szükséges intézkedéseket.
(3) A bíróság kötelező eljárási határidőket határozhat meg bizonyos eljárási cselekményekre.

11. cikkely
(1) A perben érintett felek cselekedeteit tartalmuk figyelembe vételével kell értékelni.
(2) A perben érintett felek cselekményeinek tartalmának értékelése során feltételezzük, hogy minden olyan természetes személy, aki a perben érintett félként vagy annak érdekében jár el, olyan szellemi képességekkel rendelkezik, mint egy átlagos ember, aki képes észlelni és értékelni a bírósággal való kapcsolattartásban az eljárás értelmét és célját, valamint a jelen törvényben foglalt jogi normák nyelvi kifejezését.
(3) Bárki, aki bírósággal kapcsolatban állva vagy nyilvánosan kijelenti, hogy bizonyos szakmai szaktudással rendelkezik, úgy tekintendő, hogy az ehhez a szaktudáshoz kapcsolódó ügy kellő ismeretével képes eljárni.
(4) Döntése során a bíróság csak azokat a tényeket veszi figyelembe, amelyekre a jelen eljárásban fény derült, kivéve, ha azok általánosan ismert vagy törvény által megállapított tények.

12. cikkely
Az ügy megtárgyalására szóbeli tárgyalást kell elrendelni, hacsak a törvény másként nem rendelkezik.

13. cikkely
(1) A perben érintett felek a bírósággal való kapcsolattartásban személyesen járnak el, hacsak a törvény másként nem rendelkezik. A perben érintett felek képviselőn keresztül is eljárhatnak; a képviselet ellenére a bíróság a perben érintett felet kihallgathatja, ha az szükséges és lehetséges.
(2) A törvény előírja, hogy mikor kötelező a képviselet, és mely esetekben kötelező, hogy a perben érintett felet ügyvéd képviselje.

14. cikkely
A tárgyalás alapvetően nyilvánosan zajlik, hacsak a törvény másként nem rendelkezik; a nyilvánosság az eljárásból csak a törvényben meghatározott komoly okok miatt zárható ki.

15. cikkely
(1) A perben érintett felek bizonyítékait és érveit a bíróság saját belátása szerint, a jelen törvény alapjául szolgáló elveknek megfelelően értékeli.
(2) Semmilyen bizonyíték sem rendelkezik az előírt jogi erővel.

16. cikkely
(1) A bíróság az érvényes és hatályos jogszabályoknak megfelelően jár el és dönt, figyelembe véve kölcsönös kapcsolatukat és a jelen törvény alapelveit.
(2) Az ügy tárgyalásakor és a döntéshozatalkor a bíróság nem veszi figyelembe azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyeket törvénysértő módon szereztek be, kivéve, ha a törvényellenes bizonyításfelvételt a 3. cikkely 1. bek. érvényestésével indokolják.
(3) A jogorvoslati eljárásban és az azt követő eljárásban nem hozható kedvezőtlenebb döntés azzal a féllel szemben, aki a jogorvoslatot érvényesítette.

17. cikkely
A bíróság úgy jár el az eljárásban, hogy az ügyet a lehető leggyorsabban megtárgyalják és döntést hozzanak, megelőzi a szükségtelen késedelmeket, gazdaságosan jár el, és anélkül, hogy szükségtelen és aránytalan terhet róna a peres felekre és más személyekre.

18. cikkely
A külföldi határozatoknak, külön rendeletben meghatározott feltételek mellett, ugyanolyan hatásuk van, és ugyanolyan védelemben részesülnek, mint a nemzeti szinten meghozott döntéseknek.


ELSŐ RÉSZ
Általános rendelkezések

ELSŐ FEJEZET
A törvény tárgya

1. §
Polgári perrendtartás szabályozza a bíróság, a perben érintett felek (a továbbiakban csak „fél”) és a perek tárgyalásában és megoldásában érintett személyek eljárását.

2. §
A jelen törvény szerint kell eljárni, ha a bíróság joghatósága adott, kivéve, ha a Polgári nem peres eljárások rendtartása, a Közigazgatási bírósági rendtartás vagy más törvény másként nem rendelkezik.

MÁSODIK FEJEZET
A bíróság joghatósága

3. §
A bíróságok magánjogi pereket és egyéb magánjogi ügyeket tárgyalnak és döntenek el, kivéve, ha azokat a törvény értelmében nem más szervek tárgyalják és döntik el.

4. §
Egyéb pereket és ügyeket a bíróságok csak akkor tárgyalnak és döntenek el, ha azt a törvény előírja.

A választottbíróság joghatósága

5. §
(1) Ha az alperes az őt megillető kifogással él, amelyet legkésőbb az első eljárási cselekmény alkalmával érvényesít, a bíróság megvizsgálja, hogy a pert nem kell e választottbírósági eljárásban tárgyalni és eldönteni.
(2) A később érvényesített kifogást a bíróság nem veszi figyelembe.

6. §
(1) Ha a bíróság legkésőbb az első eljárási cselekmény során az alperes kifogásával kapcsolatban megállapítja, hogy a jogpert választottbírósági eljárásban kell tárgyalni és eldönteni, az eljárást leállítja.
(2) Ha az eljárást az 1. bekezdésnek megfelelően leállították, és ha ugyanebben az ügyben keresetet nyújtottak be a választottbírósághoz az eljárás leállításáról szóló bírósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül, az eredeti kereset joghatásai fennmaradnak.
(3) Ha a választottbíróság előtti eljárást annak joghatósági hiánya miatt leállították, vagy a választottbíróság joghatóságének hiányáról egy külön törvény szerinti eljárásban döntöttek, a választottbírósághoz benyújtott kereset joghatásai fennmaradnak, ha a keresetet a választottbírósági eljárás leállításáról szóló választottbírósági határozat jogerőre emelkedésétől vagy a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől, amely megállapítja, hogy a választottbíróság nem rendelkezik joghatósággal, számított 30 napon belül benyújtják.

7. §
(1) A bíróság nem veszi figyelembe az alperes kifogását, a pert megtárgyalja és eldönti, ha a felek kijelentik-e, hogy nem ragaszkodnak a választottbírósági szerződéshez, vagy ha a Szlovák Köztársaságban visszautasították a külföldi választottbírósági határozat elismerését. A bíróságnak az eljárást lezáró határozatban meg kell indokolnia, hogy a kifogást miért nem vették figyelembe.
(2) Az 1. bekezdés szerint a bíróság akkor is eljár, ha úgy ítéli meg, hogy a per nem képezheti a választottbírósági eljárás tárgyát, vagy a választottbíróság megtagadta, hogy a jogvitával foglalkozzon.

8. §
(1) Ha a választottbírósági eljárás hamarább elkezdődött, mint a bírósági eljárás, a bíróság az eljárást indítvány nélkül is megszakítja mindaddig, amíg a választottbírósági eljárásban nem születik döntés a joghatóságról vagy magáról az ügyről.
(2) Ha jogerős döntés születik arról, hogy a pert választottbírósági eljárásban kell tárgyalni és eldönteni, a bíróság az eljárást leállítja.

A joghatóság vizsgálata

9. §
Ha a per vagy ügy nem tartozik a Szlovák Köztársaság bíróságának joghatóságába, a bíróság haladéktalanul leállítja az eljárást.

10. §
(1) Ha a per vagy ügy a Szlovák Köztársaság más szervének joghatóságába tartozik, a bíróság haladéktalanul leállítja az eljárást, és a pert vagy ügyet továbbítja a megfelelő szervnek. A kereset benyújtásával kapcsolatos jogkövetkezmények továbbra is fennmaradnak.
(2) Ha az a szerv, amelyhez a pert vagy az ügyet átruházták, nem ért egyet az átruházással, akkor a pert vagy ügyet döntéshozatal céljából a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (a továbbiakban csak „legfelsőbb bíróság”) elé terjeszti.

11. §
(1) A bíróságok és más szervek közötti joghatósággal kapcsolatos perekben a legfelsőbb bíróság illetékes szenátusa és a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Közigazgatási Bírósága (és továbbiakban csak "legfelsőbb közigazgatási bíróság") dönt a jelen törvény alapján. Az illetékes szenátus határozata a bíróságok és a hatóságok számára kötelező érvényű.
(2) Az illetékes szenátus nyolc bíróból, a legfelsőbb bíróság négy bírájából és a legfelsőbb közigazgatási bíróság négy bírájából áll, akik maguk közül választják meg az elnököt.
(3) Az illetékes szenátus tagjait és ugyanannyi póttagot a legfelsőbb bíróság elnöke nevezi ki, a legfelsőbb bíróság munkarendjében, a legfelsőbb közigazgatási bíróság elnöke pedig a legfelsőbb közigazgatási bíróság munkarendjében.

HARMADIK FEJEZET
A bíróság hatásköre és illetékessége

ELSŐ SZAKASZ
A bíróság dologi hatáskör

12. §
Ha a jelen törvény másként nem rendelkezik, első fokon a járásbíróság jár el.

MÁSODIK SZAKASZ
A bíróság illetékessége

Általános illetékesség

13. §
Eltérő rendelkezés hiányában az elsőfokú eljárás lefolytatására az alperes illetékességgel bíró általános bírósága rendelkezik.

14. §
A természetes személy általános bírósága az a bíróság, amelynek körzetében a természetes személy állandó lakhellyel rendelkezik.

15. §
(1) A jogi személy általános bírósága az a bíróság, amelynek körzetében a jogi személy székhelyének címe található.
(2) Külföldi jogi személy általános bírósága az a bíróság, amelynek körzetében a külföldi jogi személy szervezeti egysége a Szlovák Köztársaságban elhelyezkedik.

16. §
Ha az általános bíróság nem meghatározható a 14. és 15. § szerint, az általános bíróság az a bíróság, melynek körzetében a Szlovák Köztársaságban a természetes személy vagy a jogi személy utolsó állandó lakhelye vagy székhelye megtalálható volt; ha ilyen bíróság nincs, az a bíróság az illetékes, amelynek körzetében a vagyona található.

17. §
Az állam általános bírósága az a bíróság, amelynek körzetében az alkalmazandó jogot megalapozó esemény bekövetkezett.

18. §
A kereset felett hatáskörrel rendelkező bíróság, rendelkezik hatáskörrel a vele kapcsolatos keresetek és viszontkeresetek vonatkozásában is, kivéve azokat a kereseteket, amelyek esetében adott a illetékesség a 20. § szerint.

Különleges illetékesség

19. §
Az alperes általános bírósága mellett illetékes az a bíróság is, amelynek körzetében
a) az alperes munkahelye van, a munkaszerződése szerint,
b) bekövetkezett az az esemény, amelyen a kártérítéshez való jog alapszik,
c) az alperes jogi személy szervezeti egysége található, ha a per ezt az egységet érinti,
d) a felperes, mint fogyasztó, állandó lakhelye található, ha fogyasztóvédelmi perről vagy fogyasztóvédelmi választottbírósági eljárást érintő perekről van szó,
e) a felperes állandó lakhelye, székhelye vagy külföldi jogi személy esetében annak szervezeti egysége található, amennyiben diszkriminációellenes perről van szó.

20. §
Az alperes általános bírósága helyett az eljárásra kizárólag az a bíróság illetékes,
a) amelynek körzetében található az ingatlan, ha a per a hozzá kapcsolódó dologi jogot érinti,
b) amelynek körzetében a hagyatéki eljárás folyik, ha a hagyatéki eljáráshoz kapcsolódó perről van szó,
c) amelyen a végrehajtási eljárás folyik, ha ennek az eljárásnak a különleges jellege által kiváltott perről van szó,
d) amelyen a csődeljárás, szerkezetátalakítási eljárás, nyilvános megelőző szerkezetátalakítási eljárás vagy nem nyilvános megelőző szerkezetátalakítási eljárás folyik, ha ezen eljárások különleges jellege által kiváltott perről van szó, kivéve a házastársak osztatlan közös tulajdonának megosztásából eredő pereket,
e) amelynek körzetében a választottbírósági eljárás helyszíne található, ha választottbírósági eljárást érintő perekről van szó, kivéve a fogyasztóvédelmi választottbírósági eljárást; ha a választottbírósági eljárás helyszíne nem a Szlovák Köztársaság területén található, az eljárás lefolytatására az a bíróság az illetékes, amelynek körzetében az alperes állandó lakhelye, székhelye vagy külföldi jogi személy esetében annak szervezeti egysége található; ha az alperes a Szlovák Köztársaságban nem rendelkezik állandó lakhellyel, székhellyel vagy külföldi jogi személy esetében szervezeti egységgel, az eljárás lefolytatására az a bíróság az illetékes, amelynek körzetében a felperes állandó lakhelye, székhelye vagy külföldi jogi személy esetében annak szervezeti egysége található.

21. §
(1) A bírósági határozattal vagy egyezséggel kapcsolatos, külön előírás szerinti tanúsítvány kiadásában, módosításában és visszavonásában az a bíróság az illetékes, amely a határozatot kibocsátotta, vagy ahol az egyezséget jóváhagyták vagy megkötötték.
(2) Közokirattal kapcsolatos, külön előírás szerinti tanúsítványok kiadásában, módosításában és visszavonásában a kerületi bíróság az illetékes, amely külön előírás szerint az okiratok magasabb szintű hitelesítésében illetékes.
(3) A külön előírás szerinti védőintézkedésről szóló tanúsítvány kiadásában, módosításában és visszavonásában és az Európai Unió megkeresett tagállamának szerveiről szóló, külön előírás szerinti információ nyújtás esetén az a bíróság az illetékes, amely a személy testi épségének vagy lelki épségének védelme érdekében a sürgős intézkedést elrendelte vagy a személy jogainak gyakorlásának korlátozásáról határozott.

HARMADIK SZAKASZ
A bíróság oksági hatásköre

22. §
Hatáskör a váltójogi perekre és a csekkekkel kapcsolatos perekre
A váltókat, csekkeket vagy más értékpapírokat érintő perekről szóló eljárások, beleértve a váltóóvatolásokat érintő pereket, is a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:
a) Pozsonyi V. sz. Járásbíróság, a Pozsonyi Kerületi Bíróság körzetében,
b) Nagyszombati Járásbíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság körzetében,
c) Trencséni Járásbíróság, a Trencséni Kerületi Bíróság körzetében,
d) Nyitrai Járásbíróság, a Nyitrai Kerületi Bíróság körzetében,
e) Zsolnai Járásbíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság körzetében,
f) Besztercebányai Járásbíróság, a Besztercebányai Kerületi Bíróság körzetében,
g) Eperjesi Járásbíróság, az Eperjesi Kerületi Bíróság körzetében,
h) Kassai I. sz. Járásbíróság, a Kassai Kerületi Bíróság körzetében.

23. §
Hatáskör a munkajogi perekre
Egyéni munkajogi perekről és a kollektív munkajogi viszonyokból, sztrájkokból és kizárásokból eredő perekről szóló eljárások a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:
a) Pozsonyi III. sz. Járásbíróság, a Pozsonyi Kerületi Bíróság körzetében,
b) Pöstyéni Járásbíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság körzetében,
c) Vágújhelyi Járásbíróság, a Trencséni Kerületi Bíróság körzetében,
d) Nagytapolcsányi Járásbíróság, a Nyitrai Kerületi Bíróság körzetében,
e) Rózsahegyi Járásbíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság körzetében,
f) Zólyomi Járásbíróság, a Besztercebányai Kerületi Bíróság körzetében,
g) Poprádi Járásbíróság, az Eperjesi Kerületi Bíróság körzetében,
h) Kassai I. sz. Járásbíróság, a Kassai Kerületi Bíróság körzetében.

24. §
Hatáskör csődeljárásra vagy szerkezetátalakítási eljárásra
(1) A csődeljárás vagy szerkezetátalakítási eljárás a következő bíróságok hatáskörébe tartozik:
a) Pozsonyi I. sz. Járásbíróság, a Pozsonyi Kerületi Bíróság körzetében,
b) Nagyszombati Járásbíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság körzetében,
c) Trencséni Járásbíróság, a Trencséni Kerületi Bíróság körzetében,
d) Nyitrai Járásbíróság, a Nyitrai Kerületi Bíróság körzetében,
e) Zsolnai Járásbíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság körzetében,
f) Besztercebányai Járásbíróság, a Besztercebányai Kerületi Bíróság körzetében,
g) Eperjesi Járásbíróság, az Eperjesi Kerületi Bíróság körzetében,
h) Kassai I. sz. Járásbíróság, a Kassai Kerületi Bíróság körzetében.
(2) A csődeljárás és szerkezetátalakítási eljárás, amelyben a felszámolói névjegyzék különleges felszámolók jegyzékét tartalmazó szakaszából kell felszámolót kijelölni, a következő bíróságok hatáskörébe tartozik:
a) Kassai I. sz. Járásbíróság a Kassai Kerületi Bíróság és az Eperjesi Kerületi Bíróság körzetében,
b) Zsolnai Járásbíróság a Zsolnai Kerületi Bíróság, a Besztercebányai Kerületi Bíróság és a Trencséni Kerületi Bíróság körzetében,
c) Nyitrai Járásbíróság a Nyitrai Kerületi Bíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság és a Pozsonyi Kerületi Bíróság körzetében.
(3) Az 1. bekezdés szerinti eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a következő bíróságok hatáskörébe tartozik:
a) Pozsonyi Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés a)–d) pontjaiban feltüntetett bíróságok körzeteiben,
b) Besztercebányai Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés e) és f) pontjaiban feltüntetett bíróságok körzeteiben,
c) Kassai Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés g) és h) pontjaiban feltüntetett bíróságok körzeteiben.
(4) Az 2. bekezdés szerinti eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a Besztercebányai Kerületi Bíróság hatáskörébe tartozik.

25. §
Hatáskör ipari tulajdonjogi perekre
(1) Az ipari tulajdonjogi perekről szóló eljárás a Besztercebányai Járásbíróság hatáskörébe tartozik; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.
(2) Az 1. bekezdés szerinti perekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a Besztercebányai Kerületi Bíróság hatáskörébe tartozik.
(3) Ha az ipari tulajdonjogi pernek egyúttal tisztességtelen versenytevékenységi per vagy szerzői jogi jellege is van, az 1. és 2. bekezdések szerinti bíróság jár el.

26. §
Hatáskör a tisztességtelen versenytevékenységi perekre és szerzői jogi perekre
(1) A tisztességtelen versenytevékenységi perekről és a szerzői jogi perekről szóló eljárások a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:
a) Pozsonyi I. sz. Járásbíróság, a Pozsonyi Kerületi Bíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság és a Nyitrai Kerületi Bíróság körzeteiben,
b) Besztercebányai Járásbíróság, a Besztercebányai Kerületi Bíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság és a Trencséni Kerületi Bíróság körzeteiben,
c) Kassai I. sz. Járásbíróság, a Kassai Kerületi Bíróság és az Eperjesi Kerületi Bíróság körzeteiben.
(2) Az 1. bekezdés szerinti perekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás következő bírásgok hatáskörébe tartozik:
a) Pozsonyi Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés a) pontjában feltüntetett bíróságok körzeteiben,
b) Besztercebányai Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés b) pontjában feltüntetett bíróságok körzeteiben,
c) Kassai Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés c) pontjában feltüntetett bíróságok körzeteiben.

27. §
Hatáskör a gazdasági versennyel kapcsolatos perekre
(1) A gazdasági versenyperekről szóló eljárások, kivéve a 26. § szerinti pereket, a Pozsonyi II. sz. Járásbíróság hatáskörébe tartoznak; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.
(2) Az 1. bekezdés szerinti perekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a Pozsonyi Kerületi Bíróság hatáskörébe tartozik.

28. §
Hatáskör a választottbírósági eljárást érintő perekre
(1) A választottbírósági eljárást érintő perekről szóló eljárás, kivéve a fogyasztóvédelmi választottbírósági eljárást, a következő bíróságok hatáskörébe tartozik:
a) Pozsonyi V. sz. Járásbíróság, a Pozsonyi Kerületi Bíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság Nyitrai Kerületi Bíróság körzeteiben,
b) Besztercebányai Járásbíróság, a Besztercebányai Kerületi Bíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság és a Trencséni Kerületi Bíróság körzeteiben,
c) Kassai I. sz. Járásbíróság, a Kassai Kerületi Bíróság és az Eperjesi Kerületi Bíróság körzeteiben.
(2) Az 1. bekezdés szerinti perekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a következő bíróságok hatáskörébe tartozik:
a) Pozsonyi Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés a) pontjában feltüntetett bíróságok körzeteiben,
b) Besztercebányai Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés b) pontjában feltüntetett bíróságok körzeteiben,
c) Kassai Kerületi Bíróság, az 1. bekezdés c) pontjában feltüntetett bíróságok körzeteiben.

29. §
Hatáskör a tőzsdei ügyletekkel kapcsolatos perekre
(1) A tőzsdei ügyletekkel és azok közvetítésével kapcsolatos perekről szóló eljárás a Pozsonyi V. sz. Járásbíróság hatáskörébe tartozik; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.
(2) Az 1. bekezdés szerinti perekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a Pozsonyi Kerületi Bíróság hatáskörébe tartozik.

30. §
Hatáskör a szerződések, építési koncessziós szerződések vagy a külön előírás szerinti keret megállapodások érvénytelenségét megállapító perekre
(1) A szerződések, építési koncessziós szerződések vagy a külön előírás szerinti keret megállapodások érvénytelenségét megállapító perekről szóló eljárások a Malackai Járásbíróság hatáskörébe tartoznak; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.
(2) Az 1. bekezdés szerinti perekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a Pozsonyi Kerületi Bíróság hatáskörébe tartozik.

31. §
Hatáskör a fogyasztói ügyekben történő elvont ellenőrzésből eredő perekre
(1) A fogyasztói ügyekben történő elvont ellenőrzésből eredő perekről szóló eljárások a következő bíróságok hatáskörébe tartoznak:
a) Pozsonyi Kerületi Bíróság, a Pozsonyi Kerületi Bíróság, a Nagyszombati Kerületi Bíróság és a Nyitrai Kerületi Bíróság körzeteiben,
b) Besztercebányai Kerületi Bíróság, a Besztercebányai Kerületi Bíróság, a Zsolnai Kerületi Bíróság és a Trencséni Kerületi Bíróság körzeteiben,
c) Kassai Kerületi Bíróság a Kassai Kerületi Bíróság és az Eperjesi Kerületi Bíróság körzeteiben.
(2) Az 1. bekezdés szerinti perekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a legfelsőbb bíróság hatáskörébe tartozik.

32. §
Hatáskör atomkár miatti kártérítési perekre
(1) A külön előírás szerinti, nukleáris eseménnyel oksági összefüggésben keletkezett károk megtérítésének peres eljárásai a Nyitrai Járásbíróság hatáskörébe tartoznak; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.
(2) Az 1. bekezdés szerinti perekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárás a Nyitrai Kerületi Bíróság hatáskörébe tartozik.

33. §
Hatáskör az Európai Unió másik tagállamában elrendelt polgári ügyekben hozott védelmi intézkedés ügyére
(1) Az Európai Unió másik tagállamában elrendelt polgári ügyekben hozott védelmi intézkedés ügyében történő eljárások a Pozsonyi III. sz. Járásbíróság hatáskörébe tartoznak; illetékességi területe a Szlovák Köztársaság teljes területe.
(2) Az 1. bekezdés szerinti ügyekről szóló eljárásban kiadott határozat elleni fellebbezési eljárásban a Pozsonyi Kerületi Bíróság az illetékes.

NEGYEDIK SZAKASZ
A bíróság funkcionális hatásköre

34. §
A fellebbezésről a kerületi bíróság dönt, ha a jelen törvény másként nem rendelkezik.

35. §
A felülvizsgálatról a legfelsőbb bíróság dönt.

ÖTÖDIK SZAKASZ
A bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó közös rendelkezések

36. §
(1) Az eljárásra azon a bíróságon kerül sor, amelynek hatáskörébe és illetékességébe tartozik annak elbírálása.
(2) A hatáskört és az illetékességet az eljárás megkezdésének idején fennálló körülmények szerint határozzák meg; az így meghatározott hatáskör és illetékesség egészen az eljárás befejezéséig tart.

37. §
Ha több bíróság is rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az eljárás közülük bármelyiken lefolytatható.

38. §
Ha olyan perről van szó, amely a Szlovák Köztársaság bíróságainak joghatósága alá tartozik, de az illetékesség feltételei hiányoznak, vagy nem lehet megállapítani azokat, a legfelsőbb bíróság határozza meg, hogy az ügyet melyik bíróság tárgyalja és hoz az ügyben határozatot.

39. §
A per átrendelése egy másik bírósághoz
(1) Ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező járásbíróság vagy kerületi bíróság nem járhat el a perben, mivel bíráit kizárták, a pert át kell rendelni egy másik, azonos szintű bíróságra.
(2) Bármelyik fél javaslatára, célszerűségi okokból is át lehet rendelni a pert egy másik, azonos szintű bíróságra.
(3) A per átrendeléséről az a bíróság határoz, amelyik az hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság és azon bíróság, amelyre a pert át kell rendelni, legközelebbi közös felettese.
(4) A felek ismételt javaslatait a bíróság nem veszi figyelembe.

A hatáskör és illetékesség vizsgálata

40. §
A bíróság, az egész eljárás során, kifogás emelése nélkül is vizsgálja a dologi hatáskört, az oksági hatáskört és a funkcionális hatáskört.

41. §
A bíróság az illetékességet csak az alperes kifogására vizsgálja, amelyet legkésőbb az első eljárási cselekmény alkalmával érvényesít, amivel élhet; a kizárólagos illetékességet kifogás emelése nélkül is vizsgálja az eljárás kezdetén.

42. §
Ha a illetékesség kifogása megalapozatlan, vagy ha azt nem terjesztik elő időben, a bíróság nem veszi figyelembe, a pert megtárgyalja és határozatot hoz róla. A kifogás figyelmen kívül hagyását a bíróság az eljárást lezáró határozatban indokolja meg.

43. §
(1) Ha a bíróság a 40. és 41. § szerinti eljárással megállapítja, hogy nem rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, késedelem nélkül továbbítja az ügyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak, határozathozatal nélkül, és tájékoztatja erről a felperest. Az alperest csak akkor tájékoztatja, ha a keresetet ő is kézhez kapta.
(2) Ha a bíróság, amelynek az ügyet továbbították, nem ért egyet az átruházással, haladéktalanul határozathozatal nélkül benyújtja a bírósági ügyiratot a közös felettes bíróságnak a hatáskör és illetékesség eldöntése céljából; ha illetőségről szóló perről van szó, a bírósági ügyiratot a saját magasabb szintű bíróságának nyújtja be. Ez a határozat köti a bíróságokat.
(3) A kereset vagy más beadvány benyújtásával kapcsolatos joghatások az ügy továbbítása esetén fennmaradnak.

NEGYEDIK FEJEZET
A bíróság összetétele és a bírák kizárása

ELSŐ SZAKASZ
A bíróság összetétele

44. §
(1) A járásbíróságon egy bíró jár el és hoz határozatot.
(2) A kerületi bíróságon a tanács jár el és hoz határozatot.
(3) A legfelsőbb bíróságon a tanács vagy a nagytanács jár el és hoz határozatot.

45. §
(1) Ha a törvény úgy rendelkezik, a bíróság elnöke is bírósági cselekményeket végez, eljár és határozatot hoz.
(2) A jelen törvényben és külön rendeletben meghatározott mértékben a bírósági tisztviselő végzi a bírósági cselekményeket, jár el és hoz határozatot.

A tanács

46. §
(1) A tanács a tanács elnökéből és két bírából áll.
(2) A tanács tevékenységét a tanács elnöke irányítja és szervezi.
(3) A tanács elnöke bírósági cselekményeket kivéve a határozat kiadását, amivel az eljárás véget ér. A cselekmény végrehajtását fenntarthatja magának a tanács.

47. §
(1) A tanács zárt ülés után hoz határozatot, amelyen jelen lehet a törvényszéki írnok; más személyek nem lehetnek jelen az ülésen.
(2) A határozathozatalhoz a szavazatok többsége szükséges, miközben a tanács minden tagja köteles szavazni. A tanács funkcionálisan fiatalabb tagjai a tanács funkcionálisan idősebb tagjai előtt szavaznak. A tanács elnöke szavaz utolsóként.

48. §
A nagytanács
(1) Ha a legfelsőbb bíróság tanácsa a határozat meghozatalakor olyan jogi álláspontra jut, amely eltér a legfelsőbb bíróság egy másik tanácsának határozatában már megfogalmazott jogi állásponttól, akkor az ügyet a nagytanács elé utalja megtárgyalásra és határozathozatalra. Az ügy áttételéről szóló végzésben megindokolja az eltérő jogi álláspontját.
(2) A nagytanács a tanács elnökéből és hat bírából áll. A nagytanács elnöke a legfelsőbb bíróság illetékes testületének az elnöke. A nagytanács tagjai a legfelsőbb bíróság azon tanácsának bírái, amely az ügyet nagytanács elé utalta az 1. bekezdés szerint, és ennek a testületnek három bírája a legfelsőbb bíróság munkarendjében meghatározva.
(3) A nagytanács határozatában megfogalmazott jogi álláspont a legfelsőbb bíróság tanácsai számára kötelező érvényűek. Ha a legfelsőbb bíróság tanácsa határozathozatalakor el akar térni nagytanács határozatában a 2. bekezdés szerint megfogalmazott jogi állásponttól, akkor az ügyet a nagytanács elé utalja megtárgyalásra és határozathozatalra.
(4) A nagytanács az ügyben történő határozathozatal előtt kikéri a Szlovák Köztársaság igazságügyi miniszterének, a Szlovák Köztársaság főügyészének, illetve további résztvevőknek az álláspontját.

MÁSODIK SZAKASZ
A bírák és más személyek kizárása

49. §
(1) A bíró kizárandó a per tárgyalásából és az abban való határozathozatalból, ha tekintettel a perhez, a felekhez, azok képviselőihez vagy az eljárásban résztvevő személyekhez való viszonyára, indokolt kétségek merülhetnek fel pártatlanságával kapcsolatban.
(2) Kizárandó az a bíró is, aki ugyanazt a pert egy más fokú bíróságon tárgyalta és abban határozatot hozott.
(3) A bíró kizárásának okai nem lehetnek azok a körülmények, amelyek bírói eljárási folyamatában és határozathozatali tevékenységében rejlenek.

A bíró kizárása a saját bejelentése alapján

50. §
(1) Ha a bíró, akinek a pert tárgyalnia és abban határoznia kell, olyan tényeket állapít meg, amelyek miatt kizárandó, haladéktalanul jelenti ezeket a bíróság elnökének. Az eljárásban eközben csak olyan cselekményeket hajthat végre, amelyek nem tűrnek halasztást. A bíróság elnöke saját kizárását a bíróság alelnökének jelenti.
(2) A bíró kizárásáról haladéktalanul dönt a bíróság elnöke. A bíróság elnökének kizárásáról haladéktalanul dönt a bíróság alelnöke.
(3) Ha a bírót kizárták a bíróság elnöke egy másik bírónak adja át az ügyet. Ha az egész tanács ki van zárva, az ügyet átadja egy másik tanácsnak. Ha nem lehet biztosítani az átadást külön előírás szerint, a bíróság elnöke a 39. § 3. bek. szerinti határozathozatalra nyújtja be az ügyet.
(4) Ugyanazon tények ismételt bejelentését a bíróság nem veszi figyelembe.

51. §
Ha azonos okból feltételezhető ugyanazon bíróság további bíráinak elfogultsága is, a bíróság elnöke az 50. § 2. bek. szerinti határozathozatal előtt kikéri e bírák nyilatkozatait is. Ha a bíró kizárásáról határoz, akinek a pert tárgyalnia és abban határoznia kell, a bíróság elnöke egyúttal az első mondat szerinti bírák kizárásáról is határozatot hoz.

Elfogultság miatti kifogás alkalmazása a fél részéről

52. §
(1) A fél, a 49. § feltüntetett okokból, jogosult elfogultság miatti kifogást alkalmazni.
(2) Az elfogultság miatti kifogásnak, a keresetlevélben annak általános formai követelményein túlmenően tartalmaznia kell, hogy ki ellen irányul, az okot, ami miatt a bírót ki kell zárni, mikor szerzett tudomást a kizáró okról az arra hivatkozó fél, és bizonyítékokat, melyek állításait igazolják, melyek jellege ezt lehetővé teszi, kivéve azokat, melyeket önhibáján kívül nem tud csatolni. A keresetet, amely nem teljesíti az első mondat szerinti követelményeket, a bíróság figyelmen kívül hagyja; ebben az esetben az ügyet nem utalja felsőbb bíróság elé. A kereset hibáinak kiküszöbölésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

53. §
(1) Az elfogultság miatti kifogást legkésőbb hét napon belül alkalmazni kell, mikor a fél tudomást szerzett az okról, amely miatt a bírát ki kell zárni. A később alkalmazott elfogultsági kifogást a bíróság figyelmen kívül hagyja; ebben az esetben az ügyet nem utalja felsőbb bíróság elé.
(2) Az ugyanazon okból benyújtott, elfogultság miatti ismételt kifogásokat a bíróság figyelmen kívül hagyja, ha azokról a felsőbb bíróság már határozatot hozott; ebben az esetben az ügyet nem utalja felsőbb bíróság elé.
(3) Ha az elfogultság miatti kifogás csak azokat a körülményeket érinti, amelyek a bíró eljárási folyamatában vagy határozathozatali tevékenységében rejlenek, a bíróság az elfogultsági kifogást figyelmen kívül hagyja; ebben az esetben az ügyet nem utalja felsőbb bíróság elé.

Az elfogultsági kifogással kapcsolatos eljárás

54. §
(1) Az elfogultság miatti kifogás alkalmazásától számított hét napon belül, a bíróság, a kifogásolt bíró nyilatkozatával együtt a felsőbb bíróság elé utalja az ügyet.
(2) Arról, hogy a bíró kizárásra kerül-e, a felsőbb bíróság hét napon belül hoz határozatot.
(3) Ha a kifogásolt bíró a legfelsőbb bíróság tanácsának tagja, az elfogultsági kifogásról a legfelsőbb bíróság tanácsa hoz határozatot.

55. §
Ha valamelyik fél ugyanazon bíróság további bíráinak elfogultságát is kifogásolja, ezek a bírák az elfogultsági kifogással kapcsolatban csak akkor nyilatkoznak, ha azt az elfogultsági kifogásról határozó felsőbb bíróság kéri. További bírák kizárásáról a felsőbb bíróság csak akkor határoz, ha egyúttal határozatot hoz annak a bírónak a kizárásáról, aki az ügyet tárgyalja és arról határozatot hoz.

56. §
Az 54. § szerinti határidők nem alkalmazandók, ha egyúttal magában az ügyben hozott határozat elleni fellebbezést is előterjesztik.

57. §
Az elfogultsági kifogás alkalmazása nem akadályozza meg a bíróságot abban, hogy az ügyet megtárgyalja, vagy más cselekményeket hajtson végre. Az elfogultsági kifogásról való határozat meghozatala előtt, a bíróság nem adhat ki határozatot magában az ügyben vagy olyan határozatot, amellyel az eljárás véget ér.

58. §
Ha a felsőbb bíróság a zaklató jellegű vagy nyilvánvalóan megalapozatlan elfogultsági kifogásnak nem ad helyet, a fél számára 500 euró rendbírságot szabhat ki.

59. §
Más személyek kizárása
A bírósági tisztviselő, a bíróság más alkalmazottai, a szakértő, a fordító vagy a tolmács kizárására, a bírák kizárásáról szóló rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók. A felsorolt személyek kizárásáról az a bíróság határoz, amelyik a pert tárgyalja és abban határozatot hoz.

ÖTÖDIK FEJEZET
A felek és a képviselet

ELSŐ SZAKASZ
A felek

60. §
A felek: a felperes és az alperes.

61. §
Perképességgel az rendelkezik, aki jogképességgel rendelkezik; különben csak az, akinek azt a törvény elismeri.

62. §
Ha valamelyik fél nem perképes, a bíróság az eljárást leállítja.

63. §
(1) Ha valamelyik fél az eljárás alatt hamarább elhalálozik, mint ahogy az eljárás jogerősen véget ért, a bíróság a per jellege szerint eldönti, hogy le kell e állítania az eljárást, vagy folytathatja azt.
(2) Az eljárást a bíróság elsősorban akkor folytatja, ha vagyonjogi perről van szó. A bíróság úgy határoz, hogy az eljárást a fél örököseivel folytatja, adott esetben azokkal, akikre a hagyatéki eljárás eredménye alapján az a jog vagy a kötelezettség átszállt, amelyről az eljárásban szó van, éspedig amint véget ér a hagyatéki eljárás.
(3) Ha azt a per jellege lehetővé teszi, az eljárás a hagyatéki eljárás befejezése előtt is tovább folyatódhat.

64. §
Ha valamelyik fél az eljárás alatt hamarább megszűnik, mint ahogy az eljárás jogerősen véget ért, a bíróság úgy határoz, hogy az eljárást a jogutódjával folytatja. Ha nincs jogutód, a bíróság az eljárást leállítja.

65. §
(1) A 63. és 64. § szerinti jogutód, elődje perképessége megszűnésének napjával fogadja el az eljárás állását.
(2) Az eljárási határidők a perképesség megszűnésével megszakadnak.
(3) Az 1. bekezdés szerinti jogutód számára az új eljárási határidő a 63. vagy 64. § szerinti határozat kézbesítésével veszi kezdetét.

66. §
Ha a perképesség elvesztése az eljárást lezáró határozat kihirdetését követően következik be, a bíróság a 63. és 64. § szerint jár el; a kihirdetett határozat a bíróságot továbbra is köti.

67. §
A bíróságon mindenki önállóan járhat el, olyan mértékben, amilyen jogképességgel rendelkezik.

68. §
(1) Olyan mértékben, amilyenben a természetes személy nem rendelkezik a bíróságon való önálló eljárás képességével, helyette a jogi képviselője vagy egy ügygondnok jár el.
(2) Az ügygondnok a jelen törvényben feltüntetett okokból kinevezett személy a bíróság által, amely a pert tárgyalja és abban határozatot hoz.

69. §
A bíróság ügygondnokot nevez ki annak a természetes személynek, aki nem járhat el önállóan a bíróságon és nincs jogi képviselője. Ugyanígy jár el, ha a jogi képviselő a természetes személy helyett nem járhat el, vagy ha tétlenkedik.

70. §
(1) Az ügygondnok kinevezéséről szóló határozatot a bíróság kézbesíti az ügygondnoknak, és az ügy jellegét figyelembe véve a feleknek is.
(2) Az 1. bekezdés szerinti határozatot a bíróság megszünteti, ha megszűnnek azok az okok, amelyek miatt az ügygondnokot kinevezték.

71. §
(1) Ügygondnoknak a bíróság a félhez közel álló személyt vagy a családi környezethez tartozó más személyt nevez ki, aki teljes mértékben jogképes, és akinél eltételezhető, hogy a fél érdekeivel összhangban fog eljárni és egyetért a kinevezéssel.
(2) Ha ilyen személy nincs, a bíróság ügygondnoknak azt a községet nevezi ki, ahol a félnek az utolsó állandó lakhelye volt.
(3) Késedelem közvetlen veszélye esetében, vagy ha nem találhatók az előző bekezdések szerinti személyek, a bíróság egy bírósági tisztviselőt nevezhet ki ügygondnoknak.

72. §
A jogi személy bíróságon történő eljárására külön előírás szerinti, a jogi személyek helyetti eljárásról szóló rendelkezések használandók.

73. §
Az állam bíróságon történő eljárására külön előírás szerinti, az állam helyetti eljárásról szóló rendelkezések használandók.

74. §
A külföldiek eljárásjogi helyzetét külön előírás szabályozza.

MÁSODIK SZAKASZ
Eljárási közösség

75. §
(1) A felperest vagy az alperest több résztvevő is képviselheti.
(2) Ha az egyik oldalon több mint tíz résztvevő lép fel, a bíróság úgy határozhat, hogy a közösség nevében csak egy résztvevő fog eljárni. A többieket tájékoztatja, hogy a továbbiakban nem fogja számukra kézbesíteni a határozatokat és a tárgyalásokra történő idézéseket, kivéve a keresetlevelet és a kereset módosítását, ha a határozat kézbesítését követő 15 napon belül nem jelentik be, hogy nem értenek egyet ezzel az eljárással.

76. §
Önálló közösség
Az önálló közösség olyan eljárási közösség, amelyben önálló jogokról és kötelezettségekről van szó, és mindenki a maga nevében jár el. A bíróság minden igényről és kötelezettségről külön határoz.

77. §
Elválaszthatatlan közösség
(1) Az elválaszthatatlan közösség olyan eljárási közösség, amelyben olyan közös jogokról és kötelezettségekről van szó, hogy a döntésnek mindenkire vonatkoznia kell, aki felperesként vagy alpereseként lép fel; az egyikük eljárási cselekménye a többiekre is vonatkozik.
(2) A kereset megváltoztatásához, annak visszavonásához, az igény elismeréséhez vagy az igény feladásához és az egyezség megkötéséhez mindenki beleegyezése szükséges, akik ugyanazt az oldalt képviselik.
(3) Ha a 2. bekezdésben feltüntetettektől eltérő eljárási cselekmények ellentmondásosak, a bíróság azokat a per jellegének és körülményeinek fényében úgy értékeli, hogy összhangban legyenek a viszonyok ésszerű elrendezésével.

78. §
Kényszerű közösség
(1) A kényszerű közösség olyan eljárási közösség, amelyben a per sikeressége érdekében külön előírás követeli meg a jogviszony összes résztvevőjének részvételét.
(2) A bíróság a keresetet elutasítja, ha nem teljesül az összes résztvevő részvételének 1. bekezdés szerinti feltétele.

HARMADIK SZAKASZ
A résztvevők csatlakozása és megváltoztatása

79. §
A csatlakozás
A felperes javaslatára a bíróság megengedheti, hogy további résztvevő csatlakozzon az eljáráshoz. Szükséges annak a beleegyezése, akinek így kellene csatlakoznia az eljáráshoz, ha a felperes oldalán kell fellépnie.

80. §
A megváltoztatás
(1) Ha az eljárás megkezdése után olyan jogi tény következik be, amelyhez a szóban forgó jogok vagy kötelezettségek átruházása vagy átszállása kapcsolódik, a felperes javasolhatja, hogy az eljárásba az ő vagy az alperes helyére belépjen az a személy, akire e jogok vagy kötelezettségek átruházódtak vagy átszálltak.
(2) A bíróság eleget tesz az 1. bekezdés szerinti javaslatnak, ha bebizonyosodik, hogy az eljárás megkezdése után sor került a jogok vagy kötelezettségek átruházására vagy átszállására, és ha azzal egyetért az a személy, akinek a felperes helyét át kellene vennie. A kereset jogi következményei továbbra is fennállnak.
(3) Az, aki belép az eljárásba, elfogadja az eljárás állását a belépése napján.

NEGYEDIK SZAKASZ
A beavatkozás

81. §
A beavatkozó az a személy, aki részt vesz az eljárásban a felperes vagy az alperes mellett, és jogi érdeke fűződik az eljárás eredményéhez.

82. §
A beavatkozó belépése az eljárásba
(1) A beavatkozó saját kezdeményezésére lép be az eljárásba vagy a 86. § szerinti perről szóló értesítés alapján, írásbeli beadványban.
(2) A beavatkozó belépése az eljárás egész ideje alatt megengedett.
(3) A beadványban, amellyel az eljárásba belép, a beadvány általános alaki követelményein kívül a beavatkozónak fel kell tüntetnie azokat az érveket, amelyek jogi érdekét indokolják az eljárás eredményében.
(4) A beavatkozó belépéséről az eljárásba a bíróság értesíti a feleket.

83. §
Határozat a beavatkozás elfogadhatóságáról
A bíróság a javaslat alapján határoz, hogy elfogadható-e a beavatkozó belépése.

84. §
Ha egy külön előírásból az következik, hogy a döntés a beavatkozó számára kötelező érvényű, a beavatkozó és a féllel, akinek az oldalán belépett, együttesen elválaszthatatlan közösséget alkotnak a 77. § szerint.

85. §
Ha a beavatkozó és a féllel, akinek az oldalán belépett, nem alkot elválaszthatatlan közösséget a 77. § szerint, a beavatkozó által alkalmazott, a 149. – 154. § szerinti eljárási támadás eszközei vagy eljárási védekezés eszközei, megkövetelik ennek a félnek a jóváhagyását; különben azokat a bíróság figyelmen kívül hagyja.

86. §
Értesítés a perről
(1) A fél értesítheti azt a személyt, akinek jogi érdeke fűződik a per eredményéhez, arról, hogy folyamatban van a per és felszólíthatja őt, hogy beavatkozóként belépjen az eljárásba.
(2) Az értesítés mellékletét képezi a kereset és annak módosításai.
(3) Az értesítésben fel kell tüntetni, hogy ha a per sikertelen lesz, a fél milyen igényeket fog érvényesíteni az adott személlyel szemben.

87. §
A perről való értesítés hatásai
(1) A perről való értesítés hatásai arra a perre vonatkoznak, amely a perről értesítő fél és azon személy között áll fenn, akit a perről értesítettek.
(2) Ha az a személy, akit a perről értesítettek, nem lép be beavatkozóként az eljárásba, nem kifogásolhatja a félnél, hogy a jogerősen befejezett perben rossz döntés született.
(3) A per jogerős befejezése után, az a személy, akit a perről értesítettek, csak akkor élhet kifogással a félnél, akinek az oldalán fellépett volna, a per helytelen vezetése miatt, ha
a) a perről akkor értesítették személyesen, amikor már nem lehetett hatásosan alkalmazni az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, vagy a jogorvoslatot,
b) a fél szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem alkalmazta az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, amelyek a személy számára ismeretlenek voltak.

88. §
(1) A beavatkozó nem kifogásolhatja a félnél, akinek az oldalán fellépett, hogy a jogerősen befejezett perben rossz döntés született.
(2) A per jogerős befejezése után, a beavatkozó, csak akkor élhet kifogással a félnél, akinek az oldalán fellépett, a per helytelen vezetése miatt, ha
a) a beavatkozó nem tudta hatásosan alkalmazni az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, vagy a jogorvoslatot, mivel a fél megtagadta ennek jóváhagyását,
b) a beavatkozó nem tudta hatásosan alkalmazni az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, vagy a jogorvoslatot akkor, amikor az eljárásba belépett, és az eljárásba önhibáján kívül nem tudott hamarább belépni,
c) a fél szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem alkalmazta az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védelem eszközeit, amelyek a személy számára ismeretlenek voltak.

ÖTÖDIK SZAKASZ
Meghatalmazás alapján történő képviselet

89. §
Általános rendelkezés
(1) Az eljárásban a fél képviselő által képviseltetheti magát, akit ő maga választ. A választott képviselőt nem lehet képviselni, hacsak külön törvény másként nem rendelkezik.
(2) Ha az 1. bekezdés szerinti választott képviselő nem ügyvéd, a bíróság a képviselt félnek kézbesített határozatban közli, hogy az 1. bekezdés szerinti képviseletet nem teszi lehetővé, ha a képviselő nyilvánvalóan alkalmatlan a rendes képviseletre, vagy ha képviselőként több eljárásban is közreműködik.
(3) Ha a felet ügyvéd képviseli, az ügyvédtől eltérő képviselő általi képviselet kizárt. Az ügyvédekről szóló külön előírás rendelkezései ezzel nincsenek érintve.

90. §
Ügyvédi képviselet
(1) A felet ügyvédnek kell képviselnie azokban a perekben, amelyeket csődeljárás, szerkezetátalakítás, nyilvános megelőző szerkezetátalakítás vagy nem nyilvános megelőző szerkezetátalakítás váltott ki vagy azokkal összefüggenek, a gazdasági versennyel kapcsolatos perekben, a tisztességtelen versenytevékenységi perekben, az üzleti titok jogának veszélyeztetésével vagy megsértésével kapcsolatos perekben és a szellemi tulajdon jogának védelmével kapcsolatos perekben. Ez nem érvényes, ha
a) a fél olyan természetes személy, akinek főiskolai, másodfokú jogászi végzettsége van,
b) a fél olyan jogi személy, kinek nevében eljáró alkalmazottja vagy tagja főiskolai, másodfokú jogászi végzettséggel rendelkezik.
(2) Ha valamelyik fél nem választ ügyvédet a bíróság által meghatározott ésszerű határidőn belül sem, cselekményeit nem veszik figyelembe; a bíróság erről tájékoztatja a felet.

91. §
A Polgári Törvénykönyv szerinti személyiségi jogok védelmével kapcsolatos perekben, a tömegkommunikációs eszközökről szóló előírások szerinti védelemmel kapcsolatos perekben, a váltókat, csekkeket vagy más értékpapírokat érintő perekben és a vállalkozók közötti, vállalkozói tevékenységük végzéséből adódó perekben a képviselet nem megengedett; ez nem érvényes, ha a képviselő olyan személy, aki főiskolai, másodfokú jogászi végzettséggel rendelkezik.

92. §
A meghatalmazás alapján történő képviselet mértéke
(1) A fél az általa választott képviselőnek vagy az egész eljárásra, vagy csak bizonyos cselekményekre ad írásbeli meghatalmazást.
(2) Az egész eljárásra adott meghatalmazást és az ügyvédnek adott meghatalmazást nem lehet korlátozni. A képviselő, aki ilyen meghatalmazással rendelkezik, minden cselekményre jogosult, amelyeket az eljárásban a fél megtehet.
(3) A meghatalmazás fél általi visszavonása vagy a meghatalmazás képviselő általi felmondása a bíróság számára azzal a nappal hatályosak, amikor azokat a fél vagy képviselő a bíróságnak bejelentették.
(4) Más résztvevőket a bíróság a 3. bekezdés szerinti tényekről haladéktalanul értesíti; ennek hatásai a bíróság értesítésének napján lépnek hatályba, hacsak ezek a tények nem voltak számukra már korábban is ismertek.

HATODIK FEJEZET
Az eljárás más résztvevői

93. §
Az ügyész
(1) Az ügyész keresetet terjeszthet elő, ha
a) jogalap nélküli gazdagodás visszatérítési igényének érvényesítéséről van szó az állam részéről,
b) tulajdonjog meghatározásáról van szó, amennyiben általános kötelező érvényű jogszabályi rendelkezéseket szegtek meg vagy
c) arról külön előírás rendelkezik.
(2) Az ügyész beléphet a megkezdett eljárásba
a) olyan perek esetében, amelyekben egyik félként az állam szerepel, vagy az állam által létrehozott jogi személy, állami vállalat, állami vagyonrésszel rendelkező jogi személy, község vagy magasabb területi egység, vagy
b) kártérítési felelősségi perekben, ahol a kárt a közhatalmi jogkör gyakorlása közben okozták.
(3) Az ügyész az eljárás során minden cselekményre jogosult, amelyet a fél elvégezhet, hacsak nem olyan cselekményekről van szó, amelyeket csak a jogviszony alanya hajthat végre.

94. §
Az Európai Bizottság és a Szlovák Köztársaság Monopóliumellenes Hivatala
(1) Az Európai Bizottságnak (a továbbiakban csak „Bizottság”) és a Szlovák Köztársaság Monopóliumellenes Hivatalának (a továbbiakban csak „monopóliumellenes hivatal”) a bírósági eljárásban való külön felszólalási jogosultságát külön előírás szabályozza.
(2) A monopóliumellenes hivatal abban az eljárásban, amelyben a bíróság a gazdasági verseny védelméről szóló előírások rendelkezéseit alkalmazza, írásos nyilatkozatot terjeszthet elő a tárgyalt üggyel közvetlenül összefüggő jogi vagy ténykérdésekre vonatkozóan.
(3) A bíróság elfogadhatja a Bizottság vagy a monopóliumellenes hivatal szóbeli nyilatkozata iránti kérelmét.
(4) A bíróság az 1. – 3. bekezdések szerinti nyilatkozat elkészítése céljából köteles lehetővé tenni a Bizottság vagy a monopóliumellenes hivatal számára, hogy kivonatok és másolatok készítésének jogával betekinthessenek a bírósági aktákba. Kérésükre köteles kézbesíteni nekik vagy biztosítani a kézbesítését a tárgyalt üggyel összefüggő bármilyen dokumentumok másolatának, amelyek szükségesek az 1. – 3. bekezdések szerinti nyilatkozat elkészítése céljából.
(5) A bíróság köteles lehetővé tenni a felek számára, hogy az általa meghatározott ésszerű határidőn belül nyilatkozzanak a Bizottság vagy a monopóliumellenes hivatal nyilatkozatával kapcsolatban.

95. §
Különleges résztvevők
(1) A fél jogainak védelme érdekében a bíróság indítvány nélkül is bevonhat egy közhatalmi szervet, amelynek hatáskörébe az alapvető emberi jogok és szabadságok védelme tartozik, vagy jogi személyt, amely tevékenységének tárgya a jogvédelem, külön előírás szerint, ha az a fél, kinek jogainak védelmében fel kell lépnie, ezzel egyetért.
(2) Az 1. bekezdés szerinti résztvevő jogosult az eljárásban minden olyan cselekményre, amelyet a fél végrehajthat, kivéve, ha olyan cselekményekről van szó, amelyeket csak a jogviszony alanya hajthat végre.
(3) Ha az 1. bekezdés szerinti jogi személy cselekményei ellentétesek a fél cselekményeivel, akinek az oldalán fellép, a bíróság azokat az összes körülmény mérlegelése után úgy bírálja el, hogy azok megfeleljenek a viszonyok ésszerű elrendezésének.

HETEDIK FEJEZET
A bíróság eljárási cselekményei és a határidők

ELSŐ SZAKASZ
A bíróság eljárási cselekményei

96. §
A bírósági akta és a bírósági nyilvántartás
(1) A keresetet bejegyzik a bírósági nyilvántartásba.
(2) Az iratok összessége, amelyek ugyanazon eljárásra vonatkoznak, alkotja a bírósági aktát.
(3) A bírósági akta és a bírósági nyilvántartás vezetésének részleteit általános kötelező érvényű jogszabály írja elő, amelyet a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma ad ki (a továbbiakban csak „igazságügyi minisztérium”).

97. §
Betekintés a bírósági aktába
(1) A felek és azok képviselői jogosultak betekinteni a bírósági aktába és abból kivonatokat, leírásokat és másolatokat készíteni, vagy felkérni a bíróságot a másolatok elkészítésére a dologi költségek megtérítése ellenében.
(2) A bíróság engedélyezheti az 1. bekezdésben említett személytől eltérő személy számára, hogy betekintsen az aktába, és abból kivonatokat és másolatokat készítsen, ha erre komoly okok vannak, és a fél jogait ez nem érinti.

98. §
Az eljárási cselekmények felvétele
(1) Az eljárási cselekményekről, amelyek során a bíróság a féllel eljár vagy bizonyítást végez, hangrögzítésre szolgáló műszaki berendezéssel felvétel készül. Az így készített felvételt adathordozón tárolják, amelyet a tárgyalás befejezése után a bírósági aktához csatolnak, vagy a bírósági aktában feljegyzik, hogy hol található a felvétel.
(2) Ha valamelyik fél kikéri a bíróságtól a felvétel másolatát, a bíróság azt késedelem nélkül kiadja. A részleteket általános kötelező érvényű jogszabály írja elő, amelyet az igazságügyi minisztérium ad ki.

99. §
Az eljárási cselekmények jegyzőkönyve
(1) Ha azt a bíróság megfelelőnek és célszerűnek tartja, az eljárási cselekményekről jegyzőkönyv is készül. A jegyzőkönyvben elsősorban meg kell jelölni a tárgyalt ügyet, fel kell tüntetni a jelenlévőket, le kell írni az eljárási cselekmény menetét, és fel kell tüntetni a szóbeli nyilatkozatok lényeges tartalmát és a határozat rendelkező részét.
(2) Ha valamelyik fél a jegyzőkönyv másolatát kéri a bíróságtól, a bíróság azt késedelem nélkül kiadja. A részleteket általános kötelező érvényű jogszabály írja elő, amelyet az igazságügyi minisztérium ad ki.

100. §
Az idézés
(1) A bíróság ügyel arra, hogy a feleket és a többi beidézett személyt a bíróság eljárási cselekményeivel minél kisebb mértékben terhelje, és főleg arra ügyel, hogy arra az időpontra legyenek beidézve, amikor jelenlétükre az eljárási cselekménynél valószínűleg szükség lesz.
(2) Az idézés a bíróság egyes eljárási cselekményeire általában írásban történik, esetleg telefonon vagy más megfelelő eszközökkel. Ha a személyt nem írásban idézték be, akkor erről bejegyzés kerül a bírósági aktába.
(3) Az idézésben fel kell tüntetni az ügyet, az eljárási cselekmény helyét, idejét és tárgyát, továbbá fel kell tüntetni, hogy a személynek milyen eljárásjogi helyzetben kell részt vennie az eljárási cselekményben, és milyen dokumentumokat vagy dolgokat kell benyújtania.

101. §
Az előállítás
(1) Ha a beidézett távolmaradásának igazolása nélkül nem jelenik meg a tárgyaláson, meghallgatáson vagy a szakértőnél, a bíróság előállíttathatja őt, ha az előállítás lehetőségéről tájékoztatta. Az előállításról a bíróság végzéssel határoz, amelyet az előállításkor kézbesítenek.
(2) Az előállításra a bíróság a Rendőri Testület illetékes szervét (a továbbiakban csak „a rendőri testület szerve”) kéri fel, esetleg a községi rendőrséget; ha kiskorú személyről van szó, a bíróság a rendőri testület szervét vagy a községi rendőrséget az előállításra csak akkor kéri fel, ha jelenlétét másként nem lehet biztosítani. Hivatásos katona és a fegyveres testület tagjának előállítására a bíróság annak felettesét kéri fel.
(3) Az előállítás költségeit az előállítottnak kell megtérítenie.

Rendészeti intézkedések

102. §
(1) A bíróság rendbírságot szabhat ki annak, aki nehezíti az eljárás menetét elsősorban azzal, hogy
a) nem tesz eleget a bíróság által előírt kötelezettségének, és tétlenségét időben, súlyos körülményekkel nem igazolja,
b) nem jelenik mag a bíróságon, habár rendesen és időben beidézték, és távollétét időben, súlyos körülményekkel nem igazolta,
c) nem engedelmeskedik a bírósági végzésnek,
d) zavarja a tárgyalás rendjét vagy méltóságteljes menetét, vagy
e) durván sértő beadványt terjeszt be.
(2) A rendbírság összegét a bíróság határozza meg, figyelembe véve a megszegett kötelesség jellegét; a rendbírság összege 500 euróig terjedhet.
(3) A bíróság a kötelezettség ismételt megszegése esetén 2000 euróig terjedő rendbírságot is kiszabhat.

103. §
(1) A bíróság kiutasíthatja az eljárási cselekmény helyszínéről azt a személyt, aki durván megzavarja a rendet vagy az eljárási cselekmény méltóságteljes menetét.
(2) Ha a kiutasított személy valamelyik fél, a bíróság az eljárási cselekményt a jelenléte nélkül is végrehajthatja.

104. §
Jogsegély iránti megkeresés
(1) Azt az eljárási cselekményt, amelyet a bíróság csak nehezen vagy magas, nem hatékony költségek mellett hajthatna végre, vagy amelyet a körzetében nem lehet végrehajtani, jogsegély iránti megkeresésre egy másik bíróság hajtja végre. A bíróság a jogsegély iránti megkeresést egy leiratban hajtja végre, amelyben feltünteti a bírósági aktából származó adatokat, amelyek ismerete szükséges az eljárási cselekmény rendes végrehajtásához. A megkeresett bíróság, az ügy jellegétől függően és az eljárási cselekmény végrehajtása során nyilvánvalóvá váltak alapján, a kérelemben meg nem határozott egyéb szükséges eljárási cselekményeket is elvégez.
(2) Ha a megkeresett bíróság nem tudja elvégezni az eljárási cselekményt, és ez helyénvaló, egy másik bíróságnak továbbítja a kérelmet; ellenkező esetben a kérés visszaküldésre kerül. A továbbításról értesíti a jogsegély iránti megkeresést küldő bíróságot.
(3) A megkeresésben szereplő eljárási cselekmény végrehajtásáról a bíróság a megkeresés feldolgozásáról szóló jelentést készít, amelyben közli a megkeresés eredményét és a megkereséssel kapcsolatban felmerült költségeket; a részleteket általános kötelező érvényű jogszabály írja elő, amelyet az igazságügyi minisztérium ad ki.

MÁSODIK SZAKASZ
A kézbesítés

105. §
(1) A bíróság az iratokat a tárgyaláson vagy a bíróság más cselekménye idején kézbesíti; ez nem érinti a bíróság azon kötelezettségét, hogy a dokumentumot eljuttassa az elektronikus postafiókba is, külön előírás szerint.
(2) Ha nem lehetséges az irat 1. bekezdés szerinti kézbesítése, és ha nem az irat saját kezébe történő kézbesítésétről van szó, a bíróság a fél kérésére annak elektronikus címére juttatja el a dokumentumot. A bírósági irat az elküldését követő három nap elteltével kézbesítettnek tekintendő, akkor is, ha azt a címzett nem olvasta el.
(3) Ha az irat az 1. és 2. bekezdések szerint nem kézbesíthető, a bíróság kézbesítő szerven keresztül kézbesíti azt.

106. §
A kézbesítési cím
(1) Ha nem külön előírás szerinti, elektronikus postafiókba történő kézbesítésről van szó, vagy különleges esetekben történő kézbesítésről a 107. § 2. bek. szerint, és a címzett nem adott meg más kézbesítési címet, a bíróság az iratokat
a) természetes személy részére a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában szereplő címére vagy külföldi személy esetében a Szlovák Köztársaság területén található tartózkodási helyének címére kézbesíti, a külföldi személy tartózkodásának jellege szerint,
b) jogi személy részére a cégjegyzékben vagy más nyilvános jegyzékben bejegyzett székhelyének címére kézbesíti.
(2) A fél a kézbesítések átvételére feljogosított képviselőt jelölhet ki.
(3) Ha a természetes személy nem rendelkezik a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában szereplő címmel, a bíróság a dokumentumokat ennek a természetes személynek a bíróság hirdetőtábláján és az illetékes bíróság weboldalán való megjelentetéssel kézbesíti. A dokumentum, az értesítés közzétételétől számított 15 nap elteltével kézbesítettnek tekintendő, még akkor is, ha a címzett arról nem szerzett tudomást.

107. §
A kézbesítő szervek
(1) A kézbesítő szervek a következők:
a) postavállalat,
b) bírósági kézbesítő.
(2) Különleges esetekben kézbesítő szervek lehetnek a következők is:
a) a Szlovák köztársaság Igazságügyi Rendészete és Büntetés-végrehajtási Testülete, ha szabadságvesztés büntetését töltő vagy vizsgálati fogságban lévő természetes személyeknek való kézbesítésről van szó,
b) az intézeti gondozás vagy javítóintézeti nevelés központja, ha ezekben a létesítményekben elhelyezett természetes személyeknek való kézbesítésről van szó,
c) a Szlovák Köztársaság Kül- és Európai Ügyek Minisztériuma, ha olya természetes személyeknek való kézbesítésről van szó, akik diplomáciai kiváltságokat és menteséget élveznek, vagy olyan személyeknek, akik a diplomáciai kiváltságokat és menteséget élvező személy otthonában tartózkodnak, vagy olyan személyeknek, akiknek a dokumentumot olyan épületbe vagy helyiségbe kell kézbesíteni, amely diplomáciai mentesség védelme alatt áll,
d) a Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma, ha hivatásos katonáknak szóló kézbesítésről van szó, és a dokumentumot nem lehet másként kézbesíteni.

108. §
Ha azt a bíróság szükségesnek tartja, elrendelheti, hogy az iratokat, a rendőri testület szerve, bírósági végrehajtó vagy a községi rendőrség kézbesítse.

A kézbesített iratok átvétele

109. §
(1) A címzett helyett az a személy jogosult az iratok átvételére, akit erre a címzett írásban meghatalmazott vagy megbízott.
(2) Az ügyvédnek, közjegyzőnek, bírósági végrehajtónak és szabadalmi ügyvivőnek szánt iratokat az a személy is átveheti, aki munkaviszonyban vagy más hasonló munkajogi viszonyban áll a címzettel, és az megbízta őt az iratok átvételével.

110. §
(1) Ha valamelyik fél rendelkezik az eljárás lefolytatására meghatalmazott képviselővel, akkor az iratokat csak ennek a képviselőnek kell kézbesíteni. Az iratokat a félnek is kézbesítik, ha a félnek személyesen van dolga az eljárásban, vagy ha erről a bíróság az ügy jellegére való tekintettel döntést hoz. A bírósági illeték megfizetésére irányuló felszólítást, valamint a bíróság által kiadott eljárási tájékoztatásokat csak a képviselőnek kell kézbesíteni.
(2) Ha valamelyik félnek több ügyvédje van, az iratokat annak kell kézbesíteni, akit az iratok kézbesítésére a fél kijelölt. Ha a fél az ügyvédek közül senkit nem jelöl ki kimondottan erre a feladatra, bármelyiküknek lehet kézbesíteni.

111. §
Az iratok saját kézbe történő kézbesítése
(1) A saját kézbe történő kézbesítés úgy valósul meg, hogy a címzett az iratok átvételét igazolja az iratok átvételéről szóló igazoláson (a továbbiakban csak „tértivevény”); a tértivevényen szereplő adatok igaznak tekintendők, hacsak az ellenkezője nem bizonyított. A tértivevény közokiratnak minősül.
(2) Saját kézbe azokat az iratokat kell kézbesíteni, amelyek esetében ezt a törvény írja elő, valamint azokat az iratokat, amelyek esetében azt a bíróság elrendeli.
(3) Ha nem lehet az iratokat a 106. § szerinti címre kézbesíteni, a kézbesítetlen küldemény bírósághoz történő visszaérkezésének napjával az iratokat kézbesítettnek kell tekinteni, éspedig akkor is, ha a címzett erről nem szerez tudomást.

112. §
Az iratok nem saját kézbe történő kézbesítése
Ha nem lehet az iratokat, amelyeket nem saját kézbe kell kézbesíteni, a 106. § szerinti címre kézbesíteni, a kézbesítetlen küldemény bírósághoz történő visszaérkezésének napjával az iratokat kézbesítettnek kell tekinteni, éspedig akkor is, ha a címzett erről nem szerez tudomást.

113. §
Az iratok átvételének megtagadása
Ha az iratok címzettje vagy átvevője ok nélkül elutasítja a kézbesített iratok átvételét, az iratok azzal a nappal kézbesítettnek tekintendők, mikor az iratok átvételét elutasították.

114. §
Ha az iratok a 111. § 3. bek. és a 112. § szerint kerültek kézbesítésre, és annak kézbesítésével elkezdett telni egy határidő, amit a címzett lekésett, mivel az iratokról nem szerzett tudomást, a bíróság a határidő lekésését csak akkor engedi el, ha a címzett igazolható okokból nem tartózkodott a 106. § szerinti címen, és ezzel kapcsolatban semmilyen jogi kötelezettségét nem szegte meg.

115. §
Nyilvános hirdetménnyel történő kézbesítés
Ha ez a törvény vagy külön előírás előírja a bíróság számára az adatok nyilvános hirdetménnyel történő közzétételének kötelezettségét, ez a kötelezettség akkor teljesül, ha az adatok a bíróság hirdetőtábláján vagy az illetékes bíróság honlapján megjelennek, és ha külön előírás szerint nem elégséges az ilyen közzététel, akkor közzéteszi azokat a Kereskedelmi Közlönyben is; ezzel nincs érintve az adatok közzétételének kötelezettsége a napi sajtóban.

116. §
A kereset természetes személy számára történő kézbesítéséről szóló külön rendelkezés
(1) Ha a keresetet nem sikerül az alperesnek kézbesíteni, aki természetes személy, a 106. § 1. bek. a) pontja szerinti címre, a bíróság köteles minden szükséges intézkedést megtenni az alperes tényleges tartózkodási helyének megállapítására.
(2) Ha a bíróságnak nem sikerül a keresetet az 1. bekezdés szerinti eljárással megállapított címre kézbesíteni, a bíróság a benyújtott keresetről szóló értesítést a bíróság hirdetőtábláján és az illetékes bíróság honlapján teszi közzé. A kereset az értesítés közzétételér követő 15 nap elteltével kézbesítettnek tekintendő, éspedig akkor is, ha arról a címzett nem szerez tudomást.
(3) A további iratokat a bíróság az alperesnek a 106. § 1. bek. a) pontja szerinti címre kézbesíti.

HARMADIK SZAKASZ
A határidők

117. §
A határidő a bíróság vagy a törvény által, egy bizonyos cselekmény végrehajtására meghatározott időtartam.

118. §
(1) Ha a jelen törvény nem állapít meg határidőt a cselekmény végrehajtására, az a bíróság határozhatja meg.
(2) A bíróság által megállapított határidőt, a bíróság ésszerű időtartammal meghosszabbíthatja.

119. §
A határidő szünetelése
A határidő szünetel azon személy számára, aki elveszítette perképességét vagy a bíróságon való önálló eljárás képességét.

120. §
Ha az eljárásba jogi képviselő vagy ügygondnok lép be az eljárási cselekmény végrehajtására megállapított határidő tartama alatt, a végrehajtás határideje attól a naptól kezd el telni, mikor az eljárásba belépett.

121. §
A határidők számítása
(1) A határidőt, a jelen törvény szerint, órákban, napokban, hetekben, hónapokban vagy években lehet meghatározni.
(2) A napokban számolt határidő tartamába nem számít bele az a nap, amikor a határidő kezdetét meghatározó esemény bekövetkezett.
(3) A hetekben, hónapokban vagy években számolt határidők azon a napon telnek le, amely megjelölése szerint egybeesik azzal a nappal, amikor a határidő kezdetét meghatározó esemény bekövetkezik; ha az adott hónapban ilyen nap nincsen, akkor a hónap utolsó napján.
(4) Ha a határidő vége szombatra vagy munkaszüneti napra esik, akkor a határidő utolsó napja a következő munkanap.
(5) A határidő van betartva, ha a határidő utolsó napján a bíróságon sor kerül a cselekmény végrehajtására vagy a beadványt átadják annak a szervnek, amely azt kézbesíteni köteles; ez érvényes akkor is, ha a beadványt elektronikus eszközökkel, munkaidőn kívül, kézbesítik a bíróságnak.

122. §
A határidő elmulasztásának elengedése
A bíróság elengedi a határidő elmulasztását, ha azt a fél, a képviselője vagy az ügygondnok igazolható okokból mulasztotta el, és ezért a hozzá tartozó cselekményből kizárták. A beadványt az akadályozás megszűnését követő 15 napon belül kell benyújtani és az elmulasztott cselekményt is hozzá kell kapcsolni.

NYOLCADIK FEJEZET
A felek cselekményei

ELSŐ SZAKASZ
A beadvány

123. §
(1) A beadvány a bírósághoz intézett aktus.
(2) Az ügy érdemében benyújtott beadvány elsősorban a kereset, a viszontkereset, a kereset módosítása, a kereset visszavonása, a kifogás, a fellebbezés, a felülvizsgálat, és ha az ügy jellegéből az következik, a sürgős intézkedésre vagy biztosítási intézkedésre irányuló kereset.

124. §
(1) Minden beadványt annak tartalma szerint bírálnak el.
(2) A fél anyagi jogi aktusa a bírósággal szemben a kézbesítésének pillanatától hatályos, a többi résztvevővel szemben pedig attól a pillanattól kezdve, amikor arról az eljárás során tudomást szereztek.

125. §
A beadvány formája
(1) A beadványt írásban lehet elkészíteni, éspedig papíralapú formában vagy elektronikus formában.
(2) Az ügy érdemében benyújtott beadványt, amely elektronikus formában, külön előírás szerinti engedélyezés nélkül készült, szükséges utólag papíralapú formában is kézbesíteni, vagy külön előírás szerint engedélyezett elektronikus formában; ha az utólagos kézbesítés tíz napon belül nem történik meg a bíróságra, a beadványt figyelmen kívül hagyják. A bíróság a beadvány utólagos kézbesítésére nem szólít fel.
(3) Az írásban elkészített beadványt a szükséges számú példányban, a mellékletekkel együtt kell benyújtani úgy, hogy egy mellékletekkel ellátott példányt el lehessen helyezni a bírósági aktában, és minden további résztvevő megkapjon egy-egy példányt, a mellékletekkel együtt. Ha a beadvány nem a szükséges számú példányban és mellékletekkel kerül benyújtásra, a bíróság elkészíti a beadvány másolatait annak a költségére, aki a beadványt benyújtotta.

126. §
A csoportos beadványról szóló külön rendelkezés
(1) A csoportos beadványt legalább tíz, ugyannak a bíróságnak egy napon kézbesített, ugyanazzal a tárggyal rendelkező beadvány képezi.
(2) Ha a csoportos beadványt képező beadványokat több bíróságnak címezték, de egy bíróságnak kézbesítik, a bíróság a bírósági nyilvántartásba csak azokat az ügyeket jegyzi be, amelyeket hozzá címeztek. A többi beadványt, a saját bírósági nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül, továbbküldi a jelzett bíróságoknak; a beadványhoz kötődő joghatások fennmaradnak. Ha a csoportos beadványt képező beadványokat elektronikus eszközökkel küldték, a bíróság ezeket a beadványokat elektronikus eszközökön küldi tovább.
(3) Azok a csoportos beadványt képező beadványokat, amelyek tartalmuk szerint keresetnek minősülnek, a bíróság folyamatosan jegyzi be a bírósági nyilvántartásba úgy, hogy fennmaradjon a többi beadvány bejegyzésének folyamatossága.
(4) Ha a bíróságnak olyan, 2. bekezdés szerinti beadványokat kézbesítenek, amelyeket már korábban bejegyzett, ezeket a beadványokat már nem jegyzi be és a már kiosztott beadványok másolatának tekinti.

127. §
A beadvány általános követelményei
(1) Ha a beadványra vonatkozó törvény nem ír elő külön követelményeket, a beadványban a következőket kell feltüntetni:
a) melyik bíróságnak szánták,
b) ki nyújtja be,
c) milyen ügyet érint,
d) mit akarnak elérni vele és
e) aláírás.
(2) Ha egy folyamatban lévő eljárásban benyújtott beadványról van szó, a beadvány alaki követelményeihez tartozik ennek az eljárásnak az ügyiratszámának feltüntetése is.

128. §
(1) Ha nem az ügy érdemében benyújtott beadványról, vagy sürgős intézkedésre esetleg biztosítási intézkedésre irányuló keresetről van szó, és a beadványból nem világos, milyen ügyet érint, és mit akarnak elérni vele, a bíróság felszólítja az előterjesztőt a beadvány kiegészítésére vagy javítására.
(2) A bíróság meghatározza a beadvány kiegészítésének vagy javításának határidejét, amely tíz napnál nem lehet rövidebb.
(3) Ha a bíróság által megállapított határidőn belül a beadványt nem egészítik vagy javítják ki, esetleg úgy egészítik vagy javítják ki, hogy abból nem világos, milyen ügyet érint, és mit akarnak elérni vele, a bíróság az ilyen beadványt figyelmen kívül hagyja.

129. §
(1) Ha az ügy érdemében benyújtott beadványról vagy sürgős intézkedésre esetleg biztosítási intézkedésre irányuló keresetről van szó, amelyből nem világos, milyen ügyet érint, és mit akarnak elérni vele, vagy nem teljes, illetve érthetetlen beadványról van szó, a bíróság felszólítja azt, aki a beadványt benyújtotta, hogy a beadványt a megadott határidőre egészítse vagy javítsa ki; ez a határidő nem lehet tíz napnál rövidebb.
(2) Az 1. bekezdés szerinti határozatban a bíróság feltünteti, hogy a beadványból mi hiányzik vagy miért érthetetlen, valamint hogyan kell azt kiegészíteni vagy kijavítani, és tájékoztat a beadvány elutasításának lehetőségéről.
(3) Ha a bíróság által meghatározott határidőn belül a beadványt nem egészítik vagy javítják ki, a bíróság a beadványt elutasítja; ez nem érvényes abban az esetben, ha a feltüntetett hiányosság ellenére az eljárás folytatható.
(4) Ha a beadványt az 1. bekezdés szerinti felszólítással összhangban, legkésőbb a beadvány elutasításáról szóló határozat elleni fellebbezés benyújtására megadott határidő leteltéig teljes egészében kijavítják vagy kiegészítik, a határozat elleni fellebbezésről az a bíróság dönthet, amelyik azt kiadta.

130. §
A bíróság a beadvány benyújtóját meghallgatásra idézi be, ha úgy ítéli meg, hogy ezzel elérhető a beadvány hibáinak eltávolítása. A meghallgatás során a bíróság közli, miért hiányos vagy érthetetlen a beadvány, és elmagyarázza, hogyan kell a beadványt kijavítani vagy kiegészíteni.

MÁSODIK SZAKASZ
A kereset

131. §
A kereset olyan eljárási cselekmény, amellyel a veszélyeztetett vagy a megsértett jog bírósági védelemhez való jogát érvényesítik.

A kereset formai követelményei 

132. §
(1) A keresetben, a beadvány általános követelményein kívül fel kell tüntetni a felek megjelölését, a perdöntő tények valós és teljes leírását, az ezek bizonyítására szolgáló bizonyítékokat és a keresetlevél megjelölését.
(2) A perdöntő tények leírása nem helyettesíthető a megjelölt bizonyítékokra való hivatkozással.
(3) A felperes a keresethez csatolja azokat a bizonyítékokat, melyek jellege ezt lehetővé teszi, kivéve azokat önhibáján kívül nem tudja előterjeszteni.

133. §
(1) A keresetben a természetes személyt vezeték-és keresztneve, állandó lakóhelyének vagy tartózkodási helyének címe, születési ideje vagy egyéb azonosító adatai alapján azonosítják.
(2) A jogi személyt a keresetben a szervezet nevével vagy cégnevével, székhelyének címével és a szervezet azonosítószámával kell azonosítani, ha ilyennel rendelkezik.

134. §
A külföldi jogi személyt a keresetben a szervezet nevével vagy cégnevével, székhelyének címével, esetleg más azonosító adattal kell azonosítani.

135. §
(1) Ha egy állam is érintett fél, a keresetben nevének feltüntetésével, valamint az állam nevében eljáró állami szerv vagy jogi személy nevének feltüntetésével kell azonosítani.
(2) Ha egy állami szerv az érintett fél, a keresetben ennek az állami szervnek a megnevezésével kell azonosítani azt.

136. §
Ha az lehetséges, a felperes a keresetében feltünteti telefonszámát és elektronikus címét is, esetleg képviselőjének telefonszámát és elektronikus címét. Hasonlóképpen feltünteti az alperes telefonszámát és elektronikus címét, valamint azon személyekét, akiknek meghallgatását bizonyítékként megjelölte, amennyiben ezeket ismeri.

137. §
A kereset tartalma
A keresettel követelhető, hogy döntést hozzanak elsősorban
a) egy kötelezettség teljesítéséről,
b) a felek jogainak és kötelezettségeinek rendezési igényéről, ha a felek közötti viszony rendezésének bizonyos módja speciális szabályozásból ered,
c) annak megállapításáról, hogy fennáll-e a jog vagy sem, amennyiben sürgős jogi érdek merül fel; a sürgős jogi érdeket nem kell igazolni, ha külön szabályozásból következik, vagy
d) egy jogi tény megállapításáról, ha az külön szabályozásból következik.

138. §
A nyilvánvalóan megalapozatlan kereset
Ha a keresetben hivatkozott tényállásból az előzetes jogi értékelést követően egyértelműen kitűnik, hogy a kereset nyilvánvalóan megalapozatlan, a bíróság felszólítja a felperest a kereset visszavonására. Ebből a célból a bíróság a felperest meghallgathatja.

HARMADIK SZAKASZ
Rendelkezési eljárási cselekmények

A kereset módosítása

139. §
A felperes az eljárás során a bíróság hozzájárulásával megváltoztathatja a keresetet.

140. §
(1) A kereset módosítása olyan javaslat, amely kiterjeszti az alkalmazandó jogot vagy más jogszabályt alkalmaz.
(2) A kereset megváltoztatása lehet a keresetben kifejtett meghatározó tények lényeges megváltoztatása vagy kiegészítése is.
(3) A felperes cselekménye, amellyel a szóban forgó igényét változtatja meg, nem tekintendő a kereset módosításának, ha a felek közötti viszony rendezésének bizonyos módja külön szabályozásból következik.

141. §
Ha a kereset módosítására az alperesnek történő kézbesítése előtt kerül sor, a módosított keresetről, a kereset módosításának elfogadhatóságáról való határozathozatal nélkül jár el a bíróság, kivéve azt az esetet, amikor a bíróság a 143. § 2. bek. szerint határoz.

142. §
(1) A kereset módosításának elfogadhatóságáról általában azon a tárgyaláson határoz, amelyen a módosítást előterjesztették, vagy a következő tárgyaláson, amelyik közvetlenül az után a tárgyalás után következik, amelyen a kereset módosítását tárgyaláson kívüli előterjesztéssel érvényesítették.
(2) A határozatot, amelyben a bíróság elfogadta a kereset módosítását a bíróság saját kezükbe kézbesíti az érintetteknek, amennyiben nem voltak jelen a tárgyaláson, amelyen a módosítás megtörtént.

143. §
(1) A bíróság nem engedélyezi a kereset módosítást, ha az eddigi eljárás eredményei nem képezhetik a módosított keresetről szóló eljárás alapját.
(2) A bíróság a kereset módosítást akkor sem engedélyezi, ha a megváltozott kereset tárgyában folyó eljárásra más bíróság érdemi vagy okozati joghatósággal rendelkezik.
(3) Ha a bíróság nem engedélyezi a kereset módosítását, az eredeti kereset tárgyában folyó eljárást folytatja.

A kereset visszavonása

144. §
A felperes visszavonhatja a keresetet.

145. §
(1) Ha a keresetet teljesen visszavonják, a bíróság az eljárást leállítja.
(2) Ha a keresetnek egy részét vonják vissza, a bíróság az eljárást erre a részre vonatkozólag állítja le. A kereset részleges visszavonásáról a bíróság az érdemi határozatban dönt.
(3) Ha a kereset egy részének visszavonására az alperesnek történő kézbesítése előtt kerül sor, a bíróság a kereset többi részét anélkül tárgyalja, hogy e részben az eljárás felfüggesztéséről határozna.

146. §
(1) A bíróság az eljárást nem állítja le, ha az alperes súlyos okból nem ért egyet a kereset visszavonásával. Az alperesnek a kereset visszavonására vonatkozó egyet nem értését nem veszik figyelembe, ha a kereset visszavonására azelőtt kerül sor, mielőtt megkezdődne a perben a 168. § szerinti előzetes meghallgatás vagy a tárgyalás.
(2) Az alperes beleegyezése mindig szükséges, ha a felek közötti viszony rendezésének bizonyos módja külön szabályozásból következik.

147. §
A viszontkereset
(1) Az alperes, a felperessel szemben, viszontkeresettel érvényesítheti jogát.
(2) Viszontkeresetnek minősül az alperes azon nyilatkozata is, amellyel, a felperessel szembeni követelésének beszámítását érvényesíti, de csak akkor, ha azt javasolja, hogy többet ítéljenek meg neki, mint amennyit a felperes érvényesített; egyébként a bíróság az ilyen nyilatkozatra csak, mint az alperes eljárási védekezési eszközére tekint.
(3) A viszontkeresetre, a keresetre vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók.
(4) A bíróság a viszontkeresetet kizárhatja egy külön eljárásba, ha az ügyek egyesítésének feltételei nem teljesülnek.

148. §
Az egyezség
(1) A felperes és az alperes egyezséget köthetnek. Az egyezség megköttetését a bíróságnak mindig meg kell próbálnia.
(2) A bíróság dönt arról, hogy a megkötött egyezséget jóváhagyja-e; nem hagyja jóvá, ha az ellentétes az általános kötelező érvényű jogszabályokkal.

NEGYEDIK SZAKASZ
Az eljárási támadás eszközei, az eljárási védekezés eszközei és az eljárás koncentrációja

149. §
Az eljárási támadás eszközei és az eljárási védekezés eszközei elsősorban a következők: tényállítások, az ellenérdekelt fél tényállításainak cáfolása, bizonyítási indítványok, az ellenérdekelt fél bizonyítási indítványaival kapcsolatos kifogások és érdemi kifogások.

150. §
A tényállítások
(1) A felek kötelesek a valóságot állítva és teljes körűen közölni a pert érintő lényeges és döntő tényállításokat.
(2) A lényeges és döntő tények megállapítása érdekében, a bíróság további tényállítások közlését kérheti a felektől.

151. §
Az ellenérdekelt fél tényállításainak cáfolása
(1) A fél tényállításait, amelyeket az ellenérdekelt fél kifejezetten nem cáfolt, nem vitatottnak kell tekinteni.
(2) Ha az egyik fél cáfolja a cselekedeteire vagy felfogására/véleményére vonatkozó tényállításokat, saját állításokat kell közölnie a kérdéses tényállásokra vonatkozóan, ellenkező esetben a cáfolat hatástalan.

152. §
Az érdemi kifogás
Az érdemi kifogás a fél olyan jogi aktusa, amely az ellenérdekelt fél jogának megváltozását, megszűnését vagy gyengülését idézi elő.

153. §
Az eljárás bírói koncentrációja
(1) A felek kötelesek az eljárási támadás eszközeit és az eljárási védekezés eszközeit időben érvényesíteni. Az eljárási támadás eszközei és az eljárási védekezés eszközei nincsenek időben érvényesítve, ha azokat a fél már korábban előterjeszthette volna, ha az eljárás gyorsaságára és gazdaságosságára való tekintettel gondosan járt volna el.
(2) Az eljárási támadás eszközeit és az eljárási védekezés eszközeit, amelyeket a fél nem nyújtott be időben, a bíróságnak nem kell figyelembe vennie, különösen akkor, ha ez újabb tárgyalás elrendelését vagy további bírósági cselekményeket követelnének meg.
(3) Ha a bíróság az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védekezés eszközeit nem veszi figyelembe, azt az érdemi határozat indokolásában tünteti fel.

154. §
Az eljárás jogi koncentrációja
Az eljárási támadás eszközeit és az eljárási védekezés eszközeit legkésőbb a bizonyítást lezáró határozat kihirdetéséig lehet érvényesíteni.

ÖTÖDIK SZAKASZ
A saját nyelven való eljárás joga

155. §
(1) Mindenkinek jogában áll az anyanyelvén vagy egy általa értett nyelven eljárni a bíróságon. A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek egyenlő esélyekkel rendelkezzenek jogaik gyakorlására. Figyelembe véve az ügy természetét és körülményeit, a bíróság tolmácsot vesz igénybe.
(2) Az anyanyelvén vagy az általa értett nyelven eljáró fél költségeit az állam viseli.


MÁSODIK RÉSZ
Az elsőfokú eljárás

ELSŐ FEJEZET
A bíróság eljárása az eljárás megkezdését követően

156. §
Az eljárás a kereset benyújtásával, vagy a sürgős intézkedésre vagy biztosítási intézkedésre irányuló kérelem bírósághoz történő eljuttatásával kezdődik.

157. §
(1) A bíróság úgy jár el az eljárás során, hogy az eljárás jellegét figyelembe véve gyorsan és gazdaságosan dönthessen, általában egyetlen tárgyaláson.
(2) Ha a bíróság felszólítja a felet, hogy nyilatkozzon az eljárásra és az eljárás lefolytatására vonatkozó bizonyos javaslattal kapcsolatban, ehhez felszólításhoz csatolhat egy záradékot, hogy ha a fél egy bizonyos határidőn belül nem tesz észrevételt, akkor vélelmezni kell, hogy nincs kifogása.

158. §
A bíróság az eljárás megindításáról haladéktalanul értesíti a monopóliumellenes hivatalt, ha az eljárás során gazdasági versenyjogi szabályokat alkalmaznak. Ha olyan eljárás indul, amelyben Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkelyeit alkalmazzák, bíróság az eljárás megindításáról haladéktalanul értesíti a monopóliumellenes hivatalt és a Bizottságot.

159. §
Az eljárás megindítása megakadályozza, hogy ugyanazon perrel kapcsolatban más eljárás legyen folyamatban a bíróságon. Ha a bíróságon ugyanazon perrel kapcsolatban más eljárás is folyamatban van, a bíróság leállítja a később indított eljárást.

160. §
Általános tájékoztatási kötelezettség
(1) A bíróság, a jelen törvényben meghatározott mértékben, tájékoztatást ad a feleknek az eljárási jogaikról és kötelezettségeikről.
(2) A bíróság mindig tájékoztatja a feleket ügyvédválasztási jogukról és a Jogsegélyközponthoz fordulás lehetőségéről.
(3) A bíróságnak nincs az 1. és 2. bekezdések szerinti tájékoztatási kötelezettsége, ha
a) a fél az állam, állami szerv, vagy jogi személy és annak nevében eljáró személy, vagy annak alkalmazottja, vagy tagja, aki annak nevében eljár, mesterfokozatú főiskolai jogi végzettsége van, vagy olyan természetes személy, akinek mesterfokozatú főiskolai jogi végzettsége van,
b) a felet ügyvéd, a fogyasztó védelmére alapított vagy létrehozott jogi személy, szakszervezet vagy olyan természetes személy képviseli, akinek mesterfokozatú főiskolai jogi végzettsége van.

161. §
Az eljárási feltételek vizsgálata
(1) Ha a jelen törvény másként nem rendelkezik, a bíróság az eljárás során bármikor mérlegeli, hogy teljesülnek-e azok a feltételek, amelyek mellett eljárhat és döntést hozhat (a továbbiakban csak „eljárási feltételek”).
(2) Ha olyan eljárási feltétel hiányzik, amely nem pótolható, a bíróság az eljárást leállítja.
(3) Ha olyan eljárási feltétel hiányzik, amely pótolható, a bíróság megteszi a megfelelő intézkedéseket annak pótlására. Eközben az eljárást általában folytathatja, de nem adhat ki az eljárást lezáró határozatot. Ha az eljárási feltétel hiányát nem sikerül pótolni, a bíróság az eljárást leállítja.

Az eljárás felfüggesztése

162. §
(1) A bíróság az eljárást felfüggeszti, ha
a) a döntés olyan kérdéstől függ, amellyel a jelen eljárásban nem jogosult foglalkozni,
b) az ügy lezárása előtt megállapította, hogy a jogszabályi megfelelőségi eljárás feltételei fennállnak; ebben az esetben eljárási indítványt nyújt be a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságához (a továbbiakban csak „alkotmánybíróság”),
c) a Szlovák Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződés alapján, előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához; a bíróság az előzetes döntéshozatalról szóló határozatot haladéktalanul kézbesíti az igazságügyi minisztériumnak.
(2) A bíróság az eljárást indítvány nélkül is felfüggeszti; ebben az esetben az eljárás felfüggesztéséről szóló határozat kibocsátása előtt értesíti a feleket, és lehetőséget biztosít számukra a felfüggesztés okaival kapcsolatos észrevételeik megtételére.
(3) Az eljárás felfüggesztésére irányuló indítvány elutasításáról a bíróság az érdemi határozattal együtt dönt.

163. §
(1) Ha a felek egyhangúan az eljárás felfüggesztését javasolják, vagy egyhangúan a tárgyalás elhalasztását javasolják, a bíróság az eljárást legalább három hónapra felfüggeszti.
(2) Ha az eljárást felfüggesztették, a bíróság bármelyik fél kérelmére folytatja azt. Ha az eljárás folytatása iránti kérelmet, az eljárás felfüggesztéséről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül nem terjesztik elő, a bíróság az eljárást leállítja.

164. §
Ha a bíróság más megfelelő intézkedést nem tesz, felfüggesztheti az eljárást, ha olyan bírósági vagy közigazgatási eljárás van folyamatban, amely olyan kérdéssel foglalkozik, ami a bíróság döntése szempontjából releváns lehet, vagy ha a bíróság ilyen eljárást kezdeményezett.

165. §
(1) Amint megszűnik az akadály, amely miatt az eljárást felfüggesztették, a bíróság indítvány nélkül is folytatja az eljárást.
(2) Ha az eljárást felfüggesztik, eljárási cselekményekre nem kerül sor; az ebből eredő eljárási határidők felfüggesztődnek. Ha az eljárás folytatódik, a határidők újra életbe lépnek.

166. §
Az ügyek egyesítése
(1) Az eljárás gazdaságossága érdekében a bíróság egyesíti azokat az eljárásokat, amelyeket előtte indítottak, és amelyek ténybeli összefüggései egymással vagy ugyanazokkal a felekkel állnak kapcsolatban. Ha ilyen eljárásokat ugyanazon bíróság több bírájának osztották ki, az eljárások összevonásáról az a bíró dönt, akinél az eljárás a legkorábban kezdődött.
(2) Ha a keresetben összevonásra alkalmatlan ügyeket említenek, vagy ha megszűnnek azok az okok, amelyek miatt a bíróság az eljárásokat egyesítette, a bíróság az érintett ügyet önálló eljárásra kizárhatja.

167. §
A kereset és a nyilatkozatok kézbesítése
(1) Ha a bíróság nem utasította el a keresetet a 129. § szerint, vagy nem határozott az eljárás leállításáról, saját kézbe történő átadással kézbesíti a keresetlevelet a mellékleteivel együtt az alperesnek.
(2) A bíróság a keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg felszólítja az alperest, hogy a bíróság által meghatározott határidőn belül írásban nyújtsa be észrevételeit, és ha nem ismeri el maradéktalanul az érvényesített igényt, nyilatkozatában közölje a védelmére felhozott tényállást, valamint csatolja az iratokat, amelyekre hivatkozik és jelölje meg az állításait igazoló bizonyítékokat.
(3) Ha az alperes az érvényesített igényt nem ismeri el maradéktalanul, vagy a bíróság más megfelelő intézkedést nem foganatosít, a bíróság az alperes nyilatkozatát saját kézbe történő átadással kézbesíti a felperesnek, és lehetővé teszi számára, hogy a bíróság által meghatározott határidőn belül nyilatkozatot tegyen. A felperes további tényeket közöl, és megjelöli az állításait alátámasztó bizonyítékokat; a később közölt és megjelölt tényeket és bizonyítékokat a bíróságnak nem kell figyelembe vennie. A bíróság tájékoztatja a felperest az eljárás bírói koncentrációjának következményeiről.
(4) Ha a bíróság más megfelelő intézkedést nem foganatosít, a felperes 3. bekezdés szerinti nyilatkozatát saját kézbe történő átadással kézbesíti az alperesnek, és lehetővé teszi számára, hogy a bíróság által meghatározott határidőn belül azzal kapcsolatban nyilatkozatot tegyen. Az alperes további tényeket közöl, és megjelöli az állításait alátámasztó bizonyítékokat; a később közölt és megjelölt tényeket és bizonyítékokat a bíróságnak nem kell figyelembe vennie. A bíróság tájékoztatja az alperest az eljárás bírói koncentrációjának következményeiről.

MÁSODIK FEJEZET
Az előzetes meghallgatás

168. §
(1) Ha a bíróság másként nem határoz, az első tárgyalás előtt előzetes meghallgatást rendel el.
(2) Eltérő rendelkezés hiányában, az előzetes meghallgatásra a tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

169. §
Idézés az előzetes meghallgatásra
(1) Az előzetes meghallgatásra a bíróság beidézi a feleket, képviselőiket vagy más olyan személyeket, akik az előzetes meghallgatás céljának megvalósulásához hozzájárulhatnak.
(2) Az előzetes meghallgatásra szóló idézést saját kézbe történő átadással kézbesítik.

170. §
Az előzetes meghallgatás menete
(1) A bíróság a per előzetes meghallgatásán a felekkel együttműködve megállapítja az eljárási feltételek teljesülését, illetve intézkedik a feltárt hiányosságok megszüntetéséről.
(2) Ha az lehetséges és célszerű, a bíróság megpróbálja egyezséggel rendezni a vitát, vagy azt javasolja a feleknek, hogy mediátor segítségével jussanak megegyezésre.

171. §
(1) Ha a vitát egyezséggel nem sikerült rendezni, a bíróság kötelezettségeket ró a felekre, amelyek az eljárás céljának eléréséhez szükségesek, elsősorban a tárgyalás előkészítésével kapcsolatban. Egyúttal megállapítja, hogy mely tényállítások vitatottak a felek között, és mely tényállításokat tekinti nem vitatottnak, mely bizonyítékokat fogadja el és melyeket nem. A bíróság ismerteti az ügy előzetes jogi értékelését és a tárgyalás várható időpontját is.
(2) Ha az lehetséges és célszerű, a bíróság az előzetes meghallgatáson érdemi határozatot hozhat.

172. §
A felek távolmaradásának következményei
(1) Ha a felperes a per előzetes meghallgatásán alapos indok nélkül nem jelenik meg, jóllehet szabályszerűen és időben beidézték, valamint betartották a 167. § szerinti folyamatot, a bíróság a keresetről mulasztási ítélettel határozhat; a 278. § rendelkezése értelemszerűen alkalmazandó. Erről a következményről a felperest az előzetes meghallgatásra szóló idézésben tájékoztatni kell. Ez nem érvényes, ha teljesülnek az eljárás leállításának, a kereset elutasításának vagy a kereset visszautasításának feltételei.
(2) Ha az alperes a per előzetes meghallgatásán alapos indok nélkül nem jelenik meg, jóllehet szabályszerűen és időben beidézték, valamint betartották a 167. § szerinti folyamatot, a bíróság a keresetről mulasztási ítélettel határozhat; a 274. § rendelkezése értelemszerűen alkalmazandó. Erről a következményről az alperest az előzetes meghallgatásra szóló idézésben tájékoztatni kell. Ez nem érvényes, ha teljesülnek az eljárás leállításának, a kereset elutasításának vagy a kereset visszautasításának feltételei.

HARMADIK FEJEZET
A tárgyalás

ELSŐ SZAKASZ
Általános rendelkezések

173. §
A tárgyalás helyszíne
(1) A tárgyalásra a bíróság székhelyén található tárgyalóteremben kerül sor, hacsak a tárgyalást nem egy másik megfelelő helyen szükséges megtartani.
(2) Ha a bíróság fontos okok miatt úgy dönt, hogy a tárgyalást más megfelelő helyen tartja, intézkedéseket foganatosít a tárgyalás méltóságának és gördülékenységének biztosítása érdekében.

174. §
A tárgyalás méltósága
(1) A bíróság a tárgyalás zavartalan lefolytatása érdekében megteheti a szükséges intézkedéseket a jelenlévő személyek megrendszabályozása érdekében.
(2) A tárgyalóteremben jelenlévő személyek kötelesek tartózkodni mindentől, ami a tárgyalás méltó és gördülékeny lefolytatását zavarhatja, beleértve a tárgyalás lefolytatásával, a személyek vallomásaival és a kihirdetett határozatokkal való egyetértés vagy egyet nem értés kimutatását, hacsak a véleménynyilvánításra nem a bíróság szólította fel őket. A bíróság eltávolíthatja a tárgyalóteremből vagy megtagadhatja a tárgyalóterembe történő bejutást, azoktól a személyektől, akik sértik a tárgyalás méltóságát, vagy akik jogos aggodalomra adnak okot, hogy megzavarják a tárgyalás lefolyásának méltóságát.
(3) A bíróság lehetővé teszi, hogy a felek és képviselőik a tárgyalás során konzultáljanak egymással álláspontjukról és indítványaikról. E célból a tárgyalás a megfelelő időtartamra felfüggeszthető.

175. §
A tárgyalás menetének lebonyolítása és rögzítése műszaki eszközökkel
(1) A tárgyalás lebonyolítását a 98. és 99. §-ban foglaltak szerint rögzítik.
(2) A bíróság a felek beleegyezésével a tárgyalást videokonferencia vagy egyéb kommunikációs technológiai eszközök segítségével is megtarthatja.
(3) A tárgyalás lefolyását a fél és annak képviselője hangfelvétel készítésére szolgáló műszaki berendezések segítségével rögzítheti; ezt a tényt a bírósággal előzetesen közli.

176. §
A tárgyalás nyilvánossága 
(1) A tárgyalás alapvetően nyilvános.
(2) A nyilvánosság a tárgyalás egészéről vagy annak egy részéről csak akkor zárható ki, ha a per nyilvános tárgyalása veszélyeztetné a minősített adat, az érzékeny információ és a külön szabályozás alapján védett információ (a továbbiakban: külön előírás alapján védett adatok) védelmét, vagy a fél vagy tanú fontos érdekét. A nyilvánosság kizárását a bíróság a megfelelő módon közli.
(3) Ha a nyilvánosság kizárásának feltételei nem is teljesülnek, a bíróság különös figyelmet érdemlő okokból egyes személyek számára megtagadhatja a tárgyaláson való részvételt.
(4) Ha a nyilvánosságot kizárták, a bíróság a fél indítványára engedélyezheti, hogy egyes személyek jelen legyenek a tárgyaláson vagy annak egy részén, és egyúttal tájékoztatja őket a 2. bekezdés szerinti valamennyi információról szóló titoktartási kötelezettségükről.
(5) A tárgyalás lefolyásáról képfelvételek, audiovizuális közvetítések vagy hangközvetítések csak a bíróság hozzájárulásával megvalósíthatók.

MÁSODIK SZAKASZ
A tárgyalás menete

A tárgyalás elrendelése

177. §
(1) A bíróság az alapeljárást képező ügyben tárgyalást rendel el.
(2) Nem szükséges tárgyalást elrendelni, ha
a) csak egyszerű jogi értékelésű ügyről van szó, a felek tényállításai nem vitatottak és a per értéke a tartozékai nélkül nem haladja meg a 2 000 eurót,
b) a felek az ügyben hozott határozattal tárgyalás elrendelése nélkül egyetértenek vagy
c) azt a jelen törvény írja elő.

178. §
(1) Ha a felet az eljárás során egy képviselő képviseli, a bíróság általában csak képviselőt idézi be a tárgyalásra; a bíróság akkor beidézi a felet, ha annak meghallgatására szükség van.
(2) Az idézést úgy kell kézbesíteni a félnek vagy képviselőjének, hogy elegendő idejük legyen a felkészülésre, általában legalább öt nappal a tárgyalás időpontja előtt.

179. §
A tárgyalás vezetése
(1) A tárgyalást a bíróság úgy folytatja le, hogy az eljárás jellegére és a jelen törvény céljára tekintettel általában egyetlen tárgyaláson határozat születhessen.
(2) Ha az lehetséges és célszerű, a bíróság megpróbálja egyezséggel rendezni a pert.

180. §
A tárgyaláson való jelenlét megállapítása
Az ügy kihirdetése után a bíróság számba veszi, hogy jelen vannak-e a tárgyalásra beidézett személyek. Ha ezek a személyek nem jelentek meg, a bíróság határoz arról, hogy a tárgyalásra a távollétükben sor kerül-e, majd megnyitja a tárgyalást.

181. §
A felek beszédei a tárgyaláson
(1) Az ügy kihirdetése és a 180. § szerinti feladatok végrehajtása után a felperes előadja a kereset és a 167. § szerinti nyilatkozat érdemi tartalmát. Az alperesnek jogában áll észrevételt tenni a felperes nyilatkozatával kapcsolatban. A fél hivatkozhat írásbeli beadványára.
(2) Az 1. bekezdés szerinti feladatok végrehajtása után a bíróság megállapítja, hogy mely tényállítások vitatottak a felek között, és mely tényállításokat tekinti nem vitatottnak, mely bizonyítékokat fogadja el és melyeket nem. A bíróság ismerteti az ügy előzetes jogi értékelését is. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha ezt már a perben történt előzetes meghallgatás során megtette.
(3) Az eljárást az eljárási támadás eszközeire és az eljárási védekezés eszközeire vonatkozó rendelkezések, valamint a bizonyításra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell lefolytatni.
(4) Ha a fél vagy képviselője nem tud érdemi és meggyőző tényállást előterjeszteni, és annak alátámasztására bizonyítékot megjelölni vagy előterjeszteni, a bíróság határidőt szabhat e kötelezettség utólagos teljesítésére. E határidő eredménytelen lejárta után, a bíróságnak ezeket a tényállításokat és bizonyítási javaslatokat nem kell figyelembe vennie. Ez nem érinti a 153. és 154. §-ok rendelkezéseit.
(5) Ha a 4. bekezdés szerinti folyamat eredményeként a tárgyalást elnapolták, az elhalasztott tárgyalás költségeit a halasztást okozó személy viseli.

182. §
Záróbeszédek és a bizonyítás befejezése
Ha a bíróság nem halasztja el a tárgyalást, felkéri a feleket, hogy foglalják össze beadványaikat, és a tárgyalás befejezése előtt tegyenek észrevételeket a bizonyítékokkal és az ügy jogi vonatkozásaival kapcsolatban. Ha a bíróság a felek nyilatkozatait követően további bizonyítás felvételét nem tartja szükségesnek, a bizonyítást határozatában befejezettnek nyilvánítja.

183. §
A tárgyalás elnapolásának okai
(1) A tárgyalást csak fontos okok miatt lehet elnapolni. A tárgyalást a fél kérelmére csak akkor lehet elnapolni, ha a fél vagy képviselője a tárgyaláson fontos okok miatt nem tud megjelenni, és egyúttal nem lehet tőlük méltányosan megkövetelni, hogy a tárgyaláson képviseltessék magukat.
(2) Az ügyvédtől, kivéve azokat az okokat, amelyek röviddel a tárgyalás előtt merültek fel, és kivéve azt az esetet, ha az ügyvéd a bíróságnak igazolja, hogy a fél, akit képvisel indokoltan ragaszkodik az ő általa történő személyes képviselethez, mindig méltányosan megkövetelhető egy másik ügyvéd általi képviselete. A féltől mindig méltányosan megkövetelhető, hogy a következő tárgyaláson más személy képviselje, ha a tárgyalás elnapolására kedvezőtlen egészségi állapota miatt került sor.
(3) A tárgyalás elnapolását indítványozó fél haladéktalanul értesíti a bíróságot a halasztás okáról, amint arról tudomást szerzett, vagy tudomást szerezhetett, vagy az összes körülmény figyelembevételével feltételezhetett.
(4) Ha a bíróság úgy találja, hogy a fél által a tárgyalás elnapolására megadott indoka nem releváns, haladéktalanul tájékoztatja erről a halasztást indítványozó felet. A tárgyalás elnapolását indítványozó fél köteles olyan telefonszámot vagy elektronikus címet megadni, amelyen a tárgyalás elhalasztására irányuló kérelmére vonatkozó bírósági határozatról értesíthetik.

184. §
Határozat a tárgyalás elnapolásáról
(1) A bíróság haladéktalanul dönt a tárgyalás elnapolásáról; erről tájékoztatja a tárgyalásra beidézetteket. A bíróság kijelöli a napot, mikor az új tárgyalásra sor kerül.
(2) Ha a tárgyalást a fél által közölt indokok miatt elnapolják, és ezeket az okokat a bíróság előtt utólag nem bizonyította, vagy nem tekinthetők fontosnak, a bíróság dönthet úgy, hogy a tárgyalás elnapolására irányuló további indítványokat nem veszi figyelembe.
(3) Ha a bíróság a 2. bekezdésnek megfelelően határoz, elrendeli, hogy a fél jelenjen meg egy újabb tárgyaláson, vagy jelöljön ki képviselőt erre a tárgyalásra.

NEGYEDIK FEJEZET
A bizonyítás

ELSŐ SZAKASZ
Általános rendelkezések

185. §
(1) A bíróság dönti el, hogy az előterjesztett bizonyítékok közül melyiket veszi fel.
(2) A bíróság indítvány nélkül, hivatalból is előterjeszthet nyilvános nyilvántartásokból és listákból származó bizonyítékokat, ha ezek a nyilvántartások vagy listák azt jelzik, hogy a felek tényállításai összeegyeztethetetlenek a tényekkel; egyéb bizonyítékokat indítvány nélkül nem fogadhat el, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik.
(3) A bíróság indítvány nélkül is gyűjthet bizonyítékot annak megállapítására, hogy az eljárási feltételek teljesülnek-e, a javasolt határozat végrehajtható lesz-e, valamint a külföldi jog megállapítására.

186. §
(1) Az általánosan ismert vagy a bíróság által a tevékenységéből ismert tényeket, valamint a Szlovák Köztársaság Törvénytárában közzétett vagy bejelentett jogszabályokat, továbbá az Európai Közösségek kötelező erejű jogi aktusait és az Európai Unió kötelező erejű jogi aktusait, amelyeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában és az Európai Unió Hivatalos Lapjában tettek közzé, nem kell bizonyítani.
(2) A bíróság a felek azonos nyilatkozataira támaszkodik, kivéve, ha alapos kétség merül fel azok valódiságával kapcsolatban. A tényekre vonatkozó állítások változásait, amelyekben a felek megállapodtak, a bíróság figyelmen kívül hagyja.

187. §
Bizonyítási eszközök
(1) Bizonyítékként szolgálhat minden, ami hozzájárulhat az ügy megfelelő tisztázásához, és amit a bizonyítási eszközökből jogszerűen szereztek meg.
(2) A bizonyítási eszköz elsősorban a fél meghallgatása, a tanúmeghallgatás, az okirat, a szakvélemény, a szakértői bizonyítás és a szemle. Ha a bizonyításfelvétel módja nincs előírva, azt a bíróság határozza meg.

188. §
A bizonyíték-felvétel
(1) A bíróság a bizonyítékokat a tárgyaláson veszi fel.
(2) A bíróság, ha az lehetséges és célszerű, a bizonyítékot tárgyaláson kívül veszi fel. A feleknek jogukban áll jelen lenni az ilyen bizonyításnál. A tárgyaláson kívüli bizonyíték-felvételről a bíróság általában öt nappal korábban értesíti a feleket. Ha tárgyalást rendeltek el, a bíróság ezen a tárgyaláson tájékoztatja a feleket a bizonyítás eredményéről.

189. §
Közzétételi kötelezettség
Aki a tényállás megállapításához szükséges dologgal rendelkezik, bíróság előírhatja számára, hogy bemutassa azt.

190. §
Tájékoztatási kötelezettség
A bíróság felkérésére mindenki köteles haladéktalanul írásban közölni az eljárás és a bíróság döntése szempontjából lényeges tényeket. A tanúvallomásra vonatkozó, 203. § szerinti titoktartási kötelezettségről szóló rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni.

191. §
A bizonyítékok értékelése
(1) A bíróság saját belátása szerint értékeli a bizonyítékokat, minden egyes bizonyítékot külön-külön és az összes bizonyítékot egymással összefüggésben; ennek során gondosan figyelembe vesz mindent, ami az eljárás során kiderült.
(2) Bármely bemutatott bizonyíték hitelessége megkérdőjelezhető, hacsak a törvény másként nem rendelkezik.

192. §
A vélelem
Azt a tényt, amelyre nézve a törvény ellentétes bizonyítási vélelmet állapít meg, a bíróság bizonyítottnak tekinti, hacsak az eljárás során nem derült ki ennek ellenkezője.


193. §
A bíróság kötelezettsége más határozatokkal szemben
A bíróságot köti az alkotmánybíróság határozata arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos jogszabály összhangban van-e a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, az alkotmányos törvények vagy olyan nemzetközi szerződés, amely a Szlovák Köztársaságot köti. A bíróságot kötik az alkotmánybíróság vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának alapvető emberi jogokra és szabadságokra vonatkozó határozatai is. A bíróságot köti továbbá az illetékes hatóságok azon határozata, amely szerint az elkövetett bűncselekmény, szabálysértés vagy más közigazgatási szabálysértés külön szabályozás szerint büntetendő volt-e, és az arról hozott határozat, hogy ki követte el, valamint a személyiségi jogállásról, a társaság megalapításáról vagy a megszüntetéséről hozott határozat.

194. §
Prejudicialitás
(1) A kérdést, amelyről a 193. § szerinti szervtől eltérő közhatalmi szerv az illetékes dönteni, maga a bíróság elbírálhatja, de nem hozhat határozatot.
(2) Ha az 1. bekezdés szerinti kérdésről határozatot hoztak, a bíróság ezt a határozatot figyelembe veszi, és határozatának indokolásában foglalkozik vele.

MÁSODIK SZAKASZ
Bizonyítási eszközök

Első alszakasz
A fél meghallgatása

195. §
(1) A bíróság indítványra elrendelheti a fél meghallgatását az eljárásban napvilágra került állítólagos tényekről, hacsak ezeket nem lehet másként bizonyítani; ez a 150. § 2. bek. rendelkezését nem érinti.
(2) Ha a bíróság elrendeli az 1. bekezdés szerinti meghallgatást, a feleket kötelesek a meghallgatáson megjelenni. Erről tájékoztatni kell őket.
(3) A bíróság kivételesen, gazdaságossági okokból arra utasíthatja a felet, hogy írásban válaszoljon az állítólagos tényekkel kapcsolatos kérdésekre, ha feltételezhető, hogy ez az eljárás elegendőnek bizonyul majd; ez nem érinti a 2. bekezdés szerinti kötelezettséget.
(4) Az 1. és 3. bekezdés szerinti eljárásra a tanúvallomásra vonatkozó, a 203. § szerinti titoktartási kötelezettségről szóló rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni.

Második alszakasz
A tanú meghallgatása

196. §
(1) A bíróság indítvány alapján elrendelheti a tanú meghallgatását.
(2) Ha a bíróság elrendeli az 1. bekezdés szerinti meghallgatást, minden természetes személy köteles az idézésre a bíróságon megjelenni és tanúként tanúskodni. A bíróság tájékoztatja a tanút igazmondási kötelezettségéről és arról a kötelezettségéről, hogy az üggyel kapcsolatban semmit nem titkolhat el, a hamis tanúvallomás büntetőjogi következményeiről és a tanúvallomás megtagadásának jogáról.
(3) A bíróság kivételesen, gazdaságossági okokból arra utasíthatja a tanút, hogy írásban válaszoljon a kérdésekre; ez nem érinti a 2. bekezdés szerinti kötelezettséget. Egyúttal tájékoztatja a tanút igazmondási kötelezettségéről és arról a kötelezettségéről, hogy az üggyel kapcsolatban semmit nem titkolhat el, a hamis tanúvallomás büntetőjogi következményeiről és a tanúvallomás megtagadásának jogáról. A tanú írásbeli vallomásával összefüggő költségeket a kihallgatását indítványozó fél viseli.

197. §
A tanú meghallgatásának indítványozása
(1) Ha a fél egy tanú meghallgatását indítványozza, biztosítja annak tárgyaláson való jelenlétét; erről a tényről előzetesen értesíti a bíróságot és az ellenérdekelt felet.
(2) Ha nem lehetséges az 1. bekezdés szerint eljárni, a fél felkéri a bíróságot a tanú beidézésére. A tanú meghallgatásának indítványában feltünteti annak vezeték- és keresztnevét, esetleg születési dátumát, valamint azt a címet, ahonnét a tanú beidézhető, továbbá megjelöli a tényeket, amelyeket a tanú meghallgatásának bizonyítania kell. Ha a tanú lakcíme nem ismert a fél előtt, a bíróság a tanút a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában szereplő lakcíméről idézi be.

198. §
A tanú idézése
(1) Ha a bíróság beidézi a tanút, az idézésben meg kell jelölnie a feleket és az eljárás tárgyát.
(2) Ha a tanút a fél által megjelölt lakcímről nem lehet beidézni, a bíróság a Szlovák Köztársaság lakossági nyilvántartásában szereplő lakcíméről idézi be.
(3) Ha a tanú jelenléte nem biztosítható, a bíróság elutasítja a tanú meghallgatása iránti indítványt.

199. §
A tanú jelenléte a tárgyaláson
(1) A bíróság ügyel arra, hogy a tanú vallomását ne befolyásolja a tárgyaláson való jelenléte. A bíróság minden tanút külön hallgat meg, a még meg nem hallgatott tanúk jelenléte nélkül.
(2) Azokat a tanúkat, kiknek tanúvallomásai egymásnak ellentmondanak, meghallgathatják közösen.

200. §
A tanú meghallgatása előtti eljárás
(1) A tanú meghallgatása előtt a bíróság megállapítja annak személyazonosságát. A bíróság elsősorban a tanú vezeték- és keresztnevét, születési idejét, állandó lakóhelyének címét, valamint a felekkel való kapcsolatát azonosítja be. A bíróság a tanúval kapcsolatos egyéb adatokra akkor kérdez rá, ha feltételezhető, hogy ezekre az adatokra az eljáráshoz szükség lesz.
(2) Az 1. bekezdés szerinti cselekmények elvégzése után a bíróság tájékoztatja a tanút a tanú költségeinek megtérítéséhez való jogáról.

201. §
A tanúvallomás megtagadása
(1) A tanú csak akkor tagadhatja meg a tanúvallomást, ha a vallomás a saját maga vagy hozzátartozói elleni büntetőeljárás indításának veszélyét okozná, vagy ha tanúvallomásával megsértené a gyónási titkot, vagy az információ titkosságát, amelyet rá, mint lelki pasztorális gondozással megbízott személyre, szóban vagy írásban, titoktartás terhe mellett bíztak.
(2) A tanú haladéktalanul köteles bejelenteni a tanúvallomás megtagadását, amint vallomástételi kötelezettségéről tudomást szerzett. A tanúvallomás megtagadásának okait bizonyítania kell; a tanúvallomás megtagadásának indokoltságáról a bíróság dönt.

202. §
A tanú meghallgatásának menete
(1) A bíróság felszólítja a tanút, hogy összefüggően írja le mindazt, amit a meghallgatás tárgyáról tud. Ezt követően a tanúnak kérdéseket tehetnek fel a felek, a bíróság és a bíróság hozzájárulásával a tárgyaláson jelenlévő más szubjektumok is.
(2) A tanúnak nem szabad olyan kérdéseket feltenni, amelyek rávezetik a válaszra, megtévesztőek, az eljárás tárgyához nem kapcsolódnak, vagy olyan kérdéseket, amelyek olyan tényeket tartalmaznak, melyeket az ő vallomásából kellene megállapítani.

203. §
A tanúvallomásra vonatkozó titoktartási kötelezettség
(1) A tanú vallomása során köteles megőrizni a külön előírás szerint védett adatok bizalmas kezelését, és egyéb törvényileg meghatározott vagy államilag elismert titoktartási kötelezettségét. A tanú haladéktalanul köteles bejelenteni a tanúvallomás tilalmát, amint vallomástételi kötelezettségéről tudomást szerzett. A tanúvallomás tilalmának okait bizonyítania kell; a tanúvallomás tilalmának indokoltságáról a bíróság dönt.
(2) A titoktartásra kötelezett tanú meghallgatása csak akkor valósítható meg, ha a tanút a bíróság kezdeményezésére a titoktartási kötelezettsége alól felmentette az erre illetékes hatóság vagy az, akinek érdekében ilyen kötelezettsége van. Ez értelemszerűen akkor is érvényes, ahol a bizonyíték felvétele nem meghallgatással történik.

Harmadik alszakasz
Az okirat

204. §
Az okirati bizonyítást a bíróság az okirat vagy annak egy részének felolvasásával vagy tartalmának közlésével végzi; ez nem vonatkozik arra az iratra, amelynek másolatát az eljárás során a peres fél részére kézbesítették, és ha az iratot vagy annak tartalmát a másik fél nem támadta meg.

205. §
A közokiratok
A közhatalmi szervek által, hatáskörükön belül kibocsátott okiratok, valamint a külön rendelettel közokirattá nyilvánított okiratok megerősítik az abban bizonyítottak vagy igazoltak valóságtartalmát, hacsak nem bizonyítják az ellenkezőjét.

Negyedik alszakasz
A szakvélemény és a szakértői bizonyítás

206. §
Ha olyan tényeket kell elbírálni, melyek szakmai ismereteket igényelnek, a bíróság indítvány alapján szakvéleményt kér egy szakmailag képzett személytől.

207. §
A szakértői bizonyítás
(1) Ha a döntés olyan tények elbírálásától függ, amelyekhez tudományos ismeretekre van szükség, és az elbírált kérdések összetettsége miatt a 206. § szerinti eljárás nem elegendő, a bíróság indítvány alapján szakértői bizonyítást rendel el és szakértőt rendel ki. Ha a bíróság több szakértőt rendelt ki, azok közös szakvéleményt is kidolgozhatnak.
(2) Az írásbeli szakvéleményben a szakértő válaszol a feltett kérdésekre; az ügy jogi megítélésével kapcsolatban nem foglal állást.
(3) A szakértői intézet általi szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló indítvány csak különösen súlyos, speciális tudományos értékelést igénylő esetekben fogadható el, vagy ha a szakértői következtetések egyértelműen ellentmondanak egymásnak.

208. §
A szakértői bizonyítás kivitelezése
(1) A szakértői véleményt írásban kell kidolgozni, hacsak a bíróság másként nem határoz.
(2) Az írásbeli szakértői véleményt a bíróság kézbesíti a feleknek; indokolt esetekben csak értesíti őket a szakértői vélemény szakértő általi benyújtásáról.
(3) Ha az célravezető, a bíróság meghallgathatja a szakértőt a szakértői véleményben foglalt tényekről.

209. §
A magán szakértői vélemény 
(1) A magán szakértői vélemény, az egyik fél által benyújtott szakértői vélemény, anélkül, hogy a szakértői bizonyítást a bíróság rendelte volna el.
(2) Ha a keresettel együtt olyan magánszakértői jelentést nyújtanak be, amely teljesíti a törvényben előírt valamennyi követelményt, és tartalmaz egy záradékot arról, hogy a szakértő tisztában van a tudatosan hamis szakértői vélemény következményeivel, úgy ezt a bizonyítékot oly módon kezelik, mintha a bíróság által kirendelt szakértő szakértői véleménye volna.
(3) Ha a magánszakértői vélemény az eljárás során készül, a bíróság lehetővé teszi a szakértő számára az iratbetekintést, vagy a szakértői vélemény kidolgozásához szükséges információk más módon való megismerését.

210. §
A felek és harmadik személyek együttműködése
A bíróság elrendelheti, hogy a fél vagy más személy megjelenjen meg a szakértő előtt, mutassa be annak a szükséges dolgokat, adja meg a szükséges magyarázatokat, orvosi vizsgálatnak vagy vérvizsgálatnak vesse alá magát, vagy valamit megtegyen vagy eltűrjön, ha ez a szakértői bizonyítás céljaihoz szükséges. A tanúvallomásra vonatkozó, a 203. § szerinti titoktartási kötelezettségről szóló rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni.

Ötödik alszakasz
A szemle

211. §
(1) A dolog szemléjét, melyet a bíróságra lehet szállítani, a tárgyaláson végzik el.
(2) A dolog szemléjét, melyet nem lehet a bíróságra szállítani, a helyszínen végzik el. A bíróság erre azokat idézi meg, akiket a tárgyalásra beidéz.
(3) Akinél a szemle tárgyát képező dolog található, köteles azt a bíróság felszólítására benyújtani, illetve hozzáférhetővé tenni. A felszólításban a bíróság tájékoztatja, hogy ha a dolgot nem nyújtja be, vagy nem bocsátja rendelkezésre, rendbírsággal sújtható. A tanúvallomás megtagadásáról szóló 201. § szerinti rendelkezést és a titoktartási kötelezettségről szóló 203. § szerinti rendelkezést értelemszerűen kell alkalmazni.

ÖTÖDIK FEJEZET
A bírósági határozatok

ELSŐ SZAKASZ
Az ítélet

212. §
(1) A bíróság az ítélettel érdemi határozatot hoz.
(2) Az ítélettel a tárgyalt ügy egészéről döntenek. Ha az célszerű, a bíróság az ítélettel először csak az ügy egy részéről, vagy csak annak alapjáról vagy okáról is dönthet.

213. §
A részítélet
Ha a keresetben érvényesített több eljárási igény közül valamelyik vagy az érvényesített eljárási igény egy része, az eljárás során vitathatatlanná vált, a bíróság erről az eljárási igényről vagy annak egy részéről részítélettel dönthet.

214. §
A közbenső ítélet
(1) Ha az célszerű, a bíróság közbenső ítélettel először csak az érvényesített eljárási igény alapjáról vagy okáról dönthet.
(2) A bíróság a fél indítványára közbenső ítéletben dönthet arról, hogy van-e vagy nincs-e olyan jogszabály, amelytől az érdemi határozat részben vagy egészében függ.
(3) Az közbenső ítélet jogerőre emelkedéséig a bíróság a keresettel előterjesztett eljárási igényt illetően nem jár el.

215. §
(1) A bíróság a megállapított tényállás alapján hoz határozatot.
(2) A tényállást a jelen törvény szerinti eljárási szabályok szerint állapítják meg.

216. §
(1) A bíróságot köti a felperes kereseti kérelme.
(2) A bíróság csak akkor léphet túl a kereseti kérelmen és ítélhet meg többet, mint amit a felek követelnek, ha a felek közötti kapcsolat megszervezésének bizonyos módja külön szabályozásból következik.

217. §
(1) Az ítélet meghozatala szempontjából a kihirdetéskori állapot a meghatározó. Ez nem érinti a bírói koncentrációra vonatkozó rendelkezéseket.
(2) Ismétlődő juttatások vagy törlesztőrészletek esetén, a jövőben esedékessé váló juttatások vagy törlesztőrészletek teljesítésére is előírható kötelezettség.

218. §
(1) Az érdemi határozat tartalmát a bíróság az ítélet rendelkező részében közli. A rendelkező részben a bíróság határoz az eljárás költségeinek megtérítési igényéről is, hacsak arról nem hoz külön határozatot.
(2) A pénzbeli teljesítésről szóló ítélet rendelkező része külföldi fizetőeszközben is kifejezhető.
(3) A pénzbeli teljesítésről szóló ítélet rendelkező része, a számszerűsítésen kívül, mással össze nem téveszthető módon is kifejezhető, elsősorban a megállapítás módjának pontos hivatkozásával, ha ez külön szabályozásból következik.

219. §
(1) A bíróság az ítéletet mindig nyilvánosan és a Szlovák Köztársaság nevében hirdeti ki. Ennek során ismerteti az ítélet rendelkező részét annak indoklásával, valamint a fellebbezésre és a végrehajtás lehetőségére vonatkozó tájékoztatással együtt.
(2) Az ítéletet általában közvetlenül az ítélethirdetést megelőző tárgyalás befejezése után hirdetik ki. Ha ez nem lehetséges, a bíróság a tárgyalást az ítélet kihirdetésére legfeljebb 30 nappal elnapolja; ebben az esetben a bíróság azon a tárgyaláson kézbesíti az ítéletet a megjelent feleknek, amelyen az ítéletet kihirdették; a távolmaradt feleknek legkésőbb három napon belül elküldi azt. A tárgyalás elnapolásáról szóló rendelkezések ebben az esetben nem alkalmazandók.
(3) Azokban az ügyekben, amelyekben a bíróság tárgyalás elrendelése nélkül hozott ítélettel határoz, az ítélet nyilvános kihirdetésének helyét és idejét, legalább öt nappal az ítélethirdetést megelőzően közli a bíróság hivatalos hirdetőtábláján és az illetékes bíróság honlapján. Ha a fél azt kérvényezi, a bíróság elektronikus úton is értesíti őt az ítélet nyilvános kihirdetésének helyéről és időpontjáról.
(4) Amint a bíróság kihirdeti az ítéletet, az rá nézve kötelező.

220. §
(1) Az ítélet írásbeli példányában „A Szlovák Köztársaság nevében” szövegrész után a bíróság megnevezése, az ügyben eljáró bírák vezeték- és keresztneve, a felek és képviselőik valamint egyéb jogalanyok pontos megjelölése, a tárgyalt per megjelölése, a rendelkező rész, annak indokolása, tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy milyen időn belül, melyik bírósághoz kell a fellebbezést benyújtani, valamint a fellebbezés követelményei, tájékoztatás a végrehajtás lehetőségéről, valamint az ítélethirdetés időpontja és helye szerepelnek.
(2) Az ítélet indokolásában a bíróság megjelöli, hogy mit követelt a felperes, milyen tényállást állított, milyen bizonyítékokat mutatott be, milyen eljárási támadási eszközöket alkalmazott, az alperes hogyan nyilatkozott az ügyről és milyen eljárási védekezési eszközöket alkalmazott. A bíróságnak világosan és tömören ki kell fejtenie, hogyan értékelte a felek érdemi és jogi érveit, melyeket tartott bizonyítottnak és melyeket nem, milyen bizonyítékokat vett fel, milyen bizonyítékokra alapozott és hogyan értékelte azokat, és miért nem vett fel további javasolt bizonyítékokat, valamint azt, hogy az ügyet hogyan értékelte, illetve hivatkozhat a kialakult döntéshozatali gyakorlatra. A bíróság ügyel arra, hogy az ítélet indokolása meggyőző legyen.
(3) Ha a bíróság eltér a kialakult döntési gyakorlattól, az ítélet indokolásának az eltérés alapos indokolását is tartalmaznia kell.
(4) Az ítélet indokolásának egyes pontjait arab számokkal jelölik.

221. §
Az ítélet írásbeli példányának nem indoklást tartalmaznia, ha
a) az összes fél vagy azok képviselői jelen vannak a tárgyaláson, melyen az ítéletet kihirdetik, akik nem kívánnak fellebbezni, vagy
b) azt a jelen törvény előírja.

222. §
Az ítélet írásos példányát a bíró írja alá. Ha a bíró nem tudja aláírni, egy másik kinevezett bíró írja alá; az okot az írásos példányon fel kell tüntetni.

223. §
Az ítélet kézbesítése
(1) A bíróság az ítéletet a felek saját kezébe kézbesíti.
(2) Azt az ítéletet, amelyben a bíróság a versenyjogi szabályok rendelkezéseit alkalmazta, megküldi a monopóliumellenes hivatalnak. Ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkelyét alkalmazta, a bíróság megküldi az ítéletet a monopóliumellenes hivatalnak és a Bizottságnak.
(3) Az ítéletet a kihirdetésétől számított 30 napon belül el kell készíteni és el kell küldeni, hacsak a bíróság elnöke súlyos okból másként nem határoz.

224. §
A bíróság az ítéletben előforduló írásbeli és számítási hibákat, valamint egyéb nyilvánvaló hibákat hivatalból bármikor kijavítja. A bíróság a helyesbítésről javító végzést ad ki, amelyet kézbesít az eljárás alanyainak.

225. §
(1) Ha a bíróság az ítéletben az eljárás tárgyának valamely részéről vagy az előzetes végrehajthatóságról nem döntött, a fél az ítélet kézbesítetésétől számított 15 napon belül annak kiegészítését indítványozhatja. A bíróság a nem jogerős ítéletet indítvány nélkül is kiegészítheti.
(2) A kiegészítést a bíróság kiegészítő ítélettel hozza meg, amelyre az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen kell alkalmazni. Ha a bíróság nem tesz eleget a fél ítélet kiegészítésére irányuló indítványának, az indítványt elutasítja.
(3) A kiegészítésre vonatkozó indítvány nem érinti az eredeti ítélet rendelkező részének jogerőre emelkedését vagy végrehajthatóságát.

Az ítélet jogerőre emelkedése és az ítélet végrehajthatósága

226. §
A jogerőre emelkedés a bírósági határozat olyan tulajdonsága, amely a határozatot kötelező érvényűvé és alapvetően visszavonhatatlanná teszi.

227. §
(1) A kézbesített ítélet, amely fellebbezéssel nem támadható meg, jogerős.
(2) Ha az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs, a kézbesítéssel jogerőssé válik.

228. §
Az ítélet szubjektív kötelező érvényűsége
(1) A jogerős ítélet rendelkező része kötelező érvényű a felekre, valamint azokra, akik az ítélet jogerőre emelkedését követően a felek jogutódjává váltak, eltérő rendelkezés hiányában.
(2) Az ingatlanra való dologi jogosultság megállapításáról vagy az ingatlan önkéntes árverésének érvénytelenségének megállapításáról hozott jogerős ítélet rendelkező része arra a személyre nézve is kötelező érvényű, akit az ingatlanra vonatkozó dologi jog bejegyzésének engedélyezési kérelme érint, ha a kérelmet abban az időben nyújtották be, mikor az ingatlankataszterben már szerepelt a bírósági eljárásról szóló megjegyzés.

229. §
A szándéknyilatkozati kötelezettséget előíró jogerős ítéletek helyettesítik ezt a nyilatkozatot.

230. §
Ha az ügyet jogerősen eldöntötték, akkor nem lehet újratárgyalni és újra eldönteni.

231. §
A jövőben esedékes folyósított juttatások, illetve törlesztőrészletek fizetési kötelezettségét megállapító ítélet kereset alapján módosítható, ha a juttatás vagy törlesztőrészlet összegére és tartamára nézve meghatározó körülmények lényegesen megváltoztak. Az ítélet megváltoztatása attól az időponttól kezdve megengedett, amikor a körülmények lényeges megváltoztak.

232. §
(1) A végrehajthatóság a teljesítési kötelezettséget előíró bírósági határozat jellemzője, amely annak jogi úton történő közvetlen és azonnali végrehajtásának lehetőségében áll.
(2) Ha a bíróság az ítéletben teljesítési kötelezettséget írt elő, az ítélet a teljesítési határidő lejártával hajtható végre, eltérő rendelkezés hiányában.
(3) A teljesítési határidő három nap, és az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó. A bíróság indokolt esetben hosszabb határidőt is megállapíthat.
(4) Ha a bíróság a jövőben esedékes ismétlődő folyósított juttatások, illetve törlesztőrészletek fizetésére kötelezett, e juttatások és törlesztőrészletek végrehajthatóságára – a bíróság eltérő határozata hiányában – az esedékességük sorrendje az irányadó; a bíróság dönthet úgy, hogy egy juttatás vagy részlet teljesítésének késedelme a teljesítés egészének esedékességét eredményezi.

233. §
Annak a félnek az indítványára, akit egyébként nehezen behajtható vagy jelentős kár vagy más sérelem fenyeget, a bíróság az ítélet rendelkező részében kimondhatja, hogy az ítélet a kézbesítéssel végrehajtható; az ilyen rendelkező részt a fellebbezés szempontjából végzésnek kell tekinteni.

MÁSODIK SZAKASZ
A végzés

Első alszakasz
Döntéshozatal végzéssel

234. §
(1) A bíróság végzéssel határoz, ha nem hoz érdemi döntést.
(2) A végzésre, eltérő rendelkezések hiányában, az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.

235. §
(1) A végzést nyilvánosan kell kihirdetni, ha azt tárgyaláson vagy a bíróság egyéb cselekményének keretében hozták.
(2) A bíróság a végzést írásban hozza meg és kézbesíti, ha ellene fellebbezésnek helye van, ha az az eljárás lefolytatásához szükséges, vagy ha olyan végzésről van szó, amely az eljárás során valamilyen kötelezettséget ír elő.

236. §
A végzés írásos példányán fel kell tüntetni a végzést kibocsátó bíróság nevét, a felek és képviselőik nevét, a jogvita megnevezését, a rendelkező részt, a rövid indokolást, a jogorvoslati tájékoztatást, valamint végzés kiadásának dátumát és helyét.

237. §
A bíróság végzés általi kötelme
(1) A bíróságot köti a végzés, amint azt kihirdette; ha nem került kihirdetésre, amint kiadta.
(2) A bíróságot nem köti a végzés, amely az eljárás lefolytatására vonatkozik.

238. §
A végzés jogerőre emelkedése és a végzés végrehajthatósága
(1) A kézbesített végzés, amely fellebbezéssel vagy panasszal nem támadható meg, jogerős.
(2) Ha a végzés ellen fellebbezésnek vagy panasznak helye nincs, a kézbesítéssel jogerőssé válik.
(3) Ha a végzés teljesítési kötelezettséget ír elő, a teljesítési határidő a végzés kézbesítésétől kezdődik; ennek lejárta után a végzés végrehajtható. Ha a végzés nem ír elő teljesítési kötelezettséget, a jogalanyt a kézbesítéstől kötelezi.

Második alszakasz
A panasz

239. §
A panasz elfogadhatósága
(1) Az elsőfokú bíróság végzése ellen, melyet bírósági tisztviselő adott ki, és amelyet kézbesíteni kell, panasznak helye van.
(2) Önmagában a végzés indokai ellen benyújtott panasz nem fogadható el.

A panasz benyújtására jogosult alanyok

240. §
A panaszt az nyújthatja be, aki ellen a végzést kiadták.

241. §
Az ügyész akkor élhet panasszal, ha az eljárás az ő keresetével indult, vagy ha az eljárásba belépett.

242. §
A panasz benyújtásának határideje
A panaszt a végzés kézbesítésétől számított 15 napon belül kell benyújtani, a megtámadott végzést kibocsátó bírósághoz.

A panasz formai követelményei

243. §
A panaszban a beadvány általános követelményein túlmenően meg kell jelölni, hogy melyik végzés ellen irányul, melyik bírósági eljárást vagy végzést tekinti helytelennek, és mit akar a panaszos elérni.

244. §
A panaszos a panaszt, amellyel a végzést támadja, csak a panasztételi határidő lejártáig bővítheti.

245. §
A panaszban új tények és bizonyítékok is előterjeszthetők, ha ez a per természetére és körülményeire tekintettel lehetséges és célszerű.

246. §
A beadvány hibáinak elhárítására vonatkozó rendelkezések nem használandók.

247. §
A panasz hatásai
Ha az arra jogosult időben panaszt tesz, a végzés nem lép jogerőre.

A panasztételi eljárás és döntés

248. §
A panaszról az elsőfokú bíróság dönt.

249. §
Az elsőfokú bíróság a panaszról általában tárgyalás elrendelése nélkül, végzéssel dönt.

250. §
(1) Ha a panasz megalapozatlan, a bíróság a panaszt elutasítja.
(2) Ha a panasz megalapozott, a bíróság a megtámadott végzést megsemmisíti vagy módosítja; a végzés hatályon kívül helyezése esetén a bírósági tisztviselőt köti a bíróság jogi véleménye.

HATODIK FEJEZET
Az eljárás költségei

251. §
Az eljárási költség minden olyan igazolt, indokolt és célszerűen felmerült költség, amely az eljárás során a jogalkalmazással vagy a jogvédelemmel összefüggésben merül fel.

252. §
Az eljárás során felmerült kiadásokat, amelyek neki keletkeztek, mindenki maga viseli.

253. §
A bizonyítás költségei
(1) Ha az eljárásban részt vevő fél bizonyításfelvételt indítványoz, amelyhez kiadások kapcsolódnak, a bíróság előlegfizetési kötelezettséget írhat elő.
(2) Ha a bíróság szakértőt rendel ki, és a fél nem kapott mentességet a bírósági illeték fizetése alól, legkésőbb a szakértő kijelölésével egyidejűleg előlegfizetési kötelezettséget ír elő, a szakértői bizonyítás becsült költségeinek mértékében.
(3) Ha a fél a bíróság által meghatározott határidőn belül nem fizeti meg az előleget, a bíróság a javasolt bizonyítást nem hajtja végre.

254. §
A bírósági illeték fizetése alóli mentesség
(1) A bíróság indítványra mentességet ad a bírósági illeték fizetése alól, ha ezt a fél körülményei indokolják.
(2) A bíróság a bírósági illeték fizetése alóli felmentést az eljárás során bármikor, akár visszamenőleges hatállyal is visszavonja, ha az eljárás jogszerű befejezéséig kiderül, hogy a fél körülményei a bíróság i illeték fizetése alóli mentességet nem indokolják, vagy nem indokolták.

Az eljárás költségeinek megtérítése

255. §
(1) A bíróság az eljárás költségeit az ügyben elért sikerének arányában ismeri el a fél számára.
(2) Ha a fél csak részben pernyertes, a bíróság a költségeket arányosan megosztja, vagy megállapítja, hogy egyik fél sem jogosult a költségtérítésre.

256. §
(1) Ha az egyik fél eljárási hibája okozza az eljárás leállítását, a bíróság az eljárás költségeinek megtérítését a másik fél számára ismeri el.
(2) Ha az egyik fél eljárási hibája okozza az eljárási költségeket, amelyek egyébként nem keletkeztek volna, a bíróság eme eljárási költségeinek megtérítését a másik fél számára ismeri el.

257. §
Különleges esetben a bíróság nem ismeri el az eljárás költségeinek megtérítését, ha különös figyelmet érdemlő okok állnak fenn.

258. §
(1) A bíróság a tanú költségeinek fedezésére elismerheti a tanú kihallgatásával összefüggő a célirányosan felmerült, igazolt és igényelt kiadások megtérítését.
(2) A célirányosan felmerült, igazolt és igényelt kiadások megtérítését a bíróság a szakértő számára is elismeri, ha azt a 208. § 3. bek. szerint kihallgatták.
(3) Az 1. és 2. bekezdések szerinti költségtérítést a tanúvallomás-tételkor kell érvényesíteni, de legkésőbb tíz napon belül, egyébként az 1. és 2. bekezdések szerinti költségtérítéshez való jog elvész.

259. §
Ha a bizonyításfelvétel során olyan kötelezettség keletkezik, amely egy másik személy kiadásaival kapcsolatos, ezt a személyt azok érvényesítésekor azonos jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a tanút.

260. §
Ha a bíróság az ügyben szakértői bizonyítást rendelt el, e bizonyítás-felvétellel kapcsolatos kiadások megtérítéséről szóló döntés során külön jogszabály rendelkezéseit követi.

261. §
Az ügyészt nem lehet kötelezni az eljárás költségeinek megtérítésére.

Az eljárás költségeiről szóló döntéshozatal

262. §
(1) Az eljárás költségeinek megtérítési igényéről a bíróság az eljárást lezáró határozatában indítvány nélkül is dönt.
(2) Az eljárási költségek megtérítésének mértékéről az elsőfokú bíróság az eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedését követően, külön, bírósági tisztviselő által kiadott végzéssel határoz.
(3) Ha a bíróság részítélettel vagy közbenső ítélettel határoz, dönthet úgy, hogy az eljárás költségeiről az összes eljárási igényről vagy a teljes eljárási keresetről szóló ítéletben határoz.

263. §
(1) Ha a pernyertes felet ügyvéd képviselte az eljárásban, a bíróság az eljárás költségeinek megtérítésének összegéről szóló végzésében az ügyvédet jelöli meg az eljárás költségei megtérítésének kedvezményezettjeként.
(2) Ha a pernyertes felet az eljárásban több ügyvéd képviselte, a bíróság az egyiküket jelöli meg az eljárás költségei megtérítésének kedvezményezettjeként.

264. §
(1) Ha aránytalanul nehezen vagy egyáltalán nem állapítható meg a követelések értéke vagy a perbeli illeték számítási alapja, azt a bíróság saját becslése alapján állapítja meg.
(2) Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az 1. bekezdés szerinti érték ugyan szakértői véleménnyel megállapítható, de annak kidolgozási költségei nyilvánvalóan nem arányosak a per tárgyával, vagy ha a szakértői véleményt kizárólag a bírósági illeték kiszabása céljából kellene kidolgozni.


HARMADIK RÉSZ
Különleges eljárási rend

ELSŐ FEJEZET
Gyorsított eljárások és rövidített határozatok

ELSŐ SZAKASZ
A fizetési meghagyás

265. §
(1) Ha a felperes által hivatkozott tények alapján amelyekről a bíróságnak nincsenek kétségei, különösen, ha ezek a tények okirati bizonyítékokból erednek, érdemben vagy az ügy egy részében dönteni lehet, a kereset az alperes nyilatkozata nélkül és tárgyalás elrendelése nélkül is elbírálható, fizetési meghagyással, amely kötelezi az alperest a követelés vagy a annak egy részének a kézbesítéstől számított 15 napon belüli megfizetésére, valamint az eljárás költségeinek kiegyenlítésére vagy ugyanezen határidőn belüli kifogás benyújtására. Az eljárás költségeiről szóló rendelkező rész a fizetési meghagyásos eljárás szempontjából végzésnek minősül.
(2) Ha a felperes a keresettel együtt fizetési meghagyást nyújt be az igazságügyi minisztérium webhelyén közzétett formanyomtatványon és a fizetési meghagyás kiadására vonatkozó, jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek, valamint a bírósági illetéket befizeti, a bíróság a fizetési megbízást legkésőbb e feltételek teljesítését követő tíz munkanapon belül kiadja.
(3) Ha a bíróság a fizetési meghagyást nem adja ki, a 168. § 1. bek. szerint jár el.

266. §
A fizetési meghagyás kézbesítése
(1) A bíróság a fizetési meghagyást a keresettel együtt az alperes saját kezébe kézbesíti.
(2) A fizetési meghagyás kézbesítésére nem alkalmazandók a 111. § 3. bek. és a 116. § rendelkezései.
(3) Ha az alperes oldaláról akár egy alanynak nem lehet kézbesíteni, a bíróság a fizetési meghagyást teljes egészében megsemmisíti; ez nem érvényes, ha a 76. § szerinti önálló közösségről van szó.

267. §
A fizetési meghagyás elleni kifogás
(1) A fizetési meghagyással szembeni kifogást érdemben indokolni kell. A 129. § rendelkezése az érdemi indoklás hiányossága esetében nem alkalmazandó. Az alperes az indokolásában ismerteti azokat a meghatározó tényeket, amelyekre a keresettel szembeni védekezését alapozza. A kifogásához csatolja azokat az iratokat, amelyekre hivatkozik, vagy megjelöli az állításait alátámasztó bizonyítékokat. Erről az alperest a fizetési meghagyásban tájékoztatni kell.
(2) A bíróság végzéssel utasítja el a kifogást, amelyet
a) késedelmesen,
b) jogosulatlan személy által vagy
c) érdemi indoklás nélkül nyújtottak be; erről a következményről az alperest a fizetési meghagyásban tájékoztatni kell.
(3) A bíróság enyhébben bírálja el az érdemi indoklást, ha az alperes fogyasztó.
(4) Ha az alperesek közül egy is kellő időben érdemi indokolást nyújt be, a fizetési meghagyást teljes egészében megsemmisítik, és a bíróság tárgyalást rendel el. Ez nem érvényes, ha a 76. § szerinti önálló közösségről van szó.
(5) A bíróság a kifogás a felperes saját kezébe kézbesíti.

268. §
A fizetési meghagyás jogerőre emelkedik
a) a kifogás benyújtására megadott határidő leteltével,
b) a kifogás elutasításáról szóló végzés jogerőre emelkedésének napjával, a 267. § 2. bek. c) pontja szerint.

MÁSODIK SZAKASZ
Az európai fizetési meghagyás

269. §
Az európai fizetési meghagyás, külön előírás szerint kiadott fizetési meghagyás.

270. §
Az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet és az ellene való kifogást államnyelven kell benyújtani.

271. §
(1) Ha a kifogást az előírt határidőn belül nyújtják be, a bíróság tárgyalást rendel el; ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a felperes az eljárás megszüntetését kérte.
(2) Az európai fizetési meghagyást kibocsátó bíróság rendelkezik joghatósággal a kifogással kapcsolatos döntésben.

272. §
A fizetési meghagyásra vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen kell alkalmazni, hacsak külön szabályozás másként nem rendelkezik.

HARMADIK SZAKASZ
A mulasztási ítélet

Első alszakasz
Az alperes miatt hozott mulasztási ítélet

273. §
A bíróság tárgyalás elrendelése nélkül is határozatot hozhat a keresetről a 137. § a) pontja szerint, mulasztási ítélettel, amellyel helyt ad a keresetnek, ha
a) az alperest egy végzéssel arra kötelezte, hogy a megadott határidőre írásban tegyen észrevételt a keresettel kapcsolatban, és a nyilatkozatában tüntesse fel a védelmére felhozható döntő tényeket, csatolja azokat az iratokat, amelyekre hivatkozik, és állításainak alátámasztására jelölje meg a bizonyítékokat, de a vádlott ezt a kötelezettségét alapos indok nélkül nem teljesítette,
b) az a) pont szerinti végzésben tájékoztatta az alperest az így kiszabott kötelezettség elmulasztásának következményeiről, ideértve a mulasztási ítélet meghozatalának lehetőségét is és
c) az a) pont szerinti végzést az alperes saját kezébe kézbesítette.

274. §
A bíróság a tárgyaláson dönt a keresetről a 137. § a) pontja szerint, mulasztási ítélettel, amellyel helyt ad a felperes keresetének, ha
a) az alperes nem jelent meg az tárgyaláson, annak ellenére, hogy rendesen és időben beidézték, és a tárgyalásra szóló idézésben tájékoztatták az alperest a megjelenés elmulasztásának következményeiről, beleértve a mulasztási ítélet meghozatalának lehetőségét is és
b) az alperes távollétét időben és súlyos indokkal nem igazolta.

275. §
Az alperes miatt hozott mulasztási ítélet indokolása csak röviden meghatározza az eljárási követelést és a mulasztási ítélet kiadásának jogalapját.

276. §
Ha egy ügyben több alperes van, és nem különálló közösségről van szó a 76. § szerint, ebben az esetben csak akkor hozható mulasztási ítélet, ha mindegyikük teljesíti az ilyen ítélet kiadásának feltételeit.

277. §
A mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése
(1) Ha az alperes a 273. § a) pontja szerinti nyilatkozattételi határidőt igazolt okból mulasztotta el, indítványt nyújthat be a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezésére, a nyilatkozatával együtt. Ha a mulasztási ítéletet meghozó bíróság helyt ad az indítványnak, végzéssel hatályon kívül helyezi a mulasztási ítéletet és újraindítja az ügyben az eljárást.
(2) Ha az alperes igazolható okból kifolyólag nem jelent meg a tárgyaláson, ahol a mulasztási ítélet meghozták, a bíróság az alperes indítványára ezt az ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezi, és új tárgyalást rendel el.
(3) Az 1. és 2. bekezdések szerinti indítványt az alperes attól a naptól számított 15 napon belül nyújthatja be, amikor a mulasztási ítéletről tudomást szerzett; a bíróság a mulasztási ítéletben erről tájékoztatja az alperest.

Második alszakasz
A felperes miatt hozott mulasztási ítélet

278. §
A bíróság a tárgyaláson dönt a keresetről a 137. § a) pontja szerint, mulasztási ítélettel, amellyel elutasítja a felperes keresetét, ha
a) a felperes nem jelent meg az tárgyaláson, annak ellenére, hogy rendesen és időben beidézték, és a tárgyalásra szóló idézésben tájékoztatták a felperest a megjelenés elmulasztásának következményeiről, beleértve a mulasztási ítélet meghozatalának lehetőségét is és
b) a felperes távollétét időben és súlyos indokkal nem igazolta.

279. §
A felperes miatt hozott mulasztási ítélet indokolása csak röviden meghatározza az eljárási követelést és a mulasztási ítélet kiadásának jogalapját.

280. §
Ha egy ügyben több felperes van, és nem különálló közösségről van szó a 76. § szerint, ebben az esetben csak akkor hozható mulasztási ítélet, ha mindegyikük teljesíti az ilyen ítélet kiadásának feltételeit.

281. §
(1) Ha a felperes igazolható okból kifolyólag nem jelent meg a tárgyaláson, ahol a mulasztási ítélet meghozták, a bíróság a felperes indítványára ezt az ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezi, és új tárgyalást rendel el.
(2) Az 1. bekezdés szerinti indítványt a felperes attól a naptól számított 15 napon belül nyújthatja be, amikor a mulasztási ítéletről tudomást szerzett; a bíróság a mulasztási ítéletben erről tájékoztatja a felperest.

NEGYEDIK SZAKASZ
A követelést elismerő ítélet

282. §
Ha az alperes, a felperes által előterjesztett keresetet vagy annak egy részét elismeri, a bíróság a felperes indítványáról a keresetet elismerő ítélettel határoz.

283. §
Ha az alperes oldalán több jogalany képviselteti magát, az ítélet kiadásához valamennyi alperesnek el kell ismernie a felperes követelését; ez nem érvényes, ha a 76. § szerinti önálló közösségről van szó.

284. §
Ha a követelést az alperes írásbeli nyilatkozatában elismerte, a bíróságnak nem kell tárgyalást elrendelnie.

285. §
A követelés elismeréséért hozott ítélet indokolása csak az eljárási igény rövid ismertetését és a követelést elismeréséért hozott ítélet jogi indoklását tartalmazza.

ÖTÖDIK SZAKASZ
A követeléstől való lemondás miatt hozott ítélet

286. §
Ha a felperes részben vagy egészben lemond a követeléséről, a bíróság az alperes indítványára a keresetet a követelésről való lemondás miatt elutasítja.

287. §
Ha a felperes oldalán több fél képviselteti magát, a követelésről való lemondás miatti ítélet meghozatalához szükséges, hogy minden felperes lemondjon a követeléséről; ez nem érvényes, ha a 76. § szerinti önálló közösségről van szó.

288. §
Ha a lemondásra a felperes írásbeli nyilatkozata alapján kerül sor, a bíróságnak nem kell tárgyalást elrendelnie.

289. §
A követelésről való lemondás miatt hozott ítélet indokolása csak az eljárási igény rövid ismertetését és a követelésről való lemondás miatt hozott ítélet jogi indoklását tartalmazza.

MÁSODIK FEJEZET
A gyengébb fél védelmével foglalkozó perek

ELSŐ SZAKASZ
Fogyasztói jogviták

Első alszakasz
Általános rendelkezések

290. §
A fogyasztói jogvita a szolgáltató és a fogyasztó közötti, fogyasztói szerződésből eredő vagy a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos jogvita.

291. §
(1) A fogyasztót a fogyasztói jogvitában a fogyasztó védelmére alapított vagy létrehozott jogi személy képviselheti. A fogyasztónak csak egy ilyen módon megválasztott képviselője lehet.
(2) A jelen törvény első része ötödik fejezete ötödik szakaszának rendelkezései ezzel nincsenek érintve.
(3) Ha a fogyasztót ügyvéd képviseli, a 296. § rendelkezése nem alkalmazandó.

292. §
Tájékoztatási kötelezettség
A bíróság a fogyasztóval kapcsolatos első eljárási cselekményben megfelelő módon tájékoztatja a fogyasztót
a) a képviselet lehetőségéről,
b) eljárási jogairól és kötelezettségeiről nemcsak az általános tájékoztatási kötelezettség körében, hanem a benyújtandó bizonyítékokról is, amelyeket elő kell terjesztenie, a sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés indítványozásának lehetőségéről, valamint a jogai hatékony gyakorlásához vagy védelméhez szükséges egyéb lehetőségekről.

293. §
Az ügyek egyesítésére vonatkozó külön rendelkezés
(1) Az ügyek egyesítésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók, kivéve, ha az eljárás fogyasztói jogvita tárgyát képezi.
(2) A bíróság a fogyasztói jogvitának nem minősülő viszontkeresettel előterjesztett követelést, önálló eljárásba zárja ki.

294. §
A kereset módosítására vonatkozó külön rendelkezés
Ha a fogyasztó az alperes, a kereset módosítása a fogyasztói jogvitákban nem megengedett.

A bizonyításra vonatkozó külön rendelkezések

295. §
A bíróság olyan bizonyítékokat is felhasználhat, amelyet a fogyasztó nem terjesztett elő, ha ez az ügy eldöntéséhez szükséges. A bíróság az ilyen bizonyítékot indítvány nélkül is beszerzi vagy biztosítja.

296. §
A fogyasztó legkésőbb az ügyben hozott érdemi ítélet kihirdetéséig benyújthatja vagy megjelölheti az állításainak alátámasztására szolgáló valamennyi tényt és bizonyítékot. Az eljárás bírói koncentrációjára és az eljárás jogi koncentrációjára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

297. §
A tárgyalásra vonatkozó külön rendelkezések
A bíróság a jogvita elbírálására tárgyalást rendel el. A tárgyalást nem szükséges elrendelni, ha
a) az ügyben a fogyasztó javára mulasztási ítélettel döntenek,
b) csak az ügy egyszerű jogi megítéléséről van szó, a felek tényállításai nem ellentmondásosak, és a jogvita értéke, a tartozékai nélkül, nem haladja meg az 1000 eurót.

A határozatokra vonatkozó külön rendelkezések

298. §
(1) A bíróság, a fogyasztói jogvitával kapcsolatos ítéletében hivatalból megállapíthatja, hogy a szolgáltató által a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződéses okiratban alkalmazott meghatározott szerződéses feltétel elfogadhatatlan; ilyen esetben a bíróság az ítélet rendelkező részében feltünteti a szerződéses feltétel szövegét, ahogyan az a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződésre vonatkozó egyéb szerződéses dokumentumokban megállapították.
(2) Ha a bíróság a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződési okiratban egy feltételt érvénytelennek nyilvánított e feltétel elfogadhatatlansága miatt, akkor nem ismerte el a szolgáltató teljesítését az ilyen feltétel miatt, vagy az ilyen szerződéses feltétel alapján a jogalap nélküli gazdagodás, kártérítés vagy megfelelő anyagi elégtétel megfizetésére kötelezte a szolgáltatót, a bíróság indítvány nélkül az ítélet rendelkező részében kifejezetten feltünteti a szerződéses feltétel szövegét, ahogyan az a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződésre vonatkozó egyéb szerződéses dokumentumokban megállapították.

299. §
(1) A mulasztási ítéletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók, ha a mulasztási ítélet a fogyasztó sérelmére irányul.
(2) Ha a fogyasztói szerződés összegének megfizetéséhez való jogot érvényesítik és a fogyasztó az alperes, a bíróság nem bocsát ki fizetési meghagyást, ha a fogyasztói szerződés vagy a fogyasztói szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződéses okirat elfogadhatatlan szerződéses feltételt tartalmaz.

300. §
A jelen alszakasz szerinti eljárásokra, eltérő rendelkezés hiányában, az eljárás általános rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Második alszakasz
Absztrakt ellenőrzési eljárások fogyasztói ügyekben

301. §
Az absztrakt ellenőrzési eljárás fogyasztói ügyekben az az eljárás, amelyben a bíróság a fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződéses okiratban szereplő szerződési feltétel elfogadhatatlanságát, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot vizsgálja, függetlenül az adott ügy körülményeitől.

302. §
A 301. § szerinti keresetet a szolgáltatóval szemben csak a fogyasztóvédelemre alapított vagy létesített jogi személy és a felügyeleti hatóság indíthat, külön előírás szerint.

303. §
(1) Az eljárásra – további eltérő rendelkezés hiányában – az eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(2) A bíróság elő nem terjesztett bizonyítékokat is felhasználhat, ha ez az ügy eldöntéséhez szükséges. A bíróság az ilyen bizonyítékokat indítvány nélkül is beszerzi vagy biztosítja.
(3) Az eljárás bírói koncentrációjára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

304. §
A tárgyalást nem szükséges elrendelni.

305. §
(1) Az alapeljárásban a bíróság ítélettel dönt. Ha a keresetnek helyt ad, a rendelkező részben rögzíti a szerződéses feltétel elfogadhatatlanságát, és e szerződési feltétel szövegét kifejezetten rögzíti, vagy a rendelkező részben feltünteti, hogy ez az üzleti gyakorlat tisztességtelen; ellenkező esetben a keresetet elutasítja.
(2) Ha a bíróság jogerősen megállapítja a szerződési feltétel elfogadhatatlanságát, vagy megállapítja a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, a felperes jogosult biztosítani ezen ítélet megfelelő formában történő közzétételét.
(3) Ha a bíróság megállapítja a szerződéses feltétel elfogadhatatlanságát vagy a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségét, megtiltja az alperesnek, hogy e feltételt vagy azzal azonos jelentésű feltétel használatát az összes fogyasztói szerződésben vagy a fogyasztói szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződéses dokumentumban, vagy eltiltja az alperest a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat alkalmazásától.

306. §
Az ítélet hatásai
A 305. § szerinti jogerős ítélet rendelkező része mindenki számára kötelező érvényű.

MÁSODIK SZAKASZ
Diszkriminációellenes jogviták

307. §
A diszkriminációellenes jogvita az egyenlő bánásmód elvének megsértésével kapcsolatos jogvita, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetéssel szembeni védelem szabályainak megsértését érinti.

308. §
A diszkriminációellenes jogvitában a felet az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés elleni védelem szabályai szerinti képviseletre jogosult személy képviselheti. A jelen törvény első része ötödik fejezete ötödik részének rendelkezéseit ez nem érinti.

309. §
A bíróság az első eljárási cselekmény alkalmával, a felperessel kapcsolatban, megfelelő módon tájékoztatja a felperest a következőkről:
a) a képviselet lehetőségei,
b) az eljárási jogairól és kötelezettségeiről nemcsak az általános tájékoztatási kötelezettség mértékéig, hanem tájékoztatja a benyújtandó bizonyítékokról, a sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés indítványozásának lehetőségéről, és a jogai hatékony gyakorlásához vagy védelméhez szükséges egyéb lehetőségekről is.

310. §
A viszontkeresettel előterjesztett igényt, amely nem diszkriminációellenes jogvita, a bíróság önálló eljárásba zárja ki.

311. §
A bíróság azokat a bizonyítékokat is felhasználhatja, amelyeket a felperes nem terjesztett elő, ha ez az ügy eldöntéséhez szükséges. A bíróság az ilyen bizonyítékokat indítvány nélkül is beszerzi vagy biztosítja.

312. §
A felperes legkésőbb az ügyben hozott érdemi ítélet kihirdetéséig benyújthatja vagy megjelölheti az állításainak alátámasztására szolgáló valamennyi tényt és bizonyítékot. Az eljárás bírói koncentrációjára és az eljárás jogi koncentrációjára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

313. §
(1) A mulasztási ítéletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók, ha a mulasztási ítélet a felperes sérelmére irányul.
(2) A követelésről való lemondás miatt hozott ítéletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

314. §
A bíróság a jogvita elbírálására tárgyalást rendel el. A tárgyalást nem szükséges elrendelni, ha ezzel a felperes egyetért.

315. §
(1) A jelen szakasz szerinti eljárásokra, eltérő rendelkezés hiányában, az eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(2) A jelen törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha az egyenlő bánásmódra és a diszkrimináció elleni védelemre vonatkozó előírások másként nem rendelkeznek.

HARMADIK SZAKASZ
Egyéni munkaügyi jogvita 

316. §
(1) Az egyéni munkaügyi jogvita, a jelen törvény alkalmazásában, a munkavállaló és a munkáltató között a munkajogi és más hasonló munkaviszonyokból eredő jogvita.
(2) Egyéni munkaügyi jogvitának minősül az egyenlő bánásmód elvéből eredő jogvita is, ha egyéni munkaügyi jogvitával függ össze.

317. §
A munkavállalót egyéni munkaügyi jogvitában a szakszervezet képviselheti. A jelen törvény első része ötödik fejezete ötödik szakaszának rendelkezéseit ez nem érinti.

318. §
A bíróság az első eljárási cselekmény alkalmával, a munkavállalóval kapcsolatban, megfelelő módon tájékoztatja a munkavállalót a következőkről:
a) a képviselet lehetőségei,
b) az eljárási jogairól és kötelezettségeiről nemcsak az általános tájékoztatási kötelezettség mértékéig, hanem tájékoztatja a benyújtandó bizonyítékokról, a sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés indítványozásának lehetőségéről, és a jogai hatékony gyakorlásához vagy védelméhez szükséges egyéb lehetőségekről is.

319. §
A bíróság azokat a bizonyítékokat is felhasználhatja, amelyeket a munkavállaló nem terjesztett elő, ha ez az ügy eldöntéséhez szükséges. A bíróság az ilyen bizonyítékokat indítvány nélkül is beszerzi vagy biztosítja; ennek érdekében a munkáltató köteles együttműködni, ha az tőle igazságosan kérhető.

320. §
A munkavállaló legkésőbb az ügyben hozott érdemi ítélet kihirdetéséig benyújthatja vagy megjelölheti az állításainak alátámasztására szolgáló valamennyi tényt és bizonyítékot. Az eljárás bírói koncentrációjára és az eljárás jogi koncentrációjára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

321. §
A mulasztási ítéletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók, ha a mulasztási ítélet a munkavállaló sérelmére irányul.

322. §
A bíróság a jogvita elbírálására tárgyalást rendel el. A tárgyalást nem szükséges elrendelni, ha ezzel a felek egyetértenek és ez nem ellentétes a jelen törvény céljával.

323. §
A jelen szakasz szerinti eljárásokra, eltérő rendelkezés hiányában, az eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

HARMADIK FEJEZET
Sürgős intézkedések, biztosítási intézkedések és a bíróság más intézkedései

ELSŐ SZAKASZ
Sürgős intézkedések és biztosítási intézkedések

324. §
(1) Az eljárás előtt, az eljárás alatt és az után a bíróság indítvány alapján sürgős intézkedést rendelhet el.
(2) A sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról szóló eljárásban a járásbíróság az illetékes.
(3) A bíróság csak akkor rendel el sürgős intézkedést, ha a kitűzött cél biztosítási intézkedéssel nem érhető el.

325. §
A sürgős intézkedés tartalma
(1) A bíróság sürgős intézkedést rendelhet el, ha a körülmények azonnali rendezésre szorulnak, vagy ha attól lehet tartani, hogy a végrehajtás veszélybe kerül.
(2) Sürgős intézkedés elrendelésével a fél elsősorban arra kötelezhető, hogy
a) legalább a munkadíj egy részét kifizesse, ha a munkaviszony fennállásáról van szó és a felperese komoly indokok miatt nem dolgozik,
b) egy bizonyos pénzösszeget vagy dolgot letétbe helyezzen a bíróságon,
c) ne rendelkezzen bizonyos dolgok felett vagy jogokkal,
d) valamit megtegyen, valamitől tartózkodjon vagy valamit eltűrjön,
e) ideiglenesen ne lépjen be abba a házba vagy lakásba, amelyben az a személy lakik, akivel kapcsolatban erőszakkal megalapozottan gyanúsítható,
f) ne, vagy csak korlátozottan menjen be olyan házba vagy lakásba, munkahelyre vagy más olyan helyre, ahol az a személy lakik, tartózkodik vagy rendszeresen felkeres, akinek testi vagy lelki épségét cselekedeteivel veszélyezteti,
g) teljesen vagy részben ne vegye fel a kapcsolatot írásban, telefonon, elektronikus úton vagy egyéb módon azzal a személlyel, akinek testi vagy lelki épségét ezzel a tettével veszélyeztetheti,
h) nem, vagy csak korlátozottan közelítheti meg azt a személyt, akinek testi vagy lelki épségét ezzel a tettével veszélyeztetheti.
(3) A bíróság a külön rendeletben meghatározott feltételek mellett elrendelheti a sürgős intézkedéssel elrendelt kötelezettség teljesítésének műszaki eszközökkel történő ellenőrzését.

326. §
A sürgős intézkedés indítványának formai követelményei
(1) A sürgős intézkedés iránti indítványban, a 132. § szerinti kereset formai követelményei mellett fel kell tüntetni azokat a meghatározó tényeket, amelyek indokolják a körülmények azonnali rendezését vagy azt a feltevést, hogy a végrehajtás veszélybe kerül, továbbá azon tények leírását, amelyek hitelt érdemlően bizonyítják a védendő igény indokoltságát és fennállását, és ebből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a felperes milyen sürgős intézkedést kér.
(2) Az indítványhoz a felperesnek csatolnia kell azokat, az dokumentumokat, amelyekre hivatkozik.

327. §
Ha a sürgős intézkedésre irányuló indítvány nem tartalmazza az előírt formai követelményeket, érthetetlen, vagy homályos, a bíróság az ilyen indítványt elutasítja, ha olyan hibákról van szó, amelyek akadályozzák az eljárás folytatását; a kereset hibáinak kiküszöbölésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók.

A sürgős intézkedés elrendelése

328. §
(1) Ha a bíróság nem a 327. § szerint járt el, elrendeli a sürgős intézkedést, ha teljesülnek a 325. § 1. bek. szerinti feltételek, különben a sürgős intézkedésre irányuló indítványt elutasítja.
(2) A sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról a bíróság legkésőbb a sürgős intézkedés elrendeléséről szóló indítvány kézbesítésétől számított 30 napon belül dönt, amely teljesíti a 326. § szerinti formai követelményeket. A 325. § 2. bek. e) pontja szerinti sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról a bíróság az indítvány kézbesítésétől számított 24 órán belül dönt.
(3) A végzést, amellyel a sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról döntés született, a bíróság köteles írásban elkészíteni és elküldeni.

329. §
(1) A bíróság a sürgős intézkedés elrendelésének indítványáról a felek kihallgatása és nyilatkozata, valamint tárgyalás elrendelése nélkül is dönthet. Ha a fellebbviteli bíróság a sürgős intézkedést elutasító végzés elleni fellebbezés tárgyában dönt, az ellenérdekelt félnek lehetőséget biztosít, hogy nyilatkozzon a fellebbezéssel és a sürgős intézkedés elrendelésének indítványával kapcsolatban.
(2) A sürgős intézkedés szempontjából meghatározó az elsőfokú bíróság végzésének kiadása idején fennálló helyzet.
(3) Ha a végzés kiadása után, amely elutasította a sürgős intézkedésre irányuló indítványt, változásra kerül sor a döntés szempontjából jelentős ténybeli körülményekben, a jogerős határozat, amellyel a sürgős intézkedésre irányuló indítványt elutasították, nem akadályozza a döntést.

330. §
(1) A bíróság meghatározhatja, hogy a sürgős intézkedés csak bizonyos ideig tart.
(2) Ha azt az ügy jellege megengedi, a bíróság sürgős intézkedést rendelhet el, amelynek tartalma azonos az érdemi ítélet rendelkezésével.

331. §
A sürgős intézkedésről szóló végzés kézbesítése
(1) A sürgős intézkedésre irányuló indítványt a bíróság kézbesíti a többi félnek, a végzéssel együtt, mellyel a sürgős intézkedést elrendelték. Ha az elrendelés iránti indítványt elutasították vagy visszautasították, a bíróság az elutasító vagy visszautasító végzést, illetve az indítványozó esetleges fellebbezését nem kézbesíti a többi félnek; a fellebbviteli bíróság végzését kézbesíti nekik, de csak ha azzal a sürgős intézkedést elrendelték.
(2) A bíróság a sürgős intézkedésről szóló végzést legkésőbb annak elkészülésétől számított három napon belül megküldi.
(3) Ha a sürgős intézkedést elrendelő végzés egy külön nyilvántartásba való bejegyzés alapja, a bíróság köteles a végzést a 2. bekezdésben meghatározott határidőn belül megküldeni a külön nyilvántartást vezető illetékes hatóságnak is.

332. §
A sürgős intézkedés végrehajthatósága
(1) A sürgős intézkedés a kézbesítéssel végrehajtható, hacsak külön szabályozás másként nem rendelkezik.
(2) A 325. § 2. bek. e) pontja szerinti sürgős intézkedés a kihirdetésével végrehajtható; hacsak nem azt hirdetik ki, hogy az elkészülése után lesz végrehajtható.

A sürgős intézkedés megszűnése és visszavonása

333. §
A sürgős intézkedés megszűnik, ha lejárt az az időtartam, amelyre elrendelték.

334. §
A bíróság a sürgős intézkedést indítvány alapján eltörli, ha az elrendelés okai megszűnnek.

335. §
(1) Az alapeljárás megindítását követően elrendelt sürgős intézkedést, az elsőfokú bíróság, a keresetet elutasító vagy visszautasító határozattal, illetve az alapeljárást leállító határozattal, kérelem nélkül is megszünteti.
(2) Az alapeljárás megindítását követően elrendelt sürgős intézkedést megszünteti a fellebbviteli bíróság, azzal a határozatával, amellyel az elsőfokú bíróság határozatát úgy változtatja meg, hogy a keresetet visszautasítja, vagy amellyel az alapeljárást leállítja. Ez értelemszerűen vonatkozik a fellebbezési eljárásra is.
(3) A bíróság a keresetet csak részben elutasító vagy az eljárást csak részben leállító határozatában nyilatkozik arról, hogy a sürgős intézkedést megsemmisíti vagy fenntartja-e, az alapeljárás állása figyelembevételével.

336. §
(1) Ha a bíróság az eljárás megindítása előtt sürgős intézkedést rendel el, a végzés rendelkező részében az indítványozót meghatározott határidőn belül érdemi kereset benyújtására kötelezheti. A bíróság ezt a kötelezettséget elsősorban akkor nem írja elő, ha feltételezhető, hogy a felek közötti kapcsolat tartós kiigazítása sürgős intézkedéssel elérhető.
(2) A bíróság az 1. bekezdésben említett végzés rendelkező részében megjelöli az alapeljárás feleit és az eljárás tárgyát.
(3) A bíróság a sürgős intézkedésről szóló végzést indítvány nélkül is megszünteti, ha a keresetet a megadott határidőn belül nem nyújtották be.
(4) Ha a keresetet elutasították vagy visszautasították, vagy ha az alapeljárást megszüntették, a 335. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

337. §
(1) Ha a bíróság az eljárás megindítása előtt sürgős intézkedést rendel el, és ha az indítványozónak a 336. § 1. bek. szerinti kötelezettséget nem írja elő, tájékoztatja azokat a feleket, akikkel szemben a sürgős intézkedéssel valamilyen kötelezettséget írt elő, hogy érdemi keresetet nyújthatnak be, és az ezzel összefüggő jogi következményekről. A bíróság nem szab határidőt a kereset beadására.
(2) A bíróság az 1. bekezdésben említett végzés rendelkező részében megjelöli az alapeljárás feleit és az eljárás tárgyát. Az alapeljárás tárgyát képezhetik az eredeti állapothoz való visszatérési igények is, vagy a sürgős intézkedés végrehajtásával okozott kár vagy egyéb sérelmek megtérítése iránti követelések.
(3) A bíróság a sürgős intézkedésről hozott végzést indítvány nélkül is megszünteti, az alapeljárási keresetnek helyt adó határozattal. A 335. § értelemszerűen érvényes.

338. §
Ha a sürgős intézkedést az alapeljárás befejezését követően rendelték el, vagy ha a korábban elrendelt sürgős intézkedés az alapeljárás befejezését követően is folytatódik, a bíróság a sürgős intézkedésről hozott végzést indítványra hatályon kívül helyezi, ha
a) a végrehajtási eljárás állása miatt már nem szükséges vagy
b) az indítványozó kérhette volna a végrehajtást, de ezt nem tette meg ésszerű időn belül.

339. §
A sürgős intézkedés megszüntetéséről a bíróság tárgyalás nélkül dönthet. A 334. és 338. § szerinti sürgős intézkedés esetén az érintettek észrevételezési joggal rendelkeznek a sürgős intézkedés megszüntetésére irányuló indítvánnyal kapcsolatban.

340. §
Kártérítés és egyéb sérelem megtérítése
(1) Ha a sürgős intézkedés megszűnt vagy megszüntették egyéb okból, mint az alapeljárásban jóváhagyott keresetben foglaltak, vagy azért, mert a felperes jogát kielégítették, az indítványozó köteles a sürgős intézkedést elszenvedő kárát vagy más sérelmét megtéríteni.
(2) Az 1. bekezdés nem alkalmazandó, ha a sürgős intézkedést a 325. § 2. bek. e) pontja szerint rendelték el; a kártérítési felelősségre vonatkozó általános rendelkezéseket ez nem érinti.

Sürgős intézkedés a szellemi tulajdonjogok ügyében

341. §
(1) A bíróság sürgős intézkedéssel elrendelheti a fél számára, hogy tartózkodjon a szellemi tulajdonjogot veszélyeztető vagy sértő tevékenységtől.
(2) Ha az alapeljárás előtt sürgős intézkedést rendelnek el, a bíróság határidőt állapít meg a kereset benyújtására; e határidő lejárta után a sürgős intézkedés megszűnik.
(3) A bíróság a pernyertes felperes indítványára megadhatja a jogot az ítélet vagy annak egy részének közzétételére, az alperes költségén; az ítélet rendelkező részében határozza meg az ítélet közzétételének terjedelmét, formáját, módját valamint az ítélet közzétételi költségeinek összegét, esetleg az előleg összegét, amelyet a felperesnek kell letétbe helyezni, akinek keresetét elfogadták.

342. §
(1) A sürgős intézkedés indítványozója javasolhatja, hogy az a személy, aki a szellemi tulajdonjogot fenyegeti vagy megsérti, az ilyen tevékenységtől való tartózkodás helyett biztosítékot helyezhessen letétébe a bíróságnál, a szellemi tulajdonjog fenyegetésével vagy megsértésével okozott kár vagy egyéb sérelem megtérítésére. A biztosíték összegéről a bíróság végzéssel dönt, amelyben meghatározza a biztosíték összegét, valamint azt a határidőt, amelyen belül a biztosítékot letétbe kell helyezni.
(2) Az 1. bekezdés szerint letétbe helyezett biztosítékból kell kielégíteni a jogerősen elfogadott kártérítést vagy más sérelem kiegyenlítését. Ez nem érinti az olyan kár vagy egyéb sérelem megtérítésének kötelezettségét, amely ebből a biztosítékból nem volt kielégítve.
(3) A bíróság visszaadja a letétbe helyezett biztosítékot, ha
a) az 1. bekezdés szerinti sürgős intézkedésre irányuló keresetet jogerősen elutasították,
b) a sürgős intézkedés lerendelésére vonatkozó eljárást jogerősen leállították,
c) az indítványozó nem nyújtotta be a bíróság által kitűzött határidőn belül az alapeljárás keresetét vagy
d) az alapeljárásban benyújtott indítványt nem fogadták el.

A biztosítási intézkedés

343. §
(1) Biztosítási intézkedéssel a bíróság a hitelező pénzkövetelésének biztosítására zálogjogot hozhat létre, az adós dolgaira, jogaira vagy egyéb vagyoni eszközeikre, ha attól lehet tartani, hogy a végrehajtás veszélybe kerül.
(2) A zálogjogot, a biztosítási intézkedésről szóló végzés kiadásával hozzák létre. A zálogjog a megfelelő nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.
(3) A zálogjog gyakorlására csak azt követően kerülhet sor, hogy a követelést bírósági határozattal jogerősen jóváhagyták.

344. §
A sürgős intézkedésre vonatkozó rendelkezéseket a biztosítási intézkedésre értelemszerűen kell alkalmazni.

MÁSODIK SZAKASZ
Egyéb bírósági intézkedések

A bizonyíték és a bizonyítási eszköz biztosítása

345. §
(1) Az eljárás előtt, az eljárás alatt és az alapeljárás után bizonyíték vagy bizonyítási eszköz biztosítását lehet indítványozni, ha okkal feltételezhető, hogy azt később egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet majd elvégezni.
(2) A bizonyíték biztosítására értelemszerűen kell alkalmazni a bizonyításra vonatkozó rendelkezéseket.

346. §
Bizonyítási eszköz biztosítása szellemi tulajdonjogi ügyekben
Az eljárás előtt, az eljárás alatt és az alapeljárás után a bíróság annak a személynek az indítványára, akinek a szellemi tulajdonjogait veszélyeztették vagy megsértették, és aki a szellemi tulajdonjogainak veszélyeztetését vagy megsértését bizonyításfelvétel céljából igazolta, a bizonyítási eszközök biztosításáról szóló végzéssel biztosíthatja
a) az árut vagy az árumintát, amellyel a szellemi tulajdonjogot veszélyeztetik vagy megsértetik,
b) az anyagokat és eszközöket, amelyeket az a) pontban feltüntetett áru gyártására vagy terjesztésére használtak, vagy
c) az a) pontban feltüntetett áruval összefüggő dokumentációt.

347. §
(1) Ha tekintettel a per jellegére és körülményeire, ha lehetséges és célszerű, a bíróság végzéssel kötelezheti az indítványozót, hogy biztosítékot helyezzen letétbe annak a kárnak vagy egyéb sérelemnek a megtérítésére, amely a bizonyítási eszköz biztosításával keletkezne. A biztosíték összegét és letétbe helyezésének határidejét a bíróság az eset körülményei szerint, így elsősorban a biztosítás módja, a bizonyítási eszköz biztosításának jellege és mértéke szerint határozza meg. Ha több indítványozó is van, akkor egyetemlegesen kötelesek biztosítékot letétbe helyezni.
(2) Ha a bizonyítási eszköz biztosítása költségekkel jár, a bíróság ésszerű előleg letétébe helyezésére kötelezi a az indítványozót, a bizonyítási eszköz biztosításának költségeire.
(3) Ha az indítványozó a bíróság által kijelölt határidőn belül nem helyezi letétbe az 1. bekezdés szerinti biztosítékot vagy a 2. bekezdés szerinti ésszerű előleget, a bíróság nem adja ki a bizonyítási eszköz biztosításáról szóló végzést és az eljárást leállítja; az elmulasztott határidőt nem lehet elengedni.

348. §
(1) A bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést a bíróság a felek kihallgatása nélkül is kiadja.
(2) A bíróság a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzésben kötelezi a felet, hogy a bizonyítási eszközt a bíróságnak vagy más alkalmas letétkezelőnek megőrzésre átadja, ellenkező esetben a bizonyítási eszközt elveszik tőle; egyúttal arra kötelezi az indítványozót, hogy meghatározott határidőn belül benyújtsa keresetét.

349. §
A bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést és a 347. § 1. bek. szerinti biztosíték letétbe helyezésének kötelezettségéről szóló végzést a félnek, aki a bizonyítási eszközzel rendelkezik, csak a bizonyítási eszköz biztosításának megvalósításakor kézbesítik.

350. §
(1) A bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést a bíróság indítvány nélkül is megszünteti, ha
a) az indítványozó nem adta be keresetét a bíróság által kiszabott határidőn belül,
b) az alapeljárásban a biztosított bizonyítási eszköz bizonyíték-felvételére sor került,
c) az alapeljárás jogerősen lezárult anélkül, hogy a biztosított bizonyítási eszköz bizonyíték-felvételére sor került volna,
d) megszűnnek az okok, amelyek miatt elrendelték, vagy
e) Az indítványozó nem helyezte letétbe a megemelt biztosíték összegét, ha annak emeléséről a bíróság határozott.
(2) A bíróság megszüntetheti a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést, ha
a) ezt az a fél kéri, akinek a bizonyítási eszköz biztosításából nyilvánvalóan kára vagy más sérelme keletkezhetne,
b) az a fél, akit a bizonyítási eszköz megőrzésre való kiadására köteleztek, indítványozza, hogy a bíróságnak vagy más alkalmas letétkezelőnek megőrzésre biztosítékot ad, annak a kárnak vagy egyéb sérelemnek a megtérítésére, amely az indítványozót érné, a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzés megszüntetésével; a biztosíték összegét és letétbe helyezésének határidejét a bíróság a per jellegére és körülményeire való tekintettel állapítja meg, elsősorban az indítványozót fenyegető kár vagy egyéb sérelem mértéke szerint, vagy
c) az a per jellegére és körülményeire való tekintettel lehetséges és célszerű.
(3) A biztosított bizonyítási eszközt, a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzés jogerőre emelkedése után vissza kell szolgáltatni annak, aki azt kiadta, vagy akitől azt elvették.

351. §
(1) A bizonyítási eszközök biztosításával okozott kárért vagy egyéb sérelemért az indítványozó felel, kivéve, ha a kár vagy egyéb sérelem másként is bekövetkezett volna.
(2) Az 1. bekezdés szerinti jogot kártérítési vagy más sérelem miatti keresettel lehet érvényesíteni, három hónapon belül, attól a naptól kezdve, amikor
a) megszüntették a bizonyítási eszköz biztosítását elrendelő végzést, azzal az indokkal, hogy az indítványozó nem nyújtotta be az alapkeresetet,
b) a bizonyítási eszköz biztosításra vonatkozó indítványt elutasító határozat jogerőre emelkedett,
c) a bizonyítási eszköz biztosításra vonatkozó indítványról szóló eljárás leállításáról szóló határozat jogerőre emelkedett, vagy
d) az érdemi határozat jogerőre emelkedett.
(3) A 2. bekezdés szerinti határidő elmulasztását nem lehet elengedni.
(4) A jogerősen elismert kár vagy egyéb sérelem megtérítését az indítványozó által letétbe helyezett biztosítékból rendezik; ha ez a biztosíték nem elegendő az összes károsult kielégítésére, Ez nem érinti az indítványozó azon kár vagy egyéb sérelem megtérítési kötelezettségét, amelyet e biztosítékból nem elégítettek ki.
(5) Az 1. bekezdés szerinti követelés kielégítését követően, a bíróság a letétbe helyezett biztosíték fennmaradó részét visszaadja az indítványozónak.

352. §
(1) Az indítványozónak jogerősen megítélt kár vagy egyéb sérelem megtérítését, abból a biztosítékból kell kielégíteni, amit a bizonyítási eszköz kiadására kötelezett személy letétbe helyezett. A jelen biztosítékból nem kielégített kár vagy egyéb sérelem megtérítési kötelezettségét ez nem érinti.
(2) Az 1. bekezdés szerinti követelés kielégítését követően, a bíróság a letétbe helyezett biztosíték fennmaradó részét visszaadja annak, aki azt letétbe helyezte.

353. §
A bíróság visszaadja az indítványozónak a biztosítékot, ha
a) a 351. § szerinti határidőn belül nem nyújtottak be kártérítési keresetet vagy
b) bár benyújtották a kár vagy egyéb sérelem megtérítésére irányuló keresetet, amelyet a bizonyítási eszköz biztosítása okozott, de ez tekintettel a per jellegére és körülményeire lehetséges és célszerű.

NEGYEDIK FEJEZET
Közös rendelkezés

354. §
Eltérő rendelkezés hiányában, a jelen rész szerinti eljárásokra, az eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseket értelemszerűen kell alkalmazni.


NEGYEDIK RÉSZ
Jogorvoslat

ELSŐ FEJEZET
A fellebbezés

A fellebbezés elfogadhatósága

355. §
(1) Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésnek helye van, hacsak azt törvény nem zárja ki.
(2) Az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezésnek helye van, ha azt a törvény megengedi.

356. §
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye,
a) ha azt a követelés elismerése vagy a követelésről való lemondás alapján hozták meg, kivéve azokat az eseteket, amikor azzal az indokkal nyújtották be a fellebbezést, hogy az ilyen határozat meghozatalának feltételei nem teljesültek,
b) ha azt mulasztás miatt hozták, kivéve azokat az eseteket, amikor azzal az indokkal nyújtották be a fellebbezést, hogy az ilyen határozat meghozatalának feltételei nem teljesültek.

357. §
Az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek helye van a következő esetekben:
a) az eljárás leállítása,
b) az alapeljárásban benyújtott kereset visszautasítása,
c) az eljárás újraindítása iránti kereset elutasítása,
d) sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés elrendelésére irányuló javaslat,
e) sürgős intézkedés vagy biztosítási intézkedés megszüntetése a 334. és 335. § 1. bek. szerint,
f) az írásbeli, számtani és egyéb nyilvánvaló hibák kijavítására irányuló javaslat, az indokolás kívül,
g) az ítélet kiegészítése iránti indítvány elutasítása,
h) a mulasztási ítélet megsemmisítése iránti indítvány elutasítása,
i) az ítélet előzetes végrehajthatósága iránti indítvány,
j) a határozat végrehajthatóságának lehalasztása,
k) a szellemi tulajdonjogi ügyekben a biztosíték letétbe helyezésének kötelezettsége,
l) a bizonyítási eszköz biztosítása,
m) az eljárási költségek megtérítésének igénye,
n) az eljárás felfüggesztése a 162. § 1. bek. a) pontja és a 164. § szerint,
o) külföldi határozat elismerése iránti indítvány, külföldi határozat végrehajthatóvá nyilvánítása iránti indítvány és külföldi határozat végrehajtásának ügyében,
p) jogkör külföldre történő továbbítása.

358. §
Csak a határozat indokolása elleni fellebbezés nem megengedett.

A fellebbezés benyújtására jogosult résztvevők

359. §
A fellebbezést az a fél nyújthatja be, aki ellen a határozatot hozták.

360. §
(1) A fellebbezést a beavatkozó is benyújthatja, ha a 359. § szerinti féllel, a 77. § szerint elválaszthatatlan közösséget alkot.
(2) A többi esetben a beavatkozó a 359. § szerinti féle beleegyezésével nyújthat be fellebbezést.
(3) A fellebbezés benyújtásának határideje a határozatnak a beavatkozónak való kézbesítésétől számít.

361. §
(1) Az ügyész akkor nyújthat be fellebbezést, ha az eljárást az ő keresete indította el, vagy ha az eljárásba belépett.
(2) Az ügyész az elsőfokú bíróság határozatának kihirdetését követően is beléphet az eljárásba, ha a határozat még nem emelkedett jogerőre.

362. §
A fellebbezés benyújtásának határideje
(1) A fellebbezést a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül kell benyújtani azon a bíróságon, amelynek határozata ellen a fellebbezés irányul. A javító végzés kiadása esetén, a határidő a javító végzés kézbesítésétől kezd újra telni, de csak a helyesbítés keretét érintően.
(2) A fellebbezést akkor is kellő időben nyújtják be, ha azt az illetékes fellebbviteli bíróságon a határidőn belül nyújtották be.
(3) A fellebbezést akkor is kellő időben nyújtják be, ha azt az 1. bekezdésben említett határidő lejárta után nyújtották be azért, mert a fellebbező a fellebbezés benyújtásának határidejére vonatkozóan a bíróság helytelen tájékoztatása szerint járt el. Ha a határozat nem tartalmazza a fellebbezés benyújtásának határidejét, vagy téves tájékoztatást tartalmaz arról, hogy a fellebbezés nem megengedett, a határozat kézbesítésétől számított három hónapon belül lehet a fellebbezést benyújtani.
(4) A fellebbezést akkor is kellő időben nyújtják be, ha azt nem az illetékes bíróságon nyújtották be azért, mert a fellebbezőt a fellebbezésre illetékes bíróságra vonatkozó helytelen tájékoztatás vezette. Ez akkor is érvényes, ha a határozat nem tartalmaz tájékoztatást a fellebbezés benyújtására illetékes bírósággal kapcsolatban.

A fellebbezés formai követelményei

363. §
A fellebbezésben a beadvány általános formai követelményein túlmenően fel kell tüntetni, hogy mely határozat ellen irányul, azt milyen mértékben támadja, milyen indokok alapján tekintik a határozatot hibásnak (fellebbezési indokok), és mit kér a fellebbező (fellebbezési kérelem).

364. §
A fellebbező a határozat megtámadásának terjedelmét csak a fellebbezési határidő lejártáig bővítheti.

365. §
Fellebbezési indokok
(1) A fellebbezést csak azzal lehet megindokolni, hogy
a) nem teljesültek az eljárási feltételek,
b) a bíróság a helytelen eljárási szabályokkal lehetetlenné tette a fél számára az őt megillető eljárási jogok gyakorlását, oly mértékben, hogy megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát,
c) kizárt bíró vagy helytelenül felállított bíróság döntött,
d) az eljárásnak más hibája van, amely az ügyben helytelen döntést eredményezett,
e) az elsőfokú bíróság nem vette fel az előterjesztett bizonyítékokat, amelyek perdöntő tények megállapításához szükségesek voltak,
f) az elsőfokú bíróság a felvett bizonyítékok alapján hibás tényállás megállapításra jutott,
g) a megállapított tényállás nem áll meg, mivel megengedettek további eljárási védekezési eszközök vagy további eljárási támadási eszközök, amelyeket nem alkalmaztak, vagy
h) az elsőfokú bíróság döntése az ügy hibás jogi megítéléséből indul ki.
(2) Az érdemi határozat elleni fellebbezés azzal is indokolható, hogy az érdemi határozat meghozatalát megelőző elsőfokú bíróság jogerős végzése, az 1. bekezdésben említett hibával rendelkezik, ha ez a hiba az érdemi határozat meghozatalát befolyásolta.
(3) A fellebbezés indokait és az azt alátámasztó bizonyítékokat csak a fellebbezési határidő lejártáig lehet módosítani és kiegészíteni.

366. §
Újdonságok a fellebbezési eljárásban
Az eljárási támadás eszközeit vagy az eljárási védekezés eszközeit, melyeket nem érvényesítettek az elsőfokú bíróság előtti eljárásában, csak akkor lehet a fellebbezésben használni, ha
a) az eljárási feltételeket érintik,
b) a bíró kizárását vagy a helytelenül felállított bíróságot érintik,
c) ezekkel azt akarják bizonyítani, hogy az eljárás során olyan hiányosságok merültek fel, amelyek az ügyben helytelen döntéshez vezethettek, vagy
d) a fellebbező önhibáján kívül nem érvényesíthette azokat az elsőfokú bíróság előtti eljárásban.

367. §
A fellebbezés hatásai
(1) Ha az arra jogosult időben fellebbezést nyújt be, a határozat mindaddig nem válik jogerőssé, amíg a fellebbviteli bíróság jogerősen nem dönt a fellebbezésről.
(2) Ha több jogról külön tényállási alapon döntöttek, vagy ha a határozat több jogalanyra vonatkozik és a 76. § szerinti önálló közösségről van szó, és a fellebbezés kifejezetten csak bizonyos jogokra vagy egyes jogalanyokra vonatkozik, a rendelkező rész jogerőre emelkedése, amelyet nem támadtak meg, nincs a fellebbezéssel érintve. Ez nem érvényes, ha a megtámadott rendelkező résszel kapcsolatos döntéstől olyan rendelkező rész függ, amelyet a fellebbezés kifejezetten nem érintett, vagy ha a felek közötti kapcsolat meghatározott módja külön szabályozásból következik.
(3) A többi rendelkező rész jogerőre emelkedését akkor sem érinti, ha a fellebbezés csak az eljárás költségeire, a követelés tartozékaira, annak fizetési határidejére vagy az ideiglenes végrehajthatóságra vonatkozó rendelkező rész ellen irányul.

Az eljárás tárgyára vonatkozó rendelkezési eljárási cselekmények

368. §
A fellebbezés benyújtására jogosult személy lemondhat a fellebbezésről. A fellebbezésről csak a bírósággal szemben lehet lemondani, és csak a határozat kihirdetése után.

369. §
(1) Amíg a fellebbezésről döntés nem született, addig visszavonható. Ha a fellebbező a fellebbezést visszavonta, azt nem nyújthatja be újra.
(2) Ha a fellebbező a fellebbezést visszavonja, a megtámadott határozat jogerőre emelkedik, mintha a fellebbezés benyújtására nem került volna sor. A határidők, amelyek a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől kezdenének telni, a fellebbezési eljárást leállító végzés jogerőre emelkedésétől telnek.
(3) Ha az el nem bírált fellebbezést visszavonják, a fellebbviteli bíróság a fellebbezési eljárást leállítja.
(4) Ha a fellebbezést csak részben vonták vissza, az előző bekezdések rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

370. §
(1) Ha a keresetet az elsőfokú bíróság döntése után, de a határozat jogerőre emelkedését megelőzően vonják vissza, a fellebbviteli bíróság dönt a visszavonás engedélyezéséről.
(2) A bíróság nem engedélyezi a kereset visszavonását, ha a másik fél komoly okokból nem járul hozzá. Ha a kereset visszavonásának helyt adnak, a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság határozatát és leállítja az eljárást.
(3) Ha a keresetet csak részben vonják vissza, az előző bekezdések rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

371. §
A keresetet fellebbezési eljárás során nem lehet módosítani.

372. §
A fellebbezési eljárásban nem lehet jogokat érvényesíteni a felperessel szembeni viszontkeresettel.

Az elsőfokú bíróság intézkedései

373. §
(1) Ha a fellebbezés kiküszöbölhető hibákat tartalmaz, az elsőfokú bíróság felszólítja a fellebbezőt a hiányzó formai követelmények kiegészítésére, és tájékoztatja a fellebbezés hiányosságainak ki nem javításának következményeiről. A bíróság nem kéri a fellebbezés további indokokkal történő kiegészítését.
(2) Az 1. bekezdésben foglaltak szerinti hiánypótlást követően az elsőfokú bíróság dönt a benyújtott fellebbezés utáni illeték kiszabásáról, valamint a perköltség alóli mentesítési indítványok tárgyában.
(3) A fellebbezést az elsőfokú bíróság kézbesíti a többi résztvevőnek, és ha a fellebbezés az érdemi határozat ellen irányul, felszólítja őket, hogy a fellebbezéssel kapcsolatos észrevételeiket tegyék meg, és az észrevételek megtételére tíz napnál nem rövidebb határidőt állapít meg.
(4) Az elsőfokú bíróság előtt nem hivatkozott eljárási támadási eszközöket vagy eljárási védekezési eszközöket, a 366. §-ban foglalt feltételek teljesítése mellett, legkésőbb a fellebbezés észrevételezésének határidején belül lehet érvényesíteni.

374. §
(1) Az elsőfokú bíróság a fellebbezéshez kapcsolódó nyilatkozatot kézbesíti a fellebbezőnek, és lehetővé teszi számára, hogy azzal kapcsolatban a kézbesítéstől számított tíz napon belül észrevételt tegyen.
(2) A fellebbező 1. bekezdés szerinti nyilatkozatához az ellenérdekelt fél annak kézhezvételétől számított tíz napon belül nyilatkozatot nyújthat be.
(3) Az 1. és 2. bekezdés szerinti beadványokat az elsőfokú bíróság kézbesíti a többi résztvevőnek. A felek további beadványait csak akkor kézbesítik, ha az a tisztességes eljáráshoz való jog megőrzéséhez szükséges.

375. §
Ha a fellebbezés olyan végzés ellen irányul, amely ellen az nem megengedett, a fellebbezést csak az ügy érdemi határozatának meghozatala után nyújtják be a fellebbviteli bírósághoz.

376. §
Előzetes felülvizsgálat
Ha a végzés ellen fellebbezést nyújtottak be, az elsőfokú bíróság a végzést megszüntetheti, ha a fellebbezésnek teljes egészében helyt ad, és a végzésből a fellebbezőn kívül más személy még nem szerzett jogokat.

377. §
373. – 375. § szerinti cselekmények elvégzése után az elsőfokú bíróság az ügyet haladéktalanul a másodfokú bíróság elé terjeszti.

378. §
A fellebbviteli bíróság előtti eljárás
(1) A fellebbviteli bíróság előtti eljárásra értelemszerűen alkalmazandók az elsőfokú bíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik.
(2) A résztvevők csatlakozására vonatkozó rendelkezés nem vonatkozik a fellebbezési eljárásra.

379. §
A fellebbezés terjedelmével való kötöttség
A fellebbviteli bíróságot köti a fellebbezés terjedelme, kivéve azokat az eseteket, ha 
a) a megtámadott rendelkező résszel kapcsolatos döntéstől olyan rendelkező rész függ, amelyet a fellebbezés nem érintett,
b) a 77. § szerinti elválaszthatatlan közösségről van szó, és a fellebbezést csak a szereplők valamelyike nyújtotta be,
c) a felek közötti kapcsolat meghatározott módja külön szabályozásból következik.

380. §
A fellebbezés indokaival való kötöttség
(1) A fellebbviteli bíróságot kötik a fellebbezés indokai.
(2) Az eljárási feltételeket érintő hiányosságokat a fellebbviteli bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a fellebbezési indokokban nem érvényesítették.

381. §
A fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezési kérelem.

382. §
Ha a fellebbviteli bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügyre általánosan kötelező érvényű jogszabály olyan rendelkezése vonatkozik, amelyet az ügy korábbi határozatában nem alkalmaztak, és az ügy eldöntése szempontjából meghatározó, felhívja a feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket e rendelkezés esetleges alkalmazásáról.

383. §
A tényállással való kötöttség
A fellebbviteli bíróságot köti a tényállás, úgy, ahogy azt az elsőfokú bíróság megállapította, kivéve azokat az eseteket, ha a bizonyítást megismétli vagy kiegészíti.

384. §
Bizonyítás a fellebbviteli bíróságon
(1) Ha a másodfokú bíróság úgy ítéli meg, hogy az elsőfokú bíróság a felvett bizonyítékok alapján téves tényállást állapított meg, a szükséges mértékben maga is megismétli a bizonyítást.
(2) A fellebbviteli bíróság a bizonyítást kiegészítheti a fél által javasolt további bizonyítékok felvételével, ha azt az elsőfokú bíróság nem végezte el, annak ellenére, hogy azt a fél javasolta.
(3) A fellebbviteli bíróság a 366. §-ban feltüntetett feltételek mellett egészítheti ki a bizonyítást
(4) A fellebbviteli bíróság indítvány nélkül is felvehet bizonyítékokat annak megállapítására, hogy az eljárási feltételek teljesülnek-e.

385. §
A tárgyalás
(1) A fellebbezés elbírálására a másodfokú bíróság mindig elrendeli a tárgyalást, ha a bizonyítás megismétlésére vagy kiegészítésére van szükség, vagy ha azt fontos közérdek megköveteli.
(2) Ha a fellebbviteli bíróság tárgyalást rendel el, a tanács elnöke vagy a testület megbízott tagja az eljárás kezdetén jelentést tesz az eljárás eddigi lefolyásáról. Ezek után nyilatkoznak felek és az eljárás egyéb résztvevői, és előadják indítványaikat.

A fellebbezésről szóló határozat

386. §
A fellebbviteli bíróság elutasítja a fellebbezést, ha
a) késedelmesen került benyújtásra,
b) jogosulatlan személy által került benyújtásra,
c) olyan határozat ellen irányul, amely ellen fellebbezésnek helye nincs, vagy
d) nem rendelkezik a 363. § szerinti formai követelményekkel, ha a fellebbezés hiányosságai miatt nem lehet folytatni a fellebbviteli eljárást.

387. §
(1) A fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyja, ha annak rendelkező része tényszerűen helytálló.
(2) Ha a fellebbviteli bíróság teljes mértékben egyetért a megtámadott határozat indokolásával, akkor az indoklásában annak megállapítására szorítkozhat, hogy a megtámadott határozat indokai helytállóak, vagy egyéb indokokkal is kiegészítheti, a megtámadott határozat helyességének nyomatékosítására.
(3) A fellebbviteli bíróságnak az indokolásban ki kell térnie a feleknek az elsőfokú bíróság eljárásában előterjesztett érdemi előterjesztéseire is, kivéve, ha az elsőfokú bíróság azokkal a határozata indokolásában nem foglalkozott. A fellebbviteli bíróságnak indokolásában a fellebbezésben megfogalmazott érdemi állításokkal kell foglalkoznia.

388. §
A fellebbviteli bíróság módosítja az elsőfokú bíróság határozatát, ha sem annak megerősítésének, sem megsemmisítésének feltételei nem állnak fenn.

389. §
(1) A fellebbviteli bíróság csak akkor semmisíti meg az elsőfokú bíróság határozatát, ha
a) nem teljesültek az eljárási feltételek,
b) a bíróság a helytelen eljárási szabályokkal lehetetlenné tette a fél számára az őt megillető eljárási jogok gyakorlását, oly mértékben, hogy megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát, ha ezt a hiányosságot nem lehet helyrehozni a fellebbviteli bíróság előtt,
c) az elsőfokú bíróság az ügy hibás jogi megítélése miatt nem vette fel az előterjesztett bizonyítékokat, ha a bizonyítás kiegészítése a fellebbviteli bíróság által nem célszerű, vagy
d) ha nem az érdemi határozatról van szó, és kibocsátásának indokai elévültek, vagy ilyen indokok nem is álltak fenn.
(2) Ha adottak a 365. § 2. bek. szerinti fellebbezési feltételek, a fellebbviteli bíróság a fellebbezéssel megtámadott érdemi határozatot megszünteti, és egyben megszünteti az érdemi határozatot megelőző jogerős végzést is.

390. §
A fellebbviteli bíróság maga dönt az ügyben, ha
a) az elsőfokú bíróság határozatát a fellebbviteli bíróság már megszüntette, az ügyet pedig további eljárásra és új határozathozatalra visszautalta és
b) a fellebbviteli bíróság jár el és dönt az elsőfokú bíróság új határozata elleni fellebbezésről.

391. §
(1) Ha a fellebbviteli bíróság a határozatot megszünteti, az ügy jellegétől függően az ügyet további eljárás és új határozat hozatala céljából az elsőfokú bíróság elé utalhatja, az eljárást felfüggesztheti, az egyezséget jóváhagyhatja, az eljárást leállíthatja vagy átutalhatja az ügyet annak a hatóságnak, amelynek hatáskörébe az ügy tartozik.
(2) Ha a határozatot megszüntették, és az ügyet további eljárásra és új határozathozatalra visszautalták, az elsőfokú bíróságot köti a fellebbviteli bíróság jogi véleménye.
(3) Ha a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság megszünteti, és az ügyet további eljárás és új határozathozatal miatt visszautalja, a határozata indokolásában köteles feltüntetni azt is, hogy az elsőfokú bíróság miként járjon el az ügyben.

392. §
A fellebbviteli bíróság ítélettel határoz, ha az ítéletet helybenhagyja vagy módosítja; egyébként végzéssel dönt.

393. §
(1) A fellebbviteli bíróság a határozat írásos példányában feltünteti a bíróság megjelölését, az ügyben eljáró bírák vezeték- és keresztnevét, a felek és képviselőik valamint az egyéb résztvevők pontos megjelölését, a tárgyalt ügy megjelölését, a rendelkező részt, annak indokolását, illetve tájékoztatást a fellebbezés elfogadhatóságról, a fellebbezés benyújtásának határidejéről, a fellebbezés formai követelményeiről és a jogorvoslati eljárásban kötelező ügyvédi képviseletéről, továbbá a kihirdetés dátumát és helyét. 
(2) A határozat indokolásában a fellebbviteli bíróság ismerteti a megtámadott határozat rövid tartalmát, a fellebbezési eljárásban részt vevő felek, illetve egyéb résztvevők ténybeli és jogi érveinek lényegi összefoglalását, továbbá mely bizonyítékokat vett fel a fellebbviteli eljárás során, és hogyan értékelte azokat, a megállapított tényállást és az ügy jogi megítélését, esetleg hivatkozik a kialakult döntéshozatali gyakorlatra; a 387. 2. és 3. bek. ezzel nincsenek érintve. A szenátus határozatának indoklása tartalmazza a szavazatok arányát is, amellyel a határozatot elfogadták.
(3) Ha a bíróság eltér a kialakult döntéshozatali gyakorlattól, a határozat indokolásának az eltérés alapos indoklását is tartalmaznia kell.
(4) A határozat indokolásának egyes bekezdéseit arab számokkal kell megjelölni.

394. §
(1) Ha a fellebbviteli bíróság határozatát nem egyhangúan hozza meg, a fellebbezési tanács többségi határozatával vagy annak indoklásával egyet nem értő bírónak joga van ahhoz, hogy különvéleményét csatolják a határozathoz, és kézbesítsék a feleknek.
(2) A határozat írásos példányát a szenátus valamennyi tagja aláírja. Ha a határozatot a szenátus elnöke vagy más szenátus tagja nem írhatja alá, akkor azt a szenátus többi tagja írja alá; az okot az írásos példányon fel kell tüntetni.

395. §
Az elsőfokú bíróság kézbesíti a fellebbezéssel kapcsolatos határozatot, ha azt nem közvetlenül a fellebbviteli bíróság kézbesíti.

396. §
A fellebbezési eljárás költségei
(1) Az elsőfokú bíróság előtti eljárás költségeire vonatkozó rendelkezések a fellebbezési eljárásra is alkalmazandók.
(2) Ha a fellebbviteli bíróság módosítja a határozatot, az elsőfokú bíróság előtti eljárás költségtérítési igényéről is dönt.
(3) Ha a fellebbviteli bíróság a határozatot megszünteti, és az ügyet további eljárás céljából az elsőfokú bíróságra visszautalja, az elsőfokú bíróság az ügyben hozott új határozatban dönt a költségtérítésről.

MÁSODIK FEJEZET
A perújítás iránti kereset

A perújítás iránti kereset elfogadhatósága

397. §
A jogerős ítélettel szemben elfogadható a perújítás iránti kereset, ha
a) vannak olyan tények, határozatok vagy bizonyítékok, a felekre és az eredeti eljárás tárgyára vonatkozóan, amelyeket a perújítás iránti keresetet benyújtó személy önhibáján kívül nem használhatott fel az eredeti eljárásban, ha ezek számára kedvezőbb döntéshez vezethetnek az ügyben,
b) lehetséges olyan bizonyítékokat felvenni, amelyeket az eredeti eljárásban nem lehetett felvenni, ha azok a fél számára kedvezőbb döntéshez vezethetnek az ügyben,
c) a bíró, az eljárás más résztvevői vagy az eljárásban részt vevő más személy által elkövetett bűncselekmény következtében döntöttek a fél sérelmére,
d) az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy határozott vagy ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy a fél alapvető emberi jogait vagy szabadságjogait megsértették az azt megelőző bírósági határozattal vagy eljárással, és az ilyen jogsértés súlyos következményeit a bíróság kedvező igazságos elégtétel nyújtásával nem orvosolta,
e) az ütközik az Európai Unió Bíróságának, az Európai Unió Tanácsának vagy a Bizottságnak a felekre nézve kötelező határozatával, vagy
f) ha felülvizsgálatának lehetősége, a szlovák bíróság határozatának az Európai Unió másik tagállamában történő elismerésével vagy végrehajtásával összefüggésben, külön szabályozásból következik.

398. §
A perújítás iránti keresetnek helye van az egyezséget jóváhagyó jogerős határozattal szemben is, feltéve, hogy a perújítás indoklása vonatkoztatható az egyezség jóváhagyásának feltételeire is; ez értelemszerűen vonatkozik a jogerőssé vált fizetési meghagyásra is.

399. §
A perújítás iránti kereset nem fogadható el olyan határozattal szemben, amely módosítása vagy megsemmisítése másként is elérhető.

A perújítás iránti kereset benyújtására jogosult jogalanyok

400. §
A perújítás iránti keresetet az a fél nyújthatja be, akinek sérelmére a határozatot kiadták.

401. §
Perújítás iránti keresetet benyújthatja az a beavatkozó is, aki a 400. § szerinti féllel, a 77. § szerinti elválaszthatatlan közösséget alkotott.

402. §
Az ügyész akkor terjeszthet elő perújítás iránti keresetet, ha az eljárást az ő keresete indította el, vagy ha az eljárásba belépett.

A perújítás iránti kereset benyújtásának határideje

403. §
(1) A perújítás iránti keresetet attól a naptól számított három hónapon belül kell benyújtani, amikor a perújítás iránti keresetet benyújtó személy tudomást szerezhetett a perújítás okáról, vagy attól a naptól, amikor azt érvényesíthette.
(2) A perújítás iránti keresetet legkésőbb a határozat jogerőre emelkedését követő három éven belül kell benyújtani.

404. §
A 403. § 1. bek. szerinti feltételek teljesülése mellett, a határozat jogerőre emelkedését követő három év elmúltával akkor lehet perújítási keresetet benyújtani, ha
a) a büntetőítéletet, amely alapján polgári bírósági eljárásban a jogot biztosították, később a büntetőjogi előírásoknak megfelelően megszüntették,
b) az új bizonyítékok olyan új tudományos módszerekből erednek, amelyeket az eredeti eljárásban nem lehetett alkalmazni, vagy
c) ha a 397. § c) – e) pontjai szerinti perújítási okokról van szó.

405. §
A határidő elmulasztásának elengedése, perújítás iránti kereset benyújtását illetően, nem megengedett.

A perújítás iránti kereset formai követelményei

406. §
A perújítás iránti keresetben a beadvány általános követelményei mellett fel kell tüntetni a határozat megjelölését, amely ellen irányul, milyen mértékben támadja azt, a perújítás indokait, a tényeket, amelyek alátámasztják, hogy a keresetet időben nyújtják be, a bizonyítékokat, amelyek a kereset indokoltságát igazolják, valamint azt is, mit akar elérni az, aki a perújítást indítványozza.

407. §
Annak mértéke, amellyel a határozatot támadják, csak a perújítás iránti kereset benyújtásának határideje alatt bővíthető.

408. §
A perújítás indokait csak a perújítás iránti kereset benyújtásának határideje alatt lehet megváltoztatni.

A perújítás iránti keresetről szóló eljárás

409. §
A perújítás iránti keresetről szóló eljárásra értelemszerűen alkalmazandók az elsőfokú bíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések.

410. §
A perújítás iránti keresetet az a bíróság tárgyalja, amelyik az ügyről első fokon határozatot hozott.

411. §
(1) A bíróságot köti a perújítás iránti kereset terjedelme és indokai.
(2) A bíróságot nem köti a kereset terjedelme, ha a fellebbviteli bíróságot nem köti a fellebbezés terjedelme.

412. §
(1) A bíróság indítvány alapján felfüggesztheti a megtámadott határozat végrehajthatóságát, ha külön megfontolásra érdemes indokok állnak fenn.
(2) Ha nem teljesítési kötelezettséget előíró határozatról van szó, a bíróság indítvány alapján annak jogerőre emelkedését felfüggesztheti, ha külön megfontolásra érdemes indokok állnak fenn; a 230. § rendelkezése ezáltal nincs érintve.
(3) A jogerőre emelkedés 2. bekezdés szerinti felfüggesztése, a félen kívül más személy jogviszonyait nem érinti.

413. §
(1) A bíróság végzésében elutasítja a perújítás iránti keresetet, ha
a) késedelmesen került benyújtásra,
b) jogosulatlan személy nyújtotta be,
c) olyan határozat ellen irányul, amely ellen nem megengedett,
d) ha a 129. §-ban feltüntetett indokról van szó vagy
e) nyilvánvalóan megalapozatlan.
(2) Ha az 1. bekezdés szerint járnak el, a perújítás iránti keresetet nem kell a többi résztvevőnek, észrevételezés céljából, kézbesíteni.

414. §
Ha a bíróság a perújítás iránti keresetet nem utasítja el, ítélettel dönt arról, hogy a perújítást engedélyezi-e vagy elutasítja.

415. §
(1) A perújítás iránti keresetet engedélyező ítélet jogerőre emelkedése felfüggeszti a megtámadott határozat végrehajthatóságát.
(2) Ha nem teljesítési kötelezettséget előíró határozatról van szó, a perújítás iránti keresetet engedélyező ítélet jogerőre emelkedése felfüggeszti a megtámadott határozat jogerőre emelkedését.
(3) A jogerőre emelkedés 2. bekezdés szerinti felfüggesztése, a félen kívül más személy jogviszonyait nem érinti.

A perújítás engedélyezése utáni eljárás

416. §
Amint a perújítás iránti keresetet engedélyező ítélet jogerőre emelkedik, a bíróság minden további nélkül újra tárgyalja az ügyet. Ennek során figyelembe veszi mindazt, ami az eredeti eljárásban, valamint a perújítási eljárásban napvilágra került.

417. §
(1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a megtámadott határozat tényszerűen helytálló, ítéletével annak módosítási indítványát elutasítja.
(2) Ha a bíróság az alapeljárásban hozott, megtámadott határozatot módosítja, új határozatával helyettesíti az eredeti határozatot.
(3) Az ügyben hozott új határozatban dönt a bíróság az eredeti eljárás és a perújítási eljárás költségtérítési igényeiről.

418. §
A félen kívül bárki más jogviszonyait az új határozat nem érintheti.

HARMADIK FEJEZET
A felülvizsgálat

A felülvizsgálat elfogadhatósága

419. §
A fellebbviteli bíróság határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha azt a törvény lehetővé teszi.

420. §
A fellebbviteli bíróság bármely érdemi határozata vagy az eljárást lezáró határozata ellen helye van a felülvizsgálatnak, ha
a) olyan ügyben döntöttek, amely nem tartozik a bíróságok hatáskörébe,
b) az eljárásban félként eljáró személy nem rendelkezett perképességgel,
c) a fél nem rendelkezett teljes mértékben a bíróságon való önálló eljárás képességével, és nem járt el a nevében törvényes képviselő vagy ügygondnok,
d) ugyanabban az ügyben már jogerős határozatot hoztak vagy ugyanabban az ügyben már korábban eljárás indult,
e) kizárt bíró vagy helytelenül felállított bíróság döntött, vagy
f) a bíróság a helytelen eljárási szabályokkal lehetetlenné tette a fél számára az őt megillető eljárási jogok gyakorlását, oly mértékben, hogy megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát.

421. §
(1) Felülvizsgálatnak van helye a fellebbviteli bíróságnak az elsőfokú bíróság határozatát megerősítő vagy módosító határozata ellen, ha a fellebbviteli bíróság döntése olyan jogkérdés megoldásától függött,
a) amelynek megoldása során a fellebbviteli bíróság eltért a felülvizsgálati bíróság kialakult döntéshozatali gyakorlatától,
b) amelyet a felülvizsgálati bíróság döntéshozatali gyakorlatában még nem sikerült megoldani vagy
c) a felülvizsgálati bíróság másként döntött.
(2) Az 1. bekezdésben említett esetekben a felülvizsgálat nem fogadható el, ha a fellebbviteli bíróság a 357. § a) – n) pontjai szerinti végzés elleni fellebbezésről döntött.

422. §
(1) A 421. § 1. bek. szerinti felülvizsgálat nem megengedett, ha
a) a fellebbviteli bíróság pénzbeli teljesítésre vonatkozó megtámadott rendelkezése nem haladja meg a minimálbér tízszeresét; a tartozékokat nem veszik figyelembe,
b) a fellebbviteli bíróság pénzbeli teljesítésre vonatkozó megtámadott rendelkezése, a gyengébb fél védelmével foglalkozó perekben nem haladja meg a minimálbér kétszeresét; a tartozékokat nem veszik figyelembe,
c) a felülvizsgálati eljárás tárgya csak a követelés tartozékait érinti és a tartozékok összege a felülvizsgálati eljárás idején nem haladja meg az a) és b) pontok szerinti összeget.
(2) Az 1. bekezdésben foglalt esetekben, a minimálbér összegének megállapításánál az elsőfokú bíróságra benyújtott kereset időpontja a meghatározó.

423. §
Csak a határozat indokolása elleni felülvizsgálati kérelem nem elfogadható.

A felülvizsgálati kérelem benyújtására jogosult jogalanyok

424. §
A felülvizsgálati kérelmet az a fél nyújthatja be, akinek sérelmére a határozatot kiadták.

425. §
A felülvizsgálati kérelmet benyújthatja az a beavatkozó is, ha féllel, akinek oldalán fellépett, a 77. § szerinti elválaszthatatlan közösséget alkotott.

426. §
Az ügyész akkor terjeszthet elő felülvizsgálati kérelmet, ha az eljárást az ő keresete indította el, vagy ha az eljárásba belépett.

427. §
A felülvizsgálati kérelem benyújtásának határideje
(1) A felülvizsgálati kérelmet a fellebbviteli bíróság határozatának, az elsőfokú határozatot hozó bíróság illetékes szervéhez történt kézbesítésétől számított két hónapon belül kell benyújtani. Ha javító végzés került kiadásra, a határidő a javító végzés kézbesítésétől ismét telik, de csak a helyesbítés mértékéig.
(2) A felülvizsgálati kérelem akkor is kellő időben kerül benyújtásra, ha az illetékes fellebbviteli bíróságon vagy felülvizsgálati bíróságon, a határidőn belül volt benyújtva.

428. §
A felülvizsgálati kérelem formai követelményei
A felülvizsgálati kérelemben a beadvány általános követelményei mellett fel kell tüntetni mely határozat ellen irányul, milyen mértékben támadja azt, milyen okokból tartja helytelennek a határozatot (felülvizsgálati okok), és mit akar elérni a felülvizsgáltató (felülvizsgálati indítvány).

429. §
(1) A felülvizsgáltatót a felülvizsgálati eljárásban ügyvédnek kell képviselnie. A fellebbező fellebbezését és egyéb beadványait ügyvédnek kell megírnia. A felülvizsgálati kérelmet és a felülvizsgáltató egyéb beadványait ügyvédnek kell kidolgoznia.
(2) Az 1. bekezdés szerinti kötelezettség nem érvényes, ha
a) a felülvizsgáltató természetes személy, aki mesterfokozatú főiskolai jogi végzettséggel rendelkezik,
b) a felülvizsgáltató jogi személy, kinek a nevében eljáró alkalmazottja vagy tagja mesterfokozatú főiskolai jogi végzettséggel rendelkezik,
c) a jelen törvény második fejezete harmadik része szerinti gyengébb fél védelmével foglalkozó perekben, a felülvizsgáltatót fogyasztóvédelemre alapított vagy létrehozott személy, az egyenlő bánásmód és a diszkriminációellenes szabályozás alapján képviseletre jogosult személy vagy szakszervezet képviseli, és ha a nevükben eljáró alkalmazottjuk vagy tagjuk mesterfokozatú főiskolai jogi végzettséggel rendelkezik.

430. §
Annak mértékét, amellyel a felülvizsgáltató a határozatot támadja, csak a felülvizsgálati kérelem benyújtásának határideje alatt bővíthető.

Felülvizsgálati indokok

431. §
(1) A 420. § szerint megengedett felülvizsgálatot csak azzal lehet indokolni, hogy az eljárás során a jelen rendelkezésben feltüntetett hibára került sor.
(2) A felülvizsgálat indokát úgy határozza meg, hogy a felülvizsgáltató feltünteti, miben rejlik ez a hiba.

432. §
(1) A 421. § szerint megengedett felülvizsgálatot csak azzal lehet indokolni, hogy a határozat az ügyben elkövetett téves jogalkalmazásból ered.
(2) A felülvizsgálati indokot úgy kell megállapítani, hogy a felülvizsgáltató feltünteti az ügy jogi értékelését, amelyet helytelennek tart, és feltünteti, miben rejlik e jogi értékelés hibája.

433. §
A felülvizsgálati indokot nem lehet úgy meghatározni, hogy a felülvizsgáltató az elsőfokú bíróságra vagy a fellebbviteli bíróságra benyújtott beadványaira hivatkozik.

434. §
A felülvizsgálati indokokat csak a felülvizsgálati kérelem benyújtási határideje alatt lehet módosítani és kiegészíteni.

435. §
A felülvizsgálati kérelemben új eljárási támadási eszközök és eljárási védekezési eszközök nem alkalmazhatók, kivéve a benyújtott felülvizsgálati kérelem elfogadhatóságát és időben történő benyújtását igazoló tényeket és bizonyítékokat.

Az elsőfokú bíróság intézkedései

436. §
(1) Ha a felülvizsgálati kérelemben a 429. § szerinti hibák vannak és a felülvizsgáltató nem volt rendesen tájékoztatva a 429. § szerinti kötelezettségéről a fellebbviteli eljárás során, az elsőfokú bíróság felszólítja a felülvizsgáltatót a hiányosságok kiküszöbölésére, és tájékoztatja őt a felülvizsgálati kérelem hiányosságainak ki nem javításának következményeiről.
(2) Az 1. bekezdésben foglaltak szerinti hiánypótlást követően az elsőfokú bíróság dönt a benyújtott felülvizsgálati kérelem utáni illeték kiszabásáról, valamint a perköltség alóli mentesítési indítványok tárgyában.
(3) A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú bíróság kézbesíti az ellenérdekelt félnek, és felszólítja őt, hogy nyilatkozzon a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban, valamint határidőt szab meg a nyilatkozattételre, amely nem lehet tíz napnál rövidebb. A később benyújtott nyilatkozatot nem veszik figyelembe.
(4) Ha az ellenérdekelt fél nyilatkozik a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban, a 3. bekezdés szerinti határidőn belül, a nyilatkozatot kézbesítik a felülvizsgáltatónak.

437. §
A 463. § 3. bek. szerinti határidők letelte után, az elsőfokú bíróság haladéktalanul benyújtja az ügyet a felülvizsgálati bíróságnak, a felülvizsgálati kérelemről történő határozathozatalra.

438. §
A felülvizsgálati bírósági eljárás
(1) A felülvizsgálati bírósági eljárásra, az elsőfokú bíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik.
(2) A felülvizsgálati eljárásra nem alkalmazandóak a résztvevők belépésére, a kereset módosítására és visszavonására valamint az viszontkeresetre vonatkozó rendelkezések

439. §
A felülvizsgálati kérelem terjedelmével való kötöttség
A felülvizsgálati bíróságot köti a fellebbezés terjedelme, kivéve azokat az eseteket, ha
a) a megtámadott rendelkező résszel kapcsolatos döntéstől olyan rendelkező rész függ, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem érintett,
b) a 77. § szerinti elválaszthatatlan közösségről van szó, és a felülvizsgálati kérelmet csak a szereplők valamelyike nyújtotta be,
c) a felek közötti kapcsolat meghatározott módja külön szabályozásból következik.

440. §
A felülvizsgálati bíróságot kötik a felülvizsgálati indokok.

441. §
A felülvizsgálati bíróságot nem köti a felülvizsgálati kérelem.

442. §
A felülvizsgálati bíróságot az a tényállás köti, amelyet a fellebbviteli bíróság megállapított.

443. §
A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelemről általában tárgyalás nélkül dönt; akkor rendelhet el tárgyalást, ha azt szükségesnek tartja.

444. §
(1) A felülvizsgálati bíróság a megtámadott határozat végrehajthatóságát indítvány alapján felfüggesztheti, ha külön megfontolásra érdemes indokok állnak fenn.
(2) Ha nem teljesítési kötelezettséget előíró határozatról van szó, a felülvizsgálati bíróság indítvány alapján annak jogerőre emelkedését felfüggesztheti, ha külön megfontolásra érdemes indokok állnak fenn; a 230. § rendelkezése ezáltal nincs érintve.
(3) A jogerőre emelkedés 2. bekezdés szerinti felfüggesztése, a félen kívül más személy jogviszonyait nem érinti.
(4) A felülvizsgálati kérelemnek halasztó hatálya van, ha azt olyan eljárásban hozott határozat ellen nyújtották be, amelyben váltókövetelést érvényesítettek.

445. §
(1) A felülvizsgálati bíróság akkor is felfüggeszti az eljárást, ha úgy határozott, hogy az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről Szóló Egyezményben foglalt jogok és szabadságok értelmezésével vagy érvényestésével kapcsolatos alapvető kérdésekben tanácsadói véleményt kér az Emberi Jogok Európai Bíróságától.
(2) Ha az 1. bekezdés szerinti eljárást felfüggesztik, a felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárást folytathatja, ha az Emberi Jogok Európai Bírósága nem adott ki tanácsadói véleményt, és erre nyomós okok állnak fenn.

A felülvizsgálatról szóló határozat

446. §
Ha a felülvizsgáltató a felülvizsgálati kérelmet visszavonja, a felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárást leállítja.

447. §
A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasítja, ha
a) késedelmesen került benyújtásra,
b) jogosulatlan személy nyújtotta be,
c) olyan határozat ellen irányul, amely ellen a felülvizsgálat nem megengedett,
d) nem rendelkezik a 428. § szerinti formai követelményekkel,
e) nem teljesültek a 429. § szerinti feltételek vagy
f) nincs megindokolva a megengedhető felülvizsgálati indokokkal, vagy ha a felülvizsgálati indokok nincsenek behatárolva a 431. – 435. § feltüntetett módon.

448. §
A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasítja, ha a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.

449. §
(1) Ha a felülvizsgálati kérelem megalapozott, a felülvizsgálati bíróság a megtámadott határozatot megszünteti.
(2) A felülvizsgálati bíróság az elsőfokú bíróság határozatát is megszünteti, ha a jogorvoslat nem érhető el, csupán a másodfokú bíróság határozatának megszüntetésével.
(3) A felülvizsgálati bíróság a megtámadott határozatot módosíthatja, ha a felülvizsgálati kérelem megalapozott, és úgy ítéli meg, hogy az ügyben önállóan is dönthet.

450. §
Ha a felülvizsgálati bíróság a megtámadott határozatot megszünteti, az ügy jellegétől függően az ügyet további eljárás lefolytatása céljából a fellebbviteli bírósághoz vagy az elsőfokú bírósághoz visszautalhatja, az eljárást leállíthatja, vagy az ügyet azon hatóság elé utalhatja, amelynek jogkörébe az tartozik.

451. §
(1) A felülvizsgálati bíróság ítélettel hoz döntést, amennyiben visszautasítja a felülvizsgálati kérelmet, vagy ha módosítja a határozatot; egyébként végzéssel dönt.
(2) A határozat írásos példányára értelemszerűen vonatkoznak a 393. § 2. – 4. bek. szerinti rendelkezések.
(3) A felülvizsgálati kérelmet elutasító vagy a felülvizsgálati eljárást leállító végzés indokolásában a felülvizsgálati bíróság csak tömören tünteti fel határozatának indokát. Ilyen esetben a felülvizsgálati eljárás költségeiről szóló határozatot nem kell indokolnia.

452. §
(1) Ha a felülvizsgálati bíróság, olyan felülvizsgálati kérelemről dönt, hasonló ügyben, amely már legalább öt esetben a felülvizsgálati bíróság előtt eljárás tárgyát képezte, ugyanazon felülvizsgáltató által korábban benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján, határozatának indokolásában elég, ha csak a korábbi határozataira hivatkozik, és ha teljes mértékben egyetért azok indokolással, további indoklást nem kell adnia.
(2) Ha a felülvizsgálati bíróság az 1. bekezdésben említett esetben a felülvizsgálati kérelmet, mint elfogadhatatlant elutasítja, vagy mint megalapozatlant visszautasítja, a felülvizsgálati kérelmet aláíró ügyvédre 500 euróig terjedő pénzbírságot szab ki. Ennek az ügyvédnek csak akkor van ügyfelével szemben joga jogorvoslatra, ha a felülvizsgálati kérelmet az ő külön írásbeli utasítására nyújtotta be.

453. §
A felülvizsgálati eljárás költségei
(1) Az elsőfokú bíróság előtti eljárás költségeire vonatkozó rendelkezések a felülvizsgálati eljárásra értelemszerűen alkalmazandók.
(2) Ha a felülvizsgálati bíróság módosítja a határozatot, az elsőfokú bíróság előtti eljárás költségtérítési igényéről, a fellebbviteli eljárás költségtérítési igényéről és a felülvizsgálati eljárás költségtérítési igényéről is dönt.
(3) Ha a felülvizsgálati bíróság a határozatot megszünteti, és az ügyet további eljárás céljából a fellebbviteli bíróságra vagy az elsőfokú bíróságra visszautalja, ez a bíróság dönt az eredeti eljárás költségeiről és a felülvizsgálati eljárás költségeiről.

Az eljárás további menete

454. §
Az a bíróság, amelyhez az ügyet további eljárásra visszautalták, kézbesíti a felülvizsgálati határozatot, ha azt nem a felülvizsgálati bíróság közvetlenül kézbesíti.

455. §
Ha a határozatot megszüntették, és az ügyet további eljárásra és új határozathozatalra visszautalták, az elsőfokú bíróság és a fellebbviteli bíróság is kötve van a felülvizsgálati bíróság jogi véleményével.

456. §
A félen kívül bárki más jogviszonyait az új határozat nem érintheti.

457. §
A felülvizsgálati bíróság jogerős határozatait, az eljárás iratszáma mellett, meg lehet jelölni a fél vezetéknevével is, ha az természetes személy, vagy a fél megnevezésével vagy cégnevével, ha az jogi személy.

NEGYEDIK FEJEZET
A főügyész felülvizsgálati kérelme

458. §
(1) A jogerős bírósági határozat ellen a legfőbb ügyész felülvizsgálati kérelme megengedett, ha azt a jogvédelem megkívánja, és ezt a védelmet, a legfőbb ügyész általi felülvizsgálati kérelem benyújtásakor más jogi eszközökkel nem lehet elérni.
(2) A főügyész felülvizsgálati kérelmének csak azzal a feltétellel van helye, hogy ha a jogerős bírósági határozat sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, vagy olyan hiányosságokkal bír, amelyek a jogok súlyos megsértését eredményezik, mivel önkényes vagy fenntarthatatlan jogi következtetéseken nyugszanak, és ha a határozat megszüntetésének szükségessége meghaladja annak megváltoztathatatlansága megőrzésének érdekét, valamint a jogbiztonság elvét.
(3) A főügyész csak a fél kezdeményezése alapján nyújthat be felülvizsgálati kérelmet.

459. §
A főügyész felülvizsgálati kérelme nem megengedett a bíróság azon határozata ellen, amellyel felülvizsgálati kérelemről vagy a főügyész felülvizsgálati kérelméről döntöttek.

460. §
A főügyész felülvizsgálati kérelme csak a bírósági határozat azon rendelkező része ellen nyújtható be, amelyet a fél kifogásol.

461. §
A felülvizsgálati kérelmet a főügyész, a felülvizsgálati bírósághoz nyújtja be, a bírósági határozat jogerőre emelkedését követő három hónapon belül.

462. §
(1) A főügyész felülvizsgálati kérelmében a beadvány általános formai követelményein túlmenően meg kell jelölni, hogy mely határozat ellen irányul, továbbá milyen mértékben és milyen indokokkal támadja ezt a határozatot.
(2) A főügyész felülvizsgálati kérelmének terjedelme és indokai csak a főügyész felülvizsgálati kérelmének benyújtási határidejének lejártáig változtatható.

463. §
A főügyész felülvizsgálati kérelmét, a felülvizsgálati bíróság véleményezés céljából eljuttatja a felekhez.

464. §
A főügyész felülvizsgálati kérelméről szóló eljárásra értelemszerűen kell alkalmazni a felülvizsgálati kérelemre vonatkozó rendelkezéseket, hacsak a jelen törvény másként nem rendelkezik.

465. §
A főügyész felülvizsgálati kérelméről szóló határozatot a felülvizsgálati bíróság kézbesíti a feleknek és a főügyésznek.


ÖTÖDIK RÉSZ
Közös, átmeneti és záró rendelkezések

Közös rendelkezések

466. §
Felhatalmazó rendelkezés
A bírósági akták és bírósági nyilvántartások, az eljárási cselekményekről készült felvételek, az eljárási cselekményekről készült jegyzőkönyvek és jogsegély iránti megkeresések vezetésének részleteit az igazságügyi minisztérium általánosan kötelező érvényű jogszabálya határozza meg.

467. §
Ha a jelen törvény szerinti eljárás, külön előírás szerint védett adatokra vonatkozik, a jelen törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak külön szabályozás másként nem rendelkezik.

468. §
A jelen törvény alkalmazásában mesterfokozatú főiskolai jogi végzettségnek számít, a Szlovák Köztársaságban található főiskola jogi karán, jogász szakon szerzett mesterfokozatú főiskolai végzettség, vagy külföldi főiskola által kiállított, elismert mesterfokozatú főiskolai végzettségről szóló dokumentum; ha a felsőfokú végzettséget először alapfokú, majd mesterfokozatú szakaszban szerezték meg, akkor követelmény, a mindkét szakaszban megszerzett jogi szakirányú végzettség.

469. §
A rendbírságok és a jelen törvény szerint kiszabott bírságok az állami költségvetés bevételét képezik.

Átmeneti rendelkezések

470. §
(1) Eltérő rendelkezés hiányában, a jelen törvény érvényes azokra az eljárásokra is, amelyek a hatályba lépésének napja előtt kezdődtek.
(2) A jelen törvény hatálybalépése előtt az eljárásban bekövetkezett cselekmények joghatásai fennmaradnak. Ha a jelen törvényt, a jelen törvény hatálybalépése előtt indult eljárásokra alkalmazzák, a jelen törvény előzetes meghallgatásról, az ellenérdekelt fél tényállításainak cáfolásáról és az eljárás bírói koncentrációjáról szóló rendelkezései nem alkalmazhatók, ha azok a fél sérelmére irányulnának.
(3) A határidőkre, amelyek a jelen törvény hatályba lépésének napjával nem jártak le, a jelen törvény rendelkezései alkalmazandók; ha azonban a törvény eddig hosszabb határidőt határozott meg, a határidő csak ebben a későbbi időpontban jár le.
(4) A 2016. június 30-ig hatályos szabályozás szerint az dologi, oksági és funkcionális hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon 2016. június 30-ig megindított eljárásokat az a bíróság fejezi be, ahol az eljárást megindították.

471. §
(1) A jelen törvény hatálybalépése előtt elrendelt előzetes intézkedésekre, a jelen törvény sürgős intézkedésekre és biztosítási intézkedésekre vonatkozó rendelkezései az irányadók.
(2) A jelen törvény hatálybalépése előtt indított váltófizetési és csekkfizetési meghagyásos eljárásokat az eddigi szabályozás szerint kell lefolytatni.
(3) A jelen törvény hatálybalépése előtt indított végrehajtási végzésről szóló eljárásokat az eddigi szabályozás szerint kell lefolytatni.

471.a §
A 444. § 4. bek. rendelkezése vonatkozik a 2016. július 1-jét megelőzően hatályos szabályozás szerint, a jelen törvény hatálybalépése előtt indított váltófizetési meghagyásos eljárásban benyújtott felülvizsgálati kérelemre és rendkívüli felülvizsgálati kérelemre is.

471.b §
2021. július 1-től hatályos módosításokra vonatkozó átmeneti rendelkezés
Azt az eljárást, amelyben a bíróság 2021. június 30-ig határozatot hozott a fizetési meghagyás megszüntetéséről, a jelen törvény 2021. június 30-ig hatályos változata szerint kell befejezni.

Záró rendelkezések

472. §
A jelen törvénnyel átvételre kerülnek az Európai Unió mellékletben felsorolt, kötelező erejű jogi aktusai.

473. §
Hatályon kívül helyezés
Hatályon kívül helyeződik a Tt. 99/1963 sz. törvénye, a Polgári perrendtartás módosítva a Tt. 36/1967 sz. törvényével, a Tt. 158/1969 sz. törvényével, a Tt. 49/1973 sz. törvényével, a Tt. 20/1975 sz. törvényével, a Tt. 133/1982 sz. törvényével, a Tt. 180/1990 sz. törvényével, a Tt. 328/1991 sz. törvényével, a Tt. 519/1991 sz. törvényével, a Tt. 263/1992 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 5/1993 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 46/1994 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 190/1995 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 232/1995 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 233/1995 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 22/1996 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 58/1996 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 281/1996 sz. döntésével, a Tt. 211/1997 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 359/1997 sz. döntésével, a Tt. 124/1998 sz. törvényével, a Tt. 144/1998 sz. törvényével, a Tt. 169/1998 sz. törvényével, a Tt. 187/1998 sz. törvényével, a Tt. 225/1998 sz. törvényével, a Tt. 233/1998 sz. törvényével, a Tt. 235/1998 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 318/1998 sz. döntésével, a Tt. 331/1998 sz. törvényével, a Tt. 46/1999 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 66/1999 sz. döntésével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 166/1999 sz. döntésével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 185/1999 sz. döntésével, a Tt. 223/1999 sz. törvényével, a Tt. 303/2001 sz. törvényével, a Tt. 501/2001 sz. törvényével, a Tt. 215/2002 sz. törvényével, a Tt. 232/2002 sz. törvényével, a Tt. 424/2002 sz. törvényével, a Tt. 451/2002 sz. törvényével, a Tt. 480/2002 sz. törvényével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 620/2002 sz. döntésével, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 75/2003 sz. döntésével, a Tt. 353/2003 sz. törvényével, a Tt. 530/2003 sz. törvényével, a Tt. 589/2003 sz. törvényével, a Tt. 204/2004 sz. törvényével, a Tt. 371/2004 sz. törvényével, a Tt. 382/2004 sz. törvényével, a Tt. 420/2004 sz. törvényével, a Tt. 428/2004 sz. törvényével, a Tt. 613/2004 sz. törvényével, a Tt. 757/2004 sz. törvényével, a Tt. 36/2005 sz. törvényével, a Tt. 290/2005 sz. törvényével, a Tt. 341/2005 sz. törvényével, a Tt. 24/2007 sz. törvényével, a Tt. 84/2007 sz. törvényével, a Tt. 273/2007 sz. törvényével, a Tt. 335/2007 sz. törvényével, a Tt. 643/2007 sz. törvényével, a Tt. 384/2008 sz. törvényével, a Tt. 477/2008 sz. törvényével, a Tt. 484/2008 sz. törvényével, a Tt. 491/2008 sz. törvényével, a Tt. 487/2009 sz. törvényével, a Tt. 495/2009 sz. törvényével, a Tt. 575/2009 sz. törvényével, a Tt. 151/2010 sz. törvényével, a Tt. 183/2011 sz. törvényével, a Tt. 332/2011 sz. törvényével, a Tt. 348/2011 sz. törvényével, a Tt. 388/2011 sz. törvényével, a Tt. 335/2012 sz. törvényével, a Tt. 64/2013 sz. törvényével, a Tt. 75/2013 sz. törvényével, a Tt. 180/2013 sz. törvényével, a Tt. 106/2014 sz. törvényével, a Tt. 151/2014 sz. törvényével, a Tt. 180/2014 sz. törvényével, a Tt. 335/2014 sz. törvényével, a Tt. 353/2014 sz. törvényével, a Tt. 73/2015 sz. törvényével, a Tt. 78/2015 sz. törvényével és a Tt. 131/2015 sz. törvényével.

474. §
A jelen törvény 2016. július 1-jén lép hatályba.


Andrej Kiska s. k.
Peter Pellegrini s. k.
Robert Fico s. k.


A Tt. 160/2015 sz. törvényének melléklete
AZ EURÓPAI UNIÓTÓL ÁTVETT KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ JOGI AKTUSOK LISTÁJA
1. A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (Különkiadás az EU H. K., fej. 15/köt. 2; az EK H. K. L 95, 1993. 4. 21. ) az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelvével módosítva, kelt: 2011. október 25. (az EU H. K. L 304, 2011. 11. 22.).
2. A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.), a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (Különkiadás az EU H. K., fej. 20/köt. 1; az EK H. K. L 180, 2000. 7. 19.).
3. A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (Különkiadás az EU H. K., fej. 5/köt. 4; az EK H. K. L 303, 2000. 12. 2.).
4. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (Különkiadás az EU H. K., fej. 17/köt. 2; az EU H. K. L 157, 2004. 4. 30.).
5. A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (az EU H. K. L 373, 2004.12. 21.).
6. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) (az EU H. K. L 204, 2006. 7. 26.).
7. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól (az EU H. K. L 136, 2008. 5. 24.).
8. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve (2009. április 23.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról (kodifikált változat) (az EU H. K. L 110, 2009. 5. 1.) módosítva az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelvével (2013. május 21.) (az EU H. K. L 165, 2013. 6. 18.) és az Európai Parlament és a Tanács (EU) 524/2013 sz. rendeletével (2013. május 21.) (az EU H. K. L 165, 2013. 6. 18.).
9. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7.) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK (az EU H. K. L 180, 2010. 7. 15.) tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.
Časová verzia účinná od 1. decembra 2022 do 31. mája 2023

160/2015 Z. z.

CIVILNÝ SPOROVÝ PORIADOK

z 21. mája 2015


Zmena:
87/2017 Z. z. s účinnosťou od 1. mája 2017
350/2018 Z. z. s účinnosťou od 12. decembra 2018
211/2021 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2021
423/2020 Z. z. s účinnosťou od 1. augusta 2021
108/2022 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2022
111/2022 Z. z. s účinnosťou od 17. júla 2022
398/2022 Z. z. účinnosťou od 1. decembra 2022

Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:


Základné princípy

Čl. 1
Spory vyplývajúce z ohrozenia alebo porušenia subjektívnych práv prejednáva a rozhoduje nezávislý a nestranný súd, ak taká právomoc nie je zákonom zverená inému orgánu.

Čl. 2
(1) Ochrana ohrozených alebo porušených práv a právom chránených záujmov musí byť spravodlivá a účinná tak, aby bol naplnený princíp právnej istoty.
(2) Právna istota je stav, v ktorom každý môže legitímne očakávať, že jeho spor bude rozhodnutý v súlade s ustálenou rozhodovacou praxou najvyšších súdnych autorít; ak takej ustálenej rozhodovacej praxe niet, aj stav, v ktorom každý môže legitímne očakávať, že jeho spor bude rozhodnutý spravodlivo.
(3) Ak sa spor na základe prihliadnutia na prípadné skutkové a právne osobitosti prípadu rozhodne inak, každý má právo na dôkladné a presvedčivé odôvodnenie tohto odklonu.

Čl. 3
(1) Každé ustanovenie tohto zákona je potrebné vykladať v súlade s Ústavou Slovenskej republiky, verejným poriadkom, princípmi, na ktorých spočíva tento zákon, s medzinárodnoprávnymi záväzkami Slovenskej republiky, ktoré majú prednosť pred zákonom, judikatúrou Európskeho súdu pre ľudské práva a Súdneho dvora Európskej únie, a to s trvalým zreteľom na hodnoty, ktoré sú nimi chránené.
(2) Výklad tohto zákona nesmie protirečiť tomu, čo je v jeho slovách a vetách jasné a nepochybné. Nikto sa však nesmie dovolávať slov a viet tohto zákona proti ich účelu a zmyslu podľa odseku 1.

Čl. 4
(1) Ak sa právna vec nedá prejednať a rozhodnúť na základe výslovného ustanovenia tohto zákona, právna vec sa posúdi podľa ustanovenia tohto alebo iného zákona, ktoré upravuje právnu vec čo do obsahu a účelu najbližšiu posudzovanej právnej veci.
(2) Ak takého ustanovenia niet, súd prejedná a rozhodne právnu vec podľa normy, ktorú by zvolil, ak by bol sám zákonodarcom, a to s prihliadnutím na princípy všeobecnej spravodlivosti a princípy, na ktorých spočíva tento zákon, tak, aby výsledkom bolo rozumné usporiadanie procesných vzťahov zohľadňujúce stav a poznatky právnej náuky a ustálenú rozhodovaciu prax najvyšších súdnych autorít.

Čl. 5
Zjavné zneužitie práva nepožíva právnu ochranu. Súd môže v rozsahu ustanovenom v tomto zákone odmietnuť a sankcionovať procesné úkony, ktoré celkom zjavne slúžia na zneužitie práva alebo na svojvoľné a bezúspešné uplatňovanie alebo bránenie práva, alebo vedú k nedôvodným prieťahom v konaní.

Čl. 6
(1) Strany sporu majú v konaní rovné postavenie spočívajúce v rovnakej miere možností uplatňovať prostriedky procesného útoku a prostriedky procesnej obrany okrem prípadu, ak povaha prejednávanej veci vyžaduje zvýšenú ochranu strany sporu s cieľom vyvažovať prirodzene nerovnovážne postavenie strán sporu.
(2) Súd zohľadňuje špecifické potreby strán sporu vyplývajúce z ich zdravotného stavu a sociálneho postavenia.

Čl. 7
(1) Súdne konanie sa zásadne začína na návrh strany sporu, pričom predmet konania určujú strany sporu postupom ustanoveným zákonom.
(2) Základnou povinnosťou súdu je viesť strany sporu k zmierlivému vyriešeniu sporu.

Čl. 8
Strany sporu sú povinné označiť skutkové tvrdenia dôležité pre rozhodnutie vo veci a podoprieť svoje tvrdenia dôkazmi, a to v súlade s princípom hospodárnosti a podľa pokynov súdu.

Čl. 9
Strany sporu majú právo sa oboznámiť s vyjadreniami, návrhmi a dôkazmi protistrany a môžu k nim vyjadriť svoje stanovisko v rozsahu, ktorý určí zákon.

Čl. 10
(1) Strany sporu postupujú v konaní v súlade so zákonom a podľa pokynov súdu.
(2) Súd dohliada na riadny priebeh konania, určuje lehoty a ukladá potrebné opatrenia.
(3) Súd môže určiť záväzné procesné lehoty na niektoré procesné úkony.

Čl. 11
(1) Úkony strán sporu sa posudzujú s prihliadnutím na ich obsah.
(2) Pri posudzovaní obsahu úkonov strán sporu sa predpokladá, že každá fyzická osoba konajúca ako strana sporu alebo za stranu sporu má rozumové schopnosti na úrovni priemerne spôsobilej osoby schopnej vnímať a posúdiť v styku so súdom zmysel a účel konania, ako i jazykové vyjadrenie právnych noriem obsiahnutých v tomto zákone.
(3) Kto sa v styku so súdom alebo verejne prihlási k určitej profesijnej odbornosti, považuje sa za schopného konať s náležitou znalosťou veci spojenou s touto odbornosťou.
(4) Súd pri rozhodovaní berie do úvahy len skutočnosti, ktoré vyšli najavo v tomto konaní, ak nejde o skutočnosti všeobecne známe alebo o skutočnosti ustanovené zákonom.

Čl. 12
Na prejednanie veci sa nariaďuje ústne pojednávanie, ak zákon neustanovuje inak.

Čl. 13
(1) Strany sporu konajú v styku so súdom osobne, ak zákon neustanovuje inak. Strany sporu môžu konať aj prostredníctvom zástupcu; napriek zastúpeniu môže súd stranu sporu vyslúchnuť, ak je to potrebné a možné.
(2) Zákon ustanoví, kedy je zastúpenie povinné a v ktorých prípadoch je strana sporu povinná byť zastúpená advokátom.

Čl. 14
Pojednávanie prebieha zásadne verejne, ak zákon neustanovuje inak; verejnosť môže byť z konania vylúčená len zo závažných dôvodov ustanovených zákonom.

Čl. 15
(1) Dôkazy a tvrdenia strán sporu hodnotí súd podľa svojej úvahy v súlade s princípmi, na ktorých spočíva tento zákon.
(2) Žiaden dôkaz nemá predpísanú zákonnú silu.

Čl. 16
(1) Súd postupuje a rozhoduje v súlade s platnými a účinnými právnymi predpismi pri zohľadnení ich vzájomného vzťahu a v súlade so základnými princípmi tohto zákona.
(2) Súd pri prejednávaní a rozhodovaní veci nezohľadňuje skutočnosti a dôkazy, ktoré boli získané v rozpore so zákonom, ibaže vykonanie dôkazu získaného v rozpore so zákonom je odôvodnené uplatnením čl. 3 ods. 1.
(3) V konaní o opravnom prostriedku a v ďalšom konaní nemôže byť rozhodnuté nepriaznivejšie pre stranu, ktorá opravný prostriedok uplatnila.

Čl. 17
Súd postupuje v konaní tak, aby vec bola čo najrýchlejšie prejednaná a rozhodnutá, predchádza zbytočným prieťahom, koná hospodárne a bez zbytočného a neprimeraného zaťažovania strán sporu a iných osôb.

Čl. 18
Cudzie rozhodnutia majú za podmienok ustanovených osobitným predpisom rovnaké účinky a požívajú rovnakú ochranu ako vnútroštátne rozhodnutia.


PRVÁ ČASŤ
Všeobecné ustanovenia

PRVÁ HLAVA
Predmet zákona

§ 1
Civilný sporový poriadok upravuje postup súdu, strán sporu (ďalej len "strana") a osôb zúčastnených na konaní pri prejednávaní a rozhodovaní sporov.

§ 2
Podľa tohto zákona sa postupuje, ak je daná právomoc súdu, pokiaľ Civilný mimosporový poriadok, Správny súdny poriadok alebo iný zákon neustanovuje inak.

DRUHÁ HLAVA
Právomoc súdu

§ 3
Súdy prejednávajú a rozhodujú súkromnoprávne spory a iné súkromnoprávne veci, ak ich podľa zákona neprejednávajú a nerozhodujú iné orgány.

§ 4
Iné spory a veci prejednávajú a rozhodujú súdy, len ak to ustanovuje zákon.

Právomoc rozhodcovského súdu

§ 5
(1) Na námietku žalovaného uplatnenú najneskôr pri prvom procesnom úkone, ktorý mu patrí, súd skúma, či sa spor nemá prejednať a rozhodnúť v rozhodcovskom konaní.
(2) Na námietku uplatnenú neskôr súd neprihliada.

§ 6
(1) Ak súd na námietku žalovaného uplatnenú najneskôr pri prvom procesnom úkone zistí, že spor sa má prejednať a rozhodnúť v rozhodcovskom konaní, konanie zastaví.
(2) Ak bolo konanie zastavené podľa odseku 1 a ak bola v tej istej veci podaná žaloba na rozhodcovský súd do 30 dní od právoplatnosti uznesenia súdu o zastavení konania, zostávajú právne účinky pôvodnej žaloby zachované.
(3) Ak bolo konanie pred rozhodcovským súdom zastavené pre nedostatok jeho právomoci alebo o nedostatku právomoci rozhodcovského súdu sa rozhodlo v konaní podľa osobitného zákona, zostávajú právne účinky žaloby podanej na rozhodcovský súd zachované, ak bude žaloba podaná do 30 dní od právoplatnosti rozhodnutia rozhodcovského súdu o zastavení rozhodcovského konania alebo od právoplatnosti rozhodnutia súdu o určení, že rozhodcovský súd nemá právomoc.

§ 7
(1) Súd na námietku žalovaného neprihliadne a spor prejedná a rozhodne, ak strany vyhlásia, že na rozhodcovskej zmluve netrvajú, alebo ak uznanie cudzieho rozhodcovského rozhodnutia bolo v Slovenskej republike odopreté. Neprihliadnutie na námietku musí súd odôvodniť v rozhodnutí, ktorým sa konanie končí.
(2) Podľa odseku 1 súd postupuje aj vtedy, ak zistí, že spor nemôže byť predmetom rozhodcovského konania alebo že sa rozhodcovský súd odmietol sporom zaoberať.

§ 8
(1) Ak sa rozhodcovské konanie začalo skôr ako konanie na súde, súd konanie aj bez návrhu preruší až dovtedy, kým sa v rozhodcovskom konaní rozhodne o právomoci alebo vo veci samej.
(2) Ak bolo právoplatne rozhodnuté, že spor sa má prejednať a rozhodnúť v rozhodcovskom konaní, súd konanie zastaví.

Skúmanie právomoci

§ 9
Ak spor alebo vec nepatrí do právomoci súdu Slovenskej republiky, súd konanie bezodkladne zastaví.

§ 10
(1) Ak spor alebo vec patrí do právomoci iného orgánu Slovenskej republiky, súd konanie bezodkladne zastaví a spor alebo vec mu postúpi. Právne účinky spojené s podaním žaloby zostávajú zachované.
(2) Ak orgán, ktorému bol spor alebo vec postúpená, s postúpením nesúhlasí, predloží spor alebo vec na rozhodnutie Najvyššiemu súdu Slovenskej republiky (ďalej len "najvyšší súd").

§ 11
(1) Spory o právomoc medzi súdmi a inými orgánmi rozhoduje kompetenčný senát najvyššieho súdu a Najvyššieho správneho súdu Slovenskej republiky (ďalej len „najvyšší správny súd“) podľa tohto zákona. Rozhodnutím kompetenčného senátu sú súdy a orgány verejnej moci viazané.
(2) Kompetenčný senát je zložený z ôsmich sudcov, a to štyroch sudcov najvyššieho súdu a štyroch najvyššieho správneho súdu, ktorí si spomedzi seba volia predsedu.
(3) Členov kompetenčného senátu a rovnaký počet náhradníkov určuje predseda najvyššieho súdu v rozvrhu práce najvyššieho súdu a predseda najvyššieho správneho súdu v rozvrhu práce najvyššieho správneho súdu.

TRETIA HLAVA
Príslušnosť súdu

PRVÝ DIEL
Vecná príslušnosť súdu

§ 12
Na konanie v prvej inštancii je príslušný okresný súd, ak tento zákon neustanovuje inak.

DRUHÝ DIEL
Miestna príslušnosť súdu

Všeobecná miestna príslušnosť

§ 13
Na konanie v prvej inštancii je miestne príslušný všeobecný súd žalovaného, ak nie je ustanovené inak.

§ 14
Všeobecným súdom fyzickej osoby je súd, v ktorého obvode má fyzická osoba adresu trvalého pobytu.

§ 15
(1) Všeobecným súdom právnickej osoby je súd, v ktorého obvode má právnická osoba adresu sídla.
(2) Všeobecným súdom zahraničnej právnickej osoby je súd, v ktorého obvode je v Slovenskej republike umiestnená organizačná zložka zahraničnej právnickej osoby.

§ 16
Ak všeobecný súd nemožno určiť podľa § 14 a 15, je všeobecným súdom súd, v ktorého obvode mala fyzická osoba alebo právnická osoba v Slovenskej republike poslednú adresu trvalého pobytu alebo adresu sídla; ak takého súdu niet, je príslušný súd, v ktorého obvode má majetok.

§ 17
Všeobecným súdom štátu je súd, v ktorého obvode nastala skutočnosť, ktorá zakladá uplatnené právo.

§ 18
Súd, ktorý je príslušný na konanie o žalobe, je príslušný aj na konanie o žalobách s ňou spojených a o vzájomných žalobách okrem žalôb, pri ktorých je daná osobitná miestna príslušnosť podľa § 20.

Osobitná miestna príslušnosť

§ 19
Popri všeobecnom súde žalovaného je na konanie miestne príslušný aj súd, v ktorého obvode
a) má žalovaný miesto výkonu práce podľa pracovnej zmluvy,
b) nastala skutočnosť, ktorá zakladá právo na náhradu škody,
c) je umiestnená organizačná zložka právnickej osoby, ktorá je žalovaným, ak sa spor týka tejto zložky,
d) má adresu trvalého pobytu žalobca, ktorý je spotrebiteľom, ak ide o spotrebiteľský spor alebo o konanie v sporoch týkajúcich sa spotrebiteľského rozhodcovského konania,
e) má adresu trvalého pobytu, adresu sídla, alebo ak ide o zahraničnú právnickú osobu organizačnú zložku žalobca, ak ide o antidiskriminačný spor.

§ 20
Namiesto všeobecného súdu žalovaného je na konanie príslušný výlučne súd,
a) v ktorého obvode je nehnuteľnosť, ak sa spor týka vecného práva k nej,
b) v ktorého obvode prebieha konanie o dedičstve, ak ide o spor v súvislosti s konaním o dedičstve,
c) na ktorom prebieha exekučné konanie, ak ide o spor vyvolaný osobitnou povahou tohto konania,
d) na ktorom prebieha konkurzné konanie, reštrukturalizačné konanie, konanie o verejnej preventívnej reštrukturalizácii alebo konanie o neverejnej preventívnej reštrukturalizácii, ak ide o spor vyvolaný osobitnou povahou týchto konaní, okrem sporov o vyporiadanie bezpodielového spoluvlastníctva manželov,
e) v ktorého obvode sa nachádza miesto rozhodcovského konania, ak ide o konanie v sporoch týkajúcich sa rozhodcovského konania okrem spotrebiteľského rozhodcovského konania; ak sa miesto rozhodcovského konania nenachádza na území Slovenskej republiky, na konanie je príslušný súd, v ktorého obvode má žalovaný adresu trvalého pobytu, adresu sídla alebo organizačnú zložku, ak ide o zahraničnú právnickú osobu; ak žalovaný nemá v Slovenskej republike adresu trvalého pobytu, adresu sídla alebo organizačnú zložku, ak ide o zahraničnú právnickú osobu, na konanie je príslušný súd, v ktorého obvode má žalobca adresu trvalého pobytu, adresu sídla alebo organizačnú zložku, ak ide o zahraničnú právnickú osobu.

§ 21
(1) Na vydanie, zmenu a zrušenie osvedčení podľa osobitného predpisu súvisiaceho so súdnym rozhodnutím alebo so zmierom je príslušný súd, ktorý vydal rozhodnutie alebo súd, na ktorom bol schválený alebo uzavretý zmier.
(2) Na vydanie, zmenu a zrušenie osvedčení podľa osobitného predpisu súvisiaceho s verejnou listinou je príslušný krajský súd, ktorý je príslušný na vyššie overovanie listín podľa osobitného predpisu.
(3) Na vydanie, opravu alebo zrušenie osvedčenia o ochrannom opatrení podľa osobitného predpisu a poskytnutie informácie o orgánoch dožiadaného členského štátu Európskej únie podľa osobitného predpisu je príslušný súd, ktorý v záujme ochrany telesnej integrity alebo duševnej integrity osoby nariadil neodkladné opatrenie alebo rozhodol o obmedzení výkonu práv osoby.

TRETÍ DIEL
Kauzálna príslušnosť súdu

§ 22
Príslušnosť v zmenkových sporoch a šekových sporoch
Na konanie v sporoch týkajúcich sa zmeniek, šekov alebo iných cenných papierov vrátane sporov týkajúcich sa zmenkových protestov sú príslušné
a) Okresný súd Bratislava V pre obvod Krajského súdu v Bratislave,
b) Okresný súd Trnava pre obvod Krajského súdu v Trnave,
c) Okresný súd Trenčín pre obvod Krajského súdu v Trenčíne,
d) Okresný súd Nitra pre obvod Krajského súdu v Nitre,
e) Okresný súd Žilina pre obvod Krajského súdu v Žiline,
f) Okresný súd Banská Bystrica pre obvod Krajského súdu v Banskej Bystrici,
g) Okresný súd Prešov pre obvod Krajského súdu v Prešove,
h) Okresný súd Košice I pre obvod Krajského súdu v Košiciach.

§ 23
Príslušnosť v pracovnoprávnych sporoch
Na konanie v individuálnych pracovnoprávnych sporoch a v sporoch z kolektívnych pracovnoprávnych vzťahov, štrajku a výluky sú príslušné
a) Okresný súd Bratislava III pre obvod Krajského súdu v Bratislave,
b) Okresný súd Piešťany pre obvod Krajského súdu v Trnave,
c) Okresný súd Nové Mesto nad Váhom pre obvod Krajského súdu v Trenčíne,
d) Okresný súd Topoľčany pre obvod Krajského súdu v Nitre,
e) Okresný súd Ružomberok pre obvod Krajského súdu v Žiline,
f) Okresný súd Zvolen pre obvod Krajského súdu v Banskej Bystrici,
g) Okresný súd Poprad pre obvod Krajského súdu v Prešove,
h) Okresný súd Košice II pre obvod Krajského súdu v Košiciach.

§ 24
Príslušnosť na konkurzné konanie a reštrukturalizačné konanie
(1) Na konkurzné konanie a reštrukturalizačné konanie sú príslušné
a) Okresný súd Bratislava I pre obvod Krajského súdu v Bratislave,
b) Okresný súd Trnava pre obvod Krajského súdu v Trnave,
c) Okresný súd Trenčín pre obvod Krajského súdu v Trenčíne,
d) Okresný súd Nitra pre obvod Krajského súdu v Nitre,
e) Okresný súd Žilina pre obvod Krajského súdu v Žiline,
f) Okresný súd Banská Bystrica pre obvod Krajského súdu v Banskej Bystrici,
g) Okresný súd Prešov pre obvod Krajského súdu v Prešove,
h) Okresný súd Košice I pre obvod Krajského súdu v Košiciach.
(2) Na konkurzné konanie a reštrukturalizačné konanie, v ktorom sa má ustanoviť správca z oddielu špeciálnych správcov zoznamu správcov, sú príslušné:
a) Okresný súd Košice I pre obvody Krajského súdu v Košiciach a Krajského súdu v Prešove,
b) Okresný súd Žilina pre obvody Krajského súdu v Žiline, Krajského súdu v Banskej Bystrici a Krajského súdu v Trenčíne,
c) Okresný súd Nitra pre obvody Krajského súdu v Nitre, Krajského súdu v Trnave a Krajského súdu v Bratislave.
(3) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní podľa odseku 1 je príslušný
a) Krajský súd v Bratislave pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. a) až d),
b) Krajský súd v Banskej Bystrici pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. e) a f),
c) Krajský súd v Košiciach pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. g) a h).
(4) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní podľa odseku 2 je príslušný Krajský súd v Banskej Bystrici.

§ 25
Príslušnosť v sporoch z priemyselného vlastníctva
(1) Na konanie v sporoch z priemyselného vlastníctva je príslušný Okresný súd Banská Bystrica; jeho územným obvodom je celé územie Slovenskej republiky.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní v sporoch podľa odseku 1 je príslušný Krajský súd v Banskej Bystrici.
(3) Ak má spor z priemyselného vlastníctva súčasne povahu sporu z nekalého súťažného konania alebo autorskoprávneho sporu, je príslušný súd podľa odsekov 1 a 2.

§ 26
Príslušnosť v sporoch z nekalého súťažného konania a v autorskoprávnych sporoch
(1) Na konanie v sporoch z nekalého súťažného konania a v autorskoprávnych sporoch je príslušný
a) Okresný súd Bratislava I pre obvody Krajského súdu v Bratislave, Krajského súdu v Trnave a Krajského súdu v Nitre,
b) Okresný súd Banská Bystrica pre obvody Krajského súdu v Banskej Bystrici, Krajského súdu v Žiline a Krajského súdu v Trenčíne,
c) Okresný súd Košice I pre obvody Krajského súdu v Košiciach a Krajského súdu v Prešove.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní v sporoch podľa odseku 1 je príslušný
a) Krajský súd v Bratislave pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. a),
b) Krajský súd v Banskej Bystrici pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. b),
c) Krajský súd v Košiciach pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. c).

§ 27
Príslušnosť v sporoch z hospodárskej súťaže
(1) Na konanie v sporoch z hospodárskej súťaže okrem sporov podľa § 26 je príslušný Okresný súd Bratislava II; jeho územným obvodom je celé územie Slovenskej republiky.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní v sporoch podľa odseku 1 je príslušný Krajský súd v Bratislave.

§ 28
Príslušnosť v sporoch týkajúcich sa rozhodcovského konania
(1) Na konanie v sporoch týkajúcich sa rozhodcovského konania okrem spotrebiteľského rozhodcovského konania je príslušný
a) Okresný súd Bratislava V pre obvody Krajského súdu v Bratislave, Krajského súdu v Trnave a Krajského súdu v Nitre,
b) Okresný súd Banská Bystrica pre obvody Krajského súdu v Banskej Bystrici, Krajského súdu v Žiline a Krajského súdu v Trenčíne,
c) Okresný súd Košice I pre obvody Krajského súdu v Košiciach a Krajského súdu v Prešove.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní v sporoch podľa odseku 1 je príslušný
a) Krajský súd v Bratislave pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. a),
b) Krajský súd v Banskej Bystrici pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. b),
c) Krajský súd v Košiciach pre obvody súdov uvedených v odseku 1 písm. c).

§ 29
Príslušnosť v sporoch z burzových obchodov
(1) Na konanie v sporoch z burzových obchodov a ich sprostredkovania je príslušný Okresný súd Bratislava V; jeho územným obvodom je celé územie Slovenskej republiky.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní v sporoch podľa odseku 1 je príslušný Krajský súd v Bratislave.

§ 30
Príslušnosť v sporoch určenia neplatnosti zmluvy, koncesnej zmluvy na práce alebo rámcovej dohody podľa osobitného predpisu
(1) Na konanie v sporoch určenia neplatnosti zmluvy, koncesnej zmluvy na práce alebo rámcovej dohody podľa osobitného predpisu je príslušný Okresný súd Malacky; jeho obvodom je celé územie Slovenskej republiky.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní v sporoch podľa odseku 1 je príslušný Krajský súd v Bratislave.

§ 31
Príslušnosť v sporoch z abstraktnej kontroly v spotrebiteľských veciach
(1) Na konanie v sporoch z abstraktnej kontroly v spotrebiteľských veciach je príslušný
a) Krajský súd v Bratislave pre obvody Krajského súdu v Bratislave, Krajského súdu v Trnave a Krajského súdu v Nitre,
b) Krajský súd v Banskej Bystrici pre obvody Krajského súdu v Banskej Bystrici, Krajského súdu v Žiline a Krajského súdu v Trenčíne,
c) Krajský súd v Košiciach pre obvody Krajského súdu v Košiciach a Krajského súdu v Prešove.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní v sporoch podľa odseku 1 je príslušný najvyšší súd.

§ 32
Príslušnosť v sporoch o náhradu jadrovej škody
(1) Na konanie v sporoch o náhradu škody, ktorá vznikla v príčinnej súvislosti s jadrovou udalosťou podľa osobitného predpisu, je príslušný Okresný súd Nitra; jeho obvodom je celé územie Slovenskej republiky.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní v sporoch podľa odseku 1 je príslušný Krajský súd v Nitre.

§ 33
Príslušnosť vo veciach ochranného opatrenia v občianskych veciach nariadeného v inom členskom štáte Európskej únie
(1) Na konanie vo veciach ochranného opatrenia v občianskych veciach, nariadeného v inom členskom štáte Európskej únie, je príslušný Okresný súd Bratislava III; jeho územným obvodom je celé územie Slovenskej republiky.
(2) Na konanie o odvolaní proti rozhodnutiu vydanému v konaní vo veciach podľa odseku 1 je príslušný Krajský súd v Bratislave.

ŠTVRTÝ DIEL
Funkčná príslušnosť súdu

§ 34
O odvolaní rozhoduje krajský súd, ak tento zákon neustanovuje inak.

§ 35
O dovolaní rozhoduje najvyšší súd.

PIATY DIEL
Spoločné ustanovenia o príslušnosti súdu

§ 36
(1) Konanie sa uskutočňuje na súde, ktorý je na prejednanie príslušný.
(2) Príslušnosť sa určuje podľa okolností v čase začatia konania; takto určená príslušnosť trvá až do skončenia konania.

§ 37
Ak je miestne príslušných niekoľko súdov, môže sa konať na ktoromkoľvek z nich.

§ 38
Ak ide o spor, ktorý patrí do právomoci súdov Slovenskej republiky, ale podmienky miestnej príslušnosti chýbajú alebo ich nemožno zistiť, najvyšší súd určí, ktorý súd spor prejedná a rozhodne.

§ 39
Prikázanie sporu inému súdu
(1) Ak nemôže príslušný okresný súd alebo krajský súd o spore konať, pretože jeho sudcovia sú vylúčení, musí byť spor prikázaný inému súdu tej istej inštancie.
(2) Na návrh ktorejkoľvek zo strán možno spor prikázať inému súdu tej istej inštancie aj z dôvodu vhodnosti.
(3) O prikázaní sporu rozhoduje súd, ktorý je najbližšie spoločne nadriadený príslušnému súdu a súdu, ktorému sa má spor prikázať.
(4) Na opakované návrhy strán súd neprihliada.

Skúmanie príslušnosti

§ 40
Súd aj bez námietky skúma vecnú príslušnosť, kauzálnu príslušnosť a funkčnú príslušnosť počas celého konania.

§ 41
Súd skúma miestnu príslušnosť iba na námietku žalovaného uplatnenú najneskôr pri prvom procesnom úkone, ktorý mu patrí; výlučnú miestnu príslušnosť skúma aj bez námietky na začiatku konania.

§ 42
Ak je námietka miestnej nepríslušnosti nedôvodná alebo ak nie je uplatnená včas, súd na ňu neprihliadne a spor prejedná a rozhodne. Neprihliadnutie na námietku súd odôvodní v rozhodnutí, ktorým sa konanie končí.

§ 43
(1) Ak súd postupom podľa § 40 a 41 zistí, že nie je príslušný, bezodkladne postúpi spor príslušnému súdu bez rozhodnutia a upovedomí o tom žalobcu. Žalovaného upovedomí len vtedy, ak mu už bola žaloba doručená.
(2) Ak súd, ktorému bol spor postúpený, s postúpením nesúhlasí, bezodkladne predloží súdny spis bez rozhodnutia spoločne nadriadenému súdu na rozhodnutie o príslušnosti; ak ide o spor o miestnu príslušnosť, predloží súdny spis svojmu nadriadenému súdu. Týmto rozhodnutím sú súdy viazané.
(3) Právne účinky spojené s podaním žaloby alebo iného podania zostávajú pri postúpení sporu zachované.

ŠTVRTÁ HLAVA
Zloženie súdu a vylúčenie sudcov

PRVÝ DIEL
Zloženie súdu

§ 44
(1) Na okresnom súde koná a rozhoduje sudca.
(2) Na krajskom súde koná a rozhoduje senát.
(3) Na najvyššom súde koná a rozhoduje senát alebo veľký senát.

§ 45
(1) Ak tak ustanovuje zákon, vykonáva úkony súdu, koná a rozhoduje aj predseda súdu.
(2) V rozsahu ustanovenom týmto zákonom a osobitným predpisom vykonáva úkony súdu, koná a rozhoduje súdny úradník.

Senát

§ 46
(1) Senát sa skladá z predsedu senátu a dvoch sudcov.
(2) Činnosť senátu riadi a organizuje predseda senátu.
(3) Predseda senátu vykonáva úkony súdu okrem vydania rozhodnutia, ktorým sa konanie končí. Vykonanie úkonu si môže vyhradiť senát.

§ 47
(1) Senát rozhoduje po neverejnej porade, na ktorej môže byť prítomný zapisovateľ; iné osoby nesmú byť na porade prítomné.
(2) Na rozhodnutie je potrebná väčšina hlasov, pričom hlasovať sú povinní všetci členovia senátu. Funkčne mladší členovia senátu hlasujú pred funkčne staršími členmi senátu. Predseda senátu hlasuje posledný.

§ 48
Veľký senát
(1) Ak senát najvyššieho súdu pri svojom rozhodovaní dospeje k právnemu názoru, ktorý je odlišný od právneho názoru, ktorý už bol vyjadrený v rozhodnutí iného senátu najvyššieho súdu, postúpi vec na prejednanie a rozhodnutie veľkému senátu. V uznesení o postúpení veci odôvodní svoj odlišný právny názor.
(2) Veľký senát sa skladá z predsedu senátu a šiestich sudcov. Predsedom veľkého senátu je predseda príslušného kolégia najvyššieho súdu. Členmi veľkého senátu sú sudcovia senátu najvyššieho súdu, ktorý vec postúpil veľkému senátu podľa odseku 1, a traja sudcovia tohto kolégia určení rozvrhom práce najvyššieho súdu.
(3) Právny názor vyjadrený v rozhodnutí veľkého senátu je pre senáty najvyššieho súdu záväzný. Ak sa senát najvyššieho súdu pri svojom rozhodovaní chce odchýliť od právneho názoru vyjadreného v rozhodnutí veľkého senátu podľa odseku 2, postúpi vec na prejednanie a rozhodnutie veľkému senátu.
(4) Veľký senát si pred rozhodnutím vo veci vyžiada stanovisko ministra spravodlivosti Slovenskej republiky, generálneho prokurátora Slovenskej republiky, prípadne ďalších subjektov.

DRUHÝ DIEL
Vylúčenie sudcov a iných osôb

§ 49
(1) Sudca je vylúčený z prejednávania a rozhodovania sporu, ak so zreteľom na jeho pomer k sporu, k stranám, ich zástupcom alebo osobám zúčastneným na konaní možno mať odôvodnené pochybnosti o jeho nezaujatosti.
(2) Vylúčený je i sudca, ktorý prejednával a rozhodoval ten istý spor na súde inej inštancie.
(3) Dôvodom na vylúčenie sudcu nie sú okolnosti, ktoré spočívajú v procesnom postupe sudcu a v jeho rozhodovacej činnosti.

Vylúčenie sudcu na základe jeho oznámenia

§ 50
(1) Ak sudca, ktorý má spor prejednať a rozhodnúť, zistí skutočnosti, pre ktoré je vylúčený, bezodkladne ich oznámi predsedovi súdu. V konaní môže zatiaľ urobiť len také úkony, ktoré nepripúšťajú odklad. Predseda súdu oznamuje svoje vylúčenie podpredsedovi súdu.
(2) O vylúčení sudcu rozhoduje bezodkladne predseda súdu. O vylúčení predsedu súdu bezodkladne rozhoduje podpredseda súdu.
(3) Ak je sudca vylúčený, pridelí predseda súdu spor inému sudcovi. Ak je vylúčený celý senát, pridelí spor inému senátu. Ak nie je možné zabezpečiť pridelenie podľa osobitného predpisu, predloží predseda súdu vec na rozhodnutie podľa § 39 ods. 3.
(4) Na opakované oznámenia tých istých skutočností súd neprihliada.

§ 51
Ak možno z rovnakého dôvodu predpokladať zaujatosť aj ďalších sudcov toho istého súdu, vyžiada si predseda súdu pred rozhodnutím podľa § 50 ods. 2 aj vyjadrenia týchto sudcov. Ak rozhodne o vylúčení sudcu, ktorý má spor prejednať a rozhodnúť, predseda súdu zároveň rozhodne o vylúčení sudcov podľa prvej vety.

Uplatnenie námietky zaujatosti stranou

§ 52
(1) Strana má právo z dôvodov uvedených v § 49 uplatniť námietku zaujatosti.
(2) V námietke zaujatosti musí byť okrem všeobecných náležitostí podania uvedené, proti komu smeruje, dôvod, pre ktorý má byť sudca vylúčený, kedy sa strana uplatňujúca si námietku o dôvode vylúčenia dozvedela a dôkazy na preukázanie svojho tvrdenia, ktorých povaha to pripúšťa, okrem tých, ktoré nemôže bez svojej viny pripojiť. Na podanie, ktoré nespĺňa náležitosti podľa prvej vety, súd neprihliada; v tomto prípade sa vec nadriadenému súdu nepredkladá. Ustanovenia o odstraňovaní vád podania sa nepoužijú.

§ 53
(1) Námietku zaujatosti je potrebné uplatniť najneskôr do siedmich dní, odkedy sa strana dozvedela o dôvode, pre ktorý je sudca vylúčený. Na neskôr uplatnenú námietku zaujatosti súd neprihliada; v tomto prípade sa vec nadriadenému súdu nepredkladá.
(2) Na opakované námietky zaujatosti podané z toho istého dôvodu súd neprihliada, ak už o nich rozhodol nadriadený súd; v tomto prípade sa vec nadriadenému súdu nepredkladá.
(3) Ak sa námietka zaujatosti týka len okolností, ktoré spočívajú v procesnom postupe sudcu alebo jeho rozhodovacej činnosti, súd na námietku zaujatosti neprihliada; v tomto prípade sa vec nadriadenému súdu nepredkladá.

Konanie o námietke zaujatosti

§ 54
(1) Súd predloží vec s vyjadrením namietaného sudcu nadriadenému súdu do siedmich dní od uplatnenia námietky zaujatosti.
(2) O tom, či je sudca vylúčený, rozhodne nadriadený súd do siedmich dní.
(3) Ak je namietaný sudca senátu najvyššieho súdu, rozhodne o námietke zaujatosti iný senát najvyššieho súdu.

§ 55
Ak strana namieta zaujatosť aj ďalších sudcov toho istého súdu, k námietke zaujatosti sa vyjadria títo sudcovia, iba ak o to požiada nadriadený súd rozhodujúci o námietke zaujatosti. Nadriadený súd rozhoduje o vylúčení ďalších sudcov iba v tom prípade, ak zároveň rozhodne o vylúčení toho sudcu, ktorý má vec prejednať a rozhodnúť.

§ 56
Lehoty podľa § 54 sa neuplatnia, ak sa vec zároveň predkladá na rozhodnutie o odvolaní proti rozhodnutiu vo veci samej.

§ 57
Uplatnenie námietky zaujatosti nebráni súdu vec prejednať alebo vykonať iné úkony. Pred rozhodnutím o námietke zaujatosti súd nemôže vydať rozhodnutie vo veci samej alebo rozhodnutie, ktorým sa konanie končí.

§ 58
Ak nadriadený súd šikanóznej alebo zjavne bezdôvodnej námietke zaujatosti nevyhovie, môže uložiť strane poriadkovú pokutu do 500 eur.

§ 59
Vylúčenie iných osôb
Na vylúčenie súdneho úradníka, iných zamestnancov súdu, znalca, prekladateľa, alebo tlmočníka sa primerane použijú ustanovenia o vylúčení sudcov. O vylúčení týchto osôb rozhoduje súd, ktorý spor prejednáva a rozhoduje.

PIATA HLAVA
Strany a zastúpenie

PRVÝ DIEL
Strany

§ 60
Stranami sú žalobca a žalovaný.

§ 61
Procesnú subjektivitu má ten, kto má spôsobilosť na práva a povinnosti; inak len ten, komu ju zákon priznáva.

§ 62
Ak strana nemá procesnú subjektivitu, súd konanie zastaví.

§ 63
(1) Ak strana zomrie počas konania skôr, ako sa konanie právoplatne skončí, súd posúdi podľa povahy sporu, či má konanie zastaviť, alebo či v ňom môže pokračovať.
(2) V konaní súd pokračuje najmä vtedy, ak ide o majetkový spor. Súd rozhodne, že v konaní pokračuje s dedičmi strany, prípadne s tými, na ktorých podľa výsledku dedičského konania prešlo právo alebo povinnosť, o ktorú v konaní ide, a to len čo sa skončí konanie o dedičstve.
(3) Ak to povaha sporu pripúšťa, môže sa v konaní pokračovať aj pred skončením konania o dedičstve.

§ 64
Ak strana zanikne počas konania skôr, ako sa konanie právoplatne skončilo, súd rozhodne, že v konaní pokračuje s jej právnym nástupcom. Ak právneho nástupcu niet, súd konanie zastaví.

§ 65
(1) Právny nástupca podľa § 63 a 64 prijíma stav konania ku dňu zániku procesnej subjektivity svojho predchodcu.
(2) Procesné lehoty sa zánikom procesnej subjektivity prerušujú.
(3) Právnemu nástupcovi podľa odseku 1 začne plynúť nová procesná lehota doručením uznesenia podľa § 63 alebo § 64.

§ 66
Ak strata procesnej subjektivity nastane až po vyhlásení rozhodnutia, ktorým sa konanie končí, postupuje súd podľa § 63 a 64; vyhláseným rozhodnutím zostáva súd viazaný.

§ 67
Každý môže pred súdom samostatne konať v rozsahu, v akom má spôsobilosť na právne úkony.

§ 68
(1) V rozsahu, v akom nemá fyzická osoba spôsobilosť samostatne konať pred súdom, koná za ňu zákonný zástupca alebo procesný opatrovník.
(2) Procesný opatrovník je osoba ustanovená z dôvodov uvedených v tomto zákone súdom, ktorý spor prejednáva a rozhoduje.

§ 69
Súd ustanoví procesného opatrovníka fyzickej osobe, ktorá nemôže samostatne konať pred súdom a nemá zákonného zástupcu. Rovnako postupuje, ak zákonný zástupca nemôže za fyzickú osobu konať alebo ak je nečinný.

§ 70
(1) Uznesenie o ustanovení procesného opatrovníka súd doručí procesnému opatrovníkovi a s prihliadnutím na povahu veci i stranám.
(2) Uznesenie podľa odseku 1 súd zruší, ak odpadnú dôvody, pre ktoré bol procesný opatrovník ustanovený.

§ 71
(1) Za procesného opatrovníka súd ustanoví blízku osobu alebo inú osobu z rodinného prostredia strany, ktorá je spôsobilá na právne úkony v plnom rozsahu, u ktorej je predpoklad, že bude konať v súlade so záujmami strany a s ustanovením súhlasí.
(2) Ak takej osoby niet, súd za procesného opatrovníka ustanoví obec, v ktorej mala strana poslednú adresu trvalého pobytu.
(3) V prípade bezprostredného nebezpečenstva z omeškania, alebo ak osôb podľa predchádzajúcich odsekov niet, súd môže ustanoviť za procesného opatrovníka súdneho úradníka.

§ 72
Na konanie právnickej osoby pred súdom sa použijú ustanovenia osobitného predpisu o konaní za právnickú osobu.

§ 73
Na konanie štátu pred súdom sa použijú ustanovenia osobitného predpisu o konaní za štát.

§ 74
Procesné postavenie cudzincov ustanovuje osobitný predpis.

DRUHÝ DIEL
Procesné spoločenstvo

§ 75
(1) Na strane žalobcu alebo žalovaného môže vystupovať viac subjektov.
(2) Ak na jednej strane vystupuje viac ako desať subjektov, súd môže rozhodnúť, že za spoločenstvo bude konať len jeden subjekt. Ostatných poučí, že im nebude doručovať ďalšie rozhodnutia a predvolania na pojednávanie okrem návrhu na začatie konania a zmenu žaloby, ak do 15 dní od doručenia uznesenia neoznámia, že s takým postupom nesúhlasia.

§ 76
Samostatné spoločenstvo
Samostatné spoločenstvo je procesné spoločenstvo, v ktorom ide o samostatné práva a povinnosti a každý koná sám za seba. Súd rozhoduje o každom nároku a povinnosti samostatne.

§ 77
Nerozlučné spoločenstvo
(1) Nerozlučné spoločenstvo je procesné spoločenstvo, v ktorom ide o také spoločné práva alebo povinnosti, že sa rozsudok musí vzťahovať na každého, kto vystupuje ako žalobca alebo žalovaný; procesný úkon jedného z nich platí i pre ostatných.
(2) Na zmenu žaloby, na jej späťvzatie, na uznanie nároku alebo vzdanie sa nároku a na uzavretie zmieru je potrebný súhlas všetkých, ktorí vystupujú na jednej strane.
(3) Ak si procesné úkony iné ako uvedené v odseku 2 odporujú, posúdi ich súd so zreteľom na povahu a okolnosti sporu tak, aby to bolo v súlade s rozumným usporiadaním vzťahov.

§ 78
Nútené spoločenstvo
(1) Nútené spoločenstvo je procesné spoločenstvo, v ktorom osobitný predpis vyžaduje pre úspech v spore účasť všetkých subjektov právneho vzťahu.
(2) Súd žalobu zamietne, ak nie je splnená podmienka účasti všetkých subjektov podľa odseku 1.

TRETÍ DIEL
Pristúpenie a zmena subjektov

§ 79
Pristúpenie
Na návrh žalobcu môže súd pripustiť, aby do konania pristúpil ďalší subjekt. Súhlas toho, kto má takto do konania pristúpiť, je potrebný, ak má vystupovať na strane žalobcu.

§ 80
Zmena
(1) Ak po začatí konania nastala právna skutočnosť, s ktorou sa spája prevod alebo prechod práv alebo povinností, o ktorých sa koná, môže žalobca navrhnúť, aby do konania na jeho miesto alebo na miesto žalovaného vstúpil ten, na koho boli tieto práva alebo povinnosti prevedené alebo na koho prešli.
(2) Súd vyhovie návrhu podľa odseku 1, ak sa preukáže, že po začatí konania došlo k prevodu alebo prechodu práva alebo povinnosti, a ak s tým súhlasí ten, kto má vstúpiť na miesto žalobcu. Právne účinky spojené s podaním žaloby zostávajú zachované.
(3) Ten, kto vstupuje do konania, prijíma stav konania ku dňu jeho vstupu.

ŠTVRTÝ DIEL
Intervencia

§ 81
Intervenient je ten, kto sa zúčastňuje na konaní popri žalobcovi alebo žalovanom a má právny záujem na výsledku konania.

§ 82
Vstup intervenienta do konania
(1) Intervenient vstupuje do konania z vlastného podnetu alebo na základe oznámenia o spore podľa § 86 písomným podaním.
(2) Vstup intervenienta je prípustný počas celého konania.
(3) V podaní, ktorým vstupuje do konania, musí intervenient okrem všeobecných náležitostí podania uviesť tvrdenia, ktoré odôvodňujú jeho právny záujem na výsledku konania.
(4) Vstup intervenienta do konania súd oznámi stranám.

§ 83
Rozhodnutie o prípustnosti intervencie
Súd na návrh rozhodne, či je vstup intervenienta prípustný.

§ 84
Ak z osobitného predpisu vyplýva, že rozsudok je pre intervenienta záväzný, tvoria intervenient spolu so stranou, na ktorej vystupuje, nerozlučné spoločenstvo podľa § 77.

§ 85
Ak intervenient spolu so stranou, na ktorej vystupuje, netvoria nerozlučné spoločenstvo podľa § 77, vyžadujú prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany podľa § 149 až 154 uplatnené intervenientom súhlas tejto strany; inak na ne súd neprihliada.

§ 86
Oznámenie o spore
(1) Strana môže osobe, ktorá má právny záujem na výsledku sporu, oznámiť, že sa vedie spor a vyzvať ju, aby ako intervenient vstúpila do konania.
(2) Prílohou oznámenia o spore je žaloba a jej zmeny.
(3) V oznámení sa uvedie, aké nároky čo do dôvodu strana voči tejto osobe uplatní, ak bude v spore neúspešná.

§ 87
Účinky oznámenia o spore
(1) Účinky oznámenia o spore sa vzťahujú na spor medzi stranou, ktorá oznámila spor, a osobou, ktorej bol spor oznámený.
(2) Ak ten, komu bol spor oznámený, do konania ako intervenient nevstúpi, nemôže strane namietať, že právoplatne skončený spor bol nesprávne rozhodnutý.
(3) Po právoplatnom skončení sporu môže osoba, ktorej bol spor oznámený, namietať strane, na ktorej by vystupovala, nesprávne vedenie sporu iba vtedy, ak
a) spor bol osobe oznámený v čase, keď už nebolo možné účinne uplatniť prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany, alebo opravné prostriedky,
b) strana úmyselne alebo z dôvodu hrubej nedbanlivosti neuplatnila prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany, ktoré osobe neboli známe.

§ 88
(1) Intervenient nemôže strane, na ktorej vystupoval, namietať, že právoplatne skončený spor bol nesprávne rozhodnutý.
(2) Po právoplatnom skončení sporu môže intervenient strane, na ktorej vystupoval, namietať nesprávne vedenie sporu iba vtedy, ak
a) intervenient nemohol prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany, alebo opravné prostriedky účinne uplatniť z dôvodu, že súhlas strany bol odopretý,
b) intervenient nemohol prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany, alebo opravné prostriedky účinne uplatniť v čase, keď do konania vstúpil, a do konania nemohol bez vlastnej viny vstúpiť skôr,
c) strana úmyselne alebo z dôvodu hrubej nedbanlivosti neuplatnila prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany, ktoré intervenientovi neboli známe.

PIATY DIEL
Zastúpenie na základe splnomocnenia

§ 89
Všeobecné ustanovenie
(1) Strana sa môže dať v konaní zastupovať zástupcom, ktorého si zvolí. Zvolený zástupca sa nemôže dať zastúpiť, ak osobitný zákon neustanovuje inak.
(2) Ak zvoleným zástupcom podľa odseku 1 nie je advokát, súd uznesením, ktoré doručí zastúpenej strane, rozhodne, že zastúpenie podľa odseku 1 nepripúšťa, ak zástupca zjavne nie je spôsobilý na riadne zastupovanie alebo ak ako zástupca vystupuje vo viacerých konaniach.
(3) Ak je strana zastúpená advokátom, zastupovanie iným zástupcom ako advokátom je vylúčené. Ustanovenia osobitného predpisu o advokácii tým nie sú dotknuté.

§ 90
Zastúpenie advokátom
(1) Strana musí byť zastúpená advokátom v sporoch vyvolaných alebo súvisiacich s konkurzom, reštrukturalizáciou, verejnou preventívnou reštrukturalizáciou alebo neverejnou preventívnou reštrukturalizáciou, v sporoch z ochrany hospodárskej súťaže, v sporoch z nekalého súťažného konania, v sporoch z ohrozenia alebo porušenia práva na obchodné tajomstvo a v sporoch súvisiacich s ochranou práva duševného vlastníctva. To neplatí, ak je
a) stranou fyzická osoba, ktorá má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa,
b) stranou právnická osoba a jej zamestnanec alebo člen, ktorý za ňu koná, má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa.
(2) Ak si strana nezvolí advokáta ani v primeranej lehote určenej súdom, na jej úkony sa neprihliada; o tom súd stranu poučí.

§ 91
V sporoch z ochrany osobnosti podľa Občianskeho zákonníka, v sporoch z ochrany podľa predpisov o masovokomunikačných prostriedkoch, v sporoch z právnych vzťahov zo zmenky, šeku alebo iného cenného papiera a v sporoch medzi podnikateľmi pri výkone ich podnikateľskej činnosti sa zastúpenie nepripúšťa; to neplatí, ak je zástupcom osoba, ktorá má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa.

§ 92
Rozsah zastúpenia na základe splnomocnenia
(1) Zástupcovi, ktorého si strana zvolila, udelí písomne splnomocnenie buď na celé konanie, alebo len na určité úkony.
(2) Splnomocnenie udelené na celé konanie a splnomocnenie udelené advokátovi nemožno obmedziť. Zástupca, ktorému bolo také splnomocnenie udelené, je oprávnený na všetky úkony, ktoré môže v konaní urobiť strana.
(3) Odvolanie splnomocnenia stranou alebo výpoveď splnomocnenia zástupcom sú voči súdu účinné dňom, keď ich strana alebo zástupca súdu oznámili.
(4) Iným subjektom súd oznamuje skutočnosti podľa odseku 3 bezodkladne; účinky nastávajú dňom oznámenia súdom, ak im neboli tieto skutočnosti známe už skôr.

ŠIESTA HLAVA
Iné subjekty konania

§ 93
Prokurátor
(1) Prokurátor môže podať žalobu, ak
a) ide o uplatnenie nároku štátu na vydanie bezdôvodného obohatenia,
b) ide o určenie vlastníctva, ak boli porušené ustanovenia všeobecne záväzného právneho predpisu alebo
c) to ustanovuje osobitný predpis.
(2) Prokurátor môže vstúpiť do začatého konania
a) v sporoch, v ktorých ako jedna zo strán vystupuje štát, právnická osoba zriadená štátom, štátny podnik, právnická osoba s majetkovou účasťou štátu, obec alebo vyšší územný celok, alebo
b) v sporoch o zodpovednosti za škodu spôsobenú pri výkone verejnej moci.
(3) Prokurátor je v konaní oprávnený na všetky úkony, ktoré môže vykonať strana, ak nejde o úkony, ktoré môže vykonať len subjekt právneho vzťahu.

§ 94
Európska komisia a Protimonopolný úrad Slovenskej republiky
(1) Osobitné oprávnenie Európskej komisie (ďalej len "Komisia") a Protimonopolného úradu Slovenskej republiky (ďalej len "protimonopolný úrad") vyjadriť sa v súdnom konaní sa spravuje osobitným predpisom.
(2) Protimonopolný úrad môže v konaní, v ktorom súd použije ustanovenia predpisov o ochrane hospodárskej súťaže, predložiť písomné vyjadrenie k právnym otázkam alebo skutkovým otázkam priamo súvisiacim s prejednávanou vecou.
(3) Súd môže vyhovieť žiadosti Komisie alebo protimonopolného úradu o ústne vyjadrenie.
(4) Súd je povinný na účely prípravy vyjadrenia podľa odsekov 1 až 3 umožniť Komisii a protimonopolnému úradu nahliadanie do súdneho spisu s právom robiť si z neho výpisy a odpisy. Na ich žiadosť je tiež povinný im doručiť alebo zabezpečiť doručenie kópie akýchkoľvek dokumentov súvisiacich s prejednávanou vecou, ktoré sú nevyhnutné na prípravu ich vyjadrenia podľa odsekov 1 až 3.
(5) Súd je povinný umožniť stranám vyjadriť sa v primeranej lehote určenej súdom k vyjadreniu Komisie alebo k vyjadreniu protimonopolného úradu.

§ 95
Osobitné subjekty
(1) Na ochranu práv strany môže súd aj bez návrhu do konania pribrať orgán verejnej moci, v pôsobnosti ktorého je ochrana základných ľudských práv a slobôd, alebo právnickú osobu, ktorej predmetom činnosti je ochrana práv podľa osobitného predpisu, ak s tým strana, na ochranu práv ktorej má vystupovať, súhlasí.
(2) Subjekt podľa odseku 1 je v konaní oprávnený na všetky úkony, ktoré môže vykonať strana, ak nejde o úkony, ktoré môže vykonať len subjekt právneho vzťahu.
(3) Ak úkony právnickej osoby podľa odseku 1 odporujú úkonom strany, na ktorej vystupuje, posúdi ich súd po uvážení všetkých okolností tak, aby to zodpovedalo rozumnému usporiadaniu vzťahov.

SIEDMA HLAVA
Procesné úkony súdu a lehoty

PRVÝ DIEL
Procesné úkony súdu

§ 96
Súdny spis a súdny register
(1) Podanie sa zapisuje do súdneho registra.
(2) Všetky písomnosti, ktoré sa vzťahujú na to isté konanie, tvoria súdny spis.
(3) Podrobnosti o vedení súdneho spisu a súdneho registra ustanoví všeobecne záväzný právny predpis, ktorý vydá Ministerstvo spravodlivosti Slovenskej republiky (ďalej len "ministerstvo spravodlivosti").

§ 97
Nahliadanie do súdneho spisu
(1) Strany a ich zástupcovia majú právo nahliadať do súdneho spisu a robiť si z neho výpisy, odpisy a kópie alebo požiadať súd o vyhotovenie kópií za úhradu vecných nákladov.
(2) Inej osobe ako osobe uvedenej v odseku 1 môže súd povoliť nahliadnuť do spisu a robiť si z neho výpisy a odpisy, ak sú na to vážne dôvody a práva strany tým nemôžu byť dotknuté.

§ 98
Záznam z procesných úkonov
(1) O procesných úkonoch, pri ktorých súd koná so stranou alebo vykonáva dokazovanie, sa vyhotovuje záznam technickým zariadením určeným na zaznamenávanie zvuku. Takto vyhotovený záznam sa uchová na nosiči dát, ktorý sa po skončení pojednávania pripojí k súdnemu spisu alebo sa v súdnom spise urobí poznámka, kde je záznam uložený.
(2) Ak strana požiada súd o kópiu záznamu, súd ju vydá bezodkladne. Podrobnosti ustanoví všeobecne záväzný právny predpis, ktorý vydá ministerstvo spravodlivosti.

§ 99
Zápisnica o procesných úkonoch
(1) Ak to súd považuje za vhodné a účelné, spisuje sa o procesných úkonoch aj zápisnica. V zápisnici sa najmä označí prejednávaná vec, uvedú sa prítomní, opíše sa priebeh procesného úkonu a uvedie sa podstatný obsah prednesov a výroky rozhodnutia.
(2) Ak strana požiada súd o kópiu zápisnice, súd ju vydá bezodkladne. Podrobnosti ustanoví všeobecne záväzný právny predpis, ktorý vydá ministerstvo spravodlivosti.

§ 100
Predvolanie
(1) Súd dbá, aby strany a ostatné predvolávané osoby boli procesnými úkonmi súdu čo najmenej zaťažované, najmä dbá, aby boli predvolávané na čas, kedy pravdepodobne bude ich účasť na procesnom úkone potrebná.
(2) Predvolanie na jednotlivé procesné úkony súdu sa uskutočňuje spravidla písomne, prípadne telefonicky alebo inými vhodnými prostriedkami. Ak bola osoba predvolaná inak ako písomne, vykoná sa o tom záznam v súdnom spise.
(3) V predvolaní sa označí vec, miesto, čas a predmet procesného úkonu, ďalej sa uvedie, v akom procesnom postavení sa má osoba na procesnom úkone zúčastniť a ktoré písomnosti alebo veci má predložiť.

§ 101
Predvedenie
(1) Ak sa predvolaný bez ospravedlnenia nedostaví na pojednávanie, výsluch alebo k znalcovi, môže ho súd dať predviesť, ak ho o možnosti predvedenia poučil. O predvedení rozhodne súd uznesením, ktoré sa doručuje pri predvedení.
(2) O predvedenie požiada súd príslušný útvar Policajného zboru (ďalej len "útvar policajného zboru"), prípadne obecnú políciu; ak ide o maloletého, požiada súd útvar policajného zboru alebo obecnú políciu o predvedenie len vtedy, ak jeho účasť nemožno zabezpečiť inak. O predvedenie profesionálneho vojaka a príslušníka ozbrojeného zboru požiada súd jeho nadriadeného.
(3) Trovy predvedenia uhrádza predvádzaný.

Poriadkové opatrenia

§ 102
(1) Súd môže uložiť poriadkovú pokutu tomu, kto sťažuje postup konania najmä tým, že
a) nesplní povinnosť uloženú súdom a svoju nečinnosť v konaní neospravedlní včas a vážnymi okolnosťami,
b) sa nedostaví na súd, hoci naň bol riadne a včas predvolaný a svoju neprítomnosť neospravedlnil včas a vážnymi okolnosťami,
c) neuposlúchne príkaz súdu,
d) ruší poriadok alebo dôstojný priebeh pojednávania alebo
e) urobí hrubo urážlivé podanie.
(2) Výšku poriadkovej pokuty určuje súd s prihliadnutím na povahu porušenej povinnosti; poriadkovú pokutu možno uložiť do 500 eur.
(3) Súd môže pri opakovanom porušení povinnosti uložiť poriadkovú pokutu do 2 000 eur.

§ 103
(1) Súd môže vykázať z miesta procesného úkonu toho, kto hrubo ruší poriadok alebo dôstojný priebeh procesného úkonu.
(2) Ak je vykázaná strana, súd môže procesný úkon vykonať aj bez jej prítomnosti.

§ 104
Dožiadanie
(1) Procesný úkon, ktorý by súd mohol vykonať len s ťažkosťami alebo so zvýšenými, neúčelnými trovami alebo ktorý v jeho obvode nemožno vykonať, vykoná na dožiadanie iný súd. Súd vykoná dožiadanie prípisom, v ktorom uvedie údaje zo súdneho spisu, ktorých znalosť je potrebná na riadne vykonanie procesného úkonu. Dožiadaný súd podľa povahy veci a podľa toho, čo pri vykonávaní procesného úkonu vyšlo najavo, vykoná aj ďalšie nevyhnutné procesné úkony v dožiadaní neuvedené.
(2) Ak dožiadaný súd nemôže vykonať procesný úkon a je to vhodné, postúpi dožiadanie inému súdu; inak dožiadanie vráti. Postúpenie oznámi dožadujúcemu súdu.
(3) O vykonaní dožiadaného procesného úkonu súd vyhotoví správu o vybavení dožiadania, v ktorej oznámi výsledok dožiadania a trovy, ktoré vznikli v súvislosti s dožiadaním; podrobnosti ustanoví všeobecne záväzný právny predpis, ktorý vydá ministerstvo spravodlivosti.

DRUHÝ DIEL
Doručovanie

§ 105
(1) Súd doručuje písomnosť na pojednávaní alebo pri inom úkone súdu; tým nie je dotknutá povinnosť súdu doručovať písomnosť do elektronickej schránky podľa osobitného predpisu.
(2) Ak nemožno doručiť písomnosť podľa odseku 1 a ak nejde o doručenie písomnosti do vlastných rúk, súd na žiadosť strany doručí písomnosť na elektronickú adresu. Písomnosť súdu sa považuje za doručenú po troch dňoch od jej odoslania, aj keď ju adresát neprečítal.
(3) Ak nemožno doručiť písomnosť podľa odsekov 1 a 2, súd doručuje prostredníctvom doručujúceho orgánu.

§ 106
Adresa na doručovanie
(1) Ak nejde o doručovanie do elektronickej schránky podľa osobitného predpisu, o doručovanie v osobitných prípadoch podľa § 107 ods. 2 a adresát neuviedol inú adresu na doručovanie, doručuje súd písomnosti
a) fyzickej osobe na adresu evidovanú v registri obyvateľov Slovenskej republiky alebo adresu miesta pobytu cudzinca na území Slovenskej republiky podľa druhu pobytu cudzinca,
b) právnickej osobe na adresu sídla zapísaného v obchodnom registri alebo inom verejnom registri.
(2) Strana si môže zvoliť zástupcu na doručovanie.
(3) Ak fyzická osoba nemá adresu evidovanú v registri obyvateľov Slovenskej republiky, doručuje súd písomnosti tejto fyzickej osobe oznámením na úradnej tabuli súdu a na webovej stránke príslušného súdu. Písomnosť sa považuje po 15 dňoch od zverejnenia oznámenia za doručenú, a to aj vtedy, ak sa adresát o tom nedozvie.

§ 107
Doručujúce orgány
(1) Doručujúcim orgánom je
a) poštový podnik,
b) súdny doručovateľ.
(2) Doručujúcim orgánom v osobitných prípadoch je aj
a) Zbor väzenskej a justičnej stráže Slovenskej republiky, ak ide o doručovanie fyzickým osobám vo výkone trestu odňatia slobody alebo vo väzbe,
b) zariadenie na výkon ústavnej starostlivosti alebo ochrannej výchovy, ak ide o doručovanie fyzickým osobám umiestneným v týchto zariadeniach,
c) Ministerstvo zahraničných vecí a európskych záležitostí Slovenskej republiky, ak ide o doručovanie fyzickým osobám požívajúcim diplomatické výsady a imunity alebo osobám, ktoré sú v obydlí toho, kto požíva diplomatické výsady a imunity, alebo osobám, ktorým má byť písomnosť doručená v budove alebo v miestnosti chránenej diplomatickou imunitou,
d) Ministerstvo obrany Slovenskej republiky, ak ide o doručovanie profesionálnym vojakom a písomnosť nemožno doručiť inak.

§ 108
Ak to súd považuje za potrebné, môže určiť, že písomnosť sa doručí prostredníctvom útvaru policajného zboru, súdneho exekútora alebo obecnej polície.

Prijímanie doručovaných písomností

§ 109
(1) Za adresáta je oprávnená písomnosť prijať osoba, ktorá na to bola adresátom písomne splnomocnená alebo poverená.
(2) Písomnosť určenú advokátovi, notárovi, súdnemu exekútorovi a patentovému zástupcovi môže prijať aj osoba, ktorá je v pracovnom pomere alebo inom obdobnom pracovnom vzťahu k adresátovi a ten ju poveril prijímaním písomností.

§ 110
(1) Ak má strana zástupcu so splnomocnením na celé konanie, doručuje sa písomnosť len tomuto zástupcovi. Písomnosť sa doručuje aj strane, ak strana má osobne v konaní niečo vykonať alebo ak o tom súd rozhodne s ohľadom na povahu veci. Výzva na zaplatenie súdneho poplatku, ako aj procesné poučenia vydané súdom sa doručujú iba zástupcovi.
(2) Ak má strana viacerých advokátov, doručí sa písomnosť tomu z nich, ktorého určí strana na doručovanie písomností. Ak strana výslovne neurčí žiadneho z advokátov, doručuje sa ktorémukoľvek z nich.

§ 111
Doručovanie písomností do vlastných rúk
(1) Do vlastných rúk sa doručuje tak, že adresát potvrdí prijatie písomnosti na potvrdení o doručení písomnosti (ďalej len "doručenka"); údaje v doručenke sa považujú za pravdivé, ak nie je dokázaný opak. Doručenka je verejnou listinou.
(2) Do vlastných rúk sa doručujú písomnosti, pri ktorých tak ustanovuje zákon, a písomnosti, pri ktorých to nariadi súd.
(3) Ak nemožno doručiť písomnosť na adresu podľa § 106, písomnosť sa považuje dňom vrátenia nedoručenej zásielky súdu za doručenú, a to aj vtedy, ak sa adresát o tom nedozvie.

§ 112
Doručovanie písomností inak ako do vlastných rúk
Ak nemožno doručiť písomnosť, ktorá sa nedoručuje do vlastných rúk, na adresu podľa § 106, písomnosť sa považuje dňom vrátenia nedoručenej zásielky súdu za doručenú, a to aj vtedy, ak sa adresát o tom nedozvie.

§ 113
Odopretie prijatia písomnosti
Ak adresát alebo príjemca písomnosti bezdôvodne odoprie prijať doručovanú písomnosť, považuje sa písomnosť za doručenú dňom, keď prijatie písomnosti bolo odopreté.

§ 114
Ak bola písomnosť doručená podľa § 111 ods. 3 a § 112 a jej doručením začala plynúť lehota, ktorú adresát zmeškal, pretože sa o písomnosti nedozvedel, súd zmeškanie lehoty odpustí, len ak sa z ospravedlniteľného dôvodu adresát na adrese podľa § 106 nezdržiaval a v tejto súvislosti neporušil žiadnu právnu povinnosť.

§ 115
Doručovanie verejnou vyhláškou
Ak tento zákon alebo osobitný predpis ustanovuje súdu povinnosť zverejniť údaje verejnou vyhláškou, táto povinnosť je splnená ich zverejnením na úradnej tabuli súdu alebo na webovej stránke príslušného súdu a ak podľa osobitného predpisu nepostačuje také zverejnenie, ich zverejnením v Obchodnom vestníku; tým nie je dotknutá povinnosť zverejnenia údajov v dennej tlači.

§ 116
Osobitné ustanovenie o doručovaní žaloby fyzickej osobe
(1) Ak sa žalobu nepodarí doručiť žalovanému, ktorý je fyzickou osobou, na adresu podľa § 106 ods. 1 písm. a), je súd povinný urobiť všetky úkony potrebné na zistenie skutočného pobytu žalovaného.
(2) Ak sa súdu nepodarí žalobu doručiť na adresu zistenú postupom podľa odseku 1, zverejní súd oznámenie o podanej žalobe na úradnej tabuli súdu a na webovej stránke príslušného súdu. Žaloba sa považuje po 15 dňoch od zverejnenia oznámenia za doručenú, a to aj vtedy, ak sa adresát o tom nedozvie.
(3) Ďalšie písomnosti súd žalovanému doručuje na adresu podľa § 106 ods. 1 písm. a).

TRETÍ DIEL
Lehoty

§ 117
Lehota je súdom alebo zákonom ustanovený časový úsek na vykonanie úkonu.

§ 118
(1) Ak tento zákon neustanovuje lehotu na vykonanie úkonu, môže ju určiť súd.
(2) Lehotu určenú súdom môže súd primerane predĺžiť.

§ 119
Neplynutie lehoty
Lehota neplynie tomu, kto stratil procesnú subjektivitu alebo spôsobilosť samostatne konať pred súdom.

§ 120
Ak do konania vstúpi zákonný zástupca alebo procesný opatrovník počas plynutia lehoty na vykonanie procesného úkonu, lehota na jeho vykonanie začína plynúť odo dňa, keď do konania vstúpi.

§ 121
Počítanie lehôt
(1) Lehota podľa tohto zákona môže byť určená podľa hodín, dní, týždňov, mesiacov a rokov.
(2) Do plynutia lehoty určenej podľa dní sa nezapočítava deň, keď nastala skutočnosť určujúca začiatok lehoty.
(3) Lehoty určené podľa týždňov, mesiacov alebo rokov sa končia uplynutím toho dňa, ktorý sa svojím označením zhoduje s dňom, keď nastala skutočnosť určujúca začiatok lehoty; ak ho v mesiaci niet, posledným dňom mesiaca.
(4) Ak koniec lehoty pripadne na sobotu alebo deň pracovného pokoja, je posledným dňom lehoty najbližší nasledujúci pracovný deň.
(5) Lehota je zachovaná, ak sa v posledný deň lehoty urobí úkon na súde alebo sa podanie odovzdá orgánu, ktorý má povinnosť ho doručiť; to platí aj vtedy, ak je podanie urobené elektronickými prostriedkami doručené súdu mimo pracovného času.

§ 122
Odpustenie zmeškania lehoty
Súd odpustí zmeškanie lehoty, ak ju strana, zástupca alebo procesný opatrovník zmeškal z ospravedlniteľného dôvodu a bol preto vylúčený z úkonu, ktorý mu patrí. Návrh treba podať do 15 dní po odpadnutí prekážky a treba s ním spojiť i zmeškaný úkon.

ÔSMA HLAVA
Úkony strán

PRVÝ DIEL
Podanie

§ 123
(1) Podanie je úkon určený súdu.
(2) Podanie vo veci samej je najmä žaloba, vzájomná žaloba, zmena žaloby, späťvzatie žaloby, odpor, odvolanie, dovolanie, a ak to z povahy veci vyplýva, aj návrh na nariadenie neodkladného opatrenia alebo zabezpečovacieho opatrenia.

§ 124
(1) Každé podanie sa posudzuje podľa jeho obsahu.
(2) Hmotnoprávny úkon strany je voči súdu účinný okamihom doručenia a voči ostatným subjektom od okamihu, keď sa o ňom v konaní dozvedeli.

§ 125
Forma podania
(1) Podanie možno urobiť písomne, a to v listinnej podobe alebo v elektronickej podobe.
(2) Podanie vo veci samej urobené v elektronickej podobe bez autorizácie podľa osobitného predpisu treba dodatočne doručiť v listinnej podobe alebo v elektronickej podobe autorizované podľa osobitného predpisu; ak sa dodatočne nedoručí súdu do desiatich dní, na podanie sa neprihliada. Súd na dodatočné doručenie podania nevyzýva.
(3) Podanie urobené v listinnej podobe treba predložiť v potrebnom počte rovnopisov s prílohami tak, aby sa jeden rovnopis s prílohami mohol založiť do súdneho spisu a aby každý ďalší subjekt dostal jeden rovnopis s prílohami. Ak sa nepredloží potrebný počet rovnopisov a príloh, súd vyhotoví kópie podania na trovy toho, kto podanie urobil.

§ 126
Osobitné ustanovenie o hromadnom podaní
(1) Hromadné podanie tvorí najmenej desať podaní doručených tomu istému súdu tým istým subjektom v jeden deň.
(2) Ak sú podania tvoriace hromadné podanie adresované viacerým súdom doručené jednému súdu, súd zapíše do svojich súdnych registrov len veci, ktoré sú mu adresované. Ostatné podania odošle označeným súdom bez zápisu do svojich súdnych registrov; právne účinky spojené s podaním zostávajú zachované. Ak sú podania tvoriace hromadné podanie urobené elektronickými prostriedkami, súd tieto podania odošle elektronickými prostriedkami.
(3) Podania, tvoriace hromadné podanie, ktoré sú podľa svojho obsahu žalobami, zapisuje súd do súdnych registrov priebežne tak, aby bola zachovaná plynulosť zapisovania ostatných podaní.
(4) Ak sú súdu doručené podania podľa odseku 2, ktoré boli už skôr zapísané, tieto podania sa ďalej nezapisujú a považujú sa za rovnopisy už pridelených podaní.

§ 127
Všeobecné náležitosti podania
(1) Ak zákon na podanie nevyžaduje osobitné náležitosti, v podaní sa uvedie,
a) ktorému súdu je určené,
b) kto ho robí,
c) ktorej veci sa týka,
d) čo sa ním sleduje a
e) podpis.
(2) Ak ide o podanie urobené v prebiehajúcom konaní, náležitosťou podania je aj uvedenie spisovej značky tohto konania.

§ 128
(1) Ak nejde o podanie vo veci samej alebo návrh na nariadenie neodkladného opatrenia alebo zabezpečovacieho opatrenia a z podania nie je zrejmé, čoho sa týka a čo sa ním sleduje, vyzve súd na doplnenie alebo opravu tohto podania.
(2) Na doplnenie alebo na opravu podania súd určí lehotu, ktorá nemôže byť kratšia ako desať dní.
(3) Ak sa v lehote určenej súdom podanie nedoplní alebo neopraví, prípadne sa doplní alebo opraví tak, že z neho nie je zrejmé, čoho sa týka a čo sa ním sleduje, na také podanie súd neprihliada.

§ 129
(1) Ak ide o podanie vo veci samej alebo návrh na nariadenie neodkladného opatrenia alebo zabezpečovacieho opatrenia, z ktorého nie je zrejmé, čoho sa týka a čo sa ním sleduje, alebo ide o podanie neúplné alebo nezrozumiteľné, súd vyzve toho, kto podanie urobil, aby podanie doplnil alebo opravil v lehote, ktorá nemôže byť kratšia ako desať dní.
(2) V uznesení podľa odseku 1 súd uvedie, v čom je podanie neúplné alebo nezrozumiteľné a ako ho treba doplniť alebo opraviť a poučí o možnosti podanie odmietnuť.
(3) Ak sa v lehote určenej súdom podanie nedoplní alebo neopraví, súd podanie odmietne; to neplatí, ak pre uvedený nedostatok možno v konaní pokračovať.
(4) Ak sa podanie opraví alebo doplní v celom rozsahu v súlade s výzvou podľa odseku 1 najneskôr do uplynutia lehoty na podanie odvolania proti uzneseniu o odmietnutí podania, o odvolaní proti tomuto uzneseniu môže rozhodnúť súd, ktorý ho vydal.

§ 130
Súd predvolá na výsluch toho, kto podanie urobil, ak má za to, že tým možno dosiahnuť odstránenie vád podania. Pri výsluchu súd uvedie, v čom je podanie neúplné alebo nezrozumiteľné, a poučí, ako podanie opraviť alebo doplniť.

DRUHÝ DIEL
Žaloba

§ 131
Žaloba je procesný úkon, ktorým sa uplatňuje právo na súdnu ochranu ohrozeného alebo porušeného práva.

Náležitosti žaloby

§ 132
(1) V žalobe sa okrem všeobecných náležitostí podania uvedie označenie strán, pravdivé a úplné opísanie rozhodujúcich skutočností, označenie dôkazov na ich preukázanie a žalobný návrh.
(2) Opísanie rozhodujúcich skutočností nemožno nahradiť odkazom na označené dôkazy.
(3) Žalobca k žalobe pripojí dôkazy, ktorých povaha to pripúšťa, okrem tých, ktoré nemôže bez svojej viny pripojiť.

§ 133
(1) Fyzická osoba sa v žalobe označuje menom, priezviskom, adresou trvalého pobytu alebo pobytu, dátumom narodenia alebo iným identifikačným údajom.
(2) Právnická osoba sa v žalobe označuje názvom alebo obchodným menom, adresou sídla a identifikačným číslom organizácie, ak je pridelené.

§ 134
Zahraničná právnická osoba sa v žalobe označuje názvom alebo obchodným menom, adresou sídla, prípadne iným identifikačným údajom.

§ 135
(1) Ak je stranou štát, v žalobe sa označuje uvedením jeho názvu a názvu štátneho orgánu alebo právnickej osoby, ktorá za štát koná.
(2) Ak je stranou štátny orgán, v žalobe sa označuje uvedením názvu tohto štátneho orgánu.

§ 136
Ak je to možné, žalobca v žalobe uvedie svoje telefónne číslo, elektronickú adresu, prípadne telefónne číslo a elektronickú adresu svojho zástupcu. Rovnako uvedie telefónne číslo a elektronickú adresu žalovaného a osôb, ktorých výsluch ako dôkazný prostriedok označil, ak sú mu známe.

§ 137
Obsah žaloby
Žalobou možno požadovať, aby sa rozhodlo najmä o
a) splnení povinnosti,
b) nároku na usporiadanie práv a povinností strán, ak určitý spôsob usporiadania vzťahu medzi stranami vyplýva z osobitného predpisu,
c) určení, či tu právo je alebo nie je, ak je na tom naliehavý právny záujem; naliehavý právny záujem nie je potrebné preukazovať, ak vyplýva z osobitného predpisu, alebo
d) určení právnej skutočnosti, ak to vyplýva z osobitného predpisu.

§ 138
Zjavne nedôvodná žaloba
Ak zo skutočností tvrdených v žalobe je po predbežnom právnom posúdení zrejmé, že žaloba je zjavne nedôvodná, súd vyzve žalobcu na späťvzatie žaloby. Na tento účel môže súd žalobcu vyslúchnuť.

TRETÍ DIEL
Dispozičné procesné úkony

Zmena žaloby

§ 139
Žalobca môže počas konania so súhlasom súdu meniť žalobu.

§ 140
(1) Zmena žaloby je návrh, ktorým sa rozširuje uplatnené právo alebo sa uplatňuje iné právo.
(2) Zmenou žaloby je i podstatná zmena alebo doplnenie rozhodujúcich skutočností tvrdených v žalobe.
(3) Za zmenu žaloby sa nepovažuje úkon žalobcu, ktorým mení uplatnený nárok, ak určitý spôsob usporiadania vzťahu medzi stranami vyplýva z osobitného predpisu.

§ 141
Ak zmena žaloby nastala pred jej doručením žalovanému, koná súd o zmenenej žalobe bez rozhodovania o pripustení zmeny žaloby okrem prípadu, keď súd rozhoduje podľa § 143 ods. 2.

§ 142
(1) O prípustnosti zmeny žaloby súd rozhodne spravidla na pojednávaní, na ktorom bola zmena navrhnutá, alebo na pojednávaní, ktoré nasleduje bezprostredne po tom, ako bola zmena žaloby uplatnená podaním mimo pojednávania.
(2) Uznesenie, ktorým súd pripustil zmenu žaloby, doručuje súd subjektom, ak neboli prítomné na pojednávaní, na ktorom nastala zmena, do vlastných rúk.

§ 143
(1) Súd nepripustí zmenu žaloby, ak by výsledky doterajšieho konania nemohli byť podkladom na konanie o zmenenej žalobe.
(2) Súd nepripustí zmenu žaloby ani vtedy, ak by na konanie o zmenenej žalobe bol vecne alebo kauzálne príslušný iný súd.
(3) Ak súd nepripustí zmenu žaloby, pokračuje v konaní o pôvodnej žalobe.

Späťvzatie žaloby

§ 144
Žalobca môže vziať žalobu späť.

§ 145
(1) Ak je žaloba vzatá späť celkom, súd konanie zastaví.
(2) Ak je žaloba vzatá späť sčasti, súd konanie v tejto časti zastaví. O čiastočnom späťvzatí žaloby rozhodne súd v rozhodnutí vo veci samej.
(3) Ak je žaloba vzatá späť sčasti pred jej doručením žalovanému, koná súd o zvyšku nároku bez rozhodovania o zastavení konania v tejto časti.

§ 146
(1) Súd konanie nezastaví, ak žalovaný so späťvzatím žaloby z vážnych dôvodov nesúhlasí. Na nesúhlas žalovaného so späťvzatím žaloby sa neprihliada, ak dôjde k späťvzatiu žaloby skôr, než sa začalo predbežné prejednanie sporu podľa § 168 alebo pojednávanie.
(2) Súhlas žalovaného je potrebný vždy, ak určitý spôsob usporiadania vzťahu medzi stranami vyplýva z osobitného predpisu.

§ 147
Vzájomná žaloba
(1) Žalovaný môže uplatniť svoje právo proti žalobcovi vzájomnou žalobou.
(2) Vzájomnou žalobou je i prejav žalovaného, ktorým proti žalobcovi uplatňuje svoju pohľadávku na započítanie, ale len ak navrhuje, aby bolo prisúdené viac, než čo uplatnil žalobca; inak súd posudzuje taký prejav len ako prostriedok procesnej obrany žalovaného.
(3) Na vzájomnú žalobu sa primerane použijú ustanovenia o žalobe.
(4) Vzájomnú žalobu môže súd vylúčiť na samostatné konanie, ak nie sú splnené podmienky na spojenie vecí.

§ 148
Zmier
(1) Žalobca a žalovaný môžu uzavrieť zmier. O uzavretie zmieru sa má súd vždy pokúsiť.
(2) Súd rozhodne o tom, či uzavretý zmier schvaľuje; neschváli ho, ak je v rozpore so všeobecne záväznými právnymi predpismi.

ŠTVRTÝ DIEL
Prostriedky procesného útoku, prostriedky procesnej obrany a koncentrácia konania

§ 149
Prostriedkami procesného útoku a prostriedkami procesnej obrany sú najmä skutkové tvrdenia, popretie skutkových tvrdení protistrany, návrhy na vykonanie dôkazov, námietky k návrhom protistrany na vykonanie dôkazov a hmotnoprávne námietky.

§ 150
Skutkové tvrdenia
(1) Strany majú povinnosť pravdivo a úplne uvádzať podstatné a rozhodujúce skutkové tvrdenia týkajúce sa sporu.
(2) Na zistenie podstatných a rozhodujúcich skutočností môže súd strany požiadať o ďalšie skutkové tvrdenia.

§ 151
Popretie skutkových tvrdení protistrany
(1) Skutkové tvrdenia strany, ktoré protistrana výslovne nepoprela, sa považujú za nesporné.
(2) Ak strana poprie skutkové tvrdenia, ktoré sa týkajú jej konania alebo vnímania, uvedie vlastné tvrdenia o predmetných skutkových okolnostiach, inak je popretie neúčinné.

§ 152
Hmotnoprávna námietka
Hmotnoprávna námietka je právny úkon strany spôsobujúci zmenu, zánik alebo oslabenie práva protistrany.

§ 153
Sudcovská koncentrácia konania
(1) Strany sú povinné uplatniť prostriedky procesného útoku a prostriedky procesnej obrany včas. Prostriedky procesného útoku a prostriedky procesnej obrany nie sú uplatnené včas, ak ich strana mohla predložiť už skôr, ak by konala starostlivo so zreteľom na rýchlosť a hospodárnosť konania.
(2) Na prostriedky procesného útoku a prostriedky procesnej obrany, ktoré strana nepredložila včas, nemusí súd prihliadnuť, najmä ak by to vyžadovalo nariadenie ďalšieho pojednávania alebo vykonanie ďalších úkonov súdu.
(3) Ak súd na prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany neprihliadne, uvedie to v odôvodnení rozhodnutia vo veci samej.

§ 154
Zákonná koncentrácia konania
Prostriedky procesného útoku a prostriedky procesnej obrany možno uplatniť najneskôr do vyhlásenia uznesenia, ktorým sa dokazovanie končí.

PIATY DIEL
Právo konať vo svojom jazyku

§ 155
(1) Každý má právo konať pred súdom v materinskom jazyku alebo v jazyku, ktorému rozumie. Súd je povinný stranám zabezpečiť rovnaké možnosti uplatnenia ich práv. S prihliadnutím na povahu a okolnosti veci priberie súd tlmočníka.
(2) Trovy spojené s tým, že strana koná v materinskom jazyku alebo v jazyku, ktorému rozumie, znáša štát.


DRUHÁ ČASŤ
Konanie v prvej inštancii

PRVÁ HLAVA
Postup súdu po začatí konania

§ 156
Konanie sa začína doručením žaloby alebo doručením návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia alebo zabezpečovacieho opatrenia súdu.

§ 157
(1) Súd postupuje v konaní tak, aby sa mohlo rozhodnúť rýchlo a hospodárne, spravidla na jedinom pojednávaní s prihliadnutím na povahu konania.
(2) Ak súd vyzve stranu, aby sa vyjadrila o určitom návrhu, ktorý sa týka postupu a vedenia konania, môže pripojiť doložku, že ak sa strana v určitej lehote nevyjadrí, bude sa predpokladať, že nemá námietky.

§ 158
Súd bezodkladne oznámi protimonopolnému úradu začatie konania, ak sa v ňom použijú predpisy o ochrane hospodárskej súťaže. Ak sa začne konanie, v ktorom sa použijú čl. 101 a 102 Zmluvy o fungovaní Európskej únie, súd bezodkladne oznámi začatie konania protimonopolnému úradu a Komisii.

§ 159
Začatie konania bráni tomu, aby o tom istom spore prebiehalo na súde iné konanie. Ak na súde prebieha o tom istom spore iné konanie, súd zastaví konanie, ktoré sa začalo neskôr.

§ 160
Všeobecná poučovacia povinnosť
(1) Súd poskytuje stranám poučenia o ich procesných právach a povinnostiach v rozsahu ustanovenom týmto zákonom.
(2) Súd vždy poučí strany o ich práve zvoliť si advokáta a o možnosti obrátiť sa na Centrum právnej pomoci.
(3) Poučovaciu povinnosť podľa odsekov 1 a 2 súd nemá, ak je
a) stranou štát, štátny orgán alebo právnická osoba a osoba, ktorá za ňu koná, alebo jej zamestnanec, alebo člen, ktorý za ňu koná, má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa alebo fyzická osoba, ktorá má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa,
b) strana zastúpená advokátom, právnickou osobou založenou alebo zriadenou na ochranu spotrebiteľa, odborovou organizáciou alebo fyzickou osobu, ktorá má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa.

§ 161
Skúmanie procesných podmienok
(1) Ak tento zákon neustanovuje inak, súd kedykoľvek počas konania prihliada na to, či sú splnené podmienky, za ktorých môže konať a rozhodnúť (ďalej len "procesné podmienky").
(2) Ak ide o nedostatok procesnej podmienky, ktorý nemožno odstrániť, súd konanie zastaví.
(3) Ak ide o nedostatok procesnej podmienky, ktorý možno odstrániť, súd urobí vhodné opatrenia na jeho odstránenie. Pritom spravidla môže pokračovať v konaní, ale nesmie vydať rozhodnutie, ktorým sa konanie končí. Ak sa nepodarí nedostatok procesnej podmienky odstrániť, súd konanie zastaví.

Prerušenie konania

§ 162
(1) Súd konanie preruší, ak
a) rozhodnutie závisí od otázky, ktorú nie je v tomto konaní oprávnený riešiť,
b) pred rozhodnutím vo veci dospel k záveru, že sú splnené podmienky na konanie o súlade právnych predpisov; v tom prípade podá Ústavnému súdu Slovenskej republiky (ďalej len "ústavný súd") návrh na začatie konania,
c) podal návrh na začatie prejudiciálneho konania pred Súdnym dvorom Európskej únie podľa medzinárodnej zmluvy, ktorou je Slovenská republika viazaná; uznesenie o návrhu na začatie prejudiciálneho konania súd bezodkladne doručí ministerstvu spravodlivosti.
(2) Súd konanie preruší aj bez návrhu; v takom prípade pred vydaním uznesenia o prerušení konania upovedomí strany a dá im možnosť vyjadriť sa k dôvodom prerušenia konania.
(3) O zamietnutí návrhu na prerušenie konania súd rozhodne spolu s rozhodnutím vo veci samej.

§ 163
(1) Ak strany zhodne navrhnú prerušenie konania alebo zhodne navrhnú odročenie pojednávania, súd konanie preruší najmenej na tri mesiace.
(2) Ak je konanie prerušené, súd v ňom pokračuje na návrh ktorejkoľvek strany. Ak sa návrh na pokračovanie v konaní nepodá do šiestich mesiacov od právoplatnosti uznesenia o prerušení konania, súd konanie zastaví.

§ 164
Ak súd neurobí iné vhodné opatrenia, môže konanie prerušiť, ak prebieha súdne alebo správne konanie, v ktorom sa rieši otázka, ktorá môže mať význam pre rozhodnutie súdu, alebo ak súd dal na také konanie podnet.

§ 165
(1) Len čo odpadne prekážka, pre ktorú sa konanie prerušilo, pokračuje súd v konaní i bez návrhu.
(2) Ak je konanie prerušené, nevykonávajú sa procesné úkony; plynúce procesné lehoty sa prerušujú. Ak sa v konaní pokračuje, začínajú lehoty plynúť znova.

§ 166
Spojenie vecí
(1) V záujme hospodárnosti konania súd spojí na spoločné konanie také konania, ktoré sa pred ním začali a skutkovo spolu súvisia alebo sa týkajú tých istých strán. Ak boli také konania pridelené viacerým sudcom toho istého súdu, rozhodne o spojení konaní ten sudca, u ktorého sa začalo konanie skôr.
(2) Ak sa v žalobe uvádzajú veci, ktoré sa na spojenie nehodia, alebo ak odpadnú dôvody, pre ktoré súd konania spojil, súd môže niektorú vec vylúčiť na samostatné konanie.

§ 167
Doručenie žaloby a vyjadrení
(1) Ak súd neodmietol žalobu podľa § 129 alebo nerozhodol o zastavení konania, doručí žalobu spolu s prílohami žalovanému do vlastných rúk.
(2) Spolu s doručením žaloby súd žalovaného vyzve, aby sa v lehote určenej súdom k žalobe písomne vyjadril, a ak uplatnený nárok v celom rozsahu neuzná, uviedol vo vyjadrení rozhodujúce skutočnosti na svoju obranu, pripojil listiny, na ktoré sa odvoláva, a označil dôkazy na preukázanie svojich tvrdení.
(3) Ak žalovaný uplatnený nárok v celom rozsahu neuzná alebo súd neurobí iné vhodné opatrenia, súd doručí vyjadrenie žalovaného žalobcovi do vlastných rúk a umožní mu vyjadriť sa v lehote určenej súdom. Žalobca uvedie ďalšie skutočnosti a označí dôkazy na preukázanie svojich tvrdení; na neskôr predložené a označené skutočnosti a dôkazy súd nemusí prihliadnuť. Súd poučí žalobcu o následkoch sudcovskej koncentrácie konania.
(4) Ak súd neurobí iné vhodné opatrenia, doručí vyjadrenie žalobcu podľa odseku 3 žalovanému do vlastných rúk a umožní mu, aby sa k nemu vyjadril v lehote určenej súdom. Žalovaný uvedie ďalšie skutočnosti a označí dôkazy na svoju obranu; na neskôr predložené a označené skutočnosti a dôkazy súd nemusí prihliadnuť. Súd poučí žalovaného o následkoch sudcovskej koncentrácie konania.

DRUHÁ HLAVA
Predbežné prejednanie sporu

§ 168
(1) Ak súd nerozhodne inak, nariadi pred prvým pojednávaním predbežné prejednanie sporu.
(2) Ak nie je ustanovené inak, vzťahujú sa na predbežné prejednanie sporu ustanovenia o pojednávaní.

§ 169
Predvolanie na predbežné prejednanie sporu
(1) Na predbežné prejednanie sporu súd predvolá strany, ich zástupcov, prípadne iné osoby, ktoré môžu prispieť k splneniu účelu predbežného prejednania.
(2) Predvolanie na predbežné prejednanie sa doručuje do vlastných rúk.

§ 170
Priebeh predbežného prejednania sporu
(1) Na predbežnom prejednaní sporu súd v súčinnosti so stranami zistí, či sú splnené procesné podmienky, prípadne prijme opatrenia na odstránenie zistených nedostatkov.
(2) Ak je to možné a účelné, súd sa pokúsi o vyriešenie sporu zmierom, prípadne stranám odporučí, aby sa o zmier pokúsili mediáciou.

§ 171
(1) Ak sa spor nepodarilo vyriešiť zmierom, súd uloží stranám povinnosti potrebné na dosiahnutie účelu konania, najmä v súvislosti s prípravou pojednávania. Zároveň určí, ktoré skutkové tvrdenia sú medzi stranami sporné, ktoré skutkové tvrdenia považuje za nesporné, ktoré dôkazy vykoná a ktoré dôkazy nevykoná. Súd tiež uvedie svoje predbežné právne posúdenie veci a predpokladaný termín pojednávania.
(2) Ak je to možné a účelné, súd môže na predbežnom prejednaní rozhodnúť vo veci samej.

§ 172
Následky neprítomnosti strán
(1) Ak sa žalobca bez vážneho dôvodu nedostaví na predbežné prejednanie sporu, hoci bol riadne a včas predvolaný a bol dodržaný postup podľa § 167, súd môže rozhodnúť o žalobe rozsudkom pre zmeškanie; primerane sa použije ustanovenie § 278. O tomto následku musí byť žalobca poučený v predvolaní na predbežné prejednanie. To neplatí, ak sú splnené podmienky na zastavenie konania, odmietnutie žaloby alebo zamietnutie žaloby.
(2) Ak sa žalovaný bez vážneho dôvodu nedostaví na predbežné prejednanie sporu, hoci bol riadne a včas predvolaný a bol dodržaný postup podľa § 167, súd môže rozhodnúť o žalobe rozsudkom pre zmeškanie; primerane sa použije ustanovenie § 274. O tomto následku musí byť žalovaný poučený v predvolaní na predbežné prejednanie. To neplatí, ak sú splnené podmienky na zastavenie konania, odmietnutie žaloby alebo zamietnutie žaloby.

TRETIA HLAVA
Pojednávanie

PRVÝ DIEL
Všeobecné ustanovenia

§ 173
Miesto pojednávania
(1) Pojednávanie sa uskutočňuje v mieste sídla súdu v pojednávacej miestnosti, ak nie je nevyhnutné vykonať pojednávanie na inom vhodnom mieste.
(2) Ak súd z dôležitých dôvodov rozhodne, že pojednávanie vykoná na inom vhodnom mieste, urobí opatrenia na zabezpečenie dôstojného priebehu a plynulosti pojednávania.

§ 174
Dôstojnosť pojednávania
(1) Na zabezpečenie nerušeného priebehu pojednávania súd môže vykonať opatrenia potrebné na usmernenie prítomných osôb.
(2) Osoby prítomné v pojednávacej miestnosti sú povinné zdržať sa všetkého, čo by mohlo rušiť dôstojný a plynulý priebeh pojednávania vrátane prejavovania súhlasu alebo nesúhlasu s priebehom pojednávania, výpoveďami osôb a s vyhlásenými rozhodnutiami, ak na vyslovenie názoru neboli vyzvané súdom. Súd môže vykázať z pojednávacej miestnosti alebo odoprieť prístup na pojednávanie osobám, ktoré rušia dôstojný priebeh pojednávania alebo u ktorých je dôvodná obava, že by mohli rušiť dôstojný priebeh pojednávania.
(3) Stranám a ich zástupcom súd umožní, aby sa v priebehu pojednávania navzájom poradili o svojich stanoviskách a návrhoch. Na ten účel možno pojednávanie na primeraný čas prerušiť.

§ 175
Uskutočňovanie a zaznamenávanie priebehu pojednávania pomocou technických zariadení
(1) Priebeh pojednávania sa zaznamenáva podľa § 98 a 99.
(2) Súd môže so súhlasom strán uskutočniť pojednávanie prostredníctvom videokonferencie alebo inými prostriedkami komunikačnej technológie.
(3) Priebeh pojednávania si môže strana a jej zástupca zaznamenať pomocou technických zariadení určených na zaznamenávanie zvuku; túto skutočnosť vopred oznámi súdu.

§ 176
Verejnosť pojednávania
(1) Pojednávanie je zásadne verejné.
(2) Verejnosť možno na celé pojednávanie alebo na jeho časť vylúčiť, len ak by verejné prejednanie sporu ohrozilo ochranu utajovaných skutočností, citlivých informácií a skutočností chránených podľa osobitného predpisu (ďalej len "údaje chránené podľa osobitného predpisu") alebo dôležitý záujem strany alebo svedka. Vylúčenie verejnosti súd vhodným spôsobom oznámi.
(3) Aj keď nie sú splnené podmienky na vylúčenie verejnosti, súd môže z dôvodov hodných osobitného zreteľa odoprieť prístup na pojednávanie jednotlivým osobám.
(4) Ak bola verejnosť vylúčená, súd môže na návrh strany povoliť jednotlivým osobám, aby boli prítomné na pojednávaní alebo jeho časti a zároveň ich poučí o povinnosti zachovávať mlčanlivosť o všetkých skutočnostiach podľa odseku 2.
(5) Obrazové záznamy, obrazové prenosy alebo zvukové prenosy z priebehu pojednávania možno vyhotovovať len so súhlasom súdu.

DRUHÝ DIEL
Priebeh pojednávania

Nariadenie pojednávania

§ 177
(1) Súd nariadi na prejednanie veci samej pojednávanie.
(2) Pojednávanie nie je potrebné nariaďovať, ak
a) ide iba o otázku jednoduchého právneho posúdenia veci, skutkové tvrdenia strán nie sú sporné a hodnota sporu bez príslušenstva neprevyšuje 2 000 eur,
b) strany s rozhodnutím vo veci bez nariadenia pojednávania súhlasia alebo
c) to ustanovuje tento zákon.

§ 178
(1) Ak je strana zastúpená zástupcom na celé konanie, súd na pojednávanie spravidla predvolá len zástupcu; stranu súd predvolá, ak je nevyhnutné vykonať jej výsluch.
(2) Predvolanie sa doručuje strane alebo jej zástupcovi tak, aby mali dostatok času na prípravu, spravidla najmenej päť dní predo dňom, keď sa má pojednávanie konať.

§ 179
Vedenie pojednávania
(1) Pojednávanie vedie súd tak, aby sa mohlo rozhodnúť spravidla na jedinom pojednávaní s prihliadnutím na povahu konania a účel tohto zákona.
(2) Ak je to možné a účelné, súd sa pokúsi o vyriešenie sporu zmierom.

§ 180
Zistenie prítomnosti na pojednávaní
Po vyvolaní veci súd zistí, či sa dostavili osoby, ktoré boli na pojednávanie predvolané. Ak sa tieto osoby nedostavili, súd rozhodne, či sa pojednávanie bude konať v ich neprítomnosti, a otvorí pojednávanie.

§ 181
Prednesy strán na pojednávaní
(1) Po vyvolaní veci a úkonoch podľa § 180 žalobca prednesie podstatný obsah žaloby a vyjadrení podľa § 167. Žalovaný má právo vyjadriť sa k prednesu žalobcu. Strana môže odkázať na svoje písomné podanie.
(2) Po úkonoch podľa odseku 1 súd určí, ktoré skutkové tvrdenia sú medzi stranami sporné, ktoré skutkové tvrdenia považuje za nesporné, ktoré dôkazy vykoná a ktoré dôkazy nevykoná. Súd tiež uvedie svoje predbežné právne posúdenie veci. To neplatí, ak tak už postupoval pri predbežnom prejednaní sporu.
(3) V konaní sa postupuje v súlade s ustanoveniami o prostriedkoch procesného útoku a prostriedkoch procesnej obrany a v súlade s ustanoveniami o dokazovaní.
(4) Ak strana alebo jej zástupca nie sú schopní predniesť podstatné a rozhodujúce skutkové tvrdenia a označiť alebo predložiť dôkazy na ich preukázanie, súd im môže určiť lehotu na dodatočné splnenie tejto povinnosti. Po márnom uplynutí tejto lehoty nemusí súd na tieto skutkové tvrdenia a dôkazné návrhy prihliadať. Tým nie sú dotknuté ustanovenia § 153 a 154.
(5) Ak v dôsledku postupu podľa odseku 4 došlo k odročeniu pojednávania, trovy odročeného pojednávania znáša ten, kto odročenie zavinil.

§ 182
Záverečné reči a skončenie dokazovania
Ak súd pojednávanie neodročí, pred jeho skončením vyzve strany, aby zhrnuli svoje návrhy a vyjadrili sa k dokazovaniu a k právnej stránke veci. Ak po vyjadrení strán súd nepovažuje za potrebné vykonať ďalšie dôkazy, uznesením vyhlási dokazovanie za skončené.

§ 183
Dôvody odročenia pojednávania
(1) Pojednávanie sa môže odročiť len z dôležitých dôvodov. Pojednávanie môže byť na návrh strany odročené len vtedy, ak sa strana alebo jej zástupca z dôležitých dôvodov nemôže dostaviť na pojednávanie a zároveň od nich nemožno spravodlivo žiadať, aby sa na pojednávaní nechali zastúpiť.
(2) Od advokáta možno okrem dôvodov, ktoré nastali krátko pred pojednávaním a okrem prípadu, ak advokát súdu preukáže, že strana, ktorú zastupuje, odôvodnene trvá na osobnom zastúpení týmto advokátom, vždy spravodlivo žiadať, aby sa dal zastúpiť iným advokátom. Od strany možno vždy spravodlivo žiadať, aby sa dala na ďalšom pojednávaní zastúpiť inou osobou, ak k odročeniu pojednávania došlo z dôvodu jej nepriaznivého zdravotného stavu.
(3) Strana, ktorá navrhuje odročenie pojednávania, oznámi súdu dôvod bezodkladne po tom, čo sa o ňom dozvedela alebo mohla dozvedieť, alebo ho s prihliadnutím na všetky okolnosti mohla predpokladať.
(4) Ak súd zistí, že stranou uvedený dôvod na odročenie pojednávania nie je dôležitý, bezodkladne o tom upovedomí stranu, ktorá odročenie navrhla. Strana, ktorá navrhuje odročenie pojednávania, je povinná uviesť telefónne číslo alebo elektronickú adresu, na ktorú ju možno upovedomiť o rozhodnutí súdu o jej návrhu na odročenie pojednávania.

§ 184
Rozhodnutie o odročení pojednávania
(1) Súd rozhodne o odročení pojednávania bezodkladne; o tom upovedomí tých, ktorí boli na pojednávanie predvolaní. Súd uvedie deň, keď sa bude konať nové pojednávanie.
(2) Ak došlo k odročeniu pojednávania z dôvodov uvedených stranou a tieto dôvody neboli súdu následne preukázané alebo ich nemožno považovať za dôležité, súd môže rozhodnúť, že na ďalšie návrhy o odročenie pojednávania nebude prihliadať.
(3) Ak súd rozhodne podľa odseku 2, uloží strane, aby sa na ďalšie pojednávanie dostavila alebo si na toto pojednávanie ustanovila zástupcu.

ŠTVRTÁ HLAVA
Dokazovanie

PRVÝ DIEL
Všeobecné ustanovenia

§ 185
(1) Súd rozhodne, ktoré z navrhnutých dôkazov vykoná.
(2) Súd môže aj bez návrhu vykonať dôkaz, ktorý vyplýva z verejných registrov a zoznamov, ak tieto registre alebo zoznamy nasvedčujú, že skutkové tvrdenia strán sú v rozpore so skutočnosťou; iné dôkazy bez návrhu nevykoná, ak tento zákon neustanovuje inak.
(3) Súd aj bez návrhu môže vykonať dôkazy na zistenie, či sú splnené procesné podmienky, či navrhované rozhodnutie bude vykonateľné, a na zistenie cudzieho práva.

§ 186
(1) Skutočnosti všeobecne známe alebo známe súdu z jeho činnosti, ako aj právne predpisy zverejnené alebo oznámené v Zbierke zákonov Slovenskej republiky a právne záväzné akty Európskych spoločenstiev a právne záväzné akty Európskej únie, ktoré boli zverejnené v Úradnom vestníku Európskych spoločenstiev a v Úradnom vestníku Európskej únie, sa nedokazujú.
(2) Súd vychádza zo zhodných tvrdení strán, ak neexistuje dôvodná pochybnosť o ich pravdivosti. Na zmeny v tvrdeniach o skutočnostiach, na ktorých sa strany dohodli, súd neprihliada.

§ 187
Dôkazné prostriedky
(1) Za dôkaz môže slúžiť všetko, čo môže prispieť k náležitému objasneniu veci a čo sa získalo zákonným spôsobom z dôkazných prostriedkov.
(2) Dôkazným prostriedkom je najmä výsluch strany, výsluch svedka, listina, odborné vyjadrenie, znalecké dokazovanie a obhliadka. Ak nie je spôsob vykonania dôkazu predpísaný, určí ho súd.

§ 188
Vykonávanie dôkazov
(1) Súd vykonáva dôkazy na pojednávaní.
(2) Súd vykonáva dôkaz mimo pojednávania, ak je to možné a účelné. Strany majú právo byť prítomné na takto vykonávanom dokazovaní. Vykonanie dôkazu mimo pojednávania súd stranám oznamuje spravidla päť dní vopred. Ak bolo nariadené pojednávanie, oboznámi súd strany s výsledkami dokazovania na tomto pojednávaní.

§ 189
Edičná povinnosť
Súd môže uložiť tomu, kto má vec potrebnú na zistenie skutkového stavu, aby ju predložil.

§ 190
Informačná povinnosť
Každý je povinný na požiadanie súdu bezodkladne písomne oznámiť skutočnosti, ktoré majú význam pre konanie a rozhodnutie súdu. Ustanovenie o zachovávaní mlčanlivosti pri výpovedi svedka podľa § 203 sa použije primerane.

§ 191
Hodnotenie dôkazov
(1) Dôkazy súd hodnotí podľa svojej úvahy, a to každý dôkaz jednotlivo a všetky dôkazy v ich vzájomnej súvislosti; pritom starostlivo prihliada na všetko, čo vyšlo počas konania najavo.
(2) Vierohodnosť každého vykonaného dôkazu môže byť spochybnená, ak zákon neustanovuje inak.

§ 192
Domnienka
Skutočnosť, pre ktorú je v zákone ustanovená domnienka pripúšťajúca dôkaz opaku, má súd za preukázanú, ak v konaní nevyšiel najavo opak.

§ 193
Viazanosť súdu inými rozhodnutiami
Súd je viazaný rozhodnutím ústavného súdu o tom, či určitý právny predpis nie je v súlade s Ústavou Slovenskej republiky, ústavným zákonom alebo medzinárodnou zmluvou, ktorou je Slovenská republika viazaná. Súd je tiež viazaný rozhodnutím ústavného súdu alebo Európskeho súdu pre ľudské práva, ktoré sa týkajú základných ľudských práv a slobôd. Ďalej je súd viazaný rozhodnutím príslušných orgánov o tom, že bol spáchaný trestný čin, priestupok alebo iný správny delikt postihnuteľný podľa osobitného predpisu, a o tom, kto ich spáchal, ako aj rozhodnutím o osobnom stave, vzniku alebo zániku spoločnosti.

§ 194
Prejudicialita
(1) Otázku, o ktorej má právomoc rozhodovať iný orgán verejnej moci ako orgán podľa § 193, môže súd posúdiť sám, nemôže však o nej rozhodnúť.
(2) Ak bolo o otázke podľa odseku 1 rozhodnuté, súd na také rozhodnutie prihliadne a vysporiada sa s ním v odôvodnení rozhodnutia.

DRUHÝ DIEL
Dôkazné prostriedky

Prvý oddiel
Výsluch strany

§ 195
(1) Na návrh môže súd nariadiť výsluch strany o tvrdených skutočnostiach, ktoré v konaní vyšli najavo, ak ich nemožno preukázať inak; ustanovenie § 150 ods. 2 tým nie je dotknuté.
(2) Ak súd nariadi výsluch podľa odseku 1, strany sú povinné ustanoviť sa na výsluch. O tom musia byť poučené.
(3) Súd môže výnimočne z dôvodov hospodárnosti strane uložiť, aby na otázky o tvrdených skutočnostiach odpovedala písomne, ak možno predpokladať, že tento postup bude dostatočný; tým nie je dotknutá povinnosť podľa odseku 2.
(4) Na postup podľa odsekov 1 a 3 sa ustanovenie o zachovávaní mlčanlivosti pri výpovedi svedka podľa § 203 použije primerane.

Druhý oddiel
Výsluch svedka

§ 196
(1) Súd môže na návrh nariadiť výsluch svedka.
(2) Ak súd nariadi výsluch podľa odseku 1, každá fyzická osoba je povinná dostaviť sa na predvolanie na súd a vypovedať ako svedok. Súd svedka poučí o jeho povinnosti vypovedať pravdu a nič nezamlčovať, o trestnoprávnych následkoch krivej výpovede a o jeho práve odoprieť výpoveď.
(3) Súd môže výnimočne z dôvodov hospodárnosti svedkovi uložiť, aby na otázky odpovedal písomne; tým nie je dotknutá povinnosť podľa odseku 2. Zároveň svedka poučí o jeho povinnosti vypovedať pravdu a nič nezamlčovať, o trestnoprávnych následkoch krivej výpovede a o jeho práve odoprieť výpoveď. Trovy spojené s písomnou výpoveďou svedka znáša strana, ktorá jeho výsluch navrhla.

§ 197
Návrh na výsluch svedka
(1) Ak strana navrhne výsluch svedka, zabezpečí jeho prítomnosť na pojednávaní; o tejto skutočnosti vopred upovedomí súd a protistranu.
(2) Ak nemožno postupovať podľa odseku 1, požiada strana súd o predvolanie svedka. V návrhu na výsluch svedka sa uvedie meno, priezvisko, prípadne dátum narodenia svedka, adresa, z ktorej možno svedka predvolať, a označenie skutočností, ktoré majú byť výsluchom svedka preukázané. Ak nie je adresa svedka strane známa, súd svedka predvolá z adresy evidovanej v registri obyvateľov Slovenskej republiky.

§ 198
Predvolanie svedka
(1) Ak súd svedka predvolá, v predvolaní označí strany a predmet konania.
(2) Ak nemožno svedka predvolať z adresy označenej stranou, súd ho predvolá z adresy evidovanej v registri obyvateľov Slovenskej republiky.
(3) Ak sa nepodarí prítomnosť svedka zabezpečiť, súd návrh na výsluch svedka zamietne.

§ 199
Prítomnosť svedka na pojednávaní
(1) Súd dbá, aby výpoveď svedka nebola ovplyvnená jeho prítomnosťou na pojednávaní. Každého svedka súd vyslúchne samostatne, v neprítomnosti svedkov, ktorých ešte nevyslúchol.
(2) Svedkovia, ktorých výpovede si odporujú, môžu byť vyslúchnutí spoločne.

§ 200
Postup pred výsluchom svedka
(1) Pred výsluchom svedka zistí súd jeho totožnosť. Súd zistí najmä meno a priezvisko, dátum narodenia, adresu trvalého pobytu svedka a jeho vzťah k stranám. Iné údaje o svedkovi súd zistí, ak možno predpokladať, že tieto údaje budú potrebné na konanie.
(2) Po vykonaní úkonov podľa odseku 1 súd svedka poučí o jeho práve na svedočné.

§ 201
Odopretie výpovede svedka
(1) Svedok môže odoprieť výpoveď len vtedy, ak by výpoveďou spôsobil nebezpečenstvo trestného stíhania sebe alebo blízkym osobám alebo ak by výpoveďou porušil spovedné tajomstvo alebo tajomstvo informácie, ktorá mu bola zverená ako osobe poverenej pastoračnou starostlivosťou ústne alebo písomne pod podmienkou zachovať mlčanlivosť.
(2) Svedok je povinný oznámiť odopretie výpovede bezodkladne po tom, ako sa o povinnosti svedčiť dozvedel. Dôvody odopretia výpovede musí preukázať; o dôvodnosti odopretia výpovede rozhoduje súd.

§ 202
Postup pri výsluchu svedka
(1) Súd vyzve svedka, aby súvisle opísal všetko, čo vie o predmete výsluchu. Následne môžu svedkovi klásť otázky strany, súd a so súhlasom súdu aj iné subjekty prítomné na pojednávaní.
(2) Svedkovi sa nesmú klásť otázky, ktoré navádzajú na odpoveď, otázky klamlivé, otázky nesúvisiace s predmetom konania ani otázky, ktoré by obsahovali skutočnosti, ktoré sa majú zistiť až z jeho výpovede.

§ 203
Zachovávanie mlčanlivosti pri výpovedi svedka
(1) Svedok je pri svojej výpovedi povinný zachovávať mlčanlivosť o údajoch chránených podľa osobitného predpisu a inú zákonom ustanovenú alebo štátom uznanú povinnosť mlčanlivosti. Svedok je povinný oznámiť zákaz výpovede bezodkladne po tom, ako sa o povinnosti svedčiť dozvedel. Dôvody zákazu výpovede musí preukázať; o dôvodnosti zákazu výpovede rozhoduje súd.
(2) Výsluch svedka, ktorý je pri svojej výpovedi povinný zachovávať mlčanlivosť, možno vykonať len vtedy, ak svedka na podnet súdu oslobodil od povinnosti mlčanlivosti príslušný orgán alebo ten, v koho záujme má túto povinnosť. To platí primerane i tam, kde sa vykonáva dôkaz inak ako výsluchom.

Tretí oddiel
Listina

§ 204
Dôkaz listinou sa vykoná tak, že súd listinu alebo jej časť prečíta alebo oznámi jej obsah; to neplatí, ak ide o listinu, ktorej odpis bol strane sporu v priebehu konania doručený a ak listina alebo jej obsah neboli protistranou spochybnené.

§ 205
Verejné listiny
Listiny vydané orgánmi verejnej moci v medziach ich právomoci, ako aj listiny, ktoré sú osobitným predpisom vyhlásené za verejné, potvrdzujú pravdivosť toho, čo sa v nich osvedčuje alebo potvrdzuje, ak nie je dokázaný opak.

Štvrtý oddiel
Odborné vyjadrenie a znalecké dokazovanie

§ 206
Ak je potrebné posudzovať skutočnosti, na ktoré treba odborné znalosti, súd na návrh vyžiada odborné vyjadrenie od odborne spôsobilej osoby.

§ 207
Znalecké dokazovanie
(1) Ak rozhodnutie závisí od posúdenia skutočností, na ktoré treba vedecké poznatky, a pre zložitosť posudzovaných otázok nepostačuje postup podľa § 206, súd na návrh nariadi znalecké dokazovanie a ustanoví znalca. Ak súd ustanovil viacerých znalcov, môžu vypracovať spoločný posudok.
(2) V písomnom znaleckom posudku znalec odpovie na položené otázky; nevyjadruje sa k právnemu posúdeniu veci.
(3) Návrh na nariadenie znaleckého dokazovania znaleckým ústavom je prípustný len v obzvlášť závažných prípadoch vyžadujúcich si osobitné vedecké posúdenie, alebo ak závery znalcov sú v zrejmom rozpore.

§ 208
Vykonanie znaleckého dokazovania
(1) Znalecký posudok sa vyhotovuje písomne, ak súd nerozhodne inak.
(2) Písomný znalecký posudok súd doručí stranám; v odôvodnených prípadoch ich len upovedomí o predložení znaleckého posudku znalcom.
(3) Ak je to účelné, môže súd znalca vyslúchnuť o skutočnostiach uvádzaných v znaleckom posudku.

§ 209
Súkromný znalecký posudok
(1) Súkromný znalecký posudok je znalecký posudok predložený stranou bez toho, aby znalecké dokazovanie nariadil súd.
(2) Ak je spolu so žalobou predložený súkromný znalecký posudok, ktorý má všetky zákonom predpísané náležitosti a obsahuje doložku o tom, že znalec si je vedomý následkov vedome nepravdivého znaleckého posudku, postupuje sa pri vykonávaní tohto dôkazu akoby išlo o znalecký posudok súdom ustanoveného znalca.
(3) Ak sa súkromný znalecký posudok vyhotovuje v priebehu konania, súd umožní znalcovi nahliadnuť do spisu alebo sa inak oboznámiť s informáciami potrebnými na vypracovanie znaleckého posudku.

§ 210
Súčinnosť strán a tretích osôb
Strane, prípadne aj inej osobe môže súd uložiť, aby sa dostavila k znalcovi, predložila mu potrebné veci, podala mu potrebné vysvetlenia, podrobila sa lekárskemu vyšetreniu, prípadne krvnej skúške, alebo aby niečo vykonala, alebo znášala, ak je to na účely znaleckého dokazovania potrebné. Ustanovenie o zachovávaní mlčanlivosti pri výpovedi svedka podľa § 203 sa použije primerane.

Piaty oddiel
Obhliadka

§ 211
(1) Obhliadka veci, ktorú možno dopraviť na súd, sa vykoná na pojednávaní.
(2) Obhliadka veci, ktorú nemožno dopraviť na súd, sa vykonáva na mieste. Súd na ňu predvolá tých, ktorí sa predvolávajú na pojednávanie.
(3) Kto má vec, ktorá má byť predmetom obhliadky, je povinný ju na vyzvanie súdu predložiť alebo sprístupniť. Vo výzve ho súd poučí, že ak vec nepredloží alebo nesprístupní, môže mu byť uložená poriadková pokuta. Ustanovenie o odopretí výpovede svedka podľa § 201 a o zachovávaní mlčanlivosti pri výpovedi svedka podľa § 203 sa použije primerane.

PIATA HLAVA
Súdne rozhodnutia

PRVÝ DIEL
Rozsudok

§ 212
(1) Rozsudkom rozhoduje súd vo veci samej.
(2) Rozsudkom sa rozhoduje o celej prejednávanej veci. Ak je to účelné, súd môže rozsudkom rozhodnúť najskôr len o jej časti alebo len o jej základe alebo dôvode.

§ 213
Čiastočný rozsudok
Ak niektorý z viacerých žalobou uplatnených procesných nárokov alebo časť uplatneného procesného nároku sa v priebehu konania stali nespornými, môže súd rozhodnúť o tomto procesnom nároku alebo o jeho časti čiastočným rozsudkom.

§ 214
Medzitýmny rozsudok
(1) Ak je to účelné, súd môže rozhodnúť najskôr len o základe alebo dôvode uplatneného procesného nároku medzitýmnym rozsudkom.
(2) Súd môže na návrh strany medzitýmnym rozsudkom rozhodnúť, či tu je, alebo nie je právo, od ktorého celkom alebo sčasti závisí rozhodnutie vo veci samej.
(3) Do právoplatnosti medzitýmneho rozsudku súd nekoná o žalobou uplatnenom procesnom nároku.

§ 215
(1) Súd rozhodne na základe zisteného skutkového stavu.
(2) Skutkový stav sa zisťuje procesným postupom podľa tohto zákona.

§ 216
(1) Súd je viazaný žalobným návrhom žalobcu.
(2) Súd môže prekročiť žalobný návrh a prisúdiť viac, než čoho sa strany domáhajú, iba vtedy, ak určitý spôsob usporiadania vzťahu medzi stranami vyplýva z osobitného predpisu.

§ 217
(1) Pre rozsudok je rozhodujúci stav v čase jeho vyhlásenia. Ustanovenia o sudcovskej koncentrácii konania tým nie sú dotknuté.
(2) Ak ide o opakujúce sa dávky alebo splátky, možno uložiť povinnosť i na plnenie dávok alebo splátok, ktoré sa stanú splatnými až v budúcnosti.

§ 218
(1) Obsah rozhodnutia vo veci samej vysloví súd vo výroku rozsudku. Vo výroku súd rozhodne tiež o nároku na náhradu trov konania, ak sa o ňom nerozhoduje samostatne.
(2) Výrok rozsudku o plnení v peniazoch sa môže vyjadriť aj v cudzej mene.
(3) Výrok rozsudku o plnení v peniazoch sa môže vyjadriť aj iným nezameniteľným spôsobom než vyčíslením, najmä s odkazom na presný spôsob určenia, ak to vyplýva z osobitného predpisu.

§ 219
(1) Rozsudok súd vyhlasuje vždy verejne a v mene Slovenskej republiky. Pritom uvedie výrok rozsudku spolu s odôvodnením a poučením o odvolaní a o možnosti exekúcie.
(2) Rozsudok sa vyhlasuje spravidla hneď po skončení pojednávania, ktoré vyhláseniu predchádzalo. Ak to nie je možné, súd na vyhlásenie rozsudku odročí pojednávanie najdlhšie na 30 dní; v takom prípade súd doručí rozsudok prítomným stranám na pojednávaní, na ktorom bol rozsudok vyhlásený; neprítomným stranám ho odošle najneskôr do troch dní. Ustanovenia o odročení pojednávania sa v tomto prípade nepoužijú.
(3) Vo veciach, v ktorých súd rozhoduje rozsudkom bez nariadenia pojednávania, oznámi miesto a čas verejného vyhlásenia rozsudku na úradnej tabuli súdu a na webovej stránke príslušného súdu v lehote najmenej päť dní pred jeho vyhlásením. Ak o to strana požiada, súd jej oznámi miesto a čas verejného vyhlásenia rozsudku aj elektronickými prostriedkami.
(4) Len čo súd vyhlási rozsudok, je ním viazaný.

§ 220
(1) V písomnom vyhotovení rozsudku sa po slovách "V mene Slovenskej republiky" uvedie označenie súdu, mená a priezviská sudcov rozhodujúcich vo veci, presné označenie strán a ich zástupcov, iných subjektov, označenie prejednávaného sporu, výrok, odôvodnenie, poučenie o lehote na podanie odvolania, o tom, na ktorý súd sa odvolanie podáva a o náležitostiach odvolania, poučenie o možnosti exekúcie a deň a miesto vyhlásenia.
(2) V odôvodnení rozsudku súd uvedie, čoho sa žalobca domáhal, aké skutočnosti tvrdil, aké dôkazy označil, aké prostriedky procesného útoku použil, ako sa vo veci vyjadril žalovaný a aké prostriedky procesnej obrany použil. Súd jasne a výstižne vysvetlí, ako posúdil podstatné skutkové tvrdenia a právne argumenty strán, ktoré skutočnosti považuje za preukázané a ktoré nie, ktoré dôkazy vykonal, z ktorých dôkazov vychádzal a ako ich vyhodnotil, prečo nevykonal ďalšie navrhnuté dôkazy a ako vec právne posúdil, prípadne odkáže na ustálenú rozhodovaciu prax. Súd dbá, aby odôvodnenie rozsudku bolo presvedčivé.
(3) Ak sa súd odkloní od ustálenej rozhodovacej praxe, odôvodnenie rozsudku obsahuje aj dôkladné odôvodnenie tohto odklonu.
(4) Jednotlivé odseky odôvodnenia rozsudku sa označujú arabskými číslicami.

§ 221
Písomné vyhotovenie rozsudku nemusí obsahovať odôvodnenie, ak
a) je na pojednávaní vyhlásený rozsudok za prítomnosti všetkých strán alebo ich zástupcov, ktorí sa vzdajú odvolania, alebo
b) to ustanovuje tento zákon.

§ 222
Písomné vyhotovenie rozsudku podpisuje sudca. Ak ho nemôže podpísať sudca, podpíše ho iný poverený sudca; dôvod sa na písomnom vyhotovení poznamená.

§ 223
Doručovanie rozsudku
(1) Rozsudok súd doručuje stranám do vlastných rúk.
(2) Rozsudok, v ktorom súd použil ustanovenia predpisov o ochrane hospodárskej súťaže, zašle protimonopolnému úradu. Ak použil čl. 101 a 102 Zmluvy o fungovaní Európskej únie, súd zašle rozsudok protimonopolnému úradu a Komisii.
(3) Rozsudok sa vyhotoví a odošle do 30 dní odo dňa jeho vyhlásenia, ak predseda súdu zo závažných dôvodov nerozhodne inak.

§ 224
Súd kedykoľvek aj bez návrhu opraví v rozsudku chyby v písaní a počítaní, ako aj iné zrejmé nesprávnosti. O oprave súd vydá opravné uznesenie, ktoré doručí subjektom konania.

§ 225
(1) Ak nerozhodol súd v rozsudku o niektorej časti predmetu konania alebo o predbežnej vykonateľnosti, môže strana do 15 dní od doručenia rozsudku navrhnúť jeho doplnenie. Súd môže rozsudok, ktorý nenadobudol právoplatnosť, doplniť aj bez návrhu.
(2) Doplnenie urobí súd dopĺňacím rozsudkom, na ktorý sa primerane použijú ustanovenia o rozsudku. Ak súd nevyhovie návrhu strany na doplnenie rozsudku, návrh zamietne.
(3) Návrh na doplnenie sa netýka právoplatnosti ani vykonateľnosti výrokov pôvodného rozsudku.

Právoplatnosť rozsudku a vykonateľnosť rozsudku

§ 226
Právoplatnosť je vlastnosť súdneho rozhodnutia, ktorá spôsobuje záväznosť a zásadnú nezmeniteľnosť rozhodnutia.

§ 227
(1) Doručený rozsudok, ktorý nemožno napadnúť odvolaním, je právoplatný.
(2) Ak proti rozsudku nemožno podať odvolanie, je právoplatný doručením.

§ 228
Subjektívna záväznosť rozsudku
(1) Výrok právoplatného rozsudku je záväzný pre strany a pre tých, ktorí sa stali právnymi nástupcami strán po právoplatnosti rozsudku, ak nie je ustanovené inak.
(2) Výrok právoplatného rozsudku o určení vecného práva k nehnuteľnosti alebo o určení neplatnosti dobrovoľnej dražby nehnuteľnosti je záväzný aj pre osobu, ktorej sa týka návrh na povolenie vkladu vecného práva k nehnuteľnosti, ak bol návrh podaný v čase, keď v katastri nehnuteľností bola zapísaná poznámka o súdnom konaní.

§ 229
Právoplatné rozsudky ukladajúce povinnosť prejavu vôle nahradzujú tento prejav.

§ 230
Ak sa o veci právoplatne rozhodlo, nemôže sa prejednávať a rozhodovať znova.

§ 231
Rozsudok ukladajúci povinnosť plniť v budúcnosti splatné dávky alebo splátky možno na základe žaloby zmeniť, ak sa podstatne zmenili pomery, ktoré sú rozhodujúce pre výšku a ďalšie trvanie dávok alebo splátok. Zmena rozsudku je prípustná od času, keď nastala podstatná zmena pomerov.

§ 232
(1) Vykonateľnosť je vlastnosť súdneho rozhodnutia ukladajúceho povinnosť plniť, ktorá spočíva v možnosti jeho priamej a bezprostrednej vynútiteľnosti zákonnými prostriedkami.
(2) Ak súd uložil v rozsudku povinnosť plniť, rozsudok je vykonateľný márnym uplynutím lehoty na plnenie, ak nie je ustanovené inak.
(3) Lehota na plnenie je tri dni a plynie od právoplatnosti rozsudku. Súd môže v odôvodnených prípadoch určiť dlhšiu lehotu.
(4) Ak súd uložil povinnosť plniť opakujúce sa a v budúcnosti splatné dávky a splátky, vykonateľnosť týchto dávok a splátok sa spravuje poradím ich splatnosti, ak súd nerozhodne inak; súd môže rozhodnúť, že omeškanie s plnením jednej dávky alebo splátky má za následok splatnosť celého plnenia.

§ 233
Na návrh strany, ktorej by inak hrozilo nebezpečenstvo ťažko nahraditeľnej alebo značnej škody alebo inej ujmy, súd môže vo výroku rozsudku vysloviť, že rozsudok je vykonateľný doručením; taký výrok sa na účely odvolania považuje za uznesenie.

DRUHÝ DIEL
Uznesenie

Prvý oddiel
Rozhodovanie uznesením

§ 234
(1) Súd rozhoduje uznesením, ak nerozhoduje vo veci samej.
(2) Ak nie je ďalej ustanovené inak, použijú sa na uznesenie primerane ustanovenia o rozsudku.

§ 235
(1) Uznesenie sa vyhlási verejne, ak bolo vydané na pojednávaní alebo pri inom úkone súdu.
(2) Uznesenie súd vyhotoví písomne a doručí ho, ak je proti nemu prípustné odvolanie, ak to je pre vedenie konania potrebné alebo ak ide o uznesenie, ktorým sa v konaní ukladá nejaká povinnosť.

§ 236
V písomnom vyhotovení uznesenia sa uvedie označenie súdu, ktorý ho vydal, označenie strán a ich zástupcov, označenie prejednávaného sporu, výrok, stručné odôvodnenie, poučenie o odvolaní a deň a miesto vydania uznesenia.

§ 237
Viazanosť súdu uznesením
(1) Súd je viazaný uznesením, len čo ho vyhlásil; ak nebolo vyhlásené, len čo ho vydal.
(2) Súd nie je viazaný uznesením, ktorým sa upravuje vedenie konania.

§ 238
Právoplatnosť uznesenia a vykonateľnosť uznesenia
(1) Doručené uznesenie, ktoré nemožno napadnúť odvolaním alebo sťažnosťou, je právoplatné.
(2) Ak proti uzneseniu nemožno podať odvolanie alebo sťažnosť, je právoplatné doručením.
(3) Ak uznesenie ukladá povinnosť plniť, lehota na plnenie začína plynúť od doručenia uznesenia; jej uplynutím je uznesenie vykonateľné. Ak uznesenie neukladá povinnosť plniť, je ním subjekt viazaný doručením.

Druhý oddiel
Sťažnosť

§ 239
Prípustnosť sťažnosti
(1) Proti uzneseniu súdu prvej inštancie vydanému súdnym úradníkom, ktoré treba doručiť, je prípustná sťažnosť.
(2) Sťažnosť len proti dôvodom uznesenia nie je prípustná.

Subjekty oprávnené podať sťažnosť

§ 240
Sťažnosť môže podať ten, v koho neprospech bolo uznesenie vydané.

§ 241
Prokurátor môže podať sťažnosť, ak sa konanie začalo jeho žalobou alebo ak do konania vstúpil.

§ 242
Lehota na podanie sťažnosti
Sťažnosť sa podáva v lehote 15 dní od doručenia uznesenia na súde, ktorý napadnuté uznesenie vydal.

Náležitosti sťažnosti

§ 243
V sťažnosti sa popri všeobecných náležitostiach podania uvedie, proti ktorému uzneseniu smeruje, v čom sa postup alebo uznesenie súdu považuje za nesprávne a čoho sa sťažovateľ domáha.

§ 244
Rozsah, v akom sa uznesenie napáda, môže sťažovateľ rozšíriť len do uplynutia lehoty na podanie sťažnosti.

§ 245
V sťažnosti možno uvádzať nové skutočnosti a dôkazy, ak je to so zreteľom na povahu a okolnosti sporu možné a účelné.

§ 246
Ustanovenia o odstraňovaní vád podania sa nepoužijú.

§ 247
Účinky sťažnosti
Ak podá ten, kto je na to oprávnený, včas sťažnosť, nenadobúda uznesenie právoplatnosť.

Konanie a rozhodnutie o sťažnosti

§ 248
O sťažnosti rozhodne súd prvej inštancie.

§ 249
Súd prvej inštancie rozhodne o sťažnosti uznesením spravidla bez nariadenia pojednávania.

§ 250
(1) Ak nie je sťažnosť dôvodná, súd sťažnosť zamietne.
(2) Ak je sťažnosť dôvodná, súd napadnuté uznesenie zruší alebo zmení; v prípade zrušenia uznesenia je súdny úradník viazaný právnym názorom súdu.

ŠIESTA HLAVA
Trovy konania

§ 251
Trovy konania sú všetky preukázané, odôvodnené a účelne vynaložené výdavky, ktoré vzniknú v konaní v súvislosti s uplatňovaním alebo bránením práva.

§ 252
Každý platí výdavky, ktoré mu v konaní vzniknú.

§ 253
Trovy dôkazu
(1) Ak strana v konaní navrhne vykonanie dôkazu, s ktorým sú spojené výdavky, súd jej môže uložiť povinnosť zložiť preddavok.
(2) Ak súd ustanoví znalca a strane nebolo priznané oslobodenie od súdneho poplatku, najneskôr spolu s ustanovením znalca uloží povinnosť zložiť preddavok v rozsahu predpokladaných nákladov znaleckého dokazovania.
(3) Ak strana v lehote určenej súdom preddavok nezloží, súd navrhnutý dôkaz nevykoná.

§ 254
Oslobodenie od súdneho poplatku
(1) Súd na návrh prizná oslobodenie od súdneho poplatku, ak to odôvodňujú pomery strany.
(2) Priznané oslobodenie od súdneho poplatku súd kedykoľvek počas konania odníme, a to i so spätnou účinnosťou, ak sa do právoplatného skončenia konania preukáže, že pomery strany neodôvodňujú alebo neodôvodňovali oslobodenie od súdneho poplatku.

Náhrada trov konania

§ 255
(1) Súd prizná strane náhradu trov konania podľa pomeru jej úspechu vo veci.
(2) Ak mala strana vo veci úspech len čiastočný, súd náhradu trov konania pomerne rozdelí, prípadne vysloví, že žiadna zo strán nemá na náhradu trov konania právo.

§ 256
(1) Ak strana procesne zavinila zastavenie konania, súd prizná náhradu trov konania protistrane.
(2) Ak strana procesne zavinila trovy konania, ktoré by inak neboli vznikli, súd prizná náhradu týchto trov protistrane.

§ 257
Výnimočne súd neprizná náhradu trov konania, ak existujú dôvody hodné osobitného zreteľa.

§ 258
(1) Svedkovi môže súd ako svedočné priznať náhradu účelne vynaložených hotových, preukázaných a uplatnených výdavkov spojených s jeho výsluchom.
(2) Náhradu účelne vynaložených hotových, preukázaných a uplatnených výdavkov súd prizná aj znalcovi, ak bol vyslúchnutý podľa § 208 ods. 3.
(3) Náhrada podľa odsekov 1 a 2 sa uplatňuje pri podaní výpovede, najneskôr však do desiatich dní, inak právo na náhradu podľa odsekov 1 a 2 zaniká.

§ 259
Ak pri dokazovaní vznikne povinnosť, ktorá je spojená s výdavkami inej osoby, má táto osoba tie isté práva a povinnosti pri ich uplatnení ako svedok.

§ 260
Ak súd nariadil vo veci znalecké dokazovanie, pri rozhodovaní o náhrade výdavkov spojených s vykonaním tohto dôkazu sa riadi ustanoveniami osobitného predpisu.

§ 261
Povinnosť nahradiť trovy konania nemožno uložiť prokurátorovi.

Rozhodovanie o trovách konania

§ 262
(1) O nároku na náhradu trov konania rozhodne aj bez návrhu súd v rozhodnutí, ktorým sa konanie končí.
(2) O výške náhrady trov konania rozhodne súd prvej inštancie po právoplatnosti rozhodnutia, ktorým sa konanie končí, samostatným uznesením, ktoré vydá súdny úradník.
(3) Ak súd rozhoduje čiastočným rozsudkom alebo medzitýmnym rozsudkom, môže rozhodnúť, že o trovách konania bude rozhodnuté v rozsudku, ktorým rozhodne o všetkých uplatnených procesných nárokoch alebo o celom uplatnenom procesnom nároku.

§ 263
(1) Ak bola v konaní úspešná strana zastúpená advokátom, súd uvedie v uznesení o výške náhrady trov konania ako prijímateľa náhrady trov konania advokáta.
(2) Ak bola v konaní úspešná strana zastúpená viacerými advokátmi, súd určí za prijímateľa náhrady trov konania jedného z nich.

§ 264
(1) Ak možno hodnotu nárokov alebo hodnotu, ktorá má byť základom na výpočet súdneho poplatku, zistiť len s nepomernými ťažkosťami alebo ak ju nemožno zistiť vôbec, určí ju súd podľa svojho odhadu.
(2) Rovnako sa postupuje aj vtedy, ak hodnotu podľa odseku 1 síce možno zistiť znaleckým posudkom, avšak náklady na jeho vypracovanie sú v zjavnom nepomere k predmetu sporu, alebo ak má byť znalecký posudok vykonaný len na účely vyrubenia súdneho poplatku.


TRETIA ČASŤ
Osobitné procesné postupy

PRVÁ HLAVA
Skrátené konania a skrátené rozhodnutia

PRVÝ DIEL
Platobný rozkaz

§ 265
(1) Ak je možné vo veci samej alebo o jej časti rozhodnúť na základe skutočností tvrdených žalobcom, o ktorých súd nemá pochybnosti, najmä ak tieto skutočnosti vyplývajú z listinných dôkazov, možno o žalobe rozhodnúť bez vyjadrenia žalovaného a bez nariadenia pojednávania aj platobným rozkazom, v ktorom sa žalovanému uloží, aby do 15 dní od doručenia zaplatil uplatnenú peňažnú pohľadávku alebo jej časť a nahradil trovy konania alebo aby v tej istej lehote podal odpor. Výrok o trovách konania sa na účely konania o platobnom rozkaze považuje za uznesenie.
(2) Ak žalobca predloží spolu so žalobou platobný rozkaz na tlačive zverejnenom ministerstvom spravodlivosti na jeho webovom sídle a na vydanie platobného rozkazu sú splnené zákonom ustanovené podmienky a je zaplatený súdny poplatok, súd vydá platobný rozkaz najneskôr do desiatich pracovných dní od splnenia týchto podmienok.
(3) Ak súd nevydá platobný rozkaz, postupuje podľa § 168 ods. 1.

§ 266
Doručovanie platobného rozkazu
(1) Platobný rozkaz spolu so žalobou súd doručuje žalovanému do vlastných rúk.
(2) Na doručovanie platobného rozkazu sa nepoužijú ustanovenia § 111 ods. 3 a § 116.
(3) Ak nemožno doručiť čo i len jednému subjektu na strane žalovaného, súd platobný rozkaz zruší v plnom rozsahu; to neplatí, ak ide o samostatné spoločenstvo podľa § 76.

§ 267
Odpor proti platobnému rozkazu
(1) Odpor proti platobnému rozkazu sa musí vecne odôvodniť. Ustanovenie § 129 sa pri nedostatku vecného odôvodnenia nepoužije. V odôvodnení žalovaný opíše rozhodujúce skutočnosti, o ktoré opiera svoju obranu proti uplatnenému nároku. K odporu pripojí listiny, na ktoré sa odvoláva, prípadne označí dôkazy na preukázanie svojich tvrdení. O tom musí byť žalovaný v platobnom rozkaze poučený.
(2) Súd uznesením odmietne odpor, ktorý bol podaný
a) oneskorene,
b) neoprávnenou osobou alebo
c) bez vecného odôvodnenia; o tomto následku musí byť žalovaný poučený v platobnom rozkaze.
(3) Súd posudzuje vecné odôvodnenie odporu miernejšie, ak je žalovaný spotrebiteľom.
(4) Ak čo len jeden zo žalovaných podá včas odpor s vecným odôvodnením, platobný rozkaz sa zrušuje v celom rozsahu a súd nariadi pojednávanie. To neplatí, ak ide o samostatné spoločenstvo podľa § 76.
(5) Súd doručí odpor žalobcovi do vlastných rúk.

§ 268
Platobný rozkaz nadobúda právoplatnosť
a) márnym uplynutím lehoty na podanie odporu,
b) dňom nadobudnutia právoplatnosti uznesenia o odmietnutí odporu podľa § 267 ods. 2 písm. c).

DRUHÝ DIEL
Európsky platobný rozkaz

§ 269
Európsky platobný rozkaz je platobný rozkaz vydaný podľa osobitného predpisu.

§ 270
Návrh na vydanie európskeho platobného rozkazu a odpor voči nemu sa podáva v štátnom jazyku.

§ 271
(1) Ak je odpor podaný v určenej lehote, súd nariadi pojednávanie; to neplatí, ak žalobca požiadal o ukončenie konania.
(2) Na rozhodnutie o odpore je príslušný súd, ktorý európsky platobný rozkaz vydal.

§ 272
Ustanovenia o platobnom rozkaze sa použijú primerane, ak osobitný predpis neustanovuje inak.

TRETÍ DIEL
Rozsudok pre zmeškanie

Prvý oddiel
Rozsudok pre zmeškanie žalovaného

§ 273
Súd môže aj bez nariadenia pojednávania rozhodnúť o žalobe podľa § 137 písm. a) rozsudkom pre zmeškanie, ktorým žalobe vyhovie, ak
a) uznesením uložil žalovanému povinnosť v určenej lehote písomne vyjadriť sa k žalobe a v tomto svojom vyjadrení uviesť rozhodujúce skutočnosti na svoju obranu, pripojiť listiny, na ktoré sa odvoláva, a označiť dôkazy na preukázanie svojich tvrdení a žalovaný túto povinnosť bez vážneho dôvodu nesplnil,
b) v uznesení podľa písmena a) poučil žalovaného o následkoch nesplnenia takto uloženej povinnosti vrátane možnosti vydania rozsudku pre zmeškanie a
c) doručil uznesenie podľa písmena a) žalovanému do vlastných rúk.

§ 274
Na pojednávaní rozhodne súd o žalobe podľa § 137 písm. a) na návrh žalobcu rozsudkom pre zmeškanie, ktorým žalobe vyhovie, ak
a) sa žalovaný nedostavil na pojednávanie vo veci, hoci bol naň riadne a včas predvolaný a v predvolaní na pojednávanie bol žalovaný poučený o následku nedostavenia sa vrátane možnosti vydania rozsudku pre zmeškanie a
b) žalovaný neospravedlnil svoju neprítomnosť včas a vážnymi okolnosťami.

§ 275
Odôvodnenie rozsudku pre zmeškanie žalovaného obsahuje stručnú identifikáciu procesného nároku a právny dôvod vydania rozsudku pre zmeškanie.

§ 276
Ak je v jednej veci viacero žalovaných a nejde o samostatné spoločenstvo podľa § 76, rozsudok pre zmeškanie možno vydať iba ak podmienky na jeho vydanie spĺňa každý z nich.

§ 277
Zrušenie rozsudku pre zmeškanie
(1) Ak žalovaný z ospravedlniteľných dôvodov zmeškal lehotu na podanie vyjadrenia podľa § 273 písm. a), môže podať návrh na zrušenie rozsudku pre zmeškanie spolu s vyjadrením. Ak súd, ktorý rozsudok pre zmeškanie vydal, návrhu vyhovie, rozsudok pre zmeškanie uznesením zruší a začne vo veci opäť konať.
(2) Ak žalovaný z ospravedlniteľného dôvodu zmeškal pojednávanie vo veci, na ktorom bol vyhlásený rozsudok pre zmeškanie, súd na návrh žalovaného tento rozsudok uznesením zruší a nariadi nové pojednávanie.
(3) Návrh podľa odsekov 1 a 2 môže žalovaný podať do 15 dní odkedy sa o rozsudku pre zmeškanie dozvedel; o tom žalovaného v rozsudku pre zmeškanie súd poučí.

Druhý oddiel
Rozsudok pre zmeškanie žalobcu

§ 278
Na pojednávaní rozhodne súd o žalobe podľa § 137 písm. a) na návrh žalovaného rozsudkom pre zmeškanie, ktorým žalobu zamietne, ak
a) sa žalobca nedostavil na pojednávanie vo veci, hoci bol naň riadne a včas predvolaný a v predvolaní na pojednávanie bol žalobca poučený o následku nedostavenia sa vrátane možnosti vydania rozsudku pre zmeškanie a
b) žalobca neospravedlnil svoju neprítomnosť včas a vážnymi okolnosťami.

§ 279
Odôvodnenie rozsudku pre zmeškanie žalobcu obsahuje len stručnú identifikáciu procesného nároku a právny dôvod vydania rozsudku pre zmeškanie.

§ 280
Ak je v jednej veci viacero žalobcov a nejde o samostatné spoločenstvo podľa § 76, rozsudok pre zmeškanie možno vydať iba vtedy, ak podmienky na jeho vydanie spĺňa každý z nich.

§ 281
(1) Ak žalobca z ospravedlniteľného dôvodu zmeškal pojednávanie vo veci, na ktorom bol vyhlásený rozsudok pre zmeškanie, súd na návrh žalobcu tento rozsudok uznesením zruší a nariadi nové pojednávanie.
(2) Návrh podľa odseku 1 môže žalobca podať do 15 dní odkedy sa o rozsudku pre zmeškanie dozvedel; o tom žalobcu v rozsudku pre zmeškanie súd poučí.

ŠTVRTÝ DIEL
Rozsudok pre uznanie nároku

§ 282
Ak žalovaný uzná nárok uplatnený žalobcom alebo jeho časť, rozhodne súd na návrh žalobcu rozsudkom pre uznanie nároku.

§ 283
Ak na strane žalovaného vystupuje viacero subjektov, je na vydanie rozsudku pre uznanie nároku potrebné, aby nárok žalobcu uznali všetci žalovaní; to neplatí, ak ide o samostatné spoločenstvo podľa § 76.

§ 284
Ak bol nárok uznaný písomným prejavom žalovaného, nemusí súd nariaďovať pojednávanie.

§ 285
Odôvodnenie rozsudku pre uznanie nároku obsahuje len stručnú identifikáciu procesného nároku a právny dôvod vydania rozsudku pre uznanie nároku.

PIATY DIEL
Rozsudok pre vzdanie sa nároku

§ 286
Ak sa žalobca vzdá svojho nároku úplne alebo sčasti, zamietne súd žalobu na návrh žalovaného rozsudkom pre vzdanie sa nároku.

§ 287
Ak vystupuje na strane žalobcu viacero strán, je na vydanie rozsudku pre vzdanie sa nároku potrebné, aby sa nároku vzdali všetci žalobcovia; to neplatí, ak ide o samostatné spoločenstvo podľa § 76.

§ 288
Ak k vzdaniu sa nároku došlo písomným prejavom žalobcu, nemusí súd nariaďovať pojednávanie.

§ 289
Odôvodnenie rozsudku pre vzdanie sa nároku obsahuje len stručnú identifikáciu procesného nároku a právny dôvod vydania rozsudku pre vzdanie sa nároku.

DRUHÁ HLAVA
Spory s ochranou slabšej strany

PRVÝ DIEL
Spotrebiteľské spory

Prvý oddiel
Všeobecné ustanovenia

§ 290
Spotrebiteľský spor je spor medzi dodávateľom a spotrebiteľom vyplývajúci zo spotrebiteľskej zmluvy alebo súvisiaci so spotrebiteľskou zmluvou.

§ 291
(1) Spotrebiteľ sa môže dať v spotrebiteľskom spore zastupovať právnickou osobou založenou alebo zriadenou na ochranu spotrebiteľa. Spotrebiteľ môže mať len jedného takto zvoleného zástupcu.
(2) Ustanovenia prvej časti piatej hlavy piateho dielu tohto zákona tým nie sú dotknuté.
(3) Ak je spotrebiteľ zastúpený advokátom, ustanovenie § 296 sa nepoužije.

§ 292
Poučovacia povinnosť
Súd pri prvom procesnom úkone vo vzťahu k spotrebiteľovi vhodným spôsobom spotrebiteľa poučí o
a) možnosti zastúpenia,
b) jeho procesných právach a povinnostiach nielen v rozsahu všeobecnej poučovacej povinnosti, ale poučí ho aj o dôkazoch, ktoré je potrebné predložiť, o možnosti podať návrh na neodkladné opatrenie alebo zabezpečovacie opatrenie a o iných možnostiach potrebných na účelné uplatnenie alebo bránenie jeho práv.

§ 293
Osobitné ustanovenie o spojení vecí
(1) Ustanovenia o spojení vecí sa nepoužijú, ibaže by predmetom konaní boli spotrebiteľské spory.
(2) Súd vylúči na samostatné konanie nárok uplatnený vzájomnou žalobou, ktorý nie je spotrebiteľským sporom.

§ 294
Osobitné ustanovenie o zmene žaloby
Zmena žaloby sa v spotrebiteľských sporoch nepripúšťa, ak je žalovaným spotrebiteľ.

Osobitné ustanovenia o dokazovaní

§ 295
Súd môže vykonať aj tie dôkazy, ktoré spotrebiteľ nenavrhol, ak je to nevyhnutné pre rozhodnutie vo veci. Súd aj bez návrhu obstará alebo zabezpečí taký dôkaz.

§ 296
Spotrebiteľ môže predložiť alebo označiť všetky skutočnosti a dôkazy na preukázanie svojich tvrdení najneskôr do vyhlásenia rozhodnutia vo veci samej. Ustanovenia o sudcovskej koncentrácii konania a zákonnej koncentrácii konania sa nepoužijú.

§ 297
Osobitné ustanovenia o pojednávaní
Súd na prejednanie sporu nariadi pojednávanie. Pojednávanie nie je potrebné nariadiť, ak
a) sa vo veci rozhoduje rozsudkom pre zmeškanie v prospech spotrebiteľa,
b) ide iba o otázku jednoduchého právneho posúdenia veci, skutkové tvrdenia strán nie sú sporné a hodnota sporu bez príslušenstva neprevyšuje 1 000 eur.

Osobitné ustanovenia o rozhodnutiach

§ 298
(1) Súd môže v rozsudku, ktorý sa týka spotrebiteľského sporu, aj bez návrhu vysloviť, že určitá zmluvná podmienka používaná dodávateľom v spotrebiteľskej zmluve alebo v iných zmluvných dokumentoch súvisiacich so spotrebiteľskou zmluvou je neprijateľná; v takom prípade súd uvedie vo výroku rozsudku znenie tejto zmluvnej podmienky, ako bolo dohodnuté v spotrebiteľskej zmluve alebo v iných zmluvných dokumentoch súvisiacich so spotrebiteľskou zmluvou.
(2) Ak súd určil niektorú zmluvnú podmienku v spotrebiteľskej zmluve alebo v iných zmluvných dokumentoch súvisiacich so spotrebiteľskou zmluvou za neplatnú z dôvodu neprijateľnosti takej zmluvnej podmienky, nepriznal plnenie dodávateľovi z dôvodu takej zmluvnej podmienky alebo mu na základe takej zmluvnej podmienky uložil povinnosť vydať spotrebiteľovi bezdôvodné obohatenie, nahradiť škodu alebo zaplatiť primerané finančné zadosťučinenie, súd aj bez návrhu výslovne uvedie vo výroku rozsudku znenie tejto zmluvnej podmienky, ako bolo dohodnuté v spotrebiteľskej zmluve alebo v iných zmluvných dokumentoch súvisiacich so spotrebiteľskou zmluvou.

§ 299
(1) Ustanovenia o rozsudku pre zmeškanie sa nepoužijú, ak by mal byť tento rozsudok vydaný v neprospech spotrebiteľa.
(2) Ak sa uplatňuje právo na zaplatenie peňažnej sumy zo spotrebiteľskej zmluvy a žalovaným je spotrebiteľ, súd nevydá platobný rozkaz, ak spotrebiteľská zmluva alebo iné zmluvné dokumenty súvisiace so spotrebiteľskou zmluvou obsahujú zmluvnú podmienku, ktorá je neprijateľná.

§ 300
Na konanie podľa tohto oddielu sa primerane použijú všeobecné ustanovenia o konaní, ak nie je ustanovené inak.

Druhý oddiel
Konanie o abstraktnej kontrole v spotrebiteľských veciach

§ 301
Konanie o abstraktnej kontrole v spotrebiteľských veciach je konanie, v ktorom súd skúma neprijateľnosť zmluvnej podmienky v spotrebiteľskej zmluve alebo v iných zmluvných dokumentoch súvisiacich so spotrebiteľskou zmluvou a nekalé obchodné praktiky nezávisle od okolností konkrétneho prípadu.

§ 302
Žalobu podľa § 301 môže proti dodávateľovi podať iba právnická osoba založená alebo zriadená na ochranu spotrebiteľa a orgán dohľadu podľa osobitného predpisu.

§ 303
(1) Na konanie sa primerane použijú všeobecné ustanovenia o konaní, ak ďalej nie je ustanovené inak.
(2) Súd môže vykonať aj tie dôkazy, ktoré neboli navrhnuté, ak je to nevyhnutné na rozhodnutie vo veci. Súd aj bez návrhu obstará alebo zabezpečí taký dôkaz.
(3) Ustanovenia o sudcovskej koncentrácii konania sa nepoužijú.

§ 304
Pojednávanie nie je potrebné nariaďovať.

§ 305
(1) Súd vo veci samej rozhoduje rozsudkom. Ak žalobe vyhovie, vo výroku určí neprijateľnosť zmluvnej podmienky a znenie tejto zmluvnej podmienky výslovne uvedie alebo vo výroku určí, že obchodná praktika je nekalá; inak žalobu zamietne.
(2) Ak súd právoplatne určí neprijateľnosť zmluvnej podmienky alebo určí, že obchodná praktika je nekalá, žalobca je oprávnený vhodnou formou zabezpečiť zverejnenie tohto rozsudku.
(3) Ak súd určí neprijateľnosť zmluvnej podmienky alebo určí, že obchodná praktika je nekalá, zakáže žalovanému používať túto zmluvnú podmienku alebo zmluvnú podmienku s rovnakým významom vo všetkých spotrebiteľských zmluvách alebo v iných zmluvných dokumentoch súvisiacich so spotrebiteľskou zmluvou alebo žalovanému zakáže používať nekalú obchodnú praktiku.

§ 306
Účinky rozsudku
Výrok právoplatného rozsudku podľa § 305 je záväzný pre každého.

DRUHÝ DIEL
Antidiskriminačné spory

§ 307
Antidiskriminačný spor je spor, ktorý sa týka porušenia zásady rovnakého zaobchádzania podľa predpisov o rovnakom zaobchádzaní a o ochrane pred diskrimináciou.

§ 308
Strana sa môže dať v antidiskriminačnom spore zastupovať osobou oprávnenou na zastupovanie podľa predpisov o rovnakom zaobchádzaní a o ochrane pred diskrimináciou. Ustanovenia prvej časti piatej hlavy piateho dielu tohto zákona tým nie sú dotknuté.

§ 309
Súd pri prvom procesnom úkone vo vzťahu k žalobcovi vhodným spôsobom žalobcu poučí o
a) možnosti zastúpenia,
b) jeho procesných právach a povinnostiach nielen v rozsahu všeobecnej poučovacej povinnosti, ale poučí ho aj o dôkazoch, ktoré je potrebné predložiť, o možnosti podať návrh na neodkladné opatrenie alebo zabezpečovacie opatrenie a o iných možnostiach potrebných na účelné uplatnenie alebo bránenie jeho práv.

§ 310
Nárok uplatnený vzájomnou žalobou, ktorý nie je antidiskriminačným sporom, súd vylúči na samostatné konanie.

§ 311
Súd môže vykonať aj tie dôkazy, ktoré žalobca nenavrhol, ak je to nevyhnutné pre rozhodnutie vo veci. Súd aj bez návrhu obstará alebo zabezpečí taký dôkaz.

§ 312
Žalobca môže predložiť alebo označiť všetky skutočnosti a dôkazy na preukázanie svojich tvrdení najneskôr do vyhlásenia rozhodnutia vo veci samej. Ustanovenia o sudcovskej koncentrácii konania a zákonnej koncentrácii konania sa nepoužijú.

§ 313
(1) Ustanovenia o rozsudku pre zmeškanie sa nepoužijú, ak by mal byť tento rozsudok vydaný v neprospech žalobcu.
(2) Ustanovenia o rozsudku pre vzdanie sa nároku sa nepoužijú.

§ 314
Súd na prejednanie sporu nariadi pojednávanie. Pojednávanie nie je potrebné nariadiť, ak s tým žalobca súhlasí.

§ 315
(1) Na konanie podľa tohto dielu sa primerane použijú všeobecné ustanovenia o konaní, ak nie je ustanovené inak.
(2) Ustanovenia tohto zákona sa použijú, ak predpisy o rovnakom zaobchádzaní a o ochrane pred diskrimináciou neustanovujú inak.

TRETÍ DIEL
Individuálne pracovnoprávne spory

§ 316
(1) Individuálny pracovnoprávny spor na účely tohto zákona je spor medzi zamestnancom a zamestnávateľom vyplývajúci z pracovnoprávnych a iných obdobných pracovných vzťahov.
(2) Za individuálny pracovnoprávny spor sa považuje aj spor, ktorý vyplýva zo zásady rovnakého zaobchádzania, ak súvisí s individuálnym pracovnoprávnym sporom.

§ 317
Zamestnanec sa môže dať v individuálnom pracovnoprávnom spore zastupovať odborovou organizáciou. Ustanovenia prvej časti piatej hlavy piateho dielu tohto zákona tým nie sú dotknuté.

§ 318
Súd pri prvom procesnom úkone vo vzťahu k zamestnancovi vhodným spôsobom zamestnanca poučí o
a) možnosti zastúpenia,
b) jeho procesných právach a povinnostiach nielen v rozsahu všeobecnej poučovacej povinnosti, ale poučí ho aj o dôkazoch, ktoré je potrebné predložiť, o možnosti podať návrh na neodkladné opatrenie alebo zabezpečovacie opatrenie a o iných možnostiach potrebných na účelné uplatnenie alebo bránenie jeho práv.

§ 319
Súd môže vykonať aj tie dôkazy, ktoré zamestnanec nenavrhol, ak je to nevyhnutné pre rozhodnutie vo veci. Súd aj bez návrhu obstará alebo zabezpečí taký dôkaz; na tento účel je zamestnávateľ povinný poskytnúť súčinnosť, ak to možno od neho spravodlivo žiadať.

§ 320
Zamestnanec môže predložiť alebo označiť všetky skutočnosti a dôkazy na preukázanie svojich tvrdení najneskôr do vyhlásenia rozhodnutia vo veci samej. Ustanovenia o sudcovskej koncentrácii konania a zákonnej koncentrácii konania sa nepoužijú.

§ 321
Ustanovenia o rozsudku pre zmeškanie sa nepoužijú, ak by mal byť tento rozsudok vydaný v neprospech zamestnanca.

§ 322
Súd na prejednanie sporu nariadi pojednávanie. Pojednávanie nie je potrebné nariadiť, ak s tým strany súhlasia a neodporuje to účelu tohto zákona.

§ 323
Na konanie podľa tohto dielu sa primerane použijú všeobecné ustanovenia o konaní, ak nie je ustanovené inak.

TRETIA HLAVA
Neodkladné opatrenia, zabezpečovacie opatrenia a iné opatrenia súdu

PRVÝ DIEL
Neodkladné opatrenia a zabezpečovacie opatrenia

§ 324
(1) Pred začatím konania, počas konania a po jeho skončení súd môže na návrh nariadiť neodkladné opatrenie.
(2) Na konanie o návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia je príslušný okresný súd.
(3) Neodkladné opatrenie súd nariadi iba za predpokladu, ak sledovaný účel nemožno dosiahnuť zabezpečovacím opatrením.

§ 325
Obsah neodkladného opatrenia
(1) Neodkladné opatrenie môže súd nariadiť, ak je potrebné bezodkladne upraviť pomery alebo ak je obava, že exekúcia bude ohrozená.
(2) Neodkladným opatrením možno strane uložiť najmä, aby
a) poskytla aspoň časť pracovnej odmeny, ak ide o trvanie pracovného pomeru a navrhovateľ zo závažných dôvodov nepracuje,
b) zložila peňažnú sumu alebo vec do úschovy na súde,
c) nenakladala s určitými vecami alebo právami,
d) niečo vykonala, niečoho sa zdržala alebo niečo znášala,
e) nevstupovala dočasne do domu alebo bytu, v ktorom býva osoba, vo vzťahu ku ktorej je dôvodne podozrivá z násilia,
f) nevstupovala alebo iba obmedzene vstupovala do domu alebo bytu, na pracovisko alebo iné miesto, kde býva, zdržiava sa alebo ktoré pravidelne navštevuje osoba, ktorej telesnú integritu alebo duševnú integritu svojím konaním ohrozuje,
g) písomne, telefonicky, elektronickou komunikáciou alebo inými prostriedkami úplne alebo čiastočne nekontaktovala osobu, ktorej telesná integrita alebo duševná integrita môže byť takým konaním ohrozená,
h) sa na určenú vzdialenosť nepribližovala alebo iba obmedzene približovala k osobe, ktorej telesná integrita alebo duševná integrita môže byť jej konaním ohrozená.
(3) Za podmienok ustanovených osobitným predpisom môže súd nariadiť kontrolu dodržiavania neodkladným opatrením nariadenej povinnosti technickými prostriedkami.

§ 326
Náležitosti návrhu neodkladného opatrenia
(1) V návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia sa popri náležitostiach žaloby podľa § 132 uvedie opísanie rozhodujúcich skutočností odôvodňujúcich potrebu neodkladnej úpravy pomerov alebo obavu, že exekúcia bude ohrozená, opísanie skutočností hodnoverne osvedčujúcich dôvodnosť a trvanie nároku, ktorému sa má poskytnúť ochrana a musí byť z neho zrejmé, akého neodkladného opatrenia sa navrhovateľ domáha.
(2) K návrhu musí navrhovateľ pripojiť listiny, na ktoré sa odvoláva.

§ 327
Ak návrh na nariadenie neodkladného opatrenia neobsahuje predpísané náležitosti alebo je nezrozumiteľný, alebo neurčitý, súd taký návrh odmietne, ak ide o také vady, ktoré bránia pokračovaniu v konaní; ustanovenia o odstraňovaní vád podania sa nepoužijú.

Nariadenie neodkladného opatrenia

§ 328
(1) Ak súd nepostupoval podľa § 327, nariadi neodkladné opatrenie, ak sú splnené podmienky podľa § 325 ods. 1, inak návrh na nariadenie neodkladného opatrenia zamietne.
(2) O návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia rozhodne súd najneskôr do 30 dní od doručenia návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia, ktorý spĺňa náležitosti podľa § 326. O návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia podľa § 325 ods. 2 písm. e) rozhodne súd do 24 hodín od doručenia návrhu.
(3) Uznesenie, ktorým bolo rozhodnuté o návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia, je súd povinný písomne vyhotoviť a odoslať.

§ 329
(1) Súd môže rozhodnúť o návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia aj bez výsluchu a vyjadrenia strán a bez nariadenia pojednávania. Ak rozhoduje odvolací súd o odvolaní proti uzneseniu o zamietnutí neodkladného opatrenia, umožní sa protistrane vyjadriť k odvolaniu a k návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia.
(2) Pre neodkladné opatrenie je rozhodujúci stav v čase vydania uznesenia súdu prvej inštancie.
(3) Ak po vydaní uznesenia, ktorým bol zamietnutý návrh na nariadenie neodkladného opatrenia, dôjde k zmene skutkových okolností významných pre rozhodnutie, nezakladá právoplatné rozhodnutie, ktorým bol zamietnutý návrh na nariadenie neodkladného opatrenia, prekážku rozhodnutej veci.

§ 330
(1) Súd môže určiť, že neodkladné opatrenie bude trvať len po určený čas.
(2) Ak to povaha veci pripúšťa, súd môže nariadiť neodkladné opatrenie, ktorého obsah by bol totožný s výrokom vo veci samej.

§ 331
Doručenie uznesenia o neodkladnom opatrení
(1) Návrh na nariadenie neodkladného opatrenia doručí súd ostatným stranám až spolu s uznesením, ktorým bolo neodkladné opatrenie nariadené. Ak bol návrh na jeho nariadenie odmietnutý alebo zamietnutý, uznesenie o jeho odmietnutí alebo zamietnutí ani prípadné odvolanie navrhovateľa súd ostatným stranám nedoručuje; uznesenie odvolacieho súdu im doručí, len ak ním bolo neodkladné opatrenie nariadené.
(2) Uznesenie o neodkladnom opatrení súd odošle najneskôr do troch dní od jeho vyhotovenia.
(3) Ak je uznesenie, ktorým bolo nariadené neodkladné opatrenie, podkladom na zápis do osobitného registra, je súd povinný odoslať uznesenie v lehote podľa odseku 2 aj príslušnému orgánu, ktorý osobitný register vedie.

§ 332
Vykonateľnosť neodkladného opatrenia
(1) Neodkladné opatrenie je vykonateľné doručením, ak osobitný predpis neustanovuje inak.
(2) Neodkladné opatrenie podľa § 325 ods. 2 písm. e) je vykonateľné jeho vyhlásením; ak sa nevyhlasuje, je vykonateľné, len čo bolo vyhotovené.

Zánik a zrušenie neodkladného opatrenia

§ 333
Neodkladné opatrenie zanikne, ak uplynul čas, na ktorý bolo nariadené.

§ 334
Súd na návrh neodkladné opatrenie zruší, ak odpadnú dôvody, pre ktoré bolo nariadené.

§ 335
(1) Neodkladné opatrenie nariadené po začatí konania vo veci samej súd prvej inštancie aj bez návrhu zruší rozhodnutím, ktorým žalobu odmieta alebo zamieta alebo ktorým konanie vo veci samej zastavuje.
(2) Neodkladné opatrenie nariadené po začatí konania vo veci samej odvolací súd aj bez návrhu zruší rozhodnutím, ktorým rozhodnutie súdu prvej inštancie mení tak, že žalobu zamieta, alebo ktorým konanie vo veci samej zastavuje. To platí primerane aj na dovolacie konanie.
(3) Súd v rozhodnutí, ktorým zamietol žalobu iba v časti alebo ktorým zastavil konanie iba v časti, vysloví, či neodkladné opatrenie zrušuje alebo ponecháva v platnosti, zohľadňujúc stav konania vo veci samej.

§ 336
(1) Ak súd nariadi neodkladné opatrenie pred začatím konania, môže vo výroku uznesenia uložiť navrhovateľovi povinnosť podať v určitej lehote žalobu vo veci samej. Súd túto povinnosť neuloží najmä vtedy, ak je predpoklad, že neodkladným opatrením možno dosiahnuť trvalú úpravu pomerov medzi stranami.
(2) Súd vo výroku uznesenia podľa odseku 1 uvedie strany a predmet konania vo veci samej.
(3) Súd aj bez návrhu uznesenie o neodkladnom opatrení zruší, ak žaloba nebola v lehote podaná.
(4) Ak bola žaloba odmietnutá alebo zamietnutá alebo ak bolo konanie vo veci samej zastavené, platí ustanovenie § 335 primerane.

§ 337
(1) Ak súd nariadi neodkladné opatrenie pred začatím konania a ak navrhovateľovi povinnosť podľa § 336 ods. 1 neuloží, poučí strany, ktorým sa neodkladným opatrením ukladá určitá povinnosť, že môžu podať žalobu vo veci samej a o právnych následkoch s tým spojených. Lehotu na podanie žaloby súd neurčuje.
(2) Súd vo výroku uznesenia podľa odseku 1 uvedie strany a predmet konania vo veci samej. Konanie vo veci samej sa môže týkať aj nárokov na navrátenie do pôvodného stavu alebo nárokov na náhradu škody alebo inej ujmy spôsobenej výkonom neodkladného opatrenia.
(3) Súd aj bez návrhu uznesenie o neodkladnom opatrení zruší rozhodnutím, ktorým žalobe vo veci samej vyhovel. Ustanovenie § 335 platí primerane.

§ 338
Ak bolo neodkladné opatrenie nariadené po skončení konania vo veci samej alebo ak skôr nariadené neodkladné opatrenie trvá aj po skončení konania vo veci samej, súd uznesenie o neodkladnom opatrení na návrh zruší, ak
a) vzhľadom na stav exekučného konania už nie je potrebné alebo
b) navrhovateľ mohol podať návrh na vykonanie exekúcie, ale tak v primeranom čase neurobil.

§ 339
O zrušení neodkladného opatrenia môže súd rozhodnúť bez pojednávania. V prípadoch neodkladného opatrenia podľa § 334 a 338 majú dotknuté subjekty právo vyjadriť sa k návrhu na zrušenie neodkladného opatrenia.

§ 340
Náhrada škody a inej ujmy
(1) Ak neodkladné opatrenie zaniklo alebo bolo zrušené z iného dôvodu než preto, že sa návrhu vo veci samej vyhovelo, alebo preto, že právo navrhovateľa bolo uspokojené, navrhovateľ je povinný nahradiť škodu a inú ujmu tomu, komu neodkladným opatrením vznikli.
(2) Odsek 1 sa nepoužije, ak bolo nariadené neodkladné opatrenie podľa § 325 ods. 2 písm. e); všeobecné ustanovenia o zodpovednosti za škodu tým nie sú dotknuté.

Neodkladné opatrenie vo veciach práva duševného vlastníctva

§ 341
(1) Neodkladným opatrením môže súd nariadiť strane, aby sa zdržala konania, ktorým ohrozuje alebo porušuje právo duševného vlastníctva.
(2) Ak sa neodkladné opatrenie nariaďuje pred konaním vo veci samej, súd určí lehotu na podanie žaloby; márnym uplynutím tejto lehoty neodkladné opatrenie zaniká.
(3) Súd môže na návrh úspešného žalobcu priznať právo zverejniť rozsudok alebo jeho časť na trovy žalovaného; vo výroku rozsudku určí rozsah, formu, spôsob zverejnenia a výšku trov zverejnenia rozsudku, prípadne výšku preddavku, ktorý je potrebné zložiť žalobcovi, ktorého žalobe sa vyhovelo.

§ 342
(1) Navrhovateľ neodkladného opatrenia môže navrhnúť, aby ten, kto ohrozuje alebo porušuje právo duševného vlastníctva, mohol namiesto zdržania sa takého konania zložiť zábezpeku do úschovy súdu na náhradu škody alebo inej ujmy vzniknutej ohrozovaním alebo porušovaním práva duševného vlastníctva. O výške zábezpeky rozhodne súd uznesením, v ktorom určí výšku zábezpeky, ako aj lehotu, v ktorej je potrebné zábezpeku zložiť.
(2) Zo zloženej zábezpeky podľa odseku 1 sa uspokojí právoplatne priznaná náhrada škody alebo inej ujmy. Povinnosť nahradiť škodu alebo inú ujmu, ktorá nebola z tejto zábezpeky uspokojená, tým nie je dotknutá.
(3) Súd vráti zloženú zábezpeku, ak
a) bol návrh na nariadenie neodkladného opatrenia podľa odseku 1 právoplatne zamietnutý,
b) bolo konanie o návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia právoplatne zastavené,
c) navrhovateľ nepodal v lehote určenej súdom žalobu vo veci samej alebo
d) sa návrhu vo veci samej nevyhovelo.

Zabezpečovacie opatrenie

§ 343
(1) Zabezpečovacím opatrením môže súd zriadiť záložné právo na veciach, právach alebo na iných majetkových hodnotách dlžníka na zabezpečenie peňažnej pohľadávky veriteľa, ak je obava, že exekúcia bude ohrozená.
(2) Záložné právo sa zriaďuje vydaním uznesenia o zabezpečovacom opatrení. Záložné právo vzniká zápisom do príslušného registra.
(3) Výkon záložného práva môže nastať až po tom, ako bola pohľadávka právoplatne priznaná súdnym rozhodnutím.

§ 344
Ustanovenia o neodkladnom opatrení sa použijú primerane aj na zabezpečovacie opatrenie.

DRUHÝ DIEL
Iné opatrenia súdu

Zabezpečenie dôkazu a zabezpečenie dôkazného prostriedku

§ 345
(1) Pred začatím konania, počas konania a po skončení konania vo veci samej možno na návrh zabezpečiť dôkaz alebo dôkazný prostriedok, ak je obava, že neskôr ho nebude možné vykonať vôbec alebo len s veľkými ťažkosťami.
(2) Na zabezpečenie dôkazu sa primerane použijú ustanovenia o dokazovaní.

§ 346
Zabezpečenie dôkazného prostriedku vo veciach práva duševného vlastníctva
Pred začatím konania, počas konania a po skončení konania vo veci samej môže súd na návrh toho, koho práva duševného vlastníctva boli ohrozené alebo porušené a kto osvedčil ohrozenie alebo porušenie práva duševného vlastníctva na účely vykonania dôkazu, uznesením o zabezpečení dôkazného prostriedku zabezpečiť
a) tovar alebo vzorku tovaru, ktorým dochádza k ohrozovaniu alebo porušovaniu práva duševného vlastníctva,
b) materiál a nástroje, ktoré sa použili na výrobu alebo rozširovanie tovaru uvedeného v písmene a), alebo
c) dokumentáciu súvisiacu s tovarom uvedeným v písmene a).

§ 347
(1) Ak je to so zreteľom na povahu a okolnosti sporu možné a účelné, súd môže uložiť navrhovateľovi uznesením povinnosť zložiť zábezpeku určenú na zabezpečenie náhrady škody alebo inej ujmy, ktorá by vznikla zabezpečením dôkazného prostriedku. Výšku zábezpeky a lehotu na jej zloženie určí súd podľa okolností prípadu, najmä podľa spôsobu zabezpečenia, povahy a rozsahu zabezpečenia dôkazného prostriedku. Ak je navrhovateľov viac, sú povinní zložiť zábezpeku spoločne a nerozdielne.
(2) Ak si zabezpečenie dôkazného prostriedku vyžiada trovy, súd uloží navrhovateľovi, aby zložil primeraný preddavok na trovy zabezpečenia dôkazného prostriedku.
(3) Ak navrhovateľ v súdom určenej lehote nezloží zábezpeku podľa odseku 1 alebo primeraný preddavok podľa odseku 2, súd uznesenie o zabezpečení dôkazného prostriedku nevydá a konanie zastaví; zmeškanie lehoty nemožno odpustiť.

§ 348
(1) Uznesenie o zabezpečení dôkazného prostriedku súd vydá aj bez výsluchu strán.
(2) V uznesení o zabezpečení dôkazného prostriedku súd strane uloží, aby vydala dôkazný prostriedok do úschovy súdu alebo iného vhodného uschovávateľa, inak jej bude dôkazný prostriedok odobratý; zároveň navrhovateľovi uloží, aby v určenej lehote podal žalobu.

§ 349
Uznesenie o zabezpečení dôkazného prostriedku a uznesenie o povinnosti zložiť zábezpeku podľa § 347 ods. 1 sa strane, ktorá dôkazným prostriedkom disponuje, doručuje až pri uskutočnení zabezpečenia dôkazného prostriedku.

§ 350
(1) Uznesenie o zabezpečení dôkazného prostriedku súd aj bez návrhu zruší, ak
a) navrhovateľ nepodal žalobu v lehote určenej súdom,
b) v konaní vo veci samej bol vykonaný dôkaz zabezpečeného dôkazného prostriedku,
c) konanie vo veci samej bolo právoplatne skončené bez toho, aby bol v ňom vykonaný dôkaz zabezpečeného dôkazného prostriedku,
d) odpadnú dôvody, pre ktoré bolo nariadené, alebo
e) navrhovateľ nezložil zvýšenú zábezpeku, ak súd o jej zvýšení rozhodol.
(2) Súd môže zrušiť uznesenie o zabezpečení dôkazného prostriedku, ak
a) o to požiada strana, ktorej zabezpečením dôkazného prostriedku môže preukázateľne vzniknúť škoda alebo iná ujma,
b) strana, ktorej sa ukladá povinnosť vydať do úschovy dôkazný prostriedok, navrhne, že zloží do úschovy súdu alebo iného vhodného uschovávateľa zábezpeku na náhradu škody alebo inej ujmy, ktorá by mohla vzniknúť navrhovateľovi zrušením uznesenia o zabezpečení dôkazného prostriedku; výšku zábezpeky a lehotu na jej zloženie určí súd so zreteľom na povahu a okolnosti sporu, najmä podľa výšky škody alebo inej ujmy hroziacej navrhovateľovi, alebo
c) je to so zreteľom na povahu a okolnosti sporu možné a účelné.
(3) Zabezpečený dôkazný prostriedok sa po právoplatnosti uznesenia o zrušení zabezpečenia dôkazného prostriedku vráti tomu, kto ho vydal alebo komu bol odobratý.

§ 351
(1) Navrhovateľ zodpovedá za škodu alebo inú ujmu, ktorá vznikla zabezpečením dôkazného prostriedku, ibaže by ku škode alebo inej ujme došlo aj inak.
(2) Právo podľa odseku 1 možno uplatniť žalobou na náhradu škody alebo inej ujmy do troch mesiacov odo dňa
a) zrušenia uznesenia o zabezpečení dôkazného prostriedku z dôvodu, že navrhovateľ nepodal žalobu vo veci samej,
b) právoplatnosti rozhodnutia o zamietnutí návrhu na zabezpečenie dôkazného prostriedku,
c) právoplatnosti rozhodnutia o zastavení konania o návrhu na zabezpečenie dôkazného prostriedku alebo
d) právoplatnosti rozhodnutia vo veci samej.
(3) Zmeškanie lehoty podľa odseku 2 nemožno odpustiť.
(4) Právoplatne priznaná náhrada škody alebo inej ujmy sa uspokojí zo zábezpeky zloženej navrhovateľom; ak táto zábezpeka nepostačuje na uspokojenie všetkých poškodených, súd ju rozdelí medzi nich pomerne. Povinnosť navrhovateľa nahradiť škodu alebo inú ujmu, ktorá nebola uspokojená z tejto zábezpeky, nie je dotknutá.
(5) Po uspokojení nároku podľa odseku 1 zvyšnú časť zloženej zábezpeky súd vráti navrhovateľovi.

§ 352
(1) Náhrada škody alebo inej ujmy právoplatne priznaná navrhovateľovi sa uspokojí zo zábezpeky zloženej tým, komu sa uložila povinnosť, aby dôkazný prostriedok vydal. Povinnosť nahradiť škodu alebo inú ujmu, ktorá nebola uspokojená z tejto zábezpeky, nie je dotknutá.
(2) Po uspokojení nároku podľa odseku 1 zvyšnú časť zábezpeky súd vráti tomu, kto ju zložil.

§ 353
Súd vráti navrhovateľovi zábezpeku, ak
a) v lehote podľa § 351 nebola podaná žaloba na náhradu škody alebo
b) bola podaná žaloba na náhradu škody alebo inej ujmy spôsobenej zabezpečením dôkazného prostriedku a je to so zreteľom na povahu a okolnosti sporu možné a účelné.

ŠTVRTÁ HLAVA
Spoločné ustanovenie

§ 354
Na konanie podľa tejto časti sa primerane použijú všeobecné ustanovenia o konaní, ak nie je ustanovené inak.


ŠTVRTÁ ČASŤ
Opravné prostriedky

PRVÁ HLAVA
Odvolanie

Prípustnosť odvolania

§ 355
(1) Proti rozsudku súdu prvej inštancie je prípustné odvolanie, ak to zákon nevylučuje.
(2) Proti uzneseniu súdu prvej inštancie je prípustné odvolanie, ak to zákon pripúšťa.

§ 356
Odvolanie nie je prípustné proti rozsudku
a) vydanému na základe uznania nároku alebo vzdania sa nároku okrem prípadov odvolania podaného z dôvodu, že neboli splnené podmienky na vydanie takého rozhodnutia,
b) pre zmeškanie okrem prípadov odvolania podaného z dôvodu, že neboli splnené podmienky na vydanie takého rozhodnutia.

§ 357
Odvolanie je prípustné proti uzneseniu súdu prvej inštancie o
a) zastavení konania,
b) odmietnutí podania vo veci samej,
c) odmietnutí žaloby na obnovu konania,
d) návrhu na nariadenie neodkladného opatrenia alebo zabezpečovacieho opatrenia,
e) zrušení neodkladného opatrenia alebo zabezpečovacieho opatrenia podľa § 334 a 335 ods. 1,
f) návrhu na opravu chýb v písaní a počítaní a iných zrejmých nesprávností, okrem odôvodnenia,
g) zamietnutí návrhu na doplnenie rozsudku,
h) zamietnutí návrhu na zrušenie rozsudku pre zmeškanie,
i) návrhu na predbežnú vykonateľnosť rozsudku,
j) odklade vykonateľnosti rozhodnutia,
k) povinnosti zložiť zábezpeku vo veciach práva duševného vlastníctva,
l) zabezpečení dôkazného prostriedku,
m) nároku na náhradu trov konania,
n) prerušení konania podľa § 162 ods. 1 písm. a) a § 164,
o) návrhu na uznanie cudzieho rozhodnutia, o návrhu na vyhlásenie vykonateľnosti cudzieho rozhodnutia a vo veciach výkonu cudzieho rozhodnutia,
p) postúpení právomoci do cudziny.

§ 358
Odvolanie len proti odôvodneniu rozhodnutia nie je prípustné.

Subjekty oprávnené podať odvolanie

§ 359
Odvolanie môže podať strana, v ktorej neprospech bolo rozhodnutie vydané.

§ 360
(1) Odvolanie môže podať intervenient, ak tvorí so stranou podľa § 359 nerozlučné spoločenstvo podľa § 77.
(2) V ostatných prípadoch môže intervenient podať odvolanie so súhlasom strany podľa § 359.
(3) Lehota na podanie odvolania plynie od doručenia rozhodnutia intervenientovi.

§ 361
(1) Prokurátor môže podať odvolanie, ak sa konanie začalo jeho žalobou alebo ak do konania vstúpil.
(2) Prokurátor môže do konania vstúpiť aj po vydaní rozhodnutia súdu prvej inštancie, ak rozhodnutie nenadobudlo právoplatnosť.

§ 362
Lehota na podanie odvolania
(1) Odvolanie sa podáva v lehote 15 dní od doručenia rozhodnutia na súde, proti ktorého rozhodnutiu smeruje. Ak bolo vydané opravné uznesenie, lehota plynie znovu od doručenia opravného uznesenia len v rozsahu vykonanej opravy.
(2) Odvolanie je podané včas aj vtedy, ak bolo v lehote podané na príslušnom odvolacom súde.
(3) Odvolanie je podané včas aj vtedy, ak bolo podané po uplynutí lehoty podľa odseku 1 preto, že odvolateľ sa spravoval nesprávnym poučením súdu o lehote na podanie odvolania. Ak rozhodnutie neobsahuje poučenie o lehote na podanie odvolania alebo ak obsahuje nesprávne poučenie o tom, že odvolanie nie je prípustné, možno podať odvolanie do troch mesiacov od doručenia rozhodnutia.
(4) Odvolanie je podané včas aj vtedy, ak bolo podané na nepríslušnom súde preto, že odvolateľ sa spravoval nesprávnym poučením o súde príslušnom na podanie odvolania. To platí aj vtedy, ak rozhodnutie neobsahuje poučenie o súde príslušnom na podanie odvolania.

Náležitosti odvolania

§ 363
V odvolaní sa popri všeobecných náležitostiach podania uvedie, proti ktorému rozhodnutiu smeruje, v akom rozsahu sa napáda, z akých dôvodov sa rozhodnutie považuje za nesprávne (odvolacie dôvody) a čoho sa odvolateľ domáha (odvolací návrh).

§ 364
Rozsah, v akom sa rozhodnutie napáda, môže odvolateľ rozšíriť len do uplynutia lehoty na podanie odvolania.

§ 365
Odvolacie dôvody
(1) Odvolanie možno odôvodniť len tým, že
a) neboli splnené procesné podmienky,
b) súd nesprávnym procesným postupom znemožnil strane, aby uskutočňovala jej patriace procesné práva v takej miere, že došlo k porušeniu práva na spravodlivý proces,
c) rozhodoval vylúčený sudca alebo nesprávne obsadený súd,
d) konanie má inú vadu, ktorá mohla mať za následok nesprávne rozhodnutie vo veci,
e) súd prvej inštancie nevykonal navrhnuté dôkazy, potrebné na zistenie rozhodujúcich skutočností,
f) súd prvej inštancie dospel na základe vykonaných dôkazov k nesprávnym skutkovým zisteniam,
g) zistený skutkový stav neobstojí, pretože sú prípustné ďalšie prostriedky procesnej obrany alebo ďalšie prostriedky procesného útoku, ktoré neboli uplatnené, alebo
h) rozhodnutie súdu prvej inštancie vychádza z nesprávneho právneho posúdenia veci.
(2) Odvolanie proti rozhodnutiu vo veci samej možno odôvodniť aj tým, že právoplatné uznesenie súdu prvej inštancie, ktoré predchádzalo rozhodnutiu vo veci samej, má vadu uvedenú v odseku 1, ak táto vada mala vplyv na rozhodnutie vo veci samej.
(3) Odvolacie dôvody a dôkazy na ich preukázanie možno meniť a dopĺňať len do uplynutia lehoty na podanie odvolania.

§ 366
Novoty v odvolacom konaní
Prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany, ktoré neboli uplatnené v konaní pred súdom prvej inštancie, možno v odvolaní použiť len vtedy, ak
a) sa týkajú procesných podmienok,
b) sa týkajú vylúčenia sudcu alebo nesprávneho obsadenia súdu,
c) má byť nimi preukázané, že v konaní došlo k vadám, ktoré mohli mať za následok nesprávne rozhodnutie vo veci alebo
d) ich odvolateľ bez svojej viny nemohol uplatniť v konaní pred súdom prvej inštancie.

§ 367
Účinky odvolania
(1) Ak podá ten, kto je na to oprávnený, včas odvolanie, nenadobúda rozhodnutie právoplatnosť, dokiaľ o odvolaní právoplatne nerozhodne odvolací súd.
(2) Ak sa rozhodlo o niekoľkých právach so samostatným skutkovým základom alebo ak sa rozhodnutie týka niekoľkých subjektov a ide o samostatné spoločenstvo podľa § 76 a odvolanie sa výslovne vzťahuje len na niektoré práva alebo na niektoré subjekty, nie je právoplatnosť výroku, ktorý nie je napadnutý, odvolaním dotknutá. To neplatí, ak od rozhodnutia o napadnutom výroku závisí výrok, ktorý odvolaním nebol výslovne dotknutý, alebo ak určitý spôsob usporiadania vzťahu medzi stranami vyplýva z osobitného predpisu.
(3) Právoplatnosť ostatných výrokov nie je dotknutá ani vtedy, ak odvolanie smeruje len proti výroku o trovách konania, o príslušenstve pohľadávky, o jej splatnosti alebo o predbežnej vykonateľnosti.

Dispozičné procesné úkony s predmetom konania

§ 368
Osoba oprávnená podať odvolanie sa môže odvolania vzdať. Vzdať sa odvolania možno len voči súdu, a to až po vyhlásení rozhodnutia.

§ 369
(1) Dokiaľ o odvolaní nebolo rozhodnuté, možno ho vziať späť. Ak odvolateľ vzal odvolanie späť, nemôže ho podať znova.
(2) Ak odvolateľ vezme odvolanie späť, právoplatnosť napadnutého rozhodnutia nastane, ako keby k podaniu odvolania nedošlo. Lehoty, ktoré majú plynúť od právoplatnosti napadnutého rozhodnutia, plynú v takom prípade od právoplatnosti uznesenia o zastavení odvolacieho konania.
(3) Ak sa odvolanie, o ktorom nebolo rozhodnuté, vzalo späť, odvolací súd odvolacie konanie zastaví.
(4) Ak sa odvolanie vzalo späť sčasti, použijú sa ustanovenia predchádzajúcich odsekov primerane.

§ 370
(1) Ak je žaloba vzatá späť po rozhodnutí súdu prvej inštancie, ale skôr, ako rozhodnutie nadobudlo právoplatnosť, odvolací súd rozhodne o pripustení späťvzatia.
(2) Súd späťvzatie žaloby nepripustí, ak s tým protistrana z vážnych dôvodov nesúhlasí. Ak späťvzatie žaloby pripustí, odvolací súd zruší rozhodnutie súdu prvej inštancie a konanie zastaví.
(3) Ak je žaloba vzatá späť sčasti, použijú sa ustanovenia predchádzajúcich odsekov primerane.

§ 371
Žalobu nemožno v odvolacom konaní meniť.

§ 372
V odvolacom konaní nemožno uplatniť práva voči žalobcovi vzájomnou žalobou.

Úkony súdu prvej inštancie

§ 373
(1) Ak odvolanie obsahuje odstrániteľné vady, súd prvej inštancie vyzve odvolateľa, aby chýbajúce náležitosti doplnil, a poučí ho o následkoch neodstránenia vád odvolania. Súd nevyzýva na doplnenie odvolacích dôvodov.
(2) Po odstránení vád podľa odseku 1 súd prvej inštancie rozhodne o vyrubení súdneho poplatku za podané odvolanie a o návrhoch na oslobodenie od súdneho poplatku.
(3) Odvolanie doručí súd prvej inštancie ostatným subjektom, a ak odvolanie smeruje proti rozhodnutiu vo veci samej, vyzve ich, aby sa k odvolaniu vyjadrili, a určí na vyjadrenie lehotu nie kratšiu ako desať dní.
(4) Prostriedky procesného útoku alebo prostriedky procesnej obrany, ktoré neboli uplatnené pred súdom prvej inštancie, možno uplatniť za splnenia podmienok podľa § 366 najneskôr v lehote na vyjadrenie k odvolaniu.

§ 374
(1) Súd prvej inštancie doručí odvolateľovi vyjadrenie k odvolaniu a umožní mu vyjadriť sa k nemu najneskôr v lehote desať dní od doručenia.
(2) K vyjadreniu odvolateľa podľa odseku 1 môže protistrana podať vyjadrenie v lehote desať dní od jej doručenia.
(3) Podania podľa odsekov 1 a 2 doručí súd prvej inštancie ostatným subjektom. Ďalšie podania strán sa doručujú, len ak je to potrebné na zachovanie práva na spravodlivý proces.

§ 375
Ak odvolanie smeruje proti uzneseniu, proti ktorému nie je prípustné, odvolanie sa predloží odvolaciemu súdu až po vydaní rozhodnutia vo veci samej.

§ 376
Autoremedúra
Ak bolo podané odvolanie proti uzneseniu, súd prvej inštancie môže uznesenie zrušiť, ak odvolaniu v celom rozsahu vyhovie a z uznesenia nenadobudla doposiaľ práva iná osoba ako odvolateľ.

§ 377
Po vykonaní úkonov podľa § 373 až 375 predloží súd prvej inštancie bezodkladne vec odvolaciemu súdu.

§ 378
Konanie na odvolacom súde
(1) Na konanie na odvolacom súde sa primerane použijú ustanovenia o konaní pred súdom prvej inštancie, ak tento zákon neustanovuje inak.
(2) Na odvolacie konanie sa nepoužije ustanovenie o pristúpení subjektov.

§ 379
Viazanosť rozsahom odvolania
Odvolací súd je rozsahom odvolania viazaný okrem prípadov, ak
a) od rozhodnutia o napadnutom výroku závisí výrok, ktorý odvolaním nebol dotknutý,
b) ide o nerozlučné spoločenstvo podľa § 77 a odvolanie podal len niektorý zo subjektov,
c) určitý spôsob usporiadania vzťahu medzi stranami vyplýva z osobitného predpisu.

§ 380
Viazanosť odvolacími dôvodmi
(1) Odvolací súd je odvolacími dôvodmi viazaný.
(2) Na vady, ktoré sa týkajú procesných podmienok, prihliadne odvolací súd, aj keď neboli v odvolacích dôvodoch uplatnené.

§ 381
Odvolací súd nie je viazaný odvolacím návrhom.

§ 382
Ak má odvolací súd za to, že sa na vec vzťahuje ustanovenie všeobecne záväzného právneho predpisu, ktoré pri doterajšom rozhodovaní veci nebolo použité a je pre rozhodnutie veci rozhodujúce, vyzve strany, aby sa k možnému použitiu tohto ustanovenia vyjadrili.

§ 383
Viazanosť skutkovým stavom
Odvolací súd je viazaný skutkovým stavom tak, ako ho zistil súd prvej inštancie okrem prípadov, ak dokazovanie zopakuje alebo doplní.

§ 384
Dokazovanie na odvolacom súde
(1) Ak má odvolací súd za to, že súd prvej inštancie dospel na základe vykonaných dôkazov k nesprávnym skutkovým zisteniam, dokazovanie v potrebnom rozsahu zopakuje sám.
(2) Odvolací súd môže doplniť dokazovanie vykonaním ďalších dôkazov navrhnutých stranou, ak ich nevykonal súd prvej inštancie, hoci ich strana navrhla.
(3) Odvolací súd môže doplniť dokazovanie za podmienok uvedených v § 366.
(4) Aj bez návrhu môže odvolací súd vykonať dôkazy na zistenie, či sú splnené procesné podmienky.

§ 385
Pojednávanie
(1) Na prejednanie odvolania nariadi odvolací súd pojednávanie vždy, ak je potrebné zopakovať alebo doplniť dokazovanie alebo to vyžaduje dôležitý verejný záujem.
(2) Ak odvolací súd nariadi pojednávanie, na jeho začiatku podá predseda alebo poverený člen senátu správu o doterajšom priebehu konania. Potom sa vyjadria strany a iné subjekty konania a prednesú svoje návrhy.

Rozhodnutie o odvolaní

§ 386
Odvolací súd odmietne odvolanie, ak
a) bolo podané oneskorene,
b) bolo podané neoprávnenou osobou,
c) smeruje proti rozhodnutiu, proti ktorému nie je odvolanie prípustné, alebo
d) nemá náležitosti podľa § 363, ak pre vady odvolania nemožno v odvolacom konaní pokračovať.

§ 387
(1) Odvolací súd rozhodnutie súdu prvej inštancie potvrdí, ak je vo výroku vecne správne.
(2) Ak sa odvolací súd v celom rozsahu stotožňuje s odôvodnením napadnutého rozhodnutia, môže sa v odôvodnení obmedziť len na skonštatovanie správnosti dôvodov napadnutého rozhodnutia, prípadne doplniť na zdôraznenie správnosti napadnutého rozhodnutia ďalšie dôvody.
(3) Odvolací súd sa v odôvodnení musí zaoberať aj podstatnými vyjadreniami strán prednesenými v konaní na súde prvej inštancie, ak sa s nimi nevysporiadal v odôvodnení rozhodnutia súd prvej inštancie. Odvolací súd sa musí v odôvodnení vysporiadať s podstatnými tvrdeniami uvedenými v odvolaní.

§ 388
Odvolací súd rozhodnutie súdu prvej inštancie zmení, ak nie sú splnené podmienky na jeho potvrdenie, ani na jeho zrušenie.

§ 389
(1) Odvolací súd rozhodnutie súdu prvej inštancie zruší, len ak
a) neboli splnené procesné podmienky,
b) súd nesprávnym procesným postupom znemožnil strane, aby uskutočňovala jej patriace procesné práva v takej miere, že došlo k porušeniu práva na spravodlivý proces, ak tento nedostatok nemožno napraviť v konaní pred odvolacím súdom,
c) súd prvej inštancie v dôsledku nesprávneho právneho posúdenia veci nevykonal navrhované dôkazy, ak nie je účelné doplniť dokazovanie odvolacím súdom, alebo
d) nejde o rozhodnutie vo veci samej a dôvody, pre ktoré bolo vydané, zanikli alebo ak také dôvody neexistovali.
(2) Ak sú dané odvolacie dôvody podľa § 365 ods. 2, odvolací súd zruší odvolaním napadnuté rozhodnutie vo veci samej a zároveň zruší aj právoplatné uznesenie, ktoré rozhodnutiu vo veci samej predchádzalo.

§ 390
Odvolací súd sám rozhodne vo veci, ak
a) rozhodnutie súdu prvej inštancie bolo už raz odvolacím súdom zrušené, vec bola vrátená na ďalšie konanie a nové rozhodnutie a
b) odvolací súd koná a rozhoduje o odvolaní proti novému rozhodnutiu súdu prvej inštancie.

§ 391
(1) Ak odvolací súd zruší rozhodnutie, môže podľa povahy veci vrátiť vec súdu prvej inštancie na ďalšie konanie a nové rozhodnutie, prerušiť konanie, schváliť zmier, zastaviť konanie alebo postúpiť vec orgánu, do ktorého právomoci vec patrí.
(2) Ak bolo rozhodnutie zrušené a ak bola vec vrátená na ďalšie konanie a nové rozhodnutie, súd prvej inštancie je viazaný právnym názorom odvolacieho súdu.
(3) Ak odvolací súd zruší rozhodnutie súdu prvej inštancie a vráti mu vec na ďalšie konanie a nové rozhodnutie, je povinný v odôvodnení rozhodnutia uviesť aj to, ako má súd prvej inštancie vo veci ďalej postupovať.

§ 392
Odvolací súd rozhoduje rozsudkom, ak potvrdzuje rozsudok alebo mení rozsudok; inak rozhoduje uznesením.

§ 393
(1) Odvolací súd v písomnom vyhotovení rozhodnutia uvedie označenie súdu, mená a priezviská sudcov rozhodujúcich vo veci, presné označenie strán a ich zástupcov, iných subjektov, označenie prejednávanej veci, výrok, odôvodnenie, poučenie o prípustnosti dovolania, lehote na podanie dovolania, o náležitostiach dovolania a povinnom zastúpení advokátom v dovolacom konaní, deň a miesto vyhlásenia.
(2) V odôvodnení rozhodnutia odvolací súd uvedie stručný obsah napadnutého rozhodnutia, podstatné zhrnutie skutkových tvrdení a právnych argumentov strán v odvolacom konaní, prípadne ďalších subjektov, ktoré dôkazy v odvolacom konaní vykonal a ako ich vyhodnotil, zistený skutkový stav a právne posúdenie veci, prípadne odkáže na ustálenú rozhodovaciu prax; ustanovenia § 387 ods. 2 a 3 tým nie sú dotknuté. Odôvodnenie rozhodnutia senátu obsahuje aj pomer hlasov, akým bolo rozhodnutie prijaté.
(3) Ak sa súd odkloní od ustálenej rozhodovacej praxe, odôvodnenie rozhodnutia obsahuje aj dôkladné odôvodnenie tohto odklonu.
(4) Jednotlivé odseky odôvodnenia rozhodnutia sa označujú arabskými číslicami.

§ 394
(1) Ak rozhodnutie odvolacieho súdu nebolo prijaté jednomyseľne, sudca, ktorý nesúhlasí s väčšinovým rozhodnutím odvolacieho senátu alebo s jeho odôvodnením, má právo, aby sa jeho odlišné stanovisko pripojilo k rozhodnutiu a aby sa doručilo stranám.
(2) Písomné vyhotovenie rozhodnutia podpisujú všetci členovia senátu. Ak rozhodnutie nemôže podpísať predseda senátu alebo iný člen senátu, podpíšu ho zvyšní členovia senátu; dôvod sa na písomnom vyhotovení poznamená.

§ 395
Súd prvej inštancie doručí rozhodnutie o odvolaní, ak ho nedoručí odvolací súd priamo.

§ 396
Trovy odvolacieho konania
(1) Ustanovenia o trovách konania pred súdom prvej inštancie sa použijú aj na odvolacie konanie.
(2) Ak odvolací súd zmení rozhodnutie, rozhodne aj o nároku na náhradu trov konania na súde prvej inštancie.
(3) Ak odvolací súd zruší rozhodnutie a ak vráti vec súdu prvej inštancie na ďalšie konanie, rozhodne o náhrade trov súd prvej inštancie v novom rozhodnutí o veci.

DRUHÁ HLAVA
Žaloba na obnovu konania

Prípustnosť žaloby na obnovu konania

§ 397
Proti právoplatnému rozsudku je prípustná žaloba na obnovu konania, ak
a) sú tu skutočnosti, rozhodnutia alebo dôkazy týkajúce sa strán a predmetu pôvodného konania, ktoré ten, kto podal žalobu na obnovu konania, bez svojej viny nemohol použiť v pôvodnom konaní, ak môžu privodiť pre neho priaznivejšie rozhodnutie vo veci,
b) možno vykonať dôkazy, ktoré sa nemohli vykonať v pôvodnom konaní, ak môžu privodiť pre stranu priaznivejšie rozhodnutie vo veci,
c) bolo rozhodnuté v neprospech strany v dôsledku trestného činu sudcu, iných subjektov konania alebo inej osoby zúčastnenej na konaní,
d) Európsky súd pre ľudské práva rozhodol alebo dospel vo svojom rozsudku k záveru, že rozhodnutím súdu alebo konaním, ktoré mu predchádzalo, boli porušené základné ľudské práva alebo slobody strany a závažné dôsledky tohto porušenia neboli odstránené priznaným spravodlivým zadosťučinením,
e) je v rozpore s rozhodnutím Súdneho dvora Európskej únie, Rady Európskej únie alebo Komisie, ktoré je pre strany záväzné, alebo
f) možnosť jeho preskúmania vyplýva z osobitného predpisu v súvislosti s uznaním alebo výkonom rozhodnutia slovenského súdu v inom členskom štáte Európskej únie.

§ 398
Žaloba na obnovu konania je prípustná aj proti právoplatnému uzneseniu, ktorým bol schválený zmier, ak možno dôvody obnovy vzťahovať aj na predpoklady, za ktorých sa zmier schvaľoval; to platí primerane aj o platobnom rozkaze, ktorý nadobudol právoplatnosť.

§ 399
Žaloba na obnovu konania nie je prípustná proti rozhodnutiu, ktorého zmenu alebo zrušenie možno dosiahnuť inak.

Subjekty oprávnené podať žalobu na obnovu konania

§ 400
Žalobu na obnovu konania môže podať strana, v ktorej neprospech bolo rozhodnutie vydané.

§ 401
Žalobu na obnovu konania môže podať intervenient, ak tvoril so stranou podľa § 400 nerozlučné spoločenstvo podľa § 77.

§ 402
Prokurátor môže podať žalobu na obnovu konania, ak sa konanie začalo jeho žalobou alebo ak do konania vstúpil.

Lehota na podanie žaloby na obnovu konania

§ 403
(1) Žaloba na obnovu konania sa podáva v lehote troch mesiacov, odkedy sa ten, kto podal žalobu na obnovu konania, mohol dozvedieť o dôvode obnovy, alebo odo dňa, keď ho mohol uplatniť.
(2) Žaloba na obnovu konania sa podáva najneskôr v lehote troch rokov od právoplatnosti rozhodnutia.

§ 404
Za splnenia podmienok podľa § 403 ods. 1 po troch rokoch od právoplatnosti rozhodnutia možno podať žalobu na obnovu konania, ak
a) bol trestný rozsudok, na podklade ktorého sa v civilnom súdnom konaní priznalo právo, neskôr podľa trestnoprávnych predpisov zrušený,
b) nové dôkazy súvisia s novými vedeckými metódami, ktoré v pôvodnom konaní nebolo možné použiť, alebo
c) ide o dôvody obnovy konania uvedené v § 397 písm. c) až e).

§ 405
Odpustenie zmeškania lehoty na podanie žaloby na obnovu konania nie je prípustné.

Náležitosti žaloby na obnovu konania

§ 406
V žalobe na obnovu konania sa popri všeobecných náležitostiach podania uvedie označenie rozhodnutia, proti ktorému smeruje, v akom rozsahu sa napáda, dôvody obnovy konania, skutočnosti, ktoré svedčia o tom, že žaloba je podaná včas, dôkazy, ktorými sa má dôvodnosť žaloby preukázať, ako aj to, čoho sa domáha ten, kto obnovu konania navrhuje.

§ 407
Rozsah, v akom sa rozhodnutie napáda, možno rozšíriť len počas trvania lehoty na podanie žaloby na obnovu konania.

§ 408
Dôvody obnovy konania možno meniť len počas trvania lehoty na podanie žaloby na obnovu konania.

Konanie o žalobe na obnovu konania

§ 409
Na konanie o žalobe na obnovu konania sa primerane použijú ustanovenia o konaní pred súdom prvej inštancie.

§ 410
Žalobu na obnovu konania prejedná súd, ktorý o veci rozhodoval v prvej inštancii.

§ 411
(1) Rozsahom a dôvodmi žaloby na obnovu konania je súd viazaný.
(2) Súd nie je viazaný rozsahom žaloby ak odvolací súd nie je viazaný rozsahom odvolania.

§ 412
(1) Súd môže na návrh odložiť vykonateľnosť napadnutého rozhodnutia, ak sú tu dôvody hodné osobitného zreteľa.
(2) Ak nejde o rozhodnutie, ktoré ukladá povinnosť plniť, môže súd na návrh odložiť jeho právoplatnosť, ak sú tu dôvody hodné osobitného zreteľa; ustanovenie § 230 tým nie je dotknuté.
(3) Právne vzťahy niekoho iného než strany nie sú odložením právoplatnosti podľa odseku 2 dotknuté.

§ 413
(1) Súd uznesením odmietne žalobu na obnovu konania, ak
a) bola podaná oneskorene,
b) bola podaná neoprávnenou osobou,
c) smeruje proti rozhodnutiu, proti ktorému nie je prípustná,
d) ide o dôvod uvedený v § 129 alebo
e) je zjavne nedôvodná.
(2) Ak sa postupuje podľa odseku 1, žalobu na obnovu konania netreba doručovať ostatným subjektom na vyjadrenie.

§ 414
Ak súd žalobu na obnovu konania neodmietne, rozhodne rozsudkom, či obnovu konania povolí alebo zamietne.

§ 415
(1) Právoplatnosťou rozsudku o povolení obnovy konania sa odkladá vykonateľnosť napadnutého rozhodnutia.
(2) Ak nejde o rozhodnutie, ktoré ukladá povinnosť plniť, právoplatnosťou rozsudku o povolení obnovy konania sa odkladá právoplatnosť napadnutého rozhodnutia.
(3) Právne vzťahy niekoho iného než strany nie sú odložením právoplatnosti podľa odseku 2 dotknuté.

Postup po povolení obnovy konania

§ 416
Len čo nadobudne rozsudok o povolení obnovy konania právoplatnosť, súd bez ďalšieho vec znova prejedná. Pritom prihliadne na všetko, čo vyšlo najavo v pôvodnom konaní aj v obnovenom konaní.

§ 417
(1) Ak súd zistí, že napadnuté rozhodnutie je vecne správne, zamietne rozsudkom návrh na jeho zmenu.
(2) Ak súd napadnuté rozhodnutie vo veci samej zmení, novým rozhodnutím nahradí pôvodné rozhodnutie.
(3) V novom rozhodnutí o veci rozhodne súd o nároku na náhradu trov pôvodného konania i obnoveného konania.

§ 418
Právne vzťahy niekoho iného než strany nemôžu byť novým rozhodnutím dotknuté.

TRETIA HLAVA
Dovolanie

Prípustnosť dovolania

§ 419
Proti rozhodnutiu odvolacieho súdu je prípustné dovolanie, ak to zákon pripúšťa.

§ 420
Dovolanie je prípustné proti každému rozhodnutiu odvolacieho súdu vo veci samej alebo ktorým sa konanie končí, ak
a) sa rozhodlo vo veci, ktorá nepatrí do právomoci súdov,
b) ten, kto v konaní vystupoval ako strana, nemal procesnú subjektivitu,
c) strana nemala spôsobilosť samostatne konať pred súdom v plnom rozsahu a nekonal za ňu zákonný zástupca alebo procesný opatrovník,
d) v tej istej veci sa už prv právoplatne rozhodlo alebo v tej istej veci sa už prv začalo konanie,
e) rozhodoval vylúčený sudca alebo nesprávne obsadený súd, alebo
f) súd nesprávnym procesným postupom znemožnil strane, aby uskutočňovala jej patriace procesné práva v takej miere, že došlo k porušeniu práva na spravodlivý proces.

§ 421
(1) Dovolanie je prípustné proti rozhodnutiu odvolacieho súdu, ktorým sa potvrdilo alebo zmenilo rozhodnutie súdu prvej inštancie, ak rozhodnutie odvolacieho súdu záviselo od vyriešenia právnej otázky,
a) pri ktorej riešení sa odvolací súd odklonil od ustálenej rozhodovacej praxe dovolacieho súdu,
b) ktorá v rozhodovacej praxi dovolacieho súdu ešte nebola vyriešená alebo
c) je dovolacím súdom rozhodovaná rozdielne.
(2) Dovolanie v prípadoch uvedených v odseku 1 nie je prípustné, ak odvolací súd rozhodol o odvolaní proti uzneseniu podľa § 357 písm. a) až n).

§ 422
(1) Dovolanie podľa § 421 ods. 1 nie je prípustné, ak
a) napadnutý výrok odvolacieho súdu o peňažnom plnení neprevyšuje desaťnásobok minimálnej mzdy; na príslušenstvo sa neprihliada,
b) napadnutý výrok odvolacieho súdu o peňažnom plnení v sporoch s ochranou slabšej strany neprevyšuje dvojnásobok minimálnej mzdy; na príslušenstvo sa neprihliada,
c) je predmetom dovolacieho konania len príslušenstvo pohľadávky a výška príslušenstva v čase začatia dovolacieho konania neprevyšuje sumu podľa písmen a) a b).
(2) Na určenie výšky minimálnej mzdy v prípadoch uvedených v odseku 1 je rozhodujúci deň podania žaloby na súde prvej inštancie.

§ 423
Dovolanie len proti dôvodom rozhodnutia nie je prípustné.

Subjekty oprávnené podať dovolanie

§ 424
Dovolanie môže podať strana, v ktorej neprospech bolo rozhodnutie vydané.

§ 425
Dovolanie môže podať intervenient, ak spolu so stranou, na ktorej vystupoval, tvoril nerozlučné spoločenstvo podľa § 77.

§ 426
Prokurátor môže podať dovolanie, ak sa konanie začalo jeho žalobou alebo ak do konania vstúpil.

§ 427
Lehota na podanie dovolania
(1) Dovolanie sa podáva v lehote dvoch mesiacov od doručenia rozhodnutia odvolacieho súdu oprávnenému subjektu na súde, ktorý rozhodoval v prvej inštancii. Ak bolo vydané opravné uznesenie, lehota plynie znovu od doručenia opravného uznesenia len v rozsahu vykonanej opravy.
(2) Dovolanie je podané včas aj vtedy, ak bolo v lehote podané na príslušnom odvolacom alebo dovolacom súde.

§ 428
Náležitosti dovolania
V dovolaní sa popri všeobecných náležitostiach podania uvedie, proti ktorému rozhodnutiu smeruje, v akom rozsahu sa toto rozhodnutie napáda, z akých dôvodov sa rozhodnutie považuje za nesprávne (dovolacie dôvody) a čoho sa dovolateľ domáha (dovolací návrh).

§ 429
(1) Dovolateľ musí byť v dovolacom konaní zastúpený advokátom. Dovolanie a iné podania dovolateľa musia byť spísané advokátom.
(2) Povinnosť podľa odseku 1 neplatí, ak je
a) dovolateľom fyzická osoba, ktorá má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa,
b) dovolateľom právnická osoba a jej zamestnanec alebo člen, ktorý za ňu koná má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa,
c) dovolateľ v sporoch s ochranou slabšej strany podľa druhej hlavy tretej časti tohto zákona zastúpený osobou založenou alebo zriadenou na ochranu spotrebiteľa, osobou oprávnenou na zastupovanie podľa predpisov o rovnakom zaobchádzaní a o ochrane pred diskrimináciou alebo odborovou organizáciou a ak ich zamestnanec alebo člen, ktorý za ne koná má vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa.

§ 430
Rozsah, v akom sa rozhodnutie napáda, môže dovolateľ rozšíriť len do uplynutia lehoty na podanie dovolania.

Dovolacie dôvody

§ 431
(1) Dovolanie prípustné podľa § 420 možno odôvodniť iba tým, že v konaní došlo k vade uvedenej v tomto ustanovení.
(2) Dovolací dôvod sa vymedzí tak, že dovolateľ uvedie, v čom spočíva táto vada.

§ 432
(1) Dovolanie prípustné podľa § 421 možno odôvodniť iba tým, že rozhodnutie spočíva v nesprávnom právnom posúdení veci.
(2) Dovolací dôvod sa vymedzí tak, že dovolateľ uvedie právne posúdenie veci, ktoré pokladá za nesprávne, a uvedie, v čom spočíva nesprávnosť tohto právneho posúdenia.

§ 433
Dovolací dôvod nemožno vymedziť tak, že dovolateľ poukáže na svoje podania pred súdom prvej inštancie alebo pred odvolacím súdom.

§ 434
Dovolacie dôvody možno meniť a dopĺňať len do uplynutia lehoty na podanie dovolania.

§ 435
V dovolaní nemožno uplatňovať nové prostriedky procesného útoku a prostriedky procesnej obrany okrem skutočností a dôkazov na preukázanie prípustnosti a včasnosti podaného dovolania.

Úkony súdu prvej inštancie

§ 436
(1) Ak má dovolanie vady podľa § 429 a dovolateľ nebol riadne o povinnosti podľa § 429 poučený v odvolacom konaní, súd prvej inštancie vyzve dovolateľa na odstránenie vád a poučí ho o následkoch neodstránenia vád dovolania.
(2) Po odstránení vád podľa odseku 1 súd prvej inštancie rozhodne o vyrubení súdneho poplatku za podané dovolanie a o návrhoch na oslobodenie od súdneho poplatku.
(3) Dovolanie doručí súd prvej inštancie protistrane, vyzve ju, aby sa k dovolaniu vyjadrila a určí na vyjadrenie lehotu nie kratšiu ako desať dní. Na neskôr podané vyjadrenie sa neprihliada.
(4) Ak sa protistrana vyjadrí k dovolaniu v lehote podľa odseku 3, vyjadrenie sa doručí dovolateľovi.

§ 437
Po uplynutí lehôt podľa § 436 ods. 3 predloží súd prvej inštancie bezodkladne vec dovolaciemu súdu na rozhodnutie o dovolaní.

§ 438
Konanie na dovolacom súde
(1) Na konanie na dovolacom súde sa primerane použijú ustanovenia o konaní pred súdom prvej inštancie, ak tento zákon neustanovuje inak.
(2) Na dovolacie konanie sa nepoužijú ustanovenia o pristúpení subjektov, o zmene a späťvzatí žaloby a o vzájomnej žalobe.

§ 439
Viazanosť rozsahom dovolania
Dovolací súd je rozsahom dovolania viazaný okrem prípadov, ak
a) od rozhodnutia o napadnutom výroku závisí výrok, ktorý dovolaním nebol dotknutý,
b) ide o nerozlučné spoločenstvo podľa § 77 a dovolanie podal len niektorý zo subjektov,
c) určitý spôsob usporiadania vzťahu medzi stranami vyplýva z osobitného predpisu.

§ 440
Dovolací súd je dovolacími dôvodmi viazaný.

§ 441
Dovolací súd nie je viazaný dovolacím návrhom.

§ 442
Dovolací súd je viazaný skutkovým stavom tak, ako ho zistil odvolací súd.

§ 443
Dovolací súd rozhodne o dovolaní spravidla bez pojednávania; pojednávanie môže nariadiť, ak to považuje za potrebné.

§ 444
(1) Dovolací súd môže na návrh odložiť vykonateľnosť napadnutého rozhodnutia, ak sú tu dôvody hodné osobitného zreteľa.
(2) Ak nejde o rozhodnutie, ktoré ukladá povinnosť plniť, dovolací súd môže na návrh odložiť jeho právoplatnosť, ak sú tu dôvody hodné osobitného zreteľa; ustanovenie § 230 tým nie je dotknuté.
(3) Právne vzťahy niekoho iného než strany nie sú odložením právoplatnosti podľa odseku 2 dotknuté.
(4) Dovolanie má odkladný účinok, ak bolo podané proti rozhodnutiu vydanému v konaní, v ktorom sa uplatňoval nárok zo zmenky.

§ 445
(1) Dovolací súd dovolacie konanie preruší aj vtedy, ak rozhodol, že požiada Európsky súd pre ľudské práva o vydanie poradného stanoviska k zásadným otázkam týkajúcim sa výkladu alebo uplatňovania práv a slobôd uvedených v Dohovore o ochrane ľudských práv a základných slobôd.
(2) Ak je konanie podľa odseku 1 prerušené, dovolací súd môže v dovolacom konaní pokračovať, ak Európsky súd pre ľudské práva poradné stanovisko nevydal a sú na to závažné dôvody.

Rozhodnutie o dovolaní

§ 446
Ak dovolateľ vezme dovolanie späť, dovolací súd dovolacie konanie zastaví.

§ 447
Dovolací súd odmietne dovolanie, ak
a) bolo podané oneskorene,
b) bolo podané neoprávnenou osobou,
c) smeruje proti rozhodnutiu, proti ktorému nie je dovolanie prípustné,
d) nemá náležitosti podľa § 428,
e) neboli splnené podmienky podľa § 429 alebo
f) nie je odôvodnené prípustnými dovolacími dôvodmi alebo ak dovolacie dôvody nie sú vymedzené spôsobom uvedeným v § 431 až 435.

§ 448
Dovolací súd zamietne dovolanie, ak dovolanie nie je dôvodné.

§ 449
(1) Ak je dovolanie dôvodné, dovolací súd napadnuté rozhodnutie zruší.
(2) Dovolací súd zruší aj rozhodnutie súdu prvej inštancie, len ak nápravu nemožno dosiahnuť iba zrušením rozhodnutia odvolacieho súdu.
(3) Dovolací súd môže zmeniť napadnuté rozhodnutie, ak je dovolanie dôvodné a mal za to, že sám môže rozhodnúť vo veci.

§ 450
Ak dovolací súd zruší napadnuté rozhodnutie, môže podľa povahy veci vrátiť vec odvolaciemu súdu alebo súdu prvej inštancie na ďalšie konanie, zastaviť konanie, prípadne postúpiť vec orgánu, do ktorého právomoci patrí.

§ 451
(1) Dovolací súd rozhoduje rozsudkom, ak zamieta dovolanie proti rozsudku alebo ak mení rozsudok; inak rozhoduje uznesením.
(2) Na písomné vyhotovenie rozhodnutia sa primerane vzťahuje ustanovenie § 393 ods. 2 až 4.
(3) V odôvodnení uznesenia, ktorým bolo dovolanie odmietnuté alebo ktorým bolo konanie o dovolaní zastavené, dovolací súd stručne uvedie iba dôvod svojho rozhodnutia. Rozhodnutie o trovách dovolacieho konania nemusí v takom prípade odôvodňovať.

§ 452
(1) Ak dovolací súd rozhoduje o dovolaní v obdobnej veci, ktorá už bola aspoň v piatich prípadoch predmetom konania pred dovolacím súdom na základe skoršieho dovolania podaného tým istým dovolateľom, môže v odôvodnení svojho rozhodnutia poukázať už len na svoje skoršie rozhodnutia a ak sa v celom rozsahu stotožňuje s ich odôvodnením, ďalšie dôvody už neuvádzať.
(2) Ak dovolací súd dovolanie odmietne ako neprípustné alebo zamietne ako nedôvodné v prípade uvedenom v odseku 1, uloží advokátovi, ktorý dovolanie podpísal, pokutu do 500 eur. Tento advokát má postihové právo proti svojmu klientovi, len ak dovolanie podal na jeho osobitný písomný príkaz.

§ 453
Trovy dovolacieho konania
(1) Ustanovenia o trovách konania pred súdom prvej inštancie sa primerane použijú na dovolacie konanie.
(2) Ak dovolací súd zmení rozhodnutie, rozhodne aj o nároku na náhradu trov konania na súde prvej inštancie, o nároku na náhradu trov odvolacieho konania a o nároku na náhradu trov dovolacieho konania.
(3) Ak dovolací súd zruší rozhodnutie a ak vráti vec odvolaciemu súdu alebo súdu prvej inštancie na ďalšie konanie, rozhodne tento súd o trovách pôvodného konania a o trovách dovolacieho konania.

Ďalší priebeh konania

§ 454
Súd, ktorému bola vec vrátená na ďalšie konanie, doručí rozhodnutie o dovolaní, ak ho nedoručí dovolací súd priamo.

§ 455
Ak bolo rozhodnutie zrušené a ak bola vec vrátená na ďalšie konanie a nové rozhodnutie, súd prvej inštancie a odvolací súd sú viazaní právnym názorom dovolacieho súdu.

§ 456
Právne vzťahy niekoho iného než strany nemôžu byť novým rozhodnutím dotknuté.

§ 457
Právoplatné rozhodnutia dovolacieho súdu môžu byť označované popri spisovej značke konania aj priezviskom strany, ak je fyzickou osobou, názvom alebo obchodným menom strany, ak je právnickou osobou.

ŠTVRTÁ HLAVA
Dovolanie generálneho prokurátora

§ 458
(1) Proti právoplatnému rozhodnutiu súdu je prípustné dovolanie generálneho prokurátora, ak to vyžaduje ochrana práv a túto ochranu nemožno v čase podania dovolania generálneho prokurátora dosiahnuť inými právnymi prostriedkami.
(2) Dovolanie generálneho prokurátora je prípustné iba za predpokladu, že právoplatné rozhodnutie súdu porušuje právo na spravodlivý proces alebo trpí vadami ktoré majú za následok závažné porušenie práva spočívajúce v právnych záveroch, ktoré sú svojvoľné alebo neudržateľné a ak potreba zrušiť rozhodnutie prevyšuje nad záujmom zachovania jeho nezmeniteľnosti a nad princípom právnej istoty.
(3) Generálny prokurátor podá dovolanie iba na základe podnetu strany.

§ 459
Dovolanie generálneho prokurátora nie je prípustné proti rozhodnutiu súdu, ktorým sa rozhodlo o dovolaní alebo o dovolaní generálneho prokurátora.

§ 460
Dovolanie generálneho prokurátora možno podať len proti tomu výroku súdneho rozhodnutia, ktoré strana namieta.

§ 461
Dovolanie podáva generálny prokurátor na dovolacom súde v lehote troch mesiacov od právoplatnosti rozhodnutia súdu.

§ 462
(1) V dovolaní generálneho prokurátora sa popri všeobecných náležitostiach podania uvedie, proti ktorému rozhodnutiu smeruje, v akom rozsahu a z akých dôvodov sa toto rozhodnutie napáda.
(2) Rozsah a dôvody dovolania generálneho prokurátora možno meniť len do uplynutia lehoty na podanie dovolania generálneho prokurátora.

§ 463
Dovolanie generálneho prokurátora doručí dovolací súd stranám na vyjadrenie.

§ 464
Na konanie o dovolaní generálneho prokurátora sa primerane použijú ustanovenia o dovolaní, ak tento zákon neustanovuje inak.

§ 465
Rozhodnutie o dovolaní generálneho prokurátora doručí dovolací súd stranám a generálnemu prokurátorovi.


PIATA ČASŤ
Spoločné, prechodné a záverečné ustanovenia

Spoločné ustanovenia

§ 466
Splnomocňovacie ustanovenie
Všeobecne záväzný právny predpis, ktorý vydá ministerstvo spravodlivosti, ustanoví podrobnosti o vedení súdneho spisu a súdnych registrov, zázname z procesných úkonov, zápisnici o procesných úkonoch a o dožiadaní.

§ 467
Ak sa konanie podľa tohto zákona týka údajov chránených podľa osobitného predpisu, použijú sa ustanovenia tohto zákona, ak osobitný predpis neustanovuje inak.

§ 468
Za vysokoškolské právnické vzdelanie druhého stupňa sa na účely tohto zákona považuje vysokoškolské vzdelanie druhého stupňa v študijnom odbore právo na právnickej fakulte vysokej školy v Slovenskej republike alebo uznaný doklad o vysokoškolskom právnickom vzdelaní druhého stupňa vydaný zahraničnou vysokou školou; ak bolo vysokoškolské vzdelanie získané najprv v prvom stupni a následne v druhom stupni, vyžaduje sa, aby išlo v oboch stupňoch o vzdelanie v študijnom odbore právo.

§ 469
Poriadkové pokuty a pokuty uložené podľa tohto zákona sú príjmom štátneho rozpočtu.

Prechodné ustanovenia

§ 470
(1) Ak nie je ustanovené inak, platí tento zákon aj na konania začaté predo dňom nadobudnutia jeho účinnosti.
(2) Právne účinky úkonov, ktoré v konaní nastali predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona, zostávajú zachované. Ak sa tento zákon použije na konania začaté predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona, nemožno uplatňovať ustanovenia tohto zákona o predbežnom prejednaní veci, popretí skutkových tvrdení protistrany a sudcovskej koncentrácii konania, ak by boli v neprospech strany.
(3) Na lehoty, ktoré dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona neuplynuli, sa použijú ustanovenia tohto zákona; ak však zákon doteraz ustanovoval lehotu dlhšiu, uplynie lehota až v tomto neskoršom čase.
(4) Konanie začaté do 30. júna 2016 na vecne, miestne, kauzálne a funkčne príslušnom súde podľa predpisov účinných do 30. júna 2016 dokončí súd, na ktorom sa konanie začalo.

§ 471
(1) Predbežné opatrenia nariadené predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona sa spravujú ustanoveniami tohto zákona o neodkladných opatreniach a zabezpečovacích opatreniach.
(2) Konania o zmenkovom platobnom rozkaze a šekovom platobnom rozkaze začaté predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona sa dokončia podľa doterajších predpisov.
(3) Konania o rozkaze na plnenie začaté predo dňom nadobudnutia účinnosti tohto zákona sa dokončia podľa doterajších predpisov.

§ 471a
Ustanovenie § 444 ods. 4 sa vzťahuje aj na dovolanie a mimoriadne dovolanie podané v konaní o zmenkovom platobnom rozkaze začatom pred dňom účinnosti tohto zákona podľa predpisov účinných pred 1. júlom 2016.

§ 471b
Prechodné ustanovenie k úpravám účinným od 1. júla 2021
Konanie, v ktorom súd vydal uznesenie o zrušení platobného rozkazu do 30. júna 2021, sa dokončí podľa tohto zákona v znení účinnom do 30. júna 2021.

Záverečné ustanovenia

§ 472
Týmto zákonom sa preberajú právne záväzné akty Európskej únie uvedené v prílohe.

§ 473
Zrušovacie ustanovenie
Zrušuje sa zákon č. 99/1963 Zb. Občiansky súdny poriadok v znení zákona č. 36/1967 Zb., zákona č. 158/1969 Zb., zákona č. 49/1973 Zb., zákona č. 20/1975 Zb., zákona č. 133/1982 Zb., zákona č. 180/1990 Zb., zákona č. 328/1991 Zb., zákona č. 519/1991 Zb., zákona č. 263/1992 Zb., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 5/1993 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 46/1994 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 190/1995 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 232/1995 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 233/1995 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 22/1996 Z. z., zákona Národnej rady Slovenskej republiky č. 58/1996 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 281/1996 Z. z., zákona č. 211/1997 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 359/1997 Z. z., zákona č. 124/1998 Z. z., zákona č. 144/1998 Z. z., zákona č. 169/1998 Z. z., zákona č. 187/1998 Z. z., zákona č. 225/1998 Z. z., zákona č. 233/1998 Z. z., zákona č. 235/1998 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 318/1998 Z. z., zákona č. 331/1998 Z. z., zákona č. 46/1999 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 66/1999 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 166/1999 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 185/1999 Z. z., zákona č. 223/1999 Z. z., zákona č. 303/2001 Z. z., zákona č. 501/2001 Z. z., zákona č. 215/2002 Z. z., zákona č. 232/2002 Z. z., zákona č. 424/2002 Z. z., zákona č. 451/2002 Z. z., zákona č. 480/2002 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 620/2002 Z. z., nálezu Ústavného súdu Slovenskej republiky č. 75/2003 Z. z., zákona č. 353/2003 Z. z., zákona č. 530/2003 Z. z., zákona č. 589/2003 Z. z., zákona č. 204/2004 Z. z., zákona č. 371/2004 Z. z., zákona č. 382/2004 Z. z., zákona č. 420/2004 Z. z., zákona č. 428/2004 Z. z., zákona č. 613/2004 Z. z., zákona č. 757/2004 Z. z., zákona č. 36/2005 Z. z., zákona č. 290/2005 Z. z., zákona č. 341/2005 Z. z., zákona č. 24/2007 Z. z., zákona č. 84/2007 Z. z., zákona č. 273/2007 Z. z., zákona č. 335/2007 Z. z., zákona č. 643/2007 Z. z., zákona č. 384/2008 Z. z., zákona č. 477/2008 Z. z., zákona č. 484/2008 Z. z., zákona č. 491/2008 Z. z., zákona č. 487/2009 Z. z., zákona č. 495/2009 Z. z., zákona č. 575/2009 Z. z., zákona č. 151/2010 Z. z., zákona č. 183/2011 Z. z., zákona č. 332/2011 Z. z., zákona č. 348/2011 Z. z., zákona č. 388/2011 Z. z., zákona č. 335/2012 Z. z., zákona č. 64/2013 Z. z., zákona č. 75/2013 Z. z., zákona č. 180/2013 Z. z., zákona č. 106/2014 Z. z., zákona č. 151/2014 Z. z., zákona č. 180/2014 Z. z., zákona č. 335/2014 Z. z., zákona č. 353/2014 Z. z., zákona č. 73/2015 Z. z., zákona č. 78/2015 Z. z. a zákona č. 131/2015 Z. z.

§ 474
Tento zákon nadobúda účinnosť 1. júla 2016.


Andrej Kiska v. r.
Peter Pellegrini v. r.
Robert Fico v. r.


Príloha k zákonu č. 160/2015 Z. z.
ZOZNAM PREBERANÝCH PRÁVNE ZÁVÄZNÝCH AKTOV EURÓPSKEJ ÚNIE
1. Smernica Rady 93/13/EHS z 5. apríla 1993 o nekalých podmienkach v spotrebiteľských zmluvách (Mimoriadne vydanie Ú. v. EÚ, kap. 15/zv. 2; Ú. v. ES L 95, 21. 4. 1993) v znení smernice Európskeho parlamentu a Rady 2011/83/EÚ z 25. októbra 2011 (Ú. v. EÚ L 304, 22. 11. 2011).
2. Smernica Rady 2000/43/ES z 29. júna 2000, ktorou sa zavádza zásada rovnakého zaobchádzania s osobami bez ohľadu na rasový alebo etnický pôvod (Mimoriadne vydanie Ú. v. EÚ, kap. 20/zv. 1; Ú. v. ES L 180, 19. 7. 2000).
3. Smernica Rady 2000/78/ES z 27. novembra 2000, ktorá ustanovuje všeobecný rámec pre rovnaké zaobchádzanie v zamestnaní a povolaní (Mimoriadne vydanie Ú. v. EÚ, kap. 5/zv. 4; Ú. v. ES L 303, 2. 12. 2000).
4. Smernica Európskeho parlamentu a Rady 2004/48/ES z 29. apríla 2004 o vymožiteľnosti práv duševného vlastníctva (Mimoriadne vydanie Ú. v. EÚ, kap. 17/zv. 2; Ú. v. EÚ L 157, 30. 4. 2004).
5. Smernica Rady 2004/113/ES z 13. decembra 2004 o vykonávaní zásady rovnakého zaobchádzania medzi mužmi a ženami v prístupe k tovaru a službám a k ich poskytovaniu (Ú. v. EÚ L 373, 21.12. 2004).
6. Smernica Európskeho parlamentu a Rady 2006/54/ES z 5. júla 2006 o vykonávaní zásady rovnosti príležitostí a rovnakého zaobchádzania s mužmi a ženami vo veciach zamestnanosti a povolania (prepracované znenie) (Ú. v. EÚ L 204, 26. 7. 2006).
7. Smernica Európskeho parlamentu a Rady 2008/52/ES z 21. mája 2008 o určitých aspektoch mediácie v občianskych a obchodných veciach (Ú. v. EÚ L 136, 24. 5. 2008).
8. Smernica Európskeho parlamentu a Rady 2009/22/ES z 23. apríla 2009 o súdnych príkazoch na ochranu spotrebiteľských záujmov (kodifikované znenie) (Ú. v. EÚ L 110, 1. 5. 2009) v znení smernice Európskeho parlamentu a Rady 2013/11/EÚ z 21. mája 2013 (Ú. v. EÚ L 165, 18. 6. 2013) a nariadenia Európskeho parlamentu a Rady (EÚ) č. 524/2013 z 21. mája 2013 (Ú. v. EÚ L 165, 18. 6. 2013).
9. Smernica Európskeho parlamentu a Rady 2010/41/EÚ zo 7. júla 2010 o uplatňovaní zásady rovnakého zaobchádzania so ženami a mužmi vykonávajúcimi činnosť ako samostatne zárobkovo činné osoby a o zrušení smernice Rady 86/613/EHS (Ú. v. EÚ L 180, 15. 7. 2010).